NAGY MARTONFALVI GYÕRGY: SZENT HISTÓRIA. 0001
[ a 35-36. oldalak között - bár a számozás
helyes - valószínüleg hiányzik két oldal ]
A' SZENT HISTORIANAK ELSÖ KÖNYVE.
I. RESZ.
A' Moses
elsô kônyvében való viselt dolgokrol, avagy az Isten,
az Ádám, Noë, Abrahám, Isak, Jákób, Joseph
cselekedetirôl.
A Sulpitius számlálása szerint
7162 esztendeje vagyon, miolta az Isten e' világot
teremtette: melly meg-tetszik e' munkának rendiböl. Hat
napon teremtetté Isten e' vilàgot. Teremtette Elsö
napon a' leg-felsö eget, az angyalokat, az elegy belegy nagy
testet, és añak vékonyab részeiböl a' világoskodó
tüzet, az az, a' világosságot. Másod napon, annak
az ehez vékonysággal leg-közelebb jarulló részeibol a'
levegö eget. Harmad napon, annak temerdekebb részeit
ugy réndelte, hogy a' vékonyabbak ezek közzül egy helybe
gyülnének, s' tengert tennének, a' leg-temérdekebbek pedig
egy [p 0002] helyt maradvan, s' a' vizekböl ki teczén
száraz földet tennének, melly fát, fú1vet és Viragot
hozott. Negjed napõ az égnek világoskodó állatit, hogy
a' száraz fôldet n.eg-vilagositanák. [!] Eötöd
napon, a' halakat, és madarakat, a' viznek és a' levegö égnek
lakosit. Hatod napon, az élö állatokat, elöször
a' barmokat, utolszor az embert az ö képére: a' férfiunak
neve volt Adám, az aszszonynak Eva. De a' paraditsomban
helyheztettetvén, midön a' meg-tiltott gyömôlcsöt az
ördôgnek javallásából meg-kostolták volna, meg-
átkoztatvan erre a' mi földünkre üzettettenek ki. Osztán
ezektôl a' Kain és az Abel szú1lettetnek. De az
istentelen Kain, ôcsét meg-ôlte. Kain nemzette Enokot: és
ô épitett eloször várost, mellyet az ö fia nevéröl
Enochiának nevezett. Enok nemzette Irádot, Irád Mavielt,
Maviel Matusálat, Matusala Lámeket, ki feleségei elött
nagy erejével kérkedett, Gen I. és 4.
II. Annak okáért
Adám az ô kisseb fiának halála után nemzette Setet,
midôn már 230 esztendôket élt vólna. Elt pedig ô 930
esztendôket. Seth Enost, Enós Kajnannt, Kajnán Malaelt,
Malael Járedet, Iáred Enochot nemzette: ki igaz vólt, és
ôtet az Isten az égben fel-vitte. Ennek az ô fia
Matusala vólt, ki Lámeket nemzette: ettôl született
[p 0003] Noë, ki igaz vólt, és Isten elott minden
embereknél kedvesseb vólt. Ez idôben, midôn az emberek
meg-kezdettenek vólna szaporodni, az Istennek fiai, az az,
a' Seth maradéki vönek magoknak feleségeket az
embereknek, az az, a' Kain maradéki laányi kôzzül, kiktôl
Oriások születtenek, kik ez egész földet felette
meg-vesztegették, mellyet látván az Isten, eleve el-
végeszte vala, hogy viz-ôzönnel az emberi nemzetséget
tellyességgel el-tôröllye a' fôldnek szinirül, Gen.
5. és 6.
III. De az igaz férfiat, Noët, a' bárkában
nyolczad magával, ugy-mint feleségével, három fiaival, és
három menyeivel meg-tartotta: meg-tartotta abban, a' vizben nem
élhetô állatoknak párjait-is, Gen. 7. és 8.
IV. Igy Noë
a' világ kezdetitöl fogva 2242 esztendôk után meg-
értvén a' vizözônnek meg-szünését az olaj-fa
levéllel viszsza tért galambáltal, az elôszször
ki-bocsáttatott holló hihetôja' dôgtôl megtartóztatván,
a' barkából ki-jött. Es Noë elôszôr az Istennek
óltárt épitett, és a' madarakból áldozott. Mindgyárt az
Urtol meg-áldatott: es parancsolatot vôtt, hogy a' vért meg
ne enné, és az emberr vérét ki ne ontaná. Mert Kain e'
tilalomtól szabados lévén, a' világ kezdetit meg-
mocskolta vala. Noënak annak-okáért [p 0004] fiai vóltanak,
Sem, Cham, Jáphet. De Chámot a' Canahánban az attya
megátkozta, mivel ôtet részegségében meg-csufolta
vala. Chámnak fia Chus vólt, ki Nimrodot (ki talám Oriás
vólt) nemzette, ki a' Babylon városát épittette. Ez idö
tájban éppittettek többire minden városok, mellyekröl
nevezet szerint nem szólhatunk, Gen. 9. és 10.
V. Ezek
meg-szaporodván és egy nyelven szolván, öszve
gyú1ltenek, és azt végezték, hogy valami nagy munkával
magoknak hirt nevet szerezzenek, miglen e' széles
világon el-oszlanának. Igy égig érô tornyot kezdvén
csinálni, az Isten akarattyából, hogy a' munka meg-
gátoltatnék, és készebben el-oszlanának, egy mástol
meg nem érthetö nyelveken szólnak vala. Es igy Sem nap-
keletre, Jáphet nap-nyugotra mentenek, Chám pedig közben
maradott, Gen. 11.
VI. Ezek közzú1l való Abrahám, kit
nemzett Tháré a' viz-özön után 1070. esztendök után.
Abrahámnak felesége Sára vólt, és ezék elöször
Cháldeában laktak. Ennek utánna Chárámban lakott az ö
attyával. Melly idöben az Urtol meg-intetvén házát,
hazáját és attyát el-hagyván, Lótot az ö attya fiának
fiát maga mellé vévén, a' Kananéusok földére menvén,
Sikemnél meg-telepedett. [p 0005] Ekkor pedig Abrahám 75.
Esztendös vólt. A' gabonának szú1k vólta miatt
Egyiptomba ment, és ismét viszsza-jóvén, Lóth a'
báttyátol cseléde nagysága miatt el-vált, hogy az akkor
ú1res tartománynak bövébb hellyein lakhatnék, Sodomában
meg-telepedett. E' gyalázatos város vólt, a' férfiak a'
férfiakra rohanván, mellyért az Ur elött útálatos vólt,
Gen. 12. és 13.
VII. Ez idôben a' kôrôl való nemeteknek
Királyi hadat támasztottak Sodoma és Gomorra ellen: holott
az emberek kôzött az elött semmi hadakozás hihetô nen
vólt. De ezek ellen a' Sodomának, Gomorrhának, és a'
szomszéd tartományoknak Királyi, ki-szállanak és
vélek meg-vinak: és az elsô ú1tközeten meg-gyôzettetnek.
Osztán Sodoma az ellenségtöl fel-prédáltatott, és Lót
fogságra vitetett. Mellyet Abrahám meg-értvén, sietvén
318. maga fegyveres szolgaival azokat a' Királyokat a'
prédátul, és fegyverektöl meg-fosztván, el-kergeti.
Osztán a' Melchiséedek Paptol meg-áldatott, és néki
a' prédának tizedét atta. Es a' tôbb predát azoknak, a'
kiktöl el-kápattattak vólt, viszsza adta, szólgai
ételeken és frigyesi részeken kivül, Gen. 14.
VIII.
Ekkor az Ur szollott Abrahámnak, és azt igérte, az ö
magvát még-szaporittya, mint a' tengernek fövenyit, és
az-égnek csillagit [p 0006] és meg-mondotta, az ö magva
bujdosó lészen, és az ö maradéki az idegen foldön 4000.
esztendôkig szolgák lesznek, de az után meg
szábadittatnak. Osztán az Abrám, és az ô
felesége névét el-változtattya: igy most Abrám
Abrahámnak, az az, sok nemzetségeknek attyának, Sárai
Sárának, az az, fejedelem aszszonynak,
neveztetik. Akkor Abrahámnak a' környülmetélkedésrôl
parancsolat adatott. Vala pedig neki Ismael nevü fia a'
szolgálójátol Hágártol. Midön ô 100. esztendôs,
és az ö felesége 90. vólna, az Ur nékik Isák nevü
fiat igért, a' ki hozzája két Angyalokkal ment vala, Gen. 15.
és 17.
IX. Onnan a' Sodomában kú1ldetett angyalok, a' Lótot
a' kapuban ú1lvén találták. Kiket midôn ö, embereknek
gondolván, házához hit, és nékik vacsorát adott volna, a'
gonosz városbéli ifjak, azokkal bújálkodni akartak. Lót
amazok hellyet ezeket leányival kénállya, de ezeknek nem
teczvén, magával akartak tisztátalankodni, ki az angyalok
ettöl a' méltatlanságtól meg-szabaditván, azokat a'
szemteleneket megvakitották. Osztán Lót meg-értvén
az Angyaloktól a' város veszedelmét, feleségével és
leányival a' Városbol ki-ment; mind-azon-által meg-
tilalmaztattak, hogy viszszá ne tekintenének. De az
aszszony szót nen fogadván (az emberi romlotság
[p 0007] miatt, melly miatt nehezen tartóztattya meg-magát az
ember a' meg-toiltott dolgoktol) hátra tekintett, és menten
só bálvánnyá változhatott. De Sodoma kénkôves tüzzel
meg-égettetett. A' Lóth leányi penig gondolvan, hogy az emberi
nemzetség el-veszett, az o attyokat meg-részegitették,
és véle háltanak, honnan Moáb és Ammon születtettenek,
Gen. 18. és 19.
