PAPAI PARIZ FERENCZ: PAX ANIMAE, AZ AZ A' LELEK BEKESSEGERÕL, ES AZ ELME GYÕNYÕRÛSEGERÕL való Tracta, Francia Nyelven irattatott MOLINAEUS PETER által. 0102


Szóllottunk az elsõ kõnyvben a' mi belsõ békességûnknek funedamentomárol és fõ szerzõ okáról, melly azon békességnek egyszer s' mind czéllya is és bé-tellyesitõje, tudni illik a' mi Istennel való edgyesûlésûnkrõl. Szóllottunk az igaz Isteni és fõ eszkõzõkrõl-is, mellyek erre a' végre vezérlenek, mellyek az Istennek szereteti, a' Hit, a' Reménség, és a' jó cselekedetek által munkálódó lelki isméret. Most pedig szóllunk az eszkõzõkrõl és az alább való okokrul, mellyekben az eszesség mint egy szolgáloja a' kegyességnek, a' jó rendnek belsõ képpen való meg- tartására. Ez nagy munkában a' szolgáló gyakorlatossággal szûkség hogy éllyen az õ aszszonya segitségével, mert a' kegyesség által meg nem szenteltetett okosság szintén olly veszedelmes mint a' meg nem készittetett Antimonium (Piskolcz) vagy Mercurium.

A' meg-szenteltetett okos léleknek probája ez, hogy az elmét olly állapotban helyheztesse hogy sem a' jo szerencsében meg ne vesztegetõdgyék sem a' gonosz szerencsében el ne hadgya magát, tiszta, álhatatos, bõlcs és egyenes módot tartván minden állapotban, mindent haszonra forditván még magát a' gonoszt-is.

[p 0103] Hogy ez jó modra szert tehessûnk, fel-kell tennûnk leg elsõben fundamentomrul, hogy minden jónak és minden gonosznak melly reánk származik, noha kivûl vagyon rajtunk az alkalmatossága, de bizonyára bennûnk vagyon az oka, némelly tõrténet szerént való dolgokon kivûl mellyekben az emberi okosságnak nincsen helye. De még-is nincsen olly gonosz, mellyet vagy meg nem elõzhetûnk, vagy meg nem kissebithetûnk, vagy pedig jóra nem fordithatunk a' joszágos cselekedetre való hajlandoság által. Mi bennûnk vagyon azért inkább mint kivûl rajtunk, a' melynek jo rendet kell szerzeni a' békességnek és a' gyûnyõrûségnek el-nyerésére. Ha azt akarjuk el- távoztatni hogy valamelly hoszszu utunkon el ne essék a' lovunk, nem az annak a' modgya hogy elõl el-kûldgyûnk és minden kõveket el-szedessûnk az utrol, hanem ez hogy ollyan lora tegyûnk szert melly jo járo, és magunk-is egyenesen s' rendesen ûllyûk a' nyerget. Ezen igyekezni még lehetetleneb volna az életnek útán, hogy tudniillik minden kisérteteket ellenkezéseket el akarnánk arrol irtani. Hanem szûkség hogy meg-erõssitsûk elménket e' két akadályok ellen, hogy mindenûtt egyenes és bátor lábbal járjunk, mindenekre készek legyûnk és semmin meg ne indullyunk.

[p 0104] E' végre jol eszûnkben kell azt vennûnk hogy két kõzõnséges okai vadnak mi bennûnk minden gyõnyõrûségnek és minden unalomnak, melly mi kõrnyûlõttûnk forog, és hogy az elsõ oka a' másodiknak. Az elsõ a' mi ittletûnk [!] a' kõrnyûlõttûnk forgo dolgokrul; a' második a' bennûnk valo indulat melyre azok a' dolgok alkalmatosságot adnak. A' ki azokat rendessen tudgya igazgatni, a' mindenûtt békességgel, gyõnyõrûséggel és mértékletességgel jár. De azoknak rendetlenségekbõl származik minden háboru és minden rendetlenség melly mi bennûnk vagyon, és minden nyavalyásság, minden bolondság és minden latorság melly esik e' világon.

Szûkség tehát azon igyekeznûnk hogy e' két eredetit minden mi jonknak és gonoszunknak jol igazgassuk, és igy elõ mennyûnk a' fel-tõtt rendben mellyet a' dolog kiván; el-tõltvén e' második kõnyvet meg-jobbitásában a' mi itéletûnknek, azok felõl a' dolgok felõl e' világon, mellyekbõl jot vagy gonoszt várhatunk. E' matériát szolgáltat a' harmadik kõnyvre-is, melly a' mi indulatinknak igazgatásáról fog tanitani; Mert az oka hogy azok rendetlenûl indulnak-fel bennûnk, ez hogy helyesen nem itilûnk a' dolgokrol mellyek kõrûl azok forognak, a' ki pedig az [p 0105] õ itéletit igazgattya, a' szerent az õ indulatit-is munka nélkûl birhattya.

MASODIK RESZ.

A' dolgok felõl való egyenes itiletrõl.

A
Zt mondám hogy e' világon eõ jóknak és gonoszoknak, ' kûlsõ alkalmatossági, de azoknak okai mi bennûnk vadnak, tudniillik a' dolgok felõl való itélet és az indulat: De azoknak okairól ha szóllunk szûkség hogy szóllyunk alkalmatosságiról-is, ugy mint mellyekben az ember itileti áll, és a' mellyek kõrûl az ember indulattya forog: Nem mintha azokat minden részeiben visgálni akarnók, mivel azok majd meg annyik a' mennyik e' világon valo és a' mi életûnkben tõrténhetõ dolgok, és kevés vagyon azok kõzzûl a' melly kõz dolog volna, és a' mellyet mi vagy jónak vagy gonosznak ne tartanánk. Hanem mi csak azok kõrûl a' dolgok kõrûl lészûnk foglalatosok, es igyekezûnk azon, hogy igaz bócsit talállyuk-fel azoknak a' dolgoknak a' mellyeket kivánunk, és igaz ártalmát azoknak a' mellyektõl félûnk.

Ennek fel-keresésében nem itélem illetlen pártolkodásnak lenni, ha igyekezem abban, hogy a' leg szomorább dolgokat-is vidám orczával ruházzam-fel, [p 0106] a' miképpen még elein meg-vallottam hogy ez az én szándékom; mert mivel hogy én mindenekben a' békességnek és gyõnyõrûségnek matériáját keresem, mert nem vadásznám és azokat ha lehetne még az ellenkezõ dolgokban-is, akár meg-találván azokat azokban, akár pedig ujjonnan szerezvén bennek? Es avagy nem vólnaé eszesség valamit embernek a' maga gyõnyõrûségére fel-találni, ha szintén abban meg-csalná-is magát? Nem csallya pedig meg ember akkor magát, midõn magát vétek nélkûl gyõnyõrkõdteti. Azonban a' keresztyén Olvasók meg-bocsássanak ha ugy bánom õ vélek mint ennen magammal, mert az Istennek tetczeni igyekezõ gondom után, igyekezem mindenekben magamnak tetczeni, és e' világon tõrténõ dolgoknak látásában mindenkor a' jobbik felét forditani. Ha pedig azokban semmi jó rész nincsen, azon vagyok hogy abban valami jó részt szerezzek. Mind ezekben-is mindazáltal reménlem hogy én jó hittel járok, és hogy én hamis szint nem adok a' gonoszoknak mellyel azok tessenek jóknak: Mert mivel nagyobb rlszént a' dolgok jóknak vagy gonoszoknak mondatnak az emberi itélet szérént; hogy ha azért én jót találok azokban a' dolgokban mellyeket mások gonoszoknak tartanak, azok annyiban jókká válnak én reám [p 0107] nézve. Valóban nagy mestersége ám ez a' Bõlcs embernek, hogy mindent a' maga hasznára forditson, és hogy a' kûlsõ dolgokat a' maga elméje alá vonnya, nem pedig a' maga elméjét a' dolgok alá; et sibi res non se rebus submittere.

Akarnám azért én minden dolgok elõtt, hogy ez igasságot az elmékbe valóban bé-nyomhatnám, hogy magokrul az elméktûl fûgg nékik mind hasznok mind pedig ártalmok. Es hogy minden kûlsõ dolgok csak mint meg annyi jo vagy rosz alkalmatosságok, és ha hasznosok vagy ártalmasok ugy a' mint vélek az ember él. A' ki azokat jobb felõl fordittya, hasznokra vadnak azoknak, a' kik pedig minden magok meg-gondolása nélkûl nyulnak azokhoz, ártalmasok azoknak. Fogjad a' nyelét a' késnek, hasznát vészed; kapj belé az élibe, meg-vágja a' kezedet, ollyan ez, mint a' nap alatt való természeti dolgok, mellyekben nem talál ember magánost, hanem mind tõbbekbõl szerkeztettenek õszve. Semmi nincsen a' mibõl jó nem lehet, semmi nincsen a' mibõl gonosz nem lehet. Ezenképpen vadnak a' tõrvényi és erkõlcsi dolgok-is; Semmi nincsen e' világon melly jóbul és gonoszbul ne állna: Minden meg- vagyon elegyedve; Semmi nincsen csupán jó, semmi nincsen mindenestõl fogva oly gonosz, melybûl a' jol el készûlt és Isten kegyelmével [p 0108] fel-ruháztatott lélek jót ne vonhatna-ki, nem élvén semmi egyéb Chymiai mesterséggel, hanem csak a' kegyességgel, bõlcseséggel és csendességgel.

A' mi elménktõl fûgg egyedûl, hogy vagy teczik vagy nem teczik nagyobb része a' dolgoknak, tudniillik a' mint azokhoz vonattatunk, vagy azok mi hozzánk. Vegyûnk példát a' vastagabb és testes dolgoktul mellyek nem olly nagy bõcsben vadnak: Azok minket lassan lassan a' lelkiekre vezetnek, és azokra mellyeknek nagyob méltóságok vagyon. Igy a' melly ember nagy gyõnyõrûséggel gyõnyõrkõdtette szemeit Longobardia és Andegavia tartományinak gazdagságival, a' holott a' természetnek bõsége és kellemetessége edgyaránt vagyon: mászszor azon ember nem kedvetlenebb lélekkel láttya a' kietlen havas kõzõtt vagyon ama nagy hirû Carthusianusoknak gazdag és fényes Klastroma, és az Ardenna erdejének sûrûsége, a' holott az iszonyú kietlen vonszon a' gyõnyõrkõdésre.

Gyõnyõrkõdik az ember látván az õ kertének gyûmõlcsfáit, mellyek Tavaszszal virágoznak, Nyárba árnyékot tartanak, Õszszel rakvák gyûmõlcsõkkel: végre ha a' Tél el- hullattya azoknak leveleit, még igy-is õrvendezteti magát [p 0109] látván által a'fakon a' lakó helyeket mellyeket a' leveleknek sûrûsége szeme elõl el-fogott vólt az elõtt, és kõrnyûl látván a' jeges havat reá fagyni az ágakra kõrnyõs kõrnyûl, mint meg annyi virágot. Még-is jobb igy gyõnyõrkõdni mint sem ha semmit nem gondolna- meg a' pusztán, hanem csak azoknak soványságát, és Telben a' hideget és az idõnek alkalmatlanságát.

Ha a' jóra hajlandó és rendes elme ez kûlõmbségiben és szep változásiban a' természetnek gyõnyõrûséget talál, inkább talál a' maga állapottyának forgasiban. Ha meg-gazdagodik, gyõnyõrkõdik cseledinek szolgálattyában: Ha meg- szegényedik, gyõnyõrkõdik ha maga magának szolgálhat, látván hogy jobb szó fogado szolgára talált; Ha gyermeki vadnak, gyõnyõrkõdik azokra való gondviselésben; Ha Isten azokat tõle el-szedi, dicsiri õtet hogy azokról illy jól gondot viselt; Ha a' melly személyt szeret meg-nyeréndi, meg-nevekedik azzal gyõnyõrûsége; ha el nem nyerheti, meg-kissebbedik gondgya; Ha kõzel vagyon attyafiaihoz, õrõl inkább a' hozzájok való indulatból; Ha távozik tõllõk, kevessebbe faggattya magát azoknak nyavalyáján, mert nem tudhattya mikor esik rajtok; Ha az egésséget szereti azért hogy édessé teszi az életet, a' betegséget-is szereti mivel boldog kimulást hoz. [p 0110] Semmi nincsen e' világon melyben a' jol igazgattatott lélek õrõmet és vigasztalást ne találna. Ezt tõtte-fel szent Pál akkor mikor arra int bennûnket, hogy Thess. 5. 16. mindenkor vigak legyûnk; sõt Rom. 5. 3. Dicsekedgyûnk a' háboruságokban-is: mert a' hol az Isten bûvõlkõdteti az õ látogatásit, ott bûvõlkõdteti az õ vigasztalásit-is. Meg-fosztya magát e' szép haszontul, a' ki a' nyomoruságokban egyebet nem gondol-meg a' fájdalomnál, és csak a' maga gyõtrésében mesterkedik. Holott pedig e' világon esõ dolgok igen sok tekervényes utakon járnak, az okos keresztyén ember a' jobbikat választya mindenkor; és ugy teczik nékem hogy a' természet-is arra indit bennûnket, hogy olly itiletet tegyûnk a' dolgokrul melly minékûnk kedvezzen.

Mellyet illyen kûlõmbséggel kell cselekedni, hogy azokat a' gonoszokat mellyeknek mi magunk vagyunk okai, olly nagy mértékben gondollyuk-meg a' mint azok vadnak, mert embernek Isten elõtt való maga kárhoztatása jo eszkõz arra, hogy Isten bûne alol fel-óldozza, és hogy a' maga lelki isméretit meg-csendesicse. E' dologban a' ki maga ellen itél, maga hasznára itél. De azokat a' gonoszokat mellyek tõrénet szerént rajtunk esnek, vagy a' mellyeknek más az oka, mindenkor kicsinyiteni kell, hajolván az emeberségre, [p 0111] a' békességes tûrésre sõt az el- felejtésre-is: De az a' ki a' maga gonoszszait hitván vélekedésivel sokasittya, és a' ki a' maga haragját põrõllyé tészi, melly az õ ellene lõtt nyilakat a' belsõ részekre bé-verje, az a' fegyvert maga ellen fordittya, és az ellenségnek részérõl áll, és az õnnõn maga nyavalyáját kovácsollya. Ez elmélkedést másuttt az õ helyén bõvebben ki-terjeszszûk. Itt csak például hozom ezeket elé, és hogy meg-mutassam az elme itiletinek hasznát ha jól igazgattatik, és kátár ha az hamis igazgatás után indul.

Hogy a' dolgok felõl egyenes itiletûnk lehessen valóban és derekassan meg-kell fontolnunk és tanolnunk azt az elmélkedést, mellyen az õ gyõnyõrûséges munkácskáját el-kezdi a' bõlcs Epictetus: Es arra az elmélkedésre keresztyéni kõntõst ruházván, azt állandó és csalhatatlan regulájul tegyûk-fel minden dolgoknak az õ igaz bõcsinek fel-találására és kiváltképpen való segédûl az elme meg-csendesitésére: E' pedig az az elmélkedés:

E' széles világon való dolgokban némellyek a' mi tehetségûnkbe vadnak, némellyek pedig nincsenek. Azok a' mellyek a' mi hatalmunkban vadnak ezek, a' dolgok felõl való itélet, a' kivánság, a' dolgokra valo vágyódás vagy azoknak gyûlõlése és egy szóval minden mi kûlsõ és belsõ [p 0112] cselekedetink. Mikor azt mondom hogy ezek a' mi hatalmunkban vadnak, nem értem azon csak a' mi természeti tehetségûnket, melly igen gyarló és a' gonoszra hajlandó, hanem értem azt a' melly ujjá szûlettetett és az Isten kegyelme által meg-erõssitetett, melly a' mi természeti szabadságunknak reszére álván, Phil. 2. v. 13. Mind az akarást mind a' véghez vitelt cselekeszi bennûnk az õ ingyen való jó kedvébõl. Mindazáltal a' keresztyén embernek nagyobb tehetsége vagyon a' meg nevezett dolgokra mint Epictusnak kinek csak annyi tehetsége vólt, mennyit a' természet engedet. De mennyûnk által ez Epictetustol adott kûlõmbségnek másik ágára, melly azokról a' dolgokróll szóll mellyek nincsenek a' mi hatalmunkban; Illyenek a' pénz, a' szántól fõldek, a' dicsõség, a' birodalmak, sõt a' minnen magunk testei, és edgy summában mind azok a' dolgok mellyek nem a' mi erõnk által mennek véghez.

Azok a' dolgok mellyek a' mi hatalmunkban vadnak, természetek szerént szabadosok és meg nem gátoltathatnak senkitõl mi rajtunk kivûl, avagy leg alább a' mi akaratunk nélkûl: Mert ám bár e' világ és az õrdõg el-forditsák-is a' mi itéletûnket és el csábicsák a' mi indulatinkat, mindazáltal semmit rajtunk nem vehetnek ha kezet néki nem nyujtunk. De a' mi azokat a' [p 0113] dolgokat illeti mellyeken semmi hatalmunk nincsen, az erõtlenek, szolgálat alá vettettek, ellenkezést és gátolást szenvednek, és ,ásnak akarattyátul fûggenek.

Jól eszûnkbe kell hát vennûnk hogy ha mi ugy veszszûk mint szabados dolgokat, azokat a' mellyek természetek szerént szolgálat alá vettettek, és ha azokat miéinknek véllyûk mellyek tõllûnk tellyességgel nem fûggenek, soha meg nem szûnik az ellenkezés minden mi el-kezdett dolgainkban, és a' mi siránkozásinknak, gyõtrõdésinknak, emberek ellen való panaszinknak és Isten ellen való zugolódásinknak alkalmatossága szûnetlen lészen. De ha csak azt tartándgyuk magunkénak a' mi vóltaképpen tõllûnk fûgg, és mindent a' mi tõlûnk nem fûgg, csak ugy nézzûk mint reánk nem tartozó dolgot, soha kárt nem valhatunk, semmirõl magunkat nem gyõtõrhettyûk, semmire nem vágyakozhatunk, a' mi javainknak praedáltatásáért ingyen sem busulhatunk, mivel az tõllûn el nem vétettethetik a' mi semmiképpen ránk nem tartozik.

Ez elmélkedés igen hasznos lészen a' munkában és mindenek elõtt élnûnk kell nekûnk ez kûlõmbséggel hogy részre meg oszthassuk a' fõ dolgokat mellyekre nékûnk szûkségûnk vagyon a' végre, hogy a' mi a' dolgok felõl való [p 0114] itéletûnket jol igazgathassuk, hogy ekképpen mindenekben bõlcsek és csendes elmével lehessûnk.

Azok a' dolgok mellyek tõllûnk nem fûggenek, vagy a' szerencsének javai (a' mint hijják) minémûek a' gazdagság, a' tisztességek, a' barátaink, cselédink; vagy a' testnek javai, minémûek, a' gyõnyõrûség, a' szépség, egésség, erõsség, sõt maga az élet. Valamint azért hogy ezek a' dolgok nem fûggenek tõllûnk, ugy az ezekkel ellenkezõ dolgok is, minémûek a' szegénység, a' gyalázat, az ellenségink, jószáginkban esett kárunk, fájdalmunk, sértõdésûnk, betegségûnk és halálunk. Ha az elsõ rendbéliekkel bûvõlkõdûnk hivattatik jó szerencsének; Az utolsó rendbéliek gonosz szerencsének neveztetnek.

Azok a' dolgok pedig mellyek tõllûnk fûggenek, (avagy inkabb az Istennek kegyelmétõl, melly minékûnk leg nemesseb részûnk) ezek, a' kegyesség, a' jámborság, a' bõlcsesség és serénység. Ezekkel ellenkezõ dolgok-is tõlûnk fûggenek mindazáltal minden a' kûlsõ okoktul való fûggés nélkûl, mellyeket e' világ és az õrdõg. Vadnak még más kõzép aránt járó dolgok, mellyek részszerént tõlûnk fûggenek, rész szerént pedig tellyességgel nem, és azért rész szerént miéink, rész szerént pedig nem; minémûek a' tudomáyny [p 0115] és a' dolgoknak meg-fogása; mellyek olly dolgok a' kiknek meg-szerzésében a' mi szorgalmatosságunk és serénységûnk sokat tehet, de semmit nem tehet azért vagy a' természeti hajlandóság ellen vagy annélkûl, és a' mellyek idõvel és egyéb kûlsõ dolgok miatt el- vesznek.

Szóllyunk hát ez rendrõl hoszszabb beszéddel; és tekintsûk-meg minden dolgoknak hasznát vagy kárát: Mert annélkûl lehetetlen ezekben eszessen és csenedessen járni. Mindenikérõl rõvideden szóllyunk; mert itéletet tészûnk nem perlõdûnk. El-kezdvén azokrul mellyek a' jó szerencsére tartoznak.

HARMADIK RESZ.

A' Gazdagságról.

A
Zok kõzzûl a' dolgok kõzzûl mellyek tõllûnk nem fûggenek, leg meszszebb esnek tõllûnk a' szerencse javai: A' testnek pedig javai kõzelebb vadnak hozzánk, mert a' test a' mi lelkûnknek hajléka, melly lélek a' mi igaz valóságunk és melynek javai kiváltképpen miéink. Azonban olly nagy az emberek esztelensége hogy õk tõbbet fáradnak az után a' mi távólyabb vagyon tõllõk, és a' kik tõbbire azt mulattyák-el a' mi kõzelebb való, és természetekhez kõzelebb [p 0116] járul; mert a' testnek javaiért el- mulattyák az elme javait, és a' szerencse javaiért a' testnek javait. A' testnek javaiért kárt tésznek lelkek isméretiben, és a' szerencsének javaiért veszedelemre vetik mind testeiket mind életeket. Holott éppen ellenkezõ rendel kellene járni, veszedelemre vetvén és el-mulatván ha mikot szûkség a' testnek javát az elme javaiért, és a' szerencsének javait mind a' kettõért.

Elég az nékem ha egyszer itt meg-mondom hogy én a' szerencse nevezetin nem értem amaz tõrténet szerént való sorsot, minémû a' koczkázás s' egyebek, mivel az Istennek gondviselése mindenûtt uralkodik; hanem az embereknek kûlsõ állapattyokat, a' mennyiben az õ kûlsõ állapottyok meg-kûlõmbõztetik attól, a' mi a' testet és az elmét nézi.

El-kezdem azért a' gazdagságon, mivel hogy a' világ azon kezdi-el, mert meg-mutattya a' világ õ munkáival, mellyeknek mindenkor tõbbet kell hinni mint a' beszédnek, hogy azokat tartya fû jónak. Ez inditott másokat arra hogy annyira ellene vetnék magokat ez értelemnek hogy a' gazdagságot minden gonoszok gyûkerének hinak, holott igy itélni nem egyéb, hanem edgy vétket más vétekkel el-ûzni, szent Pál bõlcsen mond errõl sententiát, igy szólván, hogy [p 0117] TIm 6. 10. minden gonossagnak gyûkere a' pénznek szerelme. Nem a' gazdagság a' gonosságoknak gyûkere hanem a' pénznek kivánása. Nem ez a' gonosznak oka, hanem a' kik ezzel viszsza élnek, ezt rendetlen kivánsággal kivánván, gonosz utakon keresvén, gonosz munkákra forditván, veszedelemmel birván, nyughatatlansággal õrizvén, és kétségben eséssel vesztvén-el.

Jó ugyan a' gazdagság, de minden jók kõzõtt leg alább való rendû; mert annak semmi helye nincsen a' dicsiretes jók kõztt, mert a' pélnzt nem magáért szereti ember, hanem más dologért: Csak az edgy szokás és vélekedés ád becsût az aranynak és ezûstnek, holott indiának némely határiban a' kereskedõk az arany helyett csigával élnek; De a' mi igaz természeti becsûtt illeti edgy sing vas tõbbet ér edgy darab aranynál.

Egyéb jókkal élhetûnk, tudniillik az egésséggel, tisztességgel és bõlcsességgel, ugy hogy azonban azonokat nálunk meg-is tarthassunk, sõt vélek élvén azokat egyszer s' mind õregbithessûk; de a' pénzel nem élhetûnk ha ki nem adgyuk.

Kiváltképpen két dologban teczik-meg a' gazdagságnak alá-valósága, hogy az, bé nem tõltheti a' kivánságot, és hogy a' leg nagyobb szûkségre, tudniiillik a' mi Istennek való békességûnknak [p 0118] meg-szerzésére, az haszontalan, sõt gyakorta annak meg gátolója.

Azok az igaz jók mellyek jókká tészik azokat a' kik õket birják, mellyet a' gazdagság semmiképpen nem tehet. Bizonyára az igen hasznos a' jó cselekedetre azoknak kezekben a' kik azzal tudnak élni, de azonképpen eszkõzõk a' gonosz cselekedetre-is azoknak kezekben a' kik azzal ugy a' mint szûkség nem tudnak élni. Es mivel hogy az utólsó rendbélieknek számok sokkal nagyobb, igy a' gazdagság-is tõbb gonoszra mint sem jóra vagyon ez világon. Az fel- indittya a' kevélységet és gerjeszti a' gonosz kivánságot és haragot, és tágas kaput nyit a' latorságra, noha maga természetiben a' gazdagság nem gonosz. Mert midõn az a' jó lélekkel edgyûtt lehet, igen jeles segéde a' jószágos cselekedetnek: Eszkõzõket szolgáltat a' jó nevelésre, és alkalmatosság a' jó cselekedetekre.

Nincsen jobb mint mikor a' bõlcsesség õszve esik a' gazdagsággal. Ezenképpen szóll vala errõl a' bõlcs és egyszer s' mind gazdag Salamon Predik. 7. 11. Jó a' bõlcsesség az erõsséggel; és elõmenetekre vagyon az embereknek kik e' napot láttyák. Mert a' bõlcsességnek és gazdagságnak árnyéka alatt nyugoszik az ember; de a' bõlcsesség becsûlletessebb, melly életet ad az õtet biróknak. A' [p 0119] gazdagság bé fedezi azokat a' kik õtet birják, de ez bé-fedezés szintén ollyan mint hogy a' csigákat bé-fedezik az õ héjjok ugyan, de egyszer s' mind bé-fedvén terhelik-is. Ez olly bajos tereh az embereken melly nélkûl nem járhatnak, s' ha véle járnak pedig csak lassan lassan haladhatnak. Es hogy ez hasonlatosságot kõzelebb illessûk, mint a' csiga hátán az õ héjja, ugy a' gazdagság meg-romolhat hátunkon, és mi-is meg-romolhatunk alatta, Ha a' gazdagság edgy baj ellen takargat-is, de azonban mas bajokra juttat, mert az irigységre ingerel másokat és leseket támaszt ellenûnk.

A' ki a' gazdagságnak az õ igaz bõcsit meg-akarja érteni, tudgya- meg hogy az áll annak keresésében és meg-tartásában. A' mennyi a' baj annak keresésében, annyi a' gond annak meg- õrizésében, és a' bizontalanság annak birásában, és igen kevés õrõm vagyon benne ha azt tellyessen birjuk is, és lehetetlen meg-fogni annak futó voltát, mert midõn leg bátorságossabb helyen gondolnók már azt helyheztetve lenni, sietséggel szárnyára kél és el-repûl mint a' Sas, azt mondgya Salamon, és nincs ollyan eszes reá való vigyázás, melly az õ el-repûlését e' világnak ezerféle viszontagsági kõzõtt meg-elõzhesse: Leg roszszabb az, hogy az elmét el-vonsza a' valóságos [p 0120] Mert a' ki azt leg szentebbûl birja-is, ha azt meg- akarja taratanii és õrizni hogy el ne mullyék tûle, (melly a' gazdagságnak természeti,) szûkség hogy az õ elméjét valójában arra fûggeszsze, kiváltképpen ha azon gazdagságát õregbiteni akarja.

Ollyan ez mint a' fõldnek kõzben vetése, melly el-fogja a' napnak fényét, ugy a' gazdagságnak kõzben vetése ecclipsitst avagy fogyatkozást csinál a' léleknek fényében, és gyakorta el fogja a' lelket, hogy ne láthassa az eget. Ide czéloz vala a' mi Urunk Jésus, midõn igy szólla Tanitványinak, Matt. 19. 23. Bizony mondom néktek, hogy a' gazdag nehezen mégyen bé menyországba. Ismét mondom néktek, hogy kõnnyebb a' tevének által menni a' tõnek fokán, hogy nem mint a' gazdagnak Isten országában menni. Bizonyára noha a' gazdagság sem jó sem gonosz az õ természetiben, hanem jóvá vagy gonoszszá lészen az embernek, a' ki azt birja, az õ mivólta szerént, mindazáltal az el-fordult lélek felõl, melly magát az el- rejtett kincs után veti, méltán gyanakodhatunk hogy annak a' nyilván való kincsen-is minden esze kedve ott forog, és hogy igy az õrdõg-is az õ ártalmas mérgét a' gazdagságra ki- õnti.

Meg-gondolhattya az eszes ember ha meg-vennéé azon a' gazdagságot a' miben az áll, hogy [p 0121] ha akaranae fárasztani a' testét, veszedelemre vetni a' lelkét, terhelni a' lelki isméretit, és rabul adni az õ menybõl jõtt lelkét a' fõldi jókért, és ha el hadnáé magát szakasztani az igaz valóságok jóktul, a' mellyek mind meg- esnek azokon a' kik a' gazdagságon kapnak, még pedig csak a' csalárd el-muló jókért, mellyek minden bizonnyal el-vesznek tõle, és a' mellyek magát is el-veszthetik az embert, és a' mellyeket nem mondhat magáénak még az-is a' ki azokat birja.

Ez az igaz mértéke a' gazdagságnak hogy haszonra fordittassék. A' melly gazdagság az igaz hasznon fellyûl vagyon, haszon nélkûl vagyon. Miképpen kellessék pedig magunkat a' gazdagságban viselnûnk meg-jelentyûk ide alá, mikor az indulatokrul szóllándunk. Mind a' mit e' részben a' gazdagságtul tanitunk, nem egyéb hanem annak igaz bõcsinek meg-ismérése.

NEGYEDIK RESZ.

A' Becsûlletrõl, a' Nemességrõl és az Méltoságról.

M
Indgyárt a' becsûlletnek a' gazdagság után vagyon helye, mivel mindenek felett a' gazdagságnak szokta ember a' becsûlletet tulajdonitani. A' gazdagság nélkûl a' melly becsûletet [p 0122] tulajdonit-is ember a' jószágos cselekedetnek, a' csak szó beszéd. Igaz ugyan hogy az a' becsûlet mellyel a' gazdagság illettetik-is az csak fûst: De még-is a' fûstnek vagyon valami állattya, de a' szó beszédnek semmi nincsen.

A' jószágos cselekedetek által keresett becsûlletrõl, és arról a' jórul melly abban lehet, szóllani fogunk a' jó hitrõl való részben ide alább. Itt csak azt a' kûlsõ féynyességet illetem, melly a' kõz embereknek szemeket el-fogja, a'-szép kõntõsõket kõszõnteni, és a' gyûlekezetekben fõ helyet adat.

OLlyan a' gazdagság a' becsûlletnek mint a' csont a' husnak, mert a' tartya ezt. Mikor a' gazdagság el- mulik a' becsûlet a' fõldre le esik, mint a' szõlõ ha el-vészik a' karót mellõle. A' szegénységgel õszve kõttetett remenség csak terhére vagyon az embernek, és azt miveli hogy a' szegénységbõl ki ne hatolhasson ember. Ez nyomoruságot két szóval mondgya- ki Salamon, Péld. 12. 8. Fel magasztallya magát, azonkõzben kenyere nincsen.

A' békességes idõben a' gazdagság az, a' melly nemessé és méltóságos személlyé tészen, a' háboruságban pedig az erõszak cselekszi azt. A' hadakozás által kezdõdõtt mind a' jobbágyság mind pedig az uri titulusok. Itéletet tehetûnk tehát [p 0123] kõzel mind a' nemességnek, mind a' méltóságnak bõcsirõl, azoknak szerzõ okokbul? mert a' gazdagságban magában semmi dicsiretre méltó nincsen, e' pedig mostani idõben a' nemességnek szerzõje. Az erõszak azon merõ hamisság, s' ebbõl võtt pedig eredetet a' régi nemesség mellyet mi annyira bõcsûllûnk.

Vagyon egy féle lelki nemesség melly a' jó nemesi indulatban áll, vagyon más-is melly abban áll hogy Istennek fiai vagyunk: Ha ezek edgyûtt vadnak az emberben, azt valójában nemessé teszik. A' kûlsõ nemesség semmi sem õnnõn magában, és áll csak az embereknek itiletiben és a' nemzetségeknek szokásában. Mi abban csak a' férfiui lineát tartyuk-meg, de ellenben vadnak némelly nap keleti országok mellyekben a' nemesség csak a' leány ágra tartozik, illyen fundamentomon, mivel akár ki-is bizonyossabb affelõl ki vólt az annya, mint ki vólt az attya. A' China országban nincsen ágra szálló nemesség, hanem csak a' királyi nemben; a' tudósok és bõlcsek az ország nemessei. Néhol a' nemesség áll a' kalmárságban, néhol a' vitézi életben, néhol csak abban hogy fegyvert visel, ha másképpen semmirevaló-is: Ez kûlõmb kûlõmb féle szokások meg-mutattyák hogy a' nemesség csak az emberi vélekedésben áll, és hogy semmi sem õnnõn magában.

[p 0124] De mindazáltal akár minémû légyen-is, ugyan szép ékességére vagyon a' jószágos cselekedetnek, ez ollyan mint a' zománcz melly noha keveset ér, mindazáltal az aranynak tûndõklését segiti. A' nemesség kedvességet, kõnyûséget és hathatóságot ád a' jó cselekedeteknek; sok embereknél való szép ajándékok nem jõhetnek nap fényre a' szegénység és alacson állapot miatt. A' szegény ember józanságát tulajdonittyák annak hogy ki ne telik tõle bõvebben, az õ maga meg mértéklését annak, hogy nem vólt alkalmatossága egyébre, az ö békességes tûrését pedig annak hogy nincsen jó bátorsága. De ezek a' jószágos cselekedetek mind ékesek mind pedig kõvetésre méltók, akár felsõ akár alacson állapotban, akár hatalmasok akár mértékletesek legyûnk, és azokat nem kell mérsékelnûnk ahoz, mire érkezûnk, hanem mint kell véghez vinnûnk, és nem a' mi tehetségûnknak, hanem a' mi tisztûnknek singivel kell mérnûnk. A' méltoságos és gazdag embernek az õ sok java nagy segitségére vagyon a' jó cselekedetre, és az õ tehetsége néki nagy alkalmatosság és nagy értek azonra.

A' más részrõl pedig a' méltóság és az érték ha edgyûtt vadnak a' gyarló és el- fordult léleknél, sok gonosznak okai e' világon, és illyen nagyobb része a' lelkeknek. Az õ gonosz indulattyok nem [p 0125] igen láczanak-meg, vagy pedig igen kevés gonoszra vadnak, mind addig mig õket szájokon tartya ez õ szegénségek és alacson állapottyok; De mihelt nevekedik állapottyok, ottan ki-mutattyák fogok fejérit. Valamint az orgonának, hanemha meg-bomlott, nem látzik-meg fogyatkozása valameddig a' fuvókat meg nem eresztik, de mihelt a' szél meg-indul, annak, meg-bomlása miatt való egyenetlen zengés meg-háborittya a' halgatóknak fõlõket. Ezenképpen sok titkos gonosság vagyon, melly nap fényre ne jõ mind addig, valameddig a' tisztességnek és világi gazdagságnak szele fel nem fujja belõl, és a' rendetlen lelket egyenetlen magával viszszálkodó es darabos fel-indulásával fel nem puffasztya, melly nagyra nevekedik osztán a' vak merõ kevélység által, de ismét azon idõben igen le-bocsáttya magát a' fõsvénység a' szivnek vétke miatt, a' holott osztán minden fel-fordul, a' gonosz kivánság, a' negédség és mértékletlenség miatt.

Sõt ha ugyan egyenes és a' kegyességnek szép festékével meg szinlett lelke nincsen az emberenek, a' tisztesség és gazdagság még a' jóbul-is roszszá tészi: Mert mind azok mellyeket mi jóknak hivunk, a' gonoszra hajlandók, a' leg fõvebb alkalmatosság pedig melly a' gonoszra hiv bennûnket, [p 0126] ez hogy tehetségûnkben vagyon hogy gonoszt cselekedgyûnk.

Ha szintén a' nagy tisztesség (melly soha nincsen sok ûgy és bajoskodás nélkûl) annyira meg nem vesztegeti-is az embert, de ugyan félbe hagyattya a' jót, és ha egy részrõl el-is fogja az alkalmatosságot az ember elõl, el-vonván elméjét, a' jó felõl való gondolattul, vagy meg-kõtvén kezeit, a' sok fen forgó dolkog miá, és az embereknek sok féle természetek miá, mellyekhez szûkség magát alkalmaztatni; Ugy hogy igaz légyen az, hogy mennél nagyobb méltóságban vagyon valaki, annál nagyobb rab, és mennél fõbb állapattal bir, annál inkább mondhattya ezt, Rom. 7. 15. Nem azt mivelem a' mit akarok, hanem a' mit gyûlõlõk azt cselekeszem. A' nagy állapotban az után kell járnunk a' mit gyûlõlûnk, és annak kell kedveskednûnk a' kitõl félûnk; bé-kell embernek gyakorta szemeit hunni hogy ne lassa sem a' gonoszt sem a' jót, és el-kell mulatni a' jót-is, hogy arra viselhessen gondot a' mi szûkségessebnek látczik: Ott szûntelen tettetésbe kell élni, ugy hogy a' melly tettetést másba lát, azont kõvessen el máshoz; és õrizetbe kell magát tartani, hogy azokat szeresse a' kik õtet szeretik de szeretvén meg-akarnák fojtani. Sõt midõn jot cselekeszik-is másnak, gonoszt tészen magának. Soha ugy [p 0127] elõ nem mehet ember állapottyában hogy azzal meg ne báncson sokakat, és hogy edgy baráttya helyett tiz ellensége ne támadgyon, melly baráttyának nem annyira jut eszében a' jó tétemény, mint az õ ellenséginek a' boszszuság mellyet tõle gondollyák hogy szenvedtenek. A' méltóságban embernek a' szabados barátkozásban-is nincsen módgya, és igy el-veszti a' barátságnak mind izit mind hasznát. Elméjének-is csendességét és tisztaságát el-fojtya sok féle bajjainak és udvarlóinak viszontagsági miatt, és rend szerént ha el- veszti nyugodalmát, el-veszti egyetemben jutalmát-is. Valóban nagy nyavalyásság ez, hogy igy az ember soha magának nem lehet, és hogy soha annyira való idõt nem nyerhet hogy Isten felõl gondolkozhassék. Leg roszszabb az hogy félben hagyván szokott Isten felõl való elmélkedését, el-veszti annyiban annak kivánságát, és hogy a' nagy barátkozás által távul esik az Istentõl. Az udvar kevés embereket épit-fel, de sokakat ront-meg, sõt ugyan azonokat rontya-meg a' kiket elõ-viszen: mert nagyobb része ezeknek a' mennyit nevekedik méltóságában annyit fogyatkozik jóságában, és ollyanok mint a' tûzes laptában vagy gránátban való puska por, melly a' levegõ égben magassan fel-lõvelvén azonban meg emésztetik.

[p 0128] Az okos ember azért minek elõtte nagy tisztre vágyna, jól meg-hánnya veti magában, hogy ha meg-vennéé azt annyian, a' mennyiben áll annak keresése és meg-tartása: Hogy ha el-lenneé azért az õ nyugodalma nélkûl, és el-hadnáé az õ Istennel való járását, az emberek barátságáért; és ha nem sajnálnaé ollyan kárt vallani, hogy ámbár rosz ember légyen csak méltóságban éllyen; végezetre ha a' gonosz irigyek miatt való félelmet fel-vennéé azért mindenkor félvén az el- eséstõl, és nyaka szakadásától. Meg-fontollya jól a' kinek esze vagyon az õ itiletinek serpenyõjében, hogy ha e' világnak becsûlleti és uralása nyomé annyit, hogy el-érkezzék ennyi gondokkal, veszedelmekkel és károkkal, mellyekben fog forogni méltóságában.

Kivánatos ugyan és használatos annyira való állapottya, hogy a' szegénységnek sárából mértékletessen ki-vonnya magát; De valami ennél fellyebb vagy alább vagyon, merõ szolgai állapot. Mindazonáltal a' ki bõlcs és Istenfélõ ember, fel-talallya az õ szabadságát és nemességét, minden állapattyában. Melyrõl még ez után fogok szollani.

[p 0129] ÕTÕDIK RESZ.

A' Dicsõssegrõl, a' Jó hirrõl névrõl és a' Dicsiretrõl.

A'
méltóságot és gazdagságot kõvetõ tisztességrõl lépjûnk által arra mellyet a' jószágos cselekedet érdemel, vagy pedig avagy csak a' melly a' jószágos cselekedetnek nevét viseli. Hogy ez utolsó rendbéli tisztességet el-érhessék sok nemes elmék gyakorta csak semmibe hajtották az elsõt, még a' gazdagságot-is sõt még életeket-is, õrõmest halált szenvedvén, csak azért hogy hóltok után hirek nevek maradgyon. A' bõlcs Salamon azt mondgya, hogy Példab 21. 1. Sokkal kivánatosb a' jó hir a' nagy gazdagságoknál, és hogy Prédik 7. 1. jobb embernek a' jó hir a' drága kenetnél.

Ez a' jó vagyon a' jó hirben névben, és a' dicséretben hogy az, némûnémûképpen segiti a' jó cselekedetet: mert midõn az ember lelke meg-nyugszik valaki felõl való jó itiletiben, kõnnyen el-fogadgya osztán annak tanácsát.

Az elme gyõnyõrûségére a' hir név változó és csalárd, mert a' melly hir név a' hitván dolgokat kõveti, (illyenek pedig tõbbire a' világ dolgai) nem adhat semmi derék gyõnyõrûséget az [p 0130] elmének: Sõt még a' jószágos cselekedetet kõvetõ hir név-is tõbbet nem tehet, mert végtére meg- tetczik hogy ez-is nem egyéb, hanem csak szó beszéd és más embernek vélekedése. A' dicsiret igen vékony eledel, és a' kik azzal táplálnák magokat azontul meg-éheznek, melyrõl szóll Esaiás, hogy Esa. 29. 8. álmodoznak és álmokban észnek, és mikor fel-serkennek ûres a' hasok. A' valóságos gyõnyõrûség, melly valamelly cselekedetbõl származik, fundáltatik a' cselekedeten, nem pedig az emberek vélekedésén. A' cselekedet- is nem jó ha azt azért cselekeszszûk hogy az által dicsirtessûnk, és ha annak dicsiretit nem az Istentõl sem õnnõn magátul hanem másunnan várja. Jan. 5. 44. Mi módon hihettek ti, (azt mondgya a' Jésus Christus) holott edgyik a' másoktul vár dicsõsséget, és azt a' dicsõséget melly csak az Istentõl származik, nem keresitek? Valóban kell nékûnk azon igyekeznûnk, hogy ugy intézzûk a' mi dolgainkat, hogy azok jó illatuak legyenek ezen a' világon, másképpen azok nem lehetnek használatosok; mindazáltal a' mi dolgainkban ezt a' jó illatoz nem ugy mint leg fõvebb dolgot, hanem csak mint másod renden kõvetkezõt kell tartanunk, meg-vetvén azt ottan ha az õ rendit el-hagyván akadályuknra kezd lenni, és el-vonszon bennûnket a' jó lelki ismérettõl, és az Isten dicsõségétõl [p 0131] melly a' mi fõ javunk. Mert a' mi lelkûnk isméreti bizonságot tészen mi róllunk, és e' világ azt mondgya felõllûnk a' mit akar.

Az én itiletim és indulatim (ha azok igazak és jók,) tehetnek engem jóvá és bóldoggá, nem az és szomszédimé. Az okos embernek élni kell a' becsûlettel, nem a' becsûletnek rabjává kell lenni. Ha a' jó hirt nevet ember maga elõtt el-bocsáttya, hogy az, az indulatokat szolgálat alá vesse, és hogy a' lélekben belé férkezzék okossan és, és hogy azzal okossan élhessen, nem kell arra felettéb vágyni, mert a' becsûlet hamarébb és õrõmesben el-érkezik ha azt nem sijettettyûk, és jobban szólgál nékûnk ha róla nem gondolkozunk.

Ugy látczik hogy a' hir név csak jádzik velûnk. El-fút tõllûnk mikor utánna futunk, és utánunk siet mikor elõtte futunk. Ha szintén a' hir név kivánatos vólna-is az nem ó magáért hanem másért vólna kivánatos; de a' ki azt a' maga szeretetiért keresi, tõbbet tulajdonit néki mint sem meg-érdemlené. Ottan elég okunk lészen annak meg-unására, ha meg-gondollyuk, hogy az mindenkor készszebb a' hitván dolgokra mint az valóságos jókra, és hogy még a' rosz dolgokat-is szép szinnel szokta meg-szinleni, dicsitvén azokat. Nevetségre méltó midõn láttyuk mennyire [p 0132] magasztalták légyen a' régi Romaiak Cleiának ezt a' vakmerõségét, hogy el-lopta vólt a' lovat a' Porsena mezejérõl, melly Porsénának kezességben adatott vala, és hogy a' patakon gázlóba ment által, s' a' Vesta tûzén által jõtt viszsza ez adott hiti ellen való vakmerõ, hamis, csalárd és a' leányi szemérmetességtõl el-távozott cselekedetiért, egy ló forma oszlopot emeltenek néki a' piacz kõzepin, és még e' mái napon-is fenn vagyon hire neve e' széles világon. Ha két ellenkezõ vallás edgyé lehetne, nem lenne ollyan hire annak a' Theologusnak a' ki azt véghez vinné, sem pedig edgy uj világnak fel-találása ugy meg nem hiresitené a' hajós mestert, mint valami fajtalan és istentelen versek edgy udvari Poëtát. Sok embereket számláltathatnánk ollyakat, a' kik felette drágán vásárlották az õ hireket neveket; noha hamarébb meg-szerezhetni azt, valami aprolék mint sem derék dolgokon. Mint hogy a' hir névnak vadnak trombitálói, ez-is az õ trombitálóit széllel szokta fel-funi; melly ha szelet vehet, gyorsan és mesze el-mégyen az õ kõnnyûségéhez képest. De a' valóságos és derék lelki jóság nem csinál magának nagy czégért, mellyel azt nyeri hogy az embereknek nyelvek-is ennek békét hágy. Eneklik a' kóldusok az utzákon mint vesztek a' vitézek, de senki nem énekli az Agoston Doctor áhitatos kõnyõrgésit.

