NAGY MARTONFALVI GYÕRGY: SZENT HISTÓRIA. 0001

.) rend szerint valok, mint 1. a' Papok, kik a' tôrvényt magyarázták, áldoztak, közben jártak, és a' népet áldották. 2. a' Leviták, a' kik az elsô szülöttek hellyet, a' Papok körú1l voltanak, a' Sátort az ö eszközeivel örizték, és hordoztàk. (2.) rend-kivú1l valok, mint 1. a' Propheták, kik Isten ihlésébôl a' Papokat és a' népet tanitván, és jo rendben álatván, példázoi voltanak ama naggy Prophetának a' Christusnak. 2. a' Nazireusok, kik kiváltképpen való fogadásbol bort nem iván, és magokat Istennek szentelvén, a' Christus szent életének voltanak példázoi.

II. A' szent Ruhákrol. A' mint a' fô Pap, a' Christust példázta, ugy az ö ékessége az ö méltoságát, és hiba nélkül való igasságát. A' [p 0030] fö Papnak kiváltképpen valo ékes ruhája, volt az Ephod, és az Ephodon lévö Chosen: az Ephodon voltanak a' 12 nemzetségeknek nevei, drága kövekre meczettetvén: a' Chosenen voltanak az Urim és Thummim, a' mellyekbôl adattattanak az Ecclesiának feleletek: az Ephod azért az Ecclesiát példázta; az Vrim és az Thummim, az az, a' világosságok és tôkélletességek, a' Christust az Atyának igéjét és tolmátsát a' mi világosságunkat és tôkéletességünket jegyzették. Az Ephod mutatta, hogy a' Christus vinné véghez a' mi dolgainkat az Isten elôtt, a' Chosen penig azt tanitotta, hogy ö vinné véghez az Isten dolgait elôttünk.

III. A' Szent eszkôzôkrôl, mint a' Sátorrol, és abban való ládárol, oltárokrol, asztalrol, ércz mosdorol. Ezekröl ezeket jegyezd-meg: .) a' Sátor példázattya volt a' Christusban állattya szerént lakozni fogó Istenségnek, Joh. 1. 14. Col. 2. 9. (2.) a' Sátornak mesterséges egyben szerkeztetése, példázattya volt a' Christuson fundálandó Anyaszentehygáz egyben szerkeztetésének. Eph. 2. 20. 21. (3.) a' Sátornak hordoztatása, példázta az Anyaszentegyháznak e' fôldön való bujdosását. .) a' Templomnak eggysége, jegyzette a' Christusnak, és az Anyaszentegyháznak egygyességet. (5.) annak három részei valának: a' Tornácz szent hely, [p 0031] és a' leg szentsegessebb hely, avagy a' Sanctuárió. (6) a' Tornácz, a' hova gyül vala a' nép, ábrázattya volt a' látható Anyaszentegyháznak, mellyben jók és gonoszok vadnak. (7.) a' szent hely vala a' Papok tornácza, az Anyaszentegyház igaz tagjainak, ama választott nemzetségnek, és királyi Papságnak ábrázattya. 1. Petr. 2. 9. (8.) a' leg szentségessebb hely, a' mellyben senki nem egyéb, ha nem egyedú1l csak a' fô Pap ment-bé, még pedig esztendönként csak egyszer, árnyékozza vala a' mennyei Sánctuariomot, a' mellyben a' mi jónkra bé-fog vala menni jövendöben a' Christus. (.) a' Templomnak Cherubimokkal meg-ékesittetett fedele, a' Christusnak testét, melly az Isteni trmészetet, [!] néminémüképpen bé-fedte, jedzi vala. 0.) a' tornáczban vala, az egészlen égô áldozatnak rézzel meg-borittatott oltára, melly a' Christusnak az Isteni természettel eggyesült testét, és mi érettünk mindeneknek el- szenvedésére valo erejét jedgyzette; s' a' jo illathoz való oltat, melly a' Christus mi érettünk való esedezéset adgya elönkben. 1.) úgyan ott vala a' tisztulásokra rendeltetett réz mosdo, melly azt jegyzi vala, hogy mi a' Christusnak vérével tisztitatunk-meg, hogy kedves áldozatokat vigyú1nk Istennek eleiben. 2.) a' szent hellyen, avagy a' Papok Tornáczában [p 0032] vala az asztal, és arra tétettetett szent kenyerei, és az arany gyertya-tarto, mellyekkel a' tanittatik vala, hogy a Christus az övéinek eledelek, italok, és világosságok volna az ôrök életre. 3.) ugyan ott valának a' hintésre és a' jo illat tételre csinàlt tott [!] arany edények, a' mellyek a' Christusnak áldozatyát és esedezését jelentették. 4.) A' Sanctuariomban volt az arany temjénezô, a' melly a' fô Papnak tulajdona volt, és a' frigynek ládája. 5.) a' Cedrus fábol csináltatott és arannyal meg-borittatott láda a' Christus két természetinek vala ábrázattya. 6.) a' ládában tétetett szôvetségnek táblái, a' Manna, és az Aron veszszeje, azt tanittyák vala, hogy a' Christus az ôvéit tanittya, táplállya és igazgattya. 7.) a' ládának fedele, melly meg-engesztelônek mondatott, a' Cherubimokkal edgyú1tt, a' honnan igérte Isten, hogy szol Moseshez, példázattya vala a' mi büneinknek el-fedezö; minket az ö Angyali által oltalmazo, és az Atyának igéjét minékünk ki- jelentô Christusnak.

