ERDÕDi JÁNOS: A' LÉLEKNEK ISTENNEL VALÓ MAGÁOS BESZÉLGETÉSEI. [*2]


[ a bevezetés lapszámai csillaggal vannak jelölve, a lapszéli jegyzeteket nem rõgzítettem Nemzetes Aszszonyom!

JOllehet némely kegyesség
nélkül való balgatag emberek, [p [*3]] az Õ szivekben azt mondgyák hogy nincsen ISTEN: mind azonáltal azoknak, a'kik mind a' természetnek, mind penig az Istennek könyvében bétekintenek, és azokban gyakorlott érzékenységüek, hogy légyen ISTEN világossan ki tettzik. Ugyan-is: Nem hadta az Isten ö magát tanubizonság nélkül lenni, mikor tudniiillik mi velünk jól tõtt, adván menyböl esöt, és termö idöket, és bé töltven eledellel, és örömmel a' mi sziveinket. Az Egek is hirdetik az o dicsöségét. Mivel: A' mi Istenben láthatatlan tudiillik az õ Õrökké való hatalmassága és Istensége, e' világak alkutmányából, és a' teremtett állatokból meg értetvén meg-láttatnak.

Ugyan-is ha ez széles világnak ékességit, és ebben levö minden dolgoknak diszességit, azoknak igen szép rendeit, meg nézéléndgyük, és elméinknek élivel meg-itéléndgyük, mit mondhatunk egyebet felöllõk hanemha ezt? Istennek hatalma és bölcsessége által löttenek mind ezek. Avagy lehetteké magoknak Teremtöji? Avagy lehetteké magoknak alkutó magokból lételek és életek? Semmiképpen em. Mert a' teremtés csak egyedú1l a' Mindeható Istentõl, csak egyedûl a' minden erôknek kút fejétõl származik, arra Õrõkké való és mideható erö kivántatik; ugy hogy: Ha a' mindenhatóságnak és a' miden tökélletességeknek kut feje, az õrökké való ISTEN, [p [*4]] vagy valaha nem vólt vólna, vagy mostan nem vóla, soha sem ez a' nagy látható világ, sem semmi teremtett állat nem lehetet vólna; mert az ö lételekett és életeket a' semmmi nem adhatta vólna.

Nézzük meg azért az eget, és aak minden seregeit; a' napot, hóldat, és azokank járásit; a' csillagokat és azoknak szép redeit, fel-kelésitt és le- menésit, a' vizeket és azoknak minden halait; ez egész földet és enek minden állatit>; az esztendöknek négy részeit, folyásit és változásit; imé mind ezekben világossan szemlélhettyûk a' mi Istenünknek lételét és munkáit.

De ha amaz Õrõkké valóó Léleknek tisztaságost körében, a' szent irásban ismet bé tekinténdünk, ott az Istennek lételét és kûlömb külömb féle munkáit, sokkal világossabban és bizonyossabban szemlelhettyûk: mert ha az Izraël népének AEgyiptomból való meg szabaditására, és ott végben vitt álmélkodassal emlitedõ csudákra szemeinkett veténdgyük; ott láttyuk az Istet: ha a' veres tegerek két felé való választásara szemeinket veténdgyük; ott láttyuk az Istent: ha az Izraëlnek a' pusztába negyve esztendeig való bujdosására és a' mennyei kenyerrel a' manával való tápláltatrására, szemeinket veténdgyük; ott láttyuk az Isten: ha a' napnak a' Jósué idejeben való meg állására, és az Ezéchiás kõnyörgésére való viszsza szállására szemeinket veténdgyük [p [*5]] ott láttyuk az Istent: ha az halottaknak gyakorta való fel támadásokra, és egyéb számtalan csudákra: ha az Istennek Anyaszentedgyházának a' pokol torkából való ki szabaditására, és azzal való atyai dajkálkodására, szemeinket veténdgyûk; ott láttyuk az Istent: mert ezek senkitõl nem egyébtõl, hanem csak egyedûl az Istentõl, a' minden eröknek és tõkélletességeknek kút fejétõl vitethetteek végben.

Mivel annakokáért, mind a' természetnek kõnyvébõl, e' nagy látható világból, mind az ISTE meg jelentetett akarattyának kõnyvéböl, a' szet irásból világossa ki tetzik, hogy Isten légyen: inét szükségesképpen kõvetkezik, hogy õ Felségének a' teremtett állatokrúl gondviselése-is legyen: A' mely az Istennek ollyan hatalmas cselekedete, mellyel a' teremtett állatokrúl mindenekbe gondot visel, és azokat megtartya és igazgattya, az Õ akarattyának tanácsa szerint. Mert mindeneket cselekeszik az Õ akarattyának tanácsa szerint. Mett [!] mindeneket táplál amaz ö hatalamas beszédével. Mert Õ ás mindenekek életet, lehelletet és mindeneket. Ugyanis mindenek õ tölle fûggenek a' kitõl teremtettenek; mert mível mindeek semmiböl teremtettenek; ha az ö mindenható kezétül nem vitethetnének, a' kitöl lételt vöttenek, ismét azon semmiségre edgy szempillantásban viszsza menének; [p [*6]] mert mikor el-fordittya orczáját mindenek meg- háborodnak, mikor el-vészi8 azoknak lelkeket, el-fogyatkoznak és földé lésznek. Ha penig az UR az ö lelkét kibocsáttya meg-ujjúlnak, és meg-ujjittya a' földnek szinét.

