BARÓTHI SZABÓ DÁVID: A' VÍZNEK NAGY ÁRADÁSÁRÓL. 0008


Melly minap ösz gyapját böven a' földre teríté;
Eszterhát hegyezett jég tsappal, 's szürke szakállal
A' ligetet lombozta, komor Tél tészi haragját.
A' vizet hídalván, lassúl fúvalma tsikorgó
Eurusnak, 's rakván itten hó halmokat, ottan
Széllyesztvén, végtére meg áll lélekzete. Délröl
Ebred az olvasztó Nothus, és két szárnyait egybe
Tsapdosván ki repül: szanaszétt el nyargal az Égnek
Tág kebelén: mint hójagokat fel fújja pofáját,
[p 0009] 'S rút felhöket emel. Gyászos fellegbe borúlnak
Tsillagok. Éjj három, 's három nap, mintha tsatornyán
Töltnéd, vízbe merül: olvad patyolatja Havasnak,
É nagy zúgással símúltt völgyekre le gördül:
Erre szorítványok dereken tágúlnak; az hónak
El terjedt levitöl lágyúl márványja jegeknek:
A' víz árka szorúl, szük öble, nem állja dagályát:
Gátjanak szakadoz töltése, ki tépetik a' fa
Partja körül töviböl: hempelyegnek a' kövek, és nyíl
Modja szerént a' nagy folyamatba sietnek az apró,
És tege ( tagnap ) majd száraz patakok; 's kebelébe szorúlni
Nem gyözvén, szabadon tsapnak rétekre, mezökre.
Igy nagyok, és kisded szomszéd vizek egybe szakadván,
Iszszonyatos zajjal mi felénk futamodnak: el hányják
A' partot, mesgyét, és meg nem szünnek el addig,
Míg Duna partjairól le nem omlanak. Ennek az háta
Akkor jég híddal de mivel meg vólna kötözve,
Eüs Kristályához képes nem vólna tsatolni
Rút tajtékba kevertt vizeket, nyargallani kezdik
A' Duna sík hátát: 's mivel itt is, amott is, ereknek
Tódúlnak zuhogó daganatjai szüntelen, úgy meg
Töltetnek, bátor tág révek, 's óldalok, hogy már
[p 0010] A' Duna nagy derekán fetrengene más Duna: söt bö
Árkából ki nyomúlna, tovább, 's dölöngne továbbra.
Ime midön szóliok, már mindenik utsza, sikátor
Posványságba merül: telik udvar, pintze: lebegnek
Abban a' fel emeltt hordók: egyelítetik a' mord
Téthissel vídám Bakkusnak ajándoka: már úsz
Pitvar, eresz: már ablakokon bé dölnek az házba
A' zákányos habok. Némelly szállítja ladikra
Tél túl egybe szedett jószágát; más pedig háza
Padlásán, 's töredék híjján el rejti vagyonját.
Kérlek, ha lelked van, szállj, szállj le! vagy el viszen innet
A' fellyebb, 's fellyebb dagadó víz; vagy pedig halvány
Éhség testedböl lelked ki fatsarja. Haboknak
Illy ostromlását meg gyözöd e' gyenge sövénnyel?
Sárral bé mázaltt falaid nem válnak agyaggá?
Nem roskadnak alá? 's ha meg óltalmazza szeretnse,
Mellyhez nem bízhatsz, szemeid bé húnyhatod? álom
Férhet e' leg kissebb hozzád? ki találtatik, a' ki
Egy falatot nyújtson? ki meg engesztelje panaszszát
Bögö, 's ordító gyomrodnak? mintha Proféta
Vólnék, úgy történt. AQ' Tót hegyek egyre botsátván
Olvasztott havokat, 's tetejekröl térnek eresztvén,
A' Duna mind addig dagad, a' míg számtalan háznak
[p 0011] Óldala döl, fedeletje szakad, 's örvénybe kerülvén
Jár karikát, el-végre bukik fenekére. Gerendán
Kapdos emez, 's lebeg egy ideig, míg halma haboknak
El ynyomván, meg fúlad: amaz két karjait hányja,
Lábbal evez, fenn tartja fejét, szánt mellyivel árkot:
Már le nyomúl, már fel verdödik, 's küszködik, a' míg
El vesztvén erejét, 's nem akadván partra, halaknak
Prédáúl esnék. Más a' mikor által ölelné
A' füzfát, fástól együtt le boríttatik. Ottan
(Borzad egész testem) mit látok! gyermeket árviz
Hajt két böltsöben! 's valamint eszméllhetem, éppen
Mind kettö Nemes ág tsemetéje, virágja. Világtól
Egyike már bútsút vett, testetskéje hidegnek
Tsípös mérgétöl fagyván. A' második él még,
Sír; szabodik. De ki nyújtsa kezét; de i menjen utánna
Annyi veszély közepett? Nimfák, kik víznek alatta
Laktok, ez ártatlant óltalmazzátok! utólsó
Leszsz rajzatja talán Nemes Ösinek: oszlopa kedves
Népünknek fog lenni talán! e' gyenge virág szált
A' derek hervaszszák? az halak gyomrokba temessék?
Abba hiszembe vagyok, gyengébb hogy szívetek, hogy sem
Ezt engedjétek! De szelek szárnyára botsátom
Kérésem: nintsen szabadító: nem lehet hozzá
[p 0012] Férni: közel nem ereszt fel fortyantt mérge Dunának.
Nézd a' barmokot itt: áh! melly fene sorsra jutottak
Még ezek is! telvén istálló, 's udvar özönnel
Itten meg, hasig úszkálnak, koplalnak az ökrök,
És adnak szomorú bögést: itten pedig úszni
Nem gyözvén a' sebess zajtól le veretnek. Azonképp'
Jár júh, jár sertés: tyúkot padlása sem öriz
Háznak meg: vólt lúd egyedül, és rétze szerentsés,
Mellyet zgyan víz rabla; de meg nem fojthata még is.
