GYÕNGYÕSI ISTVÁN: PORÁBÚL MEG-ÉLEDETT PHOENIX. 0001


ELSÕ KÕNYV.

ELSÕ RÉSZ.

MUSAM,
a' Murányi hegyek tetejérûl,
Az hol VESELINI FERENTZ szerelmérûl,
SZÉTSI MARIÁVAL lett végezésérûl,
Szóllottál a' Várnak meg ís vetelérûl.

Szály-le, ereszkedgyél a' tágas térségre,
Menny által a' Tiszán a' dinnyés nyirségre,
A' Szilágyra onnét, és az Erdélységre,
Lengyel, Tatár, Oláh Orszagokra végre.

Nézd-el mind ezekben KEMÉNYNEK dolgait
Szeretõ szivének állandó lángait,
Házassága módgyát, rabságát, hádait,
Hazája szerelmét, s'-azért nagy gondgyait.

Kezdette ANNÁVAL mint õsméretségét,
Ki viselte, s'-miként ahoz kõvetségét,
Mennyi ellenkezés érte reménségét,
Mig véle kõthette kedves szõvetségét.

Váltott gyûrõjének lévén meg-adása,
Melly sok bal szerencsén volt addig forgása,
a' mig kedveséhez lehetett jutása,
Nehéz pállyájának végzõdvén futása.

[p 0002] A' rabság egy-mástúl õket el- szakasztván,
Melly gondos vólt szivek, azt sok bú fárasztván,
Abbúl, a' jó Isten várt napot virrasztván,
Melly edvesen éltek egy-mást nen aggasztván.

Édes hazájának mint fáratt dolgában,
Hogy elõ vihesse azt kévánt javában,
Végre a' szerencse bal fordulásában
Mint leve eleste hadakozásában.

Fel-jegyezvén vegyed ezeet versekre,
De nem az Cirrhai fabulás hegyere,
Hanem vesd elmédet a' magos Egere,
Mondván: Mennyei Ur te segits ezere.

A' Lónyai háznak választot virági,
Mint tavaszszal újult sengének ujsági,
ikre sok szivenek égnek kivánsági,
Mert fûrtõsõk rajtok a' jóknak soksági.

Kedves erkõlcsõkben hárman nevelkettek,
Szemeknek tegzében nyilakot viseltek,
Menyi tekintetet, annyi lõvést tettek,
A' nézöknek szivén sok sebet ejtettek.

Leg-inkáb négy dolgot visgál a' szeretet
Erkõlcsõt, érteket, szépséget, nemzetet,
Ezekkel mind három fel-ékesittetet,
Mellyekért mindenik méltán- is teczhetet.

Három Isten Aszszonyt látnál itt rendében,
Ha mikor tekéntnél ezek seregében,
Mint mikor PÁRISNAK az IDA hegyében
JÚNÓ, PALLAS, VENUS jõttek elejében.

[p 0003] Szemed cirkalmával ha õõt fel-vennéd,
Elsõ tekintettel meg-ûtõzne elméd,
Itt az arany almát mellyiknek itélned,
Arra érdemesnek mind az hármat vélned.

Ha sok kincsel JUNÓ PÁRIST hitegette,
Elmés tudománnyal PALLÁS édesgette,
HELÉNA szerelmét VÉNUS igirgette
Hogy az arany alma tartatnék érette.

Ez három NIMPHÁNAK nézd-el nemességét,
Találod ezenek õ bennek bõvségét,
Értekét JUNÓNAK, PALLÁS eszességét,
HELÉNAT ajánló VENUSNAK szépségét.
E' mellett szemérmét a' Szûz DIÁNÁNAK,
Eletét, erkõlcsét szerzetes VESTÁNA,
Maga viselését gyors ATHALÁNTANAK,
Szép kezze munáját elmés ARCHNÁNAK.

Szép ez mind az három, s'-dicsiretes sokban,
Eze kõzt magad-is esnél PÁRIS gondban,
Mellyet itellenéd érdemesnek jobban,
De ANNA nyerné el az almát azomban.

Ez a' õzepsõnek neve, kit mindenben,
Aldott a' természet a' tõbbinél tõbben,
Nem csak mint CYPRIÁT ábrázolta szebben,
Hanem MINERVA ként áldotta-is eszben.

Mint csendes ídején a' vak setétségne,
Barmokat nyugtató eji csendességnek,
Jollehet tûzei a' magos ké égne
Minnyájan csillagzó fenyességgel égne.

[p 0004] Még-is a' PHOSPHORUS az hajnal emelõ,
A' tõbbinél bõveb ragyogvánt viselõ,
Igy a' víg tavasz- is sok virág nevelõ,
De kõsztõk a' RÓSA kedvesb, s'-eléb kelõ.

A' vadakkal gazdag DÉLOS szigetében,
DRIADES Szûzeknek nyájas seregében,
Szép CLIO, s'-THALIA ékes termetében,
Méltó hogy PHOEBUS-is vegye szerelmében.

Nyilas DIANÁNAK még-is delisége
Fel-múllya ezeket termeti s'-szépsége,
Miként az Ezûstõt Arany kedvessége,

Mindeneknél drágab ará s'-bõcsõssége.

A' SMARAGD s' RUBINT-is fénlik a' gyûrõben,
Napkeleti gyõngy-is, az arany fûggõkben,
Olly bõcsõs ragyogvány nincs meg- is ezek
Mint fényével jádczó ADAMAS õvekben.

A' LÓNYAI SZÛZEK hasonlatos éppen,
Jollehet mind hárman termettenek szépen,
De gyõzi az ANNA a' tõbbit sok-képpen
Mint a' NYMPHÁK kõzõtt DIANA, olly éppen.

SiGMOND vólt az Attyok Negyságos Nemében,
Sokat látott, hallot, s'-tanúlt életében,
Tõrvény illet inkáb mint fegyver kezében,
Tanácsal sokat ért honnya szûkségében.

Származott az Añyo VARUCZ Nemzetségbûl,
MARGITNA nevezték ezt a' Keresztségbûl,
Nagy Nemzet mind ettõ, s' álló régiségbûl,
Ahoz gazdag, s' részes sok szép õrõségbûl.

[p 0005] Mellyeket az halál noha le-ontott már,
S'-testbûl ki kõlt lelkek az egek kõzõtt jár,
De szép hirek nevek (mel'ben nints vallot kár)
El mostan-is kõztûnk, s' tûlûnk-is áldást vár.

Kiknek a' Leányi gazdag ertéeért,
Jó pálcza alatt nõtt kegyes erkõlcsõért,
Ideje, elméjek, nemek s'- szépsegekért
Kedvesek, s'-so szivek lángolna ezekért.

A' mikor serdûlte arra az idõre,
A' melly alkalmatos már a' jegy gyûrõre,
Mint az éh madarak a' szemei szérõre,
Ugy járnak az Iffiak ezekhez kérõre.

Hõl [!] a' testek vadnak sasok oda gyûlne,
Szapora sûrgéss4el ott járnak s'-kerûlnek,
A' melly helyek pedig azoktul õrûlnek,
Oda vagy soha sem, vagy ritkán rõpûlnek.

Ezek háza kõrûl méltán sereglettek,
Mivel hogy ennyi sok jóval bõvõlettek.
Azért jó eleve el-is jegyzettek,
Hajadonságokban soká nem lehettek.

Csudálatos FÁTUM ritka sok ezrekben,
Mit Isten ez iránt rendelt az egekben:
Mert az három Szûzek férhez menésében,
A' Võlegyények mind egyenlõ nevekben.

Az elsõt, a' mellyet hittak SUSÁNNÁNAK,
õti az házasság BOCSKAI ISTVÁNNAK,
A' Kezepsõt a' kit neveztek ANNÁNAK,
VESELÉNYI ISTVÁN
jedezi el-magának.

[p 0006] MARGIT, i kõzõttõk Iffiabnak tartatott,
TELEGDI ISTVÁNNA elsõben adatott,
Az meghalván, soká gyázban nen hagyatott,
Groff CSÁKI ISTVÁNNAK az utan hozatott.

Mikor azért ki ki kivánt társát leli,
S'-azzal az HYMENNEK magát beszenteli,
A' VESELÉNYI ANNÁT el-emeli,
Kedves személyével õrõmét neveli.

Zászlos Uri Nemzet, ez-é HADAD Vára,
Igen szép Uraság s'-nagy enne az ára,
Maga-is jó Iffjú, ahoz jól-is jára,
Segitvén az Egek illy kegyes társára.

Szûk a' jó Feleség, nehéz szerit tenni,
Hogy sem pedig roszszat kárhozatra veñi,
CAUCASUS hegyén túl job szaladva menni,
Ott a' Tigrisekkel egy barlangban lenni.

Gazdagság is értek vagyon az Atyáktúl,
De a' jó Feleség Istentûl magátúl,
Bóldognak mondatik SALAMON szájátúl,
A' kinek jó Aszszony adatik fajátúl.

Vagyon VESELÉNYI néked reszed ebben,
Szerencsés napjaid folynak életedben,
Szep Aszszony társoddal van szived õrõmben,
Étek-is egymáshoz igaz szeretetben.

De nézd a' mulandó õrõmnek hivságát,
Melly hamar el-óltya vig napja világát,
Alig mutattya-meg sengeje ujságat,
Véle termett férge hogy rágja virágát.

[p 0007] A' mikor kedvessen egy-mással élnének,
S'-továb-is hasonló napokot vélnének,
a' kegyetlen PÁRKÁK imé érkezének,
Nem reméllett sirást Meggyesen szerzének.

Van ezek kezében gú1slya az életnek,
Annak fonal száli onnét eresztetnek,
Õk nyújtyák azokot s' tulõk-is mettzetnek,
S'-általok sok árvak, s'-Õzvegyek tétetnek.

VESELENINEK-is ollojok élével
El mettzik napjait, edgyûtt életével,
Arván hadgyá házát gyászos Õzvegyével,
Ki vizeket áraszt mint BIBLIS Kõnyvével.

Kesereg halálán szerelmes férjének,
Kõvetvén példáját árva gerliczének,
Egy órát sem enged kedves õrõmének,
Lévén hû gyászlója társa el-estének.

Szép szemõldõkének, szemeinek ija,
Most vig mosolygással a' szivet nem vija,
Hanem szomoritó siralomra hija,
Szerelme elestét keservesen sija.

A' piros klariso kik ajakán ûltek,
Elébbi mosolygó szinekben kékûltek,
Orczáján a' Rosák, kik minap õrûltek,
Szomorún csûggõnek, s' hervadásra dûltek.

Kõvekkel csillagzó gazdag õltõzete,
Fodorúlt hajának gyõngyõs fûrtõzete,
Sok egyéb czifrának munkás készûlete
Le tetetett, s'- nincs most azoknak kelete.

[p 0008] Kedves állapottya kõlt kedvetlen gyászra,
Nyugodalmas szive gondos óhajtásra,
Vigságos beszéde keserves sirásra,
Csendes elméje-is habzó búsúlásra.

Társa melegévelt fûlt nyoszolyájának
El-alutt a' szene, nincs tûze magának,
Hogy õrõmét gyújcsa bús állapattyának,
Mord tele érkezet vigságos nyarának.

De a' jó erkõlcsõk edves ruházattya,
A' melly hirét s'-nevét szépen ragyogtattya,
A' gyászszal soáig nem aggosztaltattya,
Most bé-borúlt napját megint fel- hozattya.

Az HADADI testnek szomorú torábúl
GYERÕ MONOSTORI Phoenix kél porábúl
Melly VESELENINÉT bús allapottyábúl
Vig napokra hozza, s'- gyászos siralmábúl.

Noha ez-sis a' mint felkél mosolyodva,
Ugy el-fog enyészni megint szomorodva,
Lész ugy is élete sok búval rakodva,
A' kõdbûl fény s'-abbúl meg-int kõd fakadva.

MASODIK RÉSZ.

AZon
kõzben az hir, mindenkor kél s'-jár,
Ki nyilt fûllel s' szemmel ujságokot les s'-vár,
Mellyre álmot soha az éczaka sem zár,
Visgál mindeneket, tûle titkollyák bár.

[p 0009] Olálkodik, vígyáz, nézi a' dolgokat,
Gyõn s'-mégy, nincs nyugalma, keres ujságokat,
Ha miket találhat, fel-vészi azokat,
Tõlt velek csa hamar sok tartomanyokat.

Fûggesztvén nyelvének azt-is harangjára,
Mint az nyargaló szél kél azzal szárnyára,
Siet, s'- kezdi adni mindennek tuttára:
Hogy árván maradott ANNA, s' HADAD vára.

GERENDRE-is bé tér Erdélyi uttyában,
Aranyas vizének fekszik ez folytában,
Ez KEMÉNY JÉNOSNAK [!] van birodalmában,
Melly-is õzvegységének borúlt homállyában.

A' le szálló naptúl pirúl vala az Ég,
El halada az-is, s'-leve fenyében vég,
De a' vak éczak a Sátot nem emelt még,
Csillagok tûze-is csak imit s'-amot ég.

A' mives el-hatta jollehet munkáját,
Aklában vezette a' pásztor-is nyáját,
Szakács-is fel-atta immár vocsoráját,
De még nem ágyazza egy-is nyoszojáját.

A' munkátúl ûrûlt test magát nyugtattya,
Setálgat KEMÉNY-is az idõt mulattya,
Õzvegyi voltát-is, nem kétlem, forgattya,
Hogy véle igy szólván, az hir, meg-állattya.

Meg holt VESELÉNI társa annak Árva,
Kinél nem lelsz jobbat sok fõldet-is járva,
El vagyon ugyan miost minden kedve zárva,
De meg ujúl megént, nem sok ûdõt várva.

[p 0010] Meg- pirosúl nyakán a' fekte CLARIS,
Mert õtet sok helyen emlegetik már is,
Ohajtván nemellyek mint HELÉNÁT PARIS,
Sokat õzvegyleni ennek bizony kár-is.

Kinek kedve hozzá véle bár ne késsék,
Hogy az eléb járok tûle el nevessék,
A' mig õ kõszõrûl, mások meg ne nyessek,
Szép-is, jó is, van-is, az miert ez tessék.

El tûn ezzesl az hir, vég lesz beszédében,
Jút a' gyors szerelem a' mellynek helyében,
Uj tûzet kezde rani KEMÉNYNEK mellyében,
VESELÉNINÉRE gerjesztvén szivében.

De hamar jõt lángja nem bírhattya kõnnyen,
Mert az okos elme, a' ki rõpûl fennyen,
Jontossan [!] visgállya heve mire mennyen,
Hogy veszedelmes írt szivére ne kennyen.

Jádznak ragyagványi a' csillagoknak már,
Meg-szûnt minden múnka, az útazó sem xjár
Õszve õlelkezve nyugszik sok kedves pár,
Tégedet-is KEMÉNY nyoszolyád észen vár.

Sétál vala még-is a' viz mellett járván,
A' mulató ûdõt a' setét el-zárván,
Bé- mégyen azomban, nyugodalmat várván
Le-fekszik ágyában, de mint õzvegy árván.

Halgat a' setét éj csendes fûleléssel,
Nugosznak az alvók lassú pihegéssel,
Még a' furcsa hir-is jár gyengeb lépéssel,
Mint nappali ûdõn s'-lassúb csevegéssel.

[p 0011] Ha más-képpen álma nem lehet kedvessen,
Bár csak nyugodhatnék KEMÉNYis csendessen,
Nem engedi a' gond, hog' ez-is lehessen,
Nyugodalmas álmot szemére vehessen.

Alkalmatosságtúl ered a' szeretet,
Az hir Õzvegyrûl tén emlékezetet:
Tetczék a' KEMÉNYNEK: VENUS sem késhetet
Hogy bõvicse tûzét szivére sietet.

A' mikor fel lobban lángja a' szalmának.
Ha sietve ahoz tõbbet nem adnának,
Hirtelen szikrái gyorsan aludnának,
Hamva szélre kelvén, semmiben múlnának.

A' szerelem a' ki ezkõze tûzéne,
Egy tûkõrt fûggesztet elméje szemének
A' mel' megmutattya rend szerént KEMÉNYNEL,
Minden állapottyát VESELENINÉNEK.
Mellybûl most személyét nézi gondolattyya,
Mosolyog elõtte most szép ábrázattya,
Hûségét, joságát eszét most mutattya,
Egyéb dolgait-is ebbûl meg láthattya.

A' melyekrûl mennél tõbbet gondolkodik,
Szive tûze annál jobban gyarapodik,
A' mellett gondgya-is bõvûl s'-szaporodik,
Mint habok kõzt hajó nyughatatlankodik.

Nehezedett teste új gobdgya terhével,
Hogy álmot vehessen búskodik szemével,
Erõtteti s'-ugyan fõldi-is kezével:
Szeretni, alunni, de nehéz erõvel.

[p 0012] Sem alszik, sem vigyáz, csak fetreng ágyában,
Ide, s'-oda fordúl, tõrõdik magában.
Szeretis-meg, nem-is, ketséges dolgában,
Noha szive immár forr kezdet lángjában.

Mindazáltal sokat kûszkõdik tûzével,
Sok képpen forgattya a' dolgot eszével,
Itt VENUSNAK dolga nincs furcsa elmével,
Fontollya a' dolgok kezdetit végével.

Az éji homályok azomban le-húlnak,
Mosolygó orczái hajnalnak újúlnak,
Mint Pûnkõsdi kertek rosákkal pirúlnak,
De EMÉNY gondgyai ezekkel sem múlnak.

Zeng már minden liget a' sok madár szókkal,
Nyõgnek a' gerliczék õrvõs galambokkal,
Csácsognak a' szajkók sûvõltõ rigókkal
A' KEMÉNY-is fel kéll ágyábúl azokkal.

Vadászatra készûl gondgyát felejteni,
Fút a' vadász Mester ezt meg-jelenteni,
S'-annak ezkõzeit elõl késziteni,
Akar kedve szerént Urának tettzeni.

Mint hogy még estve-is vólt ki adott jele,
Ki-ki rendi szerént idején fel-kele,
Kinek ugy vólt hagyva, az megis nyergele
A' szaglo ebeknek Ebesz-is kûrtele.

Azért mindeneket hamar el-készitnek,
A' ki hozott lovak kapálnak s'-nyeritnek,
Mig meg indúl az Ur, nag' udvart keritnek
Az Iffjak, egy más kõzt sok tréfát emlitnek.

[p 0013] SIMON-s'-FERENCZ (ezek Fiai EMÉNYNEK )
Jó napot mondani Attyokhoz menének:
De útban találá, azért meg- térének,
S' vele edgyûtt õk-is lovara ûlének.

Keménynek csendesen ballag paripája,
Két sûtéssel jegyes a' jobbik pofája,
Oláh Országi kó, a' mint van formája,
Játékos zabláját rágdogallya szája.

Meg vonittya szárát néha Kantárának,
Helyét sem talállya tánczoló lábának,
Engedvén azomban vonitott szájának,
Ugy lép, valamiént kell akarattyáynak.

Bal felõl Simon van s'-mendegél mellette,
Portán tanúlt lova egy lábát fel-vette,
Mint a' kõnyû lejtõs azt megént le-tette,
Változtató kényen, ugy ugrál elõtte.

Job oldala felét Fia Ferencz Tartya,
Ez-is Attya elõtt jó lovát ugrattya,
Szarvas módon szõkik, mosolog az Attya,
Hogy erõss ugrását nehezen álhattya.

A' vadászó helyhez azomban jutának,
Jelûl a' kopóknak kûrtõkõt fúvának,
Szij, s'- Selyem porázra ebeket fogának,
Elsõben-is egy párt FERENCZNEK hozának.

DERVIS eggyik, farka nagy lompot eresztet,
Tõrõk Országi faj, visel kõvér testet,
Társa-is illy: hiják BESLIának esztet:
Igen szép mind kettõ, úszóvan-is festet.

[p 0014] it SIMON fel fogott nevezik DELPHINNE,
TIGRIS,
egy pórázon lévõ társa ennek,
Szelektûl fajzottak a' mint ezek mennek,
A' mikor Nyúl, avagy Õz ûzésre kelnek.

HYLÁXOT, PHILÁXOT maga fogja EMÉNY,
Kõlyõk még mind kettõ, van rúlok nagy remény,
Dicsirettel hozta csa minap egy Õrmény,
Párducz Korcsa lehet, mint õsmérni Kõrmény.

DORCSÉVAL az AGRÉT egy porázra fogták,
Ezeknek az Annyát farkassal forgatták,
Havas el fõldébûl nagy hirrel hozatták,
Hogy kezére fogja DECSEONE atták.

Kivel Asztalnok rendelt helyét állya,
Annak háta holló, Parducz pedig mállya,
Csonkák a' fûlei, az hajtást visgállya,
Ha mi reá fordúl, azt meg-is probállya.

LICISKÁNAK hiják: KURTA ennek társa,
De az ebek kõzõtt alig vagyon mássa,
Moldvábúl kõlt, ot-is hires vólt fútása,
A' ki bben kétes, jóságát majd lássa.

A' szuszogó DROMÁST Vadász Mester fogta,
A' minap edgy Oláh ezt VÁRADON lopta,
Nagy hirû eb vala, de már aláb hatta,
Miolta a' Róka orrat meg-kapta.

[p 0015] Ennek pórázosa amaz Tõrõk TAÚZ,
Melly, ha csak gyengén ûlsz, lovadrúl-is le húz,
Seb hely ván a' nyakán, karczolta vólt hejúz,
Ez után a' szakács sok nyulat, s'-õzet nyúz.

MopSuSt és CORIDONT adgyák egy Inasnak,
Ez daru, azt pedig mondhatni ordasnak,
Szeb az elsõ, láttzik a' masik korcsasnak,
Erõss-is, meg-felel bizvást egy farkasnak.

A' Szalkás HARPYA, a' kopar SZÁRCSÁVAL,
Babos LEOPARDNAK egy feszkû társával,
Fejér HATTYU amaz fekete CSOAVAL,
A' melly mint edgy visla annyit ér orrával.

Edgyûtt a' kopókkal szabadoson járnak,
Az agár viselõk azért rendet álnak, -
Az hajtó ebeknek jeleitûl várnak,
Ha mi vad el menne, tartanák azt kárnak.

Vigyázz am rád a' Nyúl azomban kiáltyák,
Kergetik a' Kopok, DECSEIRE hajtyák,
De csalt vét ott nékik, más felé szalajtyák,
Az Asztalnokra tér, ott jol meg ingattyák.

Haj KURTA, haj CSONKA, kõzel van a' csere,
Térengetik, foly itt egy kis viznek ere,
El érik a' mellett, dicsiretet nyere
A' KURTA, tegnap-is a' ki négyet vere.

[p 0016] Fel sem kõthetik azt, megént mást találnak,
Az hol az Ur Fiak vigyázással álnak,
Melly után a' TIGRIS és a' DELPHIN válnak,
Sebes futásokban ugy tettzik hogy szálnak.

El-ûtik hamar, meszsze nem ûzhetik,
Hogy vigyazzon minden ujoñan hirdetik,
Egy Õzet vernek fel KEMÉNYRE kergetik,
Hol az Hilax s'-Filax sûrõn terengetik.

Mint a' szarvas után a' melly nyilat lõnek,
Ollyan gyorsásága ennek mind kettõnek,
Azért noha az õz siet az erdõnek,
De hamar el-érvén téritik mezõnek.

De mint hogy még gyengék véle nem birának,
Hogy réá vigyázzon kiáltya Fiának,
A' ki eleiben adgya BESLIÁNAK
Amaz kõnyû DERVIS pórázos társának.

Túd az véle bánni, mert sokszor próbálta,
Azért gyorsásággal elseiben válta,
Fordúltában (mellyre FERENCZ-is kiálta )
Hozzá faldok, kapni az inát találta.

El-is veri ottan edgyûtt a' kõlykõkkel,
Zeng megént az erdõ új czihelésekkel,
Egy rokát hajtatnak a' szagló ebekkel,
Honnét vetõdik ki vigyázzák szemekkel.

De ezt a' sûrûbûl ki nem tudgyák venni,
Kezd azomban nem várt ég ropogás lenni,
Mellyre nézve õk is sietnek el-menni,
A' kezdett vadászást más ûdõre tenni.

[p 0017] Éri sûrû zápor indúló úttyában,
Melly meg-tartóztattya haza jutásában:
Bokros ot egy nagy fa bõv ágozattyában,
Az alá áll KEMÉNY, s'-igy sohajt magában.

Szerencséssebb vala AEnEásnAK dolga,
Mikor CHARTÁGÓNAL vadászaton forga,
Noha õ reá-is sûrõ zápor csorga,
De s4emmi az, mert szép DIDÓ ott mosolyga.

Ha a' nap bé-borúlt, ez ott oly ékesség,
Melly a' vig napnál-is ragyagób fényesség,
A' jeges záportúl ha érné hidegség,
Ennek szereteti kedves tûz s'-melegség.

Saját kezén vagyon nem félti ezt mástol,
Nyugott, szive ûres minden búsúlástól,
Tagúlván az ûdõ a' zápor húllástol,
Bé-mennek, és ott sem válnak el egymástol.

Az én dolgom pedig reménség, s'- félelem,
A' kiért sok gondal szivemet terhelem,
Esmeretsége sincs mint kellene velem,
Nem hogy vólna tõle bizonyosab jelem.

Meg-vagyon a' szándék, mert bizony szeretem,
S'-nyughatatlankodik érette életem,
Mások szeme elõtt noha nem tettetem,
De nem lész egyébe, ha szerit tehetem.

Azomban magamot amig itt mulattam,
Az ócsó nyulakot és õzet fogattam,
A' dragáb Dámvadat nem de el-mulattam?
A' kinek árára a' szivemet attam.

[p 0018] Az HADADI erdõt nem de meg-hajtatták?
Vadak Királynéját belõle ki-fogták?
Tudom az ideget arra sokan vonták,
De a' jó Istenek talám nékem hatták.

A' gyors szeretetnek hirtelen tûzével
Volt mind eddig KEMÉNY habozó elmével,
Akarta-is, nem-is, kûszkõdõtt szivével,
El-kezdgyeje dolgát VESELENINÉVEL.

Hanem, látván hogy ez Isten sugallása,
A' mint vagyon hozzá szivének vágyása,
El-tekelli magat, ne késsék meg-lássa,
Miképpen indúlhat dolgának folyása.

Haza jutván azért kûlõn helyre megyen,
Elmélkedik ebben már tõbbet mit tegyen,
Titkos tanácsosnak, titkához kit vegyen,
ANNAhoz kûldendõ kõvete ki legyen.

Nem jó czégért kõtni titkos szandékokban,
Mert kis dolog is nagy akadály azokban,
Fedezik a' titkot mennél okosabban,
Lészen ki- menéje annál hasznosabban.

Némelynek a' száját meg- lakatolhatni,
De más ollyan ezkõzt viszont találhatni,
Mellyel añak zárját kõnnyen fel-nyithatni,
S'-az által sok jóbúl sok gonoszt várhatni.

Midõn azért õ-is ezt jól meg-fontollya,
Mint kezdgyen dolgához, sok úttyát gondollya,
Némelly gondolattya megént meg gátollya.

[p 0019] Tudgya azt, hogy kõnyû a' nyilat el-lõni,
De nehéz tegzében annak viszsza jõni,
Jol meg kell elsõben a' dolognak fõni,
Ha uygy tálallyák fel, ugy túd haszna nõni.