X. Csak nem ugyan ebben az idöben, midôn
Abrahám-is 100. esztendös vólna au ô fia, Isák
születt. Osztán a' szolgálot, kitôl Abrahámnak
fia lött vala, Sára ki-üzte: ki az ö fiával a'
pusztával lakott, és ötet az Ur oltalmazta. Nem sok
idô mulva, az Ur, az Abrahám hitit kisértvén, azt
kivánnya, hogy az Atya az ô fiát Isákot néki áldozza-
meg. Kit nem késérvén meg-áldozni, midôn az oltárra a'
gyermeket fel-tette volna, és ki-voñá fegyverét, meg-
szolittatott az égbôl, hogy a' gyermekett ne bántaná:
az áldozatra valo kos jelen volt. Az áldozat végben menvén,
szóllott az Ur Abrahámnak, igérvén azokat, a' mellyekete
már igért vala, Gen. 21. és 22.
XI. De Sára, midôn 127.
esztendôket élt volna, meg-holt: testét férje temette-
el Hebronban, a' Kananeusok Városában; mivel Abrahám ott
mulatoz vala. Osztán Abrahám látván Isáknak
ifjuuságát, mivel akkor [p 0008] 40-dik esztendöben
jár vala, parancsolt az ö szolgájának, keresne néki
feleséget: mind-azon-által abból a' nemzetségböl, melyböl
ö származott; csak hogy a' leanyt a' Kakaneusok
tartományában hozná, és az ö fiát arra a' földre, mellyen
ö lakott, viszsza ne vinné. Es hogy ezeket a'
parancsolatokat serényen végben vinné, meg-tapasztván az
ö Urának tomporát, meg-eskú1vék. Igy a' szolga
Mesopotamiaban menvén, a' Nákor, az Abrahám attyafianak
városában jutot, és a' Syriai Batuel, a' Nákor fia házahoz
ment: ennek szép szú1z Rebeka nevü leányat meg-
nézvén, meg-kedvellette, és Urahoz vitte. Ez után Abrahám
Keture nevú1 feleségét vette, ki néki a' Kronika
kônyvben ágyassának mondatik: és ettöl néki fiai
lettenek. De a' Sárátol születtetett Isákjának atta
jószágát: az ágyassatol valo fiainak ajándékokat
osztogatott: és igy Isáktol el-választattanak.
Abrahám 175. esztendöket élvén, meg-holt: teste a' Sara
koporsoja mellé tétettetett, Gen. 23. 24. és 25. I. Chron.
2.
XII. De Rebeka sok ideig magtalan lévén, férje az Vrhoz
való szüntelen konyörgésere házasságának csak nem
huszadik esztendejeben, kettos gyermekeket szú1lt: kik
az ö annyok méhében gyakran tusakodtak, és az ô e' felöl
való kérdésére az Vr azt felelte, [p 0009] két
kú1lömbôzö népek származnak azoktol, és a' nagyobbik
szolgál a' kissebiknek. De a' ki elöszôr
születet szôrös volt, és Esaunak neveztetett: a'
kissebbiknek Iakob volt neve. Ebben az idöben nagy éhség
vala abban a' tartományban: melly miatt Isak ment Gerárban
Abimélekhez, a' Philisteusok Királlyához, meg-intetvén
az Vrtol, hogy Egyiptomban alá ne menne: és néki igértetik
az az egész föld, és ott meg-áldatik, és meg-
gazdagittatván barommal, és minden marhával, irigykedvén
reája a' lakasok, onnan el-ú1zettetik: el-kergettetvén az
eskú1vésnek kuttyánál meg-telepedett. Isák azért meg-
Vénú1lvén, és szemei meg-homályosodván, midön az
Esau meg-áldatására készülne, az annya tanácsábol,
Iákob magát, báttya gyanánt meg aldatta. Igy Iákob a'
népeknek és az ö báttyanak Vrává tétetik. Melly miatt
Esau fel gerjedvén, ôcse halálára szándékozik.
Melytôl félvén Iákob, anya intésébôl Mesopotamiában
fút: meg-intatvén attyátol, hogy a' Lábán a' Rebeka báttya
házábol venne feleséget, Gen. 26. és 27. Rom. 9.
XIII. Igy
Iákob Mesopotamiában menvén, álmában az Vrat látta: e'
dologért azt a' helyet szentnek tartván, az ö oszlopot
emelt-fel, és fogadást tött, hogy ha az Vrr véle
leszen, ott az Vrnak házat épitt, es minden joszáganak
[p 0010] tizedét az Vrnak adgya. Oñan Lábá7hoz, az o
annyának báttyához ment: kit ô, huga fiának ismérvén,
jó szivel fogadott. Labannak két leányi vóltanak, Lea és
Rakel De Leának lágy szemei valának, Rūkel pedig igen
szép ábrázatu vala, kit Iákob igen szeret vala: és
ôtet az attyátol feleségül kérvén, néki érette 7.
esztendeig való szolgálatot igért. De az idö bé-telven
Leát adta néki: és ismét 7. esztendeig szolgál,
és Rákel-is neki adatott. De sokáig magtalan, és Lea
tenyészö vala. Jakobnak a' Leátol való fiai ezek
voltanak; Ruben, Simeon, Levi, Juda, Issakar, Zabulon, Dina:
A' Lea szolgálojatol valok pedig ezek; Gád, Aser. A'
Rákel szolgálojátol valok ezek; Dán és Naphtalin. De
Rákel reménsége felett, Josephet szült. Gen. 29. és
30.
XIV. Osztan Iákob attyához kévánkozván
viszsza-menni, és félvén, hogy Lábán az ö
szolgálattya jutalmát el-veszi; orozva megyen el
tôle, hozeá való menetelének csak nem huszonnegyedik
esztendejében. Rákel ferje híre nelkül attya bálványit
el-lopta, melly miatt Lábán Vejét ú1zvén, nem talalván
balványit, meg-bekélvén viszsza-tért: igen kérvén
Vejét, az ô leányin kivú1l töb feleségeket ne venne. Onnan
Jákob el-indulván, az Vrnak Angyalit és taborát látta. De
midön Edom tartományában, holott Esau [p 0011] lakik vala,
akarna menni, eloször kôveteket és ajándékokat
kú1ldvén, báttyát meg-kémlette, ha hozzája jö kedvel
volna. Osztán ö öcse eleiben ment,, mind azon-által
Jákob tobbé magát az ô báttyára nem bizta. De az elôtt
való nap, hogy szemben jutnának, az Vr emberi ábrázatot
vévén fel, tusakodott Jákobbal. Es midôn az Vrat meg-
gyôzte volna, tudván hogy nem ember volna, kévánnya vala
töle, ötet áldaná-meg. Osztán az Vr az ö bevét el-
változtatta, gogy Jakobbol Izraël (Isten gyözö) lenne. De
midon viszontag az Vrtol az Vrnak nevét kérdené, ezt a'
feleletet vôtte: ne kérd az én nevemet, mert az néked
hasznos nem volna. E miatt a' tusakodas miattt a' Jákob
csipôjének forgó csontya helyébôl ki-iszamodot, Gen.
31. es 32. és 33.
XV. Az Izraël azért az ô báttya házát
el kerülvén, Sikem Városában ment: és ott árron vévén
helyet, sátoràt fel-vonta. Ennek a' Varosnak fejedelme Kamor
vala. Ennek Sikem nevú1 fia Dinát a' Jákob Leátol váló
Leányát meg-szeplôsitette. Mellyet értvén Simeon és
Levi a' Dinának báttyai, a' városban minden férfiakat alnokul
meg-öltenek, és hugok boszszuságát serényen meg
boszszullottak: a' Várost a' Jákob fiai fel-prédálták,
és minden prédát el-vitték. Ezt a' dolgot igen neheztelte
Jákob. Az Vrtol meg-intetvén [p 0012] Béáthelben ment, és
ott oltárt épitett az Vrnak. Onnan el-menvén Izraël
sátórát fel-voná az Hebron tornyantul. Rakel a' szú1lés
miatt meg-holt, a' gyermek Benjáminnak neveztetett. Isák 180.
esztendös korában meg-holt. De Esau gazdagsággal, és
feleségekkel, kiket a' Kananeusok kôzzül is vôtt, igen
hatalmas vala: ennek nemzetségét meg lathad a' Bibliaban, Gen.
34. és 35. és 36.
XVI. Jákob attya halála után azon a'
földôn, mellyet Jsák élt vala, lakozik vala, az ö fiai a'
legelô mezô kedvéért tölle valameñyire a' nyájakkal el-
távoztanak vala: mind azonáltal Joseph és a' kisded Benjamin
othõ maratanak vala. Josephet az attya igen szerette,
mellyért igen gyú1lôlték ôtet az ô báttyai ezért-is,
hogy az ô bünôket attyának meg-jelentette, és
szokszori álmaival jövendôlgette, hogy jôvendôben
mindeniknél nagyobb lenne. Azért attyátol báttyainak
látogatására, és a' nyájaknak meg-nézé ére [![
küldetvén, veszedelemben kezd forgani. Mivel látván
attyokfiat, tanáckozni kezdettek az ô halalarol De Ruben,
kinek lelke ettôl a' vetektôl irtozott, ellene alván, az ö
kutban vettetet: ottan a' Juda javallásábol, a' kalmároknak,
kik akkor Egyiptomban mennek vala, és ezektöl a' Pharao
gondviselôjének a' Potifarnak adattatott, Gen. 37.
[p 0013] XVII. Ebben az idôben Juda egy Suah nevü Kananeabeli
leányt vött el-felesegül. Mellytöl három fiai voltanak,
Heth, Onán, Selám. De Heth Támárt vette-el feleségül, ki
meg-halván, Onán a' battya feleségét vötte-el. Ki, mivel a'
magot a' földre bocsátotta, az Vrtol meg-ölettetett. Osztán
Támár tisztátalan személynek öltözetét vévén
magára, az Ipával kôzösült, és tôlle kettös
gyermekeket szült. Abban a' szülésben pedig
csudálatos volt, hogy a' gyermek a' ki elsôben a' kezét ki-
nyujtotta, a' kit a' bába meg-jegyzet, veres fonalat kötvén
kezére, viszsza ment añya méhében, és utolszor
szú1letet. ezek a' g'ermekek Fáresnek és Zárának
hivattattanak. Gen. 38.