IV. Az áldozatokrol, mint (I) Az engesztelö áldozatrol, midön az élö állatoknak meg- ölésével tettenek bizonyságot arrol a' hivek, hogy ôk az halálra méltók, és hogy az ô bizodalmokat, a' Christusnak (ugy-mint annak a' macula nélkú1l való báránynak, ki-jôvendôben [p 0033] e' világnak bunéért meg-áldoztatik) vérében helyhéztetik. Melly lött. .) minden bú1nökért, melly egészlen égô áldozatnak mondatik, és az egész áldozatnak meg-égetésével megyen vala véghez. (2.) nimely bünôkért, melly meg-valtó áldozatnak mondatott: melly lôtt, 1. a' bú1nért, mellyel meg-engeszteltetik vala a' vétekböl avagy tudatlanságbol tett bün, Lev. 4. 2. 3. 2. a' vétekért (a' büntetésre való kôtelezésért.) mellyel meg-engeszteltetik vala a' tudva ugyan, de gyarloságbol tett bú1n, Lev. 5. és 7. (II.) Az háláado áldozatrol, melly az háláadoságnak meg- bizonyitásának nevével, vitettetett-fel. Lev. 19. 5. Melly véghez vitetett 1. csac ajándékokkal, melly eledeli áldozatnak mondatik, mellyben étel, ital, olaj, só, tômjén, s' a' többi vitettetnek vala-fel. 2.élö állatokkal edgyú1tt, melly vagy az áldozatnak csak kövérinek meg-gyujtásával, vagy az élö állatoknak meg-ölésével-is, eledeli áldozat tétellel edgyütt megyen vala véghez; amaz békességeseknek, ez dicsiretnek áldozattyanak mondatik vala.

