BARCSAY ÁBRAHÁM: A' SZERÖ ELETE' MÓDJÁT
VÁLTOZTATJA. 0093
Hasztalan ébresztgetsz, Társ! vígabb
nótára,
Mert hogy telepedtem Vág' zúgó partjára,
Lantom' függesztettem fekete szil fára,
'S lassanként
igyekszem más élet' módjára.
Nem a' nagy buzgóság
tészen ilyly változást,
Tudod, hogy az idö ront minden
alkotást,
Ö hoz tagjainkra vénséget rothadást,
Ö
szerez lelkünknek külömb okoskodást.
Ha vénül a'
kertést, nem mivel rózsákat,
Nem épít hívságos
tornátz házatskákat,
Hanem inkább ültett hasznos
gyümölts fákat,
'S fony aszalójábann füstölö
lészákat.
[p 0094] Többnyire párkáhozz kapnak a'
halandók,
Melylyek, mint az álom, könynyen el mulandók,
Olylyanok, mint magunk, nem meg maradandók,
Az örökös jóra
kevesen hajlandók.
Egyik oltárokhozz lapúl vénségébenn,
A' más pénzt bálványoz korosb idejébenn,
Ez belé
betegszik sok építésébenn,
Amaz gyönyörködik
számtalan pénzébenn.
Menynyi boldogságok várnak
utóljára,
Melylyekkel érkezünk halálnak partjára?
'S
alig írhatjuk ezt egymásnak sírjára:
Itt fekszik, ki nem
lön senkinek kárára.
Harmintz esztendeje, hogy Anyám'
méhéböl,
E' világra sírva jöttem hírem nélköl,
Ezt
minap olvasám Atyám' egy könyvéböl,
Ideje, ébredjek
álmom' mélységéböl.
Eleget álmodtam Hazámnak javára,
Söt ha szélylyel nézek világ' piatzára,
Úgy
tetszik, álmaim lennének hasznára, De (2 ... ]
Vagyon
Krimieknek egy roppant Ládája,
Melyly azon Országnak leg
nagyobb tsodája,
Neve Tatár nyelven a' Napnak Bárkája,
Vas annak oldala, vas teteje, 's zárja.
[p 0095]
Nintsen Anya levél abbann, se Tudomány,
Nintsen nemzetektöl
oda rejtett Zsákmány,
Nintsen imádságra benne fekvö
Bálvány,
Üres, még is féli az egész Tartomány.
Nehéz vas rudakon örzik hét lakatok,
Kik úgy függnek
rajta mint nagy verö kosok,
Mondják, készítették a'
Menynykö kovátsok,
Egyéb részeiröl én most tsak
hallgatok.
Erröl azt hirdetik az egész szigetbenn,
Hogy rég, még emberek éltek egyességbenn,
E' Láda nyitva
vólt egész esztendöbenn,
'S ki ki mindent talál benne
szükségébenn.
Az éh közeledvén talált bö
asztalra,
A' szomju tsak hamar akadt jó italra,
Halálos
betegek leltek orvosságra,
És a' mesztelenek kaptak jó
bundákra.
Egy képen töltötte szívek' kívánságát,
'S lankadó lelkeknek titkos vágyódását,
Ott találta
Dídó kedves Éneását,
Ott lelte Pilades gyengéltetö
Társát.
A' Bölts oda jövén mély tudományával,
Valóbann egyesült természet' titkával,
A' Tudós
könynyebben fért meg tsimbókjával,
Melylyet maga tzinált
szédelgö agyával.
[p 0096] Anacharsis, Socrát
jártak e' Ládánál,
Plátó tovább akart menni több
Társánál,
De szinte hagymászbann esék Barátjánál,
Midön világokat koholt Vatsoránál.
Boldog idök
vóltak, de hamar múlának,
Mert hogy a' Nemzetek meg
szaporodának,
És majd Királyokat külön
választanának,
Ezek a' Ládára tüstént rohanának.
Egyik Követeket küldött látására,
A' más Katonákat el
foglalására,
Harmadik álgyúkat öszve rontására,
De
bé zárá magát szemeknek lattára.
Nem is nyilik meg
már, mondják a' Tatárok,
Míg e' földön lesznek hatalmas
Tsászárok,
'S bika tsög tzímerü írtóztató Tsárok,
Kiktöl szomszédoknak nem bátor hátárok.
