SZENCI MOLNÁR ALBERT: AZ KERESZTYENI RELIGIORA ES IGAZ HITRE VALO TANITAS. 1204


[ A lapszéli jegyzeteket nem rõgzítem ] Ha szinte azért itt õ nékiec mindeneket, az mellyec az anya sz. Egyházat illetiv, megengednékis, de ezzel még az o szándékokhoz képest igen keveset nyernénec: Mert az mi az anya sz, Egyházrol mondatic, azt õ mindgyárt az Conciliomokra vonnyác; mivelhogy az õ eszelyõskõdésec szerint à Conciliomoc az anya szent Egyház helyett vadnac. Sõt hogy olly igen vetsõngenec az Egyházi Hatalomért, azt semmi egyéb szándékból nem czelekeszik, hanem hanem hogy osztán mindeneket az Romai Papánac és az õ tõle függõknec tulaydonitsanac, valamiket ez aránt elnyerhetnec. Minekelõtte pedig ez dolognac elintezéséhõz kezdenéc, szükség itt elõliáró bészéd gyanánt két tzickelyrõl szólnom. Hogy ezarant valamennyivel keményebnec és darabosbnac kellyen lennem, nem azért vagyon, hogy az régi Conciumokat [!] kevesbé beczüllenem, hogynem mint illenéc; mert én azokat szivem szerint tisztelem, és kivánom hog' azoknac beczületi és méltósága mindeneknél meg legyen és megmaradgyon: De vagyon ebben valami mód, hogy tudniillic az Christustol semmi el ne szakasztasséc. Az Christusnak pedig ez õ jussa és igassága, hogy minden Conciliumban õ legyen az elõl ülõ és sob igazgato, és hogy õ néki ez tisztességben társa czac egy ember se legyen. Ackoron mondom, pedig hogy õ legyen az elsõ igazgato, midõn mind az egész gyülekezetet az õ igéjével és lelkével vbezérli és igazgattya. Annakutánna hogy én az Conciliumoknac kevessebet tulaydonittoc, hogynem mint az ellenkezõc akarnájác, azt nem azért czelekeszem, hogy miénc mellõl elállanánav. Mert az miképpen hogy az mi tudományunknac tellyességes meghamissitására, az Isten igéjébel elégsegessen keszülvén vagyunc, hogy tõbbre szükségünc ne legyen, azonképpen hogy ha â dolog kivánnya, találunc â Conciliomokbanis mind â két részre szólgálható mondásokat.

2. Immáe szóllyunc szinte â dolognac mi vóltárol. Hogy ha az Irásbol akarjuc megtudni, mit kellyen â Cõciliomoc felõl tartani, és minemü legyen azoknac méltósága; ninczen efflõl ékesseb igéret, mint â Christusnac imez mondasában: valaholott ketten avagy hárman õszve gyülnec az én nevenben, ott vagyoc õ kõzõttõc. De é1 mondás szinte oll' jól alkolmaztathatic akar mell' rész szerint való õszvegy gyüléseczkére, mint szinte â kõzõnséges Conciliumokra és nagy sz. Gyülésekre. De mindazáltal, még néebben vagyon â kérdesnec igaz czomója, hanem az reá függeztett tzickelyben; hogy tudniillic az Christus, ackoron és ugy akarjon â Conciliumban jelen lenni, hogy ha az õ nevében gyülekezett õszve.

[p 1205] Annakokaért ha szinte ezerszer nevezic és forgattyákis elõ az ellenkezõc az õ Pispõkjõknec conciliomokat, igen kevesé segiti az õket, és nehezen vihetic arra dolgokat, hogy mi elhidgyüc az mit elõvetnec, hogy tudniillic azoc az szent Lélektül vezéreltetnec: hanemha azt bizonyittyát meg elõszer, hogy õc Christus nevében gyülekeztenec legyen õszve: Mert szinte olly hamar õszve futhatnac és egybe esküdhetnec az Istentelenec és az hamis pispõkõc az Christus ellen; mint szinte az jóc és istenfelõc gyülnénec õszve az õ nevében: Ennec nyilvánságos példáit láttyuc soc decretomokban, az mellyec az Conciliomoktol származtanac. De attól ennekutánna lészen az szó. Mostan czac egy szóval felelec, hogy â Christus ezzel semmeit nem igér, hanem czac azoknac, az kic az õ nevében gyülekezendenec õszve. Az pedig mi legyen, mi igazán és magyarán ki mondgyuc: Tagadom én azt, hogy a Christus nevében gyülnénec azoc õszve, az kic hátra vetvén az Istennec paranczolattyát, az mellyben megtiltya, hogy az õ igejéhõz semmit ne tegyenec, se belõle el ne vegyenec, tulaydon tettzésekbõl végeznec mindeneket: és meg nem elégesznec az Irásnac jesensegével, az az, az tellyes bõlczeségnec eggyetlen egy regulájával; hanem az õnnõn agyoc velejebõl valami uy dolgokat kõltenec és gondolnac. Bizonyára midõn nem igérte legyen Christus, hogy akarmelly conciliumokban jelen akarjon lenni, hanem kiváltképpen való jegyét adta melléje, az melly által az igaz és tõrvény szerint való conciliomoc, egyebekrõl megesmertetnénec és megválasztatnánac; nem illic hozzánc semmiképpen, hogy ez megválasztást elmulassuc és megvessüc. Ez az frigy kõtes, az mellyet régenten az Isten az Levitai papockal szerzett: hogy tudniillic az õ szajábol kellyen tanulnioc. Ezt õ az Profetáktólis mindenkor megkivánta: és láttyuc hogy ezen tõrvén vólt az Apastaloknakis elejekbe adva. Az kic ez kõtést megszegic, és megrontyác, azokat az Isten nem akarja erre az Papi tisztességre méltoztatni. Ez czomót feytséc meg ennékem az Ellenkezõc, hogyha az én hitemet az Isten igéjén kivül az emberi szerzésekhõz akarjác kõtelezni.

3. Mert midõn azt alittyác, hogy az Igasság az anya szent Egyházban nem marad, hogyha az Pásztoroc kõzõtt ninczen helye; és hogy az anya szent Egyház sem álhatna meg, hogy ha az kõzõnséges conciliomokban ki nem láttzanéc; igen távul vagyon az, hogy ez mindenkor igaz lõtt vólna; hogyha â Profetác az õ idejek felõl minékünc igaz bizonságokat hattanac utánnoc. Esaias idejében vala még anya szent Egyház Jerusalemben, az mellyet az isten még el nem hagyott vólt. Oc pedig annac pásztoritol illyenképpen szól: Az õ õrállói vakoc, valamennyen vadnac, semmit nem tudnac, mindnyájan ollyanoc, mint az néma ebec, mellyec alkolmatlanoc az ugatásra, szunnyadozoc, veszteg feküvõc, szeretic az szunnyadást. Es az pasztoroc õ [p 1206] magokis semmit nem tudnac, és nem értenec, mindnyájan az õ magoc urait kõvetic. Ezen modon szól az Hoseasis: Az Ephraimnac õr álloja, az Istenvel, az az, â Propheta az melly az Isten nevével palástollya magát madarásznac tõrivé lõtt, utálatosság az Istennec templomaban. Az holott az Pásztorokat czufolásképpen az Isten mellé helyhezteti: mellyel azt mutattya meg hogy az õ Papságoc, az mellyel kérkesznec, czac puszta palástolás. Ez anya szent Egyház mind az Jeremias idejeig tartott. De lássuk sza azért, mit mondgyon õ annac Pásztorirol. Az profétául fogva mind à papig, kiki mind hazugságot kõvet. Ismét az Profetác hazugságot profétálnac az én nevemben; holott nem küldõttem õket, nemis paranczoltam valamit õ nékic. Es hogy senkit ne terhellyec az õ szavainac elõszámlálásával, megolvasshattya errõl akarki az egész 23, és negyvenedic caputot. Szinte azon idõben más részrõl nem kevesbé feddõdott ellenec az Ezechiel: Pártosoc à profétácon kõzõttõc, mint az ordito oroszlan, melly az ragadománt elragadgya. Az õ Papjai felforgattyác és meglopjáy az én tõrvényemet, és az nékem szenteltetett helyet megferteztetic: és semmi választást nem tesznec az szent kõzõtt, és az szentségnélkül valóc kõzõtt, és tõbbec az mellyeket utánna vét ezen értelemben. Efféle panaszolkodásoc sokak vadnac széllyel az Profetáknál, az mellyeket õc gyakorta elõhoznac.

4. Ez dolgoknac (mondhatnác) helye vólt az Sidóknál: de ez az mi idõnc szabados ez illyen veszetségtõl. Adná Isten hogy ugy vólna; de az szent Lélec külõmbet jõvendõk. Mert világos értelmüec az szent Peter szavai: Valanac pedig (ugymond) hamis profetác az nép kõzõtt, az miképpen hogy ti kõztetekis lésznec hamis tanitóc, az kic béhoznac veszedelmes tévelgéseket, és eretnekségeket. Látodé, honnét származzanac az veszedelmec, tudniillic nem az kõz nepektõl, hanem azoktul, az kic Pásztoroknac és Tanitóknac neveivel diczekedendenec? Annak felõtte mennyiszer jõvendõltetett ez az Christustol és az Apastaloktol, hogy az anya sz. Egyháznac leg nagyob veszedelme az pásztoroktul fogjon származni?

