HALLER JANOS: PAYS, A' BÉKESÉGES TÛRESNEK PAYSSA.
ISTEN KEGYELMEBÕL MINDEN RENDBELI embereknek
vigasztalásokra, kik e' Vilagnak álhatatlansága-miatt
háboruságok-szenvedésire jutottak.
ELÕL-JÁRÓ BESZÉD, ÉS AJÁNLÓ-LEVÉL
E
Leitõl-fogva, hatalmas nagy Kiralyok igyekeztek azon, hogy
minden másokat, es bõlcsek kõnyveit egyben
szerezhessek: melly kõnyveknek sokaságát
Bibliothecának mondanak egy-szóval a' Deákok: de nem
találkozott senki, a' ki tekintetivel, hatalmával, vagy
szorgalmatosságával végben vitte vólna, noha Országos
jõvedelmeket forditottak arra a' kõltségre.
Ki-tetczik
világoson, Tarquinius -nak Romai kegyetlen és
tõrvénytelen Királynak példájából; a' ki egész
Biblioth ékát akarván állitani, egy Aszszony-ember
kilencz kõnyvet vitt eleiben, régi nevezetes Sibill
áknak jõvendõlésekrõl-való igen bõlcs irásokkal
tellyeseket; mellyeket elsõ úttal drágálván a' Király
meg-venni, el-bocsátotta elõlle: meg-haraguván az
Aszszony-ember, ollyan kivályképpen-valo kõnyveknek
becstelenségéjért, hármát el-égette. Gondolván a' Király,
hogy annyi héjával ólcsobban meg-veheti, ismég kérni kezdi
a' kõnyveket más úttal-is, de annyi héjával-is nem akarván
alább adni, másodszor-is el-mégyen a' Király elõl, és
haragjában ismét el-égeti hármát a' kõnyveknek. Végre
jõvendõ-mondóit hivatván a' Király, nékik jelenti meg,
az dólgot halván a' Bõlcsek, azt felelik: Nem illendõ vólt
ollyan alkalmatosságot el-mulatni, mert Isteni
végezésbõl adatott vólna az a' szerencséje a' Királynak.
Mellyet értvén Tarquinius Király, újalag fel-
keresteti az Aszszonyt, az pedig azon három meg-maradott
kõnyvet-is ugyan csak azon árron tartotta, mint annak-elõtte
a' kilenczet, alább sem vehette-meg a' Király, a' maradék
kõnyveket tõlle; mellyeknek fel-vévén árrát az
Aszszony-ember, hertelen csak el-tûnt az emberek-elõl.
Nem-is tartottak a' régi idõben Romában semmit nagyob
õrizet alatt, mint [p a3 a] ' Sibill áknak, vagy a' mint
némellyek nevezik, Vestalis Szüzeknek, irásit. Mert
azokat a' Jupiter Templomában, Márvány-kõ ládában,
a' fõldben igen titkos-helyre tették, kik mind addig-is meg-
marattak, mig a' Mársikai had-miatt meg-romlottak a' Romaiak,
akkor a' Templommal-eggyûtt égtenek-el. Mostan pedig a' kik
affele kõnyvek vólnának, Olasz-Országnak némely
Várossiban találtattak-fel; vagy Asiában Erithre
ából származtanak.
Annak-felette, az Egyiptusi
Királyoknak tárházokban-is negyven-ezer kõnyvekbõl-álló
derék Bibliotheka vólt; mellyeknek mind õszve-
gyûjtõgetõje, mind gondviselõje Aristoteles
vólt, õ-utánna Theophrastus, a' mint Strabo
irja: Seneka -is azt irja; Ptolomeus Filadeisus,
negyven-ezer számú kõnyveket gyûjtõtt-õszve, kiket
végtére mind el-égettenek az irigy és kegyetlen Királyok.
De ezek, igen el-mulandó Világi dolgokról-lévõ múnkák
lévén, kõnnyebben felejthették az emberek. Nagyobb az, hogy
még a' szent Próféták kõnyveit-is rejtegették, vagy
ugyan el-is vesztettek kõzzûlõk, az Istentõl el-
távozott emberek: vagy irigységbõl, hogy azoknak hasznával
ne-élhessen a' kõvetkezendõ Világ: mint a' Salamon
kõnyveit el-rejtették, mellyeket a' fáknak, fûveknek,
kõveknek természetekrõl irt vólt, Istentõl néki
adatott bõlcsesége-szerint: vagy ugyan Isten-ellen-való
boszszúból-is cselekettenek. Ezen meg-eggyeztenek jobbára
minden Valláson-lévõ emberek; a' mint ki-tetczik mind a'
Pázmány Péter, mind a' Károlyi irásiból: holott a' vagyon
irva a' Királyok harmadik kõnyvében: Es Salamon három-
ezer példa-beszédet szólla: és vóltak az õ éneki ezer
és õt. Es okoson beszéllet a' fák-felõl, a'
Cedrustól-fogva, mely a' Libánuson vagyon, az Isópig, mely
a' falból jõn-ki, és szóllot å barmokról, és
madarakról, és csúszó-mászókról, és halakról.
Ezek az irások, bizonyos, hogy most sohúlt nem
találtatnak.
Annak-felette, mit cselekedet Joákim, a' Júda
Királlya? Ki, a' Jeremiás Próféta kõnyveit a' tûzbe
hánta, hogy kedve-szerint-való dólgokat nem jõvendõlt
néki: a' mint irva vagyon felõlle, Jer. 36 rész. 23,
és tõbb kõvetkezendõ versekben: Es midõn Judi,
el-olvasott-vólna három vagy négy levelecskét, el-metczé
azt az Iro-déknák késecskéjével, és a' tûzben veté,
mely a' tûz-tartzón vala, mig meg-emésztetnék az egész
kõnyv a' tûztõl. Mind-az-által, Elnatan, és Danajas, és
Gamariás, ellene-mondának a' Királynak, hogy el-ne égetné
a' kõnyvet: és nem halgatá-meg õket. Igaz dolog, hogy
az Isten ugyan nem szenvette-el az ellene-tõtt
boszszút és gonoszt, a' mint hátráb ezen szókkal
vagyon meg-irva: Es Joákimnak a' Júda Királlyának mond-
meg: ezeket mondgya az Ur: Te el-egetted azt a' kõnyvet,
mondván: Miért irtad ezt, abban hirdetvén: Hamar el-jõn a'
Babylon Királlya, és el-pusztittya e' fõldet, és el-
fogyattya arról az embert, és a' barmot? Az-okáért ezeket
mondgya az Ur Jóákim ellen, a' Júda Királlya-ellen: Nem
lészen õ-tõlle, a' ki a' Dávid Király székiben
ûllyõn, és az õ hólt-teste, nappal a' hévségre
vettetik, és éjel a' dérre.
Noha felette sok volt
a' kûlõmb-kûlõmb-féle kõnyveknek õszve-
szerzése, de még-is hejával találkozott a'
Bibliothéka, mert soha senki ollyat nem emlit, a' kiben
minden kõnyvek fel-találtattak vólna. Ebbõl azt akarom ki-
hozni, hogy olly sok a' tudós-embereknek kõnyvei, s6
irásban-vett múnkái, hogy, nem-hogy azoknak elolvasására
érkeznék valaki, de soha õszve sem gyûjthette
senki. Azt-is vettem eszembe, hogy a' kik a' kõnyvnek
irására adgyák elméjeket, ritkán találkoznak magok
elméjétõl, új-múnka-szerzõ emberek, akár lelki, s6
akár világi dolgokról irjanak-is, hanem más embereknek nagy
múnkájokkal készitett kõnyveket vésznek elejekben,
azokat vészik másodszor magok pennájára, és
dicsekednek mások fáratságával. Az illyenekrõl
panaszolkodott régen Virgilius, mondván:
Hos
ego versiculos feci, tulit alter honores.
Keserves
múnkámmal szerzett verseimnek, más vette jutalmát, &c.
Ugyan-is, a' Bõlcs mondása-szerint: Már a'
Nap-alatt semmi újság nincsen. Mely vagy egyszer,
vagy mászor elé nem fordúlt vólna.
Nem azt állatom
ezzel, mint-ha gyalázat vólna mások tudományával
ékesgetni valakinek maga irását; sõt azt mondom, hogy igen
izetlen, és hitelre sem méltó, a' régi dolgokról-való
emlékezettétel; ha a' Bõlcseknek bizonság-tételekkel nem
támogattatik, és nem trágyáztatik. De mivel mind
idvességûnk tanúságára, s6 mind világi életûnknek
igazgatására más nyelveken elégséges kõnyvek vannak; ahoz-
képest, én szûkségesebnek tartom, valamely tudós
embernek hasnos szép múnkáját, annak a' Nemzetségnek
tulajdon nyelvére forditani, mely szûkõs a' nélkûl,
melybõl kivályképpen-való testi lelki éppûletet vehet;
hogy-nem-mint maga elméje-mutogatásával olly irást
inditani, mellyet más kõnyvekben-is fel-találván unalommal
látnának az emberek.
A' keresztyen1ségben, egy Nemzetség-
kõzõtt, meg-kell-vallani, nincsen nagyobb szûki a'
kõnyveknek, mint a' Magyaroknál: de azt-is nem az emberek
restségének kell tulajdonitani, mivel a' Magyarok-kõzõtt-
is sok túdós emberek találkoznak, s6 találkoztak eleitõl-
fogvást, [p [&ag] rave;] kik nagy elméjek-szerint szép
kõnyveket bocsátottanak-ki. De semminek tartván a' magok
szûlõtte nyelveket, vagy el-hitetvén magokkal, hogy a'
Magyar-nyelven sem olly bõvõn, sem olly igazán, és olly
szép szókkal, ki-nem fejezhetik a' dolgokat, a' mint
kivántatnék; el-állanak a' Magyar-szó mellõl, és jo
deákságokat akarván mutogatni, a' mit irnak, nem Magyar, hanem
Deák-nyelven bocsáttyák-ki, mellyet a' Magyaroknak tized, vagy
század-része sem tudhat.
Miért kellessék pedig a'
Magyar-nyelvet annyira meg-vetni, fogyatkozotnak tartani,
kivályképpen jó Magyarnak, semmikeppen nem értem. Mert én
egy Nemzettel sem perlõdõm, tudván gyûlõlségesnek
lenni az hasonlitást, de bátran merem mondani, hogy egy
nyelvet sem találni magában elégségesebbet a' Magyarnál,
a' ki senkivel nem czimborálván, szolhasson
mindenekrõl. Tekintsûk-meg bár a' Lengyel-nyelvet, vallyon
nem azon beszéll-é hol-mi változásokkal, a' Muszka,
Cse, Tót, Orosz, Horvát, Rácz? és ezek-kõzzûl mellyik
tulajdonithattya igazábban magájénak-lenni a' nyelvet, nagy
kérdés lehetne felõlle. A' Német-nyelvet menyin
vesztegetik? Hollándusok, Dánusok, Szászok, Svétok,
nehéz vólna elészámlalni; ki-ki magát tartván elsõbnek,
és nemessebnek benne lenni. A' Deák-nyelvbõl akarnak
élni az Oloszok, abból vesznek nagy részt a' Francziák,
Spanyorok, és azokkal szomszédos sok Nemzetek, még csak
az Oláhok-is. A' Siriai-nyelvet pedig, sok vólna elé-
számlálni hány-felé vonszák, Tõrõkõk, Tatárok,
Arabiaiak, Szerecsenek, Persák. Es igy eggyik Nemzetség a'
másikat segiti, hogy a' mi tõlle ki-nem telik, emellye-ki
a' szomszéd a' sárból. Annak-felette, nem-is kõnnyû
meg-itilni, mellyik légyen igazabb gazdája valamely nyelvnek;
sok-fele Nemzetnek tatarozásából éppûlvén-fel egész
állapotra. Mind ezekre a' Nemzetekre nem szorúlván, a'
Magyar tisztán beszélhet: mert tõrténhetik az ugyan,
hogy a' sok szók-kõzõtt, eshetik ollyán a' Magyar-
szóban, mely más nyelven-is az szerint találtatik: mint,
Káposzta, Korona, Prokátor, Fundamentom, &c. de azzal
tõbbet eggyik a' másiknál nem dicsekedhetik; mert ki-tudgya
azt, mellyik atta annak az állatnak elsõben azt a' nevet?
holott eggyik nyelvnek tulajdonsága sem elsõbb a'
másiknál. A' mint Mójses Elsõ Kõnyvének 11-dik
Részében meg-vagyon irva: A' fõld pedig egy ajakú,
és azon beszédû vala. Es tovább: és onnét
széllesztette-el õket áz Ur minden tartományok
szinére, &c. Egyszer-s6-mind atta azért az Isten
ki minden nyelveknek módgyát, a' Babylon-Tornyának
éppitésében, holott annak-elõtte nem vólt más a' Sidó-
nyelven-kivûl.
A' Deákos emberek kivalt-képpen dicsekednek
aval, hogy magyarúl ki sem-mondhatnák szándékjokat; ehez-
képest, e' mostani ûdõben, annyira fel-kapták s6
egyelitik a' magyar-szót deákkal, hogy alig-tudná hertelen
eszében venni ember, kivált a' tõrvénykezõk-kõzõtt,
mellyik nyelven beszél: ezt pedig nem a' szûkségtõl,
hanem rész-szerint a' szokástól, rész-szerint
magok-mutogatásokból esik, deáki-tudományokat akarván
jelengetni az ollyánok, leg-fõképpen a' kõz-nép-
kõzõtt. Holott a' vólna dicsiretre-méltó, an ki mèllyik
nyelven inditaná dólgát, végezné azon, imide amoda való
kapdosás-nélkûl.
Azt-is mondgyák a' deákok, hogy sok
szók vadnak ollyanok, mellyeket semmi-képpen ki nem
mondhatnának magyarúl. Ugy mint; Philósophus, Poëta,
História, testamentom &c. s6 tõbb egyéb effele. Ugy
tetczik aval sem méltán foghattyák szemben a' Magyarokat:
mert eggyik az, hogy a' mely nevezetek ollyan
kõzõnségessé váltak, hogy mindenek fel-vették, szabad
a' Magyaroknak-is rõvidségnek okáért élni azon
szóllásokkal másokkal eggyûtt: masik az, hogy mivel
vagyon nagyob kõzi a' Deáknak-is ahoz a' szóhoz, a' ki nem-
is az õ nyelvének erejébõl telik-ki? sõt a' Deákoktól
azt kérdhetném, ha tudnának-e mindenrõl szóllani, annál
inkáb ékesen szóllani, ha a' Gõrõgõktõl nem
tanúlnának? Ha pedig-abban kell a' mesterséget tartani, hogy
nevezeteket attanak némely dolgoknak, mellyeknek a' Magyarok
nevet nem tudnak adni, a' nem derék dolog: mert egy paraszt
mester-ember, Mólnár, vagy kõ-mives allyon-elé, jelencse-
meg az-õ mesterségét illetõ szerszámoknák neveit,
ugy hiszem, hogy akár mely jó Deák sem ád egy-egy
szóval nevet azoknak; tudni illik, minek mondgya a'
galásot, piumot, pógont, prámát, és számtalan sok
egy-másnak neveit? holott minden rendbéli embereknek az-õ
mesterségeket-illetõ partékájoknak nevei vadnak.
A' mi
az Iskólákat illeti, azokban találkoznak kivályképpen ollyan
szók, mellyeket nehéz vólna ki-mondani. Ugymint; ens,
ydeás, ylen, ez illyenek-is pedig vagy gõrõg-szok, vagy
erõszakkal adatot nevek azoknak, a' miket kevés szóval
ki nem tuttak mondani a' Deákok. Végre meg-eggyezvén felette,
rajta maradott azon nevezet valamire mit attak: ez-illyenek
azért a' szokásból vesznek erõt magoknak; mert ha a'
Magyar-nyelven azon Iskólákat tanitanák, õk-is azon
isméretlen dólgokat vagy a' szerint neveznék, a' minek
[p b hi] ják a' Gõrõgõk és Deákok, vagy õk-is
találnának nevet mindennek; mint a' mester-emberek, a' mint
fellyebb-is mondám, hogy találtak minden szerszámoknak
kûlõn-kûlõn neveket, és mihelt élni kezdenének vélle,
ûdõvel, kevés szoktatással, tanúlással, afféle
Iskolai dólgoknak-is szintén úgy ki-adnák neveket a'
Magyarok mint a' Deákok.
Régenten az Egyipciusok nyelve
vólt nagy tekintetben: és a' Pogány Bõlcsek,
jõvendõllõk, álom-magyarázók onnan származtanak, a'
mint Jákób idejében Jósef és Farahó históriájából ki-
tetczik.
Az-után a' Káldéusok-kõzõt forgot a' világi
bõlcseség, kik õrdõgi mesterséggel, felette-igen
segitették magokat Nabogodonozor idejében, a' mint meg-vagyon
irva Danielnek 4-dik részében. Azután a' Gõrõgõk
Iskólája kezdett nevezetesebb lenni Athénásban és
Lácédémonban, kiknek Likurgus vólt elsõ vezérek a'
tudomanra, a' mint Eusébius irja: és tõbb helyekben-is.
ûdõ jártára a' Római birodálom, mind ezek-felett fel-
nevekedvén; tanácsból ment-ki, hogy idegen nyelveken ne-
beszéllenének a' biradalomnak szinin, kivály-képpen a'
kõzél-való helyekben, Romának szomszédságában s6
Olosz-országban, hanem a' magok-szûlõtte deák-nyelven
szóllanának, az Iskólákat-is a' bõlcseségrõl azon
nyelven tanitanák: azt tartván, hogy a' kik hatalommal s6
erejekkel másokon urálkodnak, gyalázat vólna azoknak
nyelvekkel-is nem diszeskedni mások-felett. A' Római
birodalomnak bóldogságából származott végre, és ragadott
a' deáki-nyelvhez ez a' tekéntet, a' kiben most-is vagyon a'
keresztyének-kõzõtt.
Tudom haszontalanság vólna,
kivályképpen illyen késõ ûdõben arra serkenni, s6
abban igyekezni, azt akarni el-hitetni másokkal, hogy a' magyar
nyelvet ollyan becsûletben meltó vólna tartani, mint akár
mellyiket, a' fellyûl meg-nevezett nyelvek-kõzzûl, mert Sz.
István, Szent László s6 Mátyás Király idejekben,
magyar-országnak felséges, gyõzedelmes, virágzó
allapotyában lõtt vólna anak helye s6 módgya: mindaz-által
mint hogy gyalázatnak tartyuk értékes embernek kuldulásával
enni kenyerét, nyilva a' magyarnak-is szégyen, ha
beszédében belé sûl, es más nyelven segiti-ki magát a'
magyar-nyelven el kezdet beszédbõl. Igaz-dolog, szép és
dicsiretre méltó kûlõn kûlõn féle nyelveket tudni, s6
azon igyekeznijs kell a' becsûletes Iffiaknak, de akar-ki
itéllye-meg, ha illendõ-é egyszers-mind két nyelvet
õszve-zavarni, s6 ugy beszélleni. Arra-is jutottak már
a' Magyarok, hogy a' kik a' Tótok vagy Lengyelek
szomszédságában laknak, felette sok dolognak Tótúl
adgyak-ki a' neveket. A' kik a' Németekhez kõzelebb, azok
Udvariságnak tartyák, ha Német-módon neveznek hol-mi
portékákot, holott készen vólna affeléknek az igaz
Magyarok-kõzõt nevek.
Nem csak illetlenség vagyon ebben;
de azt-is tartották a' régi Eleink, hogy a' mely nemzetnek
szokasát, szó-járását, ruházattyát fel-veszik az
emberek, végre azon népnek birtoka alá esnek. Adta vólna
Isten, ne az Magyarokon tellyesedett vólna-bé az a'
mondás, de talám ennek senki ellene nem mondhat, ha
állapottyát meg-tekinti az mostani és régi Magyar
birodalomnak. En ezt továb nem vitatom; hanem mivel rosz
madárnak tartyuk, melly feszkét meg-motskollya, ha egyébbel
nem, avagy csak jó emlekezettel kivántam szólgálni
Nemzetemnek. Azonban fel-tõtt czélomhoz térek.
Az mint
fellyeb-is irám, minden-féle dolgokrúl annyi sok szép
Kõnyvek vannak már irva, hogy azokat tõbbi...ni [!] inkáb
mondhatnám elme mutogatásnak, mint szûkségesnek: hanem
ha az jelen-való dolgait venné valaki irásban valamely
Fejedelmeknek. Azon kivûl mondom mindenekrûl eleget irtanak
az regi Jámborok; hanem csak szintén az Magyar nemzet
szûkõs az tudós embereknek irásokbúl.
Midõn azért
egy Kõnyvet-is s6 mást-is forgatnék, és azonban a' Magyar
nemzetnek-is bóldogtalan állapattyát szemem elõtt
viselném; tudni-illik, kinek már semmire nagyob
szûksége nem vólna; (; minden reménségtõl meg-
fosztatván:) mint, velem eggyûtt, szerencsétlen dolgainak
orvoslására, a' békességes tûrés által: mellyel nem
csak fájdalmát szokta enyhiteni s6 kõnnyebbiteni ember, de
Isten elõt-is jútalmát vészi a' békességes
tûrésnek, a' szent Evangeliom mondása szerént.
Bóldogok a' békességessek, mert Isten fiainak
hivattatnak.
Találtam azért egy Kõnyvre, melynek neve
BEKESSEGES TÛRESNEK PAYSSA, ezt által olvasván két izben-
is, minden rendbéli embereknek vigasztalásokra annyi
szép dolgot találtam benne, hogy felette károsnak itiltem
titokban maradni, és az Magyarok elõt-is dél szinre nem
hozni, úgy hogy, minden rendbéli emberek olvashassák, s6
érthessék-is. Melyben három esztendeig fáradozott egy
igen tudós Theologus, szent Ferencz szerzetin való
szerzetes Ember, Korénus Jakab. Ugy-is látszik, hogy abban
az három esztendõben, nem tõltõtte henyéléssel
idejét; mert irásának bizonyitására [p b2 n] em-csak a'
Szent irást forgatta-fel, a' ki eg-nagyob, és elégséges
fundamentom akár-mely nagy épûlet alá-is, hanem, hogy jó-
izûvé s6 kedvessé tehetné irását mindenek elõtt, annyi
Szent Atyáknak s6-egyébb bõlcseknek hitelès és helyes
bizonságival él, mellyekkel sózta és fû-szerszámozta
múnkáját, hogy a' ki szorgamatoson olvassa, kõnnyen
hitet ád fáratságos munkájának, úgy, hogy ha annál tõbb
ûdõt tõtõtt vólna-is benne, métán senki nem
ólcsárolhatná kõnyvét.
Noha Barát vólt a' múnkás, de
azért senkinek nem illik az olvasástól meg-idegenedni,
mert eggyik az, hogy Vallás-dolgát semmiben nem illeti, hanem
a' Romai Vallás-szerint ád tanácsot a' Keresztényeknek:
Másik az; hogy a' nyomoruságoknak békeséges-
szenvedése, melyrõl ir, mindenek-kõzõtt olly
kõzõnséges, hogy nem látok ezen a' világon ollyan Hitû
embert, sem Királyt, sem kõz-rendet; sem vitézt, sem
pólgárt; sem Nemest, sem Nemtelent; kinek arra a'
Paysra szûksége nem vólna. Mint-hogy pedig az elsõ
embertõl-fogva eddig, ollyan nem származott, bizonyos, hogy
ez-után sem származik, ki ez életben mindenekben
bóldognak mondhassa magát. Bõlcs Sólonnak mondása-
szerint: Kinek Krésus felette nagy gazdagságokkal teli
tárházait mutogatta, csak azért, hogy bóldog nevet
érdemellyen tõlle; de hólta-napjáig senkit nem akart, s6
nem-is mondott bóldognak a' tudós ember.
Az egész Kõnyv,
két kivály-képpen-való Részre osztatott: Az elsõ
Részben, vagy Kõnyvban, kõzõnségesen ir a'
Békeséges-szenvedésnek orvosságiról, s6 kûlõn-
kûlõn-fele hasznairól. A' másik Részben-is ir a'
kõzõnségesrõl, de nagyobb-részint, a' magános
nyomorúlt emberek, mivel vigasztalhassák magokat
nyomorúságoknak idején, mint éllyenek aval a' Payssal.
En azért a' forditásban nem tartottam szûségesnek
lenni, a' bizonságokat Deákúl-is meg-irni, mert nagyra
terjedett vólna a' kõnyv, hanem Magyarúl értelmem-szerint
világoson igyekeztem szórúl-szóra forditani. A'
Poëtáknak mind-az-által meg-irtam Deákúl-is verseket, azok
sokra nem terjedvén, kiknek-is jeles-mondásokkal bizonyit
rõvideden: kiknek irásit én-is Magyar versekben
oglalván; magyaráztam.
Ha mi jó e' múnkában találtatik;
mint-hogy kétség-nélkûl jónak-is kell annak lenni, valami
igaságoson a' Szent iráson éppittetik, annak a' jámbornak
kell kõszõnni, a' ki három esztendeig éjel-nappal érte
múnkálkodott: a' ogyatkozás pedig enyim lészen, a' ki a'
forditásban, vagy tudatlanságom-miatt, vagy
gondviseletlenségembõl olly rensdesen, és értelmesen
nem forditottam, a' mint kivántatott vólna. Noha elégséges
mentségét adhatnám ogyatkozásimnak, mert harmad-él
esztendeig való keserves rabságom után múnkálódtam
ennek a' kõnyvnek orditásában, s6 akkor sem lévén világi
mód-szerint szabadulásokmnak reménsége: noha
Istenben-valo bizodalmom az õ nagy kegyelmébõl mindenkor
meg-vólt szivemben és lelkemben. A' szomorú sziv pedig,
a' Rab, és Beteg, mely alkalmatlan légyen valami jeles-dolognak
végben-vitelire, csak az tudhattya, a' ki próbálta. En pedig
mely keserves tilalmas, és terhes rabságot viseltem ogaras-
Várában, uj kõnyvet, és elég siralmas irást
indithatnék rólla, de annak békét hagyok, mert avval
mások-elõtt nagyobbunalmat szerzenék, mint mulatságot:
a' mi nagyobb pedig, mi panaszsza lehet a' bûnõs
embernek? avagy, inkább nem hálá-adással tartozik-é
Istennek, ki nagy jó-vóltából õrõk kárhozatra nem
halasztotta bûntetését? Arról azért panaszolkodni
illetlennek, sõt vétkesnek tartom inkább, mint
szûkségesnek. El1g példánk erre Sz. Jób, mert Isten
tészen bizonságot ártatlansága felõl, mondván:
Mind ezekben sem vétkezék Jób az õ ajkaival. Még-is
midõn hoszszas panaszra fakadott vólna-ki nyomorúsági-
kõzõtt, meg-sokallá az Ur, és azt kérdi: Kicsoda
ez, a' beszédeket kever tudatlan mondásokkal? Annál
inkább távúl légyen én-tõllem a' zúgolódás, a' ki
semmi jó-téteményimmel nem dicsekedhetem, hanem azt
mondhatom inkább: A bûnõm elõttem vagyon mindenkor.
