BÁRÓCZi SÁNDOR: ERKÕLTSI LEVELEK [000I]
ELÖLJÁRO BESZÉD.
Minthogy már
közönségesen bé vett szokás a' könyveknek elöl járo
beszédet irni, azért énis ezen leveleknek elejéhez
ragasztam ezeket a' kevés rendeket. Igen roszszul
hangzanék pedig a' fülben, ha egy oly munkának fejéhez,
melynek mingyárt elsö levelébenis szerelmet tanál az
Olvaso, a' vérengezö háborunak, a' régi hires
történeteknek, [p [000] II] vagy pedig a' bölts országlás
modgyának ditséretét tenné valaki: a' szerelmet illik
ottan ditsérni; azt kel meg mutatni, minémü hasznos
elömenetelére szolgállyan a' közönséges jonak ez az
indulat, és hogy azon valoságos rugo légyen, mely az
egész világat mozgásba hozza.
Nem értem azt a' buja
szerelmet, mely köz lévén az oktalan állatokkalis, gyakran
az embernek meg aláztatására szolgál eszközül; hanem
értem azt a' tiszta szerelmet, mellyet a' természetnek
Alkatoja öntvén az embereknek szivekben, [p [000] III] még
meg nem vesztegetett ártatlanságában; azt az édes
gyönyörüséget, mellyet edgyik Nem, a' másiknak
társaságában természeti hajlandoságbol érez.
E
tselekszi, hogy a' szerelmesek akarván egy másnak meg
nyerni viszont-szereteteket, minden szép erköltsekkel,
gitséretes minémüségekkel, és nemess
tulajdonságokkal igyekeznek rogyogni; és hogy ellenben egy
más elött unalomba ne mennyenek, az el fajul
zabolátlanságat kerülik, 's ollyák, mely meg
szeplösithetné [p [000] IV] szép hireket. E
tselekszi, hogy a' vitézek elöre hizelkedvén magoknak
kedvesseknek tettzésével, el ijedhetetlenül rohannak a'
leg veszedelmeseb tsatákbanis, és a' szerelemnek
paissa alatt gyözhetetleneknek képzelvén magokat,
halhatatlan tselekedeteket visznek véghez, hogy
borostyánokkal fel ékesitve térvén haza, Isten-
aszszonyoknak lábokhoz tehessék le diadalmas
koszorujakat; és hogy le vetkezvén oroszlányi
szilajságokat, nyájas kelemetességgel,
gyönyörüségekben el részegedve, mint fáradtságoknak
kedves jutalmát, szedhessék gyenge ajakaikrol édes
tsokjokat. [p [000] V] E tselekszi, hogy az irok,
nevezetesen pedig a' mulattságos Vers-szerzök,
igyekezvén szerelmes Klorissokat szép gondolatokkal
gyönyörködtetni, a' szerelem Istenétöl elevenittetvén,
ékes irásokkal kedveskednek az emberi Nemnek. E
tselekszi, hogy az országlás dolgában foglalatoskodo
polgári rendek, tettzetesebbekké akarván magokat azoknak,
kiket tisztelnek, szemekben tenni, serény lépésekkel
sietnek a' nagy méltoságokra. És e tselekszi,
végtére, hogy a' verejtékezö gazdák, és fáradhatatlan
kereskedök bizván abban, hogy a' szerelem ki nyujtatt
[p [000] Vi] karokkal mégyen el fogadásokra elejekben,
amazok a' mivelt földnek termékeny gyümöltseivel, ezek
pedig gyüjtett kintsekkel gazdagittyák országokat.
Ezen
szerelemhet ragasztam az önnön magunk szeretetétis, mely
ösztön lévén a' hasznos vetélkedésekre, mindenikünk
azon igyekezik, miként az érdemekben el nyerhesse az
elsöséget, 's tiszteletben hozhassa magát polgár
társai elött. Hazánknak fontos szolgálatunkat igyekezünk
mutatni, hogy szerelmével edgyütt ditséretétis
érdemelhessük, mely magunk szeretetének [p [000] VII]
hizelkedik. Ha nemes tselekedeteinkel valamely édes
gerjedezéseket nem érzennénk magunkban, mellyikünk
tselekednék nemesül? Mellyikünk áldozná fel magát
hazájáért, hogy ha a' közönséges szánakodás nem
enyhitené fájdalmainkat: ha illetödött hazánk fijainak
bánattya édessé nem tenné keserü haldoklásunkat;
és ha nagy tselekedeteinkel a' maradéknak szivében
emlékezet követ nem gondolnók emelni?
E szerént lévén
a' szerelemnek az emberek szivén esméretes hatalma, a'
mostani irok ezen édes [p [000] VIII] indulattal
füszerszámozzák munkájokat, hogy annyival kéhyesb
légyen az izlések. Szerelmes történeteket költenek,
mellyeket szomoru esetekkel, nagy tselekedetekkel, 's nemes
gondolkodásokkal fel elegyitvén, ostromollyák általak az
érzékenségeket, 's nagyra birják az indulatokat.
A'
magokat kedveltetö tanálmányak fel ingerlik az olvasonak
vágyakodását; kimeneteleket kivánnya tudni, egyedül tsak
mulattságnak kedvéért gondollya olvasni, 's azomban a'
közziben elegyitett szép erköltsi tudomány, [p [000] IX]
mint az elevenitö balsamom, egészszen szivéig hat:
mely koránt sem történnék, ha az iro egyedül tsak a' jo
erköltsi tudománynak mostoha elö adásában határozná
meg irását.
Az illyen Iroknak számakbol valo ezen
leveleknek szerzöjeis, Dusch, a' ki esmérvén az embernek
hajlandoságait, meg tudta az utat tanálni, mely egyenesen
a' szivre viszen. Önnön maga fogja az Olvaso meg itélni,
minekutánna munkáját meg olvasni méltoztatott, hogy nem
tsak kellemetes idö töltéssel, hanem hasznos
tanulsággalis tudott [p [000] X] kedveskedni.
Szerentsésnek állitanám magamat, ha Hazám annyi
gyümöltsét tapasztalná gyenge fordittásomnak, mint a'
mennyi indulattal magam viseltetem szolgálattyához.