Sõt az szent Pal nyilván mondgya, hogy az Antichristusnac nem egyebütt legyen ülõszéki, hanem az Istennec templumában; az mellyel megjelenti, hogy az rettenetes veszedelem, az mellyrõl ott szól, nem egyébünnet jõyjõn, hanem azoktul, az kic Pásztoroc gyanánt ulendnec az anya szent Egyházban. Es másutt megmutattya, hogy ez nyavalyasságos veszedelemnec elkezdeti immáris kõzel legyen. Mert midõn az Ephesusbéli pispõkõknec szol; illyenképpen mond: Tudom azt, hogy az én eltávozásom után, jõnec ti kõzzétec ragadozó farkasoc, az mellyec nem fognac az nyáynac kedvezni. Es ti magatok kõzzülis támadnac olly férfiac, az kic elfordult tudományokat beszéllenec, és hozzájoc vonszác az tanitványokat. [p 1207] Hogyha azért az pásztoroc illy rõvid idõn olly igen elvetemedhettenec, mennyi veszedelmes tévelgésec férkezhettenec be õ kõzzéjec enyi soc esztendõktõl fogva? Es hogy nem szükséges elõ számlálasockal soc leveleket ne tõltsek bé, mayd minden idõknec, mind ez mái napiglan való példájival megemlekeztetünc és intetünc arra, hogy az igasság nem mindenkor tartatic meg az Pásztoroknac kebelében: és hogy az anya szent Egyháznac épsége és jo dolga, sem áll mindenkoron, tellyesseggel az Pásztoroknac jóállapattyokon és szerenczéjeken. Bizonyára ugy kellene leñi, hogy az anya szent Egyháznac jo állapattyanac és bekeségenec elõljárói és megtartói volnánac, az mint hogy arrais voltanac rendeltetvén: De sockal külömb dolog azt meg czelekedni az mivel tartozol: külõmb ismet, tartozni véle, és meg nem czelekedni.

5. Mindazonáltal senki ugy ne értse ez mi szónkat, mintha én azt Pásztoroknac méltóságokat ezzel mindenestõl fogva és meg választás nélkül meg akarnám kissébiteni: és hogy az népnec arra adnec alkolmatosságot hogy az õ méltóságokat értetlenül megvetnéje: hanem czac arról akaroc intést tenni, hogy ember azoc kõzõtt választást tegyen, hogy ne alitsuc mindgyárt Pásztoroknac, az kic azoknac mondatnac. Az papa pedig mind õ sereg pispökeivel egyetemben, semmi egyéb ockal és fundamentommal, az Isten igejét hátravetvén, nem forgatott fel mindeneket, hanem hogy Pásztoroknac nevezetit viselic: és ezenkõzben el akarjác az embereckel hitetni, hogy õc nem vétkezhetnec; az Istennec lelke õrõcke õ vélec és raytoy vagyon, és az anya szent Egyház õ raytoc áll és esic el. Mintha mostan immár az Urnac nem vólna tõbbé itileti, hogy ez világot hasonló büntetéssel mostis meg nem büntethetnéje, az mint néha az régi népnec háláadatlanságát megbüntette, tudniillic hogy az Pásztorokat vaksággal vernéje meg. Es ez kába emberec nem értic, hogy õc szinte azt az régi regét éneklic, az mellyet régenten azoc éneklettenec, az kic az Isten igejénec ellene tusakodtanac. Mert igy készitõttéc magokat az Igasság ellen az Jeremiasnac ellenségi: Jertec, tartsunc tanáczot az Jeremias ellen: Mert az profetác nem vétkezhetnec az tõrvényben, es az bõlczec nem tévelyedhetnec meg az tanáczkozásban, és az Profétác nem tanithatnac igazságtalant.

6. Innét kõ7nyü megelelni, amaz másikrais, az mit az kõzõnséges Conciliumokkal elõhoznac Nem tagadhatni, hogy az Sidóknac az Profetác alatt igaz anya sent Egyházoc nem vólt vólna. Hogyha ackoron azért az Papokból egy kõzõnséges Concilium gyült vólna, miczoda képe és ábrázattya lõtt vólna ott az anya sz. Egyhaznac? Hallyuc mit szollyon az Isten, nem egyrõl vagy kettõrõl õ kõzzülõc, hanen az egész rendrõl: Az papoc elámulnac, [p 1208] és az profétac elrémülnec. Ismét, Elvész az Paptul az tõrvény, és az véneknél nem lészen tanácz. Ismet: az ti látástoc étzakává, és az ti jõvendõléstec setétséggé változic: az fenyés nap az profetakon elényeszic, és az napság õ raytoc setét lészen, &c. Ihon, ha ackor mind fejekint õszvegyülekesztenec vólna ez illyenec, miczoda Lélec lõtt vólna fõvezérlõ mester õ kõzõttõc? Erröl vagyon példánc, abban az Conciliumban, az mellyet Achab király hivatott õszve. Négyszáz Profétác vóltanac ott jelen. De mivelhogy semmi egyéb szandékkal nem gyültenec vólt õszve, hanem hogy az Istentelen királynac hizelkedgyenec: az Ur Istentõl oda küldetic az Satan, hogy hazug lélec legyen mindeniknec szajokban. Itt minden õ voxockal és javallásockal kárhoztattatic az igazság. Az Istennec hiv szólgája az Micha, eretneknec sententiaztatic, verettetic, és fogságba vettetic. Igy lõtt dolga Jeremiasnak, és egyéb Profetáknakis.

7. De ez egy példa, az melly mind az tõbbinél emlekezetesb, legyen elég mindenec helyett: Abban az Conciliumban, az mellyet az Papi fejedelmec, és az Phariséusoc gyüytõttenec Jerusalemben â Christus ellen, miczoda fogyatkozást látsz az mi annak külsõ formáját illeti: Mert ha ackoron az anya sz. Ehygáz Jerusalemben nem vólt vólna, soha az Christus azoknac áldozattyockal és ceremoniajockal semmiben nem kõzõsült vólna.

Rendszerint való gyülés tétetic ott, az Papi fejedelem itt ugymint az fõ, az egész Papi rend eggyütt ülnec az õ rendec szerint: mind azáltal ugyan kárhoztattatic tõlõc az Christus, és az õ tudománya megvettetic. Ez hamis czelekedett eléggé megmutattya, hogy az anya szent Egyház semmiképpen nem vólt legyen ez Conciliumban foglaltatván. De attul nem kell felni, (ugymondnac öc) hogy minékünc valami olly dolgunc tõrténnec. Kérlec kiczoda kezes felole? Mert ez illyen dologban, az elõttéb valo bátorság, ninczen megfeddendõ tunyálkodas nélkül. Sõt mivelhogy az elszakadás eljõne, (az melly pedig el nem jõhet, hanemha az Pasztoroc az Istent elhadgyác) mit vakoskodunc hát készakarva, ez arant, â mi magunc veszedelmére? Semmiképpen nem kell azért mengedni, hogy az anya sz, Egyház az Pásztoroknac gyülésében állyon, az kik felöl az Isten sohol azt nem mondotta, hogy mindenkoron megmaradnac az õ jóvóltokban és ámbor erkölczökben; azt pedig néhól bizonyittya, hogy gonoszockà lesznec. Midön pedig az veszedelem felöl megint bennünket, azért mivéli, hog7 minket szemesbeckè és vigyâzóbbackà tegyen.

8. Miczodát tehát mondhatnád, ugyan ninczené semmi ereje az Conciliomoknac az ügyõknec meg forgatására és elintézésére? Sõt igenis vagyon: Mert nem az itt az én értelmem, hogy minden Conciliomokat [p 1209] kárhoztatni kellyen, avagy minden õ dolgait fel kellyen forgatni, és az mint szokták mondani, egy által vonyással eltõrleni. De mindazáltal (mondhatnad) olly igen alaczony helyre rendeled, hogy mayd minden embernec szabadon hadgyad, hogy vagy bévegye, vagy pedig megvesse az mit az Conciliumoc végeznec? Tagadom bezzeg azt. Hanem valamennyiszer, valamelly Conciliumnac decretoma hozatic elõ, azt akarnám, hogy elõszer jól meg megfontoltatnéc és forgattatnéc, miczoda idõben vólt, mi okért gyüytetett legyen és miczoda emberek vóltanac abban jelen: Annakutánna hogy az ügy és õ maga az dlog, az mellyrõl vetekedes vagyon, az Irásnac regulája szerint inteztesséc és láttasséc meg; ollyan modon pedig, hogy az Conciliumnac kimondásánac ereje legyen, és mint hogy elõb megitilesnec tartasséc, de ugy hogy mindazáltal az megemlitett regula, ki ne rekesztesséc. Adná az Isten, hogy mind ollyan módot tartanánac meg, az minemüt szent sz. Agoston megir az Maximinus ellen irott harmadic kõnyvben. Mert midõn az eretneket, az melly az Conciliomoknac végezésec felõl sokat zaygana, rõvid szóval akarná megzabolázni; illyenképpen szól: En te néked az Niceai Conciliumat nem vetem elõdbe, te se vessed ennékem az Ariminomit, ugy mint elõl megitelõt elõmben. Mert én nem vagyok annac, te sem vagy ennec méltoságához kõtelezve. Az Irás, irassál, és nem egy ember az õ tulaydonával, más meg az õvével, hanem azzal az mi mind két félnec kõz, az dolog az dologgal, az oc, ockal, az fundamentum fundamentommal hartzollyon és tusakodgyéc. Illyenképpen megmaradna az Conciliumnac méltósága, az mellett az Irásis megtartaná az osõbségét, hogy mindenec az õ ragulájánac alája vettetnénec. Illyen módon õrõmest béveszszüc az régi Conciliumokat, ugymint az Niceabélit, az Constantinapolyit, az Ephesumi elsõt, és az Calcedonbélit, és ezekhõz hasonlokat, az mellyec az elindult tévelygéseknec megtzáfolasára vóltanac gyüytetvén és ezeket ugy tisztellyüc mint szentséges Synatokat annyiba, az mi az Keresztyéni Hitnec ágazatit illeti: Mert semmi egyeb nincz bennec, hanem az Irásnac tiszta tulaydonság szerint valo magyarázattya, az mellyet az szent atyác jó és lelki bõlczeséggel az Keresztyén Religiora támadott ellenségnec lenyommasztására hoztanac bé. Láttyuc még az némelly utólsó conciliumokbanis tündõkleni, az Isteni félelemnec igaz serénséget és szorgalmatosságát, és nem homályos jegyeit az jó értelmességnec, tudománnac, és bõlczeségnec. De az miképpen hogy minden dolgoc lassan fogyatkozásra szoktanac haylani, azonképpen megláthatni az uyjontában való conciliumokbólis, melly igen elajult és eltávozott legyen naponkint az anya sz. Egyház, annac az régi aranyas idõnec tisztaságátul. Nem kételkedem abban, hogy még ez tisztátalan idõbéli conciliomokbanis [p 1210] vóltanac legyen soc jó szivü pispõkõc. De ezeken az esett az mi felõl régenten az Romai tanácztartásban, hoygy nem jól lenné, õnnõn magoc panaszolkodtanac az tanácz Urac. Mert midõn czac számláltattanac, és nem funtoltattanac meg az vox mondásoc és javallásoc, az jób résznec gyakorta az nagyobtul elkellyett nyomattatni. Bizony dolog az, hogy soc istentelen mondásoc hozattanac elõ. Es nemis szükség hogy itt tzickelyenkint elõ számláltassanac, mert az, avagy igen soc idõt kivánna, avagy pedig azt mi elõttünc, egyebec szorgalmatósban megczelekedtéc, hogy nem mint azokhoz tõbbet adattathatnánac.

