GYÕNGYÕSI ISTVÁN: PORÁBÚL MEG-ÉLEDETT PHOENIX.
0001
ELSÕ KÕNYV.
ELSÕ RÉSZ.
MUSAM, a' Murányi
hegyek tetejérûl,
Az hol VESELINI FERENTZ
szerelmérûl,
SZÉTSI MARIÁVAL lett
végezésérûl,
Szóllottál a' Várnak meg ís vetelérûl.
Szály-le, ereszkedgyél a' tágas térségre,
Menny
által a' Tiszán a' dinnyés nyirségre,
A' Szilágyra
onnét, és az Erdélységre,
Lengyel, Tatár, Oláh
Orszagokra végre.
Nézd-el mind ezekben KEMÉNYNEK
dolgait
Szeretõ szivének állandó lángait,
Házassága módgyát, rabságát, hádait,
Hazája
szerelmét, s'-azért nagy gondgyait.
Kezdette ANNÁVAL
mint õsméretségét,
Ki viselte, s'-miként ahoz
kõvetségét,
Mennyi ellenkezés érte reménségét,
Mig
véle kõthette kedves szõvetségét.
Váltott
gyûrõjének lévén meg-adása,
Melly sok bal
szerencsén volt addig forgása,
a' mig kedveséhez
lehetett jutása,
Nehéz pállyájának végzõdvén
futása.
[p 0002] A' rabság egy-mástúl õket el-
szakasztván,
Melly gondos vólt szivek, azt sok bú
fárasztván,
Abbúl, a' jó Isten várt napot
virrasztván,
Melly edvesen éltek egy-mást nen
aggasztván.
Édes hazájának mint fáratt dolgában,
Hogy elõ vihesse azt kévánt javában,
Végre a'
szerencse bal fordulásában
Mint leve eleste
hadakozásában.
Fel-jegyezvén vegyed ezeet versekre,
De
nem az Cirrhai fabulás hegyere,
Hanem vesd elmédet
a' magos Egere,
Mondván: Mennyei Ur te segits ezere.
A'
Lónyai háznak választot virági,
Mint tavaszszal
újult sengének ujsági,
ikre sok szivenek égnek
kivánsági,
Mert fûrtõsõk rajtok a' jóknak soksági.
Kedves erkõlcsõkben hárman nevelkettek,
Szemeknek
tegzében nyilakot viseltek,
Menyi tekintetet, annyi
lõvést tettek,
A' nézöknek szivén sok sebet
ejtettek.
Leg-inkáb négy dolgot visgál a' szeretet
Erkõlcsõt, érteket, szépséget, nemzetet,
Ezekkel
mind három fel-ékesittetet,
Mellyekért mindenik méltán-
is teczhetet.
Három Isten Aszszonyt látnál itt
rendében,
Ha mikor tekéntnél ezek seregében,
Mint mikor
PÁRISNAK az IDA hegyében
JÚNÓ, PALLAS, VENUS
jõttek elejében.
[p 0003] Szemed cirkalmával ha
õõt fel-vennéd,
Elsõ tekintettel meg-ûtõzne elméd,
Itt az arany almát mellyiknek itélned,
Arra érdemesnek
mind az hármat vélned.
Ha sok kincsel JUNÓ PÁRIST
hitegette,
Elmés tudománnyal PALLÁS édesgette,
HELÉNA szerelmét VÉNUS igirgette
Hogy az arany
alma tartatnék érette.
Ez három NIMPHÁNAK nézd-el
nemességét,
Találod ezenek õ bennek bõvségét,
Értekét JUNÓNAK, PALLÁS eszességét,
HELÉNAT ajánló VENUSNAK szépségét.
E' mellett
szemérmét a' Szûz DIÁNÁNAK,
Eletét, erkõlcsét
szerzetes VESTÁNA,
Maga viselését gyors
ATHALÁNTANAK,
Szép kezze munáját elmés ARCHNÁNAK.
Szép ez mind az három, s'-dicsiretes sokban,
Eze
kõzt magad-is esnél PÁRIS gondban,
Mellyet itellenéd
érdemesnek jobban,
De ANNA nyerné el az almát
azomban.
Ez a' õzepsõnek neve, kit mindenben,
Aldott a'
természet a' tõbbinél tõbben,
Nem csak mint CYPRIÁT
ábrázolta szebben,
Hanem MINERVA ként áldotta-is
eszben.
Mint csendes ídején a' vak setétségne,
Barmokat nyugtató eji csendességnek,
Jollehet tûzei a'
magos ké égne
Minnyájan csillagzó fenyességgel égne.
[p 0004] Még-is a' PHOSPHORUS az hajnal emelõ,
A'
tõbbinél bõveb ragyogvánt viselõ,
Igy a' víg tavasz-
is sok virág nevelõ,
De kõsztõk a' RÓSA
kedvesb, s'-eléb kelõ.
A' vadakkal gazdag DÉLOS
szigetében,
DRIADES Szûzeknek nyájas seregében,
Szép CLIO, s'-THALIA ékes termetében,
Méltó hogy
PHOEBUS-is vegye szerelmében.
Nyilas DIANÁNAK
még-is delisége
Fel-múllya ezeket termeti s'-szépsége,
Miként az Ezûstõt Arany kedvessége,
Mindeneknél
drágab ará s'-bõcsõssége.
A' SMARAGD s'
RUBINT-is fénlik a' gyûrõben,
Napkeleti gyõngy-is,
az arany fûggõkben,
Olly bõcsõs ragyogvány nincs meg-
is ezek
Mint fényével jádczó ADAMAS õvekben.
A'
LÓNYAI SZÛZEK hasonlatos éppen,
Jollehet mind
hárman termettenek szépen,
De gyõzi az ANNA a'
tõbbit sok-képpen
Mint a' NYMPHÁK kõzõtt
DIANA, olly éppen.
SiGMOND vólt az Attyok
Negyságos Nemében,
Sokat látott, hallot, s'-tanúlt
életében,
Tõrvény illet inkáb mint fegyver kezében,
Tanácsal sokat ért honnya szûkségében.
Származott
az Añyo VARUCZ Nemzetségbûl,
MARGITNA nevezték
ezt a' Keresztségbûl,
Nagy Nemzet mind ettõ, s' álló
régiségbûl,
Ahoz gazdag, s' részes sok szép
õrõségbûl.
[p 0005] Mellyeket az halál noha le-ontott
már,
S'-testbûl ki kõlt lelkek az egek kõzõtt jár,
De szép hirek nevek (mel'ben nints vallot kár)
El
mostan-is kõztûnk, s' tûlûnk-is áldást vár.
Kiknek a' Leányi gazdag ertéeért,
Jó pálcza alatt nõtt
kegyes erkõlcsõért,
Ideje, elméjek, nemek s'-
szépsegekért
Kedvesek, s'-so szivek lángolna
ezekért.
A' mikor serdûlte arra az idõre,
A' melly
alkalmatos már a' jegy gyûrõre,
Mint az éh madarak a'
szemei szérõre,
Ugy járnak az Iffiak ezekhez kérõre.
Hõl [!] a' testek vadnak sasok oda gyûlne,
Szapora
sûrgéss4el ott járnak s'-kerûlnek,
A' melly helyek
pedig azoktul õrûlnek,
Oda vagy soha sem, vagy ritkán
rõpûlnek.
Ezek háza kõrûl méltán sereglettek,
Mivel hogy ennyi sok jóval bõvõlettek.
Azért jó eleve
el-is jegyzettek,
Hajadonságokban soká nem lehettek.
Csudálatos FÁTUM ritka sok ezrekben,
Mit Isten ez
iránt rendelt az egekben:
Mert az három Szûzek férhez
menésében,
A' Võlegyények mind egyenlõ nevekben.
Az
elsõt, a' mellyet hittak SUSÁNNÁNAK,
õti az
házasság BOCSKAI ISTVÁNNAK,
A' Kezepsõt a' kit
neveztek ANNÁNAK,
VESELÉNYI ISTVÁN jedezi el-magának.
[p 0006] MARGIT, i kõzõttõk Iffiabnak tartatott,
TELEGDI ISTVÁNNA elsõben adatott,
Az meghalván,
soká gyázban nen hagyatott,
Groff CSÁKI ISTVÁNNAK
az utan hozatott.
Mikor azért ki ki kivánt társát leli,
S'-azzal az HYMENNEK magát beszenteli,
A'
VESELÉNYI ANNÁT el-emeli,
Kedves személyével
õrõmét neveli.
Zászlos Uri Nemzet, ez-é HADAD
Vára,
Igen szép Uraság s'-nagy enne az ára,
Maga-is jó
Iffjú, ahoz jól-is jára,
Segitvén az Egek illy kegyes
társára.
Szûk a' jó Feleség, nehéz szerit tenni,
Hogy sem pedig roszszat kárhozatra veñi,
CAUCASUS
hegyén túl job szaladva menni,
Ott a' Tigrisekkel egy
barlangban lenni.
Gazdagság is értek vagyon az Atyáktúl,
De a' jó Feleség Istentûl magátúl,
Bóldognak
mondatik SALAMON szájátúl,
A' kinek jó Aszszony
adatik fajátúl.
Vagyon VESELÉNYI néked reszed
ebben,
Szerencsés napjaid folynak életedben,
Szep
Aszszony társoddal van szived õrõmben,
Étek-is
egymáshoz igaz szeretetben.
De nézd a' mulandó
õrõmnek hivságát,
Melly hamar el-óltya vig napja
világát,
Alig mutattya-meg sengeje ujságat,
Véle
termett férge hogy rágja virágát.
[p 0007] A' mikor
kedvessen egy-mással élnének,
S'-továb-is
hasonló napokot vélnének,
a' kegyetlen PÁRKÁK imé
érkezének,
Nem reméllett sirást Meggyesen
szerzének.
Van ezek kezében gú1slya az életnek,
Annak
fonal száli onnét eresztetnek,
Õk nyújtyák azokot s'
tulõk-is mettzetnek,
S'-általok sok árvak, s'-Õzvegyek
tétetnek.
VESELENINEK-is ollojok élével
El mettzik
napjait, edgyûtt életével,
Arván hadgyá házát
gyászos Õzvegyével,
Ki vizeket áraszt mint BIBLIS
Kõnyvével.
Kesereg halálán szerelmes férjének,
Kõvetvén példáját árva gerliczének,
Egy órát sem
enged kedves õrõmének,
Lévén hû gyászlója társa
el-estének.
Szép szemõldõkének, szemeinek ija,
Most vig mosolygással a' szivet nem vija,
Hanem
szomoritó siralomra hija,
Szerelme elestét
keservesen sija.
A' piros klariso kik ajakán ûltek,
Elébbi mosolygó szinekben kékûltek,
Orczáján a'
Rosák, kik minap õrûltek,
Szomorún csûggõnek, s'
hervadásra dûltek.
Kõvekkel csillagzó gazdag
õltõzete,
Fodorúlt hajának gyõngyõs fûrtõzete,
Sok egyéb czifrának munkás készûlete
Le tetetett, s'-
nincs most azoknak kelete.
[p 0008] Kedves állapottya
kõlt kedvetlen gyászra,
Nyugodalmas szive gondos
óhajtásra,
Vigságos beszéde keserves sirásra,
Csendes elméje-is habzó búsúlásra.
Társa melegévelt
fûlt nyoszolyájának
El-alutt a' szene, nincs tûze
magának,
Hogy õrõmét gyújcsa bús állapattyának,
Mord tele érkezet vigságos nyarának.
De a' jó
erkõlcsõk edves ruházattya,
A' melly hirét s'-nevét
szépen ragyogtattya,
A' gyászszal soáig nem
aggosztaltattya,
Most bé-borúlt napját megint fel-
hozattya.
Az HADADI testnek szomorú torábúl
GYERÕ MONOSTORI Phoenix kél porábúl
Melly
VESELENINÉT bús allapottyábúl
Vig napokra hozza, s'-
gyászos siralmábúl.
Noha ez-sis a' mint felkél
mosolyodva,
Ugy el-fog enyészni megint szomorodva,
Lész ugy is élete sok búval rakodva,
A' kõdbûl fény
s'-abbúl meg-int kõd fakadva.
MASODIK RÉSZ.
AZon
kõzben az hir, mindenkor kél s'-jár,
Ki nyilt fûllel s'
szemmel ujságokot les s'-vár,
Mellyre álmot soha az
éczaka sem zár,
Visgál mindeneket, tûle titkollyák
bár.
[p 0009] Olálkodik, vígyáz, nézi a' dolgokat,
Gyõn s'-mégy, nincs nyugalma, keres ujságokat,
Ha miket
találhat, fel-vészi azokat,
Tõlt velek csa hamar sok
tartomanyokat.
Fûggesztvén nyelvének azt-is harangjára,
Mint az nyargaló szél kél azzal szárnyára,
Siet, s'-
kezdi adni mindennek tuttára:
Hogy árván maradott ANNA,
s' HADAD vára.
GERENDRE-is bé tér Erdélyi
uttyában,
Aranyas vizének fekszik ez folytában,
Ez
KEMÉNY JÉNOSNAK [!] van birodalmában,
Melly-is
õzvegységének borúlt homállyában.
A' le szálló
naptúl pirúl vala az Ég,
El halada az-is, s'-leve fenyében
vég,
De a' vak éczak a Sátot nem emelt még,
Csillagok
tûze-is csak imit s'-amot ég.
A' mives el-hatta jollehet
munkáját,
Aklában vezette a' pásztor-is nyáját,
Szakács-is fel-atta immár vocsoráját,
De még nem ágyazza
egy-is nyoszojáját.
A' munkátúl ûrûlt test magát
nyugtattya,
Setálgat KEMÉNY-is az idõt mulattya,
Õzvegyi voltát-is, nem kétlem, forgattya,
Hogy véle igy
szólván, az hir, meg-állattya.
Meg holt VESELÉNI
társa annak Árva,
Kinél nem lelsz jobbat sok fõldet-is
járva,
El vagyon ugyan miost minden kedve zárva,
De meg
ujúl megént, nem sok ûdõt várva.
[p 0010] Meg-
pirosúl nyakán a' fekte CLARIS,
Mert õtet sok
helyen emlegetik már is,
Ohajtván nemellyek mint HELÉNÁT
PARIS,
Sokat õzvegyleni ennek bizony kár-is.
Kinek
kedve hozzá véle bár ne késsék,
Hogy az eléb járok
tûle el nevessék,
A' mig õ kõszõrûl, mások
meg ne nyessek,
Szép-is, jó is, van-is, az miert ez
tessék.
El tûn ezzesl az hir, vég lesz beszédében,
Jút a' gyors szerelem a' mellynek helyében,
Uj tûzet
kezde rani KEMÉNYNEK mellyében,
VESELÉNINÉRE
gerjesztvén szivében.
De hamar jõt lángja nem
bírhattya kõnnyen,
Mert az okos elme, a' ki rõpûl
fennyen,
Jontossan [!] visgállya heve mire mennyen,
Hogy
veszedelmes írt szivére ne kennyen.
Jádznak
ragyagványi a' csillagoknak már,
Meg-szûnt minden
múnka, az útazó sem xjár
Õszve õlelkezve nyugszik
sok kedves pár,
Tégedet-is KEMÉNY nyoszolyád
észen vár.
Sétál vala még-is a' viz mellett
járván,
A' mulató ûdõt a' setét el-zárván,
Bé-
mégyen azomban, nyugodalmat várván
Le-fekszik ágyában,
de mint õzvegy árván.
Halgat a' setét éj csendes
fûleléssel,
Nugosznak az alvók lassú
pihegéssel,
Még a' furcsa hir-is jár gyengeb
lépéssel,
Mint nappali ûdõn s'-lassúb
csevegéssel.
[p 0011] Ha más-képpen álma nem lehet
kedvessen,
Bár csak nyugodhatnék KEMÉNYis
csendessen,
Nem engedi a' gond, hog' ez-is lehessen,
Nyugodalmas álmot szemére vehessen.
Alkalmatosságtúl ered a' szeretet,
Az hir Õzvegyrûl
tén emlékezetet:
Tetczék a' KEMÉNYNEK: VENUS sem
késhetet
Hogy bõvicse tûzét szivére sietet.
A'
mikor fel lobban lángja a' szalmának.
Ha sietve ahoz
tõbbet nem adnának,
Hirtelen szikrái gyorsan
aludnának,
Hamva szélre kelvén, semmiben múlnának.
A' szerelem a' ki ezkõze tûzéne,
Egy tûkõrt
fûggesztet elméje szemének
A' mel' megmutattya rend
szerént KEMÉNYNEL,
Minden állapottyát
VESELENINÉNEK.
Mellybûl most személyét nézi
gondolattyya,
Mosolyog elõtte most szép ábrázattya,
Hûségét, joságát eszét most mutattya,
Egyéb
dolgait-is ebbûl meg láthattya.
A' melyekrûl mennél
tõbbet gondolkodik,
Szive tûze annál jobban gyarapodik,
A' mellett gondgya-is bõvûl s'-szaporodik,
Mint habok
kõzt hajó nyughatatlankodik.
Nehezedett teste új gobdgya
terhével,
Hogy álmot vehessen búskodik szemével,
Erõtteti s'-ugyan fõldi-is kezével:
Szeretni, alunni, de
nehéz erõvel.
[p 0012] Sem alszik, sem vigyáz, csak
fetreng ágyában,
Ide, s'-oda fordúl, tõrõdik magában.
Szeretis-meg, nem-is, ketséges dolgában,
Noha szive
immár forr kezdet lángjában.
Mindazáltal sokat
kûszkõdik tûzével,
Sok képpen forgattya a' dolgot
eszével,
Itt VENUSNAK dolga nincs furcsa elmével,
Fontollya a' dolgok kezdetit végével.
Az éji homályok
azomban le-húlnak,
Mosolygó orczái hajnalnak újúlnak,
Mint Pûnkõsdi kertek rosákkal pirúlnak,
De EMÉNY
gondgyai ezekkel sem múlnak.
Zeng már minden liget a'
sok madár szókkal,
Nyõgnek a' gerliczék õrvõs
galambokkal,
Csácsognak a' szajkók sûvõltõ
rigókkal
A' KEMÉNY-is fel kéll ágyábúl azokkal.
Vadászatra készûl gondgyát felejteni,
Fút a'
vadász Mester ezt meg-jelenteni,
S'-annak ezkõzeit
elõl késziteni,
Akar kedve szerént Urának tettzeni.
Mint hogy még estve-is vólt ki adott jele,
Ki-ki rendi
szerént idején fel-kele,
Kinek ugy vólt hagyva, az megis
nyergele
A' szaglo ebeknek Ebesz-is kûrtele.
Azért
mindeneket hamar el-készitnek,
A' ki hozott lovak kapálnak
s'-nyeritnek,
Mig meg indúl az Ur, nag' udvart keritnek
Az
Iffjak, egy más kõzt sok tréfát emlitnek.
[p 0013]
SIMON-s'-FERENCZ (ezek Fiai EMÉNYNEK )
Jó napot
mondani Attyokhoz menének:
De útban találá, azért meg-
térének,
S' vele edgyûtt õk-is lovara ûlének.
Keménynek csendesen ballag paripája,
Két
sûtéssel jegyes a' jobbik pofája,
Oláh Országi kó,
a' mint van formája,
Játékos zabláját rágdogallya
szája.
Meg vonittya szárát néha Kantárának,
Helyét sem talállya tánczoló lábának,
Engedvén azomban
vonitott szájának,
Ugy lép, valamiént kell
akarattyáynak.
Bal felõl Simon van s'-mendegél
mellette,
Portán tanúlt lova egy lábát fel-vette,
Mint
a' kõnyû lejtõs azt megént le-tette,
Változtató
kényen, ugy ugrál elõtte.
Job oldala felét Fia Ferencz
Tartya,
Ez-is Attya elõtt jó lovát ugrattya,
Szarvas
módon szõkik, mosolog az Attya,
Hogy erõss ugrását
nehezen álhattya.
A' vadászó helyhez azomban jutának,
Jelûl a' kopóknak kûrtõkõt fúvának,
Szij, s'-
Selyem porázra ebeket fogának,
Elsõben-is egy párt
FERENCZNEK hozának.
DERVIS eggyik, farka nagy lompot
eresztet,
Tõrõk Országi faj, visel kõvér
testet,
Társa-is illy: hiják BESLIának esztet:
Igen szép mind kettõ, úszóvan-is festet.
[p 0014]
it SIMON fel fogott nevezik DELPHINNE,
TIGRIS, egy
pórázon lévõ társa ennek,
Szelektûl fajzottak a' mint
ezek mennek,
A' mikor Nyúl, avagy Õz ûzésre kelnek.
HYLÁXOT, PHILÁXOT maga fogja EMÉNY,
Kõlyõk
még mind kettõ, van rúlok nagy remény,
Dicsirettel hozta
csa minap egy Õrmény,
Párducz Korcsa lehet, mint
õsmérni Kõrmény.
DORCSÉVAL az AGRÉT egy
porázra fogták,
Ezeknek az Annyát farkassal forgatták,
Havas el fõldébûl nagy hirrel hozatták,
Hogy kezére
fogja DECSEONE atták.
Kivel Asztalnok rendelt helyét
állya,
Annak háta holló, Parducz pedig mállya,
Csonkák
a' fûlei, az hajtást visgállya,
Ha mi reá fordúl, azt
meg-is probállya.
LICISKÁNAK hiják: KURTA ennek
társa,
De az ebek kõzõtt alig vagyon mássa,
Moldvábúl kõlt, ot-is hires vólt fútása,
A' ki bben
kétes, jóságát majd lássa.
A' szuszogó
DROMÁST Vadász Mester fogta,
A' minap edgy Oláh ezt
VÁRADON lopta,
Nagy hirû eb vala, de már aláb hatta,
Miolta a' Róka orrat meg-kapta.
[p 0015] Ennek
pórázosa amaz Tõrõk TAÚZ,
Melly, ha csak
gyengén ûlsz, lovadrúl-is le húz,
Seb hely ván a'
nyakán, karczolta vólt hejúz,
Ez után a' szakács sok
nyulat, s'-õzet nyúz.
MopSuSt és CORIDONT
adgyák egy Inasnak,
Ez daru, azt pedig mondhatni ordasnak,
Szeb az elsõ, láttzik a' masik korcsasnak,
Erõss-is, meg-felel bizvást egy farkasnak.
A'
Szalkás HARPYA, a' kopar SZÁRCSÁVAL,
Babos
LEOPARDNAK egy feszkû társával,
Fejér HATTYU
amaz fekete CSOAVAL,
A' melly mint edgy visla annyit ér
orrával.
Edgyûtt a' kopókkal szabadoson járnak,
Az
agár viselõk azért rendet álnak, -
Az hajtó ebeknek
jeleitûl várnak,
Ha mi vad el menne, tartanák azt kárnak.
Vigyázz am rád a' Nyúl azomban kiáltyák,
Kergetik a'
Kopok, DECSEIRE hajtyák,
De csalt vét ott nékik, más
felé szalajtyák,
Az Asztalnokra tér, ott jol meg
ingattyák.
Haj KURTA, haj CSONKA, kõzel van a'
csere,
Térengetik, foly itt egy kis viznek ere,
El érik a'
mellett, dicsiretet nyere
A' KURTA, tegnap-is a' ki
négyet vere.
[p 0016] Fel sem kõthetik azt, megént
mást találnak,
Az hol az Ur Fiak vigyázással álnak,
Melly után a' TIGRIS és a' DELPHIN válnak,
Sebes futásokban ugy tettzik hogy szálnak.
El-ûtik
hamar, meszsze nem ûzhetik,
Hogy vigyazzon minden ujoñan
hirdetik,
Egy Õzet vernek fel KEMÉNYRE kergetik,
Hol
az Hilax s'-Filax sûrõn terengetik.
Mint a' szarvas
után a' melly nyilat lõnek,
Ollyan gyorsásága ennek mind
kettõnek,
Azért noha az õz siet az erdõnek,
De hamar
el-érvén téritik mezõnek.
De mint hogy még gyengék
véle nem birának,
Hogy réá vigyázzon kiáltya Fiának,
A' ki eleiben adgya BESLIÁNAK
Amaz kõnyû DERVIS
pórázos társának.
Túd az véle bánni, mert
sokszor próbálta,
Azért gyorsásággal elseiben válta,
Fordúltában (mellyre FERENCZ-is kiálta )
Hozzá
faldok, kapni az inát találta.
El-is veri ottan edgyûtt
a' kõlykõkkel,
Zeng megént az erdõ új czihelésekkel,
Egy rokát hajtatnak a' szagló ebekkel,
Honnét vetõdik
ki vigyázzák szemekkel.
De ezt a' sûrûbûl ki nem
tudgyák venni,
Kezd azomban nem várt ég ropogás lenni,
Mellyre nézve õk is sietnek el-menni,
A' kezdett
vadászást más ûdõre tenni.
[p 0017] Éri sûrû
zápor indúló úttyában,
Melly meg-tartóztattya haza
jutásában:
Bokros ot egy nagy fa bõv ágozattyában,
Az
alá áll KEMÉNY, s'-igy sohajt magában.
Szerencséssebb vala AEnEásnAK dolga,
Mikor
CHARTÁGÓNAL vadászaton forga,
Noha õ reá-is sûrõ
zápor csorga,
De s4emmi az, mert szép DIDÓ ott
mosolyga.
Ha a' nap bé-borúlt, ez ott oly ékesség,
Melly a' vig napnál-is ragyagób fényesség,
A' jeges
záportúl ha érné hidegség,
Ennek szereteti kedves tûz
s'-melegség.
Saját kezén vagyon nem félti ezt mástol,
Nyugott, szive ûres minden búsúlástól,
Tagúlván
az ûdõ a' zápor húllástol,
Bé-mennek, és ott sem
válnak el egymástol.
Az én dolgom pedig reménség, s'-
félelem,
A' kiért sok gondal szivemet terhelem,
Esmeretsége sincs mint kellene velem,
Nem hogy vólna tõle
bizonyosab jelem.
Meg-vagyon a' szándék, mert bizony
szeretem,
S'-nyughatatlankodik érette életem,
Mások
szeme elõtt noha nem tettetem,
De nem lész egyébe, ha
szerit tehetem.
Azomban magamot amig itt mulattam,
Az
ócsó nyulakot és õzet fogattam,
A' dragáb Dámvadat nem
de el-mulattam?
A' kinek árára a' szivemet attam.
[p 0018] Az HADADI erdõt nem de meg-hajtatták?
Vadak
Királynéját belõle ki-fogták?
Tudom az ideget arra
sokan vonták,
De a' jó Istenek talám nékem hatták.
A' gyors szeretetnek hirtelen tûzével
Volt mind eddig
KEMÉNY habozó elmével,
Akarta-is, nem-is,
kûszkõdõtt szivével,
El-kezdgyeje dolgát
VESELENINÉVEL.
Hanem, látván hogy ez Isten
sugallása,
A' mint vagyon hozzá szivének vágyása,
El-tekelli magat, ne késsék meg-lássa,
Miképpen
indúlhat dolgának folyása.
Haza jutván azért kûlõn
helyre megyen,
Elmélkedik ebben már tõbbet mit tegyen,
Titkos tanácsosnak, titkához kit vegyen,
ANNAhoz
kûldendõ kõvete ki legyen.
Nem jó czégért kõtni
titkos szandékokban,
Mert kis dolog is nagy akadály
azokban,
Fedezik a' titkot mennél okosabban,
Lészen ki-
menéje annál hasznosabban.
Némelynek a' száját meg-
lakatolhatni,
De más ollyan ezkõzt viszont találhatni,
Mellyel añak zárját kõnnyen fel-nyithatni,
S'-az által
sok jóbúl sok gonoszt várhatni.
Midõn azért õ-is
ezt jól meg-fontollya,
Mint kezdgyen dolgához, sok úttyát
gondollya,
Némelly gondolattya megént meg gátollya.
[p 0019] Tudgya azt, hogy kõnyû a' nyilat el-lõni,
De
nehéz tegzében annak viszsza jõni,
Jol meg kell
elsõben a' dolognak fõni,
Ha uygy tálallyák fel, ugy túd
haszna nõni.
