VÁRKONYI BÁRÓ AMADE LÁSZLÓ: 2. 0078
1. Sokan mint átkozzák a' szerelmet
Hogy nékik szerzene
nagy gyötrelmet
De bennem szívemben én nem érzem
Ámortúl soha nem is szenvettem.
2. Oh mely boldog vagyok ki
itt és ott
Szeretek szabadon most [maid] itt s- amott
Csak
nézem s nevetem és azokatt
Álnok Cupidotul lött rabokatt.
3. Cserélve cserélem a szívekett
De azzal nem érzek én
sebekett
Kényemen kedvemen csak ugy élek
Szívemben
[elmémben] s- testemben víg az lélek.
4. Nintsen Cupidonak
nints hatalma
Csak merö gyerekségh practicája
Szemtelen
s erõtlen s kisded arra
Hogy venné szívemet eö kínokra.
5. Egy kettõt hármot is szerethetek
De azért szabadon én
élhetek
Nints olly szív kinek hív lettem vólna
Ez is én
éltemnek bóldogsága.
6. Nints nagyob bolondságh mint az
hívségh
Jaj annak szegénynek kiben az ég,
Ki kénnyén
és kedvén akar élny
Szükségh az hívségét megh átkozni.
7. Állandó lehetz! de nem sokaigh
Legh tovább ha huszon
négy óráigh
Megh bánta, megh szánta ki volt is hív,
Ugy
emészti szívét mint mérges nyív.
8. Egyért sok ezrekett
el vesztennj
Egylért az többit el felejtennj
Egy füért
virágért mind el hadnj
Egy szivért ezreket nem szeretnj
9.Ha mutatz hivséget, kételkegyél
Jól vigyáz abban mint
cselekedjél ( Töredék. Amade ifjukori írása, 1727-28.
körül. )
