AZ FORTVNATVSROL IRATOTT IGEN SZEP NYAJAS BESZED ÉS KÕNYVETSKE. [A3]


Edgykorban midõn õk az asztalnál ûlnének, és enni akarnának, noha õrõmesben jobban laktanak vólna ha lett vólna mivel, az attya meg-tekintvén az õ fiát, nagy szûbéli foházkodást tõn, mellyet az fia meg-látván, melly már 18. esztendõs vala, az ki semmit egyebet nem tudott, hanem tsak azon nevet meg-irnia s' olvasnia, mind-az által az fegyver játékot tudta és egyéb lo kõrnyûl való abrakolást-is, mert az vala õrõme és gyõnyõrûsége, s' monda az attyának: Oh szeretõ atyám, vallyon s' mi lelhetett tégedet? Mert én jól láttam, hogy mikoron te én reám tekintettél vólna, igen meg- szomorodtál; azért kérlek édesatyám, mond-meg nékem, ha meg haragitottalaké valaha valamiben, add tudtomra, mert én-is akarok az te akaratod-szerént mindenkor élni. Felele az Attya: Oh édes fiam, az miért én szomorkodom, abban tenéked nintsen semmi vétked, sem másnak vétkûl nem tulajdonitom, mert az én sanyaruságom és nyomoruságom mellyben én mostan vagyok, magamnak szerzettem, mert mikoron eszemben jút az én nagy bõtsûletem és joszágom melly énnékem vólt, mellyeket haszontalanul el-kõltõttem, kiket az én atyáim nagy hûséggel gyûjtõttenek, az mellyet nékem-is kõvetni kellett volna, sõt régi jõvedelmûnket s' eredetûnket bõtsûletben tartottam vólna, a' kit én nem tselekedtem, de azért nézek reád és gondolkodom, hogy én már mostan sem tenéked se ennékem nem lehetek segitséggel, és ezért olly keserûségben vagyok, hogy én se éjjel se nappal miatta nem nyughatom, ugy hogy még azok-is már mind el-hadtak, az kikkel én az én javaimat bõvõn el-kõltõttem, azoknál én most méltatlan vendég vagyok avagy felette érdemetlen. 5 Mind ezekre felelvén Fortunatus: Oh én édes atyám, ne szomorkodgyál annyira, ne-is tõrõdgyél érettem, mert én iffiú, erõss és egésséges vagyok, el-vándorlok idegen országokra, és szolgálni fogok, ez világban még elég sok jó vagyon, bizom Istenben, hogy énnékem azokban még elég részem lészen, tenéked penig az mi Királyunk kegyelmes urad, s' az alá adgyad magadat, az se tégedet se anyámat valamig éltek el nem hágy, és igy ne légyen gondod én reám, hiszem én már fel-nevekedtem, hanem minden én hozzám való jó akaratitokat kõszõnõm, azon-kõzben fel-kelvén, minden fegyvereit, melly az játékoktol meg-maradt vala, fel-vévén, ki-méne házábol az tenger partyára, gondolkodván mit tselekedgyék, ugy hogy õ soha tõbbé attya eleiben ne menne, hogy õ reá tõbbé ne neheztellene.

Es midõn õ az tenger patton alá s' fel járdogalna, az parton edgy Velenczei Gállya meg-állapodék, melly Jerusálembõl jõvén, azon vólt edgy Flándriai Grof, kinek két legénye meg-hólt vólt. Es mikoron már az Grof az Királynál dolgait el-végezte vólna, és az Patronus el- készûlne, trombitát-is fuvatván õszve-gyûlésre az [p [&Ag] rave;] gállxához, azonban el-érkezék az Grof-is tõbb egyéb Nemessekkel, ezt látván nyavalyás Fortunátus, gondolkodván magában: Vajha én ennek az Urnak szolgája lehetnék, és véle el-mehetnék, ugy hogy én Czypriában soha viszsza ne térhetnék, méne az Grof eleiben, szép reverentiát néki adván, mellyet az Grof hogy látott vólna, nem itélte paraszt nembõl valónak lenni, monda azért Fortunatus: Kegyelmes Uram, hogy kegyelmességednek szolgai elholtanak, nem fogadnaé kegyelmességed mást azok helyett? Monda az Grof, Mit tudtsz te? Felele és monda: Vadászni tudok s' az abrakoláshoz-is jól értek, annak- fõlõtte úton járni-is az mire szûkség és kévántatik. Monda az Grof: Ugyan tsak arra kelletnél énnékem, de azon félek, hogy te ez Országtol el nem akarnál menni távolyra. Felele Fortunatus: Sõt kegyelmes Uram, kegyelmességed nem mehet olly meszsze, ha négy ennyire-is mint vóltál, el-mégyek veled. Monda ismét az Grof: Mitsoda fizetést adgyak tehát tenéked? Az Fortunatus is igy szólla: Kegyelmes Uram, én nem kévánok semmi szerént, tsak az mint fogok szolgálni, az szerént fizess énnékem. Az Grofnak igen tettzék ez iffiúnak beszélgetése, s' monda: Imé ezentõl az Gálya el- mégyen, készen vagyé? Monda õ-is: Készen vagyok uram, és õ azontol fegyver játékját, melly kezében vala bé- veté az hajoban, és el-mene butsu nélkûl az attyátol és annyától az Groffal edgyûtt, mint szolga, az Gályán, de igen kevés pénz lévén nála, tsak rõvid idõ mulva el- jutának szerentsésen Velenczében.

MIKEPPEN FORTUNATUS AZ ATtya és Annya hire nélkûl edgy Groffal el-hajozott volt Flandriában.

ES
midõn már õk Velenczében érkeztenek vólna, az Velenczének penig minden ditsõsségét hogy látná, nem kévánkozik õ ott tõbbet mulatni, hanem tsak vágyása lõn hazájában, és jó akaroihoz, ez vala menten akarattya, hogy ha Isten ez Országbol viszsza viszi békével, feleségûl venné magának az Clevei Herczegnek leányát, melly igen szép iffiú és gyenge vala, kit már alattomban meg-is szereztetett vala addig magának miglen viszsza jõne. Annak okáért õ inkább hazájában kévánkozott, és vétettete lovakat, és egyéb szépségû drága marhákat, bársonyból és vont aranybol tsináltattakat, és egyebeket, az kik az menyegzõhõz valók vólnának. Es noha sok szolgaivoltanak, de azok kõzzûl tsak egy sem tudott OLaszul Fortunátuson kivûl, és ki mindenhez olly alkalmatos vólt vólna, mind adáshoz vévéshez, mellyekért az Grof felette igen szerette õtet, ezt hogy vévén eszében Fortunatus, annál-is inkább okoskodott az hûségesen való szolgálatban, mert õ néki kellett mindenkor az Urnál elsõ és utolso lenni. Es mikoron már az Grofnak sok lovakat vettenek vólna, azok kõzzûl némellyek igen alá valók valának, az mint hogy gyakorta tõrténik, hogy az hol sok lovak vannak edgyûtt, rõszszak-is találkoznak kõzõttõk, azokat penig az Grof elõtt mind meg-kellett mustrálni, és osztán ugy osztogatván-el az szolgák kõzõtt, de az Fortunatusnak ada leg jobbat kõzzûlõk, kinn az tõbb szolgák igen boszszonkodnak vala, és gyûlõlik vala õtet, és monda edgyik az másiknak; az õrdõg, ugy-mond, hozta kõzinkben ez butsu-járó legényt, mind-az-által békeségesen jártak véle az õ Urok elõtt, nem-is merték õtet az Grofnak bé-vádolni, sem valamit néki szollani, és eképpen nagy õrõmmel haza-menvén az Grof, nagy tisztességgel fogadták z õ népei, szerették-is felette igen õtet, mert igen felette jámbor Grof Ur vala, õ- is kedvezett az õ alatta valoknak. Es midõn már házánál volna, azontol az õ szomszédi hozzá-jõvének, és az õ jó akaroi, az kik õtet kedvessen fogadák, ditsõitvén az Istent, hogy az õ mostani úttyát szerentsésen véghez vihette vólna, azontol kezdének véle beszélgetni az házasságrol, mint hogy az elõtt-is vólt szó felõle, kire kedve lévén magának-is, és kéré õket azon, hogy véghez vinnéjek; melly dolog rõvid idõ mulva meg- lévén, hogy az Clevei Herczegnek leánya néki adattaték. Akkor készittteték [p [B] ] nagy gazdag és fõ lakodalom, mellyben sok Fejedelmek és fõ Urak jõvének, és lõnek ûtkõzések s' kopia tõrések, és vitézi játékok tartatának az sok szép Nemes aszszonyok elõtt. Es noha az Fejedelmek és fõ Urak, fõ Nemes szolgákat magokkal hoztanak vala az lakodalomban, de nem vólt edgy-is kõzzûlék, kinek szolgálattya az Urak és fõ aszszonyok elõtt olly kedves lõtt vólna, mint Fortunatusnak. Kik meg-kérdék az Grofot, hogy honnét találkozott vólna hozzája illyen jó udvari szolga, ki nékiek meg-mondá; miképpen Jerusalembõl való viszsza- térésében hozzaja jutott volna, és meg-is bészélé minémû jó nyulászó és madarászó, s' minden-féle vad-állatokat az erdõkõn vadászó volna, annak-felette minémû kedves és jó szolga, ki mindent érdeme-szerént bõtsûletben tartana. Ez illyen ditséret által, kit az õ Ura néki ada, sok ajándékok néki az Fejedelmektõl és nagy Uraktol ajándékoztatának, és az sok fõ aszszonyoktol-is.

MIKEPPEN FORTUNATUS AZ URA Lakodalmakor az ûtkõzésben es viadalban magát tartotta Flándriában, és az által az fel-tõtt kintset el-nyerte.

AZ
Fejedelmek és nagy Urak ûtkõzése után, ismét õszve-tanátskozék Clevei Herczeg az Groffal, az leánya urával, egyenlõ akarattal, tétessék-fel, ugy-mond, valami jószág az Urak szolgainak, kik az lakodalomban vannak, hogy érette ûtkõzetek legyenek, és az ki leg gyõzedelmesb lejend kõztõk azé légyen az jutalom. Az szolgák penig azon felette õrvendezének, és mindenik szándékozván arra miképpen el-nyerhetné az jokat. Es mikoron az elsõ napon ûtkõzet tõrt vólna, akkor Brabantiai Herczegnek edgyik szolgája, más penig Fortunatus ditsiretet nyerének, ez illy dolog penig az tõbb szolgáknak nem igen tettzék, akkoron kezdék kérni Timotheust az Brabantiai Herczegnek szolgáját, az ki edgyik részét az fel-tõtt jóknak el-nyerte vala, hogy az Fortunatust hija-ki bajra, és az õ nyert javait az Fortunátus javaival tegye edgybe, és ugy osztán megint ûtkõzzenek meg érette, s' nyernéje-el tõle, ki-ki ajánlya magát érette szolgálattal. Az Thimotheus halván ez kérést mellyel õtet kéri vala az társaság, meg nem menthetné magát, hanem izente Fortunátusnak, hogy az õ akarattyát tselekedné, és az el-nyert jókat az õvéi mellé fel-tenné, és azért meg vina és ûtkõznék az egész Frauczimerek elõtt, és az ki erõsb lészen azé légyen mindenestõl. Ezt halván Fortunatus, mingyárt reá-vévé magát, noha õ annak-elõtte sokszor nem ûtkõzõtt vólt, mind-az-által azontol néki igéretet tõn. Ez hirt halván az Urak, miként az Thimotheus ismét Fortunátussal edgyûtt az nyert jókért vini akarnának, õrûlének rajta. El-készûlvén penig egyenlõ akaratból, ki-menének az bajnak piatzára, és õszve- menvén erõssën, de mindenik keményen tartván magát, midõn már negyedikszer õszve-menének, akkor Fortunatus az Thimotheust moind lovastol az lántsával le-veté, és el-nyeré az fel-tõtt jókat, az melly ér vala 2000. korona aranyakat. Ez idõtûl-fogva annál inkáb irigykednek vala reája, de leg-fõképpen az Flándriai Grofnak szolgai. Az Grof penig igen õrvendezett, hogy az õ szolgai kõzzûl találkozott olly ki az jutalmat el-nyerte, de az irigység felõl semmi nem tudván, mellyet az Fortunátusra tettenek, mind-az-által edgyik-is nyilván nem mert felõle szollani.

Vala penig kõzõttõk egy vén ravasz lovagos, ki Rupertnek neveztetett, monda az. Ha énnékem, ugy-mond, tiz korona aranyom vólna, nnek az iffiúnak annyira vinném dolgát, hogy innen hamarsággal az Urtul butsu nélkûl-is el-menne, senki bár kétséges abban ne lnne. Azok penig minnyájan mondának: Jo barátunk Rupert, hogy ha te illy dolgot tudsz, miért késel véle? Monda penig õ: Mert én ez pénznek szerit nem tehetem, hanem adgyon ki-ki edgy fél korona aranyat, és ha én õtet ez udvarbol ekképpen ki nem ûzûm, tehát én tinéktek edgy-edgy koronával tartozzam. Azok penig egyenlõ akarattal lévén, az mellyiknek penig [p [B2]] nem vólt az másik kõltsõn adott annak, mind addig hogy 15 korona aranyat gyûjtõttenek vólt õszve, és adák azokat Rupertnek, monda az: Mostan immáron edgyik se szollyon semmit-is, tsak ki-ki tegye maga dolgát. Ennek utánna menten meg-barátkozék Rupert Fortunátussal, és barátságot tartván véle, beszéll vala véle minden-féle dolgokrol, mellyek az Országban tõrténtenek, az ollyakat penig Fortunátus igen õrõmest halgatta, és szép aszszonyokhoz kezdé õtet tsalogatni azonban, az hová penig mentenek, mingyárt ott Rupert borért kûldõtt, és egyéb nyalánkságért, mint hogy Rupert hozzá-is tanult vólt az udvari konyhához. Es igen ditsiré õtet, minémû gazdag és nemes vólna, kit Fortunatus tsak halgata, mind-az-által az Fortunátus-is mindenkor akart adni, de Rupert nem hagyott, sõt monda nékie; hogy minden õ attyafiainál kedvesebb vólna, és az minékie vagyon, mindeneket kõzlene véle, tõb illy sok szép szókkal gyakorta illette. Es barátságokat addig tartották edgyûtt, hogy Rupertre immár minnyájan boszszonkodtanak, és mondának: Vallyon akarjaé Rupert Fortunátusnak életét el fogyatni, és tudnaé ennek valamit mivelni? De bizonyára ha Rupert azt végben nem viszi, az kit minékûnk fogadott az harmincz koronát meg kell nékie adni, he semmije nam marad-is. Ezt meg-tudván az Rupert, tsufollya- vala az õ társait, ésmonda: En egyébként kedvet magamnak nem találhatok, hanem tsak a' ti pénzetek által. Es midõn már az pénzt mind el-kõltõtte volna, edgykoron edgy estve késõn, mikor az Grof az õ feleségével nyugodalomra menne, és senkinek nem kellene fenn szolgálni, el-méne Rupert fortunátushoz [!] az õ ágyas-házában, s' monda: En reám edgy dolog tsak alattomban bizattatott az Uram Canczellariussátul, az ki énnékem kiváltképpen való fõ barátom, és noha õ engem valoban meg-tiltott, ugy, mint baráttyát, de mind-az-által én meg nem tûrhetem, mint jó akaromtul te tõled el-titkolni, mert olly dolog ez, hogy nétalám tégedet-is illet. Es az mint magad-is jól tudod, miként hogy az mi Urunk az GRof edgy tõkélletes és szép feleséget vévén magának, azzal penig sok szép aszszonyokat és fraucimereket-is, annak valami bolondság jutott eszébe, ugy-mint feleségéhez való gyanuság, de azokhoz-is az fraucimerekhez, kik az új komornikok elõtt szolgálnak, az mostanában jõttenek, noha õ olly reménség alatt vette-fel õket, hogy már azok bõtsûletesek, tisztesség kivûl egyebet nem tudnának, de még-is olly gondolkodási vannak felõlõk, mert igen vak dolog az szerelem, mikoron az meg-gyulad és igen kezd égni, nehezen olthatni-el, midõn két szeretõk, az kik edgymást igazán szeretik, azokat majd senki sem választhattya-el, hanem tsak egyedûl az keserû halál. Es hogy el-távoztatódgyék ez illyen dolog, tanátsul adattatot nékie, és tellyes szándéka az, kit meg-tselekednie-is igyekezik, mert az holnapi napon az Lauff nevû városban mégyen, holott õ nékie põri vagyon edgy Groffal valami joszagért, és szintén jokor esik ez tõrvény, igy az maga szolgait-is el-viszi véle, mert jol tudgya hogy az sz. Poli Grof-is oda jõ nagy pompáson. Az meddig penig ott fog lenni, addig meg-akarja az Fraucimeres szolgákat mettzettetni, vagy kedvellik vagy nem, és ekképpen ereszti az Fraucimerek kõziben õket, és ugy szolgáltatni néktek, mint az régiek szoktanak vólt. Annak-felette az õ kedvesének-is megjelenti ugyan titkon, de hogy azt az dolgot maganál benn-tartsa, mert jol-tudgya, hogy ha az õ felesége az komornik aszszonynak meg-jelenti, onnét tovéb mégyen, sõt az után edgyik az másiknak, mind addig hogy osztán minnyájan fogni tudgyák. Igy akarja azért eleit venni, hogy az Fraucimerek kõzt ne follyon az rosz szerelem, mert jol tudgya azt, hogy az aszszonyi-állat nem kedvelli meg-heriltetett embert, mert afféle természet ellen valo-is. Midõn Fortunátus ez beszédeket hallotta volna, igen meg ijede, és menten kérdé tõle, hogy ha nem tudnaé az Városban valami áll kaputskát, kérné azon hogy mutatná-meg néki, mert õ azonnal onnat el-menne, és az õ Urának ottromba szándékát soha meg nem várná, és bár õ énnékem minden joszágát ide adná-is, vagy peniglen Angliai KIrállyá tennie-is, de soha tõbbé nem szolgálnám. Ez okon kedves barátom Rupert, légy [p [B3]] segitséggel mostan, hogy én ma innét el-mehessek. Monda Rupert: Ertesd-meg barátom Fartunátus, hogy ez Város kõrõs-kõrnyûl vétetett fallal, és senki sem bé sem ki nem járhat egész reggelig, mig kõnyõrgésre harangoznának, akkor leg-elõszszõr nyittatik-meg az barmoknak kapuja. De kedves barátom Fortunátus, hogy ha én volnék az, a' kire mostan, én ez dolgot meg tselekedém, mert mind éltig szûz lenék, igen akarnám, hogy ha én-is edgyik választott lehetnék, sokat nem vonogatnám magamat, sõt mindgyárt oda engedném. Monda az Fortunatus: En inkább házanként mennék koldulni, hogy sëm mint étszakán vélek nem hálhatnék, az mint egyébkor hogy háltam. MOnda Rupert: Bánom, hogy tenéked ez dolgot meg jelentette, mint hogy érteném az te innen való el-menésedet, mert minden én bizodalmam tsak te benned vala már, és mi ketten mint atyafiak edgyûtt ugy fogunk vala élni, és az mi barátságunkat kedvesen tartottuk vólna, de ha tellyességgel el- akarsz már menni, tehát látogass-meg engemet irásod által az holott lészesz, én-is mikoron már az mi Urunknak Fraucimerei kõzõtt elégedendõ herélt Komornikok lésznek, azokat tenéked én-is viszontag meg-irom, és viszsza jõhetz hozzánk, és abban nem kételkedem, hogy az mi Urunk tenéked mindekor kegyelmes Urad lészen. Gyorsan felele arra Fortunátus: Ne ird se izend bár énnékem, mert valamig élek: soha tõbbé én ez udvarba nem jõvõk, sõt meg se jelents soha senkinek, hogy én ez Országbol ezért el-megyek, miglen én harmad napig nem mennék. Ollyat hazuda néki Rupert, és igy el-butsuzék tõle, és igen szomoru vala, mint ha õ igen bánkodnák, és az egész mennyei seregeknek õtet ajánlya vala. Akkor vala bezzeg edgyszer az Judás tsokja. Ez szintén éjfélkor vólt, midõn mindenek alunnának, de az Fortunátusnak álom sem jutott szemére, sõt tsak edgy ora-is egész napnak tetszék néki, és azt véli vala, hogy ha az Grof meg-tudgya az õ el-menését, azonnal meg-fogattya õtet, és igy tsak alig várá hogy meg-virradgyon, menten reggel meg sarkantyuztatá tsiszmáját, kezében vévén fegyverét, és ebeket-is võn hozzá, mint ha vadászni menne, és nagy sietséggel el-mene, olly igen siete penig, hogy ha az edgyik szeme ki-ugrott volna-is az agyábol, de még sëm igen gondolt vólna-véle.

