Magyar Pavilon

LIPPAY P. JANOS: GYÛMÕLCZÕS KERT 0001

HARMADIK KÕNYV GYÛMÕLCSÕS KERT. I. RÉSZ.

A' GYûmõlcsõs Kertnek hasznos gyõnyõrûségérûl, és annak alkalmatos helyheztetésérûl.

A' Gyûmõlcsõs Kertnek hasznos, és vigasztaló gyõnyõrûségérûl, hogy sok hímezõ, és pípes szókkal fárasztanám à kegyes olvasót, nem ítéltem szûkségesnek: hanem inkább hívalkodó beszédnek lenni; mivel azt minden ember (à kit az Ur Isten okossággal, látogatott) nem csak szemlélheti, de kezével- is tapasztalhattya. Mert mihelt à szomorú, és kegyetlen télnek gyászoló ideje [p 0002] el-múlik, leg-ottan kikeletkor a' meg-keseredett fák az õ gyász ruhájokat le-vetvén, a' levelekkel, mint-egy szép zõld draga ruhájokkal fel éksíttetnek eleven zõldellõ színek nem csak az embernek szemét meg-vídámíttyák; de még á meg- lankatt szívet-is megvigasztallyák. Az-utan, á fejér lilium, és piros rósa színu virágokkal, mint-egy inneplõ tisztes õltõzetekkel, az õ kedves tekéntetek- és jó illattyok-által, embernek meg-alélt fejét erõsítik. Nyárban pedig, mikor à fûtõ verõfénynek súgári, az egész tagokat éppen el-tikkasztyák, akkor az õ szellõzõ árnyékjoknál azokat meg éllestik, és elõvel-érõ gyûmõlcsõkkel hûvõsítik. Mit írjunk az õsnek gyõnyõrûségérûl? mikor á fáknak drága ékességek á sok kûlõmb féle szép, jó ízû. kedves illatú gyûmõlcsõk, az õ számtalan kûlõmbõzõ színes termetekkel, mint valami kincses draga kõvékkel ragyogó násfákkal, szemeit, szivét megvídámíttyák, és fel-ébrestik embernek: úgyhogy, még télbenn-is á telelõ gyûmõlcsõk, mind illattyokkal, s- mind ízekkel nagy táplálásókra, és vigasztalásókra vannak az emberi állatnak.

Kibûl nylván ki-tetszik, à gyûmõlcsõs kertnek haszna: holott ha más eledelbûl meg-fogyatkoznékis ember, csak gyûmõlcselis alkalmas, ideig el-tengethetné életét; à mint à szegénység néha, mikor gabonája nem terem, csak gyûmõlcse teremjen kerteben, még sem tart annyra az ehségtûl. Sõt maga az Ur Isten mikor az emberi nemzetséget alkotá, semmi egyéb eledelt nem rendele néki az õ ártatlanságában: hanem á fáknak gyûmõlcseit. Ex omni ligno [p 0003] Paradisi vescimur. Mert minekutánna vétkezék, es az õ bõcsûlletitûl megfosztaték, az-után monda néki az Ur Isten: In sudore vultis tui vesceris pane tuo: A te ábrázatodnak verítékével eszed á te kenyeredet. Mintha azt mondotta volna: Ez ideig á kerti gyûmõlcsõkkel éltél, à kikhez faratság-nélkûl jutottál; de ez-után, véres verítékeddel készítesz magadnak kenyeret, à kível tengeted életedet. Ugyan-is á tõbb eledeleket, hogy meg-ehesse ember, sok munkát kell elébb reájok tõlteni; à gabonát meg kell aratni, csépelni, õrleni, sûtni. Hogy hússal lakhassék, meg-kell az állatot õlni, nyúzni, vagy mellyesztetni, fõzni vagy sûtni: és így, à tõbb eledelekkelis bajmolódni; de à gyûmõlcsõt, mihelt meg- érik, csak le-szakaszsza ember, mingyárt eheti.

Abbúl-is hasznot hajt á Gyûmõlcsõs kert, hogy ha valamelly esztendõben bõven terem à gyámõlcs, azt meg aszalhatni, sok esztendeig el tarthatni, és szûksegnek idején elõl vehetni.

Az talám, enek á gyõnyõrûséges Gyûmõlcsõs kertnek kedvellesétûl, és munkájátúl, némelly éretlen fejû gazdákat el-idegeníthetné, hogy azt mondgyák: Miért kel ennékem, masokért fáradnom: ki tudgya, eszemé, vagy soha sem annak á fának gyûmõlcseben, á kit magam kezeimmel óltanék? De efféléknek, bõlcsen meg-felelt hajdan egy vén Magyar-Országi Ur; kit mikor látta vólna egy fõ ember szolgája, hogy maga kezével óltana, meg- szóllá õtet: hiszem kevés okosság, ugymond, ettûl á vén Urtúl, hogy maga óltya, á fát ki ma vagy hólnap meg
hal; és ki tudgya, ha [p 0004] esziké à gyûmõlcsében, avagy nem. Meg-fajditá az Ur ezt à dorgálast, és mondá: Hallodé barátom, ha á te ageb atyád is nem óltotta vólna azt á fát, ki á te kertedben van, te sem ennél most á gyûmõlcsében. Azért mondgya Virgilius 15:

Insere Daphni pyros, carpent tua poma nepotes.

Olcs most Daphni kõrtvély fákat:
Kirûl maradékod szakaszon almákat.
Nem kell azért efféle gondolatókkal, á gyûmõlcs õltástúl el-szakasztani á gazda embernek elméjet.

Hogy pedig à gyûmõlcsõs kertnek hasznát vehesse valaki, meg kell à helynek alkalmatosságát és à fõldnek illendõ kûlõmbséget választani: kirûl írtam à Virágos kertnek 2. Részébenn-is, és à Veteményes kertnek 1. és 2. Részében. Itt csak arrúl intem à kertészeket, hogy se à fõvenyes, és kõvecses fõld, nem alkalmatos à gyûmõlcs fáknak; se az agyagos, noha ez mégis alkalmatóssabb amannál: hanem ha igen agyagos, és kemény vólna mivel így à fának ártalmára vólna, kiváltképpen à hol az esõ víz le nem folyhatna: mert afféle fõld, à meleg és száraz ûdõben igen meg-keményednék, és à tenyészõ esõ, à fának gyõkeréhez nem szivárkozhatnék, hanem csak fõllyûl levegne; mindazonáltal, ha más jobb és alkalmatossabb hely nem adatnék meg-kellene azt jobbitani, úgy hogy azon á helyen, á hová az ember oltoványokat akarna ûltetni, egy esztendõvel elébb jó mély, és széles vermeket ásna, és azt az agyagos fõldet fõvénnyel, vagy más fõldel jól õszve elegytené, és valami kõvér fõldet-is avagy meg- rothatt ganéjt-is keverne kõziben: [p 0005] így à gyûmõlcs fáknak alkalmatos vólna. A melly timporálás, más fõldekreis szolgálhat, mint à Vetem. kert. 2. Rész. meg-írtam.

Viszontag ha à fõld, à hol gyûmõlcs fákat akarnak ûltetni, igen fõvenyes: száraz ûdõben, à természet szerént-való nedvességtûl meg- fosztatik, hogy à fiatal fáknak táplálását meg nem adhattya. Esõs ûdõben pedig, úgy el-isz-sza az esõ vizet, hogy à gyõkerek-kõrûl-való munkálkodasát, véghez nem viheti. Egyébként, nem minden fõvenyes fõld meg-vethetõ, foképpen, á kiben más féle fõld-is vagyon: hanem csak à sárga poross, soós, fõvenyes, fõld, és à võrõss, á kíkre nem kell heyában à munkát tõlteni. Ha pedig à fõvenyes, bár más jó fõldel volna-is elegytve; de az nem vólna elegendõ, à gyûmõlcs fáknak el- tartására; ezt à fogyatkozást, az agyag elegytésével kell megjobbitani, à mint oda fel. Más féle fõld, ha kõves-is, de vagyon kõzbe-kõzbe úgyan jó fõld-is, az ásában, vagy kapállásban ki-tisztittassék: és szolgálhat à fáknak. E mellett, azt-is észben kell vennûnk, hogy efféle kõves fõld à fáknak à kemény hidegbe inkább szolgálhat, hogynem-mint az agyagos fõld; mert ez akkor erõssebben meg-fagy, és jobban meg hidegszik, hogy-nem mint amaz: mivel à kõves fõld, inkább meg-tarthattya melegségét. Noha à fõvenyes fõldet, némelly fák, (à kiknek kõves à magvok, úgymint Baraczk, kajszi Baraczk, Mondola, nem olly igen ellenzik, mint az agyagos fõldet, csak hogy à nap reajok szolgálhasson.

[p 0006] Hogy pedig tovább-is meg-ismérhesse à kertész à fõldet, ha hasznos, és alkalmatosé á gyûmõlcs fáknak: vigyázzon elsõben à régi fákra, ha ollyanokat talál à vidékbe, és tekéncse-meg, minémû termetûek azok, ha kicsinyeké, vagy nagyok; alacsonoké, vagy magassak. Mert ha magassak, és szépen ki terjedtek, jele az, hogy az à fõld, igen alkalmatos à gyûmõlcs fáknak. Másodszor, ha illyen vén fák ott nem találkoznának, tekéntese-meg à bokrokat, és csemetéket: és ha à tetejeken friss, és jó temerdek nõvések jõnek-ki, bizonyos jele az, hogy affele helyen, haszonnal ûltethetni à fiatalokat. Harmadszor, ha azon à helyen nagy dió fák teremnek magoktúl, más fának-is kedves az à hely. Továbbá, ha abban à kõrnyékben à varjak, Hollók, Csokák, és másfele madarak, õrõmest az eke és szántó ember-után járnak: nem alkalmatlan fõldnek látszik az à Gyûmõlcs fáknak. Egyébként leg-jobb à fekete fõld, csak igen Zíros ne légyen, hanem kõzép szerû, se ne igen nedves. Mert à nedves helyen termett gyûmõlcs, vizízû, hamar meg- rothad, nem tartós. Kirûl oda fel-is írtam à Virág. kert. 2. Rész n. 15. 17.

A kertnek helyheztetéserõl-is, bõven találsz azon, helyen, n. 21. 22. 23. és kiváltképpen à fáknak, és gyûmõlcsõs kertnek. Ott-is meg-mondottam, hogy à kertnek helyheztetésében, leg-inkább à Tartományoknak alkalmatosságára kell tekénteni, kihez, képest fordítse ember à gyûmõlcsõs kertet-is: úgy hogy, à menyire lehet, ollyan helyt válaszszon, à kire úgy szolgállyon à Nap, hogy az õ súgárival, és melegségével, akadály-nélkûl à fákhoz férkezhessek, és így az õ [p 0007] erejét kõnnyebben ki- terjeszthessè; mert à nélkûl nem csak érésében, de még jóságábenn-is meg-fogyatkozik à gyûmõlcs. E mellett, az erõs szeleknek, és szélveszeknek, hatalma- alá se vettessenek à gyûmõlcs fák; mert azok igen károsok nékiek, és néha gyõkerekbõl-is ki-tekertenek. Egyébkínt à kõzép szerû szél, nem kogy ártalmas vólna, hanem inkáb hasznos nekiek: mivel à fenn maradott leveleket le-veri, à kikben az-után à férgek feszket; verhettek vólna. A virágok le-húllását-is segiti, hogy annál kevesebben szûllyenek, õszve, és bennek fergek ne nevelkedhessenek. Ki-után, á fák-is tõbb gyûmõlcsõt tartnak-meg. Hogy pedig fellete ne érie à szél õket, igen hasznos, hogy azokat à fákat, à à kik nagygyá nõlnek, à szélnek elleneben ûltessek, hogy az aprobbaknak, és gyengébbaknek óltalmókra lehessenek.

Azonkivûl, az igen nedves hely sem alkalmatos à gyûmõlchõs kerthez, à mint oda fel-is meg mondám à sovány hegy-is, ávagy domb: mert amabban à fáknak gyõkerei meg rothadnak; ebben jól nem nõhetnek, hogy ki terjeszthessék az ágokat. Leg-jobb azert á gyûmõlcsõs kertnek, és fáknak, ha ollyan helyt választanak, á ky egy kevessé dombos, és magassabb, hogy-nem-mint á lapály, és igyenes fõldõn; nem csak azért, hogy gyõnyõrûségessebb, és szebb tekéntete vagyon, s-szellõsebb-is, hanem azért-is, hogy hasznossábbak, és tenyészõbbek à gyûmõlcs fák azon, hogy-nem-mint igyenes helyen; mivel à võlgybe, és lapályhelien, kõzel egymáshoz állonak; azért á magok árnyékával egymásnak ártanak, à ki nem tõrtenik à dombos helyen, à [p 0008] hol à fáknak egy része fellyebb áll, más része alább. Innéd vagyon, hogy à szõlõk lábjában, és à hegyek-alatt joban nõlnek à gyûmõlcs fák, és jobb gyûmõlcs-is terem, hogy-nem mint à sík mezõben. Jollehet à nagy folyo-vizek-mellet, ès szigetekben, kiket az ár-viz éppen el nem fog, avagy ritkán, és keves ideig, à fõld-is nem csak iszapos: kõzõnségessen szép gyûmõlcs fák, és jó gyûmõlcsõk teremnek, mint à Duna, s-Tisza-mellett, bõvenn-is.

Az égnek melly részére forditcsák à gyûmõlcsõs kertet? ebben à kertész szabia magàt ahoz, à mit oda fel à virágós kertnek 2. Resz. n. 21. es 22. írtam. Néha à fõld, fellyûl jó es alkalmatos, alúl pedig kõvecses és gyakran soós, keserû, és alkalmatlan, úgy-hogy, ha szintén à fiatal fákat belé ûltetik-is, valamig à jó fõldben vannak szép frissek, es jò búinán nõlnek: de mihelyt à gyõkerek azt az alkalmatlan fõldet el-érik, leg-ottan nem csak meg- szûnnek à nõvéstûl; de az után fellyûl à tetejek, tellyességgel meg-kezd veszni: nem-is vészi ember észbe, honnéd tõrténik. Ha azért azt észbe-vészi, avagy meg-jobbítsa, ha lehet, à fõldet, à mint oda fel írtam à fõvenyes fõldrûl; avagy békét hadgyon néki, és más alkalmatossabb Helyt Keressen. A Gyûmõlcsõs kertet ember, vagy magánossan csinálhattya, vagy à veteményes kertel-eggyûtt: De úgy, Hogy jó tágas helyt hadgyon néki. [p 0009]

II. RÉSZ.

A' Gyûmõlcs fáknak magon vetésekrûl, vagy ûltetésekrûl, és à csõmõtéjeknek fel- nevelésekrûl.

M Ivel hogy nem mindenûtt találni vad fát, à ki alkalmatos vólna à bé-oltásra, kõrtvély, alma, vagy más féle fát: és ha szintén találni-is, nem minden helyen haszónnal áshatni-ki, és máshuva ûltethetni; azért szûkségh, hogy à kertész, más szorgalmatossággal hozza helyére azt à fogyatkozást. Kibben jób, és hasznóssabb módot nem találhat, mint-ha valami bizonios ágyakat csinál, kibben à gyûmõlcs magokat ûltetheti, úgy-mint, alma, kõrtvély, cseresnye, baraczk, és más féle mágokat, míg alkalmassan meg-nõlnek: kogy az-után, az el-íntézet helyre, által-ûltethesse. Efféle ágiokat-valahová félre, avagy szeglétbe, vagy szurdékba csinállia: de úgy, hogy à Nap az õ súgárival hozzá-férkezhessék, és az õreg szomszéd fák, árnyékjokkál semmi akadályt ne tegyenek nékiek. Az illyen, ággokat pedig, elsõben jó mélyen kell assni, és minden kóróbúl, gyõkerekbûl, kõbûl, és más féle gyambúl ki- tisztítani, hoszszattára osztani, de ne légyen igen széles, hogy à gyomlálásban által érhessék félig, s-meg ne tiporják; azokban rendel ûltessék à héjas, és kemény magokat: de ne elegytsék és [p 0010] Zavarják mind egybe, hanem egy félét egyûvé, más félét is kûlõmben: az alma magot-is kûlõmben, à kõrtvély, magot is kûlõmben: hogy mindeniket à maga tulaidon természete- szerént nevelhessek. Mert à kõrtvély fiatalokat, gyakrabban kell gyomlálni, és kapálni, hogy-nem-mint az alma fákat. Ezeket-is meg kell válogatni hogy à leg jobb gyûmõlcsõkbûl szedgyék; mert így az ágacská-is, à kit jõvendõben bele óltanak, jobb gyûmõlcsõt nemez, sûrûbben-is ûltethetik, hogy ha valamèlyk ki nem kelne. lene más helyébe: két úyni mélyen ûltessek; à kemény magokat ritkábban kell ûltetni, egy lábnyra egymástúl.

Efféle magokat azért-is kell vetni, hogy mikor fel-nevekednek, és az óltásra alkalmatossák lesznek, jobb azokba à szelíd fákban óltani, hogy-nem-mint tellyességgel vad fában; mert á Hasonló, inkább alkalmaztattya magát à hasonlóhoz, hogy-nem-mint az idegenhez; azért gyûmõlcse-is jobb lész annak, hogy- nem-mint à Kit vad-fában óltanak.

Miképpen kellessek ûltetni à gyûmõlcs magokat, fõképpen à kemény õreg magokat, kiket à Németek kõves magoknak neveznek: meg-írtam à Vetem. kert. 5. Rész. n. XLV.

Effele magoknak vetésében, avagy ûltetésében kûlõmbõznek qaz authorok; mert némellyek inkább jovallyák, hogy õszel ûltessek: némellyek kikeletkor, némellyek mingyárt tél- elõtt. Mert ha ideien õszel, hamar ki csirázik és ki- kél: azért à télnek sanyargatása (mivel még gyenge) hamar ki-sûti; ha kikeletkor, kesén kél, es keveset nõl; mindazonáltal, leg jobnak [p 0012] tartanám, hogy az apró héyas magokat, úgy-mint alma, Kõrtvély, birs alma magot õszel, mikor à fának levele hulni kezd, akkor ûltessék, egy kevés nappal hóld tõlte-elõtt à melly tart Novemberig. A kõves maggokkal pedig úgy bánnyanak, hogy minek-utánna le-ettek à gzûmõlcsõt à magrúl, tisztitcsák-meg szépen, és meg-száraszák: de ne à Napon, à mint némellyek akarják, hanem valami szellõs árnyékos helyen; az után tegyék egy fazekba, à ki alul, és ódalaslag meg légyen fúrva és tõlcsenek ió fõldet belé, arra rendel rakiák á magokat, hóld nevelésekor; az- után meg fõldet, s-meg egy rend magot, à mennyt akar ember, s-tegyék à pinczébe, avagy àssák-el egy verembé, de úgy, hogy meg ne fadgyon télbe. Azért ha kinn hadgyák, ló ganéyal bé kell fedni à fõldet, és eget-is kell reá- bocsátani, hogy meg ne penészedgyék: gyakran meg-is kell õntõzni, ha száraz á fõld, esõ vizzel, à kit mézzel édesitettek-meg; de efféle édes, vagy más szagos vizzel- való õntõzésrûl nem sokat tartok. Némellyek csak à pinczébe fõvényben rakják, à mint oda fel, rendel, és kõzõnséges vízzel gyakran õntõzik: ha kinn hadgya is ember valami bóltba, vagy szobába, csak meg ne fadgyon, nem árt. Kikeletkor osztán Martiusban, vagy Aprilisben megént hóld tõlte élõt, ki kell à kertbe ûltetni, de ne igen mélyen: nem, is kell igen meg-nyomni à fõldet kõrûlõtte. Nemellyek el-mennek, és mikor ki, csirázik, más kissebb edénybe ûltetik igen puhán, à csirajával fel; à kit elébbeni fõldel meg-tõltenek, s-úgy tarttyák nedvessen Aprilisig: akkor meggént hóld nevelésére, à hová akarja ember, el-ûltetheti, akár à [p 0012] kõrnyûl való fõldel, akár csak úgy gyengén ki-vonnya, hogi à gyõkerecskéjét meg ne sértcse, s' még azon esztendõben jókorát nõl; ezeket pedig távul egymástúl két lábnyíra ûltessék, mélyen három úynak szélessegére, hogy megént ha meg-nõl ki- áshassák, és ,áshova ûltethessék. Job ha elsõben ezeket á magokat, és à kik ki-csiráztak, valami soványabb fõldben ûltessék, hogy az-után, á hol álhatatóssán maradni kell, inkább hozzá- szokhassanak à jó fõldhõz; mert így három esztendõ múlván, be ólthatni. A Duránczai Baraczkot, Szilvát mihelyt le eszi ember à húsát, mindgyárt csak úgy frissen el-ûltethetni: de úgy, hogy hadgyon à húsábann-is á mag-kõrûl, és à szájába ne vegye à magot, hanem csak úgy le metélye.

Minek-utánna az el- ûltetet, magok ki-kelnek, ha igen Sûrûen nõlnének, à kík alább-valók, azokat szép gyengén ki kell vonni: de úgy, Hogy à szomszéd fácskákat meg ne sértcsék, és à benn maradott fa jobban nõlhessen; mert egyébként, igen nagy akadályt szereznek egymásnak. Es noha elsõ, s második esztendõben igen meg-ágaskodnakis mindazonáltal, inkább jovallyák, hogy késsel le ne metellyék azokat, hanem békét hadgyanak nekiek; mert ha igen idején metéllik õket, magassan nõlnek ugyan, de erõsségekben meg-fogyatkoznak, és kevés hasznot Hajtanak: hanem meg kell várni à harmad esztendõt (hanem-ha igen szûkséges vólna) és akkor szép tisztán le metélhetni az alsó ágacskáit, de ne igen sokat egyszers-mind ne-is igen magassan, fel. Ha pedig valaki azt akarná, hogy jó magassan nõllyõn à fácska, csak à kõrmével csipdegellye [p 0013] le az alól ki-vert bimbókat, avagy levelezõ ágacskákat: hanem à gyomlálás igen szûkséges nékiek, hogy semmi õreg fûet ne hadgyanak kõrnyûlõk, fõképpen ha immár egy esztendõsõk, avagy jól meg-erõssõdtek, nem-is felõ hogy à gyammal eggyûtt kivonnyák à gyõkereket à fõldbûl. Nyárban ha igen száraz ûdõ vólna, õntõzéssel táplállyák: és ha egy úyni temérdeksége leszen, mashova ûltethetni, ha bé nem akarják óltani; de ha bé akarják, jobb hogy azon Helyen hadgyák, s-ott óltsákbé, mikor alkalmatos lészen arra.

Akõzes magok nem olly késedelmesek, mivel ha jó fõldet találnak magoknak, úgy meg-nõlnek eggy esztendeig, avagy második esztendõre, hogy bízvast által- ûltethetni: hanem ha az óltásnak okáért azon helyen kellene hadni, à mint fellyebb, à hol jobban nõlnek, hogy-nem mint ha máshova ûltetik. E mellett, az ûltetésnek idejére- is vigyázni kell; mert à fiatal Baraczk, és kajszi baraczk fáknak (mivel sokáig õszel-is mind nõlnek) gyengébbek az ágacskái, és nem alkalmatóssak, hogy tél-elõtt által-ûltessék, hanem meg kell várni á kikeletet, és addig meg-erõssõdnek, s akkor által- ûltessék. Még eggyet nem akartam ki hadnom, hogy tudni illik, à Baraczk fát nem kell úgy meg-nyesni, vagy irtani, mint à tõbb fákat, mikor által ûltetik. De az igen hasznos, és szûkseges-is, hogy elsõ esztendõben mikor nõlni kezd, és sok apró ágacskái ki-ûtnek rajta, azokat mingyárt szép gyengen le csipje az ember róla valami egy singire, vagy kevesebre, à mint à fácskának hoszasága, vagy erõssége engedi: az-után szép [p 0014] igyenessen nevekedik. Mert ha mind rajta hadnik effele ágacskákat, igen meg-ágasodnek, és nem nõlne magassat: hanem rõviden maradna. A tõbb bajmolódásokrúl, az illyen apró fiatal fáknak, hogy írjak, mivel à tõbb óltoványokkal eggyeznek, adatik alább is tõbb alkalmatosság à mint arrúl-is, micsoda magokat kell ûltetni.

Itt arrúl disputalnak az Authorok, ha efféle el-ûltetett magokbúl, vad fák nevelkedneké, vagy szilíd fák? Az én vékony ítéletem-szerént, akár minek nevezze ember, de elég az, hogy jobb részére mind el- fajúlnak; se nem olly jó ízû, se nem olly õreg az illyen magon ûltetett fának gyûmõlcse, mint az annyok vólt, à kibûl vétetett à mag, az mint Virgilius bizonyttya:
(2 ... ] Az melly fákat magon vetnek,
Arnyékozni késén kezdnek,
S-vad ízekkel nevelkednek.
Azért, nem mondhatni szinte vad fának: mert à mint némellyek írják, meg-szilidithetni efféle magon kõlt fákat, hogy szintén olly jó gyûmõlcsõt hoznak, mint az annyok, à kitûl származtanak, tudni-illik, ha háromszor által-ûltetik három esztendõ-alatt-minek-utánna meg-erõsõttenek valamennyre, az az, minden esztendõben egyszer; negyedik esztendõben pedig oda ûltetik, à hol álhatatossán meg-maradnak: nem-is szûkséges azokat más-képpen bé- óltani. Noha én sokkal [p 0015] jobnak tartom, ha bé óltyák, ûdõ iártára. Ragor. cap 2. num. 2. egy kivált- képpen-való óltás modgyát írja effele fiatalocskáknak, hogy mindgyárt idején be-óltcsák, el-metszvén kõzel à fõldhõz à fáját, és azt meg-hasitván, ollyan ágacskát óltsanak belé, à ki temérdeksegével eggyezzen à tõkécskével, még azon esztendõben nõlni fog: csak hogy sok szemet ne hadgyanak rajta, à kit el ne táplálhasson. Második esztendõben magént hasonló-képpen azon bé óltott ágban óltsanak. Harmadik vagy negyedik esztendõben, megént ebben: és így meg- szelídûl, jobb gyûmõlcsõt-is nemez. Oszel utólsó esztendõben, szépen ki vehetni à fiatal fácskát, és oda ûltethetni, à hol állani kell, csak hogy ne légyen soványabb az à hely, á hova ûltetik.

Némelly fák nem igen, avagy semmit sem változnak à magvok ûltetésével, à mint à Duránczai, és magva váló Baraczk, szilva, Mondola, Dió, Gesztenye, Mogyoró, zc. Némellyek meg is javúlnak, à mint írják à mondola felõl, hogy ha à keserû mondolát magon ûltetik, édes lészen belolle. A Kajszi Baraczkrúl nylvánvaló dolog, hogy ha magon ûltetik, sokkal apróbbak és nem-is olly jó izûvek lésznek, mintaz óltottak.

[p 0016] III RÉSZ.

Az óltani-való vad fákrúl, azoknak ki-ásásárúl, és plántáló helyrúl, vagy oskolárúl.

M Ivel sokan vannak, à kík nem igen nagy válogtaást [!] tésznek, à vad fákban, és annak módossan-való ki- ásasában, holott ezen leg-inkább áll az óltovánnak hasznos jó vólta: mert nem minden féle vad fa alkalmatos á hasznos óltásra; úgymint á féle vad fa, à ki mocsáros helyeken, és vizes szigetekben nevelkedik, nem sok hasznot hajt gyûmõlcsével, ha onnéd ki-ássák, és máshova ûltetik; mert à fõld, à kiben kõzõnségessen ûltetik, nem eggyez, és nem hasonló termeszetiben à maga anyai fõldéhez, kiben nõlt, nevekedett. Hanem, ha-ki jól akarja, ollyan vad fát ásson, à ki erõss, és bár kõves helyen termett-is csak jobb fõldbe ûltessék mindgyárt jobb tápplálást kap, és vídámabban nõl. A temérdékséhe à vad fának légyen akkora, mint à fejsze nyele, vagy egy kevesé temérdekebb, hogy két ágacskát ereszthessenek belé; mert ha igen temerdek à tõke, sokáig nevelkedik: ha igen vékony, sokáig vészi-fel magát. Egy szóval, az óltani való vad fát, ha lehet ollyat ássanak, à ki szép igyenes, ne gõrbe, [p 0017] friss, zõld, gõmbõlyû, szép színe légyen, egésséges heya, tiszta, síma ne legyen gõrcsõs, vagy igen ágas, vagy gõrõngyõs: nedves, s-ne száraz, és ha lehet, ollyan fõldben termett légyen, mint az óltanivaló ágacskának az annya, à kirûl le tõretett.

A vad fának ki-ásasában, leg-inkább arra kell vigyázni, hogy elsõbben meg-jegyezzék valami krétával, avagy akarmivel à vad fát, à mint helyben állott, akár Nap kelet-felé, akár Délre, hogy megént úgy fordítsák, mikor el-ûltetik. Másodszor, hogy az ásást ne kezdgyék mingyárt à tõkénél-el; hanem leg-alább más fél, vagy két lábbal távúlabb, à mint à fának temerdeksége vagyon, ássanak kõrnyõs kõrnyûl vermet kõrûlõtte, és az-által meg-õsmérhetni, melly hoszszúra nyúitózik à gyõkér, à ki-után áshatnak à gyõkér felé, hogy inkább meg-óyák à gyõkeret. Minek-utánna el-végezték az ásást, à kûlsõ leg-gorombább gyõkereit, kik à rothadásrá hajlandók, le kell éles késsel metszeni, vagy fejszével igyenessen le-vagdalni: à tõbb ki-nõlt ágait-is à hegyével eggyûtt, hogy csak egy szem se maradgyon rajta. A vad fát, négy vagy õt úynira hoszszan hagyhattyák, avagy rõvidebebben, à mint leg- alkalmatossab: de ne vágják-el szinte à darabos részé-is, hanem à síma részébenn-is hadgyanak-meg, à kiben ólthassanak: fõképpen à kõrtvély fát, à ki gyakran darabos lévél. Jól rea kell vigyázni, hogy à gyõkerét meg ne sértsék; hanem egészszen ássák- ki, és ha valamellyk meg-tõrõtt vólna, azt messék-el.

Effele vad fákat, ha ki nem akarná mindgyárt ollyan [p 0018] helyre ûltetni, a hol álhatatossán kellene állani, és ugyan azon helyen bé-õltani, (hanem csak oskolát akarna belõlle nevelni, az-az, ollyan helyre ûltetni félre, à hol csak vad fák vannak, és ott bé-óltyák, s- az-után míkor jól meg-nólt az óltovány, ki ássák, s- más álhatatos helyre ûltetik, (nem kel szinte olly rendessen ûltetni elsõben se ne olly távúl, mint az óltoványokat, kiknek ûltetésérûl az-után bõvebben szóllok; de mind azon által, ugyan ezeket-is rendessen egy-más-után ûltetni kell, hogy el-járhassanak-kõzte, és csak olly távúl egy-mástul, hogy à gyõkerek, és ágak, egy-másnak ne akadályoskodgyanak à nõvésben, és mikor annak ideje lészen, meg-kapàlhassák. Illyen vad fát inkább jovallyák az Authorok, és kertészek, hogy õszel ûltessék-el, hogy-nem-mint kikeletkor; mert alkalmatossab ez az ûdõ, à gyûmõlcs fáknak ûltetéséhez (ki-vévén à gyenge fákat) hogy-nem-mint à kikelet: mivel à Nyár mingyárt utánna kõvetkezik, és az õ melegségével kõnyen ki-fûti az óltoványokat, fõképpen ha õntõzéssel nem segítik. Ezén kivûl, az-is oka, hogy télbe à fa, à fõld színén nem terjedhet- ki, hanem à fõld-alatt nyújtoznak-kí gyõkerei: kibûl ki- tetszik, hogy az által-ûltetésnek, hasznóssabb à téli ûdõ, mikor à gyõkerek, nem csak magokhoz vonszák à táplalást, de még terjedni-is kezdenek. Azert, kivált-képpen ûltessék à vád fát Octoberbe, és Novemberbe, minek-elõtte à fõld meg kezd fagyni. Mind azon által némellyek Tavaszal is ûltetik Februariusban, vagy Martiusban, mihelt à fõld meg-enged, noha talám nem olly alkalmatos ez az ûdõ à vad fáknak, [p 0019] mint az óltoványoknak. Némellyek illyen regulat szabnak, hogy à száraz, és meleg helyen légyen az ûltetés Octoberbe vagy Novemberbe. A nedves helyeken, és hideg võlgyekbe Februariusban, és Mártiusban. A kõzép szerû tartományokba, mind à ket ûdõben ûltethetni, két vagy egy lábni kõz légyen kõzõttõk. Ne-is ûltessék mélyebben, hanem à mint az elõtt állottak, avagy inkább egy kevesé killyebb: és mikor à fõldet reà-hànnyák, ingassák, és mozgassák-meg, hogy à fõld inkább à gyõkérhez férkezhessék, és az ûres helyt bé- tõlthesse; az-ûtán jól bé-tapodgyák kõrnyûlõtte, nem-is kell semmi hantot reá, vagy melléje rakni; mertcsak magához szija à gyõkérnek, és fának táplálását: àkapállasában-is fõllyûl akadályt tenne, noha eleinten nem kellene mélyen kapálni. Egyébként, ha igen száraz vólna à hely, jobb vólna ha nem tõltenék szinte bé à vermet à fa-kõrûl; hogy az essõvíz reà- szivárkozhatnék, és valami jó fõldetis hányhatnának hozzá, à ki igen hasznos à nõvéshez. Annak-felette, ha szinte bé-tõltenek, és az után tõbb fõldet akarna ember reà-hánny, igen mélyen esnék-bé à vad fa, à ki nem igen használ nékiek. A fõvenyes fõldbe mélyebben kell ûltetni à fát; az agyagos-és más jó fõldben nem annyra. Némellyek ganéit tõltenek á gyõkér-kórûl, de az nem jó; mert igen meg-hevíti, és ki sûti à gyõkeret: mivel à ganéjnak, nem kell semmi keppen meg-érénteni à gyõkeret.

Sokan azt ítélik, hogy Sz: Hieronymus napján ûltessék à vad fát, az-az, mingyárt Sz. Mihaly nap- után-való napon; mert azt tarttyák à kertészek, hogy à melly fát [p 0020] azon à napon ûltetnek, az ki nem vész. Némellyek tõbbet tartanak Sz. Lampert napjárúl, à ki September-17. napjan esik, kivált-képpen telelõ gyûmõlcs fát akarnak ûltetni; de én ezt à napot inkább jovallanám à Mogyoro fára alkalmatósbnak lenni, hogy- nem-mint á másféle fára. Azért, à ki hasznossan akar vad fát, és más-féle fát-is ûltetni, tarcsa-meg à kõzõnséges szokást, hogy Sz. Mihály nap-után mingyárt ûltessen minek utánna à fárúl le-húll á levél: à hóldnak forgására se igen vigzázzon, kivált-keppen à kemény magvú gyûmõlcsel, úgy-mint cseresnyével, baracskal-szilvával, zc. Ez az ûltetés tart Sz. Márton napig, és valamig à fõldbe àshat ember; mert akkor á gyõkérbe száll à nedvesség, és à fának ereje, s-meg-eggyesedik à téli nedvességel, és hamaréb meg foganoszik: kikeletkor pedig, fel-mégyén à nedvesség, és az ereje-is à fának à teteje-felé, à téli nedvességtûl is meg fosztatik à gyõkér, azért nem foganodhatík úgy meg, s-à meleg érvén kõnnyen ki- szárad, à mint oda fel-is meg-mondám.