[p 0133] Ugy vagyon ugyan hogy a' jo dolgokról és a' nagy érdemrõl való hir név nehezen indul meg, de ismét ez a' nyereség benne, hogy sokáig tárt. Mindazáltal ez a' hoszu ideig való tartás-is azon merõ hijában valóság, mert ugyan-is mi haszna vagyon a' leg nagyobb érdemû embernek-is abban, hogy az õ viselt dolgait halála után két ezer esztendõkig beszellik mások? Avagy érziké õk ezt a' koporsóban? Avagy azzal dicsõsségessebbé az õ lelkek az égben? Bizony nem ér az a' hir név hozzajok. Holott azonban hogy hóltok után hirek fen maradgyon, fel-másznak az ostromláskor a' bástyára, a' sûrû lõvések és tûzes gránátok kõzõtt-is; e' végre hogy azt mondhassák felõlõk hogy a' tisztességnek ágyán hóltanak-meg. ô nagy erõs és nemes természetû emberek! Csudálkozom rajta hogy ezek a' dicsiretek mindgyárt fel nem támasztyák õket a' nagy õrõmnek miatta, és hogy a' hóltok után fen maradott becsûletek meg nem óltalmazza õket a' fergek és rothadások ellen, és hogy a' nagy hir név miatt borostyán és pálma fák nem nõnek- fel e' méltóságos embereknek temetõ helyén. De ám bátor adgyuk meg nékiek e' dicsiretet, mellyet illy drágán võttenek-meg magoknak szegények; ô kellemés és méltoságos emberek! De mondgyuk hozzá ezt-is: ô nyavalyás embereknek nagy bolondsága, [p 0134] a' kik hijában valósággal táplállyák õnnõn magokat éltekben, de azt még halálokban-is nem hadgyák-el hanem azt hóltok után-is fenn akarják hadni.

Csuda dolog vólna ha a' dicsiret valami joval lehetne a' hóltaknak, holott tõbb károkra mint sem javokra vólt életekben. Ha a' hir név edgy embert a' jó cselekedetekre õsztõkél-is, de a' mellett ezeret tõlt bé kevélységgel. Veszedelmére vagyon a' hir név a' gyarló lelkeknek, akadállyára pedig az erõsseknek. Ha az dicsiret valóságos jó vólna, szûkség volna hogy minden ember dicsirné õnnõn magát, valami képpen hogy kiki tartozik magát táplálni. Es nem kellene embernek meg- szégyenleni magát, midõn hallya hogy más õtet szemben dicsiri, sem pedig nem kellene szégyenleni magának magát dicsirni, mert ugyan-is nem kell senkinek a' jót szégyenleni. Ki-tetczik ebbõl a' szégyenlésbõl, hogy a' dicsiret és hirnév vagy nem valóságos jó, vagy pedig hogy reánk nem tartozó.

Es hogy effelõl méllyebben gondolkozzunk. A' dicsõsség és a' dicsiret az emberek kõzõtt árnyéki és képzelõi az Isten tulajdonságinak, mellyek ez alsó világra-is ki- terjedtek ugyan, de azoknak valósága és vólta egyedûl az Istenben vagyon. A' dicsõség az Istenben állat, sõt nem egyéb hanem [p 0135] ugyan azon valóságos Isteni természet. A' dicsõsségnek fényességi mellyek az õ teremtett állatiban találtatnak, nem egyebek hanem annak a' fõ fényességnek ki-tûndõklõ fényei: Ezek a' fények pedig nem egyenessen származnak-ki, hanem kerengõ uton, és éppen edgyet kerûlnek mig az õ valóságoknak eredetire jutnak, Solt. 145. 10. Dicsirnek tégedet Uram minden te teremtett álatid és a' te szenteid áldanak tégedet. Holott az õ teremtési õtet természet szerént magasztallyák, az õ szenteinek õtet szabad akarattyok szerént kell dicsérniek. Mindazáltal akár természet szerént akár szabad akarat szerént légyen, ezeknek a' dicsõsség ki-tûndõklõ fényeinek, mellyek a' teremtett állatokba vadnak viszszá kell térniek az Istenhez a' minthogy onnan jõttenek. Minden dicsõséget és dicsiretet Istennek kell adni, mivel hogy ezek egyedûl csak õ nékie tulajdoni. Es noha tulajdon képpen szólván, az ember az Istennek dicsõsséget nem adhat a' dicsiret által, mindazáltal az Isten túd jól dicsõsséget venni az embertõl, és az Isten az õ bõlcsessége szerént meg-tudgya magát dicsõiteni az õ munkáiban.

Ihol azért az oka hogy az emberek kivánnyák ugyan a' dicsõsséget és dicsiretet, de azonban szégyenlik azokat. A' mi azt cselekszi hogy azokat kivánnyuk, az annak meg-gondolása, hogy azok [p 0136] jók, mikor az õ tulajdon heyeken vadnak: Hogy pedig szégyenlyûk, ennek az oka annak meg-gondolása, hogy azok nem mi számunkra rendeltettek. Annakokáért az okos keresztyén ember kivánnya és keresi az Istennek dicsõsségét, és midõn annak valami fényét vészi az emberek dicsireti által, ottan azt Istennek viszszá adgya, mondván: A' dicsõsség olly korona melly nem az én fejemnek készittetett, azért én azt alázatossan annak a' fejére tészem a' kira tulajdonképpen tartozik.

Illyen mind eredeti mind vége a' dicsiretnek, mert az Istentõl származik és ugyan oda tér-meg, oda tartozik. De ha azt világi dolgokban gondollyuk, és az õ rendetlenségében a' mennyiben az embereknek és az emberek által adatott: Ez az emberek tapsoló dicsireti szépen hasonlittatik a' tengerhez, melly szintén ugy kész a' le-szállásra, mint a' fel-indulásra. Az okos ember nagyobbá tartya az õ gyõnyõrûségét, hogy sem mint azt illyen bizontalan jón fundálná. Nem számlállya soha az õ javai kõzzé azt a' keresett jót, melly a' más ember itiletiben áll, és a' melly annak birtokában marad-meg egyedûl a' ki azt adhattya. Mert az emberi dicsiret nem azé a' kit dicsirnek, hanem azé a' ki mást dicsir, mivel ki ki mestere a' maga itiletinek. A' ki néked dicsiretet ád, azt a' [p 0137] hatalmaban tartya, es tõlled el-vészi a' mikor akarja.

HATODIK RESZ.

A' testnek javairól: a' Szépségrõl, az Erõsségrõl és az Egésségrõl.

A'
Szerencse javairul mellyek egészszen kivûlûnk vadnak, és a' mellyek gyakrabban a' más vélekedésében állanak, által megyûnk a' szemely szerént való jókra, el kezdvén a' testnek javairol.

Elsõ ezek kõzõtt a' szépség, melly a' testi jók kõzzûl Istennek elsõ ajándékának, és a' természetnek elsõ méltóságának hivattathatik. Nem azt mondom hogy è vólna a' fõ, mert az egésség ennél méltóságossab jó. De ugyan nem tagadhatni a' szépségnek elsõségét, mivel hogy Isten-is azt elõl és mindgyárt szemûnk eleiben tõtte.

A' Szépség elsõ tekintettel mindgyárt kelleti magát, és a' belsõ szépségrõl-is alkalmas bizonyságot tészen. A' szépség jele a' természeti joságnak. A' szép villogó szemek, az ember gyenge teste, vidám szine, ékes tekintetû ábrázattya, és egész testének rendes állása meg annyi jelei rend szerént a' vidám és jo állapottyában való léleknek. Noha mindazonáltal ezek-is nem mindenkor sûlnek [p 0138] ki a' szépségtõl, mert a' kiben a' Melancholia uralkodik, azok gyakrabban ránczos bõrûek, bé-esett szemûek, és barna szinûek, de azonban hathatós elmével és nagy itilettel birnak. A' tellyes ábrázatuak leg szebbek, azonban tiszta s' egyenes lelkûek, de nem mindenkor okossabbak.

Az, hogy a' kevélység edgyûtt jár a' szépséggel, nem ennek az õ természetitõl hanem csak tõrténet szerént esik. Mert holott a' szép embereket minden dicsiri és csudállya, nem kell csudálni ha el-hiszik magokat, mivel sok munkával jár az õ szépségeknek meg-tartása, mossák szappanozzák magokat.

Az embernek tekintetes ábrázattya õregbiti annak szépségét, és az érdemmel s' az okossággal szépen egybe fér: Illeti-is igen a' becsûlletben való embereket, csak szintén azt meg ne vesztegessék az erõvel valo reá vágyás által.

A' szépség a' szeretetnek mágnes kõve; melly annak kedveskedik és azt fényes napjának hijja: Oka pedik hogy igy neveztetik, ez, hogy a' szeretet meg-melegedik a' szépségtõl: Es valamint hogy a' meleg-is el-mulik ha a' nap el-enyészik, igy a' szépségtõl fel-gyuladott szeretet-is meg-aluszik ha a' szépség el-kél. Hogy ha találkoznak ollyan példák, kiknél a' szépségen kezdõdõtt a' szeretet, de annak utánna-is fenn maradott, mikor az [p 0139] el-mult, annak egyéb kõzben vetett okai vadnak, ugy mint a' személynek jósága, haszna, és a' meg-szokott egymáshoz való szeretet.

A' szépség a' kivánatos, nem a' dicsiretes jók kõzzûl való, mert semmi nem lehet dicsiretes egyéb tulajdonképpoen, hanem csak a' mi embernek szabad akarattyátul és igyekezetitõl fûgg. Ez okon a' szépeknek meg-kellene vetniek azt a' dicsiretet mellyet szépségekért reájok ruháznak: Mert avagy Istennek tésznek boszszut ezzel, kinek mint teremtõnek kellene a' dicsiretet tulajdonitani a' szépségért, vagy pedig magok ellen vétenek, mert láttatnak fel-tenni magokban, mintha magok vóltanak vólna szerzõi az õ szépségeknek, mesterséggel adván szint a' természetnek, mert ugyan-is senkit nem kell dicsirni azért a' mit maga nem mivelt.

A' nagy és ritka szépség kivánatos ugyan magában és természeti szerént, de másképpen és a' mint a' világ dolga vagyon, inkább kell attul félni mint sem kivánni, és abból sokkal tõbb gonosz mint sem jó szokott származni. Gonoszszára vagyon a' szép személynek a' szépség, mert azt kisirtet és praeda alá adgya, melly miatt osztán nagy kárra és nyavalyára jut. A' helyett hogy egy szép és okos Athénásbéli Aszszony Császárnévá lõtt az õ ékessége által, sok ezer példák vadnak az Aszszonyok [p 0140] kõzõtt, a' kik meg-romlottanak szépségek miatt. De végre még ennek az Athénásbéli Aszszonynak-is szomoru ki-menetele lõtt a' erjének minden igaz ok nélkûl való buzgólkodó féltéséért. A' nagy szépség még annak-is gonoszszára vagyon a' ki azt keresi, annál-is nagyobra pedig annak a' ki már el-nyerte, mert a' magát irigységre, bajoskodásba és nagy utánna való leselkedésekbe ejti. Sokak csendes életet éltek vólna, nagy gyalázatokat, gyõtrõdéseket, romlásoka, sõt erõszakos halált-is el-kerûltenek vólna ha szép feleségek nem vólt vólna.

De tegyûk-fel hogy a' szépség miatt semmi efféle veszélytõl nem kellene félni még-is jól meg- kellene embernek fontolni annak természetit és bõcsit, hogy tõbbet ne várna tõle annál a' mit adhat. E' nem egyéb hanem a' nyavalyás és halandó testnek kûlsõ máza, melynek belsõ részeit ha szemével látná ember, el- utálná és fel-fordulna a' béle miatta. Ez olly szép virág, melly az életnek csak a' tavaszszán nyilik, és ha idõ halad el-hull, és mellyet a' betegség és gond gyakorta még idõ elõtt-is meg-fonnyaszt. E' valóba csalárd jószág, melly szép igireteket tészen ugyan de azt meg nem tartya, mert a' kik ahoz leg inkáb gerjedeztek-is soha nem találtak abban annyi gyõnyõrûséget, a' mennyi a' kivánság vólt melly azt fel-gyulasztotta. [p 0141] Ugyan visgállyuk-meg igaz mértékét ez marhának, mellyen annyira kapunk e' világon, hogy ne várjunk semmi gyõnyõrûséget tõbbet tõle annál, a' mennyit természeti szerént nyujthat.

Az Erõsség-is és az Egésség, nem a' dicsiretes hanem csak a' kivánatos jók kõzzûl valók, ugy mint mellyeket a' termeszet nem szabad akarat szerez.

Rend szerént az erõs izmos test õszve vagyon kõttetve a' gyenge lélekkel. Ez a' rendeletlenség epedig nevekedik azoknak nagy gyakorlásátul, melly bõ eledelt kiván, és igy kénszeriti a' természetet hogy nagoyb része a' természet melegének oszollyon az eledel meg-emésztésére, a' tagokat mozgató pecsenyéknek meg- erõssitésére, az inak keményitésére, és hogy a' nagy munkára elégséges légyen, csak igen keveset hagyván abból az okoskodásnak és az elmélkedésnek segitésére. Beszélly bár azokkal a' kik vadászásban tõltik egész életeket, a' mely elmélkedéseknek gyõnyõrûségeirõl, nyilván nem találod õket alkalmatossabnak arra, mint az õ vadaszó agarok, melly az õ gondolattyoknak fõ czéllya. Az illyeneknek elméjekre valóban reá illik amaz Aristoteles definitioja, ki a' lelket igy magyarázza, hogy az nem egyéb, hanem minden mozgásoknak mellyek az élõ testbe vadnak elsõ szerzõje, mert ugyan-is [p 0142] ezeknek lelkek nem látzik egyébre valónak lenni hanem csak hogy mozgást szerezzen testekben. Bizonyos dolog-is hogy mennél keményebben gyakoroltatik a' test, annál inkább tompul az elme: Az embernek az oktalan állatok felett való méltósága ebben áll, hogy okossága vagyon, és alkalmatos arra hogy az Istent ismérje és szeresse: De az erõsségben sok oktalan állatok meg- haladgyák az embert. Az ollyan emberek a' kik az õ hasznokat és gyõnyõrûségeket olly dologban keresik melyben õket az oktalan állatok fellyûl haladgyák, az illyenek robore corporis stolidè feroces. magok magokat le-vetik az õ természeti méltóságokbul, és az oktalan állatok rendi alá ejtik, nem érkezvén-el azokkal ezekben. Az a' ki egy nagy vas szeget a' homlokával vér vala-bé a' gerendába meg-érdemlette vólna itt a' dicsiretet, meg-haladván agyának keménységével minden állatoknak agyát a' bika agyon kivûl.

Az Egésség leg kivánatossabb a' testnek minden javai kõzzûl, még az életnél-is. Melly mondásommal nem ellenkezik ama' kõzõnséges értelem, hogy a' vég jobb az eszkõzõknél; mert nem ugy itilek hogy az egésség fûggene az élettõl, hanem ellenben az élet fûgg az egésségtõl. Lenni e' világon eszkõz, jól élni pedig vég. Non est vivere, sed valere vitâ. Es igy reá kell hadni a' Mecenás [p 0143] értelmét, a' ki ezt mondgya vala:


Ambár csonka és bénna vólnék
Ambár fogaim õszve verõdnének, meg-gõr3bedném és kõszvényben kinlódnám,
Mind ezek a' nyavalyák kissebbek hogy sem mint életemet meg-unhatnák:
Ambár keresztfára feszitsenek, mind el-szenvedem:
Minden nyavalyát el-szenvedek csak végét ne érjem.
Es csak a' kemény halál ne légyen azokbol ki-mentõm.


Soha az õ meg-eskûtt ellenségei-is néki nagyobb gonoszt nem kivánhattak vólna, mint hogy ez életet illyen áron vegye-meg.

Holott a' test a' lélekért teremtetett, az Egésségnek valóságos és természet szerént való haszna ez, hogy az által a' lélek az õ munkáit szabadossan vihesse véghez, mert a' test a' lélekkel olly szorossan edgyesûl, hogy a' lélek szabadossan nem gyakorolhattya magát, sem az igen sanyaru fájdalmok kõzõtt kinlodó, sem a' sinlõdés miatt el-epedett testben. Hogy azért ez a' rabság kevessebben állyon a' léleknek, az az hogy a' léleknek ne kellessék felettébb bajlodni a' test nyavalyája miatt, kiváltképpen való nagy gondot kell viselni a' test egésségére, és szorgalmatossan el-kell háritani [p 0144] minden alkalmatosságot, hogy a' testnek rosz állapottya okot ne adgyon a' léleknek gyarlóul való maga birására. Ugy viselvén magunkat a' mi testûnkhõz, nem mint ha a' testûnkért élnénk, hanem mint kik annélkûl nem élhetûnk e' világon. A' mi lelkûnk sokkal méltóságossabb dologért teremtetett mint sem hogy a' mi testûnknek rabja lenne, hanem ugyan meg-adgyuk azért azt hûségessen a' mi testûnknek-is a' mivel tartozunk nékie, mint a' lovunkat a' melly minket utunkon hordoz, tartozunk meg-abrakolni és véle bánni, vakarni, ha azt akarjuk hogy ki ne dûllyõn alólunk az uton.

A' gondot emberek két egymással ellenkezõ vétekben esnek az õ testekre való gondviselésben, sok idõt, sok munkát és sok kõlcséget vesztegetvén annak ékesgetésére, azonban el- mulatván az egéségekre való gondot. Erõs, savanyu hideg szeleket el-szenved némelly, hogy szep ingét mutogathassa, a' melly éppen ollyan bolondság, mint ha valaki kárpitokkal bé-vonná a' házát s' azonban belé csepegne az esõ, nem lévén jó fedele. Embernek ruházattyára nézve jobb tanácsot ád az õ egéssége és haszna, mint a' mások szeme és itilete.

Ugy kell itilni az Egésség felõl mint leg drágáb gyõngy felõl minden ideig tartó jók kõzõtt, melly még az elmének sok javainál-is kellemetesb [p 0145] embernek. Az a' ki nagy tudományra tett szert a' sok nyelvek tanulásában, egéssége bontásával; tõbbet vesztett mint sem nyert. De az leg egésségesb test-is e' világon csak igen ingó ház, mellyet mindennap támogatni kell az eledelle, és a' melly végtére ugyan el-dõl, akár mely szorgalmatossággal visellyûk-is gondgyát. Ugy kell a' test felõl gondolkozni, mint egy bizontalan ideig való vendég fogadórul, mellybõl soha nem sajnálunk hanem inkább õrûlûnk ki-menni, 2 Cor. 5. v. 1. Mert tudgyuk mi hogy ha e' mi fõldi házunknak hajléka el-bomol, épûletûnk lészen Istentõl, nem kézzel csinált házunk, hanem õrõkké való menyben. En az életet sem a' jó sem pedig gonosz dolgok kõzzé nem számlálom; mert magában az sem jó sem rosz, hanem mind jó mind pedig gonosz dolgoknak alkalmatossága; Ollyan az élet mint a' képiróknak tiszta vászna melyre minde féle szineket reá festhetni. Mindazáltal akár minémû légyen, az élet csak azok kõzzûl a' dolgok kõzzûl való, mellyek nem fûggenek a' mi akaratunktól, és a' mellyet ez okon magunkénak-is nem tarthatunk; hanem ugy kell birnunk mint kõlcsõn võtt jószágot. Tõbbet szóllunk errõl mikor az Halálról lészen beszédûnk.

[p 0146] HETEDIK RESZ.

A' Testi Gyõnyõrûségrõl.

M
Inden elmélkedésre méltó matériák kõzõtt-is semmi nincsen melyben a' kõnyv irók kevessebb hûséget mutassanak- meg, mint az errõl való irásban. Kiki gyalázza a' gyõnyõrûséget azonban ki ki azt keresi. Azt tanittyák hogy ez minden gonoszoknak oka, hogy ez az okosságot meg- vakittya, a' jó tanácsnak ellensége, és hogy lehetetlen légyen a' joszágos cselekedetnek meg-állani edgyûtt a' gyõnyõrûséggel. Azonban azon tanitók igen keresik a' kõnyû életet: Sõt még ez az õ tanitások-is a' kõnyû élettõl vagyon, és hogy baj nélkûl valo jó szerencsés életet élnek.

Még az embereknek bûnõket- is azonok a' gyõnyõrûségnek tulajdonittyák. Holott bizony ebben a' dologban nem a' gyõnyõrûség hanem az emberek eddendõk. Nem a' gyõnyõrûség vesztegeti-meg az embert, hanem ellenben az ember tészi hibássá a' gyõnyõrûséget, jó ez magában. Ezt az egyedûl bõlcs és jó Isten izûl adta belé a' hasznos dolgokban, és a' szûkséges munkákban, hogy azokat annál inkább szeretnõk és keresnõk. Tekincs-meg a' jó lovat itiletes szemmel: [p 0147] Minek utánna meg-gondoltad magadban annak az õ nagy hasznát, és dicsirted a' jó Istent azért hogy embernek illyen nagy szolgálattyára való álatot teremtett, dicsirjed azon Istent annál inkább azért hogy azt az állatot illyen széppé és illy rendes maga viselõvé s' nemes természetûvé tõtte, és igy gondold-meg hogy az Isten azt teremtvén szintén ugy igyekezett azon hogy valamint hasznára, ugy gyõnyõrûségére-is lenne az az állat az emberek. A' gyûmõlcsõknek kedves ize, a' virágoknak szép szaga és szine, az erdõknek mezõknek és szép vizeknek kijessége, és a' természetnek gyõnyõrûséges sok féle kûlõmbsége nyilván bizonságot tésznek arról, hogy az Isten olly irgalmas Atya ki arra nagy gondot viselt hogy minékûnk tessék és minket õrvendeztessen: sõt az Isten maga kárhoztattya ezt a' sovány bõlcselkedést, mellyel némelly ember azt véli hogy felette sokat érdemel azzal, ha magát el-vonnya mind attul valami embernek teczõ és kellemetes a' természetben, és a' ki igy kõnyõrõg Istennek, mint ezt meg-láthatni az ö buzgó elmélkedésekkel tellyes kõnyvekben, Uram adgy énnékem olly kegyelmet hogy én ne gyõnyõrkõdhessem semmi fõldi jókban, igy szóllani Istennek nagy boszszuság, mint ha mondanánk hogy nem kellett vólna Istennek az õ teremtésit illy jókká és kellemetesekké [p 0148] tenni, mivel hogy vétek azokban gyõnyõrkõdni. Ha ez õ kõnyõrgések ugyan való, minden esz nélkûl vagyon, annál inkább ha csak kép mutatásból vagyon.

A' jók kõzzé kell ugyan számlálni a' testi gyõnyõrûségeket, de az alább való jók kõzzé, mellyekben az oktaéan állatok az embereket sokkal fellyûl haladgyák: Mert a' gyõnyõrûségek mennél tisztábbak, edgyûgyûbbek, és a' természet rendihez mennél kõzelebb járnak, minémûek az oktalan állatoké, annál kedvessebbek. Ugyan-is mi a' gyõnyõrûségeket el-rontyuk a' czira pompával, és meg-fojtyuk a' természet szép dolgát a' mesterséges reá vágyás által.

A' ki igaz érdemes böcsit fel-talállya a' szépségnek, az erõsségnek és az egésségnek, mellyekrõl már szóllottunk, meg-tudgya az érdeme szerént becsûlleni kõnnyebben a' gyõnyõrûséget, mellyet azok adhatnak és mellyet azokban kóstolhat. Mert ugyan-is ha ezek hijában való, veszendõ és rõvid ideig tartó dolgok, nem adhatnak erõs, állandó és meg-maradandó gyõnyõrûséget. Az egésség melly leg drágább a' három kõzzûl, ez-is nem annyira mondathatik gyõnyõrûségnek mint a' betegség távól létének és szintén olly alkalmatos mins a' fájdalomnak mind pedig a' gyõnyõrûségnek meg- éreztetésére, és sokaknak a' kiknek [p 0149] derekas egességek vagyon-is azonban semmi gyõnyõrûségek nincsen.

Az a' mi a' testi gyõnyõrûségeknek bõcsit igen le-veti ez, hogy ha azokkal jól akarunk élni, és sokáig akarjuk birni, ritkán kell vélek élni, mert minden azokban való rend kivûl lépés vétkes, mivel azoknak soka unalmat és fáratságot szerez. Holott az igaz gyõnyõrûségben melly az Isten isméretiben és szeretetiben áll, nem lehet vétkezni és felettébb benne el-menni, sem pedig abban unalom nem lehet ha tellyes mértékben vagyon-is.

A' testi gyõnyõrûségek ha szintén õnnõn magokban kivánatosok-is, mindazáltal Istentõl más egyéb végre adattattanak minékûnk, tudni- illik hogy minket vagy a' szûkséges vagy pedig a' hasznos dolgokra õsztõkéllyenek: De a' lelki gyõnyõrûség melly az Istennek isméretiben és szeretetiben áll, csupán csak õnnõn magáért kivánatos, mert ebben a' mi gyõnyõrûségûnk ugy edgyûvé ragadt a' mi kõtelességûnkel, hogy az a' dicsõsség mellyet mi tulajdonitunk Istennek, és a' melly dicsõsségben mi részesûlûnk az õ isméreti és szereteti által, igen szépen edgyé lésznek, edgyik a' másikban mint egy belé-hal, és azon edgy dologgá változik.

Ennek meg- gondolása hogy a' testi gyõnyõrûségek [p 0150] Istentõl nem õnnõn magokért hanem egyébért rendeltettek, igen szolgál nékûnk arra hogy mi meg- tanullyuk annak mind bõcsit, mind hasznát. Mert a' kóstolásban való gyõnyõrûség az ételnek meg- kivánására, az étel életûnkre, életûnk pedig Istenûnknek szolgálattyára való: De ez két utolsó végek kõzõtt vadnak még más ezektõl fûggõ dolgok kõzben vettetve, mert ez életbéli sok cselekedetek a' házi kõzõnséges társaságbéli jókért vadnak, ezek pedig a' kegyességbéli jóért vadnak rendeltetve. Mint hogy azert ennek a' szép lajtorjának természet szerént csak a' leg alsó fogán vagyon a' testi gyõnyõrûség, ezt az õ illõ rendibõl ki-veszszûk ha utánna tészszûk a' õvebb végeket, és ha azokat a' munkákat onnan ûggesztyûk-el, mellyek a' házi kõzõnséges társaságbéli és kegyességbéli jókra tartoznak. Mert az eledelt kell kivánni az életért, nem az életet az étel kivánásért. Es igy kell itélni egyéb természeti gyõnyõrûségek felõl, mellyeknek kivánása vétkessé lészen midõn alája vettyûk azoknak azokat a' dolgokat, mellyeknek természet szerént alatta vadnak.

A' gyõnyõrûségek jó szólgálók, de rosz gazdaaszszonyok. Azoknak addig õrûlhetûnk mig nékûnk szolgálnak, de mihelt mi kezdûnk szolgálni nékiek, ottan uralkodnak rajtunk és sok [p 0151] bajokkal tõltenek-bé. Soha nem lehet nyughatatlanabb és gondolkodobb a' gyõnyõrûségben élõ negédes embernél. Az-is ártalmára vagyon a' mi másnak nagy hasznára szolgál. Nincsen módgya ama' szép magános, edgyûgyû, kõnyû gyõnyõrûségben. Mikor a' gyõnyõrkõdést elettéb vadászsza el-veszti azt. Gyengéltetvén magokat nehezebben szenvednek akár mit-is, és inkább meg-érzik a' fájdalmakat az ellenkezõ dolgokban. De a' ki nem sokat hajt a' gyõnyõrûségre, sokkal tõbb gyõnyõrûsége vagyon annak, mert akár mivel-is kõnnyebben meg-elégszik. Hogy gyõnyõrûségûnk lehessen e' világon, szûkség hogy neki keményicsûk testeinket, meg- bátoricsuk szivûnket, és meg-birjuk kivánságunkat.

De ez az a' melyben mindenek elett meg-tetczik az ember bolondsága és el-fordultsága, hogy a' melly dolgokat Isten rendelt a' mi õrvendeztetésûnkre, azokat magunk nyavalyáinknak okaivá és bûneinknek s' kárhoztatásunknak alkalmatosságává teszszûk. Mert ez a' gyõnyõrûségekkel való viszsza élés, melly nagyub részént származik azokbul a' gonoszokbul mellyek e' világon vadnak, akár ollyan gonoszok legyenek mellyeket szenvedûnk mástól, akár pedig a' mellyeket tészûnk mi magunk másnak. Bizonyára [p 0152] minden gonosz innen származik ha a' leg elsõ bûnig el-mégyûnk-is.

Annakokáért szûkség hogy el- távoztassuk a' tilalmas gyõnyõrûségeket, és mértékletessen kostollyuk a' szabadosokat, félvén attól hogy valamik éppen azok-is tõrvénytelenekké ne vállyanak. Valamelly gyõnyõrûség rendes tisztûnkõn kivûl vagyon, annak vége bú bánat. Lehetetlen hogy abban gyõnyõrûség légyen a' melly Istent meg-bántya: Nincsen ollyan nagy gyõnyõrûség melly meg-fizethesse a' tiszta lelki isméret el- vesztésének kárát. Még maga-is a' vétek minket jószágos cselekedetre oktat; Mert midõn láttyuk hogy a' testi gyõnyõrûségek rabjainak ez a' bérek, hogy testek meg-romol miatta, lelkek terhelõdik, lelkek isméreti háborodik, gyalázatra, szegénységre, és merõ baromi állapotra jutnak, fel-talállyuk azt magunkban hogy a' testi gyõnyõrûség alább való marha mint sem ennyi lehetne árra.

Hogy azért még-is magunkat segicsûk arra hogy a' gyõnyõrûségeknek igaz bõcsi felõl itéletet tehessûnk, tudgyuk-meg azt hogy valamely dolgokat nyelvûnk kóstolásával és testûnk illetésével érzûnk, leg illetlenebbek azok mi hozzánk, a' mellyek pedig a' vastag testi dolgoktul távolyab esnek ugy mint a' mellyeket látunk, s' annál inkább [p 0153] a' mellyeket hallunk, azok nemessebb állatok, mivel hogy azok kõzelebb járulnak a' lélekhez. De ugyan edgy summábvan, minden dologban vétkes a' mi elettébb való.

Valamiképpen a' gyõnyõrûségnek elettébb valósága vétkes a' véle élésben, ugy a' gyõnyõrûség keresésében való tunya hátra maradás-is nincsen vétek nélkûl. Mert sok szép és jó dolgok vadnak, mellyeket az Isten csak a' mi õrvendeztetésûnkre teremtett, mellyekbõl mindazáltal semmi gyõnyõrûséget nem vészûnk, sõt számot sem tartunk reájok, vagy pedig ugyan csak szárazon el-mulattyuk kényességûnk miá. Mennyi sok szép teremtési Istennek akadnak szemeink eleiben, mellyek mindazáltal bé nem hatnak elménk gondolattyában? Mennyi sok szép alkalmatosságink esnek, mellyek minket igaz eléggé gyõnyõrkõdtethetnének és fel-indithatnának az Isten dicsõitésére hogy ha azok vóltak éppen való meg- gondolására bõlcsességûnk vólna? de mi azok felõl nem elmélkedûnk még midõn vélek élûnk-is. Annyira el-fogott bennûnket a' csalárd gyõnyõrûségeknek kivánása, hogy azzal el-vesztyûk a' valóságosoknak izét. De a' bõlcs ember bûn nélkûl talál magának mulatságot és mindenûtt talál maga gyõnyõrkõdtetésére való materiát. Az okos emberre minden [p 0154] nevet kûlsõképpen, mivel hogy az õ lelke-is õrvend belsõképpen, és az õ vidámságát a' dolgokra alkalmaztattya, s' az õ vidámsága pedig azokat kedvessé tészi.

NYOLCZADIK RESZ.

A' ellyebb emlitett jókkal ellenkezõ gonoszokról: Azokról józanon elmélkedésrõl való tanács.

K
õnyû dolog ezekrõl itiletet tenni, mert holott sem igen nagy derék méltóságot nem találhat ember a' meg-nevezett jókban, sem pedig derék maga meg- nyugtatást azoknak birásában, kõvetkezik hogy ha szintén azokat nem birjuk-is nem nagy kárt vallunk bennek, és hogy nem igen szûkség faggatni magunkat azoknak nem lételében.

Elmélkedgyûnk ezekrõl minden haszontalan vélekedés nélkûl, mert ezekben mind jó mind gonosz vagyon mindenûtt, holott pedig tulajdonképpen szólván a' valóságos jó és gonosz mi rajtunk belõl vagyon. De a' tudatlan goromba ember nem veheti eszében, miképpen lehessen az hogy õnnõn magában fel-találya az õ bóldogságát hanem mindenkor magán kivûl keresi azt, és igy ott keresi a' hol tellyességgel nincsen, azért [p 0155] izzad és rabotás munkáju életet él, és igy a' nyavalyásságot kerûlvén ugyan akkor abban ejti magát. Bizonyára nagy része a' mi kõrnyûlûnk forgó dolgoknak, sem jó sem gonosz õ magában, hanem mi teszszûk azokat mind jókká mind gonoszokká a' mi lelkûnk állapottya szerént: Es a' mi bennûnk való dolgok kõzzûl csak kettõ gonosz õnnõn magában, ugy mint a' bûn és a' fájdalom. A' Régi Stoicus Philosophusok nem hitték hogy a' fájdalom gonosz vólna, mert ezt mondgyák vala hogy a' fájdalom csak a' testre tartozik egyedûl, és hogy a' test nem maga az ember, hanem csak az embernek hajléka. De mire való értelem ez? Az ember ugyan meg-érzi affelõl minden alkalmatlanságit ö hajlékának. A' lélek erõssen õszve kõttetett az érzékenségekkel, és valójában azokkal edgyûtt szenved, az érzékenségek pedig a' lélek által szenvednek, mert ugyan-is az érzékenségek a' lélektûl származnak. A' ki azt vally hogy a' fáldalom nem gonosz akkor-is mikoron azt szenvedi testébeb, és az ársénának, s kõszvénynek éles kinnyaiban erõlteti magát a' maga meg-tartóztatására, és nevet akkor midõn jajgatni kellene, nem egyebet cselekszik hanem erõvel õregbiti fájdalmát, és nyavalyájához bolondságot tóld.

Mindazáltal még a' fájdalom-is jóra fordul az [p 0156] okos embereknek, a' kik abból meg-tanullyák el-vonni az õ sziveket az õ magok szeretetitõl, és olly vigasztalást keresni Istenben, mellyet meg nem találnak a' õldi dolgokban, mivel azoknak a' kik az Istent szeretik mindenek javokra vadnak.

De ebben-is az érzékenségek jól szolgálhatnak mind az okosságnak mind pedig a' kegyességnek, sok dolgokban való gyõnyõrûség találásra, mellyekben mások gyõtrelmet találnak. Sokat kiált ember az érzékenségek ellen, ugy mint a' dolgokban lévõ jók és gonoszok felõl való rosz itilõ birák felõl. De erre azt kell mondani hogy azok nem itilõ birák hanem csak hir mondók, nem-is az érzékenységek azok a' mellyek hamissan mondgyák-bé a' hirt, mivel azok csupán csak azt jelentik-meg a' mit eszekben vésznek, hanem a' vétkes és indulattul magános meg- jelentésén ellyûl mellyet az érzékenségek tésznek, képtelen dolgokat képzél mellyeket az elme itiletinek eleiben terjeszt, melly itilet-is hasonlatosképpen attul meg- vesztegettetik.

Hogy annakokáért jó hasznát vehessûk az érzékenségeknek az elménk itéletinek tanitásában nyerjûk-meg minnen magunktól imez két dolgokat. Elsõben hogy az érzékenségeknek bizonság tételit bé ne vegyûk egyéb felõl, hanem [p 0157] csak azok elõl a' dolgok elõl mellyek az erzékenségeket nézik, minémûek a' kûlsõ minémûségek mellyek által a' kûlsõ dolgok az érzékenségekben õtlenek. Másodszor hogy az érzékenségeket el ne csábicsuk a' képzélés, vélekedés és indulatok által. Végre azért midõn az érzékenségeket az õ tulajdon dolgokra szorityyuk és azokat láttyuk hogy hû bizonságot tésznek a' dolgokrul, kõnnyen meg-nyerjûk osztán magunktol hogy tõbbet hidgyûnk a' mi magunk érzékenségének mint sem a' más ember vélekedésének.

Igy ha meg-akarjuk tudni hogy ha mi ugyan bóldogtalanok vagyunké azzal, hogy gazdagságunktol meg-fosztattunk, tisztasségûnkbõl ki-estûnk, semmi becsûletben vagy igen kevésben vagyunk e' világon, ne arra halgassunk abban a' mit affelõl e' világ mond, hanem a' mit mi magunk itilûnk felõle: kérdgyûk-meg a' mi érzékenségûnktõl micsoda gonoszunkra vagyon az minékûnk? Ehezûnké azzal inkább? Fázunké a' miatt inkább? Azzal homályossabban fénliké a' nap felettûnk? Meg-sértõdõtt vagy meg- bontakozotté azzal egésségûnk? Ha a' mi érzékenségûnknek mind ezeken nincsen miért bánkodni, és ha azonkõzben gyõtrõdûnk azon hogy ki-estûnk reménségûnkbõl, vagy ha láttyuk hogy más jobban mégyen elõ dolgában mint mi, vagy [p 0158] hogy e' világ nem méltóztat elõlûnk szót tenni, vagy pedig nem jól szóll elõlûnk, meg-gondollyuk eszességgel a' mi érzékenségûnknek hir tétele (meg-jelentése) által, hogy minékûnk jól vagyon dolgunk ha azt el-hihettyûk és hogy nem a' mi érzékenségûnk hanem a' mi hitván vélekedésûnk az, a' melly minket gyõtõr.

Ihol hát a' bolondok és az eszesek kõzõtt való kûlõmbség: A' bolondok a' hitván vélekedésen és a' szokáson épitenek: Az eszesek a' természeten az okosságon és a' kegyességen undálnak. A' bolondok arra néznek mit itél más, a' bõlcsek pedig a' magok értelmekre vigyáznak. A' bolondok õrõkké arra áhitoznak a' mi jelen nincsen, a' bõlcsek pedig bõlcsen birják a' jelen való dolgot és õnnõn magokat, ô mennyi bóldog emberek vólnának ha magokat bóldogoknak lenni gondolnák! Menny emberek nyõgnek kiket csupán csak a' nagok goromba vélekedése sebhetett-meg melly bizonyára valóbva nagy betegség és gyakortáb gyógyulhatatlan nyavalya. Midõn valamelly gazdag és egésséges embert látsz, ki azon faggattya lelkét hogy valamelly põrõcskét el-vesztett, vagy hogy az õ szomszédgya gonoszul szóllott felõle; kérjed azon hogy kérdgye-meg érzékenségeit mie sérûlt-meg; Hogy ha magában semmi gonosz sérelmet nem érez, miért szerzene õnként [p 0159] nyavalyát maga magának? Ha elméje vélekedésit meg-gyógyittya ottan egészszen meg-lészen gyógyulva. Avagy nem nagy szégyené az az okos teremtett állatnak, hogy holott az okos elmének kellene meg-jóbbitani az érzékenségeket, kénszerittetik arra hogy az õ érzékenségei igazgassák az okos elmét? Es nem nagy szûkség vólnaé inteni az embereket (kik magokat annyira szeretik) arra, hogy magoknak gonoszt ne szerezzenek akkor midõn magokon gonoszt nem éreznek? Az okos keresztyén ember kõrûl érez, és nem szerez magának gonoszt akkor, midõn Isten jól tészen véle. Sõt mikoron az õ érzékenséginek vagyon-is oka a' panaszra, csendessen meg-halgattya, és inkább el hiszi ha az õ érzékenségei jelentik-meg mennyi légyen a' gonosz, mint sem a' kõrnyûlõtte siránkozók kiáltásinak hinne. Meg-ójja magát hogy el ne hitessék véle, hogy betegebb vólna annál a' mint vagyon, és érzése elett nem nagyittya navalyáját hitván képzélése által. Inkább vigyáz arra miképpen kicsinyicse nyavalyáját, és midõn más bolondok egésségesel lévén hitván képzélésekkel meg-betegitik magokat, õ az õ elmélkedésivel valóságos nyavalyájának-is orvosságot talál.

[p 0160] mintha valakit akarnék meg-vakitani hogy ne lássa a' gonoszt, és hogy ne érezhesse azt, mert ugyan-is mentõl jóban meg-isméri ember a' gonoszt, annál kõnnyebben orvosságát talállya annak. De mivel hogy a' képzélésnek nagy ereje vagyon a' gonosznak mind nagyitására, mind pedig kissebbitésére, okossan cselekeszûnk ha azt az erõt mindenkor hasznunkra és nem kárunkra forditándgyuk.

Azok a' gonoszok a' mellyeket az elme képzélésének kell kissebbiteni és kõnnyiteni, a' szerencsének és testnek gonoszszai: De a' mi az elmének gonoszszait illeti, mellyek az értelemnek és akaratnak fogyatkozási, azokban ha az elmének képzélése hizelkedik magának igen káros, mivel edgyik nagy része a' nyavalyának, nem érzeni magát nyavalyásnak lenni.

Az én tanácsom ez, hogy az elmei okosság tanácsot kérjen az érzékenségektõl, midõn a' képzélés és az indulat neheziti vagy pedig avagy csak ki-gondollya-is a' gonoszt: De midõn az érzékenségek valójában érzik a' nyavalyát, akkor szûkség hogy ellenben az érzékenség kérjen tanácsot az elmei okosságtul annál inkább a' kegyességtõl, hogy nyavalyájának kõnnyebséget talállyon. Gondolkozzunk edgy kevessé a' gonosznak, a' szerencsének és a' testnek természetirõl. A' ki józanon [p 0161] tud elmélkedni a' gonoszrul, tõbbet nyert-meg elénél annak orvosságának.

KILENCZEDIK RESZ.

A' Szegénységrõl.

S
Okéle grádicsi vadnak a' kûlsõ szegénységnek, a' személyeknek kûlõmb kûlõmb féle állapoti és oglalatossági szerént. Szegénység az, valamely Fejedelemnek ha kevessebb jõvedelme vagyon két száz ezer forint pénznél. Jó gazdagság a' szántó vetõ embernek ha két száz font pénz jõvedelme vagyon fõldének gyûmõlcsébõl. De bár hadgyuk-el a' hitván vélekedést és az emberek szokását, akár melly állapotban-is azok a' valóságos szegények, a' kik az õ életeknek nemét, melyre magokat adták, nem ûzhetik, és mind azok a' kik kivánságoknak eleget nem tehetnek Illyen módon nem sok gazdag emberek vadnak e' világon, mert keveset találhatni a' ki ereje felett való dogokhoz ne kezdene, és a' ki kevesebbel nem birna mint sem maga kivánná. A' szegénység ebben áll, ha az ember meg nem elégszik azzal a' mie vagyon hanem tõbbet kiván, akár szûkséges, akár pedig kelletlen szûkség kivûl való dolgok legyenek azok: De ugyan a' roszszabb szegénység az, melly el nem lehet a' kényes szûkség [p 0162] kivûl való dolgok nélkûl, mivel hogy az a' gazdagsággal edgyûtt szokott nevekedni. De a' bõlcs Isten-is grakorta [!] a' kinyes szegénységet szûkûlt szegénységgel orvosollya-meg.

A' szegénység ollyan dologg melly ijedést szerez az emberben, és igy a' szegénység el-kerûlésére esik annyira ember a' munkának, és talál ennyi kûlõmb kûlõmb féle mesterségeket. Bizonyára az nagy alkalmatosságokra vagyon még a' leg bõlcsebbeknek-is. Ezokáért a' Bõlcs Példabeszédekrõl irt kõnyvének harminczadik részében kéri vala Istent azon, hogy sem szegénységet sem gazdagságot ne adgyõ néki. Dicsekednek az emberek meg-akarván azt allitani hogy a' szegénység nem gonosz, de azok a' kik igy okoskodnak azok hiszik azt el kevessebbé: mint Seneca a' ki igen gazdag lévén maga, minden irásiban, vagy az utolsó szegénységnek, vagy pedig a' szegénységhez kõzelebb való állapotnak hasznait dicsiri. Ugy vagyon ugyan hogy csak a' Bõlcsek mondgyák azt hogy nem rosz dolog a' szegénység; De mivel azt nem csak imez amaz hanem ugyan valójában bõlcs embernek kell meg- probálni, még pedig maga példájával, mind addig se hidgyûk valameddig ollyan példát nem látunk: De itt-is nem veszszûk-bé biróul, (meg nem birállyuk) ama' rosz Diogenest,mint ollyan hitván, csunya [p 0163] és minden beszédében s' dolgaiban tettetes embert, ki magát bolondhoz ilendõ szemtelen kóldussággal mutogattya vala. Ha a' szegénység õtet roszszá nem tõtte vólna-is, õ mindazáltal a' szegénységet roszszá tõtte mint egy maga vallásává forditván azt, és azt a' szabad szakára való és tunya életnek alkalmatosságává tévén, holott jószágos cselekedeteknek gyakorlására kellett vólna forditani.

Ha vóltaképpen ugy meg-gondollyuk az illyetén embereket, a' minémûek rend szerént, az õ szegénységek merõ nyavalyáságoknak õrvénye. Ez az embert Példab. 14. 10. még az õ belsõbb baráttyánál is utálatossá tészi, azt mondgya Salamon. Ez cselekszi hogy ki ki magát el-fogja az embertõl. Vadnak ollyan emberek kiket az õ szegénységek szemérmesekké tészen, és az õ szemérmek-is segiti szegénységeket. Vadnak ellenben más rendbéliek kiket az õ szegénységek szemtelenekké, latrokká, kóborlókká és minden gonoszra vetemedõkké tészen. Qui paupertatem timet timendus est. A' szûkség igen rosz tanács adó. Ez cselekszi hogy az ember zugolódgyék Istenn ellen, és jóvá ne hadgya azt a' mint Isten javait osztogattya. Le-veti az embernek nemes természetit, meg-tompittya és fonnyasztya lelkét, és szûntelen gondolkozóvá tészi elméjét. [p 0164] Nehéz akkor nagyságos dolgokrul elmélkedn mikor embernek nincsen kenyere házánál.

De mindazáltal tulajdonképpen szólván nem a' szegénység a' melly mind ezeket a' gonoszokat szerzi, hanem az embereknek magokban való gonosz mivóltok, a' kik sziveket el nem vonták e' világtul, sem az õ kincseket nem keresik az égben, sem pedig Istent az õ részeknek és erõs fundamentomoknak nem tartyák. Nem kell hát csudálni ha az illyenek meg-csûggednek elméjekben, a' szerént a' mint szerencséjek fordul, holott az õ fundamentumok mellyen épitenek, lábok alatt el-olvad.

