PETHÕ GERGELY: RÕVID MAGYAR CRONICA. [Z]


ANNO 1593

SZultán Murat, nagy erõvel ki Kûldé Constántinápolyból a' fõ Vezért, Szinán Bását, egy réghi had Viselõ okos embert, ki ennek elõtte Tunist, és Gólétát a' Tengerben meg vette vala, és Szulimán Császárral Bécs alatt, és Sziget Vár alatt Vitézkedet. Ez Beszprimet meg szállá, és azt egynehány nap mulva, Octobernek hatodik napyán meg vévé, Kibõl Ferrándót, az ott való Capitánt, (ez Olasz vala és neve ez vólt. Ferdinándo San Maria, de specia casa) Tarnóczi Farkassal, Hoskirher Andrással, ki a' Németek elõtt vala Capitány és sok tõb fõ Vitéz emberekkel õszve, elevenen el fogá. Eorsi Péter, és Szilva Pál az ott való Hadnagyok, el Szaladának Kõzzûlõk az után Palota alá mene, és aztis meg vévé Ormándi Pétertõl, 13. napyán Octobernek, evvel Viszsza tére Nandor Fejér-Várba.

Zrinyi Gyõrgy, Pálffy Miklós, és Nádasdi Ferencz ezt látván, a' tõb Urakkal az egész Végbelyieket és Ország népét Komáromhoz gyõiték, és Székes-Fejér-Vár alá menének, Kinek noha az eggyik Várassát megis vették vala ostrommal, de látván hogy az Vár meg-vételében módgyok nincsen, Viszsza indulának. Kiknek a' Budai Haszan Basa, a' Nagy Mehmet Basának a' fia, utánnok érkezék huszon õt ezer Tõrõkkel, és Iancsárral és' a' Fejér-Vári mezõn meg ûtkõzék vélek, de ott a' Budai Basát igen meg verék, népében tizen hat ezer Tõrõkõt le Vágának, a' Jancsárok mind eggyik el veszének, kik négy ezeren vóltak, û magais a' Basa Sebben szalada el, kit Zrinyi Gyõrgy õ maga sebesétet meg hegyes tõrrel, és megis õlte vólna, de egy Tõrõk azonban fõl ûtteté mind lovastul Zrinyit, és azonkõzben a' Basa el szalada, itt negyven hét Algyut, és Taraszkot, minden Thábori szerszámával õszve nyerének el tûle. Eleven Tõrõkõt talám csak 25. sem fogtak, mert nem hattak Senkinek, hanem mind meg õltek ûket. Evvel a' nagy nyeresseggel, az egész had meg rakódván, házokhoz szállának, e' lén 4. napyán Novembernek.

Greczi Berta, a' Kanisai Vice-Capitány, ugyan akkorban, a' Kanisai haddal es Szala Vármegyével, Algyuval Szersényre mene, melly a' Balatonnál vagyon: és az ostromon sok nepet vesztvén meg tére onnan, kit Viszsza jûttében az Segesdi Tõrõkõk Kanisánál fõl verenek.

Ihaisenpoh Christóf, a' Kassai Királyképe, Bátori István, és Homonnai István, halván minémû nagy diadalmat adot az [p [Z2]] Isten, Székes-Fejér-Várnál a' Magyaroknak a' Tõrõkõkõn, ûkis egyben gyõiték az oda való, Urakat, Vármegyeket, és Végbelieket. Kikkel elsõben Szabadkát nagy erõs Ostrommal, és sok Vér ontással meg vévék, a' benne való Tõrõkõkõt mind le vágák. Onnan el indulván Fûleket, (erõs és hires vég várat) meg szállák kiben keét ezer Tõrõknél tõb rekezkedet vala és azt Novembernek 29. napyán, hitre meg vévék, ezt értven az Szomszéd Végbeli Tõrõkõk rajta el rémûlének, es Szécsényt, Hinácskõt, Somoskõt, Kékkõt, Dévent, Bujákot, Hollókõt, Drégelyt, és Palánkot pusztán hagyák, Kikben mind Magyar Vitézlõ népet szálletának az Urak.

ANNO 1594.

Mátyás Herczeg, látván a' Magyar Uraknak minden felõl, az ellenségen jó szerencséjeket, ki szálla Bécsbõl, és még bõitben, meg szallá Nógrádot, és azt rõvid ûdõben hitre meg vévé a' Tõrõkõktul.

Zrinyi Gyõrgy az Országh Hadnaggya, és Nádasdi Ferencz, egybe gyõiték az Urakat, Vármegyéket, és a' Végbelieket, s-Bõrzõnczére indulnának, Kiknek jûveteleket értvén a' Tõrõkõk, Bõrzõnczét, Segesdet, és Szécsényt, fõl gyuiták, és kimenének belõlõk, melly Várakban válogatot hires vitéz Tõrõkõk klaktak. Zrinyivel itt ezek az Urak vóltak, Batthyáni Ferencz, Tõrõk István, Dersffy Ferencz, Thahi István Nádasdi Thamás', Nádasdi László, és Szécsi Thamás.

Mátyás Herczeg Esztergamot meg szállá, és azt keét hólnapig erõssen rontatá, tõreté, és vitatá, a' Váratis fõl gyuitatá és el égeté, ott egy ostromon az okos Vitéz Urat, Balassa Balintot meg lõvék, melly seb myátt egynehány nap mulva meg hala. Végre látván a' Herczeg, hogy meg nem veheti a' Várat népének fõlõtte nagy Veszedelmével el mene alóla és Komáromhoz szálla. Mert Szinán Basais a' Vezér, nagy erõvel Kõzelget vala réá.

Thaisenpoh Christóf, Bátthori István, és Homonnai István, a' Végbeliekkel, és Vármegyékkel, azon egy ûdõben, hogy Esztergamot Vitatá a' Herczeg, hatvant meg szállák, kinek segetségére eljûve Mehmet Beglerbégh a' Szinán Basa fia a' Budai Haszan Basával, és a' Vár alatt meg ûtkõzének a' Magyarokkal, de a' Tõrõkõkõt igen meg verék, a' Budai Haszan Basais sebben szalada el. Ebben a' harczban fogák el a' Tõrõkõk Keglevics Ferenczet, Simonnak a' fiát, igen iffiucska Korában, kit azután Tõrõkké tettek vala. Azért, Hatvant õkis keét hólnapig erõssen rontaták, és vitaták. Végre látván hogy meg nem vehetik, népeknek nagy Kárával szállának el alóla, ugyan akkor, hogy a' Herczeg Esztergam, alól el szálla.

Maximilián Herczeg, Petrinját Horvát Országban meg szállá, kit mikor erõssen Lõtetne, látván Hrusztán Bégh, hogy meg nem tarthattya a' Várat, éijel fõl gyuitá azt, és ki mene belõle. Azonképpen Sziszeket, Hrásztoviczát, és Gorát fõl égeték a' Tõrõkõk, és ki neének belõlõk.

A' Bosznyai Basa, Petrinját ismét meg épétté, és abban népet vete.

Erdõdy Thamás Bán, Sziszeket meg épétté, és azt néppel meg raká.

Szinán Bása a' nagy Vezér, fõlette nagy erõvel ki jûve, és jûttében Tatát, és Gyõri Szent Mártont hitre meg vévé. Továbbá Gyõrt az erõs Várat, minden erejével megs4 szállá.

Mátyás Herczeg, Szinán Basának ellenében szálla a' Gyõri Szigetben a' Duna kõzben holott a' két kad kõzõtt, gyakorta való erõs harczok és ûtkõzetek lévének, Pálffy Miklóstis egy harczon meg sebesétek puska lõvésbõl.

A' Tatárok, nyolczvan ezeren jõvének Szinán Basa mellé Lengyel Ország felõl, kik jõttõkben az egész fõl fõldet, iszonyuképpen elrablák, és el égetek, egy harczon a' jambor hires' Vitéz Ur-fiat, Balássa Ferenczet, a' Bálintnak az Eoccsét (Kirõl csak mastan emlekezének) meg õlek.

[p [Z3]] A' Tatárok Gyõr alól el indulának, és a' Pápai Vitézõ népet lesre ki csalák, kiket ott igen meg verének, Békási Miklóst, az ott való Vice Capitánt meg õlék, ott vesze el a' Pápai Vitézlõ népnek az szine. Az fõ Capitány Huszár Péter, nem vala Pápában akkor, mert sebben fekszik vala Gyõrben, ott gyogyétatván magát, Ugyan azon uttal, a' Tatárok Rába-kõzt el rablák, és el égetek.

Látván Szinán Basa, hogy Gyõrhõz semmiképpen nem juthat, mig Mátyás Herczeg a' Szigetben vagyon Tháborban. Fõl készûle azért, és Septembernek nyólczadik napyán, az az, Kis Aszszony napyán, ki õ-nálok, az õ Cállendáriom szerént Szent János nyaka vágása napya, (ezt õk igen szerencsés napnak tartyák) nagy erõs harczok és ûtkõzetek ellen, Gyõrõn alól a' Dunán által hidat csinála, kin minden hadát az Szigetbe Kõltõzteté által, más felõl a' Tatárokat az Dunán által usztatá, ebben a' harczban lõttek el Algyuval Révai Lõrinczet egy Ieles Katona vitéz Ur fiat, és Topos Ferenczet, Kit látván a' Herczegh, az Urak tanácsából, népének kevés vóltáért, készerétteték népével O'várhoz Viszsza szállani, de a' Tatárok a' szekereket el érék, és azokat fõl verék és fõl praedálák, O'várból Prukba mene az Herczegh.

Szinán Basa azért, ennek utánna Gyõrt Keménnyben meg szorétá, Kinek az eggyk Bastváját meg ásatá, és azt porral fõl vetteté. Azért Szent Mihály napyán, a' Nevezetes erõs fõ Várat Gyõrt, Gróff Ferdinánd Hardek, a' Várbeli Király népe és fõ Capitán, hitre Szinán Basának meg adá, kivel eggyût, négy ezer fegyver fogható vitézlõ nép jûve ki Gyõrbõl. A' Tõrõkõbenis bizonyossan harmincz õt ezernél tõbben vesztek el alatta. Thovábbá, a' Dunán, tizen egy Gállyát, számtalan sok saikakkal, és hajókkal, nyerének el a' Tõrõkek. Eoregh fal tõrõ Agyut, és Taraszkot, Gyõrben, a' Kastélyokban, és a' Gállyákon négy száznál tõbbet, ahoz való számtalan szerszámmal. Kiért a' Császár, Gróff Ferdinánd Hardéknak azután Kõvetkõzendõ esztendõbe fejét vétteté Becsben.

Halván a' szomszéd Végbeliek, Gyõrnek az fõ helynek Veszedelmét, el rémûlének raita, és Bodohelt, Pápát, Cseszneket, Vásont, és Tihant semmi elõtt pusztán hagyák, kiket a' Tõrõkõk néppel meg erõsétének. Ezen a' Veszedelmen az egész Kõrõszttyenségh fõlõtte igen meg szomorodék, és meg rémûle, mert Gyõr nem csak Magyar Országnak, hanem az egész Kõrõszttyénségnek fõ óltalma, és Bastyaja vala. Es bizonyára, ha Szinán Basa, Gyõr alól mingyárástt Bécs alá ment vólna, szerencse ha meg állotta vólna ellene mivel hogy mindenképpen Keszûletlen találta vólna a' helt. Ugyis immár mind Kõltõztek beõe, Kéncsekkel és marhájokkal a' benne valók.

Szinán Basa azért, illyen nagy szerencséjét, és elõmentét látván hadakozásának. Gyõr alól, el indula, es Komáromot meg szállá, kit három hétigh erõssen vitata, de vegre látván, hogy a' téli ûdõnek myátta meg nem veheti, el mene alóla, és haza szálla hadával.

NB. Bátthori Sigmond, az Erdélyi Vayda, a' Bátthori Christófnak a' fia Erdellyel, Móldvával, és Havasal-fõldével, Rudolphus Császárhoz, és Királyhoz haila a' Tõrõk Császár pártjáról, az Országbéli fõ fõ Urakat, kik abban ellen tartók vóltak, Aug: 29. napyan, az az, Szent János Nyka vágása napyán, mind meg õletvén. Ugy mint a' maga Báttyát Bátthori Bóldisárt Iffiú Iánost, Kendi Sándort, Kendi Ferenczet és Gábort, Kovácsólczi Farkast, a' Cancelláriust, Bornemissa Jánost, Gergely Deákot, Forró Jánost, és tõbbet egynehányat. Batthori András a' Cardinál, és Batthori István, ezt látván futva szaladának Lengye Országba elõtte. Kiért az Ur Isten, mind Országával õszve, melly igen meg bûntette légyen, meg hallod továbbad.

( ANNO 1595.

Bátthori Sigmondnak, az Erdelyi Vaydának, adá feleségûl Rudolphus Császár, a' maga Attjafiát, a' Stiriai Cárol Herczegh [p [Z4]] Léányát, a' Maria Cristinát. Annak fõlõtte az Aureum Vellussal, kit Arany Báránnak hivunk, mek ékesité, és Imperiomi Herczeggé tévé.

Báthori Sigmond hadával, Barbély Gyõrgy Lippát meg szállá, és kevés nap mulva azt meg vévé, ezt latván a' Szomszéd Végbeli Tõrõkõk, Iényót, Bokcsát, Varsóczot, Jófõt, Facsatot, Sólymost, Sirit, és Aradot pusztán hagyák, ki szõkvén belõlõk Kikben Barbély Gyõrgy Magyar Vitézlõ népet szállétá.

Zrinyi Gyõrgy, és Herbestáner Sigmond, a' Thót Országi Generál, a' Vármegyékkel, és Végbeliekkel Babócsára indulának, kik elõt Babócsából Barcsból, és Szent Mártonból, ki menének a' Tõrõkõk, a' Várakat fõl gyuitván és el égetvén. E' lén Juliusnak 30. napyán. Babócsát Zrinyi Gyõrgy azon uttal meg épétté, és népet s szerszámot vete belé. Ittis Zrinyivel ugyán azok az Urak vóltak, a' kik tavaly Bõrzõnczenél.

Gróff Mansfeld Cárol, bõlcs, okos, fõ had viselõ Ur, Esztergamot meg szállá, és azt erõssen vitatá. Kinek segéttségére el jûve Mehmet Beglerbégh, és a' Budai Haszan Basa, Augustusnak 4. napyán, és meg ûtkõzének a' Vár alatt Mansfeldel, holott a' Beglerbéget igen meg veré, Tháborát és minden hadakozó szerszámát tûle el nyeré. De mind-azon-által a' Szokolovics Mehmet Basa, nagy és erõs harczal az egész Sánczokon által vágá magát, és nyólcz száz lóval bé mene Esztergamba. Veszet el itt 14. ezer Tõrõk 1500. Sátort, 32. Taraszkot, és 32. Zászlót, nyertek el tûlõk.

Gróff Mansfeld Cárol a' gyõzõdelen után Esztergam alatt meg betegedék, honnan Komáromba viteté magát, és ott Augustusnak 15. napyán, az az, Nagy Bódog Aszszony napyán, meg hala, idejének 52. esztendejében, az egész Kõrõszttyénségnek nagy Kárára. Ez fõlette bõlcs, és okos hadviselõ Ur vala, ki ha továb élhetet vólna, a' Nyomorult Magyar Országnak kétségh nélkûl nagy haszonnal szólgált vólna.

Mátyás Herczegh, értvén Mansfeldnek halálát, sietséggel az Esztergam alatt való Tháborba Iûve, és Esztergamot sok erõs ostromok után hitre meg vevé Szokolovics Mehmet Basátul, Kibõl a' Tõrõkõket békével el bocsátá. Ez lén Septembernek 2. napyán.

Mátyás Herczegh Esztergamot meg vévén, Visegrádot a' Corona tartó helt, meg szállá, és azt kevés nap mulva hitre meg vévé. Ha Mansfeld mastan élhetet vólna, nylva Budánakis gondot adot vólna.

Maximilián Herczegh, a' Kassai haddal, és a' fõl fõli Urakkal, Szólnok alá szálla. De valami hamis hitrûl meg rémulvén, a' meg szállásnak második napyán, mingyárást el szálla alóla.

Az Kárlóczijak, Bihicsnek a' Várasát ostrommal meg vévék, kit fõl praedálván meg égetének.

Herberstráner Sigmond a' Thót Országhi Generál, Czernik tartományát el rablá, és el égeté, az Czerniki Várat ki Bégh lakó hele vala, ostrommal meg vévé, és azt el égeté, ki mikor immár, szép nyerességgel Viszsza jûne, az Bosznyai Apárdi Basa utánna érkezék, és meg ûtkõzék véle, holott a' Basa tûle meg veretteték, népében sok kárt valván, gyalázattal tére Viszsza Bosznyába.

Erdõdy Thamás, el hagyá a' Bánságot, ki helében a' Császár Dráskovics Jánost tévé Bánná.

Ekenperger, a' Gréczi Herczeg Generálissa Dráskovics Jánossal az Uj Bánnal, és a' Kárlóczi és Thót Országhi Végbeliekkel, csak csataképpen Algyu nélkûl Petrinjára menének, kit ostrommal meg vevének, Septembernek 24. nápyán, kiben a' hires és Nevezetes Hruszten Béget meg õlék. Azért igy Iutának Petriniához.

Bátthori Sigmond, Mihály Vaydának segétségére, havasal-fõldébe el Kûldé Király Albertot, egy jeles hadakozo Vitéz embert, szép haddal, Kivel eggyût által menének a' Dunán, holott [p [Aa]] Asis Achmat Basát igen meg verék Flokot, Arsonat, Destórt, Vistovat, Orehovát, és Oblucsát (ezek mind fõ Városok vóltak) meg vévék, el egetek, a' benne való Tõrõkõkõt le Vágák, és nagy praedávál békével Viszsza térének.

Szinán Basa, Gyergyónál a' Dunát által hidaltatá, kin nagy haddal által Iûve Havas-al-fõldébe, hogy azt, Erdéllyel õszve, uijobban Tõrõk Császár, számára hodultassa, avagy tellyességgel mind a' keét Országot, tûzzel, Vassal, el roncsa, és el pusztécsa, Havas-al-fõldében azért, Tergovicsát, ki az ott való Vaydának lakó helye vala, erõssen kezdé épétteni. (2 ... ] Bátthori Sigmond azért, halván Szinán Basának Havas-al-fõldében létét, minden felõl az Vrakat Végbelieket, és a-fõld népét egybe gyûité, és szép haddal Havas-alfõldébe Iûve, a' Havas-al-fõldi Mihály Vaydával, és a' Móldvai Rézván Vaydával, Szinán Basára (ki akkor Thergovicsánál vala) indula, és Tháborával csak egy mély fõldnire szálla hozzá, ugy hogy más nap, Istennek segétségével meg ûtkõzzék véle, Ertvén azért Szinán Basa, minémû Készûlettel jûn réá Bátthori Sigmond, nem meré meg Várni hanem azon éijel el mene elõtte, és Gyergyóhoz a' Duna mellé szálla, holott a' hidat csináltatta vala által rajta. Ez lén 18 napyán Octobernek, az az, Szent Lukácz napján.

Bátthori Sigmond, értvén hogy Szinán Basa el ment vólna elõtte, Thergovicsát meg szállá, és azt harmad napra nagy erõs ostrommal meg vévé. Kibõl Ali Basát, és Mehmet Béget elevenen el fogák, Bátthori Sigmond Thergovicsát meg vévén, Szinan Basa után mene, és Gyergyónál el érvén, Istennek akarattyából, á Kevély és fõl fuvalkodot Pogant, igen meg veré, ki hadának egy részével, a' Dunan altal szalada, és tul ismét Tháborba szálla. Itt 86. Algyut és Taraszkot, 6000. rakot szekeret, nyere el, és sok számtalan rábot szabadéta tûle.

Báthori Sigmond, Szinan Basának szeme latára Gyergyót meg szállá, és azt meg vévé, de ltván hogy igen ben vólna Tõrõk Orszagban, és nem vólna módgya a' meg tartásában, porral azt fõl vetteté és el égeté, jóllehet Gyergyó erõs helen vala, mért a' Duna kéét felõl foly vala melette, és szintén csak az a' Vár alatt szakad vala egybe. Azért Bátthoii [!] Sigmond, Istennek hálát adván illyen nagy gyõzõdelémért, evvel viszsza mene Erdélybe Gyula Fejér-Varba.

Szinán Basa Constánczinápolyba mene, és ott azon télen meg hala. Igy én vége Szinán Basa hadakozásának.

ANNO 1596.

MEHMET, ezen néven harmadik, a' Muratnak a' fia, Apyának halála után ûle az Apya székiben, ki tizen hétt Eoccsét, azoknak az Annyokkal õszve, õleté meg Constántinápolyban.

Klisz Várában Bosznában, a' Ráczok a' Tõrõkõkõt le vágák, és az Várat Lenkovics Gyõrgynek, a' Kárlóczi Generálnak adák kezében.

A' Bosznayi Tõrõkõk, látván annak a' fõ helynek Veszedelmét, mingyárást Klisz alá szállának Tháborban, hogy a' Várbélieket ki éheztessék belõle.

Lippát, a' Thõmõs-Vari Basa meg szálla de halván Bátthori Sigmondnak, a' Várnak segétségére való jõvetelét, Viszsza szálla alola.

Dráskovics János a' Horvát Országi Bán, és Herberstáner Sigmond a' Thót Országi Generál Kosztaniczát Horvát Orzágban meg szállák, de látván hogy meg nem vehetnék, egynoháni [p [A&a] uml;] nap mulva Viszsza szálának alóla, népekben sok kárt valván. Evvel, Klisz alól akarták a' Tõrõkõket el hozni de nem teheték szerét.

Lenkovics, a' Kárlóczi Generál, azon ûdõben csak tizen keét szászan, Klisznek segétségére mene a' Tengeren (mert szárazon nem mehet vala, hozzá( [!] és a' hayóknál három száz legént hagyván, õ maga Kilencz Százával, a' hayasokon által mene, és a' Ráczoknak biztatásokból, éijel a' Tõrõk Thábort meg ûté, Kibõl a' Tõrõkõket ki veré, és ki ûzé, de népe mingyárást Sákmánnak és praedanak esék. Latván azért a' Tõrõkõk, hogy senki nem ûzi õket, meg térének, és a' Tháborban Kóborolva talalvan õket igen meg verék õ maga a' Generál nehezen szaladhata el, ki mellõl negyven héett fõ Ur fiat, Capitánokat, és Választot fõ embereket fogának el a' Tõrõkõk. Végre a' Várbeliekkel a' Tõrõkõk alkovásban indulának, és a' Várért, a' meg nevezet fõ rabokat oda adák, Kikkel a' Várbélieketis békével el bocsáták a' Tõrõkõk. Azert, igy Veszték el Uijobban azt a' fõ házat, Kibõl az egész Bosznát, és Horvát Országot, Kõnnyen Viszsza vehették vólna, ennél erõsseb Várat egynehány Országban ember nem láthatot vólna. Mert Valaki Klisz Várat látta, minden ember azt mondotta felõle, hogy annál erõsseb Várat nem látot. Mondgyák, hogy Dioclecián' Császár rakatta, és épéttette vólna,

Bátthori Sigmond, Thõmõs-Várat meg szálá és azt erõssen tõreté, és rontaná. Végre, értvén Mehmet Császárnak Eget alá való jûveteét, kénszerétteték Viszsza szállany hadával.

Maximilián Herczeg, Váczot meg szállá, és azt meg vévé, azután el menvén Hatvant meg szállá, Augustusnak 15, napyán. kitt erõssen tõrete és vitatá. Végré, nagy erõs ostrommal és harczal, vitéz módon azt erõvel meg vevé, Septembernek 3. napyán kiben Oroszlán Béget, mind a' benne való Tõrõkõkkel, Bulyákkal, és gyermekekkel, kegyetlenûl meg õlék. A' Várat fõl praedalyán mind fõldig ki égeték. Mert Tõrõk Császár jõvetelit halván, nem hagyának népet benne. A' Herczegis Viszsza szalla hadával, Váczhoz.

Szultán Mehmet, szeméye, szerént ki jõvé, és Eger Várát, ki Magyar Országnak egyk Nevezetes fõ Végh háza vala, nagy erõvel meg szállá Septembernek 2. napyán. Nyári Pálra, és Tercska Lászlóra, egy Cseh Urra, kiben sok erõs ostromok után, Trecska a' Németekkel, Nyári Pá hire nélkûl, hitre bé bocsátá a' Tõrõkõkõt, és a' Várat fõl adák nékik, Octobernek 15. napyán. De meg nem álla hitiben a' Császár, Mert ki jûttõkben a' Várból, Nyári Pált, és Tereskát, tõb fõ emberekkel meg fogatá, a' tõb Vitézlõ népet pedig le vágatá, a' Hatvanyi Tõrõkõken let kegyetlenségért.

Halván a' tõb Végbeliek, Egernek Veszedelmét, sok Kõrnyûle való Kastélyokat hagyának pusztán. Ugy mint Cserepith, Sárvaskûth, Sirokotsz.

(2 ... ] Maximilián Herczeg, és Bátthori Sigmond szép haddal a' Kõrõszttõsi mezõre szállának, kitt halván Mehmet Császár, Egret meg vévén minden éréjével réáyok mene, és szemben szálla vélek, és ott keét nap estig, rettenetessen vivának egymással. A' Császár Agyuit és Taraszkit mind el nyerték Végre õ magátis a' Császárt meg futamtaták, látván a' Németek és Magyárok, hogy a' Tõrõkõk meg futamottak, mingyárást a' Tõrõk Táborra ûtének, és ott Sákmánnak esének a' nagy praedának õrûlvén. Es immár szintén a' Császár Sátorábais bé mentek vala, és a' Császár Paplannátis, tõb marhával õszve el hoszták vala. Továbbá Nyári Páltis sok tõb Rabokkal õszve meg szabaditák. Látván ezt a' Tõrõkõk és Tatárok meg térének, és a' mi hadunkat minden rend, és álló sereg nélkûl a' Táborban Sákmányolva találván, igen meg verék õket, Octobernek 26. napyán. Tháborokat, és számtalan szép hadakozó szerszámokatis el nyerék tõlõk. [p [Aa3] ] Egyedûl csak Taisenpoh Christóf a' Kassayi Királyképe mutatá meg réghi Vitézségét, mert õ azon eijel a' Tháborban marada, más nép szem latomást, az õ hadával minden Agyuit, Satorit, szekeryt, Kiket Kassából magával hozot vala, bekével el hozá, illyen mód nélkûl veszték azért mind magokat, mind a' Kész nyereséget el.

