BARCSAY ÁBRAHÁM: SORSÁT ÁTKOZZA HOGY EL KELLETT
VÁLNI BARÁTJÁTÓL. 0114
Nem tudom , mit gondolsz ilyly hallgatásomról,
Hív Barát! el hiszem, álmodol sorsomról.
Hová lettem
osztán, hogy meg öleltelek,
'S úti szekeredbenn belé
emeltelek?
[p 0011] 5 Méltó tsodálkozni, meg vallom magam
is,
'S hogy így kellett esni, átkozom sorsom' is:
Valahányszor Oláh hangos tokájával
Szomszédombann
zörget Liturgiájával:
Valahányszor Fáta
pótrás pártjával
Batutát jár estve botskoros
lábával.
Valahányszor Fitsór gombos
tarisznyáját,
Elöttem vonszolja atzélos baltáját:
'S el hajtván sarjúra kis szarvú marháját,
Keserves
nótára fújja furuglyáját.
Valahányszor Iuhász
gyapja bundájábann,
Ballagván fris tejet viszen
sajtárjábann:
'S meg támasztván magát nagy tsögü
botjábann
Unalmas szerelmét fújja dudájábann.
Valahányszor Tzigány régi sátorából
Ki kelvén egy
tsomót tsinál purdéjából:
'S egyiket ki hagyván
tarisznya' szájából
El vezeti házát nyereg'
kápájából.