Azon vala elsõ gondgya el-méjének,
Mi
uttyát talállya dolga kezdésének:
Nem kis õrõmére
azomban szivének,
Erkezik Levele VESELENINÉNEK.
s4Szomorú a' Levél részérûl ANNAnak,
Mert
temetségére hi meg-hólt Urának,
MEGGYES lészen
helye szomorú Torának:
De Kemény víg reményt
vész ebbûl magának
Mond: Temetségre hivsz; de életre
megyek,
Torra: de olly korra, hogy õrõmet vegyek
Húnt
világod helyet, új napod én légyek,
Te nékem, én néked
hóltig kedvet tegyek.
De azt kire bizza még el nem rendelte,
Végre mint hogy annak hivségét ismerte,
Décsei
Balintnak ezt meg-jelentette,
Hogy egyéb ne tudgya lelkére
kõtõtte.
Tudván a' nagy elme, ki forgott sokakban,
Az ajándék sokat segit a' dolgokban,
A' kenett krék-is
mert fordúl gyorsabban,
Ugy nõ a' plánta-is ha
õntõzik, jobban.
Azért Décseit-is eléb mint el-
menne
Biztattya a' Kemény, jó reménnyel lenne:
Isten haza hozván szép jutalmat venne,
Ha bizott
dolgában kedves véget tenne.
[p 0020] HARMADIK RÉSZ.
A' Mikor igy vadnak dolgai KEménynek
A' mint
személyeért Veseleninének,
Csndes nyugodalma nincs
az õ szivének,
Ugy ég õ érette szive egy
személyének.
Uri Aszszony, hivom ezt
Censabiranak,
A' kit sértvén nyila szerelem ijának,
Orvosolására attúl vett ki annyának,
Mind tsak
Kemény Jánost ohajtya magának.
Hizlallya-is szivét
nem õsztõvér remény
Hogy szereti õtet, el-is
veszi KEMÉNY,
Bizik valoság ez nem múló
lelemény,
Noha éri lábát itt sikos esemény.
OP20rûl s'-ditsekedik dolga jól létével,
Csinosittya
magát tellyes erejével,
Tart gyakran tanácsot tûkõre
fényével,
KEménynek miképpen tessek
személyével.
Vajha mint az Phoenix ujultá lehetne,
Vagy
hejábúl mint az Kigyo ki mehetne,
Verdet Ortzájára gyengéb
bõrt vehetne,
Ennél õrõmestben ah mit mivelhetne?
Minden a' ki szeret kivánna szép lenni,
Hogy annyival
inkáb tudhatna tetzeni,
De a' múlt szépséget nehéz
viszsza venni,
Heléna sem tutta ennek szerit
tenni.
[p 0021] Az Ûdõ rosáit el-szette,
Õszi
halován szìn az orczáját fette,
Mindazáltal azt õ
kellõ rendben vette,
A' mint a' korosság s'-Õzvegység
engétte.
Ugy várja s'-reméli KEMÉNY jõvetelét,
S'-az által gyaszszának vìg szinné lételét,
Hitet
erõssitõ szerelem kõtelet,
Ha maga nem gyõn-is,
bizik kûldi jelét.
A' KEMény szolgái erre okot
adnak,
Kik Censabriánál gyakor izben vannak.
Hizelkedvén néki sok biztatást mondnak,
Mellyet hevûlt
szive remél mind igaznak.
Mint hogy fõsvénykedni nem
túd a' szeretet,
Eõ-is ezek kõzzûl soknak jol
fizetet,
Meg-ajándékozott majd minden kõvetet,
Noha az
mindenik csak csaló lehetet.
A' szeretet mindent kõnnyen
szokot hinni,
Azért gyakran esik meg-csalatást venni,
Vak õ, miként tudgyon vigyázással menni?
Nem csuda,
ha néha verme talál lenni.
Amaz szomorú nap el érkezet
vólt már,
Mellyben sirba kelést VESELÉN teste
vár,
Kit a' nehéz márvány ezennel el-is zár,
Õzvegye
kõnyveit bõvéti ujab ár.
Sok Uri s'-Fõ rendnek ván
gyûlekezeti,
Kik kõzt Decsei-is magát jelengeti,
De a' szint-is szinnel szinli, s'-fedezgeti,
Vélvén
hogy ugy dolgát jobban végezheti.
[p 0022] Azért jõtt
azt mondgya (illy szint ád dolgának)
Hogy a' melly
õrõkõs jószági Annának
Eddig zálog képpen
másoknál valának,
Azok kivaltását engedné Urának.
Sokaban jó ezkõz, használ-is a' színlelés,
Az által
megyen jól végben mInden kimmlés.
El-rontaná uttyát a'
kajon irigylés,
Ha szájjal kergetné ki mit szivével
lés.
Szin ugyan itten-is a' Joszág záloga,
Palástúl
dolgának kit DECSEI foga,
Erre tanitotta okos KEMÉNY
maga,
De más-képpen ennek valóság a' dolga.
Mert nem
dé záloga vólté VESELÉNNEK,
Kedves társásága
ANNA személyének?
El folyván napjai szabott
idejének,
Hogy ki válcsa, Isten rendelte KEMÉNYNEK.
Nem mulattya õ-is alkalmatosságát,
Hogy kézhez
vehesse illy kedves Jószágát,
Azért sietteti ezt
a' meg-hitt szolgát,
Igaz jussa mellett ne mulassa
dolgát.
Oszol immár a' Tor, vannak csak kevesen,
DECSEI a' dolgot lesi fegyelmé1ssen,
Annak jó
folyása miképpen lehessen,
Mi uttyát talállya, kin
hozzá kezdhessen.
Bõcsûlletiben jár, hitelét
vesztené,
Ha kinek mód nélkûl azt meg-jelentené,
Ha
lehetne ollyan ezkõzit ejtené:
ANNAnak ezeket maga
emlitené.
[p 0023] De nem lehetvén ez igy: más útat
vészen,
Egy meg hitt szolgával titkos kõtest
teszen,
Jól igérvén néki, ha jó eszkõz lészen,
Az mellyért tsak hamr vagyõ az-is készen.
Az
haszonrúl való reménség õsztene
Keszszé tévén
azért nagy hiven el-mene,
S'-Aszszonya házában egykor
bé-kõszõne,
Hogy meg mondgya a' mit DECSEI ûzene
Mint kõdben merûlt hold éjeli homályban,
Bánkodik
Aszszonya a' gyászos czéllában,
Melly a' bóldog idõ
kedvessen folytábaa, [!]
Olly vólt, mint a' vig nap
virradó korában.
Itt AICIONESNEK látnad zokogását,
Ki a' Tengereken kesergi õ társát
Vagy PALATHEÁNAK
sok kõny hullatását,
Mellyekkel sirattya szép
ACHIS romlását.
Kõnyõklõ kezére fejét
eresztette,
Bánatos orczáját búra csûggesztette,
Fel néze azomban, s'-szemét meg tõrlõtte,
Ott álló
szolgáját, mit akar kérdette.
Kinek-is keservén
gyászos Aszszonyának
Szomorodék szive, kõnyvei
húllának,
A' mellynek árjai mig nem haladának,
Vala
halgatása félben falt szavának.
Keseredett szivét
meg-gyõzi azomban,
De nem mered mingyárt a' fel-vett
dologban
Másrúl kezdi szavát, marad az titokban,
Aszszony a keserve mig enyhõdik jobban.
[p 0024]
Egyrûl s'-másrúl-is kezd kõztõk a' szó lenni,
A'
szólga mind addig akar ebben menni,
Mig modgyát
ejthesse azt-is elõl venni,
Aszszonya szivére
mennél jobban tenni.
Meg-állott vólt immár zápora
szemének,
De mint mikor szûnik húllása essõnek,
Setéte azomban fel van a' felyhõnek,
Ollyan állapottya
vala személyének.
Mind-az-által immár beszél
kedvessebben,
Szolgája-is lenni kezdett mérészebben,
Forgattya beszédét mennél eszesebben,
Hogy
mérgesebb olajt ne õncsõn a' sebben.
Hogy szollyon
ajakát gyakran fel-emeli,
S'-ki mondandó szavát már
nyelvén viseli,
Halgat megént, szivét új félelem teli,
Tart Aszszonya buát hogy ezzel neveli.
Hozzá fog
ujjonnan, szollani most sem mér,
Mondgya már: de arrúl
megént másuva tér,
Kezdi, meg el-hadgya, végre vagy
veszt, vagy nyér,
El-tekélli, fel-vett dolgában véget
ér.
Igy szól: kár magadot ennyire fogyatnod,
Hervásztó Kõnyvekkel orczadot folytadnod,
Csendes
Tûréssel kell ezeket mulatnod,
A' bús
kesergéstûl nem lész semmi hasznod.
[p 0025]
Alkalmatlanitod sõt ezzel magadot,
Kérlek mértékellyed
szomorúságodot,
Ha most kedvetlen kõd fedi világodot,
A' jõvendõ ûdõ hozza víg napodot.
Nem sokáig
fagylal az hideg Õzvegység,
El-múlt tûzed helyet hevit
más melegség,
Víg felét talállya a' mord feletlenség,
Mellyrûl házad kõrûl jár már-is kõvetség.
Itt
vagyon DÉCSEI szolgája KEMÉNYNEK,
Rám bizta
summáját ez kõvetségének,
Van ide vont nyíl a' Ura
idegének,
Várván biztatását kezdet reményének.
Azt
ûzente: ne sirj, mivel hogy él Urad,
Mostani
gyászodban életed nem marad,
El-húnt napod fénye ezennel
fel-virrad,
Szomorú telebdûl lész vigságos nyarad.
Tõbbet mond vala még: de nem engetteték,
Kelletlen kõvez
vólt, jól meg sem hallaték,
El sem végze szavát:
válasza adaték.
De ezt nem reménlett erõs szok
kõveték.
Jó Ura halála felejthetetlen ár,
Nem kiván
õsmérni tõb férfiat ez már,
Kedves társa után holtig
õzvegyen jár,
Décsei jó választ azért hijában vár.
Meg-mondván ezt néki kedve háborodik,
Illyen, bal
válaszán búsúl s'-gondolkodik,
Tudván azon Ura mint meg-
szomorodik,
Ha csallya a' remeny, mellyben bizakodik.
[p 0026] Számlállya azomban KEMÉNY a' napokat,
S'-az
temetés kõrûl forgandó dolgokat,
Forgat elméjében sok
gondolatokat,
Illyen rendre fûzi némellykor azokat.
Most fogják a' testet, most viszik, s'-kõvetik,
Most teszik a' sirban, most immár temetik,
A'
gyászos Õzvegyet most haza vezetik,
Most készûl
az ebéd, az asztalt most vetik,
Most adgyák az étket,
asztalhoz most ûlnek,
Most a' bú felejtõ pohárok
kerûlnek,
Most az Atyafiak az Õzvegyhez gyûlnek,
Most búczúznak tûle, menni most készûlnek
Most
vagyon DÉCSEI talám szemben véle,
Most emleget
engem, most kér választ tõle,
Most hajt térdet neki,
most gyõn el elõle,
Reménlem, ma hólnap, hó hirt hoz
felõle.
Avagy: mint hogy sokan ohajtyák szépségét,
Nem de nen most másnak hallya kõvetséget?
Sõt
talám õtiis azzal szõvetségét,
Pusztán hadgya az
én szivem reménségét.
Gyûlõl kesedelmet mint hogy
a' szeretet,
Tudom ki-ki féltõ dolgával sietet,
Volt
olly, személy szerént ki jelen lehetet,
Maga, mint a'
kõvet tõbbet végezhetet.
A' tanácsos elme de nem ollyan
furcsa,
Hogy akármi szikra szeretetit gyújcsa,
Gondolatlan észszel mingyárt kezét nyújcsa
Más job
szerencséjét azzal távúl fújcsa.
[p 0027] Mind-az-
által a' szú mint száraz pozdorja,
A' fel lobbanásra
néha olly hamarja,
Alig lát valakit, azt már-is akarja,
Hogy meg-õlelésre szorithassa karja.
Az illyekrûl
mennél tõbbet elmélkedik,
Szive gondgya annál jobban
nevelkedik,
Hábzó gondolattya jár s'-helytelenkedik,
Bizonyos válaszszal mig nem csendesedik.
Meg-kellene
jõni a' Decseinek már,
Kit a' vetett napra
nyughatatlanúl vár:
Meg is gyõn azonban s'-az Urához bé-
jár:
De kedvesseb választ hozna magával bár.
Kûlõn helyre viszi válaszat hallani,
Félelmes a'
kõvet, alig mér szóllani,
Szépítné õrõmest, de
meg kell vallani
Kõvetsé1ge dolgát, mást sem mér
mondani.
Mellyet mikor beszel szomorú ajakkal,
Halgattya a' KEMÉNY izzadó homlokkal,
Kezd-is
háborodni bús gondolatokkall,
Mind-az-által szive nem
csûgged azokkal.
Mond: Apadni hadgyák a' Tenger vizeit,
Ugy szedhetik annak választot gyõngyeit,
Ha ûzik a'
szelek az ejnek kõdeit,
A' csillagoknak-is ugy látni
tûzeit.
Fen van még zápora ki áratt Kõnyvének, !
Nem
oszlott fellyege bé borúlt fényenek,
Kénnya sem
enyhõdõt sebhetett szivének,
Eghyéb súllya-is ép
keserve terhének.
[p 0028] Nem csuda, ha még most
válasza kedvetlen,
A' bánatos szuûnek mert minden
kelletlen,
Az AMBROSIA-is keserû s'-izetlen,
Hogy
magaddal nem szolt most, a' sem illetlen.
Meg-holt Ura
képe forog elméjében,
S'-azzal társalkodott kedve jút
eszében,
Mellyrûl hogy el-esett fél hólt életében,
Nincs semmi más kedvnek még helye szivében.
Az
ûdõ ezeket mind alkalmasztattya,
Keservének árját
naponként fogyattya,
Bús gyásza homályát a' szerént
oszlattya,
Végre ennyi gondal, nem aggasztaltattya.
Fáratsággal mennek a' bõcsõs jók végben,
Nehéz
indúlattyán ne essûnk kétségben,
Csak legyûnk
DÉCSEI kellõ serénségben,
Meg-nyerjûk ezt, vagyok
én olly reménségben.
A' Rósa bokorrúl vegyûnk
példát ebben
Melly noha õltõzõtt fertõ
tõvisekben,
De mikor ideje el-jõn ki-keletben,
Valyon
tõvisses most ANNA válasza-is,
De nyilik
idõvel annak rosája-is,
Meg-lészen munkánknak érdemlet
haszna-is
Csak ezt, nem tágitván, ûzzûk továbra-is.
[p 0029] A' ki telyes hittel bizik õ dolgában,
Ritkán
csalatik az õ bizodalmában,
De nem kell kiméllést tenni
a' múnkában,
Ha akar részt venni reméllet hasznában.
Az ûdõ, a' munka segitõ mestere
Minden
szerencsének: PARIS-is ugy nyere,
Hogy kezdett
dolgában resten nem hevere;
Szép HELÉNA mellett mig
ágyat nem vere.
Eregy szólga azért piheny meg-utadtúl,
El kell megént menned egynéhány napon-túl
Meg sem
szûnõm, hid él a' kezdet dologtúl,
Mig kivánt
válaszom nem lész az Aszszonytúl.
Gyûrõt, s'-
hit levelet ad azért kezében,
Hogy annál tõb hitel lenne
beszédében,
El-jár DICSIIS õ kõvetségében,
De csalatik KEMÉNY itt is reményében.
Mert most-is
kõvetét bocsáttya ûressen,
Erzi azt DÉCSEI
noha keservesen,
De maga a' KEMÉNY szenyvedi
csendessen,
Tudván a' szép Rosa, hogy terem
tõvissen.
NEGYEDIK RÉSZ.
Kényes mulatságit
nezd a' szerelemnek,
Amaz szivek vivó tegzes kis
Istenek,
Lángoltattya szivét Annáért KEménnek
Anna szive pedig idegene ennek.
[p 0030] Igy
Censabriával KEményt kedvelteti,
A' KEménnyel
viszont ezt nem szeretteti,
A' ki, kinek nem kell azzal
sûrgetteti,
A' kinek kellene, azt el-felejteti.
Mi
gyõnyõrûséged hogy igy bánsz raboddal:
Fordics-meg
ijadat, más kent lõj nyiladdal,
Mit gerjeszted szivét
KEménynek Hadaddal?
Ha nem tõltõd kedvét otvaló
vadaddal.
Nincsen meg ideje szelidûlésének,
Had
múllyon csak habja háborúlt kedvének
Illy kedvetlensége
nem lész személyének,
Meg szelédûl s'-tészen jó
választ Keménynek.
Az hirtelen dolgok nem igen
állandók,
A' melly hamar lésznek, olly hamar romlandók,
Azok tartnak, s'-azok vegig maradandók.
A' melly fa, a'
Tavasz elsõ nyilására,
S'-az új verõ fénynek muló
súgárára
Bimbózik, s' virágot vész mingyárt magára
El-fagy, s' az gazdának nincs semmi hasznára.
A'
szeretetnek-is igy idétlensége
Hamar romlik, s' meg hûl
kezdett melegsége:
Ha ûdõs tanácson éppûl reménsége,
Jól kezdet dolának ugy lészen jó vége.
Noha
sokszor meszsze esett már czéllyátúl,
Nem
szûnik DECSEI még-is pállyájátúl,
Szorgalmatoskodik, gyõn s' megy az ANNÁtúl,
Az sem
olly idegen, mint eddig, Utátúl.
[p 0031] Idõvel
keservét kezdi enyhiteni,
Azzal hólt Urat-is lassán
felejteni,
A' helett szivében KEME!NYT emliteni,
S'-
rola gondolkodván orákot tõlteni.
Minden állapottyát
hánnya elmejében,
Láttatik hajolni immár-is szivében,
Mint szomorún ûlni a' gyásznak kõdében,
Tettzik
inkáb élni új Társa kedvében.
Csendes vólt elméje
már nyúgodni kezdvén,
De habzást vén megént új
kérõk érkezvén,
ANNáNAK tettzeni ki-ki igyekezvén,
Hogy ha a' szerencse szólgálna kedvezvén.
Vólt
indúlattya már KEMÉNY dolgának,
De meg akad itten
elméje ANNáNAK,
Ujab tanacsokot kezd adni magának,
Ezek kõzzûl mellyet válaszszon Társának.
Ezt talám
kedvessé teszi Iffjúsága,
Amazt szeretseti pénzé,
s'-gazdagsága,
Ennek termete kell, annak okossága,
Némellynek Nemzete, némellynek Jószága.
Ugyan-is csak
egyben ritkán találtatik
Kûlõmb-kûlõmb testben a'
melly jó adatik,
Ha ki egy dologbau [!] kellõnek mondatik,
Az gyakorta másban fõldig aláztatik.
Õ ugyan továb-is
õrõmest igy lenne,
Elebbi szava ként férhez nem-is
menne:
Illy sok jó szerencsét ferre de ki tenne!
Hogy
azokbúl edgyet választva ne venne.
[p 0032] Szûli a'
szerencsét az alkalmatosság,
Mellynek a' tarkóján van
sima kopasság,
Ha az ûstõkében nem káp a'
gyórsáság,
Nem fogja meg-hátul azt semmi okosság.
De illy nagy személyek Uri seregében,
Hol az PARIS,
amaz JULUS személlyében,
AEneas némellyik,
meltó erdemében
Mindenik, hogy vegye Didó-is
kedvében.
Kit válaszszon kõztõk kétséges az elme,
Ennek, amannak-is ingerli szerelme,
Van itt a' bús
szûnek nem csak kis gyõtrelme,
Mellyiknek lehessen
méltó gyõzõdelme.
Mint mezõt ruházó kedves
kikeletben,
Mikor a' virágok nyilnak a' kertekben,
S'-a'
DRIADES szûzek sétálnak ezekben,
HOgy szagló
bokrétat szedgyenek kezekben.
A' ki nyilt virágok rendel
sereglenek,
Harmatok gyõngyével kedvessen fénlenek,
Mosolygó szinekkel ugyan ingerlenek,
S'-majd mint annyi
szemek magokhoz intenek.
VÉNUS vérébûl nõt
ROSA gyengesége,
Magadot kedvellõ NARCISSUS
szépsége,
PHOEBUS : miatt veszett HIACINT :
ékessége,
ADONIS : vérén kõlt TULPÁN :
kedvessége.
Mind ezeknek kedves színnel virágzása,
Majd mint annyi kedves ajak mosolygása,
S'-az által
magához kéztetõ hivása,
Mint vasat szeretõ
MáGNESnek : vonása.
[p 0033] Fejir és piros szint
egyvelitet egyben,
Szerelmet s'-szemérmét rekesztet a'
melyben,
Ezt vette magára s'-úl a' RÓSA : ebben.
Fitogattya magát lehet mennél szebben.
Magát az :
HYáCINTkék színnel mutattya,
Nem várt változásán
láttatik bánattya,
A' Szûzek kedveért de ezt el-mulattya,
A' kiknel kedvesséá teszi jó illattya.
Fejir a'
: NáRCISSUS,ki veszett magáért,
Kedves szokot lenni
ez-is virágáért,
Tavaszi sengék kõzt nyiló
újságáért,
ECHÓ : is szenvedet ennek szep
voltáért.
A' tellyes Violák állanak szép rendben,
Ki
Skárlát, ki Bársony, ki Karmasin sinben,
Nem útólsó
fények ezek is a' Kertben,
Szinekért, szagokért vannak
meltán kedvben.
Ezekkel amaz sok szinû Tulipányok,
Mint a' nap keletrûl fel jõtt szivárványok,
Hizelkednek, s' sok más kerti ragyagványok
Válaszszatok kõztõk DRIADES : Leányok.
Tõbbel
innét egynél nem szabad el-menni,
A' tõbbit az eggyért
mind félre kell tenni,
Tettzik ez, tettzik az, mellyet kell
el-venni,
Nehéz azon hamar nyugott szivel lenni.
Nehez
egy kedveért el-hadni sokakot,
Rosa, avagy másért a' tõb
virágokot,
Kelletik minnyájan azok-is magokot,
S'-
kevánnák õrõmest kõzleni javokot.
[p 0034]
Annánál : a' Kérõk hasonlatos-képpen,
Miként a'
virágok kedveskednek szépen:
Szíveket-is adnak ez
FLORáNAK : épen,
Kedvét találhatnák csak valami-keppen.
Némelly mint NáRCISSUS : kedves idejével,
Ekes mint
TULIPAN : nemely termetével,
Amaz mint VIOLA :
szeled érkõlcsével,
Ez mint bimbos ROSA : gazdag
értekével.
Van itt jó ûdõkor, van gyenge IFFjúság,
Van erõ, van ertek, van esz, van okosság,
Ván Nemzet,
van hir s'-név, van tiszt, ván Uraság,
Ván minden,
valamit keván az házasság.
Vagyon ennyi kõzzûl
mibûl választani,
Nem-is kel továbra azt már
halasztani,
Ezeknek edgyikét le-kell szakasztani,
S'-
azzal az húnt napot délre virrasztani.
Ugyan-is leg-
nagyobb terhe a' gondgyának,
Hogy szorgos létébûl
kerõl számának,
Nem tudgya mellyikét válaszsza
magának,
Hideg nyoszolyáját hevitõ Tarsának.
Edgy,
vagy kettõ kõzõtt kõnyû a' választás:
De a'
szaporúlt szám merõ aggasztás:
Nem lehet hirtelen,
kell ahoz hallasztás.
Mig helyes tanácsal lészen vég
szakasztás.
[p 0035] De elég vólt eddig: mond ki
voxodot már,
A' tõb kõvetekkel Dicsens itt jár,
Ennyi
várására utolsó választ vár,
Ha ûres KOsárral
bocsátnád, lenne kár.
Noha el-rendelte már azt
elméjében,
Hogy továb nem borong õzvegység kõdében,
De ez ideig is kétséges szivében,
KEMéNYRE, :
avagy mást fogadgyon kedvében.
Végre mikor ezek mivoltát
visgállya,
Egynek-is, másnak-is szép bõcsit
talállya,
Kedvellene ezt-is, amazt sem útállya,
Mindazáltal KEMéNYT : elsõnek számlállya.
Mellyel
elméjének kezd lenni nyugalma,
Mint gondos PáRISNAK :
szûnik aggodalma
El-vagyon itilve már az arany alma,
KEMéNY : érdemének melly lészen jutalma.
Meg-van a'
választás: már csak alkudni kel,
Magához DECSEIT :
azért hivattya fel,
Végeznek arrul-is: semmi nem múlik-el:
Kél mind a' két részrûl kõztõk foglaló jel.
Vigságos óra az KEMéNY : bús szivenek,
MInt az hives
hajnal az új nap fenyének,
Ez elõl jároja kévánt
õrõmének,
S'-kedvesbételése hoszszú reményének.
Amaz tûrkes csipka, az kit emlegetett,
Szép
virágzásával noha nem sietett,
Remélt zõldellése,
de már el-kezdetett,
Virágzásának-is nem sok idõt
vetett.
[p 0036] A' gondos várásnak jutalmát meg-adgya,
Kedves virágjábúl részetlen nem hadgya,
Sõt hogy
épen õvé lészen azt fogadgya,
Noha mások elõtt
ideig tagadgya.
DECSEI : ezeket mikor igy folytattya,
A' CENSABRIA-is : dolgát nem mulattya,
Készen várja
KEMéNYT, : reményét biztattya,
Mikor fog eljõnni,
szaporán tudhattya.
Õrûl, s' kedves dalat mondgya jó
reménnyel:
Biztattya világát ez után job fénnyel,
Rendeli magában fog élni mely kénnyel,
Ha, a' mint remélli,
õszve kél KEMéNNYEL. :
Fel-vészi mivóltát
gyakran személyének,
Tészi eleiben elméje szemének,
Nézi minden dolgát minémûségének,
Ujab, ujab lángot
ád ezzel szivének.
Ugy szemléli mostan mint ha vólna
hadban,
Dicsiri személyét a' fel tett sisakban,
S'-
mondgya: ACHILLESNEK : sem illet ez jobban,
Mikor
forgolódott a' Gõrõg táborban.
Most mint ha sétálna:
tettzik setálása,
Minden lépéséhez van új vágyása,
S'-mondgya: APOLLÓNAK : illyen a' járása,
MIkor a'
MUSáKKAL : vagyon mulátása.
Ha mikor, nyugodni
gondollya ágyában:
TITONUS : személyét ítélli
magában,
Nyughatatlankodik szive forrójában,
Mig kedve
nem telik reméllet dolgában.
[p 0037] Érkezik DECSEI
: azomban Urához:
Szomorú szint vészen titkolt
újságához,
Ohajt s'-mond: ne fárasz már tõbszõr
ANnához
A' kinek a' szive fajzott kõszikához.
ORPHéUST : bocsássad oda kõvetségben,
Ki
Tigriseket-is hozott szelidségben,
Ez ha engesztelhet
ott a' keménységben
Másképpen nem megyen dolgod nala
végben.
Ennek szele KEMéNYT : kezdi halvánitni,
Eddig vett reményét kétségre szoritni,
De siet
DECSEI : szavát mefg-fordítni,
Ura hervat kedvét jó
hirrel ujìtni.
MIként a' verõ fény változó napokkal,
Borong néha néha darab homályokkal,
De jól sem húnyik
némelykor azokkal,
Hogy már is fel derúl újab világokkal
Néki-is a' mint jõtt, bánattya ugy múla,
Meg-értvén
válaszát kedve meg-újúla,
A' kûldõtt jelekhez nagy
kedvessen nyúla,
Szive új õrõmén szine-is pirúla.
Illyen állapottal AEneás : lehetett,
Szép
Láviniával : mikor kõtest vetett,
Mellyet õ-is noha
óhajtva szeretett,
De sokat fáradott míg kedve
telhetett.
