DRASKOVICH JÁNOS: HOROLOGII PRINCIPIUM, AZAZ, AZ FEIEDELMEK ORAIANAK, MASODIK KEONYVE. 0001

[ a lapszéli szövegeket nem rögzítettem ]
EZ KEONYV ELSEO RESZENEK REOVID SOMMAIA.

Az hazaszagnak miltosagárol, melynek tarsasága mint szinte hogy az kõzõnseges rendbeli emberek kõzt szabad akarattyok szerent valo, azonkeppen az feiedelmek kõzõt es az feiedelmek után valo fõ emberek kõzõt szûksegesnek lattatik.

E Z vilagon semmi oly termeszet szerent valo tarsaságh es baratságh nem talaltathatik, mint az ferfinak es az aszony embernek hazassagbelj allapatban valo tarsaságok, miuel hogy egyebféle tarsaságoknak az my szabad akaratunk oka, de az hazassagbelj kõtelessegnek mind az mj akaratunk, smind pedigh az szûksegh oka. Hon talasz è vilagon oly kegietlen oroszlanokat, oly mirges kigiokat, oly vér szomiuhozo parduczokat, à kik SZaporodasnak okaert az õ rendeken valo nõsten vadakkal esztendõben mennél aláb egzer egybe nem tarsalkodnának. Mert efféle oktalan vadakba ha szinte okossagh nincsenis, de mind az altal à termeszet kinek kinek beléie oltotta az õ rendén valo oktalan allatok szaporitasának kiuansághat. Es abba azok megh halaggyák az embereket, hogy mikor õ kõzûllõk à nõsten barom à mehébe magot fogad, soha mind addégh sem bocsattya magához az him vadat, valamigh az õ magzattyat ki nem szûlj es fel nem neueli.

Touabbá, ez vilagon valo emberek nemzetsegekben, nyeluekben, termeszetekbe, tõruenyekbe es abrazatokba sokat kylõmbõznek egymastol; de mind az altal abba mindnyaian eggyet ertenek, hogy csak egyféle nemzetseghis oly õ kõztõk nem talaltatik, az mely az hazassagbelj allapatat nem iauallaná, es helyén nem hadná.

Az szent iras tanyt arra minket, hogy semmiféle reghieb dologh nem talaltatik az hazassagbelj allapatnál. Mert à mely nap az elsõ embert è világra teremptetet, vgyan azon nap az Isten õ neki [p 0002] Paradicsõba hazas társot adot. Mind à Gõrõghõk kõszûl, Smind pedigh à Deákok kõszûl valo reghi bõcs emberek sok szép irasokkal dicsirték es magaztáltak à szent hazassagbelj allapátat; de mind az altal soha anny dicsirétes dolgokat affelõl nem irhattanak, à mellyékkel az Isten szerent valo hazassághot erdeme szerent dicsirhették volna. My az haszontalamb dolgokat hatra hagyuan, csak azokat hoszuk it elõ, à mellyék zûksegesb dolgoknák láttatnak lennj. Annak okaert azt monhattiuk, hogy az hazassagbelj ezes emberek kiualtkeppen õt ighen nagy hasznot várhatnak az szent hazassagbelj tarsaságbol.

Legh elsõ haszna az hazasságnak az, hogy az atyaknák anyaknak emlekezétek az õ gyermekékbe, à mellyéket holtok vtan è vilagon hadnák, megh marad. Mert à Pythagoras mondása szerent nem mondhattiuk miltan hogy vénkoraba afféle ember tellyességgel megh hallyon, à mely halála vtan maradékát haggya ez vilagon; hanem inkab azt mondhattiuk, hogy az õ gyermekibén az ven atiák anyák ismet megh iffiadnak, miuel hogy mind az õnnõn testéknek egy részet, smind emlekezeteket marhaiokkal egyetembe az õ gyermekire haggyák õrõksegûl. Mint szinte hogy à mint kozõnseges pelda beszedbe mondgják à kenyer minden etkeknél iob izû; azonkeppen embernek gyermekihez valo szereteti minden egyebféle zereteteknél gyõnyõrusegesb es dragab. Hogy ha niha az atyák az õ fiokhoz keminyeknek mutattyák magokat, azt nem gyûlõsegbõl, hanem inkab szeretetbõl cselekeszik, à mely szeretet az atyáltol azt kiuannya, hogy semmiféle vetket es gonoz erkõcsõt az õ fiokba el ne szenueggyenek.

Nem csak az emberek, à kiknek Isten okossagot adot, es nem csak az oktalan barmok, hanem mégh az erdej csõmõtek es elõfákis tehetsegek szerent õ magokat oltalmazni, es szaporitanj igyekezik. Innet vagion az, hogy minek elõtte az õ giûmõcsõk megh eriék, annak elõtte magot oltanak beleiek, à mely magrol ismet az õ rendeken valo csõmõtek es elõ fak el szaporodhassanak. Miuel hogy pedigh az emberek à termezet vezerlese szerent õ magoknák eltekben dicsõseghet, s' holtok vtan io emlekezetet kiuannak, azt mondõ hogy à dicsõseghet ioszaghos cselekedetekkel es dicsiretes dolgokkal talallyák megh, de az õ io emlekezeteket sohol iobban nem hagyhattiák, mint az õnnõn hazas tarsoktol szûletet iambbor magzattyokban es fiokban. Mert à mely fiak paraznasagbol szûletnek, azok, mint szinte hogy bûmbe fogantatnak, azonkeppen nagy nyaualyákkal neueltetnek fel.

Masodik hazna à hazasságnak az, hogy az fõrtelmes es paraszna eletnek vndoksagatol az tõkelletes iambor embereket megh oltalmazza. Mely dogot bizonyára nem keuesre kel bõcsûllenûnk Mert à paraszna es fajtalan eletû embereket, nem csak à keresztyenj hiten valo nepek szamlallyák à fõrtelmes bûnõs emberek kõzze, hanem mégh az hitetlen poganyokis tiztesseghe veztet latroknak tartyák. Amaz Athenasbelj Solon neuõ Pogany bõcs, à ki annak à varosnak ieles tõruenyéket rendelt volt, keminyen megh parancsolta volt, hogy az õ birodalma alat valo emberek hazassagban elnének, es hogy à fajtalan paraszna eletet szorgalmatoson el tauosztatnák. Annak felette hogy az fajtalan eletõl az embereket inkáb el rettenthetné, azt parancsolta volt, hogy afféle emberek, à kik à szent hazassagh tõruenye kiuõl parasznasagbul szûletnének, az eghez varosznak kõzõnseghes rabiaj lennének. Az Romaijak pedigh, miuel hogy mindenféle dogokba igen eszesek es igen okosok voltanak, az tiszenkét tablakra iratot tõruenyek kõzõt eggykkel keminyen megh parancsolták volt, hogy afféle magzat az õ attyátul marat marhanak õrõkõse ne lehetne, à mely es vilagra à hazassagh tõruenye kiuõl szûletet volna.

Amaz nemes es hires neues Aeschines neuõ Gõrõgh Orator, mikor Athenas varosabol szankiuetteuén Rhodus szigetébe ment volna, semmi dologban annyt nem fáradot mint abba, hogy az Rhodusbelj emberekkel el hitethetné azt, hogy az hazasságh tõruenye ellen valo fõrtelmes eletet el hegyuan, megh hazasodnának. Mert azok kõzûl à pogany emberek kõzûl csak azok szoktak volt megh hazasodni, à kik az sokasagh kõzõt birak voltanak, es à kõssegnek gõgiokat viselték. Cicero egy leuelébe azt iria, hogy az à Marcus Porcius Cato, az kj à Romaj tanacs vrak kõzõt legh fõb tanacs Vr volt, nem szenuette hogy egy Rufus neuõ fõ ember à Romaj louagos rendén valo viteszeknek fõ Kapitanyok lehessen, miuel hogy ez az ember, azt à io hirt neuet, à mellyet maganak virezsegeuel nyert volt, az hazasságh tõruinye ellen valo fajtalan eleteuel megh homaliositotta volt es be mocskolta volt. Mikor pedigh à Romaj tanach vrak kõzõnseges akaratbol ezt à Rufust arra à tisztre akarnák emelni, Cato egyedûl ellenek allot, es azt [p 0003] mondotta, hogy õ soha nem szenuedi azt, hogy oly ember legyen à Romajlouagos renden valo vitezeknek fõ kapitannya, à ki nem akaruán megh hazasodni, az hazassagh tõrnenye [!] kiuõl akar faitalan eletbe elnj.

Annak okaert latuán azt, hogy ezek az baluanyozo pogany emberek ily igen megh bõcsûluén az hazassagot, oly igen gyûlõlték, es õly keminyen megh bûntették az hazassagh tõruinye ellen valo faitalan es fertelmes eletet; bizonyára az en itiletem szerent, inkáb illik à keresztyenekhez, es à Christus veréuel megh valtatot hiuekhez, hogy ebben à dologban okosban legienek, es hogy efféle vndok elettõl magokat megh otalmazuán az hazassagh tõruenye ellen valo fõrtelmessegtõl iszonyodgianak. Mert à poganyok efféle vetkek miat egyebtõl nem féltenek hanem csak ez vilaghi gyalazattol, de az kõreztyen embernek è vilaghi gyalazattia felet, az õrõkké valo kinoktolis kel félni. Bizonyára, miuel hogy az emberi nemzetnek szaporodása szûkseghes, es miuel hogy mindennap lattiuk mely sok embereken gyõzedelmet vegyen az fajtalan eletre valo indulat, sokkal iob embernek feleseghet vennj, es azzal megh elegheduén hazanepének gongiát viselni, hogy semmint az hazasságh tõruinye ellen valo fertelmes elet miat mind marháiat el tikozlani, smind pedigh tiztessegében megh kissebbeduén lelkj ismeretétis efféle vndok vetekkel megh sertenj. Mert gyakorta tõrténik, hogy à fõ emberek annij pinzt es marhát tikozlanak el afféle tiztátalan szemelyekre, à mellyekkel faitalanul elnek, hogy ha megh hazasodnának mind felesegeket smind gyermekeket szabadon el tarthatnák véle.

Harmadik haszna az hazassagbelj allapatnak az à dicsiretes, es gyõnyõrûseghes tarsaságh, à mely à hazassagbelj emberek kõzõt szokot lennj. Az reghi Philosophusok mikor nyluán megh akarták magyarázni mi legien az ember, azt mondották hogy oly lelkas állat, à mely termezeti szerent à tiztesseghes tarsaságot es nyaiasságot szeretj. Honnat az kõuetkõzik, hogy à mely ember csak az egiedûl valo lakást szeretj, es egiebek tarsasagátol fut, annak ké...telen [!] morkeduûnek es keduetlennek kel lennj. Az emberekben kiuaniuk az szelid termeszetet es csendes elmét, s egyebféle allatokban ugian azont dicsirni szoktuk, mert à mely abrakot az erkõcsõs barmokra, es à vad termezetû emberekre kõltûnk, azt csak heaba vesztyûk el.

Ezt én afféle vandor emberek ellen mondom, à kik semmi bizonyos eletnek rendére nem aggyák magokat, hanem egész negjuen auagy õtuen esztendõs korokigh, az hazassagbelj allapattol à vegre futnak, hogy tellyes eletekben nagion szabadsággal heuerhessenek à fajtalan eletbe es à vetkek vndokságába. Felette rut, es lelkj ismeret ellen valo dologh, hogy soha veghét nem erik annak à gondolatnak, à mellyel az õ eleteknek bizonyos allapattyárol es rendérõl akarna vegezni; vgy annijra, hogy soha nem tudhattyák mely felé kellessék hailaniok, ha felesegnekûl ellyeneké, auagy inkab megh házasoggyanak, es ha kilsõ renden valo allapatban kelleseké maradniok, auagy hogy inkáb az egyházi allapatra es rendre aggyák magokat; hanem szinte vgy kõuetik az õ fajtalan kiuansaghinak indulatit, à mint à rakottya fák szokták kóuetni à folyo vizek arkait.

Semmiféle tarsaságh szenteb es dicsiretesb ez vilagon nem lehet, az Isten tõruinye szerent valo hazassagbelj emberek tarsaságanál, fõkeppen ha az ferfi iambor es tõkelletes aszont võt felesegûl. Mert az hiu es nemes termezetû aszony állat az õ vranak mindenféle nyaualyaiat megh kõnnyebbitj, es engedelmessegéuel õtet vgyan megh erõsiti. Mikor az hazassaghban mind az aszony állat tisztesseges erkõcsû, smind pedigh az ferfi eszes ember, melto dologh hogy azok igaz szeretettel kapcsoltassanak egybe. Mert miuel hogy afféla emberek kõzõt semmi gianoságh nincsen, es miuel hogy nekiek kõzõnseges magzattiok vagion, lehetetlen dologh hogy egjmassal felettenagy szeretetbe es bekesegbe ne ellyenek. Bizonyara à mint mind kõnyuek oluasasábol, smind pedigh látasombol hallásombol eszembe võttem, à mely házas emberek egymas kõzõt szeretettel alkosznak, azok nem csak io hazassagbelj szemelieknek mondatnak, hanem vgian szent embereknekis itiltetnek. Mert oly nagy terhek vannak az hazassagbelj allapatban, hogy valakik azokat bekéuel es szeretettel viselik, azok bizonyára mindnyaian nagy dicsiretre miltoknak itiltethetnek.

Csopa kûlõmb itiletet kel azok felõl à szemelyek felõl tennûnk, à kik az hazassagbelj kõtelessegbe szerencsetlenûl talaltanak [p 0004] egymasra. Mert ezeknek eleteket nem szent emberek tarsasaganak, hanem az õrdõghõk baratságanak es giõlekeszetinek neuezhettiûk. Az ferfi à mely gonoz felesegre talalt, bator ollyá tarcsa, mint ha az Pokol az õ hazaba volna, mert az pokolbelj õrdõgõknel gonoszabbnak itilem én ez vilagon valo gonoz aszony allatokat, miuel hogy azok pokolba csak à gonozokat gyõtrik; de à gonoz aszony allatok ez vilagon mind à iokat smind à gonoszokat egy arant kinozzák.

De hogy az el kezdet bezedemet veghez vigiem, azt mondom hogy à tõkelletes hazasagbélj ferfiak es tõkelletes aszony allatõk kõzõt az hazassagbelj allapatban tõkelletes es alhatatos szeretet szokot lennj, vgy annyra, hogy semmiféle emberek kõzt oly baratsagh nem talaltathatik, à mely efféle hazassagbelj emberek tarsasagahoz es baratsagahoz hasonlatos lehetne. Mert egiebféle baratink ha mostan szeretnek bennûnket, ismet egy keués idõ mulua gyûlõlnj fognak; ha ielen letûnkbe es szemûnk elõt io akaroink, tautol letûnkbe es hatunk meghé megh vetnek: ha valaha szép szoual tõrõlgetnek, maszor megh ismet szidalmazosokkal es gyalazasokkal megh sertenek; vegezetre egiebféle baratink az my io zerencsenknek ideien csak nem megh nyalnak, s' szerencsetlensegûnknek ideien megh ismet hatra vetnek es el hadnak. Mely dologh az iambor es tõkelletes hazas emberek kõzõt soha nem tõrtenik, miuel hogy azok mind hazoknál s, mind hazokon kiuõl, mind io szerencseiek ideien S' mind szerencsetlensegekbe, mind gazdagsagokban s' mind szeghinysegekben, mind ielen letekbe, s' mind táuol voltokba eggyût tûrnek szenuednek, es egymást tiszta sziubõl szeretik, soha egymást nem haggyák es hatra nem vetik. Mert az Isten szerent valo hazassagbelj tõkelletes embereknek, vgy kel egymást szeretniek, hogy ha eggyknek à sarka kezd fajnia, à masiknak azt az õ hazastarsa fajdalmat ottan à giomraba es à sziuebe kell erzenie.

Negiedik haszna az hazassagbelj allapatnak az, hogy az hazassagbelj tõkelletes iambor emberek nagiob bõcsûlletbe es meltosagba vannak ez vilagon, hogy semmint afféle nõtelen emberek, à kik egyhaszi rendre sem aggyák magokat, es mind az altal megh hazasodni nem akarnak, hanem az hazassághbelj allapat kiuõl biszontalan szemeliek vtan iarnak, es azokkal faitalankodnak. Regenten sok ieles tõrueniek voltanak, az mellyeket az hazassagbelj emberek keduekert rendeltenek volt à reghi fõ ezes emberek. Mert at à Phoroneus neuû feiedelem, à mely az Aegyptusbelj embereknek tõruint szabot volt, keminyen megh paroncsolta volt azt, hogy csak egy nõtelen ember se emeltetnék az kõssegnek birodalmára valo tiztekre. Mert azt mondotta, hogy roszul viselj az gongiát à kõssegnek à ki nem tanulta volna gongiát viselnie az õ haza nepének. Amaz Salaminiabelj Solõ feiedelem, azokba à tõruiniekbe, à mellyeket az Athenas varosbeli embereknek szabot volt, megh paroncsolta volt, hogy az varosbeli emberek szabad akarattyok szerent hazassodnának megh, de azok az hadnagiok es Capitanyok, à kik à seregnek gongiokat viselnék, vgian kinszerittetnének megh hazasodnia. Mert azt tartotta, hogy afféle embereknek, à kik az hazassagbelj allapat kiuõl tiztatalan szemelyek vtan szoktanak iarnia, ritkan szoktanak az Istenek gyõzedelmet engedni.

Plinius leuelébe igen megh feddi egy Falko nezû barattyát, hogy nõtelen allapatban elne, es azt hoazza peldaul elõ hogy à reghi Romaijak tõrvinnyel keminyen megh parancsoltak volt azt, hogy sem, az egez Romaj birodalomnak fõ feiedelme, sem itilõ biraia, sem kincs tartoia, se pedigh az louaghi renden valo vitezeknek fõ Capitannya oly ember ne lehetne, a ki à nõtelen iffiák szokasok szerent felesegnekûl elne. Mert azt mondották, hogy à mely ferfinak othon sem feleséghe sem gyermeke nem volna, annak semmi borodalomra valo meltosaga nem lehetne à kosseg kõzõt.

Plutarchus abban à kõnybe, à mellyet az hazassagbelj allapatnak dicsiretirõl irt, azt beszelli hoygy az Romaj pogansag Papiaj semmikeppen nem szenuették azt, hogy az nõtelen iffiak az Istenek templomaba le ûlhetnének, hanem mind azoknak, smind pedigh az õszuegy embereknek térden alua kellet imatkozniok. De az hazassagbelj embereknek megh engették hogy auagy le ûlue auagy megh tamazkodua imatkosznának. Plinius ismet egy Fabatus neuû barattiahoz irt leuelébe azt iria, hoygy Augusus Csaszar oly nagy bõcsûlletbe tartotta az hazassagbelj embereket, hogy semmikeppen nem szenuette azt, hogy õ véle sen alua szollanának, hanem széket tétetet alaiok, es le ûltette õket, s, à nõtelen iffiak ala pedigh sem széket nem tétetet, [p 0005] sem pedig le nem ûltette õket, hanem fen álua kellet à császarral szollaniok.

Azt is iria vgian azon kõnybe Plutarchus, hogy mikor Corinthus varosában tõbben volnának afféle emberek, à kik az hazasságh tõruenye ellen tisztátalan szemelieket tartottanak házoknál, hogy semmint azok, à kik hazassagbelj allapatban tiztessegesen eltenek, tõruinnyel kemenyen megh parancsolták volt hogy afféle embereket holtok vtán senkj el ne merne temetnj, à kiknek eltekbe felesegek nem lõt volna, es az hazassagnak tõruinye szerent magzattyok nem szûletet volna.

MASODIK RESZE.

Tõb haznai szam laltatnak it elõ a szent hazasságnak, es az mutattatik megh, hogy az hazassagh altal gyakorta ellensegébõlis ember magának tarsokat es baratokat szerezhet.

E Zek azert à dolgok, es egiebféle peldák, à mellyeket most elõ nem akaork hozni, nijluan megh mutattyák mely nagy haszna es miltosága ligyen à szent hazassagnak mind az tiztta lelkj ismerettel valo eletre, s' mind pedigh embernek tiztesseges io hitére neuére. Mert hogy igazán megh mongiam, az hazas embernek semmi oka nem lehet az faitalan es buia eletre, hanem inkáb sok alkolmatossága es moggya vagion az õ miltosagának es tisztessegének õregbitesére. Nem tagadhattiuk azt, hogy giakorta nagy kõltsegébe ne állyon embernek az hazasságh, es ismet giakorta nagy nyaualyáiok neligien az hazassagbelj embereknek az õ gyermeki fel neuelesébe; de aztis megh kel vallanunk, hogy az mely embernek iambor es tõkelletes aszony feleseghe vagion, az mind marhaiában giarapodik, smind pedigh tiztessegében neuekedik. Mert az kõsségh dolgajban tõbbet szoktak az emberek afféle fernákhoz bisznia, à kiknek hazassagbol szûletet gyermekj vannak kõrûlle, hogy sem mint azokhoz à kik vének, es csak esztendõkkel terhesek.

Eõtõdõk haszna à szent hazassagnak az, hogy gyakorta az emberek à szent hazassagh altal ellensegekkel megh bekellenek, es ismet megh baratkosznak. Oly igen hajlandok è vilaghi emberek à gonosságra, es oly szorgalmatosok à magok haszna keresésebe, hogy igen keuesen talaltathatnak oly emberek, à kik ez vilagon egiebekkel haborusagnekûl es viszauonasnekûl bekeségben elhessenek. Mert oly veszet elméûek vagiunk, hogy ahol ezer modunk talalkozik az õsze vezesre es az my felebaratinkal valo haborusagra, ot aligh talalhatunk csak valami keués alkolmatossagotis az megh bekelesre, es az el bomlot baratsagnak helyere allatasara. Annak okaert miuel hogy az emberek termeszetek szerent ily magok szeretõk, ily marha kiuanok es ily veszet erkõcsûek, nem csodalom en, hogy õ nekiek ily keues barattyok vagion, hanem azon csodalkozom inkáb, hogy sokkalis tõb ellenseghek nincsen. Mert ahol egy kis nyeresegre valakinek valami keués reminséghe kezd lennj, ottan hatra vatj mind barátyt smind attyafiait inkáb, hogy semmint azt keze kõzûl ki bocsássa. Annak felette Istenétis el feleituén, lelki ismeretit megh sérti, es szemtelenûl csak azon vagion, hogy magának haznalhasson, ha szinte felebarattyának kaart teszenis.

Micsoda baratságh lehet két keuély ember kõzõt, à kik kõzûl eggyk masikat mindenbe megh akaria haladni, es eggyk sem akar à masiknak engedni? Micsoda baratságh lehet két irigy ember kõzõt, à kik egymás szerencséien es õlemenetelen irigykednek, es à kik mindenkor egymasra tõrnek? Micsoda társaságh lehet két fõsueny es gazdagsagh szomiuhozo emberek kõzõt, à kik kõzûl eggyk soha semmit nem mer kõlteni, s' à masik pedigh soha semmi gaszdagsagnak gyûteséuel es kereseséuel megh nem akar elegedni? Akár mely sokat oluassunk, lassunk, halliunk, es akár mely sokat proballiunkis, de soha senkit nem lathatunk es nem ismerhetûnk ollyat, à kinek soha semmi ellenseghe nem lõt volna. Mert az emberek auagy iamborok, auagy hogy gonoszok, es iambortalanok: ha gonoszok es iambortalanok azokat à iamborok [p 0006] mindenkor gyûlõlnj szokták, s' ha pedigh iamborok es tõkelletes Istenfelõ emberek, ismet azokat az gonoz Istentelen emberek mind untalan haborgattiák, és ûldõzik.

Az reghi Philosophusok sok idõt tõltõttek el, sok pinzt kõltõttek, es gyakorta keuesetis aluttak, mikor modot kerestenek benne, à mellyel az egybe veszet es egybe haborodot embereket egymas kõzõt kõnnyen ismet megh bekeltethetnék. A kik kõzûl nimellyek azt mondották hogy az haborusagh tûzének, ki oltasara legh iob es legh alkolmatosb volna az hozzu idõ, miuel hogy idõuel soh [!] dolgok le csendesednek, à mellyeknek az emberj okosságh semmi oruossaghot nem talalhatot. Nimellyek ismet azt mondották, hogy kõnnyebben semmiféle mod altal ember ellenseghiuel megh nem bekelhetik, mint adomanyaual es aiandék adasáual, miuel hogy az penz nem csak az lagy sziuû es aszony allat termezetû embereket gyõzi megh, hanem annak felette mégh az kietlen kemeny kõziklakotis el szokta hasogatnj es rontanj. Nimellyek ismet azt itilték legh iob dolognak, hogy ember io akaro barati altal kérne bekeseghet az õ ellenseghitõl; miuel hogy à szemermes es nemes termezetû emberek mikor õ nekiek valaki penzt ád aiandokon, el szoktak pirulnj, de az iambor emberek keresere ottan megh szoktak lagiulnj, es az õ ellensegekkel ottan megh szoktanak bekellenj.

De ha minden bekeseg szerzesre valo modokat es eszkõzõkõt iol megh gondolunk es iol megh haniuk vetûnk magunkba, semmiféle mod, es semmiféle ezkõz iob nem talaltathatik az egybe haborodot emberek megh bekeltetesére, mint à szent hazassagh. Mert az hazassaghi szentsegnek oly nagy ereie vagion, hogy az, nimely emberek kõzõt vy baratsagot szerez, s' nimely emberek kõzõt az vizza vonast ki gyomlaluan, az fel bomlot baratsagot megh ismet helyére hozza. Valamig Julius CSaszar kõzt, à Nagy Pompeius ipa kõzt, es Nagy Pompeius kõzõt à fogotságh tartot, mind addégh sem indult semmi haborusagh kõzõttõ. De minek vtana Nagy Pompeius az õ felesegetõl Iulis aszontul, à mely Julius CSaszar leanya vala, à miat el valek, hogy az az aszon az õ magzattyat mehebõl idõ elõt el vetette volna, ottan oly megh mondhatatlan nagy gyûlõséghnek es ellenkedesnek tûsze gheriede fel azok kõzõt a kõt fõ emberek kõzõt, hogy annak vtanna vgian izonyu es rettenetes hadra kelne à dologh, à mely had miat Nagy Pompeiusis el veszté eletét, s' Julius Csaszaris kegietlen halallal õleték megh.

Hogy ha regenten az Romaj emberek azokat à szûz leanyokat magoknak felesegûl nen võtték volna, à kiket az Sabinusok hatarárul erõszakkal el ragattanak volr, azt tartom bizony, hogy oly iszoniu had tamadot volna kõzõttõk, á mely miat vagy à Sabinusoknak kellet volna mind eggygh el veszniek, auagy Roma varosanak kellet volna el rontatnj es semmié lenni. Mert megh eskûttek volt à Sabinusok, hogy õk aszert à keptelen dologhert, szinte feiek veszedelméuelis boszut allanának à Romaijakon. De mikor megh ertettek volna, hogy a' Romaijak az õ leanyokat magoknak felesegûl võtték volna, ottan az haborusagot le csendesituén egymas kõzõt friget ûtének, es valoba megh baratkoszának.

Mi lehet nagiob õzze vezés es nagiob harag annál, az mellyel Isten az Adam vetke miat az emberekre megh haragut vala? De mind az altal soha nagiob baratságh es szenteb tarsasagh nem talaltathatik, mint az emberek kõzõt es az Isten kõzõt talaltatik az vtan, hogy az Isten fia à szeplõtelen szûz Marianak, à szent Lelek isten iegiesenek tisztasagos mehebõl, az emberj tarmeszetet es testet mint valamj iegyes tarsát hozzaia véue, es my erettûnk emberré lõn. Annak felette az vtan õ maga tisztelé es megh szentelé, mikor à vizet borrá valtosztata. Nem vgy, à mint, à mostanj idõben à szerencsetlen hazassagbelj, emberek kõzõt szokot tõrtennj, holot nem à viz borrá, hanem à bor szokot vizzé valtosznj.

Nem szolunk it à szerszetes emberekrõl, es az egyhaszi szemelyekrõl. Azokatis ki valaztom, à kik az Istenj zolgalatnak okaert Calastromokba rekezkednek, es csak magoknak laknak. Mer tezek [!] è vilaghi hituan testi gyõnyõrûseget megh [p 0007] uetnén [!] es labok alá tapoduán, oly eletet valaztottanak magoknak, à melybe keueseb lelki veszedelmek vannak, es à melyben Istennek nagiob aitatossaggal, nagiob szabadsaggal es nagiob alkolmatossaggal szolgalhatnak. Holot az õ testeket es lelkeket, vgy mint valamj elõ es kellemetes aldoszatul aggyák annak az Istennek, à ki az magas keresztfan aldoszatul atta õnnõn magat az karhoszatra itiltetet embereknek valtsagaert. Mert nem azt cselekeszik mostan az igaz kereztyenek, à mit regenten à Sidok gjõlekezeti cselekettenek. Miuel hogy azok boriuknak es barmoknak veréuel aldosztanakaz VrIstennek, de efféle szerzetes emberek fohaszkodast, es az emberek bûnej miat ki õntetet kõnyhullatast visznek aldozatul Isten eleibe.

El hagyuán azert es kj valasztuán az Istennek efféle kj valasztot szolgait, szûkseges dolognak itilem azt lennj, hogy az kilsõ es az vilaghi renden valo emberek, mikor ideiek vagion rea megh hazasoggyanak, es legh fõkeppen à feiedelmek, à kiknek az hazassagbelj allapat vgyan szûkseghes. Egyeb renden valo emberek szabad akarattyok szerent hazasodnak megh, de à feiedelmeket es à feiedelmek vtan valo fõ embereket à szûksegh kenszeriti arra hogy magoknak feleseghet vegyenek ha az õ birodalmok alat valo nepeknek hasznalj akarnak. Mert à mely feiedelmeknek, nõtelen alapatban eluén gyermekj ninscenek, [!] azok az õ birodalmok alat valo orszagokat es nepeket felette nagy szomorusaggal illetik.

Plutarchus egy Kõniuébe azt iria, hogy az Lydiabely embereknek vgyan tõruenyek volt az, hogy az feiedelmek, es az feiedelmek vtan valo fõ tiztbelj emberek es birak, kesketelen megh hazasodnának. Mely tõruint oly szorgalmatoson megh tartottanak õk, hogy mikor az õ feiedelmek az õ halalok vtán oly fiat hattanak õrõkõsûl az orzagban, à mely immár ideie szerent az orzaghi birodolomra melto lehetet, azt õk mind addegh sem ûltették az attyátul marat kyralj székbe, es mind addégh sem engették hogy à feiedelemsegbe parancsollyon, valamigh megh nem hazasodot. Az pedigh csodalatosb dologh volt, hogy à mely nap az õ feiedelemnek az õ orzagabelj nepeken valo birodalma, es mind addégh sem tartották azt feiedelmek helyet, valamigh ismet megh nem hazasodot. Hogy ha pedigh az feiedelem soká maradot õzuegy allapatban, soká maradot feiedelmj meltosagnelkûl es birodalom nékûlis.

Miuel hogy az feiedelmek annyra fel magaztaltattanak, es oly nyluan valo helyre tetettenek, à melyrõl õkis mindeneket lathatnak, es à mely helybe õtõtis egyebek vizontagh szabadõ lathattyák, felette igen tartoznak azzal, hogy tizta eletben ellyenek, à mellyet õk semmi keppen megh nem cselekedhetnek, ha megh nem hazasodnak. Mert mikor az õnnõn tulaidon faitalan termezetek gyõzedelmet veszen rajtok, arra kezdenek kinzeritetnj, hogy auagy az õ birodalmok alat valo tiztesseges allapatbelj emberek feleseghi es leanij vtan irianak, auagy hogy à tisztátalan helyeken, es à bordely hazakba minden fertelmessegbe torkigh heuerienek. mely dologgal mind magokat megh gyalazzák, s' mind fele barattyokat megh kissebitik, s' mind pedigh õnnõn magokat veszedelembe eitik.

HARMADIK RESZE.

Midõn az Romaj nepek mégh az Poganysagnak sõtet homalyában heueruén, sem az mennyorszagbelj bodogh iutalmat nem remenlenék, sem pedigh az pokolbelj kinoktol nem felnének, igen el hatalmazot volt õ kõzõttõk ez à gonosz szokás, hogy az emberek kõzûl sokan az hazaszagbelj nyaualyákat megh gondoluán, nem akartak megh hazasodnia, hanem testi gyõnyõrûsegnek okaert, valamj alaualo tiztátalan szemelyeket tartottanak hazoknál, à mellyekkel gonoszûl eltenek. Mely gonosz szokást mikor Augustus Csaszar eszébe võt volna, kemeny tõruénnyel megh paroncsolá, hogy az Romaj nepek kõzûl, à kiknek ideiek es ertekek volna rea, mindniaian megh hazasodnának, es az hazaszagnak tõruenye szerent talajdon felesegekkel elnének. Mely dologh mikor sokaknak [p 0008] az, Romaj vitézek kõzûl igen suliosnak teczenék, azon kezdének igiekeznj, hogy azt à CSaszár tõruenyét es paranesolattyát [!] ereietõl megh fosztuán semmié tennék. Ezt latuán à CSaszar egybe hiuatá mindniaiokat, es elõszõr azokat megh decsiruen, à kik a tõruennek engeduén megh házasottanak volt, kemenyen megh feddi azokat, à kik ezt az õ tõruenyet semmié akarták tenni. Ez az konyu resze, Dion historikusbol egyebektõl tetetõt ide, nem attol az embertõl az ki ez kõniuet irta es szerzette.

M Iuel hogy az louagos renden valo Romaj vitezek, nagy igiekezettel akariák vala azt à tõruent semmié tennj, à mely à nõtelen es gyermeknekûl valo emberek ellen hozatot vala, Octauius Augustus Csaszar azt cselekedé, hogy az nõtelen vitezeket kûlõn seregbe allatá, es ismet azokatis à kiknek felesegek gyermekek vala, kûlõn csoportba gyûjteté. Es mikor eszébe võtte volna hogy sokkal keuesebben volnának azok, à kiknek mind felesegek smind gyermekek volna, hogy semmint azok, à kik az hazassagbelj terhtõl futuán nõtelen allapatban elnek vala, felette igen kezdte raita bankodnj, es illyen keppen kezde legh elõszõr az hazassagbelj embereknek szollani.

Iollehet illyen nagy varosban, igen keuesek vattok azokhoz képest, az kik tiztekben el nem akaruán iarnj, à mint az õ allapattiok kiuannya, megh hazasodnj nem akarnak; de mind az altal én titeket csak azertis inkáb dicsirlek, es inkábis kõzõnõm nektek, hogy az en parancsolatomnak engeduén, Roma varosát az hazassagnak tõruenye szerent zûletet magzatõkkal es fiakkal õregbititek. Mert az kik vgy elnek à mint tû eltek, azok az my vtannunk kõuetkõzendõ embereknek sok ieles ferfiakat fognak halálok vtan hadnia.

Az Roma varosa eredetinek es kezdetinek ideién, mikor az my eleink igen keuesen volnának, az hazassagbelj eletnek altala ieles magzatokat szûluén nem csak iosagos cselekedetekkel, hanem sokasággalis mindenféle nemzeteket megh haladunk vala. Mely dolgokat megh gondoluán azon kel nekûnkis igiekesznûnk, hogy az my termezetûnk romlando voltát, es halando allapattyának kárát, az my magzatinknak es maradekinknak õrõkké valo vtannunk kõuetkezeséuel allassuk helyére, es hogy azt az halhatatlanságot, az mellyel az Isteni bodoghságh minket megh hallad, az menyere lehetseges, az hazassagnak tõruenye szerént valo szaporodassal aggyuk egymásnak.

Ebbõl az okbol, az â legh elsõb es leg nagiob Isten, à ki minket è vilagra teremptet mikor az emberj nemszetet két teszre osztotta volna, eggyk reszét ferfiuuá tõtte, s' à masikat pedigh aszony allatta teremptette, es az Isten tõruenye szerent valo emberi szaporodasnak kiuanságat beleiek oltotta, hogy az altal az emberi nemzetsegh nemû nemû képpen õrõkké valoá lehetne. Minek okaert felette igen iol cselekezitek ty, hogy az ty eleiteknek peldáit kõuetuén azon vattok, hogy szinten vgy vtannatok kõuetkezendõ magzatokat hagyhassatok, à mint à ty atyaitok hattanak titeket, à mely magzatitok szintén vgy atyajnak es eleinek fognak titeket mondanj, à mint ty eleiteknek es atiaitoknak mongiátok azokat, à kik altal Isten vtan è vilagra szûlettetek, Touabba azokatis az dicsiretes dolgokat es ioszagokat, à mellyeket az ty eleitek ty reátok hattanak, ty vizontagh azokra az ty magzatitokra foghiátok hadnj, az mellyek Isten vtan, az hazassagnak tõruenye szerent fognak ty tõlletek szarmaznj.

Mert én nem latom mi okbol ne legyen embernek iauára es hasznára az õ tõkelletes iambor aszony felesege, à ki à ferfinak házat õrzi, gyermekit neuelj; à ki embert mind egesseghébe megh niugodhattya, smind beteges allapatyaba megh kõnnyebbithetj; à ki szerencsés dolgaiba tarsa lehet à ferfinak, s' szerencsetlensegebenis vigasztalhattya õtet; az ki az iffiasagnak buzgo termezetté valamenyre megh zabolázhattya, es ismet az vénsegeknekis kemeny terhét megh kõnnyebithetj. Nem tudom miert nem volna gyõnyõrûseges dologh azt à kisded gyermecskét eggyût neuelniek, à mellyet õk szûltenek è vilagra, à ki õ nekiek mind testeknek smind lelkeknek abrazattya fogh lenni, es kinek iffiu allapattiaban az atyak es anaky masodzor láttatnak es vilagra szûletnj? Nem de nem igen bodogh dologé haladonak oráian oly embert è vilagon hadnod; à mely te tõlled szarmázot, à mely te neked mind nemzetsegedben s' mind pedigh marhádban õrõkõsõd leszen; [p 0009] à kinek eletébe, mégh mikor az romlando emberj termeszetnek tõruenye szerent ez vilagbol ki mulois, az te eleted fel epûl es elni fogh, es nem tellyesseggel vgy vész el, mint az idegen emberek kõzõt valo hadban az ember el szokot veszni, es tellyesseggel semmie lennj.

Ezek az hasznok kiualtkeppen csak azokra az emberekre neznek, az kik az hazassagbelj allapatban eluén az Istenektõl io magzatokkal aldattak megh. De ezek felet az hazassagnak rendébõl egyebféle hasznokis szoktanak származnj à kõssegre, à mely kõssegh haznaert my nekûnk gyakorta keduûnk ellenis sok dolgokat kel megh probalnunk es megh cselekednûnk. Mert ki nem lattya mely nagy haznára es elõmenetelére vagion à kõssegnek, mikor à bekesegnek ideien sokak vannak ollyak, à kik szantanak es vetnek; à kik áros marhákkal mind tengeren s' mind fõldõn kereskednek; à kik kõlûmb kõlûmbféle mestersegekben foglallyák onnen magokat; az kik az hadakban szorgalmatoson oltalmazzák az õ hazáiokat es nemzetsegeket, es vegezetre, à kik az harczon el veszet emberek helyet, az hazassagnak tõruenye szerent valo szaporodasbol megh masokat kûldhetnek az taborba. Annak okaert én titeket ferfiak, à kik kiualtkeppen ezt à neuet erdemlitek, es titeketis atyák, az kikhez ez à neu en velem eggyût egienlõkeppen illik ebbõl az okbol felette igen dicserlek es felette igenis szeretlek. Annak felette erdemetek szerent titõket en fõ tisztekre es miltosagokra emeluén, meghis aiandokozlak, hogy tijs az ti io cselekedetiteknek, es io magatok viselesének hasznát vegyétek, es az ty gyermekitekis megh annij iot vehessenek ty tõlletek, à menij iot ty dicsiretes cselekedetekkel kerestetek ty magatoknak.

Most aszokra térek, à kik, mint szinte hogy cselekedetekkel ti tõlletek kûlõmbõznek, azon keppen tellyesseggel kûlõmb iutalmokis leszen, hogy nem csak az en beszedembõl, hanem vgyan voltakeppen ez dolognak allapattiabolis megh erthessétek, menijuel ty azoknál iob es ielesb emberek legietek. Ezeket mikor a' Csaszar mondotta volna nimellyeknek kõzûllõk mingyárast bizonyos aiandekoket osztogata, es tõb io akarattyátis ighiruén nekiek azokhoz tére à kik tõruennyel nem gondoluán megh nem akartanak hazasodnj, holot ekkeppen kezde nekiek szollanj.

Csoda sziuel vagiok en ti hozzátok, à kiket nem tudom micsoda neuel kellessek ennekem neueznem, ferfiaknak mongialake? de ti bennetek sémi ferfi termeszet nincsen: Romaj polgaroknak mongialake? De annak sem mondhatlan, miuel hogy à menyre rajtatok állot, az Romaj varos ty mjattatok csak nem el veszet, es à Romayak neuétis csak nem semmiué tõttetek. Akar kik legietek, es akar minemû neuel neueztessetek, de azt en felette nehez neuen veszem tõlletek, hogy ily szokatlan dolgot probaltatok. En eddegh minden igiekezetemmel azon voltam, hogy az ty számotokat õregbithetném, de mostan mikor nektek akarok szollanj, felette igen banom, hogy oly sokan talaltattok. Kiuantam volna, hogy bator megh annyn lõttenek volna azok az hazassagbelj emberek, à kiknek iment szolék, à menyn ty vattok. Sõt mégh aztis igen akartam volna, hogy ty is auagy azokkal eggyût lõttetek volna, auagy hogy soha csak szemem eleibe se kerûltetek volna, miuel hogy ty sem az Istennek gonduiselesekkel, sem pedigh az ty eleiteknek hozzátok valo szeretetekkel nem gondoluán, az ty nemzetsegteket el akartátok veztenj, az Romaj neuet semmié akartátok tennj, es az my emlekezetûnket tellyesseggel el akartátok tõrlenj. Mert micsoda maradéka lehet az emberi nemzetnek ha mindnyaian à ty cselekedetjteket kezdik az emberek kõuetnj, à mely veteknek miuel hogy ty vattok kezdoj; meltan az emberi nemzetnek vezedelmének, mindenek itileti szerent, ty lehettek nagiob okaj.

Hogy ha senkj à ty peldatokat nem kiuetneis, de mind az altal mindnyaian csak azertis meltan giûlõlhetnek benneteket, hogy az à dolgot el halgattyátok, es semminek alittyátok, az mellyet egyebek nagyra bõcsûllenek. Es hogy, â menyre ty rajtatok áll, oly teruenyeket szabtok à mellyeket ha mindnyaian az emberek kõuetnj akarnák magokat vezedelenbe eitik, s' ha pedig gyûlõlnj fognák, tytõkõtis gyûlõlnj es karhoztatnj kezdenek. Mert ha valákik toluajkodnakis, ha szinte valákik egyhazakat fel tõruén azokát fel dullyákis; auagy hogy ha egyebféle keptelen vetkekben fõrteznekis de mind az altal nem azert menekednek megh à boûntetestõl, hogy az emberek minnyaian afféle vetkeket nem cselekeznek, hanem mégh inkab megh bûntetik õket azert, hogy [p 0010] auagy csak õ magok, auagy hogy csak egynihany tarsokkal oly gonoz dolgot mertek megh probalnj, à mellyet egyeb emberek nem cselekeznek.

Ha szinte valaki mindenféle vetkeket elõ szamlaluan, azokot mindenestõl fogua egy csomoba è melle à ty gonossagtok melle tenneis, à mellyet ty mostan cselekettetek, mind az altal en azt itilem, hogy ez à ty vetketek, azoknak az vetkeknek egybe kõtot csomoiatis megh halaggya gonossaggal. Mert gylkossagnak vetke az, hogy az hazassaghnak tõruenye szerent azokat à magzatokat è vilagra nem szûlitek, à mellyeknek ty tõlletek kellet volna származniok, Istentelenseghet es haladatlansaghot cselekeztek, hogy az ty eleitek tiztesseghét ezzel à ty gonossagtokkal semmié akariatok tennj. Szentseg tõresbeis estek, mikor az emberi nemzetnek az Istenek tõrzinye szerent valo szaporitásat tehetsegtek szerent el tõrlitek, es az Isteneknek legh nagyob aiandekat, tudnia illik az emberi termeszetet, ezzel à ty cselekedetekkel semmiué teuén, azoknak tenplomit es oltarit le tõritek es el rontyatok. Sõt mègh à Varasokatis el veztitek mikor az varos tõruenyek nem engettek, hazátokat el arullyátok, miuel hogy azt magtalanná teszitek; es azt tellyességgel fenekbõl ki fordityatok, miuel hogy az benne lakozando emberektõl megh foztyátok. Mert à varos nem az epûletekbõl, es nem az puzta piaczbol áll, hanem az benne lakozo emberekbõl.

Gondollyátok megh kerlek ha nem felette igen megh haraguneké az my nemzetsegûnknek es varosunknak elso epitõie es feie Romulus, ha az õ szûleteset es eredetit ezzel az ty szokastokkal egybe tenne, à kik mégh az hazassagh tõruenye szerent sem akartok magzatokat nemzeni. Mit gondolnának es mit mondanának azok à reghi Romayak, à kik Romulussal eggyût ezt à varost epitették, ha mostan elnének, es megh gondolnák azt, hogy õk az õ nemzetsegeknek szaporodasaert, az idegen emberek leanyt erõuelis el ragatták, es felesegûl võttek magoknak, s' ti pedigh mégh à ty magatok varosbelj emberek leanny kõzûl sem akartok senkit vgy szeretnj, hogy azokat hazas tarsul vennetek? Azok az õ ellensegek leanyt arõuel el ragaduán felesegûl võtték magoknak, s' ti pedigh mégh à ty rokonitok es baratitok leanyt sen akariátok hazastarsul vennj. Mit fogna mostan mondanj ha elne az Romulus feleseghe Hersilia azzony, à ki az õ leanyat kõuetuén tyteket az hazassagbelj rendtartasokra es ceremoniakra megh tanytot? Az mj reghi eleink az Sabinusok ellen az hazassagnak okaert hadat viseltenek, es mikor azoknak leanyt erõszakkal el ragauan felesegûl võtték volna magoknak, az felesegek altal osztan az Sabinusokkal az õ ellensegekkel megh bekellettek volt, es azt à bekesseget kemeny eskuues alatualo friggyel megh erõsittették volt. Ty pediglen ezeket mind egybe zauatiátok. De mi okbol cselekezitek, talam azert, hogy szinte vgy hazassagnekûl legyetek mint az Vesta Isten azzony apaczaj. Ha azt akariátok, es mind az altal tizta eletben nem éltek, bizonyara megh erdemlitek hogy szinte vgy megh bûntessenek benneteket, mint azokat megh bûntetik, mikor az testi kiuansagnak engeduen az tiztasagnak es szemermetessegnek hatarabol ki lépnek.