XVIII. Dee Josephet, midön a'
Király gondviselöje, ki ôtet árron vette vala, jól
tartaná, és az ô házának és cselédének gondviselését
reá bizná, ékes ábrázatú és termetü lévén, az ö Vra
felesége ôtet igen meg-szerette- Es midön ôtet
veszettú1l szeretné, gyakran kérné a' bujálkodásra, és
néki nem engedné, hamis vétekkel gyalázza, és Vrának
panaszolkodik, hog' ötet meg-akarta volna szeplösiteni.
Igy Ioseph a' tömlôczben vettetett. Voltanak abban a'
tömlôczben a Királynak két szolgai, kik midôn álmokat
Josepnek meg-beszéllették volna, és meg-magyarázta volna,
nékik meg jôvendôlte, hog' egg'iknec a' kirylá [!]
[p 0014] féjét vétetné, egg'iket el-bocsáttatná. Es ugy
lött. Annakokáért két esztendök el-mulván a' király
álmot látott. Melly midön az Egyiptombéli bôltsektôl
meg-nem magyaráztathatnéc a' királynak szolgája, ki-a'
tömlöczböl ki-vétetet vala, mondgya a' királynak, hogy
Jóseph csudálatos álom magyarázó vólna, igy Joseph el-
bocsáttatik, és a' királynak álmat meg-magyarázta, hogy a'
közel való hét esztendôkben nagy bôsége lenne a'
gabonánac, azoc után való hét esztendökben penig nagy
szüksége. Mellytöl (hihetö) meg-ijedvén, a'
Josephben az Istennec lelkét látván, ötet a' gabonának
gondviselôjévé tötte, és magához tsac nem egyenlô
hatalmuvá. Osztán Joseph, bövelkedvén az egész
Egyiptomban a' gabona, felette sok gabonát takart, és
gyú1jtött öszve. Abban az idöben Asenathol néki két
fiai lettenek, Manasse és Ephraim. ö pedig mikor nagy
méltóságot vött a' királytól 30. esztendös vólt.
Mert báttyaitól 17. esztendös korában adatot el, Gen. 39.
és 40. és 41.
XIX. Azonközben a' foldnec kerekségére a'
nagy szükség el-érkezett vala. Mellytöl
kénszerittetvén a' Jákob, fiait Egyiptomban küldôtte,
tsac Beniámint marasztván magával othon. Azért a'
gabonának gondviselôjéhez mennek: és ôtet ugy
tisztelik mint királyt, kiket ö meg-látván,
esméretségét el-titkolván, [p 0015] öket kémeknek
mondgya: kesereg vala pedig hogy öcsét, Beniámint
kôzöttök nem láttya vala. Annyéra ment a dolog, hogy annac
jelen létét meg-igérnék: hogy tôlle meg-kérdetetnek, ha
ök Egyiptõban nem kémlelni mentenec vólna. Ez igéretnec
hitelére Simon kezesnec vettetik: nékik a' gabona ingyen
adatot. Ismét azért viszsza térvén, Beniámint,
'amint vélek meg-alkutt-vala, hozzá vittéc. Osztán
Jóseph magát báttyaival meg-esmértette, az ö ortzájoc
meg-pirulásával. Igy öket gabonával meg-terhelvén, sok
jókkal meg-ajándékozván, hazá kú1ldötte. Meg-intvén
ôket, hogy az éliség még öt esztendôkig tartana,
attyokkal és minden cselédekkel hozzája mennénec. Gen. 42.
es 43. és 44. és 45.
XX. Jákob azért ment Egyiptomban, az
Egyiptombéliek örvendezvén, a' király ôrú1lvén, fiától
kegyessen fogadtatot. Lött ez Jákob életének 130-dik
eszténdéjében, a' viz-özöñec pedig CICCCCLX-dic [!]
esztendejében. Tovább az Abrahám a' Kanahán fôldén
való meg-telepedésétôl fogvan, a' Jákób Egyiptomban való
meneteléig CCXV. esztendôk folytanak el. Jákób azért
Egyiptomban való lakásánac 17-dic esztendejében meg-
betegedvén, Josephet igen kéri, testét temetné az ô
koporsójában. Osztán Joseph fiait [p 0016] attyához
viszi, hog' öket meg-áldani kiket meg aldvan, midön
mindazáltal a' kissebbiket a' nagyobbiknak eleiben tötte
vólna, minden fiait Simeon és Levin kivül, meg-áldotta. Meg-
holt pedig életinec 147-dic esztendejében. Joseph az
halotac uri modra viselte gondgyát: testét az ô Eleinec
koporsójában tôtte. Attya halála utàn gonosságokert
rettegö attyafiait kegyessen vigasztalta, tartotta.
Joseph penig életének 110-dik esztendejében meg-hólt
Gen. 46 és 47. és 48. és 49. és 50.
II. RESZ.
A'
Moses második kônyvében való viselt dolgokrol, avagy
a' Pharahó, a' Sidok a' Moses, és Aron, az Isten
cselekedetirôl.
A' Sidok pedig a' kik Egyiptomban alá-
mentenek vala, csudára méltó, melly hámar meg-szaporodtak,
és sokaságokkal bé tôltötték Egyptomot. De a' Király
meg-halván, a' ki ôket a' Joséph érdeméért kegyessen
táplallya vala, a' következô királlyok uralkodásával igen
le-nyomattatnak vala. Mert hogy e szaporodnának, és vala
reájok ne támadnánac, ôket kemény szolgálatokkal
terhelic, és az ô férfiui gyermekeket a' vizben vettetik. Ez
idöben, a' Pharao leánya a' [p 0017] folyo vizben találtatot
csecsemôt, fia gyanánt fel-neveltette: a' gyermeket
Mosesnec nevezte. Ez a' Móses midön fel nevelkedett vólna,
látván a' Sidot az Egyptombélitöl veretetni, meg
leseredvén, attyafiát meg-szabaditván, az Egyiptombéli
embert meg-ôlte. Ottán csélekedetinek büntetésétôl
félvén, a' Midián fôldében futott: és Jetrónál, annac
a' tartománynac papjánál lakozik, az ô leányát a'
Czipporát feleségú1l el-vette, kitöl két fiai lettenec,
Gersom és Elieser, Exod. 1. és 2. Act. 7.
II. Ebben az
idôben élt Job; ki-a' térmészet törvényét, az Isten
isméretét az egész igasságót szerette, igen
gazdág vólt az igen hires, hogy sem gazdagságában, sem
annak el-vesztésében nem vétkezett: mert midön az
ôrdôgtül jovaitol, gyermekitôl meg-fosztatott vólna,
nem békételenkedett; noha midôn szörnyü fekélyekkel
illettetett vólna, a' zugolódástol magát megnem ohatta: az
Isten és a' maga ellen szollo barátit helyessen meg
czáfolta. Végtére az Istentôl meg-dicsirtetett, meg
gyogyittatott, el-veszett javai hellyében két annyi jót
vôtt. Job. 1. 2. és 42.
III. De a' Sidoc á' felettéb való
szolgálat, nyomoruság alatt az Istenhez kiáltottanak,
és a' szabadulást tôle vártác. Akkor Moses a'
juhokat legeltetvén, látta, hogy a' csipke-bokor [p 0001] 8
égne, de meg-nem emésztetnéc. Mellyen el-álmélkodván,
közelebb járult a' csipke bokorhoz, és néki az Isten
mentést tsak nem illyen formán szollott: ö vólna
Abrahá7nak, Isáknac, Jácobnac Ura: kiknec igen meg-
nyomorittatot maradékit meg-akarná az Egyiptombébéliektöl
[!] szabaditani: azért menne-el az Egyiptombéli királyhoz,
és a' meg szabadulandó népnek lenne vezére. A' magát
mentegetö Mosest hatalommal meg-erôssiti, csudáknak
cselekedesire való erôt adván néki. Exod. 3. és 4.
IV. Igy Moses Egyiptomban ment, elôszôr a' sidok
elôtt csudákat cselekedvén, Aron nevü attyafiát maga
mellé vévén, a' királyhoz ment: jelenti néki, ôtet az
Isten kú1ldötte, és az Isten szavával mondgya, a'
népet bocsátaná-el. De tagadván hogy az Istent ismérné,
nem akar vala az ô parancsolattyának engedni, és midôn
Moses az Isten parancsolatyánac bizonyságára a'
veszszôböl kigyót csinált volna, minden Vizeket
vérré változtatott vólna, az egész fôldet békákkal
bé-tôltötte vólna, hasonlókat cselekedvén a'
Káldausok-is, azokat a' mellyec a' Moses által lettenek,
varáslásnac, ôrdôgi mesterségnek, nem Isten
erejénec mondgya vala lenni, addig miglen a' fôldnec pora
tetvekké változtatnéc, a' Káldeusok- meg-valván, hogy ezek
az Estentöl [p 0019] lennénec. Akkor a' király a' csapás
által kénszerittetvén, Mosest és Aront magához
hivatván, a' népnec szabadságot ád az el-menetelre,
csac a' csapást róla forditanák-el. De midön a' csapás
el-vétetett, az álhatatlan a' népet, a' mint meg-alkutt vala,
el nem bocsáttya vala. Végezetre a' tiz csapásokkal (a'
vérrel, békákkal, tetvekkel, minden féle bogarakkal, két
féle dôghalállal, hojagos fekélyekkel, kô-esôvel,
sáskákkal, setétséggel, minden féle elsö-
szú1lôtteknek meg-ôlettetésekkel) maga és országa
ôszve rontatott és meg-gyözettetet. Exod. 5. 6. 7. 8. 9.
10. 11.
