HALLER JANOS: PAYS, A' BÉKESÉGES TÛRESNEK PAYSSA. ISTEN KEGYELMEBÕL MINDEN RENDBELI embereknek vigasztalásokra, kik e' Vilagnak álhatatlansága-miatt háboruságok-szenvedésire jutottak.


ELÕL-JÁRÓ BESZÉD, ÉS AJÁNLÓ-LEVÉL

E
Leitõl-fogva, hatalmas nagy Kiralyok igyekeztek azon, hogy minden másokat, es bõlcsek kõnyveit egyben szerezhessek: melly kõnyveknek sokaságát Bibliothecának mondanak egy-szóval a' Deákok: de nem találkozott senki, a' ki tekintetivel, hatalmával, vagy szorgalmatosságával végben vitte vólna, noha Országos jõvedelmeket forditottak arra a' kõltségre.

Ki-tetczik világoson, Tarquinius -nak Romai kegyetlen és tõrvénytelen Királynak példájából; a' ki egész Biblioth ékát akarván állitani, egy Aszszony-ember kilencz kõnyvet vitt eleiben, régi nevezetes Sibill áknak jõvendõlésekrõl-való igen bõlcs irásokkal tellyeseket; mellyeket elsõ úttal drágálván a' Király meg-venni, el-bocsátotta elõlle: meg-haraguván az Aszszony-ember, ollyan kivályképpen-valo kõnyveknek becstelenségéjért, hármát el-égette. Gondolván a' Király, hogy annyi héjával ólcsobban meg-veheti, ismég kérni kezdi a' kõnyveket más úttal-is, de annyi héjával-is nem akarván alább adni, másodszor-is el-mégyen a' Király elõl, és haragjában ismét el-égeti hármát a' kõnyveknek. Végre jõvendõ-mondóit hivatván a' Király, nékik jelenti meg, az dólgot halván a' Bõlcsek, azt felelik: Nem illendõ vólt ollyan alkalmatosságot el-mulatni, mert Isteni végezésbõl adatott vólna az a' szerencséje a' Királynak. Mellyet értvén Tarquinius Király, újalag fel- keresteti az Aszszonyt, az pedig azon három meg-maradott kõnyvet-is ugyan csak azon árron tartotta, mint annak-elõtte a' kilenczet, alább sem vehette-meg a' Király, a' maradék kõnyveket tõlle; mellyeknek fel-vévén árrát az Aszszony-ember, hertelen csak el-tûnt az emberek-elõl. Nem-is tartottak a' régi idõben Romában semmit nagyob õrizet alatt, mint [p a3 a] ' Sibill áknak, vagy a' mint némellyek nevezik, Vestalis Szüzeknek, irásit. Mert azokat a' Jupiter Templomában, Márvány-kõ ládában, a' fõldben igen titkos-helyre tették, kik mind addig-is meg- marattak, mig a' Mársikai had-miatt meg-romlottak a' Romaiak, akkor a' Templommal-eggyûtt égtenek-el. Mostan pedig a' kik affele kõnyvek vólnának, Olasz-Országnak némely Várossiban találtattak-fel; vagy Asiában Erithre ából származtanak.

Annak-felette, az Egyiptusi Királyoknak tárházokban-is negyven-ezer kõnyvekbõl-álló derék Bibliotheka vólt; mellyeknek mind õszve- gyûjtõgetõje, mind gondviselõje Aristoteles vólt, õ-utánna Theophrastus, a' mint Strabo irja: Seneka -is azt irja; Ptolomeus Filadeisus, negyven-ezer számú kõnyveket gyûjtõtt-õszve, kiket végtére mind el-égettenek az irigy és kegyetlen Királyok.

De ezek, igen el-mulandó Világi dolgokról-lévõ múnkák lévén, kõnnyebben felejthették az emberek. Nagyobb az, hogy még a' szent Próféták kõnyveit-is rejtegették, vagy ugyan el-is vesztettek kõzzûlõk, az Istentõl el- távozott emberek: vagy irigységbõl, hogy azoknak hasznával ne-élhessen a' kõvetkezendõ Világ: mint a' Salamon kõnyveit el-rejtették, mellyeket a' fáknak, fûveknek, kõveknek természetekrõl irt vólt, Istentõl néki adatott bõlcsesége-szerint: vagy ugyan Isten-ellen-való boszszúból-is cselekettenek. Ezen meg-eggyeztenek jobbára minden Valláson-lévõ emberek; a' mint ki-tetczik mind a' Pázmány Péter, mind a' Károlyi irásiból: holott a' vagyon irva a' Királyok harmadik kõnyvében: Es Salamon három- ezer példa-beszédet szólla: és vóltak az õ éneki ezer és õt. Es okoson beszéllet a' fák-felõl, a' Cedrustól-fogva, mely a' Libánuson vagyon, az Isópig, mely a' falból jõn-ki, és szóllot å barmokról, és madarakról, és csúszó-mászókról, és halakról. Ezek az irások, bizonyos, hogy most sohúlt nem találtatnak.

Annak-felette, mit cselekedet Joákim, a' Júda Királlya? Ki, a' Jeremiás Próféta kõnyveit a' tûzbe hánta, hogy kedve-szerint-való dólgokat nem jõvendõlt néki: a' mint irva vagyon felõlle, Jer. 36 rész. 23, és tõbb kõvetkezendõ versekben: Es midõn Judi, el-olvasott-vólna három vagy négy levelecskét, el-metczé azt az Iro-déknák késecskéjével, és a' tûzben veté, mely a' tûz-tartzón vala, mig meg-emésztetnék az egész kõnyv a' tûztõl. Mind-az-által, Elnatan, és Danajas, és Gamariás, ellene-mondának a' Királynak, hogy el-ne égetné a' kõnyvet: és nem halgatá-meg õket. Igaz dolog, hogy az Isten ugyan nem szenvette-el az ellene-tõtt boszszút és gonoszt, a' mint hátráb ezen szókkal vagyon meg-irva: Es Joákimnak a' Júda Királlyának mond- meg: ezeket mondgya az Ur: Te el-egetted azt a' kõnyvet, mondván: Miért irtad ezt, abban hirdetvén: Hamar el-jõn a' Babylon Királlya, és el-pusztittya e' fõldet, és el- fogyattya arról az embert, és a' barmot? Az-okáért ezeket mondgya az Ur Jóákim ellen, a' Júda Királlya-ellen: Nem lészen õ-tõlle, a' ki a' Dávid Király székiben ûllyõn, és az õ hólt-teste, nappal a' hévségre vettetik, és éjel a' dérre.

Noha felette sok volt a' kûlõmb-kûlõmb-féle kõnyveknek õszve- szerzése, de még-is hejával találkozott a' Bibliothéka, mert soha senki ollyat nem emlit, a' kiben minden kõnyvek fel-találtattak vólna. Ebbõl azt akarom ki- hozni, hogy olly sok a' tudós-embereknek kõnyvei, s6 irásban-vett múnkái, hogy, nem-hogy azoknak elolvasására érkeznék valaki, de soha õszve sem gyûjthette senki. Azt-is vettem eszembe, hogy a' kik a' kõnyvnek irására adgyák elméjeket, ritkán találkoznak magok elméjétõl, új-múnka-szerzõ emberek, akár lelki, s6 akár világi dolgokról irjanak-is, hanem más embereknek nagy múnkájokkal készitett kõnyveket vésznek elejekben, azokat vészik másodszor magok pennájára, és dicsekednek mások fáratságával. Az illyenekrõl panaszolkodott régen Virgilius, mondván:


Hos ego versiculos feci, tulit alter honores.

Keserves múnkámmal szerzett verseimnek, más vette jutalmát, &c.


Ugyan-is, a' Bõlcs mondása-szerint: Már a' Nap-alatt semmi újság nincsen. Mely vagy egyszer, vagy mászor elé nem fordúlt vólna.

Nem azt állatom ezzel, mint-ha gyalázat vólna mások tudományával ékesgetni valakinek maga irását; sõt azt mondom, hogy igen izetlen, és hitelre sem méltó, a' régi dolgokról-való emlékezettétel; ha a' Bõlcseknek bizonság-tételekkel nem támogattatik, és nem trágyáztatik. De mivel mind idvességûnk tanúságára, s6 mind világi életûnknek igazgatására más nyelveken elégséges kõnyvek vannak; ahoz- képest, én szûkségesebnek tartom, valamely tudós embernek hasnos szép múnkáját, annak a' Nemzetségnek tulajdon nyelvére forditani, mely szûkõs a' nélkûl, melybõl kivályképpen-való testi lelki éppûletet vehet; hogy-nem-mint maga elméje-mutogatásával olly irást inditani, mellyet más kõnyvekben-is fel-találván unalommal látnának az emberek.

A' keresztyen1ségben, egy Nemzetség- kõzõtt, meg-kell-vallani, nincsen nagyobb szûki a' kõnyveknek, mint a' Magyaroknál: de azt-is nem az emberek restségének kell tulajdonitani, mivel a' Magyarok-kõzõtt- is sok túdós emberek találkoznak, s6 találkoztak eleitõl- fogvást, [p [&ag] rave;] kik nagy elméjek-szerint szép kõnyveket bocsátottanak-ki. De semminek tartván a' magok szûlõtte nyelveket, vagy el-hitetvén magokkal, hogy a' Magyar-nyelven sem olly bõvõn, sem olly igazán, és olly szép szókkal, ki-nem fejezhetik a' dolgokat, a' mint kivántatnék; el-állanak a' Magyar-szó mellõl, és jo deákságokat akarván mutogatni, a' mit irnak, nem Magyar, hanem Deák-nyelven bocsáttyák-ki, mellyet a' Magyaroknak tized, vagy század-része sem tudhat.

Miért kellessék pedig a' Magyar-nyelvet annyira meg-vetni, fogyatkozotnak tartani, kivályképpen jó Magyarnak, semmikeppen nem értem. Mert én egy Nemzettel sem perlõdõm, tudván gyûlõlségesnek lenni az hasonlitást, de bátran merem mondani, hogy egy nyelvet sem találni magában elégségesebbet a' Magyarnál, a' ki senkivel nem czimborálván, szolhasson mindenekrõl. Tekintsûk-meg bár a' Lengyel-nyelvet, vallyon nem azon beszéll-é hol-mi változásokkal, a' Muszka, Cse, Tót, Orosz, Horvát, Rácz? és ezek-kõzzûl mellyik tulajdonithattya igazábban magájénak-lenni a' nyelvet, nagy kérdés lehetne felõlle. A' Német-nyelvet menyin vesztegetik? Hollándusok, Dánusok, Szászok, Svétok, nehéz vólna elészámlalni; ki-ki magát tartván elsõbnek, és nemessebnek benne lenni. A' Deák-nyelvbõl akarnak élni az Oloszok, abból vesznek nagy részt a' Francziák, Spanyorok, és azokkal szomszédos sok Nemzetek, még csak az Oláhok-is. A' Siriai-nyelvet pedig, sok vólna elé- számlálni hány-felé vonszák, Tõrõkõk, Tatárok, Arabiaiak, Szerecsenek, Persák. Es igy eggyik Nemzetség a' másikat segiti, hogy a' mi tõlle ki-nem telik, emellye-ki a' szomszéd a' sárból. Annak-felette, nem-is kõnnyû meg-itilni, mellyik légyen igazabb gazdája valamely nyelvnek; sok-fele Nemzetnek tatarozásából éppûlvén-fel egész állapotra. Mind ezekre a' Nemzetekre nem szorúlván, a' Magyar tisztán beszélhet: mert tõrténhetik az ugyan, hogy a' sok szók-kõzõtt, eshetik ollyán a' Magyar- szóban, mely más nyelven-is az szerint találtatik: mint, Káposzta, Korona, Prokátor, Fundamentom, &c. de azzal tõbbet eggyik a' másiknál nem dicsekedhetik; mert ki-tudgya azt, mellyik atta annak az állatnak elsõben azt a' nevet? holott eggyik nyelvnek tulajdonsága sem elsõbb a' másiknál. A' mint Mójses Elsõ Kõnyvének 11-dik Részében meg-vagyon irva: A' fõld pedig egy ajakú, és azon beszédû vala. Es tovább: és onnét széllesztette-el õket áz Ur minden tartományok szinére, &c. Egyszer-s6-mind atta azért az Isten ki minden nyelveknek módgyát, a' Babylon-Tornyának éppitésében, holott annak-elõtte nem vólt más a' Sidó- nyelven-kivûl.

A' Deákos emberek kivalt-képpen dicsekednek aval, hogy magyarúl ki sem-mondhatnák szándékjokat; ehez- képest, e' mostani ûdõben, annyira fel-kapták s6 egyelitik a' magyar-szót deákkal, hogy alig-tudná hertelen eszében venni ember, kivált a' tõrvénykezõk-kõzõtt, mellyik nyelven beszél: ezt pedig nem a' szûkségtõl, hanem rész-szerint a' szokástól, rész-szerint magok-mutogatásokból esik, deáki-tudományokat akarván jelengetni az ollyánok, leg-fõképpen a' kõz-nép- kõzõtt. Holott a' vólna dicsiretre-méltó, an ki mèllyik nyelven inditaná dólgát, végezné azon, imide amoda való kapdosás-nélkûl.

Azt-is mondgyák a' deákok, hogy sok szók vadnak ollyanok, mellyeket semmi-képpen ki nem mondhatnának magyarúl. Ugy mint; Philósophus, Poëta, História, testamentom &c. s6 tõbb egyéb effele. Ugy tetczik aval sem méltán foghattyák szemben a' Magyarokat: mert eggyik az, hogy a' mely nevezetek ollyan kõzõnségessé váltak, hogy mindenek fel-vették, szabad a' Magyaroknak-is rõvidségnek okáért élni azon szóllásokkal másokkal eggyûtt: masik az, hogy mivel vagyon nagyob kõzi a' Deáknak-is ahoz a' szóhoz, a' ki nem- is az õ nyelvének erejébõl telik-ki? sõt a' Deákoktól azt kérdhetném, ha tudnának-e mindenrõl szóllani, annál inkáb ékesen szóllani, ha a' Gõrõgõktõl nem tanúlnának? Ha pedig-abban kell a' mesterséget tartani, hogy nevezeteket attanak némely dolgoknak, mellyeknek a' Magyarok nevet nem tudnak adni, a' nem derék dolog: mert egy paraszt mester-ember, Mólnár, vagy kõ-mives allyon-elé, jelencse- meg az-õ mesterségét illetõ szerszámoknák neveit, ugy hiszem, hogy akár mely jó Deák sem ád egy-egy szóval nevet azoknak; tudni illik, minek mondgya a' galásot, piumot, pógont, prámát, és számtalan sok egy-másnak neveit? holott minden rendbéli embereknek az-õ mesterségeket-illetõ partékájoknak nevei vadnak.

A' mi az Iskólákat illeti, azokban találkoznak kivályképpen ollyan szók, mellyeket nehéz vólna ki-mondani. Ugymint; ens, ydeás, ylen, ez illyenek-is pedig vagy gõrõg-szok, vagy erõszakkal adatot nevek azoknak, a' miket kevés szóval ki nem tuttak mondani a' Deákok. Végre meg-eggyezvén felette, rajta maradott azon nevezet valamire mit attak: ez-illyenek azért a' szokásból vesznek erõt magoknak; mert ha a' Magyar-nyelven azon Iskólákat tanitanák, õk-is azon isméretlen dólgokat vagy a' szerint neveznék, a' minek [p b hi] ják a' Gõrõgõk és Deákok, vagy õk-is találnának nevet mindennek; mint a' mester-emberek, a' mint fellyebb-is mondám, hogy találtak minden szerszámoknak kûlõn-kûlõn neveket, és mihelt élni kezdenének vélle, ûdõvel, kevés szoktatással, tanúlással, afféle Iskolai dólgoknak-is szintén úgy ki-adnák neveket a' Magyarok mint a' Deákok.

Régenten az Egyipciusok nyelve vólt nagy tekintetben: és a' Pogány Bõlcsek, jõvendõllõk, álom-magyarázók onnan származtanak, a' mint Jákób idejében Jósef és Farahó históriájából ki- tetczik.

Az-után a' Káldéusok-kõzõt forgot a' világi bõlcseség, kik õrdõgi mesterséggel, felette-igen segitették magokat Nabogodonozor idejében, a' mint meg-vagyon irva Danielnek 4-dik részében. Azután a' Gõrõgõk Iskólája kezdett nevezetesebb lenni Athénásban és Lácédémonban, kiknek Likurgus vólt elsõ vezérek a' tudomanra, a' mint Eusébius irja: és tõbb helyekben-is. ûdõ jártára a' Római birodálom, mind ezek-felett fel- nevekedvén; tanácsból ment-ki, hogy idegen nyelveken ne- beszéllenének a' biradalomnak szinin, kivály-képpen a' kõzél-való helyekben, Romának szomszédságában s6 Olosz-országban, hanem a' magok-szûlõtte deák-nyelven szóllanának, az Iskólákat-is a' bõlcseségrõl azon nyelven tanitanák: azt tartván, hogy a' kik hatalommal s6 erejekkel másokon urálkodnak, gyalázat vólna azoknak nyelvekkel-is nem diszeskedni mások-felett. A' Római birodalomnak bóldogságából származott végre, és ragadott a' deáki-nyelvhez ez a' tekéntet, a' kiben most-is vagyon a' keresztyének-kõzõtt.

Tudom haszontalanság vólna, kivályképpen illyen késõ ûdõben arra serkenni, s6 abban igyekezni, azt akarni el-hitetni másokkal, hogy a' magyar nyelvet ollyan becsûletben meltó vólna tartani, mint akár mellyiket, a' fellyûl meg-nevezett nyelvek-kõzzûl, mert Sz. István, Szent László s6 Mátyás Király idejekben, magyar-országnak felséges, gyõzedelmes, virágzó allapotyában lõtt vólna anak helye s6 módgya: mindaz-által mint hogy gyalázatnak tartyuk értékes embernek kuldulásával enni kenyerét, nyilva a' magyarnak-is szégyen, ha beszédében belé sûl, es más nyelven segiti-ki magát a' magyar-nyelven el kezdet beszédbõl. Igaz-dolog, szép és dicsiretre méltó kûlõn kûlõn féle nyelveket tudni, s6 azon igyekeznijs kell a' becsûletes Iffiaknak, de akar-ki itéllye-meg, ha illendõ-é egyszers-mind két nyelvet õszve-zavarni, s6 ugy beszélleni. Arra-is jutottak már a' Magyarok, hogy a' kik a' Tótok vagy Lengyelek szomszédságában laknak, felette sok dolognak Tótúl adgyak-ki a' neveket. A' kik a' Németekhez kõzelebb, azok Udvariságnak tartyák, ha Német-módon neveznek hol-mi portékákot, holott készen vólna affeléknek az igaz Magyarok-kõzõt nevek.

Nem csak illetlenség vagyon ebben; de azt-is tartották a' régi Eleink, hogy a' mely nemzetnek szokasát, szó-járását, ruházattyát fel-veszik az emberek, végre azon népnek birtoka alá esnek. Adta vólna Isten, ne az Magyarokon tellyesedett vólna-bé az a' mondás, de talám ennek senki ellene nem mondhat, ha állapottyát meg-tekinti az mostani és régi Magyar birodalomnak. En ezt továb nem vitatom; hanem mivel rosz madárnak tartyuk, melly feszkét meg-motskollya, ha egyébbel nem, avagy csak jó emlekezettel kivántam szólgálni Nemzetemnek. Azonban fel-tõtt czélomhoz térek.

Az mint fellyeb-is irám, minden-féle dolgokrúl annyi sok szép Kõnyvek vannak már irva, hogy azokat tõbbi...ni [!] inkáb mondhatnám elme mutogatásnak, mint szûkségesnek: hanem ha az jelen-való dolgait venné valaki irásban valamely Fejedelmeknek. Azon kivûl mondom mindenekrûl eleget irtanak az regi Jámborok; hanem csak szintén az Magyar nemzet szûkõs az tudós embereknek irásokbúl.

Midõn azért egy Kõnyvet-is s6 mást-is forgatnék, és azonban a' Magyar nemzetnek-is bóldogtalan állapattyát szemem elõtt viselném; tudni-illik, kinek már semmire nagyob szûksége nem vólna; (; minden reménségtõl meg- fosztatván:) mint, velem eggyûtt, szerencsétlen dolgainak orvoslására, a' békességes tûrés által: mellyel nem csak fájdalmát szokta enyhiteni s6 kõnnyebbiteni ember, de Isten elõt-is jútalmát vészi a' békességes tûrésnek, a' szent Evangeliom mondása szerént. Bóldogok a' békességessek, mert Isten fiainak hivattatnak.

Találtam azért egy Kõnyvre, melynek neve BEKESSEGES TÛRESNEK PAYSSA, ezt által olvasván két izben- is, minden rendbéli embereknek vigasztalásokra annyi szép dolgot találtam benne, hogy felette károsnak itiltem titokban maradni, és az Magyarok elõt-is dél szinre nem hozni, úgy hogy, minden rendbéli emberek olvashassák, s6 érthessék-is. Melyben három esztendeig fáradozott egy igen tudós Theologus, szent Ferencz szerzetin való szerzetes Ember, Korénus Jakab. Ugy-is látszik, hogy abban az három esztendõben, nem tõltõtte henyéléssel idejét; mert irásának bizonyitására [p b2 n] em-csak a' Szent irást forgatta-fel, a' ki eg-nagyob, és elégséges fundamentom akár-mely nagy épûlet alá-is, hanem, hogy jó- izûvé s6 kedvessé tehetné irását mindenek elõtt, annyi Szent Atyáknak s6-egyébb bõlcseknek hitelès és helyes bizonságival él, mellyekkel sózta és fû-szerszámozta múnkáját, hogy a' ki szorgamatoson olvassa, kõnnyen hitet ád fáratságos munkájának, úgy, hogy ha annál tõbb ûdõt tõtõtt vólna-is benne, métán senki nem ólcsárolhatná kõnyvét.

Noha Barát vólt a' múnkás, de azért senkinek nem illik az olvasástól meg-idegenedni, mert eggyik az, hogy Vallás-dolgát semmiben nem illeti, hanem a' Romai Vallás-szerint ád tanácsot a' Keresztényeknek: Másik az; hogy a' nyomoruságoknak békeséges- szenvedése, melyrõl ir, mindenek-kõzõtt olly kõzõnséges, hogy nem látok ezen a' világon ollyan Hitû embert, sem Királyt, sem kõz-rendet; sem vitézt, sem pólgárt; sem Nemest, sem Nemtelent; kinek arra a' Paysra szûksége nem vólna. Mint-hogy pedig az elsõ embertõl-fogva eddig, ollyan nem származott, bizonyos, hogy ez-után sem származik, ki ez életben mindenekben bóldognak mondhassa magát. Bõlcs Sólonnak mondása- szerint: Kinek Krésus felette nagy gazdagságokkal teli tárházait mutogatta, csak azért, hogy bóldog nevet érdemellyen tõlle; de hólta-napjáig senkit nem akart, s6 nem-is mondott bóldognak a' tudós ember.

Az egész Kõnyv, két kivály-képpen-való Részre osztatott: Az elsõ Részben, vagy Kõnyvban, kõzõnségesen ir a' Békeséges-szenvedésnek orvosságiról, s6 kûlõn- kûlõn-fele hasznairól. A' másik Részben-is ir a' kõzõnségesrõl, de nagyobb-részint, a' magános nyomorúlt emberek, mivel vigasztalhassák magokat nyomorúságoknak idején, mint éllyenek aval a' Payssal.

En azért a' forditásban nem tartottam szûségesnek lenni, a' bizonságokat Deákúl-is meg-irni, mert nagyra terjedett vólna a' kõnyv, hanem Magyarúl értelmem-szerint világoson igyekeztem szórúl-szóra forditani. A' Poëtáknak mind-az-által meg-irtam Deákúl-is verseket, azok sokra nem terjedvén, kiknek-is jeles-mondásokkal bizonyit rõvideden: kiknek irásit én-is Magyar versekben oglalván; magyaráztam.

Ha mi jó e' múnkában találtatik; mint-hogy kétség-nélkûl jónak-is kell annak lenni, valami igaságoson a' Szent iráson éppittetik, annak a' jámbornak kell kõszõnni, a' ki három esztendeig éjel-nappal érte múnkálkodott: a' ogyatkozás pedig enyim lészen, a' ki a' forditásban, vagy tudatlanságom-miatt, vagy gondviseletlenségembõl olly rensdesen, és értelmesen nem forditottam, a' mint kivántatott vólna. Noha elégséges mentségét adhatnám ogyatkozásimnak, mert harmad-él esztendeig való keserves rabságom után múnkálódtam ennek a' kõnyvnek orditásában, s6 akkor sem lévén világi mód-szerint szabadulásokmnak reménsége: noha Istenben-valo bizodalmom az õ nagy kegyelmébõl mindenkor meg-vólt szivemben és lelkemben. A' szomorú sziv pedig, a' Rab, és Beteg, mely alkalmatlan légyen valami jeles-dolognak végben-vitelire, csak az tudhattya, a' ki próbálta. En pedig mely keserves tilalmas, és terhes rabságot viseltem ogaras- Várában, uj kõnyvet, és elég siralmas irást indithatnék rólla, de annak békét hagyok, mert avval mások-elõtt nagyobbunalmat szerzenék, mint mulatságot: a' mi nagyobb pedig, mi panaszsza lehet a' bûnõs embernek? avagy, inkább nem hálá-adással tartozik-é Istennek, ki nagy jó-vóltából õrõk kárhozatra nem halasztotta bûntetését? Arról azért panaszolkodni illetlennek, sõt vétkesnek tartom inkább, mint szûkségesnek. El1g példánk erre Sz. Jób, mert Isten tészen bizonságot ártatlansága felõl, mondván: Mind ezekben sem vétkezék Jób az õ ajkaival. Még-is midõn hoszszas panaszra fakadott vólna-ki nyomorúsági- kõzõtt, meg-sokallá az Ur, és azt kérdi: Kicsoda ez, a' beszédeket kever tudatlan mondásokkal? Annál inkább távúl légyen én-tõllem a' zúgolódás, a' ki semmi jó-téteményimmel nem dicsekedhetem, hanem azt mondhatom inkább: A bûnõm elõttem vagyon mindenkor. Mindeneket jó-végre cselekedik a' mi Teremtõnk; ha sulyosok-is, és nehezek ideig a' szenvedésre. Kire- nézve én sem mondok egyebet az én Istenem elõtt, hanem azt, hogy; Igaz vagy Uram, és igazh a' te itileted. En-is azért a' Békeséges-tûrésnek Páyssát nem másnak ajánlom, hanem csak azoknak, kik mostoha kezét meg- érzették ennek a' világnak, a' kik tudni-illik Jonatással-eggyûtt igazán mondhattyák: A' veszszõ hegyén mely kezemben vala, egy kevés mézet kóstolván kóstoltam-meg, és imé meg-halok. A' kik pedig az életnek úttyán, olly bátorsággal, és csiszamodás-nélkûl járhatnak, hogy semminémû háboruitól nem félhetnek, és minden kelepczéit el- kerûlhették, vagy kerûlhetik ennek a' világnak, azoktól méltán én sem kivánhatok kõszõnetet áratságomért. Mivel pedig Isten az, ki minden múnkát bóldogithat, õ Szent Felségét kértem, segillyen mind engemet a' múnkára, és tégye kedvessé az Olvasók-elõtt; mind az Olvasókat õrvendeztesse; lelkekben és testekben éppítse, segitse, hogy ûdvességes vigasztalást vehessenek olvasásokból. [p b3 <] b> AZ OLVASOHOZ. MIRE KELLESEK VIGYAZNI AZ OLVASONAK.