9. Továbbá mire számlállyam elõ az Conciliomokkal hartzoló Conciliomokat? Es itt azt senki ne bõfõgje én ellenem, hogy az egymással czatázoc kõzül az eggyic nem tõrvény szerint való. Mert honnét tudgyuc mi azt meg? Innét tudniillic az mint én aránzom, hogy mi az Irásokból itillyüc meg, hogy annac végezése, nem Keresztyén végezés. Mert ez az eggyetlen egy mértéklö régula. Kõzel immár kilentzszáz esztendõc multanac el, hogy Leo Czaszar alatt, az Constantinapolyba gyült Concilium kimondotta, hogy az képeket az templomokbol kihánnyác és elrontsác. Ottanhamar annak utánna, az Niceai Concilium, az mellyet az Iréne nevü Czaszarné amaz elòbbinec boszszujára gyüytetõtt, azt végezte, hogy az képec ismet feléppitessenec. Ez kettõ kõzzül mellyiket akarjuc tõrvény szerint valónac esmerni? Kõzõnségessen, és az kõznép ezt azt utolsot tartotta nyertesnec, az melly az képeknec helt adott az templumokban. Szent Agoston pedig tagadgya azt, hogy ez, az bálvány imádásnac jelen való félelme nélkül megengedtethetnéjéc. Epiphanius az melly Agostonnál régieb, még keményebben szóll ellene. Mert azt mondgya; hogy gyalázatos szegyen és utálatosság, hogy az Keresztyénec templomában képec láttassanac. Az kic illyenképpen szólnac, vallyon javallanáké ez illyen concilinmat, [!] hogyha mostan elnénec? Es hogyha az Historicusoc igazat irnac, és az ackori actác és czelekedetec hitelt szerezhetnec, tehát ackor nem az képec czac, hanem az képeknec tiszteletiis bévétetõtt vólt. De ez illyen végezés minden kétségnélkül az õrdõgtül származott.

Anak felõtte ez dologban az egész sz. Irást ugy vontác szaggattác, hogy azzal nyilvánságossan merõ czufságot üztenec legyen. Az mellyet oda fel eléggé megbizonyitottam. De ám akar mint legyen, az egymással ellenkezõ és czatázó Conciliomokat, az mellyec sokac voltanac, külõmben meg nem választhattyuc: hanen ha azokat, amaz megemlitett, minden embereknec és angyaloknac arany mertékére, az az, az Isten igéje mellé vettyüc, és abban fontollyuc meg. Illyenképpen veszszüc bé â Chalkedonbéli conciliomot, [p 1211] és ez ellenben megvettyiic az Ephesusbélit, az másodikat: azért hogy ebben az Eutychesnec káronkodása megerõssitetõtt, az mellyet amaz másic kárhoztatott. Ezt czac az szent Irásbol itiltéc es intéztéc igy azoc az szent emberec, kiknec itileteket mi ugy kõvettyüc, hoygy az Isten igéje, az melly õ nékiec világositott, minékünkis világositson. Elmehetnec azért az Romanistác, és az szent Lélekkel, ugy mint az melly az õ Conciliumokhoz kõtõztetett és kapczoltatott, az mint szokásoc, keményen kérkedgyenec.

10. Mindazáltal még az régiekben és tisztabbakbanis találunc valami fogyatkozást, hogy az tudos és bõlcz emberek, avagy egyedül czac az jelen valo dologra figyelmeztenec és vontanac, és egyebeket sokakat meg nem gondoltanac: avagy pedig egyedül czac az mélységes és terhes dolgokban foglaltac elmélkedéseket, és egyéb kisseb dolgokat elkerültenec: avagy ismet, hogy gyakorta ugy mint emberec megis czalatkozhattanac: avagy pediglen, hogy néhanéha felõttéb siettenec. Es ez utolsó tzickelynec az melly legnehezebnec láttzic, emlekezetes példája tõrtént az Niceabéli conciliumban, az mellynec tekinteti és méltósága az mint illendõ vólt nagy beczülettel és egyenlõ értelemmel bevétetõtt. Mert midõn ott az mi Hitünknec fõ ágazattya forgana veszedelemben, és az hól jelen vólt az ellenség az Arrius, az mellyel hartzolni kellene, és felõtte igen soc allána azoknac eggyessegekben, az mellyec az Arrius tévelygése ellen való viadalra gyüytettenec volna õszve; õc mindazonáltal olly nagy czendesz bátorkodasban vóltanac ez szertelen veszedelemben, mintha minden tisztességrõl, emberségrõl és barátságról megfeletkeztenec vólna; és hátra vetvén az jelen valo viadalt, (szinte mintha szánszándékból arra jõttenec vólna, hogy az Arriusnac õrvendetes játékot szerzenénec) tulaydon házokbéli hartzhoz kezdettenec õn magok kõzõtt. Es az melly pennát az Arrius ellen kellett vólna élessiteniec, azt õc magoc ellen viseltéc. Iszonyu szidalmoc és gyalázódásoc hallattanac ott: egy más ellen való vádoló irásoc adattanac bé, és az soc veszõdésnec sem hoszsza sem vége addig nem lõtt vólna, mig nem egy másra rohantanac volna, hogyha az Constantinus Czaszar magát kõzbe nem vetõtte vólna; az ki azt forditotta elõ, hogy õ felõtte való dolog vólna, azoknac életekrõl magát Itilõ biróvá tenni, mindazáltal az õ zenebonájokat, diczérettel inkáb hogy nem feddéssel nyommasztota le.

Mennyi tzickelyekben, hithetséges, hogy az annakutánna való Conciliumokis megtántorodhattanac és megeshettenec legyen? Es nemis kell erre hoszszu bizonyitás. Mert ha ki ez dolgokat meg akarja olvasni, soc erõtlenségeket találand bennec, hogy valami nagyobbat ne mondgyac.

[p 1212] 11. Es bizonyára az Romai Leo pispõc, az Chalcedoni Conciliumnac, az mellyet noha az tudománnac árticulusiban tisztánac esmert, tisztesség kivánó kevélséget és vakmerõ maga gondolatlanságot mér szemére vetni. Nem tagadgya jóllehet, hogy tõrvény szerint való Concilium nem vólna, de mindazáltal ugyan nyilván bizonyittya, hogy az is vétkezhetõtt. Ez talám valakinec tõlem meggondolatlanságnac lattzanéc, hogy ez illyen fogyatkozásoknac megbizonyitasában munkálkodom, holott az ellenkezõcõn magoc meg vallyác, hogy vétkezhetnec az Conciliumoc az ollyan dolgokban, az mellyec nem szükségessek az idvõsségre. De mindazáltal ugyan nem haszontalan és hiába való munka ezis. Mert noha készerétésbõl, szóval ezt megvallyác: mindazáltal mivel hogy minden Conciliumoknac végezéseit akarmelly dologban megválasztás nélkül, szent léleknec jelensége gyanánt akarjác reánc tolyni, tõbbet kivánnac tõlünc, hogy nem elsõben mutattyác. Mit keresnec ezzel egyebet, hanem azt, hogy az Conciliumoc nem vétkezhetnec, avagy hogyha vétkeznec, hogy ugyan mégis bün legyen az igasságot megesmerni, avagy az vétkec mellé nem állani? Es ebben én semmire nem haytoc egyébre, hanem hogy az elõbbiekbõl ez jõzjõn ki, hogy az szent Lélec az istenes és szent Conciliumokatis ugy vezérlette, hogy mindazáltal azokonis hagyott valami emberi dolgot esni, hogy az emberekbe felõttéb ne biznánc és azokon éppitenénc. Es ez értelem sockal szelideb, az Gregorius Nazianzenusénál, ki azt mondotta, hogy soha czac egy Conciliumnac sem látta jó végét és ki menetelit. Mert az ki eggyet sem veszen ki, hanem minden Conciliumokrol azt mondgya, hogy gonoszul végezõdteec, [!] az bizonyra nem soc méltóságot hagy meg nékiec. Az kiváltképpen való Tartomanyi Conciliumokról külõn emlekezetet tenni nem szükség; mert az kõzzõnségesekbõl kõnnyü megitilni, mennyi hatalmoknac kellyen lenni az Hitnec dolgában, és akarmelly elõ fordulando tudománnac bevételében.