Mindeneket jó-végre cselekedik a' mi Teremtõnk; ha
sulyosok-is, és nehezek ideig a' szenvedésre. Kire-
nézve én sem mondok egyebet az én Istenem elõtt, hanem
azt, hogy; Igaz vagy Uram, és igazh a' te itileted.
En-is azért a' Békeséges-tûrésnek Páyssát nem
másnak ajánlom, hanem csak azoknak, kik mostoha kezét meg-
érzették ennek a' világnak, a' kik tudni-illik
Jonatással-eggyûtt igazán mondhattyák: A'
veszszõ hegyén mely kezemben vala, egy kevés mézet
kóstolván kóstoltam-meg, és imé meg-halok. A' kik
pedig az életnek úttyán, olly bátorsággal, és
csiszamodás-nélkûl járhatnak, hogy semminémû
háboruitól nem félhetnek, és minden kelepczéit el-
kerûlhették, vagy kerûlhetik ennek a' világnak, azoktól
méltán én sem kivánhatok kõszõnetet áratságomért.
Mivel pedig Isten az, ki minden múnkát bóldogithat, õ
Szent Felségét kértem, segillyen mind engemet a' múnkára,
és tégye kedvessé az Olvasók-elõtt; mind az Olvasókat
õrvendeztesse; lelkekben és testekben éppítse,
segitse, hogy ûdvességes vigasztalást vehessenek
olvasásokból. [p b3 <] b> AZ OLVASOHOZ. MIRE KELLESEK VIGYAZNI
AZ OLVASONAK.
AZ hol a' Szent irással bizonyit, annak
helyeit ez Kõnyvnek karéjára jedzettem-fel, mellyen egy
illyen [p zodh] atni-el. Mivel pedig a' Szent Biblia Magyar-
nyelven-is ki-vagyon bocsátva, én-is Magyar-nyelven mutatok
minden Szent irás kõnyveire. Az hol pedig egyébb bõlcsekre,
vagy Anya-szent-egyház Doctorira mutat, mivel azok a'
Kõnyvek Magyar-nyelven nincsenek, én sem adhattam Magyar-
nevet azoknak, mertsenki el-nem igazodott vólna bennek, hanem
a' mint találtam a' Deák-Kõnyvben, úgy jedzettem-fel ezen
orditásban-is, hogy a' kik ismeretesek azoknak irásiban
kõnnyebben reá talállyanak, ha kivánnyák és keresni
akarják. Azoknak a' Doctoroknak pedig, és bõlcseknek
mondásit, illyen jellel b: jedzettem-meg. Annak-felette,
abból-is ki-fognak tetczeni mind a' Szent-irás mondási, mind
a' tõbb Bõlcseké; hogy kûlõmbõzõ nyomtatással
lésznek azok, úgy-mint maga munkája, gõmbõlyeg
bõtûvel lészen kinyomtatva, a' mely kûlõmbség
alkalmasint segiti embernek elméjét.
A' TÕREDELMES
LELKEKNEK SIRALMA, KI AZ VILAGNAK SOK VALTOZASI KÕZÕTT NEM
TUDVAN HOVA LENNI, FORDUL EGYEDÛL CSAK AZ Õ ISTENEHEZ.
Uram elõtted minden kivánságom: és ohászkodásom
elõtted el-nem rejtetett. Solt. kõnyvnek 37. V. 10.
H
Any-fele gondolat, mind untalan izgat Szivem rejtek házában.
Noha áradt elmém nehezen evezvén, csak nem merûl gondokban.
Még sem jelentettem senkinek, mi légyen titkos
kivánságomban.
Tudgya csak az Isten, kinél homály
nincsen, miben forr inkáb fejem. Veséket visgáló,
szorgalmatos Biró, hól bújdosom elmémben. Tõlle nem
titkolom, nem-is titkolhatom mire légyen szûkségem.
Valami bántásom valahonnét vagyon, vagy keserves
siralmom. Mig panaszra mennék, nállamnál-is eléb tudgya
titkon mi báncson. Mertz a' keservesnek oltalmára néznek
szemei hathatóson.
Ugyan-is mint érti más
szándékát, az ki fûlével nem halhattya? Senki nem forog
ott, mert szivûnkben zárlott titoknak nyelvûnk kõlcsa.
En sem jelentettem, mert tudtam hogy nékem ember nem
szolgál jómra.
De ha jelentéssel meg-lészen,
õrõmmel élek azzal az irrel. Csak meg-elégitsen
tõstént meg-jelentem, noha vagyon hirével. Az Ur eleiben
nyilván ki-terjesztem, kiben áll reménségem.
Hát ha nem
mindenkor halgat-meg, ollyankor hová hajcsam fejemet? El csak
nem távozom, hanem meg-alázom, és meg-mondom ûgyemet. Meg-
szán még ûdõre csak ne szûnnyem tõlle, s6 meg-adgya
kérésemet.
[p b4 F] elette sokat sirt Ráchel, hogy
magzatit kedve szerént nem érte. De mit tudott tenni, ha nem
szokot lenni haszna? buvát le-tõtte. Mert az bánat
senkit soha meg nem segit, sõt viszen mély fenékre.
Jób nékem-is szûnnõm, mi haszon õntõznõm
kõnyvel fonnyat orczámat? Mint veszet esztelen munkával
meg-vetnem ûres égnek hálómat. Azért térjen viszsza
szemeimnek árja, testi dondal mit untat?
Nem kapok két-
felé dolgaimban tõbbé, lássa csak a' Teremptõ. Meg-
bádgyat lelkemnek, kit új sok fergeteg, titka mi légysen
belsõ. Bújdosott el-hova, bizony más nem tudgya, hanem csak
én s6 megint õ.
Ha ja [!] egyedûl vad kõ-sziklák
kõrûl, csak az óhajtásom nõ, ki tud választ tenni,
hanem ha võlgybûl ki Ekhót kiált az erdõ? Mit várok
óhajtva, bizony más nem tudgya, hanem csak én s6 megint õ.
Testi gyarlóságom sokszor noha bánom, meg-keményedik
mint kõ. Azonban meg-lágyúl, és Urához ordúl, mert
óltalmaz mint õrzõ. Szivemet õ láttya, bizony más nem
tudgya, hanem csak én s6 megint õ.
Oh vaj-ki gyakorta meg-
tréfál, ha rája nem vigyáz kivánságod. Aál orczában
bújik, melly alatt úgy látszik, mint-ha vólna barátod.
Magad elmédnek-is meg-csal ha kõnnyen hisz, jób zabolán
hordoznod.
Alakkal jáczondó, komédián forgó, szines
képet mutató. Hány vakon ogot ki számát el nem veti, nincs
olly tudós szám-tartó. Ugy-mint világ után bolondúl
nyargalván, mennyit nyelt-el ez mély tó.
Ne hidgy a'
sirónak, sem a' mosolygónak, ha meg nem akarsz esni.
Nem tudom én mellyik kiván, ha ki-telik, méllyeb árokban
vetni. Elég az, hól eggyik, s6 hól szokott az másik
elõnkben vermet ásni.
Mikor vidám orczát mútatok, azt
tudnád, hogy jól folynak dolgaim. Ha pedig szomorán
látnál, akkor szánnál, mint-ha volnának kárim. Lád hogy
hamar hittél, kûlsõ szinre néztél, meg-csaltak
indulatim.
Elmém nem az aránt sõt attúl távúl járt, nem
abban az járomban. Mert szomorú bánat tetémig fel-áradt,
lappang vidám orczámban. Mikor inkáb sirok, belõl akkor
vagyok leg-nagyob vidámságban.
Minden ábrázatban tûnt
Protheus hajdan, valamiben kivánta. Ollyan practikával,
mások mi szándékkal vannak, kõnnyen meg-tudta. Höl vad
Farkas bõrben, hól bárány képében az mint a' szûkség
hozta.
De nincs olly áll orcza, melly alol ki-lássqa,
nékem fejem miben fõ. Hanem tudgya kiben vagyon reménségem
egyedûl én s6 megint õ. Elég ha mi ketten tudgyuk miben
légyen szándékom tárdgya végsõ. [p 0001] ELSÕ
KÕNYV. BÉKESSÉGES-TÛRÉSNEK PAYSSA. AZ PAYSROL, ELSÕ
RÉSZ. M Eg-mutatta a' mennyei Jegyes, minémû Fegyverek
kivántassanak az õ erõsségiben, vagy az
Anyaszentegyházban, mellyekkel stûkséges felfegyverkezni
az õ fiának ez vitézkedõ Ahyaszentegyházban: mert azt
mondgya az Enekek énekében: [p r Pa] ssok ûggenek
arról: Az erõsseknek minden fegyverek. Ugy
látszik, hogy itt az Mennyei Võlegény némely Királyoknak,
és Fejedelmeknek szokásokra mutat, a' mint [p bi
] Selemob ) jelenti, kik valami magos tornyokra, vagy egyébb
látó hellyekre szokták vólt ûggeszteni a'
sisakokat, paysokat, tegzeket, dárdájokat, és egyébb
hadi-szerszámokat, hogy azokkal-is az ellenséget
rémitenék.
Itt eszûnkben kell vennûnk, hogy, noha a'
vitézek sok-féle fegyverekkel erõssitik magokat, úgy-
mint nyilakkal kikkel lõvõldõzzenek, dárdákkal mellyekkel
másokat által-verjenek, és meg-rontó põrõlyõkkel:
mind-az által eben az Anyaszentegyháznak tornyában, az
erõs Vitézeknek minden fegyverek csak a' Pays: mert az
Isten hiveinek kiken értyûk az erõs vitézeket, ebben az
életben, mellyet Jób vitézkedésnek nevez, nem nyilakkal
[p 0002] s6 kardokkal, láncsákkal kell fel-fegyverkezniek,
mellyekkel õllyenek, vágjanak, sércsenek, szaggassanak;
hanem csak magokat óltalmazó Paysban kell õltõzniek: kikkel
magokat óltalmazzák, de senkinek ne árcsanak.
Az
Anyaszentegyháznak erõs tornyán le-fûggõ ezer fegyverei
kõzûl, én eggyet választottam, tudni-illik a'
békeséges-tûrésnek Paysát: mellyet azért adok elé,
hogy vélle ellene álhassanak, azért adok kézhez hogy
éllyenek vélle: fel-emeltem, hogy lássák; kézben adtam,
hogy hordozzák. Régenten meg-parancsolta vólt Isten
Josuénak, hogy a' Payst fel-emellyék; [p d fe] l
úgy-mond a' payst, melly kezedben vagyon: hogy tudni-
illik annak látására az egész nép bátrabban, és
serényebben hadakoznék. Ezt a' Josue irását magyarázván
Liránus, azt mondgya, hogy abban az ûdõben hoszszú
kopiára, Payst fûggestettenek-fel, az egész seregnek
láttára. Az mint azért szûkséges volt annak a' Paysnak
fel-emelése, hogy arra nézve keményebben harczolnának a'
Vitézek: úgy a' Keresztyén vitézek-is, hogy minden
ellenkedõ kisérteteket, és boszszúságokat kõnnyebben
szenvedhessenek, és akár-mely súllyos munkát-is
jobban birjanak, szûkségesnek itéltem elõttek, fel-
emelni a' békességes tûrésnek Paysát.
Régenten
azokat a' vitézeket gyalázattal illették, kik nagyob
reménségeket vetették payssokban mint kardgyokban, mellyet
Pierius bizonyit Scipio -felõl irván; ki látván
egy vitéz Szólgájának igen czifrán aranyozott paysát,
illyen szókkal jáczotta-meg: b: nem csudálom úgy-
mond, hogy annyira fel-ékesitetted paysodat, kinek
paysodban vagyon nagyobb reménséged mint egyéb fegyveredben.
Ellenben mi keresztyének nagyob becsûlletet
érdemlûnk, ha ebben a' békességes tûrésnek
Paysában vettyûk nagyob reménségûnket, mint az
fegyverkedésben: az az, a' boszszú állásban,
szitkozódásban, és harag-tartásban. Méltó azért ezt az
Payst tiszteletben tartani.
Mirtillus Payssa az
Gõrõgõk kõzõtt régen nagy emlekezetben vólt, kinek
illyen nevet adtanak: b: Soha meg nem csaló segitség
: mivel a' nagy hirû nevû Mirtillus semmi
ûdõben paysát el nem hadta, ki egykor tengeren
hadakozván, midõn hajója el-merûlt vólna, maga paysában
kõltõzõtt, és azon evezett-ki a' szárazra. kirõl
illyen verset ir a Poëta.
[p 0003]
Effugi geminum
clypeo discrimen in uno
Cum premererque Solo, cum premereque
Salo.
A' Pays vólt nékem védõm halál ellen
Szárazon, és a' fõldõn, Mert ellenségimnek rám lõtt
fegyverinek
Azzal ellent vetettem:
Vizre ha szorúltam azon
hajokáztam;
Igy kettõs hasznát vettem.
Azért annak
igazán soha meg nem csaló segitsége vólt az pays. De mi
lehet nagyob óltalmú Pays a' békességes tûrésnél?
holott ez mind vizen szárazon, és minden veszedelmekben
mindenkor egyaránt óltalmaz, takargat és fájdalmunkban
kész orvosságot ád. Errõl mondgya Publius: b:
Minden sérelemnek gyógyúlása a' békességes-
szenvedésben talal1ltatik.
Evel a' Payssal
óltalmazván Jób magát, nem-csak a' kisirteteket gyõzte-
meg, de elébbi kedves életére, sõt fenyesebb
állapottyára tért viszsza. Azért ezen szókkal
emlékezik Tertullianus felõlle: b: Az az
istennek jó bajnokja ugy-mond, minden ellene fel-
lobbant kisirteteknek szõvétnekit meg-oltotta, a'
békeséges-tûrésnek, pánczélyával, sõt el-vesztett
javait-is két-képpen-is meg-szerzette.
Ezt a' Payst
Gõrõg-nyelven Kliptein -nek nevezik, vagy azért hogy
az egész testet bé-fedezi, takarja; vagy azért, hogy
Plinius mondása-szerint ugyan Gõrõg-nyelven
Klippos , annyit tészen mint rajszoltatott; mivel a'
régiek a' Payssokot kûlõn-kûlõn-féle képekkel
szokták vólt bé-rajszolni, és irni. Mert azt mondgya,
hogy a' mely Paysokkal b: Trójánál harczoltak,
rajszosok vóltanak, azért neveztettek Paysoknak. Ezen a'
Békeséges-tûrésnek Paysán irva találod a' Christus
Szent életét, és sok szent Jámboroknak példájokat.
Azért azoknak példájokra nézve, minden nyomoruságok
nyilainak kõnnyen ellene álhatcz; kihez-képest
szûkséges gyakran elmélkedni azoknak Szent életekrõl,
kivályképen mondhatatlan békeséges-szenvedésekrõl,
minden-fele veszedelmek-kõzõtt. Kihez-képest méltán
irja Szent Gergely: b: Az elõttûnk lévõ Szent
Atyáknak tekintsûk-meg magok-viselését, és nem lésznek
nehezek a' mi szenvedésink. Teucrus elõl irják,
hogy Attyafiának [p 0004] hétszeres bérlett Payssa-
alatt, gyakran maradott-meg a' veszedelmektõl: De a' ki ennek
a' Békeséges-tûrésnek Payssa-alá rejti magát, tõbb
és nagyobb veszedelmeket kerûl-el.
Azt tartyák
némellyek, hogy a' Vad-Kannak felette erõs eggyik óldala,
úgy hogy sem kardal, sem láncsával kõnnyen meg-nem
sérthetik, kit Erdei-Kan Paysának hinak. Ezt az erõt a'
természetnek segitségébõl, tudván az a' Vad, a'
Vadászoknak fegyvere-ellen gyakrabban azt az óldalát
fordittya. A' Békeséges-tûrés, holott a' Joságos-
cselekedetek-kõzõtt igen erõs, azt kell néjûnk-is elé-
forditanunk minden ûldõzések-ellen: Mert a' mint a'
Poëta -is bizonittya:
Gaudet patientia durit.
Békeséges-tûrés mindennél erõsb érez,
Vigad
ellenségi-kõzt.
Ettõl vagyon, hogy némellyek az ollyan
erõt gyõngynek nevezik, melyrõl Albertus irja, hogy
azt a' gyõngyõt Alectori ának hiják, kihez
hasonlittatott ez az erõ, és annak olly tulajdonsága
vagyon, hogy ha ki magánál tartya, a' baj-vivásban
gyõzhetetlenné lészen. Igy valakik a' Békeséges-
tûrésnek Paysát vélek hordozzák, meg-nem esnek, hanem
ellenségeknek minden fegyverek-ellen gyõzedelmesek
lésznek; Igaz dolog, hogy ostromoltatnak, de meg-nem
gyõzettetnek; kergettetnek, de el-nem fogatnak; kisirtetre
jutnak, de meg-nem Esnek.
Ahoz-képest Arany-szájú
Szent János, a' Békeséges-tûrést gyõzhetetlen
Paysnak, és erõs Toronynak nevezi, mondván: b: A'
Békeséges-tûrés gyõzhetetlen Pays, és minden
veszedelemnek óltalmazó Tornya. Ebben a' Toronyban
maradott-meg Jób a' ganéj rakáson-is, és evel a'
Payssal fedte-bé magát, a' mint fellyeb-is jelentettûk:
mert noha sok nyomorúságok háborgatták, de gyõzedelmes
lõtt mindenek-ellen, mert a' maga nyelvével okoson élt,
mint valami lõvõ-szerszámmal, illyen szókot
bocsátván-ki golyóbisok-gyanánt, mellyekkel
lõvõldõzte, és el-távoztatta magától ellenségit;
tudni-illik a' Sátánt, és a' Világot. Imé pedig a'
golyóbisok; [p Ur a] tta, az Ur vette-el, &c légyen
áldott az Ur neve. Erre-nézve nem ok-nélkûl nevezi
Szent Gergely e' Szent embernek szavait golyóbisoknak, vagy
nyilaknak, mondván: b: Szent [p 0005] Jób, valamennyi
békeséges szókot száján ki-bocsátott
ostorozásának idején, annyi nyilakat vert ellenségének
mellyében, keservesebbeket pedig azoknál, mint a' mellyeket
maga szenvedett.
Azért hasonló Toronyban kell
néked-is a' háborúság-elõtt menned, hasonlo Sisakot,
hasonló Payst végy-fel, hasonlo lõvõ-
szerszámmal, golyobisokkal és nyilakkal élly, és
hasonló gyõzedelmed lészen. Arra int bennûnket azon
Szent Gergely Doctor, midõn mondgya: b: Az óltalmazó
Pays kezedben vagyon Isten Malasztya-által, hogy a'
veszedelmeket és kisirteteket békével szenvedhessed,
és gyõzedelmes légy azok ellen.
Athenás
Várossában a' mint Plutarchus irja, igen rá
vigyáztanak arra, hogy a' vitézek Payssokot el-ne hadnák
vagy vesztenék. Ahoz-képest, midõn a' táborozásból
meg-tértenek, bár el-hatták-is egyébb fegyvereket, de ha
Payssokot meg-hozták, nagy becsûlettel és vigasággal
vették jutalmát fáratságoknak. Ahoz a' szokáshoz láttatik
czélozni Dávid-is, midõn mondgya: [p m mi] nt a' te
jó-akaratod Payssával kõrnyékeztél meg minket.
Kétség-nélkûl néked sem lészen kissebb jutalmod
a' felséges Istentõl, a' Mennyeiek társaságában, ha ez
élertben jól vitézkedvén el-nem veszted a' Békeséges-
tûrésnek Paysát.
Régenten Laceni ában, a' mint
Nonnus bizonittya, a' kicsiny gyermekeket bõcsõ
gyanánt Paysban takaritották. Még Herculest-is Theocritus
mondása-szerint, s6 Ifiklust-is az õ annyok
Alcmena Paysban helyheztette elsõben. b: Midõn
mindeniket meg-mosogatta és tejével meg-elégitette vólna,
arany Paysban helyheztette õket. Az a' rend-tartás nem
egyebet jedzett, hanem az embernek nyomorúságos életét, ki
a' veszedelemre, hadakozásra szûletik; és hogy azok-
ellen szûkséges-képpen a' Békeséges-tûrésnek
Paysával kell magát oltalmazni.
A' Szérõkben-is
szokták vólt a' régi idõkben vinni a' gyermekeket, és ott
alutni, rengetni rostákban, a' mint Jupiter-elõl irja
Callimachus , sokaknak értelmek-szerint, illyen-okból,
hogy az ollyan gyermeknek nagy gazdagságra és jeles dolgokra
kellene nevekednie; csak-hogy háborúságnak rostálása-
által: holott a' világra szûletett embereknek, a' kik
életre-valók, tisztán kelletnék neveltetniek. Arról irja
Keresztelõ Sz. János-is Christ' Urunkról, [p 0005] hogy
[p oacu] te;ró-lapát vagyon kezében, hogy meg-
tisztitsa az õ Szérõit, és csûriben gyûjtse
búzáját, és ott meg-rostállya. Kétség-nélkûl vagy azt
értették ez rosta-bõlcsõn, hogy az ember életének csak
olly kevés része vagyon a' világi gyõnyõrûségben, a'
mely kevés vizet meg-tart a' rosta: vagy azt, hogy annyi
veszedelemnek furdalási találkoznak az ember élete
kõrûl, mennyi lyukak a' rostán vannak, még tõbb annál-
is: ha ezzel a' Békeséges-tûrésnek Paysával nem
óltalmaztatik. Es hogy ez, idegen hasonlitásnak ne
láttassék lenni, emlek1zzûnk rá Cicero mint veti
õszsze a' rostát a' Payssal, holott azt irja:
b: Mint-ha igen nagy kûlõmbség vólna abban, mint rágják-
meg az egerek a' Payssokat és rostákat.
MI
LÉGYEN A' BÉKESEGES3TÛRES. II. RESZ.
M inden
nyomorúltat a' békességes-tûrés Paysának óltalma-alá
akarván venni, elsõben azért mi légyen, s6 miben állyon az
békeséges-szenvedés, kirõl irni akarunk, meg-kell
világositani.
Cicero mondása szerént: az
békességes-tûrés, olly lelki erõ, melly minden
nyomoruságokat õrõmest szenved, és hordoz; vagy
ugyan azon bõlcs Ember szavaként; az békességes-
tûrés igasság-szerént az, az ki minden veszedelmeket
hoszszú ideig-is jó szivel szenved, haszonnak vagy
becsûlletnek-okáért.
Szent Agoston-ként; a'
Békeséges-tûrés az, a' ki minden gonoszt õrõmest el-
szenved.
Szent Jeronymus azt mondgya, hogy a' Békeséges-
tûrés, a' boszszúságokat semmiben hajtya. Es a' kinél
az az erõ vagyon, annak mindene vagyon.
Szent RThamás a'
Békeséges-tûrésrõl igy emlékezik, hogy az oly hasznos
dolog, a' ki, az ember értelmét bizonyos jó rendben tartya,
hogy a' szomorúságban el-ne lankadgyon: tudni-illik, hogy az
okosság ne gyõzetessék-meg a' szomorúságtól.
[p 0007] Mantuanus pedig igy ir a' Békeséges-
tûrésrõl; hogy az, a' haragnak eggyik része vólna, de
nem ollyan a' ki veszedelemre, és haragra inditaná: hanem
ollyan, a' ki szenvedésre hajtaná az indúlatot. Mert az
õ tiszti az, hogy a' haragnak fel-lobbant langját el-óltsa,
dûhõsségét csendesitse, kegyetlenségét lágyitsa: mi-
bennûnk pedig úgy marad-meg az a' lelki-erõ, ha az
ellenkezõ dolgokat békével szenvedgyûk, és azoknak
ellene nem állunk.
Scotus az erõben két
tulajdonságot mond lenni: eggyiket a' mellyel ellenségûnknek
ellene-állunk, és azt vitézségnek nevezi. Másikat midõn
mindeneket békével el-tûrûnk, és azt békeséges-
szenvedésnek hija.
Nem igyekeztem itt arról a'
békeséges-szenvedésrõl szóllani; a' melyrõl irtanak
a' régi Bõlcsek, csak a' világi hiuságos dicsõségen
kapkosván: mellyet jól vett vólt eszében Cyprianus
, mondván: b: Olly hamis vólt kõzõttõk a'
békeséges-tûrés, mely hamis vólt a' bõlcseség. Ugyan-is
hogy lehet az bõlcs: a' ki sem az Isteni tudományt, sem
az igaz Békeséges-tûrést miben állyon nem érti?
Midõn azért igaz bõlcsek nem lehettek, igaz békekeséges
[!] tûrõk sem voltak, mert nem Isten szerént
értettek, nem-is szenvedtek Isten szerint, vagy
Istenért; azért meg-vetette Isten azoknak tudománnyokot,
a' Prophéta mondása szerint: [p vesz] tem a'
bõlcseknek bõlcseségét, és az õ okoságokot meg-vetem.
Ugyan-is meg-vettetett azoknak minden békeséges-
tûrések: mert azt mondgya azon Doctor felõllõk:
b ha igaz nem volt tudománnyok, békeséges-tûrések sem
lihetett igaz, mellyet illyen formán bitzonyit: ha
a' békeséges-tûrõ, a' ki alázatos és szelid; a'
Philösöphusokban nem találunk sem alázatosságot sem
szelidséget; látni-valo dolog azért hogy nincs ott
békeséges-tûrés, a' hol igen bátran, mód-nélkûl, és
szemtelenûl dicsekednek minden magok-viselésével.
Ehez-képest meg-vetõnek és hamisnak mongya
Tertullianus: azoknak és azokhoz hasonlóknak békeséges-
tûréseket.
Mind-azon-által azoknak békeséges-
szenvedéseket-is példával helyen helyen elé hozzúk, hogy
abból tanúllyuk-meg mit kellessék a' halhatatlan
Istenért, és annak õrõk dicsõségiért szenvednûnk
nékûnk: ha azok az el-mulandó és hiuságos dicsekedésért
oly nehéz dólgokat õrõmest szenvedtek, csak azért hogy
kevés [p 0008] ideig az emberek nyelvén forgana az õ magok-
viselések.
Arról a' békeséges-tûrésrõl sem irok,
a' mely találtatott az Istentelenek-kõzõtt, kikrõl ugyan
Tertullianus igy emlekezik: B. békeséges-
tûrõknek õrõmest hivattatnak azok-is, kik a'
gonoszságban el-merûltek, ha mi nyavalya éri õket: az
Istenes-dólgokban pedig tûrhetetlenek. Az az, az
Isten dolgaiban restek, tûrhetetlenek: Isten ellen pedig
minden munkát õrõmest fel-vesznek.
