BÁRÓCZi SÁNDOR: ERKÕLTSI LEVELEK [000I]


ELÖLJÁRO BESZÉD.

Minthogy már közönségesen bé vett szokás a' könyveknek elöl járo beszédet irni, azért énis ezen leveleknek elejéhez ragasztam ezeket a' kevés rendeket. Igen roszszul hangzanék pedig a' fülben, ha egy oly munkának fejéhez, melynek mingyárt elsö levelébenis szerelmet tanál az Olvaso, a' vérengezö háborunak, a' régi hires történeteknek, [p [000] II] vagy pedig a' bölts országlás modgyának ditséretét tenné valaki: a' szerelmet illik ottan ditsérni; azt kel meg mutatni, minémü hasznos elömenetelére szolgállyan a' közönséges jonak ez az indulat, és hogy azon valoságos rugo légyen, mely az egész világat mozgásba hozza.

Nem értem azt a' buja szerelmet, mely köz lévén az oktalan állatokkalis, gyakran az embernek meg aláztatására szolgál eszközül; hanem értem azt a' tiszta szerelmet, mellyet a' természetnek Alkatoja öntvén az embereknek szivekben, [p [000] III] még meg nem vesztegetett ártatlanságában; azt az édes gyönyörüséget, mellyet edgyik Nem, a' másiknak társaságában természeti hajlandoságbol érez.

E tselekszi, hogy a' szerelmesek akarván egy másnak meg nyerni viszont-szereteteket, minden szép erköltsekkel, gitséretes minémüségekkel, és nemess tulajdonságokkal igyekeznek rogyogni; és hogy ellenben egy más elött unalomba ne mennyenek, az el fajul zabolátlanságat kerülik, 's ollyák, mely meg szeplösithetné [p [000] IV] szép hireket. E tselekszi, hogy a' vitézek elöre hizelkedvén magoknak kedvesseknek tettzésével, el ijedhetetlenül rohannak a' leg veszedelmeseb tsatákbanis, és a' szerelemnek paissa alatt gyözhetetleneknek képzelvén magokat, halhatatlan tselekedeteket visznek véghez, hogy borostyánokkal fel ékesitve térvén haza, Isten- aszszonyoknak lábokhoz tehessék le diadalmas koszorujakat; és hogy le vetkezvén oroszlányi szilajságokat, nyájas kelemetességgel, gyönyörüségekben el részegedve, mint fáradtságoknak kedves jutalmát, szedhessék gyenge ajakaikrol édes tsokjokat. [p [000] V] E tselekszi, hogy az irok, nevezetesen pedig a' mulattságos Vers-szerzök, igyekezvén szerelmes Klorissokat szép gondolatokkal gyönyörködtetni, a' szerelem Istenétöl elevenittetvén, ékes irásokkal kedveskednek az emberi Nemnek. E tselekszi, hogy az országlás dolgában foglalatoskodo polgári rendek, tettzetesebbekké akarván magokat azoknak, kiket tisztelnek, szemekben tenni, serény lépésekkel sietnek a' nagy méltoságokra. És e tselekszi, végtére, hogy a' verejtékezö gazdák, és fáradhatatlan kereskedök bizván abban, hogy a' szerelem ki nyujtatt [p [000] Vi] karokkal mégyen el fogadásokra elejekben, amazok a' mivelt földnek termékeny gyümöltseivel, ezek pedig gyüjtett kintsekkel gazdagittyák országokat.

Ezen szerelemhet ragasztam az önnön magunk szeretetétis, mely ösztön lévén a' hasznos vetélkedésekre, mindenikünk azon igyekezik, miként az érdemekben el nyerhesse az elsöséget, 's tiszteletben hozhassa magát polgár társai elött. Hazánknak fontos szolgálatunkat igyekezünk mutatni, hogy szerelmével edgyütt ditséretétis érdemelhessük, mely magunk szeretetének [p [000] VII] hizelkedik. Ha nemes tselekedeteinkel valamely édes gerjedezéseket nem érzennénk magunkban, mellyikünk tselekednék nemesül? Mellyikünk áldozná fel magát hazájáért, hogy ha a' közönséges szánakodás nem enyhitené fájdalmainkat: ha illetödött hazánk fijainak bánattya édessé nem tenné keserü haldoklásunkat; és ha nagy tselekedeteinkel a' maradéknak szivében emlékezet követ nem gondolnók emelni?

E szerént lévén a' szerelemnek az emberek szivén esméretes hatalma, a' mostani irok ezen édes [p [000] VIII] indulattal füszerszámozzák munkájokat, hogy annyival kéhyesb légyen az izlések. Szerelmes történeteket költenek, mellyeket szomoru esetekkel, nagy tselekedetekkel, 's nemes gondolkodásokkal fel elegyitvén, ostromollyák általak az érzékenségeket, 's nagyra birják az indulatokat.

A' magokat kedveltetö tanálmányak fel ingerlik az olvasonak vágyakodását; kimeneteleket kivánnya tudni, egyedül tsak mulattságnak kedvéért gondollya olvasni, 's azomban a' közziben elegyitett szép erköltsi tudomány, [p [000] IX] mint az elevenitö balsamom, egészszen szivéig hat: mely koránt sem történnék, ha az iro egyedül tsak a' jo erköltsi tudománynak mostoha elö adásában határozná meg irását.

Az illyen Iroknak számakbol valo ezen leveleknek szerzöjeis, Dusch, a' ki esmérvén az embernek hajlandoságait, meg tudta az utat tanálni, mely egyenesen a' szivre viszen. Önnön maga fogja az Olvaso meg itélni, minekutánna munkáját meg olvasni méltoztatott, hogy nem tsak kellemetes idö töltéssel, hanem hasznos tanulsággalis tudott [p [000] X] kedveskedni. Szerentsésnek állitanám magamat, ha Hazám annyi gyümöltsét tapasztalná gyenge fordittásomnak, mint a' mennyi indulattal magam viseltetem szolgálattyához.