MIKEPPEN FORTUNATUS MEG IRtozván az meg-Kappanozástol, melly miatt alattomban el-is szalada.

ES
midõn már majd tiz mél-fõldnire menne, más lovat vén magának, és felûle reà, és méne tovább sîetve, mind-az-által az Grof lovát, ebét és fegyverét viszsza- kûldé, hogy inkább ok ne adatnék az õ utánna való kûldésre. Es midõn már az Grof meg-tudta vólna, hogy Fortunátus õ tõle butsu-nélkûl el-ment, kire akarattya nem lévén, és még fizetést sem adott vólna néki, azon igen tsudálkozék, és kérdé az szolgákat, ha nem tudnaké mi lehet az oka az õ el-menéséknek? Kik felelének: nem tudnák, és eskûdvén minnyájan hogy õ tõlõk nem vólna. Az Grof azonnal az õ ágyasához, és az Fraucimerekhõz is bé menvén, tudakozá tõlõk, hogy ha valaki valami boszszúsággal illetteé? De sënki bizonyost nem tudhata mondani az õ butsú-nélkûl való el- menése felõl. Az õ felesége penig az tõbbivel edgyûtt mondának, õk semmiképpen nem tudnák, hogy õtet valaki valami boszszusággal illette vólna, egyébként azon estve, minek-elõtte el-ment, igen vigan vólt, és azonkõzben az õ hazájatol valamit beszéllettûnk néki, minémû szép lehet ott az Fraucimer, és egyéb rend- tartás-is, de az tréfaság volt tsak mind, hogy nevetséget ûznénk, és ugyan tréfálodva válék el-is tõlûnk. Monda az GRof: Vállyon mint mehetek végére, hogy Fortunátus innét el-ment, talám meg-tudhatom jõvendõben, bizonyára ha meg- tudhatom, hogy az én népem kõzzûl lészen valaki oka az õ el-menésének, azon boszszúmat meg-állom, mert õ ok nélkûl nem ment innét, és jól tudom, hogy néki itt õttszáz korona arany nyeresége vólt miglen õ itt volt, én azt gondolom, [p [B4]] hogy õ innét nem kévankozott volna-el; de immár azt-is jól értem, hogy õ néki tõbbé nints kedve az viszsza jõvésre, mint hogy az maga kintsét és az mie egyebe vólt, magával mindeneket el vitt.

Az Rupert midõn meg értette vólna, miképpen busulna és bánkodnék az Ur érette, igen meg-rettene, és azon fáj vala, hogy nétalám egyûld az õ társai kõzzûl meg ne mondanák, miképpen Rupert onnét el-hajtotta, és rendre el-mene hozzájok, s' kéré õket hogy felõle valamit ne szollanának, hogy õ vólna oka az õ el távozásának, azok pedig mind fogadák, de õrõmest akarnák tudni, hogy mitsoda okkal tudhatta-ki az udvarból, hogy olly gyorsasággal minden butsú nélkûl, mint-ha õ tselekedett vólna valami ollyt, szõknék-el. Edgy pedig õ kõzzûllõk, az ki Rupertnek leg jobb baráttya vala, az gyakorta kérdezkedék tõle, és õrõmest akará meg- tudni, mi modon ijeszthette-el, ez az sok búsitás miatt monda nékie; hogy, miképpen beszélgette Fortunátus az õ attyának dolgait, és miképpen lõtt szegény emberré, ki Czypriában az KIrály udvarában szolgált, meg viszont õ néki mondék, hogy minémû nagy sietséggel az Angliai KIrályhoz kõvet menne, és azt-is meg-mondám, hogy az Czypriai Király meg-hólt, mert õk atyafiasok vóltanak, és hogy az kõvet nékem meg-mondotta vólna ezeket, hogy miképpen az Király még éltében Theodorust az õ attyát Grofsággal meg-ajándékozta, és helyheztette vólna az meg hólt Teraczinai Anshelmus nevû Grof helyébe, kinek semmi maradékja nem maradt. Es ekképpen Theodorus hogy leg-elsõ vólt, ki az Királytul az Grofságot kérte, az KIrályhoz menvén, és néki menten meg adt, és az õ maradékinak-is, még pedig petsétes levelek alatt. Es midõn néki ezeket meg- mondanám, ez beszédimnek leg-elõszõr hitelt nem igen ada, mind-az-által monda: Bizony akarnám, ha az én atyámnak jól vólna dolga, még-is meg-gondolván magát, ez beszédekre el-méne. A' tõbb szolgák penig midõn ez beszédeket hallanák, monda edgyik az másiknak: Miképpen lehetet Fortunatus illy esztelen, hogy õtet illy szerentse talállya, mert ha õ az Urnak meg-mondotta vólna, õtet ékesen el-készittette, és vagy hármunkat véle el- kûldõtt vólna, és ekképpen nagyobb bõtsûlettel el- mehetett vólna, és egész életének rendiben néki kegyelmes és kedves Ura lõtt vólna.

MIKEPPEN MENT VALA FORTUNAtus Londia nevû Városban.

ITt
immár mi mossan az Grofot szolgaival edgyûtt el-hadgyuk, az ki nem tudta minémû hazugsággal Rupert nála jár vala, sõt inkább vegyûk eszûnkben; mint lõn osztán dolga Fortunatusnak. Es midõn õ már más lovat vett vólna, az mellyen el-ment vala, azt az õ Urának viszsza-kûlsé,de ugyan még-is félt, hogy nétalám utánna jõnénak, és igen siete, miglen õ Kálisban érkeznék, és õ ott bé-stzálla edgy hajoban, és mégyen vala Angliában, mert õ igen fél vala az heréléstõl, és sohul nem mere meg-maradni az tengeren inne. MIdõn õ már Angliában jutott vólna, vélé ott immár hogy bátran meg-maradhatna, és meg-kezde-vidámulni. Es ekkééppen õ Angliának edgy fõ Városában, kit Lundinak neveznek, jutott vala, az hová minden-felõl való kereskedõ emberek szoktanak vala jõni az õ keresményekkel való kereskedésre, azonba oda érkezék edgy Czypriábol való Gálya nagy sok szép marhákkal, és sok kereskedõk, kik kõzõtt vala két iffiú, az kiknek Czypriában edgy igen nagy gazdagattyok vólt, és õ nékiek sok szép keresményeket hagyott vala, õk penig ezen kivûl soholt nem voltanak, és keveset tudtanak ahoz hogy miképpen tartsák magokat az idegen Országban, és mint hogy attyoknak-is szavokat nem igen fogadták. Es midõn már az Gálya minden marháktul ûress vólna, az KIrálynak-is azoktol az adó meg-adattatott vólna, és mindeneknek már szabad lévén árulnia, kezdé az két iffiú-is az õ marhájokat el- adogatnia, és árulának nagy sok pénzt, kin igen õrûlének, mert õk még szokatlanok voltak az pénz bánással. Akkor akada hozzájok [p [C] ] Fortunátus, és nagy ceremoniával fogadák edgymást az idegen országba, és lõnek barátságosok, de ez után ismét találának hasonlo hitván Companiára, kikhez adák magokat, afféle emberek kõrûl való nyalakodókra, és az szép aszszonyokkal vigan laktanak, midõn valamellyiknek szép szeretõje vólt, az másik meg-szebbet kévánt, ha nem tudom mennyiben kerûlt-is. Ez illyen frissen való lakást penig egész fél esztendeig ûzék, akkor igy lévén az állapot, igen tetszik, de nem igen sok pénzek maradott vala, mind-az-által edgyiknek még tõbb vala, hogy sem mint az másiknak.

MIKEPPEN FORTUNATUS ROSZ TARsasag kõzze adta vala magát, azokkal es az hitván aszszonyokkal az õ pénzét el-kõltõtte vala, ugy annyira, hogy utollyára nagy szegénységre juta.

AZ
Fortunátusnak pediglen kevesebb pénze lévén, elõszszõr-is õ fogyatkozék-meg, hasonlo-képpen az tõbinek-is, az mit Lundinban árultanak vala, az job részént mind el kele az szép aszszonyokra, és el kele az szerelem-is, sõt még meg-tsufoltatának; mennyetek-el, ugy mondnak, és hozzatok tõbbet. Azonkõzben pedig az Czypriai kereskedõk haza készûlének, és az Patronus-is el-igyekezik vala menni. Ekképpen menvén az két iffiú magok szállására az szám-vetésre, és találtanak ugyan sok pénzt hogy árultanak, de igen kevés marhát võttenek érette-bé az õ attyok jedzése-szerpént, és tsak mind azon vizes Nád-mézet, avagy Czigány mézet vásárlottanak vala az sok jó pénzen. De mind-azon-által még-is bé szállának az Galvában, és mennek vala viszsza hazájokban minden keresmény-nélkûl, de mitsoda szivel fogattattnak othon, én nem visgálom, ám légyen az õ gondgyok.

AZ FORTUNATUS MI-FORmán ment legyen az õ szeretõjéhez kõltsõn pénz kérni.

Az
Fortunátus midõn látá, hogy már pénze el-fogyott vólna, gondolkodik vala magában, vajha énnékem tsak vagy . korona aranyam vólna- is azontul Fracia Országban mennék, nétalán talalnék ott valami Urat, akkor méne az õ szeretõjéhez, és kéri vala õtet, hogy õ néki vagy 3 corona aranyat adgyon kõltsõn, mert én Flándriában megyek az én atyámhoz, énnékemm ott vagyon 4000. corona aranyam, és azokat onnan el-hozván, igy az után osztán még vigabban fogok lakozni. Felele az: Ha tenéked másutt pénzed vagyon miképpen hozhatod-el azt kár nélkûl? kin jól érthette, hogy néki tõle sëmmi pénz nem adando, mert ezt gondollya vala, ha az én pénzem meg vólna, soha tõbbé õ néki el tenni nem adnám. Monda ismét: Edes szivem kûldgy-el borért, hadd igyunk még vagy edgyszer edgymással. MOnda az aszszony az õ szolgálojának: Eredgy-el hozz edgy pint sõrt néki, hadd igyék az szamár. Ez vólt az kõszõnet az õ szolgálattyáért. Látván Fartunatus hogy õ tellyességgelel-hagyattatot, gondolkodik vala magába, szolgálnom kell valahun mind addig, miglen vagy három corona aranyat kaphatok, és méne jó reggel az piatzra, az Lombárdi utzában, az holott gyakorta sokan õszve gyûlekeznek vala, és kérdezkedik vala ha nem kévántatnéké valakinek szolga, vala penig ott edgy igen gazdag kereskedõ Florenciai ember, az ki nagy gazdag udvart tartot és sok tselédet, mert kelletének néki az kereskedéshez, az meg-fogadá Fortunátust, mert kedvelli vala, és néki igére 2. corona aranyat edgy edgy holnapra, el-is vivé magával haza, és kezde fen szolgálni az asztalnál annak az Urnak, ugymint Hieronimus Robertusnak, az ki jol látá hogy õ tõbb tisztességes embereknél-is lakott vólna, kezdé õtet probálgatni, és marhákat véle Gályában hordatni, s' viszontag ki-rakatni, mert az [p [C2]] nagy terhes hajokat mint edgy húsz mél-fõldnyire nem hozhatták az réhez, és az mit õ néki mondott, mindeneket véghez vitt. Ez idõ kõzben vala ott edgy Florenciabéli igen gazdag embernek-fia, kit Andrásnak neveznek vala, kinek az Attya nagy jószágot adott vala, és õtet Burgba Flándria Országban kûldvén, mellyet õ rõvid idõn el-tikozla, még az sëm lõn elég, hanem az attyára meg-tõbbet rován, haza irja, hogy még õbb marhát kûldgyõn, kit az attya el-hivén; azfiának annyit kûldõtt, hogy sëmmije sem maradott, ez pedig hon várja vala naponként az keresmént, mellyet az fiának kellene kûldeni. De õ annyit kûldõtt, mint az Szarkának az fia. Es midõn már annak az ravasznak semmie nem vólna, és Hitit-is el-veztette vólna, mind az kereskedõk s' mind penig kurvák és egyéb latrok kõzõtt, azon gondolkodik vala, hogy õ Florenciában menne, ha ott valami vén õzvegy aszszonyra találna, tréfálodnék véla. Es midõn már haza felé menne Francia Országba, érkezék Thurin nevû városba, abba vala edgy gazdag nemes ember fogva, ki Angliának Lundia nevû városábol való vala, azt õ meg-hallá gazdájátol; monda: Edes gazdám, vallyon nem meheteké én ahoz az rabhoz? Monda az gazda: En el-vihetlek hozzája, de õ vasban verve fekszik, az kin te meg- szomorodol. Es minek-utánna András rabhoz menne, mind Angliai modon beszélgete véle; kin az rab felette õrûle; és kérdé õtet, hogy ha nem ismérie Robertus Hieronimust Lundiban: Az monda: Igen-is ismérem; hiszem nékem-is igen jó akarom. Mondá az rab: Kedves barátom Andrásom menny-el Lundiban, az Robertus Hieronimushoz, és mond-meg néki, légyen seegedelemmel, hogy én innen ki-szabadulhassak, hiszem nám jól ismér, jol-is tudgya, mitsoda birtokom vagyon, még penig az kõltsõn adott pénzét háromképpen meg-adom nékie. Azokáért jo barátom András; légy szorgalmatos ez dologban, s' visely gondot reá, és hitemre fogadom, hogy tenéked õt corona aranyat adok, még azon kivûl-is tisztben állitalak tégedet, mond-meg az én rokonimnak hogy nálam vóltál, és hogy õk addig Hieronimusnál érettem kezesek legyenek: Felele András az Rabnak: Hogy híven fog szolgálni ez dologban és el-menvén Lundiban, és ott az dolgot, az ki reá-bizattatott vala, az Robertus Hieronimusnak eleibe adá, melly dolog néki igen tetszék, mert ezt gondollya vala, mit kévánnék tõbbet ha én edgy coronáért hármat nyerhetek, noha õ Andrást ismerte, hogy rosz ember vólna, mind-az-által még-is monda néki: Eredgy-el ugy- mond az õ rokonihoz az Király udvarába, im elõtted az út; legyenek kezesek érette, ám még-is le-tészem az pénzt. Az András mingyárt meg kérdezvén az-rabnak rokonit, és meg- mondá nékiek, melly keményen és erõsse vasban verettetett, de õ nem igen gondolt véle; azok penig mondának néki: Hiszem el-mehetz az Királyhoz és az õ tanátsihoz, és állapottyát beszéld-meg, mert, ugy-mond, az Király szolgálattyábol ment-el.Es midõn õ az Király udvarában bé-menne, hamarsággal nem juthata hozzájok, azonban meg- hallá, hogy ha Angliai KIrály az hugát házastársul adta vólna az Burgundiai Hertzegnek, az kinek õ még nagy kintset tartozik el-kûldeni, mellynek nehezen tehette szerit, mert igen drága az, azokat penig egy igen jámbor Nemes embernek adta, ki ugyan ott Lundban lakot, felesége és gyermeki-is vólt.