V. A Szent idökröl, mint 1. Mindenik napnak a' reggeli, és estve között való idejérôl, mellyben a' szüntelen való áldozat vitettetik vala-fel. 2. A' hónak elsô napjának [p 0034] idéjérôl, mint .) A' Husvétröl, melly az elsö holnapnak tizenötödik napján ülettetett-meg, es mint egy emlekeztetô jegye volt az Egyiptombol való ki-szakadulásnak és mint egy példázattya a' Christus által való jôvendô meg- szabadulásnak. Exod. 12. 1. és 23. 15. Ezech. 45. 21. (2.) A' Pünkösdröl, melly a' husvét napjátol ôtvenedik napon ülettetett-meg, és mint egy emlekeztetö jegye volt a' Sinai hegyen adattatott törvénynek, és mint egy példázattya, annak a' mi sziveinkben a' jövendöben bocsátandó szent lélek által való bé-irattatásanak. Exod. 23. 16. Ezen az innapén fel-vitték a' gabonának elsô sengéjét- is, a' honnan sengék innapének mondatott. Deut. 16. 19. Lev. 23. 15. (3.) A' Leveles ágakbol csinált hajlékoknak innepéröl, melly a' hetedik holnapnak tizenötödik napján ülettetett-meg, és mint egy emlekeztetô jegye volt az Izraélitáknak a' pusztában a' Sátorok alatt való kegyelmes meg-tartatásoknak, és mint egy ábrázattya a' Christus meg-testesülésének. Hálá-adások-is löttenek ez innepen, a' gabonáért, és aratásárt, a' honnan takarodás innepének-is mondatott. Exod. 23. 16. .) A' trombiták zengésének, avagy trombitáknak innepérôl, melly az Evangyéliom zengésének ábrázattya vólt. (5.) A' tisztulásoknak innepérôll, [p 0035] melly a' Christus által lejendö meg-tisztulásnak ábrázattya volt, Lev. 23. 24. 27. (6.) A' nyugodalmas vag hetes esztendöröl, mellyben a' földnek mivelése és adosságoknak ki-szedése, el-halgattatott. Lev. 25. 6. 7. (7.) A' kürtôlésnek, esztendejéröl, melly vala minden ötvenedik esztendô, mellyben az ô Urokhoz meg- térnek vala, és a' Sido szolgák szabadon botsáttatnak vala, a' Christus által lejendô bünnek, és az ördögnek szolgálattya alol való szabadon botsáttatásának példázattyára. Lev. 25. ezekkel a' Ceremoniákkal való élés, a' Christus halálának elôtte idvösséges, az ô halála után az Evangeliumnak hirdetéséig köz volt, de az Evangeliomnak hirdetése után, nem csak nem idvôsséges a' Ceremoniáknak meg-tartása, hanem még-halálos-is.

IV. RESZ.

A' Móses negyedik könyvében való viselt dolgokrol (mely masképpen az Izraélitáknak meg- szamláltatásokrul való kônyvnek neveztetik) avagy az Isten Moses, Sidok, kémek, Dáthán, Abiron, Edom királya, Bélák, és Balá cselekedetirôl.

ANnak okáért a' Lvi nemzetsége Papságra választatván, a' több nemzetsé- [p 0036] kösziklát kétszer sujtotta-meg. Végezetre, ezért a' bünéért nem ment bé a' néki igértetet foldbe, melly tudni illic a' JOrdánon tul volt, a' mint aláb meg-mutatom. Annak-okáért Moses a' tábort abbol a' helybôl el-indiotván, midôn Edomon akarna által menni, kôveteket kú1ldvén a' Királyhoz, által menetelre való szabadságot kévant, a' vérségért nem akarván véle hadakozni. Mert az a' nemzetség az Esau nemzetsége vala. De a' Király az alázatossan kônyôrgôket meg- utálván, nékik, földének közepin által-menetelt nem engedett, kész lévén vélek hadakozni. Akkor Moses az Or hegyére térüle, a' tilalmas utat el-kerú1lvén, hogy az atyafiak kôzt való hadakozásra valami okot ne adna. Num. 20.

V.Ebben az uttyában a' Kamaneusok KIrállyát el- torlötte. A' Sihont az Ammoreusok királlyát-is meg-verte, és minden ö városit el-foglalta. Az Ogot a' Básán királyát meg-gyôzte, s' hihetö a' Bálákot a' Moábiták KIrállyát-is ki Bálámmal a' népet-meg akarja vala átkoztatni, ez után a' tá-bort a' Jórdánhoz kôzel Jérikotul nem meszsze, inditotta Akkor a' Madiániták ellen hadakozott, és ôket meg-gyôzte, és meg-hódoltatta. Mosses meg-holt midôn a' népet 40. esztendeig vezérlette vólna. Num. 21-31. Deut. 34.

[p 0037] V. RESZ.

A' Moses ötôdik könyvében való viselt dolgokrol: melly másképpen a' már meg-irt tôrvényeknek ujjobban való elô számlálásának könyvének mondatik.

EZ után Moses az elmult dolgokat meg beszéllette, az Isten tôrvényét elô szanlálta, azt meg-magyarázta, a' sidokat anna meg- tartására intette, nógatta. Tovább, a' sidók azért voltanak 40. esztendeig a' pusztában, hogy ezek mindnyájan a' kik az Isten beszedenek nem hittek vala, meg-halának. Mert Jósuét és Kálebet ki-vévén, az Egyiptombol fel-jöttek kôzzül husz, esztendostú1l fogva, és fellyebb, senki nem ment által a' Jordánon. Moses a' meg-igért földet látta, de abban bú1ne miatt bé nem mehetett: mert akkor, mikór a' kôsziklát, az Isten parantsolattyára meg-sujtotta, az Isten hatalmának annyiszori meg-tapasztalása után, kételkedett. Meg- holt penig életének száz husz esztendejeben. Az ô sirjának hellyérôl keveset tudunk. Deut. 32.

