BARÓTI SZABÓ DÁVID: PARASZTI MAJORSÁG 0072


A' Majornénak mezei mukáji.

Napjait a' békés háznál így tölti Majorné;
'S hogyha talán fogadást nem tett bútsúkra ki-menni
Eggy valamelly szent helyre; magát honn tartya: vidékben
Nem tekereg, másutt idejit nem tölti mesékkel,
Nem könnyen megy-el házától: némellykor ha szükség,
Hogy, guzsalyát tévén, fogjon markába gereblyyét;
El nem ijeszti hideg, meg-nem gátollya melegség.
A' mi nagyobb: terhes lévén, 's már nem sok idöre
Várván-is, nem tudgya magát kímélni: vetés köz'tt
Rossz füvet irt, 's kévébe kötöz; 's úgy fogja határonn
A' munkát, hogy Férjének véletlen' az' helyében
Szüli-ki magzattyát; mellyröl azt hidgye magábann,
Hogy nem szülte, hanem valahol sétálva találta.

A' Paraszt Gyermeknek fel-nevelése.

A' szük és szalmás házbann, oh, vaj-mi szerentsés
[p 0073] Módon vesz nevelést a' kisded Pór-fi! nem enged
Annya gyanús vendég-emlöket nékie szopni:
A' Téjjel maga szép erköltts'it akarja beléje
Önteni, 's házánál mindég szemlélni; hogy ötet
Tsókolhassa, 's viszontag az-is neki zsókokat adgyon,
'S munkáról késönn haza-jött Attyára nevessen,
Annak karjai köz'tt fel-alá hordattni szeretvén.
A' nagy Nem' tsemetéje pedig, nagy-tzifra szobábann,
Udvarbann született Gyermek, jaj! tíltatik Attya
Házától. mint számkivetett; 's a' fö nemes Asszony
Méhének teherét tévén, nem akarja, mi légyen,
Meg-gondolni: Fijatskáját el-küldi magától,
Hogy barmok' bögési között, jó-messze majorbann,
Isten tudgya, minö feslett gaz dajka nevellye.
El telvén feles esztendöl, el- hozattya stegénykét,
Már meg-rontva: mivel görbülttek, lábai; púpos,
Háta; 's nem ismérvén r'á, mint idegenre, tsak úgy néz.

Ellenbenn a' Pór asszony kedvelltte szülöttét
Mindenkoron szem' elött hordván, maga tartya tejével,
Mellyet kétszeressen nyújt jó természete néki.
A' kis Gyermek, akár-hova megy, vele mégyen örökké.
Karjai köz'tt lebeg, a' tsóktól artzája pirúlván:
Könnyítt a' bajos út' teherén, mint drága fityölék; Munka között, hever a' földön; sírásra nem indúl,
El-türvén hideghet, meleget már gyenge korábann.

A' Természetnek nyelvvét halgattya Majorné:
Láttya, miként sírattya Madár a' mostoha kéztöl
[p 0074] Fészkébölki-szedett fijait; mint bögi Tehén-is
El- veszett borját, mint lót-fut epedve határonn:
És mikor este-felé haza-jö; szamléli, hogy a' köny
Szüntelenül gördül szemiböl; hogy tiszta folyamból
Borja miatt nem iszik, 's nem eszik szép gyenge füvekböl.
Hallya, mi-képpen bég futkosva, 's idézi magához
A' Júh messze-maradtt Báránnyát! láttya, minö víg
Este, ha tölgyénn tsügg! mint bámúl végre, hogy annya,
Olly igen eggy-képü, -szörü, 's-korbéli; tömén sok'
'S eggyenlö-nyelvü bárányok köz'tt-is azonnal

Ismeri gyenge fiját, 's szint' úgy a' kisded-is annyát.
Illy példákra midön néz álmélkodva Majorné,
Mit gondolnba, ha meg-gyözettnék eggy okos Asszony
A' magzat' nevelésébenn a' kába baromtól?

A' Pór Gyermek idö nap elött dolgozni tanúlgat:
Lábai még tsak alig birják, 's forgatni gereblyét
Már is akar, 's Attyát, valamint tudhattya, követni.
Jóllehet, a' dolgot még el-nem gyözi; de még-is
A' munkások köz'tt forog, és a' póri miveknek
Látásból ki-tanúlgatván folyamattyait; Attyát,
Hogyha talán nem vólna jelen, fel-váltya; 's ha karja
Még nem bir vele, szóval fog munkára tselédet.

