SZEP BESZELGETES, KET ASZSZONY EMBER, AGOTA ES BORBALA
KÕZÕTT.
ADgyon-Isten jó napot édes Borbalam.
BORBALA
: Isten fogadgya én édes Agotám. Mi dolog, hogy most
olly igen szépnek láttatol?
Agota. : Vagy hogy
mindgyárt meg kell tenéked-is engemet tsufolnod.
Borbála
: En bizony nem tsufollak, hanem valoságot szóllok.
Agota. : Talám hogy új szoknya rajtam, s-azért tettzem
szépnek elõtted.
Borb: : Majd találád mondani; mert
sok idõtûl fogva ennél szeb szoknyát nem láttan; ug'
tetszik Angliai posztó?
Agota. : A gyapja Angliai
ugyan, de Velentzében festették.
Borbála : Ej bezzeg
szép lágy és gyenge, és melly igen kedvelletes ez. Hol
võtted ez szép posztot?
Agota. : S-hol vennék
egyébûtt a' jámbor aszszony-emberek, hanem az õ
férjektûl.
Borbála : Oh melly bóldog vagy te, hogy
tenéked az Isten ilyen jó férjet adott. Azt akarnám hogy
az enyimet a' rusnyát az õrdõg még akkor el-vitte vólna,
mikor hozzá-mentem.
Agota. : Ah Isten óltalmazza, azt
kellé mondanod? kitsoda vesztette már illy hamarsággal
eszeteket, maga tsak nem régen vóltatok edgyek?
Borbála
: Oh édes Agotám, még élek-is soha nem lészek én jó
szivel ahoz; nem látodé miképpen jártat. én ugyán az
Isten elött-is szégyenlem, mikor emberek kõziben kell
mennem; mert más aszszony emberek, kiknek ugyan
szegényebb urok vagyon, sokkal tisztessegesb
ruhákban járnak.
Agota. : A' jmbor aszszony embereknek
ékességek nem áll a' ruhában (a' minap hallottam a'
Szent Péter levelébõl,) hanem a' tiszta és szemérmetes
erkõltsben. A' szemtelen aszszony népek azért
ékesitik magokat, hogy sok férfiaknak legyenek kedvekben,
de mi elég szépek vagyunk ha edgy férfiúnak vagyunk
kedvében.
Borbála : De mind-azon-által azérrt az én
jó uram mind el-vesztegeti az én édes õrõkségemet,
mellyet én, nem keveset, hoztam õ hozzája.
Agota. :
Miképpen vesztegeti-el?
Borbála : A' Kortsomán,
Kotzkán, Kártyán, a' kurvákkal, és a' mint kedve tartya.
Agota. : Ah szánnya Isten azt.
Borbála : Ez
bizony dolog, nintsen kûlõmben: oh melly gyakorta kell nékem
utánna várakoznom, egész éjfélig-is, haza jõvén
osztán holt részegen, az ágyamat-is teli põki és
okádgya, és még nagyobbat-is tselekszik.
Agota. : Ah
ne-is mondgy affélét a' férjed felõl, mert mikor a' te
férjedet szóllod, akkor te magadat meg-gyalázodd.
Borbála : Ah édes Agotám, el-hidgyed bizonnyal, hogy ha edgy
disznó mellett õrõmesben nem fekûnném, mint az ollyan
férfiú mellett, bár itt elõtted meg-hallyak.
Agota. :
Szidodé azért õtet mikor haza jõ?
Borbála : Tsak
gondolod: nem szûkitem azt bizony õ tõle, ha az õrdõg
el-viiné is.
Agota. : S-õ penig az ellen mit mivel,
midõn te õtet olly szépen szerentsézed?
Borbála
: Elein ugyan illyen szokása vólt, hogy haza jõvén
rútul szitkozódott, és pattagott, mint ha én-is igen
féltem vólna tõle: de kettõ az ország; edgy haragszik,
a' másik penig semmit nem gondol azzal, s igy
tselekszûnk mi edgymással.
[p [A3]] Agota. :
Azért néha a' szóról nem jõtõké vereségre?
Borbála : Edgyszer ugyan tsak igen kevesen múlt-el; mert
keményen hozzá fogtunk vólt.
Agota. : De mit hallok
tõled?
Borbála : Bizony edgy páltzát-is ragadott
vólt, és igen fenyegetõzõtt véle az orrom elõtt, és
valóban rutul-is morgolodott, mint ha már szinte meg-akarna
ûtûgetni; de még-is nem tselekedte; s-magának-is nem vólt
vólna hasznára.
Agota. : S-ugyan nem féltélé azért
tõle?
Borbála : Féltem? még magam-is edgy ûst
lábát fogtam vólt hozzá, és ha tsak edgy újával illetett
vólna-is, menten az ûstõkében kaptam vólna mind az két
kezeimmel.
Agota. : Miképpen akadt kezedben az ûst
láb? hiszem a' gusaly inkább illett vólna hozzád, és
azzal óltalmazhattad vólna magadat, mint edgy nyársal.
Borbála : De tsak ûtûtt vólna meg, reá talált vólna
feleségére.
Agota. : Oh jó Borbála, nem kell
szintén olly fene vadnak lenned.
Borbála : Mitsdoda,
vad vagyok én tehát? ha õ engemet illendõ-képpen tart,
én-is viszont meg-bõtsûllõm õtet, de a' mint õ tart
engemet, én-is ollyan vagyok hozzája.
Agota. : Mert ám
a' Szent Pál azt tanittya, hogy az aszszony emberek
engedelmesek legyenek az õ urokhoz, minden bõtsûleteket
meg-adván nékiek; és példájul adgya nékiek a' Sárát, ugy-
mint ki az õ férjét Abrahámot urának hítta.