A' Herélt Szerdár Mehmet Basa, hatvan ezer Tõrõkkel Petrinyát Horvát Országban, Septembernek 11. napyán, meg szállá, és azt ugy meg szoritá, hogy a' Sánczokban egyuttal, száz nyolczvan Zászlót ólvastának meg. Annak fõlõtte a' Rév helyketis a' Kupa vizén mind el foglalá, hogy az Várbelieknek segétségek sohonnan ne jõhessen. Látván azért a' Várnak, és abból Országnakis kõvetkõzendõ Veszedelmet, Dráskovics János a' Bán, Erdõdi Thamással és Péterrel Lenkovics Gyõrgyel a' Kárlóczi Generállal, és Herberstáner Sigmonddal a' Thót Országi Generállal. Brészthez a' Szerdárnak ellenében szállának, csak nyólcz ezeren. De mivel hogy a' Kupa-Vizén semmiképpen által nem mehetnek vala, a' Vár segitségére, mert a' Tõrõkõk a' Rév heleket mindenût erõssen õrzik vala. Fõl Kelének azért Brésztthûl és Sziszek felé indulának, hogy ott a' hidon, kitt a' Bán immár meg Készittetet vala, által menének a' Kupán, és a' Tõrõkkel meg ûtkõzének. A' Tõrõkek vélvén azért aztat, hogy a' hadnak kevés vóltáért meg rettenvén, meg futamodtak vólna, a' kõrõszttyének, nagy siétséggel által jõvének a' Kupán, és utánnok indulának. Kikre a' mi hadunk Vitéz módon réá tére, és a' Tõrõkõket nyakra fõre a' Kupa Vizében haytak, holott sok Tõrõk hala a' vizben, e' meg léven a' Urak, ugyan azon napon Sziszekhez szállának, ès másod napon által kõltõzvén a' hidon, a' Szerdárra indulának, kitt értvén a' Basa, meg nem Várá a' mi hadunkat, hanem azon éjjel el szálla Petrinya alól, és futva szalada Kosztanicza felé. Ez lén 20. napyán Septembernek. Igy szabaditák azért meg Petrinyát akkor.

Sziget Vari Arnaut Kis Haszan Basa, a' Vegbeliekkel Babócsát meg szállá, Septenbernek 26. napyán, ki mikor Zrinyi Gyõrgynek, a' Vár segérségére [!] való jûvetelét értette vólna, nem Várá meg, hanem Octobernek 3. napján Viszsza szálla Sziget Várhoz Babócsa alól, népében sok kárt válván a' Vár alatt.

ANNO 1597.

Pálffi Miklós, és Perstenski János, egy Cseh Ur, Komáromból éjjel a' Petárdával Tatára menének, Kivel a' Várnak a' Kapuyát fõl vetvén, bé rohanának, és meg vévék á' Várat. A' Bégetis elevenen el fogak. Ezen próbálták meg elsõben a' Petárdát, kitt Gyõrnek Készitettek vala.

Maximilián Herczeg, Pápát meg szállá Szemender Basára, és azt sok erõs vivás, után hitre meg vévé a' Tõrõkõktõl. Azután Tháborával Gyõr alá szálla, és ott ideyet héyába mulatvan, a' Várból Perstenski Jánost, és Kinszkit ellõvek.

Sziget Vári Naszus Basa, a' Kanisayakat, csak ott Kanisanal lesre ki csalá, kiket igen meg vere, a' Capitány is Petthõ Christóf, sebben szalada el.

Dráskovics János a' Bán, és Herberstáner Sigmond a' Generál, Szlatinát Thót Országban meg rablák, és el égeték, mind Várával egyetemben Septembernek 7. napyán. Ugyan azon haddal másod napon Verõczét meg szállak, de a' hadnak kevés' vóltáért meg ne véhetvén, Viszsza szállának alóla.

Szatercsi Mehmet Vezér Basa, ki jõve Gyõrnek Segittségére, és jõttében Tatát meg szállá, és azt nem sok ûdõre meg vévé, ertvén azér, hogy Maximilián Herczeg el szállot elõtte. Gyõr alól Viszsza mene Mehmet Basa Budára, és ott a' Dunán által Kõltezék a' végre, hogy Mátthyus fõldét, tõb sok tartománókkal õszve el rabolya és el pusztécsa. Maximilián Herczeg, értvén Mehmet Basának szándokát és igyekezetit, Váczon fõlyûl a' Szorosban meg állá utát, és ott egy egész hétig, nagy erõs harczok és ûtkõzetek valanak mind a' keét kezõtt. Végre Váczot [p [A&a] grave;] fõl égetven, Kénszerétteték a' Vezér Viszsza térni népének nagy Kárával és Veszedelmével Váczot Pálffi Miklós ismét meg épittéte.

Bátthori Sigmond hadával Jósika István Cancellárius Thõmõs- Várat meg Szalla, és azt sok ideig vitata. Kitt Végre látván, hogy meg nem vehet népének nagy karával el szálla alóla.

ANNO 1598. SZiget-Vári Haszuf Basa a' Babolcsayakat lesre ki csalá, és igen meg veré, a' Német Capitánt Réczinger Christófot, Zászló tartóyával, és kéét Váydával õszve el fogák. Ez lén nagy Pénteken. (2 ... ] Svorczenburg Adólf, és Pálffi Miklós, Csak Kõnyu szerrel csata módon, Komáromból ki indulának, és éijel a' fa Agyuval kitt Petárdának hinak, Gyõrnek a' Kapuyát bé lõvék, kin az egész had bé takarodék a' Várban, es mig ûket a' Tõrõkõk eszekben vévék addég a' Bástyákat, Vártákat, és a' pyaczot el foglalák, holott a' Tõrõkõk nagy erõs harczot tartának vélek, ugy hogy hétt száz Kõrõsztyénél tõb veszet el a' harczon annyra hogy immár szintén a' Kapura haytották vólt õket Viszsza, de végre meg tolatának és meg veretének a' Tõrõkõk az ott való Ali Basais halva esék. Azért Istennek csodálatos nagy irgalmasságából, igy vévék Viszsza Gyõrt a' Tõrõkõktûl. Kiben 188. Agyut, Taraszkot, és egyéb féle szerszámot Számtalan nagy drága szépséggel és gazdagsággal õszve, nyerének. 1400. Tõrõk eset halva, és harom ezernél tõbbet fogtak elevenen. Aszszony ember és gyermek kivûl benne. A sok szép fõ lovaknak pedig számát sem tudhatni. Ez lén Husvét után váló elsõ Vasárnap, kitt hivunk Dominicam in Albis az az, Marciusnak 28. napyán. Kiért dicsértessék Istennek Sz: Neve Gloria in excelsis DEO, & in terra pax hominibus.

Pálffi Miklósnak hiv Szógálatyáért, Rudolphus Császár adá néki, és az õ õregbik, keét Fianak Istvánnak és Janosnak éltekig a' Posonyi Várnak minden Iûvedelmet.

Balas Deák Istvánt, az Egri Hadnagyot, kinek Veszedelmérõl oda hátra emlekezénk, a' Kappanyi Haszan Bégért, váltá ki a' rabságbol Pálffi Miklós.

Lenkovics Gyõrgyõt, a' Karlóczi Generált, a' Tõrõkõk lesre ki csalák, is igen meg verék. A' jó Vitéz Urnak Blágái Istvánnak feyét vévék az eggyk Lambergért elevenen fogák el a' másikánák feyét vévék, itt Kárlócznak sok válogatot Vitézi hullának el.

Bátthori Sigmond, Erdelyi Országot Rudolphus Császár és Király kezében ereszté. Az egesz Országot hivségére eskûttetvén, Aprilisnek 13. napyán. Császár Commisáriusi Vóltak Szuhayi István Egri Pûspõk, és Istvánffi Miklós: Bátthori Sigmond azér ki jûve Erdélybõl, és Slesiában a' rosz Opáviayi Herczegségbe mene.

Svorczenburgh Adólf, és Pálffi Miklós, Tatát meg szállák, és azt harmad napra erõvel meg vévék, Kibõl a' Béget elevenen el fogák. Ezen meg retténének a' Szomséd Végbeli Tõrõkõk, és Gesztest, Csókakût, Palotát Beszprémet, Vásonkût, és Tihamot pusztán hagyák, Kikben az Vrak ismét népet hagyanak.

A' Thõmõsvári Szulimán Basát, Lugas alatt Barcsi András igen meg veré holott halva, és elevenen 700. Tõrõk veszet el.

Dráskovitcs Iános a' Bán, és Herberstáner Sigmond, nágy ráblást tévenek Tõrõk Országban Czernik tartományában: holott Czernik Váránál, a' Czerniki Kurt Béggel még ûtkõzének, és azt igen meg verék Septembernek 20. napyán.

Jósika Istvánt a Cancelláriust, neminémû gyanóságért, a' [p [Bb]] meg nevezet Commissárius Vrak Erdelyben meg fogaták, kitt fogva Szakmárdba Kûldének és ott Rudolphus Császár parancsolattyabol feyét vévék.

Maximilián Herczeget, Rudólphus Császár bé Kûldé az Erdélyi Fejedelemségbe, és immár Kassát megis halatta valá. Ertvén ezt Bátthori Sigmond, meg báná Erdélybõl való ki jûvését, fõl-kele azért, és titkon csak harmad magával, postán ismét bé Orozkodék Erdélybe, kitt az Ország nagy õrõmmel, és szerettetel ismét bé fogada a' Fejedelemségben Augustusnak 21. napyán.

szatercsi Mehmet Basa a' Vezér, ki jõvé a' Császár ereyével, és Septembernek 29, napyan lûttében Csanádot, Aradot, egynehany tõb Kastéllyal õszve meg vévé. Thovábbá, Váradot nagy erõvel meg szállá Nyári Pálra, és Reder Menyhártra, egy Ieles Vitéz Német Vrra, kitt Sokaig vitata és erõssen rontata. Végre immár az eggyak Bástyáyátis meg vette vala, Kinek egy részében egynehány napig vólt, a' Tõrõk. Latván azért a' Vezér, hogy a' Várbeliek Vitézûl óltalmazzák a' helt. Végre, sok ideig való fáradsága után, Kénszeritteték, népének nagy kárával és Veszedelmével Viszsza szállani alóla, kiert, és az Gyõri Veszedelemértis, Szatercsi Mehmet Basát, az után kõvetkõzendõ esztendõben, Thõrõk Császár parancsolattyából meg fóyták.

Mátyás Herczegis ugyan azon ûdõben, Octobernek 4. napyán, Budát meg szálla, és azt rettenetessen rontata és vitatá, kinek immar keét Várasát megis vette vala. De Vegre sok ideig való munkáya után, az iszonyu nagy essõs ûdõ myátt Kénszeritteték Viszsza szállani alólla. Melly szállásnak, ha a' jó ûdõ szólgált vólna, kétségh nélkûl Budát meg vették vólna. De Váradis Tõrõk kézben eset vólna.

ANNO 1599.

Bátthori Sigmond, Erdélyii Országot az õ Báttyának Bátthori Andrásnak a' Cardinálnak adá, és az Országba bé helhezteté õ maga pédig Bátthóri Sigmond, ismét ki jõve Országaból, és Lengyel Országba mene, feleségét Maria Cristinát, az Annyának és Atttyafiainak [!] viszsza Kûldé.

Nandor-Fejér-Varból a' Tõrõkõk, a' Dunán Budába sok élést Kûldének Gállyákon, és Saykákon, kikkel sok fõ áros Tõrõkõkis jûttek marhájokkal. Hálván azt a' Hayduk, egyben gyûlének, és meg lesvén ûket a' Duna Szigetében, igén meg verék a' Tõrõkõket. Gállyákokat, Saykáyokat az éléssel a' Dunába sûlyeszték, a' marhát Sákmánra hányák Kõsztõk, a' Bácsi Bégetis elevenen el fogák, de értvén a' Kõrõszttyenekhez vaó fõlõtte nagy Kegyetlenségét, meg õlék õk is érette a' Béget.

A Budayi Szukimán Basát, ki ennek elõtte Thõmõsvári Basa vólt, ugyan ott Budánál a' Hayduk elevenen el fogák, kitt Pálffy Myklós Bécsbe bé mutata a' Herczegnek, ez lén Augustusnak hetedik napyan.

Svorczenburg Adólf, és Pálffy Miklós, a' Fejér-Vári Várast meg vévék a' Petárdával, kitt fõl dulván és praedálván fõl égetének. A' Várnakis a' Kapuyára, ugyan akkor, egy Petárdát vivének, de a' Tõrõkõk el vetteték a' Petárdát a' Németekkel, és azt el nyerék tõlõk.

Mihály a' Havas-al-fõldi Vayda, ki jûve Erdélybe, és Báthori Andrással a' Cardinálal, ki akkor Erdélyi Fejedelem vala meg ûtkõzték, és az Erdelye ket igen meg veré, Octobernek 28. napyán. Bátthori Andrásnak futtában fezét vévék az Oláhok, kinek a' Testét, nagy bõcsûlettel Gyula Fejér Várban el temetteté Mihály Vazda, Itt Erdélynek sok válogatott Vitézi hullának el Mihály Vazda ez gyõzõdeem után Erdély Országot, Rudolphus Császár számára foglalá és tartá.

Ibraim Basa a' nagi Vezér, kinél a Tõrõk Császárnak a' Húga vala feleségûl. A' Tatárcham Eoccsével, nagy haddal Budához jõve, és ott a' Magyar Urak véle, a' keét Császár kõzõtt való frigyet igen tractálák, kit mikor Véghez nem Vihettek vólna, [p [Bb2] ] Fõ kele a' Vetzér minden ereyével, ki elõtt a' Magyarok Váczot fõl égeték és pusztán hagyák. Továbbá, el indulván Mattyus fõldet, egész a' fejér hegigh el rablá, és el égete. Honnan huszon nyólcz ezer rabot Vitt ki magával rabságra.

Pálffy Miklós, Váczot ismét meg épitté.

Dráskovics János a' Bán, és Herberstaner Sigmond a' Generál, Posgának a' Várasát, minden tartományával õszve el rablák, és el égeték. Holott õtven esztendõtûl fogva kõrõszttyén had nem járt vala ebben a' tartományban.

Svorczenburg, és Nádasdi Ferencz, Cseszneket, Lakot, és Bolond Várat meg vévék. Azõ uttal Kapos Várat meg szállák, kitt a' téi ûdõnek mjátta meg nen vehetvén, viszsza szállának alóla.

ANNO 1600.

Pálffi Mikós, ki a' szegény Magyar Országnak fõ Oszlopa, és igaz gondviselõye vala, Országunknak nagy kárava meg hala Võrõskõben, 24. napyan Aprilisnek, az az Szentt Gyõri napyán, idejének 50. esztendeyében, és el temetteték Posonban. Kinek négy fia marada. István Iános, Pál és Miklós.

Sziget Vári Deli Naszuf Basát, Csõczi András, a' Zrinyi Gyõrgy szólgáya, egy jeles csatázó Vitéz ember, a' Végbeli Haydukkal meg veré õ magais a' Basa halva esék, kinek a' feyét, Bécsbe a' Herczegnek vivék.

A' Franczuzok és Balónok Pápában (kiket Svorczenburg telelni vetet vaa oda) fõl támadának, a' fûzetetlenségért. A' Várbeli Capitánt Marothi Mihályt, a' Hadnagyokkal, és tõb, Magyar Vitézlõ néppel mind feleségestûl, gyermekestûl, kik akkor a' Várban találtattanak Rabbá tévék, és mind a' Várral egyetemben Tõrõk Császárhoz haylának, és hivsége alá adák magokat. Kevés heyá lén hogy Gyõrrelis ugy nem bántak vala.

A' Hayduk azon ûdõben egyben gyûlének, és az Eszéki Várast meg vévék, kitt fõl dulván és praedálván fõ égetének. Az ott való nagy hidnakis nagy részét él égeték.

Svorczenburg Adólf, és Nádasdi Ferencz, Pápát a' Fránczuzokra meg szállák 26. napyán Iuniusnak. De a' Várból Svorczenburgot lõvéssel meg õlek Végre keét hólnaõi erõs vivás után, a' nagy éhségh myátt, Szent Lõrincz napyán kénszerittetének éijel titkon a' Várból ki jõni, és azt pusztán hadni. Kitt eszekben vévén a' Magyarok, Fejér-Vár felé utánnok menének, és el ervén fõl verék õket, a' kiket kõzzûlõk elevenen meg foghattak, azokat a' Tháborba hozták, és érdemek szerént iszonyu nagy Kénokkal õlték meg, mint áruókat. A' kik pedig el szaladhattak, bénnek, azok Fejér-Várba mentenek bé.

Maróthi Mihált a' Capitánt, a' Várba találván meg szabaditák, ki mikor haza indult vólna utyában a' Tatárok fõl verék, és magátis meg õlék.

Ibraim Basa a' Vezér, keét száz ezer Tõrõkkel Tátárral ki jõve, és jõttében Babólcsát meg szállá, és azt Septémbernek 4. napyán meg vevé azután Kanisát, Septembernek 8. napyán, az az, kis Aszszony napyán meg szállá, Kinek segittségére, Duca de Mercurio, Zrinyi Gyõrgy, Nádasdi Ferencz, Dráskovics János a' Bán, és Herberstáner Sigmond a' Generál, el menének holott egynehány napig ingerkedvén a' Tõrõkõkkel, kénszerittétének, elõttõk nagy harczal viszsza szállani, Dráva és Mura kõzbe. Mert immár a' Tatárok; élésétis el fogták vala a' Thábornak. Ott vitte el az Atgyu Kastalánffy Péternek a' feyét Stankovacsi Farkást elevenen el fogák, ki ugyan oda marada.

Ibraim Bassa azért, látván hogy Duca de Mercurio viszsza szállot hadával, Kanisát minden felõl jobban meg szoritá és Octobernek 21. napyán, Szent Orsola Aszszony napyán, a' meg szállásnak utánna hatt hétre, Országunknak nagy kárával, hitre Paradaiser Gyõrgytõl, az ott való Capitántûl meg vévé. Ez nem Csak Magyar Országnak,hanem sok tõb Országoknakis Kapuya és óltalma vala, kiért azután való esztendõkben, Paradaiser Gyõrgynek, egynehányad magával a' Császár feyét véteté Bécsben.

[p [Bb3] ] KIs Komáromból, halván Kanysának veszedelmét és ki szõkének, kiben Tõrõkõket helheztetének.

Murat Basa a' Beglerbégh, mikor Budából Ibraim Basának, Kanisa alá segétségére jõnne, jûttében Lakot és Bolond Varat meg vévé, kiben Petthõ Christófot, jeles és próbált vitéz embert, meg õlék. Ez kétszer vivot halálygh való Bayt egy dólmánban csak, a' Tõrõkõkkel.

Básta Gyõrgy, a' Kassayi Királyképe, az Erdélyekkel eggyût, nemûnémû gyanóságért, véletlenûl Miháy Vaydára mene, és 18. napyán Septembernek, Miriszlónál meg ûtkõzvén véle, igen meg verék Mihály Vaydát, kitt mind Erdélybõl, és Havas-al-fõldébõl ki ûzének, Annak fõlõtte, feleségét, gyermekit rabbá tévék, és Fogaras Várában fogva tarták, itt mind a' keét fél kõzõtt sok válogatot vitézek hullának el. Ezeket nagy méltatlanul szenvede tûlõk Mihály Vayda.

Csáki István, egynehány Erdélyi Urral, Básta Gyõrgyõt szép sinne ki beszéllé az Országból, és Bátthori Sigmondot, ismet Uijobban bé hozák a' Fejedelemségbe.

ANNO 1601.

Theleki Mihálynak, Rudolphus Császár feyét véteté Posonban, egy rosz óráért, igy szakaszták ebben magvát, ennek a' familiának. Evvel hálálák meg Thelesi Imrének, ennek a' jób Apyának hiv szólgálattyát a' Német Fejedelmek, ki az egész fõl fõldi Magyar Országot, Ferdinánd Király hivségére haytot vala János Király fiátûl.

Kerecséni Gyõrgyõt, és Barócs Bálintot, Nádasdi Ferencznekkeét Hadnagyát Kanisánál a' Kanisayi Tõrõkõk fõl verék, és mind a' két hadnagyot elevenen el fogák. Ez lén nagy héten.

Ibraim Basa a' Vezér, meg hala Nandor-Fejér- Várban.

Mihály Vaydát, és Básta Gyõrgyõt, el bocsáta Rudolphus Császár Erdélyre, Bátthori Sigmondra, kiknek eleyekbe, Bátthori Sigmond szép haddal, Magyárral és Tõrõkke ki jûvé a' határból, Magyar Országba, és meg ûtkõzék vélek Doroszónal. De igen meg vereték tûlõk Bátthori Sigmond, kik elõtt õ maga Lengyel Országba szalada, Országát el hagyván, el vesztvén. Táborát, minden hadakozó szerszámaval õszvé. Ez lén Augustusnak 4. napyán.

Mihály Vayda, és Básta Gyõrgy, e' Gyõzõdelem után bé menének Erdelybe, az Országot Rudolphus Császár számára foglálni és hódóltatni, azért szegény Mihály Vaydát, az Istentelen Básta, a' magha Sátorában a' Balónokkal alnokul, és mordul meg õleté, minden ok nélkûl, csak merõ irégységbõl veszté el azt a' hires nevezetes vitéz, Fejedelmet, kitõl Tõrõk Császáris félt. E' lén Augustusnak 19. napyán.

Bátthori Sigmond, értvén Mihály Vaydának halálát (kin õ mind az Erdélyekkel õszve, lének fõlõtte nagy õrõmben) ismét bé jûve Erdélybe, és az Országbéli fõ Urak és Nemesek, minden felõl hozzá gyûlekezének Táborba.

Básta Gyõrgy Erdélt, iszonyuképpen, raboltatá dullatá, és égetteté, az Országnak nagyob részét a' Kulcsos Várasokkal, Rudolphus Császár szamára hódóltatá és foglala.

A' Frigiet a' Tõrõkkel, ismét igen tractálák, de heában.

Ferdinánd, a' Stayer Országi Herczeg, a' Cárol Herczegnek a' fia, kinek segitségére a' Nyólczadik Kelemen Pápa, Aldobrandinust a' maga Eoccsét, tizen három ezer Olaszszal bocsátta vala, Kanisát, Septembernek 4. napyán meg szállá, és azt rettenetessen lõvete. De a' Vár meg szállásának elõtte meg hala Aldobrandinus.

Duca de Mercurio, ugyan azon ûdõben Székes-Fejér-Várat, Septembernek 9. napyán meg szálla, és azt erõs Sánczokkal minden felõl Kõrnyû vévé, kitt egy délig való lõvésse, ugy meg rontata, hogy dellyest elsõ Ostrommal azt erõvel meg vévé, a' benne való Béget elevenen el fogá, sok fõ Tõrõkõkkel õszve. E lén Septembernek 20. napyán, kitt halván a' Csik-Vári Tõrõkõk, pusztán hagyák a' Várat.

[p [Bb4] ] Kutasi János az Esztergami Ersek, és Locumtenens, meg hala Nagy Sombatba, Septembernek 17. napyán. Ez igen Isten féllõ, ét [!] Szent életû Ur vala.

Mátyás Herczeg, alá mene a' Fejér-Várnál való Tháborba, Septembernek 26. napyán.

Jemisesi Haszan Basa, a' Vezér, ki jõve a' Császár ereyével Fejér-Várhoz, és a' Mátyás Herczeg Táborának ellenébe szálla, hoott a' jó okos Fejedelemnek Duca de Mercurionak, bõlcs rendelésébõl, sok, erõs Vyadalokat tartának egymással. A' Basa Agyuit és Taraszkit el nyerék, Mehmet Kihayának (kinél Tõrõk Császárnak, okossab és Vitézzeb had viselõ Basája, akkorban nem vala) és a' Budayi Murát Basának, tizen nyolcz Szansak Béggel egyetemben, Octobernek 26. napyán feyét vévek, ki myátt kénszeriteték Haszan Basa, népének nagy kárával és Veszedelmével, Mátyás Herczeg elõtt Viszsza térni és szállani.

Rátthki Menyhárt, kis Komáromból a' Tõrõkõket ki Ijeszté.

Ferdinánd Herczeg, mikor immár tiz egész hétig Kanisát erõssen vittátta vóna, az Arant ki Haszan Basára, iszonyu nagy hoo, és rettenetes erõs hidegh esék Tháborára, ki myátt az Olaszok és Németek, szántalanon halának el. Végre, semmiképpen a' nagy hideget nem álhatván, kénszeritteték mondhatatlan nagy sok kár Vallá-sokkal, viszsza szállani alóla, és egész Tháborát, négyven õregh fal-terõ Agyuját és Taraszkát, sok számtalan kûlõmb kûlõmb féle hadakozó szerszámát és eszkõzét, a' Vár alatt hadni. Az Olaszok a' Tháborban, és az uton, inkáb mind el halának hideggel. Ez len 18. napyán Novenbernek.

ANNO 1602.

DUca de Mercurio, kinek kõrõszt Neve Philippus Emánuel vala, a' Nyomorult Magyar Országnak nagy kárával meg hala, Februáriusnak 17. napyán (azt mondgyák étetés myátt) Ez fõlõtte igen jámbor, Isten féllõ, Bõlcs, okos, és merész had viselõ vitez Fejedelem vala, kitt ha Isten továb éltetet vólna,, bizonnyal remélhettúk vólna Országunknak szabadulását, a' mint a' kõvetkõzendõ hadakozásokból, akkárkijs, kõnnyen eszébe veheti. Agyon Isten sok illyen Vezért Országunkban.

Keglevics Pétert, Simonnak a' fiát Czerniknél Thót Országban, egy rablásba meg õlék lõvéssel a' Ráczok.

A' Buday Ali Basát, a' Hayduk a' Dunán fõl verék, és õ magát elevenen el fogván, Bécsbe hozák Mátyás Herczegnek. Ez len Juniusnak 7. napyán.