V. De minek-elôtte a' nép Egyiptombol ki-ment
vólna, parancsolatot vött arrol, hogy azt a' holnapot, melly
akkor vala, (tudni-illic az Abib avagy Nisán holnap, melly
rész szerint Bojtmás, rész szerint Györg'
havánac felel-meg) az esztendônek hólnapi között, elsö
hónac tartaná: ôrök emlekezétre pedig, annac a' hólnapnak
14-dic napján, ép és esztendôs bárányt áldozna-meg,
annak vérével a' kú1szöböket hintené-meg, húsát
egészlen enné-meg, csontyát pedig meg-ne törné: hét
napokon kovász nélkül váló kenyereket ennék, és ezt
a ceremoniát maradékinac adná és hagyná. Igy a' nép ki-ment
nagy sokasággal, és az Egyiptombélieknek sok javaival;
melly 700 Sidokbol, kik elöször Egyiptumban alá [p 0020]
mentenek vala, hatszáz ezer ferfiakra nevekedett vala:
Abrahám Kanahán földében elôszôr való menetelének
430. a' viz-özönnek pedig 1575. esztendejében. Annakokáért
a' sietve ki-menô nép elôtt nappal kôdnek oszlopa,
ejjel pedig tüznek oszlopa vitettetett. Es az Vr nem vitette
a' népet a' Philisteusok földének közel való utára,
hogy az hadtol meg ijedvén visza ne térne Egyipumban; hanem
vitette azt a' pusztának kerengô utára, és téritette
a' veres tenger mellé, és ott mulatozván tabort járt. Meg-
halván a' Király, hogy a' Sidó nép el-tévesztvén az utat,
a' veres tenger mellé ment, 's továb nem mehet,
dühösködvén, hogy annyi ezer emberek mentenek volna ki
országábol, nagy sietséggel seregét utánna ki-viszi.
Es már azt közel láttya vala: akkor a' Sidok meg-rémülvén,
és az Vrhoz kiáltván, Moses az Istentôl meg-intetvén,
a' tengert a' veszszôvel meg-fujtván, ketfelé
választotta, Igy a' népnec, a' vizek ketté válván, nyilt
uttya volt. Az Egyiptombeli Király sem késvén az elôtte
menô népet ú1ldôzni, a' tengerben, az hol meg nyilt vala,
bé-ment: ottan a' vizek öszve menvén, minden seregével
el-tôrôltetett. Akkor Moses az öveinek szabadulásán,
ellenséginek veszedelmén, az Isten hatalmán örvendezvén,
az Vrnak éneket énekelt: minden férfiaknak [p 0021] és
aszszonyoknak serege ezent cselekedte.
VI. De a'
pusztában menteket, midôn már harmad napig mentenek, a'
viznek szük-volta szorongattya vala, és találtatván,
keserüsége miatt nem meg iható vala. Es elôszôr
akkor tetczet-ki a' gyarló erôtlen népnek engedetlènsége,
és már Moses ellen zugolodik vala; de az Istentôl meg-
tanéttatván, fát vetett a' vizekben, és meg-édesettenek.
Az után Elimben jutott, ott 12, forrásokat, és 70.
Pálmafákat találván, meg-szállott és taborozott. Ismet
a' nép ehségérôl panaszolkodván, Mosest pirongattya
vala, az Egyiptunbéli szolgálatot, hasa meg-
elegedésével, kévanván, akkor a' fellyül kú1ldetett fürjek
sokasága a' tábort el-lepte. A' második napon pedig
eszekben veszik, a' kik a' táborbol ki-mentenec vala, hogy
a' föld fejér apró magokkal bé tôltetett, mellyek
hasonlatosoc voltanac a' Coriàndrum maghoz, és a' ho-
harmatoz. Akkor Mosestôl a' nép meg-intetic, hogy az a'
kenéyr nekic ajándékban küldetett Istentôl: kiki arra
rendeltetett edényében csak annyit szedgyen, a' mennyivel egy
nap meg-érné: hatodic napon mind azáltal, mivel szombaton
nem volna szabd szedni, két annyit szedne. De a' nép
engedetlen lévén, más napra-is hagyott azokbol. De a' más
napra hagyattattac meg férgesettec, és igen meg-
bú1zhôttec: [p 0022] holott a' hatodic napon a' szombatra
él-tetettec éppen meg-maradtanac. Ezzel a' kenyérrel 40.
esztendôkig éltenec a' Sidoc: melynec ize hasonló volt
a' mézes pogátsa izéhez, és Mannánac neveztetett. Ennec az
isteni ajándéknac bizonyságára pedig Moses egy Gomer
mannát arany edényben el-tétetett. Exod. 16. Num. 11. Psal.
77.
VII. Onnan el-menvén a' nép, midön a' viznec
szükségével késértétnéc, vezérét meg-akarja vala
kôvezni. Akkor Moses az Vr parancsolattyára, Horebnél a'
kôsziklát a' veszszövel meg-fujtván, abbol a' vizek
bôven jôtték-ki. De midôn Raphidimben ment, az
Amalékitác a' népet ki-rohanásokkal fogyattyákj vala.
Moses az övéit a' harczra ki-viven midön Josuét a'
hadakozoc eleiben tette volna' maga mellé vivén Aront, és
Hurt, hogy az harczot nézné, és imádkoznéc, az hegyre fel
ment. De midôn az hadak kétséges ki-menetellel meg-
ú1tkôztenec, Iosué a' Moses kônyôrgésével
diadalmaskodván, ellenségét mind estveig vágta. Exod. r 7.
VIII. Ez idôben Jetró, a' Moses Ipa, az ö Czippora nevú1
leányával, ki feleségú1l Moseshez mént vala, ferje
Egyiptomban menvén, othon maradott vala, és az ö gyermeki,
meg-értvén a' Moses viselt dolgait, hozzá ment. Ennek
tanácsábol Moses az egész Izraëlbôl [p 0023] erös
férdiakat választott, ôket birokká, ezeredesekké,
századosokká, ôtvenedesekké, tizedesekké tévén,
a' maradékoknac a' fenyéteknek szükséges modgyát adta, és
hadta: Ietró az ô földében viszsza tért. Exod. 18.
IX. Az után a' Sinai pusztajában jutott. Ott Moses az Vrtol
meg-intetik, hogy a' népet szetelné-meg, mivel az Isten
szavát fogná hallani: és ezt serényen végben vitte. De
midôn az Vr a' Sinai hegyre le-szállott, nagy
menydörgések, villámlások, sürú1 felyhôk, trombita
szók valának. de Moses es Aron, csak-nem az hegy közepin,
a' nép a' hegy álatt állott. Igy az Isten sokféle
tôrvéyt adott, és azt ottan elöhozta: mellyeket rövideden
elö-számlálok: Ne legyenek neked idegen Istenid én
elôttém: Ne csinály magadnak balványt: ne vedd fel az
Istennek nevét héjában: Szombaton semmi dolgot ne tégy:
Tisztellyed a' te atyádat, és a' te anyádat: Ne ôlly: ne
paráználkodgyál: ne lopj: Hamis tanuságot ne mondgy a' te
felebarátod ellen: ne kévánnyad a' te felebarátodnak
semmijét. Ezeket mondván az Isten, midôn a' nép a'
menydôrgéseket, villámlásokat, kú1rtöléseket, a' hegyek
fú1stôlgését látná, meg-rémült, és az Isten
szavát nem szenvedhette; hanem Mosestôl azt kévánta,
hogy csak maga szollana az Urral, és igy tôlle hallott
dolgokat [p 0024] vinéne-meg a' népnek. Exod. 19.20.
X.
Ezeket parancsolta az Vra' Moses által a' épnek: A' Sidó
pénzen vött szolga, hat esztendeig szolgállyõ, az-utan
szabados légyen: meg-akarvan pedig maradni a' szolgálatban,
fülei furassanak által. A' ki akarva embert ölend, meg
ölettessék: a' ki nem akarva számki-vetett légyen. A'
ki attyát és annyát meg-veréndi, és meg-szidándgya, meg-
ölettessék. A' ki a' Sidót el-lopja, vagy el-adgya, meg-
öletessék. A' ki szolgáját és szolgálójat meg-
veréndi, és a' miatt a' verés miatt meg-halánd, meg-
itéltessék. A' ki a' terhes aszszonyokbol a' formátlan
gyermeket ki-rázza, meg-büntettessék, a' ki pedig a'
formást meg-ölettessék. A' ki szolgája szemét,
vagy fogát ki-üténdi, azt bocsássa-el azért szabadon.
Az ökör, ha az embert meg-öléndi, köveztessék-meg. A'
ki az ö ökrének vétkét tudta, és azt nem örizte, maga-is
meg-köveztesséc: vagy annyi árron magát meg-váltsa, a'
mennyit a' vádló kivánánd. Ha ökör szolgát ölénd-
meg, harmincz siculust adgyon annac az Uránac. A' ki-
ásott vagy nyitott vermét bé-nem fedi, és abban barom
eséndik, a' baromnak árrát az Uránac meg-adgya. Ha az ökör
a' más ökrét meg-öléndi, a' barom adasséc-el, és annak
árrát az Urok oszszák-el, a' meg-öletet barmot-is
oszszák-el. Ha ökrénec vétkét tudván azt nem
örizte, ökröt adgyon. [p 0025] A' ki-ökröt lopánd, ökröt
adygon. A' ki juhot orozánd, négy juhot adgyon. Ha a' barmok
a' lopó kezében elevenen kapattattatnak, két annyit adgyon.
Az éjjeli lopót szabad meg-ölni; de a' nappalit nem. Ha
valaki barma a' más vetését meg-károsittya, a' baromnan Ura
a' kárt fizesse-meg. Ha a' letett marha el veszénd, az
a' kinél le-tétetett volt, esküdgyéc-meg, hogy azt nem ô
lopta-el. Az ilyen meg találtatot lopo két annyit adgyon. Ha
a' másra bizatott marhát a' vad meg-szaggattya, meg-ne
fizettessék. Ha vavalaki [!] a' másnac-nem jegyeztetett
leányt meg szeplôsiti, adgya-meg a' jegy ruháját, s'
ugy vegye-el feleségül: ha nem akarja az ö attya a' leányt
néki adni, a' meg-szeplösitö adgya-meg a' jegy ruháját.