Borbála
: Magam-is jól hallottam azt, hogy minap Praedikátor uram
arról tanitott; mert noha rusnya vagyok, de azért
õrõmest járok a' Templomban. De nem hallottadé azt-is,
a' mit e' mellett szóllott, hogy a' férfiaknak-is az õ
feleségeket szeretniek kell, miképpen Christus-is az Anya-
szent-edgyházat, ugy-mint az õ meny-aszszonyát
szerette; és hogy a' szegény aszszonyi-állatokat nem
kell mint edgy kaptzájokat tartaniok. Visellye õ magát én
hozzám, a' mint szent Pál hadgya, és én-is ugy viselem
magamat õ hozzája, a' mint szent Pál nékem nadgya. Hogy
Sára Abrahámot Urának hítta, azt méltán tselekedte, mert
az igen kegyes és jámbor férfiú vólt, és
tisztességessen tartotta a' Sárát; de az én
férjem ollyan gonosz, hogy gyakorta nem uramnak, hanem ebnek
kell õtet mondanom.
Agota. : Mert azt nem jól
tselekszed, nem-is tanultad azt a' Praedikátortul, hanem mivel
szent Pál azt akarja, hogy az aszszony népek az õ
férjeknek engedelmessek legyenek, tehát kétség-nélkûl
azt-is akarja jelenteni, hogy az aszszony népek az férjek
után halgassanak, és az õ haragjokat el-távoztassák,
a' mint Prédikátor uram mondgya; hogy szent Agostonnak az
annya az õ Urának haragját nem tsak tõredelmességel,
hanem még szép édes szókkal és szelid erkõltsel-is
szokta vólt meg-enyhiteni.
Borbála : Nó, igen
szépen tudz ugyan a' felõl beszélgetni, kit magam-is
hallottam, hogy ugy adták elõnkben, de mit tész, mert az
én uram felettéb gonosz, ugy hogy nehezen hogy az egész
városban edgy aszszony embernek már gonoszszabb
lehessen.
Agota. : Az elébb azt mondád hogy
õrõmest jársz a' Praedikátiora; de mit használsz
véle, ha szinte soká halgatod-is, és ugyan nem kõveted
azt, a' mit Praedikálnak.
Borbála : Ugy ugy jó Agota;
jó tenéked azt mondanod, hogy az Isten-néked jó férjet
adott: de ha néked-is olly vólna mint nékem, bizony vétekké
nékem nem tulajdonitanád, hanem más-képpen szólnál; nem
nyomja néked a' lábodat a' saru, mint énnékem.
[p [&Ag] rave;]
Agota. : Még-is nem akarté ugyan valamikor téged meg-
verni?
Borbála : Nem, de nem-is adnám néki tanátsul.
Agota. : S-hát még-is veszekedel véle?
Borbála
: Ugy vagyon, mikor meg érdemli.
Agota. : Õ penig az
ellen mit mivel?
Borbála : Mit mivelne, ám néha le-
fekszik s-jól aluszik, ugyan hortyog és zúg: néha tsak
nevet engemet, és tsak mind el-halgattya szitkozodasimat:
avagy penig elõvészi a' lantot, mellyen alig vagyon három
szál húr, azt pengeti, és ugy boszszont inkább engemet.
Agota. : Azt boszszulodé?
Borbála : Ah ki
sem mondhatom, melly nagy boszszút nyelek a' miatt,
annyira, hogy néha tsak alig tartoztathatom magamat hogy az
ûstõkében nem esem.
Agota. : En édes Borbálám,
nem jól tselekeszed azt, nem jovallom dolgodat: hanem ha
nékem szómat akarod fogadni, im én meg-tanitlak, és olly
tanátsot adok, hogy tõbbé a' te férjedtdel illy
szûntelenûl való egyenetlenségben ne ély.
Borbála
: Bátor mond-meg azt a' jó tanátsot, én azt õrõmest
meg-fogadom.
Agota. : Bizony jó Borbála, én tenéked
igazán jóvadat kévánom, azért sëmmi gonoszta [!] nem
akarlak tanántslani, mellyet tsak abból-is el itélhetz, mivel
tudod azt jól, hogy mi gyermekségûnktõl fogva mindenkor
edgyût barátkoztunk, nyájaskodtunk, és edgymást
szerettûk és tiszteltûk.
Borbála : Az ugy
vagyon, nékem sem vólt minden barátim kõzzûl-is
szeretteb te náladnál.
Agota. : Ez okáért kérlek,
mind a' mellyeket most néked akarok mondani, ugy tartsad, hogy
azokat a' mi régi szeretetûnkért és barátságunkért
mondom.
Borbála : Nó mivel látom, hogy ugyan
valosággal és hûséggel intesz engemet, azért én-is
õrõmest reá-halgatok, és a' te jó tanátsodat meg-
fogadom el-hidgyed.
Agota. : Elõszõr tehát azt
gondold-meg; hogy valaminémû légyen a' te férjed, de mind
kettõtõknek ugy vagyon állapottya, hogy már titeket
edgymástol senki el nem választhat, hanem tsak a' jó
halál.
Borbála : Az bizony igaz, ugy vagyon az.
Agota. : Immár akar kedvellyed akar bánnyad, de az Isten
maga ugy rendelte, a' mint a' Praedikátor-is meg-mondotta minap
a' Templomban, a' mit ugy-mond, Isten edgyben-
szerkesztetett, azt sënki edgymástol el ne
szakaszsza. Igy lévén azért a' dolog, és hogy immár
másképpen nem lehet, bizonyára nyomorult dolog, hogy az kik
ketten edgyûtt élnek, és szûntelen háborognak,
veszekednek edgyámással; mert ez illyen élet semmi nem
egyéb hanem fõldi pokol, és az õrõk kárhozatnak
sengéje. Es félõ hogy az ollyaténoknak dolgok ez élet
után roszszabbul ne légyen.