El-felejtett mindent végsõ válaszával,
Nem
gondol az elõtt viselt munkájával,
Haragos Turnusnak
: gyakor csatájával,
Sebes testébûl folyt vére
patakjával.
[p 0038] Sõt nagy õrõmével emliti ezeket,
Kedvessen számlállya az hányot leseket,
S'-azokban
készitett titkos veszélyeket,
Teste rosájának mondgya
a' sebeket.
Mint az ELISáHOZ, : ehez kõnnyen nem
fért,
Bõcsõsb volt az ara, mint hog' tõbbet-is ért
Szerette TURNUS-is, : sü-ontot erette vért,
A'
nélkûl kezére AENEáSnak : sem tért.
El-múl a'
munkának minden nehézsége,
A' kezdett dolognak ha vagyon jó
vége,
A' mint AENEáSnak : bé-tõlt reménsége,
Ugy
a' KEMéNNEK-is : nincsén már kétsége.
A' mit
szive kevánt azzal kedve tele,
Fáradozásábúl bõcsõs
haszon kele:
Mind addig keresé hogy szep gyõngyõt
lele:
Nem leszen az másé, vagyon arrúl jele.
ÕTÕDIK RÉSZ.
BEszélli azomban DECSEI : a'
dolgot,
Miólta el-keszte menyi karban forgot,
Eleint az
ANNA : mint búsúlt s'-szomorgot,
Végsõ
válaszákor mely víg vólt s' mosolygot.
Mint vólt
szemben véle s' dolgát mint folytatta,
Ki vólt ezkõz
abban ki által jártatta,
Melly vad vólt elsõben, végre
mint birhatta,
Mit ûzent, mit kûldõtt, mint vagyon s'
mint [p 0039] MOnd végre: nem kár volt ezért a' fáratság,
Mert tetézett abban minden féle jóság,
Minden állapottyq
bõcsûlet s'-méltóság,
A' fõldiek kõzõtt egy
Isten Aszszonyság.
Nem csak HADADIG : kell az
illyenért menni,
Hanem méltó érte HADAKNAK-is : lenni:
Járást, : nem csak varast : fáradozva tenni
Viván : nam csak hiván : másoktúl el venni.
Nagy Kincs, : jól rá tekincs, : el nem kel nyeretni:
Vért : nem más ocsób bért : kel ezért fizetni,
Tõrrel : hogy sem põrrel : érte ellent vetni:
Ohajtod: ohajtod : hozzá nem sietni?
A' Tréfás
Decsei : beszélyén ezeket,
Mint a' mikor éri olaj a'
tûzeket,
Éréz KEmény : buzgób gerjedezéseket,
Mutat orczaja-is lángoló szineket.
Forr hevûlt
szivében, s'-kész azért mindenre,
Heléna :
kedveért mint Paris : tengerre,
Kedves életét-is
jadzató fegyverre,
Tûz, viz, vás és minden más
veszedelemre.
Az hû szeretettel egyvegyûlt nemes vér,
Mellynél a' bõcsûllet bõcsûlhetetlen bér.
Nem
tanúlt rettegni, félve friget sem kér,
Fel tészi
életét, probál vagy veszt, vagy nyér.
Nem fegyver a'
biró mind-az-által ebben,
Fordúla KEménynek nyert
põre kõñyebben
Van féltet ANNája immáR igiretben,
Tõlt reménye mellett vigadhat õrõmben.
[p 0040] Amaz
kedves zálog a' mellynek szinével
Kezdette vólt dolgát
elsõ kõvetével,
Kezéhez jutand már szép
õrõkségével,
Mellyen gerjed szive nem kõz
õrõmével.
Meg van már igerve csak kezhez kel venni:
Hogy a' se haladgyon siet oda menni:
Az illyen dologban
árt-is restnek lenni:
Gyakran az hallasztás nag' kárt
szokot teñi.
De gyûrõt mutata Decsei : Urának,
Mellyet másképpen-is mondhatni drágának,
De mint hogy
foglaló jele ez Annának
Azért tartya KEmény
drágáb zálogának.
Kûszkõdnek kõveti az égi
tûzekkel,
Dúllyák azokot-is ragyógó fényekkel,
Pompejus ujjai fenlhé1ttek illyekkel, 4 Mikor Cleopatra
tartotta gyõngyõkkel.
A mint kis abroncsa hajlik a'
gyûrõnek,
Dombocskája kõrûl, kin a' kõvek ûlnek,
Rosák ábrázoló zománczok kerûlnek,
Mesterseges
kézzel a' mellyek készûlnek.
Sir a' jobbik részén
kerekdédségének
Keserves szuemélye bánatos
Tysbének
Tõr hatotta szivét, vere foly sebének,
El-hanyatlott, s'-vége vagyon eletének.
Az bús Ariádna
ohajt a' más részen,
Theseust kesergi gyakor
sirást tészen,
Kétségben kezd esni, tõrét tartya
készen,
Halálához készûl, ha jelen nem lészen.
[p 0041] Ezek alatt egy-egy Cupressus metczetet,
Amaok
Torának czégérûl tétetet:
A' gyuró kereke igy
ékesittetet:
Csudálatos múnka, kéván bõcsûllettet.
Vala kész kenõ-îs edgyûtt a' gyûrõvel,
Ritka
múnka ez-is bõcsõs érdemével,
A' ki készitette ezt
gyenge kezével,
Músák seregében illik szép
mivével.
Tyrusi csinalmány ennek patyolattya,
Mellynek egy szeglete Diánát mutattya,
Fõrdõ
Nymphaival magát mint mulattya,
A' szegeny Acteont
szarvasként marattya.
Olly elmés munkával formálta
ezeket,
Hogy majd folyni vélnéd a' varrot vizeket,
Gõrgéni Diánna testén a' csõppeket,
Veszet
Acteonon nyilni a' sebeket.
A' mint meg varratott a'
másik szegleti,
A' tegzes Apolló, ott Daphnét
kergeti,
Szaporán inallya, de késõn érheti,
Megcsallya a' remény, kedvét nem tõltheti.
Az melly por
ûtõdik kõztõk a' futásban,
Azt-is képzették ebbén
a' munkában,
A' mint ingott hajok a' szelek folyában,
Láttzik itt is lenni olly ingadozásban.
Az harmadik
szeglet Jupitert viseli,
Bikává változván, a' ki
modgyát leli, 4 Hogy Agenor Lyanyát lopva el-emeli,
Régen várt õrõme ezzek kedvét teli,
[p 0042] A' mint
a' tengeren szalad praedájával
Az hol az habokot érdekli
lábával,
Csak annak helye sincs semmi hibajával,
Ugy
le ábrázolta gyenge aranyával.
Negyedik szegletén
Adonis varratott,
Kit vadászattyában vad kan el-
szaggatott,
Az hol azt formálták Venus-is jajgat ott,
4 Húliatván szemei keserves harmatot-
Ennek
mestersége nem csak azt mutattya
Adonisért Venus
kõnyvét mint húllattya,
Hanem gondos szive mint érzi s'-
sohajtya,
Annak mozgását-is elödben adattya.
Virágok
sok neme keriti ezeket,
Mesterséges munka osztya
leveleket,
MInerva ha mivelt ezeknel szebbeket,
Mikor
Arachnával probálták kezeket.
Foglaló jelei ezek az
ANNáNAK,
KIket bé-mutatván Décsei Urának,
Minden egyéb terhe kõnyhûle gondgyának
Csak a' szemben
léted hijja még dolgának.
Hogy az-is meg légyen tellyes
õrõmével,
Fel keszûl s'-meg indúl egynehány
hivével,
És szaporán menvén posta szekerével,
Csak
hamar kezet fog SIBON, kedvesével.
Mint tûzektûl
pirúlt éjeli ûdõnek,
Vagy nap Sugaritúl sebesûlt
fõlhõnek,
Személyre ollyan szint vészen mind
kettõnek
Az mikor egy másnak ellenében jõnek.
[p 0043] Kedvessen kõszõnnek meg-hajlott térdekkel,
Szájhoz emelt, s'-oñét viszsza vett kezekkel,
Házban
meñek, vañak kedves beszédekkelm,
Lopogattyák egy mást
oldalló szemekkel.
Végre addig mennek az ál pillogásban,
Két titkos tekintet ûtkõzik egy-másban,
Hol az szem
a' szemet talállya lopásban,
NNA gyenge szine kin
lén pirulásban.
De abbúl személlyét hamar rendben
vette,
Mint hogy fel-kõlt vala, Vendégét ûltette,
Le-
ûl: ki az széket fogni segitette,
Egy az Lyânyok
kõzûl maratt vólt mellette.
Bátráb lesz mind kettõ
õsmerkedvén jobban,
Nyájas beszédekkel mulatnak
vigabban,
K™zel vagyon tûze, Kemény gyakran lobban
Egy Levelet hoz bé az Inas azomban.
Adgya Aszonyának
hajolva kezében,
Ez kitõl jõtt, s'-miért, vészi jól
eszében:
Azért sem nyittya, tészi kebelében,
Az
kedves titkoknak szokott rejtekében.
Levele, mond
KEmény, kedves Emberednek,
HOgy õblében rejted édes
kebelednek,
Lang s'-Rosa szin itten õszve egyvelednek,
Az ANNA személyén jõnni s'-meñi kezdnek.
Halgat
ugyan nyelve, de beszél orczája,
El-árullya az mit
titkolná az szája;
A' szemérmességnek piruló
rosája
Nem szokot titokhoz: sok ennek példája.
[p 0044] Olly az, mint az gyenge papirosnak teste,
Kin
innét-is látni, ha ki túl mit feste,
Az melly dolgot
sokszor a' szû el-rekeszte,
Az Orczának kúlcsa
azokhoz ereszte.
Jollehet ANNA-is halgat az
Levélrõl
De õsmérszik titka mutatott jelérõl
Hirtelen egyben gyûlt Ortzája vérérõl,
Az belsõ
dolgoknak kûlsõ czégérérõl.
Marad az tsak abban, más
dolgot kezdenek,
Amaz zálog felõl végre beszéllenek,
Elsõ kõvetsége melly vólt Décseinek,
Kézhez
vételére melly napot tegyenek.
Most kévánná Kemény
mindgyart kézhez venni,
Abban hoszszú pompát nem
akarna tenni:
Nem tetszik ANNAnak: szûksëg
tovább menni.
Alkalmatosb móddal kell annak meg-lenni. Egy
két nap múlhatott mig edgyûtt valának
Elsõ zengéjében
gyengén mulatának,
Harmadik hajnalra az mikor jutának,
Hogy meg-indúllyanak, készûlõt fuvának.
Bútsút
vesznek azért kedves személyektûl,
Nehezen valik el az
Test az Lélektûl,
Az meg-indulásban serénysége
restûl,
El-szakadnak végre, de nem mindenestûl.
[p 0045] Zalogúl KEménynek itt marad a' szive,
Kit
õ-is Annától magával el-vive,
El-jedzett Társának ki-ki
igaz hive,
Semmi titkolt rosznak nincs szivekben nyive.
Az Censabriának hatván az fûlében
Hog' Sibón
vólt KEmény: csûgged reményében,
Jéggel
egyvelitett tûz hartzol szivében,
Most izzad, most
fázik valtozó testében.
Reméllõ szivének olly vólt
állapattya,
Mint virág, kit nevel hajnalok harmattya,
Most ezt ellenkezõ fergetek forgattya,
Melly bizott
remenyét róla le-szaggattya.
Kétségben kezd esni, van
gyászos ortzával,
Egy velûl Kõnyve-is bús
ohajtásával,
Sirni látnaád Phlist itt
Ariadnával,
Demophon s'-Theseus hitek hagyásával.
De nem ok itt Kemény, nem lévén hirével,
Az mit
hazudoztak szolgai nevével,
Mint az Demophoon nem
jadzott hitével,
Sõt rea sem gondolt talám elméjével.
Most sincs arra gondgya, hanem tsak Annára,
Censabria jobban vigyázzon magára,
Ne hidgyen
bizonyost akar ki szavára,
Hogy bizott reménye
fordúllyon jovára.
Fel ván még másoknál az dolog
fedele,
Nem tudgyák Keménnyel Anna mire kele,
Kõtelességeknek hogy van adott jele,
Most-is az
Kérõknek jár gyakor levele.
[p 0046] Az kiket Annának
eléb be-adának,
Az mikor Orczáj gyengén pirúlának,
Némelly nagy Gróff Uré azok-is valának,
Hazasság
dolgában, de késsõn járának.
Õrõmest tirtkolta
vólna azt Keménytûl,
De el-arultatott pirúlt
személlyétûl,
Az melly meg hasadván Kemény
kérdésétûl,
Által látta titkát talpáig tetétûl.
De sajáttya már ez: ám akar ki jõjõn,
El-repûlt
az Madár, nincsen kihez lõjõn,
Censabriának-is
más reménye nõjõn,
Már ezekért szive senkinek ne
fõjõn.
[p 0047] MASODIK KÕNYV.
ELSÕ RÉSZ.
LE-
tette vólt MARS is harcoló dárdáját,
PALLAS-is
sisakját s'-tábori ruháját,
Olaj-fa ágakkal fûzte
bokrétáját,
Ugy viselte a' szép Békesség
Tógáját.
Végben minden dolog csendessen mehetett,
BACHUS általagja nyertessen telhetett,
CÉRES
sarlója-is kár nélkûl meczhetett,
S'-bõ
takarmányibúl nag' hasznot vehetett.
Tegzes DIANA-is
sereg NYMPHÁIVAL,
Bátran mulatozott szép
vadászatival,
Tõltõtte õrõmét éjtét vadaival,
Sebessitvén õket tollas nyilaival.
MUSák az
PARNASSUST bátorsággal lakták,
APOLLÓ leczkéjét
figyelemmel halgatták,
Szép tudományokkal elméjek
futtatták,
S'-azok kõzt magokot kedvessen mulatták.
Sok Gõblyeit az PAN szabadon jártatta,
Egy
mezõrûl másra kár nélkõûl hajtatta,
Nem lévén
kóborlók senki nem bántotta
Mellybûl esztendõnkint
szép hasznát várhatta.
[p 0048] Neptunus
haszonnal halászta Tavait,
Triptolemus bõven rakta
asztagait,
Bizvást legeltette Titirus Juhait,
Aristeus vígan szamlálta Rajait.
Tavaszkor a'
Chloris bátran kertészkedett,
Fáratsága után
virágokat szedett,
Kikkel kedvesinek kedvel kedveskedett,
Hadi veszelyektûl nem félelmeskedett.
Ágyát
bátorsággal Hymenis vetette,
Az új házasokot a'
mellyre fektette,
Elsõ õrõmõkben kedvessen
éltette,
Márs haborujától õket nem féltette.
Minden kereskedõ s'-útazó bátran járt,
Szabados uttya
vólt nem felt hogy vallyon kárt,
Fáradosásábúl szép
nyereséget várt,
Hasznával tõltõtte mind a' telet
S'-mind nyárt.
Arany ûdõ vala, de vassá kezd lenni,
Mavors-is dárdáját fel-akarja venni,
Kesziti
sisakját Pallas-is fel-tenni,
Látván, hogy
ujjonnan mezõre kell menni.
Romol a' Békeség, hadak
kiáltatnak,
A' Kapa, s'-szántó vas heverni hagyatnak,
Kin Ceres, és Bachus meg-szomorittatnak,
Mert
ez kenyér, amaz bor nélkûl hagyatnak.
Szokott
vadászattya múlik Dianának,
Halván harsogását
Márs trombitajának,
Annyi batorságot nem igir
magának,
Hogy most állya lesét erdõk árnyékának.
[p 0049] Apolló-is félben hadgya dictalássát
Változtatni kezdi a' Musák szállását,
Tágittya
Chloris-is a' kertek járasát,
Bátorságosb helyen
rendeli lakását.
Ott hadgya Neptunus halászó
tanyáját,
Triptolemus futva horgya gabonájat,
Szaladva kergeti Titius-is nyájját,
Bizvást
Aristeus sem tõlti tonnáját.
Pán
Gõblyeinek sincs szabad legelése,
Puha Hymennek-is
delig heverése,
Az hadak hirére van eszek
veszése,
Innét oda, s'-onnét tovab kõltõzése.
Felelmessé lészen a' bátorságos út,
Fel-verett
szekéren lát a' Kalmár sok bút,
Mindene praedára, s'-
káros Sákmánra jút,
Az ijett szegénység egy helybûl
másban fút.
Hadi keszûletek mindenûtt láttatnak,
Tábori ezkõzzel szekerek rakatnak,
Készittetnek
nyergek, lovak patkóltatnak,
Pánczél, Sisak, Karvas, Pais
forgattatnak.
Ki ezeken tisztit, ki kardot kõszûrûl,
Némelly munkálkodik sátorai kõrûl,
Ez kopiat
egyenget, amaz puskát tõrûl,
Ki kedvetlen keszûl, ki
hogy el megy õrûl.
Vgre a' jel adó trombiták
harsognak,
Hogy ki-ki fel-ûllyõn s'-indúllyon jelt
ednek,
Az eresztett zászlok mezõkben lobognak,
A'
sok szép Seregek alattok villognak.
[p 0050] ERdélynek
a' szine, sok Ur, sok Nemesség,
KIrállyok
Nemébûl eret fõ emberség,
Hó penzes Katona, sok
szabad Legénység,
Magyar, Olah, Kurtan, Német és
Székelység.
Kardot kõt KEmény-is ezek Generállya,
Kõzikben érkezik, rendeket visgállya,
Noha nem tetteti,
de szivét bú állya,
ANNA új szerelmet el-hadni
sajnállya.
A' nagy Szû, s'-nemes vér magos dolgokra
vágy,
Az haza porában csak heverni nem hágy,
Alacson
szivû az, s'-minden dolgában lágy,
Kit mindenkor nyugtat
csak honnyabéli ágy.
Szerzik a' hirt nevet idegen helyekben,
A' melynél dragab kincs nincsen az életben,
Véget ér az
halál mert egyéb mindenben,
De a' sem bir azzal s'-nem
vonnya veremben.
El-múlt vólna neve edgyûtt életével,
A' Világ nem telne most-is szép hirével,
Ha meg-
elégedvén Országa szélével,
TOvab nem ment vólna
SáNDOR fegyverével.
Az HANNIBáLNAK-is mikor múlt
élete,
Lett võlna hirének akkor végezete,
De kûlsõ
helyekben sok cselekedete
Mivelé, hogy most-is él
emlékezete.
JULIUS magának ugy szerzett hirt s'-
nevet,
Hog' nen nyelt mindenkor csak ROMAI levet,
Hanem
mint egy fárul másra járó Evet,
Egy, más Országban-is
tûrt hideget s' hevet.
A' nagy Pompejus-is hogy hon
nem hevere,
Hanem sok Országon villogott fegyvere,
Vólt
triumhusinak sok pompás szekere,
A' kit nem
érdemel az hon lakó here.
Azért nevezetes Cándor
Telémon-is, A' Pentheselia vitéz Amazon-is,
Phrygesek tajnokja [!] az Agamemnon-is,
Hogy jártak
s'-probáltak más Országokon-is.
A' tette Jazont is
olly nevezetesnek,
Szép emlékezetet az ád
Herculesnek,
Hogy máskint hireket tartván
setétesnek,
Sok kûlsõ probákkal tették azt
fényesnek. A' mi Õseink-is hajdan Schitiával,
Ha meg-elegedvén s' annak hatarával,
Ki nem jõttek vólna
onnét Atillával,
nem zengne az Világ most hirek
hangjával.
Az hét Kapitány-is az után ki jõven,
A'
szép dicsõségre bennek a' vér fõven,
Nyilakot sok
kûlsõ Országokra lõvén,
Jártak, s'-kõltek azzal
õrõk hirek nõvén.
Miért hiresb MáTYáS a' tõb
KIrállyoknál?
Azért, mert nen hevert csak a' Magyaroknál
Hanem sok idegen kûlsõ Országoknál,
Forgatta
fegyverét, probált, s' nyert azoknál.
[p 0052] A'
RAKOCZI Gyõrgy-is ezek példájával
Az õrõk hir,
nevre buzgó vágyásával.
Nem elégedvén meg faját
Országával,
A' Lengyelek ellen keszûl taborával.
Gazdag Fejedelme ez Kíncses Erdélynek,
Olly reménséget
ád ki vágyo szívének,
Hogy a' Léngyel Ország
LAURUST kõt fejének
Mellyel nagyobb fénye lész hire,
s'-nevének.
Gyûjtetvén hadait azért seregekben,
A'
mellyeket KEMény vere szép rendekben,
Maga-is
Rákoczi õltõzik fegyverben,
Sok Ur, s' Fõ rendekkel
érkezik kõzikben.
Kikkel meg-indúlván jút Lengyel
Országban,
Õltõznek utánnok sok orczák homályban,
Kisirik szivekkel õket ohajtásban, 4 Félvén
veszélyeket az hadi járásban.
Van AMNA-is [!] nehez
szûbéli sebével
Ejjel-is álmodoz KEMény
személlyével,
A' mellytûl jollehet el-maratt testével,
Mind-az-által most is véle van szivével.
Keván
minden Jokot vitézi fejének,
Esedez az hamar sarkú
szerencsének,
Job részen visellye forgó kerekének,
Bal sorsa ne légyen féltõ személlyének.
MInden
fáratsága õrõmet nevellyen,
Dicsõséggel fõnlõ hirt
nevet emellyen,
Haza jõvén feje zõld LAURUST
visellyen,
Nyelve diadalmas PEáNT énekellyen.
[p 0053] Valamit a' remény fel tudhat találni,
Nem mulattya
szivet azokkal táplálni,
Láttatik-is gondgya néha aláb
szálni,
Bizván nem sokára õrõmre fog válni.
Viszont (mert kétséges koczkája a' Mársnak,
Változandó dolga a' véle jadczásnak,
Ha egynek
szerencsés, szerencsétlen másnak)
Ereszti elméjét
bús gondolkodásnak.
Hol egy hol más hirek azomban
érkeznek,
Szep Diadalmakrúl néha emlekeznek,
Néha
beszélleni ellenkezõt kezdnek,
Kik felõl egymás kõzt
sûrûn értekeznek.
Ezek sibongási nem szûnnek
s'-tágúlnak,
A' sok értekezõk uczánként tódúlnak,
Ha ki mi szót indit, a' kõrûl szorúlnak,
Ki
Õcsén, ki Báttyán, ki Urán búsúlnak.
Ekkoráig az hír
PROTEUST kõvette,
Sok féle formában változását
vette,
A' Lengyel dolgokot sok-képpen hirdette,
Szokot
cselcsapságát, de most félre tette.
Érkezik
sebessen de sárga orczával,
Eléb mint mást mondgyõ
jajt kiált szájaval,
Mond: meg gyõt Rákoczi
nemelyed magával
Oda maratt KEMéNY, nagyob rész
hadával.
Tatár kézben akatt sok számú Népekkel,
Mellette maradott Uri s'-Fõ rendekkel,
Sok fõ-fõ
Katona, sok kõz Legényekkel,
Tõbbinek a' fõldet
itatták vérekkel.
[p 0054] Meg-retten az Erdély ezek
ujságával,
S' a' szõrnyû veszélynek
iszanyúságával,
Mint a' gyors menykõnek kõzel
csápásával
Majd láttatik lenni el-hanyatlássával.
Meg-szaggattya magát keresve mérgében,
Fûrtõnkint
szakadôz haja a' kezébén,
Uyjai fõrtõznek orczája
vérében.
Nagy folyó patakok áradnak szemében.
A'
sok jaj kialtás veri az egeket,
S'-mint a' fõldi pára
bõvit fellyegeket,
A' kikkel némellyek el-maratt férjeket,
Némellyek kesergik Atya fivéreket.
Ez õcsét az
báttyát zakogva kõnyvezi,
Kedves társát amaz kõnyvezve
nevezi,
Rab-é! vagy le-vágtak mindentûl kérdezi,
Eseteket gyászló ruháját szénnyezi.
Illy állapotya
vólt meg-szállott TROJáNAK,
S'-az benne kesergõ
Aszszonyok sorsának,
Kik kõzõtt az ANNáT,
véld ANDROMACHáNAK
Az el-esett HECTOR
szomorú Társának.
Noha sokan vesztek a'
TRójAIAKBAN.
TRóILUSSAL edgyûtt a' fõ fõ Urakban,
De nem vallott TRóJA annyi kárt azokban,
Mint az
ACHILLEStûl le-verett HECTORBAN.
Kin noha minnyájan
vadnak búsúlással,
Tudván lész már dolgok
veszélyesb romlással,
Kedvese el-estén, s'-
bõvebb Kõnyhúllással.
[p 0055] Igy nohy Erdély-is
sok kárát sirattya,
De azok kõzt KEMéNYT leg-
inkáb óhajtya,
Mint ANDROMACHáNAK olly ANNA
bánattya,
Bõveb Kõnyvét mint õ, senki nem húllattya.
Nem birhattya magát, dõl gondos ágyában,
Fohászkodik
óhajt, kesereg buában,
Mint árva ALCION eped
bánattyában,
S'-kesergõ szivével igy beszéll
magában.
Fellyebb napom fénye tehát nem nemehett?
Reménlett õrõmem csak eddig lehetett?
Még délre sem
méne s'-immár estet vetett?
Illy hamar végzéje, kit
késõn kezdetett?
Ah tûndér szerencse ezt csak meg-
mútatád,
Õsmérnen sem hagytád tsak meg kevántatád,
Alig szemlelhettem megént-el húnyatád,
Mellyel
keservennek új okát adatád.
Illyen az Világnak múló
bóldogsága,
Mutatott kedvének kél hamar mordsága,
Mint
a' PROTEUSNAK olly változosága,
Semmi õrõmének
nincs állandósága.
Hamar fergetege a' gyors
veszélyeknek,
Igy rontya sengéjét az újjult kedvéknek,
Fel-dúllya õrõmet s'-praedállya sziveknek,
Nem várt
gonoszt tévén halyében ezeknek.
Ah! a' Nemes szûnek
forró kivágyása,
Mint gyertya langjával magát
fogyatása
A' dûcsõsség után buzgó indúlása
Azt keresvén nem vélt veszélyben hullása.
[p 0056]
Nem de job lész vala velem edgyûtt lenned,
A' MARS
jatékára mint tûlem el-menned,
S'-annak fordulásán
veszedelmet vened,
Engemet-is azzal újjab gyázban tenned.
Melly sokszor kivántam tenni esedezést:
Elsõ
kérésemre tennél olly kedvezést,
Fel-tett
sisakodbúl latnék levetkezést,
Hadnad más ûdõre
a' fel fegyverkezést.
De mint hogy a' dolog járt
bõcsûletedben,
Hivatalod-is azt tartotta Tisztedben,
Nem mertem szollani el-készûletedben,
Félvén
haboritlak ne talám kedvedben.
De bár szóltam vólna
borúlván labadhoz,
Talám annyi kedved lett vólna
ANNáDHOZ,
Hogy nem fogtad vólna akkori utadhoz,
Le-
tévén szablyádot kit vettél magadhoz.
Nem volnál
játéka most a' szerencsének,
Nem fûgnél porázán a'
Tatár kezének,
Az én vigságim-is le nem kõttetnének,
Hanem szabad szárnyon veled repûlnének.
De abban
egyén mód akkor nem lehetett,
Fogonatos kérést nyelvem
sem tehetett,
Urad, tiszted, s'-búzgó véred-is
szûrgetett,
Kik kesztetessébûl menned-is kelletett.
El-menvén vártalak telyes reménységgel,
Hogy Isten
meg-hozván kévánt békeséggel
Félben múlt
õrõmûnk lészen tellyességgel,
S' kezdet dolgúnk
minden kivánatos véggel.
[p 0058] De a' szerencsének
nézzedtûndérségét, Elébbi gyászomnak nem is érém
végét,
Hozá életemnek ujjab õzvegységét,
Hervasztván szivemnek ujjúlt reménségét.
A' várt
diadalmat, váratlan veszteség,
a' remélt õrõmet nem
vélt keserûség, 4 A' szabad életet rabságbéli inség
Kõveté, s'-az vig fényt szomorú setétség.
