LASKAI JÁNOS: JESUS KIRALYSAGA. 0060


[ a lapszéli jegyzeteket nem rõgzítettem ] KILENCZEDIK RESZ.

Meg-bizonyitom bõvebben, a' mit a' felsõ Részben mondottam. 'Es azt elõszõr-is, az idõnec a' Jésusra-való alkolmaztatásából.

NOha
penig a' Sidók ennyi szemmel-látott dolgokból el-hihetnék a' Messias el-jóvetelit: mindazáltal még-is vakoskodnak, és tévelygésekben vak-merõképpen hevernek. KIknek hogy az idvességes úrnak fel-találásában segitseggel lehessek; nem szánok egy-kevessé abban a' szent kõnyvben bellyeb-tekinteni, [p 0061] melynek igasságát mind õk s-mind a' Keresztyének egyenlõképpen becsûllik. Annak bizonyságára penig elsõ erõsséget vészek az Idõrõl: kirõl két nevezetes és világos jõvendõléseket találunk-fel tõbbi kõzõtt az Oo Testamentumban, mellyek a' Messis el-jõvetelinek idejét, mint-egy újal mutattyák-meg. Eggyik am-a Vén Jakob Profétiaija: mely oly világos, oly tûndõklõ, hogy a' Sidóknak minden agyaskodasokat szintén úgy meg- homályosittya, mint a' fényes nap dél szinben a gyertyának kis-ded világát. Halála órajan vala Jakób: es fiait kûlõn-kûlõn meg-áldván, sok méltóságokkal kûlõmbõzteté meg Júdat a' tõbbi felett. 'Es ki- váltképpen evel: hogy az õ maradékiból szûlettetnék a' MESSIAS. Hogy penig abban bizonyossab lehetne; idejét-is meg-jelenté néki: [p 0062] Nem vétetik-el, ugymond, a' KIrályi-Pálcza Júdátúl, miglen el- jõ a' Silóh. Látták ennek igasságát eleitûl- fogva a' Sidók Jésusban bé-tellyesedni, és ezért sok féle csigázásokkal akarták azt el-forditani. Annak- okáért, minek-utánna az õ birodalmoknak méltósága és Jérusálem Várasának dicsõsége aláb-aláb kezde szállani, és attúl végre egészen meg-is fosztatának; azt kezdék állatni hogy e' jõvendõlésnek valósága, nem kõzõnségessen a' Nemzetre, hanem csak azokra a' Sidókra tartozik, kiket Isten Babylóniába engedett meg-telepedni. 'Ugy vagyon, s-mi sem tagadgynk, [!] hogy a' Babylóniai Sidók, Palaestinán kivûl egész fellyeb-valók vóltak, és hogy magok kõzõtt-is mint-egy Respublicát tartottak, és a' tõbbinek tõrvényeket szabtak elejekben, tudgyuk azt-is, hogy azok [p 0063] kõzõtt vóltak mindenkor fõ rendek, kik az õ eredeteket egyenessebn és minden õszve-elegyedés nélkûl Dávidra vitték. De ezekbõl nem kõvetkezik az, hogy a' Jácób jõvendõlésének méltósga a' Babylóniai Sidókra tartozott vólna. Mert ez a' Királyi- Pálcza nem egyéb; hanem a' JUda nemzetségében-lévõ am-az Országlásnak méltósága: melynek nem csak tóldalékja avagy gymolysága, hanem leg-fõb része, sõt lelke és élete, vólt a' Vallás és a' cérémoniák. A' cérémoniáknak penig és az Isteni tiszteletnek nemesseb részeinek, nem lehetett helye minden Várasokban; hanem egy Várasnak kellett lenni, melyben azok õriztettek és ki-szolgáltattak; és a' hol a' mennyei Urnak dicsõséges hatalma-is kivált-kléppen szokott vala lakozni. Illyen Váras elõszõr vólt Siló: az [p 0064] Jérusálem, a' szent fõldnek kõzepette. 