Annak-okáért
semmire-kellõ az a' szenvedés, a' mellyért mint egy
csufos és pirongato szókkal meg-dorgállya az Apostol a'
Corinthusbélieket, mondván: [p ilde] ;rõmest szenveditek
az eszteleneket. Mint-ha mondaná vannak kõztetek hamis
Apostolok, tévelygésre hozván benneteket, kiket job volna
tellyességgel meg-vetnetek hogy sem mint õket
békességgel szenvednetek. Nem jo azért az a' békeséges-
szenvedés mellyel õkõt el-tûritek: ezen szavait
szent Pálnak világositván Sz. Bernárd Doctor, igy
szól: b Nagy ereje vagyon a' Békeséges-tûrésnek,
de némely dolgot el-szenvedni nem jámborság. Ugyan-is
a' magát illetõ boszszut embernek el szenvedni
dicsiretes-dolog; az Isten ellen-valót pedig tûrni
Istentelenség.
Az illyen Békeséges-tûrésre az
õrdõg-is tanitya az õ tanitványit, a' mint Tertullianus
el-jedzette: b Az Istennel verseng, ugy mond,
az õrdõg, ki-is az õvéit maga tulajdon békeséges-
tûrésre tanittotta. melynek õrõk-kárhozatnál
egyéb jutalma nem leszen. Azért utánna veti ezeket a'
szókat-is azon doctor: azt a' Békeséges-tûrést
a' kárhozatnak tûze várja. Az az, pokol tûzét
várhattya magára valaki nem Christusért, hanem az õrdõg-
kedvéért szenved alkalmatlan dolgokot; azon okon Sz.
Agoston doctor-is õrdõg bajvivoinak nevezi az ollyanokot.
Nem-is akarja szent Agoston Békeséges-tûrésnek nevezni
a' gonoszságóknak el-szenvedését, vagy az világi
hivságokért való szenvedést, hanem általkodott
keménségnek; holott igy szóll: b A' kik a' gonosz
el-szenvedik, nem kell dicsirni sem csudálni békeséges-
tûréseket, hanem álmélkodni kell keminségeken. Arra
nézve Gerson afféle el-veszteglést szamár-
senvedésnek nevez. Azért mondgya Szént Agoston b:
midõn lász valakit békével-szenvedni, meg-lásd mi
okért szenvedi, és ugy tégy dicsiretet felõlle, mert
akkor dicsiretes a' Békeséges-szenvedés, mikor igaz igye
vagyon.
[p 0009] A' mi szándékunk azért az, hogy
az igaz Békeséges-szenvedésrõl szóllyunk; az, azért
igaz békeséges-szenvedés, midõn Istenre-nézve minden
ellenkezõ dolgokat, valamellyek rajtunk tõrténnek békével
tûrjûk. Vagy az õ parancsolatinak megtartásáért, vagy
egyébb Isten-ellen"való dologért tõrténnek rajtunk: Az
hogy, annak vagyon igaz békeséges-tûrése, an ki
veszedelmet szenved inkább, hogy-sem-mint a'
parancsolatokban valamit által-hágjon. Avagy ha gyarlóságbol
vétkezik, õrõmest szenvedi az ostort, mely reá
bocsáttatott az õ bûniért: avagy ha nem vétet-is,
békével szenvedi, mind azokat, mellyeket Isten reá
bocsátott: vagy a' ki az õ testét Isten kedvéért
bõjtõkkel, és egyébb sanyarúságokkal nyomorgattya.
Arról mondgya Sz. Agoston Doctor: b: Azok mondatnak
igazán békeséges-tûrõknek, a' kikõrõmesben
szenvednek ártatlanúl, mint vétkek-ért Sz, Gergely
Doctor-is a' szerint ir: b: Az az igaz békeséges-
tûrõ, a' ki az ellenkedõ dolgoktól nyomorgattatik, mind-
az-által az igasság-mellõl el-nem távozik.
Méltán mondhattyuk azért, hogy az Isten bajnakiban igazán
fénlett a' békeséges-tûrés, midõn a' Christusért s6
igaz hitért, mellyet vallottak minden kinokat õrõmest
szenvedtek. A' jó lator, noha a' keresztfán méltán és
bûnei-szerint bûntetõdõtt, de ugyan igaz békeséges-
tûrõ volt, mert Christust hitta segitségére, õ-rólla
igaz vallést tõtt, a' maga vétkeit meg-ismérte, kirõl
ide hátráb tõbbet fogunk irni. Jób semmi vétket nem
tõtt vala, mellyért ollyan rettenetes nyavalyákat kellett
szenvedni; de tutta Isten miért bocsátotta mind azokat
reája: által-látván azért az a' Szent jámbor, hogy Isten
engedelmébõl kõrnyékezték-meg a' fájdalmak õtet, a' ki
semmit hamissan nem cselekeszik, õrõmest
szenvette nyomorúságát, ahoz-képest méltán mondatott
békeséges-tûrõnek. Hasonlóképpen minden Szentei, kik
õ-rólla igaz vallást tõttek, igazán hivattanak
békeséges-tûrõknek, holott magokat Isten-ért
mértékletességgel, és egyébb szenvedésekkel
zabolázták.
Minémû légyen pedig a' békeséges-tûrés,
és minémûnek kellessék annak lenni, an ki aval óltalmazza
magát, és minémû kõntõsben járjon, ékesen emlekezik
rólla Tertullianus, és igy irja-le ábrázattyát:
b: Immár lássuk, azt mondgya, abrázattyát,
és õltõzetit a' békeséges-tûrõnek. Az õ orczája
kedves és csendes, homloka tiszta, [p 0010] semmi
bánattal, vagy haragnak egyenetlensége-miatt nem ránczos:
Szeme szemõldõke õrvendetes nagy alázatossággal,
bóldog s6 bóldogtalanságban egy-arányú, az halgatásnak
becsûlletivel fel-ékesittetett: olyan a' szine, mint a'
bátorságosoknak és ártatlanoknak szokott lenni, az
õrdõgi kisirteteket nevetséggel mulatván. Igy van
dolga, s6 igy viseli magát, valaki ebben az erõben és
fegyverben õltõzõtt-fel.
Ha tovább akarod tudni mi
légyen a békeséges-tûrés? Az az Isten házában bé-
fogadott lakós, kinek el-válhatatlan társa a' Szent Lélek,
mert õtet mindenûtt kõveti. Ezt nem magamtól mondom, hanem
Tertullianus tól tanúltam: b. Az hol Isten,
úgy-mond, ott az õ lakóssa tudni-illik a'
békeséges-tûrés. Midõn azért a' Szent Lélek le-száll,
meg-válhatatlan a' békeséges-tûrés tõlle. Annak a'
kõvetõnek azért add társúl magadat, hogy társa lehess
annak a' kit kõvet a' békeséges-tûrés. Ha az Isten
jelen-létében akarsz õrvendezni, ne-távozzál a'
békeséges-tûréstõl, ki mellette lakik, a' ki annyira
kõveti õtet, a' mint azon Doctor magyarázza Mójsesnek
õtõdik kõnyvét, a' hol e' vagyon: [p im a] '
boszszú-állás és én meg-fizetek ideje-korán.
Annyit tészen azt mondgya, békeséges-tûréseddel hadd
én-reám, és én meg-fizetem néked. Itiletem szerint, hogy
minden ellenkezõ doolgokat Istenért békével el-
tûrjûnk, ez annak értelme, és õ minden békeséges-
tûrésûnkért jutalmat ád nékûnk. Erre nézve a'
Királyi Próféta igy biztattya vala a' maga lelkét: [p nd-a] z"által én lelkem engedgy az Istennek: mert õ-tõlle
vagyon az én békeséges-tûrésem. Mint-ha mondaná:
úgy akarok az én Istenemnek engedni, hogy valamik rajtam
tõrténnek, mindeneket õ-érette békével szenvedgyek:
remélvén, hogy nem-csak a' békeséges-tûrés, de azon
tûrésért jutalom-is adatik õ-tõlle énnékem. Ahoz-
képest más helyen magát nevezi az az Istent az õ
békeséges-tûrésének: [p vagy] , úgy-mond,
az én békeséges-tûrésem Uram. Az az, te vagy
annak oka, hogy békével tûrjek mindeneket. Ismég: Te vagy
az én békeséges-szenvedésemnek jutalma. Arról irja Sz.
Ágoston: b. A' jóságos-cselekedet, mely békeséges-
tûrésnek mondatik, Istennek olly nagy ajándékja, hogy
a' maga gazdagságát osztya-meg velûnk Isten, mert
magáénak-is tartya azt az erõt, mely a' békeséges-
tûrõben vagyon.
Ellene vagyon a' békeséges-
tûrésnek egy vétek, mely a' tûrhetetlenség, a' ki a'
békeséges-tûrésnek fogyatkozásából áll, ki miatt
[p 0011] meg-szûnik valaki a' jó-cselekedettõl; és akkor
halálos-vétek, midõn a' fájdalmok, munkák, nyomorúságok
és szomorúságok-miatt morgolódásra fakad-ki, vagy
átokra, vagy egyébb gonosz-cselekedetekre az igaz szeretet-
ellen: mellyel tartozunk Istenûnknek, vagy felebarátunknak;
boszszontván, szidalmazván, gyalázván, vagy valami
hasonló gonoszt cselekedvén, vagy el-mulatván azokat, a'
mellyek a' lelki idvességhez szûkségesképpen
tartozandók. Hallyad Ciprianus mit mond az illyeneknek:
b. Ti-nálatok, úgy-mond a' tûrhetetlenség
mindenkor zajgó és panaszolkodó: minálunk erõs és Szent
a' békeséges-tûrés, mindenkor csendes, Isten-elõtt
kedves mindenkor, magának semmi õrõmet vagy szerencsét
nem tulajdonit; hanem szelid és engedelmes, és a' világnak
minden háborúi-ellen álhatatos, várván az Isteni igiretnek
ideit. A békességes-tûrésnek pedig nincsen ellene,
a' kinok-kõzõtt-való jajgatás, sirás és ohajtás:
holott természet-szerint-való dolog az illyen, ugy-mint a'
szemnek kõny-húllatási: csak az ollyanok mód-felett ne
legyenek. Továbbá valamint a' békeséges-tûrésnek
isten a' kút-feje; hasonlo-képpen a' békétlenségnek az
õrdõg. Hogy pediglen Isten légyen oka a' békeséges-
tûrésnek, igy ir arról Cyprianus: b. Kezdeti és nagy
vólta a' békeséges-tûrésnek, Istentõl származik.
A' tûrhetelenség pedig az õrdõgtõl vette eredetit,
azt mondgya Tertullianus: b. Valamint a' békeséges-
tûrés Istentõl; úgy a' tûrhetetlenség a' ki aval
ellenkezik, ellenségûnktõl szûletett, és nála
találtatott. En azért a' békétlenségnek nemzését, az
õrdõgben találom-fel.
Meg-mutattya azon Doctor,
hogy a' mi elsõ szûléinket-is az õrdõg
tûrhetetlenségnek vétkével kisirtette, és azok-is
hasonlóképpen nem-csak vétettek a' tûrhetetlenségben, de
a' leg-elsõ bûn azon kezdõdõtt-el; és azt igy
bizonittya: Holott tûrhetelenségnek elõtte, micsoda
vétekkel vádoltathatott vólna az ember? holott ártatlan
vólt, Istennek baráttya, paradicsomnak lakóssa. Holott
tûrhetetlenségben esett egyszer, az Istent nem kezdette
érteni, a' mennyei dolgokat nem szenvedhette. Attól-ogva a'
fõldnek adatott, és az Isten tekinetei elõl el-távozván,
a' tûrhetelenség-miatt kezdett Isten-ellen minden
gonoszban elegyedni az ember. Holott azért el távozott
Istentõl ember a' tûrhetetlenség-miatt, kõzelgessen
hozzája a' békeséges-szenvedés-által.
Arra-nézve Sz.
Ambr27 Doctor méltán nevezi a' békeséges-tûrést, hivek
Annyának. Mert ha a' gyermek meg-éhezik, az [p 0012] Annyához
fút: Ha valakitõl bántódik, veretik, ha faj valamie, ugyan
csak az Annyához mégyen: ott találván leg-bátorságosabb
helyét fejének, a' kitõl óltalmaztatik és tápláltatik.
Hasonlóképpen a' kit szomorúság vagy boszszúság-
tétel bánt, vagy valami betegséggel, éhséggel,
szegénységgel szorongattatik, a' békeséges-tûréshez
fusson mint kõzõnséges Anyához, a' ki õtet
táplállya, s6 meg-is vigasztallya.
Minden testében meg-
senyvedett és rothadott Jób-is ahoz futott, a' ki talpától-
fogvást eje-tetejeig ájdalmas kelisekkel rakva vólt: és
noha genetségit cserép-darabokkal vakarná-le, az gané-domban
ûlne, feleségének, barátinak alkalmatlan szitkaival,
pirongatásival illettetnék, mind-az-által
tûrhetetlenséginek még sem mútatta csak kisseb jelét-
is, mert az õ Annyának a' békességes-tûrésnek
õlében hajtotta fejét, ott nyúgodott, ott óltalmaztatott-
meg. Hasonlóképpen cselekedtek Moyses, Tobiás, Dávid,
vagy boszszúságoktól, vagy
ûldõzésektõlkeserittettenek, vagy akár mi romlás
boritotta el-is õket. Mert ez a' jó Anya, az ki minket hozzá
olyamodkat, az mi Atyánknak bé-mútat. Melyrõl igy bizonyit
Cypriánus: b. Az békességes-tûrés minket Istennek
kedvében hoz, és meg-tart.
Tertullianus azt
mondgya a' békességes-tûrés felõl, hogy minden
nyomorúságok hordozásának, és fel-viselhetésinek
eszkõze, mondván: b. Egyedûl senki azt a' terhet
el nem birja eszkõz-nélkûl. Mert valamint a' meg-
gõrbedett testet, és vénségre jútott embert segiti az
kezében lévõ istáp: Hasonloképpen az mi lelkûnk-is,
melly sok nyomorúságokkal meg-terheltetik, az kisirtetek
miatt kétségben esésre jútna, ha ennek a' békességes-
tûrésnek paysával nem támogathatnék.
Erre nézve
Szent Agoston az békességes-tûrést Csontoknak
nevezi: b. Az békességes-tûrés, ugy-mond,
embernek belsõ részeiben való csontok. Mert
mint szintén csonrok-nélkûl az test meg nem álhat; úgy
az ember nem lehet békességes-tûrés nélkûl: Sõt az
szeretet-is az Apostol mondásaként mindent fel-
vészen, mindent el-szenved. Semmit pedig fel nem
vehetne, és el nem szenvedhetne békésséges-tûrés
nélkûl; Az mellyet némellyek a' szeretetnek nyergének
neveznek, melyhez támaszkodik, azokon-is szenvedhet
[p 0013] mindent olly kõnnyen. Ahhozképest irja
Cassiodorus, hogy b. a' békességes-tûrés minden
ellenkedéseket meg-gyõz; nem harczolván, hanem
szenvedvén. Melly mondáshoz illik Virgiliusnak-is
verse:
Superanda omnis fortuna ferendo est
Változásban forog, szûntelen háborog
szerencse miatt
az ember,
Csendessen nem lészen sohult elméjében,
mert sziv sebhetõ fegyver,
Hanem ha jó kedvel, jót
gonoszt szenved-el,
az maradhat békével
Ezekre
nézve melly szûkséges légyen a' békességes
szenvedés meg mútattyuk az kõvetkezendõ Részben.
MELY SZÜKSÉGES LÉGYEN AZ BEKESSEGES-TÛRES.
III. RESZ.
A' Jószágos cselekedetek, nohy mind igen
szûkségessek, mindenek felett mind-az-által, és
kiváltképpen, arrúl mondgya az Apostol: [p t
s] zûkséges néktek a' békességes-tûrés: hogy az
Isten akarattyát cselekedvén, el-vegyétek az igéretet.
Az az, hogy azt a' véget, a' melyre teremptetett benneteket
az Isten el-érjétek, és hogy at õrõk életben részek
legyetek, szûkséges néktek a' békességes-tûrés. Mert
a' keresztyén embernek annyi akadályokkal, és
kisirtetekkel vétetik-kõrûl élete, hogy ha az
békességes-tûrésnek Payssával magát nem segiti,
semmiképpen a' dûcsõsségnek Koronáját el nem
nyerheti. Arra nézve igazán mondgya Ciprianus: hogy
b: az fájdalmoknak és szenvedéseknek Koronáját el nem
nyerhettyûk, hanem ha meg-elõzi nyavalyánkat, és
fáidalmunkat az békességes-tûrés.
Antisthenesnek kedves mondása vólt, hogy semmire
egyébre szûksége nem vólna, hanem csak a' Socrates
erejére. Socratesnek pediglen minden ereje az
nyomorúságoknak békességes szenvedésében állott, az
mint Laertius bizonyittya. En pedig nem a' Socrates,
hanem a' keresztyéni békességes-tûrést javallom, mert
az által lészen ember tõkélletes. [p
b&e] acute;kességes-tûrésnek pedig tõkélletes cselekedete
vagyon, az Apostol mondása-szerént. Az az, a'
békességes-tûrés [p 0014] az embert tõkélletesnek
mútattya: avagy, az békességes-tûrés egyéb jó
cselekedeteket, és leki erõket jó karban állit. Erre nézve
Tertullianus azt állittya, hogy embernek minden
cselekedetiben, és az Isten parancsolatinak végben viteliben
a' békességes-tûrésnek jelen, és kõzte kell lenni:
b. A' békességes-tûrés úgy-mond, az
hitet vastagittya, a' békességet igazgattya, a'
szereretetett [!] segiti, az alázatosságot oktattya,
jobbúlást vár, az vallást erõssé tészi, a'
testet igazgattya, a' lelket óltalmazza, a' nyelvet zabolán
hordozza, a' kezet tartóztattya, az kisirteteket meg-fojtya,
az botránkozásokat el-ûzi, gyõzedelmes mártyromságot
szerez, szegényt bátorit, gazdagot tartóztat, beteget el
nem hágy, egésséget meg nem emészt, az hiveket
vigasztallya, a' pogányokat híja, a' szólgát az Urnak,
az Urat Istennek ajánlya, az Aszszonyi-állatot fel-
ékesiti, az Férfiat dicsiretessé tészi, szerelmetes
a' gyermekekben, dicsekedik az Iffiak kõzõtt, tekintetes az
Vénekben, minden állapotban, s6 minden ûdõben
gyõnyõrûséges. Kérlek vedd eszedben melly
szûkséges légyen az a' jószágos cselekedet, és menyi
jót foglallyon magában.
Ugyan azon Doctor azt taníttya,
hogy nem tõkélletes jószágos cselekedet az, valamelynek
nem társa a' békességes-tûrés, és azt, Szent
Máthénak 5-dik részébõl bizonyittya, az holott a'
bóldogságokat számlállya-elé az Evangelista: mindenûtt
ott érti az békességes-tûrést-i. Azt kérdvén:
Kiket tõtt bóldoggá az Ur, hanem a' békességes-
tûrõket? Es magyarázván Szent Pálnak amaz szavait:
[p szer] etett békességes-tûrõ; meg-
mútatta azzal, hogy a' szeretetnek gyûmõlcse a'
békességes-tûrés légyen. Kicsoda mestere
mondván, a' szeretetnek, ha nem a' békességes-
tûrés? a' szeretet mindeneket fel-vészen, mindeneket el-
szenved, azért, hogy békességes-tûrõ.
Errûl
mondgya Prudentius:
(2 ... ] Virtus lelki erõ igen drága
kincs õ,
hasznosb mindenek felett:
Békességes-
tûrés ha társ mellette lész,
veled sok munkát
tehet.
Eõzvegy az az erõ valamely nem tûrõ,
gyenge,
s6 továb nem mehet.
[p 0015] Valamely szûkséges a'
kenyér az életnek táplálására, hogy az tõb étkekkel
egyék õtet, holott a'-nélkûl izetlenek a' tõbb étkek:
az szerint az ûdvõsséges életnek meg-tartására
szûkséges a' békességes-tûrés, hogy a' tõbb jó
cselekedeteknek társa, s6 kõvetõje légyen. Mert valamint
a' gyûmõlcs, hús, halak ételében, és minden eledelben
jelen kell lenni a' kenyérnek: igy az kik bõjtõlnek,
alamisnát osztanak, szûkséges a' békességes-
tûrésnék jelen létével lenni, hogy igaz és szent ki-
menetele légyen minden munkának.
Valamint pedig a'
békességes-tûrésnek jelen kell lenni minden jó
cselekedetek kõzõtt, holott å-nélkûl alig lehet
tõkélletes az szent munka, hasonló-képpen nincs olly
vétek, kiben az tûrhetetlenség jelen ne légyen. Ugyan-is
miért kevélykedik valaki? mert nem akarja az alázatosságot
fel-venni. Miért haragszik? mert nem akarja a'
boszszúságokat szenvedni. Miért lop, miért
fõsvénykedik? mert nem akarja a' szegénységet, és
fogyatkozást viselni. Miért parázna?mert nem akar a'
testi kisérteteknek ellene állani, és ez okon enged minden
testi indúlatoknak. Miért irigykedik? mert másoknak el-
õmeneteleket sajnállya, s6 nem álhattya. Miért torkos?
mert az éhséget nem akarja tûrni. Miért rest, túnya
valaki? mert semmi munkát nem akar fel-vállalni. Távoztasd
azért a' tûrhetelenséget, és minden jószágos
cselekedetekkel tellyes lészesz. Hallyad Tertulélianust:
b. Az békétlenség Anya-háza minden véteknek, ki az
maga kút-fejébûl minden-féle gonoszságnak folyamit
bocsáttya-ki. Minden vétket az tûrhetetlenségnek kell
tulajdonitani, mert az jót nem szenvedheti, a'
békességessel, és jámborral Eggyûtt nem lakhatik: az
Istentelenségnek taplója, a' Csendesség ellen
nyúghatatlan féreg, &c.
Továbbá a' békességes-
tûrés emberi ábrázatot visel: de az békétlenség el-
veszti az emberi tulajdonságot; mellyet Eûdvõzitõnk
szavaibúl bizonyitok: [p ti b] ékességes-
tûréstekben birjátok az ti lelkeiteket. Ebbûl
szabadon okoskodhatunk, illyen formán: az ki nem bir
lelkével, nem ember az. De a' kinek békességes-tûrése
nincsen, nem bir az lelkével; Tehát az kinek békességes-
tûrése nincsen, nem ember: Az hogy, nem úgy él mint ember,
hanem oktalanúl, emberi okosság ellen cselekedvén.
Ahozképest mondgya Szent Gergely: b. Az békességes-
tûrés által birjuk lelkûnket, [p 0016] mert mikor magunkon
uralkodni tanúlunk, akkor kezdettûnk életre, és eszûnkre
térni, &c. Istennek okos teremptett állati vagyunk:
úgy felelûnk azért meg magunk állapattyának, ha okosság-
szerént éelûnk, a' békességes-tûrésnek
kormányával igazgatván életûnket.
Annak-okáért a'
békességes-tûrõ birja az õ lelkét, mert okosság-
szerént él s6 cselekedik, a' békességes-tûrésnek
segitségivel. Az békételen pedig el-veszti lelkét, mert
értelmét-is el-veszti, mikor dûhõssége miatt
okosság-nélkûl láttatik lenni, amaz mondás-szerint:
[p ki e] l-veszted lelkedet haragodban, &c. Erre
nézve nagy szûksége vagyon embernek, hanem hogy a'-
nélkûl valósággal emberek nem lehetûnk.
Arany-száju
Szent János a' békességes-tûrést, minden jóknak
forrásánbak híja: Az békességes-tûrés,
úgy-mond, minden jóknak oka, és az egész
bõlcsességnek gyõkere. Hogy az igaz légyen, szem-
látomást való dolog. Mert bizonyos, hogy békességes-
tûrés nélkûl világi jókat sem birhatunk. Mennyi munkát
kell szenvedniek az kereskedõknek, hogy árujokbúl valami
nyereséget szerezzenek? Mit nem mivelnek a' vitézlõ rendek?
A' szántó-vetõ emberek, hogy meg-gazdagúllyanak? az
Apostol mondása-szerint: [p eacu] te; a' szántó ember
várja a' fõldnek drága gyûmõlcsét, békességgel
várakozván mig az reggeli, és estvéli essõt vegye.
Azok ha békével nem várakoznának s6 tûrnének,
semmiképpen az gazdagsághoz nem jútnának. Hasonlóképpen
a' ki deáki tudományt kiván, szûkséges-képpen olvasni,
vigyázni, tanúlni kell. Hasonlóképpen az ki a' lelki
jókban részes akar lenni, szûkségképpen munkálkodni,
kõnyõrõgni, elmélkedni és egyéb szent munkákban kell
magát foglalni, nagy jõvendõbéli jútalomnak
reménségivel, az békességes-tûrés által, a' bõlcs
mondása-sezrint: [p ide] ig szenved a' tûrõ,
és az után vigaság az fizetése.
Azért-is
szûkséges a' békességes-tûrés, mert az által
engesztetik-meg az Isten; és kõnyõrgésûnket hamar
meg-halgattya. Arról mondgya Isidorus: b. A' ki az
ellenkedéseket békével szenvedi, Istent hamar meg-
engeszteli. Hamar meg-halgattatott a' kereszten az jó
latornak kõnyõrgése, hogy im az kinokat békével
szenvedte, kirûl továb tészûnk emlekezetett: és mint
Christus meg-halgattatott [p 0017] az õ méltóságáért:
úgy az lator az õ békességes-tûréséért. Tertullianus
rendel hozván elé a' békességes-tûrésnek hasznait,
azt sem akarta el-múlatni: b. az békességes-
tûrés, úgy-mond, a' kõnyõrgéseket
kellemetessé tészi; ez a' Christusnak Istennek
fûleit meg-nyittya, kegyelmet nyér, az haragot el-
távoztattya, &c. Errõl igy emlékezik a' Bõlcs:
[p b&ea] cute;kességes-tûréssel meg-engeszteltetik a'
Fejedelem.
Vedd eszedben azért az ellened meg-haragut
Istent mivel engesztelhessed-meg, melly holott a'
békességes-tûrés légyen, azt szerezd-meg magadnak,
magadnál tarcsad, és azzal ély: tûrj te hogy az Isten-is
tûrjõn te-néked. Méltó dolog-is hogy meg-bocsássunk
ellenûnk vétetteknek, ha azt akarjuk, hogy Isten-is meg-
bocsássa vétkeinket, és kõnyõrgésûnket meg-
halgassa. Ugy lészen az Isten figyelmetes az te
imádságidnak halgatására, ha te békességes lészesz
az háborúságoknak el-viselésire.
