BARÓTHI SZABÓ DÁVID: PARASZTI MAJORSÁG. 0103


Félre-szegett, 's görbültt nyakkal szédülni ha meg fog
A' disznó, 's véletlen' határ közepette le-rodgyad:
Iziebe vágjon eret Kondás farkának alatta;
'S vér-le- vonást tévén, héjakkal kösse sebit bé:
Ólba azután vondozza, 's ki-nyíltt szájába betegnek
Töltséren hal-'zsírt három tsészével ereszszen:
Oszlást tenni kövér falaton fog gyenge meleg víz.

Bé Mag-disznókat seregenként estve ne zárjon
Júh' módjára; hanem külön, 's motskatlan alomba:
Mert ámbár habarékra nagyon tör, szaggat az undok
Pára, 's magát gazos étellel vendégli; de még-is
A' rúttság, és nedves alom veszedelmeket hoz rá.

Háborog a' Sertés' torkán gusa; fojtja torok-gyék;
A' bél-poklosság hal-héjas testit emészti;
Óldalait pihegö roszsz keh nyílazza; tejes fü
Has't meg-ereszt: mind ez nyavalyát gyógyítsa Kanász meg
Mert a' tiszta-kezü Tudomány e' tsúnya barommal
Irtózik bajlódni; 's mivel vígyázat, Urokhoz
Hív szeretet lakozik bennek, fog látni kutyákhoz.

A' Kutya Nem sok-féle pedig: más része születve
Ház-örzésre vagyon, 's az Urok' követésire: vadra
A' más része rohan szeleket szaladással elözvén:
[p 0104] Vagy pedig orrokkal tél-túl koslatva fütyésznek.
Mások szót-fogadók, és mesterségesek: áll'nak
Lábaikon fel szép-igyenest, 's nótára ki-járnak
Tántzokat, és ha parantsolják, levegöbe magossan
Könnyü tagjaikat ki-lövik; 's utszára ki-tóldúltt
Népnek múlatják szemeit, 's nevetéseket hoznak.
'E könnyen fut, emezt nehezíti kövér hasa; nyársra
Fel- vontt nyúlat ama' jól tud forgatni kerékben,
Mellyet más el-ütött a' tágas réti laposban.
Aszszonyi múlattságra van egy Tzenk többi kutyák közt,
Melly vagy az artza körül bogarász, és mézes ajaka
Nyelvet nyújt, 's aztat nyalogatja: vagy üldögel ölben; És onnan nagy szemtelenül másokra tsehelvén,
Aszszonya' mérgét- is mérgességével elözi.

Már a' vadász-kutya némellyik tsáholni tetökre
Indúl; a' más rész igyenes rétségre nyomúl-ki:
Ez jobb Fürjre, Fogolyra viszont emez: erdei Szarvast
Más hálóba kerít, és baj-vívásra Bikát-is
Bátran hívni-ki mer; 's jól tudja ragadni fogával
A' vadat ott, melly része tunyább dolog aztat el-ütni.

Más borzas, fürtös szörü; 's mint ketske, szakállas;
A' tón által-hasít könnyen, és ónnal ha Puskás
Fút le-tsapott, a' melly húllván levegöi kebelböl
A' vizeket tsapdozza, 's piros vérével el-önti;
A' meg nem gázló vizböl szárazra ki-hozza;
És Ura' lábaihoz tévén, tsóválja fejit meg,
[p 0105] Örvendvén, 's meg rázza magát, és szerte repítvén
A' szörébe kapot nedvet, levegöre ki-fetskend.

A' más tempe, rövid lábú, majd földet tekervén
Büzlög határt, 's nyomot vadnak, madaraknak arössen
Izelvén érdekli. Magy ö gabonának el-aszszott
Szárai közt tsavarogva: de hol valamelly szag az orrát
Ütni találja, meg-állapodik; 's helyt állani hagyja
A' Madarak' seregét, míglen fejtetve-ki nem fog
Látni vadász-hálót: akkor 'zákmányra rohanván,
A' tollas népet zajjal, lármával ijeszti.
Ök hálóba kerítetvén, már hasztalan! égbe
A' bé-zártt útat keresik szárnyokra sietvén
Kelni: Vadász-kéztöl, vagy az Ebtöl veszniek el-kell.
Nézni tsudálatos: a' Foglyot kéz fogja midön meg,
Életinek tsordúltt könyvel kér tölle kegyelmet.

Tarlók közt a' Nyúl méllyebb álomba merülvén,
A' mikoron a' rajta-tsapó, 's dobogással ijasztö
Ebnek otsódik-fel szomorú jövetére, 's magasra
Könnyü testel ugrik; gyakran ötlödik urokba,
'S már ide, már oda fut, tsavarog; de tsak azt nyeri véle,
Hogy nyavalyás újabb, újabb törökbe szorúl-bé.

