BÁROTZI SÁNDOR: ERKÕLTSI MESÉK. [000I]


ELÖLJÁRO BESZÉD.

Nem annyira magam erejéhez bizván, mint jo barátaim unszolásoknak kivánván eleget tenni, kezdettem, noha félelemmel, ezen Meséknek fordittásához. Alig Altzibiadesnek elsö levelét forditottam volt, azonnal tapasztaltam valosággal, hogy nem ok nélkül eredett félelmem. Gyenge [p [000] II] tehettségem; a' magyar nyelvben a' hathatos szoknak szük volta; és ezen irásnak uj modgya edgyesülvén, egészszen kéttségben ejtettenek volt tzélomnak tellyesithetése iránt. Kétszer kezdettem hozzája, 's kétszer tettem le rolla elmémet, ugy hogy reámis alkalmasint reám illenék az, a' mit Dedalusrol ir Virgilius Eneis hatodik könyvében: (2 ... ] [p [000] III] Valahányszor el olvastam, mind annyiszor tapasztaltam forditásomban, hogy sok hijja vagyon annak a' tüznek, mely a' frantziát elevenitti: egy szoval, nyughatatlanságom büntette mérészségemet, miért hogy bátorkodtam oly munkához kezdeni, mellyet egész Europa tsudálva tisztel. Közölvén ugyantsak némely barátaimmal, kiknek mind a' tudományokban elmésségek, mind pedig a' jo itéletben erejek esméretes elöttem, inkáb talám hozzám valo barátságok, hogy sem irásomnak érdeme annyira birta öket, hogy azon igyekeztenek, miként el hitessék velem, hogy soha [p [000] IV] egy Ironak sem szokott maga munkája tettzeni, és hogy minden tartalék nélkül követhetem továbis fordittását: aminthogy harmadszoris hozzá kezdvén követtem, nem annyira biztatásokban, mint az Olvasonak engedelmében vetvén reménségemet.

Már most, ha az Iroknak közönségesen bé vett szokásokat akarnám követni, azon kellenék igyekeznem, miként ebben az elöl járo beszédben, ezen Meséknek mind szépségeket ditséretekkel nevellyem, mind pedig hasznos voltokat az Olvaso elött fontos okokkal meg [p [000] V] mutassam: de az által nem tsak hogy az Olvasot halgatva gyengének vallanám, a' ki talám az én ditséretemen kivül nem lenne elégséges érdemekröl itéletet tenni, hanem a' munkátis tsekéllyé tenném, mert a' szép és jo soha sem szükölködik ditséret nélkül; valamint szintén hogy az érdem magával szokta betsét hordozni.

Hogy pedig az Iroknak szokásokat nem követem, nem az az oka, hogy talám fen héjazo elmém régen bé vett modgyakat fel akarná forditani; koránt sem, kissebnek esmérem magamat lenni, hohy [p [000] VI] sem ujságat hozhatnék bé; hanem azért nem tselekeszem, hogy szükségtelennek látam ebben a' munkában, mert az én ditséretem sem ékesebbé nem tehetné irása modgyát, sem tudománnyát hasznosobbá; egyedül tsak azt mutatnám általa, miként magam nagyra betsüllem, arrol pedig elég bizonyságat tészen az, hogy forditotam, mellyet nem tselekedtem volna, ha tsak mind kellemetesnek, mind pedig hasznos irásnak lenni nem itéltem volna. Azon kivülis, szerentsémre, meg ment az Ironak neve azon fáradtságtol, hogy munkáját ditsérjem. A' Nagy Mármontel, [p [000] VII] a' Frantzia nyelv mivelö fö oskolának edgyik érdemes tagja irta ezeket, tsak hamar az után, hogy azon tudos társaságban vétetett; Mármontel, a' kinek munkái Europában majd minden tanult emberek elött tiszteletben vagynak; Mármontel mondom, a' kinek töb tanult irásai között Belizár neve alatt esméretes egy bölts munkája, melynek tizenötödik részére, nem átallatta egy Lipsai irás-tudo holmi jegyzéseket irni, és munkájában gántsat tanálni: de mit mondok, gántsat tanálni! nevelte annak érdemét, ha ugyantsak igaz, hogy a' feketének sötétsége, a' mellette [p [000] VIII] valo fejérnek világosságát neveli; azt a' Mármontelt értem, a' kitöl a' világ, rend szerint fösvény a' ditséretekben, meg nem tagadgya tiszteletét, és még élettében meg kötötte számára azt a' koszorut, mellyel a' késedelmes igazság, az Iroknak tsak hamvait szokta rend szerint ékesiteni.