A' ki meg-utálhattya e' világot és az életet semmibe hajtya a' szegénységet-is. Fordicsuk csak a' roszszabbik felét minden dolgoknak, melly a' bõlcsességnek szokott regulája minden tõrténet szerént való dolgokban. Tegyûk-fel hogy a' kenyérnek szûkségére jussunk, a' leg roszszabb gonosz melly abbol kõvetkezhetnék, nem egyéb hanem életûnknek el-fogyása mellyet mi tõlûnk sok ezer egyéb rajtunk tõrténhetõ dolgok el-vehetnek. Az élet ollyan le-tõtt joszág, mellyet Isten reánk bizott, szûkség hát hogy nagy szorgalmatossággal igyekezzûnk annak meg-tartásában és hogy arról jó számot adhassunk: Sõt maga a' ki ez jószágot reánk bizta, kegyelmessen [p 0165] segit minket annak meg- óltalmazásában: Igen ritka példa-is hogy valaki éhel meg- halna. De akár miképpen-is Solt. 116. 15 az Urnak szemei elõtt becsûlletes az õ szenteinek halálok, és bizonyára nem nagyobb átok éhel, mint a' mértéktelen teliség miatt meg-halni.

Minden nemei kõzûl a' halálnak. a' hirtelen halálon kivûl és az éhel való halást tartom leg csendessebnek. Ez csak ollyan mint mikor szép csendessen magában meg-aluszik a' lámpás. Atticus minek utánna sok ideig éheztette vólna magát, hogy a' hideglelésnek azzal keresne orvosságot, el-vesze azonban éppen az étel kivánása, és igy el-fogya élete-is, és éhel minden fájdalom nélkûl meg-hala. Ezenképpen Tullius Marcellinus minek utánna harmad napig sem õtt sem ivott vólna,
mellissime excessit, & vitâ elapsus est,
azt mondgya Seneca Epist. 77. igen csendessen meg-hala s' ez életbõl ki ugrék, oka hogy ezt mondgya hogy ki-ugrék, ez mert Isten rendelése ellen hadta- el életét mivel az Isten adott vólt nékie honnan életét nyujthatta vólna továbra. De ellenben a' kinek szorgalmatoskodgyék-is, meg-kell azt gondolni hogy igy vólt az Isten akarattya, mellyet látván mennyen-ki õrõmmel ez életbõl. Mert ugyan-is az-is a' ki nem szabados [p 0166] és Istentõl tilalmaztatott utakon kerûli halálát, az nagyobra becsûlli életét mint sem meg-érne. Ha erre azt feleled, hogy a' szûkség kénszerit es nem élhecz más képpen, nem érted miben állyon a' szûkség kinszerités. Nem lehet ott az ut mód szûkséges a' hol a' vég nem szûkséges. Es minek elõtte igy gondolkoznál hogy szûkség ez utakat el kõvetned, mivel hogy ezek az életre szûkségesek, meg-kell elsõben gondolnod hogy ha szûkségé tovább élned. Szûkség hogy igazak és kegyessek legyûnk, de magában nem szûkséges dolog hogy tovább éllyûnk. A' ki életét szûkséges dolognak nem vallya, sem pedig az halálban semmi gonosz dolgot nem képzél magában, mint hogy ugyan az halál az Isten fiaira nézve nem egyéb, hanem minden gonoszoknak végek vetése, és minden jóknak el-kezdése, kõnyen le-tészi az éhel halástul való puha félelmet, és bé-dugja a' fûlét a' kisiretre, mellyel arra kisztetik hogy csak élhessen e' világon, ámbár gonosz uton éllyen.

Ez a' szûkségtõl való rettegés származik amaz Jésus Christus parancsolattyához való engedetlenségbõl, Matth. 6. 34. Ne legyetek szorgalmatosok hólnapi naprul, és az Isten gondviselésének folyására való vigyázatlanságból, mellyel olly gondot visel az õ teremtett állatira, hogy magok [p 0167] ugy gondot viselhetnek magokra. Az oktalan állatok szép csendessen alusznak, noha nem tudgyák ha találnaké más nap eledelt magoknak. De azt mondod, annak ez az oka, hogy nincsen lelkek: De avagy nem vólnaé jobb okos lélekkel nem birni, hogy sem mint azzal birván, azt a' maga gondal, buval való emésztésére forditani. Avagy nem jobb vólnaé nem tudni, mint azok, Isten felõl elmélkedni: mint sem ugy elmélkedni hogy kétségben essél felõle gondolkodván, és zugolódgyál az õ gondviselése ellen?

Végezetre az ollyan szegénynek a' kinek Isten egésséget adott és serénységet az õ élete keresésére, vagyon igaz elég kincse: és olly õrõksége melybõl szûntelen meg-jár jõvedelme: Az illyetén embernek állapottya minden vetélkedés nélkûl bóldogabb, mint ama' dus gazdagoké és méltoságos személyeké. A' melly munka által kenyerét meg- keresi, azon munka étel ital kivánást indit benne; Segiti annak meg-emésztését a' gyomorban, édes álmot hoz szemére fáradtsága után való nyugodalmára, és állandó egésséget szerez hivatalos munkájának tovább való gyakorlására, Predik, 5. 12. Edes az álom a' munkásnak, akár sokat akár keveset egyék, a' gazdagnak pedig gazdagsága nem hágy néki alunni. A' szegény embernek még az õ feles gyermeke-is [p 0168] nem ád annyi gondot mint a' gazdagnak a' kevés: kevessebb bajjal-is jút azokra való gondviseléshez: mert holott a' nagy emberek gyermekeinek idejekkel edgyûtt nevekedik a' reájok való kõlcség-is, szegény kézi munkája után élõ ember házánál ellenben mennél nagyobbat nõnek a' magzatok annál kevessebb a' reájok kõltés: A' fiak az Attyokat a' szokott munkában segitik, a' leányok pedig az Annyokat: A' sok magzat a' szegény munkás embert meg-gazdagittya, a' gazdagot pedig szegényiti. Végre midõn az osztozásra jut-is a' dolog, a' szegény embernek kinek jószági nincsenek, nem kinszerittetik zálagban hánni jószágait hogy ki-házasicsa leányait, sem hogy meg foszsza õstûl maratt joszágának jõvedelmétûl a' nagyobbik fiát, hogy légyen mibõl éllyen a' kissebbik. Mint Francia Országban szokott lenni a' holott minden õrõkség az elsõ szûlõtté. Mindnyájan edgyaránt vésznek részt az Atyai õrõkségben, melly a' rabotás munka: Bizonyos hogy ez az állapot sokkal bóldogabb-is. Sok példák vóltak ollyanok a' kik vigan éltenek mig szegények vóltanak, és énekeldegélnek vala az õ mûhelyekben, de azonban véletlenûl jutván valami gazdag jószágok, ottan meg-szûnt éneklések, el-veszett kedvek és hirtelen busulásra jutottak. Nyilván vagyon az Anacreon példája: [p 0169] Ez Poëta vala, s' egyszer s' mind szegény: Polycrates a' gazdag Samosbéli Király ada néki két vagy három ezer tallérokat, de Anacreon harmad nap mulva azokat a' királynak viszsza vivé, ezt mondván hogy az a' pénz nem hadná õtet alunni; Ezt pedig õ nem a' Philosophiábol tanulta vólt a' mit cselekedék, mert a' mint nyilván ki- tetczik az õ verseibõl, az õ elmélkedésinek leg méltóságossab materiajiis nem egyebek vóltak, hanem a' bor és szerelem, hanem valójában e' vólt az oka, hogy a' gazdagságot nehezebb el-birni mint a' szegénységet.

Ha szintén a' szegénység el-csûhheszti-is az elmét és meg-terheli-is a' lelket, az nem esik egyebeken, hanem csak azokon a' kiknek sok javok vólt az elõtt: De azok még inkább el-csûggedtek vólna a' gazdagságban, de más módon: Mert a' gazdagság fel-puffasztya az elmét kevélységgel, s' egyszer s' mind meg-puhittya kényességgel, tágittya a' szorgalmatosságot és alább szállittya a' serénységet: Elenben a' szegénység mind ezeket fel- indittya és gerjeszti.

A' minden jókkal való bûvõlkõdés kiváltképpen az ollyan embert illeti, a' ki magát mély elmélkedésekre adta, mert az ollyan mélységes és méltóságos elmélkedésekre gondoktul ûres és a' hûségben meg-nyugott elme kivántatik. A' [p 0170] melly embernek kenyere nincsen nem igen elmélkedhetik arról miképpen mérje-meg az Eszaki polust s' annak hoszsuságát, és miképpen ûzze az ékessen szollásnak himes mesterségét. -2 Magnae mentis opus nec de lodice paranda, attonitae.
A' szegénység leg inkább hozzá illik az elme értelme munkás cselekedetihez, mivel a' szûkség a' mesterségeknek annya,
Magister artis ingeniiqus largitor venter.
A' kûlsõ mesterségeknek nagy részének fel-találására a' szûkség és nyomoruság adott alkalmatosságot.

A' mi leg jobb a' szegénységben, ez hogy ha a' kegyes és magával meg-elégedõ lélekkel lészen edgyûtt, segiti az embert arra, hogy indulatit e' világtól el-vonnya és az Istenhez fel-emellye, a' melly valóba nagy munkája a' keresztyén embernek, és a' melynek a' gazdagság valóba nagy akadállya. Az a' kinek kevés vagyon e' világon, fel-indittatik azzal hogy magának kéncset szerezzen az égben, melyre indittya e' világon, hogy gazdagokká tenne minket Istenben. Az Evangálium-is elsõben a' szegényeknek hirdettetett, és midõn az Evangélium a' gazdagok és szegények eleiben egyszer s' mind tétetett, a' szegények fogadták-el elsõben, mivel azok nem annyira ragadtak vólt e' világhoz, és igy szabadossabbak vóltak az Istenhez való menetelre.

[p 0171] Nevezetes dolog ez, hogy mind azok a' kiket Isten az idvességre fel-vészen azokat Isten szegények képében vészi-fel; mert szûkség hogy a' gazdagok és a' méltóságos személyek az alázatosság által magokat semmissé tegyék, hogy alkalmatosok legyenek annak az áldásnak el-fogadására a' mellyen az Ur Jésus Christus kezdi-el az õ elsõ prédicatioját, Matt. 5. 3. Bóldogok a' lelki szegények mert õvék a' mennyeknek országa. Erre a' lelki szegénységre melly az alázatosság, a' kûlsõ javokban vavokban való szegényeknek nagy alkalmatosságok vagyon; a' bõlcs és Istenfélõ ember pedig a' ki mindenbõl hasznoz túd ki-hozni, jól él azzal a' mit a' szegénység hoz magával, midõn láttya, hogy arra az állapotra jutott. Az õ szegénységében sokkal inkább el-szánnya magát a' reája kõvetkezhetõ veszedelmekre, csendessebb az õ buzgóságában, szabadossabb az igasságnak állatásában, készebb a' futásra az ûldõzésnek idején és minden idõben alkalmatossabb, hogy a' halált vidám orczával fogadgya, el-hagyván minden maga vonogatása nélkûl a' világot, holott abban semmi kárt nem vall. Ha gazdagsága vagyon s' azt el-veszti, meg-gondollya hogy az nem õvé vólt, mivel hogy azt el-veszthette, mert ugyan-is a' valóságos jók mi tõlûnk el-válhatatlanok: Ezek a' jók pedig, az igyenes okosság, a' jó [p 0172] lelki isméret, az Istennek szereteti s' félelme, az õ igiretibe való hit és az okosságtul s' a' kegyességtûl jol igazgattatott kivánság. A' ki ezzel a' jószággal bir, az nagyobb jussal mondhattya mint Biás, akár melly állapotban légyen-is, hogy Mindenemet a' mivel birok magammal hordozom. De a' szerencsének javai nem érdemlik a' jónak nevezetit.

Annak a' ki nem kiván egyebet hanem csak a' mit a' Természetnek elég, a' szegénység nem sok kárára vagyon: Azzal pedig a' ki a' Természetnél tõbbet kiván, a' szeginység jól tészen, mert azt józanságra szoktattya, kevéssel birni és azzal jól meg-elégedni, valóba nagy gazdagság.

Holott mind a' szegénységnek mind a' gazdagságnak mind haszna mind alkalmatlansága elég vagyon, e' világi állapotban leg kivánatossabb az, a' melly mindenikbõl részt vészen, azonkõzben sem edgyik sem másik csupán. Ez az az állapot mellyet a' Bõlcs kér vala Istentûl, Példab. 30. 8. Szegénységet avagy gazdagságot ne adgy énnékem, táplálly engemet hozzám illendõ eledellel: Hogy meg-elégedvén meg ne tagadgyalak, és azt ne mongyam kicsoda az Ur? se pedig meg- szegényedvén ne lopjak és végezetre gonoszul ne éllyek az én Istenemnek nevével. De nincsen a' mi tehetségûnkben hogy mértékét szabjuk a' mi javainknak. Találhatunk [p 0173] joszágos cselekedetet és csendességet minden mi állapotinkban, a' mint meg-tetczik, ebbõl az én beszédembõl kõvetkezõ dolgokbul.

TIEDIK RESZ.

Az alacson Sorsrul és a' Tisztbûl való ki- esésrûl.

A
Z alacson Sors, sokaknak értelmek szerént még a' szegénségnél-is roszszabb, mert a' szegénységtõl-is azért irtózik az ember annyira, hogy az illyen sorsra ne jusson: Ennek-is grádicsi vadnak, és vagy nehezebb vagy kõnnyebb viselni a' személyeknek természetek és indulattyok szerént a' kik abba forognak. Azok a' kik a' tisztességre vágyódnak, és abban nem telhetik kedvek, és a' kik ugy itilnek mintha mind el-vesztenék azt a' mit meg nem nyerhetnek, ezt a' sorsot el nem viselhetik, annál inkább nem szenvedhetik azok a' kik az elõtt nagy tisztességben vóltanak s' abból ki-estenek: Mert akárki-is arra õrõmest hág fel, de senki sem száll arról le jó kedvébûl: Ezért vólt szûkség esztendeig tartó Magistratust emelni. Ez adott arra alkalmatosságot hogy rendre járna esztendõkint a' Biróság Vadnak más rendbéliek a' kik alacson ágybul szûlettettek és soha fellyebb nem vágyódnak hanem az alatt [p 0174] az iga alatt nyõgnek, melyben õket az õ sorsok vetette. Igy ki ki magának eleget nem tehet. Soha senki állapottyában ollyan fel nem hágott hogy magát igen alatt lenni ne vélné.

Bizonyos hogy az alacson sors valóban terhes, kivéltképpen, Német, Francia, Lengyel és Magyar Országban: Es igy a' ki magát tisztességessen ki-vonhatná a' kõzõnséges zûrzavar záporának csepegése alól, és a' meg- terheltetett barmoknak számok kõzzûl ki-menekedhetnék igen okossan cselekednék. Igen bõlcs a' szent Pálnak tanácsa, Cor. 7. 21. Szolgai állapotba hivattattálé? ne gondolly véle. De ha szabados lehetsz inkább élly azzal. Ha ez szabadságot el-érni lehetetlen, az okos ember meg-gondollya azt, hogy ha szintén az alacson sorsnak a' terhe ngy-is de mindazáltal kevessebb veszedelembe forog. Kissebb ugyan annak fényessége de nagyobb a' bátorsága. Igy Francia és egyéb Országokban mellyekben bõ a' Nemesség, noha a' had mind nagy mind pedig alacson rendekbûl edgy aránt áll, de ugyan az ellenségnek nagyobb ereje az ûtkõzeten a' Nemességre rohan, és a' seregnek annak a' szárnyának vagyon nagyobb ostromoltatasa melly a' Nemessekbõl áll. Mind edgyaránt el-mehetnek a' hadban, de a' hadi igazgatás kiváltképpen a' Nemessekre bizattatik. A' Franciai Nemes [p 0175] ember óldalára kõtõtt egyverrel edgyûtt szûletik. A' ki meg-fontollya magában a' Nemessi familiák mennyire meg-irtatnak a' hadakban, kõnnyen fel- talállya hogy a' Nemes ember valoban meg-fizet azért hogy rajta adót nem vésznek, és panasz nélkûl ki-pótollya az õ vámját, drágábban esik el-engedése vámjának.

Hogy az alacson sorsot meg ne unnyuk, a' nagy rendnek sok igyét baját gondollyuk-meg. Mentûl nagyobb méltóságban vagyon ember, annál tõbben vadnak az irégyi, utánna leselkedõk, és kisirtõi. A' nagy álapot ollyan mint az igen magas fa-láb, mellyen meg nem tartózhatol, kiváltképpen ha mások ûznek és el-akarnak ejteni. A' korona ugyan terhére vagyon a' fõnek ha azt bé nem fedi-is, ugy vagyon készitve hogy a' napnak sugári meg-járhassák, minden felõl nyitva vagyon és akár melly reá lõtt nyíl meg-hathattya. Nem kell igen nagy Philosophiai okoskodással azt fel-találni, hogy nem méltó kivánásra a' méltóságnak koronája, és hogy a' méltoságoknak székeket s' a' nagy tiszteket jobb el- kerûlni: Ottan fel-talállya azt a' ki azt meg-ismérheti, és magát szereti. Minden nagy méltóság nagy nyomoruság. Es bátran meg-kell azt vallanunk hogy vagyon olly fõ kinszeritõ ok, melly az világ meg-maradására vigyázván, az alméket illyen vakjában hajtya a' [p 0176] méltoságoknak keresésére. Más képpen az emberek, kik természetek szerént gyõnyõrûségre vágyók, kényesek, és magokat igen szeretõk, nem mennének igy kézzel lábbal a' magok veszedelmére. Az okos ember fellyebb becsûlli az õ nyugodalmát hogy sem mint a' felsõ pólczra illoy hanyat homlok mászna, és inkább szereti az alsó széken ûlni, és magának alacson sorsa által csendességét meg-tartani. Nem itéli olly bõcsõsnek sem a' tisztességet sem a' nagy méltóságot, hogy azokért meg-foszsza magát az õ szabados elmélkedésitûl és Istenével való szent és gyõnyõrûséges járásátul. Ugyan-is ki jõne-le az égbõl hogy e' fõldõn bajoskodgyék? Valamint hogy a' võlgyekben kevessebb szél vagyon de a' Napnak nagyobb melege mint a' hegyeken, igy az alacson állapotban-is kevessebb a' hánkódás mint a' méltóságban, és az igasságnak Napja-is oda lõvelli-ki sugárjait nagyobb mértékben.

Valamint a' Nemzetes Nemesség, ugy az alacson állapot-is valóságossan semmi sem õnnõn magában: Mind a' kettõ csak a' hitván vélekedéstõl fûgg, még pedig a' másétul, mellyel a' kinek esze vagyon, nem sokat gondol. Akármelly állapotban-is lehet embernek természeti nemessége, melly ezekben áll, hogy nemes és csendes elméjû, a' nagy dolgoknak értekezésére hajlandó, a' jószágos [p 0177] cselekedeteknek bé-vételére alkalmatos légyen: nem ollyan mint a' mai farkas természetû nemesek a' kik az õ nemességeknek privilégiumát a' kegyetlenkedésben, erõszakban és mind Isteni mind emberi tõrvényeknek meg-utálásában tartyák. Ezt a' vélekedést pedig az emberek ugy bé-szitták, hogy sokan a' kiknek sem elméi sem nemzetségi nemességek nincsen, magokat tõrvénytelenûl viselik csak azért hogy nemesseknek tessenek, szitkozódnak, eskûsznek, koczkáznak, mint edgy nemes ember.

Vagyon egy Nemesség melly sok ezer grádiccsal jobb még a' természeti nemességnél-is, (hogy ne-is emlicsem a' nemzetségi nemességet melly ehez képest csak szerencse java és más ember vélekedése;) Ez a' fõ és méltóságos Nemesség nem egyéb, hanem Istennek fiává, Jésus Christus attyafiává, és a' Menyországnak a' Christussal edgyûtt õrõkõs társává való létel. Ez nemességnek titulussa õrõkké valóság, és õrõkké meg-marad, és ez által ember arra jut, hogy 2 Pet. 1. 4. az Isteni természetnek részese légyen, azt mondgya szent Péter. Az okos keresztyén ember a' kinek Isten ezt a' nemes levelet élõ hittel pecsételte-meg, sem fel nem fuvalkodik sem el nem csûgged az õ fõldi állapottyában. Csak meg-nevetéssel szemléli az emberek dolgait midõn [p 0178] azoknak az elsõségen való tusakodásokat láttya, mikor mint a' ménesben való lovak, ugyan egy más hátára hágnak, az egymás ûzésekben: Noha a' lóban ez dicsiretes dolog, de nem ugy az okos emberben, annál inkább nem a' jó keresztyénben. A' kiben ez a' jó fel-találtatik, ha világ szerént nemes, meg-marad az õ rendiben és nem dicsekedik azzal; Ha nem nemes, meg-elégszik az õ õrõkké való nemességével, tudván azt hogy ennél nemessebb állapotban nem lehet. Mert valamint hogy ha valaki a' Naphoz mehetne s' onnan nézné e' fõldet, e' fõld igen kicsinynek tetczenék nékie; Igy a' világi fõ méltóságok igen kicsinyeknek kellenek tetczeni annak, a' ki az õ ujjá szûlettetéseknek fõõ pontyára jutván, magát ebben az õ õrõkké való nemességében tapasztallya, és a' ki a' fõldet mint egy az égbõl nézvén, meg-gondollya, hogy el-kõzelget a' nap melly egyénlõvé tészi mind a' királyokat mind az alatta valókat a' fõldnek porában.

TIZENEDGYEDIK RESZ.

Az Bõcstelenségrõl.

A
Z valóságos becstelenség belõl vagyon, és a' személynek méltatlanságában áll. Mert ugyan-is ez által esik távol az ember a' minden becsûlletnek [p 0179] kutfejétûl, melly az Isten, holott Istenen kivûl nincsen egyéb becstelenségnél és nyavalyánál. De az a' bõcstelenség melyrõl akarok szóllani, kivûl vagyon az emberen, és másnak felõle való vélekedésében áll. E' két féle bõcstelenség nem mindenkor jár edgyûtt, mert sokan a' kik gonoszok és ekképpen gyalázatosok Isten elõtt, becsûlletben és tisztességben vadnak világ szerént, még pedig ugyan azon okon hogy gonoszok: Ellenben pedig mások a' kik jók, és a' kiket Isten becsûl s' szeret, gyaláztatnak és káromoltatnak e' világon, ugyan azért hogy jók, ollyan nagy a' kõzõnséges emberi itéletnek el-fordulása és bolondsága.

Fel-találtuk már ide fel, hogy az emberektõl nékûnk tulajdonittatni szokott bõcsûllet és dicséret nem egyéb el-muló szélnél. Eléggé meg-itélhettyûk hát ebbõl hogy az emberek káromlása és gyalázása-is ugyan csal ollyan. Olly emberi képzélésben álló gonosz ez, hogy ezt az embernek majd lehetetlen dolog fel-találni miben állyon. Nem illeti ez azt semmiképpen a' ki káromoltatik, mert mit hajt arra az a' ki a' sirben vagyon, vagy ámbár éllyen-is, ha nem túd semmit felõle, vagy ha szintén tudgya-is ha nem gondol véle? Nem-is abban vagyon a' ki káromol és gyaláz, mert noha tõle származik ugyan, de nem õ benne [p 0180] vagyon, egyébarántt az a' ki mást gyilkossággal gyaláz, maga gyilkos vólna. Ha azért sem a' gyalázó sem a' gyaláztatott személybe nincsen, vallyon miben s' hol talállyuk azt fel? Bizonyos dolog hogy gyakorta reá ragad a' gyalázat arra a' kit rágalmaznak, ugy hogy majd haláloson sebheti-meg annak szivét. De ez nem a' rágalmazótul esett seb, hanem a' sérelmes személynek képzélésétõl vagyon; mert õnnõn maga engedvén és hitelt adván mas felõle való hitván beszédinek, szerzi magának azt a' gonoszt, mellyet más nem szerezhet magán kivûl. Es igy avagy nem szabad akarat szerént való sérelemé ez, mellyet ember nem érezhet kûlõmben, hanem ha maga akarja érezni? Az Ur Isten ne bocsásson én reám egyéb gonoszt, hanem csak ollyat melly az én akaratom nélkûl engem meg nem sérthet, és a' mellyet soha meg nem érezhetek, ha magam ki nem nyujtom kezemet az én csapásomra.

Az okos ember azért semmiben hajtya nem csak ezt a' képzélt gonoszt, hanem még annak orvosságát-is: Es midõn baráti el-jûnek vigasztalni ragalmazói ellen, kéri õket azon hogy hadgyanak békét néki, és oda ragaszszák a' flastromot a' hol a' sérelem vagyon, tudniillik az ollyan gyarló és gonosz embereknek vakmerõ itéletekre és szabadoson folyó nyelvekre. Es ugy itél ez [p 0181] dolog felõl, hogy vigasztalásnak flastromát kõtni akkor szivére embernek, midõn az õ szomszédgya gonosz szivének nyavalyáját kellene gyógyitani, olly képtelen dolog mint ha valakinek ágyát melegitenék és párolnák azért hogy a' lova kehes.

A' dolgot csendesen és magánoson kell meg-fontolni: De mivel hogy a' becsûletes emberhez való gonosz gyanutól birattatott lelkek, kõnnyen engednek a' vádnak, és hajlandók másnak ártani, avagy csak mást jó dolgában meg-gátolni, szûkség az illyen lelkekbõl a' helytelen gyanót ki-venni; mellyet kõnnyebben véghez vihet ember maga ártatlan álhatatos és tiszta maga viselésével, mint ha maga mentségére tanukat igyekezne keresni, kik által magát tisztitaná s' ellenséginek pedig szájokat bé-dugná. Az ember ártatlanságának és azzal edgyûtt járni szokott bátorságnak olly magassan kell helyheztetve lenni az emberek hitván nyelveskedése felett, hogy az szintén ugy ne árthasson nékie, valamint hogy a' csillagos égen való csillagot nem illetheti a' fõld szinén támadott szél.

A' mi azt a' bõcstelenséget illeti pedig melynek fundamentuma vagyon, azt ugyan meg kell orvoslani, de nem maga mentegetéssel, hanem meg-jóbbulással. Gyalázotté azzal valaki hogy [p 0181] gonosz és embertelen ember vagy? Ne légy tõbbé ollan. A' jóra a' gonosznak gyûlõlése indicson tégedet, nem a' bõcstelenségtõl való félelem, melly csak ollyan mint az árnyék, és ottan el-mulik, mihelyt a' joszágos cselekedeteknek sugári reá sûtnek.

TIZENKETTÕDIK RESZ.

A' Testnek ártalmairól, a' rutságról, az erõtlenségrõl, a' betegségrõl és fájdalomról.

M
Inekutánna el-hitettûk azt magunkkal, hogy à testnek javai, ugy mint à szépség, az erõsség az egésség és gyõnyõrûség, nem a' fõ jók kõzzûl valók, azt-is el-kell hinnûnk hogy azokkal ellenkezõ gonoszok-is, nem az igen nagy gonoszok kõzzé számlálandók. Hogy ha még a' minnen magunk testét-is nem tarthattyuk tulajdonképpen magunkénak mivel hogy azt mindenben a' mi kivánságunk szerént nem birhattyuk és mivel az életûnk ideje miatt melly minket fogyat, naponkint szûntelen bucsuzdogalunk magunktól, ez mi kevés ideig tartó hajlékunknak mind javain mind pedig ártalmin nem a'szûkség felettébb meg-indulnunk.

Ha valamelly Aszony szomorkodik azon, hogy meg-rutúlt (mint hogy az Aszszonyi nem, [p 0183] inkább meg-indul azon) várakozzék egy keveset, és meg-láttya hogy az idõ még a' leg szebbeket-is azon állapotra juttattya a' mire õ jutott, és hogy az halál el-kõvetkezvén egyenlõvé tészi mind a' szépeket a' rutakkal, az erõtleneket az erõssekkel, az egésségeseket a' betegesekkel, azokat a' kik fájdalmokban kinlódnak, és azokat a' kik testi gyõnyõrûõségekkel és hitván gondokkal magok emésztik magokat. A' ki magát a' testi gonoszok miatt felette epeszti, az nem gondollya vóltak éppen meg a' testi jóknak mulandóságát. Soha nem szûkség nyughatatlankodnunk azoknak a' jóknak nem léte miatt, mellyek magokban el-vesznek, és naponkint fogyton fogynak.

Kevés ártalom vagyon mellyel edgyûtt haszon-is nem járna, mellyet az okos ember ki a' maga nyugodalmát szereti, jól maga hasznára tud forditani, és abbul jót tud ki-hozni. A' rut ábrázatu s' teste állásu személyt senki nem csudállya, de ismét azonban senki nem-is kisirti sem háborgattya. Nem tétetik az fel czéllyául a' gonosz kivánságnak és egyéb fajtalanságnak. Az ollyannak az õ rutsága, szûntelenûl való tanács adója az alázatosságra és minden jószágos cselekedetre, hogy az õ szépségének nem létét jóságával pótollya-ki. Ritkán vetik szemére az aszszonynak az õ rutságát; és ha meg-esik-is, akkor lészen-meg [p 0184] midõn a' rutak nem az alázatosságot, hanem a' szépekre való irégykedést és ember szóllást kõvetik. A' szépségre ember szert nem tehet, de szert tehet a' jóságra. Azonban azok kõzzûl a' kiktõl a' természet meg-tagadta a' szépséget, vadnak olly okossak és jók, hogy inkább szerettetik magokat mint a' szépek, s' à házasságra"is szerencséssebbek, mivel hogy azokat az õ férjek-is nem annyira féltik, azonban azok-is inkább igyekezik férjeknek kedvét keresni.

A' gyenge természetû embereket nem annyira járják a' forró hirtelen betegségek, mellyek gyakorta amaz erõs izmos embereket el-óltyák harmad napra. Nem-is olly bolondul vetik az ollyan gyenge emberek magokat, a' mint kõzõnségessen a' testekben nagy erejû emberek szokták. Magokat ennyiben a' testnek gyakorlására nézve alább valóknak ismérvén, annál inkább gyakorollyák az elmét, a' melyre gyakrabban ugyan az illyenek alkalmatossabbak. Valamint az erdei mókuskában tõbb vidámság vagyon mint egy nagy õkõrben; igy tõbbire nagyobb elme és serénység találtatik-fel az apró és gyenge testû emberekben, mint amaz nagy erõs izmosokban: Mert a' phlegmával elegyitett vér melly a' nagy vastag testet nemzi egyszer s' mind az elmének-is meg-vastagitására és tompitására való; de a' bilissel [p 0185] és mélanchóliával (sárga és fekete sarral) mértékletesen õszve timporáltatott vér, melly az õ szoritó természetivel a' testet nõni és vastagodni nem engedi, egyszer s' mind azt-is cselekszi hogy mind az elme sebes légyen mind pedig az itélet fontos.

A' gyenge természet az okosságra és elme élesitésére szûntelen nogató leczke, mert a' gyengék semmit nem nyernek egyébként, hanem elméjek élivel. Az õket oktattya arra, hogy magokat a' hit és jó lelki isméret által erõssen Istenhez kapcsollyák, hogy az Isteni erõvel az õ emberi erõtlenségek ki- pótolódgyék. Igy lészen hogy a' leg gyengébbek leg erõssebbeknek találtatnak. 2 Cor 12. 10. Mikor erõtlen vagyok, ugyan akkor erõs vagyok, azt mondgya vala a' szent Pál.

E' dolognak valósága mindenek felett a' betegségben tetczik-meg, melly által az Isten meg erõtleniti a' testet hogy a' lelket meg-erõssitse, az fájdalmok és erõtlenségek által, a' lelket sok szép idvességes tanuságoknak kõnnyebben való bé-vételére készitvén, mellyekre a' meg-tõlt kinyes és egésséges test fûleit bé-dugja. A' betegség és fájdalom igen rosz ugyan a' maga természetieben, de jó némelly részbõl, midõn Istennek tetczik a' gonoszt jó orvosságul forditani, hogy igy az embert a' penitenciára hijja, és meg- tekintesse véle a' [p 0186] kezet melly õtet sujtollya. Azok a' bûnnek bûntetesi, és az halálra vivõ utak, de azonkõzben ugyan azok a' hû embernek a' kegyelem eszkõzei, és vezérek a' dicsõsségre. Nagyobb része azoknak a' kik a' Jésus Christusban hittenek midõn e' világon élne, a' testi nyavalyák által vitetett arra, és õ-is testeket gyógyitván azoknak, gyógyitotta lelkeket-is egyszer s' mind, ezt mondván nékiek: Meg- bocsáttattak az te bûneid.

A' ki józanon meg-akarja gondolni a' nyavalyáknak mivóltát és mértékét, inkább kell annak abban arra vigyázni a' mit azok felõl itél, mint sem a' kõrûllõtte forgó szerelmesinek jajgatásira és szánakozásira, a' kik az õ meg-maradását ohajtyák. Azt mondgyák ugyan kõzõnségessen, hogy akkor leg betegebb az ember mikor nem érzi betegségét: mindazáltal ugyan valami kõnnyebséget vészen a' beteg addig mig meg- érzi. Ha igen nehéz a' betegség, a' nem tart sokáig: Ha lassu ismét, a' meg kõnnyebben szenvedhetõ. Ha a' nyavalya gyógyulható, békességessen szenved, a' jó gondviselés azt meg-gyógyittya. Ha gyógyulhatatlan, ne félly semmit, a' halál végét el-hozza. Nem felettébb való nagy gonosz az, melybõl való ki-menekedés felõl bizonyos lehet ember. Vagy a' betegségnek vagy a' betegnek el-kell egyszer végezõdni.

[p 0187] Valami orvosságot a' kûlsõ Philosophia ez aránt adhat, csak ez egyedûl, hogy a' meg-gyogyulhatatlan nyavalyáknak a' békességes tûrés az orvossága. De ebben a' szûkségben a' keresztyén Philosophia az Isteni vigasztalásoknak tárházát meg- nyittya, mellyek hogy a' hû embert békességes tûrõvé tegyék a' nyomoruságban, õrõmre indittyák a' reménségben, és meg-mutattyák a' jutalmat, melly nék el- vagyon tétetve hogy el-vegye a' harczolás után. Sõt még a' viadal kõzben-is segiti a' hit, és az a' Vigasztaló mellyet a' Jésus Christus igért az õ Tanitványinak, erõssiti a' harczon. Hogy ha nyavalyáját meg- hoszszabbittya-is azt mondgya néki a' mit sz. Pálnak, midõn õtet testében csapdosná: 2 Cor. 12. v. 9. Elég néked az én kegyelmem? mert az én erõm erõtlenség által végeztetik-el,

Ez kegyelem altal a' betegségek le-tõrik szarvát a' kevélységnek, meg- óltyák a' testi kivánságokat, el-fordityák à szivet e' világ szeretetitõl és az igasságnak éhezését és szomjuhozását szerzik. Theodorius a' Coloniai Ersek igen bõlcsen adgya vala tanácsul Sigmond Császárnak, hogy azon akarattya lenne egésségében-is a' szent életre, mellyet fogad vala midõn a' kõszvényben és árenában fekûnnék. A' nyavalyák a' hû embernek eszében juttattyák az õ romlandóságát. Midõn mi eszûnkben [p 0188] veszszûk azt, hogy a' mi fõldi hajlékunk romló félben vagyon, ohajtozzunk amaz 2 Cor. 5. 1. Istentõl készittetett épûletre, melly nem kézzel csináltatott, hanem õrõkké való menyben. Es azok a' fájdalmok mellyek minket faggatnak azt cselekszik hogy ama nagy orvos Doctorhoz folyamodgyunk, ki igy hiv Matt 11. 18 Jõjjetek én hozzám mindnyájan, kik meg fáradtatok és megterheltettetek, és én meg-nyugotlak titeket. Igy a' gonoszbul jó jõ-ki azoknak a' kik jók, és a' lészen hogy a' gonoszbul-is jó légyen. Sõt még a betegségben és a' fájdalmok kõzõtt-is az Istennek' fiai fel-talállyák a' lélek békességét, és az elme gyõnyõrûségét.

TIZENHARMADIK RESZ.

Az Számkivettõtésrõl.

I
Gen illendõ dolog hogy ha minek utánna a' vóltaképpen érezhetõ gonoszokrul szóllottunk, által megyûnk az elmétõl magának képzélt gonoszokra, és szóllunk a' testi fájdalom után a' számkivetésrõl. E' világ minden embernek kõzõnséges és természet szerént való lakó helye: A' számkivetés sem egyéb, hanem adgyik tartományból másikban való bujdosás. Az a' tartomány pedig mellyet egy számkivetés helyének tart, a' [p 0189] kedves lakó fõlde azoknak a' kik ott szûlettenek, sõt még azoknak-is a' kik oda számkivetésben ûzettenek, hogy ha lelkek hozzá szokhatott. Embernek hazája számkivetésnek itiltethetik attól a' ki nem tudgya honnan való õ, mint régen Oedipus járt, ki számkivettetvén abból a' helybõl à hol fel-neveltetett, ûzetett a' helyben a' hol szûlettetett. Ha az apró gyermekeket az õ nevelõ dajkájok házátul haza hozzák, számkivetésnek vélik lenni az édes annyok házát, és sirni kezdenek. Illyen gyermeki gyarlóság felettébb busulni e,bernek azon, hogy olly helyen vagyon a' hol soha nem vólt tõbszõr. Mindenûtt azon egy természet rendi vagyon, azon egység, és azon emberi nemzet. Avagy nem szégyené hogy az embert fellyûl mullyák az oktalan állatok a' bujdossásnak dolgában? A' fecskék el-ûzetnek a' mi fõldûnktõl a' hidegnek el-kõzelitése miatt, s' azonban õrõmest el-mennek más fõldet keresni Europának minden tartományin és tengerein által: még-is mi siránkozunk ha meszsze ûzetûnk a' mi szokott helyûnkbõl, holott illy nagy világnak részeiben hogy válaszszunk, módunk vagyon benne: Noha mi azok felett azt meg-jegyezhettyûk magunk kõrûl, hogy nem minden fõldet álhatnak ugy el azok az oktalan állatok, mint mi; mivel a' virtusnak minden tartomány edgyaránt vagyon, [p 0190] és igy nékûnk-is ha virtussal birunk, mert ez olly jószág mellyet mindenûtt minden akadály nélkûl magunkal hordozhatunk.

Ugy vagyon ugyan az hogy számkivetésben lehetûnk valamelly rosz sovány fõldõn, de nem azért rosz hogy nem mi fõldûnk. Minden tartomány edgy aránt meszsze az égtõl, az ég pedig hazája a' hû embernek. Szintén olly kõnnyû meg-találnunk Istent számkivetésûnknek fõldén mint szûletésûnknek fõldén; sõt még kõnnyebb, mert kõzel vagyon Isten az el-hagyattatothoz; és az õ tulajdon titulusi kõzzé számláltatik ez-is hogy õ Solt. 146.9 óltalmazója a' jõvevényeknek, Valamelly kegyetlen Tyrannus ûzõtté-ki országodbul? Gondold-meg mennyi számu embert ûzz ki országábul az õnnõn fõsvénysége, melly a' leg gonoszszabb Tyrannus, sok esztendõkig az uj világnak tengerein bujdosnak a' drága gyõngy után vagy a' hév tenger fõvenye kõzõtt járnak hogy bársony festõ csigákat szedgyenek, vagy pedig az Eszaki tartományoknak jegzõ havasi kõzõtt nestek és nusztok után. Némellyeknek mások indulatossági miatt bujdosnak-ki országokbul, némelyek az magoké miatt. Ha azért semmi idegen dolognak nem láczik embernek, valamelyre õtõt az õ akarattya vezérli, csak arra kell szoktatnunk a' mi akaratunkat a' mire szûkségûnk vagyon.

[p 0191] A' ki békétlenséggel viseli az õ számkivettetését, meg-mutattya azzal hogy nem érti miben állyon az hû embereknek állapottya ez világon, sem pedig az Isten fiainak valóságos hazáját nem tudgya. Az eg az õ országok, az élet az õ bujdosások. Ezek idegen vendégek még az õ szûletések fõldén-is, sõt még az õnnõn magok testekben-is. 2 Cor. 5. 6. Valamig ez testben jõvevények vagyunk, távol vagyunk Istentûl, azt mondgya szent Pál. Holott azért idegen fõldõn vagyunk, akár melly helyben legyûnk-is ez világon; ne tessék hát egy hely-is idegenebnek másnál: Soha nem lészûnk utunkon kivûl csak az Isten felé tartsunk.

TIZENNEGYEDIK RESZ.

Az Fogságról.

A'
Fogság az élõknek koporsója, mert ugyan-is a' ki rabbá esik, ollyan mint ha halálának elõtte temettetnék-el. A' szabadság a' Természetnek privilegiuma, mely nélkûl az élet nem egyéb, hanem szûntelenûl való meg-halás, ugyan-is jobb vólna embernek életének-is nem lenni, mintsem élete lévén annak hasznát nem vehetni. Minden oktalan állatok szabadságokkal élnek, egy néhányakon kivûl a' kik azt el-vesztették, mivel [p 0192] hogy felette nagy szelidséget ,utattak hozzánk.

De ellenben valamint hogy szûkséges a' vas kalitka, hogy az Oroszlyánt fogva tarthassuk, igy bizony valóba szûkséges e' világon a' fogság és rabság azoknak meg-tartóztatásokra, a' kiket meg nem tartóztathat az okos elme, és a' tõrvénynek tekinteti. Es noha sokan rabbá esnek más módon-is nem csak bûnõkért, mindazáltal ha az Isten azoknak kegyelmét nyujtya arra, hogy fellyebb nézzenek, az embereknek felõlõk való szándékánál, fel-talállyák azt, hogy Isten bõlcsen cselekszi midõn igy bánik vélek, és ha egyébért nem-is, avagy csak az õ szabados indulattyoknak meg-gátolásáért szûkség vólt vélek ugy bánni.

Ha pedig ugyan semmi szûkség nem kivánta fogságokat, annál inkább nem szûkség tõrõdniek rajta, mert a' jó lélek a' leg erõssebb fogságban-is nem veszti-el szabadságát. A' lélek sem békóval sem bilincsel meg nem tartoztathatik. Leg gonoszszabb békó ez arant a' fõsvénység, a' testi kivánság, nagyra vágyódás, boszszuság ûzés, mellyekrûl sokan a' kik szabad embereknek tartyák magokat, meg-vadnak fogattatva és terheltetve. A' ki pedig ezeket a' kõteleket ki-veheti nyakábul, szabad ember az, ha szintén tõmlõczben vagyon-is. Illyen vala a' szent Pál szabadsága az õ lánczában, 2 Tim. 2. 9. Mint egy gonosz tévõ ember, [p 0193] ugy mond, nyomorgattatom mind a' fogságig, de az Istennek beszéde nem kõttetett-meg. Azonképpen az Istennek kegyelme nem kõttetett-meg, hanem erõssiti és vigasztallya azokat, a' kiktõl meg- tagadtatik a' járásra sõt még a' szóllásra való szabadság-is, és az a' kegyelem a' testnek lánczaival él alkalmatosságul a' léleknek fel-szabaditására. Szûkség hogy igen a' fõldhõz ragadtatott ember légyen az, a' kit végre e' világtul el nem von az hoszszas rabság.

Nem olly hamar unnya-meg a' fogságot a' ki meg-gondollya hogy a' fogság természeti szerént való nékie, hogy õ kilencz hólnapi fogságban vólt az õ annya méhében; hogy hólta után bé-rekesztetik egy szoros koporsóban; és hogy mig ezt az utolsó fogságot várja-is, meg-vagyon terheltetve ez világon való éltében, mint a' csiga, olly terehvel mellyet mindenûtt magával hordoz, melly az õnnõn maga teste, melynek alkalmatlanságit-is valaholott jár, magával viseli, és melynek sok féle szûkségei és terhes vólta, a' mindenkoron munkában lenni szeretõ léleknek gyorsaságát meg-gátollya, és el-kezdett dolgait véle félben hagyattya. Gondollyuk-meg minémû gyorsasággal mennek a' mi gondolatink egy szempillantásig a' világnak edgyik végérõl a' másikig, és melly magassan kelnek- fel a' mi igyekezetink, [p 0194] mellyeknek kinszerittetûnk el-vágni sebes szárnyokat, hogy ottan le-szállyanak a' test szûkségeirõl való gondviselésre; és annak utánna meg-gondollyuk azt-is hogy a' mi testûnk valóságos fogság, melly a' lelkett rabul tartya, az embernek fõvebb részét. Ha fogságban esik testûnk, azzal nem sok tóldódik fogságunkhoz, mert ez csak ollyan mint ha két egybe járó pohárt egymásban eresztenének.

Valaki ez világot látta és itiletes szemmel meg-tekintélte, meg- ismérhette mennyi szolgálattal légyen az tellyes; hogy a' kûlsõ ceremonia merõ azon rabság, melly minden alkalmatossággal terjed és sok féle képpen szaporodik; hogy a' kûlsõ tisztességek merõ azon arany békók, és a' kereskedések vas nyûgõk; Hogy a' kõzõnséges pártolkodások rabul tartyák a' kõz népnek hasznait, és hogy e' világi reménség a' lelki isméretnek hány tõrt. Sokszor ember el-kerûlte ezt a' fogságot a' tõmlõczbéli fogsággal, és javára vólt a' változás. Ismértem ollyan emret, kinek az õ fogsága menedék helye, és erõssége vólt, és a' veszedelmes idõnek igyeit bajjait fogságával kerûlte-el, hogy beléjek nem elegyedett.

Nincsen olly erõs tõmlõcz melly meg-tartóztathassa a' hû lelket. Azok a' kiktõl meg-vagyon tiltva hogy felebaráttyokat ne lássák és kedves [p 0195] baráttyokkal ne beszelhessenek, szabadságok vagyon mindazáltal arra hogy szûntelen Istennek beszélhessenek. A' Jésus Christus a' ki a' kõnyõrûletességnek ezt a' munkáját maga parancsollya, hogy meg-látogassuk a' foglyokat, õnnõn maga véghez viszi azt szorgalmatossan, vigasztalván az õ lelke által azokat, kiktõl az emberi segitség meg- tagadtatott, és meg-nyilt egeket mutatván azoknak a' kik zár alatt vadnak.

Bizonyára nem a' lélek hanem egyedûl a' test az, melly fogságban esik. A' tõmlõcz tartó el- tilthattya ugyan barátinkat tõllûnk, hogy ne látogathassanak fogságunkban, de bé nem zárhattya a' lélek békességének és vigasztalásának ajtaját.

TIZENÖTÖDIK RESZ.

A' Férjrõl, Feleségrõl, Magzatokról, Szûlékrõl és Barátokról, azoknak bõcseirõl és káráról.

U
Gy láczik mintha ezeknek a' szerencse javai kõzzé kellett vólna számláltatniok. De erre egy kicsinnyé Stoicus modra meg felelhetnék, hogy még nincsen vóltaképpen nyilván, hogy ha a' jók kõzzé-e vagy pedig a' gonoszok kõzzé kellessék ezeket számlálni, és hogy ezeket mind a' két [p 0196] részhez számlálhatni az embereknek mi vóltok szerént, a' kik ezeknek személyeket viselik. De én ezeket sem a' jók sem a' gonoszok kõzzé nem számlálom, hanem mindenik után tészem, és a' mi rajtunk kivûl való dolgok kõzzé, mellyek felõl meg-kell látnunk hogy egyenes itéletûnk lehessen.