Azért mivel ISTEN, mindenekrül szorgalmatossan gondot visel, az Õ bölcs és mindenekbe igen jó tanácsából és szet decretomából, innét:

1. Szükségképpen következik hogy: Semmi nincsen tôrténetböl és szerencséböl; hanem mindenek ez által az Istenek gondgya viselése által tartatnak, mindenek ez által iagazgattatnak; mind meñyeiek mind földiek; mind kôzönSégesek, mind magán valók; mind nagjok mind kicsinyek; mind szükséges mind kétséges ki menetelüek; söt még az igen alá való dolgok-is, ugy mint az hóllóknak fiai, a' mezönek füvei, a' verebetskék és a' mi hajainknak szálai: annális inkább az emberek (a' kik mind ezeknél nagyob kedvesseb és nemesseb teremtet állatok) s az embereknek minden rendei: az Hadi Vezèrek és azoknak Vitézek; ezeknek fogontatások és születések, hadakozások és bajvivások; ellenséggel való meg- ütközések és gyözedelmek; szerencséjek és szerencsétlenségek; eledelek és öltôzetek; lakások és lakó-helyek; egésségek és békességek; gazdagságok és szegenységek; gondolkodások és beszélgetések; járások és fekvések, li-menetelek és bé-jövetelek; õrömek és könyvezések, [p [**1] ] életek és életeknek végek, csak egyedül a' minden bölcseségnek és jóságnak kut-fejének, az örökké való Istennek, tanátsából és gondviseléséböl lésznek, a' mint az Istennek beszédéböl, mind ezek világossan ki tettzenek

2. Másodszor kôvetkezik hogy: A' mely dolgok e' világban lésznek, noha mi reánk nézve, sokak azok kõzzûl kétséges ki menetelûek; mindazáltal az Istennek tanátsára, végezésére, és gondviselésére nézve, mindenek meg-csalhatatlan és meg- változhatatlan képpen lésznek; mert ha az ISTEN az ö tanácsának végben vitelében s' gondviselesében, vagy meg gâtoltathatnék, nem vólna minden tökélletességnek és boldogságnak kut feje és tárháza.

3. Harmadszor következik hogy: Noha ebben a' világban; mint valami vándorlásnak pusztájában, sok nyomoruságokkal tellyes utban, mulandó és változandó szállásban, sok dolgok gonoszoknak fájdalmasoknak, nyomoruságosoknak, szomoruaknak és igen roszszaknak láttatnal; mindazáltal mivel a' bölcs tanácsu, és ki beszélhetetlen jóságu Istennek gondviselésébôl származnak; mind azok, igen nagy jókkal, s' lelki testi áldásokkal, az hiveknek részekröl bôven rakva vadnak. Mert azoknak kik az Istent szeretik mindenek javokra szólgálnak.

4. Negyedszer következik [p [**2] ] hogy: Mideneket minékûnk, a' kik a' Christus Jesusban, az idvességnek õrökségûl való birására fel vétettünk, nem csak csendes és békességes lélekkel kel szenvednûnk; haem ugyan nagy lelki gyönyörûséggel kel vennûnk és szeretnûnk; mert mind azok nem tõrténetbõl és szerencséböl; hanem az Istennek gondviseléséböl származnak; mert mind azok soha semmiképpen meg nem változhatnak; mert mínd azok lelki s' testi jókkal rakva vadnak; mert mind azok az ISTEN bõlcs tanácsának és dicsõsségének végben vitelére szólgálnak.

Mira való légyen peniglen ez fellyeb meg-irt, Istennek gondviselésérül való elmélkedésem, imé NEMZETES ASZSZONYOM, rövid szóval meg-jelentem:

Tekintetes Nemzetes Vitèzlõ GYûrki Pal Uram &c. a' kegyelmed nagy hüségû és igaz szeretetû Férje, Császár és Koronás Király Urunk õ Felsége parancsolattyából, az õ Felsége hiv szólgálattyára, ugy mint a' Pogány ellenség ellen való hadakozásra õnnön magát adván; midön látta vólna, hogy õ kegyelmének mind távúl való léte, mind nagy probákra, cstákra, és harczokra való gyakor menetele, és igy a' számtalan fegyver zörgések kõzött életének koczkára való vetése, kegyelmedben nem kevés szomorúságot, bánatot és szivbéli fájdalmat inditot vólna: õ kegyelme, mint kegyelmednek, kegyelmedhez igaz hüséggel [p [**3] ] és szeretettel köteleztetett Férje, akarván e' kegyelmed bánattyát vigasságra, és szomoruságát vidámságra forditani; imé e' kis kõnyvecskét Istenünknek dicsösségéért, a' Magyar Sionnak éppûletiért, leg kõzelebb penig a' kegyelmed hûséges szeretetiért kedveért vigasztalásáért, én általam alázatos szólgája által, Deák nyelvbôl Magyarra fordittatta; és azoknak, a' kiknek illik, edgyezésekböl, maga kölcségén ki nyomtattatta.