Bátthori Sigmond, Rudolphus Császárral meg békélven, Erdélt Uijobban kezéhez ereszté, és ki jõvén Cseh Országba mene, holott nyomorut lakó helt rendelének néki.

Székély Moyses, Barbélly Gyõrgy, Szelesteyi Iános, és tõbben egynehányan, nem akarák Rudolphus Császárt Urallani, annak okáért Székély Moyses Erdélybõl, a' Vezér Basához mene, a' Németek ellen segitséget kérni, feleséget, és gyermekit, addig Thõmõs Várba hagyvan.

Szelestei Iánosis utánna akar vala menni Székely Moysesnek a' Vezérhez, kitt értvén a' szólgay meg õlek Szelesteit, pénzében és marháyában Sakmánt tevén.

A' Haydukat Fõldvárnál meg verék a' Tõrõkõk, kikhez nágy áron jutának.

Jemiscsi Haszan Basa a' Vezér, a' Császár erejével ki jûve, ki elõtt Csik-Várból ki szõkének a' kõrõszttyének. Es Székes-Fejér-Várat, Augustusnak 12. napyán meg szálla, Kiben Joannes Marcus Conte Isoláno, egy jeles Vitéz Olasz Ur vala fõ Capitany és azt nagy erõs Ostromok után, Augustusnak 29. napyan, erõvel meg vévé, Kiben õt ezer Magyar és Német veszet el. Az Olasz Grófot elevenen, de igen Sebessen fogák el, Vatthái Ferenczczel a' Vice-Capitányal eggyut.

A' Vezér Fejér-Várat meg épétvén Budánal által Kõltõzék a' Dunán, és Székely Moyses szorgalmaztatásából (ki mindenût mellette vala a' Vezérnek) Erdélyre indula, ki elõtt Váczból a' Várbeliek ki iûvének, fõl égetvén a' Várat.

[p [Cc]] Mátyás Herczeg, Octóbernek 2. napyán Budát meg szállá, és 5. napyán Pestet Ostrommal megvéve, kiben sok fõ Tõrõkõt vágának le, és elevenen fogának. Annak fõlõtte, nagy temérdeg gazdagh praedát nyerének benne. Azután Erdet, Adont, Fõldvárat, Paxot, és Fólnát meg vévek. Kit ertvén a' Vezér Basa, Erdelybe való utából viszsza tért és Pest alá szálla, mellyet õ-is Eorsi Péterte erõssen tõrete és vitata, Es Octobernek 22. napyán, egyszer-smind a' Herczeg népe Budát, és a' Vézer Pestet Ostromlák, de mind a' keét fél hejában. Ezenkõzben a' keét Thábor Kõzõtt, gyakor és erõs harczok levének. 28. napyán, egy hárczon Eorsi Pétert, a' jeles, okos, Vitéz Capitanyt, a' maga népe a' tolongasban eltiprá, avvagy nyomá, és meg õlé. Vegre látván a' Vezér, hogy Pestnek nem árthat, és hogy Budát sem félti a' Herczegtûl, el hagyván Pestet, viszsza mene hadával, Novembernek 1. napyán, Nándor- Fejér-Vár felé.

Ez ûdõ Kõzben, a' Végbeli Tõrõkõk Székes-Fejér-Várhoz gyûlekeztek vala, kikre Nádasdi Ferencz reájok mene, a' Budai Tháborból, és meg ûtkõzven vélek igen, meg veré ûket, a' Koppyi Béget, sok fõ Tõrõkõkkel õszve elevenen fogák, és a' Tháborba hozák.

Mátyás Herczeg, látván hogy Budát semmiképpen meg nen veheti. Pestet és Adont néppel, és hadakozó szerszámmal meg raká, Erdet pedig Fõldvárat, Paxot, és Tónát fõl égeté, és igy Novembernek 13. napyán, népében sok kárt valván, el szálla Buda alól. Mind eddég való hadakozással sem veszet egy esztendõben, annyi fizetet népe el a' mi Fejédelmûnknek, mint ebben az esztendõben Székes-Fejér-Várban, és Buda alatt. Ha a' jó emlekezetû, bõlcsen hadakozó, jámbor Vitéz Duca de Mercurio, mostan Buda alatt forgolódhatot vólna, kétség nélkûl Isten segétségébõl, mind Buda Kõrõszttyén kézben kerûlt vólna, s-mind a' Vezér Basa Thábora, Pest alatt meg verettetet vólna Székes- Fejér-Várrais másképpen viselt vólna gondot.

Váczot ismét meg épéték a' Magyarok.

NB. Valaki Budát meg akarja venni, minden erejéve azon mesterkedgyék, hogy a' Viz Tornyat (avvagy Viz Bástyát) meg végye az ellenségtûl, kit ha Véghes Vjhet, bizonyos légyen benne, hogy csak a' Viznek fogyatkozásáertis, a' Derék Váráis Budának õvé lészen. Mert Dudábán annyi számtaan nép Ló, és egéyb féle marha szokot szorulni és rekeszkedni, hogy lehetetlen volna azoknák, csak a' Budai Vizekbõl élni, ha a' Duna Vizét el vennék tûlõk.

A' Havas-al-fõldi Radul Vayda, a' Tatárokat igen meg veré Havas-al-fõldében.

Székély Moises Bektes Basával, egész Erdélyi Országot Tõrõk Császár számára foglalá, nagy kégyetlenséget cselekedvén, Kik elõtt Básta Gyõrgy Erdélybõl ki pironkodék Kassára, nem mervén vélek meg ûtkõzni.

A' Tatár-Hám, husz ezer Tatárral ki jõve, és Baronyaban, teleltéte népét, õ maga pedig Pécsben szálla meg.

ANNO 1603.

A' Tatárok Vasvármegyében, a' Kemenes alát szintén Kis-Karacson napyán el rablák, és el égeték.

Másodszoris csak hamar az elsõ után, Sárvárig rablának a' Tatárok.

A' Tatárok Regede felé nagy rablást tévének, és sok szegény rabott vivének el magokkal.

A' Tatárok, a' Murán, jégen által jûvének, és Dráva Murak kõzt kétszer rablák el, ki lén Januáriusnak 30. és Februáriusnak 2. napyán.

Szaifrid Kolenics, a' Kanisai Tõrõkõket, ugyan ott Kanisai Tõrõkõket, ugian ott Kanisánal meg veré, harom szát Jancsár veszet el akkor, azután Bõrzõncze alá mene, és azt meg Ostromoltatá de héjában, meg nem veheté. Ki len Marciusnak 27. napyán.

A' Kapronczajákat, igen meg verék a' Tõrõkõk, kik Kõzzûl [p [Cc2] ] õt százan veszének el, a' Vice-Capitánt, Grázbán Jakabot elevenen el fogák, Aprilisnek 6. napyán. Ki ugyan oda Vesze.

A' Tatár-Hám, az Arnaut Kis Haszan Basával, és az egész Bosznyasággal, az Varasdi mezõt, Thót Országban Vinniczeig, és Zegerjét, Biszághig, õtõd napig szabadon rablák, és égeték, senki eleikben nem álván, Raszinjai, és Thopolóczi Kastéllyokat fõl égeték, és igy nagy praedávall, békével viszsza térének ki lén 13. napyán Aprilisnek. Ulama Basa után nem járt vólt Tõrõk azon a' tartományon.

E' téli egynehány rablással, vittek el a' Tatárok és Tõrõkõk, tõbbet tizen hat ezer rabnál.

Zrinyi Gyõrgy meg hala Vépen, Máiusnak 4. napyán, idejének 54. esztendejében, és el temetteték Dráva és Murakõzben, a' Remete barátok Calastromában Szent Ilonában, Kinek keét fia marada, Miklós és Gyõrgy.

Ugyan azon napon, Kanisa igen el-éget.

Alsó Lindvai Várast, a' Kanisai Tõrõkõk el rablak, és el égeték.

Herberstaner Sigmond, el hagyá a' Thót Országi Generáságot, és Sigmond Tratmanstorser lén helében Generálá. E' fõlõtte igen Jambor, Okos és Vitéz Ur, a' Magyar és Horvát Nemzettséget fõlõtte igen szerette, bõcsûlte, és Tisztelte, Kiért õtetis mindnyájan, mint Apjokat ugy szerették.

Jemiscsi Haszan Basát, Mázullá, tévé Tõrõk Császár, és Szokolovics Mehmet Basát, (ki ennek elõtte esztergamot meg atta vala) tévé Vezér Basáva.

Nádasdi Ferencz, és Kolenics, Lakot ostrommal meg vévék, és azt el égeték, azután Bolondvárra menének, Kibõl a' Tõrõkõk ki szõkének, és azt Magyar Vitézlõ néppel meg erõseték, ki lén Juniusnak 30. napyán.

Adonból ki szõkének a' Magyarok, semmi elõtt, Juliusnak 6. napyán.

Erdet, Paxot, és Calocsát, a' Szekszárdi gátnál való Kastélyal, meg vévék, és el égeték a' Kolenics Haydui, honnan négy száz rabut hozának, Augustusnak 1. napyán.

Radul, a' Havas-al-fõldi Vayda, ki jûve Erdélyre, Székely Moyseessel, és Bektes Basával, Augustusnak 22. napyán meg ûtkõzék, és ott raitok gyõzõdelmes lévén, Székely Moysesnek fejét vévék, Bektes Basa pedig el szalada, Azután az Országot mindenestûl, Rudolphus Császár számárá foglalá, és azt éppen Básta Gyõrgy Kezébe erezté. Ebben a' harczban egynehány ezeren estek el az Erdélyiekbõl, és 155. Zászlót nyertek tûlõk.

A' frigyet ismét igen tractálnák a' Tõrõkõkkel, de heaba, mert nem mehete véghez.

Kolenics, Szegszárd felé mene, holott Murat Basa a Béglerbégh vala Tháborban, kit Kolenics ki vere Thaborából, de látván, hogy senki nem ûzi õket, hanem a' Thaborban sákmannak estek meg térének a' Tõrõkõk, és ugyan azon Tháborban négy százat vágánek lé Haiduiban.

Szokolovics Mehmet Basa a' Vezér, a' Császár erejével ki jûve, és Buda mellé, kellen fõldére szálla, és Budát éléssel, néppel, erõssen meg raká.

Roszburm Hérmán, Némettel, és Magyarral, igen szép és erõs haddal, a' Vezér Basának elenebe szálla, Pesten alól a' Cséppeli szigetnek a' fõlsõ Orrozattyánál.

Dervis Basát a' Vezér, a' hadnak a' szeb népével Saikakon által Kûldé a' szigetbe, kivel Roszburm ugian ottan meg ûtkõzék, és a' Tõrõkõket a' Dunába haytá, holott Dervis Basa hét ezer Tõrõkkel el vesze, Septembernek 28. napyán.

Rátki Menyhárt, a' Végbeliekkel, a' Koppáni tartomanybéli Ráczokat el rablá, és el égeté.

Ezen ûdõben, Tratmanstorser Sigmond a' Thót Országi Generál, és Draskovics Iános Bán, a' Posgai Várast mind tartományával õszve, három mélyfõldnyire Posgán belõl, el rablák és el égeték.

[p [Cc3] ] Roszburm, egy Sánczot csináltata tul a' Dunán Kellenfõldénél kit a' Tõrõkõk meg vévenek, és Kolenicsnak négy száz Hayduját vágák le benne.

Roszburm Hérmán, Szent Endrõdnél, a' Danát által hidaltatá, és az egész Tháborral által kõltõzék raita, a' végre, hogy a' Vezér Basával meg ûtkõzzek de a' Vezér nen jûve el a' viadalra. Ki pedig Buda myátt, Tháborostul semmiképpen nem mehete reá a' Vezér Tháborára, ki lén Octobernek 31. napyán.

Tratmanstorser Sigmond, a' Thót Országi Generál, és az Iffiu Zrinyi Miklós, a' Thamásinnál való keét Kastelt, kit a' Drávának két felõl való partyán, a' hidnak keét végében csináltak vala a' Tõrõkõk, meg vévék, és mind hidastul el égeték, a' benne való Tõrõkõket le vágák, Octobernek 12 napyan.

Szokolovics Mehmet Basa, Budát neppel és ééssel, jól mag raká, és Szent Márton napyán viszsza mene Nandor-Fejér-Vár felé, minden hadával.

Roszburm, Pestet néppel, és éléssel, meg raká, és Hatvan alá mene, kit 17. napyán Novembernek meg szálla, és 19. napyán hitré azt meg vévé a' Tõrõkõktûl, Kiket mind békével el bocsata, az után a' Thábora a' teli ûdõnek myátta el Oszla.

Joo Iánost a' Personálist Rudolphus Császár, nemûnemû gyanóságért Bécsben, meg fogatá Illesházi Istvántis ugyan akkor meg akartá fogatni, de vólt olly baráttya, ki titkon azt meg jelentete néki, azért õ Bécsbõl futva szalada el Lengyel Országba, de ezeknek sok, és nagy jûvedelmû Várait, és nagy temérdek Kéncseit mind a' Császár számára foglalák el.

Szultán Mehmet, az-õ õregbik fiát Szulimánt, a' Jemiscsi Hasznan Basanak hamis Vádolásából meg foitatá. Melly álnokságnak végére menvén, a' Csásár, Hasznan Basát érette ismét meg fóitata.

Szultán Mehmet meg hala bánattyában, hogy fiát Szulimánt, olly bûntelen meg õlette vala.

ANNO 1603.

ACHMAT, a' Mehmet Császárnak a' fia Apjának halala utan, foglalá el a' Tõrõk birodalmot, igen ifiu Korában.

A' fekete Deák, kit Tõrõkûl Kara Iedzisiának hinak. Mehmet Császártul pártot ûtvén, Asiának egy darabját el foglalta vala tûle. Végre a' Császárral meg békéllék, ugy hogy a' Bosznyai Basaságot firól fira birja, és, mikor a' Császár akarattyából bé ment vólna Bosznyába. Az elõbbeni Bosznyai Szefer Basa, az egész Bosznyásággal ellene támáda, kivel meg ûtkõzék a' fekete Deák, és Szefer Basát a' Bosznayakkal igen meg veré, szintén karácson estin veszet Szefer Basa mellõl három ezer Tõrõk el. A' diadalom után, a' fekete Deák bé szálla Bányalukába.

Ezen esztendõben, Kazul Basa, reá támada a' Tõrõk Császárra, Kinek melléje adák magokat a' Tõrõk pártosok.

ANNO 1604.

A' Házája szeretõ Vitéz Ur, a' jó Nádasdi Ferencz, Duna innensõ félnek Ország Hadnaggya, meg hala Sárvárot, Januáriusnak 4. napyán, idejének 49. esztendejében, és el temetteték Laukan. Kinek egy fia marada Pál.

A' Bosznyai Szefer Basa, az egesz Bosznyasággal Uijobban a' Fekete Deákra támada, kivel meg ûtkõzék, és igen meg veré õtet, és Bosznyából ki õzvén számtalan Kénesében Sákmánt tén.

Pesten, a frigyet a' Tõrõkõkkel ismet igen tractálálák, de heába, mert a' Commissarius Urak, éjjel valami hamis hirtûl meg ijedvén, futva szaladának Pestrol Esztergam felé.

A' Kanisai Tõrõkõk, Lindva Várát meg ostromlák, de meg nem veheték, kiket Prascsóczy Gyõrgy, a' Iffiu Zrinyii Miklós Capitánya, Murakõzbõl igen meg veré. Sécsi Szigetinel, akkor keét száz Tõrõk Veszet el.

A' Kanisai Tõrõkõk, a' Szenyei Kastélt a' Mura mellett meg lopák. a' benne való népet rabbá tévék, a' Kastélt pedig el égeték Juliusnak 8. napyán.

[p [Cc4] ] Csõszy András, a' Iffiu Zrinyi Miklós szolgája, a' Sziget Vári Tõrõkõkõt lesre ki csalá, és igen meg veré ûket, egynehány fõ Nevezetes Agasok tõb fõ Tõrõkõkkel veszetek el.

Ebben az esztendõben, Rudolhus Császár, Básta Gyõrgyõt, Erdélybõl ki hozá, és Magyár Országban fõ hadi Generálissá tevé, ki mind e' kõvetkõzendõ esztendõkben, melly szerencsétlenûl viselte légyen hadát, e' kõvetkõzendõ hadakozásiból, nylván meg téyezik.

Szokolovics Mehmet Basa a' Vezér, nagy erõvel ki jûve ki elõtt, Septembernek 10. napyán Pestbõl a' Németek ki szõkének, a' Várat sok szép hadakozó szerszámmal, és éléssel, éppen néki hagyván. Ezt halván, Váczból, és Hatvanból azonképpen ki szõkének, Hatvánt meg égetvén.

Szokolovics Mehmet Basa, látván illyen szerencséjét Esztergamot a' fõ helt meg szállá, Septembernek 19. napyán, kiben vala tiz ezer Német és Magyar, Basta Gyõrgys a' Császár hadával, ellenében szállá a' Vezérnek a' Duna mellé, ezek ugy Vitézkednek hogy a' Kûlsõ Sanczokat sem hagyak a' Tõrõkõknek meg venni, Vegre ki ûtvén a' Tõrõkõk Sánczárá, tiz ezer Tõrõknél tõbbet vágtak le bennek; Látván azert a' Vezér, heában való munkáját és sok kár vallását, három héti viadal után kenszérétteték alóla Pesthez viszsza szállani Octobernek 11. napyán.

Az Egri, és Szólnoki Tõrõkõk, a' Végbeliekkel egyben gyûlvén, Hatvant meg épétték.

Arnaut kis Haszan Basa, Bolondvárra indula, kiben meg nem Várák, hanem ki szõkének elõtte. Lakot azon uttal meg épétteté.

Belgiai Jósának, adá Rudolphus Császár, a' Kassai Királyképeséget, hogy Básta helett Erdélynekis gondgyát visellye. Ennek igaz neve e' vala Joannes Jacobus Barbiánus Comes Belgióiosi.

Balaskovics István, Battyháni Ferencznek Hadnaggya, Bosznyák Basát fõl veré õ magat a' Basat sebben foghák el és mellette fõ, Agákat, és Iszpahjákat.

BOCSKAY ISTVÁN Támaddásáról

(2 ... ] NB. EZ ûdõ kõzben, igen szép és Kivánt alkolmatosság és mód, jelent vala szerelmes házánknak, és nyomorult Országunknak jó részének való meg szabadulásában, a' Tõrõk ellenségtûl, mert Kazul Basa a' pártos Tõrõkõkel, a' Tõrõk Császáron nagy hatalmat véven, birodalmaban nagy tartományokat foglalt vala el. Szok szép és Nevezetes Várasokat, és erõsségeket vett vala meg tûle. Azért, látván a' Tõrõkõk, hogy illyen hatalmas keét Fejedelemmel, ugy mint a' Romao Császárral, és Kazul Basával egiszersmind nem érkezhetnek, keét felé hadakozni. Bizoniossan a' Portán, a' Császár Déványában el vala végezve, hogy Rudolhus Császárral, ha kûõmben nem lehetneis, nagy Károkkalis meg békéllyenek, ha szintén Kanisát, avvagy Egret, avvagy ha ugyan kûlõmben nem lehetneis mind Kanisát s-mind Egret, a' békesség szerzésben Rudolphus Császárnak viszsza adgyak. De ezekben a' hadakozó ûdõkben, az Erdéyieken és a' Magyar Nemzetségen Básta Gyõrgy, és a' tõb hadviselõ Német Generálisok, Tisztviselõk, és a' Kõz Német Vitézlõ rendis, halhátatlan szõrnyû Istentelenségeket, és iszonyu nagy sok inségeket, és nyomorúságokat cselekesznek vala rajtok, mellyeket az emberi Nyelv, lehetetlen hogy meg mondhasson: mert nem hogy házoknál, jószágokban, és marhájokban maradhattak vólna békével mjáttok, de a' Szent Egyházakban a' fõ Uraknak, és Nemesseknek koporsójokatis fõl tõrik, és bonttyák, Testeket belõle ki hánnyák vala, és ugy kereskedtek bennek, ha valami haszonta valót találhattak vólna. Ahoz, a' hit dólgábannis, hogy meg háborgattattanak vala aztis [p [Dd]] fõlõtte igen nehezlik vala. A' Császárnak nem panaszólhatták meg, nagy nyomoruságokat és inségeket, mert senkit eleiben nem bocsát vala. A' Német Thanács pedig senki panaszszát, és Kiáltásat meg nem jelenti vala a' Császárnak, mert ûk abból gazdagulnak vala. Kiért a' Magyar Nemzettség annyira meg unta, utálta, és gyûlõlte vala a' Német Nemzetséget és birodalmát, hogy immár csak azon gondolkodnak vala, (de igen titkon) miképpen találhatnának módot és alkolmatosságot, benne, hogy ezt azt a' tûrhetetlen nehéz igát, és Istentelen szõrnyû nagy inséget, Károkkalis nyakokról el vethessék, és magoktul él tavoztathassák. Azért im találkozék, egy atkozot ember, egy veszedelemnek fia Bocskay István, a' ki nem édes házájának szabadulását, hanem tulaidon csak a' maga hasznát keresvén fõl zavará a' szép tiszta vizet, és ezt a' szép álk9olmatosságot el veszté tûlûnk, és kõvetvén Zapolyai János peldáját, a' Tõrõkkel titkon egybe barátkozék, és egybe Czimborála. Látván azért a' Tõrõkõk ebbõl jó módgyokat és alkolmatosságokat lenni, õkis a' Dévánban el végezet akarattyokat és szándekokat meg változtaták és továb menvén dólgokban, Esztergamotis, el vonyák tûlûnk ahoz meg számlálhatatlan sok ezer kõrõsztyen Atjankfiaitis rabságra vivék, a' mint maid bévebben meg erted irásomból. Atta vólna a' fõlséges Isten, soha neis szûletet vólna, és az átkozot házája Vesztõ, és Nemzetsége rontó ember, mind Bástá Gyõrgyel (az ki erre okot ada) egyetemben.

ANNO 1604.

Bethlen Gábort, a' Thõmõs- Vári Basa Tõrõk Császár parancsolattyából az Erdélyi Vaidaságba bé akarván vinni, a' tõb Végbeli Tõrõkõkkel a' Thõmõs-Vári mezõre szállának Tháborba, de mint hogy meg akkorban Bethlen Gabor, nem szintén jó vetette vala meg Agyát dólgának, és látván, ahoz a' Fejedelemséghez való vékony erejét, és értékét, nem bizakodhaték, hogy szintén nyomos lehetne el indétot dólgában, és a' Fejedelemségben való meg maradásban. Azert Bocskay Istvánnal kõzlé dolgát, és véle kezde tractálni levelek által, hogy egymás eszévess erejével, élyenek, és Bocskay Istvánnak, ugy mint magá biróbnak, és akorban tekéntetesbnek engede az Erdelyii Fejedelemséget. Azonkõzben tõrténetbõl Don Pjét (kinek nevé Henricus Davallo Comes Don Oier vala) és Rakóczi Layos Lippából, egynehány ezer haiduval eijel véletlenûl, Thõmõs-Vár alatt a' Tõrõk Tháborra réá ûtének és ott igen meg verek a' Tõrõkõket, számtalan praedát nyervén tõlõk, õ maga Bethlen Gábor, nehezen szaladhata bé Thõmõs-Várra elõttõk, holott dolmányátis el nyerék tûle, kinek a' Dólmánya zebében találták Bocskay István leveleit, mellyekben irtak egymásnak, hogy miképpen támadgyanak fõl Rudolphus Császár ellen, és mi módgyával indéthassák, el-kezdet practikájokat. Melly levelek jutának a' Németek kezébe, Kibõl Belgiai-jósá (kinek Joannes Jacobus Barbiánus Comes Belgiojósi vala neve) akkorbeli Kassai Kiralyképe, és Doctor Pecz, okos vévének magoknak, hogy evvel az okkal Magyar Országotis, szintén mint Erdélyt ugy fõl praedálhattyák. Azért, ez okból Bocskay Istvánt árulónak itélték lenni, elsõbennis û réá, ugy mint árulóra Várait réá szállák, és vitaták. Ki myátt, láss immár ide elõ Országbeli iszonyu pusztulásokat, szõrnyû Vérontasokat, számtalan sok kõrõsztyén Atyánkfiainak Tõrõk rabságra vaó viteleket, és sok számtalan vér ontássa vissa nyert fõ óltalmunknak, Esztergamnak, az fõ helnek Siralmas Veszedelmét.

Bocskay István, illyen nagy gyanóságáról nóha elsõben mind levelei által, s mind kõveti által mentette, sõt tõrvennyelis Unszollotta a' Királyképének magát. De látván mentségét haszontalannak lenni, illyen nagy, és el távoztathatatlan veszedelmében, kenszerétteték Németi Balashoz, és ippay Baláshoz folyamni, kik akkoriban a' Hayduságnak fõ Capytani és' elõttõk járói vóltanak. Ezekkel azért jo módgyával végezvén, [p [Dd2] ] az egész Hayduságnak (kik akkor a' Királyképe számára vóltanak) egynehány hoo pénzt oda.

Németi Balás, és Lippay Balás azért, az egész Haydusággl mingyárást Bocskay István mellet fõl támadának, és elsõbennis Bocskayval eggyut, Doctor Pecz hadára menének Djószegre, ki a' Kiralyképének segétségére megyen vala Kereki alá, melly Bocskay Vára vala, és ott Doctor Peczet mingyárást igen meg verek õ magát elevenen meg fogák, a' Németeket mind lé vágák,, Tháborokat, Algyujokat, és hadakozó szerszámokat mind el nyerék. E' lén Octobernek 15. napyán. Ott nem Késének semmit, hanem menének Kerekinek segétségére, és ott a' Királyképével hasonlóképpen cselekedének, a' Váratis meg szabadéták, de õ maga Belgai Jósa a' Királyképe el szaladván, Tokaiba mene, azután Kassa felé siet vala.