Arrai-is vigyázzanak à ki-ásásban, hogy elsõben, kõrnyõs kõrnyûl fel-szabadítcsák az apró gyõkereit à fának, hogy alkalmas gyõkerek maradgyanak rajta: az-után vonnyák-el à fõldet szépen kõzel á tõkéhez, és rázzák-le. Ha pedig à fának óldalaslag, vagy hátúl erõs temérdek gyõkerei vólnának, à kik igen mélyen alá- nõltek vólna, azõkat vágják-le; és ha valamelly à tõbb gyõkerek-kõzzûl meg-tõrõtt vólna, metzettessék-el à tõrés-ig: à tõbb gyõkereinek végébennis el-kell egy keveset vágni, hogy szép iffjú friss gyõkerei [p 0021] nõlhessenek, Némellyek, nem temetik mingyárt à fõldben à vad fát, hanem à vizbe tészik à gyõkerét, és ott aztattyák egy, vagy két hétig; de ez sem szûkséges, hanem mingyárt el-ûltethetik: avagy ha az nem lehet, ássák-el valami friss fõldben à gyõkerét, és alkalmatos ûdõben ûltessék-el; de elsõben ássanak térdíg-való vermet, három lábni szélesset, à mint à fának nagysága kivànnya. Mikor à fát belé-tészik, terjeszszék-ki szépen à leg- hószszabb, és temérdekebb gyõkereit, à mint fekûnni kell, és hárincsanak kõrnyõs kõrnyûl fõldet reá, s-tõmjék meg. Arról-is íntnek némellyek, hogy nem kell se óltovánYokat, se vad fákat vizessen ûltetni, avagy nedves fõldet reá Hánni; mert meg-penészedik à gyõkerek, és meg vész.

A vadfát, à kit el últetnek, nem kellene elébb bé-óltani, hanem ha egy, vagy két esztendeig állott elébb à fõldbe, és jól meg-foganodott: leg-jóbb ha õszszel ûltetik á vad fát, és mas esztendõre kikeletkor óltyák-bé. Némellyek, kikeletkor ûltetik à fát, és más kikeletkor be óltyák. Némellyek õszszel ûltetík, s-mingyárt kikeletkor meg-óltyák. Némellyek pedig, kikeletkor ássák-ki à vad fat, s-mingyárt csak à szobába-is bé óltyák, s-úgy ûltetik-el De én efféle óltásrúl nem sokat tartok; mert avagy meg nem foganoszik avagy igen késõre, s-annál késõbre nevelkedik, és három esztendeig sem nõl annyt, à mennyt más fában egy esztendeig.

[p 0022] IV. RÉSZ.

Az óltásrúl kõzõnségessen, és òltani-Való eszkõzõkrûl.

A Z óltásban mint gyõnyõrkõdtek légyen mind à Pogány, s-mind keresztyén királyok, Császárok, és fõfõ renden-valók, kik magok kezekkel óltottanak: à ki tudni akarja, fel-talállya à Historicusokban, kíkkel én itten ûdõt nem akartam heyában vesztegetnem; à mint aval-is à kérdéssel: Honnéd származott az óltásnak eredeti? és, Ha paradicsómban kellett võlnae fákat óltani (avagy ázon kivûl; Ha óltotte Adám Atyánk? Avagy, ha Noë találtae-fel à víz-õzõn-után à fa óltást? A bizonyos, hogy à viz- õzõnnel, igen meg-vesztegetõdtek à gyûmõlcs fák, és el-is fajúltak, s vadúltak-is. Kirûl eleget találsz imitt amott, à Sz Irás Magyarázó Authoroknál; és mivel nem az én hivatalom, hogy azokrúl disputállyak, nem akartam aval, se à kegyes olvasót terhelnem, se ezen írásomat õregbítenem.

Az óltás kõzõnsegessen nem egyéb, hanem egy fának, más fával való egybe-forrása, avagy õszve-foganása: tudni-illik, mikor más fabúl, avagy ugyan azon fábul-is ágacskát vészen az ember, és úgy alkalmaztattya à vadfában, avagy szilid fában-is, hogy meg- foganoszik, és meg-eggyesûl véle; úgy-hogy à vád fa, vagy à kiben óltanak, à bé-oltott ágacskának természetiben [p 0023] õltõzik, à ki-által à vad fak, szelídekké változnak: à magtalanok, tenyészòkké: az ízetlen gyûmolcsûek, jó ízû gyûmõlcsõket nemzenek: à késõk, idejében teremnek: és az elõvel- érõk, kesõbbek lesznek. Azon kivûl, színekben, és nagyságokban-is gyakran meg-változnak: sõt magok-is à fák, meg változnak; egy fán kûlõmb kûlõmb féle gyûmõlcsõk, és más-námûek-is teremnek.

Efféle óltásokat kivált-képpen négy, s-õtfélét talált-fel az emberi szorgalmatosság; neha tõbbet-is írnak némellyek, kíkrûl ide alább írok: csak hogy nem igen élnek mostani ûdõben vélek. Az elsõ, és leg- kõzõnségesseb az, mikor à tõkét meg-hasíttyák és ágacskát eresztenek-belé. 2�. Mikor à fa-kõzzé és héja-kõzzé gyukják az ágacskát, meg nem hasítván à tõket és azt leg-régieb: óltásnak tartyák. 3�. Mikor à fiatal ágacskàról egy szemet, à ki à levél-és héja- kõzõtt ki-nõl, mind hejastúl le-metszenek, és más fának héja-kõzzé vonszák; ezt szemre, vagy levélre-való óltásnak nevezik, és falastromozásnak-is à Deákoknál. 4�. Sípra-való óltásnak hiják, mikor á fiatal ágacskáról, à ki hámlik, egy vagy két szemmel le-vonnyák à héját, mint mikor à gyermekek à fûz-fábúl sípot csinálnak, és azt más hasonló temérdekségû fában vonszák. 5� Mikor à fát meg- fúrjak, s-abba gyukjak az ágacskat.. Mind ezekrõl maganossan szóllok.

Az Eszkõzõket, a' kík az óltáshoz szûkségesek, nem nehéz fel-találni, nohá anyt rendelnek némellyek, à kík nem szûkségesek, mind azon által, hogy ebben se fogyatkozzék meg az õltõ ember; elsõben egy kosára légyen, à kiben mind az óltani-való ágacskákat, s-mind à [p 0024] tõb eszkõzõket belé rakhassa. Az-után egy jó éles metszõ kése, avagy csak erõs éles kése, kivel à vad fának ágait le- metéllye, avagy kis fejszecskéje, à kivel le-vagdallya, ha erõssek volnának. Az-után egy kézre való kis, de jó éles, fûreésze, hogy igyenessen által-messe à fát, és meg ne sertse à heyát. Ha pegig temérdekebb fában akar óltani, nagyobb fûrészszel éllyen. Annak-felette, két-féle éles késre tégyen szert; éggijk õregebb légyen, kivel à fát meg-hasítsa; másik kisebb, mint egy penna csináló kés, kivel az ágacskát faragja-meg: noha à kõz emberek, csak egy késsel-is véghez viszik ezt. Ennek à késnek igen élesnek kell lenni, hogy az ágacskának heiját le ne nyuzza. Effele késekben, kikkel à fákat metéllik, vagy az ágacskákat faragják, olly scupulosusok némellyek, hogy azt tártyák, hogy afféle késsel, nem kell kenyeret metszeni, mert ártalmas lészen á fának. Az-után szûkseges egy vasbúl, vagy kemény fábúl Csinált vésõ, avagy ék, kivel á meg hasított fát, egy-mástúl el-tavoztassa: hogy á meg- faragot ágacska belé-férjen. Ezen-kivûl jól meg-gyúrt agyag, vagy óltanni-való viasz, kinek meg- készítésérûl ez-után. Továbbá kivántatik moh, vagy valami ruhácska, kivel bé-fedgye az agyagot. Hás-fának kerge, vagy valami madzag, vagy kender, vagy pánt-veszszõ, vagy vitla, kivel be-kõsse az óltott tõkére vont eszkõzt. Ha ki à fa-kõzzé, és heija-kõzzé akar óltani, az vagy vasbúl, vagy csontbúl, vagy kemény fábúl Csináltasson egy ékecskét ollyan formára, mint à meg- faragott ágacska, kivel likat csinállyon, à fa, és heija- kõzõtt. A kinek dereka fáj, és nem hajolhat, tégyen egy sámolyt maga-alá, s-ûllyõn reá

[p 0025] Miképpen kell óltani à meg-hasíttott fában?

M Ivel à mi Országúnknak nagyobb részén, inkább óltanak à meg- hasított tõkében, kiváltképpen yà hol melegeb tartomànyok vannak; azért én-is elsõbben errõl szóllok. Noha à fa, és heja-kõzzé való óltást, régiebnek tartyák az Authorok azért hogy à régiek meg nem merték à fát, és annak bélit sérteni, annál inkáb meg-metszeni, vagy hasítani. Elnek ugyan evel-is-némelly tartományokban Magyar- Országban, à hol hidegebb vagyon, és késõn indúlnak meg à fák: úgy-mint Baynócz táján, azokban à hoszú falukban à hegyek-kõzõtt, à hol sok gyûmõlcs lévél, és Turócz táján, s-másutt-is, kivált-képpen à Németeknél.

Efféle óltásra-való fát kel elsõben választani az óltó embernek, kinek termeterûl, és állattyárúl oda fel-is írtam 3. Rész. hogy szép friss fiatal, jó nedves, leves, zõld, síma légyen, és igyenes, ha lehet, se ne igen temérdek, se ne igen vékony. Ollyan légyen pedig, ha ûltetett vad fá, à ki immár ki vert, és veszszõcskéí nõltenek; mert ha az nincsen, jobb vólna várakozni még esztendeig, ha valami jó váliké belõle, vagy nem. Fel-találván à meg-nevezett jeleket à vad fában, avagy más szelíd fában, á kiben óltani akarnak, elsõben arra kell vigyázni, ha nagyé, és temérdeké á tõke; mert à nagyot és temérdeket fellyeb kell el- fûrészelni, à kicsint és vékonyabbat aláb. Azt-is meg- kell tekénteni, ha igyensé [p 0026] à fá, avagy gõrbe: mert à gõrbe tõkét nem metszhetni ollyan magassan el, mivel nem álhat olly alkalmatossan az ágacska benne. E mellet, azt-is meg-kell vízgálni szorgalmatossan, mellyk helyett à tõkének leg-tisztább, és símabb à heija, s- ott kell õtet el fûrészelni: de jól reá kell vigyázni, hogy à fûrészelésben, meg ne sértsék à tõkének á heijat; azért nem kell à tõkét à fûreszel éppen által-fûrészelni, hanem valami keveset rajta hadní, és azt éles késsel le-metszeni, az-után féllyûl à tõkét szép igyenessen minden felõl éles késsel meg-faragni, mintha meg-gyalúlták vólna. Ez meg-lévén, egy jó érõss késsel, à ki által-érje à fát, hasítsák-meg à tõkét: némellyek éppen à fának bélin által-hasíttyák: némellyek à béli-mellett, hogy à béli egészszen maradgyon; de minálúnk kõzõnségessen, à kõzepin által-hasíttyák: à lkést pedig arra kell fordítani, à hol à heija mind két felõl szép síma s-nem darabos, hogy à hasadek-is arra essék, à kinek nem kellene aláb menni, haném à mennyre az óltani-való ágacskánák szûkséges: mivel mentûl kissebb à tõkén à hasadék, annál hamarébb õszve forr. Hogy pedig hoszszan ne hasadgyon à tõke, meg-kõtheted alúl, és eggyk kezeddel à fát tartsad, mikor fûrészeled. Némellyek à térdekkel-is meg-támasztyák à fát, ha magassabban oltanak, hogy ne ingadozzon igen à gyõkere. Minek-elõtte el-fûrészeled à fát, ha alúl valami ki-nõlt ágacskái vólnának, metéld el róla.

Az- után hasícsd-meg à fát, rea tévén à kést, à mint oda fel, kit egy kalapácsal, vagy fa sulykocskával very-bé à fában: az után meg-hasítván à fát egy kevesé, erõs fábúl, csontbúl, vagy vasbúl csinált éket, akar egy [p 0027] úyni széles vas vésõtt very à kõzepiben, és azt mind addig benne tarcsad à tõkébe, míg az ágacskákat bele igezítod: aval igazíthatni à tõkét, ha igen szorgossan állana, hogy módgyával belé nem tehetnéd az ágacskát, és meg-tagíthatod. Ha pedig igyenessen nem hasadna à heya, vagy fája, hanem szálkáson, azt egy kis késsel által-metszhetni, hogy jobban belé-alkalmaztathassák az el-készített ágacskát, à mint fig. I. n. III. ki-tetzik.

Annak pedig el- készítéséhez, ennyhány dolog kivántatik; Elsõben, hogy à metszésben úgy fordítsák az ágacskát, hogy módgyával álhasson á tõkébe, és ne keresztûl bé egy-másra; hanem, ha egy kevesé horgas, inkább ki- szolgállyon: mert egyébként, nem nõl ékessen à fá. Ennek az ágacskának, egy esztendõs nõvésnek kell lenni, à kit meg-õsmérhet ember à csomórúl; mert valamenny csomót talál ember az ágakon, anny esztendõsõk; az pedig à csomó, mint-egy gyûrû kõrnyõs-kõrnyûl szolgál. Azért, mikor az óltásra akarja valaki az ágacskát készíteni, mingyárt leg-kõzelebb helyen ahoz à csomóhoz messe-meg: de ne szinte à bélihez az ágacskának, hanem á hegyes végén: azt pedig úgy messe, hogy igyenessen à csomó, à tõkének fáján fekûdgyék. Azért némellyek, egy-kevesé óldallaslag metszik à csomót bé, hogy annak à heya olly igyenessen fekûdgyék à fán, hogy semmi szelet, vagy eget ne bocsásson kõzze; mert mikor az ág õszve-forrad à fával, nem alúl à fa-kõzõtt, hanem fellyûl reá- terjedvén à fára foganoszik-meg. Erre kell azért leg- inkább vigyázni, hogy az ágacska, olly igyenessen fekûdgyék à fán, mint-ha egy vólna véla: és mikor belé- ereszti ember az ágacskát [p 0028] à fában, meg-kell tekénteni ha igyenessen, és minden felõl egy-aránt feksziké rayta; mert ha nem, mind addig kell à kis késecskével faragni, míg egy-aránt essék. az. mint Fig. I. n. I. 2.

Az metszésnek formájábann-is kûlõmbõznek az óltó emberek; mert némellyek, három szegletû formára metszik az ágacskát, úgy-mint à belsõ részét, à kit à hasadékban belûl fordítanak, egy kevesé vékonyabban; à kûlsõ részét, kinek à tõke heyával egyaránt kellene esni, mind két felõl temérdekebben, és à végét mint à pennának meg- hedgyezik; némellyek pedig mind két felõl, igyenessen egy-aránt metszik-meg szép vékonyan, úgy hogy à bélit meg ne sértsék, se egy felõl, se más felõl à végét-is igyenessen. Mind à két mód jó, noha az elsõ kõzõnségesb. A metszés légyen mint-egy két úynak szélességére hoszú, rõvidebb, vagy hoszszabb, à mint az ágnak, és à tõkének álkalmatossága engédi. Ha à tõkének heya darabos vólna, le-vakarhatni à zõld heyá-ig, de ezt meg nem kell sérteni. Ha pedig à tõke horgas vólna, tarcsa, hozzá az ágacskat, és intézze-meg- melly részére leg inkább illenék hozzá, s-ott farag-ja- meg. Arra-is reá kell vigyázni, hogy à kûlsõ részén az ágacskának heyát meg ne sértsék, avagy le ne faragják: à belsõ részén pedig à ki à fában mégyen, akár le- hámozzák, akár rajta-hadgyák, mind egy.

Némellyek azt akarják, hogy mikor à tõkébe bé-eresztik az ágacskát, az ágacskának heya, az egész hasadékon egyaránt essék à tõkének heyával; azért nem kellene à tõke heyának temérdekebnek lenni, az ágacska [p 0029] heyánál; hasonló-képpen az ágacska fájának, egyaránt lenni à tõke fájaval. De ez nem annyéra szûkséges, mert ha egy- kevesé bellyebb esik-is az égácska à fa-kõzzé, à heyánál, nem árt néki, csak fellyûl igyenessen rajta- fekûdgyék à tõkén; és à hol à tõkének hasítása kezdetik, ott légyen egy-aránt à heyával; mivel az óltásban, leg-inkább à nedvességre kell vigyázni, à nedvesség pedig, nem à heya-kõzõtt szolgál ki, hanem fellyûl, mint hogy ki-tetszik abbúl, hogy mikor az ágacska meg-foganoszik, fellyûl terjed-él à tõkén, és úgy buríttya-be, avagy bé-nõvi azt jobb részére. Ha ki akarja, hogy à meg-faragot ágascka mindgyárt meg-ne száradgyon, tegye egy-kevesé, à míg meg-metszett, valami hideg vízbe. Némellyek, minek-elõtte bé-eresztik à tõkébe az ágacskát, à szájokon vonnyák-által, avagy à szájokba tészik, azt tartván felõle, hogy az-után ha meg-foganoszik, à nyúlak meg nem rágják. A mint másutt-is meg van írva.

El-készítvén így az ágacskát, ereszszék-bé szépen azt à tõkébe, és ha lehet, à kûlsõ részre szolgáló heyát meg ne sértsék. Az után vonnyák-ki szép lassan, és gyengén ingatván az éket, de úgy, hogy meg ne mozdítsák helyébûl az ágacskát; ez meg-lévén, messenek-le egy darabot à le- fûreszeltetett ágnak heyábul, vagy más fának, olly hoszszan, mint à tõkének szélessége vagyon, kivel à hasadékot bé fedgyék: úgy, hogy semmi szél, vagy essõ bé ne szivárkodhassék, mert igy, soha meg nem foganoszik, azt-is bé-kell à két-végén metszení, hogy az ágacskák két felõl bé-foglaltassanak vélé. Az- után óltó viaszal, kinek el-készítésérûl ide-aláb [p 0030] szóllok, vagy lágy tehén ganéjval õszve- gyúrt agyaggal, éppen mind bé fedgyék fellyûl, s óldalaslag-is míg à hasadék tart: de ez az agyag, ne légyen võrõs, mert az, mind ki égeti az óltovánt; hogy pedig ezt az essõ le ne mossa, megént ezen-fellyû, zõld fa mohával be-kell fedni; azt keresztûl à le- fûrészeltetett fának heyával le-kell kõtni, hogy leg alàbb a hasíték-is alá-szolgallyon, kit pánt veszszõvel szépen reá-tekervén, avagy hás-fa kéreggel, vagy más féle kõtelékkel meg-kell kõtni: de ne igen szorossan, fõképpen à kõves magvú gyümõlcsõkõn: mert az néha úgy meg-nõl hogy à keyában-is bé-nõl à kõtelék. De az agyagra, à kit fellyûl tésznek reá, szorgalmatossan kell vigyázni, kogy à végsõ szemecskéjét, avagy bimbócskáját az ágacskának, bé ne fedgyék vel; hanem szabadon kell ki- hadni, hogy akadály-nélkûl ki-fákadhasson: noha à mohval igen jó bé-fedni, mert azon által-ki verheti magát, és à dértúl-is meg-óltalmaztatik: mivel gyakran, ha à tõbb szémek el vesznek-is, csak azon az eggyen meg- foganoszik, és bújnán nõl. Nlmellyek, à mohon fellyûl- is ruhát kõtnek, hogy annál inkáb meg-óltalmazzák az essõtûl à ruhát, ha kettõ az ág, két felõl meg- likaszák s' úgy vonnyàk-által az ágacskán, de meg ne sértsék à bimbóját, alól kõssék-meg. Némellyek, à kik idején Februariusban óltanak, szõszszel, vagy kenderrel kõssék-bé à mohot, és igy, meg nem vészi egy kõnnyen à hideg. Némellyek, à kik ólto viaszszal béven kenik-bé à tõkét, fellyûl bé sem kõtik: de ezt nem igen jovallom, mind à hideg miatt, s-mind pedig azért, hogy à méhek, hámar el-Hordgyák à viaszszat róla.

[p 0031] IV. Rész.

Efféle kõteléket, mind addig rajta kell hadni, mig nem csak meg-foganodik, de meg-is erõssõdik, és nõl is az óltovány; ha le-esik róla, gyakrabban meg-úijthattyák, fõképpen mikor csak egyfelõl van az ág és más felõl à tõke hasadék nytva van; à kiben az essõ víz belé-szivárkozik, azt úgy nem kell hadni, hanem vagy újonan bé-kõtni, vagy óltó viaszszal bé-kenni. Holott pedig némellyek azt jtélik, hogy mikor az ágacskát meg-faragták, annak à végét jó szagú vízben, tégiék, Rósa vagy Fa: hei vizben mézben, vagy nád mézben: avagy rágjanak fa-héyat szájokban, és azon által, vonnyák az óltani-való ágacskát; avagy tõrõtt fa-heyat, nád mézet, és efféle fû-szerszámot, sõt illyen jó szagú vizeket tõltesenek à hasadékba, és annak ízét, szagát meg-tartya à gyûmõlcsfele. Erre én keveset hajtok, nem-is jovallom, hogy valamit tõlcsenek à hasadékjában, kivált-képpen valami nedvességet: mert attúl hamarébb meg-rothad à fa, és eé-vész.

Ha valaki, nem az esztendõs nõvésnek csomojánál akarná az ágacskának faragását kezdeni, hanem akármely szemen, az- is jó: fõképpen mikor néha à metszésben el-tõrik à csomón, avagy nem ollyan alkalmatos fõt à vékony tõkecskére még leg-jobb azt úgy rendéllye, hogy mindgyárt egy-kevessé à szemen alól kezdgye à metszést, és úgy fordítsa, hogy az alsó szem ide-ki állyon à tõkének heja-felé, és igyenesen à hasadékkal, de egy- kevesse fellyebb à tõkénél: ennek is igen igyenessen kell à tõkén fekûnni. Mind kétfelõl, valami egy kés foknak szélességére kell az ágacskát meg-faragni, de úgy, hogy ha lehet, me ge sértessek à béli [p 0032] hanem szinte à végén. A hoszasága à metszésnek légyen egy ízni hoszab vagy rõvidebb, mint az alkalmatosság engedi, a formája is mint oda-fel: à bélsõ heyát-is ki-à tõkében mégyen, akár le- faragják, akár rajta hadgyák, mindegy. Az-után, szinte úgy bé-kõssék, mint oda-fel irtam. En-nékem az-is jõl succedalt és szépen meg foganodott, mikor à meg-faragot ágacskát, nem à karaijára tettem à még-hasitott fának, hanem éppen à kõzepibe gyuktam, és jól igyenesen àllott rajta. De akkor mind két felõl kell egy-aránt az ágacskát metszeni, és úgy bé-kõtni, mint à tõbbit.

Efféle óltásban, à fának temérdekségére-is kell vigyázni; mert mennél vékonyab à tõke, annál alább kell metszeni, és óltani, jobbis àfféle vékony tõkét késsel le- metszeni, hogy-nem-mint fûrészelni. Ha à tõke egy újni temérdek, egy, vagy fél lábnyra à fõldõn fellyûl messék: némellyek kecske kõrõm formájára horgassan. s-úgy-is hasittyák, à melly óltást, à Nemetek kecske lábnak nevezik. Kiben ne tõbbet, hanem csak egy ágacskát tegyenek: de fellyûl à mint bé-tészik az ágacskát, igyenessen messék à fát, hogy az ágacska-is igyenessen fekûdgyék rajta. Ha à tõkének egy karóni temérdeksége vagyon, egy, vagy más-fél lábni magasságra igyenessen fûrészelhetni, és à félébe két ágatskát tehetni: egy szóval, ott fûrészelhetni, és késsel igyenesithetni, à hol á fanak heja szép síma, és igyenes: de igen magassan se óltsák, mert mentûl aláb esik à gyõkerhez az óltás, annál tõbb táplálást kõzõlhet az ágacskával. Ha pedig à tõke egy karni temérdek, à félébe mi-nálunk, nem igen szoktak hasítással két ágacskát óltani: [p 0033] hanem inkább ha jó fris, és nedves à heyá fa kõzzé gyukják az ágacskákat, kirûl oda-fellyeb, és alabb-is írok. Mindazon által némellyek azt taníttyák, hogy az illyen temérdek fába, három ágacskát tegyennek, kétteit két-felõl à hasításban, harmadikat à heja-kõzzé, és à fûrészelés légyen harmad-fél, vagy három lábnij magassàgra, és igyenessen. De én efféle óltásra nem sokat hajtok, noha még-foganozik ugyan néha mindenik:à mint arra-is, hogy némellyek azt akarják, hogy ha à fa ember czombjánàl temérdekeb, négy vagy õt lábnij magasságra fûrészellyék-el, és keresztûl által-hasítsák, és minden hasítékbe egy ágacskát ereszszenek, az-az, négyet: avagy csak egyszer hasítsák-meg, és két-felõl à hasítékban, két ágacskát tegyenek; meg más két felõl- is kéttõt à heja-kõzzé. De az inkább cziffraságra-való, hogy-nem-mint haszonra: mert à sok ágacskának táplálására-való nedvesség, sok-felé oszlatik, és nem elégendõ, hanem inkább-el-vész, hogy se eggyikkel, se másikkal ne kõzõlhesse azt: fõképpen à temérdek fa, à kiben igen elterjed à nedvesség es nem olly heves mint à fiatal, azon kivûl, igen erõssen meg, szorúl az ágacska.

Jol-lehet hogy némellyek eleit akarják ennek venni, azért � hasításban, égy zõld fabúl faragott éket vernek; de ez-is veszedelmes, mert ha sokáig nytva all hasadék, elébb meg-rothad à fa, hogy-nem-mint meg-nevellye az óltott ágacskát.

Annak- okáért ezt némellyek meg-akarják jobbitani, s-azt tanácsollyák, hogy ha à fa két ágacskára igen temérdek, ne keresztûl hasítsák, hanem két felõl à [p 0034] beli-mellett, és igy-is négy ágacskát tehetnek belé. Mindazon által, az óltó ember rea vigyázzon, hogy az óltásra-való tõket, se tõbb, se temérdekebb ágacskákkal meg ne terhellie: mert elegendõ nedvességet táplálásokra nem kõzõlhet vélek: azért leg-jobb (ha kõzépszerû temérdekséggel bir à tõke) két ágacskát belé-óltani; ha-vékonyabb, eggyet; mivel ha eggyk el-vész, à másik még-is meg-foganoszik, és mikor mégnõl, szabad lészen véle ha eggyket, à ki aláb való, el-metszi: à másikat, hogy jobban nõlhessen, meg hadgya, kivált-képpen ha mind à két ágacska, egy féle gyûmõlcs. Ha pedig à tõke, avagy fa olly temérdek, hogy mind az elõ-számlált temérdekségeket fellyûl- haladgya, és jól meg-nõlt ágai vannak, inkább fellyûl az ágait fûrészellyék-el, à hol szép síma, és leves, s-abban ólcsanak; de efféle fának ágait sem kell mind egyszer-mind bé-óltani, s-le-vagdalni, hanem kettõt vagy hármat-s-à tõbbit óltatlan kell más esztendõre hadni, hogy mikor à tõbbi jól nevelkednek, azokat-is bé ólthassák; mert égyébként el-szárad à fa, ha egyszer s-mind bé óltyák az ágait. Efféle óltással leg-inkább élnek, mikor szelíd, és óltott fában (ki nem olyas gyûmõlcsõtt hoz, óltanak; mert az ollyanban mind nagyobb, s mind jobb lészen à gyûmõlcs: noha némellyek azt tartyák, hogy nem ollyan tartós à féle óltott fa, mint mikor vad fában óltanak. Az aszszú, és száraz ágakat, le kell à fárúl vagdalni, és két vagy három esztendõ múlván, más szép fris ágak nevelkednek rajta: à kík kõzzûl à mellyek alkal-matossabbak lésznek, azokat bé-ólthatni, à tõbbit le-vagdallyák. Ha pedig à fa magábann-is [p 0035] jó-gyûmõlcsõt hoz, efféle fiatal ágakban ennyhányat meg-tarthátní rajta. Minek-utánna meg- foganottatnak az óltott ágacskákszep gyengén ahoz kõtni: à kíket pedig magassan az ágakban óltanak, azokkoz jó erõs fácskát kõssenek.

Némellyek azt tartyák, hogy az elõvel-érõ gyûmõlcsõt, elõvel-érõ vad, vagy szilíd fában óltsák: és à késõn-erõ fában, késõn-érõ gyûmõlcsõt; mert egyébként, ha az idején érõ gyûmõlcsõt, késõn-erõ fában óltyák à gyûmõlcs-is kesõn fog érni, és viszontag: de minálúnk, erre sem igen vigyáznak. Némellyek, abban-is tõrik fejeket, hány szemet hadgyanak à bé-óltott ágacskán; azért sokan azt tartyák, hogy à vékony fában óltott ágacskán tõbbet ne hadgyanak három szemnél, à kõzép szerûen ne tõbbet négynel, az õregen õtõt hagyhatni, à tõbbit el-metszik. De az sem szûkséges, hogy el-messék à hegyét à bé-óltott ágacskánák; kõzõnségessen, éppen meg-hadgyák, kivált-képpen à heyas magvú gyûmõlcs ágacskán, ugy mint alma, kortvély, zc. hanem à kõves magvú gyûmõlcs ágacskáknak hegyét, gyakrabban el-metszik, az-az, baraczk, szilva, cseresnye zc. ágacskának; el-metszhetni ugyan à tõbbinek-is, ha magas à tõkécskéjek, és annál kevesb szemecskét rajta hadni, hogy felette ne tereltessenek.

[p 0036] . II.

Miképpen kell óltani à fa-kozzé és heya-kõzzé.

E Nnek az óltásnak formáját fel-találod fig. 2. n�. 1. 2. mind azon által, hogy jobban-eszedbe-vehessed, tekíncsd meg oda fellyeb à mit írtam, à hasított tõkérûl n� 27. 25. mert ennek-is ollyan tõkének kell lenni, és úgy el-fûrészelni, fellyûl igyenessen faragni, à mínt azt, csak hogy ennek à tõkéje, sokkal temérdekebb lehet: mind azon által, ebbenn- is igen raá vigyázzanak, hogy à hol leg-símább à tõkének à heya, ott fûrészellyék-el, és igyenesítsék jól meg, jó eles késsel, à mint oda fel; az után kõssek-meg oda fel kõrûl pánt veszszõvel, avagy más kõtelékkel, hogy meg ne hasadgyon à tõkének heya, és gyukjanak à fa-kõzzé és heya-kõzzé egy erõs fábúl, vagy vasbúl, vagy csontbúl csínált éket, ollyan mélyen bé, mint az ólto ágacska fog bé-szolgálni: de ne légyen igen temérdekeb az óltó ágacskánál, kinek belsõ része, félignél tovább igyenessen legyen metszve; à kûlsõ része kerekdédén, mint az óltó ágacskának, à kit hasonló-képpen kell metszeni: légyen à metszés mingárt az izen alúl igyenessen azo à részén, à ki à fa felé szolgálni félig, vagy tovább is bé. Noha némellyek igen tíltyák, hogy à belit az ágacskának meg ne sértsék, és bellyebb ne messék à bélinel, de így igyen temerdek vólna Azért némellyek azt tartyák, hogy à bélinek jobb részét-is el-metshetni, és annál kevesebb ûreget hágy [p 0037] maga-mellet; más felõl pedig à kûlsõ heyát le-vonnyák igen gyengén, hogy à belsõ zõld heját semmi-keppen meg ne sértsék, à végét hegyessen hadgyák: az-után ki-vonván az éket, ezt à meg-faragott ágacskát eresztik heyébe, ugy hogy à zõld heja, à tõkének heja felõl essek; és à fája, à fa félõl: fellyûl pedig igyenessen à fán fekûdgyék, à mint à hasított fa óltásban lévél. Laurembergius, meg hasittya à fának elõbb à heyát, valami éles késsel, s-úgy választya-el egy ékcskével à fájátúl à heyát, és abban à hasítékban ereszti à faragott ágacskát, hogy mind az ágacskának heya, à fának heyával: s-mind à fája, fájával egy-arànt essék, à kit nem láttam, s-más authorokba sem olvastam. A kûlsõ heyát-is az ágacskának, nem vonnyák minnyáján le, hanem rajta hadgyák, és à nyálokkal jól meg-nedvesitik.

Efféle ágacskákat némellyek íteleti-szerént, nem kellene à tõkén fellyûl hadni két tenyérnél, avagy nyólcs úynál magassabban, à tõbbit el-metzeni: de az sem igen szûkséges. Illyen ágacskákat, ha temérdek à tõke hármat, négyet, és tõbbet-is, à mennyt el-szenvedhét, tehetsz à tõke- kõrûl: de úgy, hogy egy úyni hoszszaságra légyen eggyk à másiktúl. Az-után, jól meg-kell kõtni à fát, meg-tekerített pánt veszszõvel, hogy õszvé- szorítsa à fának heyát az ágacskákkal. Sõt némellyek, hogy hézag-és ûreg ne maradgyon az ágacska mellett à kinn à szél, vagy essõ-bé- szivárkodhassék, fácskákat vernek mellé: de ez sem szûkséges, hanem csak nyers fának heyábúl messenek egy darabocskát, s-aval fedgyék-bé, à mint oda fel írtam, à hosított [p 0038] fának óltásárul n. XXXII. Az-utàn ólto-viaszal kennyék-bé, vagy arra-való agyaggal, három úyni temérdekén fedgyék-bé, és mohval, ruhával kõssék-bé, à mint oda fel. Ha à tõke valamennyre horgas vólna, tartsák elsõben hozzá az ágacskát, minek-elõtte meg-faragják: és ugy faragják, à mint leg- alkalmatossabban hozzá-illik. A fát-is el-intezzék elébb, hová akarják gyukni az ágacskákat, hogy égy-aránt essenek egy mástúl, és ékessebben nõllyenek.