Földének mivelésében mire nézzen elösször,
A' Fitt azon közbenn oktattya beszéddel az Apja:
Inti kivált, hogyx az Égnek Urát, ki mezökre le-küldi
Essöjét, 's gabonát gyarapítt, tisztellye, szeresse:
Szent Óltárához tisztán járúllyon: határon
[p 0075] Kormányt tartson ugyan; de határ' Felséges Urának
Mindenkor térdet, s fejet hajtson; tölle reménlyen
Kedves idöt; Ünnep-napokat szentellyen; azokbann
Ökre se vonnyon igát; hanem a' rétekre tsappatván
'S meg-pihenést nyervén, rejét újíttsa dologra.

A' szomszéd Gazdákhoz igaz szeretettel hevüllyön;
Hogy szükség idején réttyével 's ökr'ivel ök-is
Jót-tegyenek, 's védelmezzék, rablókat el-üzvén.
Fusson irígységtöl: szomszédgya' határa ha termöbb,
Mint- sem övé; gyorsíttsa kezit, 's jó móddal elözze. Perre ne vesse magát; mivel a' perbéli tzivódás
Mind nyertes, mind vesztö félt károkkal adóztat,
Mindennel jót tégyen ugyan, mind engedi sorsa;
Ám de baráttságot ne szeressen kötni sokakkal.
Mint-sem az emberbenn, inkább helyhezze raménnyét
Szántó-földeiben: ezeket munkállya, javítsa.
Dítsérjen nagy széllyes határt; kisdednek örüllyön:
Jól-ki miveltt kis ugar felesebb jövedelmet hoz, úgy mond,
Mint-sem száz hóld-föld, mellyet trágyázni nem enged,
'S a' mint ké'ne, tsoroszlyával forgatni, szegénység.

Távoztass idegen mivelést; új útra ne térülly:
A' mi szokásban van, jobb azt tselekdned: határban
Jártassad vágyódásid': nagy kíntsre ne kívánd
Verni magad; se szegénységtöl le-nyomattni ne haggyad:
Kárt tesz az erköltsbenn a' pénz' gyüjtése; viszontag
Ösztönöz, és gyúlaszt sok-féle gonoszra, szorúlttság.
Járj te közép-úton: ne legyen falu néked irígyed
0076 A' vagyonért; nyomorúságban kínlódni-se szánnyon.

Földeinket pénzen-fogadott munkással arattasd:

Hogyha kalákát hívsz (tudgyák a' Székellyek eztet
Eggy-más köz'tt folytatni) kevés órára sokat téssz. Több Bérest ne fizess, mint-sem szükséges az házhoz;
Hogy, valamint az ebek szoktak, ne tzivódgyanak eggyütt.
Tsendeseket válassz; de nem végy-fel többet az ollyan
Nemzetböl, a' melly maga fészkét tsak-nem imádván,
'S tsak maga-féleivel tartván, másokra tör, és így
Részre-való hajlást, és villongásokat indítt.

Menny példákkal-elö: szolgáid tartsanak inkább
Drága magad' viselésétöl, mint durva szavadtól:
Hogy kedvelltessél töllök, mint véridet, öket
Kedvellyed, 's bérek' le ne vond: hogy szüntelen' hívek
Légyenek, hidgy nekik: ' felesebb vígyázat okot nyújt A' ragadó kéznek sok-féle lopásra. Tseléd köz'tt
Mindent tudgyon az Úr; de sokat dél-színre ne hozzon:
Hajtson egészségest munkára; betegre tekéntsen:
Eggy nyavalyás ha-mi jót tészen, vígadva fogadgya
Mindenik: a' szeretet, 's az Urának tetszeni vágyó
Szív, föbb ösztönözés vólt, 's lessz a' munka-fogásra.

Így oktattya Fiját; 's bár még-alkalmas eröben
Birja magátkorosodván-is, 's jól tudgya ki-szabad
Aü rendet, 's dolgát végezni: de még-is azonbann
Inti, Major lévén fö-képp' mire nézzen; hogy a' ki
Házat, határt, majd-majd maga fog kormányzani; hallván
Élelmes Attya' szavát, az' mesterségre tanúllyon,
[p 0077] Mellyet ezer mások nagy hibákkal tudnak el érni
Így el-készülvén az Inas, kezd látni dologhoz
Attya helyett melly olly jelesen megy- véghez, hogy añak
Távól-létében nem látszik hanyattlaui [!] semmit.

Paraszt Leány.