12. De az mi Romanistáinc, midõn láttyác hogy az õ igyõknec mentségében és oltalmazásában mindfen okokbol és fundamentumból megfogyatkozzanac, végezetre osztán ez utólsó remenségre és nyomorult menedékre szaladnac: Haszinte értelmekben és tanáczokban ostoba esztelenec vólnanakis, és szivekben s akarattyokban tetétül fogva talpig gonosz latroc volnanakis, de mégis ugyan megmaradna azért az Urnac igéje, ä0 melly megparanczollya, hogy az elõljárókhoz engedelmesseknec kellyen lennünc. De ugyé kérlec? Hátha én tagadnám, hogy elõljároc legyenec, az kic ollyaténoc? Mert nem kell õ magoknac tõbbet tulaydonitanioc annál [p 1213] az mennyivel az Josue birott, az melly az Urnac profetaja vólt és hiv Pásztora. Hallyuc meg pedig miczoda igéckel állatasséc és szenteltesséc fel az õ tisztire, az Urtól. El ne távozzéc az te szádtul az tõrvénnec kõnyve, hanem gondolkodgyál arrol mind eyjel nappal. Ne térjel aztol se jób kéz felé, sa bal felé; és ugy lészesz szerenczés minden te dolgaiban, és bõlczen czelekedhetel. Azoc tehát az mi lelki elõttünc járóinc, az kic az Urnac tõrvényétül sem ide sem tova nem tántorognac. Hogyha pedig minden ellene mondásnélkül bé kellyen venni akar melly Pásztornac tudományát, mi szükség vólt, hogy olly gyakorta és olly hiven megintetnénc az Urnac szava által, hogy ne engedgyünc az hamis profeták beszédénec? Ne halgassatoc (ugymond Jeremias által) szavokat azoknac az profetáknac, az kic tinéktec jõvendõt mondanac; megczalnac azoc titeket, mert az õ szivõknek látásit predikállyác, és nem az Urnac szajábol. Ismet, õrizzétec magatokat az hamis profetáktol, az kic ti hozzátoc jõnec juhoknac ruhajában, de belõl ragadozo farkasok. Szent Jánosis hijába intene minket arra, hogy meg probállyuc az lelkeket, hogy ha az Istentõl vadnaké. Az melly megitéléstõl még az Angyaloc sem szabadosoc, nem hogy az Satan vólna mentséges az õ hazugságival.

Miczoda hát imez mondas: Hogyha az vac vezeti az vakot, mind ketten az verembe esnec: nem eléggé megmutattyaé, hogy nagy dologban járjon az, minemü pásztort kellyen embernec halgatni, és hogy nem mindeneket kellyen megválasztásnélkül halgatni? Nincz azért oka hogy minket rõttentesenec az õ titulusockal, hogy minket az õ vakságoknac társaságában vonnyanac: Mivelhogy láttyuc ez ellenben, hogy az Ur kivaltképpen való szorgalmatossággal akart minket attul elrõttentetni, hogy ne hadgyuc magunkat idegen tévelygéssel vezéreltetni; akar az melly névnec szinével legyenis bépalástolva. Mertha igaz az Christus mondása, tehát nem tehetnec egyebet mindnyájan az vak vezérec, akar praepostoc, pispõkõc, avagy Papác legyenec, hanem hogy minden õ társásagokon valokat azon verembe és veszedelembe eytséc. Annak okaért semmi Conciliumoknac, Pásztoroknac és Pispõkõknec titulusi és nevezeti (mellyec szinte olly hamar hamissan, mint igazán viseltethetnec) minket meg ne akadékozzanac, hogy az hivséges intés szerint, és â probált példác szerint, minden lelket az Isten igejénec mértek regulaja mellé vetvén meg ne probalnánc, hogyha az Istentõl vadnaké.

13. Minekutánná megbizonyitottuc azt, hogy az anya szent Egyháznac nem adatott uy tudományoknac támasztására való hatalom: immár szollyunc arrol az hatalomtrol, az melly õ nékie adatott az Irásnac magyarázattyában, õrõmest megengedgyüc bizonyára, hogy ha az tudomány felõl [p 1214] valami viszszavonyas esic, hogy semmi jób és bizonyosb orvossága ninczen, hanem hogy az igaz pispõkõknec legyen õszvegyülesek, az mellyben az kétségés és vitatott tudomány megontoltasséc. Mert ez illyen megmagyarazasnac és megintezésnec, az melly az Pásztoroknac kõzõnséges eggyezõ szavoc által, az anya szent Egyházban, az szent Léleknec segitségül való hivásával leszen, nagyob ereje és méltosága vagyon, hogynemmint ha kiki kû2lõn az ö bévött értelmét adnája az népnec elejében, avagy ha azt valami kõz személynec rendelnéc és intéznéc el.

Annakfelõtte midõn az pispõkõc illyen módon egybegyülekeztenec, jób álkolmatossággal tanáczkozhatnac kõzõnségessen, hogyhogy és mimódon kellyen tanitani, hogy az nem egyaránt valoságbol botránkozás ne származzéc. Harmadszor az szent Palis szinte ezen módot irja elõnkba az tudománnac megitilésében. Mert midõn külõn mindenic anya szent Egyháznac megengedi az megitélést, megmutattya minemü rendel kellyen czelekedniec az nehezeb dolgokban, tudniillic hogy az anya szent Egyházác egymás kõzõtt kõzõnséges meggondoláshoz kezdgyenec. Es ez illyen rendet az Istensségnec kõzõnséges értelme mutattya: hogy, ha valaki az anya szent Egyházat szokatlan tudománnyal meghaboritaná, és az olly meszsze terülne, hogy nagyobb szakadástul, kellyene félni, az anya szent Egyházac elõszer egybe gyüllyenec: az elõ fordult kérdést megforgassác és megfontollyác: végezetre az illendõ meg visgálás utan, az irásból võtt megmagyarázattyát hozzác elõ, az melly az kételkedést az kõznépnél elvegye és esháritsa; [!] és az gonosz háborgas kivánó embereknec szájokat bedugja, hogy annakutánna eléb nem merjenec menni. Illyenképpen hogy az Arrius támadott vólna, gyüytetõtt â Niceai Concilium, melly az õ tekintetes méltóságával az Istentelen embernec gyalázatos szándékát felforditotta, és az megháborodott anya szent Egyháznac békeséget szerzett, és az Christusnac õrõcké való Istenségét, az õ káronkodása ellen megoltalmazta. Midõn pedig az után Eunomius és Macedonius uy zenebonát inditottanac ólna, hasonló orvossággal vétetõtt eleje, az õ bodultságoknac az Constantinapolyi Concilium által.

Az Ephesusbéli Concilium által kergettõtt el az Nestorius istentelen tudománya. Es egy summában elejétül fogva ez vólt az egy rend szerint való eszkõz az anya szent Egyházban az egyességnec megtartására, valamennyiszer az õrdõg valami villongást inditott. Meg kell epdig gondolnunc, hogy nem minden idõben és mindenütt találhassanac, olly Athanásiusoc, Basiliusoc, Cyrillusoc, és ezekhõz hasonlo otalmazói, az igaz tudománnac, az mellyeket ackoron támasztott az isten. Sõt gondollyuc meg aztis, mi tõrtént az Ephesusbéli másodic Conciliumban, az mellyben az Eutychesnec [p 1215] eretnéksége erõt võtt, az szent Flavianus Pispõc számkivetésben üzetett egynihány istenes embereckel egyetemben: és soc egyéb efféle gyalázatos dolgoc lõttenec: tudniillic, mivelhogy ott egy partos gonosz ember â Dioscorus, és nem az Urnac lelke vólt az igazgató és vezérlõ. De (mondhatná valaki) nem vólt ám ott az anya sz. Egyház. Azt énis megvallom. Mert én tellyességgel azt tartom, hogy az igasság az anya szent Egyházban azért ugyan nem enyészic el, ha szinte valamelly Conciliomtul nyomattatikis, hanem az Ur Istentõl czudalatos képpen megtartatic, hogy az õ idejében ismet kinyilatkozzéc, és erõt vegyen. Ezt pedig tagadom, hogy tellyességgel egy általlyába szükségképpen ugy legyen, hogy az Irásnacc minden magyarázattya, az melly az Conciliumnac szabad voxa és javallása által bé vétetõtt mindenkoron igaz és bizonyos legyen.

14. De mást keresnec valamit az Romanistác, midõn azt vetic elõ, hogy az Irás magyarázattyára való tellyes hatalom az Conciliomokon állyon, ugyhogy onnet meszszeb appellálni szabad ne legyen. Mert ez szinnel élnec viszsza, hogy Irás magyarazásnac nevezzenec mindent, valami az Conciliumokban végeztetic. Az purgatoriumról, az szenteknec segitségül való hivásáról, s' az fülbe sugo gyunástól, czac egy betü sem találtatic az sz. Irásban. De mivelhogy az anya szent Egyháznac sekintetes [!] méltósága által mind ezec illyenképpen erõssittettenec meg, az az, (tulaydonsága szerint róla szólván) kõzõnséges vélekedésbõl és szokásbol vétettenec bé; tehát Irás magyarázattynac kellyen tartani. De ebben még nem maradnac meg; hanem, ha szinte az Conciliumm az szent Irás ellen végezneis, ugyan irás magyarázásnac kellyene hivattatni: Az Christus mindeneknec hadgya, hogy az pohárból igyanac az szent Vaczorában: az Constanciai concilium megtiltotta, hogy az kõznépnec ne adasséc az pohár, hanem czac az mise mondó Paptul itasséc meg.