A' Kasaijak értvén e' dólgot, õkis pártot ûtének (mert csak ennek elõtte azõ praedikatorokat Kassaból ki ûzette vala, a' Császár, Templomokatis el foglalta vala tûlõk) kiért õkis a' Császárra arczul támadának Octobernek 29. napyán. A' futó Belgai Jósát, bé nem bocsáták Kassára, marhájában mind sakmánt tévének, a' feleségét gyalog Kûldék ki. E' meg lévén, mingyárást Bocskay, Istvánért Kûldének, ki el jûvén, a' Kassai Kamarásokat, kik néki meg nem akarának eszkûdni meg fogatá. A' Kamarást Mikaczius Miklóst a' Váradi Pûspõkõt, és Szalatnaki Gyõrgyõt a' Pécsi Pûspõkõt, azõképpé meg fogatá, és Kémeny fogságban tartatá õket. A' Kamara Kénesét és jõvedelmét magga számára foglalá

Látván az Ország népe, Bocskaynak el kezdet dólgában illyen szerencséjet, és elõ mentét, a' fõ Urak kõzzûl elsõbbenis Homonnai Bálint, és Gyõrgy Mágócsi Ferencz, és Káttai Mihály. A' fõ Nemés rend, és a' Szabad Várasok azonképpen, jób részre mind melleie állának, Fejedelmekké, és elõttõk való jarova valastak, Evel az okkal, hogy Rudolphus Császár és Király, a' Német és Olasz Nemzetséggel, õket hitõkben igen meg háborétotta, Réghi szép szabadságokban, és igasságokban meg nem tartotta, semmi részében, sõt az egész Magyar Nemzetségbe Véget akarván vetni, a' fõ fõ Urakat, Nemesseket, és Kiváltképpen az kik a' tõbbinél jobban birták magokat, hiti elen, és szabadságok ellen õlette, fogdostatta, jószágok, Várokat, és Keneseket, a' Kamarásokkal foglaltatta. Es a' ki mind ezeknél nagyob, az egész Országot az idegen Nemzettel, tellyességgel el rontatván és pusztetátván, nékik praedául atta, Panaszokat semmiben elõ nem vette, sõt csak meg sem halgatta vólna.
Illyen barátsággal veszténk él
Budánkatis tanulhattál vólna raita.
BOcskay István azért, noha el indétot dólgának jó elõmenetelit láttya vala, de gondolván Rudolphus Császár ellen, és a' Németségh ellen, maga és a' meg fogyatkozott Magyar Nemzetnek elégtelen vóltát, egybe szólván az tõb Magyar Urakkal és fõ neppel, kik mellette valának, mingyárást a' Thõmõs-Vári Basához Kûlde, ki által Tõrõk Császárral tractatusba indula, és véle erõs hit levél alatt, illyen módon végeze. Hogy az Tõrõk Császár õtet, és az egész Magyar Nemzetséget mind kéncsével, s-mind hadi erejével a' Németek ellen, meg óltalmazza. Hogy az Tõrõk sohol Magyar Országban Várat, és Erõsséget meg ne szállyon, és el ne foglallyon, hanem, a' Némettûl nyert praedával az Tõrõk meg elégedgyék. Viszontag a' Magyarokis, hogy soha a' Tõrõk ellen Kardot ne Vonnyanak, és reájok ne támadgyanak, hanem a' Tõrõkõkkel eggyût, a' Német Nemzetre hadakozzanak. De téryunk egy Kevessé Belgiai Jósa Uramhoz.

Belgiai Jósa, látván hogy az egész fõl fõldi Magyarság, Rudolphus Császártul, Bocskay mellé hailott vólna, és ott sohón meg maradasa nem vólna, vévén aztis eszébe, hogy a' Haydusag mindenût utánna sietne Szepes Várába Thurzó Christófhoz bé szalada, ki ugy mint Vendéget, nagy szeretettel bé fogadá. [p [Dd3] ] Végre Némethi Balás a' Haydusággal utánna érkezék, és Szépes Várát mingyárást kõrnyûl vévén réá szálá, kit egynehány napig erõssen vitata; de látván hogy az Várnak semmit nem árthatna, nem akará alatta idejét héjában tõlteni, el szálla alóla, tartományába sok kárt tévén. Belgiai Jósa onnan nagy sietséggel Prága felé tarta.

Ezenkõzben Bocskaynak hada minden felõl tõbbûl vala. Az egész fõl fõldi Végbeliek, szólgáló rend, Hayduságh, szabad legények, és egyéb rendbeli, fõld népe, ugy mint Ujságra, és Uj dologra, hozzá siétnek vaa, fõképpen azok, kiket vagy a' Fejedelmek, alatt való Tiszt Viselõk. Urok, avvagy a' Nemességh vala ha meg háborétottak vaa. boszszuságoknak ki tõltéséjért, mind oda tartnak vala.

Ertvén Rudolphus Császár, hogy az egész fõl fõldi Magyar Ország, nagyob részre tûle Bocskayhoz hailott vólna, és õ réá árczul támadot vólna, Básta Gyõrgyõt (ki akkor a' Császár hadával Esztergom alatt vala, és immár a' Vezér Basais el szállot vala Esztergam elól) ugyan azon haddal el Kûldé Bocskayra, és a' pártos Urakra, hogy az Országot ismét az õ szamára hódultassa, a' partolásnak indétóit pedig meg bûntesse. Básta Gyõrgy az egész Német Nemzettel, nagy Vigan oda felé indula remélvén azt hogy Magyar Országgalis, szintén ugi bánnak, mind Erdéllyel, és hasonlóképpen, az egész Magyar Ország õ praedájok lészen jûttében Básta Lippai Balást fõl veré, és õ magát elevenen el fogván fõl akasztatá.

Bocskay István, értvén Bástának jûvetelit, nem veszi tréfara, hanem a' Thõmõsvári Basát, Bektes Basával mellé hivatá segétségére a' fõld népétis mind fõl vévé, és igy bizván hadi erejében, Bástának eleiben szálla Edelinél, és ott szemben viván egymassal, sok erõs harczok lévének kõztõk, Végre mind a' keét fél kõzzûl sok erõs vitézek el hulván, a' Bocskay hada meg tolyaték, és a' mezõbõl ki vereték. Bocskay õ maga Egerbe szalada, a' tõbbi el rémûlven ki imide ki amoda szaladozának.

Itt, ha Básta Gyõrgy okoszan hadakozott vólna, kétség nélkûl a' pártosokát meg gyõzhette vólna, és le szállethatta vólna õket, az Országotis a' Császár engedelmésségére hódultathatta vólna.

Básta Gyõrgy meg vervén Bocskayt, mind Tháborostul Kassa Várasára mene, gondolván azt, hogy mingyárást tûle el rémûlnek, és meg hódulnák néki, de meg csalá a' reménségh, mert Kassát Bocskay jó meg rakta vala vitézlõ néppél, és elõttõk Segnyej Miklóst, egy jelest próbált vitéz embert, hagya, kik vitézûl tarták Básta ellen magokat. Látván azért Básta, hogy ott héyában fáradna el hagya Kaszát és Epeyrjes alá mene, kikkel mingyárást szóban indula és végezvén vélek grátiát ada nékik és ismét a' Császár engedelmességére eskûtteté kit azután hamar meg bántak vala.

Itt a' Német Vitézlõ nép a' fizetetlenségért fõl zendûle és Bástának semmiben engedni nem akará továb sem akarának menni Epõrjesnél valameddigh fizetéseket meg nem hoznák, ki nyátt kénszeretteték Básta mind Tháborostul, ki-keletig Eperjesnél heába heverni és ott fûttõzni. Jóllehet a' Császár a' Németek fizetesére Kûldõt vala keét száz ezer foréntra való pénzt. ezûst mivet, és posztót. De a' Fûlekiek kik azt késértették az utban a' szekereket fõ verék, és azt magok kõzõt oszták.

ANNO 1605.

BOcskay István, értvén Bástának álapattyát meg bizakodék, és Uijoban el indétot dólgaihoz kezde, jó alkolmátosságát nem akará el mulatni azért ismét Kassára jûve Bektes Basával, és minden felõl azõ párttyán való Urakat. Nemesseket és egyéb féle szolgáló rendet, szép biztató szókkal, jó maga ajánlásával, maga mellé hivatá, kik engedvén intésének, látván a' Tõrõk segétségetis melette lenni, minden felõl hozzá jûvének. Ugy annyira, [p [Dd4] ] hogy rõvid ûdõben hadát ismét helére állatásõl sõt a' praeda és szabad nyereség kedvéjért, naponként tõbbûl vala hada, Ehez adományávalis édésgeti vala magához õket, a' Császár párttyá valóknak várokat, jószágokat, Donatio levélel firól fira nekik osztogatván. Azoknak a' jószágokat kik a' Császár hivségétõl mellé nem akarnak vala állani, iszonyuképpen raboltattya, dullattya, és égetteti vala. Básta sem hagya semmit hátra dólgában, hanem õ is a' Németekkel mindenût a' hová hozzá férhet vala, a' pártosoknak jószágát sokkal kegyétlenbûl raboltatya, duláttya, és egetteti vala. Népét, mind õregét, apróját, õleti és vágattya vala. Illyen iszonyúképpen pusztéttya vala mind a' két fél, a' Szegény Országot.

Bocskay nem akarván hadával idejét héjába mulatni Eggyik részét hadának Szakmárd alá bocsátá, kik ne, sok ûdõre Szakmárt meg vévék. Azután Várad alá menének, de ott Kedvek nem teék, hanem a' Várnak élését el fogván, a' Kõrnjûle való tartománt és fõldét, mind Bocskayhoz hódultaták. Másik részét Rédei Ferenczhez bocsátá, a' Bányák felõl való Vég házak felé, kik mindenût tebûlvén, Fûleket meg szállák és meg vévék. Az Szécsényiek, Gyarmatiak, Drégelyek, Dévinyék, Bujákiak, Palánkiak, és a' tõb Kastéllybeliek, a' Várakban a' Német szólgaló népet le vágák, és hozzájok hailának. Nógrádot meg szállák, és meg vévék. A' Bánya Várasokat, a' Fatrán innen való Vármegyékkel, mind Bocskay számára hódultatták, Lévánok a' Várasát el rablák, és e égeték, de a' Várának nem árthatnának. Harmad részét hadának bocsáta Tokai alá, kik a' Várat meg nem vehetek hanem e fogák minden felõl élését, és el szálának alóla. Sáros patakot a' tõb ott vaó Várakkal meg vévék, az égesz Tátrán innen való Vármegyéket, Bocskay párttyára hódultatván. De e' meg nevezet hadak, mindenût a' hól Járnak vala, szõrnyû nagy dullást, pusztétást, és égetést tésznek vala, Templomokat dullyák és foszttyák vala. A' Pápokat, és Barátokat szegényéket õlik és Kergetik vala. Azért Bástát minden felõl Kõrnyûl vévék, Eperjeshez szoréták, és elését minden felõl el fogak.

Mátyás Herczeg, látván, hogy az Országnak nagyob része, mind a' Vég Várakkal õszve Rudolphus Császártûl, Bocskayhoz hailott vólna, és hogy az Országhis, a' két fél kõzõtt illyen igen pusztulna. A' Fátrán innen való, és a' Thót Országi tanács Urakat Bécsbe hivatá magához, kikkel azt végezé, hogy a' tanács Urak magok Kõzzûl, Kûlgyenek kõveteket Bocskayhoüz, kik által incsék, hogy efféle pártolástûl, Tõrõkkel való barátkozástul, Országának és Nemzetségének illyen, és ennélis nagyob kõvetkezendõ romlásátul, és Veszedelmétûl meg szûnnyek, és feyedelmének ismét fejet haicson. Kik ezen instructióval Forgács Sigmondot, és Náprágyi Dõmõtõrt az Erdélyi Pûspõkõt, hozzá bocsátak, e' fõlõtt erõssen meg parancsolák nékik, hogy a' Császár szavával néki semmit ne szóllyának, mert avval a' Császár méltóságát meg sértenék, ha a' Császár szavával, ugy mint szólgarenden valónak, és tûle párt ûtõnek, valamit szóllalának. Kik el menvén, Szepes Várából Bocskayhoz Kûldenek, és meg jelenték néki, hogy ûk kõvetségbe Kûldettenek vólna a' tanács Uraktûl hozzá, azért ha szabad uti levelet Kûldene nékik, õk a' Kevetséggel Kassára menének hozzáia. Erre Bocskay illyen Választ ada nékik; hogy ha az Császártul jûnek, õrõmest láttya õket, de ha csak az Uraktul Kûldettenek, ismet viszsza térhetnek, mert az Urrakkal néki mastan semmi végezése nincsen, ugy mint kik, õ véle egy-aránt való Veszedelemben, és inségben vólnának a' Császártul, Német és Olasz Nemzetségtûl, hanem õ magával a' Császárral vólna dólga. Azért evvel a' Választal viszsza térének a' Kõvet Urak.

Básta Gyõrgy látván hogy minden felõl a' Veszedelemnek kõzepiben vagyon és hogy a' Fátrán innen való Vármegyékis, [p [Ee]] pártot ûtvén Bocskayhoz hailottak vólna, a' Császár sem érteti sem Uijob néppel, sem az elõbéni Vitézlõ népet fizetéssel. A' Vitézlõ nép sem akarna fizetetlen szólgálni, és néki engedelmességgel lenni, Kénszerétteték ezekbõl az okokból, minden hadával Eperjes alól el indulni, és lassan lassan, viszsza Poson felé mászni.

El menvén Eperjes alól, az agész fõl fõldi Vrak, és Nemesek, a' Császár hivságárõl el hajolván, Bocskaynak fejet haitanak. Ugy mint Bátthori István, Rakóczi Sigmond, Csáki István, Nyári Pál és a' tõbbi.

Bátthori István, meg hala Ecsetben, Juliusnak 25. napyán, idejének 55. esztendejében. Eben szakadot magvok a' Nyri Bátthori Nemzetnek.

Horvát Thamás, egy kõz csatázó Katona legéni, egynehány kaidut [!] gyõitvén magához, õ is titkon pártot ûte, és Végezvén, a' Tõrõkõkkel, Székes-Fejér-Várból egynehány tuhás Tõrõkõt véven magával, el mene Vásonkõ fele és csak ott kõzel Vásonnál, bé izene a' Capitánynak Tállai Gyõrgynek, hogy õ csatáról jûne, és fõ Rabokat hozna magával, és ha meg engedne, õrõmestt ott háná Kotyavetyére a' njereséget, ki esmervén õtet, és semmi efféle latorságtul, és álnokságtul nem félvén, meg engedé néki. El jûve azért, a' Tõrõkõket kõtõzve oda hozá, és ez alatt a' Várat véletlenûl el foglalá. A' Capitánit pedig nem foghá. De nem sok ideig birhatá a' Várat, mert Tõrõk István a' Pápai Capitány, hasonló mesterséggel ismét el foglalá, és a' Császár népével, azt ismèt meg raká. Ez lén a' pártosoknak a' Dunán által, az innensõ félre, elsõ által jûvetelek és alnokságok.

Rédei Ferencz, ezenkõzben el jár reá bizott dólgában, ki Tõrõkkel, Tatárral, Haydusággal, és a' fõld népével, hadát igen meg tõbittete vala. Azért egy részét hadának Trincsen alá bocsátá, kik nem sok ûdõ múlva Trincsent, egynehány rosz Némettûl meg vévék, õ maga pedig Rédei Nytrát meg szállá, Kinek a' Várasát mingyárást meg vév, a' Várat pedig a' Pûspõkre Forgácz Ferenczre, ki akkor Cancellarius vala, réá szállá, és aztis a' Várban való párt ûtés mjátt, hitre meg vévé. A' Pûspõkõt Gyõr felé késérteté békével.

Az Esztergami Hayduk, kik a' Császár hivségében valának, ezenkõzben talákozának Bektes Basára, ki Bockayhoz Kassára nagy sok kincsel megyen vala, kire reá ûtvén, igen meg verék õtet, a' Basánakis feyét vévék, a' kincsben mind sákmánt tévének.

Redei Ferencz, értvén hogy Básta Gyõrgy Posonhoz szállot vólna, bizván hadi ereyében õis oda tarta, és Tháborát Bazinhoz szálletá, Kihez bizván, Nagy Szombat, Galgócz, Szent Gyõrgy, Bazin, és Csallókõz, õ hozza hódulának. Honnan Rédei, Morva, és Slesia Országot iszonyuképpen raboltatá, dultatá égetteté, Bástávalis Poson alat gyakorta való harczot tarta, mesterkedvén mindenképpen azon, miképpen Bástát a' Sánczokból a' mezõre ki vehetné, és véle derékképpen meg ûtkõzhetnék, Kitõl Bástais igen óltalmazza vala magát.

Rédei Ferencz, Némethi Gergelt egy kõz Katonát, keét ezer hayduval és Tatárral, Csállókõzbõl a' Dunán által bocsáta, illyen tanusággal, hogy Kõpcsent a' Duna mellett való falukat el égesse, remélvén aztat, hogy Básta minden hadával azoknak óltalmára által kõltõzik a' Dunán, és igy Posont Kõrnyûl vévén, Bástat ki szoréttya onnan, viszsza sem bocsáttya a's Dunán, látván Básta, Dunán innen az égetést és fûstõket, õ maga a' gyaloggal a' Tháborban marada, a' lovas fegyvereseket pedig jób részre bocsatá a' Dunán innensõ-félnek segétségére, kik Némethy Gergelynek ugy meg állák utát, hogy sohon a' Dunán vizha nem bocsáták, Ezen Némethi Gergelly meg rémulvén, nem tud vala hová lenni, hanem nemellyek a' haydu társay kõzzûl, kik a' Duna innensõ-félnek állapattyát tutták, tanácsából, kénszeritteték Sopron, és Vásvármég által, Szekes- Fejér-Vár felé kerûlni hogy ismét Redeihez viszsza térhessenek, utokban az egészz Fõrtõ mellyékét rettenetessen raboltattya, és égetteti[p [E&e] uml;] vala. Mert akkorban Dunán innen, sohón a' Császárnak gyûlt hada nem vala, Sõtt a' jó Nádasdi Ferencz helyében, mind enni háboru ûdõbennis, csak Ország Hadnagya, avvagy fõ Ispánnya sem vala, ki az Országra gondot Viselt vólna (illy jó gondot viseltek a' Németek az Országra) Némethi Gergelly azert, Sárvárnál minden hadával békével mene által a' Rábán, és Marczalli viz mellet meg szálla, egy avvagy keét napig ott meg akarvan nyugodni hadával.

Ertvén e' dólgot Nádasdi Thamás, és Hagymási Christóf sietséggel Némethi Gergelly után kûldének, intvén és kérvén azon, hogy továb ne menne, mert õk a' Dunán innen való Vármegyekkel, a' Császártul el akarnák hajolni, és mellé támadni, ki halván ezeket, ott meg tartózék, várvan egynehány napig, mi kõvetkeznék izenetekbõl és akarattyokból.

Hagymási Christóf ezenkõzben, szólgayt hertelenséggel Sumegbe kûldé a' Puspõkhõz Uylaki Layoshoz, baratságnak és segétségnek szine alatt, Kiket a' Pûspõk (semmi álnokságtul nem félvén tõlõk) eleybe bocsáta. Azok pedig a' Pûspõkõt Uyláki Layost azon helt agyon verék, és a' feyét a' Vár fokon ki veték, marhájában Sakmánt tévének, és a' szólgayt Hagymási hivsegére eskõtteték, és mingyárást Urokért kûldének, hogy sietséggel eljûne a' Várat magának foglalni. De Nemethi Gergelly halván e' dólgot, Hagymásinak eleyt vévé, és a' Várat Bocskay számára foglalá.

Ezenkõzben, a' Dunán innen való Vármegyékis, ugy mint ugy dólgon rayta kapván, a' Császár méllõl el állának és Bocskayhoz hódulván Némethi Gergelly melle haylanak, azonképpen Szombathel Kûszegh, a' Végbeliekkel, ugy mint KIs Komárom, Beszprém, Palota, Tata, és Csetnek ugy hogy, senki a' Császár hivségben meg nem maradot vala tõb, Bátthyáni Ferencznél, Zrinyi Miklósnál, és Tõrõk Istvánnál.

Petthõ Márton, akkorbeli Calocsayi Ersek, és Locumtenens, tõrténék szintén akkorban, mind marhástul Német-Uyvárba, Batthyáni Ferenczhez kõltõzni ez háboru elõtt, kitt a' Kõrmendi Katonák Toronynál meg lesvén, az uton fõlverének, minden marháyát, hintó szekerestûl, lovastul, el hayták, es el vivék, õ magát Koor betegen ott hagyák, kit azután poor szekéren vivének Szolnok Várábe, azután osztán Német Uyvárba hozatá Batthyáni Ferencz, és mind e' háboru ûdõnek a' végéig ott lakott nála.

Némethi Gergelly, Nádásdi Thamás, és Hagymási Christóf a' Sûmeghi dolog után, nem bizvan csak a' magok ereyében, mingyárást a' Kanisayy Basához kûldének, és kérék azon, hogy minden ereyével segétségekre mellyének jûne, sõtt a' Bosznay Basátis hinná segétségekre; és igy Tõrõkkel, Tatárral, és a' fõld népével, ugyan alkalmas hadat gyõytének egyben.

Hagymási Christóf azért, Magyarral, Tõrõkkel, és Tatárral, három, ezeren Sopron alá mene, ott egynehány száz fegyveres Németet hallott vala lenni, kik elõtt sokáig harczola, de meg tolák õtet a' Németek, és Kõrõszt-urig lõvõldõzék, és vágak õket, õ maga Hagymási alég szalada el, nyólcz száz embernél tõbbet vesztven oda, mind inkáb Magyarokat.

Némethi Gergelly Tõrõkkel Tatárrall, és Magyarral, az egész Bécsi, és Uyheli mezõt Bécsig mind el égetteté, és raboltatá, és meg térven Sopront meg szállá, kinek a' hósstáttyát mind fõl égeté.

Rédei Ferencz, látván hogy Bástának semmit nem árthat, viszsza tére Bozintul, és Ersek Uyvárat meg szállá, az egész nyarat mulatá el, ki akarván belõle éheztetni a' benne valókat.

Básta Gyõrgy azért látván hogy Rédei Ersek Uyvárat meg szállotta vólna, kitt õ mind vitézlõ néppel, éléssel, és kadakozó szerszámmal, jól meg rakot vala, által Kõltõzék a' Dunán, Posont azonképpen néppel, és éléssel, jól meg rakván, és Austriának, [p [Ee3] ] és Sopronnak segétségére mene, ki mikor Sopronhoz kõzélgetet vólna, Némethi Gergelly meg nem várá Sopron alatt õtet, hanem Taraszkit elhagyván, népének sok kárával el szálla alóla.

Básta Gyõrgy, a' Sopron Kõrnyûl való falukat, kik a' Némethi hadátul meg marattanak vala, mind, el raboltatá, és égetteté, és avval Bécs felé viszsza tére, mert az alatta való Vitezlõ nép nem akara fûzetetlen hadakozni véle.

Némethi Gergélly Kõrmendhez szálla Tháborban, és Stiriát Regedéig, és kõzel Német Greczig, nagy Istentelenûl raboltata égetteté.

Tratmanstorser Sigmond, a' Thót Országi Végbeljekkel, és egyéb alatta való szólgáló néppel, Regedébe szálla, Stiriát akarván óltalmazni.

Dráskovics János a' Bán, azonképpen, az Orf ágabeli Urakkal, Nemesekkel, és a' fõld népével, Varasdnál a' Dráva mellé szálla Thaborban, Vigyázván, és õrizvén a' Drávan való keleteket a' pártosoktul.

Bocskay Istvánt, az egész Erdélység Fejedelmekke valaszták, azért bé mene Erdélybe, és meg eskûvek nékik a' Fejedelemségre, viszontak az Országis, néki hivségre, ott maga képében Rakóczi Sigmondot hagyá, õ maga pedig ismét ki jõve Kassára.

Tratmanstorser Sigmond, a' Thót Országi Generál, Dráskovics János a' Bán, Battyani Ferencz, és Zriny Miklós, egyben gyûlekezvén, a' Némethi Gergelly Tháborába menének, ki akkor Hidvégnel Rába mellet vala Tháborban, De Némethi meg nem Várá õket hanem el futván elõttõk, hadának maradékával Kis Komáromon alól tartózék meg.

Az Vrak azért, mind a' három Vármegyének grátiát adánák a' Császár akarattyából, és a' fõ Nemeseket Császár hivségére eskûtteték, csak Nádasdi Thamás, és Hagymási Christóf az õ népekkel maradának Némethi mellett, Szombathelt Kûszõgõt, Kõrmendet, Sûmeget, és a' tõb Vég házakat, Kis Komaromtul, és Szent Grottul meg válva, Vijobbal a' Császár számára foglalák viszsza.

Tratmanstorser, és Batthyáni erencz, kõrmendnél, azután Szent Gothárdnál maradának Tháborban, vigyázván, és a' fõldet óltalmazván.

A' Bán, és Zrinyi Miklós, meg térének, az õ fõldõket, és a' Dráván való keleteket óltalmazni.

Somogy Mátyás, ki a' Csallokõzi Hayduság elõtt Capitán vala, mind az egész Csallókõzzel, és benne való haydusággal, tractatus által ismét a' Császár hivségére hayla Bocskaytol.

Némethi Gergelly, Tõrõkkel, Tatárral, Vijobban egyben gyûlekezék, és Sûmeget meg szállá, mert Sûmegnek tõle el vesztéset, igen bánnya vala, mivel minden praedáyát, és Nyereségét, a' Várnak erõs vóltához bizván, oda takarétotta és hordozta vala.

Tratmanstorser Generál, ezer lovon való Fegyverest, és Katonát bocsáta Sûmeg felé, hogy meg látnák a' Várnak dólga mi állapatban vólna, ezek elõtt bocsáta vala Rincset Andrást, és Keglevics Gyõrgyõt, kik a' Thábor szélyre, martalekot bocsátának, õ magok pedig lésben állának. A' Tõrõk, Tatár, és Katona, mingyárást a' martalék után indula, és mig a' derék sereg el érkezék, addég a' Németekkel mind harczolnak vala, és tartoztattyák vala õket, el érkezvén azért a' derék sereg a' Németeket kõrnyûl vévék, és ot igen meg verék, honnan nem sokan szaladának viszsza a' Tháborban bennek, itt Gyulassi Christófot, és Geréczi Mátyást, tõb sok fõ emberrel elevenen el fogák.