En annakokáért Nemzetes Aszszonyom, a' kegyelmed Tekintetes Férjének, kegyelmedhez való igaz szeretetibõl származott méltó kivánságára: a' kegyelmed õ kegyelmén való csüggedezésének s' bánattyának vidámságra való forditására: a' kegyelmed természeti szelédségének s' Istenéhez való kegyességének és buzgóságának naponként való gyakorlására: e' is munkát kegyelmednek ajánlom, és tiszta szivel commendálom: vegye kegyelmed töllem, alázatos szólgájától kegyes indulattal, és olvassa szivbéli buzgósággal és vidámsággal; hogy ennek a' jó emlekezetü Doctornak nagy buzgóságát; Istenéhez való áhitatosságát, az ö Teremtôjéhez és Meg-váltójához való ragaszkodàsát; az Istennek az emberi nemzettel való hüséges atyai dajkálkodását; mindenekre ki terjedö bölcs és jó gondviselését s' mennyei tanácsát, ézélvén és szemlélvén nagy álmélkodással, minden [p [**4] ] szerencsés és szerencsétlen állapottyában, az Istennek tanátsân és bôlcs gondviselésén csendes lelki ismérettel meg-nyugodgyék: kiváltképpen penig Tekintetes Férjének tõlle ideig való el távozásán; sok fegyver zõrgések között való forgásán; életének gyakorta való koczkàztatásán semmit se bánkodgyék buslakodgyék és tõrödgyék; hanem ebben-is csak a' mennyei Urnak jó akarattyához ragaszkodgyék, meg gondolván ezt:

1. Hogy (a' mint oda fellyeb özönségesen meg-mutogatám) mi nem valami történetböl és vak szerencséböl; hanem mint más minden egyéb dolgok; ugy ezis az õrökké való Istennek szent akarattyából, és meg-változhatatlan tanácsából lett és vagyon: azt penig a' mit Isten edgyszer álhatatosképpe meg lenni el végezet, soha bizony senki el nem kerülheti: Nem lehetet azért e' Tekintetes Urnak állapottya-is külömben; mert hogy ez az Istennek el- végezett akarattyából lett légyen, meg-csalhatatlan jele a' többi között ezis, hogy már meg vagyon: Egyéb aránt soha nem vólt, s' nemis lészen soha, a' bûnõn kivöl, sohúl semmi-is, ISTEN akarattya ellen: azért ez sem lett volna.

2. Ha azért ez ISTEN akarattya, bizony jó hát, a' mint maga is õ Szentt Felsége, tellyes és tökélletes Jóság: azon penig a' mi jó, bánkodni és törõdni avagy méltó dologé? Semmiképpen nem.

[p [**5] ] 3. Azonban gondollya meg Nenzetes Aszszonyõ kegyelmed mely vak és tudatlan légyen az ember ônôn magában: vallyon kicsoda az, a' ki önnön magában tudhatná (kiváltképpen kûlsõ fen forgó dolgaiban) micsoda szolgál õ néki meg- csalhatatlan kárára s' micsoda hasznàra? Bizony csak egyedûl a' mindenható s' mindeneket látó bõlcs ISTEN az, ki mind ele [!] és végét, által látta mindeneknek. Vigasztallya kegyelmed azért, ezzel-is magát, Nemzetes Aszszonyom: Tudgya az UR mind ezeket miért cselekeszi. Es mivel hogy õ cselekeszi, bizony jó, és gonosz vége semmiképpen nem lehet.

4. Vegye kegyelmed maga eleiben Nemzetes Aszszonyom, az Isten gondviselésének tú1kõrét ebbenis, hogy bizonyára a' mely dolgok minékünk nem tettzenek, igen gyakorta nagy jók azok! Avagy nem gyakorta örú1lünké végre azon, a' min eleinte sirtunk? Avagy nem jó következetté abbúl sokszor, a' mit mi gonosznak itéltünk? Avagy nem tapasztallyuké, hogy sokszor kissebb kárral s' veszedelemmel nagyobb kárt és veszedelmet távoztatunk-el? Ki tudgya Nemzetes Aszszonyom, ha kegyelmed Tekintetes Férjének, Isten ezen hivatallyát nem parancsolta vólna, eddig kegyelmedet-is ennél, micsoda nagyobb szomoruság érhette vólna?

5. Es utólszor (hogy beszédemet tovább ne terjeszszem) szállyon csak magában kegyelmed, és itéllye meg, ha bánatot és szomoruságot és vidámságot, ezen kegyelmed [p [**6] ] Tekintetes Férjének, mostani tisztességes hivatallya s' dicséretes magaviselése: vajmi szép dolog (akinél én tudtomra szebb alig lehet.) Embernek Istenét Kegyelmes Urát Királlyát, s' édes Hazáját szolgálni! Bizonyára szép dolog, és nem is haszotalan ez; mert valamikor akkor, az hiv és tökélletes szólga hüséges mukájának, és tökélletes fáratságának jutalmát minden bizonnyal el- vészi: Annakokáért hogy e' Tekintetes Ur, mind a' mi dicsösséges istenünknek, mind kegyelmes Koronás Királyunknak, mind penig édes Magyar Hazánknak hiven és dicsiretesen szólgál, méltó dolog hogy ez kegyelmedben Nemzetes Aszszoyom, nem bánatot és szomoruságot; hanem inkább ôrômet és vidámságot indittson.

