NAGY MARTONFALVI GYÕRGY: SZENT HISTÓRIA. 0001

[ a 35-36. oldalak között - bár a számozás helyes - valószínüleg hiányzik két oldal ]
A' SZENT HISTORIANAK ELSÖ KÖNYVE.

I. RESZ.

A' Moses elsô kônyvében való viselt dolgokrol, avagy az Isten, az Ádám, Noë, Abrahám, Isak, Jákób, Joseph cselekedetirôl.

A
Sulpitius számlálása szerint 7162 esztendeje vagyon, miolta az Isten e' világot teremtette: melly meg-tetszik e' munkának rendiböl. Hat napon teremtetté Isten e' vilàgot. Teremtette Elsö napon a' leg-felsö eget, az angyalokat, az elegy belegy nagy testet, és añak vékonyab részeiböl a' világoskodó tüzet, az az, a' világosságot. Másod napon, annak az ehez vékonysággal leg-közelebb jarulló részeibol a' levegö eget. Harmad napon, annak temerdekebb részeit ugy réndelte, hogy a' vékonyabbak ezek közzül egy helybe gyülnének, s' tengert tennének, a' leg-temérdekebbek pedig egy [p 0002] helyt maradvan, s' a' vizekböl ki teczén száraz földet tennének, melly fát, fú1vet és Viragot hozott. Negjed napõ az égnek világoskodó állatit, hogy a' száraz fôldet n.eg-vilagositanák. [!] Eötöd napon, a' halakat, és madarakat, a' viznek és a' levegö égnek lakosit. Hatod napon, az élö állatokat, elöször a' barmokat, utolszor az embert az ö képére: a' férfiunak neve volt Adám, az aszszonynak Eva. De a' paraditsomban helyheztettetvén, midön a' meg-tiltott gyömôlcsöt az ördôgnek javallásából meg-kostolták volna, meg- átkoztatvan erre a' mi földünkre üzettettenek ki. Osztán ezektôl a' Kain és az Abel szú1lettetnek. De az istentelen Kain, ôcsét meg-ôlte. Kain nemzette Enokot: és ô épitett eloször várost, mellyet az ö fia nevéröl Enochiának nevezett. Enok nemzette Irádot, Irád Mavielt, Maviel Matusálat, Matusala Lámeket, ki feleségei elött nagy erejével kérkedett, Gen I. és 4.

II. Annak okáért Adám az ô kisseb fiának halála után nemzette Setet, midôn már 230 esztendôket élt vólna. Elt pedig ô 930 esztendôket. Seth Enost, Enós Kajnannt, Kajnán Malaelt, Malael Járedet, Iáred Enochot nemzette: ki igaz vólt, és ôtet az Isten az égben fel-vitte. Ennek az ô fia Matusala vólt, ki Lámeket nemzette: ettôl született [p 0003] Noë, ki igaz vólt, és Isten elott minden embereknél kedvesseb vólt. Ez idôben, midôn az emberek meg-kezdettenek vólna szaporodni, az Istennek fiai, az az, a' Seth maradéki vönek magoknak feleségeket az embereknek, az az, a' Kain maradéki laányi kôzzül, kiktôl Oriások születtenek, kik ez egész földet felette meg-vesztegették, mellyet látván az Isten, eleve el- végeszte vala, hogy viz-ôzönnel az emberi nemzetséget tellyességgel el-tôröllye a' fôldnek szinirül, Gen. 5. és 6.

III. De az igaz férfiat, Noët, a' bárkában nyolczad magával, ugy-mint feleségével, három fiaival, és három menyeivel meg-tartotta: meg-tartotta abban, a' vizben nem élhetô állatoknak párjait-is, Gen. 7. és 8.

IV. Igy Noë a' világ kezdetitöl fogva 2242 esztendôk után meg- értvén a' vizözônnek meg-szünését az olaj-fa levéllel viszsza tért galambáltal, az elôszször ki-bocsáttatott holló hihetôja' dôgtôl megtartóztatván, a' barkából ki-jött. Es Noë elôszôr az Istennek óltárt épitett, és a' madarakból áldozott. Mindgyárt az Urtol meg-áldatott: es parancsolatot vôtt, hogy a' vért meg ne enné, és az emberr vérét ki ne ontaná. Mert Kain e' tilalomtól szabados lévén, a' világ kezdetit meg- mocskolta vala. Noënak annak-okáért [p 0004] fiai vóltanak, Sem, Cham, Jáphet. De Chámot a' Canahánban az attya megátkozta, mivel ôtet részegségében meg-csufolta vala. Chámnak fia Chus vólt, ki Nimrodot (ki talám Oriás vólt) nemzette, ki a' Babylon városát épittette. Ez idö tájban éppittettek többire minden városok, mellyekröl nevezet szerint nem szólhatunk, Gen. 9. és 10.

V. Ezek meg-szaporodván és egy nyelven szolván, öszve gyú1ltenek, és azt végezték, hogy valami nagy munkával magoknak hirt nevet szerezzenek, miglen e' széles világon el-oszlanának. Igy égig érô tornyot kezdvén csinálni, az Isten akarattyából, hogy a' munka meg- gátoltatnék, és készebben el-oszlanának, egy mástol meg nem érthetö nyelveken szólnak vala. Es igy Sem nap- keletre, Jáphet nap-nyugotra mentenek, Chám pedig közben maradott, Gen. 11.

VI. Ezek közzú1l való Abrahám, kit nemzett Tháré a' viz-özön után 1070. esztendök után. Abrahámnak felesége Sára vólt, és ezék elöször Cháldeában laktak. Ennek utánna Chárámban lakott az ö attyával. Melly idöben az Urtol meg-intetvén házát, hazáját és attyát el-hagyván, Lótot az ö attya fiának fiát maga mellé vévén, a' Kananéusok földére menvén, Sikemnél meg-telepedett. [p 0005] Ekkor pedig Abrahám 75. Esztendös vólt. A' gabonának szú1k vólta miatt Egyiptomba ment, és ismét viszsza-jóvén, Lóth a' báttyátol cseléde nagysága miatt el-vált, hogy az akkor ú1res tartománynak bövébb hellyein lakhatnék, Sodomában meg-telepedett. E' gyalázatos város vólt, a' férfiak a' férfiakra rohanván, mellyért az Ur elött útálatos vólt, Gen. 12. és 13.

VII. Ez idôben a' kôrôl való nemeteknek Királyi hadat támasztottak Sodoma és Gomorra ellen: holott az emberek kôzött az elött semmi hadakozás hihetô nen vólt. De ezek ellen a' Sodomának, Gomorrhának, és a' szomszéd tartományoknak Királyi, ki-szállanak és vélek meg-vinak: és az elsô ú1tközeten meg-gyôzettetnek. Osztán Sodoma az ellenségtöl fel-prédáltatott, és Lót fogságra vitetett. Mellyet Abrahám meg-értvén, sietvén 318. maga fegyveres szolgaival azokat a' Királyokat a' prédátul, és fegyverektöl meg-fosztván, el-kergeti. Osztán a' Melchiséedek Paptol meg-áldatott, és néki a' prédának tizedét atta. Es a' tôbb predát azoknak, a' kiktöl el-kápattattak vólt, viszsza adta, szólgai ételeken és frigyesi részeken kivül, Gen. 14.

VIII. Ekkor az Ur szollott Abrahámnak, és azt igérte, az ö magvát még-szaporittya, mint a' tengernek fövenyit, és az-égnek csillagit [p 0006] és meg-mondotta, az ö magva bujdosó lészen, és az ö maradéki az idegen foldön 4000. esztendôkig szolgák lesznek, de az után meg szábadittatnak. Osztán az Abrám, és az ô felesége névét el-változtattya: igy most Abrám Abrahámnak, az az, sok nemzetségeknek attyának, Sárai Sárának, az az, fejedelem aszszonynak, neveztetik. Akkor Abrahámnak a' környülmetélkedésrôl parancsolat adatott. Vala pedig neki Ismael nevü fia a' szolgálójátol Hágártol. Midön ô 100. esztendôs, és az ö felesége 90. vólna, az Ur nékik Isák nevü fiat igért, a' ki hozzája két Angyalokkal ment vala, Gen. 15. és 17.

IX. Onnan a' Sodomában kú1ldetett angyalok, a' Lótot a' kapuban ú1lvén találták. Kiket midôn ö, embereknek gondolván, házához hit, és nékik vacsorát adott volna, a' gonosz városbéli ifjak, azokkal bújálkodni akartak. Lót amazok hellyet ezeket leányival kénállya, de ezeknek nem teczvén, magával akartak tisztátalankodni, ki az angyalok ettöl a' méltatlanságtól meg-szabaditván, azokat a' szemteleneket megvakitották. Osztán Lót meg-értvén az Angyaloktól a' város veszedelmét, feleségével és leányival a' Városbol ki-ment; mind-azon-által meg- tilalmaztattak, hogy viszszá ne tekintenének. De az aszszony szót nen fogadván (az emberi romlotság [p 0007] miatt, melly miatt nehezen tartóztattya meg-magát az ember a' meg-toiltott dolgoktol) hátra tekintett, és menten só bálvánnyá változhatott. De Sodoma kénkôves tüzzel meg-égettetett. A' Lóth leányi penig gondolvan, hogy az emberi nemzetség el-veszett, az o attyokat meg-részegitették, és véle háltanak, honnan Moáb és Ammon születtettenek, Gen. 18. és 19.