Borbála : Mert
méltóbb vólna, hogy a' férfiù engedne az aszszony
embernek, ugy mint gyengébb tagnak, az mint a' Praedikátioban-
is hallottam.
Agota. : Az ugy vagyon, de nám hallottad
az elébb, hogy a szent Agoston annya az õ urának
haragjának miképpen engedett, és azért igen jóságos
tselekedetû és szét [!] aszszonyi állatnak
ditsirtetik. Hogy ha te nem akarsz engedni, és õ sem
tenéked, igy ti soha sëm lésztek edgyesek. Kérlek
azért fogadd-meg szómat, és probáld-meg bár tsak
edgyszer, a' mire én tanátsollak, és meg-tapasztalod, hogy
én tenéked jó tanátsot adtam, s-meg-is kõszõnõd az
után.
Borbála : Nó bátor mond-el a' mit akarsz.
[p [B] ] Agota. : Tudnod kell azt, hogy a' férfiaknak magok
viselések vagy minémûségek, jó része az aszszony
népeken áll: Mert tudod nékem-is férjem vagyon, ki nem
szintén ollyan jó a' mint te gondolod; de jora kell hadnom,
és sokat el tûrnõm, tudván azt, hogy az én uram elõtt
meg-hajtsam fejemet, és hogy õ nékem uram, es ha ezt nem
tselekedném, tehát Isten ellen vétkezném, s-még ennek
félõtte, tsak edgy nyugodalmas napom sem vólna.
Borbála : Hát nem fogtál ki soha a' te uraddal?
Agota. : Ugy vagyon, edgy nehányszor valami homályotska
támadott kõzõttûnk, melly után nagy háboru-is
kõvetkezhetett vólna, ha szelid erkõltsel és kegyes
tekintettel annak eleit nem võttem vólna, ha én veszteg nem
halgatta, vólna, ha minden dolgot elõ-kaptam vólna én-is,
és nem azt kõvettem volna a' mi hasznosbnak látzot.
Minden embernek kûlõmb erkõltse vagyon, s-kûlõmb
értelme; és hogy az igazat meg-mondgyam, kinek-kinek saját
vétkei, fogyatkozási vadnak. Mivel-hogy penig mi emberek e'
fõldõn edgymással és adgymás társaságával kell
élnûnk, szûkség, hogy mi kivált-képpen
házasságbéliek edgymásnak helyt adgyunk, és valamit
engedgyûnk. Gyakorta lészen penig az, hogy mikor az
újházasok elsõben edygûvé szállanak, edgymás
kõzõtt igen hamar viszsza vesznek, és mig õk
edgymás erkõltsét meg-tudgyák, néha valamellyiknek olly
szó esik ki szájábol, kit ismég hamar meg bán, tsak
a' másik halgasson arra, és ne botsássa fûlébõl
szivére: és ezt tenéked igen eszedben kel venned, s-arra
figyelmezned. Mert a' hol edgy alkalmatlan szóra mindgyárt
más annál-is gonoszszabb kõvetkezik; ott a' kitsiny
szikrából hamar nagy tûz támad, mellyet osztán igen
nehéz óltani, fõ-képpen penig ha gyalázatos és
boszszúságos szók esnek kõzikben. MIkor valamit
edgybe enyveznek, és ugyan ottan mig meg nem szárad, kõzibe
valamit botsátnak, igen kõnnyen el-szakaszthatnak
edgymástol, és haszontalan az enyvezés: de ha meg hadgyák
jól száradni, olly igen edgymáshoz tartoznak, hogy nehezen
szakaszthattyák-el edgymástol. Igy vagyon dolgok a'
házasoknak-is. Azért az új házasok mindgyárt elein arra
vigyázzanak, hogy kõzõttõk semmi veszekedés ne
támadgyon, azt igen el tvoztassák; melly a'
tõredelmesség és kegyes erkõlts által lehet: a' férfiak
ugyan néha igen fel háborodván, de a' háboru ismég
kõnnyen és hamar el-múlik, tsak az aszszony emberek-is
az ellen hirtelen módon ne vetekedgyenek.
Borbála : Vaj ha ezekre mindgyárt elein meg-tanitottál
volna engemet, mert engemet sokkal kûlõmben tanitottak
reá.aMi módon kérlek?
Borbála : Edgy hitván vén
aszszony (kit nem akarok meg-nevezni) arra tanitott, hogy én
mindgyárt elein az én uramnak a' zabola eremlõjét
hoszszan semmi képpen ne ereszteném, kénye szerint
néki semmiben ne engednék, mert az után osztán soha
semmi jót velem nem tselekednék.
Agota. : Az bizonnyal
az õrdõgtûl kûldettetett vólt te hozzád, hogy tégedet
el hitetne, és a' jórol el forditana, miképpen a' mi édes
elsõ Szûlõnket-is a' szegény Evát Paraditsomban meg-
tsalta, irigyelvén tõle az õrõk boldogságot: igy tenéked
is irigyli, sõt minden házas személyeknek, hogy ha tsak
edgy orátskáig-is edgyesek egymás kõzõtt. Es minden
rendbéli emberekenek ellensége ugyan, de fõképpen a'
házasságban lévõknek. Adgyon Isten jóbb eszet annak
a' vén aszszonynak, a' ki tégedet rosz tanátsával el-
áltatott. Nám az Ur isten maga azt mondotta az aszszonyi
állatnak: Meg kel tenéked hajolnod a' te férjed elõtt, és
õ légyen néked a' te urad.