Adgya azért Nemzetes Aszszonyom, a' kegyelemnek Ura, hogy ez a' kis mukácska, a' maga dicsôsségére, Anyaszentedgyházának éppületire, és a' kegyelmed lelkének vigasztalására s' ôrömére szólgállyon.

Tiszta szivel kivánnya Kegyelmedek alázatos szólgája

ERDÖDI JANOS.

[p [***] 1] ELÕL JARO BESZED.

KEgyes
olvasó rõvid szóval ezt akarom értésedre adni, hogy én e' Munkátskának MAGYAR nyelvre való forditására,nem a' magam tanácsából indultam; haem Tekintetes Nemzetes Vitézlö GYÜRKI PAL Uramak akarattyából és kivánságából, mid azáltal (mivel ö kegyelme a' Deák nyelvet dicsiretesen érti) Õ kegyelme-is kivánta ezt, nem a' maga hasznára, nem-is mindeneknek kedvekre; hanem az Istennek dicsôssege, és a' Christus Anyaszentedgyházànak éppülete után, ) Az ö kegyelme távúl létén csüggedezö kedves Házas- Társának vigasztalására (2.) Edes Attyafiainak az Istenes kegyességben való gyakorlásokra. Minekokáért e' forditásban, hogy mindenek szórúl szóra observáltatnànak nem kivánta; hanem csak a' mellyeket e' végekre hasznossaknak lenni aránzott: Mindazáltal élly szabadossan teis vélle kegyes olvasó, és ha tenéked e' forditásban, vagy a' textusnak néminémú1 szaváitúl való kú1lömbözés, vagy homály, vagy nehézség, lattatnék lenni, azt tulajdonittsad. 1. Az Authornak mélységes elmélkedésének. 2. A' Deák textusoknak edgymástúl való kú1lömbözéseknek. 3. A' fel-tött végekre egyenesen való czélozásnak. 4. A' Forditó erötlenségének: és igy az Authornak mélységes elmélkedésit meg gondolván, édesseges és buzgóságos lelki beszélgetésin csudálkozván; az homály és nehézségek felôl józazanon s' értelmesen gondolkodván; az erötlenséget peniglen a' keresztyéni szeretetnek palástyával el-fedezvén, szabjad ezeket a' magad lelkének ôrôké való idvességének, jó lelki ismérettel való keresésére.

A' Christusban hú1séges Atyádfia

ERDÖDI JANOS. [p [***] 2] Ez Deák nyelvbõl, Tekintetes Nemzetes és Vitézlõ &c. GYÛRKI PAL URNAK, kegyes s' Istenes Votumára, Becsú1lletes ERDÖDI JANOS Uram által, MAGYAR nyelvre fordittatott munkácskát, tisztelé s' Commendálá
A'
Ki gyönyörkõdik a' Szent Irásokban,
s' Gyakorollya magát kegyes olvasásban
Tekintsen bé ebben a' szet munkátskában,
s' Epületet vészen a' szent tudományban.
BÖLCSKEI JÁNOS a' Debreczeni Collegiumnak Seniora.

Ez kis munkácskának, Deák nyelvböl Magyar nyelvre forditójának, tudománnyal és kegyes élettel tündôklö Iffiúnak, becsülletes ERDÖDI JANOS Uramnak, tisztességének terjesztésére, irám szeretettel,
IGen szép ajándék testi bölcseséget,
Ha valaki nyerhet s' visgál természetet;
De böcsósb kegyelem, belsö kegyességet,
Ki talál s' Istennel ily formán beszélget.
DÖMSÖDI SAMUEL a' Debreczeni Collégiumnak akkori méltatlan Contrascribája,

Ján. 17: 3. Matth. 16: 17. Colos. 2: 2, 3.
AZ Istenek titkát tudni õrôk élet,
Mert minden bölcsesség ezen helyheztetett
Mellyre a' természet sohais téged rea vezet.
De ez munka (forgasd) téged rea vezet.
NASI N. ISTVAN Orát. Praeceptor, és a' Collegiumnak Bibliothecariussa.

Ugyan azon becsülletes Tudós Iffiúhoz mint jó akaró Baráttyáhozz.
HOgy AGOSTON DOCTORT illy móddal újjitod,
Az URNAK szölejét vélle munkálódod,
A' meg sebhet lelket szépen vigasztalod,
Ama' régi kigyót ezzek ostorozod.
Irta KECSKEMETHI K. ISTVAN,

A' Debreczeni Col. tagja.

August. Super Psal. 65.
KEt szeretetn által mondgya SZent AGOSTON
Két Vár éppittetik e' széles világon,
ISTENI szeretet által a' Szent SION
Világi szeretet által a' BABYLON.
Oh Jérusalemet ki szivböl szereted
Szen szeretet által a' SIONT éppited
Kinek az ISTENNEL van beszélgetésed,
[p [***] 3] Adgyon SIONABAN nyugodalmat néked.
SZALACSI SAMUEL, a' Debreczeni Collegiumnak tagja és Poës. Praec.

