BR. APOR PÉTER: APOR PÉTER FOGSÁGÁRÓL.
(TÖREDÉK.) 0003
16.Az kurucz Gyergyóból meg visszajõ Csikban.
Meghallják hogy volnék én az klastromban
S én hogy eszköz
voltam az csiki dologban.
Ellenem dúl
fúlnak erõssen
magokban.
Engem strásáltatnak, hogy el ne szaladnék.
Vagy
hogy az nímetnek levelet ne írnék:
Nem is küldtem soha,
mégis azt hirdették:
Északa jõ s megyen levelem, azt
vélték.
Szappanos Mihály is erõssen fenyeget:
Két
darabba feloszt, ha valahol lelhet.
Kenyeret nem eszem, mihent
tõlle lehet.
Idõt mihelt nekem elvesztemre vehet.
Azonban
egy éjjel mind el szaladának
És Molduva felé utat
halasztának.
Mert kémjektõl akkor olyan hírt hallának:
Éjjel jõ az nímet, ha nem szaladnának.
Másnap az
nímetség el-bejõve Csíkban,
Éjjel azt meghozák nékem az
klastromban.
Aluszom immáron csak jó vigalomban.
Másnap
eleiben menék vigasságban. Gondolom nem félek immár az
kurucztól.
Graven is hallotta mind az csíkiaktól:
Ha nem
lettem volna, minnyájon házaktól
Õk elmentek volna,
félvén haragjától.
Midõn azért én is semmitõl
félnék.
Sõt ez cselekedetért grátiát várnék.
Az kinek
lehetne ajándékkal lennék,
Hogy cselekedetem Generálnak
vinnék:
[p 0004] Az generálisnak egyik kapitányát,
Vagy
regimentyinek az edgyik Hauchmanját, ( T.i. hauptmann-ját =
kapitányát. )
Mill nevût, Szebenben [hogy az akaratját]
( A zárójelbe tett 3 szó ki van húzva. )
Elküldik és
vennék Generál parancsát.
Másfél hétig jára Szeben
városában
[Az] nimet mind addig (2 ... ]
(2 ... ]
herczegnek (2 ... ]
(2 ... ] ( E versszak vége a lap alján
egérrágás következtében hiányzik. )
Immár halljad
kérlek sok szenvedésemet,
ūrtatlanúl való rabbá esésemet,
És ok nélkûl való kárban esésemet,
Nagy nyomorúságban
töltött életemet.
Szebenbõl hogy vissza Mill kapitány
jöve,
Ilyen izenetet mingyárást õ töve:
Hat lovat hogy
külgyek, mert arra szüksége
Brassai Generál számára es
( Székely tájszólás = is. ) lenne.
Mondám:
várakozzék, nem mondom, nem adok,
Gyergyóban van Gravn, kit
már haza várok,
Meglátom, hogy mit mond és jó szívvel
adok,
Miért kell aztot adnom, tõlle lument ( T. i.
felvilágosítást. ) várok.
Hát maga kévánta lovakot
magána, Római császárnak hogy szolgálatjának
Ellene
állottam, hamisság voltanak,
Rám fogá s panaszt tõn ott
az Commandónak.
Az Commandó vala Barajd regimenje
Vicecolonellusa e az Henichse (így!) ( Königsegg? )
Ki Mill kapitánynak panaszát hogy érté,
Engem magához
hívata sietve.
Félni nem is tudtam, csak hamar kimenék,
Ott volt Mill kapitány, hogy én oda juték,
[p 0005] Henicz
egy pohár bort rám köszöne, s ivék
Midõne (így!)
én is már innia akarnék.
Mondgya Mill haraggal kapitány
azomban:
Vicecolonellus vessed árestumban
Apor Pétert, mert
tett akadált utomban.
Fogyatkozás van császár
szolgálatjában.
Én eleget mondám: nekem nem úgy monták
És hogy nem úgy izent, azt megbizonyítják
Mások is, mert
sokan voltak, kik hallották:
Felel: õ jól [tudja, neki is]
jól monták.
(2 ... ] em[ber]séges em (2 ... ]
(2 ...
]
(2 ... ]
(2 ... ] ( Egy versszak egérrágás miatt a
lap alján hiányzik. )
Ihol jõ azomban Graven adjutánja,
Mondgya: generális Rabutin akarja
És Graven uramnak aztot
parancsolja,
Hogy tétessen engem mentest árestomba.