Iol veszem eszembe, hogy ez az en bezedem ty nektek ighen suliosnak lazzik, de megh kel azt gondolnotok, hogy az Oruosokis sok embereket egetessel es tûzzel gyogytnak megh, mikor á nyaualianak kûlõmben eleit nem vehetik. Osztan, hogy igazan megh mongyam, en bizony nem õrõmest szollok ily kemenyen ty nektek, de azis ty vetketek, hogy ennekem mostan ily kemenyen kelleték megh feddenem. Hogy ha ez az en bezedem tynektek suliosnak lazzik, ne cselekeggyetek oly dolgot, à mely miat oly kemeny feddest kellessék hallanotok. Mert ha ty nektek ez az en bezedem sulios es sauaniu, sokkal sauaniob es suliosb mind ennekem smind pedigh egyebeknek ez à ty cselekedetek mellyel az en tõruenyemet semmié akariátok tennj. Annak okaert ha titeket ez az en szom megh sért, bannyatok megh bûnõtõkõt, hogy titõket dicsirhesselek es az ty engedelmessegeteket meghis kõzõnhessem. Mert en à ki termezeten szerent kegyetlen es kemeny erkõcsû ember nem vagyok, ty magatok tuggyátok, hogy oly dolgot parancsoltam megh tõruennyel, à mellyet minden tõruiny hozo iambor feiedelemnek tizti szerent megh kellet volna parancsolnia.

[p 0011] Bizonyára en elõttem sem engették azt megh senkinek, hogy az hazassagbelj allapatot megh vetuen, az hazassagh tõruenye szerent magzattya ne lenne, holot mégh szinte ennek à Roma varosanak eredetin es eleinnis tõruennyel megh volt az parancsolua. Es effelõl à dologh felõl mind à Romaj tanacs Vrak s' mind pedigh à kõssegh, oly rendtartasokat szabtanak volt, à mellyeket ty magatokis iol tuttok. En az en tõruenyemmel csak azoknak bûntetesét tõtem suliosbá, à kik annak á tõruennek nem akartak engednj, hogy akar csák à felelem miat iarnának el tiztekbe. Annak felette azoknak à kik è tõruinnek engedelmesek volnának, oly aiandekokat es oly vitalmakat ighirtem, à menemûeket annak elõtte en senkinek semmiféle iosagos cselekedetert nem rendeltem volt. Ezt pedigh azert cselekettem hogy mindeneket, à kikhez allapattyok szerent illik, az hazassagnak tõruenye szerent valo eletre vonhatnék es indithatnék.

Ty pediglen sem az iutalommal nem gondoluán, sem pedigh az bûntetestõl nem feluén, ezeket megh vetettétek, es mintha vgyan varosba sem laknátok, azt mongiátok, hogy ty inkáb akartok az hazassagban veuén gyermekes emberekke lennj. Maga azon kõzben minden toluiokat es oktalan barmokat megh halattok gonossaggal es fertelmes elettel. Minem az azzony emberek tarsasaganekûl valo eletet kiuannyatok ty, mert en azt bizonnyal tudom, hogy ty mindniaian tartotok hazatoknal, afféle tisztátalan azzony allátot, à kiuel eggyût eztek es fajtalankottok; hanem inkab arra vagyottok, es azon farrattok, hogy az fajtalan eletben, es az hazassagh tõruinye kiuõl valo fertelmessegben nagyobb szabadsaggal heuerhessetek. Lam en megh engettem, hogy oly leankakotis vehessetek magatoknak iegyesûl, à kik mégh az hazassagbelj allapatra idõtlen voltok miat nem meltok. Ezt pedigh azert cselekettem, hogy mikor megh gondolnátok, hogy immar võleghenyekke leuen, rõuid ûdõn megh kelletnék hazasodnotok, nagyob gondot viselnétek marhatokra, es iob moddal rendelnétek hazatok nepét. Annak felette lam aztis megh engettem hogy à Romay tanacs vrak nemzetsegebõl valo emberektol ki valuan, mindenféle rendenualo emberek gyermekit, sõt megh á szabadosok leanytis felesegûl vehetnétek, ha nektek teczenének. Osztan nem kenzerittetelek hogy ighen siessetek vele, hanem elõszõr harom esztendõt, s' az vtan ket esztendõt engedék, à melyben az hazassagbelj allapathoz iob moddal keszûlhetnétek.

De en sem fenyegetesemmel, sem intesemmel, sem halogatasommal, sem pedigh keresemmel semmit nem hasznaltam. Ty magatok lattyátok menyuel tõbben legyetek azoknál az ferfiaknál à kik feleseghet võttenek magoknak, holot eddégh immar megh anny gyermekteknek kellet volna ty nektek az hazassagh tõruenye szerent valo tarsasagbol szûletniek, à menyen ty magatok vattok. Mert mikeppen maradhat megh az ty nemzetsegtek, es mikeppen tarthatik megh eppen es viragában à Romai kõssegh, ha ty megh nem akartok hazasodnj, es à hazassagh szerent magzatokat nem akartok nemzenj. Talan azt váriátok, hogy à mint à kõltõt bezedekbe iriak à poëták, à fõldbõl nõyenek oly emberek, à kik az ty varosotokat es az kõsseghet az õ szamokkal megh helyére allassák.

Bizonyára semmikeppen nem illik az hogy az Romaj embereket el hagyuan veszni, az my varosunkat à Gõrõgõknek auagy egyebféle kûlso, nemzeteknek engedgyûk. Az my rabainknak azert adunk szabadsagot, hogy sokan azok kõzûl Roma varosabélj lakos ember tarsaink legyenek, es à kylsõ nemzetsegbelj tarsaink kõzûllis azert tezûnk sokakat Romaj lakos emberre es polgarrá, hogy annyual à my varosunkba tõb nép legyen. S' ty pediglen à kik nemzetsegtek szerent à Romaiaktol szarmaztok, es amaz reghj Quintusokat, Valeriusokat, es Juliusokat az ty fõ elejtek kõze szamlallyátok, tellyesseggel azon vattok, hogy mind à Romaj ueuet, smind pedigh á ty nemzetsegteket el vezessétek es semmié tegietek. Bizonyára zegyenlem csak megh mondanijs azokat à dolgokat à mellyeket cselekesztek.

Annak okaert, kerlek hogy à bolondsagnak valaha vessetek veget, es gondollyátok megh azt, hogy miuel hogy mind beteghsegh miat, smind pedigh az haduiselesek miat anny sokan veznek el kõzûlletek, semmikeppen ez à varos megh nem maradhat, ha efféle nõtelen eletetek miat az ty nemzetsegtéknek maguat szakaztyátok.

[p 0012] Ne gondollya senki azt hogy en nem tudnam meny sok nyaualya es vezõdes talaltassék az hazassagbelj allapatba. De azt kel ezûnkbe vennûnk, hogy semmj oly haznos es dicsiretes io dologh ez vilagon nem lehet, à mely kõze valamj nyaualya nem elegiedet volna. De legh fõkeppen azok kõzõt à dolgok kõzõt talaltaknak igen sulios nyaualyák, à mellyek legh iobbaknak itiltettnek. Mely nyaualyaktol ha ki futnj akar, bizonyára nem latom mikeppen kiuanhat valamj ieles dolgot. Miuel hogy sem az iosagos cselekedetekhez, sem pedigh az tiztesseges gyõnyõrûseghez senki kûlõmben nem iuthat, hanem nagy munka altal es sok veritek altal à mellyeket ennekem nem szûksegh mostan it elõ szamlalnom. Osztan ha szinte az hazassagbelj allapatban es embereknek gyermekinek fel neuelesében valamj nyaualya vagionis, de megh ismet anny haznok vadnak afféle renden valo eletben, hogy kõnnyen megh halaggyák azokat á nyaualyakat, à kik hazassagban talaltatnak, ha azok melle tetetnek. Mert hogy azokat az hasznokat en el haggyam, à mellyeket az hazassagh õ magáual hoz, csak azokis à iutalmak, à mellyeket az my varosunk tõrueny engednek az hazassagbelj embereknek elegsegesen ra indithatnák à nõtelen ferfiakat arra, hogy az hituan tiztatalan szemelyeket hazoktol el ûzuen, bizonyos feleseget vennének magoknak, miuel hogy azok az aiandekok ollyak, à mellyeknek csak keues reszeertis az emberek kõzûl nemellyek szinte az halalos veszedelemmelis szembe szoktanak mennj. Bizonyara rut dolog lezen ha ty azokert à iutalmakert megh nem akartok hazasodnia, à mellyekert egyebek giakorta feieketis halalra szoktak vetnje.

Ezek felõl à dolgok felõl Romaj ferfiak (mert en immar azt vélem hogy ennek az en bezedemnek engeduén, mind à Romaj ferfiak neuét megh akariatok tartanj, smind pedigh az atyak neuét fel akariatok vennj) ezek felõl azert, à mind mondam, à dolgok fõlõl, en ty elõttetek nem õrõmest panazolkottam volna, iollehet en bizony ezt sem gyûlosegbõl sem gonoz akaratbol nem cseleketten, de engemet az en ty hazzatok valo szereteten kinzeritet rea. Mert felette igen kiuannam azt, hogy sok hozzátok hasonlo Romaj ferfiak lennének ez vilagra; hogy az my tulajdon hajlekunkban lakuán, es az hazassagnak tõruenye szerent szûletet magzatinkal hazunkat megh ekesituén, mind felesegestõl gyermekestõl Istenekhez iarulhassunk. Es azokat à dolgokat, à mellyeket à kõzõnseges megh maradasra kõltûnk, azzal az hazonnal, à mellyet à kõzõnseges iobol veszûnk egienlõue teuén, elhessû7nk egymassal eggyût. Mert mikeppen lehetek en tinektek feiedelmetek, ha mindenkor az ty fogiatkozasotokat bekeuel szenuedem? Mikeppen mondathatom en ti nektek meltan atyatoknak, ha ty nektek semmj magzatitok nem fognak lennj? Annak okaert ha engemet valoba szerettek, es ha ennekem ty az atyaj neuét, nem hizelkedesbõl, hanem tiztessegnek okaert attátok, igiekezzetek azon, hogy hazas es gyermekes emberekké leuen, tijs rezesek lehessetek az atyaj neueben, es enis meltan viselhessem azt à neuet.

Mikor Augusus Csaszar mind á két rendbelj embereknek igy szollot volna, megh eregbité azoknak iutalmokat, à kiknek felesegek gyermekek vala, es bûntetessel valaztá el az nõteleneket az hazas emberektõl, de mind az altal oly ok alat rendele azoknak bûntetést, hogy à ki kõzûllõk egy esztendõ alat megh hazasodnék, az ne itiltetnék az sõ parancsolattya ellen vetenj. Attolis pedigh az tõruentõl sokakat megh mente kõzûllõk, à mely tõruennyel megh vala hagyua, hogy az azzony embereknek senki tõbbet testamentõmba ne hagyhatna harmadfél ezer olaz aranyforintnál. Azoknak pedigh, à kik õrõkke valo szûzeseghet akarnának tartanj, szinte ollyan iutalmakot oszta, à minemût az hazassagbelj anyáknak osztogatot vala. Annak vtanna à Caszar [!] akarattyabol Papius Mutilus, es Poppeus Secundus, à kik az idõbe Romaj fõ polgar mesterek valának, oly tõruent hozának, à mellyel megh vala parancsolua, hogy senki kûlõmben az nõtelen emberek kõzûl semmit abban à marhaban el ne vehetne, à mellyet õ nekje valakj testamentomba hagyot volna, hanemha, az, à ki testamentomot tõt õ neki igen kõzel valo attiafia lõt volna. Ezek kõzûl pedigh az ket Romaj fõ polgar mesterek kõzûl, csak eggyknek sem vala à tajba feleseghe, mikor à CSaszar parancsolattiábol ez á tõrueny hozatot volt. Honnet megh teczik mely szûkseges dologh volt ennek à szokasnak tõruennyel eleit vennj.

[p 0013] Ez Kõnyunek negiedik reszébe semmi egiéb nem talaltatik valamj afféle reghi rend tartásoknál es babonasagoknál, à mellyekkel az reghi poganysagbelj kûlõmb kûlõmb nemzetsegek az menyegzõnek ideien szoktanak volt elnje. De miuel hogy az en itiletem szerent à kereztyen oluasoknak ezek oluasasaban igen nagy hasznok nem lehet, szantszandekkal ki akarám az en forditasombol hadnj. Kõuetkõzik azert

EOTEODIK RESZE.

Ha az nemes es tekintetes aszonyok boldogh hazaszágot kiuannak, szûksegh hogy az õ vrokat szereszék, melly szeretetet nem babonasaggal, hanem eszeszéggel, es iambor tõkelletesseggel kell keresniek.

V Alakik ez vilaghon nagy dologhra igyekõznek, sok féle modot keresnek annak veghez vitelében. Mert gyakorta sõrenseggel es szorgalmatossaggal veghez vihetûnk sok dolgokat, az mellyekben erõszakkal nem nyerûnk semmit. Miuel hogy penigh az keresztieni tõrueny, megh tiltya az atafiak es rokonságok kõzõt valo házassagot, es miuel hogy gyakorta tõrtenik, hogy az házassagbelj személyek egymas kõzõt inkab kûlõmbõznek neha erkõlcsõkkel, hogy sem mint nemzetseggel es nemesseggel; annak felette, miuel hogy niha ggyk kõzûlõk erõs, s' amaz másik pedigh gyenghe es erõtlen, aszt adom tanaczul, nem csak az fõ emberek felesegeknek, hanem az kõzõnséghes allapatbelj aszonyoknak is, hogy megh gondoluán aszt, hogy az õ vrokkal es ferjekkel eggyût kel tellyes eletekben lakniok, eggyût kel kereskednyek, szolniok, elniek, es halniok, tellyes erejekkel azon legyenek, hogy az õ vroknak erkõlczét tanollyák bekéuel szenuedni, mert hogy igazán megh mondgyam, az aszony emberhez illik az, hogy az õ vroknak erkõlczét kõuessék. Az ferfiak tiszti penigh az, hogy az õ felesegek gyarlo termeszetit nemelly dolgokban bekéuel szenuedgyék. Es innent ez kõuetkõzik, hogy mikor az aszonyallat, az õ vra kemeny erkõlcsét, bekeuel szenuedi, es mikor viszontagh az ferfi, az õ felesege fogyatkozásit el tudgya niha niha halgatni, oly nagy szeretetben es eggyességben elnek, hogy az õ eleteken, es io szerencsejeken az egesz kõssegh vigadni es õrûlni fogh. Mert az visza vonyo hazas emberek halálokon, nem szoktak bankodni az szomszedságban valo emberek, hanem inkab õrulnek. Ha takarekosis az ferfi az kõlcsegben; ha szinten parasztikos, es kemeny termeszetû emberis; ha szinten aláb valo nemzetbõl valois, ha szinten gondolatlanul szollois; ha az szerencsetlen dolgokban félenkis; es viszontagh ha az szarancsés dolgokba gorombais; mind az altal senki megh nem tilthattya néki, hogy házában egyedûl ne parancsollyon. Annak okaert mostan kel az aszonyallatokat hasznos tanácsal oktatnunk, hogy az hazassagh nehez az hoszu ideigh valo igájat, es terhét kõnnyebben viselhessék. Mert mostan soha oly nemes termeszetõ ferfiat nem talalsz, az mellyben az õ feleseghe valamj fogyatkozást, es gáncsot ne talallyon. Annak okaert azon legyenek az aszony emberek, hogy az õ vrokat valoba szeressék, es vgy visellyék magokat, hogy õket az õ vrok nem kép mutatasbol, hanem sziuek szerint szeressék. Mert az házasságot az szeghenség sem teszi erõtlenné s' az kazdagságh sem teszti [!] el odhatatlanná. Az visza vono házastársok, gyakorta egesz hetedszaka gyûlõlkõznek egymassal; s' nemellyek pedigh mind holtigh szeretik egymást. Mikor aszu es izetlen hust akarsz ennei, valamj izet adcs néki: hogy pedigh az házassagbelj hoszu es nehéz terheket kõnnyen viselhessed, az szeretet cselekeszi. Mert az mint az bõlcs Plato mondgya, nem az mi erõlkõdesunkbõl kel az nehéz es sulyos dolgokat itelnunk, hanem az my akaratunkbol, mert akar mijs nehéznek teczik, ha keduûnk ellen cselekõszûnk, es ismet akar melly nagy dologhis kõnyûnek fogh teczeni, ha szeretetbõl nyulunk hozzá. Iol veszem eszemben, es en magam megh vallaom, hogy ez à tanacz, nem ighen kédues fogh lennj mindeneknek, az mellyel az nemes termeszetõ, eszes es [p 0014] bõlcs aszonyallatot arra oktatom hogy az õ gonosz erkõlcsõ, tudatlan, es goromba vrát szeresse, mert inkáb minden nap lattyuk, hogy nemelly ferfiaknak oly hituán es ala valo elmejek vagyon; es viszontagh nemelly aszonyallatok oly dicseretessen viselik magokat, hogy inkáb parancsolhatnának az õ Uroknak, hogy sem mint az õ vrok õ nekiek. De mind az altal ez ritkan tõrtenik Es annak okáert kõzõnseges tõruenbõl tartoznak véle az aszony emberek, hogy az õ Urokat szeressék, miuel hogy nem keszerétesbõl, hanem szabad akarattyok szerent kõteleszték magokat az õ feriekhez. Mert ha valakinek nen szinten kedue szerint valo vra vagionis, nem à feriét kel vadolny, az ki õtet házas tarsul võtte, hanem õ magat, az ka szabad akarattya szerent afféle ferfiuhoz ment. Mert azokat az szerencsetlen dolgokat, az mellyek az mi esztelensegûnk miat raitunk tõrtenn ek, meltan sirathattyuk, de sokkal meltabban kel el halgatnunk es titkolnunk. A kár melly vad es kegyetlen termeszetû ferfi legyenis valaki, lehetetlen dologh hogy az õ felesegét ne szeresse, ha lattya hogy õtet az õ felesege valoba szereti. Mert ha szinten az ferfi az õ gonosz termeszeti miat nem szeretnéis efféle felesegét, mind az altal, ha az felesege iol viseli magát, nem talal okot benne, az miert õtet gyulõllye es csak esztis nem kel kicsinre bõcsûllenûnk. Mind à Nemesek, s' mind az kõzõnséges rendbeli emberek kõzõt sok aszonyallatokat talalunk az kik bekéuel szenuedik az õ Urok kemeny termeszetit, csak hogy verekedesektûl es szitkoktul magokat megh oltalmazhassák. Sok peldakat vehetûnk mind az Gõrõgõk, s' mind peniglen az Romaiak historiaibul, az mellyek kõzõt sok fõ es nemes aszonyallatok talalkoztak, az kik minek vtanna egyszer ferhez mentenek, oly nagy hûséggel es szeretettel voltak az õ vrokhoz, hogy azokat szinten az õ magok veszedelmekkelis õrõmest gyakorta megh mentették az veszedelemtûl.

Plutarchus az nemes es fõ aszonyallatokrul irt kõnyuben aszt iria, hogy mikor azm Lacedaemonia varasbeli emberek az Minya varasbelieket, vgy mint fõlõtte nagy ellenségeket halálra itelték volna, es tõmlõczbe rekeztették volna, azoknak felesegek kõzõnseges tanacsbol el vegezték volt, hogy az tõmlõczbe, az mellybe az õ feriek fogua tartattanak, be mennének. Annak okáert az tõmlõcz tartoktul sok kõny hullatással az kõlcseggel megh nyerték, hogy az õ vrokhoz be bocsattatnának. Mikor penigh mindenik aszonyallat az õ ferjehez be ment volna, ottan mingyart ruhaiokat el czerelték, es az õ vrok kõntõsebe õltõztek, õ magokat az õ vrok szabadsagáért, fogságra es veszedelemre vetették, az vegre hogy az õ feryek, az õ felesegek ruhaiokban, el szaladnànak az fogsagbul, es hogy õk az õ feriek helyet maradnának az tõmlõczben. Mikor pedigh immar, az halálra vitetnének az artatlan aszonyallatok, azoktul, az kik megh csalattak vala, nem csak megh bocsatották nekik, hogy oly ieles, es dicsiretes alnoksaggal az õ vrokat megh mentették, hanem annak fõlõtte meghis aiandokozták, miuel hogy oly ieles peldát attak volna az vtannok kõuetkõzendõ iambor hazassagbeli aszonyallatoknak.

Amaz reghi, es hires neues Panthea aszony, mikor megh ertette volna, hogy az õ vra az harczon el eset, õ maga el ment hogy megh keresné, remenluén aszt hogy mégh tellyesseggel megh nem holt volna; mellyet mikor halua talált volna, annak veréuel az orczaiat, es egesz testét megh mosuán, az mezitelen fegyuerrel õ magát altal verte, es az vtán az õ feriét megh õleluén vgy holt õis megh. Minek okaert, mind ketten annak vtanna, egy koporsoban temettetenek el.

Porcia, az Marcus Porcius leanya, mikor megh ertette volna, hogy Brutust az õ Urat, az hadban, es abban az ûtkõzetben, az mely Philippus varosanal tõrtent, megh gyõztek es megh õltek volna, oly ighen kezdet bankodny, hogy az õ haza nepe azt latuán, mindenféle ezkõzõket el rõitõt elõtte, az mellyekkel magát megh õlhette volna.

Annak okaert mikor oly kegietlenûl bankodnék, az õ szerelmes Ura halalán, hogy inkáb megh mutatnáia hogy nem kép mutatasbul szarmaznék az à szomoruságh, es hogy az õ vrához valo kemeny szeretetinek eleget tenne, sem fegyuert nem talaluán, az mellyel magát altal verné, sem istrangot az [p 0014] mellyel magat megh foitaná, vegezetre az tûzhõz ment, es onnet az eghõ szenet szintén oly kõnnyen kezdette szedegetny, es szaiába hanny, mintha szõlõ szemet szedet volna az szõlõ gerezdrûl. Bizonyára vy, es velhetetlen halálnak neme ez, à mellyel az à Romay aszonyallat, az õ vrahoz valo szeretetébûl magat megh õlte, de mind az altal, oly veszedelem volt, az mellyel az vtánna valo embereknek õrõkke valo hirt neuet nyert õ maganak, mikor eghõ szénnel egette megh aszt az õ sziuét, az melly immár reghen annak elõtte, igaz szeretetnek tûzéuel fõl gyuladot volt.

Diodorus Siculus iria, hogy az India belieknek szokások volt az, hogy egj ferfi sok feleseget venne magának hazas tarsul. Ezek pedigh az aszony emberek azt cselekették, hogy mikor az õ vrok megh holt, egymas kõzõt vetekettenek, mellijket szerette inkáb az megh holt ferfi. Es az melly megh bizonithatta, hogy õtet az õ vra inkáb szerette, nagy õrõmmel az õ megh holt vra testéuel az tûzbe tétette magát, es ott eggiût éget megh vele; az tõb aszony allatok penigh nagy szomorusaggal marattak megh. Es innet megh tacik, hogy vgy kaptak akkor azok az aszonyallatok az halálon, mint mostan kapnak, es vetekednek a ferfiak az õ megh maradasok fõlet es eleték fõlet.

HATODIK RESZE.

Egy Gõrõgh aszonyallatrul, az melly az õ Vra haláláert csudalatos keppen boszut allot.

P Lutharchus, az nemes es tekintetes aszonyallatokrul irt kõnyube, egy historiat ir, az melleyet melto mindeneknek tudniok. Vala vgy mond az Galatabelieknél két ighen neuezetes, es nemes fõ ember, mellyek kõzûl eggyket Synatusnak hitták, az masikat pedigh Synorixnak. Ez az két ember egymas kõzõt nagy baratsággal eltek, es ver szerintis atiafiasok voltak. Mind ketten pedigh fõlõtte ighen szerettek egy leánt, az melly nem szeb volt termetéuel, es abrazatiaual, mint io erkõlcséuel. Eszt õk mind ketten magoknak kyuannyak vala házas tarsul, es annak okaert mind ketten gyakorta latogatták, szolgaltak neki, keduét kerestek, es megh mondhatatlanul szerették. Mert az szeretet nyla, mint valamelly darab aszu hant, az mely à sok nép kõze esik, nemellyet megh sért, s' nemellyet pedigh megh vakit.

Touabba, miuell hogy mind az szerencse, s' mind az Istenek vgy rendelték volt, hogy mindeniknek azok kõzûl, ez à leany, mellyet Camma aszonnak hittak, házas társul adatnék Synatus legh inkáb keduét talalta à leannak, es annak okaert Synorixot megh vetuén, Synatushoz ment volt házas tarsul. Melly dolgot mikor Synorix eszébe vét volna, nem keuesebbé kezdette szegyenleni, mint banni, mert latta, hogy nem csak kõlcsege es farasága eset volna heaban, hanem asztis vette eszebe, hogy ennek vtanna csak ingyen sem remenlhetné, hogy õ neki Camma aszony felesege lehetne.

Annak okáert, mikor latná Synatus, hogy az õ feleseghe batorsagos, nyayas, kõllemetes, es fõlõtte szép aszony ember volna, es hogy aszt mindenek fõlõtte ighen szeretnék, az Diana Isten aszony oltalma alá aianlotta, (miuel hogy mégh az pogansagba voltak) remenluén aszt, hogy annak segetsegebûl, mind magát megh oltalmazhatná az veszedelemtûl, s' mind az felesegét az gyalazattul. Melly dolgot semmikeppen megh nem fedhetûnk, miuel hogy látta hogy az õ felesegét annij sokan kiuanták es szerették. Mert fõlõtte nehezen õrizzûk megh aszt az marhát, az melliet sokan szeretnek Mind az altal sem à Camma aszony hazassaga, sem penigh az Diana Isten aszony oltalma, nem czelekedhette hogy az gonosz szeretettûl az Synorix megh szûnnek. Es annak okaert minden modot kereset benne, hogy eszt az tisztesseges aszonyallatot magához haitaná, remenluén hogy ha alhatatossan farradna es ostromlaná, valaha megh gyõzné, es titkon õ vele fõrtelmes eletre adná magat. Mert nemelly aszonyallatok hasonlok azokhoz, az kiknek száiok ize meg veszet, es annak okaert inkáb gyõnyõrkõdnek [p 0016] az megh tiltot dolgokba, hogy sem mint az hasznos es tisztesseges eletbe.

Es iollehet mindeneknél Galata varasaba, hire neue volt Camma aszonnak az õ szepsegéert, mind az altal sokkal nemesb, es hiresb neuesb volt, es mindeneknél nagiob bõcsûletbe volt, az õ tisztesseghes erkõlcse, es tõkelletes iamborsagha miat. Mely dologh, soha semmi aiandekot nem akart vennj Synorixtol, sem pedigh egy szauat sem akarta õ neki hallany, iollehet gyakorta ment Synorix az Camma aszony ablakara, de sem erre, sem egiebekre az õ Uran kiuûl csak tekinteni sem akart. Mert az nemes es szemermes erkõlczû aszonyallatok, nem csak az vetektûl felnek, hanem mégh az emberek gyanusagatulis oyak magokat.

De miuel hogy az gonosz szeretetnek tûzéuel fel geriet ember, semmi veszedelem altal, megh nem tartoztathatik az õ kiuansagatul, latuán Synorix hogy az Camma aszony tõkelletes erkõlcsét, sem io akarattal, sem aiandekkal megh nem gyõzhetné, el vegezé magaba, hogy Synatust az Camma aszony vrát megh õlné, gondoluan hogy Camma aszont õzuegysegében, kõnnyebben magahoz haithatná, es feleseghûl vehetné. Es asztis tartotta, hogy Camma aszony nem az iamborsagert, sem pedigh az tisztesseges eletnek dicsiretes voltaert, hanem az õ vratul valo feltebe nem hadná magat megh gyõzettetny. Es annak okaert Synatust, az Camma aszony vrát keues idõ muluan, hogy inkáb az õ gonosz kiuansaganak eleget tehetne, csalardsaggal megh õle.

Minek vtanna Synatus megh õletet volna, ottan Camma aszont mind Synorix s' mind pedigh az attiafiai inteni kezdék, hogy el feleituen az õ vra halálat, Synorixhoz menne hazas tarsul. Ez pedigh vgy mint valamelly feiedelem termeszetû aszony ember, latuán hogy rõuid idõn az õ vrának halálaert io moddal boszut alhatna, kezdè mutatny, hogy teczenek õ neki az õ attiafiai tanacsa. Eszt pedigh azert cselekeszi vala, hogy Synorix, az ki õtet hazas tarsul keri vala, ne gyanakodnek affelõl, hogy Camma aszony az õ vraert boszut akarny allany. Szokas vala pedigh az Galatabelieknel az, hogy az menyegzõ napian, az võ legen es az meny aszony, egy talbul ennének, es egy poharbul innának; es annak okaert Camma aszony az mérges pohart, az melliet az Synorix halálara keszitet vala, es az lantot kezeben vauan, Diana Isten aszony tisztessegere, az mellyet õ maganak oltalmul fogadot vala, ekkeppen az lant mellet kezde enekleny.
Te tudod Diana csak addig kiuantam it ez vilagban elnem,
Mig az en Uramnak kegietlen gyilkosat Synorixot megh õlném,
Segecs, nagy õrõmest megh halok ez dolgot ha iol veghez viheten.
Ez volt remenségem, kõserûsegemben, ez volt vigaztalasom,
Az vtan hogy nekem, vilagbul ki mulek szerelmes hazas tarsom,
Az melly csak egiedûl, volt neken eletemben, minden gyõniõrûségen.
Ez halála vtán, touab nem kiuanom ez vilagban eltemet,
Eorõmest megh halok, hogy halála vtan kõuethessem ferjemet,
Kerlek holtom vtan, õ koporsoiaban temettesd tetemimet.
Vramtul megh valuan, latod mely szomoru vilagbelj eletem,
Minden ohaitasom Uram vtan vagion minden fohazkodasom,
Ez halála vtan, nem lehet már nekem semmi gyõnyõrûségem.
Te tudod, magamat kegietlen fegyuerrel regen megh õltem volna,
Ha boszu allasra valo remensegem, megh nem marasztot volna,
Ez remenségem volt eletemnek oka, mert már megh holtan volna.
Mostan az dologban modõ vagion, segics, vigiem veghez altalad,
Igazat kiuanok segics hozza kerlek, legien velem oltalmad,
Az Uram gylkosan ally boszut, tessék megh igaz igyben hatalmad.
En miattam holt megh az en hazas tarsom, en miattam veszet el,
Hogy velem elhessen, õrõmest megh harczolt, minden veszedelemmel.
Az õ eletejert eletemet adom ismet nagy szeretettel.
Te neked peniglen Synorix, ennekem ki ferjem ákarsz lennj,
Az hálal koporsot keszit, készûlly hozza, mert maidan megh fogsz halny
Az fris ruha heliet, giasz ruhat niakadra, maid fog az halal adni.
Keszûly mert pokolban, megh vetették immar meniegzõs asztalodat
Már oda kõzelgecz, ott talalod gylkos ekes agias hazadat,
Eregy, iari bekeuel, erdemed szerint ot õlelgessed matkadat.
Igaz az Ur Isten, megh szokta bûntetny embereknek vetkeit
Az gylkosok ellen az artatlan vérnek megh hallya kialtasit,
Synorixis hiszem, hogy maidan megh erzi bûneinek kinnyait.
[p 0017] Te pedigh Diana, kerlek holtom vtan fogad hozzad lõlkõmet,
Ezeñel megh halok, s' az holtak kõzõttis megh keresem ferjemet.
Ittis ez vilagon, holtom, vtan hagiom io hiremet neuemet.
Ez eneket, mikor az lant mellet az Camma aszony el mondotta volna, az merges pohart kezeben veuen, eggyk reszét õ maga legh elõszõr megh iuá, s' masik reszét az gylkos Synorixnak adá, az melly aszt véli vala, hogy õ neki az õ iegyese tiszta bort auagy tiszta vizet nyuitana az poharba. Es mikor ez az maradekiat megh itta volna, déél taiban hertelen halallal hala megh: Camma aszony pedigh eczaka mulek ki ez vilagbul vgyan azon meregh miet, mellynek halálan, siranak mindnyaian az Gõrõgõk szinten vgy, az mint annak elõtte õrûlnek vala tisztesseghes eletén.

Ezekbûl annak okaert az peldakbul, az mellyeket elõ hozek kõnnyen eszekbe vehetik az nemes aszonyallatok, melly tisztesseges es bõcsûletes dolgot cselekesznek, mikor az õ vrokat szeretik, es azon vannak, hogy õketis az õ vrok viszontagh szeressék, fõkeppen pedigh minden dicseretre melto aszony allat az, az ki az õ vrát, nem csak elteben, hanem halala vtannis szereti, es ohaitia. Mert mikor az aszony elteben az õ vrat bõcsûlli, efféle becsûlet félelembûl lattatik szarmazny: De mikor halála vtannis ohaitia, afféle sohaitasnak nem egiebûnnet vagion eredeti, hanem az igaz szeretetbûl.

Nem illik hogy az nemes aszony allatok, az õ vrok hozzaiok valo szeretetit, valami maszlagos, ez szerelemre gõriesztõ itallal keressék, az mint nemelly aszonyallatok szoktak cselekedny az kõssegh feleseghi kõzûl. Mert afféle italokat halalos bûn nekûl ember nem keszithet, s' mas az pedigh, hogy az io es szemermes erkõlcs ellenis vagyon. Annak fõlõtte ighen meltatlan dologhis az Istent, azert az aszony embernek hatra vetny, hogy az õ vranak kedueben lehessen. Mert az aszony allatban valo Isteni felelem soha megh nem vonsza az ferfiat az õ felesegenek szeretetitûl, hanem inkáb keduesbe teszi õket az õ vroknal. Sõt inkáb gyakorta tõrtenik Isten akarattiabulm, hogy az Isten felõ aszonyallatokat, ha szinten betegesek auagy rutak voltakis, inkáb szerették az õ ferjek, hogy sem mint egyeb fris, gazdagh, es tisztes szemelyû aszony embereket, szerettek az õ vrok; nem aszert szerették pedigh hogy õ nekiek mint vroknak, es feieknek, kedueket keresték, es engedelmessek voltak, hanem azert hogy Isten felõk voltak. Mert valamelly aszonyallat isten haragiaban vagyon, soha annak kedue szerint valo vra nincsen.

Annak okaert, ha ez dologban az aszonyallatok tanacsommal akárnak elny, õket en ighen jeles szeretetre indito ital csynalasra tanytom, tudni illik hogy halgatok, szemermessek, bekesegessek, szenuedõk, es magoknak valok legyenek, es ebbûl az õt draga fû szerszambul csynallyanak az õ vroknak kedues italt, az mellyet ha az õ vrok megh latnak, ha szinten megh nem kostollyakis, nem csak szeretny fogyak az õ felesegeket, hanem vgyan imadgyakis. Tellyesseggel hidgyek el magokban az aszony emberek, hogy az szepsegért kiuantatnak de az ioszagos cselekedetert szeretetnj fognak.

HETEDIK RESZE.

Az nemes aszony allatokhoz ighen illik, hogy az õ vroknak engedelmeszek legyenek, mert gyalazattyara vagyon az ferfinak, mikor neki az felesege parancsol.

S Ok idei izzattak, es farrattak az reghi oratorok, es sok kõnyveketis irtak az vegre; hogy megh mutatnák melly ighen illenék ha az ferfi, vra lenne az õ felesegenek, es hogy az aszony ember mindenben mint vranak engedne az õ ferjének. Es mikor nemellyek azok kõzûl az ferfi meltosagat magaztalnák, es dicsernek, s' nemellyek pedigh, az aszonyallatok gyarlo, es erõtlen allapattiokat oltalmaznak, oly mod nekûl valo dolgokat hoztak niha elõ, hogy iob lett volna nyugodniok, hogy sem mint valamit irniok. Mert lehetetlen dologh [p 0018] hogy afféle emberek, ne vetkeznenek az irasban, az kik az õ velekedeseket akariak irny, hogy sem mint aszt, az mit az emberi okossagh mutat.

Az kik kõzûlõk, az aszonyallatok pártiat fogták ekkeppen akartak megh bizonytany hogy az aszonyallatoknak nem vrok az õ ferjek, hanem csak hazas tarsok: Az Aszonyallatoknakis (vgymond) szinten vgy testek es lelkek vagyon, mint az ferfiaknak, szinten vgy okoskodnak mint az ferfiak. Annak fõlõtte az emberi nemzesbe nem keuesb reszek vagyon az aszony embereknek, mint az ferfiaknak. Es ez okokbul aszt hoztak be, hogy nem melto, hogy az aszony ember, az õ ferienek szolgalo leanya legyen, es hogy az ferfi az õ felesegenek vra legyen, Mert nem igassagnak tartották azt, hogy az mely embereket, az termeszet tõruenye szabadokká tett, azokat egyebek vegezese, es tõruenye rabokka tegien.

Annak fõlõtte aszt mondottak, hogy az Istenek, az emberek szaporodasanak okaert, teremtettek minden dolgokat, es ebben az dologban legh fõb helt, attak az aszonyallatoknak. Mert az ferfi minden munka es farratsagh nekûl vagion az embereknek nemzesében: De az aszonyallat nagy veszedelemmel szûlt, nagy farratsaggal es veszellyel neueli fõl magzattiat. Annak okaert azt mondottak hogy nem csak embertelensegh, hanem kegyetlenségh, ha afféle rendbeli embereket rabokka teszûnk, az kik minket nagy veszedelemmel szûltek ez vilagra, es nagy farratsaggal neueltek fõll.

Ismet azt mondották, hogy az ferfiak sok féle gonossagokat cselekesznek, az mellyekben az aszony emberek soha magokat nem artiak: Tudnia illik az ferfiak gyakorta partot ûtnek, haborusagot szereznek, hadakat viselnek, egy massal ellenkeznek, fegyuert fognak, es ember vért ontanak. Az aszony emberek pedigh, sem az haborusagh indito embereknek partiát nem fogiák, sem embert nem õlnek, sem vtakat meg nem allanak, sem fegjuert nem viselnek, sem ember vért nem ontnak, hanen szinten oly szorgalmatossaggal neuelik es szûlik az õ magzattiokat, az minemû igyekõzettel az ferfiak embert õlnek. Annak okaert, miuel hogy az aszony allatok az emberi nemzetet, es az varasokat szaporittiak, s' az ferfiak pedigh gylkossagokkal pusztittyak, meltob dolognak iteltek, hogy az ferfiak engedgyenek, es szolgallyanak inkáb az õ felesegeknek, hogy sem mint az aszony allatok az ferfiaknak. Mert sem Isteni sem emberi tõruény, nem tette szabadda az bolond ferfiat, es ismet semmi féle tõrueny nem tette rabbá az eszes aszony allatot.

Ezeket az dolgokat megh gondoluan az Achaïabeliek, szokasul veték volt hogy az ferfi szolgalna es az aszony állat parancsolna. Es az mint Plutarchus az vigaztalasrul irt kõnyuben iria, az ferfiak agyat vetettek, hazat seprettek, ruhat mostak, asztalt vetetek, etket keszittettek es fõztek, mosdo vizet õntõttek annak vtanna az õ felesegek kezere. Viszontagh ismet az aszony ember viselte gondgyat haza nepének, az birt az penzel, es mikor megh haragut nem csak megh szidogatta az feriet, hanem meghis verte. Es innent kõlt az á pelda beszed, az mellyet ha sokan oluastakis, de keuesen ertették mit teszen, tudny illik: Az Achaïabeliek modgya szerent elny. Mert ha valamely ferfi hazaba à Romaiak kõzõt, (az mint az Magyarok mondgiak) Simon biro haitotta az louat, aszt mondottak neki, hogy Achaibeli eletet el. Es ezzel azt akartak jelentenj, hogy semmire kellõ az az ferfi, az ki az Achaïabeliek szokasa szerent, az õ felesegének szolgalna, es azt raita vralkodny hadna.

Plinius egy leueleben ighen megh feddi az õ Fabatus neuõ barattyat, miuel hogy megh engedné, hogy á feleseghe neki parancsolna, es õ viszontagh az felesegenek szolgalna, vgy annyra, hogy semmit annak akarattya ellen nem merne cselekedny. Mely dolognak keptelen voltat, hogy inkáb eleiben adná, az leuel vegeben igy ir neki: Fõlõtte ighen banom edes baratom hogy te Romaba csak egyedûl elsz az Achaïabeliek szokasa szerint.

Azt iria Iulius Capitolinus, hogy mikor Carakalla Antal, (az melly Romaban ighen fõ ember volt) egy Persika neuõ tisztes szep leant ighen szeretne, es hazas tarsul keuanna, hogy inkáb az mit kiuanna veghez vihetne, aszt igerte [p 0019] neki hogy ha hozza menne felesegûl az Achaïak tõruenye szerint venne õtet maganak hazas tarsul. De ez az leany eszesbnek mutatta magát az feleletben, hogy sem mint Carakalla Antal az keresben, mikor ekkeppen felelt: En (vgymond, Antal vram) ferhez nem akarok mennj, s' ha szinten akarnam sem mehetnek, mert en Vesta Isten aszonnak tiszta eletre szenteltem magamat, es inkáb akarok az Isteneknek szolgalo leanyaua lenni, hogy se, mint az emberek aszonya.

Az Parthusoknak, ez az Thrachiabelieknek tellyesseggel ellenkõzõ szokások volt, az mellyeknél oly ighen el vetet volt az aszony ember, hogy azokat szinten vgy tartottak mint az rabokat. Es oly mod nekûl ki hagtak niha az czelbûl, hogy az felesegeket ha szinten tizenket magzatot szûlt volnais, az piaczon el adták, es az gyermekecskeket magoknak tartottak. Niha pedigh megh az gyermekis iouallottak az õ annyoknak rabsaghra valo adasat. Niha ismet iffiab leanyon el cserelték. Mert ezek az fajtalan poganiok, az ven aszony embereket, az kik immar az vensegh miat nem szûlhettek, vagy eleuenen temettek él, vagy pedigh mint valamj rabokat szinten vgy à munka ala vetették.

Aszt iria Dionysius Halicarnassaeus, hogy Lydiaban es Numidiaban ily tõrueny volt, hogy othon aszony ember parancsolna, s' az hazon kiuõl az ferfi. En pedigh, miuel hogy vekony elmeiû vagyok, nem latom mikeppen tarthatták megh eszt à szokast. Mert az sem illet, hogy az aszony ember haza tayabul ki mennyen, s' az sem illet, hogy az ferfi más ember hazaba mennyen es ott parancsollyon.

Lycurgus, az kii az Lacaedemonia varasbelieknék tõruenyeket szabot, aszt vegezte volt, hogy az vra viselné mindenût haza nepének gondgyat, de az aszony ember lenne haza napanak sáfara. Mely tõruennyel az à bõlcs ferfi, az munkat kõzõnsegesse tõtte az ferfi kõzt, es az aszony ember kõzt, de az meltosagot, es à paranczolatra valo hatalmat csak az ferfinak atta.

Az keresztyensegbe pedigh minf Isteni s' mind amberi tõrueny megh engedi, hogy az ferfi az õ felesegenek tellyesseggel feje legyen es vra. Hogy pedigh nimelly bõlcs emberek es nemzetsegek kûlõmbet ertettek es rendeltek, en nem iouallom. Es bizonyara semmi meltatlanb dologh nem lehet, mintha az fogh paranczolny, az emberek tõruenye szerint, az kinek à termeszet à ferfiakon semmi birodalmat nem adot. Mert mikeppen lehetnek azok à birodalomra meltok, es mikeppen parancsolnak azok az eszes ferfiaknak, az kik termeszet szerint erõtlenek, gyarlok, egyedul valok, az az hon oûlõk, es csak hazok nepeuel maradok, esztelenek, kenyessek, es gyengek. Annak okaert, miuel hogy az vrasagh es birodalom nem csak tudomant es valami latast hallast, hane, annak fõlõtte nagy es bator sziuetis kiuan az solognak el kezdeseben. Es miuel hogy eszesseget ismeretre, erõt veghez vitelre, szorgalmatossagot az egyeknek forgatasaban, es egyeb kûlõmb kûlõmb segetseget kiuan azoknak megh erõsitesere es tamogatasara; nem illik hogy az Vrasaghtol az ferfiakat megh foszuk, es azt az aszony emberekre bizzuk, az kiknek afféle ioszagos cselekedetekben keues reszek vagyon.

Touabba valamit ez ideigh mondottunk, mind az veghre mondottuk hogy az nemes aszony allatokat arra birjuk mind tanacsunkal, smind intesûnkel hogy ha csendes, es boldogh hazassagban akarnak elni, az õ vroknak õrõmest engedgyenek. Mert hogy igazan megh mondgyam, valamelly hazassagban az aszony parancsol, ott en az aszony embert ferfi termeszetû aszony embernek mondom, es viszontagh az ferfiat aszony ember termeszetûnek hiuom. Felette ighen vetkeznek az nemes aszony allatok, az kik az õ vroknak parancsolnak, azt remenluen hogy az õ nekiek tisztessegekre leszen, mert gyalazattyokra vagyon inkáb, es valakik lattyak aszt az aszony embert, akaratosnak mondgyak, s' az ferfiat az kinek à feleseghe parancsol, gorombanak, es bolondnak alittyak.

