GYÖNGYÖSI ISTVÁN: RÓZSA KOSZORÚ. [Ä]


Azon Méltóságos Gróff Urhoz ajánló levél, A' mellyben summáson foglaltatna nevezetessebben viselt dolgai-is õ Nagyságának. Méltóságos Gróff Uram.

EZen
Kõnyvetskében foglaltatott Rósa koszorú kõtésnek mivét vévén az el-múlt Adventi Napokban kezemre, a' mint mostani gondos Tisztembéli sok foglalatosságim, és a' múnkát gyengén gyõzõ egésségtelen õrõgségem engedhették, addig dolgozdogaltam a' kõrûl, hogy azt, hol mások veteményén nõtt, és szedett, hol magam plántlgatásin termett, ahoz illõ fûrtõskékbûl meg-is kõtõttem: Es mint hogy Nagyságodhoz való régi kõtelességem,ne meg-ujitására egyéb Ujságom nem lehet, gondolván, hogy Télben az Rosa-is Ujság, azon koszorúval akartam Nagyságod Méltóságos személlye eleiben, az Uj Esztendõben bé-kõszõnném, és az által fellyeb emlitett kõtelességemet meg-újétanom: [p [A3]] Az pedig másképpen-is senkit nem illethet ugy mint Nagyságodat: Mert az mint az emlitett koszorú feir, és piros Rosákbúl, az az, vigaságos és keserves dolgokbúl kõttetett, ugy az Nagyságod életének-is koszorúja hol gyenge, hol sértõ virágokkal, tudni illik, keserûséggel, egyeles õrõmmel és Dûtsõsségel fûzetett eleitûl fogvást. Az mint hogy õrvendetes és dûtsõséges virágoknak mondhatom az Nagyságod részérûl mindgyárt azokot az Minervának az hajdaniak leleményeskedése szerént bõltseség és vitézség Isten Aszszonyának szentelt fiatal esztendõkbéli kedves ûdõkõt: az mellyeket Nagságod akkori gyenge iffiúságában az Deáki Tudományok Kertében, azon Isten Aszszony elsõ szolgálattyán, az ott való Pállyázásban azont ûzõ Bajnok Társai kõzõtt ditsiretes miveskedése altal maga dûtsõségére ugy virágoztatott, hogy Nagyságod elõtt, mind az aprób, mind az nagyob tudományokban senki nem vehette el annak érdemire nézõ Palmáját: hanem Nagyságod vólt elsõ, és masoknál fellyeb-is bõtsûltetott azaránt való ditsíretes serénykedésében. Az mellyen lehetett ugyan nem kõz õrõme s' dûtsõsége máskor-is, de leg kiváltképpen akkor, az mikor amaz sok Méltósagos Herczegi, Fejedelmi, Gróffi, Uri, és Fõ-Nemesi
Rendekbûl álló Iffiuságnak ki szinlet virágjával dûtsõségessen ragyogó Bétsi Universitásban Philosophiájának végsõ próba kõvén az egész varos nevezetesb Bõltseinek nagyob része jelen létében, sok erõs ellenvetesek kõzõtt, elméjét mas senki nem igazgatván, hanem már mind Mester mind Tanitvány maga lévén azon Philosophiájábeli bõltsesegét, mint méltán csudálható ritka virágot, ugy adta világossagra Nagyságod, hogy azért, annak szokása szerint érdemes Homlokát dûtsõségesen kõrnyûl véjendõ Borostyán koszorú helyett, az mostani Fõlséges Elsõ LEOPOLD Császár, és koronás Király Urunk õ Fõlsége nagy árú Arany Lánczal keritette kõrûl Nyakát. Az mellyel akarta ugyan akkori érdemére nézve-is dûtsõiteni Nagyságodat, de által látta vólt nem kétlem az jõvendõre-is szemes azon Császári és Királyi Fõlség azokot az kõvetkezhetõ dolgokot-is a' mellyeknek szûksége korán Ember kévántatik az gátra, tudta pedig azt-is, hogy az bõlts, és tudós férfi erõs és nagy tehetségû: Vir sapiens, fortis, vir doctus, robustus, & validus, Prov: 21. Es azért kévánta eleve magához lántzolni, hogy annak idejében élhetne szolgálattyával, és attúl senki ne szakaszthatná-el [p [&Ag] rave;] Nagyságodat. Minek-utánna pedig az nevezett pállyán az Bõltseségnek czéllyát illy dûtsõségessen el érte, és már az arany Almán Paris elõtt põrlekedõ Isten Aszszonyok tõrvényében-is méltán Itélõ Biró lehetett vólna Nagyságod; azok pedig az akkor leg szebb sengéjében lévõNagyságod iffiuságának-is kedves Virágán, mint valamelly drága arany Almán nagy vágyással kapdosnának, és ki ki, kiváltképpen Venus az ( ) szerelmes Isten Aszszony sok édesgetésekkel hitegetné magához: Es azomban Bachus-is Moiosával tellyes aranyos fellyege mellet, kõzikben szemtelenkedvén, az-is sziveskedik vala azon, miképpen tudhatta vólna mézes Borára édesgetni Nagyságodat; de tudván azt, hogy
judicium Paridis manet alta mente repostum,
Ovid: meg-ártott vala Parisnak az arany Almának, az tõbb Isten Aszszonyok kissebségére Venusnak itéllése: Mert azt végtére Troja fell põrseltetésével boszszúllotta vala meg Minerva az Bõltseségnek és vitézségnek Isten Aszszonya: és az-is nyilván lévén Nagyságodnál, hogy az Bachusnak-is Boros korsója eleitûl fogvást sokaknak széditette fejét, sõt Trója veszedelmének-is õ vólt edgyik oka, a' midõn annak fel dúlásakor,
somno vinoque sepulti,
Virg: álomban, és borban valának el-temetve lakosi. Kohez képest ehez az intõ vershez alkalmaztatván magát:
Nec Veneris nec tu Vini capiaris amore: Avien:

Uno namque modo Vina Venusue nocent.
Rufus.
ugyan akkor férre tévé azt mind a' kettõt Nagyságod, és õrõkõs bútsút véve tõlõk; hanem Minervahoz adá megint magát, és a' kinél az Bõltseség czéllyának ûzésében szivessen szolgált, annak akart továb-is soldossa lenni, tudni illik az Deáki Tudományok pállyájábúl az vitézi Oskolában állani: Az mint hogy alig-is tõrûlhette meg abban ditsiretésen vett izzadásibúl Homlokát, hogy ennek vette fel megint fáradságos, de dûtsõségre nézõ munkáját, az mellyben-is ugy kévánt serénykedni; hogy másoknál hátrab maradó nem lenne, tudván, nagy áron adgyák az bõtsûletet, és az ki azért kimilli munkáját, nem érdemes az arra.
Non est dignus ut inde exigat honorem, ubi refugit laborem.
Hieron: in Epist:
Elsõben-is pedig kegyelmes Király Ura õrõkõs Adománnyábúl az Fûleki fõ-Kapitányságnak álván vitézi pallyájára, abban lévõ bajnokoskodásinak-is idején, vallyon nem õrvendetes, és dûtsõséges Rosákkal virágoztaké azok az napok? az mellyeken a' Tõrõk ellenség fõldérûl fegyvere által élõ vitézlõ Rend, igazán vérre [p [A5]] izzadó fáradsága, és kõrõm szakasztó kûszkõdése után, szapora izben hoszszú rendre fûzõtt rabokkal, és egyéb diadalmas ragadományokkal, sûrõ lõvések alatt az eleikben todúló Népnek õrvendezése kõzõtt, dûtsõségesen érkezvén bé-vég házában, az rabokot sereggel allatta, a' rest nélkûl való fejeket sákokkal hordotta, halmokot tõltõtt az nyert portékákbúl szeme eleiben Nagyságodnak, és azután azoknak kótyavetyés vásárán az egész piaczok, és útczák õrvendetes hangzással telnek vala. Hasonloképpen az Nagyságod szemeskedése miatt dolgaiban elé nem mehetõ, azért szomszédságát sem szeretõ, élete után less hányó, mindazonáltal vitézi hirét, nevét bõtsûllõ és félõ végbéli Pogányság, számos ezerekbûl álló csoportokra felesedvén, és a' végre, hogy vagy lesére vehesse Nagyságodat, vagy más káros csapást tehessen ottan, végháza alá ûtvén, annak eleiben jó reménség alatt, õrõmmel menõ keveseb számú seregével egyben kapott vélek, és sokszor nem tsak el-vervén onnét, hanem felesset-is ejtvén, és fogván kõzûlõk nagy dûtsõségessen tért viszsza Nagyságod azok vigasztalására, az kik az viadalnak diadalmassan meg- léte elõtt kétséggel és félelemmel-is várják vala annak ki-menetelét Skárlát szin festi vala akkor az Fûlõki Zõld pásitot, és Búza kivék helyet Tõrõk testek rakatnak vala a' mezõn keresztekben. Nem keveseb õrõme, és dûtsõsége virágozhatott akkor-is Nagyságodnak, az mikor szomszédos Tõrõk ellenségét vitézi játékra akarván ingerleni, kapuja eleiben botsátott Martalekja után, annak érkezését, lesében nagy szive szakadva váró kévánságának bé-telésével, már szeme elõtt viselvén: ki csap onnét ellene, õszve kap véle, azomban nem álhatván erõssen fogását ellensége, hátat kezd adni, és az Nagyságoddal lévõ Bajnokok most ezt verik le Lovárúl, most annak veszik fejét: itt ezt kõtõzik, amott amazt terengetik, és kinek puska ropog hátában, inek kopia tõrik óldalában. Ezekhez járuló õrõmének és dûtsõségének Rosája lehet az-is: hogy az midõn ennek a' fel-fõldi Magyar hazának elébbeni csendessége meg-kezdett vala zajosodni, és annak elsõ Arja meg-gátlására, hol egy hol más Méltóságos Generálokot kûldõtt vólna az Fõlséges Udvar, azok mellé-is kiváltképpen való Vezér Kalauznak és Martalékos elõl Járónak legszaporábban (:az kinek tudni illik sem az szerelem bé nem kõtõtte szemét, sem az Bor el nem vette Eszét:) Nagyságod rendeltetett, az melly Múnkás hivatallyában-is [p [A']] felele meg-Tisztének, és olly nevezetessen viselte magát mind kezének, mind fejének sokra érõ tehetségével, hogy akkor-is valami diadalmassan ment végben, annak nagyob részét bizvást az maga ditsiretes tselekedetinek hoszszú laistromában irattathatta Nagyságod. Es annak utánna-is, az mikor már azon haza csendetlenségének nevezett árja (? azt az Tõrõk-is szaporitván:) szélessebben ki õntõtt, és az, ennek az Fõldnek nagyob részét koronás Ura hûségtelenségében hozta vólna, Nagyságod annak habiai kõzõtt-is, mint meg-mozdúlhatatlan kõ szál álhatatossan maradván hûségében, az azzal ellenkezõk partyán lévõknek elõmenetelekben nem kevés meg-gátlást szerzett ellenek való szemes õrállásával: Noha nehéz vala utóllyára az Ország akkori pusztitóinak sok helyeken lévõ tág részeit majd egyedûl csak magának strásálni, mint hogy az akkori Tõrõkõs czimbora naponként nagyob nagyob erõt vévén, annak erõs szélvesze miatt végtére mindenestûl-is két vagy három hely maratt vala tántorodás nélkûl királya hûségében: az mellyel sokaknak lehetett Nagyságod Példája mint kellessék álhatatoskodni akár melly erõs probákban-is Ura szolgálattyához való kõtelességében. Valóban ritka Madár-is vala az akkori Esztendõk zavorában az Nagyságod maculátlan hûségének tiszta Kristallya s' feir Rosája: Az mellyért a' melly szép hire, neve, ditsiretes emlekezete folyt már a' Tyberisnek vize mellet-is, annál inkáb pedig az szomszédosb keresztyén Tartomanyokban, és a' minémõ magasztaló, õrõkõs meg- tartást érdemlõ irásokkal tisztelte, és más királyi kegyelmességében-is részeltette Fõlséges Ura Nagyságodat, méltó vólt azt-is fellyeb emlitett õrõmének és Dûtsõségének Rosái kõzé számlálni, és azokban-is gyõnyõrkõdni ?agyságodnak: Nem-is lehet nagyob õrõmûnk, és drágáb kintsûnk, mint az jó hir s' név, mert tõbbet ér az minden Aranynál s' Ezûstnél: Melius est nomen bonum, quàm divitiae multae: Super Argentum enim & Aurum gloria bona. Proverb: 22. De mint hogy a' tiszta dél szint-is gyakran éri; az mosolygással fel-kelõ hajnal-is sokszor meg-szomorodik: az Arany fénumságának tûz a' probája: Tõvis kõzõtt terem a' Rosa, és a' Tengerbéli drága kõvek-is habok kõzõtt szedetnek: Azért nem lehetet mindenestûl, hoygy az Nagyságod õrvendetes és dûtsõséges állapottyának-is elébbeni ragyogó fényében sõtét homály, édes mézében keserõ méreg, lágy Rosái kõzé [p [A7]] éles csalán ne egyveledne, és az elõtt kedvessen follyo dolgain lévõ szivének csendességét annak meg-változásával keserves sérelmek ne kõvetnék: Nem ugy mindazon által, hogy véle szûletet fénnyén járó Nemesi Erkõltse meg- csûggedõ alatsonkodásra esne azokkal; sõt mint hogy Terh alatt gyarapodik az Palma-fa, és annál kedvessebbek az tisztességes dolgok, mennél nehezebben juthatni azokhoz
Gaudet patientia duris:
Latius est, quoties magno sibi constat honestum:
Lucanus Lib: 19.
Ugy az-is erõsõdne inkább jõvendõbéli nagyob dûtsõségre, ha addig nehéz lenne-is szenvedése. Abban lehetett pedig leg inkáb annak elõtte való õrvéndezése Rosáinak meg- hervadása, avagy ugyan csalánná válása, és dûtsõség ohajto szivének leg hathatób sérelme, hogy minekutánna az fellyeb emlitet Tõrõkõs Czimbora meg- erõsõdésének hamar gyûlõ Arja anyira el-boritotta vólna ezt a' felsõ Magyar Országot, hogy Kassát-is, annak fõb várossát, nem tsak ki mozditotta az Királyi hûségbûl, hanem el-is vonta azt sok Vármegyekkel attúl. Jutá az végre minden erejével Fûlek alá, azt tartván leg- nagyob láb ûtõ kõvének, az Nagyságod ott való szemes õr állására nézve, és nagy erõvel, ugy mint az akkori kõz hir szerént hatvan ezer Tõrõkkel az Budai Vezér, az oda czimboras Magyarság-is feles néppel meg-szálván, midõn már kemény Lõvések, és Ostromok alá vétetett vólna, kiváltképpen az Tõrõktûl azon hely, és már az Ellenség vérével-is piroslottak vólna az Bástyák, és az Arkok testekkel tõltek vólna, az Várban-is vólt vólna már mint az Borbélyoknak, mint az sir ásóknak szorgos Múnkája, és azonban hová tovab mind erõssebben ujúlván az ostromok, szaporodván az veszedelmek: Nagyságod pedig az nagy Torkú ágyúknak rettenetes bõgési, és azoknak az Nap fényét, elfogó kénykõves fûsti kõzõtt sûrõn szikrázó Lõvéseknek halálos Menykõvei: az egymással õszve csapásban, szaporan pengõ és tûzet hányó kardoknak irtóztató villámási: az Ostromló sokaságnak, és azzal õszve egyveledet Várbéli Népnek maid vegsõ itéletet képzõ iszuszonyú sikóltása, és mind a' két részrûl sûrõn húlló testeknek lábok alatt egymást érõ fetrengése kõzõtt, mint az saskeselyõ az Menykõves égi háborúkban,
Interpide adversis opponens pector a rebus.
Horat: lib. 2. sat:
meg-tántorodás nélkûl álván, az vala abban fel-tett, és el-tekéllet czéllya: Ha az [p [A8]] helynek fatuma ugy hozná, hogy azt a' Pogány, és azzal kõzõs Magyar fegyver erõszakossan ki vonná kezébûl, nem engedné azt egyébképpen meg-lenni, hanem azon helyhez hites kõtelessége, és Urához való igaz hûsége mellett élete le tételével: Inkább akart vólna tudni illik dûtsõséges halálával jó emlékezetet hadni maga után, hogy sem mint az Várnak szégyenes fel-adásával élete meg-maradván, annak utánna az elõtt lévõõ jó hire neve szép fényét leg keveseb maculával-is meg-szenyesiteni, tartván magát az szent irásnak amaz szavaihoz.
In omnibus operibus tuis praecellens ne famae tuae maculam imprime:
Ecclesias: 7. & 33.
Es tudván azt-is hogy az hitet tõkélletesen meg-tartani ditsireteseb akár melly Ország fényességénél, amaz vers szerint.
Illesam servare fidem, fulgentibus Ostro, pulchrius est Regnis.
Silius Ital: lib. 3.
Noha látván az Ellenség az Várbélieknek erõssen kezdett kõrmõskõdését, és azzal sokaknak halálos meg- Kartzoltatását, s' Népének szaporodó veszedelmét, ha továb-is hasonló Férfiságát mutatt vólna az, maga és lakó helye óltalmában, alig tett vólna tõb probát ottan maga nagyob veszedelmére az Pogány, hanem fel-szedvén sátorait, továb ment vólna onnét. De az gonosz meg- hasolásnak veszedelmes Férgé, esik végre kõzikben, és annak hamar szárnyára kelõ Bogara meg-vesztegetvén elébbeni edgyes értelmeket, el-állonak végtére Nagyságod mellõl: az Várnak fegyverrel továb való óltalmának ellent mondanak. Azután erõszakot tévén az Vár fel-adását ellenzõ, oltalmazását pedig vérének végsõ cseppe ki- folyásáig félben hadni nem akaró Nagyságod el tekéletségén, az ellenség kezében adák azt, és azután szemek láttára Vulcanusnak áldozzák. Oh melly keserves lehetett Nagyságodnak annak az helynek szomorú fûstét nézni, az kit Nagyságod maid minden vég házaknál dûtsõségesebbé tett, sok jõvevény vitézlõ Rendel szaporitott, az vitézi Regulának álló épûletekkel ékesitett: és az ki másképpen-is régtûl fogvást a' TõrõkVégházak Délczegségének erõs Zabolája, az Ujság kõvetõ Magyarok Szilajságának meg-rekesztõ korláttya, Felséges Urának tekéletes szolgája, az Királyi Tárházas Bánya Városoknak, sõt azok egész Tartományának óltalmazó õr állója, az Országnak egy erõs Bástyája, az Vitézség, és tõrvényes Tudomány Pállyáját ûzõ Ifiaknak nevezetes Oskolája, egynehány Nemes Vármegyéknek Székes helye, sok Uri, [p [A9]] Fõ és Nemesi Rendeknek kedves házája vala, és ez, az egyenetlenségnek gonosz férge miatt illy véletlenûl el- vesze, porrá s' hamuvá léve. Ez aránt lévõ nagyságod fájdalmas keserûsége ág bogosodhatott abbúl-is: hogy midõn mások, az Várnak Conditios fel-adása után békeségesen maradnának, Nagyságodnak annak lobogó ûszõgét jól meg sem engedék nézni, hanem szomorú szemlélésûl el-ragadván elsõben Regécz, azután Munkáts, Tokaj, és Ungváraiban vivék, és azokban esztendõknél továb terjedõ hólnapok alatt, minden Társaságtúl magányosan rekesztõ: Konyhai Mosadékra hozatott Zavaros vizzel. Lovászok praebendájára sûttetett száraz kényérrel sanyargató: Az mindenek szolgálattyára teremptetett Nap-fényének világosságátúl el-fogó: Sovany Ebédét és tisztuló szûkségét egy helyben végesztetõ: Az levegõ Egnek tikkanó reketségébûl, az régi szemétnek, nedves penyészébûl származott dohossággal szédelegtetõ, és ugyan abbúl szaporán tenyészõ szõke és barna Hangyáknak gyakor serkengetésekkel nyughatatlanitó, végre majd halálos betegséget nemzõ, és másféle sok nyomorúságokkal tellyes Rabságban tarták Nagyságodat. Az mellyben sok vólt ugyan ennyiképpen lévõ kesergetésének Tõvise; de talám az sem vólt az tõbbinél gyengyébben sértõ, hogy azon kénos remeteségében az kûlsõ dolgokban (: ' kiknek folyásátúl fûghetett szabadúlásának remensége:) semmit nem lehetet érteni Nagyságodnak. Azon raboskodásának idejében vólt pedig Bétsnek mind meg-szállása, mind az Tõrõknek onnét gyalázatos el-szaladása: Esztergomnak, Ujvárnak, végre Budának és más helyeknek-is a' pogány kézbûl, s' annak jobbágysága elól Kassa városának-is ki-vétele: a' mellyekben sûketnek és vaknak lenni, melly keservessen eshetett annak, az ki azoknak dolgátúl várhatta szabadúlását, el-gondolhattya akar ki. Bokrosodhatott azomban onnét-is rabságabéli kénos nyomorúsága, hogy jóllehet minden vigasztaló hireknek, bé- vólt elõtte az úttya vágva, és azoknak hallásátúl el- rekesztetett Nagyságod; de az mikkel szomoritani lehetett, azoknak szabados menetelje lévén hozzája, adgyák értésére kedves õttsének Kohári Jánosnak-is Rabbá esésétt, és édes Annyának-is halálát: azok mellet viszsza forgatván az kûlsõ dolgoknak valóságos folyását: az Hóld Apadását Tõltének, Fottát Ujultának: az sas terjedõ szárnyait tsonkúltnak erõs kõrmeinek élesûlt horgait tompáknak: Ennek [p [&Ar] ing;] maid az Egig nevekedõ dûtsõségét fõldig le-nyomattatotnak, annak fõldhõz vert szerentséjét az Egeknél járónak teli Torokkal hirdetvén a' végre: hogy azok hallásával annál inkáb szomorittatna, szabadúlása reménségében meg- csûggedne, és Urához való hûségének álhatatos vóltában meg-tántorodna Nagyságod; de nem birhatnak az Habok, akár mint Ostromollyák-is azt, az erõs kõszállal, az szelek az mozdúlhatatlan Tõlgy fa tõrsõkkel; Tûz a' tiszta Arannyal, põrõl az igaz Gyémántal: Nagyságoddal az sok nyomorúságoknak Terhe, a' mellyet a sok halálos fenegetések, a' kik kõzõtt nem kõnyõrgõt, nem félt, nem retteget:
Non ille rogavit
Non timuit mentuit ve mori;
Stat. 1. 2.
Hanem a' mint annak elõtte, ugy mostan-is merõ derékkal áll szokott hûsége erejében, és tudván nem kétlem azt a' szent irásbúl, hogy az Férfinak szenvedése által õsmértetik meg tudományá:
Doctrina Viri per patientiam noscitur,
Prov. 16.
és Ovidius irásibul-is, mint az Aranynak a' tûz, ugy az igaz hûségnek az ellenkezõ dolgok probái:
Scilicet ut fulvum spectatur in ignibus Aurum,
Tempore sic duro est inspicienda fides.
Ovid, Lib. 1l. Trist.
mind addig csendessen tûrõ békességgel szenvedi Rabságának nyomorúságát, valameddig az ûdõvel változó dolgok szerentsés meg-fordulásával hoszszas nyomorgatása után ki nem feselhet azon Rabságának hurkos kõtelébûl, az kibûl végtére az Sas diadalmas szárnyainak szélesen ki terjedésével az Hóldnak fénye bé-feddetvén, sé annak meg-sõtétedésében kõvetõi eléb szabadon járt úttyokbúl ki-téveledvén, ide s' tova széllyedvén, az Nagyságod õr állói-is el-oszolván, és Nagyságodnak szabad el-menetelt engedvén, végre szerentséssen meg-is szabadúla. Az mellyel jóllehet az elõtt szenvedet nyomorúságinak már tellyes végének szakadni, és amaz mondás szerint:
Quod fuit durum pati meminisse dulce est,
Seneca in Herc: fur:
az el múlt nehéz dolgokot emliteni kedvesen kellt vólna: az mint hogy azoknak akkori keserûségét meg-is nád-mézelte vólt már, tekélletes hûségét megõsmérõ, és azt jutalmazni kévánó jó Ura, Koronás Királlya, az ki tudni illik, mind jószágabéli értékét nevezetessen bõvitette, mind tiszteinek Méltóságos állapottyát garaditsonként nagyobbitotta, az midõn aranyos kúltsú, az az, tõbb elõmenetelekre ajtót nyitó Komornyiksága után, elsõbben Tanáts Uri, azután Mezei ezeres Kapitányságbéli Tisztességre: végre, [p [&Ac] irc;] az Dunán innét lévõ Vég-házak Vice-Generálisságának minden kérelem nélkû tulajdon maga indúlattyabúl juttatta Méltóságára, ugy hogy az kiket mások szorgos kõnyõrgések, és bõ fizetések által-is nehezen vihetnének végben, Nagyságod azokhoz az egy meg-jutalmazásra méltó érdemen kévûl tsak ingyen jutna, akarván azok által-is sokszor emlitet jó Ura keserves Szenvedésinek mélyen hatot fájdalmit szivérûl el-venni, és azokot el-felejtetni Nagyságoddal: Mind-azon-által ezen õrvendetes Jóknak-is kedvessen szedett Rosája nem lehetett még tõvis nélkûl: Mert a' midõn továb sem akarván Uroknak Rosárában Mézet szedõ más Méhek kõzõtt Nagyságod-is here lenni, sõt az mit az elõtt az Tõmlõcz, az lábán lévõ vass, és azok tartóztatásábúl lett szabadságtalanság Ura szolgálattyán el-múlattatott véle, azt-is helyre igyekezvén hozni, alig vethette le Rabi kõntõsét, alig adhatta irtás alá annak elõtte Phoebus személlyét viselõ, Rabságában Faunus Abrázattyává vált Orczája két Esztendõnél továb nõtt Berkének sûrõ ág bogait, és azoknak le-tett terhe után alig vehetett meg- pihenést, hogy kardot kévánna-is, kellete-is mindgyárt kõtni, és a' Dunán innét lévõ Vég-házakbéli Vitézlõ Rendet bottya alá vévén, azzal elsõben székes Feir vár alá (? az hol-is az Fûlõki vitézi Czében mutatott Mester Remeke szerént, két izben nem kevés Tõrõkõknek vétetvén ki vérét, azzal az ott való száraz és szomju fõldet Billicumosan itatta-meg, és Rabokot-is szép számmal hozott onnét:) végre Egerhez menni, és az akkor azt szoróngató Táborban fõ Generálisságot viselni, az hol kevés ûdõ alatt annyira-is vitte vólt az kezére bizatott dolgot, hogy naponként várhatta annak az nevezetes Tõrõk véghelynek Országostúl szivessen régen ohajtott fel-adását; De az midõn annak maid maid le- szakasztandó kévánatos Rosájához nagy reménséggel bizik vala Nagyságod, a' helyet igen éles csalánt esett ottan szakasztani: Mert a' mikor egy nevezetes próban az vár alatt, a' Tõrõk keménykedésével másképpen nehéz lészen vala birni, hogy Turnus modgyára maga jelen létével nagyob szivet adna Vitézinek, az Seregek elõtt forgolódván, az Hartz Ujitásra nógatná õket, és azomban maga-is kõzikben egyveledne, egy Golyóbis éri véletlenûl Nagyságodat, és az az job karját s' konyekét meg- szaggattya, a' mellynek meg-gyógyúlhatatlansága miatt jóllehet ekkoraig tartó kénos fájdalmi-is nem kis keserûségére lehetnek Nagyságodnak; [p [&Aa] cute;2] mind-azon- által azt tarthattya abban érezhetõbb nyavalyájának, hogy azon sebe miatt annak az nevezetes helynek nem várhatta-meg ottan keresztyén kézhez jutásat, és az melly dûtsõség egyebek felett Nagságodat illette vólna abban, azt másnak kelletet kezére botsátani: Es már továb sem lehet az hadi állapotokban erõtlen kezével olly alkalmatos Ura és hazája szolgálattyára, az mint annak elõtte. Az mellyen méltó-is vólt meg-szomorodása el-esvén azzal azoknak alkalmatosságátul, a' kikben annak elõtte legnagyobb õrõmét s' kedvét helyheztette, és továb-is kévánta vólna helyheztetni:
Scilicet est cupidus fludiorum quisque suorum,
Tempus & asveta ponere in arte juvat.
Ovid:
Ezen szerentsétlenségét pedig nem tsak maga érezhette szomorúan Nagyságod, hanem az egész Magyar háza és annak koronás Ura és méltán sajnálhattyák-is, mert nehez helyében más ollyat találni, a' kinek kezére illhetnének azok az dolgok, az mellyeket Nagyságod ditsiretessen és dûtsõsségessen viselt. Mind- azon-által az kõlteményes régiség azért tartván Minervát az Hadakozásnak Bõlts Aszszonyát az Jupiternek Agyavelejébûl szûlettetnek lenni, hogy az Hadi dolgok nem annyira dagályos szivel, és hirtelen kézzel, mint Tanátsos fõvel és csendes elmével viseltetnének; Az szent irásbéli példa beszédek-is azt mondgyák pedig: kormányozva igazgattatnak az Hadak, és az hol sok az jó Tanáts, ott vagyon az meg-maradás:
iubernculis reguntur Bella, & erit salus ubi multa Consilia sunt.
Am bár hibás légyen-is most már keze tehetsége, de fejének épségével iffiuságátúl fogvást sok látott, hallott, cselekedett dolgokbúl vett nagy okultsága mellet tõbbet tehet ez után-is azokban sokaknál, és továb-is remelheti Méltóságának gráditsos Felsõbségét: s' az ennek elõtte ditsiretessen viselt dolgaiért-is fel-marad õrõkõs jó hire neve, és ditsiretes emlekezete Nagyságodnak:
Semperhonos nomenque tuum laudesque manebunt.
Illyen és tõbb ezekhez hasonló feir és piros, avagy õrvendetes, dûtsõséges és keserves Rosákot virágozván azért eleirûl fogvást az Nagyságod Elete Csipke bokra-is, nem cselekedtem oknélkûl, ha én is azok mellé az én Rosa Koszorúmot, az melly-is szomoruságnak és õrõmnek Rosáibul kõttetett Nagyságodnak nyújtom edgyért azért: Hogy a' mikor azon Rosa koszorúnak Rosáit Levelenként forgatván, azoknak Titkait jól az szivére veszi, [p [&Aa] cute;3] ha az maga fellyeb emlitet kedves és keserves Rosáinak vagy kényeztetésébûl (: mint hogy az jó izû falat-is csemert okoz néha :0 vagy kesergetésébûl (: az melly annál hamaréb nemzhet nyavalyas változást :) esett valamelly kûlsõ vagy belsõ sérelmet érezne magában Nagyságod, azon Rosa koszorúban foglaltatott Rosakban keresse annak Orvosságát, az mellyeknek ereje tõbbet-is fog használni akar melly Apathécában készittetett másféle Rosáknak és egyéb Virágoknak Orvosságánal: Mint hogy azok az szenvedést-is az Getzémani Kertben kezdõ, és azután-is elsõben kertéz képében meg-jelenõ Orvosok Orvosának, és az õ édes Annyanak (: a' ki-is Salus Infirmorum, Betegek egéssége :) kertébûl, és gyógyitó mûhelyibûl valók. Másért azért, hogy azon koszorú be-mutatásával az Uj Esztendõben én-is újjonnan kõtelezzem magamot az Nagyságod szolgálattyára, kérvén vegye kedvessen mindazon Koszorút, mind az ujab kõtelesseget régi szolgájátúl, és tartsa-meg azt továb-is szokott Uri jó- akarattyában, s' azonban érjen maga-is sok Uj Esztendõket, és éllyen azokban szerentséssen Nagyságod. Kõlt Krasznahorka Várallyai házamnál, Boldog Aszszony havának 1. Napján 1690. Esztemdõben

Nagyságodnak

Alázatos és kõteles Régi szolgája

Gyõngyõsi István.