Ha valaki varásol, ne hadgyad élni. A' ki bálványoknak
áldozik, meg-ôlettessék. Az özvegy, árva, meg ne
nyomorittassék. A' szegény adós a' meg-fizetésre ne
erôltessék, se usora rajta ne kévántassék. A'
szegénynek ruhája, mellyben jár és hál zalogba el ne
vitessék. A' népnek fejedelmének gonosz ne
mondassek. Minden elsô senge, es elsö szülôtt az
Urnak adattassek. A' vadtol el-szaggattatott állátnak
husa meg ne étettesse3k. A' hamis tanubizonyságnak és
egyéb gonosságnak tételére gyú1lések ne
csináltassanak. A' [p 0026] te ellenségednek el-
tévelyedet barma mellett elne menny; hánem azt hajts haza. A'
te ellenségednek tereh alat feküvö barmát fel-emellyed.
Az ártatlant és az igazat meg-ne öllyed. Az-Istentelent
ajándékért meg-ne igazitsad. Ajándékot ne végy. A'
jövevényt meg-ne keseritsed. Hat napokõ munnkalkodgyál:
szombaton meg-nyugodgyál. A' hetedik esztendönek
gyümöltsét bé-ne takaritsad; hanem a' szegényéknek
és a' szükölködöknek hadgyad. Exod. 21. 22. 23.
XI.
Moses Istennek csaknem ezeket a' beszédeit vitte-meg
a' népnek, és 12. kövekböl az hegy alatt oltárt csinált.
Az hegyre, mellyen az Ur állott, ismét fel-ment: Aront,
Nádábot, Abihut, es az Izraelnék hetven véneit maga mellé
vévén. De ezek nem látván az Urat, mind-azon-által az
ödicsôsségét avagy azt a' hellyet, mellyen az Ur
állott, látták: melly csudálatos formáju és ékes
világosságu volt. Moses pedig az Urtol szolitatván, a'
belsô ködben, melly az Urat környú1l vészi vala, menven,
ott 40. nappal és éjjel volt. Akor tanitotta Isten ôtet a'
Sátor és a' láda csinalásra, és az aldozásnak
modgyára: mellyet mivel igen hoszszu, le nem irok. Exod.
24. 31.
XII. De Moses késôdvén, ugymont, 40. nappal és
éjjel lévén az Urral, a' nép az ô viszsza [p 0027]
jövetelét nem reménlvén, Aront a' bálvány csinálásra
kénszeritette. Akkor az aranyat meg-olvasztván, borju
lett belölle. Mellynek, mivel a' nép az Urrol el-feletkezvén,
áldozott vólna, és tobzodnék, az Isten fel-gerjedvén, a'
gonosz népet, ha a' Mosestöl meg-nem
engeszteltetett vólna, el-tôrlôtte vólna. De
viszsza-térvén Moses, midön a' köböl való két
táblákat, mellyekre az Ur a' maga kezével a' tiz
parancsolartokat irta vólt, lehozta vólna, és a' népet a'
bujálkodásban, es a' szentségtörésben, az az, a' bálvány
imádásban találta vólna a' táblákat el-törte:
méltatlannak itélvén a' népet, hogy annak az Ur törvénye
adattatnék. Mind-azon-által sokat zugolodván, a' Lévitákat
magához gyüjtôtte, és nékik meg-parancsolta, hogy ki-vont
fégyverekkel a' népet vágnák. Melly rohanással három ezer
férfiak ôlettettenek-meg. Akkor Moses az ö sátorát a'
táborõ kivú1l távul vonta-fel: mellyben midôn bé
ment
volna, a' felyhônek ószlopa a' satornak ajtaja elôtt
áll vala, es az Ur Mosessel szinröl szinre szoll
vala. Kévánván Moses, hogy az Urat a' maga
dicsôsségében látná: feleltetett, hogy az halando
szemek az Istennek orczáját nem láthattyák,
mindazonáltal meg-engedtetett hogy az ô hátullyát meg-
lássák. Moses az Ur parantsolattyára ujabban két kö
táblákat [p 0028] készitett, és azokra-is az Ur a' maga
kezével irta a' tiz parancsolatokat. De ebben az egygyú1tt
való beszélgetésben 40. nappal, és éjjel volt Moses
az Urral. De midôn az hegyrôl le-szállana, a' táblákat
elötte hozván, az ö orczája ugy fénlik vala, hogy a' nép
ötet nem nézheti vala. Es midön az Isten parantsolatyát
meg-mondaná, orczáját fedéllel bé fedte, és ugy szóllott
a' néppel, az Isten parancsólattyábol. A' sátornak, és
a' benne való dolgoknak, mint a' ládának, az asztalnak,
s' hasonloknak csinálása ebben a' könyvben hozattatik
elô. Melly végben menvén, a' felyhô le-szállott, és a'
sátort ugy bé árnyékozta, hogy Moses abban bé-nem mehetne.
E két könyvekben, a' teremtésröl, és a' ki-jövetelröl
való könyvekben, tsak nem ezek a' dolgok foglaltatnak-bé.
Exod. 32.-40.
III. RESZ.
A' Moses második könyvében
való lôtt dolgokrol, melly másképpen a' Leviták
visztiról irt könyvnek mondatik.
EZ után a' Léviákrol
irt kõnyv következik: mellyben az áldozatrol való
tôrvények adattatnak-ki, a' fellyebb adatot tôrvények-is
hozzájok adattatnak, mindenek a' papságra tartozó
rendelésekkel tellyesek. Szollott Moses kiváltképpen a'
második [p 0029] könyvben, I. az erkôltsi
tôrvényrô, melly a' cselekedendô és el-kerülendô
dolgoknak közönséges és ôrôkké való regulája 2. a'
polgári tõrvényrôl, melly eleiben adta a'
Magistratusnak, hogy a' bú1nösöket meg-bú1ntesse,
és a' Sido kôsségnek jo rendét meg-tartsa. 3. ebben
a' harmadik könyvben szol kiválképpen a' ceremoniai
tórvényröl, melly az Isteni tiszteletnek külsö modgyait,
mellyek az el-jôvendö Christust ábrazolták, parancsolta.
A' Ceremoniai tôrvények voltanak.
I. A' Szent
Személlyekrôl. Kik voltanac .) rend szerint valok, mint
1. a' Papok, kik a' tôrvényt magyarázták, áldoztak, közben
jártak, és a' népet áldották. 2. a' Leviták, a' kik az
elsô szülöttek hellyet, a' Papok körú1l voltanak, a'
Sátort az ö eszközeivel örizték, és hordoztàk. (2.)
rend-kivú1l valok, mint 1. a' Propheták, kik Isten
ihlésébôl a' Papokat és a' népet tanitván, és jo
rendben álatván, példázoi voltanak ama naggy Prophetának a'
Christusnak. 2. a' Nazireusok, kik kiváltképpen való
fogadásbol bort nem iván, és magokat Istennek szentelvén,
a' Christus szent életének voltanak példázoi.
II. A'
szent Ruhákrol. A' mint a' fô Pap, a' Christust
példázta, ugy az ö ékessége az ö méltoságát, és
hiba nélkül való igasságát. A' [p 0030] fö Papnak
kiváltképpen valo ékes ruhája, volt az Ephod, és az Ephodon
lévö Chosen: az Ephodon voltanak a' 12 nemzetségeknek
nevei, drága kövekre meczettetvén: a' Chosenen voltanak az
Urim és Thummim, a' mellyekbôl adattattanak az Ecclesiának
feleletek: az Ephod azért az Ecclesiát példázta; az Vrim
és az Thummim, az az, a' világosságok és
tôkélletességek, a' Christust az Atyának igéjét
és tolmátsát a' mi világosságunkat és
tôkéletességünket jegyzették. Az Ephod mutatta, hogy
a' Christus vinné véghez a' mi dolgainkat az Isten elôtt,
a' Chosen penig azt tanitotta, hogy ö vinné véghez az
Isten dolgait elôttünk.
III. A' Szent
eszkôzôkrôl, mint a' Sátorrol, és abban való
ládárol, oltárokrol, asztalrol, ércz mosdorol. Ezekröl
ezeket jegyezd-meg: .) a' Sátor példázattya volt a'
Christusban állattya szerént lakozni fogó
Istenségnek, Joh. 1. 14. Col. 2. 9. (2.) a' Sátornak
mesterséges egyben szerkeztetése, példázattya volt
a' Christuson fundálandó Anyaszentehygáz egyben
szerkeztetésének. Eph. 2. 20. 21. (3.) a' Sátornak
hordoztatása, példázta az Anyaszentegyháznak e'
fôldön való bujdosását. .) a' Templomnak eggysége,
jegyzette a' Christusnak, és az Anyaszentegyháznak
egygyességet. (5.) annak három részei valának: a'
Tornácz szent hely, [p 0031] és a' leg
szentsegessebb hely, avagy a' Sanctuárió. (6) a'
Tornácz, a' hova gyül vala a' nép, ábrázattya volt a'
látható Anyaszentegyháznak, mellyben jók és gonoszok
vadnak. (7.) a' szent hely vala a' Papok tornácza, az
Anyaszentegyház igaz tagjainak, ama választott
nemzetségnek, és királyi Papságnak ábrázattya. 1.
