ANDRÁD SÁMUEL: A' MAGYAR DÉMOCRITUS ÉLETÉNEK DÉLIG VALÓ RÉSZE. 0012


Már hogy egy keveset a' hahotálás mellett az eszemnek-is ne tsak a' szájamnak hasznát vegyem, azzal okoskodva azt mondom, hogy az ember testböl és lélekböl áll, és az senki sem is tagadhatja. Mert ha jól pofon ütik, igaz lelkéböl keseredett szivvel meg-vallhatja, hogy az a' tsontból és húsból álló oszlop az ö teste vólt, mellynek a' felsö karimáját érzéketlen és eszetlen test helyett meg-ütötték. Hogy az idöt kahagással meg-nyerhessük. ha ha ha! - Az ember azért tökéletesebb lészen, ha nem tsak a' le kit, hanem a' testit-is gyalulják.

Az elsöért nem lehet panaszom; mert az én édes Atyám maga-is Lelki Pásztor
(Geistlicher)
lévén, ollyan szorgalmatason palléroztatta a' lelkemet, mint akármelly Székely katona a' puskája tsöjit, mellynek tokja annak fából való ágya. De a', hogy nékem testem-is van, talám eszibe se jutott szegénynek, minthogy papi kötelessége szerint inkább tsak a' lelkiekröl gondolkodott. Az én testem azért fel- nött még-is kedves Szüléimnek hirek és tanátsok nélkül, mint a' bogánts-kóró kapálatlan-is közép-szerü magosságra, a' mint Kegyelmetek meg-láthatnak tetétöl fogva talpig annak idejében.

A' még-is az én leg-nagyobb jó szerentsém, hogy a' természetemnek semmi különös nagy hajlandoságra nem vólt a' nagy horgas görbeségre. Mert külömben még a' kaszás vénség elött igen ifjú koromban nagy complémentot hajtottam vólna a' földig még a' kóldúsoknak-is elé felé; mivel engemet abban sem Szüleim sem Tanitóim meg nem akadályoztattak vólna.

Mikor láttam azért a' falunkban, hogy a' paraszt legények tántzolnak, úgy gondolkodtam gyermeki eszemhez képest, hogy azok a' tántzoló [p 0013] személlyek nagyobb vétkeket tselekszenek, mint a' mekkorákat ugordnak. Mivel a' templomban hallottam az Atyámtól in genere sine discrimine, hogy a' tántzolás, nem pedig tsak az azzal való vissza-élés, nagy vétek. És mint a' Tanitóimtól láttam, úgy kivántam tselekedni, mert mint a' majom mindent utan kívántam tsinálni. Ha azoknak az orook horgason állott vólna mint a' Cyrusé, én- is az enyimet félre fatsartam vólna, s' ha valamibe belé ütötték vólna, én-is belé ütöttem vólna akkor, de most eszesebb vagyok. Itt nevetni kell, ha ha ha! - mert külömben szart sem ér a' mi jó kedvünk. Az eggyik ezek közzül nagyokat lépett, és minden lépésíre elé hajtotta a' fejit, és én azt a' járást szépnek tartván, magam-is tsak-nem erövel kivántam úgy szoktatni a' testemet. Mert akkor nem tudtam, hogy az a' szebb, és egésségesebb járás, mellyben az ember egyenesen tartja a' testit, és kitsineket lépik. Már bizony, ha haladni akar, mint a' nagy lépéssel, lepjén szaparán, ne sajnálja a' tsizmája talpát, mert a' vargáknak-is (talp-érelöknek) élniek kell.