Illyen óltással élhetni kivált-képpen, mikor à fa egy karni temérdek, és szep síma heya vagyon. Az régi fákban is meg-lehet, à kíknek erõs temérdek heyok vagyon, úgy� mint alma-fa, kõrtvély-fa, cseresnye-fa, fûz-fa, à kire néha almát óltanak: duránczai szilva, Fûge-fa, Gesztenye-fa. Meg-lehet az illyen óltás, à magas ágakbán-is, à kik jó temérdekek; de jól meg-kel õket óltalmazni az széltûl, hogy le ne tõrje az óltott ágacskat. Ismét illyen óltással, kûlõmb kûlõmb féle gyûmõlcs ágacskákat ólthatsz egy fában. De ha kõrtvély fát, alma fában: avagy viszontag alma fát, kõrvély fában óltasz, nem lészen olly tartós. Mivel az illyen óltás, nem lehet eléb, mikor à fa hámlik, avagy mizgál, à mint nèmellyek Toótossan nevezik, az-az, mikor á heya el-válik à fájátul; à pedig Martiusnak végen, Aprilisben, és Majusban-is tõrtenik mikor immár à fák nem csak bimbóznak, haném ki-is fakadnak: à melly ágacskák, nem alkalmatossak immar az oltásra; Azért abban illyen módot kel tartani, hogy idejébben tõrjék az óltani-való ágakat minek-elõtte bimbóznak, avagy ki-fakadnak, az az, Februariusnak végén, avagy Martiusnak elein, [p 0039] és úgy kel õket el-temetni jó ganéios fõldben: és mikor óltani akarnak csak akkor vegyék-elõl õket; így pedig el- tarthatni két, s három hólnapig-is. De ezeket à pinczébe, vagy valami hûvõs helyen kel el-ásni, hogy á verõfény ne érje: ha ki akarja, éppen mind el-áshattya, és csak akkor vegye-elõl, mikor óltani kel; de valami jelt tégyen oda, hogy fel-találhassa.

. III.

Ezekhez az óltásokhoz-való ágacskákrúl, és mikor kell azokat tõrni, és másonnéd miképpen hozni?

A Z óltani-való agacskákat, szorgalmatos választással kel tõrni, nem akar mellyket: hanem elsõben, ollyan fárúl, à ki sok gyûmõlcsõt hoz: és kivált-képpen azon esztendõben: Mert ha ollyan fárúl tõr az ember, à ki soha sem virágzott, nem-is hozott gyûmõlcsõtt, afféle óltoványrúl se várjon semmi gyûmõlcsõt. 2. Az óltani-való ágacska esztendõs légyen-ne két esztendõs, (hanem ha valami régi tõkére kellene óltani) õreg, sok, sûrû szemekkel rakva, à kik csak nem egy-mást érjék: fris, és leves. Egy avagy leg fellyeb két agú, az-az, egy tavalyi ágbúl ki nõtt esztendõs két ágacska: noha hasznossab [p 0040] csak egy ágúat, kogy-nem-mint két ágúat óltani. A temérdeksége, légyén vékonyab à kis úynál. Légyen ugyan esztendõs az óltani-valo ágacska: de azt, egy darab tavali ágacskával kell le-tõrni, à kit meg-faragnak, s-à tõkébe bocsátanak: kinek hoszszasága, leg-fellyeb egy úyni lehet, mint oda fel írtam; à mi azon-kivûl nõlt, az légyen esztendõs. Noha nemellyek azt tartyak, hogy esztendõs, hamaréb nõl ugyan, hogy-nem-mint à két esztendõs: de ez, tenyészeb amannál. Ahárom esztendõs, hamar gyûmõlcsõt hoz, de nem tartós: és ritkábban foganoszik jól meg; mind azon által, mi-nálúnk inkáb élnek az esztendõssel, à ki, ha leht, légyen szép igyenes. 3. Az óltani való ágacskát, à fának tetejérûl tõrjék, avagy éles késsel messék: noha inkáb jovollyák némellyek, à kõzepin ki- nõlt ágakrúl mert ezeket jobban meg-fõzi à Nap. A kík azallyas ágakbul ki-nõlnek, nem igen alkalmatossak az óltásra. Legyenek az ágacskák ollyak, à kik Nap-kelet- felõl ki-nõltenek, à kikben tõb erõ, és melegség vagyon; némellyek pedig, inkáb. Eszakrul ki-nõlt ágacskat tõrnek. 4.

A le-tõrésnek idejében sem eggyeznek à kertészek: mert némellyek azt kjvánnyák hogy hóld fottára mikor immár szinte úyság akar lenni Januariusba, Februariusba, Martiusba; az az, Boldog-Aszony-havába, Bõyt- elõ-és más-havába tõrjék-le az ágacskákat, s-akkor-is óltsák, minek-elõtte ki-fakad, avagy bimbózni kezd. Némellyek tíz nappal az óltás-ellõt tõrik-le: [p 0041] az-az, mingyárt hóld-tõltekor, avagy hamar utánna; az-után el-temetik valami hûvõs helyen à fõldbe félig: avagy egy kevesé fellyeb az ó ágácska darabnál; leg-jób à pinczébe el-ásni, à mint elõb írám. Találkoznak olly szorgalmatosok, à kík agyagból csinált edényben tészik, és minden-felõl jól bé-csinállyák, s-úgy assák-el à fõldben: de én azt nem igen jovallom; mert csak meg-fûl benne az, ágacska. Némellyek Februariusba hold-tõlte-elõtt tõrik, kõzép-szerû fárúl, à ki se igen ag, se igen fiatal né légyen, à ki bõven hoz gyûmõlcsõt, jó rõvid légyen, ne igen hoszu, (mert à hoszú síma ágacska, à kinn távúl vannak egy-mástúl az szemek, nem tenészõ) erõs, sûrûen rakva szemekkel, egy esztendõs, à mint oda-fel-is meg-mondottam- En, az én módom, szerént, leg-jobnak találtam, mikor mingyart hóld-tõltekor, avagy hamar utánna le-tõrtem az ágat, ha szinte úy hóld-után óltottam-is; az-utàn à pinczébe ástam-el: úgy hogy, à tõrés-és óltás- kõzõtt, tíz-tizen-két nap esett, és néha kevesebb-is. Az bízonios, hogy kõzõnségesen azt taníttyák, hogy az óltani-való ágacskát, à kit úyontan tõrnek-le, nem kell mingyárt bé-óltani: mert még igen tellyes nedvességgel, s-hamar el-tõrik, és az nedvességtûl lassan lassan meg-fosztatván, meg-hervad, az hasadékbann-is csak úgy maradván, ki-kell veszni; de ha ennyhány nap úgy hadgyák, à nedvesség aláb szál, à hol meg kell foganodni, és így hamaréb, s-jobban meg-foganoszik.

Mely hólnapban kell efféle ágacskákat le-tõrni, kõnyen eszébe-veheti ember, ha ezen elõb praeferibalt [p 0042] regulához szabja magàt: és idejébben, vagy késõbben akar óltani. Némellyek azt vették-eszõkbe, hogy ha az óltani-való ágat akkor tõrik-le, mikor à Nap in Tauro, vel Capricorno, az-az, à Bikában avagy à Bak-ba vagyon, abból az óltoványból nõtt fát, nem bántyák à csere-bogarak. Némely paraszt ólto emberek, nem sokat gondolnak véla, hanem mihelyt le-tõrik, leg-ottan bé-óltyák: meg- foganoszik ugyan, de nem ollyan alkalmatos, az meg-írt okra nézve.

Ha az-ágacskában, mikor faragod, belûl valami gántcsot találsz, mint ha meg-égették vólna: hasonló- képpen à tõkén, à kiben óltani akarsz, ne váry abbúl sok jót; mert ha szinte meg-foganoszik-is, és nól-is, de nem sok ûdõ múlván à felõl, à melly felõl az à fekete jel találtatik, el-vész: és avagy ki ég, avagy meg- rothad, s-az óltovány-is oda-lészen. Azt-is észbe kell venni, hogy mikor à fa virágzik, nem kell arrúl à fárúl ágat tõrni, ha szinte ollyan találkoznék-is, à ki még nem bimbózik; fõ-képpen az idején-erõ gyûmõlcs fákrúl, úgy-mint Cseresnye, Megy, Mondola, baracsk, zc, és tõbb efféle fákrúl. Olasz-Országba, s-más meleg országokban, à hól minden hamarébb érik: õszszel, minek-utánna à fa levele le-húll, és úy eszténdõ táyban tõrik, és óltyák az ágacskákat; de ez, nem à mi országunkbá-való. Ha ki akarja, egy hoszszú ágácskábúl, két-s-három óltani-való ágacskát csinálhat, és úgy bé-ólthattya, mint à tõbbit: de alúl à tavalyi ágacskát el-kell metszeni à job, és õregeb szem-ig, kinek-alatta légyen mingyárt à faragas. Azt-is írják, hogy az igén bújna ágrúl, nem kell óltani
való [p 0043] agácskát tõrni: mert az, nem lészen tenészõ. Azt-is jól észbe kell vénni, hogy az óltó ágacskárúl, le ne vonnyak arrúl à részrúl, à heyát, à ki à fának kívûle esik: avagy mikor az hasadékba gyukják el ne hadgyák, válni az ágacskátúl.

A ki más vidékre, avagy meszire akarja kûldeni az óltó ágat, avagy másonnéd hozatni, azon légyen; hogy az úton el ne tõrjék, az szemeit le ne taszítsák, és jó frissen hozzák. Azért aval így kell bánni, fõ-képpen ha meszsze viszik: Vegyenek jó agyagot, azt mézzel gyúrják-meg, avagy csak ruhát mártsának mézbe, és abban-takarják az alsó végét, egy kevesé fellyebb az íznél; mert à méz magában nedves, à kit az Nap sem száraszt hamar meg; édesm nem zíros; nem hajlando az rothadásra: à minemû nedvességgel tápláltatnak az óltani-való ágacskák. Az agyagnak, vagy mézes ruhának fõlibe kõssenek fris fa mohot, és így frissen meg- maradnak az ágacskák. Az-után vagy sindel-kõzzé, vagy ládácskába tehetik, vagy gyékken-kõzzé, avagy à ki mint akarja; de szép gyengén õszve kel õket kõtni, à rázásban el nè csiszolodgyanak, avagy à szemek le ne essék. Némellyek retekbe, avagy répába gyukják à végét, à ki nedvessen tartya: de ez sem hoszszú útra-való. Mikor másonnéd hoznak efféle ágacskákat, és valamennyre meg-tikkattak, minek-elõtte bé-óltsák, egy ideig fris vízbe kell tenni az alsó végeket, hogy nedvességet szijanak magokhoz. Arra-is kell figyelmezni, hogy mikor kûlõmb- kûlõmb-féle ágacskákat tõrnek, és el-tészik, avagy másonnéd [p 0044] hozzák, írják czédulàra az Nemeket, és à szerent reájok kõssék: hogy meg-ismérjék mellyk másik.

. IV.

Miképpen kell szemre óltan.

A Z szemre, vagy levélre-való óltàsrul, avagy flastromozásrul, jelentettem oda-fel ezen kõnyvnek 4. Rész. n XXIV. hogy ez ollyan óltás, mikor az szemet, vagy bimbót mind heyastul levonszák à fiatal ágrúl, és más- fának heya-kõzzé vonszák, à mint fig. 2. n. 3. 45. Kihez hogy kõnnyebben juthasson az õltó émber, adok ennyhàny tudományt. Elsõben ehez az óltáshoz, esztendõs fiatal fácskát kell választany, à ki jól meg-nõlt, és à kinek szép síma heya vagyon, nem ránczos; temérdeksége lehet, mint akár mellyk úynak, avagy vékonyabb-is; annak minden ágait le kel métélni. 2. Valami jó gyûmõlcsfárúl messék-le az óltani-való ágacskát, à ki azon nyárba nõlt-ki Nap-keletre, vagy Délre, az ágnak tetejen, és à ki jó erõs, és à kinek à levele szárának végén bombocskák, avagy szemecskék látszanak. Ezek-kõzzûl-is az szemécskék-kõzzûl ollyanokat kell vállasztani, à kík leg-jobbak, és õregebbek; és nem szintén à tetején, kanem inkáb à kõzepin vannak az ágnak. A féle ágat, mind fástúl kell á fárúl le-metseni, [p 0045] kirûl az meg-nevezett szemet, avagy bimbócskát, egy darab heyacskával le kell vonni: à kit hogy sérelem-nélkûl le- vonhassanak, abban all leg-nagyob mesterség. Azért némellyek el-mennek, és azt à hejacskát, ki az bimbõ levél-kõrûl vagyon, kõrnyûl-metsik, mint-egy paizocskát hoszattára, kinek felsõ része szélesseb és az alsó hegyesseb légyen: kinek kõzepin állyon à szemecske; azt mondok, egy csontocskával, vagy à kõrmõkkel, úyokkal úgy vonnyák- le, hogy meg ne sértsék az szemecskét, és ne à fáján, haném à heyán maradgyon. A végre, mikor láttyák, hogy le akar hàmlani, egy-kevesé erõssebben nyomják à fának ellenében, nem folytára. En job módot nem találtam, hanem az ágat, à fárul le-metszem, és az-után à szemet ezen ágrúl mind heyastúl, levelestûl, egy darabocska fájával eggyûtt, ollyan formára, à mint fellyeb meg-írám: az-után à két úyommal meg-fogom à bõrõcskét, avagy à kés hegyével, és más két úyommal à fácskát, s-úgy vonom-le szép gyengén, hogy meg ne hasadgyon à bõr, és à fácska benne ne maradgyon; mert ha benne marad, nem válik jó. Ha ki más job módot talál, meg-probálhattya Minek- utánna levonták à bimbót, mind heyastúl à fárúl, tartcsa azt az ember à levelérûl az ajaka-kõzõtt, vagy à szárárul: de à bimbót meg-ne nedvesítse, míg à fának (à kiben óltani akar) à Heyát meg nem Hasíttya, és à fájátul el nem választya: de jól reá-vigyázzon, hogy ebben à választásban, meg ne sertse belûl à fàt.

A fa heyának pedig hasítása, ennyhány-képpen lehét: ezt leg-jobnak találom, hogy az melly helyett [p 0046] (mint oda- fel-is meg-írtam) szép síma, és fris à hey; ottan jó éles késsel messék meg à fának heyát Deák, T. formára, egy-kevesé hoszabban, hogy nem-mint à bimbónak heya, à kit le-mettszettél; Az-után egy arra-való készített sima fácskával, vagy csontbúl, vagy szarûbúl csinált fog-vájóval, kinek nem igen hegyes, hanem valamennyre tompább à vége, válaszd-el mind egy- felõl, s-mind más-felõl à fájátul à héyát, kõzibe gyukván gyengén ezt az ezkõzt, hogy belé-ferhessen az le-vont heyácska: de à felsõ linean, avagy metszésen nem kell meg-nytnya à heyát. Az-után szép gyengén, à ki- nytott kéynak kõzibe kel vonni à le-hámzott bimbót heyastúl, kit az száránál fogva kõnnyebben lé- vonhatni, de le ne szakaszák, ha lehet, à szárát róla. Ugy helyheztessék pedig, hogy az alsó része, à ki hegyesseb egy kevesé bellyeb szolgállyon à hasadéknál: à felsõ része pedig, egy-aránt légyen à felsõ metszéssel, és jól à fára fekûdgyék úgy hogy, mind két-felõl jól bé-fedessék à meg-hasítot héytul: az metsés-is, nem az Nap iránt, hanem annak ellenében légyen. Némellyek, keresztûl metsik à fának heyát, hogy kõnnyebben be-vonhassák à szemet; azért minden felõl ki-nyttyák. Ez noha meg-lehet ugyan, de nem ollyan alkalmatos: mert nehezébben forr-õsve, és foganoszik-is-meg. Némellyek, à mint el-metsik à fának tétejét, onnéd kezdik el à hasítást, csak nem fél úynira alá, és à mint oda-fel írám, el választván egy kevesé à fáját à heyátul, s-abba vonszák à szemet: és fellûl mint-egy úyni szélességre, fellyeb hadgyák à meg-hasítót heyát; hogy ha meg-szarad-is fellyûl, ne arthasson à bimbõcskának.

[p 0047] Ha illendõ- képpen belé-vonták à szemet, kõssék jó módgyával bé kender szállal, vagy fodoritatlan selyem szállal; akar lennel, akár hás-fának le-hamzott heyával egy kevesé szélesseben. Mert à fodorított csérna, vagy selyem, mivel à fának hayában igen bé-vássa magát, nem olly alkalmatos: ha pedig más eszkõze nincsen, evvel-is bé- kõtheti szép gyengén. Efféle kõtelékkel mind fellyûl, s-mind alúl szórgalmatossan meg kel tekerni à fát, hogy õszve-szorúllyon à meg-hasíttot héy: de nem kell igen meg-szoritani; mert az-által, à nedvesség meg-reked, és nem szolgálhat à szemecskére: azért meg sem foganodhatik. Hogy pedig mind fellyûl, s-mind alúl szolgálhasson ezen kõtelék, à kõzepin kel fogni, mikor bé akarja ember kõtni, és kezdgye-el à tekerést, metsés-ellenében hátul à szemen alúl, és tekerje à metsésnek végéig: ott hadgyon egy darabot à kenderben, kivel à felsõ részt õszve-kõthesse; az-után à másik felével, fellyûl mingyárt à szemnél kezdgye- el à tekerést: de úgy, hogy à szemét bé ne fedgye, se bé ne kõsse, hanem nyitva hadgya, hogy azon, mikor meg- foganoszik, szabadon ki-nõlhessen, és kõsse-bé szinte à metsésig. Az-után térjen megént alá, s-à másik meg-hagyott részével fel, s-kõsse-õszve hátul az szemen alúl. Arra is vigyazzon, hogy meg ne vizesítse sé à kendert, se az szemecskét. Az után kennye-bé óltó viaszal, avagy csak msá féle viaszal-is mind fellyûl, S-mind alúl à hasadékot, hogy à víz belé ne szivárkozzék: és ha fellyûl à fát el-metszette, azt-is; noha éz nem szinte szûkséges, mindazonáltal igen alkalmatos. A levelébe el-metszhet egy kicsint, [p 0048] de à tõbbit mind szárastúl rayta hadgya: mert ha egy kevessé meg-foganoszik, magátúl-is le-húll; ha pedig le-nem húllana, hanem csak rajta száradna, nem sokat várhat abból az ember.

A kõteléket-is rajta hadgyák, míg meg nemfoganoszik à bimbó: kit eszébe-vehet ember 15. vagy 20. nap-alatt, akkor egy kévesé tágítani kel à kõtest, a kit rajta hagyhatni egy hólnapig. Ha pedig temérdek à fa, tovább-is: hat, vagy hét-hét-utánn éppen le-vegyék à kõtést, avagy csak hátúl messek, fel, hogy mikor nõl à fa, engedgyen néki, és magátúl le-húllyon: ha pedig láttya ember, hogy bé-vásódik à fában, úgy-is tágítani kél. Meg-ismérhetni ha meg-foganodott arrúl, hogy há à rajta hagyott szára, le-húl magátúl. Ha pedig rajta marad, és nem fris, kevés reménség van abban: dé ha még fris és zõld, avagy võrõs, még nem kel kétségben-esni; mert tudom, hogy néha esztendeig-is el állott, és az-után hogy óltottam, esztendõ múlván fakadott ki. Arrúl leg- kõnnyebben eszébe-veheti ember, ha fakadni kezd à bimbó.

Ha ki tõbb szemet akarna egy fában óltani, azokat ne vonnya igyenessen egy-más-után; (mert az alsó, à felsõknek akadályt szerez,) ne-is kõrnyõs kõrnyûl, hanem óldalaslag, à mint Fig a. II. n�. 5. ki-tetszik: hogy így, kõnnyebben el-oszolhasson à nedvesség, és annál jobban munkálkodhassék. Arra-is kél vigyázni, hogy mikor le-vonnyák ezt à szemecskét à fájárúl, fellyûl meg ne likaszszák, avagy ne légyen likas: mert az haszontalan, hasonló-képpen ha fejér; hanem jób ha valamennyra võrõs lészen. Ha nõlni kezd à szemecske, [p 0049] meg-óltalmazzák à széltûl, és más artalmas ellenségtûl. Ennek az óltásnak ideje, nyár kezdetin lévél, mikor à fák jol hámlanak, avagy à mint oda-fel-is meg-mondottam mizgálnak? és mikor meg-erõssõdnek az úy nõvések à kikrûl à szemet kel le-vonni. Az pedig Juniusnak végén, és egesz Juliusba, Augustusnak-is elején tõrténik. En azt tanúltam à jó kertészéktûl, hogy leg-job Ur napja-kõzõtt, és Sz. Ivány napja- kõzõtt effele óltás: mínd azon által, leg-inkáb kel vigyázni az eleb meg nevezet két dologra, és à mint hideg, vagy meleg tartományok vannak. A hóldra nem igen hajtnak némellyek; noha mások inkáb jovallyák, hogy hóld nevelkedésere légyen: es estve-felé, mikor à Nap nem szolgál annyra à bé-óltott szemecskére, és olly hamar ki sem szárazhattya: mikor szép ûdõ vágyon, nem essõs à vagy igen szeles, nem-is felettébb meleg. Az illyen ágacskákat nem tarthatni sokaig, se nem vihetni meszsze, hanem azon napon kel mingyárt óltani belõle; mert ki-menvén à nedvessége, hamar meg-hervad, így à táplálástúl-is meg-fosztatik. Mind azon által, ha ki vizes ruhában takarja, mashová-is el-viheti, és egy vagy két nap el-tarthattya: noha ez sem igen hasznos, ha meg- nedvesitik, à mint elõb is meg-mondám.

Haki meg- hasította T formára à fának heyát, s-úgy óltot, meg- hadhattya à fának tetejét: mikor pedig jól meg-foganoszik à bé-óltott szemecske, el-metsheti három úynira à bimbón fellyûl; mert ha igen kõzel metsené à bé-eresztett héyhoz, nagy akadályt szerezne virágzó nõvésében. Hanem esztendõ múlván, mikor az óltovány meg- erõssõdõtt, és tizen-két bimbócskai [p 0050] kezdenek lenni, azt à fát, à kit három úynira hattak, le- metszhetni kõzelebb az óltott bimbóhoz: de à metszést, mindenkor bé-kell kenni óltó viaszal, de iobb ha le metszik à teteyét.

Illyen szemre-való ótással ólthatni mind Almát kõrtvélyt, és más magos gyûmõlcsõket, hamar-is nõlnek, és gyûmõlcsõznek; de nem olly tartóssak, és erõssek, mint az ágacskán óltott fák. De kivált- képpen szolgál à kaiszi-baracskra, Spanyór megyre, szilvára, és más effele kõves magvú gyûmõlcsõkre. Olasz fákra, Rosára- is, és affele bokros virágokra, kíkrûl írtam imitt amott à virágos kõnyvben-is, es az Calendariumban-is n. 169-171. A szemre-való óltással harmadik esztendõre, néha másodikra-is gyûmõlcsõt hoz az óltovány. Némellyek azt találták-fel, hogy à savanyú gyûmõlcsû fárúl le-metszett szemet, nem hoszúkáson, és paiz formará kel metszeni, mint elõb meg-írt heyacskát, hanem négy szegletûen.

Más módot-is írnak némellyek efféle szemre-való óltásban, à kit nem nyárban, hanem kikeletkor óltanak. Kinek mestersége ez: csináltas magadnak, egy négy szegû aczélbúl éles vasacskát, à ki belûl ûres légyen; noha kerekdéden, vagy más formára-is meg- lehet, tudni illik ollyant, mint à mivél à vargák élnek, mikor à czipellõs fûlén, avagy bõrõn likat csinálnak: de még-is job à négy szegletû. Evel az eszkõzzel meny idején kikeletkor egy fához, à kibûl óltani akarsz; válasz azon egy igen szép tellyes szemet, kõzép- szerént-való temérdek ágrúl, nyomd à kõrûl à te ezkõzõdet, [p 0051] és válaszd-el à tõbb heyátúl, és vond-le szép gyengén à fájárúl, hogy valami sérelem ne légyen, rajta: dé úgy, hogy à szem kõrûl maradgyon héy raita, akár négy szegletû, akár kerekdéd, igy le-vonván meny más fához, à kiben óltani kívánsz, és ugyan azon ézkõzt nyomd valamely ágra, à hol ákarod: (noha némellyek más szemre-is nyomják, és arra óltyák) hasonló-képpen vond-le azt-is arrúl az agrúl, és à hélyében alkalmaztasd az eléb le-vont szemet; jól egybe illenek pedig, ha azon ezkõzzel kerekíted-ki, és vészed. Azon legy, hogy à szem égy-aránt essék à le hámzott helyre, és meg-foganodgyék. Az-után kend-bé mingyárt kõrnyõs-kõrnyûl óltó viaszal, és kõsd-bé erõssecskén kender szállal, az mint oda fel: hamar meg- foganoszik, és gyûmõlcsõt hoz ûdõ jártára. En ezt à módot nem probáltam, de jobnak ítélem az elsõt: mert kikeletkor még nem hámlik annyra à fa, hogy kár nélkûl le vonhassa ember, à heját. Mindazon-által ide írtam, hogy à kinek teczik, meg-probálhattyá. Efféle óltással kikeletkor, akkor élnek, mikor egyenlõ à nap az étszakával, szép tiszta ûdõben: mikor à fák fakadni kezdenek. Azt-is észbe-kel venni, hogy semmi-nemû óltást ne végyen-elõ az ember, mikor à hegyetlen eszaki-szél fúj.

[p 0052] . V.

Mi-képpen kell sípra óltani?

M I légyen az sípra-való óltás, meg- írtam oda fel 4-Rész. n. XXIV. kibûl jól eszedbe- veheted: itt csak arrúl szóllok, miképpen kel azt végben vinni. Elsõben, az ilyen óltás, kiváltképpen ollyan fákhoz illendõ, à kík sok nedvességel bírnak; noha más fákhoz-is, mint az szemre-való óltás: erre-is igen szép szemekkel rakva-való ágat kel választaní, à ki az idéi nõvés légyen; annak-is az ágnak, az ideinek kel lenni, à kire vonni akarod az sipot Egyenlõ légyen à temerdekségek-is: mert egyéb-ként, semmire-váló vólna az óltás, ha eggyk temerdekeb vólna az másiknál; mivel nem állana szorossan, nem-is forradna-õszve. Az-után arrúl az ágrúl (à kirûl le akarod vonni à sipot, avagy à mint à Deákok nevezik, à gyûrût) valasz egy, avagy két szép egésséges szemet álul, à hol temérdekeb, mésd el à tetejét az ágacskának, és íntézd-el, mennyi szemet akarsz róla lé-vonni, és mellyket; azért egy éles késsel, mesd kõrnyõs-kõrnyûl igyenessé à heyát, à kin à szem vagyon, és à késnek fokával kenyegesd-meg hátul à heját, hogy kõnnyebben el-vállyék à fájátul. Az-után probald-meg, há meg fordíthatod két újoddal z hájat à kinn à szem van; ha nem, dõrgõld meg megént à szemen fellyûl-is, alúl-is, de à szemet meg ne bántsad, hogy meg ne sérûdgyék. Ha meg-fordúl helyébûl az héy szemestûl, és eszedbe-vészes, [p 0053] hogy el-vált à fájátul, úgy hogy, le-vonhatod à sípot, ne vond mingyárt le; hanem had rajta à fájá addig, míg à másik fának heyát, à kiben vonni akarod, le kezded hámozni. Aval pedig így bánnyál, mesd-el à fának tetejét, és à kõrmõddel három vagy négy részre, vond- le egy kevesé à fának héjat, és mint-egy szíjat vondogald-le lassan: ha annyra le-hámoztad, à mennyre à sípnak hoszszasága van (az pedig egy vagy két úyni szélességre lehet) vond le-à vékonyab részére à sípot, és vond à le hámzot fára: az-után mind aláb-aláb vonogasd à heját, s-à gyûrût-is utánna mind addig, míg meg-tõlti azt, és erõssen ál benne; mellyet eszedbe- veheted abbúl ha fellyûl à gyûrûn, valami fejér nedvességet látsz à ki belõle ki-jõn. De igen reá vigyáz hogy à vonásban valami-képpen alúl meg ne hasadgyon à gyûrû: aláb sé hamozd à fának heját, hanem csak addig, à míg az sípot vontad. Az-után el-metsheted à le-vont heját, de nem igienessen à sípnak alsó részévél, hanem fellyeb. A le-nyúzott fát-is, valami két ízzel à gyûrûn fellyûl, mesd-él.

Némellyek azt-is kivánnyák, hogy à szemet, à Napnak arra à részére fordítsák, mellyre az-elõtt állott, minek-elõtte le-vonták vólna: és semmi-képpen meg ne nedvesítsék. Némellyek az-után száraz kender, vagy len szállal fellyûl, és alúl be kõtik, az mint oda fel à szemre való óltásrul írtam: de az nem szûkséges, à mint az-is, hogy óltó viaszal fellyûl és alúl bé, kennyek à gyûrût, hogy semmi viz belé ne szivárkozzék: mert ha úgy bé-vontad, hogy erõssen állyon à faban, ennek eleit vetted. Noha talám nem ártasz véle, ha élsz-is effele kenéssel; fellyûl pedig à fa tetejére, [p 0054] vony két vagy három fa-levelet, à ki árnyékot csinállyon à gyûrûnek, hogy à Nap súgára ki ne sûsse: à szárát-is rajta hadgyad, à mint oda fél. Némellyek, esztendõs fára-is óltanak illyen síp óltással; ne nem ollyan jó, mint mikor egy ûdõs mind az óltani-való ág, s mind à kiben óltanak.

Hogy pedig szép úy nõvésed lehessen nyárba, à kiben illyen gyûrût vonhas: karácsonkor mesd-el egy úyni temérdek csemetének à tetejét, és nyesdmeg à kibe akarsz óltani és, kikeletkor, szép úy nõvéseket vér-ki. Az illyen óltás-is kivált-képpen szolgál azokra à fákra, á kík más óltással nehezen foganodnak, úgy-mint Gesztenye, Kajszi báraczk, cseresnye, Spanyór megy, Birs alma, Olay fa; Fûgefa, (de ezt Majusba kell óltani, noha Juniusba, s-Juliusba-is meg-lehet) és más féle fákra-is, kikrûl oda fel-is emlekeztem. Az ideje ennek az óltásnak nyárba vagyon, mikor hámlik à fa, az-az, mikor el-válik à heya à fájátul, nem kûlõmben, mint az szemre-való óltás: de az sípra való óltás, kikeletkor nem lehet. Arra-is igen kell vigyázni, kogy mikor le- vonszák az sípot, à szemecskéjében ne maradgyon à gyenge fácska

[p 0055] . VI.

Más féle óltásokrúl, bújtatásrúl, és à gyûmõlcsõs fáknak szaporitásokrúl.

T õb óltani való módokat-is írnak az Authorok, mellyek-által szaporíthatni à gyûmõlcsõs fákat: hogy szelíd, és jó gyûmõlcsõt hozzanak. Kõzõnségesb mi-nálunk à Bújtatás, mellyel kivált-kèppen à szõlõt szaporíttyk: de meg-lehet más fákat-is illyen-héppen bújtatni, à kiknek ágai kõzel vannak à fõldhõz, és hajlandók: mellyet így vihetz véghez. Kikeletkor keress jó gyûmõclsõs [!] fát, à kit el-akarsz szaporitani, à kinek kõzel à fõldhõz az ága, és hajlandó: áss-à mellet leg-aláb egy lábni mélységû vermet, hajts-meg gyengén, és nyomd-bé à fõldbe ollyan okkal, hogy à szem, vagy à csomó, à honnéd à gyõkere fakadni kezd, szorgalmatossan bé- fõdessék fõldel; és ennyhany helyett à késnek hegyével, à kõzeleb-való csomoig meg-gyukdozzad, és à hegyét két lábnyjra ki had à fõldbûl; melly mellé, hogy igyenessen fel-nõllyõn, karót vry, és kõtõzd- hozzá, jó fõldet hány reá, és erõssen meg-nyomjad, hogy hamaréb meg gyõkerezzék, à mint meg-láthatod fig. 1. n. 5. Ha pedig kõnnyen meg nem akarna hajlani, hátul à késsel egy kis metsést tehets rajta: de ezt fõldel [p 0056] kellen bé-fedni. Ha pedig óldalaslag tõb ágak nõltenek vólna à bújtató ágon, azokat el kell metszeni, hogy csak à derék ág maradgyon-meg. Két vagy három esztendõ múlva, mikor jól meg-gyõkerezett az el- bújtatott ág, el-metshetni az annyátúl, és máshova ûltethetni, à hol álhatatos légyen. Efféle óltással, vagy bújtatással, csak nem minden féle fát szaporíthatni, à mint oda fel-is meg-mondám, à kiknek kõzel vannak à fõldhõz hajlandó ágai: kivált-keppen szedery fát, à ki az óltással nehezen foganoszik-meg; Olasz fákat, bokros gyûmõcsõzõ csemetéket, úgy-mint Egrest, sz. János szõlõczkéjét zc. Rósát, és más féle fás virágokat, kikrûl találsz imitt amott az Virágos kõnyvben. Az igen kemény fákat-is, à kík nehezen szenvedhetik az óltást, szerencséssen bújtathatni- él.

2. Az ágon-való ûltetéssel-is nevelhetni fát, és szaporíthatni, tudni-illik, mikor az ágat az annyárúl le-szakasztyák, vagy le-tõrik vagy le
metszik, és ûgy tészik à fõldbe. Annak à módgya eñy hany féle. Elõszõr, egy szép egésséges, igyenes nem horgas, hanem friss, esztendõs ágát valasztanak, à kin egy darab tavalyi nõvés-is légyen. Ezt az ágat mind két felõl el kell metseni, és úgy fél résni veremben, meg-hajtván mind à két részét, jó ziros fõldben el kell temetni; de eléb tehén, vagy juh ganéjt kell alája
hánni, és jól meg- tapodgyák à fõldet rajta: à két végénn-is, (à kit à fõldben temetnek-el. ([!] le kell vakarni az ágnak à kûlsõ heyát, hogy à nedvesség kõnnyebben által- hathasson. Ha pedig fûveket, vagy bokros àgakat illyen- képpen akar valaki ûltetni; minek-elõtte el-ûlteti, à végét, à [p 0057] ki az fõldbe mégyen, egy kis põrõllyel, vagy à fogával tõrje-meg, hogy szálás legyen. Az-után õntõzze-meg vízzel, de ne ganéjal, à kit nem szenved, és fedgye-bé fõldel.

