LASKAI JÁNOS: JESUS KIRALYSAGA. 0060
[ a lapszéli jegyzeteket nem rõgzítettem
] KILENCZEDIK RESZ.
Meg-bizonyitom bõvebben,
a' mit a' felsõ Részben mondottam. 'Es azt elõszõr-is,
az idõnec a' Jésusra-való alkolmaztatásából.
NOha
penig a' Sidók ennyi szemmel-látott dolgokból el-hihetnék
a' Messias el-jóvetelit: mindazáltal még-is vakoskodnak,
és tévelygésekben vak-merõképpen hevernek. KIknek hogy
az idvességes úrnak fel-találásában segitseggel
lehessek; nem szánok egy-kevessé abban a' szent
kõnyvben bellyeb-tekinteni, [p 0061] melynek igasságát
mind õk s-mind a' Keresztyének egyenlõképpen becsûllik.
Annak bizonyságára penig elsõ erõsséget vészek
az Idõrõl: kirõl két nevezetes és világos
jõvendõléseket találunk-fel tõbbi kõzõtt az Oo
Testamentumban, mellyek a' Messis el-jõvetelinek idejét,
mint-egy újal mutattyák-meg. Eggyik am-a Vén Jakob
Profétiaija: mely oly világos, oly tûndõklõ, hogy a'
Sidóknak minden agyaskodasokat szintén úgy meg-
homályosittya, mint a' fényes nap dél szinben a
gyertyának kis-ded világát. Halála órajan vala Jakób: es
fiait kûlõn-kûlõn meg-áldván, sok méltóságokkal
kûlõmbõzteté meg Júdat a' tõbbi felett. 'Es ki-
váltképpen evel: hogy az õ maradékiból szûlettetnék
a' MESSIAS. Hogy penig abban bizonyossab lehetne;
idejét-is meg-jelenté néki: [p 0062] Nem vétetik-el,
ugymond, a' KIrályi-Pálcza Júdátúl, miglen el-
jõ a' Silóh. Látták ennek igasságát eleitûl-
fogva a' Sidók Jésusban bé-tellyesedni, és ezért sok
féle csigázásokkal akarták azt el-forditani. Annak-
okáért, minek-utánna az õ birodalmoknak méltósága és
Jérusálem Várasának dicsõsége aláb-aláb kezde
szállani, és attúl végre egészen meg-is fosztatának;
azt kezdék állatni hogy e' jõvendõlésnek valósága, nem
kõzõnségessen a' Nemzetre, hanem csak azokra a' Sidókra
tartozik, kiket Isten Babylóniába engedett meg-telepedni.
'Ugy vagyon, s-mi sem tagadgynk, [!] hogy a' Babylóniai
Sidók, Palaestinán kivûl egész fellyeb-valók vóltak,
és hogy magok kõzõtt-is mint-egy Respublicát tartottak,
és a' tõbbinek tõrvényeket szabtak elejekben, tudgyuk
azt-is, hogy azok [p 0063] kõzõtt vóltak mindenkor fõ
rendek, kik az õ eredeteket egyenessebn és minden
õszve-elegyedés nélkûl Dávidra vitték. De ezekbõl nem
kõvetkezik az, hogy a' Jácób jõvendõlésének méltósga
a' Babylóniai Sidókra tartozott vólna. Mert ez a' Királyi-
Pálcza nem egyéb; hanem a' JUda nemzetségében-lévõ am-az
Országlásnak méltósága: melynek nem csak tóldalékja
avagy gymolysága, hanem leg-fõb része, sõt lelke és
élete, vólt a' Vallás és a' cérémoniák. A'
cérémoniáknak penig és az Isteni tiszteletnek
nemesseb részeinek, nem lehetett helye minden
Várasokban; hanem egy Várasnak kellett lenni, melyben azok
õriztettek és ki-szolgáltattak; és a' hol a' mennyei Urnak
dicsõséges hatalma-is kivált-kléppen szokott vala lakozni.
