GYÖNGYÖSI ISTVÁN: RÓZSA KOSZORÚ. [Ä]
Azon Méltóságos Gróff Urhoz ajánló levél, A'
mellyben summáson foglaltatna nevezetessebben viselt
dolgai-is õ Nagyságának. Méltóságos Gróff Uram.
EZen
Kõnyvetskében foglaltatott Rósa koszorú kõtésnek
mivét vévén az el-múlt Adventi Napokban kezemre, a' mint
mostani gondos Tisztembéli sok foglalatosságim, és a'
múnkát gyengén gyõzõ egésségtelen õrõgségem
engedhették, addig dolgozdogaltam a' kõrûl, hogy azt, hol
mások veteményén nõtt, és szedett, hol magam
plántlgatásin termett, ahoz illõ fûrtõskékbûl meg-is
kõtõttem: Es mint hogy Nagyságodhoz való régi
kõtelességem,ne meg-ujitására egyéb Ujságom nem lehet,
gondolván, hogy Télben az Rosa-is Ujság, azon koszorúval
akartam Nagyságod Méltóságos személlye eleiben, az Uj
Esztendõben bé-kõszõnném, és az által fellyeb
emlitett kõtelességemet meg-újétanom: [p [A3]] Az pedig
másképpen-is senkit nem illethet ugy mint Nagyságodat: Mert
az mint az emlitett koszorú feir, és piros Rosákbúl, az az,
vigaságos és keserves dolgokbúl kõttetett, ugy az
Nagyságod életének-is koszorúja hol gyenge, hol sértõ
virágokkal, tudni illik, keserûséggel, egyeles õrõmmel
és Dûtsõsségel fûzetett eleitûl fogvást. Az mint
hogy õrvendetes és dûtsõséges virágoknak mondhatom az
Nagyságod részérûl mindgyárt azokot az Minervának
az hajdaniak leleményeskedése szerént bõltseség és
vitézség Isten Aszszonyának szentelt fiatal
esztendõkbéli kedves ûdõkõt: az mellyeket Nagságod
akkori gyenge iffiúságában az Deáki Tudományok Kertében,
azon Isten Aszszony elsõ szolgálattyán, az ott való
Pállyázásban azont ûzõ Bajnok Társai kõzõtt
ditsiretes miveskedése altal maga dûtsõségére ugy
virágoztatott, hogy Nagyságod elõtt, mind az aprób, mind az
nagyob tudományokban senki nem vehette el annak érdemire
nézõ Palmáját: hanem Nagyságod vólt elsõ, és
masoknál fellyeb-is bõtsûltetott azaránt való
ditsíretes serénykedésében. Az mellyen lehetett ugyan nem
kõz õrõme s' dûtsõsége máskor-is, de leg
kiváltképpen akkor, az mikor amaz sok Méltósagos Herczegi,
Fejedelmi, Gróffi, Uri, és Fõ-Nemesi
Rendekbûl álló
Iffiuságnak ki szinlet virágjával dûtsõségessen
ragyogó Bétsi Universitásban Philosophiájának
végsõ próba kõvén az egész varos nevezetesb
Bõltseinek nagyob része jelen létében, sok erõs
ellenvetesek kõzõtt, elméjét mas senki nem igazgatván,
hanem már mind Mester mind Tanitvány maga lévén azon
Philosophiájábeli bõltsesegét, mint méltán
csudálható ritka virágot, ugy adta világossagra Nagyságod,
hogy azért, annak szokása szerint érdemes Homlokát
dûtsõségesen kõrnyûl véjendõ Borostyán
koszorú helyett, az mostani Fõlséges Elsõ LEOPOLD
Császár, és koronás Király Urunk õ Fõlsége nagy
árú Arany Lánczal keritette kõrûl Nyakát. Az mellyel
akarta ugyan akkori érdemére nézve-is dûtsõiteni
Nagyságodat, de által látta vólt nem kétlem az
jõvendõre-is szemes azon Császári és Királyi
Fõlség azokot az kõvetkezhetõ dolgokot-is a' mellyeknek
szûksége korán Ember kévántatik az gátra, tudta pedig
azt-is, hogy az bõlts, és tudós férfi erõs és nagy
tehetségû: Vir sapiens, fortis, vir doctus,
robustus, & validus, Prov: 21. Es azért kévánta eleve
magához lántzolni, hogy annak idejében élhetne
szolgálattyával, és attúl senki ne szakaszthatná-el
[p [&Ag] rave;] Nagyságodat. Minek-utánna pedig az nevezett pállyán
az Bõltseségnek czéllyát illy dûtsõségessen el
érte, és már az arany Almán Paris elõtt põrlekedõ
Isten Aszszonyok tõrvényében-is méltán Itélõ Biró
lehetett vólna Nagyságod; azok pedig az akkor leg szebb
sengéjében lévõNagyságod iffiuságának-is kedves
Virágán, mint valamelly drága arany Almán nagy
vágyással kapdosnának, és ki ki, kiváltképpen
Venus az ( ) szerelmes Isten Aszszony sok
édesgetésekkel hitegetné magához: Es azomban Bachus-is
Moiosával tellyes aranyos fellyege mellet, kõzikben
szemtelenkedvén, az-is sziveskedik vala azon, miképpen
tudhatta vólna mézes Borára édesgetni Nagyságodat; de
tudván azt, hogy
judicium Paridis manet alta mente
repostum,
Ovid: meg-ártott vala Parisnak az
arany Almának, az tõbb Isten Aszszonyok
kissebségére Venusnak itéllése: Mert azt
végtére Troja fell põrseltetésével
boszszúllotta vala meg Minerva az Bõltseségnek és
vitézségnek Isten Aszszonya: és az-is nyilván lévén
Nagyságodnál, hogy az Bachusnak-is Boros korsója
eleitûl fogvást sokaknak széditette fejét, sõt
Trója veszedelmének-is õ vólt edgyik oka, a' midõn
annak fel dúlásakor,
somno vinoque sepulti,
Virg: álomban, és borban valának el-temetve lakosi.
Kohez képest ehez az intõ vershez alkalmaztatván magát:
Nec Veneris nec tu Vini capiaris amore: Avien:
Uno
namque modo Vina Venusue nocent.
Rufus. ugyan akkor
férre tévé azt mind a' kettõt Nagyságod, és õrõkõs
bútsút véve tõlõk; hanem Minervahoz adá megint
magát, és a' kinél az Bõltseség czéllyának ûzésében
szivessen szolgált, annak akart továb-is soldossa
lenni, tudni illik az Deáki Tudományok pállyájábúl az
vitézi Oskolában állani: Az mint hogy alig-is tõrûlhette
meg abban ditsiretésen vett izzadásibúl Homlokát, hogy
ennek vette fel megint fáradságos, de dûtsõségre nézõ
munkáját, az mellyben-is ugy kévánt serénykedni; hogy
másoknál hátrab maradó nem lenne, tudván, nagy áron
adgyák az bõtsûletet, és az ki azért kimilli munkáját,
nem érdemes az arra.
Non est dignus ut inde exigat
honorem, ubi refugit laborem.
Hieron: in Epist:
Elsõben-is pedig kegyelmes Király Ura õrõkõs
Adománnyábúl az Fûleki fõ-Kapitányságnak álván vitézi
pallyájára, abban lévõ bajnokoskodásinak-is idején,
vallyon nem õrvendetes, és dûtsõséges Rosákkal
virágoztaké azok az napok? az mellyeken a' Tõrõk ellenség
fõldérûl fegyvere által élõ vitézlõ Rend, igazán
vérre [p [A5]] izzadó fáradsága, és kõrõm
szakasztó kûszkõdése után, szapora izben
hoszszú rendre fûzõtt rabokkal, és egyéb diadalmas
ragadományokkal, sûrõ lõvések alatt az eleikben
todúló Népnek õrvendezése kõzõtt, dûtsõségesen
érkezvén bé-vég házában, az rabokot sereggel allatta, a'
rest nélkûl való fejeket sákokkal hordotta, halmokot
tõltõtt az nyert portékákbúl szeme eleiben
Nagyságodnak, és azután azoknak kótyavetyés vásárán az
egész piaczok, és útczák õrvendetes hangzással
telnek vala. Hasonloképpen az Nagyságod szemeskedése
miatt dolgaiban elé nem mehetõ, azért szomszédságát
sem szeretõ, élete után less hányó, mindazonáltal
vitézi hirét, nevét bõtsûllõ és félõ végbéli
Pogányság, számos ezerekbûl álló csoportokra
felesedvén, és a' végre, hogy vagy lesére vehesse
Nagyságodat, vagy más káros csapást tehessen ottan,
végháza alá ûtvén, annak eleiben jó reménség alatt,
õrõmmel menõ keveseb számú seregével egyben kapott
vélek, és sokszor nem tsak el-vervén onnét, hanem
felesset-is ejtvén, és fogván kõzûlõk nagy
dûtsõségessen tért viszsza Nagyságod azok
vigasztalására, az kik az viadalnak diadalmassan meg-
léte elõtt kétséggel és félelemmel-is várják vala annak
ki-menetelét Skárlát szin festi vala akkor az Fûlõki
Zõld pásitot, és Búza kivék helyet Tõrõk testek
rakatnak vala a' mezõn keresztekben. Nem keveseb õrõme,
és dûtsõsége virágozhatott akkor-is Nagyságodnak, az
mikor szomszédos Tõrõk ellenségét vitézi játékra
akarván ingerleni, kapuja eleiben botsátott Martalekja után,
annak érkezését, lesében nagy szive szakadva váró
kévánságának bé-telésével, már szeme elõtt
viselvén: ki csap onnét ellene, õszve kap véle, azomban
nem álhatván erõssen fogását ellensége, hátat kezd
adni, és az Nagyságoddal lévõ Bajnokok most ezt verik le
Lovárúl, most annak veszik fejét: itt ezt kõtõzik,
amott amazt terengetik, és kinek puska ropog hátában, inek
kopia tõrik óldalában. Ezekhez járuló õrõmének és
dûtsõségének Rosája lehet az-is: hogy az midõn ennek a'
fel-fõldi Magyar hazának elébbeni csendessége meg-kezdett
vala zajosodni, és annak elsõ Arja meg-gátlására, hol egy
hol más Méltóságos Generálokot kûldõtt vólna az
Fõlséges Udvar, azok mellé-is kiváltképpen való Vezér
Kalauznak és Martalékos elõl Járónak legszaporábban (:az
kinek tudni illik sem az szerelem bé nem kõtõtte
szemét, sem az Bor el nem vette Eszét:) Nagyságod
rendeltetett, az melly Múnkás hivatallyában-is [p [A']]
felele meg-Tisztének, és olly nevezetessen viselte
magát mind kezének, mind fejének sokra érõ
tehetségével, hogy akkor-is valami diadalmassan ment
végben, annak nagyob részét bizvást az maga ditsiretes
tselekedetinek hoszszú laistromában irattathatta
Nagyságod. Es annak utánna-is, az mikor már azon haza
csendetlenségének nevezett árja (? azt az Tõrõk-is
szaporitván:) szélessebben ki õntõtt, és az, ennek
az Fõldnek nagyob részét koronás Ura
hûségtelenségében hozta vólna, Nagyságod annak
habiai kõzõtt-is, mint meg-mozdúlhatatlan kõ szál
álhatatossan maradván hûségében, az azzal ellenkezõk
partyán lévõknek elõmenetelekben nem kevés meg-gátlást
szerzett ellenek való szemes õrállásával: Noha nehéz
vala utóllyára az Ország akkori pusztitóinak sok
helyeken lévõ tág részeit majd egyedûl csak magának
strásálni, mint hogy az akkori Tõrõkõs czimbora
naponként nagyob nagyob erõt vévén, annak erõs
szélvesze miatt végtére mindenestûl-is két vagy
három hely maratt vala tántorodás nélkûl királya
hûségében: az mellyel sokaknak lehetett Nagyságod
Példája mint kellessék álhatatoskodni akár melly erõs
probákban-is Ura szolgálattyához való kõtelességében.
Valóban ritka Madár-is vala az akkori Esztendõk zavorában
az Nagyságod maculátlan hûségének tiszta Kristallya
s' feir Rosája: Az mellyért a' melly szép hire, neve,
ditsiretes emlekezete folyt már a' Tyberisnek vize
mellet-is, annál inkáb pedig az szomszédosb keresztyén
Tartomanyokban, és a' minémõ magasztaló, õrõkõs meg-
tartást érdemlõ irásokkal tisztelte, és más királyi
kegyelmességében-is részeltette Fõlséges Ura
Nagyságodat, méltó vólt azt-is fellyeb emlitett õrõmének
és Dûtsõségének Rosái kõzé számlálni, és
azokban-is gyõnyõrkõdni ?agyságodnak: Nem-is lehet nagyob
õrõmûnk, és drágáb kintsûnk, mint az jó hir s' név,
mert tõbbet ér az minden Aranynál s' Ezûstnél:
Melius est nomen bonum, quàm divitiae multae: Super Argentum
enim & Aurum gloria bona. Proverb: 22. De mint hogy a'
tiszta dél szint-is gyakran éri; az mosolygással
fel-kelõ hajnal-is sokszor meg-szomorodik: az Arany
fénumságának tûz a' probája: Tõvis kõzõtt terem a'
Rosa, és a' Tengerbéli drága kõvek-is habok kõzõtt
szedetnek: Azért nem lehetet mindenestûl, hoygy az
Nagyságod õrvendetes és dûtsõséges állapottyának-is
elébbeni ragyogó fényében sõtét homály, édes mézében
keserõ méreg, lágy Rosái kõzé [p [A7]] éles csalán
ne egyveledne, és az elõtt kedvessen follyo dolgain
lévõ szivének csendességét annak meg-változásával
keserves sérelmek ne kõvetnék: Nem ugy mindazon által,
hogy véle szûletet fénnyén járó Nemesi Erkõltse meg-
csûggedõ alatsonkodásra esne azokkal; sõt mint hogy
Terh alatt gyarapodik az Palma-fa, és annál kedvessebbek
az tisztességes dolgok, mennél nehezebben juthatni azokhoz
Gaudet patientia duris:
Latius est, quoties magno
sibi constat honestum:
Lucanus Lib: 19. Ugy az-is
erõsõdne inkább jõvendõbéli nagyob dûtsõségre, ha
addig nehéz lenne-is szenvedése. Abban lehetett pedig leg
inkáb annak elõtte való õrvéndezése Rosáinak meg-
hervadása, avagy ugyan csalánná válása, és
dûtsõség ohajto szivének leg hathatób sérelme, hogy
minekutánna az fellyeb emlitet Tõrõkõs Czimbora meg-
erõsõdésének hamar gyûlõ Arja anyira el-boritotta
vólna ezt a' felsõ Magyar Országot, hogy Kassát-is,
annak fõb várossát, nem tsak ki mozditotta az Királyi
hûségbûl, hanem el-is vonta azt sok Vármegyekkel attúl.
Jutá az végre minden erejével Fûlek alá, azt tartván leg-
nagyob láb ûtõ kõvének, az Nagyságod ott való szemes
õr állására nézve, és nagy erõvel, ugy mint az akkori
kõz hir szerént hatvan ezer Tõrõkkel az Budai Vezér,
az oda czimboras Magyarság-is feles néppel meg-szálván,
midõn már kemény Lõvések, és Ostromok alá vétetett
vólna, kiváltképpen az Tõrõktûl azon hely, és már az
Ellenség vérével-is piroslottak vólna az Bástyák, és az
Arkok testekkel tõltek vólna, az Várban-is vólt vólna
már mint az Borbélyoknak, mint az sir ásóknak szorgos
Múnkája, és azonban hová tovab mind erõssebben
ujúlván az ostromok, szaporodván az veszedelmek:
Nagyságod pedig az nagy Torkú ágyúknak rettenetes
bõgési, és azoknak az Nap fényét, elfogó kénykõves
fûsti kõzõtt sûrõn szikrázó Lõvéseknek
halálos Menykõvei: az egymással õszve csapásban,
szaporan pengõ és tûzet hányó kardoknak irtóztató
villámási: az Ostromló sokaságnak, és azzal õszve
egyveledet Várbéli Népnek maid vegsõ itéletet képzõ
iszuszonyú sikóltása, és mind a' két részrûl
sûrõn húlló testeknek lábok alatt egymást érõ
fetrengése kõzõtt, mint az saskeselyõ az Menykõves
égi háborúkban,
Interpide adversis opponens
pector a rebus.
Horat: lib. 2. sat: meg-tántorodás
nélkûl álván, az vala abban fel-tett, és el-tekéllet
czéllya: Ha az [p [A8]] helynek fatuma ugy hozná, hogy
azt a' Pogány, és azzal kõzõs Magyar fegyver
erõszakossan ki vonná kezébûl, nem engedné azt
egyébképpen meg-lenni, hanem azon helyhez hites
kõtelessége, és Urához való igaz hûsége mellett élete
le tételével: Inkább akart vólna tudni illik dûtsõséges
halálával jó emlékezetet hadni maga után, hogy sem mint
az Várnak szégyenes fel-adásával élete meg-maradván,
annak utánna az elõtt lévõõ jó hire neve szép
fényét leg keveseb maculával-is meg-szenyesiteni,
tartván magát az szent irásnak amaz szavaihoz.
In omnibus operibus tuis praecellens ne famae tuae maculam
imprime:
Ecclesias: 7. & 33. Es tudván azt-is hogy
az hitet tõkélletesen meg-tartani ditsireteseb akár
melly Ország fényességénél, amaz vers szerint.
Illesam servare fidem, fulgentibus Ostro, pulchrius
est Regnis.
Silius Ital: lib. 3. Noha látván az
Ellenség az Várbélieknek erõssen kezdett
kõrmõskõdését, és azzal sokaknak halálos meg-
Kartzoltatását, s' Népének szaporodó veszedelmét, ha
továb-is hasonló Férfiságát mutatt vólna az, maga és
lakó helye óltalmában, alig tett vólna tõb probát ottan
maga nagyob veszedelmére az Pogány, hanem fel-szedvén
sátorait, továb ment vólna onnét. De az gonosz meg-
hasolásnak veszedelmes Férgé, esik végre kõzikben,
és annak hamar szárnyára kelõ Bogara meg-vesztegetvén
elébbeni edgyes értelmeket, el-állonak végtére Nagyságod
mellõl: az Várnak fegyverrel továb való óltalmának ellent
mondanak. Azután erõszakot tévén az Vár fel-adását
ellenzõ, oltalmazását pedig vérének végsõ cseppe ki-
folyásáig félben hadni nem akaró Nagyságod el
tekéletségén, az ellenség kezében adák azt, és azután
szemek láttára Vulcanusnak áldozzák. Oh melly
keserves lehetett Nagyságodnak annak az helynek szomorú
fûstét nézni, az kit Nagyságod maid minden vég házaknál
dûtsõségesebbé tett, sok jõvevény vitézlõ Rendel
szaporitott, az vitézi Regulának álló épûletekkel
ékesitett: és az ki másképpen-is régtûl fogvást a'
TõrõkVégházak Délczegségének erõs Zabolája, az Ujság
kõvetõ Magyarok Szilajságának meg-rekesztõ korláttya,
Felséges Urának tekéletes szolgája, az Királyi Tárházas
Bánya Városoknak, sõt azok egész Tartományának
óltalmazó õr állója, az Országnak egy erõs
Bástyája, az Vitézség, és tõrvényes Tudomány
Pállyáját ûzõ Ifiaknak nevezetes Oskolája, egynehány
Nemes Vármegyéknek Székes helye, sok Uri, [p [A9]] Fõ és
Nemesi Rendeknek kedves házája vala, és ez, az
egyenetlenségnek gonosz férge miatt illy véletlenûl el-
vesze, porrá s' hamuvá léve. Ez aránt lévõ nagyságod
fájdalmas keserûsége ág bogosodhatott abbúl-is: hogy
midõn mások, az Várnak Conditios fel-adása után
békeségesen maradnának, Nagyságodnak annak lobogó
ûszõgét jól meg sem engedék nézni, hanem szomorú
szemlélésûl el-ragadván elsõben Regécz, azután
Munkáts, Tokaj, és Ungváraiban vivék, és azokban
esztendõknél továb terjedõ hólnapok alatt, minden
Társaságtúl magányosan rekesztõ: Konyhai Mosadékra
hozatott Zavaros vizzel. Lovászok praebendájára sûttetett
száraz kényérrel sanyargató: Az mindenek
szolgálattyára teremptetett Nap-fényének
világosságátúl el-fogó: Sovany Ebédét és tisztuló
szûkségét egy helyben végesztetõ: Az levegõ Egnek
tikkanó reketségébûl, az régi szemétnek, nedves
penyészébûl származott dohossággal szédelegtetõ,
és ugyan abbúl szaporán tenyészõ szõke és barna
Hangyáknak gyakor serkengetésekkel nyughatatlanitó, végre
majd halálos betegséget nemzõ, és másféle sok
nyomorúságokkal tellyes Rabságban tarták Nagyságodat. Az
mellyben sok vólt ugyan ennyiképpen lévõ
kesergetésének Tõvise; de talám az sem vólt az
tõbbinél gyengyébben sértõ, hogy azon kénos
remeteségében az kûlsõ dolgokban (: ' kiknek folyásátúl
fûghetett szabadúlásának remensége:) semmit nem lehetet
érteni Nagyságodnak. Azon raboskodásának idejében vólt
pedig Bétsnek mind meg-szállása, mind az Tõrõknek
onnét gyalázatos el-szaladása: Esztergomnak, Ujvárnak,
végre Budának és más helyeknek-is a' pogány kézbûl, s'
annak jobbágysága elól Kassa városának-is ki-vétele:
a' mellyekben sûketnek és vaknak lenni, melly
keservessen eshetett annak, az ki azoknak dolgátúl
várhatta szabadúlását, el-gondolhattya akar ki.
Bokrosodhatott azomban onnét-is rabságabéli kénos
nyomorúsága, hogy jóllehet minden vigasztaló hireknek, bé-
vólt elõtte az úttya vágva, és azoknak hallásátúl el-
rekesztetett Nagyságod; de az mikkel szomoritani lehetett,
azoknak szabados menetelje lévén hozzája, adgyák
értésére kedves õttsének Kohári Jánosnak-is Rabbá
esésétt, és édes Annyának-is halálát: azok mellet
viszsza forgatván az kûlsõ dolgoknak valóságos
folyását: az Hóld Apadását Tõltének, Fottát Ujultának:
az sas terjedõ szárnyait tsonkúltnak erõs kõrmeinek
élesûlt horgait tompáknak: Ennek [p [&Ar] ing;] maid az Egig
nevekedõ dûtsõségét fõldig le-nyomattatotnak, annak
fõldhõz vert szerentséjét az Egeknél járónak teli
Torokkal hirdetvén a' végre: hogy azok hallásával annál
inkáb szomorittatna, szabadúlása reménségében meg-
csûggedne, és Urához való hûségének álhatatos
vóltában meg-tántorodna Nagyságod; de nem birhatnak az Habok,
akár mint Ostromollyák-is azt, az erõs kõszállal, az
szelek az mozdúlhatatlan Tõlgy fa tõrsõkkel; Tûz a'
tiszta Arannyal, põrõl az igaz Gyémántal: Nagyságoddal
az sok nyomorúságoknak Terhe, a' mellyet a sok halálos
fenegetések, a' kik kõzõtt nem kõnyõrgõt, nem félt,
nem retteget:
Non ille rogavit
Non timuit mentuit ve
mori;
Stat. 1. 2. Hanem a' mint annak elõtte, ugy
mostan-is merõ derékkal áll szokott hûsége erejében,
és tudván nem kétlem azt a' szent irásbúl, hogy az
Férfinak szenvedése által õsmértetik meg tudományá:
Doctrina Viri per patientiam noscitur,
Prov.
16. és Ovidius irásibul-is, mint az Aranynak a' tûz, ugy
az igaz hûségnek az ellenkezõ dolgok probái:
Scilicet ut fulvum spectatur in ignibus Aurum,
Tempore
sic duro est inspicienda fides.
Ovid, Lib. 1l.
Trist. mind addig csendessen tûrõ békességgel
szenvedi Rabságának nyomorúságát, valameddig az ûdõvel
változó dolgok szerentsés meg-fordulásával hoszszas
nyomorgatása után ki nem feselhet azon Rabságának hurkos
kõtelébûl, az kibûl végtére az Sas diadalmas
szárnyainak szélesen ki terjedésével az Hóldnak fénye
bé-feddetvén, sé annak meg-sõtétedésében kõvetõi
eléb szabadon járt úttyokbúl ki-téveledvén, ide s' tova
széllyedvén, az Nagyságod õr állói-is el-oszolván,
és Nagyságodnak szabad el-menetelt engedvén, végre
szerentséssen meg-is szabadúla. Az mellyel jóllehet
az elõtt szenvedet nyomorúságinak már tellyes végének
szakadni, és amaz mondás szerint:
Quod fuit durum
pati meminisse dulce est,
Seneca in Herc: fur: az
el múlt nehéz dolgokot emliteni kedvesen kellt vólna: az
mint hogy azoknak akkori keserûségét meg-is nád-mézelte
vólt már, tekélletes hûségét megõsmérõ, és azt
jutalmazni kévánó jó Ura, Koronás Királlya, az ki tudni
illik, mind jószágabéli értékét nevezetessen
bõvitette, mind tiszteinek Méltóságos állapottyát
garaditsonként nagyobbitotta, az midõn aranyos kúltsú, az
az, tõbb elõmenetelekre ajtót nyitó Komornyiksága után,
elsõbben Tanáts Uri, azután Mezei ezeres Kapitányságbéli
Tisztességre: végre, [p [&Ac] irc;] az Dunán innét lévõ
Vég-házak Vice-Generálisságának minden kérelem nélkû
tulajdon maga indúlattyabúl juttatta Méltóságára, ugy hogy
az kiket mások szorgos kõnyõrgések, és bõ
fizetések által-is nehezen vihetnének végben, Nagyságod
azokhoz az egy meg-jutalmazásra méltó érdemen kévûl tsak
ingyen jutna, akarván azok által-is sokszor emlitet jó Ura
keserves Szenvedésinek mélyen hatot fájdalmit
szivérûl el-venni, és azokot el-felejtetni Nagyságoddal:
Mind-azon-által ezen õrvendetes Jóknak-is kedvessen
szedett Rosája nem lehetett még tõvis nélkûl: Mert a'
midõn továb sem akarván Uroknak Rosárában Mézet
szedõ más Méhek kõzõtt Nagyságod-is here lenni, sõt
az mit az elõtt az Tõmlõcz, az lábán lévõ vass, és
azok tartóztatásábúl lett szabadságtalanság Ura
szolgálattyán el-múlattatott véle, azt-is helyre
igyekezvén hozni, alig vethette le Rabi kõntõsét, alig
adhatta irtás alá annak elõtte Phoebus személlyét
viselõ, Rabságában Faunus Abrázattyává vált
Orczája két Esztendõnél továb nõtt Berkének sûrõ
ág bogait, és azoknak le-tett terhe után alig vehetett meg-
pihenést, hogy kardot kévánna-is, kellete-is mindgyárt
kõtni, és a' Dunán innét lévõ Vég-házakbéli Vitézlõ
Rendet bottya alá vévén, azzal elsõben székes Feir vár
alá (? az hol-is az Fûlõki vitézi Czében mutatott Mester
Remeke szerént, két izben nem kevés Tõrõkõknek
vétetvén ki vérét, azzal az ott való száraz és szomju
fõldet Billicumosan itatta-meg, és Rabokot-is szép
számmal hozott onnét:) végre Egerhez menni, és az akkor azt
szoróngató Táborban fõ Generálisságot viselni, az
hol kevés ûdõ alatt annyira-is vitte vólt az kezére
bizatott dolgot, hogy naponként várhatta annak az nevezetes
Tõrõk véghelynek Országostúl szivessen régen
ohajtott fel-adását; De az midõn annak maid maid le-
szakasztandó kévánatos Rosájához nagy reménséggel
bizik vala Nagyságod, a' helyet igen éles csalánt esett
ottan szakasztani: Mert a' mikor egy nevezetes próban az
vár alatt, a' Tõrõk keménykedésével másképpen nehéz
lészen vala birni, hogy Turnus modgyára maga jelen
létével nagyob szivet adna Vitézinek, az Seregek elõtt
forgolódván, az Hartz Ujitásra nógatná õket, és azomban
maga-is kõzikben egyveledne, egy Golyóbis éri véletlenûl
Nagyságodat, és az az job karját s' konyekét meg-
szaggattya, a' mellynek meg-gyógyúlhatatlansága miatt
jóllehet ekkoraig tartó kénos fájdalmi-is nem kis
keserûségére lehetnek Nagyságodnak; [p [&Aa] cute;2] mind-azon-
által azt tarthattya abban érezhetõbb nyavalyájának, hogy
azon sebe miatt annak az nevezetes helynek nem várhatta-meg
ottan keresztyén kézhez jutásat, és az melly
dûtsõség egyebek felett Nagságodat illette vólna abban,
azt másnak kelletet kezére botsátani: Es már továb sem
lehet az hadi állapotokban erõtlen kezével olly alkalmatos
Ura és hazája szolgálattyára, az mint annak elõtte. Az
mellyen méltó-is vólt meg-szomorodása el-esvén azzal
azoknak alkalmatosságátul, a' kikben annak elõtte
legnagyobb õrõmét s' kedvét helyheztette, és továb-is
kévánta vólna helyheztetni:
Scilicet est cupidus
fludiorum quisque suorum,
Tempus & asveta ponere in arte
juvat.
