ÁNYOS PÁL: AJÁNLÓ-LEVÉL BARÁTIMNAK. 0001


V egyétek hívségemnek bizonyságát, mellyel koporsómig viseltetem hozzátok! Tí-néktek szentelem, a' Tí oltalmatok alá ajánlom írásaimat. - Tartoztam személlyeteknek ezzel az áldozattal, mivel igaz hazafiak vagytok: melly a' természet' törvénnyének elsö tzikkelye!

Nem lehet e' földön nemesebb boldogság,mint midön több halandók rokon szívvel birnak; és a' barátság [p 0002] által lekötelezik magokat, egymásban az igaz emberi érdemeket szeretni. Kevesebbé érzik szomorúságokat; mert pajtássaiknak ölébe kisírhattyák! Kettöztethetik örömök; mert társaiknak képeikröl olvashattyák azt az édes érzékenységet, mellyet szerentséjek gerjeszt szíveikben! - - És talán tsak ez a' gyönyörüség maradt még enn a' föld' golyóbissán, melly az életnek terheit elviselhetöbbekké teszi, midön az arany századnak végezetével minden egyéb boldogság eltávozott tölünk!

Ó és Tí, nemes Lelkek! Tí tapasztaltattyátok énvelem ezt a' gyönyörüséget. Mennyit nem kívánhattok tölem ezért az ajándékért? és én melly keveset adhatok! - - Ölelem érdemes szíveteket, olly szeretettel, mellyre tsak egy halandó elégséges lehet! - Midön Tí könyveztek, nékem-is vérzik a' szívem! És ha olly boldogok lehetnétek, mint én óhajtom, megelöznétek minden eddig-éltt halandókat szerentsétekkel. -

[p 0003] De mitsoda vígasztalás számunkra! midön hív barátságunkból nem utolsó részt veszen áradtt anya-nyelvünk! midön még indúlatinkat-is, mellyeket egymáshoz érzünk, annyi szorgalmatossággal igyekezzük magyarázni, hogy magyar nyelvünk' méltóságát ne homályosíttsuk! - - Hidgyétek-el, kedves Barátim! hogy áldanának bennünket azok a' nemes hamvak, mellyek a' Rigó' mezején, Várnánál, és a' szerentsétlen Mohátson nyúgosznak, ha a' lelketlen test illyen indúlatnak kifejezésére elégséges volna.

Elégedgyünk-meg most azzal, hogy, arról a' napról, mellyre a' Magyar Ég alatt legelöbbszer felvirradtunk, el nem felejtkezvén, minden tehetségünket édes nyelvünknek ékesíttésére szenteltük! - - Talán még a' késö idökben, midön mí már nem leszünk, nöni fognak olly Magyarok, kik rólunk meg fognak emlékezni! - - - O! és ha tsak egy könyvet húllatnak- is sírunkra? boldogabbak [p 0004] leszünk sok Hatalmasoknál, kik gyakorta tsak hízelkedésböl, vagy szolgai félelemböl, tiszteltetnek!

Éllyetek azonban, kedves Barátim, boldogúl! és legyetek tellyességgel bizonyosok, hogy még hamvaitok-is betsesek lesznek annak szívében, ki soha meg nem szünhet Títeket szeretni,

BARÁTOTOK

ÁNYOS PÁL.