Petr. 2. 9. (8.) a' leg szentségessebb hely, a'
mellyben senki nem egyéb, ha nem egyedú1l csak a' fô Pap
ment-bé, még pedig esztendönként csak egyszer,
árnyékozza vala a' mennyei Sánctuariomot, a' mellyben a' mi
jónkra bé-fog vala menni jövendöben a' Christus. (.) a'
Templomnak Cherubimokkal meg-ékesittetett fedele, a'
Christusnak testét, melly az Isteni trmészetet, [!]
néminémüképpen bé-fedte, jedzi vala. 0.) a' tornáczban
vala, az egészlen égô áldozatnak rézzel meg-borittatott
oltára, melly a' Christusnak az Isteni természettel
eggyesült testét, és mi érettünk mindeneknek el-
szenvedésére valo erejét jedgyzette; s' a' jo illathoz
való oltat, melly a' Christus mi érettünk való
esedezéset adgya elönkben. 1.) úgyan ott vala a'
tisztulásokra rendeltetett réz mosdo, melly azt jegyzi
vala, hogy mi a' Christusnak vérével tisztitatunk-meg,
hogy kedves áldozatokat vigyú1nk Istennek eleiben. 2.) a'
szent hellyen, avagy a' Papok Tornáczában [p 0032] vala
az asztal, és arra tétettetett szent kenyerei, és az
arany gyertya-tarto, mellyekkel a' tanittatik vala, hogy a
Christus az övéinek eledelek, italok, és világosságok
volna az ôrök életre. 3.) ugyan ott valának a' hintésre
és a' jo illat tételre csinàlt tott [!] arany edények, a'
mellyek a' Christusnak áldozatyát és esedezését
jelentették. 4.) A' Sanctuariomban volt az arany
temjénezô, a' melly a' fô Papnak tulajdona volt, és a'
frigynek ládája. 5.) a' Cedrus fábol csináltatott és
arannyal meg-borittatott láda a' Christus két
természetinek vala ábrázattya. 6.) a' ládában
tétetett szôvetségnek táblái, a' Manna, és az Aron
veszszeje, azt tanittyák vala, hogy a' Christus az
ôvéit tanittya, táplállya és igazgattya. 7.) a' ládának
fedele, melly meg-engesztelônek mondatott, a' Cherubimokkal
edgyú1tt, a' honnan igérte Isten, hogy szol Moseshez,
példázattya vala a' mi büneinknek el-fedezö; minket az ö
Angyali által oltalmazo, és az Atyának igéjét minékünk ki-
jelentô Christusnak.
IV. Az áldozatokrol, mint (I) Az
engesztelö áldozatrol, midön az élö állatoknak meg-
ölésével tettenek bizonyságot arrol a' hivek, hogy ôk
az halálra méltók, és hogy az ô bizodalmokat, a'
Christusnak (ugy-mint annak a' macula nélkú1l való
báránynak, ki-jôvendôben [p 0033] e' világnak bunéért
meg-áldoztatik) vérében helyhéztetik. Melly lött. .)
minden bú1nökért, melly egészlen égô áldozatnak
mondatik, és az egész áldozatnak meg-égetésével
megyen vala véghez. (2.) nimely bünôkért, melly meg-valtó
áldozatnak mondatott: melly lôtt, 1. a' bú1nért, mellyel
meg-engeszteltetik vala a' vétekböl avagy tudatlanságbol
tett bün, Lev. 4. 2. 3. 2. a' vétekért (a' büntetésre
való kôtelezésért.) mellyel meg-engeszteltetik vala
a' tudva ugyan, de gyarloságbol tett bú1n, Lev. 5. és 7.
(II.) Az háláado áldozatrol, melly az háláadoságnak meg-
bizonyitásának nevével, vitettetett-fel. Lev. 19. 5. Melly
véghez vitetett 1. csac ajándékokkal, melly eledeli
áldozatnak mondatik, mellyben étel, ital, olaj, só, tômjén,
s' a' többi vitettetnek vala-fel. 2.élö állatokkal edgyú1tt,
melly vagy az áldozatnak csak kövérinek meg-gyujtásával,
vagy az élö állatoknak meg-ölésével-is, eledeli áldozat
tétellel edgyütt megyen vala véghez; amaz
békességeseknek, ez dicsiretnek áldozattyanak mondatik
vala.
V. A Szent idökröl, mint 1. Mindenik napnak a'
reggeli, és estve között való idejérôl, mellyben a'
szüntelen való áldozat vitettetik vala-fel. 2. A' hónak
elsô napjának [p 0034] idéjérôl, mint .) A'
Husvétröl, melly az elsö holnapnak tizenötödik napján
ülettetett-meg, es mint egy emlekeztetô jegye volt az
Egyiptombol való ki-szakadulásnak és mint egy
példázattya a' Christus által való jôvendô meg-
szabadulásnak. Exod. 12. 1. és 23. 15. Ezech. 45. 21. (2.)
A' Pünkösdröl, melly a' husvét napjátol ôtvenedik
napon ülettetett-meg, és mint egy emlekeztetö jegye volt a'
Sinai hegyen adattatott törvénynek, és mint egy példázattya,
annak a' mi sziveinkben a' jövendöben bocsátandó
szent lélek által való bé-irattatásanak. Exod. 23. 16.
Ezen az innapén fel-vitték a' gabonának elsô sengéjét-
is, a' honnan sengék innapének mondatott. Deut. 16. 19. Lev.
23. 15. (3.) A' Leveles ágakbol csinált hajlékoknak
innepéröl, melly a' hetedik holnapnak tizenötödik napján
ülettetett-meg, és mint egy emlekeztetô jegye volt az
Izraélitáknak a' pusztában a' Sátorok alatt való
kegyelmes meg-tartatásoknak, és mint egy ábrázattya a'
Christus meg-testesülésének. Hálá-adások-is
löttenek ez innepen, a' gabonáért, és aratásárt, a' honnan
takarodás innepének-is mondatott. Exod. 23. 16. .) A'
trombiták zengésének, avagy trombitáknak innepérôl, melly
az Evangyéliom zengésének ábrázattya vólt. (5.) A'
tisztulásoknak innepérôll, [p 0035] melly a'
Christus által lejendö meg-tisztulásnak ábrázattya
volt, Lev. 23. 24. 27. (6.) A' nyugodalmas vag hetes
esztendöröl, mellyben a' földnek mivelése és
adosságoknak ki-szedése, el-halgattatott. Lev. 25.
6. 7. (7.) A' kürtôlésnek, esztendejéröl, melly vala
minden ötvenedik esztendô, mellyben az ô Urokhoz meg-
térnek vala, és a' Sido szolgák szabadon botsáttatnak
vala, a' Christus által lejendô bünnek, és az ördögnek
szolgálattya alol való szabadon botsáttatásának
példázattyára. Lev. 25. ezekkel a' Ceremoniákkal való
élés, a' Christus halálának elôtte idvösséges, az ô
halála után az Evangeliumnak hirdetéséig köz volt, de az
Evangeliomnak hirdetése után, nem csak nem idvôsséges
a' Ceremoniáknak meg-tartása, hanem még-halálos-is.
IV.
RESZ.
A' Móses negyedik könyvében való viselt dolgokrol
(mely masképpen az Izraélitáknak meg-
szamláltatásokrul való kônyvnek neveztetik) avagy az
Isten Moses, Sidok, kémek, Dáthán, Abiron, Edom királya,
Bélák, és Balá cselekedetirôl.
ANnak okáért a' Lvi
nemzetsége Papságra választatván, a' több
nemzetsé- [p 0036] kösziklát kétszer sujtotta-meg.
Végezetre, ezért a' bünéért nem ment bé a' néki igértetet
foldbe, melly tudni illic a' JOrdánon tul volt, a' mint aláb
meg-mutatom. Annak-okáért Moses a' tábort abbol a' helybôl
el-indiotván, midôn Edomon akarna által menni, kôveteket
kú1ldvén a' Királyhoz, által menetelre való
szabadságot kévant, a' vérségért nem akarván véle
hadakozni. Mert az a' nemzetség az Esau nemzetsége
vala. De a' Király az alázatossan kônyôrgôket meg-
utálván, nékik, földének közepin által-menetelt nem
engedett, kész lévén vélek hadakozni. Akkor Moses az
Or hegyére térüle, a' tilalmas utat el-kerú1lvén, hogy az
atyafiak kôzt való hadakozásra valami okot ne adna. Num.
20.
V.Ebben az uttyában a' Kamaneusok KIrállyát el-
torlötte. A' Sihont az Ammoreusok királlyát-is meg-verte,
és minden ö városit el-foglalta. Az Ogot a' Básán
királyát meg-gyôzte, s' hihetö a' Bálákot a' Moábiták
KIrállyát-is ki Bálámmal a' népet-meg akarja vala
átkoztatni, ez után a' tá-bort a' Jórdánhoz kôzel
Jérikotul nem meszsze, inditotta Akkor a' Madiániták
ellen hadakozott, és ôket meg-gyôzte, és meg-hódoltatta.
Mosses meg-holt midôn a' népet 40. esztendeig vezérlette
vólna. Num. 21-31. Deut. 34.
[p 0037] V. RESZ.
A'
Moses ötôdik könyvében való viselt dolgokrol: melly
másképpen a' már meg-irt tôrvényeknek ujjobban való elô
számlálásának könyvének mondatik.
EZ után Moses
az elmult dolgokat meg beszéllette, az Isten tôrvényét
elô szanlálta, azt meg-magyarázta, a' sidokat anna meg-
tartására intette, nógatta. Tovább, a' sidók azért
voltanak 40. esztendeig a' pusztában, hogy ezek
mindnyájan a' kik az Isten beszedenek nem hittek vala,
meg-halának. Mert Jósuét és Kálebet ki-vévén, az
Egyiptombol fel-jöttek kôzzül husz, esztendostú1l
fogva, és fellyebb, senki nem ment által a' Jordánon.
Moses a' meg-igért földet látta, de abban bú1ne miatt bé
nem mehetett: mert akkor, mikór a' kôsziklát, az Isten
parantsolattyára meg-sujtotta, az Isten hatalmának
annyiszori meg-tapasztalása után, kételkedett. Meg-
holt penig életének száz husz esztendejeben. Az ô
sirjának hellyérôl keveset tudunk. Deut. 32.
VI. RESZ.
A' Josué kônyvében való viselt dólgokrol, avagy a'
Josué, Papok, Sidok, ellensége cselekedetiról.