[p 0001] Az Rosa- koszorukõtéshez való készûlet, Az melyben foglaltatnak rõvideden az koszoru Rosaiban lévõ dolgok-is.

Az
ki az iffiab idõkben,
Játékosab Esztendõkben
Helicon-ban siettél:
Ott gondokot felejtõ,
Elméket gyõnyõrkõttetõ
Mulatságot kõvettél.

Hol emelkettsél Bérczére,
Hol ereszkettél Võlgyére,
Magadat ugy mulattad:
Apollo, Lantya pengését,
Musák kedves éneklését
Õrvendezve halgattad.

[p 0002] Pegasus Lába rúgását,
Annak bõséges forrását,
Gyõnyõrkõdve szemlélted:
Kostolgattad tiszta vizét,
Néked tettzet kedves izét
Másoknak-is ditsirted.

Vólt-is ott õrûlni minek,
Járúlt kedve valakinek
Az szép tudományokhoz:
A' bõlts Musák, a' mellyekkel
Magnesi Erõségekkel
Ugyan vontak magokhoz.

Altak kilenczen egy rendben,
Alkalmasztatván mindenben
Apollo-hoz magokot
Maga tudományit kiki
Elé adta, s'-beszélte ki
Nagy kedvesen azokot.

Clio szép szerrel sazmlálta,
Laomedon mint fundálta
Régen Troja városát:
Apollo Lantya hangjával
Kõvek õszve vonasával,
Mint végzette rakását.

[p 003 ] Az után az mint romlott-el,
Ismét miképpen épûlt-fel
Priamus idejeben:
Ujonnan Paris szerelme,
Mint lén annak veszedelme
Porrá tévõ tûzében.

Melpomene elé adgya,
Minerva miképpen hadgya
Medusát el-veszteni:
Fejét vétetvén magának,
Arany szálait hajának
Rút kigyokká tétetni.

Thalia ujab dolgokot,
Comedias játékokot,
Mutogat jó kedvében:
Venus Mars mint baratkozott:
Hany Formában tõnt, s'-változott
Jupiter szerelmében.

Euterpe sipot hozatott,
Ad ahoz kedves hangzatott
Azt fúvó ajakával:
Es azt sok-képpen formállya,
Apollo-nak-is talállya
Kedvét víg Notájával.

[p 0004] Terpsicore egyengeti
Cytharáját, és pengeti
Annak hangos húrait:
Kivel õrõmre indittya
Az sziveket, és tágittya
Azoknak bús gondgyait.


Tanczolni indúl Erato,
Kinek melly rendes (látható)
Inaj gyors hajlása:
Maga ver tánczot magának,
Az szerént vagyon Lábának,
Szép alkalmasztatása.

Kezd Calliope Verseket,
Sok szép cselekedeteket
Emlegetvén ezekben,
Ugy-mint régen Herculesnek,
Sok Probairúl hiresnek
Nagy dolgait mindenben.
Az magas Oriásokkal,
Kegyetlen Oroszlányokkal
Szállott szemben miképpen,
Es azokot mint birta-el
Cerberust-is mint hozta-el
Pokolig menvén éppen.

[p 0005] Az szerint a' Hydra Sárkánt
mint gyõzte-meg miképpen bánt
Annak Bokros fejével:
Kiben az mellyet le-csapott,
Más nõtt mindgyárt, s'-az harapott
Mérges foga élével.

Az Erimantus hegybéli
Rettenetes erõbéli
Vadkant miként õlte meg:
Es az ugyan ott légelõ,
Aranyas szarvat viselõ
Szarvast, mint kõtõzte-meg.

Az kegyetlen háromfejû,
Majd gyõzhetetlen erejû
Geriont mint vesztette:
Stymphalides Madaraknak,
Az kik kárt tették sokaknak,
Seregét el-kergette.

Azokkal Theseus-nak-is,
A' mellet Perseus-nak-is.
Emlegeti dolgokot:
Ditsireteket neveli,
Majd az Egekig emeli
Verseivel azokot.

[p 0006] Ariadna tanátsával,
Az Minotaurus csudával
Ez szemben miként szállott,
Es azt Vitézûl meg-õlvén,
Kegyetlen Minost kerûlvén
Onnét férre mint állott.

Amaz szép Andromedának,
Lest hányó õreg Sárkánynak,
Eletét mint fogyatta:
Es az meg mentet szép Leánt,
Kit szivbûl szeretet, s'-kévánt,
Magának mint tartotta. Urania az kék Eget
Nézi, és beszéll eleget
Annak állapottyárúl:
Az ott fénlõ csillagoknak
Természetekrûl, s'-azoknak
Hasznos szolgálattyárúl.

Amaz Pollux: mutogattya,
Ez Castor: mint ragyagtattya
Mind az kettõ szép fényét:
Mond: csillagzása ezeknek
Az Tengeren evezõknek
Adgya kévánt reményét.

[p 0007] Orion hova tétetet,
Helice mint helyheztetet
Csillagok seregében:
Ariadna Coronája,
Pleadesek hét fáklyája
Hol van azok rendében.

Phlegon úttyát merre járja
Az napnak, és holott várja
Déli ki eresztését:
Az után mint jút esetre,
Mint veszi onnét keletre
Reggli Tûndõklését.

Phaëton mint vitetett-ki
Utyábúl, és hol eset-ki
Szekerébûl Attyának:
Athlas hol tartya az Eget,
Mi okoz hévet, s'-hideget
Az ûdõ járásának.
Polymnia kõvetkezik,
S'- mondgya; melly jól emlekezik,
Eõ az régi dolgokrúl:
Jút voltaképpen eszében,
Mit hallott az ôidõben,
Az nagy Oriásokrúl.

[p 0008] Az Eg ellen mint harczoltak,
Némellyek, miként romlottak
Jupiter Menykõvétûl:
Azok pedig Minervának,
Ezek tegzes Dianának - õlettek-meg kezétûl.

Hajója Deucalionnak
Mint ebettzet, és Pytonnak
Honnét lett származása:
Azt Apollo mint õlte-meg,
Ezt Cupidonak lõtte- meg
Miért boszszonkodása.

Orpheus az nagy hegyeket,
arlon az Tengereket
Miként õrvendeztette,
Az a' Fakot és kõveket,
Ez az õreg Delphineket
Vigan szõgdétseltette.

Az mint beszélli nyelvével
Ugy gestállya is kezével
(! Polymnia
ezeket:
Feje, szeme, és homloka,
Majd ugy terjeszt, mint ajaka
Elõnkben mindeneket.

[p 0009] Vólt Phoebus kõztõk kõzépen,
Harfáját pengette szépen,
Beszedi kõzt ezeknek:
Ettûl árad tudományok,
S' minden eszes találmányok
Innét forr Elméjeknek.

Te pedig nézted ezeket
õrõmmel, s'-bõlcseségeket
Csudáltad e' Szûzeknek:
Kévántál nékik tettzeni,
Tiszteleteket szerzeni

Azt érdemlõ kedveknek.
Az mint hogy szépen ágazot,
Daphné Testébûl változot
Laurus Bokrot kerestél,
Arrúl Menykõvet nem érzõ,
Zõldségét soha nem végzõ
Fris Leveleket szedtél.

Fûztél azokbúl koszorút,
Melly sem túd Egi háborút,
Azt Phoebusnak szentelted,
Szedtél Palma Agakot-is,
Azokkal az Musákot-is,
Az mint illett, tisztelted.

[p 0010] Onnét Cyprus szigetében,
Venusnak lakó helyében
Sétáltál mulatozni:
Szemlélted nagy csudálattal,
Ott melly sok féle illattal
Szoktak annak áldozni.

Es te-is õnnõn magának
Szederin marta lábának
Vérén nõtt Rosát szedtél,
Azzal mentél eleiben,
Ûnneplõ Tiszteletiben
Néki ugy kedveskettél.

Tõrdeltél Myrtus Agot-is
S'-vettél egyéb virágot is
Annak szép illattyához,
Nyujtottad azt-is kezében,
Avagy Oltára tûzében,
Tetted áldozattyához.

Delosban-is el- érkeztél,
Es ottan-is szemben lettél,
Csak hamar Dianával,
Amaz módosan pozdrázott,
Nyillal, tegezzel ruházott
Nymphának Aszszonyával.

[p 0011] Az kikkel néha vadásztál,
Néha másként mulatoztál,
Azok vig Seregében:
Delosbul néha ki-mentél
Vélek egyûtt, és érkeztél
Cythaeron Erdejében.

Hol érhetett olly gondolat,
Oh! ha az Vadászat alatt
Mint Actaeon ugy járnál
Diana tekéntésébûl,
Mint õ emberi képébûl
Te-is szarvassá válnál,

Es Ebek Praedája lennél;
De hogy olly változást vennél,
Azt te nem érdemletted:
Mivel hogy az szûz Aszonynak
Nem vétettél, hanem annak
Inkáb kedvét kerested.

Azomban az Vig-szellõknek
Agai-kõzt az Erdõknek
Kedvesen zugásában
Es a, Levelezett Fáknak,
Egy másra dõlõ gallyaknak
Szép hives Arnyékában,

[p 0012] Meg- telepedik Diana,
Kinek vagy te-is utánna,
S'-kõveted serénységgel:
De tõle ottan távozol,
Es az Võlgyre bocsátkozol

Sétáló csendeséggel.

Ottan az viz le- mentében
Lévõ fáknak ligetében
Keresdegelsz ujságot:
Az ûdõ lévén tavaszkor,
Találsz (a' ki nyilt tsak akkor
Egynehány Gyõngy Virágot

Mellyet látván, mondod mindgyárt,
Itt Lában hijában nem járt,
Hasznos lett fáradságom:
Vann már, kit az szûz Aszonynak
Adgyak (tartom nagy haszonnak)
Arra való Ujságom.

Ugy nem is illethet senkit,
Venust, Júnót más akár kit
Az Gyõngy Virág szépsége;
Mint e' tiszta Aszonyságot:
Mint hogy példáz tisztaságot
Annak szép sejétsége.

[p 0013] Azért hozzája fel-is mégy,
Hogy azzal kedveskedést tégy
Néki illendõ-képpen:
Az mellyet nyujtván kezében,
Es találván jó kedvében,
Meg-kõszõni azt szépen.

Onnét Nyssa Vidékére,
Bachus szûletõ helyére
Kezdett útadot veszed:
Szettz ott Borosztyán Agokot,
Es Vig énekkel azokot
Az õ Fejére teszed.

De ott sokkáig nem lehettz,
Megént Apollo-hoz siettz
Es az kilencz szûzekhez:
Látván szép tudományokot,
Meg-kedvelletted azokot,
Vágy szived seregekhez.

Ah! de hadd félben útadot,
Ne fáraszd továb magadot,
Ezeknek járásában.
Hagy békét már Helicon-nak
Cyprus-Delos-Cytheron-nak

Hegyei hagásában.

[p 0014] Oh! hivságoknak hivsága,
Iffiu elme bolondsága,
Hogy eddig-is ott jártál:
Az ûdõt csak vesztegetted,
Mert, annak mi hasznát vetted,
Es azért mi jót vártál?

Az melly zõldellõ Agokot,
Rosát, s'-egyéb virágokot
Eléb ott szedegettel:
Es az Musaknak, Phoebusnak,
Dianának
és Venusnak
S' Bachusnak-is szenteltél.

Hánd ki mar most mind kezedbûl,
Ne kévány továb ezekbûl
Koszorúkot mivelni:
Menned más helyre kelletik,
Ott virág-is más szedetik,
Mást-is ell ott tisztelni.

Nem az Musák csevegését,
Nem Phoebus Lantya pengését
Kelletik már halgatnod:
Nem az vadász Dianával,
Vagy az Cyprus Aszonyával
Te magadat mulatnod.

[p 0015] Nem Bachus Bolondságának,
Kortsmás Fársangolásának
Nézned Esztelenségét:
Más Pállyát kell immár futnod,
Azon más czélhoz-is jutnod,
S'-ott érned útad végét.

Onnét azért erre fordúly,
Ûdvõségesb útra indúly,
Es nagyob Nyereségre:
Lészen itt kitõl tanúlnod,
Szivedben mitõl ujúlnod,
S'-Jutnod Gyõnyõrûségre.

Ha néha szomoríttatol,
Megént meg-vigasztaltatol,
õremed Dupláztatik:
Az Fáratság nyugadalma,
Az szolgálat bõ-jutalma

Kész ott, s'-meg-is adatik.
Avagy, már meg-is indúltál,
Sõtt talam bé-is jutadtál
En Lelkem Nazaretben:
Mert oda vagyon útad már,
Az kin valaki hiven jár,
Jút az Bóldog életben.

[p 0016] De itten meg-állapodgyál,
Hova gyõttél, gondolkodgyál,
Már nem Heliconban vagy:
Ott az dolgok csekéllybbek,
Itt magossabbak, s'-mélyebek
Kiknek Titka igen nagy.

Itt nem csak Uranianak,
Vagy más akar nelly Musának
Vehedd jõvendõlését:
De az Istennek magának,
Fõldre gyõtt Archangyalának
Halhatod beszéllését.

i az szûz Leánt kõszõnti,
Akarattyát meg-jelenti
Az Fõlséges Atyának:
Hogy Igéje Testé lészen,
Testet pedig tõle vészen,
Eõ tétetvén Annyának.

Fogadgya is azt Méhében,
De azzal szûzeségében
Meg-marad most-is éppen:
Vallyon melly Musa fogja-meg?
Melly Phoebus magyarazza- meg?
Ez titkot volta-képpen?

[p 0017] Ez az igaz Szûz Diana,
Kinek elõtte, s'-utánna,
Nem vólt, s'-nem lesz hasonló:
Tisztásága szépségében,
Elete feirségében
Igazán ritka Holló.

Terhben eset ez, még- is Szûz,
Leányi koszorúkot fûz
Most-is méltán fejének:
Nem az Férfi illetése,
De az Isten lélegzése,
Lévén oka Terhének.

Az szûzeséget példázó,
Szépségében nem ragyázó
Gyõngy Virág feirsége
Ezt méltábban illetheti
Jobban-is érdemelheti
Azt ennek szûzesége.

elly-fel innét, és meny továb,
Az merre érhetz hamaráb
Az hegyes tartományban:
Adván magadot Joseph-hez,
Mariával Eõrsébethez
Zacharias
házában.

[p 0018] Részesûly te-is azokban,
Az õrvendetes dolgokban,
Kikkel õk akor telte,
A' mikor juttak egy-mással
Szemben, és Zachariassal
Szivekben szõdécseltek.

Meny az után Betlehemben,
Az szent szûzzel egyetemben,
Es véle edgyûtt, szály-meg:
Sõt mint hogy már szûlése-is
El-érkezet, azért te-is
Ottan most ugyan hály-meg.

Nézd az térdeplõ Barmokot,
Miként imádgyák Urokot,
Melly fekszik az Jászolban:
Az Angyali Enekeket
Hallyad: Vallyon illyeneket
Ki mondott Helicon-ban?

Innét az Templomban siess
Egyûtt az szûz Annyával,
Mikor magát be-mutattya,
Es Simeonnak halgattya
Aldását kis Fiával.

[p 0019] Lásd ott alázatoságát,
Mellynek noha Tisztaságát
Szeny soha nem illette:
Im még-is vár ott Tisztulást,
Szenved szemérmes pirulást,
Noha nem érdemlette.

Az Gyermek fellyeb ferdûlvén,
Szûlei rajta õrûlvén,
Magoktúl el nem hadgyák:
Hanem vélek vann mindenkor,
De el-szakad tõlõk egykor,
Hová lészen nem tudgyák.

Az kin felette búsúlnak,
Kõnyvei szaporán húlnak
Azt sirató szemeknek:
Az mig fel nem találhattyák,
Magokot tõrik, faggattyák,
Nints nyugalma sziveknek.

Oh! menit járnak alá s'-fel,
Az kikkel néked-is el-kell
Eõtet keresni menned:
Az hol azt fel-találhatod,
Job lészen ott (meg-valhatod)
Mint az Musaknál lenned.

[p 0020] Fel-is lelitek azomban
Doctorok kõzt a' Templomban
Tõlõk kõrõl vétetvén:
Az hol õket ez tanittya,
Az szorgos nép nem tagittya,
Az irást fejtegetvén.

Ha tekénteted kisdedségét,
Csudálhatod bõltseségét,
Kivel masokot meg-dúl;
Meg-áll ott szava mindennek,
Az holott Ajaka ennek,
Ekes szóllásra indúl.

Ne keress már más Apollót,
Nem-is lelst ahoz hasonlót
Sem itt, sem Parnassus-ban;
Ez az Igaságnak úttya,
Forr az Bõltseségnek kúttya
Itt, nem Castalius-ban.
Itten kell azért tanúlnod
Ez után már, és meg-únnod
Az elébbi Oskolát:
Ha ez bajmolódik veled,
Tudom, hogy hamaráb leled
Nála Elméd gyámolát.

[p 0021] Az mikor Ember kort ér már,
Sok fõldet bé-kerûl, és jár
Gyakor csuda tévéssel:
Tõbb dolgait el-végezvén,
Cedron vizén ált kõltõzvén
Kezd lenni kesergéssel.

Te itt se maradgy el tõle,
Ott légy, ne meny-el mellõle
Semmi az kertben mint bánkodik,
Es Attyához fohászkodik
Kõnyves Imádságában.

Nézd az Vér Veritékeket,
Ah! ki hallott illyeneket
Akar melly ô ûdõben?
Az melly ennyire badgyasztot,
Viz helyet vérrel izzasztot,
S'-ki ûlt olly gõz fõrdõben?

Azomben el árúltatik
Judástúl, és meg- fogatik
Az rá gyõtt seregektûl:
Az kik viszik valamelyre,
Sok nép szorúl minden helyre,
Szidatik mindenektûl.

[p 0022] Az tõbb Tanitvány el-hadgya;
Péter pedig meg-tagadgya
Itt õ édes Mesterét:
Ah! te õtet most se hadd el,
Véle légy, és végig járd-el
Szenvedése tengerét.

Es elsõben-is Anas-nak,
Az után az Caifás-nak
Meny-bé véle házában:
Ne fély ott egy szólgálotúl,
Avagy más Ajktón állótúl,
Légy mindenûtt nyomában:

Onnét Herodes Udvarát,
Pilatus szorgos Pitvarát
Es Tanáts-házát járd- meg;
Végre az Calvariá-nak
Hegyén, e' Tragoediá- nak
Ki-menetelét várd-meg.

Oh! melly iszonyú dolgokot
Látandasz majd, az hollyakot
Eddig soha nem láttál:
Ezekhez képest tsak semmi,
Forgott elõtted valami
Az hol ez elõtt jártál.

[p 0023] Clio Historiaibúl,
Calliope Ritmusibúl
Nem tudhatod ezeket:
Polymnia sem mondhatott,
Urania sem tudhatott
Jõvendõlni illyeket.

Csak álom Troja rakása,
S'-annak Fõldig le-romlása,
Az kit tõlõk hallottál:
Semmi vére Medusá-nak,
Kigyoká léte hajának,
Az mellyen álmélkottál.

Semmi Hercules Probája,
Gerion hármas Pofája,
Sok feje az Hydra- nak:
Perseus
Vitézkedése,
Altala menekedése,
Mint lén Andromedá-nak.

Semmi Gyermek Phaëton-nak,
Semmi vadász Acteon-nak
Remélletlen romlása,
Annak Attya Lovaitúl,
Ennek maga Agaritúl
Rút halálra jutása.

[p 0024] Az tõbbi hasonlo- képpen,
Ehez képest semmi éppen,
Akar hol mit értettél:
Az mig mostani útadban
Nem térvén, másut jártadban
Fel, s'-alá tekergettél

Jaj! mert imé mindeneknek,
Egnek, Fõldnek, Tengereknek
Urát kénozzák itten:
Az Ur szenved az szolgaért,
Alkató az Alkatmányért,
Az Emberért az Isten.

Ah! hallani is szõrnyûség,
Az Istentelen Nemzetség
Ezzel bán a' miképpen:
Põkdõsi, veri, csufollya,
Hajanál fogva hurczollya,
Ellene dõhõtt éppen.

Nevezi káromkodónak,
Mondgya, halálra valónak,
Noha semmit sem vétett:
Kiáltya hogy ez hallyon-meg,
Barrabas szabadúllyon-meg,
Elis bocsáttyák õtet.

[p 0025] Ennek Ruháját le- nyúzzák,
Magát az Oszlophoz húzzák,
S'-oda kõtik Lánczokkal:
Csattog az Ostor szaporán
Hátán, óldalán, tomporán
Iszonyu csapásokkal

Koronát-is készitenek,
Kit Tõvisbûl épitenek,
Es nyomják az fejében:
Adnak nagyob csufságára
Bársony ruhát-is vállára,
Es Nád szálat kezében.

Végtére az Sententiát
Mondgyák ki, az isten Fiát
Kereszt-fára itélvén:
Adgyák-is mindgyárt vállára
Azt, hogy az Calvariára
Vigye, maga emelvén.

Mellyel midõn fel- érkezik,
Ragadgyák ott, és szõgezik
Az magas kereszt-fához:
Az után fel-emeltetik,
Es Lelke ki- eresztetik
Fohászkodván Attyához.

[p 0026] Ally-meg itt Lelkem, s' tekincs-fel:
Lássad kit fûggesztett-fel
Az kegyetlen Sidó Nép:
Dûhõtt kegyetlenségében,
Ugy meg-szaggatván testében:
Hogy nints abban semmi ép.

Egy Seb az másikát érvén,
Rajta már tõb el sem férvén Edgyûvé szakadozott:
Rongy az Teste mindenestûl,
Bõre az Gyakor ûtéstûl
Eppen el- hasadozott.

Meg-repedezet minden ér,
Ki folyt belõle minden vér
Selébin az Sebeknek:
Ah! számát ki tudhattya-meg,
Fájdalmát ki mondhattya-meg
Az sok száz ûtéseknek.

Fel-is fûggesztették végre:
Ez nagy Istentelenségre
Ha szemedet forditod,
Azoknak kegyetlenségét,
Urok rontó feneségét
Oh! mihez hasonlitod?

[p 0027] Typhonnál Istenteleneb,
Perionnál kegyetleneb,
S'-azoknak sok fejeknél,
Sokak életét el-rontó,
Az Egeket-is bosz ( ) szontó
Vérben kevert kezeknél.

Kegyetlenb, mint Busirisnek
Istentelen Phalarisnek,
Ezeknek dûhõségek:
Annak, tûzes szekerénél,
Ennek, hévûlt réz õkrénél
Kénozób Mesterségek.

Actaeon éhûlt Ebei
(Kiktûl halálos Sebei
Voltak véletlen estén)
Kegyetlenbek nem lehették,
Az mikor vendégeskették
Urok ártatlan Testén.

Melpomene elé állyon,
Lassa õ-is, hol talallyon
Ehez hasonloságot:
Bár fel-járjon elméjével
Világ hoszszával, szélével
Minden hajdaniságot.

[p 0028] Illy Tragediat nem lelhet,
Az minémõt most szémlélhet
Calvaria tetején:
Hogy ehez nem vólt hasonló,
Tudgya maga-is Apollo,
Világ minden idején.

De ki az, a' ki itten fûg,
Meg-hólt már, s'- feje alá csûg,
Ki az? im megént kérdem:
Hogy ennyire kárhoztatták,
Az keresztre akasztatták,
Honnét let az az érdem?

Meg-felelsz erre én Lelkem,
Es azt mondod itt énnékem:
Nézzem meg az Egeket,
Az sziveket irtoztató,
Természetet változtató
Most ott lévõ jeleket.

Lássam az Világ stzemének,
Az Nap tûndõklõ fényének
Szokatlan setétlését:
Szememet továb bocsássam,
Az Fényes Holdnak-is lássam
Keserves felyegzését.