Ezt halván András az Király Udvarában, hogy az Nemes emberre ollyan drága kintset biztak vólna, kezdé magát hozzája adni, és monda; miképpen õ hallotta, hogy az Király az Burgundiai Hertzegnek õ általa sok kintset kûldeni akarna, annak-okáért igen barátságossan kérné õtet, hogy ha lehetséges azokat meg-mutatná néki, mert õ is illyen drága kintsekkel kereskedõ vólna, és még Florenciában hallottam, hogy az KIrály drága kintsek felõl tudakozik, és én ide biztomban jõttem, gondolván nétalám tõlem-is az Király edgy nehányokat venne, ugy reménlem. Az jámbor Nemes ember monda: Jõvel emberségemre mind meg- mutatom, és emberségesen el menvén véle házahoz, és már dél-is vala? monda: Elsõben enni fogiunk, és inkáb nem haragszik az feleségem. Akkor évének és bõtsûletesen tartá. Midõn már ettenek volna és jo kedvek-is lévén, bé-vivé õtet az õ ágyas-házában, és [p [C3]] meg nyita edgy igen szép ládátskt, elõ rak az drga kintseket, és meg nézeté véle elég-képpen. Az kintsek penig õt félék valnak, mellyek hatvan ezer Corona aranyat érdemlettek, és mennél tovább nézte azokat ember, annálinkbb tettzettek. Andrs penig igen ditséré õket, és monda: Vagyon, ugy-mond énnékemis edgynehány-féle, de ha ekképpen õzve vólnának, még-is ezek tsak sëmmik vólnának hozz. Az Nemes ember ezeket õrõmest hallá, gondollya vala, ha ennek oly drága kintsei vadnak, bizonyára az mi KIrályunknak kell tõbbet-is venni, és eképpen ismét menének az udvarban. Akkor monda Andrs: Holnap ebéden ogsz én velem az Robertus Hieronimus házánál lenni, és az én drága kintseimet-is meg-mutatom tenéked. Ez igen tettzék az Nemes embernek.

Akkoron menvén András az Robertus Hieronimushoz, éls monda: En immr az én emberemet az Király udvarban meg-leltem, ugy-is reménlem, hogy az fog segitségûl lenni, hogy az rabot kiszabadithattyuk, tenéked azért bizonyos kezesed az Királyi vámon légyen. Ez Robertus Híeronimusnak igen tettzék. Monda az Andrs: Annak okáért holnap igen bõtsûletesen készits ebédet, mert ide hozom õtet, hogy mi velûnk egyék, és lõn, hogy ms napon ebédkor Andrs az embert véle el-hozza, és minek-elõtte asztalhoz ûlnének, monda András Hierimusnak: Nem kell ugy-mond, az rabrol sokat beszélleni, hanem tsak titkon tartani. Ekképpen õk évén, és vigan lévén, és sokáig ûlének, minek-utánna az ebéd fel-kelne, mene Hieronimus az õ iró kamorájában. Akkor szolla András az Nemes embernek: Jõj-fel velem az én kamorámban, és én-is meg-mutatom tenéked az én kintseimet, és igy mennek vala edgyûtt edgy kamorában, melly az tornátz felett vala, az holot õk ettenek, és midõn õk az kamorában bé-mennének, András igen nehezen, mint ha edgy szekrint akarna meg-nyitni, azonban kiránta edgy nagy kést, és által-veré véle az Nemes embert, hogy mindgyárt le-esék, és az torkát-is meg- mettzé néki, és az Aranyas gyûrejét, ki-voná az újábol, mellyen petsét vólt igen szépen ki-metzve, és az õ kultsait-is el-võvé tõle, és igen sietvén mene az Nemes ember feleségéhez, s' monda néki: Aszszonyom, az te Urad kûlde hozzád engemet, hogy te õ néki az kintseket el- kûldgyed, kiket énékem tegnap meg-mutata, imhol el-is kûldé bizonyságnak okáért petsétes gyûrejét és az kultsokat-is az Almáriomhoz, az holott vadnak az kintsek. Az aszszony hivén szavának, meg-nyitá az rejtek helyt, de nem találák az kintseket meg, noha az kultsok hárman vóltak, de edgyik sëm vólt ahoz való, az aszszony viszont mind viszsza-adá néki, és monda: Menny-el, és mond-meg néki, hogy mi nem talalunk kultsot hozzá, hanem jõjõn-el õ maga és lássa-meg hol vadnak. Akkor András igen el-ijede, hogy õ illyen rosz dolgot tselekedett, az kintseket-is meg nem lelhette, és magával el nem vihette, és miglett õm az Nemes ember házához járt, addig az vér az padimentomon által az tornátzban le-szivárkozott, azt meg-látván az Ur, azonnal hivá az szolgákat, és monda nékiek: Honnan jõ ide ez vér? Azok fel-menvén meg-találák az jmbor Nemes embert halva, az kinn igen el-ijedének, és az nagy rettegés miatt nem tudák mit kellessék tselekedniek.

MIKEPPEN AZ GYILKOS ANDRAS AZ szegény Nemes embert meg õlven, azt az árnyekszékben bé-vetette vala, és maga el- szaladván, de az Hieronimus egész tselédivel meg-fogaték.

ES
hogy õk még kõrûle állanának, azon-kõzben el- jõve az az ravasz, és kiáltnak vala reá, hogy mit tselekedett, és kérdék-is ha õ õlteé-meg? Az mondá: Ez rosz ember engemet meg-akart õlni, mert azt véli vala, hogy én nálam drága kintseket találna, azért én inkáb akarom hogy én õtet meg-õltem hogy sem mint õ engemet, annak- okáért vesztegségbe legyetek, és ne kiáltsatok, mert [p [C4]] én õtet az árnyék-székben vetem, és ha valaki kérdezkedik, mondgyátok; hogy minek-utánna ettenek vólna el- mentenek, az-holmi edgyiket sem láttuk, és ekképpen bé- veté az testét az árnyékszékben, onnan hamar el-siete és mene mind éjel nappal, hogy az Országbol ki-mehessen, nem-is mert sohul meg maradni, mert félt hogy utánna ne kûldenének, hogy meg-fogattatván meg-bûntetnéjék azért az rosz tselekedetiért, azonban érkezék Velenczében, és ott szegõdék evezõ legénynek az Gállyában, és onnat el-mene Alexandriában, és mihelt oda érkezék, azonnal meg- tagadá õ az keresztyén hitet, ott az ravasz jól tartaték, bátor-is vala már ott az õ gonosz tselekedeti miat, mellyet tselekedett vala, és ha szintén száz keresztyént meg-õlt vólna-is, ott bátran meg maradhatna, akkor ez tõrténet után érkezék Fortunátus Lundiban Szanduwikbol, az hol az Ura marháját hajoban rakatta vala. Es midõn már dolgát Lundiban, melly reá bizattatott vala, el- végezte vólna és az Ura házához menne, nem fogadtaték ugy mint egyébkor, mikor õ másunnan haza jõne, gondolkodik vala, hogy miképpen lehetne ez, hogy az õ Ura, társai, szolgák, és szolgálok, nem olly vidámok, az mint õket ez elõtt hadta vala, igen busula rajta, és meg-kérdé az kultsárnét hogy mi tõrténthetet légyen ithon, hogy õk minnyájan kedvetlenek? Az jó vén kultsárné, az ki az Ur kedvében-is vala, monda néki: Ne busuly te azon Fortunátus, mert az mi Urunkhoz Florenciábol edgy levél érkezett, és abban az vala irva, hogy néki ott edgy rokona hólt-meg, az kiért igen busul, de az néki nem szintén olly rokona volt, hogy gyászolná õtet, de inkáb akarná hogy tulajdon attyafia hólt vólna meg, hogy sem mint ez az rokona, és abba hagyá Fortunátus, nem-is tudakozék tõbbé felõle, mind-az- által õ-is bánkodik vala az Urával edgyûtt. Az étszakán pedig hogy az Nemes aszszonynak ura haza nem menne, sem nem-is izenne, tsudálkozék az aszszony rajta, mind-az-által tsak halgata, és midõn más nap-is reggel nem jõne, kûldé az aszszony az attyafiait az Király udvarában, az õ Ura felõl tudakozni, hogy ha õtet az Király kõvetségben nem kûldõtteé, avagy pedig hol válna? Es mikor hallaná az Udvar népe, hogy az Nemes embert kérdeznék, tsudálkozának rajta, és hogy Udvarhoz-is nem j0õne. Ez hirt halván az KIrály, monda menten: Mennyetek-el hamar házához, és lássátok-meg, hogy ha az kintseket valahová vitte, mert az KIrály azt gondollya vala, nétalám az kintsekkel el-ment, noha én õtet jámbornak tartottam, talám az kints õtet meg-vakitotta és ravaszsza tõtte. Es eképpen ki-hiresedvén edgyiktûl-is másiktul-is, hogy el-veszett ez Nemes ember, és senki nem tudna felõle sëmmit mondani. Az KIrály ismét hirtelenséggel kûlde az aszszony házához, hogy kérdeznék és keresnék-meg hol vólnának az kintsek, és noha az Király igen szerette az Nemes embert, mind-az-által még-is igen kérdezteti vala az kintsekért, nem annyira magát az jámbort, mellynek bizonyos jele, hogy az világi jókért az szeretet azonnal el-szokott veszni. Es mikoron az aszszonyrol kérdenék az Ura hol vólna, és az kintsek-is? Monda az aszszony: Immár ma harmad napja hogy õtet nem láttam. Akkor hogy el-ment azt mondotta, hogy edgy Florenciai emberrel fog ebédleni, és kûldé õtet osztánnan ide az õ petsétes gyûrõjével és az kultsokkal, hogy az kintset néki oda kéldéném, az ki monda hogy az Robertus Hieronimus házánál volna, és ott õ nála-is sok féle kintsek vadnak, hogy edgyik az másikét látnák, és bõtsûllenék, ekképpen bé-vivém õtet az én kamorámban, és meg-nyitám néki az kints-tartó ládát; az mellyhez nála az kultsok valának, de az kintseket mi meg nem találhatók, és az ember igy az kintsek nélkûl mene-el igen kedvetlenûl, noha igen kerestette velem, de én sohul nem találhatám azokat, és azok tovább kérdezik vala; hogy ha tõb helybe lévõ rejtek helyei nintseneké? Az aszszony monda, hogy õ néki egyéb rejteki nem volnának, mert minden javait, leveleit és petséttyét mind ebbe zárja-bé, és az kintsek is ebben vóltanak, de én nem találtam itten õket és ha benne vóltak vólna, oda kûldõttem vólna néki. Ezeket halván az Király szolgai, minden ládákat és kints-tartó helyeket fel-rontának, de sohult nem találhaták az kintseket, kinn az aszszony [p [D] ] igen el-rémûle, hogy az õ házában illy erõ-szakot tõttek, és az KIrály kõveti-is magok meg-ijedének, hogy sëm az embert sem penig az kintseket nem találák, mellyet meg-mondának az Királynak, az Király pedig igen meg szomorodék az kintseken hogy sem mint az árrán, mert igen drágák valának, és nem mindenkoron bár embernek pénze vólna-is, kaphatna illyen kintseket mint ezek vóltak. Es nem tudhatá az KIrály tanátskozván mit tegyen ez dologban. Akkor ismét tanátslák néki hogy meg-fogattassék az Robert Hieronimus mind tselédestõl, és felellyenek az Nemes ember felõl, kinek már õtõd napja hogy az ember meg-õletett vala, az Biró szolgai pedig mig ebédlenék, és az után menten bé- rohanván az házban, minnyájokat ben találák, két Urat, két iró Deákot, két szabadost, edgy lovászt, két szolgálót és Fortunátust, ugy hogy szintén tizen valának, azokat mind fogva el-vivék, és mindeniket kûlõn kûlõn meg kérdezték az két ember felõl hogy hová lõttenek, õk pedig edgyenként mind azt mondgyák vala, hogy midõn ettenek vólna, az után menten el-mentenek, kit tõbbé az után nem láttanak, sem tudnák hová lõttenek, de azok nem elégedének-meg azzal, hanem az kultsokat el-szedvén tõlõk, bé menének az házban, és meg-keresének mind istállókat, pintzéket és boltokat, az holott õk keresményeket tartyák vala, és egyéb helyeket-is hogy ha az ember valahol el-temették vólna, de õk soholt nem lelheték. Es hogy már el-akarnának menni, vala edgynek edgy égõ fáklya kezében, mellyel õ minden szegleteket meg- kerese, de nem lelhete semmit. Akkor ki-vona edgy ágybol edgy marok szalmát, és azt meg-gyujtván bé-veté az árnyék székbe, és alá tekintvén, azontol meg-látván az embernek lábait fel-tartván. Az kezde nagyon kiáltani: Itt van az gyilkosság, mert az ember im hol az árnyék-székben, és azonnal fel-tõrvén azt, ki-vonák az embert igen undokul belõle meg-mettzet torokkal, és tévék õtet az Robert Hieronimus háza eleiben az ország úttyára bûdõssën és unokul, valamint ki-vonták. Midõn az Anglusok ez gyilkosságot látnák, lõn tõlõk az Florenciekre nagy kiáltás, az Lombardiakra is, ugy annyira hogy el-kellett rejtenie magokat, mert ha-tsak edgyet kõzzûlõk az utzán találtanak vólna, mindgyárt az néptõl meg-õlettetett vólna. Ez hir tsak hamar juta az Királyhoz és az Biró eleibe, mindgyárt meg parantsolák, hogy azt az Urat és szolgait erõssën meg-kénozzák, hogy nyllván [!] meg- tudhassak mint tõrtént légyen az Nemes ember halála, és mindeniket kûlõn meg-vallatván, fel-irják; de leg szorgalmatosabban az kintseket kérdezzék.

Azonban el-juta az Poroszló, leg elsõben elõ-vévé az Urat, és vivé az kénzó helyre, kezdé igen kénozni õtet, hogy meg-vallaná ki õlte-meg az embert, és miért õlték-meg, az KIrály kintse-is hol légyen. Az Hieronimus látván ez nagy eseetet, és ez nagy kint kit rajta mivelének, hogy meg-akarák tudni az gyilkosságot, ki az õ házában véletlenûl esett, kin noha õ-is sopánkodot, de látá hogy már kûlõmben nem lehet, kezddé mondani az dolgokat mint tõrténtenek, miképpen András õtet kérte hogy õ néki jó ebédet készitsen, mert edgy Nemes ember fog õ nála vendégûl lenni, hogy az segitségûl lenne edgy Rabnak el-szabaditására, az ki Francia Országban Turin nevû városban vala fogva, mellyet én jó akaratombol meg-tselekedvén az én kegyelmes Uramnak az Királynak és az egész Orszgnak kedveért, nem-is véltem kûlõmben, de hogy az ebéd már el-végezõdnék, én tõbbet ott vélek nem mulatván, hanem menék az iró kamorában, és irtam, az irást-is el-végezvén, ki-menék, és látám az kamorábol az folyoson hogy vér szivárkodnék által, az kin igen el-ijedék, azonnal el- kûldém az szolgákat hogy meg-néznék mitsoda vér lehet az, kik meg-mondák ugyan, de azért én nem tudtam hogy s' mint tõrtént az dolog, azonban az ravasz András el-juta nagy hamarsággal, mindgyárt reá fogám ez gyilkosságot, de monda õ; miképpen õtet meg akarta õlni, de Isten, ugy-mond, õtet tõ5tte szerentséssé, hogy õ találta meg- õlni, és ekképpen bé-veté õtet az Pilátus házában, de õ azonnal el mene és hová lõtt én azt nem tudhatom. Es az miképpen õ beszéllett, akképpen vallottak az tõbbi-is, az mig-kinoztattak, de az [p [D2]] Fortunátus sëmmit nem vallott akar-mint kinzották-is õtet, azért, mert õ akkor othon nem vólt, mikor ez dolog esék, és igy tudatlan vólt abba.