Tudom hogy talalkoznak gyakorta oly tekozlo ferfiak, hogy inkáb parancsolhatna azoknak az õ feleseghek, hogy sem mint azok az õ felesegeknek, de mind az altal iob embernek minden marhaiat el vesztenj, hogy sem mint lelket halálos sebbel megh serteni. Ha az aszony ember fiaitul megh fosztatik, ismet Isten mast adhat, ha eleitõl marat marhaja es gazdagsagha el vesz, megh mast talalhat, ha szolgai es rabjai el futnak, masokra ismet szert tehet, ha szomorusagban vagyon, Isten megh vigaztalhattya, ha betegh Isten magh gyogythattia. De ha az vraual nem iol alkuszik, hanem haborog, [p 0020] nem tudom en mint kel eleit venni; mert az mely aszonyallat az õ ferjet el hadgya, okot ad rea hogy mindenek megh szollyak, es megh gyalazzak.

Termeszet szerint az aszony emberek ighen feltik az õ vrokat, hogy egyeb szemelyeket õ naloknal ne szeressenek, es ez az oka hogy ketelen gyanakodok szoktak lennj. Annakokaert ha azt akariak, hogy az õ ferjek afféle dologban megh ne essenek, azon legyenek minden tehetsegekkel, hogy õket semmikeppen megh ne bancsak, Mert valamelly ferfinak sziuet az õ feleseghe hozzaja haitotta, az az õ testét nem adgya egyebeknek, es gyakorta az szemerem, megh tiltya megh tartoztattya, es megh vonsza azoktul az dolgoktul, mellyektõl lelki ismereti talam megh nem tartoztatná. Nem ritkan tõrtenik azis, hogy az ferfiak hazokon kiuõl ighen megh haborodnak, e sakkor megh lassák az aszony emberek, hogy szoual az õ vrokat megh ne bancsak, mert vgy eshetik à dologh, hogy nem csak niakon szidgyak õket, hanem ighen meghis verik az hatokat.

Bizonyara rut dologh az nemes aszonyallatoknak az õ vrokkal pantolódniok, es vetekedniek. Es ennekem vgy tczik, hohy semmi dologban nem kel az aszonyallatnak az õ vraual harczolni. Mert kõnnyen megh tõrtenhetik, es gyakorta meghis tõrtenik, hogy az trefas versengesrõl valoba valo harczra kelnek az hazassagbelj szemelyek. Az eszes aszonyallatnak azt kel gondolnj, hogy az õ vra vagy igaz okbol feddõdik es meltan, vagy meltatlan; ha meltan haragszik bekeuel kel szenuedni, ha meltatlan haborogh, vgijs el kel halgatnj. Mert ha kûlõmben cselekeszik, gyakorta goromba, es esztelen vetekedeséuel, annyra fõl gõrjeszti az õ ferjet, hogy annak vtanna, ha mi nehéz haborusagh kõuetkõzik, nem annyra vétkes legyen benn az vra, az ki az feddõdest el kezdette, mint az felesege, az ki az õ vra feddõdesét es haragjat gondolatlan morgolodasaual inkáb fõl inditotta, es fõl gõrjesztõtte. Semmibe inkáb az aszonyallat eszesseget megh nem mutathattya, mint ha az õ vranak esztelenseget bekeuel szenuedj. Semmibe inkáb az õ csendes elmeje megh nem teczik, mint ha az õ ferje bolondsagat el halgattya es el fõdõzi. Semmibe inkáb tisztesseghes erkõlcset egyebek elejben nem adhattya mint ha az õ feslet erkõlcsõ vrat bekeuel szenuedi. Es sohol vgy megh nem mutathattya az õ serenseget, mint az õ vra tunya gonduiseletlensegenek el fedezesében. Es azon legyen hogy ha szinten szegheny, tudatlan, es semmire kellõ ferie vagyonis, de mind az altal egyebekkel el hitesse, hogy elégh ember. Mert valaminemû tisztesseget õ ád az õ vrának, szinten ollyan bõcsûlettel lesznek egyebek õ hozza.

Felette ighen artanak magoknak azok az aszony állatok à kik az õ urokat megh szidogattyák, es gyalaszák, miuel hogy semmi gyalazattal nem illethetik azokat vgy, hogy magokatis megh ne sebhessék. Mert az ki az õ vrát reszegesnek hya, õ magát azonnal reszeges ember felesegének mondgya, az ki bolondnak mondgya, õis bolond felesegének neueztetik: Es az mely legh neheszeb dologh, gyakorta azis tõrtenhetik, hogy az ferfi magát megh iobbicsa, es az aszony allat magának eletet megh rõuidicse. Mert mikor az felesege az õ vrának bõcsûletlenûl es gondolatlanul szol, gyakorta arczul csapással fizetnek megh neki; ha pedigh szoual az õ ferje hirét neuét megh kissebiti, gyakorta fejéuel lakol erette es eletéuel.

Hogy ha az vra az õ felesegének valami modnélkul valo dolgot parancsol, engedgyen akkor neki, ne moroghion ellene, es mikor az õ vra haraghia csendeszedik, akkor mutassa megh neki az vra goromba, es vakmerõ kiuanságat, es az õ maga eszessegét abba, hogy az vrának engedet; mert ha minden szouára, megh akar felelni az aszony ember az õ vrának, azt tartom bizonnyal, hogy csak egy nap sem fognak bekeuel maradni.

En bizonyàra az mint oluastam, lattam, es hallottam, legh jobnak itelem, hogy az aszony allat, soha ne igyekezzék az õ ferjének parancsolni. Az ferfiakat pedigh arra intem, hogy soha arra felesegeket ne bocsássak. Mert az kik azt cselekeszik, labokkal lattatnak enni, es viszontagh kezeken lattatnak jarni.

Ne vellyék pedigh azt, az nemes es fõ aszonyok, az kik castelyokat, varasokat, es ioszágot birnak, hogy en azok ellen szollyak, [p 0021] mert tartoznak azzal à kik afféle fõ es nemes aszony allatnak birodalma alat vannak, hogy az õ aszonyoknak engedelmesek legyenek es õrõmest szolgallyanak: de csak aszt akarom el hitetni vélek, hogy az õ ferjeknek õremest engedgyenek. Az kõzõnseges rendbeli, es parasztikos aszony allatok, ha niha niha haborognak az õ feriekkel, nem csoda, mert sem marháiok nincsen az mit el veszthessenek, sem ighen nagy tisztessegek, es hirek neuek nincsen, az mellyet veszedelemtûl felcsenek. De az varasbeli, es fõ aszony allatok, az kik sokaknak parancsolnak, nem tudom mi okbol nem engedhetnek egy embernek. Nem akarok senkit veszedelemmel megh banthanom, de felette ighen ertetlen, es esztelen aszony allatnak mutattya az magát, az ki aszt tartia maga felõl, hogy orszagotis tudna birny, es az õ vrának valo engedelmesseget megh nem tanulta.

Seneca egy Tragaediaba azt iria, hogy mikor az Romayak az Mithridátes kiraly ellen hadat viseltek, az Romaj feiedelmek az reghi vitezeknek megh parancsolták, hogy mindnyáian à hadban mennének Sylláual (az ki à ket Romai Consulok es feiedelmek kuõzûl az esztendõben eggyk volt) mely parancsolatnak à hire, mikor egy vitéz házába iutot volna, az vra hon nem letében azt felelte à felesege, hogy az õ vra nem tartozik azzal, hogy hadban mennyen, s' ha szinten tartoznék sem mehetne, mert õ semmikeppen el nem bocsataná, azert, vgymond, hogy az immar az fegyuert le tette, es vensege miat az vitezi rend kõtelessegétõl szabad volna. Mely dolgon mikor à kõuetek el almelkottak volna, es az tanácsnak megh mondották volna, à tanács vrak mingyárt megh parancsoltàk, hogy azt az embert szamkiuetesbe oûzzék, es à felesegét à Mamertinus tõmlõczébe vigyék, nem azert hogy à hadba nem akar mennj, hanem azert, hogy el szenuette, hogy õ neki az felesege parancsollyon. Es azertis cselekették, hogy annak vtanna, csak egy aszony allat se kerkedhetnék véle, hogy az vra nyakán szánt, es hogy megh tanulnák egyeb ferfiakis felesegeket rendben allatni.

NIOLCZADIK RESZE.

Szorgalmatoszan el kell az fõ aszony állatoknak tauosztatniok hogy á giakorta valo kiiárással magokat megh ne iegyezteszék, es á sok hozzá iaro, es kõszõntõ emberek miat, magok felõl egyebeknek szolasra okot ne adgyanak.

E Gyéb tanuságok kõzõt, az mellyeket à nemes es fõ aszony allatoknak adhatunk, ez nem vtolso, hogy magokat nyugodalmasson othon házokba megh tartoztassák, es házrol házra ne iarianak, es ne budossanak. Mert ez à dologh az iambor aszony emberek hirét neuét ighé6 ekeseti, az gonosz aszony allatokat pedigh az bûnre valo szabadsagtul meg vonsza. Akar hon legyen az ferfi, s' akar ne, fõlõtte ighen illik, hogy inkáb mindenkor hon ûllyon az aszony ember, mert igy házanakis iobban gondgiat viselheti s' az vràtis sok féle gyanosagtul megh mentheti. Az ferfi tiszti az, hogy marhaiat es gazdagságát õregbicse, az aszony ember tiszti ismet az, hogy szorgalmatosson az vra keresmenyét megh õrizze, es annak okaert valamikor az aszony ember házabol kû megyen, gondollya megh, hogy az õ hon nem leteben, auagy az õ maga leany, auagy szolgálo leany ki mennek, az fiai csintalankodnak, es à leanyokkal iaczani fognak, à szolgai imide amoda széllyel fognak iarnj: Az szomszédi megh szollyák, nemellyek házat megh lopiak, s' nemellyek hirébe, neuébe, ismet õtet megh gyalazzák.

Boldogh ember az, à kinek Isten ajandekabul oly felesege vagyon, az mely szabad akarattia szerint hazában marad, es õrõmest hon ûl, mert az az ember gazdagsagábannis neuelkedik, es sok veszeltûlis menekedik megh. Mert efféle aszony állat nem sokat [p 0022] kõlt fris ruhara, az mellybe magát mutogassa, es egyebek gonosz itiletire sem ád okot. Inkáb minden haboruság es veszõdes abbul származik az házas emberek kõzõt, hogy az ferfi azt kiuannya, hogy az mi keues kõlcsege vagyõ, az szép modgiaual maganak, fiainak, es haza nepének ruhazattyára kellyen, s' az aszony ember pedigh, mindent csak az õ maga ekesitesére akar el tekozlany. Mert az aszony emberek efféle dolgokban, oly nyalankok, es kiuanosok, hogy csak valami innepre, valami szép uy ruhát csinaltathassanak magoknak, õrõmest koplalnak, hogy inkáb afféle enczembenczre penzt takargathassanak. Termeszeték szerint az aszony állatok, nem tekozlok, hanem inkáb szûk kezûk es fõsuenyek, de mind az altal, õ magok ekesitesére semmi kõlcseget nem szánnak. Huszon négy ora vagyon egy napban, de ha lehetseges volna, õrõmest minden orában uy ruhát vennének magokra.

Nincs szandokom, hogy mostan az ruhakrul sokat szollyak, hanem csak azt akarom megh mutatnj, hogy ha az aszony emberek hon ûlnek, sok heába valo kõlcsegtûl mentik megh magokat. Mert mikor az aszonyállat lattya, hogy az õ szomszedgya felesege nalanál szebben, es frissebben iár, ottan mint valami oroszlany vgy rohan az vrára. Gyakorta asztis lattyuk, (s' bar ne latnok) hogy ha valami nagy ûnnep kõuetkõzik, auagy oly dologh leszen, az mellyre sokan szoktak egybe gyûlny, mind addigh vesztegeti, farraztia, faggattya à felesege az vrat, valameddigh arra az idõre, valami uy ruhat kezebûl kû nem presõl, es ha nincsen szeghinnek miuel vennj, kõlcsõn kel penzt kerni. Mikor pedigh immár az az idõ el mulik, à melybe magát mutogatni akarta, el iõn az, az ki penzt kõlcsõn adot az fizetesre rendelt napon, es miuel hogy megh nem fizethet amaz neki, zálagot viszen el, es nagy kissebseggel illeti az õ adossát, es ekkeppen gyakortá az à kõltsegh, az mely az aszony embernek egy napi czifrajára, es maga mutogatasára kõlt, esztendeigh valo nyaualiat, munkat, es sirast hoz az egesz vra háza nepére.

Ritkán szoktak az aszony allatok, egy masra iregykedni szepsegh miat, nemessegek miat, hatalmok miat, frises nagy lakodalmu menyegzõ miat, es legh keuesebbe irigylik egy masnak az tõkelletes, es iambor erkõlcsõt, hanen inkáb minden iregysegek az ruhabul szarmazik, az mellyel eggyk az masikat megh halladgia. Mert csak egy aszony allat sincs, az ki bekéuel szenuedhetné, mikor lattya, hogy az alab valo rendbeli aszony allat, õ hozza hasonlo ruhat visel, es azt sem tûrhetik mikor egy más kõszt hasonlo allapatban vannak, de eggyk cziffrabban es ekesben iar hogy sem mint masik.

Lycurgus fõlõtte kemeny tõruennyel megh tiltotta volt, hogy az Lacaedemoniabeli aszony allatok, kûlõmben hazokbul ki ne mennének, hanem csak fõ innepen. Mert azt mondotta, hogy az aszony allatoknak, vagy à szentegyhazba kel az Isteneket tisztelniek, vagy othon kel hazok nepét io erkõlcsben fõl neuelniek. Hogy pedigh vagy az mezõkõn setállyanak, vagy az vczakon fel s' alá iarjanak, sem tisztessegekhez nem illik, sem házok nepének nem hasznos. En pedigh azt tartom hogy az nemes aszonyallatokhoz inkáb illik, hogy hon ûllyenek, hogy sem mint az kõzõnseges renden valo emberek felesegéhez. Oka pedigh az, hogy azokat à szûkségh sem annyra kenszeriti á ki iárasra, s' magoknakis nagiob meltoságot szereznek. Nem oknekûl mondom pedigh hogy az hon ûles az meltosagra hasznos, mert semmi iosagos cselekedetért, inkáb nem bõcsûllik es tisztelik az aszony embereket mint az hon ûlesért.

Annak fõlõtte azertis mondam, hogy kõtelesbek, az nemes es gazdag aszony állatok az hon ûlesre, hogy õket semmi szûksegh nem keszereti, az szellyel setalasra. Mert az kõssegh es szegheny ember felesege ha kû megyen, csak gyõnõrûsegnek okaert megyen kû. Ne csodallyák az nemes tekintetes aszony allatok, ha az õ iregy, es gonosz akaroiok õket gyalazzák, es ragalmazzák, mikor lattyák, hogy fel s' alá szabadon setalnak, es az szemekkel imit amot szabadon vadásznak, mert az aszony emberek mod nékûl valo cselekedetek, az emberek kõszt gonosz iteletet nemzenek. Dicserem es iouallom, hogy az ferfiak az õ felesegeket szeretik, hogy õ bennek gyõnyõrkõdnek, es hogy õ nekiek hisznek, de azt szidalmazom, ha az õ felesegeket, vagj nem merik, vagy nem akariák megh szollitani, mikor lattyák hogy házrul hazra iarnak. Mert ha szinten [p 0023] iambor szemelijs az ferfi feleseghe, de mind az altal efféle engedelemmel okot ad rea, hogy az mindenektûl gonduiseletlenek, es haszontalannak iteltessék.

Seneca egy leuelébe azt iria, hogy à Cato, az mely Romajak kõzõt, az erkõlcsõk felõl iteletet tett, azt vegezte volt tõruennyel, hogy soha csak egy aszony állat se menne kû egyedûl hazabul. Megh tiltotta volt pedigh hogy eczaka se egyedûl se tarsasaggal kû ne menne, es mikor kû menne, ne vehetné azt tarsul á kit õ akarna, hanem az kit õ neki vagy az vra, vagy az rokoni tarsul adnának. Melybûl megh teczik hogy szinten ollyá tartották õk akkor az házrul hàzra iaro, es szellyel setalo aszony embert, mint mi mostan az szemtelen aszony allatokat, az kik az szemermetesseget labok alá tapották.

Az nemes aszony állatok, à kiknek az õ tisztessegekre es hirekre neuekre gondiok vagion, ighen megh gondollyák, azt adom en tanacsul, azokat az károkat, es az nyaualyákat, á mellyeket à fel s' ala valo setalas miat vallanak. Tudni illik hogy afféle futkoso, es nyughatatlan aszony àllatok, sok ekes es fris ruha nekûl szûkõlkõdny szoktak; hogy à magok ekesetesében sok idõt vesztenek el; hogy tõb szolgát kel tartaniok, à kik õ nekiek à setalásra valo szabadságot, nagy munkaual szokták az õ vroktul megh nyerni. Annak fõlõtte, az is iusson eszekben, hogy az õ hon nem letekben, háza nepének roszul viselik gondgiat, s' egyebeknek maga megh szollasára, es ragalmazasára okot adnak. Es hogy egy szoual megh mondgy7, inkáb bankodom azokon az károkon, az mellyeket az aszony ember, fel s' alá valo setalasáual talal maganak, hogy sem mint setalasát iregyleném. Es iollehet az en irasomba efféle aprolek, es meltatlan dolgokra nem akartam magamat bocsatani, mind az altal magamat megh nem tartoztathatom, hogy megh ne ielencsem à károkat, es nyaualiákat, à mellyek efféle fél s' ála valo setelesbul származnak. Tudni illik hogy mikor egy mas kõzt az aszony emberek, az tisztesség felet gyermek modra vetekednek, az ferfiak kõzõt gyakorta, efféle dolgokbul halálos es iszonyu ellenkedesek tamadnak. Es gyakorta sokak inkáb gondolkodnak az egy mas kõzõt valo kõszõnetekrûl, hogy sem mint az õ bûnekrõl, az mellyeket megh kellene gyonniok.

KILENCZEDIK RESZE.

Micsoda károk szoktak kõuetkõzni az aszony emberek szellyel setalasokbul, es ismet mi hasznok származnak az hazaszagbeli emberek kõzt, ha az felesegek hon ûlnek, es szellyel nem farsangolnak.

A Maz hires neues, es neuezetes Lucretia aszony, minden emberek iteletere szérent, az egesz Romai aszony allatok kõzõt legh dicseretesb volt. Eszt pedigh az dicseretet nem azert nyerte magának, hogy mindeneknél szeb, bõlcseb, es nemesb rendbeli lõtt volna, hanem azért, hogy mindenkor házaban ben ûlt, es szellyel nem setalt. Mert oly aszony volt az, hogy semmiféle iosagos cselekedet, õ benne nem kiuantatnék azok kõzûl, á kik à feiedelem, nemes, es tekintetes aszony allatokat ekeseteni szokták. Az egyeb aszony emberek vetkeitûl pedigh, oly tauol volt, hogy semmit õ benne nem láttak, az mi megh fedhetõ dologh lett volna. Mindenek tudhattyák annak historiáiat, az mellyet Titus Liuius elsõ kõnyuében szepen megh irt. Mikor az Romay aszony embereknek ferjek az sancz taborbul Romába louon haza szaguldottak volna, nemellyek az õ felesegeket vgy talalták hogy az ablakon neztek kû, nemellyek feleseghi pedigh az aitoban egyebekkel beszelgettek, nemellyek talaltak az mezõn setalua, nemellyek az kertbeli lakodalmokban, nemellyek ismet à piaczõ az kallmarkodásban, nemellyek egymas kõszt valo kõszõntõkkel valo beszelgetesben, es ûdõ vesztesben. Csak egydûl Lucretia aszony volt, az kit az õ vra kesõ eyel az leanyok [p 0024] kõzõt az haz kõzepébe az rokkánal talalt, es az orsonal, mellyel gyapiut font. Es igy mikor magának dicseretet nem kereset, ez egész világon dicseretessé, buõcsûletessé, es hires neuessé lõtt.

Más tanacsotis adok az nemes aszony allatoknak, az mellyet à mint en õrõmest velek kõzlõk, azon keppen szûksegh hogy õkis io neuen vegyenek, es annak engedgyenek. Tudnia illik, hogy ha tisztesseges hireket neueket megh akariak tartani, afféle vegezesekbe, es tanacsokba ne arcsák magokat, az mellyek egyebek sziuékbe gyanosagot indithatnak. Mert az tisztatalansagh, es vndoksagh, ha szinten szaiunkat megh nem sertijs (miuel hogy megh nem szoktuk enni) de mind az altal mikor hozza nyulunk, vndok boûzéuel az orrunkat megh mocskollya, es megh bantya, oly ighen gyenghe az aszony emberek io hire neue, es minden erõszaknak oly ighen eleibe vettetet, hogy ha nehezen kel nekiek megh engedni, hogy õket egiebek latogassak, sokkal nehezebben kel szenuedni mikor õk egiebeket akarnak latogatni. Mert az aszony emberek kõzõt valo egymas kõszõntések, niha embersegbõl es io akaratbul szarmaznak, de ha az ferfiaktul kezdenek latogattatni, az ighen nagy gyalazat nekiek. Mind az altal szenuedhetõ dologh, ha õket az õ vrok, auagy attiafiai, es rokoni elõt latogattyák, de vgy ha tiszta eletûek es io hirek neuek vagion mindeneknél. Ha pedigh az vra hon nem letében valami ferfi õ hozzá latogatasanak okaert megyen, szinten oly bûnnek tartom, mint ha valami szentegyházat lopot volna megh.

Plutarchus azt iria az aszony allatok dicseretirûl irt kõnyuben, hogy az Numidiabeli aszonyok, az vrok hon nem letében, mindenkor be zárua tartották házokat, es annak az reitek kamarának az aitaiát ighen szorgalmatossan be szegezték, az mellyekbe laktak. Oly tõruennyel eltek pedigh, hogy valamelly ferfi az be szegezet aitot zõrgetni merte, annak az iob kezét bûntetesnek okaert el vágtak.

Cicero abban az kõnyuben, az mellyet á tõruenyekrûl irt, azt beszelli, hogy az Romayaknál ighen reghi es neuezetes tõruennyel megh volt tiltua, hogy ha valakinek, valamelly házas ember, ados volt penzel, az ferfi hon nem letében, nem szábad volt az ember hazahoz menny, es annak felesegetûl az adosságot megh kernj, hogy valamj keppen az adossagh kerese sziné alat, gyalazattal annak io hirét neuét megh ne sertené. Hogy ha annak à kinek más ember ados volt, az Romaiaknál nem szabad volt, az gazda hon nem letében, az õ marháiat megh keresny, sokkal inkáb senkinek en megh nem engedem, hogy az vra hon nem letében, más ember felesegét latogassa. Mert inkáb illenek afféle hiteles embert az más ember hazába bocsatani, az õ adossaganak megh veteléiert, hogy sem mint egyebeket csak idõ vesztegetni oda eresztenj.

Az bõlcs Plato, az szabad varasrul, es annak kõssegerûl irt kõnyuben, ighen ieles okokat hoz elõ, az mellyekkel el akaria az Gõrõgh aszony allatokkal hitettetni, hogy az kiualtkeppen valo baratkozasoktul magokat megh oltalmazzák, hanem csak az legyen nekiek barattyok, à ki az õ ferjeknek fõlõtte megh hitt emberek es barattjok.

Azt sem kel azért megh engednj az aszony embereknek, hogy magoknak barátokat szerezzenek, es mind az altal, vgijs kel elniek, hogy senki ellensegek õ nekiek ne legyen. Gondollyák megh az tekintetes aszony allatok, hogy õk mind testeket, s' mind ioszagokat, s' mind pedigh szabadsagokat az õ vroknak atták, mely dologh miuel hogy igy vagion, azt itilem hogy szabadsagokkal eggyût, akarattiokatis oda kellen adniok. Mert igen keueset használ ha az hazassagbeli embereknek csak marháiok kõzõnséges, s' akarattyok pedigh kûlõmbõz egy mastul. Hogy az Istent szeressék, hogy az õ birodalmak alat valoknak io peldát adgyanak, egy házban lakianak, egy asztalon egyenek, egy agyba hállyanak; es szûkségh hogy csak ketten egymást szeressék. Mert az ferfiak, es aszony allatok szeretetének kûlõmbsége, es egyenetlensége, nem szenuedi, az bekeseges es csendes eletet az hazassagbeli allapatban.

Annak okáert arra intem, es azon kerem az aszony embereket, az kik boldogh házassagban akarnak élnj, hogy õrõmest dicserjék azt à mit latnak hogy az õ ferjek vegezni akarnak, es vgyan azont haggyák iouá, az mit azok iouallanak, vgyan azon dologh legyen nekiek kedues, az mit az õ vrok keduellenek, es legh [p 0025] fõkeppen semmit õk ne szeressenek, az mit az õ vrok nem szeret. Mert vgy tõrtenhetik, hogy ha az aszony ember masrá veti az õ szemét, az ferfi masnak adgya az õ sziuet, es mast fogh szeretnj.

Azt mondgya Plutarchus, az varosbeli rendrûl irt kõnyuben, hogy minek vtanna az aszony ember ferhez ment, semmi tulaidon morhaia nincsen. Mert az melly nap megh hazasodot, vgyan azon napon, mind testét, s' mind õsitûl marat marhaiat, mind szabadságat, s' mind akarattyát, mind õ magat, s' mind pedigh mindenét, valami õué volt az õ birodalma ala vetette. Annak okaert ha valaki felesege, nem azt akaria, az mit az õ vra akar, es nem azt szereti az mit az õ ferie szeret, azt nem csak haszontalanak, es tõkelletlennek, hanem nyuan valo loponakis mondhattyuk. Mert az lopok, nem oly nagy kárt tesznek az ferfiaknak, mikor morhaiokat ellopiak, mint az aszony allatok, mikor az õ sziuõket az õ vroktul elidegenetik.

Annak okaert, ha valamelly aszony allat az õ ferieuel bekesegben akar elnj, ighen halgasson, es ra vigiazzon, mire hailando akarattya vagyon az õ vrának, es mit szeressen; tudni illik, hogy ha az vra vigh, õis vigadion, ha pedigh szomoru, õ hasznos, es mertekletes legyen, ha az vra kezû, õis takargasson, ha tekozlo szabásu, õis õrõmest osztogasson, ha keduetlen, el halgassa, ha gyanos, az gyanosagnak okait el tauoztassa. Mert az eszes aszony allathoz az illik, hogy ha azt nem cselekedheti az mit akar, azt akaria az mit cselekedhetik. Akar mord keduuek legyenek az ferfiak, s' akar pedigh csendes, es szelid elmejûek, megh eskûszõm raita, hogy soha io neuen nem veszik, ha az felesegeknek kiualtkeppen valo barati vannak. Mert akar mely alá valo rendbeli ember legyenis az ferfi, de mind az altal azt kiuannya, hogy csak õtet egyedûl szeresse az õ feleséghe, nem egyebet, auagy nem az egesz várost.

Azt semmikeppen el nem halgathatom, miuel hogy látom, hogy az Isten efféle dologgal megh bantatik, hogy sokan az nemes aszony allatok kõzûl csak egyszeris egy hetbe misét hallani nem akarnak, es azt mondgyák hogy egessegek nem engedi, à kik mind az altal, az mint lattyuk elégh erõssek es egességesek mikor az õ hozzá hasonlo baratit katogattyak. Es az mi gonozb dologh, hogy reggel az hidegh miat, az templomba menny nehezlik, s' annak vtanna pedigh az nagy heûsegbe kõszõntesnek es latogatásnak okaert szellyel fel s' alá koslatnak, es mind eczakáigh kûn maradnak. En pedigh kiuannám hogy az nemes aszony allatok megh gondolnák, minek elõtte hazokbol efféle okokbul ki mennek, mi legyen efféle latogatasnak vege. Hogy ha azert mennek kû, hogy magokat mutogassak, bizonnyal el hidgyek magokba, hogy igen keuesek lesznek az nezõk kõzûl, az kik az õ szepsegeket dicserni foghiák, de ighen sokan lesznek az kik õket nyughatatlanoknak, futkosoknak, es koslatoknak neuezzék.

Immar pedigh mikor sokan egy házba egybe gyûlnek, fõlõtte igen nagy dolgokrul vegeznek (azt tartom) magok kõzt, mert azert mentek abba à gyûlesbe, hogy vagy eggyût almát egyenek, vagy az õ szûletesek napiat dicserjék, vagy az õ feriek felõl beszelgessenek, vagy az õ munkaiokat, es himes elõkõtõjõket cserellyek el, vagy hogy az õ ruhaiokat szamlallyák, vagy hogy azokat szidalmazzák, az kik vekony es hituan ruhába õltõztek. Annak fõlõtte vagy az szép abrazatu aszony allatokat ragalmazzák, vagy à rutakat neuetik, vagy à szomszedokrul panaszlokodnak, holot az fõlõtte csodálatos dologh, hogy à kik egyebeket tauol letekben szidalmaznak, vgyan azok õ magok kõzõttis egymást iregysegbûl ragalmazzák es marják. Nemelly aszony allatok ritkan mennek vgy efféle gyûlekõzetbe, hogy minek vtanna à gyûles el oszlanék, eggyk az masiknak okot ne adna az õ vra ellen valo morgolodasra, mikor tudnia illik eggyk az masikat rongyosnak mondgya, es viszontagh, õ magais, à ki mást rongiosnak mondot egyebektûl ragalmaztatik Eggyk az masikat csacsogonak mondgya, nemellyet kõzûlõk bolondnak mondanak, nemellyet tudatlannak, vgy annyra, hogy ha számot kezdenek vetny, eszébe veheti akar kijs, hogy nem egymás latogatasának, es vigasztalasának okaert gyûltek volt egybe, hanem hogy egy mást megh kemlenék, vadolnák, es szidalmaznák.

Az io erkõlcsû aszony allatoknak, tauul kel lenni efféle gyûle kõzettûl, [!] mert nem kel annak házan kiuõl gyõnõruseget keresny, à kinek vra othon vagyon, à kiuel beszelgessen, fiai, es leany vadnak [p 0026] az kiket tanytani, es oktatni kel, háza nepe vagyon à kiuel nyaiaskodni kel, es szûleijs vadnak, az kiknek engedni kel, ha othon annak okaert enny foglalatossaghi vadnak, mi szûkségh hogy kûlsõ ferfiak mennyenek hozzáiok kõszõntésnek es latogatasnak okaert?

Bizonyára, ha az hazassagbeli aszonyallatoknak, kiualtkeppen valo baratsaghi es barati kezdenek lenni, es ha gyõnõrkõdnek benne mikor vagy õk latogatnak egyebeket vagy egyebek latogattyák õket, ezek à hasznok szarmaznak belõle, hogy az Istentharagra [!] indittiak, az vrokat boszusaggal illetik, az kõssegnek magok megh szollasara okot adnak; annak fõlõtte, az hazassagbeli aszonynak abba keués haszna vagyon, s' ha pedigh mégh haiadon leany, auagj õzuegj aszony, nem talal io hazassagra. Mert afféle aszony allatokat, ha szinten sokan kiuannakis gazdagsagokert, sokan ismet afféle gonosz hirékert, es neuékert megh vetik.

Az mely negy resz kõuetkõzik, az Spaniol nyeluen iratot konyube (mert azon à nyeluen irtak elõszõr) az negyuenedik vtán kõuetkõznek s' az Franciay nyeluen valo kõnyuben pedigh nem talaltatnak. A ki Deakul forditotta, az olaszul irt kõnyube igy talalta.

TIZEDIK RESZE.

Az Marcus Aurelius Csaszar feleseghe, sok barátit hozzá szerezuén, megh nyerte az vratul, hogy az õ leanyának Lucilla aszonnak megh engedné azt, hogy az nagy pompaual keszittetet iatek nezesére el mehetne.

M Ikor szokások volna az Romaiaknak, hogy kis karacson hauaba, az Csaszaroknak nagy keszûlettel valo iatékot szereznének, tõrténék hogy à pompas iateknak keszitesekor, Faustina Augusta az Csaszar feleseghe, sok kõuetek es kõzbe iarok által kerni kezdé az Csaszárt, hogj az õ leanyat, az õregh aszony, es az tõb õrzõ aszonyok szemerûl egy keuesé megh szabaditana, es megh engedne, hogy az nep kõze à palotaba az iatek nezni kû iõhetne. Azt à leant Lucillanak hittak, az ki idõuel nagjob vala Commodusnal az Csaszar fianál. Ez pedigh à leany fõlõtte ekessen viselte magát, annak fõlõtte szep abrazatu es termetû vala, es ez az annyanak, kihez mind szepsegeuel s' mind erkõlcseuel hasonlo vala, fõlõtte ighen nagy eduebe, es szeretetibe vala. Touabba iollehet ez à Csaszar felesege kiuansaga sok okokbul igaznak es meltonak latczik vala, miuel hogy az Csaszarnak legh fõb barati kerik vala; annak fõlõtte attya vala à leannak az kitûl megh akariak vala nyernj eszt az dolgot, annya vala ki az ki kiuannya vala, es egyebek altal az Csaszarnak kõnyõrõgh vala à kiert kõnyõrõgnek vala pedigh mind az kettõnek leanya vala; de mind az altal aligh vehették az Csaszart rea, hogy ennek az keresnek engedne. Annak okaert mikor Faustina eszt az vratul megh nyerte volna, Lucillat mindgyarast õ magahoz az õ maga hazaba hiuata.

[p 0027] Minek vtanna pedigh az nagy keszûlettel, es pompaual fel ekesettetet iateknak ideje elõ jõt volna, Lucilla, vgy mint az ki az õ mesteri, es elõtte iaroi õrizetitûl egy kicsinnyégh megh szabadult vala, es oly szabadsagot nyert vala, az kit ingyen õ mégh csak nemis remenlet volna, bizuáan az õ artatlansagában, es nem oltalmazuan magat egyebek gonossagatul, azokkal az kik vele meuetkõztek, õis meuetni kezde, az kik neki szoltak, azoknak megh felelt, az kik rea neztek, õis batran azokra nezet, es senki iteletitûl nem felt, miuel hogy õ senki felõl iteletet nem tett. Abban pedigh az idõben szinten oly nagy kissebsegh volt az Romaiaknál, ha az haiadon leany az ferfira meuetet, mint egyebeknél az tisztatalansagh, es parazna elet. Oly nagjra bõcsûltek az Romaiak akkor az õ leanyok, es felesegek szemermetessegét, hogy két annijual inkáb megh bûntették az nyluan valo vasot, es szemtelen erkõlcsõt, hogy sem mint az titkon valo nagy bûnt.

Egyeb dolgok kõzt pedigh, het féle vetkektûl, oltalmazták magokat az Romay szûzek es aszony allatok, tudni illik attol hogy az iatek helyen, es idejen sokat nem beszelgettek, s' nem csacsogtak: à vendegsegbe etellel es itallal magokat fõlõtteb megh nem tõltõttek, mikor egessegek volt, bort nem ittak, titkon az ferfiakkal nem beszelgettek, az szent egy hazba szemekt fõl nem emelték, az ablakon soká, es gyakorta kû nem néztek, es annak felette hazokbul az õ feriek hire nekûl kû nem mentenek. Hogy ha valamelly aszony allat, valami efféle dologba, valaha megh esõt volna, az õrõkke valo kissebsegbe es gyalazatba eitette õ magát.

Sokat el szoktunk szenuedni, az alab valo rendbeli szemelyekben, az mellyeket el nem szenuedûnk az nemes es fõ aszony allatokba. Mert az nemes aszony allatok semmikeppé6 az õ meltosagokat, es hireket, neueket megh nem oltalmazhattyák, ha fõlõtte mertekletes, es io erkõlcsbe nem foglallyák magokat. Valami az õ rendekhez, es allapattyokhoz nem illik, meltan szidalmazhattyuk azt. Es annak okaert az tisztessegtelen aszony allatokat, õrõkke valo gyalazat kõueti. Az nemzetes es nemes aszonyok, mennél inkáb kiuannak, egiebeket meltosaggal es gazdagsaggal megh halladny, annal inkáb megh kel magokat vonniok, az heaba valo tetoua nyargallastul. Mert az gazdagsagh, es sok marha, nem sarkantyu az tetoua valo setalasra, hanem inkáb zabolanak es féknek kel lenny az hon maradasra.

Ezeket azert mondom, hogy mikor az iateknak vege lett volna, az Lucilla az Csaszar leanya, az ki megh akkor gyenge es artatlan szûzecske vala, es az õ Annya Faustina, az ki megh iffiu ember vala, niha gyalogh, s' niha louon: niha nyluan, es titkon s' niha ismet all orcza alat; niha csak õ magok, s' niha egyebekkel; niha eeil s' niha nappal, az varos vczajan szellyel farsangoltak, es nyargaltak: az Vulcanus mezeyen mulattak, az Tyberis folyo uiz partyan setaltak: az Saturninus kertebe almát szettek: az hol az vizeket más féle szarmaztattak ott vendegeskettek, es lakoztak es egyeb afféle gyõnõrûsegre attak magokat, az mellyekre mind az õ iffiusagok, s' mind az tauaszi idõ inderlette, es edesgette õket, iollehet fõ es nemes aszony allatokhoz efféle dolgok semmi keppen nem illenének.

Hogy az aszony allatokat az õ tisztekre emlekeztessem, azt el nem hagyhatom, hogy nem tudom, ha az Faustina es Lucilla szellyel valo farsangolasok volté nagyob vétek, hogy sem mint azoknak ragalmazasok, az kik efféle szemtelen futkosasit laták az Csaszar felesegenek es leanyanak. Mert az aszony emberek hon ûlese, es magoknál valo lakasok, zabolat ad az ragalmazok szaiaba, de az kik szellyel nyargalnak, hireket neueket ighen nagy szerencsere, es veszedelemre vatik. Iol let volna pedigh az hire neue veszet aszony embereknek, ez vilagra sem szûletniek.

Az Romaiaknál az Cornelius nemzetseghe mindenkor boldogh es bõcsûletes volt. Mert az ferfiak kõszt sem volt senki ostoba es bolond, s' az aszony allatok kõszt sem volt abban az nemzetben senki gyalazatos es hire neue vesztet. Az Historicusok pedigh azt irják hogy ezek kõzûl egy aszont, csak azert foitottak megh az õ szûlejek, hogy ighen vilaginak es szentsegtelennek mutatta magát, mely dologh bizony ighen dicseretes es melto az Romaj polgarhoz. Mert nem illet hogy egy aszony vetke es gyalazattya az egesz nemzetseget hirébe neuebe megh kisebicse. Az kik nemessegeket, es szemermetessegeket nagyra bõcsûllik, afféle dolgokba [p 0028] nem kell varniok, az birak bûnteteset, az mellyek az õ tisztessege ellen vannak, hanem akar ferfi s' akar aszony ember legyen, mennel hamareb õletessek megh az, à ki miat mind hirekbe neuekbe megh kissebednek. Nem elegh hogy valaki io ember es iambor legyen, hanem szûksegh hogy minden okot es modot el tauoztasson az mellybûl gonosza lehet. Nagyobra kel embernek bõcsûllenj, akar mely keues hirebe neuebe valo fogiatkozasatis, hogy sem mint morhaiaba valo nagy karuallasit. Ha valaki az emberek szouanak czelul teszi az õ tisztesseget, es hiret neuet, szaz nyl kõzûl aligh talalkozik egy az ki az czelbe megh ne akadgyon. Ismet valaki tisztessegét vagj keuesre bõcsûlli, vagj immar el vesztette, attul semmi dicseretes dolgot nem kel varnunk.

Touabba az Csaszar, mint valamelly io haios mester, az tiszta ûdõn eszebe veuen az kõuetkõzõndõ szelueszt, es haborut, az egesz iatek ideje kor fõlõte ighen felt, es retteget sziueben, hogy valami szegyent az õ felesege es leanya miat ne vallana. Es bizonyara nem õk nekûl; mert az termeszete az alhatatlan szerencsének, hogy az ielen valo boldogsaggal es keduuûnk szerint valo dolgokkal, az kõvetkõzendõ nyomorusagokat jelenti es prophetallya megh. Vgy hozta az termeszet, hogy ritka csendessegh legyen az tengeren az mely vtan rettenetes habok es szelueszek ne kõuetkõzzenek. Sõt megh az nappal ûdõnek tisztasagais, az estueli menjdõrgesnek iele szõkõt lenny. De mi vegre hozom ezeket elõ? Tudni iliik hogy megh mutassam, hogy mikor az szerencse minket, keduûnk szerint tart es gyõnõrkõttet, iele az, hogy ott vét tõrt labunk ala, à hol ingyen sem velnõk. Az molnar akkor foldozza à gátot mikor tiszta idõ vagyon, es az majoris akkor uyettia az menyezetet, es az haz fõdelet, mikor az esõ nem esik; szinten vgy kel gondolkodni az eszes ferfinakis, az kinek megh kel gondolny, hogy migh ez vilagon él, az io szerencsét csak kõlcsõn atták neki, de az szerencsetlen dolgok es nyomorusagok, õsetûl es elejtûl marattanak rea.

Ha valah valaki volt az io szerencseuel iol tudot elnj, es az szerencsetlen dolgokat bekeuel tutta szenuedni, az bizony Marcus Antonius Csaszar volt, ki soha nem bizot, az szerencse alhatatlan hizelkedeseben, es az szerencsetlen dolgokbanis, az mellyekbe tellyes eletebe sokakba forgot, soha ketsegben nem eset.

TIZEN EGGYEDIK RESZE.

Kemennyen megh feddi á Csaszar Faustina aszont az õ feleseget, es Lucillat az õ leanyat.

M Inek vtanna pedigh az iateknak, az kirûl szollank, vege lõtt volna, az eszes Csaszar kiuansagának, eleget akaruan tennj, es mind az felesegét Faustina aszont, s' mind az leanyat Lucilla aszont inteni akaruan, hogy egyebek csalardsagátul magokat megh oltalmaznák, titkon õket félre hiuá, es csak õ magoknak illyen keppen kezde szollany: Nem teczik ennekem Faustina, az mit à Lucilla à te leanyod, te veled eggyût cselekeszik; Ha az leanyok iamborok akarnak lenny, szûksegh hogy az õ Annyoknak engedgyenek, es viszontagh, ha ki io anya akar lennj, szûksegh hogy az õ leanyát iol tudgya neuelnj. Az atyaknák nem kel ott az parancsolásban faradniok, ahol eszes Anya, es szemérmes leanyok vannak. Rut dologh mikor az Atya megh engedi, hogy az õ fiat az annya; az az, az aszony ember fedgye es dorgallya megh, de sokkal rutab dologh az aszony embernek, ha az õ leanyát az apiának kelletik megh feddenj, es dorgalnj. Az Rhodus szigetbeli embereknél ollyan tõruen volt, hogy az atya se viselne leanyára gondot, miuel hogy az leany volna, es az annya se viselne gondot az fiara, miuel hogy az ferfi volna, hanem szûkségh volt, hogy az ferfiakat, ferfiak, s' leanyokat aszony állatok neuelnék. Mely tõruent oly szorgalmatossan es szentûl tartottak megh, hogy ha szintén egy házba laknánakis, mind az altal szinten vgy eltek, mint ha az anyaknak sem lõtt volna leanyok s' az attyaknak sem lõtt volna fiok.

[p 0029] Ah Roma varosa, nem azt siratom én hogy à te padimentomos vtaid fõl bomlottak; hogy az te házad menyezetit az elsõ megh hattya: hogy az epûletek tetey le haniattak, hogy az berkek ki vagattak, es hogy az Romay nép szama megh keuesedet, nem eszt siratom, mondok, mert ezeket az idõ szokta adny, es ismet vgyan azon el szokta venny, de azt siratom, hogy látom, hogy ily szûkõn talaltatnak io atyak, anyak, az kik az õ hazoknál valo io rend tartasra szorgalmatos gondot viselnének. Akkor kezd tellyesseggel hazank el veszny, mikor az mi gyermekink io erkõlcsbe valo fõl neuelese semmié kezd lenni. Oly igen vasottak mostan az ferfi gyermekek, oly szemtelenek à leanyok, oly keués tisztességûek az anyak, hogy reghen, husz fiak erkõlcsbe es iamborsagba valo fõl neuelesere elégh volt egy Atya, es ismet harmincz leannak io neuelesere elégh volt egy Anya, de mostan husz atyák sem tudnak egy fiat, es harmincz Anyak sem tudnak egy leant iol fel neuelny.

Ezt azert mondom Faustina, miuel hogy te anya leuen, el feleited tisztedet, es nagyob szabadságot engecz leanyodnak hogy sem mint illenék. Annak felette teis Lucilla, megh nem gondoluán hogy lean vagy, nem oly szemermesen viseled magadat, az mint feiedelemhez es Csaszar leanyahot illenék. Legh nagyob ajandekul azt atták az Istenek az Romaj Aszonyoknak, hogy megh gondoluán az õ allapattyokat, csendesek lennének, s' megh gondoluán pedigh hogy Romabeli aszonyok, szemermesek lennének. Az mely nap az Isteni felelmet, es az szemermetesseget az Aszony allatok el vesztik bizonnyal el higgiek mindnyaian, hogy auagy õk vèsztik el ez vilagot, auagy è vilagh veszti el õket. Nem keuesebbet használ à varosnak, ha az benne lako aszony allatok, tisztesseges eletûek, mint ha io vitezi es erõs Hadnagy volnanak. Mert ezek ki menuen oltalmazzák hazaiokat, de az aszony allatok hon lakasokban tartyák megh az varost.