De az által, hogy az Ironak ki terjedett szép neve, bizonyossá tészi az Olvasot, munkájának mind szép, mind pedig hasznos voltárol, még koránt sem következik, hogy a' magyar forditás azon ditséretét érdemellye: erröl egyedül tsak azt [p [000] IX] mondhatam, hogy akartam forditani. Igaz, hogy a' mennyiben lehetett, igyekeztem a' magyar nyelvnek természetéhez alkalmaztatni mondásának értelmét, ki nem hagyván leg kissebbetis belölle, melynek az az oka, hogy majd mindenek elött, kik a' frantzia nyelvet tudgyák, esméretes lévén ez a' munka, mingyárt szemekbe tünt volna hijánossága.

Tudom sokak tanáltatnak, kik eröltetett forditásnak fogják mondani irásomat: de bátorkodom bizonyságul idézni azokat, kik frantziáulis olvasták, ha lehetetté ezt [p [00X] ] a' nyelvnek szük voltáara nézve másként magyarra forditani? Ez a' frantziáknális oly uj irásnak modgya, mellyel soha még egy irois Mármontel elött nem élt: ezt lehet valojában mondani, hogy azon irásnak modgya, mellyet diákul nevezünk per incisa. Sokakat el halgatva mond, és az olvaso itéletére bizza azoknak, a' miket el hagyott, ki potolását; ugy, hogy igen elmés olvasot kiván értelme, kiváltképpen Altzibiádesröl igazán el lehet mondani, hogy valoságos Remek-munka: nevezetesen a' hol Rodopéval beszélget, szükség hogy az Olvaso figyelmetesen [p [00X] I] olvassa meg, ha az ironak elméjét jol meg akaraja érteni.

Nem külömben lehetnének talám oly szörszál hasagato Olvasokis, kik tudatlanságomnak tulajdonitanák, hogy Meséknek neveztem: de az ollyanak tsalatkoznának hirtelen itéletekben, mert én jol tudom azt magamis, hogy a' mese aenigma; ezek pedig mellyeket itt forditottam, mind a' frantziának ereje szerint, mind pedig ezen historiátskáknak nemekre nézve, Beszédek, nem lévén valoságos történetek, hanem egyedül tsak az Ironak költeményei. De minthogy ollyanaktol, [p [00X] II] kiket egész Ország jo magyaroknak tart, hallottam ezen irásokat Meséknek nevezni, magamis el fogadtam mondásokat; annyivalis inkáb, hogy közönségesennis igen öszve szokták a' Mesét a' Beszéddel elegyiteni. Ezen kivül leg nagyob okom volt azis, hogy néhai Grof Haller Lászlonak, kinek a magyarságban egész Nemzetünk meg esméri érdemét, és a' kinek magam haszontalan igyekezem nyomdokát el érni, tettzett a' mesének nevezetével élni, midön azt irja Telemakus tizen hetedik könyvében "Bal vállára rendesen hanyatlatt fejérült nyaka. Tiszta szinének [p [00X] III] tettzetésére fekete haj szálai hoszszan ereszkedtenek, mellyeket Atis és Ganimedesben ditsértek a' mesék; most pedig, a' fövel edgyütt melyet szépitettenek, hamuvá léendök."

Igaz, hogy az efféle itéletet tsak az ollyan Ergotisták szokták tenni, a' kik ki nem kefézhetvén magokat az oskola porbol, többet a' dolognak nevéröl, hogy sem erejétöl vetélkednek; és tsak nem algebraice igyekezik ki számlálni, hogy edgyik hang hány szakaszszal több más hangnál.

[p [00X] IV] Minthogy pedig ennek a' forditásnak értelmébennis lehet hibákat tanálni, inkáb azokat, hogy sem nevét fogják itéletbe venni: reménli mindazonáltal a' fordito, hogy az Olvasonak megnyeri azokrol engedelmét.