Vétkemet nem tudtam, mindentõl kérdeztem:
Valjon árestomban
miért én vetettem?
De senki nem tudta, én is nem érthettem,
Ártatlanságomot bizony jól érzettem.
Ezt hogy meghallá
kedves feleségem. ( Így!, Egy szótaggal kevesebb. )
Megyen
õ Gravenhez, kérdi mi az vétkem.
Mert tudgya hogy semmit én
nem cselekedtem:
Felel: õ sem tudgya nekem semmi vétkem.
Hogy egy fakó lovam Millnek nem adtam volt,
Hanem hogy
Gravennek ajándékoztam volt,
Ellenem Mill Hauchmonn
(így!) mind nagy haragban volt
És hogy megejthessen, tudom
hogy azon volt. Alig tehetnének engem árestomban,
Mill
kapitány siet menni az klastromban,
[p 0006] Hozzá, hogy
érkezék, kérdezi azomban,
Hogy az edgyetmásom volna melyik
házban?
Megmutaták neki, melyben hogy bemene,
Ládáimot
mindgyárt szánakra tétette
S szállására onnét
mindgyárást kiküldte,
Mindenem, mit kapott, onnan kivitette.
Kevés élésemre való portékám is
Vitték és hordották
aztot az szászok is,
Az mimet kaphatták, azt az szolgái is,
Nem hattak énnékem ottan semmit is (így!)
Onnan
[hát]ra mene barátok kertiben.
[Hol] lovaim voltak kurucz
[félelmiben]
(2 ... ] is maga (2 ... ]
(2 ... ] hamar (2
... ] ( A zárójelbe tett és kipontozott részek a lap alján
egérrágás miatt hiányzanak. )
Azomban nyolcz lovat az
lakadalmakor
Szülei adtak volt, az mint szokás akkor
Adni
s azokat is elvitte Mill, mikor
Az én lovaimot elvitte mind
akkor. Boldog Isten, hogyha vétettem volna is,
Valjon edgy
ártatlan asszony ( Az eredetiben tévedésbõl "Attyaony"
írva. ) mit mivelt is,
Vagy inkább ártatlan mit mivelhetett
is,
Hogy elvegyék, az mit atyja adott volt is.
Csak egy
lepedõt is neki meg nem hadtak,
Kendeit, abroszszat tõlle
mind elvontak,
Az fejér ru[hájábó]l is mind elhoztak,
Csknem egy ing (2 ... ] csak ugy mar[adtak]. ( Ezen versszak
oldalt van írva s hiányos. )
De mi szomorúabb: valjon egy
kis gyermek
Ki öt esztendõben jár, ártatlan lélek, (
Eredetileg így volt, de át van húzva: "De mi szomorúabb:
valljon négy esztendõs
Gyermek mit véthetett s miben volt
az bûnös", )
Mit véthetett, aztot foghatta mi vétek?
Vagy mit cselekedett olyan kicsin gyermek?
[p 0007] Egy kis
köntösöcskét Bécsbõl az nagyanyja
Küldött volt s
szerzett volt itt is édes anyja,
Az ingecskéit is annak is
kihányja,
Az többivel edgyütt szállására vonja.
Viselõs asszonyon Isten is könyörûl -
S majd pedig az hites
társam megbetegûl,
Jószágom eladtam egy kis borért, kibûl
Igyék beteg ágyban, lenne hogy könnyebbûl.
Nem gondola
avval, azt is elvitette
S maga pinczéiben magána tétette,
Semmi élést neki nem hagyott, elszedte,
Az mi kevés vala,
magának szerzette.
Könyves szemmel írom s avval olvashatod,
Valaki szomorú példámot olvasod,
Vétek nélkûl eztet
hogy szenvednem látod,
Keserves példámot [magad] is
szánhatod.
(2 ... ] Szent Imréhre (2 ... ] érkeztünk (2
... ] ( Egy versszak egérrágás következtében a lap alján
hiányzik, s több nincs meg. )
(Két levélnyi, 4-edrétû
papiroson, br. Apor Péter sajátkezû írásával,
javításokkal, törlésekkel, a br. Apor család altorjai
levéltárában. )