AZ hol a' Szent irással bizonyit, annak helyeit ez Kõnyvnek karéjára jedzettem-fel, mellyen egy illyen [p zodh] atni-el. Mivel pedig a' Szent Biblia Magyar- nyelven-is ki-vagyon bocsátva, én-is Magyar-nyelven mutatok minden Szent irás kõnyveire. Az hol pedig egyébb bõlcsekre, vagy Anya-szent-egyház Doctorira mutat, mivel azok a' Kõnyvek Magyar-nyelven nincsenek, én sem adhattam Magyar- nevet azoknak, mertsenki el-nem igazodott vólna bennek, hanem a' mint találtam a' Deák-Kõnyvben, úgy jedzettem-fel ezen orditásban-is, hogy a' kik ismeretesek azoknak irásiban kõnnyebben reá talállyanak, ha kivánnyák és keresni akarják. Azoknak a' Doctoroknak pedig, és bõlcseknek mondásit, illyen jellel b: jedzettem-meg. Annak-felette, abból-is ki-fognak tetczeni mind a' Szent-irás mondási, mind a' tõbb Bõlcseké; hogy kûlõmbõzõ nyomtatással lésznek azok, úgy-mint maga munkája, gõmbõlyeg bõtûvel lészen kinyomtatva, a' mely kûlõmbség alkalmasint segiti embernek elméjét.

A' TÕREDELMES LELKEKNEK SIRALMA, KI AZ VILAGNAK SOK VALTOZASI KÕZÕTT NEM TUDVAN HOVA LENNI, FORDUL EGYEDÛL CSAK AZ Õ ISTENEHEZ.

Uram elõtted minden kivánságom: és ohászkodásom elõtted el-nem rejtetett. Solt. kõnyvnek 37. V. 10.

H
Any-fele gondolat, mind untalan izgat Szivem rejtek házában. Noha áradt elmém nehezen evezvén, csak nem merûl gondokban. Még sem jelentettem senkinek, mi légyen titkos kivánságomban.

Tudgya csak az Isten, kinél homály nincsen, miben forr inkáb fejem. Veséket visgáló, szorgalmatos Biró, hól bújdosom elmémben. Tõlle nem titkolom, nem-is titkolhatom mire légyen szûkségem.

Valami bántásom valahonnét vagyon, vagy keserves siralmom. Mig panaszra mennék, nállamnál-is eléb tudgya titkon mi báncson. Mertz a' keservesnek oltalmára néznek szemei hathatóson.

Ugyan-is mint érti más szándékát, az ki fûlével nem halhattya? Senki nem forog ott, mert szivûnkben zárlott titoknak nyelvûnk kõlcsa. En sem jelentettem, mert tudtam hogy nékem ember nem szolgál jómra.

De ha jelentéssel meg-lészen, õrõmmel élek azzal az irrel. Csak meg-elégitsen tõstént meg-jelentem, noha vagyon hirével. Az Ur eleiben nyilván ki-terjesztem, kiben áll reménségem.

Hát ha nem mindenkor halgat-meg, ollyankor hová hajcsam fejemet? El csak nem távozom, hanem meg-alázom, és meg-mondom ûgyemet. Meg- szán még ûdõre csak ne szûnnyem tõlle, s6 meg-adgya kérésemet.

[p b4 F] elette sokat sirt Ráchel, hogy magzatit kedve szerént nem érte. De mit tudott tenni, ha nem szokot lenni haszna? buvát le-tõtte. Mert az bánat senkit soha meg nem segit, sõt viszen mély fenékre.

Jób nékem-is szûnnõm, mi haszon õntõznõm kõnyvel fonnyat orczámat? Mint veszet esztelen munkával meg-vetnem ûres égnek hálómat. Azért térjen viszsza szemeimnek árja, testi dondal mit untat?

Nem kapok két- felé dolgaimban tõbbé, lássa csak a' Teremptõ. Meg- bádgyat lelkemnek, kit új sok fergeteg, titka mi légysen belsõ. Bújdosott el-hova, bizony más nem tudgya, hanem csak én s6 megint õ.

Ha ja [!] egyedûl vad kõ-sziklák kõrûl, csak az óhajtásom nõ, ki tud választ tenni, hanem ha võlgybûl ki Ekhót kiált az erdõ? Mit várok óhajtva, bizony más nem tudgya, hanem csak én s6 megint õ.

Testi gyarlóságom sokszor noha bánom, meg-keményedik mint kõ. Azonban meg-lágyúl, és Urához ordúl, mert óltalmaz mint õrzõ. Szivemet õ láttya, bizony más nem tudgya, hanem csak én s6 megint õ.

Oh vaj-ki gyakorta meg- tréfál, ha rája nem vigyáz kivánságod. Aál orczában bújik, melly alatt úgy látszik, mint-ha vólna barátod. Magad elmédnek-is meg-csal ha kõnnyen hisz, jób zabolán hordoznod.

Alakkal jáczondó, komédián forgó, szines képet mutató. Hány vakon ogot ki számát el nem veti, nincs olly tudós szám-tartó. Ugy-mint világ után bolondúl nyargalván, mennyit nyelt-el ez mély tó.

Ne hidgy a' sirónak, sem a' mosolygónak, ha meg nem akarsz esni. Nem tudom én mellyik kiván, ha ki-telik, méllyeb árokban vetni. Elég az, hól eggyik, s6 hól szokott az másik elõnkben vermet ásni.

Mikor vidám orczát mútatok, azt tudnád, hogy jól folynak dolgaim. Ha pedig szomorán látnál, akkor szánnál, mint-ha volnának kárim. Lád hogy hamar hittél, kûlsõ szinre néztél, meg-csaltak indulatim.

Elmém nem az aránt sõt attúl távúl járt, nem abban az járomban. Mert szomorú bánat tetémig fel-áradt, lappang vidám orczámban. Mikor inkáb sirok, belõl akkor vagyok leg-nagyob vidámságban.

Minden ábrázatban tûnt Protheus hajdan, valamiben kivánta. Ollyan practikával, mások mi szándékkal vannak, kõnnyen meg-tudta. Höl vad Farkas bõrben, hól bárány képében az mint a' szûkség hozta.

De nincs olly áll orcza, melly alol ki-lássqa, nékem fejem miben fõ. Hanem tudgya kiben vagyon reménségem egyedûl én s6 megint õ. Elég ha mi ketten tudgyuk miben légyen szándékom tárdgya végsõ. [p 0001] ELSÕ KÕNYV. BÉKESSÉGES-TÛRÉSNEK PAYSSA. AZ PAYSROL, ELSÕ RÉSZ. M Eg-mutatta a' mennyei Jegyes, minémû Fegyverek kivántassanak az õ erõsségiben, vagy az Anyaszentegyházban, mellyekkel stûkséges felfegyverkezni az õ fiának ez vitézkedõ Ahyaszentegyházban: mert azt mondgya az Enekek énekében: [p r Pa] ssok ûggenek arról: Az erõsseknek minden fegyverek. Ugy látszik, hogy itt az Mennyei Võlegény némely Királyoknak, és Fejedelmeknek szokásokra mutat, a' mint [p bi ] Selemob ) jelenti, kik valami magos tornyokra, vagy egyébb látó hellyekre szokták vólt ûggeszteni a' sisakokat, paysokat, tegzeket, dárdájokat, és egyébb hadi-szerszámokat, hogy azokkal-is az ellenséget rémitenék.

Itt eszûnkben kell vennûnk, hogy, noha a' vitézek sok-féle fegyverekkel erõssitik magokat, úgy- mint nyilakkal kikkel lõvõldõzzenek, dárdákkal mellyekkel másokat által-verjenek, és meg-rontó põrõlyõkkel: mind-az által eben az Anyaszentegyháznak tornyában, az erõs Vitézeknek minden fegyverek csak a' Pays: mert az Isten hiveinek kiken értyûk az erõs vitézeket, ebben az életben, mellyet Jób vitézkedésnek nevez, nem nyilakkal [p 0002] s6 kardokkal, láncsákkal kell fel-fegyverkezniek, mellyekkel õllyenek, vágjanak, sércsenek, szaggassanak; hanem csak magokat óltalmazó Paysban kell õltõzniek: kikkel magokat óltalmazzák, de senkinek ne árcsanak.

Az Anyaszentegyháznak erõs tornyán le-fûggõ ezer fegyverei kõzûl, én eggyet választottam, tudni-illik a' békeséges-tûrésnek Paysát: mellyet azért adok elé, hogy vélle ellene álhassanak, azért adok kézhez hogy éllyenek vélle: fel-emeltem, hogy lássák; kézben adtam, hogy hordozzák. Régenten meg-parancsolta vólt Isten Josuénak, hogy a' Payst fel-emellyék; [p d fe] l úgy-mond a' payst, melly kezedben vagyon: hogy tudni- illik annak látására az egész nép bátrabban, és serényebben hadakoznék. Ezt a' Josue irását magyarázván Liránus, azt mondgya, hogy abban az ûdõben hoszszú kopiára, Payst fûggestettenek-fel, az egész seregnek láttára. Az mint azért szûkséges volt annak a' Paysnak fel-emelése, hogy arra nézve keményebben harczolnának a' Vitézek: úgy a' Keresztyén vitézek-is, hogy minden ellenkedõ kisérteteket, és boszszúságokat kõnnyebben szenvedhessenek, és akár-mely súllyos munkát-is jobban birjanak, szûkségesnek itéltem elõttek, fel- emelni a' békességes tûrésnek Paysát.

Régenten azokat a' vitézeket gyalázattal illették, kik nagyob reménségeket vetették payssokban mint kardgyokban, mellyet Pierius bizonyit Scipio -felõl irván; ki látván egy vitéz Szólgájának igen czifrán aranyozott paysát, illyen szókkal jáczotta-meg: b: nem csudálom úgy- mond, hogy annyira fel-ékesitetted paysodat, kinek paysodban vagyon nagyobb reménséged mint egyéb fegyveredben. Ellenben mi keresztyének nagyob becsûlletet érdemlûnk, ha ebben a' békességes tûrésnek Paysában vettyûk nagyob reménségûnket, mint az fegyverkedésben: az az, a' boszszú állásban, szitkozódásban, és harag-tartásban. Méltó azért ezt az Payst tiszteletben tartani.

Mirtillus Payssa az Gõrõgõk kõzõtt régen nagy emlekezetben vólt, kinek illyen nevet adtanak: b: Soha meg nem csaló segitség : mivel a' nagy hirû nevû Mirtillus semmi ûdõben paysát el nem hadta, ki egykor tengeren hadakozván, midõn hajója el-merûlt vólna, maga paysában kõltõzõtt, és azon evezett-ki a' szárazra. kirõl illyen verset ir a Poëta.

[p 0003]
Effugi geminum clypeo discrimen in uno
Cum premererque Solo, cum premereque Salo.

A' Pays vólt nékem védõm halál ellen
Szárazon, és a' fõldõn, Mert ellenségimnek rám lõtt fegyverinek
Azzal ellent vetettem:
Vizre ha szorúltam azon hajokáztam;
Igy kettõs hasznát vettem.


Azért annak igazán soha meg nem csaló segitsége vólt az pays. De mi lehet nagyob óltalmú Pays a' békességes tûrésnél? holott ez mind vizen szárazon, és minden veszedelmekben mindenkor egyaránt óltalmaz, takargat és fájdalmunkban kész orvosságot ád. Errõl mondgya Publius: b: Minden sérelemnek gyógyúlása a' békességes- szenvedésben talal1ltatik.

Evel a' Payssal óltalmazván Jób magát, nem-csak a' kisirteteket gyõzte- meg, de elébbi kedves életére, sõt fenyesebb állapottyára tért viszsza. Azért ezen szókkal emlékezik Tertullianus felõlle: b: Az az istennek jó bajnokja ugy-mond, minden ellene fel- lobbant kisirteteknek szõvétnekit meg-oltotta, a' békeséges-tûrésnek, pánczélyával, sõt el-vesztett javait-is két-képpen-is meg-szerzette.

Ezt a' Payst Gõrõg-nyelven Kliptein -nek nevezik, vagy azért hogy az egész testet bé-fedezi, takarja; vagy azért, hogy Plinius mondása-szerint ugyan Gõrõg-nyelven Klippos , annyit tészen mint rajszoltatott; mivel a' régiek a' Payssokot kûlõn-kûlõn-féle képekkel szokták vólt bé-rajszolni, és irni. Mert azt mondgya, hogy a' mely Paysokkal b: Trójánál harczoltak, rajszosok vóltanak, azért neveztettek Paysoknak. Ezen a' Békeséges-tûrésnek Paysán irva találod a' Christus Szent életét, és sok szent Jámboroknak példájokat. Azért azoknak példájokra nézve, minden nyomoruságok nyilainak kõnnyen ellene álhatcz; kihez-képest szûkséges gyakran elmélkedni azoknak Szent életekrõl, kivályképen mondhatatlan békeséges-szenvedésekrõl, minden-fele veszedelmek-kõzõtt. Kihez-képest méltán irja Szent Gergely: b: Az elõttûnk lévõ Szent Atyáknak tekintsûk-meg magok-viselését, és nem lésznek nehezek a' mi szenvedésink. Teucrus elõl irják, hogy Attyafiának [p 0004] hétszeres bérlett Payssa- alatt, gyakran maradott-meg a' veszedelmektõl: De a' ki ennek a' Békeséges-tûrésnek Payssa-alá rejti magát, tõbb és nagyobb veszedelmeket kerûl-el.

Azt tartyák némellyek, hogy a' Vad-Kannak felette erõs eggyik óldala, úgy hogy sem kardal, sem láncsával kõnnyen meg-nem sérthetik, kit Erdei-Kan Paysának hinak. Ezt az erõt a' természetnek segitségébõl, tudván az a' Vad, a' Vadászoknak fegyvere-ellen gyakrabban azt az óldalát fordittya. A' Békeséges-tûrés, holott a' Joságos- cselekedetek-kõzõtt igen erõs, azt kell néjûnk-is elé- forditanunk minden ûldõzések-ellen: Mert a' mint a' Poëta -is bizonittya:


Gaudet patientia durit.
Békeséges-tûrés mindennél erõsb érez,
Vigad ellenségi-kõzt.


Ettõl vagyon, hogy némellyek az ollyan erõt gyõngynek nevezik, melyrõl Albertus irja, hogy azt a' gyõngyõt Alectori ának hiják, kihez hasonlittatott ez az erõ, és annak olly tulajdonsága vagyon, hogy ha ki magánál tartya, a' baj-vivásban gyõzhetetlenné lészen. Igy valakik a' Békeséges- tûrésnek Paysát vélek hordozzák, meg-nem esnek, hanem ellenségeknek minden fegyverek-ellen gyõzedelmesek lésznek; Igaz dolog, hogy ostromoltatnak, de meg-nem gyõzettetnek; kergettetnek, de el-nem fogatnak; kisirtetre jutnak, de meg-nem Esnek.

Ahoz-képest Arany-szájú Szent János, a' Békeséges-tûrést gyõzhetetlen Paysnak, és erõs Toronynak nevezi, mondván: b: A' Békeséges-tûrés gyõzhetetlen Pays, és minden veszedelemnek óltalmazó Tornya. Ebben a' Toronyban maradott-meg Jób a' ganéj rakáson-is, és evel a' Payssal fedte-bé magát, a' mint fellyeb-is jelentettûk: mert noha sok nyomorúságok háborgatták, de gyõzedelmes lõtt mindenek-ellen, mert a' maga nyelvével okoson élt, mint valami lõvõ-szerszámmal, illyen szókot bocsátván-ki golyóbisok-gyanánt, mellyekkel lõvõldõzte, és el-távoztatta magától ellenségit; tudni-illik a' Sátánt, és a' Világot. Imé pedig a' golyóbisok; [p Ur a] tta, az Ur vette-el, &c légyen áldott az Ur neve. Erre-nézve nem ok-nélkûl nevezi Szent Gergely e' Szent embernek szavait golyóbisoknak, vagy nyilaknak, mondván: b: Szent [p 0005] Jób, valamennyi békeséges szókot száján ki-bocsátott ostorozásának idején, annyi nyilakat vert ellenségének mellyében, keservesebbeket pedig azoknál, mint a' mellyeket maga szenvedett.

Azért hasonló Toronyban kell néked-is a' háborúság-elõtt menned, hasonlo Sisakot, hasonló Payst végy-fel, hasonlo lõvõ- szerszámmal, golyobisokkal és nyilakkal élly, és hasonló gyõzedelmed lészen. Arra int bennûnket azon Szent Gergely Doctor, midõn mondgya: b: Az óltalmazó Pays kezedben vagyon Isten Malasztya-által, hogy a' veszedelmeket és kisirteteket békével szenvedhessed, és gyõzedelmes légy azok ellen.

Athenás Várossában a' mint Plutarchus irja, igen rá vigyáztanak arra, hogy a' vitézek Payssokot el-ne hadnák vagy vesztenék. Ahoz-képest, midõn a' táborozásból meg-tértenek, bár el-hatták-is egyébb fegyvereket, de ha Payssokot meg-hozták, nagy becsûlettel és vigasággal vették jutalmát fáratságoknak. Ahoz a' szokáshoz láttatik czélozni Dávid-is, midõn mondgya: [p m mi] nt a' te jó-akaratod Payssával kõrnyékeztél meg minket. Kétség-nélkûl néked sem lészen kissebb jutalmod a' felséges Istentõl, a' Mennyeiek társaságában, ha ez élertben jól vitézkedvén el-nem veszted a' Békeséges- tûrésnek Paysát.

Régenten Laceni ában, a' mint Nonnus bizonittya, a' kicsiny gyermekeket bõcsõ gyanánt Paysban takaritották. Még Herculest-is Theocritus mondása-szerint, s6 Ifiklust-is az õ annyok Alcmena Paysban helyheztette elsõben. b: Midõn mindeniket meg-mosogatta és tejével meg-elégitette vólna, arany Paysban helyheztette õket. Az a' rend-tartás nem egyebet jedzett, hanem az embernek nyomorúságos életét, ki a' veszedelemre, hadakozásra szûletik; és hogy azok- ellen szûkséges-képpen a' Békeséges-tûrésnek Paysával kell magát oltalmazni.

A' Szérõkben-is szokták vólt a' régi idõkben vinni a' gyermekeket, és ott alutni, rengetni rostákban, a' mint Jupiter-elõl irja Callimachus , sokaknak értelmek-szerint, illyen-okból, hogy az ollyan gyermeknek nagy gazdagságra és jeles dolgokra kellene nevekednie; csak-hogy háborúságnak rostálása- által: holott a' világra szûletett embereknek, a' kik életre-valók, tisztán kelletnék neveltetniek. Arról irja Keresztelõ Sz. János-is Christ' Urunkról, [p 0005] hogy [p oacu] te;ró-lapát vagyon kezében, hogy meg- tisztitsa az õ Szérõit, és csûriben gyûjtse búzáját, és ott meg-rostállya. Kétség-nélkûl vagy azt értették ez rosta-bõlcsõn, hogy az ember életének csak olly kevés része vagyon a' világi gyõnyõrûségben, a' mely kevés vizet meg-tart a' rosta: vagy azt, hogy annyi veszedelemnek furdalási találkoznak az ember élete kõrûl, mennyi lyukak a' rostán vannak, még tõbb annál- is: ha ezzel a' Békeséges-tûrésnek Paysával nem óltalmaztatik. Es hogy ez, idegen hasonlitásnak ne láttassék lenni, emlek1zzûnk rá Cicero mint veti õszsze a' rostát a' Payssal, holott azt irja: b: Mint-ha igen nagy kûlõmbség vólna abban, mint rágják- meg az egerek a' Payssokat és rostákat.

MI LÉGYEN A' BÉKESEGES3TÛRES. II. RESZ.

M
inden nyomorúltat a' békességes-tûrés Paysának óltalma-alá akarván venni, elsõben azért mi légyen, s6 miben állyon az békeséges-szenvedés, kirõl irni akarunk, meg-kell világositani.

Cicero mondása szerént: az békességes-tûrés, olly lelki erõ, melly minden nyomoruságokat õrõmest szenved, és hordoz; vagy ugyan azon bõlcs Ember szavaként; az békességes- tûrés igasság-szerént az, az ki minden veszedelmeket hoszszú ideig-is jó szivel szenved, haszonnak vagy becsûlletnek-okáért.

Szent Agoston-ként; a' Békeséges-tûrés az, a' ki minden gonoszt õrõmest el- szenved.

Szent Jeronymus azt mondgya, hogy a' Békeséges- tûrés, a' boszszúságokat semmiben hajtya. Es a' kinél az az erõ vagyon, annak mindene vagyon.

Szent RThamás a' Békeséges-tûrésrõl igy emlékezik, hogy az oly hasznos dolog, a' ki, az ember értelmét bizonyos jó rendben tartya, hogy a' szomorúságban el-ne lankadgyon: tudni-illik, hogy az okosság ne gyõzetessék-meg a' szomorúságtól.

[p 0007] Mantuanus pedig igy ir a' Békeséges- tûrésrõl; hogy az, a' haragnak eggyik része vólna, de nem ollyan a' ki veszedelemre, és haragra inditaná: hanem ollyan, a' ki szenvedésre hajtaná az indúlatot. Mert az õ tiszti az, hogy a' haragnak fel-lobbant langját el-óltsa, dûhõsségét csendesitse, kegyetlenségét lágyitsa: mi- bennûnk pedig úgy marad-meg az a' lelki-erõ, ha az ellenkezõ dolgokat békével szenvedgyûk, és azoknak ellene nem állunk.

Scotus az erõben két tulajdonságot mond lenni: eggyiket a' mellyel ellenségûnknek ellene-állunk, és azt vitézségnek nevezi. Másikat midõn mindeneket békével el-tûrûnk, és azt békeséges- szenvedésnek hija.

Nem igyekeztem itt arról a' békeséges-szenvedésrõl szóllani; a' melyrõl irtanak a' régi Bõlcsek, csak a' világi hiuságos dicsõségen kapkosván: mellyet jól vett vólt eszében Cyprianus , mondván: b: Olly hamis vólt kõzõttõk a' békeséges-tûrés, mely hamis vólt a' bõlcseség. Ugyan-is hogy lehet az bõlcs: a' ki sem az Isteni tudományt, sem az igaz Békeséges-tûrést miben állyon nem érti?

Midõn azért igaz bõlcsek nem lehettek, igaz békekeséges [!] tûrõk sem voltak, mert nem Isten szerént értettek, nem-is szenvedtek Isten szerint, vagy Istenért; azért meg-vetette Isten azoknak tudománnyokot, a' Prophéta mondása szerint: [p vesz] tem a' bõlcseknek bõlcseségét, és az õ okoságokot meg-vetem. Ugyan-is meg-vettetett azoknak minden békeséges- tûrések: mert azt mondgya azon Doctor felõllõk: b ha igaz nem volt tudománnyok, békeséges-tûrések sem lihetett igaz, mellyet illyen formán bitzonyit: ha a' békeséges-tûrõ, a' ki alázatos és szelid; a' Philösöphusokban nem találunk sem alázatosságot sem szelidséget; látni-valo dolog azért hogy nincs ott békeséges-tûrés, a' hol igen bátran, mód-nélkûl, és szemtelenûl dicsekednek minden magok-viselésével. Ehez-képest meg-vetõnek és hamisnak mongya Tertullianus: azoknak és azokhoz hasonlóknak békeséges- tûréseket.

Mind-azon-által azoknak békeséges- szenvedéseket-is példával helyen helyen elé hozzúk, hogy abból tanúllyuk-meg mit kellessék a' halhatatlan Istenért, és annak õrõk dicsõségiért szenvednûnk nékûnk: ha azok az el-mulandó és hiuságos dicsekedésért oly nehéz dólgokat õrõmest szenvedtek, csak azért hogy kevés [p 0008] ideig az emberek nyelvén forgana az õ magok- viselések.

Arról a' békeséges-tûrésrõl sem irok, a' mely találtatott az Istentelenek-kõzõtt, kikrõl ugyan Tertullianus igy emlekezik: B. békeséges- tûrõknek õrõmest hivattatnak azok-is, kik a' gonoszságban el-merûltek, ha mi nyavalya éri õket: az Istenes-dólgokban pedig tûrhetetlenek. Az az, az Isten dolgaiban restek, tûrhetetlenek: Isten ellen pedig minden munkát õrõmest fel-vesznek.