Ugyan azon becsú1lletes Iffiúnak, mint kedves kamarás Társáak tisztességére, nagy kedvességgel irá
A' Kik igaz hittal biznak az ISTENBEN,
Azokat nevelvén az UR félelmében,
E' kis munka által az Istennel szemben,
Viszed; és juttatod szép beszélgetésben.
ZELIZI P. JANOS, A' Debreczeni Collegiumnak tagja.

Ez kis munkátskának MAGYAR nyelvre Forditójának, mint hüséges Doctorának tisztességére nagy szeretettel irá
A' Ki e' könyvetskét gyakorta forgattya,
El hidgye bizoñyal magát vigasztallya,
Keserves bánattyát azzal el-fordittya,
Minden jó dolgokban magát gykorollya. [!]
GYÜRKI CHRISTPF. [p 0001] A' Léleknek Istennel való magános BESZELGETESI.

I. RESZ.

Az Istennek ki-mondhatatlan édességérôl.

ISmérjelek-meg
Uram tégedet, én Istenem a' ki ismérsz engemet: ismérjelek-meg tégedet én lelkemnek ereje. Mutasd-meg magadat énnékem, én vigasztalóm; lássalak tégedet, én szemeimnek világossága. Jövel, én lelkemnek örôme; lássalak tégedet, én szivemnek vigassága. Szeresselek tégedet, én lelkemnek élete. Jelennyél meg ennékem, és nagy gyönyörüségem, én édes vigasztalásom: én Uram Istenem, é életemm, és én lelkemnek tellyes dicsôssége. Talállyalak-meg tégedet én szivemnek kivánsága; tartsalak-meg tégedet én lelkemnek szerelme. ölellyelek-meg tégedet mennyei Võlegény. En belsõ és külsöképpen való fô örvedezésem, birjalak tégedet mindenkori bóldogság, birjalac tégedet az én szivemnek kôzepette: boldog élete, fõ édessége, [p 0002] az én lelkemnek. Szeresselek tégedet Uram, én erôsségem, Uram én gyámolom, én rejtek helyem, és én szabaditóm. Szeresselek tégedet é Istenem, én segitôm, én erôsségemnek tornya, és én édes reménségem minden én sanyargattatásomban. Kedvellyelek tegedet a' ki jó vagy, a' ki nélkú1l semmi jó nincsen: éllyek te veled a' ki nagy jó vagy, a' ki nélkül semmi nagy jó nincsen. Nyisd-meg az én füleimnek belsö észeit, minden két élü-törnél hathatób besezdü Ige; hogy hallyam a' te szódat. Zendú1ly-meg Uram onan felül hatható es erös szavaddal, zúgjon a' tenger, és annak tellyessége; rendüllyön-meg a' föld, és mindenek, mellyek azokban vanak. Világositsd-meg az én szemeimet, meg-foghatatlan valágosság; csinálly ragyogó villámlást, és oszlasd-el öket; hogy ne làssák az hijában-valóságot. Sokasitsad meny köveidet, és haboritsd-meg öket, hogy tessenek-meg a' vizeknek kút-fejei, és fedeztessenek-fel a' föld kerekségének fundamentomi. Adgy [p 0003] látást láthatatlan világosság, melly tégedet lásson. Teremts uj illatozást életnek illattya, melly te utánad siessen, a' te kenetidnek illattyára. A' kóstoló érzékenséget gyógyítsd-meg, mely kóstollya-meg, ismérje-meg, és itéllye-meg, melly nagy a' te édességednek sokasága Uram, mellyet el-rejtettél azoknak, a' kik tellyesek a' te szereteteddel. Adgy szivet mely te róllad gondolkozzék; lelket, melly tégedet szeressen; almét, melly te róllad meg-emlekezzék; ertelmet, melly tégedet meg-értsen; okosságot, melly te hozzád mindenkoron igen gyöyôrkôdtetôhôz, erössen ragaszkodgyék. Tégedet a' bölcs szerelem bölcse szeressen. Oh élet, kinek mindenek élnek; élet, ki adtz énnékem életet; élet a' ki énékem életem, a' ki által élek, a' ki nélkú1l meg halok: élet, ki által fel-támadok, ki élkú1l el-veszek: élet, ki által örú1lök, ki nélkül sanyargattatom: éltetö élet, édességes, ès szerelmetes, mindenkor emlekezetes. Hol vagy kérlek, hol talállyalak-meg [p 0004] tégedet, hogy én magamban meg-fogyatkozzam, és te benned meg- gyámolittassam? Légy kôzel lelkemben, kôzel szivemben, kôzel szájamba, közel füleimben, közel