X. Csak nem ugyan ebben az idöben, midôn Abrahám-is 100. esztendös vólna au ô fia, Isák születt. Osztán a' szolgálot, kitôl Abrahámnak fia lött vala, Sára ki-üzte: ki az ö fiával a' pusztával lakott, és ötet az Ur oltalmazta. Nem sok idô mulva, az Ur, az Abrahám hitit kisértvén, azt kivánnya, hogy az Atya az ô fiát Isákot néki áldozza- meg. Kit nem késérvén meg-áldozni, midôn az oltárra a' gyermeket fel-tette volna, és ki-voñá fegyverét, meg- szolittatott az égbôl, hogy a' gyermekett ne bántaná: az áldozatra valo kos jelen volt. Az áldozat végben menvén, szóllott az Ur Abrahámnak, igérvén azokat, a' mellyekete már igért vala, Gen. 21. és 22.

XI. De Sára, midôn 127. esztendôket élt volna, meg-holt: testét férje temette- el Hebronban, a' Kananeusok Városában; mivel Abrahám ott mulatoz vala. Osztán Abrahám látván Isáknak ifjuuságát, mivel akkor [p 0008] 40-dik esztendöben jár vala, parancsolt az ö szolgájának, keresne néki feleséget: mind-azon-által abból a' nemzetségböl, melyböl ö származott; csak hogy a' leanyt a' Kakaneusok tartományában hozná, és az ö fiát arra a' földre, mellyen ö lakott, viszsza ne vinné. Es hogy ezeket a' parancsolatokat serényen végben vinné, meg-tapasztván az ö Urának tomporát, meg-eskú1vék. Igy a' szolga Mesopotamiaban menvén, a' Nákor, az Abrahám attyafianak városában jutot, és a' Syriai Batuel, a' Nákor fia házahoz ment: ennek szép szú1z Rebeka nevü leányat meg- nézvén, meg-kedvellette, és Urahoz vitte. Ez után Abrahám Keture nevú1 feleségét vette, ki néki a' Kronika kônyvben ágyassának mondatik: és ettöl néki fiai lettenek. De a' Sárátol születtetett Isákjának atta jószágát: az ágyassatol valo fiainak ajándékokat osztogatott: és igy Isáktol el-választattanak. Abrahám 175. esztendöket élvén, meg-holt: teste a' Sara koporsoja mellé tétettetett, Gen. 23. 24. és 25. I. Chron. 2.

XII. De Rebeka sok ideig magtalan lévén, férje az Vrhoz való szüntelen konyörgésere házasságának csak nem huszadik esztendejeben, kettos gyermekeket szú1lt: kik az ö annyok méhében gyakran tusakodtak, és az ô e' felöl való kérdésére az Vr azt felelte, [p 0009] két kú1lömbôzö népek származnak azoktol, és a' nagyobbik szolgál a' kissebiknek. De a' ki elöszôr születet szôrös volt, és Esaunak neveztetett: a' kissebbiknek Iakob volt neve. Ebben az idöben nagy éhség vala abban a' tartományban: melly miatt Isak ment Gerárban Abimélekhez, a' Philisteusok Királlyához, meg-intetvén az Vrtol, hogy Egyiptomban alá ne menne: és néki igértetik az az egész föld, és ott meg-áldatik, és meg- gazdagittatván barommal, és minden marhával, irigykedvén reája a' lakasok, onnan el-ú1zettetik: el-kergettetvén az eskú1vésnek kuttyánál meg-telepedett. Isák azért meg- Vénú1lvén, és szemei meg-homályosodván, midön az Esau meg-áldatására készülne, az annya tanácsábol, Iákob magát, báttya gyanánt meg aldatta. Igy Iákob a' népeknek és az ö báttyanak Vrává tétetik. Melly miatt Esau fel gerjedvén, ôcse halálára szándékozik. Melytôl félvén Iákob, anya intésébôl Mesopotamiában fút: meg-intatvén attyátol, hogy a' Lábán a' Rebeka báttya házábol venne feleséget, Gen. 26. és 27. Rom. 9.

XIII. Igy Iákob Mesopotamiában menvén, álmában az Vrat látta: e' dologért azt a' helyet szentnek tartván, az ö oszlopot emelt-fel, és fogadást tött, hogy ha az Vrr véle leszen, ott az Vrnak házat épitt, es minden joszáganak [p 0010] tizedét az Vrnak adgya. Oñan Lábá7hoz, az o annyának báttyához ment: kit ô, huga fiának ismérvén, jó szivel fogadott. Labannak két leányi vóltanak, Lea és Rakel De Leának lágy szemei valának, Rūkel pedig igen szép ábrázatu vala, kit Iákob igen szeret vala: és ôtet az attyátol feleségül kérvén, néki érette 7. esztendeig való szolgálatot igért. De az idö bé-telven Leát adta néki: és ismét 7. esztendeig szolgál, és Rákel-is neki adatott. De sokáig magtalan, és Lea tenyészö vala. Jakobnak a' Leátol való fiai ezek voltanak; Ruben, Simeon, Levi, Juda, Issakar, Zabulon, Dina: A' Lea szolgálojatol valok pedig ezek; Gád, Aser. A' Rákel szolgálojátol valok ezek; Dán és Naphtalin. De Rákel reménsége felett, Josephet szült. Gen. 29. és 30.

XIV. Osztan Iákob attyához kévánkozván viszsza-menni, és félvén, hogy Lábán az ö szolgálattya jutalmát el-veszi; orozva megyen el tôle, hozeá való menetelének csak nem huszonnegyedik esztendejében. Rákel ferje híre nelkül attya bálványit el-lopta, melly miatt Lábán Vejét ú1zvén, nem talalván balványit, meg-bekélvén viszsza-tért: igen kérvén Vejét, az ô leányin kivú1l töb feleségeket ne venne. Onnan Jákob el-indulván, az Vrnak Angyalit és taborát látta. De midön Edom tartományában, holott Esau [p 0011] lakik vala, akarna menni, eloször kôveteket és ajándékokat kú1ldvén, báttyát meg-kémlette, ha hozzája jö kedvel volna. Osztán ö öcse eleiben ment,, mind azon-által Jákob tobbé magát az ô báttyára nem bizta. De az elôtt való nap, hogy szemben jutnának, az Vr emberi ábrázatot vévén fel, tusakodott Jákobbal. Es midôn az Vrat meg- gyôzte volna, tudván hogy nem ember volna, kévánnya vala töle, ötet áldaná-meg. Osztán az Vr az ö bevét el- változtatta, gogy Jakobbol Izraël (Isten gyözö) lenne. De midon viszontag az Vrtol az Vrnak nevét kérdené, ezt a' feleletet vôtte: ne kérd az én nevemet, mert az néked hasznos nem volna. E miatt a' tusakodas miattt a' Jákob csipôjének forgó csontya helyébôl ki-iszamodot, Gen. 31. es 32. és 33.

XV. Az Izraël azért az ô báttya házát el kerülvén, Sikem Városában ment: és ott árron vévén helyet, sátoràt fel-vonta. Ennek a' Varosnak fejedelme Kamor vala. Ennek Sikem nevú1 fia Dinát a' Jákob Leátol váló Leányát meg-szeplôsitette. Mellyet értvén Simeon és Levi a' Dinának báttyai, a' városban minden férfiakat alnokul meg-öltenek, és hugok boszszuságát serényen meg boszszullottak: a' Várost a' Jákob fiai fel-prédálták, és minden prédát el-vitték. Ezt a' dolgot igen neheztelte Jákob. Az Vrtol meg-intetvén [p 0012] Béáthelben ment, és ott oltárt épitett az Vrnak. Onnan el-menvén Izraël sátórát fel-voná az Hebron tornyantul. Rakel a' szú1lés miatt meg-holt, a' gyermek Benjáminnak neveztetett. Isák 180. esztendös korában meg-holt. De Esau gazdagsággal, és feleségekkel, kiket a' Kananeusok kôzzül is vôtt, igen hatalmas vala: ennek nemzetségét meg lathad a' Bibliaban, Gen. 34. és 35. és 36.

XVI. Jákob attya halála után azon a' földôn, mellyet Jsák élt vala, lakozik vala, az ö fiai a' legelô mezô kedvéért tölle valameñyire a' nyájakkal el- távoztanak vala: mind azonáltal Joseph és a' kisded Benjamin othõ maratanak vala. Josephet az attya igen szerette, mellyért igen gyú1lôlték ôtet az ô báttyai ezért-is, hogy az ô bünôket attyának meg-jelentette, és szokszori álmaival jövendôlgette, hogy jôvendôben mindeniknél nagyobb lenne. Azért attyátol báttyainak látogatására, és a' nyájaknak meg-nézé ére [![ küldetvén, veszedelemben kezd forgani. Mivel látván attyokfiat, tanáckozni kezdettek az ô halalarol De Ruben, kinek lelke ettôl a' vetektôl irtozott, ellene alván, az ö kutban vettetet: ottan a' Juda javallásábol, a' kalmároknak, kik akkor Egyiptomban mennek vala, és ezektöl a' Pharao gondviselôjének a' Potifarnak adattatott, Gen. 37.

[p 0013] XVII. Ebben az idôben Juda egy Suah nevü Kananeabeli leányt vött el-felesegül. Mellytöl három fiai voltanak, Heth, Onán, Selám. De Heth Támárt vette-el feleségül, ki meg-halván, Onán a' battya feleségét vötte-el. Ki, mivel a' magot a' földre bocsátotta, az Vrtol meg-ölettetett. Osztán Támár tisztátalan személynek öltözetét vévén magára, az Ipával kôzösült, és tôlle kettös gyermekeket szült. Abban a' szülésben pedig csudálatos volt, hogy a' gyermek a' ki elsôben a' kezét ki- nyujtotta, a' kit a' bába meg-jegyzet, veres fonalat kötvén kezére, viszsza ment añya méhében, és utolszor szú1letet. ezek a' g'ermekek Fáresnek és Zárának hivattattanak. Gen. 38.