Efféle óltásban, Laurembergius, igen szép probàlt módot praeferibál, és azt vallya; hogy alig tálálkozik valami fa, vagy bokros csemete, à kit esztendõs ágon nem szaporít-hatnának: de két dologra kell vigyázni. Elsõben, hogy az alsó végét, à kit el-metszenek, ez kõvetkezendõ flastrommal bé- kennyék. (2 ... ] az-az, kõzõnséges viaszat egy unciat, vagy két-latot: Terpentinát fél unciat, egy latot, kõzõnséges gyantátt két unciat, az-az, négy latot, keverjék jól õszve, csinállyanak flastromot belõle. Ez à flastrom nem engedi, hogy à természet-szerént- való nedvessége ki mennyen, és más ártalmas férkezzék hozzája, ki miatt meg-kell rothadni. Másodszor, hogy à bé-kent ágat, ne gyukják igyenessen à fõldbe: hanem meg hajtsák, és az fõlsõ része ki-állyon à fõldbûl; à kõzepi pedig, à veremnek fõldét érje: à temérdekebb része és vége, à kit meg-kentek, igyenessen állyon, nem à fõldbûl ki, hanem két vagy három úynira à fõld alatt légyen. Igy à kõzepsõ részébõl, à ki az fõldõn fekszik, sok gyõkerecskék származnak.

". Ha ki akarja, csak à fának tetejérûl-is tõrhet ágat le- à télnek végén, vagy kikeletnek elején: de le vakarja, à mint eléb-is mondám, à végén à kûlsõ heyát ímitt amott, és csak úgy temesse-el à fõldbe, hogy à fõlsõ része ki-állyon, kinek tetéjét el-metszhetni; [p 0058] de efféle óltoványokat, gyakran kell õntõzéssel segiteni, fõképpen à narancs, és citrom fákat. Illyen gyõkeretlen ágakon, mind fákat, csemetéket, bokrokat, fûveket szaporíthatni. A Fák- kõzzûl, igy igen õrõmest meg-foganoszik à Fûz- fa, Olay-fa, à kit csak nem terdig kell à fõldben gyukni, Laurus fa, Fûge fa, szedery fa, Birs alma, Nyospola, szõlõvenyke és más felék, à kiknek nagy à bélik, és mértékletes nedvességek, melegségek-is van, mellyet meg-is tartanak. Csemeték, ugy-mint Ribes, avagy Sz. János szõlõcskéje, Egres, Rosmaring, zc. Fûvek, zállya, mentha, Isóp, szekfû, cypres fû, majorana. Ruta, Leucovium, avagy nyári viola. A menthat hegyével alá-is ûltethetni. Effele óltásban, nem kell igen magassan à fõldbûl ki-hadni à tetejét az ágnak: à metsést-is vagy óltó viaszal, vagy arra készített agyaggal kennyék-bé, hogy á víz belé ne szívárkodgyék. Reá-vigiàzz, hogy az ágnak héya fel ne fodorittassék, vagy nyúzassék, mikor à fõldbe gyukod; azért job elõszõr karóval csinálni lyukat, à kibe tehessék, fõképpen ha vékony az ág. Mert némellyek, olly temérdek ágat-is ûltetnek-el, hogy bé tõlcse az embernek markát, és temérdekebbet-is, à kik-kõrûl jól bé kell nyomni à fõldet: ne legyenek hoszszabbak három lábnál, és temérdekebbek az ember karjánál. Illyen ûltetésekkel, sok mesterségés õltásokat vihetni veghez. Kikrûl ide aláb.

3. Mód, à kivel nem ígen láttam hogy élnének à mi országunkban, kivált-képpen az gyûmõlcsõs fáknak szaporításában: hanem à virágoknak, az mint oda fel irtam Virág. Kert. n. CXXVII. ismét ugyan [p 0059] ott n. CXXX. mind azon-által, à gyûmolcsõs fák-is õrõmest meg-foganodnak, úgy-mint mikor az ágat le nem metsik à fárúl; hanem rajta hagyván, arra à végre csinàlt fazékon avagy kosáron által-vonszák, és azt fõldel meg-tõltik, kiben gyõkeret vér, az mint figura s. n. 6. meg-láthatod. Azt pedig kikeletkor kell véghez vinni, minek-elõtte à fáknak bimbói ki-fakadgyanak; azert akár kosárt csináltas, akár fazekat, kinek az óldala-nyitva légyen, és az fenekén akkora lik, hogy által-mehessen rajta az ág: akár deszkábúl ládacskát, mint az olaszok, à ki két félbûl allyon, hogy egy-mástúl el szedhessék, mikor akarják; akár csak ruhával kõsd- reá à fõldet, noha evel nem igen sok fõldet foglalhatni. Efféle edényben vond belé à fának tetejen termõ ágat, mennyit, s-hol akarod: de úgy, hogy az-ágnak csomója, fõldel bé légyen fõdve, és minek-elõtte el-temeted, gyukozd-meg à késnek hegyével azt à részt, à ki az fõldbe mégyen imitt amott, à hol à gyõkérnek kell származni. Az után tõlcs-meg jó fõldel azt az edényt, és erõssen à fához kõtõzzed; hogy az õ terhe- által, à szelekben le ne tõrjék az ág. Had rajta azt az edényt más kikeletig, avagy továb-is ha akarod, míg meg- gyõkerezik; ha pedig azt nem akarnás várni, mesd-le esztendõ múlván kikeletkor az àgat, à kosár, vagy más edény-alatt, és mind kosàrostul, fõldestûl ûltesd jó fõldben, nem sok ûdõ múlván gyûmõlcsõzni fog: sõt néha ázon esztendõben. Illyen-képpen szaporíthatni à szõlõ venyikét, fûgét, mas Olasz fákat, Birs almát, szederjet, Almát, kõrtvélyt minden [p 0060] féle diót, Sz. János szõlõcskejét, Rósát, szekfõvet, Leucoviumot, zc.

4. Mód, à ki szokatlan Magyar-Országban, nem-is láttam hogy éltenek vólna véle: se nem olly bátorságos mint à tõbbi, à fúrás által lehet meg. Kikeletkor vágj egy darab karni temérdek ágat le, à ki szép zõld, és friss légyen: azt ennyhány helyét fúrd meg, hogy teli légyen likakkal, úgy hogy eggyk lik más-fèl araszni távúl légyen az másiktúl: azokban à likakban gyukj óltásra-való ágakat, à kík még ki nem fakadtak, annyra hogy alkalmassan bé-tõltsék à likakat, és jó szorossan allyanak benne. Minek-elõtte pedig bé- bocsátod, elõb faragd-le rólok à kûlsõ heyokat, avagy gyukozd-meg à kés hegyével addig, míg à fûz-fa tõkében mennek. Az én vekony ítéletem-szerént, job vólna ha à csomóig menne-bé az ágacska, és à tõkén igyenessen állana, à mint az hasított, és az héy-kõzzé való óltásban: de ez sem szûkséges annyra, hanem alúl egy- kevesé ki-kell hadnod az ágacskát, à mint ki-tetszik fig. a. i. n. 4. Az-is fogja segiteni, ha fellyûl-is, alúl-is à lik-kõrûl, óltó viaszal bé-kened. Ezt à tõkét, mind ágacskákkal, eggyûtt, ásd-él jó zíros fõldben, esztendõre kikeletkor asd-ki megént, és kõzben fûrészellyed-el darabonként à tõkét, de meg ne sértsed az ágat: az-után minden darabott az ággal eggyûtt, ûltesd megént maganosan à fõldben, és ûdõ jártára gyûmõlcsõzni fognak.

5. Fúrással más-képpen-is ólthatni-tudnia-illik, ha az kõzel-való fiatal fát által- fúrják, és más gyûmõlcsõs fának az ágát (à kibûl óltani akarnak) által-vonnyák: [p 0061] de úgy, hogy meg ne sértsék az szemeit, mikor belé-vonnyák à likba; à tetejét ennyhány bimbóval ki kell hadni: az-után két felõl à lik-kõrûl óltó viaszal bé kell kenni. Ehez à fúráshoz, leg-job à Francia fúró, tudni-illik, à kí belõl ûress; mert szép igyenessen, és nem darabossan fúrja à fát. Evel à móddal élnek kivált- képpen à kertészek, az szõlõ óltásban: úgy- mint mikor à Cseresnye-fa-mellé ûltetnek szõlõ Vennyjkét, avagy viszontag, à venyke-mellé cseresnye-fát, à ki hamarébb, és abban vonnyák à szõlõ venyjkét. Ha jól meg-foganoszik, és nõlni kezd, meg-fúrván õtete, az-mint-fellyeb igy à venyiké à cseresnye-fához nõl, és meg-eggyesûll-vele- Esztendõ-múlván, lé-messék az annyárúl à venyjkét alúl, à mint à fábán áll:és avagy máshova ûltessék à cseresnye-fát, az bé-nõlt venykéstûl; avagy azon helyen hadgyák, gyûmõlcsõzni fog. Sõt azt itják az Autorok, hogy akkor érik-meg à szõlõ rajta, mikor à cseresnye érik: de ehez nem sokat bízom.

6. Mód à mikor à vad, akár szelid fa, à kiben óltani akarnak, olly kõzel vagyon à gyûmõlcsõs fához à kibûl óltani akarnak, hogy azágai el-érhessék, leg-aláb egy, résnyre légyen eggijk az másiktúl, ha rõvidek az ágak: ha pedig illyen kõzel nem találtatik ollyan fa, à kinek tõkéjében ólthassanak; õszel ássanak egy vermet, olly kõzel à gyûmõlcs fahoz, à mint mondám: avagy távúlab, ha hoszak az ágai, s-abban à veremben ûltessenek vad fát, à kinek tõkéjében ólthassanak. Azt úgy kell egész tel etszaka hadni: kikeletkor metéld-le az ágait, és à tetejét-is fûrészeld-el, igyenesicsd-meg [p 0062] à felit, s- hasicsd-meg à mint à fa-kõzzé-való óltásokban szokás, kirûl oda fel ennek az kõnyvnek IV. Rész . 1. Az után hajcsle à gyûmõlcs ágat, és vond abban à hásítékben, úgy hogy az annyátúl el ne metzettessék, hanem rajta maradgyon: de eléb á csomó-allatt az ágnak heját, le kel faragni, és à faját-is két felõl; de à bélit meg ne sértsék, és annyra, à mennyre à tõkének temérdeksége van; úgy vonnyák pedig, hogy à csomó à tõkének túlsó részén igyenessen allyon, és hozzá-forhasson, à mint fig. a. 2. n. 6. kivan formálva. Az-után à tõkét jól bé kõssék, és óltó viaszal bé-kennyék: de à hasadékra eléb egy darab hejat tegyenek, akár agyaggal úgy kossek-bé, à mint oda fel ez-elõtt citalt helyen meg-irtam, hasonlõ-képpen fig. 2. n. 2- Efféle óltó ág hamar-meg-foganoszik; mert eledelt vonszon magához mind az anya fátúl, à kitûl el nem vált: s-mind az tõkétûl à kiben óltatott; nem kûlõmben mint az csecsemõ gyermek, à ki mind az annyátul, s-mind az dajkájátul szoptatik. Kõzel az annyához, erõss karót kell verni, kitûl az ág gyámolíttassék, hogy az széltûl ne ingadozzék, és ki ne vonnya az ágat à tõkébûl. Esztendõ mulván, messék-le az ágat az anya fátúl, és à bé-óltott fát ûltessék à hová tetszik.

Utollyára à kivel à gyûmõlcs fákat szaporíthatni, noha nem óltás hanem ûltetés, kirûl imitt amott emlekeztem, az: mikor à gyûmõlcsõs fának gyõkerébûl fiatal csemeték ki-nõlnek, és ólly kõzel à fõldhõz, hogy magok-is gyõkeret vernek. Efféle ki- nõlt ágakat, minek-utánna valamennyire meg nõltenek, kikeletkor, [p 0063] vagy õszel hóld-tõlte felé, szakaszák-el az anya fátúl valami kevés gyõkérrel eggyût, és ûltessék-el, hamar fel-nõl. De elébb à fáknak, és csemetéknek tetejét el, kell vágni hogy temérdekébbek, és erõssebbek legyenek mikor nem à tetejekben, hanem az ágokban szelled táplálások; à csemetéknek pedig sûrûebben nõlnek ágai. Egyébként, hogy az õreg fának eledelét kine szíják, effélé fattyú nõvéseket lé kel vagdalni. Az így el-ûltetett fiatal fát, egy ideig à fõldben kel hadni, míg jól meg nõl, es meg-gyõkerezik: az-után oda ûltethetni, à hol meg kel vénhedni. Az illyen fattyú ágak-által, az én ítéletem- szerént, haszontalan szaporithatná ember az óltott fákat, (kivált-képpen à kíket vad fában óltottak) mert azoknak gyõkerek-is, és tõkéjek csak vad, és az ágokbúl szakasztatott ágak-is, csak ollyanok; és nem hoznak olly szelíd, és jó gyûmõlcsõtt, mint à mi-némû à bé- óltott ágakon terem; hanem azt meg-engedem, hogy az ollyan fáknak jó, à kiket magon szoktak nevelni, ugy mint Baraczk, szilva, cseresnye, és más felék-is, à kíket nem óltottak, Birsalma, szederj, Nyospola, Laurus, Rósa, és más bokros fácskák.

[p 0064] . VII.

Az óltásnak idejérûl.

I óllehet az kûlõmb kûlõmb féle óltásoknak idejérõl, mely részében esztendõnek, és kinek kinek óltása meljk hólnapban szokott lenni, oda fel alkalmassan meg írtam-kivaltképpen az szemre, sípra, és más féle óltásokrúl-is; mind- azon-által, mivel az Authorok egy-más-kõzõtt nem eggyeznek, hanem ki-ki mind à maga tartományàhoz vonszon, és azt adgya kõzõnséges regulájul; azért én itt rõvideden, csak azt mutatom-meg, à mi legalkalmatossab à mi országúnkhoz. E végre, leg-inkáb két dologra kel vigyazni. Elsõbé, az ûdõre: másodszor, à áknak természetire; mert némellyeket egy ûdõben: másokat, más ûdõben kel óltani. A kõzõnséges óltásokban, vigyázni kel az esztendõnek idejére, és à csillagoknak forgására. Az esztendõt pedig, nem csak magánossan kel tekénteni: hanem abban, à tartományoknak, és helyeknek kûlõmbségeket; à fáknak természeteket; és az óltásoknak magános nemeket, úgy mint szemre, sípra à fa-és heja-kõzzé, és à hasitott fában- való óltásokat meg-irtam oda fel; hogy nyárban, mikor à fák hámolnak, akkor végézzék-el. Némellyek, à Caniculaknak kezdetin jovallyák; de ez' nem à mi országúnkhoz való. Mert itt à Caniculak-után, hamar hideg ûdõk kezdenek járni, fõ képpen etszakan, és [p 0065] à szem késõn fakadna: à nõvése-is igen gyengén maradna, és meg-ártana neki à hideg.

Hanem itt, leg-inkab az ágon-való óltásról szóllok, à kit à hasított fában óltanak: kinek két ûdõt rendelnek az Régiek, Eggyket õszel, avagy mindgyárt à Caniculák-után: de ez nem à mi Országunkba, való, hanem inkább Olasz, és más meleg országokra, à hol igen gyenge, és rõvid telek járnak. Másikat kikeletkor, avagy à télnek végén jovallyák leg-jobnak. Ez leg-alkalmatossáb à mi országúnkban; de arra kel vigyázni, hogy azokat à fákat, à kík idejebben virágoznak, idejébben-is óltsák: az mellyek kõzõnségessen à kemény, avagy kõves magvú gyûmõlcs fák, úgy-mint, mondola-fa, kajszi baraczk, cseresnye, megy, mirabolana, szilva és tõbbek effélék. Ezeket még Februariusban ólthatni, kiváltképpen à vége felé, mikor az ûdõ engedni kezd; de kenderrel, vagy mohval jól bé-kõssék, hogy meg ne vegye à hideg az ágacskának à végét: noha efféle óltott ágacskának, nem kõnyen árthat à hideg. Almát, kõrtvélyt, és más efféle gyûmõlcsõt, hasított fában ólthatni ( Martiusnak elején és végén; de kivált-képpen, Gyûmõlcsóltó Boldog Aszony nap tàjban: Aprilisnek elején- is, míg à fák ki nem fakadnak; hanem à nedvesség à gyõkérbe, és tõkébe lévél. Mert ha à bimbók meg kézdenek indúlni, és à fának ágaiban elterjedett immár à nedvesség, akkor nem lészen jó à fában,-való óltás: mivel akkor à macska-méz folyni kezd, és à nõvést meg-gátollya. Egyébként, Sz. Fábján és Sebestyén nap tájban szokott à gyõkérbûl fel-indúlni à nedvesség [p 0066] Az régiek, mind azon által, illyen vélekedésben vóltak, hogy az ûdõt mind à fõldnek csinnyához-s-mind à fának természetihez alkalmaztassák; mivel némelly fák, inkáb kedvellik à nedves helt, némellyek inkább à szárazat. Azert melyikre inkáb szolgal à kikelet, mellyikre az õsz, jól meg- vetették; és azt tartották, hogy à szárazt szeretõ fákat tavaszal óltsák: mivel hogy keveseb nedvességgel bírnak. De à ki kõvér, és agyagos helyet kévánnak, õszel; mert kikeletkor bõveb à nedvesség, hogy-nem-mint kévántatnék: õszel pedig keveseb. Azért ezt à fáknak nedvességét, kõnyvezésnek hitták és ázt ítélték, hogy annák ideje harmincz napot tartana; és így, mind az óltásnak idejere-is harmincz napot szabtanak. Almát, kõrtvélyt kikeletkor à napnak meg-térésekor, az az circa Solstitium 50-napig óltottanak, õszel-is: de à Fûgét, és olay-fát kikeletkor. Némellyek inkáb jovallották, mikor à nap-nyúgati szelek meg-àllottak, à kík 7- Februarij kezdetnek, à napnak meg-téréséig. Az óltó àgakat, nem kell à fábá óltani, mikor à kemény Eszaki-szel fúi, hanem mikor à Délí szél.

Egy szóval, leg-job, à mint oda fel-is mondám, mi-nálunk Februariusban, és Martiusban óltani à fa- kõzzé; hanem, csak abban vagyon az óltó emberek-kõzõtt à villongás; à hóldnak mellyik részében kelessék óltani? mert némellyek úyságra óltanak; némellyek hóld fottára, az úyság-elõtt. Cátó régi gazda ember, azt tartotta; hogy mikor à hold szomjuhozik, az az száraz, akkor kell almát, kõrtvélyt, fûget, olay- fát óltani, velekedik. Columella-is, abban az ítéletben vagyon. [p 0067] Palladius azt írja, hogy õ kûlõmbet vet- eszében; mert ha à fát, à hóldnak nevelésére óltyák, nevelkedik ugyan de kevés gyûmõlcsõt hoz: de alacsony lészen. Azért à tavaszi óltásokra, à hóld nõvését kell választani. A végre, à mint oda fel-is mondám, az óltani-való ágat, hóld-tõltekor; vagy egy kevesé utánna tíz-, vagy tõb nappal-is, az óltás-elõtt, tõrik-le: hogy az óltás az úyság-elõtt essék. A mostani kertészek-kõzzûl némellyek hóld-tõltekor óltanak, avagy egy kevessé utánna; mert ha hamar hóld-tõltekor óltanak, nágy gyûmõlcsõt hoz, és hamar gyûmõlcsõzik. Némellyék hóld-tõlte-elõt egy nyhány nappal sõt még azt tartyák, hogy valahány nap hóld-tõlte-elõt óltanak, annyi esztendõre gyûmolcsõzik á fa. Némellyek viszontag, két s-három nappal az úyság-elõt óltanak; avagy két vagy három nappal-utánna: és õkis à magok óltásokrúl azt tartyák, hogy annyi esztendõre gyûmõlcõzik à fa, mennyi nappal az úyság-elõtt óltanak- En, az én vékony ítéletem-szerént, se azt meg nem vetem, hogy hóld- tõlte-elõt három, vagy négy nappal; se pedig azt, hogy utánna anny nappal óltsanak. Mind azon-áltál noha kõzel immár 40. esztendeje, Isten segítségébûl, hogy az óltásban forgottam, azt találtam leg-jobnak, ha két s- három nappal az úyság-elõtt óltottam; avágy ha akkor nem lehetett, annyi nappal-utánna. De ezen dologban, azt ítélik sokan, hogy ki ki mind vigyázzon, mellijk ûdõben szolgál leg-jobban az óltás, à maga keze-után: s-azt tarthattya-meg.

Csak hogy à Csiillagok forgására-is, kivált-képpen à Planeták, avagy Bújdosócsillagok orájára, à szerencsés [p 0068] Jegyeknek tekéntetire kel jól reá- vigyázni, à mint oda fel à Vetem. Kert 4. Rséz. n. XV. XVI. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. XXIII. bõvén meg írtam: az mely tudomány, az óltásra-is szolgál, kivált-képpen à Planetak óraja, és à Jegyeknek kegyes tekénteti. Azért à ki nem restelli, azt által-olvashattya, és-ászerént alkal-maztatthattya óltását. Mert néha ellenkezõ ûdõk, és Csillagok találkoznak-õszve, à kík égy-mással nem egyeznek; hanem inkáb eggyik à másikkal tusakodik, és így az óltásnak ártanak, ha ki abban az ûdõben talál óltani: à mint az emberek-is egy-más-kõzõtt gyûlõlséget tartanak, és más oktalan állatok-is. Hasonló-képpen, némély teremtet állatok-is à mellyekben érzékenység nincsen-is, úgy-mint fûvekben, fákban, és veteményekben-is: el-annyéra, hogy eggyik à másikát nem szenvedheti maga-mellet, nem is engedi hogy nõllyõn; kit à Deákok Gõrõg szóbúl Antipathianak hínak, az- az, Természet-kõzõtt-váló ellenkezésnek. Kirûl én it nem disputalok, honnét légyen az? és, ha ugyan bizobyos antipathia légyen-e, avagy nem? Dekõzõnségessen meg- vallyák az authorok, hogy találkozik à természetben efféle titkos ellenkezés. Ha azért három vagy négy nap (némellyek õt, s-hat napot-is belé-számlálnak) akár az úyság- elõt, akár utánna találtatnak à Calendariumba ellenzõ jelek, kivált-képpen à Rák és Scorpio, avagy (2 ... ] ellénkezés, és (2 ... ] négy szegletû tekéntet, és mikor à kegyetlen északi-szél fúj: job inkáb békét hadni az óltásnak, és ollyan napot várni hóld-tõlte- elõtt, à kiben à jó, és szerencsés jelek uralkodnak.

[p 0069] Ugyan ezen jeleket: és hóldnak forgását, job meg- tartani à tõb óltásokban-is, mind sípra, s-mind szemre; noha ezek talám inkáb alkalmatossábbak- az úysagra: hasonló-képpen à fa-és hey-kõzzé. Némellyek azt ítélik, hogy meg-lehet az óltás Aprilisben-is, és Majusban Juniusig, fõ-képpen szûkségnek idejen; ha idegen fõldrûl valami kivált- képpen-való gyûmõlcs ágakat hoznának, és idején nem találnák hozni, úgy meg-lehetne; de kõzõnségessen, nem kellene annyjra hallasztani az óltást. Neméllyek, illyen vélekedésben vannak, hogy mikor annus Bissextilis, az-az, kõzbe
tétete avagy ugró esztendõ esik (midõn tudni-illik, Sz. Mátyás nap-után egy napot kõzben-vetnek, és az az esztendõ egy nappal hoszab, à mely minden negyedik esztendõben tõrténík) abban az esztendõben nem jó oltani. De ének à tudománynak, nincsen derekas fundamentoma: mert ha azon esztendõben, mind gabonát, s-mind veteményeket ûltetnek, vetnek: à gyõmõlcs-is néha jól terem; miért nem vólna az óltás-is jó? csak az ûdõ, és jélek-is jól szolgállyanak.

[p 0070] . VIII.

Némely mesterséges óltásokrúl, mellyekkel à fáknak gyûmõlcseit változtathatni.

S Ok féle mesterséges óltásokat írnak az Authorok, kik által à fák gyûmõlcseit változtathatni mind idejekben, szinekben, szagokban, ízekbén: s-mind termetekben, &c. de sokat ezek-kõzzûl inkáb elme futtatàsra, és furcsa visgàlásra írtanak, hogy nem mint valoságra, és probált dologra. Mind azon-által, hogy ebbûl se fogyatkozzék-meg az óltó ember, à ki efféle úiságra vágyódik: azok- kõzzûl egynehányat, mellyek à kik leg- bizonyossábaknak tetszenek, fel-jegyzettem.

Idején vagy késõn gyûmõlcsõzik à a, ha à késõn erõ gyûmõlcs fának ágábúl, az idején erõ fában óltasz: így, idején érõ gyûmõlcs fa lészen belõle. Azért ha azt akarod, hogy idején Baraczkod légyen, ólcsad szederj-fában: két hólnappal idejébben meg-érik à baraczk. Hasonló-képpen, ha azt akarod, hogy idején érett szõlõd légyen, à szõlõ-veszszõt- fiatal cserésnye- fában, avagy fris ágban óltsad: s-akkor érik à szõlõ, mikor à cserésnye; de à vanyjkét, feket szõlõrûl kellene venni. Ezt az óltást, à fúro-által-való óltással viheted véghez, à mind oda fel. Noha talám késõbben érik. Nyospolát, ha szelíd szederj- fában óltasz: idején meg-érik, [p 0071] de eléb meg-nedvesítsed az óltó àgackát. Hogy pedig idején szederjed leheszen; tehát az szederjet, vagy kõrtvély- fában, vagy gesztenye-fában óltsad. Ha késõn akarod, hogy érjék, és csak nem- Mint-szent-nap tájbán. Nyospola, fában, avagy Byrsalma-fában óltsad. Ha azt akarod, hogy à cseresnyéd idején érjék, óltatlan meszet kell à gyõkerére tõlteni, ávagy meleg vizet: de az-elõtt, minek-elõtte virágzik; noha így az à fa, nem sok ûdõ múlván meg szárad.

Ennek az idéjén érésnek, egyéb okát nem adgyák; hanem, hogy az idejen érõ fának természete, magával hozta azt, hogy idejébben gyûmõlcsõzzék. Azért, à mi-nemû ágat arra óltanak, az-is elõb gyûmõlczsõzik; mivel à bé-óltott ágnak, csak abbúl à tõkèbûl vagyon táplálása: az idején érest-is véle-kózli. Egy szóval, ennek csak az à mestersége, hogy az idején erõ àgat, késén erõ fában óltsák: s-az elõvel-érû gyûmõlcs, késõn lészen; viszontag, à késõn erõ ágat, idején érõ fában óltsák, s-idején lészen. Igy ha az almát, vagy kõrtvélyt, Birs alma fában óltod: Mind-szent- napjáig, meg-marad à fáján az alma, és az Birs almának természetiben õltõzik; hogy esztendeig, avagy kettõig- is el ál frissen. Ha ki késõn erõ cseresnyét kéván, szelíd szederj- fában óltsa.

Hogy az óltovány azon esztendõben, az mellyben óltyák gyûmõlcsõt hozzon: 1.� ollyan ágat tõrjõn le, à ki azon esztendõben virágzott-s-gyûmõlcsõzõtt-vólna, s-azt óltsa à fában; mellyét meg-jsmérhetni à bimbójárúl. Mert effélének nagyob à bimbója, és kiváltképpen ha két, vagy hàrom esztendõs az ág. 2.� Valamely [p 0072] régi ágrúl, vond-lé à kúlsõ heyát à fõldig, avagy à mint néméllyek, éppen à fajáig egy arasz hoszattára, vagy rõvidebben; de ezt, inkáb õszël cselekeszik, némellyek hóld fogytára: mások pedig kikeletkor. Az-után végy agyagot, à kit lágy tehén ganéjval õszve-kevertek; és aval míg à fának heyát le- faragtad, kend jól bé három úyni temérdekségre: kõzd-bé az után valami ruhával, hogy à víz bé neszivárkõzzék, és, az agyagot se mossa le: és az alatt gyõkeret vér magának az ág. Azt ha kikeletkor cselekedted, Sz. Mihály nap tálban egy fûreszel szépen mesd-le à fárúl; ha pedig õszel, kíkeletkor Martiusban fûrészeld el, és ûltesd-el à fõldben: s-még azon esztendõben gyûmõlcsõtt hoz. 3�. Ha egy emberni, vagy õlni magas ágat, avagy még magassabbat-is metzenek-le à fárúl, és annák à véget csak slechtûl meg-metzik, s-azt keresztûl által-fúrják, és võrõs fûz-fábúl mint- egy fogakat vernek-által rajta: azt mind fogastúl el- ássák à fõldben fél résnire, úgy hogy valamennyire ki-állyanak az úy fogak, kinek-alája valami keves zabot vetnek; hamar meg-foganoszik. Ha azok à fogak nõlni kezdenek, el metéllik õket mind addig, míg az ág levelezni kezd; az-után ki-ássák megént, és éppen el-metéllik à fogakat, és csak szintén à jobbik gyõkerét hadgyák-meg az àgnak: és így második esztendõben, teremni fog az ág. De ezt kikeletkor kellene cselekedni, mikor az óltásnak ideje vagyon, avagy Karácson-útán. 4� Ha ki azt akarja, hogy idején gyûmõlcsõt hozzon az óltoványa, alúl à fa- kõrûl à kit bé akar óltani, ásson egy vermet: az- után óltsabé jó mélyen az ágat à fõldben, [p 0073] és gyukja-meg egy kevesé à bé-óltott ágnak végét, egyszer, vagy kétszer valami árral, vagy kés hegyével. Az, után fõldet hánnyon à bé-óltott fára: úgy, hogy az óltott ágnak vége, ben légyen az fõldben, és azokon à lyukacskákon gyõkerecskéket vér, hamar nõl, sé szép gyûmõlcs fa lészen belõle. 5�. Ha ki azt akarjá, hogy harmad esztendõre gyûmõlcsõt hozzon az óltoványa, à meg fúrt tõkében óltson, à mint oda fel írtam num 0. LXIV.

Ezént nyerheti meg à síp, és szemre-való óltással-is. Kíkrûl hasonló-képpen oda el. Az ki hámásodik esztendõre virágozni akarna, idején le kellene à virágot szakasztani; mert még igen erõtlen à gyûmõlcsõzésre, harmadik esztendõben mind virágját, s-mind gyûmõlcsét rajta kell hadni, 6�. Télbe tõry alkalmas temérdek ágat le à gyûmõlcs fárûl, follyûl aláfelé, kinek à vége hasonló légyen mind hejastúl, mint az ember szárán lévõ lába feje; azt à lábat gyukdozd-meg minden felõl egy szeggel, kõsd-bé az-után lágy tehén ganéjval elégyetett agyaggal, azon fëllyûl ruhával, azt ásd-el jó fél résnyire à fõldbe: s-meg- foganoszik, és még azon esztendõben gyûmõlcsõt hoz. Ez à mesterség, kõzõnséges Angliaban.

Aval is igen meg-elõzi ember à gyûmõlcsõzést, ha egy-némû fában ólt, ugy-mint, alma-fában almát, kõrtvély-fában kõrtvélyt. Hogy pedig egyket, à másik helyet ne ved; így ismérheted télben, avagy kikeletkor à levele nélkûl az alma es kõrtvély fát. A kõrtvély fa, néha tõvisses: nem úgy az alma fa. A kõrtvély-fának õreg heya darabossab, és rovácskos, az alma-fának [p 0074] simáb. Az ízérûl-is, ha egy darabot à heyában le-metsz az ember à farúl, és egy kevessé meg-nyallya à nyelvével: ha édesecske, és egy kevessé kesernyés, alma-fa az; ha savanyûcska, kõrtvely-fa. Item, aval-is igen meg-elõzi, ha úy hóldra ólt valaki, tartõs à fa, és hamar nevelkedik: és à mennyi nap el-múlt az holdban, annyi esztendõre terem, az mint oda fel-is meg- mondám; és ha valami harmad nappal ûy hóld elõt óltanak, nem ollyan hamar lészen gyûmõlcse. Noha ebben-is némellyek, kûlõmb ítéetet [!] tartanak: és à felõl-is azt mondgyák, hogy annyi esztendõre gyûmõlcsõzik à fa, manny nappal az úy hóld-elõtt óltanak. Abban-is vagyon valami consideratio, hogy némellyek alacsonon óltanak, nemellyek magassábban. A vad fákat, mindenkor job alacsonon óltani, à fõldhõz kõzel; mert az à fa erõss, és jó tényészõ lészen. Némellyek magassabban óltanak, az à fa hamaréb hoz gyûmõlcsõt: de nem lészen ollyan allandó. Azért állandób, à kit aláb óltanak. Noha ezekkel à mesterségekkel, alkalmassan meg- elõzhetni à gyûmõlcsõzést; de abban ne gyõnyõrkõdgyék akár ki-is, hogy az óltoványa elsõ esztendõben gyûmõlcsõt hoz: mert még igen erõtlen és nem lész állandó, hamar el-vész à fa utànna: hanem, ha elsõ esztendõben viràgzik, à virágját le kel szedni, és így egy, s-két esztendõben, à gyûmõlcsõzéstûl meg kel tartoztatni, míg alkalmassan meg erõssõdik.

A színekben meg- változtattyák; ha elsõ óltó ágacskát, minek-elõtte el- óltyák, valami szines vizben áztattyák, à mi-némût szinte akar az ember à gyûmõlcsõkben [p 0075] hozni. Avagy ha ollyan fába óltyák az ágat, à mely võrõs gyûmõlcsõt hoz. Igy, ha ki azt akarja, hogy võrõsz almája légyen, áztassa-meg elsõben az óltani-való ágat csuka vérben! az-után óltsa el, és valamely gyûmõlcs azon terem, mind võrõs lészen. Ismét, ha az almát Eger-fában, avagy võrõs szedery fában, vagy fekete cseresnye-fában óltyák, võrõs almát hoz: és még võrõsseb lészen, minek
utánna szépen meg-faragják, és el- készítik az ágat, s-az-után áztattyák csuka vérben, avagy Bak vérben. Evel à mesterséggel, à kõrtvélyt-is võrõssé csinàlhatni. Más-képpen-is akarnak némellyek, võrõs almát nevelni. El-mennek, s-az alma- fa mellé võrõs rósa bokrot ûltetnek; avagy ki-nyttyák kikeletkor à fának gyõkerét, és gyakran vizelettel õntõzik; az-után tíz, vagy tizen-két nap múlva, megént bé-fõdik fõldel, és csak harmad nap õntõzik vizelettel. De én ezt nem jovallanam, ha szinte igaz vólna- is, à kit nehezen hiszek; mert ártalmas à fának, és hamar ki-vész: mivel nincs nagyobb ellensége à fáknak, mint à soó. Meg- pirúl az alma à fáján.is, ha egy cseber vizet tésznek-alája, úgy hogy à nap súgára reá- szolgállyon, és az-által à meleg pára, minden felõl által-hathassa az almákat. Poma-gránatod szép võrõs lészen-ha annak gyõkerét vízzel, és lúggal õntõzõd: de nékem à lúg sem tetszik. Azt-is írják, hogy gesztenye színû almát nevelhetnek, ha az alma ágat, vad kõrtvély fában óltyák. De inkább el- hiszem, ha az Bonaburutya ágat, más alma, fában óltyák. Fejér szederjed, lészen, ha azt Fejér nyár-fában óltód. Võrõs Baraczkot nevelhetni, ha két nap múlván, minek utánna [p 0076] à baraczk magot à fõldben ûltettéd; megént ki-ásod, és meg-nyitván azt, minium vagy Cinobrium festéket tészesz à heyában, s-megént el-ásod. De én ebbûl sem várok sokat: mert à minium, és Cinobrium, igen mérges festékek, mint à tõb Bányai festékek-is, à kík inkáb meg-emésztik à magok bélit. Talám nyerhetnél valamit véle, ha illyen mérges festéket nem tennél belé: hanem más félet. Hasonló- keppen írják, hogy võrõs lészen, ha võrõs Rósában óltyák, vagy mondola-fában, vagy võrõs durántszai szilvában, vagy võrõs szederyben.

