TÖVISSI L. BARO BÁLINTITT JÁNOS: KODRUS. 0097
Filaidé. : Nem hagylak egyedül téged sirba
szálni,
Oh! Médon:
Elizindé. : oh! fijam
Médon. : értetek epedek,
Halálnak kinya ez mellyet most
szenvedek!
A mi még hátra van nem sérti szivemet,
Istenek! ti néktek szentelem véremet.
Erössitsétek
meg készségét szivemnek,
Nyujtsatok védelmet
anyámnak 's hivemnek,
Szabadul már lelkem, tsak a test
gátollya,
De majd porrá válik továb nem sajtollya.
Homályba kezdenek már borulni szemeim,
Tünni kezd a világ
's minden gyötrelmeim.
a strázsáknak
Jertek, az
el rendelt helyre hurtzollyatok,
Es bátran meg halni töllem
tanullyatok,
Nem hal meg egy igaz vitéz valosággal,
Tsak
a tsillagokhoz sijet vígassággal.
Rontsátok éltemet,
nézzétek halálom,
Oly tsendes lélekkel a mint én ki
állom,
'S ha akarjátok hogy arra szert tégyetek,
Hogy
holtamban hozzám hasonlok légyetek,
Tudgyátok meg hogy tsak
a hal meg békével
A ki jo erköltsel élt, 's fémlett
lelkével,
Jertek! -