segitségemben: mert a' szerelem miatt el-bádgyadok: mert nálad nélkül meg-halok: mert te róllad meg-emlkezvén fel- támadok. A' te illatod engemet meg-ujjit, a' te emlekezeted engemet meg-gyógyít; de meg elégittetem, midôn meg- jelendédik a' te dicsôsséged, én lelkemnek élete. Kivánkozik, és el-fogyatkozik az én lelkem a' te emlekezeted felôl: mikor mégyek és jelenem-meg te elôtted én vigasságom? Miert forditod-el orczádat én örömöm, a' ki altal ôrú1lôk? Hol vagy el rejtezve én szépem, kit igen kivánok? A' te illatodat illatozom, élek, és örülök: tégedet peig nem látlak: A' te szódat hallom, és meg- újjúlok. De miért rejted-el orczadat? Talám ezt mondod: Nem lát engemet ember, hogy éllyen. Kérlek Uram, hallyak-meg, hogy tégedet lássalak: lássalak, hogy itt meg-hallyak. [p 0005] Nem akarok élni, akarok meg-halni, kivánok el- oszlattatni, ès a' Christussal lenni: meg-halni kivànok, hogy lássam a' Christust: élni nem akarok, hogy éllyek a' Christussal. Oh Uram Jesus, ved-el az én lelkemet: én életem, vedd hozzád az en lelkemet: en örömöm, vond hozzád az én szivemet: én édes eledelem, had éllyek te veled. En fejem, vezérelly engemet. En szemeimnek világossága, világosits-meg engemet. En gyönyôrüséges énekem, enyhits-meg engemet. En illatom, élesz-meg engemet. Istennek Igéja, ujjits-meg engemet: én ditsiretem, örvendeztesd meg a' te szólgádnak lelkét. Jöjj-be abban én ôrömôm; hogy te benned ôrú1llyön: jöjj-bé abban fö èdesség, hogy édesseket érezzen. Örökkévaló világosság, vilagositsd-meg azt: hogy tégedet meg-értsen, ismérjen, és szeressen. Ugyan-is ez okon nem szert Uram tégedet, ha tégedet nem szeret; mert nem ismer tégedet: és ezért ne ismér tégedet; mert nem ért: és enekokáért [p 0006] nem ért; mert a' te világosságodat meg nem fogja, és a' vilàgosság a' setétségben fénlik, és a' setétség azt meg nem fogta. Oh elmének világossága; oh világoskodó igasság, oh igaz világosság, a' ki meg-világositasz minden e' világra szú1lettetett embert; a' ki noha szú1letik e' világra; mindazáltal nem szereti e' világot; mert a' ki szereti e' világot, az Istennek ellenségévé tétetik. Oszlasd-el a' setétséget az én elmémnek mélységének szinérôl; hogy lásson tégedet, meg-értvén; hogy ismérjen tégedet meg-fogván; hogy szeressen tegedet meg ismérvén. Mert valaki meg-ismér tégedet, szeret tégedet, el-felejti magát, szeret tégedet inkáb, mint magát; el-hadgya magát , és mégyen te hozzád; hogy örvendezzen te róllad. Innét vagyon tehát Uram, hogy nem annyira szeretlek, a' mennyire tartozom; mert nem tellyességgel ismérlek tégedet; hanem mivel kevéssé ismerlek: ès mivel kevéssé szeretlek, kevéssé te benned örvendezek. [p 0007] Hanem te tölled igaz belsö örômtôl, a' kú1lsök által el-szakadván, midôn egyedül te nállad nélkül szükölködöm, ezekben a' külsökben, buja szereteteket keresek. Es igy én nyavalyás, az én szivemet, mellyet csak egyedül tenéked, tellyes szeretettel, és tellyes indulattal kellet vólna adnom, az hijában valoknak adtam: és ezért, hijában valóvá téttem, midöm az hijában valóságot szerettem. Innétis vagyon Uram, hogy te benned nem örú1lök, és te hozzád nem ragaszkodom; mert én a' külsôkben, te a' belsökben: és az ideig valókban, te a' lelkiekben: én a' mulandókban, elmémmel el-oszlattatom, gondolatommal forgodom, szóllasommal ragaszkodom: te penig Uram ôrôkkévalóságban lakozol, és örôkkévalóság vagy. Te a' menyben, én a' fôldön vagyok. Te szeretsz fenn valókat, én alatt valókat: te mennyeieket, én fôldieket. Es mikor edgyezhetnek-meg ez elenkezö dolgok?