A' már Férjhez adó Lyányzó sem tölti szobábann
A' napot: Annyával gyorsan munkálkodik ott-kinn:
Szégyennek nem tart ásót forgatni, 's gerbelyét:
Nints vendég-haja; nints bársony-'s más drága ruhája;
Nintsen szem-ragadó bontzok kerekítve nyakára:
És ámbár szépnek kíván-is, az asszonyi mód-ként,
Mások elött látszani mezön; nem akarja szemérmes
Artzáját kendözni: magát ékítti virágos
Rétekröl-szedett gyönggyel, mikor innepi nap van,
'S a' kristály víz' tük'rében szab rendet hajának.
Eggyügyüséggel vagyon a' feje, nem pedig hegykén
Fel-tzifrázva: pirosságot nyújt néki szemérem,
Nem pedig ál festék: elsö helyt nyerni dologgal,
Nem szépséggel akar, 's illy-képp' tesz Férje szerentsét.

Annak menyegzöje.

Mert mikor a' szerelem sebet ejtvén rajta, jövendö
Házassága felöl kezd gondolkodni; Legénynek
A' mikor ö, 's ö-néki Legény meg-tetszik; hogy eggyütt
Szóllani módot, idöt, köñyebbeñ lellyeknek: [!] eggy he ytt [!]
Nyár közepett aranyos-szárú gabonákat aratnak;
Vagy késöbb' eggy helytt szedik a' szöllöi gerezdet.
[p 0078] Sarlóját, minteggy kalaúz, a' Lyányka ragadván;
Hogy kedvét jobban tölthesse Legénynek, elöl megy,
'S messzire-hagy más dolgosokat: Szeretöje, tekénti
Gyors kezeit, 's innen fakadott örömével alig bir,
Hogy, bár váltig utánna van-is, nem gyözi követni.
Néha panaszt teszen, és mint eggy meg-feddi Kegyessét,
Mintha hevességböl tél-túl sok szálat el-hagyna;
Hogy meg-fordúlván a' Lány, ö r'ája tekéntsen.
Étel utánn, a' több Aratók álomba merülvén,
Ök kettenn az idöt víg szók köz'tt töltik; elöre
Már-is el- intézvén, mint fognak látni mezöhöz,
'S melly rend- tartással fogják kormánmyzani házok'.

E' szerelem mikoronn az Atyáknál tudva van; és úgy
Látszik, hogy eggy-máshoz méltók: kezet adnak az Attyok
'S Annyok elött, 's magokat le kötik szent öszve-kelésre.
A' Faluból a' sok vérség, és régi barátok,
El-jönek, 's kis ajándékkal meg-tisztelik a' párt,
'S készülnek vídám lakadalmat tenni közöttök.

A' vártt nap majd délre jövén, és a' Pap el-únván
A' r'ájok-tett várakozást, valahára hazólról
A' Nöszök-is el-indúlnak, mély térdeket hajtván
A' háznak küszöbén: mind a' két résznek az Attya
Jö; könyvekbe-borúltt szemeit meg- törli; 's az Égre
Fel-fogván kezit, áldást mond a' Lyányra, 's Legényre.

Már a' Templomhoz közelítt a' tarka galanttal-
Fel-készültt-kalapot-viselö Férj, és az alangyár
'S földre szemét le-vetö szüz-Lyány; és izzad az új, 's szebb
[p 0079] Köntös alatt: a' Szent Óltárnak elötte meg-állnak
Végre, bizonyságúl híván a' mindenek' Attyát,
'S hóltiglan magok' Házasság' kötelébe rekesztik,
Eggy másnak kezeket nyújtván, melly a' nap' hevétöl
El-feketült; de ki-van korpával mosva motsokból.

Füstölög e' közbenn a' konyha: teríttik az asztalt:
Étel elég vagyon a' Vendég' számára; de nintsen
A' Vágó-székböl: hízott Gödölyéket, Ürüköt,
Mellyek az éhséget leg-elöre pihentetik, önnön
Nyájok adott; 's régóta nevelt jó-számmal ezekhez
Tík-fiakat, Lúdat, Rétzét e' napra Majorné.
Alma, Dió, Körtvély adatik tsemegének helyette.
E' lakozást éleszti pohár tele-töltve borokkal,
Síp, hegedü, lejtö-járás, darabokra törödött
Kantsék, víg katzagás; itt énekek, ott puha tréfák.
A' Nép öszve- nyomúl: ki-repül a' lakzinak híre:
Rolla beszéll ki-ki, 's így szóllít nagy örömmel Eget-meg:
Áldassék-meg haszonra-való magzattal az Új Pár!