'Epitettek úgy- vagyon az el-fajult Sidók Jérusálemen kivûl tõb Templomokat-is; de mivel azt Istennek ki-adott Parancsolattya ellen cselekedték, Istennek-is azokra sëmmi áldása és igézeti nem tartoztak. Meg-vallották ezt magok a' Sidók. Mert mikor am-az istentelen Juliánus él-pártolt vala a' Keresztyénektûl, tanácsul-adá a' Sidóknak, hogy õk-is a' Keresztyének boszuságára tennének-áldozatot, úgy- mint kiknek elejektûl-vett tõrvények-is azt parancsolná. De a' Sidók nyilván aval mentették magokat; hogy sé1mmi- képpen azt egyébût nem cselekedhetnék, hanem csak a' Jérusálemi Templomban, azt penixg immár õ tûlõk 'Adriánus Császár el-vette vala. Tovabbá, nagy õrõmõkre vagyon a' Sidóknak, a' mit e' jõvendõlés- felõl magoktúl [p 0065] gondoltak: és abbbn [!] ugyan meg-is nyúgodtak, hogy a' Jácób profétiája szerint még el nem jõtt a' Messiás. Mivel azért õk a' Messiás el- jõveteliben, csak a' testi nyomorúságok alól-való szabadúlasról álmodoznak; a' Királyi-pálczán nem birodalmat, hanem inkáb csapásokat és nyomorúságokat értnek. Ugy, hogy ez légyen értelme a' Jácób jõvendõlésének: A' csapás és nyomorúság nem vétetik-el a' Júda nemzetségébõl, mind a' Messiás el-jõveteleig; mert e' jõvendõlés szerint, a' Messiás szabadittya- meg a' Sidókat minden nyomorúságok alól: láttyátok penig (uyg-mondanak) hogy meg nem szabaditotta-meg õket. Mi bizonyára láttyuk a' Sidók nyomorúságát; de láttyuk vakságát-is. Mert jól-lehet, nem sok idõ múlva kezdeték õ rajtok e' jõvendõlés [p 0066] után még 'AEgyiptomban a' nyomorgatás: mindazáltal meg-szabadittattak onnat Móses által. Annak-utánna-is ostoroztattak nagy gyakorta: de azt sëm csak a' Júda nemzetsége, nem-is õrõkke szenvedte; mint a' Móses historiájából, a' Birák, KIrályok, és Esdrás kõnyveibõl meg-teczik. A' Jesus szûletése után penig, félben-szakadás nélkûl tartatnak a' nyomorúságokban: és a' mi nagyub, nem-is lehet más Szabadító felõl sëmmi reménségek. Annak-felette a' mi igen vilagos dolog; csendesz, vigaságos, és szerencsés állapatot igér ott Jacób a' Júdának, nem úgy, mint az elsõ három fiainak, Rúbennek, Simonnak és Levinek. 'Es ha ott Jácób nyomorúságaról jõvendõl Júdanak: mire-valók im-e' szavai, Meg-hajolnak édes fiam Júda te elõtted a' te atyad-fiai? De hadgyanak-el [p 0067] e'-féle velekedeseket: és ne szégyenlyék mi tûlûnk meg- tanúlni és el-hinni, hogy a' Jacób jõvendõlése egyenessen a' Jesusban tellyesedett-bé. Mindeneknek elõtte azért azt vegyék-eszekben: hogy e' helyen a' KIrályi-pálcza birodalomért vétetik nem nyomorúságért, mint Dávid ezen Messiás felõl hirdeti, hogy az õ országának birodalma igaz birodalom: és hogy, az õ erõsségének palczáját a' Sionból kûldi az 'Ur. Ezt a' lelki birodalmat penig, úgy mint õrõket, akkor vette derekassan magának a' Messias, a' mikor a' világi országlás tellyességgel meg-szûnek Júdaban.