MIKEPPEN AZ ROBERTUS HIEROnimus minden tseledgyevel fel-akasztaték.

NO
hogy már kûlõmben meg nem tudhaták az embert és az kintseket-is hová lõttenek, igen meg-haragvék az Király, és parantsolá hogy mindnyájokat fel- akasztanák új akasztó-fára, és vas lánczokkal oda szegezvén, hogy õket senki le ne vehetné se hamarsággal le ne esnék. Ekképpen edgymás után mind fel- akasztatának szintén Fortunátusig és edgy szakátsig. De hogy Fortunátus látná mint vagyon az dolog, hogy õtet-is fel-akarnák akasztani, gondolkodik vala, Oh én Istenem, vajha meg-maradtam vólna én jámbor Uramnál az Grofnál, és bár meg-heriltettem vólna magamat, én mostan ez rút ûgyre és nyomoruságra nem jutottam vólna. Es midõn már az szakátsot fel-akasztani akarnák, az ki Fortunátus elõtt vala, az penig Anglus vala, ki kezde nagyon kiáltozni, ugy hogy mindenek hallanák, hogy az Fortunátus ez dologban tudatlan vólna, noha az Biro-is jól tudta, hogy õ ártatlan, még-is fel-akarta akasztatni õtet, mert azt vélte, ha õtet szabadon hadgya, akar hol-is agyon vernék õtet, mind-az- által kérvén az BIrót hogy fel ne akasztassék, mivel hogy õ nem Florentinus, és bûntetlen-is. Akkor monda az Biró Fortunatusnak: No vakarodgyál-el mindgyárt ez Országbol, mert ez uczáknak aszszonyi agyon vernek tégedet, és ada mellé két kisérõt, kik el-vivék õtet mind az vizig, és osztán az vizen által-evezvén, és az országot által-menvén, hamar ki-juta az Országbol.

Akkoron midõn már Hieronimus minden tselédivel fel- akasztatott vólna, menten az Király az kõz néppel Hieronmusnak mindenében Sákmánt vettete, de az fõ nép leg elõszszõr az javait el-vévé, az ki mit kaphatott azé vólt, és azért sënki nem adott számot. Mikor az Florentinusok és Lombárdusok meg-hallották vólna ez dolgot, igen meg-rémûlenek, hogy valami az õ életeken és joszágokon-is ne tõrténnék, az kik kûldének az KIrálynak nagy summa pénzt, hogy bátorságos kiserõt adgyon nékiek, mert õk, ugy-mondnak, bûntelenek. Es ekképpen az Király meg-engesztelteték, és ada nékiek bátorságos kisérõt, hogy mindenût járhassanak és kereskedhessenek, az mint eleinten tselekedtenek. De hogy illy nagy gyalázat az Robertus Hieronimuson tõrtént, lõtt az gyilkosságnak el-halgatásáért az Császári tõrvény szerént.

MIKEPPEN AZ KIRALY DRAGA KINtsei meg- találtatnak az Nemesember õzvegyétõl edfgy ágy alatt.

MIdõn
már ezek-is mind el-múltanak vólna, az Király igen akarja vala atudni, hová lehettenek az õ kintsei, és ha viszsza fordulnaké, az mellyekért õ nagy joszágot adott vala, és még mászszor-is az árrát meg-adná, kit ki-is kiáltana, hogy ha valaki igazán meg-tudná mondani, hogy holott vólnának az õ kintsei, annak ezer Nobel aranyat adna, melly sok Királyok udvariban. Fejedelmek és nagy Urakéban, és még az gazdag Várasokban-is, meg-irattaték, hogy ha valahonnan akar-ki jõne, az ki ollyatén kintseket hordozna, meg-tartoztassék, még ugy-is nem tudhatának semmit felõlõk. Mind-az-által tsudálkozásra méltó dolog vólt az után, noha ki-ki õrõmest ez pézt el-nyerte vólna, de ez dolog tsak mind benn marada, mind addig valamig az Nemes ember õzvegyének gyásza lassanként el-muldogalna, néha azonkõzben õ szomszédit vendégségben hija vala, az kik kõzõtt vala edgy, melly tsak az elõtt õzvegygyé marada, ki monda: Ha az én szómat akarnád fogadni, én meg- tanitanálak, hogy te az Urad halálát hamar el-felejtenéd, tsináld, ugy-mond, az te ágyadat az másik kamorában [p [D3]] és ha azt nem akarod tselekedni, tezhát tsak más helyre tegyed ágyadat, és mikoron estve le-fekszel, légyen gondolkodásod tsak valami szép iffiúra, az kit te leginkáb férjûl szeretnél, és mondgyad kedvetlenséggel: Halottak halottakhoz, és elevenek elevenekhez, én is eképpen tselekedtem, hogy az én férjem meg-halna. Az aszszony monda: Oh édes társom, én az én férjemet ugy szerettem; hogy õtet illy hamarsággal nem felejthetem, mind-az-által ez beszédeket tartá magában, és mihelt az aszszony az õ házátol el-mene, azonnal kezdé az õ ágyas házát tisztogatni, és az õ Ura ládáit, és hun valót az kamorábol ki-hordogatni, ésaz magáét annak helyébe helyhesztetni, és az Ura ágyát-is más helyre állatni, hogy pedig onnan azt az ágyat el-vinnék, azonnal meg- lelék az ládátskát, mellyben az kintsek valának azágy lábnál, és meg-látá az aszszony, mert ismérte ez ládátskát; és el-vivé azt; meg-hagyá addig szépiteni az kamarát, az mint el-kezdette vala. Annak-utánna el-kûlde edgy jó kõzel való attyafiáért, s' monda néki; miképpen õ az kintseket meg-találta véletlenûl, és ha az ágy tovább- állott vólna, sokáig ott álhatot vólna az holott vólt, mert ott soha sënki nem kereste vólna, és tanátsot kérde az õ barttyátol, hogy mit kellessék tselekedni ezekkel az kintsekkel. Es midõn az õ attyafia azt hallaná hogy õ az kintseket meg-találta, mond az aszszonyhoz: mert maga-is igen õrûle rajta. Ha te, ugy-mond, én tõlem tanátsot kérsz hogy tanátsot adgyak, az mint hozzá értek, tehát én azt tanátslom, hogy te azokat az kintseket menten vidd-el, én magam-is el-megyek te veled; és talállyunk módot benne, hogy magunk juthassunk KIrály eleibe véle; és õ néki magának kezében adhassuk az kintseket, és igazán meg-beszélvén mint lelted meg azokat, és tsak az õ kegyelmes akarattyára hadgyuk, ez találmányért hogy mivel ajándékozzon-meg tégedet, mert hogy ha ezek az kintsek az KIrálytol meg-tartatnának, avagy hogy idegen Országban kûldetnénekaz el-adásra, ez már igen meszsze el- hiresedett minden Országokban, hogy azokat az kintseket, mellyeket az Király el-vesztett, meg-ismérik, és az kinél azokat meg tanállyák, mindnyájan azokat el-vesztik miatta, az kintsek pedig az KIrálynak viszsza-adattatnak.

MIKEPPEN AZ NEMES EMBER FELEsege az kinteseket az KIrálynak meg-vitte vala.

EZ
tanáts az aszszonynak igen tettzék, és azonnal szépen fel õltõzék, de ugy-mint õzvegy aszszonyhoz illik, és az õ attyadiával menének az Király Tornáczában, és akarának az Királlyal õk szemben lenni, kit meg-mondanának az Királynak, és bé-ereszteté az Király az Palotában, és mihelt az Király eleiben juta, térdeire esvén, az Királynak nagy bõtsûletet ada, és monda: Kegyelmes Uram, az te szegény szolgálód az te KIrályi feleséghez, és adgya tudtodra, hogy az te kintsed mellyek az én házamnál vóltanak, mellyeket az én szegény Uramnak kezében adtál vólt, hogy az Burgundiai Herczegnének, az én Kegyelmes aszszonyomnak, parantsoltad vólt kezéhez szolgáltatni, én azokat ez mái napon meg:találtam az én ágyas házamban edgy ágy lábnál, mikor az ágyat meg- fordítottam, és az alatt lelém-meg az ládátskát, és mihelt ezeket meg-leltem, azonnal siettem azokat kezedben adni, és ekképpen kezéhez jutatá az Királynaak az kintseket. Az KIrály azonnal meg-nyitá az ládátskát, és benne lelé az kintseket, kinn igen õrûle, és mindgyárt parantsolá hogy azokat oda szolgáltassák az hová tartoznának. 5 Az KIrály pedig igen kedvellé az aszszonyt hogy illy szorgalmatos vólt, és az kintseket senkire nem bizte, és gondolá hogy õtet meg-ajándékozná, és az õ gyászát meg-õrvendeztetné, mert az õ jámbor Ura ez kintsek miatt életét el-vesztette. Akkor hivata edgy Nemes iffiat az õ Udvar népe kõzzûl, ki igen szép és ékes vala; kinek monda: Ennékem tõled edgy kérésem vagyon, de azt te meg ne vessed. MOnda az iffiú: Kegyelmes Uram, tõlem sëm mit nem kérhetz ollyat, sõt inkáb parantsolly, és tartozom az te parantsolataidat meg-tartani.

[p [D4]] Es õ azonnal parantsola edgy Papot hini, és ugyan ott az maga személye elõt adatá az õzvegy aszszonynak az iffiat férjûl, meg-is ajándékozná gazdagon, ekképpen mene az aszszony haza az õ aszszony baráttyához, és igen kõszõné néki azt az tanátsot, mellyet õ néki adott vala, hogy az õ ágyát meg változtatná, és monda: Ha én az te tanátsodat meg nem fogadtam vólna, az mi KIrályunk kintsei meg nem találtattanak vólna, és még énnékem-is illyen szép férjem nem lõtt vólna, annak-okáért jó dolgot tselekeszik valaki az bõlts emberek tanátsit halgattya és fogadgya.

MIKEPPEN FORTUNATUS EDGY ERdõben el-tevelyedven, és abban edgy éjel hogy hálna, nagy nyomoruságban és felelemben vala.

NO
mostan hallyátok-meg továbbá Fortunatusnak dolga mint tõrtént, midõn õ az akaszto- fátol meg-menekednék. Es midõn már pénze sem vólna, és sietne-is hogy az Anglusoktul hamarébb el-mehetne, méne Picadiaban, õrõmest szolgálatra adná magát, de sohult olly Urhoz nem juthata. Mene ismét Britaniában, és érkezék edgy kietlen erdõben, az mellyben tévelyeg vala, és nem-is mehete-ki belõle, hogy már bé-estvelednék, találá menni edgy ûveg olvasztó házhoz, vagy kalyibában, az kiben régen mûveltenek, kin õ meg-õrûle, vélvén hogy ott embereket fogna találni, de ott sënki nem vala, mind-az- által abban az nyomorult kalyibában marada nagy éhséggel és félelemmel az nagy szõrnyû vadak miatt, mellyek az nagy kietlen erdõben lakoztanak, várván az napnak fel- jõtét, illy bizodalommal, hogy az Ur Isten ki-segitené ez erdõtõl, és hogy abban éhel meg nem halna, õ penig az erdõ szélire akarván menni, annak hoszszára ment, és mennél odáb ment, annál inkább ki nem mehetett belõle, és más napot-is ugyan azon szive fájdalmával tõlte el az erdõben, és hogy viszontag kezde sõtétedni, és igen el- is bádgyadott vala, mert már két egész napig nem ett vala, akkor véletlenûl edgy kúthoz juta, és abbol kedve-szerént ivék, kitõl újobban meg-elevenedék, és midõn az kútnál ûldõgelne, az Hold világ-is kezde világoskodni, azonban halla nagy ropogva valami vad-állatot jõni, és medvét is halla morogdogalni, gondolkodik vala hogy õ ott sokáig nem ûlhetne, az el-szaladás-is nem igen hasznos vólna, mert az vadak ahamar utánna lennének, de jobb néki edgy fára fel hágjon, tsak ott az kútnál kõzel edgy fára fel-hága, kinek nagy és sok ágai valának, és ekképpen nézte miképpen minden féle vadak innya oda gyûlekeztenek és mint marakodtanak és vittanak, azok kõzõtt vala edgy kõzépszerû medve, az meg érzé az fán Fortunátust, azonban kezde arra az fára hágni, õ penig igen fél vala tõle, az medve mind fellyebb hág vala utánna, Fortunatus midõn látá hogy már fellyebb nem mehetne, néki hajla edgy ágra, és ki-voná az õ fegyverét, és meg-szurá az medvét fõben, és egyéb-képpen-is meg-sebesité õtet. Az medve penig igen meg-haraguvék, annyira, hogy edgyik elsõ lábával erõssën Fortunatushoz tsapa nag' kegyetlenûl, ugy hogy azontul az fárol le-esvén nagy ropogással, ugyan zõnge az erdõ belé, melly miatt az tõbb vad-állatok mind el szaladának. Es midõn már mind el-futottak vólna, tsak egyedûl az medve ki az fárol le-esék vólna, az pedig ugy meg-eset val, hogy fel nem kelhete, és tsak szintén hogy meg nem hala, Fortunatus pedig ûlvén az fán nem mér vala le-szállani, noha álmos-is vala, de gondolá, ha valahogy el-szunnyad, ottan le-esik az fárol és meg- bénnul, avagy ugyan oda vész, még-is igen nagy félelemmel le-szálla, és néki ragadván fegyverét belé ûté az medvében, és igy néki hajolván az medve sebébõl ki- szivá az vért, ugy hogy viszont meg-elevenedék, és gondollya vala magában, ha tûzzem vólna majdan az éhséget el-feleiteném, de igen álmos-is vala, ugy annyira, hogy õ az medve mellett le-fekvék, és el-is aluvék, jól-is alutt mind virrattig, az után fel-ébredvén, láta elõtte állani edgy igen szép aszszonyi állatot,

[p [C] ] MIKENT AZ SZEP LEANY FORTUNA Fortunatust edgy erszénnyel meg-ajándékoza, mellybõl soha az pénz ki nem fogyott.

