BARCSAY ÁBRAHÁM: FARSANGGAL TÖRTÉNT VEREKEDÉS PESTEN. 0115


Hallám, Hív Társ! Pesti Bacchusnak tsinjait,
Ki meg részegítvén Váras' Lakosait,
[p 0116] Borral elegy vérrel okádta salait, [!]
'S útszán kínoztatta Verbötznek Fiait.

Rút dolog! nem történt ez hajdan Spártábann,
Nem gyült ott a' Község dobzódó pajtábann,
Hogy ott bor gözölvén szédelgö agyábann,
Éjjel lármát vigyen jámbor' hajlékábann.

Nem vették örömnek ott a' dévajságot,
Erkölts józan szívbenn lelt ott vigaságot,
A' szépek szerettek vitéz ifjúságot,
Mint ezek kedvelltek szüz ártalanságot.

Valamit a' szem lát, és a' szív érezhet,
Higyd el, hogy az elég hívságot szerezhet,
Ember egyebekbenn bár mit is kereshet,
De való örömet azokbann nem lelhet.

Miért részegedik szöllönek levétöl?
Miért kezd tántzolni húrnak pengésétöl?
Gyengeség: mert én hív Chlórisom' ) szemétöl
Százszor több hívságot érzek szerelmétöl.

Ámbár nints szükségem ama' szép zsebekre,
Kiket Lycurg varrott Spártai szüzekre:
Hogy Szerelem onnét lödözzön szívekre,
Még is dítséretet hárítok ezekre.

Jól tudom, Vén Após! szívek' gyengeségét,
Nem tette tsészébe azok' részegségét,
[p 0117] Szemmel segítette szív' érzékenységét,
És úgy készítgette föbb gyönyörüségét.

Boldogok ezerszer! kik nagy Várasoktól,
Távúl vígadhatnak ál artzás Báloktól,
Óhajtják magokat Redout Palotáktól,
'S lábok nem hólyagzik Menuet Tántzoktól.