VI. RESZ.

A' Josué kônyvében való viselt dólgokrol, avagy a' Josué, Papok, Sidok, ellensége cselekedetiról.

[p 0038] I. Moses meg-halván, a' Josue vezérlette az Izrael népét. Mert Moses ötet választotta vala maga helyében, ö lévén hozzá hasonlo férfiu. Uralkodásának-kezdetiben, a' népnek meg-izente, hogy eleséget készitene, mert harmad nap mulva a' Jordánon által kellene menni. De által- menetelét a' sebessen folyó Jordán meg-gátollya vala, mivel akkor meg-áradván, sem meg nem lábbalhattya, sem akkor hajója nem vala. Azért meg-parantsolta, hogy a' papok a' frigy ládával mennyenek bé a' Jordán széliben. Melly cselekedettel a' Jordán két felé vált: igy a' nép szárazon ment által. Azokban a' helyekben volt egy Jeriko navü város, melly igen erös volt. De a' Josue az Urban bizván, nem fegyverrel, és nem erövel menvén a' város ellen, meg-parantsolta, hogy a' tábor az Isten ládájával hét napon hétszer a' várost kerüllye-meg: a' ládat a' papok vigyék, az elött hét más kürtölö papok mennyenek, ezek elôtt a' fegyveres nép, a' láda után a' kú1rtölô kôz nép. De midôn a' hetedik napon hétszer a' ládával a' várost meg-kerülte, és a' hoszszabb kürtöléskor fel-kiáltott volna, a' kö falak és tornyok le-szakadoztak, a' városban be-ment, annak barmait, lakosit, egy lábig le- vágta, a' kér kémeket el-rejtô Ráhábot az ôvéivel edgyütt, és az [p 0039] Ur számára való értzbéli marhát ki-vitte a' várost fel-gyujtotta; annak meg- épitöjét' Josue meg-átkozta. Onnan Aj varossa ellen ment, a' tábor lest vetvén a' város megett, Josue tettevén, hogy félne, futni eredett. Mellyet látván, a' kik a' városban voltanak, utánna ki-róhantanak. Igy a' ik lesben voltanak, az üres városban, sietséggel be-mentenek, és azt mindgyárást fel-gyujtották: lakosit egy lábig le- vágták: KIrállyát meg-fogták, és fel-akasztották. Jos. 2. 3. 6. 8.

II. Mellyet a' kôrú1l való nemzetségeknek Királyi értvén, ôszve gyültenék, hogy az Izraelt fegyverrel el-ú1zzék. De a' Gibeoniták, kik gazdag királyi városban laktak, szabad akarattyok szerint a' sídoknak adtak magokat, igérvén nékik szolgálattyokat: és a' sidok frigyet vetettek vélek; de mivel ôket csalárdsággal vették a' frigy-kötésre, meg- parantsoltak nékik, hogy az egész gyülekezetnek és az ur oltára kôrú1l forgolodóknak fa vágoi és viz meritôi legyenek. De a' Gibeoniták meg-hodolása, a' körú1l való várasok Királyit haragra inditotta, és az ö várasokat meg-szállották. A' városbéliek azért ebben az ô szorulásokban, Josuehoz kôveteket kú1ldöttenek, hogy ôket szabaditaná meg. Ugy ô hirtelen reájok ment, és ôket meg-verte: midon a' gyôzôdelmeskedóket [p 0040] a' nap el-hagyná, és az étszaka a' meg-gyözettetteknek segitségül lenni láttatnék, Josue az ö hitivel az étszakat el-forditotta, és a' nappalt meg- hoszszabbitotta: igy az ellenségnek semmi mentsége nem volt. Az ôt Királyokat meg-fogta és meg-ölette. Azon indulásával a' szomszéd várasokat meg-vötte, és az ô Királlyokat el-vesztette. Hogy mindeneket le-ne irjak, hármoncz eg' országok vettettenek a' sidok birodalma alá: kiknek fôldök a' tiizenkét nemzetségek kôzt el-osztatott, mert a' papságra fel vétetett Levitáknak, semmi rész nem adatott, hihetô, hogy szabadossabban szolgálnának az Istennek. Jos. 9----13.