XVIII. Dee Josephet, midön a' Király gondviselöje, ki ôtet árron vette vala, jól tartaná, és az ô házának és cselédének gondviselését reá bizná, ékes ábrázatú és termetü lévén, az ö Vra felesége ôtet igen meg-szerette- Es midön ôtet veszettú1l szeretné, gyakran kérné a' bujálkodásra, és néki nem engedné, hamis vétekkel gyalázza, és Vrának panaszolkodik, hog' ötet meg-akarta volna szeplösiteni. Igy Ioseph a' tömlôczben vettetett. Voltanak abban a' tömlôczben a Királynak két szolgai, kik midôn álmokat Josepnek meg-beszéllették volna, és meg-magyarázta volna, nékik meg jôvendôlte, hog' egg'iknec a' kirylá [!] [p 0014] féjét vétetné, egg'iket el-bocsáttatná. Es ugy lött. Annakokáért két esztendök el-mulván a' király álmot látott. Melly midön az Egyiptombéli bôltsektôl meg-nem magyaráztathatnéc a' királynak szolgája, ki-a' tömlöczböl ki-vétetet vala, mondgya a' királynak, hogy Jóseph csudálatos álom magyarázó vólna, igy Joseph el- bocsáttatik, és a' királynak álmat meg-magyarázta, hogy a' közel való hét esztendôkben nagy bôsége lenne a' gabonánac, azoc után való hét esztendökben penig nagy szüksége. Mellytöl (hihetö) meg-ijedvén, a' Josephben az Istennec lelkét látván, ötet a' gabonának gondviselôjévé tötte, és magához tsac nem egyenlô hatalmuvá. Osztán Joseph, bövelkedvén az egész Egyiptomban a' gabona, felette sok gabonát takart, és gyú1jtött öszve. Abban az idöben Asenathol néki két fiai lettenek, Manasse és Ephraim. ö pedig mikor nagy méltóságot vött a' királytól 30. esztendös vólt. Mert báttyaitól 17. esztendös korában adatot el, Gen. 39. és 40. és 41.

XIX. Azonközben a' foldnec kerekségére a' nagy szükség el-érkezett vala. Mellytöl kénszerittetvén a' Jákob, fiait Egyiptomban küldôtte, tsac Beniámint marasztván magával othon. Azért a' gabonának gondviselôjéhez mennek: és ôtet ugy tisztelik mint királyt, kiket ö meg-látván, esméretségét el-titkolván, [p 0015] öket kémeknek mondgya: kesereg vala pedig hogy öcsét, Beniámint kôzöttök nem láttya vala. Annyéra ment a dolog, hogy annac jelen létét meg-igérnék: hogy tôlle meg-kérdetetnek, ha ök Egyiptõban nem kémlelni mentenec vólna. Ez igéretnec hitelére Simon kezesnec vettetik: nékik a' gabona ingyen adatot. Ismét azért viszsza térvén, Beniámint, 'amint vélek meg-alkutt-vala, hozzá vittéc. Osztán Jóseph magát báttyaival meg-esmértette, az ö ortzájoc meg-pirulásával. Igy öket gabonával meg-terhelvén, sok jókkal meg-ajándékozván, hazá kú1ldötte. Meg-intvén ôket, hogy az éliség még öt esztendôkig tartana, attyokkal és minden cselédekkel hozzája mennénec. Gen. 42. es 43. és 44. és 45.

XX. Jákob azért ment Egyiptomban, az Egyiptombéliek örvendezvén, a' király ôrú1lvén, fiától kegyessen fogadtatot. Lött ez Jákob életének 130-dik eszténdéjében, a' viz-özöñec pedig CICCCCLX-dic [!] esztendejében. Tovább az Abrahám a' Kanahán fôldén való meg-telepedésétôl fogvan, a' Jákób Egyiptomban való meneteléig CCXV. esztendôk folytanak el. Jákób azért Egyiptomban való lakásánac 17-dic esztendejében meg- betegedvén, Josephet igen kéri, testét temetné az ô koporsójában. Osztán Joseph fiait [p 0016] attyához viszi, hog' öket meg-áldani kiket meg aldvan, midön mindazáltal a' kissebbiket a' nagyobbiknak eleiben tötte vólna, minden fiait Simeon és Levin kivül, meg-áldotta. Meg- holt pedig életinec 147-dic esztendejében. Joseph az halotac uri modra viselte gondgyát: testét az ô Eleinec koporsójában tôtte. Attya halála utàn gonosságokert rettegö attyafiait kegyessen vigasztalta, tartotta. Joseph penig életének 110-dik esztendejében meg-hólt Gen. 46 és 47. és 48. és 49. és 50.

II. RESZ.

A' Moses második kônyvében való viselt dolgokrol, avagy a' Pharahó, a' Sidok a' Moses, és Aron, az Isten cselekedetirôl.

A'
Sidok pedig a' kik Egyiptomban alá- mentenek vala, csudára méltó, melly hámar meg-szaporodtak, és sokaságokkal bé tôltötték Egyptomot. De a' Király meg-halván, a' ki ôket a' Joséph érdeméért kegyessen táplallya vala, a' következô királlyok uralkodásával igen le-nyomattatnak vala. Mert hogy e szaporodnának, és vala reájok ne támadnánac, ôket kemény szolgálatokkal terhelic, és az ô férfiui gyermekeket a' vizben vettetik. Ez idöben, a' Pharao leánya a' [p 0017] folyo vizben találtatot csecsemôt, fia gyanánt fel-neveltette: a' gyermeket Mosesnec nevezte. Ez a' Móses midön fel nevelkedett vólna, látván a' Sidot az Egyptombélitöl veretetni, meg leseredvén, attyafiát meg-szabaditván, az Egyiptombéli embert meg-ôlte. Ottán csélekedetinek büntetésétôl félvén, a' Midián fôldében futott: és Jetrónál, annac a' tartománynac papjánál lakozik, az ô leányát a' Czipporát feleségú1l el-vette, kitöl két fiai lettenec, Gersom és Elieser, Exod. 1. és 2. Act. 7.

II. Ebben az idôben élt Job; ki-a' térmészet törvényét, az Isten isméretét az egész igasságót szerette, igen gazdág vólt az igen hires, hogy sem gazdagságában, sem annak el-vesztésében nem vétkezett: mert midön az ôrdôgtül jovaitol, gyermekitôl meg-fosztatott vólna, nem békételenkedett; noha midôn szörnyü fekélyekkel illettetett vólna, a' zugolódástol magát megnem ohatta: az Isten és a' maga ellen szollo barátit helyessen meg czáfolta. Végtére az Istentôl meg-dicsirtetett, meg gyogyittatott, el-veszett javai hellyében két annyi jót vôtt. Job. 1. 2. és 42.

III. De a' Sidoc á' felettéb való szolgálat, nyomoruság alatt az Istenhez kiáltottanak, és a' szabadulást tôle vártác. Akkor Moses a' juhokat legeltetvén, látta, hogy a' csipke-bokor [p 0001] 8 égne, de meg-nem emésztetnéc. Mellyen el-álmélkodván, közelebb járult a' csipke bokorhoz, és néki az Isten mentést tsak nem illyen formán szollott: ö vólna Abrahá7nak, Isáknac, Jácobnac Ura: kiknec igen meg- nyomorittatot maradékit meg-akarná az Egyiptombébéliektöl [!] szabaditani: azért menne-el az Egyiptombéli királyhoz, és a' meg szabadulandó népnek lenne vezére. A' magát mentegetö Mosest hatalommal meg-erôssiti, csudáknak cselekedesire való erôt adván néki. Exod. 3. és 4.

IV. Igy Moses Egyiptomban ment, elôszôr a' sidok elôtt csudákat cselekedvén, Aron nevü attyafiát maga mellé vévén, a' királyhoz ment: jelenti néki, ôtet az Isten kú1ldötte, és az Isten szavával mondgya, a' népet bocsátaná-el. De tagadván hogy az Istent ismérné, nem akar vala az ô parancsolattyának engedni, és midôn Moses az Isten parancsolatyánac bizonyságára a' veszszôböl kigyót csinált volna, minden Vizeket vérré változtatott vólna, az egész fôldet békákkal bé-tôltötte vólna, hasonlókat cselekedvén a' Káldausok-is, azokat a' mellyec a' Moses által lettenek, varáslásnac, ôrdôgi mesterségnek, nem Isten erejénec mondgya vala lenni, addig miglen a' fôldnec pora tetvekké változtatnéc, a' Káldeusok- meg-valván, hogy ezek az Estentöl [p 0019] lennénec. Akkor a' király a' csapás által kénszerittetvén, Mosest és Aront magához hivatván, a' népnec szabadságot ád az el-menetelre, csac a' csapást róla forditanák-el. De midön a' csapás el-vétetett, az álhatatlan a' népet, a' mint meg-alkutt vala, el nem bocsáttya vala. Végezetre a' tiz csapásokkal (a' vérrel, békákkal, tetvekkel, minden féle bogarakkal, két féle dôghalállal, hojagos fekélyekkel, kô-esôvel, sáskákkal, setétséggel, minden féle elsö- szú1lôtteknek meg-ôlettetésekkel) maga és országa ôszve rontatott és meg-gyözettetet. Exod. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