Hogy e' meg- lehessen, szûkség ezeket két képpen gondolni. A' mennyiben emberek és igy jók vagy gonoszok, ezeket vagy amazokat bé vehetõk vagy nem: Esismét a' mennyiben kõzel valóink s' barátink. Itt pedig valóban el-kell távoztatni hogy a' második tekintet akadállyára ne légyen az elsõnek, annyira meg-vakittatván és el-fogatván ember a' férji és feleségi tekintettûl, az utyafiui vagy ugyan magzati kõzelitéstõl, hogy a' miatt alkalmatlan légyen az õ hajlandóságok és természetek felõl való egyenes itélet tételre és azoknak igaz bõcsinek fel-találására. Csak az egy Atyai és Anyai tekintet vétettetik-ki, mellyre nézve a' magzatoknak nen kell ûzni szabadságokat az õ szûléjek felõl való itélet tételben, mert ez aránt ennek az Szûléi tekintetnek ugy kell lenni mint egy által rekesztõ kárpitnak vagy fedélnek a' mi szemeink és szûléink erõtlenségek kõzõtt, hogy semmit jónál egyebet meg ne lássunk õ bennek, mert maga szemeit embernek ez [p 0197] aránt meg-csalni nagy bõlcsesség. Noha fel-tõtt czélomtul távol mennék hogy ha én itt a' Szûléknek és magzatoknak tisztekrõl szóllanék: mindazonáltal mivel hogy én mindenben az elme gyõnyõrûségét keresem, nem lehet hogy meg ne jelencsem hogy minden kûlsõ társaságbéli és természetbéli munkáink és tiszteink kõzzûl semmi ugy nem gyõnyõrkõdteti lelkûnket, mint az a' tisztûnk mellyet Atyáinknak s' Anyáinknak tészûnk. Ez az, a' melyben állattya vala régen Epaminondás az õ sok gyõzedelmeinek fõvebb bóldogságát, hogy azok az õ Attyának életében estenek, mellyekbõl az õ édes Attya igen nagy gyõnyõrûséget võtt. A' Szûléinken kivûl- is a' kikhez mi kõtelességûnk vagyon el-kell kõvetnûnk az aránt való tisztûnket, meg-emlekezvén arról, hogy lehetetlen nékûnk addig azokban gyõnyõrkõdnûnk, mig véghez nem viszszûk azt a' mivel hozzájok tartozunk, mert ugyan-is azt a' gyõnyõrûséget nem õ tõllõk hanem minnen magunktol kell várnunk, melly ugy lészen ha tisztûnket hozzájok teszszûk. Az a' gyõnyõrûségûnk melly vagyon kedves feleségûnkben, vagy valamelly jó atyánkfiában, vagy pedig valamelly kiváltképpen való barátunkban, áll inkább abban a' mit õ véle mi cselekszûnk, hogy sem mint a' mit tõllõk vészûnk, és a' mi lelkûnknek meg-nyugtatásában [p 0198] azon hogy a' mi barátsági tisztûnket véghez vittûk.

Nem ártunk azzal semmit felebarátunknak ha végére megyûnk elébb miben állyon a' mi ebbéli tiszteinknek el-kõvetésének természeti, és miket foglalhat bé magában, hogy meg-tudgyuk mi is mit kellessék azokbul várnunk. Azokban az egymáshoz való kõtelességekben, mellyek szõvetkezés által mennek véghez, minémûek a' férj, feleség, barátink, elõl kell járni az itiletnek, az után kell kõvetkezni a' hozzánk való választásnak, minekutánna meg-fontoltuk személyeket, hogy meg-tudgyuk mellyik hozzánk való minekelõtte hozzá ragaszkodnánk. De a' mi Szûléinkhez, vér szerént való atyaánkfiaihoz való kõzûnket illeti, mellyet a' természet nálunk nélkûl fundált, szûkség hogy elõl járjon a' hozzájok való jó indulat, az után a' felõlõk való itilet, ugy hogy ámbátor szûléink és atyánkfiai legyenek, és hozzájok való magzati indulatunk meg-légyen, mindazáltal csak ugy bizzunk hozzájok a' mint az õ jámborságok, s' a' dolgokra való alkalmatosságok kiványa. Ebben a' részben a' kõz nép igen meg-csallya magát, kik hogy az õ atyafiui nagy bizodalmokat ki-jelencsék, igy szoktak szolni: Ugy bizom hozzá mint atyámfiához: De avagy nagy részént a' nyuzó fosztó tolvajoknak [p 0199] nincsené õcscsõk báttyok: Dee mindazáltal bolondok vólnának ezek ha azokhoz biznának. A' kalmároknál ez még-is kõnnyebben esik, midõn tõllõk vásárlunk, s' igirik hogy ugy adgyák árujokat mint attyokfiainak, mert õk bûnnek sem tartyák a' más meg-csalást. Honnan vagyon, hogy az Anglusoknál ez a' szó cousiner mind azt tészi hogy atyafiaskodni, mind pedig meg csalni, mivel hogy igen régi szokás atyafiságnak szine alatt mást meg-csalni.

Tanácsért és társalkodásért azt kell inkább választani a' ki méltóbb, nem a' ki kõzelebb való. Segicséget adni vagy segitséget kérni pedig azt a' ki kõzelebb való, nem a' ki méltóbb, csak hogy leg alább jámbor légyen: Mert ez arábnt annyira meg kell becsûlni a' természetnek munkáját melly ezt a' vérségi kõzel valóságot szerzette, hogy ha valami virtus vagyon az atyánkfiában ámbár kõzép szerént légyen az, azért a' kevés jóért szeressûk azt inkább mint a' vérségért. Azt mondgya Salamon hogy Példab. 17. 17. az atyafiu a' nyomoruságban tetczik-meg, mivel hogy egyéb barátsági szõvetségek el- óldoztathatnak, és meg-hûlhetnek valami viszsza vonásnak, nyereségnek, vagy gyanunak alkalmatosságával; De az atyafiak kõzõtt ezt erõssebben fundálta a' természet, és még a' nyomoruságban-is ai igaz vég [p 0200] melly nem hazudhat, avagy csak félvén a' kûlsõ gyalázatos hirtõl, azt miveli, hogy edgyik atyafi jó lelki ismérettel kõzõllye segitõ erejét a' másikkal.

A' Feleség és magzatok meg-probállyák még az erõs elmét- is a' nyomoruságban, mert embernek azokhoz való indulattya meg- gyengiti még az magát el-szánt bátor szivet-is, és hogy azokat meg-segithesse, meg-tántorodik még az nemes elme-is. A' kinek sem felesége sem gyermeke, annak kevessebb a' gyõnyõrûsége, de kevessebb a' bajja- is. Meg-kell egy szóval azért vallani hogy a' két érdemes személlyek kõzõtt való rendes házasság, fõ pontya e' világi bóldogságnak.

A' magzatokbul nem kell várni egyéb jót a' Szûléknek, hanem csak a' vélek kõzlõtt jó téteménybõl származott gyõnyõrûséget: Mert a' szûlék és magzatok kõzõtt a' jó tétemény természet szerént le-szokott szállani (a' magzatokra) nem fel-hágni (a' szûlékre.)

Semmi nincsen drágább e' fõldi dolgok kõzõtt a' jószágos cselekedetekkel fénlõ és hûséges barátnál, akár atyafi légyen akár ne; Es ha az minket mind észére mind virtusira nézve fellyûl halad, az annál jóbb. Bizonyára meg-kivántatik a' barátságra hogy az egy más baráti egyenlõk legyenek, de ismet maga a' barátság az egyenetleneket-is [p 0201] egyenlõkké tészi. Ha ez igy nem vólna lehetetlen vólna csak két barátot-is találni ez világon, mert nem lehet az, hogy csak két ember-is találkozzék a' kik tellyességgel mindenben egyenlõk legyenek. A' barátságnak bõcsi jár annak bõcsi szerénta' kit szeretûnk: Szûkség azért hogy a' kiket szeretni akarunk, elébb azokat jól meg-ismérjûk, hogy az õ bõcsõk szerént, a' mint érdemlik, ugy szerethessûk õket. Kõzép szerént való jo akarattya egy nagy érdemû embernek kivánatossabb és inkább hozzája kõtelezhet, mint sem hozzánk való buzgó indulattya valamelly tudatlannak, ha felette nagy vólna-is az. Mert az elsõtûl ember mind tanitást, mind tisztességet mind pedig gyõnyõrûséget nyerhet. De a' másioktól nem egyebet alkalmatlanságnál és unadalomnál, ollyan ember forogván elõtte kiben semmi olly virtus nincsen. A' mi az illyennel való barátságban leg jobb lehetne, nem egyéb lenne hanem az el-kezdett barátságnak félben hagyása s' annak meg-bánása.

De ámbár barátságot szabadoson választott személlyel kõssûnk, vagy pedig ollyannal a' kit az teámészet [!] kõtõtt hozzánk, ugy hogy ne várhassunk abból a' barátságból semmi gyõnyõrûséget, azon fellyûl a' mire azok érkeznek eszûnkben jusson szûkség, hogy ezek kiket mi szeretûnk, amberek, [p 0202] ollyanok kik gyakorta a' mi segitségûnkre jelen nem lehetnek betegségek miatt, és végre tõllûnk el-is mulnak az halál által, és ollyanok kiknek csak ideig való haszna miénk, nem pedig örõkõs birtoka. A' leg hatalmassabbak-is és a' virtusokkal leg inkább fénlõk, csak romlandó nádszálak, mellyekhez mindenestõl fogva nem kell támaszkodnunk, hogy valamiképpen el ne romollyanak, és igy mi magunk-is rutul meg ne essûnk. Jerem. 17. 5. Azt mondgya az Ur: Atkozott a' férfiu, ki bizik az emberekben, és erõsségét helyhezteti a' testben. Valamint azért hogy ez olly sententia mellyet Isten mondott azok ellen, kik reménségeket vetik emberekben, akképpen bizony való dolog az- is hogy a' romlott természet erre igen hajlandó. Embernek egészszen reménbségét edgy emberben helyheztetni, nem egyéb, hanem embernek magán kivûl lenni, még-is nem egyéb hanem Istenen kivûl lenni; Nem egyéb hanem embert Istenné csinálni, mivel hogy egyedûl az Istent illeti a' tellyes bizodalomnak homágiuma. Nem kell hát csudálni, ha az Isten azért boszszuállásra indul.

E' gonosznak a' régi pogány Philosohpusok egy orvosságát találták, de az-is ollyan hogy õ maga roszszabb ez gonosznál-is, tudniillik hogy az ember egészszen magában bizzék. Ez noha vastag [p 0203] és igen veszedelmes tévelygés magában, de még-is mint egy fél út az igasságra: Mert õk azt jól meg-értették hogy a' bõlcsnek nem kell fûggeni mástól, hanem magát meg-kell vonni és magában kell lennie, melyben kinek kinek, mind jó mind gonosz dolga vagyon helyheztetve: De nem adtak oly tõrvényt az õvéiknek, hogy ember az Istent keresse õnnõn magánál, éls hogy ott fel- talállya, hijja magához, szent tiszteletivel, tõkélletes szeretetivel, és tellyes bizodalmával, hogy el-jõjjõn és az õ szivében bé-szállyon és abból magának templomot épitsen; mivel ez a' tudomány méltóságossabb oskolát illet mint sem minémû az õvék vólt.

Soka, mivel hogy nagy nemzetségû emberek vóltanak, és jó akarójoknak sokaságához biztak, annál inkább le-hadták mind a' szép virtusoknak gondgyát, mind pedig egyéb serénységeket, és hasonlatosokká lõttenek az Olasz országi fõ Aszszonyokhoz, kik sétálván-is csal alig értetik lábok ujja hegyit a' fõldre, mivel két felõl hónallyoknál fogva hordozzák a' szolgák; Szûkség vólna az illyeneket hazájokbul meszsze ki-ûzni, hogy idegen fõldõn bujdosnának, és tanulnának lábokon járni, hordozó dajka nélkûl. Senkinek sem bátorsága sem gyõnyõrûsége nem lehet, valaki mind óltalmát mind pedig gyõnyõrûségét [p 0204] egyedûl a' szomszédgyátul várja. De ellenben annak tõbb gyõnyõrûsége vagyon ez világon, a' ki csak kevés dolgokat kiván, kevesen busittyák, inkább kivánván a' barátokat azért hogy azokkal jót tégyen mint sem hogy azoktul jót végyen, és inkább keresvén azokban a' virtust, mint sem a' segitséget.

Illyen módon készittyûk magunkat arra miképpen kellessék osztán barátinktól valaha meg-válnunk, melynek meg-kell ugyan végtére lenni. Mert vagy mi hadgyuk-el barátinkat, vagy õk hadnak-el minket. A' halál el-választya egy mástul a' barátokat, és el-bontya a' házasságot. Es akkor álmélkodás nélkûl meg-kell gondolni, hogy halando emberek voltanak azok a' kiket mi szerettûnk, noha még szûkségessebb volt volna azt régen az elõtt meg- gobndolni.

Egy régi Philósophus meg-látogatván szomszédgyát, ki az õ szerelmes eleségének halálán keservessen siránkozik vala, midõn sirni látná, nagy haraggal meg-térvén oda hagyá, ezt mondván: Nagy bolond! Nem tudtadé még az elõtt hogy aszszony embert võtt vólt feleségûl, nem halhatatlan Isten aszszont? Noha nem kell dicsirni ezt a' kemény paraszt pirongatást, de ugyan bizony e' mellett meg-kell azt engedni, hogy bolondság embernek azon sirni a' mit még az elõtt jól tudott hogy el-kõvetkezik.

[p 0105] Mindazonáltal akár mint okoskodgyék az elme, de ha a' barátsági szõvetség ugyan kiváltképpen való tõkélletes, nem lehet hogy ott a' barátoknak egy mástul való el-válása keserves ne légyen. Engedgyûk-meg azért hogy kõnyveint hullyanak, de ne kinszeritsûk hullani. Az okos keresztyén ember midõn halála oráján vég bucsuját vészi szerelmes baráttyátol, meg-emlekezeik arról, hogy õ az õ baráttyát Istenétûl ollyan tõrvény alatt võtte vólt, hogy azt nékie el-kellessék hadni, mihelt Isten õtet magához viszsza kivánnya. Hogy ha pedig még ezek felett vagyon oka reá hogy el-hidgye azt, hogy õ az halál által jobb állapotra mégyen által, dicsérnie kell Istent érette, nem- is busul egy cseppet-is rajta, mivel azon busulni a' mit Isten mivel, Isten akarattya ellen való pártolkodásnak neme. Azokat siratni a' kik boldogok, vagy tudatlanságnak, vagy irigységnek vagy pedig embernek maga felettébb való szeretetinek jele. Ha nem õrûltûnk azon, midõn õket nyomoruságban láttuk, miért busulnánk hát õrõmõkõn?

Az a' mi néminémûképpen vigasztalásunkra lehet a' mi szerelmesinknek tõllûnk való el-távozásokban, ez, hogy a' mi ellenségeink-is szintén ollyan halandók mint a' mi barátink. Az eszes embernek az õ ellenségit ugy kell gondolni, mint [p 0106] veszszõket az Isten kezében, és inkább nézi a' kezet mint a' benne való veszszõt. A' ki a' mennyire tõle lehetne el akarná veszteni az õ ellenségeit, ugy tenne csak mint a' gyermekek a' kik meg égetik a' veszszõt s' az után õrûlnek mint ha nem vólna tõbb veszszõ e' világon. A' miellenségeink gyakorta tõbb jónkra vadanak nékûnk mint a' mi barátink, mert hogy barátinkhoz támaszkodunk, azzal meg-restûlûnk, de ellenségeinknek ellenkezése a' jószágos cselekedetekre serkenget. A' mi ellenségink erõt adnak nékûnk a' mennyiben miattok Isteni segedelemhez folyamunk.

Semmire nincsen nagyobb szûksége a' bõlcsességnek, mint hogy eszessen tudgyunk itiletet tenni ellenséginkrõl, mivel vagy a' félelem miatt erõssebnek véli ember ellenségét mint vóltaképpen vagyon, vagy pedig kevélységbõl meg nem tekénti jol annak erejét és mesterségeit. Ez valóban meg-tartása hásznos tudomany életûnk igazgatására és csendességére, hogy kevés e' világon az nagy jó barát, ellenben pedig nincsen kicsiny ellenség.

Mikor ellenségeink arra birják magokat, hogy meg-békéllyenek velûnk, szûkség hogy mindeneket a' szeretet által jóra fordicsunk, õrõmest meg-engedgyûnk, még az elégtelen kopasz mentséget-is bé-vegyûk és a' meg-békéllésben ingyen [p 0207] se emlicsûnk ollyan dolgokat, mellyekrõl mentségét el ne fogadnók. A' nékûnk tõtt boszszuságnak leg jobb orvossága annak el-felejtése. Midõn a' meg-békéllés lehetetlen, minden dolgoknak a' roszszabb felét kell forgatni, mind hogy ember magát meg-erõssithesse belõl, és eleit vehesse a' kûlsõ gonoszoknak eszes és erõs utakon módokon. Melly utak módok-is ha ugyan haszontalanoknak találtatnak és a' gonosz igen nagy s' orvosolhatatlan lészen, vagyon még az eszes keresztyennek egy erõs bástyája, mellyet ellenségének minden hatalma sem vehet-meg; ez a' jó lelki isméret melynek az Isten mindenkoron részérõl áll. Ez az, mellyet a' hû ember nagy hûséggel oltalmaz, nem csak mint utolsó menedék helyét, hanem ugyan mint edgyetlen egy jószágát és olly erõs várát, melly egyedûl méltó hogy meg-óltalmazzák: Ez mind addig meg-vehetetlen valameddig a' Hittõl védelmeztetik, óltalmaztatik.

TIZENHATODIK RESZ.

Az Halálról.

E
Rrõl leg tõbbet szóll Seneca, noha magára nézve leg kevessebbet kellet vólna szóllani: Mert holott kételkedett arról, hogy ha az halál el-rontyaé [p 0208] a' lelket vagy pedig szabadságra kûldi,
(Mors nos aut consumit, aut emittit.)
és az elsõ értelemre lévén inkább hajlandó, jobb vólt vólna nékie hogy ha az helál felõl soha nem gondolkodott vólna, vagy pedig soha arról nem szóllott vólna. De mit mondok? Azok az õ rendin való Bõlcsek, a' kik õ elõtte Philosopháltanak a' lélek halhatatlanságáról, olly nyavalyásul értettenek arról, hogy Seneca nem találhatott az õ irásokban semmit, melly ez mély dologban õtet igazgathatta vólna. Nagy privilégiuma-is ez a' keresztyén embernek, hogy õ az halálon túl életet lát, és hogy a' mi a' természetnek vége és határa, ugyan az az õ bolondságának és dicsõsségének kezdete. Az halál a' melly meg-csal minden egyéb meszszére való reménséget, egyedûl az hû lélek reménségét viszi véghez.

Az halál magában nem egyéb, hanem a' testnek a' lélektõl való el-válása. Ez az ember két részeinek, mellyek igen kûlõmbõzõ természetûek egy mástol, mindeniknek az õ eredetire való viszsza térése. A' por, azt mondgya Salamon, fõldé lészen mint az elõtt vólt, a' lélek pedig meg tér az Istenhez a' ki adta vólt azt, melly Isten azon léleknek állapottyát, vagy irgalmassága vagy pedig szoros igassága szerént rendeli.

Az halál ez világi élet Comediájának utolsó [p 0209] actussa vagy játéka. Kinek kinek magára nézve az Halál világnak vége: Egyképpen ugyan a' természet ellen vagyon, mivel hogy el-rontya az emberi lételt; Másképpen pedig természet szerint való, mivel szintén ugy természet rendi meg-halni, mint élni. Sõt az halál ugyan szûkségesképpen kõveti az életet: Meg- kell halnunk mert élûnk, és meg-halunk, nem azért hogy vagy betegek vagy meg-sebhettek vagyunk, hanem hogy ez alatt a' tõrvény alatt szûlettetett élõ állatok vagyunk. Ezokáért a' halál felõll természet szerént szólván, a' mint Charron az õ irásiban cselekszik, én jovallom a' mire õ int, hogy a' halált talpon álva készen kell várni, mivel hogy ez a' természetnek határa, melly egy nappal minden napon kõzeleb esik hozzánk. De nem javalhatom azt a' mit hozzá tészen azon Charron, hogy Tusakodnunk kell az halál ellen. Miért tusakodnánk, holott ellene senki magát meg nem óltalmazhattya? Még bolondabb szó ez, mintha azt mondaná; hogy tusakodván kell ellen álnunk az elsõnek vagy szélnek; mert ezek ellen ember bé- fedezheti magát, de nem az halál ellen. Azért valamint mikor essõ esik, hadnunk kell hogy essék, igy midõn az halál kõzelget, (kõzelget pedig az naponként) engednûnk kell hogy jõjjõn, nem lévén ujjabb dolog meg-halni, mint élni. Hogy [p 0210] sem tusakodnánk ellene, jobb meg- ismérkedni véle. Bizonyára a' kik a' haláltul félnek, nem a' halál, hanem az ellen a' félelem ellen kellene harczolniok.

Az illyen félõk két rendbéliek. Némellyek félnek az haláltól magáért a' halálért; Mások pedig azért a' mi utánna kõvetkezik. Az elsõ rendbéliek a' kik-is sokkal tõbben vadnak, kik e' jelen való világot szeretik, és soha elméjeket a' jõvendõre nem fûggeszthetik, ugy itilnek mintha meg-halván mindent el-vesztenének. Nagy bolondság! Nem veszthetik azt el a' mi nem õvék. Csak ugy birják ez életet mint sellérek, csak addig mig meg-fogadott ideje sellérségeknek el-telik. Az halál igen szépen meg-mutattya annak a' fundamentomos regulának igasságát, mellyet én meg-tanitani igyekezem, hogy azok a' dolgok mellyek a' mi akaratunknak rendésin kivûl vadnak, nem miéink hanem kivûllõttûnk való dolgok, nem tartoznak reánk; illyenek a' gazdagság, a' tisztesség, a' mi magunk testûnk és az élet: Az ollyaténoknak a' kik ugy gorombáskodnak mintha valóságos biroi és urai vólnának õk ezeknek a' dolgoknak, az halál nagy kár vallás és nagy romlás, de nem azoknak a' kik meg-gondollyák azt, hogy õk azokat csak bizontalan idõ határáig birják, mellyet szûntelen kell várniok. [p 0211] E' világ javai csak edgyikrõl másikra maradnak. Mikor ember vélek él, olly elmével légyen, hogy engedgye-meg hogy másnak-is jusson: Ugyan itild-meg ember melly igen zugolódnál ha csak bizonyos számu embereknek vólna olly privilégiuma, hogy e' világi jókat birhassa mindenha, és melly igen haragudnál hanem vólna reménséged, hogy azokban még néked-is rész jút?

Ezek a' tanitások csak kevés emberekre tartoznak, kik e' világon fel-tészik a' bûvõlkõdést és a' bóldogságot. De melly kevés ember bûvõlkõdik? Es ismét azok kõzzûl a' kik bûvõlkõdnek, melly kevésnek vagyon bóldogsága? Az elméi okosság dictállya, hogy a' szegény ember nem szûkõlkõdik vigasztalás nélkûl a' halál ellen, és hogy maga a' szegénység egyedûl elég vigasztalas minden gonoszok ellen: Ha az élet nyavalyás, jó annak el- fogyása. Noha azok kiknek tõb nyavalyájok vagyon ez életben, azok inkáb félnek innen el-kõltõzni. Bizonyára holott minden emberek ez alatt a' tõrveny alatt szûlettettenek hogy szenvedgyenek, és holott a' nyomoruság minden állapottal kõz, kõvetkezik hogy a' természetnek leg jobb ajándéka az halál, ugy mint minden világ nyomoruságinak el-végezõje. Hálá légyen az Ur Istennek hogy nincsen olly aagy [!] világi nyomoruság, [p 0212] melynek véget nem vetne az halál.

Gondolly egy embert, a' kinek semmie nincsen, a' sok adósság azonban rajta, hazudozása és szégyenkedése után él, a' kit sokan perelnek, azon kivûl az arénában is kinlódik, ki a' poroszlók kezébõl házához szaladott, házában pedig gonosz felesége ûldõzi, otthon sem maradhat. Ha ebben az õ ûldõztetésében ez nyavalyás ember hirtelen meg-hal, egy házróll a' tégla fejére esvén vagy fel-dûlvén a' szekérrel, ez a' bóldog szerencsétlenség, minden nyomoruságibul ki-mentené nyavalyást: Ha fel-találnák a' poroszlók, ott hadnák: Minden põrei és minden fogságai egyszer s' mind el-végezõdnének: nem szorgalmatoskodnék tovább hol találna kész ebédet: Nem hagyatnák félben véle álmát adóssági: Meg-szabadulna mind az árénának fájdalmitol, mind a' gonosz felesége kiáltásitol. Az halál véget vét azoknak a' gonoszoknak mellyeknek vége nem vala, és nyugodalmat ád a' szûntelen munka után. Ez a' nyavalyáknak igaz orvossága. Es a' foglyoknak szabadsága. E' gyõnyõrûséges állapotot igyen irja le szent Jób: Jób. 3 v. 17, 18, 19. Ott a' hitetlenek meg szûnnek a' enyegetéstõl, és ott nyugosznakkik a' munkának miatta meg fáradtak. A' foglyok ott nyugosznak, és nemk hallyak a' sarczoltatónak szavat. Mind [p 0213] kicsiny s' mind nagy ott vagyon, a' szolga-is szabados ott az õ urátul. Ugyan-is nagy bolondság embernek attul félni a' mit nem távoztathat, de még-is nagyobb bolondság attul félni a' mit kivánni kellene. Minekutánna jól meg-gondoltuk e' világon lévõ gonoszokat, mind azokat mellyeket ember szenved, mind pedig a' mellyeket maga mivel, még-is félni a' haláltul, avagy micsoda egyéb, hanem futni a' maga nyugodalmátul és szabadulásátul? Es avagy micsoda gonoszt kivánhatni nagyobbat annak a' ki meg nem akar halni, mint hogy õrõkké e' világon élhessen, az az, hogy õrõkké vétkes és nyavalyáságos ember légyen?

Ha a' fájdalom az oka hogy a' haláltól fél ember, sokkal inkább kell félni az élettûl ez okon. Mert nagyobb rlésze ez életbéli fájdalmoknak sokkal inkább érezhetõbb mint az halál fájdalma, még ha vólna valami fájdalma a' halálnak. Mert ugyan-is hogy gondollyuk-meg, hogy a' léleknek a' testõl való el-válása fájdalmas vólna, holott az éltetõ fõ belsõ részek, ugy mint a' máj, a' sziv és az agyvelõ, igen kevés avagy ugyan semmi érzékenséggel természet szerént nem birnak? Ez okáért nagyobb részént azok a' kik halálos betegségben vadnak, meg-kõnnyebbedést éreznek halálok órája felé. Innen az halál óráját az Olaszok [p 0214] az õ nyelveken hijják, Il meglioramento della morte, az az, halál kõnnyebségének. Ez halál óráján való meg- kõnnbyebbedé avagy nyavalyának nem érzése hasznos arra hogy az haló félben valo embert el-vonnya a' világra viszsza kapdosó szorgalmatosságtul, és tágittsa a' kõrûllõtte valóknak siralmas kiáltásokat, mellyeket én a' meg haló embernek nehezebbeknek itélek lenni, magánál az halálnál. De mindazáltal, valamint hogy a' beteg ebben a' szoros állapotban, gyengébb hogy sem mint magát ez kedvetlen dolognak ellenében vetné, és sokkal erõtlenebb hogy sem mint olly élessen érezhetné nyavalyáját mint mászszor. Minden fojlódás fájdalom nélkûl vagyon, e' pedig az, melly ez életnek leg gyakrabban végét szakasztya. A' leg erõszakossabb halálban leg tûrhetõbb a' fájdalom, mivel hogy rõvid és végsõ. Ez olly tengeri hab, melly a' mi hajónkat meg-tõri ugyan, de egyszer s' mind a' partra-is ki-veti.

Ez pedig az a' mellyre kell szûntelen néznûnk. Ez az a' melyben idején vas macskát kell hanni a' reménség által; ugy gondolván a' halált, nem csak mint egy ki-menetelt, hanem egyszer s' mind inkább, mint egy haza jutást; mert a' jól el-készûlt léleknek, a' halál az háboruból való ki-haladás, és az idvességnek partyára való jutás.

[p 0215] Az attul való félelem, a' mi a' halál után kõvetkezik, ez életet keserûvé tészi némellyeknek, és az által a' félelem által, hogy hóltok után pokolba mennek, immár még itt az õ lelkek isméretire nézve pokolba vadnak, szemek vagyon a' ki nyilatkozott pokolnak látására, de nincsen annak az utnak látására, mellyen azt el-kellene kerûlni.

Más rendbéliekben ez a' félelem mértékletessebb, ez olly gonosz melybõl jó jõ-ki; a' mennyiben azokat igazgattya arra, hogy keressék és fogadgyák az Istennek kegyelmét és békességét, mellyet nékiek igér a' Jésus Christusban, és hogy magokat adgyák a' jó cselekedetekre, mellyek utak az Isten országára. Nem lehet az Istent kelletinél inkább félni, de lehet felettébb rettegni az ö igasságától, és ez a' halál után kõvetkezõ haláltól valá félelem, melynek el-kell nyelettetni a' Jésus Christusban való hittûl, ki az õ halála által a' halált az életnek és a' dicsõsségnek kapujává tõtte, mind azok számára a' kik az õ érdeméhez folyamodnak az élõ hit által, melly a' jó cselekedetek által mutatya-ki magát.

Az hû ember nem irtózik a' haláltól, mert a' Christus el-võtte annak fulákját: Rettentésére vagyon az a' rosz lelki isméretnek, de õrõmére vagyon a' hû léleknek, ez az õ kedves és szûnetlen elmélkedése, melly még az õ ellenkezõ dolgait-is [p 0216] meg- édesiti, ezt mondatván véle, Ez a' mi nyomoruságunknak egy szempillantásig való kõnnyûsége, a' dicsõségnek felette, felette igen õrõkké való állandóságát szerzi minékûnk; Ez ellenkezések ottan el-végezõdnek a' bóldog ki-mulás által, mellyet kõvet minden háboru nélkûl való élet, és végnélkûl való dicsõsség: Meg-foszthat engem ember életemtõl, de meg nem foszthat halálomtul ez pedig az én szabaditóm.

Ezen elmélkedés emberrel jobban meg-érezteti az õ boldogságát; mert ember nem élhet soha gyõnyõrûséggel ez világi jókkal, hanem ha ollyan indulattal vagyon, hogy mindenkor kész azokat el-hadni. Akkor kedvesek e' világi jók mikor azokat gond nélkûl birjuk, és nem féltyûk hogy el-veszszenek tõlûnk, melly féltés tészi keserûvé azoknak birását. A' hû ember azt mondgya akár kevese akár soka légyen. Aldassék az Isten az õ javaiért, imé tõbbet adott nékem, hogy sem mint kivántatott vólna, a' jól élésre és a' jól meg- halásra. De ezek nem azok a' jók, mellyeket nékem igért, és a' mellyekre engem hiv az õ Evangeliumában. ô vallyon s' mikor jõ-el az a' nap, mellyen én meg-elégittetem az õ házának javaival, az õ templomának szent dolgaival? KIvánok meg oszlatni és az én Christusommal lenni. Solt. 65. 8. Philip. 1. 23.

[p 0217] Holott halhatatlan és mennyei léleknek dolga nem egyéb fogságnál ez halandó testben, melyben õ mint edgy el-temetõdõtt, el-lankadt és bé fertõzõtt állapotban vagyon, bizony hát csak ebbõl-is méltán bóldognak itélhettyûk azt a' napot, melly azt a' szabadságra által viszi.

A' magzatok az õ annyok méhében szûntelen alusznak; A' már szûletett emberek, ha jól meg tekintyûk, életeknek majd hason felét szûletésektûl fogva halálokig aluvással tõltik-el; De hóltok után a' lélek mellyel az ember valósággal ember, fel-serken és soha tõbbé nem aluszik. A' gonoszoknak lelkek, hogy jobban meg- érezhessék a' kinokat, õrõkké való setétségben temetõdnek-el. Az igazaknak lelkek pedig hogy a' szentek õrõkségének részesi legyenek, világossággal vétetnek kõrnyûl, hogy az Isten szinének látásával el-változtassanak az õ képére, dicsõsségbõl dicsõsségbe, ugy mint az Urnak lelke által.

Hogy pedig arra jussunk, az halálon kell által menni. Minek utánna azért igy meg-gondoltuk a' halált az õ termeszetiben, ha valaki még-is a' halált ugy képzéli magának mint gonoszt, bizonyittya azzal hogy õ valóban belé hólt a' bûnnek s' a' testnek halálában, és hogy õ test inkább, mint lélek, az az, barom inkább mint ember.

[p 0218] TIZENHETEDIK RESZ.

Az embernek belsõ dolgairól mellyeket magunkéinak mondhatunk.

H
Adgyuk-el már azokat a' mellyek mi kivûllõttûnk vadnak, és tellyességgel tehetségûnkõn kivûl, és a' mellyeket tõlûnk más el- vehet, vagy az halál maga, és forditsuk szemeinket azokra mellyek bennûnk vadnak, és a' mellek inkább reánk tartoznak, tudniillik a' mi lelkûnkre és annak természeti ajándékira, mind azokra mellyeket magának maga munkálódása által szerezhet, mind pedig a' mellyeket a' kegyelem által már nyert, nem hogy valójában azoknak természeteket visgélnók-meg, hanem csak hogy azoknak bõcsõkrûl tehessûnk itiletet és tudhassuk-meg mennyi gyõnyõrûséget várhatunk azokbul.

De mivel hogy és a' valóságos gyõnyõrûséget csak azokra a' dolgokra vittem oda fel, a' mellyek mi bennûnk vadnak, és a' mellyek tõllûnk el nem vétethetnek, leg elsõben-is nagy bizontalanságát találom-fel, a' mennyiben minket illetnek, azoknak a' dolgoknak a' mellyek mibennûnk vadnak: Mert holott sok dolgok azok kõzzûl a' mellyek mi bennûnk vadnak, akaratunk ellen-is [p 0219] el-vétethetnek tõllûnk, ez aránt azokat tellyességgel nem mondhattyuk magunkéinak. Mi lehet olly a' mellyet inkább magunkénak tarthatnánk, mint a' mi elménknek fényét és erejét, és a' sok látásbul s' hallásbul szerzett tudományunkat: Mert ugyan-is ezek azok a' jók a' mellyekere nézve ama' Philosophus magát biztatá, a' ki holott puszta kézzel szaladna-ki a' városbul mellyet az ellenség dul vala, azt mondá még-is, hogy mindenét magával viszi. De hogy mondhatta õ azt hogy ezek a' jók õvéi? Mivel nincsen olly mély tudomány és olly fõ Philosophia, melynek egy agyon ûtés, vagy egy forró hideg lelés nyakát nem szakaszthattya, Epictetus semmit-is nem itil vala magunkénak hanem csak a' mi vélekedésinket, kivánságinkat, és életûnknek módgyát, ugy mint mellyek egyedûl vadnak a' mi hatalmunkban: De ismét a' hagymáztul meg bódult elmében oda vagyon ez a' hatalom. Mert ugyan-is noha az illyen betegségben-is tulajdonképpen nem a' lélek szenved, hanem annak eszkõzei, mellyek által munkálódik: Mindazáltal akár hogy légyen az, de ugyan nem bir az, az õ lelkével a' kiben ezek az eszkõzõk meg- bántódtanak.

Azt felelni erre hogy az Halál a' lelket szabadságra hozza; és akkoron a' lélek-is él szabadságával, és minden õ ajándékival, nem egyéb, hanem [p 022o] egy kis nahézségnek meg-magyarázására nagyobbat hozni-elõ: Mert kétség kivûl vagyon az, hogy a' testi kõtelekkel le-kõttetett lélek, viszszá nyeri akkor az õ ajándékit és erejét mellyekben való fogyatkozása az elõtt a' testnek akadállyaitul fûgg vala: de azt sokkal nehezebb meg-tudni, hogy ha meg- tarthattyaé a' lélek magának mind azt az értelmet és tudományt mellyet a' világi dolgokbul magának szerzett vala ez életben.

A' mi a' kézi mesterségeket illeti, mellyek egészszen a' testi dolgokhoz ragadtanak, s' azok kõrûl forognak, nem képes el-hinnûnk hogy a' léleknél meg-maradna ez mesterségbéli tudomány, minekutánna az halál által a' lélek el-válik a' testûl. De ellenben a' fellyebb való mély tudományokban, mellyek egyedûl az elme munkájátul fûggenek, bolondság vólna el-hinni, hogy a' melly lélek a' mélységes és sok ideig gyakoroltatott tudományok által tõkélletessebbé lõtt és ugyan meg- frisselõdõtt, és az értelemnek nagy kincsét gyûjtõtte magának, hogy mind ezeket midõn meg-hal egy szem pillantásban mind el-vesztené, és hogy valamelly természet visgálónak lelke szintén olly ûressé lenne a' tudománytul az halálban, mint egy tudatlan szemét tisztitójé. Midõn pedig a' lélek a' tudomány által nem csak tudóssabb, hanem ugyan jobb állapotban-is érzi [p 0221] magát, avagy nem nagy nyavalyásság vólnaé, ha az halál azt mindenestõl el-tõrõlhetné? A' szent irás-is miért izgatna bennûnket annyira arra hogy Bõlcsességet keressûnk, Okosságot szerezzûnk, ha ez olly keresmény vólna, mellyet a' lélek magával el nem vihetne?

Ebben áll azért minden mesterség, hogy a' tudományok kõzzûl azokat válaszszuk-ki, a' mellyeket a' lélek ugy magáénak tarthasson, hogy el-hihesse azt, hogy azok meg-maradnak nála akkor-is midõn a' testûl el- távozik. Mert másképpen félõ hogy a' mely mesterségekhez tõb munkával jutunk, el ne aludgyanak életûnk világával adjût. Mert mivel hogy a' meg-hóltaknak nincsen semmi részek mind azokban valamellyek az nap alatt lésznek, ugy tetczik hogy azok a' kik a' sok gyakorlással elméjekben szedték s' tudgyák, mind a' régi mind pedig à mostani históriákat, meg-halván, ottan el-felejtik mind az nap alat viselt dolgokat, ezenképpen a' nyelveknek a' tõrvényeknek, és minden ez életnek mi vóltát nézõ tudományoknak s' mesterségeknek Proessorai. De igen kételkedem a' felõl hogy ha az Isten munkáinak természeti szemlélõi, meg- halván el-vesztiké az õ tudományokat, mivel hogy edgyik tiszti és tõkélletessége ez a' teremtett állatnak, hogy személye az õ teremtõje bõlcsességét és hatalmát az õ csudálatos [p 0222] munkáiban: En-is az én részemrõl hajlandó vagyok arra hogy el-hidgyem, hogy a' mély dolgokban a' nap alatt a' meg-hóltaknak nincsen semi részek, nem az Istennek munkái azok, hanem az emberek dolgai a' mellyek kõrûl ez életben foglalatosok; de azt-is el-hiszem, hogy ezt a' nagy tudományt azok a' lelkek az õ meg-dicsõittetésekben méllyebban [!] meg-értik és fellyebb el-érik. Azt-is el-hiszem, hogy a' prognostikáló csillagokbul jõvendõlõ Astrologusoknak más formát kell akkor elé-venniek az ég forgásinak meg-értésére, és hogy az õ tilalmas magyarázások, nékik az égre nem irt utat.
Nec quicquam tibi prodest Aërias tentasse domos morituro.


Mind ezek kõzzûl az elme ékességei kõzzûl, csak egy vagyon, melyrõl bizonnyal azt mondhattyuk hogy meg-maradó, és igy valósággal miénk ha egyszer szert tehetûnk reá. Ez, az a' bõlcsesség és értelem melyrõl azt mondgya Salamon, Peldab. 3. 18. hogy Eletnek fája ez azoknak a' kik meg-kapcsollyák õtet, és mind azok kik õtet meg-tartyák, meg- boldogittatnak, és v. 16. hogy Napoknak hoszszusága vagyon ennek jóbján az az, hogy ez adgya az õrõkké valóságot. Ez a' bõlcseség áll az Istennek isméretiben, szeretetiben, hozzá való engedelmességben és a' benne való bizodalomban.

Annakokáért ha meg-visgálom a' mi belsõ dolgainkat, [p 0223] nem találok tõbbet két dolognál melly elõl bizonyossan el-hihessem hogy az halál által el nem vész. Az edgyik õnnõn maga természeti erejével és tehetségivel egyben a' mi halhatatlan lelkûnk, melly soha ugy meg nem homályosodhatik a' testnek ellegeitõl, hogy ottan meg ne világosodgyék e' testbõl való ki-menetele által. A' második ez a' fõ bõlcsesség, (midõn Istennek tetczik hogy azzal meg-ajándékozzon) melly áll az õ isméretiben, szeretetiben, és az õ igiretiben való hitben. Ezeken kivûl való javaink kõzzûl soha meg nem tudgyuk mondani bizonyoson, mellyik nálunk meg-maradandó s' mellyik nem. Azért okossan cselekednék ember ha azokat a' jókat igyekezné keresni, mellyeknek tõkélletes birásában az halál (melly más képpen mindent egyebet el-ragad tõllûnk) juttatna-bé.

Meg-csõkõnésére szolgál e' tudomány azoknak a' kik azon tõrik éjjel nappal fejeket, hogy a' Logicának minden szoros régulái szerént formálhassák és változtathassák argumentumikat, és a' kik az Algebrának titkos mélységeiben éppen el- merûltenek, ha meg-gondollyák, hogy mind ez a' tudomány melyhez illyen rettenetes nehezen jutnak, el-vész egy szem pillantásban, ki kivánná magát gyõtreni azon hogy magát illyenekkel terhellye, mellyek ez életben nehezek, halála után [p 0224] pedig sem helye sem nyoma enn nem marad, hanem csak ez, hogy meg-bánta azt hogy annyira reá adta vólt magát, elméjének élit illyen tõvisses haszontalanságra adta és a' valóságos tudományt el-mulatta?

Noha ugyan nem vagyok olly kemény és kedvetlen biró, hogy az elmének azokat az ékességeit mellyek felõl bizonyosok nem vagyunk hogy meg- maradandók lésznek hóltunk után nálunk tellyességgel haszontalan dolgoknak tartanám. Mert azok kõzzûl sok felõl azt mondhattyuk, hogy valamint hogy azt nen tudgyuk ha meg maradnaké hóltunk után nálunk, ugy azt sem tudgyuk bizonyoson hogy el-vesznek tõlûnk. Sokak ezek kõzzûl az elme ékességi kõzzûl ha szintén vesztendõk- is, da ugyan Istennek szép ajándékai. Hanem szûkség ez aránt ugy birni a' mi lelkûnket hogy az elmének illyen ékességiben csak annyira való gyõnyõrûséget keressûnk a' mennyiben annak maradandósága terjed. Azt tudgyuk bizonyoson hogy az Istennek isméreti és szereteti mind meg-marad, mind pedig meg-maradandóvá tészi azt a' ki azzal bir: Erre adgyuk hát fõ gondunkat, és itt keressûk állandó gyõnyõrûségûnket: Nem tudgyuk pediglen azt ha az elmének egyéb ékességei meg- maradnaké hóltunk után: Azért igen nagy szorgalmatosággal [p 0225] ne-is ûzzûk azokat, és ne helyheztessûk fõ gyõnyõrûségûnket abban a' mit meg nem maraszthatunk nálunk. Mert a' mi lelkûnk semmi kárt ezekben nem vall, ugy mint ki õrõkké való jókkal dicsõûl és az õ indulatit azokban helyhezteti. õrvendezteti magát az ideig való jókkal-is, de csak a' szerént a' mit érnek, azoknak bõcsit pedig a' szerént itéli a' mint a' hasznok vagyon.

Minek elõtte pedig részenként az elme ékességeit meg-visgálnók, szûkség meg-tudnunk annak természeti valóságát és tehetségeit. Annak természeti valósága nem materiábol való, hanem lelki állat, melly az õ teremtõjének képét viseli az õ állattyában, de kiváltképpen tehetségiben és természeti ajándékiban, mellyek az eset elõtt a' tõkélletességnek sokka bõvebb pontyán valának; mert at Istennek képére teremtettenek lenni bé-foglal magában minden tõkélletességet mellyet elme el-gondo9lhat, még tõbbet. Ez az Istennek ki-ábrázoltatott képe pedig olly bû, hogy szûkség légyen azt ugy meg határozni a' teremtett természethez, hogy az emberhez hozzá ilhessen De még az eset után-is ez Isten képének nyomdokai igen világoson ki-tetzenek az ember elméjének mesterséges fényeiben, annak gyakorlásában, melly mindenûvé el- érkezik; be-foglallya [p 0226] az egész világot, szemléli a' jelen valót, emlekezik az el-mult dolgokrul és a' jõvendõket által láttya: Es valamint hogy az el-mult és a' jõvendõ dolgok Istennél mindenkor jelen vadnak, ugy az ember elméje-is, a' mennyiben reá érkezhetik, mins az el-mult mind a' jõvendõ dolgot jelen valóvá tészi az emlékezõ elmével, és az eleve el-látással. Hát még a' sok találmányok és a' dolgok felõl való itélet tételek, mellyek által ennyi mesterséges munkák találtatnak-fel, élõ ki-ábrázolói a' világosságoknak Attyának, ki minden jó ajándéknak szerzõje. õ java ez a' lélek természetinek, hogy el-érheti valamennyire való isméretit Istennek, szeretheti azt, és edgyesûlése lehet véle, Istennek minden teremtett állati kõzzûl egyedûl csak az Ahgyaloknak és az emberr lelkének adattatott ez a' privilégium. Ezek egyedûl alkalmatossak arra hogy meg- maradhassanak, és részesûlhessenek az Isten õrõkké valóságában a' mennyiben a' véges teremtett állat abból részt vehet.

A' mi alacsonságunk nem engedné-meg hogy illy méltóságos bõcsben gondolnók a' mi lelkeinket a' mint elménk itéli, ha az Istennek edgyetlen egy Fia a' ki õrõkké áldandó Isten, nem adta vólna ezt a' nagy becsûletet az ember lelkének. Olly nagy becsûletet pedig hogy az emberi lelket [p 0227] edgyesitette az Isteni természettel a' személyi edgyességben, és hogy meg-váltaná az el-vesztett emberi lelkeket, a' magáét érettek adta és érettek kinos és gyalázatos halált szenvedett.