Tõvisset nevele Rosát várt reményem,
Váratlan
eczakát hajnalt nyutó fényem,
El-húnya KEMéNYEM, el-
múla reményem
En mind reményem, te valál KEMéNYEM.
Ki õntvén keservét ezekkel szivének,
Csendesûl
Zápora kõnyvezõ szemének,
Kik az elsõ hirrel
tõdulva jõvének,
Mint tabvaszi árja ólvatt hó
vizének.
Noha vagyon szive nehéz fájdalmával,
S'-
álmot sem engedõ bús aggodalmával,
Hogy a' bal
szerencse mostoha sorsával,
Igy vesze KEMéNYE,
nem várt rabságával.
De egy szikratskája maratt
reményének,
Bizik ollyan tûzet hoz még ez szivének,
A' mellyel új Langja gerjed õrõmének,
Es fel virad napja
most el-húnt fényének.
Csak éllyen ha KEMéNY
esett-is fógságban,
Reménli eszkõzit a'
szabadulásban,
Innét vagyon szive egy kis ujjulásban,
Nem tágit más-képpen a' búslakodásban.
[p 0058]
MASODIK RÉSZ.
ERtekezvén ANNA jobban kedevessérûl,
Véle levö hadak nagy veszedelmérûl,
Kezdetitûl
fogva utolsó végérûl,
Igy szól egy elõtte azoknak
rendérûl. Jelen forgolodtam mindenûtt ezekben,
Utólsó
végeig az elsõ kezdetben,
Tudom valoságos vóltokot
mindenben,
De csak emlitve-is seb ujjul szivemben.
MáRPESUSI ércznél Keménnyeb szivével,
Fenéb mint
ÕRMéNYI Tigris érkõlcsével,
A' ki sebes forrást
nem indít szemével,
Edes Nemzetének illy veszedelmével.
Szivemnek keserve melly forr a' mellyemben
Ohajtásim
kõzõtt nehezit nyelvemben,
Tartóztat kõnyvem is, melly
árad szememben,
E' szõrnyû dologrúl való
eszédemben.
Tudom téged-is fog uhjab seb sérteni,
Mert látczol kõnyveket már-is késziteni,
Mind azáltal
mint hogy kévánod érteni,
Kész vagyok azokot elõdben
tõlteni,
Ki-menvén hazánkbúl sok szép Seregekkel,
Hog' Lengyel Országban érkeztûnk ezekkel,
Meg-
szaporodtúnk ott idegen népekkel,
Velûnk meg-egyezõ
Kozakkal, Svedekkel.
[p 0059] A' kik velûnk edgyûtt
bíztattyák magokot,
Hogy ád a' szerencse szép
diadalmakot,
Vét is elsõ kedve olly martalékokot,
A'
kikbûl várhatúnk sok kedves dolgokot.
KRAKO tõb
Helyekkel jút hamar kezûnkben
A' kikkel reményûnk
õregbûl szivûnkben,
LAURUS koszorúkot várunk
a' fejûnkben,
Szolgálgát a' játek elsõ vetésûnkben.
De a' MARS koczkáját mikor tovab vettyûk.
Hirtelen
vakot hoz, kin szivûnk csûggesztyûk
Kezdett
õrõmûnket szaporán felejtyûk,
A' bizott reményt-is
rút kétségben ejtyûk.
Mert a' KOZAK ott hágy, a'
SVED-is el-megyen,
Csak magúnk maradúnk RAKOCZI
mit tegyen,
Búsúl s'-tanácskozik utat merre vegyen,
Csak
Kalaúzza-is nincs a' ki jó legyen.
Tévelygûnk sokáig
az nagy pusztaságban,
El-fogya a' kenyerûnk õrûlt
tarsolyúnkban,
Hetedszaka sincsén mit venni a'
szánkban,
Van az egész Tabor nagy éhelhalásban.
Szikkad az ûres has, a' pofak apadnak,
Bé-esnek a'
szemek, az orczák hervadnak.
El-lankad az erõ, az inak
szakadnak,
Minden szive s'-kedve el-esik az hadnak. u
[p 0060] Az éhség, bujdosás el-nyomoritottak,
Nem
kaphatúnk sákmánt, mert meg-szoritottak.
A' Lengyel
Seregek mind kõrnyûl szállottak,
MInden Sákmányozó
útad el állottak.
Nincs erõnk hogy továb verjûnk
ellenséget,
El fogytúnk visélvén ennyi sok inséget,
Ezer a' nyavalya hoz reánk kétséget,
Azért majd kodúlva
kérûnk békeséget.
A' mellyel mivel hogy õk sem
ellenkeznek,
Annak tractaihoz mind két reszrûl kezdnek,
A' kivánságokon hamar meg egygjeznek,
Valamint akarják
velûnk úgy végeznek.
Reméltûk hogy hátra nincs semmi
veszélly már,
De imé kõzõttûnk az hir szaporán
jár,
Hogy mint a' mezõket el folyo nagy viz ár,
Bennûnket nem meszsze sok ezer Tatár vár.
Ezzel
veszélyûnket látván nevelkedni,
Meg-ijedûnk rajta, s'-
kezdûnk kételkedni,
Illy késõ dolgúnkban mit kell
cselekedni,
Mellyben már a' remény sem tud hizelkedni.
KEMéNY esedezni kezd Fejedelmének:
Mennyen-el
elõtte a' CHAM erdejének,
(Maga vólt ez jelen s'-
parancsolt népének)
Ne várja meg árját hada õzõnének.
[p 0061] Ne bocsássa magát akartva veszélyben,
Tekéncse hazáját, melly van õzvegységben,
Hogy jó Ura
felõl ne essék kétségben,
csak kõnyû szerrel-is
siessën Erdelyben.
Csak õ maradgyon meg-s'-meñyen
el békével,
Nem gondol annyira maga veszéllyével,
Õ
el-marad a' tõb hadak seregével,
Valamint fog járni a'
vak szerensével.
De a' Fejedelem nem akar el-menni,
Végig edgyûtt kiván hadaival lenni,
Mint kissebséges
hirt elmentével venni,
Készeb bõcsõsb hirrel életét
le-tenni.
Mond: nem de el birok meg én is egy kopját?
Avagy meg-úntaé fejem már sisakját?
Az én testemnek-
is vér follya patakját
El-várom a' Sorsnak vagy hattyát,
vag' vakját.
Egyûtt élek, halok kedves vitézimmel,
A'
mint ti, én-is ugy áldozom véremmel,
Ha veszek-is, inkáb
veszszek szép hiremmel,
Hogy nem meg-maradgyak
bõcstelen éltemmel.
Fejedelmét KEMéNY továb sem
tágittya,
Hogy ne mulatozzon kerését ujjittya,
Mi haszna
ha magát veszélyre szorittya,
S' azzal most is árva
honnyát szomorittya.
Ha magát nem szánnya, szánnya-
meg hazáját.
Kinek már-is bal szél hajtya vitorlaját,
Ha reá nem vigyáz s'-nem õrzi hazáját
Félõ nem
sokára más tártya kormánnyát.
[p 0062] Noha mint
TURNUSNAK ollyan keménysége,
Dicsõsségre vágyó
szive nemessége,
Nem ijeszti semmi dolog
nehezsége,
Ha hal-is, csak légyen jó hir szûlõ
vége.
De KEMéNY mind addig tõri sok szóvával,
nem von végre viszszát jó tanácslásával,
Hanem
Seregének igen kis szamával,
El-megyen: ott marad
KEMéNY tõb hadával.
Azomban mint felyhõ kõ-
essõs záporral,
Kit a' forgó EURUS õszve kevert
porral,
Érkezik a' Tatár olly iszonyú sorral,
Kit
kõvet sok rabság s'-halál gyászos torral.
Sok az
Ellenség is más szûkség-is rajtúnk,
A' kik terhe
alatt erõnkben el-fottúnk,
Egy régi O Sánczban végtére
szorúltúnk,
Az honnét ellenek sok harczot tartottúnk.
Magúnk el-szánása vitézekké csinált,
Szemûnk
elõtt láttyuk a' rabságot s'-halált,
Tudgyuk hog' azokbúl
más senki meg nem vált,
Vitézûl el-veszélt
mindenikûnk kiált.
Fogjuk-is a' dolgot ellenek markosan.
Fel-serkent a' veszély nem vagyunk álmosan,
Viselvén bennûnket Vezérûnk okosan,
Vesznek a'
Tatárok miattúnk számosan.
De látván erejét továb
nem álhattya,
Hog' meg válcsa népét a' CHANNAL
jártattya,
Kemélvén az által talám meg-válthattya,
Feles Sarcsot igir, ha el-bocsáttattya.
[p 0063] Mint régen
CURTIUS le-tett életével,
Hogy ha hazájának
használna vérével,
Vagy penig rebságra jutandó
testével,
Nem kénáéna senkit szegõdõ bérével.
Hanem fel aldozná magát hazájáért,
Mint IPHIGENIA
Gõrõgõk hadáért,
De nem várván semmi olly jot
halaláért,
Õrõmestb sarczolna meg-maradásáért.
Mézes színt fest a' CHáM szándéka mérgének,
Kegyes ábrazatot kegyetlen szivének,
Jó válaszát
kûldi KEMéNY kérésének,
Biztattya nem lészen
bántása népének.
Hitit kõti ehez erõss
eskûvéssel,
Csak mennnyen [!] ki hozzá KEMéNY
sietéssel,
Végezzék a' dolgot illendõ
kõtéssel,
Engettetik uttya szabad elmenéssel.
Hitelt ád hitinek, mást mit is tehetett?
Egyéb
orvosságot mert nem remélhetett:
Azért a' CHáM
néki a' melly ûdõtt vetett
Egynehány Urakkal arra ki
sietett.
De álnok SYRENNEK indúlt énekére,
Szépen hizelkedõ kûlsõ személlyére,
De belõlt rút
farkot titkoló testére,
Ki mézes szavával hiteté
mérgére.
Tõkélletlenb Tûnder ez minden Circénél,
Változób az hité Proteus testénél,
Hamis
Poliphemnek álnokab szivénél,
Hazugab az ravasz
Simon beszédénél.
[p 0064] Edes Nemzetûnknek jáj!
nagy veszedelme,
Ennek szõrnyõségen el-bódúl az
elme,
Hogy jól ki mondhassa nincs annyi értelme
Mint
rontá az hamis pogány gyõzõdelme.
Bár csak kì ki
kezén vitézûl vesz vala,
De az hitet adó Pogány rútúl
csala,
Véletlen ránk jõvén egyszer-s' mind fel-fala
Kõzzûlûnk harczolva kevés ki meg-hala.
Mert az midõn
az Chám Keményt tartóztattya,
A' sarczolás dolgát
véle tractáltattya,
Azomban hadait rendekben állattya,
Nem várt gyorsasággal reánk bocsáttattya:
Nagy
orditással jõn ellenûnk tábora,
A' melly meg-
indúlván egig ér a' pora,
Reánk szórt nyilának
temérdek zápora,
Mint mezõt rontó kõ rajtúnk olly
szapora. Tiz tiz jùt itt egyre, tõb talám annál-is,
Számosb fejû Sárkány ez a' Hydranál-is,
Rettenetesb
csuda a' Gerionnal is,
Gondot adna hogy ha Hercules
vólná-is.
Nincs kõztõnk vezérûnk kezd rendûnk
bomlani,
A' Szemény Zászlók-is tûlûnk elhajlani,
A' Tatárság mellé véletlen állani,
Minden-képpen
fáratt s'-éh hadúnk romlani.
Mig Kemény Hectorúnk
lehetett kõzõttûnk,
Mint a' Trojaiak tõbbet
cselekettûnk,
Az halál kõzõtt-is életet kerestûnk,
Mint nyáj Pásztor nélkûl most ollyâká lettûnk.
[p 0065] A' Chám-is el-fogyván tûlûnk
Vezérûnkõt,
Pribék Szeményekis el-hagyván
rendûnkõt
Gyõzi a' nagy erõ fáratt seregûnkõt,
Iszonyú romlással felvernek bennûnkõt.
Biznánk
nincsén kihez, futnánk nincsén hová,
Mennénk, nem
mehetûnk sem ide sem tova
A' veszedelemnek kõrnyûl
áratt tava,
Nyakúnkon a' fegyver, nem bocsöát sohova.
Mint a' Juh akolban bé-esett farkasok,
Kiknek sok
éhséggel ûressûlt az hasok,
Vagy ludak seregét
térengetõ Sasok,
Ugy ûznek, kergetnek a' Tatár
nyilasok.
Egy s'-más csuporban-is elõttõk
szorúlúnk,
Utánnúnk a' veszély a' merre fordúlúnk,
Vágnak, fognak, õlnek, kik kõzõtt jajdúlúnk,
Nincs
már tovább remény, mindenûtt csak húllúnk.
A' Magyar
Anyáknak sok kedves szûlõtte
Futkos itt; mert forog
veszélly kõrûlõtte,
Soknak a' Tatár kard fejét el-
ûtõtte,
A' rab szij kezeit sokaknak kõtõtte.
Mint a' meczet Barány halálos sebében,
Mig nem hûl
párája mozogo testében,
Szánd szép Nemzetedet a'
Tatár kezében,
Hasonlatos-képpen fettremgi vérében.
[p 0066] Mikor már a' MARSNAK meg-szûnt áldozattya,
A' meg-fogattakot a' CHáM nem vágattya,
Hanem
mindeneket praedára osztattya,
Magokot szomorú rabságra
tartattya.
Sokat adott ugyan MáRS áldozattyára,
De
tõbbet tartott meg tabora hasznára,
Hogy sem az
halálnak jutott praedajára,
Tõb ment a' rabságak
nyomorúságára.
Itt vólt ERdély szine, s'-job része
hadának,
Az Urak, és fõ fõ Rendek virágának,
Kik
KEMéNYEL edgyûtt oda maradának,
Hagyván siralmas
gyászt az árva hazának.
A' CHáM mikor KEMéNYT
magához hivatta,
Õtet ugyan akkor fogságban adatta,
Végre Sereginket hogy fel-praedáltatta,
Haza felé hadát
más nap indittatta.
Jelen vóltam eddig vélek mindenekben,
Akattam vólt én-is Tatárok kezekben,
Isten szabaditott
az elmúlt hetekben:
Ezt láttam, eszt tndom [!] mondani
ezekben.
MIkor a' bús ANNA ezeket halgattya,
Sok
formában indúlt s'-láttatik bánattya,
Néha mint kõdõs
nap ollyan ábrázatya,
Néha homályos hold orczáját
mutattya.
Tûrheti a' tõbbit csendeseb elmével
Kedves KEMéNNYéNEK de emlitisivel,
Szomorúb
felyhõben borúl személlyével,
Szeme-is essõzik
keservesb kõnyvével.
[p 0067] Mind-az-által most-is
vagyon olly reménye,
Hogy adatik végre olly bóldog
õsvénye,
Melly által meg jõhet még egyszer
Keménye,
Ha más nem, ki hozza kincses gyûjteménye.
Láttatik-is gondgyát ezzel enyhitenj,
Noha a' szeretet nem
túd felejteni,
De szokot a' remény a' bún kõnyiteni,
Kétségben el-csûgget szivet éleszteni. A' kedves
dolgoknak van sok akadállya,
Sok féle ellenzés sok
veszély probállya,
De ezek ostromát a' ki végig
állyá,
Végre szép nyugalmát ezeknek talállya. Amaz
píros CLARIS sok habok kõzõtt nõ,
A' sárga
arany-is sok langban, tûzben fõ,
Sok erõs probákot
szenved a' drága kõ,
Tisztitot fényével mig mélto
bõcsre jõ.
Ezek-is kedveknek el-szakatt láncz szemét
Mig õszve kõthetik, s'-érhetik õrõmét,
Noha sok
gond sérti addig a' bús elmét,
De vigasság váltya
ennek-is gyõtrelmét.
HARMADIK RÉSZ.
MEg-indúlt
vala már a' Chám Taborával,
Meg-hizott a' szive
kõvér praedájával,
Vigán zeng serege hadi notájával,
Viszi Keményt s'-a' tõb Rabokot magával
[p 0068] A' kinek jollehet kedves szabadsága
Kedvetlen
fogságra, búra vigasága,
Rabi állapotra kényes urasága-
Szomorú ûdõre kõlt víg nyájassága.
Mind-az-
által amaz nagy OTTHO modgyára,
A' kit a' szerencse
vévén bal szárnyára,
Csaszári székébûl le tõn
utollyára,
Nem csûgged elméje ezek ostromára.
Sõt
a' benne lakó nagy szû erejével,
Olly mint a' vidám
sas most-is nezésével. Harsog a' nyelve-is nye
REM. : s beszéllésével,
Biztatván társait sok
szép intésével.
Maga a' Tatár CHáM van ezen
csudával,
Mikor a' Rab KEMéNYT, láttya illy orczával,
A' kit egykor szemben juttaván magával,
Beszél véle,
s'-tartya sokáig szavával. Vigyázván akkor-is méltó
személyére,
Nagy szivet mutató bátor beszédére,
Kedves rendben szedett termetes testére,
Fejedelemséggel
kénállya végtére.
Bíztattya mingyárt bé-viszi
Erdélyben,
Haza sem mégy addig, ezt végzi elsõben,
A'
RAKOCZY Gyõrgynek ûlteti székében,
Az egész
Országot bocsáttya kezében. De nem hiszen KEMéNY
a' SYREM szavának,
A' kinek éneki elébb-is
csalának,
Tudgya azt-is, hogy él Ura Országának,
Melly,
más Fejedelmet nem kéván magának.
[p 0069] Azért
ajánlássát a' CHáMNAK meg-veti,
Mellyért õ-is
erõsb fogságban teteti
Egy tetves Jancsárral egyûvé
kõtteti,
Gondos éczakáit a' mellett tõlteti.
Tûnder
változását nézd a' szerencsének,
Kedves láncza helyett
ANNA szerelmének,
Melly unalmas békot KEMéNYRE
veténék,
Hozzá lánczolt dõgét rút Tatár
testének.
Ezzel edgyûtt lenni kell vala ANNáNAK,
Es gyenge Vankusin nyugtatni ágyának,
Mellette nyujtozni
nem érút Jancsárnak,
S' érzeni fogait szõké
bogarának.
Két õlelõ karját nyakán által vetni,
Azoknak lánczával hozzája kõttetni,
Gyenge csokjainak
harmattyán éltetni,
Nem ez undok testnek tetvével étetni.
Az az Uri személy, kit sok szû óhajtott,
A'
CENSABRIA-is magájénak tartott,
Bizott reményében meddig
nem csalatott,
Melly nem hozzá illõ ágyas társra jutott!
Elébb hogy sem a' CHáM meg-indúlt hadával,
Az
elõ járo hir mégyen gyors szárnyával,
Bé-tõlt
mindeneket csácsogó szajával,
Hogy Kemény
Jánost-is hozza õ magával.
Õszve gyûjti népet
Nestler Fejir várnak,
A' ki gyõzõdelmén õrûlvén
a' Chámnak,
Láb szijját készitnek most fogott
Solymának
Hogy azzal ûdvõzlye gyõzé1lmét Urának.
[p 0070] A' SZILáGYI MIHáLY viselt illyet régen,
Ki szerencséje-is fotgott sima jégen,
Diadalmaskodott
sokszor ellenségen,
Nyomorgott végtére rabságos
inségen.
Gyûjtnek azért õszve számos miveseket,
De nem Karmasinnal bánó mestereket,
Sem Selyem s'-
Szkosiom bocsátó kezeket,
Hanem vas forgato erõss
BRONTESEKET.
Mellyek mint ha jõttek volna az
AETNáBúL,
VULCáNUS mivének szennyes barlangjábúl,
Most-is fûst gõzõlõg némellyik szájábúl,
Hatan álnak elõ kovácsok számábúl.
Vas por szennye
ûlte hízott pofájokot,
Szenek pozdorjája fûstõlte
nyakokot,
Sok szikra csipdeste fel-tûrõtt karokot,
Egy-egy põrõly telte bé-fogott markokot.
Ritkúlt a'
szakállok csapdozó tûzekkel,
Éktelen homlokok
põrsõllett szemekkel,
Orczájok varasúlt gyakor
égésekkel,
Merõ fél õrdõgõk kormos
személlyekkel.
De mint Oriások temerdek tagokkal,
Hegyeket birnának emelni vállokkal,
Labdaként jádczonak az
ûlõ vasakkal,
MIndent végbé visznek erõss
múnkájokkal.
Száz font vasat adnak kezében ezeknek,
A' KEmény számára mellyet készittetnek:
Lábára
illy gyenge láb szijjat fûzetnék,
El-készítésében
azok-is sietnek.
[p 0071] Azért a' nagy fuvók kezdenek
szelelni,
Azoknak EURUSA tûzet-is nevelni,
magát
vélned itten VULCáNUST mivelni,
CYCHLOPS
társaival a' põrõlt emelni. Fel-gerjedvén a' tûz a'
szikrák ropognak,
Hevûl a' vas, arrúl a' rosdák
pattognak,
Az erõss Kovácsok mellettek forognak,
Kezdett
munkájokhoz serénységgel fognak.
A' fuvó gégéje
kõrûl szit ez tûzet,
Pemete bojtyával, az hint reá
vizet,
A' verõ põrõlyhõz készit némelly kezet,
Fogók szájátúl falt vasatt némely vezet.
Hajnal
szint mutat már a' vas setétsége,
Meg-pirossitotta a'
tûz melegsége,
Minden mocska, szermye rosdája le-ége,
Engedelmeskedik lágyúlt keménysége.
Zúgnak a'
põrõlyõk fel-emelt kezekben,
Ûti ki-ki lehet mennél
erõssebben,
A' múnka, és a' tûz heviti testekben,
A' repûllõ szikrák dongnak a' mûhelyben.
Húnt a'
nap: setéte van az éczakának,
Fenyes tûze látczik akár
melly szikrának,
Mondanak a' mûhelyt lángozó
AETNáNAK,
Az hol a' nagy vason ezek kalapálnak.
Ûstõkõs csillagot minden ûtés csinál,
Sok
ugrogó szikra szõkdecsel a' kohnál,
Tûzes liderczeket
ejjel ha ki tanál,
Itt minden fúvallás tõb szikrát ád
annál.
[p 0072] Õt részbûl áll a' vas mellyet
kalapálnak,
Hajtottak már edgyet a' jobbik szárának,
Sûrõn jár a' põrõly, majd mást-is csinálnak,
Készûl abroncsa-is Karikák pántyának.
Mind az õt
darabot már õszve kõtõtték,
Suhog rajtok a' viz,
mellyel meg-õntõtték,
Vége van a' mûnek, a' põrõlyt
le tõtték,
Izzatt homlokokot, s'-nyakokot tõrlõtték.
Kõzelget a' CHáM-is immár a' Várashoz,
A'
Várasiak-is kezdenek dolgokhoz,
Mint hogy diadalma gazdag
praedákot hoz
Hogy illõ ûdvõzlést adgyanak azokhoz.
Meg-indúlának azért rendelt seregekkel,
Oldalok
szépitõ aranyas tegzekkel,
Más Országokbéli szép
õltõzetekkel,
Kõszõntik a' CHáMOT vig
ûdvõzlésekkel.
Az ûdvõzlõ sereg a' mint két
felé vál
ENCHELADUS forma két Tatár elõl áll,
Altal õltvén amaz nag' vasat egy tõlgy szál,
Azt
viszik, a' mellynek súllyát érzi a' váll.
Meg-szólal
itt ARSLáN azoknak Agája,
Fõldig atlaczban van,
kõves a' szablyája,
Az ijja aranyos, és annak púzdrája,
Háta megett nyerit festett paripája. Egész vég
patyolat fejét keritette,
A' derekát õve a' mint kõrûl
vette,
Az elsõ csomóhoz mind két kezétt szette,
meg-
hajlot derekkel szavát igy kezdette.
[p 0073] Az hires
MUSURMAN Nemzet nagy reménye,
Ki által setétûl a'
CHAUROK fénye,
Fénlik, ragyog, terjed ALCORAN
tõrvénye,
Aldott lábaidnak minden õ õsvénye.
A'
nagy ALLA a' ki visel mindeneket,
A' mint mostan
adott szép gyõzõdelmeket,
Ugy tõb szerencse-is
kõvesse ezeket,
Diadalmas híred érje az egeket.
Kardod s'-karod által tellyen a' Tõrõk hóld,
Mellyhez
diadalmad mostan-is nagy tészt [!] tóld,
Ez sok Rab
sarczával õregbedik a' fõld,
Kiket fogságokbúl sok
ezer summa óld.
A' melly jó lovadon megadot forgattad,
S' el esett testeknek véreket ontattad,
A' más világon-
is ugrállyon alattad.
Ezen szõktesd által hidgyát a'
SIRATNAK,
Ezen járd aranyékat a' zõld fa ágaknak,
Az HAURI Leányok kik alatt múlatnak,
S' nyugovó
ágyokat néked-is mutatnak.
Ezen meny Udvarhoz amaz nagy
ALLáHOZ,
Mikor MAHUMéTET hivattya magához,
Ûltetvén vendégûl vetett asztalához,
MAHUMéTET
ezen kisirjed házához,
A' Kard a' melly szolgált most
diadalmadra,
Kõttessék akkor-is dûcsû óldaladra,
Az a' menyi rabot adott rab szijjadra,
Allyon annyi gyermek
s' Lyány szolgálatodra.
[p 0074] Nagy gyõzõdelmednek
azomban õrûlvén,
Le-borúlt orczával elõdben ki-
gyõvén,
Most fogott foglyaid nem mind foglyok
lévén,
Azok kõzt tõrõdben Solyom-is kerûlvén.
Im ezt a' láb szijjat, (a' vasat mutattya)
Készitettûk néki, erõst meg tarthattya,
Ezt az
egész Sereg általam nyújtattya,
Vig idvõzlésének
jeléûl adattya,
Alig vala vége kõvet veszédének,
Hogy a' CHáM nevével KEMéNYHEZ menének,
Õ
vólt az a' Sólyom, mellyrûl beszéllének,
Kit hogy ki
fogjonak sokan sietének.
Viszik a' láb szijjat [ez
száz font vala]
Mellyet BRONTES, hamar KEMéNYHEZ
foglala,
Ki a' CHáM mint álnok madarasz úgy
csala,
Mondgya, mint ezt érte, mért inkab nem hala?
a'
Gyõrõgõs láb szij csõrõg lábain már.
A'
szokatlan Solyom melyben nehezen jár,
Illy képtelen terhely
hogy vesztegetik kár,
E' nemes madarat máskint
bõcsûlnék bár.
Sugárit szárnyának meg minap ki-
szették,
A' CHáMNAK Kányai mikor kõrûl vették,
Csapdosó kõrmõkkel seregit sértették,
S'-azokkal
õtet-is rútúl mellyesztették.
[p 0075] A' sem vala
elég nyomoruságára,
Hanem illy nagy csõrgõt kõtének
labára,
Mellyet hogy nem birhat, tollyák taligára,
Ugy
hurczollyéák KEMéNYT sokak tsudájára.
Kit mind
az hadakban jól viselt dolgokért,
Ellenségeken vett
szép diadalmokért:
Mind békeségbeli nagy
szolgálatokért,
Mellyeket hazája mellet tett sokakért.
Dûcsõsseg szekerén kellene viselni,
Zõld
LAURUS ágakkal homlokát tisztelni,
Aldozó napokot
nevére szentelni,
Vig ûdvõzlésekkel az égig emelni.
Az alá, borultán elébb fényének
Hamar Kerekei sima
tengelyének,
PROTEUST kõvetõ tûnder
szerencslenek,
Szalma kevékkel tõlt taligát tevének.
Ûdvõzlõ szók helyett csúff szókkal illetés
Erdekli fûleit, s'-boszszontó nevetés:
Illyen a'
világi kedv s' õrvendeztetés,
Kõveti azt gyakran nem
várt szám kivetés.