Annak-okáért semmire-kellõ az a' szenvedés, a' mellyért mint egy csufos és pirongato szókkal meg-dorgállya az Apostol a' Corinthusbélieket, mondván: [p ilde] ;rõmest szenveditek az eszteleneket. Mint-ha mondaná vannak kõztetek hamis Apostolok, tévelygésre hozván benneteket, kiket job volna tellyességgel meg-vetnetek hogy sem mint õket békességgel szenvednetek. Nem jo azért az a' békeséges- szenvedés mellyel õkõt el-tûritek: ezen szavait szent Pálnak világositván Sz. Bernárd Doctor, igy szól: b Nagy ereje vagyon a' Békeséges-tûrésnek, de némely dolgot el-szenvedni nem jámborság. Ugyan-is a' magát illetõ boszszut embernek el szenvedni dicsiretes-dolog; az Isten ellen-valót pedig tûrni Istentelenség.

Az illyen Békeséges-tûrésre az õrdõg-is tanitya az õ tanitványit, a' mint Tertullianus el-jedzette: b Az Istennel verseng, ugy mond, az õrdõg, ki-is az õvéit maga tulajdon békeséges- tûrésre tanittotta. melynek õrõk-kárhozatnál egyéb jutalma nem leszen. Azért utánna veti ezeket a' szókat-is azon doctor: azt a' Békeséges-tûrést a' kárhozatnak tûze várja. Az az, pokol tûzét várhattya magára valaki nem Christusért, hanem az õrdõg- kedvéért szenved alkalmatlan dolgokot; azon okon Sz. Agoston doctor-is õrdõg bajvivoinak nevezi az ollyanokot.

Nem-is akarja szent Agoston Békeséges-tûrésnek nevezni a' gonoszságóknak el-szenvedését, vagy az világi hivságokért való szenvedést, hanem általkodott keménségnek; holott igy szóll: b A' kik a' gonosz el-szenvedik, nem kell dicsirni sem csudálni békeséges- tûréseket, hanem álmélkodni kell keminségeken. Arra nézve Gerson afféle el-veszteglést szamár- senvedésnek nevez. Azért mondgya Szént Agoston b: midõn lász valakit békével-szenvedni, meg-lásd mi okért szenvedi, és ugy tégy dicsiretet felõlle, mert akkor dicsiretes a' Békeséges-szenvedés, mikor igaz igye vagyon.

[p 0009] A' mi szándékunk azért az, hogy az igaz Békeséges-szenvedésrõl szóllyunk; az, azért igaz békeséges-szenvedés, midõn Istenre-nézve minden ellenkezõ dolgokat, valamellyek rajtunk tõrténnek békével tûrjûk. Vagy az õ parancsolatinak megtartásáért, vagy egyébb Isten-ellen"való dologért tõrténnek rajtunk: Az hogy, annak vagyon igaz békeséges-tûrése, an ki veszedelmet szenved inkább, hogy-sem-mint a' parancsolatokban valamit által-hágjon. Avagy ha gyarlóságbol vétkezik, õrõmest szenvedi az ostort, mely reá bocsáttatott az õ bûniért: avagy ha nem vétet-is, békével szenvedi, mind azokat, mellyeket Isten reá bocsátott: vagy a' ki az õ testét Isten kedvéért bõjtõkkel, és egyébb sanyarúságokkal nyomorgattya. Arról mondgya Sz. Agoston Doctor: b: Azok mondatnak igazán békeséges-tûrõknek, a' kikõrõmesben szenvednek ártatlanúl, mint vétkek-ért Sz, Gergely Doctor-is a' szerint ir: b: Az az igaz békeséges- tûrõ, a' ki az ellenkedõ dolgoktól nyomorgattatik, mind- az-által az igasság-mellõl el-nem távozik.

Méltán mondhattyuk azért, hogy az Isten bajnakiban igazán fénlett a' békeséges-tûrés, midõn a' Christusért s6 igaz hitért, mellyet vallottak minden kinokat õrõmest szenvedtek. A' jó lator, noha a' keresztfán méltán és bûnei-szerint bûntetõdõtt, de ugyan igaz békeséges- tûrõ volt, mert Christust hitta segitségére, õ-rólla igaz vallést tõtt, a' maga vétkeit meg-ismérte, kirõl ide hátráb tõbbet fogunk irni. Jób semmi vétket nem tõtt vala, mellyért ollyan rettenetes nyavalyákat kellett szenvedni; de tutta Isten miért bocsátotta mind azokat reája: által-látván azért az a' Szent jámbor, hogy Isten engedelmébõl kõrnyékezték-meg a' fájdalmak õtet, a' ki semmit hamissan nem cselekeszik, õrõmest szenvette nyomorúságát, ahoz-képest méltán mondatott békeséges-tûrõnek. Hasonlóképpen minden Szentei, kik õ-rólla igaz vallást tõttek, igazán hivattanak békeséges-tûrõknek, holott magokat Isten-ért mértékletességgel, és egyébb szenvedésekkel zabolázták.

Minémû légyen pedig a' békeséges-tûrés, és minémûnek kellessék annak lenni, an ki aval óltalmazza magát, és minémû kõntõsben járjon, ékesen emlekezik rólla Tertullianus, és igy irja-le ábrázattyát: b: Immár lássuk, azt mondgya, abrázattyát, és õltõzetit a' békeséges-tûrõnek. Az õ orczája kedves és csendes, homloka tiszta, [p 0010] semmi bánattal, vagy haragnak egyenetlensége-miatt nem ránczos: Szeme szemõldõke õrvendetes nagy alázatossággal, bóldog s6 bóldogtalanságban egy-arányú, az halgatásnak becsûlletivel fel-ékesittetett: olyan a' szine, mint a' bátorságosoknak és ártatlanoknak szokott lenni, az õrdõgi kisirteteket nevetséggel mulatván. Igy van dolga, s6 igy viseli magát, valaki ebben az erõben és fegyverben õltõzõtt-fel.

Ha tovább akarod tudni mi légyen a békeséges-tûrés? Az az Isten házában bé- fogadott lakós, kinek el-válhatatlan társa a' Szent Lélek, mert õtet mindenûtt kõveti. Ezt nem magamtól mondom, hanem Tertullianus tól tanúltam: b. Az hol Isten, úgy-mond, ott az õ lakóssa tudni-illik a' békeséges-tûrés. Midõn azért a' Szent Lélek le-száll, meg-válhatatlan a' békeséges-tûrés tõlle. Annak a' kõvetõnek azért add társúl magadat, hogy társa lehess annak a' kit kõvet a' békeséges-tûrés. Ha az Isten jelen-létében akarsz õrvendezni, ne-távozzál a' békeséges-tûréstõl, ki mellette lakik, a' ki annyira kõveti õtet, a' mint azon Doctor magyarázza Mójsesnek õtõdik kõnyvét, a' hol e' vagyon: [p im a] ' boszszú-állás és én meg-fizetek ideje-korán. Annyit tészen azt mondgya, békeséges-tûréseddel hadd én-reám, és én meg-fizetem néked. Itiletem szerint, hogy minden ellenkezõ doolgokat Istenért békével el- tûrjûnk, ez annak értelme, és õ minden békeséges- tûrésûnkért jutalmat ád nékûnk. Erre nézve a' Királyi Próféta igy biztattya vala a' maga lelkét: [p nd-a] z"által én lelkem engedgy az Istennek: mert õ-tõlle vagyon az én békeséges-tûrésem. Mint-ha mondaná: úgy akarok az én Istenemnek engedni, hogy valamik rajtam tõrténnek, mindeneket õ-érette békével szenvedgyek: remélvén, hogy nem-csak a' békeséges-tûrés, de azon tûrésért jutalom-is adatik õ-tõlle énnékem. Ahoz- képest más helyen magát nevezi az az Istent az õ békeséges-tûrésének: [p vagy] , úgy-mond, az én békeséges-tûrésem Uram. Az az, te vagy annak oka, hogy békével tûrjek mindeneket. Ismég: Te vagy az én békeséges-szenvedésemnek jutalma. Arról irja Sz. Ágoston: b. A' jóságos-cselekedet, mely békeséges- tûrésnek mondatik, Istennek olly nagy ajándékja, hogy a' maga gazdagságát osztya-meg velûnk Isten, mert magáénak-is tartya azt az erõt, mely a' békeséges- tûrõben vagyon.

Ellene vagyon a' békeséges- tûrésnek egy vétek, mely a' tûrhetetlenség, a' ki a' békeséges-tûrésnek fogyatkozásából áll, ki miatt [p 0011] meg-szûnik valaki a' jó-cselekedettõl; és akkor halálos-vétek, midõn a' fájdalmok, munkák, nyomorúságok és szomorúságok-miatt morgolódásra fakad-ki, vagy átokra, vagy egyébb gonosz-cselekedetekre az igaz szeretet- ellen: mellyel tartozunk Istenûnknek, vagy felebarátunknak; boszszontván, szidalmazván, gyalázván, vagy valami hasonló gonoszt cselekedvén, vagy el-mulatván azokat, a' mellyek a' lelki idvességhez szûkségesképpen tartozandók. Hallyad Ciprianus mit mond az illyeneknek: b. Ti-nálatok, úgy-mond a' tûrhetetlenség mindenkor zajgó és panaszolkodó: minálunk erõs és Szent a' békeséges-tûrés, mindenkor csendes, Isten-elõtt kedves mindenkor, magának semmi õrõmet vagy szerencsét nem tulajdonit; hanem szelid és engedelmes, és a' világnak minden háborúi-ellen álhatatos, várván az Isteni igiretnek ideit. A békességes-tûrésnek pedig nincsen ellene, a' kinok-kõzõtt-való jajgatás, sirás és ohajtás: holott természet-szerint-való dolog az illyen, ugy-mint a' szemnek kõny-húllatási: csak az ollyanok mód-felett ne legyenek. Továbbá valamint a' békeséges-tûrésnek isten a' kút-feje; hasonlo-képpen a' békétlenségnek az õrdõg. Hogy pediglen Isten légyen oka a' békeséges- tûrésnek, igy ir arról Cyprianus: b. Kezdeti és nagy vólta a' békeséges-tûrésnek, Istentõl származik. A' tûrhetelenség pedig az õrdõgtõl vette eredetit, azt mondgya Tertullianus: b. Valamint a' békeséges- tûrés Istentõl; úgy a' tûrhetetlenség a' ki aval ellenkezik, ellenségûnktõl szûletett, és nála találtatott. En azért a' békétlenségnek nemzését, az õrdõgben találom-fel.

Meg-mutattya azon Doctor, hogy a' mi elsõ szûléinket-is az õrdõg tûrhetetlenségnek vétkével kisirtette, és azok-is hasonlóképpen nem-csak vétettek a' tûrhetetlenségben, de a' leg-elsõ bûn azon kezdõdõtt-el; és azt igy bizonittya: Holott tûrhetelenségnek elõtte, micsoda vétekkel vádoltathatott vólna az ember? holott ártatlan vólt, Istennek baráttya, paradicsomnak lakóssa. Holott tûrhetetlenségben esett egyszer, az Istent nem kezdette érteni, a' mennyei dolgokat nem szenvedhette. Attól-ogva a' fõldnek adatott, és az Isten tekinetei elõl el-távozván, a' tûrhetelenség-miatt kezdett Isten-ellen minden gonoszban elegyedni az ember. Holott azért el távozott Istentõl ember a' tûrhetetlenség-miatt, kõzelgessen hozzája a' békeséges-szenvedés-által.

Arra-nézve Sz. Ambr27 Doctor méltán nevezi a' békeséges-tûrést, hivek Annyának. Mert ha a' gyermek meg-éhezik, az [p 0012] Annyához fút: Ha valakitõl bántódik, veretik, ha faj valamie, ugyan csak az Annyához mégyen: ott találván leg-bátorságosabb helyét fejének, a' kitõl óltalmaztatik és tápláltatik. Hasonlóképpen a' kit szomorúság vagy boszszúság- tétel bánt, vagy valami betegséggel, éhséggel, szegénységgel szorongattatik, a' békeséges-tûréshez fusson mint kõzõnséges Anyához, a' ki õtet táplállya, s6 meg-is vigasztallya.

Minden testében meg- senyvedett és rothadott Jób-is ahoz futott, a' ki talpától- fogvást eje-tetejeig ájdalmas kelisekkel rakva vólt: és noha genetségit cserép-darabokkal vakarná-le, az gané-domban ûlne, feleségének, barátinak alkalmatlan szitkaival, pirongatásival illettetnék, mind-az-által tûrhetetlenséginek még sem mútatta csak kisseb jelét- is, mert az õ Annyának a' békességes-tûrésnek õlében hajtotta fejét, ott nyúgodott, ott óltalmaztatott- meg. Hasonlóképpen cselekedtek Moyses, Tobiás, Dávid, vagy boszszúságoktól, vagy ûldõzésektõlkeserittettenek, vagy akár mi romlás boritotta el-is õket. Mert ez a' jó Anya, az ki minket hozzá olyamodkat, az mi Atyánknak bé-mútat. Melyrõl igy bizonyit Cypriánus: b. Az békességes-tûrés minket Istennek kedvében hoz, és meg-tart.

Tertullianus azt mondgya a' békességes-tûrés felõl, hogy minden nyomorúságok hordozásának, és fel-viselhetésinek eszkõze, mondván: b. Egyedûl senki azt a' terhet el nem birja eszkõz-nélkûl. Mert valamint a' meg- gõrbedett testet, és vénségre jútott embert segiti az kezében lévõ istáp: Hasonloképpen az mi lelkûnk-is, melly sok nyomorúságokkal meg-terheltetik, az kisirtetek miatt kétségben esésre jútna, ha ennek a' békességes- tûrésnek paysával nem támogathatnék.

Erre nézve Szent Agoston az békességes-tûrést Csontoknak nevezi: b. Az békességes-tûrés, ugy-mond, embernek belsõ részeiben való csontok. Mert mint szintén csonrok-nélkûl az test meg nem álhat; úgy az ember nem lehet békességes-tûrés nélkûl: Sõt az szeretet-is az Apostol mondásaként mindent fel- vészen, mindent el-szenved. Semmit pedig fel nem vehetne, és el nem szenvedhetne békésséges-tûrés nélkûl; Az mellyet némellyek a' szeretetnek nyergének neveznek, melyhez támaszkodik, azokon-is szenvedhet [p 0013] mindent olly kõnnyen. Ahhozképest irja Cassiodorus, hogy b. a' békességes-tûrés minden ellenkedéseket meg-gyõz; nem harczolván, hanem szenvedvén. Melly mondáshoz illik Virgiliusnak-is verse:


Superanda omnis fortuna ferendo est
Változásban forog, szûntelen háborog
szerencse miatt az ember,
Csendessen nem lészen sohult elméjében,
mert sziv sebhetõ fegyver,
Hanem ha jó kedvel, jót gonoszt szenved-el,
az maradhat békével


Ezekre nézve melly szûkséges légyen a' békességes szenvedés meg mútattyuk az kõvetkezendõ Részben.

MELY SZÜKSÉGES LÉGYEN AZ BEKESSEGES-TÛRES.

III. RESZ.

A'
Jószágos cselekedetek, nohy mind igen szûkségessek, mindenek felett mind-az-által, és kiváltképpen, arrúl mondgya az Apostol: [p t s] zûkséges néktek a' békességes-tûrés: hogy az Isten akarattyát cselekedvén, el-vegyétek az igéretet. Az az, hogy azt a' véget, a' melyre teremptetett benneteket az Isten el-érjétek, és hogy at õrõk életben részek legyetek, szûkséges néktek a' békességes-tûrés. Mert a' keresztyén embernek annyi akadályokkal, és kisirtetekkel vétetik-kõrûl élete, hogy ha az békességes-tûrésnek Payssával magát nem segiti, semmiképpen a' dûcsõsségnek Koronáját el nem nyerheti. Arra nézve igazán mondgya Ciprianus: hogy b: az fájdalmoknak és szenvedéseknek Koronáját el nem nyerhettyûk, hanem ha meg-elõzi nyavalyánkat, és fáidalmunkat az békességes-tûrés.

Antisthenesnek kedves mondása vólt, hogy semmire egyébre szûksége nem vólna, hanem csak a' Socrates erejére. Socratesnek pediglen minden ereje az nyomorúságoknak békességes szenvedésében állott, az mint Laertius bizonyittya. En pedig nem a' Socrates, hanem a' keresztyéni békességes-tûrést javallom, mert az által lészen ember tõkélletes. [p b&e] acute;kességes-tûrésnek pedig tõkélletes cselekedete vagyon, az Apostol mondása-szerént. Az az, a' békességes-tûrés [p 0014] az embert tõkélletesnek mútattya: avagy, az békességes-tûrés egyéb jó cselekedeteket, és leki erõket jó karban állit. Erre nézve Tertullianus azt állittya, hogy embernek minden cselekedetiben, és az Isten parancsolatinak végben viteliben a' békességes-tûrésnek jelen, és kõzte kell lenni: b. A' békességes-tûrés úgy-mond, az hitet vastagittya, a' békességet igazgattya, a' szereretetett [!] segiti, az alázatosságot oktattya, jobbúlást vár, az vallást erõssé tészi, a' testet igazgattya, a' lelket óltalmazza, a' nyelvet zabolán hordozza, a' kezet tartóztattya, az kisirteteket meg-fojtya, az botránkozásokat el-ûzi, gyõzedelmes mártyromságot szerez, szegényt bátorit, gazdagot tartóztat, beteget el nem hágy, egésséget meg nem emészt, az hiveket vigasztallya, a' pogányokat híja, a' szólgát az Urnak, az Urat Istennek ajánlya, az Aszszonyi-állatot fel- ékesiti, az Férfiat dicsiretessé tészi, szerelmetes a' gyermekekben, dicsekedik az Iffiak kõzõtt, tekintetes az Vénekben, minden állapotban, s6 minden ûdõben gyõnyõrûséges. Kérlek vedd eszedben melly szûkséges légyen az a' jószágos cselekedet, és menyi jót foglallyon magában.

Ugyan azon Doctor azt taníttya, hogy nem tõkélletes jószágos cselekedet az, valamelynek nem társa a' békességes-tûrés, és azt, Szent Máthénak 5-dik részébõl bizonyittya, az holott a' bóldogságokat számlállya-elé az Evangelista: mindenûtt ott érti az békességes-tûrést-i. Azt kérdvén: Kiket tõtt bóldoggá az Ur, hanem a' békességes- tûrõket? Es magyarázván Szent Pálnak amaz szavait: [p szer] etett békességes-tûrõ; meg- mútatta azzal, hogy a' szeretetnek gyûmõlcse a' békességes-tûrés légyen. Kicsoda mestere mondván, a' szeretetnek, ha nem a' békességes- tûrés? a' szeretet mindeneket fel-vészen, mindeneket el- szenved, azért, hogy békességes-tûrõ.

Errûl mondgya Prudentius:


(2 ... ] Virtus lelki erõ igen drága kincs õ,
hasznosb mindenek felett:
Békességes- tûrés ha társ mellette lész,
veled sok munkát tehet.
Eõzvegy az az erõ valamely nem tûrõ,
gyenge, s6 továb nem mehet.


[p 0015] Valamely szûkséges a' kenyér az életnek táplálására, hogy az tõb étkekkel egyék õtet, holott a'-nélkûl izetlenek a' tõbb étkek: az szerint az ûdvõsséges életnek meg-tartására szûkséges a' békességes-tûrés, hogy a' tõbb jó cselekedeteknek társa, s6 kõvetõje légyen. Mert valamint a' gyûmõlcs, hús, halak ételében, és minden eledelben jelen kell lenni a' kenyérnek: igy az kik bõjtõlnek, alamisnát osztanak, szûkséges a' békességes- tûrésnék jelen létével lenni, hogy igaz és szent ki- menetele légyen minden munkának.

Valamint pedig a' békességes-tûrésnek jelen kell lenni minden jó cselekedetek kõzõtt, holott å-nélkûl alig lehet tõkélletes az szent munka, hasonló-képpen nincs olly vétek, kiben az tûrhetetlenség jelen ne légyen. Ugyan-is miért kevélykedik valaki? mert nem akarja az alázatosságot fel-venni. Miért haragszik? mert nem akarja a' boszszúságokat szenvedni. Miért lop, miért fõsvénykedik? mert nem akarja a' szegénységet, és fogyatkozást viselni. Miért parázna?mert nem akar a' testi kisérteteknek ellene állani, és ez okon enged minden testi indúlatoknak. Miért irigykedik? mert másoknak el- õmeneteleket sajnállya, s6 nem álhattya. Miért torkos? mert az éhséget nem akarja tûrni. Miért rest, túnya valaki? mert semmi munkát nem akar fel-vállalni. Távoztasd azért a' tûrhetelenséget, és minden jószágos cselekedetekkel tellyes lészesz. Hallyad Tertulélianust: b. Az békétlenség Anya-háza minden véteknek, ki az maga kút-fejébûl minden-féle gonoszságnak folyamit bocsáttya-ki. Minden vétket az tûrhetetlenségnek kell tulajdonitani, mert az jót nem szenvedheti, a' békességessel, és jámborral Eggyûtt nem lakhatik: az Istentelenségnek taplója, a' Csendesség ellen nyúghatatlan féreg, &c.

Továbbá a' békességes- tûrés emberi ábrázatot visel: de az békétlenség el- veszti az emberi tulajdonságot; mellyet Eûdvõzitõnk szavaibúl bizonyitok: [p ti b] ékességes- tûréstekben birjátok az ti lelkeiteket. Ebbûl szabadon okoskodhatunk, illyen formán: az ki nem bir lelkével, nem ember az. De a' kinek békességes-tûrése nincsen, nem bir az lelkével; Tehát az kinek békességes- tûrése nincsen, nem ember: Az hogy, nem úgy él mint ember, hanem oktalanúl, emberi okosság ellen cselekedvén. Ahozképest mondgya Szent Gergely: b. Az békességes- tûrés által birjuk lelkûnket, [p 0016] mert mikor magunkon uralkodni tanúlunk, akkor kezdettûnk életre, és eszûnkre térni, &c. Istennek okos teremptett állati vagyunk: úgy felelûnk azért meg magunk állapattyának, ha okosság- szerént éelûnk, a' békességes-tûrésnek kormányával igazgatván életûnket.

Annak-okáért a' békességes-tûrõ birja az õ lelkét, mert okosság- szerént él s6 cselekedik, a' békességes-tûrésnek segitségivel. Az békételen pedig el-veszti lelkét, mert értelmét-is el-veszti, mikor dûhõssége miatt okosság-nélkûl láttatik lenni, amaz mondás-szerint: [p ki e] l-veszted lelkedet haragodban, &c. Erre nézve nagy szûksége vagyon embernek, hanem hogy a'- nélkûl valósággal emberek nem lehetûnk.

Arany-száju Szent János a' békességes-tûrést, minden jóknak forrásánbak híja: Az békességes-tûrés, úgy-mond, minden jóknak oka, és az egész bõlcsességnek gyõkere. Hogy az igaz légyen, szem- látomást való dolog. Mert bizonyos, hogy békességes- tûrés nélkûl világi jókat sem birhatunk. Mennyi munkát kell szenvedniek az kereskedõknek, hogy árujokbúl valami nyereséget szerezzenek? Mit nem mivelnek a' vitézlõ rendek? A' szántó-vetõ emberek, hogy meg-gazdagúllyanak? az Apostol mondása-szerint: [p eacu] te; a' szántó ember várja a' fõldnek drága gyûmõlcsét, békességgel várakozván mig az reggeli, és estvéli essõt vegye. Azok ha békével nem várakoznának s6 tûrnének, semmiképpen az gazdagsághoz nem jútnának. Hasonlóképpen a' ki deáki tudományt kiván, szûkséges-képpen olvasni, vigyázni, tanúlni kell. Hasonlóképpen az ki a' lelki jókban részes akar lenni, szûkségképpen munkálkodni, kõnyõrõgni, elmélkedni és egyéb szent munkákban kell magát foglalni, nagy jõvendõbéli jútalomnak reménségivel, az békességes-tûrés által, a' bõlcs mondása-sezrint: [p ide] ig szenved a' tûrõ, és az után vigaság az fizetése.

Azért-is szûkséges a' békességes-tûrés, mert az által engesztetik-meg az Isten; és kõnyõrgésûnket hamar meg-halgattya. Arról mondgya Isidorus: b. A' ki az ellenkedéseket békével szenvedi, Istent hamar meg- engeszteli. Hamar meg-halgattatott a' kereszten az jó latornak kõnyõrgése, hogy im az kinokat békével szenvedte, kirûl továb tészûnk emlekezetett: és mint Christus meg-halgattatott [p 0017] az õ méltóságáért: úgy az lator az õ békességes-tûréséért. Tertullianus rendel hozván elé a' békességes-tûrésnek hasznait, azt sem akarta el-múlatni: b. az békességes- tûrés, úgy-mond, a' kõnyõrgéseket kellemetessé tészi; ez a' Christusnak Istennek fûleit meg-nyittya, kegyelmet nyér, az haragot el- távoztattya, &c. Errõl igy emlékezik a' Bõlcs: [p b&ea] cute;kességes-tûréssel meg-engeszteltetik a' Fejedelem.

Vedd eszedben azért az ellened meg-haragut Istent mivel engesztelhessed-meg, melly holott a' békességes-tûrés légyen, azt szerezd-meg magadnak, magadnál tarcsad, és azzal ély: tûrj te hogy az Isten-is tûrjõn te-néked. Méltó dolog-is hogy meg-bocsássunk ellenûnk vétetteknek, ha azt akarjuk, hogy Isten-is meg- bocsássa vétkeinket, és kõnyõrgésûnket meg- halgassa. Ugy lészen az Isten figyelmetes az te imádságidnak halgatására, ha te békességes lészesz az háborúságoknak el-viselésire.