V. De minek-elôtte a' nép Egyiptombol ki-ment vólna, parancsolatot vött arrol, hogy azt a' holnapot, melly akkor vala, (tudni-illic az Abib avagy Nisán holnap, melly rész szerint Bojtmás, rész szerint Györg' havánac felel-meg) az esztendônek hólnapi között, elsö hónac tartaná: ôrök emlekezétre pedig, annac a' hólnapnak 14-dic napján, ép és esztendôs bárányt áldozna-meg, annak vérével a' kú1szöböket hintené-meg, húsát egészlen enné-meg, csontyát pedig meg-ne törné: hét napokon kovász nélkül váló kenyereket ennék, és ezt a ceremoniát maradékinac adná és hagyná. Igy a' nép ki-ment nagy sokasággal, és az Egyiptombélieknek sok javaival; melly 700 Sidokbol, kik elöször Egyiptumban alá [p 0020] mentenek vala, hatszáz ezer ferfiakra nevekedett vala: Abrahám Kanahán földében elôszôr való menetelének 430. a' viz-özönnek pedig 1575. esztendejében. Annakokáért a' sietve ki-menô nép elôtt nappal kôdnek oszlopa, ejjel pedig tüznek oszlopa vitettetett. Es az Vr nem vitette a' népet a' Philisteusok földének közel való utára, hogy az hadtol meg ijedvén visza ne térne Egyipumban; hanem vitette azt a' pusztának kerengô utára, és téritette a' veres tenger mellé, és ott mulatozván tabort járt. Meg- halván a' Király, hogy a' Sidó nép el-tévesztvén az utat, a' veres tenger mellé ment, 's továb nem mehet, dühösködvén, hogy annyi ezer emberek mentenek volna ki országábol, nagy sietséggel seregét utánna ki-viszi. Es már azt közel láttya vala: akkor a' Sidok meg-rémülvén, és az Vrhoz kiáltván, Moses az Istentôl meg-intetvén, a' tengert a' veszszôvel meg-fujtván, ketfelé választotta, Igy a' népnec, a' vizek ketté válván, nyilt uttya volt. Az Egyiptombeli Király sem késvén az elôtte menô népet ú1ldôzni, a' tengerben, az hol meg nyilt vala, bé-ment: ottan a' vizek öszve menvén, minden seregével el-tôrôltetett. Akkor Moses az öveinek szabadulásán, ellenséginek veszedelmén, az Isten hatalmán örvendezvén, az Vrnak éneket énekelt: minden férfiaknak [p 0021] és aszszonyoknak serege ezent cselekedte.

VI. De a' pusztában menteket, midôn már harmad napig mentenek, a' viznek szük-volta szorongattya vala, és találtatván, keserüsége miatt nem meg iható vala. Es elôszôr akkor tetczet-ki a' gyarló erôtlen népnek engedetlènsége, és már Moses ellen zugolodik vala; de az Istentôl meg- tanéttatván, fát vetett a' vizekben, és meg-édesettenek. Az után Elimben jutott, ott 12, forrásokat, és 70. Pálmafákat találván, meg-szállott és taborozott. Ismet a' nép ehségérôl panaszolkodván, Mosest pirongattya vala, az Egyiptunbéli szolgálatot, hasa meg- elegedésével, kévanván, akkor a' fellyül kú1ldetett fürjek sokasága a' tábort el-lepte. A' második napon pedig eszekben veszik, a' kik a' táborbol ki-mentenec vala, hogy a' föld fejér apró magokkal bé tôltetett, mellyek hasonlatosoc voltanac a' Coriàndrum maghoz, és a' ho- harmatoz. Akkor Mosestôl a' nép meg-intetic, hogy az a' kenéyr nekic ajándékban küldetett Istentôl: kiki arra rendeltetett edényében csak annyit szedgyen, a' mennyivel egy nap meg-érné: hatodic napon mind azáltal, mivel szombaton nem volna szabd szedni, két annyit szedne. De a' nép engedetlen lévén, más napra-is hagyott azokbol. De a' más napra hagyattattac meg férgesettec, és igen meg- bú1zhôttec: [p 0022] holott a' hatodic napon a' szombatra él-tetettec éppen meg-maradtanac. Ezzel a' kenyérrel 40. esztendôkig éltenec a' Sidoc: melynec ize hasonló volt a' mézes pogátsa izéhez, és Mannánac neveztetett. Ennec az isteni ajándéknac bizonyságára pedig Moses egy Gomer mannát arany edényben el-tétetett. Exod. 16. Num. 11. Psal. 77.

VII. Onnan el-menvén a' nép, midön a' viznec szükségével késértétnéc, vezérét meg-akarja vala kôvezni. Akkor Moses az Vr parancsolattyára, Horebnél a' kôsziklát a' veszszövel meg-fujtván, abbol a' vizek bôven jôtték-ki. De midôn Raphidimben ment, az Amalékitác a' népet ki-rohanásokkal fogyattyákj vala. Moses az övéit a' harczra ki-viven midön Josuét a' hadakozoc eleiben tette volna' maga mellé vivén Aront, és Hurt, hogy az harczot nézné, és imádkoznéc, az hegyre fel ment. De midôn az hadak kétséges ki-menetellel meg- ú1tkôztenec, Iosué a' Moses kônyôrgésével diadalmaskodván, ellenségét mind estveig vágta. Exod. r 7.

VIII. Ez idôben Jetró, a' Moses Ipa, az ö Czippora nevú1 leányával, ki feleségú1l Moseshez mént vala, ferje Egyiptomban menvén, othon maradott vala, és az ö gyermeki, meg-értvén a' Moses viselt dolgait, hozzá ment. Ennek tanácsábol Moses az egész Izraëlbôl [p 0023] erös férdiakat választott, ôket birokká, ezeredesekké, századosokká, ôtvenedesekké, tizedesekké tévén, a' maradékoknac a' fenyéteknek szükséges modgyát adta, és hadta: Ietró az ô földében viszsza tért. Exod. 18.

IX. Az után a' Sinai pusztajában jutott. Ott Moses az Vrtol meg-intetik, hogy a' népet szetelné-meg, mivel az Isten szavát fogná hallani: és ezt serényen végben vitte. De midôn az Vr a' Sinai hegyre le-szállott, nagy menydörgések, villámlások, sürú1 felyhôk, trombita szók valának. de Moses es Aron, csak-nem az hegy közepin, a' nép a' hegy álatt állott. Igy az Isten sokféle tôrvéyt adott, és azt ottan elöhozta: mellyeket rövideden elö-számlálok: Ne legyenek neked idegen Istenid én elôttém: Ne csinály magadnak balványt: ne vedd fel az Istennek nevét héjában: Szombaton semmi dolgot ne tégy: Tisztellyed a' te atyádat, és a' te anyádat: Ne ôlly: ne paráználkodgyál: ne lopj: Hamis tanuságot ne mondgy a' te felebarátod ellen: ne kévánnyad a' te felebarátodnak semmijét. Ezeket mondván az Isten, midôn a' nép a' menydôrgéseket, villámlásokat, kú1rtöléseket, a' hegyek fú1stôlgését látná, meg-rémült, és az Isten szavát nem szenvedhette; hanem Mosestôl azt kévánta, hogy csak maga szollana az Urral, és igy tôlle hallott dolgokat [p 0024] vinéne-meg a' népnek. Exod. 19.20.

X. Ezeket parancsolta az Vra' Moses által a' épnek: A' Sidó pénzen vött szolga, hat esztendeig szolgállyõ, az-utan szabados légyen: meg-akarvan pedig maradni a' szolgálatban, fülei furassanak által. A' ki akarva embert ölend, meg ölettessék: a' ki nem akarva számki-vetett légyen. A' ki attyát és annyát meg-veréndi, és meg-szidándgya, meg- ölettessék. A' ki a' Sidót el-lopja, vagy el-adgya, meg- öletessék. A' ki szolgáját és szolgálójat meg- veréndi, és a' miatt a' verés miatt meg-halánd, meg- itéltessék. A' ki a' terhes aszszonyokbol a' formátlan gyermeket ki-rázza, meg-büntettessék, a' ki pedig a' formást meg-ölettessék. A' ki szolgája szemét, vagy fogát ki-üténdi, azt bocsássa-el azért szabadon. Az ökör, ha az embert meg-öléndi, köveztessék-meg. A' ki az ö ökrének vétkét tudta, és azt nem örizte, maga-is meg-köveztesséc: vagy annyi árron magát meg-váltsa, a' mennyit a' vádló kivánánd. Ha ökör szolgát ölénd- meg, harmincz siculust adgyon annac az Uránac. A' ki- ásott vagy nyitott vermét bé-nem fedi, és abban barom eséndik, a' baromnak árrát az Uránac meg-adgya. Ha az ökör a' más ökrét meg-öléndi, a' barom adasséc-el, és annak árrát az Urok oszszák-el, a' meg-öletet barmot-is oszszák-el. Ha ökrénec vétkét tudván azt nem örizte, ökröt adgyon. [p 0025] A' ki-ökröt lopánd, ökröt adygon. A' ki juhot orozánd, négy juhot adgyon. Ha a' barmok a' lopó kezében elevenen kapattattatnak, két annyit adgyon. Az éjjeli lopót szabad meg-ölni; de a' nappalit nem. Ha valaki barma a' más vetését meg-károsittya, a' baromnan Ura a' kárt fizesse-meg. Ha a' letett marha el veszénd, az a' kinél le-tétetett volt, esküdgyéc-meg, hogy azt nem ô lopta-el. Az ilyen meg találtatot lopo két annyit adgyon. Ha a' másra bizatott marhát a' vad meg-szaggattya, meg-ne fizettessék. Ha vavalaki [!] a' másnac-nem jegyeztetett leányt meg szeplôsiti, adgya-meg a' jegy ruháját, s' ugy vegye-el feleségül: ha nem akarja az ö attya a' leányt néki adni, a' meg-szeplösitö adgya-meg a' jegy ruháját. Ha valaki varásol, ne hadgyad élni. A' ki bálványoknak áldozik, meg-ôlettessék. Az özvegy, árva, meg ne nyomorittassék. A' szegény adós a' meg-fizetésre ne erôltessék, se usora rajta ne kévántassék. A' szegénynek ruhája, mellyben jár és hál zalogba el ne vitessék. A' népnek fejedelmének gonosz ne mondassek. Minden elsô senge, es elsö szülôtt az Urnak adattassek. A' vadtol el-szaggattatott állátnak husa meg ne étettesse3k. A' hamis tanubizonyságnak és egyéb gonosságnak tételére gyú1lések ne csináltassanak. A' [p 0026] te ellenségednek el- tévelyedet barma mellett elne menny; hánem azt hajts haza. A' te ellenségednek tereh alat feküvö barmát fel-emellyed. Az ártatlant és az igazat meg-ne öllyed. Az-Istentelent ajándékért meg-ne igazitsad. Ajándékot ne végy. A' jövevényt meg-ne keseritsed. Hat napokõ munnkalkodgyál: szombaton meg-nyugodgyál. A' hetedik esztendönek gyümöltsét bé-ne takaritsad; hanem a' szegényéknek és a' szükölködöknek hadgyad. Exod. 21. 22. 23.