[p [B2]] Láddé azért melly
szépen edgyez a' vén kofának tanátsa az Ur Isten
szavával? Ez ám a' régi kigyónak az õ latorsága.
Borbála : Bizony ugy vagyon; Isten ne mentse azt a' bábát
a' POkoltol, hogy igy hitetett-el engemet.
Agota. : De
hogy Isten õtet meg-téritse.
Borbála : Tehát édes
Agotám, mint hogy én eleitûl fogván az uramhoz nem
viseltem ugy magamat, a' mint most hallom és értem te
tõled; nem találhetnánké abban módot, hogy még jóra
hoznók dolgunkat.
Agota. : Igen-is találunk; mert még
mind ketten iffiú emberek vattok, és nem régen adtátok
edygûvé magatokat.
Borbála : Edeském, mond meg tehát
mit kellene tselekednem, s-mint kellene véle élnem.
Agota.
: Meg-mondom õrõmest, tsak figyelmezz reá. Elõszõr
azért a' te állapotodban, ugy tettesd magadat és ugy
viseld, mint ha tsak szinte most kezdenél véle edgyûtt
gazdagságot viselni. Hald-meg miképpen viseltem én magamat
elsõben az én uramhoz, és most-is mint viselem, s-te-is
a' szerént tselekedgyél. Nékem mindeneknek felette ez vólt
szorgalmatosb gondom (a' mint az én édes ûdvezûlt
anyám tanitott vólt engemet) hogy az én uramnak mindenben
tetszenék, kedvében lehetnék. Azért igen meg-óttam
magamat, hogy legkissebb dólgomban-is õtet meg ne
sérteném, ellene ne vétenék. Ehezképest igen igen
vigyáztam reá mitsodás természetû, minémû
erkõltsû, és mikor mitsoda elmével vólna, mikor minémû
dolgokkal kõnnyen meg-haragittatnék, avagy engeszteltetnék,
mikor vólna jó kedvû, mikor kedvetlen; mit tûrhetne-el s-
mit nem tûrhetne; a' szerént alkolmaztattm én-is magamat.
Ha õ vig volt, én-is véle vig szivel vóltam: ha penig
komor szemmel és haragos tekintettel nézett, azonn
igyekeztem, hogy szép és kedves szókkal eõtet meg-
engesztellyem és meg-vidámitsam. Mert azt hallottam vólt
edgyszer: a' ki Elephánt kõrûl akar járni, annak nem kell
fejér ruhát magán viselni, mert õk az ollyan színt nem
szenvedhetik, hanem inkább kegyetlen dûhõsségre
indittatnak az által: Igy a' fene Bikák-is a' veres szintõl
haragra ingereltetnek. Edgy Tigris nevû vad vagyon, midõn az,
a' tsengõnek hallya tsengését vagy dobnak pergését, annyira
meg dûhõsõdik, mint ha magát-is meg-akarná õlni. Es a'
kik a' lovak kõrûl járnak vagy egyéb állatokat
szeliditnek, mellyeket kûlsõ erõvel meg nem hajthatnak,
azoknak kivált-képpen való módgyok, szavok és
szokások vagyon, mellyekkel élnek; lapogattyák,
tõrõlgetik, pisegetik, és tudnak vélek élni, az
szerint a' mint vészik eszekben természeteket és
tulajdonságokat. Mennyivel inkább illik nékûnk a' mi
férjeinkhez kikkel mind hóltig kételenek vagyunk edgyûtt
szenvedni, ilyen képpen magunkat viselnûnk kell, minek-
utánna eszûnkben võttûk az õ tselekedeteket.
Osztán, a' mi a' házi gondviselést illeti, melly
kiváltképpen az aszszony népeknek tisztire néz, és õ
rajtok áll, igen igyekeztem azon, hogy az én
viseletlenségem, tunyaságom miatt semmivel ne mulatódnék
el se veszne, hanem mindezek ideje korán lennének jól és
hasznossan, hogy az uramnak ne adnék alkalmatosságot
a' szidásra. Igy ha mit eszemben võttem hogy õ el nem
szenvedhet, akar melly kitsiny dolog vólt vólna3is, attól
meg-õriztem magamat. 5 Es arra-is igen vigyáztam, mikor
minémû étkeket ennék õrõmest, miképpen és mikor
akarná az ágyat vettetni.
Renéked-is azért jó Borbála
ezeket kell kõvetned. Ha veszed eszedben hogy a' te urad
haragszik te reád, akkor te ne nevess, véle ne
tréfálódgyál, s ne jádzál, hanem inkább te-is
szomoruságot mutass, és azt jelentsed, hogy [p [B3]]
bánod a' dolgot, és azonban egyebekre szorgalmatos légy.
Mert szinte mint az igaz tûkõr bé-vészi magában annak
képét, a' ki belé tekintél; igy kell az aszszony
embernek-is magát az õ urának erkõltsihez és
természetihez mindenekben szabni és alkolmaztatni, hogy õ
ne légyen mord, szomoru, kedvetlen, mikor az ura víg:
viszontag ne nevessen, ne vigadazzon õ, mikor az ura
kedvetlen és háborodott szivû. Igy tselekedtem én-is az
én urammal, mikor osztán ellenem kedvetlen vagy haragos
vólt, vagy édes nyájas beszéddel enyhitettem õte, vagy
penig veszteg halgatással adtam helyt néki és el-
kerûltem haragját, mind addig idõt várván, mikor osztán
haragja el-múlt, és alkalmatosságot vehettem, vagy magam
mentségére, vagy az õ intésére. Hasonló-képpen miveltem
mikor felettéb ittason jõt haza, mert tsak szinte kedve
szerént valóédes szókkal fogattam õtet, és mennél
édesseb és jobb szókkal hoztam az ágyban.