[p 0029] Hallyam miként keseregnek
Angyali az Békeségnek
Ezeken az Egekben:
Hallyam Vadak Orditását,
Kõsziklák õszve omlását
Szemléllyem az Hegyekben.

Nem kell ide Urania,
A' nélkûl-is tudhatnia
Ezek magyarázattyát:
Hogy kénzonak az kereszten
Nem mást, de az Atya Isten
Edgyetlen edgy magzattyát.

Im ki Ura Fõldnek, Menynek,
Gondviselõje mindennek
Isteni hatalmával,
Az Egeket csillagoknak,
Az Mezõket Virágokna
Szinli czifrázattyával.

Tollakkal az Madarakot,
Szõrrel pedig az Vadakot,
Az fákot Levelekkel:
Másokat-is mindeneket
Eõ ruhaz, s'-fõdi testeket
Kellõ õltõzetekel.

[p 0030] Ah! ah! még-is õ magának
Az mindeneknek Urának
Nincsen más ruházattya:
Hanem lyuggatott Testére
Sebeibûl forrott vére,
S'-az Sebek varazattya.

Mezitlen fûg egyébképpen,
Ez világ csúfja lett éppen,
Ah! olly dolgot ki hallott?
Az szenved ki bûnt nem tészen,
Az pedig szabadúlt lészen,
A' ki vétet, s'-bûnt vallott.

Annak Jegy ruha adatik
Ez tellyesen meg-fosztatik
Minden õltõzetitûl:
De Pallyáját már végzette,
Lelkét-is ki eresztette
Meg szûnt szenvedésétûl.

Már szent Testét-is le- veszik
A' keresztrûl, s'-sirban teszik,
Végzik az Tragoediát:
Le-szedetik superláttya:
Harmad Napra masént láttya
Szent Annya édes Fiát.

[p 0031] Melpomene távozzon már,
El-megy az Tél, érkezik Nyár,
Vége lész a' sirásnak:
Thalia Calliopével,
Allyon elé vig versével
Ide õrûlõ Társnak.

Jelen lehet Euterpeis
Sipjával, Terpsicoreis
Citharáját foghattya:
Annak kedves Notájára
Most Eratois tánczára
Kelhet s'-azt el-járhattya.

Meg ell az Szemet tõrûlni,
Vagyon már mine õrûlni
Utanna siralmúnknak:
Mert a' i minap meg-hala.
Es meg- szomoritott vala,
S'-léve oa gyászunknak.

Az mint az Angyal hirdeti
Marianak, s'-el hiteti
Bizonnyal-is azokal:
Fel-támatt Dûcsõségessen,
Es az Poklokrúl nyertessen
Meg-tért sok nyert rabokkal.

[p 0032] Ah! jusson jól itt Eszedben,
Mit adott vala elõdben
Calliope Versével:
Hercules-nek dolgairúl,
Csudallatos probairúl,
De inkáb csak Mesével.

Az tõbbi kõzt a' Plutonak,
Poklokon Uralkodónak
Országát mint járta-meg:
Annak hármas fejû Ebét,
Az melly õrzõtte kûszõbét,
Cerberust, mint fogta-meg.

Itt nem fabulás õlteményt,
Avagy mesézõ Lelemént
Lehett errûl hallanod:
Hanem igaz valoságot,
Valoságos igazságot
Kelletik már vallanod.

Mert ha eddig véle jártál,
Talám mostán sem marattál
Igen meszsze mellõle,
Hová másként nem mehettél,
Oda elmeddel siettél,
Hogy el ne szakadgy tõle.

[p 0033] Ez Mennyei Hercules-nek,
Halálon Poklon nyertesnek
Láttad nagy Diadalmát:
Az halált miként gyõzte-meg,
Az Sátánnak mint tõrte-meg
Elébbeni hatalmát.

Az Poklot mint szaggatta-fel,
Az Foglyokat mint hozta-fel
Onnét gyõzedelmesen:
Mint jelent meg szent Annyának,
S'-az Apostolok Nyájának
Végre ditsõségesen.

Oh melly õrõm! oh melly vigság!
Vólt ott, oh! az szûz Anyaság
Mit tudhatott mivelni?
Az minap meg-hólt magzattyát,
Meg- õsmérvén abrázattyát,
Az midõn láttya élni.

Szent Annyát meg-vigasztalván,
Apostoli-is kostolván
Eõremét elégséggel:
Készûl végtére Attyához,
Az ki-is várja magához
Atyai kegyességgel.

[p 0034] El-is búcsúzi Annyátúl,
Hivei társáságátúl,
S'-Emelkedik az Egben.
Te is botsássad Elmédet
Utánna, és Vezéredet
Kõvessed siettségben.

Lásd az Mennyi Lelkeknek
Ditsõséges Seregekne
Eleiben jõvését:
Azok sûrõ áldásának,
Sok Osanna mondásáak,
Hald gyõnyõrû Zengését.

Nézd, fel- tõrvén az Poklokot,
i hozott az melly Foglyoot
Azoknak Tõmlõczébûl:
Jeléûl Diadalmának
Mint mutattya bé Attyának
Ott vett Nyereségébûl.

Kikkel edgyûtt nagy edvessen,
Pompássan, Ditsõségessen
Fogadtatik Attyátúl:
Nints ott most az õrõmben vég,
Meg nem szûnik az egész Eg
Az so áldás mondástúl.

[p 0035] Edes Fiát édes Attya
Kézen fogja, fel-juttattya
Maga lakó helyében.
Mennyi Királyságára,
Nagy Ditsõséggel jobjára
Helyhezteti székében.

Az világot onnét nézi,
Annak dolgait intézi
Maga akarattyaként:
Azomban édes Annyára,
Árván maradott nyájára
Hiveinek-is teként.
Láttya Szomorúságokot,
Hogy árván hatta azoot
Eõrõmet siet adni:
Kirûl igéretet-is tett,
Az mikor tõlõk búcsút vett,
Es el-akarta hadni

Azért a' meg-Vidámitó,
Es sziveket bátoritó
Szent Lelket gyors szeleben
Le bocsáttya õrõmekre,
Es szállittya azt fejekre
Eõsmérhetõ Tûzeben.

[p 0036] Az melynek evánt melege
Mihelt éri, lész elege
Mindenekben szivenek:
Erõsõdi gyengesége,
Vidámúl edvetlenségek,
Nints hija õrõmeknek.

ezdnek szólni Uj Nyelveken,
Vann mit csudálnod ezeken:
Illy dolgot i-is hallott?
Hogy azt tudhatta valaha,
Valaki, az mellyet soha
Nem tanúlt, nem gyaorlott.

Pegasus Lába nyomában,
Hypocrene folyámában
Vagyon-é olly csurgovány,
Az mellynek eredésébûl
Származó tiszta vizébûl
Forrana illy tudomány.

Mondhatom bizvást, hogy nintsen,
Azért téged se térittsen
Viszsza oda semmi út:
Az szent Léleknek malasztya,
Melyre hiveit marasztya,
Az ezekkel forró kút.

[p 0037] az i ezt izelitheti,
Elméjébûl ki-vetheti
Régi tudatlanságát,
Az Jot kõvetni tudhattya,
Es elméjének mondhattya,
Lenni nagy bóldogságát.

Azért te-is maradgy ennél,
Kár-is vólna, ha el-mennél
Ennek édességétûl:
Apostolokat tanitó,
Martyrokat bátoritó
Bõltseség kút fejétûl.

De nézz megént az Egekre,
Ládd mint gyûlnek seregekre
Az Angyalo ujonnan:
Várnak, (az miént keszûlni
Láttatnak, s'- annak õrûlni)
Vendéget valahonnan.

Mondgyá, miolta el- vála
Fia tõle, nem talála
Az olta csendességet
Utánna vágyodó Annya,
Az hól van szive Arannya,
Ott várván békességét.

[p 0038] Azért mind addig sûrgeti
Ez Fiát, hogy ki véteti
Véle Lelét testébûl:
Hogy azt maga mellé vegye,
Eõtet-is részessé tegye
Mennyei õrõmébûl.

Le-mégyen azért Gabriel,
S'-Angyalonak-is viszi-el
Némely részét magával:
Ottan az Testet le-tévén,
Az Lelket pedig fel-vévén
Viszi azt nagy Pompával.

Az Seregek várván készen,
Méltó tiszteletet tészen
Ki-ki õ Aszszonyának
Az Istenne bé-mutattyák,
Országában bé-állattyák
Az õ édes Fiának.

Meg-van ugyan már Lelkének
Bóldogsága de Testéne
Dolga rothadandóság:
Imé majd porrá változik,
Mint hogy abbúl-is származik:
Annya az romlandóság.

[p 0039] Tanátsot tart az Istenség,
Mondgya: vólna illetlenség,
Annak csa ott maradni:
S'-az Fõld emésztõ gyomrában,
Mint másnak nedves sirjában
Ennek-is el-rothadni.

Illetlen azt a' szent testet,
Az ire bûnt nem terjesztet
Az Paradicsomi Ete:
Az Annya tisztán nemzette,
Es az után sem illette
Leg-kissebben-is vétek.

inek az Isten testé lett,
S'-magának kedves szállást vett
Szeplõtelen Méhében,
Tiszta tejével nevelte,
Gondgyát nagy hiven viselte
Annak Gyermekségében.

Kár vólna, és illetlen-is,
Ha azt csak leg-kissebben-is
Az Fõld meg-rothasztaná,
Tisztán tartatott testére,
Motskoló Féreg végtére
Fogait botsátaná.

[p 0040] Azlrt megént szóllittatik
Gabriel, és bocsáttati
Fõldre az magosságbúl;
Hogy az szent Testet fel- vegye,
Fel-hozza, s'-az Egben tegye,
A' Fõldi romlóságbúl.

Ezt viszi-is gyorsan végben,
Ujab õrõm lesz az Egben,
Hogy véle fel-érkeznek:
Csoportozna eleiben,
Részesûlni õrõmiben
Mindenek igyekeznek.

Gazdag Mennyegzõt készitne,
Palotákot ékesitnek,
Az mellyekben szállittsák:
Eõszve állatván Lelkével,
Ezt-is anna õrõmével
Egy-aránt boldogittsák.

Már mind ettõ edgyé-is lett,
Hasonló Ditsõséget vett
Az Testis, mint az Lélek,
I elvén az gyarlóságbúl,
Az halálna birtokábúl,
Eõrõk élet van vélek.

[p 0041] Hozták ide Aszonyságra,
Az érdemlet Méltoságra
Imé fel-is emeli,
Az irálynak bé- mutattyá,
Fia jobjára állattyák,
So áldással tisztali.

oronát hozna végtére,
Az mellyet teszi fejére
Egyenlõ értelemmel:
Az egész Eg magasztallya,
Aldgya, s'-Aszonyának vallya
Bõcsûlli félelemmel.

Õ pedig nagy irgalmának,
Meszsze érõ Palastyának
Szárnyait i terjeszti:
Melly alá mégyen valaki,
Bé- fogadgya, nem hadgya ki,
Tõle el sem rekeszti.

Láttzanak-is nagy Seregek,
Gyermekek, Iffiak, õregek
Az kik oda sietnek,
Tudván arnyékában annak,
Batorságos helyen vannak,
Senkitûl nem félhetnek!

[p 0042] Kész ott igyeket fel-venni,
Es tulajdon magát tenni
Azok szószóllojának,
Az miben néi vétettek,
Hiven szollani mellettek.
Az õ édes Fiának.

Végben-is viszi érelmét,
Nyeri bûnõk engedelmét,
Az hozzá folyamóknak:
Végre Fia Országában,
Az maga Társaságában
Iratt szállást azoknak.
Oh! én kedves Szarándokom,
Latodé? vólt arra okom,
Hogy elébbi utadtúl
Másuvé tétettelek,
Es job helyre vezettelek
Abban fel- tett czélodtúl.

Mert a' mit ottan fel-tettél
Elmédben, s'-elõdben vettél
Mind hijában valóság:
Sõtt abban olly-is lehetett
Melly által sértést vehetett
Az Lelki ártatlanságg.

[p 0043] Meg-bánthattad Istenedet,
ASz elõtt tiszta Lelkedet
Ejthetted rút szennyekben:
Annak pedig Orvoslását
Nem lelted, s'-meg Tisztulását
( Heliconi
Vizekben.

Hanem az ûdvõsség úttya
Ez már, s'-bõ irgalma kúttya
Itten forr az Istennek:
Bizza pedig szent Annyára,
(Az lévén leg fõb Sáfára)
Osztogatását ennek.

Oh! bezzeg jó helyre értél,
Bóldog vagy, hogy jobra tértél
Utadnak balságábúl:
Erre vólt szûkséges menned
It lehet jutalmat venned
Az jol futott Pallyábúl.

De ujiab fáradságot kell
Néked megénten venned-fel,
Noha azt ne sajnáld bár:
Mint hogy viszsza kell fordúlnod,
Az útat nem kell tanúlnod
Tudod ott az járást már.

[p 0044] Nem kûldelek Parnasus-ban,
Nem Delos-ban, nem Cyprus-ban,
Az hol-is immár jártál:
De ott az Virág szedésben,
Es az koszorú kõtésben
Nem sok hasznot találtál.

Hanem Nazaret-ben menned
Kelletik, és onnét venned
Utadot megént erre:
Virágokot keresgetve,
Az hol találsz, szedegetve,
Mégy által valamerre.

Hogy el- végezet utadbúl
Helyre érezvén, azokbúl
Rosa- Koszorút kõthess:
S'-azzal az Isten Annyának,
Menynek, Fõldnek Aszszonyának
Eõrõmmel edveskedhess.

Mert ha eléb Laurust szedtél,
oszorút abbúl kõtõttél
Apollo Homlokának:
Venus-nak pedig Rosákkal,
Kedveztél, s'-Gyõngy Virágokkal
Az Delos Aszszonyának.

[p 0045] A' nélkûl itten sem lehettz,
Mert kedvetlenséget tehettz
Menvén hozzá ûressen:
Mint hogy néz õ-is érdemre,
Abbúl indúl egyelemre,
Es ugy fogad kedvessen.

De nem Adonis Testébûl,
Vagy Venus Lába vérébûl
Eredet Virágokot:
Nem-is Daphne-búl változott,
Es Apollo-nak áldozott

Laurust, vagy más agoot.

Hanem az Egben nõtteket,
Az Fõldre onnét gyõtteket
Eõrõkké virágzókot
Kelletik immár eresned:
Es azokért férre vetned
Az hamar változókot.

Tudod van szép virágos kert
Nazaret-ben, az hol nem vert
Gyûkeret semmi borján:
Más-képpen-is nints ebben gaz,
Az mi ott vann, mind tiszta az,
Nem terem ott Bojtorján,

[p 0046] Mellyben az meg Testesedet
Szent Ige le telepedet,
S'-szállást foglalt magának,
Az midõn ottan Gabriel,
õvetségét végzette-el,
Es helyt szerzett Urának.

Itt az szûz tiszta Méhének,
Szûzen Terhben esésének
Szedd elsõben Rosáját:
Ez igazán ritka Virág,
Almélodhattya e' világ
Tenyészete csudáját.

Az melly Mag nélkûl cifrázik,
Gyûmõlcsõsõn ugy virágzik,
Oh! nagy ujsága ennek:

Tõbb illyen virág nem vólt még,
Es ennél tõbbet az Fõld, s'-Eg
Ez után sem teremnek.

Ezzel ottan kedved telvén
Es az után által kelvén
Az hegyes Tartományban
Ved-fel az régi nyomokot,
Meny-bé (kõvetvén azokot)
Zacharias házában.

[p 0047] Az merre ment szetn Terhével,
Hogy szemben légyen Nénnyével
Nézd-el ott az útakot,
Az kik szent Nyomain kõlték,
Vagy hol nyugodott, ott, nõtték,
Találsz szép virágokot.

Edgyet ezekbûl is tõrj-le,
Osztan Betlehem-ben meny-le
Abban az Istállóban,
Az hol szent Terhét le- tette,
Vy szûlõttét helyheztette
Ott az hideg Jászólban.

Oh! melly gyõnyõrû szép Virág,
(Az kinek az egész Világ
Nem ér ékességével:)
Nyilt itten az szalma kõzõtt,
Az hova az szûz kõltõzõtt
Szentséges szûlésével.

Bizony virágok virága,
Es világonak világa,
Ekesség ékessége:
Kiben az Fõldnek és Menynek,
Azokban lévõ mindennek
Foglaltatik szépsége.

[p 0048] Ez, amaz Menyi Plánta,
Kinek Nyilását kévanta
Az Atyák sohajtása:
Ez, amaz Orvoságos Fû,
itûl mindennek, az ki hû
Adati gyogyúlása.

Mint ez az Istálló azért,
Annak ebben nyilásáért
Szeb kertet ki s'-hol lelhet?
Illy virág termõ ágyakot,
Mint itten most az Jászlakot,
Ah! melly kertész mivelhet?

Hol az szûz Anya Méhének,
Szentt Lélek Veteményének
Ki nyilt titkos Rosája:
Nem nemzhet illyen Ujságot,
Hogy fel érné ez virágot
Chlorisnak-is Múnkája.

Ennek az Isteni fõlség,
Az mindenkori bõltseség
Maga vala kertésze:
Oh melly szépen készûlhetne
Koszorúd, hogy ha lehetné
Annak ebbûl-is része.

[p 0049] Lehet-is, mert ez Rosának
Régen várt ki nyilásának
Ujsága sengéjébûl,
Ugy mint szent szûletésének
Kõzinkben érkezésének
Ohajtot õrõmébûl,
Csirázo Rosák bõségét,
Tõbbi kõzt gyõnyõrûségét
Az õ édes Annyának
(Melly szeretetibûl gerjed
Es az mi reánk-is terjed,
Kedves Rosa Fiának.)
S'-annak virágzó Ujságát,
Avagy ujuló virágát
Szabadossan szedheted:
Es azt, az tõbb virágokhoz.
Illeni-is fog, azokhoz,
Koszorúdban kõtheted.

De tóvób-is kell még menned
Es az Templomfelé venned
Már most innét útadot:
Ott Simeon Látásában,
Hogy részt vehess áldásában,
Jutatnia magadot.

[p 0050] S'-meg látnod melly alázattal,
Az ezén lévõ Magzattal
Az szûz Anya most áll ott:
Várván az Papnak áldását,
S'az által meg tisztúlását
Noha bûn rá nem szállott.

Mert amaz szép virág szál az,
Melynek (nem érvén semmi gaz)
Sértetlen tisztasága:
Allapottya éppen szépség,
Nints gõrtse, egyenes épség
Annak a' simasága.


Ez amaz szép Rosa-Bokor,
Melly mindenkor sûrõ, s' gyakor
Az sok nyiló Rosákkal:
Tellyesek valahol jár, s'-kél,
Akár Nyár légyen, akár Tél
Minden helyek azokkal.
Itt is virágzik sok képpen,
Az tõbbi kõzt ragyag szépen
Alázatoságának
Rosája, melynek szépsége
Lehet edgyik ékessége
Koszorúd kevájának.

[p 0041] Jerusalem-ben ballagj már,
Az hol-is egy szép Rosa vár
Az Templom õzepében:
Az Gyermek Jesus ott ûlvén
Az Doctorok kõzt, õrûlvén
Szent Annya ott leltében.

Mert tévesztette vala-el,
Nehezen találhatta- fel,
Sokat járt s'-kõlt érette,
Keresvén kedves virágát,
Sõtét kõd fogta világát
Az még fel nem lelhette.

Az mikor akart szemében,
Nagy Vigasság gyõtt szivében
Meg-lelt kedves virágán:
Az bánat õrõmet hozott,
Es Gyõnyõrûség bokrozott
Le nyeset búsúltságán.

Egy fûrt innét-is ki-telhett,
Szemed majd tõbbet-is lelhett
Az már szedett Rosákhoz:
De meg-kell egyvelitened,
Pirosokat-is ejtened
Az Fejér virágohkoz.

[p 0052] Fordúlnod kell az Tepmlom-túl
Immár az Cedron vizén-túl
Az Geczemani kertben,
Ott keresned tõbb Rósákot,
Fel-is találod azokot
Ott, s'-az tõbb kénos helyben.

Mert imátkozó helyétûl,
Vérrel izzasztó hévétûl
Fogvást, a' vég óráig,
Nem szûn sebe újúlása,
Teste vérrel virágzása
Annak mind ki folytáig.

Es elsõben- is az kertben,
Kénnyait kezdetõ helyben
Testén csurgó vérének
Piros Rosáit szedheted,
Rendében helyheztedheted
Koszorúd kõtésének.

Meny Pilátus Udvarában
Onnét, s'-ostorozásában
Nõtt vére tengerébûl
Származott Rosákot keress,
Van-is ott sok, de mind veres,
Mert eredett vérébûl.

[p 0053] Az után Coronázása,
S'-azzal feje lyuggatása
Kénos helyére mehettz:
Szent Orczáján le-csorduló
Vérén, szaporán ujúló
Rosákot ott-is vehettz.

Midõn keresztét fel-veszi,
Valahány lépését teszi,
Annak nehéz terhével:
Minden nyomai meg-telnek,
ik-is Rosákot nevelnek
Ott áradó vérével.

Fel-szedheted azokot-is
Majd találhattz másokot-is
Calvarian ezekkel:
Az hol keresztre szõgezik,
Es ottan éltét végezik
Ujabb ujabb sebekkel.

Az inek szentséges, drága
Véréne piros vírága
El-boritotta éppen:
Szabad abbúl-is el- venned,
Es az tõbb Rosákhoz tenned,
Oda-is illik szépen.

[p 0054] Látom, hogy el keseredtél,
Kõnyvet-is sokat ejtettél
Itt az Virág szedésben:
Nézvén helyét az kénoknak,
Lehettz-is méltán azoknak
Sok vóltán kõnyvezésben.

De innét már tovább menvén,
Ott Annyának meg-jelenvén
Fel-támadott szent Fia:
Kedved tellyesen meg-gyõhet,
Vigasságodnak nem lehet
Az után semmi hija.

Sirt Geczemani kertében
Az Ur, most kertész képében
Hirdet nagy vigaságot:
Itt nem véres Orczájárúl
De fénlõ Abrázattyárúl
Kell most szedned virágot.

Melly az Skárlat szint le-tette,
Kivel eléb jelentette
Az vérrel forró sok ént:
Nyilik fejér Levelekkel,
Békességet hoz ezekkel
Most már nékûnk fejenként.

Az mellyet itt fel-szakasztván,
Es az tõbbihez akasztván
Igyekezz oda ménni:
Az hol az Tanitványokot,
S' vélek fel-támatt Urokot
Edgyûtt találod lenni.

Midõn búcsút vészen tõlõk,
Es el- enyészik elõlõk
Emelkedvén az égben:
Ottan Mennyei Pompával
Helyheztetik szent Attyával
Edgyenlõ Dûtsõségben.

Hol az régi véres Sebek,
Most az Napnál fényesbbek
Meg-dûcsõûltségekben:
Illyen szép rosákká lettek
Miolta által vitettek
Az Mennyei kertekben.

El vehettz bennek innét-is;
De le-kûldi szent Lelkét-is
Cska hamar az Egekbûl
Az Apostolok Fejére,
Mellyet Lelkek õrõmére
Vártak tellyes szivekbûl.

[p 0056] Az mellynek le-szállásával,
Bé-telik szent Malasztyával
Tellyesen kévánságok:
Van az idején Pûnkõsdnek,
Az mikor nyilnia kezdnek
Leg-inkáb az virágok.

Oh! melly szép Pûnkõsdi- Rosák:
[Méltó, ditsiretnek Musák
Ti nektek-is ezeket:
Mert sem Helicon teteje
Sem Paphos kertye s'-mezeje
Nem termet illyeneket.]
Azok a' Mennyei tûzek
Kik itt láttzonak, mert ezek
Lobogo pirossága
Nem csak szemet gyõnyõrkõttet,
De szivet-is õrvendeztet,
Sok annak Orvossága.

Ezek-is oda illenek
Az tõbbihez, ha kellenek
Az koszorú kõtésben:
Kellenek-is, mert nem elég
Az mit szedtél, tõbb-is kell még,
Hogy azt vihessed végben.

[p 0057] Azért fel- szedvén ezeket,
Indúly keresni tõbbeket,
Kikkel be érjed éppen:
Koszorú készitésedet:
Azzal kedveskedésedet
Mutásd-bé osztán szépen.

Azok pediglen termenek,
Az melly Rosák még kellenek
Menyben vitele úttyán
Az Testes Isten Annyának,
Es ott vett boldogságának
El-fogyhatatlan kúttyán.

De ezekhez-is még egy kell,
Az pedig találtatik fell
Abban az Dûtsõségben:
Az melly Teste fel-hozásán,
Végre meg coronázásán
Vala az magos égben.

Ezeket-is azért szedgyed
Amazokhoz, és el-kezdgyed
Kõtni az koszorút már:
El-készûlt régen kávája,
Az szerént selme czérnája,
Egyedûl tsak kõtést vár.

[p 0058] Kávája, Az Szûz Anyának
Edes Fia sok úttyának
Meszszére terjedése:
Mellyen Pállyáját el-futván,
Attyához az égben jutván,
Eõrõm lett szenvedése.

Czérnája avagy kõtele,
Lészen (ki akkor visele)
Gyakor szorongatása,
Az mellybûl-is lett vigasság,
Nyugalmat vett az fáratság
Végzõdvén Pállyázása.

Az mint látom kõtõd-is már:
Fáradságod nem lészen kár,
Csak végezzed Múnkádót:
Ha el-kezdted, félben ne hadd,
El-készûlvén kézhez-is add
El-szánt ajándékodot.

Az mikor pedig oda mégy
Le-csûggesztett homlokkal légy,
Es fõldre nézõ szemmel:
Ugy békéllyél szent kezéhez,
Essél azomban térdgyéhez
Illyetén kérelemmel.

[p 0059] Királynéja fõldnek, Menynek,
Es pártfogója mindennek
Az ki te hozzád járúl:
Látod eleget fáradtam,
Az mig elõdben juthadtam
Czélomnak Pallyájárúl.

Az merre tértem vólt eléb,
Hogy onnét hozzád hamaréb
Meg-fordúlni nem tudtam:
Esvén az gyarloságombúl,
Meg botsáss, ha néked abbúl
Kedvetlenséget adtam,

Jártam már most útatokon,
Rosákot szedtem azokon
S' Koszorúban kõtõttem:
Hogy azt néked bé mutassam,
Szent kezeidhez juttassam,
Imé elõdben gyõttem.

Van tizenõt Rosa benne,
Reméltem hogy elég lenne
Az ahoz mostanában:
Az abban foglalt dolgoknak,
Es azokbéli titkoknak,
Elõdben adásában.

[p 0060] Az õte õrvendezését,
Eõte pedig kesergését
Jelengeti sziveknek:
Ditsõséges azok õte,
Kit Lelkem Jeléjûl kõte
Mennyei õrõmednek.

Eõrõmed vólt, hogy kõszõntõtt
Gabriel, és azzal õntõtt
Nagy Vigságot szivedben
Eõrsébethez-is õrûlve
Mentél, õ-is majd repûlve
Vigadván ott létedben.

Eõrõmedre vólt szûlésed,
Avatkozásra menésed:
S'-atta az-is kedvedet,
Midõn sokáig kerested,
Az Doctorok kõzt fel-lelted
Végtére Gyermekedet.

Keserves, vérrel izzadni,
Az hohéroknak akadni
ezekben szent Fiadnak:
Keserves, Ostorozása,
Tõvissel Coronázása
Mennyei királyodnak.

[p 0061] Keserves, az sebes Testnek,
Gerendáját az keresztnek
Calvariára ) vinni:
Keserves ott utollyára,
Az Világnak csudájára
Eletét- is le-tenni.

Dicsõséges, fel-kelése
Hóltábúl, s'- meg jelenése
Vigaságos Orczával:
Egben mente Dûtsõséges,
Hol fogatta az Fõlséges
Atya fényes Pompával.

