BÁRÓTZI SÁNDOR: ÁMÁLIA TÖRTÉNETEI. 0001


SZÉP-NEM1

Ha ugyantsak, a' világnak közönségesen megállított ítélete szerént, igaz az, hogy a' háládatlan embernél a' föld semmit is nehezebben nem hordoz, minémû elviselhetetlen terhe lennék én, ha, életem határához olly közel lévén, minekelõtte minden lépéseim után ólálkodó halálom meglepne, elmúlatnám hozzád való háládatosságomat megbizonyítani. Ti vagytok azok, szépekûl, kik sohasem mordkedvû férjfiakat, mosolygó tekéntetetekkel felderíttete; Ti vagytok azok, kik az ember martzonglásban meg edzõdett vérengezõ fegyverviselõket, lankadt pillantásaitokkal, meg-szelidíttitek; és Ti vagytok, egy szóval azok, kiknek nyájos társaságokban [p 0002] a' mi Nemünk nem tsak elméjét élesíti, hanem, a' mi ennél még sokkal betsesebb, egyszer' s mind szívét is formálya. Magam is veletekvaló társalkodásomnak köszönhetem tsekély tehettségemnek nagyobb részét, minthogy igyekezvén tettszéseteket meg nyerni, minden erõmet arra fordítottam, miként magamat érdemessé tehessem reája: mert miért kellenék azt a' tüzet szégyenlenem, mely az egész világot égeti! Igen is, Szép-Nem, most, midõn ag esztendeim minden hízelkedés és egyéb kantsal tekéntetek gyanúja alól kimentenek, ditsekedve vallom meg, hogy magam is hatalmas törvényeid alatt feküdtem, és hogy vídám vagy komor pillantássaidtól függött mind boldogságom, mind keserûségem. És bárha az az ifiú lobogó tûz, mely valaha eleven kebelemben hódolt kellemetességednek, már tsak hamvas parázsájába borúlt is, meg maradott, mindazonáltal, még is tiszteletem, mellyel érdemeidhez viseltettem; [p 0003] valamint szintén hogy háládatosságom is kitörölhetetlen lészen szívemben: mert ha némely kibotsátott munkáim talám szerentsések vóltanak valami kevés múlattságára szolgálni kedves Nemzetemnek, nagyobb részént Néked köszönhetem, ki is tettzésed megnyerhetését súgolván szívembe, ily kedves gerjedezésem elegendõ erõt is adott, tökélletesen végre hajthatásokra. Vajha annyi elmésséggel bírnék, éppen oly illendõûl megköszönhetni azt a' jót, mellyet a' mi Nemünk vészen a' Tijédtõl, mint a' mely sükeresen Magad azt velünk közleni tudod, úgy bizonyosan Hozzád méltó remek-munka lenn írásom!

ERagaszszad még, kedves Szép-Nem, eddig tapasztalt jóságodnak megtetézéséree, azt is örömemhez, hogy fogadd el tõlem, mint háládatosságomnak adóját, şmáliának ezen történeteit, mellyeket pártfogásod alá ajánlak. Minthogy Nemednek különösön [p 0004] lévén osztáj-része, a' kényes ízlés, ha midõn, úgy tsak nem bizonyos vagyok, minden elmés Olvasóimnak ítéleteket megnyerni: már pedig mely ditsõsségesebb jutalmát várhatnám reá fordított kevés fáradtságomnak! és minémû vígasztalással költezném ki ebbõl az életbõl, ha elhihetett lehetnék arról, hogy nem kedvetlen emlékezetét hagyta hátra maga utánn

A' SZÉP- NEM 5 tisztelõje

Bárótzi Sándor.