Azon-kivûl, változtathatni à gyûmõlcsõknek színeket, ha két kûlõmb színû gyûmõlcs ágat vészen ember, à kik egy- arányszõk lésznek temérdekségekben, es az szemek-is egy-mástúl egy-aránt esnek: ha mind à két agat igyenessen két félé hásittyák, és az-után eggyk színû ágat, à másikkal úgy õszve-tésznek, és szemek-is úgy õszve-allanak, mint ha egy vólna: ezeket szép gyõngén selyemmel õszve-kõtik, és óltó viaszal bé-kenik: és így meg-faragván, szokás-szerént óltyák-bé à fában. Fele añak à gyûmõlcsnek, à ki abbúl az àgbúl terem, ollyan színû lészen, mint azt eggyik fele az ágnak: à masik fele mint à másik fél ág. Igy ha à fában óltani nem akarja, ûltesse-el à fõldben: à mint oda fel írtam à fáknak szaporitásárúl, n. LXII. Ha ki pedig, szemre-való óltással akarja ezt végben vinni: hasonló képpen két kûlõmb színû szemet messen két elé, és megént tegye szépen õszve, s úgy vonnya à fának heya-kõzzé, à mnt [!] odafel à szemre-való óltásrú. IIgy [!] fele á Baracknak võrõs lehet, fele fejér vagy sárga, vagy sima. Igy az [p 0077] alma-is. Sõt még kûlõmb-némû gyûmõlcsõket, is, illyenképpen egybe-kapcsolhatni: úgy-mint, almát s- kõrtvélyt, Baracskot s-Diót, zc. Es ha négy felé metszenek, kûlõmb ágakat, s-megent õszve-tészik, s-el-óltyák, négy féle gyûmõlcsõt nyernek véle. De Lauremb. efféle óltásokat, csak ki-gondolt fabulaknak, vagy meséknek nevez-mivel à szem, avagy bimbó, oly gyõnge állat, hogy leg-kisseb metzéssel
is meg-sértõdik, és el-vész: hát még à kûlõmb féle némû ágak, miképpen forradnak-õszve? Mind azon-által, à kinek kedve tartya, meg-probálháttya.

Az íziben változtathatni à gyûmõlcsõt, ha à savanyú gyûmõlcs ágat, edes gyûmõlcs faban óltyák: és viszontag, az édesset savanyúban; s-annak az izét tartya-meg, à kiben óltyák. Savanyú gyûmõlcsõt nevelhetz, ha à fának gyõkeréig jól fel-kapálod à fõldet; és disznó ganét tõltesz-reá Hasonló-képpen à savanyú poma- gránátbul, édesset csinálhatni; de ezt azon-kivûl, ember vizelletivel-is kellene õntõzni. Az almát-is édessé változtathatni, ha vizelletet, kecske ganét, és oó bor-sõprût egyûvé-keversz: és aval õntõzõd à fának gyõkerét. A keserû Mondolát, édessé csinálhatni: és à kemény hejút, lagy hejúvá, ha fel-kapállyák à fát, és kinittyák szinte à felsõ gzõkeréig, [!] és szûntelen õntõzik egynehány nap meleg vízzel; minek-elõtte virágozni kezdene.

Ha azt akarod ismét hogy à savanyú gyûmõlcs fa, édes gyûmõlcsõt hozzon: fúrd-meg à savanyú gyûmõlcs fat, à gyõkerén fellyûl, alá à gyõkere-felé: ûgy hogy az à fúrás, ne mennyen szinte által à fán, hanem [p 0078] csak à béli-ig; az-után tõlcs-meg azt à likat szép édés mézzel, és verd-bé megént egy varjú tõvis fábul csinált szeggel: s-édes gyûmõlcsõt hoz. Hasonló-képpen, ha az óltani-való ágat mézbe mártod, édes gyûmõlcse lészen; savanyú, ha eczetbe mártod. Ha ki négy féle izû gyûmõlcsût kéván, végyen egy-némû gyûmõlcsbûl, négy kûlõmb- kûlõmb féle izû ágat, úgy-mint kûlõmb-kûlõmb almábul, vagy kõrtvélybûl: és azokat úgy õszve- kõsse, hogy eggyik ágnak heya, másikat érje. Végyen az-után valámi gánejos agyagot, avagy óltó viaszszat, és úgy bé-kennye véle, mint-ha csak egy ág vólna: és ûltesse-el jó ziros fõldbe, hogy gyõkeret verhessen, és nõlhessen. Talám nem ártana, egy kevesé az ágaknak kûlsõ hejokat le-vakarni, azon à helyen, à hol egy-mást érni fogják: hogy jobban õszve- forhassanak. Igy à gyûmõlcse annak à fának, négy féle izû lészen. Hasonló-képpen bánnyék véle, ha ki két vagy három féle izû, avagy szinû gyûmõlcsõt kéván. De én alig hiszem, hogy ezek az ágak, ha szintén meg-foganodnak-is, úgy õszve-forjanak, hogy egy ág légyen belõlõk, à ki illyen gyûmõlcsõt hozzon; mind azon- által, légyen à hitel az Authorok írása-mellet.

Ha az Almát, Birsalmában óltyák, jó édes almát nemez, à kit à Deákok Nelimela- nak neveznek: nemely Magyarok, Paradichom almájának. Ha Baraczkot óltanak à Birsalmában Baraczk-birsalma lészen rajta: avagy viszontag, ha à Birsalmát, Baraczkba óltyák, Birsalma-báraczk nevelkedik rajta. Ha à Muodola-fát, Baracz-faban óltyák, avagy à Baraczkot mondola fában: [p 0079] mondola, és édes lészen à magva, à kit mind magostul még ehetni. Csuda gyûmõlcsõd lészen, ha az almát, Baraczk-fában óltod, avagy kõrtvély-fában: akár à Baraczk-fát ezekben. Nem kûlõmben, édes magva lészen à szilvának, ha ezt mondolába óltyák: avagy à mondolát szilvába. Némellyek azt írják, hogy valami-némû ágat à Birsalma faba óltanak, azoknak gyûmõlcsei, à Birsalmának természetit meg-tartyák. Ha à szilvát, diófába óltyak à kûlsõ heja, dió szinû lészen; belõl magában szilva marad

Ha ki purgáló gyûmõlcsõt akar à fájáról nevelni, végyen egy gyûmõlcs fát à ki gyûmõlcsõzik, akár almát, cseresnyét, szilvát, zc. avagy szolo venyikét: hasítsa-fel eggyik ágat, és vegye-ki à bélit, és à helyett tégyen purgáló orvosságot belé, à mi-némût akár; az-után kõsse megént jó erõssen õszve: s-az ág, purgalo gyûmõlscõt [!] hoz. Hasonló-képpen, ha valami jó szagú eszkõzt, avagy vizet tészen, à béli helyett belé, ollyan szagá lészen à gyûmõlcsnek, à mi-némût à béli helyett rekeszt oda- Az színekkel- is è-képpen bánhatik. Ha scamoneat, avagy Diagridit tészesz-belé: abból származandó gyûmõlcs, jól fog purgalni. Ha jó Tõrjéket, és Mithridátot: annak gyûmõlcse à méreg-ellen, és minden mérges állatnak marása-ellen jó Sõt ha à venyikében tészed, annak mind szõlõje, bora, eczettye, és még à hamva-is hasznos à mérges állatok-ellen. Némellyek, csak à gyõkereket, akar fáknak, akar szõlõnek õntõzik- meg à Tõrjékkel; és szinte annyit érnek véle. Némellyek, Húnyort tésznek à velõ helyett. Némellyek azt ítélik, hogy csak az elsõ gyûmõlcsnek vagyon [p 0080] illyen ereje, à kõvetkezendõnek nincsen: hanem-ha meg- újíttyák. De Laurembergius, ezt-is semminek tartya; mert azt mondgya, hogy szinte úgy élhet az à fa, à kinek bélit kivészik, avagy ki-vájják: mint az az ember, à kinek csontya veleit ki-szednék.

Mind azon-által azt írják némellyek, hogy euel à mesterséggel, à gyûmõlcsõket mag-nélkûl nevelhetik; úgy-mint-há egy cseresnye ágat le-tõrsz, és azt által-fúrod, s azon à likon az ágnak bélit egy vas veszõcskével, vagy más-képpen ki- vájod, és úgy ûlteted-el: mag-nélkûl- nevelhetik; úgy-mint-há egy cseresnye ágat le-tõrsz, és azt által-fúrod, s azon à likon az ágnak bélit egy vas veszõcskével, vagy más-képpen ki-vájod, és úgy ûlteted-el: mag-nélkûl- való cseresnyéd lészen. Mások illyen-képpen is bánnak véle: kikeletkor Martiusban, az-az, Bõytmás, hóban, hámoznak egy megy, vagy Cseresnye-fát, kinek tõkéje légyen egy úini temérdek, meg-hasíttyák azt à hegyétûl à gyõkereig: csináltatnak magoknak egy vasat melynek à vége gõrbe légyen, aval à vassal vájják mind két-felõl ki à fának velejet; megent õszve-kõtik jo erõssen, meg-kenik jól à metszést tehén ganéjval elegyített agyaggal. Az-után esztendõ múlván, ha õszve-forradot à meg-hasítot ág, más hasonló fába ki még gyûmõlcsõt nem hozot, óltyák azt à fát: és az à fa, mag-nélkûl-való gyûmõlcsõt hoz. Mások még jobban akarják csinálni, s' elmennek: egy gyûmõlcsõzõ fárul, egy ágat le-metszenek (tudni illik, óltani-való ágat) és annak mind à hegyét, s' mind à végét meg-faragják, mint az óltani-való ágat szokás; és meg-hajt-van fellyûl mind à két végét, egy fába óltyák: eggyiket egy felõl, másikat más-felõl, és jól be kõtik, mint à más-féle óltoványokat fakadni kezd, és jól meg-erõssõdõtt [p 0081] à tõkében, két felé metzig à kõzepin az ágat, és à temérdek ágat-is el-metzig fõllyûl, hogy csak az újjonnan ki-vert ágak nõlhessenek: ezek mag-nélkûl hoznak gyûmõlcsõt. Hasonló-képpen, ha egy fiatal cseresnye, vagy szilva- fárúl, avagy más effele kõves magvú fárúl à leg-kisseb ágat letõrõd, és à hegyével temeted-el à fõldben: az-után mikor vészed eszedben, hogy az hegye az ágnak gyokeret vert, es meg-foganodot, annak-is az õregbik ágát mesd-le, à tõbbit pedíg à ki vékony, és gyõnge hadd-meg. Ennek egyéb okát nem adgyák; hanem, hogy à mely fának béli nincsen, az, mag- nélkûl hoz gyûmõlcsõt. De ezt kellene elsõben meg- probálni.

Vannak ugyan még-is némellyek, à kík probált dolognak tartyák, hogy kemény magva nem lészen à gyûmõlcsnek, ha efféle hajtással à hegyenel oltyák- bé az ágat, à mely meg-lehet, nem csak úgy, à mint oda fel meg-írám: de úgy-is, ha le nem metzik-is az ágat az annya fájárúl; hanem kõzel találtatik ollyan fa, à kit el érhessen az ágnak hegye. A fúrással- is meg- lehet. Ugy-is, ha à meg-fúrt fûz-fa tõkebe óltod mind à két végét, meg-hajtván az ágat: és ha meg-foganoszik, el- metzvén à kõzepit. Kirûl oda fel. De à fûz-fát õntõzéssel kel táplálni, avagy nedves helyre ûltetni. Hasonló-képpen két féle gyûmõlcsõt, eggyé csinálnak az szemre-való óltással: ha két kûlõmb fele gyûmõlcs fábúl, két szemet választanak, s-azt két felé metzik, eggyiket az más féllel õszve-tészik, s-úgy vonnyák à fának heya-kõzzé. Némellyek hogy ezt meg nyerjék, egy ágrúl le-vont szemet, az más ágnak le-nyúzot szemere vonnyák. [p 0082] Igy à Baracknak kûlsõ része, és húsa, Baraczk lehet: à magva vagy dió, vagy mondola. A Kajszi Baraczknak- is, és szilvanak, mondola. Más- képpen-is, két kûlõmb féle ágat, vagy gyõnge fiatal fát, kivált-képpen szilvát, à kík egy-máshoz kõzel vannak, szépen õszve-fonnak. De eléb à hol egy- mást érik, à kûlsõ hejokat le-vonnyák, hogy az eleven az elevennel kõnnyebben egymással õszve-forjanak: gyenge hás-fa kéreggel, vagy más kõtelekkel õszve- kõssík, hogy az õszve-hajtot ágak, egy-mástúl el ne vállyanak. Mind azon-által, ne legyenek oly erõssen õszve-szorítva, hogy az ágak meg-fojtassanak, avagy hogy à kõtelek à fában vássék. Az után, le-vonnyak egy kevésé xà fának tõvérûl à fõldet, és gyõngén meg ganéjozzák: gyakrabban-is meg-õntõzzék, hogy hamaréb nõjenek. Igy egynéhany esztendõ múlván, ha õszve- nõltenek az õszve-font fák, mint ha egy fa vólna, csapják-el à tetejét, és vigyázzanak reá, hol nõlnek-ki az ágai: ha ollyat találnak, à ki az õszve-nõvésbûl jõtt-ki, hadgyák-meg azt, à tõbbit metéllyék-le, à kik két felõl à fának részeibõl nóltenek: è-képpen két féle gyûmõlcsbûl, egy lészen.

A kemény hejú gyûmõlcsõt hogy lágy hejú légyen, meg- változtathatni: úgy-mint à dióban, mondolában; mogyoróban. Ha à Diónak (à kinek jó egész béli vagyon) sérelem-nélkûl éppen ki-vészed à belsõ bélit, és gyapotban, papyrosban, vagy szõlõ-akár Jávor- fának levelében takarod, és úgy ûlteted-el, hogy à hangyák meg ne egyék; à mi-némû fa abbúl terem, annak à fának [p 0083] gyûmõlcse, hejnélkûl lészen. A mondolával- is, hasonló-képpen bánthatni, és ha ennek à gyõkeréhez, és fájához gyakra hamut õntenek. Hogy pedig vékony heya légyen à Diónak, gyakran ûltesd-el à dió-fát, eggyik helyrûl à másikra: igy à dió fának nagyobb béli lészen, à heya gyõngéb, maga pedig tenyészõb. Más képpen à dió gyõnge heyú lészen, ha à bélit ki-vészed, és à fás kérgét, à ki kéresztûl ál benne, gyõngén kí-szeded: de meg ne sértsed se à diót magát, se à gyõnge belsõ heyát, s-úgy bé-takarván à mint fellyeb, el últeted. Ha azt akarod, hogy à Baracszknak magva ne légyen; nagy Hétben, avagy Húsvét-után, mikor hóld fogyta lészen, ólcs egy Baraczk ágat fûz-fában: kõsd-bé jól à mint szokás, és ha à fûz-fa más ágacskákat verne-ki-azokat le kell szaggatni, hogy à nedvesség, inkab az óltoványba mehessen. Ezt gyakran kel kecske téjjel õntõzni: így ûdõ jártára õreg, és mag-nélkûl-való Baracskokat hoz. Ezt más gyûmõlcsel-is meg-probálhatod.

Hogy Alma, kõrtvély, szilva, és más féle gyûmõlcs fák, virág-nélkûl gyûmõlcsõt hozzanak, végbe-viheted: ha ezeknek à fáknak ágait, fûge-fában óltod. De ennek az óltásnak, hasított fában kel lenni, és Februariusban. Hogy pedig Télbe virágozzék à fa: Kapáld fel à fa- kõrûl à gyõkeret, õnts óltatlan meszet reá, vond megént reá à fõldet; két vagy három nap múlván, virágozni kezd à fa: de az-után hamar el-vész. Ha ismét azt akarod, hogy jól virágozzék à fa, és mind meg- tarcsa á gyûmõlcsét: Decemberbe, vagy Februariusba kapály egy vermet à fa gyõkere-kõrûl, és tõlcs vizet belé, hogy meg-faggyon benne, és megént [p 0084] fed-bé fõldel à jeget. Az után Sz. Gyõrgy nap-tájban, vagy Majusban, vond-le mind à jeget à fa gyõkerérûl és fedd- bé jó fõldel: abban az esztendõben bõven fog virágozni, és mind meg-tartya à virágjait.

Ha ki azt akarja, hogy írott Baraczkja, vagy szilvaja, vagy más féle kõves magvú gyûmõlcse légyen: tegye à Baraczk magot ennyhany nap, az-az, két vagy három nap à vízbe, hogy meg lágyúllyon à kûlsõ heya. Az-után nissa-meg szép gyõngén, és vegye-ki à magot: annak à magnak vékony heyára kis késecskével, vagy tõvel (némellyek azt kévánnyák, hogy rézbûl csinált késecske légyen) írjon à mit akar: de ne igen melyen, hogy meg ne sértõdgyék à béli; az-után papyrosban, vagy ruhában takarja-bé, s-úgy ûltesse el: így à mit à magra írt, kivûl meg-latszik à gyûmõlcsõn. Evel à mesterséggel véghez vihetik, hogy à gyûmõlcsõn metzett írások legyenek: tudni-illik, ha valamely gyõnge, és éretlen gyûmõlcsre, penna csináló késecskével bõtûket metszenek: meg-maradnak rajta, és à gyûmõlcsel eggyûtt nevelkednek, fõ-képpen à kiknek héyok egy kevesé keményeb, úgy-mint à tõknek. Kûlõmb-kûlõmb féle festékkel-is, meg-festheti illyen formán à gyûmõlcsõt: ha à Baraczk, vagy szilva magot el-ûlteti à fõldbe, és tíz nap úgy hadgya, meg-is õntõzi gyakrabban, hogy magátul meg-nyillyék à mag; tõlcsõn az-után à mi-némû festéket akar bele, és megént ûltesse el á fõldben.

Ha valaki à fáját ékesíteni akarja virágokkal, vagy szagos fûvekkel, azt meg-cselekedheti: ha à fának tõkéjét meg-fúrja, és abban ganéjos fõldet gyuk, és abban [p 0085] kûlõmb féle virág magokat ûltete, avagy gyõkereket, ûgy-mint violakat, eperjet, kakúk-fûvet, szék-fûvet, és más félet: szép virágos lészen à fa. Rósával, és szõlõvel-is meg, probálhatná ember azt à mesterséget, fõ-képpen á reves, és régi fákban.

Ha kinek kedve tartya, à mi-nemû formára akarja, arra nevelheti à gymõlcsõt: ha elsõben agyagbúl, fábúl vagy gipsusbúl ollyan formát csináltat, az minemût keván, akàr emberi ábrázatot, akàr más állatot, kerekdédet, négy szegleltût, &c. De azt à formát úgy kel csinálni, hogy ket felé vállyon, és megént õszvetehessék; ha agyagbúl csinálták, minek-utánna meg-száradott, és kétfelé metzettek; az után, égettessék-meg à fazekasok kemenczéjében. Ha az gyûmõlcs fele nagyságára jut, vonnyák reá à formát, és jól õszve-kõssék, hogy el ne vállyék egy mástúl, mikor à gyûmõlcs nevelkedni kezd, és à formát bé-tõlti. De jól reá kel vigyázni, hogy à formának képes nagysága légyen, és à gyûmõlcsnek nagyságához alkalmatos: se ne légyen igen szûk, hogy à gyûmõlcsnek szokott nagyságában, valami fogyatkozást szerezzen; se ne igen nagy, hogy annak minden ûregét éppen bé ne tõlthesse: mert így, igazán ki nem ábrázollya à formát. Ha pedig attúl tart valaki, hogy à napnak súgári nem érvén à gyûmõlcsõt, azért meg ne veszszen, és érhessen: likakat csinálhat imitt amott à formán; de úgy, hogy az esõ víz annyira bé ne férkezhessék, hogy benne maradgyon, és meg rothasza à gyûmõlcsõt. Noha talàm le-vehetné ember à formát, minek-utánna jól à gyûmõlcsbe nyomódott: hogy à [p 0086] gûmõlcs, jobban meg-érhessék. Evel à mesterséggel formálhatni mind almát, kõrtvélyt, birsalmát, citromot, narancsot, baraczkot, &c. Ha ki ázt akarja, hogy valami keskeny szájú ûvegbe nevellyen almát, kõrtvélyt, szõlõt, &c. mikor még kicsiny à gyûmõlcs gyukja-bé az edènybe, és fûgjõn benne, s-úgy nõllyõn: é-képpen úgy meg-nevelkedik, hogy ki nem vehetni belõle, hanem ha el-tõrik az edényt. Ha ki drága gyûmõlcsben gyõnyõrkõdnék, azt-is meg- cselekedheti, hogy az almában drága kõvek- clárisok, gyõngyõk, szegek, és más effele ezkõzõk nõllyenek; mihelt el-virágzik à gyûmõlcs, gyukjon mingyárt eggyet à meg-nevezett eszkõzõkbûl abban à helyben, à hol az virágja vólt, és belé-nõl.

Némellyek azt írják, hogy à fáknak tellyes virágjok lészen, ha gyakran à fiatal fát által-ûltetik. Azt is írják, hogy efféle dupla virágú fáknak, nem lével gyûmõlcsõk. De az kûlõmben találtatik; mert Ersek urúnk Posoni kertében, vagyon tellyes virágú megy, és tellyes virágú Baraczk; à megy-fa gyûmõlcsõt hoz, és job részére égy száron két megyet. A Baraczk-fát, igaz nem láttam, hogy csak egy gyûmõlcsõt-is hozott vólna, még ez ideig.

Végezetre, ha ki naggyá akarja nevelni gyûmõlcsét, illyen mesterséggel élhet; tudni-illik, ha az almát még oly naggyá akarná nevelni, à mint maggában lévél: végyen valami almát, á mint az ágon fûg, de le ne szakaszsza; hanem úgy gyukjon fellyûl, à mint à virágja vagyon, egy likat belé, színtén addig, míg à [p 0087] magva vagyon: és abban az likban, ereszszen ennyhány répa magot; így az alma igen meg-nõl, csak hogy à maga természete-szerént-való ízét el-veszti Az óltással-is, nagyobbak lésznek à gyûmõlcsõk: hogy ha azon gyûmõlcs fábúl tõrnek óltó ágat le, és azon fának más ágában óltyák. Nagyobbak, és jobbak lésznek à gyûmõlcsõk, ha más szelíd fábúl, szelíd fában óltatnak. Hasonló-képpen, nagyobbak lésznek az almák, ha ollyan fában óltyák, kinek nagyob almája lévél. Ismét, ha ki nagyobb almákat akar nevelni, így cselekedgyék à hol igen sûrû à gyûmõlcs szedgye le égy részét, és az allyassát, s-à ki roszszab szaggassa-le; hadgya-meg à jovát ritkábban, és az õregit, à kíket-ítél hogy nem férgessek, se valami gáncs nincsen bennek. Mert így à nedvesség, csak azokban mégyen, à kik meg-maradtak, s-inkáb neveli õket: egyéb-ként el-oszlott vólna à tõbbire-is, à kiket le-szaggattak; és mentûl tõbre oszol à nedvesség, annál erõtlenb, és nem nevelhetí egy-aránt à gyûmõlcsõt.

E'-képpen mind Baraczk, szilva, mondola, és egyéb gyûmõlcs-is nagyob lehet. Ha az almát ollyan baraczk fában óltyák, à kit magon neveltek, nagy és jó ízû lészen; csak hogy nem tart sokáig. Nagy diót, mondolát, szilvát nevelhet valaki; ha négy egy fele magot jó szorossan ûltet egy cserep edényben jó fõldbe: az után, fenekével fel- fordíttya az edényt, és azon egy likat fúr, hogy mikor à magok ki-kelnek, à csirájok csak szinte azon az egy likon nõlhessenek-ki; à kík úgy õszve kõtelõdzenek, hogy az-után csak egy csemete leszen belõlõk: az hoz ûdõ jártára sokkal nagyob [p 0088] gyûmõlcsõt, hogy-nem-mint természete kévánta vólna. Hogy à Pomagránàt nággyá nõlhessen; végy jó zíros ganét, à kihez tégy meg annyi disznó ganét, és bor sõprût, árpa korpát, és tédd valami kevés nedves helyre esztendeig: minden hólnapban egyszer meg-keverjed, kihez az- után tõlcs valami eczetet, hogy ollyan légyen mint à kenõ: aval Octoberbe, és Novemberbe à Pomagránátnak gyõkerét ki nitvan, kõrnyûl-vegyed, és megént fõldel bé-fedgyed: mikor annak ídeje lészen, nagy õreg gyûmõlcsõt hoz, és ha az-után két kõvetkezendõ esztendõben úgy bánsz véle, csudálatos naggyá-lészen. A Birsalmát-is nagyá nevelheti ember, illyen módon: minek- utánna immár alkalmassan meg-nõlt, hajcsd-meg mind ágastúl egy fazékbe, és tõlcsd-meg fõldel, hadd nõllyõn az alma benne; azt írják, hogy akkora lészen, mint à fazék. Hidgye à ki akarja. A Baraczk nagyob lészen, ha vizes helyen ûltetik, és szûntelen õntõzik; nem kûlõmben ha mikor virágzik, harmad napig három meszszely kecske téjjel õntõzik. A kõrtvély nagyob lészen, kivált-képpen az apró Muskatal, ha Birsalma-faban óltyák. Hasonló-keppen à Nyospola, annál inkáb, ha gyakrabban óltyák. Az Szedrey õregbé vàlik, ha Fûge-fában óltyák. Effele mesterségekrõl- való írásra, adatik ide alàbb-is imitt amott alkalmatosság, Most csak útat mutattam azoknak, a kík ebben gyõnyõrkõdnek.

[p 0089] V. RÉSZ.

A Gyúmõlcs fáknak nemzésekrûl.

A Gyûmõlcs fák, magános nemzéseket kivánnak, úgy-mint, némellyek inkáb magon; némellyek inkáb gyokéren; némellyek inkáb à fának- tõvébûl ki-ágazot veszõ által nemzetnek; némellyek az óltás-által: nem hogy más képpen-is nemzhetnék õket, az mint oda fel, s ez-után is meg-írom; de inkáb természetekhez szabott móddal, illyen-képpen nemzettetnék, úgy-mint:

A' Magbúl; Mondóla, Gesztenye Baraczk, szilva, Duranczai-szilva. A Kajszi Baraczkot, ha magván vetik, el-fajúl. Mogyoró, Dió, Dactylus vagy à Palmának gyûmõlcse; Pistacia vagy AEgyptumi mogyoró. Fenyõfán termõ diócskák. Németûl (2 ... ] Cyprus-fa-Laurus, avagy à mint némellyek nevezik, Borostyán-fa, &c. és ha efféle fát el- ûltetnek, jobbak lésznek.

Az Gyõkéren ki- nõlt ágakbúl nemzetnek: Almafa, és ahoz hasonlók, kõrtvély, cseresnye-Megy, Nyospola, Szilva, Mogyoró Berkenye, Fûge, &c. ha efféle veszõket, egy darab gyõkérrel éggyût el-szakasztyák az annyoktúl, és el- ûltetik. Efféle ûltetés, leg-inkáb [p 0090] afféle fákhoz alkalmatos, à kík bokrossan nõlnek. Noha más fák sem vetik meg, à kíknek gyõkerekbõl illyen ágak nõlnek-ki. A Birsalmárúl azt írják, hogy ha illyen ágon ûltetik, el-fajúl; noha mások azt nem tartyák. Vannak némely fák, à kík csak egy száron nõlnek-fel; az mint à Fenyõ-fa, Cyprus-fa, zc. azért illyenekre nem szolgál effelé ûltetés: mert à gyõkerek igen száraz, és minden erejekkel fel húzalkodnak. A tõvõk is magános, és nem terjed-el à fõldben: hanem mélyen alánõl; nem-is bõvelkedik annyi nedvességgel, à ki más helyen verné-ki à vészszõt. Az illyen veszszõt pedig, mikor valamennyire meg-nõltenek, és erõssõdtenek, tavaszal avagy õszel hóld-tõltekor, à gyõkértûl annak darabjával le kel szakasztani, és el-ûltetni. Igy, hamar fel-nevelkednek: de elébb el-kel vagdalni à hegyeket, hogy temérdekebbek legyenek, à bokros csemeték-is sûrûebben nõlnek. A fáknak segítségekre, le kel vagdalni efféle tolvaj ágakat, à kik haszontalan nõlnek-ki à tõkén. A bokros csemetéken pedig, illyen bújna nõvés kévántatik, és kedves. Efféle fiatal fákat, addig kel az elsõ fõldben hadni, míg à tõkéje ollyan magasra nem nõl, hogy ágat verhessen. Az-után, szerencséssen által- viheted oly helyre à hol meg kel vénhedni.

A Tõke-és gyõkér-nélkûl való ágon ûltettenek: Mondola-fa, kõrtvély-fa, szedery-fa, Citrom-fa, Alma-fa, Olay-fa, Birsalma-fa, Myrtus, Gesztenye-fa. Ha ezeket által- ûltetik, jobbak lésznek.

[p 0091] A kíket gyõkér nélkûl-való ágakon nevelnek, ezek: Dactylus, avagy Pálma-fa gyûmõlcse, kõrtvély, alma, Birsalma, Geszteny, Fûge Olay-fa; ket, óltással-is nevelhetni.

A kõvetkezendõ fák, mind gyõkér-nélkûl való ágak- által; mind à gyõkérbûl ki-nõlt vészszõn; mind az óltó ágon neveltetnek: úgy-mint Fûge, Citrom-fa, Pomagranat, zc. A3Tõbbit, job részére óltyák.

VI. RÉSZ.

Mely fát, micsoda fában ólthatni.

M Inden gyûmõlcs fát, à kit ólthatni: vagy szelíd fában, vagy vad fában ólthatni. Az szelíd fa, ávagy ollyan, á kit magon neveltek; avagy ollyan, à ki az óltott fának tõverûl kin nõlt, és azt egy kis gyõkérrel le-szakasztván, el- ûltették; avagy ollyan, à kit bé-óltottak. Ezek kõzõtt leg-job az óltott fában óltani. Az-utánn à kit à tõvérûl le-szakasztottanak: de úgy, hogy ha azt á fát, nem vad fában óltották; mert ha abban, mind tõkéje, gyõkere vadon marad, szintén addig, à míg az óltás kezdetik. Azért, à mi azon-alól nõ, az meg-tartya vadságát. Az-után abban à kit magon ûltettek noha à magon ki nõlt fát, à ki-nem tõvisses nem szûkseg bé- óltani; mert à nelkûlis jo-szelíd gyûmõlcsõt hoz. Mind ezekben leg-job óltani, hogy-nem à vad fában: mivel à gyûmõlcsõk-is jobbak, és ha ollyan fában[p 0092] óltanak, à ki azon-kívûl-is óltott; egy esztendõben tõbbet nõ à bé-óltott ág, hogy-nem-mint két s' három ezstendeig [!] à vad fában. Annak okáért, à kinek tõb efféle óltott fái vannak, à kík kõzõnséges, avagy nem ollyas gyûmõlcsõt hoznak, és jobbat akarna kertében óltani: szabadon azokban ólthat. Es noha à természet- szerént-való óltást, leg-jobnak tartyák annyibúl, hogy nagyob, és job ízû nõl rajta; úgy-mint, ha azon fából le-tõrt ágat, ugyan-azon fába, vagy más ágában óltyák: mind azon-által, idegen fába is jó óltani.

De mindeneknek- elõtte arra vigyázzon az óltó ember, à ki óltani akar: hogy ollyan fát válasson; à ki egy-nemû, és hasonló az óltó ághoz, az-az, almát almára, kõrtvélyt kortvelyre zc. óltson. Mert mennél hasonlób à természet, à térmészethez: annál kõnnyebb az eggyesség; mivel az Nem-nek kûlõmbsége, vagy akadályt szerez, vagy tellyességgel el-bontya vagy nehezebbé teszi az õszve-forrást. Mert à két kûlõmbõzõ nedvesség, nehezeben eggyez-meg egy- mással, à bé-fogadott új vendégnek táplálására; hogy-nem mint à hasonló nedvesség, à hasonlóval. Mivel amott, eggyik à másikkal ákadályoskodik. Egy szóval, mentûl kõzeleb à fák-kõzõtt-való hasonlatosság, és csak nem mint egy atyafiúság; annál szerencsésseb lészen az óltás. A végre, ha hasonló gyûmõlcs fára, hasonló gyûmõlcsõt ólthatna az ember, úgy-mint Muskatal almára, Muskatal almát; Báling almára, Báling almát; Muskatal kõrtvélyre, Muskatal kõrtvélyt; Havas-ali kõrtvélyt, Havas-alira. Sõt még az idején, erõ gyûmõlcsõt-is, elõvel-erõ fára: à [p 0093] késõn- erõt, késõn-érõre. jobb vólna. De ezek nem annyira szûkségesek, csak az ember à faját tarcsa-meg, ha lehet, az-az, almát almára, kõrtvélyt kõrtvélyre, zc. há szintén vad fá lészen-is, úgy-mint, szelíd alma ágat, vad almára.