Tratmastorser Generálnak a' hada, a' fûzetetlenség myátt mind Oszszol és kevesedik vala, a' Némethi hada pedig minden felõl tõbbûl vala. A' Vezér hadábólis, a' praeda kedveyért sokan jõnek vala hozza, ki myátt Tratmastorser General, kénszeritteték minden hadával viszsza Regedébe szállani.

[p [E&e] grave;] Szombathelen hattak vala nyólcz száz Istentelen Balónt, kik a' Vármegyében tûrhetetlen kóborlást és pusztétast tesznek vala. Ezeknek Capitányok Alexandri Rudolphi vala. Kikré Hagymási, Tõrõkkõl, Tatárral, réajok mene, és lesre ki csalá õket, ezek rettenetes nagy harczot tartának véle, és igazán vitéz módon oltalmazzák vala magokat. Végre nagy késõre a' sokaságtól meg gyõzetetvén, meg verettetének, kik kõzzûl igen kevesen szaladhatanak el Szombathelen minden marháyokat sákmánra hányák, és fõl praedálák, számtalan gazdagságot találának nálok, mert szintén akkor hoztak vala fizetést nekik, kit kõzikben sem osztottak vala még.

Némethi Gergelly, látván hogy Sûmeget meg nem veheti, értvén azt is hogy a' Thót Országi Generál minden hadával viszsza szállot Regedébe, el szálla Sûmeg alól, és ismét bé szállá vasvármegyebe, Kõrmendet meg szállá és meg vévé. A' Vármegyéket ismét Bocskay számára foglalá, Kûszõgtûl meg válva kit Nemettel igen meg raktak vala, Nempti, Alsó, Lindva, Bánffi Christóffal Szécsi Szigeti, és Muray Szombat, ezekis hozzá hódulának. Stiryát Murántul kõzel Gréczig, s-mind innen Drávayg és Regedéyg szõrnyen raboltattya és egétteti vala, Regede alatt a' Generálal egynehányszor meg harczoltak szintén a' hóstáttyábannis, mesterkedvén mindenképpen azon, mi módon csalhatnák ki ûtet Regedébõl, és derék képpen meg ûtkõhetnének vele.

Inter duos litigantes, tertius gavisus est.

SZokolovics Mehmet Basa a' Vezér mikor Rudolphus Császárral, és a' Németekkel, a' Magyarok illyen iszonyuképpen veszekednének, látván minden dolgában fõlette nagy alkolmatosságát lénny, nagy erõvel ki jõve, és jûttében Visegrádot meg vévé. Az után a' hires nevezetes Várat Esztergamot, kitt adot vala meg Mátyás Kerczegnek, Tõrõk Császárnak Bocskayval lett alkovása és hiti ellen meg szállá, és azt erõssen vitatá. Kitt jóllehet a' Németek, mind éléssel, s-mind hadi lõvõ szerszammal bévségessen meg raktak vala. Némét Vitézlõ népetis nyólcz ezert kûldõttek vala az elõbenyekhez bé, de a' Magyar Vitézlõ nep kõzzûl, senki nem vala benne, mert annak elõtte, mind onnan s-mind a' tõbb Vég Várakból a' Magyarokat ki kûldõtték vala a' Németek, gyanakodván hozzájok, és félvén tûlõk. Midõn azért a' Tõrõkõk a' Kûlsõ Sánczokra immár tizen hatt erõs ostromot tettek vólna, és a' Sánczokat meg nem vehették vólna a' Németektõl. Az utólsó ostrom után másod napon, igen nagy temérdek sûrû kõd támada, melly alatt a' Tõrõkõk ismét nagy csõndeszen ostromnak készûlének. A' Németek pedig a' nagy sûrõ kõd myátt nem láthattyák vala õket, sõtt akkor ostromtul semmit nemis felnek vala, és kõzõlõk ki fékszik, s-ki aluszik vala a' sok fáradság után. A' Tõrõkõk azért véletlenûl nagy hirtelenséggel reáyok ûtének, és aluva készûletlen találván a' Németeket meg ûtik, és mingyárást meg vévék tõlõk a' Sánczokat, õ magokat pedig lé vágák benne, a' ki a' Várba szaladhatot vólnais bennek, nem bocsáták bé õket a' Várbeljek, félvén azon, hogy a' Németekkel õszve a' Tõrõkiss elvegyessen bé rohanna a' Várba, azért ezen az ostromon három ezer Német veszet el. Ott veszet el a' fõ Capitánys Gróf Vón Ettingh, sok fõ tiszt Viselõ Németekkel, és egyeb Vitézlõ népnek a' szinével és ereyével. Azután nem sok ûdõvel, a' Viz-Várat, és a' kûlsõ bástyákat egy ostrommal meg vévék, ezennis az ostromon három ezer Német veszet el. Ezen a' tõb Németek kik a' Várben szorultanak vala elrémûlének, egymás kõzõt pártot ûtének, és másod napon a' nevezetes fõ Vég házat (kiért számtalan kõrõsztyén Vér ontaték ki, kétt uttal, minek elõtrte meg vennék azt, a' Tõrõkõktõl) hitre a' Vezérnek meg adák, kibõl õt ezer, hatt száz épp és egésséges Német jõve ki, ezek kõzzûl négy százan máradának a' Tõrõkõk kõzõt. Igy veszték el a' fõ házat a' Németek a' Magyarok nélkûl, kiket az Ur Isten azert gyalázá igy meg, miért hogy ennek elõtte vagy vala-melly Várat [p [Ff]] vettek meg tõlõk a' Tõrõkõk, vagy mezõben verték meg õket, mindenkórt a' Magyar Nemzetre vettetek, és vélek attak okott. Azért ezt nyerének a' Tõrõkkel való barátkozással.

Esztergamot meg vévén a' Vezér, barátságnak szine alatt kûlde Ersek Uyvár-alá, segitségére Homannay Bálinthoz, és Rédeyhez (kik immár sok ûdõtûl fogva hevertek alatta) husz ezer Tõrõkõt. De Homonnay és Rédey látván a' Tõrõknek Czalárdságát, ezen el rémûlének, tudvan aztot hogy ha a' Tõrõkkel eggyût meg vennekis Ersek Uyvárat, de aztis mint Esztergamot el foglalnák a' Magyaroktul a' Tõrõkõk. Minek okáért a' Tõrõkõket tõlõk viszsza bocsáták, és Mátyás Herczeggel végezvén, bizonyos okokkal meg adatá a' Herczeg nékik Ersek-Uyvárat. Ezenkõzben õ maga a' Vezér Esztergamot erõssen épitteté.

Básta Gyõrgy ezenkõzben a' Német haddal, mind nagy Komáromnál vala Tháborban, honnan õrõmest segitségére ment vólna Esztergamnak, de Homannay Bálint alatt hevertek Tháborban, nem mehetet oda Básta, félven azon, hogy egy felõlûk, más felõl a' Tõrõk rayta lészen, és fõl vérik hadát. Jóllehet kérteis Básta Homonnay Bálintot, és Rédyt, hogy tekéntvén a' Kõzenséges jótt, és Országoknak maradását, adgyanak hitt levelt néki, hogy meg nem bánttyák sem háboréttyák õtet hadával, és õ el megyen, Esztergamnak segitségére. De az Istentelen emberek nem akarának ahoz állani. Kitt azután Országunknak nagy kárával, mind õk, mind mi meg bántunk.

Kis Haszan Basa, a' Vezér Basa akarattyából Esztergam alól el indula, és Palotát meg szálla és azt meg vévé.

Hoc faciunt stulti, quos gloria vexat inanis.

NB. ANnyra meg bolondultak vala akkorban a' Magyarok, hogy a' Némethi Gergelly Tháborában, hálván hogy Esztergamot a' Tõrõkõk meg vették, Iesust Kiáltottak õrõmõkben, Taraszkokat, és puszkayokat, a' Tõrõkõkkel eggyût õrõmre ki sûtõgették. (2 ... ] EZenkõzben Némethi Gergelly, a' mellette való pártosokkal, Tõrõkkel, és Tatárral, valahóva érkezhetik vala, iszonyu rablást, és pusztétást tészen vala, nem csak a' Németségen, és a' Császár párttyán valókon, de a' maga párttyán valók jószágátis, a' Tõrõkõk és Tatárok kéméletlenûl égetik, pusztéttyák és rabollyák vala, Ugyhogy a' Dunán innen való Ország, ki ez ideyg mind a' Tõrõktõl és Németségtõl éppen, meg maradot vala, e' partolás myátt szintén el pusztula: NB. Mert bizonyossan beszéllyk, hogy azon a' nyáron, csak a' Némethi Gergelly Tháborából, nyolczvan ezer léleknél tõbbet Németet és Magyart vittek az Eszéki-hidon által a' Tõrõkõk. A' Magyar Hayduságis mind Német s-mind Magyar rabot, egy aránt el adot pénzen a' Tõrõknek és Tatárnak.

Tratmanstorser, a' Thót Országi Generál, a' Végbeljeket és a' Cárlóczi hadat magához gyûte Regedébe, és az egész Mura mellyéki Magyarságot, el égeté és el rablá, Petánczi, Rakicsáni, és a' Cserneczi Kastellyokat fõldébõl ki égetteté.

Munsur Joannes Hercules Comes a' Tilli, Rudolphus Császár Marsalkia, látván hogy Néméthi Gergelly a' mellette való pártosokkal, Tõrõkkel és Tatárral, a' Nemetségen számtalan kárt és pusztétást tészen, a' Császár hadával azért reáyok méne a' Thót Országi Generállal eggyût, és a' Némethi hadának egy részet meg veré, õ magga a' hadának tõb részével nem meré meg Várny, hanem Nádasdi Thamással, Hagymási Christóffal, Bánffi Christóffal, és a' tõb pártosokkal a' Tõrõkõkhõz foljamék, és mivel-hogy immár téli ûdõ vala, kõzûlek ki Kanisábn, ki Sziget-Várban, ké Pécsen teleltetet ki. A' Marsalk pedig a' Vármégyéket Uijobban a' Császár számára foglalá és hodultatá.

[p [Ff2] ] Bocskay István vala-mi gyanóságért Némethi Balásra réá haraguvék és meg õleté õtet, kitt Segnyeyi Miklós Kassában vala-mi lakodalomban véletlenûl maga kezével agyon vere. Azért illyen végek lén Balás Uraymnak.

Roszburm Hérmánnak, Rudolphus Császár Prágában feyét véteté, Novembernek 29. napyán, ki ez elõtt a' Császárnak mezey fõ Marsalkia vala, és mindenût vitézûl, és dicséretesen viselte hadáyt.

Bocskay István, Erdélybõl ki jõve Kassába, azután el indulván, Pestnél szemben len Szokolovics Mehmet Basával a' Vezérrel, ki nóha nagy tisztességgel, és bõcsûlettel fogadá, õtet, és a' Császár nevével egy Coronatis ten az feyére, Szent Máton napyán, de azért álnogsága ugyan nylván ki teczék néki.

Sero sapiunt Phriges.

Látván azért Bocskay István a' Tõrõkõknek álnokságokat, ugy mint kik hitek ellen, és véle való végezések ellen Esztergamot, és a' tõb Vég Várakat magoknak foglalák, meg térvén a' Vezértûl, Korponára mene, és azõ párttyán való Vraknak, Nemeseknek, és Vármegyéknek oda Gyûlést hirdete, holott eggyenlõ akarattal azt végezék, hogy Rudolphus Császárral jó módgyával meg békéllyenek, mert a' Tõrõkkel való barátkozás myátt, és ez nagy viszsza vonyás myatt, az Orszagh tellyességgel el veszne. Azért Illésházi Istvánt, egynehány fõ Nemes emberrel rendelék és választák Becsbe Mátyás Herczeghez, bizonyos conditiókkal a' figyet tractalni.

Illésházi István, még Bocskay Istvánnak támadása elõtt, a' Császárnak haraghyában eset vala, kitt proscribáltátotis, ki myátt minden joszágát, és sok Várait hatra hagyván Bécsbõl Lengyel Orszagba futot vala, honnan, a' Csaszártul nem találhatván magának gratiát kénszeréttetet osztán Bocskayhoz folyamni. Azért illyen nagy háborusággal és viszsza vonyással, végezék el ezt az esztendõt.

Sigmondnak, a' Lengyel Királynak meg halván a' felesége, hozá magának feleségûl azon Stiriay Cáról Herczegnek, másik leányát, ki az elõbeni feleségével, Attyul Annyul egy ember gyermeke vala.

ANNO 1606.

ILlésházi István azért, egynehány Urral, és fõ Nemes renddel, ebben az esztendõben hárómszor jõve Bécsbe Mátyás Herczeghez Kássáról, a' békesség szerzésre, hová Mátyás Herczegis, mindenkor oda gyõtõtte a' tanacs Urakat. Végre azért, illyen okkal alkottatá meg Illésházi, Rudolphus Császárt, Bocskay Istvánal.

Elsõben, mivel hogy Bocskay István vólt indétóva a' Magyar Nemzetnek réghi szabadságának, és igasságának heleré való allatásában. Azért való nagy kõltségeyért, fáradságáért, és leg fõképpen, életének szerencsétlenségéyért hogy Erdély és Tiszáigh Magyar Ország, Tokayal õszve sirol sira õve légyen.

Thovábbá, hogy az Országnak régi szabadságát és igasságát, Rudolphus Császár ismét meg adgya a' Magyaroknak, Nador-Ispan, kéncstartó légyen, a' Kamarat pedig semmivé tegye, az Országbéli Tiszteket és Capitánságokat (Gyõrtûl, és Komáromtul meg válva) a' Németektõl el végye, és Magyaroknak adgya. Annak fõlõtte, ezt a' támadást, se õ maga a' Császár, se a' Németek, soha szemekre ne vessék a' Magyaroknak, Kirõl mind õ maga a' Csaszár, smind a' tõb Országok, leveletis attak magokról a' Magyaroknak.

Ugyan akkor számki verék és proscribálak a' fõ Kamarás' Urakat, tudni-illik Zuhay Istvánt, au Egri Pûspõkõt, és Mikáczius Miklóst az Váradi Pûspõkõt; Azért, hogy sok tõrvéntelenséget. cselekedtek az Ország szabadsága ellen, mind az Urakon, s'-mind a' Nemes renden valókon.

Mind ezeknek fõlõt, hogy a' Tõrõk Császarral meg békéllyék, [p [Ff3] ] mert addég a' meg romlott Ország meg nem épûlhetne, mig a' Tõrõkel való békesség meg nem lészen.

Szokolovics Mehmet Basa a' Vezér, meg hala Constántinápolyban, ki helett Murat Basa a' Béglerbég lén Vezérré.

Ugyan onnan Bécsbõl, Rudolphus Császár kõveti Thurzó Gyõrgy, Istvánffi Miklós, Batthyáni Ferencz, és Erdõdi Christóf. A' Bocskay István kõvetivel, tudni-illik Illésházi Istvánnal, Nyári Pálal, és Czobor Mihályal alá menének Komáromba, azután, Sitva torokhoz, a' Tõrõkkel való békesség szerzésre, hová az Uy Vezéris a' Murat Basa (ki akkor a' Császár hadával Budánál vala Thábórban) A' Buday Ali Basát, egynehány fõ Tõrõkkel oda bocsátá, és ott a' frigy dólgát illyen okkal végezék el a' keét Császár kõzõtt. Hogy Rudolphus Császár, fiává fogaggya, Viszontag, a' Tõrõk Császár a' mi Császárunkat Apyává fogaggya. Hogy mostan Tõrõk Császárnak keét száz ezer forint érõ, ajándékot aggyon, ennek utánna ne adózzon Rudolphus Császár a' Tõrõk Császárnak, hanem egimásnak Fejedelemnek való ajandékot kûldõzzenek. Továbbá, hogy a' frigy husz esztendeig tarcson. Es a' ki mitt egymástul meg vett az annál maradgyon.

ANNO 1606.

BOcskay István, Kassában meg hala Vizi betegségben Decembernek 17. napyán, ideyének 50. esztendeyében, kitt el temetének Erdélyben, Gyula Fejér-Várban (2 ... ] Mongyák aztis, hogy Kátthay Mihály azõ Cancelláriussa, étette vólna meg, melly gyanóságért, azon másod napon hogy meg hala Bocskay, az piaczra ki hozák Kátthait, es' mind apróra vagdalák szegint.

(2 ... ] NB. Kérlek széretõ Attjánffia O'lvasó, nysd jól fõl ez aránt szemeydet, és tekéncsd meg ezeknek a' pártos Uraknak, Bocskayval õszve, mint jutalmazta légyen meg az Isten, a' számtalan ártatlan kõrõszttyén lõlkõknek, a' pogány Tõrõknek, és Tatárnak el adását. Négy avvagy õtt esztendõ alatt inkáb mind el halának a' fõ fõ Urak. Meg hala Bocskayi István, Bátthori István, Illésházi István, Homannay Bálint, Magócsi Ferencz, és Thurzo Christóf, ezek mind magtalanul halának el, ideyeknek pedig jób korában. Rakóczi Sigmond, Csáki István, és Nyári Pál ezekkel õszve oda vadnak. Azért illyen szem látomást bûnteté meg Isten a' bûnt, ezekben.

Ezenkõzben ebben az esztendõben, a' békességnek szerzéséyert, a' hadak minden felõl meg szûntenek, és az egész esztendõ békességben mûlék el.

ANNO. 1607.

RUdolphus Császár, mint okos és elmés Fejedelem látván, hogy Esztergamnak, Kanisának, és Egernek el veszésével, Magyar Országnak nagy része a' Tõrõk birtokában, eset vólna, szeme jelõtt viselvén aztis, hogy Országának illyen Veszedelme, es sok fáradságának, és hadakozásának illyen haszontalan vólta, az õ méltóságának nagy fogyatkozására lenne, nem akará a' Tõrõk Császárral Sitva toroknál szerzet frigyét meg confirmálni, hanem Uijobban hadat akar vala Tõrõk Császár ellen indétani. Azért, a' Császár Imperiomba, Rézen Várasában Gyûlést hirdete, hová Ferdinánd Herczeget, a' Gréczi Cárol Herczegnek a' fiát, el bocsátá maga kepében, és a' Tõrõk ellen Uijóbban hadat kére az Imperiombeliektûl, hogy evvel a' haddal Magyar Országnak valami részét ismét meg szabadethassa tûlõk. Ferdinánd Herczeget pedig (a' maga Eoccseit meg vetvén) Romay Királlyá akarja vala tétetni; és ezt az el szánt igyekezetit, a' jó Császár mind véghezis vitte vólna, ha a' njughatatlan elméjû emberek, az Uyonnan való ellene támadással békét hattak vólna neki. Melly dólgot a' Magyarok eszekben vévém, igen meg rémûlének rayta, és fõképpen azok, a' kik Bocskay [p [Ff4] ] párttyán vóltanak, és a' Németsegen tõb kárt tettenek, félvén azért azon, hogy ugyan azon haddal a' párt ûtésért ûketis meg bûnteti a' Császár. E' dólgot azért a' Buday Ali Basának tuttára adák, hogy Rudolphus Császár, sem a' Tõrõk Császárral, sem a' Magyarokkal, nem akarná a' békességet meg tartani, hanem Uijobban reájok akarna hadakozni, és kérek azon a' Basát, hogy lenne hogy mind Tõrõk Császárral, s-mind a' vélek való bekességnek meg tartására, reá kénszerétik a' Császárt kiknek a' Basa minden segétséggel ajánlá magát, mert õ is igen fél vala Tõrõk Császártul, ha a' frigy fõl bomlot vólna.

Más felõl Mátyás Herczegis igen meg indult vala azon, hogy a' Császár õtet, ugy mint õregbig Attyafiát, és a' kire elsõbennis reá nézne a' birodalom, minden ok nélkûll meg vetvén, elõtte Ferdinándot akarná Romay Királlyá tétetni. Továbba, aztis igen nehezli vala, hogy a' Magyar Országért sokat fáradván, és mind a' Magyar Nemzetséggel, s-mind a' Tõrõkõkkel, nagy munkával békességet szerezvén, azõ végezését Császár semmivé akarna tenni. Uijobb háboruságot akarna indétani. A' Magyar Nemzetetis, ki sok száz esztendõtûl fogva, a' tõb Országoknak, óltalma vala, tellyességgel ki akarná tõrleni. Azért illyen nagy méltatlanságért, õis Magyarok mellé támada. A' Magyarokis látván Mátyás Herczegnek, eleitûl fogva, hozzájok való Attyai széretetit és szorgalmatosságát, reá felelének, néki hogy õtet Magyar Országi Királlyá akarnák tenni. Austria és Morva hasonlatosképpen a' Herczeg mellé állának, mert õkis el unták vala a' sok inséget és hadakozást, tudgyák vala aztis, hogy ez Ujonnan való hadakozással, elsõbbenis ismét ûket pusztitanák el.

Azért Nagy Andrást, egy kõz lator Haydu legént, a' hayduságnak eleibe rendelék, és a' hayduságot ismét fõl lázzazták, kik elsõbbenis a' fõl fõldet Tokaig mind el foglalák, Kassátis' Kõrnyûl vévék, kiben Forgács Sigmond, és Dóczi András vala Királyképe. E' lén Novemberben.

Mátyás Herczeg azért, Januariusban 1608. esztendõben, a' Császár akarattya ellen, egy hertelenséggel való Gyûlést hirdete Posonba, és ott a' Magyarok kõzõtt, Austriának, és Morvajak, kõzõtt, erõs szõvetséget, és õrõkõs confederatiot csinála hogy õk semminémõ szûkségekben egy mást el nem hagyak, és valaki a' Tõrõkkel való frigyet, és a' Bácsi végezést fõl akarná bontani, akarki legyen az (itt a' Császárt értettek) Arra ugy mint kõzenséges ellenségre, egyenlõ erõvel reá támadgyának (Igen mesterkedet azután Királyságában lévén Mátyás Király rayta miképpen tehette vólna semmivé ez a' confederatiót, de nem tehetté szerét) Ugyan akkor Mátyás Herczeget a' Magyarok Gubernátorrá valaszták. E' meg nevezet Országok azért, erõsn meg róntták vala magokat, hogy ki kelettel mingyárást, mind a' Magyarok, Austriajak a' mezõre ki szállyanak.

ANNO 1608.

Mátyás Herczeg, a' végezés szerént kikelettel a' Magyar Országi, Austria, és Morvai hadat egybe gyõité, és Szent Gyõrgy nap elõtt, szép erõvel Bécsbõl meg indula, és Prága felé menvén, a' Császár ellen Tháborba szálla. De a' Császárnak akkorban semmi keesz hada nem lévén, kénszerétteték békesseg tractálásra állani, és mikor azt sok ideig tractálták vólna kõsztõk Végre igy alkuvának meg: a' Császár a' Magyar Országi Coronát az Országgal õszve, Annak fõlõtte Austriát, és Morvat, az Eoccsének Mátyás Herczegnek adá. Thovábbá, a' Csehekis õtet nevezék a' Császár halála után, kõvetközendõ Kiralyoknak. E' lén Sz: László Király napyán. Fõl vévén azért Mátyás Herczeg a' Coronát, ki immár õtvén hét esztendeig vala a' Németek kezében, nagy õrõmmel viszsza jõve Bécsbe véle.

Mátyás Herczeggel Prága alatt, ezek a' Magyar Vrak valának: Thurzó Gyõrgy, e' vala fõ a' Magyar had elõtt. Zrinyi Miklós: [p [Gg]] Erdõdi Christóf, Szécsi Thamás, Nádasdi Thamás, Hagymási Christóf és tõbben sokan.

Mátyás Herczeg meg jõven a' Prágai hadból a' Magyaroknak Gyûlest hirdete Posonba, hová minden felõl az Urak egybe Gyûlének. Melly Gyûlésben.

ANNO 1608.

XLI. Mátyás Herczeg Maximilián Császárnak fia, és Rudolphus Császárnak Eoccse, Báttyának élteben Coronáztaték Magyar Országi Királlya Posonban, Szent Eorsébet Aszszony napyán.

Illésházi István ugyan akkor tévék Nador-Ispánna.

A' Coronát pedig a' Magyarok, nem akarák semmiképpen magok kõzzûl el bocsátani, hanem azt a' Posonyi Várba helhezteték, kinek õrzésére Révai Pétert, és Pálffy Istvánt rendelék.

Ebben a' Gyûlésben, Uijobban meg erõséték a' Tõrõkkel való frigyet, és a' Bécsi Végezést.

Istvánffy Miklóst, ezen Gyûlés alatt meg ûté a' Gutta Posonban bánattyában, mert Illésházi István a' Palatinus proscribáltatni akarta: Azon Gyûlésben, azért, hogy õ ellene (a' mint õ mondotta) az Ország tõrvénye ellen hamis Sententia levelet adot vólt ki, a' Császárnak, melly proscriptiótul ez a' betegség mentette meg.

ANNO 1609.

ILlésházi István a' Nador-Ispán, meg hala Bécsben Májusnak 5. napyán, idejének 63. esztendejében, ez igen nagy temérdek kéncset hagyot maga után.

Mátyás Király, Gyûlést hirdete Posonba, holott.

Thurzó Gyõrgyõt, választák Nador- Ispánná, Decembernek 8. napyán, Illésházi helében.

ANNO 1610.

RUdolphus Császár, eszébe vévé hogy el kõlt tõle Magyar Ország, fõl indule azért rajta, és Mátyás Király ellen hadat indéte, hégy érette meg allya rajta boszuyát, a' Királyis (nóha véletlenûl, és hertelen szerzet vala hadat ellene a' Császár) nem hagya semmit hátra dólgában, hanem õiss minden felõl egybe gyõité népét a' Császár ellen. De az Imperiomi Herczegek mint jamborok, a' kõrõszttyén Vér-ontást el akarván távoztatni, a' keét Fejedelen kõzibe állának, és le csõndeszéték kõztõk a' hadat.

ANNO 1611.