Azon vala elsõ gondgya el-méjének,
Mi uttyát talállya dolga kezdésének:
Nem kis õrõmére azomban szivének,
Erkezik Levele VESELENINÉNEK.

s4Szomorú a' Levél részérûl ANNAnak,
Mert temetségére hi meg-hólt Urának,
MEGGYES lészen helye szomorú Torának:
De Kemény víg reményt vész ebbûl magának

Mond: Temetségre hivsz; de életre megyek,
Torra: de olly korra, hogy õrõmet vegyek
Húnt világod helyet, új napod én légyek,
Te nékem, én néked hóltig kedvet tegyek.

De azt kire bizza még el nem rendelte,
Végre mint hogy annak hivségét ismerte,
Décsei Balintnak ezt meg-jelentette,
Hogy egyéb ne tudgya lelkére kõtõtte.

Tudván a' nagy elme, ki forgott sokakban,
Az ajándék sokat segit a' dolgokban,
A' kenett krék-is mert fordúl gyorsabban,
Ugy nõ a' plánta-is ha õntõzik, jobban.

Azért Décseit-is eléb mint el- menne
Biztattya a' Kemény, jó reménnyel lenne:
Isten haza hozván szép jutalmat venne,
Ha bizott dolgában kedves véget tenne.

[p 0020] HARMADIK RÉSZ.

A'
Mikor igy vadnak dolgai KEménynek
A' mint személyeért Veseleninének,
Csndes nyugodalma nincs az õ szivének,
Ugy ég õ érette szive egy személyének.

Uri Aszszony, hivom ezt Censabiranak,
A' kit sértvén nyila szerelem ijának,
Orvosolására attúl vett ki annyának,
Mind tsak Kemény Jánost ohajtya magának.

Hizlallya-is szivét nem õsztõvér remény
Hogy szereti õtet, el-is veszi KEMÉNY,
Bizik valoság ez nem múló lelemény,
Noha éri lábát itt sikos esemény.

OP20rûl s'-ditsekedik dolga jól létével,
Csinosittya magát tellyes erejével,
Tart gyakran tanácsot tûkõre fényével,
KEménynek miképpen tessek személyével.

Vajha mint az Phoenix ujultá lehetne,
Vagy hejábúl mint az Kigyo ki mehetne,
Verdet Ortzájára gyengéb bõrt vehetne,
Ennél õrõmestben ah mit mivelhetne?

Minden a' ki szeret kivánna szép lenni,
Hogy annyival inkáb tudhatna tetzeni,
De a' múlt szépséget nehéz viszsza venni,
Heléna sem tutta ennek szerit tenni.

[p 0021] Az Ûdõ rosáit el-szette,
Õszi halován szìn az orczáját fette,
Mindazáltal azt õ kellõ rendben vette,
A' mint a' korosság s'-Õzvegység engétte.

Ugy várja s'-reméli KEMÉNY jõvetelét,
S'-az által gyaszszának vìg szinné lételét,
Hitet erõssitõ szerelem kõtelet,
Ha maga nem gyõn-is, bizik kûldi jelét.

A' KEMény szolgái erre okot adnak,
Kik Censabriánál gyakor izben vannak.
Hizelkedvén néki sok biztatást mondnak,
Mellyet hevûlt szive remél mind igaznak.

Mint hogy fõsvénykedni nem túd a' szeretet,
Eõ-is ezek kõzzûl soknak jol fizetet,
Meg-ajándékozott majd minden kõvetet,
Noha az mindenik csak csaló lehetet.

A' szeretet mindent kõnnyen szokot hinni,
Azért gyakran esik meg-csalatást venni,
Vak õ, miként tudgyon vigyázással menni?
Nem csuda, ha néha verme talál lenni.

Amaz szomorú nap el érkezet vólt már,
Mellyben sirba kelést VESELÉN teste vár,
Kit a' nehéz márvány ezennel el-is zár,
Õzvegye kõnyveit bõvéti ujab ár.

Sok Uri s'-Fõ rendnek ván gyûlekezeti,
Kik kõzt Decsei-is magát jelengeti,
De a' szint-is szinnel szinli, s'-fedezgeti,
Vélvén hogy ugy dolgát jobban végezheti.

[p 0022] Azért jõtt azt mondgya (illy szint ád dolgának)
Hogy a' melly õrõkõs jószági Annának
Eddig zálog képpen másoknál valának,
Azok kivaltását engedné Urának.

Sokaban jó ezkõz, használ-is a' színlelés,
Az által megyen jól végben mInden kimmlés.
El-rontaná uttyát a' kajon irigylés,
Ha szájjal kergetné ki mit szivével lés.

Szin ugyan itten-is a' Joszág záloga,
Palástúl dolgának kit DECSEI foga,
Erre tanitotta okos KEMÉNY maga,
De más-képpen ennek valóság a' dolga.

Mert nem dé záloga vólté VESELÉNNEK,
Kedves társásága ANNA személyének?
El folyván napjai szabott idejének,
Hogy ki válcsa, Isten rendelte KEMÉNYNEK.

Nem mulattya õ-is alkalmatosságát,
Hogy kézhez vehesse illy kedves Jószágát,

Azért sietteti ezt a' meg-hitt szolgát,
Igaz jussa mellett ne mulassa dolgát.

Oszol immár a' Tor, vannak csak kevesen,
DECSEI a' dolgot lesi fegyelmé1ssen,
Annak jó folyása miképpen lehessen,
Mi uttyát talállya, kin hozzá kezdhessen.

Bõcsûlletiben jár, hitelét vesztené,
Ha kinek mód nélkûl azt meg-jelentené,
Ha lehetne ollyan ezkõzit ejtené:
ANNAnak ezeket maga emlitené.

[p 0023] De nem lehetvén ez igy: más útat vészen,
Egy meg hitt szolgával titkos kõtest teszen,
Jól igérvén néki, ha jó eszkõz lészen,
Az mellyért tsak hamr vagyõ az-is készen.

Az haszonrúl való reménség õsztene
Keszszé tévén azért nagy hiven el-mene,
S'-Aszszonya házában egykor bé-kõszõne,
Hogy meg mondgya a' mit DECSEI ûzene
Mint kõdben merûlt hold éjeli homályban,
Bánkodik Aszszonya a' gyászos czéllában,
Melly a' bóldog idõ kedvessen folytábaa, [!]
Olly vólt, mint a' vig nap virradó korában.

Itt AICIONESNEK látnad zokogását,
Ki a' Tengereken kesergi õ társát
Vagy PALATHEÁNAK sok kõny hullatását,
Mellyekkel sirattya szép ACHIS romlását.

Kõnyõklõ kezére fejét eresztette,
Bánatos orczáját búra csûggesztette,
Fel néze azomban, s'-szemét meg tõrlõtte,
Ott álló szolgáját, mit akar kérdette.

Kinek-is keservén gyászos Aszszonyának
Szomorodék szive, kõnyvei húllának,
A' mellynek árjai mig nem haladának,
Vala halgatása félben falt szavának.

Keseredett szivét meg-gyõzi azomban,
De nem mered mingyárt a' fel-vett dologban
Másrúl kezdi szavát, marad az titokban,
Aszszony a keserve mig enyhõdik jobban.

[p 0024] Egyrûl s'-másrúl-is kezd kõztõk a' szó lenni,
A' szólga mind addig akar ebben menni,
Mig modgyát ejthesse azt-is elõl venni,
Aszszonya szivére mennél jobban tenni.

Meg-állott vólt immár zápora szemének,
De mint mikor szûnik húllása essõnek,
Setéte azomban fel van a' felyhõnek,
Ollyan állapottya vala személyének.

Mind-az-által immár beszél kedvessebben,
Szolgája-is lenni kezdett mérészebben,
Forgattya beszédét mennél eszesebben,
Hogy mérgesebb olajt ne õncsõn a' sebben.

Hogy szollyon ajakát gyakran fel-emeli,
S'-ki mondandó szavát már nyelvén viseli,
Halgat megént, szivét új félelem teli,
Tart Aszszonya buát hogy ezzel neveli.

Hozzá fog ujjonnan, szollani most sem mér,
Mondgya már: de arrúl megént másuva tér,
Kezdi, meg el-hadgya, végre vagy veszt, vagy nyér,
El-tekélli, fel-vett dolgában véget ér.

Igy szól: kár magadot ennyire fogyatnod,
Hervásztó Kõnyvekkel orczadot folytadnod,
Csendes Tûréssel kell ezeket mulatnod,
A' bús kesergéstûl nem lész semmi hasznod.

[p 0025] Alkalmatlanitod sõt ezzel magadot,
Kérlek mértékellyed szomorúságodot,
Ha most kedvetlen kõd fedi világodot,
A' jõvendõ ûdõ hozza víg napodot.

Nem sokáig fagylal az hideg Õzvegység,
El-múlt tûzed helyet hevit más melegség,
Víg felét talállya a' mord feletlenség, Mellyrûl házad kõrûl jár már-is kõvetség.

Itt vagyon DÉCSEI szolgája KEMÉNYNEK,
Rám bizta summáját ez kõvetségének,
Van ide vont nyíl a' Ura idegének,
Várván biztatását kezdet reményének.

Azt ûzente: ne sirj, mivel hogy él Urad,
Mostani gyászodban életed nem marad,
El-húnt napod fénye ezennel fel-virrad,
Szomorú telebdûl lész vigságos nyarad.

Tõbbet mond vala még: de nem engetteték,
Kelletlen kõvez vólt, jól meg sem hallaték,
El sem végze szavát: válasza adaték.
De ezt nem reménlett erõs szok kõveték.

Jó Ura halála felejthetetlen ár,
Nem kiván õsmérni tõb férfiat ez már,
Kedves társa után holtig õzvegyen jár,
Décsei jó választ azért hijában vár.

Meg-mondván ezt néki kedve háborodik,
Illyen, bal válaszán búsúl s'-gondolkodik,
Tudván azon Ura mint meg- szomorodik,
Ha csallya a' remeny, mellyben bizakodik.

[p 0026] Számlállya azomban KEMÉNY a' napokat,
S'-az temetés kõrûl forgandó dolgokat,
Forgat elméjében sok gondolatokat,
Illyen rendre fûzi némellykor azokat.

Most fogják a' testet, most viszik, s'-kõvetik,
Most teszik a' sirban, most immár temetik,
A' gyászos Õzvegyet most haza vezetik,
Most készûl az ebéd, az asztalt most vetik,

Most adgyák az étket, asztalhoz most ûlnek,
Most a' bú felejtõ pohárok kerûlnek,
Most az Atyafiak az Õzvegyhez gyûlnek,
Most búczúznak tûle, menni most készûlnek

Most vagyon DÉCSEI talám szemben véle,
Most emleget engem, most kér választ tõle,
Most hajt térdet neki, most gyõn el elõle,
Reménlem, ma hólnap, hó hirt hoz felõle.

Avagy: mint hogy sokan ohajtyák szépségét,
Nem de nen most másnak hallya kõvetséget?
Sõt talám õtiis azzal szõvetségét,
Pusztán hadgya az én szivem reménségét.

Gyûlõl kesedelmet mint hogy a' szeretet,
Tudom ki-ki féltõ dolgával sietet,
Volt olly, személy szerént ki jelen lehetet,
Maga, mint a' kõvet tõbbet végezhetet.

A' tanácsos elme de nem ollyan furcsa,
Hogy akármi szikra szeretetit gyújcsa,
Gondolatlan észszel mingyárt kezét nyújcsa
Más job szerencséjét azzal távúl fújcsa.

[p 0027] Mind-az- által a' szú mint száraz pozdorja,
A' fel lobbanásra néha olly hamarja,
Alig lát valakit, azt már-is akarja,
Hogy meg-õlelésre szorithassa karja.

Az illyekrûl mennél tõbbet elmélkedik,
Szive gondgya annál jobban nevelkedik,
Hábzó gondolattya jár s'-helytelenkedik,
Bizonyos válaszszal mig nem csendesedik.

Meg-kellene jõni a' Decseinek már,
Kit a' vetett napra nyughatatlanúl vár:
Meg is gyõn azonban s'-az Urához bé- jár:
De kedvesseb választ hozna magával bár.

Kûlõn helyre viszi válaszat hallani,
Félelmes a' kõvet, alig mér szóllani,
Szépítné õrõmest, de meg kell vallani
Kõvetsé1ge dolgát, mást sem mér mondani.

Mellyet mikor beszel szomorú ajakkal,
Halgattya a' KEMÉNY izzadó homlokkal,
Kezd-is háborodni bús gondolatokkall,
Mind-az-által szive nem csûgged azokkal.

Mond: Apadni hadgyák a' Tenger vizeit,
Ugy szedhetik annak választot gyõngyeit,
Ha ûzik a' szelek az ejnek kõdeit,
A' csillagoknak-is ugy látni tûzeit.

Fen van még zápora ki áratt Kõnyvének, !
Nem oszlott fellyege bé borúlt fényenek,
Kénnya sem enyhõdõt sebhetett szivének,
Eghyéb súllya-is ép keserve terhének.

[p 0028] Nem csuda, ha még most válasza kedvetlen,
A' bánatos szuûnek mert minden kelletlen,
Az AMBROSIA-is keserû s'-izetlen,
Hogy magaddal nem szolt most, a' sem illetlen.

Meg-holt Ura képe forog elméjében,
S'-azzal társalkodott kedve jút eszében,
Mellyrûl hogy el-esett fél hólt életében,
Nincs semmi más kedvnek még helye szivében.

Az ûdõ ezeket mind alkalmasztattya,
Keservének árját naponként fogyattya,
Bús gyásza homályát a' szerént oszlattya,
Végre ennyi gondal, nem aggasztaltattya.

Fáratsággal mennek a' bõcsõs jók végben,
Nehéz indúlattyán ne essûnk kétségben,
Csak legyûnk DÉCSEI kellõ serénségben,
Meg-nyerjûk ezt, vagyok én olly reménségben.

A' Rósa bokorrúl vegyûnk példát ebben
Melly noha õltõzõtt fertõ tõvisekben,
De mikor ideje el-jõn ki-keletben,

Valyon tõvisses most ANNA válasza-is,
De nyilik idõvel annak rosája-is,
Meg-lészen munkánknak érdemlet haszna-is
Csak ezt, nem tágitván, ûzzûk továbra-is.

[p 0029] A' ki telyes hittel bizik õ dolgában,
Ritkán csalatik az õ bizodalmában,
De nem kell kiméllést tenni a' múnkában,
Ha akar részt venni reméllet hasznában.

Az ûdõ, a' munka segitõ mestere
Minden szerencsének: PARIS-is ugy nyere,
Hogy kezdett dolgában resten nem hevere;
Szép HELÉNA mellett mig ágyat nem vere.

Eregy szólga azért piheny meg-utadtúl,
El kell megént menned egynéhány napon-túl
Meg sem szûnõm, hid él a' kezdet dologtúl,
Mig kivánt válaszom nem lész az Aszszonytúl.

Gyûrõt, s'- hit levelet ad azért kezében,
Hogy annál tõb hitel lenne beszédében,
El-jár DICSIIS õ kõvetségében,
De csalatik KEMÉNY itt is reményében.

Mert most-is kõvetét bocsáttya ûressen,
Erzi azt DÉCSEI noha keservesen,
De maga a' KEMÉNY szenyvedi csendessen,
Tudván a' szép Rosa, hogy terem tõvissen.

NEGYEDIK RÉSZ.

Kényes
mulatságit nezd a' szerelemnek,
Amaz szivek vivó tegzes kis Istenek,
Lángoltattya szivét Annáért KEménnek
Anna
szive pedig idegene ennek.

[p 0030] Igy Censabriával KEményt kedvelteti,
A' KEménnyel viszont ezt nem szeretteti,
A' ki, kinek nem kell azzal sûrgetteti,
A' kinek kellene, azt el-felejteti.

Mi gyõnyõrûséged hogy igy bánsz raboddal:
Fordics-meg ijadat, más kent lõj nyiladdal,
Mit gerjeszted szivét KEménynek Hadaddal?
Ha nem tõltõd kedvét otvaló vadaddal.

Nincsen meg ideje szelidûlésének,
Had múllyon csak habja háborúlt kedvének
Illy kedvetlensége nem lész személyének,
Meg szelédûl s'-tészen jó választ Keménynek.

Az hirtelen dolgok nem igen állandók,
A' melly hamar lésznek, olly hamar romlandók,
Azok tartnak, s'-azok vegig maradandók.

A' melly fa, a' Tavasz elsõ nyilására,
S'-az új verõ fénynek muló súgárára
Bimbózik, s' virágot vész mingyárt magára
El-fagy, s' az gazdának nincs semmi hasznára.

A' szeretetnek-is igy idétlensége
Hamar romlik, s' meg hûl kezdett melegsége:
Ha ûdõs tanácson éppûl reménsége,
Jól kezdet dolának ugy lészen jó vége.

Noha sokszor meszsze esett már czéllyátúl,
Nem szûnik DECSEI még-is pállyájátúl,
Szorgalmatoskodik, gyõn s' megy az ANNÁtúl,
Az sem olly idegen, mint eddig, Utátúl.

[p 0031] Idõvel keservét kezdi enyhiteni,
Azzal hólt Urat-is lassán felejteni,
A' helett szivében KEME!NYT emliteni,
S'- rola gondolkodván orákot tõlteni.

Minden állapottyát hánnya elmejében,
Láttatik hajolni immár-is szivében,
Mint szomorún ûlni a' gyásznak kõdében,
Tettzik inkáb élni új Társa kedvében.

Csendes vólt elméje már nyúgodni kezdvén,
De habzást vén megént új kérõk érkezvén,
ANNáNAK tettzeni ki-ki igyekezvén,
Hogy ha a' szerencse szólgálna kedvezvén.

Vólt indúlattya már KEMÉNY dolgának,
De meg akad itten elméje ANNáNAK,
Ujab tanacsokot kezd adni magának,
Ezek kõzzûl mellyet válaszszon Társának.

Ezt talám kedvessé teszi Iffjúsága,
Amazt szeretseti pénzé, s'-gazdagsága,
Ennek termete kell, annak okossága,
Némellynek Nemzete, némellynek Jószága.

Ugyan-is csak egyben ritkán találtatik
Kûlõmb-kûlõmb testben a' melly jó adatik,
Ha ki egy dologbau [!] kellõnek mondatik,
Az gyakorta másban fõldig aláztatik.

Õ ugyan továb-is õrõmest igy lenne,
Elebbi szava ként férhez nem-is menne:
Illy sok jó szerencsét ferre de ki tenne!
Hogy azokbúl edgyet választva ne venne.

[p 0032] Szûli a' szerencsét az alkalmatosság,
Mellynek a' tarkóján van sima kopasság,
Ha az ûstõkében nem káp a' gyórsáság,
Nem fogja meg-hátul azt semmi okosság.

De illy nagy személyek Uri seregében,
Hol az PARIS, amaz JULUS személlyében,
AEneas némellyik, meltó erdemében
Mindenik, hogy vegye Didó-is kedvében.

Kit válaszszon kõztõk kétséges az elme,
Ennek, amannak-is ingerli szerelme,
Van itt a' bús szûnek nem csak kis gyõtrelme,
Mellyiknek lehessen méltó gyõzõdelme.

Mint mezõt ruházó kedves kikeletben,
Mikor a' virágok nyilnak a' kertekben,
S'-a' DRIADES szûzek sétálnak ezekben,
HOgy szagló bokrétat szedgyenek kezekben.

A' ki nyilt virágok rendel sereglenek,
Harmatok gyõngyével kedvessen fénlenek,
Mosolygó szinekkel ugyan ingerlenek,
S'-majd mint annyi szemek magokhoz intenek.

VÉNUS vérébûl nõt ROSA gyengesége,
Magadot kedvellõ NARCISSUS szépsége,
PHOEBUS : miatt veszett HIACINT : ékessége,
ADONIS : vérén kõlt TULPÁN : kedvessége.

Mind ezeknek kedves színnel virágzása,
Majd mint annyi kedves ajak mosolygása,
S'-az által magához kéztetõ hivása,
Mint vasat szeretõ MáGNESnek : vonása.

[p 0033] Fejir és piros szint egyvelitet egyben,
Szerelmet s'-szemérmét rekesztet a' melyben,
Ezt vette magára s'-úl a' RÓSA : ebben.
Fitogattya magát lehet mennél szebben.

Magát az : HYáCINTkék színnel mutattya,
Nem várt változásán láttatik bánattya,
A' Szûzek kedveért de ezt el-mulattya,
A' kiknel kedvesséá teszi jó illattya.

Fejir a' : NáRCISSUS,ki veszett magáért,
Kedves szokot lenni ez-is virágáért,
Tavaszi sengék kõzt nyiló újságáért,
ECHÓ : is szenvedet ennek szep voltáért.

A' tellyes Violák állanak szép rendben,
Ki Skárlát, ki Bársony, ki Karmasin sinben,
Nem útólsó fények ezek is a' Kertben,
Szinekért, szagokért vannak meltán kedvben.

Ezekkel amaz sok szinû Tulipányok,
Mint a' nap keletrûl fel jõtt szivárványok,
Hizelkednek, s' sok más kerti ragyagványok
Válaszszatok kõztõk DRIADES : Leányok.

Tõbbel innét egynél nem szabad el-menni,
A' tõbbit az eggyért mind félre kell tenni,
Tettzik ez, tettzik az, mellyet kell el-venni,
Nehéz azon hamar nyugott szivel lenni.

Nehez egy kedveért el-hadni sokakot,
Rosa, avagy másért a' tõb virágokot,
Kelletik minnyájan azok-is magokot,
S'- kevánnák õrõmest kõzleni javokot.

[p 0034] Annánál : a' Kérõk hasonlatos-képpen,
Miként a' virágok kedveskednek szépen:
Szíveket-is adnak ez FLORáNAK : épen,
Kedvét találhatnák csak valami-keppen.

Némelly mint NáRCISSUS : kedves idejével,
Ekes mint TULIPAN : nemely termetével,
Amaz mint VIOLA : szeled érkõlcsével,
Ez mint bimbos ROSA : gazdag értekével.

Van itt jó ûdõkor, van gyenge IFFjúság,
Van erõ, van ertek, van esz, van okosság,
Ván Nemzet, van hir s'-név, van tiszt, ván Uraság,
Ván minden, valamit keván az házasság.

Vagyon ennyi kõzzûl mibûl választani,
Nem-is kel továbra azt már halasztani,
Ezeknek edgyikét le-kell szakasztani,
S'- azzal az húnt napot délre virrasztani.

Ugyan-is leg- nagyobb terhe a' gondgyának,
Hogy szorgos létébûl kerõl számának,
Nem tudgya mellyikét válaszsza magának,
Hideg nyoszolyáját hevitõ Tarsának.

Edgy, vagy kettõ kõzõtt kõnyû a' választás:
De a' szaporúlt szám merõ aggasztás:
Nem lehet hirtelen, kell ahoz hallasztás.
Mig helyes tanácsal lészen vég szakasztás.

[p 0035] De elég vólt eddig: mond ki voxodot már,
A' tõb kõvetekkel Dicsens itt jár,
Ennyi várására utolsó választ vár,
Ha ûres KOsárral bocsátnád, lenne kár.

Noha el-rendelte már azt elméjében,
Hogy továb nem borong õzvegység kõdében,
De ez ideig is kétséges szivében,
KEMéNYRE, : avagy mást fogadgyon kedvében.

Végre mikor ezek mivoltát visgállya,
Egynek-is, másnak-is szép bõcsit talállya,
Kedvellene ezt-is, amazt sem útállya,
Mindazáltal KEMéNYT : elsõnek számlállya.

Mellyel elméjének kezd lenni nyugalma,
Mint gondos PáRISNAK : szûnik aggodalma
El-vagyon itilve már az arany alma,
KEMéNY : érdemének melly lészen jutalma.

Meg-van a' választás: már csak alkudni kel,
Magához DECSEIT : azért hivattya fel,
Végeznek arrul-is: semmi nem múlik-el:
Kél mind a' két részrûl kõztõk foglaló jel.

Vigságos óra az KEMéNY : bús szivenek,
MInt az hives hajnal az új nap fenyének,
Ez elõl jároja kévánt õrõmének,
S'-kedvesbételése hoszszú reményének.

Amaz tûrkes csipka, az kit emlegetett,
Szép virágzásával noha nem sietett,
Remélt zõldellése, de már el-kezdetett,
Virágzásának-is nem sok idõt vetett.

[p 0036] A' gondos várásnak jutalmát meg-adgya,
Kedves virágjábúl részetlen nem hadgya,
Sõt hogy épen õvé lészen azt fogadgya,
Noha mások elõtt ideig tagadgya.

DECSEI : ezeket mikor igy folytattya,
A' CENSABRIA-is : dolgát nem mulattya,
Készen várja KEMéNYT, : reményét biztattya,
Mikor fog eljõnni, szaporán tudhattya.

Õrûl, s' kedves dalat mondgya jó reménnyel:
Biztattya világát ez után job fénnyel,
Rendeli magában fog élni mely kénnyel,
Ha, a' mint remélli, õszve kél KEMéNNYEL. :

Fel-vészi mivóltát gyakran személyének,
Tészi eleiben elméje szemének,
Nézi minden dolgát minémûségének,
Ujab, ujab lángot ád ezzel szivének.

Ugy szemléli mostan mint ha vólna hadban,
Dicsiri személyét a' fel tett sisakban,
S'- mondgya: ACHILLESNEK : sem illet ez jobban,
Mikor forgolódott a' Gõrõg táborban.

Most mint ha sétálna: tettzik setálása,
Minden lépéséhez van új vágyása,
S'-mondgya: APOLLÓNAK : illyen a' járása,
MIkor a' MUSáKKAL : vagyon mulátása.

Ha mikor, nyugodni gondollya ágyában:
TITONUS : személyét ítélli magában,
Nyughatatlankodik szive forrójában,
Mig kedve nem telik reméllet dolgában.

[p 0037] Érkezik DECSEI : azomban Urához:
Szomorú szint vészen titkolt újságához,
Ohajt s'-mond: ne fárasz már tõbszõr ANnához
A' kinek a' szive fajzott kõszikához.

ORPHéUST : bocsássad oda kõvetségben,
Ki Tigriseket-is hozott szelidségben,
Ez ha engesztelhet ott a' keménységben
Másképpen nem megyen dolgod nala végben.

Ennek szele KEMéNYT : kezdi halvánitni,
Eddig vett reményét kétségre szoritni,
De siet DECSEI : szavát mefg-fordítni,
Ura hervat kedvét jó hirrel ujìtni.

MIként a' verõ fény változó napokkal,
Borong néha néha darab homályokkal,
De jól sem húnyik némelykor azokkal,
Hogy már is fel derúl újab világokkal Néki-is a' mint jõtt, bánattya ugy múla,
Meg-értvén válaszát kedve meg-újúla,
A' kûldõtt jelekhez nagy kedvessen nyúla,
Szive új õrõmén szine-is pirúla.

Illyen állapottal AEneás : lehetett,
Szép Láviniával : mikor kõtest vetett,
Mellyet õ-is noha óhajtva szeretett,
De sokat fáradott míg kedve telhetett.