Negyedik esztendeje mostan, hogy az mirigy halál megh szûnék, mellynek megh zûnése vtan megh szamlaltatuan az kõsséghet es vgy talalam hogy az szaz negyuen ezer tisztesseghes, es io hirû neuû aszony allatok kõzûl, nyolczuan ezeren holtak megh miriggyel. Az buya es szemtelen aszonyallatok pedigh az kik az tisztesseggel semmit nem gondolnak, maid eggig mind megh marattak. Bizonyára nem tudom ha azt sirassamé inkáb, hogy enny ieles es tisztesseghes aszony allatok holtak megh, vagy pedigh azt, hogy az Romay iffiusagban, ily nagy kárt es veszedelmet tesznek az Romay szemtelen es faitalan aszony emberek. Az Aetna hegyenek langia nem tesznek oly nagy kárt az Siciliabeli embereknek, mint egy iambortalan, es szemtelen aszony allat teszen az egesz varos tartomanyába. Az buya es faitalan aszony allat vér onto fene vad, es veszedelmes ellenseghe az varasnak. Mert az gonossagnak be hozasára elegh elmés, de az io erkõlcsnek el kezdésere csopa tudatlan, es ostaba. Hany orszagokat es hany kiraliokat oluasunk hogy el vesztek egy aszony ember gonossaga miat? az mellyeknek megh maradasara annak vtanna, sok faratsagh es sok erõ volt szûkseghes. Egyeb minden vetkei szinten ollyan az aszony allatnak, mint az szõlõ veszõ, kõnnyen megh hajolnak, de az szemtelensegh es az faitalansagh, ollyan mint az azzu pelyua, az ki mingyárt el tõrik, es ekkeppen vgy megh szoktak az gonossagban kemeniedni, hogy az io erkõlcsre semmiképpen õket senki nem haithattya.

Semmi nincsen tisztessegh kiuanob, Faustina, mint az aszony ember, de ismet semmi nincs az mi keueseb keszûlettel legyen az tisztessegh keresesere mint az aszony allat, mely dologh felette ighen igaz ha velem iol megh gondolod. Az ferfi ekessen szollasáual, irasáual, vton iarasáual, hirt neuet szerez magának: De nem latom az aszony állat mikeppen magát nemesithetné megh, ha nem ha csak szollasáual, es munkaiaual, mert az regiek historiaiban az ideigh vagy ighen keueset, vagy tellyesseggel csak egy aszony allatot sem talalunk, az ki irasáual, oluasasáual, munkajáual, fonyasáual, fõzeséuel, szõueséuel, es fûteséuel nagy hirt neuet szerzet volna maganak. De viszontagh sokakrul oluassuk, hogy hon ûlesekkel, es othon tisztekben el iarasokkal, szauokban valo eszességekkel, vrokhoz valo hûsegekkel, io erkõlcsekkel, az szomszediual bekesegessen valo elesekkel, háza nepe kõzõt tisztessegessen magok viselésekkel, es az kûlsõ emberek elõt valo szemermetessegekkel, mind ez vilaghi eltekben nagy dicsirettel eltenek, s' mind holtok vtan õrõkke valo hirt neuet hattak az vtannok valo embereknek.

[p 0030] Egy historiat hozok elõ, az mely tõbbet hasznalt az idõben, az iosagos cselekedetben valo eletre, es iamborsagra, hogy sem mint az mi eletûnknek megh iobbitasára. Az Lacaedemonbeliek orszaga, az mint Plato irja, az aszony allatok buya termeszetek, s' faitalan eletek miat, es az ferfiak kegyetlensehek miat, oly ighen megh veszet orszagh volt, hogy minden emberek annak az fõldnek nepét, emberteleneknek es vad nepeknek hitták, maga annak az orszaghnak Annya à Gõrõgh orszagh, minden bõlcs embereknek oskolaianak hiuattatik vala. De Lycurgus kiraly, az ki tudomannyal fõlõtte ighen bõlcs vala, es á birodalmat nagy igassaggal viseli vala, mikor magának mind tudomannyáual, s' mind tõkelletes es szent eletéuel, nagy dicseretet es meltosagot szerzet volna, oly tõruennyeket adot nekiek, az mellyekkel mind az vetkeket ki gyomlalta abbul az orszagbul, s' mind az iosagos cselekedeteket azoknak sziuekbe be oltotta. Vgy annyra hogy kõnnyen megh nem mondhatom, ha az kiraly volté boldogh az õ alatta valoknak engedelmessegejert auagy az nép, az õ kirallyának megh mondhatatlan iamborsagáert, es igassagáert. A tõbbi kõzõt ez à Lycurgus az aszony emberek felõl illyen tõruént hozot volt: Csak egy atyais (vgy mond) halála vtan iegy ruhat ne hadgyon az õ leanyának, hanem mégh eltében adgya megh azt néki. Mert azt akarta, hogy felesegeket, sem gazdagsagert, sem szepségert ne keresnének az emberek, hanem csak az iosagos cselekedetért, az tisztesseghes eletért, es az dicsiretes erkõlcsekert. Annak okaert, nem lattak õk csak egy leantis, az ki szeghensege miat férhez nem mehetet volna, mint mi mostan mi nalunk sokakat latunk, hanem csak azok marattak hajadon allapatban es fery nekûl, az kik hirekbe neuekbe megh kissebettek, es gyalazatos allapatba volta. Boldogh idõ volt az Faustina, az mellybe az aszony emberek, nem az õ attyoktul marat gazdagsagban biztak, hanem csak az tisztesseghes erkõlcsben, iamborsagokban, es az iosagos cselekedetekben helyheztették remensegeket. Bizonyára arany idõ volt az, az melybe à leany sem félt, hogy õtet az õ atya õrõksegebûl ki hannya, s' az Atiának sem kellet bankodni, hogy az õ leanyát iegy ruha nekûl haggya.

Atkozot es vtalatos ember volt az, ó Roma varosa, az ki legh elõszõr az aranyat, az te hazaidba be hozta, atkozot ember volt, à ki legh elõszõr az tár házba penzt gyûjtõt, miuel hogy Romát kencsel megh gazdagitotta, s' az iamborsagtol, es az iosagos cselekedetektõl az Romaj nepet megh fosztotta. Vallyon mi cselekette hogy az parazt ember leany kõnnyen férhez mehetnek s', az tanacsbelj fõ emberek leany pedigh hajadon allapatba maradnak? Vallyon mi cselekette azt, hogy az gazdag leant kedue ellenis kerjék, s' az szegheny allapatbalj szûzeket pedigh senki el venny nem akarja, ha szinte magokat valakira kõtnekis? Mi cselekette azt, hogy nemelly leany, à kinek iegy ruhaba õt szaz ghira ezûstõt adnak kõnnyebben férhez mehet, hogy sem mint nemely tõkelletes szûz, à kinek egy nihany tõmeny ezer iosagos cselekedeti vagyon? Nem mondhattyuk, hogy itt à test à testûl gyõzettetik megh, hanem azt mondhattyuk hogy az igassagot az gonossagh gyõzte megh. Mert ez mostani idõben az fõsueny, es penzt szeretõ ember, õrõmesben veszen rzt gazdagh aszont felesegûl, hofy sem mint szépet es iambort.

Boldogtalanok azok az aszony allatok à kik szûlnek, de boldogtalanbak azok à leanyok az kik szûlettetnek, az kiknek tudnyaillik hazasagokra, sem az õ elejeknek nemessegek, sem az õ szûleiek meltosagok, sem az munkába valo serensegek, sem szemelyekbe valo meltosagos szepségek hasznosok nem lehetnek. O atkozot idõ, az melyben az iambor ember leanya, ha nem penzes es nem gazdagh, bizonnyal el hiszi magában, hogy soha férhez nem mehet? Nem igy elteke az emberek reghen, az mikor legh elõszõr az szemely felõl kerdezkettek, s' legh vtolszor pedigh à iegy ruha felõl. De az mi boldogtalan idõnkben, legh elõszõr az gazdagsag felõl kerdezkedûnk s' legh vtolszor pedigh az személy felõl kezdûnk tudakozni. Abban az idõben pedigh legh elõszõr à leany iamborsagharul, es tõkelletes erkõlcserõl tudakoztak, s'az vtan oztan minek utanna az menyegzõ megh lõtt, csak trefaban kerdezkettek az gazdagsagh felõl es marha felõl.

Camillusnak, mikor Gallia orszagát megh gyõzte volna, es à Romaj birodalom ala haitotta volna, eggyetlen fia vala, de ez oly vala, hogy õtet, mint õ maga tisztes es szep abrazattyaert, s' mind pedigh az attyának dicsõseghes gyõzõdelmejert, es hireért neueért, sok kiralyok fiokka akartàk fogadny, es sok tanacsbeli emberek kiuanták leanyokat neki adny, es feiekke tenny. Ezt annak okaert, mikor immar harmincz esztendõs volna, es az atya hatuan esztendõsnel idõsb volna, mind hazaiaban intettek az õ szûlei, s' mind pedigh az kûlsõ orszagbeli kiralyok kerték, hogy megh hazasodgyek. De õ mind az õ barati intesit, s' mind az kûlsõ emberek ingerleseket, alhatatossan hatra veti vala, es nem akar vala nekik engedny. Mikor annak okaert CXamillust kerdeznek, miert nem adna az fianak feleseget à veghre, hogy az fiais az õ iffiusagaba csendes eletet elne, es õ magais Camillus az õ vensegébe megh nyugodhatnek, igy felele: en vgy mond az en fiamnak feleseget mast sem adok, s' ennek vtanna sem fogok adny. Mert nemelly emberek engemet gazdaggal, nemellyek szeppel, nemellyek nemes, es iffiu leanyocskákkal kinaltak, de csak eggys nem volt, az ki ieles es tõkelletes erkõlcsû leanyával engemet kinalhatot volna. Bizonyára az á Camillus nagy dicsõséget nyert maganak az õ gyõzõdelmejert, es haduiselesejert, de nem keueseb dicseretet erdemel ezert az szõert.

Ezt azert hozom elõ Faustina, hogy te az te leanyodat az iatekok nezny viszed, es á Capitoliumba keséred, megh engeded hogy az tragár es semmire kellõ emberek kõzõt foroghion; Es az mi gonozb dologh az te gyenghe idejû leanyoddal, eggyût te magadis, az ki mégh iffiu aszony ember vagy, az varos uczain szellyel iarsz, es az folyo vizek partyan fõl s' ala setalsz. Nem vélem hogy tellyesseggel szemtelen, es feslet erkõlcsû leanyod legyen, de azt banom hogy okot acz neki az feslet erkõlcsre. Megh higgies Faustina, hogy az testi kiuansagnak es buyasagnak dolgában, az iffiaknak sem kell sokat hinny, es az venek felõl sem kell ighen iot remenleny, hanem legh batorsagosb dologh az, hogy az vetkekre valo okokat el tauoztassuk. Mert az Vesta Isten aszonnak szenteltetet szûzek azert rekeztetnek az kõ falok kõze, hogy à féle bûnre valo okokat, az mellyek az uczakon széllyel talaltatnak, el tauoztassák. Nem vgy rõitõznek el ez emberek szemei elõl, mint valami bolondok es ostobak, hanem vgy mint eszes szûzek, az emberek tarsasagoktol, az tiszta eletnek oltalmaert futnak.

Se a z iffiu azt ne mondgya hogy õ iffiu, es az iosagos cselekedetet szereti, se pedigh az vén ember ne mondgya, hogy õ immár el szárrat, mert lehetetlen dologh az, hogy az aszu pozdoria az egõ tûznél fõl ne gyuladgyon, es az nyers fa az lang kõzõt ne fûstõlõghiõn, Az az, ha szinten az gyemant kõnék valaki kemenbis, mikor ferfiak kõzõt forogh, de mind az altal mihelt az aszony emberek kõze akad, szintén ollyan lágy leszen mint a viasz. Ha szinten az fát à tûzrûl el veszûkis, es ha szinten az eghõ szenet ki oltiukis, mind az altal, à kõ fõlõtte ighen meleghen marad; szinten azonkeppen az mi gyarlo testûnk, ha szinten betegsegh miat, munka miat, es vensegh miat el tõrõdikis, mind az altal az buyasagnak tûzr mindenkor égh az mi csontainkba. Mit használ, ha az ember iosagos cselekedetét hannya, es termeszetét megh tagadgia? Micsoda lo lehet oly agh, oly santa, es oly benna, az ki mikor az kaczolakat lattya, egyszer vagy kétszer reayok ne nyerecsen? Kicsoda az vének kõzûl az, es ismet ki lehet olyan az iffiak kõzûl, az kik mikor az lanyokat lattyák, egyszer vagy kéczer ne suhaicsanak, es fohazkodgyanak. Az szabad akarat szerint valo dolgokba, hiszem hogy nemellyek, megh mutathattyak embersegeket, es iosagos cselekedeteket, de az termeszetnek dolgaiban minden embernek megh kell vallany az õ erõtlenseghét. Az tûzrûl, ha az fát el szeded, megh szûnik eghny; mikor az nyár el kõzelget, az téli hidegh el mulik: Ismet mikor az tengeren csendessegh vagyon, az habok la szallanak, es nem emelkednek fel: Az nap mikor el nyugszik, az fõldet akkor nem vilagosittya. Ezek mind oda néznek, hogy akkor szûnik megh mi bennûnk, az faitalan es buia kiuansagh, mikor az test az koporsoba leszen. Az testbûl szûlettûnk, az testben elûnk es halunk, es annak okaert hamaréb veghe leszen az iambor eletnek, hogy sem mint az mi gonosz kiuansaginknak. Gyakorta az jeles etkek az bûdõs fazekakban megh bûzhõdnek, es az io boris hamar megh vész az tisztátalan hordoban. Az az, akar mely tiszták, es dicseretesek legyenekis az mi cselekedetink, mind azon altal, az mi gyarlo testûnknek tisztatalansagatul, mindenkor valami gonosz szagot vonszanak. Ezeket azert mondom, Faustina, hogy ha az sebes folyo vizet, az vensegnek erõs gattya es rakasa megh nem tarthattya, [p 0032] sokkal nehezzebben tartya megh az iifiusagnak gyenghe vezzejebõl fonatot fõuenye. Az melly iarmot es terhet az erõs õkõr el nem hordozhat, sokkal keuesebbé hordozhattya azt az gyenge borju. Ha te, à ki anya vagy, à te testi kiuansagidat zabola ala nem veted, sokkal inkáb nem veti az te iffiu es gyenghe leanyod.

Ha az Romaj aszonyok leanyokat iol akariak neuelnj, ezeket az regulakat szûkségh hogy szorgalmatossan megh tarcsak: Tudni illik, hogy ha lattyak, hogy õ leanyok szellyel nyargalnak, tõrjek megh nekik az szárokat, ha lattyák, hogy szemekkel imit amot vadásznak, vayak ki szemeket; ha az fûlõk vizket, dugjak be, ha valamit valakinek akarnak adnj, vagj valamit mastul el akarnak vennj, vagjak el à kezeket, ha csacsogny mernek, varják be szaiokat, ha vasot erkõlcsûek, es szemtelenûl cselekesznek, eleuenen temessék el, mert az iambortalan leannak, jegy ruha helyet, halalt; házi ezkõz helyet, fergeket, ház helyet koporsot kel adnj. Annak okaert Faustina ely az en tanacsommal, es ha az te leanyod io voltan õrûlnj akarsz, tauoztas el szorgalmatossan afféle okokat, es alkolmatossagokat, az mellyek altal kõnnyen megh veszhet. Az haznak megh erõsitesere sok gyamolok es tamasztok kiuantatnak, melytûl ha csak egy oszlopot el vonszaszis, ottan mindgyárt le dõl; Az az, oly ighen gyarlok es erõtlenek az aszony allátok, hogy ezer õrzõkis aligh õrizhetik vgy megh õket, hogy, ha valami alkolmatossagot talalnak, mindgyart megh ne vezzenek. Menny sokan voltanak iambortalanok es szemtelenek, az kik egy elõszõr nem akartak olyanokká lennj, de mind az altal erkõlcsõkbe megh vesztek, miuel hogy az gonossagra valo alkolmatossagra magoknak vtat nytottak. Az en hatalmamban vagyon, ha be mennyeké az tengerbe, auagy nem, de ha be megyek, az en hatalmamban nem leszen hogy az veszedelemtûl megh menekedgyem. Az aszony ember hatalmába vagyon, hogj az vetkekre alkolamtossagokat, es okokat el tauoztassa, de ha el nem tauoztattya, az õ hatalmaban nem leszen hogy megh ne essék.

TIZENKETTEODIK RESZE.

Ismet azon vagyon à Csaszar, hogy à felesegeuel el hitesse, hogy az anya leuen, minden szorgalmatoszaggal, leanyatul el tauoztasza az vetkekre valo alkolmatoszagokat.

D E talam azt mondod, Faustina, hogy senki à te leanyoddal vgy nem szolhat, hogy te ne hallyad, es senki vgy nem lathattya hogy teis ne lassad. Es aztis mondhatod hogy soha vgy el nem reitezhetik, hogy te fõl ne talalnád, es senkiuel vgy nem végezhet hogy te eszedbe ne vennéd. De ebben az dologban ighen megh csalatol, mert ha azok az emberek, az ki egy masnak gonosz akaroi, egy más kõzõt szitokkal harczolhatnak, sokkal inkáb szolhatnak azok sziuõkkel egy más kõzt, az kik egy mast szeretik. Mert az uy szerelem, az ki az iffiusagnak verekbe fõl indul, es fõl gerjed, tellyesseggel oly méregh, az mely hertelen minden ereket el jar; ismet oly merghes fû, az mely az embernek az egesz gyomrat es bélét mind el hattya, es oly gõrcs, az mely miat embernek tagai, tellysseggel el baggiadnak: oly torokgyk, az mely embernek sziuét megh foitya, es hogy eggy szoual megh mondgyam, az io elmének, es jambor erkõlcsnek meriggye es veszedeleme.

Nem tellyesseggel tudhatom mit mondok, ha szinten erzemis azt az mit mondany akarok. Soha az szerelem szaiamon es nyeluemen nem volt, vgy hogy faidalmat belõl sziuemben nem erzettem volna. Az Ouidius egy kõnyueben igy ir: Nem tudom mi lehet az szerelen el iõ, s' honnan jõyõn nem tudõ, embereknek sziuébe bocsattatik, de kitûl bocsattassek nem értem, szûletik, de nem gondolhatom mikeppen szûlessek, meg fogattatik, de nem tudom kiktûl, [p 0033] erzilis azt az emberek, de nem tudom mikor, megh õli az embert, de nem ertem ki okbul. Vegezetre, az merges szerelem, kiuûl testûnket eppen hagyuan, belõl verûnket kû szyia, es tellyesseggel megh emeszti. Mit akart legyen ezekkel az szokkal erteni Ouidius, nem tellyesseggel vehetem eszemben, de mikor ezeket mondaná, tudom hogy szinten vgy eszén vot mint én mostan. Valakik egy mast szeretik, Faustina, azok mindenkor az õ sziuekbõl, mint valami kemenczebûl, fûstõt bocsatanak ki, almokba beszelgetnek, ielekkel szolnak egy mas kõzt. Mert az kûlsõ sok szo vekony szeretetnek iele, de belõl az szerelemnek nagy volta, kiuûl embernek az szaiat be fogja, es halgatast parancsol. Mikor belõl embereknek sziuek az szerelem miat fel gerjed, es égh, kiuûl nemakká teszi az embereknek nyelueket. Az ki szerelemben él, szûksegh hogy kiuûl az õ szaiat be szegezze.

Es hogy ne véllyed, hogy é te neked beszedet mondgyak, reghi historiakkal, à mit mondottam megh bizonytom. Azt oluassuk hogy Roma epitese vtán, két szaz hetuen esztendõuel, egy Hetruscus neuõ iffiu, es viszontagh egy Verona neuõ leany, az ki az Olasz orszaghi leanyok kõszt legh szeb volt, nemak voltanak. Mellyek mikor az Caelius hegyén az iateknak idején egy mast latták volna, nem kép mutatasbul valo szeretettel gerjettek fõl egy masra, es szinten oly szabadok voltak az szerelemre, az mint megh kõtõztettek voltak az szollasra. Mely dologh az mint akkor csudalatos volt, azonkeppen mostan hihetetlennek laczik. Mert az leany Salona varosabul Romaba; es viszontagh az iffiu Romabul Salona varosaban, egy mashoz iartak harmincz esztendeigh, es azt vgy cselekettek, hogy egy massal nem szollottak, s' egyebek sem veték eszekbe, hanem mikor az Verona Vra, es az Hetruscusfeleseghe megh holtak volna, eggyk az masikat hazas tarsul vette, es vgy nilatkozot az vtan megh à dologh. Ezektûl az nemaktul szûletet, amaz nemes, es hires neues Scipioknak nemzetsegek, az kik nagyob hirt, neuet, es tisztesseget, nyertek magoknak fegyuerekkel, hogy sem mint szauokkal, es nyeluekkel. Gondold megh annak okaert, hogy vgy használt volna azoknak az nemaknak az õ nyelueknek kõtele, ha az õ sziuõket elõszõr, az mellyekbûl ki vettek volna.

Mit mondgyak Massinissa felõl, az Numidiayak kirallya felõl es Sophonisba felõl à ki Carthagobeli nemes aszony volt? Az mellyek, mikor az kûszõbbe egy mast elõl talalták volna, es az ferfi az õ kiuansagat megh mutatta volna, s' az aszonys azt eszebe vette volna, el feleituen minden felelmet, az õ sziueknek, es az szemermetessegnek vitorlait ala bocsatották, es oly dolgot cselekettek, az melly tisztesseghes emberekhez semmikeppen nem illik, egy tekintet miat mind-ketten egy oraban, es egy szem pillantasban, es csak az kûszõbõn altal lepesekben, tisztessegeket el vesztettek, es õrõkké valo gyalazatban eitették magokat.

Mit mondgiak egyebet ez dologh felõl? Amaz hires neues Paris az Troiai kiraly fia, es amaz nemes Ilona Aszony, á Gõrõgh orszagi kiraly felesege nemzetseggel egy mas kõzt ighen kûlõmbõztek, tauol valo tartomanyokba laktak, de mind azon altal mikor az szentegy hazba eggyût volnának, csak egy tekintetekbûl annyra õszue zimboraltak volt, es annyra megh szerették volt egy mást, hogy haszinten nem voltis Parisnak arra ereje, hogy Ilona aszont megh foghna, es magaual el vinne, mind azon altal, miuel hogy Ilona aszony ennek az fogasnak ellene nem akarna allani, Paris az aszonyon gyõzõdelmet vett, es ekkeppen Paris az õ Attya halalának, s' Ilona pedigh az õ Ura gyalazattyanak oka lõnek, annak fõlõtte mind ketten magoknak eleteket megh rõuidetették, es csak egy tekintet miat az egész vilagon valo embereknek gyalazatos hireket neueket hatták.

Mikor nagy Sandor az Amazonyabeli aszony emberek ellen hadat viselne, azoknak kiralyné Aszonyok, hogy nagy Sandort lathaná, egy folyo viznek az partyára ment, es ott mikor nagy Sandoarral eggyût, egymast egy egész oraigh nezték volna, az taborba viszha menének, es az fõ Capytanyok kegyetlensege ottan szerelemre fordula.

Pyrrhus az Epirotabeliek kirallya, es az Tarentom varosának oltalma, mikor olasz orszagban hadat viselne, Neapolis varosaban iõue holot sem az elõt, sem az vtán, soha egy napnál touab nem volt. Azt az varost biria vala akkor egy Gamelliria neuõ nemes aszony, az melly felette tisztes személy, es nagj nemzetbõl valo aszonyallat vala. Ennek pedigh az aszonnak, az az egy nap, oly nagy [p 0034] kárt tõn, hogy minek vtanna Pyrrhus miat megh terhesedet volna, szamki vetesbe vettetek, es ott minek vtanna szûlt volna, az õ battyának két kezeuel elõték megh.

Cleopatra, à melly Aegyptus orszagának kiralne aszonya volt, Matcus [!] Antoniust, az õ szeretõjet megh vendeglette vala, az Bithinia tartomannyának egy berkében, az melly berket Sethimnek hittak. Cleopatranak pedigh iol lehet nem ighen io hire neue vala, de mind az altal, az õ szolgalo leany ighen szemermesek, es io erkõlcsõek voltanak. Minek vtanna pedigh fesõ eyigh lakoztak volna, es az erdõcske, az melyben vendegeskettek, ighen sûrû volna, az Cleopatra szolgalo leany, az bokrok kõzõt rõitõk helyeket kezdének keresny, az mellyeknek afféle helyet az Romai iffiak ismet õrõmest kezdének mutogatny. Es annyra mene az dologh, hogy az hatuan szolgalo leanyok kõzûl, az kik mind fõ es tanacsbeli ember gyermeki voltak, egy eyel az tõuis bokrok kõzt õtuen õt terhesedet megh az fertelmes elet miat. Mely dolgoh, fõlõtte gonosz peldat adot az kõssegnek, es az tõb alab valo rendbelj embereknek. Marcus Antoniusnak pedigh es Cleopatranak, õrõkke valo kissebseget hozot nyakokra.

Az mit mostan è keués emberek felõl elõ hozék, vgyan azont mondhatnám sokak egyebek felõl. Az ferfiak sem mindnyaian ferfiak, s' aszony allatok sem mindnyaian aszonyallatok; Mely dolgot annak okaert mondok, hogy az kik tudgyák gonossagokat, erezzék ennek az mondasnak, tõuissét, ercsek azok az kik megh erthetik. Nemelly haiok oly kõnnyek hogy fõlõtte kicsin szeltûl el haitathatnak, es ismet nemelly molnok oly kõnnyen iarnak, hogy akár mely kicsin vizzelis eleget forognak: Azonképpen nemelly aszony allatok oly gyengék, es tõredelmessek, hogy csak egy hituan uy fittyentes miattis mindgyárt egybe tõrnek, es ha valaki õket megh kesertj, mindgyart az vndok sárba es az iszapba maradanak. De tudom hogy azt feleled Faustina, hogy az te leanijd az te engedelmedbõl, csak az õ rokoniual, es attyok fiaiual nyaiaskodnak. De mind te megh csalatol, s' mind az te leanijd nagy veszedelembe forognak. Nem tudodé hogy az tûz, nem csak az nyers es aszu fát emeszti megh, hanem mégh az kemeny kõsziklatis semmiue teszi. Az fene vadak mikor eheznek, megh az õ magok kõlykõketis el szaggattyák es megh eszik. Nem tudodé, hogy az Istenek, csak az szerelem dolgában nem hoztak semmi tõruent? Mert az zeretõk semmi tõruent nem szenuednek. Es bizonyára melto dologh hogj mikeppen az Romai tõruenyek, az bolondokat semmi dologert megh nem bûntetik, azonkeppen az szeretõknekis, az kik mindenkor inkáb esztelenek es bolondok, az Istenek bûnõket el szenuedgyék, es õket bûntetes nekûl haggyak.

Iol eszedben juthat, hogy mikor én it Romaba, az erkõlcsre nezõ dolgokba fõ biro valék, egy anya az õ maga fiatul, es ismet egy leany az apia õcsetûl terhesedet vala megh; tudhatod asztis hogy minek vtanna ezek szûltek volna, az Annyokat, az kik olyan iszonyu vetekkel ferteztettek vala megh magokat, az fene vadak torkaba vettétem, az ferfiakat, eleuenen temettettém el, az gyermekeket pedigh, az kik szûlettek vala, az Mars mezzeien egettetém megh. Mely dologh oly megh mondhatatlan iszonyu veteknek lattaték ennekem, hogy semmikeppen nem szenuedhettem el, hogy azokat az embereket egyebek szemekkel latnák; es annak okaert megh asztis arõssen megh parancsoltam vala, hogy senki azok felõl soha csak emlekezetet se tenne. Mely bûntetesnek kemeny volta, az mint az Romai ferfiakat megh ijesztette vala, azonkeppen bizonyára, melto dologh lett volna, hogy az Romaj aszony allatoknakis bûntetes, es dorgalas helyet lõtt volna. Hogy ha az attyanak buia szerelme, es sziuebe valo tûze miat az leanya megh perselõdõt, az rokoni megh fûstõlõttek, es õ maga az ember tellyesseggel megh éget, hiszedé hogy vgyan azon buia szerelemnek eghõ langja, oly arõtlen leszen ez vtan, hogy azokat az kik ket atiafi ferfiaktul, auagy aszony emberektûl szûlettenek, megh nem egethené? Hogy ha az embernek teste az okossagnak engedetlen nem volna, az te leanyodnak, az õ attiafiaiual valo tarsasaga és baratsaga, tûrhetõ volna. De miuel hogy ebben az dologban az okosságot az buyasagnak tûzr megh gyõzi, én azt itelem, hogy az te leanyodat mégh arra se merjed bizni à kiuel edes egy. Minden nap láttyuk, hogy az melj fába à szu megh terem, es à melly ruhaba megh tenészik, el raghia à fát, es az ruhat el eszi; Azonkeppen az ember, gyakorta házaba neueli azt az embert, à kinek latorsaga es gonossagamiat, mind eletetûl, s' mind miltosagatul megh foztatik [p 0035] Valamit eddigh mondottam, Faustina, azt én mind à te tanusagodnak okaert mondottam. Es vegezetre eszt à tanacsot adom, hogy ha te magadat gondtul, es à te leanyodat veszedelemtûl megh akarod menteni, azon legy, hogy mindenkor valamit munkalkodgyék. Mert à kik kezekkel valami dicseretes dologban munkalodnak, azoknak sziuek nem gondolkodik imide amoda. Az iffiusaghnak inkáb minden szaua, valamit le vét az mi hazunk tetejerûl, de az tuniasagh, es hiuolkodas valahoua be mehet, mint valami nagy ellensegh minden féle vetkeknek vtat nyt. Az atyak es anyak gyengéltetesekbûl, es tunyasagokbul vagyon, hogy az leanyok az tisztesseghes munkatul futnak, es szemtelen gyõnõrûsegeket keresnek. Az tunya hiuolkodas miat, es az heaba valo gondolatok miat szoktak az emberek szemekkel széllyel nézni. De hogy beszedemet vegezzem, semmiuel kõnnyebben ki nem adhatunk, az hiusagos es veszedelmes gondolatokon, mint az kézi munkaual.

TIZEN HARMADIK RESZE.

Az Marcus Aurelius Csaszarnak minemõ szorgalmatoszaga volt az õ leany hazassagha felõl.

Marcus Aurelius Csaszar, miuel hogy ieles iteletû, es csendes elmeiu ember volt, az el mult dolgokat ighen eszében tartotta, az ielen valo dolgokba, eszessen es okossan viselte magat, s' megh az iõuendõ dolgokbais pedigh fõlõtte ighen kétfele nezet. Latuán azert hogy semmi nagiob veszedelmekre, à fejedelmeknek nem lehetne, mint ha õk, auagy házok neperõl el feletkezuen, csak az országh dolgaira viselnének gondot: auagy viszontagh ha az orszagh dolgait el hagyuan, csak házok neperõl gondolkodnának, oly ighen szorgalmatosson vigyázot mindenfele, hogy akar melly nagy dolgaibanis az orszagnak, haza neperõl semmikeppen el nem feletkeznék; es viszontagh semmi oly nagj foglalatossagha, az õ cseledehez illendõ dologba nem lehetet, az mellyek miat az orszagh dolgait el halgatta volna. Négy leanya volt õ neki, az mellyek kõzûl az nagiobbikat Lucillanak, masikat Porsenának, harmadikat Matrinanak, negyediket pedigh Domitianak hitták, az kik az õ szep abrazattyokkal, es szemelyekkel, kõzelb iártak az annya szepsegéhez, hogy sem mint az attyok iambor, dicseretes, es tõkelletes erkõlcsehez.

Iollehet pedigh ezeket, nem az õ attyok szeme elõt neuelik vala; de mind az altal, soha azokrul az õ attyok el nem feletkezet, hanem annyt neuekedet az Csaszar sziuebe az õ leanyra valo gondgya, à mennyét azok õregbettek es neuelkettek idejekbe. Vgy annyra, hogy mikor azok az házassagnak idejére iutottak, immar az attyok szorgalmatossagbul akkor, minden féle dolgok keszen voltak, az mik az hazassaghra kinantattak. [!]

Az Romaiaknál pedigh, iollehet tõruennyel nem volna megh parancsolua, de mind az altal illyen ieles szokasok volt, hogy à tanacsbeli rendbõl valo emberek kõzûl, senki addigh feleseget magának nem venne, migh arra az dologhra, az Csaszartul szabadsagot nem kert volna. Es viszontagh azis szokas volt kõztõk, hogy à Csaszar leany, az Romaj tanacsbelj emberek iteletibûl, es engedelmebûl mennének ferhez. Annak okaert mikor immar à Csaszar leany kõzûl eggyk férhez akarna mennj, à Csaszar, hogy azt veghez vihetné, az mit annak elõtte õ magaba el vegezet vala, õ maga beteges allapattyaban az dolgot az tanacsbeli emberekkel, es Vrakkal, nem kõzõlhette, hanem Faustina altal, az felesege altal jelentette megh. De miuel hogy Faustina titkon az õ leanyat, más férnek akaria vala adni, ennek az Csaszar kiuansagának semmikeppen nem akar vala engedni, hanem kûlõmb kûlõmb féle mentségeket kezde keresni, es niha azt mondotta hogy mégh à leany ighen gyenghe, es az hazassagra idõtlen, s' niha pedigh aztis hoszta elõ, hogy valamig az Istenek akarattyabul à scaszar elne, soha addigh az õ leanj, az hazassagra nezõ dologban megh nem fogiatkoznának. Mellyet mikor à Csaszar eszébe vett volna, à felesegét [p 0036] abba az hazba be hiuatuán, à mellyben az õ betegségében fekszik vala, ekeppen kezde neki szollani: Sok dolgokat el szenuedûnk Faustina az kõz nepben, az mellyeket semmiképpen el nem szenuedhetûnk azokba az kik valami nagy tiztbe vadnak, es minden emberek szemei eleibe vettettek. Soha kõnnyen nem engednek annak az fejedelemnek, á kinek az õ alattok valo embereknél, keues meltosagok vagyon. Ezt azert mondom Faustina, miuel hogy látom, hogy te nem vgy cselekeszel alattomba, à mint ennekem nyluan mutatod magadat, mely dologh az én meltosagomnakis sokat árt, s' te nekedis karodra, es gyalazatodra vagyon, mert ha az à dologh à kõz nep fûlébe esik, az vtan teneked senki nem fogh hinni, ha szinten Csaszar feleseghe vagijs. Hogy ha az en kiuansagom keueset nyerhet tõled à te gyermekidnek, megh maradasára es tisztesseghére, mit varhatnak egyebek tõled, az õ gyermekeknek hasznokra es elõmenetelekre. Melto dologhnak lacziké az neked, hogy annak adassanak à te leanijd, az kik az okàt az õ annyoktul kerik, es azokat hatra vetni, à kinek az attyok akarja hazas tarsul adni? Miuel hogy aszony allat vagy, bocsánatot erdemlesz, de ismet miuel hogy annyok vagy à te leanijdnak, inkáb erõgbited vetkedet. Bizonyára ha azokhoz mennek à te leanijd, az kiket te magadnak võdnek kiuansz, azoknak menyegzejében à vak szerencse leszen vezer, es fõ kalaus. Mert az kik á leant az annyoktul kerik, inkáb nézik azok à magok hasznokat, hogy sem mint egyéb emberek iouát.

Hallottam valaha, mikor azt mondod vala, hogy te szûlõd à te leanijdat, de az halhatatlan Istenek házasittyák el azokat, miuel hogy oly szép abrázattal ekesitették megh õket. Nem tudodé hogy az aszonyallatoknak szepséghe egyebeknek gonosz kiuansagat indittya fel? à szomszedok sziuebe gyanosagot nemz, az ala valo renbelj embereknél iregysegbe hozza, es annak fõlõtte az õ szûleieknek gyakorta nagy gyalazatot, es kissebseget szokot nyakokba vonnj? Nehezen õrizzûk megh azt az dolgot, az mellyet sokan kiuannak. Bizonyára, (hogy azon dolgot maszoris mondgyam) az aszonyallatok szepséghe semmi nem egyéb, hanem az vandorloknak, es az alhatatlan embereknek gyõnyõrûsegre valo edesgetése, es hitegetése. Es igy egyeb kiuansagtul fûgh embernek õ maga io hire neue. Tudom hogy az esztelen, es alhatatlan emberek az õ felesegekben fõllyeb bõcsûllik az szepseget, hogy sem mint az tõkelletes erkõlcsõt, es artatlan eletet; de mind az által azt mondom, hogy valamelly aszony embert csak szepsegeért võtt el az õ vra, az, az õ vensegében semmi gyõnyõrûséget, es kedue szerint valo dolgot ne remenlyen. Mert valakinek csak szepséghe indit mást szeretetre, vgyan azonnak rut volta, annak à ki õtet az elõt szereti vala azt gyûlõsegébe hozza.

Vr Isten, bezzegh nagy gondot veszen az magára, à ki szép feleséget veszen hazas tarsul. Elõszõr el kell szenuednj felesegének keuelységet, mert az szepsegnek vtanna iaro inassa à bolondsagh. Békéuel kel tûrni ismet añak tekozlasat, mert az aszony allatnak agyaba valo' bolondsága, es orczajába valo szepseghe, két felé féregh az melly mind eletét megh raghia embernek, s' mind marhajat megh emeszti. El kell nyelny morgolodásat, es vetekedesétis, mert minden szép aszony csak egyedûl akar hazánal parancsolny. El kel halgatni gyõnyõrûseghitis, mert minden szép aszony gyõnõrûségbe akar elni. El kel szenuedni akaratossagátis, mert csak egy szép aszony sem szenuedi hogy valaki nekie eleit vegye valami dolgoban. El kell tûrni kerkedekensegétis, mert minden szép aszony egyebekete megh akar halladnj. Es hogy egy sommában megh mondgyam valaki szép aszont veszen, szûksegh hogy az sok kûlõmb kûlõmbféle szerencsetlensegek el viselesére kész legyen.

Talám kerdeni fogod miert? Bizonyára azert, hogy soha à Scipiok Carthago varosát oly kemennyen megh nem szallották, es nem ostromlották, az mint az alhatatlan emberek megh szallyák es ostromlyák az szép aszony házát. O boldogtalan ferfi à kinek mikor mind teste lelke nyugszik, akkor hazát egyebek kerenghik, es eletének tõrt vetnek. Nemellyek afféle bnija termeszetû emberek kõzûl, annak az embernek akkor ablakán neznék be, nemellyek az kõ falon által haghnak, nemellyek trefa beszedet irogatnak, nemellyek lantot põngetnek, nemellyek mindenkor aitajan vigyaznak, nemellyek keritõk altal ostromollyák, nemellyek haza fõdelet hannyák megh, nemellyek haza szegletit szallyák megh. Efféle nylakkal pedigh mind az szép aszonyhoz, vgy mint valami czelhoz szoktak kõuõldõzni, de byzonyára az nyomorult ferfinak szereznek gyalazatot. Melly dologhnak mind én [p 0037] magam bizonsaga lehetek, az ki tegedet az te szepsegedért hazastarsul võttelek, s' mind pedigh az én hirem neuem, à kiuel immar az egesz varos el tõlt.

Sok dolgot mondok, de hidgyed hogy tõbbet érzek magamba es tõbbet értek. Senki az Istenek felõl ne panaszolkodgyék, hogy az õ akarattyokbul võtt rut feleseget magának. Az fenyes ezûstõt az fekete fenyo viazba tisztittyák, es az gyenghe fiatala fa, à kemeny es gõrcsõs fa kerghe alat tartatik megh. Az rut aszony vra, hire neue felõl mindenkor batorsaghos. En bizonyára mindeneknek megh engedem, hogy azt válaszak magoknak az mi nekik inkáb teczik, de azt itelem hogy valamelly ferfi szép aszont veszen felesegûl, az mind eletét s' mind tisztesseghet kotya vetyére hannya.

Az reghiek es az mi eleink, az iffiusagot az vitezi dolgoknak tanusagába foglalták, de mostan az Romaj iffiak, csak az leanyok kõrõl kerengenek, es azoknak szolgalattyokba vesztik el idejeket. Mihelt valakinek szepseghét hallyák, ottan sereggel rohannak rea, afféle emberek az kik azon kapnak, es azzal baratkozni akarnak, miuel hogy azis egyebeknek õrõmest mutattya maghat. Soha Faustina, csak egy szép leant sem láttam Romában, à ki valami gyalazatban nem eset volna, auagy egyebek gonoszul nem gyanakottanak volna felõle.

Nem ighen sokat oluastam, de mind az altal azt eszembe vettem, hogy valamikor valami szep, abrazatu es ekes Gõrõgh, auagy olasz, auagy Aegyptombeli, auagy Lacedaemoniai, auagy pedigh Romaj aszony allatrul azok emlekeztek à kik historiakat irtak, soha sem azért hoztak elõ, hogy azoknak szepsegheket dicsernék, es az vtanna valo embereknek emlekezetûl hadnak, hanem csak azert irták historiakba, hogy azokat à nagy es rettenetes veszedelmeket elõnkbe adnák, az mellyekbe abban az idõben, az emberek, az aszony allátok szepseghe miat eitették magokat, miuel hogy az õ szepsegekkel sokakat õnnõn magok szerelmere inditottak, es ennek okaert az egesz vilagh elõt nagy gyalazatba hoztak nyaualyasok õnnõn magokat.

Midõn Carthago varosát (à melly gazdagsaggal volt hatalmasb, hogy sem mint fegyuerrel es vizeti erõuel) az bõlcs emberek birták es igazgaták, es az szorgalmatos arros ember kereskedesi, gazdagsaggal õregbitették, à tõbbi kõzõt egy ighen hires neues Arminius neuõ bõlcs ember volt kõztõk à kinek az egész tartomanyban oly nagy meltosagha volt, az mint regenten volt Homerusnak az Gõrõgõk kõzõt, es Ciceronak az Romaiak kõzõt. Ez az ember az Istenek engedelmebûl szaz huszon két esztendeigh élt, es nyolczuan esztendeigh volt annak à tartomannak fejedelme es biraja. Ez pedigh az aszony allatoktul szinten oly ighen iszonyodot es futot, az mint az kõnyueknek oluasasát szerétte, mert neki csak az tanusagba volt minden gyõnõrûseghe. Latuan azert az tanacsbéli emberek, hogy ez az ember az orszagnak gonduiselese miat, ighen el farradot es el tõrõdõt volna, es hogy afféle termeszetnek gyõnyõrûseghetûl ighen futna, kezdék neki tanacsul adni, es kerik valajs, hogy megh hazasodnek, es hadna valamj maradekot vtanna, az mely altal, ily ieles es bõlcs ember emlekezete es hire neue, az kõuetkõzendõ emberekreis szarmazhatnék. Mikor annak okaert à tanacsbelj emberek, õtet arra fõlõtte ighen intenék, es kernék hogy magának feleseget venne, igy felele nekjek: Nem akarok vgy mond megh hazasodnom, mert ha rut aszont veszek gyûlõlni foghom, ha gazdagot veszek szolgaiaua teszem magamat, ha szeghent veszek csak kõlcseget szerzek magamnak, s' ha pedigh szépet veszek, mind õrõkke õriznem kelletik, mely nyaualiak kõzûl, akar mellykis, vgy mint valami merges merigy kõnnyen megh õlhet es el veszthet ezer ferfiat. Ezzel mentette akkor, ez à jeles es bõlcs ember magát à tanacsbelj embereknél. De miuel hoyg à sok tanusagh miat szeme vilagaban ighen megh fogyatkozot volna, es immar tanusagba touab semmi gyõnõrûseghe nem lehetne, vensegében osztan kenszeretteték nyaualyas, az hazassaghnak terhet, es galibájat nyakaba venni, az melly hazassagbul egy leanya szûleték, à mely osztan, annyok volt azoknak az fõ Hadnagioknak, à kiket Amilcaroknak hittanak, es az kik az Romaj Scipiokkal, az hadi gyõzõdelemnek dicsõseghe fõlõt veteketek. Az mellyek szinten olyan szorgalmatossak serenyek, s' vitezek voltak à Carthago [p 0038] varosa oltalmazasában, az minemû szerencsések voltak az Romaiak annak megh vetelében.

De talám azt mondod Faustina, hogy az te leanijd efféle gyanosagba nem foghnak esni, miuel hogy azokat efféle veszedelemtûl, az õ josaghos cselekedetek, es tõkelletes erkõlcsõk megh oltalmazzák, es batorsagossa teszik. En pedigh te neked, egy titok dolgot jelenték meg. Semmit nagiob mesterseggel nem szoktak az emberek ostromlani, mint azokat az aszony embereket, az kiket az õ szemermes erkõlcsõk, es tisztaságok szokot õrizni: De ighen lagyan kiuannák viszontagh, s' ighen lassanis keresik azt, az mihez lattyák hogy kõnnyen juthatnak.

Semmit vgy megh nem ismertûnk mint azt, hogy egyebeknek hasznok à mi karainknak oka szokot lennj. Nem tudodé, Faustina, hogy akár melly tisztesseghes aszony allatotis, megh szokot az emberek buja termeszete es gonossaga kesertenj. Bizonyára azoknak szemermes erkõlcsõk es tiszta eletek, nijlak lesznek es fegyuerek az mi artatlansaginknak megh vételere es el vesztesere. Amaz hires neues Lucretianak sem nemes nemzete, sem gazdagságha, sem pedigh szepseghe nem ingerlet senkit annak szerelmére, hanem inkáb az õ erkõlcsenek tõkelletességhe, vidam orczaja, eletének szentseghe, tisztesseghes munkaia es foglalatossagha, s' háza nepének io rend tartása, es fenyeteke, az mellyekkel magának mindeneknél nagy dicseretet es hirt neuet szerzet vala, ingerlete, es õztõkelte volt amaz bolond Turguinust rea, hogy azon az aszonyon erõszakot tenne, es megh kissebitene. Ennek pedigh micsoda eredeti legyen te neked maidan megh magiarazom, oly gonossága vagion az iambortalan es feslet erkõlcsõ embernek, hogy az egjéb jambor ember jouaiual gonoszul szokot legyen elnj. Ez pedigh nem az Romaj szûz leanyok vetke, mert azoknak tiszta es szent eletek vadolni fogjak, à mi buja, es fertelmes eletûnket az Istenek elõt.