Ovid: Ezen szerentsétlenségét pedig nem tsak
maga érezhette szomorúan Nagyságod, hanem az egész Magyar
háza és annak koronás Ura és méltán sajnálhattyák-is,
mert nehez helyében más ollyat találni, a' kinek kezére
illhetnének azok az dolgok, az mellyeket Nagyságod
ditsiretessen és dûtsõsségessen viselt. Mind-
azon-által az kõlteményes régiség azért tartván
Minervát az Hadakozásnak Bõlts Aszszonyát az
Jupiternek Agyavelejébûl szûlettetnek lenni, hogy az
Hadi dolgok nem annyira dagályos szivel, és hirtelen kézzel,
mint Tanátsos fõvel és csendes elmével viseltetnének; Az
szent irásbéli példa beszédek-is azt mondgyák pedig:
kormányozva igazgattatnak az Hadak, és az hol sok az jó
Tanáts, ott vagyon az meg-maradás:
iubernculis
reguntur Bella, & erit salus ubi multa Consilia sunt.
Am bár hibás légyen-is most már keze tehetsége, de
fejének épségével iffiuságátúl fogvást sok látott,
hallott, cselekedett dolgokbúl vett nagy okultsága mellet
tõbbet tehet ez után-is azokban sokaknál, és továb-is
remelheti Méltóságának gráditsos Felsõbségét: s' az
ennek elõtte ditsiretessen viselt dolgaiért-is fel-marad
õrõkõs jó hire neve, és ditsiretes emlekezete
Nagyságodnak:
Semperhonos nomenque tuum laudesque
manebunt.
Illyen és tõbb ezekhez hasonló feir és
piros, avagy õrvendetes, dûtsõséges és keserves
Rosákot virágozván azért eleirûl fogvást az Nagyságod
Elete Csipke bokra-is, nem cselekedtem oknélkûl, ha én is
azok mellé az én Rosa Koszorúmot, az melly-is
szomoruságnak és õrõmnek Rosáibul kõttetett
Nagyságodnak nyújtom edgyért azért: Hogy a' mikor azon Rosa
koszorúnak Rosáit Levelenként forgatván, azoknak Titkait
jól az szivére veszi, [p [&Aa] cute;3] ha az maga fellyeb emlitet
kedves és keserves Rosáinak vagy kényeztetésébûl (: mint
hogy az jó izû falat-is csemert okoz néha :0 vagy
kesergetésébûl (: az melly annál hamaréb nemzhet
nyavalyas változást :) esett valamelly kûlsõ vagy
belsõ sérelmet érezne magában Nagyságod, azon Rosa
koszorúban foglaltatott Rosakban keresse annak
Orvosságát, az mellyeknek ereje tõbbet-is fog használni
akar melly Apathécában készittetett másféle Rosáknak és
egyéb Virágoknak Orvosságánal: Mint hogy azok az
szenvedést-is az Getzémani Kertben kezdõ, és azután-is
elsõben kertéz képében meg-jelenõ Orvosok Orvosának,
és az õ édes Annyanak (: a' ki-is Salus Infirmorum, Betegek
egéssége :) kertébûl, és gyógyitó mûhelyibûl
valók. Másért azért, hogy azon koszorú be-mutatásával
az Uj Esztendõben én-is újjonnan kõtelezzem magamot
az Nagyságod szolgálattyára, kérvén vegye kedvessen
mindazon Koszorút, mind az ujab kõtelesseget régi
szolgájátúl, és tartsa-meg azt továb-is szokott Uri jó-
akarattyában, s' azonban érjen maga-is sok Uj
Esztendõket, és éllyen azokban szerentséssen
Nagyságod. Kõlt Krasznahorka Várallyai házamnál, Boldog
Aszszony havának 1. Napján 1690. Esztemdõben
Nagyságodnak
Alázatos és kõteles Régi szolgája
Gyõngyõsi István.
[p 0001] Az Rosa-
koszorukõtéshez való készûlet, Az melyben foglaltatnak
rõvideden az koszoru Rosaiban lévõ dolgok-is.
Az
ki az iffiab idõkben,
Játékosab Esztendõkben
Helicon-ban siettél:
Ott gondokot felejtõ,
Elméket
gyõnyõrkõttetõ
Mulatságot kõvettél.
Hol
emelkettsél Bérczére,
Hol ereszkettél Võlgyére,
Magadat ugy mulattad:
Apollo, Lantya pengését,
Musák kedves éneklését
Õrvendezve halgattad.
[p 0002] Pegasus Lába rúgását,
Annak bõséges
forrását,
Gyõnyõrkõdve szemlélted:
Kostolgattad
tiszta vizét,
Néked tettzet kedves izét
Másoknak-is
ditsirted.
Vólt-is ott õrûlni minek,
Járúlt kedve
valakinek
Az szép tudományokhoz:
A' bõlts Musák,
a' mellyekkel
Magnesi Erõségekkel
Ugyan vontak
magokhoz.
Altak kilenczen egy rendben,
Alkalmasztatván
mindenben
Apollo-hoz magokot
Maga tudományit kiki
Elé adta, s'-beszélte ki
Nagy kedvesen azokot.
Clio
szép szerrel sazmlálta,
Laomedon mint
fundálta
Régen Troja városát:
Apollo Lantya
hangjával
Kõvek õszve vonasával,
Mint végzette
rakását.
[p 003 ] Az után az mint romlott-el,
Ismét
miképpen épûlt-fel
Priamus idejeben:
Ujonnan
Paris szerelme,
Mint lén annak veszedelme
Porrá
tévõ tûzében.
Melpomene elé adgya,
Minerva
miképpen hadgya
Medusát el-veszteni:
Fejét
vétetvén magának,
Arany szálait hajának
Rút kigyokká
tétetni.
Thalia ujab dolgokot,
Comedias játékokot,
Mutogat jó kedvében:
Venus Mars mint baratkozott:
Hany Formában tõnt, s'-változott
Jupiter
szerelmében.
Euterpe sipot hozatott,
Ad ahoz
kedves hangzatott
Azt fúvó ajakával:
Es azt sok-képpen
formállya,
Apollo-nak-is talállya
Kedvét víg
Notájával.
[p 0004] Terpsicore egyengeti
Cytharáját, és pengeti
Annak hangos húrait:
Kivel
õrõmre indittya
Az sziveket, és tágittya
Azoknak bús
gondgyait.
Tanczolni indúl Erato,
Kinek melly
rendes (látható)
Inaj gyors hajlása:
Maga ver tánczot
magának,
Az szerént vagyon Lábának,
Szép
alkalmasztatása.
Kezd Calliope Verseket,
Sok
szép cselekedeteket
Emlegetvén ezekben,
Ugy-mint régen
Herculesnek,
Sok Probairúl hiresnek
Nagy dolgait
mindenben.
Az magas Oriásokkal,
Kegyetlen
Oroszlányokkal
Szállott szemben miképpen,
Es azokot
mint birta-el
Cerberust-is mint hozta-el
Pokolig
menvén éppen.
[p 0005] Az szerint a' Hydra
Sárkánt
mint gyõzte-meg miképpen bánt
Annak Bokros
fejével:
Kiben az mellyet le-csapott,
Más nõtt
mindgyárt, s'-az harapott
Mérges foga élével.
Az
Erimantus hegybéli
Rettenetes erõbéli
Vadkant miként
õlte meg:
Es az ugyan ott légelõ,
Aranyas szarvat
viselõ
Szarvast, mint kõtõzte-meg.
Az kegyetlen
háromfejû,
Majd gyõzhetetlen erejû
Geriont mint
vesztette:
Stymphalides Madaraknak,
Az kik kárt
tették sokaknak,
Seregét el-kergette.
Azokkal
Theseus-nak-is,
A' mellet Perseus-nak-is.
Emlegeti dolgokot:
Ditsireteket neveli,
Majd az Egekig emeli
Verseivel azokot.
[p 0006] Ariadna tanátsával,
Az Minotaurus csudával
Ez szemben miként
szállott,
Es azt Vitézûl meg-õlvén,
Kegyetlen
Minost kerûlvén
Onnét férre mint állott.
Amaz
szép Andromedának,
Lest hányó õreg
Sárkánynak,
Eletét mint fogyatta:
Es az meg mentet szép
Leánt,
Kit szivbûl szeretet, s'-kévánt,
Magának
mint tartotta. Urania az kék Eget
Nézi, és
beszéll eleget
Annak állapottyárúl:
Az ott fénlõ
csillagoknak
Természetekrûl, s'-azoknak
Hasznos
szolgálattyárúl.
Amaz Pollux: mutogattya,
Ez
Castor: mint ragyagtattya
Mind az kettõ szép
fényét:
Mond: csillagzása ezeknek
Az Tengeren
evezõknek
Adgya kévánt reményét.
[p 0007] Orion
hova tétetet,
Helice mint helyheztetet
Csillagok
seregében:
Ariadna Coronája,
Pleadesek hét
fáklyája
Hol van azok rendében.
Phlegon úttyát merre
járja
Az napnak, és holott várja
Déli ki eresztését:
Az után mint jút esetre,
Mint veszi onnét keletre
Reggli Tûndõklését.
Phaëton mint vitetett-ki
Utyábúl, és hol eset-ki
Szekerébûl Attyának:
Athlas hol tartya az Eget,
Mi okoz hévet, s'-hideget
Az
ûdõ járásának.
Polymnia kõvetkezik,
S'-
mondgya; melly jól emlekezik,
Eõ az régi dolgokrúl:
Jút
voltaképpen eszében,
Mit hallott az ôidõben,
Az nagy
Oriásokrúl.
[p 0008] Az Eg ellen mint harczoltak,
Némellyek, miként romlottak
Jupiter Menykõvétûl:
Azok pedig Minervának,
Ezek tegzes Dianának -
õlettek-meg kezétûl.
Hajója Deucalionnak
Mint
ebettzet, és Pytonnak
Honnét lett származása:
Azt Apollo mint õlte-meg,
Ezt Cupidonak lõtte-
meg
Miért boszszonkodása.
Orpheus az nagy
hegyeket,
arlon az Tengereket
Miként õrvendeztette,
Az a' Fakot és kõveket,
Ez az õreg Delphineket
Vigan szõgdétseltette.
Az mint beszélli nyelvével
Ugy gestállya is kezével
(! Polymnia ezeket:
Feje,
szeme, és homloka,
Majd ugy terjeszt, mint ajaka
Elõnkben mindeneket.
[p 0009] Vólt Phoebus
kõztõk kõzépen,
Harfáját pengette szépen,
Beszedi kõzt ezeknek:
Ettûl árad tudományok,
S'
minden eszes találmányok
Innét forr Elméjeknek.
Te
pedig nézted ezeket
õrõmmel, s'-bõlcseségeket
Csudáltad e' Szûzeknek:
Kévántál nékik tettzeni,
Tiszteleteket szerzeni
Azt érdemlõ kedveknek.
Az mint
hogy szépen ágazot,
Daphné Testébûl változot
Laurus Bokrot kerestél,
Arrúl Menykõvet nem
érzõ,
Zõldségét soha nem végzõ
Fris Leveleket
szedtél.
Fûztél azokbúl koszorút,
Melly sem túd
Egi háborút,
Azt Phoebusnak szentelted,
Szedtél
Palma Agakot-is,
Azokkal az Musákot-is,
Az
mint illett, tisztelted.
[p 0010] Onnét Cyprus
szigetében,
Venusnak lakó helyében
Sétáltál
mulatozni:
Szemlélted nagy csudálattal,
Ott melly sok
féle illattal
Szoktak annak áldozni.
Es te-is õnnõn
magának
Szederin marta lábának
Vérén nõtt Rosát
szedtél,
Azzal mentél eleiben,
Ûnneplõ
Tiszteletiben
Néki ugy kedveskettél.
Tõrdeltél
Myrtus Agot-is
S'-vettél egyéb virágot is
Annak szép
illattyához,
Nyujtottad azt-is kezében,
Avagy Oltára
tûzében,
Tetted áldozattyához.
Delosban-is el-
érkeztél,
Es ottan-is szemben lettél,
Csak hamar
Dianával,
Amaz módosan pozdrázott,
Nyillal, tegezzel
ruházott
Nymphának Aszszonyával.
[p 0011] Az
kikkel néha vadásztál,
Néha másként mulatoztál,
Azok
vig Seregében:
Delosbul néha ki-mentél
Vélek
egyûtt, és érkeztél
Cythaeron Erdejében.
Hol
érhetett olly gondolat,
Oh! ha az Vadászat alatt
Mint
Actaeon ugy járnál
Diana tekéntésébûl,
Mint
õ emberi képébûl
Te-is szarvassá válnál,
Es
Ebek Praedája lennél;
De hogy olly változást vennél,
Azt te nem érdemletted:
Mivel hogy az szûz Aszonynak
Nem vétettél, hanem annak
Inkáb kedvét kerested.
Azomban az Vig-szellõknek
Agai-kõzt az Erdõknek
Kedvesen zugásában
Es a, Levelezett Fáknak,
Egy másra
dõlõ gallyaknak
Szép hives Arnyékában,
[p 0012] Meg-
telepedik Diana,
Kinek vagy te-is utánna,
S'-kõveted
serénységgel:
De tõle ottan távozol,
Es az Võlgyre
bocsátkozol
Sétáló csendeséggel.
Ottan az viz le-
mentében
Lévõ fáknak ligetében
Keresdegelsz
ujságot:
Az ûdõ lévén tavaszkor,
Találsz (a' ki
nyilt tsak akkor
Egynehány Gyõngy Virágot
Mellyet
látván, mondod mindgyárt,
Itt Lában hijában nem járt,
Hasznos lett fáradságom:
Vann már, kit az szûz
Aszonynak
Adgyak (tartom nagy haszonnak)
Arra való
Ujságom.
Ugy nem is illethet senkit,
Venust,
Júnót más akár kit
Az Gyõngy Virág szépsége;
Mint e' tiszta Aszonyságot:
Mint hogy példáz
tisztaságot
Annak szép sejétsége.
[p 0013]
Azért hozzája fel-is mégy,
Hogy azzal kedveskedést tégy
Néki illendõ-képpen:
Az mellyet nyujtván kezében,
Es
találván jó kedvében,
Meg-kõszõni azt szépen.
Onnét Nyssa Vidékére,
Bachus szûletõ
helyére
Kezdett útadot veszed:
Szettz ott Borosztyán
Agokot,
Es Vig énekkel azokot
Az õ Fejére teszed.
De ott sokkáig nem lehettz,
Megént Apollo-hoz
siettz
Es az kilencz szûzekhez:
Látván szép
tudományokot,
Meg-kedvelletted azokot,
Vágy szived
seregekhez.
Ah! de hadd félben útadot,
Ne fáraszd
továb magadot,
Ezeknek járásában.
Hagy békét már
Helicon-nak
Cyprus-Delos-Cytheron-nak
Hegyei hagásában.
[p 0014] Oh! hivságoknak hivsága,
Iffiu elme bolondsága,
Hogy eddig-is ott jártál:
Az ûdõt csak vesztegetted,
Mert, annak mi hasznát vetted,
Es azért mi jót vártál?
Az melly zõldellõ Agokot,
Rosát, s'-egyéb virágokot
Eléb ott szedegettel:
Es az Musaknak, Phoebusnak,
Dianának és Venusnak
S' Bachusnak-is
szenteltél.
Hánd ki mar most mind kezedbûl,
Ne
kévány továb ezekbûl
Koszorúkot mivelni:
Menned más
helyre kelletik,
Ott virág-is más szedetik,
Mást-is
ell ott tisztelni.
Nem az Musák csevegését,
Nem
Phoebus Lantya pengését
Kelletik már halgatnod:
Nem
az vadász Dianával,
Vagy az Cyprus
Aszonyával
Te magadat mulatnod.
[p 0015] Nem Bachus
Bolondságának,
Kortsmás Fársangolásának
Nézned
Esztelenségét:
Más Pállyát kell immár futnod,
Azon
más czélhoz-is jutnod,
S'-ott érned útad végét.
Onnét
azért erre fordúly,
Ûdvõségesb útra indúly,
Es
nagyob Nyereségre:
Lészen itt kitõl tanúlnod,
Szivedben mitõl ujúlnod,
S'-Jutnod Gyõnyõrûségre.
Ha néha szomoríttatol,
Megént meg-vigasztaltatol,
õremed Dupláztatik:
Az Fáratság nyugadalma,
Az
szolgálat bõ-jutalma
Kész ott, s'-meg-is adatik.
Avagy, már meg-is indúltál,
Sõtt talam bé-is jutadtál
En Lelkem Nazaretben:
Mert oda vagyon útad már,
Az
kin valaki hiven jár,
Jút az Bóldog életben.
[p 0016]
De itten meg-állapodgyál,
Hova gyõttél, gondolkodgyál,
Már nem Heliconban vagy:
Ott az dolgok csekéllybbek,
Itt magossabbak, s'-mélyebek
Kiknek Titka igen nagy.
Itt nem csak Uranianak,
Vagy más akar nelly
Musának
Vehedd jõvendõlését:
De az Istennek
magának,
Fõldre gyõtt Archangyalának
Halhatod
beszéllését.
i az szûz Leánt kõszõnti,
Akarattyát meg-jelenti
Az Fõlséges Atyának:
Hogy
Igéje Testé lészen,
Testet pedig tõle vészen,
Eõ tétetvén Annyának.
Fogadgya is azt Méhében,
De
azzal szûzeségében
Meg-marad most-is éppen:
Vallyon
melly Musa fogja-meg?
Melly Phoebus magyarazza-
meg?
Ez titkot volta-képpen?
[p 0017] Ez az igaz Szûz
Diana,
Kinek elõtte, s'-utánna,
Nem vólt, s'-nem
lesz hasonló:
Tisztásága szépségében,
Elete
feirségében
Igazán ritka Holló.
Terhben eset ez, még-
is Szûz,
Leányi koszorúkot fûz
Most-is méltán
fejének:
Nem az Férfi illetése,
De az Isten
lélegzése,
Lévén oka Terhének.
Az szûzeséget
példázó,
Szépségében nem ragyázó
Gyõngy Virág
feirsége
Ezt méltábban illetheti
Jobban-is érdemelheti
Azt ennek szûzesége.
elly-fel innét, és meny
továb,
Az merre érhetz hamaráb
Az hegyes tartományban:
Adván magadot Joseph-hez,
Mariával Eõrsébethez
Zacharias házában.
[p 0018] Részesûly te-is
azokban,
Az õrvendetes dolgokban,
Kikkel õk akor telte,
A' mikor juttak egy-mással
Szemben, és
Zachariassal
Szivekben szõdécseltek.
Meny az
után Betlehemben,
Az szent szûzzel egyetemben,
Es véle edgyûtt, szály-meg:
Sõt mint hogy már
szûlése-is
El-érkezet, azért te-is
Ottan most
ugyan hály-meg.
Nézd az térdeplõ Barmokot,
Miként
imádgyák Urokot,
Melly fekszik az Jászolban:
Az
Angyali Enekeket
Hallyad: Vallyon illyeneket
Ki mondott
Helicon-ban?
Innét az Templomban siess
Egyûtt az
szûz Annyával,
Mikor magát be-mutattya,
Es Simeonnak
halgattya
Aldását kis Fiával.
[p 0019] Lásd ott
alázatoságát,
Mellynek noha Tisztaságát
Szeny soha
nem illette:
Im még-is vár ott Tisztulást,
Szenved
szemérmes pirulást,
Noha nem érdemlette.
Az Gyermek
fellyeb ferdûlvén,
Szûlei rajta õrûlvén,
Magoktúl
el nem hadgyák:
Hanem vélek vann mindenkor,
De el-szakad
tõlõk egykor,
Hová lészen nem tudgyák.
Az kin
felette búsúlnak,
Kõnyvei szaporán húlnak
Azt
sirató szemeknek:
Az mig fel nem találhattyák,
Magokot
tõrik, faggattyák,
Nints nyugalma sziveknek.
Oh! menit
járnak alá s'-fel,
Az kikkel néked-is el-kell
Eõtet
keresni menned:
Az hol azt fel-találhatod,
Job lészen
ott (meg-valhatod)
Mint az Musaknál lenned.
[p 0020] Fel-is lelitek azomban
Doctorok kõzt a'
Templomban
Tõlõk kõrõl vétetvén:
Az hol õket ez
tanittya,
Az szorgos nép nem tagittya,
Az irást
fejtegetvén.
Ha tekénteted kisdedségét,
Csudálhatod
bõltseségét,
Kivel masokot meg-dúl;
Meg-áll ott
szava mindennek,
Az holott Ajaka ennek,
Ekes
szóllásra indúl.
Ne keress már más Apollót,
Nem-is lelst ahoz hasonlót
Sem itt, sem
Parnassus-ban;
Ez az Igaságnak úttya,
Forr az
Bõltseségnek kúttya
Itt, nem Castalius-ban.
Itten
kell azért tanúlnod
Ez után már, és meg-únnod
Az
elébbi Oskolát:
Ha ez bajmolódik veled,
Tudom, hogy
hamaráb leled
Nála Elméd gyámolát.
[p 0021] Az mikor
Ember kort ér már,
Sok fõldet bé-kerûl, és jár
Gyakor csuda tévéssel:
Tõbb dolgait el-végezvén,
Cedron vizén ált kõltõzvén
Kezd lenni
kesergéssel.
Te itt se maradgy el tõle,
Ott
légy, ne meny-el mellõle
Semmi az kertben mint bánkodik,
Es Attyához fohászkodik
Kõnyves Imádságában.
Nézd az Vér Veritékeket,
Ah! ki hallott illyeneket
Akar
melly ô ûdõben?
Az melly ennyire badgyasztot,
Viz
helyet vérrel izzasztot,
S'-ki ûlt olly gõz
fõrdõben?
Azomben el árúltatik
Judástúl, és meg-
fogatik
Az rá gyõtt seregektûl:
Az kik viszik
valamelyre,
Sok nép szorúl minden helyre,
Szidatik
mindenektûl.
[p 0022] Az tõbb Tanitvány el-hadgya;
Péter pedig meg-tagadgya
Itt õ édes Mesterét:
Ah! te
õtet most se hadd el,
Véle légy, és végig járd-el
Szenvedése tengerét.
Es elsõben-is Anas-nak,
Az után az Caifás-nak
Meny-bé véle házában:
Ne
fély ott egy szólgálotúl,
Avagy más Ajktón állótúl,
Légy mindenûtt nyomában:
Onnét Herodes Udvarát,
Pilatus szorgos Pitvarát
Es Tanáts-házát járd-
meg;
Végre az Calvariá-nak
Hegyén, e' Tragoediá-
nak
Ki-menetelét várd-meg.
Oh! melly iszonyú
dolgokot
Látandasz majd, az hollyakot
Eddig soha nem
láttál:
Ezekhez képest tsak semmi,
Forgott elõtted
valami
Az hol ez elõtt jártál.
[p 0023] Clio
Historiaibúl,
Calliope Ritmusibúl
Nem tudhatod
ezeket:
Polymnia sem mondhatott,
Urania sem
tudhatott
Jõvendõlni illyeket.
Csak álom Troja
rakása,
S'-annak Fõldig le-romlása,
Az kit tõlõk
hallottál:
Semmi vére Medusá-nak,
Kigyoká léte
hajának,
Az mellyen álmélkottál.
Semmi Hercules
Probája,
Gerion hármas Pofája,
Sok feje az Hydra-
nak:
Perseus Vitézkedése,
Altala menekedése,
Mint lén Andromedá-nak.
Semmi Gyermek Phaëton-nak,
Semmi vadász Acteon-nak
Remélletlen
romlása,
Annak Attya Lovaitúl,
Ennek maga Agaritúl
Rút halálra jutása.
[p 0024] Az tõbbi hasonlo-
képpen,
Ehez képest semmi éppen,
Akar hol mit
értettél:
Az mig mostani útadban
Nem térvén, másut
jártadban
Fel, s'-alá tekergettél
Jaj! mert imé
mindeneknek,
Egnek, Fõldnek, Tengereknek
Urát kénozzák
itten:
Az Ur szenved az szolgaért,
Alkató az
Alkatmányért,
Az Emberért az Isten.
Ah! hallani is
szõrnyûség,
Az Istentelen Nemzetség
Ezzel bán a'
miképpen:
Põkdõsi, veri, csufollya,
Hajanál fogva
hurczollya,
Ellene dõhõtt éppen.
Nevezi káromkodónak,
Mondgya, halálra valónak,
Noha semmit sem vétett:
Kiáltya hogy ez hallyon-meg,
Barrabas szabadúllyon-meg,
Elis bocsáttyák õtet.
[p 0025] Ennek Ruháját le-
nyúzzák,
Magát az Oszlophoz húzzák,
S'-oda kõtik
Lánczokkal:
Csattog az Ostor szaporán
Hátán,
óldalán, tomporán
Iszonyu csapásokkal
Koronát-is
készitenek,
Kit Tõvisbûl épitenek,
Es nyomják az
fejében:
Adnak nagyob csufságára
Bársony ruhát-is
vállára,
Es Nád szálat kezében.
Végtére az
Sententiát
Mondgyák ki, az isten Fiát
Kereszt-fára
itélvén:
Adgyák-is mindgyárt vállára
Azt, hogy az
Calvariára
Vigye, maga emelvén.
Mellyel midõn fel-
érkezik,
Ragadgyák ott, és szõgezik
Az magas
kereszt-fához:
Az után fel-emeltetik,
Es Lelke ki-
eresztetik
Fohászkodván Attyához.
[p 0026] Ally-meg
itt Lelkem, s' tekincs-fel:
Lássad kit fûggesztett-fel
Az kegyetlen Sidó Nép:
Dûhõtt kegyetlenségében,
Ugy meg-szaggatván testében:
Hogy nints abban semmi
ép.
Egy Seb az másikát érvén,
Rajta már tõb el
sem férvén Edgyûvé szakadozott:
Rongy az Teste
mindenestûl,
Bõre az Gyakor ûtéstûl
Eppen el-
hasadozott.
Meg-repedezet minden ér,
Ki folyt belõle
minden vér
Selébin az Sebeknek:
Ah! számát ki
tudhattya-meg,
Fájdalmát ki mondhattya-meg
Az sok száz
ûtéseknek.
Fel-is fûggesztették végre:
Ez nagy
Istentelenségre
Ha szemedet forditod,
Azoknak
kegyetlenségét,
Urok rontó feneségét
Oh! mihez
hasonlitod?
[p 0027] Typhonnál Istenteleneb,
Perionnál kegyetleneb,
S'-azoknak sok fejeknél,
Sokak
életét el-rontó,
Az Egeket-is bosz ( ) szontó
Vérben kevert kezeknél.
Kegyetlenb, mint Busirisnek
Istentelen Phalarisnek,
Ezeknek dûhõségek:
Annak, tûzes szekerénél,
Ennek, hévûlt réz
õkrénél
Kénozób Mesterségek.
Actaeon
éhûlt Ebei
(Kiktûl halálos Sebei
Voltak véletlen
estén)
Kegyetlenbek nem lehették,
Az mikor
vendégeskették
Urok ártatlan Testén.
Melpomene
elé állyon,
Lassa õ-is, hol talallyon
Ehez
hasonloságot:
Bár fel-járjon elméjével
Világ
hoszszával, szélével
Minden hajdaniságot.
[p 0028] Illy Tragediat nem lelhet,
Az minémõt most
szémlélhet
Calvaria tetején:
Hogy ehez nem vólt
hasonló,
Tudgya maga-is Apollo,
Világ minden
idején.
De ki az, a' ki itten fûg,
Meg-hólt már, s'-
feje alá csûg,
Ki az? im megént kérdem:
Hogy ennyire
kárhoztatták,
Az keresztre akasztatták,
Honnét let
az az érdem?
Meg-felelsz erre én Lelkem,
Es azt mondod
itt énnékem:
Nézzem meg az Egeket,
Az sziveket
irtoztató,
Természetet változtató
Most ott lévõ
jeleket.