Nem tagadom azt, hogy à gyûmõlcs fákat, más kûlõmb nemû fákban-is ólthatni, és jól meg-foganosznak: à mint ez ideig meg írtam egy néhány hélyett, még ez utánn-is jobban meg-írom, úgy-mint, az almát kõrtvélybe: és viszontag, akár Birsalmában, avagy más féle fábann-is; mind azon-által, à mely gyûmõlcsõk efféle fábúl származnak, azok ugyan meg-változnak, és valamiben kûlõmbõznek mind à kettõtûl. Mert minden óltott fa, elegyes szagot, ízet, valoságot vészen magához az ágtúl, à kit bé-óltanak; és à fátúl, à kiben óltanák. Igy okoskodik Lauremberg à hol egy csudálatos óltást hoz elõ, s-azt mondgya; hogy, látott ollyan kápasztát, à kiben alma ágat óltottanak: és mikor meg-nõlt vólna à fa, s gyûmõlcsõt hozott vólna, annak almája káposzta ízû vólt. Azért à Németek, kaposzta almának nevezték. De efféle ágat, nem à káposzta torzában kellene óltani; hanem aláb, és mingyárt à gyõkerén fellyûl, avagy szinte belé á fõldbe; és jól meg kel óltalmazni; hogy à hasítékba ne mennyen à fõld. En ez óltás-mellett, le nem teszem hitemet; de mivel azt mondgya, hogy szemével látta, hadgyuk reá. Noha à káposztának torzája nem ollyan állandó, hogy esztendõnél továb tartana à fõldbe; hanem meg-rothad, fõ-képpen ha à hideg éri. Mind azon- által, azt inkab el-hinném, hogy az à bé-óltott ágacska, [p 0094] à káposzta gyõkérnek nedvességétûl tápláltatván, à fõldbe gyõkeret vér magának, és az- által nevelkedvén, gyûmõlcsõt hoz; à mind oda fel-is meg írtam azokrúl à fákrúl, à kíket illyen ágacskákrúl à fõldben el-temetvén, szaporítanak.

Azt-is meg-kivánnyák némellyek, hogy à fa, keménységeben-is eggyezzen az ággal, à kit be-óltanak. Igy, nem jovallyák, hogy valamely lágy fát, kemény fába óltsanak: úgy-mint, alma, fát vagy mást effelét, tõlgy fában. Hasonló képpen, à kemény ágat, lágy fában, avagy csemetében: úgy mint, Csipke- bokorbán, Galágonyában, Tõvisses Szrderyben, zc. Mert effele óltoványok, nem lesznek tartósok, nem csak azért; hogy à fa, à kibûl táplálú nedvességeket szíják, igen csekély és gyõnge: dé azért-is; hogy természetekben nem eggyeznek. Es noha à kemény, és erõs vadfák, az óltásra alkalmatossabbak à tõbbinél; mind azon-által, hamaréb nõl az ág, à kit lágy és puha vad fában óltának: úgy-mint, nyár-fában, fûz-fában, de ennek nem sok haszna van. Job azért mindenkor ollyan vad fában óltani, à kinek természete eggyez az óltó ággal: mert az ágon ál leg-inkáb, à ki à vad fát tenyészõvé tészi; noha ettûl vészi tápláló nedvességét. Ugy- mint, mikor à gesztenyét, Tõlgy-fára óltyák à Mondolat, Baracsk fában, zc.

Ezek mind így lévén, még sem jovalliák az óltó emberek, hogy válogatás-nélûl akár melly fát, akár melly fában szabádon óltsanak; mert nemelly kemény fa sem vészen minden kemény ágat bé: úgy à tõlgy-faban meg nem foganoszik à [p 0095] kõrtvély fa ág, noha kemény; az mint némelly lágy fa sem vészen be, minden lágy fa ágat: úgy-mint, à fige- fa, az olay fa ágat. Egy szóval, semmi lágy zíros fa, à kibûl gyanta, s-olay foly, nem szenved magaban semmi óltást: úgy mint, fenyû-fa, Iegenye-fa, zc. az mint Plutarchus, és mások-is írják, és okát-is adgyák: hogy à gyûmõlcs fák, és más gyûmõlcsõzõ palánták, termeszet-szerént nem szeretik, sõt ártalmas nékiek az olay, és mas zíros kõvérség; mert ha õntõzik véle, ki-vesznek. Az uborkát, mint à Veteményes kertben írtam, ha csak meg éréntik, is az olajjal, el-fordûl tûle, mint ellenségétûl, és meg- horgad. Az meg-nevezett fák pedig, mivel efféle olajos gyantákkal kõnyveznek, à kit ellenzenek à bé-óltott ágacskák: nem lévén más taplálásokhoz alkalmaztatott vizes nedvességek, szûkség képpen ki-vesznek. De úgy tetzik, hogy ezek-is az authorok, mint à Iuhok, csak egy nyomban járnak: és ha eggyik el-indúl, à tõbbi-is utánna indúlnak. Mert szemûnkel láttyuk, hogy à melly fákbúl macska-mez fóly-is, szerencsessen bé-óltyák azokban az ágakat, és jól gyûmõlcsõznek: úgy-mint, á Cseresnye, fa, Megy-fa Spanyor Megy- fa, Baraczk- fa, Mondola- fa, zc. hanem ha à Fényõ-, és Jegenye-fának vólna illyen természetek, à kit én nem probáltam, de ugyan mégis illyen macska mézos fákban nem kõllene akkor óltani, mikor à macska méz folly belõlõk. Azok-is à fak, à mellyeknek kemény és tõmõtt fájok vagyon, úgy-mint à Cruspáng, és mások effélék, nem alkalmátossak arra, hogy az óltó ágat bé-vegyék: à mint azok-is, à kiknek igen gyõnge, [p 0096] és vékony hejok vagyon; mert ezek az õ gyõngeségek-miatt nem, tarthattyák erõssen az ágakat. A kemény fák pedig, meg-fojtyák az óltó ágakat: mert à nedvesség, nem mehet olly kõnyen által-rajtok.

Meg-mondám oda fel-is, hogy jobb à szelíd, és óltott fában óltani, hogy-nem mint à vad fában: nohá ezt tarossabnak tartyák tartyák. Mind azon által, amaz hamaréb, és szebben nõl: ugy-hogy, egy esztendõben két s-három annyit nõl néha, mint à vad fábán óltott àg. Azon kivûl, à gyûmõlcse-is sokkal job ízû, nagyob, és szeb. Hogy pedig meg-tudhassa ember magánossan, melly fát, mícsoda fában ólthatni leg-alkalmatossabban: azt-is fel-jegyzettem; Akár immár vad fa légyen az, à kiben óltanak, akar szelíd fa.

Alma-fát, vad alma, fára, minden féle vad kõrtvélyre, Birsalmára; ezen Paradichom alma nõl, jó édes kinek ollyan szaga s-íze lészen, mint az Birsalmának. Duránczai-szilvára- is ólthatni, Platanura, Fûz-fára: ebbûl métet alma lészen. Jávor-fara-is: azon võrõs alma nõl.

Kõrtvély-fát, vad kõrtvélyre óltyák: Ismét Pomagránátra, Birsalmára, szedery- fára mondola- fára, Terpentina- fára; à kit võrõs szedery- fára óltanak, az, võrõs kõrtvélyt hoz.

Baraczkot Basaczk-fára [!] job, õregeb lészen: szilvá-fára, mondolára; Kajszi Baraczkot, kajszi Barack- fában, fõ-képpen ha ágon óltyák; csak hogy nehezen fonagoszik-meg, és késõbben nõl. Azért job Beszterczei szilva- fára óltani, kivált-képpen ha [p 0097] szemre, vagy sípra óltyáki. Ha à kajszi Baraczkot, mondolára óltyák, édes, avagy mondola lészen à magva.

Fugét mondola-fára, Iávor-fára, szedery- fara. szederjet Gesztenye- fára, Bûk-fára, Alma- fára, Terpentina- fára, vad kõrtvélyre, szilva- fára, és ha Nyár-fára óltyák, fejér szedery terem rajtok. Diót Alma- fára, Galagonya fára. Pomagránátot, fûz fára. Laurust, Kõrõs-fára. Durántzai szilvát, vad kõrtvélyre, Birsálmára, Almára, kõzõnséges szilvára. Ha á kõzõnséges szilvát bé óltyák, nem sokat használ az ember véle; mert aval nem lészen igen job, se nagyob: mind azon-által, ólthatni szilvába, kõkénybe. Gesztenyét Dióra, Tõlgy-fára, és Bik-fára. Cseresnyét, vad cseresnyére, Megyre, Terpentína- fára, Baraczkfara- és viszontag. Spanyór megyet, akár Halyag megyet, megyre: de job à cseresnyére; mert édesseb lészen. Myrabolánát, szilva-fára. Myrtus-fát, szilvára, és Mondolára.

Mirsalmát, alma-fára. Nospolyat, Galagonyára kel óltani. Citromot nehéz à heja-kõzzé óltani; mert igen vékony à heya: de à maga fájábúl-való ágat bé- vészi: csak hogy mikkor immár kifakad, hamar el-vész; de ha egyszer meg marad, az-után jól gyûmõlcsõzik. Ha à Citromot, võrõs ( szedery-fára óltyák: võrõs gyûmõlcse leszen. Alma-fara- is ólthatni. A Birsalma fában, és vad Fûge fában, csak nem minden féle gyûmõlcs fát ólthatni: fõ-képpen amabban; mert bëves nedvességel, és az heja-is szép sima. Ha Cseresnyét, Laurus fára óltanak, igen jó ízû cseresnye lészen rayta: kiben soha féreg nem terem. Mi- képpen [p 0098] ólthatni vennyikét, à cserésnye-fába, hogy idején szõlõt hozzon: meg-írtam oda fel. Az olay fában- is hasonló-héppen [!] ólttyák.

Némellyek azon mesterkednek, hogy minden fában, akár mi-némû fát ólthassanak: kiben illyen módot találtak-fel, hógy két vermet ásnak, mindeniknek négy lábni szélessége légyen: Eggyikbe, azt à fát ûltetik, à kiben óltani akarnak. Másikban azt, à kibûl óltani akarnak. Ezek à fák, olly mesze legyenek egy-mástúl, hogy annak az ága, à kit óltani akarnak, el-erje az masikat, à kibe óltanak. Példának okáért: ha Olay-fát, avagy más fát, Fûge fában, vagy más faban akarnak óltani: ha az olay-fa jól meg- gyõkerezet, az olay-fának leg-job ágát (à kit bé akarnak óltani) hajtsák az Fûge-fának gyõkeréhez, és ahoz kõssék, à tõb ágakat le-metéllyék: hanem ha ûdõ jártára, még tõbbet-is azokbúl az ágakbúl akarnának óltani; à kikét meg, hagyhatni, de keveset. Az-után à Fûge-fát el kel vágni, vagy fûrészelni: és az el- fûrészelt helyt, szép igyenessen meg-faragni, à mint az óltàsban szokás-és az kõzepin által-hasítani, s- abban egy éket verni. Az-után, az olai ágnak hegyét, mind két felõl meg kel faragni, és à Fûge-fának hasítékjában gyukni, és az éket à tõkébûl kivenni: agyaggal mind két-felõl bé-kenni, és jõl meg-kõtõzni, hogy az ág ki ne vonodgyék. Igy három észtendõ-alatt, õszve-forranak à fák: negyedik esztendõben el méssék az olay-fa ágat az annyától, és rajta-hadgyák à fûgefán.

[p 0099] Igy minden-féle fát, minden féle fában ólthatni: hasznos-is ez az óltas, kivált-képpen à hasonló fábán; mert két hólnap-alatt meg foganoszik, és nõlni kezd az ág, ha fiatal leszen. De ez à mód nem igen kûlõmbõz attúl, à kit oda fel írtam IV. Rész. . VI. n. LXVI. Ha ki sok féle gyûmõlcsõt kéván, kûlõmb- kûlõmb féle gyûmõlcs ágakat óltcson más más ágaiba à fának: kivált képpen Birsalma-fába. Igy, ha egész nyarat-szaka kéván valaki kõrtvélyt egy fárúl: eggyik ágában óltson elõvel erõ kõrtvélyt, akár árpával, vagy cserésnyével; másikban apró muskatalt, zõld muskatalt, Búzával érõt, szalzburgért, nagovith kõrtvélyt: és így rendel-rendel à telelõkig; úgy hogy, egész télig meg nem szûnik egy fárúl az érett kõrtvély. Az almával-is hasonló-képpen bánhatni. Tõb efféle mesterséges óltásokat találhat ember fel, à kinek kedve lészen à nyughatatlan visgáláshoz: mellyre, nékem úgy tetszik, hogy ebben à kõnyvbén, alkalmassan útat mutattam. Most immár az óltásnak módgyárúl, tõbbet nem írok.

[p 0100] VII. RÉSZ.

Az óltáshoz való Agyagnak, és Viasznak el-készítésérûl.

A Kík ugyan szorgalmatossan, és haszonnal akarnak óltani; azok, kivált-képpen-való móddal késyítik-el az óltáshoz-való agyagot: akár viaszat, akar kenõt, à kivel à meg-sértõdõtt fát bé-kenik, és gyógyíttyák. Noha Magyar-Országban, à kõz óltó emberek, efféle ceremoniá- val nem igen élnek: hanem csak jól meg-gyúrják az agyagot, s-avval kõtik-bé óltoványokat. Mind azon-által, ugyan job még-is, és bátorságossab illyen készített agyaggal, és viaszszal élni, kit nem mind egy-aránt csinállyák; mert némellyek, három részt jó agyagot, három részt lágy tehén ganét vesznek, s' azt jól õszve-gyúrják, s' vízzel-is meg õntõzik: dé ne légyen igen lágy, avagy ritka. Ezzel mind az óltásban lett hasítást bé-kõthetni, s' kenhetni; s' mind à fan esett sérelmet, avagy sebet bé-gyógyíthatni. Némellyek agyagot, fris fõldet, és lágy tehén ganéjt vésznek, s' jól õszve-gyúrják, egy kevés apró széna polyvat-is kevernek-kõzibe: és minek- utánna az ágat bé-óltották, evel egy kevessé bé-kenik fellyûl, és úgy hadgyák azon nap, míg az tõb óltovanyokat-is bé-óltották; más nap le-vészik azt az agyagot, és mással kõrnyõs-kõrûl jól be-kenik. [p 0101] Némellyek, jó fazekas agyagot vésznek, lágy tehén ganéjt, eggyikbûl annyit mint másikbúl, és õtõdik részét óltatlan meszet, egy marok õz szõrt; ezeket egy kemény fával mind jól õszve-keverik és valami nedves helyre tészik: és mikor szûkséges, ezzel élnek. De énnékem ez nem igen tetszik, à mész- miatt.

Az óltó viaszat-is eginyhany-képpen készitik. Némellyek viaszat, Terpentinát, és gyantát vésznek, eggyikbûl anyit mint másikból: à viaszat vékonnyon metellik, és à gyantát apróra tõrik, mindenestûl egy régi vas-fazékbe tészik, és meg-olvasztyák, egy fával jól õszve-kevervén, és mikor el-olvadott, egy edénybe (à mely teli hideg vízzel) tõltik jó szélessen; az után à vízbûl ki, vévén, kezekkel jól õszve-gyúrják, és ha igen ragadós vólna, egy kis zírral gyakran meg kenik kezeket; de job vólna à zírnak békét hadni. Mások illyen- képpen csinállyák: meg-tisztíttatott fenyõ gyantát, viaszat, eggyikbûl annyit vésznek mint másikbúl; meg- olvasztyák eggyûtt valami gõbrécskében, len olajt tõltenek-hozza: azéket keverik mind õszve, úgy hogy kenhessenek véle, hogy se kemény, se lágy ne légyen. Mikór így el-készítettek, egy keveset, az-az, egy kalánnal ki-vesznek belõle, és hideg vízbe tõltik, hogy meg-állyon. Az után még-probállyák az újjok-kõzõtt, ha úgy meg lágyúlt é, hogy à fát meg-kenhessek véle; mert ha még kemény, tõb olajt tõltenek-kõzibe, hogy kenhessenek véle.

Ha még-is más-képpen akarod; végy tiszta sárga viaszat (némellyek fejérrel-is élnek) gyantát, terpentínát, eggyikbûl oly nehezet, mint másikbúl; olvazd-meg [p 0102] elsõben à viaszat, az- után à gyantát egy úy fazékba, kiben még só-nem vólt, utollyára tõlcs-belé à terpentínát, ved-ki à tûztûl, és keverd-õszve. De vigyáz reá, hogy à terpentina ne légyen sokáig à tûznél: mert à jova mind ki párállik. Ha mind el-olvadott, és meg-hûlt, ted el, hogy szûkségnek idején élhes véle. Azzal pedig így kel bánni: mivel az, nem csak à fának hasadékját, és metzését, (mely az óltásban tõrténik) de még más féle sértõdésit, és nyúzásit-is, mint-egy sebeit meg-gyógyíttya; és nem csak arra-való, hogy az essõ vizet tartoztassa, és à szeleket, hogy à fában ne férkezzének, és férget nevellyenek benne: hanem à kûlsõ nyavalyáit-is, csak nem erõ-szakkal bégyógyíttya. Mikor azért ezzel élni akarsz, és vészed-eszedbe, hogy még igen kemény; olvazd meg, és eresz egy kevés olajt belé. Két képpen élhetsz pedig ezzel; avagy reá-kenni, avagy reá-égetni kel vagy csõpõgetni. Ha kenni akarod, zírosichd-meg egy kevesé az újiaidat fa olajjal, és tõry egy darabot le belõle, à mennyi elegendõnek látzik à sebre, és úgy kend-reá: mert egyébként, az újjaidra ragad à gyanta, és nehezen mosod-le róla. Azért némellyek, szalonna zírt tõltonek az olaj helyet belé: de talám ennek nem kellene sósnak lenni, hanem sótalannak; mert à só, nagy ellensége à fáknak. Ha égetni akarod, tûzesíchd-meg à vasat, tégy az-után annyi viaszat à sebre, à mennyi elegendõ és vonogasd rajta à vasat, hogy belé-olvadgyon.

En csak fejér, avagy sárga viaszat vettem, és terpentínát kõzibe, s' azon-kívûl egy kevés szarvas fagygyat: s' azzal kentem-bé. Más-képpen, is csinallyák némellyek, [p 0103] úgy-mint, egy font viaszat vésznek sárgat, ahoz szép tiszta gyantát és terpentinát, édes lapunak, vagy szamár lapunak levelét, vad málvának, és fekete nedálynak ávagy sanicor fûnek à levelét, mindenikbûl egy jó markot: ezeket jól meg-tõrik, és ki-facsarják à levét, az-után el-olvasztyák à viaszat és gyantát à ki-facsart lével eggyûtt, lassú eleven szénnel; à terpentinát is lassan-lassan belé-tészik, és jól õszve-keverik, s' meg-hadgyák hûlni: az-után fa olajjal meg-kent kézzel õszve-gyúrjak, és holjagba takarják, az míg szûkségek van reá.

A fák sértése; nyúzása, vagy tõrése-ellen-való kenõt, némellyek így csinállyák: Vegyenek viaszat, à mennyit akar ember készíteni, szinte annyi fris sótalan írós vajat, fris bárány faggyat, és gyántát, eggyikbûl annyit mint másikbúl: ennyihány kalán mézet hozzá, annyi ki-facsart levet fekete nedálynak, és vad málvának levelébûl, terpentínát-is valamit hozzá; mind eggyûtt fõzzék-meg ezeket lassan, és keverjék jól õszve, s-tegyék-el: mikor szûkséges, kennyék-meg véle à fának sérelmét. Ez à viasz, leg-inkáb szolgál à kõves magvú gyûmõlcs fáknak óltásokhoz. Mindazon-által némellyek azt nem jovallyák, hogy abban ennyihány-ártalmas, vagy nem igen hasznos eszkõzt elegyítenek, úgy-mint mézet: az olaj pedig, à faggyú, és minden zír, árt à gyûmõlcs fáknak. Mert à nedvességet meg-gátollyák inkáb, hogy- nem-mint segítenek: azért el kel távoztatni, à mennyire lehet.

Hanem à ki jól akarja, végyen csak viaszat három latot: terpentinát négy latot, fejér szurkot és gyantát, mindeníkbûl két latot; olvasza-meg azokat lassan lassan à tûznél egy serpenyûcské-ben, és szorgalmatossan keverje-õszve. Az-után tõlcsõn egy kevés hideg vizet hozzá, és gyúrja erõssen õszve à kezével, és proballya-meg, ha elég keménye; mert ha igen keménynek látzik, tõb terpentínát tõcsõn hozzá, hogy mind à verõfényt, s' mind az essõt el- szenvedhesse; mert ha igen lágy, à nap el-olvasztya: ha igen kemény, à hiodeg essõ-miatt hamar le-húl, és így keveset használna. A fejér gyanta igen jó à meg foganodásra, és ha találhat ember, ki ne hadgya: ha pedig nem talál, csak szurkot végyen, és azzal kennyebé; mert ez igen meg-tartoztáttya az essõ vizet, hogy à hasadékbe, avagy à heya, kõzzé ne szivárkozzék. Mert ez igen veszedelmes mind à tõkének, s' mind az àgnak: fõképpen à nospolyának. A viasz magánossan-is jó, csak hogy hamar el-hordgyák à méhek. Lauremberg azon- kivûl, à kit oda fel meg-jegyzettem, más módót-is ír. Kõzõnséges viaszat végy egy latot, lépet négy latot, régí vajat à mennyí elég, s' légyen flastrom. Ismét viaszat à mennyi elég, egy kevés vargá szurkot, és kõzõnséges olayt; ezeket olvaszák-meg, és tõltsék hideg vízben, s' gyúrják jól õszve kézzel. De ezek én- nékem nem igen tetszenek, hogyím zírral, és olaj-jal készíttetnek. Mindazon-által, à kinek mi tetszik, azt választhattya. [p 0105] VIII. RÉSZ.

Mi-képpen kel továb à fiatal óltoványokkal bánni.

M Inek-utánna à fát meg-óltották, és az óltó ágecskák meg-foganodtanak, s' nõlni kezdenek, nem sok bajmolódást kivánnak; hanem- ha imitt amott ágacskákat vernének-ki, azokat szorgalmatossán le kel metélgetni, avagy inkáb le- tõrni, hogy igyenessen fel-nõlyenek; azert nem-is kellene tõb ágat rajtok hagyni, hanem csak à kõzépsõt, ávagy à ki igyenessen nõl míg magassan fel nem nõlnek. Addig bánnyanak pedig esztendõrõl-esztendõre vélek, míg gyengék, és fiatalok; mert ha akkor tájban elmetéllik ágokat, magassan nevelkednek, és erõs fák válnak belõlõk. Egy ember magassányira meg-engedhetik, hogy fel-nõjjõn igyenessen az ág: de ne fellyebb. Idõ jártára: egy kárót kel melléjek jó erõssen verni, és a' hoz az óltovány ágat erõssen kõtõzni, hogy valami-képpen à szél le ne tõrje: ávagy hogy imide amoda ingadozván, à karóhoz le ne csíszollya à heját, és meg ne sértcse. Ha pedig horgassan akárna nõlni, azon kel mesterkedni, hogy az igyenes nõvésre szoktassák, tõb magassab karót hozzája vervén, és ához magassabban-is kõtõzvén: de annak á kõtelének ollyannak kellene lenni, à ki belé ne vásnék à fának hejába; [p 0106] kihez leg-alkalmatossabnak ítélném à hársfának jó szélessen le-hamzott kérgét. Ismét télbe zúpot kellene kõrnyõs-kõrûl kõtni, à ki jõl akarná: hogy à nyúlak meg ne rághassák à gyõnge hejokat, és à hideg se ártcson annyira nékiek.

Azt kivánná talám valaki tudni: ha jobé egy ágacskát, vagy kettõt egy tõkébe óltani; kirûl oda fel-is tettem emlekezetet? Arra az à felelet: Hogy ha à tõke, ávagy fa vékonyab, csak eggyet óltcsanak-belé; ha pedig valamennyire temérdekeb, tõbbet tehetni. Ugy hogy, ha valamellyike meg nem foganodék, ávagy haszontalannak látzanék lenni, még-is meg-maradna à másik: hogy így à kertész, meg ne csalattatnék szándékában. Ha pedig nõlni kezdenének, à mellyik vastagab; azt meg kellene hadni, s' à tõbbit le-metélni; hogy à tõké à képtelen- való táplálásban, meg ne erõtelenednék: hanem, à mely nedvességnek tõb felé kellett vólna oszolni, az csak egyre szolgállyon. Ezen az ágacskán annyi szemet hagyhatz, à mennyi ággal akárod azt à fát ékesíteni. Ha két vagy három eszténdeig állott az óltovány à fõldben, és elegendõ magasságnyira fel-nõt, mint-egy súgár veszszõ, (mivel óldalaslag mind le-szaggattad à bimbóit) s' azt akarnád, hogy tõb ágai nõnének s' el- terjedne: kikeletkor, à leg felsõb csomóját, ávagy bimbóját mesd kétfelé, és azon alúl hadgy négy, vagy õt bimbócskát mind két-felõl; és így fellyûl ágakat vérki, s' el-terjed: de az alsó bimbókat, mind le kellene csípni.

A fiatal óltoványokat három eszténdõ-elõtt nem igen kellene késsel, vagy vassal metélgetni: mert artalmas [p 0107] nékiek à vas; hanem csak kõrõmmel le- csípni à bimbóját, ávagy más-képpen le-tõrni. Mindén fára igen kel vigyázni, hogy fattyú ágak ne nõljjenek rajta, avagy kõzel à tõkéhez: kík à fának tápláló nedvességét ki sziják. Azokat hiják pedig fattyú ágaknak,, kik az óltáson alúl, à fának tõkéjébûl ki-nõnek. Ha vészed eszedbe, hogy à fiatal óltoványok igen vesznek, és lankat állapattal ákarnak lenni: vond-le rólok à fõldet à gyõkerekig, és úy fris fõldet hánny reájok. Ha à felettéb-való héûségtûl meg-akarnanak száradni, õntõzéssel és kapállással kel õket segíteni. Kinek módgyárúl, és micsodás víz ahoz- alkalmatos, oda fel-is írtam à Virágos kertben-is, c. 15. . 3. á Veteményes kertben-is, c. 6. s' ez-után-is írok, ha szûkség lészen. Ismét à Calend. n. 127. 129. amott úgy, hogy, mi-képpen bocsáthatni à fazékbúl à vizet egy fólton à fának gyõkerére; imitt pedig, mi képpen õntõzhetni minden estve spongiával. Az hévség-ellen, árnyékot-is csinálhatni nékiek: ávagy szalmával kõrnyûl-kõthetni. Némellyek, kõvér zõld fûvet raknak à fának tõkéje-mellé. Némellyek nedves agyaggal kenik-bé. Némellyek, dél felé, lágy tésztával kenik-bé à fának tõkéjét.

Télben à nyúlak kivált képpen, és más állatok-is, õrõmest meg-rágják à gyõnge óltoványokat: kíknek orvosságárúl írtam à Calendariumban, s' ide fel-is. Némellyek, à szalman-kivûl magok meleg nyálával-is kenik-meg à gyõnge óltoványt, s'azt tartyák: hogy, nem bántyák à nyúlak. Némellyek, à kutya ganéjt vízben áztattyák, s' aval kenik. Némellyek, ó hájjal. [p 0108] Nemellyek, akár mínémû fóltot fûstõl-meg puskas porral, s' azt kõtik az óltoványra. A tõb munkáitúl ide aláb.

IX. RÉSZ.

Az óltoványoknak, és Gyûmõlcs fáknak ûltetésekrûl.

I Ollehet oda fel ennek à kõnyvnek 3. Részéb. eleget írtam à vad fáknak ûltetésérûl, à kíkben igen eggyeznek az óltoványok, és gyûmõlcs fáknak ûltetések-is; de mindazon-által, vannak à mikben kûlõmbõznek: azoknak itten job részét fel-jegyzettem.

Elsõben, alig találkozik valamelly fa, avagy csemete; à kit által nem ûltethetnek, avagy plántálhatnak, azokon- kivûl, à kík immár tellyes virágzásokban vannak; ávagy meg-rogzõttek: noha ezeket-is mesterséggel, à mint ide alább meg-írom, el-ûltethetni. A fiatal óltoványokat leg- job el-ûltetni, mikor két vagy három esztendõsõk, és hûvelkni temérdekségek vagyon: mert ha igen vékony, bár ûdõs légyen-is, nehezen, és sokáig veszi-fel magát. Noha nemellyek négy s' õt úynit-is, mikor szûkséges, õrõmest ûltetnek által. Okai az által-ûltetésnek ezek: 1.� Hogy ha sûrûen vannak egy-más-kõzõt, egy- mástúl el-választván hamaréb nõlhetnek: mert à levegõ-és, szabadosban által-járhattya õket: à fõldet-is akadály-nélkûl [p 0109] élhetik; azért nagyob, és job gyûmõlcsõt hozhatnak. Sõt még à vad fát-is meg-szelidíthetni, ha gyakrabban által-ûltetik: mint ez- élõtt-is meg-mondottam,

Idejét az által-ûltetésnek, kõzõnségessen kettõt rendelnek: ávagy õszt ávagy kikeletet. Mert télben igen kevés fát ûltetnek- altal: nyárban pedig semmit sem; hanem-ha à tél olly engedelmes vólna, hogy à fõld bé nem fagyna, à mint oda fel-is meg-írtam 3. Rész. n.

A Kikeletet à mí illeti, akkor à fák meg-indúlnak, kivált-képpen Februáriusban és Martiusban, az-az; Bõyt-elsõ, s' Bõyt- más hóban: és ha tél lágy vólt, Januariusnak, úgy-mint, Bóldog Aszony havának végén-is. Mert kikeletkor, à mint à fák minden tenészõ nedvességgel tellyesek, (és azért az óltásra alkalmatossabbaknak látzanak) úgy az- által-ûltetésben-is foganatossabbak; de ez sem szolgál minden fakra egy-aránt, à mint oda fel, s' ide aláb-is meg-írom. Es noha à Major-gazdák régi vélekedése-szerént, Sz. Fábján és Sebestyén nap- tájban, az-az, 20. Januarij mozdúl-meg lassan az elevenítõ melegség, és nedvesség à gyõkérbûl, és fel-adgya magát à fának tõkéjében, (à mint ki-tetszik à fáknak bimbózásokbúl mellyek akkor kezdenek fakadni) à magzásnak-s ereje meg kezd melegedni. De mindazon-által, ennek semmi bizonyos napot nem szabhat ember: hanem, ûltethetni ugyan kikeletkor: elsõben ollyan fákat, kíket esztendõre kikeletkor bé akarnál óltani. 20. A gyõnge fákat, kík à télnek sanyarúságat, nem igen szenvedhetík-el: úgy-mint [p 0110] mint Baraczk-fák, Kajszi Baraczkok, szedery- fák, és bizonyos cseresnye-fák, kíket ha õszszel ûltetnek által, és keményeb tél kõvetkezik, hamar el- vesznek: hanem-ha engedelmes tél lenne reá, akkor õszszel-is által-vihetni. Ezt pedig ha meg-akarod tudni, fel-találod az én Calendariumomban.

õszszel, leg job azokat à fákat által-ûltetni, kík à telet kõnyebben el-szenvedhetik: úgy-mint Alma, Kõrtvély, kõzõnséges ceresnye, minden féle szilva, zc. Egy szõval: à mi Országúnkban, à hol felettéb-való hidegek nem járnak, job à gyûmõlcs fákat õszszel által, ûltetni; mert az õsznek természeti-is magával hozta azt, és à szorgalmatos kertészek-is, sok ideig- való gyakorlásokbúl azt vették-eszekbe. Mivel akkor, minek-utánna à fák az õ bõséges gyûmõlcsõzésekkel, mint-egy fárasztó munkájokkal meg lankattanak; és à magzó erjek à nemzõ melegség, à gyõkerezõ nedvességgel eggyûtt meg-eróltetvén magokat, meg-bádgyattanak: azért à gyõkerekben szállanak, hogy azokat-is mint-egy meg-vigasztalvan, meg-nyúgodhassanak; hogy kõvetkezendõ tavaszszal, az õ tisztekben serényebbek lehessenek: azert vetik-el leveleket. Akkor pedig inkáb meg-foganosznak, mikor à gyõkér erejében vagyon, és à téltûl is segítséget vészen; à ki hidegségével, alá-veri à fõldben à melegséget, hogy ott à gyõkér-kõrûl erõssebben munkalkodhassek.

Nem szál ugyan õszszel úgy alá à gyõkérben, à természet-szerént-való nedvesség, és az elevenítõ melegség, hogy tellyességel semmi ne maradgyon az ágakban: se nyárban úgy nem hadhat az ágakban, hogy [p 0111] éppen mind meg-fosztassék à gyõkér efféle nedvességtûl, és melegségtûl; hanem hogy télben, bõvebben vagyon eggyikben, hogy-nem-mint másikban: és viszontag: azért nagyob erõvel-is bír. Némellyek azt tartyák, hogy à gyûmõlcs fákat akkor kel áltál-ûltetni, mikor à Nap meg fordúl tavasz-felé: à mely tõrténik Martiusnak tizeneggyedik napja-tájban; mivel à fák abban az ûdõben, à fõldel leg-inkáb meg-eggyeznek, és fakadni kezdenék, fõ-képpen à hideg helyeken: de az mi-nálúnk valaménnyire késõb. õszel pedig, tizen-õt nappal à Nap fordúlása-elõtt, az-az, tizen-eggyedik napja-felé Novembernek. Ez-is néha mi nálúnk késõ. A magas, és száraz helyeken, akár mellyik ûdõben ezek-kõzzûl plántállyák à fákat. Kirûl oda fel-is írtam, ennek à kõnyvnek 3. Részében.

Az esztendõnek részein, és hólnapjain-kivûl; à hóldnak forgására-is, igen vigyáznak à kertészek à fáknak Plántálásábán: à kík ebben sem eggyeznek. Mert sokan azt tartyák: hogy à fáknak, és csemetéknek által-vitele, leg-alkalmatossabban tõrténik hóld-tõltekor, à kit, Németûl neveznek roadel, én oda fel ennyihány helyett, változásnak neveztem. Ettûl az hóld-tõltétûl úyságig, ûltetik à fákat, és csõmõtéket: kivált-keppen javallyák azt à hóld- tõltét, à mely Sz. Mihály nap-elõt, vagy mingyárt utánna esik: hasonlo-képpen à mely Sz. Lõrincz nap-elõtt, avagy mingyárt utánna tõrténik. Némellyek Augustusnak, Septembernek, Novembernek, és Decembernek végét igen dicsérik, és sokat tartanak à võrõs mogyorónak [p 0112] el-ûltetésében, Sz. Lambert napjárúl, à mely 17. dik Septem. esik. Némellyek még-is azt tartyák, hogy job à fákat elsõ napjaiban à hóldnak, mikor nevelkedik, el- ûltetni; csak hogy 8-dik, 10-dik, 11-dik, 12-dik, 15-dik, 17- dik, 18-dik napján à hóldnak, semmit sem kel által- ûltetni. Mind azon-által, à mint ki akarja fáját nevelni, à-szerént rendelheti annak ûltetését; mert )à mint oda fel-is meg-mondottam) ha hóld fogytára ûltetik à gyûmõlcs fát: az à fa igen tenyészõ lészen, és à gyûmõlcse-is hamaréb meg-érik; és mentûl kõzeleb esik az ûltetés à hóldnak végéhez, annál szebben nõl à fa: bõvebben-is gyûmõlcsõzik. A mely fát pedig az úyságra, az-az, hóld nevelésére ûltetnek, az jobban meg-foganoszik, tartós lészen és ûdõs, sok szálas gyõkerei, és levelei nevelkednek; de nem hoz annyi gyûmõlcsõt: azért válázthatz benne. Mind azon-által, ha ugyan még is szûkség-képpen úyságra kel ûltetned; à hóldnak végén, metéld-el az óldalaslag-való ágakát à fán: és szintén úgy fog gyûmõlcõzni, mint más fa.