RUdolphus Császár, meg sem feleitheti el Magyar Országot, hanem ismét hadat gyõte, és Leopoldust a' Stiriai Cárol Herczegnek a' fiát, és Ferdinánd Herczegnek az Eoccsét, akarja vala titkon, Mátyás Király ellen, Cseh Országi Királlyá Coronáztatni. De az Cseh Országi Urak e' dólgot idején eszekbe vévek a' Császár ellen fegivert fogának, és Mátyás Királynak ez dólgot sietséggel tuttára adák. Mátyás Királyis hertelenséggel Austriát, és Morvát fõlvévén, a' Csehek mellé Prágába bé szálla az õ Varasba, holott a' keét fél kõzõtt, a' Várasban erõs ûtkõzetek lévének, és mind keét felõl sok ezeren el hullának, mert a' Császár népe, Leopoldus Herczeggel a' Vár felõl való Várasokat el foglalta vala, és a' nagy kõ hidnak a' végét, bé Sánczolván, azt erõssen õrzi vala. A' Király népe az õ, és Uj Várasokat birja vala, õkis a' hidnak a' másik végét bé Sánczolják, és azt hasonlóképpen erõssen õrzik vala. Végre az Urak kõzzûl nemellyek, addig járának a' keét Fejedelem kõzõtt, hogy meg alkottaták. A' Csehek azért, szeme láttára a' Császárnak, a' Prágai Várban, a' szokot ceremóniak szerént, Mátyás Királyt Cseh Országi Királlyá meg Coronázák Majusnak 13. napyán, és valamig a' Coronázat és az ebéd tartot, addég a' fegyveresek a' Vár piaczán mind ló háton valanak, a' Német gyalogok pedig a' Muskétákkal, azõ módgyok szerént készen Seregekben állottak. E' meg lévén a' Császár népe Leopoldussal, el mene, és el oszlék Prágából. Azért, a' jó Császár igy jára venségére az Eoccséval való veszekedés myát. Ennek leg nagyob okai azõ régi titok tanacsi [p [Gg2] ] valának, kiket õ ennek elõtte nagy méltatlan gyalázatokkal illetvén, magátul el ûzõtt vala. Ugy mint Trauczon Pál, Liehterstáiner Cárol és Zaifrid Prainer. A' Magyar Urak kõzzûl pedig Illésházi István. Ezek a' Császárnak minden dólgait jól tudgyák vala, kik egy felõl igen félnek vala, haragiatul, más felõl a' raitok eset gyalázatért igen boszonkodnák vala. Azért ezek Mátyás mellé állának, õ pedig mindeneket az õ tanácsokból és igazgatásokból cselekeszik vala.

(2 ... ] Maid hasonlóképpen lén a' jó Rudolphus Császárnakis dólga az Eoccsével, a' mint régeten a' negyedik Henricus Császárnak tõrtént vala fiátul, az õtõdik Henricustul. KIhez mikor a' fia Mogunciai, Coloniai, és Vormaciai Pûspõkõket hozzá kûldõtte vólna, hogy az Apjátul a' Császári Coronát kivánnák néki, a' Császár ezt halván, a' Coronát fejére tevén, és az Istápot kezébe véven, a' Császári székbe bé ûle, és nem akará a' Coronát a' fiának adni, de a' meg nevezet kõvet Pûspõkõk, reá támadának, és a' Császárnak a' fejérõl a' Coronát erõvel el vonyák, az Istápotis ki vévék kezébõl. Ez a' Negyedik Henricus Császár, olly hadakozó vitéz Fejedelem vala, hogy hatván kétzér utkõzõt meg az ellenséggel derék képpen.

Bátthori Gábor, az Erdélyi Fejedelem, a' Havasali Radul Vaidara mene haddal, és azt ki veré Havas-al-fõldébõl, az Országot pedig maga számára foglala el.

Mátyás Király, Bátthori Gáborra reá kûlde Forgács Sigmondot, a' Kassai Királyképet, ki mentében Nagy Andrásra a' Hayduság Capitányára, reá mene (mert azok Bátthorihoz tartnak vala) de meg-nem vivának Forgáccsal a' Hayduk, hanem alkovásba esének véle, ott Nagy András, az egész Haydusággal a' Király hivségére meg eskûvék. Ez ûdõ alatt Radul Vayda, Bátthori Gábort Brassónál fõl veré, holott Imreffy János el vesze egy sárba, õ maga Bátthori Gábor Szebénbe szalada bé kit halván Forgács, bé siete Erdélybe, hogy az Országot Radul magának el ne foglallya. Radul Vayda azért, Forgacs Sigmonddal, Szénben szállá, de semmit nem árthata néki, Forgácsnak segétségére a' Palatinus Thurzóó Gyõrgy, a' Végbeliekkel utánna bocsátá Bosnyak Thamást, és Forgács Miklóst. Azon kõzben Nagy András viszsza kõté a' kardot, és éijel véletlenûl meg ûté Bosnyák Thamást, és azt fõl vere, Tháborában és lovaiban sakmánt tévén, azután bé mene Erdelybe Bátthorinak segétségére. A' Tõrõkõkis Tatárokkal õszve szegétségére érkezének kikkel egyetemben Forgácsra reá mene, de meg nem várá ûtet hanem hadát keét felé szakasztá. Az eggyik részét, kik nem õrõmest hatták vólna el lovokat, a' Váradi utra bocsátá, de azokat el érék a' Tõrõkõk és Tatárok, és fõl verk. A' hadának más részével õ maga az Vrakkal, Havas-al-fõldére, és a' Móldvai erõs havasokra mene, holott el vétvén az utat, tizen õtõd napig budosának, Sótalan ló hussal élvén a' havasokon. Azután egy juhász pásztornak vezérlése által, Forgács hadának egy részével viszsza tére Móldvára, és Lengyel Ország határán Kassára jûve. Más része hadának Mármarosra válta ki, de e' roszszul jára, mert az Oláhok ezeket fõl verék, meg foszták, és kõzzûlõk sokat le vágának, kiknek egyben rakott testeket, mostis Forgács halmának hijak. Forgács Sigmonddal, ezek az Vrak vóltak, Homannay Gyõrgy, Dóczi András, és Czobor Mihály.

Szécsi Thamás, egy részét a' Hayduságnak meg veré.

A' Tõrõkõk és Tatárok azért, fáradságokért Erdélyt el rablák, és a' Székelységbõl tizen keét ezer rabot vivének el.

Azért ez esztendõben, igy bolondoskodának, az Erdélyekkel, oda vesztvén sok válogatott vitez embert Tháborostul és szép hadi szerszámostul õszve. Ugy annyra, hogy a' Tõrõkkel való hadakozásban a' Magyar Nemzetbõl egy derék ûtkõzetben nem veszet el ennyi- válogatot vitéz ember ott veszet el Petthõ István jeles Katona Iffiu legény.

[p [Gg3] ] Mátyás Király hozá, magának felességûl az Anna Aszszont, a' Tyroli Ferdinánd Herczeg leanyát. Decembernek 4. napyán.

ANNO 1612.

RUdolphus Császár meg hala Prágában, Szent Fábyán és Sebestyén napyán, vizi betegségben, eletének hatvan egy, a' Magyar Országi Kiralyságra való Coronazásnak után negyvenedik esztendeyében magtalanul, mert felessége nem vala soha, de Agyasitul egynehány gyermeke vala, temetteték Prágában az Apya Koporsójában eijel, nem az õ Erdeme és méltósága szerent, hanem csak imigy amugy, Octobernek elsõ napyán. Ez fõlõtte igen gazdag Fejedelem vala szántalan nagy temerdek, és drága kincset találtak nále, Ugy hogy sok ûdõtõl fogva nem vólt gazdagyab Fejedelem nálánal. Ahoz igen kemény és haragos, de igen igaz mondó Fejedelem vala. A' Tõrõkõkkel tizen õtt esztendeig hadakozot, a' mint ide hátra bõven meg irtam, és ha az ellene való támadással és pártolással esztét nem vesztették vólna, nagy gyõzõdelmet vett vólna a Tõrõkõkõn fõkeppen ha bátor csak egyszer ment vólna személye szerént a' hadban. Es ha ollyan igen kedvetlen, és magának való ember nem lett vólna, sok ûdõtul fogva nem vólt kõrõszttyénségben illyen Fejedelem, de miért hogy senkit maga eleyben nem bocsát vala, és senkivel nem nyáyáskodik vala, Országok és Urak igen el idegenedtek vala tõle. NB. Ennek pedig ez lén az oka, mert a' Német tanács-Urak valami jõvendõ mondól által el hitették vala a' Császárral hogy azõ csillagia azt mutáttya, hogy ha igen nem vigyaz magára, és magát nem fogya õrzeni, vagy étetéssel, avvagy valami mordálysaggal, ki végezik e' vilagból, azért azt tanacsolak néki, hogy magának legyen az emberekkel ne nyáiaskodgyek, és jól meg lással kitt bocsát maga eleiben. Ezt pedig mind magok haznokért cselekedék az álnok tanács-Urak, hogy minden, dolog, a' Császárnak tudására ne légien, hanem õk mindeneket a' magok kivánságok szerent cselekedhessenek, és abból gazdagulhassanak. Azért a' jó Császár el hitte az álnok embereknek szavokat, és ugy vonyá meg magát az emberektûl, az Ország dólgaytis mind a' tanácsokra bizá, de a' derék dólgokat magais tudni akarta. Jóllehet a' mikor õis valamiben kaphatta õkét, õkis lakták érette, igy veszték el azért a' jó Császárt az alnok emberek. Nagy bûn lén az hogy ennek a' jo Császárnak nem hagyának bekével meg halni.

Mátyás, a' Magyar Országi, és Cseh Orszagi Király, Valasztatek Romay Császárságra, Szent Iván napyán. Ez a' Báttyának kincsét magának foglala.

Nágy András a' Hayduságnak Capitánya, Bátthori Gáborral egybe háborodék, és a' Tõrõkõk kõzibe mene, de ismét kegyelmet talála Bátthori Gábortul magának, és viszsza jõve hozzá, ki nem sok ûdõvel azután, uijob latorságban talaltaték, kiért Bátthori Gábor, a' Maga kezével agyon veré á' latrot Azert Nágy András, igy vévé jutalmát sok latorságának.

ANNO 1613.

BAtthori Sigmondnak, meg száná Isten sok nyomoruságát, és ki vévé ez Világból Prágában Gutta ûtéssel.

Erdõdi Péter, a' jámbor Vitéz Ur, meg hala Februariusnak 27. napyán.

Dráskovics János, meg hala Posonban Marciusnak 11. napyán. temettetet ugyan ott Posonba. Ez a' Bánságot sokáig nagy dicséretessen és vitézûl viselte, Thót Országnak nagy hasznával, és õregbûlésével, Végre el hagyvan a' Bánságot, az Ersek Uyvári tisztre, és a' Dunan való Ország hadnagyságára mene, ottis jó emlekezetet hagya maga után.

Erdõdi Thamás a' VBán, el nyeré põrrel Monvorókeréket a' Zrinyi Uraktul, és azt el foglalá Majusnak negyedik napyán.

Bethlen Gábor, Constantinápolyban mene Bátthori Gábor elõtt, és ûtet az Tõrõk Császárnál igen bé vádolá, és a' Császártul [p Gg4]] meg kére magának az Erdélyi Vaydaságot, ki Szeknder Basát, és a' Bosznai Basát nagy haddal mellé adá, és bé viteté Erdélybe, Bethlen Gábort. Latván azert Bathori Gabor, a' Tõrõk erõ ellen, maga elégtelen vóltát, ki jõve Erdélybõl Váradra, oda maga mellé várván a' Magyar és Lengyel segétséget, kivel ismét ki akarya vala verni Erdélybõl Bethlen Gábort a' Tõrõkõkkel. Es immár melléis érkezet vala. Abaffi Miklós keét ezer Magyar lovassal: De azonban titkon reá tanácskozának Abaffi Miklós, Géczi András, Kamuti Farkas, Szilási János, és Ládani Gergelly, Rédey Ferenczel, és tõbben sokan. Es mikor szekéren Váradból ki ment volna a' Thábort látni, az el rendelt latrok Szilási János, Ládanival a' Váradi hóstátban készen várván õtet, reá utének, és ugyan azon szekerben meg õlék Bátthori Gábort. Octobernek 27. napyán.

Bátthori Gábornak a' teste harmad napig fekûvék a' Váradi uczán, kitt azután egy taligán Eokrõkõn vontattak ki a' temetõ helyre. Igy lén vége Bátthori Gábornak. Ez igen Katona termézetû, nagy erejû, és szép termetû ember vala, csak hogy még a' Iffiuság birt véle.

E' meg lévén, Bethlen Gábort az Erdély Fejedelemségben hagyák a' Tõrõkõk, õ magok pedig ki jõvének. Erdélybõl, tizen hatt ezer kõrõszttyén rabot hozván ki belõle. Azután nem sok ûdõvel, Bethlen Gábor, nem akarván hálá-adatlan lenni a' Tõrõk Császárnak hozzá való, jó Vóltájért, õis Lippát egy nehány kõrnyûle való Vég-Várakkal, a' Tõrõk Császárnak adá ajándékon (jó jártunk véle.)

A' Németek, látván ERdélyben ezt a' változást, õkis belé kapának Erdélybe, és Dóczi András által, Husztot, kõ Várát, a' Bányákkal õszve el foglalák. De nem sok ûdõ mulva, viszsza adá Mátyás Császár nékik ismét azokat: Azután, a' hires Nevezetes Várat Ecsetet a' Császár számára foglálá Dóczi András.

ANNO 1614.

SZilasi Janost, és Ládani Gergelt, Erdéylben a' Megyesi Toronban meg õlék, kibõl ala hanyák testeket Bátthori Gábor haláláért.

A' Balatoni jégen, a' Kastélyokból a' szabad Katonák, és Hayduk, ugy mint ezeren egybe gyûlekézvén, által menének Somogiban, kikre ott a' Tõrõkõk reájok gyûlekezének, és Kópannál meg ûtkõzének vélék, de igen meg verék a' Tõrõkõket, a' Kopáni, és Mohácsi Bégeket elevenen el fogák és el hozák, de Mátysá Császár ismét él bocsátá a' Béget.

ANNO 1615.

IStvánffi Miklós meg hala, 80. esztendõbeli korában, Aprolisnek elsõ napyán, kiben magva szakada az Istvánffi Nemzetségnek. Ez irta a' Magyar Historjat igen szép ékes deák szókkal, de sok nevezetes fõ Uraknak, és rendeknek jó hirekben, Nevekben, és bõcsûlletben való nagy gyalázásával ha õis a' jambor ott fûttõzõtt volná a' ahol azok izzadtak gondolom ki esset vólna a' lud toll kõrmei kõzzûl.

Forgács Ferencz a' Cardinál, és Estargami Ersek, meg hala Octobernek tizen hatodik napyán. Ez igen jeles, okos, Isten féllõ Ur vala.

A' Velenczések nagy hadat indétának, a' Gréczi Ferdinánd Herczeg ellen, és Országátis Goricziajg mind el foglalták vala tõle, ki myátt szántalan vérontás, és sok fõ nevezetes had viselõ Urak, és fõ rendek veszedelme és halála lén a' Velenszések, és Ferdinánd Herczeg kõzõtt. Ott veszet el a' fõ hadi Generalis, Tratmanstorser Adám.

ANNO 1616.

DRáskovics Péter, az elmés, és okos Ur meg hala Februáriusnak 17. nápyán.

Thuróczi Benedek a' Bán meg hala Novenbernek 8. napyán.

Pázmán Pétert, a' Jesuiták szerzetin való Doctort, azõ elméjének [p [Hh]] és tudomanyának nagy és dicséretes vóltáért, tévé Esztergámi Ersekké Mátyás Császár.

Thurzó Gyõrgy a' Palatinus, meg hala, a' fogytakozot Magyar Országnak, fõlõtte bagy kárárá, mert õ a' Magyarok szabadságának igen nagy óltalma vala, kiért méltan óhaithattya az Ország, ez len Karácson estin. Ha ez élhetet vólna, soha ezek a' tamadások, és Országunkbeli szõrnyû pusztulások nem lettek vólna, kik csak hamar kõvetkezének.

( ANNO 1617.

FErdinánd Herczeget a' Stiriay Cárok Herczegnek a' fiát, Cseh Országi Királlya Coronázták Prágaban a' Császár akarattyából, Szent Péter napyán.

ANNO 1618.

FErdinánd Király, meg békélék a' Velenczésekkel.

Mátyás Császár, Gyûlést hirdete Posonba hová az Urak minden felõl egybe gyûlenek a' Császár akaráttyából.

ANNO 1618.

XLII. FERDINÁND ezen néven második, a' Cseh Országi Király a' Styriay jó Cárol Herczegnek õregbik fia Matyás Császrának éltébe, választaték és Coronáztaték Magyár Országi Királlya Posonba, Juliusnak elsõ napyán. Ez sem ártotta az Ország birodalmába magat Mátyás éltében.

Ugyan azon Gyûlésben választák, Forgácz Sigmondot Magyar Országi Palatinussá.

(2 ... ] Ezen Posony Gyûlés alatt, az egész Cséh Ország fõl támada Mátyás Császár ellen, és el foglalák a' Prágay Várat, mind a' Császári Tárhazzal õszve, Azutan az egesz Országot tõle ki myátt az egész kõrõszttyénség fõl Zõndûle és fõl támadá, és lének olly iszonyu Országokbeli pusztiulások, romlások szántalan sok kõrõszttyén ver ontások a' minemuk ennek elûtte talám soha nem vóltak Ennek pedig mostan sincsen véghe, és csak az Isten tudgya, mikor lészen.

Kleselius Cardinált, ki Mátyás Császárnak fõ, kedves, Titok Tanáccsá, és mindenesse vala, meg fogák Ferdinánd Király, és Maximilián Herczeg, a' Csaszár hire nelkûl, Bécsben a' Várban, és Tyrolba kûldék fogságba. Kitt azutan ûdõ jártában a' Pápa szabadéta kit és magához vévé Romaba.

Ebben az esztendõben, egy Nagy ûstõkõs csillág támada, és sokáig tarta, ki e' kõvetkõzendõ nagy támadásokat, és Országok beli iszonyu romlásokat, és Nagy Fejedelmeknek halálát jõvendõlte.

A' jó Maximilián Herczeg, a' Császárnak az Eoccse meg hala Bécsben. Ez igan jambor, és Vitez Fejedelem vala, de hadakozásiban igen szerencsétlen vala, a' mint ide hátra meg irtam. Ez vivot meg Mehmet Császárral személie szerént a' kõrõsztõsi mezõn, kitt még soha egy Német Fejedelem sem próbált vala meg. A' Magyar Némzetséget igen szerette, kiért ûtetis a' Magyarok igen szerették.

Az Anna Aszszony, a' Mátyás Császárnak a' felessége meg hala Bécsbe.

ANNO 1619.

MAtyás Csaszár és Király, meg hala Bécsben, jó vén koraban, Marciusnak 20. napyán magtalanul. Ezis igen jambsor, és Vitéz Fejedelem vala. Eztet a' Magyarok fõlõtte igen szerették, mivel hogy inkáb mind kõztõk lakott. A' Magyar Országi Coronát ez hozta vala meg nékik Prágából. Nagy haddal ki vévén a' Báttyátul Rudolphus Császártul, melly Corona annak elõtte, õtven hétt esztendeig vala idegen Országban.

Gróff Henrik Mátyás vón Turn, a' Cseh pártosoknak indétója és õ Hadnagya, Bécs alá a' fõ Váras alá szálla a' Cseh haddal. Ferdinand Királyra, kitt a' Bécs Országi Lutor Urakban [p [Hh2] ] egynehányan, és a' Bécsi Lutor Pólgárok hittak vala oda, biztatván avval õtet, hogy bé boccsattyák õte Bécsbe, és Várast, mind a' Királlyal egyetemben kezébén aggyák. De nem engedé az Isten azt Véghes Vinny, mert a' Királys azõ hiveyvel Vigyázásban vala ottben, kitt látván a' Groff, el pironkodék Bécs alól egynehány nap mulva.

A' Király, látván a' Bécsi Pólgároknak latorságokat, az egész Pólgárságnak fegyverét el szedeté, és a' Szerszám tartó házban bé hordatá, ki sok szántalan vala.

A' Király Marsalkya, Conte de Buqvója, a' Király hadával Cseh Országot. Es Gróff Dón Pjér, Morvát, iszonyuképpen dulták, égették, rablották és pusztitották.

ANNO 1619.

FErdinándust, a' Magyar Országi, és Cséh Országi Királyt, választák Imperiomban Romay Császárrá, kiben aggyon a' jó Isten, jó szerencsét a' jó Fejedelemnek, minden ellenséghi ellen.

BETHLEN GABORNAK Elsõ támadásáról.

ANNO 1619.

(2 ... ] FErdinánd Császár még Imperiomba jara a' Császári választásra, addég Bethlen Gábort az Erdély Fejedelmet, egynehány nyughatatlan elméjõ és házájok pusztitásában gyõnyõrkedõ Magyar Urak. Ugy mint Thurzó Imre a' Palatinusnak a' fia, Rakóczi Gyõrgy, Thurzó Sztaniszló, Szecsi Gyõrgy, és tõbben egynehányan, nagy hertelenséggel bé hozák Magyar Országba Ferdinánd Császár és Király ellen, es véle eggyût minden méltó ok nélkûl, pártot ûtének, és fõl támádanak ellene. A' Csehekkel, Austriayakkal, Morvazakkal, Slesiayakkal, és a' tõb pártos Országokkal erõs kõtés alatt egyben eskûvének, Ferdinánd ellen. Es elsõbbenis a' Kassayak Rakóczi Gyõrgyõt éyel, titkon bé bocsáták a' Kassay Várasba, ki a' Várasba Dóczi Andrást meg fogá, és õket fogva Bethlennek kezében adá, ezek mellett két jámbor Jesuuitát iszonyu undok halálal õlének meg. Végre Dóczi András, Lónyayval ugyán Bethlen fogságában halának meg.

Azutan Homannay, Gyõrgyre menének, de õ el mene elõttõk Lengyel Országba, a' Várait pedig Bethlen, minden Kincsével magának foglalá el.

Ezenkõzben, Bethlen bé érkezék Kassába, kitt a' Kassayak nagy õrõmmel és Pompával, bé fogadának a' Várasba. Hová Bethlen a' Fátrantul valo Vármegyéknek Gyûlést hirdete, kik elõtt indulattyának egynehány himes, és szynõs okát elõ számlálván és beszélvén, Ugyan ott a' Gyûlésben, maga hivségére hódultatá, és eskûtteté õket.

Még Bethlen Kassában Késék, addég Szécsy Gyõrgy a' Végekre mene, és azokat Bethlen számára foglalá és eskõtteté. Mert még szájokban vala izi, a' Bocskay István támadásakor való praedanak.

Az Ersek-Uyvári Vitezlõ népis, Kõveté a' tõbbinek cselekedetit, sõtt avval pótolák meg, hogy Kohári Pétert az ott való Vice- Capitánt (mert akkorban fõ Capitannyok nem vala) mért hogy nem akar vala vélek eggyût, természet szerént való Coronás Királlya ellen támadni, meg fogák, és fogva Szécsi Gyõrgynek adák kezébe.

Bethlen azért, el rendelvén dólgát a' fõl fõldõn, es ott maga képében Rakóczi Gyõrgyõt hagyván, el jûvé õis hadával, és a' Magyar Országi haddal egyben jõvén, Nagy Szombathoz érkezek. Azért a' helnek erõtlen vóltáért, azis meg hódula néki.

A' Palatinus Forgács Sigmond, értvén ezeket, õis ira minden felé Kemény parancsolatokat, hogy sietséggel mellé gyûlekezzének, [p [Hh3] ] hogy vélek eggyût Bethlennek, és a' pártosoknak ellenek alhassanak, de senki nem jõve mellé. Azért kénszerétteték a' Palatinus a' Posony kamarásokkal, és a' Corona õrzõ Urakkal, Poson Várában, a' Corona mellé bé szorulni. Honnan Leopoldus Herczegnek Bécsbe (kitt a' Császár maga kapében hagyott vala ott) mindeneket tuttára ada.

Leopoldus Herczeg azért, látván hogy Bethlen immar igen kõzel vólna, és a' Coronáis nagy Veszedelemben vólna Posonba. Taifenpoh Rudolphot ezer Német gyaloggal el kûldéé, hogy azokkal bé szorullyon a' Várba, és Várasba, és azt Bethlen ellen meg oltalmaza, még másképpen gondolkodik a' dologról. Ki mikor estve, nagy essõben hajókon a' Dunán alá erkezet vólna, nem akarák a' Posony Pólgárok õket bé bocsátani a' Várasban. Sõtt Révay Péter az eggyik Corona õrzõ Ur, a' Corona õrzésére sem ekerá a' Németeket bé fogadni a' Várba; hanem kin a' hóstátban száléták õket. Azonkõzben azon éijel titkon, nagy sietséggel a' Posony Pólgárok Bethlennek (ki immár Szencznel vala hadaval) a' Németeknek oda való jõveteleket, és allapattyokat tuttára adák. Kérvén azon, hogy siessen oda jõni, mert ha tõbben érkeznek oda a' Németek, azután nem olly kõnnyen juthat a' Várashoz, sem a' drágha Kincshez Coronához, ki a' Várban vagyon.

Bethlen értvén a' dólgot, mingyárást reáyok indétá hadát, és ugyan azon éijel, készûletlen, ugy mint kik szélel a' hóstárban oszolvan, szárazkodnak vala, meg õték a' Németeket, és ott mind le vagyak õket Taifenpoh pedig akkor a' Varba vala Palatinusnál, és a' Corona õrzõ Uraknál,

Ez meg lévén, Betlehemis el érkezék Posonhoz, kitt a' Várasyák, kõvetven a' Kassayakat, nagy õrõmmel és pompával bé fogadak a' Várasban, és meg eskûvének néki hivségre.

Bethlen azért Posonba bé érkezvén, a' pártos Urak által tractálni kezde a' Palatinussal, igen szép szót adván néki. Hogy õk nem inditották ezt a' dólgot a' Magyar Nemzetnek romlására, hanem inkáb szábadságoknak helyére való állatására. Azért kérek igen szép mézes szókkal õtet, ne allana el a' Magyar Némzetségtõl, hanem inkáb tartana és értenne eggyet vélek, és jõne alá vélek a' Fejedelenhez, ki minden kegyelmességgel, és barátsággal ajánlya néki magát. Es hogy azõ hire és akarattya nélkûl, sem a' Fejedelem, sem az Urak nem cselekesznek semmit, hanem mindenben az õ akarattyán járnak. Azért reá beszéllék, és réá vévék, illyen, és tõb effele mézes szókkal Palatinusunkat, ki hivén beszédeknek, alá mené velek mind a' Corona õrzõ Urakkal eggyût Bethlenhez, a' Varasba. Ezen, hogy immár a' Palatinussis kõztõk vala. Bethlennek, és a' pártos Uraknak igen nagy õrõmõk vala, tudván hogy evvel, dólgoknak igen nagy elõmentte és szerencséyeknek õregbûlése kõvetkõzik.