Lássam az Világ stzemének,
Az Nap
tûndõklõ fényének
Szokatlan setétlését:
Szememet
továb bocsássam,
Az Fényes Holdnak-is lássam
Keserves felyegzését.
[p 0029] Hallyam miként
keseregnek
Angyali az Békeségnek
Ezeken az Egekben:
Hallyam Vadak Orditását,
Kõsziklák õszve omlását
Szemléllyem az Hegyekben.
Nem kell ide Urania,
A'
nélkûl-is tudhatnia
Ezek magyarázattyát:
Hogy kénzonak
az kereszten
Nem mást, de az Atya Isten
Edgyetlen edgy
magzattyát.
Im ki Ura Fõldnek, Menynek,
Gondviselõje
mindennek
Isteni hatalmával,
Az Egeket csillagoknak,
Az
Mezõket Virágokna
Szinli czifrázattyával.
Tollakkal az
Madarakot,
Szõrrel pedig az Vadakot,
Az fákot Levelekkel:
Másokat-is mindeneket
Eõ ruhaz, s'-fõdi testeket
Kellõ õltõzetekel.
[p 0030] Ah! ah! még-is õ
magának
Az mindeneknek Urának
Nincsen más ruházattya:
Hanem lyuggatott Testére
Sebeibûl forrott vére,
S'-az
Sebek varazattya.
Mezitlen fûg egyébképpen,
Ez világ
csúfja lett éppen,
Ah! olly dolgot ki hallott?
Az szenved
ki bûnt nem tészen,
Az pedig szabadúlt lészen,
A'
ki vétet, s'-bûnt vallott.
Annak Jegy ruha adatik
Ez
tellyesen meg-fosztatik
Minden õltõzetitûl:
De
Pallyáját már végzette,
Lelkét-is ki eresztette
Meg
szûnt szenvedésétûl.
Már szent Testét-is le-
veszik
A' keresztrûl, s'-sirban teszik,
Végzik az
Tragoediát:
Le-szedetik superláttya:
Harmad Napra
masént láttya
Szent Annya édes Fiát.
[p 0031]
Melpomene távozzon már,
El-megy az Tél, érkezik Nyár,
Vége lész a' sirásnak:
Thalia Calliopével,
Allyon elé vig versével
Ide õrûlõ Társnak.
Jelen lehet Euterpeis
Sipjával, Terpsicoreis
Citharáját foghattya:
Annak kedves Notájára
Most
Eratois tánczára
Kelhet s'-azt el-járhattya.
Meg ell
az Szemet tõrûlni,
Vagyon már mine õrûlni
Utanna
siralmúnknak:
Mert a' i minap meg-hala.
Es meg-
szomoritott vala,
S'-léve oa gyászunknak.
Az mint az
Angyal hirdeti
Marianak, s'-el hiteti
Bizonnyal-is azokal:
Fel-támatt Dûcsõségessen,
Es az Poklokrúl
nyertessen
Meg-tért sok nyert rabokkal.
[p 0032] Ah!
jusson jól itt Eszedben,
Mit adott vala elõdben
Calliope Versével:
Hercules-nek dolgairúl,
Csudallatos probairúl,
De inkáb csak Mesével.
Az tõbbi
kõzt a' Plutonak,
Poklokon Uralkodónak
Országát
mint járta-meg:
Annak hármas fejû Ebét,
Az melly
õrzõtte kûszõbét,
Cerberust, mint fogta-meg.
Itt nem fabulás õlteményt,
Avagy mesézõ Lelemént
Lehett errûl hallanod:
Hanem igaz valoságot,
Valoságos
igazságot
Kelletik már vallanod.
Mert ha eddig véle
jártál,
Talám mostán sem marattál
Igen meszsze
mellõle,
Hová másként nem mehettél,
Oda elmeddel
siettél,
Hogy el ne szakadgy tõle.
[p 0033] Ez
Mennyei Hercules-nek,
Halálon Poklon nyertesnek
Láttad nagy Diadalmát:
Az halált miként gyõzte-meg,
Az
Sátánnak mint tõrte-meg
Elébbeni hatalmát.
Az Poklot
mint szaggatta-fel,
Az Foglyokat mint hozta-fel
Onnét
gyõzedelmesen:
Mint jelent meg szent Annyának,
S'-az
Apostolok Nyájának
Végre ditsõségesen.
Oh melly
õrõm! oh melly vigság!
Vólt ott, oh! az szûz Anyaság
Mit tudhatott mivelni?
Az minap meg-hólt magzattyát,
Meg-
õsmérvén abrázattyát,
Az midõn láttya élni.
Szent Annyát meg-vigasztalván,
Apostoli-is kostolván
Eõremét elégséggel:
Készûl végtére Attyához,
Az ki-is várja magához
Atyai kegyességgel.
[p 0034] El-is búcsúzi Annyátúl,
Hivei társáságátúl,
S'-Emelkedik az Egben.
Te is botsássad Elmédet
Utánna, és Vezéredet
Kõvessed siettségben.
Lásd az Mennyi Lelkeknek
Ditsõséges Seregekne
Eleiben
jõvését:
Azok sûrõ áldásának,
Sok Osanna
mondásáak,
Hald gyõnyõrû Zengését.
Nézd, fel-
tõrvén az Poklokot,
i hozott az melly Foglyoot
Azoknak
Tõmlõczébûl:
Jeléûl Diadalmának
Mint mutattya bé
Attyának
Ott vett Nyereségébûl.
Kikkel edgyûtt
nagy edvessen,
Pompássan, Ditsõségessen
Fogadtatik Attyátúl:
Nints ott most az õrõmben vég,
Meg nem szûnik az egész Eg
Az so áldás
mondástúl.
[p 0035] Edes Fiát édes Attya
Kézen
fogja, fel-juttattya
Maga lakó helyében.
Mennyi
Királyságára,
Nagy Ditsõséggel jobjára
Helyhezteti
székében.
Az világot onnét nézi,
Annak dolgait
intézi
Maga akarattyaként:
Azomban édes Annyára,
Árván maradott nyájára
Hiveinek-is teként.
Láttya
Szomorúságokot,
Hogy árván hatta azoot
Eõrõmet siet
adni:
Kirûl igéretet-is tett,
Az mikor tõlõk búcsút
vett,
Es el-akarta hadni
Azért a' meg-Vidámitó,
Es
sziveket bátoritó
Szent Lelket gyors szeleben
Le
bocsáttya õrõmekre,
Es szállittya azt fejekre
Eõsmérhetõ Tûzeben.
[p 0036] Az melynek evánt
melege
Mihelt éri, lész elege
Mindenekben szivenek:
Erõsõdi gyengesége,
Vidámúl edvetlenségek,
Nints hija
õrõmeknek.
ezdnek szólni Uj Nyelveken,
Vann mit
csudálnod ezeken:
Illy dolgot i-is hallott?
Hogy azt
tudhatta valaha,
Valaki, az mellyet soha
Nem tanúlt, nem
gyaorlott.
Pegasus Lába nyomában,
Hypocrene
folyámában
Vagyon-é olly csurgovány,
Az mellynek
eredésébûl
Származó tiszta vizébûl
Forrana illy
tudomány.
Mondhatom bizvást, hogy nintsen,
Azért téged
se térittsen
Viszsza oda semmi út:
Az szent
Léleknek malasztya,
Melyre hiveit marasztya,
Az ezekkel
forró kút.
[p 0037] az i ezt izelitheti,
Elméjébûl
ki-vetheti
Régi tudatlanságát,
Az Jot kõvetni tudhattya,
Es elméjének mondhattya,
Lenni nagy bóldogságát.
Azért te-is maradgy ennél,
Kár-is vólna, ha el-mennél
Ennek édességétûl:
Apostolokat tanitó,
Martyrokat
bátoritó
Bõltseség kút fejétûl.
De nézz megént
az Egekre,
Ládd mint gyûlnek seregekre
Az Angyalo
ujonnan:
Várnak, (az miént keszûlni
Láttatnak, s'-
annak õrûlni)
Vendéget valahonnan.
Mondgyá, miolta el-
vála
Fia tõle, nem talála
Az olta csendességet
Utánna vágyodó Annya,
Az hól van szive Arannya,
Ott
várván békességét.
[p 0038] Azért mind addig
sûrgeti
Ez Fiát, hogy ki véteti
Véle Lelét
testébûl:
Hogy azt maga mellé vegye,
Eõtet-is
részessé tegye
Mennyei õrõmébûl.
Le-mégyen
azért Gabriel,
S'-Angyalonak-is viszi-el
Némely
részét magával:
Ottan az Testet le-tévén,
Az Lelket
pedig fel-vévén
Viszi azt nagy Pompával.
Az Seregek
várván készen,
Méltó tiszteletet tészen
Ki-ki õ
Aszszonyának
Az Istenne bé-mutattyák,
Országában
bé-állattyák
Az õ édes Fiának.
Meg-van ugyan már
Lelkének
Bóldogsága de Testéne
Dolga rothadandóság:
Imé majd porrá változik,
Mint hogy abbúl-is származik:
Annya az romlandóság.
[p 0039] Tanátsot tart az
Istenség,
Mondgya: vólna illetlenség,
Annak csa ott
maradni:
S'-az Fõld emésztõ gyomrában,
Mint másnak
nedves sirjában
Ennek-is el-rothadni.
Illetlen azt a'
szent testet,
Az ire bûnt nem terjesztet
Az
Paradicsomi Ete:
Az Annya tisztán nemzette,
Es az után
sem illette
Leg-kissebben-is vétek.
inek az Isten
testé lett,
S'-magának kedves szállást vett
Szeplõtelen Méhében,
Tiszta tejével nevelte,
Gondgyát
nagy hiven viselte
Annak Gyermekségében.
Kár vólna,
és illetlen-is,
Ha azt csak leg-kissebben-is
Az Fõld
meg-rothasztaná,
Tisztán tartatott testére,
Motskoló Féreg végtére
Fogait botsátaná.
[p 0040]
Azlrt megént szóllittatik
Gabriel, és bocsáttati
Fõldre az magosságbúl;
Hogy az szent Testet fel-
vegye,
Fel-hozza, s'-az Egben tegye,
A' Fõldi
romlóságbúl.
Ezt viszi-is gyorsan végben,
Ujab
õrõm lesz az Egben,
Hogy véle fel-érkeznek:
Csoportozna eleiben,
Részesûlni õrõmiben
Mindenek
igyekeznek.
Gazdag Mennyegzõt készitne,
Palotákot
ékesitnek,
Az mellyekben szállittsák:
Eõszve
állatván Lelkével,
Ezt-is anna õrõmével
Egy-aránt
boldogittsák.
Már mind ettõ edgyé-is lett,
Hasonló
Ditsõséget vett
Az Testis, mint az Lélek,
I elvén
az gyarlóságbúl,
Az halálna birtokábúl,
Eõrõk élet
van vélek.
[p 0041] Hozták ide Aszonyságra,
Az
érdemlet Méltoságra
Imé fel-is emeli,
Az irálynak bé-
mutattyá,
Fia jobjára állattyák,
So áldással
tisztali.
oronát hozna végtére,
Az mellyet teszi
fejére
Egyenlõ értelemmel:
Az egész Eg magasztallya,
Aldgya, s'-Aszonyának vallya
Bõcsûlli félelemmel.
Õ pedig nagy irgalmának,
Meszsze érõ Palastyának
Szárnyait i terjeszti:
Melly alá mégyen valaki,
Bé-
fogadgya, nem hadgya ki,
Tõle el sem rekeszti.
Láttzanak-is nagy Seregek,
Gyermekek, Iffiak, õregek
Az
kik oda sietnek,
Tudván arnyékában annak,
Batorságos
helyen vannak,
Senkitûl nem félhetnek!
[p 0042] Kész
ott igyeket fel-venni,
Es tulajdon magát tenni
Azok
szószóllojának,
Az miben néi vétettek,
Hiven
szollani mellettek.
Az õ édes Fiának.
Végben-is
viszi érelmét,
Nyeri bûnõk engedelmét,
Az hozzá
folyamóknak:
Végre Fia Országában,
Az maga
Társaságában
Iratt szállást azoknak.
Oh! én kedves
Szarándokom,
Latodé? vólt arra okom,
Hogy elébbi utadtúl
Másuvé tétettelek,
Es job helyre vezettelek
Abban fel-
tett czélodtúl.
Mert a' mit ottan fel-tettél
Elmédben,
s'-elõdben vettél
Mind hijában valóság:
Sõtt abban
olly-is lehetett
Melly által sértést vehetett
Az Lelki
ártatlanságg.
[p 0043] Meg-bánthattad Istenedet,
ASz
elõtt tiszta Lelkedet
Ejthetted rút szennyekben:
Annak
pedig Orvoslását
Nem lelted, s'-meg Tisztulását
(
Heliconi Vizekben.
Hanem az ûdvõsség úttya
Ez
már, s'-bõ irgalma kúttya
Itten forr az Istennek:
Bizza
pedig szent Annyára,
(Az lévén leg fõb Sáfára)
Osztogatását ennek.
Oh! bezzeg jó helyre értél,
Bóldog vagy, hogy jobra tértél
Utadnak balságábúl:
Erre
vólt szûkséges menned
It lehet jutalmat venned
Az jol
futott Pallyábúl.
De ujiab fáradságot kell
Néked
megénten venned-fel,
Noha azt ne sajnáld bár:
Mint hogy
viszsza kell fordúlnod,
Az útat nem kell tanúlnod
Tudod ott az járást már.
[p 0044] Nem kûldelek
Parnasus-ban,
Nem Delos-ban, nem Cyprus-ban,
Az hol-is immár jártál:
De ott az Virág szedésben,
Es az koszorú kõtésben
Nem sok hasznot találtál.
Hanem Nazaret-ben menned
Kelletik, és onnét venned
Utadot megént erre:
Virágokot keresgetve,
Az hol
találsz, szedegetve,
Mégy által valamerre.
Hogy el-
végezet utadbúl
Helyre érezvén, azokbúl
Rosa-
Koszorút kõthess:
S'-azzal az Isten Annyának,
Menynek, Fõldnek Aszszonyának
Eõrõmmel
edveskedhess.
Mert ha eléb Laurust szedtél,
oszorút abbúl kõtõttél
Apollo Homlokának:
Venus-nak pedig Rosákkal,
Kedveztél, s'-Gyõngy
Virágokkal
Az Delos Aszszonyának.
[p 0045] A'
nélkûl itten sem lehettz,
Mert kedvetlenséget tehettz
Menvén hozzá ûressen:
Mint hogy néz õ-is érdemre,
Abbúl indúl egyelemre,
Es ugy fogad kedvessen.
De
nem Adonis Testébûl,
Vagy Venus Lába
vérébûl
Eredet Virágokot:
Nem-is Daphne-búl
változott,
Es Apollo-nak áldozott
Laurust,
vagy más agoot.
Hanem az Egben nõtteket,
Az Fõldre
onnét gyõtteket
Eõrõkké virágzókot
Kelletik immár
eresned:
Es azokért férre vetned
Az hamar változókot.
Tudod van szép virágos kert
Nazaret-ben, az hol
nem vert
Gyûkeret semmi borján:
Más-képpen-is nints
ebben gaz,
Az mi ott vann, mind tiszta az,
Nem terem ott
Bojtorján,
[p 0046] Mellyben az meg Testesedet
Szent
Ige le telepedet,
S'-szállást foglalt magának,
Az
midõn ottan Gabriel,
õvetségét végzette-el,
Es
helyt szerzett Urának.
Itt az szûz tiszta Méhének,
Szûzen Terhben esésének
Szedd elsõben Rosáját:
Ez
igazán ritka Virág,
Almélodhattya e' világ
Tenyészete
csudáját.
Az melly Mag nélkûl cifrázik,
Gyûmõlcsõsõn ugy virágzik,
Oh! nagy ujsága ennek:
Tõbb illyen virág nem vólt még,
Es ennél tõbbet az
Fõld, s'-Eg
Ez után sem teremnek.
Ezzel ottan kedved
telvén
Es az után által kelvén
Az hegyes Tartományban
Ved-fel az régi nyomokot,
Meny-bé (kõvetvén azokot)
Zacharias házában.
[p 0047] Az merre ment szetn
Terhével,
Hogy szemben légyen Nénnyével
Nézd-el ott
az útakot,
Az kik szent Nyomain kõlték,
Vagy hol
nyugodott, ott, nõtték,
Találsz szép virágokot.
Edgyet ezekbûl is tõrj-le,
Osztan Betlehem-ben
meny-le
Abban az Istállóban,
Az hol szent Terhét le-
tette,
Vy szûlõttét helyheztette
Ott az hideg
Jászólban.
Oh! melly gyõnyõrû szép Virág,
(Az
kinek az egész Világ
Nem ér ékességével:)
Nyilt
itten az szalma kõzõtt,
Az hova az szûz
kõltõzõtt
Szentséges szûlésével.
Bizony
virágok virága,
Es világonak világa,
Ekesség
ékessége:
Kiben az Fõldnek és Menynek,
Azokban lévõ
mindennek
Foglaltatik szépsége.
[p 0048] Ez, amaz Menyi
Plánta,
Kinek Nyilását kévanta
Az Atyák sohajtása:
Ez, amaz Orvoságos Fû,
itûl mindennek, az ki hû
Adati gyogyúlása.
Mint ez az Istálló azért,
Annak
ebben nyilásáért
Szeb kertet ki s'-hol lelhet?
Illy virág
termõ ágyakot,
Mint itten most az Jászlakot,
Ah!
melly kertész mivelhet?
Hol az szûz Anya Méhének,
Szentt Lélek Veteményének
Ki nyilt titkos Rosája:
Nem
nemzhet illyen Ujságot,
Hogy fel érné ez virágot
Chlorisnak-is Múnkája.
Ennek az Isteni fõlség,
Az mindenkori bõltseség
Maga vala kertésze:
Oh melly
szépen készûlhetne
Koszorúd, hogy ha lehetné
Annak ebbûl-is része.
[p 0049] Lehet-is, mert ez
Rosának
Régen várt ki nyilásának
Ujsága
sengéjébûl,
Ugy mint szent szûletésének
Kõzinkben érkezésének
Ohajtot õrõmébûl,
Csirázo Rosák bõségét,
Tõbbi kõzt
gyõnyõrûségét
Az õ édes Annyának
(Melly
szeretetibûl gerjed
Es az mi reánk-is terjed,
Kedves
Rosa Fiának.)
S'-annak virágzó Ujságát,
Avagy ujuló
virágát
Szabadossan szedheted:
Es azt, az tõbb
virágokhoz.
Illeni-is fog, azokhoz,
Koszorúdban
kõtheted.
De tóvób-is kell még menned
Es az Templomfelé
venned
Már most innét útadot:
Ott Simeon
Látásában,
Hogy részt vehess áldásában,
Jutatnia
magadot.
[p 0050] S'-meg látnod melly alázattal,
Az ezén
lévõ Magzattal
Az szûz Anya most áll ott:
Várván
az Papnak áldását,
S'az által meg tisztúlását
Noha
bûn rá nem szállott.
Mert amaz szép virág szál
az,
Melynek (nem érvén semmi gaz)
Sértetlen
tisztasága:
Allapottya éppen szépség,
Nints gõrtse,
egyenes épség
Annak a' simasága.
Ez amaz szép
Rosa-Bokor,
Melly mindenkor sûrõ, s' gyakor
Az sok
nyiló Rosákkal:
Tellyesek valahol jár, s'-kél,
Akár
Nyár légyen, akár Tél
Minden helyek azokkal.
Itt is
virágzik sok képpen,
Az tõbbi kõzt ragyag szépen
Alázatoságának
Rosája, melynek szépsége
Lehet
edgyik ékessége
Koszorúd kevájának.
[p 0041]
Jerusalem-ben ballagj már,
Az hol-is egy szép
Rosa vár
Az Templom õzepében:
Az Gyermek Jesus ott
ûlvén
Az Doctorok kõzt, õrûlvén
Szent Annya ott
leltében.
Mert tévesztette vala-el,
Nehezen találhatta-
fel,
Sokat járt s'-kõlt érette,
Keresvén kedves
virágát,
Sõtét kõd fogta világát
Az még fel nem
lelhette.
Az mikor akart szemében,
Nagy Vigasság
gyõtt szivében
Meg-lelt kedves virágán:
Az bánat
õrõmet hozott,
Es Gyõnyõrûség bokrozott
Le
nyeset búsúltságán.
Egy fûrt innét-is ki-telhett,
Szemed majd tõbbet-is lelhett
Az már szedett Rosákhoz:
De meg-kell egyvelitened,
Pirosokat-is ejtened
Az Fejér
virágohkoz.
[p 0052] Fordúlnod kell az Tepmlom-túl
Immár az Cedron vizén-túl
Az Geczemani
kertben,
Ott keresned tõbb Rósákot,
Fel-is találod
azokot
Ott, s'-az tõbb kénos helyben.
Mert imátkozó
helyétûl,
Vérrel izzasztó hévétûl
Fogvást, a'
vég óráig,
Nem szûn sebe újúlása,
Teste
vérrel virágzása
Annak mind ki folytáig.
Es elsõben-
is az kertben,
Kénnyait kezdetõ helyben
Testén csurgó
vérének
Piros Rosáit szedheted,
Rendében
helyheztedheted
Koszorúd kõtésének.
Meny Pilátus
Udvarában
Onnét, s'-ostorozásában
Nõtt vére
tengerébûl
Származott Rosákot keress,
Van-is ott
sok, de mind veres,
Mert eredett vérébûl.
[p 0053]
Az után Coronázása,
S'-azzal feje lyuggatása
Kénos
helyére mehettz:
Szent Orczáján le-csorduló
Vérén,
szaporán ujúló
Rosákot ott-is vehettz.
Midõn
keresztét fel-veszi,
Valahány lépését teszi,
Annak
nehéz terhével:
Minden nyomai meg-telnek,
ik-is Rosákot
nevelnek
Ott áradó vérével.
Fel-szedheted azokot-is
Majd találhattz másokot-is
Calvarian ezekkel:
Az hol
keresztre szõgezik,
Es ottan éltét végezik
Ujabb
ujabb sebekkel.
Az inek szentséges, drága
Véréne
piros vírága
El-boritotta éppen:
Szabad abbúl-is el-
venned,
Es az tõbb Rosákhoz tenned,
Oda-is illik
szépen.
[p 0054] Látom, hogy el keseredtél,
Kõnyvet-is sokat ejtettél
Itt az Virág szedésben:
Nézvén helyét az kénoknak,
Lehettz-is méltán azoknak
Sok vóltán kõnyvezésben.
De innét már tovább menvén,
Ott Annyának meg-jelenvén
Fel-támadott szent Fia:
Kedved tellyesen meg-gyõhet,
Vigasságodnak nem lehet
Az után semmi hija.
Sirt Geczemani kertében
Az Ur,
most kertész képében
Hirdet nagy vigaságot:
Itt nem
véres Orczájárúl
De fénlõ Abrázattyárúl
Kell most
szedned virágot.
Melly az Skárlat szint le-tette,
Kivel eléb jelentette
Az vérrel forró sok ént:
Nyilik
fejér Levelekkel,
Békességet hoz ezekkel
Most már
nékûnk fejenként.
Az mellyet itt fel-szakasztván,
Es az tõbbihez akasztván
Igyekezz oda ménni:
Az hol az
Tanitványokot,
S' vélek fel-támatt Urokot
Edgyûtt
találod lenni.
Midõn búcsút vészen tõlõk,
Es el-
enyészik elõlõk
Emelkedvén az égben:
Ottan Mennyei
Pompával
Helyheztetik szent Attyával
Edgyenlõ
Dûtsõségben.
Hol az régi véres Sebek,
Most az
Napnál fényesbbek
Meg-dûcsõûltségekben:
Illyen
szép rosákká lettek
Miolta által vitettek
Az Mennyei
kertekben.
El vehettz bennek innét-is;
De le-kûldi
szent Lelkét-is
Cska hamar az Egekbûl
Az Apostolok
Fejére,
Mellyet Lelkek õrõmére
Vártak tellyes
szivekbûl.
[p 0056] Az mellynek le-szállásával,
Bé-telik szent Malasztyával
Tellyesen kévánságok:
Van az idején Pûnkõsdnek,
Az mikor nyilnia kezdnek
Leg-inkáb az virágok.
Oh! melly szép Pûnkõsdi-
Rosák:
[Méltó, ditsiretnek Musák
Ti nektek-is
ezeket:
Mert sem Helicon teteje
Sem Paphos
kertye s'-mezeje
Nem termet illyeneket.]
Azok a' Mennyei
tûzek
Kik itt láttzonak, mert ezek
Lobogo pirossága
Nem csak szemet gyõnyõrkõttet,
De szivet-is
õrvendeztet,
Sok annak Orvossága.
Ezek-is oda illenek
Az tõbbihez, ha kellenek
Az koszorú kõtésben:
Kellenek-is, mert nem elég
Az mit szedtél, tõbb-is kell
még,
Hogy azt vihessed végben.
[p 0057] Azért fel-
szedvén ezeket,
Indúly keresni tõbbeket,
Kikkel be
érjed éppen:
Koszorú készitésedet:
Azzal
kedveskedésedet
Mutásd-bé osztán szépen.
Azok
pediglen termenek,
Az melly Rosák még kellenek
Menyben
vitele úttyán
Az Testes Isten Annyának,
Es ott vett
boldogságának
El-fogyhatatlan kúttyán.
De ezekhez-is
még egy kell,
Az pedig találtatik fell
Abban az
Dûtsõségben:
Az melly Teste fel-hozásán,
Végre meg
coronázásán
Vala az magos égben.
Ezeket-is azért
szedgyed
Amazokhoz, és el-kezdgyed
Kõtni az koszorút
már:
El-készûlt régen kávája,
Az szerént selme
czérnája,
Egyedûl tsak kõtést vár.
[p 0058]
Kávája, Az Szûz Anyának
Edes Fia sok úttyának
Meszszére terjedése:
Mellyen Pállyáját el-futván,
Attyához az égben jutván,
Eõrõm lett szenvedése.
Czérnája avagy kõtele,
Lészen (ki akkor visele)
Gyakor szorongatása,
Az mellybûl-is lett vigasság,
Nyugalmat vett az fáratság
Végzõdvén Pállyázása.
Az mint látom kõtõd-is már:
Fáradságod nem lészen
kár,
Csak végezzed Múnkádót:
Ha el-kezdted, félben ne
hadd,
El-készûlvén kézhez-is add
El-szánt
ajándékodot.
Az mikor pedig oda mégy
Le-csûggesztett
homlokkal légy,
Es fõldre nézõ szemmel:
Ugy
békéllyél szent kezéhez,
Essél azomban térdgyéhez
Illyetén kérelemmel.
[p 0059] Királynéja fõldnek,
Menynek,
Es pártfogója mindennek
Az ki te hozzád járúl:
Látod eleget fáradtam,
Az mig elõdben juthadtam
Czélomnak Pallyájárúl.
Az merre tértem vólt eléb,
Hogy onnét hozzád hamaréb
Meg-fordúlni nem tudtam:
Esvén
az gyarloságombúl,
Meg botsáss, ha néked abbúl
Kedvetlenséget adtam,
Jártam már most útatokon,
Rosákot szedtem azokon
S' Koszorúban kõtõttem:
Hogy
azt néked bé mutassam,
Szent kezeidhez juttassam,
Imé elõdben gyõttem.
Van tizenõt Rosa benne,
Reméltem hogy elég lenne
Az ahoz mostanában:
Az abban
foglalt dolgoknak,
Es azokbéli titkoknak,
Elõdben
adásában.
[p 0060] Az õte õrvendezését,
Eõte
pedig kesergését
Jelengeti sziveknek:
Ditsõséges
azok õte,
Kit Lelkem Jeléjûl kõte
Mennyei
õrõmednek.
Eõrõmed vólt, hogy kõszõntõtt
Gabriel, és azzal õntõtt
Nagy Vigságot szivedben
Eõrsébethez-is õrûlve
Mentél, õ-is majd repûlve
Vigadván ott létedben.
Eõrõmedre vólt szûlésed,
Avatkozásra menésed:
S'-atta az-is kedvedet,
Midõn
sokáig kerested,
Az Doctorok kõzt fel-lelted
Végtére Gyermekedet.
Keserves, vérrel izzadni,
Az
hohéroknak akadni
ezekben szent Fiadnak:
Keserves,
Ostorozása,
Tõvissel Coronázása
Mennyei
királyodnak.
[p 0061] Keserves, az sebes Testnek,
Gerendáját az keresztnek
Calvariára ) vinni:
Keserves ott utollyára,
Az Világnak csudájára
Eletét-
is le-tenni.