El-felejtett mindent végsõ válaszával,
Nem gondol az elõtt viselt munkájával,
Haragos Turnusnak : gyakor csatájával,
Sebes testébûl folyt vére patakjával.

[p 0038] Sõt nagy õrõmével emliti ezeket,
Kedvessen számlállya az hányot leseket,
S'-azokban készitett titkos veszélyeket,
Teste rosájának mondgya a' sebeket.

Mint az ELISáHOZ, : ehez kõnnyen nem fért,
Bõcsõsb volt az ara, mint hog' tõbbet-is ért
Szerette TURNUS-is, : sü-ontot erette vért,
A' nélkûl kezére AENEáSnak : sem tért.

El-múl a' munkának minden nehézsége,
A' kezdett dolognak ha vagyon jó vége,
A' mint AENEáSnak : bé-tõlt reménsége,
Ugy a' KEMéNNEK-is : nincsén már kétsége.

A' mit szive kevánt azzal kedve tele,
Fáradozásábúl bõcsõs haszon kele:
Mind addig keresé hogy szep gyõngyõt lele:
Nem leszen az másé, vagyon arrúl jele.

ÕTÕDIK RÉSZ.

BEszélli
azomban DECSEI : a' dolgot,
Miólta el-keszte menyi karban forgot,
Eleint az ANNA : mint búsúlt s'-szomorgot,
Végsõ válaszákor mely víg vólt s' mosolygot.

Mint vólt szemben véle s' dolgát mint folytatta,
Ki vólt ezkõz abban ki által jártatta,
Melly vad vólt elsõben, végre mint birhatta,
Mit ûzent, mit kûldõtt, mint vagyon s' mint [p 0039] MOnd végre: nem kár volt ezért a' fáratság,
Mert tetézett abban minden féle jóság,
Minden állapottyq bõcsûlet s'-méltóság,
A' fõldiek kõzõtt egy Isten Aszszonyság.

Nem csak HADADIG : kell az illyenért menni,
Hanem méltó érte HADAKNAK-is : lenni:
Járást, : nem csak varast : fáradozva tenni
Viván : nam csak hiván : másoktúl el venni.

Nagy Kincs, : jól rá tekincs, : el nem kel nyeretni:
Vért : nem más ocsób bért : kel ezért fizetni,
Tõrrel : hogy sem põrrel : érte ellent vetni:
Ohajtod: ohajtod : hozzá nem sietni?

A' Tréfás Decsei : beszélyén ezeket,
Mint a' mikor éri olaj a' tûzeket,
Éréz KEmény : buzgób gerjedezéseket,
Mutat orczaja-is lángoló szineket.

Forr hevûlt szivében, s'-kész azért mindenre,
Heléna : kedveért mint Paris : tengerre,
Kedves életét-is jadzató fegyverre,
Tûz, viz, vás és minden más veszedelemre.

Az hû szeretettel egyvegyûlt nemes vér,
Mellynél a' bõcsûllet bõcsûlhetetlen bér.
Nem tanúlt rettegni, félve friget sem kér,
Fel tészi életét, probál vagy veszt, vagy nyér.

Nem fegyver a' biró mind-az-által ebben,
Fordúla KEménynek nyert põre kõñyebben
Van féltet ANNája immáR igiretben,
Tõlt reménye mellett vigadhat õrõmben.

[p 0040] Amaz kedves zálog a' mellynek szinével
Kezdette vólt dolgát elsõ kõvetével,
Kezéhez jutand már szép õrõkségével,
Mellyen gerjed szive nem kõz õrõmével.

Meg van már igerve csak kezhez kel venni:
Hogy a' se haladgyon siet oda menni:
Az illyen dologban árt-is restnek lenni:
Gyakran az hallasztás nag' kárt szokot teñi.

De gyûrõt mutata Decsei : Urának,
Mellyet másképpen-is mondhatni drágának,
De mint hogy foglaló jele ez Annának
Azért tartya KEmény drágáb zálogának.

Kûszkõdnek kõveti az égi tûzekkel,
Dúllyák azokot-is ragyógó fényekkel,
Pompejus ujjai fenlhé1ttek illyekkel, 4 Mikor Cleopatra tartotta gyõngyõkkel.

A mint kis abroncsa hajlik a' gyûrõnek,
Dombocskája kõrûl, kin a' kõvek ûlnek,
Rosák ábrázoló zománczok kerûlnek,
Mesterseges kézzel a' mellyek készûlnek.

Sir a' jobbik részén kerekdédségének
Keserves szuemélye bánatos Tysbének
Tõr hatotta szivét, vere foly sebének,
El-hanyatlott, s'-vége vagyon eletének.

Az bús Ariádna ohajt a' más részen,
Theseust kesergi gyakor sirást tészen,
Kétségben kezd esni, tõrét tartya készen,
Halálához készûl, ha jelen nem lészen.

[p 0041] Ezek alatt egy-egy Cupressus metczetet,
Amaok Torának czégérûl tétetet:
A' gyuró kereke igy ékesittetet:
Csudálatos múnka, kéván bõcsûllettet.

Vala kész kenõ-îs edgyûtt a' gyûrõvel,
Ritka múnka ez-is bõcsõs érdemével,
A' ki készitette ezt gyenge kezével,
Músák seregében illik szép mivével.

Tyrusi csinalmány ennek patyolattya,
Mellynek egy szeglete Diánát mutattya,
Fõrdõ Nymphaival magát mint mulattya,
A' szegeny Acteont szarvasként marattya.

Olly elmés munkával formálta ezeket,
Hogy majd folyni vélnéd a' varrot vizeket,
Gõrgéni Diánna testén a' csõppeket,
Veszet Acteonon nyilni a' sebeket.

A' mint meg varratott a' másik szegleti,
A' tegzes Apolló, ott Daphnét kergeti,
Szaporán inallya, de késõn érheti,
Megcsallya a' remény, kedvét nem tõltheti.

Az melly por ûtõdik kõztõk a' futásban,
Azt-is képzették ebbén a' munkában,
A' mint ingott hajok a' szelek folyában,
Láttzik itt is lenni olly ingadozásban.

Az harmadik szeglet Jupitert viseli,
Bikává változván, a' ki modgyát leli, 4 Hogy Agenor Lyanyát lopva el-emeli,
Régen várt õrõme ezzek kedvét teli,

[p 0042] A' mint a' tengeren szalad praedájával
Az hol az habokot érdekli lábával,
Csak annak helye sincs semmi hibajával,
Ugy le ábrázolta gyenge aranyával.

Negyedik szegletén Adonis varratott,
Kit vadászattyában vad kan el- szaggatott,
Az hol azt formálták Venus-is jajgat ott, 4 Húliatván szemei keserves harmatot-

Ennek mestersége nem csak azt mutattya
Adonisért Venus kõnyvét mint húllattya,
Hanem gondos szive mint érzi s'- sohajtya,
Annak mozgását-is elödben adattya.

Virágok sok neme keriti ezeket,
Mesterséges munka osztya leveleket,
MInerva ha mivelt ezeknel szebbeket,
Mikor Arachnával probálták kezeket.

Foglaló jelei ezek az ANNáNAK,
KIket bé-mutatván Décsei Urának,
Minden egyéb terhe kõnyhûle gondgyának
Csak a' szemben léted hijja még dolgának.

Hogy az-is meg légyen tellyes õrõmével,
Fel keszûl s'-meg indúl egynehány hivével,
És szaporán menvén posta szekerével,
Csak hamar kezet fog SIBON, kedvesével.

Mint tûzektûl pirúlt éjeli ûdõnek,
Vagy nap Sugaritúl sebesûlt fõlhõnek,
Személyre ollyan szint vészen mind kettõnek
Az mikor egy másnak ellenében jõnek.

[p 0043] Kedvessen kõszõnnek meg-hajlott térdekkel,
Szájhoz emelt, s'-oñét viszsza vett kezekkel,
Házban meñek, vañak kedves beszédekkelm,
Lopogattyák egy mást oldalló szemekkel.

Végre addig mennek az ál pillogásban,
Két titkos tekintet ûtkõzik egy-másban,
Hol az szem a' szemet talállya lopásban,
NNA gyenge szine kin lén pirulásban.

De abbúl személlyét hamar rendben vette,
Mint hogy fel-kõlt vala, Vendégét ûltette,
Le- ûl: ki az széket fogni segitette,
Egy az Lyânyok kõzûl maratt vólt mellette.

Bátráb lesz mind kettõ õsmerkedvén jobban,
Nyájas beszédekkel mulatnak vigabban,
Kôzel vagyon tûze, Kemény gyakran lobban
Egy Levelet hoz bé az Inas azomban.

Adgya Aszonyának hajolva kezében,
Ez kitõl jõtt, s'-miért, vészi jól eszében:
Azért sem nyittya, tészi kebelében,
Az kedves titkoknak szokott rejtekében.

Levele, mond KEmény, kedves Emberednek,
HOgy õblében rejted édes kebelednek,
Lang s'-Rosa szin itten õszve egyvelednek,
Az ANNA személyén jõnni s'-meñi kezdnek.

Halgat ugyan nyelve, de beszél orczája,
El-árullya az mit titkolná az szája;
A' szemérmességnek piruló rosája
Nem szokot titokhoz: sok ennek példája.

[p 0044] Olly az, mint az gyenge papirosnak teste,
Kin innét-is látni, ha ki túl mit feste,
Az melly dolgot sokszor a' szû el-rekeszte,
Az Orczának kúlcsa azokhoz ereszte.

Jollehet ANNA-is halgat az Levélrõl
De õsmérszik titka mutatott jelérõl
Hirtelen egyben gyûlt Ortzája vérérõl,
Az belsõ dolgoknak kûlsõ czégérérõl.

Marad az tsak abban, más dolgot kezdenek,
Amaz zálog felõl végre beszéllenek,
Elsõ kõvetsége melly vólt Décseinek,
Kézhez vételére melly napot tegyenek.

Most kévánná Kemény mindgyart kézhez venni,
Abban hoszszú pompát nem akarna tenni:
Nem tetszik ANNAnak: szûksëg tovább menni.
Alkalmatosb móddal kell annak meg-lenni. Egy két nap múlhatott mig edgyûtt valának
Elsõ zengéjében gyengén mulatának,
Harmadik hajnalra az mikor jutának,
Hogy meg-indúllyanak, készûlõt fuvának.

Bútsút vesznek azért kedves személyektûl,
Nehezen valik el az Test az Lélektûl,
Az meg-indulásban serénysége restûl,
El-szakadnak végre, de nem mindenestûl.

[p 0045] Zalogúl KEménynek itt marad a' szive,
Kit õ-is Annától magával el-vive,
El-jedzett Társának ki-ki igaz hive,
Semmi titkolt rosznak nincs szivekben nyive.

Az Censabriának hatván az fûlében
Hog' Sibón vólt KEmény: csûgged reményében,
Jéggel egyvelitett tûz hartzol szivében,
Most izzad, most fázik valtozó testében.

Reméllõ szivének olly vólt állapattya,
Mint virág, kit nevel hajnalok harmattya,
Most ezt ellenkezõ fergetek forgattya,
Melly bizott remenyét róla le-szaggattya.

Kétségben kezd esni, van gyászos ortzával,
Egy velûl Kõnyve-is bús ohajtásával,
Sirni látnaád Phlist itt Ariadnával,
Demophon s'-Theseus
hitek hagyásával.

De nem ok itt Kemény, nem lévén hirével,
Az mit hazudoztak szolgai nevével,
Mint az Demophoon nem jadzott hitével,
Sõt rea sem gondolt talám elméjével.

Most sincs arra gondgya, hanem tsak Annára,
Censabria
jobban vigyázzon magára,
Ne hidgyen bizonyost akar ki szavára,
Hogy bizott reménye fordúllyon jovára.

Fel ván még másoknál az dolog fedele,
Nem tudgyák Keménnyel Anna mire kele,
Kõtelességeknek hogy van adott jele,
Most-is az Kérõknek jár gyakor levele.

[p 0046] Az kiket Annának eléb be-adának,
Az mikor Orczáj gyengén pirúlának,
Némelly nagy Gróff Uré azok-is valának,
Hazasság dolgában, de késsõn járának.

Õrõmest tirtkolta vólna azt Keménytûl,
De el-arultatott pirúlt személlyétûl,
Az melly meg hasadván Kemény kérdésétûl,
Által látta titkát talpáig tetétûl.

De sajáttya már ez: ám akar ki jõjõn,
El-repûlt az Madár, nincsen kihez lõjõn,
Censabriának-is más reménye nõjõn,
Már ezekért szive senkinek ne fõjõn.

[p 0047] MASODIK KÕNYV.

ELSÕ RÉSZ.

LE- tette
vólt MARS is harcoló dárdáját,
PALLAS-is sisakját s'-tábori ruháját,
Olaj-fa ágakkal fûzte bokrétáját,
Ugy viselte a' szép Békesség Tógáját.

Végben minden dolog csendessen mehetett,
BACHUS általagja nyertessen telhetett,
CÉRES sarlója-is kár nélkûl meczhetett,
S'-bõ takarmányibúl nag' hasznot vehetett.

Tegzes DIANA-is sereg NYMPHÁIVAL,
Bátran mulatozott szép vadászatival,
Tõltõtte õrõmét éjtét vadaival,
Sebessitvén õket tollas nyilaival.

MUSák az PARNASSUST bátorsággal lakták,
APOLLÓ leczkéjét figyelemmel halgatták,
Szép tudományokkal elméjek futtatták,
S'-azok kõzt magokot kedvessen mulatták.

Sok Gõblyeit az PAN szabadon jártatta,
Egy mezõrûl másra kár nélkõûl hajtatta,
Nem lévén kóborlók senki nem bántotta
Mellybûl esztendõnkint szép hasznát várhatta.

[p 0048] Neptunus haszonnal halászta Tavait,
Triptolemus bõven rakta asztagait,
Bizvást legeltette Titirus Juhait,
Aristeus vígan szamlálta Rajait.

Tavaszkor a' Chloris bátran kertészkedett,
Fáratsága után virágokat szedett,
Kikkel kedvesinek kedvel kedveskedett,
Hadi veszelyektûl nem félelmeskedett.

Ágyát bátorsággal Hymenis vetette,
Az új házasokot a' mellyre fektette,
Elsõ õrõmõkben kedvessen éltette,
Márs haborujától õket nem féltette.

Minden kereskedõ s'-útazó bátran járt,
Szabados uttya vólt nem felt hogy vallyon kárt,
Fáradosásábúl szép nyereséget várt,
Hasznával tõltõtte mind a' telet S'-mind nyárt.

Arany ûdõ vala, de vassá kezd lenni,
Mavors-is dárdáját fel-akarja venni,
Kesziti sisakját Pallas-is fel-tenni,
Látván, hogy ujjonnan mezõre kell menni.

Romol a' Békeség, hadak kiáltatnak,
A' Kapa, s'-szántó vas heverni hagyatnak,
Kin Ceres, és Bachus meg-szomorittatnak,
Mert ez kenyér, amaz bor nélkûl hagyatnak.

Szokott vadászattya múlik Dianának,
Halván harsogását Márs trombitajának,
Annyi batorságot nem igir magának,
Hogy most állya lesét erdõk árnyékának.

[p 0049] Apolló-is félben hadgya dictalássát
Változtatni kezdi a' Musák szállását,
Tágittya Chloris-is a' kertek járasát,
Bátorságosb helyen rendeli lakását.

Ott hadgya Neptunus halászó tanyáját,
Triptolemus futva horgya gabonájat,
Szaladva kergeti Titius-is nyájját,
Bizvást Aristeus sem tõlti tonnáját.

Pán Gõblyeinek sincs szabad legelése,
Puha Hymennek-is delig heverése,
Az hadak hirére van eszek veszése,
Innét oda, s'-onnét tovab kõltõzése.

Felelmessé lészen a' bátorságos út,
Fel-verett szekéren lát a' Kalmár sok bút,
Mindene praedára, s'- káros Sákmánra jút,
Az ijett szegénység egy helybûl másban fút.

Hadi keszûletek mindenûtt láttatnak,
Tábori ezkõzzel szekerek rakatnak,
Készittetnek nyergek, lovak patkóltatnak,
Pánczél, Sisak, Karvas, Pais forgattatnak.

Ki ezeken tisztit, ki kardot kõszûrûl,
Némelly munkálkodik sátorai kõrûl,
Ez kopiat egyenget, amaz puskát tõrûl,
Ki kedvetlen keszûl, ki hogy el megy õrûl.

Vźgre a' jel adó trombiták harsognak,
Hogy ki-ki fel-ûllyõn s'-indúllyon jelt ednek,
Az eresztett zászlok mezõkben lobognak,
A' sok szép Seregek alattok villognak.

[p 0050] ERdélynek a' szine, sok Ur, sok Nemesség,
KIrállyok Nemébûl eret fõ emberség,
Hó penzes Katona, sok szabad Legénység,
Magyar, Olah, Kurtan, Német és Székelység.

Kardot kõt KEmény-is ezek Generállya,
Kõzikben érkezik, rendeket visgállya,
Noha nem tetteti, de szivét bú állya,
ANNA új szerelmet el-hadni sajnállya.

A' nagy Szû, s'-nemes vér magos dolgokra vágy,
Az haza porában csak heverni nem hágy,
Alacson szivû az, s'-minden dolgában lágy,
Kit mindenkor nyugtat csak honnyabéli ágy.

Szerzik a' hirt nevet idegen helyekben,
A' melynél dragab kincs nincsen az életben,
Véget ér az halál mert egyéb mindenben,
De a' sem bir azzal s'-nem vonnya veremben.

El-múlt vólna neve edgyûtt életével,
A' Világ nem telne most-is szép hirével,
Ha meg- elégedvén Országa szélével,
TOvab nem ment vólna SáNDOR fegyverével.

Az HANNIBáLNAK-is mikor múlt élete,
Lett võlna hirének akkor végezete,
De kûlsõ helyekben sok cselekedete
Mivelé, hogy most-is él emlékezete.

JULIUS magának ugy szerzett hirt s'- nevet,
Hog' nen nyelt mindenkor csak ROMAI levet,
Hanem mint egy fárul másra járó Evet,
Egy, más Országban-is tûrt hideget s' hevet.

A' nagy Pompejus-is hogy hon nem hevere,
Hanem sok Országon villogott fegyvere,
Vólt triumhusinak sok pompás szekere,
A' kit nem érdemel az hon lakó here.

Azért nevezetes Cándor Telémon-is, A' Pentheselia vitéz Amazon-is,
Phrygesek
tajnokja [!] az Agamemnon-is,
Hogy jártak s'-probáltak más Országokon-is.

A' tette Jazont is olly nevezetesnek,
Szép emlékezetet az ád Herculesnek,
Hogy máskint hireket tartván setétesnek,
Sok kûlsõ probákkal tették azt fényesnek. A' mi Õseink-is hajdan Schitiával,
Ha meg-elegedvén s' annak hatarával,
Ki nem jõttek vólna onnét Atillával,
nem zengne az Világ most hirek hangjával.

Az hét Kapitány-is az után ki jõven,
A' szép dicsõségre bennek a' vér fõven,
Nyilakot sok kûlsõ Országokra lõvén,
Jártak, s'-kõltek azzal õrõk hirek nõvén.

Miért hiresb MáTYáS a' tõb KIrállyoknál?
Azért, mert nen hevert csak a' Magyaroknál
Hanem sok idegen kûlsõ Országoknál,
Forgatta fegyverét, probált, s' nyert azoknál.

[p 0052] A' RAKOCZI Gyõrgy-is ezek példájával
Az õrõk hir, nevre buzgó vágyásával.
Nem elégedvén meg faját Országával,
A' Lengyelek ellen keszûl taborával.

Gazdag Fejedelme ez Kíncses Erdélynek,
Olly reménséget ád ki vágyo szívének,
Hogy a' Léngyel Ország LAURUST kõt fejének
Mellyel nagyobb fénye lész hire, s'-nevének.

Gyûjtetvén hadait azért seregekben,
A' mellyeket KEMény vere szép rendekben,
Maga-is Rákoczi õltõzik fegyverben,
Sok Ur, s' Fõ rendekkel érkezik kõzikben.

Kikkel meg-indúlván jút Lengyel Országban,
Õltõznek utánnok sok orczák homályban,
Kisirik szivekkel õket ohajtásban, 4 Félvén veszélyeket az hadi járásban.

Van AMNA-is [!] nehez szûbéli sebével
Ejjel-is álmodoz KEMény személlyével,
A' mellytûl jollehet el-maratt testével,
Mind-az-által most is véle van szivével.

Keván minden Jokot vitézi fejének,
Esedez az hamar sarkú szerencsének,
Job részen visellye forgó kerekének,
Bal sorsa ne légyen féltõ személlyének.

MInden fáratsága õrõmet nevellyen,
Dicsõséggel fõnlõ hirt nevet emellyen,
Haza jõvén feje zõld LAURUST visellyen,
Nyelve diadalmas PEáNT énekellyen.

[p 0053] Valamit a' remény fel tudhat találni,
Nem mulattya szivet azokkal táplálni,
Láttatik-is gondgya néha aláb szálni,
Bizván nem sokára õrõmre fog válni.

Viszont (mert kétséges koczkája a' Mársnak,
Változandó dolga a' véle jadczásnak,
Ha egynek szerencsés, szerencsétlen másnak)
Ereszti elméjét bús gondolkodásnak.

Hol egy hol más hirek azomban érkeznek,
Szep Diadalmakrúl néha emlekeznek,
Néha beszélleni ellenkezõt kezdnek,
Kik felõl egymás kõzt sûrûn értekeznek.

Ezek sibongási nem szûnnek s'-tágúlnak,
A' sok értekezõk uczánként tódúlnak,
Ha ki mi szót indit, a' kõrûl szorúlnak,
Ki Õcsén, ki Báttyán, ki Urán búsúlnak.

Ekkoráig az hír PROTEUST kõvette,
Sok féle formában változását vette,
A' Lengyel dolgokot sok-képpen hirdette,
Szokot cselcsapságát, de most félre tette.

Érkezik sebessen de sárga orczával,
Eléb mint mást mondgyõ jajt kiált szájaval,
Mond: meg gyõt Rákoczi nemelyed magával
Oda maratt KEMéNY, nagyob rész hadával.

Tatár kézben akatt sok számú Népekkel,
Mellette maradott Uri s'-Fõ rendekkel,
Sok fõ-fõ Katona, sok kõz Legényekkel,
Tõbbinek a' fõldet itatták vérekkel.

[p 0054] Meg-retten az Erdély ezek ujságával,
S' a' szõrnyû veszélynek iszanyúságával,
Mint a' gyors menykõnek kõzel csápásával
Majd láttatik lenni el-hanyatlássával.

Meg-szaggattya magát keresve mérgében,
Fûrtõnkint szakadôz haja a' kezébén,
Uyjai fõrtõznek orczája vérében.
Nagy folyó patakok áradnak szemében.

A' sok jaj kialtás veri az egeket,
S'-mint a' fõldi pára bõvit fellyegeket,
A' kikkel némellyek el-maratt férjeket,
Némellyek kesergik Atya fivéreket.

Ez õcsét az báttyát zakogva kõnyvezi,
Kedves társát amaz kõnyvezve nevezi,
Rab-é! vagy le-vágtak mindentûl kérdezi,
Eseteket gyászló ruháját szénnyezi.

Illy állapotya vólt meg-szállott TROJáNAK,
S'-az benne kesergõ Aszszonyok sorsának,
Kik kõzõtt az ANNáT, véld ANDROMACHáNAK
Az el-esett HECTOR szomorú Társának.

Noha sokan vesztek a' TRójAIAKBAN.
TRóILUSSAL
edgyûtt a' fõ fõ Urakban,
De nem vallott TRóJA annyi kárt azokban,
Mint az ACHILLEStûl le-verett HECTORBAN.
Kin noha minnyájan vadnak búsúlással,
Tudván lész már dolgok veszélyesb romlással,
Kedvese el-estén, s'- bõvebb Kõnyhúllással.

[p 0055] Igy nohy Erdély-is sok kárát sirattya,
De azok kõzt KEMéNYT leg- inkáb óhajtya,
Mint ANDROMACHáNAK olly ANNA bánattya,
Bõveb Kõnyvét mint õ, senki nem húllattya.

Nem birhattya magát, dõl gondos ágyában,
Fohászkodik óhajt, kesereg buában,
Mint árva ALCION eped bánattyában,
S'-kesergõ szivével igy beszéll magában.

Fellyebb napom fénye tehát nem nemehett?
Reménlett õrõmem csak eddig lehetett?
Még délre sem méne s'-immár estet vetett?
Illy hamar végzéje, kit késõn kezdetett?

Ah tûndér szerencse ezt csak meg- mútatád,
Õsmérnen sem hagytád tsak meg kevántatád,
Alig szemlelhettem megént-el húnyatád,
Mellyel keservennek új okát adatád.

Illyen az Világnak múló bóldogsága,
Mutatott kedvének kél hamar mordsága,
Mint a' PROTEUSNAK olly változosága,
Semmi õrõmének nincs állandósága.

Hamar fergetege a' gyors veszélyeknek,
Igy rontya sengéjét az újjult kedvéknek,
Fel-dúllya õrõmet s'-praedállya sziveknek,
Nem várt gonoszt tévén halyében ezeknek.

Ah! a' Nemes szûnek forró kivágyása,
Mint gyertya langjával magát fogyatása
A' dûcsõsség után buzgó indúlása
Azt keresvén nem vélt veszélyben hullása.

[p 0056] Nem de job lész vala velem edgyûtt lenned,
A' MARS jatékára mint tûlem el-menned,
S'-annak fordulásán veszedelmet vened,
Engemet-is azzal újjab gyázban tenned.

Melly sokszor kivántam tenni esedezést:
Elsõ kérésemre tennél olly kedvezést,
Fel-tett sisakodbúl latnék levetkezést,
Hadnad más ûdõre a' fel fegyverkezést.

De mint hogy a' dolog járt bõcsûletedben,
Hivatalod-is azt tartotta Tisztedben,
Nem mertem szollani el-készûletedben,
Félvén haboritlak ne talám kedvedben.

De bár szóltam vólna borúlván labadhoz,
Talám annyi kedved lett vólna ANNáDHOZ,
Hogy nem fogtad vólna akkori utadhoz,
Le- tévén szablyádot kit vettél magadhoz.

Nem volnál játéka most a' szerencsének,
Nem fûgnél porázán a' Tatár kezének,
Az én vigságim-is le nem kõttetnének,
Hanem szabad szárnyon veled repûlnének.

De abban egyén mód akkor nem lehetett,
Fogonatos kérést nyelvem sem tehetett,
Urad, tiszted, s'-búzgó véred-is szûrgetett,
Kik kesztetessébûl menned-is kelletett.

El-menvén vártalak telyes reménységgel,
Hogy Isten meg-hozván kévánt békeséggel
Félben múlt õrõmûnk lészen tellyességgel,
S' kezdet dolgúnk minden kivánatos véggel.

[p 0058] De a' szerencsének nézzedtûndérségét, Elébbi gyászomnak nem is érém végét,
Hozá életemnek ujjab õzvegységét,
Hervasztván szivemnek ujjúlt reménségét.

A' várt diadalmat, váratlan veszteség,
a' remélt õrõmet nem vélt keserûség, 4 A' szabad életet rabságbéli inség
Kõveté, s'-az vig fényt szomorú setétség.