A' síkon, 's derekon ugrat-fel más kutja nyúlat,
'S hangzó szóval utánna, 's kemény szaladással eredvén,
Melly helyröl fel-verte, megint ugyan árra keríti
[p 0106] Aztat; az hol sebeket vévén, szemit húnyja halál bé.
Nékie szára magass, a' lábai vékonyok, álnok
A' feje, talpa serény, hasa kisded, szügye le-függö.

Fordítván a' Fólnagy idöt jobb-féle dlogra,
A' puskát, vislát, agarat munkátlan Urakra
Bízza, 's az háza körül jó-féle Kuvaszra tegyen szert.
Nappal ez a' nyájat farkastól örizi, vígyáz
Étszaka, 's ört-állván az akolnál, hogyha találna
Rontani-bé valamelly ellenség abba, szavával
Kergeti; vagy ha nem óld kereket, martzang'lja fogával:
Farka rövid, rövid orra, kivált feje tsúnya, goromba;
Tsügged-alá füle, mellye gyakor fürtökkel ijesztö;
Óldala, lába tagos, vastag nyaka, válla temérdek:
Sött mikoron távól vagyon-is, nagy torka dörögni
Mordúl kezd; 's ugatással elébb, itt létivel osztán
Rettent, a' farkán ülvén, és egyre morogván.

A' Természet ugyan valamelly erköltsre tanítja;
Erre szoros tartás, de reá szoktatja leg- inkább.
Lántzra ha vettetvén heverész ajtónak elötte,
'S hasztalanúl ugatást követ-el; nap-nyugtakor házat
Járjon-el, és aklot szabadon; 's nagy meszsze szavával
Félelmet terjeszszen. Az ö természete lágyabb
Tolvajhoz ne legyen; se fenébb, hogy marjon akár- kit.

Hagyni követni Venust nem kell a' kisded ebeknek;
'S a' szerelem nöstényt ha meg ejt, a' Pásztor orozva
[p 0107] Elsö kölykeinek járjon végekre; mivelhogy
Új anya-létében jól fel nem tudja nevelni;
És apród esztendöben szoptatni ha már kezd,
Nem leszsz nagy tetemü, meg-fog tsökkenni, vajudni.

El-szedetett fiait bátor sírassa, keresse:
Számba ne vedd: e' kornak az ö fájdalma nem hoszszas;
'S kölykeiröl tsak hamar feledékeny lenni nem fog; hogyha
Múlathatja hasonlókkal, 's játszhatja magát ki.

Más ízben mikoron meg-fog kölykezni, te válaszsz
Kettöt; vagy ha akarod, maga hogy válaszszon az anyjok;
'Zúp környületet állíts-fel: kutya' kölykeit helyhezd
A' közepére, 's elébb rá- gyujtván szalma nyalábra,
Anyjokat hívjad elé: szaparán fog jöni, repülni
Ebresztö szavaidra; 's kivált' nyikorgásokat hallván
Fajzatinak: kiket a' lángtól már szinte borítva
Látván, 's tenni kemény nyivogást; ily szörnyü veszélyen
Rémülvén, iszonyodván-el, szalad, ugrik a' tüznek
Bé közepére, 's ki-nyíltt szájjal már eztet; amaztat
Már azután, 's majd mindeniket ki-segéjti veszélyböl.
Mellyeket elsöbben ki-ragad't az kölykeket hagyd-meg;
A' többit jó-meszsze halál torkának ajánld-fel;
És földel le-borítsd, ne-hagyd a' dög-testeket anyjok
Hordja fogával, elö, 's nyögvén enyhítse kebelben,
Viszsza serénkedvén párájokat hívni beléjek.
[p 0108] A' téjtöl el-választván a' Tzenkeket, étesd
A' testeknek eröt nyújtó falatokkal: örökre
Meg menthet'd ádázattól, tsak rólok harapd-el
Azt az ínat, melly a' farknak vég' szélire szolgál.
Háti geríntztöl el-kezdvén születések utánn' ez
Negyvenedik nap' megy véghez, mint Plínius írja.
Kapdossan tsak az Anyjához még gyenge fogával
A' kutya játszodván: emberre, baromra ne menjen
Nem lévén még bajra-való: mert hogyha reá száll
A' bot, ha farkasnak foga meg-gyomrozni találja;
El-rémül, 's e' félelmet nem fogja le-tenni.
Hírt mondjon jól-vígyázó tsaholással azonban,
Míg korosabb lévén, tolvajt el-marhat, el-ejthet.

Örzöül a' Júhoz ha melly Eb adatni fog, izmos,
Bö derekú legyen: ö testét egy-féle fejér szín
Öltöztesse ne-tám valahogy farkasnak alajtván
A' Legelö, kés' estve reá furkós botot hányjon.
Lába legyen szaladásra serény; viadalra ki-menni
Bátor szíve, 's az or farkasnak utánna repülvén,
A' ligetes derekon a' 'zákmányt vonja-ki gyilkos
Torkából, 's a' tolvajlót sok vérbe kevervén
Üzze-ki meszsze vidék helyböl, hogy kontzot el-ejtvén,
'S meg-szabdaltatván, komorúl ordítson az erdön.