A' békességes-
tûrés, még az Országoknak meg-tartására-is igen
alkalmatos; azért Celius õtet b. a' birodalmok
óltalmának jeles eszkõzinek nevezi. Annak-okáért
a' Pogányok-kõzõtt lévõ Királyok-is, sokan éltenek
ennek orvosságával. Azok-kõzzûl csak az egy Antigonust
hozom-elé, kit midõn gyaláznának, és szidalmas
szókkal illetnének, halgatván a' Király egy rejtek-
helybõl, nagy engedelmességgel csak azt mondotta a'
rágalmazóknak: Mennyetek tovább innét, hagy
valamiképpen meg-ne hallya Antigonus.
Olly
szûkséges nékûnk az a' jószágos-cselekedet, hogy a'
nélkûl egy napot sem tõlthetûnk-el. b. Nem
szabad nékûnk, Tertullianus mondgya, egy napot-
is békeséges-tûrés-nélkûl el-múlatnunk. Oka, mert
egy nap sem telik-el valami szorongatás vagy testi
alkalmatlanság-nélkûl. Melynek igasságát ezen szókkal
adgya elõnkben Christus Urunk: [p eacu] te;g a' napnak az õ
gonossága. Ezen a' gonosságon szomorúságot vagy
egyébb háborgatást kel érteni, a' mint Hieronymus
magyarázza. Holott azért egy nap sincsen, mely valami
nyavalyát ne-hozna magával, annak el-viselésére
szûkséges a' békességes-tûrés: és igy holott minden-
nap tõrténik valami szomorú eset rajtunk, minden-nap-is
vagyon szûkségûnk a' békességes-tûrésre. Arra-
nézve irja Cyprianus: b. Az életnek sok
alkalmatlansági, és a' testnek gyakor s6 kemény
kinlódási-kõzõtt, mellyen az emberi nemzetség, nyomorog
és fárad, mindennap szûkséges a' békeséges-tûrés.
[p 0018] Di mikor indúltak-meg e' kinos nyavalyák az
emberben? akkor, mikor az Isten haragja fel-indúlt emberre.
Mikor indúlt-meg az Isten haragja ember-ellen? midõn az
ember véteni kezdett Isten-ellen. Mikor kezdett ember
vétkezni Isten-ellen? midõn a' mint fellyeb-is irók, meg-
szûnt békeséges-tûrõ lenni. Hallyad Tertullianust:
b. Az honbnat a' vétek, onnat eredett az itilet: akkor
indúlt-fel az Isteni harag, mikor a' vétek támadott: és igy
mikor Isten boszszút kezdett vólna ûzni, akkor kezdett
békeséges-tûrõ lenni, &c.
Annak-okáért, ha az
emberben semmi gonosság nem lõtt vólna, semmi
ellensége nem támadott vólna: de holott a' bûnõk-miatt
sok ellenkedõ dolgok háborgattyák, ahoz-képest vagyon
szûksége a' békeséges-szenvedésre. Azt bõlcsen meg-
jedzette Cyprianus Doctor, mondván: b. Hogy
tellyesebben és világosabban meg-értsûk, mely hasznos
és szûkséges légyen a' békeséges-tûrés, gondollyuk-
meg Istenûnknek ki-adott tõrvényét, mellyet Adámnak
adott-ki elsõben-is, az õ engedetlenségeért és szó-
fogadatlanságáért. Eszûnkben vehettyûk, mely
szûkséges légyen e' világon a' békeséges-tûrés,
mihelyt e' világra szûletûnk, holott mindgyárt
szenvedésekben és nyomorúságokban esûnk.
A'
bûn-után võtt hatalmat rajtunk a' nyomorúság, mert az egy
Eva-által minnyájunkat meg-fenyegetett Isten, mondván:
[p -sok] asitom nyavalyáidat. Hová szaladhatunk
azért ennyi veszedelmûnknek sokasága kõzõtt? Hanem
a' békességes-tûréshez, hogy valami édességet és
pihenést vegyen, ennyi romlással kõrnyûl-vétetett
életûnk. Ugyan-is nagy veszedelmûnkre szólgálna, ha
ezeket el-nem birhatnók.
Az hét Bõlcseknek eggyike Bion,
eszében vette vólt ezt, a' mint Laërtius ir felõlle,
mert azt szokta vólt mondani: b. Felette nagy gonosz,
a' gonoszt el-nem szenvedhetni; mert a' nélkûl senkinek
élete kedves nem lehet. A' békességes-tûrés-által
pedig meg-kõnnyebbednek a' mellyek nehezeknek léttatnak vala,
nem-is lehet olly nagy gonosz, mellyet békével szenvedvén
el-nem viselhetnénk. Ehoz-képest Cicero igy hozza
elé az Euripides szavait: b. Nincs olly harag,
szerencsétlenség, sem gyõzhetetlen gonosz, kit az
embernek békességgel-tûrõ természeti el-nem
viselhetne. Ehez illik más Poétának-is jeles
mondása:
Posse pati facile est, tibi ni
patientia desit.
Mindent szenvedsz kõnnyen
akár-mi rosz érjen,
csak légy békével-tûrõ.
[p 0019] Látod-é, mely szûkséges légyen a'
békességes-tûrés, holott a' nélkûl egy Szent sem
koronáztatott-meg. Az Anyaszentegyházban mindenkor
ûldõzések vóltak, kiknek el-viselésére szûkséges
vólt a' békességes-tûrés, arról mondgya Jerónimus:
b. Mellyik Szent koronáztatott-meg békességes-tûrés-
nélkûl? holott eleitõl-fogvást szorongatás-nélkûl
nem maradott, a' gonoszok-miatt, hogy az igasság nem
szenvedett vólna. Ehez Szent Gergely-is igy szóll:
b. A' mennyei dicsõsségre a' Szentek-kõzzûl senki
nem jútott békeséges-tûrés-nélkûl. Mert valamint
szûkséges a' békeséges-tûrés, a' nyomorúságoknak el-
viselésére: hasonlóképpen szûkséges a'
nyomorúságnak meg-lenni, hogy a' békességes-tûrésnek
ereje ki-tessék, mellyet a' kõvetkezendõ részben meg-
mútatunk.
A' BÉKESÉGES-TÛRÉS, AZ ELLENKEDÕ DOLGOKBAN
FENYESKEDIK, S6 DICSIRTETIK. IV. RESZ.
V Alamint a'
Csillagok nem nappal, hanem étszaka világoskodnak; és mint
a' csillagokat Szent Agoston Doctor mondása-szerint:
b. El-nem óltya az étszakának setétsége: úgy
az igaz békességes-tûrés nem a' bóldog, hanem a'
bóldogtalan állapatokban tessék-ki, a' mellyek hatalmat ne-
vegyenek rajta; hogy a' mit, a' világoskodó lámpás-felõl
tartanak, azt mondhassák a' te békeséges-tûrésedrl-is:
Mert a' bóldogtalanságnak setétségében nem
homályosodik-meg a' békeséges-tûrés: Ugyan-is gyalázat
vólna meg-lankadni annak, a' minek az ellenkezõ dolgokban
kivántatnék inkább fényeskedni.
Ollyan a' békeséges-
tûrés, mint a' drága Chrosoprassus-kõ mely az
Isidorus mondása-szerint, a' világosságban
homályos, a' setétben világos; mert nagy fényességet
bocsát-ki éczakának idején a' setétségben; délben pedig
tellyességgel el-fogy, minden világoskodó ereje. Igy nem
fenlik sem látszik a' békeséges-trés világos nappal,
vagy a' szerencsés állapatnak idején: hanem a' setétben
és bóldogtalanságban világoskodik, s6 akkor ismérik-meg
õtet. Arról mondgya Szent Gergely: b. Valamint az igaz
ersségnek, békeségnek idején látattya nincsen; úgy a'
békeséges-tûrés a' [p 0020] bóldogság-kõzõtt ki-nem
tetszik. Hogy pediglen a' bóldogság a'
világossághoz, s6 a' boldogtalanság a' setétséghez
légyen hasonló, ezen szokkal jelenti Szent Agoston:
b. Ebben az halandó életben, az embereknek vagyon
világosságok, vagyon setétségek-is, a' világosság
bóldogság, a' setétség bóldogtalanság; de a' kikhez el-
jûn a' Christus a' békeséges-tûrésnek ajándékával,
akkor az igaz ember szerencsés állapattyában fel-sem
magasztallya magát, szerencsétlenségében sem
szomorodik-meg, &c. Annál nagyobb ereje tetszik a'
békeséges-tûrésnek, mentõl nagyobb haraggal
ostromollya a' boldogtalanság; és annál inkább meg-lankad
ereje, mentõl jobban folynak dolgai, hanem az ellenkezõ
dolgok nevelik dicsiretit. Annak-okáért, akarsz-é tekintetes
lenni? a' csúfsságot ne-kerûllyed. Akarsz-é dicsirtetni?
próbára kell jútnod. Akarsz-é gyõzedelmes lenni? a'
harczot el-kell szenvedned; mert Arany-szájú Szent János
bizonyitása-szerint: b. Ha kisirteted nem lészen,
a' koronát el-nem vészed: Ha nem harczolsz, nyereséged nem
lészen: Ha nem tanúlsz, a' bõlcseséggel nem
tisztelkedel: Ha nyomorúságod nem lészen,
szabadúlást sem várhatsz, mert a' Tél-után érkezik
a' Nyár, &c.
A' Fû-SzerSzámok, vagy drága
fûstõlõk, az õ kedves szagokat ki-nem bocsáttyák,
hanem ha vagy meg-tõretnek, vagy a' tûzbe vettetnek; Igy a'
bekeséges-tûrésnek gyõnyõrûséges szagát ember
addig ki-nem mútathattya, mig nyomorúsággal nem
szorongattatik. Ez a' hasonlatosság Szent Gergely
Doctoré, midõn azt mondgya: b. A' fûstõlõ-
szerszám akkor bocsáttya-ki illattyát, mikor tûzre
vettetik: Ugy a' Szent emberekben a' nyomorgatásnak idején
tûndõklik a' jószágos-cselekedet, &c. Tovább-is
azt állattya azon Doctor, hogy a' választottak a'
nyomorúságban éppûlnek, a' terhek alatt nevelkednek, es az
ûldõzésnek szelitõl vastagodnak, holott azt mondgya:
A' választottak az õ kivánságokban akkor mennek-
elé, mikor nyomorgattatnak: Mint a' széltõl értetett tûz
nevekedik, és mikor el-alunni láttatnék, akkor vészen
nagyobb erõt a' lobbanásra, &c.
Bõlcs Demeternek-
is szavát igy hozza-bé Seneca, hogy az melly csendes
életet semmi háborúság nem ér, hasonló az holt
tengerhez. Az hajós-mesternek az õ tudománya a' tengernek
fel-háborodott habjai kõzõtt, és az hajónak
veszedelmezésekor látszik-meg. Igy míg az Irarcz meg nem
lészen, addig meg nem tudhatni kié a' gyõzelem: Igy az
békesséeges-tûrésnek-is nem [p 0021] lehet veszedelme
addig, mig az ellenkedõ dolgok el nem érkeznek. Errûl
hallyad Cyprianust: Az jó kormányos a' tengeri
háborúban ismértetik-meg: az igaz vitéz a' csatán;
Haszontalan dicsekedés bóldog állapotban kérkedni, a'
veszedelmes állapot mútattya-ki az igaz erõt: Az méllyen
gyûkerezett termõ-fa nem dõl-el a' szél miatt: az jól
készittetett hajót-is nem bontya-me a' viz habja: a'
szórásban a' jó mag meg-marad, de a' polyva meszsze
vitetik a' széltõl, &c.
Ne légy ta hasonló az
nád-szálhoz, vagy polyvához, nyomorúságnak szelétõl
ingattatván; mert az nád kevés, és igen rõvid, ideig tart:
a' polyvábúl pedig vagy ganéj, vagy fúst válik ha
rodhadástúl vagy tûztõl emésztetik-meg: Te pedig
ollyan légy mint az jól meg-gyûkerezett termõ-fa: hogy az
háborúságban nem szállyon, hanem fel-emelkedgyék az te
békességes-tûrésed. Mert mint az meg-csépeltetett jó
magnak, néked-is a' Christus csûrében kell jutnod; mert
meg-mondatott: [p buz&] aacute;t pedig gyûjcsétek az én
csûrõmben. Akarszé azért az választottaknak
valamelyike lenni? szûkség hogy ennek a' buzának eggyik
magva légy: A' jó mag nem egyeledik a' tûzre való polyvának
rakássa kõzé, sem pedig a' polyvának kalászsza nem
éri aratásnak idején, hogy az Ur Csûriben tétessék,
Szent Agoston mondása-szerint.
Jússon
Eszedben mennyit kell szenvedni a' buza-magnak, minek
elõtte kenyér légyen belõlle. Hallyad ezek kõzzûl a'
magok kõzzûl boldog Ignatius mit mond:
Christus gabonája vagyok, az vadak fogaival õrõltessem
bator, csak tiszta kenyér légyen belõllem. Hogy
azért Christus gabonája légyen, szûkséges vólt az
vadok fogai által meg-õrõltetni. Te-is hasonlóképpen el
nem választatol, hanem ha a' nyomorúságok által meg-
tõretel. Arról mondgya Cyprianus: b. Az mellyek
bennûnket kinoznak és fárasztanak, jó reménséggel
hiszszûk, hogy ugyan azok meg-erõssitenek, és
bóldogitanak, &c.
Nazianzenus Gergely irja, hogy
az Régiek egy-termõ-fa felõl azt kõltõtték hogy ha le-
vágták, annál sûrûbben bimbozott-ki levelekre, és a' vas
ellen felette kemény vólt. Mondván: b. egy beszédben
kõltõtt termõ-fa vagyon, az ki le-vágatván szebben
bimbozik, és az vas ellen keménykedik, ha pediglen ennél
csudálatossab dolgot kell mondani, halállal élõdik, és
le-vágással újjúl, csak meg-emésztetvén, nevelkedik.
Kit hasonlitsunk ehez a' termõ-fához, ha nem az
békességes-tûrõ embert? Betegségben nyomorog, javaitúl
meg-fosztatik, boszszúságokkal [p 0022] illettetik,
ûldõzésekkel hányattatik; meg-hóltnak látszik az
ostorozások, és nyomorúságok miatt; mind-az-által mivel
mind azokat békességes szivel szenvedi, Isten õtet
serelem-nélkûl meg-tartya, és élleszti: Illyen vólt az
ki azt szokta vala mondani: [p t a'] meg-hóltak, és
imé élûnk.
Seneca gyalázatnak tartya, ha az
hajós-mester az tengeri haboktul meg-ijed, vagy a' szelek
kaménysége miatt le-ereszti vitorláit, vagy a' kormánt a'
szél-vész miatt ki-veti kezébûl, mondván: b. Rút
dolog ha a' szél-vész az igazgató eszkõzõket ki-
ragadgya az Révészeknek kezébûl, az ki szélûl
ingattatott vitorláit el-hadgya, hajóját veszedelemre
bocsáttya: Hanem az érdemel dicsiretet, a' ki az hajó-
tõrésben sem ejti-ki kezébûl kormányát, &c.
Tõrténhetik mind-az-által olly hatalmas szél-vész,
melly mind ezek mellõl el-veti az hajós-mestert: de minket
soha olly nagy ûldõzés nem érhet; mellyetIsten
malasztyával el nem viselhetûnk. Mellyet igy bizonyit az
Apostol: [p ped] ig az Isten, ki nem hágy titeket az-
felett kisirteni, az mit el nem szenvedhettek, de a'
kisértettel elõ-menetelt-is szerez, hogy el-
szenvedhessétek.
Az oktalan állatoknak, és fazakas
edénnyének szép hasonlatosságával él Efrem,
az Apostol mondásából fel-vetvén fundametomát, mondván:
b. Ha az emberek barmokra erejek felett terhet nem
tész, annál inkáb isten az emberekre tõbb
kisirtetett. és nyomorúságos nem eresz annál, a' mit
el-birhassanak. Viszontag; ha az fazakas mind addig
égeti az õ edénnyét, miglen annak idejét tudgya lenni, ki
sem vészi addig, mig jól meg égjenek, és
erõssõdgyenek: Nem-is engedi a' tûzben addig lenni,
hogy meg-emésztessenek, és haszontalanná legyenek.
Annál inkább meg-cselekedi azt az Isten hogy a'
kisirteteknek tûzében mind addig hágy, mig el-készitsen
és valami jót tégyen belõllûnk; nem engedi pedig hogy az
kisirteteknek tûze tellyességgel el-fogyasson, és
meg-emészszen bennûnket. Az ellenkedéseknek probájára
rá botsát, de nem utólsó veszedelmûnkig: Azt akarja, hogy
békességes-tûrésûnknek jele légyen, de el ne
veszszen.
Szent Cyprianus idejében Cárthágó
várossának, kinek õ Pûspõkje vólt, felette nagy
háborúsága támadott az Istentelen emberek miatt, távúl
létében pedig azon város Papjának, és a' kõsségnek
illyen levelet irt: b. Ez az ûldõzés a' ti meg-
probálástokért vagyon, [p 0023] és az mi belsõ
indulatunknak meg-isméréséért, mert az Isten minket-is
proba kõre akart vonni, az mint szokot cselekdni mindenkor
az õ szólgaival, mind-az-által segedelmét soha az
õvéitûl meg nem vonta, &c. Vallyon nem jóbbé
nékûnk-is meg-probáltatnúk, mint meg-vettetnûnk.
Ugy
láttatik az Isten ezen a' világon cselekedni, mint az mit a'
jó harang-õntõk mivelnek, az kik midõn harangot õntenek,
s6 el-készitik minden-képpen; minek elõtte valami magos
helyekre vagy tornyokra fel-vonnyák, vas põrõllyel jol meg-
ûtõgetik, ha nincsen valami héja az harangnak, ha hangos
szozatot ád-é. Igy minek elõtte Isten valakit az mennyei
boldogságban az választottak kõzzûl fel-végyen,
munkákkal, és nyomorúságokkal szokta illetni, hogy meg-
probállya ha álhatataosé az õ békességes-tûrése,
és minémû szozatot, minémû hangot adgyon. Meg-ûtõtte
vólt régenten Jobot a' mint maga bizonyittya: [p Ur
] keze illetett ingem. De micsoda põrõllyel? az
õrdõggel, kit Jeremiás [p eg&e] acute;sz fõld
põrõllyének nevez. De hallyad anak az harangnak
szózattyát Az Ur adta, az Ur vette-el, &c. légyen
áldott az Ur neve. Méltó áldásra az a' harang, melly
ollyan áldott szózatot ád. Az Apostolok-is igen
elméjekben vették vólt annak az harangnak szózattyát:
Hallottátok a' Jób tûrését. De nem hallatnék az
a' szózat ha Job nem verettetnék; Soha fel-sem hatott
vólna az égig, ha ollyan szózatott nem adott vólna. Mit
mondgyon ennek a' szent Embernek szózattyáról Szent
Agoston Doctor, halgassuk meg: Mint
hangoskodott, melly édességes zengést adott? még-is
veretik, még-is az õrdõg hatalmában engedtetik, hogy a'
teste-is tellyességgel el-senyvedne. Meg-verte õtet az
teteitûl-fogva a' talpáig igen gonosz fekéllyel, és az
férgek miatt poshadván, az ganén ûlt. Hallottuk mint
veretett-meg, hallyuk arra micsoda szózatot adott. Ha az
jókat el-võttûk az Ur kezébõl, a' gonoszokat nem
szenvedgyûké-el? oh erõss szózatt, oh
gyõnyõrûséges szózat! Oh ki vólna olly álmos ember,
kit ennek hangja fel nem ébresztene!
Az derék
Iskolában, minek elõtte valaki derék Deáki doctorságra
emeltessék, szûkséges-képpen meg-visgállyák, és
probára vonszák azt az embert, ha minden nehéz Csomókot,
és kérdéseket mego-óldoz, s6 meg-fejteget, akkor
dicsirtetik s6 neveztetik tudós mesternek. Hasonló-képpen,
minek elõtte valaki az kisirteteknek, nyomorúságoknak
probájára adattassék az az ember.
[p 0024] Igy
probáltatott-meg azon Jób, ki magáról azt mondgya: [p g-pr] obált Isten engem, mint az aranyat, melly a' tûzõn
által ment. Hasonló-képpen Tóbiás, kinek a' fiának
a' felesége Istenek igy kõnyõrõg vala: [p ped] ig
bizonyosnak tartya minden az ki téged tisztel, hogy az õ
élete, ha próbálásban lészen, meg-koronáztatik.
Hogy azért valaki annak az mennyei Doctorságnak koronáját
el-vegye, illik, hogy munkákkal, és szorongatásokkal meg-
probáltassék. Szûkség hogy az proba kerekére, s6
kõvére vonattassék; az az, sok rendbéli
kisirtetekre,azért hogy meg-koronáztassék; Szenvedgyen,
hogy dicsiretet érdemellyen; Ideig nyomorúságok terhe alatt
légyen, hogy az véghetetlen õrõmben részes lehessen.
Az igazakrúl igy szóll a' Bõlcs: [p t az] Isten
meg-kisirtette õket, és magához méltóknak találta
õket. Vajha az mi békességes-tûrésûnk-is ollyan
probára jútna, melly után véghetetlen bóldogsággal
vigadhatna.
De mondhatnád; holott az Isten tudgya embernek
belsõ részét, és titkait isméri, mi szûkség
probálni, hogy az után koronázza-meg az embert? Nem a'-végre
probállya Isten az embert, hogy tudhassa és ismérje,
hanem hogy mások eleiben terjeszsze mivóltát. Tudta
Abrahámnak engedelmességét, minek elõtte meg-kisirtené
õtet: Tudta Jóbnak, és Tobiásnak békességes-
tûréseket minek elõtte nyomorúságokra jútnának, de
azért probáltattak, kisirtettek, hogy nyilván lenne mi
elõttûnk az õ engedelmességek, és békességes-
tûrések; és tudgyuk hogy jó okbúl vetett-meg
némellyeket, vett magához némellyeket: Az Angyal-is azt
mondotta Tobiásnak: [p el h] ogy kedves vóltál az
Istennél, szûkséges vólt hogy az kisirtetek által
meg-probáltatnál. Mint-ha azt mondotta vólna, az te
békességes-tûrésednek, az ellenkezõ dolgokban kellett
meg-probáltatni, és kisirtetni, hogy igy nyilván lenne, hogy
Isten ez okon vett kedvében tégedet. Egyéb-aránt embereknek
nem lenne tudtára, ha az kisirtetek probája ki nem
nyilatkoztatná az dolgot. Errûl irja egy Poëta:
(2 ... ]
Mig az lelki jóság nap-fényre ki nem hág,
minden bátran
ûldõzi.
[p 0025] Kivált a' gonoszság, ki nyelvel
mindent vág,
titkon vóltát õrûli.
Leg bátrabban akkor
széllyel nyargal, mikor
ellenségét nem érzi.
Háborúban pedig nem lappang, sõt fénlik
abban õrõme
vagyon.
Nem jõn olly szomorán-fel az nap, hogy hátán,
az jámbornak szánthasson.
Abban dicsekedik, miben
probáltatik,
abban õrõme vagyon.
Hugo Cardinál
Szent Pál szavait továb-is terjesztvén; [p
h&a] acute;borúság tûrést szerez. azt irja; hogy, az
Apostol mint-ha az békességes-tûrést gyûmõlcs
termõ-fõldhõz hasonlitaná: mellyen az háborúság
munkálódik; az az, szántya, boronállya, forgattya, hogy
érdemlõ gyûmõlcsõt hozzon, ollyan értelemmel; a' mint
Adam felõl-is mondatik, hogy az paradicsomban helyeztetett,
hogy munkálkodnék, és õrizné azt. Valamint azért az fõld
gyûmõlcsõt kûlõmben nem hoz; hanem ha boronával,
ekével, és egyéb afféle szerszámmal forgattyák-fel; Ugy
az békességes-tûrõ ember, dicsiretes, és érdemes
gyûmõlcsõt nem hoz, valamig háborúságokkal, és
nyomorúságokkal nem kisirtetik. Akkor illik hozzá a'
Christus mondása: [p ucir] c;mõlcsõt hoz
békességes-tûrésben. Arany-száju Szent János-is
ezt mondgya egyûtt: b. Szûkséges hogy essõ, és
zápor verje az fõldet, hogy nevekedgyék a' fû: Igy
szûkséges az nyomorúság hogy nevekedgyék a'
békességes-tûrés.
Felette igen bánkodott Julius
Császár az õ ellenséginek, Pompéjusnak halálán, és
sohajtozván gyakra szokta vólt mondani: az leg nagyob
busulásom, hogy már nincsen hadakozó társom.
Mindenkor újab hadakozást kivánt: inkáb kereste az bé-
zároltatott, mint az ki-nyititt kapukat: mert nem az polgári,
hanem az hadakozó ember személlyét akarta viselni: azért
inkáb gyõnyõrkõdõtt az erõ-szakkal szerzett, mint
a' meg-hódolással engedett birodalomban; azért irja
felõlle Lucanus
(2 ... ] [p 0026]
Izetlen vólt
néki, mások nyomán járni,
ha kaput õ nem nyitott,
Fõld pusztulásával, széllel, tûzzel, vassal
magának útott nyitott
Csak ne mondgyák rólla mint egy
polgár néha
más után várakozott.
Azt kivánta, hogy
nyilván lenne az egész világ-elõtt az õ jószágos-
cselekedete, és vitézi ereje, hogy az-által ennek a'
veszendõ világnak rõvid dicsiretivel magasztaltanék.
Ne-kivánd te hogy minden dolgok kedved-szerint follyanak,
hanem abban gyõnyõrkõdgyél inkább, hogy a' békeséges-
tûrés-által nyavalyákban ol-lankatt fejed meg-
koronáztassék. Illik azért az ellenkezõ dolgokat, ha
késnének-is, kivánni, és el-érkezvén békeséggel
szenvedni. Hallyad Senecát mit mond: b. Vágyódik
mindenkor a' veszedelmekben a' jószágos-cselekedet, és nem
a' mit szenved, hanem a' mire igyekezik, arról gondolkodik.
A' vitézek seb-helyekben dicsekednek. A' nyomorúság ád
alkalmatosságot a' lelki erõre. A' tûz az arannyat
próbállya-meg, a' nyomorúság az erõs férfiakat, &c.
Hogy pediglen szûkséges légyen a' békeséges-tûrésnek
próbálására a' nyomorúság, Szent Gergely Doctor ezen
szókkal bizonyittya; b. Kérlek fontollyátok-meg,
honnat ismérhessûk-meg a' békeséges-tûrést, ha
nem lészen mit szenvedni.
