BÁRÓTZI SÁNDOR: AMÁLIA TÖRTÉNETEI. 0009


Gróf Napkövi (Sonnenstein), ki igen szép Uradalmokkal bírt, fényes hívatalban szolgált Fejedelme udvarában. Nevekedvén öregsége, kiállott sok kedvetlenségei után, le mondott az udvari életrõl, és nyugodalomra adta magát. A' természettõl vett éles általlátású elméjét a' tapasztalás és szorgalmatos olvasás által még tökélletesebbé tette vólt. Az igazságot és egyenességet szerette. A' szûkölködõkhez szánakodó vólt, és hív barát: de ha ki, ellenben, megbántotta, annak kérlelhetetlen ellenségévé lett; úgy hogy a' boszszúállásnak megzebolázhatatlan kívánsága, minden egyéb jó tulajdonságait meghomályosította. A' legkissebb ellene [p 0010] tett véttséget sem botsátotta meg soha is.

Ennek az Úrnak két fia maradott vólt meghólt feleségétõl. Az öregebbik hadi szolgálatban vólt, és fegyvere által igyekezett felmenni; az ifjabbik pedig az udvarnál kereste szerentséjét. Amaz a' legnemesebb tulajdonságokkal bírt. Egyenes szívû, nagy lelkû, adakozó, hív szövettségeiben és másolhatatlan vólt ígéreteiben. Ez kétszín, álhatatlan hajlandóságaiban, irígy, gonosz lelkû, és hízelkedõ vólt. Két oly külömbözõ tulajdonságok, ugyan azon szüléknek gyermekeiben. A' nagyobbikat szerették, és nagyra betsüllették; a' kissebbet pedig útálták, és féltenek tõle. Ama már egy sereggel bírt, e' pedig Kamarás vólt az udvarnál.

A' háború kiütvén, az Ezeresnek (Obester) táborba kellett seregével menni. Szép hírt szerzett magának, és minden alkalmatosságában [p 0011] különös jeleit adta vitézségének. Végezvén a' nyári táborozást, az ellenség' földére rendelik, egy kis városba, telelni. Itt ollyan házhoz szállíttyák, melyben egy születésbõl való ifiú személy lakott. Vénhegyi (Altenberg) Amáliának nevezte magát, és árva vólt. Sokféle szerentsétlen történetek kénszerítették szüléjit, elhagyni hazájokat, és ebben a' helységben keresni menedék helyeket. Már régen meghóltanak vólt mind a' ketten, és Amália tsak egy öreg unoka Nénnyének társaságában élt. Igen nagy szépséggel bírt: de lelkének kellemetessége sokkal fellyül múlta testének ékességét! Az Ezerest, kinek alkalmatossága vólt véle társalkodni, meghatotta, és tapasztalta, hogy a' szívében a' leghevesebb szerelem ég Amáliához.