BARCSAY ÁBRAHÁM: FARSANGGAL TÖRTÉNT VEREKEDÉS
PESTEN. 0115
Hallám, Hív Társ! Pesti Bacchusnak tsinjait,
Ki meg részegítvén Váras' Lakosait,
[p 0116] Borral
elegy vérrel okádta salait, [!]
'S útszán kínoztatta
Verbötznek Fiait.
Rút dolog! nem történt ez hajdan
Spártábann,
Nem gyült ott a' Község dobzódó
pajtábann,
Hogy ott bor gözölvén szédelgö agyábann,
Éjjel lármát vigyen jámbor' hajlékábann.
Nem vették
örömnek ott a' dévajságot,
Erkölts józan szívbenn lelt
ott vigaságot,
A' szépek szerettek vitéz ifjúságot,
Mint ezek kedvelltek szüz ártalanságot.
Valamit a'
szem lát, és a' szív érezhet,
Higyd el, hogy az elég
hívságot szerezhet,
Ember egyebekbenn bár mit is kereshet,
De való örömet azokbann nem lelhet.
Miért részegedik
szöllönek levétöl?
Miért kezd tántzolni húrnak
pengésétöl?
Gyengeség: mert én hív Chlórisom' )
szemétöl
Százszor több hívságot érzek
szerelmétöl.
Ámbár nints szükségem ama' szép
zsebekre,
Kiket Lycurg varrott Spártai szüzekre:
Hogy Szerelem onnét lödözzön szívekre,
Még is
dítséretet hárítok ezekre.
Jól tudom, Vén Após!
szívek' gyengeségét,
Nem tette tsészébe azok'
részegségét,
[p 0117] Szemmel segítette szív'
érzékenységét,
És úgy készítgette föbb
gyönyörüségét.
Boldogok ezerszer! kik nagy
Várasoktól,
Távúl vígadhatnak ál artzás Báloktól,
Óhajtják magokat Redout Palotáktól,
'S lábok
nem hólyagzik Menuet Tántzoktól.