III. Némelly egyházi szolgák, el-felejtvén ezt a' példát, tiszteket nehezen gyakorolhattyák, mert örökséget birnak, majorkodnak, adnak, vesznek; avagy ha ezeket nem cselekszik, ajándékot várnak, mindent bérért cselekesznek: de ezek nagyobb részent azért vadnak, mert öket a' nép Istentôl rendeltetett jutalmokul meg-fosztotta.

IV. Annak okáért az el-foglaltatott föld el-osztatván, a' sidolk nagy békességben éltenek, a' végbéliek meg-rémülvén, az annyi birodalommal hires népet senki fegyverrel nem mervén késirteni. EZ idôben Josue meg-holt, életének 110-dik esztendejében. Az ô Országlásának idejét kevessé határozhatni-meg. [p 0041] Mindazonáltal ez a' gyakor vélekedés, hogy huszon hét esztendôkig volt volna a' sidok Vezére. Melly ha ugy vagyon, a' viléágg kezdetitöl fogva az ô halááig. III. ICCCCLXXX. és IIII. esztendôk folytanak-el. Jos. 23. 24.

VII. RESZ.

A' Birák kônyvében való viselt dolgokrol, avyg az Othonuiel, Ehud, Sámgár, Debora, vélle való Bárak, és Jahel, Gedeon, Abimélek, Thola, Jáir, Jephte, Jsbán, Elon, Abdon, Sámson, Béniámiták, Lévita, Sidok, cselekedetirôl.

I. A' Jósué meg-halván, a' nép vezér nélküll él vala. De midön a' Kananeusok ellen hadakoz-ni kell vala, Juda tértetett az hadnak vezérévé. Ennek idejében a' dolgok jol folytanak, kivú1l belôl nyugodalom volt: a' nép uralkodik vala a' meg-gyözettetteken. Innen, a' mint a' bóldog állapotban szokott lenni, a' jo erköltsôkrül, a' fenyétékrôl el-feletkezven, az idegenek közzül vött feleségeket, és lassan idegen rkôltsöket [!] szitt bé, és pogány modra hamar a' bálványoknak kezdett áldozni. Illyen az idegenekkel való lakás, tarsalkodás: mellyet az Isten sokkal az elôtt látván, az Sidokat meg-intette vala, hogy az idegeneket egy lábig vágnák-le. De [p 0042] az uralkodni kéváno kôsség, maga veszedelmével inkabb akar vala az idegeneken uralkodni. Annakokáért midôn az Istent el- hagyván, a' bálványokat tisztelné, az Isten oltalmatol meg-fosztatván, a' Mesopotámiának Királlyatol meg- gyôzetvén, hét esztendeig jobbágyoskodott: kitöl az Othoniel által meg-szabadittatott: és az után negyven esztendeig uralkodott. Jud. 1. 2. 3.

II. Ismét a' nép a' sok ideig valo békességben el-vetemedvén, a' bálványoknak aldozott: mely hamar meg-büntettetett vala: mert a' Moábiták királlytol az Eglontol meg gyôzettetvén, tizennyolcz esztendeig szolgált: miglen az Isten ihleséböl Ehud az ellenség királlyát ravaszsággal meg-ölte, és ôkett meg-szabaditotta. Ez nyolczvan esztendeig békességben vezérlette a' Sidokat. Jud. 3.

III. Ennek helyében Sámgár kôvetkezett: ki egyedú1l a' Philisteusok kôzzül hat száz férfiakat meg-ölt egy ökör ösztönnek, és ö is meg-tartá a' Sidókat. Ismét a' Sidok bálványozván, a' Kananeusok KIrállya a' Jábin rajtok husz esztendeig keménnyen uralkodott: miglen a' Debora aszszony Bárák Jáhel által meg-szabadittattanak. Ez alatt a' Vezérné vagy Bironé alatt, negyven esztendeig voltanak a' Sidok. Ennek diadalma az Ecclesia [p 0042] diadalmát ábrázolhatta. Iud. 4. 5.