Dicsõséges, fel-kelése
Hóltábúl, s'-
meg jelenése
Vigaságos Orczával:
Egben mente
Dûtsõséges,
Hol fogatta az Fõlséges
Atya fényes
Pompával.
Dûcsõséges: Szent Léleknek
Eõrõmére
az hiveknek
Egbûl le-jõvetele:
Ugy Dûcsõséges az
Egben
Eõrõkké való Fõlségben
Lõlkednek is vitele.
Az hova Tested-is végre,
Jút hasonló Dûtsõségre,
Meg-is coronáztatik:
Angyalok Királynésága,
Menynek s'-
fõldnek Aszszonysága
Te kezedben adatik.
[p 0062]
Szedtem kertekbûl ezeknek
Az Rosákot, a' mellyeknek
Fogd
immár koszorúját:
Azt tõlem kedvessen vévén,
S'-
az által csendessé tévén
Lelkemnek háborúját.
Az
légyen Palmám, Laurusom,
Platanusom és
Cedrusom,
S'-minden védelmes ágom:
Lelkem nyugtató
Arnyékja,
Esetemnek tartalékja,
En tellyes Bátorságom.
Itt senkitûl nem-is félek,
Szép bizodalomban élek
Annak nyugodalmában:
Csak adgyad, hogy ki ne térjek
Innét, és viszont ne érjek
Régi útam sátrában.
Onnét õrvendezésidnek,
Innét keserûségidnek
Ereje óltalmazzon:
Dûtsõûlt voltod amonnét
Segittsen:
Az bûn Sohonnét
Veszélyt reám ne hozzon.
[p 0063]
Hogy igy ezek Rosájábúl,
Kõttetett koszorójábúl
Származó árnyékodban
Olly õrézetben lehessek;
Hogy
onnét én-is vehessek
Coronát Országodban.
El-
végezvén beszédedet,
Az ki vezérlet tégedet,
Istenedet Imádgyad:
Az õ szerelemes Annyának,
Bûnõsõk szószóllójának
Szentséges nevét
áldgyad.
Mondván: Ditsiret, Dûtsõség,
Hála-adás,
és Tisztesség
Adassék mind kettõnek:
Annya
érte esedezzen,
Fia pedig kegyelmezzen
Az koszorú
kõtõnek.
[p 0064] ROSA KOSZORV az melly Az Testé
lett Ige JESUS CHRISTUSNAK, és az õ édes Annyának a'
szeplõtelen szûz MARIÁNAK, õtt rendbéli kivált-
képpen való Eõrõmének, keserûségének, és
Dûcsõségének feir és piros Rosáibul kõttetet.
ELSÕ RÉSZ.
Õrõmnek Rosái
Elsõ Rosa.
Az Jesus
Fogantatásának Titka.
[p 0065] AZ elsõ Ember Vétének,
Reán terjedet Mérgéne
Halálos Mirigyétûl
Az ki meg-
mentvén bennûnkõt,
Szabaditotta Lelkûnkõt
Õrõk
veszedelmétûl.
Annak szentséges szûz Annyát,
Menynek és Fõldnek Aszszonyát
Eõrvendõ
Ûdvõzlettel
Kõszõntsed, és magasztallyad
En
lelkem, s'-áldotnak vallyad
Az mennyyei kõvettel.
Tellyes
szivbûl tapsoly, vigadgy,
Eneket mondgy, hálákoz adgy
Az õ nagy jó voltának:
Valamiént tõled lehet,
Erõd
valamire mehet
Eõrûly Méltóságának.
Ez, az mint hogy
Felségével,
Es élete szentségével
Van minden állat
felet:
Ugy mindgyárt az Isten után
Ezt illeti igen
méltán
Az leg-felsõb Tisztelet.
[p 0066] Szebb ez,
az Napnak fényénél,
Nagyob ez Világ szélénél,
Az
egeknél fellyeb ér:
Kit semmi hely bé nem foghat,
Eg,
s'-fõld meg nem határozhat,
Ennek Méhében el-fér.
Mert
ez, amaz Dûtsõséges
Tiszta szûz, kit az
Fõlséges
Isten, sok ezerekbûl
Eõrõktûl
fogva választot,
Ki vett, és tisztán marasztott
Minden-féle vétekbûl.
Ha nem vólt vólna ez a' Szûz,
Amaz õrõkké való tûz
Maratt vólna nyakúnkon:
De
hivén ez Gabrielnek,
Szûnt haragja az Istennek,
Melly
vala minnyájúnkon.
Ûdvõz légy Isten Jegyesse,
Kiben minden bizvást vesse
Batorságos Reményét:
Az
ki egy Ugy légyen által,
Minnyájunkot meg vigasztal,
S'-fel hozza napunk fényét.
[p 0067] Te vagy gyapja
Gedeon-na, Király széke Salamon-nak, Te az Frigynek
szekréynye:
Gyõnyõrûség Prâditsoma,
Szent
Háromságnak Temploma
S'-minden jóknak Edénye.
Kit az
Atya Leányának, Az Fiú Isten Annyának,
Szent Lélek
Jegyessének
Választott õnnõn magának,
Tett
minden jokkal drágának
S'-tulajdon kedvessének.
De
mind ennyi so jókban-is
Kikben mint az nap, s'-jobban-is
Ragyagsz, és fényeskedel:
Te az Ur szolgálójának
Mondod magad, és szavának
Ugy engedelmeskedel-
Oh nagy
maga meg-alázás,
Oh nagy készség, s'-kedves hangzás
Fûlében az istennek:
Cselekette ez az ige,
Hogy teve az
õrõk Ige
Aszszonyává mindennek.
[p 0068] Azért
szállott le az égbõl,
Az ott való Dûtsõségbõl
Te méhedben kõltõzvén:
Hogy ott tõled Testet vegyen
Az Isten, s'-Emberré légyen,
Gyarlóságban
õltõzvén.
Tehát minnyájan vigadgyúnk,
Méltó
tiszteletet adgyúnk,
E' drága szûz Anyának:
Az
egész ég álmélkodgyon,
Minden Dicséretet mondgyon
Az
Ur szolgálójának.
Ki, az Isteni Felségnek,
Es az
õrõk bõltseségnek
Választatott Annyának:
Noha
Férfi nem illette,
Még-is szent Méhében vette,
Es Annya
lén Fiának. Kiáltsa minden: Ûdvõz légy
Oh Maria! és
áldást végy
E' fõldõn mindenektûl:
Idvõz légy
Isten Aldotta,
Az ki magát meg-tartotta
Az bûnõs
Esetektûl.
[p 0069] Vagy tellyes minden malasztal,
Meg érdemled, ha magasztal
Mind ez fõldi sokaság:
Méltóságod felette nagy,
Egyszer-s'-mind szûz és Anya
vagy:
Oh hallatlan nagy Ujság!
Ezért, az nagy
Méltóságért,
Es mély alázatosságért
Kérlek szent
szûz tégedet:
Hogy minden dagályt meg-vessek,
Szelid életet kõvessek,
Adgyad olly kegyelmedet.
Az
melly Ige Testet véve
Erettem, s'-Emberré léve
Az te
tiszta Méhedben:
Azt én-is hiven kõvessem,
S'
tellyes szivembõl szeressem
Mind egész életemben.
[p 0070] Második Rosa.
A' Bóldogságos Szûznek
Eõrsébet Aszszony látogatására menetelének Titka.
Kelly-fel, kegyes Lélek, elly-fell,
Ne sajnáld, ha
mostan le-kell
Szokot álmodot tenned:
Kelly-fel, kelly-
fel, az hajnal már
Fel-õlt, az Hegyek kõzõt jár,
Kelly fell, útra kel menned.
Már amaz szép hajnal csillag
Fel-kõlt, s'-az hegyek kõzt villag
Arra lévõ
úttyában:
Tudni-illik amaz szép szûz,
Melly,mint
akar-melly égi tûz
Tûndõklõb járásban.
Veszi
uttyát valamelyre,
Nagy õrõm gyõn minden helyre,
Személyétûl ujúlván:
Tõle te se maradgy hát-el,
Kelly-fel, kegyes Lélek, kelly-fel,
Nyoma után indúlván.
[p 0071] Kõvesd õtet Gyorsasággal,
Csokold
alázatossággal
Nyomdokit az hol leled:
Siess jó
illattya után
Kedved szerént nyughatz osztán,
Ha
lészen edgyûtt veled.
Az õ uttyai melly szépek!
Oh melly áldott, s'-bóldog Népek!
Az kik nyomják azokot:
Gyõnyõrûséges õsvények,
Hol semmi rõgõs
Tõltvények
nem fértenek Lábokot:
De rakottak minden
jókkal,
Zengenek vig Musika szókkal
Mennyei
dicséretben:
Ott minden gyõnyõrûséges,
Az
vigasság kõzõnséges,
Elnek egy szeretetben.
Minden felõl az szenteknek,
Mint Annyok kõrûl Méheknek
Vann sûrõ sereglése:
Most az Ur Istent imádgaa,
Most annak szent Annyát áldgya
Azok zengedezése.
[p 0072] Az nap ád szép fényesse3get,
Az Fõldhoz
ékes zõldséget,
Az Urnak kedveskedvén:
Szellõk
gyengén lengedeznek,
A' Fris Arnyékok kedveznek,
Az
szûznek õrvendezvén.
Azért én-is az mint ezek
Néked szivbûl õrvendezek,
Buzgó tõredelemmel,
Azomban hozzád járúlok,
Szent Lábaidhoz borúlok
Illyetén kérelemmel.
Szent Méhednek szent Terheért,
Annak érdemes kedveért
Mutasd olly irgalmadot:
Hogy itt
egy kevessé álly-meg,
Avagy, inkább ugyan szály-meg,
Es nyugtasd-meg magadot.
Ideje is meg-szállani,
Mert
az nap kezd hanyatlani,
Mindgyárt setét éj lészen:
Alkalmatlan továb menned,
Jobb meg-maradnod, s'-itt lenned,
Hol van szállásod készen.
[p 0073] Kérlek továb
ne-is menny már,
Szivem nyitott ajtóval vár,
Szálly-bé
kedves vendégem:
Szálly-bé, ne szegjed kedvemet,
Szálly-bé, foglald-el szivemet,
Szálly-bé,
gyõnyõrûségem.
Bár csak annyi idõtskére,
Az mig
lelkem õrõmére
Az te édességedbûl
Edgy kis
csõpõcskét vehessek,
S'-azzal kedvem tõlt
lehessek
Kegyes Engedelmedbûl.
Tudom ugyan, van ott
sok gaz,
Avagy inkább mind éppen az
Szivem motskos
hajléka:
De az, hozzám jõvésednek
(Kõnyõrgõk
kegyesse3gednek)
Ne legyen tartalékja.
Lám az
rõgõs hegyeken-is,
Más irtatlan helyeken-is
Kesztél
sétálni bizvást:
Azért ide-is bé-szálhattz,
Ha
gazos-is, de találhattz
Ott kedves meg-nyugovást.
[p 0074] Az darabost egyenessé,
Az tisztatlant
ékessé,
Az rútat széppé teszed:
Meg-változtattz
engemet-is,
Meg tisztitod szivemet-is,
Mihelt magadnak
veszed.
Imé mostani útadnak
Fel-tett czéllyán,
Rokonodnak
Alig júttz látására:
Kezet vele alig foghattz,
Es jó napot alig mondhattz
Erkezvén szállására.
Hogy ott mondgyárt nagy vigsággal,
Telik minden, ez
Ujsággal,
Oda érkezésedben:
Ott minden jó bõven
árad,
Es az soha ki nem szárad
Az te jelen létedben.
Kezd kedves õrvendezettel
Zacharias Eõrsébettel
Szent Lélekkel bé telni:
Eõrsébetnek az Méhében,
Az
Gyermek-is õrõmében
Kezd vigan szõkdécselni.
[p 0075] Azzal Ura hozzá jõtét,
Illy nagy irgalmasság
tététt
Kõszõni furcsasága:
Zachariásnak-is nyelve
Meg-óldatik, s'-lész bé telve
Szivének évánsága.
Sokat jõvendõl Fiadrúl,
Sok áldást tészen
magadrúl,
Mellyet meg-is érdemlesz, (vagy,
Mondván:
melly jó, melly kegyes
Irgalmad azokhoz melly nagy,
Kiket
szerettz, kedvellesz.
Azért oh szûzt szent
Anyaság!
Mellyben nagy az Irgalmasság,
Engemet se
utálly meg:
Am bár légyen tellyes gazzal
Szállásom,
ne gondoly azzal:
Meg-tisztúl, tsak iott szálly-meg.
Látogass-meg engemet-is,
Kedves jelen léteddel:
Bizonyitsd-meg irgalmadot,
Engesztellyed szent Fiadot
Szokott kõnyõrgéseddel.
[p 0076] Hogy az miként
szent Terheddel
Eõrsébethez menéseddel
Ott mindent
vidámitál:
János-is Annya Méhében
Rõpdõs vala
õrõmében,
Kit-is fel te inditál.
Ugy én-is
õrvendezhessek,
Eõrvendezve rõpdõshessek
Ti
jelen léteteknek:
Annak vége se lehessen,
Eõrõkõssõn õrûlhessen
Lelkem
Dûcsõségteknek.
[p 0077] Harmadik Rosa.
Az
JESUS szûletésének Titka.
Bûnõs Lelkek, jó hírt
mondok,
Távozzanak az bús gondok,
Jó hírt mondok
mindennek:
Jó hírt mondok, õrûllyetek,
S'-azért nagy
hálát tegyetek
Minnyájan az Istennek.
Imé az egek
Királlya,
Ez világot nem utállya
Emberré lész,
szûletik:
Szûletik ti érettetek,
Edgyenlõvé lész
veletek,
Romlás alá vettetik-
Már félelmeskedni nem kel,
Az régen várt idõ jõt-el,
Bátorságban legyetek:
Ki-
ki vig õrõmre kellyen,
Kedves reménséggel tellyen
Erõssétett szivetek.
[p 0078] Az kit láttz az
Istálóban
Helyheztetve kis posztóban
Fekûdni két
Barom kõzt:
S'-az ii most ott szénán fekszik,
Barmok szájátúl melegszik,
S'-nem lel ahoz más
eszkõzt.
Es ezeket mind éretted
(Noha boszúval
illetted)
Cselekszi bûnõs Ember:
Hogy az te sok
inségedet
El-venné, az melly tégedet
El-boritna, mint
tenger.
Ahoz gyõj kõzellyeb kérlek,
S-borúly hozzá
vétkes Lélek,
Es áldgyad jelen létét:
Csudálkozzál
szegénységén,
Almélkodgyál kegyességén,
Eõsmérd-meg nagy jó tétét. Nézd vidám
szemetskéinek,
Ragyogó Fényetskéinek,
MInt jádzanak
golyobisi:
Nézd rosás orczátskáinak,
Piros
Ajakacskáinak
Mint mosolyognak Clárisi.
[p 0079]
Mostan rszket testetskéje,
Van mostan melegetskéje,
Most szent Annya pólállya:
Most kedvetskéje
változik,
Nyõgdõgelve siránkozik,
Szemetskéit
kõnyv állya.
Most van megént vidámabban,
Adgya magát
hozzád jobban
Fel-vett karocskáival:
Most Annyához kezd
hajlani,
Mint ha akarna szóllani
Nyilt ajakatskáival.
Mind ezekkel azt mutattya,
Nagy hozzád jó akarattya,
Ha az
néked kellené:
Kõnyõrõg-is szent Attyának,
Hadna
békét haragjának,
Veled meg-békéllene.
Ezeket mikor
szemléled,
Minek tartod, minek vélled,
Szerelme illy
Nagyságát?
Véghetetlen Irgalmának,
Nagy
alázatosságának
Mint bõcsûllõd sokságát?
[p 0080] Nem de hasonlatos-képpen
Te-is viszsza adod
éppen
Kõltsõnõs szeretetét?
Mondván: Oh nagy
Irgalmasság!
Mellyel az romlott Gyarlóság
Igy leli
új életét.
Mellyel minden bûn, bûntetés,
Csak legyen
meg az szeretés,
Bõven meg bocsattatik:
Es az,
Mennyeknek Lakosa
Lészen, s'-Isten osztályosa
Az
kinek ez adatik.
Most van a' Malaszt ideje,
Most
nyílik annak mezeje,
Most napja az õrõmnek:
Kõzõnséges most az vigság,
Oh végtelen
Irgalmasság!
Kõz ez az jó mindennek.
Az miként
gyõt mindeneknek
Kedvéért ûdvõségeknek,
Vévén
Testet magára:
De semnkit nem találhatott,
Ki bûnnel
nem motsoltatott,
S'-méltó nem vólt halálra.
[p 0081]
Ugy mindennek meg-váltója
Akart lenni, s'-bõ osztója
Isten ajándékinak:
Valakik jó akaratban
Vannak, és
igaz járatban
Eõsvényén uttyainak.
Valakik hozzája
mennek
Bé-veszi, tészen mindennek
Részt
Irgalmasságábúl:
Bé-veszi, az Ajtó nyitva
Nincsen
senki ki-szoritva
Kegyelme Tárházábúl.
Azért ide
siessetek,
Alázva térdre essetek
Lábánál ez
Gyermeknek:
Azt-is vigan imádgyátok,
Szent Annyának-is
adgyátok
Temjényét sziveteknek.
Mondván: oh te
Dûcsõséges,
Nagy érdemõ, és szentséges
Szûz
Anyaság! Aldott légy:
Az ki nékûnk Idvõséget
Szûltél, azért Tisztességet
Méltó tõlûnk te-
is végy.
[p 0082] Szûlvén-is szûzen marattál,
Ránk minden jót árasztottál
Szentséges
szûléseddel:
Kész már az Menyország úttya,
Az
Mennyei Malaszt kúttya
Forr az te érdemeddel.
Szabadé
itt meg-kérdenem
Tõled szép szûz, és értenem
Nagy
alázatossággal:
Mitsoda szivel lehettél,
Kisdededre
tekinthettél,
Minémõ buzgósággal?
Mikor az hideg
Jászolban
Kemény Posztón, nem Fátyolban
Látod azt
helyheztetve:
Látod ott mint reszket, fázik,
Orczácskája miként ázik
Kõnyveit kettõztetve.
Es
mint adgya kotsótskáját,
Mint emeli Lábotskáját,
Hozzád akarván menni:
Kévánkozik kebeledben,
Reménli,
hogy melegebben
Fog ottan nálad lenni.
[p 0083] Ráz az
hideg, sért az Szalma,
Nem lehet azon nyugalma,
Tõled
vár csendességet:
Ehezik-is, de egyébtûl
Abban
sem, csak szent Mellyedtûl
Kéván õ elégséget.
Azért fogd-fel, vedd magadhoz,
Emeld csókra ajakadhoz,
S'-
tedd meleg kebeledben:
Ottan csendessen nyugtassad,
Kedved szerént ápolgassad
Szokot szeretetedben.
Nintsenek-is méltób kezek
Ahoz nyúlni, az mint ezek,
Az
kikkel te illeted:
Tisztáb ajakak sintsenek,
Emlõk-is,
kik ugy tettzenek
Mint kikkel te élteted.
Ez másra nem-
is bizatot,
Te kezed alá adatot,
Hogy táplállyad
nevellyed:
Te rendelettél Annyának,
Téged illet, hogy
gondgyának
Kedves terhét emellyed.
[p 0084] Im az ki
mindent teremptet,
Eltet, nevel, és legeltet,
Birtokodban
adatik:
Az Istenne bõltsesége,
Eõrõk fénye, és
szépsége,
Tejeddel tápláltatik.
Az ki elõt
térdre esve,
Nagy rettegve, ws'-kedv keresve,
Sok
száz ezeren álnak:
Várnak parancsolattyátúl,
Mihelt
szó esik szájátúl,
Abban hiven el-járnak.
De ki
tudgya számban tenni, Vagy csak elmére-is venni
Azoot
elégséggel:
Kikkel ia az Annyának,
Annya viszszont az
Fiának
Kedvet tett tellyességgel.
Az most a' te
birtoodban
Vagyon, ál akaratodban,
Azt miként
kõtõzgeted:
Mint akarod ugy pólálod,
Mindenûtt
kedvét találod
Az hova helyhezteted.
[p 0085] Hol gyenge
Orczátskájához,
Hol egyéb tagotskáához
Fordúlsz, és
takargatod:
Hol fekvõ helyére teszed,
Onnét hol
magadhoz veszed
Ugy nézed , s'-ápolgatod.
Ajakadot
Ajakával,
Es Orczádot Orczájával
Az csok õszve
lánczollya:
Játzik szemed szemeivel,
Annak fénye
fényeivel:
Szived ugy vigasztallya.
Az holot õ
szompolyodik,
Ott szived-is szomorodik
Kedveded
háboritod:
Tóldod kõnyveit kõnyveddel,
Es õrõmét
õrõmeddel
Neveled, szaporitod.
Sirását érzed
sirással,
Mosolygását mosolygással,
Oh
szerelmes változás!
Szemed róla le nem veszed,
Szived
tárgyának azt teszed,
Oh gyõnyõrû czélozás!
[p 0086] Ki látott illy Méltóságot,
Hasonló
hatalmásságot,
Ki az a' i érdemlet?
Nintsen kivûled
más senki,
Egyedûl te vagy az, a' ki
Elte ezekkel
fénlet.
Az természet-is csudájúl
Tartya, nem látott
példájúl,
Azokot az dolgokot:
Kik lettek szent
szûlésedben
Ki is tudhattya ezekben
Erteni az
titkokot?
Azért méltán nagy vigságban!
Vagyunk, s'-
áldgyuk buzgóságban
Te kedves szûlõttedet:
Az ki
ennyisok õrõmmel
Edes mézzel nem ûrõmmel
Tõltõtte-bé szivedet.
Es annak kévant Ujsága
Leve
alkalmatossága,
Minékûnk is sok jónknak
El-húnt
napúnk el-virrada,
Hólt életûnk el-támada,
Vége leve
gyászúnknak.
[p 0087] Add azomban, oh Istennek
Szûz
szent Annya, és mindennek
Csalatlan bizodalma:
Hogy ezen
sok õrõmedben
Juhassak én is eszedben,
S'-légy
életem óltalma.
Es midõn tiszta Mellyednek,
S'-onnét
gyõvõ szent tejednek
Elteted nád-mézével
Az te
edgyetlen edgyedet,
Kérjed, (meg-is hall tégedet
Szokor
engedelmével)
Kérjed azon; meg-tisztittson,
Eõrõgségembûl szállitson
Engem-is isdedségre:
Hogy úgy alázatosb legyek,
Es tágossab útat vegyek,
Az õrõk dûcsõségre.
Es azzal új Ember lévén,
Az után tõbb jótt-is tévén,
Végre érdemelhessem,
Hogy az kit most te õledben
Imádok, azt az Egekben
Szinrûl szinre nézhessem.
[p 0088] ( Negyedik Rosa.
Az Iesusnak a' Templomban bé-mutatásának Titka.
IM
megént újab vigságnak,
Avagy vigságos Ujságnak
Jelentetnek Titkai:
Sok itt, az mit csudálhatunk,
De annak
kin vigadhatúuk [!]
Sokkal tõbbek okai.
Kelly-fel kegyes
Lélek, siess,
Hogy tõle meszére ne ess,
Mégyen
már a' szûz Anya:
Lassán ballag, nem lép nagyon
Mivel hogy õlében vagyon
Drága kintse s'-Aranya.
Nála
van edgyetlen Edgye:
Hogy serkenni ne engedgye
Szapora
járásával.
Nagy óva tészi lépését,
Kerûli fel-
serkentését
Mindennémû gondgyával.
[p 0089] Ha el-
ébred, mely szivessen
Keresi, miként lehessen
Jób nyugalma õlében.
Eõrõmest ugy helyheztetné,
Az mint leg-jobban lelhetné
Kedvet, nála létében.
Szemeit gyakran el-fedi,
Reá borúl sûrûn szedi,
Rosáit Orczájának:
Vigan mosolyog szemében,
Az
Gyermek-is õrõmében
Rõpdõs, s'-vigad Annyának.
Gyakran nézi, tapogattya,
Félti, az hideg meg-hattya
Bé-
pólált testetskéjétt:
Oltalmazza minden-képpen,
Es
vigyázvá viszi szépen
Edgyetlen Edgyetskéjét.
Meg-
ál véle, mihelt mozdúl,
Nagy gyorsan hozzája ordúl,
Mint vagyon tekéntgeti:
Azomban továb mentében,
Szive
tellyes õrõmében,
Illy szókkal édesgeti.
[p 0090] Drága kintsem, szép Jesusom,
Gyõngy
Virágom, Narcissusom,
Szivem
Gyõnyõrûsége:
Oh melly szép, oh melly kedves vag',
Edességed-is oh melly naggy,
Eõrõmem tellyessége.
Megyûnk házában Atyádnak
Ott elsõ fáradságodnak
Mutasd-bé te úyságát
En pedig õ Fõlségének,
Hozzám aló kegyelmének
Kõszõnõm meg-sokságát.
Nem de vagy-é nagy õrõmben,
S'-vigan
rõpdõszszé õlemben,
En szerelmes nagzatom!
Hogy
oda vivén tégedet.
Ajándékúl személyedet
Atyádnak
bé-mutatom.
Melly kedves Ajándék lészesz!
Azzal
melly nagy kedvet tészesz
Atyád Akarattyának:
Nem-is
lehet semmi ennél
Kedvesseb, akármit tennél
Tûzére oltárának.
[p 0091] Illy magányos beszédekkel
Vagyon, és magát ezekkel
Uttyában mulatgattya:
Er az
városban azomban,
Es ott magát a' Templomban
Az Urnak bé-
mutattya.
Noszsza mi-is útat vegyûnk
Utánna, és
gyorsak legyûnk
Az õ kõvetésében:
Lássuk melly
nagy szelidséggel
All, és engedelmességgel
Az
Templom kûszõbében.
Jol lehet tiszta ez éppen,
Nem
mocskosúlt semmiképen,
Mert bûn reá nem szállott:
Mind-az által az mint mások,
Kiknek szûkség
tisztulások
Ugy õ-is oda állott.
Szemeit le-
fûggesztette,
Alázatra eresztette
Egész Teste
állását:
Ugy várja engedelmessen
Csendessen,
szemérmetessen
Ott az Papnak áldását.
[p 0092]
Ezeket az kik láttyátok,
Im van eleven példátok,
Csak
õtet kõvessétek:
Tanúllyátok szelidséget
Az
dagályos negédséget
Rólatok le-vessétek.
Magát ki-ki
meg alázza
Az kevélységnek le rázza
Szivérûl undok
férgét:
Az Isten hagyományinak
Engedgyen, ugy dolgainak
Erúheti bóldog végét.
De mennyûnk-bé az Templomban,
Legyûnk ott mi-is azomban,
Mig vége lész ezeknek:
Nézzûk az szûz vigadását,
Hallyuk Simeon
áldását
Eõrûlvén az Gyermeknek.
Oh! melly kedvet ád
magának,
Midõn karjárúl Annyának
Veszi Saját
kezére:
Oh! mint gyõnyõrkõdik benne,
Már meg-halni-is
kész lenne,
Ezt érvén vénségére.
[p 0093] Ezt,
õsméri Istenének,
Ezt, világos Nap-fényének
Az
vakúlt Nemzeteknek:
Ezt, az õ maga Népének
Ohajtott
Dûtsõségének,
S'-Urának mindeneknek.
Mondgya
sokan fel-támadnak
Ez által, és nem maradnak
Továb az
sõtétségben:
Hane, õrõk Dûtsõségre,
Homálytalan fényességre
Emeltetnek az égben.
Es
ezen kõzõnségesen
Minnyájan õrvendetessen
Legyûnk mi oh! bûnõsõk:
Mert valamik itten esnek,
Azok mind érettûnk lesznek,
Es mi-velûnk kõzõsõk.
Erettûnk mutattatik-bé
Az Gyermek, hogy
tõltessék-bé
Az Tõrvény tartozása:
Ertûnk
kõnyõrõg Attyának,
Hogy enyhõdgyõn haragjának
Ellenûnk lángozása.
[p 0094] Magára veszi
vétkûnkõt,
Hogy bé-állasson bennûnkõt
Az régi
kegyelemben:
Õtet ezeknek okáért,
Mi-is illy nagy jó
vóltáért
Tisztellyûk félelemben.
Esedezzûnk
szent Annyának:
Hogy általa az Attyának
Mennyei
Templomában
Légyen bé-mutattatásunk,
Es õrõkõs
maradásunk
Annak Bóldogságában.
[p 0095] Õtõdik
Rosa.
Az Jesusnak a' Doctorok kõzõtt a' Templomban
fel-találásának Titka.