Holott a' lélek illyen méltóságos természetû, melly noha el-esett a' bûn miatt, de el- épûlt és meg-gazdagult a' kegyelem által, maga magának valóba drága jószág, ha Isten kegyelmét nyujtya nékie hogy engedhessen imez Evangélliumi de valóban Philosophiai parancsolatnak, hogy Luc. 21. 9. birjuk a' mi lelkeinket a' békességes tûrés által. nem engedvén-meg a' gonosz kivánság és a' félelem békétlenségeinek, hogy minket ki-vessenek ebbõl a' jószágból. De ismét a' lélek soha addigi igazán magát nem birhattya, mig az Istent nem birja. Birni az Istent és a' maga lelkét embernek, azon egy dolog, mert mind addig-is a' lélek nem szabados, nem magával biró, sem nem bóldog, valameddig Istennel nem edgyesûl, ki az õ létének oka és eredete, melly edgyesûlésben, a' lélek az Istennel egy mást ogják birni. Bóldog edgyesûlés, gazdag jószág, melly e' fõldõn a' kegyelmen kezdõdik, a' mennyekben pedig dicsõsségben tellyesedik. Ezzel tellyességgel ellenkezõ amaz másik állapot, melyben ember meg-fosztatik, és el-tiltatik Isten elõl, melly minden szolgálatnak, szûkségnek és nyavalyáságnak summája.

[p 0228] Hogy itt a' léleknek minden mivóltát elé beszéllyem czélomon kivûl vagyon, sõt tehetségem-is nincsen reá hogy azt véghez vigyem, mert valamint hogy a' szem nem láthattya magát, ugy a' lélek-is nem szemlélheti mag mivóltát: Es az egész minden Philosophusoknak irásiban-is mellyekben igen nagy fõ tõrésekkel igyekezték magyarázni a' lelket, nem találhatok egyebet vélekedéseknél. Mind gyûmõlcsõssebb mind pedig egyszer s' mind kõnnyebb meg-tanulni miképpen kellessék azt jól igazgatni, hogy sem mint annak mivóltának isméretire jutni. Ez pedig edgyik része a' lélek mivóltának meg-tanulásának, meg- tudni azt, hogy annak az ember végére nem mehet, és hogy a' lélek az õ teremtõjének ebben viseli ábrázattyát, hogy õ-is meg-foghatatlan.

Az ember elméje elevenebb, sebessebb és munkálkodóbb inkább, hogy sem dolgokat által látó, és gyakorta hasonlatos a' Sólyomhoz, melly az ember kezérõl sebessen el-repûl, de a' kápájával edgyûtt: Szárnya jó, sebess, de bé-kõtve a' szeme. Mennyi elmék vadnak a' kik magassan repûlnek fel- emelkedésekben, azonban nem tudgyák hol vadnak? Es az illyetének kõzzûl vallyon s' hol találunk vagy edgyet a' ki jól ércse azt a' materiát a' melyrõl elmélkedik? Azok a' kik minden fûveknek és élõ állatoknak természeteket szorgalmatossan [p 0229] le-irják, nem tudgyák egy csere bogárnak vagy egy szál salátának természetit, mennél inkább vakoskodunk hát azokban a' dolgokban, mellyeket egyedûl elménknek élivel láthatunk? Hogy jól meg-ércsûk minden bõlcselkedésûnket a' dolgoknak természetekrõl, nem egyéb hanem tudakozás és visgálás- Job. 8. 9. Mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a' mi életûnknek napjai mint az árnyék e' fõldõn. Hasonlittatik à mi életûnk árnyékhoz, mivelhogy el-mulandó, de leg inkább azért, hogy homályban borult. A' fõldet mellyen élûnk fellegek fedték- bé, a' test a' melyben sellérkedûnk, tudatlanságban merûlt el; még-is azonban olly nagy bizonyossággal állattyuk a' dolgokat, mint ha a' fényes napban szerzettûnk vólna hajlékot magunknak. Azt vélik mások a' kik mély elmélkedésinket hallyák, hogy ugy szemûnk elõtt vadnak ki-terjesztve, mint õnnõn magának az Istennek, a' dolgoknak elsõ eredetei és természetei. Aû ki okos és alázatos ember, nem engedi magát ez kevély gondolatra el-ragadtatni, meg-gondolván nagy maga meg- alázásával az emberi elmét, melly homályos az, melly vakmerõ, ugy mint melly semmit nem túd, s' még-is mindenrõl itiletet akar tenni, mindenhez hozzá fog de semmit véghez nem viszen. A' tiszta valóság és tellyes bõlcsesség a' világosságoknak [p 0230] Attyának kebelébe vagyon: De a' mi lelkeink csak kicsiny es szennyes meg-bûszszõtt edények, mellyeknek szája szoross, és azt a' bõlcsességet bé nem vehetik hanem csak apro cseppenkint; még-is csak azt a' keveset-is mellyet bé- vehetûnk, magunk meg-vesztegettyûk.

Két értelmes tehetséget gondolhatunk a' mi lelkûnkben, az Ertelmet magát és az Akaratot; Az értelemben hármat, A' kpzélést, a' meg- emlekezést, és az Itéletet. A' képzélés indit-meg mindent, ez talál-fel, okoskodik és szûntelen munkában vagyon. Ebbõl származnak minden mesterséges munkái az ékessen szóllásnak és a' mély elmélkedéseknek. E' szerzi s' ez ékesgeti naponkint a' mesterségeket és a' tudományokat. Nagy hasznot tészen ez midõn jól él ember véle s' jó dolgokban gyakorollya: Mert ennek tiszti az, hogy azokhoz a' dolgokhoz szabja magát a' mellyekre fordittyák. Az Isten képéhez formállya magát midõn magát annak meg-ismérésére adgya. De ellenben kõnnyen fel-vészi viszontag a' gonosznak-is ábrázattyát, midõn a' gonosz kõrûl foglalatoskodik.

A' meg- emlekezõ elme a' léleknek tárháza, melly hivel meg-õrzi azt a' mit a' képzélés nála le-tészen. Az elsõ világban midõn a' világ a' dolgoknak el-találása nélkûl szûkõlkõdik vala, [p 0231] egy szép és helyes találmány nevezetessé tészi vala az embert. De ez utolsó idõkben az emlekezõ elme tészi inkább az értelmet-is gazdaggá és tellyessé, csak hogy szintén ne légyen a' más két tehetségek ugy mint a' képzélés és a' meg-itilés nélkûl. A' Deáki tudomány tanitásában meg-kell azt vallani, hogy kiváltképpen az emlekezõ elme tészi alkalmatossá az embert. Héjában talállya-fel a' dolgot a' képzélés és hijában szedegeti õszve szorgalmatossággal, az Itélõ elme-is hijában itél okossan, ha az emlekezõ elme jól magánál meg nem tartya azt a' mit edgyik fel-talált, és a' másik meg-itélt, ha kész nem lészen az emlékezõ elme elõ-hordani azokat a' szûkségnek idején. Ez az, a' melly meg-tartya ezt a' jó kincset, melyrõl a' Jésus Christus szóll. Matt. 12. 35. A' jó ember az õ szivének gazdagságából hoz elõ jókat. De ugyan ez ellenben, melly a' gonoszt-is magánál meg-õrzi, még pedig gyakorta hûségessebben mint a' jót. Maga természetire nézve mind jóra mind gonoszra edgyaránt hajlandó: Mert ez ollyan mint egy láda: A' szerént a' mit belé raknak, ez mind drága gyõngyõknek tartó eszkõze lehet, mind pedig szemetes kosár: Hogy azért annak jó hasznátvegyûk, és benne gyõnyõrûségûnk lehessen, szûkség hogy jó és szent dolgokkal tõltsûk azt bé, hogy nékûnk [p 0232] mindenkoron materiát szolgáltathasson az Istennel való járásra, és józan zanácsokat mellyek szerént rendelhessûk magunkat, és hogy vigasztalást-is nyujthasson szûkségûnknek idején: Mert ha egyszer gonosz és hitván dolgokkal meg-telik, egyebet magából ki nem származtathat, hanem a' mit el-rakott, akkor-is midõn a' mi szándékunk és szûkségûnk jó és valóságos dolgokat kivánna, hitván hijábanvalóságot hoz elõnkben, mint a' bolond szolga, kitõl ha az Ura Imádságos kõnyvet kér elé, jádzó kártyát hoz. Sokszo õrõmest el- felejtenõk a' hijában való dolgokat, mellyeket mindazáltal az emlékezõ elme kedvûnk ellen-is szemeink elõtt forgat.

Az Itélõ elme vagy Itélet, leg nemessebb része a' léleknek; Ez az, melly meg-határozza azt, a' mit a' képzélõ elme forgat, és a' mit az emlékezõ elme magában bé- szedeget. A' képzélõ elme által az emberek mondatnak elméseknek: Az emlékezõ elme által tudósoknak; az itilõ elme által bõlcseknek. Az a' Bõlcs a' ki a' dolgok felõl jól tészen itiletet, nem az a' ki vagy serényen okoskodik, vagy pedig a' ki kõnnyen eszében vészi a' dolgot. Ez elme három tehetségeinek meg-erõssitésére valóban sokat használ az ember agya velejének természeti jó temperamentuma: De mind azt a' tudomány tészi végre jobbá [p 0233] és tõkélletessebbé. Sokak a' kik természetek szerént majd semmi itilettel nem birnak, igen itéletesekké lettenek a' tudomány s' a' minden napi látás hallás által.

Ez három elme tehetségei kõzzûl a' képzélésnek, melly a' dolgok fel- találásának fészke, nagyobb kõzelitése vagyon az Itilethez, mint az Emlékezõ elmének mind a' kettõhõz is: Mertha a' képzélés meg-érik, Itilõ elme lészen belõle, és holott az agyvelõben e' két tehetségek kûlõn vadnak, még-is ha edgyik meg-háborodik, szûkség hogy a' másik- is meg-háborodgyék, azonban mind akkor-is éppen vagyon az emlékezõ elme. Igy láttyuk rend szerént hogy a' bolondoknak és késõ elméjûeknek, nagy emlékezõ elméjek vagyon. Es hihetõ dolog hogy a' kiben nagy az emlékezõ elme (kiváltképpen mikor a' sok dolgoknak tudásával ugyan el- borittatik) alább szállanak a' más két tehetségek: A' mint valami sik fõldõn három egy más mellett épittetett házakban szokott esni, mellyeknek ha edgyikét ki- szélesited, a' más kettei szûkségesképpen szorossab lészen.

Az itélet vagy itilõ elme olly Tõrvény szék, melly minden dolgokat maga eleiben ereszt, azokat két dolgokban meg-visgállya, ha valóké vagy hamissak, hajóké vagy gonoszok. Magát [p 0234] éppen a' dologra határozza ha egyebet a' dolog szemlélésénél nem kiván: de ha a' dolog mukálódást kiván maga kõrûl, az Itéletnek meg-határozása, indittya az akaratot arra, a' mit az Itélet vagy valónak, vagy pedig jónak itélt: Mert lehetetlen az, hogy magát szabad akarat szerént arra hajtsa a' mit vagy hamisnak vagy gonosznak itél. Mert noha gyakorta az Akarat arra-is hajol a' mi hamis vagy gonosz, de akkor-is azt ugy gondollya mint valót vagy jót, meg-is kivántatik hogy az itilet valónak vagy jónak mutassa, minekelõtte az akarat arra hajolna. A' való és hamsi dolgoknak kutfeje rajtunk kivûl vagyon. De az erkõlcsbéli jónak és gonosznak eredeti bennûnk vagyon. Mindenik a' mi itiletûnkbõl jõ-ki, szûkség-is hogy itiletnek tulajdonitsuk azt a' mit Salamon mond a' sziv felõl, intvén minket arra, hogy Példab. 4. 23. Minden õrizésnek felette meg-õrizzûk a' mi sziveinket, mert abból származnak ki az életnek cselekedeti, mert a' sziven annyiszor érti a' szent irás a' mi elménk gondolatit mennyiszer az indulatokat.

[p 0235] a' mi jó, zabolán tarthassuk a' kivánságokat, és hogy minden kisirteteknek ellene álhassunk az igasságnak fegyvere által, ugy hogy ollyan légyen a' mi lelkûnk mint a' hajó, melynek elégséges terhe és jó evedzõ mestere vagyon, ki- tessék a' leg nagyobb habok kõzzûl-is, és a' mint akar ugy éllyen minden szelekkel mig az idvességnek partyára jutánd, olly csendességgel birván belsõképpen, hogy mind ez világi kûlsõ zûrzavar-is azt meg ne háborithassa. De hogy ez bõlcs és bóldog rendességet el-érhessûk fellyebb való segitségre vagyon szûkségûnk, mint sem a' természet nyujthat, vagy a' Philosophiai okoskodás adhat, az Itilõ elmének.

Az Itilõ elme által az emberek bõlcsekké, az akarat által jókká lehetnek. A' Bõlcsesség s' a' Jóság mindenkor edgyûtt járnak, másképpen nem-is méltók a' magok nevezetire; mert nem bõlcs az, a' ki az õ bõlcseségével jóságra nem czéloz, nem-is az a' jó a' ki a' jó dolgokat nem bõlcseségbõl és tudományból, hanem babonából és szokásból gyakorollya, Az értelemnek õ java az Istennek isméreti, az akaratnak pedig fõ java az Istennek szereteti. E' két jók, minden egyebeket bé- foglalnak és egymást támogattyák, és a' léleknek csendességet s' gyõnyõrûséget szereznek, mikoron az Istennek isméretibõl gyakoroltatnak, [p 0236] a' végre, hogy ember Istenét szeresse, és néki tessék, illyen undamentumból pedig hogy az Isten meg-isméretett igen jónak, igen tõkélletesnek és igen méltónak lenni arra, hogy az ember szeresse és néki engedelmeskedgyék.

Az ember akarattyának valóságos és edgyetlen egy tõkéletessége ez, hogy magát egészszen mindenekben az Isten akarattyához alkalmaztassa, mind hogy az õ parancsolatinak akarattyát bé tõlcse, mind pedig hogy az õ titkos tanácsának akarattyát el-viselhesse; mindenekben olly edgyességgel járván Istennel, hogy az õ akarattya az Istenéhez alkalmaztatva légyen, ez az valóságos uttya módgya annak, hogy csendes és gyõnyõrûséggel tellyes elménk lehessen. Mert ha szûntelen azt akarjuk a' mit az Isten akar, a' mi akaratunk-is szûntelen véghez mégyen, és mindenkor elegûnk vagyon.

Az akarat értelmes kivánság: Ezen kivûl találtatik még a' lélekben mig az testel edgyesûlve vagyon, olly kivánság melly fél részént értelembõl való, fél részént csak érzékenségbõl való, melyben vadnak bé-foglaltatva minden indulatok, mellyek kõzzûl némellyek inkább az értelem után némellyek pedig inkább járnak az érzékenség után, a' mennyiben némellyek kõzzûlõk inkább, némellyek kevésbé vadnak a' testhez [p 0237] ragadva. De ezekrõl én a' kõvetkezendõ kõnyvben szóllok.

TIZENNYOLCZADIK RESZ.

A' léleknek azokról az ékességeirõl, mellyeket az értelem által szerez.

O
Ly vakok vagyunk mi a' mi dolgaink kõrûl, hogy mi jobban értyûk azt a' mit magunknak másunnan szerzûnk, mint azt, a' mi természetûnkhez tartozó. Sõt még a' minnen magunk értelme-is szûkõlkõdik némelly másunnan keresett jóknak segitsége nélkûl, minekelõtte meg-érthetnõk természeti dolgainkat. Az értelemnek természet szerént való ékességei vagy javai, minémûek a' képzélõ elmének sebessége, az emlékezõ elmének hûsége, és az itiletnek fontossága, ki nem mutatódnak semmiben, hanem csak a' keresett jókban, mellyeket tudomány és minden napi látás hallás által szerzûnk magunknak: Mert a' kik ezzel az ajándékával a' természetnek valójában nem élnek, annak nagyobb részét el-vesztik, és nem sokat kûlõmbõznek a' baromtul. Az értelemnek keresett javait két szóban bé-foglalhassuk, mellyek a' Tudomány és az Okosság. A' tudomány a' léleknek mivelése, melly olly mezõ, melynek jóságát addig észre nem vehetni [p 0238] mig jól meg nem leszsz mivelve. Az Okosság méltósággal ellyûl haladgya a' Tudományt, de a' tudomány a' rendre nézve elõtte jár az okosságnak, mint eszkõz az õ czéllyának.

Ennek fel- tétele hogy az okosság czéllya a' tudományoknak mint eszkõzõknek, igen jó regula arra hogy jól meg- válogassuk a' tudományokat, mellyik érdemli-meg hogy ember valójában reá adgya magát, s' mellyik nem. A' tudományok igen meg-sokasodtanak, és igen szép õ grádicsra jutottanak ez Nap nyugoti országokban, és sok féleképpen tudgyák magokat kelletni, az elméknek kûlõmbõzõ vóltok szerént. De mivel hogy lehetetlen hogy ember mindenikre reá adgya magát, azoknak meg-tanulása hoszszu, az élet pedig rõvid lévén: szûkség hogy ember mindenek felett arra adgya magát melly az igaz bõlcsességre mutat utat, melly bben áll, hogy az ember tudgyon jól élni és jól meg- halni. Ez az a' tudomány mellyet annyira dicsir Salamon, Péld. 4 13. Ragaszkodgyál a' bõlcseségnek tanitásahoz, ne álly hátra, õrizd-meg azt, mert tenéked életed. Azok kõzzûl a' kik a' tudományt keresik, némellyek azt szûkségtõl kinszerittetvén cselekszik, hogy kenyereket kereshessék utánna. Az illyenek olyaténképpen választyák a' tudományt mint a' feleséget magokhoz, a' mellyik jobb gazda aszszony. [p 0239] Masok pedig kiknek mind házok mind javok elég vagyon, olly tudományokat választanak, minémû szeretõket kivánnának, a' mellyek leg szebbek és tõbb mulatságot szerezzenek. De szintén ugy a' tudományokban valamint az Aszszonyi állatokban, nem mind tisztességes az, a' melly mulatságra való, minémûek mind azok a' tudományok mellyek a' jõvendõlésben elegyitik magokat, mellyek kõzzûl az Astrologiai csillag visgálás leg nevezetessebb.

Az emberi tudomány nagy részének tõbb az ényessége mint az bõcsi. A' nyelvek tudása igen szép ékességére s' nagy hasznára vagyon embernek, de annak-is haszna nem mindenkor éri-meg azt az idõt és azt a' munkát mellyel hozzá jutnak, és ámbár az eget s' a' fõldet vagy hat éle nyelven tudgyuk-is nevezni, nem értyûk-meg azzal jobban azoknak természetit. Az okos ember a' hasznot nézi inkább a' nyelvek tudásában, mint a' maga mutogatását, és a' maga magános hasznáért nem mulattya-el abban módgyával gyõnyõrûséget keresni, hogy a' nyelvekben a' tiszta ékessen szóllást-is el-érhesse, melynek a' bõlcsek kõzõtt-is méltán bõcsi vagyon, holott semmi nincsen a' melly ugy gyõnyõrkõdtesse és ékesgesse az elmét, mint valamelly jó materiárol való dolognak kõzõnséges de ékes beszéddel való [p 0240] ki- mondása, melly szintén ollyan, mint ama szép gyenge és sima bõr az inas és darabos tagokon.

Vadnak olly tudományok mellyeknek nem sok fényességek, annál inkább méltó bõcsõk igen kevés vagyon, mellyek mindazáltal az õ képzélt méltoságú tekintetekért, mély bõlcsességû és ugyan valóságos tudományoknak látzanak. Illyen amaz Scholastica Philosophia, melly három vagy négy száz esztendõkig igen enn orogtt a' mi Scholáinkban, és a' melly a' szent irásnak tudományát a' Theologiát-is csak a' mint akarta az õ kénnye szerént hurczolta. Mert éppen mint ha az Scholasticusok ellyûl akarták vólna haladni a' Pilátus szolgait, kik a' mi Urunk Christusnak ejére tõvisbõl font coronát tõttenek, egészszen ezek tõvisben õltõztették a' keresztyéni tudományt, tetétûl ogva talpig, ez tõvisseket pedig oly sûrûn szõtték s' fonták, hogy még magok-is igen nehezen látnak által rajta a' világosságra. Ezeknek alméjek hasonló a' Labyrinthushoz, melynek igen kicsiny õldõn számtalan sok által s' meg által járó s' kerengõ utyai vadnak; Mert holott ez mostani világban a' tudomány igen kevés nemzetségben szorult-meg, ez irreragabilis és resulutus, az az, meg-czáolhatatlan és mindenre kész Doctorok (a' mint magokat õk nevezik) holott igen hoszszára nem mehetnek s' [p 0241] azonban természetek szerént nyughatatlanok a' szûntelen menni kivánnak, szoros határban lévén egyebet nem mivelhetnek hanem csak kerengenek és egynéhány ezer elé által s' meg által vágják az utat. El nem hinné ember melly kevés meg- tanulásra méltó dolog vagyon minden õ mélységes de igen tõvisses tudományokban. Bizonyos hogy vagyon hijában valóság minden emberi bõlcsességben, és hogy még abban a' tudományban-is melly az Scholasticusok tudománya után kõvetkezett a' miólta a' tudományok jobb karban állittattanak, hijában valóság vagyon ugyan csak hogy kellemetessebb. De noha mind edgyikben mind másikban hijában valóság vagyon; még is ugyan kevessebb gonosz vagyon a' vidámito mint a' veszedelmûnkre való hijában valóságban.
Si nugae, saltem sint canorae.
Az eszes bolondok sokkal gonoszabbak.

A' melly tudományok a' kûlsõ társaságbéli jót nézik, azoknak annyi a' bõcsõk a' mennyi hasznára vadnak mind a' kõzõnséges társaságnak mind pedig annak a' ki azokat gyakorollya. Azok kõzzûl az eszes embernek azt kell tanólni, a' melly elégséges a' haszonra, és módot mutat maga gyakorlására. De vadnak olly tudományok, mellyeket akár mint gyakorollyon ember, egy tudománynak a' nemére sem vihet, és a' melly után [p 0242] példának okáért, ember sem orvos Doctor sem Procator nem lehet, hanem csak kõzõnségessen tudós ember számban. Mert az Isten azért adott minket e' világra hogy itt ez három tudomanyokat tanollyuk-meg: Miképpen teremtetet e' világ; Mi lõtt e' világon; Mit kell e' világon cselekedni: Az emberre a' mennyiben õ ember, azok a' tudományok tartoznak kiváltképpen, a' mellyek ez három dolgokat tanittyák.

A' Természeti dolgokrul való Philosophia a' Physica és a' Cosmographia, vagy e' világnak le-razolása, tanitnak-meg arra mint lõtt e' világ. A' Historia tanit arra mi lõtt e' világon. At Ethica a' Politica, mindenek felett pedig a' Theologia vagy szent irásnak tudománya arra tanitanak, mit kellyen cselekedni e' világon. E' tudományok mind oktatnak mind pedig gyõnyõrkõdtetnek. Ezeket tellyességgel nem tudni nem egyéb hanem élni e' világon s' nem tudni miért. Az eszes ember ezekbõl azt fogja magának a' mi az õ tisztire és javára tartozik, mellyek ezek, Istent dicsõiteni, magát az emberi társaságban jól viselni, és a' maga léelkét gyõnyõrkõdve meg-nyugtatni.

Minden tudománynak mellyet gyûjtûnk, az eszességben kell határozódni. Annak okáért azokban a' tudományokban kell tovább [p 0243] áradozni, mellyek az elme itiletit épitik, mint sem a' mellyek a' képzélõ elmét avagy a' gondolkozást gyakorollyák. A' Mathematicai tudományok csudára méltók, de azok-is ollyanok, hogy azok egészszen az elmét a' mennyiségre és a' testi matériák proportioira vagy õszve mérséklésére szegezik, a' materiás dolgokrul pedig mellyek tanácsot és ezt kivánnak el-vonnyák.

Az eszesség minden virtusoknak kalauza, mert elõttõk jár hogy azoknak szõvétneket tarcson. Sõt minden virtusokat magában bé-foglala, mert nem cselekeszûnk semmit-is roszszul, hanem csak az eszességben való fogyatkozásbul, nagy eszesség pedig Ia'stenélõnek, igaznak, álhatatosnak és mértékletesnek lenni.
Nullum numen abest si sit prudentia.
Midõn Salamon ily nyilván és ily gyakor helyen parancsollya hogy eszességet szerezzûnk, azzal minden egyéb virtusokat parancsol, kiváltképpen pedig az Isten félelmét, melly a' bõlcseségnek kezdete. Az eszesség az a' szem, mellyet a' Jésus Christus Matt. 6. 22. a' testnek lámpásának nevez, az az, életnek vezérének. Es mivelhogy a' virtus vagy jószágos cselekedet ebben áll, hogy igaz egyenességet tartson a' két végsõk kõzõtt, az az, a' jó és gonosz kõzõtt, az eszesség az, melly a' virtusokat arra meg-tanittya, mert ez a' dolgoknak diszszeinek [p 0244] és rendinek mestere. Ez tanit-meg arra mi kivántatik-meg minden jószágos cselekedetre: Ez igazgattya minden szabad akarat szerént való munkáit ez életnek.

Nem el-tõtt czélom az nékem hogy itt annak végben vivésének reguláit le-irjam, hanem csak hogy méltó bõcsit jegyezzem-el. De némelly kõnyv irók a' kik az eszességrõl irtanak, nem menthetõk, mert csak edgyetlen egy tanácsot-is nem tõttenek- el irásokban arról mint kellyen embernek magát jól igazgatni, hanem csak a' sok kûlõmbféle magyarázatokat, (deinitiokat) részekre osztásokat (divisiokat) láttya az ember, és arról való koczódásokat, hogy ha az eszesség, erkõlcsbéli virtusé vagy értelembéli (intellectualis vagy moralis;) szemlélésbélié vagy ugyan munkálodó, (theoretica vagy practica;) s' mi a' kûlõmbség az agere s' a' facere kõzõtt, s' a' tõbbi. Valóba szép tanitás, ugyan-is valamelly kõzõnséges társaságban tanács Ur lehet ezeknek tudásával az ember, vagy helyre állathattya az országnak hanyatló voltát. Ugy látzik hogy az illyen tanitó Doctoroknak arra az egyre járt fizetések, hogy igaznak lenni el-hitessék ama' kõz mondást, mellyel a' tudósokat kõzõnségessen szokták érdekleni: Prudentia non est doctorum, nem a' tudósokná kell keresni az észt, és hogy a' Tudomány nem [p 0245] ér õszve az eszességgel. Melynek igassága világossabban ki-tetzik ha ugyan a' dologra kél ember, és midõn tanácsot kell adni valamely õszve gyûlésben, az hol tanácsot kell adni valamely õszve gyûlésben, az hol gyakorta a' tudatlanos jobban hozzá szólnak az illyen tudósoknál.

De ez aránt való fogyatkozást nem kell a' tudománynak tulajdonitani, mert ez az igaz út az eszeségre, hanem annak, hogy az emberek nem a' szûkséges tudományokra adgyák magokat, hanem egyéb hijában valóságra. Ugyan-is nem a' Dialecticai tõvisses kérdésekkel, annál inkább nem a' Hesychius vagy a' Suidas Criticáival szerzik az eszességet. Nem kell csudálni ha azok a' kik soha a' tudományra nem adták magokat az eszességhez nem értenek. Két út vagyon ennek meg-tanulására, a' Tudomány és a' minden napi látás hallás. Azok egyik utat sem érték-el a' kik minden idejeket a' Syllogismusoknak formálásában és az Horoscopusnak fel-tévésében tõltõtték-el. De tegyûnk-el egy jó elmés embert, a' ki eszessen gyakorlotta a' tudományt, és minden tudományának czéllyául az eszességet tõtte-el, azt mindenek elõtt az Isten kõnyvében keresvén, melly minden bõlcseségnek kuteje, és a' szent irás után a' régi és mostani bõlcseknek irásiban és az Históriában, melly az életnek jó mestere: A' ki az embereket és azoknak enn forgó dolgait, ugy [p 0146] ki- tanulta légyen mint a' kõnyveket; A' ki a' leg okossabb és e' világ dolgaiban jobban forgott emberekkel társalkodott, és életét a' minden napii látásban hallásban tõltõtte légyen-el. Ha osztán az illyen személy valamely országos gyûlésben az õ tanácscsát ki-mondgya, meg-tetzik akkor, melly vakmerõ, boszszuságos és helytelen calumnia ez, hogy a' tudomány meg nem álhat edgyûtt az eszességgel; osztán, láttyuk minden nap mennyivel mullyák ellyûl a' tudósok a' tudatlanokat, mikor a' dologhoz ugyan hozzá kell szólni, és a' rendetlenséget meg-kell orvosolni.

De mivel hogy itt a' dolgoknak igaz bõcsit igyekezzûk el- keresni, meg-lássuk hogy tõbbett ne tulajdonicsunk a' Tudománynak mint az Eszességnek. Igen szép dolog mikor azon egy ember mind tudós mind eszes tanácsos lehet. A' dolgoknak isméreti és az okosság által kûlõmbõztetik-meg az ember az oktalan állattul. De mindenik még-is hijjában valóság alá vagyon vettetve. A' mi a' Tudományt illeti, hidgyetek amaz leg tudóssabb szent irásbéli iróknak, Salamonnak és szent Pálnak: Az elsõ azt mondgya, Pred. 1. 18. A' bõlcseségnek sokaságában sok busulás vagyon, és valaki õregbiti az bõlcseséget, õregbiti a' gyõtrelmet. A' másik azt tanittya, hogy a' Tudomány [p 0247] fel-fuvalkodtat. A' Tudománynak gyûmõlcsei rend szerént ezek, a' gyõtrelem és kevélység, hanem ha olly csendes szelid, és erõs léleknél vagyon, mellyet az Istennek kegyelme gyámolit. A' kevélység igen hamar ki-urja magát az oly emberben a' ki ne sokat túd, mert ugyan-is ez a' tudatlanságnak egyik jele, ha magát tudósnak itéli lenni. De midõn ember mind à tudományban mind pedig az egyigyû jó maga viselésben épûl, akkor tanollya-meg hogy semmit nen tud, és eszében vészi a' tudományoknak bizontalanságát: Innen kõvetkezik a' gyõtrelem: Mert avagy nem méltó busulásé ez, hogy holott ember sok ideig tõrte az agyát, azonban végtére eszében vészi hogy a' tudományok bé nem tellyesitették azt a' mit elsõben igértek, és hogy az uj kõnyv irók meg-hazudtollyák a' régieket, hogy Predik. 12. 14. a' sok kõnyvek irásának nincsen vége, és a' sok kõnyveknek olvasása fáratságára vagyon a' testnek. Az okos ember a' ki azoknak hasznát akarja venni és benn gyõnyõrkõdni, nem vár azoktul tõbbet hanem a' mennyit adhatnak, és ugy él a' tudományokkal mint a' pénzel, hasznát vészi azoknak, nem szolgál nékiek. Ha az Oskolának kemény leczéin által mehet, ha szerét teheti nem tanol másképpen hanem szeretetbõl gyõnyõrkõdve nem kénszeritésbõl.

[p 0248] Az eszesség-is szinten ugy mint a' tudomány hijában valóság alá vettetett, sõt még tõbb bizontalanság vagyon benne. Mert még-is a' Tudományoknak bizonyos czéllyok vagyon melly kõrûl foglalatosok, mivelhogy a' dolgokat az õ kõzõnséges tekintetekben gondollyák, mellyek igy gondoltatván, mindenkor csak ugyan azonok, ha valami változás esik a' dolgokban, az a' dolgoknak kiváltképpen való nemeiben tõrténik-meg. De holott az eszesség csak a' dolgoknak kiváltképpen való nemei kõrûl forog, mellyek bizontalanok és tõrténet szerént valók, nem lehet hogy õ-is illy ingadozó fundamentumon lévén épitve, igen bizontalan ne légyen. Mert noha vadnak ugyan kõzõnséges regulái az eszességnek, de holott azokat ottan ottan kell változtatni, hol kevesiteni, hol tõbbiteni, hol limitálni a' kõrnyûl álló dolgok szerént, mellyek mivel hogy kûlõmbõzõk egymástól, szûkség hogy azok kõrûl való forgás-is kûlõmb féle légyen. Sokszor okoson meg-fontollyuk a' dolgot es kõrûllõtte szorgalmatossággal forgolódunk, még-is rosz ki-menetele vagyon. Mennyiszer vagyon az, hogy nagy eszes tanácsot-is el-fordit egy tréás bolondság vagy egy vakmerõ mérészség? Ez fõ oka amaz Isten buzgo haragra indulásának, mellyel el-indul az emberi bõlcsesség ellen mikor az [p 0249] magát el-emeli, Esa 29. 15 3 Jaj azoknak, azt mondgya az Ur, kik az Istentõl mélységesen el-rejtik az õ tanácsokat, és az õ cselekedetek setétségben vadnak, és azt mondgyák: Kicsoda lát minket, és kicsoda vészen minket eszében? Mert az Isten a' kinek titulássa ez hogy õ Rom. 16. 27. egyedûl bõlcs, meg-mutattya hogy õ annak dicsõsségét egészszen magának akarja tartani, meg-haragszik midõn mások akarják kõzõket taratani ez titulushoz, és gyõnyõrkõdik el-funi a' nagy mesterséggel fundált tanácsokat, hogy meg-mutassa e' világ eszesinek, hogy õk nem egyebek hanem bolondok.

Hogy e' világ dolgairól bõlcs itéletet tehessûnk, és azok kõrûl jol forgolódhassunk, meg-kellene látnunk azoknak inditóit, de azok mi tõlûnk el vadnak rejtetve. Nehezen tehetûnk mi az emberek tanácsairól itéletet, hogy hogy hathatnánk hát bé az Isten végezésire, mellyeknek inditó és mozgató okai az õ mélységes bõlcseségének kamaráiban vadnak el-rejtetvén? Szemeinkel láttyuk minden nap hogy némelly résznek leg bõlcsebb tanácskozási-is annak mindenkor szerencsés kimeneteli vagyon. Némelyeknek mind az eszesség mind a' bolondság egy aránt veszedelmes: Másnak mind a' kettõ egy aránt használatos: Tekincsûnk [p 0250] azért Istenre, kinek gondolati nem a' mi gondolatink, és kinek utai nem a' mi utaink, és kinek akarattya ellen nincsen sem erõ sem tanács melly meg ne essék és semmibe ne mullyon. Holott a' kõvetkezendõ dolgok igen homályos sõtétségben vadnak, melyben mi semmit nem látunk, nem kell csudálni ha az emberi eszesség midõn a' kõvetkezendõkrûl tanácskozik gyakorta gonoszra talál. Annyival ellyebb való az eszes ember az esztelennél, mennyivel a' jó szemû az vaknál, de mikor mind kettõ a' setétben vagyon a' jó szemû sem tehet tõbbet az vaknál. Sok kõvetkezendõ dolgok szintén ugy homályban vadnak az eszeseknek mint a' tudatlanoknak. Es midõn az eszesség leg ényesebben látis, noha jól tehet rendelést a' tanács adásban, de nem tehet semmit a' jõvendõ dolgokrul.

Az eszes ember meg-haladgya ebben az esztelent, hogy ha az õ tanács adásának jó kimetele vagyon, nem hiszi-el azzal magát mint ha mindenkor ugy ogna lenni: Ha rosz kimeneteli vagyon, elkerûli a' gonoszt, avagy meg-enyhiti azt, sõt a' mi nagyobb még szerencsétlenségébõlis jo hasznot keres, okossabbá lévén az által, és igy akár mely elé fordullyon a' dolog, soha meg nem bánnya azt, a' mit egyszer jól tanácslott.

[p 0251] Bizonyára az elme javai és ékessgei kõzzûl, mellyekett az értelem által szerez magának, az Eszesség leg elsõ, és igy minden egyben vethetés nélkûl méltóságossabb s' bõcsõssebb mind a' test mind pedig a' szerencse javainál. De mind ezek mellett aztis meg-tudgyuk hogy nem igen meszsze lát és sikámló helyen helyheztetett. Annak okáért a' bõlcseségrõl való fõvebb regula ez, hogy soha ne bizzunk bõlcseségûnkhõz, hanem folyamodgyunk az Istenéhez, hogy a' mi eszességûnk mindenkoron az Isten gondviselésétõl fûgjõn.

Ez-is sokat lehagyat az emberi eszességnek bõcsiben, hogy az halál az élettel edgyûtt annak-is nyakát szakasztya. Ez unatta vala azt-meg a' bõlcs Salamonnal. Predik. 2. v. 14. Látám én,

(azt mondgya) hasznosbnak lenni a' bõlcseséget a' bolondságnál, miképpen hasznosb a' világosság a' setétségnél: A' bõlcset lenni ollyannak mint a' kinek szemei vadnak ejében, a' bolondot pedig a' setétben járni: de megismérém én hogy ugyan azon egy vége lészen mind ezeknek. ) Elég ez az élet hijában valóságának megunására, és az eszességnek (melly az életnél-is jobb) ha lát ember valamelly igen nagy méltóságu embert, kinek bõlcsesége egy birodalomnak vólt mind diszire mind javára, s' s a'zomszéd országoknak pedig rettentésére, ki az õ el-tõtt tanácsainak és elkezdett nagy dolgainak [p 0252] kõzepiben meg-hal, és igy emezek-is véle edgyûtt egyszer s' mind oda lésznek, Solt. 146. 4. ki-mégyen az õ lelke, és õ fõldé lészen, az napon el-vész minden õ gondolattya, és abban az agy velõben, melyben olly tanácsok formáltatnak vala, melytõl az egész népnek java fûgg vala, ocsmány férgek és békák teremnek. Ugyan is minden okos elme ellen való vólna el-hinni, hogy az eszesség melly egyedûl csak a' veszendõ és tõrténet szerént járó dolgokat nézi, és igy ezek kõzõtt-is formáltatik, még-is õrõkké enn tartó légyen: De ez ellenben jól meg-edgyez az okossággal, hogy a' melly eszesség a' meg-maradandó jók kõrûl forog és azokbul ormáltatik, maga-is az az eszesség õrõkké meg-marad. Ezt az állandó eszességet dicséri nékûnk az Ur Jésus, Luc. 12. 33. Szerezzete magatoknak olly erszényeket, mellyek meg nem avulnak, és menyországban el- ogyhatatlan kincset. Ezt a' bõlcseséget nevezi Salamon, Példab. 3. v. 18. Eletnek fájának azoknak a' kik magokhoz kapcsollyák azt, mivel hogy ez az halál után él és õrõk életet ád. Tégy itéletet mind a' két féle eszességnek bõcsirõl, és gõdold-meg mellyik érdemli-meg azt a' munkát, hogy egészen annak gyakorlására adda magadat. Azé a' mellyik el-vész, és gyakorta magával edgyûtt el-veszti azt a' ki hozzá támaszkodik: vagy a' másik, a' melly halhatatlan és az õ boldog halhatatlanságát [p 0253] kõzli azzal a' ki õtet magához kapcsollya.

TIZENKILENCZEDIK RESZ.

A' léleknek azokrol az ékessegeirõl mellyeket az akarat által szerez.

A
Z értelem tanitásának czéllya nem egyéb, hanem az akaratnak olly állandó jóságban való igazgatása, melly jóság annyival jobb a' Tudománynál és eszességnél, mennyivel az vég jobb az eszkõzõknél, hanemha az eszességen az oda el való dolgoknak tudományát érti az ember, mert ez bé-foglal magában minden jószágos cselekedeteket. Mert valamint hogy az Istenben minden jószágos csekedet [!] csak ugyan azon egy jóság, mely az õ Isteni állattya, igy midõn mi-is a' jószágos cselekedeteket Isteni értelemben veszszûk, egy jószág tõbbeket-is magában foglal, ugy mint Istenhez kõzelitõ és az Isteni természetnek részese.

Kõzõnségessen a' jószágos cselekedeten értyûk az akaratnak jó rendben való vóltát, mivel hogy annélkûl az értelemnek jószágos cselekedetei, mellyek a' Tudomány az rtelmesség és az Eszesség, nem méltók hogy jószágos cselekedeteknek vagy virtusoknak hivattassanak, sõt mennél nagyobb grádicsba vadnak, annál veszedelmessebbek.

[p 0254] A' Virtus (jószágos cselekedet) mindenek elett leg drágább kincs. Annélkûl mind a' testnek mind a' szerencsének javai ártalmasok, mert ugy a' testnek javai hatalomra, a' szerencse javai pedig gonosz tételre adnak alkalmatosságot; másképpen pedig a' virtus olly jó, melly a' gonoszbul-is jót túd ki-hozni. A' virtus által az ember az Istenhez hasonlatossá tétetik, mivel az Isten az eredet szerént való Virtus: Ez az oka hogy néki tulajdonittatik a' dicsõsség: Ez az oka hogy az ember hasznos lehet mind a' kõzõnséges jóra, mind barátinak, mind pedig õnnõn magának. Ez által cselekdhetik jól némelyeknek segitséggel, másnak tanácscsal, mindeneknek pedig jó példával. A' Virtusnak mindenek elõtt bõcsi vagyon még azok elõtt-is a' kik irigylik azt. Azok-is a' kik a' Virtusnak valóságát nem szeretik magokban, igyekezik mindazáltal annak nevét viselni, és az õ hamis pénzeket erre a' ormára verni. Minden kép mutatás e' világon, nem egyéb, hanem olly homagium vagy meg-hódolás, mellyet a' vétek tészen a' Virtusnak.

A' jószágos cselekedetekkel biró ember minden javaitul meg-osztathatik az igaz valóságos jón kivûl, melly a' Virtus. Gazdag, mert azzal bir. Az erõssiti az illyetén embert a' gonosz szerencsében, zabolán hordozza a' jó szerencsében, vezére [p 0255] à társaságban, véle jár egyedûl hagyattatásában, tanácsot ád kétségében, segiti gonosz szerencséjében, és uti-társa fõldõn vizen való utaiban. Ha az õ hajója tõrész szenved-is, ez a' jószág nem merûl-el, és mind életében mind halálában azzal edgyûtt meg-marad. A' Virtusi jószág által sem haláltol sem élettõl nem retteg sõt mind a' kettõt egyenes szemmel nézi, kivánván ugyan e' világbol el- kõltõzni, de egyszer s' mind utolsó végének haladását-is békességes tûréssel várván, holott még ez életben rész szerént a' mennyégben vagyon az élõ reménség által, az Istennek szereteti által, és az oda fel való dolgok felõl való gondolkodás által. Ez a' virtus az, melly ez háborukkal hánkodó életben egyenes és bátorságos õsvényt irt, a' mennyei biiodalom [!] felé, és a' melly vezérûl lévén az ég felé, meg-marad az hû embernél õrõkké, mert a' Virtusi jószág valamint szinte a' mennyei dicsõsség, Matt. 6. 19. az a' kincs mellyet sem a rosda sem a' moly meg nem emeszt, és mellyet a' lopók ki nem ásnak és el nem lopnak.

A' Philosophia három Virtusokat gondol, az Akaratban, az Igasságot, az Erõsséget és a' Mértékletességet, nemes virtusok ezek, mindenek felett pedig az Igasság, mellyet ha jó értelemben veszûnk, a' más kettõ-is magában foglallya. Mert e' tartya igaz mértékben az akaratot, és nem engedi [p 0256] az egyenes lelki isméretnek utáról el-térni, sem az ellenkezõ állapotok miatt, mellyeknek az erõsség ellene veti magát; sem a' világi hitegetõ gyõnyõrûségek miatt, mellyek kõzõtt a' mértékletesség tartya zabolán a' kivánságot. Egy szóval a' jó lelki isméret melyrõl az elsõ kõnyvben szóllottam, nem egyéb hanem ez az Igasság.

Ez virtusi jószágoknak mellyekben áll embernek mind tiszti mind pedig bóldogsága elégedendõképpen való méltó dicsiretit nehezen talállya-fel ember: De kûlõmbség vagyon a' virtusnak méltósága kõzõtt, a' mennyiben az, õ magában vagyon, és másodszor a' mennyiben az emberekben találtatik az meg. A' leg nagyobb igasság-is melly az emberhez férhet, hijjános és bûnnel meg-mocskoltatott. Esa. 46. 6. Minden mi igasságaink, ollyanok mint a' meg ferteztetett ruha. Annak okáért az akaratnak igaz mértékének le-irása ez, hogy sem jobb sem bal elé ne hajollyon, és az õ fundamentumárol ne mozdullyon, sem a' kisirtetek által, sem az ûldõzések által. Ez jó le- rajzolás, mellyet szem eleiben kell fûggeszteni mennél kõzelebb lehet, valamint hogy a' házat aszszonyoknak elejekben igen szép képeket szoktak fel-fûggeszteni e' végre hogy szép magzatokat fogadgyanak méhekben. De a' virtusi jószágnak ez a' tõkélletes bélyege nem találtatik-el az ég [p 0257] alatt senkiben. Igaznak lenni e' világon nem egyéb, hanem csak az hogy nem olly gonosz egy ember szinte mint a' másik.

Hogy ha lehetetlen tõkélletes igasságot szerezni az embernek belsõ indulatiban, soha nem kell azt várni hogy véghez mennyen a' kûlsõ társaságban. Nem lehet hogy az tisztátalan és gyarló ne légyen holott meg-ferteztetett, és gyenge kezekkel gyakoroltatik. Job. 14. 4. Vallyon s' kicsoda tehet tisztát a' tisztátalanból? Kõnnyû dolog vólna az Igasság ki-szolgáltatásában, sõt a' tõrvényekben õ magokban-is hibát találnunk e' világnak minden állapotiban. De meg kell gondolnunk hogy ez minékûnk edgyik tisztûnk, hogy az igasságot meg-bõcsûllyûk azok kõzõtt a' kezek kõzõtt mellyekre az Isteni bõlcs gondviselés azt bizta, és azzal a' mi meg- bõcsûllésûnkel fedezzûk-el az erõtlenséget melly véle edgyûtt szokott járni.

Holott ilyen gyarlók és erõtlenek vagyunk az Igasságra nézve s' annak gyakorlása kõrûl, kõvetkezik hogy ollyanok legyûnk azokban-is mellyek oda tartoznak, tudniillik az Erõsségben és Mértékletességben. Leg fõvebb pontya melyre az emberektõl adatott regulák szabják az Erõsséget ez, hogy az ember békességes tûrésével szerezzen orvosságot azoknak a' gonoszoknak mellyek nem orvosolhatók; De melly ritka és nehéz [p 0258] dolog fel- találni ezt az orvosságot? Csak azokra térek a' kik a' Kólyikában s' az Arénában kinlódnak. A' kõz nép az õlésben vágásban tartya az erõsséget, a' melly poganyi barbaries inkább, hogy sem mint virtusi jószág, vagy pedig ha ez ugyan virtus, a' tigrisek ez aránt fénlõbbek lésznek a' virtussa mint az emberek.

A' mi a' Mértékletességet illeti, csak az neve-is bizonyottya annak erõtlenségét, mert ugyan-is a' kit meg nem vesztegethetnek (véle nem birván) a' rosz sugallások, annak nincsen szûksége a' Mértékletességre, melly nem egyéb, hanem annak tudása miképpen ójja-meg magát, melly meg-óvás fel-tészi azt hogy az ember természeti szerént a' gonoszra hajlandó és hogy valóban nehezen tartóztathattya-meg magát a' vétekre való rohanástól. A' melly aránt az ember alább való az oktalan állatnál, melly ritkán haladgya-meg a' rendes mértéket az õ kivánásában, hanem csak a' mint természeti hozta és a' szûkség kivánnya, ugy keresi a' mi néki való, sem a' fõsvénységtûl nem késértetvén sem pedig a' elettébb valóknak kivánásátul és a' gondoskodástul.