XI. Moses Istennek csaknem ezeket a' beszédeit vitte-meg a' népnek, és 12. kövekböl az hegy alatt oltárt csinált. Az hegyre, mellyen az Ur állott, ismét fel-ment: Aront, Nádábot, Abihut, es az Izraelnék hetven véneit maga mellé vévén. De ezek nem látván az Urat, mind-azon-által az ödicsôsségét avagy azt a' hellyet, mellyen az Ur állott, látták: melly csudálatos formáju és ékes világosságu volt. Moses pedig az Urtol szolitatván, a' belsô ködben, melly az Urat környú1l vészi vala, menven, ott 40. nappal és éjjel volt. Akor tanitotta Isten ôtet a' Sátor és a' láda csinalásra, és az aldozásnak modgyára: mellyet mivel igen hoszszu, le nem irok. Exod. 24. 31.

XII. De Moses késôdvén, ugymont, 40. nappal és éjjel lévén az Urral, a' nép az ô viszsza [p 0027] jövetelét nem reménlvén, Aront a' bálvány csinálásra kénszeritette. Akkor az aranyat meg-olvasztván, borju lett belölle. Mellynek, mivel a' nép az Urrol el-feletkezvén, áldozott vólna, és tobzodnék, az Isten fel-gerjedvén, a' gonosz népet, ha a' Mosestöl meg-nem engeszteltetett vólna, el-tôrlôtte vólna. De viszsza-térvén Moses, midön a' köböl való két táblákat, mellyekre az Ur a' maga kezével a' tiz parancsolartokat irta vólt, lehozta vólna, és a' népet a' bujálkodásban, es a' szentségtörésben, az az, a' bálvány imádásban találta vólna a' táblákat el-törte: méltatlannak itélvén a' népet, hogy annak az Ur törvénye adattatnék. Mind-azon-által sokat zugolodván, a' Lévitákat magához gyüjtôtte, és nékik meg-parancsolta, hogy ki-vont fégyverekkel a' népet vágnák. Melly rohanással három ezer férfiak ôlettettenek-meg. Akkor Moses az ö sátorát a' táborõ kivú1l távul vonta-fel: mellyben midôn bé
ment volna, a' felyhônek ószlopa a' satornak ajtaja elôtt áll vala, es az Ur Mosessel szinröl szinre szoll vala. Kévánván Moses, hogy az Urat a' maga dicsôsségében látná: feleltetett, hogy az halando szemek az Istennek orczáját nem láthattyák, mindazonáltal meg-engedtetett hogy az ô hátullyát meg- lássák. Moses az Ur parantsolattyára ujabban két kö táblákat [p 0028] készitett, és azokra-is az Ur a' maga kezével irta a' tiz parancsolatokat. De ebben az egygyú1tt való beszélgetésben 40. nappal, és éjjel volt Moses az Urral. De midôn az hegyrôl le-szállana, a' táblákat elötte hozván, az ö orczája ugy fénlik vala, hogy a' nép ötet nem nézheti vala. Es midön az Isten parantsolatyát meg-mondaná, orczáját fedéllel bé fedte, és ugy szóllott a' néppel, az Isten parancsólattyábol. A' sátornak, és a' benne való dolgoknak, mint a' ládának, az asztalnak, s' hasonloknak csinálása ebben a' könyvben hozattatik elô. Melly végben menvén, a' felyhô le-szállott, és a' sátort ugy bé árnyékozta, hogy Moses abban bé-nem mehetne. E két könyvekben, a' teremtésröl, és a' ki-jövetelröl való könyvekben, tsak nem ezek a' dolgok foglaltatnak-bé. Exod. 32.-40.

III. RESZ.

A' Moses második könyvében való lôtt dolgokrol, melly másképpen a' Leviták visztiról irt könyvnek mondatik.

EZ
után a' Léviákrol irt kõnyv következik: mellyben az áldozatrol való tôrvények adattatnak-ki, a' fellyebb adatot tôrvények-is hozzájok adattatnak, mindenek a' papságra tartozó rendelésekkel tellyesek. Szollott Moses kiváltképpen a' második [p 0029] könyvben, I. az erkôltsi tôrvényrô, melly a' cselekedendô és el-kerülendô dolgoknak közönséges és ôrôkké való regulája 2. a' polgári tõrvényrôl, melly eleiben adta a' Magistratusnak, hogy a' bú1nösöket meg-bú1ntesse, és a' Sido kôsségnek jo rendét meg-tartsa. 3. ebben a' harmadik könyvben szol kiválképpen a' ceremoniai tórvényröl, melly az Isteni tiszteletnek külsö modgyait, mellyek az el-jôvendö Christust ábrazolták, parancsolta. A' Ceremoniai tôrvények voltanak.

I. A' Szent Személlyekrôl. Kik voltanac .) rend szerint valok, mint 1. a' Papok, kik a' tôrvényt magyarázták, áldoztak, közben jártak, és a' népet áldották. 2. a' Leviták, a' kik az elsô szülöttek hellyet, a' Papok körú1l voltanak, a' Sátort az ö eszközeivel örizték, és hordoztàk. (2.) rend-kivú1l valok, mint 1. a' Propheták, kik Isten ihlésébôl a' Papokat és a' népet tanitván, és jo rendben álatván, példázoi voltanak ama naggy Prophetának a' Christusnak. 2. a' Nazireusok, kik kiváltképpen való fogadásbol bort nem iván, és magokat Istennek szentelvén, a' Christus szent életének voltanak példázoi.

II. A' szent Ruhákrol. A' mint a' fô Pap, a' Christust példázta, ugy az ö ékessége az ö méltoságát, és hiba nélkül való igasságát. A' [p 0030] fö Papnak kiváltképpen valo ékes ruhája, volt az Ephod, és az Ephodon lévö Chosen: az Ephodon voltanak a' 12 nemzetségeknek nevei, drága kövekre meczettetvén: a' Chosenen voltanak az Urim és Thummim, a' mellyekbôl adattattanak az Ecclesiának feleletek: az Ephod azért az Ecclesiát példázta; az Vrim és az Thummim, az az, a' világosságok és tôkélletességek, a' Christust az Atyának igéjét és tolmátsát a' mi világosságunkat és tôkéletességünket jegyzették. Az Ephod mutatta, hogy a' Christus vinné véghez a' mi dolgainkat az Isten elôtt, a' Chosen penig azt tanitotta, hogy ö vinné véghez az Isten dolgait elôttünk.

III. A' Szent eszkôzôkrôl, mint a' Sátorrol, és abban való ládárol, oltárokrol, asztalrol, ércz mosdorol. Ezekröl ezeket jegyezd-meg: .) a' Sátor példázattya volt a' Christusban állattya szerént lakozni fogó Istenségnek, Joh. 1. 14. Col. 2. 9. (2.) a' Sátornak mesterséges egyben szerkeztetése, példázattya volt a' Christuson fundálandó Anyaszentehygáz egyben szerkeztetésének. Eph. 2. 20. 21. (3.) a' Sátornak hordoztatása, példázta az Anyaszentegyháznak e' fôldön való bujdosását. .) a' Templomnak eggysége, jegyzette a' Christusnak, és az Anyaszentegyháznak egygyességet. (5.) annak három részei valának: a' Tornácz szent hely, [p 0031] és a' leg szentsegessebb hely, avagy a' Sanctuárió. (6) a' Tornácz, a' hova gyül vala a' nép, ábrázattya volt a' látható Anyaszentegyháznak, mellyben jók és gonoszok vadnak. (7.) a' szent hely vala a' Papok tornácza, az Anyaszentegyház igaz tagjainak, ama választott nemzetségnek, és királyi Papságnak ábrázattya. 1. Petr. 2. 9. (8.) a' leg szentségessebb hely, a' mellyben senki nem egyéb, ha nem egyedú1l csak a' fô Pap ment-bé, még pedig esztendönként csak egyszer, árnyékozza vala a' mennyei Sánctuariomot, a' mellyben a' mi jónkra bé-fog vala menni jövendöben a' Christus. (.) a' Templomnak Cherubimokkal meg-ékesittetett fedele, a' Christusnak testét, melly az Isteni trmészetet, [!] néminémüképpen bé-fedte, jedzi vala. 0.) a' tornáczban vala, az egészlen égô áldozatnak rézzel meg-borittatott oltára, melly a' Christusnak az Isteni természettel eggyesült testét, és mi érettünk mindeneknek el- szenvedésére valo erejét jedgyzette; s' a' jo illathoz való oltat, melly a' Christus mi érettünk való esedezéset adgya elönkben. 1.) úgyan ott vala a' tisztulásokra rendeltetett réz mosdo, melly azt jegyzi vala, hogy mi a' Christusnak vérével tisztitatunk-meg, hogy kedves áldozatokat vigyú1nk Istennek eleiben. 2.) a' szent hellyen, avagy a' Papok Tornáczában [p 0032] vala az asztal, és arra tétettetett szent kenyerei, és az arany gyertya-tarto, mellyekkel a' tanittatik vala, hogy a Christus az övéinek eledelek, italok, és világosságok volna az ôrök életre. 3.) ugyan ott valának a' hintésre és a' jo illat tételre csinàlt tott [!] arany edények, a' mellyek a' Christusnak áldozatyát és esedezését jelentették. 4.) A' Sanctuariomban volt az arany temjénezô, a' melly a' fô Papnak tulajdona volt, és a' frigynek ládája. 5.) a' Cedrus fábol csináltatott és arannyal meg-borittatott láda a' Christus két természetinek vala ábrázattya. 6.) a' ládában tétetett szôvetségnek táblái, a' Manna, és az Aron veszszeje, azt tanittyák vala, hogy a' Christus az ôvéit tanittya, táplállya és igazgattya. 7.) a' ládának fedele, melly meg-engesztelônek mondatott, a' Cherubimokkal edgyú1tt, a' honnan igérte Isten, hogy szol Moseshez, példázattya vala a' mi büneinknek el-fedezö; minket az ö Angyali által oltalmazo, és az Atyának igéjét minékünk ki- jelentô Christusnak.