A'Setim Fának, melybõl
Mójsesnek parancsolta vólt Isten hogy óltárt
csinállyon, ollyan természetit mondgya Dienes
Carthusiánus, hogy-ha a' tûzben vetik meg-nem ég; ahoz-
képest ha áldozatokat égettek-is azon óltáron, semmi
kár nem lõtt benne, igy szólván: b. Az óltáron
tõtt tûztõl a' Setim fa meg-nem ég vala. Ez nem-is
hihetetlen dolog, mert Szent Jerónimus-is azt mondgya; vagyon
egy Antithon-nevû fa, a' mely a' tûzre tétevén, nem hogy
meg-égne, de még inkább meg tisztúl minden mocsoktól,
valami kõrûlõtte vólna. Hasonlót ir Plinius -is
Laix-nevû fa-felõl, melybõl tornyot-is épitettek Celius
Rhodiginus mondása"szerint, kit szemeivel látott,
mellyet Julius Császár el-akarván rontani, tûzet vettetett
alája, de azzal semmit nem árthatott néki. Illyenek a'
békeséges-tûrõ emberek, kikre bátor ugyan nagy
ûldõzésnek és sanyargatásnak tûze érkezzék-is,
de attól meg-nem emésztetnek, meg-nem lankadnak, rendetlen
kedvetlenségnek, szomorúságnak [p 0027] nem adgyák
magokat: sõt tisztábbak és erõsben lésznek a'
veszedelem tûzétõl. Illyenek vóltak Sz. Jób, Tóbiás,
és tõbbek számtalan sokan, kik nyomorúságok után
nagyobb bóldogsággal fénlettenek.
Az égõ Csipke-bokor,
melyben Isten Mójsesnek meg-jelent, hammuvá nem
változott, sõt inkább világoskodott. Hasonlóképpen az
igaz emberek, ennek a' világnak ûldõzésivel, mint sebes
tûzzel égettetnek, de meg-nem emésztetnek, sõt nagy
dicsõsséggel fényeskednek. Hallyuk-meg mit mondgyon errõl
Philo: b. A' csipke-bokor kõnnyen hajladozó, és felette
tõvisses, úgy hogy, ha csak alig érnek-is hozzá, meg-
sebesit; mind-az-által a' tûz nem kõnnyen árt néki,
sõt az harap égésben úgy meg-marad, hogy tavaszszal ki-
csirázzik, és zõldellik: Ehez Hasonlittattak némellyek,
midõn sok nyomorúságokkal sanyargattatnának: Illyen
biztatást halván: Meg-ne lankadgyatok, mert ebbõl a' ti
veszedelmetekbõl gyõzedelem származik.
Ha kinek
új ûvege vagyon, csak a' kõrmével ûtõgeti, akarván
próbálni ha épp, vagy lehete valami titkos hasadás benne;
ha pedig ezûst vagy arany edénnye, azt kalapácscsal ûti,
tudván hogy azt-is el-álhattya. Ugy Isten az Apostol
mondása szerint, erõnk-felett-való kisirtetett nem
bocsát reánk, a' kiket gyengéknek, és erõtlenebbeknek
ismér, lágyabban; az erõsbeket pedig keménnyeb
kisirtetekre bocsáttya. Nincs tehát oka
panaszlokodásunknak; mert mi azt hordozhattyuk, a' mit
Isten vállunkra rak; tudgya õ menyit birunk-el, csak mi-
rajtunk el-ne múllyék, a' kereszteknek emelése.
Továbbá hogy szûkségesképpen nyomorúságokkal
kellettessék meg-próbáltatni a' mi békeséges-
tûrésûnknek, Seneca ezen szókkal jelenti: b.
Honnat ismérhetem-meg, a' szegénységet mint
szenvedhetnéd-el, ha gazdagságban vagy? Honnat tudom-meg a'
gyalázatokat, kissebségeket, kõzõnséges
gyûlõlséget, micsoda erõvel szenveded, ha
gyõnyõrûségben, kedved-szerint, mindeneknek kedvében
vagy, s6 bóldogságban tõltõd idõdõt? Hogy tudhatom,
hogy árvaságodban-is el-nem lankadnál, ha rajtad nem
tõrténik az ellenkezõ dolog? A' nyomorúság ád
alkalmatosságot a' jószágos-cselekedetre. Azokat
mondhattyuk méltán nyomorúltaknak, kik a' felettéb-való
szerencsében hevernek, kik mint a' tengernek felettéb-való
csendességében, úttyokban elé nem-mehetnek. Valami éri
õket, szokatlan új dolognak látszik, inkább meg-ejti
a' szokatlanokat a' veszedelem. Nehéz [p 0028] igát
hordozni a' tanúlatlanoknak. Az új vitéz még csak
gondolattyától-is meg-ijed a' sebeknek, a tanúlt ember pedig
bátran hordozza, a' nézi sebeit tudván hogy vérrel
vásárolnak gyõzedelmet.
SENKI EZ VILÁGON NEM
ÛRES A' NYOMORUSAGTOL; AZERT BEKEVEL KELL AZT TÛRNI, A' MI
KÕZ MINDENEKNEK. V. RESZ.
F Elette nagyra becsûlli
Tullis Euripidesnek eme' versit:
Mortalis nemo
est, quem non attingat dolor.
Testi nyomorúság olly
kõz ez életben,
Hogy azt el-kerûllye senki lehetetlen,
Fájdalom adatott mindeneknek bérben.
A' mely olly igaz,
hogy nem-csak a' fogyatkozott embert tartották szegénynek,
hanem a' ki fogyatkozásban nem vólt, és semmi héjával
lenni nem láttatott-is, egy-szóval kõzõnségesen,
mindeneket szegénynek mondottak. Egy Demeter-nevû bõlcs-
ember szavát, gyakra nagy dicsekedéssel és nevezetesen
hozta elé Seneca, mondván: b. Senki nem láttatik
elõttem bóldogtalanabnak, mint a' kin szerencsétlenség nem
tõrtént. Arról mondgya másutt Seneca: b. Azt
tartom meg-szegényebbenek, a' ki soha szegény nem vólt,
&c.
Ugyan-is ha találkoznék az halandó emberek-
kõzõtt, ki soha nyomorúságot nem kóstolt, méltán
nyomorúltnak mondhatnók, hogy õ minden szenvedésre
egyedûl találtatott méltatlannak. Ehez-képest csak azért
sem vólna nyomorúság-nélkûl, hogy illyen
boszszuságos itilettel vólnának mások felõlle: sõt
az Isten-is azt tartaná érdemtelennek a' sanyarúságoknak
szenvedésére, a' ki-is mely nagy veszedelem vólna; holott
õ hozzája nyomorúság-nélkûl nem kõzelithetni.
Gondold-meg, Szent Agoston Doctor mondgya, és
meg-látod, hogy annyiban vagy nyomorúlt, a' mennyiben az leg-
nagyobb jóhoz nem kõzelithetsz. Nem kõzelit pedig,
a' kit Isten nem ostoroz; a' Szent irás szava-szerint:
[p -ost] oroz pedig minden fiat, a' kit hozzája fogad.
Erre-nézve tészen illyen kérdést Sz. Agoston:
b. Ugy-é hogy mindent? Hová akartad el-rejteni magadat?
Mindent, és senkit ki-nem vészen, senki ostor-nélkûl
nem-marad, mit tészen [p 0029] az hogy mindent? akarod-é
hallani? az õ eggyetlen-eggye-is noha bûn-nélkûl nam
hagyatott. Holott azért az Istennek eggyetlen-egy Fia,
a' ki bûnt nem tõtt, nem-is találtatott az õ szájában
csalárdság, sok nyomorúságokat szenvedett: hogy gondolhad
magad-felõl azt, hogy sanyarúság-nélkûl élhess? A'
ki tulajdon fiához engedelmes nem vólt, vallyon téged, vagy
más bûnõsõket ostor-nélkûl hágy-é?
Az hol leg-
elsõben vétekben esett ember, ugyan ott, és akkor, annyi
nyomorúságokkal és veszedelmekkel vétetett kõrûl, hogy
a' bõlcs Demeter mondása-szerint; azok uralkodnak már
természetûnkõn: A' nyomorúságok uralkodnak az
embereken, és nem az emberek a' nyomorúságokon. Mert
sem az ételt, sem a' vigaságot meg-nem engedik: hanem
fõldre-borulásra, sirásra, és egyébb
szomorúságokra kinszirgetnek. Es már annak parancsolnak,
a' ki az eset-elõtt mindeneknek parancsol vala; A' ki
mindeneken uralkodik vala, már rajta uralkodak: A' ki meg-
ajándékoztatott vala halhatatlansággal, most [p tild] e;vid
ideig él: Es a' ki annak-elõtte nagy
gyõnyõrûségben vólt, most sok nyomorúsággal eszi
lenyerét. Arról irja Szent Bernárdi: b. Sok
nyomorúságokkal telik-el, sok és sok-féle testi
fajdalmakkal, szivbéli fajdalmakkal, fajdalmakkal aluttában,
fajdalmakkal vigyáztában, valahová magát fordittya,
fájdalomnál egyebet nem talál, &c. Ha magadba térsz,
mezitelen, fogyatkozott, szegény, nyomorúlt állapatban áll
elödben az emberi természet, keseregvén hogy emberré
lõtt: pirúlván mezitelenségén: sirván szûletésén,
panaszolkodván múnkára-való jutásán.
De mikor
tõrténnek ezek a' nyavalyák és nyomorúságok emberen?
szûletése-napjától-fogvást mindgyárt. Hallyad a'
Bõlcs mondását: [p &eac] ute;z iga az Adám fiaira, az õ
Annyok-méhébl ki-jõvéseknek napjától-fogva, a'
mindeneknek annyában-való temetésnek napjáig. Ehez-
képest igy esedezik egy jámbor: Feltte nehéz
állapatban vagyunk, holott nyakunkból ki-nem vethettyûk a'
jármot, valameddig koporsónkban bé-nem szállunk: Ennek az
életnek el-sem kerûllyûk múnkáját, miglen az halálnak
fel-sem vészszûk fajdalmát.
Mihelt e' világra
szûletik ember, mindgyárt meg-érzi ennek az igának
nehézségit, és azt minden alkalmatosságokkal jelengeti, és
bizonittya, nyughatatlanságával, kõnyhúllatásival,
mellyet a' természet jó idején meg-jõvendõl, hogy az
ember múnkára [p 0030] és nyomorúságra szûletik.
Hallyad Cyprianust: b. Mihelt valaki kõzzûlûnk
szûletik, és ennek a' világnak vendég-fogadójában bé-
bocsáttatik, elsõben-is siráson kezdi-el múknáit. Es
midõn még semmit nem tudna, már a' sirást meg-
tanúlta: Mert a' természetnek gondviselése meg-tanitotta
arra, hogy jó idején által értené az ártatlan, minémû
veszedelmek, szorongatások, és háborúknak habjai
fogják el-boritani e' világi életet.
Szent Agoston-
is azt irja a' gyermekek állapattyáról, szûlettetvén,
minek-elõtte beszélnének, már jelentéseket tésznek,
elébb jõvendõlnek hogy-sem szóllyanak: Ha kérdezik
õket, nem szóval, hanem sirással felelnek: b.
Ha meg-kérdgyûk, úgy-mond, ezeket a' gyermekeket,
a' kik e' világra szûletnek, miért sirjanak minekelõtte
nevessenek. Mert szûletvén a' gyermek mindgyárt sir,
és nem tudom hány napok-után kezd nevetni. Midõn sir a'
maga nyomorúságát jõvendõli; kõnyhúllatasi
veszedelmének bizonsági. Nem szóll, s6 már
jõvendõl. De mit jõvendõl? azt hogy múnkára és
félelemre jút allapattya. Ha jól él, és igaz lészen-is,
de bizonyára a' sok kisirtetek-kõzõtt mindenkor
félelemben lészen.
Ez az Iga pediglen Adámnak
minden maradékira tétetett, senki ki nem vétetett, egy
embernek személlye-is, még egy óra-is: De továb még-is
kikre tétetett? vallyon csak az szegényekreé? és az kiket
a' világ meg-utált, mint nemteleneket? Nem: Hanem mindenekre,
Adámnak minden Fiaira. Valaki szûletik ezt az igát hordozni
kell: Azért mondgya Szent Ambr': b. Mi volna olly
veszedelem, melly fel nem találtanék ebben az életben?
minémû szélveszeket, és háborúkat kell
szenvednûnk? melly alkalmatlan dolgok bánnak vetnek
bennûnket? Kicsoda olly érdemes, az ki ezektõl ûres?
Ezek az alkalmatlan nyomorúságok, nem oknélkûl
neveztetnek a' Bõlcs mondása-szerént Igának, vagy inkáb
Járomnak: Holott az oktalan állatokat-is járomban fogják,
hogy eggyûtt járjanak az munka tételben. Arra nézve ez
világra szûletett embernekis mondatik; Járom tétetett az
nyakában, hogy mihelt ez világi életnek úttyán meg-indúl,
mindgyárt mint egy munkáknak, és szorongató nyavalyáknak
jármában fogattatik-bé, kitõl semmiképpen meg nem
szabadúlhat; Ezt nem-is kell csudálni, mert mihelt a' gyermek
szûletik, mindgyárt olly pola-kõteletskékkel
kõtõztetik-meg, jõvendõbéli nyomorúságinak mint egy
jelengetõ eszkõzivel; mellyet semmi-féle állaton
egyeben el-nem [p 0003] 1 kõvetnek. Mellyen csudálkozik
Plinius: b. Még az vadakot-is, mondván, mi kõztûnk
mikor lésznek; nem kõtõzik igy õszve: Az
bóldogtalanúl szûletett ember pedig, keze, lába meg-
kõtõzve fekszik. Illyen igát hordoz az ember, az az,
minden ellenkez dolognak alája vettetett; [p
min] deneknek Annyában való teremtésnek napjáig. Azért
újólag fel-kiálthat, és mondhattya fellyeb nevezett
Gálfridus: Oh minémû Anya! minémû méhe vagyon ennek
az fõldnek, a' ki ennyi temetést fogad-bé; az miket most
bé-fogad, jõvendõben ismét azokat fogia szûlni.
Az fõeld mindenek Annyának mondatik, mert minden halottakat
gyomrában, vagy méhében fogad, nem azért hogy õrõkké
rejtekben tarcsa azokat, hanem hogy ki-adgya az utolsó napon:
Annak-okáért midõn el-temettetik ember, mint egy mag Annya
méhében vettetik, hogy ki kellyen abból, az utolsó napon.
Bátran merem azért mondani, hogy valamint ez az Anya minden
hóltakat bé-veszen, Királyokat, Fejedelmeket, gazdagokat,
nemeseket, szegényeket, és nemtelenekt egy-aránt: Ugy az
nyomorúság személy-válagatás nélkûl, meg-kõrnyékez
minden rendbélieket. Hallyad errûl Chrysostomust:
b. Az Király sem menekedhetik a' gondoktúl, kereszt-
viseleéstûl meg nem válhatik, hanem az õ élete-is
tellyes háborúságokkal. Es a' mint Euripides
mondgya: Valamint mindeneken meg-tõrténik az halál, úgy a'
szenvedésnek-is meg-kell lenni: Es valamint, kinek kinek
holta után meg-vagyon az temetése; Ugy az élõ embernek-is
szûntelen elõtte vagyon kereszti: Mikor meg-hal
keresztet hordoznak elõtte, de mikor szûletik, rá
teszik az keresztet: mert. Nehéz iga az Adám fiaira
az õ Annyok méhébõl ki-jõvéseknek napjátúl fogva.
Siralommal szûletûnk, munkával élûnk, és
fájdalommal halunk-meg; az mellyet seni el nem kerûlhet.
Neveti Seneca azokat, az kik a' fájdalom elõtt akarnak
szaladni, azt kérdvén: Mi haszna? holott az szaladó
után fút an nyavalya.
Az régi Poëtáknak vólt illyen
álmodozások, mint-ha Jupiternek két edénnye vólna, eggyik
keserû epével, másik mézzel teli, és azokból
bocsátana-le cseppenként az emberekre, némellyekre pedig
bõvebben-is. De mi félre tévén az illyen kõltõtt
beszédeket, azt mondgyuk hogy az nagy hatalmú jó Istennek
pohár vagyon a' kezében, eggyikbõl másikban
tõltõgetvén, melybûl innyok kell az fõldõn lévõ
minden bûnõsõknek. Az mint errõl [p 0032] bizonyságot
tészen a' Királyi Propheta: [p &aac] ute;r az Ur kezében,
úgy mond, szin borral tellyes elegyûléssel:
Es ki-tõltõtte egybûl másba: Mind-az-által a' sepreje
el nem fogyott: Iszszák a' foldnek minden bûnõssi.
Minden bûnõsõk, azt mondgya, iszszák. Te talám
nem vagy bûnõs? Ha azt mondod, hazugságot szóllasz;
mert: [p ki m] agát bûn-nélkûl mondgya lenni, hazug
az. De bár bûn-nélkûl vólnál-is; az
nyomorúságtól mind-az-által azzal meg nem menekednél: mert
õ maga Christus, az ki bûnt nem cselekedhetett, az
Attyától néki adott pohárt el-vette, s6 meg-itta. [p
poh] árt, mellyet az Atyám adott, ne igyam-é meg? Hallyad
az a' mennybéli Atya mit mondgyon az Propheta által: [p &eac] ute; a' kikre tõrvény nem lõtt, hogy meg-innák az pohárt,
bizonyára meg-iszszák: és te mintártatlan úgy maradsz-
é? Nem lész bûntetetlen, hanem meg-iván meg-iszod.
Ne véllyûk azt, hogy az kik mi elõttûnk vóltanak,
és már békességben el-nyúgottanak, mint-ha mi nállunknál
bóldogjab életek, vagy csendesseb napjok lõtt vólna:
Mert Szent Agoston magyarázván az harmincz harm,adik
Sóltárnak 13 verset; Kicsoda az ember a' ki életet
akar: jó napokat szeret látni? azt mútattya-meg; hogy
nem ezen a' világon kell azokat az jó napokat keresni,
mellyeket az Atyáink sem találtak-fel: Sõt magának a'
Christusnak sem vóltanak világ-szerént jó napjai.
Hallyuk-meg azért mit ir: Minden nap, úgy-mond,
zugolódtok, és azt mondgyátok; melly régen szenvedgyûk
ezeket, és minden nap gonoszbakat érûnk? Az mi eleink
vigab, és job napokat értek. Vajha azokat meg-kérdhetnõk,
hasonlóképpen zugolódnának: A' mi szûléink mondván;
bóldogok vóltak, mi nyomorúltak, szomorú napokat
tõltõttûnk. Oh Isten! mútasd-meg nékûnk az jó
napokat. Ha jó napokat keresz, nem találni itt fel azokat,
ha azt mondgyuk, az Atyáink érték azokat: meg-csalatunk; mert
azok mind munkában tõrõdtenek. Olvassuk az irásokat:
azért akarta Isten azokat meg-iratni, hogy ékûnk
vigasztalásunkra lennének. Illyés Propheta idejében,
éhség vólt, azt szenvedték a' régiek. Ennek az világnak
mindenkor gonosz napjai; az Istenben vóltak az jó napok
mindenkor. Jó napjai vóltak Abrahámnak, de belsõképpen a'
szivében: gonosz napjai vóltanak midõnaz éhség miatt
meg-kellet változtatni hazáját, hogy ételt keresne
magának. Igy bújdostak minnyájan keresgélvén. Gonosz
napjai vóltak Sz. Pálnak, a' ki azt mondgya; hogy éhségben,
szomjúságban, hidegben, mezitelenségben tõltõtte
idejét. Ne haragudgyanak a' szólgák, holott az Urnak sem
vóltanak jo napjai, [p 0033] ezen a' világon, gyalázatokat,
boszszúságokat, keresztet, es minden sanyrúságokat
szenvedvén. A' keresztyén ember azért ne zugolódgyék,
hanem tekicse-meg kit kõvessen. Ezeket irja Szent
Agoston.
Ezen Doctor nem javallya, hogy valaki ollyat
igérjen magának, mellyet az Evangéliom nem igért, tudni-
illik: mindenbóldogságokat, sõt inkáb azt akarja, hogy itt
ne várjunk egyebet szorongatásoknál. Senki,
úgy mond, ne igérjen magának ollyat mellyet az
Evangéliom nem igért. Atyámfiai kérlek figyelmezzetek az mi
irásinkra, ha némely irások meg-csaltanak, és némely
mondások-szerint nem tõrténtek a' dolgok. Az mi
irásunk ezen a' világon egyebet nem igérnek, hanem
nyomorúságokat, szorongatásokat, romlásokat, kinokat,
fájdalmokat, kisirteteknek bõvségét. Leg-kiváltképpen
ezekhez kiszitsûk magunkat, hogy készûletlenek
találtatván meg-ne fogyatkozzunk. Hogy pediglen ezt
igirjék az irások, azok eszekben vehetik a' kik
olvassák. Minden ember azért szabadon mondhattya Dáviddal;
[p acut] e;borúságokat tõttél az mi hátunkra:
Szép
hasonlatossággal él Arany szájú Szent János, az hól
azt mútattya-meg, hogy az ellenkezõ dolgokat, noha el nem
kerûlhettyûk, de el-viselhettyûk, abban pedig
ûgyekeznûnk-is kell. Mondván: b. A' ki házat épit,
nem kivánnya azt hogy nap melege, és esõ ne érje, holott
azt semmiképpen el nem távoztathattya; hanem azon igyekezik,
hogy azokat el-szenvedhesse az õ épûleti. Az ki hajót
készit-is, nem tészi azt fel hogy habok, és szél-
veszek ne emelgessék, hánnyák vessék, holott lehetetlen
azokat el-kerûlni, hanem azon munkálódik, hogy az hajónak
õszve foglalási, ellene álhassanak minden vizi
háborúknak: Minékûnk-is életûnkre lévén gondunk ne
igyekezzûnk azon, hogy az kisirtetek ne háborgassanak,
hanem azon igyekezzûnk, mint felelhessûnk-meg
gyõzedelmessen háborgatóinknak. Ezt minden rendben
szûkséges meg-tartani.
Valamint azért ellene nem
álhatunk annak, hogy az essõ ne verje az héjazatot, az
habok ne érjék az hajó óldalát, a' betegségek, és testi
nyavalyák emberre ne jõjjenek; hanem azon kell munkálkodnunk,
hogy az héjazatok meg-álhassanak az essõk ellen, az
hajók a' habok ellen, és testûnk a' nyavalyák ellen:
Hasonlóképpen, midõn hatalmunkban nincsen hogy a'
háborúságok, nyomorúságok reánk ne jõjjenek, csak azon
igyekezzûnk, hogy azok el ne nyomjanak bennûnket, hanem nagy
lelki erõvel, viselhessûk azokat. Arról irja Plutarchus:
B: Nem okosság mondani, [p 0034] hogy mig élek azt el
nem szenvedem: Hanem jobb azt mondani; mig élek tõbbet
ollyat nem cselekedem: mert abban nem hazudok, ravassággal,
és álnoksággal nem élek. Mint-ha azt mondaná: El-
kerûlhettyûk a' gonosz cselekedetet, de a' nyomorúsagoknak
szenvedésétel nem kerûlhettyûk.
Jeles szép
mondását jelenti Homerusnak Simonides: tudni-illik,
hogy ollyan az embereknek származások, mint az fa-
leveleknek. Mert az fa-levelek ki-bimbóznak és terjednek,
és noha egy ideig zõldellenek, mind-az-által minden
széltûl ingattatnak, végre le-esnek, el-száradnak és
meg-rothadnak: és valamint hogy egy fa-levél sem marad e'
nélkûl: Igy ez világra szûletett ember-is nem
találkozik, bátor iffiúságának erejében virágozzék-is,
kit az nyomorúságnak szele ne érjen, és meg ne hánnyon;
a' ki végre az halál miatt el ne essék; kinek teste
rothadásra ne jússon; kõz e' minden embernek. Méltán
hasonlittatik azért ember az fa levélhez, ki a'-szerint
ragattatik-el a' széltõl, kirõl igy szóll Jób az
Urhoz: (2 ] Az fa-levél ellen, melly a' széltõl
el-ragattatott, mútatod-meg az te hatalmadat? Ezt
magyarázván Szent Gergely Doctor azt mondgya, hogy a' bûn
miatt tõrtént ez, az emberi nemzeten, a' ki mint egy levél
úgy esett-le az fárúl, ezen szókat irván: b.
Micsoda az ember hanem fa-levél, az ki tudni-illik a' Paradicsom
fájáról esett-le? Mert az a' fa jó okbúl helyheztett vólt
oda, de magától lõtt a' fa-levél ollyan esendõjé az
kisirtet miatt. Hogy pediglen az ember hasonlóvá
lõtt az fa-levélhez a' bûn által, eléggé bizonyittyák
a' fa-levelei, mellyekkel mezitelenségeknek rútságát
fedezgették az mi elsõ Atyáink: Nem lõtt vólna
szûkségek a' fa-levélre, csak az gyûmõlcs ételtûl
tartóztatták vólna meg magokat. Fa-levélhez vagyunk azért
már hasonlók, az kik fa-levél módgyára a' kisirtetnek
szelétõl leestûnk.
Noha nincsen olly veszedelem,
melly akár kin-is meg ne tõrténhessek; mind-az-által nem
egy-aránt érkeznek mindenekre az nyomorúságok, hanem egynek
egy-képpen, másnak másképpen tõrténik dolga: De
ûressen tellyességgel senki nem marad, a' ki vagy
testének, vagy lelkének valami szorongatását ne érezze,
még azok kõzõtt-is a' kik gyõnyõrûséges életben
láttatnak lenni. Hallyad Boëtiust: b. Némellyek
gazdagsággal bõvõlkõdnek, de szégyenlik
nemtelenségeket. Némellyek Uri ágyból szûletnek, de
fogyatkozások [p 0035] miatt, azt akarnák hogy ne-is
ismérnék õket; Némellyek elég bóldogok egyébképpen,
csak hogy õzvegységeket gyászollyák: Sokan víg
lakadalmok, s6 menyegzõjõk után, bóldognak állittyák
magokat, végre magtalanságokon tõrõdnek, nem lévén kire
maradni keresményeknek: Az kiknek maradékok bõvõn vagyon,
azok fioknak, leányoknak feslett erkõlcsét sirattyák.
Kinek kinek meg-van az õ nyavajája, úgy hogy még el nem éri
kivánságát, addig ohajtva várja; ha el-éri, meg-bánnya.
Errûl szokta vólt Filemon mondani: Nem
találtatott olly ember, kit szomorúság nem ért vólna: De
azt tartya okos embernek, a' ki az ollyat semminek tartya, vagy
kõnnyen szenvedi; mert bizonyos az, Seneca mondása-
szerint, hogy ezen az világon nem vólt ollyan ház, kiben a'
sirás bé-nem férkezett vólna. Mert Isteni
végezésbõl lõtt az, azon Bõlcsnek szavanként,
hogy senki sérelem-nélkûl ne maradgyon. Solon
sem ok-nélkûl mondotta Atticanak tõrvény adója,
hogy a' keritett, és mezõ-várasok, nem egyebek hanem a'
világi nyomorúságoknak szállási. Kikkel az sirások,
emberi szomorúságok, mint egy kõ-fallal kerittetnek-bé.