Nincsén olly finnyás kény s'-olly
kényes finnyasság,
A' kit ne sarkallyon sok
tõvisses gondság,
Szomszédos egymással
szolgálat s'-Uraság, A' Szûr a' Skarláttal,
szabadsággal rabság.
[p 0076] Inában van kinek kinek
változása,
Egy perczentés kõzli, lehet fordúlása,
Nagy állapottyárul csekélyre szállása.
Cresushúl Irussá hirtelen válása.
Kedvén
sétal ávad s' ugrál a' ligetben,
Jáczodozva úszik
hal-is a' vizekben,
Azomban a' mikor van bizott õrõmben,
Ez horgot kap, amaz hú1l nem vélt veremben. Igy sok
veszély inal minden bóldogságot,
Ha egy kedves óra fordit
vigasságot,
Más nyújt nem reménlett bút,
szomoruságot,
Szabad élet után tõmlõcsõs fogságot
KEMéNY-is nem régen szabados szárnyakon járt,
Illy mostoha sorsot s'-bal szerencsét nem várt,
A'
véletlen eset, a' ki hoz gyakor kárt,
Azomban lábára
melly nehéz vasat zárt. A' kivel érkezven végre Crim
fõldére,
Bakcsa száraiban, Cham lako helyére,
Sok tátott száj s' nyilt szem bámúl nezésére,
A'
szalmás taligán bé-jõvetelére. Begyûl a' Várasnak
minden szomszédsága,
A' csudáló népnek tolong
sorossága,
A' kiktûl nézetik talligás Rabsága,
Mellynek vólt az elõtt hintós méltosága.
[p 0077]
NEGYEDIK RÉSZ.
A' Nagy Város felett éppûlt egy Sidó
Vá,
A' mellynek a' neve valoságával jár,
Kalodának
hijjak, Kalodájúl-is vár,
Abban rekesztették a' rab
Keményt-is már.
Az hol noha sinlik sok
nyomorúságban,
Ugyan-is mi lehet kedves a' rabságban?
De
szive azon van leg-nagyob gondságban,
Hogy maratt Annája
ujjab árvaságban.
Õsmérvén szivének
tõkélletességét,
S'-igaz szeretetet viselõ
hivségét,
Nem kétli rabságán nagy keserûségét,
Tudgya miként érzi szerencsétlenségét.
Két hû
szeretetben egy szû szokott lenni,
Ha egy
sebessedik más-is sebet venni,
Ha ez gyógyúl az-is
fajdalmát le-tenni,
Õrõmre s'-bánatra mind egyáránt
menni.
A' mig Kemény János lábát vas szorittya,
A' bánat békója Annát sem tágittya,
A' mint azt
rabsága, ezt ugy szomorittya,
Búsúl Kemény, buvát
Anna-is újjittya.
Igaz Penelópé volt illy
hûségében,
Bujdosó Ulysses sok veszedelmében,
Forogván Charibdis Scylla õrvényében,
Nagy
Poliphémusnak s'-Circének kezében.
[p 0078]
Valameddig nem tert el-hagyott házában,
Nem volt addig
szûnet bús ohajtásában,
Tudván Kemény, hogy illy
Anna-is buvában
Szorgalmatoskodik vigasztalásában,
Vajha! mint Vertumnus vólna olly tûnhetõ,
Dedalus modgyára vagy szarnyat fûzhetõ,
A' záros
fogságbúl azzal kimenthetõ,
Mint a' sebes Eurus
lenne olly sietõ. Nem tagitná utát, gyorsasággal
menne,
Gondos Annajával mig szemben nem leñe,
Isten oda vivén nála meg pihenne,
Egyik a' másiktúl
vigasztalást venne. De lehetetlen ez, nem cselekedheti,
Bús árváját penig el nem felejtheti,
Tudván ennek
szivét menyi bú sebheti,
Biztató szavával míg nem
enyhitheti.
Azért ha nem lehet edgyûtt személyével,
Melly szomorú búnak borúlt most kõdével,
S' nem
oszlathattya azt biztato nyelvével,
Oszlatni akarja irott
Levelével.
Reggel vólt az ûdõ csillagok el-mentek,
Az virradó napnak orczái fénlettek,
Mellyet kõszõnteni
madarak serkentek,
A' szomszéd kertekben zengeni
kezdettek.
A' mikor irása felett elmélkedvén,
A' bal
kõnyõkére KEmény ereszkedvén,
Egy s'-más
gondolat is szivére eredvén,
Tepreng az ablaknál Annán
keseregvén.
[p 0079] Tekénget azomban a' vár
kõrnyekére, Madarakkal ingó fáknak tetejére,
S' halgat
azoknak-is hangos énekére,
Száll ott egy Gerlicze egy
száraz tõkére.
Bé-estek szemei, a' tolla borzadott,
Le csûg mind két szárnya, begye meg-apadott,
Clarisos
ajaka mint viasz hervadott,
Karmasin lába-is rútúl
halványodott. A' bal szárnya felé nyakát gõrbitette,
Ritka pillantásra kõnyves szemét vette,
Szomorú
nyõgését sok ízben kezdette,
De keserve miatt végben
nem vihette. Lehel nyelvecskéje pihegõ szajában,
El-
epett gégéje száradott torkában,
Hogy vizet keressen
nagy szomjuságában,
Fel-kél, a' mint birja ereje
szárnyában. Ott a' szomszédságban vagyon egy forrás
kút,
Mellynek kristaly vize kedves csõrgéssel fút,
4 A' szomjuhozóknak híves kortyokot nyút,
Tántórgó
szárnyával annak vizéhez jút.
Meg-látván
személyeket mellynek tûkõrében,
Banattyának oka
fordúla eszében,
Indúlt annál nagyob keserve
szivében,
Nem akara innya szép tiszta vizében.
Hanem a' kút mellett fakatt egy kis mocsár,
A' mellynek
forrását egyvelitette sár,
S'-fel zavarta csak most egy
viz vivõ Tatár,
a' szomjú gerliczes ennek vizéhez jár.
[p 0080] Ehez ereszkedik meg-hajlott nyakával,
Meg ezt-
is ujonnan zavarja orrával,
Ugy õnti gégejét annak
itallyával,
Egy kertben száll oñét bádgyadott
szárnyával.
Nem láthattya továb, a' mìg
szemlélhette,
Valamelyre fordúlt szemével kõvette,
Hogy társán kesereg jól által értette,
Mellyel õ-is
szivét nehézben sértette.
E' lévén peldája (mond)
ez én Annámnak
Reméntelenségben hagyatott
Mátkámnak,
Terheseb sullyánál minden nyavalyámnak,
Illy szomorú sorsa keserves Arvámnak.
Mint ha õtet
látnám ez bágyat madarat,
Mellyet az árvaság sok bús
gondal marat,
Keservessen tõlti a' vig tavaszt s'-
nyárat,
Kiken mások kedve bõv õrõmet arat.
A' mint
a' gerlicze ûl magános ágon,
A' tõb madarakkal nincs egy
társaságon,
Ugy az én Annám-is mint meg únt
Joszágon
Nálam nélkûl, nem kap a' páros világon.
Ez nagy bánattyában nyakát gõrbítette,
Be esett
szemeit kõnyvben merítette,
Tudom azt-is fejét alá
csûggesztette,
Essõzõ szemével orczáját
híntette.
Rendetlen tollai ennek fel borzattak,
Begyének
kin ûlõ daglyai apattak,
Csinos õltõzeti annak-is
változtak,
Mellyének fel emelt vánkosi bomlottak.
[p 0081] Ennek hervadása vagyon ajakának,
Sárgája lett,
ott-is a' piros rósánák,
Ha rekett gegéje buliklo
torkának,
Ott-is meg-szûnt hangja a' vidám nótának.
Keserves nyõgését ez gyakran újjittya,
Bús óhajtását
az soha nem tágittya,
Ez le csûggõ szárnyát nehezen
indittya,
Az-is bús tagjait nem kõnnyen mozdittya
Ez a'
tiszta vizet sárral keveriti,
S'-el epedett torkát véle
ugy õbliti,
Szokott italát az, kõnyvel egyeliti,
Ugy
iszik, sorsomot zokogva emliti.
A' madár el-menvén
elõlem azomban,
Nem lathatám továb lén mi állapotban,
Talám fõldre hullott valamely bokorban,
Ott fetreng
nyavalyás halálos bánatban.
Igy az én Annám-is
keserûségében,
nem de el-hanyatlott s'-nõg
betegségében,
Csak addig ne lenne kár egésségében,
Irandó levelem mig jutna kezében.
Némelly része elébb
készûlt irásának,
Hogy sem nézte dolgát gerlicze
gyászának,
De meg állott vala orra pennájának,
Csudáján ez madár ritka példajának.
Hozzá foga azért
megént irásához,
Egy-egy ohajtást ád minden vonásához,
Egyvelit kõnyvet-is talám téntájához,
Illy rendû
levelet készit Annájához.
[p 0082] Sokszor
írtam vólna egyszer sem írhattam,
Bár irtam-is, hozzád
azt nem bocsáthattam,
Kedves személlyedtûl mert távul
szakattam,
Az el-kûldésének módgyát nem tudhattam.
Rab vagyok tudod azt: nincs szabacságomban,
Hog' kedven
telhessék minden szándékomban,
Meg-határozott czélt
vetettek dolgomban,
Sarkall az õrállo mindenûtt inamban.
Az egy elme a' kit lánczra nem vethetni,
Láb szoritó
vasat reá nem ûthetni,
Záros tõmlõczben-is meg nem
rekeszthetni,
Mert aczél falon-is által túd sietni.
Szabados csak bennem, annak nincs határa;
Chámnak sem
tilthattya azt õrzõ Tatára,
Valamikor akar kelhet a'
szárnyára,
Mehet minden felé gyors szelek modgyára.
Csalatom; Rab ez-is; de nem a' tõmlõczben,
hanem édes
ANNáM te lako helyedben,
Annak nálad léte mert nincsen
szûnetben,
Veled van mindenkor s'-tartod kõteledben.
Ott udvarol szegény jollehet nem látod,
Tudgya esetemet
miképpen ohajtod,
Azon siránkozó szemedet ásztatod,
Szán, a' mint értettem magadot fogyatod.
Akartalak régen
édessen inteni,
Hogy tudnád magadot abban mértékleni,
Bánatod terhének súllyát enyhiteni,
Kikkel nem kellene
szivedet sérteni.
[p 0083] De nem vólt tõb
észkõz, mellyel a' meg légyen:
Hanem ez irásom most
már hozzád mégyen,
Hogy állapotomrúl bizonyossá tégyen
S' abból ujjab reményt ketes szived végyen.
Nehéz el-
szakatta egyre lõtt kétt szûnek,
Kiket a' szeretet
igaznak tõtt s'-hûnek,
A' Nád-méz-is tetczik akkor
keserûnek,
Az Ambrosia is Acunitum fûnek.
De
a' melly keserves ezek el-válása,
Viszont ollyan kedves
egyûvé állása,
Van a' kévánt Joknak sok
probáltatása,
Mint aranynak bõcsre tûz által
jutása.
Keservesen esett tudod, tudom én-is,
Edgy-
mást el-hagyásunk, bizony nem kis kén-is,
Tûrni kell
békével, hogy ha az igy lén-is,
A' mostani kõdbûl
virrad kedves fény-is'
Élsz te, remélhetek: élek én,
remélhetcz:
En veled, te velem, jõvendõben élhetcz:
Rab
vagyok, hogy azzá legyek már nem félhetcz:
Hanem
rabságombúl szabadúlást velhetcz.
Várhatcz: nem
retteged el-menetelemet,
Remélhed, reméld-is meg-
jõvetelemet,
Meg-tartotta Isten kedvedért éltemet,
Szabadúlásra-is fel-hozza fényemet.
[p 0084] Azomban
hogy tudgyad rabságom miségét,
Hid-el abban lenni leg-
nagyobb inségét,
Hogy tudván miattam szived epetségét,
Azon valo búmnak nem tudhatom végét.
Más-képpen
tûrnetõ nálam az egésség,
A' mint azt engedi a'
rabságos inség,
a' szokatlan dolog noha nagy nehézség,
De elviselteti a' kéntelen szûkség.
A' CHáM
rabja vagyok, nagy vasat veretett,
a' mellyet szokatlan
lábomra ûttetett,
A' város feliben egy Vár épittetett,
Némelly társaimmal abban rekesztetett.
Õrzenek
bennûnket erõss vigyázással,
Meg-
kûlõmbõztetvén a' rendet szállással,
Velem
Kornis Ferencz vagyõ Nagy Tamással,
A' második
szoba rakodott tõb mással.
Az hól sok beszédek
erednek kõzõttûnk,
Néha panaszollyuk melly véletlen
vesztûnk,
Mondvan miért inkáb hazánkban nem ûltûnk,
Hol ezt kárhoztattyuk, hol amarra vetûnk.
Kedves háza-
népet némelly emlegeti,
ANNA kell KEMéNYNEK,
mert õ azt szereti,
Némelly bús elméjét rabságára
veti,
Azon sopánkodik, magát mint mentheti.
A' mint
kõz nyavalyánk ez-is minnyájunknak,
De a' ki illy igát
vetett most nyakunknak,
Azon Isten fényét fel-hozza
napúnknak,
S'-mutattya eszkõzit szabadúlásunknak.
[p 0085] Untat a' CHáM most-is gyakor
kõvetséggel,
Kénát az Erdélyi Fejedelemséggel,
Ajánlya készséget minden segitséggel,
Hallasztom a'
dolgot sok féle mentséggel.
Nem kell szõvetsége,
tudom álnokságát,
Szép bõrrel fedezi béle
poklosságát.
Õsmértem már ennek tûndér
ravasságát,
Al veszélyre csal szines baratságát.
Mind-az-által tudnám azt-is mértekleni,
Jo akarattyával
dolgom segéteni,
De Fejedelmemnek hogy sem mint véteni,
Készeb vagyok itten sok ûdõt tõlteni.
Meg-írtam
nem régen én azt magamnak-is,
Nem kétlem hirével van az
Országnak-is,
Unszolnak, sûrgetnek, kérnek,
biztatnak-is,
Fel-vállalasára, sõt parancsolnak-is.
De nem cselekszem, ád Isten más módot,
Sarczal tóldom
inkáb Tatárnak a' fóldot,
Kinél a' pénz már-is sok
rabokot óldot,
Fel-hozza nékem-is az Erdélyi hóldot.
Jollehet mindenem kõlt velem praedára,
Alig maratt nálam
egyéb tiz pénz ára,
Hanem a' jegy gyûrõd, sok Tatár
láttára,
Maradott meg-nálam, mely méltó csudára.
A'
melynek titkában lehet illy értelem,
Mint hogy az a'
gyûrõ vólt te adtad jelem,
Ha azt nem vitte semmi
veszedelem,
Meg-tartatol te-is, edgye leszez velem.
[p 0086] Tysbét s' Ariadnát mikor rajta nézem,
Szomoruságokbúl te sorsodot képzem,
Tavúl lételûket
híd-el en-is érzem:
De el nem mehetek míg pállyam nem
végzem.
El-hozza idejét az Isten annak-is,
Meg-nõnek
Sugári verdet szárnyamnak-is,
Meg-oldîk bé1koja vasas
lábomnak-is.
Szemben leszek veled, ha most nem latlak-is.
Mint kit a' tengeren forgat hoszszú veszély,
Ohajtot
partyához hozván végre a' szél,
El felejt minden bût,
s'-kedves õrõme kél,
Az múlt
veszélyekrûlõrvendezve beszél.
Ugy én-is
számlálni fogom kedvessen,
A' kit most emelnem
kelletik terhessen,
Akkor emlitése lész
õrvendetessen,
Ha most viselése esik
keservessen.
Illyen virág terem a' vitézi kertben,
Hol nem gyenge Chloris mulat kényes kedvben,
Hanem
Márs s' Bellona kerteszkedik ebben,
S'-jár a' virág
szedés sok veszedelemben.
A' ki fel-õvedezi
szijját fegyverének,
Két végét kõti fel az a'
szerencsének,
Bizontalan sóldgya MARS
fizetésének,
Mikent a' játekos KOczka vetésének.
Mint a' kedves ROSA sértõ tõvissekbûl,
Avagy
a' PáLMA rá rakott terhekbûl,
Ugy a' szép
dûcsõsség nõ szenyvedésekbûl,
Terjed hirem
s'-nevem nékem-is ezekbûl.
[p 0087] De ha lenne-is innét
más érdemem,
Csak azt a' várt ûdõt hozza fel Istenem,
Mellyet személlyeddel lehessen tõltenem,
Ha te velem
leszesz, meg leszen mindenem.
Mértékellyed azért
keserûségedet,
Rendetlen bánattal ne epeszd
szivedet,
Higy, remélly, kõnyõrõgj kérjed
Istenedet,
Meg-tart engem néked, énnékem tégedet. Ez
vala a' rendi írott Levelének,
Mellyet mig végezett, s'-
adott kõvetének,
A' Tatárok addig Dévanban
gyûlének,
Hogy õ-is bé-mennyen érette kûldének.
Szép szerszámos lovat hozának alája,
Mint hogy a' vas
miatt nem ûlhet reája,
Meg-oldatik szárat szoritó kán
vája,
Nester Fejér-Vári KOvácsnak munkája.
Annak
terhét azért le-vévén lábárúl,
Fel ûl s'-alá mégyen
a' Vár piaczárúl,
Toldúl sok nézõ mindenxik
úczárúl,
Csudálva szemlélik valamerre járúl.
Illyen
tekintetet ritkán láttak rabban,
A' szabadúlt ráro sem
néz vidámabban,
Laususnál a' lovat ûli
módosabban,
JOllehet inai tõrõttek a' vasban.
A'
Deványos házhoz a' mikor érkezik,
Hogy kõzikben hijják
az Urak végezik,
Azért ugy kivánván õ-is bé-férkezik,
Az hõl egy dologrúl s'-másrúl-is kérdezik.
[p 0088]
Áll az Deván elõtt Pórusnak modgyára,
A'
ki Nagy Sándornak jutván fogságára,
Jollehet sok
bú, s'-gond gyûlt nyavalyajára.
De nem gyõtt változás
szive nagyságára.
Bátran szól Sándornak minden
kérdéséban,
Hogy rab s'-koronája akatt más kezében,
A'
semmi le-esést nem szerez szivében,
Egyenlõ
orczát tart mind két szerencsében
A' Kemény Kemény-
is állapottyában,
Mint tengeri kõ-szál habok
csapásában,
Avagy az erõs tõlgy szelek ostromában,
Nem hajol s'-változik szive nagy voltában.
A' melly
orczával vólt Chámnál a' mezõben,
A' mikor
Erdellyel kénálta elsöben,
Most-is nemes szive van azon
erõben,
Ha borúlt-is napja seteteb fõlyhõben.
Melynek a' Császár is értvén rabságárúl,
Egyszers'
mind rendinek nág' állapottyárúl
Egy Kapucsi Pássat
kûldõtt a' Portárúl
Kõvetûl, a' Chámhoz ennek
a' dolgárúl.
Mint hogy az olly fõ rab a' Gsaszárt [!]
illeti,
Azért KEmény Jánost a' Chamtúl
kéreti,
A melly végett õ is Devánnyát gyûjteti,
Mit mivellyen ebben, tanácsra véteti.
Arrúl van a'
tracta ez Gyûlekezetben,
Az hová Keményt-is hitták
Seregekben,
Kezdnek véle bánni végre keménnyebben,
Sarczot vetnek reá, s'-határt szabnak ebben.
[p 0089]
Száz ezer Tallérra azért erõltetik,
Nincs egyebet tenni,
meg-is igirtetik,
Az után a' Várban helyére vitetik,
Kapucsi Passa-is viszszá eresztetik.
De
ûressen mégyen, mert KEMéNYT nem adgyák,
Hanen
a' mint eddig CHAM számára hadgyák,
Sarcsát el-
keszitvén s' azt letévén mondgyák,
Rabság kõtelébûl
az után meg-óldgyák.
ÕTÕDIK RÉSZ.
JUt azomban
KEMéNY levele ANNAhoz,
Mellyet vévén eléb
ennél ajakához,
Az után kezd annak fel-szakasztásához,
Sok szives ohajtást ád olvasásához,
OLvasása
után teszi kebelében,
Veszi megint onnét s'-forgattya
kezében,
Olvassa ujjonnan, s'-ollyan személyében,
Mint a' változó nap borongó fényében.
Ad kûlõnb-
kûlõmb szint sok féle érzése,
Hajnallik orczája,
ha van õrûlése,
Esti homályt mutat szíve
kesergése,
S'-ezeknek gyakorta van egyveledése.
Mosolygást, kõnyvezést látnál itt egy szemben,
Vig-is, s' kedvetlen-is, dorûl s' borúl kõdben,
Gyõn s'
megy a' fák kõzõtt, mert vala a' kertben.
[p 0090]
Tõkélletessége igaz hûségének,
Rabságát
fájlalva érzi kedvesének,
Hogy reményét irja
menekedésének,
Ad azzal ujjulást s' õrûlést
szivének.
Bánatot amazon, ezen kedvet vészen,
Az
viaszt, ez rósát orczájára tészen,
Minden értékéhez
van sarczához készen,
S' tûle illyen választ a' Rab
KEMéNY vészen. Mint hervatt TULIPáN
gyõngyét harmatoknak,
A' szomjúhozott fõld árját
záporoknak,
Vizét epett szarvas hives forrásoknak,
Éh
rárók idejét szokott praedájoknak;
Ugy vártam s'
annál-is nagyobb buzgósággal,
Irásodot, s' vettem
alázatossággal,
Értem rabságodnak dolgát valósággal,
Mellyen vagyon stzivem nagy szomorúsággal.
Kétszer esett fõldre leveled kezembûl,
A' mikor
olvastam, kin gondom õregbûl,
Fohaszkodõ, s'
gõrdûl kõnyvem-is szemembûl,
Hog' el kebelemben,
onnét-is kihulla,
Fuj vala sebes szél, az után indúla,
Az egek kõzõtt jár, kin elmém búsúla,
De mint
jádczó madár magint megfordúla.
Utánna fútolván
kétszer meg-kerûle,
Harmad fordúlásban õlemben
rõpûle,
Honnét el-oszlott vólt, megint oda gyûlt,
Mellynek állapottyán a' szivem el-hûle.
[p 0091] De
akár mint ércsem, ez ugyan csak hivság,
Bizonyosb mint ezer
remény egy valóság,
Nõ reménnyel nem fogy, a'
nyughatatlanság
Ha csalatik, annál tõb a' nyomorúság.
Mind-az által kõnnyeb ha ember remélhet,
A' keseredett
szû mással nem-is élhet,
Addig teng nyavályás mig
várt jokot vélhet,
Ha a' remény el-fogy, a' kedv sem
épûlhet. Az éltet engem-is tûled el maradván,
A'
Tatár tõrében véletlen akadván:
De csak Isten tudgya,
ha haza szakadván
Elheteke tõbszõr te veled vigadván.
Értvén rabságodnak azomban miségét,
Ugy érzem
Sorsodot mint magam inségét,
Irod mértekellyem szivem
epetségét,
Meg-lészen, ha látom rabsagodnak végét.
Biztatcz, hogy félelmim már távul járjonak,
Oszollyon
az homály, fények virrádgyonak:
Rab vagy, ne rettegjek, hog'
már elfogjonak:
El-mentél, nem mégy-el, sõt haza
várjonak.
Nem féltlek rabságtul, hanem rabságodban.
El-
mentél, ugy vagyon: de ehynes utadban,
Oda ragatt habod, nincs
szabadságodban,
Hogy meg jõj: mi haszna ha várlak
azomban?
Engemet remeltetcz, magad vag' kétségben,
Nékem
hajnalt hirdecz, ûlsz magad ejfélben,
Irod egességed
tûrhetõ épségben,
De mint lehessen az, a' rabi
inségben?
[p 0092] A' Fejedelemség akar kié legyen,
Nem
iriglem dolgát, a' kire az megyen,
Téged a' fogságbúl, csak
Isten ki vegyen,
Sok várásom után én elõmben tegyen.
Mind elfelejthetni szenvedet károdot,
Pedig hogy az
Isten meg-tartot magadot,
Csak fel-hozza megént szabad
vilagodot,
Tõbbet ád, s' meg-tõlti ûrûlt Tárházadot.
A' gyûrõ értelme ha valóság lenne:
Hogy szakatt
õrõmûnk még edgyûre meñe,
Régi reményûnknek
kevánt véget tenne,
Mélto, hogy õrõkõs tiszteletet
venne.
Ariádna s' Tysbe keserves orczája,
Mellyet
visel azon gyûrõ karikája,
Méltán lehet árva
Annádnak példája,
KInek nálad nélkûl nincsen vig
orája.
Szép példákkat számlálsz, bíztacz a'
mellyekkel,
Gyenge rosát nemzõ hegyes tõvissekkel,
Palma-fa ágakot nevelõ terhekkel,
Adgya Isten tellyen
reményûnk ezekkel. Nincsen semmi szûnet az
imatkozásban,
S' Egeket ostromló szives ohajtásban,
Vagy az egyéb féle szorgalmaskodásban,
Melly ezkõz
lehetne a' szabadúlásban.
A' mely vadnak sebét
Dictamus gyógyíttya,
Maga orvoslását az eléb
tágíttya,
Hogy sem gondgyát elmém rolad el-fórdíttya.
Fejedet az Isten mig nem szabadíttya.
[p 0093] Ugy el-
veszett kõlykét Tigris sem sûrgeti,
Mint annak
ezkõzit én gondom kergeti,
Eyjel sem nyughatik, csak azt
emlegeti,
Annak úttya gyepét szegi s' feszegeti.
Legyen mindenemnek harácsló vására,
Ocso bõcsre kellyen
a' szép Medgyes Vára,
Csak kiváltásodnak
készûlhessenára,
Hidd-el nem szomorit mind ezeknek
kára.
Készb vagyok éretted mindenemet adnom,
Egy kõz
czondorában rongyosan máradnõ,
Mint tégedet nehéz
fogságodban hadnom,
S' azzal õrõk-képpen tûled el-
szakadnom.
Vagyok én-is addig, amigy te fogságban,
Hogy
ne serenkedném a' szabadúlásban?
Edgyûtt sinlem
veled a' tõmlõcsõs házban,
Hanem egyéb képpen,
szûbeli rabságban.
Ha lábamon nincsen, vagyon vas
szivemen,
Erõs béko csõrõg lánczolt õrõmemen,
A' menyi inséget tudok KEMéNYEMBEN,
Annyi bút, s'
nyavalyát higy lenni fejemen. Az egy kúlcsal nyilik vasad
lakattyával,
Egy ajton szabadúl fejed fogságával,
Egy
idõben múlik szived bánattyával,
Annak egy hajnalban
virrad-is napjával:
Fel-jõvõ sugárit melynek ha
nézhetem,
A' napot kõszõntõ pacsirtát kõvetem,
Ûdvõzleni kedves személyéd sietem,
Mind ezektûl
hitem csak az Urban vetem.
[p 0094] B™vebben ûzentem
szóval Boros Páltúl,
Ez levelem vivõ hiteles
szolgámtúl,
Kivánom ezekkel a' szent JEHOVátul,
Fogjuk egy-más kezét kevés napokontúl.
Igy irván
Levelét adgya szolgájának,
Jutalmát igiri
fáradozásának,
Ha jol végzi rendit rá bizott dolgának,
Meg-adván irását KEMéNYNEK magának.
KInek már
a' rabság hoszszú s' nagy igaja,
S' az alatt szenvedett
ezer nyavalyája
El-rongjólta testét, s'-változott
orczája,
Piros szépségének fordúlt rút sárgája.
Meg-eresztet hája boritotta vállát,
Régen nem irtotta
borotva szakállát,
Rendetlen csemeték nõtték
kõrûl állát,
Ezûst szin festette ezek arany
szálát.
Bádgyattak karjai, szárai tõrõttek,
mert
a' nehéz vastúl igen el-verõttek,
El-fogyott ereje,
garasi el-kõltek,
Bomlott egéssége, rúhai-is
nyõttek.