Búra fordúl az vigaság,
Eõrõm után szomorúság,
Kezd im itten-is esni:
Indúl kõnyvezõ Orczával,
Joseph-is kedves
Társával,
Edes Fiát keresni.
Amaz búsúl, ez
kesereg,
Hol itt, hol amot tekereg
Az utakon alá s'-fel:
Kérdezi ettõl, attúl-is,
Tudakozza innét, s'-túl-is:
De nem találhattya-fel.
Az Annya az Aszszonyoknál
Az szûz, az szûz Leányoknál
Férfiaknál az Attya
Keresi, és tudakozza,
Magát tõbb tõbb búra hozza,
Hogy fel nem találhatya.
[p 0096] Oh meg keseredet
szûle!
Melly keserves bánat ûle
Akkor az te
sziveden:
Melly szomoru étszakád vólt
Lehettél olly
majd mint meg-hólt
Véletlen eseteden.
Mikor edgyetlen
Edgyedet,
Azal minden õrõmedet
Hirtelen el-vesztetted,
Es az tõled hová lõtt-el
Nem tudván, jártál alá s'-
fel:
De azt meg nem lelhetted.
Illyet edgy Atya sem
fajzott,
Hasonlót Anya sem rajzott,
Es semmi hely nem
termet:
Nem vólt, nem-is lészen mássa,
Hova léte
nem tudása
Méltán ád nagy gyõtrelmet.
Sir-is utánna
valóban,
Usznak szemei nagy Tóban,
Sûrõ
kõnyvezésben:
Arván maradott Annyának
Nints száma
gyakor orjájának,
S'-igy ohajt keservében.
[p 0097]
En magzatom hova lettél?
Hogy meg nem térsz, hol rekettél?
Hol vagy én reménségem?
Ki võtt el tégedet tõlem?
Hová rõjtettek elõlem?
Hol vagy gyõnyõrûségem?
Oh! Jesusom draga kintsem,
Nálad nélkûl mint
enyhittsem
Iszszonyú bánatomat?
Oh! kedves edgyetlen
Edgyem,
Térj viszsza, hogy õszveszedgyem
El-
oszlott vigságomat.
Térj-meg Rósám, Gyõngy-virágom,
Virraszd-fel el-húnt világom,
Térj-meg édes Magzatom:
Térj-meg tellyes vigasságom,
Mínden kedvem,
nyájaságom,
Térj-meg, s'-ûzd-el bánatom.
A' bús
Anya igy kesereg,
Van Josephen-is nagy sereg
Bú,
s'-gond, fel-s'-alá járván:
Szánnya gyenge jegyesét-is,
El-tévedet Gyermekét-is
Kõnyvezi nem találván.
[p 0098] Kettõs fájdalom szorittya
Szivét, és gyakran
ujittya
Annak keserûségét:
Mind azon-által biztattya
Az bús Anyát, hogy láthattya
Ezeknek kedves végét.
Azomban megént óhajtást
Edgyûtt az szûz Anyával:
Nintsen-is szûneti annak,
Egész étszákán igy
vannak
Szivek nagy fájdalmával.
El-felejteni nem lehet,
Elméjekbûl i nem mehet
Lelkek választot szépe,
Szûntelen elõttõk forog,
Melly után szivek háborog,
Annak gyõnyõrû képe.
Hogy magával nem lehetnek,
Eõrõmével nem élhetnek
Ohajtyák keservessen;
Ujab újab ként éreznek,
Es továb-is értekeznek
Felõle
fegyelmessen.
[p 0099] Oh szentséges Anya! enged,
Hogy én hûségessen téged
Kõvesselek ezekben:
Velet edgyûtt siránkozam,
Járjak, kellyek, s'-
bocsátkozzam
Alá Jerusalemben.
Az hova az Ej el-telvén,
Az virradó Nap fel-kelvén,
Sietõ gyorsasággal
Meg-is
indúlsz, mégy szaporán:
Hogy bé-érhess oda korán
Szomorú Társasággal.
Vagyon Joseph most-is
veled,
Oh! melly sok kénnal terheled
Itt-is sebes
szivedet.
Melly szivesen esedezel,
Melly
serénnyen igyekezel
Keresni gyermekedet.
Néztek ide,
néztek oda,
Az kit láttok, az kitsoda?
Hiven
tudakozzátok:
Várjátok honnét gyõne-fel
Az, a' kit
vesztettetek-el,
Jaj! hogy nem láthattyátok.
[p 0100]
Hol meg állasz, hol el-hallattz
Hól elõl jársz, hol
el-marattz
Szûz Anya búsúltodban:
Láttya Joseph ezt,
s'-kõnyvezi,
Vigasztalni igyekezi
Szived illy ball
sorsodban.
De nem túd veled mit tenni,
Már a'
városban kell menni
Az kapuhoz érkezvén:
Hol vesztek
olly reménséget,
Hogy ezt a' keserûséget
Gyõzitek, bé-férkezvén.
Már ben lévén, jártok s'-
keltek
MInden hellyen, de nem leltek
Ollyat az ki tudhatná,
Meg-mutatni, hol lehessen:
Esik ez melly
keservessen,
Ki, az ki meg-mondhatná?
Minden
utszát, szegleteket,
Piatzot, s' egyéb helyeket
Meg
jártok, fel-kerestek:
Kiket értek utól, s'-elõl,
Kérdezitek minden felõl:
De nyomában nem estek.
[p 0101] Mind csak hijában fárattok,
Azzal tõbb fájdalmat
attok
Epedõ sziveteknek:
Harmad napja van pedig már,
Hogy nem tudgyátok holott jár,
S'-hire nints gyermeketeknek.
Lankad az In, az szû szakad,
Hogy elõtõkben nem
akad.
Ennyi kéréstekre:
Az sok járás el-
fárasztott,
A' nagy bánat el-bádgyasztott
Nagy gond
ûlt szivetekre.
Már lábotok alig mehet;
Mind az által
a' mint lehet,
Továb-is vigyázzátok:
Es mindenûtt
keresitek:
Oh melly keserven érzitek,
Hogy nem
találhattyátok.
Oh! szûz Anya, oh! szent Atya,
Kénos Lelketek bánattya
Kõzõsûllyõn velem-is:
Hogy
a' Fájdalmot kóstolván,
Annak ideje-el folyván,
Tellyen
õrõm engem-is.
[p 0102] Ugyan-is ki nem mondhatni
Sõt
elmében sem foghatni
Azt, a' melly õrõm teli,
Meg-
vigasztalt sziveteket,
Ha edgyetlen edgyeteket
Sok
Járástok fel-leli.
Addig-is jártok azomban,
Hogy
végtére az Templomban
Doctorok kõzõtt ûlvén:
Véletlen fel-talállyátok,
Az hol mihelt meg-láttyátok,
Majd el-haltok õrûlvén.
Meg-eszmélvén magatokot,
Kõzelitvén Fiatokot,
Futnak minden bánatok:
Meg-
frisûl bádgyat éltetek,
Meg-újúl hervat kedvetek,
Fel-virrad húnt Napotok.
Mingyárt az elsõ látásban,
Abban a' szempillantásban
Szakad az búnak vége:
Szemetek
kõnyve meg-szárad,
Az hellyében rátok árad
Minden
õrõm bõvsége.
[p 0103] Aldgyátok az Egek Urát,
Hogy Doctoroknak Doctorát
Gyermekteket meg-adgya:
Az
sirást váltya vig beszéd,
Az Ujúlt szû õrõmet
széd,
Régi gondgyát el-hadgya.
Bóldognak mondod
magadot
Szûz Anya, meg-lelt Fiadot
Kedvessen
ápolgatván,
Karodat veted nyakára,
Ajakadat ajakára
Fûggeszted csókolgatván.
Im én-is elõdben megyek,
Hogy tõled Irgalmat vegyek
En szerelmes Jesusom:
Kérlek szûz Anyád kedvéért,
Mostani nagy
õrõméért,
Légy egyelmes Orvosom.
Engedd: hogy azon
õrõmnek,
A' te nagy kegyességednek
Hatható
malaszttyábúl,
Lehessek én-is érzõje,
Az által
Lelkem õrzõje
Az õrdõg hatalmábúl.
[p 0104]
Adgyad hogy bûnõm siratván,
Es Ajtot te hozzád
nyitván,
Mind addig keresselek,
Mig az égben fel-
találván
Az Angyalok kõzé álván,
Ott vigan
ditsirjelek.
[p 0105] MASODIK RÉSZ.
Keserûségnek
Rosái.
Elsõ Rosa.
Az Jesus Vérrel izzadásának
Titka.
EDes JESUS, én Istenem:
Uram, Királyom,
mindenem,
Lelkemnek ûdvõssége,
Ki értem gyarló
Emberért
(Mellynek már az pokolig ért
Bûne
fertelmessége. )
Meg-akartál fogattatni,
Veretni, és
csúfoltatni
Motskos gyalázatokkal:
Végre tõvis koronát-
is
Viselni, sõt még halált-is
Szenvedni sok
kénokkal.
[p 0106] Ezt a' te szeretetedet,
Szõrnyû
meg õletésedet,
Az iszonyú kinokot
Akarnám
illendõ-képpen
Emliteni, és nagy szépen
Meg-
kõszõnni azokot.
De nints arra elégségem:
Te légy
azért segittségem:
Hogy ezen nagy Titikokhoz
Nyúlhassak szent buzgósággal,
Es nagy
alázatossággal
Szólhassak-is azokhoz.
Oh! melly
erõs szenvedések,
Véres harczok, ûtkõzések
Gyõnek már is elõdben:
Mennyi félelem, fájdalom,
Szorongatás, agadalom,
Rohan sebhet szivedben.
Még a'
korbátsok nem fujtnak,
Tõvis koronát sem nyújtnak
Lyuggatni homlokodot:
Nem nyom még az keresztfa-is,
Még
az Vitéz dárdája-is
Nem nyittya óldalodot.
[p 0107]
Mind az által ezer halál
Tégedet immár-is talál
Ezer-
féle kénokkal:
Ah! ha ezek csak egy kertben,
Gyenge virág
termõ helyben
Gyûlnek illy csoportokkal.
Az
Golgotha tetejének,
Szõrnyû halálod helyének
Az
Gyûmõltse mi lészen?
Az annál is tõb fájdalmot,
Keményb harczot viadalmot
Szenvedésedhez tészen.
Látom miképpen bánkodol,
Izzattz, búsúlsz, s'-
fohászkodol,
Rettgeõ félelemmel:
Látom bõ
veritékedet,
Mellybûl vér follya testedet
Keserves
gyõtrelemmel.
Téged Világ erõssége,
Es az
Egeknek szépsége
Ez iszonyú kénokban
Vallyon, ki
hozott, s'-meritett?
Azokkal ki keseritett,
Te
ártatlanságodban?
[p 0108] Az Félelmet ki okozza?
Az
vér csõppeket ki hozza?
S'-erõdtõl ki fosztott meg?
Nem más, hanem mi Vétkesek,
Vagyúnk ezekben mivesek,
Mi kénzúnk, mi õlûnk meg.
Tudni-illik szemeidnek
Jõvendõ szenvedésidnek
Forog elõtte képe;
Látod
mennyi kénod lészen
Rajtad mennyi boszszút tészen
E' világ bûnõs népe.
Hányan vetnek meg-tégedet,
ASz kikért piros véredet
Eõntõd kémléletlenûl:
Tõrvényedtûl el-szakadnak,
Ellened arczal támadnak,
Ûldõznek kegyetlenûl.
Szivedre ként ezek hoznak,
Nehéz izzadást okoznak
Arasztván vér cseppeket:
Az
szeretet, és félelem
Vijnak, nehéz gyõzedelem
Csendesitni ezeket.
[p 0109] Azért térdepelsz le-
végre,
Szemedet vetvén az égre,
Azért szóllalsz
Atyádnak,
Mondván: múllyon-ek Felséges
Atyám, hogy
ha lehetséges
Itala ez Pohárnak.
Ha nem lehet, vagyok
készen,
Olly kén, olly halál nem lészen,
Kit te
akaratodbúl
Nagy õrõmest fel ne vegyek,
Hogy az
Emberrel jol tegyek,
S'-ki vegyem az átokbúl.
Nem lévén
továb kétséggel,
Illyen el tõkelletséggel
Vette vala
fel-magát:
Térdeplõ kõnyõrgésébûl,
Ki tette vólt
már szivébûl
Halál félelme dolgát.
De hirtelen meg-
változik,
Ujab harcza találkozik,
Kezd megint
fohászkodni:
Kezd irtózni az haláltúl,
Altal látod
sok kénnyátúl,
S'-Azokkal tusakodni.
[p 0110] Mert
megént elõtte forog
(Lelke a' miatt háborog
Az
jõvendõkõt látván)
A' kõvetkezõ kén vallás,
Atok, szitok, és káromlás,
Száját minden rá tátván.
Most a' Torhák rútságának,
Kikkel szép
ábrázattyának
Szépsége rutittatik,
Irtóztattya
úndoksága,
Es azzal szomoirúsága
Megént
szaporittatik.
Most, le-vetkõztetésének,
Meztelen
álló Testének
Irtózik szemérmétûl:
Most,
ostorozot hátának,
Fel-szakasztott óldalának
Iszszonyodik sebétûl.
Kikre nézve megént fõldre
Botsátkozván, esik térdre,
S'-újonnan szóll
Attyának:
De meg jelenti Angyala:
Nem múlhatik el-itala
Rá kõszõnt Pohárának.
[p 0111] Oh! mindenható nagy
Isten,
En bûnõs ezekért itten
Néked mivel tartozom?
Az ki éltéért szolgádnak,
Meg nem engedz szent
Fiadnak,
Õ hal meg, én változom.
Jóllehet számos
Vétkemmel,
Azzal motskosúlt, lelkemmel
En poklot
érdemlenék:
Hogy ottan õrõk kénokkal,
Edgyûtt az el-
kárhoztokkal
Eõrõk tûzet szenvednék.
De mivel arra
rendelted,
Es már el-is készitetted
Edgyetlen-edgy
Fiadot:
Hogy érettûnk meg-fizessen,
Kárhozatbúl ki-
vezessen,
Enyhitvén haragodot.
Reménlem az õ
halála,
Nálad kegyelmet talála
En lelkem részérûl-
is,
S'-az õrõk halál félelmét,
Annak iszonyu
gyõtrelmét
El-vészi szivemrûl-is.
[p 0112] De ki
tudgya számban tenni?
Vagy csak elmére-is venni
Azt az
sok szorongatást?
Ertûnk Jesus a' mellyekkel
Kûszkõdik, nagy veritékkel,
Tévén kõnyves
óhajtást. Az szeretet kénszeriti,
Halál félelme
rémiti,
Hogy magát arra adgya
Ez, hogy az Pohárt bé-
vegye,
Amaz hogy azt férre tegye
Erõttetéssel hadgya.
Ezekkel szorongattatik,
Ide s' tova vonattatik
Keseredet Lélekkel:
Innét az Lelkek váltsága,
Onnét
az kénok soksága
Várja negy seregekkel.
Szenvedi-is
már Lelkében,
A' mellyeknek Elméjében
Vagyon által
látása:
Jelen vannak seregestûl,
Majd el-nyomja
mindenestûl
Azok reá torlása.
13 Ostor, Láncz,
Torhák, kõtelek,
Szõgek, szitkok, csúff tételek
Tõbb kénzó szerszámokkal:
Etzet, Epe, Dárda,
Kereszt,
Kiknek mérge halált ereszt
Eltére sok
kénokkal.
Gyakran eleiben tûnnek,
Gyõtrelmekben meg nem
szûnnek,
Tõbb tõbb fájdalmot adnak:
Kiktûl piros
Orczájának,
Es klárisos Ajakának
Rosái meg-
hervadnak.
Ereje fogy, reszkett Teste,
Van minden Tagja
eleste
Erõtlen inaiban.
A' sok kén addig sajtollya:
Hogy vér cseppek árja follya
Izzadó tagjaiban.
Oh!
hallatlan verétéknek,
Véghetetlen szeretetnek
Nem
hallott példája!
Oh szõrnyû szenvedéseknek,
Iszszonyu kûszkõdéseknek,
Oh csudáknak csudája!
[p 0114] Midõn az Eg erõssége,
Es az Világ
ékessége
Igy az Fõldre veretik:
Illy kegyetlen
fájdalmokkal,
Halálos Viadalmokkal
Ennyire terheltetik.
Kérlek szent Anya tégedet:
Ne bánd edgyetlen Edgyedet
Mostani mivóltában
Ha te elõdben állatom,
Es azt
néked bé-mutatom
Kénos állapottyában.
Mindenektûl el-
hagyatott,
Eppen kénokkal rakatott,
Minden dolga árvaság:
Nintss senki Vigasztalója,
Nints segede, nints
szánója,
Igye éppen fogyotság.
Im mint fárad,
siránkozik,
Egész Teste harmatozik
Vér cseppek
folyásival:
Láddé mint szorongattatik,
Es mennyire
nyomattatik
Keserves fájdalmival.
[p 0115] Ah ha
hozzája mehetnél,
Es véle edgyûtt lehetnél
Ennyi sok
kénaiban,
Melly õrõmest segitenéd,
Elteddel-is meg-
mentenéd
Halálos fájdalmiban.
De sem magát
segittetni,
Sem Annyát keserittetni
Nem akarja ezekkel:
Hanem minket hiv magához:
Hogy légyen kõzûnk
kénnyához
Tõredelmes szivûnkel.
Kévánnya Társai
legyûnk,
Mellette vigyázász tegyûnk,
S'-kénnyait
visgállyuk-meg:
Es velûnk nagy jó tételét,
Annyi
kénok fel-vételét
Kõszõnnyûk, s'-hálállyûk-meg.
Edes JESUS én im megyek;
Hogy annyi háládást
tegyek
ASz te kegyességednek:
Az még dolgaid igy
vóltak,
Mennyi vér cseppei folytak
Addig izzatt
testednek.
[p 0116] Es annyi izben imádlak,
Tisztellek, késerlek, áldlak,
S'-kõnyõrgõk
Felségedne:
Enged bûnõm bocsánattyát,
Erezhessem használattyát
Ennyi szenvedésednek.
Engedd: hogy akaratodhoz,
Es minden hagyományodhoz
Magamot
úgy szabhassam:
Hogy éppen az tiéd legyek,
Meg
tántorodást ne tegyek,
Te õsvényed járhassam.
El érkezvén az vég Ora,
Hozd dolgomot minden Jóra
Akkori
nagy harczomban:
Ne legyek meg tántorodó
Az halállal
viaskodó
Nehéz izzadságomban.
Ertem vérrek
izzadásod,
Az haláltúl irtózásod,
Kit nehezen
gyõztél-meg:
Az õrõkké izzadástúl,
Pokolbéli
irtózástúl
Akkor engem mentsen-meg.
[p 0117]
Második Rosa.
Az Jesus Ostoroztatásának Titka.
IZZadást vérrel árasztó,
Egész testét el-
fárasztó
Kemény kûszkõdésektûl
Jesus alig
pihenhetett,
Hogy megint kõrnyûl vétetett
Ujab
szenvedésktûl.
Látom õtet meg-fogatván,
Ide s'-
tova hurczoltatván,
Az városon utzánként,
Nagy
kissebséget szenvedni,
Es az által nevelkedni,
Rajta
az számtalan ként.
Valamerre vitettetik,
Minden helyen
illettetik
Tõbb tõbb boszontásokkal.
Oh! melly
nehezen eshetik,
Mikor személlye sértetik
Sûrõ
csapdosásokkal.
[p 0118] Melly keservessen van
dolga,
Midõn egy el-vetett szolga
Menynek, fõldnek
Urának
Pofázza gyenge orczáját,
Teli põki szemét,
száját
Angyalok királlyának.
Mennyi
kissebbitést veszen,
Rajta mennyi boszút teszen
Caiphas hamissága:
Mint dûhõskõdik ellene,
Mondván: õlni meg-kellene,
Az Sidok gonossága.
Ez
dõfi, amaz taszittya,
Ki rúgja, ki tántorittya
Szertelen ûtésekel,
Ez põkdõs rá rút torhákot,
Az mivel nagy hahotákot
Csúfló nevetésekel.
Némelly
száját reá tátva,
Nyelvét meszsze ki-bocsátva,
Szemtelenûl gúnyollya:
Ez orrát fel fodorittya,
Amaz
fogát vitsorittya
Ellene, ugy csúfollya.
[p 0119] Amaz
Ajakára pittyet,
Ez Orra alá hány fittyet,
Ez pedig
piszegeti:
Ki reá dõl, fel taszittya,
Ki sáros
lábbal rútittya,
Ki kõvekkel illeti.
Most szent
haja, most szakálla
Tépetik, most háta s'-válla
Sujtatik dorongokkal:
Az dûhõtt nép ugyan ordit,
Minden
gonoszt reá fordit
Iszonyú nagy szitkokal.
Az
egész éj igy megyen-el:
Reggel az nap mihelt gyõn fel,
Ujabb dolgok érkeznek:
Eõzõne nagyob kénokna
Arad
reá, és azoknak
Tengeri nevelkednek.
Oh! szép JESUS
õrõk Isten,
Téged az Herodes itten
Csúff
ruhában õltõztett
Es abban bolond modgyára
Sok száz
Ember csudájára
Kaczagva szemléltetett.
[p 0120]
Onnét visznek Pilátushoz,
Es õtt kõttetvén Oszlophoz
Erõssen korbácsolnak:
Az ûtésék sokságábúl
Tested hasadozásábúl
Nagy Vér patakok folynak.
Ally-meg itt oh! bûnõs lélek,
Es jól gondolkodgyál
kérlek
Ezek szõrnyûségérûl:
Mezitelenné
tétetett,
Az Oszlophoz kõtõztetett
Jesusnak szent
Testérûl.
Im az ki Ura mindennek,
Ruházója fõldnek
s'-menynek,
Magának nints ruhája:
Mesztelen áll
pironkodik,
Vérében úszva bánkodik,
S'-lesz ez világ
csudája.
Im melly nagy kegyetlenséggel,
Meg
dõhõdõt feneséggel,
Hohéra agyarkodik,
Reá emelt
veszszejével
Teste minden erejével
Sújtani
iparkodik.
[p 0121] Nézd, melly sûrõn gyakorollya
Ûtését, és korbávsollya
Hol hátát, hol tomporát:
Hol
mellyét, s' óldalát fújtya,
Hol más Tagjáira nyújtya
Vér árasztó Ostorát.
Oh! melly kegyetlen ûtések,
Azokbúl nagy repedések
Vannak gyenge hátadon:
Szent
bõrõd mint hasadozik,
Tested miként szakadozik,
Illyen erõs harczodon.
Nintsen benned semmi épség,
Tekénteted nagy szõrnyûség
Kénzott állapotodban:
Az Oszlopnál le-veretel
Eppen vérben kevertetel
S'-ott
fõrtõngsz sok kénokban.
Mind-az-által te ezeket
Az nagy csendességgel:
Mint Juh az Nyirõ ezében,
Vagy Mészár-székre mentében
Vagy ollyan
szelidséggel.
[p 0122] Azokrúl panaszt nem teszesz.
Sõtt valahány csapást vesztesz,
Mind annyiszor
engemet
Ajánlasz Atyád kedvében:
Hogy azokért
kegyelmében
Vegye bûnõs Lelkemet.
Oh! JESUS én
Reménségem
Meg-váltóm, és ûdvõsségem,
Oh
mindenható Isten!
Ki érettem igy veretni,
Csúfoltatni
s'-meg tõretni
Nem neheszteltél itten.
Az te nagy
Szeretetedért,
Keserves szenvedésedért
Adok néked
hálákot:
Es bé-mutatom azokkal,
Szivembéli fájdalmokkal
Az értem vett kénokot.
Im szent Lábaidhoz esem,
Ki
folyt véredben keresem
Bûntõl tisztúlásomat:
Ruházzon mesztelenséged,
Zabolázza vereséged
Délczeg indúlatomat.
[p 0123] Nagy kénokot vallot
Tested,
S'-azok alatt sok el-ested
Az én gyarló
testemet
Tartsa-meg az esetektûl,
S'-az testi
Ingerlésektûl
Oltalmazza lelkemet.
De az én Uram
Annyának
Edes Fia sok kényának
Mélységes Tengerébûl
Mitt kell itten bé-mutatnom,
Avagy Eszéhez juttatnom
Azok szõrnyûségébûl?
Ha teste Mesztelenségét
Mutatom, illy kissebségét
El-iszonyodva nézed:
Ha sok sebét szent Hátának
Látod, s'-kénzott
Oldalának
Azt el-ájúlva érzed.
Es igy tõb
keserûséget
Adnék, hogy sem kõnnyebséget
meg-
sebhetet szivednek:
Tõbb tõbb fájdalmot okoznék,
Nagyob gyõtrelmeket hoznék
Anyai szerelmednek.
[p 0124] Tudom ugyan, hogy ezeknek
Az szõrnyõ
vereségeknek
En nem kís oka lettem:
Te szivedet-is
bûnõkkel,
Mint annyi éles tõrõkkel
Keservessen sértettem.
De te oh szûzek Virága!
Kinek nagy Irgalmassága,
Arról ne emlekezzél
Az mit
ellened vétettem:
Sõtt, noha nem érdemlettem,
Erettem
esedezzél.
Bûneimrõl szent szemedet
Forditsd-el,
s'-takéntetedet
Vesd edgyetlen edgyednek
Illy meg
tõretett testére,
S'-abból ki-folyott vérére
Szerelmes gyermekednek.
Im melly rongyolt, szakadozott,
Eõszve veretett, s'-változott
Elébbi szépségében:
Minden tagjábúl vér csorog,
Nem birja magaát tántorog
Erõtelenségében.
[p 0125] Az kénok
számtalansága,
A' ki folyt vérnek soksága
Lángozó
szerelmével
Vegyen ki minden vétekbûl,
Vonnyonfel az
esetekbûl,
Tõltsõn-bé kegyelmével.
Kõnyõrõgj
te-is érettem
Szûz Anya, és légy mellettem:
Hogy nyerty
põrõm lehessen:
Vessen olly tûzet vesémben,
Az melly minden gazt szivemben
Fel-gyûjtson, s'meg
égessen.
Az testnek viszketegségét,
Az
természet délczegségét
Zabola alá vegye:
Az által
tellyes éltemet
Aldgya, és kévánt végemet
Adgya, s'-
bóldoggá tegye.
[p 0126] Harmadik Rosa.
Az Jesus
tõvissel coronáztatásának Titka.
Jaj melly
hallatlan kénokal,
S'-Iszonyu gyalázatokkal!
Az emberi
nemzetet
Kellet, Jesus meg-váltanod,
Es helyére
állitanod
Amaz régi esetet.
Nem vala az elégséges
Erre, hogy a' te szentséges
Tested meg-verettessék,
S'az sarkantyús korbácsokkal
Meg-szaggattatván,
azokkal
Éppen rongyá tétessék.
Megént újab
fájdalmoknak,
Es nagyob gyalázatoknak
Kévános tengerében
Te magadot merittetni,
S'-véred éppen kivétetni
Azoknak
fõrdõjében.
[p 0127] Eléb az viszketeg testnek,
Búja, s'-kaczér természetnek
Fizetted fesletségét:
Akarod az kevélységnek
Most, és nyalka negédségnek
Fizetni délczegségét.
Illyen nagy szeretetedért,
Ennyi
kénszenvedésedért,
Neked én mit fizessek?
Nints
más semmim, nem tudhatom,
Ezekért mimet adhatom,
S'-
hozzád mivel mehessek:
Hanem, ha megtõrt szivemet,
S'-abbúl ki facsart kõnyvemet
Veszem, s'-viszem
elõdben:
Aldom jó téteményedet,
Emlegetem szerelmedet
Mindennémû idõben.
Ugyan-is az, ki lehetne,
Melly
olly aczélt viselhetne
Keményedet szivében:
Hogy
téged nem keserûlne,
Szeme kõnyvben nem merûlne,
Kénaid õzenében.
[p 0128] Es negedségét szivének,
Dagállyát kevélységének
Ezt látván le nem rázná:
Veled edgyûtt siránkozva,
Kénaidon csudálkozva
Magát
meg nem alázná.
Im megént le rángattatik
Kõntõsõd,
s'-fel szaggattatik
Sebeid bé-forrása:
Kõntõsõghõz varzott vólt már
Az sok seb: Oh melly
kénnal jár
Annak le-rángatása!
Jaj melly igen
megváltozott!
Melly rongyos, melly szakadozott
Most a'
te gyenge tested:
Meg-nyilt minden sebesûlt ér,
Talpig
el-boritott az vér,
Már az fõldet-is fested.