IV. Az áldozatokrol, mint (I) Az engesztelö áldozatrol, midön az élö állatoknak meg- ölésével tettenek bizonyságot arrol a' hivek, hogy ôk az halálra méltók, és hogy az ô bizodalmokat, a' Christusnak (ugy-mint annak a' macula nélkú1l való báránynak, ki-jôvendôben [p 0033] e' világnak bunéért meg-áldoztatik) vérében helyhéztetik. Melly lött. .) minden bú1nökért, melly egészlen égô áldozatnak mondatik, és az egész áldozatnak meg-égetésével megyen vala véghez. (2.) nimely bünôkért, melly meg-valtó áldozatnak mondatott: melly lôtt, 1. a' bú1nért, mellyel meg-engeszteltetik vala a' vétekböl avagy tudatlanságbol tett bün, Lev. 4. 2. 3. 2. a' vétekért (a' büntetésre való kôtelezésért.) mellyel meg-engeszteltetik vala a' tudva ugyan, de gyarloságbol tett bú1n, Lev. 5. és 7. (II.) Az háláado áldozatrol, melly az háláadoságnak meg- bizonyitásának nevével, vitettetett-fel. Lev. 19. 5. Melly véghez vitetett 1. csac ajándékokkal, melly eledeli áldozatnak mondatik, mellyben étel, ital, olaj, só, tômjén, s' a' többi vitettetnek vala-fel. 2.élö állatokkal edgyú1tt, melly vagy az áldozatnak csak kövérinek meg-gyujtásával, vagy az élö állatoknak meg-ölésével-is, eledeli áldozat tétellel edgyütt megyen vala véghez; amaz békességeseknek, ez dicsiretnek áldozattyanak mondatik vala.

V. A Szent idökröl, mint 1. Mindenik napnak a' reggeli, és estve között való idejérôl, mellyben a' szüntelen való áldozat vitettetik vala-fel. 2. A' hónak elsô napjának [p 0034] idéjérôl, mint .) A' Husvétröl, melly az elsö holnapnak tizenötödik napján ülettetett-meg, es mint egy emlekeztetô jegye volt az Egyiptombol való ki-szakadulásnak és mint egy példázattya a' Christus által való jôvendô meg- szabadulásnak. Exod. 12. 1. és 23. 15. Ezech. 45. 21. (2.) A' Pünkösdröl, melly a' husvét napjátol ôtvenedik napon ülettetett-meg, és mint egy emlekeztetö jegye volt a' Sinai hegyen adattatott törvénynek, és mint egy példázattya, annak a' mi sziveinkben a' jövendöben bocsátandó szent lélek által való bé-irattatásanak. Exod. 23. 16. Ezen az innapén fel-vitték a' gabonának elsô sengéjét- is, a' honnan sengék innapének mondatott. Deut. 16. 19. Lev. 23. 15. (3.) A' Leveles ágakbol csinált hajlékoknak innepéröl, melly a' hetedik holnapnak tizenötödik napján ülettetett-meg, és mint egy emlekeztetô jegye volt az Izraélitáknak a' pusztában a' Sátorok alatt való kegyelmes meg-tartatásoknak, és mint egy ábrázattya a' Christus meg-testesülésének. Hálá-adások-is löttenek ez innepen, a' gabonáért, és aratásárt, a' honnan takarodás innepének-is mondatott. Exod. 23. 16. .) A' trombiták zengésének, avagy trombitáknak innepérôl, melly az Evangyéliom zengésének ábrázattya vólt. (5.) A' tisztulásoknak innepérôll, [p 0035] melly a' Christus által lejendö meg-tisztulásnak ábrázattya volt, Lev. 23. 24. 27. (6.) A' nyugodalmas vag hetes esztendöröl, mellyben a' földnek mivelése és adosságoknak ki-szedése, el-halgattatott. Lev. 25. 6. 7. (7.) A' kürtôlésnek, esztendejéröl, melly vala minden ötvenedik esztendô, mellyben az ô Urokhoz meg- térnek vala, és a' Sido szolgák szabadon botsáttatnak vala, a' Christus által lejendô bünnek, és az ördögnek szolgálattya alol való szabadon botsáttatásának példázattyára. Lev. 25. ezekkel a' Ceremoniákkal való élés, a' Christus halálának elôtte idvösséges, az ô halála után az Evangeliumnak hirdetéséig köz volt, de az Evangeliomnak hirdetése után, nem csak nem idvôsséges a' Ceremoniáknak meg-tartása, hanem még-halálos-is.

IV. RESZ.

A' Móses negyedik könyvében való viselt dolgokrol
(mely masképpen az Izraélitáknak meg- szamláltatásokrul való kônyvnek neveztetik) avagy az Isten Moses, Sidok, kémek, Dáthán, Abiron, Edom királya, Bélák, és Balá cselekedetirôl.

ANnak
okáért a' Lvi nemzetsége Papságra választatván, a' több nemzetsé- [p 0036] kösziklát kétszer sujtotta-meg. Végezetre, ezért a' bünéért nem ment bé a' néki igértetet foldbe, melly tudni illic a' JOrdánon tul volt, a' mint aláb meg-mutatom. Annak-okáért Moses a' tábort abbol a' helybôl el-indiotván, midôn Edomon akarna által menni, kôveteket kú1ldvén a' Királyhoz, által menetelre való szabadságot kévant, a' vérségért nem akarván véle hadakozni. Mert az a' nemzetség az Esau nemzetsége vala. De a' Király az alázatossan kônyôrgôket meg- utálván, nékik, földének közepin által-menetelt nem engedett, kész lévén vélek hadakozni. Akkor Moses az Or hegyére térüle, a' tilalmas utat el-kerú1lvén, hogy az atyafiak kôzt való hadakozásra valami okot ne adna. Num. 20.

V.Ebben az uttyában a' Kamaneusok KIrállyát el- torlötte. A' Sihont az Ammoreusok királlyát-is meg-verte, és minden ö városit el-foglalta. Az Ogot a' Básán királyát meg-gyôzte, s' hihetö a' Bálákot a' Moábiták KIrállyát-is ki Bálámmal a' népet-meg akarja vala átkoztatni, ez után a' tá-bort a' Jórdánhoz kôzel Jérikotul nem meszsze, inditotta Akkor a' Madiániták ellen hadakozott, és ôket meg-gyôzte, és meg-hódoltatta. Mosses meg-holt midôn a' népet 40. esztendeig vezérlette vólna. Num. 21-31. Deut. 34.

[p 0037] V. RESZ.

A' Moses ötôdik könyvében való viselt dolgokrol: melly másképpen a' már meg-irt tôrvényeknek ujjobban való elô számlálásának könyvének mondatik.

EZ
után Moses az elmult dolgokat meg beszéllette, az Isten tôrvényét elô szanlálta, azt meg-magyarázta, a' sidokat anna meg- tartására intette, nógatta. Tovább, a' sidók azért voltanak 40. esztendeig a' pusztában, hogy ezek mindnyájan a' kik az Isten beszedenek nem hittek vala, meg-halának. Mert Jósuét és Kálebet ki-vévén, az Egyiptombol fel-jöttek kôzzül husz, esztendostú1l fogva, és fellyebb, senki nem ment által a' Jordánon. Moses a' meg-igért földet látta, de abban bú1ne miatt bé nem mehetett: mert akkor, mikór a' kôsziklát, az Isten parantsolattyára meg-sujtotta, az Isten hatalmának annyiszori meg-tapasztalása után, kételkedett. Meg- holt penig életének száz husz esztendejeben. Az ô sirjának hellyérôl keveset tudunk. Deut. 32.

VI. RESZ.

A' Josué kônyvében való viselt dólgokrol, avagy a' Josué, Papok, Sidok, ellensége cselekedetiról.