Szûkséges azért ezektõl meg-válni, kik a' nyomorúságokat
továb nem akarják viselni.
Socrates kérdezgetvén,
mint kellene el-távoztatni a' busúlást, azt felelte, hogy
abban semmi mód nem adatott: Mert nincsen olly ház, olly
város, embereknek olly társalkodása, kiknek kõzibé
társúl ne adgya magát a' szomorúság, az mint Ovidius
mondgya:
Et quis non causas mille doloris habet?
Vólna-é valaki ezerszer bánatra
Kinek ez világon
szer nem jútott vólna?
Holott azért mindenek
nyomorúság alá vettettenek, és senki ne maradgyon
kûsseb, vagy nagyob ûldõzés-nélkûl, nem értem
miért ne kellessék jó szivel szenvedni azt, az ki
mindeneknek kõz, és a' kit senki el nem távoztathat? Arra
int azért Publius: b. Tûrd-békével, ne tõrõdgyél
azon, az mit el-nem kerûlhetsz.
Nem-is ok-nélkûl
szabta reánk az Isteni gondviselés ez nyomoróságoknak
kõntõsét: Mert ha azt nem viselnõk, Istenûnkrõl-is
el-feletkeznénk. Szent Agostonnak szép mondása-
szerént. b. Ha meg-szûnnék Isten, és
keserûségeket nem elegyitene ez világi szerencséknek
kõziben, el-feletkeznénk rólla. Rupertus más okát
adgya ennek: b. élvén, úgy-mond, az ember,
erõss munka által akarta Isten [p 0036] hogy egye
kenyerét, hogy tudni-illik minek elõtte el-jõne az
itéletnek napja, az hól a' régi bûnt-tévõ õrdõggel
el-kárhoztatnak minden gonoszok: annak elõtte térjenek
eszekre az emberek, a' munkák és fájdalmok által, &c.
Továbbá az kik Istennek ennyi Atyai látogatásával-is nem
tanúlnak, azoknak méltó kárhozattyok lészen, és
menthetetlen bûnõk. Mert tovább mit cselekedgyék Isten,
hogy az ollyanokat a' gonosz cselekedettõl tartóztassa?
Folyamodgyunk azért az Istenhez, kiben találtatik az
õrõk nyúgodalom, kiben semmi fájdalom, semmi
szomorúság: Mert azon kivûl valahová mégy, mindénût
magaddal hordozod a' fájdalmas nyomorúságokat. Halgassuk
azon Agostont mit mond az õ Istenének. b. Valahová
Fordúl az emberi lélek, mindenût fájdalmat talál, hanem
csak te benned nyúgodalmat. Es tovább: akár az
hátamra, akár mellyik óldalamra fordúllyak, mindenûtt
kemény ágyat találok, hanem te vagy Isten egyedûl a'
nyúgodalom. Pindarussal azért e' vel rekesztem-bé
irásomat:
Laboram autem exors nullus est nec erit.
Munka nélkûl senki nem vólt nem-is lészen.
SOKAT HASZNALNAK NEKÛNK AZ ELLENKEZÕ DOLGOK, AZERT
ILLIK JO SZIVEL SZENVEDNI AZOKAT. VI. RESZ.
A Z Isten-
félõ emberek mindenkor bóldog állapottyokban bánkodtak
tõbbet, mint nyomorúságokban, félvén attúl hogy né-talám
Isten ez életben elégiti-meg õket jókkal- [!] Ezért
mondgya Szent Gergely: b. A' szent emberek mikor ez
világi gyõnyõrûségekkel bõvõlkõdnek, félelmes
gyanósággal háborodik-meg elméjek, tartván attúl, hogy itt
vészik-el munkájoknak gyûmõlcsét. Akár jó s6
akár gonosz légy, illendõb az ellenkedõ dolgokat hogy
sem a' szerencséseket kivánnod. Ha jó vagy, hogy itt ez
világon ne vedd-el jútalmadot, Szent Gergely mondása-ként:
b. Igen óltalmazkodnunk-kel attúl, hogy ha mit
mivelûnk, ez jelen-való életben ne vegyûk-el jútalmunkat,
hogy ne mondgyák valaha nékûnk: El-vették az õ
jútalmokat.
Ha gonosz életû vagy még sem
tõrténik semmi nyomorúság rajtad, úgy-is méltán
félhetsz. Mert Szetn Agoston mondásaként; nincs
nagyob bóldogtalanság, a' bûnõsõk bóldogságánál.
Ha Isten [p 0037] te reád nyomorúságokat bocsátana,
talám ez világon el-venéd bûntetésedet, avagy leg-aláb
jõvendõbéli kinaid meg-enyhittetnének. Láthad azért hogy
akár minémû állapotban légyûnk-is ez világon, de nagyob
szûkségûnk vagyon a' veszedelmekre mint a'
gyõnyõrûségekre. Azért mondgya Boëthius: b Ugy
látom az embereknek tõbbet használna a' nyomorúság az
bóldogságnál.
Ehezképest igen okosson
vigasztalt régenten Szent goston egy nyomorúságában
panaszolkodó beteget, illyen formán: b. Vallyon nem
jóbbé Isten ostorozván tégedet, hogy magához fogadgyon:
hogy sem mint meg-engedvén néked el-vessen mellõlle?
Az mely szõlõ-tõt nem irtogatnak, meg-vadúl, és
haszontalanúl sarjuzik-ki, gyûmõlcsõt nem hozván,
vagy ha gyûmõlcsõzik-is, de felette sovány
gyûmõlcsõt ád. Ezt eszében vévén Szét Jeronymns azt
mondgya: b. Az melly szõlõ-tõt a' vinczellér meg-
nem irtogat, hoszszú venyikékre terjed, és magos
veszszõ-szálakra nõ, úgy hogy az melly
nedvességbõl bornak kellet vólna lenni, abból
haszontalan zõldségek, és széllyel húlló levelek
lõttenek. Igy minden-napi példa mútattya, hogy a' melly
ember henyélésben, kinnyes nyúgodalomban, világi
dicsekedésben nevekedik, s6 tõlti idejét, gyakrabban
semmire-kellõ, haszontalan terhe az fõldnek; de ha
munkákon, és sok nyomorúságokon megyen által, és igy
kegyes és keresztény ember válik belõlle.
Mikor meg-
metczik a' szõlõ-tõt, úgy látszik, mint-ha kõnyveit
húllatná, az belõlle ki-folyó nedvesség miatt: De
õsznek idején midõn sûrû gerezdekkel termet, ha
esze, s6 nyelve vólna, meg-kõszõnné a' gazdának, a'
ki õtet metéléssel meg-tisztogatta. Igy nékûnk-is
az ellenkezõ dolgokat, és munkákot, mellyeket a' jó Isten
reánk bocsátott, hálá-adó, és vig kedvel kellene fogadnunk,
holott azok nékûnk nem veszedelmûnkre, hanem hasznunkra
és elõ-menetelûnkre szólgálnak. Régenten midõn az
Isten az õ népit Isaiás Proféta által meg-fehyegette
vólna, igy szóllot felõlle; [p hagy] om az én
szõlõmet, és parlaggá tészem azt; meg nem metczetik,
és meg nem kapáltatik. Azt az helyt magyarázván Szent
Basilius, meg-mútattya melly sokat használlyanak az
ellekezõ dolgok. b. Valamint, úgy-mond, a'
szõlõ tisztogatásban el-metélik az haszontalan
ágakat, az javát pedig a' tõkéhez, s6 karóhoz,
szorittyák s6 kõtõzik, [p 0038] hogy bõveb
gyûmõlcsõt hozzon. Hasonlóképpen a' léleknek ugyan meg
kell hajolni, és gõrbedni a' nyomorúságoknak sok kõtelei
miatt, hogy abban az õ meg-aláztatásában nagyob lelki
szorgalmatosságokra serkennyen-fel. Midõn az
Izraëliták kedves múlatsággal, gyõnyõrûséggel, és
minden kivánatos jókkal bõvõlkõdnének az igéret
fõldében (Melyben vitettenek vólt által AEgyptusból) mint
valami szõlõ-tõk plántáltattanak vólt nagy
gyõnyõrûséggel az jó fõld-ben; sok gonoszságokban,
istentelenségekben akkor egyelitették magokat; de mikor
tégla-vetésre, és egyéb sanyarú munkára hajtották
õket, akkor kezdették meg-ismérni, és segitségûl hini
az Istent. Ebbõl-is ki-látszik, hogy embernek
ûdvességes életére nézve, hasznossab a'
nyomorúság az világi bóldogságnál.
Ha kinek kedves madara
vagyon, vagy a' szárnyát vágja-el, vagy kis kalitkában
rekeszti, hogy el ne repûllyõn tõlle. Igy Isten
sokszor az emberek szárnyát, úgy-mint gazdagságit,
pompás bõcsûlletit, s6 egésségét, fiait, és ehez
hasonlókat el-szedi, és eé-vágja, kiváltképpen azoknak
a' kiket szeret, és súllyos nyomorúságokban rekeszti,
azért hogy az õ szeretetitõl, és személlyétõl ne
távozzanak. b. Mert Szent Agostonnak mondása
szerént: Ha a' tollait el-szeded, vagy egyéb
eszkõzeitõl meg-mented, el-vetted a' terhét, és mentûl
inkáb meg-kõnnyebbitetted, annál inkáb az fõldõn marad,
fekszik, nem repûl, mert oda vagyon az terhe. Vaj ki
sokszor vész-el az ágakon maga szabadságában bátran
élõ, és repdesõ madarka! Boldog azért az a' rabság,
melynek vége szabadság.
Az havasokban kõsziklák-
kõzõtt hányattatott folyó-vizet tartyuk jobnak, mint az
helyben álló s6 maradó tócsákat. Szent Jánosnak ama'
mondásához képest: [p sok ] vizek, sok
Nemzetségek. Hogy azért tisztábban maradhass, sok
nyomorúságokon szûkség által menned, a' kinyes
gyõnyõrûségekben semmit nem mulatozván.
Ha gyermeke
kezében édes Annya kést, vagy valami gonosz fegyvert lát,
kedve-ellen-is el-vészi tõlle, nem gondolván véle, ha
siránkozik-is utánna, hogy inkább belé ne-essék, és
veszedelemtõl meg-menthesse fiacskáját: Nem-is illik,
hogy az ollyan kezébõl ki-vett fegyver-után siránkozó
gyermeket meg-szánnya valaki. Tudgya az Ur, menyit árcson
tenéked a' gazdagság, elõmenetel, egésség, és
maradékidnak sokasága, kikkel hogy veszedelmedre [p 0039]
ne-élhess, el-szedi tõlled, te pedig gyermeki módon
bánkodol, siránkozol utánnok: De ha tudnád a' mennyei
szeretetnek titkát, õrûlnél inkább, és hálákat adnál
az Istennek.
Ha meg-gyulad valakinek háza, a' ki annak
óltására vizet hord, nagy jó-akaratnak tartya a' gazda,
kõszõni hogy a' fel-lobbant tûzrt óltani akarja, házát
óltalmazza. Hasonló-képpen mikor a' bûnnek tûze fel-
gerjed a' mi szivûnkben, nagy irgalmasságát mutattya
hozzánk az Isteni kegyesség, ha a' nyomorúságoknak
vizével meg-óltya.
Továbbá, valamint szûkséges a'
lónak a' sarkantyú, õkõrnek az õsztõn, úhy
szûkséges embernek a' nyomorúság. Hasonló-képpen
vagyon dolgunk az útra indittatott barmokhoz, kik az út-felen
ha valami eledelt találnak, annak édesedvén, mind addig
gyõnyõrkõdnek s6 mulatoznak rajta, mig a' pásztor
pálczával eléb nem indittya õket; akkor vészik eszekben
magokat, akkor indúlnak újalag az útnak, mikor óldalokon
érzik az ostort, és mikor elkél szemek-elõl a' kedves
eleség, akkor kezdenek sietni: Es midõn efféle akadályok
el-vétetnek elõllõk, hamaráb érkeznek oda, a' hová
indúltak. Jól mondgya azért Sz. Gergely Doctor: b.
Isten az õ választottit, kiket magához akar fogadni,
ennek a' világnak darabos és kemény úttyán hordozza; hogy
ne-talám a' jelen-való életnek gyõnyõrûségétõl
édesgettetvén s6 legeltetvén, sokáig itt mulatozni ne
kivánnyanak, hanem õ-hozzája siessenek, hogy midõn
az útban gyõnyõrkõdnének, ne-feletkezzenek-el kivánatos
hazájokról.
A' mint Seneca irja, Circius-
nevû szelet a régi Francziák nagy becsûlettel
kõszõntõttenek, hogy az tisztitotta-meg a' levegõ-
eget. Azért mivel mink-is a' nyomorúsággal tisztúlunk,
illik kõszõnettel vennûnk, avagy csak jó-kedvel
fogadnunk. Igy emlekezik Szent Agoston a' nyomorúságról.
Tisztít, nem kárhoztat.
Hogy pedig a'
nyomorgatások gyakrabban orvosság, és ugyan tisztitó
orvosság-gyanánt adassanak nékûnk, ki-tetszik abból
a' bûntetésbõl, mellyet az elsõ Atyáinkra bocsátott az
Isten: mert ollyan nagy vétkekért, és ollyan nagy Istennek
meg-bántódásáért, hertelen és õrõk halálnak
kárhozatatását érdemlették vólna: De a' nagy
irgalmasságú Isten orvosodni akarván inkább mint
kárhoztatni, az emberhez jõve,. és néki nem átkot annyira,
mint gyógyúlásra-való orvosságot szabott eleiben, mert
elsõben-is fûveket [p 0040] ád eleiben, mind ételre s6
mind orvosságra-valókat; [p f&ot] ilde;ld-fûvét észed.
Az után veritékjet vészen-ki belõlle, midõn
mondgya: Orczádnak veritékével észed kenyeredet.
Utóllyárahelynek vagy égnek változtatása érkezik,
avagy csak tulajdon hazájában-való viszszatérése
por vagy, és porrá lészesz. Ezen halálnak
tõrvénnye-is, embernek nem kárhozattyára, hanem szólgál
állapottyának változására Isten azért bûntetvén
bennûnket, nem úgy tellyességgel mint biró, hanem mint
orvos, úgy bánik velûnk, holott ez illyen nyomorgatások-
által gyógyulunk-meg. Kire-nézve azon Sz. Agoston igy int:
Oh fiam, ne-tõrõdgyél, mert orvosságok ezek, nem
bûntetések. Más haszna-is vagyon a'
nyomorúságnak, mellyet Baptista Mantuanus jedzett-meg:
Ugy-mint az halál felelmétõl szabadit, a' mely leg-
keservesebb, mert a' nyavalyákban úgy meg-esik ember,
hogy miatta mindenek izetlenekké válnak: ha mindene vólna,
leg-jobb malosával, drága csemegékkel kinálnák-is, mindenek
keserûknek látszanak: és mint kinek lábát czismája
szorittya, mezitláb jár inkább, mint czifra lába-belivel
sebesitse lábát. Igy a' ki ez életnek veszedelmes
szorongatási-kõzõtt kinlódik, minden reménségtõl meg-
fosztatván, kivályképpen-való orvosság-gyanánt várja
az halált. Melyrõl szép verset irt Martialis:
(2
... ]
Rosz állapottyában élete nem kedves,
Kinek a'
szerencse semmiben nem kedvez;
Erõs dicsiretes dolgot
viszesz véghez,
Valaki jó kedvel szegénységet
szenvedsz.
Inen Jób-is minden békeséges-tûrésnek
példája, midõn testi nyavalyáiban szorongattatnék, igy
kiált vala fel: [p den ] napokon, mellyeken most
vitézkedem, várom mig el-jõjõn az én változásom.
Bóldog nyomorúság, mely által ez életbõl
gyõnyõrûséges változásra juthatni; és noha
Aristoteles mondása-ként ez mindennél rettenetesebb;
de elég az, hogy, mindennél nagyobb gyõnyõrûségre
viszen. Hallyad szûdbéli szomorúsági, és
nyavalyáinak szorongatási kõzõtt az Apostol-is mint
kiált-fel: [p b&oa] cute;ldogtalan ember, ki szabadit-meg
engem ez halálnak testébõl? Mint-ha azt mondaná,
szegény és nyomorúlt, mert a' Gõrõg-nyelven igy
magyaráztatik: Ki szabadit-meg engem ez halandó testbõl,
a' romlás és rothadásra [p 0041] jutandó testbõl? Ez
halandó életben ez vólt az Apostolnek szûntelen-való
fohászkodása, és az õrõk-életre-valo vágyódása.
Halgassunk azért a' Sz. Agoston szavaira, avagy ha
Trithemius- nak hinni akarunk, mit irjon az Victorinus
Hugo fohászkodásiról: Vedd eszedben, úgy
mond, oh én lelkem, minémû állapotban légy:
bûnõkkel vagy meg-terheleve, gonosságokkal meg-
kõtõztettél, gyõnyõrûségektõl meg-fogattál,
tagokra szegeztettél-fel, gondokra feszittettél, múnkára
rendeltettél, félelemmel szorongattatol, fájdalmakban
nyomorgasz, mint úta-vesztett szédelgesz,
gyanúságokban nyughatatlankodol, szorgalmatossággal
fáradsz, jõvevény vagy az ellenség fõldén, meg-
mocskoltattál az halottakkal, &c. Mikor jõvõk-el, és meg-
jelenem az Ur szine-elõtt, hogy meg-lássam õtet az õ
választottinak javai-kõzõtt? &c. Ezek a'
szomorodottaknak kegyes szavai, mellyeket talám nem
mondanának, ha nyugodalmason élnének, el-kõltõzni sem
kivánnának, ha a' gyõnyõrûségtõl bé-fogattatnának.
Tertullianus -is erõssen állattya, hogy nem illik
az haláltól felni, a' ki minden félelemtõl meg-szabadit.
b. Nem méltó, úgy mond, rettegni azt, a' mi
meg-ment a' rettegéstõl. Halált sem kóstol
tõbbire, a' ki már elõl-járó veszedelmét meg-
kóstolta; a' ki pedig ennek e' világnak édesgetésével
él; keserû lészen annak az, a' kinek még az emlekezeti-
is szomorú, a' Bõlcs mondása-szerint: [p
hal] ál, mely keserû ez a' te emlekezeted. De kinek?
az õ javaiban békeségben élõ embernek. Nem annak
tehát, a' ki keserves szivel vagyon az õ sok
szorongatási-kõzõtt.
Mikor kedvek-szerint fú a'
szél az Hajós-mestereknek, akkor juntnak a' kivánatos
partra: Ellenben pedig a' lelki-hajókázásban, embert nem a'
kedve-szerint való szelek hordozzák bátorságoson,
mellyek vólnának a' gazdagságok, pompás dicsõségek, és
testi erõk s6 egésségek, és tõbb egyebek ezekhez
hasonlók, a' mellyek felette igen félelmesek, tudni-illik,
kik minket gyakran veszedelmes gyõnyõrûségre vonsznak,
és lelkûnket az életnek partyától meszsze vetik. Hanem
azt kell kivánnunk, a' ki minket utólsó jó végûnkhez
Istenûnkhez viszen, azok pedig, a' nyavalyák,
ûldõzések, szegénység, és tõbb ezekhez hasonlók.
Mert a' Sz. Gergely bizonyitása-szerint: b. A' mely
gonoszok itt bennûnket nyomorgatnak, Istenûnkhez sietve
visznek. Ugyan-is a' nyomorúság az igazakat ennek az
életnek meg-utálására kinszergeti, és tellyes szûbûl
másokkal bóldogjabb életre izgattya.
[p 0042]
Cassianus három útat mutat, mellyekkel az emberek
Istenhez hivattatnak. Az elsõ mód Istentõl vagyon.
Második az embertõl. Harmadik a' szûkségtõl, és
ellenkezõ dolgoktó. Istentõl vagyon, mikor valami Szent
gondolatok szivûnket fel-gerjesztik a' Szent
parancsolatoknak meg-tartására, és az idvességes életnek
kivánságára.
Második hivatalnak módgya, mely ember-
által szokott meg-lenni; mikor vagy a' Szenteknek
példájára, vagy a' lelki embereknek oktatására-nézve,
Istenes, és idvességes munkákban foglallyuk magunkat.
Az Harmadik mód, mely a' szûkségtõl származik, noha
a' két elsõnél méltósággal alább-való, mind-azáltal
gyakrabban tõrténik kõzõttûnk: mert sokan ez
életbõl az õrõk-életre vitetnek, amaz kõz-mondás-
szerint: El-vesztûnk vólna, ha veszedelmûnk nem
lõtt vólna. Mert sokan vannak ennek a' világnak
gyõnyõrûségivel, gazdagságival bé-kerittetve, kiknek ha
nyavalyájok érkezik, vagy jószágokot el-vesztik, vagy
szám-ki-vetésben vettetnek, vagy kedveseknek halálok miatt
meg-keserednek, vagy egyébb veszedelemmel illettetnek, ottan
mingyárt az Istenhez folyamodnak; kirõl jó
szerencséjekben meg-emlekezni sem akartak: Es igy majd
kedvek-ellen-is vonattatnak az idvességre.
Eñek az harmadik
hivatalnak módgyát, Cassianus egy Mojses nevû
Abbásnak példájával világosittya. Ki gyilkossága-
miatt, meg-ijedvén a' tõrvény szerint-való haláltól, egy
Kalastromban szaladott, a' ki nem annyira jó-akarattyából,
mint szûkségtõl kénszerittetvén, Szent és
tõkélletes életre atta magát. Bóldog szûkség azért
az, a' ki jóra vonszon; bóldog szorongatás, mely által
hallyuk Istenûnk hivatallyát.
õ-maga Dávid-is meg-
vallya, hogy akkor tért-meg, mikor szorongatási-kõzõtt
a' tõvisek gyakdosnák: kire-nézve Szent Bernárd a'
nyomorúságról a' tõvis képében igy szóll: b. A'
tõvis, bûntetés; a' tõvis hamis atyafi; a' tõvis
gonosz szomszéd. mind-az-által jól sebesiti-meg
azokat; kiket Istenhez térit: Hasznos furdalás, kiket a'
lelki-isméret idveségesen furdal: Sokan midõn ezt a'
tõviset érzik, meg-jobbittyák életeket, és az illyenek
mondhattyák: Meg-tértem az én nyomorúságomban, midõn a'
tõvis gyakdosna. Hasznos furdalás azért az, mellyet
a' jó lelki-isméret kõvet: Mert sokan meg-nem térnének,
ha illyen furdalások nem vólna.
[p 0043] Továbbá, a'
nyomorúságot mint valami zabolát, úgy veti isten
szájokban az õ szólgainak, hogy testi vágyódásokat
tartóztassa, hogy hanyat-homlok a' vétekre ne-rohannyanak.
Szent Dávid Király mondása szerint: [p acut] e; nékem,
hogy meg-aláztál engem. Szent Pálnak-is testi
õsztõn adatott, és a' Sátán Angyala, hogy a'
jelenéseknek nagy vólta-miatt fel-ne fuvalkodnék.
A'
nyomorúságnak tõbb idvességes hasznai és gyûmõlcsi-
kõzõtt, nem alább-való az, hogy lelki szemeinket fel-
nyittya, és sokakra emlekezteti az embereket, meg-tanittya
azokra, a' mellyek szerencsés állapattyokban eszekben sem
jutnának, vagy ha eszekben jutna-is, semminek tartanák.
Ugyan-is, a' felettébb-való szerencsés állapat, nem
kûlõmb a' fel-pufatt kõvérségnél, ki a' látásban
tompaságot, s6 homályt szerez; vagy ollyan, mint a'
világosságnak sértõ fénye, az emberi szemnek akadályt
csinálván. Sokszor ollyan, mint a' szép csemete mellett
a' fel-sarjúzott haszontalan ágak; avagy mint a' fán a'
rend-kivûl-való termett gyûmõlcs, ki el-tõri az ágakat.
Jól mondgya ezért Seneca: A' szép fiatalt meg-fojtyák
az haszontalan ágak, terhek-alatt le-romolnak az ágak; a'
felettébb kõvéren indúlt csemete nem állapodhatik-meg:
Hasonló állapattyok vagyon, kiket a' felettéb-való
szerencse fel-magasztalt, úgy hogy nem csak azokat, de
vélek eggyûtt másokat-is hirtelen el-nyomorit.
Ellenben pedig, a' mint Isaiásnál meg-vagyon irva:
[p dorg] álás ád értelmet: s tovább: [p tani] t
a' tudományra? és kivel értetteti-meg az hallott dolgot? A'
téjtõl el-választattakkal. a' csecstõl el-
szakasztattakkal.
A' nyomorúság ollyan, mint az
Eliseus veszszelye, ki a' Jordán mélységérõl magához
vonta a' vasat, és úszóvá tette. Az az, a' bûnõknek
mélységébõl embert, a' világosságnak látására
vonsza-el, úgy-mint Istennek, és magának isméretire.
Avagy ollyan, mint az a' sár, mellyel Idvezitõnk meg-kente a'
vaknak szemét, hogy látna. Mert Szent Gergely mondása ez:
b. A' mely szemeket bé-fog a' vétek, fel-nyittya a'
bûntetés. Es Sz. Agoston Doctornak-is mondása
szerint: A' tõredelmeseket meg-tisztittya, a'
tapogató vakokat meg-világosittya, az ártatlanokat meg-
koronázza.
Más hasznát-is vehettyûk eszûnkben
a' nyomorúságnak: Mert ha békével szenvedtetik, a'
kõvetkezendõ bûntetéstõl meg-menti [p 0044] mbert.
Ez nyilván meg-vagyon mondva a' Sz, irásban: [p yes ] és
irgalmas az Isten, és a' nyomorúsgnak napján meg-bocsáttya
a' bûnõket. Tobiásnál-is igy vagyon irva, midõn
Sára az Urnak kõnyõrõgne: [p a' h] áborúság
idején meg-bocsátod azoknak bûnõket, kik téged
segitségûl hinak. Ez pedig úgy lészen, ha meg-
tisztittyuk azt, a' keserûséggel, a' mit bé-mocskoltunk
a' gyõnyõrûséggel. Errõl mondgya Sz. Gergely Doctor;
Valamiket bennûnk meg-ferteztettek a' cselekedetek, ki-
mossák a' kõny-húllatások, és ha mit a'
gyõnyõrkõdtetésnek vétke tovább-is bé-mocskol,
tõrõllye-el a' keserûségnek munkája.