Ah! melly
sok darab maradott
(Mivel hogy oda ragadott)
Kõntõsõdõn bõrõdbõl,
Mikor rólad le-rángatták,
S'-testedet mesztelen hadták,
Ki húzván
kõntõsõdbõl.
[p 0129] Im még-is nints az ki
szánná,
Es segiteni kévánná
Illy keserves igyedet:
Nincs kinek szive meg-essék:
Sõtt hogy mérgeket
tõlthessék
Ujittyák gyõtrelmedet.
Azért
sûrõn csoportoznak,
S'-Ujab eszkõzõket hoznak
Bõvûlõ kényaidra:
Elsõben tésznek olly
csúflást:
Hogy egy rongyos Bársony Palást
Adatik
vállaidra.
Az után nagy hahatával
Gyõnnek egy
fûrtõs kákával,
S'-azt mint Királyi Pálczát,
Csúffképpen kezedben adgyák:
Az alatt testeden hadgyák
Sok ûtés kék zománczát.
Mert ki hátúl, ki ûtt
elõl,
Dõfnek, rúgnak minden felõl
Reád, forrot
mérgekben:
Ezek tépik szakállodat,
Azok szaggattyák
hajadat,
Sok fûrt marad kezekben.
[p 0130] Némellyek
tõviset szednek,
Az te szentséges Fejednek
Koronát
abbúl fonnak,
Mellyet homlokodra tévén,
S'-ahoz két
dorongot vévén
Fejedben azzal nyomnak.
Oh! Iszonyu
vólta ennek:
Az Tõvisek tõvig mennek
Meg szoritott
fejedben:
Az ereket meg-szaggattyák,
Az csontokot-is
meghattyák
Minden belsõ részekben.
Buzog az által
lyukatt ér,
Indúl minden-felõl az vér
Essõ
szakadás-képpen:
El-borittya személlyedet,
Elfollya
minden testedet,
Vér Tóban állasz éppen.
Szemõldõkõk, Szemek, Ajak,
Bajúsz, szakál, s'-az
szép hajak
Melly rendetlenné válnak:
Az alutt vér
õszve vonta,
Rút csapos fûrtõkben fonta,
Mint jég
csapok, úgy álnak.
[p 0131] Némellyek elõdben álnak,
Es te néked mint királynak
Térdet, és fejet hajtnak:
Erkeznek azomban mások,
Esnek rajtad nagy csapások,
Mint bolondot úgy tartnak.
Ki arczúl csap, ki sujt
nyakon:
Ettûl torha, attúl takony
Szent Orczádra
hányatik:
Kik az vérrel õszve fagyván,
Rajtad
szépséget nem hagyván,
Személyed rútittatik.
Az
Rosákot felûl múló,
Az Clárisokot meg-dúló
Orczádnak ékességét
Illy ocsmányságok borittyák,
Mellyek méltán szaporittyák
Szived keserûségét.
Személyed vólt éppen szépség,
Follya azt most rút
genyetség
Az evesûlt sebekbûl:
Szemed fénye vig
ragyagvány,
De most az-is rút halovány
Sûrõn follyó
kõnyvedbûl.
[p 0132] Klárist nemzett szép Ajakad,
Gyõngy Virágot termet Nyakad,
Ortzádon Rosák
nõtték;
De azok most rút torháknak,
Vérrel
egyvelõlt taknyoknak
Kénos helyei lõttek.
Homlokod,
Liliomos kert,
Hol ez elõtt soha nem vert
Fészket
semmi undokság:
De most az is rútitatott,
Mert oda-is
bõven hatott
Az Nyál s'-egyéb motskosság.
Van
hátadon sok barázda,
Kiket rajtad az garázda
Vitézek
keze szántott:
Ollyan izecske nints benned,
Kit, meg-
dûhõdvén ellened,
Ellensged nem bántott.
Nintsen
rajtad semmi épség,
Testeden a' Seb szõrnyûség,
El-nyom az nagy kénhalom:
Igazán kénok Férfia
Vagy,
nints ennek semmi hija,
Egész tested fájdalom.
[p 0133] Lõttél illy el vetett Féreg,
El-fonnyattál mint
az kéreg
Ennyi szenvedésedben:
Tétettél erõs
sajtóban,
Meg-nyomatattál valóban,
Nem sok maratt
véredben.
De még sints ezeknek vége,
Ellenséged
dûhõssége
Továb-is fenekedik:
Nem-is tágitnak
más-képpen,
Hanem ha meg-õlnek éppen,
S'-kedvek ugy
elegedik.
Azért az Fene nemzetség,
Kiben nints semmi
kegyesség,
Kiáltya nagy Torokkal:
Barabbas el-
eresztessék,
Helyette fel-feszittessék
JESUS, az tõbb latrokkal.
Mondván emeld fel, emeld-fel
JESUST, Barabbást erezd-el
Az Ûnnep
szentségéért:
Illy kissebségeket hallasz,
Illy
gyalázatokot vallasz
JESUS, mások bûnéért.
[p 0134] Oh hamis tõrvény újsága!
A' mellynek
iszonsága
Az poklot-is fel-múllya:
Az lator el-
bocsáttatik,
Az ártatlanra mondatik
Halálos Tõrvény
súllya.
JESUS Atyád bõltsesége,
Angyáloknak
dûtsõsége,
Királlya fõldnek s'-menynek:
Ki igy
akartál kénzatni
Érettem, koronáztatni,
S'-tsúfja lenni
mindennek.
Ezekért az gyõtrelmekért,
Az Bársonyért
s'-tõvisekért,
Kiket rajtad szemlélek,
Az
kevélység, szilajságát,
Nagyra vágyás nyalkaságát
Ircsd-ki belõlem kérlek.
Tudom ugyan, hogy vétettem,
és en-is nagy óka lettem,
Az te szenvedésednek:
De
minthogy már hozád tértem,
Es tõled kegyelmet kértem,
Engedgy meg szegényednek.
[p 0135] Tõvised szivem
hassa-meg,
Lelkemet véred mossa-meg,
Bársonyod
ékesittsen:
Te légy Uram, Fejedelmem,
Gyámolom, és
segedelmem,
Te Malasztod segittsen.
Hogy téged
ilendõ-képpen
Tisztellyelek, s'-járjam éppen
Csak a'
te õsvényedet:
Akaratodat kõvessem,
Es igaz
szivel keressem,
Az te dûtsõségedet.
Néked pedig
keseredet
Anya, edgyetlen Edgyedet
Illyen kénos voltában
Bûneimért bé-mutatom,
Es te elõdbe állatom,
Tõvis
koronájában.
Tudod, azokot szivessen
Meg-bántam,
és keservessen,
Érzem most-is fájdalmát,
Meg-
bántottam az mellyekkel,
Es már az-után tõbbekkel,
Nem
boszszontom irgalmát.
[p 0134] Te-is igyemet fel-venni
Méltóztassál, s'-azon lenni,
Hogy kedvében
eshessem:
Es ez szõrnyû s'-rettenetes
Eset után,
kellemetes
Dolgait szemlélhessem.
Tõviseért
szent Fejének,
Atyai õrõkségének,
Láthassam
koronáját:
Nézhessem az sok szitkokért,
Személlyére hánt motskokért,
Dûcsõséges Orczáját.
[p 0137] Negyedik Rosa.
A' JESUS keresztének maga
Vállán a' Calváriára vitelének Tita.
FIgyelmezz jól
kegyes Lélek,
Szomorú dolgot beszéllek,
Es hallhatatlan
Esetet:
Ki járt már a' Sententia,
JESUS az
Istennek Fia
Halálra itéltetet.
Az Latrok kõzé
állatva,
S'-szorgossan kõrûl ogatva
Hóhérok
csordájátúl:
Az utzákon hurczoltatik,
Szaporán
csoportoztatik
Az népnek sokságátúl.
Nints
ábrázat, nints ékesség,
Nints tekintet, nints
tisztesség,
Nints épség semmijében:
Az Sidok
kegyetlensége,
Az Vitézek fenesége,
Ugy rontotta
Testében.
[p 0138] Sûrõ kõnyv follya Orczáját,
Bõven teli szemét, száját
Annak keserves árja:
Ugy viszi terhes keresztét,
Tántorgattya gyenge testét
Anna nagy gerendáje.
Hol amarra, hol dõl erre,
Veszi
magát valamerre,
Mindenûtt csak húl, és kél:
Nints
ereje, hogy mehessen,
Ûzik pedig, hogy siessen,
Semmi nyúgovást nem lél.
Most el sibbatt
kõnyõére,
Most esik fáratt térdgyére,
Most majd
orrára borúl:
Ki innét, ki tl rángattya,
El-dõl, magát
nem birhattya,
S'-kereszte alá szorúl.
Ez innét, az
túl rongállya,
Ki kõvekkel hajigállya,
i szitkokkal
illeti;
Némelly csuczája hegyével,
Némelly dorongos
kezével
Taszigállya, s'-sebheti.
[p 0139] El-nyomván
nehéz kereszte,
Vagyon szapora el-este,
De pihente nem
lehet:
Rá rohánnak minden-felõl,
Rúgják, s'dõfik
hátúl s'-elõl,
Menni kell az mint mehet.
Omol ujonnan-is
fõldre,
Onnét emelkedvén térdre,
Fel-kezd ismét
álnia:
De alig lép edgyet, kettõt,
Inának hasonló
lejtõt
Kell meginten járnia.
Néha magok-is le-verik,
Porban, és vérben keverik
Szent szemelyét újobban;
Onnét megént fel-rángattyák,
Káromkodva rivogattyák,
S'-mondgyák, hogy meñyen jobban.
De mivel hogy fõllûl
múllya
Tehetségét terhe súllya,
Azt meszsze nem
viheti:
Ismét le roskad alatta,
Erejét mind el-fogyatta:
Továb nem emelheti.
[p 0140] Ha el kél megént le-omlik,
Es minden sebe fel-bomlik
Az gyakor esésekbûl:
Meg
árad vére forrása,
Mint az patakok folyása
Az nyitot
kút fejekbûl.
Mind az által mind ezeket
Az nagy
kénszenvedéseket
Viseli nagy csendessen:
Sõtt
tõbbeket-is érettûnk,
Noha ellene bûnt tettûnk,
Cselekedne kedvessen.
Oh! én Istenem, szerelmem,
Én meg-váltóm és védelmem
Néked mivel tartozom:
Hogy
ellened én vétettem,
Te szenvedsz még-is érettem,
Te
vagy Rab, én változom.
Az kénra méltó én vóltam,
Mivel hogy õszve gázoltam
Meg-vetvén tõrvényedet:
Magadra még-is te vetted
Annak súllyát, nem engetted
El-
veszni szegényedet.
[p 0141] Oh melly keserves
szomorú
Vólt, és hallatlan háború
Ezek ki menetele:
Minden ki gondolt kénokkal,
Fel-keresett
csúflásokkal
Lévén az éppen tele.
Oh! mennyi véred
omlott ki
Azólta-is, hogy hoztak ki,
S'-viszed nagy
keresztedet,
Minden nyomai lábadnak,
Attól ugyan meg-
áradnak,
S'-végig follyák testedet.
Az merre útadot
veszed,
Ott éppen pirossa teszed
Az fõldet, és
kõveket: A' kereszt véred ki-nyomja,
Annak drága Miniomja
Meg-fest ott mindeneket
Ah mostán-is hányszor
esel,
Mint hogy igen gyengén visel
Lábad
erõtlensége:
Akár mi kis rõg tántorit,
Szapora
botlásra szorit
Erõdnek gyengesége.
[p 0142]
Azomban imé nagy jajjal,
Kúcsolt kézzel, tépet hajjal
Edes Annyád érkezik,
Hogy kõzelitsen tégedet,
Meg
láthassa személlyedet,
Szivessen igyekezik.
Allyunk-meg itt egy kevessé,
Tedgyûk magúnkot
részeszé
Ezeknek érzésében:
Mínd a' keserves
Anyánák,
Mind az õ édes Fiának
Gyõtrelme
nézésében.
Az Annya mihént hallotta:
Hogy Pilatus
ki-mondotta
Tõrvényét szent Fiának:
Mint a'
Mennykõtûl ûttetet,
El-dõlt, s'-nehezen vehetet
Meg-
élledést magának.
Fel kél végre a' mint lehet,
A'
mennyire erõt vehet
Sietteti menését:
Rokonit melléje
vévén,
S'-azokal nagy sirást tévén
Keresi
szerelmesét.
[p 0143] Hogy véle szemben lehetne,
Tõle vég búcsút vehetne
Borúlván orczájára:
Ha
pedig, az nem lehetne,
Bár csak távolrúl nézhetne
Szerelmes Magzattyára.
Igy a' Város edgy Uczáján,
Kõnyve le-folyván Orczáján,
A' nép kõzé férkezik:
Ott szent ia keresztével,
Gyakran el esõ testével
Eleiben érkezik.
A' mellyet látván, fõldre húll,
Majd
e' világbúl is i múll,
El-rémûlt keservében:
Soká
meg sem mozdúlhatott,
Mint kõ Bálvány ugy láttatott
Meg-hidegûlt testében.
Fel-veszi magát ejére,
ezd
iszszonyú jajgatást:
Keserves Tõr jár mellyében,
Melytûl sebhetet szivében
Érez nagy
szorongatást.
[p 0144] Szent Fiához akar menni,
De
nehéz annak meg-lenni,
Az nép tollongásában:
Ez, s'-az-is
férre taszittya,
Es az útbúl kiszorittya
Oda
indúlásában.
Mellyen jobban szomorkodik,
Esõzése
szaporodik
Meg áradott szemének:
Melly Orczáját
elborittya,
énvallását szaporittya
Keseredett
szivének.
Kõzeleb férkezik végre,
Es újabb
keserûségre
Botsáttya ottan magát,
Látván edgyetlen
Edgyének
ereszt emelõ Testének
Illy rettenetes
dolgát.
Nézi el-rongyolt Orczáját,
Fejét sértõ
koronáját,
Nézi az sok sebeket:
Bõven folyó vérét
nézi,
Nézi, és nehezen érzi
Szivében mind ezeket.
[p 0145] Majd el hal nagy keservében,
Meg-némúl, mint
kõ nyelvében
Fia kénnyát szemlélvén:
Szivében
sir, és kesereg:
Hogy szent Fia igy véntereg,
Magában igy beszélvén:
Jaj, jaj én édes
szûlõttem,
Im én-is elõdben jõttem,
De itten miket
látok?
Mint lator ugy hurczoltatol,
Szõrnyû halálra
vonatol,
Rajtad ez, ah! mi átok?
Jaj! jáj! hova hadsz
engemet?
Ah! had tedgyem-le éltemet
Te veled edgyûtt én-
is:
Avagy helyetted hallyak-meg,
Nagy õrõmest
váltolak-meg
Az magam életén-is.
Bár eddig-is
kénnyaidnak
Nagy terhe, s'-gyalázatidnak
Vólt vólna én
vállamon:
Nem latné ennyi sebeket,
Sok egyéb
szõrnyûse3geket,
Most édes virágomon.
[p 0146]
De késõ már azt elvennem,
Bár csak most lehetné mennem
Az halálra éretted:
Vagy, ha azt meg nem nyerhetem,
Leg-
aláb, én is életem
Most tegyem le-melletted.
Hogy igy
veled meg-hóltomban,
Szivemet kénzó kénomban
Szakadgyon
utolsó vég:
Annak sebes tûze másként,
Gyujtván
bennem mind tõbb tõbb ként,
Szivemen mindenkor ég.
Edes szivem, drága kintsem
Allymeg, terhed had
segittsem,
Add reám keresztedet:
Látom i-folyt minden
véred,
Mig az Calvariát éred,
Nem viheted terhedet.
Oh én ártatlan virágom!
Kõd nélkûl való világom!
Oh kedves napom fénye!
Melly igen meg-setétettél,
Mindenektûl meg-vettettél,
Minden jónak õrvéñye.
[p 0147] Igy keseregvén szivében,
Nintsen száraz
személlyében
Rajta folyó kõnyvétûl:
Azomban eléb
kezd menni,
Vég búcsút akarván venni
Eõ edgyetlen
Edgyétûl.
Bizik-is hogy oda szorúl,
Édes orczájára
borúl,
S'meg-mossa azt csókokkal:
Hol most helyén
a' Rosáknak
Van moslékja rút torháknak
Azokhoz sûlt
varokkal.
De onnét viszsza kergetik,
Fiát peig
siettetik,
S'-dõfõlik hogy nem mehet:
Ezt keserves
Annya láttya,
Fáj a' szive, mert sajáttya:
Fáj, de
arrúl nem tehett.
Hol találtatik olly elme,
Kinek van
annyi értelme,
Melly az árva Anyának
Szive nagy
keserûségét,
Sok jaját, és szõrnyûségét
Ki-mondhassa kénnyának.
[p 0148] Ellankatt, és el-
fáratt már,
Alig piheg, nehezen jár,
Még is utánna
megyen:
Most erre, most amarra tér,
De szent Fiához
ugy sem fér,
Mondgya: jáj! jaj! mit tegyen?
Majd ketté
hasad szivében,
Reszkett minden tetemében,
Látván,
hogy már el-veszti
Két szeme kedves világát,
Édes
Fiát, szép virágát,
Magát halni ereszti.
Oh édes
JESUS azoért,
Az hallatlan fájdalmokért,
Kiket
szent Anyád érzett:
Midõn illy énos vóltodban,
A'
eresztfát hurczoltodban,
Téged kõvetvén nézett.
Es
a' kikkel sebessedett
Te-szivedis, keseredett
Anyádot ott tekéntvén,
Add, hogy õsztõne ezeknek
Az
sok kénoknak, sebeknek
Engem-is fel-serkentvén.
[p 0149] En-is az én keresztemet
Vegyem-fel, és vezéremet
Tégedet kõvesselek:
Az te szent kereszted adgyon
Erõt, és velem maradgyon,
Hogy el ne veszesselek.
Es az én keresztem Fája,
Ûdvõsségem zõld
palmája
Légyen, s'meg ne száradgyon:
Hogy az tûzre
való fákkal
Ne égjen-meg, és azokkal
Veszélyre ne
maradgyon.
[p 0150] Õtõdik Rosa.
Az Jesus fel-
feszittetésének Titka.
Hivek ide siessetek,
Méltó háládást tegyetek
Jesus-nak mind magának,
Mind az õ meg keseredett,
El-bádgyadott elepedett
Szerelmes szent Annyának.
Annak, sok kénnyát s'-meg-
hóltát,
Ennek siralma nagy vóltát
Kegyes szivvel
ûllyétek:
Itt mind a' jajnak, s' panasznakk,
Mind
kegyelemnek, s'-malasztnak
Nagy az Titka hidgyétek:
Es
az mint az szeretetnek,
Ugy az szomorú esetnek
Van
hallatlan csudája:
Akar az Árva Anyának,
Akar õ édes
Fiának
Tekéntessék példája.
[p 0151] Ha az
kénoknak soksgát,
Az szeretetnek nagyságát
Szemlellyûk, és visgállyuk:
Hogy valaki illyet vallott,
Sõtt csak látott-is vagy hallott,
Azt sohol nem
talállyuk.
Az ki semmiben nem vétett,
Minket
tellyessen szeretett,
Im miként hurczoltatik:
Bánnak
véle kegyetlenûl
Mint lator nagy szertelenûl
Az
halálra vonatik
Nintsen senki kõnyõrûlõ
Esetén, sok az õrûlõ,
Rajta minden kegyetlen:
Rá
csoportossa rohannak,
Testérûl mindent le-vonnak,
Marad csupa mesztelen.
Rajta az sebek ujlnak,
Es bõ
pataki indúlnak
Onnét forró vérének:
Kik ujonnan el-
borittyák
Egész testét, szaporittyák
Tengerét
keservének.
[p 0152] Az ki teremt mindeneket,
Az
fõldet, és az égeket
Ruházza s'-ékesiti,
Annak
nintsen õltõzete:
Az maga faját nemzete
Urát igy
kissebbiti.
Az ki szûzebb minden szûznél,
Tisztáb a' napbéli tûznél,
S'-tellyes
szemérmetességgel:
Mint hogy mesztelen áll éppen
Az világ elõtt: Illy-képpen
Van melly nagy
szégyenséggel.
All szeliden, és csendessen,
Fogadgya engedelmessen
Az mi néki hagyatik:
Az mint
hóhéra akarja,
Feje, Lába, Keze, Karja
Az szerint
rakattatik.
Most kezét, most lábát adgya,
Az mint az
nékie hadgya.
Alája az szõgeknek:
Szenvedvén kegyes
Tûréssel,
Noha esnek nagy séréssel
Lyuggatási ezeknek.
[p 0153] Itt figyelmesen állyunk-
meg,
Istenûnknek tekintsûk-meg
Illy csendes
szenvedését:
Lássuk az õtet kénzoknak Kegyetlen
hóhér sidóknak
Rajta dûhõskõdését
Az
keresztnek magos fala
Hoszszabban fúratott vala
(Mint
hogy hozzá nem mérték)
Mint szent lábai nyúlhattak:
Az mig oda nem huzattak,
A' frást el sem érték:
Mert
az sok kénos sebektûl,
Az Inak-is õ helyektûl
Hátráb sugorottanak:
Es az lábak-is azokkal.
Rõvidebbekké lették sokkal,
Mint az elõtt vóltanak.
Azért hogy oda érnének,
Az holott fúrást tévének,
Meg rõvidõlt Inaj:
Húzzák, vonnyák nagy erõvel,
Az
mig az frás helyével
Meg-edgyeznek lábaj.
[p 0154] Oh
gyûtrelmeknek gyûtrelme!
Mellyen el bódl az elme:
Oh
hallatlan dûhõsség!
Kikhez nem emlit hasonlót,
Népet sem túd illy káromlót
Soha semmi régiség.
Im miként meg szakadoztak,
Es egy mástl el-oszlottak
Izei az csontoknak:
Olly részetske nintsen benne,
Melly
helyébûl ki nem menne,
Kéñya miatt azoknak.
Altal
szõgezett tenyere,
Meg-lyukasztott lába ere,
Araszt
vér folyamakot,
Fel szaggattatott háta-is,
Tõvissel
font homloka-is
Szaporittya azokot.
Vérben van talpig
tetétûl,
Rajta lévõ sok sebétûl
Gondold melly
kénban lehett?
Fejét akár hová hajtsa,
Es nyugodalmát
óhajttsa,
Kõñyebséget nem vehett.
[p 0155] Ha azt
Bal-felé ereszti,
Az Tõvisnek el-rekeszti
Sérõ
fulánkja onnét:
Ha bocsáttya jobja felé,
Az akad ottan-is
belé:
Nints nyugalma sohonnét.
El-fárad, ha fel-emeli,
Ha alá bocsáttya, leli
Annál nagyob fájdalmát:
Veszettûl van dolga éppen,
Nem talállya semmi-képpen
Keresett nyugodalmát.
Van illy gyõtrelmes kénokban,
Illy nyomorúlt állapotban
Fia az nagy Istennek:
Ennyire
sebesittetik,
Az kereszthez szõgeztetik
Alkutója
mindennek.
Mind-az-által mind ezekben
Az kénos
szenvedésekben
Nem gondol ugy magával:
Mint az mi
ûdvõsségûnknek,
Elébbeni esetûnnek
Helyre
állitásával.
[p 0156] Oh Jesusom! én
vétettem,
Az veszély még-is helyettem
Imé tégedet
talált:
Az hamis szolga én voltam,
Ki Uramot el-aroltam,
En érdemlettem halált.
Oh veszett! mit cselekettem?
Az jóért gonoszt fizettem
Néked jó Istenemnek:
Sok
boszszval illettelek,
Férre tévén, meg-vettelek
Kt-
feje életemnek.
De kérlek téged Uramot,
Ne nézzed
bûnõs voltomot,
Tekénts reám kegyessen:
Tisztits-
meg bûnõm szennyébûl,
Hogy érdemed
gyûmõltsébûl
Legyek én-is részessen.
Két
szemem merûl essõben,
Zokogva esem elõdben
Csókjára az sebeknek:
Es lelkemet oda zárom,
Tudom nem
lész semmi károm
Rõjtekében ezeknek.
[p 0157]
Orvos Patikám szent véred,
Mellyel lelkem mihelt éred,
Azontúl meg-vigaszik:
Tõvised kedves virágom,
Addig
van hasznos világom,
Meddig az meg nem aszik.
Ezeket
mind te magadnak,
Mind a' te édes Anyádnak
Edgyûtt sok
sérelmével
Uram néked bé-mutatom,
Es te elõdben
juttatom
Szivem tõredelmével.
Kiket belsõ s'-kûlsõ-
képpen
Meg-keserittetvén éppen
Mind ketten viseltetek,
Te Testednek sok kéñyában,
Anyád szive
fájdalmában,
Az midõn szenvedtetek.
Viselsz az
meñyi sebeet,
S'-azzal járó gyûtrelmeket
Te kén
látó testeden:
Eõ-is belsõ keservében,
Annyi
tõrt érez szivében,
Te szõrnyû eseteden.
[p 0158] Ah! melly szomorú lehetett
Akkor-is, rád mint
nézhetett,
S'-mint tudhatott mivelni?
Midõn már
kereszten lévén
Azt a' fõldrõl fel-is vévén,
Fel
kezdették emelni.
Azomban a' Fõldre omol,
Es azzal inkáb
meg-romol,
Már fel fûggesztett tested:
Minden csontok
meg-indlna,
Es helyekbûl ki mozdlnak,
Lévén illy nagy
meg-ested.
Az sebek meg nyilnak jobban,
Véred meg-
indúl ujobban,
S'-folyását szaporittya:
Meg pirosittya
az fõldet,
Nem enged ott lenni zõldet,
Rosa szinnel
borittya.
Szemed akár hová vessed,
Es kõnnyebségéd
keressed,
Nem lelsz egyebet, csak ként:
Két lator
kõzé fûggesztnek,
Ott-is szeme az edgyiknek
Rád
káromlással teként.
[p 0159] Az Vitézek sorsot
vévén,
Es azt kõntõsõdre tévén,
Egy-más kõzõtt
fel-osztyák:
Ellenségid karomodnak,
Szapora hahatát
mondnak,
Bús szivedet boszszontyák.
Kiáltyák rút
karomkodva:
No, a' ki nagy bizakodva
Mondod vala a' minap:
Hogy az Temlomot el-rontod,
Es azt helyére állatod
Meddig
el-mlt három nap,
Orvosold mostán dolgodot,
Meg-
szabaditván magadot,
Tégy tested sok kénnyárúl:
Most vagyon ideje ennek,
Ha Fia vagy az Istennek,
Szály-
le az kereszt-fárl.
De veszed csendes tûréssel,
Nem hogy boszszúság ûzéssel
Erzenéd te ezeket:
Sõrt szeretettel gerjedeszsz,
Atyádnak értek
esedeszsz:
Bocsássa-meg vétkeket.
[p 0160] Az-
után az hozzád térõ,
Es bûneit meg-õsmérõ
Latrot azzal biztatod:
Hogy viszed paraditsomban,
Es
magaddal edgyûtt abban
Még ma bé-is iktatod.
Adod
minékûnk Anyádat,
Es engeszteled Atyádat
Elébbi
haragjában:
Azért nem de remélhetûnk,
Sõtt
bizonyosak lehetûnk
Ez-után irgalmában?
Lelkûnknek
szorongatója,
Akar melly nagy bûn csomója,
Legyen ránk
hurkoltatva,
Szent Fia elég tétele
Biztat, hogy annak
kõtele
Meg-lészen óldoztatva:
Midõn az téged
kénzoknak,
Ellened káromkodoknak
Vétkek meg bocsáttatik:
Es amaz bûnre bátornak,
Melletted fûggõ latornak
Paraditsom adatik.
[p 0161] Ki lehet hát, az ki ebben
Az
hallatlan kegyelemben
Bátran ne bizakodgyék:
Csak ki
fesellyen bûnébûl,
Es szive tõredelmébûl
Te
hozzád ragaszkodgyék.
Holott magad készakarva,
Erettûnk nagy harczott tartva,
Kévánsz szó szóllonk
lenni:
Es haragjábúl Atyádnak,
Birtokábl az Sátannak,
Kegyelmessen ki-venni.
Mi-is neked ezekért
Az sok
jó téteményekért
Nagy alázatosággal,
Szûntelen
hálákot adúnk,
Es ditsireteket mondúnk,
Tartozó
buzgósággal.
Abban egész hittel lévén:
Hogy már
dolgúnkot fel-vévén,
Végig leszesz mellettûnk:
Akar
melly nehéz ûgyûnkben
Szent Atyádnál életûnkben
Esedezel érettûnk.
[p 0162] Az mellyért mi sem
rágittyuk,
De újitván szaporittyuk
Az te dicsiretedet:
Aldgyuk, tisztellyûk, urallyuk,
Féllyûk, és fel-
magasztallyuk
Te szentséges nevedet.
