BARCSAY ÁBRAHÁM: A POÉTÁKHOZ. 0046
Papirosan ugró rendek koholóji,
Addig nem lehettek
nemzet tanítóji,
Miglen egy vagy más láb nyügözvén
versetek,
Fülnek tetszö hangtól üres éneketek.
Hát a
szív hol vagyon? szökéssel nem nyerik,
Ámbár a battutát
sorok-ütve verik.
Ha a képzelödés ragyogó tükörét
Félre-tesszük s a hang hódító müszerét;
Apolló
chorusát hijában dícsérjük,
[p 0047] S Parnasszus
tetejét haszontalan mérjük,
Mert a természetben ami
eröltetett,
Kivált ember elött kedvet nem nyerhetett.