AZ
Fortunátus akkor kezde igen kõnyõrõgni, és monda: Oh mindenható Isten, nagy hálát adok tenéked, hogy én még embert halálomnak elõtte láthatok. Ismét monda az elõtte állónak: Oh kedves szép Szûzem, kérlek az nagy Istennek kedveért, most énnékem segitségûl légy, hogy én ez erdõbûl ki-mehessék, mert immár ma harmad napja vagyon, hogy én itt tévelygek minden étel és ital nélkûl, és meg beszéllé néki miképpen járt az medvével. Az szép leány monda: Honnan való vagy te? Felele Fortunatus: En Czypria Országbol való vagyok. Az szép leány ismét monda: MIt jársz tehát te itt? Monda Fortunátus: Hogy én itt járok, az szegénység viszen reá engemet; és azért kereskedném hogy ha az Isten boldoggá tenne, õrõmest ez világban szerentsésen élnék. Az szép leány monda: Fortunatus el ne ijedgy, én vagyok az Fortuna, és az égi Tsillagok és Planéták énnékem engeddettek, hatképpen, kik kõzzûl vagy edgyet, kettõt, tõbbet-is, vagy tellyesseggel mindent uralkodo Planeta és ora- szerént mással részeltethetek; Ugy-mint Bõltseséget, Gazdagságot, Erõsséget, Egésséget, Szépséget és Hoszszú életet. No válasz magadnak az hat kõzzûl edgyet, sokáig ne-is gondolkodgyál, mert az szerentse adásának orája már el- kõzelget. Azokáért õ sokáig nem gondolkodék, hanem monda: En gazdagságot kévánok, hogy mindenkoron sok pénzem lehessen. Akkor az szép leány ki-võvén edgy erszént, és adá Fortunatusnak, és monda: Im hol vedd-el ezt az erszént, és valahánszor ebbe nyulsz, az minémû Országban te fogsz lenni, és az minémû pénz abban az Országban jár, annyiszor találsz te abban tiz darab arayat, az Országban járokat. Es ez erszénynek illy mivoltát te és az te maradékod meg-tartsa, és az kinél lészen, akar nálad s' akar másnál, de mihelt te meg- halsz, õ-is meg-szûnik, annak-okáért tarts figyelmetes gondot reá, és kedvellyed õtet. Noha Fortunatus igen éh vala, de az erszényben valo biztában ismét újonan meg- elevenedék, és monda: Oh te drágalátos szûzetském, mint hogy te engemet igen kedvesen meg-ajándékoztál, ez-is illendõ dolog tehát hogy én-is viszszont az te kedvedért más dolgot fogjak tselekednie, és az te jó vóltodrol el nem feletkezni, kit én velem tselekedtél. Ismét az szép leány szolla Fortunatusnak igen kegyessën: Minek- okáért hogy te-is én hozzám engedelmes avagy, és meg- háláltad az mellyet én te veled tselekedtem, én-is tehát ezokért három-féle dolgot hagyok tenéked, mellyeket te valamig élsz mindenkor ez napon, ugy-mint ez máin, az én kedvemért meg tselekedgy. Elsõ légyen ez, ezt az napot meg- szenteld, második, ugyan ez napon az házasságnak dolgát ne miveld; harmadik, hogy ezen az napon minden esztendõben, akar minémû Országban légy, ez jot tselekedd, hogy az hol edgy szegény embernek házasságra menendõ leánya vagyon, annak jó akaratodbol férjet szerezz, és ha annak annyira valoja nem vólna, te õtet tisztességesen meg- ruházzad, és az õ attyát és annyát-is, de magát meg- ajándékozd és õrvendeztesd négy száz arannyal, abban az Országban járókkal, ennek az napnak õrõk emlekezetire, mellyben te én tõlem meg-õrvendeztetél, igy te-is minden esztendõben meg õrvendeztess edgy szegény rendbéli leánt. Fortunatus felele néki, és monda: Oh te drágalátos szép szûz, soha ne kételkedgyél azon mert ez dolgot bõtsûletesen és feledékenség-nélkûl végben viszem, és mostan az én szivemben fel-fogadom és meg-is petsétlem az te õrõk emlékezetedre. Mind-az-által az-is Fortunatusnak igen elméjében fordgott, hogy miképpen mehessën ki ez kietlen erdõbõl, és monda: Oh te szép és ékes szûz, mostan légy segitségûl, hogy én az Erdõbûl ki-mehessëk. Az szép leány monda: NOha te ebben az erdõben el-tévelyedtél, és ez tõrtént rajtad, ez tenéked szerentsédre vann. Ismét monda néki: Kõvess engemet, és õtet az erdõ szélin el-vezeté edgy járt útra, és monda néki: Ezen az úton menny-el egyenesen, viszsza ne térj, se penig hátra se nézz [p [&Eu] ml;] arra az hon én lészek, ha azt tselekeszed, azonnal ez erdõbõl ki-mehetz és ekképpen meg-fogadván Fortunatus az szép leánynak tanátsát, meg-tselekedé, és mennél jobban lehetett nagy sietséggel mégyen vala azon az úton, és ki-juta az erdõbõl, akkor meg-láta elõtte edgy nagy vendég-fogadó házat, az holott kõzõnségesképpen az emberek ettenek és ittanak, valakik azon az erdõn által menni akarnának. Midõn már Fortunatus az vendég-fogadó házhoz kõzelgetne, le-ûle, és ki-võvé az ajándékozott erszényt kebelébõl, meg-akará látni ha igazé az mint meg-mondatott néki, hogy tudna bõtsûlettel belõle élni, menrt õ néki azon kivûl sëmmi pénze nam vala, belé nyula azért az erszényben, és ki-võn belõle tiz corona aranyakat, kinn igen meg-õrûle, és nagy õrõmmel mene az vendég-fogadó házhoz, monda az gazdának; hogy õ néki ennyi valót adgyon, mert igen éheznék, és mindgyárt meg-fizetne néki, ez pedig igen tetzék az gazdának, ki gyorson bõvõn horda eleibe elenedendõ eledelt, mentûl jobbakat.

MIKEPPEN FORTUNATUS AZ VENDEG-fogadó házhoz bé-menvén, és az ott való Groff ellen edgynehány szép lovat meg vészen, kiért õ osztán meg- fogadtatott, és nagyobb nyomoruságra jutott, mint az elõtt vólt.

AZ
Fortunátus már hogy kedvét tõltõtte vólna, és meg-elégednék az éhségben, mint edgy két napokon ott marada, és attol az gazdátol fegyvert-is vûn, aqzért hogy õ inkább hamarébb Urat kaphasson, az õ éhségében jól lakott, mellyet az elõtt szenved vala, az gazdát-is penig kévánsága-szerént meg-elégité, és azután tovább mene. Imé edgy kis városka és edgy kis vár két mél- fõldnyire vala attul az erdõtûl, kiben edgy Grof lakott, az kit erdõ Grofiának hittak, annak olly igazsága vólt az helybe, hogy õ zt az erdõt õrzõtte az Aritaniai Herczeg parantsolattyábol. Mene azért ott Fortunatus edgy igen jó gazdához, és kérdezé õtet ha nem vólnánaké ott valami jó meg-venni való lovak. Monda az gazda: Vannak, tegnap, ugy- mond, edgy idegen kereskedõ ember jõtt ide, ki igen szép tizen-õt lovakat az Britaniai Herczeg és az Arragoniai KIrály leányának lakodalmakra, hozott, annak vagyon három lova az tizen-õt kõzõtt, mellyekért az mi Grof Urunk már háromszáz corona aranyakat akart adni, de ez nem akarta három száz husznál kûlõmben adni, és tsak abban maradot. Fortunatus alattomban méne az õ kamorájában, és ki võn az erszénybõl hat száz corona aranyakat, és más erszényben tévé azokat, az után mene az gazdágoz, és monda: Hol vagyon az az ember azokkal az lovakkal, hogy ha valami szép lovai vólnának õrõmest látnám õket? Monda az gazda: Félek azon hogy õ tenéked azokat meg nem mutattya, mert az mi Urunk-is az Grof tsak alig vehette reá, hogy azokat néki meg mutatta. Monda Fortunatus: Hogy ha énnékem tetszeni fognak, én hamarébb meg-veszem õket, hogy sem mint az Grof. De az gazda tsufságnak tartá hogy õ illy mérészen szóllott, és arra való ruházattya-is nem vólt, gyalog-is járt, mind-azon-által oda vivé õtet az ló tserélõhõz, és beszélgete véle, hogy az lovakat néki meg-mutassa, ki meg-probálá elõtte azokat, õ néki pedig tetszének, õ-is tsak az hármat kévánta, mellyeket az Grof akart meg- venni, meg-is értette vólt már hogy tsak husz corona vólt még kõztõk, õ azonnal ki võn három száz husz corona aranyakat és adá néki, és hagyá õket az maga szállására vinni, nyereg gyártóért-is mindgyárt el- kûlde, parantsola nyergeket és egyéb szerszámokat-is fõ módon reájok tsináltatni, és hagyá ismét az gazdának hogy õ néki lovagosokat-is szerzene, kiknek jó fizetést fogna adni. De miglen õ ez dolgokat végben vinné, meg-tudá az Grof hogy Fortunátus meg-võtte az lovakat, kin õ igen meg-busula, és magára-is boszszonkodék, mert azokat az lovakat igen szereti vala, és immár nem-is hadta vólna el az husz corona aranyak miatt, mert õrõmest azokon az lovakon az lakodalomban ment vólna, és magát rajtok mutogatta [p [E3]] vólna. Nagy haragjában kûldé edgyik szolgáját ahoz az gazdához, és parancsolá õ néki hogy meg-kérdgye mitsoda ember lehet az, az ki az lovakat markábol meri ki-venni? Az gazda monda, hogy õ nem ismerné, mert õ hozzája tsak gyalog jõtt, de mint edgy lovagos fegyveresen, és még igy szolván, hogy én jól tartsam õtet, mert õ mindeneket jól meg-fizet. Ennékem-is tetszet, mikor egy ebédet meg-ett, mást én addig nem adtam vólna néki, ha az árrát az elsõnek meg nem adta volna, mert igy véltemvólna hogy talám el-szõknék véle. Az Grof szolgája pedig felette haragvék az gazdára, hogy õ oda ment vólt véle, és monda: Miért hogy te oda mentélvólt véle az lovakat meg- venni? Monda az gazda? En tselekedtem mint jámbor gazdát illeti az õ vendégével tselekedni, és mitsoda bõtsûlettel tartozik lenni õ kért engemet reá hogy oda mennyek véle, én azt nem véltem, hogy tsak edgy szamárnak-is az árrát õ meg-adhatná.

MIKEPPEN FORTUNATUS MEG-FOgattaték es meg- kerdeztetek az pénzhez mint jutott vólna. 5 AZ szolga pedig el-menvén nagy hirtelenséggel az Grofhoz, és meg- beszéllé néki az mit az gazdátol hallott; midõn az Grof hallaná hogy õ nem Nemes vólna, monda nagy haragjában az õ szolgaianak: Mennyetek-el és fogjátok-meg azt az embert; mert õ azt az pénzt lopta, avagy-hogy valakit meg õlt. Es ekképpen meg-fogták õtet, és tõvék õtet gonosz fogságban, és kérdék honnan való lehet? Monda õ: Czypriábol való, edgy Famagusta nevû városbol. Tovább kérdezék õtet, hogy kitsoda lehet az attya? MOndaE Edgy szegény Nemes ember. Ezeket az Grof õrõmmel hallá, hogy õ meszsze Országbol valo volna, és kérdé õtet hogy honnan jutott ennyi sok pénzhez, hogy õ illy gazdag? Monda: Enyim, mert azt vélé, hogy nem tartoznék senkinek meg- mondani, honnan jutott õ illy sok pénzhez, mert ints ollyan ki õtet bûnõssé tenné, hogy valakin erõszakot tõt avagy lopott vólna, hanen elõtte igazsaggal és tõrvénnyel keresné. Monda az Grof: Tenéked nem használ az sok fetsegés, meg kell mondanod hun jutottál ez pénzhez, és parantsolá õtet vinni az helyre, az holott az gonosz tévõket kénoznák. Ezt Fortunátus látván, hogy mint akarnának õ véle bánni, igen meg-ijede azon, és igy gondolkodik vala magában, inkább meg-akarna halni, hogy sem annak az erszénnek mivoltát meg-mondaná. Es midõn már õtet igen meg-terhelték vólna nagy terhel, kéré hogy néki meg-engednének, mindent meg-mondana valamit õ tõle kérdeznének. Es midõn le-szállitnák monda néki az Grof: No mond-meg mostan hol vettél ennyi sok corona aranyat? Monda Fortunátus: Edgykor hogy õ emez kietlenségben el- tévelyedett vólna, és egész harmad napog ott lévén, az isten olly kegyelmességet tõtt én velem, midõn már az erdõbõl ki-kezdenék jõni, hogy találék edgy erszént, mellyben hat száz és tiz corona arany vala. Monda az Grof: Hol vagyon az az erszény? Felele Fortunátus az Grofnak: En hogy az pénzt meg-olvasám az magam erszényemben tõm, amazt penig erõssën az vizben vetettem, melly az erdõ mellett foly. Monda az Grof: Oh te lator, te akarodé az én sajátomat el-idegeniteni? Most tudgyad, hogy minden te jószágod és életed-is hatalmamban vagyon, mert mind az mi abban az erdõben vagyon enyim; és sajátom énnékem. Mondá Fortunátus: Kegyelmes Uram, én az te tõrvényedet nem tudtam; de én azért tsak az Istent ditsérem, és Isten ajándékának tartottam. Monda az Grof: En azzal nem gondolok, hogy te affelõl sëmmi nem tudtál, nem tudtadé zt hogy ha az ki valamit nem tud meg-kell kérdeni? Rõvid szóval mondván, tsak néki késtzûlly, mert én ma mindenedet el-vészem, holnap életedet-is el-vesztem. Fortunátus igy gondolkodik vala magában, ó én nyavalyás, vajha akkor az hat ajándékok kõzzûl választottam vólna az bõltseséget az gazdagság helyett, én bizonyára mostan nem vólnék illyen nagy inségben és nyomoruságban, és kezde kegyelmet [p [E4]] kérni: Kegyelmes Uram, tégy irgalmasságot én velem nyomorultal, mit használsz az én halálommal, vedd-el az meg-lelt joszágodat, tsak engedd-meg életemet, és mindenkoron te éretted Istennek fogok imádkozni. Ez dolog az Grofnak tsudalatosnak tettszék hogy õ néki életét meg-engedné, mert azt gondollya vala, hogy az hová ez fordul, mindenût panaszt tészen rola, és azért õ nék i sok Fejedelmektûl és Uraktul orcza pirulást kellene latni, mind-az-által még-is fel-indittaték az irgalmasságra az õ maga szolgaitól, hogy õ néki életét meg-engedgye, vedd- hasznát, ugy-mondnak, az õ lovainak, és add-viszsza az õ fegyvereit, és vagy két corona aranyat útra valót. de az Grof az õ szolgainak-is kéréseket nagy nehezen fogadá meg, mind-az-által másod napon reggel ki-vitetvén az Városbol, meg-eskûdteté, hogy valamiglén õ él soha az õ országában tõbbé nem jõ, mellyet meg-is tselekedete, kinn Fortunátus igen meg-õrûle, hogy az szerént-is meg-szabadult, de ha az Grof igazán meg-tudhatta vólna az dolgot, meg nem szabadult vólna illy kõnnyen. Az Fortunátus ottan hogy meg szabadula, nem mere nyilva az õ erszényébe nyulni, és láttatni magátz hogy õ néki pénze vagyon, és kõltsõn, mene két napig de még is félt egyûld meg-tudnák hogy pénze vagyon, és nétalám õtet azért meg-fognák. Akkor juta Andegávis városában, ki legfõbb Britániában, az tenger mellett, ot sok Fejedelmek és Urak meg szállottak vala, kik az Királyné aszszonyt várták, hiogy tisztelnék az lakodalom napján, tánczolván és bajt viván, és minden õrvendetes gyõnyõrûséget mivelvén, kit õ õrõmest néze, de viszontag azt-is gondollya vala, ha én azokkal edgyûtt tartom, felek ugy ne járjak mint az erdõbéli Groffal. Mind-az-által võn két szép lovat, fogadgya-si edgy szolgát, meg-ruházá magát és szolgáját-is igen szépen, az lovakat-is néki készitteté, és mene Andegávis városban az leg-fõvebbik szállásra, és ekképpen akárá nézni az lakodalom napját, és annak vége szakadását. Az KIrályné pedig az tengeren jõvén, eleibe kûldének nagy sok

Agota. : szép drágalátos hajokat, kik nagy bõtsûlettel fogulják. De xmég annál-is nagyobb bõtsûlettel, hogy már el jutott vólna, fogadtaték az õ Urátúl és mind az Fejedelmektõl s fõ Uraktol, és tarta az Herczeg fõ és drágalátos lakodalmat, melly hat egész hétig és harmad napig vala.

MIKEPPEN FORTUNATUS BRITANIAban az Andegávis varosban udvariság látni ment vala.