Azomban ki
folyván az vér,
Meg-ûressedik minden ér
Az éltetõ
melegrûl:
El-vész minden ékességed,
Halni tér
elevenséged
Az sok gyûtrõdésektûl.
Tõvis
hatotta fejedet,
Sok-képpen senhet testedet
Nints hol
kõnnyebbiteni;
Akár el-fáratt lábaddal,
Akár el-
bádgyatt karoddal
Kezded azt segiteni.
Sõtt igy
fájdalmid ujúlnak,
Mert mozogván meg-indúlnak
Forrási
az sebeknek:
Akár-fel, akár le-veted
Szemedet, de nem
lelheted
Segitségét ezeknek.
[p 0163] Az Nap, és Hóld
szomorodik;
Az tiszta ég háborodik
Hallatlan
sõtétléssel
Az kõsziklák hasadoznak,
Az magos
fák romladoznak
Iszony repedéssel.
Az koporsóknak
Mrványi,
Pogány Istenek Bálvnyi
Fel nyilnak, s'-el
romolnak:
Vitorlája az Templomnak
Ketté szakad, sok
halomnak
Tõltvényi le omolnak.
Az egész fõldnek, és
menynek,
Azokban lévõ mindennek
Van szõrnyû
vltozása:
Az Istennek magának-is,
Nem kedvezvén
fiának-is
Van most búslakodása.
Mert nem hallya-meg
kérését:
Noha láttya epedését
Illy halálos harczában:
De hadgya ottan csak magát,
Még nem végzi kezdett dolgát
Lelkûnknak váltságában.
[p 0164] Es midõn már az
epének
Eczettel kõzlõtt mérgének
Italát meg-izlette:
Végre Attyának ajálván
(Feje nakára hajolván)
Lelkét
ki-eresztette.
Oh! Uram, a' ki érettem
(Mint hogy halált
érdemlettem)
Az Keresztnek Oltárán
Atyádnak fel-
áldoztattál,
Es engemet meg-váltottál,
Piros véred nagy
árán.
Im én-is nagy alázattal,
Fõldre csûggõ
Ábrázattal
Szent lábaidhoz esem:
Es néked valván
magamot,
Továb már Orvosságomot
Csak te nálad
keresem.
Meg vallom, tõled el-szõktem,
Ellened
Pártot ûtõttem:
De meg-akarok térnem:
Az mellyre
kérlek erõt adgy,
S'-tõledel-szakadnom ne hadgy,
Es
tõbb pártolást érnem.
[p 0165] Oldalad fel-
nyitásának,
Lábaid lyuggattásának,
S'-kezeidne
sebiért:
Azokbúl buzgó vérednek,
Ertûnk le tett
életednek,
Kõnyõrgõk érdemiért.
Ha méltoztattál
el-venni
Azokot, ne engedd lenni
Haszontalanúl lennem:
Hanem adgyad kegyelmessen,
Hogy azok által lehessen
Ûdvõsségemet vennem.
Az Ostor, Veszszõ,
Tõvis, Nád,
Káromlás, szitok, hamis vád,
Szõg,
Dárda kereszteddel,
Kiket viseltél érettem,
Az miben
eddig vétettem
Mossa-el azt véreddel.
Add hogy a'
testnek, vilgnak,
Azokkal minden hivságnak
Egészlen
meg-halhassak:
Az után tellyes hûséggel,
Igaz
tõkéletességgel
Csak néked szolgálhassak.
[p 0166] Fel-tmadván háláloddal,
Erõssitõ
malasztoddal
Tartassam-meg a' végre:
Hogy hóltod
adgya éltemet,
Sok kénod bóldog végemet
Az õrõk
ûdvõsségre.
Téged-is, oh el-epedet
Anya! az ki
szerelmedet
Szemlélted keservessen
Szent Attyához
kiálétani,
Es Lelkét ki-bocsátani
Az keresztfán
csendessen,
Kõszõntelek nagy zokogva,
Néked
mindenestûl fogva
Magamot bé mutatván:
Es illy
keserves igyedet,
Edgyetlen edgy szûlõttedet
Veled
edgyûtt jajgatván:
Kérlek te se feletkezzél
Rólam,
hanem emlekezzél
A' te édes Fiádnak:
Légyen irgalmas
mindenkor,
Fõ-képpen éltem végekor
Nékem bûnõs
szolgádnak.
[p 0167] HARMADIK RÉSZ.
Dûcsõségnek
Rosái.
Elsõ Rosa.
Az JESUS fel-támadásának Titka.
Ted-le keserûségedet
Oh szûz Anya! és szivedet
Tõltsed nagy vigasággal:
Szállyon le Árja szemednek,
Orczád Asztató kõnyvednek
Vess véget
gyorsasággal.
Im JESUS ki sok kénokkal
Az
véle fûggõ latrokkal
Halálra vitettetet,
Es fel-
feszittetet vala,
Az keresztfán meg-is hala,
S'-végre
el-temettetet.
[p 0168] Az te szerelmes Magzatod
Fel-
támatt (majd meg-láthatod)
Es éll dûcsõségessen:
Melly az halálnak hatalmát,
Az Sátannak birodalmát
Meg-
rontotta nyertessen.
Erõs zárját az Pokolnak
Fel-
tõrte, és sok Fogolynak
Adott ott szabadlást:
Az
után nagy nyereséggel,
Gyõzedelmes dûtsõséggel
Tett onnét meg-fordúlást.
Es az te édes szûlõtted
Leg-elsõben is elõtted
évána meg-jelenni:
Dûcsõséges mivóltában,
Szived bús állapottyában
Azzal ujúltá tenni.
Fii szeretetébûl,
Annak minden
õrõmébûl
Részeltetni téged-is:
Tudván mennyi
gyõtrelmekben
Amaz nagy szenvedésekben
Vólt érétte
szived-is.
[p 0170] Nézd mint tûndõklik Orczája,
Mint az hó ollyan Ruhája,
Van véle nagy sokaság:
Mellyet az halál, torkábúl
Vettki, és meg-váltásbl
Kõvet immár bóldogság.
Azt edgyûtt õnnõn magával
Dûcsõûlt állapottyával,
Te néked bé mutattya:
Es
néked-is mint magának
Engedelmes hû szolgának
Edgyen-
edgyen állattya.
Eõtet mint Istent s-meg váltót,
Attyával kõzõs alkatót
Tisztelik, és imádgyák:
Néked mint Isten Annyának,
Menynek, s'-Fõldnek
Aszonyának
Bõcsûletedet adgyk.
Az meg-váltás az õ
dolga:
De hogy az Urbl lén szólga,
Es szûletet
érettûnk:
Azért te ditsõitetel
Aldatol és
tiszteltetel
Mind itten, mind felettûnk.
[p 0170] De
kinek fér elméjében,
Ki-foghattya meg szivében
Az te
nagy õrõmedet?
Kit el-temettél a' minap,
Látván élni
ez mái nap
Szerelmes gyermekedet.
De oh! melly
szelidséggel vagy,
Alázatoságod melly naggy,
Hogy igy
õrvendeztetel:
Mondván magad szolgálónak,
Es azokra
nem méltónak
Az kikkel tiszteltetel.
Az meg szabadúlt
lelkeknek,
Véle lévõ seregeknek
Az mennyi számát
nézed:
Az te edgyetlen Edgyednek,
Jelen lételén,
szivednek
Annyi õrõmét érzed.
Az kiért annyit
epedtél,
Rettenetes ként szenvedtél,
Látod már
szerelmedet:
Látod, látod Dûcsõségben,
Mint az nap
olly fényességben,
Látod, drága kitsedet.
[p 0171]
Noszsza terjeszd ki karodat,
Gyõj kõzeleb, és
magadat
Bocsássad õlelésre:
Siess kedves
illattyára,
Es békeséges csókjára,
S'-abban
gyõnyõrkõdésre.
Meg-dûtsõûlt személlyével,
Veled kõzlõtt õrõmevel
Tellyen szived
kedvessen:
Eõrûlly azoknak az jóknak,
Minden
vigságra méltóknak,
Eõrûlly, õrûlly szivessen.
Nézd tõvissel font homlokát,
S'-csapdosot
orczáját, nyakát,
Nézd most mint tûndõklenek
Nézd-
meg lyuggatot kezeit
Azoknak véres sebeit
Melly ragyagva
fénlenek.
Fel-szakasztott óldalának,
Vére tágas
folyamának
Nézd széles csatornáját,
Nézd most
onnét nem csorog vér:
De adgya minden sebes ér
Tûndõklõ ragyogványát.
[p 0172] Mint az Rosák,
virágoznak
Az seb helyek, s'-illatoznak
Mennyei
Balsamommal:
Most már gyõnyõrûségesek,
Dûtsõûltek, s'-nem tellyesek
Mint eléb fájdalommal.
Oh! melly kedves édességet,
Szeretetet, Békességet
Nyújtanak most mind ezek:
Vér helyet
gyõnyõrûséggel
Folynak, és nagy édességgel
Sebes
Oldal, Láb, Kezek.
Ezeknek bõ folyamábúl,
Lélek
gyógyitó Borábúl
Végy most annyi õrõmet,
Minap az
kénok idején,
Az Calvaria tetején
Vettél mennyi
gyõtrelmet.
El-ment már a' tél mordsága,
Az kemény
szelek vadsága,
Az homályok el-mltak
Az nap ragyagva
tettzet-fell,
Az kévánt jó idõ gyõtt-ell,
Az vigságok
újúltak.
[p 0173] El-gyõtt Napja az õrõmnek,
Az
mellyen méltó mindennek
Bánattyát férre tenni:
Es fel-
támadott Urának
Eõrûlni, s'-édes Annyának
Szolgálattyára menni.
Es edgyûtt az Angyalokkal
Eõtet
ditsérõ Torokkal
Vigan igy énekelni:
Szûz Anya, légy
nagy õrõmben,
Mert az kit tiszta méhedben
Erdemeltél
viselni:
Az, az halált meg rontotta,
Fel-támatt az mint
mondotta
Minnyájunk õrõmére:
Bizony, Bizony fel
támadott,
S'-tellyes reménséget adott
Lelkûnk
ûdvõsségére.
Te esedezzél érettûnk,
Vigyázz
ránk, és légy mellettûnk
Az te édes Fiádnál
Oh
szentséges szûz Anyaság,
Kiben nagy az irgalmasság:
Azért minket se hagynál
[p 0174] Az bûntûl, a'
mellyben valánk,
Avagy ugyan belé halánk
Add hogy mi-is
kellyûnk-fel:
Az régi szennyet le-vetvén,
Tisztább
kõntõst vegyûnk-fel.
Az-után jobb õrizetben,
Elvén ez gyarló életben,
Visellyûk azt olly tisztán:
Hogy Makulája ne legyen
Mikor eleiben megyen
Lelkûnk
életûnk fottán.
[p 0175] Második Rosa.
Az JESUS
Menyben-menetelének Titka. MIolta dûtsõségesen
(Az halált Poklot nyertesen
Meg-gyõzvén) fel-támadott
Az Ur mi ûdvõsségûnkre:
Az molta nagy
õrõmûnkre
Négyszer tiz Nap virradott:
Vagyon megint
min vigadnúnk,
Es miért hálákot adnúnk
Az mi édes
Urunknak:
Erkezvén nagy Dûcsõségre,
Magasztaltatván
Fõlsége
Dûtsõûlt Királyunknak.
Most van
õrõme ideje,
Most van virágzó mezeje
Erdemlett
Pompájának,
Most dûcsõûl Diadalma,
Most adatik
meg jutalma
Gyõzedelmes harczának.
[p 0176] Midõn ezen
harcza után,
Kin az halál Pokol Sátán
Tõle meg
gyõzettetett
Mégyen az egek feliben,
S'-ûl ott Királyi
székiben
Melly néki készittetett.
Helyheztetik az
Attyának
Jobjára, Diadalmának
Koronája adatik:
Es az
tétetik fejében,
Az égnek nagy õrõmében
Mindenektûl
áldati.
Te-is oh Emberi Nemzet,
Kinek szabadúlást
szerzett,
Eõrûlly illy jó Uradnak:
Eõrûlly nagy
gyõzedelmének,
Azzal nyert Dûtsõségének,
Eõrûlly te Királodnak.
Eõrûlly Pompás
Ûnneplésén,
Egben Attyához menésén:
Eõrûlhettz-is
szivessen.
Mert azzal arra nyit ajtót:
Hogy minden
hozzá óhajtót
Maga után vihessen.
[p 0177] Azomban
ottan helyûnkõt
Szerezze, az hol bennûnkõt
Tehessen kész szállásra,
Atyai õrõkségében,
Es annak Dûcsõségében
Végtelen maradásra.
Méltó, méltó itt vigadnúnk
Az Urnak, s'-hálákot adnúnk
Illyen nagy jó tétéért:
A' ki meg váltván
bennûnkõt,
Készéti Menyben helyûnkõt
Lelkûnk
ûdvõsségéért.
De ti-is ô Seraphinok,
Erõsségek, Cherubinok,
Mind az Archangyalokkal:
Ti-is
ô hatalmasságok,
Égi minden Uraságok
Az Angyali
Charokkal
Jertek ide õrvendezve,
Enekekkel zengedezve,
Es kedves Osannával, Siessetek eleiben
Annak, ki
az ég feliben
Megyen illyen pompával.
[p 0178] Im gyõn
az Ur Fényességgel,
Nyissátok fel sietséggel
Kapuit
az Mennyeknek.
Gyõn Dûcsõûlt állapotban,
Mint nap,
fénlõ ruházatban
Királlya az Egeknek.
Az mikor ment
vólt innét-ki,
Nem vólt akkor vele senki
Gyõn most
sok ezerekkel:
Szenvedésének hasznárúl
Tészen, s'-
fel támadásárúl
Bizonyságot ezekkel.
Méltó azért
vigadgyatok,
Szõkdétselve tapsollyatok,
Uratok
Diadalmán:
Az Ellenségek el-vesztek,
Pokol kapui le-
estek,
Nyertes lén az Oroszlán.
Nyertes az Abrahám
Magva,
Gyõn Dûcsõséggel ragyagva
Szent Attyához
Mennyekben:
Hol az régi romlásokat
Helyre hozza, s'-
lakosokat
Szerez megént ezekben.
[p 0179] De
kõszõntvén személlyedet,
Leg-elsõben-is tégedet
Hijlak ide õrûlni
Szûz Anya, édes iadnak
Dûtsõségére, és annak
Kedvében részesûlni.
Eõrûlly azért itt, és vigadgy,
Szent Fiadnak-is tõbbet
adgy
Azzal nagy õrõméhez:
Nézzed melly
gyõnyõrûséggel,
Es melly pompás Dûcsõséggel
Kõzelit ez az éghez:
Nézd, melly szép áldás
tétellel,
Es kedves búcsú vétellel
Távozik el elõled:
Viszsza miképpen tekénget,
Fejet hajt, s'-reád integet
Te-is hasonlatos képpen
Végy hát búcsút, s'-áld-meg
szépen
Utra indúlásában,
Nyissad fel éppen
szivedet,
Eõntsd-ki tellyes szerelmedet
Tõled-el
válásában.
[p 0180] Oh gyõnyõrû búcsú vétel!
Ez nem olly gyõtrelem tétel
Mellyet az múlt napokban
Bethaniában tettetek,
Az mikor búcsút vettetek
Egy
mástúl nagy kénokban.
Mert akkor kén-szenvedésre,
Most pedig õrvendezésre
Megyen édes Magzatod:
Megyen õrõk dûtsõségre,
Megyen királyi
fõlségre,
Az mint im most láthatod.
Akkor halálra
vitetett,
Sok kénokkal illettetett
Az kegyetlen Népektûl:
Most azért Dûcsõittetik,
Es áldotnak hirdettetik
Az égi seregektûl.
Akkor áratt szemeinek,
S'-onnét
csurgó kõnyveinek
Hány cseppe vert tégedet:
Most
annyi vigasság tellye
Sõtt ugyan szárnyán visellye
Eõrvendezõ szivedet.
[p 0181] Akkor halálra
mentében,
Ollyan keserves ûgyében
Melly nagy jajjal
kõvetted:
Mostan menvén királyságra,
Kelly
hasonló vigaságra
Mint akkor kesergetted.
De ne
késsél tsak ezekben,
Oda fel-is az égekben
Tekéntsd az
õrvendezést:
Hald az Angyalok õrõmét,
Aldván az
Ur gyõzedelmét,
Hald az Vig zengedezést.
Nézzed az
Pompás ûnneplést,
Amaz Angyali éneklést:
Szent,
Szent, Szent, vig hangzással.
Valamit túd az szeretet,
Ott az mind elé vétetet
Nagy ditsiret mondással.
De melly gyõnyõrû édesség,
Avagy édes
gyõnyõrûség
Teli akkor szivedet:
Az midõn az Atya
Isten
Meg-szóllyittya végre itten
Te édes gyermekedet.
[p 0182] Mondván: jelen vagy, jelen vagy,
En szerelmem,
az mellyen nagy
Atyai vigaságom:
Jelen vagy testé lett
Ige,
Szûz Anyád gyõnyõrûsége,
Birjad immár
országom.
Igaz Istenség, Emberség,
Velem õrõkõs
Edgyesség,
Országom Dûcsõsége:
Ûlly-bé királyi
székedben,
Adatván immár ezedben
Atyádnak
õrõksége.
Az Nemzetek hatalmodban,
Az Angyalok
birtokodban
Már õrõkõsõn lesznek:
Azok mind
fõldõn mind mennyen,
Mind alatt, mind pedig fennyen
Néked nagy Áldást tesznek.
Te szent neved
tiszteltetik,
Az mi az által kéretik,
Az meg-is lészen
adva:
Arra Térdek meg hajolnak,
Tégedet Uroknak vallonak
Ditséreteket mondva.
[p 0183] Ti-is Angyalok Charjai,
Egeknek zengõ Rajai
Uj Eneket kezdgyetek,
Az gyõzedelmes
Királynak,
En Fiamnak, Ég Urának,
Tiszteletet tegyetek
Ezt halván meg-zendûl az Ég,
Az sok áldásban nintsen
vég
Kialtván vigasággal:
Az Istennek Fia éllyen,
Az
ártatlan Bárány éllyen,
Ellyen hatalmassággal.
Az
Békesség Fejedelme,
Bûnõs Lelkeknek Védelme,
Eletek
meg adója,
Az õrõk Dûtsõség fénye,
Gyámoltalanok Reménye,
Az Halál meg-Rontója.
Ellyen az
meg-szabaditó,
Poklot, s' halált meghóditó
Isten, és
uralkodgyon:
Ellyen nagy Dûcsõségesen,
Es ennek
õrvendetesen
Minden hálákot adgyon.
[p 0184] Oh
õrõmeknek õrõme!
Gyõzedelmek gyõzedelme!
Oh
hallatlan vigaság!
Ez senkinek nem adatott:
Avagy csak
nem-is hallatott
Valaha illy Méltóság.
Egyedûl maga
Fiának
Jutalmúl nehéz harczának
Ezeket készitette
Az Atya Isten, az mikor
Az égben menetelkor
Jóbjára
helyheztette.
Azért te kedves Fiadnak,
Egyszer-s'mind
édes Uradnak
Bóldog Anya õrvendezz:
Es edgyûtt az
Angyalokkal,
Vig Osanna mondásokkal
Eõrvendezve
zengedezz.
Ki ûl, jobján az Attyának,
Es minden
Uraságának
Részéssévé tétetett:
Az Fõld és Meny
fûgg kezébûl,
Elébbi szegénységébûl
Illy
nagyra emeltetett.
[p 0185] Az tõviseknek helyében
Tétetett most már fejében
Dûcsõség Koronája:
Az rongyos Bársony változott:
Dûtsõûlt vólta mást
hozott:
Bóldogság már ruhája.
Az ki ez fõldõn csúf
vala,
Illetlenûl meg-is hala
Az sok
kissebségekben:
Most az Angyalok urallyák,
Szentnek, és áldotnak vallyák
Szûntelen énekekben.
Oh!
drága szûz cselekedgyed,
Hogy ennékem-is engedgyed
Részesûlnõm ezekben:
Az kiért én-is áldalak,
Edes
Anyámnak mondalak
Téged tellyes éltemben.
De téged-is
lelkem Dia,
Szûz Anyának édes Fia
Ezért az nagy
vigságért:
Kérlek, attól else állyon
Ez világi
hivságért.
[p 0186] Te, ki az bé zárt Egeket
Meg-
nyitottad, és helyeket
Szerzesz ott hiveidnek;
Add, hogy
én-is szolgálatot tegyek,
Az melly tessen kedvednek.
S'végre el-futván pállyámot
(Hogy ott vehessem
Palmámot)
Az égben emeltessem:
Es az te
dûtsõségedet
Szemlélvén, ott szent nevedet
Eõrõkké ditsirhessem.
[p 0187] Harmadik Rosa.
Az Szent Lélek eljõvetelének Titka.
OH! az ISTEN
szerelmének
Véghetetlen kegyelmének
Melly nagy
Irgalmassága:
Melly nagy, és melly csudálandó,
De meg
nem hálálhatandó
Hozzánk való jósága.
Az nem vala
elégséges,
Hogy értûnk az õ szentséges
Fiát el-
bocsátotta:
Az számtalan sok kénnyával,
Es keserves
halálával
Lelkûnket meg-váltotta.
De azt-is
cselekette:
Hogy az égbûl eresztette
Szent Lelkét is
kõzinkben:
S'-annak reánk szállásával,
Erõssitett szivûnkben.
[p 0188] Hasonló az, az
Atyához,
Az szerént édes Fiához
Az Isteni
Fõlségben:
Es származik mind kettõtõl:
Ettõl-is,
mint Teremptõtõl
Vagyon minden függésben.
Méltó
azért hálát adgyúnk
Ezért is, és áldást mondgyúnk
Az Urnak buzgósággal:
Tellyes szivell õrvendezzûnk,
S'-ez titokrúl emlekezzûnk
Nagy alázatosággal.
Gyûltek vólt Jerusalemben
Az Apostolok mind egyben
Telve jó reménséggel:
Az szûz Anya-is azokkal
Ott
vólt az hû Aszonyokkal,
Anyai kegyességgel.
Istenes beszélgetésben,
S'-mennyei elmélkedésben
Foglallyák ott magokot:
El-válván tõlõk végtére,
Az
miket az Ur igére
Emlegetvén azokot.
[p 0189] Ment-fel
melly dûtsõségessen
Es ott melly
õrvendetessen
Fogattatot Attyátúl:
Van melly nagy
fényeskedésben,
Es mennyi dûtsõitésben,
Angyalok
áldásatúl.
Gyõvend-ell melly fényességgel,
Hatalommal, s'-dûtsõséggel
Az végsõ itiletre:
Az
sententiát ki mondván,
Hiveit hozzá fogadván
Mint
viszi az életre.
Némellyek kén szenvedését,
Halálábúl fel-kelését
Némellyek emlegetik:
Azok sok
csuda tétének,
Ezek kegyelmességének
Nagy vóltát,
beszélgetik.
Néha magok gyarlóságát
Forgattyák, és
árvaságát,
S'-azon el-keserednek:
Hogy igért
erõsitõjõk
Gyûjõn, s'õrvendeztetõjõk,
Az
Urnak esedeznek.
[p 0190] Ah! itten mit mivelhetett
Mi
állapottal lehetett
Szent Annya az Istennek:
Kinek múllya
engedelme,
Hite, reménye szerelme
Allapottyát mindennek.
Vala ott melly nagy õrõmben,
Látván az kisded
seregben
E' szives buzgóságot:
Mindent vigasztalt
biztatott,
Mindenikhez mutatott
Nagy Anyai jóságot.
Oh!
melly gyakran óhajtotta,
Kérte, és sûrõn mondotta,
Gyõj ell szent Lélek, gyõj-ell:
Gyõj ell, ne
késsél továb már,
Ohajtó lelkem alig vár,
Gyõj
ell õrõmûnk, gyõj-ell.
Világositsd az vakságot,
Támogasd a' gyarlóságot,
Az gyengeknek erõt adgy:
Vigasztald az bánkodókat,
Gyõj-ell, meg-esnûnk ne
hadgy.
[p 0191] Midõn igy esedezének:
Az tiz napok
bé-telének
Szives kõnyõrgésekben:
Az szent Lélek
sebességgel
Erkezik, és sietséggel
Mint Gyors
villám kõzikben.
Nem tudván, az honnét legyen,
Másoknak félelem megyen,
E' miatt bús szivekre:
Csak
az egy szent gyûlekezet
Tudgya, az honnét érkezett
Az
azt váró hivekre.
Erzik azok az szeleknek,
S'-azokkal
gyõvõ tûzeknek
Régen várt használattyát:
Szent
Lélek erõssitését,
Szivek õrvendeztetését,
Erzik, s'kedves malasztyát.
Lattzonak tûzek fejeken,
Szólni kezdnek szivekben:
Azomban nagy vigasággal
Vannak, s'-kegyes buzgósággal
Mind fejenként ezekben.
[p 0192] Láttyák, õrûlik, csudállyák
Az szent
Tûzet, s'-vigan állyák
Annak melegitését:
Aldgyák az
el gyõtt szent Lelket,
Az melly meg-szálván sziveket
Erzik erõssitését.
Az kivel végre meg-telvén,
Az szállásokrúl fel-kelvén
Az utzára sietnek,
S'ott az félelmet levetvén,
Az Jesust bátran hirdetvén
Uj dolgokat kõvetnek.
Beszéllik miképpen hólt-meg,
Az halálbúl miként tért meg,
S'-miként méne az égben:
Ott mint ûll Jobján Attyának,
Nints vége
országlásának
Az õrõk dûtsõségben.
Eõ az
õrõk élet kúttya,
Az mi Ûdvõsségûnk úttya,
Eõ váltott meg-bennûnkõt:
Bûnûnkõt tsak az
óldgya-meg,
Ûdvõsségûnk ez adgya-meg,
Es tartya
életûnkõt.
[p 0193] Most-is, most-is az Szent
Lelket,
Hogy meg-erõsittsen minket,
Az mint Joel
mondotta,
mindenek vidámitóját,
Bús szivek
vigasztalóját
Hozzánk õ bocsátotta.
Igy
veszélvén nagy biztossan
Hallyák ezt sokan
hasznossan
Látható foganattal:
Mert három ezer
sidóság
Van ott mindgyárt (oh nagy Ujság)
Meg-térõ
akarattal.
Meg-is térnek sietséggel,
Magokot az
keresztséggel
Bûnõkbûl ki-õblitvén:
Es az
Christusnak nyájában
Allonak azon órában,
Annak
számát bõvitvén.
Az égbûl erõsittetnek,
Mert
õk-is kõrnyûl vétetnek
Szent Lélek kegyelmétûl:
Noha az Sidok ellenek
Dûhõskõdnek, de nem félnek
Azok
ûldõzésétûl.
[p 0194] Azért minden keseredet,
Meg-esett, s'-el tévelyedet
Lelkek ide gyõjetek:
Az
Erõsségnek Urához,
Az Ûdvõsség Orvosához
Nagy bizvást siessetek.
Ez meg-éleszt
benneteket,
Meg-újittya sziveteket,
Erõtõkben
vastagitt:
Olly tûzet gyûjt szivetekben,
Melly az
igaz szeretetben
Végig meg-tart, s'-bóldogit.
Oh! te
drága és szépséges
Szûz, a' kinek elégséges
E'rdem
arra adatott:
Hogy az Jesusnak Annyává
Szent
Léleknek Mátkájává
Személlyed választatott.
Kérlek, kérjed jegyessedett,
Az ki meg-is hall tégedet,
Kérésedet bé-vévén:
Szent tûzét reám ereszsze,
S'-azzal lelkem fel-ébreszsze,
Az joban gyorsá tévé.
[p 0195] Tudod azt hogy gyarló vagyok,
S'-olly hideg, hogy
majd meg-fagyok
Tûzed nélkûl lelkemben:
Tûze pedig ez
világbnak,
Es az búja kévánságnak
Ugyan lobog
szivemben.
Szállyon ráam tûz az égbûl,
Vegye ki az
keménységbûl
S'-lágyittsa meg-szivemet:
Hitemet meg-
erõsittse,
Reménségemet segittse,
Bátorittsa
lelkemet,
Gerjeszszen bennem szerelmet,
Tiszta
szivõ engedelmet,
Jésus-hoz én Uramhoz:
Es
annak édes Annyához,
Bûnõs lelkem gyámolához,
Hozzád
én Aszonyomhoz.
