BARÓTHI SZABÓ DÁVID: A' DUNÁN LÉVÖ
HAJÓZÁSRÓL. 0167
Szél támad: víz háborodik: veszedelmek el
érnek;
Itt is, amott is az hab kisded hajónkba szakad.
Majd az halál torkába jutunk; majd metszik a' Párkák
Éltünknek fonalát: majd kiki sírba megyen.
Rajta tehát:
szaparán keljünk kormányra legények:
Mint két óldalról
a' vízet hajtsa lapát.
[p 0168] Külömben, mellyet
múlatságunkra kerestünk,
Hidjétek meg, örök bánatra
válik ez hely.
Ellenben e' veszélyt meg gyözvén, 's
partra ki kelvén,
Mindnyájunknak szívét el lepi mézes
öröm.