Az hol tõkélletes virtusi jószág vagyon, ott nincsen szûkség sem az erõsségre sem a' mértékletességre. Ez okon ezeknek nincsen helye az Istenben, mivel hogy az Isten fõ Virtus. Nincsen [p 0259] szûksége (tulajdonképpen szólván) az Erõsségre, mivel nem fél hogy valaki meg-gyõzze; holott mindeneket az õ akarattya szerént igazgat: Nincsen a' Mértékletességre-is, mert nincsen az Istenben vétkes kivánság, mellyet zabolán kellene tartani: Melybõl kõvetkezik, hogy ha az ember-is meg-dicsõittetik és el-éri az õ virtusi jószágának s' bóldogságának tõkélletességét, melly az õ Istennel való edgyessége, nem lészen tõbbé szûksége sem az Erõssége sem pedig a' Mértékletességre, nem lévén nála gonosz melly ellen tusakodgyék, sem gonosz kivánság mellyet meg-fojtson. Az Igasság egyedûl az a' Virtus, melly meg-marad a' testben és õrõkké él Istennel: De azonban nem az az igasság ez, melynek a' kõzõnséges társaságban vagyon helye, mert az égben nincsen sem adás sem vévés, mellyek kõrûl itt az alkuvó igasság (justitia commutativa) forog; A' mi pedig a' fizetõ igasságot (justitia distributiva) illeti, melynek kettõ a' tiszti, hogy meg-jutalmaztassa a' jót és meg-bûntesse a' vétket, ez aránt-is az emberi Igasság csak az utolsót gyakorollya, melly a' bûntetés: A' meg-jutalmaztatás igen ritka, ha meg-esik-is, nem az Igasság, hanem inkább kegyelmesség munkájának tartyák az emberek, holott ellenben az Isteni Igasság annyival inkább gyakorollya a' meg-jutalmazást mint a' meg- bûntetést [p 0260] mennyivel az ezer tõb háromnál vagy négynél, a' mint ez a' bálványozás ellen való második parancsolatnak bé-rekesztésében fel-vagyon téve.

Az Igasság melly ez idõ szerént való életben fenn vagyon, nem egyéb, hanem az akaratnak jó rendelése, melly a' léleknek ki-mulása után a' dicsõségnek idején csudaképpen meg-dicsõittetik. Mind addig mig a' lélek a' testben él, ha szintén az akarat az indulatoknak háborgása miatt az õ tõkélletességétõl soha el nem hajolna-is, még-is nem élhetne ezzel az õ egyenességével, hanem csak annyira a' mennyire az értelem meg vólna világosodva: de az tellyességgel a' tévelygésektõl el-homályosittatott, és csak igen kevés fényei érhetnek reá amaz Igasság fényes napjának, a' setét fellegnek kõzben vetése miatt.

En azért azt akarom hogy minden ember a' Virtusnak olly czimerét fûggeszsze szeme eleiben, hogy az jóvá és bóldoggá tészen a' tõkélletességben, melly tõkélletesség nem valami az levegõ égben képzélt chimaera, sem nem embernek egyéb szabad akarattya szerént való képzélése; mert egy általlyában illyen lészen az ember az õ végsõ edgyességében Istennel, ki az embernek fõ java, eredet szerént való tõkélletessége és állat szerént való virtusi jószág. De azt kivánom hogy szemûnk eleiben tévén azt a' bõlcs és virtusi jósággal [p 0261] fénlõ embernek tõkélletes czimerét, eszûnkbe jusson mind annyiszor a' léleknek gyarló állapottya, melyben vagyon mind addig mig e' testben él, e' végre hogy senki meg ne csallya magát képzélvén magának ollyan tõkélletességet, a' minémût a' Pogány Philosophusok tulajdonitanak a' természet szerént élõ embernek. Egyedûl az hû keresztyén embert illeti az ember tõkélletes virtusi jóságának le-irása, ugy mint ki 2 Pet. 1. 4. az Isteni természetnek részese, és hogy merjen arra kivánkozni, és annak el-érése felõl bizodalma lehessen, noha az õ ereje felett vadnak mind ezek. Mert ez tudgya ki-teremtette õtet; Ez tudgya hol talállya-meg a' tõkélletességet, melly áll Eph. 3. 19, a' véghetetlen bõségben, melly fellyebb vagyon hogy nem mint kérhettyûk vagy elménkbe bé-foghattynk, [!] sõt mind addig mig bé-telûnk Istennek minden tellyességével. De a' Philosophusok szájában, kik nem várnak egyéb tõkélletességet, hanem csak a' természet javát, sem az õ virtusi jóságoknak továb való terjedését, hanem csak mig e' testben élnek, (s' tõbben vadnak pedig e' világon illyenek hogy sem mint gondolhatná ember) a' mint (mondom) ezek a' virtusnak tõkélletességét és méltóságát ki-fejezik, helytelen, rendetlen és illetlen. Mert õk ezt csak ugy képzélik a' mint akarják az õ kevély phantasiájok és tettetes [p 0262] nagyra nézések szerént. Seneca le-irván az õ itileti szerént a' bõlcs embert, azt mondgya hogy ez semmitõl meg nem rettenhet és egyenlõ Istennel. ô szegény jámbor! Lõjjetek egy fojtással tõltõtt pistolyt ki a' fûlében, meg-láttyátok ha meg nem ijed ez az Istennel egyenlõ bõlcs. Egy Scorpionak meg-marása igaz elég eszkõz arra, hogy ezt minden virtusának farkából ki- vesse, és minden philosophiáját el-forditsa. Más Philosophus meg azt mondgya, -2 Virtute mea me involvo,
az én virtusi jóságommal fedezem-bé magamat, mint ha ez csak a' menydõrgések ellen-is elég egyver lehetne. De tegyûk-el hogy a' lehet, és hogy a' kisirtetek sem hathattyák-meg; eljõ az halál, s' ez egyvertõl meg- fosztya. Mert ezek a' természetnek bõlcs tanitványi, meg-sem gondollyák hogy az õ virtusokat tovább terjeszszék életek végsõ határánál. Avagy mire valók ez kevély beszédek, holott minden virtusok halandó? holott a' bõlcs ember mindenkor szabados, mindenkor gazdag, mindenkor bóldog; Holott semmi nélkûl nem szûkõlkõdik, mivel hogy birja maga magát: Hlott ez világon uralkodó király és a' szerencsével jádzó mester: Holott mindenûtt bátorságos és mindenûtt elege vagyon: és végezetre holott mindenkor egésséges, hanem mikor a' vénségnek flegmája háborgattya, [p 0263]
nisi cum pituita molesta est,
a' mint Horatius ékesen ki-fejezi: Ugyan-is a' ki igy irja-le a' bõlcs embert, az embert minden emberi természeten s' állapoton ellyûl emeli. Mert ez illyen bõlcs minden õ kevely képzélési mellett-is ugyan csak hideget meleget szenved, ugyan csak mind tévelyeghet, mind meg-csalatkozhatik, mind bûnt tehet, mind szenvedhet, mind végre meg-halhat. Bizony az illyen bõlcsnek minden õ virtusi kõzzûl mellyet a' Philosophusok reája ruháznak, ha csak ez kettõben, az alázatosságban és hitben lészen-is fogyatkozása, mind a' tõb virtusi haszontalanok és egyéb hasznokat nem vészi, hanem hogy õtet ezek fel-fujják és meg- szakadván, meg-hallyanak tova. Mindenek elõt tanollyuk-meg meg-alázni magunkat az hatalmas Istennek tekinteti elõtt, ki egyedûl jó, egyedûl bõlcs és egyedûl igaz. Annak utánna keressûk a' mi bõlcseségûnket az õ bõlcseségében és hogy a' mi lelkûnkben bõlcseséget szerezhessûnk, kérjûk az õ lelkének segedelmét. Mind ezek után az erkõlcsõt nézõ virtusokat-is kõnnyen meg-tanulhattyuk, és gyõnyõrkõdve munkálódhattyuk: Ezeknek pedig nagy dicsiretek lészen az égben, sõt magok magokkal hordozzák az õ jutalmokat e' fõldõn.

[p 0264] HUSZADIK RESZ.

Ez Világról és ez Eletrõl.

M
Inekutánna magunkban, magunk kõrûl és részenként meg-tekintéltûk ez világot, lássuk-meg most kõzõnségessen. Mellyet két féle módon vihetni véghez, avagy elsõben csak kûlsõképpen nézvén az emberi nemzetet, vagy pedig az Istennek a' kõrûl való gondviselésének mély dolgairól gondolkozván, mellyeket mi- is láthatunk némelly részeiben: Ez világ mind két tekintetre nézve meg-foghatatlan, elsõben az õ nagy kûlõmb kûlõmb féle vólta miatt, másodszor az õ véghetetlen mélysége miatt.

Ez világnak kûlsõ szine nem egyéb hanem, gonosságnak, hijában valóságnak, és nyavalyásságnak piaczcza. A' gonosság igen kõzõnséges itt; mert noha a' Politiában a' rendnek és az Igasságnak valami szine látczik-is, mely nélkûl meg-sem álhatna semmi társaság: Mindazáltal tekintvén e' világi cselekedeteknek és igyekezeteknek valóságát, leg kõzõnségessebb foglalatossága az embereknek nem egyéb, hanem a' csalárdság és nyomorgatás. Vagyon az emberk kõzõtt egy kõzõnséges régula, mellyet minden ember kárhoztat, de azonban minden gyakorol. [p 0265] (! Hogy a' bõlcseség ebben áll hogy az ember ugy szabja magát, hogy másnak essék kárával.
Mind a' kõzõnséges mind a' rész szerént való kõtések és alkuvások, a' kéz irások, szent Miklós pénza, kezesek, mind arra valók, hogy ez régulában ne léledzék ember, még-is mind ezek gyakorta ennek végben vitalére forditatnak. Minden tõrvény és egyéb erõ által való maga meg- óltalmazása az embernek attul származott, hogy nincsen senki a' ki kész nem vólna a' boszszuság tételre másnak, hanem csak az a' kitõl tellyességgel nem lehet. Azokban-is a' kõzõnséges társaságokban (Respublicákban) mellyek jobb rendben látzanak lenni és tõrvényessebben igazgattatnak, egyedûl a' magános haszon, a' Privatum vészen erõt, a' kõzõnséges jónak szine alatt nincsen vége a' sok huzás vonásnak. Azért e' leg jobb rendi valamely országnak, melyben egy Fejedelem mennél inkább keresi a' kõzõnséges hasznot, annál inkább épiti magát, s' illyen a' succesiva Monarchia a' hol firól fira száll az ország.

A' praedára való hajlandóság kõzõnséges igen ez világon. Vadnak egész Nemzetségek kik másképpen nem-is élnek. Az Europai Nemzetségek még-is valamennyire tartozkodva mennek erre. Kissebnek látzik nállunk a' gonosság de bizony nagyobb a' képmutatás, nem megyûnk ugyan ki nemzetség rabolni, sem keresztyéneket [p 0266] nem hajtunk a' gállyáre lapát vonni, de éppen el- szopjuk azoknak mind véreket mind velejeket a' sok perlõdéssel és tõrvénykezéssel. El-rontyuk hazánkat hogy annak romlásábul épicsûk házunkat. Nagy zajgással vagyunk mintha a' Christus országát akarnók fel-épiteni, de dolgainknak czéllya a' mi romlandó országunknak terjesztése. Phil 2. 21. Mindenek az õ magok hasznait keresik, nem azokat a' mellyek a' Christus Jésusé. Még is ennyiben becsûltetik a' kegyesség és a' virtusi jószág, hogy minden ember jónak akar itiltetni mástul, noha fél jó lenni. A' lelki isméret tusakodása ellen-is minden ûzi a' tilalmas nyereséget és gyõnyõrûséget. Az leg mértékletessebbek-is ez aránt csak azok a' kik mindent szintén ugy el-kõvetnek mint mások, de czégért nem tésznek néki. Ez világi élet merõ azon Comaedia: Minden azon igyekezik benne, nem hogy kivánt tisztit tegye, hanem csak hogy játék képpen más ember személyét visellye, s' abból azonban nyereséget várjon. De nem szóllok tõbbet az illyen nagy gonosságokrul, mivel ezek nyilván valók, és az õ zûrzavar szerzésekkel magokat eléggé ki-jelentik.

E' világon forgó gonosságokhoz tartoznak, a' hijában valóság, az gyarlóság s' bolondság, mert egy ravasz helyén vagyon tiz goromba, kiknek az [p 0267] õ balgatagságokkal, babonaságokkal és szelességekkel igen nagy hasznokra viszsza élnek a' leg ravaszszabbak. De ugyan hijában mert ha annál ravaszszabbak-is, csak rabjai a' szokásnak, és a' babonásságnak mellyek azoknak lelkeket tévelygéssel vakittyák-meg, és akarattyok ellen-is reá viszik az igasság és a' jó tanács ellen. E' világ nem egyéb, hanem egymásra rohanó vak bolondok serege: Olly vakoknak gyûlekezete, a' kik azokra rohannak a' kik õket meg- elõzik, és kõntõsõkhõz ragaszkodnak azoknak a' kik elõttõk mennek: Ha az elsõ el-tántorodik a' tõbbi-is utánna esnek: Illetlen dolognak s' embertelenségnek tartanák egyenessen állani ha a' vezérek el-tántorodnak, vagy jól látni akkor mikor a' társaság bé-hunta a' szemét, egyszóval nem vétkezni barátságért. Az iffiu, goromba; a' vén bolond. A' Prokátorok s' a' világ bõlcsei nagy magok reá viselésével elé beszéllik az õ hazudozásokat. Hogy a' kõz népnek tessék ember, meg-kell azt csalni: A' kõsség csak semmin-is felindul, azonban ugyan csak semmit sem nyér: El-hadgya a' dolognak valóságát s' az héján kopácsol: Hirtelen fordul hol a' jóra hol a' gonoszra, és mind kettõben mentõl hirtelenkedõb annál hamarébb meg-csõkõnik: Még-is valamennyire jól itél a' virtus felõl és becsûlli azt, [p 0268] mivel hogy hallotta mástól hogy más-is azt cselekedte: De ha kõzél esik, hogy szemével láttya a' virtust gyakorló embert, el nem szenvedheti azt, és utánna veti ellenben magát hogy azt megroncsa; és midõn meg-ronrotta akkor-is becsûlli és suhajtya azt, hogy bár most-is élne. Mentõl tettetessebb az ember annál inkább rabja a' más vélekedésének, el-mulatván tisztit az udvariságért, el- rontván egésségét és hasznát a' másnak való tetczésért, egy szóval a' szerencse után élvén s' bolondul halván meg.

Végezetre e' világi élet olly lator játék, melyben szûntelenûl azon igyekezik edgyik hogy a' másikat meg-ejthesse, avagy ellenséget támasztván annak, mint mikor egy nemzetség ûldõzi a' násikat, és mikor támadás esvén a' nép kõzõtt edgyik a' másikat vesztegeti; vagy pedig ember magának akarván kuporitani mindent, el-vévén akár mi uton módon valami tõle lehet, és akár melly árron bé-szedvén holmit.

Ez illyen nagy zûrzavarból nem lehet hogy nagy nyavalyásság ne kõvetkezzék-ki, mert a' mellett hogy egy jól nyeri, nem lehet hogy harmincz-is ne veszessen. Az ember maga természeti szerént-is elég nyavalyás, holott testében beteges és a' lelke maga gyõtri magát. Azonban mintha az nem vólna elég, magok-is egymás kõzõtt [p 0269] rontyák magokat. Nincsen tõbb két féle embernél ez egész világon: A' nyomorgatók s' a' meg-nyomorittattak: E' világ pedig nen egyéb, yéha nem a' fáratságos munkának és az erõszak tételnek mûhelye, Bé tõltenek e' fõldnek setét helyei kegyetlenségnek hajlékaival, azt mondgya az Soltár iró. mellyel egy értelmû a' bõlcs Salamonnak-is elmélkedése, ki igy szóll, Predik. 4. 1. Mikor én látnám azokat kik e' világon nyomorgattatnak, mert imé nyilván vadnak azoknak kõnyhullatások a' kiknek semmi vigasztalójok nincsen, vagy a' meg-szabadulásra való erejek, és a' kik minden vigasztalótul meg fosztattak: Dicsirem vala én elõszõr a' meg hóltakat, a' kik tudni illik meg-hóltak vólna, az élõknek felette, tudni illik azoknak felette a' kik még élnének: De az utan jobnak láttatik vala, hogy edgyik se vólt vólna és meg ne látta vólna a' gonosságot melly e' világon lészen.

E' világon forgó gonosságnak, hijában valóságnak és nyavalyásságnak materiája olly bõ, olly kõzõnséges és annyit s' olly jól irtanak effelõl mások, hogy énnékem elég mentségem lenne ha semmit errõl tõbbet nem szóllanékis. Mind azáltal ez csak kûlsõ szine e' világnak; De ez világot belsõkeppen inditó és igazgató erõrõl, melly az Istennek bõlcs igazgatásában áll, elégségesképpen még senki nem elmélkedett; Noha [p 0170] ez nagy órai mestersegnek indexérõl vagy mutatójáról, az az, a' kûlsõ munkákrol itéletet tehet ember, leg alabb a' nagy teremtõnek bõlcseségérõl; és fel-találhattya hogy Isteni mesterség és mélység vagyon e' nagy munkában, melly az õ gondviselésének tanácsiban vagyon el-rejtetvén. Melly csudálatos ez a' felséges bõlcseség, melynek tanácsai e' világnak rendetlenségi kõzõtt-is igen rendesen folynak, és a' melly ennyi sok emberi elegy belegy szabados, véle ellenkezõ, ellene támadó és háborgo akaratoknak nem csak edgyûtt való munkálódási hanem ugyan ellenkezési kõzõtt-is, a' dolgoknak rendes, bizonyos elkerûlhetetlen és az õ õrõk tanácsában el-végezett ki-meneteleit munkálódgya. Mennyi sok kûlõmb kûlõmb féle igyekezetek vadnak mellyek mind ugyan csak az Isteni szándékot viszik egyedûl véghez? Es noha ezeknek igyekezetek gonosz, õ mindazáltal azokból jót hoz-ki, és azokat az õ dicsõségének eszkõzévé tészi. Annak okáért midõn meg-ismérjûk e' világot olyan gonosznak, gyarlónak, vaknak, rendeletlennek és háborgónak lenni a' minémû, meg-tudgyuk azt-is hogy ez a' rendeletlenség hasznos, és hogy mind ezek kõzõtt a' gonoszok kõzõtt-is mellyeket látunk, semmi nincsen a' mi jót ne munkálódgyon. Egynek maga mód nélkûl való viselése másnak [p 0271] békességes tûrésnek gyakorlására és igy a' virtusi jószágnak formálására szolgál. Az Istennek hoszszu tûrése, és kedvezése, melly az õ javait folytattya abban a' szájban-is melly õtet káromollya, oktattya az Istennek fiait hogy jól tegyenek ellenségekkel, és kõvessék az Istent, a' ki nem siet soha boszszut állani a' gonoszokon. Nincsen szebb tudomány mint az Isteni gondviselésnek tanitványává lenni.

Gondollya-meg az ember miképpen tartatnak meg e' világi országok az õnnõn magok kõzõtt való nyomoruságok által. Francia. Lengyel s' Magyar ország rakva szegényekkel s' henyélõkkel, mellyekben ugyan edgyûtt jár rend szerént a' Nemességgel a' henyeség: De ismét ez a' jó vagyon benne, hogy egy dob szóra mingyárt elég hadat talál a' Király; holott ellenben a' szomszéd országok kiknek jobb politiájok vagyon, és mellyekben nincsen annyi szegény és henye ember, nagy munkával jutnak a' had gyûjtésre, s' kinszerittetnek pedig vitézeket fogadni akár mi nemzetségbõl, és igy az õ fejek óltalmát idegen kezekre bizni. Az országot mint a' hordóban a' bort a' seprõ tartya. A' Tõrõkõk, Tatárok és Muszkák kõzõtt az õ elõttõk járójoknak mindenre szabados hatalma és a' kõz népnek vak engedelmessége tartya békességben a' hazát, melly annélkûl [p 0272] egymás kõzõtt való rut támadásokkal el-szakadozna. Némely nemzeteknek ostoba barbarusságok és tudatlanságok azokat edgyességben tartya, holott azonban más-nemzetek kik mind nemessebb természetûek, mind a' tudományokkal fénlenek a' rut pártolkodásokkal vesztegetik magokat. Más nemzeteket az õ vastag embertelen természetek magokat meg-gondolókká tészen, ezektõl mindenek félnek mivel ezek senki személyével nem gondolnak. Gyakorta valamelly ország ugy tanollya-ki a' maga erejét ha más nemzet reá ût, vagy kõzõttõk való támadá s indul, s' ugy ijesztik-meg a' szomszed nemzeteket. Némelly kicsiny tartománynak nagy szûksége és elégtelensége a' lakossainak el-tartására, azokat a' mindenûtt valo kereskedésre indittya, ugy hogy ezek végre az õ virtusokkal e' világ bõségét magokhoz hódoltattyák. A' nyereség ûzés el-hat mind a' két Indiára és meg-kerûli e' világot mint a' nap, hogy minékûnk drága gyõngyõket hajtson a' fõ Aszszonyaink fõlében, és fû szerszámot étkeink izire. Innen vadnak ama nagy kereskedõkbûl álló társaságok, és a' tengeri hajókbéli viadalok. De mind ez veszedelmes bolond probákbul, mellyek õ magokban csak a' léleknek gyarlosági, származik a' nagy természetbéli tudománynak ki széledése, és uj világnak találása, és [p 0273] ugyan ez által nagy út-is nyittatik a' keresztyéni hitnek terjesztésére: Illyen igen csudálatos az Isteni bõlcsesség, a' melly nagy alkotmányokat-is kicsiny eszkõzzel mozgattat, és az emberi sok hijábanvalóságot és kivánságot arra fordittya hogy e' világnak meszsze ki-terjedt és egy mástól távól lévõ részét-is õszve csatoltassa, és igy az õ országát-is terjeszsze s' kõzelicse: Annak okáért meg ne akadgyunk csak a' kõzõnséges támadásoknak bolondságán, nagy dolgoknak hamissan való folytatásán és azok inditóinak hitvánságán, s' azokra ne fûggeszszûk elménket s' szemûnket; hanem meg fordulván gondollyuk-meg az eszkõzbéli okoknak gonosságát s' a' mellett a' fõ oknak mind bõlcseségét mind jóságát, melynek engedniek kell az eszkõzi okoknak: Az õ utokban romlás és nyomorgatás vagyon, a' békességnek utát nem tudgyak: De az Isten oda tartya az õ kezét és mind ezeknek jó végét adgya.

Hogy a' gonosz idõkrûl panaszolkodunk, ez az oka, hogy mi annak csak egy részecskéjét láttyuk. De az Isten, a' ki egy tekintettel az idõnek egész folyását el-láttya a' teremtési kut fõtûl fogva mindaddig a' partig, a' hol ez a' nagy folyó viz az õrõkkévalóságnak tengerében beléfoly, jól láttya azt hogy a' mi gonosznak látzik az õ részeiben, igen jó edgyûtt gondoltatván: [p 0274] Sõt igen keveset mondunk midõn azt mongyuk hogy ezeket láttya mivel azokat egyszer s' mind bõlcsen igazgattya, nékûnk- is meg-kell abban nyugodnunk. Nagy vigasztalása ez a' mi lelkûnknek, s' nagy segedelme a' mi elménknek, a' kõzõnséges indulások kõzõtt és e' rész szerént való háborgásokban, hogy bizonyosok vagyunk aelõl hogy az Isten mindenûtt vagyon, mindenekben munkálódik, és hogy a' leg gonoszszabb dolgok-is igen jó eszkõzei az õ kezében, némellyekre nézve az õ igasságának, némellyekre nézve az õ jóságának és mindenekre nézve az õ bõlcseségének.

Mind ennyi gonoszok kõzõtt-is még-is találtatik virtus e' világon, és a' hol annak nem engednek-is becsûllik mindazáltal. Hogy ha ez élet gonosságának folyamattya oly sebes vólna-is hogy meg-gátolná a' jó embereknek elõ-menteket: Mindazáltal a' vizek folyása és el-áradása soha nem lehet ollyan hatalmas, hogy a' bátorságos menedék helyet tellyességgel mindenûtt el-fogja, a' mi pedig a' jókat illyen menedék hely keresésre kinszeriti, az gyakrabban javokra szolgál, mert el-hagyván ez világot a' mint hogy tõbbé a' nagy Urak kedvében nem lésznek, ugy azoknak bajokban-is nem részesûlnek. De akár mint s' hogy légyen a' dolog, ugyan alhatik ember [p 0275] a' hajóban még a' háboruk kõzõtt- is, soha nem lehet a' zûrzavar olly nagy, hogy el- vonhassa a' jó embert a' virtus szerelmétûl, melly mindenkor meg mutattya az õ cselekedeteknek czéllyát és nyugodalmoknak egyedûl való rév partyát: A' virtusi jóságnak gyakorlása ez, hogy ember magát mind a' bûntõl, mind a' bûnben élõ embertõl ójja-meg, ez világ szélveszeknek helye, az hol edgyik veszedelem szûntelen a' másikat ott éri; De ugyan nincsen oly veszedelmes és háborukkal tellyes hely, a' hol a' békességnek Istene nem lakozhatnék, és a' hol csendességben és bátorságban nem lehetnénk az õ szárnyai alatt. Soha e' világ oly gonosz és ellenkezõ nem lehet, hogy jót ne tehessen az illyennel ha szintén nem akarná-is.

Egy dolog mi velûnk jó szemmel nézeti e' világot, E' pedig ez hogy e' világ nékûnk reménségûnknek helye, minekelõtte az Istennek Országában bé-jutnánk, és hogy valami kõrûlûnk és rajtunk forog ez életben, mind az arra való hogy minket abban az Országban hajtson. Minden teremtett állatok mellyek a' bûn által meg nem romlottanak, minket Istenhez vezetnek, sõt nincsen oly gonosz teremtett állat, melly alkalmatosságot nem szolgáltatna arra hogy sziveinket s' gondolatinkat az Isten felé emelnõk-fel. [p 0276] Mind azoknak a' kiket Isten szeret, a' Természet-is jó kedvet mutat, az Istennek javai minket kõrnyûl fognak, az õ Tõrvénye bennûnket oktat, az õ igéreti vigasztalnak: õ vezérel minket az õ lelke által: õ takargat minket az õ gondviselésével; õ mutogattya nékûnk az oda fel való jutalmat mellyet el-véjendõk vagyunk futásunknak végén. Illyenképpen gondolkozván még annyira sem unnyuk-meg e' világon való életûnket mint azok a' kik minden reménségeket e' világban vetik; Es minekutánna józanon meg- gondoltuk mind a' jót mind a' gonoszt melly ez világon vagyon, fel-talállyuk azt-is hogy mi boldogabbak vagyunk e' világon-is mint mások, és hogy ez élet nem igen rosz nékûnk mivel olly út melly viszen az életre Istenhez.

[p 0277] AZ LELEK BEKESSEGERÕL ES AZ ELME GYõNYÕRÛSEGERÕL

HARMADIK KÕNYV.

Az Embernek õnnõn magával való Békességérõl, az õ indulatinak jó igazgatása által.

ELSÖ RESZ.

Hogy az indulatoknak jó igazgatása az elme egyenes itételitõl fûgg.

A
Z Keresztyén Philosophusnak a' ki õnnõnn magában békességet akar szerezni, igazán való tiszti ez, hogy azokat a' háborukat mellyeket az õ benne való indulatok támasztanak, le-csendesicse. Mert az érzékenység után járó kivánság azt szerzi a' lélekben, a' mit a' goromba kõsség a' kõzõnséges társaságban. Ez a' sepreje és az leg allyassabb része, és a' mellyet tõbbire a' [p 0278] kûlsõ érzékenségekkel kell igazgatni, vakmerõ, háborgó, panaszolkodó, melly szûntelen siránkozik és soha néki eleg nem lehet. Az okos elme a' lélekben leg fõvebb helyen helyheztetett, mellyis rend szerént igen egnedetlen. Ez ollyan mint a' kocsis, az Indulatok pedig mint a' szilaj és erõs száju lovak, mellyek gyakorta fogokkal meg szoritván a' zabolát a' kocsisnak kezébõl a' gyeplõt ki-ragadgyák.

Ennek egy a' természetben fundáltatott és jó okát adhatni; hogy embernek kicsinységében, midõn még az okos elmével nem annyira élhet, az Indulatok éppen csak a' kivánság után kénnyeken járnak, melly kivánság végre meg-szokvan az uralkodást, igen nehezen s' kedve ellen veti magát az okos elme igazgatása elá, akkor-is midõn az idõ s' a' tanitás által fel-serken az okos elme. Es sokakban ez a' viszszálkodás vénségekig sõt ugyan hóltokig fenn marad. Azért igen eszesen cselekszik a' ki a' vakmerõ kivánságot még esztendõs korokban-is a' gyermekekben meg-zabolázza, és nem adgya mind azt nékiek a' mit kivánnak, ne szokják-meg mind azt meg-nyerni a' mit akarnak. Az, a' ki minek elõtte tudná miért, az õ nevelõjének tanol engedni, immár reá lépett egy gradicsára a' szófogadásnak, és sokkal kõnnyebben enged osztán az okos elmének, élete õregbedvén.

[p 0279] Más ok-is vagyon a' gyermekségben, hogy annak indulati nem engedelmeskednek az okos elme akarattyának. Ez hogy a' gyermekben bal itélet találtatott azok felõl a' dolgok felõl, mellyek kõrûl az indulatok forgódnak: Mert ebben az idõben melyben egyedûl a' kivánság uralkodik a' lélekben, a' kivánság el-tõlti a' képzélõ és az emlékezõ elmét ollyan képzélésivel a' dolgoknak, a' minémûeknek azok kûlsõképpen látczanak, melly azt cselekszi hogy a' mi aranyas azt egészlen aranynak gondollya, mindent a' mi fényes drágának, a' daru tollakat, confrejteket s' liktáriumokat fõ boldogságnak. Mikor osztán ezek a' gyermeki képzélések meg-érnek idõvel és az látás hallás által, még akkor-is valami része ez hamis képzéléseknek, meg-marad az elmében, ollyanoknak itélvén mind a' dolgokat belsõképpen-is a' minémûeknek látczanak kûlsõképpen, és igy a' pompák s' az egyéb testi gyõnyõrûségek nagy jóknak tartatnak e' világon ezen az uton. Ezek a' hitván képzélések vetik-fel a' fundamentumát a' fõsvénységnek, a' bujaságnak, és a' kevélységnek, mellyek igen hamar idõn fel-nevekednek, mint a' gaz a' kertben, és a' lelket háborukkal s' nyavalyákkal tõltik-meg.

Azért a' leg elsõ sõt az edgyetlen egy úttya módgya mellyen a' kivánság a' vétkes indulatoktul [p 0280] tisztán tarthassa magát, ez hogy az elme értelmének hamis vélekedéseit orvosollya-meg. Es ha azt feleli erre az ember, hogy ámbár az elméi értelem ne vétkezzék-is, mindazáltal az Indulat nem szûnik-meg rugdózni és ki vetni nyakábol a' jármot, de az nem esik-meg soha, hanem csak akkor, mikor az elméi itélet edgy ideig meg- edgyez a' dolgokrul való hamis vélekedésen, meg-csalatván az indulat hizelkedésétûl, melly nékie hizelkedvén bé tapasztya szemeit hogy ne lásson, mert ugyan-is másképpen lehetetlen hogy a' kivánság arra siessen a' mit az okos elme tellyességgel gonosznak lenni ismér.

Leg nagyobb vétek az elme értelmében, melly azt cselekszi hogy az Indulat a' gonoszra siessen, vagy a' jóra ugyan de másképpen mint sem kellene, ez hogy nem tudgya a' dolgoknak érdemes bõcsit mit érjenek s' mit nem. Mert mihelyt jól eszûnkben veszszûk a' dolgokat, alább kezdûnk hadni a' kivánságban vagy a' félelemben, mellyekkel vagy keressûk vala, vagy pedig futunk vala a' dolgoktul, és szorgalmatoskodunk azoknak keresésében mellyeket el- mulatunk vala.

Abban munkálódtam ez elõtt való kõnyvben hogy meg-mutassam érdemes bõcsit azoknak a' dolgoknak mellyeket kivánnunk és becsûlnûnk kell, és valóságos fogyatkozását azoknak mellyektõl [p 0281] félnûnk és mellyeket meg-vetnûnk kell. De mivel hogy lehetetlen mind azokrul a' dolgokrul kûlõn kûlõn szóllani mellyekre az indulatok vitetnek, ezt a' leczkét hagyom és bizom mind azokra az emberekre valakik az õ elméjeknek tiszta világosságát szeretik, ugy hogy semmit addig se ne szeressenek se ne kivánnyanak-meg, mig jól meg nem hánnyák vetik mi légyen az, és mennyit ér, és hasonlóképpen ellenben semmin meg ne szomorodgyék és semmin meg ne haragudgyék elébb, hanem minek utánna valóban meg-fontolta hogy ha ugyan gonoszé az, és minémû nagy gonosz; meg-visgálván hasonlóképpen szorgalmatossan, minden mivóltát és kõrnyûl álló dolgait, szintén ugy azoknak a' dolgoknak mellyek ellent tartanak szándékinkban, mint azoknak mellyek elé segitenek abban.

Valamint hogy az a' ki gyõnyõrkõdik valamely szép ûveg pohárban, meg-kell annak azt gondolni, hogy az ûveg, és meg-szemlélvén annak materiájának szép világos tisztaságát és mesterséges csinálását, azonképpen gondollya-meg annak romlandóságát-is és hogy nem õvé az, hanem csak addig mig valamivez [!] meg talállyák ûtni. Es igy azt csak az õ érdemes bõcsi szerént tanullya kedvelleni. Ezenképpen hogy ember szerethessen és kivánhasson valamelly embert annyira [p 0282] és ne fellyebb, a' mennyire szûkség, és sem fellyebb sem alább hanem a' mint meg-érdemli: szûkség meg-gondolni elébb annak természetit és érdemes bõcsit: Es igy ha mikor az Indulat fellyebb talál valamelly embert bõcsûlni, képzélvén benn olly és annyi tõkélletességeket mellyek benne nincsenek, azt az okos lélek meg-czáfollya mondván: Ha mind ezek a' tõkélletességek benn vólnának-is, ugyan csak emberi teremtett állat és igy mind változó, mind vétkes, mind pedig halandó: azért mint illyen gyarlóság alá vettetett edényt ugy kell kivánnom minekelõtte meg-nyerném, ugy kell szeretnem mikor meg-nyertem, s' ugy kell ohajtanom mikor oda lészen tõlem: Szabjuk csak a' mi indulatinkat a' személynek minémûségéhez, ugy fogjuk osztán szeretni a' mint illik, és sem fellyebb sem alább.

Ezenképpen a' mi az egyéb indulatokat illeti azokat-is egyedûl az egyenes itilet igazgattya. Ez az, melly a' meg- ijedést meg-szûnteti hogy ne tessenek a' veszedelmek nagyobbaknak annál a' mint vadnak, ez az, melly meg-zabolázza a' kevélységet és vakmerõséget hogy ne tessék az ellenkezõ dolog kissebnek a' mint vagyon valósággal. Ez az, melly meg-enyhiti a' gyûlõlséget és haragot hogy ne itillyûk a' mi ellenségeinket gonoszszabbaknak mint õnnõn magokban vadnak. [p 0283] Ez az, melly azt cselekeszi hogy se õrõmûnkben igen nagynak a' jót mellyen õrûlûnk, se bánatunkban igen nagynak a' gonoszt, a' mellyen szomorkodunk, ne tartsuk. Egy szóval az egyenes itélet hû vezére a' kivánságnak, sinór mértéke az igasságnak, s' meg-csalhatatlan oka a' csendességnek.

De mivel hogy midõn a' dolgok szemeink eleiben õtelenek, az indulatoknak azokon való meg-indulása gyakorta az egyenes itiletnek õsvenyétõl el tériti az okos elmét, szûkség hogy sok ideig szoktassa az ember magát, ollyankor pedig mikor az elme csenmdes, és erõssitse az okos elmét a' jó szoktatás, tanitás és szent bátorkodás által.

Leg elsõ dolog õnnõn maga az Ur Isten, a' ki felõl egyenes itélettel kell lenni. Nem ugy mint ha azt tennõk-fel, hogy meg-foghattyuk a' meg- foghatatlant, hanem hogy illendõ becsûlettel és tisztességgel való hitûnk légyen az õ jóságáról, igasságáról, hatalmáról, bõlcseségérõl, igiretiben és szeretetiben való álhatatosságáról, és az õ mi felettûnk mindenkoron nyitva való szemeirõl, mind hogy minket õrizzen, mind pedig hogy ércse a' mi gondolatinkat, szóllásinkat, indulatinkat és cselekedetinket.

Második dolog melly elõl egyenes itiletûnknek kell lenni, minnen magunk az, hogy igazán [p 0284] meg-ismérjûk a' mi magunk erejét, hogy abban hijában ne bizzunk, és ki-tanollyuk a' leg nagyob erõtlenséget mellyeken a' kisirtetek ostromollyák a' mi indulatinkat, hogy ezeket meg-tudván, meg- kettõztessûk az strását a' leg erõtlenebb helyein lelkûnknek, a' hol a' lelkûnk ellensége kõnnyebben meg- hághattya és meg csalhattya.

Ezeknek utánna igyekezzûnk egyenes itelettel lenni e' világ dolgainak folyása felõl, a' bé-võtt szokások felõl, az embereknek és õ fen forgó cselekedeteknek természeti felõl, mindenek felett azok felõl az emberek felõl a' kik kõzõtt forgunk és azok felõl a' cselekedetek felõl mellyek minket kõzelebb illetnek. Igen szûkség azokat a' dolgokat-is vóltaképpen ki-tanolni, mind a' mellyek hizelkedni szoktak, mind pedig mellyek ijjeszteni szokták a' mi indulatinkat, hogy vagy felettébb fel ne indullyunk azoknak keresésére vagy felettébb ne fussunk tõllõk, és hogy el ne mulassuk ha meg- érdemlik azt a' munkát hogy utánna járjunk.

Azonképpen elõ-menetelûnk dolgában meg-kell jól gondolnunk hogy ha meg-érdemlié elõ-menetelûnk azt a' munkát a' melyben az belé telik, és azt a' sok gondoknak, reánk való sok irigykedésnek és gyûlõlségeknek szenvedését melly [p 0285] azzal edgyûtt jár. Es midõn késérgettetûnk vagy nyereségel, vagy tilalmas gyõnyõrûséggel, szûkség hogy fontban vessûk a' hasznot mellyet abból reménlhetûnk, a' kárral edgyûtt melyben esûnk az Istennek haragja, és lelkûnk isméreti háborusága miatt. Ezenképpen midõn a' harag a' boszszuállásra indit, szûkség hogy egyenessen itéllyûk-meg e' boszszuállásnak hasznát, és gondollyuk-meg jól micsoda gyõnyõrûséget vagy pedig hasznot szerezhet az minékûnk és hogy ha az ellenûnk tõtt véteknek az Isten szeretetiért való el-engedése, és a' szép szelidség nem nagyobb gyõnyõrûséget és hasznot szerezheté annaál

Ez a' régula, hogy tudniillik egyenes itéletet kell szerzenûnk minden dologrul, minek elõtte kivánságunk ahoz ragaszkodnék, magában bé-foglallya ezt a' Bõlcseknél igen dicsiretes tanácsot, hogy mindenkor igen meg-tûrtessûk magunkat egy darabig, valamikor a' mi indulatunknak fel-gerjedését veszszûk eszûnkben, hogy addig ideje lehessen az okos elmenek a' dolog felõl való józan gondolkodásra. Mert ez az idõ arra való, hogy addig fel-tisztullyon az a' kõd mellyet az indulat fel-bocsátott az okos elme szemei eleiben, és minden a' mi azt el fogta fel- tisztullyon, és valami az elme értelmét hamis dolgokrol tudosittya, hogy igy minden akadály nélkûl engedelmeskedhessék [p 0286] a' mi Urunkk Jésus Christus szent parancsolattyának, Jan. 7. 24. Ne itillyetek kûlsõ ábrázat szerént, hanem igaz itilettel itillyetek.

MASODIK RESZ.

Bé-menetel az Indulatokrul való elmélkedésre.

N
Em fel-tett szándékom az énnékem hogy az indulatoknak természeteket vóltaképpen le-irjam, hanem csak hogy azokat arra vigyem hogy az okos léleknek engedelmeskedgyenek. A' Természet visgáló Physicusok fáradoztanak ugyan abban, de nem sokat vittenek véghez: Mellyen nem-is kell csudálkozni, mivel hogy olly materiát forgattanak mikor ezt forgatták, melyben az okosság semmit által nem lát, nem kûlõmben mintha valaki anatomiát (mesterséges ember fel-bonczolást) bé-hunt szemekkel tapogatva akarna végben vinni.

Sõt még a' természet szerént való leg igazabb elmélkedés-is az indulatok felõl, nem sokat használ azoknak igazgatására. Mit használ annak a' ki azon igyekezik hogy az õ indulatit leg tõrvényessebben igazgathassa s' azoknak leg job hasznát vehesse, ha jól tudgya-is természet szerént hogy az õrõm a' szivbélileg vékonnyabb vérnek [p 0287] meg-tágulásátul, a' Szomoruság pedig õszve szorulásától; A' Szeretet annak az erekre hirtelen ki- oszlásától, a' Reménség pedig a' fû felé való fel- szállásátul vagyon? En az én részemrõl ki az Indulatoknak hasznát tõttem-fel czélul, inkább szorgalmatoskodom abban, hogy olly erkõlcsbéli regulákat talállyák, mellyek által azok igazgattathatnak, hogy sem mint azoknak léteknek módgyát tudgyam természet szerént a' vérben: Azért meg-bocsássanak az Olvasók ha én az Indulatokról elmélkedvén szorossan nem kõvetem azoknak bé-vett rendit és számát a' mint a' Scholákban tanittyák, és ha a' magános indulatokat az mással õszve kõttettekkel egyben zavarom. Mellyet hogy igy cselekszem nem az az oka mint ha ujjitani akarnék, hanem hogy én nem sokat értek afféle Scholai szoros distinctiókhoz.

A' mi kõzõnségesen az Indulatokat illeti, elsõben az aránt azt kell meg-gondolni, hogy ha ugyan kellé azokat állatni hogy vadnak vagy pedig tellyességgel tagadni, hogy nincsenek, a' mint az Stoicusok és az Epicureusok cselekedtenek. Az kérdeni hogy ha meg- álhaté edgyûtt az Indulat a' Virtussal, csak annyi mintha azt kérdenéd, ha meg-álhaté a' gyapju edgyûtt a' posztóval, mert ugyan-is az indulat materiája a' virtusnak, a' virtus pedig semmi nagy egyéb, hanem jó [p 0288] rendes indulat. Ha nincsen indulat az emberben, bizony nincsen virtus- is. Ha az indulat meg-roszszul, gyógyitani kell azt, nem õldõkleni.

De mondhattyuk azt azok felõl a' Philosophusok felõl a' kik az indulatokat tagadták, sõt ugyan ki akartak gyomlálni az emberbõl, hogy ebben vétettenek ugyan de kárt vélle nem tõttenek: mert holott az ember természeti szerént igen indulatos, szûkség arra kinszeriteni hogy benn semmi indulat ne légyen, hogy igy erre igyekezvén azonban az lehetetlen lévén, tanollya-meg jó rendben venni indulatit, és igy a' virtusra szert tenni, mert ha szintén a' mennyire lehetséges, ki-gyomlálná-is ember magábol az indulatot, lehetetlen mindazáltal az, hogy a' szivben annak mindenkoron gyûkerei ne legyenek.

Az oktalan állatokban is vagyon kivánság, és igy erre nézve, mint sok egyeb dolgokra nézve-is az ember edgyez az oktalan állattal: De az oktalan állat kivánsága egészszen érzékenségektûl viseltetik; a' melly pedig az emberben vagyon, az rész szerént érzékenségi rész szerént padig értelembõl való. Az ember az indulatokat három részben állithattya a' lelkeknek három fõ tehetségei szerént. A' leg utolsó rendbéliek azok, mellyek egyedûl csak az érzékenségi kivánságtul fûggenek és meg nem indulnak [p 0289] egyébképpen, hanem csak a' test szûkségéért, minémûek az éhség és a' szomjuság. Ezeken az okos elmének kevessebb hatalma vagyon, mert senki reá nem veheti magát arra, hogy ha éhezik, ne éhezzék, hanem egyedûl csak a' kivánságnak véghez vitelét gátolhattya-meg.

A' más rendbéli indulatok sokkal fellyebb való állapotban vednak, és ugy látczik hogy a' képzélõ elmében formáltatnak, minémûek azok mellyek csak mulatságbol indulnak-fel, és azoknak a' tõkélletességeknek képzélésétõl mellyeket kivánságból képzélûnk: Ezeket leg kõnnyebben igazgathattya az okos elme.

Vadnak olly indulatok-is harmadik rendben, mellyek az értelembéli dolgok kõrûl forganak, minémû a' tudományoknak szereteti és az elmélkedés. Ezek leg kõzelebb vadnak az okos elme birodalma alatt. Az okos elmének azokat az indulatokat kell formálni mellyek tisztán csak az õ birtokában vadnak, és meg-kell rántani azoknak zaboláját mellyek az okos elme akarattya kivûl csak természetbõl, tõrténetbõl vagy mély el gondolkozásból találnak fel-indulni.

Valamint hogy a' jó rend tartásu országban, minden a' király akarattya által mégyen véghez, igy a' lélek tehetségeinek-os olly rendben kell lenniek hogy semmit-is az okos elme hire nélkûl ne [p 0290] mivellyenek: Midõn ez az uralkodó elme bõlcs és a' tehetségek engedelmeskednek néki, bekességes az állapot. De midõn az alatta valóitul fûgg, minémûek az érzékenség szerént járó indulatok akkor a' lélek ollyan mint a' fel-fordult test, melynek lábai fel, feje alá vagyon, és igy ott minden háborgásban s' zûrzavarban vagyon.

Minekutánna szóllándunk az indulatokról ugy mint szelekrõl mellyek ez belsõ tengert ingattyák, szûkség lészen szollanunk a' virtusokrul-is melyek annak le- csendesitésére valók, nem mint ha mind azokrul kûlõn kûlõn és bõ beszéddel akarnánk szóllani, hanem csak hogy azoknak hasznát mutassam meg mint kellessék vélek élni és hogy arról való tanácsot adgyunk, melly illessen minden indulatot kûlõn kûlõn.

HARMADIK RESZ.

A' Szeretetrõl.