Oda fel-is 3. Részében ennek a kõnyvnek jelentettem, hogy à fiatal fákat, à kík magon nõltenek, és à kíknek gyõkerén ki-nõlt ágacskájokat keresztûl metzették: el-ûltethetni Januariusnak végén, kõzép-szerû fõldben. A meleg tartományokban az ûltetést Octoberbe. Novemberbe, és Decemberbe jovallyák az az Mind sz. havába, Sz-András havába, karácson havába. Hasonló-képpen à fákat, à kíknek temérdek gyõkerek vagyon. A fiatal nevendékeket, és fattyú ágakat Martiusban; mikor szinte levekben vannak. A fákat, [p 0113] à mellyeknek nagy temérdek bélek vagyon, úgy mint à fûge-fa, Dió-fa, szedery-fa Mogyoró-fa és tõb efféle fákat, gyõkérnélkûl fele õsztûl-fogva, Mind sz. napjáig ûltetik. A mellyeket pedig gyõkerestûl ûltetnek, azokat Adventben, vagy hamar utánna ûltetik.

De ez mi-nálúnk igen késõ. A mint az- is, hogy Mind sz. napjátúl fogva Martiusig, meddig à fáknak ágaiban nem ereszkedik à nedvesség; mert mihelt azokban el terjed, haszontalan az-után à fáknak ûltetések. Hanem, mentûl idejébben lészen, annál job, az-az, mihelt tél-felé à fáknak levelei lehúllanak. A' hideg és nedves helyeken, Januariusig es Februariusig várakoznak az ûltetéssel. De annak nem kéllene lenni mikor essõ esik, avagy mikor à fõld igen vizes; mert az-után à fõld úgy meg-keményeszik, mint à mész: és így à gyõkerek alatta meg-fúladnak, s' el-vesznek. Némellyek azt tartyák, hogy mihelt az óltó-ág meg-foganodott, leg-ottan el- ûltethetni à fát: de én ezekkel nem tartok; mert még akkor, nem óly erõssén nõlt-bé à tõkében, és ha által- ûltetik, általlyák à táplálását: s' ha más fõldben tészik, el-vesznek. Annak-okáért, ha addig várakozhatnának az altal-ûltetéssel, míg az óltovány valami szép veszszõt-és ágat kaphat; el-kerûlnék minden-némû alkalmatlanságokat, à kík efféle idején-való ûltetéseket kõvetik.

Az õreg és meg-rõgzõtt gyûmõlcs fákat, Decemberben szokták altal ûltetni: de úgy, hogy minek-elõtte bé-fagy à fõld, akkor ássák-meg à vermet, à kiben ûltetni akarják; mellynek módgyárúl, szóllok ide aláb. Az által, ûltetésnek napjaiban jobbak à nedvesek, à [p 0011] 4 szárazaknál; à kõzép- szerént-valók, à melegeknél és hidegeknél. A nedves ûdõkben, akár-mit-is szerencséssen mozdíthatni helyébûl à kertekben: de nem dél-tájban, mikor à nap igen sût, hanem inkáb estve-falé, hogy me,-mint reggel; noha némellyek azt-is tartyák, hogy à fákat mind reggel, s' mind dél-után által-ûltethetni. A fák ûltetésének órájáben, igen hasznos, ha à Planeták, avagy Bújdoso- Csillagok óráját meg-tartyák; fõképpen à Jupiter és Napnak óráját mellyek kivált-keppen az ûltetésre szolgálnak. Mellyeket hogy meg tanúlhasd olvasd-meg à Veteményes Kertnek IV. Rész. n. 19. 20. à hol bõven írtam ezekrûl.

A' szelekre-is vigyázni kel à mint más helyeken-is meg-írtam: hogy mikor à kegyetlen Eszaki-szél fúj, akkor meg ne ássák à fák-kõrûl à fõldet és meg se mozdítsák helyébûl à fát; mert igen ártalmas, és ki-száraztya à fát, ha à fõldben férkezhetik. Egy szóval, az által-ûltetésben-is leg-inkáb vigyázni kel à Fõldnek, és Tartományoknak csínnyára, à mellyek-hez alkalmaztassa magát à Kertész.

Az-is szûkséges, hogy à kertész, jól meg-vegye à fák által ûltetésének módgyát: à melyhez nagyob szorgalmatosság kivántatik, hogy-nem-mint à fûvekhez. Azt-is itt rõvideden meg-írom, 1�. Azt tartyák némellyek; hogy ha, à fa, à kit által akarnak ûltetni, temérdek és erõs ágai vannak, azokat mind el kél vagdalni, mint-egy más fél réssnyire à tõrsõktûl; fiatal óltoványoknak pedig, à kíknek csak egy ágok, [p 0115] vagy veszszejek vagyon: nem kel el- vágni. Az-után kel à fát, à fõldbûl ki-ásni; de úgy, hogy igen meg ne sértsék à fának gyõkereit, kiváltképpen á derék gyõkereket, à kík à fának talpábúl igyenessen alá-nõlnek. Kinek ki ásásárul, írtam bõvebben odá fel 3. Rész. à kiben eggyez à vad fával. Es ha valami-képpen meg óhatta ember à gyõkeret à vágástúl, tõréstûl, el kel á gyõkeret vágni, míg à sérés tart: és az el vagdalt gyõkereket, à verembe hánthatni à fa-alá; mert à kõrûl, más apró gyõkerecskék nõlnek, à kík hasznára vannak à fának. Ha pedig el nem vagdalnák, à tõbbi-is à meg sértet gyõkértûl meg rothadnának, és à fa-is ki veszne. 2.�

Minnek-utánna ki-ásták à fát, ne hadgyák sokáig à fõldõn-kivûl, hogy à nedvesség ki ne száradgyon; hanem meg-maradgyon à fa, maga erejébén. Hanem, ha mingyárt el nem ûltethetnek, hogy idéje nem vólna hozzá, csinállyanak valami vermet, s-abban fektessék à fának gyõkeret: és fõldet hánnyanak reá, míg derekassan el ûltethetik. 3.� A vermet (kiben à fát ûltetni akarja) sem kellene sokáig nyitva hadni: mert à nap, és levegõ-ég, ki-szíja à fõldnek zírját, és természet-szerént- való nedvességet. A feneken pedig à veremnek, fel kel à fõldet hánni, és el-darabolni, mikor szinte el akarják à fát ûltetni; hogy à fának gyõkere, puhabban fekûdgyek rajta. Némellyelk azt tarttyák, hogy à vermeket, ha esztendõ-vel eléb meg-ássák, job lészen. Némellyek meg-elégszenek véle, ha csak 15. vagy 20. nappal elõb meg-ássák: kirûl aláb-is tészek emlekezetet. A fát à verembe úgy temesd-el, hogy arra az égnek részére álhasson, kire az-elõtt állott, minek-elõtte [p 0116] ki-ásták vólna: áz-az, à melly részével Napkeletre vólt, most-is arra fordítsák; à mellyel Délre, most-is arra légyen. Azért igen jó, minek-elõtte ki-ássák, valami cretaval, vagy más ezkõzzel meg-jegyzeny, mi-képpen àllot. A gyûmõlcs fát, mind azon-által, egy kevesé mélyebben ûltethetni, hogynem, mint az elõtt állot: de nem igen. Meg-lehet egy araszal.

5�. A derék, és fõ gyõkereket, à kik igyenessen alá-szolgáltak, mégent igyenessen alá-ereszék: à tõbbit pedig rendel á fa- kõrûl, à mint állanak, ki-nyújtoztassák; de úgy, hogy ne fel, hanem bé-állyanak à hegyei à fõldbe, és alá- nõllyenek, ne ki. Nem-is szûkség efféle gyõkereket, hogy igen mélyen bé-ássák à fõldben: hanem, elég ha fél lábnyira ben lésznek; fõ-képpen ha à fõld nedves, és nem oly igen meleg, avagy kõves. Némellyek azt-is jovallyák, hogy magát à fát à veremnek kõzepibe ûltessék; afféle apró gyõkereket pedig, ha igen hoszak, à fa-kõrûl hajtcsák: az igen fiatal gyõkereket, szépen ki-nyújtsák: úgy hogy, igen õszve ne kõtelõdzenek.

6�. Minek-utánna így à verembe ûltetted à fát, elsõben fõdd-be azt lágy el-morzolt fõldel; az- után, hánny mingyárt ganét kõrûlõtte, à fõldõn fõllyûl; az-után megént fõldet hánny à ganéra, és akkor tapod-meg jól à láboddal: de igen reá-vigyázz; hogy á ganéi, meg ne érje se à gyõkeret, se à fát: Es így à gyõkerek, elegendõ melegségben maradnak, s-az ganéjnak héûségétûl sem sûttetnek-ki: nem-is párállik-ki à ganéjnak melegsége. Némellyek az kévánnyák, [p 0011] 9 hogy mikor az óltovánt ki-ássák, valamennyi fõldet rajta hagyhatni, annyit hadgyanak; mert à gyõkér, nem csak meg-jovúl tûle, (mivel à maga tulajdon fekvését, és fõldét meg-tartya) de még à fõld-is, à kiben tészik, hamaréb meg-eggyez evvel: és à gyõkere-is inkáb, hogy-nem- mint más éppen idegen fõldel. Ióllehet, oda fel azt írtam vala; hogy mikor à vad fát ki-ássák, és máshova ûltetik, jól le-razzák à gyõkerérûl à fõldet. Ugy vagyon, hogy ez alkalmatossab à vad fákhoz: de nem annyira az óltoványokhoz. Mikor pedig à fõldet à gyõkérre hánnyák; nem kel à fûves fõldet à gyõkér felé forgatni; mert neki hevûlne, és ki-égetné á gyõkeret. A fõldet-is jól õszve-keverjék, és à vermet éppen meg- tõlcsék. Hogyha pedig ember venné eszében, hogy azon fõldben férgek vólnának: keverjen égy kevés hamut kõzibe, à ki az lúgban vólt, és úgy õllye-meg õket. Egyébként, kárt tennének à gyõkérbe.

7�. Ha éppen bé- tõltõtték fõldel à vermet, azon kel munkálkodni: hogy négy lábnyira à fa-kõrûl semmi fû, és gyam ne nõllyõn; azért gyakraban meg kel kapálgatni, hogy az essõ à gyõkérig által-hathasson, és máshova à táplálás ne széledgyen. Ezek à regulák, inkább szolgálnak à meg-rõgzõtt, és õregbedett fákra; mert à fiatal óltoványoknak bújna ágait, el-vagdalhatni: mivel hogy à gyõkér, annál kevesebbet fog táplálni, és inkáb meg-foganoszik. Sõt némellyek, még efféle gyõkereket-is el-metellik: hogy à derék gyõkerek inkáb nõlhessenek. De arra-is kel vigyázni; hogy egy fat se ûltessenek-el ollyat, à kinek ágai, vagy el vannak [p 0011] 8 tõrve: vagy meg-rágva: avagy meg-nyúzva; mert nem nõlnek oly jól, hanem elõb elmessék à tetejeket, és meg-lássák, ha úgy nevelkednek, vagy nem. Iólehet, kõzõnséges regula az némely kertészeknél: hogy minden jól meg-nõt fának (à kit máshova akarnak ûltetni) kivált-képpen à kíkenek nem kõves à magvok, elõb el-vagdallyák ágokat, és csak egy nehány rõvid az-az, két vagy három úyni hoszszú avagy hoszszab) ágakat hadgyanak rajtok; tõbbet, vágy kevesebbet, mint à fának alkalmatossága hozza. Azért szokták à Francziák mondani; à ki az apját el akarja temetni, elsõben el vágja à fejét.

A mi à fiatal óltoványokat illeti, à kíknek csak egy ágok van, azoknak nem szûkség el-vágni à tetejeket. A vad fáknak pedig, minek- elõtte el-ûltetik, mind el-vagdallyák ágokat, à mint oda fel-is meg-írtam. Az ágacskáknak el-metellésében, arra kel vigyáznúnk: hogy à metszés, egy kevessé fellyeb légyen à szemnél; de ne igen, hogy à nedvesseg-által ne mennyen à szemen, és meg ne száradgyon. Mikor az ágat el- metzik, igen jó vólna, ha mindenkor à metzést, vagy tõrést-is bé kennék tehén ganéjval elegyitett agyággal: vagy óltó viaszszal, vagy csak viaszszal, avagy Terpentinával. Néméllyek azt kivánnyák; hogy mikor à fáknak tetejeket el-metéllik, á metszés ne essék délre. Némellyek azt jovallyák, hogy mikor à fát által- ûltetik, à derék gyõkeret (à ki temérdekeb à tõbbinél) meg hasítsák, s, egy kis kõvecskét tegyenek- belé: és így à hasításban, inkáb bé-mégyen az nedvesség.

Hogy á fát. à kinek levele, s virágja van-is, által-ûltet-hesse ember: Lauremb. íllyen mesterséget mutata. [p 0011] 9 Valamíg ítélik, hogy ki-nyújtóznak à fának gyõkerei; mind addig ássák-ki egy arásznyi mélységre à fõldet: az-után, valami kendõ keszkõnyõt tekerjenek jó erõssen à fa-kõrûl, és ketten, vagy hárman az-által az egész fát mind gyõkerestûl, és hozzá-ragadott fõldestûl, vonnyák- ki az elõvbbeni helyébûl: és tegyék az el-készített verembe. A meg-nedvesített fõldre, más szárazab fõldet hánnyanak, és; jól meg-tapodván; éppen bé-tõlcsék à vermet, és à fát, jól meg-gyámolítsák; à kit az-után gyakran kel õntõzni, míg meg gyõzi ezt az erõszakot, és az fõldbe kap.

Ha pedig más õreg fát, à kit szokas-szerént, által nem ûltethetni, õrõmest más helyre vitetné ember: avval így kel bánni; Az fátúl négy, õt, vagy tõb lábnyira (à mint à fának állap-attya kevánnya) kõrnyõs kõrnyûl jó mellyen ássák-meg à fõldet, és az apró gyõkerecskéit tisztán vágják mind el. Azonban à fát karókkal, és más dorongokkal jól meg támaszák, hogy az szél le ne dõitcse. Az-után azon à helyen, à hová ûltetni akarják, ássanak egy vermet, valamennyire nagyobbat az elõbbenyinél; hogy tágas helye lehessen. Mikor osztán eljõn à tél, es à fõld jól meg-fagyott, akkor ássák alúl éppen ki, és szabadítsák fel á gyõkereit; de á fõldet, à ki reá-fagyott, hadgyák rajta. Az-utàn, tegyek valami szánra, vagy taligára, s-úgy vontassàk à veremhez, à kiben akarják ûltetni; avagy csak magok-is az emberek oda vihetik, s-ot temessék jól el. A kihez igen hasznos lészen, ha kivûl à gyõkere- kõrûl, jó zíros fõldet tõltenek, és azt jól meg tapodgyák; ez áltál à fa, nem igen érzi-meg az által- ûltetést, és kikeletkor [p 0120] szépen ki-vér, kivált-képpen há módgyával fel-tõltik: mivel hogy ez igen szolgál az nõvéshez.

Az által-ûltetésben, kivált képpen szûkséges: hogy à gyûmõlcs fáknak alkalmatos fõldet, és eget válaszszon embér; mert ez-által élnek, és gyõnyõrûségessen nevelkednek. A mi à fõldet illeti, az mindenek-felet leg-inkáb dicsértetik, à ki puha, és kõzépszerû: meleg vagy hideg: nedves és zíros. Mert valamellyik-kõzzûl ezekben vagy tõb, vagy keveseb vagyon; az nem alkalmatos à gyûmõlcs fáknak. Es, ez á kõzõnséges regulajok, minden gyûmõlcsõzõ fáknak. Mivel akár ki-is tudgya azt; hógy minden fa, tulajdon helyet kívan; hogy természete-szerént-váló gyûmõlcsõt hozzon. Annakokáért à melly fának gyõkere jó, és hivõs fõldet szeret, afféle fát job võlgybe; hogy-sem-mint hegyen; vagy magas dombon ûltetni. Mert annak gyõkerébûl, nem vonatik olly igen ki az nedvesség, mint ha magas hegyen állana. Más az, hogy à võlgyes helyen, inkáb hozájok férkezik az essõ víz-is avagy valami ki-folyó kútacska, à ki à hegyekb�l, alá szokott szolgálni.

Theophrastus, à tõb régi óltó emberekkel, kõzõnségessen azt kivánnyák; hogy à gyûmõlcs fát, hasonló fõldben ûltessék à hoz, à kibûl ki- vették, ávagy leg-aláb job helyre. Mert ha jó helyrûl, jó helyre viszik, semmi változás nem lészen à gyûmõlcsbe. Ha pedig jó helyrûl, roszab helyre, el- fajúl à gyûmõlcs, avagy roszab lészen. Azért, à kik ollyan óltoványokat vesznek, à kíket ki-ástak: jól meg- tudakozzák, miné-mû helyen nevelkédtenek, hogy ahoz alkalmaztassák [p 0121] azoknak ûltetéseket. Sõt még az meleg, és kõzép-szerû helyekrûl se ûltessék à hideg, és késõn érõ helyekre; avagy viszontag.

Azt jovallyák némellyek, hogy az magassab, szárazab, és soványab helyrûl: az lapály, nedvesseb, és zírossab helyre, által-vihétik à fákat, csak arra fordítsák az égnek részére à mellyen az-elõtt állottanak, mint oda fel-is meg-írtam.

Az vermeknek ásásában-is, igen finnyások vóltanak à Régiek. Theophrastus azt akarta, hogy esztendõvel elõb assák-ki, s-nyitva hadgyák, hogy mind telet, nyárat szenvedgyenek: mellyet sokan ez mostani kertészek-kõzzûl-is jovallanak. Azert nyári napnak fordulásán kezdette-el, az ásást. Hanem, minek-elõtte el- akarta ûltetni à fát, két hólnappal az-elõtt meg-rakta szalmával, és meg-égette. Némellyek, leg-aláb addig hadgyák nyitva, míg à fû bé-nõvi. Némellyek, az mint oda fel meg-írtam husz napig: vagy két hólnapig. Némellyek, fõ-képpen itt Magyar-Országban, egynéhany nappal elõb, avagy csak akkor-is, mikor el akarják à fát ûltetni. De job vólna, ha jóval elõb meg-ásnák, és úgy bánnának véle, az mint elõb jelentém.

Az vermeknek-is szélességét, és mélységet, nem mind egy aránt ássák; mert némellyek, fellyûl terjednek-el. Azért, ahoz kel magát szabni embernek. Azon-kivûl némellyek, kõveket raknak az gyõkér-alá, hogy az esõ vizet meg- tartoztassák: avagy forgácsot, avagy ûres fazekat. Vannak à kik azt itélik, hogy à [p 0122] fának gyõkere, aláb nem nõl más fél lábnál: de az kûlõmben találtatik; mert à mint alkalmatos fõldet talál, úgy nyújtozik. Egy szóval, mennél szélesseb vermet ásnak, annál tõb gyûmõlcsõt hoz à fa. De ennek à veremnek, ollyannak kel lenni, hogy az szája keskenyebb légyen: alúl pedig à verem szélesseb, hogy jobban el-terjeszthesse gyõkereit; és így, télbe keveseb hidegség: nyárba pedig, keveseb melegség férkezik hozzája.

Némemellyek azt kévánnyák, hogy à kemény, és agyagos fõldben, három kõnyõknyi, avagy hat lábni mélly vermet ássanak. A szilva-fáknak pedig, egy araszal mélyebbet; de mindenkor à kûlsõ káraja keskenyeb légyen. A' fekete fõldben két kõnyõkni, és egy araszni mélysége légyen à veremnek; s-az-is négy szegletû. A Gõrõgõk, harmad fél lábni mélységet rendeltek à veremnek, és két lábni szélességet. Az igaz, hogy leg-inkáb à fáknak természetekhez kel à vermet szabni: és à kík mélyen bocsáttyák gyõkereket, azoknak mélyeb vermet kel ásni, à kík csak fõllyûl terjednek- el, azoknak nem olly mélyen. A mint hogy, à vizes helyeken sem kel oly melyen ásni à vermet: mint à száraz, és agyagos helyeken, à hol hat lábyny mély vermet áshatni. Némellyek, meg-elégesznek négy lábni mélységgel, és harom lábnii széleséggel. Némellyek, négy lábní szélességet, és két lábni mélységet kévannak; de ez inkáb szolgál az nedves helyekre.

Ha à fõld, à hol à vermet ásni kel, igen lágy vólna: más száraz fõldel kellene elegyiteni, és avval [p 0123] jobbitani; avagy addig várakozni, míg à Nap meg-száraztya. Es viszontag, ha à fõld igen kemény, és száraz vólna: vízel kel meg- lágyítani, és várakozni hogy jól meg-ázzék; de ne légyen olly híg, mint à kevert mész: hanem, csak hogy meg- hidegedgyék, és hûvõsõdgyek. Ha pedig à fõld soós, és fõvenyes vólt, kõveket raktak à verembe, à fának tõkéjéhez, à Régiek: és azt fõldel úgy tõltõtték- meg. Az-is hasznos, ha efféle fõldben fõvenyt, és kõvecset szednek à patakok szélin, s-azt tõltik-reá; mert el-vészik à fõldnek soósságát, s-magoktúl-is édességet szereznek. A vizes és mocsáros helyeken, két rend-béli vermet ástanak: Eggyikét kõrõsztûl-által; à másikat igyenessen. Amabban hogy víz szivárkozhassék: ezt, hogy kõvekkel, à kíket fõldel kel elegyíteni, meg-tõlthessék oly mélyen, hogy mikor à fa-kõrûl asnak, akadályt ne szerezzenek az ásónak, vagy kapának. Ha pedig azon-kívûl is, kõves vólna az à hely, nem kellene ki-szedni kõveket: se pedig à héjában- való fõldet; hanem inkáb elegyiteni kel à kõvet, és ha lehet, mélyeb vermet ássanak, à kiben fõvenyt, és kõvecset tõlthessenek. Mert ha à kõ-kõzõtt nem lesz valami fõld, hanem, csak merõ igyenes kõ: ártalmas lészen à fáknak. Ha pedig horgassan fekszik, és helyel-hellyel fõld lészen rajta; meg-hûvõsiti à fának gyõkerét.

[p 0123] X. RÉSZ.

A Fáknak rendes ûltetésekrûl, és mesterséges nevelésekrûl.

A Fáknak ûltetésekben, nem elég az elõb elõl- számlált regulat, és módot meg-tartani: Hanem, ha ki mind ékes gyûmõlcsõs kertet, s-mind hasznot kéván, szûkség, hogy ne zúrják mind egy aránt õszve; hanem, kinek illendõ kõzét, és helyét meg-adgyák: hogy így, mind à tenyészõ szellõ, s-mind à Napnak súgári, jobban meg-járhassák, és az gyûmõlcsõk érèsében ségíthessék. Egy-másnak se akadályoskodhassanak arnyekjokkal; à tekéntetnek pedig, gyõnyõrûséges vigasztalást szerezzenek; mert valamelly felé teként embér, mindenûtt sinór-szerént, igyenessen által- lát. Azért, ha kinek régi kerte vagyon, és abban vén, és meg-rõgzõtt fák, azokat helyen kel hadni: fõképpen ha- jó, és válogatott gyûmõlcs-fák, à kíket által ném ûltethetni. Ha pedig ugyan által kellene vinni, úgy cselekedgyenek vélek; à mint ide fellyeb meg-írtam, az õreg fáknak által-ûltetésekrûl. Ha ismét igen szorossan, és sûrûen vannak; vágják-ki az aláb- valókat, és à rendben akadályt szereznek. Ha viszontag, távúl vólnának [p 0125] egy-mástúl az õreg fák: ûltessenek kõzte fiatal fákat, hogy még-is à mint lehet, rendbe hozzák.

Ha pedig újonnan akar valaki Gyûmõlcsõs kertet csinálni, mindeneknek-elõtte à rendre vigyázzon. A kihez szûkséges, hogy à fáknak kõzit, jõl észbe-vegye ember: tudni-illik, kihez-kihez mennyi kõz kel, hogy alkalmatos távúlsága légyen egyiknek à másikhoz. Azt pedig, nem csak az helynek bõvségéhez kel szabni: hanem inkább, à fáknak természetekhez, és állattyokhoz. Ugy mint. mely magassan szokott kõzõnségessen az à fa-nõlni, à kit rendbe akarsz ûltetni; melly mesze terjeszti-ki gyõkereit> melly helyen nõlnek leg-inkáb à fák magassan, vagy szélessen, az felettéb-való nedvességtûl, az õ tulajdon, és illendõ termeteken kivûl. Mert nem szenvedik à gyûmõlcs fák, hogy igen erõltessék õket, szokott erejeken kívûl: hanem szabad éget kévánnak; és azért, bizonyos szelet-is, és sok Nap-fényt. Mert efféle erõltetéssel, magasságokkal, és szélességekkel, a szomszéd fáknak is nagy akadályt szereznek. Ehez képest, õrõmest szabadon állanak: hogy à szellõ, által s-meg által járhassa õket. Csak hogy így-is, ha igen ki-terjednek: à kõzel-való fáknak, nagy ártalmokra lészen. Azért, azt-is meg kel gondolni: micsoda fák vetnek nagy, vagy kis árnyékot; és, mellik minemût szeret; és, havan valami természet-szerént-való gyûlõlség, vagy ellenkezés kõzõttõk: hogy egy-mást kõzel ne szenvedhessék.

Mind ezeket, elsõben, à kertésznek jól meg kel [p 0126] gondolni, ha azt akarja; hogy az fáknak rendessen-való osztása hasznos légyen; mert à jó zíros, és hûvõs fõldben, inkáb nõlnek à fák, és jobban el-terjednek, hogy nem-mínt à csekély, és aláb- való fõldben. Azért, távulab kel egy-mástúl abban ûltetni, hogy-nem-mint ebben; mivel à kúlõmbõzõ fõldben, kûlõmben-is nevelkednek. Sõt à mélly fákat távúlab ûltetnek egy-mástúl, azok tenészõbbek-és tõb gyûmõlcsõt hoznak, hogy-nem-mint à hol sûrûen: de ebben-is módot kel tartani.

Hasonló-képpen kel à szelekre-is vigyázni; mert ha ígen szeles à hely, sûrûebben kél à fakát [!] ûltetni: hogy így, egy- mást óltalmazzák à szélvésztûl, és keveseb kár essék-kõztõk. Nem kûlõmben, à melly fak az árnyékot kedvellik, azokat kõzeleb ûltethetni egy-máshoz: hogy egy- mással kõzõllyék árnyékjokat, mint à kõves magvú gyûmõlcsõk, à Cseresnyén- kívûl. A mellyek napot szeretnek, azokat távulab. Az melly fáknak, nagy széles árnyékjok vagyon: azoknak nagyok kõzt kel hagyni. A kíknek pedig rõvid az árnyékjok, kissebet noha az olyan fák magokban is nagyok; de mivel az ágai, kerekdéden nõlnek-fel, nem vethetnek oly széles árnyékot: mint à Pargamót kõrtvély, s-más némelly kõrtvély-és Alma- fa-is. A Cseresnye- fának, mint à Laurusnak- is, felette nagy árnyékjok vagyon. A Cyprus- fának leg-kisseb. A Fûge- fának, kõnyû árnyéka. Platanus fának kedves. Nyár- fának semmi; mert à szél, ide s-tova hannya leveleit. A Fenyõ- fáknak mérges. A Gyalog fenyõnek, és kivált-képpen à Dió fának [p 0127] nehéz, s- ártalmas az ember fejének, és mind azoknak à fáknak, à mellyek alatta, vagy kõzel vannak hozzá. Az Eger fának kõvér. A Baraczk-, Mondola- fának ritka; azért el szenvedik à szõlõkben-is, á Fûge fával- eggyûtt. Mind azoknak kõnyû árnyékjok vagyon, à mellyék leveleinek hoszszú à szárok.

Az essõ csõpogések, avagy jég-csapok, igen ártalmasok à fáknak, ha eggyikrûl à másikra esnek; azért nemellyek à Birsálma- fat, távulab ûltetik egy-mástúl, hogy á szél eggyikrûl à másikra ne verje à csõppõket. Mivel azok à fák, kiknek ágai úgy terjednek- ki, hogy azokon által ne hathasson jól az essõ: hanem, meg-tartoztattyák à csõppõket; igen ártanak az szomszéd fáknak: mint à Fenyõ- fának, Tõlgy fának, Cser fának nehezek à csõpõgetési. Afféle fák-is, inkáb el-szenvedik egy-mast, à kíknek gyûmõlcsõk, nem egyszer s-mind érõk; hanem ki elõb, ki késõbben. A hegyes helyeken-is, kõzeleb ûltethetik egy-máshoz à fákat: mert nem akadályoskodnak egy-másnak annyit, se à tetejek és ágok, se à gyõkerek, az õ ki-terjedésekkel; mint az lapály helyeken.

Ezekre à fel-jegyzett oktatásokra figyelmezvén, hogy jól meg-tudhassad, mely távul kel eggyik fát a másiktúl ûltetni: kõzõnségessen azt tartyák; hogy ha az útfélen, avagy à fõveny-mellett, rendel akarja ember az õreg fákat ûltetni: mint-egy harmincz õt lábnira ûltesse. Ha pedig egy részén à kertnek: avagy az egész gyûmõlcsõs kertbe, egy ne hány rendet akar valaki ûltetni; tehát minden fakõzõt, 45. lábni kõzt kel hagyni, és az rendet-is olly távul egyamástúl helyheztetni: [p 0128] igyenessen által-lát az útakon, à ki nem lehet à négy szégûben:: de azért-is, hogy égy- aránt éri à Nap-fény à fákat, és eggyik à másiktúl, el nem fogja à Napnak súgárit. A négyesben pedig, ha à Nap igyenessen szolgál à lineára: eggyik fa meg-gátollya à Nap-fényt, hogy egy-aránt ne szolgálhasson à másikra; à ki à gyûmõlcsnek sem annyira hasznos.

Hogy azért ezeket à rendeket, jobban ki-formálhassad, azt ved-eszedbe: hogy à fákat à lineákon, mind sinór igazában kel ûltetned, mind à két formában; mint à salátárúl írtam à Vetem. kert. n. CXLIV. Annak-okáért, ha õt szegû formára akarod à fákat ûltetni: szemléld- meg à helynek nagy vóltát, és ozd-el annyi rendre' avagy lineara, à mennyi belé fér; de annyi lábnyira szabjad mind à fák-, s-mind à rendek-kõzit, a mint oda fõllyeb meg- írtam. Az-után à fõlsõ linean, avagy renden, mindenkor egy fával tõbnek kel lenni, hogy-nem-mint az utánna-való renden, à kin eggyel kevesebb légyen; Azt-is nem kel à fõlsõ fának igyenessen iránta ûltetni: hanem az alsó linean, à két felsõ fának kõzepíben. A harmadik linean, megént annyinak kel lenni, mint az elsõn, és azoknak igyenessen irántokban. A kõvetkezendõ renden-való fákkal; és így mind egy-más-után, míg ki-telik à á hely.

Ehez pedig némellyek, hogy kõnnyebben juthassanak; az elsõ renden annyi jelt jegyeznek, à mennyi fát oda akarnak ûltetni, és à sinórral à kõzép jeltûl, à két felõl-való jelekig egy fél kereket, avagy kõgõt [p 0131] vonsznak. Hasonló-képpen az elsõtûl, az másikig, és mind igy rendel: s-valahol egymást, à két fél kerék meg-éréntik, ott à kõzepi à két fának, à hol az második linean-való fának kel esni. A tõb jelekkel-is így bánnyanak, s-meg- lészen az õt szegû rend. A négy szegûben pedig; minden, rendet igyenessen kel ûltetni. Az harmadikba n. i. egyéb kûlõmbség nincsen az õt szegû rendtûl; hanem, hogy õreg fákat ûltetnek à négy apro fák-kõzibe, hogy ezek jobban nõlhessenek: és az allyokat hat szegletre, vagy négyre csinált egy lábni magas deszkákkal bé- kerítik, s-azt jó fõldel fel-tõltik, mint az ágyakat, kinek kõzepiben állyon à fa; és à kõrûl, kûlõmb kûlõmb féle virágokat vetnek, avagy jó szagó fûveket ûltetnek, à kík tudni illik, az árnyékot kedvellik; úgy- mint, szederjes vióla, Gyõngy virág, Pocs virág, Máj gõgye, zc.

Ezek à fáknak kõzi, sétáló útnak valók. Ióllehet némellyek azt tartyák; hogy job bé ûltetni à fáknak allyát, hogy-nem-mint csak úgy fûvessen hadni: de az én vékony ítéletem-szerént, majd kedvesseb, és gyõnyõrûségesseb vólna, ha szép gyõnge fû nõlne-alattok: à mellyek-kõzõtt, imit amot, lennének igen ritkán valami szép alacson virágok; úgy- mint, Tulipanok, Narcissusok, zc. De úgy, hogy à fáknak kõrnyékét, valami négy lánnjra, ûressen hadgyák, hogy meg-kapálhassák, az mint oda fel-is meg írám; csak hogy, ha le-kaszállyák à fûvet à fák- alatt, jól reá kel vigyázni, hogy lene csapják à kaszával à virágokat: minek-elõtte jól ki-virágozzanak. Efféle fûves árnyék, nagy vigasztalást ád embernek nyárba: ha szellõzhetik rájta, és nyúgodhatik. [p 0132] Egyébként, ha à fák-kõrûl ágyakat csinálnak, és azt igen meg-rakják virágokkal: ezek igen magokhoz vonszák, à fáknak tápláló nedvességeket. Mindazon-által, à kinek szûk helye van, és afféle virágokban gyõnyõrkõdik, azt-is meg-cselekedheti.

Az is à kertést tudományához ilendõ, hogy ha szinte rendessen ûlteti-is à fákat: de azokbann-is válogatást tégyen; mert nem minnyájan egybe- illenek, és egymás kõzõtt alkalmaztathatnak. Mert, nem egyaránt kedvellik némellyek az helyt; némellyek à fõldet: némellyek az eget: némellyek elõb meg-érnek, némellyek késõben. Azért, valamint szinte à gyûmõlcsõk, kûlõmbõznek az õ tulajdonságokban, és természetekben: úgy à fájok is. Mivel nemelly fa, inkáb ki-vész à zíros, és kõvér fõldbe: némelly inkáb nõl, és gyûmõlcsõzik: némellyek csak à sovány, és fõvenyes fõldel meg-elégesznek: mások azt igen ellenzik. Vannak mellyek minden féle eget, és szelet el- szevednek: à mely-ellen mások, segítcséget kévánnak. Némellyek, igen nagy helyt foglalnak, némellyek kicsint, à mint oda fel-is bõven meg-írtam; és ez-utánn-is, à fáknak nemé-kõzõtt, à mely minémû fõldet szeret: fel- jegyeztem. Az elõvel-érõ gyûmõlcsõt-is, késõvé tehetik az helyheztetéssel: és viszontag, ha à késõbben-erõ gyûmõlcsõt, inkáb à Napra ûltetik, idejébben érik; ha attúl meg-vonszák az elõvel erõt, késõbben hoz gyûmõlcsõt.