Azt mondod, Faustina, hogy mégh nem ideje hogy leanyodat férnek adgiad. Nem tudodé hogy az io Atyának tiszti az, hogy fiokat gyermeksegektûl foghua mindenkor oktassák, s' leanyoknak pedigh mégh mikor bõlcsõbeli gyermekekis, io es tisztesseghes rendbeli allapatot szerezzenek? Ha az atyák es anyák tisztekbe szorgalmatossan el akarnának iarni, mégh akkor, mikor az õ leany eleteknek viraghiaban vannak, egy ighen mesterseghes csomot kellene az õ sziuõkbe kõtnyõk, az mellyet mind addigh sem kellene megh odniok, valamigh õket ki nem hazasitanák. Mert mikor az fõsueny atyák iegy ruhát az õ leanyoknak nem õrõmest adnak, es az anyakis mindenkor gazdagb võre vagyakodnak, mikor eggijk kõzûlõk eggyet, s' más mast akar es kiuan, azonkõzbe az idõnek joua el mulik, es az leanyok megh agganak. Es igy minek vtanna ferhez mennek, egyedûl sem lakhatnak az aszony emberi termeszet miat, s' nemis szolgalhatnak az õ ferjeknek, miuel hogy z szolgalathoz nem szoktak, es innent vagion osztan, hogy mind az õ leanyok nyomorult eletet fogh elnj, s' mind pedigh õ magok, es az õ rokonok mindenkor azon foghnak félni, hogy à miat valami kissebsegh raitok, es az egesz nemzetseghen ne essék. Sok szûzeket lattam en Romában, az fõ es tanacsbeli emberek leanij kõzûl, az kik nem à miat jutottak aruasaghra, hogy auagy feslet erkõlcsûek, auagy szeghenyek lettek volna, hanem az õ szûleiek gonduiseletlenseghe miat, az kik mikor leanyoknak hazassagát naprul napra halogattak, azon kõzben mikor ingyen sem velték ez vilagbul kû multak, es az õ leanyokat nyomorult allapatra hatták ez vilaghon.

Bator hazudgyak, ha én az Rhodiusok tõruenyeben, az mellyben à leanyok hazassaga felõl irtak, valaha ezeket az szokot nem oluastam. Ha szinten tiz fiat kelleneis valakinek megh hazasirany, csak egy napot se munkalkodgyék, es ne faradgyon azoknak megh hazasitasaban. De ha csak egy iambor es tõkelletes erkõlcsõ leanyát fernek akarjais adnj, annak ki hazasitasában, ha szinten az szajaigh az vizbe kelleneis merûlny, auagy ha szinten verréll kelleneis verejtekezny, [p 0039] ha szinten az mellyeuel az fõldõn kelleneis maszkalny, ha szinte az fiait õstõl marat morhaitul megh kelleneis szoktany, ha szinten eletét veszedelemre kelleneis adnj, meghis tiz esztendeigh kellene farradnj es munkalkodnj. Ez az tõrueny ighen keduez az leanyoknak, de bizonyara az fiakhoz sem kemeny. Mert az ferfiaknak az õ allapattyok megh engedi, hogy ez egesz vilagotis el járhassák, ha akarják, de az leant az tisztessegnek tõruenye, csak hazabul sem engedj hogy ki mennyen.

Mindenféle dologh el romlando, es el mulando az vilagon, de semmi hamareb el nem vesz mint az szûzeknek gyenghe eleteknek, es iffiusagoknak viraghia, mellyeknek minden napiok valamigh megh nem hazasodnak, iffiusagokban csak heaba mulik el. Azt mondgya Homerus hogy az Gõrõgh orszaghi fejedelmek feleseghi, nem attul az naptul szamlalták az õ eleteknek idejet, à melybe szûllettenek, hanem attul az mellybe ferhez mentenek. Annak okaert ha valaki õket kerdette hany esztendõsõk volnának, azt feleltek hogy husz esztendõsõk, ha az hazassagh vtan husz esztendõ mult volna el, nem mondották hogy negyuen esztendõsõk, ha szinten szûletesek vtan annij idejek voltis. Mert azt tartották hogy akkor kezdeték el eleteknek idejét, mikor hazok nepét birni kezdettek, es azoknak gondgyokat kezték viselnj. Mikor az dinnye az kertbe megh érik, vagy le szakasztatik, auagy az lopoktul el vitetik: Azonkeppen az õregh leany mikor soká marad haiadonsagba, auagy el ragattatik, auagy az gyalazattul nehezen menekedik megh. El vegezem beszedemet, ha ez egy dolgot vtanna vetem. Mint szinten hogy az szõlõ mikor megh érik ottan õrzõt vetûnk melleje, azonkeppen mihelt az leannak hazassaghra valo ideje vagyon, ottan fer nekûl szûkõlkõdik, mely dolgot ha az attya veghez viszen, nemzetseghét az gyalazatnak veszedelmetûl, s' õ maghat sok gondoktul menti megh. Leanyának pedigh felette ighen kedues dolgot cselekeszik.

TIZEN NEGYEDIK RESZE.

Az feiedelmek, es fõ emberek felesegeknek szorgalmatossan el kell tauoztatniok, hogy mikor az magzat mégh az mehekben vagyon, valami veszedelembe ne ejcsék, miuel hogy reghen az terhes aszony allatok, à kik az õ nyalanksagokat es kiuansagokat megh nem tartoztatták, fõlõtte nyomorultul vesztek el.

V Alamelly ember mesze valo tartomanyokba sok hegyeken es nehéz vtakon akar el mennj, minek elõtte az vtra indul, szûkségh hogy az vtakat szorgalmatossan megh lassá, es megh visgallyá. Mert fõlõtte ighen nehez es veszedelmes dologh akkor az vtbélj munkaual magát tõrni es farrasztani, mikor immár nyugodalmat kezd remenleni. Senki megh nem tagadhattya hogy az embereknek tellyes eletek, ighen hoszu szarandoksagh ne legyen, az mellynek eleje szûletesûnk napia, az veghe pedigh halalunk oraja, mert akár sokat s' akar keueset ellyûnk, semmit egyebet nem cselekeszûnk, hanem csak az koporsohoz hamaréb vagy kesõbben kõzelgetûnk. Az en iteletem szerint senki bolondab ember nem lehet mint az à ki azt véli maga felõl hogy egyebeknek elegseghes tanacsot adhat, holot egyebek ismet iol veszik eszekbe, hogy mégh az magha dolgaibanis az az ember tanacs nekûl szûkõlkõdik. Mert meltan bolondnak mondhattyuk azt, az ki egyebeket mindeneket eszteleneknek, es bolondoknak vél, s' magat pedigh csak egyedûl iteli eszesnek lennj. Bizonyára melto dologh lett volna, hogy ezt az parancsolatot mindenek megh tartanak, tudni illik: Legy az à mi vagy, es egyebeknekis enged megh hogy ollyanok legyenek, az minemûeknek kell lenniek. Es illenek azis, hogy ha valaki magát eszesnek tartya, [p 0040] az õ fele barattyát se velneje bolondnak lennj, mert senki oly eszes es okos nem lehet, hogy nagiob esz nekûl nem szûkõlkõdnék, senki oly bõlcs nem lehet, hogy õ neki minden bõlcseseghe szûkseghes ne legyen. Soha oly eszes es idõs embert nem lattunk, hogy egyebek hûu, es eszes tanacsi annak nem hasznaltanak volna. Hogy ha mégh az vén emberek kõztis igy vagion à dologh, mit itelhetûnk, az iffiusagh felõl, az mellyeknek testek mégh megh nem szárrat, mint az vén emberek tagjai, az kiknek verék nem hidegh, hanem buzgo melegsegék es tûzõk kû nem alutt, hanem mégh eleuen, oktalan kiuanságj pedigh mégh megh nem szûntenek, hanem fõlõtte fõl indultak es gyorsak? Es innent vagion az, hogy az iffiaknak csak az õ magok iteletek teczenek, s' egyebek iteletit pedigh ighen kõnnyen megh vetik, es semminek tartyak.

Mikor az fiatal fák mégh gyenghék, hogy igyenessen fõl nõjenek karokhoz kõtõztetnek. Az louakis hogy az zabolakhoz szokianak, mégh kicsin korokba féket vonsznak fejekbe; Hogy hamareb az madarak megh szelegijullyenek, az feszekbûl szokták õket ki vennj. Azonkeppen egyeb féle oktalan allatokatis kicsin korokba szoktak az emberek megh foghni hogy hasznokat vehessék, szinten vgy az gyermekeketis, mégh csacsoglso [!] koroktul foghua kell tanitanunk az iambor eletnek mesterseghere. Annak okaert az atyaknak, az kiknek tiszti az, hogy az õ fiokat iol neuellyék, es az anyáknak az kiknek az õ leanyokat io erkõlcsre kell oktatniok, azt adom tanacsul, hogy ha embereket akarnak gyermekekbûl tennj, kicsinsegektûl foghua mindenkor kemény fenijték alat neuellyék õket. Mert az megh Sebhetet embernek bizonyos veszedelmére vagion, ha idejen az õ sebeinek oruossagot nem csinalnak, es azokat be nem kõtik.

Hogy annak okáert arra jõijek, az mit annak elõtte akarek mondani, miuel hogy minden dolgában embernek rendet kell tartanj, megh mutatom mikeppen kell embernek fel neuelnj az csescs szopo gyermekeket, es mindeneknek elõtte azt mutatom megh, hogy legh nagiob gondot akkor kell az Anyának magzattyara viselni, mikor immar az õ Annya mehebe az gyermek elnj es mozgani kezdet. Mert ighen illik az à feiedelem es fõ ember feleseghihez, hogy ighen okossan es eszessen megh lassák, mit miuelnek mikor erzik, hogy az magzat az õ mehekben mozgani kezdet.

Bizonyára, miuel hogy szerzetes, es felesegh nekûl valo ember vagiok, szabadon efféle dologban valo oktatásnak bekét hagyhatnék. De miuel ,hogy nemelly dolgokat hallottam, s' nemellyeket pedigh oluastamis, azt tartom hogy szabad leszen megh irnom, mit itellyek iobnak lennj efféle dolgokban. Mert gyakortá az kõnyuek oluasasábul iobban hozza szolhat à tudos ember nemelly dologhoz, hogy sem mint à tudatlan, ha szinten efféle dologba forgottis valaha. Mely dolgot az oruos Doctor, es az betegh ember allapattyabul szabadon eszûnkben vehetûnk. Mert az betegh iol erzi nyaualyainak faidalmit, de mind az altal az oruos Doctortul kerdezi, micsoda féle betegsegh az, à ki õtet bantya, es mikeppen vehetne eleit, holot iol lattyuk, hogy az nyaualyák dolgához, tõbbet ért az õ tudomannyaual az orvos Doctor, hogy sem mint az betegh, à ki à nyaualiat az õ testében érzi. Azonkeppen az nemes aszony allatis, az terhességnek, es szûlesnek nyaualiait iol tudgia, miuel hogy megh probalta, de mind azon altal azoknak eredetit, okait, es oruossagit nem tudgia. Mert sokan vannak à kik à lopok felõl panaszolkodnak, ha szinten az lopokat nem ismerikis.

Annak okaert az en iteletem szerent à nehezkes aszony állatok eszekbe vegyék, es azon legyenek hogy lassan jarjanak, es magokat az gyorson iarastul es futkosastul megh tartoztassák. Hogyha valaki az õ maga veszedelmetûl nem fél, akár csak annak az magzatnak veszedelmét gondollya megh az mellyet mehében visel. Mennel dragab kenetûnk vagyon, es az à kenet mennél gyengheb, es romlandob edenbe vagyon, annál inkáb kell feltenûnk. Annak okaert miuel hogy az terhes aszony állat termeszetinél, semmi gyengheb dologh nem lehet, es viszontagh, miuel hogy az kis magzat lelkénel, à kit mehében viselnek, dragab dolog nem talaltathatik, kicsoda nem lattyá, mely nagy vigiazast, es szorgalmatos õrzést kiuannyon magának. Mert semmi Indiabeli draga kõuek, gyõngyõk, nem érnek azzal à lélekkel az kit az terhes aszony mehébe visel.

[p 0041] Az ki zõlõt ûltet, ottan azt auagy fõuennyel, auagy asot arokkal kõrnyûl veszi, hogy se à vadak se az barmok az gyenghe szõlõuezzõket megh ne raghassak, se pedigh az vton iarok az szõlõt mikor megh érik le ne szedhessek. Hogy ha az szõlõs ember azt cselekeszi azzal az hituan szõlõcskeuel, à kinek bora az embernek gyakorta artanj szokot, mennijuel nagjob szorgalmatossaggal es gondal kell magát õriznj az nehezkes aszonnak, à kinek mind Istennek az õ teremptet allattyaert, s' mind az Vrának az õ magzattyaert, fõlõtte nagy szamot kelletik adni? At en iteletem szerint mennél nagiob szamot kell halálunk orajan adnunk, annijual okosban es job moddal kel ez vilagban elnûnk. Mert oly ighen iol tudgya es erti mi nekûnk az Isten minden dolgainkat es igyekõzetûnket, hogy senki az itelet napian nem talaltatik, az ki õtet à szam adasba megh csalhassa.

Ki lehet oly tûrhetõ es kemeny ember, az ki el szenuedhesse, es el halgathassa, mikor láttya, hogy mikor immár az õ feleseghe szulesének napia, kiuansagha szerint el kõzelget, akkor valami hituan nyalanksagh, es kiuansagh miat, ne szûlethessék kár nekûl à gyermek, hanem az õ szûletese miat az annyanak megh kellien halnia? Mikor az aszonyallat egesseghes, es az meheben valo magzattul semmi nehesseget es nyaualyat nem erez, fõlõtte ighen vetkezik ha futkosasáual, es szõkdõseséuel magának nyaualyát es nyomorusagot szerez. Es bizonyára ezzel à dologal, melto okot ád az õ vra panaszara. Mert à kertész fõlõtte ighen bannya, mikor lattya hogy az termõ fa legh szebben viragzik, es akkor jõ el az hideg, es mind az fát megh foztya viragjatul, s' mind az à fanak gyûmõlcsetûl.

Nem csak artalmas az nemes aszony allatoknak ha akkor futkosnak es szõkdecsõlnek mikor nehezkesek, hanem gyalazatosis. Mert az szõkdecsõlõ aszony allatok felõl mindenkoron gonoszul szolnak. Minden rendbeli aszony allatokhoz ighen illik, hogy halkal es csendesen jarjanak, de legh fõkeppen az, az fõ emberek felesegekbe, megh kiuantatik. Mert az testnek io modgyáual valo mozgasa, es maga viselese, tisztesseghes erkõlcsnek jele szokot lennj. Minden aszony allatokban termeszetek szerint bennek vagyon az tisztesseghnek es meltosagnak kiuanasa; szûkségh azert hogy eszekbe vegyék, hogy semmi nagiob meltosagot az aszony embereknek, az emberek kõzõt nem szerez, mint az eszessen es io moddal valo szollas, s' az csendes, es halkal valo iáras. Mert abban egyéb nem lehet, ha az aszony ember futkos, s' nyeluéuel csacsogo es tragar, bizonyára mindenektûl el vetet embernek itiltetik.

Roma varosa epitese vtan négy hatuan hat esztendõuel, Curius Dentatust, az ellen à Pyrrhus kirali ellen kûldék à Romaiak haddal, à melly az idõben Tarentum varosát birja vala, es az Romaiaknak fõlõtte nagy karokat szokot vala tennj. Mert az Romaiak egyebek orszagha ellen hadat viselni, es azt el foglalni meresz dolognak tartották: De tûrhetetlen dolognak itelték mikor latták, hogy az kûlsõ nepek haddal az õ orszagokat pusztitanak, es koborlanák. Ez à Curius, Pyrrhus kyralytis veghre megh giõze, es az hadi gyõzõdelembe legh elsõ volt à ki Romaba Elephantokat vitt bé, melly vadak feneseghen az idõben nem csak csudalkoztak az Romaiak, hanen vgyan rettegtekis: Mert semminek tartották mikor lattak, hogy az kyralyokat lanczokkal megh kõtõzuen rabsagba vitték, de mikor az elephantokat kõtõzue latták, azt nagyra bõcsûllõttek.

Touabba ennek à Curius Denatusnak eggyetlen egy huga vala à melly õ neki fõlõtte ighen nagy kaduébe vala. Mert heten voltak egy ember gyermekei, de kettõ azõk kõzûl az hadban veszet vala el, s' harman pedigh mirigyben holtak volt megh, es immar tõb attyafia, az kiuel egy lett volna, az egy hughanal nem volt Curiusnak, es annak okaert ezt felette ighen szereti vala. Mert azoknak az gyermekeknek halálok, à kiket az õ szûlei ighen szerettek, okot adnak rea, hogy azokatis az õ magzattyokat szeressék az atyák es az anyák, az kiket annak elõtte megh vtaltak volt. Ez à Curius hugha à Romai fõ polgar Mesternek (Cõsulnak hittak õk) felesege volt. Hetedik holnapi nehezkes aszony allat volt pedigh akkor, mikor az báttya Curius, à Pyrrhus kiraly hadának megh verese vtan, nagy gyõzõdelemmel, es hadi pompáual Roma varosaba bé ment. Mikor pedigh az à nap el mult volna, szerencsére [p 0042] az kõuetkõzendõ eyel ez az aszony az battyához valo szeretetiben kezde vigabban tanczot jarni es szõkdecsõlni, melly dologgal azt nyeré, hogy mindgyarást idõ elõt, oly nagy kinnal kelletet szûlnj, hogy õ maga szõrnyû halallál halna meg miatta, s' az magzat az kit szûlt volt sen elhetne, az hadi pompanak añnak felette ottan veghe lenne, es az aszony vranakis banattya miat megh kelle nemulni. Mertaz siralomnak es banatnak, hertelen valo sebe es ûtése, az ember sziuének minden erzekenseghét el veszi. Ezt az historiat az Gõrõg Tibullus az hadi pompaban es gyõzõdelemben tõrtent dolgokrul irt harmadik kõnyuében, bõuebben megh irja.

Kilencz esztendõuel az vtan, hogy az Romaiak, à Lucretian eset kissebsegh miat, az õ kirallyokat, az varosbul ki ûztek vala, egy uy fejedelemseget, es tisztet szerzenek à nep kõzt, az mellyet õk Dictaturanak hittanak. Annak pedigh az embernek az kit Dictatorra tettek, oly hatalma volt õ kõztõk, mint mostan mi nalunk az Csaszarnak vagyon, holot mindenek csak õ tõle egyedûl halgattak es fûggõttek. Mert latták azt az eszes emberek,hogy az kõsségh legh iobban igazgattatik, es birattatik egy fejedelemtûl. De hogy ezt valamikeppen erõszakkal à fõ fejedelemséget mind õrõkke magoknak ne tulaidonitanák, azt rendelték volt, hogy ez az birodalom csak hat holnapigh tartana, es ismet az vtan mást emeltek arra a tisztre. Melly dolgot õk fõlõtte ighen eszessen cselekettenek. Mert gyakorta az fejedelemseghnek õrõkke valo volta, restékke, es tunjákka teszi az fejedelmeket az igassagnak megh tartasában. Legh elõszõr pedigh Dictatorrá tõttek volt az Romaiak, à Titus Manilius Largiust, à veghre tudnia illik, hogy az Volscusok ellen hadat viselne, az kik akkor Roma varosanak halalos ellenseghi valának. Mert oly szerencseuel epittetet volt Roma, hogy azt mindenkor ighen keuesen szeretnék, de sokan volnának az kik mindenkor gyûlõlnék. Titus Liuius azt iria hogy mikor Manilius Largius, az Volscusokat megh gyõzte volt, vgyan azon erõuel annak à hadnak vegheben, Cariolum varosatis, es mind abban az tartomanban valo varakat, es varasokat fõldigh le rontotta volt, mert az kegyetlen termeszetû emberek, nem csak az embereket szokták megh õlni, ham mégh az kõueknõkis megh szokták haragjokat mutatnj. Minek vtanna pedigh Largius az Volscusok kõzt fõlõtte nagy vér ontast tõtt volna, szántalan sok ferfiakat le vagatot volna, fõlõtte nagy kincset nyert volna, es Romába az hadi gyõzõdelembe, sok embereket fogsagba vitt volna, az tõb foglyok kõzõt, egy ighen szép termetû szûz leanyakatt volt Manilius kezebe, à melynek szepsegeben annak utanna othon hazánal ighen gyõniõrkõdõt. Mert à reghi Romai Hadnagyok, ha mi gazdagsagot es kencset Romábul ki menuén az hadban nyertek, azt õk az kõuetkõzendõ hadakra valo szûkseghre az varosnak atták, s' ha mi testi gyõnõrûseghre, es vetekhez valo ezkõzre jutottok, azt az õ magok hazához vitték, es magoknak tartottak. Minek utanna pedigh az leany Largiustul terehben eset volna, ki viue õtet Largius, mulatsagnak okaert magáual egy gyûmõlcsõs kertben, az hol idejen erõ gyûmõlcsõk valának. Holot mikor ez az aszony az terhes aszony allatok szokasok szerint, nyalanksagát es kiuansagát kõuette volna, anny sokat ett az idejen erõ gyûmõlcsben, hogy azon szent oraban az okadas miat, ki kellet az gyermeket idõ elõt mehebûl vetnj. Ez az dologh à Vulcanus kertében tõrtént az utan harmad nappal, hogy Manilius gyõzedelmes pompáual Romába be ment volna. O nyomorult dologh, mind à gyermeket az ki szûletet vala, s' mind az gyermek annyat, s' mind pedigh az attyát egy nap az Romaiak, egy koporsoba temeték el. Mert ha sirassál azokat megh valhatták volna, bizonyára csak eggijkis azok kõzûl à koporsoban nem maratt volna.

Legh elsõ à ki az Romai polgarok kõzûl Roma varosa ellen, az õ hazaia ellen hadat inditot Superbus Tarquinius volt. Masodik Cneius Martius, à ki szinten Lucania tartomannyabol iõtt haddal hazaia pusztitani. Harmadik amaz kegyetlen Sylla. Melly három ember oly iszonyu vér ontást, es kárt tõttek az õ hazaiokon, hogy azokhoz képest semminek tarthattyuk, az Paenusoknak Romara haromszor haddal valo iõueteleket. Mert ezek az ellenségek, csak oly kõzel sem mehettek Romahoz, hogy annak kõ falait lathatták volna. De ezek az Romai fiak, oly kegyetlenûl el rontottak volt az õ hazaioknak kõ falait, hogy eggyk kõ az masikõ megh nen maradhatot. Hogy ha fõlõtte neheznek es keserûnek láttatot, mikor [p 0043] az Paenusok añij hazokat pusztitottak el, annj epûleteket rontottak le, annj ferfiakat õltek megh, añij aszony allatokkal gonoszul éltek, es annij aruákat fosztottak megh szûlejektûl, sokkal sulyosb, es nehezb volt, mikor láttak hogy az õnnõn attyok fiai, es hazajokbeli emberek annij szántalan sok lator, es faitalan embereket az varosba be vitték, mert az népet es az kõsséghet, nem az szep epûleteknek ritka volta, hanem az gonosz embereknek sokasagha, es az jambor embereknek szûk volta teszi semmie.

Touabba ezek kõzûl az harom Romai emberek kõzûl, az eggijk, tudni illik naeus Martius, haromszor volt fõ Polgar mester, egyszer volt Dictator, es negyszer volt az erkõlcsre nezõ dologba fõ biro (Censornak hitták õk.) Ez mikor vegezetre nagy gyalazattal, szamki vetesbe ûzetet volna, hogy boszujat megh állana, ellenséges sereggel szálla megh az várast. Mert az melly embernek keuély, es megh veszet akarattya vagyon, az soha addigh nem nyughatik, valamigh az õ ellensegén boszut nem alhat. Annak okaert mikor szinten az varas kapujaigh hadáual ment volna, soha csak egy kõuetek kõnyõrgese altalis az Romaiak megh nem nyerhéttek tõle, hogy az varostul el menne, es az õ hazajanak keduezne, hanem vegezetre osztan az õ maga Annya, es az õ maga leany vnokaia, az mellyet Martius ighen szeret vala, menenek kû hozzaia, es mind sirasokkal, s' mind kõnyhullatasokkal, nagy nehezen nyerék megh tõle, hogy az varos megh veteletûl megh szûnnek, es az ellenséget hazajanak kõ falai elõl el vinne. Mert sokan talaltatnak ollyak az emberek kõzûl, az kiktûl sirassal, es kõnyhullatassal kõnnyebben megh nyerhetûnk valami dolgot, hogy sem mint auagy kõnyõrgesinkel, auagy igaz okoknak elõ szamlalasáual.

Az Romai aszony allatok pedigh azt nagy ekesség helyet tartották, mikor sargha bajok volt, es azt hozzan neueltek, es az vallokon ala bocsatuan, az mellyeket megh szoritottak. Annak okaert, mikor az Martius leany vnokaja, nehezkes volna, à melly nap az õ job Attya az Romaiakkal megh bekellet vala, õ magat ighen megh szoritotta vala ekesseghnek okaert, melly dologgal vgy megh sérte õnnõn magat, hogy az mehébe valo magzatot, idõ elõt el kelletek mehébûl vetnj, es ekkeppen mind az gyermeknek, s' mind pedigh az gyermek annyanak megh kelleték halni, azt látuán à jobb annijok, õis mindgyarást le esven az fõldre megh hala, es igy az bekesegbûl valo õrõm, nagy siralomra fordula. Mert oly allapatban vagion az embereknek è vilaghon dolghok, hogy mikor legh inkab õrûlnek es vigadnak, akkor nyomja el az szerencsetlenségh õket. Meg irtak ezt az historiat, mind Porphyrio, s' mind Tibullus, az mellyek Gõrõgh Historicusok voltanak.

TIZEN EOTEODIK RESZE.

Egyéb szerencsetlensegeket szamlal elõ, az kik az terhes aszony allatokon tõrtentenek.

A Z vtan az had vtan, à mellyet az Romaiak, az Tarentombeliekkel szerencséssen viseltek vala, mingyárast kõuetkezék az Carthagobeliekkel valo hadok, es visza vonyasok. Ezek pedig az hozzu es veszedelmes hadak, az Siciliai, Corsicai, es Sardinia tartomanya miat, inditattak vala kõzõttõk. Mellyeket mikor eggijk rész maganak akarna foglalni, s' masik megh akarná oltalmazni, egesz negyuen esztendeigh hadakoztak egy massal. Mert gyakorta tõrtenik az, hogy annijt kõltûnk az hadra, az mennij az à dologh à mellyért harczolunk, semmikeppen nem érne. Ezekben pedigh az hadakban az Romaiaknak legh elsõ fõ Hadnaggyát, Caius Duelliusnak hitták; az Carthagobeliek fõ Capitannynak Hanno volt neue, az kik à Siciliai tengheren harczoltak megh. Ezt pedigh à harczot à tengernek allapattya veszedelmesbé tette vala, à hol nem keuesbet kell embernek, à tenger fõl haborodot habiatul felnj, mint az vitézek kopiaitul es fegyuerétûl, è kettõ kõzûl pedigh csak eggijkis elégh embernek veszedelmere. Abban az harczban az Romaiak lõnek gyõzedelmesek, [p 0044] holot az ellensegh haioij kõzûl tizen hatot meritének à tenger viszében, es harmicsat njertek es foghtak vala megh. Annak fõlõtte harom ezer embert õltek vala megh az Carthagobeliek kõzûl, s' megh annijt vittek vala fogságba. Ez volt à Romaiaknak legh elsõ tengeren valo gyõzõdelmek, à melly õ nekiek annijual keduesb volt, hogy mindenektûl az elõt az fõédõn viselt hadakba, gyõzhetetleneknek iteltettek, es immar az tengerennis megh mutatták volna hatalmokat.

Caius Duellius gyõzõdelemmel Siciliabul haza iõue Romaba, holot õ neki egy ighen gazdagh, es ighen szép személyû hugha vala. Ennek az hazahoz tére Duellius, es ott az egesz tanacsbeli rendnek, s' azoknak az fõ kapitanioknak, az kik az hadban vele voltak, nagy es fris lakodamat szerze. Mert az testi gyõnõrûsegh szeretõ, es reszeghes emberek, azt tartyák, hogy semmiuel inkab az õ barattyokhoz valo io akarattyokat megh nem mutathattyák, mint azzal, ha õket vendegségbe lakodalomba hiják. Touabba az Caius Duellius huga, mind az battya haza jõuetelén, s' mind pedigh az nagy keszûlettel valo lakodalom miat vigaduan es õrûluén, tõbbét euék es iuek, az vendegsegbe, hogy sem mint az elõt ennij es innija szokot vala, es az vendegek elõt okadni kezduén, mind az etelt, es az italt az kit hotta vett vala, s' mind pedigh az vert à melly az erekbe vala, s' mind az magzatot az mellyet testeben visel vala ki vete, es szõrnyû halallal hála megh. Melly szerencsetlenségh sokaknak ighen keseruessen esék, mikor Caius az õ hugharul, az Vra à fiatul es felesegetûl, õ maga az aszony eletetûl, s' az egesz varas illyen jeles s' fõ aszony allattul megh fõsztatott volna, melly nyaualya es nyomorusagh abban az lakodalomban, az vendeghek elõt esék rajtok. Mert semmi suliosb dologh nem tõrtenhetik raitunk, mint mikor õrõmûnknek idejen valami szerencsetlensegh es keserûsegh talal bennûnket. Emlekezik errûl az historiarul Blondus az Romai birodalomnak el hailasarul, es el fogyatkozando allapattyarul irt kõnyuben.

Masodszor, mikor az Romaiak az Carthagobeliekkel hadakoznának, a Roma varosának epetese utan õt szaz negyuen esztendõuel, az ket fõ Romai Polgar mester, Lucius Paullus Aemilius, es Caius Varro, Apuliaban az Cannae varosánal harczolának megh az Carthagobeliekkel, holot ugy megh gyõzetének es veretenek az Romaiak, hogy soha csak egy harczonnis à Romai iffiusagh kõzûl annijn el nem vesztek mint akkor. Mert az két fõ Polgar Mester kõzûl, tudnia illik Paulus Aemilius ott vesze el, s' az masik pedigh futasaual tarta megh eletét. Annibal pedigh az Carthagobeliek fõ Capitannya, fõlõtte gyõzõdelmes lõn ezen az harczon, ugy annyra hogy az Romai fõ Capitaniok kõzûl huszon eggyet, s' az tanacs rendbeli emberek kõzûl pedigh, es azok kõzûl, à kik oly tiszteket viseltek, az melly utan mindgyart az tanacsban kellet volna vetetniek nyolczuant õletet megh. Annak fõlõtte az Romai seregh kõzûl negyuen ezer gyalogh, ket ezer es het szaz louaghos katona veszet volt el. Somma szerent azon à napon az egesz Romai birodalom el veszet volna, ha Annibal azzal à gyõzõdelemmel, az kit nyert vala, elnj tudot volna.

Touabba, minek elõtte az hadban indultak volna, csak az elõt egy keues idõuel, vett vala Caius Varro egy Romai leant eleseghûl, az melly szinten akkor vala idejenek es szepseghenek viragabán. Sofianak hittak ezt à leant, à ki akkor hetedik holnapi nehezkes aszony allat volt, mikor az uranak hadba kelletet menni. Es mikor megh ertette volna, hogy Paullus Aemilius el veszet volna à harczon, es az ura el futot volna az harczrul, banattya, es felelme miat el esuen ottan szõrnyû halalla hala megh, de az magzat az õ meheben mégh él vala. Es hogy az szerencsetlenseghnek semmi heja ne volna, minek utanna Caius Terentius Varro ily rutul megh gyõzetet volna, minek utanna polgar mester tarsat az harczon el vesztette volna; es anny szamtalan nepnek halálat szemeuel latta volna, hogy à szerencse, ennek nyomorusagat tellyesseggel veghez vinne, akkor etkezék Romaban mikor az eleseget, az eleuen gyermeknek ki veteleert megh meczenék, es annak el temetesere koporsot csinalnának, mely dolgot õ szemeuel latot. Azt iria pedigh [p 0045] Titus Liuius, hogy mind az Romai nep veszedelme miat, s' mind az felesegenek szõrnyû halala miat, oly nagy banat foglalta volt el Caius Varronak az sziuet, hogy annak vtanna tellyes eleteben, soha az szakalat el nem nyirette, sem agyban nem alut, sem pedigh az asztalhoz etelnek okaert nem ûlt. Melly dolgon nem kel csudalkoznunk, mert gyakorta oly nyomorusagot hoz ejûnkre egy ora, az mellyet tellyes eletûnkben sirathatunk.

Ha Titus Liuiusnak hinni akarunk, azt iria az õ kõnyuenek tizen nyolczadik es tizen kilenczedik kõnyuében, hogy az Romaiak az Samniumbeli nepekkel, hatuan harom esztendeigh, fõlõtte veszedelmes hadakat viseltenek, miglen annak utanna Ancus Rutiliusnak az Romai fõ polgar Mesternek akarattyabul, tisztesseghes vegezesek es okok alat megh bekellettek egy massal. Mert az erõs es nemes ferfiak tiszti az, hogy ellenseghét mindenkor bekeseghre incse. Ezek kõzõt azert mikor szõrnyû harczok es hadak volnának, Titus Veturius, es Sp. Posthumius, à kik à Romaiak fõ Capitany voltanak, Pontiustul à Samniumbeli sereghnek fõ Capitannyatul ighen rutul megh gyõzettettnek vala. Az melly Pontius, ebben az gyõzedelembe oly dolgot cselekedet, az mellyet annak elõtte az emberek soha sem hallottak sem lattak vala. Mert valamelly embert az Romaiak kõzûl megh foghot vala, azoknak mindeniknek, nyakaba igat tett, es eszt irta rea: Vagy akaria Roma, vagy nem, de az Samniumbeliek igaia, es szolgalattya alat kell lennj. Az Romaiaknak ezzel à gyalazattal, fõlõtte ighen megh sebhete Pontius sziueket, es annak okaert az boszu allasra fõl gõrjeduen, (miuel hogy az akaratos es keuely emberek, egyebeknek mégh csak kerkedeken gondolatit sem szenuedhetik,) Lucius Papyriust téuek Capitannya az mellynek Isten job szerencset adot volt, hogy sem mint abrazatot, miuel hogy kancsal vala. Ez oly iol forgodék, es oly serennyen, s' szerencsessen visele az hadat, hogy nem csak le veghte az Samniumbeliek sereghet, hanem annak vtánna mégh az raitok eset gyalazatotis, hasonlo tromfal ûtõtte. Mert oly alhatatlan, es tõkelletlen az szerencse dolga, hogy azokat az embereket, az kiket tegnap nagy boldogsagba hellyheztetet volt, ez mai napon ismet mint valami gaszt, az szemét kõze nahhya, es taszittya. Vgyan azon Lucius Papyrius nem elegedek megh vele, hogy az Samniumbelieket fogsagba vitte, hanem azoknak nyakokra barom ighat tõtt, es kettõnkent õket egybe kõtõzte, szantot raitok, es mint az barmokat õsztõnnel õsztõnõzte. Hogy ha az Samniumbeliek az õ gyõzõdelmekben, az Romaiakan oly kissebseghet nem tettek volna, az Romaiakis nem cselekették volna az utan azt õ raitok. Annak okaert nem keuesbe szûkõlkõdûnk, io tanacs nekûl, io szerencsenknek idejen, mint szinte szerencsetlensegûnknek idejen. Mert az ki boldogsaghos, es io szerencses allapattyaban irgalmas nem akar lennj, ne csudallya az, ha szerencsetlensegben es nyaualiajaban, õ neki egy barattya sem talalkozik.

Ennek à Lucius Papyriusnak eggyetlen egy Hyppolita neuõ leanya vala, mellyet Toryuatusnak, egy Romai tanacsbeli embernek adot vala hazas tarsul. Melly mikor nehezkes volna, es immar az szûlesnek idejehez kõzel volna, hogy az õ attyahoz valo melto szeretetét megh mutatna, õ neki az varasbul elejbe mene. Miuel hogy pedigh szamtalan sok nep omlot vala ki ennek az gyõzõdelmes hadnak haza jõuetelekor, az váras kapuian mikor be jõnének, ezt az aszont annyra megh szorongata à sokasagh a kapu kõzõt, hogy ugyan ott el baggyada, es à miat annak utanna rõuid idõ mulua megh hala. Melly dologh az õ attyanak minden vigasagat kõserûseghre fordita, ki è miat oly megh mondhatatlan banatban esék, es ugy kezdé az õ leanyat siratni, hogy az õ sirasáual es kõserûsegéuel az egesz varost megh bantana, miuel hogy latnak mindenek, hogy az Vitez es erõs ferfi oly ighen bankodnek, hogy az õ banattyanak semmi okossaggal es eszesseggel eleit nem vehetnék. Melly dolghon nem kel senkinek ighen csodalkozni, mert sokat talalunk afféle embereket, à kik az õ ellensegek vere ki ontasara, gyorsak es hatalmasok, de az õ magok sirasi es kõnyhullatasi megh tartoztatasara, ighen erõtlenek es gyenghek. Annius Seuerus az szerencsetlenseghrûll irt harmadik kõnyuében azt mondgya, hogy az melly ez az szerencsetlensegh Papyriuson tõrtent, ugyan azon nap szemeit az éghben fõl emeluen, kõnyhullatasi kõzt ekkeppen szollot: Te cslard szerencse, à ki az egesz emberi nemzetseget [p 0046] megh szoktad csalni es trefalni, az en hadi gyõzedelmemben enghemet megh csalal, miuel hogy azt akarod hogy ithon az bekeseghnek idejen megh gyõzettessem.

Ezekbûl azert az historiakbul, az mellyeket elõ hozék, minden aszony allatok megh tanulhattyák, melly erõtlen es gyarlo allapattyok legyen az nehezkes aszony embereknek, es melly ighen kellen õ kõrõlõk az ferfiaknak vigiazniok, es gondot viselniek. Semmit oly gyenghen nem tarthatunk mint afféla aszony allatokat, mint hogy afféla allapatban, mégh az ûueghnélis gyenghebbek szoktak lennj. Mert az ûuegh ha szinten ighen kõnnyen el tõrikis, de mind az altal talalsz nemellyet, az melly ha szinten az fõldre esik, sem tõrik el. De az terhes aszony allatok, ha szinten csak csipeleseket szoritodis megh, ottan el vetik mehekbûl magzattyokat.

TIZEN HATODIK RESZE.

Szûksegh hogy az terhes aszony allatokkal az õ Vrok ighen gyenghen es nagy szeretettel bannyanak, es azon legyenek hogy õkett semmikeppen megh ne haboricsak es megh ne bancsak, ismet az aszony emberekis mikor terhessek, nyalankok ne legyenek, es mertekletlenûl ne egyenek igyanak.

H A az fõlyûl elõ szamlalt historiakat megh gondollyuk, valamenny veszedelmeket az nehezkes aszony allatoknak elõ szamlalok, azoknak eredeti vagy az szõkdecsõlesbûl volt, vagy az fris es draga etkekbûl, vagy egyeb etkeknek fõlõtteb valo etelerûl, vagy az iatekok nezesebûl, auagy az magok fõlõttebb valo ekesitesebûl es csifrasagabul, mellynek veghe az mint megh latok, ember õles, es gylkossagh volt

Fõlõtte ighen megh fedhetendõk azok az aszony allatok, az kik az õ vetkek miat, boldogtalanul szûlnek, melly dolgot nem csak az egesz emberek iteletibûl, hanem megh az oktalan allatok peldajabulis megh tanulhattyuk. Mert az kietlen pusztaban es erdõkben, csak eggyetelen egy fene vadat sem talalhatnj, az melly minden szorgalmatossaggal az õ eletet megh ne oltalmazza. Az nõsten meduék, az nõsten farkasok, es az nõsten oroszlanyok, mikor nehezkesek, ighen ritkan mennek kû az õ barlanghiokbul, es hailekjokbul, csak hogy az vadaszoknak tõrõktûl magokat meg oltalmazhassák. Hogy ha az fene vadak, à kiknek kõlkõk, az embereknek nagy karokat tesznek, azt cselekeszik, mennijuel szorgalmatosban kel magokat oltalmazni az neheszkes aszony allatoknak, az mellyeknek szûlese az kõrõsztyenseget, es az emberi nemzetet szaporittya? Ha az aszony allatok magzatokat nem szûlnének, senki nem volna à ki ez vilagot lakna es birna. Mert az Isten mindeneket à veghre teremptet, hogy az embernek szolgalnának. Az embert pedigh azert teremtette, hogy az õ teremtõjenek szolgallion. Az terhes aszony allatok tekincsenek az gesztenye fára, dio ara, es mogyoro fara, ugy mint valami tûkõrbe, es megh lattyak azokba az fakba, melly nagy gondal es szorgalmatossaggal neuellye az termeszet azoknak gyûmõlcsõket, mint reitegeti, mint oltalmazza es taplallya. A gesztenye fa fõlõtte ighen tõuises tokba takarja az õ gyûmõlcsét, az dio fák es az magyaro fák, kemeny keregh alat neuelik az õ maguokat, ugy annyra hogy sem az esõ megh nem hathattya, sem pedigh az szel le nem vetheti. Hogy ha az termõ fák, à kik csak neuelkednek, es az oktalan vadak az kikben csak erzekensegh vagyon, illyen nagy gondal, serenseggel, es szorgalmatossaggal oltalmazzak, erõsitik, es neuelik, az õ gyûmõlcsõket es magzattiokat, mind addigh az migh az õ szûleteseknek, es gyûmõlcs adasoknak ideje elõjõn, mennijuel inkab illik hogy az aszony allatok, az kikben okos lelek vagyon, azon legyenek, hogy az õ gonduiseletlensegek miat idõ elõt az õ magzattyokat mehekbûl ki ne vessék es el ne veszessék? Minden ember megh itelheti melly keues kár legyen, mikor az gesztenye fak es az dio fak az õ gyûmõlcsõket el vesztik, es viszontagh melly nagy hasznara es elõ menetelre vagyon az kõrõsztyen anyaszent egyhaznak ha az neheszkes aszonyallatok iol es boldogul [p 0047] szûlnek. Mert az mi Anyank az Anyaszentegyház, nem az hidegh miat el veszet szõlõn keseregh, hanem az leleknek veszedelemen sir es bankodik.

Annak okaert ha az ferfi az Isten aldomasának gyûmõlcset akarja latni, es ha azt kiuannya hogy az õ feleseghe boldoghul, es veszedelem nekûl szûllyõn, azon legyen hogy õ se terhellye felesegét keptelen munkaual, s' az feleseghejs maghat megh tartoztassa az mod nekûl valo gyõnõrûseghektûl. Mert ez bizonyos regula, hogy az aszony allatok az mod nekûl valo munka miat, el szoktak idõ elõt mehebûl az magzatot vetnj, es ismet az mod nekûl valo gyõnõrûseghek miat, gyakorta veszedelembe ejtik magokat, kegyetelen az, es nem melto hogy embernek hiuattassek, az kit az õ feleseghetûl terhes allapattyaban annj munkat kiuan, mint annak elõtte. Mert az fõl õltõzõt ember nem futhat oly ighen mint az mezitelen.

Aristoteles az elõ allatokrul irt hetedik kõnyuében azt irja, hogy mikor az nõsten oroszlany terhes, az him oroszlany, vadaszasáual, nem csak mind maganak, s' mind az nehezkes nõsten oroszlannak etelt keres, hanem annak fõlõtte, mind eyel s' mind nappal mellette vigiaz, es oltalmazza. Annak okaert, bizonyára melto dologh az, hogy az ejedelmek, es az fõ emberek az õ felesegekkel nehezkes allapattyokbais, minden jo akarattal, szeretettel, es emberseggel bannyanak. Mert soha az erfi oly nagy õrõmel es gyõnõrûseggel az õ nehezkes feleseget nem illetheti, az minemõ õrõmel es vigasaggal az aszony allatok illetik az õ vrokat, mikor õ nekiek vagy fiat, vagy leant szûlnek ez vilaghra. Mert ha azokat az veszedelmeket, es nyaualyakat, az mellyeket az aszony allat az szûlesnek ideyen szenued, aual az munkáual es farratsaggal õszue teszûk, es õszue hasonlittyuk, à mellyet az ferfi az õ felesegenek nehezkes allapattyaban maghara veszen, bizonyára az ferfi felesege kõrûl valo gondgyat szamlalhatatlan reszel megh haladgya, az aszony ember nyaualiaja es veszedelme. Mert az aszony à szûlesnek idejen, maid ugyan tehetseghe felett valo dolgot cselekeszik. De az ferfi akar melly emberseggel es io akarattal szolgallyon nekijs, meg sem mutat annij io akaratot, es emberseget hozzaia, az menniuel tartozik.

A nemzetes, iambor, es tõkelletes fõ embernek, à kinek sziuében igaz szeretet es irgalmasságh vagion, mihelt eszében veszi az õ feleseghenek nehezkes allapattyát, csak egy szem pillantasighis sem kellene mellõle el mennj. Mert az jambor ferfiak, tisztek szerent, szemekkel mindenkor az õ feleseghek szûkseghere neznek, kezeket annak valo szolgalatban foglallyák, morhaiokat õrõmest annak szûkseghere el kõltik, es vegezetre minden io akarattal, es szeretettel azoknak kedueket keresik. Ne legyen nehez az ferfiaknak, mikor az õ terhes felesegeknek szolgalnak, es mikor azokkal szeretettel bannak, mert az õ munkaiok csak erejekben vagyon, de az aszony ember az õ munkaiat es farratsagat az õ magha mehebe viseli. Es gyakorta azis tõrtenik, hogy mikor azt remenlik, hogy az õ terheket le teszik, akkor mind az õ magzattyokal eggyût az fõldben temettetnek.