[p 0008] II. RESZ

Az Embernek nyavalyásságáról és romlandóságáról.

EZ
nyavalyàs, mikor tétettetik az én félszegségem, a' te épségeddel egyenlôvé? Te Uram szeretsz egyedül valóságot, én sokaságot: te halgatást, én kiáltást: te igasságot, én hijabanvalóságot: te tisztaságot. Mit mondgyak Uram többet? Te igazán jó, en gonosz: te kegyes, én kegyességtelen: te szent, en nyavalyás: te igaz, én hamis: te világosság, én vak: te élet, én meghólt: te orvosság, én betég: te ôröm, én szomoruság: te fô igasság, én minden hijábanvalóság vagyok; a' mint minden elô ember. Jaj annakokáért mit mondgyak oh Teremtö? Halgass ide oh Teremtö! te teremtesed vagyok már el veszutem: te csinalmanyod vagyok, már semmivé tétetem. Te alkutmányod vagyok. A' te kezeid csináltanak Uram engemet, és alkuttanak engemet. A' te kezeidnek munkájat Uram ne utáld-meg; a' te kezeidnek [p 0009] sebeit kérlek tekintsd-meg. Imé Uram ISTEN kezeidre irtál engemet: olvasd-el azt az irást, és idvezits engemet. Imé én teremtésed te hozzád fohászkodom: Teremtô vagy, teremts ujjá engemet. Imé te hozzád kiáltok te csinálmányod: élet vagy, élesz-meg engemet. Imé te reád nézek te alkutmányod: alkutó vagy éppics meg engemet. Kedvezz Uram énnékem; mert semmik az én napjaim. Micsoda az ember, hogy szólhasson az ö Teremtö Istenéhez? kedvezz ènnekem a' ki szóllok te veled. Engedgy-meg a' te szólgadnak, ki mer szollani ennyi Urnak. Nincsen a' szú1ksegnek tôrvénye. A' fajdalom izgat engemet a' szóllasra: a' nyomorúsag, mellyet szenvedek, kénszerit a' kiáltásra. Beteg vagyok, az orvoshoz kialtok: vak vagyok, a' világossághoz sietek: hólt vagyok, az élethez óhajtok. Te vagy az orvos, te a' világosság, te az élet. Názáretbéli JESUS. Kônyôrüly én rajtam Dávidnak Fia; kônyôrú1ly én rajtam irgalmasságnak kútfeje. [p 0010] Halgasd meg a' te hozzad kiáltó nyavalyást. Altal-menö világosság, vard-meg e' vakot, nyujtsd néki kezedet, hogy te hozzád mennyen, és a' te világosságdban lássa a' vilagosságot. Elô élet, hivd viszsza az holtat. Mi vagyok én ki szóllok te veled? Jaj nékem Uram, kedvez nékem Uram, En senyvedésnek döge, férgeknek étele, bú1dôsségnek edénye, tú1eknek eledele. Mi vagyok én, ki szóllok te veled? Jaj nékem Uram, kedvezz nékem Uram. En bóldogtalan ember, ember, mondom, ki aszszonyi állattul születtettem, rövid edöben élek, sok nyavalyákkal bé töltettem: ember, mondom, ki hijában valóságra jutottam, az oktalan barmokhoz hasonlittattam, és mar hasonlóvá tétettem azokhoz. De viszont micsoda vagyok én? Sötét mélység, nyavalyas föld, haragnak fia, alkalmatos edeny a' boszszúságra, ki születtettem tiosztátalanság által, élek nyavalyasságban, meg-halok szorongattatásban. Ah! mi lejendö vagyok? Ganejnak edénye, rothadságnak [p 0011] eszköze, büdösséggel és iszonyusággal tellyes, vak, szegény, mezitelen, sok szükségek alá vetettett, nem tudván bejövetelemet, és ki- menetelemet, nyavalyás és halando; kinek napjai mint az árnyék el-mulnak, kinek élete, mint az hóldnak árnyéka el- enyészik, mint virág a' fán nevekedik, és mindgyart el- hervad: mostan virágzik, és mindgyárt el-széárad. Az én életem, mondom, romlando élet, halandó élet: élet, mely mennyivel fellyebb nö, meg annyival alàb nö: mennél eléb mégyen, halálához annál közelebb mégyen. Csalárd es árnyék élet, halálnak törivel tellyes. Most örülök ezennel szomorkodom: most erömben vagyok, ezennel betegeskedem: most élek, ezennel meg-halok: most boldognak tettzem, mindenkor nyavalyás vagyok: most nevetek, ezennel sirok. Es mindenek ugy változàs alá vettettek; hogy edgy órában, semmi ne maradgyon edgy állapotban. Inét félelem, ammonnét rettegés, innét éhség, amonnét szomjuság: [p 0012] inét meleg, amonnét hideg, innét bàdgyadás, amonnét nyavalya bôvölködik: ezek után kôvetkezik az alkalmatlan halál, mely mindennap ezer féle módon a' nyavalyás embereket véletlen el-ragadozza. Ezt hideg- leléssel ôli-meg, amazt fájdalmakkal terheli; ezt meg- emészti az éhség, amazt a' szomjuság, óltya-el: ezt vizekkel fojtya-meg, amazt törrel végezi-ki. Amazt lángal égeti-meg, màsikat a' kegyetlen vadaknak fogaival éteti-meg. Ezt által veri fegyverrel, amazt meg-emészti méreggel, másikal, nyavalyás életét, csak hirtelen rámú1léssel végeszteti-el. Es most mind ezek felett való nagy nyvalya ez: hogy noha semmi nincsen bizonyosb az halalnál, mindazáltal az ember az ö végét nem tudgya. Es midön azt alittya hogy meg áll, meg-romol, és el vész az ö reménsége. Mert nem tudgya az ember, mikor, vagy holot, vagy miképpen lészen halála: még-is mindazáltall bizoyos dolog hogy ö ékie meg-kellessék halnia. Imé Uram, [p 0013] emly nagy az embernek nyavalyáaja, a' melyben vagyok, még sem félek mely nehéz nyomoruság, mellyet szenvedek, meg sem fájdalom, és te hozzád nem kiáltok. Kiáltok Uram mine elôtte el-mulom, ha talám el nem mulom; hanem te benned lészen maradasom. Meg-mondom azért, meg-mondom az én nyvalyássagomat: meg-vallom, nem-is szégyenlem te elôtted az én alávaloságomat. Légy segitségül énnékem én erösségem, mely által fel magasztaltatom: segits-meg erö, mely általl tápláltatom: jôvel világosság mely által látok: jelennyél-meg dicsösség, mely által vigado; jelennyél-meg élet, melyben élni fogok; oh Uram; én Istenem!