Azt akarjac hogy mi azt Irás Magyarázásnac tartsuc, az mi nyilván ellenkezic az Christus rendelésével. Szent Pal az Házassagnac megtiltását, õrdõg képmutatásánac nevezi: Az házasságról padig másutt azt bizonyittya az sz. Lélec, hogy fertelemnélkül való és minden rendeknél tiszteletes dolog legyen. Hogy õc osztán az Papoktul megtiltottác az házassággot, azt õc az Irásnac igaz és hamisitatlan magyarázattyánac akarjác tartani, holott semmi idegeneb dolog annál nen gondoltathatnéc. Es ha valaki ez ellen czac mottzañi merneis, mindgyárt eretneknec kellyene añac itiltetni. Mert az anya sz. Egyház végezésétül nen szabad másuvá appellálni, és az õ magyarázattya felõl senki bünnélkül nen kételkedhetic. De ez rutalmas szemtelenséget mit ortzázom, az mellynec czac egyigyu kimutatásais, gyõzõdelem vétel. Az melly hatalmát az anya sz. Egyháznac mondgyác lenni, az Irasnac [p 1216] megerõssitésében, azt én tudván elhagyom, mert az Istennec igejét illyenképpen vetni az emberec itileti alá, hogy azért legyen elhitelre méltó, mivelhogy az emberec jovallottác, olly isteni káromlás, az melly nem mélta [!] elõszámlálásra, és azt az elsõ kõnyvben immár megemlitõttem. Mindazáltal eggyet kérdec tõlõc: Hogyha az anya szent Egyháznac javallásán vagyon az Irásnac méltósága fundáltatván, mellyic Conciliumban végeztetott tehát az? Ugy arántzom hogy egy sinczen olly. Miért hatta tehát Niceaban gyõzõtté magát az Arrius, az Irásnac szent Janos Evangeliumábol béhozott bizonyitási által? Mert ezeknec értelmec szerint szabad vólt vólna azt megvetni: Mivelhogy semmi kõzõnséges Conciliumnac jovallása arról az elõtt ki nem boczáttatott vólt. Az régi Tzedulát vonszác itt elõ, az melly CANONnac neveztetic, az melly felõl azt mondgyác, hogy az anya szent Egyháznac itiletibõl származott legyen. En pedig azt kérdem viszontag, mellyic Conciliumban boczattatott vólt ki az â Canon? Itt szükség megnémulnioc. Noha ezen kivül akarnám aztis tudni, mellyiket tartyác annac az igaz Canonnac. Mert látom hogy az régiec az felõl nem vóltac olly igen bizonyosoc. Es hogyha annac érteke vagyon az mit Hieronimus mond, tehát az Machabéusoc Kõnyvei, az Tobiasé, Syraké, és ezekhez hasonlóc, az Apocryphusoc kõzzé számláltatnac, maga ezec azt semmiképpen nem akarjác czelekedni.

Tizedik Resz.

Az Egyházi tõrvények szerzésére való hatalomról, mellyel az Pápa az õreivel szõrnyü kegyetlenkedést üzõtt és gyakorlott az lelkiesméreteken.

Kõvetkezic Másodic része az Egyházi hatalomnac az melly az szabadon való tõrvény adásban állyon, az mint az Papistac akarjác; az melly kútfõbõl származtanac az számtalan soc emberi találmányoc, az mellyec meg annyi tõõrõc vóltanac, az szegény lelkeknec foytogatására. Mert õc mint szinte az Phanséusoc és irás tudoc igen kevessé féltec azon, hogy bün vólna az emberekre nehéz terhet rakni, az mellyet õc czac uyockal sem akarnánac illetni. Másutt mutattam azt meg, melly kegyetlenczigazás legyen, az mit az fülben sugalló gyunásról paranczólnac. Az õ tõbb szerzésekben, nem láttzic jollehet olly nagy erõszaki kegyetlenség, de mindazáltal azokis, az mellyeknec kõnyen elviselhetõknec kellene lenniec, ugyan nem keves szõrnyü kegyetlenséggel gyõtric az Lelki esmereteket.

[p 1217] Nem szóloc arról hogy megvesztegetic az Isteni szólgálatot s az Ur Istent õn magát, ki az eggyetlen egy tõrvény szerzõ, az õ tisztességétõl megfosztyác. Errõl az hatalomról leszen mostan az szó, hogyha az anya szent Ehyháznac vagyoné arra hatalma hogy az õ tõrvényével az lelki esmereteket megkõtelezze. Es ez disputálásban ninczen az beszéd ez világi rendrõl és igazgatásról, hanem czac az kerestettec, hogy az Isten igazán tiszteltesséc, az elõnkbe irott regula szerint, és az Istenre nézõ lelki szabadság sértetlenül megmaradgyon. Szokássá lõtt az, hogy emberi szerzéseknec neveztessenec minden paranczolatoc, az mellyec az õ igéje kivül, az emberec által szereztettenec. Ezec ellen vagyon nékünc hartzunc, nem az anya szent Egyháznac szentséges és hasznos rendelései ellen, az mellyec az fenyitéknec, tisztességnec és békeségnec megtartására szólgálnac. Végsõ tzillya pedig ez mi hartzunknac ez, hogy megzaboláztasséc az a mértéktelen és kietlen birodalom, az mellyet az lelkeken azoc magoknac tulaydonitnac, az kic az anya szent Egyháznac pásztorinac akarnac tartatni, holott igazán és valosággal irgalmatlan hóhéroc legyenec. Mert azt mondgyác hogy az õ tõrvényec az mellyeket szereznec, lelkiec az lelkekre néznec, és szükségessec az õrõc életre. Illyenképpen pedig boszszusággal illettetic az Christusnac orszaga, az mint nem régenis megenlitettem: és igy az Christustól az hiveknec leliesmereteknec ajándékozott szabadság, mindenestõl fogva elnyomatic és elrontatic. Elhalgatom itten azt, minemü isteni káromláson fundallyác õc ezt azt õ rendeléseknec megtartását, midõn az bünõknec boczánattyat, az igasságot és az idvõsséget azokbol tanittyac keresni, és az Religiónac és isteni felelemnec egész fundamentomát azokon helyheztetic. En czac ezt vitatom, hogy az lelkiesmereteket ne kellyen szükségképpen való készeritésre kõtelezni az ollyan dlgokban, az mellyekben az Christus által megszabaditattanac és az melly szabadságnélkül az Istennel nem lehet békeségec, az mint ennekelõtte tanitottuc. Az egy Christust kelly ezeknec õ királyoknac és megszabaditójoknac esmerniec, és az szabadságnac eggyetlen egy tõrvényével, tudniillic, az szent Evangeliunmal kell vezéreltetniec, hogy ha azt az kegyelmet, az mellyet az Christusban egyszer nyertenec meg akarjác tartani: és hogy semmi egyeb iga és szólgálat alá ne vettessenec és kõteleztessenec.

2. Azt kõltic jollehet ez Tõrvenszerzõ mesterec, hogy az õ tõrvényec szabadságnac tõrvénye, kedves az õ igájoc, és az õ terhec kõnnyü: Ki nem láttya pedig, hogy merõ hazugságoc legyenec? Oe magoc jollehet semmi nehézségét nem érzic õ az torvényeknec, ugymint kic minden isteni félelmet hátra hagyván, mind az õ magokét s' mind pedig az Isten tõrvényét bátran és gunyosson megvetic. Az kiknec pedig vagyon valami gondgyoc idvõsségekre, felõtte távul vadnac azoc attul, hogy magokat szabadóknac tartanác, valamig ezekben az tõõrõkben és hálókban vadnac akadékozván és kõteleztetvén. Láttyuc melly szorgalmatossan õrizkedett az szent Pál, hogy meg ne terhellye az lelki esméreteket, ugy hogy czac valami kiczeny dologbanis nem merte azokat megkõtelezni. Nemis oknélkül penig: mert látta azt, melly igen megsebesitetnénec az lelki esméretec, hogyha azoknac az dolgoknac szükségképpen való készeritése vettetnéc reájok, mellyec õ nékiec az Ur Christustol szabadon hagyattattanac. Ez ellenben alig számlálhatni meg az rendeléseket, az mellyeket az emberec, az õrõc kárhozatnac büntetése alatt paranczoltanac, és hatalmassan meg-kivánnac, ugymint az idvõsségre szükségesseket. És ezek kõzõtt vadnac sokac, mindenképpen nehezzec megtartásra; mindnyájan pedig (hogyha egy rakásra egybejárulnac) tellyességgel lehetetlenec olly igen nagy az rakás. Hogy lehetne azért hogy szertelen keményen és rettenetesképpen ne gyõtrettetnénec és kinoztatnánac azoc, az kiknec illy nehéz és sulyos tereh vagyon nyakokon? Ez illyen rendeléseknec megostromlására és el rontásara vagy õ mostan szándékom, az mellyec arra szereztetnec, hogy az lelkeket az Isten elõtt belsõképpen magkõtelezzéc, mintha valami ollyanokat kivánnánac, az mellyec szükségesec vólnanac az idvõsségre.

3. Ez kérdés akadékoz azért meg sokakat, hogy az Isten itileti kõzõtt, az melly lelki itilet és az lelki esmeretekre tartozic, és az emberec fõldi itileti kõzõtt nem tésznec elégséges megválasztast. Annak felõtte imez még nehezebbé tészi az õ igyõket, hogy az szent Pal paranczollya, hogy engedni kellyen az fejedelemségnec, nem czac az büntetésért, hanem az lelki esmeretértis. Honnét az kõvetkezic, hogy az pólgári tõrvények általis megkõteleztetenec az lelki esméretec. Hogyha ez igy vólna, tehát oda rohanna â mit ez elõtt való Caputban mondottunc, és maydan mondani kezdünc az lelki gubernálásról. Hogy azért ez czomó megoldasséc, szükség elõszer megtudni miczoda legyen az lelki esmeret. Es annac megirását, az nevezetnec eredetibõl és értelmébõl kell vennünc. Mert az miképpen hogy az emberec, elméjeckel és értelmeckel fogjác meg az dolgoknac esméretét, és ugy mondatnac valamit esmerni; az honnét az esmeretnec igéjeis származic: azonképpen holott bennec vagyon az Isten itiletinec érzése, ugymint melléjec rendelt bizonság, az melly nem hadgya eltitkolni az õ bünõket, hanem az Istennec itilö széki elejébe vonsza azokat, ez illyen megérzés mondatic lelki esméretnec. Mert szinte ollyan ez mint egy itiletbélii bõven megesmerés az Isten kõzõtt és az ember kõzõtt: Mert nem szenyvedni hogy az ember magában elnyommaszsza az mit tud, hanem annyira haytya õtet, hogy az vádolást és az vétket meg kellyen vallani. Es szinte ezt érti [p 1219] szent Pal, midõn azt mondgya, hogy az lelki esmeret egyszersmind bizonságot tészen az emberekkel, midõn az õ gondolattyoc õket avagy kárhoztattyác, avagy mentségesecké teszic az isten elõtt. Az kõz és puszta tudás és esméret, az emberben ugymint bére kesztetvén vesztég lehetne: de ez megérzés vagy lelki esmeret, az melly az embert az Istennec itileti elejébe vonsza, az ember mellé ugy rendeltetõt, mint egy véle eggyütt ülõ és õrizõ, az melly minden õ titkaira számot és gondot tartson, hogy semmi az setétbe eltõytve ne maradgyon. Innét vagyon amaz kõz példabeszédis: Az lelki esmeret, annyi mint ezer tanubizonság. Szinte ezen formán az szent Peteris, az Istenhõz valo jo lelki esmeretnec kérdezõdését, az elménec czendességeért és békeségeért tõrte, midõn magunkat, az Christus kegyelme felõl bizonyosoc lévén, rõttenes nélkül az Istennec szine elejébe állattyuc. Es az Apastal az Sidókhoz irott levélben, midõn azt mondgya, hogy az hiveknec az bünõc felõl semi lelkec esmeretiben ninczen, azt adgya azzal megérteni, hogy azoc felõl mentségessecké és meg szabadultacká lõttenec, hogy az bünõket az õ lelki esmeretekben nem vádollya.