[p 0038] I. Moses
meg-halván, a' Josue vezérlette az Izrael népét. Mert Moses ötet választotta vala maga helyében, ö lévén hozzá hasonlo férfiu. Uralkodásának-kezdetiben, a' népnek meg-izente, hogy eleséget készitene, mert harmad nap mulva a' Jordánon által kellene menni. De által- menetelét a' sebessen folyó Jordán meg-gátollya vala, mivel akkor meg-áradván, sem meg nem lábbalhattya, sem akkor hajója nem vala. Azért meg-parantsolta, hogy a' papok a' frigy ládával mennyenek bé a' Jordán széliben. Melly cselekedettel a' Jordán két felé vált: igy a' nép szárazon ment által. Azokban a' helyekben volt egy Jeriko navü város, melly igen erös volt. De a' Josue az Urban bizván, nem fegyverrel, és nem erövel menvén a' város ellen, meg-parantsolta, hogy a' tábor az Isten ládájával hét napon hétszer a' várost kerüllye-meg: a' ládat a' papok vigyék, az elött hét más kürtölö papok mennyenek, ezek elôtt a' fegyveres nép, a' láda után a' kú1rtölô kôz nép. De midôn a' hetedik napon hétszer a' ládával a' várost meg-kerülte, és a' hoszszabb kürtöléskor fel-kiáltott volna, a' kö falak és tornyok le-szakadoztak, a' városban be-ment, annak barmait, lakosit, egy lábig le- vágta, a' kér kémeket el-rejtô Ráhábot az ôvéivel edgyütt, és az [p 0039] Ur számára való értzbéli marhát ki-vitte a' várost fel-gyujtotta; annak meg- épitöjét' Josue meg-átkozta. Onnan Aj varossa ellen ment, a' tábor lest vetvén a' város megett, Josue tettevén, hogy félne, futni eredett. Mellyet látván, a' kik a' városban voltanak, utánna ki-róhantanak. Igy a' ik lesben voltanak, az üres városban, sietséggel be-mentenek, és azt mindgyárást fel-gyujtották: lakosit egy lábig le- vágták: KIrállyát meg-fogták, és fel-akasztották. Jos. 2. 3. 6. 8.

II. Mellyet a' kôrú1l való nemzetségeknek Királyi értvén, ôszve gyültenék, hogy az Izraelt fegyverrel el-ú1zzék. De a' Gibeoniták, kik gazdag királyi városban laktak, szabad akarattyok szerint a' sídoknak adtak magokat, igérvén nékik szolgálattyokat: és a' sidok frigyet vetettek vélek; de mivel ôket csalárdsággal vették a' frigy-kötésre, meg- parantsoltak nékik, hogy az egész gyülekezetnek és az ur oltára kôrú1l forgolodóknak fa vágoi és viz meritôi legyenek. De a' Gibeoniták meg-hodolása, a' körú1l való várasok Királyit haragra inditotta, és az ö várasokat meg-szállották. A' városbéliek azért ebben az ô szorulásokban, Josuehoz kôveteket kú1ldöttenek, hogy ôket szabaditaná meg. Ugy ô hirtelen reájok ment, és ôket meg-verte: midon a' gyôzôdelmeskedóket [p 0040] a' nap el-hagyná, és az étszaka a' meg-gyözettetteknek segitségül lenni láttatnék, Josue az ö hitivel az étszakat el-forditotta, és a' nappalt meg- hoszszabbitotta: igy az ellenségnek semmi mentsége nem volt. Az ôt Királyokat meg-fogta és meg-ölette. Azon indulásával a' szomszéd várasokat meg-vötte, és az ô Királlyokat el-vesztette. Hogy mindeneket le-ne irjak, hármoncz eg' országok vettettenek a' sidok birodalma alá: kiknek fôldök a' tiizenkét nemzetségek kôzt el-osztatott, mert a' papságra fel vétetett Levitáknak, semmi rész nem adatott, hihetô, hogy szabadossabban szolgálnának az Istennek. Jos. 9----13.

III. Némelly egyházi szolgák, el-felejtvén ezt a' példát, tiszteket nehezen gyakorolhattyák, mert örökséget birnak, majorkodnak, adnak, vesznek; avagy ha ezeket nem cselekszik, ajándékot várnak, mindent bérért cselekesznek: de ezek nagyobb részent azért vadnak, mert öket a' nép Istentôl rendeltetett jutalmokul meg-fosztotta.

IV. Annak okáért az el-foglaltatott föld el-osztatván, a' sidolk nagy békességben éltenek, a' végbéliek meg-rémülvén, az annyi birodalommal hires népet senki fegyverrel nem mervén késirteni. EZ idôben Josue meg-holt, életének 110-dik esztendejében. Az ô Országlásának idejét kevessé határozhatni-meg. [p 0041] Mindazonáltal ez a' gyakor vélekedés, hogy huszon hét esztendôkig volt volna a' sidok Vezére. Melly ha ugy vagyon, a' viléágg kezdetitöl fogva az ô halááig. III. ICCCCLXXX. és IIII. esztendôk folytanak-el. Jos. 23. 24.

VII. RESZ.

A' Birák kônyvében való viselt dolgokrol, avyg az Othonuiel, Ehud, Sámgár, Debora, vélle való Bárak, és Jahel, Gedeon, Abimélek, Thola, Jáir, Jephte, Jsbán, Elon, Abdon, Sámson, Béniámiták, Lévita, Sidok, cselekedetirôl.

I. A'
Jósué meg-halván, a' nép vezér nélküll él vala. De midön a' Kananeusok ellen hadakoz-ni kell vala, Juda tértetett az hadnak vezérévé. Ennek idejében a' dolgok jol folytanak, kivú1l belôl nyugodalom volt: a' nép uralkodik vala a' meg-gyözettetteken. Innen, a' mint a' bóldog állapotban szokott lenni, a' jo erköltsôkrül, a' fenyétékrôl el-feletkezven, az idegenek közzül vött feleségeket, és lassan idegen rkôltsöket [!] szitt bé, és pogány modra hamar a' bálványoknak kezdett áldozni. Illyen az idegenekkel való lakás, tarsalkodás: mellyet az Isten sokkal az elôtt látván, az Sidokat meg-intette vala, hogy az idegeneket egy lábig vágnák-le. De [p 0042] az uralkodni kéváno kôsség, maga veszedelmével inkabb akar vala az idegeneken uralkodni. Annakokáért midôn az Istent el- hagyván, a' bálványokat tisztelné, az Isten oltalmatol meg-fosztatván, a' Mesopotámiának Királlyatol meg- gyôzetvén, hét esztendeig jobbágyoskodott: kitöl az Othoniel által meg-szabadittatott: és az után negyven esztendeig uralkodott. Jud. 1. 2. 3.

II. Ismét a' nép a' sok ideig valo békességben el-vetemedvén, a' bálványoknak aldozott: mely hamar meg-büntettetett vala: mert a' Moábiták királlytol az Eglontol meg gyôzettetvén, tizennyolcz esztendeig szolgált: miglen az Isten ihleséböl Ehud az ellenség királlyát ravaszsággal meg-ölte, és ôkett meg-szabaditotta. Ez nyolczvan esztendeig békességben vezérlette a' Sidokat. Jud. 3.

III. Ennek helyében Sámgár kôvetkezett: ki egyedú1l a' Philisteusok kôzzül hat száz férfiakat meg-ölt egy ökör ösztönnek, és ö is meg-tartá a' Sidókat. Ismét a' Sidok bálványozván, a' Kananeusok KIrállya a' Jábin rajtok husz esztendeig keménnyen uralkodott: miglen a' Debora aszszony Bárák Jáhel által meg-szabadittattanak. Ez alatt a' Vezérné vagy Bironé alatt, negyven esztendeig voltanak a' Sidok. Ennek diadalma az Ecclesia [p 0042] diadalmát ábrázolhatta. Iud. 4. 5.

IV. Ismét az ô bünôkért a' Midiánitáknak adattatván hét esztendeig keménnyen tartatnak vala, és a' nag' szolgálattal sanyargattatván, az Istentöl segétséget kértenek. Igy bóldog állapottyokban az Isten sok jo téteményirôl el- feletkezvén, a' bálványoknak áldoztanak: boldogtalan sorsokban penig az Istennek. Annakokáért midôn rajtok a' Midiániták uralkodnának, az Urhoz fordultanak, szokott irgalmasságát kérvén meg nyerték. Innen nem csuda hogy a' Sidok a' Christust bé-nem vötték, mert ôk eleitôl fogván az Istent sen vôtték-bé, kinek nag' igasságit és irgalmasságát sokszor meg-tapasztalták; de csuda hogy az Istentöl annyiszor nyertenek bocsánato, a' mennyiszer azért néki könyörgôttenek.

V. Vala a' Sidók kôzt egy Gedeon nevú1 ember, ki igazi és az Ur elôtt kedves férfiu volt, kinek az Urnak Angyala a' mezôbenaratásnak idején meg-jelent, ki igy szollott: az Ur vagyon veled erôs férfiu. De ô mondott: nincs velünk az Ur, mertr a' népet a' rabság nyomja, és hihetö az Urnak hatalmárol, ki ôket az Egyiptomnak földébôl ki-hozta, sirván emlekezett: mondott az Angyal, meny el ebben a' lélekben, mellyben szolsz, és a' népet a' rabságbol ragad-ki: ö pedig monda, nem szabadithatom én meg-az [p 0043] Izraelt, mert en kissebbik vagyok az én atyám házában: monda az Angyal: ne kételkedgyél azoknak meg- lehetések felôl, mellyeket az Ur szollott. El-végezvén azért az áldozatot, és az oltárt le-rontván, mellyet a' Midiániták épitettek vala a' Báál bálványnak, az övéihez menvén, hadat gyú1jtött. De a' Midiánitákhoz az Amálek nemzetsége-is hozzá csatlotta vala magát. A' Gedeon pedig csak harminczkét ezer emberekböl álló hadat gyüjtött vala. De minek elôtte meg-ütköznék, az Isten néki azt mondotta, sok vólna a' nép, mellyet a' harczra akarna vinni: mert a' Sidok a' magok erejének fognák tulajdonitani: azért adna szabadságot a' ki-akarna, térne viszsza: mellyet a' nép értvén, huszonkét ezeren a' táborrul el- mentenek. De a' tiz ezerböl, kik meg-maradtanak vala, az Urtol meg-intatvén, csak három százat tarta-megg: a' többit a' táborrul el-bocsátotta: éjfélkor az ellenség táborára menvén, meg-parancsolván, hogy mindnyájan kú1rtôlnének, és zörgetnének, mellyel nagy félelmett szerzett az ellenségben: nem-is volt senkinek alarattya az ellene állásra, hanem ki ki futott, a' hová futhatott. De minden felöl elejekben menvén a' Sidok, a' futok szerte- széllyel igen hullottanak. [p 0044] Gedeon a' Királyokat, Orebet, és Zeebet a' Jordánon tul üzvén meg-fogta, és meg- ôlte. Ebben a' harczban az ellenség közzül száz husz ezeren vágattattanak-le, meg-maradtanak tizen öt ezeren, ki az után meg-ölettettenek. Akor az egész nép Gedeont örôkôs urasággal kénálta. Mellyet ö meg- vetett, tudván, hogy az Ur az Izraelnek örôkôs Ura. El- vévén azért a' rabságot, melyben hét esztendeig vólt a' nép, negyven esztendeig vólt békesség. Jud. 6. 7. 8.