Hogy igy az te kegyelmedbûl
Bizvást
mondgyam az egekbûl
Gyõj-ell szent Lélek Isten:
Gyõj-el malasztnak adója,
Bús szive vigasztalója,
Es vigasztally-meg iten.
[p 0196] Gyõj-ell árvák
édes Attya,
Szivek élesztõ harmattya
Minden õrõm
kút-feje:
Keserettek vigassága,
Félelmesek
bátorsága,
Erõtlenek Ereje.
Gyõj ell õrõme
Lelkemnek,
Szállására én szivemnek
Térbé bár csak
kevessé:
S'ottan súgárit tûzednek
Gyujtsd-fel,
azzal szegényednek
Tegyed Lelkét ékessé.
Tanitsd
Ûdvõség úttyára,
Hogy az által utóllyára,
Te
vezérlésed után
En-is az égben mehessek,
Es
õrõkké ott lehessek
Te veled edgyûtt osztán.
[p 0197] Negyedik Rosa.
A' Bóldogságos szûZ Menyben
vitelének Titka.
VAlaki az Szûz Anyának
Felséges
Aszonyságának
Méltóságát szereted:
Es annak igaz
hive vagy,
(Tudván állapottya melly nagy)
Azt tisztelve
kõveted,
Róla gyakran emlekezzél,
Azon légy, és
igyekezzél:
Hogy mindenkor tisztellyed,
S'-áldgyad újabb
dicsirettel,
Tõkélletes szeretettel
Azt szivedben
visellyed.
Valami erõdben vagyon,
Nyelved bár mindent
ki-mondgyõ,
De kevés az, s'-csak valami,
Avagy inkáb
éppen semmi
Annak elégségére.
[p 0198] Mert az mi
szép, szerethetõ,
Kellemetes, ditsirhetõ,
Vagyon az
Isten után,
Ebben mind meg-találtatik:
Aldotnak
mondattathatik
Egyebek felett méltán.
Csak az ISTEN
nagyobb ennél,
Az mi kiseb az Istennél,
Ez pedig annál
nagyobb:
Fel-múllya az természetet,
Valami van, s'-
teremptetet,
Ez mindennél szebb és jobb.
Az ki midõn
fogontatott,
Akkor is tisztán tartatott
Minden bûnõk
szennyétûl:
Hát akkor melly nagy lehetett,
Az mikor
ûdvõzlettetett
Az Isten kõvetétûl.
Az mikor
szent Fiát szûlte,
Az Ur mennyire bõcsûlte,
Azt
ki nyelve mondgya-meg?
Szûz vólt az Anyaságában:
Anya
pedig szûz korában:
Ezt melly elme fogja-meg?
[p 0199]
De ezek mély tengerében
(Az mint Erõnk értekében
Lehet)
bé-ereszkedvén:
Es az õ ditsiretének,
Méltó
Emlekezetének
Ujitásához ezdvén.
Lássuk végét
életének,
Nagy dûcsõséggel Lelkének
Az Egekben
menését:
Lássuk az Mennyejeknek
Az ditsõséges
Lelkeknek
Azon nagy õrûlését.
Ez mindeneknek felette,
Azt régen meg-érdemlette,
Hogy innét ki-kõltõzzõn:
S'-Romlandóságát le-tévén,
Azért annál jobb részt
vévén
Más kõntõsben õltõzzõn.
Az õ kedves
Gyermekével
Szive tellyes õrõmével
Az égben edgyûtt
légyen:
S'-ott állandó Bóldogságot,
Meg nem változó
országot,
Eõrõkõs-képpen végyen.
[p 0200] De ez-
is õtet illette,
Mivel hogy az Isten tette
Ez világ
Aszonyának:
Hogy eléb itt Aszonykodnék,
Az után
õrõkõskõdnék
Országában Fiának.
Az még pedig
itt maradott,
Terhet senkinek nem adott,
Sõtt mindent
gyámolitott:
Szelid vólt az és kegyelemes,
Kegyes, csendes
engedelmes,
Senkit nem szomoritott.
Oh melly kedvessen
oktatott,
Tanitásában mutatott,
Melly alázatosságot:
Járúlt hozzája valaki,
Szomorúan nem ment ell senki.
Vett tõle vigaságot.
Senki ollyanra nem kérte,
Hogy
azt nála el nem érte
Szives kõnyõrgésével:
Kegyes
Anya vólt mindenhez,
Bizvást járulhatott ehez
Akár
melly szûkségével.
[p 0201] Az melly szépPéldája
lehet
Mindennek (méltán-is vehet
Innét Tûkõrt
magának)
Ki uralkodik másokon,
Miképpen kellyen azokon
Lenni kegyes gondgyának.
Illy kegyes, gyõnyõrûséges,
Kedves, hasznos, békeséges,
Vólt országlása ennek:
Tellyes minden szeretettel,
Igassággal, szent
élettel,
S'-kellemetes mindennek.
De már az õ
érdemének
Gyõnyõrû kedvességének
Nagy
kévánatossága:
Az Angyalok kõzé hatván,
Es õ
magát-is óhajtván
Azoknak buzgóósága.
Mondgyák, nem
méltó az Világ
Hogy ez Meñyei szép Virág,
Továb
benne maradgyon:
Mint hogy nintsen értékében,
Hogy az
ennek érdemében
Méltó jutalmat adgyon.
[p 0202] Vagyon
valami jó benne,
Am bár mindent reá tenne,
Meg-
jutalmazására:
De az ezt kõzel sem érné
Bátor
Dupláját igérné
Annak pótolására.
Erdemel az régen
Eget,
Nem-is tehet más eleget
Az õ nagy érdemének:
Hanem annak Dûcsõsége,
S'-abban lévõ Fényessége,
Fel jõvendõ Lelkének:
Az mikor ezeket hallya
Az
mindenható, javallya
Angyalok buzgóságát,
Kit szent
Annyához mutatnak,
Mellyet anyira óhajtanak
Kévánván
Társaságát.
Az viseli pedig ebben
Leg-inkáb, hogy az
Egekben
Szent Annyát felvitetné:
Mert tudta arra
vágyását,
Hogy véle edgyûtt lakását
Mennél eléb
vehetné.
[p 0203] Ohajtotta-is szivessen,
Hogy ez
világtúl lehessen
Hamaréb meg-válása,
S'-az õ
edgyetlen Edgyehez,
Lelke egész õrõméhez
Az Egekben
jutása.
Azért hamar szóllittatik,
Gabriel, és
meg-hagyatik:
Mennyen-el sebességgel:
Az szûz
Anyának mondgya-meg,
Az Ur várja, indúllyon-meg,
Es
gyõjõn sietséggel.
El-gyõt az Menyegzõ napja,
Azért jegy Ruháját kapja
Gyõjõn Võ-Legényéhez:
Kapuit le-eresztette,
Karjait ki terjesztette,
Várja
õleléséhez.
Meg indúl ezzel Gabriel,
Es
kõvetségét végzi el
Nagy szorgalmatossággal:
Eõrûl az szûz a' régen várt
Hivatalnak, s'-telik
mindgyárt
Kedve nagy vigássággal.
[p 0204] Es most
az Mindenhatónak,
Fõldet s'Mennyet Alkotónak
Magasztallya hatalmát:
Most Fõlségét annak áldgya,
Most Istenségét imádgya,
S'-kõszõni nagy
Irgalmát.
Ingyen való jó vóltáért,
Véle kõzlõtt
Malasztyáért
Ad hálákot szivessen:
Eõrûl,
fohászkodik óhajt,
Szent Fiához vágy, s'oda hajt,
Ki-is
várja kedvessen.
Végre ahoz vágyásában,
Szerelmének nagy Langjában
Imé el-kezd olvadni:
Es az
Urnak hálát adván
El-kõltõzésén vigadván
Csendesen el-nyugodni
Siet Lelke az ég felé,
De le-
jõtték, készen lelé
Már ott az Angyalokot:
Kik
várták nagy seregekkel,
Es kedves Éneklésekkel
Viszik fel Aszszonyokot.
[p 0205] Mellynek
állapottyát látván,
Es ki-ki néki meg-hajtván
Magát
engedelemmel:
Ez, Anyai Méltóságát,
Az, szeretete
Nagyságát
Csudállya félelemmel.
Némellyek
szûzeségének,
Tiszta s'-ártatlan éltének
Drága
fényét bõcsûllik:
Némellyek nagy szelidségét,
S'-
egyéb ezerni szentségét
Nézik, áldgyák, õrûlik.
Azomban le-bocsáttatik,
Es sietve meg-nyittatik
Kapuja az
Menyeknek,
Az hová az fel-érkezvén,
Ujab dicsiretet
kezdvén
Zeng nyelve mindeneknek:
Mondván: ki ez, az
szépséges,
Aldott, és gyõnyõrûséges,
Az ki most
gyõn kõzinkben:
S'-itt-is, meg-gyõzni mindeneket
Ékesiti az egeket,
Es neveli fényekben.
[p 0206] Oh
melly Gyõnyõrû illattya,
Melly ragyogó ruházattya,
Lelke éppen fényesség:
Lépési oh melly ékessek,
Mozdúlási melly kedvessek,
Mindene gyõnyõrûség.
Maga-is van nagy vigságban,
Az tellyes szent
Háromságban
Igéje az Attyának:
Fel-kél Királyi
székébûl,
Feléje fordúl helyébûl
Hozzá jõvõ
Annyának.
Gyõj-ell, mondván, én kedvesem
En Galambom
szerelmesem,
Gyõj ell én édes Anyám:
Sok ezerbûl
választott kép,
Siess mindenek felett szép,
Gyõj-el, készen vár Atyám.
Bocsát mindgyárt eleiben,
Es részeltet õrõmiben,
Lássad nagy
Dûcsõségét:
Lássad, s'-abban gyõnyõrkõdgyél,
Kóstold, és meg-részegedgyél
Erezvén édességét.
[p 0207] Azomben karját terjeszti,
S'-õlelésére
ereszti
Õ edgyetlen Edgyének:
Rak orczájára csokot-is,
Bõvõn ád egyéb jókot-is
Azzal szerelmesének.
Végre állatván jobjára,
Az-is hajolván vállára,
Az õ
édes Fiának,
El-nézi széles hatalmát,
Dûcsõséges Birodalmát,
Az Isten Országának.
Csudállya az Angyaloknak
Mind egynek, mind minnyájoknak
Mennyi szépségeket:
Most maga meg hajtásával,
Most
szóbéli áldásával
Ûdvõzli seregeket.
Mond
végtére: oh melly szép vagy,
Gyõnyõrûséged oh melly
nagy,
En szerelmes Magzatom:
Melly bóldogok kik
szemlélnek,
Es édességeddel élnek,
Azt én ki nem
mondhatom.
[p 0208] Azért, mint-hogy meg fogtalak,
En már
el sem botsátalak,
Élete Életemnek:
Eõrõkké veled
maradok,
Áldlak és veled vigadok,
Eõrõme
õrõmemnek.
Azomban az nagy Istennek,
Alkotójának
mindennek,
Kõzelitvén székéhez,
Térdre esik
hamarsággal,
Es nagy alázatossággal
Békélvén szent
kezéhez
Szólgálód (mondgya) itt vagyon,
Kér, kedved
rajta maradgyon,
Meg ne vesd szegénmyedet:
Néked vallya
éppen magát,
Ne utáld alatsonságát,
Kér, oh nagy Ur
tégedet.
Kelly-fell ártatlan Bárányom,
Fiám Annya, én
Leányom,
Szent Léleknek Jegyesse,
Kelly-fel, igy
szólla az Isten,
Maratz, és lészesz már itten
Országom õrõkõsse.
[p 0209] Kelly-fel, kelly-fel
és vigan légy
Forrásábúl jó kedvet végy
Az én
Dûcsõségemnek:
Eõrûlly mind õrõkké, õrûlly,
Tengerében éppen merûlly
Minden Édességemnek.
Itt
oh szép szûz, meg kell álnom,
Nagy állapottyát
csudálnom
Az te Dûcsõségednek:
Az ki merõ õzõn-
képpen
Arad reád, állasz éppen
Kõzepin õrõmednek.
Midõn az egekben kelvén,
Dûcsõségével bé-telvén
Ott édes gyermekednek:
Által látod, nem lesz vége,
Eõrõkké tart Dûcsõsége
Oda jutot Lelkednek.
Meg-
vallom itt meg-akadok,
Szóllani tõbbet nem tudok,
Továb
elmém sem mehet:
Egyedûl te, ki benne vagy
Tudod,
Dûcsõséged melly nagy,
Mellynél nagyob sem lehet.
[p 0210] Azomban an [!] Angyaloknak,
Tégedet Aldó-Charoknak
Nagy õrvendezésekben:
Hogy én-is vigadni mertem
Es
elmémet eresztettem,
Az te Ditséretedben.
Kérlek vedd
tõlem kedvessen,
S'-az hármas Urnál kegyessen
Forgassad ugy igyemet:
Hogy egyenes szeretettel,
Erõs
Reménnyel, jó hittel
Végezzem életemet.
S'-most az
melly dûcsõségedet,
Véghetetlen õrõmedet,
Foglalom
csak elmémben:
Azt végtére, hozzád jutván,
Áldásod
én-is újitván,
Láthassam szemtûl szemben.
[p 0211] Õtõdik Rosa.
Az Bóldogságos Szûz Menyben
meg-Coronázásának Titka.
MInap az Égben mentedben,
Foglalni Dicséretedben,
Mirészelvén magamat:
Ha szent
szûz nem ellenzetted,
Sõtt inkáb kedvesen vetted,
Abban fáradságomat.
Ne bánd ha emelem fellyeb
Elmémet,
és lépek bellyeb
Az te Dûcsõségedben:
Hova az Ur
helyheztetett,
Es Aszonyságra ûltetett
Te Királyi
székedben.
Egyûgyû tehettségemnek,
Gyenge
igyekezetemnek
Tudom hogy kitsinységét
Te nagy vóltod
fel-haladgya:
De annak sok vólta adgya
Ennek-is
elégségét.
[p 0212] Miért-is kellyen halgatnom,
Es
továb-is nem forgatnom
Az te Dicsiretedet,
Holott neveli az
Ég-is,
Es adgya az Istenség-is
Tõbb tõbb
Dûcsõségedet.
Ha van még hátra valami,
Oh
Dûcsõséges szûz, a' mi
Eõrõmedre szolgálhat:
Fel-keresi az szeretet,
Semmi nints olly el rejtetett
Kit ez fel nem találhat.
Fel-is keress minden módot,
Hogy szaporithassa jódot,
Nevelvén Felségedet:
Hogy
semmi hija ne lenne,
Hanem országában tenne,
Leg-
nagyobbá tégedet.
Mikor végezvén éltedet,
Eõrõmmel
vitték lelkedet,
Az Angyalok az Égben,
Az mit az igaz
Istennek
Kellet egy tiszta Léleknek
Adni az
Dûcsõségben.
[p 0213] Azt néked ugyan meg-adta,
Jutalom nélkûl nem hadta
A' te nagy érdemedet:
De az vala
meg-szakasztva,
Nem egész vóltodra osztva:
Illette
csak Lelkedet.
Tiszta Tested-is (a' mellybûl
Testet
vett le-jõvén menybûl
Igéje az Atyának)
Illik meg-
dûcsõittessék,
Lelkével edgyé tétessék,
Ugy
szolgállyon Urának.
Az Fõldrûl fell kellet venni
Szent Méhedet, s'-égben tenni
Eõrõk bóldogságában,
Ki nem kisseb a' Mennyeknél,
Nagyob pedig egyebeknél
Az õ Méltoságában.
Mint az kiben helyheztette,
Mikor
a' Testet fel-vette
Magát, az õrõk Fõlség:
Helyette
magos Egének,
Azt tévén lako helyének
Az Testé lett
Istenség.
[p 0214] Méltó hogy a' Fõld porábúl,
Annak romlandóságábúl
Testedet is fel-venné,
Az-után
hasonlo-képpen
Azt-is, mint Lelkedet éppen
Dûcsõségessé tenné.
Azért gyorsan szóllittatnak
Az Angyalok, s'-bocsáttatnak
Az Fõldre sietséggel:
Hogy ott Testedet fel-vegyék,
Es azt az égekben vigyék,
Erdemlett Dûcsõséggel.
Némellyek edgyûtt Lelkével
Ki-ki õrûlõ kedvével
Eleiben sietnek
Látván az
Test fényességét,
Naphoz hasonló szépségét,
Csudállya az Léleknek.
De õszve alig érkeznek,
Hogy
õk mindgyárt meg-edgyeznek,
Es edgyé lésznek éppen:
Dûcsõségek-is edgyedûl
Es abban edgyûtt részesûl
Mind kettõ õrõk-képpen.
[p 0215] Az Test, Egi
ragyogványok,
Ezer szinõ szivárványok
Kõntõsiben õltõzik:
Mellyek az Napot fényekkel,
Az holdot Fejérségekkel
Ezerszer meg-elõzik.
Ekesiti
Lelkét Teste,
Az melynek bû nõs meg Este
Leg-
kissebben sem léven,
Származott tiszta Méhébûl,
Szent Lélek illetésébûl,
Az Ige Testet vévén.
Ekesitik az szûz mellyek,
Kisded korában az mellyek
Szent Tejekkel nevelték:
Ekésitik a' szent kezek,
Gyengén pólálgatták ezek
Es karokon viselték.
Ekesitik az szaj, szemek,
Az kiknek vólt olly érdemek,
Hogy véle mulathattak:
Ez édes csók adásival,
Az
vidám mosolygásival
Néki kedvet adhattak.
[p 0216]
Ekesitik az tõb részek,
Kik vóltak mindenkor készek
Az Ur szolgálattyára:
Macula nem érte soha,
Semmi
bûznek nem gyõt doha
Azok tisztaságára.
Oh
szerencsés edgyé létel,
Edgyé lett szerentse vétel,
Oh szentséges szõvetség!
Mellynek nem lesz meg-
szakatta,
Eõrõkõsen edgybe atta
Az Mennyei
Dûcsõség.
Oh szent Szûz én-is vigadok,
S'-
tõkélletes szivet adok
Ezeknek õrõmére:
Az te
Tiszta szûz Mellyednek,
Istent viselõ Méhednek,
Kérvén dûtsõségére.
Légy segitséggel
mellettûnk,
Niysd-meg mellyedet érettûnk
Hogy azt
Fiád lássa-meg:
Es igy Fiad-is Attyának
Sok sebét
kénzott vóltának
Erettûnk mutassa-meg.
[p 0217]
Szent Fiad, látván Mellyedet,
Meg indúl, és kérésedet
Nem botsáttya ûressen:
Az sebeket Attya látván,
Azok azt-is fel-inditván,
Meg szán minket kegyessen.
Es igy igyõnket fel-vévén,
Az égben szó-szóllónk
lévén,
Meg-nyered ott põrûnket:
Le szál az Ur
haragjának
Tûze, és nagy Irgalmának
Er harmattya
bennûnket.
Oh drága Szûz! meg-bocsáss it,
Hogy
engemet eñyire vitt
Mostán az bizodalom:
Hogy járúlnom
te elõdben
Mertem illy nagy õrõmedben,
S'-azzal lennem
únalom,
De hágok ennél fellyeb-is,
Es az Egeknek bellyeb
is
Lépek lakó helyekben:
Hogy az te Dûcsõségedet
Aszszonykodó Fõlségedet
Csudálhassam bõvebben.
[p 0218] Oh melly Dicsiret, éneklés,
Melly nagy õrõm,
és Ûnneplés
Vagyon itt minnyájoknál:
Meg-zendûl
most az egész ég,
Az vig zengésben nincsen vég
Az
Angyali karoknál.
Kiáltyák hogy nintsen senki
O
kõzõttõk ollyan, a' ki
Veled edgyenlõ lehet:
Annyira
Méltóságával,
Dûcsõûlt állapottyával
Mint te,
csak egy sem mehet.
Az Egi hatalmasságok,
Minden
Erõk, s'-Uraságok
Elõtted meg-hajolnak:
Királynéjoknak
õsmérnek,
Mindenek felett Dicsirnek
Tégedet, s'-
Aszszonyolnak.
Tégedet, mondom, az kinek
Olly érdeme,
hogy senkinek
Hasonló nem adatott:
Az mellynek tiszta
Méhében,
Az Isten Testé létében
Kedves Ágyon
nyughatott.
[p 0219] Tégedet tehát nagy méltán
Mindgyárt az Istenség után
Leg-nagyobnak hirdetnek:
Az
Angyali karok felett,
Edes Fiad jobja mellett
Székedben
helyheztetnek.
Méltó-is az ki szenvedtél,
Es véle
edgyûtt epedtél
Sok keserûségekben:
Mig az fõldõn
harczol vala,
Es ott érettûnk meg-hala
Nehéz
szenvedésekben.
Hogy hóltábúl fel-keltével,
Es az
égekben mentével,
Immár te-is õrvendgyél:
Szenvedtél
a' szenvedõvel,
Eõrûly az õrvendezõvel.
Es véle
gyõnyõrkõdgyél.
Ez vólt ugyan minnyájoknak
Az
mennyei lakosoknak
Te hozzád buzgósága:
Ez vólt nagy
szereteteknek,
Tõkélletes õrõmeknek
Jele, és
bizonysága.
[p 0220] De a' mit tekéntett jobban,
Es
jutalmazott nagyobban
Benned az szent Háromság:
Vólt a'
te szûz Anyaságod,
Es nagy alázatosságod,
Kikhez
nints hasonlóság,
Mint hogy azért senki illy nagy,
Nem-is vólt, nints-is, mint te vagy
Az teremptet állatban:
Méltó hogy te mindeneknél,
S'-azoknak Dûcsõségeknél,
Ûlly nagyobb állapotban.
Noszsza tehát, oh
szépséges,
Aldott, szent, gyõnyõrûséges,
Szûz,
emelkedgyél fellyeb,
Es menny az mindenhatónak,
Eget,
fõldet Alkotónak
Lakó helyében bellyeb.
Vedd-el ott
szûzeségednek,
S'-nagy engedelmességednek
Meg
érdemlett jutalmát:
Pállyádot jól végezted-ell,
Ideje,
hogy már vegyed-ell
Azért az igért Palmát.
[p 0221]
Királyi széked kész immár,
Az korona-is készszen
vár
Ragyogó Tûndõkléssel:
Rajta tizenkét nap
fénlik,
S'-azt sok drága kõvek szinlik
Kûlõmbõzõ fénléssel.
Vár már Királyi Ruhád-
is,
Készszen van Arany Almád-is,
Ne, késsel,
ûlly székedben:
Országlásodnak Pálczáját,
Es
annak Arany Almáját
Fogjad immár kezedben.
Birodalmadban
adatnak
Meny, Fõld, Tenger, és halgatnak
Tõled, áldván
tégedet:
Az jó Lelkek õrûléssel,
Az gonoszok
rettegésssel
Hallyák te szent nevedet.
Szent Fiad
minden dolgoknak,
Es akár melly nagy titkoknak
Adgya néked
tudását:
Hogy azokot értvén éppen,
Hiveidnek minden-
képpen
Tudnád fogyatkozását.
[p 0222] Szent Lélek az
szeretetnek,
Illyen drága õltõzetnek,
Tészi rád
koszorúját:
Hogy szeress te-is bennûnket,
Es
csendesitvén Lelkûnket,
Távoztasd háborúját.
Ezek
felett nagy szerelme,
S'-abból származó kegyelme,
Az
te édes Fiadnak
Azzal neveli Nagyságát,
Fellyeb viszi
Méltóságát,
Az te Aszszonyságodnak.
Hogy kik
tégedet szeretnek,
Ditsirnek, s'-hiven kõvetnek,
Azok
el ne veszszenek:
Hanem az te óltalmadban
Tartatván,
végiglen abban,
Veszél nélkûl legyenek.
Méltó
azért: õrûllyetek
Kegyes Lelkek, és tegyetek
Erdemlett
hálaadást
Illyen jó Anyátoknak-is,
Es azzal magatoknak-
is
Szerezzetek vigadást.
[p 0223] Melly nem tsak túd
segiteni,
De segit-is, kõnyhiteni
Kész lévén
Nyavalyinkat:
Kiért mi-is magasztallyuk
Szolgállyuk, s'-
áldotnak vallyuk
Mi édes Aszszonyunkat.
Ki-is vólna
ki meg-vetné,
Tellyes szivel nem szeretné
Illyen jó
szószóllóját,
Mellynek kérése meg-hattya,
Es
azzal magához hajtya
Az Egek Alkotóját.
Ha már
szereted s'-tiszteled,
Tsak ne tágitsd, lészen veled,
S'-meg segit szûkségedben:
Jutalmad készszen
fog várni,
Es fizetésed meg járni
Múnkádért az
Egekben.
Ha ki ollyan vóltál pedig,
Hogy azt nem
szolgáltad eddig,
Szolgállyad és szeressed:
Ki3von
a' bûnnek sárábúl,
Az kárhozott hinárbúl,
Csak hozzá
meny s'-kõvessed.
[p 0224] Ez hû óltalmazód
lészen,
Altala nyugálmát vészen
Akar melly
fáradságod:
Erõssõdik gyengeséged,
Vidámúl
keserõséged,
Meg élléd bágyadtságod.
Karjait ki
terjesztette,
Szemeit le-fûggesztette
Széke elõtt
Fiának:
Ugy áll ott, s'-bocsánatot kér,
Kit szent
Fiátul meg-is nyér
Meg-térõ szólgájának.
Ehez
gyõj ha késértetel,
Ettõl várj ha terheltetel
Bizonyos
segedelmet:
Ide siess félelmedben,
Meg bátorit
szivedben
S'-ád segitõ kegyelmet.
Nem vét-el
senkit magátúl,
Am bár az bûnnek kormátúl
Légyen
az bé szennyezve:
Nyitva az kegyelmes Ajtó,
Minden õ
hozzá óhajtó,
Bé-mehet õrvendezve.
[p 0225] Oh! az
halálnak-is révén,
Kormányosa maga lévén,
Segit ez
melly sokakot:
Csendessen által vezeti,
Gyõnyõrûség legelteti
Ottan osztán azokot.
Oh!
melly számtalan mentek,
Szûzek, Martyrok, más Szentek
Eõ általa az égben:
Kik ott nagy Dicsiretekkel
Az
Angyali seregekkel
Aldgyák szûntelenségben.
Hogy
õk az Test szilajságát,
Es az világ csalárdságát
S'-õrdõg intselkedését:
Meg-gyõzték, és harczok
után
Erdemlették (oda jutván)
Az Egek tûndõklését.
Azt néked tulajdonittyák,
Es szûntelenûl ujittyák,
Azért dicsiretedet:
Aldván nagy magasztalással,
S'-õrõkõs hálá adással
Dûcsõséges
Nevedet.
[p 0226] Oh melly nagy, és roppant sereg
Van
még hatra, és kesereg
Az világi inségben:
Az kik
általad reméllik,
Hogy jõvendõben szemlélik
Isteneket az égben.
Azok-is ottan tégedet
Aldandanak,
Fõlségedet
Félelemmel tisztelvén:
Számlály
minket-is azokhoz,
Hogy vélek edgyûtt Fiadhoz
Jussunk
innét ki kelvén.
Szólgálunk néked mostan is,
Aldunk
tégedet ottan-is,
Szinrõl szinre láthatván:
Itt hiván
segitségûnkre,
Ottan nagy Dûcsõségûnkre
Veled
edgyûtt lakhatván.
Azomben midõn az egek,
Azokbéli
szent Seregek
Te néked igy vigadnak,
Esvén királyi
székedhez,
El-kezdett Dicsiretedhez
Mind tõbbet
tõbbet adnak.
[p 0227] Mondgyuk mi-is nagy õrõmmel
Minnyájan egy értelemmel:
Az draga szép szûz éllyen
Ellyen Annya az Istennek,
Kegyes gyámola mindennek,
Ellyen, õrõkké éllyen.
Ellyen az Ég Dûcsõsége,
Paraditsom ékessége,
S'-az világnak Aszszonya:
Ellyen: az ki irgalmának,
Es Anyai jó vóltának
Kegyessen fõd Bársonya.
Ennek minden õrvendezzen,
Vig énekel zengedezzen
Mind õreg mind kisdedség:
Minden áldgya, magasztallya,
Es királynéjának vallya
Egi s'-Fõldi keregség.
Ellyen, éllyen,
Aszszonykodgyon,
Oltalma alá fogadgyon
Engemet-is
szolgáját:
Hogy igy Pallyamot végezvén
Az égben (oda
érkezvén)
Vegyem annak Palmáját.
[p 0228] Mondvan ott:
légyen Dûcsõség,
Dicsiret, áldás, Tisztesség,
Az Eg és Fõld Urának:
Légyen õrõm, és vigadás,
Tisztelet, s' nagy halá adás
Azok Királynéjának.