4. Anakokaért az miképpen minket az czelekedetec avagy vádolnac avagy mentenec az emberec elõtt: azonképpen az lelki esmeret az Istenhõz emelkedic és vitetic, hogy illyen módon, az jó lelki esméret semmi egyéb ne legyen, hanem az szivnec belsõ tõkélletessége. Melly értelemben szent Pál irja, hogy az tõrvénnec bétõltése avagy fõtzikkelye az â szeretet, az melly jó lelki esmeretbõl és tettetésnélkül való hitbõl származic. Az utánis ugyan azon Caputban megmutattya melly nagy külõmbség legyen az jó lelki esmeret kõzõtt, és az kõz megtudas és esmerés kõzõtt, midõn azt mondgya, hogy némellyec az Hitben hajó tõrést szenyvedtenec legyen, mivelhogy az jó lelki esmeretet tõlõc eltászitottác. Mert ez igéckel azt mutattya meg: hogy az jó lelki esmeret eleven kivánság legyen az Istennec szólgálni, és igassag szerint valo buzgoság és szorgalmatosság istenessül és szentül való életre Néha jollehet elterjed az emberekreis, az mi midõn szent Pal az Apastali czelekedetekben bizonyittya, hogy õ azon igyekezett, hogy jo lelki esmereti lenne az Isten elõtt és az emberec elõtt. De ez azért mondatott, mivelhogy az jó lelki esmeret külsõ gyümolczei, még az emberekreis kiterjednec. Tulaydonság szerint pedig czac az Istenre néz, az mint elõb megemlitetõtt.

Annak okaért mondgyzc, hogy az tõrvény az lelki esmeretet kõtelezi, midõn az embert egyigyüven es mindenestül czac az Istennel vólna ügye. Példa ez. Az Isten nem czac azt paranczollya meg, hogy az elme tisztán és szüzen tartasséc meg minden tisztátalanságtól: hanem megtilt [p 1220] minden szégyentelen szóc és külsõ zilayságoc. Ez tõrvénnec alája vettetic az én lelki esméretem, ha ez világon egy ember sem élneis. Annakokaért ha valami faytalan bujalkodásra adom magamat, nem czac azért vétkezem, hogy gonosz példát és botránkozásra okot adoc az én atyámfiainac; hanem hogy az én lelki esméretem vétkei kõtelességben vagyon az Isten elõtt, mivelhogy által hágtam, az mit õ õn maga kõzõtt és az én lelki esmeretem kõzött megtiltott. Az õn magokban kozszabadságú dolgoknac más módgyoc vagyon. Mert az ollyanoktul meg kell magunkat tartoztatnunc, hogyha valami botrankozast szerzenénec, de mindazáltal szabad lelki esmerettel. Az mint ezt szent Pal megmutattya, midõn az Balvanyoknac áldoztatott husról szól, Ha valaki azt mondana, (ugymond) Ez balványi áldozat, tehát ne egyél abban az lelki esmeretért: nem mondom pedig, hogy az te lelki esmeretedért, hanem az te felebarátodért. Vétkeznéc az hivõ ember, hogy ha elõb meg intetett vólna és ugyan mégis ennéc ez illyen husban, az õ félebaráttyánac botránkozásával. Noha pedig az õ felebaráttyára nézve magát szükségképpen kell megtartoztatni, mivelhogy az Isten irta elejébe; de ugyan nem szünic azért meg, az õ lelki esmereti szabadságánac megtartásátul. Láttyuc azért illyenképpen, hogy ez tõrvény az külsõ czelekedetet megkõtelezvén, mindazáltal az lelki esmeretet kõtelezés nélkú1l szabadon hadgya.

5. Immár terjünc viszsza az emberi tõrvényekre. Hogyha azok ez végre szereztettenec, hogy minket félelemre kõtelezzenec, mintha õn magokban szükségessec vólnanac megtartásra; azt mondgyuc, hogy az vettetic az lelki esméretre, az mi nem illenéc. Mert az mi lelki esmereteinknec, egyedül czac az Isten igéjénec egyetlen egy mérték regulája által kell vezereltetniec, ugymint az mellyeknec nem az embereckel hanem az Istennel vagyon ügyõc. Es ide tartozic amaz nevezetes és az fõ Iskolakban gyakorlott választas és külõmbség ez világi itilet kõzõtt és az lelki esméretre nézõ itilet kõzõtt. Midõn noha az egész világ az tudatlanságnac setetségével elburitatott vólna, mindazonáltal az világosságnac ez kicziny szikraczkája megmaradott vólt, hogy megesmernéjéc azt, hogy minden emberi itileteknél fellyeb való vólna az embernec lelki esméreti. Noha az mit szóval megvallottanac, czelekedeteckel osztán felforgattác: mindazáltal ugyanackoris, marasztotta megaz Isten az Keresztyéni szabadságnac, olly bizonságát, melly által az lelki esméretnec az embereknec kegyetlen uralkodásoktul megmenekednénec. De még ezzel meg nem oldoztatott amaz kemény czomó, melly az sz. Pálnac szavaiból nevekedic. Mert ha az fejedelmeknec engedni kell nem czac az büntetésért, hanem az lelki esméretértis, innét az láttzic kõvetkezni, hogy az Fejedelmeknec tõrvényec az [p 1221] lelki esméretekenis uralkodgyanac. Hogyha ez azért igaz leend, tehát az Egyházi rendelésekrõlis szukség ugyan ezent mondani. Felelet. Elsõben választást kell tenni az kozott az mi kõzõnségessen, és az kõzõtt az mi külõn és kiváltképpen tartozic valami dologra. Mert noha nem mindenic tõrvényec illetic meg az lelki esmeretet, mindazáltal az Istennec kõzõnséges paranczolattyára kõtelesec vagyunc, az melly minékünc az fejedelemségnec méltóságát ajánlya. Es arra megyen az szent Pál disputálása, hogy az Fejedelemséget, mivelhogy az Istentõl rendeltetett, tisztelni kellyen. Azonkõzben semmiképpen nem tanittya azt, hogy az Fejedelemségtül szabott tõrvényec az lelkeknec belsõ igazgatására nézzenec: holott mindenütt; mind az isteni szolgálatott, és mind az szent életre való lelki regulát, minden emberi szerzéseknec felõtte helyhezteti. Másodszor aztis meg kell gondolni. (az melly noha azon elõbbibõl származic) hogy az Emberi szerzésec, akar azoc az fejedelemségtõl, s' akar az Ecclesiátul szereztessenec, noha szükségesec megtartásra (szoloc az jó és illendõ rendelésekrõl) mindazáltal õ magokban az lelki esmereteket ugyan nem kõtelezic: Mert mind az â megtartásra készeritõ szükség az jo Polgari igazgatasnac és rendelésnec, megtartásánac kõzõnséges tzillyára néz, és nemis áll azokban az dolgokban, az mellyec paranczoltatnac. Ettül az számtul és rendtõl igen távol vadnac mind azoc az rendelésec, az mellyec az Isteni szólgálatnac uy formáját és modgyát irjác elõnkbe az Isten igeje kivül, avagy pedig szükségi keszetitést szereznec az szabad és kõzszerü dolgokban.