Borbála
: Oh mi szegény aszszonyi állatok, nem de nem
nyavalyásságosé a' mi állapotunk, hogy mindenben
engednûnk kell és annyit tûrnûnk a' férfiaknak, akar
haragudgyanak, akar részegek legyenek, s-akar mit mivellyenek
az õ kedvek szerént.
Agota. : Ha jó atyámfia
tartozunk mi azzal. de azt gondolodé hogy õk is mi tõlûnk
nem eleget szenvednek a' mi erkõltseink miatt? Mind-azon
által, arra való módgyok és idejek lehet az aszszony
népeknek, hogy az õ férjeket szabadon meg-inthetik ollyan
szûkséges hasznos és valamenyire való dolgokban,
(mert hol mi apro és mulható dolgot jobb el-halgatni,) de az
ollyan intésnek akkor kell lennie, mikor a' férjek jó
kedvû, józan, gondtul butul ûres, és nem más emberek
elõtt, hanem tsak maga vagyon: akkor mondom, meg-intheti
õtet, de igen lágy és szelid beszéddel, avagy inkáb
kérje szépen, hogy illyen avagy amollyan dolgokban jobban
eszébe vegye magát, és és [!] figyelmetesbben vigyázzon
magára, maga hirére nevére, bõtsûletire,
egésségére, etc. De a' mint mondám, ez illyen intést
szép nyájas és édes beszédekkel kell elegyiteni. En az
én uramat néha kõvetni szoktam elsõben, hogy én
esztelen és szorgalmatos aszszonyi-állat lévén,
hozzája való igaz szeretetembõl és jó végre valamit
szóllok, a' mi az õ bétsûletire, egésségére és
jóvára való vólna.
Es efféle intések után ugy ottan
malamit egyebet hozok elõ, a' melly õ elõtte kedves és
vigaságos, mert minékûnk aszszony embereknek
kõzõnségessen oly szokásunk vagyon jó Borbála,
hogy ha szólni kezdûnk, alig tudunk osztán véget érni
a' szóllásban.
Borbála : Azt szokták ugyan
mondani felõlûnk.
Agota. : Osztán kiváltképpen
attol én igen meg-óttam magamat, hogy az utamat más emberek
elõtt ne fedgyem, és a' házbol semmi panaszt és
vádolást ki ne vigyek; mert a mi kettõ kõzõtt esik,
hamarébb meg-békélhetnek arról, de a' mi más tõb emberek
kõzibe terjed, az olly ellenkezõ dologról nehezen
békélhetnek meg az emberek. Ha peniglen valami sulyossab
dolog támadna kõztõk, mellyet az aszszony ember
semmiképpen el nem szenvedhetne, sem penig gyakor és
elégséges intésével az uránál semmit nem használhatna,
akkor ismét illyen móddal élhet, hogy elõszõr mennyen
az õ urának szûléihez és attyafiaihoz inkáb hogy sem
a' magáihoz: és panasz-képpen jelentse meg nyavalyáját;
de ollyan módon, ollyan szeliden és alázatoson, hogy ne
láttassék az õ urához való gyûlõlségbõl
tselekedni, hanem inkáb hozzá való igaz szeretetibõl, és
szûkségesképen annak vétkes dolgábol kõvetkezhetõ
gonosznak el-távoztatására való igyekezetbõl.
Borbála : Jó tanáts ez, de ki vólna ollyan, a' ki mind ez
szerént tselekednék tõkélletessen?
Agota. :
Mert bizony ugy kell ám annak lenni, sõt még azt nyerjûk
véle, hogy látván a' férfiak a' mi hozzájok való [p [B4]]
hûségûnket, mellybõl az õ vétkeket és
fogyatkozásokat el akarjuk rekkenteni és apasztani, az
által indittyuk fel õket hogy õk-is hasonlo-képpen
tselekedgyenek mi velûnk.
Borbála : De sokan vadnak
ám, a' kiket semmi emberséggel s-maga jó viselésével meg
nem lágyithatni.
Agota. : Nem alitom hogy legyenek: de
bár vólnának-is némellyek, mind-azon-által azt kell
elõszszõr meg gondolnod, hogy férj nélkûl nem
tehetûnk, és férjûnbket el kel szenvednûnk, akar
minémû erkõlcsõk légyen-is. Osztán, hiszem jobb ha
ugyan meg kell lenni, hogy a' férfiú az õ elõbbi
erkõltsiben maradgyon meg, avagy hogy mi annak illetlen
erkõltsét a' mi szelidségûnk és emberségûnk altal
valamennyire meg-enyhitsûk, hogy sem mint gonosságunk
által annál-is roszszabbá és dûhõssebbé
tegyûk. Es mondhatnék én néked olly férfiakat, kik illyen
módon az õ kényes engedetlen és vakmerõ feleségeket meg-
jobbitották. Mennyivel inkább illik tehát minékûnk azt
tselekednûnk a' mi férjeinkel?
Borb : Mondgy hát jó
Agota errõl nékem egy példát?