Dûcsõséges: Szent Léleknek
Eõrõmére az hiveknek
Egbûl le-jõvetele:
Ugy Dûcsõséges az Egben
Eõrõkké való Fõlségben
Lõlkednek is vitele.

Az hova Tested-is végre,
Jút hasonló Dûtsõségre,
Meg-is coronáztatik:
Angyalok Királynésága,
Menynek s'- fõldnek Aszszonysága
Te kezedben adatik.

[p 0062] Szedtem kertekbûl ezeknek
Az Rosákot, a' mellyeknek
Fogd immár koszorúját:
Azt tõlem kedvessen vévén,
S'- az által csendessé tévén
Lelkemnek háborúját.

Az légyen Palmám, Laurusom,
Platanusom
és Cedrusom,
S'-minden védelmes ágom:
Lelkem nyugtató Arnyékja,
Esetemnek tartalékja,
En tellyes Bátorságom.

Itt senkitûl nem-is félek,
Szép bizodalomban élek
Annak nyugodalmában:
Csak adgyad, hogy ki ne térjek
Innét, és viszont ne érjek
Régi útam sátrában.
Onnét õrvendezésidnek,
Innét keserûségidnek
Ereje óltalmazzon:
Dûtsõûlt voltod amonnét
Segittsen: Az bûn Sohonnét
Veszélyt reám ne hozzon.

[p 0063] Hogy igy ezek Rosájábúl,
Kõttetett koszorójábúl
Származó árnyékodban
Olly õrézetben lehessek;
Hogy onnét én-is vehessek
Coronát Országodban.

El- végezvén beszédedet,
Az ki vezérlet tégedet,
Istenedet Imádgyad:
Az õ szerelemes Annyának,
Bûnõsõk szószóllójának
Szentséges nevét áldgyad.

Mondván: Ditsiret, Dûtsõség,
Hála-adás, és Tisztesség
Adassék mind kettõnek:
Annya érte esedezzen,
Fia pedig kegyelmezzen
Az koszorú kõtõnek.

[p 0064] ROSA KOSZORV az melly Az Testé lett Ige JESUS CHRISTUSNAK, és az õ édes Annyának a' szeplõtelen szûz MARIÁNAK, õtt rendbéli kivált- képpen való Eõrõmének, keserûségének, és Dûcsõségének feir és piros Rosáibul kõttetet.

ELSÕ RÉSZ.

Õrõmnek Rosái

Elsõ Rosa.

Az Jesus Fogantatásának Titka.

[p 0065] AZ
elsõ Ember Vétének,
Reán terjedet Mérgéne
Halálos Mirigyétûl
Az ki meg- mentvén bennûnkõt,
Szabaditotta Lelkûnkõt
Õrõk veszedelmétûl.

Annak szentséges szûz Annyát,
Menynek és Fõldnek Aszszonyát
Eõrvendõ Ûdvõzlettel
Kõszõntsed, és magasztallyad
En lelkem, s'-áldotnak vallyad
Az mennyyei kõvettel.
Tellyes szivbûl tapsoly, vigadgy,
Eneket mondgy, hálákoz adgy
Az õ nagy jó voltának:
Valamiént tõled lehet,
Erõd valamire mehet
Eõrûly Méltóságának.

Ez, az mint hogy Felségével,
Es élete szentségével
Van minden állat felet:
Ugy mindgyárt az Isten után
Ezt illeti igen méltán
Az leg-felsõb Tisztelet.

[p 0066] Szebb ez, az Napnak fényénél,
Nagyob ez Világ szélénél,
Az egeknél fellyeb ér:
Kit semmi hely bé nem foghat,
Eg, s'-fõld meg nem határozhat,
Ennek Méhében el-fér.

Mert ez, amaz Dûtsõséges
Tiszta szûz, kit az Fõlséges
Isten, sok ezerekbûl
Eõrõktûl fogva választot,
Ki vett, és tisztán marasztott
Minden-féle vétekbûl.

Ha nem vólt vólna ez a' Szûz,
Amaz õrõkké való tûz
Maratt vólna nyakúnkon:
De hivén ez Gabrielnek,
Szûnt haragja az Istennek,
Melly vala minnyájúnkon.

Ûdvõz légy Isten Jegyesse,
Kiben minden bizvást vesse
Batorságos Reményét:
Az ki egy Ugy légyen által,
Minnyájunkot meg vigasztal,
S'-fel hozza napunk fényét.

[p 0067] Te vagy gyapja Gedeon-na, Király széke Salamon-nak, Te az Frigynek szekréynye:
Gyõnyõrûség Prâditsoma,
Szent Háromságnak Temploma
S'-minden jóknak Edénye.

Kit az Atya Leányának, Az Fiú Isten Annyának,
Szent Lélek Jegyessének
Választott õnnõn magának,
Tett minden jokkal drágának
S'-tulajdon kedvessének.

De mind ennyi so jókban-is
Kikben mint az nap, s'-jobban-is
Ragyagsz, és fényeskedel:
Te az Ur szolgálójának
Mondod magad, és szavának
Ugy engedelmeskedel-
Oh nagy maga meg-alázás,
Oh nagy készség, s'-kedves hangzás
Fûlében az istennek:
Cselekette ez az ige,
Hogy teve az õrõk Ige
Aszszonyává mindennek.

[p 0068] Azért szállott le az égbõl,
Az ott való Dûtsõségbõl
Te méhedben kõltõzvén:
Hogy ott tõled Testet vegyen
Az Isten, s'-Emberré légyen,
Gyarlóságban õltõzvén.

Tehát minnyájan vigadgyúnk,
Méltó tiszteletet adgyúnk,
E' drága szûz Anyának:
Az egész ég álmélkodgyon,
Minden Dicséretet mondgyon
Az Ur szolgálójának.

Ki, az Isteni Felségnek,
Es az õrõk bõltseségnek
Választatott Annyának:
Noha Férfi nem illette,
Még-is szent Méhében vette,
Es Annya lén Fiának. Kiáltsa minden: Ûdvõz légy
Oh Maria! és áldást végy
E' fõldõn mindenektûl:
Idvõz légy Isten Aldotta,
Az ki magát meg-tartotta
Az bûnõs Esetektûl.

[p 0069] Vagy tellyes minden malasztal,
Meg érdemled, ha magasztal
Mind ez fõldi sokaság:
Méltóságod felette nagy,
Egyszer-s'-mind szûz és Anya vagy:
Oh hallatlan nagy Ujság!

Ezért, az nagy Méltóságért,
Es mély alázatosságért
Kérlek szent szûz tégedet:
Hogy minden dagályt meg-vessek,
Szelid életet kõvessek,
Adgyad olly kegyelmedet.

Az melly Ige Testet véve
Erettem, s'-Emberré léve
Az te tiszta Méhedben:
Azt én-is hiven kõvessem,
S' tellyes szivembõl szeressem
Mind egész életemben.

[p 0070] Második Rosa.

A' Bóldogságos Szûznek Eõrsébet Aszszony látogatására menetelének Titka.

Kelly-fel,
kegyes Lélek, elly-fell,
Ne sajnáld, ha mostan le-kell
Szokot álmodot tenned:
Kelly-fel, kelly- fel, az hajnal már
Fel-õlt, az Hegyek kõzõt jár,
Kelly fell, útra kel menned.

Már amaz szép hajnal csillag
Fel-kõlt, s'-az hegyek kõzt villag
Arra lévõ úttyában:
Tudni-illik amaz szép szûz,
Melly,mint akar-melly égi tûz
Tûndõklõb járásban.

Veszi uttyát valamelyre,
Nagy õrõm gyõn minden helyre,
Személyétûl ujúlván:
Tõle te se maradgy hát-el,
Kelly-fel, kegyes Lélek, kelly-fel,
Nyoma után indúlván.

[p 0071] Kõvesd õtet Gyorsasággal,
Csokold alázatossággal
Nyomdokit az hol leled:
Siess jó illattya után
Kedved szerént nyughatz osztán,
Ha lészen edgyûtt veled.

Az õ uttyai melly szépek!
Oh melly áldott, s'-bóldog Népek!
Az kik nyomják azokot:
Gyõnyõrûséges õsvények,
Hol semmi rõgõs Tõltvények
nem fértenek Lábokot:
De rakottak minden jókkal,
Zengenek vig Musika szókkal
Mennyei dicséretben:
Ott minden gyõnyõrûséges,
Az vigasság kõzõnséges,
Elnek egy szeretetben.

Minden felõl az szenteknek,
Mint Annyok kõrûl Méheknek
Vann sûrõ sereglése:
Most az Ur Istent imádgaa,
Most annak szent Annyát áldgya
Azok zengedezése.

[p 0072] Az nap ád szép fényesse3get,
Az Fõldhoz ékes zõldséget,
Az Urnak kedveskedvén:
Szellõk gyengén lengedeznek,
A' Fris Arnyékok kedveznek,
Az szûznek õrvendezvén.

Azért én-is az mint ezek
Néked szivbûl õrvendezek,
Buzgó tõredelemmel,
Azomban hozzád járúlok,
Szent Lábaidhoz borúlok
Illyetén kérelemmel.

Szent Méhednek szent Terheért,
Annak érdemes kedveért
Mutasd olly irgalmadot:
Hogy itt egy kevessé álly-meg,
Avagy, inkább ugyan szály-meg,
Es nyugtasd-meg magadot.

Ideje is meg-szállani,
Mert az nap kezd hanyatlani,
Mindgyárt setét éj lészen:
Alkalmatlan továb menned,
Jobb meg-maradnod, s'-itt lenned,
Hol van szállásod készen.

[p 0073] Kérlek továb ne-is menny már,
Szivem nyitott ajtóval vár,
Szálly-bé kedves vendégem:
Szálly-bé, ne szegjed kedvemet,
Szálly-bé, foglald-el szivemet,
Szálly-bé, gyõnyõrûségem.

Bár csak annyi idõtskére,
Az mig lelkem õrõmére
Az te édességedbûl
Edgy kis csõpõcskét vehessek,
S'-azzal kedvem tõlt lehessek
Kegyes Engedelmedbûl.

Tudom ugyan, van ott sok gaz,
Avagy inkább mind éppen az
Szivem motskos hajléka:
De az, hozzám jõvésednek
(Kõnyõrgõk kegyesse3gednek)
Ne legyen tartalékja.

Lám az rõgõs hegyeken-is,
Más irtatlan helyeken-is
Kesztél sétálni bizvást:
Azért ide-is bé-szálhattz,
Ha gazos-is, de találhattz
Ott kedves meg-nyugovást.

[p 0074] Az darabost egyenessé,
Az tisztatlant ékessé,
Az rútat széppé teszed:
Meg-változtattz engemet-is,
Meg tisztitod szivemet-is,
Mihelt magadnak veszed.

Imé mostani útadnak
Fel-tett czéllyán, Rokonodnak
Alig júttz látására:
Kezet vele alig foghattz,
Es jó napot alig mondhattz
Erkezvén szállására.

Hogy ott mondgyárt nagy vigsággal,
Telik minden, ez Ujsággal,
Oda érkezésedben:
Ott minden jó bõven árad,
Es az soha ki nem szárad
Az te jelen létedben.

Kezd kedves õrvendezettel
Zacharias Eõrsébettel
Szent Lélekkel bé telni:
Eõrsébetnek az Méhében,
Az Gyermek-is õrõmében
Kezd vigan szõkdécselni.

[p 0075] Azzal Ura hozzá jõtét,
Illy nagy irgalmasság tététt
Kõszõni furcsasága:
Zachariásnak-is nyelve
Meg-óldatik, s'-lész bé telve
Szivének évánsága.
Sokat jõvendõl Fiadrúl,
Sok áldást tészen magadrúl,
Mellyet meg-is érdemlesz, (vagy,
Mondván: melly jó, melly kegyes
Irgalmad azokhoz melly nagy,
Kiket szerettz, kedvellesz.
Azért oh szûzt szent Anyaság!
Mellyben nagy az Irgalmasság,
Engemet se utálly meg:
Am bár légyen tellyes gazzal
Szállásom, ne gondoly azzal:
Meg-tisztúl, tsak iott szálly-meg.

Látogass-meg engemet-is,
Kedves jelen léteddel:
Bizonyitsd-meg irgalmadot,
Engesztellyed szent Fiadot
Szokott kõnyõrgéseddel.

[p 0076] Hogy az miként szent Terheddel
Eõrsébethez menéseddel
Ott mindent vidámitál:
János-is Annya Méhében
Rõpdõs vala õrõmében,
Kit-is fel te inditál.

Ugy én-is õrvendezhessek,
Eõrvendezve rõpdõshessek
Ti jelen léteteknek:
Annak vége se lehessen,
Eõrõkõssõn õrûlhessen
Lelkem Dûcsõségteknek.

[p 0077] Harmadik Rosa.

Az JESUS szûletésének Titka.

Bûnõs
Lelkek, jó hírt mondok,
Távozzanak az bús gondok,
Jó hírt mondok mindennek:
Jó hírt mondok, õrûllyetek,
S'-azért nagy hálát tegyetek
Minnyájan az Istennek.

Imé az egek Királlya,
Ez világot nem utállya
Emberré lész, szûletik:
Szûletik ti érettetek,
Edgyenlõvé lész veletek,
Romlás alá vettetik-

Már félelmeskedni nem kel,
Az régen várt idõ jõt-el,
Bátorságban legyetek:
Ki- ki vig õrõmre kellyen,
Kedves reménséggel tellyen
Erõssétett szivetek.

[p 0078] Az kit láttz az Istálóban
Helyheztetve kis posztóban
Fekûdni két Barom kõzt:
S'-az ii most ott szénán fekszik,
Barmok szájátúl melegszik,
S'-nem lel ahoz más eszkõzt.

Es ezeket mind éretted
(Noha boszúval illetted)
Cselekszi bûnõs Ember:
Hogy az te sok inségedet
El-venné, az melly tégedet
El-boritna, mint tenger.

Ahoz gyõj kõzellyeb kérlek,
S-borúly hozzá vétkes Lélek,
Es áldgyad jelen létét:
Csudálkozzál szegénységén,
Almélkodgyál kegyességén,
Eõsmérd-meg nagy jó tétét. Nézd vidám szemetskéinek,
Ragyogó Fényetskéinek,
MInt jádzanak golyobisi:
Nézd rosás orczátskáinak,
Piros Ajakacskáinak
Mint mosolyognak Clárisi.

[p 0079] Mostan rszket testetskéje,
Van mostan melegetskéje,
Most szent Annya pólállya:
Most kedvetskéje változik,
Nyõgdõgelve siránkozik,
Szemetskéit kõnyv állya.

Most van megént vidámabban,
Adgya magát hozzád jobban
Fel-vett karocskáival:
Most Annyához kezd hajlani,
Mint ha akarna szóllani
Nyilt ajakatskáival.

Mind ezekkel azt mutattya,
Nagy hozzád jó akarattya,
Ha az néked kellené:
Kõnyõrõg-is szent Attyának,
Hadna békét haragjának,
Veled meg-békéllene.

Ezeket mikor szemléled,
Minek tartod, minek vélled,
Szerelme illy Nagyságát?
Véghetetlen Irgalmának,
Nagy alázatosságának
Mint bõcsûllõd sokságát?

[p 0080] Nem de hasonlatos-képpen
Te-is viszsza adod éppen
Kõltsõnõs szeretetét?
Mondván: Oh nagy Irgalmasság!
Mellyel az romlott Gyarlóság
Igy leli új életét.

Mellyel minden bûn, bûntetés,
Csak legyen meg az szeretés,
Bõven meg bocsattatik:
Es az, Mennyeknek Lakosa
Lészen, s'-Isten osztályosa
Az kinek ez adatik.

Most van a' Malaszt ideje,
Most nyílik annak mezeje,
Most napja az õrõmnek:
Kõzõnséges most az vigság,
Oh végtelen Irgalmasság!
Kõz ez az jó mindennek.

Az miként gyõt mindeneknek
Kedvéért ûdvõségeknek,
Vévén Testet magára:
De semnkit nem találhatott,
Ki bûnnel nem motsoltatott,
S'-méltó nem vólt halálra.

[p 0081] Ugy mindennek meg-váltója
Akart lenni, s'-bõ osztója
Isten ajándékinak:
Valakik jó akaratban
Vannak, és igaz járatban
Eõsvényén uttyainak.

Valakik hozzája mennek
Bé-veszi, tészen mindennek
Részt Irgalmasságábúl:
Bé-veszi, az Ajtó nyitva
Nincsen senki ki-szoritva
Kegyelme Tárházábúl.

Azért ide siessetek,
Alázva térdre essetek
Lábánál ez Gyermeknek:
Azt-is vigan imádgyátok,
Szent Annyának-is adgyátok
Temjényét sziveteknek.

Mondván: oh te Dûcsõséges,
Nagy érdemõ, és szentséges
Szûz Anyaság! Aldott légy:
Az ki nékûnk Idvõséget
Szûltél, azért Tisztességet
Méltó tõlûnk te- is végy.

[p 0082] Szûlvén-is szûzen marattál,
Ránk minden jót árasztottál
Szentséges szûléseddel:
Kész már az Menyország úttya,
Az Mennyei Malaszt kúttya
Forr az te érdemeddel.

Szabadé itt meg-kérdenem
Tõled szép szûz, és értenem
Nagy alázatossággal:
Mitsoda szivel lehettél,
Kisdededre tekinthettél,
Minémõ buzgósággal?
Mikor az hideg Jászolban
Kemény Posztón, nem Fátyolban
Látod azt helyheztetve:
Látod ott mint reszket, fázik,
Orczácskája miként ázik
Kõnyveit kettõztetve.

Es mint adgya kotsótskáját,
Mint emeli Lábotskáját,
Hozzád akarván menni:
Kévánkozik kebeledben,
Reménli, hogy melegebben
Fog ottan nálad lenni.

[p 0083] Ráz az hideg, sért az Szalma,
Nem lehet azon nyugalma,
Tõled vár csendességet:
Ehezik-is, de egyébtûl
Abban sem, csak szent Mellyedtûl
Kéván õ elégséget.

Azért fogd-fel, vedd magadhoz,
Emeld csókra ajakadhoz,
S'- tedd meleg kebeledben:
Ottan csendessen nyugtassad,
Kedved szerént ápolgassad
Szokot szeretetedben.

Nintsenek-is méltób kezek
Ahoz nyúlni, az mint ezek,
Az kikkel te illeted:
Tisztáb ajakak sintsenek,
Emlõk-is, kik ugy tettzenek
Mint kikkel te élteted.

Ez másra nem- is bizatot,
Te kezed alá adatot,
Hogy táplállyad nevellyed:
Te rendelettél Annyának,
Téged illet, hogy gondgyának
Kedves terhét emellyed.

[p 0084] Im az ki mindent teremptet,
Eltet, nevel, és legeltet,
Birtokodban adatik:
Az Istenne bõltsesége,
Eõrõk fénye, és szépsége,
Tejeddel tápláltatik.

Az ki elõt térdre esve,
Nagy rettegve, ws'-kedv keresve,
Sok száz ezeren álnak:
Várnak parancsolattyátúl,
Mihelt szó esik szájátúl,
Abban hiven el-járnak.

De ki tudgya számban tenni, Vagy csak elmére-is venni
Azoot elégséggel:
Kikkel ia az Annyának,
Annya viszszont az Fiának
Kedvet tett tellyességgel.

Az most a' te birtoodban
Vagyon, ál akaratodban,
Azt miként kõtõzgeted:
Mint akarod ugy pólálod,
Mindenûtt kedvét találod
Az hova helyhezteted.

[p 0085] Hol gyenge Orczátskájához,
Hol egyéb tagotskáához
Fordúlsz, és takargatod:
Hol fekvõ helyére teszed,
Onnét hol magadhoz veszed
Ugy nézed , s'-ápolgatod.

Ajakadot Ajakával,
Es Orczádot Orczájával
Az csok õszve lánczollya:
Játzik szemed szemeivel,
Annak fénye fényeivel:
Szived ugy vigasztallya.
Az holot õ szompolyodik,
Ott szived-is szomorodik
Kedveded háboritod:
Tóldod kõnyveit kõnyveddel,
Es õrõmét õrõmeddel
Neveled, szaporitod.


Sirását érzed sirással,
Mosolygását mosolygással,
Oh szerelmes változás!
Szemed róla le nem veszed,
Szived tárgyának azt teszed,
Oh gyõnyõrû czélozás!

[p 0086] Ki látott illy Méltóságot,
Hasonló hatalmásságot,
Ki az a' i érdemlet?
Nintsen kivûled más senki,
Egyedûl te vagy az, a' ki
Elte ezekkel fénlet.

Az természet-is csudájúl
Tartya, nem látott példájúl,
Azokot az dolgokot:
Kik lettek szent szûlésedben
Ki is tudhattya ezekben
Erteni az titkokot?

Azért méltán nagy vigságban!
Vagyunk, s'- áldgyuk buzgóságban
Te kedves szûlõttedet:
Az ki ennyisok õrõmmel
Edes mézzel nem ûrõmmel
Tõltõtte-bé szivedet.

Es annak kévant Ujsága
Leve alkalmatossága,
Minékûnk is sok jónknak
El-húnt napúnk el-virrada,
Hólt életûnk el-támada,
Vége leve gyászúnknak.

[p 0087] Add azomban, oh Istennek
Szûz szent Annya, és mindennek
Csalatlan bizodalma:
Hogy ezen sok õrõmedben
Juhassak én is eszedben,
S'-légy életem óltalma.

Es midõn tiszta Mellyednek,
S'-onnét gyõvõ szent tejednek
Elteted nád-mézével
Az te edgyetlen edgyedet,
Kérjed, (meg-is hall tégedet
Szokor engedelmével)
Kérjed azon; meg-tisztittson,
Eõrõgségembûl szállitson
Engem-is isdedségre:
Hogy úgy alázatosb legyek,
Es tágossab útat vegyek,
Az õrõk dûcsõségre.

Es azzal új Ember lévén,
Az után tõbb jótt-is tévén,
Végre érdemelhessem,
Hogy az kit most te õledben
Imádok, azt az Egekben
Szinrûl szinre nézhessem.

[p 0088] ( Negyedik Rosa.

Az Iesusnak a' Templomban bé-mutatásának Titka.

IM
megént újab vigságnak,
Avagy vigságos Ujságnak
Jelentetnek Titkai:
Sok itt, az mit csudálhatunk,
De annak kin vigadhatúuk [!]
Sokkal tõbbek okai.

Kelly-fel kegyes Lélek, siess,
Hogy tõle meszére ne ess,
Mégyen már a' szûz Anya:
Lassán ballag, nem lép nagyon
Mivel hogy õlében vagyon
Drága kintse s'-Aranya.

Nála van edgyetlen Edgye:
Hogy serkenni ne engedgye
Szapora járásával.
Nagy óva tészi lépését,
Kerûli fel- serkentését
Mindennémû gondgyával.

[p 0089] Ha el- ébred, mely szivessen
Keresi, miként lehessen
Jób nyugalma õlében.
Eõrõmest ugy helyheztetné,
Az mint leg-jobban lelhetné
Kedvet, nála létében.

Szemeit gyakran el-fedi,
Reá borúl sûrûn szedi,
Rosáit Orczájának:
Vigan mosolyog szemében,
Az Gyermek-is õrõmében
Rõpdõs, s'-vigad Annyának.

Gyakran nézi, tapogattya,
Félti, az hideg meg-hattya
Bé- pólált testetskéjétt:
Oltalmazza minden-képpen,
Es vigyázvá viszi szépen
Edgyetlen Edgyetskéjét.

Meg- ál véle, mihelt mozdúl,
Nagy gyorsan hozzája ordúl,
Mint vagyon tekéntgeti:
Azomban továb mentében,
Szive tellyes õrõmében,
Illy szókkal édesgeti.

[p 0090] Drága kintsem, szép Jesusom,
Gyõngy Virágom, Narcissusom,
Szivem Gyõnyõrûsége:
Oh melly szép, oh melly kedves vag',
Edességed-is oh melly naggy,
Eõrõmem tellyessége.

Megyûnk házában Atyádnak
Ott elsõ fáradságodnak
Mutasd-bé te úyságát
En pedig õ Fõlségének,
Hozzám aló kegyelmének
Kõszõnõm meg-sokságát.

Nem de vagy-é nagy õrõmben,
S'-vigan rõpdõszszé õlemben,
En szerelmes nagzatom!
Hogy oda vivén tégedet.
Ajándékúl személyedet
Atyádnak bé-mutatom.

Melly kedves Ajándék lészesz!
Azzal melly nagy kedvet tészesz
Atyád Akarattyának:
Nem-is lehet semmi ennél
Kedvesseb, akármit tennél
Tûzére oltárának.

[p 0091] Illy magányos beszédekkel
Vagyon, és magát ezekkel
Uttyában mulatgattya:
Er az városban azomban,
Es ott magát a' Templomban
Az Urnak bé- mutattya.

Noszsza mi-is útat vegyûnk
Utánna, és gyorsak legyûnk
Az õ kõvetésében:
Lássuk melly nagy szelidséggel
All, és engedelmességgel
Az Templom kûszõbében.

Jol lehet tiszta ez éppen,
Nem mocskosúlt semmiképen,
Mert bûn reá nem szállott:
Mind-az által az mint mások,
Kiknek szûkség tisztulások
Ugy õ-is oda állott.

Szemeit le- fûggesztette,
Alázatra eresztette
Egész Teste állását:
Ugy várja engedelmessen
Csendessen, szemérmetessen
Ott az Papnak áldását.

[p 0092] Ezeket az kik láttyátok,
Im van eleven példátok,
Csak õtet kõvessétek:
Tanúllyátok szelidséget
Az dagályos negédséget
Rólatok le-vessétek.

Magát ki-ki meg alázza
Az kevélységnek le rázza
Szivérûl undok férgét:
Az Isten hagyományinak
Engedgyen, ugy dolgainak
Erúheti bóldog végét.

De mennyûnk-bé az Templomban,
Legyûnk ott mi-is azomban,
Mig vége lész ezeknek:
Nézzûk az szûz vigadását,
Hallyuk Simeon áldását
Eõrûlvén az Gyermeknek.

Oh! melly kedvet ád magának,
Midõn karjárúl Annyának
Veszi Saját kezére:
Oh! mint gyõnyõrkõdik benne,
Már meg-halni-is kész lenne,
Ezt érvén vénségére.

[p 0093] Ezt, õsméri Istenének,
Ezt, világos Nap-fényének
Az vakúlt Nemzeteknek:
Ezt, az õ maga Népének
Ohajtott Dûtsõségének,
S'-Urának mindeneknek.

Mondgya sokan fel-támadnak
Ez által, és nem maradnak
Továb az sõtétségben:
Hane, õrõk Dûtsõségre,
Homálytalan fényességre
Emeltetnek az égben.

Es ezen kõzõnségesen
Minnyájan õrvendetessen
Legyûnk mi oh! bûnõsõk:
Mert valamik itten esnek,
Azok mind érettûnk lesznek,
Es mi-velûnk kõzõsõk.

Erettûnk mutattatik-bé
Az Gyermek, hogy tõltessék-bé
Az Tõrvény tartozása:
Ertûnk kõnyõrõg Attyának,
Hogy enyhõdgyõn haragjának
Ellenûnk lángozása.

[p 0094] Magára veszi vétkûnkõt,
Hogy bé-állasson bennûnkõt
Az régi kegyelemben:
Õtet ezeknek okáért,
Mi-is illy nagy jó vóltáért
Tisztellyûk félelemben.

Esedezzûnk szent Annyának:
Hogy általa az Attyának
Mennyei Templomában
Légyen bé-mutattatásunk,
Es õrõkõs maradásunk
Annak Bóldogságában.

[p 0095] Õtõdik Rosa.

Az Jesusnak a' Doctorok kõzõtt a' Templomban fel-találásának Titka.

Búra
fordúl az vigaság,
Eõrõm után szomorúság,
Kezd im itten-is esni:
Indúl kõnyvezõ Orczával,
Joseph-is kedves Társával,
Edes Fiát keresni.