6. Illyenec pedig, az mellyec mostan Egyházi rendeléseknec hivattatnac az Papistaságban; az mellyec igaz és szükséges isteni tisztelet gyanant tolyatnac elõ. Es az miképpen hogy számlálhatatlan sokságuak, azonképpen támentalan soc kõtelec és tõõrõc, az lelkeknec megkõtelezésére és tõõrõkbe akadékozására. Noha pedig ezt mi az tõrvénnec megmagyarázattyaban valami részént megemlitettüc, de mivelhogy itt jobb alkolmatossagunc vagyon, ez dolognac meg forgatására, mostan azert ennec egesz summajat rendszerint az mint jobban lehet, õszve igyekezem szedni. Es mivelhogy ez elõtt eleget szóltunc arról az kegyetlen uralkodásról, az mellyet az hamis pispõkõc magoknac tulaydonitanac, az õ tettzésec szerint való tudománnac formálásában, és hitnec ágazatinac szerzésében, ezt az egész részt ebben hagyom: és ez arant egyedú1l czac arról az hatalomrol szóloc, az melly hatalmokat mondgyác hogy vagyon Tõrvényeknec és rendtartásoknac szerzésére. Ez mi alitott Pispõkeinc azért az lelki esmereteket ez sziny alatt terhelic uy tõrvényeckel, hogy õc ugy mint Lelki tõrvényszerzõcké rendeltettenec legyen az Ur Istentõl, mivelhogy az Anya szent Egzháznac gubernálása õ reájoc bizattatott. Annakokaért azt kivánnyác minden Keresztyénektõl, [p 1222] hogy valamit õc megparanczolnac, és elõirnac mint szükségeseket, meg kellyen tartania, és ha ki azokban valamit megszegend, az ollyan, kétképpen valo engedetlenségbe esnéc, hogy az Istennec, és az Anya szent Egyháznac tusakodnec ellene. Bizonyára ha igaz pispõkõc volnánac megengednéc ezaránt valamit nékiec; nem annyit az mennyit õc akarnánac, hanem az mennyi az anya szent Egyháznac jó rendtartására szukséges: Immár pedig midõn semmitül olly igen távol ninczenec, mint az miknec akarnac tartatni, czac valami kiczinket sem tulaydithatnac ugy magoknac, hogy az módot által ne hágnájác. De mivelhogy másut ezis megemlitetõtt, mostanis boczássuc utána, hogy minden hatalom, az mellyel az igaz pispõkõc birnac, igasság szerint õ hozzájok is illenéc. Tagadom mindazáltal, hogy azért az hiveken illy tõrvény szerzõc kérendeltettenec vólna, az mellyec õ magoktól azoknac életnec regulájit is hatnác [!] elejekbe, avagy az reájoc bizott népet az õ rendelésekre készerithetnéc. Midõn én ezt mondom, azt akarom értetni, hogy semmiképpen õket nem illeti, hogy az anya szent Egyháznac, valamit, ugymint megtartasra szükségest paranczollyanac, az mit õ magoktul, az Isten igeje nélkül kõltõttenec és gondoltanac. Ez hatalom, holott az Apastaloknál esmeretlen vólt és az Urnac szája által az Egyházi szolgáktul illy gyakorta elvétõtt legyen, czudalkozom rayta, hogy miképpen merjéc azt, az Apastaloc példája ellen, és az Istennec nyilván valo tilalma ellen magokra vonni, és még ez mai naponis mentegetni és oltalmazdogálni.

7. Az mennyi igazán való életnec tellyes regulájára szukség vólt, azt az Isten egészlen ugy béfoglalta az õ tõrvényében, hogy az embereknec semmit meg nem marasztott az mit ahoz tehetnénec. Ezt pedig azért czelekedte elõszer, hogy egyedül czac õ tartatnéc mi tõlünc az mi életunknec eggyetlen egy mesterénec és igazgatójánac, mivelhogy minden mi szentségünc és igasságunc abban áll, hogy az mi életünc az õ akarattya szerint, ugymint minden igazságnac egy mérték regulája szerint, igazitasséc: Másodszor hogy ezzel megbizonyitaná, hogy õ semmit tõbbet nem kivánna mi tõlünc, hanem czac engedelmességet. Illy értelemmel mondgya szent Jacab: hogy, az ki az õ attya fiát itili, az tõrvént itili az. Ha pedig az tõrvént itiled, tehát nem vagy czelekedõje az tõrvénynec, hanem birája. Czac eggyetlen egy tõrvény szérzõ vagyon pedig, az ki idvõzithet és kárhoztathat. Hallyuc azt hogy az Isten ugymint tulaydonul akarja magánac megtartani, hogy minkett az õ igéjénec paranczolattyával és tõrvényivel vezérellyen és igazgasson. Es szinte ez mondatott vólt annak elõtte az Esaiástól, noha valamennyivel homályossabban: Az Ur az mi királyunc. Az Ur az mi Tõrvény szerzõnc, az Ur az mi Biránc, õ idvõzit minket. Mind az két helyen [p 1223] bizonnyal megmutattatic, hogy az kinec hatalma vagyon az lelkeken, annál legyen az életre és az halálra való itiletis: mellyet szent Jacab világossan mond ki. Ezt pedig czac egy ember sem tulaydonithattya magánac. Az Istent kell azért az lelkeknec ugymint eggyetlen egy királlyánac esmernünc, az kinél egyedül vagyon az idvõzitésre és kárhoztatásra való hatalom; és (az Esaias szavai szerint) ugymint Királyunknac, Biránknac, Torvény szerzõnknec, és idvõzitõnknec szükség tartanunc. Annakokáért szent Péteris midön aaz Pásztorokat az õ tisztekre emlekezteti; arra inti õket, hogy ugy legeltesséc az nyáyjat, hogy ne uralkodgyanac az õrõkségen, az melly igén az Isten népét érti, az mellyet õ ugymint tulaydon joszágul és õrõkségül szerzett magánac. Hogyha mi azt valóba és igazan meggondolnóc, hogy bün legyen azt valamelly embernec tulaydonitani, az mit az Isten egyedül czac õ magánac tulaydonit, tehát megérthetnõc, hogy ezzel elvétesséc és elmettzesséc minden affele hatalom, az mellyet azoc tulaydonitnac magoknac, az kic az anya szent Egyházban, az Isten igeje nélkül valaminec paranczolására vetic fel magokat.

8. Mivelhogy azért ez az egész ügy ebben nyugszic, hogy holott az Isten legyen az eggyetlen egy Törvény sûzerzõ, nem illic az emberekhõz, hogy ez tiszteséget magoknac vonnyác: szükség az két okokatis, az mellyeket feltettünc, jól megtartani, az mellyekért egyedül tartya meg ezt az Isten magánac. Az elsõ ez, hogy az õ akarattyát tartsuc mi minden szentségünknec és igasságunknac tõkélletes mérték regulájánac, és hogy annak okaért az igazán élésnec tellyes mestersége ebben állyon, hogy megesmérjüc; mi legyen az õ akarattya. Az másodic, hogy az mi illeti, az õ néki igazán való szolgálatnac módgyát, egyedül czac õ esmértesséc, az mi lelkeinken eggyetlen egy uralkodónac, az mellynec hatalma legyen az paranczolásra, és hogy minket az illessen, hogy õ nékie engedgyünc. Ha ember ez két okokat jól eszébe veszi, kõnnyen megitilheti, miczoda emberi szerzésec ellenkezzenec az Urnac igéjével, tudniillic mind az ollyanoc, az mellyec felõl azt kõltic hogy az Isteni tiszteletre szolgálnac és â mellyeckel az lelki esméretec ugy kõteleztetnec meg, mintha szükség vólna azokat megtartani. Ez mérték fúntban kell azért vetni, és kel megfontolni, minden emberi szerzéseket, hogyha azt akarjuc hogy olly probáló mértékünc legyen az melly meg ne hadgyon révelednünc.

Az elsõ ockal fegyverkezteti magát az szent Pal az Colossébéliekhõz irott levélben midõn az hamis apastaloc ellen viaskodic, az kic uy terheckel akartác az anya szentt Egyházat megterhelnie. Az másickal inkáb él, az Galatabélieckel való hasonlo ügyben. Czac azt vitattya azért az Colossébéliekhõz irott levelben, hogy az igazi isteni tiszteletrõl való tudománt nem [p 1224] az emberektül kellyen venni; mivelhogy az Ur hiven és tellyessen megtanitott arra minket, mint akarjon õ tiszteltetni: ennec megbizonitására mõdgya az elsõ caputban, hogy az Evangeliumban bé légyen foglaltatva mind az â bõlczeség, az melly által az ember tõkélletesé lehet az Christusban. Az másodic caputnac kezdetiben azt bizonyittya meg, hogy az bõlczeségnec és esmeretnec minden kinczei az Christusban legyenec tõytetve: Az honnét osztán azt rekeszti, hogy õrizkedniec kellyen az hiveknec, hogy az hitvány Filosófia által az Christusnac nyájátul el ne hitettessenec és el ne tévelyitessenec, az emberi tudományoc és világi rendelésec szerint. Az caputnac vége felé még bátorságosban kárhoztat minden magok tettzesebõl választott isteni szolgálatot, az mellyeket az emberec kõltenec magoknac, avagy egyebektül vesznec, és egy sommában mind azokat az Isteni tiszteletrõl való paranczolatokat, az mellyeket az emberec õn magoc találnac magoknac. Istenteleneknec és karhozatosoknac tartunc azért mi minden rendeléseket, az mellyec olly értelemmel tartattatnac meg, mintha isteni tiszteletec volnánac. Az mondásoc pedig, az mellyekben az Galatiabelieknél megmutattya, hogy ne kellyen az lelki esmereteket megkõtelezni. (az mellyeknec egyedül czac az Istentõl kellyen vezéreltetniec) elég nyilvánságosoc, kivaltképpen az õtõdic caputban; legyen elég azért ennec feljegyzése.

9. De mivelhogy példác által az egész dolog nyilvanságosb és vilagossab lehet, hasznos dolog, minek elõtte elõb mennénc, ez tudománt ez mi idõnkre szabni. Azt mondgyuc mi hogy azoc, az Egyházi rendelésec, az mellyeckel az Papa, és â tõlle függüec, az anya szent Egyházat terhellic, ártalmasoc és Istentelenec legyenec: az mi velünc ellenkezõc mentegetic azokat ugy mint szentsegeseket és hasznosokat. Két nemüec pedig ez illyen szerzetec: mert némellyec az ceremoniakról és az Egyházi pompásságról szereztettenec; némellyec inkáb néznec az Egyházi fenyitékekre. Miczoda illendõ okainc vadnac azért, mind az két nemnec megostromlására? Bizonyára tõbbec hogy nemmint kivánnóc. Elõszer nem nyilván állattyáké ö magoc az szerzõmesterec, hogy azokban állyon az Igaz isteni szolgálat? Hová és mi vegre kõltic és rendelic az õ ceremoniajokat, hanem hogy azockal az Istennec szolgállyanac? Es ez nem leszen czac az értetlen kõznépnec tévelgésébõl, hanem azoknac tudtokkal és akarattyockal, az kic az tanitó tisztnec elõtte járói. Itten még nem nyuloc az temerdec utálatosságokhoz, az mellyeckel minden isteni félelmet felforgatni igyekeznec, és lábalá akarnac tapodni. Bizony dolog pedig, hogy nem tennéc illy halálos nagy bünné midõn az õ tõlõc kôltõtt szerzeteknec czac az legkissebbic ellen esnék is valami, hogy ha az õ tulaydon találmányokban és szerzésekben [p 1225] nem helhesztenéc az isteni szólgalatot, sõt ha az isteni tiszteletet az õ kõlteményeknec alája nem vetnéc. Miczoda vétket tészünc azért, hogy ha mostan nem szenyvedhettyüc, az mellyekrõl szent Pal tanitott, hogy ne kellyen elszenvednie, hogy tudniillic az isteni szólgálatnac igaz formájat az emberec szabad tettzésec szerint akarjác igazitani? Kiváltképpen mivelhogy azt paranczollyác, hogy ez világnac elementomi avagy rendelési szerint kellyen az Istent szólgálni, melly ellene vagyon az Christusnac az mint szent Pal bizonyittya. Viszontag melly nagy készeritéssel kõtelezzéc õc az lelki esmereteket mind azoknac megtartására, az miket õc paranczolnac, mindeneknél nyilván vagyon. Hogyha mi azért ezeknec ellen mondunc, arra egyenlõ okainc vadnac az szent Pallal, az melly semmiképpen szenyvedni nem akarja, hogy az hiveknec lelki esméreti az embereknec szólgai igájok alá kénszeritessenec és kõteleztessenec.