A' békességes- tûrés, még az Országoknak meg-tartására-is igen alkalmatos; azért Celius õtet b. a' birodalmok óltalmának jeles eszkõzinek nevezi. Annak-okáért a' Pogányok-kõzõtt lévõ Királyok-is, sokan éltenek ennek orvosságával. Azok-kõzzûl csak az egy Antigonust hozom-elé, kit midõn gyaláznának, és szidalmas szókkal illetnének, halgatván a' Király egy rejtek- helybõl, nagy engedelmességgel csak azt mondotta a' rágalmazóknak: Mennyetek tovább innét, hagy valamiképpen meg-ne hallya Antigonus.

Olly szûkséges nékûnk az a' jószágos-cselekedet, hogy a' nélkûl egy napot sem tõlthetûnk-el. b. Nem szabad nékûnk, Tertullianus mondgya, egy napot- is békeséges-tûrés-nélkûl el-múlatnunk. Oka, mert egy nap sem telik-el valami szorongatás vagy testi alkalmatlanság-nélkûl. Melynek igasságát ezen szókkal adgya elõnkben Christus Urunk: [p eacu] te;g a' napnak az õ gonossága. Ezen a' gonosságon szomorúságot vagy egyébb háborgatást kel érteni, a' mint Hieronymus magyarázza. Holott azért egy nap sincsen, mely valami nyavalyát ne-hozna magával, annak el-viselésére szûkséges a' békességes-tûrés: és igy holott minden- nap tõrténik valami szomorú eset rajtunk, minden-nap-is vagyon szûkségûnk a' békességes-tûrésre. Arra- nézve irja Cyprianus: b. Az életnek sok alkalmatlansági, és a' testnek gyakor s6 kemény kinlódási-kõzõtt, mellyen az emberi nemzetség, nyomorog és fárad, mindennap szûkséges a' békeséges-tûrés.

[p 0018] Di mikor indúltak-meg e' kinos nyavalyák az emberben? akkor, mikor az Isten haragja fel-indúlt emberre. Mikor indúlt-meg az Isten haragja ember-ellen? midõn az ember véteni kezdett Isten-ellen. Mikor kezdett ember vétkezni Isten-ellen? midõn a' mint fellyeb-is irók, meg- szûnt békeséges-tûrõ lenni. Hallyad Tertullianust: b. Az honbnat a' vétek, onnat eredett az itilet: akkor indúlt-fel az Isteni harag, mikor a' vétek támadott: és igy mikor Isten boszszút kezdett vólna ûzni, akkor kezdett békeséges-tûrõ lenni, &c.

Annak-okáért, ha az emberben semmi gonosság nem lõtt vólna, semmi ellensége nem támadott vólna: de holott a' bûnõk-miatt sok ellenkedõ dolgok háborgattyák, ahoz-képest vagyon szûksége a' békeséges-szenvedésre. Azt bõlcsen meg- jedzette Cyprianus Doctor, mondván: b. Hogy tellyesebben és világosabban meg-értsûk, mely hasznos és szûkséges légyen a' békeséges-tûrés, gondollyuk- meg Istenûnknek ki-adott tõrvényét, mellyet Adámnak adott-ki elsõben-is, az õ engedetlenségeért és szó- fogadatlanságáért. Eszûnkben vehettyûk, mely szûkséges légyen e' világon a' békeséges-tûrés, mihelyt e' világra szûletûnk, holott mindgyárt szenvedésekben és nyomorúságokban esûnk.

A' bûn-után võtt hatalmat rajtunk a' nyomorúság, mert az egy Eva-által minnyájunkat meg-fenyegetett Isten, mondván: [p -sok] asitom nyavalyáidat. Hová szaladhatunk azért ennyi veszedelmûnknek sokasága kõzõtt? Hanem a' békességes-tûréshez, hogy valami édességet és pihenést vegyen, ennyi romlással kõrnyûl-vétetett életûnk. Ugyan-is nagy veszedelmûnkre szólgálna, ha ezeket el-nem birhatnók.

Az hét Bõlcseknek eggyike Bion, eszében vette vólt ezt, a' mint Laërtius ir felõlle, mert azt szokta vólt mondani: b. Felette nagy gonosz, a' gonoszt el-nem szenvedhetni; mert a' nélkûl senkinek élete kedves nem lehet. A' békességes-tûrés-által pedig meg-kõnnyebbednek a' mellyek nehezeknek léttatnak vala, nem-is lehet olly nagy gonosz, mellyet békével szenvedvén el-nem viselhetnénk. Ehoz-képest Cicero igy hozza elé az Euripides szavait: b. Nincs olly harag, szerencsétlenség, sem gyõzhetetlen gonosz, kit az embernek békességgel-tûrõ természeti el-nem viselhetne. Ehez illik más Poétának-is jeles mondása:


Posse pati facile est, tibi ni patientia desit.
Mindent szenvedsz kõnnyen akár-mi rosz érjen,
csak légy békével-tûrõ.


[p 0019] Látod-é, mely szûkséges légyen a' békességes-tûrés, holott a' nélkûl egy Szent sem koronáztatott-meg. Az Anyaszentegyházban mindenkor ûldõzések vóltak, kiknek el-viselésére szûkséges vólt a' békességes-tûrés, arról mondgya Jerónimus: b. Mellyik Szent koronáztatott-meg békességes-tûrés- nélkûl? holott eleitõl-fogvást szorongatás-nélkûl nem maradott, a' gonoszok-miatt, hogy az igasság nem szenvedett vólna. Ehez Szent Gergely-is igy szóll: b. A' mennyei dicsõsségre a' Szentek-kõzzûl senki nem jútott békeséges-tûrés-nélkûl. Mert valamint szûkséges a' békeséges-tûrés, a' nyomorúságoknak el- viselésére: hasonlóképpen szûkséges a' nyomorúságnak meg-lenni, hogy a' békességes-tûrésnek ereje ki-tessék, mellyet a' kõvetkezendõ részben meg- mútatunk.

A' BÉKESÉGES-TÛRÉS, AZ ELLENKEDÕ DOLGOKBAN FENYESKEDIK, S6 DICSIRTETIK. IV. RESZ.

V
Alamint a' Csillagok nem nappal, hanem étszaka világoskodnak; és mint a' csillagokat Szent Agoston Doctor mondása-szerint: b. El-nem óltya az étszakának setétsége: úgy az igaz békességes-tûrés nem a' bóldog, hanem a' bóldogtalan állapatokban tessék-ki, a' mellyek hatalmat ne- vegyenek rajta; hogy a' mit, a' világoskodó lámpás-felõl tartanak, azt mondhassák a' te békeséges-tûrésedrl-is: Mert a' bóldogtalanságnak setétségében nem homályosodik-meg a' békeséges-tûrés: Ugyan-is gyalázat vólna meg-lankadni annak, a' minek az ellenkezõ dolgokban kivántatnék inkább fényeskedni.

Ollyan a' békeséges- tûrés, mint a' drága Chrosoprassus-kõ mely az Isidorus mondása-szerint, a' világosságban homályos, a' setétben világos; mert nagy fényességet bocsát-ki éczakának idején a' setétségben; délben pedig tellyességgel el-fogy, minden világoskodó ereje. Igy nem fenlik sem látszik a' békeséges-trés világos nappal, vagy a' szerencsés állapatnak idején: hanem a' setétben és bóldogtalanságban világoskodik, s6 akkor ismérik-meg õtet. Arról mondgya Szent Gergely: b. Valamint az igaz ersségnek, békeségnek idején látattya nincsen; úgy a' békeséges-tûrés a' [p 0020] bóldogság-kõzõtt ki-nem tetszik. Hogy pediglen a' bóldogság a' világossághoz, s6 a' boldogtalanság a' setétséghez légyen hasonló, ezen szokkal jelenti Szent Agoston: b. Ebben az halandó életben, az embereknek vagyon világosságok, vagyon setétségek-is, a' világosság bóldogság, a' setétség bóldogtalanság; de a' kikhez el- jûn a' Christus a' békeséges-tûrésnek ajándékával, akkor az igaz ember szerencsés állapattyában fel-sem magasztallya magát, szerencsétlenségében sem szomorodik-meg, &c. Annál nagyobb ereje tetszik a' békeséges-tûrésnek, mentõl nagyobb haraggal ostromollya a' boldogtalanság; és annál inkább meg-lankad ereje, mentõl jobban folynak dolgai, hanem az ellenkezõ dolgok nevelik dicsiretit. Annak-okáért, akarsz-é tekintetes lenni? a' csúfsságot ne-kerûllyed. Akarsz-é dicsirtetni? próbára kell jútnod. Akarsz-é gyõzedelmes lenni? a' harczot el-kell szenvedned; mert Arany-szájú Szent János bizonyitása-szerint: b. Ha kisirteted nem lészen, a' koronát el-nem vészed: Ha nem harczolsz, nyereséged nem lészen: Ha nem tanúlsz, a' bõlcseséggel nem tisztelkedel: Ha nyomorúságod nem lészen, szabadúlást sem várhatsz, mert a' Tél-után érkezik a' Nyár, &c.

A' Fû-SzerSzámok, vagy drága fûstõlõk, az õ kedves szagokat ki-nem bocsáttyák, hanem ha vagy meg-tõretnek, vagy a' tûzbe vettetnek; Igy a' bekeséges-tûrésnek gyõnyõrûséges szagát ember addig ki-nem mútathattya, mig nyomorúsággal nem szorongattatik. Ez a' hasonlatosság Szent Gergely Doctoré, midõn azt mondgya: b. A' fûstõlõ- szerszám akkor bocsáttya-ki illattyát, mikor tûzre vettetik: Ugy a' Szent emberekben a' nyomorgatásnak idején tûndõklik a' jószágos-cselekedet, &c. Tovább-is azt állattya azon Doctor, hogy a' választottak a' nyomorúságban éppûlnek, a' terhek alatt nevelkednek, es az ûldõzésnek szelitõl vastagodnak, holott azt mondgya: A' választottak az õ kivánságokban akkor mennek- elé, mikor nyomorgattatnak: Mint a' széltõl értetett tûz nevekedik, és mikor el-alunni láttatnék, akkor vészen nagyobb erõt a' lobbanásra, &c.

Bõlcs Demeternek- is szavát igy hozza-bé Seneca, hogy az melly csendes életet semmi háborúság nem ér, hasonló az holt tengerhez. Az hajós-mesternek az õ tudománya a' tengernek fel-háborodott habjai kõzõtt, és az hajónak veszedelmezésekor látszik-meg. Igy míg az Irarcz meg nem lészen, addig meg nem tudhatni kié a' gyõzelem: Igy az békesséeges-tûrésnek-is nem [p 0021] lehet veszedelme addig, mig az ellenkedõ dolgok el nem érkeznek. Errûl hallyad Cyprianust: Az jó kormányos a' tengeri háborúban ismértetik-meg: az igaz vitéz a' csatán; Haszontalan dicsekedés bóldog állapotban kérkedni, a' veszedelmes állapot mútattya-ki az igaz erõt: Az méllyen gyûkerezett termõ-fa nem dõl-el a' szél miatt: az jól készittetett hajót-is nem bontya-me a' viz habja: a' szórásban a' jó mag meg-marad, de a' polyva meszsze vitetik a' széltõl, &c.

Ne légy ta hasonló az nád-szálhoz, vagy polyvához, nyomorúságnak szelétõl ingattatván; mert az nád kevés, és igen rõvid, ideig tart: a' polyvábúl pedig vagy ganéj, vagy fúst válik ha rodhadástúl vagy tûztõl emésztetik-meg: Te pedig ollyan légy mint az jól meg-gyûkerezett termõ-fa: hogy az háborúságban nem szállyon, hanem fel-emelkedgyék az te békességes-tûrésed. Mert mint az meg-csépeltetett jó magnak, néked-is a' Christus csûrében kell jutnod; mert meg-mondatott: [p buz&] aacute;t pedig gyûjcsétek az én csûrõmben. Akarszé azért az választottaknak valamelyike lenni? szûkség hogy ennek a' buzának eggyik magva légy: A' jó mag nem egyeledik a' tûzre való polyvának rakássa kõzé, sem pedig a' polyvának kalászsza nem éri aratásnak idején, hogy az Ur Csûriben tétessék, Szent Agoston mondása-szerint.

Jússon Eszedben mennyit kell szenvedni a' buza-magnak, minek elõtte kenyér légyen belõlle. Hallyad ezek kõzzûl a' magok kõzzûl boldog Ignatius mit mond: Christus gabonája vagyok, az vadak fogaival õrõltessem bator, csak tiszta kenyér légyen belõllem. Hogy azért Christus gabonája légyen, szûkséges vólt az vadok fogai által meg-õrõltetni. Te-is hasonlóképpen el nem választatol, hanem ha a' nyomorúságok által meg- tõretel. Arról mondgya Cyprianus: b. Az mellyek bennûnket kinoznak és fárasztanak, jó reménséggel hiszszûk, hogy ugyan azok meg-erõssitenek, és bóldogitanak, &c.

Nazianzenus Gergely irja, hogy az Régiek egy-termõ-fa felõl azt kõltõtték hogy ha le- vágták, annál sûrûbben bimbozott-ki levelekre, és a' vas ellen felette kemény vólt. Mondván: b. egy beszédben kõltõtt termõ-fa vagyon, az ki le-vágatván szebben bimbozik, és az vas ellen keménykedik, ha pediglen ennél csudálatossab dolgot kell mondani, halállal élõdik, és le-vágással újjúl, csak meg-emésztetvén, nevelkedik. Kit hasonlitsunk ehez a' termõ-fához, ha nem az békességes-tûrõ embert? Betegségben nyomorog, javaitúl meg-fosztatik, boszszúságokkal [p 0022] illettetik, ûldõzésekkel hányattatik; meg-hóltnak látszik az ostorozások, és nyomorúságok miatt; mind-az-által mivel mind azokat békességes szivel szenvedi, Isten õtet serelem-nélkûl meg-tartya, és élleszti: Illyen vólt az ki azt szokta vala mondani: [p t a'] meg-hóltak, és imé élûnk.

Seneca gyalázatnak tartya, ha az hajós-mester az tengeri haboktul meg-ijed, vagy a' szelek kaménysége miatt le-ereszti vitorláit, vagy a' kormánt a' szél-vész miatt ki-veti kezébûl, mondván: b. Rút dolog ha a' szél-vész az igazgató eszkõzõket ki- ragadgya az Révészeknek kezébûl, az ki szélûl ingattatott vitorláit el-hadgya, hajóját veszedelemre bocsáttya: Hanem az érdemel dicsiretet, a' ki az hajó- tõrésben sem ejti-ki kezébûl kormányát, &c. Tõrténhetik mind-az-által olly hatalmas szél-vész, melly mind ezek mellõl el-veti az hajós-mestert: de minket soha olly nagy ûldõzés nem érhet; mellyetIsten malasztyával el nem viselhetûnk. Mellyet igy bizonyit az Apostol: [p ped] ig az Isten, ki nem hágy titeket az- felett kisirteni, az mit el nem szenvedhettek, de a' kisértettel elõ-menetelt-is szerez, hogy el- szenvedhessétek.

Az oktalan állatoknak, és fazakas edénnyének szép hasonlatosságával él Efrem, az Apostol mondásából fel-vetvén fundametomát, mondván: b. Ha az emberek barmokra erejek felett terhet nem tész, annál inkáb isten az emberekre tõbb kisirtetett. és nyomorúságos nem eresz annál, a' mit el-birhassanak. Viszontag; ha az fazakas mind addig égeti az õ edénnyét, miglen annak idejét tudgya lenni, ki sem vészi addig, mig jól meg égjenek, és erõssõdgyenek: Nem-is engedi a' tûzben addig lenni, hogy meg-emésztessenek, és haszontalanná legyenek. Annál inkább meg-cselekedi azt az Isten hogy a' kisirteteknek tûzében mind addig hágy, mig el-készitsen és valami jót tégyen belõllûnk; nem engedi pedig hogy az kisirteteknek tûze tellyességgel el-fogyasson, és meg-emészszen bennûnket. Az ellenkedéseknek probájára rá botsát, de nem utólsó veszedelmûnkig: Azt akarja, hogy békességes-tûrésûnknek jele légyen, de el ne veszszen.

Szent Cyprianus idejében Cárthágó várossának, kinek õ Pûspõkje vólt, felette nagy háborúsága támadott az Istentelen emberek miatt, távúl létében pedig azon város Papjának, és a' kõsségnek illyen levelet irt: b. Ez az ûldõzés a' ti meg- probálástokért vagyon, [p 0023] és az mi belsõ indulatunknak meg-isméréséért, mert az Isten minket-is proba kõre akart vonni, az mint szokot cselekdni mindenkor az õ szólgaival, mind-az-által segedelmét soha az õvéitûl meg nem vonta, &c. Vallyon nem jóbbé nékûnk-is meg-probáltatnúk, mint meg-vettetnûnk.

Ugy láttatik az Isten ezen a' világon cselekedni, mint az mit a' jó harang-õntõk mivelnek, az kik midõn harangot õntenek, s6 el-készitik minden-képpen; minek elõtte valami magos helyekre vagy tornyokra fel-vonnyák, vas põrõllyel jol meg- ûtõgetik, ha nincsen valami héja az harangnak, ha hangos szozatot ád-é. Igy minek elõtte Isten valakit az mennyei boldogságban az választottak kõzzûl fel-végyen, munkákkal, és nyomorúságokkal szokta illetni, hogy meg- probállya ha álhatataosé az õ békességes-tûrése, és minémû szozatot, minémû hangot adgyon. Meg-ûtõtte vólt régenten Jobot a' mint maga bizonyittya: [p Ur ] keze illetett ingem. De micsoda põrõllyel? az õrdõggel, kit Jeremiás [p eg&e] acute;sz fõld põrõllyének nevez. De hallyad anak az harangnak szózattyát Az Ur adta, az Ur vette-el, &c. légyen áldott az Ur neve. Méltó áldásra az a' harang, melly ollyan áldott szózatot ád. Az Apostolok-is igen elméjekben vették vólt annak az harangnak szózattyát: Hallottátok a' Jób tûrését. De nem hallatnék az a' szózat ha Job nem verettetnék; Soha fel-sem hatott vólna az égig, ha ollyan szózatott nem adott vólna. Mit mondgyon ennek a' szent Embernek szózattyáról Szent Agoston Doctor, halgassuk meg: Mint hangoskodott, melly édességes zengést adott? még-is veretik, még-is az õrdõg hatalmában engedtetik, hogy a' teste-is tellyességgel el-senyvedne. Meg-verte õtet az teteitûl-fogva a' talpáig igen gonosz fekéllyel, és az férgek miatt poshadván, az ganén ûlt. Hallottuk mint veretett-meg, hallyuk arra micsoda szózatot adott. Ha az jókat el-võttûk az Ur kezébõl, a' gonoszokat nem szenvedgyûké-el? oh erõss szózatt, oh gyõnyõrûséges szózat! Oh ki vólna olly álmos ember, kit ennek hangja fel nem ébresztene!

Az derék Iskolában, minek elõtte valaki derék Deáki doctorságra emeltessék, szûkséges-képpen meg-visgállyák, és probára vonszák azt az embert, ha minden nehéz Csomókot, és kérdéseket mego-óldoz, s6 meg-fejteget, akkor dicsirtetik s6 neveztetik tudós mesternek. Hasonló-képpen, minek elõtte valaki az kisirteteknek, nyomorúságoknak probájára adattassék az az ember.

[p 0024] Igy probáltatott-meg azon Jób, ki magáról azt mondgya: [p g-pr] obált Isten engem, mint az aranyat, melly a' tûzõn által ment. Hasonló-képpen Tóbiás, kinek a' fiának a' felesége Istenek igy kõnyõrõg vala: [p ped] ig bizonyosnak tartya minden az ki téged tisztel, hogy az õ élete, ha próbálásban lészen, meg-koronáztatik. Hogy azért valaki annak az mennyei Doctorságnak koronáját el-vegye, illik, hogy munkákkal, és szorongatásokkal meg- probáltassék. Szûkség hogy az proba kerekére, s6 kõvére vonattassék; az az, sok rendbéli kisirtetekre,azért hogy meg-koronáztassék; Szenvedgyen, hogy dicsiretet érdemellyen; Ideig nyomorúságok terhe alatt légyen, hogy az véghetetlen õrõmben részes lehessen. Az igazakrúl igy szóll a' Bõlcs: [p t az] Isten meg-kisirtette õket, és magához méltóknak találta õket. Vajha az mi békességes-tûrésûnk-is ollyan probára jútna, melly után véghetetlen bóldogsággal vigadhatna.

De mondhatnád; holott az Isten tudgya embernek belsõ részét, és titkait isméri, mi szûkség probálni, hogy az után koronázza-meg az embert? Nem a'-végre probállya Isten az embert, hogy tudhassa és ismérje, hanem hogy mások eleiben terjeszsze mivóltát. Tudta Abrahámnak engedelmességét, minek elõtte meg-kisirtené õtet: Tudta Jóbnak, és Tobiásnak békességes- tûréseket minek elõtte nyomorúságokra jútnának, de azért probáltattak, kisirtettek, hogy nyilván lenne mi elõttûnk az õ engedelmességek, és békességes- tûrések; és tudgyuk hogy jó okbúl vetett-meg némellyeket, vett magához némellyeket: Az Angyal-is azt mondotta Tobiásnak: [p el h] ogy kedves vóltál az Istennél, szûkséges vólt hogy az kisirtetek által meg-probáltatnál. Mint-ha azt mondotta vólna, az te békességes-tûrésednek, az ellenkezõ dolgokban kellett meg-probáltatni, és kisirtetni, hogy igy nyilván lenne, hogy Isten ez okon vett kedvében tégedet. Egyéb-aránt embereknek nem lenne tudtára, ha az kisirtetek probája ki nem nyilatkoztatná az dolgot. Errûl irja egy Poëta:

(2 ... ]
Mig az lelki jóság nap-fényre ki nem hág,
minden bátran ûldõzi.
[p 0025] Kivált a' gonoszság, ki nyelvel mindent vág,
titkon vóltát õrûli.
Leg bátrabban akkor széllyel nyargal, mikor
ellenségét nem érzi.
Háborúban pedig nem lappang, sõt fénlik
abban õrõme vagyon.
Nem jõn olly szomorán-fel az nap, hogy hátán,
az jámbornak szánthasson.
Abban dicsekedik, miben probáltatik,
abban õrõme vagyon.


Hugo Cardinál Szent Pál szavait továb-is terjesztvén; [p h&a] acute;borúság tûrést szerez. azt irja; hogy, az Apostol mint-ha az békességes-tûrést gyûmõlcs termõ-fõldhõz hasonlitaná: mellyen az háborúság munkálódik; az az, szántya, boronállya, forgattya, hogy érdemlõ gyûmõlcsõt hozzon, ollyan értelemmel; a' mint Adam felõl-is mondatik, hogy az paradicsomban helyeztetett, hogy munkálkodnék, és õrizné azt. Valamint azért az fõld gyûmõlcsõt kûlõmben nem hoz; hanem ha boronával, ekével, és egyéb afféle szerszámmal forgattyák-fel; Ugy az békességes-tûrõ ember, dicsiretes, és érdemes gyûmõlcsõt nem hoz, valamig háborúságokkal, és nyomorúságokkal nem kisirtetik. Akkor illik hozzá a' Christus mondása: [p ucir] c;mõlcsõt hoz békességes-tûrésben. Arany-száju Szent János-is ezt mondgya egyûtt: b. Szûkséges hogy essõ, és zápor verje az fõldet, hogy nevekedgyék a' fû: Igy szûkséges az nyomorúság hogy nevekedgyék a' békességes-tûrés.

Felette igen bánkodott Julius Császár az õ ellenséginek, Pompéjusnak halálán, és sohajtozván gyakra szokta vólt mondani: az leg nagyob busulásom, hogy már nincsen hadakozó társom. Mindenkor újab hadakozást kivánt: inkáb kereste az bé- zároltatott, mint az ki-nyititt kapukat: mert nem az polgári, hanem az hadakozó ember személlyét akarta viselni: azért inkáb gyõnyõrkõdõtt az erõ-szakkal szerzett, mint a' meg-hódolással engedett birodalomban; azért irja felõlle Lucanus

(2 ... ] [p 0026]
Izetlen vólt néki, mások nyomán járni,
ha kaput õ nem nyitott,
Fõld pusztulásával, széllel, tûzzel, vassal
magának útott nyitott
Csak ne mondgyák rólla mint egy polgár néha
más után várakozott.


Azt kivánta, hogy nyilván lenne az egész világ-elõtt az õ jószágos- cselekedete, és vitézi ereje, hogy az-által ennek a' veszendõ világnak rõvid dicsiretivel magasztaltanék. Ne-kivánd te hogy minden dolgok kedved-szerint follyanak, hanem abban gyõnyõrkõdgyél inkább, hogy a' békeséges- tûrés-által nyavalyákban ol-lankatt fejed meg- koronáztassék. Illik azért az ellenkezõ dolgokat, ha késnének-is, kivánni, és el-érkezvén békeséggel szenvedni. Hallyad Senecát mit mond: b. Vágyódik mindenkor a' veszedelmekben a' jószágos-cselekedet, és nem a' mit szenved, hanem a' mire igyekezik, arról gondolkodik. A' vitézek seb-helyekben dicsekednek. A' nyomorúság ád alkalmatosságot a' lelki erõre. A' tûz az arannyat próbállya-meg, a' nyomorúság az erõs férfiakat, &c. Hogy pediglen szûkséges légyen a' békeséges-tûrésnek próbálására a' nyomorúság, Szent Gergely Doctor ezen szókkal bizonyittya; b. Kérlek fontollyátok-meg, honnat ismérhessûk-meg a' békeséges-tûrést, ha nem lészen mit szenvedni.