A
Z Indulatok kõzõtt elsõ a' Szeretet és nagyobb részént mind a' tõbbinek-is szerzõ oka. Ez indittya a' lelket azoknak a' dolgoknak keresésére, mellyek nyugodalmat és gyõnyõrûséget igérnek. Ez által lésznek az emberek jókká vagy gonoszokká, bóldogokká vagy bóldogtalanokká a' szerént a' mint azt vagy jó vagy gonosz dolgokra szabják.

[p 0291] Minden emberi lélekben vagyon egy uralkodó szerete, melly mind a' tõbb indulatokat igazgattya és azt miveli hogy mind a' tõbb indulatok attoll a' dologtul fûgjenek mellyet olly felettébb szeret. A' szeretet tõkélletes es szabados avagy nem, a' szerént a' minémû a' dolog mellyet szeretûnk: Mert valamint hogy azok a' dolgok mellyeket szemeinkel látunk, némûnémûképpen az õ magok szinek és kûlsõ formájok szerént változtattyák a' szem fényt, igy midõn a' lélek arra az dologra fûggeszti magát a' mellyet szeret, éppen ollyanná változik maga-is a' lélek és annak minémûségeit magára ruházza. A' ki rosz, hitván dolgot szeret, maga-is rosz hitvánná lészen. A' ki felettébb szereti az ebet, maga-is oktalan állati minémûségeket õltõzik-fel A' ki valami méltóságos dolgot szeret, fel emeli lelkét-is. A' ki szereti Istent a' fõ jót, fõ jót fogad-bé lelkében és igy jóvá s' bóldoggá lészen az Isteni szerelem által. Sok dolgok gyõnyõrkõdtethetik ugyan az embert, de fõképpen a' szeretet szerez gyõnyõrûséget, és méltán mondhattya azt ember, hogy sem az égen sem az fõldõn nincsen semmi kedves dolog és semmi igaz gyõnyõrûséget nem szerezhet, hanem egyedûl a' szeretet által. Õnnõn maga Jan. 4 v. 16. Az Isten szeretet, azt mondgya szent János. En magam-is ugy itélek, [p 0292] (a' mennyire az én veges elmem meg-foghattya a' véghetetlen Istent) hogy ez az Istenben való állati szeretet az, melly egyben foglallya az Istenségnek három személyeit, melyben áll azoknak személyi edgyességek és bóldogságok.

Szóllottam már arról a' szeretetrõl, melly minket az Istennel edgyûtt, a' holott meg-mutattam ghogy ez fõ tiszti és fõ bóldogsága az embernek? szollok immár ez után a' felebarátunkhoz való szent szeretetrõl, melly attyafiui szeretetnek mondatik, és a' társalkodásban való szeretetrõl mely barátságnak hivatik. Mindenik féle értelemben két féle képpen gondoltatika' szeretet, a' mennyiben vagy keresett jo vagy pedig belénk óltatott jó az: De itt csak ugy veszszûk mint természeti indulatot, melybõl-is mindazáltal meg-probálom hogy virtust csinálhassak és ekképpen lehetetlen hogy az Isteni szeretetet-is ne illessûk.

A' leg inkább természet szerént való szeretet az, a' melly a' két féle nem kõzõtt vagyon. De ez az indulat tellyességgel érzékenységbõl való és kõz az embernek az oktalan állattal, mert ezeknél-is a' him és nõstény kõzõtt meg vagyon ez nagy indulat. Ez az melly tõbbire a' háborukat indittya az emberben és e' világon széllyel. Ez az melly még a' nagy nemes elméket-is meg-lágyittya, és le-veti az elmét a' mennyei elmélkedésekrõl [p 0293] ez világ seprejére. Ha ez az indulat nem vólna az emberben, reménlhetné ember még ez életben valami részét hogy el- érné az Angyali szentségnek. Igen nagy szûkség tehát meg-tanolni, mint kellyen azt meg-zabolázni, mert a' ki azt egészszen ki igyekezné magából gyomlálni az a' természetnek el-rontásában igyekeznék és az Isten rendelése ellen patvarkodnék, a' ki azt minden állatokban belé óltotta, hogy azokat az õ nemeknek szaporitására inditaná. De mivel hogy az Isten okosságot-is adott az emberben egyeb állatok felet, a' keresztyéneknek pedig adta az õ isméretetit, egyéb emberek felett, szûkség hogy ennek a' természet szerént való szeretetnek jobb vezére légyen, mint sem a' Természet, másképpen ez baromi szeretet, és igy a' mi bûn nélkûl való az oktalan állatokban, nagy bûn az embereben, és a' gyõnyõrûség helyett mellyet a' szeretet nagy buzgóan keres az õ dolgaiban, az ember magának ez által szerez gyõtrelmet, gyalázatot, lelki isméret furdalását, és testeben, lelkében s' javaiban való nagy romlást. Rettenetes ez a' sententia, hogy egy paráznának-is vagy tisztátalannak, nincsen õrõksége az Istennek országában. Valóban nagy vétkes és siralmas bolondság kárhozatnak tõrivé forditani azt, a' mita' bõlcs Teremtõ jó kedvébõl adott az embernek a' végre [p 0294] hogy az által szaporodnék és meg-maradna az õ neme, és bizonyára valóba nagy boszszuság tilalmas és veszedelmes utakon keresni gyõnyõrûséget, holott a' házasság által arra kõnnyû az út, és holott mind Isten mind emberek, mind becsûletûn mind tisztûn, mind hasznun mind kõnnyebségûnk egy aránt ara intenek.

Az holl a' szeretet csak csupa testi, ott nem a' személyt, hanem csak a' gyõnyõrûséget szereti az ember, hanem ha a' személyen õnnõn magát érti: A' szépségnek szereteti csak õnnõn magának szereteti az embernek, nem pedig a' kivánt személynek, mivel hogy akkor nem szereti a' személyt hanem csak a' gyõnyõrûségért: De midõn ez a' nemhez való szeretet õszve vagyon kõttetve a' személyhez való jó akarattal, és midõn ez a' jó akarat anna virtusán fundáltatik és egymáshoz való jó indulattal élesztetik, akkor a' szeretet és a' barátság õszve találkoznak és egy mast segiti s' neveli, és ha osztán ebbõl ugyan házasság kõvetkezik, e' világi jók kõzzûl leg nagyobb jónak méltán tarthati.

De valamint hogy a' tilalmas szeretetre nézve szûkséges a' maga meg- tartóztatása embernek, hogy azt zabolán tartsa, ugy a' tisztességes és tõrvényes szeretetben-is szûkséges a' mértékletesség annak jó igazgatására. A' mértéletesség tartya-meg [p 0295] a' szeretetet sõt még a' gyõnyõrûséget-is, mind kettõ meg-romol ha felettébb vagyon. Es valamint hogy ha fel- forditod a' gyertyát el-aluszi, a' láng a' fadgyu miatt melly az elõtt azont táplállya vala, igy a' szeretet-is meg aluszik ha felettébb élesztetik. De ámbár lehetõs dolog vólna meg-maradni a' szeretetnek a' felettébb valóságban-is, és ámbár sem a' test sem a' lélek semmit-is az õ erejében le nem hagyna miatta, még-is tõbb kár vólna benne mint sem nyereség; mivel hogy minden elettéb való indulat homályositására vagyon a' lélek fényének, és mivel valami az értelmet a' kivánság alá szolgájul veti, az a' lelket-is az õ méltóságából le- veti, kiváltképpen mikor a' kivánság csupán csak testi.

Mint hogy a' házasságbéli szeretetben két féle szeretet vagyon edgyûtt, edgyik a' nemhez gerjedezõ szeretet, mási a' társaságnak szereteti, és mint hogy az elsõ idõvel alább alább száll, igen nagy eszesség vólna a' másodikat bõlcseségnek és jó akaratnak kõteleivel meg-kõtni. Illyen kõtelek, a' kegyesség, a' szép társalkodás, az õ felének jól tartása, anna fogyatkozásinak el-szenvedése, és néha ugyan akarva való hunyoritása ha valami olly aprólékot vészen-is eszében, mint ha nem látná azt a' mi valami részében ez barátságot meg-kissebbithetné, hogy igy ember mindenben hasznát [p 0296] keresse annak az alkunak mellyet meg nem másolhat. Mert ezt a' meg- óldhatatlan csomót a' bolondo terhes igának tartyá, de az eszesek gyõnyõrûségre való segedelemnek, õrõmest szeretvén azt a' kit szeretniek ell, és igy gyõnyõrûséget találván kõteles tiszteben-is.

A' szeretetben való leg nagyobb gerjedezés sem nem a' házasságban vagyon, mert ennek-is unalma vagyon, sem pedig nem a' buja fajtalan szerelemben, mert ez valóban sokban áll a' lelki isméretne; hanem a' házasságbéli társnak keresésében. A' mi ezt a' buzgó gerjedezést leg erõssebbé tészi, az a' rendes vég mellyet az ember el-tészen magának a' házasulásban, és ez a' hizelkedõ sugallás mellyet az indulat sugall a' lelki isméretnek, hogy tudniiillik nem lehet azt felettébb szeretni a' mit ember tõrvényesen s' tisztességesen szeret. Ha ez illyen gerjedezésne valami akadállya vagyon melly azt meg akarná gátolni; vagy pedig nem szereti õtet az a' kit õ szeretne, annál inkább erõlkõdik és nevekedik mentõl nehezebben mehet véghez, és gyakorta annál nagyobb a' szeretet mentõl kevesebb a' reménség, -2 Quoque minus sperat hoc magis ille cupit.
Ez az indulat a' szeretõ személynek elméjében valami nagy haszonnak képzélését szerzi afelõl a' kit szeret, melly képzélés nékie szemei elõtt forogván, [p 0297] szûntelenûl való gondot ád nekie, melly az álmát-is el vészi, leg jobb elmélkedésit félben szakasztattya véle és leg hasznossabb dolgainak végben viteléne nyakát szakasztya, és elméjét hyughatatlan habzó tengerré tészi, mely mikor leg csendessebnek láttatik-is lenni, akkor-is szomoru és gondolodó. A' mi leg nagyobb gonosz benne, Istenét el- felejteti véle és igy e' világnak szereteti el-óltya az Istennek szeretetit. Holott azért ez a' kõszál illy veszedelmes és ily szaporán elé kerûlõ, rend kivûl való nagy vigyázásben [!] kell lennûnk, hogy belé ne ûtkõzzûnk. Annál-is inkább pedig hogy a' mi keresztyen Philosophusink igen kevessé foglalatoskodtanak abban hogy ez nyavalyának orvosságait keresték vólna fel. Mert midõn õk a' szerelem ellen kiáltanak mint testi és vétkes dolog ellen, az egyûgyû egymás szeretõk a' kik el-hitetik õnnõn magokkal hogy az õ szeretetek minden részeiben tõrvényes és a' kik a' mennyire lehetne tõllõk tilalmas szerelemmel nem- is akarnák azt szeretni a' kit kedvellenek, ugy itélik hogy ezek a' szerelem ellen kiáltók igen el-mennek a' eménységben, sõt hogy ugyan az az õ beszéde tellyességgel õ reájok nem-is tartozik: Holott azonban láttya az Isten hogy az õ szeretetek felette igen testi, bátor õk az õ gondolattyokra nézve szûze legyenek-is, [p 0298] mivel hogy még az anyának-is az õ gyermekéhez mód nélkûl való szereteti testi és vétkes lehet gyakorta.

Illyenképpen illik azért inkább az illyeténeket feddeni, hogy nem lehet az õ szeretetek minémûségekben-is tiszta ha mennyiségekre nézve felettébb valóság igen tisztátalan minémûség. Mert ezzel a' mindenek elett való szeretettel melyrõl én szóllék, melly a' lélekben uralodgyé, és melly minden egyéb indulatokat maga alá vessen hogy tõle fûgjenek, egyedûl Istennek tartozunk, ki azt kivánnya tõllûn hogy õtet szeressûk tellyes szivûnkbõl, tellyes lelkûnkbõl, tellyes elménkbõl és minden erõnkbõl. Ez ez mellyet a' mi Urunk Jésus-is elsõ és leg nagyobb parancsolatnak nevez; Leg nagyobnak azért, mivel minden egyebeket bé-foglal: Elsõnek azért, mivel a' Tõrvénynek elsõ parancsolattyának magyarázattya, Ne legyenek tenéked én elõttem idegen Isteneid. Valamint hogy azért nem kell senkit-is az edgy edgy Istenen kivûl ez fõ szeretettel illetni. Ugyan-is ha valójában meg- gondollyuk, ez a' szeretet nem egyéb imádásnál, mert ugyan-is a' léleknek minden tehetségeinek meg-kell hajolniok az elõtt a' kit kell szeretni, és annak a' szivet áldozatul kell [p 0299] bé-mutatni. Annakokáért ezeket a' szeretetnek meg-indulásit mellye a' lelket emberi személyre ragadgyák-el, ragadományoknak méltán mondhattyuk, mert ugyan-is ezek nyilván való ragadományo és erõszakok az Istennek jussa ellen, a' ki rendes fõ Ura a' mi sziveinknek: Arra kell vala hat vitetõdni ezeknek a' szeretetben való erõszakos meg-indulásoknak és tusakodásoknak, hogy igy bé-tellyesednék a' tellyes szivbõl es minden erõbûl való szeretés. ô melly meszsze estenek ezek a' tusakodások azoktul mellyek az Istennek Országát el-ragadgyák! Es menyi keserves szivbõl származott ohajtásokat és zokogásokat kellene tennûnk, hogy penitentiát tarthatnánk azokért a' szûntelenûl való vakmerõ sirásokért és ohajtásokért, mellyeket tõttûnk azon hogy szert nem tehettûnk arra a' kit szerettûnk vólna! Néha meg- esik az hogy ez igen egymástól kûlõmbõzõ dolgokért való siralmak edgyûtt vadnak a' nemes és kegyes elméknél- is, ugy hogy a' lélek a' testi szeretetnek és kivánságnak erõszakjai kõzõtt lévén, ugyan azon idõben meg-indul az Istenhez való buzgólkodásra, neheztelvén azt a' lelki isméret hogy Istenen kivûl más akarna a' lelken uralkodni, és igy nagy erõs põrben szálván a' kivánság ellen; gyakorta az Istennek szereteti nyõgvén a' világnak s' a' testnek terhe alatt, uj erõt vészen [p 0300] ujjonnan meg-unvan a' testnek szeretetit és az ellenkezések által hatalma nevekedik; és végre erõs viadala után ugyan vóltaképpen gyõzedelmeskedik, és el-nyeri a' mezõt. Ez az egy rosz hogy gyakorta kell harczhoz fogni, és hogy a' testnek szereteti meg ismét elõ kerûl a' viadal végben meneteli után-is, mivel hogy a' kûlsõ érzékenségek mellyek mint egy ajtón állói a' léleknek, baráti a' testi szertetnek, és ennek ajtót nyitnak sem kérdvén sen halván az okos elmétõl, meg-engedvén azt hogy a' kivánt dolog melyre vitetnek ugyan valóban bé-férkezzék az elmében; holott azonban az Istennek szépségén melly láthatatlan, semmit nem (2 ... ] erzékenségek és igy nem-is segitik arra hogy E felõl való elmélkedésre adgya magát az elme: De ellenben az az Istennek szereteti az értelmet tiszta fényességgel tõlti-bé, és erõt vészen az indulatokon, olly gyõzedelmet szerezvén az Istennek szeretetinek, hogy a' testi szeretetnek tellyességgel vég bucsu adassék, vagy pedig ha ugyan még- is a' lesz, hogy a' természet hozzá vonnyon és érette munkálódgyék és meg-nyeri hogy még meg-maradhasson olly fenyiték alá veti, hogy tellyességgel meg ne indullyon másképpen, hanem rendessen az eszességnek és kegyességnek határában tartván magát és hogy semmi indulatnak helyt ne adgyon, hanem egyedûl [p 0301] csak annak mely az Istennek szeretetivel edgyûtt meg-álhat.

A' szeretendõ személynek meg-választásában ezeket a' módokot és regulákat kell meg-tartani az okos elmének hogy azt válaszsza a' melly szabados és illendõ. A' szeretetet a' személynek bõcsi szerént kell mérsékelni, mely minekelõtte lenne, addig a' személy felõl egyenes értelemmel kell lenni: De midõn osztán a' szeretet ugyan házasságra jut, más módon kelletik mérsékelni a' szeretetet, tudni illik a házasságbéli tiszt és kõtelesség szerént. A' házassági szõvetkezés elõtt a' szeretet mindenkor hajlandóbb arra hogy nagyitsa és bõcsõssebbé tarcsa azt a' kit szeret, annál a' mint vagyon De mikor meg-gondollya azt hogy az leg kellemetessebb személyis ugyan csak teremtett állat és hogy azt emberhez illendõképpen kellessék szeretni, nem pedig imádni mint Istent, igy imádgyuk pedig valamikor a' mi szivûnket valamely személynek birtokában adgyuk; meg-kell azt-is gondolni hogy annak szépsége idõvel el-kél, annak kellemetessége kedvetlenségre jút és végre a' halál által tõlûnk ugyan el-is kõltõzik. Es igy ezeknek meg-gondolása alább hagyat velûnk az elõttûnk kellemetes személynek felettéb való nagyzásában. A' gyémántot melly a' drága kõvek kõzõtt leg szebb nem venné-meg ember [p 0302] olly drágán ha a' viseléssel meg-homályosodnék és meg- kopnék. Elég hát azt meg-tudni akár mely kellemetes személy elõl-is, hogy nem kell azt egyaránt az Istennel tartani, hogy a' mi szivûnkõn birtoka ne légyen.

A' Szeretet természeti szerént mindenor a' tõkélletességre czéloz. Szûkség tehát hogy mindenek felett azt szeressûk a' ki az õtet szeretõket tõkélletesekké tészi. Mellyet a' leg tõkélletessebb Aszszonyok-is nem tehetnek. De az Istennek szereteti által a' ki fõ és leg tõkélletesseb jó, hasonlatosokká tétettûnk mi-is hozzája a' mennyire a' mi természetûnk engedi, és az õ képére mint edgy által változtatunk.

Es mivel hogy a' szeretetnek taplója a' gyõnyõrûség, szûkség hogy mindenek felett azt szeressûk a' ki minket valóságos gyõnyõrûséggel elégit-meg, tudniillik az Istent, Solt. 16. 11. ki elõtt elégséges õrõm vagyon és kinek jóbja elõl gyõnyõrûségek vadnak mindenkor. A' testi szerelem el-bádgyasztya a' lelket. Sok nehézséggel, gondolkozással és háboruval jár edgyûtt. Szép igireteket tészen de nem tellyesiti-bé. Egy is gyõnyõrûség mellett ezer nyavalyákat szerez. De az Istennek szereteti õrõkké való õrõm, állandó békesség, valóságos vigság és ha valaha valamit szenvedûnk-is mellette, de bizony egy bánatért ezer õrõmeket nyújt.

[p 0303] A' testi szerelemben, sokan azt szeretik a' ki õket nem szereti: De valaki az Istent szereti, meg-nyugodgyék tõkélletessen benne, hogy az Isten-is szereti õtet, és hogy az a' szeretet mellyel az Istent szereti, attol vagyon hogy az Isten szereti õtet. Es avagy nem nagy izgató õsztõné embernek a' szeretetre mikor tudgya hogy õtet-is szeretik? Annak szeretetihez a' ki egyedûl érdemli meg hogy õtet szeressûk, kõnnyen hozzá jutunk, egyebeknek szereteteket a' kik ezerszerte alább valók sokal nehezebben nyerjûk-meg.

Ez az Isteni szeretet nem jut unalomra a' távól létel miatt, mint a' testi. Nem siránkozunk az Istennek szereteti után mint ha távol vólna tõllûnk sem nem hullatunk haszontalan kõnyyeket utánna: Az Isten mindenûtt mellette vagyon annak a' ki õ utánna óhajtozik, és Solt 6. az õ kõnyhullatásit tõmlõjében szedi Solt. 145. v. 18. kõzel az Ur mindenekhez a' kik õtet segitségûl hiják. Mikoron az uton járnak vélek jár az õtet szeretõkel; vélek edgyûtt a' hajóban száll a' tengeren-is. Edgyûtt száll-meg véllek sõt száll ugyan beléjek, meg-édesiti keserûségeket, meg-felel nem csak szavokra hanem még gondolattyokra-is.

Gyakorta mi olly személyeket szeretûnk a' kik velûnk semmi jót nem tehetnek akár mint szeressenek-is [p 0303] bennûnket; sõt sokszor az ollyanokhoz való szeretetûnk miatt magunk szegénységre jutunk. De az a' szeretet mellyel Istent illettyûk valósággal gazdagit-meg. Mert Solt, 36. 10. õ adója minden jó ajándéknak, Nála vagyon az életnek kutfeje és az õ világosságában látun világosságot. A' ki õtet szereti az mind fõ gazdagságra mind pedig fõ bóldogságra emelkedik.

Rõvideden, a' ki kegyelmet kiván, kegyes magára való tekintést, édességes vigasztalásokat, õrõkké meg-maradandó jót, életet és õrõmmel való bé-telést, fordicsa szemeit az égre az õ szeretetinek czéllyára, meg láttya hogy az Istennek szerelme õtet mind jóvá mind bóldoggá tészi fõ módon. Mind ezeket bezzeg nem kell várni a' testi szerelembõl, mert ez olly nyavalya a' kivánságban mint szintén a' forró hideg lelés a' vérben, melly most meg-hidegit most meg-hevit, és egy szóval nem egyéb hanem a' élelemne s' a' reménségnek egy mással való tusakodása. Es igy nem lehet hogy ez illyen szeretet igen ingó ne légyen, mivel ez az õ bóldogságát ollyan személytõl várja, a' kinek magának-is nincsen, hanem rend szerént inkább ellenben a' szeretet az embert magánál gyarlóbb és szûkõlkõdõbb, személynek rabjává tészi. Hogy ha azért ez alkalmatlanságok a' leg tisztességessebb házasságbéli szeretetben-is meg-találtatnak, [p 0305] mennyivel inkább s' nagyobb mértékben a' tilalmas és fajtalan szeretetben?

Ennek a' nyavalyának inkább rend szerént való, de nem jobb orvossága, ez, hogy edgyik erõszakosért a' másikat ember kergesse-ki magából, mely nem meg-nyerése a' szabadságnak, hanem csa meg-cserélése a' szolgálatnak edgyiknek a' másikkal, és hogy edgyik tengeri kõ száltul meg-menekedgyél, a' másikban való ûtkõzés,
Incidere in Scyllam velle & vitare Charybdim.
A' ki egy szeretet helyében mást akar gerjeszteni, válaszszon oly szeretetet melly õtet a' szolgálat alól szabadságra vigye, egyedûl az Istenne szereteti pedig az, melyben ez fel- találtatik. Bizonyára a' testi szeretetnek hathatós fõ orvossága az Isten szeretetinek gyakorlása, és annak jól meg-gondolása, minémû nagy szentség tõrést cselekeszûnk mi akor, mikoron mi a' szivûnkben melly az Istennek Temploma, a' mi érzékenség után járó kivánságunknak bálványát emellyûk-fel, és minémû nagy párt ûtés légyen Isten helyet más fõ Urat keresni.

Innét rend szerént ét gonosznak ki származik edgyike: Vagy hogy a' buzgólodásból boszszut álló Isten, látván azt hogy mi mást inkább szeretûnk mint õtet, kinek tellyes szeretetûnkel tartoznánk, el-bontya a' mi igyekezetûnket és meg-fogyatkoztat [p 0306] abban a' mit olly buzgóvan keresûnk vala. Vagy hogy nagy haragjában meg-adgya azt ugyan nékûnk a' mit nálánál ellyebb becsûllûnk, és a' mibõl a' mi fõ javunkat várjuk, mely végre keserûségre s' romlásra fordul. Meg-láthatná ember azokat a' kik egymást ûzik valamely fajtalan aszszony után való magokat vetésben, miképpen veszekednek azok a' fajtalan személyen, mint a' halak mellyek az horoghoz sereggel kapdosnak, a' mellyik kõzõttõk erõssebb el-veti a' másikat az horogrul s' azonban meg-fogatik s' veszedelemre jut. Salamon király a' ki mind ezeket meg-probálta vala, efelõl azt mondgya, Predik. 7. 26. Találtam én edgy dolgot melly keservessebb az halálnál, tudniillik az ollyan aszszonyi állatot, kinek az õ szive ollyan mint a' tõr és a' vereségek, az õ kezei pedig ollyanok mint a' kõtelek: a' ki Istennek elõtte kedves meg szabadul attól; A' bûnõs pedig meg-fogattatik attól. Az aszszonyi állatok meg ennyit mondhatnának a' fériakról. Nincsen a' szerelemhez hozzá fogható igézõ bájosság, melly az embert olly hamar meg-tántoritaná, sem pedig a' mellyet siralmassabb vég kõvetne, melyben rend szerént esni szokott gonosz, a' lélek békességéne meg- zavarása, melly olly kár mellyet e' világon minden gyõnyõrûségei-is a' szeretetnek meg nem fizethetnének.

[p 0307] Nincsen olly indulat mely annyit vétsen amaz igazán keresztyéni és Philosohpiai regula ellen, hogy az ember magában légyen, secum habitet, magában lakozzék; és ne eresse az õ gyõnyõrûségét magán kivûl, melly annyit tészen mint ha Istenben keresné gyõnyõrûségét, mivel hogy Istenben vagyon a' mi valóságos létûnk, és az Isten-is mi bennûnk találtatik-meg, hogy ha abbéli kegyelmét nyujtándgya nékûnk hogy meg-tanolhassû a' mesterséget; miképpen ellyen Istent mi bennûnk keresni. De a' testi szerelem minden õ gyõnyõrûségét az Istenen kivûl és magán kivûl keresi, és azt miveli hogy a' lélek soha ne légyen õnnõn magában, hanem mindenor másutt és mindenor más hatalmában.

Ezenképpen nincsen edgy indulat-is melly annyira el-mennyen a' dologban, mert annak a' kit szeret az õ bõcsit és árrát fellyebb magasztallya mint sem vagy a' természet vagy a' lehetség vólna; és hogy azt a' személyt mellyet a' szerelem mint egy imád, meg-nyerhesse, el-vesztegeti érette s' el-idegeniti javait és el-veszti becsûletit, nyugodalmát, lelki isméretit és életét mint valami semmire kellõ dolgokat.

Csuda vólna ha az iffiuság mely természeti szerént-is igen hajlandó erre a' forró hideg lelésre, ebben belé nem esnék, holott másképpen igen [p 0308] so az alalmatossága hogy erre vonattassé. Mert ugyan-is mennyi fajtalanságra gerjesztõ kõnyveket nyomtattanak eleitõl fogva? Mennyi szerelemrõl való kõltõtt szófia beszéde, historiá, énekek s' egyéb effélék mellyeknek szerzésében forgolódnak azok, kinek nincsen egyéb dolgok? Mind ezek arra valók hogy el-hitessék az iffiusággal hogy a' virtus abban áll, ha ez szerelmi indulatra minden erejét reá veti, és hogy a' nagy dolgoknak végben vitele s' az nagy szerencse probáláso egyedûl a' szerelmeseket illeti. Ezekbõl tanollyák-el a' leánzók-is amaz veszett szerelmet melyben ugyan belé halnak, a' hypocritaságot, a' kevélységet és a' vér szopást, és el-hitetik magokkal hogy az õ hatalmokban vadnak mindene, látván az illyen kõnyvekben hogy rettenetes vér ontó országos harczok lõttenek gyakorta egy Fejedelmi aszszonynak mástul való féltése miatt, és hogy sok ezer ember mészároltatott-el egy szép aszszonynak kedvéért. Ez illyen kõnyvek az okai hogy végre jó férjeken uralodó, de igen rosz gazda aszszonyok válnak a' jó olvasó leányokbul, mert holott engedelmességet kellene tanolniok ezeknek olvasásábol uralodni tanolnak. Holott azért a' leányok kapnak inább az illyen irások olvasásán mint a' férfiak, bizonyittyá azzal hogy noha nem annyira [p 0309] nyilvánn keresik a' szerelem alkalmatosságit mint a' férfiak, mindazáltal arra nagyobb a' vágyódások és hajlandóságok.

A' i magát tisztán akarja tartani testére lelkére nézve és elméjét az õ fényében meg-marasztani, ez zûrzavaros indulatnak szél veszeitõl meg-szabaditani, ha esze lészen el-kerûli azoknak olvasását mellyek azt el- gyulasztyák. De én nem tudom mellyik veszedelmessebb, olvasnié azokat a' fajtalan kõnyveket, mellye a' testi szerelembõl merõ azon comaediát csinálna és igy nyilván ki-mutattyák annak rutságát és bolondságát; avagy pedig ugy tenni mint némellyek, ki az szerelmet nagy és fontos dolognak gondollyák, arrol õrõkké mélyen elmélednek és hogy tisztességeket, álhatatosságokat és mesterségeket mutogassák, az elmét ez vakmerõ indulattal vakittyák-meg, és hitván gondolkozásokon folytatván, melly miatt eszek- is gyakorta el-vész. Es bizonyára mondom a' ki efféle fabulás fajtalan irásoknak olvasására adgya magát, szûkség hogy a' jozan értelemtõl távol essék, holott semmi nincsen a' mi az szivet inkabb e' világhoz és a' testhez csatollya, és Istentõl olly meszsze el- vonnya, mint ezek.

Csak azokra térek a' kik ezzel biztattyák magokat, hogy ha ezeknek olvasásátt meg-unnyák [p 0310] az után a' kegyesség gyakorlásra-is reá térnek, mondgyák- meg jó lelki ismérettel ha oly kõnyû dologé ez, holott ennyire el-távoztanak edgyszer Istentõl és illy alalmatlanoká tõtté magokat minden jó cselekedetre. Ez-is nincsen ok nélkûl hogy az illyen kõnyv iró az õ szerelemrõl irt fabulás irásokban a' poganyok Isteneit emlegetik s' citállyák; Ennek az oka ez, mivel általlyák az igaz Istent az õ fabulájok kõzzé elegyiteni; másodszor, mert az õnnõn lelke ismereti kénszeriti õket meg-vallani azt hogy az õ irások Istentõl el-idegenitõ s' meszsze vivõ eszõzõk. Es noha leg gyakrabban való példa ez, hogy a' meg bántódott szeretõ személye az õ boszszujokat az isteneken tõltik-ki, ezekben az irásokban, még-is mind azáltal leg ottan készen vagyon nálok az mentség az illyeneket ellen vetõk ellen, kik ezeket káromkodással vádollyák, mert ezt felelik hogy õk nem káromkodnak az igaz Isten ellen: Azonban ezek az hamis Istenek ellen való káromkodások, az Olvasót az igaz Isten ellen való káromlásra szoktattyák, és arra hogy boszszut tanollyon állani mind azokért mellyek az õ rendeletlen indulati ellen vadnak. Ugyan azon kõnyvek tanitanak az bajra ki-hivásra-is, ugy mint a' szeretetnek némû izire, a' mennyiben [p 0311] a' szeretõk az õ szeretõjõkhõz való szerelmeket mint egy meg- pecsételik az edgyûtt szeretõ társok vérének vagy pedig gyakorta az õnnõn magokénak-is ki-ontásával.

Vadnak más egyéb gerjesztõ eszkõzei-is ennek az erõs tûznek, mellyet szorgalmatossan el-kell távoztatnunk: minémûvek a' fajtalan trágár beszédek, a' gonosz társaságok, a' mellyek mind azokat magokhoz hasonlókká akarják tenni valakik vélek forognak, nem hogy azokat meg-óltalmazzák, hanem, hogy azokon gyõzedelmet vegyenek, és meg-gyõzvén, azokat a' szomoruságban magoknak hadgyák, magok pedig az haszontalan gyõzedelemnek õrûllyenek.

Szûkség tehát el-távoztatni a' henyélést: Ez a' Sátánnak párnája s' a' vétkeknek sugallója. Az a' ki semmit nem mivel, gonoszt gondol. Szûkség el-távoztatni a' mértékletlenséget: A' testi szerelem annyira belé merûlt a' kûlsõ testi dolgokban, hogy valami meg-melegiti a' vért, ugyan az fel- forrallya a' testi kivánságot-is. Ez az oka hogy Jeremiás õszve kõti a' mértékletlenséget és az maga meg nem birhatást, Jer. 5. 8. ollyanok mint a' kõvér lovak, midõn reggel fel-kelnek, ki ki mind az õ felebaráttya feleségére nyerit. Reá kell arra-is szoktatni embernek az õ indulatit, hogy azokat még az szabados és aprolék dolgokban-is [p 0312] igen zabolán hordozza, azért hogy osztán azokkal kõnnyebben birhasson a' nagy kisiretek eléé kerûlésének idején és jobban el- vonhassa a' tilalmas dolgoktul.

Mind ezek után vadnak két orvosságok, mellyeket az Isten õnnõn maga szerzett ez indulatnak meg-óltására: Az edgyik testi, melly a' házasság, melly szent és tiszteletes állapot, és ha az ember jól reá talál társára, az e' világi kedves jóknak az nadgya. De akar már véllek éllyûnk, akar pedig még csak keressûk e' világi jókat, meg-kell jól gondolnunk azoknak hijában valóságát, és ez világ leg kedvessebb javainak- is csak rõvid ideig tartó vóltát, ez életnek romlandóságát s' határunknak bizontalanságát; ugy hogy mind ezekbõl azt hozhassa-ki ember amit szent Pál mond: Cor. 7. v, 29. Ezt pedig azért mondom atyámfiai, mert a' mii idõ még vagyon, igen rõvid, annyira hogy a' kiknek feleségek vagyon, ugy tartsák mint ha nem vólna. Es ugyan azon az okon, a' kik feleséget keresnek ugy visellyék magokat, mint ha azt nem-is keresnék, az az, igen szeliden és eszessen, meg-gondolván ez világnak és ez életnek hijában valóságát, v. 31. ugy élvén ez világgal mintha nem-is élnének, mert el mulik e' világnak az õ ábrázattya. Ugyan-is miért szeretnõk illyen gerjedezéssel azt a' mit meg nem [p 0313] tarthatunk magunknál ha szintén azt meg-nyerjûk-is, és a' mellyet vagy mi hagyunk-el, vagy õ hágy-el minket?

A' másik orvosság lelki, melly az a' mi mindenkoron kõtelezõ tisztûnk, hogy magunkat gyakorollyuk Isten szerelmében, ugy hogy ez az szent indulat birja mindenkor az elsõ helyet a' mi indulatink kõzõtt. Adgyuk-meg az Istennek, a' mit az õ igéjében parancsol, Peldab. 22. 26. Fiam add nékem a' te szivedet, ugy gondot viselvén erre a' szivre hogy azt Istentõl senki el ne lophassa.

Ha ez szerént birjuk mi azt a' szeretetet, mellyel valamely méltó személyt szeretûnk, az a' szeretet mind rendes mind pedig gyõnyõrûséges lészen. Az emberi állapotban semmi nincsen a' mi kedvességbõl el-érjen az egymás szeretettel, sõt ugyan egyedûl ez a' kedves és gyõnyõrûséges dolog minden dolog kõzzûl mellyek az akarattul fûggenek. De valamint hogy az nagy hajókázható folyó vizek, mellyek az õ mellettek való tartományoknak s' városoknak nagy kereskedést és bõséget hajtanak, ugyan azokat néha el-is rontyák midõn nagy sebességgel ki-áradnak; Ezenképpen a' szeretet valameddig az õ határában tartya magát hasznot és gyõnyõrûséget hajt, de midõn határán kivûl hág unalmat és romlást szerez.

[p 0314] A' melly szeretet nem egy más szeretet, ugy hogy edgyik szereti de nem a' másik, idõvel meg-aluszik, de a' bõlcs ember, hogy az idõ ezt ne mivelhesse, okossággal elõzi-meg, és soha halálban utánna nem jár olly személynek a' ki õtet nem kedvelli: mert akár mennyire lehetne-is másképpen becsûlleni azt a' személyt, magára nézve csak semmire becsûlli.

NEGYEDIK RESZ.

A' Kivánságról.

A'
Kivánság sokat részesûl a' Szeretet természetiben, mivel hogy az nem-is egyéb, hanem a' kivánó elmének arra való hajlása a' mit szeret. Es igy nincsen egyéb kûlõmbség kõzõttõk, hanem hogy a' Szeretet nézi a' jelen való idõt, a' kivánság pedig a' kõvetkezendõre ahétozik.

Vagyon természeti kivánság, vagyon természet felett való-is; A' természet szerént való, jó mind addig, mig határában tartya magát, melly határ három féle: A' Természet õnnõn maga. az Okos elme, hogy tudniillik a' Természetet igazgassa és a' Kegyesség hogy az Okos elmét-is oktassa.

Itt mindazáltal jól reá kell vigázni hogy õszve [p 0315] ne zavarjuk a' romlott s' el-esett természetet az épp termeszettel; mert az épp természet kevéssel meg elégszik, de az romlott természet felettébb valót kiván, és azt a' mi természet szerént való a' természet felett valóval õszve zavarja. Természet szerént vagyon ez, hogy az ember házas társot kivánnyon, de a' természet rendin kivûl vagyon, hogy oly szépet, oly gazdagot és oly nemes személyt kiván. Természet szerént vagyon hogy az ember eledelt kiván éhsége enyhitésére és italt szomjusága óltására, ruházatot magának az hideg ellen való takargatására, épûletet a' szél, esõ s' égi háborúk ellen. De a' természet rendin kivûl vagyon hogy illy nagy kõlcséges lakodalmakra, kõntõsõkra és palotákra vágy.

Ugy vagyon ugyan hogy az Isten azért adta embernek az okos elmét hogy a' természetet gazdagitsa s' ékesgesse, de ugyan azon elme ha helyén vagyon, ugy él minden dologban a' természettel hogy az által a' kivánságot jól igazgassa és meg-tanicsa arra hogy a' természet rendina kivûl a' kivánságra semmi szûkség nincsen. Igy ha meszsze a' varostol tõrik-el szekered, hogy sem mint kényessen és békételenûl csak ugyan mást kivánnál helyett, job ha eszedbe jut hogy a' természet nem azért adta a' lábaidat hogy szekeren járj, és hogy nem szintén mindenestûl szûkséges vonatnod [p 0316] akkor magadot mikor lábadon-is el-mehecz. Ha valamely nagy Tisz keresésében ki-szakadcz, hogy sem mint szégyenletedben haragra gerjednél, jób ha eszedbe jut hogy a' Természet nem azért alkutott tégedet hogy fõ Tiszt légy, hanem hogy kõzõnségesen emberi tisztedet tégyed, és hogy arra a' végre hogy illendõképpen emberi tisztedet kõvethesd, azt tudnia illik a' mire az Isten és a' Természet tégedet hiv, nem szûkséges néked fõ Tiszté lenned. A' ki ezt az elmélkedést az õ kivánságinak minden akadékira alkalmaztatná, fel-találná mind az okos elmének mind pedig a' kegyességnek jó tanács adó leczkéit az õ kivánságinak rendessen való igazgatására és az õ lelke csendességének meg-tartására.

De midõn ember semmit sem gondol arra, hogy e' Természet határában tarcsa magát és midõn meg-engedtetik az a' kivánságnak hogy annyit kivánnyon valamennyi tõle lehet, ez egész viéág kevésnek teczik egy embernek. A' természetnek vadnak ugyan határi de a' kevély kivánságnak semmi határa nincsen. Ha valamely sokat kivánó embernek annyi lehetne a' tehetsége mennyi a' kivánsága, egy átallyában utánna vetné magát minden dicsõsséges birodalmoknak, minden szép Aszszonyok tisztességének, minden emberek életének, hogy azokat meg-roncsa: Sõt [p 0317] az Isten õnnõn maga-is nem maradhatna békével az egekben. Sokan vadnak kik illyen elmével birnak e' világon. De legyen dicsõsség Istennek, ki azt cselekeszi hogy rend szerént azoknak a' kiknek leg nagyobb a' kivánságok leg kissebb a' tehetségek, és a' kiket hogy a' természet rendihez tarcsák magokat, a' szûkség kinszerit még akkor-is, mikor az ellen leg zabolátlanabbul tusakodnak. Gyakorta az ollyan fenn héjazó elmékû embert, a' i el- gondolkodik magában csufos képzélésivel miképpen férjen a' China Ország coronájához, s' mikor pedig szintén azon gondokozik hogy az ugy lehetne-meg, ha az Japonbélieket és a' nagy Tatár Országot haddal meg-veti elsõben, azonban csak hirtelen ez kevély gondolatitól el-vonnya, ha meg-tekinti hogy rongyos a' dolmánya mellyet meg-kellene fóldoztatni, és hogy a' mai vacsorátul nem sok maradott az hólnapi ebédre való, egyéb a' suhajtásnál, Péld. 13. 4. Kivánságra indul a' restnek lelke, de azonban nem lészen semmie.

Igy azért a' szûkség nemzi a' kivánságot ugyan, de bizony sokkal inkább nemzi a' kivánság a' szûkséget, mert gyakorta a' szûkség meg-rontya a' kivánságnak zaboláját és viszsza vonnya azt hogy a' szûkséges és szeme elõtt forgó dolgok kõrûl foglalatoskodgyék: Valaki pedig a' telhetetlen kivánságokra [p 0318] ragadtatik egyszer annak õrõkké szûksége vagyon a' leg nagyobb bõségnek kõzepette-is. Egy valamely nagy király a' ki az õ szomszédgyának birodalmára készûl, meg- mutattya azzal az õ szûkõlkõdõ vóltát, mivel hogy nem elég néki a' magáé. Az a' ki soha nem számlállya azt a' mie vagyon, hanem a' mire vágyódik, soha számot nem vét: Mert ha azt meg-nyerheti a' mire vágyott, ismét tõbre igyekezik és igy valamit még nem bir, mind annak héjával itélii magát lenni: Sõt még a' mi nagyobb, annak-is héjával vagyon a' mit bir, mivel hogy a' koránt sem elég nékie.

Ez telhetetlenség noha gonosz õ magában, de még- is ha igazán forgattyuk azt, õnnõn magának maga az orvossága. Mert az emberi kivánságnak telhetetlensége illyen szép két elmélkedésekre szolgáltat alkalmatosságot. Elsõben, hogy valami ez világban vagyon, valósággal igen kevés az ember számára, mivel hogy nem elégitheti-bé az õ kivánságát. Másodszor hogy mind ennyi romlotságában-is ki-tûngõklik az ember lelkében az Isten véghetetlenségének valami képe, mert az embernek kivánsága véghetetlen, és még maga-is véghetetlenség melly õnnõn maga az Isten, nékie eleget nem tehet. Ezek illyen elmélkedések, mellyeknek mi bennûnk illyen jó el- szánt akaratot kell szerzeniek, hogy soha [p 0319] tovább ne munkálódgyunk héjában azon hogy a' mi véghetetlen kivánságunkat ez világi véges dolgokkal igyekeznõk bé- tõlteni mellyek nálunknál alább valób, hanem egyedûl csak a' véghetetlen jóra czélozzunk még-is, melly egyedûl foghattya-bé a' mi kivánságunkat, melly egyedûl tulajdon miénk, és a' melyben egyedûl végre vghetetlen meg- nyugotását talállyuk elménknek. Egy szóval, egyedûl csak azoknak kell várni kivánságoknak bé-tellyesitését a' kik azt mondhattyák Esaiással, Esa. 26. 8. Még a' te itiletidnek utában-is Isten tégedet várunk, a' te nevedet, és a' te emlékezetedet kivánnya a' mi lelkûnk.

Tekintsûk meg az alább való dolgokat, mert miond addig mig ez testben élûnk, aláb való kivánságainknak-is kell lenni testûnk szûkségére. A' termeszeti kivánságokat a' mi nézi, ez aránt azt kivánnyuk a' mit a' kûlsõ érzékenségek dictálnak, mellyek ugyan mind jók s' mind rendessek vólnának, hogy ha a' kivánság és a' képzélõ elme ezek kõrûl maga meg nem csalná magát, mert ugyan-is a' rendeletlen kivánság a' képzélõ elmét erõszakoson indittya-fel és igy a' képzélõ elme-is hirtelenségbõl a' dolgokat a' kivánságnak nagyobbaknak mutattya lenni mint sem õ magokban vadnak.

Ollyan ez szinte mint a' sár a' fazakas korongján, [p 0320] mellyen ha egy kis lineát vonsz, a' mind nagyobra nagyobra nevekedik a' korongnak forgása szerént mind addig mig a' sár ki terjedhet. Ezenképpen valamely kivánt dolognak kicsiny képzélése, mellyet a' kûlsõ érzékenység szerez a' képzélõ elmében, mind annyira nevekedik mennyire a' kivánságtul fel-indittatott képzélés el-ér. Innen lészen osztán hogy valamely rend szerént való szépségnek elsõ képzélésébõl csak hamar idõn emberi természet felett való jónak képzélése sûl-ki; valami szép õltõzeteknek fényessége, s udvar népnek pompája ha a' kivánságot fel-indithattya, minden fõ bóldogság pontyának tartatik. De valamint hogy a' városban támadott hireknek, mellyek hová taváb nagyobra nagyobra tóldatnak, ha valaki meg- akarja tudni igasságát, szûkség hogy azt kérdezze jól meg a' kitõl a' hir elsõben eredett: Igy hogy meg tudgyuk igaz mivóltát a' dolgoknak mellyeket a' képzélõ elme és a' kivánság (mellyek egy mást nevelik) ennyire nagyit és mutogat, meg-kell kérdeznûnk jól az elsõ hir mondót melly a' kûlsõ érzékenség, és meg-kell hallanunk annak oktatását, tetetvén mint ha semmit abban nem tudnánk, hogy igy a' meg-indult kivánság ne vétkezzék. Ugy vagyon ugyan hogy a' kûlsõ érzékenség-is, melly csak ugy tehet bizonyságot a' dolgokrul a' mint õ [p 0321] eszében vette, gyakorta hamissat állat, de akkor nem indittya-fel a' kivánságot, hanem csak a' képzélõ elmét csalhattya-meg, mely osztán hasonlóképpen bánik az itilõ elmével, ugy mutatván néki a' dolgot mint alávalót és meg-utálásra méltót avagy pedig leg aláb nem annyira kivánhatót, a' mint magában vgyon. Igy én bezzeg nem akarnám azt, hogy egyedûl a' kûlsõ érzékenség bizonyitásának kellene hinnem, hanem hogy azt az okot elme által annyira meg-visgállyam, hogy az én lelkem soha meg ne csalatkozzék ha lehet, az õ szolgainak tudatlanságok miá! Es igy valóban elég nyereségûnk lenne, ha illyen módon annyira meg-gyõznõk magunkat, hogy soha ne kivánnók azokat a' dolgokat mellyeket a' kûlsõ érzékenségek vetnének elõnkben, addig, mig az õ bizonyitásokat az okos elme egyenes itileti alá nem vetnõk, s' itiletesen meg nem visgálnók, s' ez lenne osztán a' kivánság rendes igazgatásának igaz uttya módgya.

