BARÓTHi SZABÓ DÁVID: AZ ÖSZI MÚLATSÁGNAK VÉGE LÉVÉN, VIRTTHÖL BÚTSÚ VÉTEL. 0006


Múlatságra szabott vídám két hólnap enyészik:
Kóng az harang, 's szomorú szóval Letzkére Deákot
Serkenget: szarvas Pindusnak hegyére nyomúlni
Músák köppenyeges seregét szemlélem: az el zártt
Iskola nyíl: nem kés hármas Tarsával Apollo
A' neveket szedvén bizonyos lajtstromba, 's miképpen
A' kerek esztendöt töltsék, törvényeket hozván.
Isten azért hozzád szép Virtth! kell nékem is immár
A' szekerem rúdját fordittani, 's harmadik ízben
Bé kullogni fügét bástyáról durva Töröknek
Hányó szüz várába; 's megint még egyszer határin
Sárga Tzeres nem arat kévét, 's nem méri Liéus
Kádra borát, abban Tzitzero, 's Násónak irásin
[p 0007] Kéröt rágni. Be fáj e' drintz! nem bánkódik inkább,
A' kit hazájának kebeléböl tsalfa szerentse
Számkivet: a' levegö szabad égben kényire járó
Szárnyas nép inkább nem búsúl, a' mikor ötet
Ál sípját fúván madarász törébe karitti,
'S zárja kalitkának füzött öblébe: telik meg
Mint sem az én szívem szomorú bánattal, el esvén,
És olly meszsze, kies mezeidttöl! két Duna tágas
Karjaival majd egybe szoritt, majd terheli lántzal
Drága szabadságom: majd veszteg kelletik ülnöm
Tsak nem egész hetekig: koptatnom tollam, itatnom
Iskola roszsz porral mellyem: sok gízgaz iráson
El lankadt szememet fárasztanom: a' mi pediglen
Mindeneket meg elöz; sfeslett erköltseit egynek
Hallanom, és másnak; 's némelly otromba Deáknak
Rút háládatlanságát el nyögnöm Eszembe,
Aüh! hányszor benned vígan töltt napjaim akkor
Fognak tünni! halas 'Zitván tsólnokra fel ülni,
Eüs nyúlat Pathi szálasban ugratni kopékkal;
Már Bátor-Keszi szöllöben szedegetni gerezdet,
Már Piszkén, 's völgyes Lábatlant mustot akózni;
Már magamat képezni fogom Pap Hegyre ki menni!
El válok tölled: de veled leszsz minden üdöben
[p 0008] Én gyönyörüségem, kedves Virtth! vajha magammal
Útra vihetnélek; vagy ha nem mozdíthat eröm meg,
Révi Komáromból tudnám kebeledbe ki tsalni
A' Músák seregét! nints földön Iskola, mellybe
Könnyebben járnék, 's örömestebb. Vélem azonban
Közlött jó vóltod' köszönnöm. Míg tollat emelni
Fog kezem: a' míglen nyelvem fog szózatot adni;
A' dítsíretben elsö lészsz nálam. Örökké
Pyber, 's Újlaki Pár éljen, 's nevekedjen az égig,
Melly már másodszor benned két hólnapi szállást
Rendelt, 's mindenben hozzám mútatta kegyelmét.