A'Setim Fának, melybõl Mójsesnek parancsolta vólt Isten hogy óltárt csinállyon, ollyan természetit mondgya Dienes Carthusiánus, hogy-ha a' tûzben vetik meg-nem ég; ahoz- képest ha áldozatokat égettek-is azon óltáron, semmi kár nem lõtt benne, igy szólván: b. Az óltáron tõtt tûztõl a' Setim fa meg-nem ég vala. Ez nem-is hihetetlen dolog, mert Szent Jerónimus-is azt mondgya; vagyon egy Antithon-nevû fa, a' mely a' tûzre tétevén, nem hogy meg-égne, de még inkább meg tisztúl minden mocsoktól, valami kõrûlõtte vólna. Hasonlót ir Plinius -is Laix-nevû fa-felõl, melybõl tornyot-is épitettek Celius Rhodiginus mondása"szerint, kit szemeivel látott, mellyet Julius Császár el-akarván rontani, tûzet vettetett alája, de azzal semmit nem árthatott néki. Illyenek a' békeséges-tûrõ emberek, kikre bátor ugyan nagy ûldõzésnek és sanyargatásnak tûze érkezzék-is, de attól meg-nem emésztetnek, meg-nem lankadnak, rendetlen kedvetlenségnek, szomorúságnak [p 0027] nem adgyák magokat: sõt tisztábbak és erõsben lésznek a' veszedelem tûzétõl. Illyenek vóltak Sz. Jób, Tóbiás, és tõbbek számtalan sokan, kik nyomorúságok után nagyobb bóldogsággal fénlettenek.

Az égõ Csipke-bokor, melyben Isten Mójsesnek meg-jelent, hammuvá nem változott, sõt inkább világoskodott. Hasonlóképpen az igaz emberek, ennek a' világnak ûldõzésivel, mint sebes tûzzel égettetnek, de meg-nem emésztetnek, sõt nagy dicsõsséggel fényeskednek. Hallyuk-meg mit mondgyon errõl Philo: b. A' csipke-bokor kõnnyen hajladozó, és felette tõvisses, úgy hogy, ha csak alig érnek-is hozzá, meg- sebesit; mind-az-által a' tûz nem kõnnyen árt néki, sõt az harap égésben úgy meg-marad, hogy tavaszszal ki- csirázzik, és zõldellik: Ehez Hasonlittattak némellyek, midõn sok nyomorúságokkal sanyargattatnának: Illyen biztatást halván: Meg-ne lankadgyatok, mert ebbõl a' ti veszedelmetekbõl gyõzedelem származik.

Ha kinek új ûvege vagyon, csak a' kõrmével ûtõgeti, akarván próbálni ha épp, vagy lehete valami titkos hasadás benne; ha pedig ezûst vagy arany edénnye, azt kalapácscsal ûti, tudván hogy azt-is el-álhattya. Ugy Isten az Apostol mondása szerint, erõnk-felett-való kisirtetett nem bocsát reánk, a' kiket gyengéknek, és erõtlenebbeknek ismér, lágyabban; az erõsbeket pedig keménnyeb kisirtetekre bocsáttya. Nincs tehát oka panaszlokodásunknak; mert mi azt hordozhattyuk, a' mit Isten vállunkra rak; tudgya õ menyit birunk-el, csak mi- rajtunk el-ne múllyék, a' kereszteknek emelése.

Továbbá hogy szûkségesképpen nyomorúságokkal kellettessék meg-próbáltatni a' mi békeséges- tûrésûnknek, Seneca ezen szókkal jelenti: b. Honnat ismérhetem-meg, a' szegénységet mint szenvedhetnéd-el, ha gazdagságban vagy? Honnat tudom-meg a' gyalázatokat, kissebségeket, kõzõnséges gyûlõlséget, micsoda erõvel szenveded, ha gyõnyõrûségben, kedved-szerint, mindeneknek kedvében vagy, s6 bóldogságban tõltõd idõdõt? Hogy tudhatom, hogy árvaságodban-is el-nem lankadnál, ha rajtad nem tõrténik az ellenkezõ dolog? A' nyomorúság ád alkalmatosságot a' jószágos-cselekedetre. Azokat mondhattyuk méltán nyomorúltaknak, kik a' felettéb-való szerencsében hevernek, kik mint a' tengernek felettéb-való csendességében, úttyokban elé nem-mehetnek. Valami éri õket, szokatlan új dolognak látszik, inkább meg-ejti a' szokatlanokat a' veszedelem. Nehéz [p 0028] igát hordozni a' tanúlatlanoknak. Az új vitéz még csak gondolattyától-is meg-ijed a' sebeknek, a tanúlt ember pedig bátran hordozza, a' nézi sebeit tudván hogy vérrel vásárolnak gyõzedelmet.

SENKI EZ VILÁGON NEM ÛRES A' NYOMORUSAGTOL; AZERT BEKEVEL KELL AZT TÛRNI, A' MI KÕZ MINDENEKNEK. V. RESZ.

F
Elette nagyra becsûlli Tullis Euripidesnek eme' versit:


Mortalis nemo est, quem non attingat dolor.
Testi nyomorúság olly kõz ez életben,
Hogy azt el-kerûllye senki lehetetlen,
Fájdalom adatott mindeneknek bérben.


A' mely olly igaz, hogy nem-csak a' fogyatkozott embert tartották szegénynek, hanem a' ki fogyatkozásban nem vólt, és semmi héjával lenni nem láttatott-is, egy-szóval kõzõnségesen, mindeneket szegénynek mondottak. Egy Demeter-nevû bõlcs- ember szavát, gyakra nagy dicsekedéssel és nevezetesen hozta elé Seneca, mondván: b. Senki nem láttatik elõttem bóldogtalanabnak, mint a' kin szerencsétlenség nem tõrtént. Arról mondgya másutt Seneca: b. Azt tartom meg-szegényebbenek, a' ki soha szegény nem vólt, &c.

Ugyan-is ha találkoznék az halandó emberek- kõzõtt, ki soha nyomorúságot nem kóstolt, méltán nyomorúltnak mondhatnók, hogy õ minden szenvedésre egyedûl találtatott méltatlannak. Ehez-képest csak azért sem vólna nyomorúság-nélkûl, hogy illyen boszszuságos itilettel vólnának mások felõlle: sõt az Isten-is azt tartaná érdemtelennek a' sanyarúságoknak szenvedésére, a' ki-is mely nagy veszedelem vólna; holott õ hozzája nyomorúság-nélkûl nem kõzelithetni. Gondold-meg, Szent Agoston Doctor mondgya, és meg-látod, hogy annyiban vagy nyomorúlt, a' mennyiben az leg- nagyobb jóhoz nem kõzelithetsz. Nem kõzelit pedig, a' kit Isten nem ostoroz; a' Szent irás szava-szerint: [p -ost] oroz pedig minden fiat, a' kit hozzája fogad. Erre-nézve tészen illyen kérdést Sz. Agoston: b. Ugy-é hogy mindent? Hová akartad el-rejteni magadat? Mindent, és senkit ki-nem vészen, senki ostor-nélkûl nem-marad, mit tészen [p 0029] az hogy mindent? akarod-é hallani? az õ eggyetlen-eggye-is noha bûn-nélkûl nam hagyatott. Holott azért az Istennek eggyetlen-egy Fia, a' ki bûnt nem tõtt, nem-is találtatott az õ szájában csalárdság, sok nyomorúságokat szenvedett: hogy gondolhad magad-felõl azt, hogy sanyarúság-nélkûl élhess? A' ki tulajdon fiához engedelmes nem vólt, vallyon téged, vagy más bûnõsõket ostor-nélkûl hágy-é?

Az hol leg- elsõben vétekben esett ember, ugyan ott, és akkor, annyi nyomorúságokkal és veszedelmekkel vétetett kõrûl, hogy a' bõlcs Demeter mondása-szerint; azok uralkodnak már természetûnkõn: A' nyomorúságok uralkodnak az embereken, és nem az emberek a' nyomorúságokon. Mert sem az ételt, sem a' vigaságot meg-nem engedik: hanem fõldre-borulásra, sirásra, és egyébb szomorúságokra kinszirgetnek. Es már annak parancsolnak, a' ki az eset-elõtt mindeneknek parancsol vala; A' ki mindeneken uralkodik vala, már rajta uralkodak: A' ki meg- ajándékoztatott vala halhatatlansággal, most [p tild] e;vid ideig él: Es a' ki annak-elõtte nagy gyõnyõrûségben vólt, most sok nyomorúsággal eszi lenyerét. Arról irja Szent Bernárdi: b. Sok nyomorúságokkal telik-el, sok és sok-féle testi fajdalmakkal, szivbéli fajdalmakkal, fajdalmakkal aluttában, fajdalmakkal vigyáztában, valahová magát fordittya, fájdalomnál egyebet nem talál, &c. Ha magadba térsz, mezitelen, fogyatkozott, szegény, nyomorúlt állapatban áll elödben az emberi természet, keseregvén hogy emberré lõtt: pirúlván mezitelenségén: sirván szûletésén, panaszolkodván múnkára-való jutásán.

De mikor tõrténnek ezek a' nyavalyák és nyomorúságok emberen? szûletése-napjától-fogvást mindgyárt. Hallyad a' Bõlcs mondását: [p &eac] ute;z iga az Adám fiaira, az õ Annyok-méhébl ki-jõvéseknek napjától-fogva, a' mindeneknek annyában-való temetésnek napjáig. Ehez- képest igy esedezik egy jámbor: Feltte nehéz állapatban vagyunk, holott nyakunkból ki-nem vethettyûk a' jármot, valameddig koporsónkban bé-nem szállunk: Ennek az életnek el-sem kerûllyûk múnkáját, miglen az halálnak fel-sem vészszûk fajdalmát.

Mihelt e' világra szûletik ember, mindgyárt meg-érzi ennek az igának nehézségit, és azt minden alkalmatosságokkal jelengeti, és bizonittya, nyughatatlanságával, kõnyhúllatásival, mellyet a' természet jó idején meg-jõvendõl, hogy az ember múnkára [p 0030] és nyomorúságra szûletik. Hallyad Cyprianust: b. Mihelt valaki kõzzûlûnk szûletik, és ennek a' világnak vendég-fogadójában bé- bocsáttatik, elsõben-is siráson kezdi-el múknáit. Es midõn még semmit nem tudna, már a' sirást meg- tanúlta: Mert a' természetnek gondviselése meg-tanitotta arra, hogy jó idején által értené az ártatlan, minémû veszedelmek, szorongatások, és háborúknak habjai fogják el-boritani e' világi életet.

Szent Agoston- is azt irja a' gyermekek állapattyáról, szûlettetvén, minek-elõtte beszélnének, már jelentéseket tésznek, elébb jõvendõlnek hogy-sem szóllyanak: Ha kérdezik õket, nem szóval, hanem sirással felelnek: b. Ha meg-kérdgyûk, úgy-mond, ezeket a' gyermekeket, a' kik e' világra szûletnek, miért sirjanak minekelõtte nevessenek. Mert szûletvén a' gyermek mindgyárt sir, és nem tudom hány napok-után kezd nevetni. Midõn sir a' maga nyomorúságát jõvendõli; kõnyhúllatasi veszedelmének bizonsági. Nem szóll, s6 már jõvendõl. De mit jõvendõl? azt hogy múnkára és félelemre jút allapattya. Ha jól él, és igaz lészen-is, de bizonyára a' sok kisirtetek-kõzõtt mindenkor félelemben lészen.

Ez az Iga pediglen Adámnak minden maradékira tétetett, senki ki nem vétetett, egy embernek személlye-is, még egy óra-is: De továb még-is kikre tétetett? vallyon csak az szegényekreé? és az kiket a' világ meg-utált, mint nemteleneket? Nem: Hanem mindenekre, Adámnak minden Fiaira. Valaki szûletik ezt az igát hordozni kell: Azért mondgya Szent Ambr': b. Mi volna olly veszedelem, melly fel nem találtanék ebben az életben? minémû szélveszeket, és háborúkat kell szenvednûnk? melly alkalmatlan dolgok bánnak vetnek bennûnket? Kicsoda olly érdemes, az ki ezektõl ûres?

Ezek az alkalmatlan nyomorúságok, nem oknélkûl neveztetnek a' Bõlcs mondása-szerént Igának, vagy inkáb Járomnak: Holott az oktalan állatokat-is járomban fogják, hogy eggyûtt járjanak az munka tételben. Arra nézve ez világra szûletett embernekis mondatik; Járom tétetett az nyakában, hogy mihelt ez világi életnek úttyán meg-indúl, mindgyárt mint egy munkáknak, és szorongató nyavalyáknak jármában fogattatik-bé, kitõl semmiképpen meg nem szabadúlhat; Ezt nem-is kell csudálni, mert mihelt a' gyermek szûletik, mindgyárt olly pola-kõteletskékkel kõtõztetik-meg, jõvendõbéli nyomorúságinak mint egy jelengetõ eszkõzivel; mellyet semmi-féle állaton egyeben el-nem [p 0003] 1 kõvetnek. Mellyen csudálkozik Plinius: b. Még az vadakot-is, mondván, mi kõztûnk mikor lésznek; nem kõtõzik igy õszve: Az bóldogtalanúl szûletett ember pedig, keze, lába meg- kõtõzve fekszik. Illyen igát hordoz az ember, az az, minden ellenkez dolognak alája vettetett; [p min] deneknek Annyában való teremtésnek napjáig. Azért újólag fel-kiálthat, és mondhattya fellyeb nevezett Gálfridus: Oh minémû Anya! minémû méhe vagyon ennek az fõldnek, a' ki ennyi temetést fogad-bé; az miket most bé-fogad, jõvendõben ismét azokat fogia szûlni. Az fõeld mindenek Annyának mondatik, mert minden halottakat gyomrában, vagy méhében fogad, nem azért hogy õrõkké rejtekben tarcsa azokat, hanem hogy ki-adgya az utolsó napon: Annak-okáért midõn el-temettetik ember, mint egy mag Annya méhében vettetik, hogy ki kellyen abból, az utolsó napon. Bátran merem azért mondani, hogy valamint ez az Anya minden hóltakat bé-veszen, Királyokat, Fejedelmeket, gazdagokat, nemeseket, szegényeket, és nemtelenekt egy-aránt: Ugy az nyomorúság személy-válagatás nélkûl, meg-kõrnyékez minden rendbélieket. Hallyad errûl Chrysostomust: b. Az Király sem menekedhetik a' gondoktúl, kereszt- viseleéstûl meg nem válhatik, hanem az õ élete-is tellyes háborúságokkal. Es a' mint Euripides mondgya: Valamint mindeneken meg-tõrténik az halál, úgy a' szenvedésnek-is meg-kell lenni: Es valamint, kinek kinek holta után meg-vagyon az temetése; Ugy az élõ embernek-is szûntelen elõtte vagyon kereszti: Mikor meg-hal keresztet hordoznak elõtte, de mikor szûletik, rá teszik az keresztet: mert. Nehéz iga az Adám fiaira az õ Annyok méhébõl ki-jõvéseknek napjátúl fogva. Siralommal szûletûnk, munkával élûnk, és fájdalommal halunk-meg; az mellyet seni el nem kerûlhet. Neveti Seneca azokat, az kik a' fájdalom elõtt akarnak szaladni, azt kérdvén: Mi haszna? holott az szaladó után fút an nyavalya.

Az régi Poëtáknak vólt illyen álmodozások, mint-ha Jupiternek két edénnye vólna, eggyik keserû epével, másik mézzel teli, és azokból bocsátana-le cseppenként az emberekre, némellyekre pedig bõvebben-is. De mi félre tévén az illyen kõltõtt beszédeket, azt mondgyuk hogy az nagy hatalmú jó Istennek pohár vagyon a' kezében, eggyikbõl másikban tõltõgetvén, melybûl innyok kell az fõldõn lévõ minden bûnõsõknek. Az mint errõl [p 0032] bizonyságot tészen a' Királyi Propheta: [p &aac] ute;r az Ur kezében, úgy mond, szin borral tellyes elegyûléssel: Es ki-tõltõtte egybûl másba: Mind-az-által a' sepreje el nem fogyott: Iszszák a' foldnek minden bûnõssi. Minden bûnõsõk, azt mondgya, iszszák. Te talám nem vagy bûnõs? Ha azt mondod, hazugságot szóllasz; mert: [p ki m] agát bûn-nélkûl mondgya lenni, hazug az. De bár bûn-nélkûl vólnál-is; az nyomorúságtól mind-az-által azzal meg nem menekednél: mert õ maga Christus, az ki bûnt nem cselekedhetett, az Attyától néki adott pohárt el-vette, s6 meg-itta. [p poh] árt, mellyet az Atyám adott, ne igyam-é meg? Hallyad az a' mennybéli Atya mit mondgyon az Propheta által: [p &eac] ute; a' kikre tõrvény nem lõtt, hogy meg-innák az pohárt, bizonyára meg-iszszák: és te mintártatlan úgy maradsz- é? Nem lész bûntetetlen, hanem meg-iván meg-iszod.

Ne véllyûk azt, hogy az kik mi elõttûnk vóltanak, és már békességben el-nyúgottanak, mint-ha mi nállunknál bóldogjab életek, vagy csendesseb napjok lõtt vólna: Mert Szent Agoston magyarázván az harmincz harm,adik Sóltárnak 13 verset; Kicsoda az ember a' ki életet akar: jó napokat szeret látni? azt mútattya-meg; hogy nem ezen a' világon kell azokat az jó napokat keresni, mellyeket az Atyáink sem találtak-fel: Sõt magának a' Christusnak sem vóltanak világ-szerént jó napjai. Hallyuk-meg azért mit ir: Minden nap, úgy-mond, zugolódtok, és azt mondgyátok; melly régen szenvedgyûk ezeket, és minden nap gonoszbakat érûnk? Az mi eleink vigab, és job napokat értek. Vajha azokat meg-kérdhetnõk, hasonlóképpen zugolódnának: A' mi szûléink mondván; bóldogok vóltak, mi nyomorúltak, szomorú napokat tõltõttûnk. Oh Isten! mútasd-meg nékûnk az jó napokat. Ha jó napokat keresz, nem találni itt fel azokat, ha azt mondgyuk, az Atyáink érték azokat: meg-csalatunk; mert azok mind munkában tõrõdtenek. Olvassuk az irásokat: azért akarta Isten azokat meg-iratni, hogy ékûnk vigasztalásunkra lennének. Illyés Propheta idejében, éhség vólt, azt szenvedték a' régiek. Ennek az világnak mindenkor gonosz napjai; az Istenben vóltak az jó napok mindenkor. Jó napjai vóltak Abrahámnak, de belsõképpen a' szivében: gonosz napjai vóltanak midõnaz éhség miatt meg-kellet változtatni hazáját, hogy ételt keresne magának. Igy bújdostak minnyájan keresgélvén. Gonosz napjai vóltak Sz. Pálnak, a' ki azt mondgya; hogy éhségben, szomjúságban, hidegben, mezitelenségben tõltõtte idejét. Ne haragudgyanak a' szólgák, holott az Urnak sem vóltanak jo napjai, [p 0033] ezen a' világon, gyalázatokat, boszszúságokat, keresztet, es minden sanyrúságokat szenvedvén. A' keresztyén ember azért ne zugolódgyék, hanem tekicse-meg kit kõvessen. Ezeket irja Szent Agoston.

Ezen Doctor nem javallya, hogy valaki ollyat igérjen magának, mellyet az Evangéliom nem igért, tudni- illik: mindenbóldogságokat, sõt inkáb azt akarja, hogy itt ne várjunk egyebet szorongatásoknál. Senki, úgy mond, ne igérjen magának ollyat mellyet az Evangéliom nem igért. Atyámfiai kérlek figyelmezzetek az mi irásinkra, ha némely irások meg-csaltanak, és némely mondások-szerint nem tõrténtek a' dolgok. Az mi irásunk ezen a' világon egyebet nem igérnek, hanem nyomorúságokat, szorongatásokat, romlásokat, kinokat, fájdalmokat, kisirteteknek bõvségét. Leg-kiváltképpen ezekhez kiszitsûk magunkat, hogy készûletlenek találtatván meg-ne fogyatkozzunk. Hogy pediglen ezt igirjék az irások, azok eszekben vehetik a' kik olvassák. Minden ember azért szabadon mondhattya Dáviddal; [p acut] e;borúságokat tõttél az mi hátunkra:

Szép hasonlatossággal él Arany szájú Szent János, az hól azt mútattya-meg, hogy az ellenkezõ dolgokat, noha el nem kerûlhettyûk, de el-viselhettyûk, abban pedig ûgyekeznûnk-is kell. Mondván: b. A' ki házat épit, nem kivánnya azt hogy nap melege, és esõ ne érje, holott azt semmiképpen el nem távoztathattya; hanem azon igyekezik, hogy azokat el-szenvedhesse az õ épûleti. Az ki hajót készit-is, nem tészi azt fel hogy habok, és szél- veszek ne emelgessék, hánnyák vessék, holott lehetetlen azokat el-kerûlni, hanem azon munkálódik, hogy az hajónak õszve foglalási, ellene álhassanak minden vizi háborúknak: Minékûnk-is életûnkre lévén gondunk ne igyekezzûnk azon, hogy az kisirtetek ne háborgassanak, hanem azon igyekezzûnk, mint felelhessûnk-meg gyõzedelmessen háborgatóinknak. Ezt minden rendben szûkséges meg-tartani.

Valamint azért ellene nem álhatunk annak, hogy az essõ ne verje az héjazatot, az habok ne érjék az hajó óldalát, a' betegségek, és testi nyavalyák emberre ne jõjjenek; hanem azon kell munkálkodnunk, hogy az héjazatok meg-álhassanak az essõk ellen, az hajók a' habok ellen, és testûnk a' nyavalyák ellen: Hasonlóképpen, midõn hatalmunkban nincsen hogy a' háborúságok, nyomorúságok reánk ne jõjjenek, csak azon igyekezzûnk, hogy azok el ne nyomjanak bennûnket, hanem nagy lelki erõvel, viselhessûk azokat. Arról irja Plutarchus: B: Nem okosság mondani, [p 0034] hogy mig élek azt el nem szenvedem: Hanem jobb azt mondani; mig élek tõbbet ollyat nem cselekedem: mert abban nem hazudok, ravassággal, és álnoksággal nem élek. Mint-ha azt mondaná: El- kerûlhettyûk a' gonosz cselekedetet, de a' nyomorúsagoknak szenvedésétel nem kerûlhettyûk.

Jeles szép mondását jelenti Homerusnak Simonides: tudni-illik, hogy ollyan az embereknek származások, mint az fa- leveleknek. Mert az fa-levelek ki-bimbóznak és terjednek, és noha egy ideig zõldellenek, mind-az-által minden széltûl ingattatnak, végre le-esnek, el-száradnak és meg-rothadnak: és valamint hogy egy fa-levél sem marad e' nélkûl: Igy ez világra szûletett ember-is nem találkozik, bátor iffiúságának erejében virágozzék-is, kit az nyomorúságnak szele ne érjen, és meg ne hánnyon; a' ki végre az halál miatt el ne essék; kinek teste rothadásra ne jússon; kõz e' minden embernek. Méltán hasonlittatik azért ember az fa levélhez, ki a'-szerint ragattatik-el a' széltõl, kirõl igy szóll Jób az Urhoz: (2 ] Az fa-levél ellen, melly a' széltõl el-ragattatott, mútatod-meg az te hatalmadat? Ezt magyarázván Szent Gergely Doctor azt mondgya, hogy a' bûn miatt tõrtént ez, az emberi nemzeten, a' ki mint egy levél úgy esett-le az fárúl, ezen szókat irván: b. Micsoda az ember hanem fa-levél, az ki tudni-illik a' Paradicsom fájáról esett-le? Mert az a' fa jó okbúl helyheztett vólt oda, de magától lõtt a' fa-levél ollyan esendõjé az kisirtet miatt. Hogy pediglen az ember hasonlóvá lõtt az fa-levélhez a' bûn által, eléggé bizonyittyák a' fa-levelei, mellyekkel mezitelenségeknek rútságát fedezgették az mi elsõ Atyáink: Nem lõtt vólna szûkségek a' fa-levélre, csak az gyûmõlcs ételtûl tartóztatták vólna meg magokat. Fa-levélhez vagyunk azért már hasonlók, az kik fa-levél módgyára a' kisirtetnek szelétõl leestûnk.

Noha nincsen olly veszedelem, melly akár kin-is meg ne tõrténhessek; mind-az-által nem egy-aránt érkeznek mindenekre az nyomorúságok, hanem egynek egy-képpen, másnak másképpen tõrténik dolga: De ûressen tellyességgel senki nem marad, a' ki vagy testének, vagy lelkének valami szorongatását ne érezze, még azok kõzõtt-is a' kik gyõnyõrûséges életben láttatnak lenni. Hallyad Boëtiust: b. Némellyek gazdagsággal bõvõlkõdnek, de szégyenlik nemtelenségeket. Némellyek Uri ágyból szûletnek, de fogyatkozások [p 0035] miatt, azt akarnák hogy ne-is ismérnék õket; Némellyek elég bóldogok egyébképpen, csak hogy õzvegységeket gyászollyák: Sokan víg lakadalmok, s6 menyegzõjõk után, bóldognak állittyák magokat, végre magtalanságokon tõrõdnek, nem lévén kire maradni keresményeknek: Az kiknek maradékok bõvõn vagyon, azok fioknak, leányoknak feslett erkõlcsét sirattyák. Kinek kinek meg-van az õ nyavajája, úgy hogy még el nem éri kivánságát, addig ohajtva várja; ha el-éri, meg-bánnya.

Errûl szokta vólt Filemon mondani: Nem találtatott olly ember, kit szomorúság nem ért vólna: De azt tartya okos embernek, a' ki az ollyat semminek tartya, vagy kõnnyen szenvedi; mert bizonyos az, Seneca mondása- szerint, hogy ezen az világon nem vólt ollyan ház, kiben a' sirás bé-nem férkezett vólna. Mert Isteni végezésbõl lõtt az, azon Bõlcsnek szavanként, hogy senki sérelem-nélkûl ne maradgyon. Solon sem ok-nélkûl mondotta Atticanak tõrvény adója, hogy a' keritett, és mezõ-várasok, nem egyebek hanem a' világi nyomorúságoknak szállási. Kikkel az sirások, emberi szomorúságok, mint egy kõ-fallal kerittetnek-bé. Szûkséges azért ezektõl meg-válni, kik a' nyomorúságokat továb nem akarják viselni.