Amaz búsúl, ez kesereg,
Hol itt, hol amot tekereg
Az utakon alá s'-fel:
Kérdezi ettõl, attúl-is,
Tudakozza innét, s'-túl-is:
De nem találhattya-fel.

Az Annya az Aszszonyoknál
Az szûz, az szûz Leányoknál
Férfiaknál az Attya
Keresi, és tudakozza,
Magát tõbb tõbb búra hozza,
Hogy fel nem találhatya.

[p 0096] Oh meg keseredet szûle!
Melly keserves bánat ûle
Akkor az te sziveden:
Melly szomoru étszakád vólt
Lehettél olly majd mint meg-hólt
Véletlen eseteden.

Mikor edgyetlen Edgyedet,
Azal minden õrõmedet
Hirtelen el-vesztetted,
Es az tõled hová lõtt-el
Nem tudván, jártál alá s'- fel:
De azt meg nem lelhetted.

Illyet edgy Atya sem fajzott,
Hasonlót Anya sem rajzott,
Es semmi hely nem termet:
Nem vólt, nem-is lészen mássa,
Hova léte nem tudása
Méltán ád nagy gyõtrelmet.

Sir-is utánna valóban,
Usznak szemei nagy Tóban,
Sûrõ kõnyvezésben:
Arván maradott Annyának
Nints száma gyakor orjájának,
S'-igy ohajt keservében.

[p 0097] En magzatom hova lettél?
Hogy meg nem térsz, hol rekettél?
Hol vagy én reménségem?
Ki võtt el tégedet tõlem?
Hová rõjtettek elõlem?
Hol vagy gyõnyõrûségem?

Oh! Jesusom draga kintsem,
Nálad nélkûl mint enyhittsem
Iszszonyú bánatomat?
Oh! kedves edgyetlen Edgyem,
Térj viszsza, hogy õszveszedgyem
El- oszlott vigságomat.

Térj-meg Rósám, Gyõngy-virágom,
Virraszd-fel el-húnt világom,
Térj-meg édes Magzatom:
Térj-meg tellyes vigasságom,
Mínden kedvem, nyájaságom,
Térj-meg, s'-ûzd-el bánatom.

A' bús Anya igy kesereg,
Van Josephen-is nagy sereg
Bú, s'-gond, fel-s'-alá járván:
Szánnya gyenge jegyesét-is,
El-tévedet Gyermekét-is
Kõnyvezi nem találván.

[p 0098] Kettõs fájdalom szorittya
Szivét, és gyakran ujittya
Annak keserûségét:
Mind azon-által biztattya
Az bús Anyát, hogy láthattya
Ezeknek kedves végét.

Azomban megént óhajtást
Edgyûtt az szûz Anyával:
Nintsen-is szûneti annak,
Egész étszákán igy vannak
Szivek nagy fájdalmával.

El-felejteni nem lehet,
Elméjekbûl i nem mehet
Lelkek választot szépe,
Szûntelen elõttõk forog,
Melly után szivek háborog,
Annak gyõnyõrû képe.

Hogy magával nem lehetnek,
Eõrõmével nem élhetnek
Ohajtyák keservessen;
Ujab újab ként éreznek,
Es továb-is értekeznek
Felõle fegyelmessen.

[p 0099] Oh szentséges Anya! enged,
Hogy én hûségessen téged
Kõvesselek ezekben:
Velet edgyûtt siránkozam,
Járjak, kellyek, s'- bocsátkozzam
Alá Jerusalemben.

Az hova az Ej el-telvén,
Az virradó Nap fel-kelvén,
Sietõ gyorsasággal
Meg-is indúlsz, mégy szaporán:
Hogy bé-érhess oda korán
Szomorú Társasággal.

Vagyon Joseph most-is veled,
Oh! melly sok kénnal terheled
Itt-is sebes szivedet.
Melly szivesen esedezel,
Melly serénnyen igyekezel
Keresni gyermekedet.

Néztek ide, néztek oda,
Az kit láttok, az kitsoda?
Hiven tudakozzátok:
Várjátok honnét gyõne-fel
Az, a' kit vesztettetek-el,
Jaj! hogy nem láthattyátok.

[p 0100] Hol meg állasz, hol el-hallattz
Hól elõl jársz, hol el-marattz
Szûz Anya búsúltodban:
Láttya Joseph ezt, s'-kõnyvezi,
Vigasztalni igyekezi
Szived illy ball sorsodban.

De nem túd veled mit tenni,
Már a' városban kell menni
Az kapuhoz érkezvén:
Hol vesztek olly reménséget,
Hogy ezt a' keserûséget
Gyõzitek, bé-férkezvén.

Már ben lévén, jártok s'- keltek
MInden hellyen, de nem leltek
Ollyat az ki tudhatná,
Meg-mutatni, hol lehessen:
Esik ez melly keservessen,
Ki, az ki meg-mondhatná?

Minden utszát, szegleteket,
Piatzot, s' egyéb helyeket
Meg jártok, fel-kerestek:
Kiket értek utól, s'-elõl,
Kérdezitek minden felõl:
De nyomában nem estek.

[p 0101] Mind csak hijában fárattok,
Azzal tõbb fájdalmat attok
Epedõ sziveteknek:
Harmad napja van pedig már,
Hogy nem tudgyátok holott jár,
S'-hire nints gyermeketeknek.

Lankad az In, az szû szakad,
Hogy elõtõkben nem akad.
Ennyi kéréstekre:
Az sok járás el- fárasztott,
A' nagy bánat el-bádgyasztott
Nagy gond ûlt szivetekre.

Már lábotok alig mehet;
Mind az által a' mint lehet,
Továb-is vigyázzátok:
Es mindenûtt keresitek:
Oh melly keserven érzitek,
Hogy nem találhattyátok.

Oh! szûz Anya, oh! szent Atya,
Kénos Lelketek bánattya
Kõzõsûllyõn velem-is:
Hogy a' Fájdalmot kóstolván,
Annak ideje-el folyván,
Tellyen õrõm engem-is.

[p 0102] Ugyan-is ki nem mondhatni
Sõt elmében sem foghatni
Azt, a' melly õrõm teli,
Meg- vigasztalt sziveteket,
Ha edgyetlen edgyeteket
Sok Járástok fel-leli.

Addig-is jártok azomban,
Hogy végtére az Templomban
Doctorok kõzõtt ûlvén:
Véletlen fel-talállyátok,
Az hol mihelt meg-láttyátok,
Majd el-haltok õrûlvén.

Meg-eszmélvén magatokot,
Kõzelitvén Fiatokot,
Futnak minden bánatok:
Meg- frisûl bádgyat éltetek,
Meg-újúl hervat kedvetek,
Fel-virrad húnt Napotok.

Mingyárt az elsõ látásban,
Abban a' szempillantásban
Szakad az búnak vége:
Szemetek kõnyve meg-szárad,
Az hellyében rátok árad
Minden õrõm bõvsége.

[p 0103] Aldgyátok az Egek Urát,
Hogy Doctoroknak Doctorát
Gyermekteket meg-adgya:
Az sirást váltya vig beszéd,
Az Ujúlt szû õrõmet széd,
Régi gondgyát el-hadgya.

Bóldognak mondod magadot
Szûz Anya, meg-lelt Fiadot
Kedvessen ápolgatván,
Karodat veted nyakára,
Ajakadat ajakára
Fûggeszted csókolgatván.

Im én-is elõdben megyek,
Hogy tõled Irgalmat vegyek
En szerelmes Jesusom:
Kérlek szûz Anyád kedvéért,
Mostani nagy õrõméért,
Légy egyelmes Orvosom.

Engedd: hogy azon õrõmnek,
A' te nagy kegyességednek
Hatható malaszttyábúl,
Lehessek én-is érzõje,
Az által Lelkem õrzõje
Az õrdõg hatalmábúl.

[p 0104] Adgyad hogy bûnõm siratván,
Es Ajtot te hozzád nyitván,
Mind addig keresselek,
Mig az égben fel- találván
Az Angyalok kõzé álván,
Ott vigan ditsirjelek.

[p 0105] MASODIK RÉSZ.

Keserûségnek Rosái.

Elsõ Rosa.

Az Jesus Vérrel izzadásának Titka.

EDes JESUS,
én Istenem:
Uram, Királyom, mindenem,
Lelkemnek ûdvõssége,
Ki értem gyarló Emberért
(Mellynek már az pokolig ért
Bûne fertelmessége. )

Meg-akartál fogattatni,
Veretni, és csúfoltatni
Motskos gyalázatokkal:
Végre tõvis koronát- is
Viselni, sõt még halált-is
Szenvedni sok kénokkal.

[p 0106] Ezt a' te szeretetedet,
Szõrnyû meg õletésedet,
Az iszonyú kinokot
Akarnám illendõ-képpen
Emliteni, és nagy szépen
Meg- kõszõnni azokot.

De nints arra elégségem:
Te légy azért segittségem:
Hogy ezen nagy Titikokhoz
Nyúlhassak szent buzgósággal,
Es nagy alázatossággal
Szólhassak-is azokhoz.

Oh! melly erõs szenvedések,
Véres harczok, ûtkõzések
Gyõnek már is elõdben:
Mennyi félelem, fájdalom,
Szorongatás, agadalom,
Rohan sebhet szivedben.

Még a' korbátsok nem fujtnak,
Tõvis koronát sem nyújtnak
Lyuggatni homlokodot:
Nem nyom még az keresztfa-is,
Még az Vitéz dárdája-is
Nem nyittya óldalodot.

[p 0107] Mind az által ezer halál
Tégedet immár-is talál
Ezer- féle kénokkal:
Ah! ha ezek csak egy kertben,
Gyenge virág termõ helyben
Gyûlnek illy csoportokkal.

Az Golgotha tetejének,
Szõrnyû halálod helyének
Az Gyûmõltse mi lészen?
Az annál is tõb fájdalmot,
Keményb harczot viadalmot
Szenvedésedhez tészen.

Látom miképpen bánkodol,
Izzattz, búsúlsz, s'- fohászkodol,
Rettgeõ félelemmel:
Látom bõ veritékedet,
Mellybûl vér follya testedet
Keserves gyõtrelemmel.

Téged Világ erõssége,
Es az Egeknek szépsége
Ez iszonyú kénokban
Vallyon, ki hozott, s'-meritett?
Azokkal ki keseritett,
Te ártatlanságodban?

[p 0108] Az Félelmet ki okozza?
Az vér csõppeket ki hozza?
S'-erõdtõl ki fosztott meg?
Nem más, hanem mi Vétkesek,
Vagyúnk ezekben mivesek,
Mi kénzúnk, mi õlûnk meg.

Tudni-illik szemeidnek
Jõvendõ szenvedésidnek
Forog elõtte képe;
Látod mennyi kénod lészen
Rajtad mennyi boszszút tészen
E' világ bûnõs népe.

Hányan vetnek meg-tégedet,
ASz kikért piros véredet
Eõntõd kémléletlenûl:
Tõrvényedtûl el-szakadnak,
Ellened arczal támadnak,
Ûldõznek kegyetlenûl.

Szivedre ként ezek hoznak,
Nehéz izzadást okoznak
Arasztván vér cseppeket:
Az szeretet, és félelem
Vijnak, nehéz gyõzedelem
Csendesitni ezeket.

[p 0109] Azért térdepelsz le- végre,
Szemedet vetvén az égre,
Azért szóllalsz Atyádnak,
Mondván: múllyon-ek Felséges
Atyám, hogy ha lehetséges
Itala ez Pohárnak.

Ha nem lehet, vagyok készen,
Olly kén, olly halál nem lészen,
Kit te akaratodbúl
Nagy õrõmest fel ne vegyek,
Hogy az Emberrel jol tegyek,
S'-ki vegyem az átokbúl.

Nem lévén továb kétséggel,
Illyen el tõkelletséggel
Vette vala fel-magát:
Térdeplõ kõnyõrgésébûl,
Ki tette vólt már szivébûl
Halál félelme dolgát.

De hirtelen meg- változik,
Ujab harcza találkozik,
Kezd megint fohászkodni:
Kezd irtózni az haláltúl,
Altal látod sok kénnyátúl,
S'-Azokkal tusakodni.

[p 0110] Mert megént elõtte forog
(Lelke a' miatt háborog
Az jõvendõkõt látván)
A' kõvetkezõ kén vallás,
Atok, szitok, és káromlás,
Száját minden rá tátván.

Most a' Torhák rútságának,
Kikkel szép ábrázattyának
Szépsége rutittatik,
Irtóztattya úndoksága,
Es azzal szomoirúsága
Megént szaporittatik.

Most, le-vetkõztetésének,
Meztelen álló Testének
Irtózik szemérmétûl:
Most, ostorozot hátának,
Fel-szakasztott óldalának
Iszszonyodik sebétûl.

Kikre nézve megént fõldre
Botsátkozván, esik térdre,
S'-újonnan szóll Attyának:
De meg jelenti Angyala:
Nem múlhatik el-itala
Rá kõszõnt Pohárának.

[p 0111] Oh! mindenható nagy Isten,
En bûnõs ezekért itten
Néked mivel tartozom?
Az ki éltéért szolgádnak,
Meg nem engedz szent Fiadnak,
Õ hal meg, én változom.

Jóllehet számos Vétkemmel,
Azzal motskosúlt, lelkemmel
En poklot érdemlenék:
Hogy ottan õrõk kénokkal,
Edgyûtt az el- kárhoztokkal
Eõrõk tûzet szenvednék.

De mivel arra rendelted,
Es már el-is készitetted
Edgyetlen-edgy Fiadot:
Hogy érettûnk meg-fizessen,
Kárhozatbúl ki- vezessen,
Enyhitvén haragodot.

Reménlem az õ halála,
Nálad kegyelmet talála
En lelkem részérûl- is,
S'-az õrõk halál félelmét,
Annak iszonyu gyõtrelmét
El-vészi szivemrûl-is.

[p 0112] De ki tudgya számban tenni?
Vagy csak elmére-is venni
Azt az sok szorongatást?
Ertûnk Jesus a' mellyekkel
Kûszkõdik, nagy veritékkel,
Tévén kõnyves óhajtást. Az szeretet kénszeriti,
Halál félelme rémiti,
Hogy magát arra adgya
Ez, hogy az Pohárt bé- vegye,
Amaz hogy azt férre tegye
Erõttetéssel hadgya.

Ezekkel szorongattatik,
Ide s' tova vonattatik
Keseredet Lélekkel:
Innét az Lelkek váltsága,
Onnét az kénok soksága
Várja negy seregekkel.

Szenvedi-is már Lelkében,
A' mellyeknek Elméjében
Vagyon által látása:
Jelen vannak seregestûl,
Majd el-nyomja mindenestûl
Azok reá torlása.

13 Ostor, Láncz, Torhák, kõtelek,
Szõgek, szitkok, csúff tételek
Tõbb kénzó szerszámokkal:
Etzet, Epe, Dárda, Kereszt,
Kiknek mérge halált ereszt
Eltére sok kénokkal.

Gyakran eleiben tûnnek,
Gyõtrelmekben meg nem szûnnek,
Tõbb tõbb fájdalmot adnak:
Kiktûl piros Orczájának,
Es klárisos Ajakának
Rosái meg- hervadnak.

Ereje fogy, reszkett Teste,
Van minden Tagja eleste
Erõtlen inaiban.
A' sok kén addig sajtollya:
Hogy vér cseppek árja follya
Izzadó tagjaiban.

Oh! hallatlan verétéknek,
Véghetetlen szeretetnek
Nem hallott példája!
Oh szõrnyû szenvedéseknek,
Iszszonyu kûszkõdéseknek,
Oh csudáknak csudája!

[p 0114] Midõn az Eg erõssége,
Es az Világ ékessége
Igy az Fõldre veretik:
Illy kegyetlen fájdalmokkal,
Halálos Viadalmokkal
Ennyire terheltetik.

Kérlek szent Anya tégedet:
Ne bánd edgyetlen Edgyedet
Mostani mivóltában
Ha te elõdben állatom,
Es azt néked bé-mutatom
Kénos állapottyában.

Mindenektûl el- hagyatott,
Eppen kénokkal rakatott,
Minden dolga árvaság:
Nintss senki Vigasztalója,
Nints segede, nints szánója,
Igye éppen fogyotság.

Im mint fárad, siránkozik,
Egész Teste harmatozik
Vér cseppek folyásival:
Láddé mint szorongattatik,
Es mennyire nyomattatik
Keserves fájdalmival.

[p 0115] Ah ha hozzája mehetnél,
Es véle edgyûtt lehetnél
Ennyi sok kénaiban,
Melly õrõmest segitenéd,
Elteddel-is meg- mentenéd
Halálos fájdalmiban.

De sem magát segittetni,
Sem Annyát keserittetni
Nem akarja ezekkel:
Hanem minket hiv magához:
Hogy légyen kõzûnk kénnyához
Tõredelmes szivûnkel.

Kévánnya Társai legyûnk,
Mellette vigyázász tegyûnk,
S'-kénnyait visgállyuk-meg:
Es velûnk nagy jó tételét,
Annyi kénok fel-vételét
Kõszõnnyûk, s'-hálállyûk-meg.

Edes JESUS én im megyek;
Hogy annyi háládást tegyek
ASz te kegyességednek:
Az még dolgaid igy vóltak,
Mennyi vér cseppei folytak
Addig izzatt testednek.

[p 0116] Es annyi izben imádlak,
Tisztellek, késerlek, áldlak,
S'-kõnyõrgõk Felségedne:
Enged bûnõm bocsánattyát,
Erezhessem használattyát
Ennyi szenvedésednek.

Engedd: hogy akaratodhoz,
Es minden hagyományodhoz
Magamot úgy szabhassam:
Hogy éppen az tiéd legyek,
Meg tántorodást ne tegyek,
Te õsvényed járhassam.

El érkezvén az vég Ora,
Hozd dolgomot minden Jóra
Akkori nagy harczomban:
Ne legyek meg tántorodó
Az halállal viaskodó
Nehéz izzadságomban.

Ertem vérrek izzadásod,
Az haláltúl irtózásod,
Kit nehezen gyõztél-meg:
Az õrõkké izzadástúl,
Pokolbéli irtózástúl
Akkor engem mentsen-meg.

[p 0117] Második Rosa.

Az Jesus Ostoroztatásának Titka.

IZZadást
vérrel árasztó,
Egész testét el- fárasztó
Kemény kûszkõdésektûl
Jesus alig pihenhetett,
Hogy megint kõrnyûl vétetett
Ujab szenvedésktûl.

Látom õtet meg-fogatván,
Ide s'- tova hurczoltatván,
Az városon utzánként,
Nagy kissebséget szenvedni,
Es az által nevelkedni,
Rajta az számtalan ként.

Valamerre vitettetik,
Minden helyen illettetik
Tõbb tõbb boszontásokkal.
Oh! melly nehezen eshetik,
Mikor személlye sértetik
Sûrõ csapdosásokkal.

[p 0118] Melly keservessen van dolga,
Midõn egy el-vetett szolga
Menynek, fõldnek Urának
Pofázza gyenge orczáját,
Teli põki szemét, száját
Angyalok királlyának.

Mennyi kissebbitést veszen,
Rajta mennyi boszút teszen
Caiphas hamissága:
Mint dûhõskõdik ellene,
Mondván: õlni meg-kellene,
Az Sidok gonossága.

Ez dõfi, amaz taszittya,
Ki rúgja, ki tántorittya
Szertelen ûtésekel,
Ez põkdõs rá rút torhákot,
Az mivel nagy hahotákot
Csúfló nevetésekel.

Némelly száját reá tátva,
Nyelvét meszsze ki-bocsátva,
Szemtelenûl gúnyollya:
Ez orrát fel fodorittya,
Amaz fogát vitsorittya
Ellene, ugy csúfollya.

[p 0119] Amaz Ajakára pittyet,
Ez Orra alá hány fittyet,
Ez pedig piszegeti:
Ki reá dõl, fel taszittya,
Ki sáros lábbal rútittya,
Ki kõvekkel illeti.

Most szent haja, most szakálla
Tépetik, most háta s'-válla
Sujtatik dorongokkal:
Az dûhõtt nép ugyan ordit,
Minden gonoszt reá fordit
Iszonyú nagy szitkokal.

Az egész éj igy megyen-el:
Reggel az nap mihelt gyõn fel,
Ujabb dolgok érkeznek:
Eõzõne nagyob kénokna
Arad reá, és azoknak
Tengeri nevelkednek.

Oh! szép JESUS õrõk Isten,
Téged az Herodes itten
Csúff ruhában õltõztett
Es abban bolond modgyára
Sok száz Ember csudájára
Kaczagva szemléltetett.

[p 0120] Onnét visznek Pilátushoz,
Es õtt kõttetvén Oszlophoz
Erõssen korbácsolnak:
Az ûtésék sokságábúl
Tested hasadozásábúl
Nagy Vér patakok folynak.

Ally-meg itt oh! bûnõs lélek,
Es jól gondolkodgyál kérlek
Ezek szõrnyûségérûl:
Mezitelenné tétetett,
Az Oszlophoz kõtõztetett
Jesusnak szent Testérûl.

Im az ki Ura mindennek,
Ruházója fõldnek s'-menynek,
Magának nints ruhája:
Mesztelen áll pironkodik,
Vérében úszva bánkodik,
S'-lesz ez világ csudája.

Im melly nagy kegyetlenséggel,
Meg dõhõdõt feneséggel,
Hohéra agyarkodik,
Reá emelt veszszejével
Teste minden erejével
Sújtani iparkodik.

[p 0121] Nézd, melly sûrõn gyakorollya
Ûtését, és korbávsollya
Hol hátát, hol tomporát:
Hol mellyét, s' óldalát fújtya,
Hol más Tagjáira nyújtya
Vér árasztó Ostorát.

Oh! melly kegyetlen ûtések,
Azokbúl nagy repedések
Vannak gyenge hátadon:
Szent bõrõd mint hasadozik,
Tested miként szakadozik,
Illyen erõs harczodon.

Nintsen benned semmi épség,
Tekénteted nagy szõrnyûség
Kénzott állapotodban:
Az Oszlopnál le-veretel
Eppen vérben kevertetel
S'-ott fõrtõngsz sok kénokban.

Mind-az-által te ezeket
Az nagy csendességgel:
Mint Juh az Nyirõ ezében,
Vagy Mészár-székre mentében
Vagy ollyan szelidséggel.

[p 0122] Azokrúl panaszt nem teszesz.
Sõtt valahány csapást vesztesz,
Mind annyiszor engemet
Ajánlasz Atyád kedvében:
Hogy azokért kegyelmében
Vegye bûnõs Lelkemet.

Oh! JESUS én Reménségem
Meg-váltóm, és ûdvõsségem,
Oh mindenható Isten!
Ki érettem igy veretni,
Csúfoltatni s'-meg tõretni
Nem neheszteltél itten.

Az te nagy Szeretetedért,
Keserves szenvedésedért
Adok néked hálákot:
Es bé-mutatom azokkal,
Szivembéli fájdalmokkal
Az értem vett kénokot.

Im szent Lábaidhoz esem,
Ki folyt véredben keresem
Bûntõl tisztúlásomat:
Ruházzon mesztelenséged,
Zabolázza vereséged
Délczeg indúlatomat.

[p 0123] Nagy kénokot vallot Tested,
S'-azok alatt sok el-ested
Az én gyarló testemet
Tartsa-meg az esetektûl,
S'-az testi Ingerlésektûl
Oltalmazza lelkemet.

De az én Uram Annyának
Edes Fia sok kényának
Mélységes Tengerébûl
Mitt kell itten bé-mutatnom,
Avagy Eszéhez juttatnom
Azok szõrnyûségébûl?

Ha teste Mesztelenségét
Mutatom, illy kissebségét
El-iszonyodva nézed:
Ha sok sebét szent Hátának
Látod, s'-kénzott Oldalának
Azt el-ájúlva érzed.

Es igy tõb keserûséget
Adnék, hogy sem kõnnyebséget
meg- sebhetet szivednek:
Tõbb tõbb fájdalmot okoznék,
Nagyob gyõtrelmeket hoznék
Anyai szerelmednek.

[p 0124] Tudom ugyan, hogy ezeknek
Az szõrnyõ vereségeknek
En nem kís oka lettem:
Te szivedet-is bûnõkkel,
Mint annyi éles tõrõkkel
Keservessen sértettem.

De te oh szûzek Virága!
Kinek nagy Irgalmassága,
Arról ne emlekezzél
Az mit ellened vétettem:
Sõtt, noha nem érdemlettem,
Erettem esedezzél.

Bûneimrõl szent szemedet
Forditsd-el, s'-takéntetedet
Vesd edgyetlen edgyednek
Illy meg tõretett testére,
S'-abból ki-folyott vérére
Szerelmes gyermekednek.

Im melly rongyolt, szakadozott,
Eõszve veretett, s'-változott
Elébbi szépségében:
Minden tagjábúl vér csorog,
Nem birja magaát tántorog
Erõtelenségében.

[p 0125] Az kénok számtalansága,
A' ki folyt vérnek soksága
Lángozó szerelmével
Vegyen ki minden vétekbûl,
Vonnyonfel az esetekbûl,
Tõltsõn-bé kegyelmével.

Kõnyõrõgj te-is érettem
Szûz Anya, és légy mellettem:
Hogy nyerty põrõm lehessen:
Vessen olly tûzet vesémben,
Az melly minden gazt szivemben
Fel-gyûjtson, s'meg égessen.

Az testnek viszketegségét,
Az természet délczegségét
Zabola alá vegye:
Az által tellyes éltemet
Aldgya, és kévánt végemet
Adgya, s'- bóldoggá tegye.

[p 0126] Harmadik Rosa.

Az Jesus tõvissel coronáztatásának Titka.

Jaj
melly hallatlan kénokal,
S'-Iszonyu gyalázatokkal!
Az emberi nemzetet
Kellet, Jesus meg-váltanod,
Es helyére állitanod
Amaz régi esetet.

Nem vala az elégséges
Erre, hogy a' te szentséges
Tested meg-verettessék,
S'az sarkantyús korbácsokkal
Meg-szaggattatván, azokkal
Éppen rongyá tétessék.

Megént újab fájdalmoknak,
Es nagyob gyalázatoknak
Kévános tengerében
Te magadot merittetni,
S'-véred éppen kivétetni
Azoknak fõrdõjében.

[p 0127] Eléb az viszketeg testnek,
Búja, s'-kaczér természetnek
Fizetted fesletségét:
Akarod az kevélységnek
Most, és nyalka negédségnek
Fizetni délczegségét.

Illyen nagy szeretetedért,
Ennyi kénszenvedésedért,
Neked én mit fizessek?
Nints más semmim, nem tudhatom,
Ezekért mimet adhatom,
S'- hozzád mivel mehessek:
Hanem, ha megtõrt szivemet,
S'-abbúl ki facsart kõnyvemet
Veszem, s'-viszem elõdben:
Aldom jó téteményedet,
Emlegetem szerelmedet
Mindennémû idõben.

Ugyan-is az, ki lehetne,
Melly olly aczélt viselhetne
Keményedet szivében:
Hogy téged nem keserûlne,
Szeme kõnyvben nem merûlne,
Kénaid õzenében.

[p 0128] Es negedségét szivének,
Dagállyát kevélységének
Ezt látván le nem rázná:
Veled edgyûtt siránkozva,
Kénaidon csudálkozva
Magát meg nem alázná.

Im megént le rángattatik
Kõntõsõd, s'-fel szaggattatik
Sebeid bé-forrása:
Kõntõsõghõz varzott vólt már
Az sok seb: Oh melly kénnal jár
Annak le-rángatása!

Jaj melly igen megváltozott!
Melly rongyos, melly szakadozott
Most a' te gyenge tested:
Meg-nyilt minden sebesûlt ér,
Talpig el-boritott az vér,
Már az fõldet-is fested.

Ah! melly sok darab maradott
(Mivel hogy oda ragadott)
Kõntõsõdõn bõrõdbõl,
Mikor rólad le-rángatták,
S'-testedet mesztelen hadták,
Ki húzván kõntõsõdbõl.