Igy, nem sok hasznot szerez magának, à ki mind eggyûvé ûlteti, mind à lágy magvú gyûmõlcs fáty; s-mind à kemény, avagy kõves mágvút. Azért igen [p 0133] szûkséges, hogy à kemény megvú gyûmõlcs fát-is, kûlõmb ûltessék à lágy magvút- is kûlõmb, mert ez elsõben à pázitos helyen, es retségen õrõmesben nõl, és tõb gyûmõlcsõt hoz: hogy nem-mint amaz, à Cserésnyén kivûl. Az agyagos fõld-is kedvesseb, és hasznossab nékiek, à kitûl tõb tàplálást-is vésznek; hogynem mint à fõvenyes fõld: à kiben nem terjeszthetik annyira ki gyõkereket, és az-által, nõvesekben és gyûmõcsõzésekben úgy meg- gátoltatnak, hogy soha valami derekas jót, azokbúl nem várhatni. Holott sok, à kõves magvú gyûmolcs fák kõzzûl, inkáb szereti à kõves, és fõvenyes fõldet: hogy-nem-mint az agyagossat; mivel nem kéván annyi táplálást, hanem napfényt. A Baraczk, és Kajszi baraczk s mások-is effélek; ha az pázítos fõldben ûltettetnek, roszszab gyûmõlcsõt hoznak: hogy nem ha más fõldben ûltették vólna, à ki kõrûl néha néha kapálgatnak. A fáknak kûlõmbsége sem engedi, hogy mind egyûvé ûltettessenek. Mert nem csak éktelen, de káros-is: mivel à lágy magvû gyûmõlcs fák, az õ felettek-való nõvésekkel, el-vonszák à napnak sugárit, és táplálásokat, à kõves gyûmõlcs fáktúl; hogy olly nemes, és kedvessen várt gyúmõcsõkkel, ne bõvelkedgyenek.

Ezen kivûl, à lágy magvú gyûmõlcsõk kõzõtt-való kûlõmbséget-is, meg-kel fontolni à mely kiváltképpen két féle, és à tõbbit sokkal fõllyûl halladgyák; úgy-mint, Alma s- kortvély mellyeket noha némellyek mind egyûvé ûltetik-de ez kár nélkûl nem tõrténik. Mert mind ezek kõzõtt-is, találtatik kivált-képpen-való kûlõmbség, à mely nem kõzõs egymással, melyet [p 0134] jól észbe kel venni, és meg-válogatni. Azért mellyek egy helyre, csak mind egy féle gyûmõlcs fát ûltetnek; úgy- mint csak Almát, avagy csak kõrtvélyt. Némellyek ha õszve-ûltetik is, az elsõ rendekben ûltetik az elõvel, és idején erõ gyûmõlcsõt: az után à Nyárit, az-után õszit, az után telelõt. Ez jó ugyan, de efféle fõlõttébb-való szorgalmatosság sem szûkséges: sõt majd díszesseb, s-alkalmatossab, ha elvegyessek lésznek az Alma-, kõrtvély-, Birsalma-, Szedery-, Cseresnye-, és Gesztenye-, fa. Ezek-kõzzé számlállyák à Dió-, és Fûge- fát. De ez mi-nálunk, nem illyen rendben-való; amazt pedig, job vólna à sõvény-mellé ûltetni, az oda fel meg-írt okok miatt. A kõrtvély- fákat, csak azert is job az alma- kõzzé ûltetni: hogy némelly kõrtvély-fák, nem terjesztik annyira ki ágokat, mint az alma- fák; és így, nem akadályoskodnak egymásnak. A kõves magvú gyûmõlcs fák- kõzõtt-is, vagyon ugyan valami kûlõmbség, à fõldnek válogatásában: de ez sem ollyan derekas. Az Olasz fák, nem ide-valók.

A fáknak rendes ûltetésekhez, illendõ az-ís: hogy à kertész tudgya à fákat, minden féle formákra mesterségessen nevelni: úgy-mint embereket, állatokat, hajókat, és à mit akar à fáknak ágaibúl ki-formálni, s ábrázolni, á mint ez jelen- való figurabul ki-tetczik. Fig. 2. IV. Az pedig, szorgalmatossággal víheti véghez. Eggyik à kõtõzés: másik à nyírés, vagy tarolás. A mi az- csõmõtéket illeti, írtam azokbúl csinált formákról, és allatokrúl, Virág. kert. 3. Rész. n. XLIV. A fàkkal-is, hasonló képpen kel bánni: fõképpen à mellyek sok vékony, hajlandó, és sûrû ágakkal [p 0135] bõvelkednek, akár gyûmõlcs fák, akár vad fák legyenek. Azért ha kerekdéd, és golyóbis fõrmára; avagy gólya formára; avagy csútcsossan torony formára akarod à fát nevelni, à mint e' jelenvaló formán látod: végy abrincsokat õregeket, kissebbeket, à mint az fórmához szûkségessek, és azokat ted az ágakon belõl, s- azokra hajtsad, és kõtõzzed az ágakat rendessen: úgy-mint, ha csútcsossan kévánod, alúl az elsõ abroncs légyen leg-nagyob, à kire az alsó ágakat kõtõzzed kerekdéden: à mely ágakat pedig, kerekdéden reá nem alkalmaztathatod, vágd-el. Az-után, mint-egy két lábnyira, kõs azon-fõllyûl meg más abrincsot, és arra-is rendessen, kõtõzzed az ágat meg oly távúl: avagy kõzeleb kõs más kisseb abrincsot; és mind így, míg képessen ki-formálod à te figuradat. De mind ezekben, azt kel jól eszedbe-venned hogy à fának kõzepin, egy derék ágat kel fel-bocsátanod, à ki mind által-mennyen az egész abrincsok kõzepin, és néhut ágakat bocsáthasson, mellyeket ki-kajthass az abrincsokon. Igy kõtõzheted, és nyírheted à tõb formákat-is: kinek gyakrabban kel lenni, hogy rendessen nõllyenek az ágak. Az õszve- fonyással-is, ékessen nevelheted à fát, az mint n.

Némelly Alma-, kõrtvély-, kivált-keppen Hárs- fát, olly szélessen nevelik néha; hogy alatta-is ennyihány asztal el-férhet, ha fa oszlopokra haitván az ágakat és igyenes fakat rakván reáiok azokra kõtõzik. Sõt még fõlõte-is erkélyeket, azon fának ágaibúl csinálnak, à hol ehetnek. De mindenkor à derék ágát, à fának kõzepin fel-bocsáttyák. Az állatoknak ábrázattyokat, [p 0136] fábúl vagy deszkábúl kel ki- faragni. Az fiatal fákat, nem kel addig nyírni, míg à fõldben, derekássan gyõkeret nem vernek: az-után meg- lehet.

XI. RÉSZ.

Az Gyûmõlcs Fáknak Nemekrûl.

M Ivel sok kûlõmbségek, és talajdon természetek vagyon à gyûmõlcs fáknak: kiket à kõzõnségés fái munkákkal eggyût le nem írhatni; azért, mindeniknek magános természeteket, és baimolódásokat, ebben à Részben fel akartam jegyezni. Azon-kivûl, Micsoda fõldet kedvellenek> Minémû hasznok vagyon; Micsoda nyavalyájok, és fogyatkozások tõrténik; Azoknak jobbitások, és gyógyitások-felõl. Es elsõben, az Alma-fa-felõl emlékezem. Nem bõtû-szerént írom pedig à Neveket: heném, az mint à lágy, vagy kõves magvú gyûmõlcsék- kõzzé számláltatnak.

[p 0137] . I.

Az Alma- fárúl.

K õzõnségessen, azt ítélik az óltó emberek: hogy az egész gyûmõlcsõs kertben, nem találkozik job, és nemesseb gyûmõlcs, az Almán-, és kõrtvélyen- kivûl, az õ sok hasznokért. Azért à tõb fákat, fõllyûl-halladgyák; és így, elsõ helyt adnak, à kertészek, nékiek. De én azt ítélem, hogy mivelhogy bõven vagyon, és leg-kõzõnségéssebbek az ide-való kertekben: azért, elõb járnak à tõbbinél, inkáb-is el-szenvedhetik à hideget. Hogy pedig, ennek le- írasa rendessebben essék: Elsõben, annak természet-szerént-való, tulajdonságat fel-jegyzem. Elõszõr azért õszel, vagy kikeletkor; de idején, minek-elõtte à téli nedvesség ki-mégyen à fõldbûl, kel az Alma- fát ûltetni. Az ûltetésben pédig, à helyre vigiázzanak szorgalmatossan; mert egy alma-fát se ûltessenek ollyan helyre, à hol à ganajos verembûl, à víz reá-folyhasson. Mert à felettéb-való tápláló nedvességtûl, à szárazság esik-belé: és ha egyszer meg-kapja, az-után ki nem vehetni belõlle: hanem, el kel à fának veszni. Hasonló nyavalyátúl kel tartani: de nem annyira, ha à fõld mástúl igen zíros. Noha efféle helyek, à kõrtvély-fának, nem csak ártalmassak: de hasznosok-is, és igen segítik, hogy job gyûmõlcsõt hozzanak.

[p 0138] Az Alma-fának, leg-alkalmatossab à kõzép-szerû, fekete, és nedves fõld, s-hûvõs, kõves-is inkáb, hogy-nem-mint agyagos; mindazon-által, ne légyen ollyan kemény, száraz: hanem, valamennyíre nedves; mert attúl igen meg-hevûlnek, és száradnak, melytõl, az almák férgesek lésznek, s-egy része le-húl, à tõbbi igen aprón maradnak. Azert ollyankor, valami jó rothatt ganéjos fõldet kel reájok tõlteni. Némellyek pedig azt tarttyák, hogy az alma-fát, jó zíros, és nedves fekete fõldben ûltassék. De azok elsõben, nem eggyeznek ezekkel, mind az elõl-számlált okokbúl; mind pedig, hogy à gyõnge, és fiatal ágak, nem szenvedhetik à fõlõttéb-való meleg ganéjt; ha mindazon-
által-meg- kellene ganéjozni, az, régi, és kevés légyen. Nem-is kéván annyi kapállást az Alma-, mint à kõrtvély- fa- Némellyek azt kévánnyák, hogy kétszer esztendõben kapállyák: kivált-képpen, mingyárt az elsõ esztendõben; mert effélével, hamar belé-esik à szárazság melyre igen hajlandó.

Némellyek azt mondgyák-s- írják-is, az Alma-fa-felõl: hogy igen kedvelli az ember vizelletét; azert avval, gyakran õntõzik. Némellyek. kecske ganéjt-is kevernek kõzibe: és úgy õntõzik. Némellyek, bor-sõprût tõltenek à gyokerére, és avval, édes lészen az almája: s az savanyúságát timporallya. Ha à fa erõtlen, és valami nyavalyája tõrténik: szamár ganéjt, vízzel kevernek-õszve, és avval hat nap õntõzik à gyõkerét, minek-utánna el-enyészik à Nap, addig mig ki-kezd verni. De én efféle vizelletet, oda fel sem jovallottam, s-most sem ; mert noha talàm [p 0139] valamennyire, à gyûmõlcsre használna: de à fának káros vólna, mivel hamar ki-vesne utánna. Az alma-fának gyõkere kevés, és nem nõl igen mélyen à fõldbe: hanem, fõllyûl terjed-el.

Az alma-fát, á meg-hasított fában ólthatni leg-jobban; noha némellyek inkáb dícsérik, ha à fa-és héy-kõzé óltyák: hogy-ím síma, és alkalmatos héya vagyon. ólthatni szemré- sípra- is: de késõn gyûmõlcsõzik, és nem igen tartós. Micsoda fákra ólthatni az Alma-fát, fel-találod oda fel VI. Rész. n. CIII. Mindazon-által, némellyek ollyan vélekedésben vannak; Hogy, leg-job az almát, kõrtvély- fában óltani: de az én ítéletem-szerént, nem szinte helyessen; mert mindenkor job az almát, vagy immár bé óltott alma-fára: vagy magon kõlt alma-fára: vagy vad alma fára-is, hogy-nem-mint kõrtvélyre óltani. A kõrtvélyt, kõrtvélyre: hanem-ha szûkségnek idején, mikor eggyikbûl, vagy másikbúl meg-fogyatkoznék ember. Nohga más fele fának-is, de kiváltképpen az Alma-fának óltásában, (à mind oda fel-is meg-jegyzettem) leg inkáb arra kel figyelmezni, mikor az óltani-való tõkét el- fûrészelik: Micsodás à béli-kõrûl; mert ha valamennyíre fekete, bizonyos jele az, és elõl-járója à száradásnak. Hasonló-képpen, ha az óltani-való àgacskában-is, à féle fekete fekély találkozik. Sõt még az ollyan ágacskát sem kellene bé-óltani; à kit ollyan fárúl tõrtenek melyben efféle száradó nyavalya uralkodik: hanem mas fris ágat válaszszanak.

Még egy dologra kel, az Alma-fának óltásában vigyázni: tudni illik, az óltani-való ágacskának Kûlõmbségére; [p 0140] mert nem mindenik alkalmatos az óltásra: à melly fogyatkozás, kivált-képpen az Alma-fában tálálkozik. Mert gyakorta annak ágacskai igen hoszszak, és à szemek, avagy bimbók, távúl vannak egy-mástúl, à mi ártalmas; mert soha abbúl jó gyûmõlcs-õzõ fa nem lészen. Azért, hogy azt el-távoztassák, egy részét annak az igen hoszú veszszõcskének, el kel metszeni: és így, à meg-maradott szemek, avagy bimbocskak, erõssebben, és nyersebben nõlnek, s-tenyészõbbek-is lésznek. De job vólna, ha mingyárt elsõben, jó gyûmõlcs-hozó ágacskát tõrnének-le. Kinek jeleit, és jó-vóltát, bõven meg- írtam oda fel, s-imitt amott.

A fiatal alma-fa-kõrûl, szorgalmatos vigyázas kel, tudni-illik, Miképpen nõl; mert ha magátúl jól nevelkedik, nem szûkség õtet gyakor kapállással, és genéjozással terhelni: hanem mértékletessen véle bánni, hogy à száradás belé ne férkezzék. Ha pedig à kertésznek tetzése-szerént, nem akarná fel-venni magát; akkor ne szánnyák tûle à munkát: csak hogy éretlen, és meleg ganéit ne tegyenek hozzá. Az erõtlen, és vékony ágacskáknak nyesésével, nem kel igen sietni, à fiatal és gyõnge alma-fákon; mivel az alma-fának, kõzõnségessen keveseb ágai nõlnek, hogy-nem-mint más féle fának; mert à szemei ritkák; és távúl vannak egy-mástúl: hanem hadgyák à fáján, míg jól meg-erõsõdnék. Az-után, à mellyik leg-alkalmatlanb, azt metzhetik-el. De az õreg fákat, gyakrabban meg-nyeshetik: fõképpen, ha az fõlõttéb való ágai, igen egy-másba- nõlnek, és meg-szaporosznak. Mert [p 0141] ezektûl à mohh esik reájok, ki miatt nem lésznek olyan gyûmõlcsõzõk.

Az Alma- fának nyavalyája, leg-inkáb à száradás: avagy Féreg: avagy égés; noha à féreg, inkáb mondatik à kõrtvély-fa nyavalyájárúl. Ez pedig, nem egyébtûl származik; hanem, à fának fõlõttéb-való táplálásátúl, kitûl fõlõttéb- való nedvességet-is kap: mikor à fában, és à héya-alatt valamely helyen meg-fúlad, avagy meg-reked, à melybõl féreg terem; mely az héya-alatt, à fát kõrnyõs-kõrûl meg- rágja. Melynek orvóslásárúl, ide aláb bõvebben írok. Itt csak azt juttatom à kertészeknek eszekbe, à mit ide fellyeb-is meg-írtam: hogy mikor az óltani-való tõkében, avagy ágacskában à béli-kõrûl feketét lát; se abban, se azt ne óltcsa-bé, ha el-akarja kerûlni ezt à férget, avagy száradást. 2. Származik ez à nyavalya, à fõlõttébb-való zíros fõldtûl. Ennek orvóslása, a' fán-való ér-vágás, avagy kõppõlyõzés, kirûl ez- után. Mert ez-által, à fõlõttéb-való nedvesség ki- mégyen; avagy ha immár benne vagyon, messék-le szépen az meg-rágott héyát à friss és egéssegesig, s kõssék-bé ganéval elegyített agyaggal. Ezekkel az orvósságokkal, leg-inkáb az fiatal fákat kel óltalmazni: à kikben hamaréb belé-esik à féreg. Némellyek azt ítélik, hogy ha à disznó gánét, ember vizelletivel keverik-õszve, s-avval õntõzik à fa gyõkerét: meg- õli à férget benne.

Hogy az alma fa sok gyûmõlcsõt hozzon, és kõnnyen le ne húllyon: csinály egy õvet ónbúl, és kõsd azt egy lábnyira à fõldõn fõllyûl, à fa-kõrû, minek-elõtte virágozni kezd à fa. Mikor osztán az alma nõlni kezd, [p 0142] és õregbedni: óld-le akkor róla. Ezt cselekedgyed minden esztendõben, és az alma-fád jó tenyészõvé lészen. Hogy pedig az alma, à fáján meg ne rothadgyon, és à hernyúk se bántcsák: kend-meg à fa tõkéjét, egy zõld gyíknak epéjével. Ha az alma-fának gyõkerét, minek-elõtte verembe ûltetik, s-tehén epével meg-kenik: nem nõl kõnnyen féreg benne. Ha pedig immár meg-termett benne, egy réz avagy vas veszszõvel, ki kel onnét fúrni, és à kûlsõ heyát lemetélni: s-az-után, lágy ganéval elegyítet agyaggal bé- kõtni, avagy kenni. Miképpen tehetni az almát võrõssé, és az savanyút édessé, fel- találod ode fel n. LXXXIX. n. LXXX. Az almát, ha az hordó borba bocsáttyák, és fellyûl leveg: jele az, hogy igaz, és nem csávált bor; ha pedig leszáll à fenekére, vizzel keresztelték azt meg.

Az almának kûlõmb kûlõmb féle Nemét, és Nevét mind le-irnya, majd haszontalannak, és lehetetlennek ítélém: mert az, sok számtalan fele, és à Tartományokhoz-képest, magok-is kûlõmbõznek; s- az jó Gazdák-is szorgalmatoskodnak, hogy más Országokbúl-is, új nemõ almákra szert tegyenek. Mind színekben, szagokban, ízekben, állattyokban sok kûlõmbség vagyon kõztõk; à nevekbe pedig annyi, hogy csak nem minden tartományokba, sõt néhutt, csak à szomszéd falukbann-is, kûlõmben nevezik õket. Azért találkoznak, mind elõvel-érõk, Nyáriak, õsziek, Telelõk. En csak annyihányat nevezek kõzzûlõk, á mint ide Posony-és Csallókõz-táján nevezik õket.

Leg- elsõ Sz. Ivány alma, apró sárga, édes: à fája is [p 0143] alacson Más Sz Ivány alma is, à ki nagyobb, à fája-is: sárga piros, mint egy bor ízû. Darás alma, à ki édes szabású. Más võrõs alma, egy kevesé hoszúkás, édes. Métet alma, Nyári és Telelõ, édes fejér belû. Posonyi Perlinger, võrõs vonyással, jó leves, bor ízû nyári. Funtos alma, nagy õreg, mindeniknek egy egy funtosnak kellene lenni, bor izû. Leány alma, hoszúkás egy felõl, sárga más felõl, piros bor ízû. Telelõ almák. Paszaman alma, jó õreg sárga édes szabású, hoszúkás, igen jó szagú. Néemellyek azt, csak nem leg- job almának tarttyák: sokáig el-áll. Boldog Aszony almája, jó édes sárga: ez-is tartós. Muskatal alma, õreg, apró ennyihány féle: kemény, jo leves édes, egy kevesé savanyú szabású; némellyik egy felõl sárga, más felõl piros, igen jó szagú, el-tart újig-is. Páris alma, ez-is egy kevesé hoszúkás, egy felõl szép piros bor izû, csak hogy nem szinte oly kemény, mint à muskatal. Szegletes alma, à ki fõllyûl négy szegû; ez is jó kemény, sokáig tart, leves bor ízû, egy felõl szép sárga, más felõl szép võrõs. Zõld muskatal, jó korú, éppen zõld még belûl-is, sokáíg el-tart, hoszúkás valamenniíire, bor ízû: de nem szinte olly szagú, mint az apró Muskatal. Bonaburuttya, két vagy három féle. Eggyik apró csúcsos: máSik kerekdéd, õregeb: harmadik jókora, á hejy ki-kivûl szûrke, avagy barát színû, az íze belõl édesecske: de nem leves, csak hogy igen állandó gyûmõlcs, és az úynal-is taváb tart, és akkor gyakran meg-tõpõrõdik.

Ezekhez számlálhatni azt az almát, mellyeket à Fel-fõldõn, Kormos almának hívnak, igen kemény alma, [p 0144] újig el-tart, kivûl pettegetett imitt amott, mint-ha varas vólna; jókora, jó leves, édes, bor ízû, kinél jobbat azon à fõldõn nem igen tartanak. Mesinki avagy Majner alma, mivel Misniabol származott; ide mi hozzának Ceh-Országbúl, és Morvábúl: igen jó édes leves alma, nem igen nagy, egy felõl sárga: ez-is el-ál alkalmas ideig; mellyet-is nagyra bõcsûlnek. Szent Benedeki alma, hoszúkás és sárga, igen jó ízû, édes, és kevesé savanyúcska, kõzép-szerû, tartós. Selyem alma, avagy Posonyi alma: jó borízû leves, õreg hoszúkás, szép piros, néhutt sárga sújtások vannak rajta, alkalmas ideig el-tart. Bósznai alma; õreg, éppen võrõs, kemény, jó leves, savanyú bor ízû sokáig el-tart. Tót-pirosnak hivnak egy almát néhutt à Felfõldõn; hoszúkás éppen mint-egy feketéllõ võrõs: belõl-is võrõs vonyások vannak rajta, puha, édes ízû: de sokáig, és újig el tart. Báling-alma, két féle: Eggyik nagyob, kinek fele szép piros, fele sárga édes bor izû: újig-is szépén el-áll. A második aprób, sárga, es csak néhutt võrõs, savanyú: ez-is igen sokáig el- tart; de mind à kettõ sem igen leves. Más tõbb almáknak le-írásával, és nevével, nem akarom terhelni az óltó embereket. Csak arra íntem hogy ha valahol valami szép gyûmõlcsõt látnak, azon mesterkedgyenek miképpen kaphassanak az ágaiban, és ólthassanak, ki által minden esztendõben szaporítsák válogatott és ritka gyûmõlcsõkkel, kerteket. 1

Az almát mind nyersen, s'- mind fõve, kûlõmféle módra; sûtve, rántva, és az étkekben ehetni: kirûl à szakács kõnyvbe béven.

[p 0145] Az orvósságokban, nem igen élnek véle. A fojtós alma, hideg, és fõldi természetû. A' savanyú, hideg, de nem oly temérdek. Az édes, és kõzép-szerû, hevit. A fojtós almával ákkor kel élni, mikor embernek à hasa az hévségtûl, vagy fõlõttéb-való nedvességtûl, meg- erõtlenedett. A savanyúval, mikor valami kemény, de nem igen hideg nedvesség gyûlt-õszve. Az édes, és kõzép-szerû, hamarébb meg-emésztõdik. De hogy ez à gyûmõlcs egésséges légyen, jól meg kel hadni à fáján érni; mert egyébként, nehezen emésztõdik-meg, és hidegséget szerez. Ezt, mingyárt az étel-után kel ennyi: fõképpen azoknak, kík az ételt bé nem vehetik, hanem, ki- hánnyák; és à kíken has-folyás vagy vér-has vagyon. Az alma hejábúl, igen használ, ha Pestis-kor fûstõt csinálnak. Az Melancholia-ellen igen jó, és az õklelés- ellen-is: ha az édes almát, paráz hamuban meg-sûtik, és azt az édes-gyõkérnek keményitett levével, és szép fejér nád-mézzel meg-híntik; s-effeléknek reggel s-estve, minden-nap két órával az étel-elõtt, ennyiek adgyák. A' vagy mesd két felé az almát, mesd-ki à magvát, tõlcs meg temjénnel az után, tedd-õszve à két felet, és fûsd- meg paráz hamuban, de meg ne égessed; és add meg-ennyi annak, à kinn az õklelés vagyon. Ha ki à lábát, és más tagját meg-ûti, s-meg-kékûl: messen almát szeletenként, és el oszlattya azt, ha reá-kõti.

Az almábúl, miképpen csinálnak bort, alma-vizet, eczetet, lictariumot: és mint aszallyák, ide alább meg-irom.

[p 0146] . II.

A' kõrtvély-fárúl.

A Kõrtvély-fa, noha egnyihány dologban eggyez az almával: úgy-mint, hogy, egy ûdõben ûltetik, és oltyák; de sokban-is kûlõmbõz. Mert elsõben, kûlõmb fõldet kéván: mivel à kõrtvély, inkább szereti az agyagos fõldet, hogy-sem-mint à kõvest. Azért, mikor el akarod ûltetni, szorgalmatossan ki-hánnyad à kõvecset à verembõl; mert egyébként, kõves lesz à kõrtvély tõle. Sõt ha apró kõvecskéket találsz à ki-nõlt kõrtvély-fának gyõkere-kõrûl: ásd ki à fõldet, és rostáld-meg, válasd-el à kõvecset tõle, s' úgy tõlcs megént à gyõkérre à fõldet. Annak-okáért, à kõrtvély-fa nedves, és hûvõs helyt kiván, (noha à meleg helyeket sem veti-meg) à hol semmi kõ nincsen: és mennél kõvereb à fõld, annál job gyûmõlcsõt hoz; à sovány fõldbe pedig, nem vészi jól fel magát, és erõtlenné lészen: yyà gyûmõlcse-is apró kõves. A kõrtvélyt igen jó az útzán, ávagy az út-félen ûltetni, à hol inkáb tapodgyák à fõldet: à mint à szõlõ-tõvek-mellet-is, és à szántó-fõldeken, à hol gyákrabban kapállyák, és forgattyák, à fõldet; csak hogy, bátorságos légyen áz úton-járóktûl. A kõrtvélyt, kõzõnségesen nagyobra bõcsûllik az almánál: nem csak az õ csudálatos sok féle kûlõmbségeért; de hasznáért-is, hogy idején kikelet-után érni kezd: és élhetni véle nyárban, õszel, télben szinte újig. Aszalva-is, és bé-csinálva, kedvesseb az almánál: à táplálásra-is job, és egéssegesseb.

[p 0147] A kõrtvély-fát, szinte úgy ólthatni, mint az alma-fát. Minémõ fában pedig, meg-írtam oda fel VI. Rész. n. CIII. ennek az kõnyvnek. Ha magon ûltetik, igen késõn nõl: hanem-ha az óltásnak okáért; de jobb õtet (az óltott fán-kivûl) vad fában óltani: kivált-képpen à kit három esztendõvel elõbb, jó széles, és szórgalmatossággal ki-ásott veremben ûltettenek. A kit azon-kivûl, jól meg kel választani; mert à minémû vad kõrtvely-fákat, áz szigetekbe, à vizek mellett ki-ásnak, azokból kevés jót várhat az ember. Mert nem vészik jól fel magokat: és végtére-is hátra maradnak; azért afféléknek, csak békét kel hadni. Némellyeknek igen darabos, és rovácskos à héjok: azért, azok sem tenyészõk. Es, ha kemény helyrûl hozták õket, még segíthetni rajtok, fõldnek gyakran-való úyitása-által: és à fa-héjnak érvágása; ávagy hasítása-által. A' mely fába-kõrtvély ágacskát akarnak óltani; szûkséges, hogy elsõben jól meg-gyõkerezzék à fõldben, minek-elõtte bé-óltyák; mert gyakran, ha meleg száraz ûdõ szolgál reája, mind ki-vész, ha szinte meg-foganodott-is az óltó ág, és nõlni kezd. Azért, job még esztendeig várakozni, hogy-sem-mint heában munkálkodni.

A' kõrtvély-fának héja-kõzzé-való óltásában, arra-is vgyázni [!] kel; ha à héja igen darabos és kemény, à kiben óltani akarnak (à mint gyakran tõrténik azokban à fákban, à kik alkalmassan meg- nõltenek) mikor à csontocskával, vagy fácskával, el- akarják à fájától à héját valasztani: mert az, vagy egy-felõl, vagy más-felõl kõnnyen meg-hasad, ha szorgalmatos gondot nem viselnek reá. Azért bal kézzel, erõssen meg kel [p 0148] fogni fának heját, hogy egészen maradgyon: à ki szûkséges à nõvéshez. Ennek, à kõtessel-is eleit vehetni, à mint oda fel-is meg-írtam efféle óltásrúl. Arra-is figyelmezzenek, hogy az illyen óltásban, ne à szemnél hanem, à csomónál kezdgyek à faragást. Némellyek Aprilisben, Majusban, Iuniusban, à kõrtvély-fárúl valami jó ágacskát le-tõrnek, à ki óltani-való: és azt à pinczébe el-ássák, egy egész esztendeig ott hadgyák, és apró gyõkerecskéket vér magának. Noha talám job vólna elõb el-ásni, minek-elõtte ki-fakad, és meg-levelezik: de szorgalmatossan kel véle bánni; és gyakran kel à fõldet kõrûlette meg újítani, az õntõzés helyett; az-után ki-ûltethetni à kertben.

Ha à kõrtvély-fa, kõves gyûmõlcsõt hoz, avagy lassan virágzik: el kel à fõldet à gyõkerérûl vonni, és tizen-õt egész nap, ó bor sõprûiével õntõzni. Igy, meg-jovul à fa tûle, és jó édes gyûmõlcset hoz. Hogy pedig jo édes gyûmõlcsel bõvelkedgyék: fúrd-meg à fát à fõld színyénel, avagy egy kevesé alább, és veri à likba tõlgy-fa, akár Bik-fa szeget; az-után, fõdd-bé fõldel, à mint oda fellyeb-is. Némellyek azt kívánnyák; hogy à mely kõrtvély à fáján érik-meg, à féle fát idejébben ûltessék, úgy-mint tél-elõtt: à tõbbit kezdgyék tél kõzepin ûltetni, ki- keletnek kezdetiig. Mások azt taníttyák; hogy à meleg tartományokban, Septemberben és Octoberben. A hideg tartományokban, Februariusba és Martiusba. Akõzép-szerû tartományokban, úgy-mint, kõzõnségessen Magyar- Országban: akár eggyikbe, akár másikba ûltessék à kõrtvély-fát.

[p 0149] A ki nem szánnya fáratságát, és kévánnya; hogy az õ kõrtvély-fája, mindenkor szép, és jó gyûmõlcsõt hozzon; ához illyen bajmolódást praescribalnak; Mikor elsõ negyedik, vagy õtõdik esztendõben az ûltetés-után, jól meg-gyõkerezett à kõrtvély-fa: vonnyák-le à fõldet kõrnyûlõtte, az utólsó gyõkér-ig, egy kevesé az úy esztendõ-elõtt, (de mi-nálúnk, elõbb kellene ennek lenni) és egy vágó késsel, egy kevessé vagdallyák-meg. Az-után Januáriusban, megént hánnyák azt à fõldet à gyõkérre, és más jó fõldel-is elegyítsék. Attúl az ûdõtûl- fogva, szorgalmatossan meg-kel gyomlálni à vermet, és az allyát à fának tisztán tartani: minden második esztendõben kõrûlõtte à fõldet, télnek kezdetin meg-kapálni; Es így, igen jó ízû, és tartós gyûmõlcsel fizet. Azért, nagyobb szorgalmatosságot kiván à kõrtvély-fa, az alma-fánál. Arra-is vigyázzanak; hogy ha szinte sok új nõvendék ágak-horgassan nõlnének-is à fiatal kõrtvély-fákon: nem kel mingyárt le-nyesni azokat, kivált-képpen még mikor gyermekdéd à fa; mert az-által, el-vészi erejét á fának, és soha jól nem gyûmõlcsõzik: à tõb ágak-is meg-hajlanak, és nem vészik igyenessen fel magokat. Hogy à kõrtvély, férges ne légyen: mikor à kõrtvély, fát el-ûltetik, kennyék-meg tehén, vagy õkõr epével à fának gyõkerét.

A' kõrtvély-fának, nincsen anyi nyavalyája és fogyatkozása, mint az alma-fának, leg-nagyob à Féreg: de ez, nem à fõlõtébb-való tàplálástûl származik; hanem inkáb gyakorta, annak szûk-vóltátúl. Egyébként ezén-kivûl, néha à tõkének fogyatkozása: néha [p 0150] az helynek alkalmatlansága nemzi; à mint hogy, nem csak à szelíd-, de az vad-fákban-is találkozik illyen nyavalya: kinek orvóslása, igen nehéz. Azért, mikor az óltásban ollyan fára találsz, job annak békét hadni, és mást ûltetni helyében. Ha pedig à féle fogyatkozás, az- után találtatnék à faban, à kit õrõmest el- távoztatnál: à fa-kõrûl-való szorgalmatos kapállással, à fõldnek úyitásával, és ér- vágással, vagy kõppõlyõzéssel, mikor annak ideje vagyon, véghez-viheted. Ha mind ezekkel sem vész-el à féreg, hanem inkább õregbedik: metéld-le à heját mind az egésséges-ig, és csak lágy tehén ganéjval, polyva- nélkûl, kend-bé az helyt; csak hogy hamar bánnyál véle, és ne késsél Annak-felette, néha efféle nyavalya, az óltani való tõkétûl lévél: à kinek, tudni-illik, igen temérdek, és darabos, avagy gõrõndõs heja vagyon, avagy rovácskos; és ha azt meg-nem orvóssollyák, nem nõl jól à fa. Azért mikor à kertész afféle fában akar óltani, avagy immár-is óltott; elsõben, vakarja-le szépen afféle darabos heját; de à belsõt meg ne bántcsa, és kõsse-bé tehén ganéjval, és mikor ideje lészen, kõppõlyõzze-meg, avagy inkab hasítsa-fel à heját: kivel meg-újjúl à hejy, és alkalmatos lészen à nõvésre.

A' kõrtvélyeknek mind kûlõmbségek, mind nevek majd tõb, hogy-nem-mint az almáknak; azért nehezebb ezeknek nemeket, s' neveket le-írnya. Mind azon-által, hogy ebben se fogyatkozzunk-meg, egynehányat fel-jegyzettem.