Socrates kérdezgetvén, mint kellene el-távoztatni a' busúlást, azt felelte, hogy abban semmi mód nem adatott: Mert nincsen olly ház, olly város, embereknek olly társalkodása, kiknek kõzibé társúl ne adgya magát a' szomorúság, az mint Ovidius mondgya:


Et quis non causas mille doloris habet?

Vólna-é valaki ezerszer bánatra
Kinek ez világon szer nem jútott vólna?

Holott azért mindenek nyomorúság alá vettettenek, és senki ne maradgyon kûsseb, vagy nagyob ûldõzés-nélkûl, nem értem miért ne kellessék jó szivel szenvedni azt, az ki mindeneknek kõz, és a' kit senki el nem távoztathat? Arra int azért Publius: b. Tûrd-békével, ne tõrõdgyél azon, az mit el-nem kerûlhetsz.

Nem-is ok-nélkûl szabta reánk az Isteni gondviselés ez nyomoróságoknak kõntõsét: Mert ha azt nem viselnõk, Istenûnkrõl-is el-feletkeznénk. Szent Agostonnak szép mondása- szerént. b. Ha meg-szûnnék Isten, és keserûségeket nem elegyitene ez világi szerencséknek kõziben, el-feletkeznénk rólla. Rupertus más okát adgya ennek: b. élvén, úgy-mond, az ember, erõss munka által akarta Isten [p 0036] hogy egye kenyerét, hogy tudni-illik minek elõtte el-jõne az itéletnek napja, az hól a' régi bûnt-tévõ õrdõggel el-kárhoztatnak minden gonoszok: annak elõtte térjenek eszekre az emberek, a' munkák és fájdalmok által, &c. Továbbá az kik Istennek ennyi Atyai látogatásával-is nem tanúlnak, azoknak méltó kárhozattyok lészen, és menthetetlen bûnõk. Mert tovább mit cselekedgyék Isten, hogy az ollyanokat a' gonosz cselekedettõl tartóztassa? Folyamodgyunk azért az Istenhez, kiben találtatik az õrõk nyúgodalom, kiben semmi fájdalom, semmi szomorúság: Mert azon kivûl valahová mégy, mindénût magaddal hordozod a' fájdalmas nyomorúságokat. Halgassuk azon Agostont mit mond az õ Istenének. b. Valahová Fordúl az emberi lélek, mindenût fájdalmat talál, hanem csak te benned nyúgodalmat. Es tovább: akár az hátamra, akár mellyik óldalamra fordúllyak, mindenûtt kemény ágyat találok, hanem te vagy Isten egyedûl a' nyúgodalom. Pindarussal azért e' vel rekesztem-bé irásomat:


Laboram autem exors nullus est nec erit.

Munka nélkûl senki nem vólt nem-is lészen.

SOKAT HASZNALNAK NEKÛNK AZ ELLENKEZÕ DOLGOK, AZERT ILLIK JO SZIVEL SZENVEDNI AZOKAT. VI. RESZ.

A
Z Isten- félõ emberek mindenkor bóldog állapottyokban bánkodtak tõbbet, mint nyomorúságokban, félvén attúl hogy né-talám Isten ez életben elégiti-meg õket jókkal- [!] Ezért mondgya Szent Gergely: b. A' szent emberek mikor ez világi gyõnyõrûségekkel bõvõlkõdnek, félelmes gyanósággal háborodik-meg elméjek, tartván attúl, hogy itt vészik-el munkájoknak gyûmõlcsét. Akár jó s6 akár gonosz légy, illendõb az ellenkedõ dolgokat hogy sem a' szerencséseket kivánnod. Ha jó vagy, hogy itt ez világon ne vedd-el jútalmadot, Szent Gergely mondása-ként: b. Igen óltalmazkodnunk-kel attúl, hogy ha mit mivelûnk, ez jelen-való életben ne vegyûk-el jútalmunkat, hogy ne mondgyák valaha nékûnk: El-vették az õ jútalmokat.

Ha gonosz életû vagy még sem tõrténik semmi nyomorúság rajtad, úgy-is méltán félhetsz. Mert Szetn Agoston mondásaként; nincs nagyob bóldogtalanság, a' bûnõsõk bóldogságánál. Ha Isten [p 0037] te reád nyomorúságokat bocsátana, talám ez világon el-venéd bûntetésedet, avagy leg-aláb jõvendõbéli kinaid meg-enyhittetnének. Láthad azért hogy akár minémû állapotban légyûnk-is ez világon, de nagyob szûkségûnk vagyon a' veszedelmekre mint a' gyõnyõrûségekre. Azért mondgya Boëthius: b Ugy látom az embereknek tõbbet használna a' nyomorúság az bóldogságnál.

Ehezképest igen okosson vigasztalt régenten Szent goston egy nyomorúságában panaszolkodó beteget, illyen formán: b. Vallyon nem jóbbé Isten ostorozván tégedet, hogy magához fogadgyon: hogy sem mint meg-engedvén néked el-vessen mellõlle?

Az mely szõlõ-tõt nem irtogatnak, meg-vadúl, és haszontalanúl sarjuzik-ki, gyûmõlcsõt nem hozván, vagy ha gyûmõlcsõzik-is, de felette sovány gyûmõlcsõt ád. Ezt eszében vévén Szét Jeronymns azt mondgya: b. Az melly szõlõ-tõt a' vinczellér meg- nem irtogat, hoszszú venyikékre terjed, és magos veszszõ-szálakra nõ, úgy hogy az melly nedvességbõl bornak kellet vólna lenni, abból haszontalan zõldségek, és széllyel húlló levelek lõttenek. Igy minden-napi példa mútattya, hogy a' melly ember henyélésben, kinnyes nyúgodalomban, világi dicsekedésben nevekedik, s6 tõlti idejét, gyakrabban semmire-kellõ, haszontalan terhe az fõldnek; de ha munkákon, és sok nyomorúságokon megyen által, és igy kegyes és keresztény ember válik belõlle.

Mikor meg- metczik a' szõlõ-tõt, úgy látszik, mint-ha kõnyveit húllatná, az belõlle ki-folyó nedvesség miatt: De õsznek idején midõn sûrû gerezdekkel termet, ha esze, s6 nyelve vólna, meg-kõszõnné a' gazdának, a' ki õtet metéléssel meg-tisztogatta. Igy nékûnk-is az ellenkezõ dolgokat, és munkákot, mellyeket a' jó Isten reánk bocsátott, hálá-adó, és vig kedvel kellene fogadnunk, holott azok nékûnk nem veszedelmûnkre, hanem hasznunkra és elõ-menetelûnkre szólgálnak. Régenten midõn az Isten az õ népit Isaiás Proféta által meg-fehyegette vólna, igy szóllot felõlle; [p hagy] om az én szõlõmet, és parlaggá tészem azt; meg nem metczetik, és meg nem kapáltatik. Azt az helyt magyarázván Szent Basilius, meg-mútattya melly sokat használlyanak az ellekezõ dolgok. b. Valamint, úgy-mond, a' szõlõ tisztogatásban el-metélik az haszontalan ágakat, az javát pedig a' tõkéhez, s6 karóhoz, szorittyák s6 kõtõzik, [p 0038] hogy bõveb gyûmõlcsõt hozzon. Hasonlóképpen a' léleknek ugyan meg kell hajolni, és gõrbedni a' nyomorúságoknak sok kõtelei miatt, hogy abban az õ meg-aláztatásában nagyob lelki szorgalmatosságokra serkennyen-fel. Midõn az Izraëliták kedves múlatsággal, gyõnyõrûséggel, és minden kivánatos jókkal bõvõlkõdnének az igéret fõldében (Melyben vitettenek vólt által AEgyptusból) mint valami szõlõ-tõk plántáltattanak vólt nagy gyõnyõrûséggel az jó fõld-ben; sok gonoszságokban, istentelenségekben akkor egyelitették magokat; de mikor tégla-vetésre, és egyéb sanyarú munkára hajtották õket, akkor kezdették meg-ismérni, és segitségûl hini az Istent. Ebbõl-is ki-látszik, hogy embernek ûdvességes életére nézve, hasznossab a' nyomorúság az világi bóldogságnál.

Ha kinek kedves madara vagyon, vagy a' szárnyát vágja-el, vagy kis kalitkában rekeszti, hogy el ne repûllyõn tõlle. Igy Isten sokszor az emberek szárnyát, úgy-mint gazdagságit, pompás bõcsûlletit, s6 egésségét, fiait, és ehez hasonlókat el-szedi, és eé-vágja, kiváltképpen azoknak a' kiket szeret, és súllyos nyomorúságokban rekeszti, azért hogy az õ szeretetitõl, és személlyétõl ne távozzanak. b. Mert Szent Agostonnak mondása szerént: Ha a' tollait el-szeded, vagy egyéb eszkõzeitõl meg-mented, el-vetted a' terhét, és mentûl inkáb meg-kõnnyebbitetted, annál inkáb az fõldõn marad, fekszik, nem repûl, mert oda vagyon az terhe. Vaj ki sokszor vész-el az ágakon maga szabadságában bátran élõ, és repdesõ madarka! Boldog azért az a' rabság, melynek vége szabadság.

Az havasokban kõsziklák- kõzõtt hányattatott folyó-vizet tartyuk jobnak, mint az helyben álló s6 maradó tócsákat. Szent Jánosnak ama' mondásához képest: [p sok ] vizek, sok Nemzetségek. Hogy azért tisztábban maradhass, sok nyomorúságokon szûkség által menned, a' kinyes gyõnyõrûségekben semmit nem mulatozván.

Ha gyermeke kezében édes Annya kést, vagy valami gonosz fegyvert lát, kedve-ellen-is el-vészi tõlle, nem gondolván véle, ha siránkozik-is utánna, hogy inkább belé ne-essék, és veszedelemtõl meg-menthesse fiacskáját: Nem-is illik, hogy az ollyan kezébõl ki-vett fegyver-után siránkozó gyermeket meg-szánnya valaki. Tudgya az Ur, menyit árcson tenéked a' gazdagság, elõmenetel, egésség, és maradékidnak sokasága, kikkel hogy veszedelmedre [p 0039] ne-élhess, el-szedi tõlled, te pedig gyermeki módon bánkodol, siránkozol utánnok: De ha tudnád a' mennyei szeretetnek titkát, õrûlnél inkább, és hálákat adnál az Istennek.

Ha meg-gyulad valakinek háza, a' ki annak óltására vizet hord, nagy jó-akaratnak tartya a' gazda, kõszõni hogy a' fel-lobbant tûzrt óltani akarja, házát óltalmazza. Hasonló-képpen mikor a' bûnnek tûze fel- gerjed a' mi szivûnkben, nagy irgalmasságát mutattya hozzánk az Isteni kegyesség, ha a' nyomorúságoknak vizével meg-óltya.

Továbbá, valamint szûkséges a' lónak a' sarkantyú, õkõrnek az õsztõn, úhy szûkséges embernek a' nyomorúság. Hasonló-képpen vagyon dolgunk az útra indittatott barmokhoz, kik az út-felen ha valami eledelt találnak, annak édesedvén, mind addig gyõnyõrkõdnek s6 mulatoznak rajta, mig a' pásztor pálczával eléb nem indittya õket; akkor vészik eszekben magokat, akkor indúlnak újalag az útnak, mikor óldalokon érzik az ostort, és mikor elkél szemek-elõl a' kedves eleség, akkor kezdenek sietni: Es midõn efféle akadályok el-vétetnek elõllõk, hamaráb érkeznek oda, a' hová indúltak. Jól mondgya azért Sz. Gergely Doctor: b. Isten az õ választottit, kiket magához akar fogadni, ennek a' világnak darabos és kemény úttyán hordozza; hogy ne-talám a' jelen-való életnek gyõnyõrûségétõl édesgettetvén s6 legeltetvén, sokáig itt mulatozni ne kivánnyanak, hanem õ-hozzája siessenek, hogy midõn az útban gyõnyõrkõdnének, ne-feletkezzenek-el kivánatos hazájokról.

A' mint Seneca irja, Circius- nevû szelet a régi Francziák nagy becsûlettel kõszõntõttenek, hogy az tisztitotta-meg a' levegõ- eget. Azért mivel mink-is a' nyomorúsággal tisztúlunk, illik kõszõnettel vennûnk, avagy csak jó-kedvel fogadnunk. Igy emlekezik Szent Agoston a' nyomorúságról. Tisztít, nem kárhoztat.

Hogy pedig a' nyomorgatások gyakrabban orvosság, és ugyan tisztitó orvosság-gyanánt adassanak nékûnk, ki-tetszik abból a' bûntetésbõl, mellyet az elsõ Atyáinkra bocsátott az Isten: mert ollyan nagy vétkekért, és ollyan nagy Istennek meg-bántódásáért, hertelen és õrõk halálnak kárhozatatását érdemlették vólna: De a' nagy irgalmasságú Isten orvosodni akarván inkább mint kárhoztatni, az emberhez jõve,. és néki nem átkot annyira, mint gyógyúlásra-való orvosságot szabott eleiben, mert elsõben-is fûveket [p 0040] ád eleiben, mind ételre s6 mind orvosságra-valókat; [p f&ot] ilde;ld-fûvét észed. Az után veritékjet vészen-ki belõlle, midõn mondgya: Orczádnak veritékével észed kenyeredet. Utóllyárahelynek vagy égnek változtatása érkezik, avagy csak tulajdon hazájában-való viszszatérése por vagy, és porrá lészesz. Ezen halálnak tõrvénnye-is, embernek nem kárhozattyára, hanem szólgál állapottyának változására Isten azért bûntetvén bennûnket, nem úgy tellyességgel mint biró, hanem mint orvos, úgy bánik velûnk, holott ez illyen nyomorgatások- által gyógyulunk-meg. Kire-nézve azon Sz. Agoston igy int: Oh fiam, ne-tõrõdgyél, mert orvosságok ezek, nem bûntetések. Más haszna-is vagyon a' nyomorúságnak, mellyet Baptista Mantuanus jedzett-meg: Ugy-mint az halál felelmétõl szabadit, a' mely leg- keservesebb, mert a' nyavalyákban úgy meg-esik ember, hogy miatta mindenek izetlenekké válnak: ha mindene vólna, leg-jobb malosával, drága csemegékkel kinálnák-is, mindenek keserûknek látszanak: és mint kinek lábát czismája szorittya, mezitláb jár inkább, mint czifra lába-belivel sebesitse lábát. Igy a' ki ez életnek veszedelmes szorongatási-kõzõtt kinlódik, minden reménségtõl meg- fosztatván, kivályképpen-való orvosság-gyanánt várja az halált. Melyrõl szép verset irt Martialis:

(2 ... ]
Rosz állapottyában élete nem kedves,
Kinek a' szerencse semmiben nem kedvez;
Erõs dicsiretes dolgot viszesz véghez,
Valaki jó kedvel szegénységet szenvedsz.


Inen Jób-is minden békeséges-tûrésnek példája, midõn testi nyavalyáiban szorongattatnék, igy kiált vala fel: [p den ] napokon, mellyeken most vitézkedem, várom mig el-jõjõn az én változásom. Bóldog nyomorúság, mely által ez életbõl gyõnyõrûséges változásra juthatni; és noha Aristoteles mondása-ként ez mindennél rettenetesebb; de elég az, hogy, mindennél nagyobb gyõnyõrûségre viszen. Hallyad szûdbéli szomorúsági, és nyavalyáinak szorongatási kõzõtt az Apostol-is mint kiált-fel: [p b&oa] cute;ldogtalan ember, ki szabadit-meg engem ez halálnak testébõl? Mint-ha azt mondaná, szegény és nyomorúlt, mert a' Gõrõg-nyelven igy magyaráztatik: Ki szabadit-meg engem ez halandó testbõl, a' romlás és rothadásra [p 0041] jutandó testbõl? Ez halandó életben ez vólt az Apostolnek szûntelen-való fohászkodása, és az õrõk-életre-valo vágyódása.

Halgassunk azért a' Sz. Agoston szavaira, avagy ha Trithemius- nak hinni akarunk, mit irjon az Victorinus Hugo fohászkodásiról: Vedd eszedben, úgy mond, oh én lelkem, minémû állapotban légy: bûnõkkel vagy meg-terheleve, gonosságokkal meg- kõtõztettél, gyõnyõrûségektõl meg-fogattál, tagokra szegeztettél-fel, gondokra feszittettél, múnkára rendeltettél, félelemmel szorongattatol, fájdalmakban nyomorgasz, mint úta-vesztett szédelgesz, gyanúságokban nyughatatlankodol, szorgalmatossággal fáradsz, jõvevény vagy az ellenség fõldén, meg- mocskoltattál az halottakkal, &c. Mikor jõvõk-el, és meg- jelenem az Ur szine-elõtt, hogy meg-lássam õtet az õ választottinak javai-kõzõtt? &c. Ezek a' szomorodottaknak kegyes szavai, mellyeket talám nem mondanának, ha nyugodalmason élnének, el-kõltõzni sem kivánnának, ha a' gyõnyõrûségtõl bé-fogattatnának. Tertullianus -is erõssen állattya, hogy nem illik az haláltól felni, a' ki minden félelemtõl meg-szabadit. b. Nem méltó, úgy mond, rettegni azt, a' mi meg-ment a' rettegéstõl. Halált sem kóstol tõbbire, a' ki már elõl-járó veszedelmét meg- kóstolta; a' ki pedig ennek e' világnak édesgetésével él; keserû lészen annak az, a' kinek még az emlekezeti- is szomorú, a' Bõlcs mondása-szerint: [p hal] ál, mely keserû ez a' te emlekezeted. De kinek? az õ javaiban békeségben élõ embernek. Nem annak tehát, a' ki keserves szivel vagyon az õ sok szorongatási-kõzõtt.

Mikor kedvek-szerint fú a' szél az Hajós-mestereknek, akkor juntnak a' kivánatos partra: Ellenben pedig a' lelki-hajókázásban, embert nem a' kedve-szerint való szelek hordozzák bátorságoson, mellyek vólnának a' gazdagságok, pompás dicsõségek, és testi erõk s6 egésségek, és tõbb egyebek ezekhez hasonlók, a' mellyek felette igen félelmesek, tudni-illik, kik minket gyakran veszedelmes gyõnyõrûségre vonsznak, és lelkûnket az életnek partyától meszsze vetik. Hanem azt kell kivánnunk, a' ki minket utólsó jó végûnkhez Istenûnkhez viszen, azok pedig, a' nyavalyák, ûldõzések, szegénység, és tõbb ezekhez hasonlók. Mert a' Sz. Gergely bizonyitása-szerint: b. A' mely gonoszok itt bennûnket nyomorgatnak, Istenûnkhez sietve visznek. Ugyan-is a' nyomorúság az igazakat ennek az életnek meg-utálására kinszergeti, és tellyes szûbûl másokkal bóldogjabb életre izgattya.

[p 0042] Cassianus három útat mutat, mellyekkel az emberek Istenhez hivattatnak. Az elsõ mód Istentõl vagyon. Második az embertõl. Harmadik a' szûkségtõl, és ellenkezõ dolgoktó. Istentõl vagyon, mikor valami Szent gondolatok szivûnket fel-gerjesztik a' Szent parancsolatoknak meg-tartására, és az idvességes életnek kivánságára.

Második hivatalnak módgya, mely ember- által szokott meg-lenni; mikor vagy a' Szenteknek példájára, vagy a' lelki embereknek oktatására-nézve, Istenes, és idvességes munkákban foglallyuk magunkat.

Az Harmadik mód, mely a' szûkségtõl származik, noha a' két elsõnél méltósággal alább-való, mind-azáltal gyakrabban tõrténik kõzõttûnk: mert sokan ez életbõl az õrõk-életre vitetnek, amaz kõz-mondás- szerint: El-vesztûnk vólna, ha veszedelmûnk nem lõtt vólna. Mert sokan vannak ennek a' világnak gyõnyõrûségivel, gazdagságival bé-kerittetve, kiknek ha nyavalyájok érkezik, vagy jószágokot el-vesztik, vagy szám-ki-vetésben vettetnek, vagy kedveseknek halálok miatt meg-keserednek, vagy egyébb veszedelemmel illettetnek, ottan mingyárt az Istenhez folyamodnak; kirõl jó szerencséjekben meg-emlekezni sem akartak: Es igy majd kedvek-ellen-is vonattatnak az idvességre.

Eñek az harmadik hivatalnak módgyát, Cassianus egy Mojses nevû Abbásnak példájával világosittya. Ki gyilkossága- miatt, meg-ijedvén a' tõrvény szerint-való haláltól, egy Kalastromban szaladott, a' ki nem annyira jó-akarattyából, mint szûkségtõl kénszerittetvén, Szent és tõkélletes életre atta magát. Bóldog szûkség azért az, a' ki jóra vonszon; bóldog szorongatás, mely által hallyuk Istenûnk hivatallyát.

õ-maga Dávid-is meg- vallya, hogy akkor tért-meg, mikor szorongatási-kõzõtt a' tõvisek gyakdosnák: kire-nézve Szent Bernárd a' nyomorúságról a' tõvis képében igy szóll: b. A' tõvis, bûntetés; a' tõvis hamis atyafi; a' tõvis gonosz szomszéd. mind-az-által jól sebesiti-meg azokat; kiket Istenhez térit: Hasznos furdalás, kiket a' lelki-isméret idveségesen furdal: Sokan midõn ezt a' tõviset érzik, meg-jobbittyák életeket, és az illyenek mondhattyák: Meg-tértem az én nyomorúságomban, midõn a' tõvis gyakdosna. Hasznos furdalás azért az, mellyet a' jó lelki-isméret kõvet: Mert sokan meg-nem térnének, ha illyen furdalások nem vólna.

[p 0043] Továbbá, a' nyomorúságot mint valami zabolát, úgy veti isten szájokban az õ szólgainak, hogy testi vágyódásokat tartóztassa, hogy hanyat-homlok a' vétekre ne-rohannyanak. Szent Dávid Király mondása szerint: [p acut] e; nékem, hogy meg-aláztál engem. Szent Pálnak-is testi õsztõn adatott, és a' Sátán Angyala, hogy a' jelenéseknek nagy vólta-miatt fel-ne fuvalkodnék.

A' nyomorúságnak tõbb idvességes hasznai és gyûmõlcsi- kõzõtt, nem alább-való az, hogy lelki szemeinket fel- nyittya, és sokakra emlekezteti az embereket, meg-tanittya azokra, a' mellyek szerencsés állapattyokban eszekben sem jutnának, vagy ha eszekben jutna-is, semminek tartanák. Ugyan-is, a' felettébb-való szerencsés állapat, nem kûlõmb a' fel-pufatt kõvérségnél, ki a' látásban tompaságot, s6 homályt szerez; vagy ollyan, mint a' világosságnak sértõ fénye, az emberi szemnek akadályt csinálván. Sokszor ollyan, mint a' szép csemete mellett a' fel-sarjúzott haszontalan ágak; avagy mint a' fán a' rend-kivûl-való termett gyûmõlcs, ki el-tõri az ágakat. Jól mondgya ezért Seneca: A' szép fiatalt meg-fojtyák az haszontalan ágak, terhek-alatt le-romolnak az ágak; a' felettébb kõvéren indúlt csemete nem állapodhatik-meg: Hasonló állapattyok vagyon, kiket a' felettéb-való szerencse fel-magasztalt, úgy hogy nem csak azokat, de vélek eggyûtt másokat-is hirtelen el-nyomorit.

Ellenben pedig, a' mint Isaiásnál meg-vagyon irva: [p dorg] álás ád értelmet: s tovább: [p tani] t a' tudományra? és kivel értetteti-meg az hallott dolgot? A' téjtõl el-választattakkal. a' csecstõl el- szakasztattakkal.

A' nyomorúság ollyan, mint az Eliseus veszszelye, ki a' Jordán mélységérõl magához vonta a' vasat, és úszóvá tette. Az az, a' bûnõknek mélységébõl embert, a' világosságnak látására vonsza-el, úgy-mint Istennek, és magának isméretire. Avagy ollyan, mint az a' sár, mellyel Idvezitõnk meg-kente a' vaknak szemét, hogy látna. Mert Szent Gergely mondása ez: b. A' mely szemeket bé-fog a' vétek, fel-nyittya a' bûntetés. Es Sz. Agoston Doctornak-is mondása szerint: A' tõredelmeseket meg-tisztittya, a' tapogató vakokat meg-világosittya, az ártatlanokat meg- koronázza.

Más hasznát-is vehettyûk eszûnkben a' nyomorúságnak: Mert ha békével szenvedtetik, a' kõvetkezendõ bûntetéstõl meg-menti [p 0044] mbert. Ez nyilván meg-vagyon mondva a' Sz, irásban: [p yes ] és irgalmas az Isten, és a' nyomorúsgnak napján meg-bocsáttya a' bûnõket. Tobiásnál-is igy vagyon irva, midõn Sára az Urnak kõnyõrõgne: [p a' h] áborúság idején meg-bocsátod azoknak bûnõket, kik téged segitségûl hinak. Ez pedig úgy lészen, ha meg- tisztittyuk azt, a' keserûséggel, a' mit bé-mocskoltunk a' gyõnyõrûséggel. Errõl mondgya Sz. Gergely Doctor; Valamiket bennûnk meg-ferteztettek a' cselekedetek, ki- mossák a' kõny-húllatások, és ha mit a' gyõnyõrkõdtetésnek vétke tovább-is bé-mocskol, tõrõllye-el a' keserûségnek munkája.