[p 0129] Im még-is nints az ki szánná,
Es segiteni kévánná
Illy keserves igyedet:
Nincs kinek szive meg-essék:
Sõtt hogy mérgeket tõlthessék
Ujittyák gyõtrelmedet.

Azért sûrõn csoportoznak,
S'-Ujab eszkõzõket hoznak
Bõvûlõ kényaidra:
Elsõben tésznek olly csúflást:
Hogy egy rongyos Bársony Palást
Adatik vállaidra.

Az után nagy hahatával
Gyõnnek egy fûrtõs kákával,
S'-azt mint Királyi Pálczát,
Csúffképpen kezedben adgyák:
Az alatt testeden hadgyák
Sok ûtés kék zománczát.

Mert ki hátúl, ki ûtt elõl,
Dõfnek, rúgnak minden felõl
Reád, forrot mérgekben:
Ezek tépik szakállodat,
Azok szaggattyák hajadat,
Sok fûrt marad kezekben.

[p 0130] Némellyek tõviset szednek,
Az te szentséges Fejednek
Koronát abbúl fonnak,
Mellyet homlokodra tévén,
S'-ahoz két dorongot vévén
Fejedben azzal nyomnak.

Oh! Iszonyu vólta ennek:
Az Tõvisek tõvig mennek
Meg szoritott fejedben:
Az ereket meg-szaggattyák,
Az csontokot-is meghattyák
Minden belsõ részekben.

Buzog az által lyukatt ér,
Indúl minden-felõl az vér
Essõ szakadás-képpen:
El-borittya személlyedet,
Elfollya minden testedet,
Vér Tóban állasz éppen.

Szemõldõkõk, Szemek, Ajak,
Bajúsz, szakál, s'-az szép hajak
Melly rendetlenné válnak:
Az alutt vér õszve vonta,
Rút csapos fûrtõkben fonta,
Mint jég csapok, úgy álnak.

[p 0131] Némellyek elõdben álnak,
Es te néked mint királynak
Térdet, és fejet hajtnak:
Erkeznek azomban mások,
Esnek rajtad nagy csapások,
Mint bolondot úgy tartnak.

Ki arczúl csap, ki sujt nyakon:
Ettûl torha, attúl takony
Szent Orczádra hányatik:
Kik az vérrel õszve fagyván,
Rajtad szépséget nem hagyván,
Személyed rútittatik.

Az Rosákot felûl múló,
Az Clárisokot meg-dúló
Orczádnak ékességét
Illy ocsmányságok borittyák,
Mellyek méltán szaporittyák
Szived keserûségét.

Személyed vólt éppen szépség,
Follya azt most rút genyetség
Az evesûlt sebekbûl:
Szemed fénye vig ragyagvány,
De most az-is rút halovány
Sûrõn follyó kõnyvedbûl.

[p 0132] Klárist nemzett szép Ajakad,
Gyõngy Virágot termet Nyakad,
Ortzádon Rosák nõtték;
De azok most rút torháknak,
Vérrel egyvelõlt taknyoknak
Kénos helyei lõttek.

Homlokod, Liliomos kert,
Hol ez elõtt soha nem vert
Fészket semmi undokság:
De most az is rútitatott,
Mert oda-is bõven hatott
Az Nyál s'-egyéb motskosság.

Van hátadon sok barázda,
Kiket rajtad az garázda
Vitézek keze szántott:
Ollyan izecske nints benned,
Kit, meg- dûhõdvén ellened,
Ellensged nem bántott.

Nintsen rajtad semmi épség,
Testeden a' Seb szõrnyûség,
El-nyom az nagy kénhalom:
Igazán kénok Férfia
Vagy, nints ennek semmi hija,
Egész tested fájdalom.

[p 0133] Lõttél illy el vetett Féreg,
El-fonnyattál mint az kéreg
Ennyi szenvedésedben:
Tétettél erõs sajtóban,
Meg-nyomatattál valóban,
Nem sok maratt véredben.

De még sints ezeknek vége,
Ellenséged dûhõssége
Továb-is fenekedik:
Nem-is tágitnak más-képpen,
Hanem ha meg-õlnek éppen,
S'-kedvek ugy elegedik.

Azért az Fene nemzetség,
Kiben nints semmi kegyesség,
Kiáltya nagy Torokkal:
Barabbas el- eresztessék,
Helyette fel-feszittessék
JESUS, az tõbb latrokkal.

Mondván emeld fel, emeld-fel
JESUST, Barabbást erezd-el
Az Ûnnep szentségéért:
Illy kissebségeket hallasz,
Illy gyalázatokot vallasz
JESUS, mások bûnéért.

[p 0134] Oh hamis tõrvény újsága!
A' mellynek iszonsága
Az poklot-is fel-múllya:
Az lator el- bocsáttatik,
Az ártatlanra mondatik
Halálos Tõrvény súllya.

JESUS Atyád bõltsesége,
Angyáloknak dûtsõsége,
Királlya fõldnek s'-menynek:
Ki igy akartál kénzatni
Érettem, koronáztatni,
S'-tsúfja lenni mindennek.

Ezekért az gyõtrelmekért,
Az Bársonyért s'-tõvisekért,
Kiket rajtad szemlélek,
Az kevélység, szilajságát,
Nagyra vágyás nyalkaságát
Ircsd-ki belõlem kérlek.

Tudom ugyan, hogy vétettem,
és en-is nagy óka lettem,
Az te szenvedésednek:
De minthogy már hozád tértem,
Es tõled kegyelmet kértem,
Engedgy meg szegényednek.

[p 0135] Tõvised szivem hassa-meg,
Lelkemet véred mossa-meg,
Bársonyod ékesittsen:
Te légy Uram, Fejedelmem,
Gyámolom, és segedelmem,
Te Malasztod segittsen.

Hogy téged ilendõ-képpen
Tisztellyelek, s'-járjam éppen
Csak a' te õsvényedet:
Akaratodat kõvessem,
Es igaz szivel keressem,
Az te dûtsõségedet.

Néked pedig keseredet
Anya, edgyetlen Edgyedet
Illyen kénos voltában
Bûneimért bé-mutatom,
Es te elõdbe állatom,
Tõvis koronájában.

Tudod, azokot szivessen
Meg-bántam, és keservessen,
Érzem most-is fájdalmát,
Meg- bántottam az mellyekkel,
Es már az-után tõbbekkel,
Nem boszszontom irgalmát.

[p 0134] Te-is igyemet fel-venni
Méltóztassál, s'-azon lenni,
Hogy kedvében eshessem:
Es ez szõrnyû s'-rettenetes
Eset után, kellemetes
Dolgait szemlélhessem.

Tõviseért szent Fejének,
Atyai õrõkségének,
Láthassam koronáját:
Nézhessem az sok szitkokért,
Személlyére hánt motskokért,
Dûcsõséges Orczáját.

[p 0137] Negyedik Rosa.

A' JESUS keresztének maga Vállán a' Calváriára vitelének Tita.

FIgyelmezz
jól kegyes Lélek,
Szomorú dolgot beszéllek,
Es hallhatatlan Esetet:
Ki járt már a' Sententia,
JESUS az Istennek Fia
Halálra itéltetet.

Az Latrok kõzé állatva,
S'-szorgossan kõrûl ogatva
Hóhérok csordájátúl:
Az utzákon hurczoltatik,
Szaporán csoportoztatik
Az népnek sokságátúl.

Nints ábrázat, nints ékesség,
Nints tekintet, nints tisztesség,
Nints épség semmijében:
Az Sidok kegyetlensége,
Az Vitézek fenesége,
Ugy rontotta Testében.

[p 0138] Sûrõ kõnyv follya Orczáját,
Bõven teli szemét, száját
Annak keserves árja:
Ugy viszi terhes keresztét,
Tántorgattya gyenge testét
Anna nagy gerendáje.

Hol amarra, hol dõl erre,
Veszi magát valamerre,
Mindenûtt csak húl, és kél:
Nints ereje, hogy mehessen,
Ûzik pedig, hogy siessen,
Semmi nyúgovást nem lél.

Most el sibbatt kõnyõére,
Most esik fáratt térdgyére,
Most majd orrára borúl:
Ki innét, ki tl rángattya,
El-dõl, magát nem birhattya,
S'-kereszte alá szorúl.

Ez innét, az túl rongállya,
Ki kõvekkel hajigállya,
i szitkokkal illeti;
Némelly csuczája hegyével,
Némelly dorongos kezével
Taszigállya, s'-sebheti.

[p 0139] El-nyomván nehéz kereszte,
Vagyon szapora el-este,
De pihente nem lehet:
Rá rohánnak minden-felõl,
Rúgják, s'dõfik hátúl s'-elõl,
Menni kell az mint mehet.

Omol ujonnan-is fõldre,
Onnét emelkedvén térdre,
Fel-kezd ismét álnia:
De alig lép edgyet, kettõt,
Inának hasonló lejtõt
Kell meginten járnia.

Néha magok-is le-verik,
Porban, és vérben keverik
Szent szemelyét újobban;
Onnét megént fel-rángattyák,
Káromkodva rivogattyák,
S'-mondgyák, hogy meñyen jobban.
De mivel hogy fõllûl múllya
Tehetségét terhe súllya,
Azt meszsze nem viheti:
Ismét le roskad alatta,
Erejét mind el-fogyatta:
Továb nem emelheti.

[p 0140] Ha el kél megént le-omlik,
Es minden sebe fel-bomlik
Az gyakor esésekbûl:
Meg árad vére forrása,
Mint az patakok folyása
Az nyitot kút fejekbûl.

Mind az által mind ezeket
Az nagy kénszenvedéseket
Viseli nagy csendessen:
Sõtt tõbbeket-is érettûnk,
Noha ellene bûnt tettûnk,
Cselekedne kedvessen.

Oh! én Istenem, szerelmem,
Én meg-váltóm és védelmem
Néked mivel tartozom:
Hogy ellened én vétettem,
Te szenvedsz még-is érettem,
Te vagy Rab, én változom.

Az kénra méltó én vóltam,
Mivel hogy õszve gázoltam
Meg-vetvén tõrvényedet:
Magadra még-is te vetted
Annak súllyát, nem engetted
El- veszni szegényedet.

[p 0141] Oh melly keserves szomorú
Vólt, és hallatlan háború
Ezek ki menetele:
Minden ki gondolt kénokkal,
Fel-keresett csúflásokkal
Lévén az éppen tele.

Oh! mennyi véred omlott ki
Azólta-is, hogy hoztak ki,
S'-viszed nagy keresztedet,
Minden nyomai lábadnak,
Attól ugyan meg- áradnak,
S'-végig follyák testedet.

Az merre útadot veszed,
Ott éppen pirossa teszed
Az fõldet, és kõveket: A' kereszt véred ki-nyomja,
Annak drága Miniomja
Meg-fest ott mindeneket

Ah mostán-is hányszor esel,
Mint hogy igen gyengén visel
Lábad erõtlensége:
Akár mi kis rõg tántorit,
Szapora botlásra szorit
Erõdnek gyengesége.

[p 0142] Azomban imé nagy jajjal,
Kúcsolt kézzel, tépet hajjal
Edes Annyád érkezik,
Hogy kõzelitsen tégedet,
Meg láthassa személlyedet,
Szivessen igyekezik.

Allyunk-meg itt egy kevessé,
Tedgyûk magúnkot részeszé
Ezeknek érzésében:
Mínd a' keserves Anyánák,
Mind az õ édes Fiának
Gyõtrelme nézésében.

Az Annya mihént hallotta:
Hogy Pilatus ki-mondotta
Tõrvényét szent Fiának:
Mint a' Mennykõtûl ûttetet,
El-dõlt, s'-nehezen vehetet
Meg- élledést magának.

Fel kél végre a' mint lehet,
A' mennyire erõt vehet
Sietteti menését:
Rokonit melléje vévén,
S'-azokal nagy sirást tévén
Keresi szerelmesét.

[p 0143] Hogy véle szemben lehetne,
Tõle vég búcsút vehetne
Borúlván orczájára:
Ha pedig, az nem lehetne,
Bár csak távolrúl nézhetne
Szerelmes Magzattyára.

Igy a' Város edgy Uczáján,
Kõnyve le-folyván Orczáján,
A' nép kõzé férkezik:
Ott szent ia keresztével,
Gyakran el esõ testével
Eleiben érkezik.

A' mellyet látván, fõldre húll,
Majd e' világbúl is i múll,
El-rémûlt keservében:
Soká meg sem mozdúlhatott,
Mint kõ Bálvány ugy láttatott
Meg-hidegûlt testében.

Fel-veszi magát ejére,
ezd iszszonyú jajgatást:
Keserves Tõr jár mellyében,
Melytûl sebhetet szivében
Érez nagy szorongatást.

[p 0144] Szent Fiához akar menni,
De nehéz annak meg-lenni,
Az nép tollongásában:
Ez, s'-az-is férre taszittya,
Es az útbúl kiszorittya
Oda indúlásában.

Mellyen jobban szomorkodik,
Esõzése szaporodik
Meg áradott szemének:
Melly Orczáját elborittya,
énvallását szaporittya
Keseredett szivének.

Kõzeleb férkezik végre,
Es újabb keserûségre
Botsáttya ottan magát,
Látván edgyetlen Edgyének
ereszt emelõ Testének
Illy rettenetes dolgát.

Nézi el-rongyolt Orczáját,
Fejét sértõ koronáját,
Nézi az sok sebeket:
Bõven folyó vérét nézi,
Nézi, és nehezen érzi
Szivében mind ezeket.

[p 0145] Majd el hal nagy keservében,
Meg-némúl, mint kõ nyelvében
Fia kénnyát szemlélvén:
Szivében sir, és kesereg:
Hogy szent Fia igy véntereg,
Magában igy beszélvén:

Jaj, jaj én édes szûlõttem,
Im én-is elõdben jõttem,
De itten miket látok?
Mint lator ugy hurczoltatol,
Szõrnyû halálra vonatol,
Rajtad ez, ah! mi átok?


Jaj! jáj! hova hadsz engemet?
Ah! had tedgyem-le éltemet
Te veled edgyûtt én- is:
Avagy helyetted hallyak-meg,
Nagy õrõmest váltolak-meg
Az magam életén-is.

Bár eddig-is kénnyaidnak
Nagy terhe, s'-gyalázatidnak
Vólt vólna én vállamon:
Nem latné ennyi sebeket,
Sok egyéb szõrnyûse3geket,
Most édes virágomon.

[p 0146] De késõ már azt elvennem,
Bár csak most lehetné mennem
Az halálra éretted:
Vagy, ha azt meg nem nyerhetem,
Leg- aláb, én is életem
Most tegyem le-melletted.

Hogy igy veled meg-hóltomban,
Szivemet kénzó kénomban
Szakadgyon utolsó vég:
Annak sebes tûze másként,
Gyujtván bennem mind tõbb tõbb ként,
Szivemen mindenkor ég.

Edes szivem, drága kintsem
Allymeg, terhed had segittsem,
Add reám keresztedet:
Látom i-folyt minden véred,
Mig az Calvariát éred,
Nem viheted terhedet.

Oh én ártatlan virágom!
Kõd nélkûl való világom!
Oh kedves napom fénye!
Melly igen meg-setétettél,
Mindenektûl meg-vettettél,
Minden jónak õrvéñye.

[p 0147] Igy keseregvén szivében,
Nintsen száraz személlyében
Rajta folyó kõnyvétûl:
Azomban eléb kezd menni,
Vég búcsút akarván venni
Eõ edgyetlen Edgyétûl.
Bizik-is hogy oda szorúl,
Édes orczájára borúl,
S'meg-mossa azt csókokkal:
Hol most helyén a' Rosáknak
Van moslékja rút torháknak
Azokhoz sûlt varokkal.

De onnét viszsza kergetik,
Fiát peig siettetik,
S'-dõfõlik hogy nem mehet:
Ezt keserves Annya láttya,
Fáj a' szive, mert sajáttya:
Fáj, de arrúl nem tehett.

Hol találtatik olly elme,
Kinek van annyi értelme,
Melly az árva Anyának
Szive nagy keserûségét,
Sok jaját, és szõrnyûségét
Ki-mondhassa kénnyának.

[p 0148] Ellankatt, és el- fáratt már,
Alig piheg, nehezen jár,
Még is utánna megyen:
Most erre, most amarra tér,
De szent Fiához ugy sem fér,
Mondgya: jáj! jaj! mit tegyen?

Majd ketté hasad szivében,
Reszkett minden tetemében,
Látván, hogy már el-veszti
Két szeme kedves világát,
Édes Fiát, szép virágát,
Magát halni ereszti.

Oh édes JESUS azoért,
Az hallatlan fájdalmokért,
Kiket szent Anyád érzett:
Midõn illy énos vóltodban,
A' eresztfát hurczoltodban,
Téged kõvetvén nézett.

Es a' kikkel sebessedett
Te-szivedis, keseredett
Anyádot ott tekéntvén,
Add, hogy õsztõne ezeknek
Az sok kénoknak, sebeknek
Engem-is fel-serkentvén.

[p 0149] En-is az én keresztemet
Vegyem-fel, és vezéremet
Tégedet kõvesselek:
Az te szent kereszted adgyon
Erõt, és velem maradgyon,
Hogy el ne veszesselek.

Es az én keresztem Fája,
Ûdvõsségem zõld palmája
Légyen, s'meg ne száradgyon:
Hogy az tûzre való fákkal
Ne égjen-meg, és azokkal
Veszélyre ne maradgyon.

[p 0150] Õtõdik Rosa.

Az Jesus fel- feszittetésének Titka.

Hivek
ide siessetek,
Méltó háládást tegyetek
Jesus-nak mind magának,
Mind az õ meg keseredett,
El-bádgyadott elepedett
Szerelmes szent Annyának.

Annak, sok kénnyát s'-meg- hóltát,
Ennek siralma nagy vóltát
Kegyes szivvel ûllyétek:
Itt mind a' jajnak, s' panasznakk,
Mind kegyelemnek, s'-malasztnak
Nagy az Titka hidgyétek:

Es az mint az szeretetnek,
Ugy az szomorú esetnek
Van hallatlan csudája:
Akar az Árva Anyának,
Akar õ édes Fiának
Tekéntessék példája.

[p 0151] Ha az kénoknak soksgát,
Az szeretetnek nagyságát
Szemlellyûk, és visgállyuk:
Hogy valaki illyet vallott,
Sõtt csak látott-is vagy hallott,
Azt sohol nem talállyuk.

Az ki semmiben nem vétett,
Minket tellyessen szeretett,
Im miként hurczoltatik:
Bánnak véle kegyetlenûl
Mint lator nagy szertelenûl
Az halálra vonatik

Nintsen senki kõnyõrûlõ
Esetén, sok az õrûlõ,
Rajta minden kegyetlen:
Rá csoportossa rohannak,
Testérûl mindent le-vonnak,
Marad csupa mesztelen.

Rajta az sebek ujlnak,
Es bõ pataki indúlnak
Onnét forró vérének:
Kik ujonnan el- borittyák
Egész testét, szaporittyák
Tengerét keservének.

[p 0152] Az ki teremt mindeneket,
Az fõldet, és az égeket
Ruházza s'-ékesiti,
Annak nintsen õltõzete:
Az maga faját nemzete
Urát igy kissebbiti.

Az ki szûzebb minden szûznél,
Tisztáb a' napbéli tûznél,
S'-tellyes szemérmetességgel:
Mint hogy mesztelen áll éppen
Az világ elõtt: Illy-képpen
Van melly nagy szégyenséggel.

All szeliden, és csendessen,
Fogadgya engedelmessen
Az mi néki hagyatik:
Az mint hóhéra akarja,
Feje, Lába, Keze, Karja
Az szerint rakattatik.

Most kezét, most lábát adgya,
Az mint az nékie hadgya.
Alája az szõgeknek:
Szenvedvén kegyes Tûréssel,
Noha esnek nagy séréssel
Lyuggatási ezeknek.

[p 0153] Itt figyelmesen állyunk- meg,
Istenûnknek tekintsûk-meg
Illy csendes szenvedését:
Lássuk az õtet kénzoknak Kegyetlen hóhér sidóknak
Rajta dûhõskõdését

Az keresztnek magos fala
Hoszszabban fúratott vala
(Mint hogy hozzá nem mérték)
Mint szent lábai nyúlhattak:
Az mig oda nem huzattak,
A' frást el sem érték:

Mert az sok kénos sebektûl,
Az Inak-is õ helyektûl
Hátráb sugorottanak:
Es az lábak-is azokkal.
Rõvidebbekké lették sokkal,
Mint az elõtt vóltanak.

Azért hogy oda érnének,
Az holott fúrást tévének,
Meg rõvidõlt Inaj:
Húzzák, vonnyák nagy erõvel,
Az mig az frás helyével
Meg-edgyeznek lábaj.

[p 0154] Oh gyûtrelmeknek gyûtrelme!
Mellyen el bódl az elme:
Oh hallatlan dûhõsség!
Kikhez nem emlit hasonlót,
Népet sem túd illy káromlót
Soha semmi régiség.

Im miként meg szakadoztak,
Es egy mástl el-oszlottak
Izei az csontoknak:
Olly részetske nintsen benne,
Melly helyébûl ki nem menne,
Kéñya miatt azoknak.

Altal szõgezett tenyere,
Meg-lyukasztott lába ere,
Araszt vér folyamakot,
Fel szaggattatott háta-is,
Tõvissel font homloka-is
Szaporittya azokot.

Vérben van talpig tetétûl,
Rajta lévõ sok sebétûl
Gondold melly kénban lehett?
Fejét akár hová hajtsa,
Es nyugodalmát óhajttsa,
Kõñyebséget nem vehett.

[p 0155] Ha azt Bal-felé ereszti,
Az Tõvisnek el-rekeszti
Sérõ fulánkja onnét:
Ha bocsáttya jobja felé,
Az akad ottan-is belé:
Nints nyugalma sohonnét.

El-fárad, ha fel-emeli,
Ha alá bocsáttya, leli
Annál nagyob fájdalmát:
Veszettûl van dolga éppen,
Nem talállya semmi-képpen
Keresett nyugodalmát.

Van illy gyõtrelmes kénokban,
Illy nyomorúlt állapotban
Fia az nagy Istennek:
Ennyire sebesittetik,
Az kereszthez szõgeztetik
Alkutója mindennek.

Mind-az-által mind ezekben
Az kénos szenvedésekben
Nem gondol ugy magával:
Mint az mi ûdvõsségûnknek,
Elébbeni esetûnnek
Helyre állitásával.

[p 0156] Oh Jesusom! én vétettem,
Az veszély még-is helyettem
Imé tégedet talált:
Az hamis szolga én voltam,
Ki Uramot el-aroltam,
En érdemlettem halált.

Oh veszett! mit cselekettem?
Az jóért gonoszt fizettem
Néked jó Istenemnek:
Sok boszszval illettelek,
Férre tévén, meg-vettelek
Kt- feje életemnek.

De kérlek téged Uramot,
Ne nézzed bûnõs voltomot,
Tekénts reám kegyessen:
Tisztits- meg bûnõm szennyébûl,
Hogy érdemed gyûmõltsébûl
Legyek én-is részessen.

Két szemem merûl essõben,
Zokogva esem elõdben
Csókjára az sebeknek:
Es lelkemet oda zárom,
Tudom nem lész semmi károm
Rõjtekében ezeknek.

[p 0157] Orvos Patikám szent véred,
Mellyel lelkem mihelt éred,
Azontúl meg-vigaszik:
Tõvised kedves virágom,
Addig van hasznos világom,
Meddig az meg nem aszik.

Ezeket mind te magadnak,
Mind a' te édes Anyádnak
Edgyûtt sok sérelmével
Uram néked bé-mutatom,
Es te elõdben juttatom
Szivem tõredelmével.

Kiket belsõ s'-kûlsõ- képpen
Meg-keserittetvén éppen
Mind ketten viseltetek,
Te Testednek sok kéñyában,
Anyád szive fájdalmában,
Az midõn szenvedtetek.

Viselsz az meñyi sebeet,
S'-azzal járó gyûtrelmeket
Te kén látó testeden:
Eõ-is belsõ keservében,
Annyi tõrt érez szivében,
Te szõrnyû eseteden.

[p 0158] Ah! melly szomorú lehetett
Akkor-is, rád mint nézhetett,
S'-mint tudhatott mivelni?
Midõn már kereszten lévén
Azt a' fõldrõl fel-is vévén,
Fel kezdették emelni.

Azomban a' Fõldre omol,
Es azzal inkáb meg-romol,
Már fel fûggesztett tested:
Minden csontok meg-indlna,
Es helyekbûl ki mozdlnak,
Lévén illy nagy meg-ested.

Az sebek meg nyilnak jobban,
Véred meg- indúl ujobban,
S'-folyását szaporittya:
Meg pirosittya az fõldet,
Nem enged ott lenni zõldet,
Rosa szinnel borittya.

Szemed akár hová vessed,
Es kõnnyebségéd keressed,
Nem lelsz egyebet, csak ként:
Két lator kõzé fûggesztnek,
Ott-is szeme az edgyiknek
Rád káromlással teként.

[p 0159] Az Vitézek sorsot vévén,
Es azt kõntõsõdre tévén,
Egy-más kõzõtt fel-osztyák:
Ellenségid karomodnak,
Szapora hahatát mondnak,
Bús szivedet boszszontyák.

Kiáltyák rút karomkodva:
No, a' ki nagy bizakodva
Mondod vala a' minap:
Hogy az Temlomot el-rontod,
Es azt helyére állatod
Meddig el-mlt három nap,
Orvosold mostán dolgodot,
Meg- szabaditván magadot,
Tégy tested sok kénnyárúl:
Most vagyon ideje ennek,
Ha Fia vagy az Istennek,
Szály- le az kereszt-fárl.

De veszed csendes tûréssel,
Nem hogy boszszúság ûzéssel
Erzenéd te ezeket:
Sõrt szeretettel gerjedeszsz,
Atyádnak értek esedeszsz:
Bocsássa-meg vétkeket.

[p 0160] Az- után az hozzád térõ,
Es bûneit meg-õsmérõ
Latrot azzal biztatod:
Hogy viszed paraditsomban,
Es magaddal edgyûtt abban
Még ma bé-is iktatod.

Adod minékûnk Anyádat,
Es engeszteled Atyádat
Elébbi haragjában:
Azért nem de remélhetûnk,
Sõtt bizonyosak lehetûnk
Ez-után irgalmában?

Lelkûnknek szorongatója,
Akar melly nagy bûn csomója,
Legyen ránk hurkoltatva,
Szent Fia elég tétele
Biztat, hogy annak kõtele
Meg-lészen óldoztatva:
Midõn az téged kénzoknak,
Ellened káromkodoknak
Vétkek meg bocsáttatik:
Es amaz bûnre bátornak,
Melletted fûggõ latornak
Paraditsom adatik.

[p 0161] Ki lehet hát, az ki ebben
Az hallatlan kegyelemben
Bátran ne bizakodgyék:
Csak ki fesellyen bûnébûl,
Es szive tõredelmébûl
Te hozzád ragaszkodgyék.

Holott magad készakarva,
Erettûnk nagy harczott tartva,
Kévánsz szó szóllonk lenni:
Es haragjábúl Atyádnak,
Birtokábl az Sátannak,
Kegyelmessen ki-venni.

Mi-is neked ezekért
Az sok jó téteményekért
Nagy alázatosággal,
Szûntelen hálákot adúnk,
Es ditsireteket mondúnk,
Tartozó buzgósággal.

Abban egész hittel lévén:
Hogy már dolgúnkot fel-vévén,
Végig leszesz mellettûnk:
Akar melly nehéz ûgyûnkben
Szent Atyádnál életûnkben
Esedezel érettûnk.

[p 0162] Az mellyért mi sem rágittyuk,
De újitván szaporittyuk
Az te dicsiretedet:
Aldgyuk, tisztellyûk, urallyuk,
Féllyûk, és fel- magasztallyuk
Te szentséges nevedet.