[p 0038]
I. Moses meg-halván, a' Josue vezérlette az Izrael
népét. Mert Moses ötet választotta vala maga helyében,
ö lévén hozzá hasonlo férfiu. Uralkodásának-kezdetiben,
a' népnek meg-izente, hogy eleséget készitene, mert
harmad nap mulva a' Jordánon által kellene menni. De által-
menetelét a' sebessen folyó Jordán meg-gátollya vala,
mivel akkor meg-áradván, sem meg nem lábbalhattya, sem
akkor hajója nem vala. Azért meg-parantsolta, hogy a' papok
a' frigy ládával mennyenek bé a' Jordán széliben. Melly
cselekedettel a' Jordán két felé vált: igy a' nép
szárazon ment által. Azokban a' helyekben volt egy Jeriko
navü város, melly igen erös volt. De a' Josue az Urban
bizván, nem fegyverrel, és nem erövel menvén a' város ellen,
meg-parantsolta, hogy a' tábor az Isten ládájával hét
napon hétszer a' várost kerüllye-meg: a' ládat a' papok
vigyék, az elött hét más kürtölö papok mennyenek, ezek
elôtt a' fegyveres nép, a' láda után a' kú1rtölô kôz
nép. De midôn a' hetedik napon hétszer a' ládával a'
várost meg-kerülte, és a' hoszszabb kürtöléskor
fel-kiáltott volna, a' kö falak és tornyok le-szakadoztak,
a' városban be-ment, annak barmait, lakosit, egy lábig le-
vágta, a' kér kémeket el-rejtô Ráhábot az ôvéivel
edgyütt, és az [p 0039] Ur számára való értzbéli
marhát ki-vitte a' várost fel-gyujtotta; annak meg-
épitöjét' Josue meg-átkozta. Onnan Aj varossa ellen
ment, a' tábor lest vetvén a' város megett, Josue
tettevén, hogy félne, futni eredett. Mellyet látván, a' kik
a' városban voltanak, utánna ki-róhantanak. Igy a' ik lesben
voltanak, az üres városban, sietséggel be-mentenek, és
azt mindgyárást fel-gyujtották: lakosit egy lábig le-
vágták: KIrállyát meg-fogták, és fel-akasztották. Jos.
2. 3. 6. 8.
II. Mellyet a' kôrú1l való nemzetségeknek
Királyi értvén, ôszve gyültenék, hogy az Izraelt
fegyverrel el-ú1zzék. De a' Gibeoniták, kik gazdag királyi
városban laktak, szabad akarattyok szerint a'
sídoknak adtak magokat, igérvén nékik szolgálattyokat:
és a' sidok frigyet vetettek vélek; de mivel ôket
csalárdsággal vették a' frigy-kötésre, meg-
parantsoltak nékik, hogy az egész gyülekezetnek és az
ur oltára kôrú1l forgolodóknak fa vágoi és viz meritôi
legyenek. De a' Gibeoniták meg-hodolása, a' körú1l való
várasok Királyit haragra inditotta, és az ö várasokat
meg-szállották. A' városbéliek azért ebben az ô
szorulásokban, Josuehoz kôveteket kú1ldöttenek, hogy
ôket szabaditaná meg. Ugy ô hirtelen reájok ment, és
ôket meg-verte: midon a' gyôzôdelmeskedóket [p 0040]
a' nap el-hagyná, és az étszaka a' meg-gyözettetteknek
segitségül lenni láttatnék, Josue az ö hitivel az
étszakat el-forditotta, és a' nappalt meg-
hoszszabbitotta: igy az ellenségnek semmi mentsége
nem volt. Az ôt Királyokat meg-fogta és meg-ölette. Azon
indulásával a' szomszéd várasokat meg-vötte, és
az ô Királlyokat el-vesztette. Hogy mindeneket le-ne
irjak, hármoncz eg' országok vettettenek a' sidok
birodalma alá: kiknek fôldök a' tiizenkét nemzetségek
kôzt el-osztatott, mert a' papságra fel vétetett
Levitáknak, semmi rész nem adatott, hihetô, hogy
szabadossabban szolgálnának az Istennek. Jos.
9----13.
III. Némelly egyházi szolgák, el-felejtvén ezt
a' példát, tiszteket nehezen gyakorolhattyák, mert
örökséget birnak, majorkodnak, adnak, vesznek; avagy
ha ezeket nem cselekszik, ajándékot várnak, mindent
bérért cselekesznek: de ezek nagyobb részent azért
vadnak, mert öket a' nép Istentôl rendeltetett jutalmokul
meg-fosztotta.
IV. Annak okáért az el-foglaltatott föld
el-osztatván, a' sidolk nagy békességben éltenek,
a' végbéliek meg-rémülvén, az annyi birodalommal hires
népet senki fegyverrel nem mervén késirteni. EZ idôben
Josue meg-holt, életének 110-dik esztendejében. Az ô
Országlásának idejét kevessé határozhatni-meg.
[p 0041] Mindazonáltal ez a' gyakor vélekedés, hogy
huszon hét esztendôkig volt volna a' sidok Vezére.
Melly ha ugy vagyon, a' viléágg kezdetitöl fogva az ô
halááig. III. ICCCCLXXX. és IIII. esztendôk folytanak-el.
Jos. 23. 24.
VII. RESZ.
A' Birák kônyvében való
viselt dolgokrol, avyg az Othonuiel, Ehud, Sámgár, Debora,
vélle való Bárak, és Jahel, Gedeon, Abimélek, Thola, Jáir,
Jephte, Jsbán, Elon, Abdon, Sámson, Béniámiták, Lévita,
Sidok, cselekedetirôl.
I. A' Jósué meg-halván, a'
nép vezér nélküll él vala. De midön a' Kananeusok ellen
hadakoz-ni kell vala, Juda tértetett az hadnak vezérévé.
Ennek idejében a' dolgok jol folytanak, kivú1l belôl
nyugodalom volt: a' nép uralkodik vala a' meg-gyözettetteken.
Innen, a' mint a' bóldog állapotban szokott lenni, a' jo
erköltsôkrül, a' fenyétékrôl el-feletkezven, az idegenek
közzül vött feleségeket, és lassan idegen
rkôltsöket [!] szitt bé, és pogány modra hamar a'
bálványoknak kezdett áldozni. Illyen az idegenekkel való
lakás, tarsalkodás: mellyet az Isten sokkal az elôtt
látván, az Sidokat meg-intette vala, hogy az idegeneket egy
lábig vágnák-le. De [p 0042] az uralkodni kéváno
kôsség, maga veszedelmével inkabb akar vala az
idegeneken uralkodni. Annakokáért midôn az Istent el-
hagyván, a' bálványokat tisztelné, az Isten oltalmatol
meg-fosztatván, a' Mesopotámiának Királlyatol meg-
gyôzetvén, hét esztendeig jobbágyoskodott: kitöl az
Othoniel által meg-szabadittatott: és az után negyven
esztendeig uralkodott. Jud. 1. 2. 3.
II. Ismét a' nép
a' sok ideig valo békességben el-vetemedvén, a'
bálványoknak aldozott: mely hamar meg-büntettetett vala: mert
a' Moábiták királlytol az Eglontol meg gyôzettetvén,
tizennyolcz esztendeig szolgált: miglen az Isten
ihleséböl Ehud az ellenség királlyát
ravaszsággal meg-ölte, és ôkett meg-szabaditotta.
Ez nyolczvan esztendeig békességben vezérlette a'
Sidokat. Jud. 3.
III. Ennek helyében Sámgár
kôvetkezett: ki egyedú1l a' Philisteusok kôzzül hat
száz férfiakat meg-ölt egy ökör ösztönnek, és ö
is meg-tartá a' Sidókat. Ismét a' Sidok bálványozván, a'
Kananeusok KIrállya a' Jábin rajtok husz esztendeig
keménnyen uralkodott: miglen a' Debora aszszony
Bárák Jáhel által meg-szabadittattanak. Ez alatt a'
Vezérné vagy Bironé alatt, negyven esztendeig voltanak a'
Sidok. Ennek diadalma az Ecclesia [p 0042] diadalmát
ábrázolhatta. Iud. 4. 5.
IV. Ismét az ô bünôkért a'
Midiánitáknak adattatván hét esztendeig keménnyen
tartatnak vala, és a' nag' szolgálattal sanyargattatván,
az Istentöl segétséget kértenek. Igy bóldog
állapottyokban az Isten sok jo téteményirôl el-
feletkezvén, a' bálványoknak áldoztanak: boldogtalan
sorsokban penig az Istennek. Annakokáért midôn rajtok
a' Midiániták uralkodnának, az Urhoz fordultanak, szokott
irgalmasságát kérvén meg nyerték. Innen nem csuda hogy a'
Sidok a' Christust bé-nem vötték, mert ôk eleitôl
fogván az Istent sen vôtték-bé, kinek nag' igasságit
és irgalmasságát sokszor meg-tapasztalták; de csuda
hogy az Istentöl annyiszor nyertenek bocsánato, a'
mennyiszer azért néki könyörgôttenek.
V. Vala a'
Sidók kôzt egy Gedeon nevú1 ember, ki igazi és az Ur
elôtt kedves férfiu volt, kinek az Urnak Angyala a'
mezôbenaratásnak idején meg-jelent, ki igy szollott:
az Ur vagyon veled erôs férfiu. De ô mondott: nincs velünk
az Ur, mertr a' népet a' rabság nyomja, és hihetö az Urnak
hatalmárol, ki ôket az Egyiptomnak földébôl ki-hozta,
sirván emlekezett: mondott az Angyal, meny el ebben a'
lélekben, mellyben szolsz, és a' népet a' rabságbol
ragad-ki: ö pedig monda, nem szabadithatom én meg-az
[p 0043] Izraelt, mert en kissebbik vagyok az én atyám
házában: monda az Angyal: ne kételkedgyél azoknak meg-
lehetések felôl, mellyeket az Ur szollott. El-végezvén
azért az áldozatot, és az oltárt le-rontván, mellyet a'
Midiániták épitettek vala a' Báál bálványnak, az övéihez
menvén, hadat gyú1jtött. De a' Midiánitákhoz az Amálek
nemzetsége-is hozzá csatlotta vala magát. A' Gedeon pedig
csak harminczkét ezer emberekböl álló hadat gyüjtött
vala. De minek elôtte meg-ütköznék, az Isten néki azt
mondotta, sok vólna a' nép, mellyet a' harczra akarna vinni:
mert a' Sidok a' magok erejének fognák tulajdonitani: azért
adna szabadságot a' ki-akarna, térne viszsza:
mellyet a' nép értvén, huszonkét ezeren a' táborrul el-
mentenek. De a' tiz ezerböl, kik meg-maradtanak vala, az Urtol
meg-intatvén, csak három százat tarta-megg: a' többit a'
táborrul el-bocsátotta: éjfélkor az ellenség táborára
menvén, meg-parancsolván, hogy mindnyájan kú1rtôlnének,
és zörgetnének, mellyel nagy félelmett szerzett az
ellenségben: nem-is volt senkinek alarattya az ellene
állásra, hanem ki ki futott, a' hová futhatott. De minden
felöl elejekben menvén a' Sidok, a' futok szerte-
széllyel igen hullottanak. [p 0044] Gedeon a' Királyokat,
Orebet, és Zeebet a' Jordánon tul üzvén meg-fogta, és meg-
ôlte. Ebben a' harczban az ellenség közzül száz
husz ezeren vágattattanak-le, meg-maradtanak tizen öt
ezeren, ki az után meg-ölettettenek. Akor az egész nép
Gedeont örôkôs urasággal kénálta. Mellyet ö meg-
vetett, tudván, hogy az Ur az Izraelnek örôkôs Ura. El-
vévén azért a' rabságot, melyben hét esztendeig vólt
a' nép, negyven esztendeig vólt békesség. Jud. 6. 7.