Agota. : õrõmest
tselekszem. ismerek én egy jeles tõkélletes Nemes embert,
ki edgy tizen-hét esztendõs leánt võtt magának házas-
társul falubol, a' hol fel-tartatott vólt, a' mint hogy a'
Nemessek õrõmest laknak falun, a' vadászás
madarászás és egyéb majorság kedveért. Azért akart õ
ollyan egyûgyût falubol hozni magának? hogy azt annál
kõnnyebben az õ maga erkõltsihez szabhatná és
tanátsolhatná, ez okáért kezdé õtet tanitani az irásra
és olvasasra, és a' praedikátzionak figyelmetes
halgatására; de mikor az ura õtet az examenre fogná,
hagyván néki hogy a' mit tanult, el-mondaná, ezeket õ
mindgyárt meg-unta, és el nem érkezett reá, mivel hogy õ
tsak othon a' falun a' paraszt tseléd kõzõtt és a'
majorság kõrûl neveltetet vólt fel, és azaok õ nála
szokatlanok vóltanak. MIdõn azért az ura arra
kénszeritené, és gyakran serkengeté a' tanulásra, õ
nem akart szót fogadni, hanem, szûntelen sirt, néha
penig a' fõldre vetemedvén, mint ha eszétûl el-távozott
vólna, a' fejét verte a' fõldhõz, hogy inkáb meg-akarna
halni.
Mikor azért e' dolognak nem lenne vége, és sëmmi
jót nem tehetne az ura, õ el-titkolván haragját, jó
szóval mõda egykor néki, mennének el ki a' falura az
apjokhoz látogatás kedveért. Mellyet õrõmest halván a'
felesége, engede szavának. El oda jutvábn azért, hagyá
õtet az annyával és õtseivel, maga penig menne vadászni
az Ipával, a' hol kezdé néki kûlõn jelenteni, mik éppen
teménlette légyen, hogy õ kivánsága szerént való
feleséget talált vólna, ki õ néki mindsenbe engedne és
kedvét tenné; de sokkal kûlõnben vólna a' dolog, melly
õ néki nagy szive fájdalmára vólna. Es meg mondá néki,
miképpen a' jóra való tanitásért mindenkor sirna, és
õtet nagy búval õlné, kinek õ orvosságát nem
lelhetné, ez okáért kéré õtet, lelné módgyát az õ
leányának gonosz erkõltsinek el szoktatásában. De az
Ipa nékie ezt felelé, õ az õ leányát egyszer immár
kezében és gõdviselésébe adta, ha azért a' jó szót
és intést nem fogadná, tehát vereséggel is fogna hozzá.
Kire a' Vei monda: jól tudom azt, ugy-mond, hogy az én
hatalmomban vagyon, de még-is inkáb akarnám, ha jó szó és
kegyes intés által hozattatnék jó útra, hogy sem mint a'
hitván verekedés által, mivel a' vereség utolsó reménség
vólna, s-keveset használnék véle, mert gyakorta ha egy
õrdõgõt ki-vernek az aszszony emberbõl, az után
kettõ bú belé ez okáért e' dologban a' te okos
mesterségeddel és méltoságoddal akarnék élni. Felele az
Ipa: Nó bator a' szerént tselekszem, im én szóllok
véle és meg-kisérten, hogy ha én õtet
engedelmességre hozatom.
Edgy avagy két nap mulva
azért, idõt és helyet kerese, hogy kûlõn tsak magával
szólna a' leányával, a' holott serényen nag' kemény
ésharagos tekintetet mutatván, kezde néki igy szollogatni:
Te hitván ember, mindenkor ollyan [p [C] ] rusnya s-rosz
erkõltsû vóltál, annyira hogy gyakorta busultan azon,
kinek és miképpen adhatnálak férjnek
tisztességesen. Mostan penig minek-utánna Isten
segitségébõl sok gondom és faradságom által olly
embernek adtalak, kit akar melly fõ aszszony vagy leány
sem utálna meg, s-te penig goromba ember nen tekintvén sem
gondolván meg azt, a' mit én te éretted tselekedtem, nem-is
intézed meg magadban mitsoda urad vagyon, s-ha õ ollyan kegyes
erkõltsû nem vólna, nem volnál arra méltó hogy az õ
szólgáló leányi kõzzé venne tégedet, s-még-is illyen
jámbor tõkélletes és emberséges ember ellen mérsz te
rugodozni? az õ szavát semminek méred tartani? Summa
szerint olly keményen és hatható beszédekkel
szólogatott a' leányának, hogy immár felettéb-is bánná
maga dolgát; azért mind szégyenében, s-mind féltében fel-
indittatván, az attyának labaihoz esék, alázatossan
kérvén õtet, botsátaná-meg az ideig való vétkeit, s-ugyan
el-is felejtené, õ ennek utánna soha az urának ellene nem
járna, hanem tiszti szerént mindenekben bõtsûlené,
szavát fogadná. Monda arra az attya: Nó jol vagyon, ha azt
tselekeszed, a' mit fogadtál, meg-látod hogy én-is tenéked
jó és szerõ atyád lészek.
Borbála : S-mint
lõtt osztán a'dolog?
Agota. : Haza ment az
aszszony mindgyárt az urához és lábaihoz esvén,
monda; Ah én édes uram, én ez ideig nem võttem eszemben
ki vagyok én, és te-is ki légy, kérlek azért meg-botsáss,
hogy érdemed szerént meg nem bõtsûllõttelek ez ideig,
de meg látod, hogy ennek-utánna kûlõmben akarom magamat
viselni te hozzád.
Ezt halván az ura meg-õrûle rajta,
és nyakára esvén meg-tsokolá, és õ-is minden jó
akarattyát szeretetit ajánlá nékie, ha abban a' jó
igyekezetben allandó lenne.
Borbála : Meg-tartottaé
azért az aszszony fogadását?
Agota. : Igen-is, mind
holtáig penig, mert nem lehet oly kitsiny dolog, mellyben az õ
urához alázatosságát és engedelmességét nem
mutatta vólna, honnan lõtt hogy egymást felette igen
szerették osztán. Az után egynehány esztendövel,
hálá-adással keszte kõszõnni Istennek, hogy
nékie illyen jó urat adott vólna, meg-valván azt-is, hogy ha
õ illyen jó férjet nem talált vólna, õ minden
aszszony népek kõzõtt leg rusnyább és utálatosb
lõtt vólna.
