BARCSAY ÁBRAHÁM: TUDOMÁNYOK' NEVELKEDÉSÉRÖL, BUDAI ERDÖBENN. 0206


Itt ,vagyok, hol hajdant zokogó Múzsával
Vén Kopasz Verselö Nemzetek' sorsával
Játszott, 's öszve vetvén Királyt Jobbágyával,
Szabadságról mesélt, 's firkált pennájával.

O! múlt 's következö idöknek homálya,
Halandó titkodat hasztalan vizsgálja,
Mert a' Történet akár mint tsodálja,
Esetednek rendit még is nem találja.

Hol dühös Ibrahim szeg paripájával,
Fekete Mustafa tíz fontos baltával,
Tsuporly fél mázsát nyomó buzogányával
Dözsöltek, ott Phoebus mulat Minervával.

Hol haragos Aly Despóti pompával
Divánt tartott ezer Keresztyén' kárával,
Véres törvényt szabott éles pallosával,
Ott áll az Igazság mérséklö fobntjával.

A' hol kényes Kady Keresztyén rabokat
Sartzra vetett, 's lóért tserélt sok foglyokat:
Ott immár Böltseség formál Tanítókat,
Természet Vizsgálók adnak Orvosokat.

[p 0207] Gondviselö Felség! hát így vólt végezve,
Ezer hét száz hetven hét lenne jegyezve,
Mikor Tudományok bujdosván rettegve,
Budára szálljanak fejek' fel emelve?

Úgy van! így hozta ezt idönek forgása,
Országoknak, szükség, légyen változása:
Nem lehet világnak egy módon állása,
Ebbenn áll Nemzetek' fö boldogúlása.

Jer tehát, Jó Barát! Szent Gellért' hegyére,
Nézzünk Mátyás Király' Palota helyére,
Vessük szemünk' tsonka torony' tetejére,
Küldjünk ezer áldást Mária' fejére.

Ne sirassuk többé Nemzet' romlottságát,
Nézzük fiainknak pallérozottságát,
Tsodáljuk Rokonink' sebes okosságát,
Várjuk tsendes szívvel bajunk' orvosságát.

Pozson nevekedik, Buda roppant lészen,
Prófétának szava most tudom mit tészen,
Magyar Haza meg nö, szent szép lesz egészen,
Fiaink jók lésznek Szentzen és Tseklészen.

O Buda! te játszó Szerentse' lapdája,
Gyászos eseteknek gyakori példája,
Ki régenten valál Törökök' prédája,
Te légy Tudományok' tündöklö fáklyája.

[p 208 ] Így dúdoljunk mohos kö szikla' tövébenn,
Tekíntvén léendö dolgok' örvényébenn,
Várjuk Nemzetünknek aggot idejébenn,
Tudomány mit szül majd Magyarok' szívébenn.

Látok már hegyeken atzélos nyársakat,
Hogy menynykö ne érjen bádogos tornyokat,
Tüzi pára hajtja a' tehes hajókat,
Sodrott szél gyógyítja a' romlott tagokat.

Ne készülj hát, Jó Társ, kérlek, a' halálra,
Látd, szép Század nyílik Nemzetünk' hasznára,
Nem szorúlunk többé szomszéd' tárházára,
Mert Böltsnek szüksége nints más' ranyára.

El múlik veszendö kintsnek áhítása,
Igazságnak meg tér sebesebb járása,
Kit hová sors rendel, ott lesz ,aradása,
Nem lészen iramló jó polgár' állása.

Faluról az erkölts bé jön városokra,
Együgyü áldozat lobban oltárokra,
El aludt szeretet le száll jobbágyokra,
Gögös szív meg hajlik erötlen tagokra.

Harag, és írígység több apró hibákkal
El tünik, meg egyez Bellóna Múzsákkal,
Öszve keveredik tsoroszlya dzsidákkal,
Együtt fog retsegni duda trombitákkal.

[p 0209] Többet mit fog szülni Tudomány Hazánkbann,
Istennél van, ö lát setét kamarákbann,
Hol jövendök függvén kútsolt zatskótskákbann,
Kedvére omolnak halandók' nyakábann.