Tõvisset nevele Rosát várt reményem,
Váratlan eczakát hajnalt nyutó fényem,
El-húnya KEMéNYEM, el- múla reményem
En mind reményem, te valál KEMéNYEM.

Ki õntvén keservét ezekkel szivének,
Csendesûl Zápora kõnyvezõ szemének,
Kik az elsõ hirrel tõdulva jõvének,
Mint tabvaszi árja ólvatt hó vizének.

Noha vagyon szive nehéz fájdalmával,
S'- álmot sem engedõ bús aggodalmával,
Hogy a' bal szerencse mostoha sorsával,
Igy vesze KEMéNYE, nem várt rabságával.

De egy szikratskája maratt reményének,
Bizik ollyan tûzet hoz még ez szivének,
A' mellyel új Langja gerjed õrõmének,
Es fel virad napja most el-húnt fényének.

Csak éllyen ha KEMéNY esett-is fógságban,
Reménli eszkõzit a' szabadulásban,
Innét vagyon szive egy kis ujjulásban,
Nem tágit más-képpen a' búslakodásban.

[p 0058] MASODIK RÉSZ.

ERtekezvén ANNA
jobban kedevessérûl,
Véle levö hadak nagy veszedelmérûl,
Kezdetitûl fogva utolsó végérûl,
Igy szól egy elõtte azoknak rendérûl. Jelen forgolodtam mindenûtt ezekben,
Utólsó végeig az elsõ kezdetben,
Tudom valoságos vóltokot mindenben,
De csak emlitve-is seb ujjul szivemben. MáRPESUSI ércznél Keménnyeb szivével,
Fenéb mint ÕRMéNYI Tigris érkõlcsével,
A' ki sebes forrást nem indít szemével,
Edes Nemzetének illy veszedelmével.

Szivemnek keserve melly forr a' mellyemben
Ohajtásim kõzõtt nehezit nyelvemben,
Tartóztat kõnyvem is, melly árad szememben,
E' szõrnyû dologrúl való eszédemben.

Tudom téged-is fog uhjab seb sérteni,
Mert látczol kõnyveket már-is késziteni,
Mind azáltal mint hogy kévánod érteni,
Kész vagyok azokot elõdben tõlteni,

Ki-menvén hazánkbúl sok szép Seregekkel,
Hog' Lengyel Országban érkeztûnk ezekkel,
Meg- szaporodtúnk ott idegen népekkel,
Velûnk meg-egyezõ Kozakkal, Svedekkel.

[p 0059] A' kik velûnk edgyûtt bíztattyák magokot,
Hogy ád a' szerencse szép diadalmakot,
Vét is elsõ kedve olly martalékokot,
A' kikbûl várhatúnk sok kedves dolgokot.

KRAKO tõb Helyekkel jút hamar kezûnkben
A' kikkel reményûnk õregbûl szivûnkben,
LAURUS koszorúkot várunk a' fejûnkben,
Szolgálgát a' játek elsõ vetésûnkben.

De a' MARS koczkáját mikor tovab vettyûk.
Hirtelen vakot hoz, kin szivûnk csûggesztyûk
Kezdett õrõmûnket szaporán felejtyûk,
A' bizott reményt-is rút kétségben ejtyûk.

Mert a' KOZAK ott hágy, a' SVED-is el-megyen,
Csak magúnk maradúnk RAKOCZI mit tegyen,
Búsúl s'-tanácskozik utat merre vegyen,
Csak Kalaúzza-is nincs a' ki jó legyen.

Tévelygûnk sokáig az nagy pusztaságban,
El-fogya a' kenyerûnk õrûlt tarsolyúnkban,
Hetedszaka sincsén mit venni a' szánkban,
Van az egész Tabor nagy éhelhalásban. Szikkad az ûres has, a' pofak apadnak,
Bé-esnek a' szemek, az orczák hervadnak.
El-lankad az erõ, az inak szakadnak,
Minden szive s'-kedve el-esik az hadnak. u

[p 0060] Az éhség, bujdosás el-nyomoritottak,
Nem kaphatúnk sákmánt, mert meg-szoritottak.
A' Lengyel Seregek mind kõrnyûl szállottak,
MInden Sákmányozó útad el állottak.

Nincs erõnk hogy továb verjûnk ellenséget,
El fogytúnk visélvén ennyi sok inséget,
Ezer a' nyavalya hoz reánk kétséget,
Azért majd kodúlva kérûnk békeséget.

A' mellyel mivel hogy õk sem ellenkeznek,
Annak tractaihoz mind két reszrûl kezdnek,
A' kivánságokon hamar meg egygjeznek,
Valamint akarják velûnk úgy végeznek.

Reméltûk hogy hátra nincs semmi veszélly már,
De imé kõzõttûnk az hir szaporán jár,
Hogy mint a' mezõket el folyo nagy viz ár,
Bennûnket nem meszsze sok ezer Tatár vár.

Ezzel veszélyûnket látván nevelkedni,
Meg-ijedûnk rajta, s'- kezdûnk kételkedni,
Illy késõ dolgúnkban mit kell cselekedni,
Mellyben már a' remény sem tud hizelkedni. KEMéNY esedezni kezd Fejedelmének:
Mennyen-el elõtte a' CHAM erdejének,
(Maga vólt ez jelen s'- parancsolt népének)
Ne várja meg árját hada õzõnének.

[p 0061] Ne bocsássa magát akartva veszélyben,
Tekéncse hazáját, melly van õzvegységben,
Hogy jó Ura felõl ne essék kétségben,
csak kõnyû szerrel-is siessën Erdelyben.

Csak õ maradgyon meg-s'-meñyen el békével,
Nem gondol annyira maga veszéllyével,
Õ el-marad a' tõb hadak seregével,
Valamint fog járni a' vak szerensével.

De a' Fejedelem nem akar el-menni,
Végig edgyûtt kiván hadaival lenni,
Mint kissebséges hirt elmentével venni,
Készeb bõcsõsb hirrel életét le-tenni.

Mond: nem de el birok meg én is egy kopját?
Avagy meg-úntaé fejem már sisakját?
Az én testemnek- is vér follya patakját
El-várom a' Sorsnak vagy hattyát, vag' vakját.

Egyûtt élek, halok kedves vitézimmel,
A' mint ti, én-is ugy áldozom véremmel,
Ha veszek-is, inkáb veszszek szép hiremmel,
Hogy nem meg-maradgyak bõcstelen éltemmel.

Fejedelmét KEMéNY továb sem tágittya,
Hogy ne mulatozzon kerését ujjittya,
Mi haszna ha magát veszélyre szorittya,
S' azzal most is árva honnyát szomorittya.

Ha magát nem szánnya, szánnya- meg hazáját.
Kinek már-is bal szél hajtya vitorlaját,
Ha reá nem vigyáz s'-nem õrzi hazáját
Félõ nem sokára más tártya kormánnyát.

[p 0062] Noha mint TURNUSNAK ollyan keménysége,
Dicsõsségre vágyó szive nemessége,
Nem ijeszti semmi dolog nehezsége,
Ha hal-is, csak légyen jó hir szûlõ vége.

De KEMéNY mind addig tõri sok szóvával,
nem von végre viszszát jó tanácslásával,
Hanem Seregének igen kis szamával,
El-megyen: ott marad KEMéNY tõb hadával.

Azomban mint felyhõ kõ- essõs záporral,
Kit a' forgó EURUS õszve kevert porral,
Érkezik a' Tatár olly iszonyú sorral,
Kit kõvet sok rabság s'-halál gyászos torral.

Sok az Ellenség is más szûkség-is rajtúnk,
A' kik terhe alatt erõnkben el-fottúnk,
Egy régi O Sánczban végtére szorúltúnk,
Az honnét ellenek sok harczot tartottúnk. Magúnk el-szánása vitézekké csinált,
Szemûnk elõtt láttyuk a' rabságot s'-halált,
Tudgyuk hog' azokbúl más senki meg nem vált,
Vitézûl el-veszélt mindenikûnk kiált.

Fogjuk-is a' dolgot ellenek markosan.
Fel-serkent a' veszély nem vagyunk álmosan,
Viselvén bennûnket Vezérûnk okosan,
Vesznek a' Tatárok miattúnk számosan.

De látván erejét továb nem álhattya,
Hog' meg válcsa népét a' CHANNAL jártattya,
Kemélvén az által talám meg-válthattya,
Feles Sarcsot igir, ha el-bocsáttattya.

[p 0063] Mint régen CURTIUS le-tett életével,
Hogy ha hazájának használna vérével,
Vagy penig rebságra jutandó testével,
Nem kénáéna senkit szegõdõ bérével.

Hanem fel aldozná magát hazájáért,
Mint IPHIGENIA Gõrõgõk hadáért,
De nem várván semmi olly jot halaláért,
Õrõmestb sarczolna meg-maradásáért.

Mézes színt fest a' CHáM szándéka mérgének,
Kegyes ábrazatot kegyetlen szivének,
Jó válaszát kûldi KEMéNY kérésének,
Biztattya nem lészen bántása népének.

Hitit kõti ehez erõss eskûvéssel,
Csak mennnyen [!] ki hozzá KEMéNY sietéssel,
Végezzék a' dolgot illendõ kõtéssel,
Engettetik uttya szabad elmenéssel.

Hitelt ád hitinek, mást mit is tehetett?
Egyéb orvosságot mert nem remélhetett:
Azért a' CHáM néki a' melly ûdõtt vetett
Egynehány Urakkal arra ki sietett.

De álnok SYRENNEK indúlt énekére,
Szépen hizelkedõ kûlsõ személlyére,
De belõlt rút farkot titkoló testére,
Ki mézes szavával hiteté mérgére.

Tõkélletlenb Tûnder ez minden Circénél,
Változób az hité Proteus testénél,
Hamis Poliphemnek álnokab szivénél,
Hazugab az ravasz Simon beszédénél.

[p 0064] Edes Nemzetûnknek jáj! nagy veszedelme,
Ennek szõrnyõségen el-bódúl az elme,
Hogy jól ki mondhassa nincs annyi értelme
Mint rontá az hamis pogány gyõzõdelme.

Bár csak kì ki kezén vitézûl vesz vala,
De az hitet adó Pogány rútúl csala,
Véletlen ránk jõvén egyszer-s' mind fel-fala
Kõzzûlûnk harczolva kevés ki meg-hala.

Mert az midõn az Chám Keményt tartóztattya,
A' sarczolás dolgát véle tractáltattya,
Azomban hadait rendekben állattya,
Nem várt gyorsasággal reánk bocsáttattya:

Nagy orditással jõn ellenûnk tábora,
A' melly meg- indúlván egig ér a' pora,
Reánk szórt nyilának temérdek zápora,
Mint mezõt rontó kõ rajtúnk olly szapora. Tiz tiz jùt itt egyre, tõb talám annál-is,
Számosb fejû Sárkány ez a' Hydranál-is,
Rettenetesb csuda a' Gerionnal is,
Gondot adna hogy ha Hercules vólná-is.

Nincs kõztõnk vezérûnk kezd rendûnk bomlani,
A' Szemény Zászlók-is tûlûnk elhajlani,
A' Tatárság mellé véletlen állani,
Minden-képpen fáratt s'-éh hadúnk romlani.

Mig Kemény Hectorúnk lehetett kõzõttûnk,
Mint a' Trojaiak tõbbet cselekettûnk,
Az halál kõzõtt-is életet kerestûnk,
Mint nyáj Pásztor nélkûl most ollyâká lettûnk.

[p 0065] A' Chám-is el-fogyván tûlûnk Vezérûnkõt,
Pribék Szeményekis el-hagyván rendûnkõt
Gyõzi a' nagy erõ fáratt seregûnkõt,
Iszonyú romlással felvernek bennûnkõt.

Biznánk nincsén kihez, futnánk nincsén hová,
Mennénk, nem mehetûnk sem ide sem tova
A' veszedelemnek kõrnyûl áratt tava,
Nyakúnkon a' fegyver, nem bocsöát sohova.

Mint a' Juh akolban bé-esett farkasok,
Kiknek sok éhséggel ûressûlt az hasok,
Vagy ludak seregét térengetõ Sasok,
Ugy ûznek, kergetnek a' Tatár nyilasok.

Egy s'-más csuporban-is elõttõk szorúlúnk,
Utánnúnk a' veszély a' merre fordúlúnk,
Vágnak, fognak, õlnek, kik kõzõtt jajdúlúnk,
Nincs már tovább remény, mindenûtt csak húllúnk.

A' Magyar Anyáknak sok kedves szûlõtte
Futkos itt; mert forog veszélly kõrûlõtte,
Soknak a' Tatár kard fejét el- ûtõtte,
A' rab szij kezeit sokaknak kõtõtte.

Mint a' meczet Barány halálos sebében,
Mig nem hûl párája mozogo testében,
Szánd szép Nemzetedet a' Tatár kezében,
Hasonlatos-képpen fettremgi vérében.

[p 0066] Mikor már a' MARSNAK meg-szûnt áldozattya,
A' meg-fogattakot a' CHáM nem vágattya,
Hanem mindeneket praedára osztattya,
Magokot szomorú rabságra tartattya.

Sokat adott ugyan MáRS áldozattyára,
De tõbbet tartott meg tabora hasznára,
Hogy sem az halálnak jutott praedajára,
Tõb ment a' rabságak nyomorúságára.

Itt vólt ERdély szine, s'-job része hadának,
Az Urak, és fõ fõ Rendek virágának,
Kik KEMéNYEL edgyûtt oda maradának,
Hagyván siralmas gyászt az árva hazának.

A' CHáM mikor KEMéNYT magához hivatta,
Õtet ugyan akkor fogságban adatta,
Végre Sereginket hogy fel-praedáltatta,
Haza felé hadát más nap indittatta.

Jelen vóltam eddig vélek mindenekben,
Akattam vólt én-is Tatárok kezekben,
Isten szabaditott az elmúlt hetekben:
Ezt láttam, eszt tndom [!] mondani ezekben.

MIkor a' bús ANNA ezeket halgattya,
Sok formában indúlt s'-láttatik bánattya,
Néha mint kõdõs nap ollyan ábrázatya,
Néha homályos hold orczáját mutattya.

Tûrheti a' tõbbit csendeseb elmével
Kedves KEMéNNYéNEK de emlitisivel,
Szomorúb felyhõben borúl személlyével,
Szeme-is essõzik keservesb kõnyvével.

[p 0067] Mind-az-által most-is vagyon olly reménye,
Hogy adatik végre olly bóldog õsvénye,
Melly által meg jõhet még egyszer Keménye,
Ha más nem, ki hozza kincses gyûjteménye.

Láttatik-is gondgyát ezzel enyhitenj,
Noha a' szeretet nem túd felejteni,
De szokot a' remény a' bún kõnyiteni,
Kétségben el-csûgget szivet éleszteni. A' kedves dolgoknak van sok akadállya,
Sok féle ellenzés sok veszély probállya,
De ezek ostromát a' ki végig állyá,
Végre szép nyugalmát ezeknek talállya. Amaz píros CLARIS sok habok kõzõtt nõ,
A' sárga arany-is sok langban, tûzben fõ,
Sok erõs probákot szenved a' drága kõ,
Tisztitot fényével mig mélto bõcsre jõ.

Ezek-is kedveknek el-szakatt láncz szemét
Mig õszve kõthetik, s'-érhetik õrõmét,
Noha sok gond sérti addig a' bús elmét,
De vigasság váltya ennek-is gyõtrelmét.

HARMADIK RÉSZ.

MEg-indúlt
vala már a' Chám Taborával,
Meg-hizott a' szive kõvér praedájával,
Vigán zeng serege hadi notájával,
Viszi Keményt s'-a' tõb Rabokot magával

[p 0068] A' kinek jollehet kedves szabadsága
Kedvetlen fogságra, búra vigasága,
Rabi állapotra kényes urasága-
Szomorú ûdõre kõlt víg nyájassága.

Mind-az- által amaz nagy OTTHO modgyára,
A' kit a' szerencse vévén bal szárnyára,
Csaszári székébûl le tõn utollyára,
Nem csûgged elméje ezek ostromára.

Sõt a' benne lakó nagy szû erejével,
Olly mint a' vidám sas most-is nezésével. Harsog a' nyelve-is nye

REM. : s beszéllésével,
Biztatván társait sok szép intésével.

Maga a' Tatár CHáM van ezen csudával,
Mikor a' Rab KEMéNYT, láttya illy orczával,
A' kit egykor szemben juttaván magával,
Beszél véle, s'-tartya sokáig szavával. Vigyázván akkor-is méltó személyére,
Nagy szivet mutató bátor beszédére,
Kedves rendben szedett termetes testére,
Fejedelemséggel kénállya végtére.

Bíztattya mingyárt bé-viszi Erdélyben,
Haza sem mégy addig, ezt végzi elsõben,
A' RAKOCZY Gyõrgynek ûlteti székében,
Az egész Országot bocsáttya kezében. De nem hiszen KEMéNY a' SYREM szavának,
A' kinek éneki elébb-is csalának,
Tudgya azt-is, hogy él Ura Országának,
Melly, más Fejedelmet nem kéván magának.

[p 0069] Azért ajánlássát a' CHáMNAK meg-veti,
Mellyért õ-is erõsb fogságban teteti
Egy tetves Jancsárral egyûvé kõtteti,
Gondos éczakáit a' mellett tõlteti.

Tûnder változását nézd a' szerencsének,
Kedves láncza helyett ANNA szerelmének,
Melly unalmas békot KEMéNYRE veténék,
Hozzá lánczolt dõgét rút Tatár testének.

Ezzel edgyûtt lenni kell vala ANNáNAK,
Es gyenge Vankusin nyugtatni ágyának,
Mellette nyujtozni nem érút Jancsárnak,
S' érzeni fogait szõké bogarának.

Két õlelõ karját nyakán által vetni,
Azoknak lánczával hozzája kõttetni,
Gyenge csokjainak harmattyán éltetni,
Nem ez undok testnek tetvével étetni.

Az az Uri személy, kit sok szû óhajtott,
A' CENSABRIA-is magájénak tartott,
Bizott reményében meddig nem csalatott,
Melly nem hozzá illõ ágyas társra jutott!

Elébb hogy sem a' CHáM meg-indúlt hadával,
Az elõ járo hir mégyen gyors szárnyával,
Bé-tõlt mindeneket csácsogó szajával,
Hogy Kemény Jánost-is hozza õ magával.

Õszve gyûjti népet Nestler Fejir várnak,
A' ki gyõzõdelmén õrûlvén a' Chámnak,
Láb szijját készitnek most fogott Solymának
Hogy azzal ûdvõzlye gyõzé1lmét Urának.

[p 0070] A' SZILáGYI MIHáLY viselt illyet régen,
Ki szerencséje-is fotgott sima jégen,
Diadalmaskodott sokszor ellenségen,
Nyomorgott végtére rabságos inségen.

Gyûjtnek azért õszve számos miveseket,
De nem Karmasinnal bánó mestereket,
Sem Selyem s'- Szkosiom bocsátó kezeket,
Hanem vas forgato erõss BRONTESEKET.

Mellyek mint ha jõttek volna az AETNáBúL,
VULCáNUS
mivének szennyes barlangjábúl,
Most-is fûst gõzõlõg némellyik szájábúl,
Hatan álnak elõ kovácsok számábúl.

Vas por szennye ûlte hízott pofájokot,
Szenek pozdorjája fûstõlte nyakokot,
Sok szikra csipdeste fel-tûrõtt karokot,
Egy-egy põrõly telte bé-fogott markokot.

Ritkúlt a' szakállok csapdozó tûzekkel,
Éktelen homlokok põrsõllett szemekkel,
Orczájok varasúlt gyakor égésekkel,
Merõ fél õrdõgõk kormos személlyekkel.

De mint Oriások temerdek tagokkal,
Hegyeket birnának emelni vállokkal,
Labdaként jádczonak az ûlõ vasakkal,
MIndent végbé visznek erõss múnkájokkal.

Száz font vasat adnak kezében ezeknek,
A' KEmény számára mellyet készittetnek:
Lábára illy gyenge láb szijjat fûzetnék,
El-készítésében azok-is sietnek.

[p 0071] Azért a' nagy fuvók kezdenek szelelni,
Azoknak EURUSA tûzet-is nevelni,
magát vélned itten VULCáNUST mivelni,
CYCHLOPS társaival a' põrõlt emelni. Fel-gerjedvén a' tûz a' szikrák ropognak,
Hevûl a' vas, arrúl a' rosdák pattognak,
Az erõss Kovácsok mellettek forognak,
Kezdett munkájokhoz serénységgel fognak.

A' fuvó gégéje kõrûl szit ez tûzet,
Pemete bojtyával, az hint reá vizet,
A' verõ põrõlyhõz készit némelly kezet,
Fogók szájátúl falt vasatt némely vezet.

Hajnal szint mutat már a' vas setétsége,
Meg-pirossitotta a' tûz melegsége,
Minden mocska, szermye rosdája le-ége,
Engedelmeskedik lágyúlt keménysége.

Zúgnak a' põrõlyõk fel-emelt kezekben,
Ûti ki-ki lehet mennél erõssebben,
A' múnka, és a' tûz heviti testekben,
A' repûllõ szikrák dongnak a' mûhelyben.

Húnt a' nap: setéte van az éczakának,
Fenyes tûze látczik akár melly szikrának,
Mondanak a' mûhelyt lángozó AETNáNAK,
Az hol a' nagy vason ezek kalapálnak.

Ûstõkõs csillagot minden ûtés csinál,
Sok ugrogó szikra szõkdecsel a' kohnál,
Tûzes liderczeket ejjel ha ki tanál,
Itt minden fúvallás tõb szikrát ád annál.

[p 0072] Õt részbûl áll a' vas mellyet kalapálnak,
Hajtottak már edgyet a' jobbik szárának,
Sûrõn jár a' põrõly, majd mást-is csinálnak,
Készûl abroncsa-is Karikák pántyának.

Mind az õt darabot már õszve kõtõtték,
Suhog rajtok a' viz, mellyel meg-õntõtték,
Vége van a' mûnek, a' põrõlyt le tõtték,
Izzatt homlokokot, s'-nyakokot tõrlõtték.

Kõzelget a' CHáM-is immár a' Várashoz,
A' Várasiak-is kezdenek dolgokhoz,
Mint hogy diadalma gazdag praedákot hoz
Hogy illõ ûdvõzlést adgyanak azokhoz.

Meg-indúlának azért rendelt seregekkel,
Oldalok szépitõ aranyas tegzekkel,
Más Országokbéli szép õltõzetekkel,
Kõszõntik a' CHáMOT vig ûdvõzlésekkel.

Az ûdvõzlõ sereg a' mint két felé vál
ENCHELADUS forma két Tatár elõl áll,
Altal õltvén amaz nag' vasat egy tõlgy szál,
Azt viszik, a' mellynek súllyát érzi a' váll.

Meg-szólal itt ARSLáN azoknak Agája,
Fõldig atlaczban van, kõves a' szablyája,
Az ijja aranyos, és annak púzdrája,
Háta megett nyerit festett paripája. Egész vég patyolat fejét keritette,
A' derekát õve a' mint kõrûl vette,
Az elsõ csomóhoz mind két kezétt szette,
meg- hajlot derekkel szavát igy kezdette.

[p 0073] Az hires MUSURMAN Nemzet nagy reménye,
Ki által setétûl a' CHAUROK fénye,
Fénlik, ragyog, terjed ALCORAN tõrvénye,
Aldott lábaidnak minden õ õsvénye.

A' nagy ALLA a' ki visel mindeneket,
A' mint mostan adott szép gyõzõdelmeket,
Ugy tõb szerencse-is kõvesse ezeket,
Diadalmas híred érje az egeket. Kardod s'-karod által tellyen a' Tõrõk hóld,
Mellyhez diadalmad mostan-is nagy tészt [!] tóld,
Ez sok Rab sarczával õregbedik a' fõld,
Kiket fogságokbúl sok ezer summa óld.

A' melly jó lovadon megadot forgattad,
S' el esett testeknek véreket ontattad,
A' más világon- is ugrállyon alattad.

Ezen szõktesd által hidgyát a' SIRATNAK,
Ezen járd aranyékat a' zõld fa ágaknak,
Az HAURI Leányok kik alatt múlatnak,
S' nyugovó ágyokat néked-is mutatnak.

Ezen meny Udvarhoz amaz nagy ALLáHOZ,
Mikor MAHUMéTET hivattya magához,
Ûltetvén vendégûl vetett asztalához,
MAHUMéTET ezen kisirjed házához,

A' Kard a' melly szolgált most diadalmadra,
Kõttessék akkor-is dûcsû óldaladra,
Az a' menyi rabot adott rab szijjadra,
Allyon annyi gyermek s' Lyány szolgálatodra.

[p 0074] Nagy gyõzõdelmednek azomban õrûlvén,
Le-borúlt orczával elõdben ki- gyõvén,
Most fogott foglyaid nem mind foglyok lévén,
Azok kõzt tõrõdben Solyom-is kerûlvén.

Im ezt a' láb szijjat, (a' vasat mutattya)
Készitettûk néki, erõst meg tarthattya,
Ezt az egész Sereg általam nyújtattya,
Vig idvõzlésének jeléûl adattya,

Alig vala vége kõvet veszédének,
Hogy a' CHáM nevével KEMéNYHEZ menének,
Õ vólt az a' Sólyom, mellyrûl beszéllének,
Kit hogy ki fogjonak sokan sietének.

Viszik a' láb szijjat [ez száz font vala]
Mellyet BRONTES, hamar KEMéNYHEZ foglala,
Ki a' CHáM mint álnok madarasz úgy csala,
Mondgya, mint ezt érte, mért inkab nem hala?

a' Gyõrõgõs láb szij csõrõg lábain már.
A' szokatlan Solyom melyben nehezen jár,
Illy képtelen terhely hogy vesztegetik kár,
E' nemes madarat máskint bõcsûlnék bár.
Sugárit szárnyának meg minap ki- szették,
A' CHáMNAK Kányai mikor kõrûl vették,
Csapdosó kõrmõkkel seregit sértették,
S'-azokkal õtet-is rútúl mellyesztették.

[p 0075] A' sem vala elég nyomoruságára,
Hanem illy nagy csõrgõt kõtének labára,
Mellyet hogy nem birhat, tollyák taligára,
Ugy hurczollyéák KEMéNYT sokak tsudájára.

Kit mind az hadakban jól viselt dolgokért,
Ellenségeken vett szép diadalmokért:
Mind békeségbeli nagy szolgálatokért,
Mellyeket hazája mellet tett sokakért. Dûcsõsseg szekerén kellene viselni,
Zõld LAURUS ágakkal homlokát tisztelni,
Aldozó napokot nevére szentelni,
Vig ûdvõzlésekkel az égig emelni.

Az alá, borultán elébb fényének
Hamar Kerekei sima tengelyének,
PROTEUST kõvetõ tûnder szerencslenek,
Szalma kevékkel tõlt taligát tevének.

Ûdvõzlõ szók helyett csúff szókkal illetés
Erdekli fûleit, s'-boszszontó nevetés:
Illyen a' világi kedv s' õrvendeztetés,
Kõveti azt gyakran nem várt szám kivetés.