III. RESZ.

Az Istennek csudálatos világossagaról.

OH
világosság mellyet lát vala Tobiás, midôn bé hunyt szemekkel lévén, tanittya vala az ö fiát, az életnek utára. Vilàgosság, mellyet lát vala Isák belôl, midön homályos szemekel léven, [p 0014] az ö fiának jövendö dolgokat beszél vala kivöl. Láthatatlan vilagosság, mondom, kine lathato az emberi szivne minden mélysége. Világosság, mellyet lát vala Jákób, midôn, a' mint te belôl tanitós vala, fiainak kivöl jôvendo dolgokat prophétál vala. Imé setétség vagyon, az én elmémnek melységenek szinén; te vagy a' világossag. Imé setét homály vagyon az en szivemnek vizein, te vagy az igasság. Oh Ige, a' i által mindenek löttenek, es a' ki nelkú1l semmisem lôtt. Ige, a' ki vagyon mindenenek elôtte, és a' ki elôtt semmi nincsen. Mindeneket teremtô Ige, a' ki nélkül, mindenek, semmik. Mindeneet igazgató Ige, a' ki nélkül mindene semmik. Ige, ki mondottad kezdetben: Légyen világosság, és lön vilagosság: Mondgyad ennéem- is: Légyen vilagosság, és lôtt léygyen világosság, és lássam a' vilagossagot, és ismérjem valami nem világossag: mert te nállad nélkül, ennékem a' sötetseg világosságga, és a' vilagosság sötétsege teteti. Es igy a' te [p 0015] világossagod nélkül, nicsen igasság. Jelen van a' tévelygés; jelen van az hijaban valoság, nincsén a' meg-választas: jelen van az egyenetlenség; jelen van a' tudatlanság, nincsen a' tudomány, jelen van a' vakság, nincsen a' látás: jelen van az útnélül valoság, nincsen az út: jelen van az halál, nincsen az élet.

IV. RESZ.

Az emberi természetnek halandoságáról.

IMé
Uram, mivel világosság nincsen, halál vagyon: sôt nincsen az halal; mert semmi az halál. Mert ö általa a' semmiségre igyeezú1nk; midôn mi semmit cselekedni a' bú1n által nem rettegú1nk. Igazán-is vagyon ugyan az Uram; mert cselekedetinhez illendô jutalmakat veszünk; midön, mint a' folyoviz a' semmiségre megyün; mert te nàllad nélkul lött a' semmi, és mi cselekedvén semmit, löttú1nk semmivé; mert te nallad nélül vagyunk semmik, a' ki által lôttenek mindenek, a' ki nelkül lôtt a' semmi. [p 0016] Oh Ur ki vagy Ige: Oh Isten ki vagy Ige, a' ki által lôttenek mindenek, a' ki nélkül lôtt a' semmi. Jaj nekem nyavalyásnak ennyiszer meg-vakittatotnak; mert te vilagossag vagy, én penig te nállad nélkül vagyok. Jaj nékem nyavalyásnak, ennyiszer meg-sebesittetetnek; mert te idvesség vagy, én penig te nállad nélkül vagyok. Jaj nékem nyavalyàsnak ennyiszer meg-bolondittatotnak; mert te igasság vagy én penig te nállad nélkül vagyok. Jaj nékem nyavalyásnak ennyiszer el-tévelyedetnek; mert te ut vagy, én penig te nállad nélkül vagok. Jaj nékem nyavalyásnak ennyiszer meg-holtnak; mert te élet vagy, én penig te nállad nélkú1l vagyok. Jaj néem nyavalyásnak, ennyiszer semmiségre jutotnak; mert te Ige vagy, a' ki altal löttenek mindenek, én penig te nállad nélkül vagyok, a' ki nélül lött a' semmi. Oh UR ki vagy Ige: oh Isteny ki vagy Ige, ki vagy világosság, ki által lött a' világosság; ki vagy ut, igasság, és élet: a' kiben [p 0017] nintsen sôtetség, tévelyges, hijában valóság, sem halál. Világosság mely nékú1l sötétség: út, melynelkül tévelygés: igasság, melynélkül hijábanvalóság: élet, mely nélkül halál vagyon. Mondgyad Uram ki vagy Ige: Légyen vilàgosság: hadd lássam a' világosságot, és távoztassam el a' sötétséget: lássam az útat, és távoztassam-el az útnélkül való helyet: lássamHTTP/1.0 400 Cache Detected Error Content-Type: text/html Content-Size: 559 Date: Saturday, 25-Jan-97 11:55:14 GMT Expires: Saturday, 25-Jan-97 12:00:14 GMT Last-Modified-Time: Saturday, 25-Jan-97 11:55:14 GMT ERROR: The requested URL could not be retrieved

ERROR: The requested URL could not be retrieved


While trying to retrieve the URL: http://www.idg.hu/expo/oktogon/corpus/xvii/erda1001.htm

The following HTTP error was encountered:

  • ERROR 105 -- Read error

This means that:

    Network/Remote site is down.  Try again later.


Generated by cached/1.4pl0@sol.cc.u-szeged.hu