Másod özön vízzel földnek le törölni, Nagy Isten!
Jobb részét akarod? zárd, el az Égi tsatornyát;
Veszni fog egy lábig kezed alkotmányja: barommal
Emberek el vesznek! már tzirkalmára szememnek
Végyek akármelly részt fel: Nap nyúgottra tekéntsek,
Nézzek délre; megint göntzöl szekerére: keressek
Vagy Nap kelte felé döltt hellyeket: Im' oda lettek!
Tsak dombok, 's fáknak tetejét szemlélem. Hajóval
Már ottan járhatni, Tzeres hol gyüjte kalongyát:
Hol Bromius gyöngyözte tavaly venyikéjit> holottan
A' sürüségböl síknak vadat hajta Diána.
Fel fordúlt a' Természet: már az halak erdöt
Szállanak; a' rókák más apróbb társival együtt
Rút tajtékokban magokat fetrengni tsudálják
[p 0013] Nyúlakot itt látok hegynek futamodni; szorúlni
Szük hellyekre, tetön sem lévén mentek: inokban
Itt is az ár víz van, 's majd majd karjával el éri.
Ott a' kazaly szénán, a' mellybe kapaszkoda, hajtván
Ötet az hab, komorúl orditt, és böjtöli farkas
Több napokig vendégségét, a' mellyet ütött vólt
Annyi tsikót, borjat, bárányt gyomrába le küldvén.
Nó, tsak hajót: más mód nintsen; nem látok az Égnél,
'S Tengernél egyebet: tsak hajót, ha Kharonnak hajóján
Mindjárást nem akarsz az halottak földire menni.
Hol van eszem? mire kérlek? hajón veszedelmed öregbül.
Szállj ki, ha benne vagy is: látod, mint jönek hidegtöl
Nött márványok? a' jég táblákot látod e'? melly tág,
Melly hoszszas rendel seregelnek, 's zöregnek? Ime,
Mint kezdnek reszketni hajók, pattogni, repedni?
Mint horpad, 's pozdorja gyanánt ropog óldalok? íme,
Mintha borotvával metsznék, mint válik el a' rész
A' résztöl, mihelyest ide botlik, 's tántorog éles,
Nagy széljü, vastagságú töredékje jegeknek?
Melly sürün eregel? melly nagy darabokra repett el?
Most is egész útak látszatnak rajtok: egész ház
Férne, falú, váras derekokra: tekéntsdsze miképpen
Izzad Hajós; tsáklyára miképp döl, nyomja miképpen,
[p 0014] És nem bír velek; a' nagy erön nem gyözhet erövel?
Ott mikoron meg akad, ládd, mint lövi partra magát jég?
Mint nyúz, tép, nyomoritt fákot? mint bontja, szakasztja
A' töltést, falakot? mást gondolj, élni ha kévánsz.
'E jég, víz közepette hajón nints élni reménység.
'E szomorú képböl már gondolhatni, minémü
Rettenetes károk, 's esetek történtenek a' szép
Jószágokban is, mellyek míg annyira gyültek,
Esztendök folytak, sok munkák töltek, az álom,
'S étel félbe szakatt gyakran? vagy el hordta vizeknek
Árja; vagy iszszonyu képp meg veszteglette. Faluknak
Némelly helyt tsak rongya maradt: sok ezernyi parasztok,
Kik magokat birták, kóldus táskára szorúltak.
Már jobbágy az Urát, már hogy szolgállja Királyát?
Egy bús lelke kivül oda mindene; mindene gazdag
Kalmárnak, mint füst, el enyészett: bóltjai külsö,
'S belsö záporban nyögnek: nints, nintsen azokban
Ép, száraz. Melly kár! a' finom arannyal, ezüstel
Szött ruha, különb' vég selymek, sok pénzbe kerülö
Fü szereke a' vízben áznak, senyvednek. Alig van
Egy, kit ezen síralmas eset nem döjtne veszélybe.
Színeket húllatják ortzák: vált sárga viaszszá
Homloknak vigyorúltt alabástroma: vége van a' víd
[p 0015] Fársángnak, tántznak nevetés, lakozásnak: epednek
Mindenek; a' szomorú panaszoknál nintsen egyéb szó.
Az férjét, feleségit amaz síratja: leányát
Ez, jajgatja fiát emez: za kaptsolja fejére
Két kezeit, 's a' keserves halált, hogy vágja le, híja,
Itt kikböl lelket ki nem üzött szörnye vizeknek,
A' sáppadt éhség öldökli; 's üdönek elötte
Fojtna meg is sokakot, ha tsak a' Nagy KÁROLY,
Népünk
Tündöklö Tsillagja, Hazánk oszlopa, kegyesség
Tükre, hamarjában eledelt nem küldene Pesthi
Várasnak tsak nem minden részére, sütöktöl
Meg vévén minden süteményt. Igy tartja naponként
Majd szaladó lelkét a' romlott pórnak; halálnak
Meg nyiltt torkából így rántja ki. Tartson az Isten
Fö Méltóságú Bajnok! 's ki Hazádnak ezen szép
Táplálásod után számtalan Magzatot adtál,
'S Ujdonnan nemzél, lássad Fiaidnak örömmel
Telve feles számát! Míg tart Pesth Városa, míg leszsz
'E nagy özön víznek Népünknél híre; Hazánkban
KÁROLY nagy vérböl eredett ANTALNAK el-addig
Híre leszen, 's kézröl adatik példája kezekre.