BARCSAY ÁBRAHÁM: [KÖSZÖNTÕ.] 0048


Valamint a kulacs, János is kétféle.
Vagyon lelki János, van testi sokféle:
Lelki van ugyan négy, mindenik szent János,
Úgymint ama pusztán sásákát evö János,
Van rostélyon sütött, s olajban fött János,
Van Nepomucenus, ki a mai János.
Mondd meg már, barátom, melyiket innepled,
Talám mind a négyet egyaránt tiszteled?
Vagy talám hírekben ha még nem esmered,
Lássuk, a testik közt melyiket kedvelled?
Van szöke, van barna, vagyon piros János,
Van füles, van fejes, vagyon tokos János,
Van fogas, van hasas, vagyon Kolbász János,
Van boros, van seres, vagyon pipás János,
Van szurkos, van szennyes, vagyon csinos János,
Van borzas, van kopasz, vagyon csicsos János,
Van kövér, van száraz, vagyon izmos János,
Van gazdag, van szegény, vagyon Palits János.
De ki számlálhatná meg: Mennyi a János?
Még - a ló is János, mikor bojtorjános.
Lásd, mennyi druszád van, jó barátom János,
De tudd meg, mily kevés légyen igaz János.
- Igaz vagy, azt tudom, mivel tapasztaltam,
Veled a barátság hívségét kóstoltam.
Minden bánat nélkül naponkint múlattam,
Érzem most a súlyát, midön eltávoztam.
[p 0049] Ilyen sorsa van az érzékeny szíveknek,
Önnön boldogságok oka keserveknek,
Ilyen a jutalma érzékenységeknek,
Egy kútföböl ered oka örömeknek.
Szerencsétlen, aki ezt még nem kóstolta,
Ámbátor világnak felét meghódolta,
Pilades hívsége hajdan megmutatta,
Midön Orestesét magához kapcsolta.

Nagy-Próna, 16. Máj. 1771.