Nincsén olly finnyás kény s'-olly kényes finnyasság,
A' kit ne sarkallyon sok tõvisses gondság,
Szomszédos egymással szolgálat s'-Uraság, A' Szûr a' Skarláttal, szabadsággal rabság.

[p 0076] Inában van kinek kinek változása,
Egy perczentés kõzli, lehet fordúlása,
Nagy állapottyárul csekélyre szállása.
Cresushúl Irussá hirtelen válása.

Kedvén sétal ávad s' ugrál a' ligetben,
Jáczodozva úszik hal-is a' vizekben,
Azomban a' mikor van bizott õrõmben,
Ez horgot kap, amaz hú1l nem vélt veremben. Igy sok veszély inal minden bóldogságot,
Ha egy kedves óra fordit vigasságot,
Más nyújt nem reménlett bút, szomoruságot,
Szabad élet után tõmlõcsõs fogságot

KEMéNY-is
nem régen szabados szárnyakon járt,
Illy mostoha sorsot s'-bal szerencsét nem várt,
A' véletlen eset, a' ki hoz gyakor kárt,
Azomban lábára melly nehéz vasat zárt. A' kivel érkezven végre Crim fõldére,
Bakcsa száraiban, Cham lako helyére,
Sok tátott száj s' nyilt szem bámúl nezésére,
A' szalmás taligán bé-jõvetelére. Begyûl a' Várasnak minden szomszédsága,
A' csudáló népnek tolong sorossága,
A' kiktûl nézetik talligás Rabsága,
Mellynek vólt az elõtt hintós méltosága.

[p 0077] NEGYEDIK RÉSZ.

A'
Nagy Város felett éppûlt egy Sidó Vá,
A' mellynek a' neve valoságával jár,
Kalodának hijjak, Kalodájúl-is vár,
Abban rekesztették a' rab Keményt-is már.

Az hol noha sinlik sok nyomorúságban,
Ugyan-is mi lehet kedves a' rabságban?
De szive azon van leg-nagyob gondságban,
Hogy maratt Annája ujjab árvaságban.

Õsmérvén szivének tõkélletességét,
S'-igaz szeretetet viselõ hivségét,
Nem kétli rabságán nagy keserûségét,
Tudgya miként érzi szerencsétlenségét.

Két hû szeretetben egy szû szokott lenni,
Ha egy sebessedik más-is sebet venni,
Ha ez gyógyúl az-is fajdalmát le-tenni,
Õrõmre s'-bánatra mind egyáránt menni.

A' mig Kemény János lábát vas szorittya,
A' bánat békója Annát sem tágittya,
A' mint azt rabsága, ezt ugy szomorittya,
Búsúl Kemény, buvát Anna-is újjittya.

Igaz Penelópé volt illy hûségében,
Bujdosó Ulysses sok veszedelmében,
Forogván Charibdis Scylla õrvényében,
Nagy Poliphémusnak s'-Circének kezében.

[p 0078] Valameddig nem tert el-hagyott házában,
Nem volt addig szûnet bús ohajtásában,
Tudván Kemény, hogy illy Anna-is buvában
Szorgalmatoskodik vigasztalásában,

Vajha! mint Vertumnus vólna olly tûnhetõ,
Dedalus modgyára vagy szarnyat fûzhetõ,
A' záros fogságbúl azzal kimenthetõ,
Mint a' sebes Eurus lenne olly sietõ. Nem tagitná utát, gyorsasággal menne,
Gondos Annajával mig szemben nem leñe,
Isten oda vivén nála meg pihenne,
Egyik a' másiktúl vigasztalást venne. De lehetetlen ez, nem cselekedheti,
Bús árváját penig el nem felejtheti,
Tudván ennek szivét menyi bú sebheti,
Biztató szavával míg nem enyhitheti.

Azért ha nem lehet edgyûtt személyével,
Melly szomorú búnak borúlt most kõdével,
S' nem oszlathattya azt biztato nyelvével,
Oszlatni akarja irott Levelével.

Reggel vólt az ûdõ csillagok el-mentek,
Az virradó napnak orczái fénlettek,
Mellyet kõszõnteni madarak serkentek,
A' szomszéd kertekben zengeni kezdettek.

A' mikor irása felett elmélkedvén,
A' bal kõnyõkére KEmény ereszkedvén,
Egy s'-más gondolat is szivére eredvén,
Tepreng az ablaknál Annán keseregvén.

[p 0079] Tekénget azomban a' vár kõrnyekére, Madarakkal ingó fáknak tetejére,
S' halgat azoknak-is hangos énekére,
Száll ott egy Gerlicze egy száraz tõkére.

Bé-estek szemei, a' tolla borzadott,
Le csûg mind két szárnya, begye meg-apadott,
Clarisos ajaka mint viasz hervadott,
Karmasin lába-is rútúl halványodott. A' bal szárnya felé nyakát gõrbitette,
Ritka pillantásra kõnyves szemét vette,
Szomorú nyõgését sok ízben kezdette,
De keserve miatt végben nem vihette. Lehel nyelvecskéje pihegõ szajában,
El- epett gégéje száradott torkában,
Hogy vizet keressen nagy szomjuságában,
Fel-kél, a' mint birja ereje szárnyában. Ott a' szomszédságban vagyon egy forrás kút,
Mellynek kristaly vize kedves csõrgéssel fút, 4 A' szomjuhozóknak híves kortyokot nyút,
Tántórgó szárnyával annak vizéhez jút.

Meg-látván személyeket mellynek tûkõrében,
Banattyának oka fordúla eszében,
Indúlt annál nagyob keserve szivében,
Nem akara innya szép tiszta vizében.

Hanem a' kút mellett fakatt egy kis mocsár,
A' mellynek forrását egyvelitette sár,
S'-fel zavarta csak most egy viz vivõ Tatár,
a' szomjú gerliczes ennek vizéhez jár.

[p 0080] Ehez ereszkedik meg-hajlott nyakával,
Meg ezt- is ujonnan zavarja orrával,
Ugy õnti gégejét annak itallyával,
Egy kertben száll oñét bádgyadott szárnyával.

Nem láthattya továb, a' mìg szemlélhette,
Valamelyre fordúlt szemével kõvette,
Hogy társán kesereg jól által értette,
Mellyel õ-is szivét nehézben sértette.

E' lévén peldája (mond) ez én Annámnak
Reméntelenségben hagyatott Mátkámnak,
Terheseb sullyánál minden nyavalyámnak,
Illy szomorú sorsa keserves Arvámnak.

Mint ha õtet látnám ez bágyat madarat,
Mellyet az árvaság sok bús gondal marat,
Keservessen tõlti a' vig tavaszt s'- nyárat,
Kiken mások kedve bõv õrõmet arat.

A' mint a' gerlicze ûl magános ágon,
A' tõb madarakkal nincs egy társaságon,
Ugy az én Annám-is mint meg únt Joszágon
Nálam nélkûl, nem kap a' páros világon.

Ez nagy bánattyában nyakát gõrbítette,
Be esett szemeit kõnyvben merítette,
Tudom azt-is fejét alá csûggesztette,
Essõzõ szemével orczáját híntette.

Rendetlen tollai ennek fel borzattak,
Begyének kin ûlõ daglyai apattak,
Csinos õltõzeti annak-is változtak,
Mellyének fel emelt vánkosi bomlottak.

[p 0081] Ennek hervadása vagyon ajakának,
Sárgája lett, ott-is a' piros rósánák,
Ha rekett gegéje buliklo torkának,
Ott-is meg-szûnt hangja a' vidám nótának.

Keserves nyõgését ez gyakran újjittya,
Bús óhajtását az soha nem tágittya,
Ez le csûggõ szárnyát nehezen indittya,
Az-is bús tagjait nem kõnnyen mozdittya

Ez a' tiszta vizet sárral keveriti,
S'-el epedett torkát véle ugy õbliti,
Szokott italát az, kõnyvel egyeliti,
Ugy iszik, sorsomot zokogva emliti.

A' madár el-menvén elõlem azomban,
Nem lathatám továb lén mi állapotban,
Talám fõldre hullott valamely bokorban,
Ott fetreng nyavalyás halálos bánatban.

Igy az én Annám-is keserûségében,
nem de el-hanyatlott s'-nõg betegségében,
Csak addig ne lenne kár egésségében,
Irandó levelem mig jutna kezében.

Némelly része elébb készûlt irásának,
Hogy sem nézte dolgát gerlicze gyászának,
De meg állott vala orra pennájának,
Csudáján ez madár ritka példajának.

Hozzá foga azért megént irásához,
Egy-egy ohajtást ád minden vonásához,
Egyvelit kõnyvet-is talám téntájához,
Illy rendû levelet készit Annájához.

[p 0082] Sokszor írtam vólna egyszer sem írhattam,
Bár irtam-is, hozzád azt nem bocsáthattam,
Kedves személlyedtûl mert távul szakattam,
Az el-kûldésének módgyát nem tudhattam.

Rab vagyok tudod azt: nincs szabacságomban,
Hog' kedven telhessék minden szándékomban,
Meg-határozott czélt vetettek dolgomban,
Sarkall az õrállo mindenûtt inamban.

Az egy elme a' kit lánczra nem vethetni,
Láb szoritó vasat reá nem ûthetni,
Záros tõmlõczben-is meg nem rekeszthetni,
Mert aczél falon-is által túd sietni.

Szabados csak bennem, annak nincs határa;
Chámnak sem tilthattya azt õrzõ Tatára,
Valamikor akar kelhet a' szárnyára,
Mehet minden felé gyors szelek modgyára.

Csalatom; Rab ez-is; de nem a' tõmlõczben,
hanem édes ANNáM te lako helyedben,
Annak nálad léte mert nincsen szûnetben,
Veled van mindenkor s'-tartod kõteledben.

Ott udvarol szegény jollehet nem látod,
Tudgya esetemet miképpen ohajtod,
Azon siránkozó szemedet ásztatod,
Szán, a' mint értettem magadot fogyatod.

Akartalak régen édessen inteni,
Hogy tudnád magadot abban mértékleni,
Bánatod terhének súllyát enyhiteni,
Kikkel nem kellene szivedet sérteni.

[p 0083] De nem vólt tõb észkõz, mellyel a' meg légyen:
Hanem ez irásom most már hozzád mégyen,
Hogy állapotomrúl bizonyossá tégyen
S' abból ujjab reményt ketes szived végyen.

Nehéz el- szakatta egyre lõtt kétt szûnek,
Kiket a' szeretet igaznak tõtt s'-hûnek,
A' Nád-méz-is tetczik akkor keserûnek,
Az Ambrosia is Acunitum fûnek.

De a' melly keserves ezek el-válása,
Viszont ollyan kedves egyûvé állása,
Van a' kévánt Joknak sok probáltatása,
Mint aranynak bõcsre tûz által jutása.

Keservesen esett tudod, tudom én-is,
Edgy- mást el-hagyásunk, bizony nem kis kén-is,
Tûrni kell békével, hogy ha az igy lén-is,
A' mostani kõdbûl virrad kedves fény-is'

Élsz te, remélhetek: élek én, remélhetcz:
En veled, te velem, jõvendõben élhetcz:
Rab vagyok, hogy azzá legyek már nem félhetcz:
Hanem rabságombúl szabadúlást velhetcz.

Várhatcz: nem retteged el-menetelemet,
Remélhed, reméld-is meg- jõvetelemet,
Meg-tartotta Isten kedvedért éltemet,
Szabadúlásra-is fel-hozza fényemet.

[p 0084] Azomban hogy tudgyad rabságom miségét,
Hid-el abban lenni leg- nagyobb inségét,
Hogy tudván miattam szived epetségét,
Azon valo búmnak nem tudhatom végét.

Más-képpen tûrnetõ nálam az egésség,
A' mint azt engedi a' rabságos inség,
a' szokatlan dolog noha nagy nehézség,
De elviselteti a' kéntelen szûkség.

A' CHáM rabja vagyok, nagy vasat veretett,
a' mellyet szokatlan lábomra ûttetett,
A' város feliben egy Vár épittetett,
Némelly társaimmal abban rekesztetett.

Õrzenek bennûnket erõss vigyázással,
Meg- kûlõmbõztetvén a' rendet szállással,
Velem Kornis Ferencz vagyõ Nagy Tamással,
A' második szoba rakodott tõb mással.

Az hól sok beszédek erednek kõzõttûnk,
Néha panaszollyuk melly véletlen vesztûnk,
Mondvan miért inkáb hazánkban nem ûltûnk,
Hol ezt kárhoztattyuk, hol amarra vetûnk.

Kedves háza- népet némelly emlegeti,
ANNA kell KEMéNYNEK, mert õ azt szereti,
Némelly bús elméjét rabságára veti,
Azon sopánkodik, magát mint mentheti.

A' mint kõz nyavalyánk ez-is minnyájunknak,
De a' ki illy igát vetett most nyakunknak,
Azon Isten fényét fel-hozza napúnknak,
S'-mutattya eszkõzit szabadúlásunknak.

[p 0085] Untat a' CHáM most-is gyakor kõvetséggel,
Kénát az Erdélyi Fejedelemséggel,
Ajánlya készséget minden segitséggel,
Hallasztom a' dolgot sok féle mentséggel.

Nem kell szõvetsége, tudom álnokságát,
Szép bõrrel fedezi béle poklosságát.
Õsmértem már ennek tûndér ravasságát,
Al veszélyre csal szines baratságát.

Mind-az-által tudnám azt-is mértekleni,
Jo akarattyával dolgom segéteni,
De Fejedelmemnek hogy sem mint véteni,
Készeb vagyok itten sok ûdõt tõlteni.

Meg-írtam nem régen én azt magamnak-is,
Nem kétlem hirével van az Országnak-is,
Unszolnak, sûrgetnek, kérnek, biztatnak-is,
Fel-vállalasára, sõt parancsolnak-is.

De nem cselekszem, ád Isten más módot,
Sarczal tóldom inkáb Tatárnak a' fóldot,
Kinél a' pénz már-is sok rabokot óldot,
Fel-hozza nékem-is az Erdélyi hóldot.

Jollehet mindenem kõlt velem praedára,
Alig maratt nálam egyéb tiz pénz ára,
Hanem a' jegy gyûrõd, sok Tatár láttára,
Maradott meg-nálam, mely méltó csudára.

A' melynek titkában lehet illy értelem,
Mint hogy az a' gyûrõ vólt te adtad jelem,
Ha azt nem vitte semmi veszedelem,
Meg-tartatol te-is, edgye leszez velem.

[p 0086] Tysbét s' Ariadnát mikor rajta nézem,
Szomoruságokbúl te sorsodot képzem,
Tavúl lételûket híd-el en-is érzem:
De el nem mehetek míg pállyam nem végzem.

El-hozza idejét az Isten annak-is,
Meg-nõnek Sugári verdet szárnyamnak-is,
Meg-oldîk bé1koja vasas lábomnak-is.
Szemben leszek veled, ha most nem latlak-is.

Mint kit a' tengeren forgat hoszszú veszély,
Ohajtot partyához hozván végre a' szél,
El felejt minden bût, s'-kedves õrõme kél,
Az múlt veszélyekrûlõrvendezve beszél.

Ugy én-is számlálni fogom kedvessen,
A' kit most emelnem kelletik terhessen,
Akkor emlitése lész õrvendetessen,
Ha most viselése esik keservessen.

Illyen virág terem a' vitézi kertben,
Hol nem gyenge Chloris mulat kényes kedvben,
Hanem Márs s' Bellona kerteszkedik ebben,
S'-jár a' virág szedés sok veszedelemben.

A' ki fel-õvedezi szijját fegyverének,
Két végét kõti fel az a' szerencsének,
Bizontalan sóldgya MARS fizetésének,
Mikent a' játekos KOczka vetésének.

Mint a' kedves ROSA sértõ tõvissekbûl,
Avagy a' PáLMA rá rakott terhekbûl,
Ugy a' szép dûcsõsség nõ szenyvedésekbûl,
Terjed hirem s'-nevem nékem-is ezekbûl.

[p 0087] De ha lenne-is innét más érdemem,
Csak azt a' várt ûdõt hozza fel Istenem,
Mellyet személlyeddel lehessen tõltenem,
Ha te velem leszesz, meg leszen mindenem.

Mértékellyed azért keserûségedet,
Rendetlen bánattal ne epeszd szivedet,
Higy, remélly, kõnyõrõgj kérjed Istenedet,
Meg-tart engem néked, énnékem tégedet. Ez vala a' rendi írott Levelének,
Mellyet mig végezett, s'- adott kõvetének,
A' Tatárok addig Dévanban gyûlének,
Hogy õ-is bé-mennyen érette kûldének.

Szép szerszámos lovat hozának alája,
Mint hogy a' vas miatt nem ûlhet reája,
Meg-oldatik szárat szoritó kán vája,
Nester Fejér-Vári KOvácsnak munkája.

Annak terhét azért le-vévén lábárúl,
Fel ûl s'-alá mégyen a' Vár piaczárúl,
Toldúl sok nézõ mindenxik úczárúl,
Csudálva szemlélik valamerre járúl.

Illyen tekintetet ritkán láttak rabban,
A' szabadúlt ráro sem néz vidámabban,
Laususnál a' lovat ûli módosabban,
JOllehet inai tõrõttek a' vasban.

A' Deványos házhoz a' mikor érkezik,
Hogy kõzikben hijják az Urak végezik,
Azért ugy kivánván õ-is bé-férkezik,
Az hõl egy dologrúl s'-másrúl-is kérdezik.

[p 0088] Áll az Deván elõtt Pórusnak modgyára,
A' ki Nagy Sándornak jutván fogságára,
Jollehet sok bú, s'-gond gyûlt nyavalyajára.
De nem gyõtt változás szive nagyságára.

Bátran szól Sándornak minden kérdéséban,
Hogy rab s'-koronája akatt más kezében,
A' semmi le-esést nem szerez szivében,
Egyenlõ orczát tart mind két szerencsében

A' Kemény Kemény- is állapottyában,
Mint tengeri kõ-szál habok csapásában,
Avagy az erõs tõlgy szelek ostromában,
Nem hajol s'-változik szive nagy voltában.

A' melly orczával vólt Chámnál a' mezõben,
A' mikor Erdellyel kénálta elsöben,
Most-is nemes szive van azon erõben,
Ha borúlt-is napja seteteb fõlyhõben.

Melynek a' Császár is értvén rabságárúl,
Egyszers' mind rendinek nág' állapottyárúl
Egy Kapucsi Pássat kûldõtt a' Portárúl
Kõvetûl, a' Chámhoz ennek a' dolgárúl.

Mint hogy az olly fõ rab a' Gsaszárt [!] illeti,
Azért KEmény Jánost a' Chamtúl kéreti,
A melly végett õ is Devánnyát gyûjteti,
Mit mivellyen ebben, tanácsra véteti.

Arrúl van a' tracta ez Gyûlekezetben,
Az hová Keményt-is hitták Seregekben,
Kezdnek véle bánni végre keménnyebben,
Sarczot vetnek reá, s'-határt szabnak ebben.

[p 0089] Száz ezer Tallérra azért erõltetik,
Nincs egyebet tenni, meg-is igirtetik,
Az után a' Várban helyére vitetik,
Kapucsi Passa-is viszszá eresztetik.

De ûressen mégyen, mert KEMéNYT nem adgyák,
Hanen a' mint eddig CHAM számára hadgyák,
Sarcsát el- keszitvén s' azt letévén mondgyák,
Rabság kõtelébûl az után meg-óldgyák.

ÕTÕDIK RÉSZ.

JUt
azomban KEMéNY levele ANNAhoz,
Mellyet vévén eléb ennél ajakához,
Az után kezd annak fel-szakasztásához,
Sok szives ohajtást ád olvasásához,

OLvasása után teszi kebelében,
Veszi megint onnét s'-forgattya kezében,
Olvassa ujjonnan, s'-ollyan személyében,
Mint a' változó nap borongó fényében.

Ad kûlõnb- kûlõmb szint sok féle érzése,
Hajnallik orczája, ha van õrûlése,
Esti homályt mutat szíve kesergése,
S'-ezeknek gyakorta van egyveledése.

Mosolygást, kõnyvezést látnál itt egy szemben,
Vig-is, s' kedvetlen-is, dorûl s' borúl kõdben,
Gyõn s' megy a' fák kõzõtt, mert vala a' kertben.

[p 0090] Tõkélletessége igaz hûségének,
Rabságát fájlalva érzi kedvesének,
Hogy reményét irja menekedésének,
Ad azzal ujjulást s' õrûlést szivének.

Bánatot amazon, ezen kedvet vészen,
Az viaszt, ez rósát orczájára tészen,
Minden értékéhez van sarczához készen,
S' tûle illyen választ a' Rab KEMéNY vészen. Mint hervatt TULIPáN gyõngyét harmatoknak,
A' szomjúhozott fõld árját záporoknak,
Vizét epett szarvas hives forrásoknak,
Éh rárók idejét szokott praedájoknak;

Ugy vártam s' annál-is nagyobb buzgósággal,
Irásodot, s' vettem alázatossággal,
Értem rabságodnak dolgát valósággal,
Mellyen vagyon stzivem nagy szomorúsággal.

Kétszer esett fõldre leveled kezembûl,
A' mikor olvastam, kin gondom õregbûl,
Fohaszkodõ, s' gõrdûl kõnyvem-is szemembûl,
Hog' el kebelemben, onnét-is kihulla,
Fuj vala sebes szél, az után indúla,
Az egek kõzõtt jár, kin elmém búsúla,
De mint jádczó madár magint megfordúla.

Utánna fútolván kétszer meg-kerûle,
Harmad fordúlásban õlemben rõpûle,
Honnét el-oszlott vólt, megint oda gyûlt,
Mellynek állapottyán a' szivem el-hûle.

[p 0091] De akár mint ércsem, ez ugyan csak hivság,
Bizonyosb mint ezer remény egy valóság,
Nõ reménnyel nem fogy, a' nyughatatlanság
Ha csalatik, annál tõb a' nyomorúság.

Mind-az által kõnnyeb ha ember remélhet,
A' keseredett szû mással nem-is élhet,
Addig teng nyavályás mig várt jokot vélhet,
Ha a' remény el-fogy, a' kedv sem épûlhet. Az éltet engem-is tûled el maradván,
A' Tatár tõrében véletlen akadván:
De csak Isten tudgya, ha haza szakadván
Elheteke tõbszõr te veled vigadván.

Értvén rabságodnak azomban miségét,
Ugy érzem Sorsodot mint magam inségét,
Irod mértekellyem szivem epetségét,
Meg-lészen, ha látom rabsagodnak végét.

Biztatcz, hogy félelmim már távul járjonak,
Oszollyon az homály, fények virrádgyonak:
Rab vagy, ne rettegjek, hog' már elfogjonak:
El-mentél, nem mégy-el, sõt haza várjonak.

Nem féltlek rabságtul, hanem rabságodban.
El- mentél, ugy vagyon: de ehynes utadban,
Oda ragatt habod, nincs szabadságodban,
Hogy meg jõj: mi haszna ha várlak azomban?

Engemet remeltetcz, magad vag' kétségben,
Nékem hajnalt hirdecz, ûlsz magad ejfélben,
Irod egességed tûrhetõ épségben,
De mint lehessen az, a' rabi inségben?

[p 0092] A' Fejedelemség akar kié legyen,
Nem iriglem dolgát, a' kire az megyen,
Téged a' fogságbúl, csak Isten ki vegyen,
Sok várásom után én elõmben tegyen. Mind elfelejthetni szenvedet károdot,
Pedig hogy az Isten meg-tartot magadot,
Csak fel-hozza megént szabad vilagodot,
Tõbbet ád, s' meg-tõlti ûrûlt Tárházadot.

A' gyûrõ értelme ha valóság lenne:
Hogy szakatt õrõmûnk még edgyûre meñe,
Régi reményûnknek kevánt véget tenne,
Mélto, hogy õrõkõs tiszteletet venne.

Ariádna s' Tysbe keserves orczája,
Mellyet visel azon gyûrõ karikája,
Méltán lehet árva Annádnak példája,
KInek nálad nélkûl nincsen vig orája.

Szép példákkat számlálsz, bíztacz a' mellyekkel,
Gyenge rosát nemzõ hegyes tõvissekkel,
Palma-fa ágakot nevelõ terhekkel,
Adgya Isten tellyen reményûnk ezekkel. Nincsen semmi szûnet az imatkozásban,
S' Egeket ostromló szives ohajtásban,
Vagy az egyéb féle szorgalmaskodásban,
Melly ezkõz lehetne a' szabadúlásban.

A' mely vadnak sebét Dictamus gyógyíttya,
Maga orvoslását az eléb tágíttya,
Hogy sem gondgyát elmém rolad el-fórdíttya.
Fejedet az Isten mig nem szabadíttya.

[p 0093] Ugy el- veszett kõlykét Tigris sem sûrgeti,
Mint annak ezkõzit én gondom kergeti,
Eyjel sem nyughatik, csak azt emlegeti,
Annak úttya gyepét szegi s' feszegeti.

Legyen mindenemnek harácsló vására,
Ocso bõcsre kellyen a' szép Medgyes Vára,
Csak kiváltásodnak készûlhessenára,
Hidd-el nem szomorit mind ezeknek kára.

Készb vagyok éretted mindenemet adnom,
Egy kõz czondorában rongyosan máradnõ,
Mint tégedet nehéz fogságodban hadnom,
S' azzal õrõk-képpen tûled el- szakadnom.

Vagyok én-is addig, amigy te fogságban,
Hogy ne serenkedném a' szabadúlásban?
Edgyûtt sinlem veled a' tõmlõcsõs házban,
Hanem egyéb képpen, szûbeli rabságban.

Ha lábamon nincsen, vagyon vas szivemen,
Erõs béko csõrõg lánczolt õrõmemen,
A' menyi inséget tudok KEMéNYEMBEN,
Annyi bút, s' nyavalyát higy lenni fejemen. Az egy kúlcsal nyilik vasad lakattyával,
Egy ajton szabadúl fejed fogságával,
Egy idõben múlik szived bánattyával,
Annak egy hajnalban virrad-is napjával:

Fel-jõvõ sugárit melynek ha nézhetem,
A' napot kõszõntõ pacsirtát kõvetem,
Ûdvõzleni kedves személyéd sietem,
Mind ezektûl hitem csak az Urban vetem.

[p 0094] Bôvebben ûzentem szóval Boros Páltúl,
Ez levelem vivõ hiteles szolgámtúl,
Kivánom ezekkel a' szent JEHOVátul,
Fogjuk egy-más kezét kevés napokontúl.

Igy irván Levelét adgya szolgájának,
Jutalmát igiri fáradozásának,
Ha jol végzi rendit rá bizott dolgának,
Meg-adván irását KEMéNYNEK magának.

KInek már a' rabság hoszszú s' nagy igaja,
S' az alatt szenvedett ezer nyavalyája
El-rongjólta testét, s'-változott orczája,
Piros szépségének fordúlt rút sárgája.

Meg-eresztet hája boritotta vállát,
Régen nem irtotta borotva szakállát,
Rendetlen csemeték nõtték kõrûl állát,
Ezûst szin festette ezek arany szálát.

Bádgyattak karjai, szárai tõrõttek,
mert a' nehéz vastúl igen el-verõttek,
El-fogyott ereje, garasi el-kõltek,
Bomlott egéssége, rúhai-is nyõttek.

