BÁRÓTZI SÁNDOR: KASSÁNDRA. [000IX]


ELÖL JÁRÓ BESZÉD.

A' régi Pogányok egy Momus nevü rest Isteneknek oly tulajdonságát állitatták, hogy az, akár restsége, akár tudatlansága mijat semmit nem szerezvén, a' több Isteneknek minden munkáiban, söt leg ékesebb remek-tsinálmányibann-is hibát keresne; kinek példájával akartak nem egyebet, hanem a' mindeneket rágalmazó, és leg jobb tselekedetekben-is megtsufoló mord embereket le rajzolni. Hogy pedig ezen senkit nem segélythetö, vagy segélyteni nem akaró haszontalan Istennek, a' régi balgatog Pogányok között áldozat szentelöi vóltanak, nem annyira, minthogy a' mostani idöben-is számos tisztelöi és követöi tanálkoznak, tsudálkozom. Melynek meg gondolása kétségessé tette vala elmémet, ha bátorkodgyam-é kezdeni ezen munkához; de nagyobb okoktól gyözettetvén, szándékomat tellyesitettem, és forditattam frantziából ezen jeles történeteket, mellyeket egy DE LA CALPRÉNEDE nevü Frantzi Nemes Testörzö irt volt.

[p [000] X] Indittattam pedig ennek forditására nem azért, mintha magamnak azzal hizelkedhetném, hogy ezt Mások nállomnál jobban véghez nem vihetnék: mert tudom sokan vagynak, kiknek az idegen nyelvek tudásában és, ki midön ezen munkámhoz fogtam, hazámnak határán kivül még nem-is léptem volt, árnyéka sem lehetnék. De minthogy az ollyanok, kiknek a' szerentse azzal kedveskedett, elméjek-is többnyire nagyobb dolgokban lévén foglalatos, effélére vagy nem érkeznek, vagy ha érkeznének-is, a' számosabb esztendök mijat kedvetlenedett indulattyok, ritkán tanál magának illyetén dolgokban gyönyörködtetést. Engemet pedig, ha szintén némellyektöl balul itéltetném-is, miért hogy erre, és nem más hasznosabb dolgokra forditottam ezzel töltzett idömet, 's kerestem ebben elmém mulattságát; meg mentenek, reménlem, az olvasó elött, akkori még kevés számból álló esztendeimnek elevensége mijatt, vigságra inkább és nyájosságra, mint kedvetlenségre, vagy mély dolgokban való elmélkedésre hajlandó ifijui indulatim. Noha ellenben erösithetem, hogy ebben sem tanáltam én, sem tanálhat az olvasó oly dolgot, mely a' jó erköltskenke leg kissebb sértödésére-is lehetne, Söt inkább elöre igérni bátorkodom, hogy senki ennek olvasásában, szép tselekedetekre, 's nemes erköltekre való vágyakodásnál, és a' kedves nyájosságnál 's álhatatosságnál egyébre nem indittatik: hanemha valakinek mérges pókhoz hasonló tulajdonsága [p [000] XI] vólna, hogy az édes mézzel gazdagon tellyesült virágokról-is, halálos méregnél egyebet szedni nem tudna.

De nem-is volt tzélom a' nagy böltsességü férfijaknak, sem pedig a' vad természetü kedvetlen embereknek ez által kedvek tanálását reménlenem; mert ezeket még a' bölts Apollo-is, ékesen éneklö vig Musájinak nyájos társoságokkal, és minden jeles dolgainak elö beszéllésével sem tudná gyönyörködtetni; amazoknak pedig negy elméjek mindenféle tudományokkal tellyes lévén, nem fér ugyan nemes természetekhez az alább valóknak tsekély munkájokat meg vetni, söt inkább leg kissebb jó igyekezeteket-is ditsérettel kivánnyák bennek gerjeszteni; magoknak mindazonáltal vagy a' mély tudományokban, vagy pedig a' leg nevezetesebb és ujjabb ujjabb történeteknek olvasásában tanállyák mulattságokat, hanem:

Elsö és föbb szándékom, az Országunkban közönséges nyelveken kivül más idegen nyelveknek tanulásához szerentséjek nem lehetett vidám ifijaknak; de mindenek felett a' világnak leg diszesebb ékességére lévö Szép-Nemnek, szokott szorgalmatossága miatt gyakorta unalmas idejét, ennek olvasásával kellemetessé tennem. Mivel a' más idegen nyelven nem értö Aszszonyságok, alig egy két szép könyvet tanálhatnak magyar nyelven, mellyel magokat olykor olykor mulathassák; és idejeket unalom nélkül tölthessék, ha tsak a' véres hadakozásokról irott jegyzésnek olvasásával [p [000] XII] nem akarják gyenge természeteket irtoztatni, vagy pedig a' nyúlak historiájával, 's más ahoz hasonló mesés könyvetskékkel a' gyermekek között idejeket haszontalanul vesztegetni.