8.
VI. De a' Gedeon holta után, az ö fia Abimélek, ki
az ö ágyassátol született vala, attyafiait meg-
ölvén, némelly roszszaknak, és kiváltképpen a'
Sikembélieknek segétségekböl, az országot él-
foglalta. Ez midön az övéi ellen hadakoznék, gondolatlanul
egy torony alá menvén, mellyet vitatott, egy abban futot
aszszõnytul, egy darab kövel egyon ú1ttet-vén el-
veszett, midön három esztendeig uralkodott volna. Ez
után Thola következett, ki huszon három esztendeig
uralkodott. Ez után Jáir volt Biró, ki huszonkét
esztendeig uralkodván, a' nép Úrat el-hagyván, a'
bálvány szolgálattyára adta magát. Ezért az
Izraéliták tizen nyolcz esztendeig a' Philisteusok és
Ammoniták hatalma alatt voltanak. Melly idöben az Urnak
kônyörôgvén, azt felelte az Ur nékiek: imádnák [p 0045]
a' bálványokat, mert ô az háládatlanoknak töbször meg
nen kegyelmezne. De ök a' bálványokat el-hagyván, az Urnak
bú1nöket meg-valván, és azoknak botsánattyát sirva
kérven, irgalmasságot nyertek, noha az tülök meg-
tagadtatott vala. Jud. 9. 10.
VII. Annak okáért Jephte
lévén vezér sokan gyú1lekeztenec öszve a' népnec
fegyverrel való meg szabaditására. Elôszször
követeket küldvén az Amon Királyhoz, hogy maga határival
meg-elégedvén, ne hadakoznéc. De ö hadakozni akarván, hadat
gyüjtôtt. Akkor Jephte, minek elötte véle meg-ú1tközött
vólna, fogadást tött, ha diadalmas lenne, haza térvén,
valami elöszôr az ô házábul eleiben ki-jöne, azt az
Urnac égô áldozatúl meg-áldozná. Igy meg-gyözvén
ellenségit, midôn haza térne, eggyetlen egy leánya ment-
ki eleiben, ki gyözedelmes attyát dobokkal és seregekkel
vévén vigan ment vala ki eleiben. Akkor Jephte meg-
rémú1lvén, meg szaggatván ruháit, meg-jelentette
fogadástételét. De az férfiui bátorsággal birván, az
haláltúl nem irtozván, csak két hólnapig való életét
kéri attyátúl, hogy leány barátit meg-látogatná. Mellyek
el-telvén, szabad akarattya szerént attyához
viszsza tért, és fogadását az Urnac meg-adta. Jephte
hat esztendeig uralkodott. Ennec [p 0046] helyében
Ibsán következett, ki uralkodásánac hetedik
esztendejében meg-hólt. Ez után Elon tiz
esztendeig uralkodott, s' az után meg-hólt. Ez után
Abdon itélte a' népet nólcz esztendeig, és ez-is meg-
hólt. Ezek mivel békeségben eltenec, semmi meg-irásra
való dolgot nem cselekedtenec. Ismét az Izrael a'
bálványokhoz fordulván, az Isten óltalmazásátúl meg-
fosztatván, a' Philisteusok hatalma alá esvén,
hitetlenségekért negyven esztendeig raboskodtanac. Jud.
11.
VIII. Ez idôben szú1letett Samson. Ennek az
annya sokaig lévén meddö, angyalt látot, és néki a'
mondatott, részegitô italt ne innék, tisztátalant
ne ennek, mivel szabaditót szülne. Igy az
aszszony gyermeket szült, és azt Sámsonnac
nevezte. Az meg-nem beretválkozott, és csudálatos erejú1
vólt, ugy hogy az eleiben ment oroszlányt kezeivel ketté
szakasztotta. Philisteusok közzú1l való felesége
vólt, mely, midön férje othon nem lételében más férhez
ment vólna, felesége el-vétetését bánván, a'
Phiéisteusok veszedelmére igyekezett: az Urban és
erejében bizván ôket csapással illette, mert három
száz rókákat fogván, égö ú1szögöket kötött
farkokra, és azokat az ellenség mezejében bocsátotta, és igy
az ô, talám, meg-ért gabonájokat, szôlôjöket, olaj-
fájokat meg-égetvén, felesége [p 0047] el-vévését.
igen meg-boszszullotta. Melly kártul indittatvan a'
Philisteusok az aszszonyt, ki ebnnek a' nagy
kártételnek oka volt házával, attyával edgyütt meg
égették. De Sámson gondolván, hogy nem eléggé büntette
volna-meg a' néki tött boszszuságot, nem szünik
vaa meg azt a' gonosz nemzetséget meg-kárositani.
Akkor kénszerittetvén a' Sidok, ôtet meg-kötôzvén a'
Philisteusok kezekben adták. De kézben adattatván, a'
kötelekett el-szaggatván, szamár állat ragadván,
akkor egyebet nem kapván, ezeret az ellenség közzú1l meg-
ôlt. Akkor igen meg-szomjuhozván, az Urhoz kiáltván, a'
csontbol, mellyet kezében tart vala; viz foly ki. Az idôben
Samson vaa a' Sidoknak elôl-járója, a' Philisteusok
egynek erejével meg-s,elidittetvén. Leseskedvén azért az
ö élete után, ôtet nyilván nem merven meg-késirteni, az
ô feleségének, Dalilának, mellyet ö az után vôtt vala,
pénzt igértek, mondaná megg nékik, miben állana az ö ereje
Az ôtet végtére sok hizelkedésével arra vötte, hogy
meg-mondaná az ö ereje miben állana. Ottan el-alutván, haját
el-nyirvén a' Philisteusok kezében adta, és ôtet meg
foghatták, holott az elött sokszor kézben adattatván,
meg-nen foghatták. Akkor az ö szemeit ki-vájván, meg-
lánczolván, a' foglyok [p 0048] házában öröltették. De
idövel el-nyirettetett haja meg-nevekedett, és azokkal ereje
meg-jôni kezdett. Es Sámson erejének meg-jôvését meg-
érezvén, igaz boszuállásának csak idejét várja vala.
Hihetö, szokása vólt a' Philisteusoknak, midön
inneplenének Sámsont elö-hitták, jádzanék elöttök,
ötet boszszontván. Igy egy nap midön az ô
balványoknak áldoznának, Sámsont elö-hozattyák. A'
templom pedig, mellyben az egész nép és a'
Philistéusok minden fo emberei vendégeskedtenek, két
oszlopon állott, és csudálatos nagyságu volt. Akkor az
ö alkalmatossagon kapván, elsôben az Urat segétségre
hiván, az oszlopokat le-dú1jtôtte, és az egész nép
a' ház le-szakadásával el-borittatván, ô az
ellenséggel edgyütt, boszszuját alván, meg-holt,
midôn husz esztendeig volt volna a' Sidoknak birája.
Jud. 13. 14. és 15.
IX. Ez után egy ideig a' nép felsô
vezér nélkú1l lévén, a' Sidok egy más ellen hadakoztak
vala. Hadakozasoknak oka e' volt: Egy Lévita ágyassával
Ipátol haza menvén, bé-estveledvén, Gibeában, holott
Béniámiták laktak, kénszerittetett hálni térni. Midôn
egy vén ember ôtet szallására jó szivel hitta, és
fogadta vólna, a' városbéli gonoszul akarván élni, noha
a' vén ember nagy [p 0049] remékedésére, ág'assával
fertelmeskedtenek, és magának kedveztenek és egész
étszaka véle gonoszul élvén, reggel viszsza
botsátották, ki szállására menvén a' nagy fájdalom és
szeméren miatt az ajtó elött le esvén, meg-holt. Akkor
a' Lévita e' szörnyü gonoszságnak bizonyságára,
ág'assanak tagjait 12. darabokra vagdalta, és a' tizenkét
nemzetségeknek hatarira küldôzte, hohy öket e'
gonosságnak meg-boszszullására hamaréb fel-
indithatná. Melly dolgot mindenek meg-értvzn, [!] a' tizen egy
nemzetségek a' Béniámiták ellen hadat kiáltattanak, melynek
ideig valo vezérévé a' Juda nemzetségének Elöljároja
tétetett volt, De kétszer meg-verettettenek: harmadszor
végtére a' Beniámiták meg-gyôzettettenek, és csak nem egy
lábig le-vágattattanak. Igy a' kevessék gonossága,
sokak veszedelmével büntettetett-meg. A' Birák
könyvében-is ezek a' dolgok vadnak. Jud. 19. 20. és 21.
X.
A' Birák idejében a' Betlehembéli Elimelek Naomival az ô
feleségével az éhség miatt Moab tartományban ment holott az
ö két fiai meg-házasodván, ugyan ott meg halván,
egygyiknek felesége, kinek neve Ruth volt, az ö napával hozzá
való nagy hüségéböl Betlehemben menvén, ott a' Náomi
attyafiátol Boáztol el-vétetvén, szú1lte Obedet, Obed
Isait, Isai Dávidot, Dávid a' [p 0050] Christust.
Ruth. 1. 2. 3. és 4. Rom. 1. v. 3.