A nagy szivet s'-elmét benne nem bírhatta
A' rabságnak terhe, azt nem is bántotta,
Minden egyéb dolgát rútúl változtatta,
Szokatlan gondokra s' kinokra juttatta.

Mellyen keseredvén bánatos szivében,
Régi állapottya fordulván eszében,
A' világ hivsága változó kedvében,
ARrúl illyen panaszt indit elméjeben.

[p 0095] Változik az idõ minket-is változtat,
A' kedves napoktúl véletlen meg-fosztat,
Kedvetlen órákra s' bús gondokra osztat,
Végtére azokhoz halált-is ragasztat,

A' mint az nap fénlik fel derûlvén reggel,
Kél azomban szél-vész háborodott éggel,
Kõvetvén rút zápor mezõt ronto jéggel,
Reggeli jó kedve lesz szomorú véggel.

A' tavaszi ég-is újit víg szelekkel,
Ekesûl a' mezõ a' sok szép fûvekkel,
Rút meg- avúlást ér viszontag ezekkel,
Mihelt az Õsz suti fonnyasztó derekkel.

Az emberi élet hasonlatosképpen,
Az ûdõk folytával változik sok képpen,
Mint a' ki nyilt rósa ideig tart szépen,
Mint a' ki nyilt rósa ideig tart szépen,
Meg-avúl az után, s' kórová lész éppen.

A' napot folytató kedves mulatságok,
Szû õrvendeztetõ vidám nyájasságok, 4 Vig napokot ûzõ meg hitt barátságok
El-múlnak, s' kõvetik mord szomoruságok.

A' gõgõs õltõzet szennyes gyászr [!] fordúl,
A' mosolygó szembûl keserves kõnyv csordúl,
A' vidám tekéntet szomorodik s' mordúl,
Az õrvendetes szó siralommal jajdúl.

A' gyors lovaglásnak restûl serénysége
Bádgyad az harczoló karnak erõssége,
A' súgár termetnek lankad delisége,
Sok édes õrõmnek lész keserû vége.

[p 0096] Amaz Cedrus forma derekak gõrbûlnek,
A' sima kezeken rút gõrcsõk épûlnek,
A' vér fõlyõs erek dagadnak s' kékûlnek,
A' szép ábrazatok hervatt ránczban gyûlnek

A' kedves orczárul õrõmmel szedett csók,
S'azzal egyveledett szerelem nemzõ szók,
Más egy mással kõzlõtt sok õrvendetes jók,
Kevés õrõm után bánatra hanyatlók.

Ugy a' kérkedékeny nyalka negedesség,
Ujjab ujjab kedvet vadászo kényessé,
Maga hitt dagállyal fuvalkot kevélység,
Aláztatík, meg-hûl a' bizott reménység.

Egyenlõ mivolta nem marad semminek,
Ûdõ folyásával változnak mindenek,
Boldog állapotban a' kik most fénlenek,
Kedvek múlván ezer kénokba sinlenek. A' melly óra adgya világra létûnket,
A' kezdi rongyolni mingyart élétûnket,
Ugy láttatik ugyan hogy nevel bennûnket,
De az mind kõzeléb mozdittya végûnket.

A' mely ûdõ el-fogy egyszer, a' meg nem tér,
Halálunkhoz penig az mind kõzeleb vér,
Attúl szabadúlast hid-el senki nem nyér,
Vagy eléb vagy útób oda minden el ér.

Múlnak az esztendõk múlnak a' dolgok-is,
Kik most sirban vadnak éltenek azok-is,
Igy el-múlúnk miis, el-múlnak mások-is,
A' mint a' szegények, ugy a' gazdagok-is.

[p 0097] Az én napjaim-is im mint változának,
Uraság, egésség, szabadság múlának,
Szegénység, betegség, és rabság jutának,
Az halál revéhez kõzel szoritának.

Villog-is már CHáRON talám KOrmánnyával
Parthoz jõvén, hogy ott várjon hajojával,
Csak hogy a' LACHESIS késik ollójával.
Fél hólt máskint éltem, sok nyavalyájával.

Nem reméltem vólna a' bóldog ûdõben,
Hogy borúlna fényem illyen rút felyhõben,
Nem túdgya mire jút, senki jõvendõben,
KI vélte, merûllyek én-is ez fõrtõben.

Nehéz ki-fejtõznõm mellynek hinárábúl,
Ezer személyekkel tellyes posványábúl,
Jaj melly Ariádna igazgatásábúl,
Szabadúlok ennek Labirintusábúl?

HATODIK RÉSZ.

IGy
panaszolkodván világ hivságárúl,
Maga sorsának-is mostohaságárúl,
Midõn: ohajt, hall jajt, ott egy kõsziklárúl,
Ez ki lén, moond az, EN. õsmére szavárúl.

Az ECHO jelent meg, mellynek hivására,
Kõnyõkle ujjonnan az ház ablakára,
ONnét beszél véle, s' halgat valaszára,
Ha mit jõvendõlne vigasztalására.

[p 0098] Mond: Narcissus heve nem de most-is fáraszt,
S' el tavozásával új siralmat támaszt,
Azt keserget? avagy adván jajjos választ,
Azt szánod: hogy engem sok veszely fáraszt [Echo,] azt.

Szánhad-is azt méltan, mert kénom szûntelen,
Szerencse bál keze forgat kémélletlen,
A' kénozo Tatár nem szán, mert kegyetlen,
Szive engesztelhetetlen (Echo) telhetetlen.

Igen-is az tudom, mert tûlem sokat kér,
A' kinek gõzétûl szédelgõ fejem sér,
Ha el nem készitem, mondgya tõb kénra vér
S'-igy szabad világot zárt napom nem ér (Echo) ér.

Vajha érne! és szád izazat mondana,
Hogy inet valaki engem meg óldana,
Azért nyelvem téged õrõkké áldana:
De ki vólna az, ki meg-váltana (Echó) Anna.

NIncsen-is egyébrûl, csak róla reménység,
Nyomorúságimban hogy vólna segitség:
De mint hogy utállást okoz a' szegénység,
Talám benne-is meg-alutt az hûség (Echo) ég.

Nem kétlem azt, tudom mindent mivelendõ
Erettem, valami tûle lehetendõ:
De szivének sebe, melly nagyra gyûlendõ,
Hogy halálos lészen félendõ (Echó) élendõ.

[p *009] 9 Ha él-is nyavalyá, él nehéz gondokkal,
Irtám vala néki az el-múlt napokkal, 4 Tudom rakva szive aggasztó gondokkal,
Mint annyi tõvisses gazokkal (Echo,) azokkal.

Reménlem, ha postám kezéhez vihette
Irásom, azokban eddig enyhitette:
De félek, s' nagy gondban vagyok-is érette:
Hogy lett levelemnek el-tevette (Echo.) vette.

Bár vette-is, de a' posta késõn járván, 4 Mig hitét nem hallom van szivemre zárván
Sok ezer gondokkal terheltetett Márván:
Hogy ércsem mint vagyon alig várván (Echo.) árván.

Bizony árván, mint hogy el-vesztette társát,
Melytûl keservesen érzi el-válását
S' ujjitván mint Biblis, kõnyvei forrását,
Talám most-is tészi sirását (Echo.) irását.

Azt bú szivem régen várta, s'-emlegette,
De még eddig kedvét véle nem tõlthette,
Sõt arra-is, az melly Levelemet vette,
Ugy látom válaszát felejtette (Echo.) tette.

Ha tette, s' vehetem, méltó õrvendenem
Kedves irásának, s' azt csokkal ûllenem:
De latomé magát valaha, Istenem!
vagy nála nélkûl kell holtig sinlenem (Echo) nem.

[p 0100] Sok biztatásokkal ingerlesz remélni,
A' kételkedéstûl meg-akarsz kémélni,
Hogy itt fodgyõ éltem, nem kell tehát félni,
Lehet Annámmal-is meg beszéni (Echo,) élni.

Ha az úgy lész, áldlak életem végén-is,
Kérlek illy biztatást tégy Annám szven is,
El mégyek: már régen el hunt a' napfény-is,
Es nyugoszik a' tõb Rab szegény-is (Echo.) én-is.

Ezekkel Echo-is felelgetésének
Véget vét, Kemény-is értekezésének,
Jol fel-jõtt vólt fénye az hóld személlyének,
A' mig ezek ketten igy beszélgetének.

Le-fekszik az után, s' az ágyon el-terûl,
Fáradott elméje mély alvásban merûl,
Végre mikor az hóld ej- félkorra derûl,
Szeme eleiben illyen látás kerûl.

Mutat álma néki egy Cupressus erdõt,
Minden õrõmektûl s' vigságoktúl meddõt,
Abban borongani rút szomorú ûdõt,
Sok búval s' bánattal rakodott esztendõt.

Nem vidamittya ezt a' nap fényessége,
Szûntelen kõdõknek járja sûrõsége,
Minden reszeinek van nagy setétsége,
A' siralmas jajnak nincsen benne vége.

Vagyon kõzepette egy gazos irtovány,
A' fûvek levele mellyen rút halovány,
Fõvenyes a' fõlde terméktelen, sovány,
E' mellett ket felõl semlyekes ingovány.

[p 0101] Ennek kõrûlõtte van az erdõn sok út,
De ezektûl minden vigaság távol fút,
Sétálni a' jó kedv ide soha nem jút,
Minden rész czikkelye nevel ezeknek bút. A' mint az õsvények erre s'-arra válnak
Azok kõzt semmi más madarak nem szálnak,
Hanem majd minden fán eji baglyok álnak,
Halál jõvendõlõ ûvõltést csinálnak.

Itt Fûlemilének hajnalt eneklése
Nem hirdet, s' jó idõt pacsirták zengése,
Nem hallik Publican tréfás csevegése,
Sem aranyas szárnyú szajkók beszéllése.

Nyájjas Gerliczéknek nem gerjed szerelme,
Nem tanúl sûvõltõ rigoknak fegyelme, 4 Nem hajol társához galamb engedelme,
A' vig madaraknak nincs itt semmi neme. Itt a' fák árnyéka sem hoz virágokot,
Violákkal edgyûtt szép liliumokot,
Hanem bûdõs bõrkõt, csipõ csalánokot,
Kõrmõs bojtorvánnyal sok egyéb gazokot.

Nem sétál itt Paris kedves Helenával,
Nem hangzik az erdõ vig kaczagásával,
Hanem sok bús szûnek zeng jajgatásával,
Átkokkal egyvegyûlt kõnyves panaszával.

A' mint a' derek út viszen az erdõben,
Árva Phillist látni ottan leg- elsõben,
Keserves orczája borúlt rút fõlyhõben,
Siro szemeiis merûltek essõben.

[p 0102] MOnd: Múlt az egy hólnap Demophoõ hol a vágy?
Adott szavaidban kételkedésem nagy,
Gyõj meg hited szerént, álnokúl el ne hagy,
Gyõj-meg szánd éltemet, az halálra ne agy.

Vagyon Selyem poráz, van tõr-is kezében,
Nagy el- tõkelletség látczik személlyében,
Ha Demophoonnak csalatik hitében,
Siralmas vég lészen kedves életében.

Továb egy kevessé Ariadna ohajt,
Atkozza Thezeust hogy ha viszszá nem hajt,
Kûszkõdik szivevel s' tart azzal erõss bajt,
Ha meg nem jõn, készit ez-is halálos jajt.

Hánnya hozzá való igaz szeretetét,
Véle sok szûkségben jó cselekedetét,
A' Minotaurustul mint menté életét,
Csalá mindazáltal, s'-meg másola hitét.

Ezek ellenében job felõl fordúlván
Aenone kesereg gyakorta jajdúlván,
Szép Párist ohajtya mellõle el-húlván,
Annak szereteti Hélenára gyúlván.

Bellyeb az erdõnek setét árnyékában,
Búskodik Priamus egy nagy fa allyában,
Ereszti végtére tõrét agyékában,
Tulajdon vérének borúl biborában.

Annak szerelmese Tisbeis oda jár,
De szép Priamusát halva talállya már,
Reméllett õrõmét érj keserves kár,
Eletehez õ-is tõb virrádást nem vár.

[p 0103] Hanem csókot adván el esett testének,
Fel emeli véres tõrit édesének,
Jajgatási kõzõtt akasztya mellyének,
Altal ûti magát, s'-véget ád éltenek.

Ennek bús személye és Ariadnának,
Viselõ gyûrûjen van KEMéNY ujjának,
Ezt tartya édese kedves zalogának,
S'-nem régen-is errûl ira ANNajának.
DIDO
sír ezentúl keserûségében,
AENEáST ohajtya s'-búskodik szivében,
Villog ki vont tõre ennek-is kezében,
Halálhoz készûl, ûti-is mellyében.

Ennek szomszédságát GALATEA tartya,
A' kedves ACISNAK halálát sirattya,
Sok egyebeknek- is latczik itt bánattya,
Ki-ki el-távozott kedvesét ohajtya.

Sir Laodemea Protesilausért,
A' Rab Hypermnestra kesereg Linusért,
Ohajt, hal s'- vesz Phaedra az Hyppolitusért,
Leanderért Hero,
és Biblis Caunásért.

Amaz irtoványnak szintén kõzepette.
Egy õreg Cupressus magát terjesztette,
Almodó elméjét hogy erre vetette,
Ez alatt Annáját Kemény zekéntette. A' mint nagy gyûkere a' fõldbûl ki-gõrbûlt,
Keserves ûgyében bánkodva arra ûlt,
Bús abrázattyára szomorú felyhõ gyûlt,
Bánatos orczáján Kõnyve sûrûn gordûlt.

[p 0104] Szeme most tanácsot nem tart tûkõrével,
Nem cirkállya magát most annak fényével,
Nem gondol ruhája rendetlen szennyével,
Minden kedves csintúl el-esett kedvével.

Mint a' borongó hóld ollyan személyében,
HECCUBA vólt illyen TROjA elvesztében,
Fohászkodási kõzt nyûl végre sebében,
Ott vala egy narancs, azt vészi kezében.

Mellyel epetségét akarván enyhitni,
S' el szaradott inyét harmatként frissitni,
Kezdi hivelyébûl kését ki-forditni,
S' az narancs szelére markában szoritni.

El-ijede KEMéNY a' kés látásával,
PHYLIS, DIDó, TYSBE, PHAEDRA példájával,
Vélvén, hogy ez-is ugy cselekszik magával,
Mint azok, életek el-fogyásával.

Az irtványnak a' melly posvány van mellette,
Nõt egy hantos sombok annak kõzepete,
A' mint lméjének az álom tettette,
Ennek maga KEMéNY ûl vala felette.

Hogy biztátására siessen ANNáNAK,
S' tartóztasa kését fegyveres markának,
Hirtelen indulást ada gyors lábának,
De kezdett lépési mélyen fakadának.

Majd éppen el merûl a rút ingoránban,
Mellyet látván ANNA, lén gyors fel ugrásban,
Siet KEMéNY felé szapora fútásban,
El-hagyván naráncsát, melly vala markában.

[p 0105] Mondgya, hogy ne féllyen, mert majd ki vezeti,
Nyujtya a' job kezét, de el nem érheti,
Keszkenõje végét végtére be veti,
Onnét ki segitni az által sieti.

Mellynek segédével gyõn-is a' part felé,
Végre hogy ki hágjon lábát felemelé,
Azomban hirtelen csuszamodás lelé,
Hátra esik megént, s-dõl ujjonnan belé.

Mellynek ijetsége fel-kõtvén álmábúl,
Alig hogy a' fõldre nem húlla ágyábúl,
Kivel nóha ezek múltak látásábúl,
De nem magyaráz jót hátra húllásábúl.

Az ECHO adott viszont fordita kétséget,
Mellynek példájábúl vél szomorú véget,
S' szaporit szivére az tõb inséget. Mind-az-által éppen nem fogy reményében,
ANNája válasza csak jusson kezében,
Viszen úy élédést ez megént szivében,
Csendesiti habját zajdúlt elmejében,

HETEDIK RÉSZ.

MIkor
ezek után harmad nap virrada,
Jóllehet rút szélvész, nagy zápor támada:
De miólta KEMéNY rabságban akada,
Még illy kedves napot egy ûdõ sem ada.

[p 0106] Kõvete érkezett mondgyák az Annának,
Régen várt válaszát hozta irásának,
Akarja azt adni KEménynek magának,
Ha módgyát ejtheti szemben jutásának.

Hervatt reményének ez kévánt harmattya,
Mellynek csak hire-is nagy kedvét adhattya
Hát ha szemben lészen, s' levelét láthattya,
Annál kedvesb jokkal õ magát biztattya.

Nem-is késik véle, mihelyt meg-értette,
Hogy érkezett, mingyárt futtatott érette:
Ne mulatna, hanem be menne kérette:
Azomban ha gyõne gyakorta kérdette.

A' szives várásban soha nincs hamarság,
Kevés ûdõcske-is sok napi mulatság,
Alig vala abban fél óra halatság,
KEménynek csak az-is lén nyughatatlanság.

A' Kôvet Boros Pál fel jutt azonkõzben,
Meg-adgya levelét véle lévén szemben,
Mellyen Kemény szive noha van õrõmben,
Mindazáltal tõbszõr telik szeme kõnyvben.

Õrûl hogy Levelét vette kedvesének,
Alhatatosságát érti hûségének,
Ezer vigasztalást ád azzal szivének,
Kedves meg-ujjulást fárad reményének. Viszont búsúl azért s'-keseredik szive,
Mert tudgya hog' Anna mennél igazb hive,
Szivét annyival tõb kénnak rágja nyive,
S'-olly érette mint az csépeltetett kíve.

[p 0107] Mindazáltal sullyosb terheit gondgyának
El ûzi, s'-reményét neveli dolgának,
Vévén biztatását s'- levelét Annának,
Bízik fel gyõn napja szabadulásáak. A' melly erdõt látott minapi almában'
Annája sem marad annak árnyékában,
Maga sem fog lenni posvánnya sárában,
Ha nem jút fényének kevánt világában. Sokszor elõl vészi, s'-olvassa irását,
Halgattya Pálnak is szobéli mondását,
Az igaz Annára mondgya sok áldását,
Irja Levelének azon kõzben mássát.

A' mellyben kõszõni tekélletességét,
Melly nem csak a' nyárnak veszi kijességét,
Fecske-ként kerûlvén a' tél keménységét,
De mint a' két ûdõn meg-tartya hûségét.

Melly nem csak derûltén a' vig szerencsének'
Hanem kõdében is haborút kedvének,
Ugy balnak tenyerén, mint a' job kezének,
Alhatatosságát mutattya szivének. Õ penig egyebet a' fejér vénségnél, 4 Orczát halványitó sárga betegségnél,
Báratság ném túdo komor szegénységnél,
Nem hozhat, s'-tõb ehez hasonló inségnél.

De ez az hû ANNát nem idegeníti,
Szorgalmatosságát sõt inkáb segíti,
Mert a' fogság mennél továb keseríti,
Tudgya annál jobban rontya s'-nem épiti.

[p 0108] FELVINCZI SIGMONDAL azért egyet értvén,
Szabadulásához szõrgosan tekéntvén,
Sziveskednek, egy az másikot segitvén,
Az kedves Mátkaját, ez jó Urát féltvén.

Volt ez belsõ s'-meg hitt szolgája KEMéNYNEK,
A' Lengyel Országában hogy veszni menének,
Hon hatta, s' rá bizta gondgyát mindenének,
Hivatalosan-is meg-felelt tisztének.

Nevezetes ember dicsiretes sokban,
Mind Ura hûségén, mind egyéb dolgokban,
Serénykedik most-is lehet mennéál jobban,
Hogy szabadúlhatna jó Ura gyorsabban.

SIMON, és FERENCZ-is, KEmény két Arvája,
Lát s'-fut, kinek nagy abban múnkája,
Mint orvosoltassék Attyok nyavalyája,
Kit keservesen nyom a' rabság igája.

Elméjeket errûl soha el nem vetik,
Buskodó Annával csak azt emlegetik, 4 Nagy Summa sarczának szerit mint tehetik,
Annak uttyát, modgyát s' ez kõzit kergetik.

Sok múnkájok után vadnak olly hiszemben,
Hogy lesznek Keménnyel nem sokára szemben,
Biztattatik ezzel õ maga-is Crimben,
Mellyen vajutt kedve kezd lenni job szinben.

Olly korban jút azért végre állapottya,
Hogy szabadúlását oránként várhattya,
A' mint hogy a' Tatár meg-is indittyattya,
S' Magyar Ország felé Crinbûl ki- hozattya.

[p 0109] Azomban a' mikor már útban valának, 4 S' egynéhány mért fõldre ki felé jutának,
Mig a' Chám meg-térne meg-állapodának,
A' ki maga s' hada Erdélyben dúlának. Az revnél láttatott immár KEmény lenni,
Vélte az eveczõt majd lehet le-tenni,
Tõb illyen habokon nem kell által menni,
De tõrtének megént ujjab gátlást venni.

Mert a' mint hogy Kemény tellyes kegyességgel,
Rabságában-is vólt soknak segitséggel,
Gyámolîta õket minden tehetséggel, 4 Kik kõzõsõk vél a' rabi inséggel. Sok ezer forintig vólt kezes ezekért,
Barcsai Andrásért, és KOvács Gergelyért,
Hasonlatos képpen a' Tõrõk Istvánért,
Kik néki gonoszszal fizettek a' jóért. Mert ezek nem nézvén sem adott hiteket,
Sem szoros csomojú erõs Leveleket,
A' mellyel Keménynek kõtõtték fejeket,
Egykor csak ûressen talállyák helyeket. El-szõknek mind hárman hiteket ott hadgyák,
Az õrzõ Tatárok mihelyt azt meg
tudgyák,
A' Keményt mint kezest érték megragadgyák.
Vasban verik, s' ujjab insigekre adgyák.

Rútúl vész sok veárás által gyûlt reménye,
Fojtván ezt nem-is várt veszély kelevénye,
Csekélyen vólt immár ott léve õrvénye,
A' mellyben merûle fel- hajnallott fénye.

[p 0110] Most fordúla viszszá amaz rút posványban,
a' mellyben hullott vólt minapi álmában,
ANNA keszkenõje melly vala markában,
Ki csúsza kezébûl, marada a' sárban. A' joért illy gonoszt nem tudhatott várni,
Hogy társai miatt igy tõrtényen járni,
Szabadúlt lábára ujjab vasat zárni,
Mellybûl gyûle gondgya megint nagy viz árni.

Ember ravasságát ki láttya szivében?
Melly lakik a' mellynek leg belsõ részében, 4 Mesterebb titkának el-fedezésében,
Mint Circe a' testek el-tûntetésében.

Tudgyák azt a' szemek rendessen titkolni,
OKossan tanúlta azt nyelv palástolni,
Érti azt a homlok s'-orcza is másolni,
Mint a' szû dictállya, nem ugy tolmácsolni. Nem láttatik senki rosznak kûksõképpen, [!]
Mértekli beszédet s'-rendeli olly szépen,
Szinlett szereteti méznek teczik épen, 4 Noha veszélly forog a' ki rakott lépen. Szája, szeme, nyelve, engedelem, s' hûség:
Jól rendelr [!] személye bõcsûlet s'-tisztesség:
Maga kelletése szolgálat s'-nagy készség:
Minden kûlsõ dolga jót nyutó reménség.

Be-fedett szivének de le vonván kérgét,
Találni az alatt sok gonosznak férgét,
Iritség, gyûlõlség s'- boszszuságnak mérgét,
All vermek, asások s' practikák bõvségét.

[p 0111] Ezeknek-is szája igirt hálá-adást,
Hogy meg nem tréfállya tett arrúl fogadást,
Practikált azomban szívek el szakadást,
A' jól tett Keménynek ujjab rabság adást.

Mint a' melly Sólyomnak láb szijját le fejtik,
Hogy tulajdon kényén járjon el eresztik, 4 Õrûl: de õrõmét megint búk kõvetik,
Ha ismét meg fogván a' kosárban vetik.

Keménynek is vasát a' szerint le vévén,
Annak nagy terhétûl szabadossá lévén
Vidúlt vala szive: de meg viszsza tévén, 4 Keseredik ujjab rabi czipót évén.

Már annál hoszszabnak láttatik insége,
Mennél kõzeléb volt annak kevánt vége,
Mászszor tette rabbá hibált reménsége.

Szánnya magát ebben, de az Annát jobban,
Tudván szive melly nagy félelemmel dobban,
Meg értvén hogy vasát fel verték újjobban,
S'-mint annak elõtte tartyák szorossabban. Melly mint Haero a' ki partyán a' Tengernek
Ohajtással várta jõtét Leándernek,
Sok fogadást mivelt Neptunus Istennek,
Hog' habok ne tilcsák szokott úttyát ennek. Heted napon szokott vala hozzá jõni,
Ha el-késett, kezdett gondgya mingyárt nõni,
Keserves kénokban lángos szive fõni,
Egy múlt óracskeis volt számos ûdõni.

[p 0112] Ugy várván a' Keményt elvélt idejére,
Hogy azzal el késett, nem jõtt várt helyére,
Uj genetség fakatt meg ujjúlt sebére,
Melly az elebbinél mérgeseb szivére.

Nem csak heted napja, hanem sok heti múl,
Mig véle létének kévánt világa gyúl,
Személyét kõszõntvén kedves kezéhez nyúl,
Azomban bánattya bokrosodik s'- újúl.

De azzal sem restûl szokott serénsége,
Szorgalmassá tészi továb is hûsége,
Nem is tágúl addig múnkája s'-insége,
KEMéNY rabságának mig nem lészen vége.

NYOLTZADIK RÉSZ.

A'
Mikor KEménynek dolga igy változik,
Erdély-is azomban fûstõt vét s' lángozik,
Mársnak s' Vulcánusnak ott a' Cham áldozik, 4 A' mellyen az haza óhajt s' siránkozik.

Mint mikor Phaéton sétálni indúla,
S' az nap lovaihoz tundatlanúl [!] nyúla,
El-kapván a' lovak az egbûl le húla,
Altal az egész fõld rútúl meg-gyúla.

Egtek a' bevetett mezõk termésekkel,
Egtek a' termõ fák edgyûtt gyûmõlcsõkkel,
A' szép szõlõ hegyek égtek a' kertekkel,
Egett erdõ, mezõ, hegy, võlgy nagy tûzekkel.

[p 0113] Egett Szûz Helicon, szarvas Parnassussal, Egett tûzes AEtna, hideg Caucássussal,
Egett vizes Ida, magános Olymöussal,
Egett szent Cithéron, árnyékos Pindussal.

Egett minden Ország, égert [!] Szerecsenség,
A' kiknek személye volt eléb fejérség,
Akkor perselte-el a' sûtõ melegség, 4 Az olta olly fûstõs már ez a' Nemzetség.

Olly most állapotya az égõ Erdélynek,
a' kit gyújt ûszõge a' Tatár kezének, 4 Az egeket veri lángja nagy tûzének,
S' csak hamva látczik már sok lakó helyének. Ég Falu, ég Város, ég Templom, Kastély, s' Vár,
Eg minden Takarmány, Semmive-is let már, 4 Eg az, valaholott a' Tatár tûze jár,
Egyenlõ sorsban van, éri egyenlõ kár.