Én ebböl a' testemnek hibás neveltetéséböl tsak-ugyan még-is azt az el-maradható hasznot vettem: Elsöbben, hogy én meg- ismérem a' Calvinista Deákot itt Bétsben hátba-is, ha allólról jött, hogy ö Református Deák, vagy leg-alább egy teste szabadságában nevekedett Magyar. Azért a' mi nagy Oskoláinkban-is oda haza, ha vagy eggy ifjúval a' Természet fel-tartatta az orrát, és azt mondotta néki, hogy járjon egyenesen, mi Deákokul azt mondottuk, hogy izének izével se lehetne fel-érni az orrát, és hogy ötet a' többi nevén lévö horgas Deákoktól meg-külömböztethessük, egyenes Izének neveztük; melly tsufos nevet néki azután-is, akart nem akart, viselnmi kellett, ámbár horgason [p 0014] járni szoktatta-is magát pro compania. Másodszor azt a' hasznos kárát-is vagy meg-forditva káros hasznát-is vettem ennek a' testi gyakorlatlanságnak, hogy én a' comlémentérozáshoz jó formán modí szerént nem tudhatok. Mert Természet Uram mellett nevekedtem-fel, kinek az én Hazámban a' konyhája-is 'sírosabb, mint a' Bétsi puderes vagy nagy költséges kamara. Ö Kegyelme pedig, ha valaki hozzá jött, és módíson hajtogatni kezdette magát elötte, félre tartotta mingyárt az orrát, hogy ne-is lássa; mert az ö Kegyelme szeme elött szebb vólt a' maga natura nevezetü tastvérét mezitelenen látni, mint a' mester- ember tsinálta nadrágban; pedig biz' a' Természet sem mindenütt szép, ha valamivel be-nem takarjúk. ha ha ha! - Én pedig ezt a' Természet Uram nadrágatlan tselekedetét látván, mint gyermek leg-böltsebb koros embert kivántam követni. E' már annak-is az oka, hogy én ma sem tsókolom a' leg-nagyobb Dámának-is a' kezit, ámbár azért móditlan paraszt természetünek mondassam-is, és a' segg-vakaró fához hasonlónak, melly az erdön gyomlálatlan fel-növén, jobban meg-tudja még-is szurni, mint én tsókolni a' kezet. Az én complementirozásaimat tehát tsak a' láthatja, ki a' szivembe bé-kukkakthat. Ezen kivül már most, miólta az én példátlan betegségem miatt a' fejem örökké eléfelé siet, úgy hogy abban a' benne lakó agyamtól sem akar függeni, azólta, mondom, egy malatzot ugyan könnyen reá lehetne venni kukuritzával, vagy akar egy ölbeli pántlikás nyaku gyapjas polonyézelt-is hizelkedö nyájas szókkal, de engemet jutalommal se tudnának reá beszélleni, hogy valamellyik Dámának (ha tsak nem Szeretöm) a' tenyere vagy keze háta közepit meg-nyalintsam. Mivel félnék, hogy fejemmel úgy meg-tsókolom fátyollal láthatatlanul el-takart márvány mellyét, hogy azt gondolná, [p 0015] mintha valamelly buta szarvatlan szakállos tzap döfte vólna mellybe.

Egy szóval az én Nemzetemben nintsen még (és vallyon lészen e' valaha?) Dessaui nevelö Philantropia, mellyben azok az elegyes Vallásu gyermekek nagyobbakat tudnak szökni, mint akármelly vadketske; még az ollyan-is ki mikor a' testi gyakorláshoz fogott, egy szalma-szálon se tudott keresztül ugrani; kinek mikor az ö látogató apja illyen testi nagy gyakorlottságát látta vólna, nem állhatta-meg, hogy örömébe ne könyvezzen.

Azt sem láttam, söt hirit sem hallottam soha nállunk, hogy Göttingában az Ifjak még az én szemem láttára-is úgy szökdöstenek a' fából tsinált párnás lóra, és ollyan külömb-külömb tsudálatos forgo figurákat tsináltanak rajta, hogy nékem azon bámulnom kellett; és tsak azt sajnáltam, hogy miért nem ugrántsoltattak engemet-is ollyan formán szökdétselö koromban, 's ollyan könnyen-is reá vehettek vólna, mint Katát a' tántzra.