IV. Ismét az ô bünôkért a' Midiánitáknak adattatván hét esztendeig keménnyen tartatnak vala, és a' nag' szolgálattal sanyargattatván, az Istentöl segétséget kértenek. Igy bóldog állapottyokban az Isten sok jo téteményirôl el- feletkezvén, a' bálványoknak áldoztanak: boldogtalan sorsokban penig az Istennek. Annakokáért midôn rajtok a' Midiániták uralkodnának, az Urhoz fordultanak, szokott irgalmasságát kérvén meg nyerték. Innen nem csuda hogy a' Sidok a' Christust bé-nem vötték, mert ôk eleitôl fogván az Istent sen vôtték-bé, kinek nag' igasságit és irgalmasságát sokszor meg-tapasztalták; de csuda hogy az Istentöl annyiszor nyertenek bocsánato, a' mennyiszer azért néki könyörgôttenek.

V. Vala a' Sidók kôzt egy Gedeon nevú1 ember, ki igazi és az Ur elôtt kedves férfiu volt, kinek az Urnak Angyala a' mezôbenaratásnak idején meg-jelent, ki igy szollott: az Ur vagyon veled erôs férfiu. De ô mondott: nincs velünk az Ur, mertr a' népet a' rabság nyomja, és hihetö az Urnak hatalmárol, ki ôket az Egyiptomnak földébôl ki-hozta, sirván emlekezett: mondott az Angyal, meny el ebben a' lélekben, mellyben szolsz, és a' népet a' rabságbol ragad-ki: ö pedig monda, nem szabadithatom én meg-az [p 0043] Izraelt, mert en kissebbik vagyok az én atyám házában: monda az Angyal: ne kételkedgyél azoknak meg- lehetések felôl, mellyeket az Ur szollott. El-végezvén azért az áldozatot, és az oltárt le-rontván, mellyet a' Midiániták épitettek vala a' Báál bálványnak, az övéihez menvén, hadat gyú1jtött. De a' Midiánitákhoz az Amálek nemzetsége-is hozzá csatlotta vala magát. A' Gedeon pedig csak harminczkét ezer emberekböl álló hadat gyüjtött vala. De minek elôtte meg-ütköznék, az Isten néki azt mondotta, sok vólna a' nép, mellyet a' harczra akarna vinni: mert a' Sidok a' magok erejének fognák tulajdonitani: azért adna szabadságot a' ki-akarna, térne viszsza: mellyet a' nép értvén, huszonkét ezeren a' táborrul el- mentenek. De a' tiz ezerböl, kik meg-maradtanak vala, az Urtol meg-intatvén, csak három százat tarta-megg: a' többit a' táborrul el-bocsátotta: éjfélkor az ellenség táborára menvén, meg-parancsolván, hogy mindnyájan kú1rtôlnének, és zörgetnének, mellyel nagy félelmett szerzett az ellenségben: nem-is volt senkinek alarattya az ellene állásra, hanem ki ki futott, a' hová futhatott. De minden felöl elejekben menvén a' Sidok, a' futok szerte- széllyel igen hullottanak. [p 0044] Gedeon a' Királyokat, Orebet, és Zeebet a' Jordánon tul üzvén meg-fogta, és meg- ôlte. Ebben a' harczban az ellenség közzül száz husz ezeren vágattattanak-le, meg-maradtanak tizen öt ezeren, ki az után meg-ölettettenek. Akor az egész nép Gedeont örôkôs urasággal kénálta. Mellyet ö meg- vetett, tudván, hogy az Ur az Izraelnek örôkôs Ura. El- vévén azért a' rabságot, melyben hét esztendeig vólt a' nép, negyven esztendeig vólt békesség. Jud. 6. 7. 8.