Azt pedig
úgy értsûk az Arany-szájú Sz János mondásából, hogy
a' bûn hasonló a' genetséggel rakott mély sebhez: A'
bûntetés pedig, és a' nyomorúság, a' tisztitó Ispot
vashoz hasonló. A' kinek azért meg-rekett sebi vagyon,
szûkség azt ki-vágni: Hasonló-képpen a' bûnõsnek
hasznos a' bûntetés és nyomorgatás, mind a'
tisztúlásra, mind az óltalomra-nézve. Mert Sz. Agostonnak
bizonyitásához-képest: b. Hasznos eszkõz a'
nyomorúság, az orvosnak hasznos ispóttya, az
õrdõgnek incselkedési-ellen. Ezt által-látván
Dávid, minden nyomorúságoknak el-szenvedésire fel-
ájánlotta magát: [p t &e] acute;n, úgy-mond,
ostorok-alá készittettem: Vagy a' mint némellyek
fordittyák; Kész vagyok el-szaggattatni, és el-
aprittatni: Avagy a' Chaldeus magyarázása-szerint:
Kész vagyok a' meg-rontatásra. Mint-ha azt
mondaná: Tudom bûnõmet, bûntetésemet kész vagyok
fel-venni: Jõjjenek-el annak-okáért az ostorok, a'
romlások, szaggattatások; ha rám jõnek-is, mindenekre
kész vagyok, mert énnékem azok hasznosok. Mert ezt mondgya
Szent Gergely Doctor: b. Mivel a' Szent emberek tudgyák,
hogy lelki-sebek nincsen rothadás-nélkûl, ahoz-képest
a' Doctornak sértegetõ keze-alá õrõmest adgyák
magokat: Es a' mint más helyen-is irja: Isten
annál bizonyossabbá tészen bennûnket idvességûnk-
felõl, mentõl keményebben sérteget ostorival.
Ha
valamely ellenséged arany-pénzel, vagy jó-féle
gyõngyõkkel hátban hajigálna, nem bánnád, sõt
õrûlnél rajta, és fel-szednéd azokat: Efféle
hajigálásokkal kergettenek régenten egy Szent Jámbort,
Páristól-fogva Aureliáig. Ezek a' gyõngyõk, a'
nyomorúságoknak drága kõvei, a' mellyek mivel illyen
drágák, és nagy becsûletre méltók, méltán telly4es
szibûl kivánhattyuk, hogy életûnknek minden napjaiban
effelékkel hagyigállyanak, s6 ûldõzzenek.
[p 0045] Soha
ne-feletkezzél arról, a' mit az Apostolok ketten-is mondanak;
[p nyo] morúságok-által kell nékûnk Isten
országába mennûnk. Holott azért a' nyomorúság
légyen út az õrõk-bóldogságra, ha nyomorúság-nélkûl
leszesz, ki-maradsz az útból, és igy soha nem
juthatsz kivánatos hazádban. A' ki a' gyõnyõrûségeken
kapdos ez életben, méltán hasonlittatik ahoz az emberhez,
a' kit szép virágos mezõn által hordoznak, s6 visznek
a' tõmlõczben, akasztófára, vagy egyébb halálra.
Hallyad jeles mondását Sz. Gergely Doctornak: b. Mint
gyõnyõrûséges mezõn, által-vitetik a' tõmlõczben;
a' ki e' jelen-való életnek gyõnyõrûsége-által
veszedelemre mégyen. Valamely szûkségesek azért
a' nyomorúságok, ollyan ártalmasok a' gyõnyõrûségek.
A' bóldogságnak el-nyerésére-is felette szûkségesek
a' nyomorúságok, a' mint a' Szent irás bizonyittya; mert igy
szóll Sz. Péter Apostol: [p ha v] alamit
szenvettek-is az igasságért, bóldogok lésztek; ha meg-
vettettek a' Christus nevében, bóldogok vattok. Szent
Jakab-is hasonló-képpen: [p acut] e;ldog ember, a' ki
kisirteteket szenved. Tutta Sz. Jób mind ezeket, mert
õ-is azt mondgya: [p acut] e;ldog ember, a' ki az Istentõl
meg-dorgáltatik.
Senki nem kételkedik abban, mely nagy
dicsõsséget nyert légyen Sz. Jób fájdalmi-kõzõtt-
való meg-gyõzhetetlen békeséges-tûrése-által: úgy
annyira, hogy, azt meri Arany"szájú Sz. János mondani
fellõle, hogy még az a' meg-vetett fõld, és ganéj-domb-is,
méltó becsûlletre, mellyen az a' békeséges-tûrés
végben-vitetett. b. Sokan, úgy-mond, mostan
hoszszú szarándokságot vállalnak magokra a' tengeren-
által, hogy láthassák azt a' poshatt fõldet, és meg-
csókolhassák mint ollyan nagy gyõzedelemnek jeles helyét,
a' drága aranynál fellyebb becsûlvén, a' ki bé-fogatta a'
Szent embernek vérét.
Erre-nézve Nazianzenus Gergely
fellyebb becsûllõtte, a' Peripateticus oknál
Aristoteles kõvetõinél, a' Stoicus bõlcseket,
ezért, hogy, a' világi kûlsõ szerencsés állapatot
haszontalanoknak tartották, a' tõkélletes bóldogságnak
fel-találására; hanem az igaz embert mondották bóldognak,
ha Falaris réz-bikájában vettetett-is égetésre.
Veszedelmûnknek más derekas hasznát-is vehettyûk
eszûnkben; mert az Istent kõzinkben hozza, a' ki noha
mindenûtt jelen vagyon, mind-az-által kivályképpen a'
veszedelemben lévõ embereknek [p 0046] kõzõttõk
forog; mellyet Sz. Dávid-is bizonyit, igy szólván: [p otil] de;zél vagyon az Ur azokhoz, kik tõredelmes szivel vannak.
Es a' nyomorodotról azon Próféta-által azt mondgya az
Ur: [p acut] e;le vagyok az háborúságban. Nem akart
isten Mójsesnek Cedrus vagy Borostyán-fáról, vagy
valami hasonló gyõnyõrû ágakról meg-jelenni, hanem
tõvissel rakott Csipke-bokorbol; akarván azzal-is
jelenteni, hogy nem a' gyõnyõrûségek, hanem a'
nyomorúságok-kõzõtt talállyuk-fel õtet, jelen-is vagyon
nyomorúságunknak idején. b. Ne-félly, azt mondgya
Sz. Agoston, midõn nyomorúságosan vagy, mint-ha nem
vólna veled az Isten: Ne-is gondold el-hagyattotnak magadat,
ha nem akkor szabadit-meg, mikor te akarnád.
Annak-
felette, valamint-hogy nem árt az el-plántálni-való csemete
ágaknak a' dõngõlés, az olaj-magnak a' meg-tõrés, a'
gabonának a' cséplés: A' szerint használ nékûnk-is az
háborúság. Hallyad Nissenumbéli Sz. Gergelyt, mit itil
azokról, kik Istenért szenvednek. b. A' szõlõt,
úgy-mond, lábbal nyomják, és úgy kedves izû
bornak nedvességét adgya-ki: Igy az olaj-mag, midõn meg-
rontatik, keserû vadságát el-veszti, és kõvér olajat
ád. Igy a' cséplés-által, a' jó mag ki-választatik a'
polyva-kõzzûl, és tisztán takarittatik a' csûr-
fõldére. Hasonlóképpen valaki nyomorúságokkal
ostoroztatik, nagy bizodalommal mégyen Isten eleiben, tudni-
illik, a' kit õ Sz. Felsége a' rosdától ki-tisztitott a'
nyomorúságoknak tûze-által. Az ellenkezõ
dolgokról-is hasonlóképpen szóll; A' mely zõld
vetést hideg télben az erõs fagyos hó bé-takar,
termettyeb lészen aratásnak idején: A' melegtõl pedig
nõvésében-is meg-csûgged: Igy az ellenkezések-is
Istenhez gerjesztik, s6 nevelik embernek akarattyát.
Nem kell tehát futni a' nyomorúságoktól, holott ezekbõl
ennyi jók származnak ránk, a' mint a' Poëta-is irja:
.... miseros meliora sequantur.
Gyakran nyomorúltat
jobb szerencse kõvet.
AZ NYOMORUSAGOKTOL TANITTATUNK,
AZERT ILLIK JOKEDVEL FOGADNUNK. VII. RESZ.
LAërtius irja
Diogenes Cinicus felõl, hogy Athénás Várossában
szokott vólt járni az Anthisthenes Iskolájában; kit
mindenkor igen kedvetlenûl látott Anthisthenes, végre
pálczát fog [p 0047] hozzá, hogy keménnyen meg-verje,
Diogenes pedig csak fejet hajt néki, mondván:
Lássad, ha versz-is, de nem találsz ollyan botot, kivel
el-kergess magadtól, csak én tanúlhassak valamit
tõlled.
Minden Keresztyén embernek, hogy
Christusnak igaz Tanitványa légyen, nagy
alázatossággal, a' nyomorúságnak pálczája-alá kell
magát hajtani, azt õrõmest szenvedvén, és azért
Istentõl el-nem távozván, ki gyakra a' nyomorúságnak
pálczájával úgy él, mint valami Tanitó-mesterrel, hogy
fel-éppitsen, és meg-jobbitson bennûnket. b. Mert,
a' mint Arany-szájú Szent János mondgya, a' mi
oktató Mesterûnk, a' nyomorúság. Jeles Tanitvánnya
vólt Christus Urunknak Szent Pál, kit senki el-nem
vonhatott az õ Mesterének Iskolájától, és
szeretetitõl, mert azt mondgya: Ki választ-el minket
a' Christus szeretetitõl? háborúság-é, nyomorúság-é,
éhség-é. ûldõzés-é? Mint-ha azt mondaná: Ezek
kõzzûl semmi erõt nem vészen rajtunk, hogy el-
válaszszon a' Christustól, csak mi ne-akarjuk: Mivel
nem illik az oktató Mestereknek keménykedése-miatt a'
fiaknak el-hadni õstõl-maratt õrõkségeket, és
Attyokot, kiknek keresményit magokra várják jõvendõben.
Azért inti vala a' Sidókat ezen Apostol ollyen szókkal:
[p feny] itékben meg-maradgyatok. A' fenyiték-alatt
a' múnkákat és ellenkedéseket érti, a' mellyek azért
mondatnak fenyitéknek, mert a' fenyiték a' fenyegetésbõl
vészen nevet magának: Ez igaz dolog, hogymagokban nem
vólnának igen kedvesek, de szûkségesek, mert azok-
által tanúllyuk-meg a' békeséges-tûrést, és a' tõbb
jószágos-cselekedeteket. Arról énekli Sz. Dávid: [p te ] veszszõd oktat engem. Isten nem-csak
szóval, és szivûnkben bocsátott belsõ gondolatokkal,
hanem sanyargatásokkal-is tanittya at õvéit:
Kivályképpen azokat, kik oktatással, intéssel,
olvasással, feddésekkel, és tõbb Istentõl adott
Szent gondolatokkal bûnõket el-nem akarják hadni, hogy az
õ Istenekhez térjenek, hogy kételenségbõl vigyék
végben azt, a' mit jó-akarattyokból cselekedni nem akartak.
Hallyad a' Sz. Agoston szavait: b. Hogy az Ur ostort
bocsátott rád, nem haragból bûntetett, hanem
jõbbúlásodért [!] cselekette. Szent Dávid-is igy
szóll magáról: [p yarg] atván, meg-sanyargatott
engem az Ur, de nem adott engem az halálnak. Hogy azért
az õrõkké-való halálnak ne-adattassál, szenvedd
õrõmest a' sanyarúságot. Az Elefánt meg-nem
szelidûl, valamig ostorokkal meg-nem veretik: [p 0048] Igy
sokan hanem ha veszedelmekkel, és nyomorúságokkal
nyomattatnak-meg, de kûlõmben Istenhez nem szelidûlnek:
Tudgya pedig az Ur, kik legyenek azok; Talám te azok-kõzzûl
való vagy, azért nem marattál nyomorúság-nélkûl.
Bizonságot tészen a' bõlcs rólla, hogy dorgálás és
kisirtet-nélkûl senki meg-nem tanúl; [p ki
] kisirtetben nem vólt, mit túd? Mert a' Próféta
mondása-szerint: [p dorg] álás ád értelmet.
A' Jósef báttyai attyok-fia-ellen-való gonosz-
cselekedeteket, mind addig sem ismérték-meg, mig
veszedelemben nem estenek, akkor kezdették mondani;
[p acut] e;ltán szenvedgyûk ezeket, mert vétkeztûnk az
õcsénk-ellen. Látod-é mint meg-tanúltak a'
nyomorúsággal, és mint meg-ismérték vétkeket, vétkek-
ért-való bûntetéseket-is mely hamar eszekben vették,
mihelt nyavalyával kõrnyûl-vétettek.
Nabugodonozor
Király, a' nyomorúságnak oktatásábúl ismérte-meg a'
Felséges Istent, mennynek és foldnek Teremptõjét, kit
annak-elõtte nem tudott; és sok nyomorúsági után kezdette
mondani: [p Nabu] godonozor, fel-emelém szemeimet az
égre, és az én értelmem meg-adaték nékem: és áldám a'
Felségest, és az õrõkké élõtt dicsirém, és
dicsõitém. Mind ezeket micsoda iskólában tanúlta? A'
mezõn mikor az emberek társaságából ki-vettetett, az
hideg harmat este a' hátát, õkõr-módgyára rágta a'
fûvet. Abban az Iskolában úgy meg-tanúlt, hogy Szent
Agoston bizonyitása-szerint, hét esztendõ-alatt Szent
életre jutott, és meg-tanúlván, Istennek ismeretségében
jutott. A' tékozló-fiat mi gerjesztette-fel illyen szókra;
[p &aac] ute;m, vétkeztem te-ellened, és az ég-ellen,
hanem az éhség, és egyébb szorongató veszedelmek?
Szabadon mondhattyuk azért Szent Agostonnal; b.
Ostoroz Isten bennûnket, de mi-végre ostoroz? A mennyei
boldogságnak el-vételére.
Nem ok-nélkûl mondotta
Jérémiás; [p -san] yargattál Uram engemet, és meg-
tanúltam. Mint-ha mondaná: Nem tanúlnék, ha nem
sanyargattatnám; nem sanyargatnál, ha nem szeretnél;
mert a' kiket szeretsz, azokat sanyargatod. Azért Uram
Istenem a' te szeretetedért, oktatásodért,
sanyargatásodért õrvendeznem kell, és hálákat adok
néked. Tertulliánus-is ezt bizonyottya: b.
õrûlnûnk, és vigadnunk-kell, úgy-mond, hogy
az Isten méltóztat sanyargatása alá venni bennûnket.
Oh melly bóldog szólga az, kinek jóbbúlásában az Ur
forgolódik! Az kire csak úgy haragszik hogy intésével meg
nem csallya.
[p 0049] Hallyuk melly jó tanácsot ád
a' Bõlcs: [p Ur o] ktatását fiam meg nem vesd: Se el-
ne had magad, midõn tõlle dorgáltatol: Mert az kit szeret
az Ur, meg-dorgállya: Es úgy szereti mint az Atya a' fiát.
Ved eszedben hogy, mint at Atya a' fiát, nem hogy
kinozza, vagy gyõnyõrkõdgyék veszedelmében, hanem hogy
tanitsa, feslett erkõlcsét egyenesitse, jobbitsa:
Hasonlóképpen sanyargattya Isten az õ fiait, hogy az
õ vétkeket el-veszesse, magokat pedig minden
jószágos cselekedetekre fel-inditsa, nem azért mint-ha
gyõnyõrkõdnék azoknak nyomorúságában, és
bûntetésében.
Kiváltképpen azt sanyargattya,
kiben néki jól kedve tõlt, avagy a' kit szive
szerint szeret, és jokat kiván néki. Szent Pál az hetven-
hét szent Irás magyarázo Doctorokat kõvetvén, errõl
az helyrõl igy elmlekezik; [p t a'] kit szeret az Ur
meg-sanyargattya: Meg-ostoroz pedig minden fiat, az kit
hozzája fogad. Szent Agoston igen elméjében võtte
ezt a' szót: Mindent. Es azt mondgya: b.
Akarodé tudni kicsoda az a' minden? az õ eggyetlen egy fia,
ki noha bûn-nélkûl, de ostorozás-nélkûl nem maradott.
Innmét eszedben vehedd, hogy az Atya Isten csak egy
fiát sem akarta sanyarúság-nélkûl hadni. Az õ
eggyetlen egy fia, a' ki vélle egy állatú és természetû
volt, hozzája mindenekben hasonló, és ahozképest mivel
nem szenvedhetett volna, emberi testben õltõzõtt, hogy
az ostort magára vehesse. Látod azért hogy meg-
ostoroztatott az a' bûn-nélkûl való Istennek Szent Fia,
és te bûnõkkel meg-rakott ember ostor-nélkûl akarszé
maradni? Hallyad mit mond néked Szent Agoston doctor:
b. Te talám ki-választattál? ha a' sanyarúságnak
szenvedeésitõl ki választattál, ki-választatol az
fiak-kõzzûl-is.
Ugyan azon Apostolnak szavaiból
kõnnyû ezt meg-bizonyitani, ki ezt irja a' Sidoknak:
Mint fiadnak, úgy ajánlya magát néktek az Isten: Mert
kicsoda olly fiu, a' kit az Atya meg-nem dorgál. Hogy ha az
fenyitéken kivûl vóltak, melyben mindenek részesek
lõttek: Tehát fattyak vattok, és nem fiak. Magyarábban
ezt ki-nem mondhatta, hogy a' sanyargatások, szenvedések
és ûldõzések-által ajánlya magát Isten Atyátoknak
lenni. Azért hálá-ado és kedves szivel el vegyétek ez
illyen fenyitéket, és akkor tartsátok boldogoknak magatokat,
mikor ûldõzést szenvedtek, s6 abban dicsekedgyetek; mert
az a' jelensége, hogy Isten fiai vattok, és mint saját
fiait, úgy tart, s6 vezérel Isten benneteket. Seneca-
is által értette vólt ezt, [p 0050] igy szólván:
b. Isten, a' kemény Atyák módgyára banik a' jókkal, hogy
jól nevellye õket, akarván munkák viselésére
szoktatni, hogy nagyobb erõt vegyenek magoknak, &c.
Méltán mondhattyák azért azok; Méltóknak találtattunk
Isten-elõtt, ki meg-próbált bennûnket, mennyit birunk-el
ez emberi gyarló természetnek terhes múnkáiban.
Ha
fenyiték-kivûl vattok, az az, nyomorúság-nélkûl, kinek
részessi lõttek minnyájan a' tulajdon és szerelmes
fiak; tehát fattyak, és nem fiak vattok Mint-ha mondaná:
Ha mindenkor gyõnyõrûséggel, és buja kivánságokban
tõltitek-el életeteket, ûressek az Istennek Atyai
sanyargatásától; tehát nem Istennek valóságos fiai,
hanem a' tisztátalanokhoz, és idegenekhez lesztek
hasonlok. Mert a' mely sanyargatást és fenyitéket
szabad-akaratunk-szerint veszûnk-fel nagy
alázatossággal; &c. az Istennek valóságos fiaivá
tészen bennûnket, és el-választ a' fattyaktól: Mert
valamint a' Sas-keselyû fiait arczal a' nap-fényre
forditván, ha szemek el-szenvedhetik a' nap súgárit, igaz
fiainak tartya: A' kii pedig nem nézhetnek a' napra, azokat a'
fészekbõl ki-hánnya, és el-választya a' tõbbitõl:
Ugy az Isten az õ-hozzá tartozandókat a' nyomorúságoknak
veszedelmére ki-tészi, és a' kik szenvedni nem akarják,
azokat az õ õrõkségével nem részesiti. Annak-oáért
ez a' Sz. Agoston tanácsa: b. Ne-fuss az ostor-
elõtt, ha az õrõkségbõl ki-nem akarsz vettetni, és
ne-vigyáz arra, minémû bûntetésed vagyon, hanem arra
mely tekintetes helyt rendelt az Ur néked a' szenvedésért.
Ugyan azon Doctor igy panaszolkodik más helyen:
b. Az õrõkké-való nyugodalomnak el-vételire tanittatunk,
és még-is neheztellyûk a' fenyitéket fel-veñi.
Hogy
a' barmoknak és lovaknak szolgálattyokkal élhess,
szûkség meg-szeliditeni azokat; azok pedig
rivogatásokkal, s6-ostorozásokkal szelidûlnek-meg.
Ugy a' vakmerõ emberek, kik a' titalmas dolgokra hajlandók,
szûkség hogy háborúsággal és nyomorúsággal
tanúllyanak s6 szelidûllyenek. Mert mint a' vad
oroszlány, vad tanúlatlan ló, ollyan fene vólt régenten
Nabugodonozor Király, kinek meg-szelidûlésére hét
esztendeig széna és polyva tétetett eleiben a' mint
fellyeb-is jelentettûk. Ollyan fene oroszlánok vóltanak
Akház és Manasses, kik végre szorongatások-által
meg-aláztattanak: kegyetlen és meg-szelidûlhetetlen
oroszlán vólt amaz kevély Antiochus-is, ki meg-
ostoroztatván, olly szelidségre jutott, hogy azt mondgya
az irás felõlle; [p eni ] [p 0051] Ostorral meg-
fenyittetvén, azt mondotta: Igasság az Istennek alája
vettetni, hogy az halandó ember Istennel ne-versengjen.
Valamint-hogy semmi oktalan-állat magától meg-nem
tanúl, hanem szûkséges, ember-által meg-szeliditteni:
Ugy az embert Istenen-kivûl senkii meg-nem szeliditi, a'
ki midõn sanyargatásokkal meg-tanittya; az után maga
fiának fogadgya. Hallyad mit mond errõl Szent Agoston:
b. A' ló, teve, oroszlány, magoktól meg-nem
szelidûlnek; hanem hogy meg-tanúllyon a' ló, õkõr, teve
s6 elefánt, ember kivántatik arra. Ugy azért Isten
kivántatik arra, hogy az ember meg-szelidûllyõn, és az
a' mi Tanitó-mesterûnk, ostorával-is él ellenûnk. Mert
valamint te az oktalan-állatoknak elé-vészed az ostort;
úgy az Isten az õ állatinak a' kik mi vagyunk, elé-
vészi az oktatásnak veszszejét, hogy baromi
állapatunkból jó fiakat tégyen belõlûnk.
Okát
adgya azon Doctor, miért szeliditessék, és oktatassék
az ember, midõn mondgya; A' te Istened tenéked Urad,
meg-váltód, édes Atyád, és fenyitõd, a' végre tanit
tégedet, hogy el-vegyed az õrõkséget, az hol meg-ne
bántsad a' te Atyádat, hanem õrõkségûl birjad az
Atyádot-is, illyen jó reménségre tanittatván, még-is
morgolódol-é?
Szûkség azért, hogy itt az Atyádtól
meg-tanittassál, minek-elõtte a' mennyei bóldogságban
élhess az Atyáddal; Mert jutalmat nem vész Istentõl
menyországban, ha fenyitékét fel-nem akartad venni e'
világban. Az Atyai õrõkségnek eé-vételére méltatlan az,
valaki engedetlen az Attyának. Az Atyai gyakorlatos intés és
dorgálás, a' fiaknak próbálására s6 tanúságára
szolgál, azon Doctornak mondása-szerint: b. De
ki vólna az a' fiú, kit az õ Attya meg-nem fenyitene? Mellyet
midõn az Isten cselekszik, a' maga õrõkségére igazgat
s6 viszen bennûnket.
A' Lakoniabéliek-kõzõtt,
ha panaszolkodott valaki ellen a' gyermek, bántódása-
felõl, gyalázattyára vólt az Attyának, ha újalag meg-nem
bûntette érette. Mert õstõl maratt meg-hitt barátság
vólt kõzõttõk, hogy minden ember az iffiakat jóra intse,
mint tulajdon maga gyermekét. Annak-okáért minden õreg
embernek az iffiakon ollyan méltóságos hatalma vólt, mint a'
tulajdon édes Attyának. Nem vólt szabad azon nemzetség-
kõzõtt a' gyermekeknek panaszolkodni bûntetések-miá
Apjokkori emberekre, kik tanúságnak-okáért feddetté õket;
mi pediglen ollyan szemtelenségre jutottunk, hogy
panaszolkodunk és zúgolódunk, [p 0052] ha a' mi
hasznunkra a' mi mennyei Atyánk valami sanyarúságot, vagy
háborúságot bocsát reánk. A' ki-is nem egyébért szokott
ránk bocsátani, hanem a' mennyei õrõkségnek el
vételiért: Ne-félly az ostortól, hanem a' szám-ki-
vetéstõl, arra int Sz. Agoston.
Gyakran
hasonlók vagyunk mi az Iscolában járó apro gyermekekhez,
kikrõl azt mondgya Basilius, hogy kõnyveket metélik-
el, ha tanitójoktól meg-veszszõztetnek: Attyokra pedig
meg-haraguván a' jó intésért, és ételtõl-való el-
tiltásért, haragjokban kõntõsõkõt szaggattyák, vagy
édes Annyoknak ábrázattyokat kõrmõlik. OLlyankor az
ollyanokhoz vagyunk mi hasonlók, és méltatlanoknak mondgyuk
magunkat, zúgolódással az Istennek látogatási-ellen,
és békétlenkedûnk felebarátunk-kõzõtt, magunkat
kesergetvén s6 kinozván: vagy mikor fel-támadunk
háborgatóink-ellen, és azokon hasonló boszszút akarunk
állani. Méltán meg-pirúlhatna orczánk, hogy meg-ért
elméjû embereknek tartván magunkat, gyermekekhez illendõ
dolgot kõvetûnk: Férfiaknak akarunk tartatni, és nem
férfi, hanem gyermeki-módra akarunk élni. Idõvel emberek
vagyunk, de erkõlcsel gyermekek. Azért mint tanitó-nélkûl,
úgy szûkõlkõdûnk nyomorgatás-nélkûl.
Mert
valamint a' gyermekek, mestereknek jelen-létében tilalmas
dolgokban nem ártyák magokat, hanem meg-tartóznak, addig
fenyiték-alatt lévén; Mestereknek pedig távúl-létében,
játékra s6 csintalanságra adgyák magokat: Igy mikor rajtunk
vagyon a' nyomorúság, békét hagyunk ollyankor az
haszontalan gyõnyõrûségnek, meg-szûnik a' játék
s6 kaczagás, mef-szûnnek a' vétkes cselekedetek; de mihelt
fel-szabadúlunk, ottan Istenûnkrõl el-feletkezûnk,
vétkes mulatságokkal, kedvûnk-szerint kezdûnk élni.
Azért felette szûkségesek a' nyomorúságok, testi
indulatunknak meg-szelidûlésire, és természetûnknek
zabolázására: Mert Szent Agoston tanitása-szerint:
b. a' kûlsõ és belsõ háborúság fel-indit bennûnket
Teremtõnknek dicsõitésére, a' tudatlant meg-tanittya, a'
kedvetlent meg-mozdittya, az aluszékont fel-serkenti, a'
kevélyt meg-alázza, a' tõredelmest meg-tisztittya, az
ártatlant meg-koronázza. Nem kell azért azt ellenezni,
a' ki mindeneknek használ: Vedd-fel az ostort, hogy
viselhesd a' koronát.
