ARANKA GYÖRGY: ELME JÁTÉKAI. 000V


ELÕLJÁRÓ-BESZÉD. MINT ÉRTEKEZÕDÉS ÉS RÉSZ SZERINT SZÁMADÁS.

Nagy és derék Munkáknak kidolgozására se idöm, se készûletem nem lévénn: a' miket dolgozhattam, Apróságok. Ezeket megválogatván, szándékozom egymás utánn, az Haza Óltára eleibe tisztelettel letenni; most a' kötött beszédben vagy versben valókat.

Ezek tsak Versek nem Énekek. Mert a' Természet tölem, mind az Énekelhetésnek, mind az Ének írásnak Ajándékát tellyességgel megvonta. Rész szerint Deák lábú

Ugros Versek.

Az ilyenek a' Magyaroknál szinte 300. Esztendõktõl fogva szokásban vagynak; és közelebb Szabó Dávid 's Rajnis Urak annak [p 000V] I mesterségét nagyra vitték: de ugyan nem köz ízûek; mert mesterség vagyon bennek. Azért a' tanúlt Embereket kivévén, másoknak ajánlani, vagy valami nagy dolgot akarni csinálni belõlök: ok nélkûl való dolog vólna; mindazáltal leg- nagyobb figyelmetességre méltók. Ezek' rendébenn

Az Hexameternek kiváltképpenn alkalmatosok a' magas gondolatoknak pompás kifejezésére. Innen mind a' Görögök, mind a' Deákok és mai Németek között Homér, Virgil, és Klopstok ezenn írták vitézi Énekeiket. A' Distikhonok vagy páros ugros versek érzékenyek, elmések, mint az Ovid' Levelei. A' Lyrikusok vagy Lantos Versek elmések, de mélyek, és bõltsek, mint az Horáczé. Az elsõ az Elme munkája; fenn a' csillagok között jár, felyûl a' közönséges életenn. A' második nem az Elméjé, hanem az Elmésségé; a' szíbúv és érzékenységek' szülöttje; az elmés, söt tréfás fordításokat is szereti; alatson, és alatt a' virágos kertekbenn és mezõkönn szedi mézeit. Az harmadik [p VII ] az Elmével párosodott Életet öszverendezõ Észnek gyümõlcse; a' magas és mély gondolatokat az Elmésségnek leg-nemesebb virágjaival egybefûzvén, ezeket azok által, mintegy az élet és Erkölcs magvaival meggyümõlcsözteti.

Hogy gyenge erömet ezenn a' mezõnn megpróbáljam, elsõben a' gyönyörûség vitt reája, azután pedig, kivált a' Hexameterekre nézve a' Magyar Nyelv tekintetébõl, a' vetélkedés ösztöne. Mert a' Német Tudósoknak közönséges vélekedések: hogy minden Európai mai Nyelvek között, egyedûl csak a' Német Nyelv vólna a' Görög és Deák lábú Hexameterek írására leg-alkalmatosabb. Én nem úgy tartom. a' Német nyelv tudós és igen bõv, 's kimivelt nyelv: de darabos. A' Magyart Hexameterre és Distikhonra sokkal szebbnek és alkalmatosabbnak találom. Mint a' Fordításból p. o. megtetszik:

[p 000V] II
Infan- dum Re-gina ju-bes reno-vare do-lorem
Hallat-lan fáj-dalmat a-karsz új-jítni Ki-rályné.
Ferte ci-ti fer-rum date- tela-scandite-muros.
Fegyvere-ket szapo-rán kop-ját ide- hágj a' fa-lakra.
Si nisi quae forma poterit te digna videri
Nulla futura tua est: nulla futura tua est.
Hogy ha csak egy hozzád illõ remek angyali szépség
Egy se lehetne tiéd: senki se lenne tiéd.
Ezt az utólsó versét Ovidnak még eddig, a' mint Lichtenberg apró munkáibann írja, se az Ánglus, se a' Német nem tudja helyesen fordítani.

A' mely szép Elme ezzel a' két vers' nemével az Hexameterrel és Distikhonnal magát, és nevét, kivált a' jövõ nyom elõtt, mely a' személyes Érdemeket csak a' munka érdemébõl ítéli meg, esméretessé akarja tenni: írjon Kadentziás Hexametereket és Distikhonokat; eléri czélját. Mint emez Ékesenszóllás' Attya, Juvenális szerént, ama' Versével: [p 000I] X
O fortunatam natam me Consule Romam.
Ezekbenn az ugrós versekbenn a' Kadentzia nem szabad. Ha a' gyermekek, némely aszszonyok, és egyûgyû emberek kedvellik: ez annak bizonysága, hogy megcsalattak. És õket megcsalni, roszsz ízre vezetni 's szoktatni; annál vétkesebb dolog.

Azt láttattam az ugrós verseknek nemébenn észre venni: hogy az nehéz és gyakorlatlan emlékezetû gyermeknek és akárkinek is fejében könnyebben megragadnak 's tovább megmaradnak mint akármely más neme a' versnek. Azután kivált az Hexameterekbe sokkal több lelket, és tüzet lehet tenni, mint másokba. A' kiben valami szikrája van az Elme és elevenség lelkének: annak mellje ezeknek hallására meghevûl, gondolatjai felmagasztaltatnak; mint a' Tyrté' versei által a' Laczedemonbéli vitézeké. De a' ki másokbann annak erejét éreztetni, vagy maga is érezni akarja: mint verset, és grádicsoson, ropogva, 's lélekkel ólvassa. Közönségesenn [p 000X] akármely versnek ólvasásából bizonyoson lehet az Ólvasónak versszerzõ ajándékáról ítélni. Valaki nem tûzzel, nem ropogóson grádicsozva, és nem versenként ólvassa; hanem mint a' gyermek, a' mint mondják kommákra, punktumokra: abban versszerzõ lélek' ajándéka nintsen. Logikára termett: nem Poésisre.

Az Hexameter, hogy a' vers' mértékérõl ne szóljak, igen szereti a' tiszta és folyó nyelvet, és tisztességes szókat. Ellenbenn a' durva, mind most faragottakat, mind faragotlanokat, és az értetlen, tisztességtelen, sõt játékos szókat is; a' beszéd' rendiben pedig a' Példabeszédes és paraszt, alatson játékos szóllás formáit útálja. E' felett könnyen kell a' versnek, mint a' pereszlennek fordúlni: a' nyelvet és fület így ragadja el.