BARCSAY ÁBRAHÁM: VÁLASZ. 0081
Társ! újra gerjeszted pislogó tüzemet,
Verseiddel bírod egészen szívemet,
Azért lúd'
tollához eresztem kezemet,
Hagyd, fesse elötted vándorló
eszemet.
Jól mondod, hogy nékem a' Múzyák tsevegnek;
De koránt sem azért, hogy talám szeretnek,
Hanem mivel
mint vak szeretöt vezetnek,
'S néha botlásomon magok is
nevetnek.
Olylyanok ök, higyd el, mint ama' Szép Szüzek,
Kiknek mesterséggel lobog kényes tüzek,
Soknak
intselkednek, de kevésnek hívek,
Melyly sokaknak vész el
ohajtások 's mívek.
Nehéz az én vasam, nehezek saruim,
Szent Hegy' mászására roszak sarkantyúim,
Inkább
víjására szegezem álgyúim,
Arra találkoznak, tudom,
több társaim.
[p 0082] Fritz Bátyánk is addig fújta
furuglyáját,
Míg Márs nem kívánta síkra
katonáját,
De mihelyt hallotta Vitézek' dudáját,
Álgyúkkal bassusra süttette nótáját.
Tsak így
vagyon dolga Hadak' Gyermekeinek,
Tövére sem érnek
Parnassus' Hegyének,
Ízét sem kóstolják Múzyák'
szerelmének,
'S már Keresztért küldik Rákos'
Mezejének.
Hová visz vakságod telhetetlen világ?
Melyly ez elött fénylett, hol van a' sok ország?
Látod,
nagyobb része szomorú pusztaság,
És hogy ez életbenn
minden mulandóság.
Mondjátok meg nékem, Udvari Polgárok!
'S Tí fényes nagyságbann el merült Királyok!
Cadmus'
Fiainak hová dült szép Várok,
'S szegény
Lengyeleknek hol van most határok.
BNem tudom, Barátom!
magam mit ohatsak,
Mustival e, vagy is Kat' Aszszonynyal
tartsak: (2 ... ]
(2 ... ]
Bár ülhetnék veled, mint
írod, sajkára,
'S érhetnék Hercules' híres szorosára,
Vagy hol Atlás vette a' földet vállára,
Tám még ott
tsíphetnénk mit Magyar' számára.
[p 0083] Hát ha meg
lelhetnök Eleink' lakását?
Mivel már esméred szívem
vágyódását,
Ám légyen! kormányozzd kettönk'
vándorlását,
Menjünk, és írjuk fel Salamon' mondását.
Voltérhozz, nem bánam, igazítsd útunkat,
Ott úgy, mint
Jiordánbann, mossuk meg magunkat,
Plátó' formájára üssük
kalapunkat,
'S hoszszú tág köntösbenn végezzük
bútsúnkat.
Jövet tekíntsük meg a' Jankó Jakabot,
Ki
neveltetésnek külön törvényt szabott,
Melylyel
Tudósoknak nem kis dolgot adott,
'S Párisi rsekkel
üstökbenn is kapott.
Ha honnyunkba térünk, éljünk tsak
figével,
Téjjel és ártatlan rajoknak mézével,
Juhász
mendentzébe forralt senzyitzével,
A' vizet hörpöljük
kézzel nem tsészével.
Keressünk, ha lehet, olylyan
szegletet,
Hová még Comissár 's Mérö nem
mehetett,
Légyen bár éjtszaka hóbann helyheztetett,
Emeljünk magunknak ott egy kis fedelet.