VI. De a' Gedeon holta után, az ö fia Abimélek, ki az ö ágyassátol született vala, attyafiait meg- ölvén, némelly roszszaknak, és kiváltképpen a' Sikembélieknek segétségekböl, az országot él- foglalta. Ez midön az övéi ellen hadakoznék, gondolatlanul egy torony alá menvén, mellyet vitatott, egy abban futot aszszõnytul, egy darab kövel egyon ú1ttet-vén el- veszett, midön három esztendeig uralkodott volna. Ez után Thola következett, ki huszon három esztendeig uralkodott. Ez után Jáir volt Biró, ki huszonkét esztendeig uralkodván, a' nép Úrat el-hagyván, a' bálvány szolgálattyára adta magát. Ezért az Izraéliták tizen nyolcz esztendeig a' Philisteusok és Ammoniták hatalma alatt voltanak. Melly idöben az Urnak kônyörôgvén, azt felelte az Ur nékiek: imádnák [p 0045] a' bálványokat, mert ô az háládatlanoknak töbször meg nen kegyelmezne. De ök a' bálványokat el-hagyván, az Urnak bú1nöket meg-valván, és azoknak botsánattyát sirva kérven, irgalmasságot nyertek, noha az tülök meg- tagadtatott vala. Jud. 9. 10.

VII. Annak okáért Jephte lévén vezér sokan gyú1lekeztenec öszve a' népnec fegyverrel való meg szabaditására. Elôszször követeket küldvén az Amon Királyhoz, hogy maga határival meg-elégedvén, ne hadakoznéc. De ö hadakozni akarván, hadat gyüjtôtt. Akkor Jephte, minek elötte véle meg-ú1tközött vólna, fogadást tött, ha diadalmas lenne, haza térvén, valami elöszôr az ô házábul eleiben ki-jöne, azt az Urnac égô áldozatúl meg-áldozná. Igy meg-gyözvén ellenségit, midôn haza térne, eggyetlen egy leánya ment- ki eleiben, ki gyözedelmes attyát dobokkal és seregekkel vévén vigan ment vala ki eleiben. Akkor Jephte meg- rémú1lvén, meg szaggatván ruháit, meg-jelentette fogadástételét. De az férfiui bátorsággal birván, az haláltúl nem irtozván, csak két hólnapig való életét kéri attyátúl, hogy leány barátit meg-látogatná. Mellyek el-telvén, szabad akarattya szerént attyához viszsza tért, és fogadását az Urnac meg-adta. Jephte hat esztendeig uralkodott. Ennec [p 0046] helyében Ibsán következett, ki uralkodásánac hetedik esztendejében meg-hólt. Ez után Elon tiz esztendeig uralkodott, s' az után meg-hólt. Ez után Abdon itélte a' népet nólcz esztendeig, és ez-is meg- hólt. Ezek mivel békeségben eltenec, semmi meg-irásra való dolgot nem cselekedtenec. Ismét az Izrael a' bálványokhoz fordulván, az Isten óltalmazásátúl meg- fosztatván, a' Philisteusok hatalma alá esvén, hitetlenségekért negyven esztendeig raboskodtanac. Jud. 11.

VIII. Ez idôben szú1letett Samson. Ennek az annya sokaig lévén meddö, angyalt látot, és néki a' mondatott, részegitô italt ne innék, tisztátalant ne ennek, mivel szabaditót szülne. Igy az aszszony gyermeket szült, és azt Sámsonnac nevezte. Az meg-nem beretválkozott, és csudálatos erejú1 vólt, ugy hogy az eleiben ment oroszlányt kezeivel ketté szakasztotta. Philisteusok közzú1l való felesége vólt, mely, midön férje othon nem lételében más férhez ment vólna, felesége el-vétetését bánván, a' Phiéisteusok veszedelmére igyekezett: az Urban és erejében bizván ôket csapással illette, mert három száz rókákat fogván, égö ú1szögöket kötött farkokra, és azokat az ellenség mezejében bocsátotta, és igy az ô, talám, meg-ért gabonájokat, szôlôjöket, olaj- fájokat meg-égetvén, felesége [p 0047] el-vévését. igen meg-boszszullotta. Melly kártul indittatvan a' Philisteusok az aszszonyt, ki ebnnek a' nagy kártételnek oka volt házával, attyával edgyütt meg égették. De Sámson gondolván, hogy nem eléggé büntette volna-meg a' néki tött boszszuságot, nem szünik vaa meg azt a' gonosz nemzetséget meg-kárositani. Akkor kénszerittetvén a' Sidok, ôtet meg-kötôzvén a' Philisteusok kezekben adták. De kézben adattatván, a' kötelekett el-szaggatván, szamár állat ragadván, akkor egyebet nem kapván, ezeret az ellenség közzú1l meg- ôlt. Akkor igen meg-szomjuhozván, az Urhoz kiáltván, a' csontbol, mellyet kezében tart vala; viz foly ki. Az idôben Samson vaa a' Sidoknak elôl-járója, a' Philisteusok egynek erejével meg-s,elidittetvén. Leseskedvén azért az ö élete után, ôtet nyilván nem merven meg-késirteni, az ô feleségének, Dalilának, mellyet ö az után vôtt vala, pénzt igértek, mondaná megg nékik, miben állana az ö ereje Az ôtet végtére sok hizelkedésével arra vötte, hogy meg-mondaná az ö ereje miben állana. Ottan el-alutván, haját el-nyirvén a' Philisteusok kezében adta, és ôtet meg foghatták, holott az elött sokszor kézben adattatván, meg-nen foghatták. Akkor az ö szemeit ki-vájván, meg- lánczolván, a' foglyok [p 0048] házában öröltették. De idövel el-nyirettetett haja meg-nevekedett, és azokkal ereje meg-jôni kezdett. Es Sámson erejének meg-jôvését meg- érezvén, igaz boszuállásának csak idejét várja vala. Hihetö, szokása vólt a' Philisteusoknak, midön inneplenének Sámsont elö-hitták, jádzanék elöttök, ötet boszszontván. Igy egy nap midön az ô balványoknak áldoznának, Sámsont elö-hozattyák. A' templom pedig, mellyben az egész nép és a' Philistéusok minden fo emberei vendégeskedtenek, két oszlopon állott, és csudálatos nagyságu volt. Akkor az ö alkalmatossagon kapván, elsôben az Urat segétségre hiván, az oszlopokat le-dú1jtôtte, és az egész nép a' ház le-szakadásával el-borittatván, ô az ellenséggel edgyütt, boszszuját alván, meg-holt, midôn husz esztendeig volt volna a' Sidoknak birája. Jud. 13. 14. és 15.

IX. Ez után egy ideig a' nép felsô vezér nélkú1l lévén, a' Sidok egy más ellen hadakoztak vala. Hadakozasoknak oka e' volt: Egy Lévita ágyassával Ipátol haza menvén, bé-estveledvén, Gibeában, holott Béniámiták laktak, kénszerittetett hálni térni. Midôn egy vén ember ôtet szallására jó szivel hitta, és fogadta vólna, a' városbéli gonoszul akarván élni, noha a' vén ember nagy [p 0049] remékedésére, ág'assával fertelmeskedtenek, és magának kedveztenek és egész étszaka véle gonoszul élvén, reggel viszsza botsátották, ki szállására menvén a' nagy fájdalom és szeméren miatt az ajtó elött le esvén, meg-holt. Akkor a' Lévita e' szörnyü gonoszságnak bizonyságára, ág'assanak tagjait 12. darabokra vagdalta, és a' tizenkét nemzetségeknek hatarira küldôzte, hohy öket e' gonosságnak meg-boszszullására hamaréb fel- indithatná. Melly dolgot mindenek meg-értvzn, [!] a' tizen egy nemzetségek a' Béniámiták ellen hadat kiáltattanak, melynek ideig valo vezérévé a' Juda nemzetségének Elöljároja tétetett volt, De kétszer meg-verettettenek: harmadszor végtére a' Beniámiták meg-gyôzettettenek, és csak nem egy lábig le-vágattattanak. Igy a' kevessék gonossága, sokak veszedelmével büntettetett-meg. A' Birák könyvében-is ezek a' dolgok vadnak. Jud. 19. 20. és 21.

X. A' Birák idejében a' Betlehembéli Elimelek Naomival az ô feleségével az éhség miatt Moab tartományban ment holott az ö két fiai meg-házasodván, ugyan ott meg halván, egygyiknek felesége, kinek neve Ruth volt, az ö napával hozzá való nagy hüségéböl Betlehemben menvén, ott a' Náomi attyafiátol Boáztol el-vétetvén, szú1lte Obedet, Obed Isait, Isai Dávidot, Dávid a' [p 0050] Christust. Ruth. 1. 2. 3. és 4. Rom. 1. v. 3.