Ezzel pedigh à dologgal, azoknak az alab valo rendbeli aszony allatoknak partyokat nem foghom à kik mikor terhesek, semmiféle hazokbéli munkahoz nem akarnak nyulni, mert õ hozzaiok sem illik hogy azt cselekedgyek, s' az vrokhoz sem illik, hogy el szenuedgyék. Mert à tunya henyélessel es rõstséggel nem csak az menyorszagh nem kerestetik, hanem megh az nehezkes aszonyok szûleseis, nehezebbe, es veszedelmesbe tetetik. Ha egy felõl egy fõ ember nehezkes feleseghét teszûk, az ki mindenféle gyõnõrûsegének, es kiuansaganak kedue szerent eleget teszen, s' más felõl pedigh egy szabo auagy Vargha feleseghet helyheztettyûk, az ki már valami mertekletes munkahoz szokot, bizonyára az en iteleten szerent, nen oly veszedelmesen szûl az fõ ember feleseghe, mint az szaboo auagy Varga feleseghe, ha ez nehezkes allapattyaban semmit nem munkalodik, hanem csak henyel. A kõuer hust hamar megh unnyuk, ha fõlõtte õsztõuer hus pedigh izetlen. De az elegyes hus ighen io izû szokot lennj. Annak okaert arra szorgalmatos gondot visellyen az ferfi, hogy az feleseghe fõlõtteb valo munkaual magat megh ne sercse. Es az aszony emberis azon legyen, hogy az nyalanksagtul, es testi gyõnõrûseghektûl maghat oltalmazza. Mert az [p 0048] mertekletes, es mod szerent valo munkacska utan, kõnyû szûles kõuetkõzik.

Szûksegh azis hogy minden rendbeli aszony allatok, de fõkeppen az fõ emberek feleseghi, szorgalmatossan el tauoztassák az fõlõtteb valo ételt, italt, es torkossagot. Mert mindenkor fõlõtte ighen illik az aszony emberhez, az iozan es mertekletes elet. Mert az sok etelû aszony, aligh lehet tiszta eletû. Az nehezkes aszony allatok, nyalanksaghos es gyenghe etkekkel, gyakorta ighen megh szoktak tõltõzni, az alat à szin alat, hogy mind magoknak, s' mins az magzatnak, az mellyet mehekben viselnek, szûkseghes taplálast vegyenek, es ezzel az foghassal, gyakorta az etelben es italban ki haghnak az mertekletessegh hatarabul. De ez à fõlõtte meltatlan dologh, semmikeppen az Anyakhoz nem illik, s' az mehebe valo magzatnakis veszedelmes, mert az Anyaknak nehezkes allapattyában valo nyalanksagha, es mertekletlenseghe, az magzatnak tellyes elteben, gyakorta nagy nyaualiakat, es betegsegeket nemz. Asztis szorgalmatossan el tauosztassak à ferfiak, hogy mikor az õ felesegek nehezkesek, se magok altal, se egyebek altal okot nekiek az haragra ne adgyanak, es tehetsegek szerent oltalmazzák megh õket minden féle nehez es nyaualyas dolgoktul. Mert az aszony allatok hamareb idõ elõt el szokták vetni az magzatot az õ mehekbûl, mikor egyebek miatt haraggal fõl gõrjednek, hogy sem mint mikor mertekletlenûl esznek es isznak. Hogy ha az aszony ember az õ urát, esztelenseghuel, nehezkes koraban haraghra indittia, az illik az jambor ferfihoz, hogy akkor el halgassa, es tekencsen inkab az az õ feleseghe meheben valo magzatnak hasznára, hogy sem mint az õ magha boszusaghara, vagy pedigh az aszony ember vetkére. Mert az Anyanak mindenféle vetkét megh halladgya, az anya mehebe valo magzatnak artatlansagha.

Nem szûksegh hogy ezt kõnyuekbûl oluassuk, mert ezt szemunkel lattyuk, hogy inkab mindenféle oktalan allatok, minek utanna megh nehezkesettenek, az szûlesnek idejeigh tõbszõr egybe nem mennek, hanem inkab futnak afféle dolgoktul. Azonkeppen kellene bizonyara, az nemes es meltosaghos ferfiaknakis cselekedniek, az kiknek az tisztesseghis azt mutatná, hogy az õ terhes felesegektûl magokat megh tartoztatnák. Melly dolgot mennel szorgalmatosban valaki megh tart, annal mertekletesb leszen. Nem mondom hogy ez tellyesseggel szûkseghes dologa legyen, azt sem mondom hogy az ki kûlõmbet cselekeszik, vetkezzek es bûnt tegyen, de mind az altal az jambor es iosagos cselekedetû embernek tanacsul adom. Mert nyha az szûksegh masra kenszerit, s' mast ad ismet tisztessegh tanacsul.

Azt iria Diodorus Siculus, hogy Mauritania orszagába olly szûkõn talaltattak az feriak, s' oly sokan voltak ismet az aszony emberek, hogy minden egy ferfira õtt aszony iutna. Es annak okaert olly tõruent hoztak volt, hogy legh alab minden feri harom feleseget venne maganak. Touabbá mas kemeny es Istentelen tõruentis hoztak volt; Tudni illik, hogy ha az ferfi halala utan valamellijk az feleseghe kõzûl megh maradna, azt eleuenen temetnek el eggyût az ura holt testeuel. Mely dolgot ha megh nem cselekedet, auagy egy holnapigh magat megh nem õlte, annak utanna, mint valami gonosz teuõ embert, nyluan az hoher altal õlették megh. Mert az mondottak hogy tisztesseghes az aszony allatnak eggyût az uraual el temettetnj, de ighen veszedelmes az vra halala utan õzuegisegben elnj.

Tellyesseggel kûlõmb szokas volt amaz harom szigetbeli nepeknel à kiket sicilianak Sardinianak es Corsikanak hittak, holot oly bõuen szûlettenek az ferfiak, es viszontagh oly keuesen voltak az aszony allatok, hogy egy aszony ember helyet het ferfiat talaltak. Annak okaert az volt az szeghenyb rendbeli embereknek szokasok, hogy õt ferfinek csak egy felesegek lehetne, mert az kik gazdagbak voltanak, azok kûlsõ tartomanyokbol hoztanak magoknak feleseghet, holot az kalmarok haiokon, szinten ugy hordották be egyeb orszagokbul az el adni valo aszony allatokat, az mint mostan be hordanak egyeb kalmar arut. Annak okaert miuel hogy oly keuesen voltanak az aszony emberek, olly szokás volt azoknál az embereknél, hogy mikor az terhes aszony, az utan hogy az õ mehebe magzat fogantatot, hetedik holnapot erte, ottan el valtoztattak az ferfiak tartasagatul, [p 0049] es az templomba be rekesztettek, holot õket az kõzõnseghes tárhaznak penzeuel, taplaltak mind addigh az meddigh szûlt. Mert az reghiek oly aitatossan tiszteltek az õ hamis Isteneket, hogy senkinek azt megh nem engettek hogy kiualtkeppen maganak az templomban etelt italt vigyen, hanem abbul kellet elniek, az mit afféle Isteneknek szenteltenek es ajandekoztanak az emberek. Touabba ezek az vad es tudatlan emberek, azert rekesztettek akkor az terhes aszony allatokat az templomban, hogy az Istenek inkab segetenek õket szûksegheknek idejen, es hogy minden veszedelemnek felelmétûl batorsagosbak lehetnenek. Annak fõlõtte ighen rut dologhnakis tartották, abban az allapatban az ferfiual egy agyban fekûnny.

Amaz hires neues bõlcs Publius, az reghiek szokasarul irt õtõdik kõnyuében, azt iria hogy Pannoniaban, az melly tartomant mostan Magyar orszaghnak hiuunk, oly nagy tisztessegbe voltak az nehezkes aszony allatok, hogy ha valaki kõzûlõk hazábul ki menne, valaki legh elõszõr rea talalt, mindgyart megh kellet allani, es azokat oda kellet keserni az houa indultak es menni akartak. Mert abban az idõbe oly nagy tisztesseget tettek azok az tudomany nekûl valo emberek az terhes aszonyallatoknak, az mint mostan az keresztyensegh teszen az Vr szent testenek, mikor az betegekhez vitetik.

Nem keueseb szabadsagok es priuilegiomok volt az terhes aszonyallatoknak Carthago varosaban, abban az idõben, az mellyben az à varos epsegében es viragaban volt. Mert mint mi nalunk mostan à gylkosok mikor az templomban futhatnak, senki õket onnant à bûntetesre ki nem vonyhattya, azonkeppen abban az varasban akkor ha az terhes aszony allathoz szalathattak, es annak ruhaiokat megh foghatták ' annit nyertek vele, mintha valami Menedék, es szabad megh szentelt hellyre mentek volna, mert senki õket onnant el nem merte vonnj.

Az hauason lakozo Gallusok, es Francziabeliek felõl azt iria Fronto, az Istenek tiszteletirûl irt kõnyuebe, hogy azok az terhes aszony allatokat, nem csak felette nagy tisztessegbe tartották, hanem annak felette ighen szorgalmatossan voltak azonis, hogy kõnnyen es boldoghul szûlhessenek. Mert keueset használ az hajonak, ha szinte az egesz tengeren altal euezis, ha az tenger partian el merûl. Az reghi pogansagbeli emberek mindnyaian az kiket fõ Isteneknek tartottanak, azokat az templomben helyheztették s' az aprob es alab valo rendbeli Isteneket hazoknál tartottak, es azokat hazi Isteneknek neueztek. Valamikor pedigh valamely aszony allat szûlesének ideje elõ jõt, ottan az szomszedi az õ hazi Isteneket, az terhes aszony allat eleibe vittek, mert el hittek volt magokba, hogy mennel tõb Istenek volnanak jelen à szûlesnek idejen, annyual kõnnyebben megh szabadithatnák az aszont az õ szûlesbeli veszedelmebûl. De ha az keresztyen emberek modgya szerint akarunk szollanj, bizonyara ighen erõtlen Istenecskék voltak azok, az kik egyeb Istenek segetseghe nekûl az aszony allatokat szûksegeknek idejen nem segithettek.

TIZEN HETEDIK RESZE.

Az Pistus Philosophusrul ir itt, es ismet azt hozza elõ, micsoda tanusaghot adot az à bõlcs ember az terhes aszony allatoknak.

M Ikor Octauius Csaszar uralkodnek, egy Pistus neuõ bõlcs ember volt Romaban, az ki mind az Csaszarral ighen baratsagoson élt, s' mind pedigh az Romai nepnél ighen kedues volt. Melly dologh az en iteletem szerent nagy dicseretre melto. Mert inkab mindenkor utallya es gyûlõli azt à kossegh, az ki à fejedelmeknek kedueben es baratsagaban vagyon. Oly ighen megh mondhatatlan emberseghes ember volt pedigh Octauius Csaszar, hogy ebednek idején, [p 0050] mindenkor az Hadnagyokkal es Capitanyokkal, az hadi es vitezi dologhrul szollot; à vacsora fõlõt pedigh mindenkor az bõlcs emberekkel az tudomanyok felõl es az bõlcsesegh felõl beszellet, es semmiféle rut es mod nekûl valo szot, nem szenuedet hogy õ elõtte mondanának. Ez pedigh à Pistus mind az trefas dolgokban ighen gyõnõrûseghes volt, s' mind pedigh az valoba valo dologbais eszes volt, es ighen emberseghes. Ettûl annak okaert az Csaszar kûlõmb kûlõmb idõkben, sok kûlõmb kûlõmb fele dolgokrul kerdezkedet.Mellyek kõzûl egy nihanyat most elõ hozok, es utanna vetem mikeppen felelt legyen az bõlcs Pistus azokra az Octauius Csaszarnak kerdesire.

Legh elõszõr pedigh mikor azt kerdene tûle az Csaszar, kit itelne ez vilaghon nagyob bolondnak, igy felelne naki: Az en iteletem szerint ugymond, legh bolondab az az ember, à kinek beszedebûl es szouabul ember semmi hasznot maganak nem vehet. Mert nem olly bolond ember az ki heaba kõueket hany, mint az à ki heaba valo szokat szoll.

Mikor kerdené az Csaszar, kit kellene kerni hogy szollyon, es kinek kellene megh parancsolni hogy halgasson, azt mondá: hogy akkor io szollani mikor embernek szollasabul valami hasznos dolgot remenlhetûnk, es viszontagh akkor ighen io halgatni, mikor embernek szouabul valami kár kõuetkõzhetik. Mert ugymond mikor nemellyek io dolgot, s' nemellyek pedigh hituan dolgokat akarnak oltalmazni, akkor tamad az egesz vilagon à haborusagh.

Mikor kerdené, mi dologtul kellene embernek gyermeket legh inkab megh oltalmazni, azt felelé, hogy semmire inkab az atyaknak anyaknak nen kell vigyaznjok, mint arra hogy az õ gyermekek vetkes es gonosz erkõlcsõt ne tanullyanak. Mert ugymond az io atyakhoz es anyakhoz az illik, hogy inkab kiuannyanak az õ gyermekinek io halált, hogy sem mint gonosz eletet.

Aztis kerdi vala az Csaszar tûle, ha iob volnaè embernek karaualis igazat mondani, hogy sem mint valami haszonnal hazudni: Es erre azt felele, hogy iambor es tõkelletes ferfiat, az illeti à dologh, hogy inkab akarion az igassagh mellet megh gyõzettetnj, hogy sem mint az hamissagh mellet gyõzedelmesse lenni. Mert azt mondgya vala hogy lehetetlen dologh az, hogy az hazugh es alhatatlan ember, az io szerencseuel es az kedue szerint valo dolgokkal sokaigh birion.

Mikor kerdené mit kellene az eszes embernek cselekedni, ha nyugodalmas eletben akarna elni, igy felele rea. Ennekem ugymond ugy teczik, hogy soha senki nyugodalmas eletben nem elhet, hanem csak az, à ki maghat ez vilaghi sok es heaba vala dolgoktul megh vonsza Mert az kik ugymond sok dolgokba elegyetik magokat, azoknak gyakortab sok gondgyok erkezik. Az sok gondoknak pedigh utanna iaro leanya, az sok nyaualya es à sok farratsagh.

Mikor kerdené, mikeppen lehetne ember egyebek iteleti szerint bõlcsé, az felele, hogy semmi bõlcsebnek embert nem mutattya lennj, mint az, ha az goromba es esztelen ember bolondsaghát bekéuel el tudgya szenuednj; Mert ugymond az boszusaghnak el szenuedesebe, tõbbet segithet minket az okossagh, es az emberi eszessegh, hogy sem mint az tudomany.

Mikor kerdené, mit kellene az iambor es tõkelletes embernek legh inkab kiuanni, igy felele: Iollehet ugymond tisztesseghessen mindent kiuanhatunk, az mi, artalmunkra nincsen, de mind az altal csak azt kell kiuannunk, az kit pirulas nekûl, es gyalazat nekûl, nyluan minden emberek elõt kerhetûnk, es kiuanhatunk.

Mikor kerdené, mint kellene az ferfiaknak felesegekkel banniok, hogy idõ elõt gyermekeket mehekbõl el ne vetnek, azt felele, hogy semmi nehezeb nincsen, mint az terhes aszony allatoknak gondgyat viselni. Mert ugymond ha az ferfi az felesegének fogh szolgalni, az õ neki igen neheznek teczik, es hamar meghis unnya, ha pedigh azt nen cselekeszi az feleseghét ighen nagy veszedelemre veti. Añak okaert azt mondgya vala, hoygy az Romai aszony allatoknak es ferfiaknak, fõlõtte szorgalmatossan meg kellene azokat az tanusagokat tartaniok, az mellyeket efféle dologh felõl adot. Azt mõdotta mi7d az altal hogj senkinek keszerites alat azokat nen parancsollya, hanen csak tanacsul adgya. Mert szinten ugy illik hogy az io [p 0051] tanacsnak az iambor es tõkelletes ember engedgyen, az mint az parancsolatnak kenszerittetnek engedni, az feslet erkõlcsõ es iambortalan emberek. Es vegezetre igy kezde az Csaszarnak szolgalni. Miuel hogy te Octauius Csaszar te anyad menyének leanyát Cossuciat, võtted hazas tarsul magadnak, es miuel hogy az aszony mostan terhes tudom hogy sziued szerint kiuanod, hogy mind az õ terhes allapattya, s' mind pedigh az magzatnak szûlese õ neki ighen hasznos legyen. Annak okaert, azt akarnád tudom, hogy keues faidalommal, es ighen kõnnyen szûlhetné è vilaghra azt az magzatot, az mellyet mostan meheben visel. Tudgyad pedigh bizonnyal, hogy be tellyesedik az, az mit kiuansz ha ezeket az dolgokat, az mellyeket mostan tanusaghnak okaert elõ hozok, szorgalmatosson megh tartod.

Legh elõszõr megh lássad, hogy semmiféle õrõmnek, es vigasagnak idejen, az nehezkes aszony allatok se tanczot ne jarjanak, se ne szokdecsellyenek, es ne igorgjanak. Mert az szõkes, es ugordas miat, gyakorta az ferfiak szolasokat, s' az aszony allatok eleteket el vesztik. Es nemis melto hogy az Anya bolondsagha miat, az annya meheben valo kis magzat, halalos veszedelemben ejtessek.

Asztis megh lassa az terhes aszony allat, hogy valami sok io gyûmõlcsõs kertben be ne mennyen, hogy az gyûmõlcsnek fõlõtteb valo etele miat, magzattyát mehebûl idõ elõtt el ne keszerittessék vetni. Mert nem melto dologh hogy az annya nyalanksaghaert, az artatlan gyermek bûntettessék.

Azis szûksegh hogy az terhes aszony az õuel magat fõlõtteb megh ne szoricsa. Mert sokan az Romai aszony allatok kõzûl, hogy egyebeknél szebbeknek lattassanak, olly ighen szûk es szoros ruhaual elnek, hogy az nagy szorosságh miat, gyakorta magzattyokat mehekbe megh õlik, holott fõlõtte ighen hamis dologh, azert az artatlan gyermecskének megh õletni, hogy az õ annya szebnek lattassek, az õ termeszet szerint valo szepseghénel.

Aztis el kell tauoztatni, hogy az sok etelû italu terhes aszony allatok, lakodalomba ne hiuattassanak, es abban jelen ne legyenek. Mert gyakorta az mertek nekûl valo etel es ital miat, az nehezkesek magzattyokat el vetik. Fõlõtte Istentelen dologh pedigh az, hogy kicsin etelbe valo gyõnõrûsegh miat, mind az Anya, s' mind az kisded gyermecske megh hallyon.

Aztis szorgalmatoson el tauoztassa az terhes aszony, hogy iatek nezni, es sokasagh kõze ne mennyen. Mert gyakorta tõrteni hogy az sokasagh miat annyra megh szorongattatik, es megh sértetik, hogy minek elõtte szauaual nyaualyaiat megh jelenthesse, annak elõtte szõrnyû halallal kelliessék megh halni. Es mi lehet olly keptelen dologh, mint az, hogy mikor az aszony ember egyéb emberek fiai es gyermeki nezesere megyen, akkor az õ gyermekét aruasaghra haggya?

Vegezetre aztis megh lássa az ferfi à kinek terhes feleseghe vagion, hogy akkor az õ feleseghe ellen szoual ne tusakodgyék, es ha valami tisztesseghes dolgot kiuan, azt õ tõle megh ne tagadgya. Mert gyakorta megh tõrtenhetik, hogy az à dologh à mit kiuan igen keueset ér, de mind az altal, megh mondhatatlan kár vallasnak oka leszen, ha neki megh nem aggya es megh nem engedi Es bizonyara miuel hogy az aszony allatoknak szûlése, az varasnak õregbûlesre, es elõmenetelekre vagiõ, annak sem kellene el szenuedny azt, hogy az terhes aszony allat valami kissebseggel illettessek.

Igy felele Pistus Philosophus az Octauius Csaszar kerdesire, es tanacsulis adá az Csaszarnak, hogy ezeket az tanusagokat ugyan megh parancsoltatná az terhes aszony allatoknak. Mellyet ha szorgalmatossan megh tartanák, azt igheri az hazassagbelj embereknek, hogy az aszony allatok sok veszedelemtûl menekednek megh, s' az ferfiakis sok nyaualiaktul szabadulnak megh.

Hogy pedigh az mit eddigh mondottam, egy kis sommaba foglallyam, az fõ emberek felesegeknek sokkal okosban, es nagyob ket fele valo nezessel kell magokra terhes korokba gondot viselniek, hogy sem mint az kõssegh es alab valo rendbeli emberek felesegeknek. Mert az hol nagyob iot remenlûnk, ott nagiob gond kiuantatik. Az miket pedigh mostan elõ hozék azokat Pollio irja az reghiek szokasarul irt harmadik kõnyueben, es Sextus Csaeronensis az hazi gonduiseleseknek tõruenyerûl irt õtõdik kõnyueben. Pistus Philosophusrul pedigh Plutarchus bõsegessen irt [p 0052]

TIZEN NYOLCZADIK RESZE.

Haromféle tanacsot hoz elõ, az mellyet Seneca Philosophus egy barattyanak adot, az ki Nero Csaszar titkos iro Deakja volt. Es ismet azt az rendet, mellyel M. Aurelius Csaszar az egesz napot maganak el osztotta volt. Es mikeppen õ maga à Csaszar tartotta mindenkor annak az haznak kulcsait, az mellyben az kõnyuek allottanak. Mellyet halalakor egy vén embernek adot csodalatos dolgokat monduán neki, es legh elõszõr megh mutatta, mely keueset hasznallyon az fejedelmeknek, ha szinten nagy es dicseretes dolgot cselekesznek, es veghez visznekis, ha azokat senki historiaban nem irja.

A Emelius Varro, az ki Nero Csaszarnak fõ secretariussa es tanacsa volt, mikor Romaba à Sos kapuhoz kõzel laknék, egy ighen szep õregh ekes hazat epitetet vala, mellyet mikor az Istenek oltalma ala akarna aianlani, Lucius Senecat à ki Nero Csaszarnak valaha Mestere volt, ebedre hiuá; hogy az õ haza annak utanna szerencses es boldogsaghos lenne. Mert az Romaiaknál olly babonasagh volt, hogy valamelly ember legh elõszõr az uy hazba, es uy epûletbe be lépet auagy abban õtt, es alut, annak szerencsejehez merték azoknak boldogsaghat es szerencsejet, à kik az utan abban az uy epuletben foghtak lakni.

Annak okaert, mikor Lucius Seneca, az õ barattya keresére, Lucins [!] Varrohoz ment volna, es az vendegsegben mind keten iol laktanak volna, el menének, hogy az uy epûletnek szep voltat megh nezegetnek. Mindeneket pedigh õ magha Varro mutogat vala Lucius Senecanak, es egyszersmind aztis megh mondotta mit mi veghre epittetet volna. Ezt (ugymond) az haznak padlas nekûl valo raszét az vendegeknek csinaltattan, imez pituarokat az kalmaroknak, ezeket az szobakat az aszonyoknak es szolgalo leanyoknak epittettem, amaz kamarakat az szolgaknak, amaz eszterhas epûleten csak ki nézek. Amaz fedeletlen helyet- verõfenyen valo setalasnak okaert hattam, amazok lo istallok lesznek, s' emez kamarakat ugymond boros pinczenek csinaltattam. Es hogy egy szoual megh mondgiam oly hazat es epûletet mutata Senecanak, az mellybe megh amaz Momusis, az ki mindenekben vetket szokot volt talalni, semmit nem talalhatot volna, az mi õ nekii nem teczet volna. Minek utanna az egesz epûletet mind el jarták volna, es az remenlené Varro, hogy az õ epûletét Lucius Seneca, meltan fõlõtte ighen foghná dicserni, ez mint ha soha szemeuel sem latta volna azt à házat, es mintha csak akkor kõzelgetne annak kûszõbére, azt kezde Varrotul kerdeni kie volna az à haz? kinek Varro el almelkoduan, igy felele: Bizonyara jeles ember vagy te seneca. Én ennek az haznak epûletire maid inkab minden morhamat rea kõltõttem annak fõlõtte tegedet mindenût el hordozalak benne hogy megh nézned, es mindent megh mutogatnék te neked. Sõt mégh vendegseghetis szerzettem en itt te neked, az mellyben mind ketten iol laktunk, megh mondottam hogy én házam, es méghis mostan azt kérded tûlem hogy ki háza ez? Kinek Seneca viszontag igy felele: Vgy vagion hogy ennekem az Vendeghek szallásat, az te szolgaid agyas kamarait, az aszony emberek szobait, es az louak istalloit megh mutatád; de az egesz epûletben csak egy talpny helyet sem mutatál, az mellyet csak egyedûl magadnak csinaltattal volna. Es igy igaz hogy az te hazadanak te vagy az Ura, de egyebek foghnak vele elni, es egyebek foghyák hasznát venni. En tegedet eszes bõlcs embernek tartlak, es aztis tuduom hogy ennekem sziued szerint valo barotom vagy. Miuel hogy pedigh ma engemet ebedre hittál, es ighen nagy emberseggel tartottál, enis teneked ezt megh akarom szolgalni, es annak okaert te neked fõlõtte ighen io es hasznos tanacsot akarok adni. Mert annak az embernek az ki egyebeket vendegsegbe hi, az io tartast az szarandokok penzel, s' az cselcsap emberek pedigh hazugsaghos beszedekkel fizetik megh, az trefas csufos emberek csuf szokkal, az [p 0053] tõkelletlenek pedigh hizelkedessel. De az eszes es tõkelletes emberek hasznos tanacsokkal halallyak megh. Miuel hogy pedigh ez az epûlet te neked sok kõlcsegedben es farratsagodban áll, melto dologh hogy te neked gyõnõrûsegedre es õrõmõdre legyen. Annak okaert harom fele tanacsot adok en teneked, az mellybûl te tõb hasznot vehecz ha megh fogadod, hogy sem mint az szarandok ember fizetesebûl es penzebûl.

Elsõ tanacsom az legyen, hogy mégh felesegednek se jelencsed megh minden akaratodat, ha szinten õtet fõlõtte ighen szeretedis, es akár melly szerelmes baratod legyenis valaki, mind az altal minden titkodat õ neki megh ne nylatkoztassad, hanem kiualtkeppen valo titkos dolgaidat csak magadnál tarcsad. Mert ez Plato mondása szerint, arra bizod szabadsagodat az kinek titkos dolgaidat megh jelented.

Masodik tanacsom ez, hogy soha magadat se az kõssegh dolgaiban, se pedigh az te magad dolgaidban annijra ne foglallyad, hogy tellyességgel minden idõdet afféle munkában es szoban tõlcsed el, hanem minden napbul mennél alab végj ki harom orát, az mellyet te magad mulatsagában, es nyugodalmában tõlcs el.

Vegezetre aztis adom tanacsul hogy az te hazadban egy rõitõk kamarad legyen, az kinek kulcsa te magadnál legyen, holot kõnyueidetis tarcsad, es az te magad dolgai felõlis gondolkodgyál, s' baratiddalis beszelgethes. Es hogy egy szoual megh mondgyam az à ház à te titkos gondolatidnak õrzõje, es az te munkaidnak es faratsagidnak kõnnyebseghe legyen.

Igy beszelgete, es illyen tanacsot ada Lucius Seneca, az õ barattyanak Aemilius Varronak; Melly tanacs bizonyára melto fõ emberhez. Es jollehet fris lakodalmat es vendegseget keszitet vala neki Aemilius Varro, de mind az altal sokkalis megh halladgya, ez à fizetes az ebednek dragha voltat. Mert embernek leleke inkab gyõnõrkedik az io es eszes tanacsban, hogy sem mint teste gyõnõrkõdgyék az etelbe es az io lakasba.

Ezt pedigh à Seneca historiajat azert hozám elõ, hogy utat nijtnék egy más historiara, az melly M. Aurelius Csaszar kõzt, es az õ felesége Faustina Augusta kõzt tõrtent. Mellyet hogy io rendel es moddal hozzak elõ, legh elõszõr itt iol megh magyarazom, mikeppen rendelte volt el, ez à Csaszar az õ eletenek minden idejet. Mert soha io rendel es dicseretessen, nem birattatik, es nem igazgattatik, à kõssegh es az orszagh nepe, hogy az feiedelem az õ maga eletét, iol es dicseretessen el nem rendeli. Szûksegh pedigh hogy az fejedelmek ugy rendellyék az õ magok eletek modgiát, hogy az orszagnak gonduiselése, es sok féle igye, az õ hazának gondgyauiseleséuel es dolgaiual eggyezzenek, es az õ magok mulatsagokis es nyugodalmok, eztt az rendet fõl ne boncsák. Melly dologh ugy leszen megh, ha mindeneket az fejedelem az idõnek rõuid voltahoz kezd mérni. Mert az io fejedelemnek, elegh idejenek kell lenni az õ tisztiben valo el iarasára, es beuelkedni sem kell idõuel az vetkekre. Az kõssegh azt mondgya gonosz idõnek az mellyben raita valami szerencsétlenségh esik. Melly iteletet az en iteletemmel semmikeppen helyen nem hagyok. Mert az az io idõ, az mellyet Isteni szolgalatban, es az iosagos cselekedettel valo foglalatossagban mulatunk el, es csak az à gonosz idõ, à mellyben vetkezûnk es gonossagot cselekeszûnk. Mert az idõk mindenkor magokhoz hasonlok, de az gonosz emberekbûl niha iamborok lesznek, es viszontagh sokan az iamborokbul gonosza, [!] es Istentelenekke valtoznak.

Vgy osztotta volt el azert magának az idõt M. Aurelius Csaszar, hogy mind az õ magha haza nepe gonduiselesére, s' mind pedigh az orszagh dolgainak iol szolgalatasara, igaz elégh ideje volt mindenkor. Mert az sõreny ember nem terheli mindenkor magát gondokkal, es igy sok dolgokat keues ideigh veghez viszen. De az ki mindenkor gondban, es kûlõmb kûlõmb féle dolgokban foglallya magat, akar melly kicsin dolgotis. sok ideighis aligh szokot véghez vinni. Vgy rendelte vala pedigh el edejet, hogy ejel hét oraigh alunnék, egy oraigh mulatna, es nyugodnek, ket orat adot az ebed es vacsora idejenek, de mind az altal az etel fõlõt bõlcs emberekkel szokot volt disputalni, es beszelgetni. Mert egesz tizenhét [p 0054] esztendeigh senki õtet ugy nem latta enni, hogy az ebed es à vacsora idején, vagy az asztalára valamelly kõnyuet nem oluastatot volna, auagy valami tudos es bõlcs ember beszedét es tudomannyát nem halgatta volna.

Es miuel hogy sok orszagoknak parancsolt, minden napba egy orát, az Asia orszagha dolgainak adot, mas orát az Africabeli dolgoknak, harmadik orát ismet az Europabelieknek. Minden nap ismet két oraigh mulatot eggijût felesegéuel, gyermekiuel, es baratiual. Egy orát ismet olly dolgoknak adot, az mellyek veletlenûl szoktak niha niha tõrtenni, ugy mint vagy azoknak panaszit halgatta, az kiken egyebek boszut tõttek, vagy az szeghenyeknek, õzuegyeknek es aruaknak nyomorusagit, es dulasirul fosztasirul valo panaszit, es kõnyõrgesit võtte elõ. Mert az melly feiedelmek kegyelmesek akarnak lennj, szinten ugy megh kell azoknak halgatniok à szegheny es nyomorult ember panaszit, à kiknek semmi hatalmok es erejek nincsen, mint az gazdagokét az kiknek vagy hatalmok es erejek vagyon.

Ezeken az foglalatossaghokon kiuûl valamennye ideje volt, abban õ mindenkor vagy kõnyueket oluasot, vagy kõnyueket irt, vagy verseket csinalt, auagy reghi idõbe tõrtent dolghokrul valo historiakot oluasot, auagy az tudos es bõlcs emberekkel disputalt es beszelgetet. Mert õ semmi dologhrul õrõmesben nem beszelgetet, mint az tudomanyhoz es bõlcseseghez illendõ dolgokrul.

Hogy ha fõlõtte kemeny haduiseles miat, auagy valami egyéb nagy dologh miat megh nem bantatnek, telben mindenkor kilencz orakor fekûnny ment, négy orakor fõl kõlt, es hogj ne tunylkodnék, mindenkor az feje alat valo vankos alat valami kõnyuet tartot, az mellyet oluasot addigh az meddigh megh virradna. Mert az Romai Csaszarok mellet mindenkor tûz szokot volt lenni, nappal eghõ szenet, s' eijel lampast gyuitottak megh, hogy mikor vigyaznának az viasz gyertya eghne, es mikor alunnának az lampas eghdõgelne. Azis szokasok volt az Romaiaknak hogy az Csaszar elõt fa olaibul csinalt mécset, es ismet viazbul valo gyertyat egetnenek mindenkor, tudnia illik hogy à Csaszar azt lazuan tanulna megh hogy õ neki, olly csenedesnek, szelidnek, irgalmasnak, kellene lenni, mint az fa olai, es ismet olly hasznosnak kellene lenni, az alattok valo emberekhez, az minemû hasznosok az meh kosarbeli mehek az embereknek.

Mikor immar hat ora taiban agyábul fõl kõlt volna, egyebek elõt nagy gyõnõrûseggel õltõzik vala, es azokat az kik kõrnyûle allottak, kerdezte mi7t tõltõtték volna el azt az eyet, auagy õ azoknak beszelgette, mit oluasot, mit gondolt, auagy mit almadot. Minek utanna fõl õltõzõt volna az kezet es az orczaiat io ilatu vizzel mosta megh, mert az ioszagba fõlõtte ighen gyõnõrkedik vala, miuel hogy olly erõs illatozo ember volt, hogy mikor valami tisztatalan helyen ment altal, fõlõtte ighen nehezen szenuedhette az ott valo bûzt. Annak utanna vagy terjéket, auagy egy vagy ket falat lictariomot võtt magához, es harom poharocska malosat itt megh, auagy egyeb fûekbûl valo draga vizet, miuel hogy az sok tanusagh miat fõlõtte ighen gyenghe gyomru ember volt. Mert az kik fõlõtte ighen az tanusaghnak adgyák magokat, lattyuk azt hogy inkáb mindenkor betegesek szoktak lenni, mert az tudomannak szepseghetûl es gyõnõrûseghetûl annijra el ragattatnak, hogy az testekbe valo fogyatkozást megh sem erzik.

Nyarba az Tyberis folyo vize partyán kõzel két oraigh setalt gyalogh, es az kik õ hozza mentek fõn halgatta megh, es azt bizonyára bõlcsen cselekette, mert mikor az feiedelem vesztég ûl rõuid beszedûe teszi azt az ki vele szoll.

Mikor immar az nap fõllyeb ment volna, es az idõ inkab megh melegednék, akkor osztan az Capitoliumba ment fõl (az Capitolium Romaban egy hegyen valo var es szentegyhaz volt) holot õtet az tanacsbéli emberek varták. Az tanacsba valo dolgait el vegezuén, az Titus Csaszar amphitheatromaba ment, az amphitheatrun pedigh iatek nezõ helly volt, ahol õtet az kûlsõ orszagbeli kõuetek es gõduiselõk varták, es à napnak nagiob részen ot maradot. Minek utanna ot ebedet euet volna, es az étel utan csak egyedûl õ magha, egy keueset mulatot volna, az utan az Vestalis szûzek hazaba ment. Es mindenféle nenzetsegeket, es nyeluen valo embereket bizonyos rend szerint halgatot meg. Csak egyszer õt napiaban, es gyakorta kesõbben ment az asztalhoz, de mind az altal gyõnûrûsegességes [!] [p 0055] nyaiassan õtt, keueset, de jot fõzetet. Mert az szokatlan, es mas tartomanyokbul valo etkek gyakortá szokatlan nyaualyakat szereznek. Tõbszõr kû nem ment à varosba setalni egy hetben, hanem csak egyszer, es akkor sem szenuette hogy valaki vagy az õ barati kõzûl, vagy pedigh az õ haza nepe kõzûl utanna mennyen, hanem csak tiz, auagy tizenkét szolgaia volt véle. Es azt azert cselekette hogy az szûkõlkõdõ szeghenyek, aruák, es egyebféle tisztbeli emberekis, szabadon, es bantas nekûl hozza mehetnének, es nyomorusagokrul bizuasban panaszolkodhatnának. Mert lehetetlen dologh az, hogy az fejedelem az kõsseghnek, es az alatta valo embereknek nyaualyajat megh gyogijthassa, ha legh elõszõr mi nyaualyaja legyen megh nem érti.

Oly ighen nyajas volt egyebekkel valo tarsasagában, oly ighen gyõnõruseghes volt beszedében, az õreghek kõzt olly eszes volt, az kissebbekhez olly ighen hozza szabta magat, olly szemermes volt az keresben, cselekedetiben olly artatlan, az boszu allasnak el szenuedeseben olly mertekletes, az io teuõ emberekhez olly hála ado, az iokhoz olly kegyes, az gonoszokhoz ismet olly kemeny volt, hogy az õ iouolta miat õtet mindenek szerették, s' az õ igassagha, es az vetkeknek megh bûntetesebe valo kemenyseghe miat mindenek feltek s' rõttegtek õ tûle. Es bizonyara keuesre nem kell bõcsûllenûnk az Romai nepnek ehez az Csaszarhoz valo szeretetét es io akarattyat. Mert az mint Sextus Chaeronensis irja, mikor az Romaiak egyeb orszagokban es tartomanyokban, az birodalmuknak boldoghul valo megh maradasaért, es elõmeneteleért nagy aldozatokat tennének, Romaban inkáb aldoztanak az Csaszarnak hoszu eleteért, es megh maradasáert, hogy sem mint az Romai birodalom boldogh es szerencses allapattyaert, s' meltánis cselekették, mert az iambor es dicseretes eletû fejedelem, sziue es lelke az alatta valo kõsséghnek es orszagának. Nemis csodalom pedigh hogy ezt az Csaszart az Romai kõssegh, ennijre szerette, mert soha õ kûlõmben az õ ajtajára ajton allokat nem tõtt, hanem csak abba az két oraban, az mellyekbe csak felesegeuel es haza nepeuel szokot volt mulatni.

Touábba mikor azokat az dolgokat az mellyeket mast elõ szamlalék, el vegezte volna, à Csaszar hazaban megyen vala, holot õ neki az Seneca tanacsa szerint, egy rõtiõk kamaráia volt, az kinek kulcsát senkire nem bizta, hanem mindenkor õ maghánal hordozta, mind addigh az napigh, az mellybe megh holt, hanem osztan akkor egy vén Pompeianus neuõ embernek, illyen szokkal ada.

Rea emlekõzhetel Pompeiane, hogy en teged ighen alá valo rendbûl fõ tisztekre emelélek, mikor szegheny volnál, en tegedet megh gazdagitálak, es mikor oltalom nekûl volnal az én hazamba be fogadálak, es mikor õzuegy ember volnal leanyomat adám neked feleseghûl. Most annak okaert ime ezt az kulcsot kezedbe adom, es ezt te ugy vedd el, mintha sziuemet es eletemet adnám kezedben. Mert bizonyára nem olly keserû ennekem, hogy megh kell halnom, es hogy gyermekimtûl megh kell valnom, mint az, hogy az kõnyueket maghammal az koporsoban nem vihetem. Mert ha az halottak oluasnának, azokat en eleueneknek itelném, de ha az elõ emberek kõnyueket nem oluasnak, azokat en viszontagh halottaknak itelem. Ennek az kulcsnak az kit mostan kezedben adok, zauárja, es aitaia alat, sok ieles Gõrõgh, Sido, es Deak kõnyuek vannak, es azok kõzõt ennekem sok farratsagimmal, izzadásimmales vigiazasimmal irot kõnyueim vannak, az mellyeket en magham szerzettem, es irtam, es azt remenlem, hogy ha szinten testemet az ferghek megh eszikis, de mind az által az én sziuem azokba az kõnyuekbe eppen megh marad.

Annak okaert arra intelek ismet tegedet, hogy ennek az kucsnak õrzéset nagyra bõcsûllyed, mert az tudos es bõlcs emberek, az melly dolgot eletekben ighen szerettek, holtok után arra az emberre szoktak bizny, az kit halalok idein legh inkáb szeretnek. Sok kõnyueket talalsz az en tanulo hazamban, az mellyeket én magam iolis irtam, es iolis el rendeltem, de mind az altal azt tartom hogy keueset talalsz ollyat, az ki tellyesseggel véghez vitetet volna, az mellyeket te ha szinten eddigh le nem irhattális, de ennek utanna le irod es el vegezet. Mert az te munkadért te neked, mint ennekem az en irasomert, es kõnyuek szerzesimert, az Istenek az emberek kõzõt jutalmul dicseretet es io hirt neuet adnak. Annák okaert miuel hogy én te neked Pompejane mind urad s' mind ipad, s' mind atyád s' mint Patronusod, s' mind pediglen baratod voltam, (melly dolgot az tõbbinel te neked nagyobra kell bõcsûllenõd, [p 0056] mert job embernek ez vilaghon egy barattya minden szûleinel) tegedet en az mi baratsagunkert fõlõtte ighen kerlek, hogy õrõkke eszedben tarcsad azt, hogy en nemellyekre felesegemet, nemellyekre gazdagsagimat, es morhamat, nemellyekre pedigh hazamat biztam, de te read az én magham hiret neuet biztam. Mert az fejedelmek sen kicsin sen nagy emlekõzetet magok felõl nen hagyhatnak egyebet, hanen csak azt az mely à tudomanban vagio be foglaluan.

En tizenkilencz esztendeigh voltam Romai Csaszar, s' hatuan harom esztendeigh eltem ez nyomorult eletben. Melly idõ alat sok hadakban gyõzedelmes voltam, sok tengheren valo toluajokat es latrokat ki irtottam es megh õltem, sok epûleteket epittettem, sok iambor ferfiakat emeltem meltosaghra es tisztre, es viszontagh az gonosz emberek kõzûl sokakat kemennyen meghis bûntettem, sok orszagokat birodalmam alá haitottam, es sok Istentelen es hamis fejedelmeket birodalmokbul ki tõrlõttem; De mind az által mostan en szegheny nyaualyas ember, nem tudom mit miuellyek, mert azok az emberek, az kik az en iosagos, es dicseretes cselekedetimnek szemes bizonsaghi lehetnek, rõuid idõn mindnyaian, mint en mostan, õkis az koporsoban mennek, es ot ennekem tarsaim lesznek. Ez utan ezer esztendõuel azok kõzûl az kik most élnek, vallyon s' ki foghat igy szollani. En szememmel lattam, mikor M. Aurelius Csaszar az Parthusokat megh gyõzuén, nagy gyõzedelmes pompáual Romaba be ment: vagy ki foghia mondani; En lattam mikor M. Aurelius Csaszar az Auentinus hegyén emez epûletet epittete, lattam hogy mindenek õtet szerették, lattam hogy az aruaknak attyok volt, lattam asztis hogy az gonosz embereket kemennyen megh bûntette? Melly dolgaimat, ha vagy az en maghan kõnyuei, vagy az en baratim irasi kû nen hirdetnek az utannunk kõuetkõzendõ embereknek, bizonyára az holt emberek, azt tartõ hogy azoknak kû hirdetesének okáert, ez vilaghra visza nen iõnek.

Melly nyomorult dologh latni hogy az fejedelmek, csak hogy ez vilagon valami hireket, neueket, es emlekezeteket hagyhassák, gyermekseghektûl foghua halálok orajáigh annij szeghenseghet szenuednek, annij veszedelemben foroghnak, annij szerencsetlen dolgokkal tusakodnak, annij sok emberek karomlasit halgattyák el. Annak fõlõtte az is nagy nyaualya, hogy annij sok embereknek kell magokat barattyoknak mutatniok, annij sokszor kell sirniok, es kõnyueket hulatnyok, annij sokat fohaszkodnak, annij sokat ighernek. Es mind ezeket csak abbul, az mint mondám, azokbul kell cselekedniek, hogy az utanna valo embereknél, õ nekiek valami emlekõzetek maradhasson? Mert csak egy fejedelem s' incsen ez vilaghon, az ki ha szinten nagy palotába lakikis, ha szinten frissen élis, es drága ruhakba jaris, ha szinten az szolgainak bõuen fizethetis, mind az altal mint mondám, senki olly fejedelem nincsen az ki az el mulando tisztessegh miat, az nagy munkakba tellyeseggel el ne merûllyõn, es csak nem az fõldõn vondoztassék. En ezt megh probaltam, es annak okaert mindenek ennekem ebbe az dologba meltan hihetnek, hogy az fejedelmek csak à veghre haitanak egyeb orszagogat birodalmok alá, es csak à veghre vetik magokat annij veszedelemre, hogy õketis az utannok valo emberek, afféle dicseretekkel illessék, az minemûuel õ idejekben illeti az kõssegh, az elõttõk valo vitéz es iambor fejedelmeket. Annak okaert hogy beszedemet el vegezzem, es az mit akarok jelenteni, egy sommaba foglallyam, azt mondom hogy az nemes termeszetû, es io hir neuû kiuano fejedelemnek igen meg kell latniok micsoda dolgokat viselnek es cselekesznek, az mellyeket az tudos embereknek historiaban kellessek irniok. Mert keueset használ nekik, ha szinten nagy es dicseretes dolgokat viseltekis, ha afféle emberek nincsen az kik azokat à dolgokat historiaba irhatnák.

Ezt mikor mondota volna az à jeles Csaszar, az õ tanulo hazanak kucsát ennek az tisztelendõ vén embernek kezébe ada, à ki abbul az hazbul mindenféle historiakat az Capitoliumba fõl uit, holot szinten olly nagy tisztessegbe tartották azokat az Romaiak, az minemû tisztessegben mastan tartyak az kõrõsztyenek à szentek tetemét. De azok mindnyájan egyeb draga dolgokkal eggyût, mikor az kûlsõ ideghen nyluû emberek Romát pusztitanák, mind el vesztenek. Mert az Gothusok hogy az Romaiaknak emlekõzetõket, es hireket neueket éz fõldrûl el tõrõlhetnék, az varas kõ falait eppen hatták, de az kõnyueket, mellyekbe annak jeles dolgai megh voltak irua, mind el eghették Mely dologgal kegyetlembek voltak az Gothusok az Romaiakhoz, hogy sem mint ha õ nekiek gyermekeket megh õltek volna, es az varas kõ falait el tõrtek volna. Mert nagyob bizonsagha ember io hirenek neuenek az eleuen bõtû, es kõnyuekbeli historia, hogy sem mint az mész, es az kõ, az mellybûl az várak epittetnek.