Azomban ki folyván az vér,
Meg-ûressedik minden ér
Az éltetõ melegrûl:
El-vész minden ékességed,
Halni tér elevenséged
Az sok gyûtrõdésektûl.

Tõvis hatotta fejedet,
Sok-képpen senhet testedet
Nints hol kõnnyebbiteni;
Akár el-fáratt lábaddal,
Akár el- bádgyatt karoddal
Kezded azt segiteni.

Sõtt igy fájdalmid ujúlnak,
Mert mozogván meg-indúlnak
Forrási az sebeknek:
Akár-fel, akár le-veted
Szemedet, de nem lelheted
Segitségét ezeknek.

[p 0163] Az Nap, és Hóld szomorodik;
Az tiszta ég háborodik
Hallatlan sõtétléssel
Az kõsziklák hasadoznak,
Az magos fák romladoznak
Iszony repedéssel.

Az koporsóknak Mrványi,
Pogány Istenek Bálvnyi
Fel nyilnak, s'-el romolnak:
Vitorlája az Templomnak
Ketté szakad, sok halomnak
Tõltvényi le omolnak.

Az egész fõldnek, és menynek,
Azokban lévõ mindennek
Van szõrnyû vltozása:
Az Istennek magának-is,
Nem kedvezvén fiának-is
Van most búslakodása.

Mert nem hallya-meg kérését:
Noha láttya epedését
Illy halálos harczában:
De hadgya ottan csak magát,
Még nem végzi kezdett dolgát
Lelkûnknak váltságában.

[p 0164] Es midõn már az epének
Eczettel kõzlõtt mérgének
Italát meg-izlette:
Végre Attyának ajálván
(Feje nakára hajolván)
Lelkét ki-eresztette.

Oh! Uram, a' ki érettem
(Mint hogy halált érdemlettem)
Az Keresztnek Oltárán
Atyádnak fel- áldoztattál,
Es engemet meg-váltottál,
Piros véred nagy árán.

Im én-is nagy alázattal,
Fõldre csûggõ Ábrázattal
Szent lábaidhoz esem:
Es néked valván magamot,
Továb már Orvosságomot
Csak te nálad keresem.

Meg vallom, tõled el-szõktem,
Ellened Pártot ûtõttem:
De meg-akarok térnem:
Az mellyre kérlek erõt adgy,
S'-tõledel-szakadnom ne hadgy,
Es tõbb pártolást érnem.

[p 0165] Oldalad fel- nyitásának,
Lábaid lyuggattásának,
S'-kezeidne sebiért:
Azokbúl buzgó vérednek,
Ertûnk le tett életednek,
Kõnyõrgõk érdemiért.

Ha méltoztattál el-venni
Azokot, ne engedd lenni
Haszontalanúl lennem:
Hanem adgyad kegyelmessen,
Hogy azok által lehessen
Ûdvõsségemet vennem.

Az Ostor, Veszszõ, Tõvis, Nád,
Káromlás, szitok, hamis vád,
Szõg, Dárda kereszteddel,
Kiket viseltél érettem,
Az miben eddig vétettem
Mossa-el azt véreddel.
Add hogy a' testnek, vilgnak,
Azokkal minden hivságnak
Egészlen meg-halhassak:
Az után tellyes hûséggel,
Igaz tõkéletességgel
Csak néked szolgálhassak.

[p 0166] Fel-tmadván háláloddal,
Erõssitõ malasztoddal
Tartassam-meg a' végre:
Hogy hóltod adgya éltemet,
Sok kénod bóldog végemet
Az õrõk ûdvõsségre.

Téged-is, oh el-epedet
Anya! az ki szerelmedet
Szemlélted keservessen
Szent Attyához kiálétani,
Es Lelkét ki-bocsátani
Az keresztfán csendessen,

Kõszõntelek nagy zokogva,
Néked mindenestûl fogva
Magamot bé mutatván:
Es illy keserves igyedet,
Edgyetlen edgy szûlõttedet
Veled edgyûtt jajgatván:

Kérlek te se feletkezzél
Rólam, hanem emlekezzél
A' te édes Fiádnak:
Légyen irgalmas mindenkor,
Fõ-képpen éltem végekor
Nékem bûnõs szolgádnak.

[p 0167] HARMADIK RÉSZ.

Dûcsõségnek Rosái.

Elsõ Rosa.

Az JESUS fel-támadásának Titka.

Ted-le
keserûségedet
Oh szûz Anya! és szivedet
Tõltsed nagy vigasággal:
Szállyon le Árja szemednek,
Orczád Asztató kõnyvednek
Vess véget gyorsasággal.

Im JESUS ki sok kénokkal
Az véle fûggõ latrokkal
Halálra vitettetet,
Es fel- feszittetet vala,
Az keresztfán meg-is hala,
S'-végre el-temettetet.

[p 0168] Az te szerelmes Magzatod
Fel- támatt (majd meg-láthatod)
Es éll dûcsõségessen:
Melly az halálnak hatalmát,
Az Sátannak birodalmát
Meg- rontotta nyertessen.

Erõs zárját az Pokolnak
Fel- tõrte, és sok Fogolynak
Adott ott szabadlást:
Az után nagy nyereséggel,
Gyõzedelmes dûtsõséggel
Tett onnét meg-fordúlást.

Es az te édes szûlõtted
Leg-elsõben is elõtted
évána meg-jelenni:
Dûcsõséges mivóltában,
Szived bús állapottyában
Azzal ujúltá tenni.

Fii szeretetébûl,
Annak minden õrõmébûl
Részeltetni téged-is:
Tudván mennyi gyõtrelmekben
Amaz nagy szenvedésekben
Vólt érétte szived-is.

[p 0170] Nézd mint tûndõklik Orczája,
Mint az hó ollyan Ruhája,
Van véle nagy sokaság:
Mellyet az halál, torkábúl
Vettki, és meg-váltásbl
Kõvet immár bóldogság.

Azt edgyûtt õnnõn magával
Dûcsõûlt állapottyával,
Te néked bé mutattya:
Es néked-is mint magának
Engedelmes hû szolgának
Edgyen- edgyen állattya.

Eõtet mint Istent s-meg váltót,
Attyával kõzõs alkatót
Tisztelik, és imádgyák:
Néked mint Isten Annyának,
Menynek, s'-Fõldnek Aszonyának
Bõcsûletedet adgyk.

Az meg-váltás az õ dolga:
De hogy az Urbl lén szólga,
Es szûletet érettûnk:
Azért te ditsõitetel
Aldatol és tiszteltetel
Mind itten, mind felettûnk.

[p 0170] De kinek fér elméjében,
Ki-foghattya meg szivében
Az te nagy õrõmedet?
Kit el-temettél a' minap,
Látván élni ez mái nap
Szerelmes gyermekedet.

De oh! melly szelidséggel vagy,
Alázatoságod melly naggy,
Hogy igy õrvendeztetel:
Mondván magad szolgálónak,
Es azokra nem méltónak
Az kikkel tiszteltetel.

Az meg szabadúlt lelkeknek,
Véle lévõ seregeknek
Az mennyi számát nézed:
Az te edgyetlen Edgyednek,
Jelen lételén, szivednek
Annyi õrõmét érzed.

Az kiért annyit epedtél,
Rettenetes ként szenvedtél,
Látod már szerelmedet:
Látod, látod Dûcsõségben,
Mint az nap olly fényességben,
Látod, drága kitsedet.

[p 0171] Noszsza terjeszd ki karodat,
Gyõj kõzeleb, és magadat
Bocsássad õlelésre:
Siess kedves illattyára,
Es békeséges csókjára,
S'-abban gyõnyõrkõdésre.

Meg-dûtsõûlt személlyével,
Veled kõzlõtt õrõmevel
Tellyen szived kedvessen:
Eõrûlly azoknak az jóknak,
Minden vigságra méltóknak,
Eõrûlly, õrûlly szivessen.

Nézd tõvissel font homlokát,
S'-csapdosot orczáját, nyakát,
Nézd most mint tûndõklenek
Nézd- meg lyuggatot kezeit
Azoknak véres sebeit
Melly ragyagva fénlenek.

Fel-szakasztott óldalának,
Vére tágas folyamának
Nézd széles csatornáját,
Nézd most onnét nem csorog vér:
De adgya minden sebes ér
Tûndõklõ ragyogványát.

[p 0172] Mint az Rosák, virágoznak
Az seb helyek, s'-illatoznak
Mennyei Balsamommal:
Most már gyõnyõrûségesek,
Dûtsõûltek, s'-nem tellyesek
Mint eléb fájdalommal.

Oh! melly kedves édességet,
Szeretetet, Békességet
Nyújtanak most mind ezek:
Vér helyet gyõnyõrûséggel
Folynak, és nagy édességgel
Sebes Oldal, Láb, Kezek.

Ezeknek bõ folyamábúl,
Lélek gyógyitó Borábúl
Végy most annyi õrõmet,
Minap az kénok idején,
Az Calvaria tetején
Vettél mennyi gyõtrelmet.

El-ment már a' tél mordsága,
Az kemény szelek vadsága,
Az homályok el-mltak
Az nap ragyagva tettzet-fell,
Az kévánt jó idõ gyõtt-ell,
Az vigságok újúltak.

[p 0173] El-gyõtt Napja az õrõmnek,
Az mellyen méltó mindennek
Bánattyát férre tenni:
Es fel- támadott Urának
Eõrûlni, s'-édes Annyának
Szolgálattyára menni.

Es edgyûtt az Angyalokkal
Eõtet ditsérõ Torokkal
Vigan igy énekelni:
Szûz Anya, légy nagy õrõmben,
Mert az kit tiszta méhedben
Erdemeltél viselni:
Az, az halált meg rontotta,
Fel-támatt az mint mondotta
Minnyájunk õrõmére:
Bizony, Bizony fel támadott,
S'-tellyes reménséget adott
Lelkûnk ûdvõsségére.

Te esedezzél érettûnk,
Vigyázz ránk, és légy mellettûnk
Az te édes Fiádnál
Oh szentséges szûz Anyaság,
Kiben nagy az irgalmasság:
Azért minket se hagynál

[p 0174] Az bûntûl, a' mellyben valánk,
Avagy ugyan belé halánk
Add hogy mi-is kellyûnk-fel:
Az régi szennyet le-vetvén,
Tisztább kõntõst vegyûnk-fel.

Az-után jobb õrizetben,
Elvén ez gyarló életben,
Visellyûk azt olly tisztán:
Hogy Makulája ne legyen
Mikor eleiben megyen
Lelkûnk életûnk fottán.

[p 0175] Második Rosa.

Az JESUS Menyben-menetelének Titka. MIolta
dûtsõségesen
(Az halált Poklot nyertesen
Meg-gyõzvén) fel-támadott
Az Ur mi ûdvõsségûnkre:
Az molta nagy õrõmûnkre
Négyszer tiz Nap virradott:

Vagyon megint min vigadnúnk,
Es miért hálákot adnúnk
Az mi édes Urunknak:
Erkezvén nagy Dûcsõségre,
Magasztaltatván Fõlsége
Dûtsõûlt Királyunknak.

Most van õrõme ideje,
Most van virágzó mezeje
Erdemlett Pompájának,
Most dûcsõûl Diadalma,
Most adatik meg jutalma
Gyõzedelmes harczának.

[p 0176] Midõn ezen harcza után,
Kin az halál Pokol Sátán
Tõle meg gyõzettetett
Mégyen az egek feliben,
S'-ûl ott Királyi székiben
Melly néki készittetett.

Helyheztetik az Attyának
Jobjára, Diadalmának
Koronája adatik:
Es az tétetik fejében,
Az égnek nagy õrõmében
Mindenektûl áldati.

Te-is oh Emberi Nemzet,
Kinek szabadúlást szerzett,
Eõrûlly illy jó Uradnak:
Eõrûlly nagy gyõzedelmének,
Azzal nyert Dûtsõségének,
Eõrûlly te Királodnak.

Eõrûlly Pompás Ûnneplésén,
Egben Attyához menésén:
Eõrûlhettz-is szivessen.
Mert azzal arra nyit ajtót:
Hogy minden hozzá óhajtót
Maga után vihessen.

[p 0177] Azomban ottan helyûnkõt
Szerezze, az hol bennûnkõt
Tehessen kész szállásra,
Atyai õrõkségében,
Es annak Dûcsõségében
Végtelen maradásra.

Méltó, méltó itt vigadnúnk
Az Urnak, s'-hálákot adnúnk
Illyen nagy jó tétéért:
A' ki meg váltván bennûnkõt,
Készéti Menyben helyûnkõt
Lelkûnk ûdvõsségéért.

De ti-is ô Seraphinok,
Erõsségek, Cherubinok,
Mind az Archangyalokkal:
Ti-is ô hatalmasságok,
Égi minden Uraságok
Az Angyali Charokkal
Jertek ide õrvendezve,
Enekekkel zengedezve,
Es kedves Osannával, Siessetek eleiben
Annak, ki az ég feliben
Megyen illyen pompával.

[p 0178] Im gyõn az Ur Fényességgel,
Nyissátok fel sietséggel
Kapuit az Mennyeknek.
Gyõn Dûcsõûlt állapotban,
Mint nap, fénlõ ruházatban
Királlya az Egeknek.

Az mikor ment vólt innét-ki,
Nem vólt akkor vele senki
Gyõn most sok ezerekkel:
Szenvedésének hasznárúl
Tészen, s'- fel támadásárúl
Bizonyságot ezekkel.
Méltó azért vigadgyatok,
Szõkdétselve tapsollyatok,
Uratok Diadalmán:
Az Ellenségek el-vesztek,
Pokol kapui le- estek,
Nyertes lén az Oroszlán.

Nyertes az Abrahám Magva,
Gyõn Dûcsõséggel ragyagva
Szent Attyához Mennyekben:
Hol az régi romlásokat
Helyre hozza, s'- lakosokat
Szerez megént ezekben.

[p 0179] De kõszõntvén személlyedet,
Leg-elsõben-is tégedet
Hijlak ide õrûlni
Szûz Anya, édes iadnak
Dûtsõségére, és annak
Kedvében részesûlni.

Eõrûlly azért itt, és vigadgy,
Szent Fiadnak-is tõbbet adgy
Azzal nagy õrõméhez:
Nézzed melly gyõnyõrûséggel,
Es melly pompás Dûcsõséggel
Kõzelit ez az éghez:

Nézd, melly szép áldás tétellel,
Es kedves búcsú vétellel
Távozik el elõled:
Viszsza miképpen tekénget,
Fejet hajt, s'-reád integet
Te-is hasonlatos képpen
Végy hát búcsút, s'-áld-meg szépen
Utra indúlásában,
Nyissad fel éppen szivedet,
Eõntsd-ki tellyes szerelmedet
Tõled-el válásában.

[p 0180] Oh gyõnyõrû búcsú vétel!
Ez nem olly gyõtrelem tétel
Mellyet az múlt napokban
Bethaniában tettetek,
Az mikor búcsút vettetek
Egy mástúl nagy kénokban.

Mert akkor kén-szenvedésre,
Most pedig õrvendezésre
Megyen édes Magzatod:
Megyen õrõk dûtsõségre,
Megyen királyi fõlségre,
Az mint im most láthatod.

Akkor halálra vitetett,
Sok kénokkal illettetett
Az kegyetlen Népektûl:
Most azért Dûcsõittetik,
Es áldotnak hirdettetik
Az égi seregektûl.

Akkor áratt szemeinek,
S'-onnét csurgó kõnyveinek
Hány cseppe vert tégedet:
Most annyi vigasság tellye
Sõtt ugyan szárnyán visellye
Eõrvendezõ szivedet.

[p 0181] Akkor halálra mentében,
Ollyan keserves ûgyében
Melly nagy jajjal kõvetted:
Mostan menvén királyságra,
Kelly hasonló vigaságra
Mint akkor kesergetted.

De ne késsél tsak ezekben,
Oda fel-is az égekben
Tekéntsd az õrvendezést:
Hald az Angyalok õrõmét,
Aldván az Ur gyõzedelmét,
Hald az Vig zengedezést.

Nézzed az Pompás ûnneplést,
Amaz Angyali éneklést:
Szent, Szent, Szent, vig hangzással.
Valamit túd az szeretet,
Ott az mind elé vétetet
Nagy ditsiret mondással.

De melly gyõnyõrû édesség,
Avagy édes gyõnyõrûség
Teli akkor szivedet:
Az midõn az Atya Isten
Meg-szóllyittya végre itten
Te édes gyermekedet.

[p 0182] Mondván: jelen vagy, jelen vagy,
En szerelmem, az mellyen nagy
Atyai vigaságom:
Jelen vagy testé lett Ige,
Szûz Anyád gyõnyõrûsége,
Birjad immár országom.

Igaz Istenség, Emberség,
Velem õrõkõs Edgyesség,
Országom Dûcsõsége:
Ûlly-bé királyi székedben,
Adatván immár ezedben
Atyádnak õrõksége.

Az Nemzetek hatalmodban,
Az Angyalok birtokodban
Már õrõkõsõn lesznek:
Azok mind fõldõn mind mennyen,
Mind alatt, mind pedig fennyen
Néked nagy Áldást tesznek.

Te szent neved tiszteltetik,
Az mi az által kéretik,
Az meg-is lészen adva:
Arra Térdek meg hajolnak,
Tégedet Uroknak vallonak
Ditséreteket mondva.

[p 0183] Ti-is Angyalok Charjai,
Egeknek zengõ Rajai
Uj Eneket kezdgyetek,
Az gyõzedelmes Királynak,
En Fiamnak, Ég Urának,
Tiszteletet tegyetek
Ezt halván meg-zendûl az Ég,
Az sok áldásban nintsen vég
Kialtván vigasággal:
Az Istennek Fia éllyen,
Az ártatlan Bárány éllyen,
Ellyen hatalmassággal.

Az Békesség Fejedelme,
Bûnõs Lelkeknek Védelme,
Eletek meg adója,
Az õrõk Dûtsõség fénye,
Gyámoltalanok Reménye,
Az Halál meg-Rontója.

Ellyen az meg-szabaditó,
Poklot, s' halált meghóditó
Isten, és uralkodgyon:
Ellyen nagy Dûcsõségesen,
Es ennek õrvendetesen
Minden hálákot adgyon.

[p 0184] Oh õrõmeknek õrõme!
Gyõzedelmek gyõzedelme!
Oh hallatlan vigaság!
Ez senkinek nem adatott:
Avagy csak nem-is hallatott
Valaha illy Méltóság.

Egyedûl maga Fiának
Jutalmúl nehéz harczának
Ezeket készitette
Az Atya Isten, az mikor
Az égben menetelkor
Jóbjára helyheztette.

Azért te kedves Fiadnak,
Egyszer-s'mind édes Uradnak
Bóldog Anya õrvendezz:
Es edgyûtt az Angyalokkal,
Vig Osanna mondásokkal
Eõrvendezve zengedezz.

Ki ûl, jobján az Attyának,
Es minden Uraságának
Részéssévé tétetett:
Az Fõld és Meny fûgg kezébûl,
Elébbi szegénységébûl
Illy nagyra emeltetett.

[p 0185] Az tõviseknek helyében
Tétetett most már fejében
Dûcsõség Koronája:
Az rongyos Bársony változott:
Dûtsõûlt vólta mást hozott:
Bóldogság már ruhája.

Az ki ez fõldõn csúf vala,
Illetlenûl meg-is hala
Az sok kissebségekben:
Most az Angyalok urallyák,
Szentnek, és áldotnak vallyák
Szûntelen énekekben.

Oh! drága szûz cselekedgyed,
Hogy ennékem-is engedgyed
Részesûlnõm ezekben:
Az kiért én-is áldalak,
Edes Anyámnak mondalak
Téged tellyes éltemben.

De téged-is lelkem Dia,
Szûz Anyának édes Fia
Ezért az nagy vigságért:
Kérlek, attól else állyon
Ez világi hivságért.

[p 0186] Te, ki az bé zárt Egeket
Meg- nyitottad, és helyeket
Szerzesz ott hiveidnek;
Add, hogy én-is szolgálatot tegyek,
Az melly tessen kedvednek.

S'végre el-futván pállyámot
(Hogy ott vehessem Palmámot)
Az égben emeltessem:
Es az te dûtsõségedet
Szemlélvén, ott szent nevedet
Eõrõkké ditsirhessem.

[p 0187] Harmadik Rosa.

Az Szent Lélek eljõvetelének Titka.

OH!
az ISTEN szerelmének
Véghetetlen kegyelmének
Melly nagy Irgalmassága:
Melly nagy, és melly csudálandó,
De meg nem hálálhatandó
Hozzánk való jósága.

Az nem vala elégséges,
Hogy értûnk az õ szentséges
Fiát el- bocsátotta:
Az számtalan sok kénnyával,
Es keserves halálával
Lelkûnket meg-váltotta.

De azt-is cselekette:
Hogy az égbûl eresztette
Szent Lelkét is kõzinkben:
S'-annak reánk szállásával,
Erõssitett szivûnkben.

[p 0188] Hasonló az, az Atyához,
Az szerént édes Fiához
Az Isteni Fõlségben:
Es származik mind kettõtõl:
Ettõl-is, mint Teremptõtõl
Vagyon minden függésben.

Méltó azért hálát adgyúnk
Ezért is, és áldást mondgyúnk
Az Urnak buzgósággal:
Tellyes szivell õrvendezzûnk,
S'-ez titokrúl emlekezzûnk
Nagy alázatosággal.

Gyûltek vólt Jerusalemben
Az Apostolok mind egyben
Telve jó reménséggel:
Az szûz Anya-is azokkal
Ott vólt az hû Aszonyokkal,
Anyai kegyességgel.

Istenes beszélgetésben,
S'-mennyei elmélkedésben
Foglallyák ott magokot:
El-válván tõlõk végtére,
Az miket az Ur igére
Emlegetvén azokot.

[p 0189] Ment-fel melly dûtsõségessen
Es ott melly õrvendetessen
Fogattatot Attyátúl:
Van melly nagy fényeskedésben,
Es mennyi dûtsõitésben,
Angyalok áldásatúl.

Gyõvend-ell melly fényességgel,
Hatalommal, s'-dûtsõséggel
Az végsõ itiletre:
Az sententiát ki mondván,
Hiveit hozzá fogadván
Mint viszi az életre.

Némellyek kén szenvedését,
Halálábúl fel-kelését
Némellyek emlegetik:
Azok sok csuda tétének,
Ezek kegyelmességének
Nagy vóltát, beszélgetik.

Néha magok gyarlóságát
Forgattyák, és árvaságát,
S'-azon el-keserednek:
Hogy igért erõsitõjõk
Gyûjõn, s'õrvendeztetõjõk,
Az Urnak esedeznek.

[p 0190] Ah! itten mit mivelhetett
Mi állapottal lehetett
Szent Annya az Istennek:
Kinek múllya engedelme,
Hite, reménye szerelme
Allapottyát mindennek.

Vala ott melly nagy õrõmben,
Látván az kisded seregben
E' szives buzgóságot:
Mindent vigasztalt biztatott,
Mindenikhez mutatott
Nagy Anyai jóságot.

Oh! melly gyakran óhajtotta,
Kérte, és sûrõn mondotta,
Gyõj ell szent Lélek, gyõj-ell:
Gyõj ell, ne késsél továb már,
Ohajtó lelkem alig vár,
Gyõj ell õrõmûnk, gyõj-ell.

Világositsd az vakságot,
Támogasd a' gyarlóságot,
Az gyengeknek erõt adgy:
Vigasztald az bánkodókat,
Gyõj-ell, meg-esnûnk ne hadgy.

[p 0191] Midõn igy esedezének:
Az tiz napok bé-telének
Szives kõnyõrgésekben:
Az szent Lélek sebességgel
Erkezik, és sietséggel
Mint Gyors villám kõzikben.

Nem tudván, az honnét legyen,
Másoknak félelem megyen,
E' miatt bús szivekre:
Csak az egy szent gyûlekezet
Tudgya, az honnét érkezett
Az azt váró hivekre.

Erzik azok az szeleknek,
S'-azokkal gyõvõ tûzeknek
Régen várt használattyát:
Szent Lélek erõssitését,
Szivek õrvendeztetését,
Erzik, s'kedves malasztyát.

Lattzonak tûzek fejeken,
Szólni kezdnek szivekben:
Azomban nagy vigasággal
Vannak, s'-kegyes buzgósággal
Mind fejenként ezekben.

[p 0192] Láttyák, õrûlik, csudállyák
Az szent Tûzet, s'-vigan állyák
Annak melegitését:
Aldgyák az el gyõtt szent Lelket,
Az melly meg-szálván sziveket
Erzik erõssitését.

Az kivel végre meg-telvén,
Az szállásokrúl fel-kelvén
Az utzára sietnek,
S'ott az félelmet levetvén,
Az Jesust bátran hirdetvén
Uj dolgokat kõvetnek.

Beszéllik miképpen hólt-meg,
Az halálbúl miként tért meg,
S'-miként méne az égben:
Ott mint ûll Jobján Attyának,
Nints vége országlásának
Az õrõk dûtsõségben.

Eõ az õrõk élet kúttya,
Az mi Ûdvõsségûnk úttya,
Eõ váltott meg-bennûnkõt:
Bûnûnkõt tsak az óldgya-meg,
Ûdvõsségûnk ez adgya-meg,
Es tartya életûnkõt.

[p 0193] Most-is, most-is az Szent Lelket,
Hogy meg-erõsittsen minket,
Az mint Joel mondotta,
mindenek vidámitóját,
Bús szivek vigasztalóját
Hozzánk õ bocsátotta.

Igy veszélvén nagy biztossan
Hallyák ezt sokan hasznossan
Látható foganattal:
Mert három ezer sidóság
Van ott mindgyárt (oh nagy Ujság)
Meg-térõ akarattal.

Meg-is térnek sietséggel,
Magokot az keresztséggel
Bûnõkbûl ki-õblitvén:
Es az Christusnak nyájában
Allonak azon órában,
Annak számát bõvitvén.

Az égbûl erõsittetnek,
Mert õk-is kõrnyûl vétetnek
Szent Lélek kegyelmétûl:
Noha az Sidok ellenek
Dûhõskõdnek, de nem félnek
Azok ûldõzésétûl.

[p 0194] Azért minden keseredet,
Meg-esett, s'-el tévelyedet
Lelkek ide gyõjetek:
Az Erõsségnek Urához,
Az Ûdvõsség Orvosához
Nagy bizvást siessetek.

Ez meg-éleszt benneteket,
Meg-újittya sziveteket,
Erõtõkben vastagitt:
Olly tûzet gyûjt szivetekben,
Melly az igaz szeretetben
Végig meg-tart, s'-bóldogit.

Oh! te drága és szépséges
Szûz, a' kinek elégséges
E'rdem arra adatott:
Hogy az Jesusnak Annyává
Szent Léleknek Mátkájává
Személlyed választatott.

Kérlek, kérjed jegyessedett,
Az ki meg-is hall tégedet,
Kérésedet bé-vévén:
Szent tûzét reám ereszsze,
S'-azzal lelkem fel-ébreszsze,
Az joban gyorsá tévé.

[p 0195] Tudod azt hogy gyarló vagyok,
S'-olly hideg, hogy majd meg-fagyok
Tûzed nélkûl lelkemben:
Tûze pedig ez világbnak,
Es az búja kévánságnak
Ugyan lobog szivemben.

Szállyon ráam tûz az égbûl,
Vegye ki az keménységbûl
S'-lágyittsa meg-szivemet:
Hitemet meg- erõsittse,
Reménségemet segittse,
Bátorittsa lelkemet,

Gerjeszszen bennem szerelmet,
Tiszta szivõ engedelmet,
Jésus-hoz én Uramhoz:
Es annak édes Annyához,
Bûnõs lelkem gyámolához,
Hozzád én Aszonyomhoz.

Hogy igy az te kegyelmedbûl
Bizvást mondgyam az egekbûl
Gyõj-ell szent Lélek Isten:
Gyõj-el malasztnak adója,
Bús szive vigasztalója,
Es vigasztally-meg iten.