A' Pûspõkõk, Pápok, és egyéb szerzetesek azért, látván illyen veszedelmet (mert ugyan csak a' Papisták ellen vala ez a' támadás) ki Bécsbe, ki Gyõrré, és a' hón ki bátorságosb helt találhat vala magának, oda szaladozának, és valameddig ez a' háborusság és támadás le nem csõndeszedék, ott lappanganak, és nyomorognak vala szegények. Csak Maytini László a' Pûspõk, akadot vala kezekben, kitt nem csak meg fosztának, de sõtt inkáb, rutt undok verességekkelis illették nem tekéntvén régi bõcsûletes nemzetségét.

Ezeknek jószágokat mind el foglalá Bethlen, és azokat kitt Summában kitt másképpen osztogatá el a' maga párttyán valóknak.

Leopoldus Herczeg azert, látván Magyar Országnak a' tõb Országokkal való Veszedelmes allapattyát, Buqvójat, és Don Piért, a' Császár hadával, ki Cseh Országba, MOrvaba, és Austriába az ott való partosok ellen vala, mind Bécshez gyõyté, és a' Dunán való hidak mellé szállétá.

Bethlen Gábort, látván el kezdet dólgának, illyen jó elõmenetit, [p [Hh4] ] gondolván aztis, hogy ha azt a' Császár hadát meg verheti, és semivé teheti, nem csak Magyar Országot, de a' tõb Országokatis kõnnyen el birhattya; Egybe gyõyte azért a' Cseh Országi, MOrvay, és Austriay pártosak hadát, kiknek feyék, és azoknak elõttõk járo fõ Capitányok Gróff Henrik Mátyás vón Turn vala, véle eggyût Rédey Ferenczet, igen szép Magyar haddal el bocsáta, hogy a' Császár hadával meg ûtkõzzenek. KIk igen szép és erõs haddal szemben szállának a' Bécsi hidak elõtt Buqvójával, és ott három egész napig, nagy erõs harczokat tartának véle. De Buqvója továb nez vala, nem akará vak szerencsére vetni népét, továbra tarttja vala azért hadát, és éijel el szálla elõttõk, a' hidakon békével által hozván hadát.

Mikor immár Bethlen, a' Dunáig egész Magyar Országot, a' Végekkel, és Vármegyekkel magához hódultatta vólna, és Munkácsnal, Nytránál hatra tõb nem maradot vólna, Palatinusunkis mellette vólna, ahoz a' Coronais birtokába vólna, által hidaltattá Posonniál a' Dunát, és altal kõltõzek rajta hadával, Magyarral, Némettel igen szép és erõs haddal Bécs felé indula (hová immar a' Császáris Imperiomból meg térvén, bé érkezet vala) Bécs táyán harmad napig mulatá, sok szép seregekbe viadalhoz rendelvén hadát. Azért látván, hogy senki ellene nem állana, nemis jõne semmi ellenség reá; Sóprony felé tére ki a' Sópronyak, nem akarvan a' Posonyaknál eszesbeklenni, hasonló õrõmmel és pompával bé fogadanak a' Varasba, és néki mind a' Vár megyékkel eggyût meg hódulának, ugy hogy a' Dunan innen Muráig, az erõsségegben Kûssegnel tõb, az Urakban pedig Eszterhási Miklósnál, az Iffiu Zrinyi Gyõrgynél, és Nádasdi Thamásnál tõb nem marada a' Császár hivségeben.

Azonkõzben Homannay Gyõrgys Lengyel Országban, Lengyelbõl, és Kozákból, szep hadat szerzett vala, és azokkal bé ûtõt vala Magyar Országba, és elsõbennis Rákóczi Gyõrgyõt mind Tháborostul veré, azután az ott való Vármegeket iszonyuképpen rablá, égeté, és fõl praedála. Azért Homonnay nagy nyerességgel ismét viszsza tére Lengyel Országba. Értvén Sopronnál Bethlen a' Homannay dólgát viszsza tére Posonba, és oda a' Palatinussal eggyût Gyûlést hirdete hogy ott az Ország állapattyáról végezzenek. Azonkõzben, szegény házánk és Nemzetségûnk minden felõl iszonyukeképpen, es kegietlenûl rontatik, égetetik és sillyesztetik vala, mind a' két felõl való hadaktul.

A' Gyûlésbe Posonba kõveteket kûlde a' Császár, azokkal valának tõb felõl való kõvetekis, kik által Bethlennél, és az Országnál azon tõrekedik vala, hogy le csõndesednének, meg eggyesednének véle, és ismét az elõbbeni állapatra térnének ne rõtanak és vesztenék Országokat, és magokat illyen szõrnyûkeppen, ayánlván azzal magát az Országnak, hogy errõl soha meg nem emlekezik, és ha szabadságokban valami sérelem és fogyátkozas vólna, aztis kész meg adni nekik. De a Jámbor Isten féllõ Császárnak, illyen Atyai szép izenetit, kegyes maga ajánlását, és Országoknak meg maradásáról való szep, intését, fõképpen a' pártolásnak indétói nem fogadák kit az Országnak tõb része, két kézzelis õrõmest kapot vólna. Mert Viszontag a' Cseh Országi, Morvai, és Austriai, pártosók, ellenkõzõképpen, azon tõrekednek vala Bethlennel, és a' pártos Uraknál, hogy Ferdinánd Császárt semmiképpen ne Urallanák, és ne tûrnék a' Birodalomban. Mind azon által azt végezék, hogy a' kõvetkõzendõ Nyaron Bethlen ismét Gyûlést hirdessen Besztercze banyára, hová a' Császár hiveijs kõvetivel Gyûlyenek, és ot az Ország állapattyáról, és meg maradásáról, egyaránt való akaratból végezzenek. Azonkõzben Szent Mihály napig, még a' Gyûlésnek vége lészen, mind a' két fél csõndéssen és békevel legyen, egymás ellen eggyik fél se próbállyon semmit. Ebben a' Gyûlésben, nagy és néhéz adót vetének fõl. Azért igy végezõdék el ez az esztendõ mind a' Gyulessel egyetemben.

Azonkõzben, Ferdinánd Császár a' Portán Tõrõk Császár [p [Ii]] erõssen solicitálya vala, hogy a' véle végezet Frigiet meg tarcsa. Bethlennis azonképpen esedezik vala néki, hogy ne Hadná el indétot dólgában, hanem lenne segétséggel néki. Ajánlván avval neki magát, hogy az egész Impériomot, Cseh Országot, és Austriát, néki hódultattya, és adózóvá tészi.

ANNO 1620.

NAdasdi Thamás meg hala, Februariusnak 29. napján, ki ebben a' támadásban, Ferdinánd Császárnak igen hiven szólgál vala.

Homonnai Gyõrgy a' nagy bõcsûletes fõ Ur; meg hala Lengyel Országba, Juliusnak 25. napyán, étetés myátt, Országunknak nagy kárával. Mert ha õ élhetet vólna, bizonyossan igen nagy akadékjára lett vólna, Lengyel Országból Bethlennek.

A' Csehekel kûldének Fridericusért az Elector Herczegért. ki Palatinus Reni vala, és azt bé hozák az Királyságba, és Prágában Cseh Országi Kirallyá meg Coronázák Tizenkét Calvinista Praedicator tette a' Coronát fejére Mivel hogy ennél a' Fridericusnál valá felességûl az Angliai Királynak leánya, Vólt abban nagy bizodalmok a' Cseheknek, hogy õtet Ferdinánd Császár ellen a' Királyságban meg óltamazhattya. De azt meg nem gondolták, hogy sokkal hatalmasb vólna az Isten, ki Ferdinándnak pártyát fogná az Angliai Király ellen és Fridericus ellen.

A' Végezés szerént el kezdeték a' Besztercze bányai Gyûléz, hová Ferdinánd Császáris kõveteket kûlde, oda menének a' Franciai, és Lengyel Király kõvetijs, és mind Bethlent, s- mind az Országot, ezek bev szoval intik vala a' békeségre, és a' természet szerent való Coronás Királyokhoz való engedelmességre. Ajánlván a' Császár, szavával nékik minden kegyelmességet, és minden szabadságoknak meg térését, kiben valamely Királytul meg bántattának vólna. Ez arra kezesétik vala a' Császár mellett magokat. A' Pápa, Spanyol Király, Franciai Király, és a' Lengyel Országi Király, hogy ha Ferdinánd Császár meg nem tartaná abban õket, és azt meg nem állana, hogy õk a' Császár ellen arczul támadának a' Magyarok mellett. NB. (Bezzeg itt vala ám egyszer kezûnkõn a' dolog itt kõl vala ám eszûnkel élnûnk jó Magyar Uraim) De más felõl, az Uy Cseh Király Cseh Országgal, Morvával. Austriával, és a' pártosok (kikkel Bethlen, és Magyarok nagy erõ kõtés alatt eskûttek vala egybe, hogy halálig nem hadgyák egimást, hanem minden erejekkel rajta lésznek Ferdinánd Császáron, nem is békéllenek egy mas akaráttya nélkûl meg véle) Ezek, addég futák és untaták mind Bethlent, s-mind a' pártos Urakat, hogy ugyan azon keménységben, és Királlyok ellen az elõbeni pártolásban maradának meg, kire a' Tõrõkõkis kénszeretti vala õket (Mongyak, Thurzó Imre vólt bontó, és leg nagyob ellen tartó az békességnek véghes vitéleben) A' tõb Urak pedig, az kõvetek, és az egész Nemesség, nágy Ohaytással fohászkodva kivánnyák vala a' jó békességet, látván Országoknak, és magoknak szõrnyû romlását, és veszédelmét. Azért ebben a' Gyûlésben.

NB. Bethlen Gábort választák Magyar Országi Királlyá, és arra fõl kiálták ûtet Ferdinánd ellen. A' kik ellen tartók vóltak vólnais benne, nem mernek vala féltekben semmit szóllani ellene, mert igen meg fenegette vala õket. Ehez, adót igen nagyot vetének fõl az Országra. Azért, lásd immár ide elõ, Országunknak sok romlását, veszedelmet, és Nemzetségûnknek számtalan sok Vér-ontását. Meg indulának mind keét felõl a' hadak, és szõrnyen ronták egymást. Hogy azért az Apró csataknak és harczoknak békét hadgyák hozom elõ ebben azén irásomban, csak az derék, és émlekezetre méltó dolgokat.

Meg ezek egymással veszekednek vala, addég az Budai Basa a' szép barátság alatt, Váczot meg szállá, és azt Szturcz Ferencztûl az ott való Capitánytul hitre meg vévé. Nó õ nékys jutni kõllõtt a' Kapisban, nem feleiti el magát õis szegény az tõbi kõzõt.

[p [I&i] uml;] Bethlen Gábor azért Hallér Gyõrgyõt, és Fekete Pétert három ezer Katonával, és Hayduval, Gyõr, és Komárom kõzõtt által kõltõzteté a' Dunán. Ezek Pápát, Sûmeget, kis Komáromot, Põlõskét, Egerszeget, Eger Várat, a' bennek való Uraimmal, Szala-vármegyét, Vásvár, és Sopron Vármegyét, Bethlen hivségére eskûtteték és hódultaták. A' Beszprimiek azû Capitánnyokat Zicsi Pált, hogy természet szerént való Coronás Királlya ellen, nem akart velek támadni, ki ûzék az helbõl, és õkis a' tõbbi mellé állának.

Ezekre, a' Császár párttyáról a' jó hires Neves Vitéz Ur, Gróff Don Pjér szorgalmatossan Vigyáz vala, Német Uyhelnél lévénn népével.

Huszár István, három ezer lovással, és a' Vegbeli gyalogsággal reá mene Lákompakra, és Eszterhási Miklóst benne szorétá, és azt keményen kõrnyûl vévé és Ostromla, kit értvén Gróff Don Pjér, sietséggel réájok jõve, és véletlenûl készûletlen találván, ott igen meg veré õket ugy hogy nem sok szaladhata el bennek, fõképpen a' gyalogyában, ki inkáb mind a' végekbõl valanak, vesztek itt tõbben nyólcz száznál el. E' meg lévén, Don Pjér ismet viszsza tére Német Uyhelybe.

Bethlen Gábor, személlye szerént minden hadával, Posonál által kõltõzék a' Dunán, és elsõbbenis Lákompokót meg vévén, kõszõg alá szálla Hagimási Christófra, ki Kõszõgõt a' Csaszár számára birya vala tisztûl, akarván Hagymásit szóra venni, és Kõszõgbõl ki beszélleni, avvagy másképpenis ki yeszteni belõle. De meg csalaték, mert hagymási csak jó szót sem adá néki. Kit látván Bethlen, nagy haraggal és szitkokkal el mene hadával alóla, és szálla Szombathelyhez, azután tére Rohonczra, és ott szemben lén Báttyháni Ferenczczel, akarván onnan Thót Országra menni, és aztis meg hódultatni, avvagy, ha kûlõmben nem lehetne, erõvelis meg haytani, melly szándékától Batthyáni Ferencz Verte el.

Azonkõzben, még Bethlen ide késék, addég Gróff Don Pjer Bécsbõl a' Dunán hájokon alá ereszkedék, Petárdát, kit fa Algyunak hinak, hozván magával, hogy avval Posony Várat meg próbállya, de nem szólgala a' szerencse neki, mert késún, világos nappal érkezék Posony Vára eleibe, holott, a' Vár elõtt mikor egyben lõvõldõztek vólna a' Várbeli Haydukkal, két golyóbissal találák Don Pjért lõni, ki myátt halva esek el és ugyan ott fejét vévék, a' tõbbi ezt látván viszsza a' hajókra szállának, és Hamburgba térének Igy vesze azért el a' nagy hires neves Vitéz Gróff Don Pjér, kinek halála, lén Császár õ fõlségének nagy kárára, mert ez a' Tõrõkõk ellenis tudot vólna hadakozni. Mongyák, hogy a' testét Bethlen igen szépen temettete el.

E' dólgot mikor Bethlen meg értette vólna, el hasgyá elõbeni el végezet szándékát és akárátyát, es viszsza tére hadával Posonyba.

A' Thót Országi Bánis Therfacski Miklós, fõl vévé az Országbeli Urakot, Nemeseket, és a' fõld népét, és Varasdba szálla Tháborba hogy Bethlentõl a' Dráván való keleteket meg õrizze. Azért, egy ideig ott fûttõzven. Varasd táját el pusztéta, el dullata, és uygy mene ismét viszsza haza felé.

Spinola Ambrus a' Spanyol Királynak hadi Generálissa, az Spanyól Király hadával, a' Palatinusságnak nagyob részét, az Uy Cseh Királytul Fridericustul meg vévé, és azt el foglalá. Azonkõzben Móricz Herczeggel, és Mansféldel sok erõs harczokat tarta gyõzedelmessen. Igy jár minden a' ki a' másét hamissan kivannya, a' magáétis el veszti. Az ebis igy járt vólt a' csonttal.

Maximilián a' Bavariai Herczeg, igen szép és erõs haddal fõl készûle, és fõlsõ Austriaba bé ûte. Linczet a' fõ helt, és az ott való fõ Várasokat meg vévé, és az egész Országot Császár hivségére eskõtteté és hódultatá, az erõsségekben mindenût népet hagyvan.

Onnan hertelenséggel el indula hadával (mert immár a' [p [Ii3] ] téli ûdõis raita vala) és Buqvójával ki a' Ferdinánd Császár hadával, a' Cseh Országi határban vala, egybe hozá maga hadát, és minden erõssõgeket hátra hagyvan. Prága ala szálla hová Fridericusis az Uy Cseh Király, nagy haddal Némettel, Magyarral (mert Bethlen Kilencz ezer Mágyar lovast kûldõtt vala segétségére) készen Várja vala õtet. Azért egyneháni napig a' keét fél kõzõt erõs harczok tartanak vala. Vegre Szent Márton napyán, minden erejével az Uy Cseh Király Tháborara mene ki szinten Prága mellé szorult vala, és avval derék képpen meg ûtkõzvén, az Ur Istennek segétségével az egész hadát deréképpen me veré es semmivé tévé. Tháborát fõl dullá és praedálá.

Friderucus azért az Uy Cseh Király, látván illyen nagy veszedelmét, és szerencsétlenségét, nem mere meg maradni, hanem azon ékkel el szõkék és ki mene Prágából, ki mind feleségestûl sok ideig széllel budosék és lappangana. Végre Angliába a' felesegé Attyahoz takarodék. Itt sok Magyar Vitézlõ nép vesze el, mert az elsõ ûtkõzét õvék lén.

Másod nápon, a' Bavariai Herczeg Buqvójával ismét fõl készûlének, és Prágára menének kinek eleiben az Prágai Pólgárságban egynehányan ki jõvének, és nagy alázatossággal kegyelmet, kérvén tõle, a' Kulcsokat ki hozák néki, és szepen bé bocsáták. Az Herczeg ott találá a' Várban, a' Cseh Országi Coronát, minden privilegiomokkal, és a' Cseheknek szababságokról való levelekkel. Ertvén e' dólgot az Országnak tõb Várasiban és erõsségiben, és látván illyen nagy Veszedelmeket, az egész Cseh Ország meg rémûle raita, és meg hódula, és meg eskûvék Ferdinánd Császárnak hivségre. A' Herczegis Prágát, és a' tõb erõsségeket mindenût az Országban megraká néppel: Es illyen szép szerencsérõl és Diadalomról Istennek hálát adván õrõmmel tére meg Bavariába.

Méltánnis adhatot bizony Istennek halát raita, mert ugyan csodára méltó, hogy egy uttal, ollyan keét hatalmas Országot, illyen kevés ûdõben meg vehetet, ahoz, ollyan derék erõs hadatis meg vert. Azért, illyen hasznát vévé Fridericus a' Csehekkel árultatásoknak, Istennek igaz itileti szerént.

NB. Ezen tanulhatnak az Iffiu Fejedelmek, és Urak, mint kõllyõn az Iffiu tanéács után indulni, és a' Vének tanácsát meg vetni. Mert ha Fridericusis, a' vén emberek tanacsát fogatta vólna, vesztég maradot vólna maga Országában, és nem kapot vólna mód nélkûl más ember Fejedelemségébe, Mostan, sem eggykét, sem másikát nem birya, hanem Országa kivûl budosik.

Batthyáni Ferencz a' Szécsi Thamásné szólgaival kik kõszõg Várában valának, titkon végeze, és a' végbelieket, és maga szólgait kõszõg alá kûldé, kiket a' Várbeliek éijel titkon egy aal Kapun bé bócsátanak a' Várba, de ebben Hagymási Cgristóf a' Várasban semmit nem tud vala, és más napra Viradóra, kivûl Ostromot kjáltának, kire Hagymási reá vigyáz vala, azonban a' Várból véletlenûl bé ûtének a' Hayduk a' Várasba, és igy Hagymási, felességével, és gyermekivel a' Szentegy házbá szorulván, kénszerétteték magát meg adni nékik. Azért Zennyei Gaspár Hagymásit Sopronyba vivé fogva, Sopronból Bethlenhez kûldék. Ez lén Novembernek 7. napyán.

Bethlen, Hamburgnak az Várasát meg Ostromoltatá, ki alól népének sok kárával verék viszsza.

Ez esztendõben, az Iffiu Rakóczy Sigmondot, mind feléségestûl, és szólgayval, kik kõzel harminczig valának, étetéssel meg õlék. Ugy hogy, valamennyen azokban az étkékben ettek, mellyeket az asztalra fõl hoztak vólt, azok mind eggyk meg hóltak.

Don Pjér halála után, Ferdinánd Császár Gróff Coláldot bocsátá a' Dunán innen való félre, ki Szolnok táyát, és Csepreget el rablá, el égeté, és fõl dullá; Szántóházi Ferenczet a' Mestert, és Kisfaludi Balást a' Vice-Ispánt, ott el fogák, és adák õket a' Császár fogságába. De a' jámbor Császár hamar el bocsáttatá õket.

[p [I&i] grave;] Bethlen Gábor, mig a' Bavariay Herczeg a' Csehekkel Prágában hadakozék, addég mind békével Posonnál vala, várván azt, minémû vége lenne a' Csehek hadának. Valának pedig Bethlen mellett Németek feles gyalog nép, kiket Morvából és Silesiaból kûldõttek vala mellé, azok a' dõgh mjátt mind el halának Posonnál, Ugy ánnyra, hogy el sem gyõzik vala temetni õket.

Halván a' Magyárok, és a' tõb pártos Országok Fridericusnak, és Országnak veszedelmét fõlõtte igen meg rémûlének rajta, és meg bánák cselekedeteket.

A' Mágyarok azért, a' Palatinust, a' Bethlen kõvetivel, és egynehagy Urral valaszták hogy a' Császárral valami jó okokkal frigyet és békességet szerezzen, ki ira a' Császárnak felõle. A' Császáris mint jó, és Isten féllõ Fejedelem, ki nem kivántta a' kõrõszttyén vérontást, hozza álla a' tra34tához. Azért, ezis az esztendõ igy, és illyen sok kõrõszttyén Vér ontásokkal, mulék és végez-õdék el. De továb vagyon még a' nagy óltár.

ANNO 1621.

ENnek az esztendõnek kezdetiben ezért, él kûldé Ferdinánd Császár Hamburgba a' Francziay Kiraly kõvetét, egynehány Német Urral, kikkel Eszterhási Miklósis ott vala. A' Magyarok párttyarolis el jõve a' Palatinus Forgács Sigmond, a' Bethlen kõvetével Pécsi Simonnal a' Cancelláriussal, kikkel egynehány Magyar Ur, és fõ Némes ember jõve, és ott a' békességet sokáig kõzel Husvét napyáig tractálák egymás kõzõt. De mint hogy a' Németek az Cseh Országi diadalommal, az szokások, szerént igen el bizták vala magokat, és a' Magyarokat immár csak semminek tarttyák vala lenni. Más felõl, Bethlenis keményen tarttya vala magát, és semmi félelmet nem mutat vala, nem mehete a' békesség véghez. Kitt látván a' Palatinus, nem mene viszsza Hamburgból Magyar Országba, hanem meg alázván magát, és vétkeit meg õsmérvén, Bécsbe mene Ferdinánd Császárhoz, kitõl kõnnyen kegyelmet nyere magának.

Vay te Palatinus, ha te Posonban az erõs Várban meg állod vala a' helt, soha Bethlennek azõ dólga nem ment vólna ennyre elõ.

E' tracta alatt, a' Thót Országi Bán Thersacski Miklós, Thót Országban Bátthyáni Ferencznek, egy Várát, kitt Grebennek hinak, igen nagy erõs hideggel véletlenûl meg szállá, és azt meg vévé, mert semmi szólgáló nép nem vala benne, hanem a' Tiszttártók, egynehány pórral rekesztettek vala belé a' Várban. Ez len Februariusnák 9. napyán. Dominus his opus habeat.

Bethlen Gábor azért, látván hogy a' békesség Véghez nem ment vólna, el jõve Posonba, és a' Coronát fõl vivé magával Zólyomba, azután Kassába, Kassából az erõs Várba Ecsetbe, és azt oda helyhezteté, gondolván azt, hogy jõvendõbénis á' Coronáért, meg alkozik Ferdinánd Császár véle, a' mint ugis lén a' dolog.

Látván a' Magyarok, hogy a' Császár haddal és fegyverrel akarya engedelmességre haytani õket fõlõtte igen meg rémulének rajta, a' hadakozástis, és a' nagy inséget immár szintén el ubnták vala. Félnek vala attul fõlõtte igen, hogy õkis ne járnának ugy a' mint a' Csehek járának. Ezek bizonnyal, készek lesznek vala immár a' Császárnak, minden rendbeliek, minden conditiók nélkûl meg hódulni, és feyet nyakat nyuitani. Csak egyedûl Bethlen keményéte meg magát, és õ tartá fõn a' hadat a' Császár ellen, a' mint mayd jobban ki teczik.

Szécsi Gyõrgy Bethlentõl, a' Császárhoz hayla, és Fûleketis a' Császár számara haytá.

Ferdinand Császár azért, keét felé bocsátá hadát Magyar Országra. Eggyk részével Dunán innen Gróff Coláldót bocsátá Eszterhási Miklóssal, ki elsõbbenis mingyárást kõszõgre mene, és azt meg hódultatá, megis eskûtteté a' Császár hivségére õket, és népet vete belé. Onnan Batthyáni Ferencz Várayra mene, és kõrmendet meg szállá, és azt meg vévé. Végre Rohoncz [p [Kk]] alá mene, és aztis meg vévé, kikben mindenképen Németeket hagya.

Rohonczról el indula, ugy hogy Szolonokot meg szállya, de meg tartózék csak ott kõzél Rohoncznál, és ott hevere Tháborba. Itt ha Coláldó serénséggel élt volna a' szerencsével, a' mint elsõben, meg rémûltek vala tûle az emberek, bizonyára sok dólgot cselekedhetet vólna. De a' Németek dólga mind csak halogatás, és ûdõ vesztés Azért, mig Coláldó ot mulatá jó alkolmatosságát heában, addég BNatthyáni a' Végbelieket magához gyûyté Német Uy-Várhoz, honnan a' Coláldó hadára untalan reá csatáznak vala, a' Németeket vágyák, õlik, és mindenképpen fogyattyak vala. A' Thõrõkõketis el hivá maga segitségére Batthyáni, kik a' jó Nyereségért felessen jõvének el. Ugy hogy a' Magyaroknál sokkal tõbben valának, kiktõl immár tartnak vala a' Magyarokis. Látván azért Coláldó, hogy roszszul vagyon dólga, viszsza szálla kõszeghõz, azt néppel, éléssel, meg raká, azután viszsza hátráb vivé hadát.

