BARCSAY ÁBRAHÁM: LENGYEL, TÖRÖK, MOSKA HABORÚ'
KEZDETÉN. 0070
Az éjtszakai szelek fújnak süvöltéssel,
Sok
Posta Legények futnak kürtöléssel,
Félre! ki az útból!
kiáltnak mindnyájon,
Az új esztendönek ki ki helyt
tsináljon.
Két homlokú Jánus tsattogat elötte,
Ki titkos templomát nyitva felejtette.
A' Hartzok' Istene
véres szekerével
A' fagyos Februust üzi
fegyverével.
Aprílis is várja, hogy elsö napjára
Érkezzék a' Török Tanais' ) partjára.
A' zöldellö
Május virágos kertjeit,
Ki teríti bátran pázsitos
rétjeit.
Az ifiú párok myegnek szerelmekbenn,
A' Hadak'
Gyermeki gyülnek seregekbenn.
[p 0071] A' Töröknél
mérészb Moska nem vizsgálja,
Melyly meszsze maradott
Siberia' tája;
Ode siet nagyon hármas keresztjével,
Hol régen Rómától meg vált Miséjével.
A' Frantzia
félti Török' Birodalmát,
Melylyel gyengítette Németek'
Hatalmát.
Ispahánnak Ura Mahomed' lábánál
Mustaphával kíván áldozni sírjánál.
Várják
Byzantium' sérelmes leányi,
Hogy kinek lehetnek idövel
zsákmányi.
A' Vizeken bíró Nemzetek vígyáznak,
Mi
lesz, ha Pontuson Moskák hajókáznak.
Az alatt
Juniust görbe kaszájával
Követi Julius éles
sarlójával,
Tsászár is meg indúl maga holnapjábann,
Sok Országok' sorsát hordozza markábann.
Ama' Kintses
Váras, Neptúnus' Mátkája
Várja, hányra fordúl
Genua' kotzkája.
A' szegény Sarmata feredik
vérébenn,
Hogy idegen Királyt ültessen székébenn,
Dantzka is írtózik híres szomszédjától,
Mert többet
fizetne terhes hajójától.
Béts pedig magábann keresvén
Nagyságát
Lassanként tsorbítja Magyar' Szabadságát.
Más felül tekínti Róma' kö falait,
Szent Tsontokkal
fekvö Tsaszárok' Hamvait.
O Földnek Aszszonya!
Hitünknek Hajléka!
A' Régi Rómának hogy lettél árnyéka?
Meddig örizheted sorvadt tsontjaidat?
'S Egyiptom'
porából emelt oszlopidat?
[p 0072] Iírígy Európa!
fö tudományodat,
Mitsoda népekre veted még jármodat?
A' tüzes Etnának kénköves hamvait,
Miért
gerjeszted fel el alutt lángjait?
Mit keresz a' ligetes
Americábann?
A' vad embert miért üzöd
barlangjábann?
Viseljed a' segény Szeretsen' aranyát,
Hordozzad hátadon Astrakán' bárányát:
Töltsed
asztalidat Chinai korsókkal:
Szobáidat pedig nyugovó
székekkel,
'S Perzsáknak módjára készült
szönyegekkel:
Evezz hajóiddal világnak végére,
Találj új betegség' halálos mérgére.
Hívságbann el
merült Kényes Királyidnak
Tömjénezzél többet, mint
Szent Oltáridnak:
Emelj szegény' hátán arany
oszlopokat,
Lántzolj lábaihhoz sok ezer rabokat:
Hirdesd
népeidnek ki húzott fegyverrel,
Hogy nem születtetett
Szabadság Emberrel.
El jön az az idö, hogy világ'
Végéröl,
Új Nemzetek jönnek Polus' ) hidegéröl:
Kik hírt nevet hoznak világ' piartzára,
De ök is el
múlnak többiek' módjára.