[p 0196] Gyõj-ell árvák édes Attya,
Szivek élesztõ harmattya
Minden õrõm kút-feje:
Keserettek vigassága,
Félelmesek bátorsága,
Erõtlenek Ereje.

Gyõj ell õrõme Lelkemnek,
Szállására én szivemnek
Térbé bár csak kevessé:
S'ottan súgárit tûzednek
Gyujtsd-fel, azzal szegényednek
Tegyed Lelkét ékessé.

Tanitsd Ûdvõség úttyára,
Hogy az által utóllyára,
Te vezérlésed után
En-is az égben mehessek,
Es õrõkké ott lehessek
Te veled edgyûtt osztán.

[p 0197] Negyedik Rosa.

A' Bóldogságos szûZ Menyben vitelének Titka.

VAlaki
az Szûz Anyának
Felséges Aszonyságának
Méltóságát szereted:
Es annak igaz hive vagy,
(Tudván állapottya melly nagy)
Azt tisztelve kõveted,

Róla gyakran emlekezzél,
Azon légy, és igyekezzél:
Hogy mindenkor tisztellyed,
S'-áldgyad újabb dicsirettel,
Tõkélletes szeretettel
Azt szivedben visellyed.

Valami erõdben vagyon,
Nyelved bár mindent ki-mondgyõ,
De kevés az, s'-csak valami,
Avagy inkáb éppen semmi
Annak elégségére.

[p 0198] Mert az mi szép, szerethetõ,
Kellemetes, ditsirhetõ,
Vagyon az Isten után,
Ebben mind meg-találtatik:
Aldotnak mondattathatik
Egyebek felett méltán.

Csak az ISTEN nagyobb ennél,
Az mi kiseb az Istennél,
Ez pedig annál nagyobb:

Fel-múllya az természetet,
Valami van, s'- teremptetet,
Ez mindennél szebb és jobb.

Az ki midõn fogontatott,
Akkor is tisztán tartatott
Minden bûnõk szennyétûl:
Hát akkor melly nagy lehetett,
Az mikor ûdvõzlettetett
Az Isten kõvetétûl.

Az mikor szent Fiát szûlte,
Az Ur mennyire bõcsûlte,
Azt ki nyelve mondgya-meg?
Szûz vólt az Anyaságában:
Anya pedig szûz korában:
Ezt melly elme fogja-meg?

[p 0199] De ezek mély tengerében
(Az mint Erõnk értekében
Lehet) bé-ereszkedvén:
Es az õ ditsiretének,
Méltó Emlekezetének
Ujitásához ezdvén.

Lássuk végét életének,
Nagy dûcsõséggel Lelkének
Az Egekben menését:
Lássuk az Mennyejeknek
Az ditsõséges Lelkeknek
Azon nagy õrûlését.

Ez mindeneknek felette,
Azt régen meg-érdemlette,
Hogy innét ki-kõltõzzõn:
S'-Romlandóságát le-tévén,
Azért annál jobb részt vévén
Más kõntõsben õltõzzõn.

Az õ kedves Gyermekével
Szive tellyes õrõmével
Az égben edgyûtt légyen:
S'-ott állandó Bóldogságot,
Meg nem változó országot,
Eõrõkõs-képpen végyen.

[p 0200] De ez- is õtet illette,
Mivel hogy az Isten tette
Ez világ Aszonyának:
Hogy eléb itt Aszonykodnék,
Az után õrõkõskõdnék
Országában Fiának.

Az még pedig itt maradott,
Terhet senkinek nem adott,
Sõtt mindent gyámolitott:
Szelid vólt az és kegyelemes,
Kegyes, csendes engedelmes,
Senkit nem szomoritott.

Oh melly kedvessen oktatott,
Tanitásában mutatott,
Melly alázatosságot:
Járúlt hozzája valaki,
Szomorúan nem ment ell senki.
Vett tõle vigaságot.

Senki ollyanra nem kérte,
Hogy azt nála el nem érte
Szives kõnyõrgésével:
Kegyes Anya vólt mindenhez,
Bizvást járulhatott ehez
Akár melly szûkségével.

[p 0201] Az melly szépPéldája lehet
Mindennek (méltán-is vehet
Innét Tûkõrt magának)
Ki uralkodik másokon,
Miképpen kellyen azokon
Lenni kegyes gondgyának.

Illy kegyes, gyõnyõrûséges,
Kedves, hasznos, békeséges,
Vólt országlása ennek:
Tellyes minden szeretettel,
Igassággal, szent élettel,
S'-kellemetes mindennek.

De már az õ érdemének
Gyõnyõrû kedvességének
Nagy kévánatossága:
Az Angyalok kõzé hatván,
Es õ magát-is óhajtván
Azoknak buzgóósága.

Mondgyák, nem méltó az Világ
Hogy ez Meñyei szép Virág,
Továb benne maradgyon:
Mint hogy nintsen értékében,
Hogy az ennek érdemében
Méltó jutalmat adgyon.

[p 0202] Vagyon valami jó benne,
Am bár mindent reá tenne,
Meg- jutalmazására:
De az ezt kõzel sem érné
Bátor Dupláját igérné
Annak pótolására.

Erdemel az régen Eget,
Nem-is tehet más eleget
Az õ nagy érdemének:
Hanem annak Dûcsõsége,
S'-abban lévõ Fényessége,
Fel jõvendõ Lelkének:

Az mikor ezeket hallya
Az mindenható, javallya
Angyalok buzgóságát,
Kit szent Annyához mutatnak,
Mellyet anyira óhajtanak
Kévánván Társaságát.

Az viseli pedig ebben
Leg-inkáb, hogy az Egekben
Szent Annyát felvitetné:
Mert tudta arra vágyását,
Hogy véle edgyûtt lakását
Mennél eléb vehetné.

[p 0203] Ohajtotta-is szivessen,
Hogy ez világtúl lehessen
Hamaréb meg-válása,
S'-az õ edgyetlen Edgyehez,
Lelke egész õrõméhez
Az Egekben jutása.

Azért hamar szóllittatik,
Gabriel, és meg-hagyatik:
Mennyen-el sebességgel:
Az szûz Anyának mondgya-meg,
Az Ur várja, indúllyon-meg,
Es gyõjõn sietséggel.

El-gyõt az Menyegzõ napja,
Azért jegy Ruháját kapja
Gyõjõn Võ-Legényéhez:
Kapuit le-eresztette,
Karjait ki terjesztette,
Várja õleléséhez.

Meg indúl ezzel Gabriel,
Es kõvetségét végzi el
Nagy szorgalmatossággal:
Eõrûl az szûz a' régen várt
Hivatalnak, s'-telik mindgyárt
Kedve nagy vigássággal.

[p 0204] Es most az Mindenhatónak,
Fõldet s'Mennyet Alkotónak
Magasztallya hatalmát:
Most Fõlségét annak áldgya,
Most Istenségét imádgya,
S'-kõszõni nagy Irgalmát.

Ingyen való jó vóltáért,
Véle kõzlõtt Malasztyáért
Ad hálákot szivessen:
Eõrûl, fohászkodik óhajt,
Szent Fiához vágy, s'oda hajt,
Ki-is várja kedvessen.

Végre ahoz vágyásában,
Szerelmének nagy Langjában
Imé el-kezd olvadni:
Es az Urnak hálát adván
El-kõltõzésén vigadván
Csendesen el-nyugodni

Siet Lelke az ég felé,
De le- jõtték, készen lelé
Már ott az Angyalokot:
Kik várták nagy seregekkel,
Es kedves Éneklésekkel
Viszik fel Aszszonyokot.

[p 0205] Mellynek állapottyát látván,
Es ki-ki néki meg-hajtván
Magát engedelemmel:
Ez, Anyai Méltóságát,
Az, szeretete Nagyságát
Csudállya félelemmel.

Némellyek szûzeségének,
Tiszta s'-ártatlan éltének
Drága fényét bõcsûllik:
Némellyek nagy szelidségét,
S'- egyéb ezerni szentségét
Nézik, áldgyák, õrûlik.

Azomban le-bocsáttatik,
Es sietve meg-nyittatik
Kapuja az Menyeknek,
Az hová az fel-érkezvén,
Ujab dicsiretet kezdvén
Zeng nyelve mindeneknek:

Mondván: ki ez, az szépséges,
Aldott, és gyõnyõrûséges,
Az ki most gyõn kõzinkben:
S'-itt-is, meg-gyõzni mindeneket
Ékesiti az egeket,
Es neveli fényekben.

[p 0206] Oh melly Gyõnyõrû illattya,
Melly ragyogó ruházattya,
Lelke éppen fényesség:
Lépési oh melly ékessek,
Mozdúlási melly kedvessek,
Mindene gyõnyõrûség.

Maga-is van nagy vigságban,
Az tellyes szent Háromságban
Igéje az Attyának:
Fel-kél Királyi székébûl,
Feléje fordúl helyébûl
Hozzá jõvõ Annyának.

Gyõj-ell, mondván, én kedvesem
En Galambom szerelmesem,
Gyõj ell én édes Anyám:
Sok ezerbûl választott kép,
Siess mindenek felett szép,
Gyõj-el, készen vár Atyám.

Bocsát mindgyárt eleiben,
Es részeltet õrõmiben,
Lássad nagy Dûcsõségét:
Lássad, s'-abban gyõnyõrkõdgyél,
Kóstold, és meg-részegedgyél
Erezvén édességét.

[p 0207] Azomben karját terjeszti,
S'-õlelésére ereszti
Õ edgyetlen Edgyének:
Rak orczájára csokot-is,
Bõvõn ád egyéb jókot-is
Azzal szerelmesének.

Végre állatván jobjára,
Az-is hajolván vállára,
Az õ édes Fiának,
El-nézi széles hatalmát,
Dûcsõséges Birodalmát,
Az Isten Országának.

Csudállya az Angyaloknak
Mind egynek, mind minnyájoknak
Mennyi szépségeket:
Most maga meg hajtásával,
Most szóbéli áldásával
Ûdvõzli seregeket.

Mond végtére: oh melly szép vagy,
Gyõnyõrûséged oh melly nagy,
En szerelmes Magzatom:
Melly bóldogok kik szemlélnek,
Es édességeddel élnek,
Azt én ki nem mondhatom.

[p 0208] Azért, mint-hogy meg fogtalak,
En már el sem botsátalak,
Élete Életemnek:
Eõrõkké veled maradok,
Áldlak és veled vigadok,
Eõrõme õrõmemnek.

Azomban az nagy Istennek,
Alkotójának mindennek,
Kõzelitvén székéhez,
Térdre esik hamarsággal,
Es nagy alázatossággal
Békélvén szent kezéhez
Szólgálód (mondgya) itt vagyon,
Kér, kedved rajta maradgyon,
Meg ne vesd szegénmyedet:
Néked vallya éppen magát,
Ne utáld alatsonságát,
Kér, oh nagy Ur tégedet.

Kelly-fell ártatlan Bárányom,
Fiám Annya, én Leányom,
Szent Léleknek Jegyesse,
Kelly-fel, igy szólla az Isten,
Maratz, és lészesz már itten
Országom õrõkõsse.

[p 0209] Kelly-fel, kelly-fel és vigan légy
Forrásábúl jó kedvet végy
Az én Dûcsõségemnek:
Eõrûlly mind õrõkké, õrûlly,
Tengerében éppen merûlly
Minden Édességemnek.

Itt oh szép szûz, meg kell álnom,
Nagy állapottyát csudálnom
Az te Dûcsõségednek:
Az ki merõ õzõn- képpen
Arad reád, állasz éppen
Kõzepin õrõmednek.

Midõn az egekben kelvén,
Dûcsõségével bé-telvén
Ott édes gyermekednek:
Által látod, nem lesz vége,
Eõrõkké tart Dûcsõsége
Oda jutot Lelkednek.

Meg- vallom itt meg-akadok,
Szóllani tõbbet nem tudok,
Továb elmém sem mehet:
Egyedûl te, ki benne vagy
Tudod, Dûcsõséged melly nagy,
Mellynél nagyob sem lehet.

[p 0210] Azomban an [!] Angyaloknak,
Tégedet Aldó-Charoknak
Nagy õrvendezésekben:
Hogy én-is vigadni mertem
Es elmémet eresztettem,
Az te Ditséretedben.

Kérlek vedd tõlem kedvessen,
S'-az hármas Urnál kegyessen
Forgassad ugy igyemet:
Hogy egyenes szeretettel,
Erõs Reménnyel, jó hittel
Végezzem életemet.

S'-most az melly dûcsõségedet,
Véghetetlen õrõmedet,
Foglalom csak elmémben:
Azt végtére, hozzád jutván,
Áldásod én-is újitván,
Láthassam szemtûl szemben.

[p 0211] Õtõdik Rosa.

Az Bóldogságos Szûz Menyben meg-Coronázásának Titka.

MInap
az Égben mentedben,
Foglalni Dicséretedben,
Mirészelvén magamat:
Ha szent szûz nem ellenzetted,
Sõtt inkáb kedvesen vetted,
Abban fáradságomat.

Ne bánd ha emelem fellyeb
Elmémet, és lépek bellyeb
Az te Dûcsõségedben:
Hova az Ur helyheztetett,
Es Aszonyságra ûltetett
Te Királyi székedben.

Egyûgyû tehettségemnek,
Gyenge igyekezetemnek
Tudom hogy kitsinységét
Te nagy vóltod fel-haladgya:
De annak sok vólta adgya
Ennek-is elégségét.

[p 0212] Miért-is kellyen halgatnom,
Es továb-is nem forgatnom
Az te Dicsiretedet,
Holott neveli az Ég-is,
Es adgya az Istenség-is
Tõbb tõbb Dûcsõségedet.

Ha van még hátra valami,
Oh Dûcsõséges szûz, a' mi
Eõrõmedre szolgálhat:
Fel-keresi az szeretet,
Semmi nints olly el rejtetett
Kit ez fel nem találhat.

Fel-is keress minden módot,
Hogy szaporithassa jódot,
Nevelvén Felségedet:
Hogy semmi hija ne lenne,
Hanem országában tenne,
Leg- nagyobbá tégedet.

Mikor végezvén éltedet,
Eõrõmmel vitték lelkedet,
Az Angyalok az Égben,
Az mit az igaz Istennek
Kellet egy tiszta Léleknek
Adni az Dûcsõségben.

[p 0213] Azt néked ugyan meg-adta,
Jutalom nélkûl nem hadta
A' te nagy érdemedet:
De az vala meg-szakasztva,
Nem egész vóltodra osztva:
Illette csak Lelkedet.

Tiszta Tested-is (a' mellybûl
Testet vett le-jõvén menybûl
Igéje az Atyának)
Illik meg- dûcsõittessék,
Lelkével edgyé tétessék,
Ugy szolgállyon Urának.

Az Fõldrûl fell kellet venni
Szent Méhedet, s'-égben tenni
Eõrõk bóldogságában,
Ki nem kisseb a' Mennyeknél,
Nagyob pedig egyebeknél
Az õ Méltoságában.

Mint az kiben helyheztette,
Mikor a' Testet fel-vette
Magát, az õrõk Fõlség:
Helyette magos Egének,
Azt tévén lako helyének
Az Testé lett Istenség.

[p 0214] Méltó hogy a' Fõld porábúl,
Annak romlandóságábúl
Testedet is fel-venné,
Az-után hasonlo-képpen
Azt-is, mint Lelkedet éppen
Dûcsõségessé tenné.

Azért gyorsan szóllittatnak
Az Angyalok, s'-bocsáttatnak
Az Fõldre sietséggel:
Hogy ott Testedet fel-vegyék,
Es azt az égekben vigyék,
Erdemlett Dûcsõséggel.

Némellyek edgyûtt Lelkével
Ki-ki õrûlõ kedvével
Eleiben sietnek
Látván az Test fényességét,
Naphoz hasonló szépségét,
Csudállya az Léleknek.

De õszve alig érkeznek,
Hogy õk mindgyárt meg-edgyeznek,
Es edgyé lésznek éppen:
Dûcsõségek-is edgyedûl
Es abban edgyûtt részesûl
Mind kettõ õrõk-képpen.

[p 0215] Az Test, Egi ragyogványok,
Ezer szinõ szivárványok
Kõntõsiben õltõzik:
Mellyek az Napot fényekkel,
Az holdot Fejérségekkel
Ezerszer meg-elõzik.

Ekesiti Lelkét Teste,
Az melynek bû nõs meg Este
Leg- kissebben sem léven,
Származott tiszta Méhébûl,
Szent Lélek illetésébûl,
Az Ige Testet vévén.

Ekesitik az szûz mellyek,
Kisded korában az mellyek
Szent Tejekkel nevelték:
Ekésitik a' szent kezek,
Gyengén pólálgatták ezek
Es karokon viselték.

Ekesitik az szaj, szemek,
Az kiknek vólt olly érdemek,
Hogy véle mulathattak:
Ez édes csók adásival,
Az vidám mosolygásival
Néki kedvet adhattak.

[p 0216] Ekesitik az tõb részek,
Kik vóltak mindenkor készek
Az Ur szolgálattyára:
Macula nem érte soha,
Semmi bûznek nem gyõt doha
Azok tisztaságára.

Oh szerencsés edgyé létel,
Edgyé lett szerentse vétel,
Oh szentséges szõvetség!
Mellynek nem lesz meg- szakatta,
Eõrõkõsen edgybe atta
Az Mennyei Dûcsõség.

Oh szent Szûz én-is vigadok,
S'- tõkélletes szivet adok
Ezeknek õrõmére:
Az te Tiszta szûz Mellyednek,
Istent viselõ Méhednek,
Kérvén dûtsõségére.

Légy segitséggel mellettûnk,
Niysd-meg mellyedet érettûnk
Hogy azt Fiád lássa-meg:
Es igy Fiad-is Attyának
Sok sebét kénzott vóltának
Erettûnk mutassa-meg.

[p 0217] Szent Fiad, látván Mellyedet,
Meg indúl, és kérésedet
Nem botsáttya ûressen:
Az sebeket Attya látván,
Azok azt-is fel-inditván,
Meg szán minket kegyessen.

Es igy igyõnket fel-vévén,
Az égben szó-szóllónk lévén,
Meg-nyered ott põrûnket:
Le szál az Ur haragjának
Tûze, és nagy Irgalmának
Er harmattya bennûnket.

Oh drága Szûz! meg-bocsáss it,
Hogy engemet eñyire vitt
Mostán az bizodalom:
Hogy járúlnom te elõdben
Mertem illy nagy õrõmedben,
S'-azzal lennem únalom,

De hágok ennél fellyeb-is,
Es az Egeknek bellyeb is
Lépek lakó helyekben:
Hogy az te Dûcsõségedet
Aszszonykodó Fõlségedet
Csudálhassam bõvebben.

[p 0218] Oh melly Dicsiret, éneklés,
Melly nagy õrõm, és Ûnneplés
Vagyon itt minnyájoknál:
Meg-zendûl most az egész ég,
Az vig zengésben nincsen vég
Az Angyali karoknál.

Kiáltyák hogy nintsen senki
O kõzõttõk ollyan, a' ki
Veled edgyenlõ lehet:
Annyira Méltóságával,
Dûcsõûlt állapottyával
Mint te, csak egy sem mehet.

Az Egi hatalmasságok,
Minden Erõk, s'-Uraságok
Elõtted meg-hajolnak:
Királynéjoknak õsmérnek,
Mindenek felett Dicsirnek
Tégedet, s'- Aszszonyolnak.

Tégedet, mondom, az kinek
Olly érdeme, hogy senkinek
Hasonló nem adatott:
Az mellynek tiszta Méhében,
Az Isten Testé létében
Kedves Ágyon nyughatott.

[p 0219] Tégedet tehát nagy méltán
Mindgyárt az Istenség után
Leg-nagyobnak hirdetnek:
Az Angyali karok felett,
Edes Fiad jobja mellett
Székedben helyheztetnek.

Méltó-is az ki szenvedtél,
Es véle edgyûtt epedtél
Sok keserûségekben:
Mig az fõldõn harczol vala,
Es ott érettûnk meg-hala
Nehéz szenvedésekben.

Hogy hóltábúl fel-keltével,
Es az égekben mentével,
Immár te-is õrvendgyél:
Szenvedtél a' szenvedõvel,
Eõrûly az õrvendezõvel.
Es véle gyõnyõrkõdgyél.

Ez vólt ugyan minnyájoknak
Az mennyei lakosoknak
Te hozzád buzgósága:
Ez vólt nagy szereteteknek,
Tõkélletes õrõmeknek
Jele, és bizonysága.

[p 0220] De a' mit tekéntett jobban,
Es jutalmazott nagyobban
Benned az szent Háromság:
Vólt a' te szûz Anyaságod,
Es nagy alázatosságod,
Kikhez nints hasonlóság,
Mint hogy azért senki illy nagy,
Nem-is vólt, nints-is, mint te vagy
Az teremptet állatban:
Méltó hogy te mindeneknél,
S'-azoknak Dûcsõségeknél,
Ûlly nagyobb állapotban.

Noszsza tehát, oh szépséges,
Aldott, szent, gyõnyõrûséges,
Szûz, emelkedgyél fellyeb,
Es menny az mindenhatónak,
Eget, fõldet Alkotónak
Lakó helyében bellyeb.

Vedd-el ott szûzeségednek,
S'-nagy engedelmességednek
Meg érdemlett jutalmát:
Pállyádot jól végezted-ell,
Ideje, hogy már vegyed-ell
Azért az igért Palmát.

[p 0221] Királyi széked kész immár,
Az korona-is készszen vár
Ragyogó Tûndõkléssel:
Rajta tizenkét nap fénlik,
S'-azt sok drága kõvek szinlik
Kûlõmbõzõ fénléssel.

Vár már Királyi Ruhád- is,
Készszen van Arany Almád-is,
Ne, késsel, ûlly székedben:
Országlásodnak Pálczáját,
Es annak Arany Almáját
Fogjad immár kezedben.

Birodalmadban adatnak
Meny, Fõld, Tenger, és halgatnak
Tõled, áldván tégedet:
Az jó Lelkek õrûléssel,
Az gonoszok rettegésssel
Hallyák te szent nevedet.

Szent Fiad minden dolgoknak,
Es akár melly nagy titkoknak
Adgya néked tudását:
Hogy azokot értvén éppen,
Hiveidnek minden- képpen
Tudnád fogyatkozását.

[p 0222] Szent Lélek az szeretetnek,
Illyen drága õltõzetnek,
Tészi rád koszorúját:
Hogy szeress te-is bennûnket,
Es csendesitvén Lelkûnket,
Távoztasd háborúját.

Ezek felett nagy szerelme,
S'-abból származó kegyelme,
Az te édes Fiadnak
Azzal neveli Nagyságát,
Fellyeb viszi Méltóságát,
Az te Aszszonyságodnak.

Hogy kik tégedet szeretnek,
Ditsirnek, s'-hiven kõvetnek,
Azok el ne veszszenek:
Hanem az te óltalmadban
Tartatván, végiglen abban,
Veszél nélkûl legyenek.

Méltó azért: õrûllyetek
Kegyes Lelkek, és tegyetek
Erdemlett hálaadást
Illyen jó Anyátoknak-is,
Es azzal magatoknak- is
Szerezzetek vigadást.

[p 0223] Melly nem tsak túd segiteni,
De segit-is, kõnyhiteni
Kész lévén Nyavalyinkat:
Kiért mi-is magasztallyuk
Szolgállyuk, s'- áldotnak vallyuk
Mi édes Aszszonyunkat.

Ki-is vólna ki meg-vetné,
Tellyes szivel nem szeretné
Illyen jó szószóllóját,
Mellynek kérése meg-hattya,
Es azzal magához hajtya
Az Egek Alkotóját.

Ha már szereted s'-tiszteled,
Tsak ne tágitsd, lészen veled,
S'-meg segit szûkségedben:
Jutalmad készszen fog várni,
Es fizetésed meg járni
Múnkádért az Egekben.

Ha ki ollyan vóltál pedig,
Hogy azt nem szolgáltad eddig,
Szolgállyad és szeressed:
Ki3von a' bûnnek sárábúl,
Az kárhozott hinárbúl,
Csak hozzá meny s'-kõvessed.

[p 0224] Ez hû óltalmazód lészen,
Altala nyugálmát vészen
Akar melly fáradságod:
Erõssõdik gyengeséged,
Vidámúl keserõséged,
Meg élléd bágyadtságod.

Karjait ki terjesztette,
Szemeit le-fûggesztette
Széke elõtt Fiának:
Ugy áll ott, s'-bocsánatot kér,
Kit szent Fiátul meg-is nyér
Meg-térõ szólgájának.

Ehez gyõj ha késértetel,
Ettõl várj ha terheltetel
Bizonyos segedelmet:
Ide siess félelmedben,
Meg bátorit szivedben
S'-ád segitõ kegyelmet.

Nem vét-el senkit magátúl,
Am bár az bûnnek kormátúl
Légyen az bé szennyezve:
Nyitva az kegyelmes Ajtó,
Minden õ hozzá óhajtó,
Bé-mehet õrvendezve.

[p 0225] Oh! az halálnak-is révén,
Kormányosa maga lévén,
Segit ez melly sokakot:
Csendessen által vezeti,
Gyõnyõrûség legelteti
Ottan osztán azokot.

Oh! melly számtalan mentek,
Szûzek, Martyrok, más Szentek
Eõ általa az égben:
Kik ott nagy Dicsiretekkel
Az Angyali seregekkel
Aldgyák szûntelenségben.

Hogy õk az Test szilajságát,
Es az világ csalárdságát
S'-õrdõg intselkedését:
Meg-gyõzték, és harczok után
Erdemlették (oda jutván)
Az Egek tûndõklését.

Azt néked tulajdonittyák,
Es szûntelenûl ujittyák,
Azért dicsiretedet:
Aldván nagy magasztalással,
S'-õrõkõs hálá adással
Dûcsõséges Nevedet.

[p 0226] Oh melly nagy, és roppant sereg
Van még hatra, és kesereg
Az világi inségben:
Az kik általad reméllik,
Hogy jõvendõben szemlélik
Isteneket az égben.

Azok-is ottan tégedet
Aldandanak, Fõlségedet
Félelemmel tisztelvén:
Számlály minket-is azokhoz,
Hogy vélek edgyûtt Fiadhoz
Jussunk innét ki kelvén.

Szólgálunk néked mostan is,
Aldunk tégedet ottan-is,
Szinrõl szinre láthatván:
Itt hiván segitségûnkre,
Ottan nagy Dûcsõségûnkre
Veled edgyûtt lakhatván.

Azomben midõn az egek,
Azokbéli szent Seregek
Te néked igy vigadnak,
Esvén királyi székedhez,
El-kezdett Dicsiretedhez
Mind tõbbet tõbbet adnak.

[p 0227] Mondgyuk mi-is nagy õrõmmel
Minnyájan egy értelemmel:
Az draga szép szûz éllyen
Ellyen Annya az Istennek,
Kegyes gyámola mindennek,
Ellyen, õrõkké éllyen.

Ellyen az Ég Dûcsõsége,
Paraditsom ékessége,
S'-az világnak Aszszonya:
Ellyen: az ki irgalmának,
Es Anyai jó vóltának
Kegyessen fõd Bársonya.

Ennek minden õrvendezzen,
Vig énekel zengedezzen
Mind õreg mind kisdedség:
Minden áldgya, magasztallya,
Es királynéjának vallya
Egi s'-Fõldi keregség.

Ellyen, éllyen, Aszszonykodgyon,
Oltalma alá fogadgyon
Engemet-is szolgáját:
Hogy igy Pallyamot végezvén
Az égben (oda érkezvén)
Vegyem annak Palmáját.

[p 0228] Mondvan ott: légyen Dûcsõség,
Dicsiret, áldás, Tisztesség,
Az Eg és Fõld Urának:
Légyen õrõm, és vigadás,
Tisztelet, s' nagy halá adás
Azok Királynéjának.