Van az egész Haza szõrnyû remûlésben,
Sem õreg, sem kisded nincen kimellésben,
Aszszony férfi forog egyenlõ veszélyben, 4 Kit porázra fûznek, kit kevernek vérben. A' fõld mellyett bõlcsen festett feketével
A' tudós természet, szép mesterségével,
Most édes Nemzetûnk nag' veszedelmével,
Pirosban õltõzõtt ki- ontot verével.

Tavasz munkája-is a' mezei zõldség,
Az elõtt a' szemnek melly volt gyõnyõrûség, 4 A' sok el-esett test, mert rajta sûrûség.

[p 0114] Hullatta ezekt a' Tatár szablyája,
A' kiknek vérével meg- hizván pofája,
Mint hogy elég volt már fel szedett praedája,
Viszszá fordittatik végre lova szája.

Meg-tér hazájában ragadományával,
Porázára fûzõtt rabok sok számával,
S' azzal tõserkedõ maga nagy hasznával,
Fel-perselt Erdélynek rút pusztúlásával. Az hol KEménynek-is léve nem kis kára,
Sok õ Joszagi-is mert kõltek praedára,
A' rabló Tatárnak tûzére s' vasára,
Nehezben telik ki már válcság ára.

Nem-is keves terhel toldgya ez inségét,
Halván uj veszélyben lenni Nemzetségét,
Púsztulni a' mellett maga õrõkségét,
A' mellybûl remélte fejének mentségét.

Annál inkab csûgged ezzel reményében,
Hogy õrõkõs lészen a' Tatár kezében, 4 Nincs-is más biztató szikra a' szivében,
Bizik egyedûl csak ANNA hûségében.

Noha ennyi kûlõmb sorsal forgattatik,
Továb, továb nehézb inségben tartatik,
Mindazáltal benne az el nem alhatik, 4 A' melly remény tûze Annátúl gyujtatik.

Ezt tartya s'-reméli olly Ariadnának,
Ki igaz szánója nyomorúságának,
Fel keresi kúlcsát Labyrintusának,
Melly által ajtaja nyillyon rabságának.

[p 0115] Az Minotaurusnak ez menti szájábúl,
Ugy mint a' Tatárnak kenozó markábúl,
Ha nem szabadúlhat tulajdon javábúl,
Ez segíti arra maga fajattyâbúl. Nem-is múl semmì el ennek nagy hûségén,
Valami álható tellyes tehetségén,
Sem más fáratságán, sem pedig kõlcségén,
Csak kõnnyebbithetne kedvese inségén. A' mint irt volt errûl bõven Levelében,
Ha kell-is maradni egy kõz kõntõsében,
Készeb inditani vásárt mindenében,
Hogy sem õtet hadni a' Tatár kezében.

Azomban az Tatár gazdag praedájában,
Fualkodott szivel s' kérkedõ pompában,
Vér szopó hadával jutván hazájában,
Keves ûdõ halad meg-nyugovásában.

Hog' a' praedáló CHáM, mondgyan inkáb Kánya,
Ki sok falut s' várost eh gyomrában hánya:
De az ollyan lévén, mint égõ mész bánya,
Ujjab martalékját immár-is kévánnya.

Ki veti kerõjét Erdélyi étkének,
Mint hogy hamar emészt melege belének, 4 Uj éhsége támad telhetetlenségének,
Ez vér szpó madár gyomra ûregének.

MOnd: kell eszt tõlteni a' KEMéNY sarczával:
Azért légyen készen annak snmmájával, [!]
Száz ezer Tallérok meg-igért számával, 4 Ha továb nem akar csõrgeni vasával.

[p 0116] Nem-is hadgya kõnnyen hanem erõlteti,
Rá éhezett gyomrát mig meg nem tõltheti,
MOndván: ha meg- adgya ugy el ereszteti,
Ha nem: ugy erõsseb fogságban vetteti.

Teczik a' szabadság de szûkûlt az érték,
Kopáron maradott, a' gyapját le nyérték,
Sok keserves károk minden felõl érték,
Nem telhetik tûle ennyi ezres mérték. A' miólta szenved nehéz rabságában,
Az ólta égetvén s'-rabolván honnyában,
Ha meg igérte is ép állapattyában, 4 Már meg nem adhattya puszta mivóltában.

Ezzel menti magát Kemény s' tõb illyekkel,
De a' kõ szivû Chám, nem gondol ezekkel,
Kénszeriti gyakor fenyegetésekkel,
Akar honnét légyen, lenni annak meg kel.

Nehéz ennek bírni kõsziklás szivével,
A' ki Marpésusnak keményûlt érczével,
Erõss Boreásnak hidegûlt derével,
Ravaszúlt csaló Syren erkõlcsével.

Mindazáltal ez is gyõzeték végtére,
a' tõrekedõknek gyakor kérelmére, 4 Noha tett czellátúl nem méne meszszére,
De ez is Keménynek lén kõnnyebségére.

El hadgya az húszat, nyólczvan ezerre lép,
A' ki továb vigye nincs kõnyõrgés olly szép, 4 Kemény is, mint hogy únt nála a' Tatár pép,
Meg igéri, noha nehezen ûtõ csép.

[p 0117] Ha ANNa kész erre mindenét veszteni,
Õ sem akar azért semmit ki melleni,
Csak magát a' Chámtúl lehessen menteni,
Kedves Annajával 01 õrõmét tõlteni. Azért mind Annának szép segitségébûl,
Mind arra kelendõ maga értékébûl,
Szabadulására vett reménsegébûl,
Me-galkuszik, s'-bizik ki kél inségébûl. Nyólczvan ezer ugyan kit igir a' Chamnak,
De múllya summáját a' száz ezer számnak,
Azzal edgyûtt kit ád más sok fõ Tatárnak,
Szabadúlásában kik ezkõzûl járnak. Végre mikor ezek igy végben mennének,
A' Sarcz állapottyán már meg egyezének,
Elegendõ kezest Keménytûl kérének,
Az igért ezerek mig le tétetének.

KILENCZEDIK RÉSZ.

AZ
aranynak a' túz, [!] terh a pálma ágnak,
Ûtés a' tûz kõben titkon lakó lángnak,
Hab a' tengereket járó batorságnak,
a' szûkség probája, igaz báratságnak.

Igen ritka madár az igaz barátság,
Mellyet el ne ûzzõn a' boldogtalánság,
Ennek nem utólsó probája a' rabság, 4 Megválasztya kõve ki szin, ki valóság.

[p 0118] Meg-szorúlt KEménynek kivanná szûksége,
Ha mely barátságnak volna olly hûsége,
Mellytûl fel-vétetnék Sarcza kezessége,
S' az által lehetne rabságának vége.

Ne tartana bár az ollyan csalardságtúl,
A' melly miveltetett Barcsai Andrástúl,
Kõzõs társainak álhatatlanságátúl,
Mert az igaz hátra nem ugrik szavátúl.

Tekélletes KEmény nincs gõrbe szavában,
Egyenes beszéde s' igaz mondásában,
Nem csalatik senki ugy fogadásában,
Mint õ, amazoknak hitet adásában. Mihne Vajda vala õsmeretségében,
Ki-parancsolt akkor Havas alfõldében,
Volt igaz basátság [!] s' kegyesség szivében,
Ez szaná meg azért illy nagy szûkségében.

A' Tatárnak kezes ez léve érette,
Más-képpen-is dolgát sokban segitette,
Azért vasát a' Chám rola le vétette,
Továb tartóztatváu [!] nem-is késeltette.

Hanem késérõket melléje rendelven,
Azok lovas száma más fél százra telvén,
A' Cham Hasznadjara azokot viselvén,
Meg-indittya KEményt véle útra kelvén.

Sok Rab van
Keménnyel
kikkel edgyûtt megyen,
Olly szandékkal viszi, hogy velek jól tegyen,
meg- szabadulások azoknak is legyen,
Kit kezességére, kit másként ki-vegyen.

[p 0119] Mint hogy a' Vajádának van kezességében,
Mennek azért véle Havas al- fõldében,
Erõssûl reméynye Keménynek szivében,
Bízván hogy már nem húll viszsza veszélyében.

De a' nyavalyáknak bokros az õrvénye, 4 Ha egy fel-szabadúlt, veszt más tekervénye,
Semlyékes úttyának ritka olly õsvénye,
Kin nincsén á' lábnak ujjab eseménye. Nem késik a' veszély serény a' jõvésre,
Kõszvényes a' lába s'-rest az emlemésre, 4 Vészi jõvõ úttyát szapora lépésre,
El-menvén lel okot sok-féle késésre. KEmény inához-is gyorsan ragaszkodék,
De tavozásában van késõ haladék,
Már tengere méllyén által verekedék, 4 Lesi a' partnál-is veszélyes akadék. Mert lako helyében jutván a' Vajdának,
Bátorságos helyen vélik hogy volnának,
Azomban a kirûl nem-is gondolának,
Ujjab practikához ellenek fogának.

Ok nélkûl-is okot talál az hamisság,
Azt végezi azért rolok a' Tatárság, 4 Hogy viszszá vitessék megént a' Magyarság,
Sanyargassa õket az elébbi rabság.

De viselvén Kemény erzéken fûleket,
Száz szemû Argusnál vigyázob szemeket, 4 Fégyelme meg-tudgya igyekezeteket,
Nagy cselekedete elõzi ezeket.

[p 0120] Mond: Uj veszély forog társaim kõrûlûnk,
Szabad világúnknak hijában õrûlûnk,
Fel-jõtt hajnalocskánk el-halad elõlûnk,
Borúl ránk helyette elébbi eyfelûnk.

Hog' ha nem vigyázúnk szemessen magúnkra,
Azt végezték újab nyomoruságunkra,
Hog' viszszá vigyenek megént rabságúnkra.

A' le vetett igát adgyák a' nyakúnkra.

Azok kezét velem edgyûtt isemritek,
Ujjab kénokra fog ha el nem veritek,
Egy el tõkélletség kell itt, ha meritek,
Talám szabadságtok az által nyeritek.

Kétes tetovazás, s' bujkáló félelem,
Nem segit ezekben sem siró kérelem,
A' vak merõsége ott a' gyõzedelem,
Az holott kõrnyûl vett már a' veszedelem.

Nincs erõsseb erõ mint kit ád a' szûkség,
Ki csúszott markúnkbúl minden más reménség,
Ha magúnk nen leészûnk magunknak segitség,
Reánk omol megént amaz nehéz inség.

Hogy sem velûnk kezdgyék ujab vásárokat,
Viszszá kergessének megént mint barmokat
Vessenek fejûnkre nehezeb sarczokat,
S'-oada veszszûnk, meg nem adhatván azokat.
Job egy eltekellést bátor szivel vennûnk,
A' veszedelemmel szemtûl szembe lennûnk,
Avag' azt meg gyõzvén rajta által meñûnk,
Szep emlékezetet vagy más képpen teñûnk.

[p 0121] Ha ugyan vesznûnk kell, veszszûnk jó hir s' nével,
Emlékezetûnknek õrõkõs éltével,
De csak fogjuk szivûnk meg- edgyezésével,
Meg láttyátok, dolgunk lesz kellõ végével.

Ha szaporábbak is nálunknal számokbúl,
Tétovázó szivet ne vegyûnk azokbúl,
El tekelletségûnk ereje nagyobbúl, 4 Õk penig remûlnek a' nem várt dolgokbúl. Az hirtelen csapás ha véletlen borit,
A' nagy szivekben is elveszést szaporit,
Nagyob erõt is gyõz s'-félelemre szorit.

Apró pulya, õreg Oriást tántorit.

Nem tudnak õk errûl gondolkodni s'-vélni,
Annyival-is inkáb rá vigyázni s'- félni,
Le-rakták a' fegyvert, ugy kesztek henyélni,
Mi veszedelmûnkre egy-mással beszéni.

Egy-egy jó dorongot azért keszicsetek,
Azzal fegyverkezvén engem kõvessetek,
Adandó jelemre jól fégyelmezzetek,
Ha fog kévántatni férfiak legyetek.

Készen vólt már akkor fustéllya Keménynek,
A' mikor ajaki illy szókra kelének,
Zendûlt tarsai-is nem sokat késének,
Hanem véle edgyûtt fel-fegyverkeszének. u

Azért ki-ki fogja készitett tõlgy szálát,
Indúlt velek KEmény mozgattya az állát, 4 Az bajuszszát tõrli, vonittya szakállát,
Keszikti karjait s'-arõssiti vállát.

[p 0122] Hercules lehetett illy buzogánnyával,
a' mikor Cacusnak buzdúlt lopásával,
Sietett ellene forró haragjával,
A' minémû Kemény, fel vett dorongjával. A' tõb Rabok gyalog, maga lovon mégyen,
Inti most is ki ki tellyes szivel légyen,
Ha szûkség ugy hozza emberséget tégyen,
Hogy azzal magának szabadulást végyen.

A' ló is serényen lát iramlásához,
Ad a' gyalogság is gyors lépést inához, 4 Kik a' Tatároknak jutván szállásához,
Bé lepnek azoknak parancsolojához.

Mérgesitvén szivét boszszuságos oka,
Haragos Keménynek tekereg a' nyaka,
Lángban áll orczája, izzad az homloka, 4 Illyen szókra szakad azomban ajaka. Tehat uyab veszélyt forraltok ellenûnk?
Ugyan viszszá kellé a' rabságra mennûnk?
Avagy nem leheté itt már arrúl tennûnk:
Boszszú adastókért, boszszúsággal lennûnk?

Felemelte vala nehéz terhû fáját,
Kin az ijett Tatár apasztá pofáját,
Elejté (:dohányos vala:) a' pipaját,
Fel ugrik, s'-mentséghez késziti a' száját.

MInden jó vegzésre ajánlya készségét,
Igéri dolgának kévánatos végét,
Csendesicse Kemény csak hirtelenségét,
Adgyõ szavának s'értse meg mentségét

[p 0123] Benne is az elsõ indúlatnak heve,
Búzgó forrójával lágy meleggé leve,
Enyhõdik mérge is, kit hirtelen veve,
Gyõzõtt haragjában mértékelést teve.

Gondolván szandékát, hogy ha meg miveli,
Mtnt [!] hogy kezességét a' Vajda viseli,
Azt, miatta sok kár, s'-más galiba leli,
Torkára gyûlt mérgét azért aláb nyeli.

Le eresztik azért õk is dorongokot,
Ugy a' Tatárok is fel võtt szandékokot,
Jó alkúra vészik egymással dolgokot,
A' nagy szivû Kemény adván erre okot.

ANA és FELVINCZI gondviselésével,
A' Fiainak is serénykedésével,
Fáratságos, gondos tõrekedésével,
El készûlt vólt sarcza már nagyobb részével. Mellyel a' Vajdánal óhajtva várhatott,
Hová fogságábúl mikoron hozatott,
Mihelyt rezzenések le csillapittatott,
Negyven ezer Tallér mingyárt meg-adatott,

Az hátra lévõ részt a' mig le tehette,
Ujjonnan a' Vajda lén kezes érette,
Mellynek baratsága sokban segitette,
Hogy szabadúlt egynek, eñek kõszõnthette.

Ki hozott magával a' melly szám rabokot,
Azoknak-is maga fizette sarczokot,
Kornisért õtet ezer kettõs aranyakot,
Adott, másokért-is nem kevés százokot.

[p 0124] Kik kõszûl sok a' jót gonoszszal fizette,
Hala-adás helyett boszszúval illettec
Ugyan-is az világ már erkõlcsûl vette,
Ha kitûl jót vészen, gonoszt ád érette.

Az hire magánál jút eléb Annához,
Mivel sok bús gondot vett vólt az magához,
MInt a' mikor a' nap ér virradásához,
Elõtte az homály kezd el-oszlásához,

Ugy azok oszlani szaporán kezdének,
Mihelyt jõvésérûl bizonyost értének,
A' régen várt orák majd majd fel-teczének,
Hajnalló egei már-is fejérlének.

Fel-jõtt Phosphorusa s'-a' szépen fénlik már,
Erkezvén hajnala napja sem meszsze jár,
Az mellyet õrõmmel s' tapsoló szivel vár,
Ideje-is telét hogy válcsa egyszer nyár.

Alig tér vigsága szivének õblében,
Mint az úvúlt mezõ tavasz melegében,
Olly éedelt veszen vidúlt személyében,
Melly az hideg búknak hervatt vólt derében.

El-szakadván lánczok kezdett õrõmeknek,
Kit a' gyûrû váltás igért volt sziveknek,
Õrûlnek hogy azok már õszve kõttetnek,
Helyekben sok bú s'-gond gyûlt vólt, az mellyeknek.

[p 0125] De mennek már azok, mégyen az árvaság,
Mégyen a' siralom, gond gyámoltalanság,
Kétség, maga-únas bánat szomorúság,
Ohajtás, panaszlás, kedvetlenség, mordság. Szállonak helyében vig élet, kedvesség,
Õrõm, nyajjas beszéd, óltalom setétség, 4 Vidámság, mosolygás, jó kedv, jó reménség
Nyugodalõ, vigság, sok más gyõnyõrûség.

Húlattya orczája õszi sárgaságát,
Tavaszi rosáknak veszi fel-virágát,
Hadgya ajaka-is viasz halványságát,
Ragasztya helyében Cláris pirosságát. Nem állyák már Kõnyvek meg- tõrûlt szemeit,
Indusi gemantnak látnád ott kõveit, 4 Kedves ragyogással jádczani fényeit,
Mosolygâsok lakják a' sirás helyeit. Panaszszábúl nyelvét vig szókra emeli,
Eléb csûggõ nyakát magossan viseli,
Járása sem lassú, hanem serény s' deli, 4 Vajutt személyet ís hízott pofa teli.

Nem sir, nem kesereg most Alcienével,
A' kedves Ceixnek tengerben vesztével,
Hanem vigan remél, hú Penelopével,
Hogy majd kezet foghat várt Ulissesével.

A' melly által tengerén lévõ veszélyeken,
Hogy már el- fakadgyon nem fél tõb helyeken.
Amaz álmabéli lékes Semlyékeken.

[p 0126] Fõl-szabadúl õ-is szive fogságábúl,
Arvaság tõmlõcze nyomorúságábúl,
Ereszt Istenhez sok áldást szájábúl,
Hogy ki vezette már ezek bal sorsábúl.

MInden más habjai szûntek elméjének,
Az egy várás hogy ád még gondot szivének,
Keves orácska-is tetczik sok ûdõnek,
Egy két nap holnapnak, s' holnap esztendõnek.

De kõzelit Kemény már Hadad Várához,
Majd jút a' Varás-is ohajtott czéllyához,
a' mellyrûl újab hir érkezvén Annához,
Vészen annál bõvebb vigságot magához,

Nem élt tanácsával régen tûkõrének,
De mostan oktatást az ád személyének,
A' rendeli csinnyát õltõzõ kezének,
Kevánván tetczeni jõvõ kedvesének,
Kit noha el-rongyolt más-képpen a' rabság,
s' annak kenyeresi kén s' nyomorúság,
De a' szûvebéli hû álhatatosság,
Mint annak elõtte, mostan-is olly nagyság.

Mostoha sorsábúl a' bal szerencsénrk, [!]
Nem tudván egyebet hozni édessének,
Igaz szeretetit hozta meg-szivének,
Kit semmi veszélyek el nem vihetének.

Talál Annában-is hasonló hûséget,
Melly a' szerencsével nem tart szõvetséget, 4 S' annak forgásával járó tûndérséget,
De állando-képpen tûr minden inséget.

[p 0127] Nem vált-el Keménytûl ez a' rabságban-is,
Nem csak a' jó idõn, de az homályban-is.
Egyenlõséggel volt jobb sorsban s' ballban-is,
Nem õsmért változást erõss probákban-is. Meg-láttya azomban Keményt ablakárúl,
Szapora lépéssel le- jõn gradicsárúl, 4 Kévánt személyének eleiben járúl,
Kezét fogván illy szók kelnek ajakárúl. Meg-jutál valaha hoszszú vásáromra,
Meg-jutál Keményem vigasztalásomra,
Most virrad kedves fénx bé-borúlt napomra,
Most támad úy élet meg-hólt világomra.

Láthatom már régen kévánt személyedet,
Halhatom óhajtott kedves beszédedet,
Az miólta értem érkezõ hiredet,
Mint lelkem angyalát, ugy várlak tégedet. Számláltam az ûdõt, s' minden pontyát annak,
Ohajtott oráim immár jelen vannak, 4 A' mellyek tégedet ennékem meg- adnak,
Azzal minden gondok s' bánatok el-hadnak.

Vala beteg szivem nem kõnyû sebekben,
Rettegett elmém-is ezer félelmekben,
Tudván forgott élted mélly veszedelmekben, 4 Aldott az UR, a' ki meg-tartott ezekben.

[p 0128] De õrõm már a' bú, a' kén-is egésség,
Vigasság a' bánat, nap-fény a' setétség, 4 Ki azokban táplált bé-tõlt a' reménység,
Azok emlitése lész már gyõnyõrûség.

Mennyûnk-bé: meg-indúl véle azon kõzben,
a' szállásra vivén beszélnek bõvebben,
Mint két árva madár jutván egy fészekben,
Õrûlnek egy-másnak egyenlõ õrõmben.

Beszélgeti KEMéNY rabsága inségét,
ANNA azon valo nagy keserûségét,
Edgyik a' másiknak kõszõni hûségét,
Vigadnak dolgoknak érvén kévánt végét.

Lesz már tellyessége félben múlt kedveknek.
Noha súllya után sok féle terheknek,
De mennél nehezeb vólt úttya ezeknek, 4 Annál õrvendetesb lészen ez sziveknek.

Amaz kévant Zalog jút KEMéNY kezéhez,
Mellynek szinével nyúlt dolga kezdéséhez,
Be-iktatván magát más mint õrõkéhez,
Saját jussa lészen ennek mindenéhez.

Gátolta vólt uttyát sok veszély ezeknek:
A' bõcsõs végben kõnnyen nem emehetnek,
Sértõ tõvissek kõzt a' rosák szedetnek,
Az mellyek az után kedven viseltetnek.

[p 0129] Felejtik ezek-is nyomoruságokot,
Mint a' parthoz jutó az hányo habokot,
Hogy segedelmébûl meg gyõzték azokot,
Tésznek az Istennek hala-adásokot.

Készûl az HYMENNEK azomban óltára,
Mellynek áldozattya halatt vólt sokára, 4 De nem mulik továb, rendeltetik máta,
A' kit KEMéNY- János ohajtással vára. Ezzel hoszszú pompát azért nem csinálnak,
Jelen vagyon a' Pap õk-is elõl álnak,
Fel-vett hitek után vig lakásra válnak, 4 A' melly nap érkezett, azon nap elhálnak.

[p 0130] HARMADIK KÕNYV.

ELSÕ RÉSZ.

MAr
a' Sz. Irásként õltõzvén egy testben,
El-válhatatlanok valának éltekben,
A' kit óhajtottak reménlõ szivekben,
Vigságos napokot élvén mindenekben.

Ugyan-is mihez jutni nehezebben,
Élhetni jovával gyõnyõrûségesben,
a' mit munka nélkûl kapohatni bõvebben,
Fallya az ajak-is sokkal izetlenben. Az hives szellõket izzasztó melégség,
Italt a' szomjúság, a' nõzet hidegség,
Nyugalmat a' munka, az napot setétség,
Tészi kedvesékke, az ételt az éhség.

A' várás az iza ugy a' szeretetnek,
a' mellynek virági tõvis kõzt szedetnek,
a' kiméllet kezek ott részt nem vehetnek,
Mert az Istenek-is múnkára fizetnek. [p 0131] Mene az-is végben sok fáradozással,
Egy másért vajudó sok szû szakadáéssal,
S' az reméllet partúl sok elmaradással,
a' mig õk is õszve kelének egy mással. De már egyé lévén, edgyûtt õrvendeznek,
A' múlt fáratságrúl kedven emlékeznek, 4 Ha õrõmõk kõzzé mi gondok érkeznek,
Azok súllyában is egy terhet éreznek.

Nem volt a' JULIA hiveb POMPéjushoz,
Nem ARTEMISIA, az MAUSOLEUShoz,
Sem a' Sem a' SULPICIA, kedves LENTULUShoz,
Sem pedig ALCESTE iffju ADMéTUShoz.


CORNELIA GRACCHUST
jobban nem szerette,
Hivebben ALGIA Férjét nem kõvette,
Mint szivében ANNA, KEMéNYT helyheztette,
S'-azt ez-is hasonló szivel kedvellette. MInt az hajas SáMSOM álnok DALILátúl,
vagy az arany gyapjas JáZON MEDEátúl,
Es a' DEiPHOEBUS végre HELENátúl,
Maga HERCULES-is az DEjANIRátúl.

Semmi fortélyt s' boszszút KEMéNY nem szenvedett,
ANNA-is miatta meg nem keseredett,
Igaz szeretetek egyaránt gerjedett, 4 Kedves hirek s'-nevek, a' mellyel terjedett

Vig napjai folynak vala világoknak,
Mellybûl vártak sok jót továb is magoknak,
Azomban (ez sorsa a' múló dolgoknak)
Lén keserves vége véletlen azoknak.

[p 0132] Tûndérségébûlé csak a' szerencsének,
Jobrúl balra hamar térõ kerekének,
Vagy az õrõk Isten bõlcs rendelésénék, 4 Vegézesébûl esett, hogy ezek igy lének.

Az hold huszon hatszor alig újúlhatott,
S'-el oszlott személye meg-szarvasúlhatott,
Hogy fénlõ napokra rút fergeteg hatott,
Melly minden õrõmet megént fel-forgatott. Nyugalmas sziveknek kedv legelõ kényét,
Sok jõvendõ Jokkal biztató reményet,
Mint zápor a' kertek gyenge veteményét,
Praedálá ujab bú s'- setéteté fényét.

El-enyészik napja a' vig párossagnak,
Támad éczakája bús magányosságnak, 4 Éri gyászsza ANNáT ujab árvaságnak, 4 Mert KEMéNY, VáLéT mond hamar ez világnak,
De tovább szólly errûl Musám kezgy most máshoz, 4 A' párnás HYMENTûL, meny sisakos MáRSHOZ,
Had-el a' palotát fogj a' kinjáráshoz,
S'-nyûly KEMéNNYEL edgyûtt az hadakozáshoz.

Mond-el hazájával mint kévánt jól tenni,
Annak óltalmára melly szivessen menni, 4 Fegyver fogásának miért kelle lenni,
S'-abban mint tõrtének végre halált venni.

[p 0132] A' míg KEMéNY János a' rabi inségben,
Vasban csõrgõtt, s' viselt sok nyavalyát CRIMBEN,
Addig házája-is forgott sok veszélyben,
Három Fejedelmet tisztelvén ERdélyben. Engedelme nélkûl mint hogy a' Tõrõknek,
Rákoczi ellenek ment a' Lengyeleknek,
Meg-parancsoltatik az Erdé1lyieknek,
Hogy továb ne tarcsák ezt Fejedelmeknek.

Választatik azért Rédei helyette:
De azt a' Rákoczi soká nem szenvette,
Añak uttyátt, módgyát mind addig kergette,
Le-vout méltoságát, hogy megént fel- vette.

A' midõn játékján Márs ostáblájának,
A' Tõrõkkel gyakor probái vólnának,
Vakja kezd fordúlni végre koczkájának, 4 S'-kára kõvetkezni kezdett játékának.