A' Iffiu Zrinyi Gyõrgy ott vala Coláldõó melett, kinek a' szólgay Murakõzbõl mikor hozzá mentek vólna a' Tháborban, egy Német faluban, mikor semmit nem vigyázának magokra, és akkorban kõztõk ki meg az agyban fekût, ki õltõzõt és czankózot, egy jó regvel reáyok ûtének a' Batthyáni szólgay, és azokat mind fõl verék, és nóha Vitézûl oltalmazzák vala magokat, de reáyok gyuták a' falut, és a' tûzzel veszték õket. Ott esének fogva Malagrudics Iván, egy jeles próbált Horvát Vitéz ember, kinek az Iffiak ha szavát fogadták vólna, jobban Vigyáztak vólna magokra, és nem jártak vólna ugy a' mint jártak véle eggyût három Orehóczi egy ember gyermeki, Ferencz, Gáspár, és Sigmond, Pathacsics Gyõrgy, Orgován István, és tõb sok fõ emberek. Azért azokat fogva bé vivék Batthyáni Ferencznek, Német Uy-Varba. E' len Juliusnak 5. napyán.

Batthyáni Ferencz, látván hogy Coláldó viszsza ment vólna hadával, és hogy Tõrõkõkkel Magyarral az õ hada meg sokasodot vólna, kõrmendet meg szállatá a' Németekre, és azt viszsza vévé tûlõk. Rohonczot azonképpen meg vévé. Végre kõszõget szállatá meg, és az alatt sokayg heverének, de héyában, mert azt meg nem veheték, sõtt inkáb sok kárt vallának népekben alatta Thovábbá, a' Bécsi mezõt, szélel kõrõsztûl koszul, mind a' nagy havasokig, szõrnyûlképpen, rablák, égeték, és dullák. Annak õlõtte a' Bécsi mezõ, mint egy paradicsom kerte olly szép gyõnyõrûséges vala. De azt mastan pusztaságnak iszonyuságává tévék. A' szegénséget a' Tõrõkõk rabbá tévék, és sok ezer lelket vivének magokkal Tõrõk Országba, Vala-mIkor akarták a' Bécsi mezõt szabadgyában nyargaltak szélel, sohon senki eleyekben nem ál vala. Mert Coláldót azõ hadával Posonhoz kûldõtték vala. E' mind az erõs téli ûdõig tarta, ugy menének el osztán viszsza a' számtalan nyereséggel a' Tõrõkõk.

(2 ... ] Ferdinánd Császár Prágába huszon nyólcz Urat vágata szõûképpen le, ugymint kik indétóy valának a' Cseh támádásnak Juliusnak 26. napyán. Kin a' Magyar Urakis fõlõtte igen meg szõppenének.

Más részét hadanak, a' Duna tulsó felére bocsátá a' Császár, Conte Buqvóyával és a' Palatinussal. Ezek elsõbbenis Posonra menének, kiknek a' Váras mingyárást meg hódula és meg eskûvék, a' Várához egynehányat lõvének, és azis meg adá magát. De ki lopták vala a' lovat belõle, mert pusztán találálk a' Corona tartóházat. Ezeket azert Németekkel meg raká, és elõb mene hadával Ersek-Uyvár felé, Utyában az Apró Várak meg hódulának néki. Meg szállá azért Ersek- Uyvárat, kiben benne vala Thurzó Sztanyszló, de azt erõssen meg rakták vala vitézlõ néppel, és egyéb szálláshoz való szûkséggel.

Buqvója azért, egy része hadával el bocsátá Bosnyák Thamást, [p [Kk2] ] és Pálffi Istvánt, a' Tátrán tul való Vármegyéket hódultatni, de azonkõzben mig azok Bethlennel tractálnak vala a' békességrõl, fel veré õket a' Bethlen népe, mind Tháborostol, és mind a' keét Urat fogva vivék Bethleñek Kassába. Itt Palffi István igen emberûl Vitézkedet, és egynehány nehes Seb eset rayta.

A' Palatinus Forgacs Sigmond, meg betegedék a' Tháborba Ersek- Uyvár alatt, és betegen Nagy Szombatba viteté magát, és ott egynehány nap mulva meg hala Palatinusunk.

Bethlen Gábor, látván Ersek-Uyvárnak-állapattyát, Horvát Istvánt négy avvagy õt ezer lovassal és Hayduval, mingyárást Ersek-Uyvárhoz bocsátá, olly tanusággal, hogy a' Buqvóya hadának, élését avval el fogya, Strasáit,és a' Thábora szélit gyakorta meg ûsze, és próbállya, és a' Németeket szûntelen fárasztá, még õ Kassan hadát egybe gyõyti, kivel Ersek-Uyvarnak segitségére jõhessen. Horvát István azért vitézûl el jara reá bizot dólgában, és minden felõl éléseket a' Németeknek el fogá Strásáyokat, Tháborokat, gyakorta meg ûti, és meg próbállya vala, ugy hogy mjátta semmi nyugodalmok nem lehet vala a' Németeknek. A' várbólis gyakorta ki ûtnek vala, mert az eggyk Kapuyát annak, bé sem tészik vala a' Németek elõtt, hanem a' Németek szeme láttára, szabadgyában horgyák vala az élest bé rajtta nékik. A' Németeknek pedig sohonnan senki nem horgya vala az élést. Végre egykort, a' Német Thábornak a' szélyre ûtének a' Magyarok, és a' harczon egy Magyar Katona, Buqvóját Kopyával által veré, melly Seb myátt megis hála Buqvóyá, Azért illyen vége lén Buqvoja vitésségének a' Magyarok myátt, kiket õ semminek tart vala lenni. E' lén Juliusnak tizedik napyán. Ennek e' vala neve, Bonaventura Comes a' Buquóy.

Buqvóya el esvén a' Németek fõlõtte igen meg rémûlének, mint a' feyetlen lábak nem tudnak vala mihez kezdeni.

Bethlen értvén Buqvóyának halálát, nem akara jó alkalmatosságát heába mulatni, Kassáról sietséggel meg indula hadával, kitt halván a' Németek nem várák meg Bethlent, hanem meg indulának Ersek-Uyvár alól a' Duna mellé szállának elõtte, huszon nyólcz fall tõrõ szép Agyut, és egyeb hadakozó szerszámot számtalant hagyának oda. De mentekben a' Magyarok mindenût raytok valának, ugy annyra, hogy számtalanon veszének el a' Németekben, ki a' vizben ki a' szárazon. A' maradékya Csalló kõzben szálla bé, de ott sem maradhatának meg, hanem szintén Posonhoz szállának viszsza a' Duna mellé, és ott óstanak Sánczokat magok kõrnyûl. Olly igen meg rémûlt had vala ez a' Német had, hogy valahon Magyar Katonát látnak avvagy hallának vala, azon helt készek valának meg futamodni.

Azért igi járának a' Németek Ersek-Uyvár alátt a' nagy fõl fuvalkodásért, kinek azért mind ez lén oka, hogy Magyar had nem vala mellettek. A' Csaszár fogadot vala ugyan számos Magyar hadat, de mihelen Ersek-Uyvár feléindulának, el hagyák a' Németeket és ottan Bethlenhez állanak.

Vala Császárnak Lengyelbõl, Kozákból szép hada, Kihez valóban bizhatot vólna, de Buqvóya a' Császárral azokat el bocsáttatá. Irigyelvén aztat hogy õk mindenût elõl jarnak és probálnak vala, és Nyereségekis gyakorta lészen vala, kitt csak hirrel hallanak vala, a' Németek. Ezt vette vala eszében Buqvóya, hogy nem kõllõtt vólna a' Lengyeleketel bocsátani, és meg báná, de késõre. Irtis vala a' Császárnak hogy ismét érettek kûldene, de meg lén addég a' Vásár.

Bethlen pedig Ersek-Uyvártól Nágy Szombatba jõve, és ott mellé vévén a' Jagondorssi Herczeg Német gyalogyát Posón alá jõve, és azt meg szállá, és erõssen lõteté, ott gyakorta való harczok lének a' keét fél kõzõtt. Végre látván Bethlen hogy Posont meg nem veheti, és népébennis sok kárt valla alatta, el szállá alóla, és Szakólcza felé szálla hadával. Szakólczából Morvának, és Austriának a' maradékyát, kéméletlenûl raboltatá égetteté, és dullatá.

[p [Kk3] ] Erdõdi Christóf, a' nagy jámbor Ur, meg hala jó Iffiu Korában.

Balási Péteris meg hala mind Eoccsével egyetembén.

ANNO 1621.

OSZMAN Császár Amhatnak a' fia hatalmas nagy erõvel fõl készûle, és Lengyel Országra indula személye szerént hadával. A' Lengyel Királys igen nagy készûlettel vitez módon várya vala magára, bizik valais ereyében, mert ennek elõtte immár keét Uttal, keét erõs hadát verte vala meg Tõrõk Császárnak, és mind a' keét uttal szántalan Tõrõkõt vágtak vala le. Azért mikor Tõrõk Császár bé érkezet vólna Lengyel Országba, mingyárást szemben szálla a' Lengyel Király hadával, és Kilencz napig, szûntelen való yjadalt, és harczot tartá a' Lengyelekkel. De a' Lengyelek igen vitéz modon tarttyák vala magokat, ugy hogy inkáb mindenkor meg tollyák vala a' Tõkõkõket. Végre el esék egynehány Vezér Basa, sok szántalan Tõrõkkel, Elesek az utolsó harczon a' Császárnakis a' Pattyolattya fevérõl, ki ugyan oda marada a' Lengyeleknel. Azért, népének számtalan veszedelmével, és magának nagy gyalá-zattyával, kénszerétteték a' Császár maradék hadával viszsza térni. Mongyák, hogy száz ezer Tõrõknél, Jáncsárnál, tõb veszet akkor oda. A' Lengyelekbenis sokan vesztek el. Illyen nagy erõs ûtkõzetet régtûl fogva nem hallottunk vala. Mert minek elõtte meg tért vólna a' Császár, mindent, valamit meg kõllõtt próbálni, meg cselekedtek a' Tõrõkõk. De a' Lengyeleknek a' Német had haszánla sokat, mért vólt harmincz ezer Némete a' Királynak. Ebben a' hadban nem vala személye szerént a' Király, hanem a' fiát Vladislaust bocsáta vala oda, ki igen vitézûl és dicsiretessen forgolódot a' harczon. De a' Királyis utánnok jõ vala, igen szép és erûs haddal, ki ha az õtkõzetre réá érkezhetet vólna, kétség nélkûl fogytig el verhették vólna a' Tõrõkõk Császár hadát. Azért, illyen gyalázattal hadakozék Oszman Császár a' Lengyelekkel. Sok ûdõtõl fogva nem tõrtént vala ez egi Tõrõk Császáron, a' ki mastan tõrténék. Kiért dicsirtessék a' jó Istennek Sent Neve.

Ferdinánd Császár, és Bethlen Gábor, látván a' kõrõsztténeknék iszonyu sok vérontásokat, ismét uijoban reá birák magokat a' békesség tractálására. Azért, a' Császár Dieterstaner Cardinált Pázmán Erseket, egynehány Német Urral, kikkel Esterhási Miklósis ott vala, el kûlde Niklosburgba Morvába, a' tractára Bethlenis el kûldé Thurzóó Imrét a' Palatinus fiát, Sándor Jánost és tõbbet egynehányat ugyan oda Niklospurgba, és el kezdeték a' tracta. De Thurzó Imre el nehezedék mert odays betegen jõtt vala, és el vitetvén magát, meg hala igen Iffiu Korába, ki helyében Thurzó Sztaniszló jõve oda. Ezek mind az egész esztendõknek a' Végéyg tractálák a' békességet: Végre ez esztendõnek utólsó napyán, sok fáradságokkal, és tõrõkedésékkel vivék véghez a' kivánt békességet. Kitt Uy esztendõ napyán, az az, kis karácson napyán pulicálának, mind a' conditiokkal õszve. Melly békesség Bethlen Gábornak igen jól esék, nem kõtõtte vólt kardgyát heában fõl. Azért, dicsirtessék a' jó Istennek szent Neve, hogy ez esztendõnek vége, a' szent békességnek véghes vitelével mulék el.

ANNO 1622.

(2 ... ] UY esztendõ napyán, az az, kis karacson napyán, mind a' keét fél felõl való Comissarius Urak, Niklasburgban a' sok fáradsággal (Ferdinánd Császár kõzõt, és Bethlen Gábor kõzõt) végezzet bekességet ki publicálák, ki illyen condityókkal lén: hogy a' Császár Bethlen Gábornak Magyar Országban hétt Vármegyet, tudni- illik Szakmart, Szabólczot, Ugocsát, Beregét, Zemblint, Borosdot, és Abauyvarát, Kassá Várasával éltéig néki engedet birnya. Ahoz Szakmárt, Ecsedet, Munkácsot, és Tokayt [p [Kk4] ] bizonyos Summába inscribálta néki, ugy hogy hólta után válthassa, ki Császár azokat, azoktol, kiknek hadgya Bethlen, Silesyaba az Opaviay, és Radibojay Herczegségeket néki atta éltéyg. Ezeknek fõlõtte Imperiomi Herczegévé tévé. Bethlen viszontag, a' Király választásnak, és Titulusnak. Az Országnak tõb részének, ugy-mint a' Vármegyéknek, Várasóknak, és Végházaknak tellyességgel cédála. A' Coronát viszsza adá a' Császárnak, kitt a' Commisárius Urak Trincsen Várasába hozanak, és azt az Ország Gyûléséyg oda helyhezteték.

Továbba, a' Császár a' Magyaroknak minden vétkeket és Latorságokat, meg engedé. A' Bécsi végezéseket. A' tizen hétt condiciókat, kiknek meg tartására Coronázattyakor felet vala a' Császar, tõb szabadságokkal õszve meg confirmálá a' Császár. A' Rab Urakat, és fõ embereket el bocsáták. De Bethlen váltságon bocsátá el azokat, csak Pálffi Istvántolis õtven ezer forintot vet. Azért, igy válának el egymástul a' Commisárius Urak Niklasburgból. Adgya a' jó Isten, sokayg tarcson e' Szent békesség Országunkban, ne romollyon, veszsen, és pusztullyon szegény házánk és Nemzetségûnk magunk fegyvere myátt, kitt anélkûlis szintén el nyomoritot a' Tõrõk Tizen õtt esztendeig hadakozot Rudolphus Császár három Tõrõk Császárral, de mind anny esztendõkben sem veszet vala el anny szép nép a' Magyarok kõzzûl, a' menny ebben a' háboruban veszet el.

Ferdinánd Császár, hozá magának feleségûl a' Leonóra Aszszont, a' Mantuay Herczeg leányát.

Batthyáni Ferencz szólgáya Turkovics Gyõrgy egynehányad magával éijel meg hágá Greben Várát Thót Országba, kiben Thersacski Miklósnak a' szólgayt meg fogdosá, a' Várat pedig Batthyáni Ferencz számára foglalá, nagy erõs hideggel és havas ûdõben. E' lén 8. napyán Februariusnak. Ez akkoris benne vala Greben Várában, mikor a' Bán meg vette vala aztot.

Constántinápolyban halhatatlan nagy támadás tõrténék, a' minémû soha ennek elõtte a' Tõrõk birodalomba nem tõrtént vala. Mert a' Tõrõkõk a' Lancsarokkal õszve, Oszmán Császárra támadának, õ magát Oszmán Császárt, és a' Vezéreket, tõb számtalan Tiszt viselõ Tõrõkõkkel meg õlék. Ez a' kõstõk való õldõzés õtõd napig tartot kõsztõk, ugy annyra, hogy ez ûdõ alatt, negyven ezer Tõrõknél tõbbet vágtak le egymás kezõtt. Melly iszonyu nagy támadást, nagy nehezen csõndeszithettenek le a' fõ Tõrõkõk okat azt vetik ennek a' tamadásnak, hogy a' Lengyel Országi hadba, és ûtkõzetben, anny sok Tõrõkõt vesztet vala oda. Es hogy ismét uijobban a' Császár, a' Tõrõkõk akarattyok ellen, Lengyel Országra akar vala menny haddal, rajtok boszszit állani, Kirõl soha el nem verhetik vala a' Tõrõkõk. Mert nem vala kedvek a' Tõrõkõknek Lengyel Országra hadakozni. Husz esztendõs Iffiu legény vala Oszmán Császár hogy meg õlék. Ezt igen nagy akaratu, fõl fuvalkodot, maga biró Császárnak mondgyák hogy vólt. Nem gondolt a' Tanácsokkal, hanem a' maga akaráttyan jár vala, dicsirtessék a' Nagy Istennek Szent Neve, hogy ennek a' Császárnak igy len halála. Mert ha ez sokáyg élhetét vólna, az egész kõrõszttyénség meg siratta vólna. Olly hadakozó ember lett vólna belõle, a' minémû Szultán Szulimán után, hozzá fogható hadakozó és Vérszopó Császár nem vólt.

ANNO 1622.

MUSZTAFAT, az Ottmán Nemzetségbõl választák Oszmán helyében a' Császárságba, ezt igen csõndess, és szeléd erkõlcsû Császárnak mongyák lenni.

Ferdinánd Császár és Király, Sopronba Gyûlést hirdete, hová a' Magyar Urak, és kõvetek minden felõl bé Gyûlének.

THurzó Sztaniszlót választák Palatinussá ebben a' Gyûlésben.

A' Coronát Trincsenbõl Sopronba hozák kivel.

Az Császárné Aszszont ugyan ott nagy õrõmmel meg Coronázták.

[p [Ll]] Eben a' Gyûlésben, Thersacski Miklóst a' Bánt, az õ nagy és halhatatlan kegyetlen Istentelen ségyért, kivel Thót Országban minden rendeket, Urakat, Nemeseket, és Szabad Várasokat, minden ok nélkûl sanyargat vala. Thót Országnak nagy és erõs panaszszára. Erdeme szerént meg foszták Tisztitõl, ki a' tõb kegyetlenséghi kõzõt Kruséli Jánost a' Császár Directorát meg fogatá, és Grében Várában a' hóhérral rettenetessen meg csigáztatá minden tõrvény nélkûl, Végre egy Rácz lator szólgáyával véletlenûl, fekõvõ helyében puskából által lõteté, meg sem hagya gyonni szegénnek, illy nagy kegyetlenûl õleté meg nyavalyást.

Az Iffiu Zrinyi Gyõrgynek adá, Ferdinánd Császár a' Banságot.

Révay Péter, az eggyk Corona õrzõ Ur meg hala, ki helyében Aponi Pált választak.

Ebben a' Gyûlésben, inkáb mind csak a' békességnek meg tartasáról, és az el foglalt jószágoknak meg térétésérõl, és viszsza adásáról végeztek. Melly Gyûles igen szép csõndessen, és nagy szeretettel mulék és végezõdék el, semmi háboruság sem veszekedés nem vala a' Magyar, és Német Nemzet kõzõtt az egész Gyûlés alatt.

El végezõdvén a' Gyûlés, a' Coronát a' Palatinus a' tõb Vrakkal, Sopronból Posony Váraba a' régi helyre vivé.

Thót Országba, a' Kõrõsi Capitánságból, Kilencz százan rablány menének Tõrõk Országbá, de azokat viszsza jõttõkben, a' Tõrõkõk igen kevesen léven, fõl verék, kik kõzzûl õt százan veszének oda.

A' Kárlóczyakban azonképpen rablány menének Tõrõk Országba, de azokatis fõl verék a' Tõrõkõk, Szemenicsét a' Capitánt elevenen el fogák.

Ezenkõzben, Imperiomban nagy hadakozások sok számtalan kõrõszttzén vérontások, sok fõ nevezets had viselõ Uraknak és fõ rendeknek veszedelmek és halálak lének, ahoz iszonyu sok Országbeli pusztulások, és romlások vadnak a' Császárral a' hit dolgában. El pusztula Magyar Orszag, Cseg Ország, Austrya, Morva, Silésia, Palatinatus, és Imperyomban egynehány birodalom, a' sok hadakozásban. Ha a' kõrõsztyén Fejedelmek, ezeket a' rettenetes hadakat és kõltségeket a' Tõrõk ellen forditották vólna, kétség nélkûl Europából ki verhétték vólna õket, Kirõl elég példánk, csak a' minapi Lengyel Országi hadakozásis egy Kiralytul.

Ezek a' sok Országokbéli szõrnyû nagy támadások, és párt ûtések, mind a' végre indéttattanak vala, hogy a' Austryay házból való Fejedelmeket biradalmokból ki vethessék. Mert jól tudgyák vala aztat, hogy egyedûl csak ezek a' Fejedelmek óltalmazzák és fõn tarttyák a' régi Romay kõreszttyén hitet, kiket ha birodalmokból ki vethéttek vólna, a' kõrõszttyén hitetis, ugy mint kinek senki óltalma nem lett vólna, ez szeles Világból tellyeségessen ki fogyathatták vólna. De mind a' régi Romay kõrõszttyén hitnek, s-mind jámbor Isten félõ fejedelmeknek, az erõs Isten vala óltalmuk.

Ezekben a' hadakozó ûdõkben fõlõtte igen nagy drágaság vala mindenbõl. E' pedig lén, mind a' sok számtalan hitván pénz verésbõl, és a' jó pénznek ki fogyatásából. Mert a' jó pénzt fõl vérik vala a' pénz verõ házakban, és azokból olly igen rósz pénzt vernek vala, a' minemût soha senki nem hallot sem ólvasot Mert egy régi garasból, négy, õt, rosz garast, egy Magyar pénzbõl, egy rósz garast, vernek vala. A' régi jó Tallér négy, õt Magyar forintért kél vala. A' jó arány forint nyolcz Magyar forinton. A' Magyar pénzt immár czudaul láthattyák vala régi garast azonképpen. E' pedig mind egynehány telhetetlen Német Ur tanácsából lén. melly dologból fõlõtte nagy fogyatkozások valának az Országokban, mert ahoz képest, minden féle marhátt õt hatt, áron adgyák vala az emberek.

Ehség, és Dõgh halál, halhatatlan szõrnyû nágy vala, a' minémû [p [Ll2] ] ennek elõtte tálam soha Magyar Országban nem vólt, kitt az õ iszonyuságának szõrnyûségéyért meg sem merem irni, Mert nemis hinnek el az utánunk kõvetkõzendõ emberek. Illyen nagy nyomorusággal, és minden féle inséggel vala szegény Magyar Ország minden felõl kõrnyûl vétetve. Kõnyõrûly Ur Isten a' kõrõszttyénségen Szánd meg nepednek veszedelmét, és számtalan sok vér ontását. Es agy békességet mi ûdõnkben. Amen.

ANNO 1622.

SZultán Mustafa el hagyá a' Császárságot, és Dervissé, az az, Tõrõk Baratta lén.

MURAT ezen néven negyedik, az Oszmánnak az Eoccse, lén Tõrõk Császárra igen Iffiucska korában.

BETHLEN GABORNAK. Második támadásáról.

ANNO 1623.

BEthlen Gábor ismét fõl bontá a' békességet Ferdinánd Császárral, és Septemberben Magyarral, Tõrõkkel, nagy erõvel által jõve Magyar Országon, és Morvába jõve, és azt szõrnyûképpen raboltatá, és égetteté mind a' derék teli ûdõyg, azután békével viszsza tére népével. A' Tõrõkõk sok számtalan ezer kõrõszttyén lõlkõt vivének rabságra magokkal, kiknek egy részét Eszterhási Miklós a' Végbeliekkel, Ersek- Uyvárnál fõl veté, és sok kõrõszttyén rabokat szabadita meg tûlõk.

Conte de Monte Négró a' Császár hadaval, (elég erõs de haszontalan haddal) ot hevere Morvában, erõssen bé Sánczolván magat, de sohón semmit az ellen nem próbála, kikkel Bethlen ott eleget Koplaltata, és bõytõltete, ló hussal hizlalván õket, mert élést sohonnan nem bocsát vala nékik. Végre Conte de Monte Négro, szemben lén Bethlennel ugyan ott Morvában, Tháborából nagy alázatossan ki jõvén obdeyencyára eleybe kezet lábat foga véle.

A' Thót Orszagi Urak, és Nemesek, mind enni sok háboruságokba, és Viszsza voniásokba, a' jámborságba maradának meg, és a' Császárok mellet, nagy álhatatos hivségben lének, remélvén, hogy jõvendõben meg jutalmazzák azt nékik a' Császárok, kiért, nem hogy valami grátyával lettek vólna hozzájok, avvagy szabadságokat meg téritették, és sulyos Igázokat meg kõnyebitették vólna, de csak meg sem kõszõnék, és egy Ghottankot sem mondának nékik, a' jó Császárok érette.

A' Kanisay Tõrõkõk, Dráva Murakõzbe bé ûtenek, és a' Kotori Nevû falut meg rablák kikre Zrinyi Gyõrgy szolgay Légrádból, ugyan ott reáyok ûtének, és mind a' Mura Vizében hayták õket, holott õt száz Tõrõk veszen a' vizben.

ANNO 1624.

A' jó régi, fõ Ur, Erdõdi Thamás meg hala Krapina Várában 17. napyán Januáriusnak ideyenek 67. esztendeyében õrõkre való bódog emlekezetet hagyvána maga után. Kitt a' Fia Erdõdi Sigmond, nagy Pompával, és drága szép készûlettel, Fejedelen mógyára, el temettete a' Zágrábi nagy Templomban 29. napyan Juliusnak. E' fõlõtte igen jelen, jámbor, Isten féllõ, Sz: életû, Igasság szeretõ, Ember bõcsûllõ, minden féle jószágokkal tellyes, minden Lõlki és Világi dólgokban dicsiretes, és álhatatos Vitez Ur vala, kiért az egész Országban senki nem találtaték, a' ki siralmásan nem óhaytaná az õrõkké való dicsiretre és emleketre méltó Urat. Ennek az õ dicsiretes élete, és álmelkodható jó maga viselése, sok Vraknak lehet Tûkõre és példáya.

Bethlen Gáborral a' békességet az egész télen mind tractálak, melly békesseg szerzésben Ecsedet a' fõ Várat, õrõkké néki adá a' Császár.

A' Zábrághi nagy Templomot, meg ûté az menykû, ki myátt az egész Templom a' draga szép nagy Oltárral, és az egész várral õszve rettenetessen el égett. Ez a' Templom vala minden dûcsõsége, és ékessége, sõt leg dragáb, és nagyob Kincse Thót Országnak. Ki lén Pûnkõsd het fõn az az 27. napyán Májusnak éijel 11. órakor. Ez ez eghés Tõrténék Domitrovics Péter Pûspõkségében.