VÁRKONYI BÁRÓ AMADE LÁSZLÓ: AZ MINT MEGMONDOTTAM,
TÕLED PÁRTULOK... 0218
1. Az mint megmondottam,
Tõled pártulok,
Miért
megvallottam,
Máshoz hódulok;
Mert megszegted sok hitedet.
Máshoz hódultál,
El is törted nagy frigyedet
Engem is
hitetlen
Tõlem távozzál!
[p 0219] 2. Jégre irtad
szíved,
El is olvadott,
Mint üveg eltörtél
Gyarlón
kinlódott;
Bízvást azért minden szélre
Ereszd szivedet,
Bár éczakra avagy délre
Mágneskövedet:
Többször nem
ellenzem,
Töltsd bé kedvedet!
3. Én kakuk nem vagyok, Ugy
bánj fészkemmel!
Szivem nem kártyaszív,
Jádzál
szivemmel!
Mint az kalmár hiv ebinek
Az légyen bérem?
Velem többször, hogy így bánjál
Megbocsásd, kérem:
Orczátlan csak pirúlj!
Elég szemérem.
4. Ki aranyt nem
ismer,
Rezet kivánja,
Mert tüznek próbáját
Szenvedni
bánja;
[p 0220] Kénnyén, kedvén akar élni,
Megis hiv
lenni,
Halálseb- és sérelemre
Színes zsirt kenni
Az
sima fejekre
Szarvakat tenni.
5. Én tudom, te érted
Miket szenvedtem,
Hány fényes csillagot
Árnyékban tettem,
Hány szenvedett és epedett
Ravaszságodért,
Epét,
mérget és üldözést
Szinességedért!
Tündér
reménységért
És nem egyébért.
6. Elég légyen azért
Kiért adtam bért,
Ha más bár szivedhez
Elõbb hozzá
fért;
Számot adok könnyen arrul
Az mit követtem,
Vámot
adok könnyen arrúl,
Az mi kárt tettem,
Ha csak tövist -,
rózsát
Bizony nem szedtem.