VI. De a' Gedeon holta után, az ö fia Abimélek, ki az ö ágyassátol született vala, attyafiait meg- ölvén, némelly roszszaknak, és kiváltképpen a' Sikembélieknek segétségekböl, az országot él- foglalta. Ez midön az övéi ellen hadakoznék, gondolatlanul egy torony alá menvén, mellyet vitatott, egy abban futot aszszõnytul, egy darab kövel egyon ú1ttet-vén el- veszett, midön három esztendeig uralkodott volna. Ez után Thola következett, ki huszon három esztendeig uralkodott. Ez után Jáir volt Biró, ki huszonkét esztendeig uralkodván, a' nép Úrat el-hagyván, a' bálvány szolgálattyára adta magát. Ezért az Izraéliták tizen nyolcz esztendeig a' Philisteusok és Ammoniták hatalma alatt voltanak. Melly idöben az Urnak kônyörôgvén, azt felelte az Ur nékiek: imádnák [p 0045] a' bálványokat, mert ô az háládatlanoknak töbször meg nen kegyelmezne. De ök a' bálványokat el-hagyván, az Urnak bú1nöket meg-valván, és azoknak botsánattyát sirva kérven, irgalmasságot nyertek, noha az tülök meg- tagadtatott vala. Jud. 9. 10.

VII. Annak okáért Jephte lévén vezér sokan gyú1lekeztenec öszve a' népnec fegyverrel való meg szabaditására. Elôszször követeket küldvén az Amon Királyhoz, hogy maga határival meg-elégedvén, ne hadakoznéc. De ö hadakozni akarván, hadat gyüjtôtt. Akkor Jephte, minek elötte véle meg-ú1tközött vólna, fogadást tött, ha diadalmas lenne, haza térvén, valami elöszôr az ô házábul eleiben ki-jöne, azt az Urnac égô áldozatúl meg-áldozná. Igy meg-gyözvén ellenségit, midôn haza térne, eggyetlen egy leánya ment- ki eleiben, ki gyözedelmes attyát dobokkal és seregekkel vévén vigan ment vala ki eleiben. Akkor Jephte meg- rémú1lvén, meg szaggatván ruháit, meg-jelentette fogadástételét. De az férfiui bátorsággal birván, az haláltúl nem irtozván, csak két hólnapig való életét kéri attyátúl, hogy leány barátit meg-látogatná. Mellyek el-telvén, szabad akarattya szerént attyához viszsza tért, és fogadását az Urnac meg-adta. Jephte hat esztendeig uralkodott. Ennec [p 0046] helyében Ibsán következett, ki uralkodásánac hetedik esztendejében meg-hólt. Ez után Elon tiz esztendeig uralkodott, s' az után meg-hólt. Ez után Abdon itélte a' népet nólcz esztendeig, és ez-is meg- hólt. Ezek mivel békeségben eltenec, semmi meg-irásra való dolgot nem cselekedtenec. Ismét az Izrael a' bálványokhoz fordulván, az Isten óltalmazásátúl meg- fosztatván, a' Philisteusok hatalma alá esvén, hitetlenségekért negyven esztendeig raboskodtanac. Jud. 11.