Borbála : Oh melly ritkán lelnek illyen
férfiakat-is!
Agota. : Nem szollok mostz arról
tõbbet, de im ha nem neheztelled halgatni, majd más példát
mondok edgy férfiról, kit a' fellesége az õ
szelidségével és emberségével vétkeibõl jó életre
és nagy jámborságra hozott.
Borbála : Bátor bizony,
õrõmest halgatom beszélgetésedet, nintsen-is mostan
egyéb dolgom.
Agota. : Volt itt a' kõrnyékben edgy
városban egy Nemes ember, nem alá való, és alkalmas
idejû. Ez, a' mint nékiek szokások, ki ment vadászni
gyakorta, és a' falun edgy szegény õzvegy aszszonynak
leányát látván, melly szép termetû vala, annyira, hogy
annak kedveért gyakrabban kimenvén vadászás nevével,
étszakára ki-maradott és annál hált. Ennek penig az õ
felesége igen jámbor és tõkélletes aszszony vûólt.
Mi lészen benne? Az aszszony ezt látván, kezde
gyanakodni felõle, hogy nem szinte jól vólna a' dolog:
azért az urának házátol valohová távozásokor, (mivel
végére ment vólt az õ titkos szállásának,) ki-mene amaz
szegény õzvegy aszszonynak tzéllyában, és minden
dolgot tellyességgel és bizonyossan megvisgála,
holot hálna, mibõl inna, mit enne, etc. Mert látá hogy ott
sëmmi házi ezkõz nem vólna, hanem tsak szegénység.
Haza mene oñat az aszszony, és viszont oda jõvén hoza
magával szép puha agyat és egyéb hozzá valót, a' mellett
egynehány ezûst edényeket, s-pénzt-is ada az õzvegy
aszszonynak, hog' oly szegénységet ne szenvednének,
de nem jelenté hogy õ annak felesége vólna, hanem tetteté
hogy tsak húga vólna; inté azért a' szegény aszszont,
ha mikor nnek utánna oda [p [C2]] jõne az az ember, jobb
módgyával gazdálkodnának nékie. Mikor azért egynehány nap
múltában a' Nemes ember ismég oda jõtt volna tsak
sétálván, hogy már vadászni járna, látván hogy
sokkal tsinossabb vólna a' ház, és jobb készûlettel
volnának hogy sem az elébb, kérdé az aszszont honnan
vólna az a' pupos szép ágy és a' fényes ezûst
edények? Felele a' szegény aszszony: edgy jámbor
aszszony vólt ugymond, itt, ki magát húgodnak mondotta,
és a' hozta ezeket ide, azt meg-hagyván, hogy ennek utáña
jób módgyával forgolódnánk kõrûlõtted. Eszébe
võvé mindgyárt az Nemes ember, hogy az õ felesége
tselekedte vólna azt, és ottan meg félemlék szivében. Haza
térvén azért meg-kérdé feleségét, vólt vólnaé oda ki
a' falun annál a' szegény aszszony házánál. Nem
ragadá az aszszony. Viszont meg kérdé, mitsoda okból,
s-mi végre kûldte vólna oda az edgyetmást. Monda az
aszszony nag' szép szóval: Edes uram, mivel én jól
tiudtam, hog' a' hitván és kemény ágyhoz szokatlan
vóltál, ott penig illetlen vólt szállásod, azért
szánakozván rajtad, gondolám hû tisztem szerint jónak
lenni, hogy kivûl õrõmest hálsz, ha kedved tartya,
hogy a' jámbor aszszonynál kévánatosb vólna
szállásod, s-azért viteten-ki az ágyat, a' vánkost
paplant és egyéb ágyi ezkõzõket.
Borbála : Bezzeg
jámbor és nagy tûrhetõ aszszony vólt az: én ugyan a'
latornak tsilánt és tõvisset raktam vólna ágyába
inkáb, és ezer átkot és ezer õrdõgõt mondottam vólna
fejére, s-igy fogadtam vólna haza õtet.
Agota. : Oh
atyámfia Borbála; szitokkal és átokkal keveset
használt vólna kõrûlõtte, sõt még roszszabbá
tõtte vólna; hanem tûréssel és szelidséggel, s-
édes hûséges beszéddel, ezzel võtte eleit: kit
látván az ura-is, annyira hozattatott az által, hogy annak
utánna osztán egész életében õtet annál inkáb
szerette, és soha tõbbé háza kivûl nem hullogott
mások után.
Borbála : Bizony dolog sokat
tselekedett a' jó aszszony: én ugyan a' szerént nem
tselekedhetném.
Agota. : De im még mast-is mondok.
Ismeréd azt alitom iffiúházi Demetert?
Borbála :
Igen jól ismérem a' kellemetes embert.
Agota. : Mikor
még az nõtelen és iffiú legény vólna, võn magának egy
vén aszszont feleségûl.
Borbála : De azt
hiszen, hogy a' jószágért, kintsért és nem magáért
võtte.
Agota. : Ugy vagyon, azért, az aszszonyt-is
igen hamar meg-únám és mást kezde szretni, edgy iffiú
Menyetskét, ahoz adván magát, ritkán kezde othon ûlni,
hanem inkáb kõrûl jarni. Mit tselekedtél vólna te itten?
Borbála : Ené? Haha, annak a' hires kurvának, én még
a' szemét-is kivájtam vólna, a' férfinak penig ki mikor
hozzája indulván, moslékkal õntõttem vólna meg, hogy
jó szaggal ment vólna szerelmeskedni.