Azt pedig úgy értsûk az Arany-szájú Sz János mondásából, hogy a' bûn hasonló a' genetséggel rakott mély sebhez: A' bûntetés pedig, és a' nyomorúság, a' tisztitó Ispot vashoz hasonló. A' kinek azért meg-rekett sebi vagyon, szûkség azt ki-vágni: Hasonló-képpen a' bûnõsnek hasznos a' bûntetés és nyomorgatás, mind a' tisztúlásra, mind az óltalomra-nézve. Mert Sz. Agostonnak bizonyitásához-képest: b. Hasznos eszkõz a' nyomorúság, az orvosnak hasznos ispóttya, az õrdõgnek incselkedési-ellen. Ezt által-látván Dávid, minden nyomorúságoknak el-szenvedésire fel- ájánlotta magát: [p t &e] acute;n, úgy-mond, ostorok-alá készittettem: Vagy a' mint némellyek fordittyák; Kész vagyok el-szaggattatni, és el- aprittatni: Avagy a' Chaldeus magyarázása-szerint: Kész vagyok a' meg-rontatásra. Mint-ha azt mondaná: Tudom bûnõmet, bûntetésemet kész vagyok fel-venni: Jõjjenek-el annak-okáért az ostorok, a' romlások, szaggattatások; ha rám jõnek-is, mindenekre kész vagyok, mert énnékem azok hasznosok. Mert ezt mondgya Szent Gergely Doctor: b. Mivel a' Szent emberek tudgyák, hogy lelki-sebek nincsen rothadás-nélkûl, ahoz-képest a' Doctornak sértegetõ keze-alá õrõmest adgyák magokat: Es a' mint más helyen-is irja: Isten annál bizonyossabbá tészen bennûnket idvességûnk- felõl, mentõl keményebben sérteget ostorival.

Ha valamely ellenséged arany-pénzel, vagy jó-féle gyõngyõkkel hátban hajigálna, nem bánnád, sõt õrûlnél rajta, és fel-szednéd azokat: Efféle hajigálásokkal kergettenek régenten egy Szent Jámbort, Páristól-fogva Aureliáig. Ezek a' gyõngyõk, a' nyomorúságoknak drága kõvei, a' mellyek mivel illyen drágák, és nagy becsûletre méltók, méltán telly4es szibûl kivánhattyuk, hogy életûnknek minden napjaiban effelékkel hagyigállyanak, s6 ûldõzzenek.

[p 0045] Soha ne-feletkezzél arról, a' mit az Apostolok ketten-is mondanak; [p nyo] morúságok-által kell nékûnk Isten országába mennûnk. Holott azért a' nyomorúság légyen út az õrõk-bóldogságra, ha nyomorúság-nélkûl leszesz, ki-maradsz az útból, és igy soha nem juthatsz kivánatos hazádban. A' ki a' gyõnyõrûségeken kapdos ez életben, méltán hasonlittatik ahoz az emberhez, a' kit szép virágos mezõn által hordoznak, s6 visznek a' tõmlõczben, akasztófára, vagy egyébb halálra. Hallyad jeles mondását Sz. Gergely Doctornak: b. Mint gyõnyõrûséges mezõn, által-vitetik a' tõmlõczben; a' ki e' jelen-való életnek gyõnyõrûsége-által veszedelemre mégyen. Valamely szûkségesek azért a' nyomorúságok, ollyan ártalmasok a' gyõnyõrûségek.

A' bóldogságnak el-nyerésére-is felette szûkségesek a' nyomorúságok, a' mint a' Szent irás bizonyittya; mert igy szóll Sz. Péter Apostol: [p ha v] alamit szenvettek-is az igasságért, bóldogok lésztek; ha meg- vettettek a' Christus nevében, bóldogok vattok. Szent Jakab-is hasonló-képpen: [p acut] e;ldog ember, a' ki kisirteteket szenved. Tutta Sz. Jób mind ezeket, mert õ-is azt mondgya: [p acut] e;ldog ember, a' ki az Istentõl meg-dorgáltatik.

Senki nem kételkedik abban, mely nagy dicsõsséget nyert légyen Sz. Jób fájdalmi-kõzõtt- való meg-gyõzhetetlen békeséges-tûrése-által: úgy annyira, hogy, azt meri Arany"szájú Sz. János mondani fellõle, hogy még az a' meg-vetett fõld, és ganéj-domb-is, méltó becsûlletre, mellyen az a' békeséges-tûrés végben-vitetett. b. Sokan, úgy-mond, mostan hoszszú szarándokságot vállalnak magokra a' tengeren- által, hogy láthassák azt a' poshatt fõldet, és meg- csókolhassák mint ollyan nagy gyõzedelemnek jeles helyét, a' drága aranynál fellyebb becsûlvén, a' ki bé-fogatta a' Szent embernek vérét.

Erre-nézve Nazianzenus Gergely fellyebb becsûllõtte, a' Peripateticus oknál Aristoteles kõvetõinél, a' Stoicus bõlcseket, ezért, hogy, a' világi kûlsõ szerencsés állapatot haszontalanoknak tartották, a' tõkélletes bóldogságnak fel-találására; hanem az igaz embert mondották bóldognak, ha Falaris réz-bikájában vettetett-is égetésre.

Veszedelmûnknek más derekas hasznát-is vehettyûk eszûnkben; mert az Istent kõzinkben hozza, a' ki noha mindenûtt jelen vagyon, mind-az-által kivályképpen a' veszedelemben lévõ embereknek [p 0046] kõzõttõk forog; mellyet Sz. Dávid-is bizonyit, igy szólván: [p otil] de;zél vagyon az Ur azokhoz, kik tõredelmes szivel vannak. Es a' nyomorodotról azon Próféta-által azt mondgya az Ur: [p acut] e;le vagyok az háborúságban. Nem akart isten Mójsesnek Cedrus vagy Borostyán-fáról, vagy valami hasonló gyõnyõrû ágakról meg-jelenni, hanem tõvissel rakott Csipke-bokorbol; akarván azzal-is jelenteni, hogy nem a' gyõnyõrûségek, hanem a' nyomorúságok-kõzõtt talállyuk-fel õtet, jelen-is vagyon nyomorúságunknak idején. b. Ne-félly, azt mondgya Sz. Agoston, midõn nyomorúságosan vagy, mint-ha nem vólna veled az Isten: Ne-is gondold el-hagyattotnak magadat, ha nem akkor szabadit-meg, mikor te akarnád.

Annak- felette, valamint-hogy nem árt az el-plántálni-való csemete ágaknak a' dõngõlés, az olaj-magnak a' meg-tõrés, a' gabonának a' cséplés: A' szerint használ nékûnk-is az háborúság. Hallyad Nissenumbéli Sz. Gergelyt, mit itil azokról, kik Istenért szenvednek. b. A' szõlõt, úgy-mond, lábbal nyomják, és úgy kedves izû bornak nedvességét adgya-ki: Igy az olaj-mag, midõn meg- rontatik, keserû vadságát el-veszti, és kõvér olajat ád. Igy a' cséplés-által, a' jó mag ki-választatik a' polyva-kõzzûl, és tisztán takarittatik a' csûr- fõldére. Hasonlóképpen valaki nyomorúságokkal ostoroztatik, nagy bizodalommal mégyen Isten eleiben, tudni- illik, a' kit õ Sz. Felsége a' rosdától ki-tisztitott a' nyomorúságoknak tûze-által. Az ellenkezõ dolgokról-is hasonlóképpen szóll; A' mely zõld vetést hideg télben az erõs fagyos hó bé-takar, termettyeb lészen aratásnak idején: A' melegtõl pedig nõvésében-is meg-csûgged: Igy az ellenkezések-is Istenhez gerjesztik, s6 nevelik embernek akarattyát. Nem kell tehát futni a' nyomorúságoktól, holott ezekbõl ennyi jók származnak ránk, a' mint a' Poëta-is irja:


.... miseros meliora sequantur.
Gyakran nyomorúltat jobb szerencse kõvet.


AZ NYOMORUSAGOKTOL TANITTATUNK, AZERT ILLIK JOKEDVEL FOGADNUNK. VII. RESZ.

LAërtius
irja Diogenes Cinicus felõl, hogy Athénás Várossában szokott vólt járni az Anthisthenes Iskolájában; kit mindenkor igen kedvetlenûl látott Anthisthenes, végre pálczát fog [p 0047] hozzá, hogy keménnyen meg-verje, Diogenes pedig csak fejet hajt néki, mondván: Lássad, ha versz-is, de nem találsz ollyan botot, kivel el-kergess magadtól, csak én tanúlhassak valamit tõlled.

Minden Keresztyén embernek, hogy Christusnak igaz Tanitványa légyen, nagy alázatossággal, a' nyomorúságnak pálczája-alá kell magát hajtani, azt õrõmest szenvedvén, és azért Istentõl el-nem távozván, ki gyakra a' nyomorúságnak pálczájával úgy él, mint valami Tanitó-mesterrel, hogy fel-éppitsen, és meg-jobbitson bennûnket. b. Mert, a' mint Arany-szájú Szent János mondgya, a' mi oktató Mesterûnk, a' nyomorúság. Jeles Tanitvánnya vólt Christus Urunknak Szent Pál, kit senki el-nem vonhatott az õ Mesterének Iskolájától, és szeretetitõl, mert azt mondgya: Ki választ-el minket a' Christus szeretetitõl? háborúság-é, nyomorúság-é, éhség-é. ûldõzés-é? Mint-ha azt mondaná: Ezek kõzzûl semmi erõt nem vészen rajtunk, hogy el- válaszszon a' Christustól, csak mi ne-akarjuk: Mivel nem illik az oktató Mestereknek keménykedése-miatt a' fiaknak el-hadni õstõl-maratt õrõkségeket, és Attyokot, kiknek keresményit magokra várják jõvendõben. Azért inti vala a' Sidókat ezen Apostol ollyen szókkal: [p feny] itékben meg-maradgyatok. A' fenyiték-alatt a' múnkákat és ellenkedéseket érti, a' mellyek azért mondatnak fenyitéknek, mert a' fenyiték a' fenyegetésbõl vészen nevet magának: Ez igaz dolog, hogymagokban nem vólnának igen kedvesek, de szûkségesek, mert azok- által tanúllyuk-meg a' békeséges-tûrést, és a' tõbb jószágos-cselekedeteket. Arról énekli Sz. Dávid: [p te ] veszszõd oktat engem. Isten nem-csak szóval, és szivûnkben bocsátott belsõ gondolatokkal, hanem sanyargatásokkal-is tanittya at õvéit: Kivályképpen azokat, kik oktatással, intéssel, olvasással, feddésekkel, és tõbb Istentõl adott Szent gondolatokkal bûnõket el-nem akarják hadni, hogy az õ Istenekhez térjenek, hogy kételenségbõl vigyék végben azt, a' mit jó-akarattyokból cselekedni nem akartak. Hallyad a' Sz. Agoston szavait: b. Hogy az Ur ostort bocsátott rád, nem haragból bûntetett, hanem jõbbúlásodért [!] cselekette. Szent Dávid-is igy szóll magáról: [p yarg] atván, meg-sanyargatott engem az Ur, de nem adott engem az halálnak. Hogy azért az õrõkké-való halálnak ne-adattassál, szenvedd õrõmest a' sanyarúságot. Az Elefánt meg-nem szelidûl, valamig ostorokkal meg-nem veretik: [p 0048] Igy sokan hanem ha veszedelmekkel, és nyomorúságokkal nyomattatnak-meg, de kûlõmben Istenhez nem szelidûlnek: Tudgya pedig az Ur, kik legyenek azok; Talám te azok-kõzzûl való vagy, azért nem marattál nyomorúság-nélkûl.

Bizonságot tészen a' bõlcs rólla, hogy dorgálás és kisirtet-nélkûl senki meg-nem tanúl; [p ki ] kisirtetben nem vólt, mit túd? Mert a' Próféta mondása-szerint: [p dorg] álás ád értelmet. A' Jósef báttyai attyok-fia-ellen-való gonosz- cselekedeteket, mind addig sem ismérték-meg, mig veszedelemben nem estenek, akkor kezdették mondani; [p acut] e;ltán szenvedgyûk ezeket, mert vétkeztûnk az õcsénk-ellen. Látod-é mint meg-tanúltak a' nyomorúsággal, és mint meg-ismérték vétkeket, vétkek- ért-való bûntetéseket-is mely hamar eszekben vették, mihelt nyavalyával kõrnyûl-vétettek.

Nabugodonozor Király, a' nyomorúságnak oktatásábúl ismérte-meg a' Felséges Istent, mennynek és foldnek Teremptõjét, kit annak-elõtte nem tudott; és sok nyomorúsági után kezdette mondani: [p Nabu] godonozor, fel-emelém szemeimet az égre, és az én értelmem meg-adaték nékem: és áldám a' Felségest, és az õrõkké élõtt dicsirém, és dicsõitém. Mind ezeket micsoda iskólában tanúlta? A' mezõn mikor az emberek társaságából ki-vettetett, az hideg harmat este a' hátát, õkõr-módgyára rágta a' fûvet. Abban az Iskolában úgy meg-tanúlt, hogy Szent Agoston bizonyitása-szerint, hét esztendõ-alatt Szent életre jutott, és meg-tanúlván, Istennek ismeretségében jutott. A' tékozló-fiat mi gerjesztette-fel illyen szókra; [p &aac] ute;m, vétkeztem te-ellened, és az ég-ellen, hanem az éhség, és egyébb szorongató veszedelmek? Szabadon mondhattyuk azért Szent Agostonnal; b. Ostoroz Isten bennûnket, de mi-végre ostoroz? A mennyei boldogságnak el-vételére.

Nem ok-nélkûl mondotta Jérémiás; [p -san] yargattál Uram engemet, és meg- tanúltam. Mint-ha mondaná: Nem tanúlnék, ha nem sanyargattatnám; nem sanyargatnál, ha nem szeretnél; mert a' kiket szeretsz, azokat sanyargatod. Azért Uram Istenem a' te szeretetedért, oktatásodért, sanyargatásodért õrvendeznem kell, és hálákat adok néked. Tertulliánus-is ezt bizonyottya: b. õrûlnûnk, és vigadnunk-kell, úgy-mond, hogy az Isten méltóztat sanyargatása alá venni bennûnket. Oh melly bóldog szólga az, kinek jóbbúlásában az Ur forgolódik! Az kire csak úgy haragszik hogy intésével meg nem csallya.

[p 0049] Hallyuk melly jó tanácsot ád a' Bõlcs: [p Ur o] ktatását fiam meg nem vesd: Se el- ne had magad, midõn tõlle dorgáltatol: Mert az kit szeret az Ur, meg-dorgállya: Es úgy szereti mint az Atya a' fiát. Ved eszedben hogy, mint at Atya a' fiát, nem hogy kinozza, vagy gyõnyõrkõdgyék veszedelmében, hanem hogy tanitsa, feslett erkõlcsét egyenesitse, jobbitsa: Hasonlóképpen sanyargattya Isten az õ fiait, hogy az õ vétkeket el-veszesse, magokat pedig minden jószágos cselekedetekre fel-inditsa, nem azért mint-ha gyõnyõrkõdnék azoknak nyomorúságában, és bûntetésében.

Kiváltképpen azt sanyargattya, kiben néki jól kedve tõlt, avagy a' kit szive szerint szeret, és jokat kiván néki. Szent Pál az hetven- hét szent Irás magyarázo Doctorokat kõvetvén, errõl az helyrõl igy elmlekezik; [p t a'] kit szeret az Ur meg-sanyargattya: Meg-ostoroz pedig minden fiat, az kit hozzája fogad. Szent Agoston igen elméjében võtte ezt a' szót: Mindent. Es azt mondgya: b. Akarodé tudni kicsoda az a' minden? az õ eggyetlen egy fia, ki noha bûn-nélkûl, de ostorozás-nélkûl nem maradott. Innmét eszedben vehedd, hogy az Atya Isten csak egy fiát sem akarta sanyarúság-nélkûl hadni. Az õ eggyetlen egy fia, a' ki vélle egy állatú és természetû volt, hozzája mindenekben hasonló, és ahozképest mivel nem szenvedhetett volna, emberi testben õltõzõtt, hogy az ostort magára vehesse. Látod azért hogy meg- ostoroztatott az a' bûn-nélkûl való Istennek Szent Fia, és te bûnõkkel meg-rakott ember ostor-nélkûl akarszé maradni? Hallyad mit mond néked Szent Agoston doctor: b. Te talám ki-választattál? ha a' sanyarúságnak szenvedeésitõl ki választattál, ki-választatol az fiak-kõzzûl-is.

Ugyan azon Apostolnak szavaiból kõnnyû ezt meg-bizonyitani, ki ezt irja a' Sidoknak: Mint fiadnak, úgy ajánlya magát néktek az Isten: Mert kicsoda olly fiu, a' kit az Atya meg-nem dorgál. Hogy ha az fenyitéken kivûl vóltak, melyben mindenek részesek lõttek: Tehát fattyak vattok, és nem fiak. Magyarábban ezt ki-nem mondhatta, hogy a' sanyargatások, szenvedések és ûldõzések-által ajánlya magát Isten Atyátoknak lenni. Azért hálá-ado és kedves szivel el vegyétek ez illyen fenyitéket, és akkor tartsátok boldogoknak magatokat, mikor ûldõzést szenvedtek, s6 abban dicsekedgyetek; mert az a' jelensége, hogy Isten fiai vattok, és mint saját fiait, úgy tart, s6 vezérel Isten benneteket. Seneca- is által értette vólt ezt, [p 0050] igy szólván: b. Isten, a' kemény Atyák módgyára banik a' jókkal, hogy jól nevellye õket, akarván munkák viselésére szoktatni, hogy nagyobb erõt vegyenek magoknak, &c. Méltán mondhattyák azért azok; Méltóknak találtattunk Isten-elõtt, ki meg-próbált bennûnket, mennyit birunk-el ez emberi gyarló természetnek terhes múnkáiban.

Ha fenyiték-kivûl vattok, az az, nyomorúság-nélkûl, kinek részessi lõttek minnyájan a' tulajdon és szerelmes fiak; tehát fattyak, és nem fiak vattok Mint-ha mondaná: Ha mindenkor gyõnyõrûséggel, és buja kivánságokban tõltitek-el életeteket, ûressek az Istennek Atyai sanyargatásától; tehát nem Istennek valóságos fiai, hanem a' tisztátalanokhoz, és idegenekhez lesztek hasonlok. Mert a' mely sanyargatást és fenyitéket szabad-akaratunk-szerint veszûnk-fel nagy alázatossággal; &c. az Istennek valóságos fiaivá tészen bennûnket, és el-választ a' fattyaktól: Mert valamint a' Sas-keselyû fiait arczal a' nap-fényre forditván, ha szemek el-szenvedhetik a' nap súgárit, igaz fiainak tartya: A' kii pedig nem nézhetnek a' napra, azokat a' fészekbõl ki-hánnya, és el-választya a' tõbbitõl: Ugy az Isten az õ-hozzá tartozandókat a' nyomorúságoknak veszedelmére ki-tészi, és a' kik szenvedni nem akarják, azokat az õ õrõkségével nem részesiti. Annak-oáért ez a' Sz. Agoston tanácsa: b. Ne-fuss az ostor- elõtt, ha az õrõkségbõl ki-nem akarsz vettetni, és ne-vigyáz arra, minémû bûntetésed vagyon, hanem arra mely tekintetes helyt rendelt az Ur néked a' szenvedésért. Ugyan azon Doctor igy panaszolkodik más helyen: b. Az õrõkké-való nyugodalomnak el-vételire tanittatunk, és még-is neheztellyûk a' fenyitéket fel-veñi.

Hogy a' barmoknak és lovaknak szolgálattyokkal élhess, szûkség meg-szeliditeni azokat; azok pedig rivogatásokkal, s6-ostorozásokkal szelidûlnek-meg. Ugy a' vakmerõ emberek, kik a' titalmas dolgokra hajlandók, szûkség hogy háborúsággal és nyomorúsággal tanúllyanak s6 szelidûllyenek. Mert mint a' vad oroszlány, vad tanúlatlan ló, ollyan fene vólt régenten Nabugodonozor Király, kinek meg-szelidûlésére hét esztendeig széna és polyva tétetett eleiben a' mint fellyeb-is jelentettûk. Ollyan fene oroszlánok vóltanak Akház és Manasses, kik végre szorongatások-által meg-aláztattanak: kegyetlen és meg-szelidûlhetetlen oroszlán vólt amaz kevély Antiochus-is, ki meg- ostoroztatván, olly szelidségre jutott, hogy azt mondgya az irás felõlle; [p eni ] [p 0051] Ostorral meg- fenyittetvén, azt mondotta: Igasság az Istennek alája vettetni, hogy az halandó ember Istennel ne-versengjen.

Valamint-hogy semmi oktalan-állat magától meg-nem tanúl, hanem szûkséges, ember-által meg-szeliditteni: Ugy az embert Istenen-kivûl senkii meg-nem szeliditi, a' ki midõn sanyargatásokkal meg-tanittya; az után maga fiának fogadgya. Hallyad mit mond errõl Szent Agoston: b. A' ló, teve, oroszlány, magoktól meg-nem szelidûlnek; hanem hogy meg-tanúllyon a' ló, õkõr, teve s6 elefánt, ember kivántatik arra. Ugy azért Isten kivántatik arra, hogy az ember meg-szelidûllyõn, és az a' mi Tanitó-mesterûnk, ostorával-is él ellenûnk. Mert valamint te az oktalan-állatoknak elé-vészed az ostort; úgy az Isten az õ állatinak a' kik mi vagyunk, elé- vészi az oktatásnak veszszejét, hogy baromi állapatunkból jó fiakat tégyen belõlûnk.

Okát adgya azon Doctor, miért szeliditessék, és oktatassék az ember, midõn mondgya; A' te Istened tenéked Urad, meg-váltód, édes Atyád, és fenyitõd, a' végre tanit tégedet, hogy el-vegyed az õrõkséget, az hol meg-ne bántsad a' te Atyádat, hanem õrõkségûl birjad az Atyádot-is, illyen jó reménségre tanittatván, még-is morgolódol-é?

Szûkség azért, hogy itt az Atyádtól meg-tanittassál, minek-elõtte a' mennyei bóldogságban élhess az Atyáddal; Mert jutalmat nem vész Istentõl menyországban, ha fenyitékét fel-nem akartad venni e' világban. Az Atyai õrõkségnek eé-vételére méltatlan az, valaki engedetlen az Attyának. Az Atyai gyakorlatos intés és dorgálás, a' fiaknak próbálására s6 tanúságára szolgál, azon Doctornak mondása-szerint: b. De ki vólna az a' fiú, kit az õ Attya meg-nem fenyitene? Mellyet midõn az Isten cselekszik, a' maga õrõkségére igazgat s6 viszen bennûnket.

A' Lakoniabéliek-kõzõtt, ha panaszolkodott valaki ellen a' gyermek, bántódása- felõl, gyalázattyára vólt az Attyának, ha újalag meg-nem bûntette érette. Mert õstõl maratt meg-hitt barátság vólt kõzõttõk, hogy minden ember az iffiakat jóra intse, mint tulajdon maga gyermekét. Annak-okáért minden õreg embernek az iffiakon ollyan méltóságos hatalma vólt, mint a' tulajdon édes Attyának. Nem vólt szabad azon nemzetség- kõzõtt a' gyermekeknek panaszolkodni bûntetések-miá Apjokkori emberekre, kik tanúságnak-okáért feddetté õket; mi pediglen ollyan szemtelenségre jutottunk, hogy panaszolkodunk és zúgolódunk, [p 0052] ha a' mi hasznunkra a' mi mennyei Atyánk valami sanyarúságot, vagy háborúságot bocsát reánk. A' ki-is nem egyébért szokott ránk bocsátani, hanem a' mennyei õrõkségnek el vételiért: Ne-félly az ostortól, hanem a' szám-ki- vetéstõl, arra int Sz. Agoston.

Gyakran hasonlók vagyunk mi az Iscolában járó apro gyermekekhez, kikrõl azt mondgya Basilius, hogy kõnyveket metélik- el, ha tanitójoktól meg-veszszõztetnek: Attyokra pedig meg-haraguván a' jó intésért, és ételtõl-való el- tiltásért, haragjokban kõntõsõkõt szaggattyák, vagy édes Annyoknak ábrázattyokat kõrmõlik. OLlyankor az ollyanokhoz vagyunk mi hasonlók, és méltatlanoknak mondgyuk magunkat, zúgolódással az Istennek látogatási-ellen, és békétlenkedûnk felebarátunk-kõzõtt, magunkat kesergetvén s6 kinozván: vagy mikor fel-támadunk háborgatóink-ellen, és azokon hasonló boszszút akarunk állani. Méltán meg-pirúlhatna orczánk, hogy meg-ért elméjû embereknek tartván magunkat, gyermekekhez illendõ dolgot kõvetûnk: Férfiaknak akarunk tartatni, és nem férfi, hanem gyermeki-módra akarunk élni. Idõvel emberek vagyunk, de erkõlcsel gyermekek. Azért mint tanitó-nélkûl, úgy szûkõlkõdûnk nyomorgatás-nélkûl.

Mert valamint a' gyermekek, mestereknek jelen-létében tilalmas dolgokban nem ártyák magokat, hanem meg-tartóznak, addig fenyiték-alatt lévén; Mestereknek pedig távúl-létében, játékra s6 csintalanságra adgyák magokat: Igy mikor rajtunk vagyon a' nyomorúság, békét hagyunk ollyankor az haszontalan gyõnyõrûségnek, meg-szûnik a' játék s6 kaczagás, mef-szûnnek a' vétkes cselekedetek; de mihelt fel-szabadúlunk, ottan Istenûnkrõl el-feletkezûnk, vétkes mulatságokkal, kedvûnk-szerint kezdûnk élni. Azért felette szûkségesek a' nyomorúságok, testi indulatunknak meg-szelidûlésire, és természetûnknek zabolázására: Mert Szent Agoston tanitása-szerint: b. a' kûlsõ és belsõ háborúság fel-indit bennûnket Teremtõnknek dicsõitésére, a' tudatlant meg-tanittya, a' kedvetlent meg-mozdittya, az aluszékont fel-serkenti, a' kevélyt meg-alázza, a' tõredelmest meg-tisztittya, az ártatlant meg-koronázza. Nem kell azért azt ellenezni, a' ki mindeneknek használ: Vedd-fel az ostort, hogy viselhesd a' koronát.

