BARCSAY ÁBRAHÁM: TUDOMÁNYOK' NEVELKEDÉSÉRÖL,
BUDAI ERDÖBENN. 0206
Itt ,vagyok, hol hajdant zokogó Múzsával
Vén
Kopasz Verselö Nemzetek' sorsával
Játszott, 's öszve
vetvén Királyt Jobbágyával,
Szabadságról mesélt, 's
firkált pennájával.
O! múlt 's következö idöknek
homálya,
Halandó titkodat hasztalan vizsgálja,
Mert a'
Történet akár mint tsodálja,
Esetednek rendit még is nem
találja.
Hol dühös Ibrahim szeg paripájával,
Fekete Mustafa tíz fontos baltával,
Tsuporly fél
mázsát nyomó buzogányával
Dözsöltek, ott Phoebus
mulat Minervával.
Hol haragos Aly Despóti
pompával
Divánt tartott ezer Keresztyén' kárával,
Véres törvényt szabott éles pallosával,
Ott áll az
Igazság mérséklö fobntjával.
A' hol kényes Kady
Keresztyén rabokat
Sartzra vetett, 's lóért tserélt sok
foglyokat:
Ott immár Böltseség formál Tanítókat,
Természet Vizsgálók adnak Orvosokat.
[p 0207]
Gondviselö Felség! hát így vólt végezve,
Ezer hét
száz hetven hét lenne jegyezve,
Mikor Tudományok
bujdosván rettegve,
Budára szálljanak fejek' fel emelve?
Úgy van! így hozta ezt idönek forgása,
Országoknak,
szükség, légyen változása:
Nem lehet világnak egy
módon állása,
Ebbenn áll Nemzetek' fö boldogúlása.
Jer tehát, Jó Barát! Szent Gellért' hegyére,
Nézzünk
Mátyás Király' Palota helyére,
Vessük szemünk' tsonka
torony' tetejére,
Küldjünk ezer áldást Mária' fejére.
Ne sirassuk többé Nemzet' romlottságát,
Nézzük
fiainknak pallérozottságát,
Tsodáljuk Rokonink' sebes
okosságát,
Várjuk tsendes szívvel bajunk' orvosságát.
Pozson nevekedik, Buda roppant lészen,
Prófétának
szava most tudom mit tészen,
Magyar Haza meg nö, szent
szép lesz egészen,
Fiaink jók lésznek Szentzen és
Tseklészen.
O Buda! te játszó Szerentse' lapdája,
Gyászos eseteknek gyakori példája,
Ki régenten valál
Törökök' prédája,
Te légy Tudományok' tündöklö
fáklyája.
[p 208 ] Így dúdoljunk mohos kö szikla'
tövébenn,
Tekíntvén léendö dolgok' örvényébenn,
Várjuk Nemzetünknek aggot idejébenn,
Tudomány mit szül
majd Magyarok' szívébenn.
Látok már hegyeken atzélos
nyársakat,
Hogy menynykö ne érjen bádogos tornyokat,
Tüzi pára hajtja a' tehes hajókat,
Sodrott szél
gyógyítja a' romlott tagokat.
Ne készülj hát, Jó
Társ, kérlek, a' halálra,
Látd, szép Század nyílik
Nemzetünk' hasznára,
Nem szorúlunk többé
szomszéd' tárházára,
Mert Böltsnek szüksége nints
más' ranyára.
El múlik veszendö kintsnek áhítása,
Igazságnak meg tér sebesebb járása,
Kit hová sors
rendel, ott lesz ,aradása,
Nem lészen iramló jó
polgár' állása.
Faluról az erkölts bé jön városokra,
Együgyü áldozat lobban oltárokra,
El aludt szeretet
le száll jobbágyokra,
Gögös szív meg hajlik erötlen
tagokra.
Harag, és írígység több apró hibákkal
El
tünik, meg egyez Bellóna Múzsákkal,
Öszve
keveredik tsoroszlya dzsidákkal,
Együtt fog retsegni duda
trombitákkal.
[p 0209] Többet mit fog szülni Tudomány
Hazánkbann,
Istennél van, ö lát setét kamarákbann,
Hol
jövendök függvén kútsolt zatskótskákbann,
Kedvére
omolnak halandók' nyakábann.