10. Továbbá idejátul ezis, az melly az leggonoszb. Hogyha ember elkezdi egyszer az isteni tiszteletet effele emberi hitvány kõlteményeckel palástolni és megirni, ez illyen viszsza fordultságból mindgyárt más átkozott utálatosság kõvetkeznie, az mellyet Christus szemekre hánt az phariséusoknac, tudniillic hogy az Istennec paranczolattya megvettetic és semmivé tétetic az emberi rendelésec miatt. En az mostani tõrvény kõltõ mestereckel nem akaroc az én magam szavaival hartzolni; bizonyára én õket nyerettessecké hagyom, hogyha az Christusnac ez valálásából valamimódon kiseythetic és kitisztithattyác magokat. De miképpen menthetic pedig magokat, holott sockal nagyob bün õ náloc, az fulbesugó gyunást az esztendõnec bizonyos idejében elmulatni, hogy nem akarmelly latorságos életet üzni egész esztendõ által? Nyelveckel penteknap hust illetni, hogynem az egész testet rutalmas paráznasággal megferteztetni? innepnapon kézzel valami tisztességes munkát meg illetni; hogynem mint mindenkoron minden tagaikat mindenféle rutalmas és álnoc czelekedetre boczátani? Hogy az Pap tõrvény szerint való feleséggel õszve szerkesztesséc, hogynemmint vagy ezer rutalmas kurvackal megfüzõdgyéc? Egy fogadásból való szarándoc járást el nem tõsteni, hogy nem mint semmi igéretben hitit meg nem tartani? Semmit nem adni az haszontalan és nem szükséges egyházi pompásságra; hogynem az szegényeket legnagyob szükségekben elhagyni? valami bálvány elõtt tisztességtétel nélkül elmenni, hogy nem minden embereket gyalázni, szidalmazni? Az értelemnélkül való hoszszu berbitelést nem gyakorlani, hogynemmint szivbõl soha igazán nem imádkozni? Miczoda az Isten tõrvényét elhagyatni az õ rendelésec miatt, hogyha ez nem? Midõn az Isten paranczolatinac megtartását czac hidegen és imigy amugy tanittyác, és az õ rendeléseket nem külõmb szorgalmatossággal és serenséggel [p 1226] kivánnyac, megtartani, mintha az Isteni félelemnec egész summája azokban vólna foglaltatván? Ismet mivelhogy az Isten tõrvényénec megrontását sockal küssebb penitenciai elég tétellel büntetic, de az õ tulaydon paranczolattyoc kõzzül czac az legkissebnec megszegésétis, kõnnyeb büntetéssel nem büntetic, tõmletznél, számkivetésben üzésnél, avagy tüznél és fegyvernél? Az Istennec megutálói ellen nem olly igen, keményec és engesztelhetetlanec, [!] de az kiktõl õ magok meg vettetnec, nagy gyülõségessen es ellensegessen õldõzic: azokat pedig, az kiknec egyigyüségeket fogva tartyác, arra tanittyác, hogy õrõmesben látnác az Istennec egész tõrvényénec elvesztét, hogy nem az anya szent Egyháznac paranczolattyában vagy czac egy betü mulnéc elis. Elsõben felõtte nagy bün ez, hogy ez apróléc dolgokért, az mellyec (az Isten itileti szerint) kõz és szabad megtartásuac, egy ember az másikat megútállya, megitili, és megveti. Mostan pedig, mintha az még nem elég gonosz vólna, sockal fellyeb valóknac beczültetnec õ náloc az vilagnac hitvány elementomi, (az mint azokat szent Pal nevezi az Galatabéliéknél) hogy nem az Istennec mennybéli szava es paranczolattya. Es az ki az paráznaságnac vétkébõl czac kõnnyen kimentetic, az étel miatt kárhoztatic, és az mellynec az fafarina kurva megengedtetic, attul az tisztességes házas tars megtiltatic. Ennyi jobbulas lészen az által az parázna engedelem és szó fogadás által, az melly annyival mind tavulab megyen az Istentõl, mennyivel az emberekre kõzeleb fordul.

11. Vagyon annakfelõtte még más két nem kicziny fogyatkozásis az mellyeket az megemlitõtt rendelésekben nem javallunc. Elõszer hogy tõbbire mind haszontalan, és néha merõ balgatag rendtartásokat szabnac: annakutánna hogy az lelki esméretec azoknac nagy sokaságával elburitatnac, és mayd mint egy Sidoságban kõteleztetvén, és czac az árnyékokban akadozván maradgyanac és az Christushoz ne mehessenec. Hogy azokat balgatagoknac és haszontalanoknac mondom, tudom azt hogy az testnec bõlczesége el nem hiheti, mert olly igen jó kedve vagyon azokhoz, hogy azt alitsa, hogy tellyességgel megtutulna és formatlanulna az Egyház hogy ha azoc elháritatnánac és elvétetnénec. Ez pedig az mint szent Pal irja, hogy szinnyel bõlczeségnec láttatnac lenni, az õ magoktul választott isteni szolgálatért, és alázatosságért, és azért, hogy az õ keménységec és valoságos vóltokbol joknac lattatnac az testnec megsanyargatására és fenyétekbe tartására. Ez bizonyáraidvõsseges intése az Apastalnac, az mellyrõl soha ne kellyen megfeletkeznünc. Az emberi rendelésec (ugymond) meg czalnac az bõlczeségnec szinye alatt. Honnet vagyon ez az õ szinyec? Innét tudniillic, mivelhogy az emberektül kõltettenec és találtattanac, az emberi elme [p 1227] megesmeri benne az mi õvé, és sockal õrõmesbben vészi azt, hogynem valami jót, az melly az õ balgatagságához és hijába valoságához nem olly igen illenéc. Annakutánna, mivelhogy ez gyakorlásoc láttatnac szolgálni az alázatosságra, midõn az embereknec elméjeket az õ terheckel le nyomjác, és le alázva tartyác, abból vagyon az másod diczéretec: Végezetre mivelhogy arra vadnac igazitván, hogy az testnec gyõnyõrüségét láttassanac meg vonni, és kemény fenyitec által zabolában tartani, olly szinnyel vadnac azért, mintha bõlczen volnánac kigondoltatva. Mit mond pedig az szent Pal hozzája? Nem de nem vonszaé el mind ez áll ortzát, hogy az egyigyüec az hamis sziny által meg ne czalattassanac? Mivelhogy õ az megtzáfolásra ezt elégnec alitotta lenni, hogy azt mondaná hogy merõ emberi találmányoc volnánac, annak okáért ugymint méltatlanokat feleletnélkül hadgya. Sõt mivelhogy jól tudta, hogy az anya szent Egyházban, minden õnkinyén választott isteni szolgálatoc karhoztattak vólnanac, és hogy az hiveknél annyival gyanyoságosbac, mentõl inkáb tettzenénec az emberi szivnec. Ismet mivelhogy tudná azt, hogy az hamis szinnel tettetõtt alázatosság s' az igaz alázatosság olly igen távul vólna egymastol, hogy igen kõnnyu vólná megválasztani. Végezetre mivelhogy tudta aztis, hogy ez kú1lsõ gyermeki fenyitéc, nem tartanéc tõbnec, hanem czac testi gyakorlasnac: szinte azonokat azért az emberi találmányoknac meghamissitására igaz elégnec alitotta leni az hiveknél, az mellyekért az egyigyüeknél diczértettenec vólna.

12. Azonképpen ez máji napon az ceremoniaknak szinyével nem czac az tudatlan kõsseg, hanem még az világnac bõlczeiis meg vakitatnac. Az képmutatóc pedig, és az bolyókás aszszonnépec azt alittyác hogy semmi szebb és jób nem gondoltathatott és találtathatott volna. De az kik jóbban meggondollyác, és az isteni félelemnec regulája szerint igazábban megfontollyác, mire valóc legyenec és miczoda érteküec ez ennyi soc ceremoniac; megértic elsõben hogy merõ tzondora rongyu dolgok legyenec, mivelhogy semmi haszon ninczen bennec: Annak utánna, hogy czac sem fény vesztésec, mert az reájoc nézõknec szemeket, czac hiába való pompával czallyác meg. Azokrol az Ceremoniákról szóloc, az mellyekben az Romai mesterec nagy titkokat akarnac czudáltatni: mi pedig azokban czufos játéknál egyebet nem találunc. Nemis czuda hogy ez mesterec el annyira jutottanac, hogy magokat és egyebeket efféle balgatagságockal czaltanac legyen meg> mert egy részént az pogányoc eszelyõskõdésébõl võttéc ez szép formákat, más részént majom módra kõvettéc az Moses tõrvényénec régi szokásit, az mellyec mi reánc nem külõmben tartoztanac, mint az barmoknac feláldozasi és egyebec efféléc.