De mivel ez egy kevessé kemény leczke vólna mindenben a' kivánságot arra akarnók kinszeriteni hogy a' természet határában tartsa magát, és holott ugyan kételen-is kell valamit kedveznûnk a' szokásnak és testûnk diszszének; engedgyûk-meg azért bátor a' kivánságnak hogy valamennyire kivûl hágjon a' czélon, de akkoron-is [p 0322] annyira meg-légyen azért kõtve a' kegyességnek és az okos elmének zabolájával, hogy soha az igaz, kõnyû, lehetséges és õrnyûllõttûnk való dolgokon kivûl ne lépjen, a' hamisságos, meszsze való és nehéz dolgokra soha ne czélozzon.

Hogy pedig meg- zabolázhassu kivánságainkat, zabolázzuk-meg elébb gondolatinkat, és el-kell szoktatnunk elménket amaz az emberek kõzt, igen fenn forgó hamis vélekedéstûl, hogy az emberek gondolati szabadosok akár hová nyargallyanak, mert ugyan-is nem egyéb szerzi a' kivánságnak szabadgyában való járását hanem a' gondolatoknak szabad járása. Az a' ki igy gondolkodik-el magában, mit csinálna õ ha néki száz ezer talléri vólnának, leg ottan meg-is kivánnya azt. Az a' ki igy gondolkozik-el magában minémû aszszonyokra tenne õ szert ha ugy módgya vólna benne mint a' Tõrõk Császárnak, minek-elõtte még meg-szûnne attól a' gondolattul, immár kezdi azt kivánni hogy módgya légyen benne és igy az õ képzélése kivánságát-is ottan fel-gerjeszti. A' gonosz gondolatok tõ szomszédgyai a' gonosz kivánságoknak. Csak egy lépés edgyik a' másikhoz. A' ki valamely gyanus helytûll meg-akarja magát óvni, ne mennyen a' szomszédgyában lakni.

Leg jobb út mód az világi dolgokkal való meg elégitésére [p 0323] a' mi kivánságinknak ez, hogy azokat igen meszszére ki ne terjeszszûk, a' jõvendõ dogoktul ne fûgjûnk és kevés jelen valóval-is meg-elégedgyûnk. Mindenik az Isten jóságában és gondviselésében való tõkélletes bizodalommal szereztetik-meg. A' mi a' jõvendõtûl való fûggést nézi arról szóllok ez után. A' kevéssel való meg-elégedés ki-mondhatatlan kincs. Ez által ember kõnnyen szert tehet oly bõségre,mellyre a' fõsvény ember nagy rakás tallérral-is szert nem tehet. A' ki csak azt kivánnya a' mi lehetséges kõnnyen meg-nyeri azt a' mit akar, és a' ki semmi egyebet nem akar azon kivûl a' mit Isten akar, az a' mit kivánt régen el-nyerte. Az illyen embernek minden edgy aránt teczik mivel meg-gondollya azt hogy Isten kezébõl származik, mellyet túd hogy mind jó mind pedig bõlcsen cselekedõ. Az illyennek mind edgy mind a' sok mind a' kevés, mivel mindenikkel meg-elégszik, a' szerént a' mint Istennek az õ áldását nyujtani teczik.

Ez tanácsot mind ezek után szabjuk ama három leg nevezetessebb kivánságokra, mellyek ennyi sok zûrzavart és rendetlenséget tesznek e' világon, tudniillik a' Fõsvénységre, a' Kevélységre, és a' Testi buja gyõnyõrûségre.

[p 0324] ÖTÖDIK RESZ.

A' Gazdagságnak és a' nagy Tisztességnek kivánásáról.

A'
Mint oda fel mondottam a' 2-dik kõnyvben a' Gazdagságról és e' világi Tisztességekrõl eléggé el- hitethetni minden józan értelmû emberrel, hogy nem ezek a' valóságos jók mellyek az ember kivánságának eleget tehetnének és ez okon nem-is méltók hogy az ember ezeket illy áhitatossa kivánnya. Ezent hozza-ki ebbõl a' Jésus Christus, Luc. 12 15. Meg lássátok hogy el- távoztassátok a' telhetetlenséget, mert ha bõvõlkõdnek-is valakinek az õ gazdagsági, nem abbóll vagyon annak az õ élete. Ezt hozza-ki a' szent János- is a' ki tilt minket hogy Jan 2. Ne szeressûk e' világot és azokat mellyek e' világban vadnak, mert el-mulik e' világnak az õ ábrázattya. Im hol a' két hatalmas erõs okok mellyek ez világ dolgainak természetekbõl vétettenek hogy meg-tanicsanak miképpen kellessék azok kõrûl igazgatnunk kivánságunkat: Az edgyik ez, mert azok mindenestûl nem szûkségesek. A' másik, mert el- mulandók. Meg-is mindazáltal a' fõsvények és a' nagyra vágyók azokat olly serényen vadászszák, mintha azokban állana ez élet, vagy mint ha [p 0325] azok mind õrõkké tartanának: melly bizony kûlõmben meg nem lehet, hanem, ha ezek el-vonnyák az õ indulattyokat az egyedûll szûkséges és meg-maradandó dolgoktul melly az Isten õnnõn maga: Nem szólgálhattok az Istennek, és a' Mammonnak, azt mondgya a' Jésus Christus. Mert valamint hogy ha árot ásnak valamely pataknak más felé való el-vetésére, alacsonnyabb helyen mint annak szokott árka vagyon, az egész viz oda rohan a' hol meredek menést talál és az õ szokott árkát vagy mosását szárazon hadgya; Ezenképpen az embernek kivánsága, melynek az õ valóságos olyása vagy árka az Istennek szereteti vólna, minden õ indulattyát az alacson és õldi dolgokra folytattya, a' mellyekre a' õsvénység és nagyra vágyóság meredek helyet ormáltatnak és igy semmit nem hadnak Istennek.

Noha bizony nem mondhattyuk tulajdonképpen azt hogy a' mely ember világi nagy tisztekre vágy, az nagyra vágy, hanem hogy ellenben magát igen le-veti: mert e világnak leg drágabb jószágai is sõt ez világ-is egészszen igen kicsiny dolog az ember lelkének méltóságához képest, annál inkább az Istentõl való ogadott iusághoz képest. Az annakokáért a' ki az õ lelkének kivánságát (mely mind eredetire nézve mennyei, mind pedig mennyei méltóságra hivattatott) a' [p 0326] fõldi dolgokra rabul adgya s' azokra veti, igen méltatlanul bánik a' maga méltóságával. Ez alacson õldõn semmi nincsen egyéb hanem csak alacsonság, és igy itt sem felsõ sem alsó állapot kõzõtt semmi kûlõmbség valósággal nincsen, mivel mindenik csak a' fõldõn vagyon. A' hegyek és võlgyek az égnek tõlûnk való meszszeségére nézve, igen egyeneseknek mondattathatnak.

De mit mondok? Valamint hogy az Israeliták el-hagyák az Isteni szolgálatot hogy szolgálnák az arany borjut, igy ma az aranynak és a' tisztasségeknek fényesége ha szem eleiben akad, annyira fel-gerjeszti a' kivánságot hogy e' világnak tulajdonitsa ember azt a' mi Istent illetné. Ezért mondgya szent Pál, hogy Coloss. 3. a' õsvénység bálvány imádás. 2 Nem-is csuda hogy a' szemeinkel látható és tapasztalható dolgok inkább vonnyák magokhoz a' természeti kivánságot mint a' lelki dolgok.

Noha ha jóll eszûnkben veszszûk a' õsvény és nagyra vágyódó embernek kivánsága nem természet szerént való, hanem a' természetnek meg-vesztegetése. A' természet kevéssel meg-éri, kevés szorgalmatosság kell oda; de ha a' tengernek egész vize mind olvasztott meg-iható arany vólna-is, még sem ólthatná-meg a' õsvénynek szomjuságát. [p 0327] A' természet kicsiny mértékkel meg-elégszik, de az égig fel-tetézett koronákbul álló hegy-is igen alacson vólna a' nagyra vágyónak. A' kivánság igen háládatlan vétek; mert ez az embert annyira éhezteti arra a' mit nem bir, hogy el- felejti miatta azt a' mit bir. A' nagyra vágyó ember ki kõnnyen meg-engedte azt hogy sok emberek legyenek utánna valók, nem hiszi addig magát elõ-mentnek lenni mig vagy edgyet látánd maga elõtt. Nem élhet azokkal a' jókkal a' mellyeket bir, azok miatt a' mellyeket még nem bir. Ez okon mindenkori szûkõlkõdésben vagyon, mindenkor zugolódik, mindenkor nyughatatlankodik és igy meg-kimélli az õ ellenségeit azoknak busulásokat magára vévén.

Hogy kivánságát csendesithesse, szûkség hogy le- tõrje kevélységének szarvát. Mert ez az oka hogy a' sok-is kevésnek teczik nékie, mivel magát igen sokra becsûlli. De az alázatos és szelid emberek, ha csekély jószágok és állapottyok vagyon-is ugy hisznek magok folõl hogy õk azt-is nem érdemlenék. A' ki csendesen egybe veti azt a' mit Istentõl érdemel, azzal a' mit Isten nékie ád, fel-talállya hogy bizony valóba nagy oka vagyon nékie arra, hogy azért hálákat adgyon és magát meg-alázza, és igy az õ kivánságiból származott zugolódásinak bé-dugja száját.

[p 0328] Tekincsûk-meg csak a' mi eredetûnket. Midõn e' világra jõttûnk egy kevés téjjel és póla lepedzõvel meg-értûk; ki mondotta vólna akkor hogy kevés esztendõk el-mulván egész országokkal sem érjûk-meg? Holott azonban a' mi szûksegûnk ha vóltaképpen meg-gondollyuk, nem sokat nevekedett az idõtûl fogva, Tim. 6, v 8. Hogy ha eledelûnk és tuházatunk vagyon, azokkal meg-elégedgyûnk. A' szûkséges kivánság kevéssel meg-elégszik, de a' felettébb való kapdosó és gondos kivánságnak az egész világ-is igen kevés.

Fordicsuk tehát arra a' kivánságot,hogy maga magának légyen orvossa, meg- gondolván azt hogy az a' fel-buzdulás mellyel mind e' világi jókra mind pedig tisztességekre vitetik, azonoknak birását el-bontya és az azokban lehetõ gyõnyõrûséget el-rontya, mert ugyan-is senki azokban nem gyõnyõrkõdhetik, hanem csak az a' ki azokkal ugy él mintha nem-is élna. Ez a' buzgólkodás azt cselekeszi hogy e' világi jókat az ember nagy gyõtrõdéssel keresse, nagy nyughatatlansággal birja, és mikor azokat el-veszti felette busulhasson rajta. Sõt gyakorlatossággal ez a' butgólkodás azoknak keresésében maga az akadály: A' jó szerencse sem nem azoknak szólgál a' kik azt erõltetni akarják, sem nem azoké a' kik hizelkedéssel vadászszák, hanem azoké a' kik módgyával [p 0329] viselik magokat, ugy hogy noha eszesen a' jó alkalmatossággal élnek ugyan, de azonban ugy tettetik mint ha azt nem-is keresnék, és midõn keresik-is, oly kész elmével vadnak hogy már régen készek abban való meg-fogyatkozásra s' nem tartyák szégyennek abban meg-fogyatkozni.

Hogy azért tõbbet e' világ javai után ne fáradgyunk, hanem csak a' mint meg-érdemli, tegyûk a' mértéknek edgyik serpenyõjében e' világi tisztességeknek fényességét és a' gazdagságnak bõségét, a' másik serpenyõben pedig vessûk azoknak keresésében való nagy gondot, annak az õ szerencsén maradását, az irigyeket, a' sok busitásokat, a' lelki isméretnek kisértését, az idõnek hijában telését, az elme gondolattyának imide amoda való vonódását, mellyet e' világ el-von s' el-lop az Istentõl, és azt a' élelmet hogy nétalám el-talállyuk vesztemi az eget a' õldért. Adgyuk hozzá ezt-is hogy azok a' jók soha nem elégithetik-meg a' kivánságot, adgyuk hozzá azoknak hijábanvalóságát, azoknak bizontalanságát, és hogy egy szerencsétlen szempillantás sok esztendõkig való áratságokat semmissé tészen, és mind ezek után itéllyûk-meg hogy ha meg-érdemliké azt azok a' jók hogy a' mi kivánságink olly buzgóvan vádgyanak utánnok és a' mi indulatink igy vettessenek alájok.

[p 0320] Hozzá tehetni a' jók és a' tisztességek bizontalan vóltához a' minnen magunknak- is bizontalan vóltát. Semmi nincsen romlandóbb a' mi életûnknél, semmi nincsen bizonyossabb halálunknál, semmi nincsen bizontalanabb ki-mulasunk órájánál. Mi szûkség sokat gyûjteni holott mind el-kell hadni? Mi szûkség fõ méltóságra el-hágni, holott le-kell a' fõldben esni és ott porrá rothadni?

Es mivel hogy az embernek csendessége és gyõnyõrûsége azokban a' dogokban áll, mellyek õ benne, nem pedig a' mellyek kõrûllõtte vadnak, hogy mi még-is erõszakos kivánságunkal csak azokra a' dolgokra sietûnk mellyek kõrnyûllõttûnk vadnak, nem egyebet mivelûnk hanem magunkból ki-megyûnk, és magunkat másnak rabul adgyuk: Ez még-is nem egyéb, hanem mástul kóldulni azt, a' mit senki Istenen és mi magunkon kivûl nem adhat minékûnk. Ez nem egyéb a' mi gyõnyõrûségûnket ollyan dologtul várni melly nem a' mi hanem más hatalmában vagyon, és oly dolgokhoz kõtni azt, mellyekben mi rendelést nem tehetûnk. Szoricsuk azért magunkhoz és rekeszszûk magunkban a' mi kivánságinkat, az hol mi minden bizonnyal fel-talállyuk az Istent ha õtet jól keressûk és õ benne egyedûl való bóldogságunkat

[p 0331] Bizonyos dolog hogy holott ez élet oly dolgok által tartatik-meg, mellyek mi rajtunk kivûl vadnak, lehetetlen dolog nékûnk azokat nem kivánnunk, mert mind a' természet mind pedig a' szûkség sugallya hogy mind a' mi állapotunk mind pedig e' világnak rendi s' olyása tõbbet sugalnak nékûnk szûkségeseknek lenni mint sem vóltaképpen vagyon a' dolog. Kivánhattyuk tehát azokat, de ugy hogy ez alább való kivánság légyen és csendessen alája vesse magát amaz elsõ kivánságnak, melly elsõ kivánságnak egészszen égõ áldozatul kell állatni a' mi lelkûnket egyedûl Istennek, hogy igy egyenes és szabados szivel azt mondhassuk Esaiással edgyûtt. Esa. 26. 8. Még a' te itiletidnek utában-is Isten tégedet várunk, a' te nevedet, és a' te emlekezetedet kivánnya a' mi lelkûnk. Az én szivemben kivánlak tégedet tzaka-is, az én lelkemmel, melly én bennem vagyon, te hozzád sietek. Avagy nem nagy bóldogságé ez, mellyet egyedûl magunkban kell keresnûnk hogy eleget tehessûnk kivánságunknak, ha az Isten nyujtándgya kegyelmét arra hogy egyedûl azt kivánnyuk a' mit kivánnunk kell?

[p 0332] HATODIK RESZ.

A' Gyõnyõrûségek Kivánásáról.

K
õnnyû dolog a' Gyõnyõrûségek kivánását jól igazgatni, ha mi azoknak természeteket jól eszûnkben vehettyûk, melyrõl immár ez elõtt való kõnyvben szóllottunk. Ezek a' gyõnyõrûségek nagyobb részént a' testet nézik, nem illik tehát annak rabul alája vetni a' lelket. A' testi gyõnyõrûség igen rõvid dolog, nem kell hát igen nagy indulattal fel-kelnûnk egy kevés ideig tartó gyõnyõrûség mellett. Igen aprolékos és izetlen dolog, nem szûkség hát oly nagy kivánsággal áhitoznunk illy csekély dolgot. Sokat igér ugyan a' kivánságnak, de annakutánna ha rá kél a' dolog, nem tellyesiti-meg. Midõn azért ezeket igy eszében vészi a' kivánság, ne hidgyen soha és ne bizzék annak igiretihez hanemha bizonyos jó jeleit láttya, és soha ne várja azt a' mit a' gyõnyõrûség hizelkedve igér, hanem csak azt a' mit lát hogy annak tehetségében vagyon hogy adhasson.

Vadnak tõrvénytelen gyõnyõrûségek-is mellyektõl ugyan egészszen el-kell vonni a' kivánságnak magát, és élni kell azoktul mint olly tõrõktûl mellyeket az õrdõg hány elõnkben, hogy [p 0333] minket hálójában ejtsen és meredek sikámló helyre fel-vigyen. Ugyan-is a' gyõnyõrûségekbõl szoktanak származni, a' betegségek, a' kóldulás, a' gyalázat, az értelemben való cslattság, az indulatokban való rendeletlenség, a' lelki isméretnek furdalási és végre a' meg-keményedés és kárhozat, Példab. 6. 26. A' parázna aszszonyi állat miá egy darab kenyérre jut az ember, még a' férfiu mellé adatott aszszonyi állat-is az õ érjének drága életét vadászsza. Item. 7. 26, 27. Mert sok meg- sebesitett embereket meg-ejtett és sokan vadnak a' kik attól meg õlettettenek. A' koporsóra való utak az õ házához menõ utak, mellyek szállanak a' pokolnak fenekére. A' kinek ezeknek meg-gondolására való esze lészen, midõn a' gyõnyõrûségektõl kisérteni og, ottan egy lépéssel hátra lépik s' azt mondgya; Soha illy drágánn meg nem vészek ollyan gyõnyõrûséget melynek minden mivólta az, hogy el-mullyék tõllem.

A' mia' szabados gyõnyõrûségeket nézi, még azok-is néha tilalmasokká válnak valami okon, midõn azokat módnélkûl kivánnyuk, avagy ha meg-nyerjûk-is elettébb ragaszkodunk hozzájok, mert a' gyõnyõrûségeknek mind ize mind pedig tápláló taplója a' vélek módgyával való élés. Ez az igasságnak-is mérõ serpenyõje; ennelkûl a' kivánság merõ habzó bajoskodás, és [p 0334] a' kivánt jóval való élés merõ hideglelésbéli fel-forrás.

Az embert leg inkább illetõ gyõnyõrûségek azok a' mellyekben az oktalan állatoknak semmi részek nincsen, azokat értem mellyeket ember a' mennyei dolgokrul való elmélkedés által izelit-meg: ezekért a' dolgokért igen nagy szabadságot engedhet ember a' kivánságának.

A' mi pedig illeti azokat a' gyõnyõrûségeket mellyek a' test s' a' lélek kõzõtt kõzép aránt vadnak s' edgyikre sem tartoznak egyedûl, minémû a' képirásban és Musikában való gyõnyõrûség, ezekben meg-kell tartani a' dicsiretes kõzép szerént való módot, nem engedvén ez aránt igen nagy szabadságot a' kicsinyes gondosságnak. A' melly gyõnyõrûségek pedig csupán csak testiek, azokat igen zabolán kell tartani, az igaz valóságos okosságnak birodalma alá hajtván. De ugyan bizony akár melly gyõnyõrûségében-is az embernek, akár a' testet akár az elmét nézze, az módnélkûl valóság ártalmas, és a' gyõnyõrkõdésunalommá változik. Ezt mindennapi látás hallás által e' világnak a' leg méltóságossabb gyõnyõrûségében-is fel-találta vólt a' Salamon tudniillik a' tudományban: Mert la mit itél felõle: Pred. 2. 1. A' bõlcseségnek sokságában sok busulás vagyon, és valaki õregbiti a' bõlcsességet, õregbiti a' gyõtrelmet.

[p 0335] Az emberi dolgoknak hijában valóságának leg nagyobb biztonsága ez, hogy minden dolgok kõzzûl egyedûl csak az Isten az, a' kiben a' gyõnyõrûség gyulasztya a' kivánságot, mert egyéb minden dolgokban a' gyõnyõrûséget-is a' kivánság meg- óltya: Mert avagy hogy abban keressûk a' gyõnyõrûséget a' miben fel nem találhatni, avagy pedig másképpen keressûk hogy sem mint kellene, és igy nem módgyával keresvén, a' kereséssel vesztyûk-el azt a' mit kivánunk. Ez helytelenségeket vagy meg-elõzhetni vagy pedig leg alább kõnnyithetni, mind a' kivánságnak mind a' keresésnek jobb módgyával való igazgatásával. Mert ez aránt e' két jók kõzzûl edgyik og kõvetni bennûnket, avagy hogy bizonyossabban meg-talállyuk azt a' mit kivánunk, ha eszessen és rendessen keressûk; vagy pedig ha ugyan meg-fogyatkozunk is benne, nem busulunk azon hogy igen sokat jártunk vólna utánna.

Kõnnyû dolog vólna papirosra oly gyõnyõrûséges állapotot le- rajzolni, melyre az emberi kivánság még ez fõldõn-is eszességgel vágyakozhatnék, és hogy e' lehetne, edgy igen szép állapotot kellene formálni, olly életet melly mid a' munkálódásban (actioban) állana, olly életet tudniillik melyben elég ûresség lehetne a' jó, felsõ és kedves [p 0336] dolgokrul való elmélkedésekre; Melly életben és állapotban abban forogna embernek minden dolga hogy a' kõzõnséges jóra használhasson, nem abban hogy csak testét fáraszsza s' faggassa és elméjét azokra a' dolgokra rabul csatollya mellyek a' léleknek méltósága alatt vadnak; Melly életben minden testi jóknak bõségét békével és eszességgel birván ember, a' gondnak minden alkalmatosságát el-kerûlné, és a' melyben sem olly fenn való állapottya ne légyen, mellyet a' szelek meg-ingathassanak, sem pedig olly alacson, melyben mások lábaikkal tapodhassák; Melyben az életnek ártatlan gyõnyõrûségeit ember józanon és szeliden illetné, nem ugy mint azokhoz ragaszkodván hanem csak mint egy futólag, vagy el-mulólag: Mind ezeknek ugyan izt ád a' testnek egéssége és a' léleknek csendessége, s' a' jó lelki isméret, melly szûntelenûl mind fellyebb fellyeb való bóldogságra vágyódik, sõt még itt ez világon el- kezdi bóldogságával élni a' reménség által és az Istennel való békességének magában érzése által.

De mind ezeket nem bizták mi reánk hogy ugy szabjuk a' mint akarjuk. Valamelly Ingeniariusnak vagy Vár fundáló és Tábor mesternek nem abban áll az õ mestersége hogy valamelly erõsséget és bástyát papirosra mesterségesen le-tudgyon [p 0337] rajzolni, vagy pedig oly helyen fundálni, mellyet minden módon a' természet az õ teczése szerént ugy alkalmaztatott hogy maga sem kivánná jobban; hanem ez a' mesterség inkább hogy valaholott a' szûkség kinszeriti akár melly alkalmatlan helyen-is ugy alkalmaztassa dolgait, hogy az ellenség miatt szégyent ne vallyon, és a' helynek alkalmatosságát szorgalmatos elmélkedésével gyõzze- meg. Ezenképpen nem az, az okos embernek tiszti hogy magának valami szép bóldogságokat képzéllyen, hanem hogy a' dolgokat ugy vegyen a' mint magokban vadnak, és azokat jóra ordicsa s' jól éllyen vélek. Mert az emberi állapotok kõzzûl edgy-is nincsen, melly más birtoka alá nem vettetett vólna, és ha ma még nem vettetett, hólnap vettetni og, mivel mind álhatatlan õvenyen épittettenek, mellyeket semmi bõlcseség sem hatalom állandókká nem tehet az Istenen kivûl. Holott az embernek élete ennyi egy mástól kûlõmbõzõ részekbõl szerkeztetett õszve, mellyek tellyességgel nem ûggenek az embertõl, és holott az embernek ez aránt mind esze mind ereje igen keveset tészen, vallyon s' miért kellene el-gerjedni a' mi kivánságunknak azokért a' dolgokért, mellyeknek el- nyerésére leg nagyobb szorgalmatosságunk is igen keveset tehet? Tegyûk-fel bár hogy valaki az [p 0338] emberi bóldogságnak olly fõ pontyát érhetné-el hogy elsõ dolgokrul való, szabados és gyõnyõrûséges elmélkedései lehetnének, a' kõzõnséges társaságban hasznos és jeles dolgokat vihetne véghez, jól keresett gazdagságával élne, tisztességes álapotban, jó emberek társalkodásában, csendes elmével és szent õrõmmel. Vallyon s' mennyi idõt igérhetne magának ebben az állapotban való meg-maradásra? Mennyi gonosz akadállyai lennének az õ szép és jó utában? Egy valakivel való põre imide amoda vonná elméjét és minden õ elmélkedéseit meg- hábaoritaná. Az irigység a' leg jobb cseledeteinkte-is [!] keresztûl vágja és azokért való dicsiretûnket el- vonnya. Egy kis betegség e' világ minden gyõnyõrûségeinek izit meg-veszti. Hogy a' nagy rajtunk esni szokott ellenkezõ dolgokról ne szóllyak, az árénának és kõszvénynek kinnyairól, mellyek a' testet csigázzák, a' hadi praedákról mellyek javainkat ragadozzák, a' felõlûnk kõltõtt hamis hirekrõl, mellyek tisztességûnket rontyák, mind ezek ollyan dolgok, mellyek minden emberen meg-eshetnek, mivel hogy némellyeken ugyan meg-is esnek.
Accidere cuivis quod cuiquam potest. -2
Holott azért a' leg kivánatosb javai-is e' világnak illy bizontalanok, és nincsen semmi állandó gyõnyõrûség bennek, leg okossabb és leg bóldogabb [p 0339] ember az a' ki azokat nem keresi s' vadászsza hanem az õ kivánságának czéllyául olly dolgot tészen, melly tellyes, állandó és az emberi szerencsének hánykódásán kivûl való légyen. Semmit szorgalmatossan ne kivánnyunk hanem csak azokat a' dolgokat mellyek valósággal tulajdon magunkénak mondathatnak minekutánna meg-nyerjûk, és a' mellyek soha akaratunkon kivûl el nem vétethetnek tõllûnk, mert ugyan-is ebben áll az valóságos gyõnyõrûség. Ezek a' dolgok, az Istennek egyenes isméreti, szereteti és a' véle való edgyesûlés a' mennyire az emberi természet el-érkezik ebben az életben. Mert ez az Istennel való edgyesûlés szerez mi bennûnk az õ tõkéletességeihez való néminémû hasonlatosságot, békességet, csendességet, elme egyenességét, jó akaratot és a' jó tételben való gyõnyõrkõdést. Ezek kõrûl bezzeg nem kell a' kivánságnak meg rántani zaboláját; Mivel hogy az Istent birni véghetetlen jó és gyõnyõrûség, mert az Istenhez való kivánkozásnak mértéke és módgya ez, hogy az mérték nélkûl való légyen.

HETEDIK RESZ.

A' Szomoruságról.


[p 0340] A' Szomoruság a' léleknek bánattya, és az elmének maga meg-alázása. Ez az indulat ugy láczik hogy minden egyéb indulatok kõzzûl leg kõzelebb jár az ember természetihez, õrõkõse lévén ez az embernek, két részrõl; Mert a' mi elsõ Anyánknak illyen sententia mondatott, Terem. 3. 16. Fájdalommal szûlõd a' te magzatidat, a' mi elsõ Atyánknak pedig ez, Nagy faradságos munkával egyed a' fõldnek gyûmõlcset életednek minden napjaiban. Nem kell azért csudálni ha a' szomoruság minden õ maradékokra ki-oszlott, és ha ez az elsõ szomoruság melly az elsõ bûnnek magokban való meg-ismérésébõl és bûnõkért való bûntetésekbõl származott vala, illy szomoru és nyavalyásokká tõtte az utánnok kõvetkezteket, Job. 4 v. 1 Az aszszonyi állattul szûlettetett ember rõvid életû és bõvõlkõdõ nyomoruságokkal.

De noha ez az indulat természet szerént való, mindazáltal ugyan ellensége-is a' természetnek, mert ez fonnyasztya-el a' testnek virágát, el-vészi erejét és az értelmes elmének szép világát a' méláncholiának vastag fellegével vonnya bé.

Vadnak szûkséges szomoruságok az õ végekre nézve, minémû az, melly a' szûnek tõredelmessége szolgál: Vagyon ismét szûkséges szomoruság [p 0341] az õ matériájára- is, mint midõn láttya ember hogy az Istennek neve káromoltatik és az Anyaszentegyház nyomorgattatik: Vagyon szûkséges szomoruság az õ okára nézve-is, minémû az, melly a' testnek erõs faggató fájdalmi miatt kõvetkezik: Ugyan-is lehetetlen dolog hogy mikor a' test kinban fetreng a' lélek szomoru ne légyen. Vagyon mint egy kételen szomoruság-is, midõn ember vagy máson való szánakozásbol, vagy példákbol vagy pedig szoksásbol szomorkodik. Illyen gyakorta az õrõkõs atyafiaknak-is szomoruságok, kikre a' meg-hóltnak jószága néz, kiknek sirások csak arra való hogy a' halotti pompa annál diszessebb légyen: Vagyon kényességbõl valo szomoruság-is midõn ember maga gyõnyõrkõdtetésébõl sirankozik, ékességnek tartván a' sirást: Nem-is kell kételkedni hogy az illyenek ebben ne gyõnyõrkõdnének, mivel senki õrõmest nem cselekszik semmit hanem csak azt a' mi néki teczik.

A' melly szomoruság az õ okára nézve szûkséges, azt az ember nem igazgathattya az õ akarattya szerént, mert midõn az érzékenségek érzik a' ájdalmat a' testben, nincsen az a' tanács melly el-hitethesse véllek hogy ne érezzék azt, sem olly erõ melly meg-gátolhassa az elmét attul hogy ne érezze a' testnek fájdalmait. Hogy az illyen szomoruságot [p 0342] ne érezze ember, a' Medicusok és jó Borbélyok tõbbet használnak arra mint a' Philosophusok, de mindeniknél még-is tõbbet használnak a' Theologusok, mert ezek magát a' fájdalmot vészik eszkõzûl arra hogy a' betegnek lelkét az Istenhez emellyék mennyégben: Ugy vagyon ugyan hogy a' kegyességre való tanács nem vészi-el a' ájdalmot tulajdonképpen, hanem csak el-elejteti azt az Istennek hozzánk való szerelme elõl gyõnyõrûséges beszélgetésekkel.

A' kételen és a' ceremoniás szomoruságot a' mi illeti, el-kell távoztatni mindenikben hogy sem felettébb való sem pedig igen kicsiny ne légyen, szépen alkalmaztatván ember magát a' szokáshoz, nem mindgyárt kárhoztatván azt a' mit nem javallunk, és az elmének egyenességét meg-tartván még a' ceremoniák kõzõtt-is, melly ceremoniák gyakorta tõbb szomoruságra vadnak magok, mint az eset melly azoknak alkalmatosságot adott. A' mi pedig illeti a' kényes szomorkodást, nem elég annak helyben hagyására, hogy vagy a' nagy károkat mellyeket vallottunk, vagy pedig a' boszszuságokat forgassuk mellyeket másoktul szenvedtûnk. Mert ámbár azt ne emlicsûk-is hogy nagyobb részént azokat a' dolgokat mellyek miá gyõtrõdtûnk csak magunk képzéltûk magunknak, minémûek, a' mástul való semmiben [p 0343] (2 ... ] a' meg-hazudtoltatás, a' meg-rágalmaztatás, olly dolgoknak tõlûnk el-veszése mely nékûnk csak gonoszunkra vólt; tegyûk-fel hogy minden gonosz melly meg-szomorit bennûnket, valóságos légyen, még is nem kellene azoknak az õ mértékek szerént lenni a' bánatnak, hanemha meg-mutattyuk azt hogy azoknak a' gonoszoknak nincsen egyéb orvossága a' minnen magunk gyõtresenél. De ugyan nem támad-fel az halott azzal hogy az õzvegy és árva a' koporsóra borulván jajgat. Soha az el- vesztett põrt meg nem nyered azon való hoszszas busulásoddal. A' gyenge elméket meg-faggasztyák ugyan az ellenkezõ dolgok de a' nemes elmét annál inkább élesztik és a' serénységre gerjesztik. Az a' nagy mély bánat melyben valamelly gyenge szivû õzvegy aszszony esik az õ férja halála miatt, alkalmatlanná tészi õtet, az õ õzvegy állapotbéli ûgyének bajának meg-orvoslására, nem-is láthat semmi dolgához sirdogalván az õ gyászos kamarájában: De az nemes elméjû õzvegy meg-vigasztallya maga magát serényen dolgaihoz látván és minden tahatségével el- maradott árváinak javokban munkálódván. Ezenképpen mivel idõvel el száradnak a' leg bõvebb és sûrûbb kõnyvek-is, és a' második férhez menés el-hányattya a' nagy gyászt: igen eszesen [p 0344] cselekednék az ember ha elsõben mértékletes lenne a' gyászban hogy osztán végtére a' gász és házasságbéli uj õrõm kõzõtt való egyenetlenség igen ki ne mutassa az alattomban járó õzvegyi képmutatást.

Erre a' szomoruságban való maga meg-mértéklésére embernek igen jó eszkõz vólna ha le-vetkezné ember ama' szint , hogy tudniillik a' meg hólthoz való nagy indulattyábol siránkozik, és hogy az õ kedveséhez való nagy szerelem izgattya, mert bizonyára ha vóltaképpen meg-gondollyuk, ez nem a' hólthoz hanem a' meg-szomorodott embernek magához való szeretetibõl vagyon; Nem-is meg-hóltak kárát hanem a' magunk kárát szoktuk siratni.

Minden bánat a' melly mind kellete szerént való tisztûnket mind pedig az illendõséget és diszt meg-haladgya, kõvetkezik imez két fõ vétekbõl, mellyek ellen mint egy kételenségbõl kell illy gyakorta szóllanom, ugy mint minden e' világon fenn forgó bolondságnak és nyavalyásságnak kufejei ellen. Az edgyik e' világi dolgok bõcsinek nem tudása hogy mit érnek. Mert ugyan-is a' ki az embereket, a' pénzt, kûlsõ tisztesseget, adósságot s' tõbbet effélét az õ igaz bõcsõk szerént itéli és semmivel nem fellyebb, nem sokat fog busulni rajta ha azokban kárt vall-is, vagy pedig ha [p 0345] azokat soha meg nem nyerheti-is. A' második vétség ez, hogy az emberek magokon kivûl, sõt az Istenen kivûl keresik a' bóldogságot és nyugodalmat, tulajdon magokénak itélvén a' dolgokat, a' mellyek nem õvék és azoknak meg-nyerésére a' kivánságnak zaboláját, igen meg-tágitván. Ezek a' világi szomoruságoknak valóságos gyûkerei, mellyeket ha ki irthatnánk szivûnkbõl, soha e' világi dolgokért nem faggatnók magunkat.

Erre kell tehát derekason igyekeznûnk, mert a' szomoruság igen gonosz, vad és szuró fû mint a' csalán, mind arra nézve hogy igen terjed és szaporodik, mind pedig hogy éppen eé- szijja és el-vonnya a' helynek sirját és erejét a' hova bé-esik; és az a' ki magában meg engedi gyõkereztetni azt, gyõnyõrkõdvén a' magános, gondolkozó méláncoliában, végre mind Isten elõtt, mind emberek elõtt, sõt õnnõn maga elõtt-is kedvetlen és unalmassá lészen, zugolódik az illyen ember Isten ellen. irigykedik felebaráttyára, nem enged se magának sem másnak nyugodalmat, mindenkor szûkõlkõdik és soha semmit néki kedvét nem talállya.

Holott az embernek életében igen sok alkalmatossági vadnak a' szomoruságra, a' kinek esze vagyon szántszándékból nem szerez magának szomoruságot holott szûkségesképpen-is elég esik [p 0346] rajta. Mivel Péld. 15. 13. A' szivnek bánattya miatt a' lélek meg-szomorodik. és Péld. 17. v. 22. A' szomoru lélek meg szárasztya a' csontokat, egy szóval a' szomoruság mind a' léleknek mind a' testnek romlása; Azért szûkség hogy az ember mindenikre jó gondot visellyen hogy meg-maradgyanak, ugy mint mellyekrõl számot kell adni Istennek, és igy ûzze-ki magából ezt az emésztõ lassu forró hideg lelést a' melly mind testének mind lelkének fogyatására vagyon.

Hogy ez meg-lehessen, szûkség hogy magát gyakorollya az Istennek szeretetiben és szemlélésében, az õ igiretiben való hitben, mellyek által a' szomoruság ki-ûzetik a' szivbõl és a' lélek bátorságos kedves és gyõnyõrûséges állapotban helyheztetik. Szûkség itt ez aránt meg-tanolni a' Salamon bõlcs szavait: Predik. 5. 17. Jó és szép dolog enni és innya és élni embernek az õ munkájával keresett jóval, mellyel fárasztotta magát az õ tellyes életének napjain, mellyeket adott néki az Isten, mert csak ez az õ része.

Az ok nélkûl való vakmerõ szomorkodás Isten ellen való háládatlanság, mert az Istennek jó téteménye-it a' feledékenségnek homállyában temeti-el, és bé-fogja szemeinket hogy ne láthassuk az Isten áldásit még akkor-is mikor kebelûnkben bé- csepegnek. Ugyan-is avagy nem kettõs [p 0347] nyavalyaé ez, hogy az ember azon egy munkával mind nyavalyássá tészi mind pedig bûnben ejti magát?

Két dolog vagyon, melyben az akarva való szomoruság-is mind szabados mind pedig hasznos. Az gonosz tudniillik mind a' mellyet mi magunk tészûnk, minde pedig a' mellyet más tészen. A' mi magunktól lõtt bûnõkõn való szomoruság tõredelmességnek mondatik: A' más bûnein való szomoruság pedig, Isten dicsõssége mellett való buzgólkodásnak. Ez mindenik mind szûkséges mind pedig dicsiretes. A' ki szomoruan nem érzi az õ bûneit, soha ne reménlye azoknak bocsánattyát, és olly meszsze vagyon ennek meg-nyereésétûl melly meszsze vagyon a' keresésétûl, mert ugyan-is a' ki maga nyavalyáját nem érzi, orvosságát-is annak nem keresi. Matt. 11. 28. Jõjjetek én hozzám (azt mondgya a' Jésus Christus) mindnyájan a' kik meg fáradtatok és meg-terheltettetek, és én meg-nyugotlak titeket. Senkit nem hiv az Evangéliumi igéret hanem csak azokat, a' kik az õ bûneik alatt meg-fáradva és meg-terheltetve vadnak, és csak egyedûl ezek vehetik a' nyugodalmat. Ez ám az a' mit mondék oda-fel, hogy nem kell semmi ellenkezõ dolgon szomorkodnunk, hanem ha maga a' szomoruság [p 0348] lenne a' gonosznak meg- orvoslója: De a' bûnõn való szomoruság ugyan annak orvoslója-is, mert azt cselekszi hogy a' Christushoz folyamodgyunk, kinek érdeme a' nagy bûnbéli gonosznak nagy orvossága. Es igy e' szomoruságnak õrõm a' vége.

Ezenképpen szomorkodnunk kell a' más emberek bûnein-is Mert holott kõtelesek vagyunk arra hogy az Istent szeressûk tellyes szivûnkbõl, igen meg-kell éreznûnk hogy ha valakitõl az õ szent neve mocskoltatik, és az õ dicsõssége sértésének igen meg- kell inditani bennûnket. Ez cselekedte hogy bõjtõllyenek és sirjanak a' Daniel és Néhémiás. Es az Isten õnnõn maga bizonságot tészen hogy azoknak szomoruságok elõtte igen kedves vólt.

Hasznos tehát a' szomoruság illyen alkalmatosságokkal a' mint meg-mondám, csak szintén az ember abban érdemet és dicsiretet ne keressen, eszében jutván hogy a' szomoruság csak roszsz õ magában, és ha mikor jó csak tõrténet szerént esik az. A' szomoruság, még az-is mellyet tõredelmességnek és fel-buzdulásnak nevezék, csak ugy jo, mint a' purgacio vagy az ér vágás, a' mellyek nem jók egyébaránt hanem csak mikor a' gonosz jelen vagyon a' testben; Ha az ember jól vólna, soha azokra szûkség nem vólna. Valamint [p 0349] azért hogy sem vettbocsánati sem purgálni nem jo felettébb, igy nem jó a' szomoruságban-is (akár tõredelmességbeli akár más bûnén való fel-buzdulásbéli légyen az) nem jó felettébb el-menni. A' tõredelmességbéli szomoruságnak haszna ez, hogy a' bünért való penitentia tartást igaz valóságosnak mutassa lenni, és a' lelket alázatossá tégye a' végre hogy alkalmatos légyen az Isten kegyelmének el-fogadására. A' fel buzdulásbéli szomoruságnak pedig haszna ez, hogy mutassa ember azzal hogy néki az Isten dicsõsségéneksértõdése valóban fáj, és bizonyitsa azzal mind Istennek mind a' maga lelki isméretinek hogy õ Isten fiának isméri magát lenni. Ezekre a' végekre pedig nem szûkség vég nélkûl és mértékletlenûl szomorkodni. Mert holott az Isten irgalmasságának nagysága Solt. 103. olly meszsze vetette mi tõllûnk a' mi bûneinket a' melly magas az ég a' fõldtûl, igy szûkség hogy a' mi ezen az irgalmasságon fundáltatott hitûnk és õrõmûnk meszsze vetõdgyenek a' szomoruságtól a' bûnnek alkalmatosságával-is. Es mivel hogy az Isten azt-is mondgya hogy Mich. 7. 19. a' mi bûneink a' tenger mélységére vettettenek, melly nem egyéb hanem az Isten rajtunk való szánakozásának feneketlen mélysége, szûkség hogy a' mi bûnõn való szomoruságunk is az õ idvezitésen való õrõmtûl el- nyelettessék. [p 0350] Ekképpen mivel hogy a' káromkodásokat és az õ maga ellen való támadásokat Isten az õnnõn dicsõsségére fordittya az õ nagy bõlcsesége szerént, igy szûkség hogy ezekben a' káromkodásokon való szomoruságink-is õrõmre fordullyanak, az Istennek erõs hatalmára, véghetetlen bõlcseségére és a' mi mennyei Atyánknak dicsõsségére tekintve, kinek még a' leg kegyetlenebb ellenkezései-is a' Sátánnak s' e' világnak, alája vadnak vettetvén és a' melly erõs Isten az õ Isteni erejét az õ ellenségeiben mutattya-ki.

Végezetre ezeknek a' szomoruság alkalmatosságainak meg-gondolása bizonyittya továbra-is hogy az ember nem isméri õnnõn magát, holott semmi nincsen a' melyben annyiszor meg-csalatkozzék mint ezekben, mert gyakorta azt gondollyuk hogy egy valamely dologért szomorkodunk azonban pedig nem azért hanem másért, és a' mi szomoruságunknak képzélt okát annak igaz okának gondollyuk lenni. Sokan vadnak a' kik azt mondgyák hogy õk az õ bûnõknek érzésén, a' kõzõnséges társaságnak és az anyaszentegyháznak háborgattatásin szomorkodnak azonban szomoruságoknak oka nem egyéb hanem a' hypochondria vagy méláncholia, és ezekbõl az agyvelõben fel-gõzõlgõ sûrû fekete pára, melly már az [p 0351] agyvelõben ugyan széket vert. Innen nem kell csudálni hogy gyakorta sem a' szent irásbéli sem egyéb gyõnyõrû kegyes vigasztalások nem csendesithetik-meg a' szomoru elmét: Oka ez, mert nem oda tészik a' flastromot a' hol a' sérelem vagyon, és hogy a' lelki orvosságok nem a' lépnek sem nem az agyvelõnek tisztitására (purgálására) valók. Innen vagyon a' szegény méláncholikus embereknek az õ álhatatos gyõtrõdések, élelmek, kétségek és kétségben esések, és az õ nyavalyájokban való meg-rõkzések, hogy az õrdõgõt akarják ûzni belõlõk, holott minden õrdõgõk a' bennek meg-feneklett fekete sár.

Ugy vagyon ugyan hogy a' kegyes és tiszta léleknek magának Istenre való hagyása mind a' testet mind a' lelket csedes állapotban tartya. De ez csak a' nyavalya meg-elõzésére való orvosság, a' hol pedig már a' nyavalya jelen vagyon és a' testet a' méláncholia egészszen el fogta, késõ igen ezaránt való orvoslás. Azért idején visellyûnk gondot hogy a' szomoruság feszket ne verjen szivûnkben, mert ha egy kevessé a' szomoruságnak mezõt engedûnk, csak hamar meg-veszti a' testben való nedvességeket, meg-festi fekete sárral az egész vért, és igy a' léleknek mûhelyét éppen fel- fordittya. Es igy valamikor az elme a' testet méláncholiával bé-tõlti a' test-is az elmét arra késziti, [p 0352] és igy ezek egy mást az embernek nyavalyássá, gondolkozóvá, félénké és magának terhessé való tételében egy aránt segitik.

Midõn az illyen melancholiai szomorkodás az elmében kezdõdik-el, sokkal nehezebb ugyan;de midõn a' testben, ott lévén annak gyûkeres oka, sokkal gyógyulhatatlanabb.

Valamelly embernek ez mélységes órvénybõl való ki-vonására mind a' lelki mind a' testi eszkõzõk igen erõtlenek, ha Istennek kegyelme nem járul, hogy abból ki-nyujtott karral és erõs kézzel ki-vonnya. Mindenek elõtt s' mindenek felett õ nála kell keresni a' szomoruság orvosságát, mivel hogy a' melancholia széki és bástyája az õrdõgnek, melybõl õtet senki ki nem vetheti Istenen kivûl.

Valamennyiszer szomoruságunk érkezik, mind annyiszor magunkat igen meg-dorgálván fel-emelkedgyûnk abból, a' mint Dávid cselekszik vala, Solt. 42. 42. a' holott három izben igy biztattya magát, mondván: Miért hadtad el illyen igen magadat és nyughatatlankodol én bennem én lelkem? Bizzál az Istenben, mert én még õ néki hálákat adok, mert õ az én szabaditóm melyre tekintek, és õ énnékem Istenem.

[p 0353] NYOLCZADIK RESZ.

Az õrõmrõl.

A
Z õrõm olly meg nyugovásnak érzése a' kivánságban, melly származik a' meg-nyert kivánt jóbul vagy leg alább annak meg-nyerése felõl való reménségbõl, akár jó légyen az a' kivánt dolog magában, akár pedig csak tessék jónak.

Az õrõm inkább természeti szerént vagyon az embernek mint a' szomoruság. Mert noha a' szomoruság is természet rendin való, de azonban ellensége-is a' természetnek, az õrõm pedig baráttya. A' szomoruság soha nem esik ugy az emberen, hogy azt alsõben ne kételenitené valami, és sõt még azoknak-is a' kik láttatnak hogy már õrõmest és szántszándékból szomorkodni, ha vóltaképpen meg-gondollyuk, terhekre vagyon a' szomoruság. De az elme kõnnyen és akár mikor-is szántszándékbul lépik az õrõmre. A' szomoruság csak rosz õ magában, és soha nem jó hanemha tõrténet szerént: De az õrõm õ magában jó, és soha nem rosz hanem csak tõrténet szerént.