FOrtunátus
pedig hogy azokat látná igen tetszének néki, õ egyebet nem tselekedett, tsak hogy gyakorta az Udvarban járt, ugy hogy az szállásán nem igen sokat hagyott, az gazdának penig ez nem igen tetszet, mert õtet nem ismérte, és félt azon hogy egyszer egyûld el ne mennyen, az mint gyakorta már rajta tõrtént tõb lakodalomkor-is azért meg-szolitá Fortunátust: Edes rokonom, tégedet én nem ismérlek, azért tselekedd ez jót, minden nap fizess meg énnékem. Mosolyog Fortunátus, és monda néki: Edes gazdam, én el nem megyek innen miglen mindeneket meg nem fizetek, és azonnal ki võn edfgy erszénybõl száz coronaaranyakat, és adá azokat az gazdának, 's monda: Im hol vedd-el az pénzt, és ha gondolnád hogy én vagy pedig azok kik én velem vannak, tõbbel tartoznának, mindeneket meg-adok bár soha velem számot ne-is vess. Az gazda pedig el-vévé az pénzt, és annál inkáb kezdé Fortunátust bõtsûlleni, az holott elõl találta sûvegõlt elõtte, és az legfõb asztalhoz is ûltette, és legjobb ágyat-is adott néki, mint hogy sem az elõtt. 5 Edgykor hogy Fortunátus az asztalnál tõb fõ Urakkal ûlne, mentenek hozzájok mindennémû játékos és musikás emberek az Urak asztala eleibe, hogy ott elõttõk nyájaskodnának, ugy hogy inkáb pénzt nyerhessenek. Azonban el-juta edgy vén Nemes ember-is, és mondaà hogy õ Hiberniábol való Nemes ember vólna, és immáron hét esztendeje hogy ide s' tova vándorlana, két Imperiumot, és husz keresztyén Királyságokatz által jártx vólna, kiknél [p [F] ] tõbb-is nintsen, és annyira el-fogyatkozott, hogy már sëmmije nintsen, azért kéré õket, hogy segitséggel legyenek néki, hogy viszont hazájába mehessen. Ott akkor vala az asztalnál edgy Grof, monda az: Miképpen nevezik mind azokat az IMperiumokat? Az Nemes ember mindgyárt kezdé edgymás után elõ- számlálni, és monda: Nints olly Imperium, az kinek három vagy négy Herczegsége nem vólna még az Fejedelmek és fõ Urak kivûl, kiknek Országok és tartományok s' jobbágyságok vagyon, mellyeket én meg látogattam, és az õ tartományokban, kikben mind kûlõnb nyelvek vadnak, annyira valót tanultam, hogy én elégséges képpen az emberekkel beszélhetek, olly leveleim-is vadnak, hogy az melly Király, mellynek udvarában vóltam, mint neveztetik, és melly távol vagyon edgyik Imperium az másiktol. Monda az Grof. Azt akarnám hogy én mind ott vóltam vólna, de ugy hogy már viszont ismét itt vólné k, és azt bizonnyal el hiszem hogy sok probákba forog, az ki annyi sok országokat akar látni. Felele az Nemes ember: Ugy vagyon Uram, valosággal meg- tanul mind jót s' mind gonoszt, mert gyakorta nyomorult szállásra talál, és sok meg utálást s' meg- vetést kell szenvedni. Az Grof azonnal meg ajándékozá õtet négy corona arannyal, és monda néki mindeneket meg fizetek. Az pedig kõszõné néki, és monda: En már igen vágyok az én rokonimhoz, mert már sok ideje hog' kin vagyok, és az ajándékot igen kõszõné néki. Fortunátus-is pedig ez beszédekre igen vigyáza, mellyeket az vén Nemes ember beszélgete, gondolkodék magában, vajha hozzám állana, és engemet az Országokon által vinne, gazdagon meg- ajándékoznám õtet. Es minek-utánna az lakozásnak vége vala, kûlde õ érette, és kérdé õtet, kinek hinák? Felele: Leopoldusnak. Fortunátus monda: En azt értettem te felõled, hogy Országokat jártál, és sok jeles Udvarokban vóltál, imé én még iffiú vagyok, és én-is õrõmest miglen még iffiú vólnék, vándorlanék, vagyon annyira valom-is. Hogy ha te engemet mindenûvé el-vinnél, én tenéked edgy jó lovat vennék, szolgát-is fogadnék utánnad, bátyámnak-is fogadnálak, és jó fizetést-is adnék. Monada Leopoldus: En az mi illeti azt meg- tselekedhetném, ha engemet bõtsûletben tartanának, és mindent eleget adnának, de én már vén vagyok, feleségem s' gyermekem vagyon, de azok felõlem sëmmit nem tudnak, és azért az szeretet engem reá kénszerit hogy én hozzájok mennyek. 5 Fortunátus monda: Leopolde, engedd magadat az én akaratomra, mert én el-megyek te véled elsõben Hiberniában, és ott az te feleségednek s' gyermekidnek, hogy ha még élnek, tisztességes ajándékokat adok, és mihelt ezt az útat végben-viszszûk, ottan Czypria Országban való Famagustában mannyûnk, tenéked ott szolgákat és szolgálókat elégségesën, hogy-ha tetszeni fog valamig élsz, szerzek. Leopoldus gondolkodik és mond magában, ez az ember énnékem sokat igér, ha az dolog igy lenne, és az én vénségemben szeremtsémre válnék, monda néki: En mind-az-által akaratodnak engedek, ha tsak az te igéretednek meg-tellyesitõje lészesz, és hogy ha anyira szert nem tehetz, inkáb ne-is kezd-el, mert pénz nélkûl nehéz számot vetni. Fortunátus felele Leopoldusnak: Ne légyen tenéked gondod arra, én minden Országokban elegedendõ pénzre tudok szert tenni, tsak te énnékem igérjed magad hogy én nálam meg-maradsz, és az úron való járást el-végezni. Monda Leopoldus: Fogadd te-is hát énnékemm azt meg-tellyesiteni az kit meg-igértél. Es ekképpen fogadást tõnek õk edgymásnak erõs hittel, hogy õk soha edgymást semmi modon el nem hadgyák. No hogy már ez kõtelesség kõzõttõk vólna, ki võn Fortunátus azontul 2000. corona aranyakat, és adá Leopoldusnak, s' monda: Menny-el, és végy igen szép két lovat, ne kéméld az pénzt, és fogadgy magadnak edgy szolgát, és ha az nem tetzik, fogadgy annak helyébe mást, és ha pénzed el-fogyna, azonnal tõbbet adok annélkûl nem hadlak. Ez Leopoldusnak igen tetszé, és gondolá hogy ez ugyan jól kezdi, ki õrûlvén hozzá-is készûle. Fortunátus pedig nem fogada tõbbet két szolgánál és egy inasnál, ugy hogy hatan valának, kik egyenlõ akarattal lévén hogy [p [F2]] edgyûtt az Országokat meg-járnák, leg-elsõben pedig az Romai Imperiumot meg-láták, és az után mentenek Norinbergában, Wõrdara, Augustában, Nõrlingában, Ulmban, Costenczben, Basileában, Straszburgban, Meniczban, és Coloniában. Ez után osztán mentenek Coloniábol Flandriai Országban lévõ Burgba, Burgbol Lundiban, melly az Angliai KIrálynak fõvárossa, az után mint edgy négy napi járó fõldnyire vagyon edgy szigetm, az hol elletik az tengeren által-evezni Lundibol Odnurgban, Scottia országnak leg-fõbb városában, mellyek kilencz napi járó fõldnyire egy mástol.

MIKEPPEN FORTUNATUS AZ õ SZOLgájával hazájában menven, és osztán edgyûtt az Patrici Purgatoriumba-is mentenek.

ES
hogy oda el-érkeznéne, még Hiberniában hat napi járó fõld vólt oda az Város, mellyben vólt lakos Leopoldus, akkor kéré Leopoldus Fortunátust hogy oda menne véle, kit õrõmest meg-tselekedék, és menének az Hiberniában lévõ Waldrick nevû Városban, az hol Leopoldus laott. KI ugyan azon állapotban találá feleségét és gyermekit, az miként õket el-hadta vala, de némely fiai és leányi már meg- házasultanak vala, az kik az õ haza jõvésének õrvendeztenek. Mint-hogy Fortunátus jol tudta, hogy azoknak kitsiny birodalmok vólna, ada Leopoldusnak 100. Nobelt, hogy készitessen valamit számára, mert õ oda megyen, és vigan fog nála lakozni. Leopoldus pedig az szerént miodéneket meg-készittete, és az õ gyermekit-is oda hivatván, mind férjeket és aszszonyokat, s'-rokonit, és igen vigan tartá õket, ugy hogy az városbéliek sokan tsudálnák. Az Fortunátus pedig igen vigan lakik vala, és hogy az ételt el-végezné, hozzája szolitá Leopoldust, kinek monda: No végy butsut feleségedtõl és gyermekidtõl, de im hol vedd-el ez három satskot, mellyekben mind õt-õt száz Nobel vagyon, és annak tsak edgyike-is jobb harmad-fél forintnál, kik kõzzûl edgyiket feleségednek, másikat fiaidnak, harmadikat penig az leányidnak adgyad, hogy kõltségek légyen. Kinn az Leopoldus igen meg-õrûle, és meg-kõszõné néki ez nagy ajándékot, és feleségét s' gyermekeit azzal meg-õrvendezteté. Akkor Fortunátus ott meg-hallá, hogy két napi járó fõld vólna oda edgy város, mellyben az szent Patriciusnak Purgatoriumja volna az HIbernia országban, azt meg-akarná látni, és menének edgy Wermise nevû városban, mellyben nagy Apatursag vala, és az ott valo templomnak butsujáró OLtára meget vala edgy ajtó, az holott alá-járnának abban az sõtét hajlékban, mellyet neveznek vala szent Patricius Purgatoriumjának, abban pedig senkit nem eresztettek az Apatur engedelme nélkûl. Mene Leopoldus az Apaturhoz, és engedelmet nyere az oda való menésre, de mind-az-által meg- kérdezteték, hogy kistoda lehetne ez az Ur? Monda néki: Czypria Országbol való, és az Apatur Fortuuátust [!] minden népével vendégségbe hivá, mellyet Fortunátus nagy bõtsûlettel võn, és hogy el-kellene már az lakásban menni, võn edgy hordo igen fõ bort, mellyet az Apátur igen nagy kõszõnettel el-foga, mert az nélkûl-is ott az Kalastromban szûkõn élnek vala az borral, noha Istent szolgáltanak. Es midõn már az lakás el-végezõdé, monda Fortunátus: Kegyelmes Uram, ha ellened nem vólna, én õrõmest meg-akarnám tudni, hogy mi okon mondatik ez sz Patricius Purgatoriumjána? Monda az Apatur: En azt tenéked meg- mondhatom, mert itt ez elõtt sok esztendõkel, az hol mostan ez az hely az Istennek háza van, igen nagy éktelen puszta vólt, és nem meszsze edgy Apátur lakott, kinek neve Patricius vólt, ez igen áhitatos ember vala, és gyakorta ez pusztában bujdosott az poenitentia tartásnak okáért, és edgykor véletlenûl ezt az hajlékot találta, ki igen hoszszú és mékly, abban õ addig ment, hogy osztán belõle ki nem tudott jõni, esék az õ térdeire, és imádkozék az Istennek, hogy ha jó tetszése vezérlené ki õtet abbol az hajlékbol, és az idõ alatt miglen imátkoznék nagy áhitatossággal, azon-kõzben oda bellyebb nagy [p [F3]] szõrnyû káltást [] halla, és azonnal õ abbol az hajlékbol ki-viteték, kiért õ nagy hálákat ada, és viszont mene az maga lastromában, még annál-is ináb meg-jámborodé hogy sem mint annak-elõtte vólt, és ez okon az nagy buzgo emberek által ez az lastrom ide éppittetett. Monda Fortunátus: Hát felõle mit mondanak az szarándokok, mikoron belõle ki-jõnek? Felele az Apátur: En nem kérdeztem edgyiktõl-is, mind azon által némellyek mondgyák, hogy õk hallanának szõrnyû kiáltást, de ismét némellyek sëmmit nem hallanak, nem-is látnak, tsa hogy ott igen iszonyodnak. Fortunátus monda: En meszszûnnen ide jõttem, és ha én abban az hajlékban nem mennék, az holott ezt szóval elõ hoznák énnékemm gyalázatomra esnék, azoáért addig innen el nem mégyek, miglen én abban az Purgátoriumban bé nem megyek.

Monda néki az Apátur: Hogy ha te bban akarsz menni, tehát igen bé ne menny, mert abban sok tévelygõ út vagyon, és kõnnyen el- tévelyedhetni benne, az mint már tsak én idémben-is sokakon tõrtént, kiket tsak az után osztán negyed napkor találtak-meg. Fortunátus kérdé Leopoldust ha õ is bé megyené véle, ki monda; el-megyek te veled, és veled is maradok mig Isten éltet engemet. Melly igen tetszék Fortunátusnak, és más napon reggel jó idején néki készûlének, és el-fogá Urnak vatsoráját; annak-utánna meg-nyiták az ajtot nékiek, az holott az hajlékban kellene alá-menniek, melly az OLtár meget az Klastromban vala, és õk bé menének, az Papok pedig meg-áldák elsõben õket, és bé tévék utánnok az ajtot, akkor menten õk nagy setétségben járnak vala, nem-is tudták már beé vagy ki, mert mindgyárt el-tévelyedtek, az Papok reggeli ajtonál valo kiáltásokat-is nem hallották, az melly ajtora kellett nékiek tartozniok, és igy annál-is inkább bé-menvén nagy bátorsággal, ugy annyira, hogy immár onnét ki sëm jõhettek, és igen el-éhezvén ugyan meg-bádgyadtak vala belé, kételkedtek-is már az onnan való ki-jõvésrõl; és gondollyák vala, hogy immár ott kell veszniek. Akkor igy szolla Fortunátus: Oh mindenhato isten, jõj az mi segitségûnkre, mert iott nem segithet sem arany sem ezûst, és le ûlének mint el-hagyatot emberek, mert nem-láthatnak sem hallhatnak vala senkit-is. De az Papok azonban el-menének az Apáturhoz, és mondának néki; mi dolog lehet hogy az két szarándokok ki nem jõnének, az kik igen szánák õket, de leg-inkáb Fortunátust, ki õ nékiek az jó bort adta volt, és az õ szolgai-is igen futosnak és busulnak vala az õ Urokért.

Az Apátur pedig ott tudott edgy õreg embert, az ki már sok esztendõkkel ez elõtt sinorokkal azt az hajlékot meg-mérte vala, és el- kûlde azért, és monda; hogy meg-lássa mint azt az két embert onnat ki-hozhattya, az õ szolgai-is száz NObelt igérének hogy néki adnának: Az õreg ember mondá, hogy ha még élnének, tehát bizonyossan ki-hozná õket, és azonnal el-készûle az õ szerszámával, és midõn bé-menne, néki igazitá az õ szerszámát, és mind el- keresé az hajlékokat edgy más után, miglen õket meg- találá, kik már szintén el-bádgyattak és erõtlenettek vala, õ pedig monda nékiek; hogy õ utánna tartanának, valamint az vak szokott szintén ugy õ utánna mennek vala, és igy Isten seegedelme által ki-jõvének viszont az õreg ember után az emberek kõzibe, kin az Apátur igen meg- õrûle, noha az elõtt szánakozik vala rajtok, hogy ez két szarándok oda veszet vólna, mert azt gondollya vala, hogy nétalám tõb szarándok oda nem jûne ezt halván; és igy az õ haszna és még az Klastrom nyeresége is el- veszne. Akkor az szolgák mondának Fortunátusnak, miképpen õk ennek az õreg embernek száz Nobelt igértek vólna, hogy tsak meg-keresné õkét, de õ azt, és még tõbbet-is ada néki, még felette meg-is kõszõné, azonban parantsolá edgy igen nagy vendégséget készittetni, és hivá Apáturt minden jó akaroival vendégségbe, és hálákat ada, hogy õ ismét ez nagy insë33gbõl meg-szabadult volna, és hagya ott annak az Apáturnak egész Conventûl száz Nobelt, hogy õk imádkoznának érettek. Es ekképpen osztán butsut vévének az Apáturtol, és kezdének-viszont eleikben adótt úton viszsza-menni, az melly által út vala Calisra; mert Hibernia Országon tul tsak nagy puszták valának, és soha arra nem mehettenek volna. El-menének azért [p [F4]] Sz. Jobstban Picardiában, az után osztán Párisban az Francia Országban, Hispánia Országon által, és Neápolisban, Román-is által szintén egész Velenzéig.

MIKEPPEN FORTUNATUS VELENCZEben menvén, es onnan viszontag Constantinápolban mene az iffiú Császár koronázása látni.