VIII. Ez idôben szú1letett Samson. Ennek az annya sokaig lévén meddö, angyalt látot, és néki a' mondatott, részegitô italt ne innék, tisztátalant ne ennek, mivel szabaditót szülne. Igy az aszszony gyermeket szült, és azt Sámsonnac nevezte. Az meg-nem beretválkozott, és csudálatos erejú1 vólt, ugy hogy az eleiben ment oroszlányt kezeivel ketté szakasztotta. Philisteusok közzú1l való felesége vólt, mely, midön férje othon nem lételében más férhez ment vólna, felesége el-vétetését bánván, a' Phiéisteusok veszedelmére igyekezett: az Urban és erejében bizván ôket csapással illette, mert három száz rókákat fogván, égö ú1szögöket kötött farkokra, és azokat az ellenség mezejében bocsátotta, és igy az ô, talám, meg-ért gabonájokat, szôlôjöket, olaj- fájokat meg-égetvén, felesége [p 0047] el-vévését. igen meg-boszszullotta. Melly kártul indittatvan a' Philisteusok az aszszonyt, ki ebnnek a' nagy kártételnek oka volt házával, attyával edgyütt meg égették. De Sámson gondolván, hogy nem eléggé büntette volna-meg a' néki tött boszszuságot, nem szünik vaa meg azt a' gonosz nemzetséget meg-kárositani. Akkor kénszerittetvén a' Sidok, ôtet meg-kötôzvén a' Philisteusok kezekben adták. De kézben adattatván, a' kötelekett el-szaggatván, szamár állat ragadván, akkor egyebet nem kapván, ezeret az ellenség közzú1l meg- ôlt. Akkor igen meg-szomjuhozván, az Urhoz kiáltván, a' csontbol, mellyet kezében tart vala; viz foly ki. Az idôben Samson vaa a' Sidoknak elôl-járója, a' Philisteusok egynek erejével meg-s,elidittetvén. Leseskedvén azért az ö élete után, ôtet nyilván nem merven meg-késirteni, az ô feleségének, Dalilának, mellyet ö az után vôtt vala, pénzt igértek, mondaná megg nékik, miben állana az ö ereje Az ôtet végtére sok hizelkedésével arra vötte, hogy meg-mondaná az ö ereje miben állana. Ottan el-alutván, haját el-nyirvén a' Philisteusok kezében adta, és ôtet meg foghatták, holott az elött sokszor kézben adattatván, meg-nen foghatták. Akkor az ö szemeit ki-vájván, meg- lánczolván, a' foglyok [p 0048] házában öröltették. De idövel el-nyirettetett haja meg-nevekedett, és azokkal ereje meg-jôni kezdett. Es Sámson erejének meg-jôvését meg- érezvén, igaz boszuállásának csak idejét várja vala. Hihetö, szokása vólt a' Philisteusoknak, midön inneplenének Sámsont elö-hitták, jádzanék elöttök, ötet boszszontván. Igy egy nap midön az ô balványoknak áldoznának, Sámsont elö-hozattyák. A' templom pedig, mellyben az egész nép és a' Philistéusok minden fo emberei vendégeskedtenek, két oszlopon állott, és csudálatos nagyságu volt. Akkor az ö alkalmatossagon kapván, elsôben az Urat segétségre hiván, az oszlopokat le-dú1jtôtte, és az egész nép a' ház le-szakadásával el-borittatván, ô az ellenséggel edgyütt, boszszuját alván, meg-holt, midôn husz esztendeig volt volna a' Sidoknak birája. Jud. 13. 14. és 15.

IX. Ez után egy ideig a' nép felsô vezér nélkú1l lévén, a' Sidok egy más ellen hadakoztak vala. Hadakozasoknak oka e' volt: Egy Lévita ágyassával Ipátol haza menvén, bé-estveledvén, Gibeában, holott Béniámiták laktak, kénszerittetett hálni térni. Midôn egy vén ember ôtet szallására jó szivel hitta, és fogadta vólna, a' városbéli gonoszul akarván élni, noha a' vén ember nagy [p 0049] remékedésére, ág'assával fertelmeskedtenek, és magának kedveztenek és egész étszaka véle gonoszul élvén, reggel viszsza botsátották, ki szállására menvén a' nagy fájdalom és szeméren miatt az ajtó elött le esvén, meg-holt. Akkor a' Lévita e' szörnyü gonoszságnak bizonyságára, ág'assanak tagjait 12. darabokra vagdalta, és a' tizenkét nemzetségeknek hatarira küldôzte, hohy öket e' gonosságnak meg-boszszullására hamaréb fel- indithatná. Melly dolgot mindenek meg-értvzn, [!] a' tizen egy nemzetségek a' Béniámiták ellen hadat kiáltattanak, melynek ideig valo vezérévé a' Juda nemzetségének Elöljároja tétetett volt, De kétszer meg-verettettenek: harmadszor végtére a' Beniámiták meg-gyôzettettenek, és csak nem egy lábig le-vágattattanak. Igy a' kevessék gonossága, sokak veszedelmével büntettetett-meg. A' Birák könyvében-is ezek a' dolgok vadnak. Jud. 19. 20. és 21.

X. A' Birák idejében a' Betlehembéli Elimelek Naomival az ô feleségével az éhség miatt Moab tartományban ment holott az ö két fiai meg-házasodván, ugyan ott meg halván, egygyiknek felesége, kinek neve Ruth volt, az ö napával hozzá való nagy hüségéböl Betlehemben menvén, ott a' Náomi attyafiátol Boáztol el-vétetvén, szú1lte Obedet, Obed Isait, Isai Dávidot, Dávid a' [p 0050] Christust. Ruth. 1. 2. 3. és 4. Rom. 1. v. 3.