[p 0057] TIZEN KILENCZEDIK RESZE.

Minemû szoual kérte Faustina Augusta M. Aureliustul az õ Vratul az tanulo haz kulcsat, holot elõ szálallya ez az aszony azokat az nyaualyakat, az mellyeket az ferfiaktul az aszony emberek szenuednek, es az boldogtalan hazassagnak vetketûl az aszony embereket megh mentuen, az ferfiakat teszi vetkesekke.

A Z mint ott fén megh mondam, az Csaszarnak egy rejtek tanulo haza volt az õ uduaraba, mellynek az kucsat mindenkor maganál hordozta, es oda sem felesegét, sem gyermekit, sem pedigh baratit soha be nem bocsatotta, mert gyakorta azt szokta vala mondanj, hogy iob keduel szenuedhetné õ, ha az õ kencsét el vinnek, hogy sem mint ha az kõniueket forgatnák, es egybe hannák.

Touabba mikor Faustina az Csaszar feleseghe terhes volna, egy neminemû nap minden mesterseghét ra veté, hogy az õ uratul annak az tanulo haznak à kulcsat el kerhetné. Melly dolgot nem kell csodalnunk, mert termeszetek az aszony embereknek, hogy az mit nekiek valaki szabad akarattya szerint megh enged, azt õk semminek tartyák es mindgyárt megh vetik. De ha valamit ismet ember tûlõk megh tagad, azon õk mind kezél lábbal kapnak. Annak okaert ugyan valoba rá vetette vala magat Csaszar felesege, hogy az Uratul azt à kucsot el vehetne, es nem csak szoual, hanem sokszor kõnyhullatassalis kerte, efféle okokat hozuan elõ. Gyakorta kértem en te tûled az te tanulo kamarad kulcsat, de az en keresemet mindenkor csak trefara vetted, mellyet Uram te neked nem kellet volna cselekedned, hanem az en nehezkes allapatomat megh kellet volna gondolnod. Mert gyakorta az melly dolgot ma, az ferfiak trefára szoktak vennj, azt az holnapi napon valoba fogiák siratni. Megh kellet volna te neked gondolnod, hogy én vagyok az à Faustina aszony à kinek az egesz vilagon hire neue vagion, es az kinel az te szemed elõt semmi szeb dologh nincsen, az kit mindenkor dicsersz, az kit fõlõtte ighen szerecz, es à kiben te neked fõlõtte nagy gyõnõrûseghed vagyon. Ha azert te engemet valoba az te sziuedbe hordosz, miert nem akarod ennekem megh mutatni az melly kõnyueket irtal? az te birodalmad alat valo orszaghid titkait kõzleny mered velem, es az te tanulo hazadbeli kõnyuedet en elõttem el rõitõd. Az te sziuedet, az minel semmi gyengheb nem lehet, nekem attad, es az vas kucsot az kinél kemenb nem lehet ream nem mered bizni? Immar mostan ketelen azt kel itelnem, hogy te csak kép mutatasbul szerettél engemet, es hogy nem eggyez az sziued az szajaddal. Aztis gondolom, hogy az te gondolatid ighen ideghenek en tûlem, s' az te velem valo gyõnõrûseghid, csak csufsagok voltanak, mert bizonyara egyebképpen azt az kulcsot, az mellyet annijszer olly sziuem szerint kertem te tûled, en tûlem megh nem kellet volna tagadnod. Mert az hol igaz es nem kep mutatasbul valo szeretet vagyon, ot ha valaki valamelly dolgot csak trefaba kéris, valoba es õrõmest megh aggyák neki. Szokastok az ti nektek ferfiak, hogy mikor az aszony allatokat megh akariátok csalni, azokat nagy aiandekokkal ostromollyatok, gyõnõrûseghes szokkal edesgetitek, nagy igheretekkel hitegetitek, es csak nem merõ arany hegyet ighertek nekiek. De mikor osztan megh csalhattátok, mindeneknél inkab vesztegetitek. Ha mi akkor alhatatoson viselnõk magunkat, es nektek nem engednenk, az mikor ti minket magatokhoz akartok haitani, rõuid idõn az aszony allatok az ferfiak nyakara ighat, tenének es csopõs lenbûl font kõtelet kõtnének. De mostan az mikeppen az mi megh engedgyûk, hogy raitunk gyõzedelmet vegyetek, azonkeppen tû el vegeztétek magatokban, hogy minket megh veszetek es el hadgyatok.

Kerlek edes Uram engedd megh ennekem hogy az te tanulo hazadat tekinthessem megh? gondold megh hogyén mastan terhes aszony allat vagyok, es è miat az kiuansagh miat ugyan el aszok es el szárradok. Ha az en gyõnõrkõdesemet okaert ezt azt dolgot [p 0058] megh nem engeded, ottan csak azert engedd megh, hogy te magadat az banattul megh oltalmazhasd. Mert ez az en kiuansagom engemet csak eletemnek veszedelmeben eithet, de te neked kétképpen valo kárt tehet, mert mind felesegedet, s' mind magzatodat az kit en mostan mehemben viselek, el vesztheted, es nem latom eszes ember leuen, miert veted illy nagy szerencsére es veszedelemre magadat, holot mind ketten ez eggy ûtes miat megh halhatunk. En tegedet az halhatatlan Istenekert, es az Berecynthia Isten aszonyertis, az ki az Isteneknek annyok, fõlõtte ighen kérlek, hogy az kulcsor [!] ennekem ide adgyad, auagy te magad bocsass be az te tanulo hazadba, es ebben az te szandekodban vakmerõkeppen megh ne maradgy, hanem ezt az te gondolatlan vegezesedet, es szantszandekodat ismet tanacs ala vessed. Mert valamit gondolatlanul es esztelenûl vegez ember, az ha az idõ, es az szûksegh kiuannya, mind semmiue lehet.

Sokat latunk mindennap afféle embereket, az kik ha szinten tellyesseggel az tanusagnak attakis magokat, meghis mind az altal szeretik gyermekeket. De soha csak sziuebe sem eshetik embernek az, hogy az kõnyuekhõz valo szeretetiben, gyermekit megh vesse es megh utallya. Mert az kõnyuek egyeb emberek szouokbul csinaltatnak, es szereztetnek õszuõ, de az mi magzatink az mi tagainkbol, es verûnkbõl szarmaznak, s' abbol taplaltatnak.

Az eszes emberek minekelõtte valami dologhoz kezdgyenek, ighen szorgalmatoson megh nézik micsoda károk kõuetkõzhetnek abbol. Ha annak okaert vakmerõkeppen az te szandekodban es el tõkellet akaratodban megh maracz, es ugyan tellyesseggel az kucsot ide nem akarod adni, azt nyered véle, hogy Faustina aszont à te szerelmes felesegedet, es azt az te magzatodat, az mellyet én mostan mehemben hordozok, el veszted, es annak fõlõtte à te hazadnak minden meltoságat semmie teszed. Annak fõlõtte az egesz varasnak, te felõled valo szollasára es ragalmazasara okot acz, te magadra olly nagy banatot es szomorusagot hosz, az mellyet soha sziuedbûl kû nem foghacz vetni. Mert az szomoru szû, semmi vigaztalast, es kõnnyebséget hozza nem bocsat, mikor meg gondollya hogy az õ banattyára es szomorusághara õ magha adot okot.

Ha mind az Istenek titkos tanacsabul el vagyon vegezue, s' mind pedigh az te akaratodban el vagyon rendelue, Uram, hogy ennekem ennek az kulcsnak megh tagadasa miat, megh kellessék halnom, õrõmest megh halok. De mind azon altal, megh most jõuendõt mondok, hogy te azt megh banod. Mert gyakorta õrtenik az eszes emberekennis afféle szerencsetlensegh, az mellynek mikor lattyák hogy semmikeppen eleit nem vehetik, akkor kezdnek hertelen bankodni esztelensegheken, de akkor kesõ dologh. Mert az mint az kõz pelda beszedben mondgyák, kesõ akkor be szegezni az istallo aitait, mikor immar az louat el lopták. Eleget Uram en nem csodalkozhatom, ezen az te kemeny, es megh haithatatlan akaratodon, holot miulta eggyût vagyunk mindenkoron eggy ertelemben, es nagy szeretettel eltûnk egy massal.

Ha sem azert nem akarod nekem az kucsot adni, hogy te feleseged vagiok, sem pedigh azert, hogy terhes aszony állat vagiok, ime immar, eggy reghi tõruennek erejeuel kerem. Mert jol tudod azt, hogy mégh reghen olly tõruent hoztak volt az Romaiak, az mellybe mindeneknek azt parancsoltak, hogy semmiben senki az nehezkes aszonyoknak keduét ne szeghje. Gyakorta lattam én hogy ennek az tõruennek megh szeghese miat, az aszony emberek az õ urokat tõruenyhõz hittak, es tudom Uram hogy teis gyakorta megh hattad azt, hogy senki az terhes aszony allatok priuilegiomat, es szabadsagat megh ne szeghné. Melly dologh miuel hogy igy vagion csodálom hogy az tõruenyeket, egyéb emberek gyermekihez megh tartod, s' az te magad magzatid dolgában megh szeghed.

Melly dologhra ha szinten szandekod vagyonis, en mind az altal azt semmiképpen nem akarhatom, s' nemis tartozom akarni (megh bocsass Uram hogy igy szollok) ha szinten ugyan azt akarodis cselekedni, de en te veled abba eggyet nem akarok erteni, es ha szinten ugyan parancsolnádis, nem tartoznám neked abba engedni. Mert mikor az ferfi az õ felesegének igaz kiuansaghat megh nem engedi, az feleseghe sem tartozik az õ uranak még igaz parancsolattyánakis engedni. Ti ferfiak azt akarjatok, hogy az ti feleseghtek ti nektek mindenekben engedelmessek legyenek, s' ti pedigh akár melly kiuansaghit, es kicsin keresitis megh vetitek az ti feleseghteknek. Ti azt mondgyátok hogy az aszony allatokban [p 0059] alhatatos es bizonyos szeretet vagyon, s' ti bennetek pedigh, az szeretetnek csak nyomdoka s'incsen. Es innent megh ismerhetitek hogy ti bennetek csak kép mutatásbul valo szeretet vagyon, hogy mihelt az ti kiuansaghtoknak eleget tesztek, ottan minden felesegtekhez valo szerelmetek semmiue leszen.

Azt mondgyátok, hogy az aszonyok ighen gyanosok, de ezt mi ti felõletek inkab mondhattyuk. Mert semmi egyeb oka nincsen hogy Romaban, ennij sok aszonyok olly szerencsetlen hazassagba esnek, hanem csak ez hogy az õ Urok õ felõlõk õrõkken õrõkké gyanakodnak. Fõlõtte nagy kûlõmbsegh vagyon az aszony ember gyanasogha kõzõt, es az ferfiak buzgo szeretetek, es gyanosagok kõzõt. Mert ha eszekben akarnánk venni, nem egyéb dologhert szoktak az ferfiak az õ felesegek felõl gyanakodni, hanem csak azert hogy az õ szereteteket inkab megh mutassák az õ urokhoz. Az szegheny egy ûgyû aszony állatok, miuel hogy õk az õ Urokon kiuûl senkiuel az hazassagbeli dologban nem baratkoznak, senkiuel egyebbel nem zimboralnak, senkit egyebet az õ Urok kiuûl nem kiuannak, es nem szeretnek, viszontagh ismet azt az õ uroktul meltan kiuanhattyák, hogj õkis abban az dologban egyeb aszony allatokat ne keresnének, es senkihez magokat ne adnák. Mert az melly ember sziue tellyesseggel csak egy ember szerelmeben foglalatos, azt akaria hogy az egyebek szeretetinek semmikeppen helt ne adgyon. De bizonyára olly csaiardul es alnokul viselitek magatokat az ti felesegtekhez, hogy mikor az õ ti hozzatok valo engedelmekért es szolgalatokert, ti nektek õ nekiek ismet kedueket kellene keresnetek, ti akkor gyõnõrkõttõk es dicsekettek, mikor azokat vagy megh bantottátok, vagy megh csalhattátok. Maga sohol ember nemes termeszetét inkab megh nem mutathattya, mintha megh abba az dologbais keduez valakinek, az melly dolgot tisztessegessen aligh neuezhetûnk megh. Hizelkednek niha az ferfiak az õ felesegeknek, es edes szoual engesztelik s' edesgetik õket, de mihelt tûlõk el mennek csak õ magok tudgyák, kiknek szokták legyen adni, mind testeket s' mind marhaiokat. Megh hidgyed Uran, hogy ha az aszony embereknek annij hatalmok volna az ferfiakon, mint az ferfiaknak az aszony embereken tudnia illik, hogy ha azokat à dolgokat az egesz kõssegtûl kerdhetnék, az mellyeket ti az szomszedságtul szoktatok tudakozni, es kerdezni, nyluan megh tapasztalnak, hogj egy nap tõb csalartdságot es alnoksaghot cselekesznek à ferfiak, hogy sem mint tellyes eletekbe cselekedgyenek az aszony allatok.

Azt mondgyátok hogy atkozodok az aszony allatok, magha mindeneknél nyluan vagyon az, hogy szinten ollyan à ti nyeluetek mint az kigyok farka. Mert ti mind az iambor ferfiakat karhoztattyátok, s' mind az Romai tisztessegbeli aszony allatokat gyalazzátok. Es ne gonmdollyátok azt hogy mikor egyebek feleseget megh szollyátok, akkor az ij feleseghteknek kedueztek. Mert nem oly nagy vetek mikor valaki más ember felesegét nyeluéuel megh szollya, mint mikor az õ maga felesege felõl ok nekûl gyanakodik; Miuel hogy az melly ferfi az õ feleseghe felõl gyanakodik, egyebeknekis okot es szabadsagot ad rea, hogy à felõl gonosz iteletben es velekedesben legyenek.

Mi az kik aszony allatok vagyunk, miuel hogy ritkan megyûnk kû hazunkbul, kéues tartomanyokba iarunk, es keueset latunk, hallunk, ha szintén akarnank, sem lehetnenk jambortalanok es gonoszak. De ti miuel hogy sokat iartok, sokat láttok, hallottok, es tuttok, gyakorta nem keueset morgolottok. Semmi egyeb dologba az aszony allat nem vetkõzhetik, hanem csak abba, mikor az õ aszony ember tarsa panaszát halgattya, vagy pedigh az tunya szolgalo leanijt feddi es dorgallyá, auagy mikor az szép szomszéd aszonyokat szollya es karomlya, auagy pedigh abba, mikor azokat szidalmazza, az kik õ raita boszut tettek. Somma szerent akár melly atkozodo legyenis az aszony allat, de mind az altal, õ egyebeket nem szidalmazhat, hanem csak azokat, az kik szomszedsaghába, es kõzel laknak hozzaia. Ti pedigh ferfiak, az ti magatok felesegétis gyanosagokkal gyalazzatok megh, s' az szomszedotok feleseghitis megh szollyátok es az kûlsõ aszony allatokatis kegyetlenûl ragalmazzátok, annak fõlõtte azokhoz sem vattok hiuek, az kik ti nektek io akaroitok es baratitok, s' azokat pedigh az kik ti nektek az aszony emberek kõzûl gonosz akarotok, mindenféle boszusaggal illetitek, es kinozzátok. Azok elõt az kikkel eggyût vattok, azokrol panaszolkottok, az kik ielen nincsenek, es hogy az reghi felesegtõktûl megh menekõdhessetek, ezer csalardsaggal eltek, es mesterkettek. Vegezetre olly alhatatlanok es haladatlanok vattok, hogy [p 0060] az melly aszony allatokat megh magatokhoz nem haithattatok, azoknak szamtalan sokat ighértek, s' az kiket pedigh immar magatokeuá tehettetek, azokat tellyességgel semmire bõcsûllitek.

Bizonyára nem tagadhatom enis azt, hogy az hazassagbeli aszony embernek ighen szûkseghes az hon ûles, ha ollyan akar lenni, az minemûnek õtet az õ tiszti es rendi kiuannya lenni. Ha pedigh hazában vesztegh ûl, tudom hogy artatlanul es megh fedhetetlenûl fogh élni, melly élettel io hirt neuet szerez maganak, es annak okaert õtet mindenek szeretni foghiák. De mind az altal, ha szinte ezek kõzûl, valami dologh nem talaltatikis benne, mind az altal nem illik hogy õtet az õ Ura mindgyárast el vesse, es õ tõle el vallyék. Mert az minemû vetkeket es fogyatkozasokat az ferfi az õ felesegheben talál, azok ighen keuesek, de felette sokak azok, az mellyeket az aszony allatok az ferfiakba szoktak talalnj.

Tõbbet, es mereszben szollék, hogy sem mint el szantam vala, de tudom Uram hogy megh bocsatasz ennekem, mert bizonyára nem az volt szandekom, hogy tegedet megh bancsalak, es haragra indicsalak, hanem csak azt kiuanom vala hogy az kucsot tûled el kerhetném. Semmire kellõ az à hazas ember, az ki az õ hazas tarsának vagy urának, egy más kõzt valo beszelgetesén megh haborodik Mostis pedigh te tûled ugyan azon dolgot kiuanom, az kit annak elõtte kiuanok vala, es teged fõlõtte ighen kerlek, hogy az te tanulo hazad kucsat, ennekem egy kicsinnegh ide aggyad. Hogy ha (az mint az te hatalmadban vagyon) semmi keppen ennekem keduemet nem tõltõd te magadat oly ferfinak mutatod az minemû vagy, de bizony eszes embernek semmikeppen magadat nem fogod mutatni. Nem oly ighen banom ezt én à te kemeny cselekõdetõdet, mint azt, hogy mind az en veszedelmes, es boldogtalanul valo szûlesemre, s' mind pedigh arra okot acz, hogy azon gyanakodgyam, hogy valamelly tisztatalan személyt titkolsz, es reitegecz ott, az mellyet nem akarod hogy en meg lássak. Mert az melly ferfiak iffiusagokban gonoszul viselték magokat, ha szinten az à ruha az kiket viselnek, tellyesseggel el nem kopottis, meghis mass uy kõntõst akarnak magokra venni. Annak okaert ha azt akarod hogy én az en magzatomat, idõ elõt mehembûl el ne vessem, es hogy enis minden te felõled, valo gyanosagomat sziuembûl ki vethessem, ebben az kicsin dologban kerlek tõlcs keduemet, add ide az kucsot.

HVSZADIK RESZE.

Marcus Aurelius Csaszar, az õ feleseghenek Faustina aszonnak, keresere megh felel, holott õ magha megh vallya, hogy hetféle iosagos cselekedetek nincsenek õ benne, az mellyek az feiedelmeknek fõlõtte ighen szûksegesek volnának. Elõ szamlallya azokatis az nyaualyakat, az mellyeket az feleseghe miat szenuedet, es megh mutattya hogy az kik felesegktûl el szoktak valni, azok vad, es az emberseghtûll ideghen termeszetû emberek. Melto hogy ezt az kõuyûnek részet az emberek szorgalmatoson oluassák es megh tarcsák.

M Ikor Marcus Aurelius Csaszar, ezt az õ feleseghe hoszu beszédét, az mellyet nagy sirassal monda el, veghigh halgatta volna, miuel hogy õ valoba szoll vala, à Csaszaris valoban ekkeppen akara megh felelni neki. Miuel hogy Faustina teis mind el mondád az mit el akartál mondani, es enis az te beszededet, mind vegigh bekeuel, es figyelmetessen megh halgatam, enis azon kerlek tegedet, [p 0061] hogy teis, szinten oly bekeuel es oly figyelmetessen halgasd megh az én feleletemet, az mint en megh halgattam az te keresedeth. Mert mikor valaki efféle dolgokban valo szollasra, az õ szaiat mod nekûl megh nittya, szûksegh hogy az fûletis megh nijssa az felelet hallasara. Mert soha oly ember ez vilagra nem szûletet, az kinek olly szokat ketelen nem kellene hallani, az mikeppen õ hallani semmikeppen nem akart volna, mikor olly szokat szabadon mér szolani, az kik õ hozza nem illettenek volna.

De minek elõtte megh mutassam ki legy te, es minemûnek kellene te neked lenned, annak elõtte megh jelentem ki legyek én, es minemûnek kellene lennem. Mert oly gonosz embernek ismerij, Faustina, hogy azok az szidalmazások, az mellyekkel engemet annak à szidalomnak, az mellyet az en felebaratim en felõlem mondanak. Ha engemet tellyesseggel ugy ismernek, az minemû az en bõrõmbe vagyok. Mert az jambor es tõkelletes fejedelem, az ado vetelbe nem telhetetlen, parancsolatiban nem keuély, azokhoz az kik vele iot tettek nem haladatlan, az Istenek templomiual bõcsûletlenûl es Istentelenûl nem banik, az nyomorultak panaszi elõt be nem dughia fõlét, az aruákhoz nem kegyetlen, az õ hozzá tartozando dolgokba nem rõst es nem tunya. Valamely fejedelem efféle vetkek nekûl vagyon, es efféle dolgokban artatlan, az bizonnyal, mind az Isteneknek s' mind az embereknek felette nagy keduebe leszen.

Immar pedigh az mi az elsõ vetket illeti, en magam megh vallom, hogy én az elõttis ighen fõsueny, es gazdagsagban valo telhetetlen ember voltam, s' mostis ollyan vagyok. Mert azok mostan az fejedelmeknek, leghfõb, es keduesb szolgai, az kik õ nekiek legh keueseb nehezsegekre vagyon, es õket penzel legh inkab seghitik. Thouabba aztis megh vallom hogy keuely vagyok. Mert csak eggijs az fejedelmek kõzûl nincsen az ki annijual akaratosb nem volna es keuelyb, mennel alab valo szerencseie vagyon. Annak fõlõtte haladatlanis vagyok: Mert mi az kik fejedelmek vagyunk, egyebeknek sok hasznokat es szolgalattyokat veszûk el, de ighen keués jutalmat adunk nekiek. Aztis megh vallom hogy én az Istenek templomát felette lágyan es lassan tiszteltem, es bõcsûllõttem. Mert az kik fejedelemseghet viselûnk, inkab csak akkor szoktunk az Isteneknek aldozni, mikor az ellenseghtûl kõrnijul vetetûnk. Sõt megh az nyomorultak panaszit sem oly õrõmest hallottam, az mint hallanom kellet volna. Mert az fejedelmek kõnnyebben megh szokták az hizelkõdõ emberek edes beszedekre, az fûlõket nijtni, hogy sem mint az nyomorultak panaszára. Touabba mégh az aruakra sem oly gondot viseltem, az mint illet es kellet volna. Mert az fejedelmek uduarába, csak az gazdagok es hatalmasok birnak mindennel, csak azok az fejedelmeknek legh nagyob es keduesb barati; az aruaknak kialtasit pedigh ingyen sem hallyuk. Vegezetre, az en tiztemhez illendõ dolgoknak veghez vitelebennis, gyakorta ighen rõst es tunya voltam. Mert azokon az fejedelmeken, gyakortá nagy károk szoktak esni, az kik az õ dolgokat idein, es szorgalmatoson veghez nem viszik.

Ime latod Faustina, minemûnek kellet volna ennekem lennem az termeszet, es az okossagh parancsolattyabul, es minemû vagyok, de te kicsin dologhnak ne tarcsad, mikor valaki õ maga az õ vetkeit megh vallya, mett [!] nagy remenseghunk lehet annak megh iobbulása felõl, az ki õnõn maga vetkeit megh ismeruen, azokat el nan takargattya, hanem megh nylatkoztattya.

Immar, Faustina, hogy te felõledis valamit szollyunk, azokbul az dolgokbul, az mellyeket magamrul mondek, kõnnyen eszedben veheted, mit kellen te felõled itelnûnk. Mert oly ighen megh veszet erkõlcsûek vagyunk mindnyaian, hogy az más ember vetkeit, fõlõtte ighen szorgalmatoson visgallyuk, es eszûnkbe veszûk, s' az mi magunk vetkeit pedigh csak hallani sem akarjuk. Bizony dologh az, Faustina, hogy azok az emberek, kiknek keduek szerint foly es iát minden dologh, sokkal tõbbet mondanak, szaiokkal, hogy sem mint cselekszenek sziuekkel. Mert az nyelues emberek sokat mondonak egyebek elõt, az kit megh siratnak mikor egyedûl vadnak. Tellyesseggel kûlõmben vagyon dolgok, az kik valami keserûseghbe vannak az kik az õ nyaualyaioknak csak felét sem szokták egyebek elõt kû mondani. Mert az el keseredet, es banatban valo sziuû embernek szemebûl kõnyhullatást hoz ki, de az szaiát be szorittya hogy ne szolhasson.

[p 0062] Az kérkedeken es alhatatlan emberek, az õ heaba valo szauokkal, az õ gyõnõrûsegeknek hiusagat, es ala valo voltat, hirdetik kû. De az eszes emberek az õ sziueknek kemeny sebeit, es nyaualyait, eszesen szouokkal el szoktak takargatni. Gyarlo ember az, à ki az egyeb emberek szokasa szerent, nyomorusagát erzi, es beszelgeti, mert az eszes emberekhez az illik, hogy az õ nyaualyaiokat, okossan el tudgyák halgatni Minden bõlcseknel, bõlcseb ember az, az ki magát mindeneknél tudatlanbnak iteli, de ismet mindeneknél tudatlanb az, az ki magat fõlõtte ighen tudosnak tartya. Mert ha valaki vagion, az ki sok dolgokat tud, ismet talaltatik más, az ki annális tõbbet tud. Azzal kûlõmbõz az eszes ember az esztelentûl, hogy az eszes ember, mikor szinten õtet valaki kerdijs, kesõn felel, es ighen megh gondollya mit mond, de az esztelen, es maga hányo ember, ha szinten senki õtet nem kerdijs, meghis hamar es gondolatlanul felel. Mert az hol az nemes, es eszes termeszet feszket vert magának, ot az gazdagsagh mertek nekûl vagion, s' à szot pedigh csak lottal merik.

Ezeket azert mondam Faustina, hogy én annyra el untam vala az te nehez beszededet, annyra szantam kõnyhullatasidat, es oly ighen bantam az te hituan es haszontalan iteletedet, hogy azt sem mondhatom ki, az mit akarok, es aztis itelem, hogy az mit en mondani foghok, te sem fogod erteni. Sok dolgokrul eszessen intettek azok, az kik az hazassaghrul irtak, de azt az nyaualyat, mellyet egy nap, egy aszony miat, egy ferfi vall, mind azokba az kõnyuekbe sem foglalták bé, az kiket tellyes, è elekben irtanak. Fõlõtte ighen eszessek voltak à reghiek, az kik valamikor vagy irasokban vagy szauokba az ferfinak es az aszony embernek tõruiny szerent valo tarsasagarol emlekezetet tõttenek, azt mindenkor hazassagbeli allapatnak terhének hitták. Mert ha valaki oly boldogh nem lehet, hogy iambor es io erkõlcsõ feleseget vegyen maganak, ha csak egy nap legyenis aszony ember ferje, minden terehnel nagiob terhe es munkaia vagyon.

Keues munkanak teczike az te neked, Faustina, mikor az ferfinak az õ feleseghe, vetekedesit, morgoladasit, es cselekedetit el kell szenuedni? Keues kinnak laczike te neked, mikor az ferfinak mindent megh kell adni, az feleseghenek az mit kér, mindent megh kell keresni az mit kiuan, mindent el kell halgatni az mit az nem akar, es az mi annak nem teczik.

En azt oly nagy nyaualyanak, es veszedelemnek tartom, hogy az en ellensegemnek gonoszb dolgot kiuanni nem tudok, mint azt hogy versenghõ es engedetlen felesege legyen. Ha az ferfi keuely, ti azt iol megh alazzatok. Mert soha oly keuely ferfi nem lehet, az it à uad es fene aszony allat laba ala nem tapod. Ha szinten az ferfi ostoba, es ghorombais, de ti miattatok okossá es eszessé leszen, mert mindeneket megh halad bõlcsesseggel, az ki az õ mord keduõ feleseget, bekeuel szenuedheti. Ha az ferfi vetekõdõ, ti azt megh szeleditek, mert anny idõt tõrõtõk el azok ellen valo morgolodastokba, hogy az megh csak az szollashoz sem erkezhetik. Ha tunya es rõst, ti õket iolmegh õsztõkelitek, es sarkantyuzzatok, mert hogy az ti kiuansagtoknak eleget tehessen, oly nahy gondolkodasba vagyon nyaualias, hogy sem nyugodalmason nem ehetik, sem pedigh batran nem alhatik. Ha fõlõtte ighen nyelues az ferfi es csacsogois, ti azt egy nihan nap mulua nemaua teszitek, mert minden szauara anny feleletet, es magyarazatot attok hogy õ szegheny veghre batorsagosbnak vellye az utan az uijat, à szaiara tenni, es vesztegh halgatni. Ha gyanos ti rõuid idõn megh valtoztattyatok, mert minden oraban annij sok port inditotok vele, az egyebek szereteti felõl, hogy megh azt se merje az utan mondani az mit hazanal latot. Ha szabadon szellyel kezd iarni, ti õtet megh tanittyátok hon ûlni. Mert hazatok nepeuel olly gonduiseletlenûl bantok, hogy semmikeppen ennek kûlõmben eleit nem veheti, hanem ha mindenkor hon fogh ûlni. Ha buia es fertelmes [p 0063] termeszetû, ti hamar az õ utait arra az vetekre be rekesztitek. Mert annij sok gondal erkõztetitek, hogy kõnnyen el feleiti afféla vetekre valo gondolatit. Vegezetre ha szinten bekesegh szeretõis, de ti azt rõuid idõn patuarossa teszitek, mert anny szantalan sok panaszitok vannak, hogy azokat senki sem sziueben el nem szenuedheti, sem fûleuel el nem halgathattya.

Az aszony allatok termeszet szerint ellen mondok, ha azt akarod hogy szollyanak, halgatnak, ha akarod hogy iarianak megh allanak, ha azt akarod hogy neuessenek, sirnak, ha azt akarod hogy vigadgyanak, szomorkodnak, es keserõghnek, ha akarod hogy sirjanak, vigadnak, ha te bekeseget kiuansz õk hadat kiuannak, ha te hadat akarsz, õk bekeseget kiuannak, ha azt okarod hogy egyenek bõitõlnek, ha azt akarod hogy bõitõllyenek, esznek, ha akarod hogy alugyanak, vigyaznak, ha akarod hogy vigyazzanak alusznak. De meczek sok szoual oly ighen gonosz termeszetûek, hogy az mit szeretnek az ferfiak, õk azt gyûlõlik, es az mit gyûlõlnek, azt szeretik. Annak okaert az eszes emberek, az en iteletem szerint, ha mi dolgot az aszony emberektûl megh akarnak nyerni, nem azt keriek az mit kiuannak. Mert akkor hasznal az ér vaghas az beteghnek, mikor az éret, nem azon az oldaladon vagatod az mellyk fai, hanem az masikon. Azonkeppen ha azt akarod hogy az aszony embertûl valamit megh nyerhess, nem azt kerd szaiaddal, az mit sziueddel kiuansz, mert ha kûlõmben cselekeszel, sem kereseddel, sem kõny hullatasoddal, semmit õ nala nem nyersz.

Nem tagadhatom Faustina azt, hogy semmi az csecs szopo gyermekekkel valo gyõnõrkõdesinknel, keduesb dologh nem lehet, de te sem tagadhatod azt, hogy semmi nehezb, es szenuedhetetlenb dologh nincsen, mint az anyaknak alkolmatlansagok. Az mi gyermekink gyakorta oly dolgokat cselekszenek, az mellyeket nagy gyõnõrûseggel latunk, de tj azoknak az kik annyok vattok, semmit nem cselekesztek az mi azoknak bantasokra nem volna. Fõlõtte ighen kedues dologh az ferfinak, ha akkor az hazat tisztan, es asztalt megh vetue, es az etket keszen talallya, mikor valahonnant haza iõ, de ugy mind az altal ha valami csalardsagh az dologban nincsen. De mit mondgyunk hogy erzeni fogh, ha akkor mikor ingyen sem velne, az gyermekit sirua talallya, es ha akkor erkõzik haza mikor már az szomszedi, megh bantattak, s' fel haborottak, az szolgai egy más kõzt vetekednek, es az mi sulyosb dolog, az feleseghe morgolodik, es csak nem torka szakattaba kialt. Vgy annyra el busul ollyankor nyaualyas, hogy inkab akar ehen hazabõl kû menni, hogy sem mint az sok morgolodas, es vetekedes kõzõt enni. En az ferfiaknak azt adom tanacsul, hogy õrõmest el legyenek az magzat nekûl, csak hogy õ nekiek az õ felesegek fel fogadgyák, hogy õket soha tehetsegek szerint megh nem bantyak, es megh nem haborittyak. Mert az mi gyermekinkbe valo gyõnõrûseghink, eggyût az meuetessel el mulnak. De azok az nyaualyak, mellyeket az anyak szereznek, mind holtigh tartanak.

Egy dolgot lattam Romaba, az mellybe en soha megh nem csalattam, tudnia illik, hogy mikor egyeb valami bûnt es vetket az ferfiak cselekesznek, azoknak bûntetesenek nagiob reszet, az halhatatlan Istenek az más vilagra halasztyak. De ha valamibe az aszony ember keduejert megh botlunk, azokert, ugyan azon Istenek akarattyabul, nem az más vilagon, hanem az vilaghon az aszony emberekkel bûntettetûnk megh, nincsen az ferfinak kegyetlenb es halalosb ellenseghe az feleseghenel, ha az õ Ura termeszetehez nem szabia maghat. Mert ha ighen keduere tartod, ottan erkõlcsõsse es finnyassa leszen. Annak okaert, ha az Romai iffiak nyaualyat akarnak magoknak szerezni, az Capuabeli leanyok utan jarjanak. Soha bizony az hituan, es alhatatlan ember ugy nem engedhet az aszony allat keptelen kiuansaganak, hogy azt, ugyan azon aszony emberek miat, vagy fejekkel, vagy tisztessegek veszteseuel megh nem fizettek volna. Mert az iosagos cselekõdetre nagy õsztõn, es sarkantyu, minekûnk az Istenek igassaga, az kik ha szinten niha az iambortalan, es gonosz emberek vetkeit sokaigh el szenuedikis, de mind az altal, lattyuk, hogy azokat ismet mikor hozza kezdenek, kemennyen megh bûntetik.

Edy ighen bizonyos dolgot tudok, az mellyet en, nem egyebektûl hallottam, hanem te veled eggyût Faustina probaltam meg, hogy vaiamelly aszony embernek, az ferfi mindenféle kiuansagaban keduet keresi, es enged, az soha semmiben az õ Ura parancsolattyanak nem szokot engedni. Mert semmiben inkab az ferfi az aszony allatot tisztiben megh nem tarthattya, mint ha niha niha nemelly [p 0064] dolgokba keduet szeghi, auagy ha kemenb szoual niha niha meghis dorgallya. Fõlõtte nagy kegyetlensegh az en iteletem szerint az, hogy az vad, es ideghen orszagbeli tudatlan emberek, az õ felesegeket rabok hellyet tartyak, de sokkal tûrhetetlenb dologh az hogy az Romaiak az õ felesegheket, mint aszonyokat ugy tisztelik. Az husnak oly õsztõuernek sem kell lenni, hogy megh utallyuk,, hanem elegyes legyen, ha azt akriuk, hogy io izû legyen, es io taplalast adgyon. Az eszes embernek oly kemenyen sem kell feleseget tartani, hogy szolgalo leannak, auagy rab aszonnak latassek, es oly keduere sem kell tartani, hogy aszonya helet legyen. Mert ha az ferfiak, az õ felesegeknek az parancsolasra nagy hatalmat adnak, ighen kõnnyen semminek foghiak õket tartani az õ feleseghek.

Oly ighen mod nekûl valo emberek vattok ti Faustina, hogy akar mi kicsint keduezzenek, es engedgyenekis ti nektek, azonnal mondhatatlan akaratosokka, es keuellyekke lesztek, es viszontagh akar melly keues gyûlõsegh miattis, ottan halalos ellenkõzes kõuetkõzik. Csak egy aszony allat sincsen, az ki, bekeuel szenuedhesse, az nalanal valo fõllyeb embert; senki kõzûletek nincsen, az ki hozza hasonlo emberekkel ismet egy sákba terjen. Honnent, azt hozom be, hogy ti sem az felsõ rendbeli embereket nem szeretitek, sem pedigh az alab valo rendbeli emberek parancsolatinak nem engedhettek bekeuel. Azok kõzõtt pedigh az emberek kõzõt, az kik egy mast nem egy arant szeretik, mindenkor ighen hideg szeretet vagion. Iollehet tudom Faustina, hogy nem erted tellyesseggel mit mondok, de mind azon altal kerlek halgasd bekeuel, ha tõbbet mondok, hogy sem mint te ertened auagy akarnad. Menny sok ezer aszony embert lattam en, az kinek ha othon ketszaz ezer forintya let volnais ladaiaban, talam harom szaz ezer bolondsagnalis tõb bolondsagh volt az fejbe Az melly dologban az fõlõtte nehez, es tûrhetetlen dologh, hogy minek ntanna [!] az urok megh hal, ottan minden jõuedelmek el vesz, de mind az altal az altal az fejekben valo bolondsaghnak soha semmi heja nem leszen.

Kerlek halgas rea Faustina, az mit mondok. Mindnyaian az aszony emberek azt akarjak, hogy csak õk szollyanak, s' egyebek halgassanak. Mindnyaian azt akarjak hogy õk szabadok, s' egyebek fogiok legyenek, mindnyaian egyebeket birni, es igazgatni akarnak, de õk egyebektûl igazgattatni nem akarnak. Vegezetre, ebben valamenni aszonyok vannak, mind eggyet ertenek, tudnia illik, õrõmest elnek azzal az kit szeretnek, de ismet mindeneken boszut akarnak allani az kiket gyûlõlnek, melly dologbul megh teczik, hogy az aszony allatok azokat az iffiakat, az kik õ utannok iarnak, nem kûlõmben tartyak mint az rabokat, az eszes ferfiakat pedigh az kik az õ magok kiuansagat megh zabolazzak, ellensegek hellyet tartyak. Mert akar melly ighen szeressetekis bennûnket, de mind az altal az ti szerelmesseghteknek bizonyos merteke vagyon, de viszontagh akar melly kicsinniegh gyûlõllyetekis az ferfiat, mind az altal annak az gyûlõsegnek, sem szama, sem merteke nincsen.

Az Pompeius historiaiban, egy ighen nagy emlekõzetre valo dolgot oluastam valaha. Pompeius Magnus, mikor haddal Asiaban menne, az sereggel az Riphaeus hegyekhez iuta, es oly fele emberekre talala ott, az kik mind szinten az fene vadak, az erdõkõn, az kõsziklak kõzt valo barlangokban laktanak. Ne csudallyad Faustina, hogy en azokat az embereket az kik azon à hegyen laktanak, fene vadaknak mondom. Mert mikeppen hogy az iuhok, az kik az reteken, es az szep mezõkõn laknak, gyenghe gyapiat viselnek, azonkeppen az melly emberek kietlen hegyekbe, es tartomanyokban neuelkednek fõll, mind testekkel, lelkekkel ighen vadok.

Azoknal azert az embereknel illyen tõrueny volt, hogy minden cseledes embernek ket barlangha volna, mert hazakat [p 0065] azok kõzt az kõsziklak kõzt nem epithettek, az mellyek kõzûl eggykben az ferfi laknek fiaiual, es à szolgaiual, s' az masikban pedigh, az ferfi feleseghe az õ laniual es szolgaloiual. Ezek minden hetben csak kecser haltak es ettek eggyût, egyeb idõben pedigh soha egy masstl [!] egybe nem kerûltenek. Mikor kerdeneje õket Pompeius Magnus miert elnének ugy, holot hasonlo dolgot õ soha sem latot, sem hallot, sem pedigh nem oluasot volna, azt beszelli az historia, hogy egy nem ember kõzûlõk igy felelt megh neki.

Miuel hogy mi nekûnk az reghi emberek eletehez kepest, ighen rõuid eletet engettek az Istenek Pompei Magni, miuel hogy csak hatuan auagy hetuen esztendeigh elhetûnk, azt kiuannok mindnyaian, hogy ezt az eletnek rõuid voltat, es bizontalan ideit, bekeseggel tûrhetnenk el. Mert oly keues az embernek ideje, hogy az csak az bekeseggel valo eletre sem lehet elegseghes. Es annak okaert, csak az mi eletûnknek allapattiais arra int bennûnket, hogj az haborusaghnak, es hadaknak beket haggyunk. Ti Romaiak az ti gyõnõrûsegtekkel, es gazdagsagtokkal az ti magatok eletet meg rõuidetitek. Mi pedigh ha szinten szeghensegben es muukaban [!] elûnis, elegh hoszu ideigh elûnk. Mert egesz esztendõtszaka, soha mi nagiob innepet nem illûnk, mint azt az napot, az mellyen ez vilaghbul ki mulunk. Ha az emberek Pompajus Uram sokat elnenek, talam elegh ideiek lehetne az meuetesre es sirasra, az csendes, es haborodot sziuel valo eletre, arrais talam elegh idejek volna, hogy gazdagsagot auagy szeghenseget, szomorusagot auagy vigasagot, hadat auagy bekeseget valaszthatnanak magoknak. De az mi eletûnknek rõuid voltaba mi haszna enni fele kapnunk, es ennij kûlõmb kûlõmb fele nyaualyaba magunkat elegyetnûnk? Miglen az mi felesegûnkel eggyût lakunk vala, mégh eleuenen megh szokunk vala halni, mert egesz eczaka azoknak panaszit kell vala halgatnunk, s' az egesz napot ismet azokkal valo vetekedesinkbe, es veszõkedesûnkbe kell vala el tõltenûnk. De miulta azoktul el valtunk, es kûlõn lakunk, az ulta azoknak nem gyakorta nezzûk szomoru allapattyokat, nem kinlodunk gyermekink sirasi miat, nem halgattyuk oly gyakorta azoknak panaszit, nem busittatunk azoknak nehez es modnekûl valo szouokkal, s' nemis annyszor haboroszunk megh azoknak ingherlesi, nyugtalansaghi miat. Es innent vagyon hogy gyermekinkis bekeuel neueltetnek fell, es az gyermekek, szûlejek sem hadakoznak egy mas kõzt, es annak felette mind az feleseginknek s' mind mi magunknak iobban vagyon, dolgunk.

Igy felele akkor az az erdõn lako ember Pompeius Magnusnak, es iollehet, Faustina, mi emberteleneknek, es vad termeszetûeknek hijuk, az Scythiabeli embereket, de mind az altal, az Romaiaknal, es az olaszoknal ebben az dologban, eszesbek voltak. Mert nem kicsin mirigytûl menekedik megh, az ki az õ haborgo felesegtûl megh menekedhetik. Hogy ha ezek az vad termeszetû emberek, az õ felesegek erkõlcset, az kietlen pusztaban az kõsziklak kõzt el nem szenuedhettek, es megh nem szelidithettek, mikeppen szenuedhettyûk, es mikeppen szelidithettyûk megh mi az ti erkõlcsõket, az varasban valo valo gyõnõrûsegek kõzõt? Egy dolgot mondok Faustina, az mellyet kiuanokhogy az Istenek aiandekabul megh erthess, hogy ha az egy testi kiuansagh, es agybeli tarsasagh miat, az ferfiak az aszony embereket kiuanni nem kenszerettetnenek, azt tartom bizonnyal hogy az ferfiak az aszony allatokat csak ingyen sem szenuedhetnek, nem hogy szeretnek. Mert iollehet az termeszet allapattyabul olly aiandekba legyenek, az mellyben õket szeretnûnk kell, de mind azon altal ugy viselik magokat, hogy az õ magok vetkek miat, szabadon az ferfiaktul gyûlõltethetnek.

Bizonyara ha effele aszony emberekhez valo szeretetûnket az Istenek az termeszetbe nem oltottak volna, hanem mi nekûnk szabad akaratunkra hattak volna, ugy tudnia illik, hogy ha akarnok, szeretnenk, az aszony embereket, s' ha nem akarnok, beket hadnank nekiek, minden kinra melto ferfi volna az, az ki az aszony emberekhez valo szereteti miat, magat el vesztene. Nagy titkos dologh az, az mellyet az Istenek senkiuel nem kõzlõttenek. De bizonyara nyomorult allapatban vannak az ferfiak, hogy az erõtlen, es gyarlo test, oly erõszakot teszen az mi okossaginkon, hogy az mi testi kiuansagunk miat, maid ugyan ketelensegbûl arra teszûnk szert, az mi minekûnk artalmas, es azokat az dolgokat keressûk az mellyeket gyûlõlunk. Es ez csudalatosb dolog, hogy ezt az nyaualyat mindnyaian erzik az emberek, de mind az altal csak eggys [p 0066] nem talaltatik az ki eleit vehetne. Mert mindnyaian testek felõl panaszolkodnak, es mind az altal mindnyaian az testi kiuansagnak engednek, es mennel keuesebbet hasznal valami dologh, annal inkab kiuannyuk.

Semmit egyebet ket dologhnal, sem az elõ Isteneknek, sem pedigh az megh holt embereknek nem irigylek. Az Isteneknek azt irigylõm, hogy õk semmi gonosz embereknek czalardsagatul, es artalmatul nem felnek, s' az holt embereknek pedigh azt hogy az aszony emberek nekûl nem szûkõsõk. Melly ket dologh olly ighen nehez, es artalmas, hogy inkab mindent megh vesztnek, oly ighen gonosz ket mirig, hogy mind testûnkbe, lelkûnkbe el vesztenek. Oly ighen megh gyõkerezet effele bujasagh, Faustina, az mi testûnkbe, hogy ha szinten trefaba niha niha el futunk tõletekis, de mind az altal az mi sziuõnket valoba ugy mint egy praedat, ti nalatok hadgyunk. Es ha az okossagh, az mint az õ tiszti kiuannya, niha niha titeket hatra vetis, de mind az altal a test az õ szokasat es tõruenyet megh tartuan, ottan az ti rabsagtokban ejti õnnõn magat.