A nagy szivet s'-elmét benne nem bírhatta
A' rabságnak terhe, azt nem is bántotta,
Minden egyéb
dolgát rútúl változtatta,
Szokatlan gondokra s' kinokra
juttatta.
Mellyen keseredvén bánatos szivében,
Régi
állapottya fordulván eszében,
A' világ hivsága változó
kedvében,
ARrúl illyen panaszt indit elméjeben.
[p 0095] Változik az idõ minket-is változtat,
A' kedves
napoktúl véletlen meg-fosztat,
Kedvetlen órákra s' bús
gondokra osztat,
Végtére azokhoz halált-is ragasztat,
A' mint az nap fénlik fel derûlvén reggel,
Kél azomban
szél-vész háborodott éggel,
Kõvetvén rút zápor
mezõt ronto jéggel,
Reggeli jó kedve lesz szomorú
véggel.
A' tavaszi ég-is újit víg szelekkel,
Ekesûl a' mezõ a' sok szép fûvekkel,
Rút meg-
avúlást ér viszontag ezekkel,
Mihelt az Õsz suti
fonnyasztó derekkel.
Az emberi élet hasonlatosképpen,
Az ûdõk folytával változik sok képpen,
Mint a' ki
nyilt rósa ideig tart szépen,
Mint a' ki nyilt rósa
ideig tart szépen,
Meg-avúl az után, s' kórová lész
éppen.
A' napot folytató kedves mulatságok,
Szû
õrvendeztetõ vidám nyájasságok, 4 Vig napokot ûzõ
meg hitt barátságok
El-múlnak, s' kõvetik mord
szomoruságok.
A' gõgõs õltõzet szennyes
gyászr [!] fordúl,
A' mosolygó szembûl keserves
kõnyv csordúl,
A' vidám tekéntet szomorodik s'
mordúl,
Az õrvendetes szó siralommal jajdúl.
A'
gyors lovaglásnak restûl serénysége
Bádgyad az
harczoló karnak erõssége,
A' súgár termetnek
lankad delisége,
Sok édes õrõmnek lész keserû
vége.
[p 0096] Amaz Cedrus forma derekak
gõrbûlnek,
A' sima kezeken rút gõrcsõk épûlnek,
A' vér fõlyõs erek dagadnak s' kékûlnek,
A' szép
ábrazatok hervatt ránczban gyûlnek
A' kedves orczárul
õrõmmel szedett csók,
S'azzal egyveledett szerelem
nemzõ szók,
Más egy mással kõzlõtt sok
õrvendetes jók,
Kevés õrõm után bánatra hanyatlók.
Ugy a' kérkedékeny nyalka negedesség,
Ujjab ujjab
kedvet vadászo kényessé,
Maga hitt dagállyal
fuvalkot kevélység,
Aláztatík, meg-hûl a' bizott
reménység.
Egyenlõ mivolta nem marad semminek,
Ûdõ
folyásával változnak mindenek,
Boldog állapotban a' kik
most fénlenek,
Kedvek múlván ezer kénokba sinlenek.
A' melly óra adgya világra létûnket,
A' kezdi rongyolni
mingyart élétûnket,
Ugy láttatik ugyan hogy nevel
bennûnket,
De az mind kõzeléb mozdittya végûnket.
A' mely ûdõ el-fogy egyszer, a' meg nem tér,
Halálunkhoz penig az mind kõzeleb vér,
Attúl
szabadúlast hid-el senki nem nyér,
Vagy eléb vagy
útób oda minden el ér.
Múlnak az esztendõk múlnak a'
dolgok-is,
Kik most sirban vadnak éltenek azok-is,
Igy
el-múlúnk miis, el-múlnak mások-is,
A' mint a'
szegények, ugy a' gazdagok-is.
[p 0097] Az én napjaim-is
im mint változának,
Uraság, egésség, szabadság
múlának,
Szegénység, betegség, és rabság jutának,
Az
halál revéhez kõzel szoritának.
Villog-is már
CHáRON talám KOrmánnyával
Parthoz jõvén, hogy ott
várjon hajojával,
Csak hogy a' LACHESIS késik
ollójával.
Fél hólt máskint éltem, sok nyavalyájával.
Nem reméltem vólna a' bóldog ûdõben,
Hogy borúlna
fényem illyen rút felyhõben,
Nem túdgya mire jút, senki
jõvendõben,
KI vélte, merûllyek én-is ez fõrtõben.
Nehéz ki-fejtõznõm mellynek hinárábúl,
Ezer
személyekkel tellyes posványábúl,
Jaj melly Ariádna
igazgatásábúl,
Szabadúlok ennek Labirintusábúl?
HATODIK RÉSZ.
IGy panaszolkodván világ hivságárúl,
Maga sorsának-is mostohaságárúl,
Midõn: ohajt,
hall jajt, ott egy kõsziklárúl,
Ez ki lén,
moond az, EN. õsmére szavárúl.
Az ECHO
jelent meg, mellynek hivására,
Kõnyõkle ujjonnan az
ház ablakára,
ONnét beszél véle, s' halgat valaszára,
Ha mit jõvendõlne vigasztalására.
[p 0098] Mond:
Narcissus heve nem de most-is fáraszt,
S' el
tavozásával új siralmat támaszt,
Azt keserget? avagy
adván jajjos választ,
Azt szánod: hogy engem sok
veszely fáraszt [Echo,] azt.
Szánhad-is azt
méltan, mert kénom szûntelen,
Szerencse bál keze forgat
kémélletlen,
A' kénozo Tatár nem szán, mert kegyetlen,
Szive engesztelhetetlen (Echo) telhetetlen.
Igen-is
az tudom, mert tûlem sokat kér,
A' kinek gõzétûl
szédelgõ fejem sér,
Ha el nem készitem, mondgya tõb
kénra vér
S'-igy szabad világot zárt napom nem ér
(Echo) ér.
Vajha érne! és szád izazat mondana,
Hogy
inet valaki engem meg óldana,
Azért nyelvem téged
õrõkké áldana:
De ki vólna az, ki meg-váltana
(Echó) Anna.
NIncsen-is egyébrûl, csak róla
reménység,
Nyomorúságimban hogy vólna segitség:
De
mint hogy utállást okoz a' szegénység,
Talám benne-is
meg-alutt az hûség (Echo) ég.
Nem kétlem azt, tudom
mindent mivelendõ
Erettem, valami tûle lehetendõ:
De
szivének sebe, melly nagyra gyûlendõ,
Hogy halálos
lészen félendõ (Echó) élendõ.
[p *009] 9 Ha
él-is nyavalyá, él nehéz gondokkal,
Irtám vala néki az
el-múlt napokkal, 4 Tudom rakva szive aggasztó gondokkal,
Mint annyi tõvisses gazokkal (Echo,) azokkal.
Reménlem, ha postám kezéhez vihette
Irásom, azokban
eddig enyhitette:
De félek, s' nagy gondban vagyok-is érette:
Hogy lett levelemnek el-tevette (Echo.) vette.
Bár
vette-is, de a' posta késõn járván, 4 Mig hitét nem
hallom van szivemre zárván
Sok ezer gondokkal terheltetett
Márván:
Hogy ércsem mint vagyon alig várván (Echo.)
árván.
Bizony árván, mint hogy el-vesztette társát,
Melytûl keservesen érzi el-válását
S' ujjitván
mint Biblis, kõnyvei forrását,
Talám most-is
tészi sirását (Echo.) irását.
Azt bú szivem
régen várta, s'-emlegette,
De még eddig kedvét véle nem
tõlthette,
Sõt arra-is, az melly Levelemet vette,
Ugy
látom válaszát felejtette (Echo.) tette.
Ha tette,
s' vehetem, méltó õrvendenem
Kedves irásának, s' azt
csokkal ûllenem:
De latomé magát valaha, Istenem!
vagy
nála nélkûl kell holtig sinlenem (Echo) nem.
[p 0100] Sok biztatásokkal ingerlesz remélni,
A'
kételkedéstûl meg-akarsz kémélni,
Hogy itt fodgyõ
éltem, nem kell tehát félni,
Lehet Annámmal-is meg
beszéni (Echo,) élni.
Ha az úgy lész, áldlak
életem végén-is,
Kérlek illy biztatást tégy Annám
szven is,
El mégyek: már régen el hunt a' napfény-is,
Es nyugoszik a' tõb Rab szegény-is (Echo.) én-is.
Ezekkel Echo-is felelgetésének
Véget vét, Kemény-is
értekezésének,
Jol fel-jõtt vólt fénye az hóld
személlyének,
A' mig ezek ketten igy beszélgetének.
Le-fekszik az után, s' az ágyon el-terûl,
Fáradott
elméje mély alvásban merûl,
Végre mikor az hóld ej-
félkorra derûl,
Szeme eleiben illyen látás kerûl.
Mutat álma néki egy Cupressus erdõt,
Minden
õrõmektûl s' vigságoktúl meddõt,
Abban borongani rút
szomorú ûdõt,
Sok búval s' bánattal rakodott
esztendõt.
Nem vidamittya ezt a' nap fényessége,
Szûntelen kõdõknek járja sûrõsége,
Minden
reszeinek van nagy setétsége,
A' siralmas jajnak
nincsen benne vége.
Vagyon kõzepette egy gazos irtovány,
A' fûvek levele mellyen rút halovány,
Fõvenyes a'
fõlde terméktelen, sovány,
E' mellett ket felõl
semlyekes ingovány.
[p 0101] Ennek kõrûlõtte van az
erdõn sok út,
De ezektûl minden vigaság távol fút,
Sétálni a' jó kedv ide soha nem jút,
Minden rész
czikkelye nevel ezeknek bút. A' mint az õsvények erre
s'-arra válnak
Azok kõzt semmi más madarak nem
szálnak,
Hanem majd minden fán eji baglyok álnak,
Halál
jõvendõlõ ûvõltést csinálnak.
Itt
Fûlemilének hajnalt eneklése
Nem hirdet, s' jó idõt
pacsirták zengése,
Nem hallik Publican tréfás
csevegése,
Sem aranyas szárnyú szajkók
beszéllése.
Nyájjas Gerliczéknek nem gerjed
szerelme,
Nem tanúl sûvõltõ rigoknak fegyelme, 4 Nem
hajol társához galamb engedelme,
A' vig madaraknak nincs itt
semmi neme. Itt a' fák árnyéka sem hoz virágokot,
Violákkal edgyûtt szép liliumokot,
Hanem bûdõs
bõrkõt, csipõ csalánokot,
Kõrmõs bojtorvánnyal
sok egyéb gazokot.
Nem sétál itt Paris kedves
Helenával,
Nem hangzik az erdõ vig kaczagásával,
Hanem sok bús szûnek zeng jajgatásával,
Átkokkal
egyvegyûlt kõnyves panaszával.
A' mint a' derek út
viszen az erdõben,
Árva Phillist látni ottan leg-
elsõben,
Keserves orczája borúlt rút fõlyhõben,
Siro szemeiis merûltek essõben.
[p 0102] MOnd: Múlt
az egy hólnap Demophoõ hol a vágy?
Adott szavaidban
kételkedésem nagy,
Gyõj meg hited szerént, álnokúl
el ne hagy,
Gyõj-meg szánd éltemet, az halálra ne agy.
Vagyon Selyem poráz, van tõr-is kezében,
Nagy el-
tõkelletség látczik személlyében,
Ha Demophoonnak
csalatik hitében,
Siralmas vég lészen kedves
életében.
Továb egy kevessé Ariadna ohajt,
Atkozza Thezeust hogy ha viszszá nem hajt,
Kûszkõdik szivevel s' tart azzal erõss bajt,
Ha meg
nem jõn, készit ez-is halálos jajt.
Hánnya hozzá való
igaz szeretetét,
Véle sok szûkségben jó
cselekedetét,
A' Minotaurustul mint menté életét,
Csalá mindazáltal, s'-meg másola hitét.
Ezek
ellenében job felõl fordúlván
Aenone kesereg
gyakorta jajdúlván,
Szép Párist ohajtya mellõle
el-húlván,
Annak szereteti Hélenára gyúlván.
Bellyeb az erdõnek setét árnyékában,
Búskodik
Priamus egy nagy fa allyában,
Ereszti végtére tõrét
agyékában,
Tulajdon vérének borúl biborában.
Annak
szerelmese Tisbeis oda jár,
De szép Priamusát
halva talállya már,
Reméllett õrõmét érj keserves
kár,
Eletehez õ-is tõb virrádást nem vár.
[p 0103] Hanem csókot adván el esett testének,
Fel
emeli véres tõrit édesének,
Jajgatási kõzõtt
akasztya mellyének,
Altal ûti magát, s'-véget ád
éltenek.
Ennek bús személye és Ariadnának,
Viselõ gyûrûjen van KEMéNY ujjának,
Ezt tartya
édese kedves zalogának,
S'-nem régen-is errûl ira
ANNajának.
DIDO sír ezentúl keserûségében,
AENEáST ohajtya s'-búskodik szivében,
Villog ki vont
tõre ennek-is kezében,
Halálhoz készûl, ûti-is
mellyében.
Ennek szomszédságát GALATEA tartya,
A' kedves ACISNAK halálát sirattya,
Sok egyebeknek-
is latczik itt bánattya,
Ki-ki el-távozott kedvesét ohajtya.
Sir Laodemea Protesilausért,
A' Rab
Hypermnestra kesereg Linusért,
Ohajt, hal s'-
vesz Phaedra az Hyppolitusért,
Leanderért Hero,
és Biblis Caunásért.
Amaz irtoványnak szintén
kõzepette.
Egy õreg Cupressus magát terjesztette,
Almodó elméjét hogy erre vetette,
Ez alatt Annáját
Kemény zekéntette. A' mint nagy gyûkere a' fõldbûl
ki-gõrbûlt,
Keserves ûgyében bánkodva arra ûlt,
Bús abrázattyára szomorú felyhõ gyûlt,
Bánatos
orczáján Kõnyve sûrûn gordûlt.
[p 0104] Szeme
most tanácsot nem tart tûkõrével,
Nem cirkállya
magát most annak fényével,
Nem gondol ruhája rendetlen
szennyével,
Minden kedves csintúl el-esett kedvével.
Mint a' borongó hóld ollyan személyében,
HECCUBA
vólt illyen TROjA elvesztében,
Fohászkodási
kõzt nyûl végre sebében,
Ott vala egy narancs, azt
vészi kezében.
Mellyel epetségét akarván enyhitni,
S' el szaradott inyét harmatként frissitni,
Kezdi
hivelyébûl kését ki-forditni,
S' az narancs szelére
markában szoritni.
El-ijede KEMéNY a' kés
látásával,
PHYLIS, DIDó, TYSBE, PHAEDRA
példájával,
Vélvén, hogy ez-is ugy cselekszik
magával,
Mint azok, életek el-fogyásával.
Az irtványnak
a' melly posvány van mellette,
Nõt egy hantos sombok
annak kõzepete,
A' mint lméjének az álom tettette,
Ennek
maga KEMéNY ûl vala felette.
Hogy biztátására
siessen ANNáNAK,
S' tartóztasa kését
fegyveres markának,
Hirtelen indulást ada gyors lábának,
De kezdett lépési mélyen fakadának.
Majd éppen el
merûl a rút ingoránban,
Mellyet látván ANNA, lén
gyors fel ugrásban,
Siet KEMéNY felé szapora
fútásban,
El-hagyván naráncsát, melly vala markában.
[p 0105] Mondgya, hogy ne féllyen, mert majd ki vezeti,
Nyujtya a' job kezét, de el nem érheti,
Keszkenõje
végét végtére be veti,
Onnét ki segitni az által
sieti.
Mellynek segédével gyõn-is a' part felé,
Végre hogy ki hágjon lábát felemelé,
Azomban hirtelen
csuszamodás lelé,
Hátra esik megént, s-dõl ujjonnan
belé.
Mellynek ijetsége fel-kõtvén álmábúl,
Alig
hogy a' fõldre nem húlla ágyábúl,
Kivel nóha ezek
múltak látásábúl,
De nem magyaráz jót hátra
húllásábúl.
Az ECHO adott viszont fordita
kétséget,
Mellynek példájábúl vél szomorú véget,
S' szaporit szivére az tõb inséget. Mind-az-által
éppen nem fogy reményében,
ANNája válasza csak
jusson kezében,
Viszen úy élédést ez megént
szivében,
Csendesiti habját zajdúlt elmejében,
HETEDIK RÉSZ.
MIkor ezek után harmad nap virrada,
Jóllehet rút szélvész, nagy zápor támada:
De miólta
KEMéNY rabságban akada,
Még illy kedves napot egy
ûdõ sem ada.
[p 0106] Kõvete érkezett mondgyák az
Annának,
Régen várt válaszát hozta irásának,
Akarja azt adni KEménynek magának,
Ha módgyát ejtheti
szemben jutásának.
Hervatt reményének ez kévánt
harmattya,
Mellynek csak hire-is nagy kedvét adhattya
Hát
ha szemben lészen, s' levelét láthattya,
Annál kedvesb
jokkal õ magát biztattya.
Nem-is késik véle, mihelyt
meg-értette,
Hogy érkezett, mingyárt futtatott érette:
Ne mulatna, hanem be menne kérette:
Azomban ha gyõne
gyakorta kérdette.
A' szives várásban soha nincs
hamarság,
Kevés ûdõcske-is sok napi mulatság,
Alig
vala abban fél óra halatság,
KEménynek csak az-is
lén nyughatatlanság.
A' K™vet Boros Pál fel jutt
azonkõzben,
Meg-adgya levelét véle lévén szemben,
Mellyen Kemény szive noha van õrõmben,
Mindazáltal tõbszõr telik szeme kõnyvben.
Õrûl
hogy Levelét vette kedvesének,
Alhatatosságát érti
hûségének,
Ezer vigasztalást ád azzal szivének,
Kedves meg-ujjulást fárad reményének. Viszont
búsúl azért s'-keseredik szive,
Mert tudgya hog'
Anna mennél igazb hive,
Szivét annyival tõb kénnak
rágja nyive,
S'-olly érette mint az csépeltetett kíve.
[p 0107] Mindazáltal sullyosb terheit gondgyának
El ûzi,
s'-reményét neveli dolgának,
Vévén biztatását s'-
levelét Annának,
Bízik fel gyõn napja
szabadulásáak. A' melly erdõt látott minapi almában'
Annája sem marad annak árnyékában,
Maga sem fog
lenni posvánnya sárában,
Ha nem jút fényének kevánt
világában. Sokszor elõl vészi, s'-olvassa
irását,
Halgattya Pálnak is szobéli mondását,
Az igaz Annára mondgya sok áldását,
Irja
Levelének azon kõzben mássát.
A' mellyben
kõszõni tekélletességét,
Melly nem csak a'
nyárnak veszi kijességét,
Fecske-ként kerûlvén a'
tél keménységét,
De mint a' két ûdõn meg-tartya
hûségét.
Melly nem csak derûltén a' vig
szerencsének'
Hanem kõdében is haborút kedvének,
Ugy
balnak tenyerén, mint a' job kezének,
Alhatatosságát
mutattya szivének. Õ penig egyebet a' fejér
vénségnél, 4 Orczát halványitó sárga betegségnél,
Báratság ném túdo komor szegénységnél,
Nem
hozhat, s'-tõb ehez hasonló inségnél.
De ez az hû
ANNát nem idegeníti,
Szorgalmatosságát sõt inkáb
segíti,
Mert a' fogság mennél továb keseríti,
Tudgya
annál jobban rontya s'-nem épiti.
[p 0108] FELVINCZI
SIGMONDAL azért egyet értvén,
Szabadulásához
szõrgosan tekéntvén,
Sziveskednek, egy az másikot
segitvén,
Az kedves Mátkaját, ez jó Urát féltvén.
Volt ez belsõ s'-meg hitt szolgája KEMéNYNEK,
A'
Lengyel Országában hogy veszni menének,
Hon hatta, s'
rá bizta gondgyát mindenének,
Hivatalosan-is meg-felelt
tisztének.
Nevezetes ember dicsiretes sokban,
Mind
Ura hûségén, mind egyéb dolgokban,
Serénykedik most-is
lehet mennéál jobban,
Hogy szabadúlhatna jó Ura
gyorsabban.
SIMON, és FERENCZ-is, KEmény két
Arvája,
Lát s'-fut, kinek nagy abban múnkája,
Mint
orvosoltassék Attyok nyavalyája,
Kit keservesen
nyom a' rabság igája.
Elméjeket errûl soha el nem
vetik,
Buskodó Annával csak azt emlegetik, 4 Nagy Summa
sarczának szerit mint tehetik,
Annak uttyát, modgyát s'
ez kõzit kergetik.
Sok múnkájok után vadnak olly
hiszemben,
Hogy lesznek Keménnyel nem sokára
szemben,
Biztattatik ezzel õ maga-is Crimben,
Mellyen vajutt kedve kezd lenni job szinben.
Olly korban
jút azért végre állapottya,
Hogy szabadúlását
oránként várhattya,
A' mint hogy a' Tatár meg-is
indittyattya,
S' Magyar Ország felé Crinbûl ki-
hozattya.
[p 0109] Azomban a' mikor már útban valának, 4
S' egynéhány mért fõldre ki felé jutának,
Mig a'
Chám meg-térne meg-állapodának,
A' ki maga s' hada
Erdélyben dúlának. Az revnél láttatott immár KEmény
lenni,
Vélte az eveczõt majd lehet le-tenni,
Tõb
illyen habokon nem kell által menni,
De tõrtének megént
ujjab gátlást venni.
Mert a' mint hogy Kemény
tellyes kegyességgel,
Rabságában-is vólt soknak
segitséggel,
Gyámolîta õket minden tehetséggel, 4 Kik
kõzõsõk vél a' rabi inséggel. Sok ezer forintig vólt
kezes ezekért,
Barcsai Andrásért, és KOvács Gergelyért,
Hasonlatos képpen a' Tõrõk Istvánért,
Kik néki
gonoszszal fizettek a' jóért. Mert ezek nem nézvén
sem adott hiteket,
Sem szoros csomojú erõs Leveleket,
A' mellyel Keménynek kõtõtték fejeket,
Egykor
csak ûressen talállyák helyeket. El-szõknek mind
hárman hiteket ott hadgyák,
Az õrzõ Tatárok mihelyt azt
meg
tudgyák,
A' Keményt mint kezest érték
megragadgyák.
Vasban verik, s' ujjab insigekre adgyák.
Rútúl vész sok veárás által gyûlt reménye,
Fojtván ezt nem-is várt veszély kelevénye,
Csekélyen
vólt immár ott léve õrvénye,
A' mellyben merûle fel-
hajnallott fénye.
[p 0110] Most fordúla viszszá amaz
rút posványban,
a' mellyben hullott vólt minapi álmában,
ANNA keszkenõje melly vala markában,
Ki csúsza
kezébûl, marada a' sárban. A' joért illy gonoszt nem
tudhatott várni,
Hogy társai miatt igy tõrtényen járni,
Szabadúlt lábára ujjab vasat zárni,
Mellybûl gyûle
gondgya megint nagy viz árni.
Ember ravasságát ki
láttya szivében?
Melly lakik a' mellynek leg belsõ
részében, 4 Mesterebb titkának el-fedezésében,
Mint
Circe a' testek el-tûntetésében.
Tudgyák azt
a' szemek rendessen titkolni,
OKossan tanúlta azt
nyelv palástolni,
Érti azt a homlok s'-orcza is másolni,
Mint a' szû dictállya, nem ugy tolmácsolni. Nem
láttatik senki rosznak kûksõképpen, [!]
Mértekli
beszédet s'-rendeli olly szépen,
Szinlett szereteti
méznek teczik épen, 4 Noha veszélly forog a' ki rakott
lépen. Szája, szeme, nyelve, engedelem, s' hûség:
Jól rendelr [!] személye bõcsûlet s'-tisztesség:
Maga kelletése szolgálat s'-nagy készség:
Minden
kûlsõ dolga jót nyutó reménség.
Be-fedett
szivének de le vonván kérgét,
Találni az alatt sok
gonosznak férgét,
Iritség, gyûlõlség s'-
boszszuságnak mérgét,
All vermek, asások s'
practikák bõvségét.
[p 0111] Ezeknek-is szája
igirt hálá-adást,
Hogy meg nem tréfállya tett arrúl
fogadást,
Practikált azomban szívek el szakadást,
A' jól tett Keménynek ujjab rabság adást.
Mint
a' melly Sólyomnak láb szijját le fejtik,
Hogy tulajdon
kényén járjon el eresztik, 4 Õrûl: de õrõmét megint
búk kõvetik,
Ha ismét meg fogván a' kosárban vetik.
Keménynek is vasát a' szerint le vévén,
Annak
nagy terhétûl szabadossá lévén
Vidúlt vala
szive: de meg viszsza tévén, 4 Keseredik ujjab rabi
czipót évén.
Már annál hoszszabnak láttatik
insége,
Mennél kõzeléb volt annak kevánt vége,
Mászszor tette rabbá hibált reménsége.
Szánnya
magát ebben, de az Annát jobban,
Tudván szive melly
nagy félelemmel dobban,
Meg értvén hogy vasát fel verték
újjobban,
S'-mint annak elõtte tartyák szorossabban.
Melly mint Haero a' ki partyán a' Tengernek
Ohajtással várta jõtét Leándernek,
Sok
fogadást mivelt Neptunus Istennek,
Hog' habok ne
tilcsák szokott úttyát ennek. Heted napon szokott vala
hozzá jõni,
Ha el-késett, kezdett gondgya mingyárt
nõni,
Keserves kénokban lángos szive fõni,
Egy
múlt óracskeis volt számos ûdõni.
[p 0112] Ugy
várván a' Keményt elvélt idejére,
Hogy azzal el
késett, nem jõtt várt helyére,
Uj genetség fakatt meg
ujjúlt sebére,
Melly az elebbinél mérgeseb szivére.
Nem csak heted napja, hanem sok heti múl,
Mig véle
létének kévánt világa gyúl,
Személyét kõszõntvén
kedves kezéhez nyúl,
Azomban bánattya bokrosodik s'-
újúl.
De azzal sem restûl szokott serénsége,
Szorgalmassá tészi továb is hûsége,
Nem is
tágúl addig múnkája s'-insége,
KEMéNY
rabságának mig nem lészen vége.
NYOLTZADIK RÉSZ.
A' Mikor KEménynek dolga igy változik,
Erdély-is
azomban fûstõt vét s' lángozik,
Mársnak s'
Vulcánusnak ott a' Cham áldozik, 4 A' mellyen az
haza óhajt s' siránkozik.
Mint mikor Phaéton
sétálni indúla,
S' az nap lovaihoz tundatlanúl [!] nyúla,
El-kapván a' lovak az egbûl le húla,
Altal az egész
fõld rútúl meg-gyúla.
Egtek a' bevetett mezõk
termésekkel,
Egtek a' termõ fák edgyûtt
gyûmõlcsõkkel,
A' szép szõlõ hegyek égtek a'
kertekkel,
Egett erdõ, mezõ, hegy, võlgy nagy tûzekkel.
[p 0113] Egett Szûz Helicon, szarvas
Parnassussal, Egett tûzes AEtna, hideg
Caucássussal,
Egett vizes Ida, magános
Olymöussal,
Egett szent Cithéron, árnyékos
Pindussal.
Egett minden Ország, égert [!]
Szerecsenség,
A' kiknek személye volt eléb fejérség,
Akkor perselte-el a' sûtõ melegség, 4 Az olta olly
fûstõs már ez a' Nemzetség.
Olly most állapotya az
égõ Erdélynek,
a' kit gyújt ûszõge a' Tatár
kezének, 4 Az egeket veri lángja nagy tûzének,
S' csak
hamva látczik már sok lakó helyének. Ég Falu, ég
Város, ég Templom, Kastély, s' Vár,
Eg minden Takarmány,
Semmive-is let már, 4 Eg az, valaholott a' Tatár tûze jár,
Egyenlõ sorsban van, éri egyenlõ kár.