HOgy immár Velenczében vólnának, ottan meg- hallak, hogy az Császárnak Contstantinápolban edgy fia vólna, kit Császárságra akarna koronáztatni, mert maga immár vén vala, azt akará hogy miglen õ él, az birodalmat kezéhez adgya, mellyet az Velenczeiek tudván, készitének edgy oda való Gályát, kõveteket-is választanának, és nagy sok drága kintseket-is szerzének, mellyet az új Császárnak ajándékba vinnének. Akkor mene Fortúnátus az õ népével az Gályához és fel szegõdék reá, és el- mene az Velenczeiekkel Constantinápolban, ki igen nagy v■ros. Az hová sok idegen nép érkezék, hogy majdan tsak szállást is már nem kaphatnának, de az Velenczeieknek szállást menten adtak, de azok idegent hozzájok bé nem fogadtak. Ott az Fortunátus az maga népével sokáig kerese szállást, mind-az-által utollyára még-is talála edgy gazdát, az-is pedig lopó vala, immár ennél lévén szálláson, minden nap el mennek vala látni az pompának, de az mind mint vólt, attol sokat kellenék irnom, mellyet tsak el-halgatok. 5 Es hogy Fortunátus minden nap járna az szokás nézésére, az szálláson pedig lévén kûlõn kamorájok, mellyet hogy már zárva tartottak, és vélték hogy az õ eszkõzõk jól el-tétetvén vadnak. De az gazdának az Fortunatus kamorájában rejtek bé-jároja vólt, az hol ez nagyobbik ágy állott az falon által, az honnan õ mindenkor edgy deszkát ki-vehetett és ismét bé-tehetett, hogy rajta meg nem ismerszett, kinn ki s' bé- járt miglen õk az ceremoniákat nézték, õ addig minden ruhájokat és tarisznyájokat meg-keresdegelte, de õ azokban soha pénzt nem lelhete, mellyen igen tsudálkozott, gondollya vala azt-is hogy atalám az Vámeczekben bé-varva hordoznák. Es hogy immár edgynehány napokig nála vólnának, számot vetének véle, az ki igen vigyaza reá, hogy honnan adnák az pénzt, és látá hogy Fortunátus az õ pénzét az asztal alol venné elõ, és adá Leopoldusnak, Leopoldus ismét ugy fizetett-meg az gazdának. Az Fortunatus pedig Leopoldusnak meg-hadta vala, hogy akar hol-is az gazdának az szállásért az mit kévánna, meg-fizessen éppen, és semmit el ne vonnyon benne, ezeket tselekedé ez gazdával-is, melly noha igen tetszék néki, de õ azzal meg nem elégedék, hanem inkáb mindenét ha lehetne el-venné, és még az pénzes erszént-is. No immár az nap el-kõzelget vala mellyen Fortunatus edgy szegény ember leányának férjet kellene adni; és azt meg-ajándékozni száz corona arannyal, az Országban járo pénzel, és monda az gazdának: Ha tudnaé õ valami olly szegény embert, az ki jámbor erkõltsû és tõkélletes vólna, annak pedig jámbor leánya házasságra menendõ vólna, de ez annak az szegénységnek miatta férjet nem szerezhetne, hogy az attyát hozzája hiná, és az õ leányát ki-házasitaná tisztességesen. Monda az gazda: Meg-lehet én edgynél tõbbet tudok Uram, de az holnapi napon edgy igen jó és tisztes embert hozok ide, az leányát-is mindgyárt véle el kel hozni. Fortunatusnak ez beszéd tetszék. De mire szándékozott az gazda? En még ez éjel ha lehet el-lopom az pénzét miglen nála lészen, mert ha sokára hallasztom, el-kõltik, és azon étszakán bé-méne az lyukon, és hogy õk keményen alunnának az egész ruhájokat el-keresé, ugy véli vala hogy nagy darab aranyakat az õ õltõzetekben fogna lelni, de sëmmit-is nem talála, akkor el-mettzé Leopoldusnak az erszényét, és abban vala mint edgy 50 arany, az után Fortunatusnak-is, és midõn már azt az erszényt elõ- venné, nagyon tapogattya vala, de nem vala semmi benne, ottan õ azt el-veté az pad alá, és az után mene az õ szolgaihoz, és mindenikne el-metszé az õ erszényét, mellyekben õ tsak hitván pénzeket talála, azonban õ minden ablakokat és ajtokat meg-nyita, mint ha [p [G] ] az utzákrol az lopok bé-hágtanak vólna. Es midõn Leopoldus fel ßerkenne az ablakokat és ajtokat nyitva látná, ottan kezdé az szolgákat erõssën szidnia, és monda: Miért hogy õk igy alattomban ki-mennének, és az õ Uroknak nyughatatlanságot tselekszenek? De az szolgák aluván fel- ugrálának az álombol; és ki-ki monda, hogy õ nem tselekedte. Leopoldus azon el-ijede, és azonnal keresni kezdé az õ erszényét, kit el-metzettek vala, és tsak az el- metzet szijj végét találá az õvén, ottan kiáltá Fortunatust, és monda: Uram, az mi Kamoránk minden felõl nyitva ál, és az te pénzed ki én nálam vala el-lopták, ezt halván az szolgák-is, kiknek hasonloképpen lévén dolgok. Fortunatus nagy hamarsaggal elõ-kapá az õ vámetzét mellyen az õ szerentsés erszényét hordozza vala, és õ-is ugy lelé hogy el-metzettetett vólna, kinn õ azonnal el-ijede, ugy annyira hogy menten fél halva az fõldre le- esëk. Az Leopoldus és mind az szolgák igen el-ijedének, mert igen szánnyák vala az õ Urokat, de õk nem tudgyák vala derekason az nagy kár vallást, tõrõlgetik és élegetik vala õtet, miglen eszére juthaták. Es hogy õk illy nagy insë33gben vólnának, azon kõzben el-jõve az gazda, és nagy tsudáson tetteé magát, és monda: Mi dolgosok lehetnek? Kik mondának az gazdának, hogy õ nékiek minden pénzek el-lopattatott vólna. AZ gazda monda: Mitsoda emberek vadtok ti, vallyon nintsené itt néktek jó zárlott kamorátok, hogy igy magatokra nem vigyáztok? Mondának õk: Mind az ablakokat és ajtokat jól bé-zártuk vólt, de mindent nyitván találtunk. Monda az gazda: Meg lássátok ugy-mond, hogy ti magatok edgyik az másikét meg ne lopja, mert mostan itt sok idegen emberek vannak, de õ azt nézvén hogy õk edgymás kõzõtt igen sopánkodnának, Fortunátushoz-is mene, és látá hogy miképpen az õ szinét el-vesztette vólna, és monda: Soké az pénz kit el-vesztettetek: õk felelének nem igen sok vólna. MOnda az gazda: Hát miért ennyire sopánkodtok edgy kevés pénzen, te az estve akartál edgy szegény ember leényának férjet adni, és meg- ajándékozni, job ha meg kémelled azt az pénzt és magad el- kõltõd. De Fortunatus nagy bádgyadva felele az gazdának: En inkáb sopánkodom az erszényen hogy sem mint az pénzen, mert abban edgy kéz irás vólt, az melly egyébnek senkinek tsak edgy pénz érõt sem használ. Ezt látván az gazda, hogy Fortunatus igen keseregne, az irgalmasságra indittaték, s' monda: Nosza keressûk talám meg-lellyûk, mert ki õrûlne az ûres erszénnek. Parantsolá azért hogy keresnék mindenûtt, kit meg-találának edgy ágy alat, mondván: Itt vagyon edgy ûres erszény, de lásd-meg ha azé az jobbik erszény? K monda: Hadd lássam ha az én el-mettzet erszényem, az-is vólt. IMmár Fortunátus fél vala, hogy talám el vesztette vólna erejét, nem-is mere nyilván beléje nyulni, mert félt hogy annak mivoltát meg- tudnák, és miatta életét-is el-vesztené. Fortunátus ismét le-fekûvén, tsak lassan alattomban az Paplan alatt meg-nyita, és azon erõvel találá, kin igen õrûle, mind-az-által az nap ágyban marada. Leopoldus õtet vigasztalván monda: Uram ne hadd-el ennyire magadat, hiszem még elég egyéb javaink vannak, és azokat el-adván még-is az te hazádban tégedet haza viszûnk. Mert Leopoldus véli vala, hogy nagy gazdag ember vólna hazájában, kinek efféle aprolék károtska nem fogna ártani. De Fortunátus nagy nehezen monda néki: Az ki jószágát el-veszti, eszét-is el- veszti, de az bõltseséget az gazdagságnál job vólna választani, erõt, egésséget, szépséget, és hoszszú életet senkitõl el nem lophatni, ezek után halgata. De Leopoldus nem érti vala ez beszédeket, de mind addiglan szólla néki hogy õtet ismét fel-élegeté. Ki ismét vigada, és parantsolá az szolgáknak, hogy étszakára elenedendõ gyertyát vennének, és ki ki mezitelen fegyverét melléje tévén, tõbbé meg ne fosztatnának. Fortunátus ismét az erszénynek el-metzet sziait õszve-kõtõzvén erõssën, olly helyre kõré, hogy azt senki el ne lophatná. Más nap reggel fel- kelvén mene az Sz Sophia templomába, melyben vala edgy szép Kapolnátska, és az papoknak ott ada két forintot, hogy edgy prédikátziot tennének, és az Te Deum laudamust-is el- mondanák. Az prédikátzio után ismét mene az piatzra, és parantsolá az szolgáknak, hogy ebédet készittetnének, Leopoldusnak-is [p [G2]] pénzt ada, és monda: Eredgy-el, és végy jó új satskokat, és én-is el-mégyek az tserélõkhõz, és pénzt hozok tõlõk, mert semmi õrõrmem nem lehet pénz nélkûl. Leopoldus azonnal hoza õt erõs satskokat, az Fortunatus edgyik satskoban tõn száz aranyakat és adá Leopoldusnak, és hagyá hogy mindenekre gongya lenne, és ha az el-fogyna tõbbet adna néki. Az után ada az õ szolgainak edgy-edgy satskot és tiz aranyakat belé, és hagyá hogy vigan laknának, de ugy hogy magokra is azonban gondot viselnének, hogy ugy ne járnának mint az elõtt. Fortunátus utollyára tõn az õtõdik satskoban négy száz aranyakat, és el-kûlde az gazdáért, és monda: Az mint az elõtt te veled beszéltem, ha olly jámbor embernek házasságra menendõ leánya vólna, én azt el-házasitanom. Monda az gazda: En tõbbet tudok edgynél, de én tsak edgyet hozok ide az õ leányával, hogy meg-lássad õket.

Az gazda el-menvén az jámbor emberhez, és monda; hogy ott õ nála edgy igen gazdag vendég vólna, ki miképpen akarná az õ leányát el-házasitani, annak-okáért menne-el véle, ugy véli hogy az õ dolga nem lenne heában.

MIKEPPEN FORTUNATUS EDGY SZEgeny embernek leányát el-házasitván, mellynek ajándékoza osztán négy száz aranyakat.

AZ
leánynak attya asztalos edgyûgyû és paraszt ember vala, ki monda: En az én leányomat sohová nem viszem; mert az talám tsak parázna életre kivánná õtet, és azért edgy rosz szoknyát vetne néki, ha az én leányommal valami jót akar tselekedni, ide hozzám el-jõhet, kinn az gazda igen boszszonkodék, és meg mondá Fortunátusnak, de õ monda: Vigy oda engemet ahoz az emberhez, és el-vivén Leopoldust-is véle, menének az embernek házához, és monda: Ugy értettem hogy tenéked edgy leányod vagyon, melly már házasságra menendõ, hadd jõjõn elõmben az annya-is õ véle. MOnda az ember: Miért kivánod? Monda ismét Fortunátus: Engedd ide jõni, mert nem lészen szerentsétlen. Az ember elõ-hivá mind feleségét és leányát, és elõ-jõvén nagy szemérmetesen, az leány az annya megé álván, hogy az õ rongyosságát jól ne nézhetné. Fortunátus szolla, hogy az szép leány elõ-állana, és kérdé az attyátol mennyi idõs lehetne? Ki monda: Húsz esztendõs. Az Fortunátus pedig monda; hogy miért hadtátok ennyire el-aggani, és férjnek nem adtátok? Az annya nem szolla edgyet-is, de az attya monda: Még hat esztendõkkel z elõtt arra való vala, de nem vólt modunk benne. MOnda Fortunátus: Im ha tudnátok hozzá illendõ szeretõt, én ki-házasitanám. Felele az annya: Edgynehányakat tudnék, im tsak az mi szomszédunknak-is fia, ki kedvelli õtet, volna tsak valami értéketskéje az nem hadná õtet. Fortunátus kérdé az leánytol: Mint tettzik tenéked az szomszéd fia? En nen válogathatok benne, hanem az én atyám és anyám akarattya légyen. MOnda az annya: Uram, jól tudom, hogy õtet igen kedvelli, és igen õrõmest-is ha módgya vólna benne, el- venné, Fortunátus azonnal kûlde az iffiúért, és hogy el- jõne, elõ-võvé az õ erszényét, az mellyben õ az négy száz arayakat bé-tette vala, és ki-tõlté azokat az asztalra eleibe, és monda: Akarodé ezt az leánt el-vennie, te-is szép leány ezt az iffiat? Imé én ezt az kevés pénzt tinéktek akarom ajándékozni. Az iffiú felele: Ha nem tréfálna, mert õ véle meg-elégedett vólna. Akoron Fortunátus kûlde Papért, és gyorsan õszve-adatá õket. Ezt látván az gazda, rajta igen meg-busula, hogy õ arra az satskora, mellyben az négy száz arany vala, hogy nem akadott vólt, noha õ minden turbájokat meg-kereste vala, és boszszonkodván gondolá ha az Császár udvarában fognak menni, az õ gyertyájokat meg-furván vizet tõltõk-bé, és osztán bé-ragasztom, kit meg-is tselekedék. No immár hogy az szegény dolga jól vólna, és az Császári pompa nézésére-is ismét el-mentenek volna, gondolá az gazda hogy az immár nem tartana tovább, hanem el-végezõdnék, és Fortunátus-is ott nem sokáig fogna maradni, és néki-is nem kellene késni, azon éjelre reá [p [G3]] võvé magát hogy az õ vendégét meg- kárositaná. Arra nézve azonm estve leg-jobb bort ada nékiek, és keményen itatá õket, õ maga-is vigan lakván vélek, vélvén hogy jól fognának alunni utánna, de hogy immár le-akarnának fekûnni, az szokás-szerint ismét meg-gyutogaták az gyertyákat.

MIKEPPEN EZ HITETLEN GAZDA ETSZAka az kamorában be-menvén, kit Lepoldus meg-õle.

AZon
éjel az gazda nem aluszik vala, sõt inkáb mind azon gondolkodék miképpen az õ akarattyát meg- tellyesithessë, és midõn már látná hogy az gyertyát viz miat el-alunnék, megint az lyukon bé-buvék, és mene Leopoldushoz, és kezde feje alatt kereskedni, de még nem aluszik-vala Laopoldus, annak pedig vala igen jó éles fegyvere az paplan alatt, az gazdát nagy hirtelenségel meg- ragadván, ugy tsapá nyakba, hogy mindgyárást meg-halván, az fõldre le-esék. Leopoldus azonnal kiálta az szolgákra haragoson, s' monda: Miért hogy ti az világot ki-oltottátok? Az kik erõssen szabodván hogy õk nem tselekedték vólna. MOnda Leopoldus: Mennyen-el edgyitek, és hozzon hamar világot, az tõbbi pediglen ott állanak vala az ajtoban mezitelen fegyverekkel, és ki nem eresztenek vala senkit-is, az edgyik pedig hamar hozván gyertya világot, ki monda: Tegyétek-bé hamar az ajtót, hogy az lopó ki ne fusson, és kezdék keresni, és meg-találák az gazdát meg-sebesedett nyakkal halva fekvén Leopoldus ágyánál. Fortunatus ezt halván, igen meg-ijede, hogy életében edgyszer jobban meg nem ijedett vólt, és monda: Oh bár Constantinápolban soha ne jõhettem vólna, mert az tsak kitsiny dolog volna, ha tsak jószágunkat vesztenõk-el, de mi mostan életûnket-is el-vesztettûk, és monda Leopoldusnak: O jaj melly gonosz dolgot tselekedtél, hogy az gazdát meg-õlted. MOnda Leopoldus: Ejel lévén, én nem tudtam kit találtam, mert én lopohoz tsaptam, az ki az én fejem alatt kereskedett, ki az elõtt-is minket meg-lopott, én az találtam, és ha meg-bizonyittyuk, miért kellene félnûnk. Mond Fortunátus: Mert mi azt meg nem bizonyithattyuk, hogy az gazda lopó vólét, és az mi pénzûnk nem fog használni: Fortunátus ismét igy gondolkodik vala magában; vajha énnékem edgy jó barátom vólna, az kire az én erszényemet bizhatnám, és annak mivoltát meg-mondhatnám, és mikoron mi az fogságban lészûnk, és meg-beszelnõ mi formán lõtt ez, nétalántám az Biró attul az jó baráttyátulmi érettûnk nagy summa pénzt el-venne, de viszontag az gonkolván, [!] kine én azt edgyszer adnám, az soha viszsza nem adná, sõt inkáb az BIrónak tanátslaná, hogy az gyilkosság meg- bûntettessék. 5 Akkor Leopoldus látá, hogy aznõ Ura és az Szolgák-is igen el-ijedtek vólna, monda; hogy miért illy lágy szivûek volnának, mert ez dolog meg-lõtt, és ez lopót ezzel meg nem eleevenithettyûk, hanem járjunk okossággal, és ez dolgon által-mehetûnk. Fortunátus monda, hogy õ ebben semmi tanátsot nem tudna adni hanem tsak azon gondolkodik hogy az bõltseséget magának nem választotta, de monda Leopodusnak: Ha te tudsz valamit, lássad, mert most igen kévántatik. MOnda Leopoldus: Fogadgyátok-meg tehát, és mivellyétek azt az mit mondok, és életûnket s' jószágunkat minden tartoztatás nélkûl innen ki-mentem, õk pedig igen meg-õrûlnének az Leopoldus mondásán.

9MIKEPPEN LEOPOLDUS AZ MEG-HOLT gazdát az Istállonál edgy kútban vetette vala.

MOnda akkor nékik Leopoldus: No hát legyetek vesztegségben, és edgyik së szollyon sëmmit-is, rejtsétek-el még az gyertya világot- is; és võvé az meg-hólt gazdát hátára, és vivé õtet az Istalló megé, az holott vala edgy mély kút, mellyben õtet bé-veté, az viz pedig benne annyira mély vala, hogy abbol semmi módon [p [G4]] ki nem lattzhatott, ez pedig szintén éj-félkor lévén, hogy senki nem hallotta sem nem látta, és viszontag méne Fortunátushoz, s' monda: En immár bennûnket az lopótul meg-szabaditottam, de immár azért legyetek vigan. Mondá Ismét az szolgáknak: Mennyetek az lovakhoz és készitsétek-el azokat, és kezdgyetek énekeket az szép aszszonyokról, senki komor kedvûnket ne láttassék, mert mihelt virradni fog, mindgyárt fel-ûllyûnk, és meég hat óráig jó meszsze mehetûnk. Fortunátus ez beszédeken igen vigada, és midõn már készen vólnának, hozzájok hivák az gazda szolgait és szolgálóit, és kûldének malosáért, és mindeniket igen meg részegiték, és az után mindeniknek edgy-edgy aranyat ada, kik mindnyájan igen vigan vóltanak. MOnda Leopoldus: Abban az reménségben vagyok, hogy edgy holnap mulva ismét ide jõvûnk, akor jobban fogunk vigadozni. Fortunátus-is monda az szolgáknak és szolgálóknak: Mondgyátok-meg az gazdának és az gazda-aszszonynak, õrõmest nékiek-is vittem vólna az malosában az ágyhoz, de azt gondolám hogy õk szépen ketten nyugodnának. Es tõbb illyen tréfálodo beszédekkel fel-ûlének, és el- menének nagy sietséggel tõrõk ország felé, és hogy érkezének tõrõk országban, edgy Karossa nevû városban, mellyben tõrõk Császárnak vala edgy tisztiviselõ embere, mellynek hagyva vala, hogy ha valamely szarándokok avagy keresztyén kereskedõ emberek az Országon által-mennének, azokat kisértesse-el, kit Leopoldus jol tudott, és mihelt oda érkeztek, õ azontol ahoz az tiszt-viselõ emberhez el-mene, és monda: Mi hatan szarándokok vagyunk, és kévánunk el-kisérést, és tolmátsot-is. Ki monda: En tinéktek elégedendõ kisérõt adok, de minden embertõl 4. aranyakat kivánok, az én szolgaimnak pedig egy napra edgy aranyat és kõtsséget- is, mellyeket meg-igére néki. Es igy által-menvén Tõrõk országon, jutának OLáh Országban, melyben uralkodik vala Tracola Vajda, az után Boszna országban, Boszniából Horvát országban, Horvát országbol Dalmaciában, onnan Dánia országaan, és igy tõb országokon-is által menvén jutának Velenczében.