Akarodé tudni kik légyenek a' te mesterid, vagy ostorid? [p 0053] Néha a' szomszédod, néha az Atyád-fia, hól az Urad, hól az elõtted-járó, hól az alattad-való, hol a' veszekedõ feleség, néha kedvetlen férjed, néha az házi cseléded, mert embernek ellenségi az õ háza népe; néha azokkal él Isten ellenûnk az mi meg-jobbúlásunkra, meg-engedvén hogy vagy az õ nyelveknek fegyverivel ostorozzanak, szitkokkal vagy egyéb boszszúságokkal illessenek. Abelnek mestere, vagy ostora Cain vólt: Josephnek az õ báttyai vóltak: Farahó Királynak az õ tanitói a' legyek, békák, szúnyogok vóltak, kikkel ostoroztatott, noha meg nem jóbbitatott: Dávidnak pedig az õ mesterei Saul, Semei, és tõb hasonlók, sokan voltanak, kik kegyetlenûl szóval, és cselekedettel farasztották, s6 rongálták. Igy a' Királyoknak-is tanúságokra meg van az õ nyavalyájok, és te hogy kivánhatsz azok-nélkûl maradni? Tudgyad hogy a' te betegséged, fogyatkozásod, néha sját fiad a' te ostorod: Mert az Isten kûlõn kûlõnfele oktatásokkal, és fenyitékkel él az emberek meg- jóbbúlására, az õ kûlõmbõzõ természetekhez- képest, vagy néha jútalmunknak õregbitésire nézve-is: b. Az irgalmas Isten mind ezeket azért bocsáttya reánk, hogy az õ szólgait becsûletesbé tégye, azt mondgya Arany száju Szent János.

A' NYOMORUSÁG KIVÁLTKEPPEN AZ IGAZAKAT, ES KERESZTYENEKET ERI, AZ EL- VALASZTASNAK ES SZERETETNEK JELE; KIHEZ3KEPEST ILLIK BEKEVEL SZENVEDNI. VIII. RESZ.

M
Eg-jelenti a' királyi Prophéta, az nyomorúságok kiket érnek gyakrabban, midõn mondgya; [p nyo] morúságók vagyon az igazaknak. Az hogy, igazak a' kik sok nyomorúságokat szenvednek; az kik pedig keveset, vagy semmit sem azok hamissak. Ahozképest Szent Agoston magyarázván ezeket a' szókat, igy ir rólla: Az hamissaknak kevés háborgatások vagyon; Sok pedig az igazak veszedelme, csak hogy, a' semmi nyomorúság után, amazok õrõk veszedelemre jútnak, az honnan soha ki nem szabadúlnak; Az igazak pedig a' sok háborúság után õrõk békességben helyeztetnek.

Ember azért hivattatik kereszténnek, hogy keresztet visellyen Christusért; arról mondgya Szen Péter: A' végre hivattattatok, [p 0054] a' Cajetánus magyarázása- szerint, hogy szenvedgyetek. Annak-okáért az nem igaz keresztény, a' ki nyomorúságot és ûldõzést nem szenved Sõt Jeronimus úgy hiszi hogy, tévelyeg az, a' ki ûldõzés-nélkûl kereszténnek hiszi magát lenni. Tévelygesz, úgy-mond, ha a' keresztény embert nyomorúság-nélkûl gondolod lenni.

Sõt Szent Agoston ollyan itéletben vagyon, hogy még az, keresztény sem kezdett lenni, a' ki háborúságot nem kezdett szenvedni, avagy leg aláb még az nem él a' Christus példája-szerint, ki a' Christusért nem szenved ûldõzést. b. Ha veszed eszedben, úgy- mond, hogy még eddig háborúságokat nem szenvedtél, tudgyad hogy nem vagy tõkélletes keresztény. Es mit tészen az Apostol szava; Mindnyájan a' kik Christusban szentûl akarnak élni, háborúságot szenvednek? Ha azért még eddig a' Christusért semmi nyomorúságot nem szenvedtél, a' keresztények száma kõzzé még bé nem vétettél.

Az ki a' keresztények száma kõzzûl ki-rekedett, az nem a' fiak kõzzûl való Az pedig nincsen a' fiak kõzõtt, a' ki nyomorúságot nem szenvedett. Mert azon Doctornak bizonyitása-szerint: Minden fiat meg- ostoroz az isten, valakit magához fogad, te talám ki- vonszod azok kõzzûl magadot? Ha el-vontad az ostor és szenvedés elõl magadot, az fiak kõzzûl-is ki-vontad magadot.

Kérdenéd talám mint kell kõzõnséges értelemmel érteni, az Apostolnak emez szép mondását: [p minn] yájan, az kik áitatossan akarnak élni a' Christus Jésusban, ûldõzést szenvednek. Holott a' keresztények kõzõtt sokan áitatossan élnek, és mind-az-által csendességben ûldõzés nélkûl vannak. Chrisostomus meg-felel erre, és azt mondgya hogy az ûldõzésen értenûnk kell minden nehézségeket, munkákat, fájdalmokat tõrõdéseket, mellyeket szenvednek azok, kik Isten szerint kegyessen élnek, midõn az õ rendetlen kivánságoknak zabolát vetnek, mértékletességben, a' alázatosságban, és illetlen dolgoktúl való magok meg-tartóztatásában, és minden kegyes munkákban foglallyák életeket.

Az ûldõzéseken az õrdõgi kisirteteket-is érthettyûk, kirûl igy szóll Szent Jeronimus: b. ûldõz engemet az ellenség, kinek ezer neve vagyon, kinek ártalomra-való mestersége ezer. Szent Agoston-is, b Mivel most, úgy-mond, az õrdõg a' királyok által, nem kegyetlenkedik. Azért a' keresztények vallyon nincseneké ûldõzés nélkûl? Ha meg-hólt az õrdõg, meg-hóltak az ûldõzések-is. Ha pedig a' mi ellenségûnk él, gondolodé hogy szûntelen való kisirtetekkel nem fáradsz? Hogy ellened kegyetlenûl nem ûgyekezik? Hogy nem fenyeget és botránkozásokat nem támaszt? Nyilván tudhattya azért azt inden keresztény ember, hogy nem az henyélésre, gyõnyõrûségre, és haszontalan vigadásra hivattatott, hanem mindenkor szeme elõt visellye a' Bõlcs mondását: [p m az] Isten szólgálattyára járulván, légy álhatatos, az igasságban és félelemben, és készitsd-el lelkedet a' kisirtetre Az kik az õrdõgnek ellene állottanak, azoktúl õ sem szûnik-meg, vagy maga vagy mások által, hogy ne háborgassa, s6 ne kisircse; Az kiket pedig azon kivûl-is magáénak tart, azokat nem felettéb kisirti. De mivel tulajdona a' keretyéneknek [!] az õrdõg és vétkek ellen való tusakodás, ahozképest a' nyomorúság-is és sok-féle ûldõzés a' a' keresztényeket illeti, mellyeket vagy az õrdõgtûl, vagy annak czimboráitól kell szenvedni; Nem-is kell azokkal frigyet vetni, mert másut vagyon hellye s6 ideje, a' békességnek és nyúgodalomnak. Emlekezzûnk-meg azért állapatunkról, hogy vitézkedõ bajnakok vagyunk, kiket nem illet a' gyõnyõrûség, nyúgodalom, és henyélyés Hallyad Arany szájú Szent. Jánost. b Lehetetlen, úgy- mond, az ki a' gonoszokkal táborban szállott, annak ûressedni a' szorongatásoktól; Nem szabad az Isten bajnakjának gyõnyõrûségben élni, a' kûszkõdõnek nem szabad vendégeskedni; Mert merõ kûszkõdés az õrdõg ellen való támadás, harcz, szorongatás, nyomorúság, és baj-vivás. Más az nyúgodalomnak ideje, azt nyomorúságokkal izzadással nyerhettyûk-el; Nem keres az nyúgodalmat az ki a' baj-vivó helyre ki-állott, és baj-vivásra fel-igérte magát. Mert ha nyúgodalomban kivánsz élni, nem kellet vólna a' természettel, és gonosz kivánságokkal szemben szállani.

Továbbá a' keresztyének ûldõzésének mondhattyuk azt-is; midõn a' gonosz életû emberek elõtt gyûlõlségben vannak, szorongattatnak; hogy Dáviddal méltán modhattyák: [p aacu] te;ttam a' tõrvény-szegõket, és meg-epedek vala Az Sodomotáknak fertelmes életek miat-is Lót felette sokat tõrõdõtt, kikrõl igy emlekezik az Apostol: Az kik naponként hamis cselekedetekkel kinozzák vala az igaz lelket. Arról mondgya Szent Agoston-is; Lót háborúságot nem azért szenvedet, hogy testét sanyargatták vólna, hanem hogy nehéz vólt a' gonosz életû embereket látni. Prosperis ezent bizonyittya; Az igazaknak nem kicsiny munka a' feslett erkõlcsûeket szenvedni.

[p 0056] Annak okáért, akár a' gonoszságnak ki-irtásában fáradozzanak, akár az õrdõgi kisirtetekrõl vagy hamis emberek ûldõzésétõl, akár a' feslett erkõlcsõk miatt, akár mi egyéb akadályok miatt: Szûntelen tõrõdnek, nyúghatatlankodnak, és veszedelemben forognak az igaz keresztények ebben az életben. Ezt Arany száju Szent János illyen formán állitya: b. A' nyomorúság a' keresztény életnek el- válhatatlan kõtele.

Livius irja, nagy dicsekedések vólt az Romaiaknak régenten, hogy hatalmas nagy munkákat inditanának, és erõssek volnának a' nehéz dolgoknak el-senvedésében, és azt taretották, hogy az ollyanokról ismerik-meg kiválytképpen a' Romai embert, ehezképest kõz-beszéddel-is hirdették ezt; Felséges nagy dolgot cselekedni, szenvedni; Romai embert illet. De méltábban mondhattyuk a' keresztényekrõl; holott veszedelmet szenvedni, és jót cselekedni, keresztényt illet, nem érdemli a' keresztény nevet az, ki a' Christus nyomdokát kõvetni nem akarja. Annak okáért nem illik zúgolódni, ha mikor sullyos nyavalyákat kell szenvedni. Arrol mondgya Szent Agoston; Nem zúgolódik a' keresztény, ha meg-tekinti, kinek nyomdokát kõveti. Másut-is illyen formán ir Lippiusnak: Nem méltó csudára ha a' tagok az fõt kõvetik, holott Christus az mi fejûnk, és mi annak tagjai, méltó õtet kõvetnûnk. b. Ne csudáld, úgy-mond, midõn kereszténnyé lõttél, ha minden-felõl ezer nyomorúságok érnek-is tégedet, holott Christus az mi Vallásunknak feje, és mi az õ tagjai vagyunk: Azert nem csak õtet, hanem életét-is tartozunk kõvetni, a' Christus élete pedig tellyes vólt sok-féle nyomorúságokkal, &c.

A' mi vigasztalásunkra pedig még tõbbet-is hoz-elé azon Doctor, holott az háborúságokbol, mellyek Istentõl bocsáttatnak reánk, ha békével tûrjûk, eszûnkben vehettyûk hogy az igaz választottak kõzzûl valók vagyunk. Nagy jelensége, úgy-mond, midõn az Isten téged felette kemény nyomorúságokkal látogat, hogy az õ választottinak száma kõzzûl való vagy. Azért int másutt, hogy ha az õrõkségbõl kinem akarunk vettetni, ne irtózzunk a' nyomorgatásoktól. Mert ezt mondgya: b. Ne távozzál az ostortól, ha nem akarsz el-távozni az õrõkségtõl; ne-is visgáld azt minémû az ostor rajtad, hanem minémû hely rendeltetett néked testamentomban

A' kit el-választ az Isten, szereti-is azt; a' kit pedig szeret, sok ajándékokkal ékesiti-fel. Akarodé pedig tudni az igazakhoz [p 0057] mik legyenek a' felséges Istennek ajándéki? Meg-értheted az Apostoltól. [p acut] e;ktek ajándékoztatott, úgy- mond, a' Christusért, nem csak hogy hidgyetek õ benne, de hogy szenvedgyetek-is õ érette. Ebbõl eszûnkben vehettyûk, melly nagyra bõcsûllõtte, és melly igen jovallotta az Apostol a' nyavalyás munkáknak békével-való tûrését, holott az igaz hittel foglalta azt õszve. Ugyan-is nagy és meg-bõcsûlhetetlen, és kegyelmes jó akarattya az Istennek mi hozzánk meg-jelent akkor egyszer, mikor az Christusban való hittel részeltetett bennûnket, ki-nélkûl ûdvõsségre nem júthattunk vólna; de azt-is nagy mennyei ajándéknak hirdeti Szent Pál, midõn a' Christusért való szenvedés adatik nékûnk Azért mondgya Szent Agoston Doctor-is: b. Mindenik a'kegyelemhez tartozik, tudni-illik mind az igaz hit, melly a' keresztényekben vagyon, mind a' békességes szenvedés, melly a' Felségesnek kegyelmébõl vagyon, mert azt mindeniket mennyei ajándéknak nevezte. Mit kellessék pedig abból derekassabban meg-tanúlnunk, Szent Gergely Doctor illyen szókkal adgya elõnkben: b. Az Isten választottiban látunk mind kegyes cselekedeteket, mind rettenetes szenvedéseket. Abból ki-tetszik az igaz biró micsoda kemény bûntetés alá veti az meg-vettetteket: ha itt annyira sanyargattya azokat, az kiket szeret.

Christus Urunk meg-akarván mútatni melly kedves választott szólgája légyen néki Sz. Pál Apostol, azt mondgya Ananiásnak. [p acut] e;kem választot edényem ez Es mindgyárt utánna vati En meg-mútatom néki menyit kellessék néki az én nevemért szenvedni. Az az, mennyire bõcsûllyem én õtet, arról ismérem-meg, hogy sok fájdalmas munkát raktam vállaira. Midõn látod õtet sok alkalmatlan nyomorúságokban veszedelmeskedni, abból meg-itélheted, hogy én választottam-el õtet magamnak.

Midõn az Angyal Tobiásnak vakságának okát meg-jelentetné azt mondgya néki: [p mive] l hogy kedves valál az Istennél, szûkség vólt, hogy a' kisirtet meg-probálna téged. Mint-ha azt mondaná: az ki kedves Istennél, óstorozást szenved tõlle; a' választottaknak és kedveseknek adatnak ajándékok Az nyomorgatásnak ajándékja azért, jele az el-választásnak és kedvességnek. Tekincs-meg kérlek a' faragó mester embert, az õ mûhellyében menyi darab fát néz-el, és menyi mellet megyen-el, minek elõtte választ eggyet azok kõzzûl, hogy valami jeles munkát, vagy szép emberi [p 0058] képet készitsen belõlle: végre eggyet a' kit inkáb szeret el- választ a' tõbbi kõzzûl, és azt kezdi csinogatni, véséssel, s6 faragással Ha nyelve vólna annak a' fának, szabadon panaszolkodhatnék a' mester ember ellen, hogy el-menvén az tõb fák mellõl, õtet kapta-elõ rombolásra, s faragásra. Az kép-faragó pedig azt felelhetné néki, hogy ama' csõrgõs, bogos, udvas-bélû, horgas fákat alkalmatlannak tartván csinos minkára, csak a' tûz égetésre tartotta-meg: õtet pedig tisztességes munkára választotta. Igy a' Felséges menybéli bõlcs mester-is, az miIstenûnk, választya-el az õ szenteit, a' méltóságos bõcsûlletre: Igy boldog Szent Ferenczet az maga seb-helyeivel el-bélyegezte: Igy sok szent Mártyrokat kûlõmb-kûlõmb-féle kinzásoknak szenvedésére eresztette, mert alkalmatosok vóltak a' Szentek kõzzé való választásra Másokat pediglen, kik sok bûnõknek bogjai miatt alkalmatlanok, azokat a' pokol tûzére tartya.

Midõn az halhatatlan Felséges Isten, Noëval szõvetséget vetett vólna, hogy tõbbé viz- õzõnnel el nem vesztené a' fõldet, azt mondotta: [p &eac] ute;n szivárványomat helyeztetem a' felhõkben, és az, szõvetségnek jele lészen én kõzõttem, és a' fõld kõzõtt. Bizonyára csudálatos jegy vólt az: holott a' szivárvány fergetegek kõzõtt, háboru ûdõben, és zápor essõkben szokta magát mútatni. Aristoteles-is a' szivárvány felõl illyen itéletben vólt, hogy õszve gyûlt nedves felhõkbûl állana, mellyek még essõ csepegésekreki nem omlottanak, és azt mondgya azon Filososus; b a' szivárvány valóságoson az fekete felhõkben épûl. A' melly úgy lévén, a' szivárvány fergeteget, kedvetlen essõs ûdõt jegyez inkáb, mint fel-tisztúlt csende napokat. Mi okon adatik még-is tehát békességnek, és frigynek jelére? és holott a' békességnek és háborúságnak Istene, Ura lévén a' fergetegnek, és minden békességes tiszta ûdõknek az csendes, és tiszta ûdõnek ollyan jelt ád, melly természeti szerint, háború ûdõt, és fergeteget szokot hozni. Látni-való dolog ebbûl, hogy az melly munkákkal Isten az embereket terheli, ha nehezeknek és kedvetleneknek látszanak-is, mind-az-által az Isteni jó akaratnak, irgalmasságnak, és szeretetnek bizonyos jelei.

Az bûnõsõkrõl régenten igy szóllot Isten az Prophéta által: [p meg-] adom néki az Akor võlgyét, a' reménségnek ki-nyilatkozására De kérlek micsoda reménség lehet az Akor võlgyébén? Az Akor [p 0059] võlgye az, a' holott Akhán el-lopott vólt Jericho várossából el-prédáltatott eggyetmásból, melly átok alatt vólt meg-tiltva, és az egész népet fel-háboritotta Azon-kivûl-is Akhán, Liranus magyarázása szerint, nyomorúságot tészen. Az a' võlgy azért magában nyomorúságot jegyez, mert abban nyomorgattatott-meg a' nép, az Akhán lopásáért. Ez a' võlgy, pedig reménség-fejében azért hozatik-elé, hogy a' nyomorúság reménséget ád az Isteni irgalmasságnak el-vételére Mert az Isten azért nyomorgat itt bennûnket, hogy õrõkké kegyelmes légyen. Hasonló a' nyomoruság az Asverus Király arany veszszejéhez, kinek palotájában ha valaki bé-ment, minden halogatás-nélkûl meg-õletett: [p em-h] a, a' mint a' szent Irás mondgya, a' Király az arany- veszszõt ki-nyújtotta reája, kegyelmességének jelenségére. Erre nézve Ester Királyné sem mert oda járúlni; hogy-hogy mehetek úgy-mond, a' Királyhoz. Holott még az arany-veszszõt az Király ki-nem nyújtotta rám. Végre a' Király ki-nyújtotta a' veszszõt reája, mellyet kezében tart vala. Es mivel ez illyen veszszõnek ki-nyújtása, vólt a' Király szeretetinek bizonysága, azért Ester hozzája járúlván meg csokolta a' veszszõnek végét. Oerõmõd lehet azért fiam, ha méltó lõttél hogy a' nyomorúságnak veszszejével illessen téged az Isten. Illik azért õrvendetes csókkal fogadni a' nyomorúságokat, mellyek jelenségi az Isteni szeretetnek; mert az kiket szeret Isten, azokat sanyargattya. Tekincs-meg mit mond Szent János, az õ jelenésének 3-dik részében. [p az ] kiket szeretek, meg-feddem, és meg-ostorozom Azt a' helyt Rupertus igy magyarázza b Az okosságnak ez a' szokása és rendi, hogy az melly iffiat mint fiát úgy szereti, nem bocsáttya veszedelmes fel-fuvalkodásra, hanem szeretvén tilalmas sanyarúsággal neveli, ha vétkes cselekedetekre indúl, meg-feddi, és a' it ártatlan kicsinkorában téjel táplált, nevekedvén, ha mód-nélkûl való nyelveskedést kõvet, meg veszszõzi

Az Isten: Haymo mondása-szerint, a' kegyes jó Atyák szerint cselekszik az õ választottival, tudni-illik azok kõzzûl, kinek két fia vagyon, az mellyiket inkáb szereti, és maga után õrõkségében akarja helyheztetni, azt kemény-fenyiték alatt tartya; ha miben vét, meg-dorgállya, semmi vétkét el-nem halgattya, bûntetetlen nem bocsáttya, étel, ital, és ruházat, és egyéb alkalmatosságokban igen zabolán hordozza. A' melly fiának pediglen [p 0060] az õ keresményiben, s6 õrõkségében részt nem akar hadni, annak minden-féle való járásra, ételre, italra, és kedve- szerint való mulatságokra nagyob szabadságot enged. Hasonló-képpen Isten az igazakat sok nyomorúságokkal látogattya, és kedvek szerint való életre nem bocsáttya. Hallyad mit mond arról Szent Gergely Doctor b Hamar el- múlandó sanyarúsággal bántódnak itt a' választottak, hogy vétkeknek jútalmát ez életben szenvedgyék, kiket az Atyai kegyesség az õrõk bóldogságnak birására akar tartani, &c Szent Agoston-is erre nézve mitõl kellyen inkáb félnûnk, meg-mútattya Ne fély, úgy-mond, az ostortól, hanem a' szám-kivetéstõl. De mivel az õrõkségbõl ki nem vettetik az, a' ki nyomorúságot szenved, méltó arra nézve békével tûrni a' nyomorúságot. Kiválytképpen való fenyitékben, és háborúságban tart.

Isten az orvosok szokása szerint-is szokot cselekedni; kiknek midõn a' betegnek meg- gyógyulása-felõl semmi reménségek nincsen, mindent meg- engednek, ételt, italt kivánságára hadnak: De a' kinek gyógyulásához biznak, sok tilalmas dolgot vetnek eleibé, keserû italokkal tartyák, kivánságára nem bocsáttyák. Ugy Isten az istenteleneket, kik magok gonoszságában meg- bûszhõttek, és csak az õrõk veszedelem várja, az ollyanokat kedvek szerint, gyõnyõrûségekben, kivánatos õrõmõkben engedi élni: Mert a' melly tulkot konyhára hizlalnak, a' tilalmasokban szabadossab járása engedtetik annak; Az ollyanokról mondgya az Ur: Es az õ szivek kivánsága szerint hagyám õket. Az igazak pediglen, kik most ideig-való sanyarúsággal bántódnak, az õrõkké-való veszedelemtõl meg-szabadúlnak, és véghetetlen bóldogságra jútnak. Hallyad mit mond ezekrõl Szent Gergely Doctor: b Hanyat-homlok fút az hamú az õ halálára, nincsen zabolája semmi gyõnyõrûséginek, mert a' mészár-székre való tulkok-is tilalmas mezõkre bocsáttatnak. Ellenben pedig igaz: e' kevés ideig tartó gyõnyõrûségtõl el-tiltatik, mert még az eletre hagyott tulkot-is járomban fogják. Az világi jók nem adatnak a' választottaknak, mert a' betegeknek-is, kiknek gyógyúlások-felõl reménség vagyon, nem adatnak-meg az õ kivánságok a' Doctortól. A' gonoszoknak kivánságok szerint folynak dolgok, mert az halálra-való betegektõl sem tagadgyák-meg, az mit kivánnak.

Ha egy nagy méltóságú felséges Király, valakit magával hasonló [p 0061] kõntõsben jártatna, vagy ollyan étkekkel táplálná, a' micsodásokkal maga szokott élni; vallyon nem nagy jó-akaratnak jelensége vólna-é? Kérlek gondolkodgyál a' mi Királyunk a' Christus Jesus, ez életben micsoda kõntõsben járt, és minémû étel vólt az õ táplálása; az az, mint viselték õ hozzá az emberek magokat, és meg-értheted a' Profétától; [p al&a] acute;zattal illették õtet; nem jó izû gyenge étkekkel, hanem szitkokkal, gyalázattal. és ostorokkal elégitették õtet. Holott az éhezõknek nem azok vólnának táplálások. Fogyatkozott szegénységgel, a' mit Isten nevében attanak, azzal tápláltatott; Sok boszszúságot võtt-fel: Es minden-féle ûldõzéseket el-szenvedett mi-érettûnk. Ha úgy akarja azért, hogy mint õnnõn-maga, szegénységgel, fogyatkozással, nahéz munkákkal, és veszedelmes ûldõzésekkel, ostorozással, és az õ hasonlatossága szerint nyomorogj mindenekben, miért búsúlsz, miért panaszolkodol, miért tõrõdõl, holott ezek mind az Isteni szeretetnek valóságos béllyegi? Az õ Tanitványit nem szerette-é a' Christus, kiket szenvedésekré, és rettenetes kinokra bocsátott? Akarod-é ennek a' jó-akaratnak jelit látni? Hald-meg Szent Gergelytõl: b. Az õ választott Apostolit, úgy-mond, az Ur, nem a' világi vigasztalásokra, hanem a' maga példája-szerint a' kin-szenvedésekre kûldi. Mivel azért az Atya szereti a' fiát, és mind-az-által halálos kin-szenvedésekre kûldi: Igy a' Fiú-is szereti az õ Tanitványit, mind-az-által a' világra, sok-féle nyomorúságoknak szenvedésire kûldi õket. Igazán mondatik azért: a' mint engemet el-kûldõtt az Atya, én-is el-kûldlek titeket; az az, hasonló szeretettel szeretlek, midõn minden botránkozásra, kisirtetre, háborúságra bocsátlak, a' minémû szeretettel az Atyám engem szeret, kit semminémû nyomorúságtól meg-nem mentett. Azon és hasonló módon bánt Isten mind azokkal, kiket magához hitt. Igy nyomorognak a' választottak. ûldõzi a' világ azokat, kiket Isten szerelminek kebeliben vészen. Illyen nyomorúlt állapattyok vagyon azoknak, kik az õrõk dicsõségnek bóldogságára tartatnak.