A' Nemes Magyar Nemzet, elejétöl fogva, diadalmas fegyverének inkább, mint nyelvének pallérozásában 's ékesitésében tartotta ditsösségét; és noha kemény természete mellett éles elméjét más Nemzetek fellyül nem haladták, mindazonáltal, még tsak tulajdon maga viselt dolgainak 's nemes eredetének le irását-is, nagyobbára más Nemzetek szorgalmatosságának tulajdonithattya. A' mellyeket pedig magok foglaltanak irásba, azokat-is deákul többnyire, mint magyarul, adták-ki; és mindenféle tudományokat, meg elégedtenek, ezen vagy más idegen nyelven tanulni, a' tulajdon magokénak meg vetésével, holott, más nemzetek nem tsak a' jeles történeteket 's Nemzettségek viselt dolgait, söt többnyire minden tudos könyveket született nyelveken, annak ditsösséges gyarapodásával, igyekeznek világ elejébe terjeszteni: úgy hogy, ha azokból tanulni akarunk, kéntelenittetünk nyelveket elsöben sok költségünkel 's fáradságunkal meg tanulni. Innen vagyon a' Magyar nyelvnek ily szükvolta, hogy más nyelveknek segedelme nélkü tsak közönséges beszédünket-is alig tudgyuk fojtatni, 's akaratunkat egymás között magyarázni. Sött még az Aszszony rendek-is, ha tsak nem elegyitenek, kivált déâk szókat beszédgyek közzé, külömben szollaniak sem lehet.

[p [000] XIII] Igen szép dolog ugyan a' sok nyelvek tudása, de úgy leg szebb, ha mindeniket a' maga valóságában tudhattya valaki, kortsosittás nélkül, elö adni.

Azért ebben-is reménlem nem tselekedtem haszontalanul, midön e' könyvnek fordittásában azon igyekeztem, hogy azt tiszta magyarsággal adhassam elö, a' minthogy el-is távoztattam, a' mennyiben tsak lehetett, minden idegen szókat, mellyek a' magyar beszédet kortsossá tészik, más nyelvektöl költsenezni.

De végezetre: bár mind ezek-is kevés okok légyenek tzélomnak erösittésére, egyedül elégséges és mélto okom lehet tsak ez-is, hogy ha más idegen Nemzetek, mellyek a' mi régi eleinket, tsak nem minden Nemzetek felett, durvának, kegyetlennek, és egyedül a' természet vilâgánâl, minden külsö törvény és jó rendtartás nélkül éltnek lenni tartyák; még-is annak, vagy leg alább egy azok közzül valónak viselt dolgait méltonak itélték, a' jó erköltsekben 's tisztességes maga alkalmaztatásában gyarapodni igyekezönek példa adásokra, mint egy tükörül magok nyelvén e' Könyvben foglalva, ki botsátani, mely három élö, úgy mint, Német, Frantzia, és Olosz nyelveken szoll, mennyivel inkább mélto vólt, a' mi régi eleinknek véréböl származott egy jeles ifijú Királynak érdemes viselt dolgait 's nevezetes történeteit magyar nyelvenn-is ki botsátani; annak nemes erköltseiben gyönyörködni, és azt követni kivánó Magyar maradéki [p [000] XIV] között örök emlékezetre meg esmértetni; melyböl ki tessék, hogy még a' régi idökben-is nem vólt a' Magyar Nemzet oly durva, hogy jeles tselekedetei, a' leg pompásobb és pallérozottabb kényes Nemzeteknek-is, például ne lehetett vólna.

Ved jó neven azért, Kedves Olvasóm, tsekély munkámat, és minekutánna meg-olvasni méltoztattál, tapasztalni fogod, nem annyira szükölködni e' könyvet dittséret nélkül, hogy általam kivánna ditsértetni. Vagy ha talám semmi inyed szerént való dolgot benne nem tanálnál-is, ved jó neven, leg alább, elötted tzéllyát nem érhetö jó szándékomat, 's fáradtságomnak ne légyen Momus iskolájából költ rágalmazás jutalma.