Van az
egész Haza szõrnyû remûlésben,
Sem õreg, sem
kisded nincen kimellésben,
Aszszony férfi forog
egyenlõ veszélyben, 4 Kit porázra fûznek, kit kevernek
vérben. A' fõld mellyett bõlcsen festett feketével
A' tudós természet, szép mesterségével,
Most édes
Nemzetûnk nag' veszedelmével,
Pirosban õltõzõtt ki-
ontot verével.
Tavasz munkája-is a' mezei zõldség,
Az elõtt a' szemnek melly volt gyõnyõrûség, 4 A'
sok el-esett test, mert rajta sûrûség.
[p 0114]
Hullatta ezekt a' Tatár szablyája,
A' kiknek vérével meg-
hizván pofája,
Mint hogy elég volt már fel szedett
praedája,
Viszszá fordittatik végre lova szája.
Meg-tér hazájában ragadományával,
Porázára fûzõtt
rabok sok számával,
S' azzal tõserkedõ maga nagy
hasznával,
Fel-perselt Erdélynek rút pusztúlásával.
Az hol KEménynek-is léve nem kis kára,
Sok õ
Joszagi-is mert kõltek praedára,
A' rabló Tatárnak
tûzére s' vasára,
Nehezben telik ki már válcság ára.
Nem-is keves terhel toldgya ez inségét,
Halván uj
veszélyben lenni Nemzetségét,
Púsztulni a' mellett maga
õrõkségét,
A' mellybûl remélte fejének mentségét.
Annál inkab csûgged ezzel reményében,
Hogy õrõkõs
lészen a' Tatár kezében, 4 Nincs-is más biztató szikra
a' szivében,
Bizik egyedûl csak ANNA hûségében.
Noha ennyi kûlõmb sorsal forgattatik,
Továb, továb
nehézb inségben tartatik,
Mindazáltal benne az el nem
alhatik, 4 A' melly remény tûze Annátúl gyujtatik.
Ezt tartya s'-reméli olly Ariadnának,
Ki igaz
szánója nyomorúságának,
Fel keresi kúlcsát
Labyrintusának,
Melly által ajtaja nyillyon
rabságának.
[p 0115] Az Minotaurusnak ez menti
szájábúl,
Ugy mint a' Tatárnak kenozó markábúl,
Ha
nem szabadúlhat tulajdon javábúl,
Ez segíti arra maga
fajattyâbúl. Nem-is múl semmì el ennek nagy
hûségén,
Valami álható tellyes tehetségén,
Sem más
fáratságán, sem pedig kõlcségén,
Csak
kõnnyebbithetne kedvese inségén. A' mint irt volt
errûl bõven Levelében,
Ha kell-is maradni egy kõz
kõntõsében,
Készeb inditani vásárt mindenében,
Hogy sem õtet hadni a' Tatár kezében.
Azomban az Tatár
gazdag praedájában,
Fualkodott szivel s' kérkedõ
pompában,
Vér szopó hadával jutván hazájában,
Keves
ûdõ halad meg-nyugovásában.
Hog' a' praedáló CHáM,
mondgyan inkáb Kánya,
Ki sok falut s' várost eh
gyomrában hánya:
De az ollyan lévén, mint égõ mész
bánya,
Ujjab martalékját immár-is kévánnya.
Ki veti
kerõjét Erdélyi étkének,
Mint hogy hamar emészt melege
belének, 4 Uj éhsége támad telhetetlenségének,
Ez vér
szpó madár gyomra ûregének.
MOnd: kell eszt tõlteni
a' KEMéNY sarczával:
Azért légyen készen annak
snmmájával, [!]
Száz ezer Tallérok meg-igért
számával, 4 Ha továb nem akar csõrgeni vasával.
[p 0116] Nem-is hadgya kõnnyen hanem erõlteti,
Rá
éhezett gyomrát mig meg nem tõltheti,
MOndván: ha meg-
adgya ugy el ereszteti,
Ha nem: ugy erõsseb fogságban
vetteti.
Teczik a' szabadság de szûkûlt az érték,
Kopáron maradott, a' gyapját le nyérték,
Sok keserves
károk minden felõl érték,
Nem telhetik tûle ennyi ezres
mérték. A' miólta szenved nehéz rabságában,
Az
ólta égetvén s'-rabolván honnyában,
Ha meg igérte is ép
állapattyában, 4 Már meg nem adhattya puszta mivóltában.
Ezzel menti magát Kemény s' tõb illyekkel,
De a'
kõ szivû Chám, nem gondol ezekkel,
Kénszeriti
gyakor fenyegetésekkel,
Akar honnét légyen, lenni annak
meg kel.
Nehéz ennek bírni kõsziklás szivével,
A'
ki Marpésusnak keményûlt érczével,
Erõss
Boreásnak hidegûlt derével,
Ravaszúlt csaló Syren
erkõlcsével.
Mindazáltal ez is gyõzeték végtére,
a' tõrekedõknek gyakor kérelmére, 4 Noha tett czellátúl
nem méne meszszére,
De ez is Keménynek lén
kõnnyebségére.
El hadgya az húszat, nyólczvan ezerre
lép,
A' ki továb vigye nincs kõnyõrgés olly szép, 4
Kemény is, mint hogy únt nála a' Tatár pép,
Meg
igéri, noha nehezen ûtõ csép.
[p 0117] Ha ANNa
kész erre mindenét veszteni,
Õ sem akar azért
semmit ki melleni,
Csak magát a' Chámtúl
lehessen menteni,
Kedves Annajával 01 õrõmét
tõlteni. Azért mind Annának szép
segitségébûl,
Mind arra kelendõ maga értékébûl,
Szabadulására vett reménsegébûl,
Me-galkuszik,
s'-bizik ki kél inségébûl. Nyólczvan ezer ugyan kit
igir a' Chamnak,
De múllya summáját a' száz ezer
számnak,
Azzal edgyûtt kit ád más sok fõ Tatárnak,
Szabadúlásában kik ezkõzûl járnak. Végre mikor
ezek igy végben mennének,
A' Sarcz állapottyán már meg
egyezének,
Elegendõ kezest Keménytûl kérének,
Az igért ezerek mig le tétetének.
KILENCZEDIK RÉSZ.
AZ aranynak a' túz, [!] terh a pálma ágnak,
Ûtés a'
tûz kõben titkon lakó lángnak,
Hab a' tengereket járó
batorságnak,
a' szûkség probája, igaz
báratságnak.
Igen ritka madár az igaz barátság,
Mellyet el ne ûzzõn a' boldogtalánság,
Ennek nem
utólsó probája a' rabság, 4 Megválasztya kõve ki
szin, ki valóság.
[p 0118] Meg-szorúlt KEménynek
kivanná szûksége,
Ha mely barátságnak volna olly
hûsége,
Mellytûl fel-vétetnék Sarcza kezessége,
S' az által lehetne rabságának vége.
Ne tartana bár az
ollyan csalardságtúl,
A' melly miveltetett Barcsai
Andrástúl,
Kõzõs társainak álhatatlanságátúl,
Mert az igaz hátra nem ugrik szavátúl.
Tekélletes
KEmény nincs gõrbe szavában,
Egyenes beszéde s'
igaz mondásában,
Nem csalatik senki ugy fogadásában,
Mint õ, amazoknak hitet adásában. Mihne Vajda vala
õsmeretségében,
Ki-parancsolt akkor Havas alfõldében,
Volt igaz basátság [!] s' kegyesség szivében,
Ez
szaná meg azért illy nagy szûkségében.
A'
Tatárnak kezes ez léve érette,
Más-képpen-is dolgát
sokban segitette,
Azért vasát a' Chám rola le
vétette,
Továb tartóztatváu [!] nem-is késeltette.
Hanem késérõket melléje rendelven,
Azok lovas száma
más fél százra telvén,
A' Cham Hasznadjara azokot
viselvén,
Meg-indittya KEményt véle útra kelvén.
Sok Rab van Keménnyel kikkel edgyûtt megyen,
Olly
szandékkal viszi, hogy velek jól tegyen,
meg-
szabadulások azoknak is legyen,
Kit kezességére,
kit másként ki-vegyen.
[p 0119] Mint hogy a' Vajádának
van kezességében,
Mennek azért véle Havas al-
fõldében,
Erõssûl reméynye Keménynek
szivében,
Bízván hogy már nem húll viszsza
veszélyében.
De a' nyavalyáknak bokros az õrvénye, 4
Ha egy fel-szabadúlt, veszt más tekervénye,
Semlyékes
úttyának ritka olly õsvénye,
Kin nincsén á' lábnak
ujjab eseménye. Nem késik a' veszély serény a'
jõvésre,
Kõszvényes a' lába s'-rest az
emlemésre, 4 Vészi jõvõ úttyát szapora lépésre,
El-menvén lel okot sok-féle késésre. KEmény
inához-is gyorsan ragaszkodék,
De tavozásában van
késõ haladék,
Már tengere méllyén által verekedék, 4
Lesi a' partnál-is veszélyes akadék. Mert lako
helyében jutván a' Vajdának,
Bátorságos helyen vélik hogy
volnának,
Azomban a kirûl nem-is gondolának,
Ujjab
practikához ellenek fogának.
Ok nélkûl-is okot talál
az hamisság,
Azt végezi azért rolok a' Tatárság, 4 Hogy
viszszá vitessék megént a' Magyarság,
Sanyargassa õket az elébbi rabság.
De viselvén
Kemény erzéken fûleket,
Száz szemû Argusnál
vigyázob szemeket, 4 Fégyelme meg-tudgya igyekezeteket,
Nagy cselekedete elõzi ezeket.
[p 0120] Mond: Uj
veszély forog társaim kõrûlûnk,
Szabad
világúnknak hijában õrûlûnk,
Fel-jõtt hajnalocskánk
el-halad elõlûnk,
Borúl ránk helyette elébbi eyfelûnk.
Hog' ha nem vigyázúnk szemessen magúnkra,
Azt
végezték újab nyomoruságunkra,
Hog' viszszá vigyenek
megént rabságúnkra.
A' le vetett igát adgyák a'
nyakúnkra.
Azok kezét velem edgyûtt isemritek,
Ujjab
kénokra fog ha el nem veritek,
Egy el tõkélletség kell
itt, ha meritek,
Talám szabadságtok az által nyeritek.
Kétes tetovazás, s' bujkáló félelem,
Nem segit ezekben
sem siró kérelem,
A' vak merõsége ott a'
gyõzedelem,
Az holott kõrnyûl vett már a' veszedelem.
Nincs erõsseb erõ mint kit ád a' szûkség,
Ki csúszott markúnkbúl minden más reménség,
Ha
magúnk nen leészûnk magunknak segitség,
Reánk omol
megént amaz nehéz inség.
Hogy sem velûnk kezdgyék
ujab vásárokat,
Viszszá kergessének megént mint
barmokat
Vessenek fejûnkre nehezeb sarczokat,
S'-oada
veszszûnk, meg nem adhatván azokat.
Job egy
eltekellést bátor szivel vennûnk,
A' veszedelemmel
szemtûl szembe lennûnk,
Avag' azt meg gyõzvén rajta
által meñûnk,
Szep emlékezetet vagy más képpen
teñûnk.
[p 0121] Ha ugyan vesznûnk kell,
veszszûnk jó hir s' nével,
Emlékezetûnknek
õrõkõs éltével,
De csak fogjuk szivûnk meg-
edgyezésével,
Meg láttyátok, dolgunk lesz kellõ
végével.
Ha szaporábbak is nálunknal számokbúl,
Tétovázó szivet ne vegyûnk azokbúl,
El
tekelletségûnk ereje nagyobbúl, 4 Õk penig remûlnek
a' nem várt dolgokbúl. Az hirtelen csapás ha véletlen
borit,
A' nagy szivekben is elveszést szaporit,
Nagyob erõt is gyõz s'-félelemre szorit.
Apró pulya,
õreg Oriást tántorit.
Nem tudnak õk errûl
gondolkodni s'-vélni,
Annyival-is inkáb rá vigyázni s'-
félni,
Le-rakták a' fegyvert, ugy kesztek henyélni,
Mi
veszedelmûnkre egy-mással beszéni.
Egy-egy jó
dorongot azért keszicsetek,
Azzal fegyverkezvén engem
kõvessetek,
Adandó jelemre jól fégyelmezzetek,
Ha
fog kévántatni férfiak legyetek.
Készen vólt már akkor
fustéllya Keménynek,
A' mikor ajaki illy szókra
kelének,
Zendûlt tarsai-is nem sokat késének,
Hanem véle edgyûtt fel-fegyverkeszének. u
Azért ki-ki
fogja készitett tõlgy szálát,
Indúlt velek KEmény
mozgattya az állát, 4 Az bajuszszát tõrli, vonittya
szakállát,
Keszikti karjait s'-arõssiti vállát.
[p 0122] Hercules lehetett illy buzogánnyával,
a'
mikor Cacusnak buzdúlt lopásával,
Sietett ellene
forró haragjával,
A' minémû Kemény, fel vett
dorongjával. A' tõb Rabok gyalog, maga lovon mégyen,
Inti most is ki ki tellyes szivel légyen,
Ha
szûkség ugy hozza emberséget tégyen,
Hogy azzal
magának szabadulást végyen.
A' ló is serényen lát
iramlásához,
Ad a' gyalogság is gyors lépést
inához, 4 Kik a' Tatároknak jutván szállásához,
Bé
lepnek azoknak parancsolojához.
Mérgesitvén szivét
boszszuságos oka,
Haragos Keménynek tekereg a'
nyaka,
Lángban áll orczája, izzad az homloka, 4 Illyen
szókra szakad azomban ajaka. Tehat uyab veszélyt
forraltok ellenûnk?
Ugyan viszszá kellé a' rabságra
mennûnk?
Avagy nem leheté itt már arrúl tennûnk:
Boszszú adastókért, boszszúsággal lennûnk?
Felemelte vala nehéz terhû fáját,
Kin az ijett Tatár
apasztá pofáját,
Elejté (:dohányos vala:) a' pipaját,
Fel ugrik, s'-mentséghez késziti a' száját.
MInden jó vegzésre ajánlya készségét,
Igéri
dolgának kévánatos végét,
Csendesicse Kemény csak
hirtelenségét,
Adgyõ szavának s'értse meg
mentségét
[p 0123] Benne is az elsõ indúlatnak
heve,
Búzgó forrójával lágy meleggé leve,
Enyhõdik
mérge is, kit hirtelen veve,
Gyõzõtt haragjában
mértékelést teve.
Gondolván szandékát, hogy ha meg
miveli,
Mtnt [!] hogy kezességét a' Vajda viseli,
Azt, miatta sok kár, s'-más galiba leli,
Torkára gyûlt
mérgét azért aláb nyeli.
Le eresztik azért õk is
dorongokot,
Ugy a' Tatárok is fel võtt szandékokot,
Jó
alkúra vészik egymással dolgokot,
A' nagy szivû
Kemény adván erre okot.
ANA és FELVINCZI
gondviselésével,
A' Fiainak is serénykedésével,
Fáratságos, gondos tõrekedésével,
El készûlt
vólt sarcza már nagyobb részével. Mellyel a' Vajdánal
óhajtva várhatott,
Hová fogságábúl mikoron hozatott,
Mihelyt rezzenések le csillapittatott,
Negyven ezer Tallér
mingyárt meg-adatott,
Az hátra lévõ részt a' mig le
tehette,
Ujjonnan a' Vajda lén kezes érette,
Mellynek
baratsága sokban segitette,
Hogy szabadúlt egynek,
eñek kõszõnthette.
Ki hozott magával a' melly szám
rabokot,
Azoknak-is maga fizette sarczokot,
Kornisért
õtet ezer kettõs aranyakot,
Adott, másokért-is nem
kevés százokot.
[p 0124] Kik kõszûl sok a' jót
gonoszszal fizette,
Hala-adás helyett boszszúval
illettec
Ugyan-is az világ már erkõlcsûl vette,
Ha
kitûl jót vészen, gonoszt ád érette.
Az hire
magánál jút eléb Annához,
Mivel sok bús gondot
vett vólt az magához,
MInt a' mikor a' nap ér
virradásához,
Elõtte az homály kezd el-oszlásához,
Ugy azok oszlani szaporán kezdének,
Mihelyt
jõvésérûl bizonyost értének,
A' régen várt orák
majd majd fel-teczének,
Hajnalló egei már-is fejérlének.
Fel-jõtt Phosphorusa s'-a' szépen fénlik
már,
Erkezvén hajnala napja sem meszsze jár,
Az
mellyet õrõmmel s' tapsoló szivel vár,
Ideje-is
telét hogy válcsa egyszer nyár.
Alig tér vigsága
szivének õblében,
Mint az úvúlt mezõ tavasz
melegében,
Olly éedelt veszen vidúlt személyében,
Melly az hideg búknak hervatt vólt derében.
El-szakadván
lánczok kezdett õrõmeknek,
Kit a' gyûrû váltás
igért volt sziveknek,
Õrûlnek hogy azok már õszve
kõttetnek,
Helyekben sok bú s'-gond gyûlt vólt, az
mellyeknek.
[p 0125] De mennek már azok, mégyen az
árvaság,
Mégyen a' siralom, gond gyámoltalanság,
Kétség, maga-únas bánat szomorúság,
Ohajtás,
panaszlás, kedvetlenség, mordság. Szállonak helyében
vig élet, kedvesség,
Õrõm, nyajjas beszéd,
óltalom setétség, 4 Vidámság, mosolygás, jó kedv, jó
reménség
Nyugodalõ, vigság, sok más
gyõnyõrûség.
Húlattya orczája õszi
sárgaságát,
Tavaszi rosáknak veszi fel-virágát,
Hadgya ajaka-is viasz halványságát,
Ragasztya helyében
Cláris pirosságát. Nem állyák már Kõnyvek meg-
tõrûlt szemeit,
Indusi gemantnak látnád ott kõveit,
4 Kedves ragyogással jádczani fényeit,
Mosolygâsok
lakják a' sirás helyeit. Panaszszábúl nyelvét vig
szókra emeli,
Eléb csûggõ nyakát magossan
viseli,
Járása sem lassú, hanem serény s' deli,
4 Vajutt személyet ís hízott pofa teli.
Nem sir, nem
kesereg most Alcienével,
A' kedves Ceixnek
tengerben vesztével,
Hanem vigan remél, hú Penelopével,
Hogy majd kezet foghat várt Ulissesével.
A'
melly által tengerén lévõ veszélyeken,
Hogy már el-
fakadgyon nem fél tõb helyeken.
Amaz álmabéli lékes
Semlyékeken.
[p 0126] Fõl-szabadúl õ-is szive
fogságábúl,
Arvaság tõmlõcze nyomorúságábúl,
Ereszt Istenhez sok áldást szájábúl,
Hogy ki
vezette már ezek bal sorsábúl.
MInden más habjai
szûntek elméjének,
Az egy várás hogy ád még gondot
szivének,
Keves orácska-is tetczik sok ûdõnek,
Egy
két nap holnapnak, s' holnap esztendõnek.
De kõzelit
Kemény már Hadad Várához,
Majd jút a' Varás-is
ohajtott czéllyához,
a' mellyrûl újab hir érkezvén
Annához,
Vészen annál bõvebb vigságot magához,
Nem élt tanácsával régen tûkõrének,
De mostan
oktatást az ád személyének,
A' rendeli csinnyát
õltõzõ kezének,
Kevánván tetczeni jõvõ
kedvesének,
Kit noha el-rongyolt más-képpen a' rabság,
s' annak kenyeresi kén s' nyomorúság,
De a' szûvebéli
hû álhatatosság,
Mint annak elõtte, mostan-is olly
nagyság.
Mostoha sorsábúl a' bal szerencsénrk, [!]
Nem tudván egyebet hozni édessének,
Igaz szeretetit
hozta meg-szivének,
Kit semmi veszélyek el nem
vihetének.
Talál Annában-is hasonló hûséget,
Melly a' szerencsével nem tart szõvetséget, 4 S' annak
forgásával járó tûndérséget,
De állando-képpen tûr
minden inséget.
[p 0127] Nem vált-el Keménytûl ez
a' rabságban-is,
Nem csak a' jó idõn, de az homályban-is.
Egyenlõséggel volt jobb sorsban s' ballban-is,
Nem
õsmért változást erõss probákban-is. Meg-láttya
azomban Keményt ablakárúl,
Szapora lépéssel le-
jõn gradicsárúl, 4 Kévánt személyének eleiben járúl,
Kezét fogván illy szók kelnek ajakárúl. Meg-jutál
valaha hoszszú vásáromra,
Meg-jutál Keményem
vigasztalásomra,
Most virrad kedves fénx bé-borúlt
napomra,
Most támad úy élet meg-hólt világomra.
Láthatom már régen kévánt személyedet,
Halhatom
óhajtott kedves beszédedet,
Az miólta értem érkezõ
hiredet,
Mint lelkem angyalát, ugy várlak tégedet.
Számláltam az ûdõt, s' minden pontyát annak,
Ohajtott
oráim immár jelen vannak, 4 A' mellyek tégedet ennékem meg-
adnak,
Azzal minden gondok s' bánatok el-hadnak.
Vala beteg
szivem nem kõnyû sebekben,
Rettegett elmém-is ezer
félelmekben,
Tudván forgott élted mélly veszedelmekben,
4 Aldott az UR, a' ki meg-tartott ezekben.
[p 0128] De
õrõm már a' bú, a' kén-is egésség,
Vigasság
a' bánat, nap-fény a' setétség, 4 Ki azokban táplált
bé-tõlt a' reménység,
Azok emlitése lész már
gyõnyõrûség.
Mennyûnk-bé: meg-indúl véle azon
kõzben,
a' szállásra vivén beszélnek bõvebben,
Mint két árva madár jutván egy fészekben,
Õrûlnek
egy-másnak egyenlõ õrõmben.
Beszélgeti KEMéNY
rabsága inségét,
ANNA azon valo nagy
keserûségét,
Edgyik a' másiknak kõszõni
hûségét,
Vigadnak dolgoknak érvén kévánt végét.
Lesz már tellyessége félben múlt kedveknek.
Noha
súllya után sok féle terheknek,
De mennél nehezeb vólt
úttya ezeknek, 4 Annál õrvendetesb lészen ez sziveknek.
Amaz kévant Zalog jút KEMéNY kezéhez,
Mellynek
szinével nyúlt dolga kezdéséhez,
Be-iktatván magát más
mint õrõkéhez,
Saját jussa lészen ennek
mindenéhez.
Gátolta vólt uttyát sok veszély ezeknek:
A' bõcsõs végben kõnnyen nem emehetnek,
Sértõ
tõvissek kõzt a' rosák szedetnek,
Az mellyek az
után kedven viseltetnek.
[p 0129] Felejtik ezek-is
nyomoruságokot,
Mint a' parthoz jutó az hányo habokot,
Hogy segedelmébûl meg gyõzték azokot,
Tésznek az
Istennek hala-adásokot.
Készûl az HYMENNEK
azomban óltára,
Mellynek áldozattya halatt vólt sokára,
4 De nem mulik továb, rendeltetik máta,
A' kit KEMéNY-
János ohajtással vára. Ezzel hoszszú pompát
azért nem csinálnak,
Jelen vagyon a' Pap õk-is elõl
álnak,
Fel-vett hitek után vig lakásra válnak, 4 A' melly
nap érkezett, azon nap elhálnak.
[p 0130] HARMADIK
KÕNYV.
ELSÕ RÉSZ.
MAr a' Sz. Irásként õltõzvén
egy testben,
El-válhatatlanok valának éltekben,
A' kit
óhajtottak reménlõ szivekben,
Vigságos napokot élvén
mindenekben.
Ugyan-is mihez jutni nehezebben,
Élhetni
jovával gyõnyõrûségesben,
a' mit munka nélkûl
kapohatni bõvebben,
Fallya az ajak-is sokkal izetlenben.
Az hives szellõket izzasztó melégség,
Italt a'
szomjúság, a' nõzet hidegség,
Nyugalmat a' munka, az
napot setétség,
Tészi kedvesékke, az ételt az éhség.
A' várás az iza ugy a' szeretetnek,
a' mellynek virági
tõvis kõzt szedetnek,
a' kiméllet kezek ott részt nem
vehetnek,
Mert az Istenek-is múnkára fizetnek. [p 0131]
Mene az-is végben sok fáradozással,
Egy másért
vajudó sok szû szakadáéssal,
S' az reméllet
partúl sok elmaradással,
a' mig õk is õszve
kelének egy mással. De már egyé lévén, edgyûtt
õrvendeznek,
A' múlt fáratságrúl kedven emlékeznek, 4
Ha õrõmõk kõzzé mi gondok érkeznek,
Azok
súllyában is egy terhet éreznek.
Nem volt a' JULIA
hiveb POMPéjushoz,
Nem ARTEMISIA, az
MAUSOLEUShoz,
Sem a' Sem a' SULPICIA, kedves
LENTULUShoz,
Sem pedig ALCESTE iffju ADMéTUShoz.
CORNELIA GRACCHUST jobban nem szerette,
Hivebben
ALGIA Férjét nem kõvette,
Mint szivében ANNA,
KEMéNYT helyheztette,
S'-azt ez-is hasonló szivel
kedvellette. MInt az hajas SáMSOM álnok
DALILátúl,
vagy az arany gyapjas JáZON MEDEátúl,
Es a' DEiPHOEBUS végre HELENátúl,
Maga
HERCULES-is az DEjANIRátúl.
Semmi fortélyt s'
boszszút KEMéNY nem szenvedett,
ANNA-is
miatta meg nem keseredett,
Igaz szeretetek egyaránt
gerjedett, 4 Kedves hirek s'-nevek, a' mellyel terjedett
Vig
napjai folynak vala világoknak,
Mellybûl vártak sok jót
továb is magoknak,
Azomban (ez sorsa a' múló dolgoknak)
Lén keserves vége véletlen azoknak.
[p 0132]
Tûndérségébûlé csak a' szerencsének,
Jobrúl
balra hamar térõ kerekének,
Vagy az õrõk Isten
bõlcs rendelésénék, 4 Vegézesébûl esett, hogy ezek
igy lének.
Az hold huszon hatszor alig újúlhatott,
S'-el oszlott személye meg-szarvasúlhatott,
Hogy
fénlõ napokra rút fergeteg hatott,
Melly minden õrõmet
megént fel-forgatott. Nyugalmas sziveknek kedv legelõ
kényét,
Sok jõvendõ Jokkal biztató reményet,
Mint
zápor a' kertek gyenge veteményét,
Praedálá ujab bú s'-
setéteté fényét.
El-enyészik napja a' vig
párossagnak,
Támad éczakája bús magányosságnak, 4
Éri gyászsza ANNáT ujab árvaságnak, 4 Mert
KEMéNY, VáLéT mond hamar ez világnak,
De tovább
szólly errûl Musám kezgy most máshoz, 4 A' párnás
HYMENTûL, meny sisakos MáRSHOZ,
Had-el a'
palotát fogj a' kinjáráshoz,
S'-nyûly KEMéNNYEL
edgyûtt az hadakozáshoz.
Mond-el hazájával mint kévánt
jól tenni,
Annak óltalmára melly szivessen menni, 4
Fegyver fogásának miért kelle lenni,
S'-abban mint
tõrtének végre halált venni.
[p 0132] A' míg KEMéNY
János a' rabi inségben,
Vasban csõrgõtt, s' viselt
sok nyavalyát CRIMBEN,
Addig házája-is forgott sok
veszélyben,
Három Fejedelmet tisztelvén ERdélyben.
Engedelme nélkûl mint hogy a' Tõrõknek,
Rákoczi
ellenek ment a' Lengyeleknek,
Meg-parancsoltatik az
Erdé1lyieknek,
Hogy továb ne tarcsák ezt Fejedelmeknek.
Választatik azért Rédei helyette:
De azt a'
Rákoczi soká nem szenvette,
Añak uttyátt, módgyát
mind addig kergette,
Le-vout méltoságát, hogy megént fel-
vette.
A' midõn játékján Márs ostáblájának,
A' Tõrõkkel gyakor probái vólnának,
Vakja kezd
fordúlni végre koczkájának, 4 S'-kára kõvetkezni kezdett
játékának.