Akarodé tudni kik légyenek a' te
mesterid, vagy ostorid? [p 0053] Néha a' szomszédod,
néha az Atyád-fia, hól az Urad, hól az elõtted-járó, hól
az alattad-való, hol a' veszekedõ feleség, néha kedvetlen
férjed, néha az házi cseléded, mert embernek ellenségi
az õ háza népe; néha azokkal él Isten ellenûnk az
mi meg-jobbúlásunkra, meg-engedvén hogy vagy az õ
nyelveknek fegyverivel ostorozzanak, szitkokkal vagy egyéb
boszszúságokkal illessenek. Abelnek mestere, vagy
ostora Cain vólt: Josephnek az õ báttyai vóltak: Farahó
Királynak az õ tanitói a' legyek, békák, szúnyogok
vóltak, kikkel ostoroztatott, noha meg nem jóbbitatott:
Dávidnak pedig az õ mesterei Saul, Semei, és tõb
hasonlók, sokan voltanak, kik kegyetlenûl szóval, és
cselekedettel farasztották, s6 rongálták. Igy a'
Királyoknak-is tanúságokra meg van az õ nyavalyájok, és
te hogy kivánhatsz azok-nélkûl maradni? Tudgyad hogy a' te
betegséged, fogyatkozásod, néha sját fiad a' te
ostorod: Mert az Isten kûlõn kûlõnfele
oktatásokkal, és fenyitékkel él az emberek meg-
jóbbúlására, az õ kûlõmbõzõ természetekhez-
képest, vagy néha jútalmunknak õregbitésire nézve-is:
b. Az irgalmas Isten mind ezeket azért bocsáttya
reánk, hogy az õ szólgait becsûletesbé tégye, azt
mondgya Arany száju Szent János.
A' NYOMORUSÁG
KIVÁLTKEPPEN AZ IGAZAKAT, ES KERESZTYENEKET ERI, AZ EL-
VALASZTASNAK ES SZERETETNEK JELE; KIHEZ3KEPEST ILLIK BEKEVEL
SZENVEDNI. VIII. RESZ.
M Eg-jelenti a' királyi Prophéta,
az nyomorúságok kiket érnek gyakrabban, midõn mondgya;
[p nyo] morúságók vagyon az igazaknak. Az hogy,
igazak a' kik sok nyomorúságokat szenvednek; az kik pedig
keveset, vagy semmit sem azok hamissak. Ahozképest
Szent Agoston magyarázván ezeket a' szókat, igy ir rólla:
Az hamissaknak kevés háborgatások vagyon; Sok
pedig az igazak veszedelme, csak hogy, a' semmi nyomorúság
után, amazok õrõk veszedelemre jútnak, az honnan soha
ki nem szabadúlnak; Az igazak pedig a' sok háborúság
után õrõk békességben helyeztetnek.
Ember azért
hivattatik kereszténnek, hogy keresztet visellyen
Christusért; arról mondgya Szen Péter: A' végre
hivattattatok, [p 0054] a' Cajetánus magyarázása-
szerint, hogy szenvedgyetek. Annak-okáért az nem igaz
keresztény, a' ki nyomorúságot és ûldõzést nem
szenved Sõt Jeronimus úgy hiszi hogy, tévelyeg az, a' ki
ûldõzés-nélkûl kereszténnek hiszi magát lenni.
Tévelygesz, úgy-mond, ha a' keresztény
embert nyomorúság-nélkûl gondolod lenni.
Sõt Szent
Agoston ollyan itéletben vagyon, hogy még az, keresztény
sem kezdett lenni, a' ki háborúságot nem kezdett
szenvedni, avagy leg aláb még az nem él a' Christus
példája-szerint, ki a' Christusért nem szenved
ûldõzést. b. Ha veszed eszedben, úgy-
mond, hogy még eddig háborúságokat nem szenvedtél,
tudgyad hogy nem vagy tõkélletes keresztény. Es mit
tészen az Apostol szava; Mindnyájan a' kik Christusban
szentûl akarnak élni, háborúságot szenvednek? Ha azért
még eddig a' Christusért semmi nyomorúságot nem
szenvedtél, a' keresztények száma kõzzé még bé nem
vétettél.
Az ki a' keresztények száma kõzzûl
ki-rekedett, az nem a' fiak kõzzûl való Az pedig nincsen a'
fiak kõzõtt, a' ki nyomorúságot nem szenvedett. Mert azon
Doctornak bizonyitása-szerint: Minden fiat meg-
ostoroz az isten, valakit magához fogad, te talám ki-
vonszod azok kõzzûl magadot? Ha el-vontad az ostor és
szenvedés elõl magadot, az fiak kõzzûl-is ki-vontad
magadot.
Kérdenéd talám mint kell kõzõnséges
értelemmel érteni, az Apostolnak emez szép mondását:
[p minn] yájan, az kik áitatossan akarnak élni a'
Christus Jésusban, ûldõzést szenvednek.
Holott a' keresztények kõzõtt sokan áitatossan
élnek, és mind-az-által csendességben ûldõzés
nélkûl vannak. Chrisostomus meg-felel erre, és azt
mondgya hogy az ûldõzésen értenûnk kell minden
nehézségeket, munkákat, fájdalmokat tõrõdéseket,
mellyeket szenvednek azok, kik Isten szerint kegyessen
élnek, midõn az õ rendetlen kivánságoknak zabolát vetnek,
mértékletességben, a' alázatosságban, és illetlen
dolgoktúl való magok meg-tartóztatásában, és minden kegyes
munkákban foglallyák életeket.
Az ûldõzéseken az
õrdõgi kisirteteket-is érthettyûk, kirûl igy szóll
Szent Jeronimus: b. ûldõz engemet az ellenség, kinek
ezer neve vagyon, kinek ártalomra-való mestersége ezer.
Szent Agoston-is, b Mivel most, úgy-mond,
az õrdõg a' királyok által, nem kegyetlenkedik. Azért
a' keresztények vallyon nincseneké ûldõzés nélkûl?
Ha meg-hólt az õrdõg, meg-hóltak az ûldõzések-is.
Ha pedig a' mi ellenségûnk él, gondolodé hogy szûntelen
való kisirtetekkel nem fáradsz? Hogy ellened kegyetlenûl
nem ûgyekezik? Hogy nem fenyeget és botránkozásokat nem
támaszt? Nyilván tudhattya azért azt inden
keresztény ember, hogy nem az henyélésre,
gyõnyõrûségre, és haszontalan vigadásra hivattatott,
hanem mindenkor szeme elõt visellye a' Bõlcs mondását:
[p m az] Isten szólgálattyára járulván, légy
álhatatos, az igasságban és félelemben, és készitsd-el
lelkedet a' kisirtetre Az kik az õrdõgnek ellene
állottanak, azoktúl õ sem szûnik-meg, vagy maga vagy
mások által, hogy ne háborgassa, s6 ne kisircse; Az
kiket pedig azon kivûl-is magáénak tart, azokat nem felettéb
kisirti. De mivel tulajdona a' keretyéneknek [!] az õrdõg
és vétkek ellen való tusakodás, ahozképest a'
nyomorúság-is és sok-féle ûldõzés a' a'
keresztényeket illeti, mellyeket vagy az õrdõgtûl, vagy
annak czimboráitól kell szenvedni; Nem-is kell azokkal
frigyet vetni, mert másut vagyon hellye s6 ideje, a'
békességnek és nyúgodalomnak. Emlekezzûnk-meg azért
állapatunkról, hogy vitézkedõ bajnakok vagyunk, kiket nem
illet a' gyõnyõrûség, nyúgodalom, és henyélyés Hallyad
Arany szájú Szent. Jánost. b Lehetetlen, úgy-
mond, az ki a' gonoszokkal táborban szállott, annak
ûressedni a' szorongatásoktól; Nem szabad az
Isten bajnakjának gyõnyõrûségben élni, a'
kûszkõdõnek nem szabad vendégeskedni; Mert merõ
kûszkõdés az õrdõg ellen való támadás, harcz,
szorongatás, nyomorúság, és baj-vivás. Más az
nyúgodalomnak ideje, azt nyomorúságokkal izzadással
nyerhettyûk-el; Nem keres az nyúgodalmat az ki a' baj-vivó
helyre ki-állott, és baj-vivásra fel-igérte magát. Mert
ha nyúgodalomban kivánsz élni, nem kellet vólna a'
természettel, és gonosz kivánságokkal szemben
szállani.
Továbbá a' keresztyének
ûldõzésének mondhattyuk azt-is; midõn a' gonosz
életû emberek elõtt gyûlõlségben vannak,
szorongattatnak; hogy Dáviddal méltán modhattyák: [p aacu] te;ttam a' tõrvény-szegõket, és meg-epedek vala Az
Sodomotáknak fertelmes életek miat-is Lót felette sokat
tõrõdõtt, kikrõl igy emlekezik az Apostol: Az kik
naponként hamis cselekedetekkel kinozzák vala az igaz lelket.
Arról mondgya Szent Agoston-is; Lót
háborúságot nem azért szenvedet, hogy testét
sanyargatták vólna, hanem hogy nehéz vólt a' gonosz
életû embereket látni. Prosperis ezent bizonyittya;
Az igazaknak nem kicsiny munka a' feslett erkõlcsûeket
szenvedni.
[p 0056] Annak okáért, akár a'
gonoszságnak ki-irtásában fáradozzanak, akár az õrdõgi
kisirtetekrõl vagy hamis emberek ûldõzésétõl, akár
a' feslett erkõlcsõk miatt, akár mi egyéb akadályok miatt:
Szûntelen tõrõdnek, nyúghatatlankodnak, és
veszedelemben forognak az igaz keresztények ebben az
életben. Ezt Arany száju Szent János illyen formán
állitya: b. A' nyomorúság a' keresztény életnek el-
válhatatlan kõtele.
Livius irja, nagy
dicsekedések vólt az Romaiaknak régenten, hogy hatalmas nagy
munkákat inditanának, és erõssek volnának a' nehéz
dolgoknak el-senvedésében, és azt taretották, hogy az
ollyanokról ismerik-meg kiválytképpen a' Romai embert,
ehezképest kõz-beszéddel-is hirdették ezt;
Felséges nagy dolgot cselekedni, szenvedni; Romai embert
illet. De méltábban mondhattyuk a' keresztényekrõl;
holott veszedelmet szenvedni, és jót cselekedni,
keresztényt illet, nem érdemli a' keresztény nevet az, ki
a' Christus nyomdokát kõvetni nem akarja. Annak okáért nem
illik zúgolódni, ha mikor sullyos nyavalyákat kell
szenvedni. Arrol mondgya Szent Agoston; Nem zúgolódik
a' keresztény, ha meg-tekinti, kinek nyomdokát kõveti.
Másut-is illyen formán ir Lippiusnak: Nem méltó
csudára ha a' tagok az fõt kõvetik, holott Christus az mi
fejûnk, és mi annak tagjai, méltó õtet kõvetnûnk.
b. Ne csudáld, úgy-mond, midõn
kereszténnyé lõttél, ha minden-felõl ezer nyomorúságok
érnek-is tégedet, holott Christus az mi Vallásunknak feje,
és mi az õ tagjai vagyunk: Azert nem csak õtet, hanem
életét-is tartozunk kõvetni, a' Christus élete pedig
tellyes vólt sok-féle nyomorúságokkal, &c.
A' mi
vigasztalásunkra pedig még tõbbet-is hoz-elé azon
Doctor, holott az háborúságokbol, mellyek Istentõl
bocsáttatnak reánk, ha békével tûrjûk, eszûnkben
vehettyûk hogy az igaz választottak kõzzûl valók
vagyunk. Nagy jelensége, úgy-mond, midõn
az Isten téged felette kemény nyomorúságokkal látogat,
hogy az õ választottinak száma kõzzûl való vagy.
Azért int másutt, hogy ha az õrõkségbõl kinem
akarunk vettetni, ne irtózzunk a' nyomorgatásoktól. Mert ezt
mondgya: b. Ne távozzál az ostortól, ha nem akarsz
el-távozni az õrõkségtõl; ne-is visgáld azt minémû
az ostor rajtad, hanem minémû hely rendeltetett néked
testamentomban
A' kit el-választ az Isten,
szereti-is azt; a' kit pedig szeret, sok ajándékokkal
ékesiti-fel. Akarodé pedig tudni az igazakhoz [p 0057] mik
legyenek a' felséges Istennek ajándéki? Meg-értheted az
Apostoltól. [p acut] e;ktek ajándékoztatott, úgy-
mond, a' Christusért, nem csak hogy hidgyetek õ benne,
de hogy szenvedgyetek-is õ érette. Ebbõl
eszûnkben vehettyûk, melly nagyra bõcsûllõtte, és
melly igen jovallotta az Apostol a' nyavalyás munkáknak
békével-való tûrését, holott az igaz hittel foglalta azt
õszve. Ugyan-is nagy és meg-bõcsûlhetetlen, és
kegyelmes jó akarattya az Istennek mi hozzánk meg-jelent
akkor egyszer, mikor az Christusban való hittel
részeltetett bennûnket, ki-nélkûl ûdvõsségre nem
júthattunk vólna; de azt-is nagy mennyei ajándéknak hirdeti
Szent Pál, midõn a' Christusért való szenvedés adatik
nékûnk Azért mondgya Szent Agoston Doctor-is: b.
Mindenik a'kegyelemhez tartozik, tudni-illik mind az igaz hit,
melly a' keresztényekben vagyon, mind a' békességes
szenvedés, melly a' Felségesnek kegyelmébõl vagyon, mert
azt mindeniket mennyei ajándéknak nevezte. Mit
kellessék pedig abból derekassabban meg-tanúlnunk, Szent
Gergely Doctor illyen szókkal adgya elõnkben: b. Az
Isten választottiban látunk mind kegyes cselekedeteket,
mind rettenetes szenvedéseket. Abból ki-tetszik az igaz
biró micsoda kemény bûntetés alá veti az meg-vettetteket:
ha itt annyira sanyargattya azokat, az kiket szeret.
Christus Urunk meg-akarván mútatni melly kedves választott
szólgája légyen néki Sz. Pál Apostol, azt mondgya
Ananiásnak. [p acut] e;kem választot edényem ez Es
mindgyárt utánna vati En meg-mútatom néki menyit
kellessék néki az én nevemért szenvedni. Az az,
mennyire bõcsûllyem én õtet, arról ismérem-meg, hogy
sok fájdalmas munkát raktam vállaira. Midõn látod õtet
sok alkalmatlan nyomorúságokban veszedelmeskedni, abból
meg-itélheted, hogy én választottam-el õtet magamnak.
Midõn az Angyal Tobiásnak vakságának okát meg-jelentetné
azt mondgya néki: [p mive] l hogy kedves valál az
Istennél, szûkség vólt, hogy a' kisirtet meg-probálna
téged. Mint-ha azt mondaná: az ki kedves Istennél,
óstorozást szenved tõlle; a' választottaknak és
kedveseknek adatnak ajándékok Az nyomorgatásnak
ajándékja azért, jele az el-választásnak és
kedvességnek. Tekincs-meg kérlek a' faragó mester embert,
az õ mûhellyében menyi darab fát néz-el, és menyi mellet
megyen-el, minek elõtte választ eggyet azok kõzzûl, hogy
valami jeles munkát, vagy szép emberi [p 0058] képet
készitsen belõlle: végre eggyet a' kit inkáb szeret el-
választ a' tõbbi kõzzûl, és azt kezdi csinogatni,
véséssel, s6 faragással Ha nyelve vólna annak a'
fának, szabadon panaszolkodhatnék a' mester ember ellen,
hogy el-menvén az tõb fák mellõl, õtet kapta-elõ
rombolásra, s faragásra. Az kép-faragó pedig azt
felelhetné néki, hogy ama' csõrgõs, bogos, udvas-bélû,
horgas fákat alkalmatlannak tartván csinos minkára, csak a'
tûz égetésre tartotta-meg: õtet pedig tisztességes
munkára választotta. Igy a' Felséges menybéli bõlcs
mester-is, az miIstenûnk, választya-el az õ
szenteit, a' méltóságos bõcsûlletre: Igy boldog Szent
Ferenczet az maga seb-helyeivel el-bélyegezte: Igy sok
szent Mártyrokat kûlõmb-kûlõmb-féle kinzásoknak
szenvedésére eresztette, mert alkalmatosok vóltak a'
Szentek kõzzé való választásra Másokat pediglen, kik
sok bûnõknek bogjai miatt alkalmatlanok, azokat a' pokol
tûzére tartya.
Midõn az halhatatlan Felséges Isten,
Noëval szõvetséget vetett vólna, hogy tõbbé viz-
õzõnnel el nem vesztené a' fõldet, azt mondotta:
[p &eac] ute;n szivárványomat helyeztetem a' felhõkben, és az,
szõvetségnek jele lészen én kõzõttem, és a'
fõld kõzõtt. Bizonyára csudálatos jegy vólt az:
holott a' szivárvány fergetegek kõzõtt, háboru
ûdõben, és zápor essõkben szokta magát mútatni.
Aristoteles-is a' szivárvány felõl illyen itéletben
vólt, hogy õszve gyûlt nedves felhõkbûl állana,
mellyek még essõ csepegésekreki nem omlottanak, és azt
mondgya azon Filososus; b a' szivárvány
valóságoson az fekete felhõkben épûl. A' melly
úgy lévén, a' szivárvány fergeteget, kedvetlen essõs
ûdõt jegyez inkáb, mint fel-tisztúlt csende napokat. Mi
okon adatik még-is tehát békességnek, és frigynek jelére?
és holott a' békességnek és háborúságnak Istene, Ura
lévén a' fergetegnek, és minden békességes tiszta
ûdõknek az csendes, és tiszta ûdõnek ollyan jelt ád,
melly természeti szerint, háború ûdõt, és fergeteget
szokot hozni. Látni-való dolog ebbûl, hogy az melly
munkákkal Isten az embereket terheli, ha nehezeknek és
kedvetleneknek látszanak-is, mind-az-által az Isteni jó
akaratnak, irgalmasságnak, és szeretetnek bizonyos jelei.
Az bûnõsõkrõl régenten igy szóllot Isten az
Prophéta által: [p meg-] adom néki az Akor võlgyét,
a' reménségnek ki-nyilatkozására De kérlek micsoda
reménség lehet az Akor võlgyébén? Az Akor [p 0059]
võlgye az, a' holott Akhán el-lopott vólt Jericho
várossából el-prédáltatott eggyetmásból, melly átok
alatt vólt meg-tiltva, és az egész népet fel-háboritotta
Azon-kivûl-is Akhán, Liranus magyarázása szerint,
nyomorúságot tészen. Az a' võlgy azért magában
nyomorúságot jegyez, mert abban nyomorgattatott-meg a' nép,
az Akhán lopásáért. Ez a' võlgy, pedig reménség-fejében
azért hozatik-elé, hogy a' nyomorúság reménséget ád az
Isteni irgalmasságnak el-vételére Mert az Isten azért
nyomorgat itt bennûnket, hogy õrõkké kegyelmes légyen.
Hasonló a' nyomoruság az Asverus Király arany
veszszejéhez, kinek palotájában ha valaki bé-ment, minden
halogatás-nélkûl meg-õletett: [p em-h] a, a'
mint a' szent Irás mondgya, a' Király az arany-
veszszõt ki-nyújtotta reája, kegyelmességének
jelenségére. Erre nézve Ester Királyné sem mert
oda járúlni; hogy-hogy mehetek úgy-mond, a'
Királyhoz. Holott még az arany-veszszõt az Király
ki-nem nyújtotta rám. Végre a' Király ki-nyújtotta a'
veszszõt reája, mellyet kezében tart vala. Es mivel
ez illyen veszszõnek ki-nyújtása, vólt a' Király
szeretetinek bizonysága, azért Ester hozzája
járúlván meg csokolta a' veszszõnek végét.
Oerõmõd lehet azért fiam, ha méltó lõttél hogy a'
nyomorúságnak veszszejével illessen téged az Isten.
Illik azért õrvendetes csókkal fogadni a' nyomorúságokat,
mellyek jelenségi az Isteni szeretetnek; mert az kiket
szeret Isten, azokat sanyargattya. Tekincs-meg mit mond
Szent János, az õ jelenésének 3-dik részében. [p az ] kiket szeretek, meg-feddem, és meg-ostorozom Azt
a' helyt Rupertus igy magyarázza b Az okosságnak ez a'
szokása és rendi, hogy az melly iffiat mint fiát úgy
szereti, nem bocsáttya veszedelmes fel-fuvalkodásra,
hanem szeretvén tilalmas sanyarúsággal neveli, ha vétkes
cselekedetekre indúl, meg-feddi, és a' it ártatlan
kicsinkorában téjel táplált, nevekedvén, ha mód-nélkûl
való nyelveskedést kõvet, meg veszszõzi
Az
Isten: Haymo mondása-szerint, a' kegyes jó Atyák
szerint cselekszik az õ választottival, tudni-illik azok
kõzzûl, kinek két fia vagyon, az mellyiket inkáb szereti,
és maga után õrõkségében akarja helyheztetni, azt
kemény-fenyiték alatt tartya; ha miben vét, meg-dorgállya,
semmi vétkét el-nem halgattya, bûntetetlen nem bocsáttya,
étel, ital, és ruházat, és egyéb alkalmatosságokban igen
zabolán hordozza. A' melly fiának pediglen [p 0060] az õ
keresményiben, s6 õrõkségében részt nem akar hadni,
annak minden-féle való járásra, ételre, italra, és kedve-
szerint való mulatságokra nagyob szabadságot enged.
Hasonló-képpen Isten az igazakat sok nyomorúságokkal
látogattya, és kedvek szerint való életre nem bocsáttya.
Hallyad mit mond arról Szent Gergely Doctor b Hamar el-
múlandó sanyarúsággal bántódnak itt a' választottak,
hogy vétkeknek jútalmát ez életben szenvedgyék, kiket az
Atyai kegyesség az õrõk bóldogságnak birására akar
tartani, &c Szent Agoston-is erre nézve mitõl kellyen
inkáb félnûnk, meg-mútattya Ne fély, úgy-mond,
az ostortól, hanem a' szám-kivetéstõl. De
mivel az õrõkségbõl ki nem vettetik az, a' ki
nyomorúságot szenved, méltó arra nézve békével tûrni
a' nyomorúságot. Kiválytképpen való fenyitékben, és
háborúságban tart.
Isten az orvosok szokása
szerint-is szokot cselekedni; kiknek midõn a' betegnek meg-
gyógyulása-felõl semmi reménségek nincsen, mindent meg-
engednek, ételt, italt kivánságára hadnak: De a' kinek
gyógyulásához biznak, sok tilalmas dolgot vetnek eleibé,
keserû italokkal tartyák, kivánságára nem bocsáttyák.
Ugy Isten az istenteleneket, kik magok gonoszságában meg-
bûszhõttek, és csak az õrõk veszedelem várja, az
ollyanokat kedvek szerint, gyõnyõrûségekben, kivánatos
õrõmõkben engedi élni: Mert a' melly tulkot konyhára
hizlalnak, a' tilalmasokban szabadossab járása
engedtetik annak; Az ollyanokról mondgya az Ur: Es az õ
szivek kivánsága szerint hagyám õket. Az igazak
pediglen, kik most ideig-való sanyarúsággal bántódnak,
az õrõkké-való veszedelemtõl meg-szabadúlnak, és
véghetetlen bóldogságra jútnak. Hallyad mit mond ezekrõl
Szent Gergely Doctor: b Hanyat-homlok fút az hamú az
õ halálára, nincsen zabolája semmi gyõnyõrûséginek,
mert a' mészár-székre való tulkok-is tilalmas mezõkre
bocsáttatnak. Ellenben pedig igaz: e' kevés ideig tartó
gyõnyõrûségtõl el-tiltatik, mert még az eletre hagyott
tulkot-is járomban fogják. Az világi jók nem adatnak a'
választottaknak, mert a' betegeknek-is, kiknek
gyógyúlások-felõl reménség vagyon, nem adatnak-meg az
õ kivánságok a' Doctortól. A' gonoszoknak kivánságok
szerint folynak dolgok, mert az halálra-való betegektõl
sem tagadgyák-meg, az mit kivánnak.
Ha egy nagy
méltóságú felséges Király, valakit magával hasonló
[p 0061] kõntõsben jártatna, vagy ollyan étkekkel
táplálná, a' micsodásokkal maga szokott élni; vallyon
nem nagy jó-akaratnak jelensége vólna-é? Kérlek
gondolkodgyál a' mi Királyunk a' Christus Jesus, ez
életben micsoda kõntõsben járt, és minémû étel vólt
az õ táplálása; az az, mint viselték õ hozzá az
emberek magokat, és meg-értheted a' Profétától; [p al&a] acute;zattal illették õtet; nem jó izû gyenge
étkekkel, hanem szitkokkal, gyalázattal. és ostorokkal
elégitették õtet. Holott az éhezõknek nem azok vólnának
táplálások. Fogyatkozott szegénységgel, a' mit Isten
nevében attanak, azzal tápláltatott; Sok boszszúságot
võtt-fel: Es minden-féle ûldõzéseket el-szenvedett
mi-érettûnk. Ha úgy akarja azért, hogy mint õnnõn-maga,
szegénységgel, fogyatkozással, nahéz munkákkal, és
veszedelmes ûldõzésekkel, ostorozással, és az
õ hasonlatossága szerint nyomorogj mindenekben, miért
búsúlsz, miért panaszolkodol, miért tõrõdõl, holott
ezek mind az Isteni szeretetnek valóságos béllyegi? Az õ
Tanitványit nem szerette-é a' Christus, kiket
szenvedésekré, és rettenetes kinokra bocsátott? Akarod-é
ennek a' jó-akaratnak jelit látni? Hald-meg Szent Gergelytõl:
b. Az õ választott Apostolit, úgy-mond,
az Ur, nem a' világi vigasztalásokra, hanem a' maga
példája-szerint a' kin-szenvedésekre kûldi. Mivel
azért az Atya szereti a' fiát, és mind-az-által halálos
kin-szenvedésekre kûldi: Igy a' Fiú-is szereti az õ
Tanitványit, mind-az-által a' világra, sok-féle
nyomorúságoknak szenvedésire kûldi õket. Igazán
mondatik azért: a' mint engemet el-kûldõtt az Atya, én-is
el-kûldlek titeket; az az, hasonló szeretettel
szeretlek, midõn minden botránkozásra, kisirtetre,
háborúságra bocsátlak, a' minémû szeretettel az Atyám
engem szeret, kit semminémû nyomorúságtól meg-nem
mentett. Azon és hasonló módon bánt Isten mind
azokkal, kiket magához hitt. Igy nyomorognak a' választottak.
ûldõzi a' világ azokat, kiket Isten szerelminek
kebeliben vészen. Illyen nyomorúlt állapattyok vagyon
azoknak, kik az õrõk dicsõségnek bóldogságára
tartatnak.