Jóllehet a' nagy szû ezt kõnnyen nem hatta, 4 Fel-szedett koczkáit valamig hányhatta,
De a' Tõrõk erõt végre nem álhatta, 4 Vesztett játékával magát-is fogyatta.

Égvén szive a' szuép dicsõsség lángjával,
Hectorként kûszkõdni nem szûnt bajnokával, 4 Sokkal is szemben ment kevés szám hadával,
Melly végre éltének fordúla kárával.

Meg-festé a' fõldet ki-ontot vérével,
A' Gyalui mezõn sebesûlt testével,
Az hol sok pogányt õlt tulajdon kezével,
Maga-is el-fogyván akkor vett sebével.

[p 0133] Barcsainak (kit még Rákoczi éltében,
Választott a' Tõrõk s'-tett vala helyében:)
A' Fejedelemség jút éppen kezében,
A' bir az Országganl, s' parancsol Erdélyben,

Az hires, Váradnak már szép erõssége,
Edes Nemzetûnknek regi õrõksége
Tõrõk kéznél vala, s'-vidéke meg-ége,
Sok szép szabadságnak lén rabságos vége.

Fejerlett mezõ már sok tetemekkel,
Mint a' gazdag tarló rakott keresztekkel,
Hizván sok vad, s' madár, el esett testekkel, 4 Kõverûlt a' fõld-is ki folyott vérekkel. A' vizek Kristali kástélyossá lettek,
Kik tûkõri fénnyel az elõtt fénlettek,
Mert sok vérrel áratt folyásokot vettek,
S' azok zavarival rútúl egyvelettek.

Rút pusztája vala sok lakó helyeknek,
Csak ûszõge s' hamva lévén már ezeknek,
Fel-vévén fuvalni kiket a' szeleknek,
Majd el-fogták fényét a' tiszta egeknek. Látnád ott-is képét Troja veszésének,
Gõrõgõktûl le-vert Phrygesek testének,
Hallanád sok jaját azok keservének,
A' kik az ellenség praedái lévének.

Látnád sok épûlet rút el-púsztultságát,
Nemes és paraszt rend fel-perselt Joszágát,
Minden féle Nemnek keservesd rabságát,
Mezõket hizlaló hólt testek sokságát.

[p 0134] Nagy sullyát a' mellett az adöó terhének,
a' mellyet Erdélyre képtelen vetének,
Mint hogy sok helyei praedát kelének,
Keserves iga ez, meg maratt részének.

Nem keresztyén Anya tején neveltetett,
hanem Caucasusi Tigristûl szûletette,
Mellyében szû helyett Kemény ércz tétetett,
a' ki sirás nélkûl ezekre nézhetett.

Illy siralmas igyét édes Nemzetének,
Látván Kemény, esék nehezen szivének,
Nem szánná fogyását (mondgya életének,
Csak azzal használna annak sok sebének. Csak tudná az igát nyakábúl kivetni,
Kévánt állapotra az által vezetni, 4 Kész vólna érette mindent el-kõvetni,
Tûzõn, vason, vizen, hasznára sietni.

Nagyob szerencséjét annál nem-is vélne,
Sõtt boldôgbnak magát akkoron itélne,
Ha szép szabadságban Hazáját szemlélne,
Mellyért minden javát s' vérét sem kimélne.

Aldozatnak târtná sõt azt ki-õnteni,
Edes honnya fõldet azzal meg-hinteni,
Csak halalos sebét tudná segéteni,
S' az dûhõtt ellenség markátúl menteni. Azon nehéz ûgyét a' romlott Hazának,
Kik nehezen érzék, mások-is valának,
S' azt mint segithetnek szorgalmâskodának,
Keresvén ezkõzét orvoslasásának.

[p 0135] Mert a' ki Kormányát most tartya kezében,
Tudgyák álhatatlan íngó elméjében,
Nem tud jól evezni a' habos szélvészben,
Meriti hajoját mind tõb tõb veszélyben. A' kellõ réh felé tudgya tartani,
a' tõb evezõ-is balra kezd rántani,
a' melly a' hajonak meg-is fog ártani,
A' benne valokot el-kezdi rontani,

Arra alkalmatosb ezkõzt nem remélnek,
Hanem mind csak Kemény Janostúl beszélnek
Az álhat ellene (mondgyák) a' veszélynek
Kinek õzõnétûl Országostúl félnek.

Kõnyõrõgnek azért szánnya meg Hazáját,
Bàrcsài kezébûl vegye ki kórmányát,
Mint hogy a' bal felé evezi hajoját.
Fordicsa job útra annak vitorláját.

Azért ezektûl-is KEmény viseltetvén, 4 S' az haza szerelme veséjét égetvén,
Barcsai is nem kis boszszúval illetvén, 4 Forr ez-is szivében, el nem felejthetvén.

A' mikor a' szivét boszszuság sebheti, 4 Annak sebét kõnnyen el nem felejtheti,
Meg- boszszúlásának modgyát ha lelheti,
Tetézett mértekkel ha lehet fizeti. Kezdi ehez képest fontolni magában
Mit tégyen elméje ezeknek dolgában:
Mint hogy sok akadált lát annak útában,
Sajnálná ha az ág szakadna markában.

[p 0136] Tudgya menyi veszély kõzzé keveredik,
Erdélynek dolgában hogy ha egyveledik, 4 A' kiknek árjain mig ált verekedik,
El-boritó habja félõ nevelkedik. Tudgya meg-kell mérni elméje fontyával
Eléb, mint mozdúllyon kezdendõ dolgával,
Mit fedezhet s'-ér bé-fel vett paisával,
S' a' szerént mig vághat ki volnt szablyajával. Tudgya csak a' szokott gyõzõdelmes lenni,
a' ki vállaira olly dolgot kezd venni, 4 Mellynek dicsirettel lehet végben menni,
a' mi lehetetlen félre kell azt tenni. Mert a' ki ollyhoz nyúl idétlen elmével,
A' kinek nem birhat végre erejével,
El-szokott nyomatni a' dolog terhével, 4 Lész kezdett múnkája bõcstelen végével. A' melly kardot ki von s' fog egyszer kezében,
Ha azt meg nem festi ellenség vérében, 4 Gyalázattal mégyen viszszá hûvelyében,
S' rosdát vészen azzal elébbi fényében.

A' pedig nem elég hogy csak fegyvert ráncson,
Csak fenyegetõdzék más képpen ne báncson,
hanem ha el-kezdi továb-is ugy háncson,
Hogy a' bõcsûlleten kudarczot ne válcson.

Hivelybûl a' kardnak kõnyû ki-jõvése,
De mint a' kezdõnek tartaná tetzese.
Nem lehet mindenkor úgy viszszá menése,
Mert van szandékának sok ellenvetése.

[p 0137] Sok kell a' nagy dolgok jól el kezdéséhez,
Eleitûl gyakran kell nézni végéhez,
Mert azt viszszá vonni nehéz idegéhez,
Melly nyilatt lõtt egyszer aránzott helyéhez.

A' ki mihez akar rendesen kezdeni,
OKát modgyát, rendit, meg kell tekinteni,
Ez kõzét, idejét, helyet-is érteni,
S' a' kimenetelét leg-inkább félteni.

Az elmés régiség Jupiter fejének
Tartotta Bellénát azért szûlõttének,
Hogy nem dagállyábúl akár ki szivének,
De az okos fõtûl, az hadak lennének. Itt penig nem csak vas, de arany is szûkség,
Mert az hadak lelke a' pénzbeli kõltség,
A' nélkûl a' Népben meg-hûll a' reménség,
Hol nincs penig remény, nints ottan vitézség.

Mind ezek kõzt azt is bõlcsen meg-gondollya,
Hogy a' Tõrõk erõ utát meg- gátollya,
Felõ, mint Rákoczit, hogy fel-is gázollya,
Ha annak kedvéhez magát nem csatollya,

Ebben nem-is igir más módot magának,
Hogy tudgyõ szolgálni a' romlott hazának,
Melly nyõg terhe alatt a' Tõrõk igának, 4 Hanem ha keresi kedvét a' Portának.

Hogy ha penig annak nem nyeri kegyelmét,
Romai Csaszártúl kéri segedelmét,
Ugy-is el-kõveti Hazája védelmét, 4 S' az menyire lehet gyógyittya sérelmét.

[p 0138] Altal láttya ugyan ha ez ugy kezd lenni,
Hatalmas Nemzettel kelletik feltenni, 4 A' MáRS játékára kétségesen menni,
Bizontalan jót-é, vagy bal véget venni.

Mind-az-álrtal mint hogy a' nemesi vérnek,
Nagyságos szandéki mellyében nem térnek,
Hanem szabadságosb ki repûllést kérnek,
Mig a' dicsõségnek tárgyához nem érnek.

Annak heve nem túd semmiben kiméllést,
Ellenségtûl tartya az álmos henyélést,
Magának vezérûl vévén a' reméllést,
Meg-vét minden veszélyt, s'-elûzi a' félést.

A' szerencse-is azt szokta segiteni,
Kit akar-mi veszély nem túd rémiteni,
S' el czélzott dolgátúl viszszá tériteni,
Hanem bátran szokott ahoz tekinteni. Ha úttya nehéz-is azt sok veszély telvén,
De honnya szerelme szivét ingerelvén,
Készûl oltalmára jó reményt nevelvén,
Hogy tavaszt-is érhet a' telet ált kelvén. Hogy hozzá készûllyõn azért el tekélli,
Azt dicsõségesnek mivel hogy itélli, 4 Honnya s4zolgálattyán magát nem kimélli,
Noha fáracságos, de bõcsét remélli.

Nem kevés Zászloit azért osztattya, 4 Az hol hadat talál gyûjti s' fogattattya, 4 Nagy dologra készûl, de hogy el-birhattya,
Hazája szerelme, s' nagy szive biztattya.

[p 0139] MASODIK RÉSZ.

MIkor
azért készen vagyon már dolgával,
Véle egyet értõ baráti számával,
Egyeztetvén magát azok tanácsával,
Meg-indúl, s' Erdélyben nyomodik hadával. Meg-inditott utát serényen kõveti,
Mellyre a' szerencse job kézzel vezeti, 4 Az ellenkezõ rész gyõzi s' elûzeti,
Kezdett dolgainak tág utát szegeti. A' BARCSAI Párton gyõzõdelmeskedik,
Sok Ur, s' Fõ rend holdúl, s' engedelmeskedik
Hasznos szandekával keves ellenkedik,
Véle lévõ Hada bõvûl s'-felesedik. Nánási nepe jútt leg-eléb praedára,
Rendeltetett vólt az Erdély határára,
Hogy onnét vìgyázzon Keménynek útára,
De ott órállás fordúla kárára.

Mert fel-verik õket s' tétova oszlattyák,
Némellyek vérekkel a' fõldet itattyák,
Magát Nánásit-is mind addig forgattyák,
Hogy végre testébûl lelkét ki- szakasztyák.

Az Olahokot-is el ûzik azomban,
Kik egésségeket érezvén lábokban,
Abban bíznak inkáb, hogy sem mint karokban,
Szaladnak: de esik igy-is kár azokban.

[p 0140] Nehé1zben gyõzhetik-meg a' Drágonokot,
De azok sem állyák sokáig sánczokot,
KEMéNSY hûségére adgyák õ magokot,
Õ-is hó szám szerént meg adgyya fõldgyokot.

Ezek alatt KEMéNY irat Leveleket,
Int s' tudósit arrúl mind fõb s' kõz rendeket,
Félre tegyenek más vélekedéseket, 4 Hanem jõvésérûl ércsék meg ezeket.

Hogy nints egyéb czéllya el-kezdett dolgának,
Hanem hogy szolgállyon azzal az Hazának,
Csendesicse zaját indúlt zavarának,
Melly oka lehetne végsõ romlásának. A' sok felre húzo viszszalkodásokot,
Kûlõn kûlõn részre s'- pártra vonásokot,
a' gonosz, hasonlást, melly ront országokot,
Tétesse el, s'-hozza jó rendben azokot. A' mellyet meg-értvén õrvendnek sok szivek,
A' kik az Hazához, és KEMéNYHEZ hivek,
De azok sziveknek van furdaló nyivek,
Kiknek BARCSAIVAL van õszve szõtt mivek.

Ezek alatt Fia SIMON elõl járván,
Attya hagyásában a' jó módtul várván,
A' BETLEHEM Jánost véletlen meg-zárván,
Hadgya Fejedelmét nála nélkûl arván. EBEST-FALVA nevû Kastélyban szorittya,
Vigyázó Strázákkal kõrõsként állittya,
Madarász Mátyással addig nem tágittya,
Attya hûségére a' mig nem hóldittya.

[p 0141] Hozza HALLéR GáBORT, BETLEHEM FARKAS-IS,
Nagy ember mind kettõ értekes s'-okos-is,
Akadnak kezekben ezekkel mások-is,
KIknek el-fogásán bús vala Ákos-is.

Ezek után Simon Fogarast sûrgeti,
De akkor szandékat végben nem viheti,
Attya azon-kõzben Tanácsit gyujteti,
Dolgának okait kiknek beszégeti,
Dolgának okait kiknek beszélgeti.

A' kõz jó senkinek nem tetzik gonosznak.
Javallyák szandékát mondgyák-is hasznosnak,
Azomban a' SZéKELY szemek sem alusznak,
Vigyáznak, s' õrûlnek a' KEMéNY Jánosnak.

Kérdést tésznek tûle, mit cselekedgyenek,
Régen készen várják, már kire mennyenek,
Azt ûzeni, addig hon vesztegellyenek,
A' mig a' Gyûlésben arrúl nem végzenek.

Ezek alatt Achos szalatt vólt GõRGYéNYBEN,
Kit KEMéNY vetetvén, igen jó õrzézben,
Maga hadaival szálla bé REGéNBEN,
Onnét nézi dolgát miként mehet végben. Végre hitet adván egy a' másikának,
Mellyet NANFFI SIGMOND által tractalának,
Hogy meg-fejcse titkát ki ki szandékának,
GõRGéNY alatt szemben egy- mással valának.

Az hol mind két részrûl hoszszú beszszéd lévén,
Végtére azokban mértekelést vévén,
Ki ki elõl rakván a' mi volt a' szivén,
Meg-egyeznek: ACHOS, illy fogadást tévén.

[p 0142] Hogy oltalmat nem kér ez után senkitûl,
Sem Tõrõk, sem Tatár, sem más akar kitûl,
Fel-oldgya az Hazát néki tõtt hititûl,
Várand a' Gyûlésnek kimenetelitûl. Azért az Országnak hirdetik Gyûlését,
Hogyott meg-halhassák mindennek tetzését,
Mint orvosolhassák az Haza sérését,
S' kire bizzák annak pálczás vezérlését.

Mellyrûl a' tetzések mikor rendre mennek,
Azon nyugoszik meg elméje mindennek.
Az Haza Istápja adassék KEMéNYNEK,
Õ lehet óltalma nem BáRCSAI ennek. Ugyan-is valamit kiván a' méltóság,
Meg-vagyon KEMéNYBEN minden féle joság,
Nemzet, értek, érdem, tekéntet, Uraság,
Nemes erkõlcs, nagy szû, nagy elme, s' okúltság.

Nagy néme meg-tetczik régi Eleirûl,
Amaz KEMéNY SIMON cselekedetirûl, 4 Õrõkké elendõ emlékezetirûl,
Ir az HISTORIA bõséggel a' kirûl. Fel-áldozta magát az Ország javáért,
Mint régen CURTIUS Róma válcságáért,
Vitéz modon holt meg Hazája s'-Uráért,
Az HUNYADI János meg-maradásáért.

Ha kérded érdemét s'-arra elégségét,
Tekéncs-el KEMéNYNEK mindennémûségét,
Mostani voltátúl kisded gyermekségét,
Talalodé vallyon meg-vethetõségét.

[p 0143] Alig kelhete ki csecsemõs korábúl,
Mint s4fiok kereczen fészke kosárábúl,
Mingyárt érkõlcsének nagyságos vóltábúl,
Ki kezdett rõpûlni kõz dolgok porábúl.

Az hon heverésnek nem ûle porában,
Hanem még tizen õt esztendõs korában,
Veszen vala soldot MáRS oskolájában,
BETLEHEM GáBORNAK kelvén udvarában.

Az hol az akkorri Iffjak seregében,
Vitézség pállyája czéllya ûzésében,
Bõcsûllet keresõ dûcsõsség kertében,
Hol nem jutott PáLMA a' restnek kezében.

Nalánal markossab a' kardoskodásban,
Lovaglásban bátrab, kõnnyeb az ugrásban,
Erõssebben vetõ a' kopja hányásban,
Kûszkõdésben keményb s' gyorsab a' futásban.

Termetre deliáb, elmére fóntosab,
Urához hûségesb, másokhoz nyájassab,
Tettesb palotán, mezõn katonásab,
Nem sok vált sem vigáb, sem barátságosab.

Az után az õreg Rákoczi Gyõrgy mellett,
Szorgalmatoskodott valamiben kellett,
Mind ságum, mind toga, a' nyakában illett,
Erette Pallással Venus gyakran perlett.

Az IFFjab Rákoczit szolgálta végtére,
Fõ Generállya volt s'-vigyázott tisztére,
Adott sok gyõzé1lmet Urának kezére,
Laurus Koszorúkot szerzett a' fejére.

[p 0144] Ennek mind háromnak fáratt sok gondgyában,
Mind habos, mind csendes ûdõknek foltában,
Tudgya mind azokot s'-foglaltá magában,
A' kikkel elõl ment az ki ki dolgában. Ugy hogy tengerében mostani dolgának,
Ennél alkalmasbat senkit nem tudnának,
Sem méltoságosbat a' ki az Hazának,
Viselné kormányát habzó hajojának.

Erre fûggesztették szemeket mindenek,
Ez lészen reméllik olly fõldi Istenek,
Mellytûl meg-óltatik veszedelmes szenek,
A' mellynek tûze kõzt csak alig tengenek.

Az Haza zavara le- csendesitését,
S' viszszálkodásának meg- egyeztetését,
Gyermekek, kedvesek, s' javok meg-mentését,
Tûle várják s' kévánt napok fel-jõvését.

Mind ezeket mikor elmésen fontollyák,
A' kõz jora nézve minnyájan javalyák,
Fejedelemségre hogy ezt magasztallyák,
Mint hogy meg-érdemli tisztellyék s' urallyák. Enged Barcsai-is most ellent nem mondván,
De végre sok titkos practikákhoz fogván,
Meg-fizet érette, az árát meg-adván.

Kezdik ezek után az erõsségeket,
Egyenként foglalni, a' kik hûségeket,
Eddig Barcsaihoz tartották s'-hiteket,
Most immár Keményhez esketvén ezeket.

[p 0145] De Deva s'- Fogaras kõnnyen most sem hóldúl,
Segitséget titkon a' Tõrõktûl kóldúl,
Vegtére Devában az eszek meg-bóldúl,
Nemet a' Magyarral egy-más ellen tóldúl. A' meg-hasonlotság azért fel-adattya,
Fogarast Barcsai András sem tarthattya,
Mert éri Achosnak olly parancsoláttya,
a' melly mellett KEmény pártyara hajtattya.

Achoson, olly okot találnak azomban,
A' mellyért véttetik õtet árestomban,
Budai Sigmond-is pendittetik vasban,
Mert áll practikáit érték sok dolgokban.

A' mikor ezeket Kemény igy folytattya,
A' POrtán-is dolgát az alatt járattya,
Arrúl vett reménye, ne féllyen biztattya,
A' Tõrõknek tûzét bizik meg-ólthattya.

Nem-is vólt a' meszsze reméllet végétûl,
A' Portának kévánt valasz tételétûl,
A' romlott Hazának hogy egy mételétûl
El- rontaték dolga, s'-húlla reményétûl.

Budaj Péteernek lén latorságábúl,
Hogy igy vesze dolga várt állapottyábúl,
Ki minap él-szõkvén Erdély Országábúl,
A' Portán tekergett, s'-élt hazugságábúl.

Az hol elhiteti sok eskûvésével,
Római Császárral hogy õ Felségével,
A' Tõrõkõk ellen tett szõvetségével,
Practikálna KEmény titkos végzésével.

[p 0146] Melyel rútúl rontva a' kezdett dolgokot,
Hazája vesztére gyújt újab lángokot,
Mert ebbûl a' Tõrõk vész magának okot,
Hog' hozzon Keményre s' Erdélyre hadakot. Fogyatkozik Kemény azért reményében,
A' gerjett POrtának engesztelésében,
Ez aránt bizása szakad a kezében,
De elkezdett dolgait igy sem hadgya félben. Hanem azon Porta engesztelésére,
Terhes adainak meg- fizetésére,
A' melly pénzt készittek, azt adgyák végtére,
Azon Tõrõk ellen hadak gyûjtésére.

Kuldik Bánffi Diénest a' Német Császárhoz,
Folyamván általa kegyelmes vóltához,
Kérik hogy Erdélynek tekintne dolgához,
Vállalná-fel-igyét s'-nyúlna óltalmához.

Honnét meg-térését várják ohájtással, 4 De folyván a' dolgok ott várakozással,
Õ sem bocsáttatik gyars válasz adással,
Hanem ballag dolga kõszvényes járással.

Nil cunctando: az vólt Pompejus tartása,
Azért vólt sokakon nagy úralkodása,
A' Méltoságoknak más mostan szokása,
Omnia cunctando: rák háton járása.

Kit szokott sarkalni gyakran ártalmas kár,
A' mig válaszára Nanffi is Bécsben Vár,
A' Tõrõk ellenség, melly gorsab lábon jár,
Régen készen vagyon, s' majd Erdélyben kap már.

[p 0147] Barcsai Achosnak meg-hûlt vólt m ár teste,
Kit sebeibûl folyt piros vére feste,
Erdeme szerént lett, nem remélt el-este,
Ugy vette-el hasznát a' miként kereste.

Atta vólt elméjét ujab practikára,
Nem nézvén nagy hittel tett fogadására,
Mellyel ada okot meg-fogatására,
S' az után véletlen élte fogyására.

Budai Sigmond-is éltét már végzette,
El- méjét ez-is sok dolgokra vetette,
Az Haza zavarát kikkel bõvitette,
Mellyért ugy fizetett a' mint érdemlette.

Barcsai András-is a' szelek folytában,
Az Amán fájának hives ablakában,
Szellõztette magát gránát nadrágában,
Erõss hit levele fûgvén a' nyakában.

Ez szõkõtt vala el-hitit falban rúgván,
KEményt rabságában álnokul el-hagyván,
S'-azt miatta nehéz inségekre fogván,
Most fizet érette kõtelen inogván.

Nincs olly bõlcs ravasság tõrt hányó titkában,
A' ki olly vigyázó lehessen dolgában,
Hogy végre másoknak keszitett árkában,
Maga ne kerûllyõn s'- veszszen hálojában.

Farka el-vágását kigyó nem felejti,
a' meg-sértõdõtt szû, ha modgyát ejtheti,
Duplázott mértekkel boszszuját fizeti,
Barcsai Andrást-is mosz ez szellõzteti.

[p 0148] HARMADIK RÉSZ.

AZomban
a' mikor ezek igy folynának,
a' Tõrõk Hadak is már útban valának,
Kik minek elõtte Erdélyben jutnának,
Illyen módgyát, s' rendit hald azok úttyának. Ali Passa hada Nandor fejir Várhoz
A' végekbûl pedig gyûlének Budához,
Az ott valo Vezér Izmael Passához
a' ki nem rák háton lát vala dolgához.

Jutának elsõben mint egy õt száz lóval,
Az Esztergamiak válogatott jóval, 4 Akar melly helyen-is probára valóval,
Kik kardal-is merik, nem csak vágjak szóval.

Õsméri ezeket Nyitra, Garam, s' az Vág,
Kiknek mellyekére lovok gyakorta hág,
Fegyverek azoknak fa ágakot nem rág,
Hanem embert harap, sokakot le-is vág.

Maga az Olay Bék ezeket vezette,
Vállát egy haragos Tigris keritette,
Fejét igen szép pár núsztal õleltette,
A' mellynek egy sas szárny kerenget mellette.

Fejér kék a' Lova úszóvan festették,
Igen kedves nála, nem régen szerzették,
Sokat jártak érte, mig szerit tehették
Három száz arannyal az árát fizették.

[p 0149] Ha hallottad hirét amaz rablo Béknek, Ki rontó mény kõve vala sok vidéknek
Bars, Nytra Vármegye s' Verebeli széknek,
A' vólt néha Ura, ez paripa kéknek.

Apon, s' Ludán táját ezen raboltatta,
Vezekennél magát ugy ezen forgatta,
a' negy Eztárhazit mikor le vágatta,
Mas probaiban-is ezt hátra nem hatta.

Ez akkor Békségét viselt Esztergomban,
A' Kanisai tiszta valtozván azomban,
Hogy azt el-nyerheti vala olly bizomban,
Ugy ment a' Vezérnek ez a' ló adomban. A' Vezér az után a' fõ Tihajának,
Atta ajándokon, s'-az egy baráttyának,
Az Olay Bék attul szerzette magának,
Probált jóságért tartya fõ lovának.

Visel ennek féke kék Selyem majczokot,
a' mellyekre fûztek aranya hóldokot,
Jo Távul ejtették egymástúl azokot,
Tévén rendek kõzze apro csillagokot.

Az inát érdekli szárnya czafragának,
S'-majd nyeregig jõn fel hoszsza virágának,
Archicsóka modra mellyet formálának,
Kék Gránát az allya tõzõtt aranyának.

Szekes Fejer vári Sereg gyõn ez után,
Parancsol ezeknek az Ibraim Szultán,
Igen deli ember rajta Atlacz-Kaphtan,
Kit ajandékon vett nem régen a' Portán.

[p 0150] Tanúlt vitéz forgott mind két szerencsében,
Masodik AENEAS rendes termetében,
Párducz bõr az hátán, tollas bot kezében,
Három szál darú toll strasál sûvegében.

Egy seb hellyel võlgyes a' jobbik pofája,
Hol a' fûlének-is vagyon kis csorbája,
A' Nagy Gyõriekkel volt gyakor csatája,
Ott harpta volt el egy Rácznak szablyája,

Ez felette hires jó lovaglásárúl, 4 Sebest futván másra ugrik egy lovárúl,
Mint a' kõnyû evet egy ágra más fárúl,
Más-képpen- is hires sok viselt dolgárúl.

Serény inú lovát mostan-is úgrattya,
Dagasztó inait modossan rángattya, 4 Ugrását el-hagyván kerékben forgattya,
Tolla vitorláját a' szél hajtogattya.

Lengedez hat Zászló ennek seregében,
Az Ispaiáke ván Mulykó kezében,
A' ki Váczon lakván iffjab idejében,
Sok gyermekeket lopot Zolyom Vármegyében.

Gyõnek a' Pécsiak az Kára Membettel,
Szûletése szerént Dalmata nemzettel,
A' mint most is vagyon olly forma termettel,
Noha már korcsúlt Tõrõk természettel.

Jutott Pogány kézben még gyermek korában,
A' Csaszárnak nõtt fel, s' tanúlt udvarában,
Nohá más fegyver-is illik a' markában,
De leg-mesterségesb, a' nyilak dolgában.