Agota. : Mert
ám jó atyámfia, a' vén aszszony okosban szerzette el
dolgát, mivel õ el-ment, és az iffiú menyetskét vendégûl
hivá házához, és igen emberségesën fogadá õtet, melly
tselekedetivel azt szerzé, hogy az õ férje annak utánna
othon maradott. Sõt valamikor az iffiú aszszonynak
házához ment-is, mind a' kettõnek eleget kûldõtt ételt
italt, meg-izenvén nékiek, hogy jól és vigan laknának.
Borbála : En penig inkáb meg-halnék, hogy sem ezt
tselekedném! En volnéké inkáb az én férjemnek keritõje?
Agota. : De ollyan magam sem akarnék lenni. De hallyad
tsak tõbbet-is mondok meg affélét. Vólt nékem egy
szomszédom igen jámbor ember, de felette hirtelen haragú,
ki az õ feleségét edygkor jól meg-ûtõgeti, melly
hasonlatoson igen jámbor tõkélletes aszszonyi állat
vala, azért az õ kamorájában bé-zárkozván ott siratá
magát, és sok zokogással nyelte-el szivének
fájdalmát. Edgy kis idõ vártatva bé-mene a' férje-is a'
kamorába, és látá az õ feleségét sirnia, s-monda: mit
sirsz itt ûlvén olly nagy pihegéssel mint egy
gyermek? Felele az aszszony: Avagy nem jóbbé itt titkon
magamnak lévén sirassam az én nyavalyámat: és
ártatlanságomat, hogy sem mint az utzán sok emberek
hallatára és tsudájára, nagy kiáltással jajgatást
inditsak reád, a' mint némellyek tselekesznek? Ez beszédek
által annyira meg-lágyitá szivét férjének, hogy kezét-is
adná nagy fogadással, ennek utánna soha tõbszõr
õtet meg nem verné, mellyet meg-is állott.
Látodé jó
Borbála, igy kell ám tenéked-is a' te uradhoz magadat
viselned, és nem mindgyárt szitkokkal átokkal ellene
támadnod, hanem mindenkor legjób szóval eleit venned; s-igy
nyered azt, hogy annak utánna annál-is inkáb fog szeretni
téged.
Borbála : Tsak hogy az én uram kegyetlen kemény
szivû ember, és efféle dolgok által nem akar meg-
szelidûlni.
[p [C3]] Agota. : Ah édesem, ne
szoly affélét: Nem lehet soha olly fene vad, melly jó
tétellel sokára meg ne szelidittessék: azért ne
kételkedgyél ez ember felõl, s a' te férjed felõl-is. Es
probáld-meg tsak egynehány holnapig, meg-tapasztalod, ugy
hogy én tenéked jó tanátsot adtam; s ha ugy nem lészen,
bár semmire vesd és hamisnak szidogass érette. Ezt
pedig azért jó Borbála, bõségessen meg-hallottad
tõlem, miképpen kell magadat viselned, immár vigyázz jól
arra-is, hogy a' házad tsinnya szép tisztán légyen, hogy
az urad utálásbol vagy boszszúságbol ne
kénszerittessél a' házból ki menni: ne hadgy edgyet
imitt mást amott heverni, hanem mindeneket az õ helyére
tégy, tsináld-meg jó idején az ágyat, és ene hallaszd
szintén akkorra, mikor már fekûnni kell menni. Es arra-is
számot tarts, honnan jõ meg az urad, hogy szép
ékessen és kedvesen szerentsézzed haza õtet, és a'
lábainak meleg fõrõdõt tsináltass, forgolodgyál
kõrûlõtte, vetkeztesd-le, és a' saruját vagy
tzipellését avagy tsismáját ne hadd tisztitatlan, hanem
mig még nedvesek, tisztitsad-meg, és mint uradat
mindenképpen bõtsûllyed; a' miket õ a' házban el-
szenvedhet, azokat te-is hadd te-is az õ-tetszése
szerént, a' kiket kedvell házánál, azoknak te-is adgy helt,
és jó magad viselésével fogadgyad õket, s légy vidám
szivel hozzájok, õ vélek edgyûtt; mikor penig az õ
lantyát pengeti vagy hegedûjét vonsza, te akkor
énekelgess mellette, és mindenekben igykezzél néki
kedveskedni és magadat hozzá alkolmaztatni. Ezekképpen azt
tselekeszed, hogy osztán õrõmesben othon marad, és
másutt kevesebbet kõlt, és edgymáést inkáb fogjátok
szeretni. Igy reménlem hogy Isten osztán edgy szép
magzattal meg-áld benneteket, s-annál-is inkab meg
erõssõdik kõztetek a' szeretet.
Borbála : Oh
adná azt az Isten!
Agota. : Adgyon Isten sok
bóldog napokat élned jó Borbálám, kévánõ. Es utollyára
még azt-is meg-tartsad, hogy az Ur Istennek mindenek felette
Imátkozzál, hogy mindeniteknek adgya sz. Lelkét,
lehessetek mindenkor edgyesek és edgymás szeretõk,
bõtsûllõk; mert amaz edgyességnek és békéségnek
Istene, a' Sátán penig oka és szerzõje a' háboruságnak
és viszsza vonásnak, kitõl óltalmazzon õ szent
Felsége bennûnket.
Borb: : Amen légyen jo Agota. Igen
kõszõnõm édes Agotám a' te hûséges oktatásodat,
és ha Isten engedi viszont meg igyekezem tenéked hálálni.
Agota. : Jó Borbála nagyobb szolgálatot nékem nem
tehetz, mint ha az szerént viseled magadat, a' mint
elõdben adtam.
Borbála : Minden tehetségemmel azonn
igyekezem, Istennek segitségét arra kérvén. Isten
hozzád immár édes Agotam.
Agota. : Amen, véled
egyetemben.