Illyen Váras elõszõr vólt Siló: az [p 0064]
Jérusálem, a' szent fõldnek kõzepette. 'Epitettek úgy-
vagyon az el-fajult Sidók Jérusálemen kivûl tõb
Templomokat-is; de mivel azt Istennek ki-adott Parancsolattya
ellen cselekedték, Istennek-is azokra sëmmi áldása és
igézeti nem tartoztak. Meg-vallották ezt magok a' Sidók. Mert
mikor am-az istentelen Juliánus él-pártolt vala a'
Keresztyénektûl, tanácsul-adá a' Sidóknak, hogy õk-is
a' Keresztyének boszuságára tennének-áldozatot, úgy-
mint kiknek elejektûl-vett tõrvények-is azt parancsolná.
De a' Sidók nyilván aval mentették magokat; hogy sé1mmi-
képpen azt egyébût nem cselekedhetnék, hanem csak a'
Jérusálemi Templomban, azt penixg immár õ tûlõk
'Adriánus Császár el-vette vala. Tovabbá, nagy
õrõmõkre vagyon a' Sidóknak, a' mit e' jõvendõlés-
felõl magoktúl [p 0065] gondoltak: és abbbn [!] ugyan meg-is
nyúgodtak, hogy a' Jácób profétiája szerint még el nem
jõtt a' Messiás. Mivel azért õk a' Messiás el-
jõveteliben, csak a' testi nyomorúságok alól-való
szabadúlasról álmodoznak; a' Királyi-pálczán nem
birodalmat, hanem inkáb csapásokat és nyomorúságokat
értnek. Ugy, hogy ez légyen értelme a' Jácób
jõvendõlésének: A' csapás és nyomorúság nem vétetik-el
a' Júda nemzetségébõl, mind a' Messiás el-jõveteleig;
mert e' jõvendõlés szerint, a' Messiás szabadittya-
meg a' Sidókat minden nyomorúságok alól: láttyátok penig
(uyg-mondanak) hogy meg nem szabaditotta-meg õket. Mi
bizonyára láttyuk a' Sidók nyomorúságát; de láttyuk
vakságát-is. Mert jól-lehet, nem sok idõ múlva kezdeték
õ rajtok e' jõvendõlés [p 0066] után még 'AEgyiptomban
a' nyomorgatás: mindazáltal meg-szabadittattak onnat Móses
által. Annak-utánna-is ostoroztattak nagy gyakorta: de azt
sëm csak a' Júda nemzetsége, nem-is õrõkke szenvedte;
mint a' Móses historiájából, a' Birák, KIrályok, és
Esdrás kõnyveibõl meg-teczik. A' Jesus szûletése
után penig, félben-szakadás nélkûl tartatnak a'
nyomorúságokban: és a' mi nagyub, nem-is lehet más
Szabadító felõl sëmmi reménségek. Annak-felette a' mi
igen vilagos dolog; csendesz, vigaságos, és szerencsés
állapatot igér ott Jacób a' Júdának, nem úgy, mint az
elsõ három fiainak, Rúbennek, Simonnak és Levinek. 'Es ha
ott Jácób nyomorúságaról jõvendõl Júdanak: mire-valók
im-e' szavai, Meg-hajolnak édes fiam Júda te elõtted
a' te atyad-fiai? De hadgyanak-el [p 0067] e'-féle
velekedeseket: és ne szégyenlyék mi tûlûnk meg-
tanúlni és el-hinni, hogy a' Jacób jõvendõlése
egyenessen a' Jesusban tellyesedett-bé. Mindeneknek
elõtte azért azt vegyék-eszekben: hogy e' helyen a'
KIrályi-pálcza birodalomért vétetik nem nyomorúságért,
mint Dávid ezen Messiás felõl hirdeti, hogy az õ
országának birodalma igaz birodalom: és hogy,
az õ erõsségének palczáját a' Sionból kûldi az 'Ur.
Ezt a' lelki birodalmat penig, úgy mint õrõket, akkor
vette derekassan magának a' Messias, a' mikor a' világi
országlás tellyességgel meg-szûnek Júdaban.