Es midõn már õ Velenczében vólna, õrvenddeze és gondollya vala, hogy ott sok gazdag ember vólna, és õ is merné már magát mutogatni hogy pénze elégedendõ vagyon, és kezde tudakozni drága kintseket, és sokakat vivének neki, az mellyek pedig õ nékie tettzenek vala meg-võvé õet, kikbõl az Velenczeiek nagy summa pénzt árultanak, és felette igen meg-bõtsûlteték ott Fortunátus. Es azt jol tudta, hogy mikoron õ Famagustábol el-jõtt volna miképpen az õ attyát Theodorust és annyat Gratianát, igen nagy szegénységben hadta vólna, azért hagya magának igen szép ruhákat tsináltatni, sok házi ezkõzt-is vévén, és ugy osztán edgy Gállyára fel- szuegõdvén, eveze Czypria Országban, és nagy szerentsésen mene Famagustaban. Akkor immár tizen õt esztendeje lévén hogy othon nem vala, és hogy már az Városban érkeznék, meg-jelenték néki, hogy már az õ attya és annya meg-hóltanak vólna, kinn õ igen meg- szomorodék. Es võn ott magának efy nagy házat, mellyben õ minden ezkõzeit bé-rakatá, és tõb szolgát, szolgálókat-is fogada. KInek állapottyán sokan tsudálkoztak.

MIKEPPEN FORTUNATUS VISZONT Czypria Országban menvén, maganak edgy igen nagy és szép házat épittete.

ES
midõn õ már Famagustaban vólna, meg- võvé ott az attya háza-felét; és tõbb házakat-is hozzája, az õ házát pedig éppitteté-meg szép tornátzokkal, más Országban látot szép formára. Es az Tornátz mellett edgy szép Templomot-is éppittete, az Templõ kõrûl pedig éppittete 13. házakat, ott õ nagy Apatursagot szerze, és tizen-két Papokat szállita belé, hogy azok untalan ott olvassanak és énekellyenek, és praebendakat-is rendelvén, az Apaturoknak három száz aranyakat, és minden Papnak esztemdõnként százat, ugyan abban az Temlomban két igen drágalátos temetõ helyeket tsináltata, és attyát annyát ki-ásatván, edgyikében téteté az [p [H] ] másikat pedig hogy õ néki és maradékinak legyen. Es hogy immár egészlen el-készûlne, gondolá hogy igen bõtsûletes dolog vólna, ha feleséget hozna belé magának. Es ez hir ki-menvén, õrûlnek vala sokan rajta, mert ki-ki leányát szépen fel-ékesitvén, vélvén, hogy õ nékie birnék. Es ekképpen sok leány meg- ruháztatott vala az reménségért. De nem meszsze Famagustatol lakik vala egy rGrof, kinek vala három szép leánya, kik igen szépek valának, az Király annak tanátslá, hog' Fartunátusnak adná edgyikét. Az GRof az mi illeti nem felettéb gazdag vala, de még-is igy szolla: Felséges Uram, ha õ az én leányim kõzzûl edgyet kévánna-is, vallyon miképpen ditsérhetnéd õtet énnékem? mert õ néki sem Jobbágya sem Joszága nintsen, noha sok pénze vólt; de tudhadd Uram az épûletre sokat el- kõlthetett, az kinek sëmmi hasznát nem veheti, és az tõbbit-is kõnnyen el-kõltheti mellett, az attya-is minémû szegény ember vala. Az KIrály felele az GRofnak: En igy értettemazoktol, az kik ugyan szemekkel látták, hogy õ néki sok szép és drágalátos kintsei vadnak, ugy annyira hogy edgy Grof Joszágát rajta meg-vehetné, és még tsak áruban-is edgyet-is nem botsátott benne, mennyi Országot õ által járt, még magam-is azt tartanám felõle, ha õ ennyi épûletet véghez nem vitt vólna, és nagy ajándékokkal-is meg nem ajánmdékozta vólna, és azoat bizonyos rendtartások-szerént sok jó jõvedelmekkel el nem szerzett vólna õrõkõstûl, én sëm tanátslanám. De Fortunatus énnékem igen tetzik, és akarnám ha õ Nemes Nembõl valót venne, de ha parasztot, magam-is neheztelném, hogy nemtelen illyen tornátzot lakna. Ezeket halván az Grof, hogy az KIrálynak Fortunatus igen tettzik, monda: Kegyelmes Uram, én az te beszédedbõl jól vészem eszemben, az te kedved tsak ez, hogy Fortunatusnak adnám az én leányimnak edgyikét, az te hatalmadban vagyon mind életem és joszágom. Ezt halván az Király, monda az Grofnak: Kûldgy-el az te leányidért, és fel ékesgettetvén szépen hozasd ide õket én-is segitségedre lészek mindenekben. Az Grof Nimian az KIrály jó akarattyát igen kõszõnvén, és térdet fejet hajtván, monda: Valamint az Királynak tettzenék, de az õ akarattya-is az vólna; és butsut vévén az KIrálytol, haza méne az õ feleségéhez, és mindeneket meg-monda nékie, hogy mitsoda dolgok vólt nékik az KIrályal, mellyek ez Grofnénak igen tettzének, és engedte az Ura akarattyának; el készitvén pedig az õ leányit, botsáta vélek el Hofmesternéket és szolgákat s' szolgálokat, az mint illyen nemhez illik, és menének az KIrály udvarában, kik tisztességesen fogadtatának. Az KIrály pedig menten kûlde bõtsûletesen Fortunátusért, hogy hozzája jõne, de azok meg sem mondák mi okon, noha azt jól tudta hogy õ néki kegyelmes KIrállya vólna, és el-menvén az KIrályhoz, kedvesen fogadtaték.

Akkor monda az Király: Fortunátus, tudom hogy én tûlem halgatz, és az mit tenéked parantsolok meg-fogadod, mert tudod hogy jodat akarom. Azt jól tudom pedig minémû drágalátos templomot és házat éppittetél, és hogy immár kedved vólna az házasságra-is, és félek azon hogy te ollyat ne vennél, az kit én nem kedvellenék; én azért gondot viselvén reád, tenéked mostan olly feleséget adok, ki által te és az te maradékid õrõkké bõtsûltenek.

Monda Fortunátus: Kegyelmes Uram, igaz, hogy szándékozom feleséget venni, de mint hogy eszemben vévén, hogy az te KIrályi kegyelmességed vigyáz én reám, tehát nem szûség azon felettéb tõrekednem, mert minden bizodalmam tsak az te KIrályi kegyelmedben vagyon. Az KIrály hogy az Fortunatus beszédit hallaná, és az Grof Nimian-is hogy az õ leányit már hatalmában adta vólna, ezt gondolá; Ennékem itt immár jó módom vagyon az házassag meg-szerzésében, monda Fortunatusnak: Vagyon énnékem három szép leányom, és mind az három egy atyátul s' anyátul, de Grof nembõl valók, az õregbik 18. esztendõs, annak Gemiana neve. Második pedig 17. esztendõs, és annak Marsepia neve. Es az harmadik 3. esztendõs, anna neve Cassandra, az három kõzzûl válasz magadnak edgyet, és akaratodra hagyom ha mindeniket meg-akarod-is látni személyek-szerént egyszer s' mind.

[p [H2]] Az Fortunátus pedig nem gondolkodék sokáig, hanem monda: Kegyelmes Uram, mint-hogy szabad akaratomra hadtad, tehát azt akarom hogy ide elõ-álván edgyszer s' mind lássam õket, és kûlõn kûlõn beszédeket halhassam.

Monda az KIrály Fortunatusnak. Az te akaratod ezennel meg-lészen, és azonnal izene az KIrálynénak hogy mindgyárt az leány aszszonyokat fel- ékesitené, mert õ néki kedve vólna az hozzájok valo menetelre, és edgy vendéget-is vinne magával. A KIrályné pedig nagy szorgalmatoson meg-tselekedé, mert eszében võvé az dolgot.

Es midõn az KIrály gondolá hogy már ideje vólna, el-vivé magával az Fortunatust. monda pedig az Fortunatus: Kegyelmes Uram, ha Felséged ellen nem vólna, engednéd-meg az én régi szolgámat-is velûnk el-jûni. Az KIrály pedig meg-engedvén néki, bé-vivé Leopoldust-is, az nagy õreg embert magával, és bé-jutván az farucimerben, ott mindgyárt fel-kele az Királyné és az leányok-is, és fogadák az KIrályt az vendéggel edgyûtt nagy deli térd hajtásokkal, és legottan az KIrály le-ûle de az Fortunatus menten mellette tsak meg-állapék.

MIKEPPEN AZ KIRALY FORTUNATUSnak három szép leányokat eleibe állatván, az kik szepek és edgyek-is valanak, kik kõzzûl magána az leg issebbiet feleségûl el-választá.

AKoron
monda az KIrály: Jõjenek elõ az három leányok; Gemiana, Marsepia és Cassandra, az ki mindgyárást fel-kelének, és menéne által az Palotán, és minek-elõtte az KIrály eleibe jutnának, nagy tiszteséget tévén, térdet-fejet hajtának, az mint hozzájok illik vala. Az KIrály szolla az õregbiknek, s monda: Gemiana, mond-meg nékem, hol maradnal inkáb, az KIrálynénálé, avagy az Grof Nimian atyádnál, avagy anyádnál? Felele az: Kegyelmes Uram, nékem nem illik ez kérdésre vólta-képpen meg-felelnem; hanem tsa azt mondom, hogy valamellyeket felséged és az én atyám parantsolni fogja, azokna engede.

Monda az másodiknak-is: Marsepia, mond-meg hát te énnékem mellyiket választanád inkáb? Felele az és monda: Kegyelmes Uram, ez kérdésre nem illik énnékem semmi olly feleletet adnom, mert én mind az ettõne helt adok. 5 Monda az Irály utolszor az harmadinak-is: Cassandra mond-meg te énnéem, ha mostan itt valami szép tántz az mi piatzunkon Fejedelmekbõl és fõ Urakbol, avagy sok szép Grof és Nemes aszszonyokbol és leányokbol állana, és edgyike mondaná: Edes leányom menny-el az tántzban, az másik pediglen mondaná, ne menny, immár itt mellyikne parantsolattyát fogadnád? Fele az Cassandra: Kegyelmes Uram, Feleséged azt jól tudgya hogy én még iffiú vagyok, de én még-is mindeniket valami jó okossággal tsak el-hálolám, és még tsak feleletet-is nem adnék reá, mert ha én edgyi helyett az másikat választanám, tehát edgyiket haraggal kellene illetnem, az kit én nem õrõmest tselekedném. 5 Monda az Király: De ha az edgyiknem meg-kellene lenni Felele Cassandra: En akkor kérnék egész esztendeiglen arra való gondolkodást, és úgy adnék osztán feleletet néki. Es igy ezzel az KIrály õtet el- hagyá, és nem-is kérdezé tovább.

MIdõn már az KIrály el-butsuzék az Királynétol és az tõbb Fraucimerektõl, el- mene viszont az õ Palotájában, és kõveté õtet Fortunatus Leopoldussal, és mikoron az irály kamorájában bé-mentene vólna, monda az Király Fortunatusnak: Im az te kévánsagod szerént mind az három leányokat láttad, és beszédeket-is halgattad, és én tõbbet tselekedtem hogy sëm mint magad kévántad, és imé láttad õket ott állani, s' járni, sokáig vagy hoszszan beszélleni, no azért mostan immár gondold-el magadban, mellyik tetszik leg inkáb néked? Felele Fortunátus: Kegyelmes Uram énnékem mind az három tettzik, ugy annyira, hogy nem tudhatom [p [H3]] mellyiket ellene választanom azok õzzûl, hanem én váro az te Királyi Felségedtõl, de én magam-is edgy kitsiny ideig az én hû szolgámmal Leopoldussal tanátskozom rola. Az Király monda: Meg-engédtetett. Es ekképpen ketten menének edgy rejtek helyben félfelé.

Fortunatus monda Leopoldusnak: Im te-is látád azt az három leányokat, mint szinte én magam, és azt jol tudod hogy senki nem lehet olly okos maga dolgában, hogy még-is mástul tanátsot ne kérdene. En azért érlek tégedet, hogy énnékem mostan tanátsot adgy, mint magadna pedig ollyat? Leopoldus azon igen meg busula, hogy õtet olly nagy kéréssël kérné; s' monda: Uram, ez dologban nintsen énnékem módom hogy tanátsot adgya, hanem tsak magadra hagyom. 5 MOnda Fortunatus: Azt én mind jól tudom; hogy tsak én magamnak vészek feleséget, és nem másna; de én azt akarnám hogy te énnékem ez dologban minden szibéli titkodat ki-nyilatkoztatnád. Az Leopoldus pedig ez dologhoz nem õrõmõst szólla, mert azon fél vala, ha õ ollyat találna ditsirni, az ki õ néki nem tettzenék, netalám az-által nála való bõtsûletit is el-vesztené, ki mind-az-által monda: Uram énnékem mind az három tettzik, az mint meg-szemléltem õet, az õ tekintetek és személyek-szerént, ugy tettzi énnékem hogy õk edgyek lehetnek, és az õ tekintetek-is semmi ollyast az ki hûség ellen való vólna nem mutat. Fortunatus monda: Dee ugyan inkáb mellyiket tanátslanád énnékem? Felele Leopoldus: En nem akarom elõszszõr el-választani; de végy krétát kezedben, és irjon felõled az asztalnak szegletire, és én-is erre az szegletre fogok irnia. Az Fortunatusnak ez igen tetzé, és eképpen mindenik ir vala az maga szegletin választ. Es hogy már meg irták vólna, mind az ketten az Cassandrát irtá vala le. Ezen igen meg- õrûle Fortunatus, hogy az Leopoldusnak-is az tettzenék az ki õ néki, de az Leopoldus kétszerte inkáb vigada azon, hogy õ néki-is az találkozott szivébe lenni, melly az õ Urának kedvében vala. Es midõn már etten ez dolgon meg- edgyesedtenek vólna, viszontag mene Fortunatus az Királyhoz, és monda: Kegyelmes Uram, mint-hogy énnékem felséged szabad választást engedett, kit én felségednek igyekezem meg-szolgálni. Ez immár azért az én kévánságom, hogy énnékem az Cassandrát adgyad. Monda az Király, tellyék-bé az te kedved. Akkor mindgyárt el- kûlde az Királyneért, hogy hozzája jõvén az Cassandrát véle el-hozná.

MIKEPPEN CASSANDRA FORTUNAtussal õszve-adattatek.

AKoron
el-jõve az KIrályné, és el hozá véle az Cassandrat, és kûlde menten az maga Káplánnyáért, és hagyá õket õszve-adni azonnal; kihez mind-azon által az Cassandranak nem vala kedve, hogy ugy attya és annya hire-nélkûl férhez menne. Es midõn õk már igy õszve-adattattak vólna, azonban az tõb aszszonyok és leányok-is el-jutának, és az meny- aszszonynak nénnyei-is, kik szerentsézik vala az meny- aszszonyt, de az õ két nénnyei sirnak vala. Fortunátus kérdé tõlõk, hogy amazok miért vólnának illy szomoruak? Azok pedig felelének néki; hogy ezek az meny- aszszonynak nénnyei vólnána, és õ azonnal mene hozzájok, és vigasztallya vala õet mondván: Ne szomorkodgyatok, mert imhol ezentõl az ti szomoruságtok õrõmre fog válni; õ pedig azonnal kûlde kintsért Famagustában, mellyet Velenczébõl hozot vala, és ajándékot osztogatván elõszõr az KIrálynak és KIrálynénak, az után az meny-aszszonynak és az õ nénnyeinek, és végezette meg-ajándékozá az aszszonyokat és leány-aszszonyomat-is, valakik voltanak az Királyné fraucimerében, mellyet nagy kõszõnettel fogadának minnyájan. Es ezeknek utánna kûlde az KIrály az Nimián Grofért és Grofneért.