Jóllehet a' nagy szû ezt kõnnyen nem
hatta, 4 Fel-szedett koczkáit valamig hányhatta,
De a'
Tõrõk erõt végre nem álhatta, 4 Vesztett játékával
magát-is fogyatta.
Égvén szive a' szuép
dicsõsség lángjával,
Hectorként
kûszkõdni nem szûnt bajnokával, 4 Sokkal is szemben
ment kevés szám hadával,
Melly végre éltének fordúla
kárával.
Meg-festé a' fõldet ki-ontot vérével,
A'
Gyalui mezõn sebesûlt testével,
Az hol sok
pogányt õlt tulajdon kezével,
Maga-is el-fogyván akkor
vett sebével.
[p 0133] Barcsainak (kit még
Rákoczi éltében,
Választott a' Tõrõk s'-tett vala
helyében:)
A' Fejedelemség jút éppen kezében,
A' bir
az Országganl, s' parancsol Erdélyben,
Az hires, Váradnak
már szép erõssége,
Edes Nemzetûnknek regi
õrõksége
Tõrõk kéznél vala, s'-vidéke meg-ége,
Sok szép szabadságnak lén rabságos vége.
Fejerlett mezõ már sok tetemekkel,
Mint a' gazdag tarló
rakott keresztekkel,
Hizván sok vad, s' madár, el esett
testekkel, 4 Kõverûlt a' fõld-is ki folyott vérekkel.
A' vizek Kristali kástélyossá lettek,
Kik
tûkõri fénnyel az elõtt fénlettek,
Mert sok vérrel
áratt folyásokot vettek,
S' azok zavarival rútúl
egyvelettek.
Rút pusztája vala sok lakó helyeknek,
Csak ûszõge s' hamva lévén már ezeknek,
Fel-vévén
fuvalni kiket a' szeleknek,
Majd el-fogták fényét a'
tiszta egeknek. Látnád ott-is képét Troja
veszésének,
Gõrõgõktûl le-vert Phrygesek
testének,
Hallanád sok jaját azok keservének,
A' kik az ellenség praedái lévének.
Látnád sok
épûlet rút el-púsztultságát,
Nemes és paraszt rend
fel-perselt Joszágát,
Minden féle Nemnek keservesd
rabságát,
Mezõket hizlaló hólt testek sokságát.
[p 0134] Nagy sullyát a' mellett az adöó terhének,
a'
mellyet Erdélyre képtelen vetének,
Mint hogy sok helyei
praedát kelének,
Keserves iga ez, meg maratt részének.
Nem keresztyén Anya tején neveltetett,
hanem
Caucasusi Tigristûl szûletette,
Mellyében
szû helyett Kemény ércz tétetett,
a' ki sirás
nélkûl ezekre nézhetett.
Illy siralmas igyét édes
Nemzetének,
Látván Kemény, esék nehezen szivének,
Nem szánná fogyását (mondgya életének,
Csak azzal
használna annak sok sebének. Csak tudná az igát
nyakábúl kivetni,
Kévánt állapotra az által vezetni, 4
Kész vólna érette mindent el-kõvetni,
Tûzõn,
vason, vizen, hasznára sietni.
Nagyob szerencséjét
annál nem-is vélne,
Sõtt boldôgbnak magát akkoron
itélne,
Ha szép szabadságban Hazáját szemlélne,
Mellyért minden javát s' vérét sem kimélne.
Aldozatnak
târtná sõt azt ki-õnteni,
Edes honnya fõldet azzal
meg-hinteni,
Csak halalos sebét tudná segéteni,
S' az
dûhõtt ellenség markátúl menteni. Azon nehéz ûgyét
a' romlott Hazának,
Kik nehezen érzék, mások-is valának,
S' azt mint segithetnek szorgalmâskodának,
Keresvén
ezkõzét orvoslasásának.
[p 0135] Mert a' ki Kormányát
most tartya kezében,
Tudgyák álhatatlan íngó
elméjében,
Nem tud jól evezni a' habos szélvészben,
Meriti hajoját mind tõb tõb veszélyben. A' kellõ
réh felé tudgya tartani,
a' tõb evezõ-is balra kezd
rántani,
a' melly a' hajonak meg-is fog ártani,
A' benne
valokot el-kezdi rontani,
Arra alkalmatosb ezkõzt nem
remélnek,
Hanem mind csak Kemény Janostúl
beszélnek
Az álhat ellene (mondgyák) a' veszélynek
Kinek õzõnétûl Országostúl félnek.
Kõnyõrõgnek azért szánnya meg Hazáját,
Bàrcsài
kezébûl vegye ki kórmányát,
Mint hogy a' bal felé
evezi hajoját.
Fordicsa job útra annak vitorláját.
Azért ezektûl-is KEmény viseltetvén, 4 S' az haza
szerelme veséjét égetvén,
Barcsai is nem kis
boszszúval illetvén, 4 Forr ez-is szivében, el nem
felejthetvén.
A' mikor a' szivét boszszuság
sebheti, 4 Annak sebét kõnnyen el nem felejtheti,
Meg-
boszszúlásának modgyát ha lelheti,
Tetézett mértekkel
ha lehet fizeti. Kezdi ehez képest fontolni magában
Mit
tégyen elméje ezeknek dolgában:
Mint hogy sok akadált
lát annak útában,
Sajnálná ha az ág szakadna markában.
[p 0136] Tudgya menyi veszély kõzzé keveredik,
Erdélynek dolgában hogy ha egyveledik, 4 A' kiknek árjain mig
ált verekedik,
El-boritó habja félõ nevelkedik. Tudgya
meg-kell mérni elméje fontyával
Eléb, mint mozdúllyon
kezdendõ dolgával,
Mit fedezhet s'-ér bé-fel vett
paisával,
S' a' szerént mig vághat ki volnt
szablyajával. Tudgya csak a' szokott gyõzõdelmes
lenni,
a' ki vállaira olly dolgot kezd venni, 4 Mellynek
dicsirettel lehet végben menni,
a' mi lehetetlen félre kell
azt tenni. Mert a' ki ollyhoz nyúl idétlen elmével,
A'
kinek nem birhat végre erejével,
El-szokott nyomatni a'
dolog terhével, 4 Lész kezdett múnkája bõcstelen
végével. A' melly kardot ki von s' fog egyszer kezében,
Ha azt meg nem festi ellenség vérében, 4 Gyalázattal
mégyen viszszá hûvelyében,
S' rosdát vészen
azzal elébbi fényében.
A' pedig nem elég hogy csak
fegyvert ráncson,
Csak fenyegetõdzék más képpen ne
báncson,
hanem ha el-kezdi továb-is ugy háncson,
Hogy
a' bõcsûlleten kudarczot ne válcson.
Hivelybûl a'
kardnak kõnyû ki-jõvése,
De mint a' kezdõnek
tartaná tetzese.
Nem lehet mindenkor úgy viszszá
menése,
Mert van szandékának sok ellenvetése.
[p 0137] Sok kell a' nagy dolgok jól el kezdéséhez,
Eleitûl gyakran kell nézni végéhez,
Mert azt viszszá
vonni nehéz idegéhez,
Melly nyilatt lõtt egyszer
aránzott helyéhez.
A' ki mihez akar rendesen kezdeni,
OKát modgyát, rendit, meg kell tekinteni,
Ez kõzét,
idejét, helyet-is érteni,
S' a' kimenetelét leg-inkább
félteni.
Az elmés régiség Jupiter fejének
Tartotta Bellénát azért szûlõttének,
Hogy nem
dagállyábúl akár ki szivének,
De az okos fõtûl, az
hadak lennének. Itt penig nem csak vas, de arany is
szûkség,
Mert az hadak lelke a' pénzbeli kõltség,
A' nélkûl a' Népben meg-hûll a' reménség,
Hol nincs
penig remény, nints ottan vitézség.
Mind ezek kõzt azt
is bõlcsen meg-gondollya,
Hogy a' Tõrõk erõ utát meg-
gátollya,
Felõ, mint Rákoczit, hogy fel-is gázollya,
Ha annak kedvéhez magát nem csatollya,
Ebben nem-is igir
más módot magának,
Hogy tudgyõ szolgálni a' romlott
hazának,
Melly nyõg terhe alatt a' Tõrõk igának, 4
Hanem ha keresi kedvét a' Portának.
Hogy ha penig
annak nem nyeri kegyelmét,
Romai Csaszártúl kéri
segedelmét,
Ugy-is el-kõveti Hazája védelmét, 4 S' az
menyire lehet gyógyittya sérelmét.
[p 0138] Altal
láttya ugyan ha ez ugy kezd lenni,
Hatalmas Nemzettel kelletik
feltenni, 4 A' MáRS játékára kétségesen menni,
Bizontalan jót-é, vagy bal véget venni.
Mind-az-álrtal
mint hogy a' nemesi vérnek,
Nagyságos szandéki
mellyében nem térnek,
Hanem szabadságosb ki repûllést
kérnek,
Mig a' dicsõségnek tárgyához nem érnek.
Annak heve nem túd semmiben kiméllést,
Ellenségtûl
tartya az álmos henyélést,
Magának vezérûl vévén a'
reméllést,
Meg-vét minden veszélyt, s'-elûzi a'
félést.
A' szerencse-is azt szokta segiteni,
Kit
akar-mi veszély nem túd rémiteni,
S' el czélzott
dolgátúl viszszá tériteni,
Hanem bátran szokott ahoz
tekinteni. Ha úttya nehéz-is azt sok veszély telvén,
De honnya szerelme szivét ingerelvén,
Készûl
oltalmára jó reményt nevelvén,
Hogy tavaszt-is érhet a'
telet ált kelvén. Hogy hozzá készûllyõn azért el
tekélli,
Azt dicsõségesnek mivel hogy itélli, 4
Honnya s4zolgálattyán magát nem kimélli,
Noha fáracságos,
de bõcsét remélli.
Nem kevés Zászloit azért
osztattya, 4 Az hol hadat talál gyûjti s' fogattattya, 4
Nagy dologra készûl, de hogy el-birhattya,
Hazája
szerelme, s' nagy szive biztattya.
[p 0139] MASODIK
RÉSZ.
MIkor azért készen vagyon már dolgával,
Véle
egyet értõ baráti számával,
Egyeztetvén magát azok
tanácsával,
Meg-indúl, s' Erdélyben nyomodik hadával.
Meg-inditott utát serényen kõveti,
Mellyre a' szerencse
job kézzel vezeti, 4 Az ellenkezõ rész gyõzi s'
elûzeti,
Kezdett dolgainak tág utát szegeti. A'
BARCSAI Párton gyõzõdelmeskedik,
Sok Ur, s' Fõ rend
holdúl, s' engedelmeskedik
Hasznos szandekával keves
ellenkedik,
Véle lévõ Hada bõvûl s'-felesedik.
Nánási nepe jútt leg-eléb praedára,
Rendeltetett
vólt az Erdély határára,
Hogy onnét vìgyázzon
Keménynek útára,
De ott órállás fordúla kárára.
Mert fel-verik õket s' tétova oszlattyák,
Némellyek
vérekkel a' fõldet itattyák,
Magát Nánásit-is
mind addig forgattyák,
Hogy végre testébûl lelkét ki-
szakasztyák.
Az Olahokot-is el ûzik azomban,
Kik
egésségeket érezvén lábokban,
Abban bíznak inkáb,
hogy sem mint karokban,
Szaladnak: de esik igy-is kár
azokban.
[p 0140] Nehé1zben gyõzhetik-meg a' Drágonokot,
De azok sem állyák sokáig sánczokot,
KEMéNSY
hûségére adgyák õ magokot,
Õ-is hó szám
szerént meg adgyya fõldgyokot.
Ezek alatt KEMéNY
irat Leveleket,
Int s' tudósit arrúl mind fõb s' kõz
rendeket,
Félre tegyenek más vélekedéseket, 4 Hanem
jõvésérûl ércsék meg ezeket.
Hogy nints egyéb
czéllya el-kezdett dolgának,
Hanem hogy szolgállyon azzal
az Hazának,
Csendesicse zaját indúlt zavarának,
Melly
oka lehetne végsõ romlásának. A' sok felre húzo
viszszalkodásokot,
Kûlõn kûlõn részre s'-
pártra vonásokot,
a' gonosz, hasonlást, melly ront
országokot,
Tétesse el, s'-hozza jó rendben azokot.
A' mellyet meg-értvén õrvendnek sok szivek,
A' kik
az Hazához, és KEMéNYHEZ hivek,
De azok sziveknek
van furdaló nyivek,
Kiknek BARCSAIVAL van õszve
szõtt mivek.
Ezek alatt Fia SIMON elõl járván,
Attya hagyásában a' jó módtul várván,
A' BETLEHEM
Jánost véletlen meg-zárván,
Hadgya Fejedelmét nála
nélkûl arván. EBEST-FALVA nevû Kastélyban
szorittya,
Vigyázó Strázákkal kõrõsként állittya,
Madarász Mátyással addig nem tágittya,
Attya
hûségére a' mig nem hóldittya.
[p 0141] Hozza HALLéR
GáBORT, BETLEHEM FARKAS-IS,
Nagy ember mind kettõ
értekes s'-okos-is,
Akadnak kezekben ezekkel mások-is,
KIknek el-fogásán bús vala Ákos-is.
Ezek után Simon
Fogarast sûrgeti,
De akkor szandékat végben nem viheti,
Attya azon-kõzben Tanácsit gyujteti,
Dolgának okait
kiknek beszégeti,
Dolgának okait kiknek beszélgeti.
A' kõz jó senkinek nem tetzik gonosznak.
Javallyák
szandékát mondgyák-is hasznosnak,
Azomban a'
SZéKELY szemek sem alusznak,
Vigyáznak, s'
õrûlnek a' KEMéNY Jánosnak.
Kérdést
tésznek tûle, mit cselekedgyenek,
Régen készen
várják, már kire mennyenek,
Azt ûzeni, addig hon
vesztegellyenek,
A' mig a' Gyûlésben arrúl nem végzenek.
Ezek alatt Achos szalatt vólt GõRGYéNYBEN,
Kit KEMéNY vetetvén, igen jó õrzézben,
Maga
hadaival szálla bé REGéNBEN,
Onnét nézi dolgát
miként mehet végben. Végre hitet adván egy a'
másikának,
Mellyet NANFFI SIGMOND által
tractalának,
Hogy meg-fejcse titkát ki ki
szandékának,
GõRGéNY alatt szemben egy-
mással valának.
Az hol mind két részrûl
hoszszú beszszéd lévén,
Végtére azokban
mértekelést vévén,
Ki ki elõl rakván a' mi volt a'
szivén,
Meg-egyeznek: ACHOS, illy fogadást tévén.
[p 0142] Hogy oltalmat nem kér ez után senkitûl,
Sem
Tõrõk, sem Tatár, sem más akar kitûl,
Fel-oldgya
az Hazát néki tõtt hititûl,
Várand a' Gyûlésnek
kimenetelitûl. Azért az Országnak hirdetik Gyûlését,
Hogyott meg-halhassák mindennek tetzését,
Mint
orvosolhassák az Haza sérését,
S' kire bizzák
annak pálczás vezérlését.
Mellyrûl a' tetzések mikor
rendre mennek,
Azon nyugoszik meg elméje mindennek.
Az
Haza Istápja adassék KEMéNYNEK,
Õ lehet
óltalma nem BáRCSAI ennek. Ugyan-is valamit kiván a'
méltóság,
Meg-vagyon KEMéNYBEN minden féle joság,
Nemzet, értek, érdem, tekéntet, Uraság,
Nemes erkõlcs,
nagy szû, nagy elme, s' okúltság.
Nagy néme meg-tetczik
régi Eleirûl,
Amaz KEMéNY SIMON cselekedetirûl,
4 Õrõkké elendõ emlékezetirûl,
Ir az HISTORIA
bõséggel a' kirûl. Fel-áldozta magát az Ország
javáért,
Mint régen CURTIUS Róma válcságáért,
Vitéz modon holt meg Hazája s'-Uráért,
Az HUNYADI
János meg-maradásáért.
Ha kérded érdemét s'-arra
elégségét,
Tekéncs-el KEMéNYNEK
mindennémûségét,
Mostani voltátúl kisded
gyermekségét,
Talalodé vallyon meg-vethetõségét.
[p 0143] Alig kelhete ki csecsemõs korábúl,
Mint s4fiok
kereczen fészke kosárábúl,
Mingyárt érkõlcsének
nagyságos vóltábúl,
Ki kezdett rõpûlni kõz dolgok
porábúl.
Az hon heverésnek nem ûle porában,
Hanem
még tizen õt esztendõs korában,
Veszen vala soldot
MáRS oskolájában,
BETLEHEM GáBORNAK kelvén
udvarában.
Az hol az akkorri Iffjak seregében,
Vitézség pállyája czéllya ûzésében,
Bõcsûllet
keresõ dûcsõsség kertében,
Hol nem jutott PáLMA
a' restnek kezében.
Nalánal markossab a'
kardoskodásban,
Lovaglásban bátrab, kõnnyeb az ugrásban,
Erõssebben vetõ a' kopja hányásban,
Kûszkõdésben keményb s' gyorsab a' futásban.
Termetre
deliáb, elmére fóntosab,
Urához hûségesb, másokhoz
nyájassab,
Tettesb palotán, mezõn katonásab,
Nem
sok vált sem vigáb, sem barátságosab.
Az után az
õreg Rákoczi Gyõrgy mellett,
Szorgalmatoskodott
valamiben kellett,
Mind ságum, mind toga, a'
nyakában illett,
Erette Pallással Venus gyakran
perlett.
Az IFFjab Rákoczit szolgálta végtére,
Fõ Generállya volt s'-vigyázott tisztére,
Adott sok
gyõzé1lmet Urának kezére,
Laurus Koszorúkot
szerzett a' fejére.
[p 0144] Ennek mind háromnak fáratt
sok gondgyában,
Mind habos, mind csendes ûdõknek
foltában,
Tudgya mind azokot s'-foglaltá magában,
A'
kikkel elõl ment az ki ki dolgában. Ugy hogy tengerében
mostani dolgának,
Ennél alkalmasbat senkit nem tudnának,
Sem méltoságosbat a' ki az Hazának,
Viselné kormányát
habzó hajojának.
Erre fûggesztették szemeket
mindenek,
Ez lészen reméllik olly fõldi Istenek,
Mellytûl meg-óltatik veszedelmes szenek,
A' mellynek
tûze kõzt csak alig tengenek.
Az Haza zavara le-
csendesitését,
S' viszszálkodásának meg-
egyeztetését,
Gyermekek, kedvesek, s' javok meg-mentését,
Tûle várják s' kévánt napok fel-jõvését.
Mind
ezeket mikor elmésen fontollyák,
A' kõz jora nézve
minnyájan javalyák,
Fejedelemségre hogy ezt
magasztallyák,
Mint hogy meg-érdemli tisztellyék s'
urallyák. Enged Barcsai-is most ellent nem mondván,
De végre sok titkos practikákhoz fogván,
Meg-fizet
érette, az árát meg-adván.
Kezdik ezek után az
erõsségeket,
Egyenként foglalni, a' kik hûségeket,
Eddig Barcsaihoz tartották s'-hiteket,
Most immár
Keményhez esketvén ezeket.
[p 0145] De Deva s'-
Fogaras kõnnyen most sem hóldúl,
Segitséget titkon
a' Tõrõktûl kóldúl,
Vegtére Devában az eszek
meg-bóldúl,
Nemet a' Magyarral egy-más ellen tóldúl.
A' meg-hasonlotság azért fel-adattya,
Fogarast Barcsai
András sem tarthattya,
Mert éri Achosnak olly
parancsoláttya,
a' melly mellett KEmény pártyara
hajtattya.
Achoson, olly okot találnak azomban,
A'
mellyért véttetik õtet árestomban,
Budai Sigmond-is
pendittetik vasban,
Mert áll practikáit érték sok
dolgokban.
A' mikor ezeket Kemény igy folytattya,
A'
POrtán-is dolgát az alatt járattya,
Arrúl vett
reménye, ne féllyen biztattya,
A' Tõrõknek tûzét bizik
meg-ólthattya.
Nem-is vólt a' meszsze reméllet
végétûl,
A' Portának kévánt valasz
tételétûl,
A' romlott Hazának hogy egy mételétûl
El-
rontaték dolga, s'-húlla reményétûl.
Budaj Péteernek
lén latorságábúl,
Hogy igy vesze dolga várt
állapottyábúl,
Ki minap él-szõkvén Erdély
Országábúl,
A' Portán tekergett, s'-élt
hazugságábúl.
Az hol elhiteti sok eskûvésével,
Római Császárral hogy õ Felségével,
A'
Tõrõkõk ellen tett szõvetségével,
Practikálna
KEmény titkos végzésével.
[p 0146] Melyel rútúl
rontva a' kezdett dolgokot,
Hazája vesztére gyújt újab
lángokot,
Mert ebbûl a' Tõrõk vész magának okot,
Hog' hozzon Keményre s' Erdélyre hadakot. Fogyatkozik
Kemény azért reményében,
A' gerjett POrtának
engesztelésében,
Ez aránt bizása szakad a kezében,
De elkezdett dolgait igy sem hadgya félben. Hanem azon
Porta engesztelésére,
Terhes adainak meg-
fizetésére,
A' melly pénzt készittek, azt adgyák
végtére,
Azon Tõrõk ellen hadak gyûjtésére.
Kuldik
Bánffi Diénest a' Német Császárhoz,
Folyamván általa kegyelmes vóltához,
Kérik hogy Erdélynek
tekintne dolgához,
Vállalná-fel-igyét s'-nyúlna
óltalmához.
Honnét meg-térését várják
ohájtással, 4 De folyván a' dolgok ott várakozással,
Õ sem bocsáttatik gyars válasz adással,
Hanem
ballag dolga kõszvényes járással.
Nil
cunctando: az vólt Pompejus tartása,
Azért
vólt sokakon nagy úralkodása,
A' Méltoságoknak más
mostan szokása,
Omnia cunctando: rák
háton járása.
Kit szokott sarkalni gyakran ártalmas
kár,
A' mig válaszára Nanffi is Bécsben Vár,
A' Tõrõk ellenség, melly gorsab lábon jár,
Régen
készen vagyon, s' majd Erdélyben kap már.
[p 0147]
Barcsai Achosnak meg-hûlt vólt m
ár teste,
Kit sebeibûl folyt piros vére feste,
Erdeme szerént lett, nem remélt el-este,
Ugy vette-el
hasznát a' miként kereste.
Atta vólt elméjét ujab
practikára,
Nem nézvén nagy hittel tett fogadására,
Mellyel ada okot meg-fogatására,
S' az után véletlen élte
fogyására.
Budai Sigmond-is éltét már végzette,
El-
méjét ez-is sok dolgokra vetette,
Az Haza zavarát kikkel
bõvitette,
Mellyért ugy fizetett a' mint érdemlette.
Barcsai András-is a' szelek folytában,
Az Amán
fájának hives ablakában,
Szellõztette magát gránát
nadrágában,
Erõss hit levele fûgvén a' nyakában.
Ez szõkõtt vala el-hitit falban rúgván,
KEményt
rabságában álnokul el-hagyván,
S'-azt miatta nehéz
inségekre fogván,
Most fizet érette kõtelen inogván.
Nincs olly bõlcs ravasság tõrt hányó titkában,
A'
ki olly vigyázó lehessen dolgában,
Hogy végre
másoknak keszitett árkában,
Maga ne kerûllyõn s'-
veszszen hálojában.
Farka el-vágását kigyó nem
felejti,
a' meg-sértõdõtt szû, ha modgyát ejtheti,
Duplázott mértekkel boszszuját fizeti,
Barcsai
Andrást-is mosz ez szellõzteti.
[p 0148] HARMADIK
RÉSZ.
AZomban a' mikor ezek igy folynának,
a' Tõrõk
Hadak is már útban valának,
Kik minek elõtte Erdélyben
jutnának,
Illyen módgyát, s' rendit hald azok úttyának.
Ali Passa hada Nandor fejir Várhoz
A'
végekbûl pedig gyûlének Budához,
Az ott valo
Vezér Izmael Passához
a' ki nem rák háton lát vala
dolgához.
Jutának elsõben mint egy õt száz lóval,
Az Esztergamiak válogatott jóval, 4 Akar melly
helyen-is probára valóval,
Kik kardal-is merik, nem csak
vágjak szóval.
Õsméri ezeket Nyitra, Garam, s'
az Vág,
Kiknek mellyekére lovok gyakorta hág,
Fegyverek azoknak fa ágakot nem rág,
Hanem embert harap,
sokakot le-is vág.
Maga az Olay Bék ezeket vezette,
Vállát egy haragos Tigris keritette,
Fejét igen szép
pár núsztal õleltette,
A' mellynek egy sas szárny
kerenget mellette.
Fejér kék a' Lova úszóvan
festették,
Igen kedves nála, nem régen szerzették,
Sokat jártak érte, mig szerit tehették
Három száz
arannyal az árát fizették.
[p 0149] Ha hallottad hirét
amaz rablo Béknek, Ki rontó mény kõve vala sok
vidéknek
Bars, Nytra Vármegye s' Verebeli
széknek,
A' vólt néha Ura, ez paripa kéknek.
Apon,
s' Ludán táját ezen raboltatta,
Vezekennél magát
ugy ezen forgatta,
a' negy Eztárhazit mikor le vágatta,
Mas probaiban-is ezt hátra nem hatta.
Ez akkor Békségét
viselt Esztergomban,
A' Kanisai tiszta
valtozván azomban,
Hogy azt el-nyerheti vala olly bizomban,
Ugy ment a' Vezérnek ez a' ló adomban. A' Vezér az után
a' fõ Tihajának,
Atta ajándokon, s'-az egy baráttyának,
Az Olay Bék attul szerzette magának,
Probált jóságért
tartya fõ lovának.
Visel ennek féke kék Selyem
majczokot,
a' mellyekre fûztek aranya hóldokot,
Jo Távul
ejtették egymástúl azokot,
Tévén rendek kõzze apro
csillagokot.
Az inát érdekli szárnya czafragának,
S'-majd nyeregig jõn fel hoszsza virágának,
Archicsóka
modra mellyet formálának,
Kék Gránát az allya tõzõtt
aranyának.
Szekes Fejer vári Sereg gyõn ez után,
Parancsol ezeknek az Ibraim Szultán,
Igen deli ember
rajta Atlacz-Kaphtan,
Kit ajandékon vett nem régen a'
Portán.
[p 0150] Tanúlt vitéz forgott mind két
szerencsében,
Masodik AENEAS rendes termetében,
Párducz bõr az hátán, tollas bot kezében,
Három szál
darú toll strasál sûvegében.
Egy seb hellyel
võlgyes a' jobbik pofája,
Hol a' fûlének-is vagyon kis
csorbája,
A' Nagy Gyõriekkel volt gyakor csatája,
Ott
harpta volt el egy Rácznak szablyája,
Ez felette hires jó
lovaglásárúl, 4 Sebest futván másra ugrik egy lovárúl,
Mint a' kõnyû evet egy ágra más fárúl,
Más-képpen-
is hires sok viselt dolgárúl.
Serény inú lovát
mostan-is úgrattya,
Dagasztó inait modossan
rángattya, 4 Ugrását el-hagyván kerékben forgattya,
Tolla
vitorláját a' szél hajtogattya.
Lengedez hat Zászló
ennek seregében,
Az Ispaiáke ván Mulykó kezében,
A' ki Váczon lakván iffjab idejében,
Sok gyermekeket
lopot Zolyom Vármegyében.
Gyõnek a' Pécsiak
az Kára Membettel,
Szûletése szerént Dalmata
nemzettel,
A' mint most is vagyon olly forma termettel,
Noha már korcsúlt Tõrõk természettel.
Jutott Pogány
kézben még gyermek korában,
A' Csaszárnak nõtt fel, s'
tanúlt udvarában,
Nohá más fegyver-is illik a' markában,
De leg-mesterségesb, a' nyilak dolgában.