HVSZON EGGYEDIK RESZE.

Marcus Aurelius Csaszar, az õ felesegeuel Faustinaual valo beszedeben touab megyen, es azokat az veszedelmeket szamlallya elõ, az mellyekbe azok szoktak esni, az kik az aszony emberek utan fõlõtteb iarnak, es õ velek fõlõtteb baratkoznak. Annak fõlõtte tizennyolcz regulat ad azoknak az ferfiaknak, az kik az õ felesegekkel bekesegben akarnak elni; ebben az kõnyunek reszebe fõlõtte ighen szep dolgok, es tanusagok vannak.

G Yakorta emlõkõztem rea, hogy mikor iffiu koromba effele testi bujasagra ighen hailando volnek, oly ighen megh estem niha ebben az dologban, hogy gyakorta az utan el tõkelletem tellyesseggel magamban, hogy effele kõbe megh nem botlanam, es labomat megh nem ûtnem. Mert hogy igazan megh vallyam, ighen gyakorta voltak ennekem tiszta eletre valo gondolatim, de azok ismet egy szem pillantasbul mind ki estek az en sziuembûl, es annak okaert, ismet ugyan azon vetekre viszha tertem. Mert az hozta az termeszet, hogy mihelt ember valami bûnt cselekeszik, ottan az utan megh bannya, de minek vtanna az à banat el mulik, megh ismet ugyan azon vetekbe esûnk. Mert az migh ebben az erõtlen es gyarlo testben elûnk ez vilagban, addigh az testi kivansagh uralkodik mi bennûnk, es az emberi okossagot csak az elsõ aitora sem boczattya.

Senki Romaba nincsen, az ki egyebek elõt magat, tiszta eletûnek, igaznak, bekesegh szeretõnek, es halgatonak ne mutassa. De ha az õ szomszedit, es azokat megh kerdezed, az kikkel eggyût vagion, es eggyût él, ottan megh tapasztalod, hogy az czalard, hazug, ket szauu, karomlo, es hamis eskuõ ember legyen: Mert az beszednek edessegeuel, az emberek megh csalatnak, s' az Istenek megh bantatnak, keueset hasznal nyelueddel az iosagos cselekedetet kialtanod, es hirdetned, ha az kezed annak megh cselekedesere rest leszen. Mert nem az mondatik igaznak, es iambornak à ki iambor akar lenni, hanem az, az ki az iosagos cselekedetekben valoba izzad es farrad.

Semmiuel ez alnok, es csalard vilagh, kõnnyebben azokat az embereket, az kik õtet szeretik, megh nem csallya, mint az heaba valo remenseg, mikor azt igheri nekiek, hogy megh elegh idejek leszen az iosaghos cselekedetre. Mert mikor azok az nyomorult es boldogtalan emberek, az kik az bûnnek iszapaba, es õruenyebe el merûltek, az õ eletek megh iobbitasanak napiat varjak, ingyen eszekbe sem veszik mikor megh halnak, es az setet koporsoban be vitetnek. Menni sok embereket ismerûnk, az kik mind Istenek s' mind emberek elõt fõl fogattak, es magokbannis el tekellettek, hogy egy nihany nap mulua [p 0067] eleteket megh iobbittyak. Az kik mind az altal, mikor jobbulasokat naprul napra halogatnak, mind idõ mulua, az ehezõ fergek szaiaba estek.

Az Istenek azt adgyak tanacsul hogy az iosaghos cselekedeteket, es az artatlan eletet szeressûk, s' ez è vilagh pedigh az vetkekre, ingerel, es edesget bennûnket. De az en iteletem szerint meltob, es dicseretesb dologh, az Istenek parancsolatinak engednûnk hogy sem mint ez vilagh akarattyat kõuetnûnk. Mert az iosagos cselekedetnek, dicsõsegh iutalma, de az gonosz eletnek es vetkeknek bére, gyalazat. Egy felõl pedigh ez vilagh, es az mi testûnk, az vetkekre haitanak. Annak okaert azt adnam en tanacsul, hogy az Istenek tanacsinak, es parancsolatinak engednenk, es azzal az remenseggel kellene ez vilagot csalogatnunk, hogy az vetkekbennis foglalni foghjuk magunkat, ha az iosagos cselekedetinknek valo foglalatossaghibol erkezni fogunk. Mert ugy kellene az Isteneknekkedueket keresnûnk, es ismet mind addigh kellene ez vilagot es ismet az mi testûnket szoual tartanunk, hogy az iosagos cselekedetben valo foglalatossagink miat, megh csak egy gonosz szora valo idõnk se lehetne.

Valamit ez ideigh mondek, Faustina, azt mind en magham ellen mondam Mert ennekem gyermekseghemtûl foghua, mindenkor nagy szandekom es akaratom volt, az tiszta es tisztesseghes eletre, de mind az altal az vetkekbe aggottam megh. Omennyszer iffiusagomnak idejeben az testi vetekben estem, es mennyeszer eltem, es tarsalkottam edgyût az aszony emberekkel? menniszer hittem nekiek, menniszer illettek azok engemet boszusaggal, es melly gyakorta megh csaltak? Es iollehet minek vtanna õket megh kezdettem volt ismerni, õ tõlõk futni kezdettem, mind az altal oly gyarlo voltam, hogy ha az emberi okossaghnak engeduen tiz napigh magamat tûlõk megh vontam, az en kiuansagom ismet engemet olly nagy erõ szakkal viszha vont, hogy az utan tiz hetigis laktam, es voltam õ velek edgyût. O melly kegyetlenek az Istenek! melly gonosz ez vilagh! melly gyarlo az test! Micsoda gonosz dologh lehet ez, hogy az iosagos cselekedetre, az emberi okossagh engemet akaratom szerint viszen es vezerel, s' az faitalan indulat pedigh, maid ugyan keduem elenis az vetekre vonszon? Azt veledé, Faustina, hogy en nem latom, melly io dicseretes, es hasznos legyen embernek, ha iambor eletben el, es ismet melly gonoszul legyen dolga, ha az gonossaghra es az vetekre adgya magat, de mit cselekedgyem en szegheny nyaualyas ember, hlot ennekem, sem meltosagomba, sem hirembe neuembe halalosb ellenseghem nincsen, mint az en magam teste, az ki mindenkor en ellenem hadat indit. Annak okaert, azon kõnyõrgõk en gyakorta az Isteneknek, hogy miuel hogy en magham magamnak ellenseghe vagyok, õk magamtul oltalmazzanak megh enghemet.

Ebben az kegyetlen hadban, nagy vetke vagyon az mi testûnknek, de bizonyara, sokkal nagiob vetke vagyon az bolond es alhatatlan aszony allatnak. Mert ha az ferfiak annak bizonyossan veghre mentek volna, es magokban el hittek volna, hogy az aszony allatok, valoba tiszta, mertekletes eletûek, es tekelletessek legyenek, tellyesseggel el tõkellenek, es vegeznek magokba, hogy soha az õ velek valo baratsagot nem kiuannak. Soha azok utan valo jarasokkan idejeket nem vesztenek, soha marhaiokat es penzeket rajok nem kõltenek, es soha anny gyalazatot azoknak ostromlasaba nem szenuednenek. Mert az melly dolgot semmikeppen nem remenlûnk, hogy megh nyerhetûnk, arra semmikeppen nem vagyakodunk De mit kell cselekednûnk, Faustina, mikor te magad latod, hogy az Romai, es az olasz orszaghi aszony allatok, oly szemtelenekke lettenek, es oly feslet eletben elnek, hogy õ magok azokat az ferfiakat az kik az aszony allatokkal leueset gondolnak, fel gerjesztik, õ tõlõk futnak, hijak, az kik tõlõk el mennenek, õk azokhoz kõzelgetnek, az kik kemenb termeszetûek, azokat megh vidamittyak, es az halgato ferfiakatis az szollasra ingerlik, es indittyak. Es hogy rõuideden megh mondgyam gyakorta azokra az ferfiakra, az kik õket trefaba szeretik, ugy ra kõtik magokat, hogy az utan ugyan valoba kellyessek õket szeretniek.

Fõlõtte nagy mod nekûl valo testi kiuansagh vagyon, Faustina, az ferfiak termeszetibe be oltua, de mind az altal sokkal negiob szemermetesseggel ekesetettek megh az istenek az aszony emberek orczaiokat. Annak okaert, miuel hogy az ferfiak, az õ testi faitalan kiuansagit megh nem tõrik, es miuel hogy az aszony emberek, [p 0068] az õ szemermetessegeket mindnyaian inkab el vesztik, lehetetlen dologhnak itelem azt lenni, hogy Romaba csak egy tiszta eletû, es tõkelletes aszony allatis talaltathassek. Semmi pedigh inkab el nem veszhet, mint az à váras, az mellybe az aszony allatok az szemermetesseghet el vesztettek. Bizonyara, igaz okokbul fut, Faustina, valaki az aszony emberek tarsasagatul fut, az kik ti elõttetek reiteznek, meltan reiteznek, az kik titeket el hadnak, meltan hadnak el, az kik rulatok el feletkõznek, meltan cselekeszik, az kik ti tõletek szarandoksagra mennek, meltan mennek, az kik tõletek el rõpõlnek, meltan rõpõlnek el. Bizonyara iobban cselekeszi az ember mégh aztis, ha meg hal, es az koporsoban megyenis, hogj sem mint ti rabotokka lene, es tellyesseggel az ti feslet erkõlcstõknek engedne. Mert az koporsoba, az fergek, semmit egyebet megh nem rághnak az gyarlo testnel, de az aszony allatok ez vilagon az ferfiakat, mind morhaiokbol, s' mind meltosagokbol, s' mind pedigh eletekbõl megh dullyak. Akarnam bizony, hogy valoba megh gondolnak, es megh ertenek, az nemes termeszetû, es eszes emberek, melly szamlalhatatlan nyauallya, es nyomorusagh szokot legyen kõuetkezni, az aszony embereknek fõlõtteb valo tarsasagabul, fõl fogadnam bizonnyal, hogy nem csak utannok nem iarnanak, de io szereuel csak reajok sem tekintenek.

Mit mondgyak, Faustina, egyebet, hanem csak azt hogy az melly ferfiak kezetek kõzûl el szaladnak, nemellyek azok kõzûl, ugy mint aszony emberek megh lagyultak, tisztessegeket vesztettek el, nemellyek az ti nyeluetek nylaitul megh sebhettek, nemellyek az ti cselekedetetek miat nyomorottak megh, nemellyek pedigh, az ti csalardsagtok miat csalatkoztak megh, nemellyek tûletek megh vettettek, es megh utaltattak, nemellyek az ti alhatatlansaghtok miat ketsegben estek, nemellyek pedigh az ti talhatatlansegtek miat el szeghenyettek, nemellyek azon panaszolkodnak hogy haladatlan emberekkel tettek jol, es hogy egy szoual megh mondgyam, mikor mindnyaian, megh utaltattak, es megh vesztegettettek akkor mennek el tõletek. Annak okaert az melly ferfi megh gondollya, hogy mind ezeket az nyaualyakat el kell tõletek szenuedni. Nem ighen bolond ember leszene az, ha meghis titeket szeretni, es ti utannatok akar iarni? Ha az barom valahon egyszer à saarban esik, masodszor megh vereseggel sem haithattyak rea, hogy ismet azon altal mennyen.

Fõlõtte ighen nagy veszedelemre veti az à fejet, az kinek az aszony emberrel ûgye vagion, mert ha ki õket nem szereti, azt õk bolondnak tartyak, ha szeretik, alhatatlannak, ha õ velek nem gondol, felenknek, ha utannok iar, alnok, es gonosz embernek itelik. Ha nekiek szolgal, gyûlõlik, ha utannok iar, futnak tõle, s' ha pedigh nem cselekeszi, õk utannok foghnak iarni, ha gyakorta vagion nalok, alkolmatlan embernek, s' ha ismet hozzaiok nem megyen, gorombának es esztelennek neuezik, ha szol, hidegh embernek, s' ha halgat tudatlannak itelik, ha neuet, bolondnak, s' ha nem neuet, tõkének tartyak. Ha ajandekozza õket, keuesre bõcsullik, s' ha nem pedigh, fõsuennek mondgyak.Touabba az kik hozzaiok gyakorta iarnak, gyalazatosoknak iteltetnek, az kik pedigh nem jarnak, csak ferfiaknak sem akarjak mondani. Ezeket azert mikor az eszes ember lattya, hallya, es tudgya, mit fogh miuelni? mert hogy tellyesseggel magat az aszony emberektûl megh tartoztassa, nem szenuedik az õ testi kiuansaghi, es viszontagh hogj utannok jarjon, nem engedi az okossagh.

Az velik az ferfiak, es elis hiszik magokban, hogy õk engedelmekkel, es gyõnõrûseghes dolgokkal kedueket talallyak az aszony allatoknak minden kiuansagokba, de bizonnyal el hidgyek azt, hogy soha az aszony emberek kiuansaghanak semmi veghe nincsen. Sõt ha mindent megh cselekeszikis ember az mit megh cselekedhetik, ha ereje fõlõt igyekõzikis, ha szinten az õ magha izzadasaual, farratsagaual, es morhajanak el kõlteseuel keresijs keduet, annak felette, ha annak kedueert, fejet minden oraban veszedelemre vetijs, mind az altal, vegezetre, mind ezek sem lesznek kedues dolgok az ferfi felesegenek, hanem mindenkor meghis azt fogja kialtani, hogy egyeb aszony allatokat szeret, es kep mutatasbul cselekeszik, az mit cselekeszik.

[p 0069] Ezeket en te neked reghen kiuantam megh mondani, remenluen azt, hogy te magad okot adnal rea hogy megh mondanam. Mert immar reghen okot attal rea, hogy efféle dolgokat gondolnek, es az aszony emberek felõl illyen iteletet tennek. Mert az bõlcs embereknek afféle szo es beszed teczik mindenkor, az ki az kezûnk kõzõt valo dologhoz ighen illik. Hatodik esztendeje ez, az mitûl foghua az te anyad Antonius Pius engemet võjeue fogadot, es te veled megh hazasottam, de akkor az Istenek ighen megh haraguttak volt ream, miuel hogy az en uramnakis Adrianusnak, ez volt akarattya, hogy tegedet vennelek felesegûl. Az Pius Antonius az en ipam, az kinek te austina eggyetlen egy leanya valal, tegedet ennekem ada hazas tarsul, es iegy ruhaual ennekem te melletted, fõlõtte nagy birodalmat hagya, annak fõlõtte kincsenekis nagiob reszet velem megh oszta, az Vulcanus kerteit nekem ada à veghre, hogy abban az sok gondok kõzõt, mulatnek, es niha niha megh nyugodnam. De azt tartom hogy mind az kettõnk megh csalatot. Az te atyad azert csalatot megh hogy engemet vejenek vett, en pedigh azert hogy tegedet hazas tarsamnak vettelek. Az atyad, Faustina, az ki ennekem ipam, ugy viselte magat, hogy õtet kegyes Antoniusnak neueznek, annak okaert tudnia illik, hogy mindenekhez kegyesnek, es irgalmasnak mutatta magat, ha magamat ki valasztom, az kihez õ fõlõtte ighen kegyetlen volt, miuel hogy egy kicsin darab hus mellet, egy ighen nagy darab czontot adot ennekem, az mellynek megh ragasahoz sem elegendõ fogaim nincsenek, sem pedigh megh emesztesehez elegh melegh gyomrom nincsen, es gyakorta feltem raita, hogy valaha megh ne fuladnek. Megh nem tartoztathatom magamat, hogy megh ne mondgyam az mit jelenteni akarok, ha szinten tudomis hogy te nehez keduel hallod, te az te szepsegedert, es ekes abrazatodert mindeneknel szerelmetes vagy, de az te megh veszet, es gonosz erkõlcsõdert tegedet mindnyaian megh vetnek. Mert szinten ollyan az szep aszony, mint az megh aranyazot pilulak, az kik az szemlatasnak gyõnõrûsegere vannak, de mind az altal, az õ keserõ izek miat az mi szaiunknak ighen keduetlenek.

Iol emlekezhetel rea, Faustina, hogy mikor egyszer Drusus az mi szomszedink, az felesegeuel Brusillaual õszuõ veszet volna, es mind ketten kezre kõltek, es harczolni keztek volna, nagy kialtas tamada õ kõztõk, holot en akkor Drusnak illyen keppen szollek. Mi dologh az Druse? ma vagyon az Berecynthia Isten innepe, az mellyet az hazassagbeli Istent emberek, nagy aitatossaggal megh szoktak illeni, es annak egy hazahoz kõzel vagyunk, annak fõlõtte latod melly tisztessegbeli emberek gyûlekõzeti vagyon itt, es miuel hogy az te felesegedis illyen szep termetû aszony, fõlõtte ighen csudalkozom raita, mi lehet az oka, hogy ti egy mas kõzt haborogtok, ûstõkõt vonszotok, es egy mas felõl panaszolkottok? Az kiknek rut felesegek vagyon, hogy azoktul hamareb megh menekedhessenek, csak verekedni es harczolni kell azokkal, de az kiknek szep aszony felesegek vagion, azok hogj soka ellyenek, ighen keduekre kell tartaniok. Mert az szep aszonyok ha szinten szaz esztendõs korokba iõis az halal, meghis kesõn viszi el õket. Az melly szomra Drusus, szemeit az eghre fõl emeluen, es nagyot fohazkoduan, igy felele. Megh bocsattya ennekem ezt az Berecynthia Isten aszony, es az Berecynthia szentseghes egyhaza, megh bocsat tudom ezis az tisztesseghes es fõ emberek gyûlekezeti. Mert Isten engemet ugy segellyen, inkab akarnam, hogy egy fekete szerecseny aszonyt vettem volna felesegûl, hogy sem mint ezt az kiuel most õstõkõt vonszok. Mert az mennel fejerb es szeb, annal feketeb, es nyomorultab elettem vagion ennekem. Megh emlekezhetel rea, Faustina, hogj mikor Drusus effele szokat szollana, en akkor az õ orczaiarul kõnyhullatasokat tõrlek, es az kõnyõkemmel az oldalat ûtuen, az fûlebe sugek, es kerem hogj effele szoba touab ne menne. Mert az iambor ferfiakhoz illik, hogj csak magok kõzõt, az fele aszony allatokat kemennyen megh bûntessenek. De egyebek elõt mind az altal, ha felesegek, tisztellyek.

O Faustina, melly ighen megh haraguttak az Istenek read, az kik te neked oly mod nekûl osztottak az õ ajandekit. Ezek te neked szep szemellyt, es gazdagsagot attak, az melly miat el vesznel, de io erkõlcsõt, az mellyel ezeket megh õrizhetned, nem attak. Nagy nyomorusagh megyen azon az napon à ferfi hazaba, az melly nap szep aszony szûletik ez vilagra, ha az Istenek azt io eszel, es tisztesseghes erkõlcsel nem szeretik. Mert az az iffiu aszony az ki [p 0070] szep, de bolond, az egesz varasnak karara, s' az õ nemzetseghenek pedigh gyalazattyara vagion. Ismet ugyan azont mondom, az mit az elõt mondek. Ighen kegyetlenek voltak az Istenek te hozzad, az kik tegedet oly hellyre tettek, az hol minden gonosz erkõlcsõ aszony allatok veszedelembe vannak, es mikor azokat az vitorlakat, es fakat el vettek tõled, az mellyekkel egyebek az iamborsaghnak partyara szoktak euezni. Az az harminc esztendõ az mellybe felesegh nekûl eltem, ennekem aligh lattatot harmincz napnak lenni, de az az hat esztendõ, az mellybe te veled valo hazassagban eltem, hatszaz esztendõnelis hoszabnak teczik ennekem. Mert semmi egyeb nyaualyat nem kell kinnak mondanunk, hanem csak azt az mellyet az az ember szenued, az kinek gonosz hazas tarsa vagion.

Megh hidgyed Faustina, hogy ha en ezt az dolgot tuttam, es erzettem volna, az mellyet mostan tudok es erzek, sem az Istenek parancsolattyabul, sem pedigh az en uramnak Adrianusnak kerese miat, rea nem vettem volna magamat, hogy az en szegheny allapatomat, az te gazdagsagoddal, es az en nyugodalmamat az te birodalmoddal megh csereltem volna. De miuel hogy az te io szerencseddel, en raitam ez az szerencsetlensegh tõrtent, sokat el halgatok, es sokkal tõbbet szenuedek el. Mert iollehet sok dolgaidat halgattam el en teneked, Faustina, ugy annyra hogy tõbbet immar el nem halgatnek, de mind az altal azt megh vallom hogy soha az ferfi anny bekeseges tûrest, es szenuedest, az õ felesegehez nem mutathat, az mennyuel tõbbet nem tartozik ha megh gondollya, hogy õ ferfi, s' az felesege pedigh aszony allat. Mert az ki akarattya szerent magat az csalian kõze vetette, az egyebet onnent belyegegnell, el nem vihet magaual.

Miuel hogy ighen nagy batorsaga vagion annak az aszonnak, az ki az õ uraual versengh es vetekedik, ighen bolond ember az à ki az õ felesegeuel az biro elõt põrõl. Mert ha iambor, es io aszony, kedueznûnk kell neki, hogy iob legyen, s' ha pedigh gonosz azertis el kell tûrnûnk hogy gonoszab ne legyen. Ighen nagy õsztõn, es sarkantyu az az aszony ember gonossagara, ha az azt gondollya, hogy az õ Ura õtet iambortalannak iteli. Mert oly tisztessegh kiuanok az aszony allatok, hogy ha szinten az õ iambortalansagok, nyluan valo dologhis mint az nap feny, de mind az altal azt kiuannyak, hogy azt vellyûk felõlõk, hogy õk mindeneknel iamborbak. Hogy ha az istenek felelme, s' az maga gyalazattya, az kõssegh szaua, es ragalmazasa az aszony allatot az gonossagtul megh nem vonsza, bizonnyal el hidgyed, Faustina, hogy soha anny feneteket, es vereseget ki nem gondolhatunk, az mellyekkel õket az gonossaghtul megh tartoztathassuk. Mert az bûntetessel, mindenfele vetkeket ki gyomlalhatni az emberek kõzûl, csak az aszony allat oly termeszetû, hogy ha szinten veszettis, meghis azt akaria hogy õ neki kõnyõrõghjenek. Az ferfiak nemes, es alhatatos erkõlcsûek szoktak lenni, de az aszony allatok oly gyenghek, es oly gyarlok, hogy akar melly kicsin io cselekedeteknekis nagy iutalmat varjak, es viszontagh akar melly nagy vetekertis, kicsin bûntetesekre itelik magokat meltonak lenni.

Az eszes embernek ighen megh kell gondolni, minek elõtte megh hazasodgyek mit miuel. De minek utanna magaban el vegezte, hogy valamamelly aszont hazas tarsul veszen, oly sziuel legyen, az minemûuel volna ha az hadba kellene menni, es el tõkellie magaban hogy minden dolgokat õrõmest el szenued valamellyek raita tõrtenhetnek. Nem ok nekûl hiuom hadnak azt az eletet az mellybe az hazas emberek elnek, mert nagiob hadat inditanak mi ellenûnk az aszony allatok nyeluekkel, hogy sem mint az ellensegh fegyuerrel. Az eszes ember ighen tudatlannak mutattya magat, ha az felesegenek, minden fogyatkozasira, es vetkeire szamot akar tartani. Mert ha minden szauait, es cselekedetit az aszony allatnak valaki megh akaria szamlalni, fõl fogadom hogy annyt talal, az mennyt soha egy sommaba be nem foglalhat.

Ha csak egy dolgot kiuannanak az Romai aszonyok, ha csak egy dologban volnanak alhatatosok, mégh az magok kõlcsegeuelis az ferfiak azt nekiek õrõmest megh szerzenek. De az mi mostan ti nektek teczik, egy keues idõ vartatua nem fogh teczeni, az mit reggel kertek, dellyest el vetitek, az melly dologhban [p 0071] reggel gyõnõrkõttõk ugyan azon dologh estue megh bant benneteket, az mit estue szerettek, reggel azt utallyatok, az mit tegnap nagyra bõcsûllõtõk vala azt ma semmire kellõnek iteletik, az melly dologhnak latasaert taually csak megh nem haltok vala, ez iden annak csak hiret sem akarjatok hallani. Az mint moston fõlõtte ighen õrûltõk vala, egy keues idõ vartatua ugyan azonon fõlõtte ighen sirtok es szomorkottok, es az melly dolgon az elõt sirtok vala mostan ugyan azon meuettek. Es hogy rõuideden megh mondgyam, mindnyaian, Faustina, az kik aszony emberek vattok, az gyermekekhez csuppa hasonlook vattok, az kiket mikor egy almaual megh engesztelûnk, ha szinten arany vagyonis az kezekbe az fõldre vetik.

Gyakorta gondolkottam felõle, hogy ha hoszhatneke, es irhatneke oly tõruenyeket, az mellyeknek megh tartasaual az hazassagbeli emberek egy mas kõzõt, bekesegessen elhetnenek. De mint te veled eggyût megh probaltam en azt, es az emberi okossaghis arra tanyt, hogy az hazas emberekneksemmi tõrueny nem hozathattatik, es ha szinten hoznek valami tõruent, az õ nekiek keueset haznalna, mert az aszony allatok tõrueny nekûl szoktak elni. Mind azon altal, egy nihany tanusagot adok, à veghre, hogy az hazassagbeli emberek egy mas fogyatkozasit, bekeuel szenuedhessek, es hogy az egy mas kõzõt valo versengest, verekedest, es visza vonyast el tauoztathassanak. Mert mikor az ferfiak, es az aszony allatok kõzõt had vagyon, nem lehet akkor bekesegh az varasban. Melly tanusagok ha szinten nekem nyaualyasnak keueset hasznalnakis, mind az altal azt rendeltem, hogy egyebeknek, az kiknek iob feleseghek vagyon hogy sem mint ennekem, hasznalni foghnak.

Tudom, Faustina, hogy ezek az dolgok miat, az mellyeket mostan mondok, mind te neked, s' mind pedigh egyeb aszony allatoknak ellensegheue foghok lenni, fõ keppen ha szomra neztek inkab, hogy sem mint az sziuemre, es arra az io akaratomra, az mellybûl mondom. De az alhatatlan Istenek tudgyak, hogy en ezeket csak az vegre hozom elõ, hogy az io, es iambor erkõlcsõ aszony allatokat (az kik tudom hofy sokan vannak) az õ tisztekre incsem, s' az gonoszokat pedigh, az mellyek sokkal tõbben vannak megh dorgallyam. Ha pedigh semmikeppen, sem eggyk fellel sem masik fellel el nem hitethetem, hogy ezeket en io sziubõl es io akaratbol mondom, mind az altal, azzal en nem gondolok, hanem az io es iambor aszony allatokat, az gonoszoktul mas fele akarom valasztani, es az kõzõttõk valo kûlõmbseget megh mutatnom. Mert ennekem az tõkelletes aszony allat olyannak laczik lenny, mint az faczan madar, az kinek tollet ighen keuesre, s' az husat pedigh ighen nagyra bõcsûllyõk, az gonosz aszonyallatok pedigh hasonlok az rokakhoz, az kinek az bõret nagyra bõcsûllyõk, s' az husat pedigh el hannyuk. Annak okaert mi valami tõruenyeket hozok, mellyet az hazassagbeli emberek ha szorgalmatossan megh tartonak, szabadon bekeuel elhetnek egy mas kõzõt.

Es legyen azert az elsõ tõrueny. Az ferfi az õ haragos, es morgolodo felesege termeszetet bekeuel szenuedgye el, mert semmi kigyo nincsen, ez fõldõn oly merges, mint az megh haragutt aszony allat.

Masodik. Szorgalmatos gondot visellyen arra az ferfi, hogy tehetsege szerint szorgalmatos gondot visellyen, es abban megh ne fogyatkozzek, az mi mind õ nekie, s' mind haza napanak szûkseghes dologh. Mert gyakorta tõrtenik az, hogy mikor õ magok az aszony allatok kezdnek, az magok szûkseghere gondot viselni, niha oly dolgokban akadnak megh, az melly nem csak nem szûkseghes, hanem megh tisztessegeknekis megh árt.

Harmadik, azonis legyen az ferfi, hogy az õ feleseghe iambor emberekkel tarsalkodgyek. Mert gyakorta nem az urokra valo haragiokba kialtonak az aszony allatok, hanem azert hogy az gonosz szomszedsagbeli emberek megh boszontottak.

Negyedik. Arrais gondgya legyen az ferfinak, hogy az feleseghe semmi dologban à czelbul ki ne hagion, tudnia illik, se ugy be ne rekesze hogy mindenkor hon kõllessek ûlni, se pedigh anny szabadsagot neki ne adgyon, hogy minden kicsin okbol szellyel futosson es iarjon. Mert az szellyel iaro aszony allat, mind az õ [p 0072] maga hirét neuét, s' mind pedigh az Ura morhaiat veszedelemre veti.

Eotõdik. Megh lassa aztis az ferfi, hogy valami keppen az õ felesegeuel megh ne harczollyon, hogy valamikeppen az õ urahoz valo szemermetesseget, az aszony allat el ne veszesse. Mert az melly aszony egyszer az urahoz szemtelenûl kezdi magat viselni, az annak utanna ugyan valoba szemtelenne kezd lenni.

Hatodik, ugy visellye magat az ferfi az õ felesegehez, hogy az felesegenek megh mutassa, hogy hitele vagyon nala. Mert oly elmejek, es termeszetek vagion az aszony allatoknak, hogy azt az mit semmikkeppen nem hihett el volna hogy meg cseekedgyenek, annyual hamareb meg cselekeszik, es ismet az mit kiuannal hogy megh cselekednenek, azt el halgattyak, es haggyák.

Hetedik. Arrais gondot visellyen az ferfi, hogy tellyesseggel minden morhaiat se bizza felesegere, es ismet azt se cselekedgye, hogy az semmiuel ne birion. Mert ha telyesseggel mindennel birni kezd, keueset szaporodik az Ura morhaia. Ha pedigh birodalma alol mindent el vonszon, es semmiuel nem kezd birhatni, sokat az Ura morhajaba loppais el veszen.

Nyolczadik. Az ferfi niha az õ feleseghenek vidam orczat mutasson, s' niha pedigh szomorut. Mert oly termeszetek vagyon az aszony allatoknak, hogy az vidam orczaju ferfiat szeressek, s' az szomorutul fellyenek.

Kilenczedik. Ha esze vagyon az ferfinak, szorgalmatossan megh lassa hogy valami keppen az felesege az szomszedokkal, es az kûlsõ emberekkel, ne haragudgyek, es ne tõruenkedgyek. Mert gyakorta lattuk azt Romaban, hogy az aszony allatnak, csak egy szomszedgya aszonnyal valo vetekedese miattis, az ferfi eletet, s' az felesege pedigh minden ioszagat el vesztette, annak fõlõtte pedigh az egesz varosban nagy zurzauar, es haborusagh tamadot.

Tizedik, oly tûrõ, szenuedõ legyen az ferfi, hogy ha valamit fogh veteni az õ felesege, nem egyebek elõt hanem csak magok kõzt feggye megh õtet. Mert az melly ferfi az õ feleseget egyebek elõt feddi es dorgallya, szinten ugy cselekedik, mint az ki fõl põkik az éghben, es az õ magha nyalat az orczajara veszi, mikor ala esik.

Tizen eggyedik megh tartoztassa magat az ferfi, hogy az õ feleseget mikor feddi megh ne verje. Mert az melly aszony az õ Ura haraghos szouaual es feddeseuel megh nem iobbul, ha szinten palczaual auagy szablyaual rongalodis megh, de mind az altal soha iob nem leszen.

Tizenkettõdik, az ki az õ felesegheuel bekesegessen akar elni, mind egyebek elõt s' mind pedigh szomszedi elõt õtet ighen dicserje. Mert legh fõkeppen az az termeszet vagyon az aszony allatokban, hogy mindenektûl kiuannyanak dicsirtetni, es nemis szenuedik, hogy valaki õket karomlya es karhoztassa.

Tizenharmadik. Aztis megh lassa az ferfi, hogy az õ feleseghe elõt, egyeb aszony allatokat ne dicsirjen. Mert oly termeszetek vagion az aszony allatoknak, hogy az melly nap hallya, hogy az õ Ura egyeb embereket dicsir, ugyan azon nap azt kezdi velni, hogy az õ Ura mas aszony embert szeret, es õ nekijs annak okaert, az õ uranak szerelmet ki veti ugyan azon nap sziuebõl.

Tizen negyedik. Azt cselekedgye az ferfi, hogy ha szinten rut feleseghe vagionis, de mind az altal mindenkor szepnek mondgya, es hitesse el vele hogy ighen szep, es ekes abrazatu. Mert semmibõl nagyob haborusagh, az hazas emberek kõzõt nem tamadhat, mint abbol, ha azt kezdi gondolni, az aszony allat, hogy õtet az õ Ura, az õ rut szemellye miat el vetette.

Tizen õtõdik. Gyakorta az ferfi eszebe iutassa az õ felesegenek, azt az gyalazatot, es kissebseghet, az mellybe egyeb [p 0073] aszony allatok eitettek magokat. Mert miuel hogy az aszony allatok ighen tisztessegh kiuanok csak azertis talam megh tartoztattyak magokat, az gonossagtul, hogy azt õ felelõk ne mondhassak az mit egyebek felõl mondonak.

Tizenhatodik. Aztis megh lassa az ferfi, hogy az õ felesege fõlõtteb egyebekkel ne baratkozzek. Mert mikor az aszony allatok, oly baratsagban aggyak magokat, az melly õ hozzaiok nem illik, fõlõtte nagy haborusagh szokot tamadni az hazassagbeli emberek kõzõt.

Tizenhetedik. Azt tetesse az ferfi, hogy az kinek az õ feleseghe ellenseghe szabásu, õ se legyen annak barattya. Mert oly termeszetek vagyon az aszony allatoknak, hogy ha eszekbe vehetik, hogy az õ urok szeretik azt az mit õk gyûlõlnek, õkis viszontagh, mindenkor gyûlõlni foghiak, az mit az õ urok szeret.

Tizen nyolczadik. Az aprolek dologban engedgyenek az ferfiak az õ felesegek kiuansaganak. Mert inkab õrûl az aszony szinten egy hazugsaggal nyert gyõzedelemnekis, hogy sem mint két szaz arany forint nyereseghnek.

Semmit errõl mast tõbbet nem szollok, Faustina, hanem csak arra intlek, hogy megh nezzed azt, hogy en ighen rad nezek, rad vigyazok, es szorgalmatoson rad halgatok. Es azt kiuanom, hogy az en te hozzad valo engedelemesseghemnek okaert, te magadat megh jobbicsad. Mert el hidgied magadban hogy ha valaki ennekem elenseghem, es azt foghia tartani hogy bõsegessen boszut allottam raita, ha lattya, hogy te magadat iol viseled, es egymas kõzõt iol alkoszunk.

HVSZON KETTEODIK RESZE.

Az Marcus Aurelius Csaszar, az el kezdet dologban touab megyen, es az feleseghenek az kucs keresere megh felel.

M Inek utanna az reghi mergemet sziuembõl ki vetém, immar, Faustina, az te keresedre megh felelek. Mert azok kõzt az emberek kõzt, az kik valamit kernek, es azok kõzt, az kik egyebek keresere megh felelnek, oly tõrueny vagion, hogy semmit nyeluekkel ne szollyanak miglen iol megh nem gondollyak sziuekbe, mit kellien szollaniok nyeluekkel. Az oruosok azt mondgyak, hogy addigh semmifele oruossaggal az beteget nem segithetik, valamigh az be reket gyomornak nyaualyairul nem tesznek. Szinten azonkeppen, io modon, senki barattyaual nem szolhat, ha megh nem mutattya elõszõr neki, mi dologban bantatot legyen megh õ tõlle. Mert ha az fundamentom megh bomlot, legh elõszõr azt kell helyre vinned, ha valamit akarsz rea epiteni.

Az en tanulo hazam kulcsat kered en tûlem, Faustina, es azzal fenyegecz engemet, hogy ha oda nem adom te neked, immar miuel hogy kõzel vagion az te szûlesednek ideje, te idõ elõt el veted, az melly magzatot mastan mehedben viselsz. En sem az te szodon, sem kiuansagodon, sem pedigh az te cselekedeteden nem csodalkozom. Mert mindnyaian az aszony emberek az õ kiuansagokban mod nekûl valok, az keresbe gondolatlanok, kemeny nyakuak cselekedetekben, ha mit pedig bekeuel kellene szenuedniek akkor abba semmire kellõk. Nem ok nekûl mondam hogy [p 0074] az aszony allatok az õ kiuansagokba mod nekûl valok, mert niha, az aszony allatok oly keptelen dolgokat kiuannak, hogy sem azok nem lattak soha az kik már megh holtak, sem azok nem hallottak az kik megh ez vilagon elnek. Azt sem heaba mondam hogy az keresbe hamarok es gondolatlanok. Mert oly termeszetek vagion az Romai aszony allatoknak, hogy mihelt valamit megh kiuannak, ottan nyeluekkel kerik, labokkal, es szemekkel innit amot visgallyak, es keresik, kezekkel raita kapdosnak, es az sziuõknek azt parancsollyak, hogy az mit õk kiuantanak, azt szeressek. Cselekedetekbeñis nem mod nekûl mondam engedetleneknek, es kemeny nyakuaknak. Mert ha valakit az Romai aszony allatok el akarnak tellyesseggel veszteni, sem az szemermetessegh altal annak vadolasatul, sem az szûksegh miat arra valo tõresekrõl, sem pedigh az bûntetes miat annak halalatul, es megh elõsetõl magokat megh nem tartoztathattyak. Vegezetre azt sem heaba mondam, hogy mikor valami dolgot bekeuel kellene szenuedniek, akkor semmire kellõk. Mert nemellyeknek oly termeszetek vagion az aszony allatok kõzûl, hogy ha mindgyarast õ nekik megh nem adgyak az mit kernek es kiuañak, mindgyarast abrazattyokot meg valtoztattyak, nyeluekkel szitkozodnak, kialtasokkal hazokat meg tõltik, az egesz szomszedsagot meg bantyak, az szaiok haraghiokba taitekozik, es vegezetre ugy viselik magokat, hogj senki akkor nekik ne merjen szollani.

Ighen nagy okotok uagion arra mindnyaian az kik neheszkesek vattok, hogy az idõ elõt valo szûlesnek veszedelme alat, azt akarjatok, hogy az ferfiak minden kiuansagtokba, ti nektek kedueteket tõlcsek. De mikor az Romai tanacs, az Camillus szerencses idejeben, azt az tõruent az Romai terhes aszonyok kedueert hozta volna, nem voltak akkor olyan kenyesek, es oly faitalan termeszetûek az aszony allatok. De mostan, mindnyaian valamennyen vattok, minden io dolgot megh untatok, es minden gonosz es artalmas dolgokat kiuantok. Annak okaert, Faustina, megh magyarazom te neked, mi okbol hozták volt azt az tõruent az Romai tanacsbeli urak, es innent osztan megh ertheted, ha te neked az à tõrueni partodat foghiaè auagy nem. Mert az tõruenyeket igaknakis mondhattyuk, az mellyek alat az gonoszok szantanak, es szarnyaknakis meltan mondhattyuk, az mellyeken az iambor es tõkelletes emberek rõpõlhetnek, es szabad eggel elhetnek.

Mikoron Camillus az Romaiak fõ Hadnaggya az ellensegh ellen haddal menne, oly fogadast tett vala à Berecynthia Isten aszonnak, hogy ha az õ io akarattiabol, es Berecynthia Isten aszonnak, hogy ha az õ io akarattiabol, es segetsegebõl az ellenseghen gyõzedelmet vehetne, az gyõzedelem utan mikor haza iõne, ezûstbõl ki õntetne annak kepet. Annak okaert mikor az ellenseget megh verte volna, es az õ Berecynthia Isten aszonnak tett fogadasat be akarnaia tõltenie, sem õ neki nem vala penze, sem pedigh Roma varosaban sem talalhat vala fél font ezûstõt. Mert abban az idõben Roma varosa, gazdagh vala iosagos cselekedetû emberekkel, de penz nekûl ighen szûkõs vala. Iol tudod, Faustina, hogy az mi eleink oly aitatossak, es Isten felõk voltanak az Istenek templomihoz, hogy valamit egyszer az Istennek fõl fogattanak, auagy fogadassal ighertenek, sem az õ tunyasagok, sem pedigh szegenseghek, es szûkseghek ellene nem alhattak, hogy az õ fogadasoknak eleget nem tõttek volna. Melly dolgot oly szorgalmatossan megh tartottak az Romaiak, hogy soha csak egy fõ hadnagynakis az ellenseghen valo gyõzedelem utan megh nem engettek, hogj annak elõtte gyõzedelmes pompaual Roma varosaba be mehetne, minek elõtte hit alat megh nem mondotta, mit fogadot az gyõzedelemnek megh nyereseert az Isteneknek, es aztis meg kellet eskûues alat mondani, mint allotta megh fogadasat. Abban pedigh az idõben nemes vala Roma varosa, mind fõ, iambor, es tõkelletes Romai polgarokkal, es mind Gõrõgh orszagbeli emberekkel, s' mind pedigh nagy es draga epûletekkel. Es az mi legh iob dologh, minden alnoksaghtul ûres vala, de rakua vala az iambor es tõkelletes erkõlcsõ aszony allatokkal, az kiket nem csak imigy amugy, hanem ugyan valoba dicsertek az reghi historicusok. Mert az kõssegh nem keuesebbe szûkõs az iambor, es tõkelletes aszony allatok nekûl, mint az erõs, es vitez Hadnagyok nekûl.

[p 0075] Mikor azert illy ieles aszony allatok volnanak Romaban, es latnák hogy az szûksegh miat, ez az gyõzedelmes Capitan, fogadasanak eleget nem tehetne, iollehet õket senki arra nem inti vala, de mind az altal, õ magok szabad indulattyokbul mindnyaian, az Capitoliumba (holot Jupiter Isten temploma vala) fõl mentenek vala, hogy mind az egesz tanacs rendbeli emberek elõt, az fûlõkõn valo gyõngyõket, gyûrõjõket, kezekben valo arany pereczeket, fõkõtõkõn valo draga kõueket, arany lanczokat, mellyeken valo kõssõntyûjõket, õuõket, es az õueken valo csatokat, ruhaiokon valo kapcsokat, es valahol valami arannak es ezûstnek szeret tehettek, à veghre az tanacsnak attak, hogy az Capitan az õ fogadasanak eleget tehetne.

Mikor annak okaert az aszony allatok, illyen nagy kincset az tanacsbeli emberek labokhoz vetettek volna, az mint az historiakban oluassuk, az egyeb aszony allatok kepeben, egy Licinia neuõ fõ nemes aszony, igy szollot az tanacsnak. Nem szûksegh, tanacsbeli urak, hogy ezeket az fûggõket, ezt az aranyat, es az ezûstõt, az mellyet mi mostan az veghre attunk, hogy az Berecynthia Isten aszonnak ezûst kepet õntessetek, nagyra bõcsûllyetek, hanem azt bõcsûllyetek inkab nagyra, hogy az mi ferjeink, es gyermekink ennek az veszedelemnek okaert gyõzedelemre vetettek magokat. Hogy ha valamennire akariatok ezt az mit mi mostan attunk, bõcsûlleni, azon kerûnk, hogy nem ezt az mi keues ajandekunkat nezzetek, hanem azt nezzetek inkab az mit adni akartunk volna, ha ertekûnk lett volna rea.

Es bizonyara iollehet nagy kincset attak volna akkor az aszony allatok az Romai tanacsbeli embereknek, de mind az altal azok tõbre bõcsûllõttek azoknak az aszony allatoknak, hazaiokhoz valo io akarattyokat, hogy sem mint adomanyokat. Maga oly nagy sommat tett az mit attak volt, hogy nem csak ezûst kepet õnthettenek Berecynthia Isten aszonnak, hanem annak fõlõtte elegh kõlcsegekis maradot, az touabra valo hadnak viselesereis. Tiuabba az melly nap ezt az ajandekot az Romai aszonyok az Capitoliumba be mutattak, ugyan azon nap õt priuilegiomot es szabadsagot engedet nekiek az tanacs.

Mert mikor Roma viragaba volt, senki az Romai neppel nem cselekedhetet semmifele iot ollyat, az mellyert viszontagh az varasbeli nep bõsegessen halaadonak magat nem mutatta volna.

Legh elõszõr azert à tanacs, az Romai iambor aszony allatoknak azt engette, hogy mikor valamellik el temetkõznek kõzûlõk, mindenek elõt praedicatioban dicsernek annak tisztesseghes eletete, es iosagos cselekedetit. Mert regenten az Oratoroknak, nem szabad volt praedicatiojokban az aszony embereket dicserni, hanem csak az ferfiakat; Sõt csak az sem volot szabad, hogy az aszony emberek holt testét kesernekis az ferfiak.

Masodszor aztis megh engettek nekiek, hogy az templomban le ûlhetnenek. Mert regenten valamikor az Romaiak az Isteneknek aldoztanak, csak az veneknek volt szabad le ûlniek, à papok az fõldre borultak, az ferfiak megh tamaszkottanak, vagy valamire rea kõnyõklõttenek, az aszony nepeknek pedigh, akar melly fõ ember feleseghi voltakis, fõn kellet allaniok.

Harmadszor azt engettek volt meg nekiek, hogy mindeneknek kõzûlõk ket draga õltõzõ ruhaiok lehessen, es azt ha szinten az tanacstul szabadsagot nem kernenekis, reaiok vehetnek valamikor akarnak. Mert regenten, ha valamelly Romai aszony allat, az tanacs engedelme nekûl valami uy ruhat vett, es viselt, azt mindgyarast el võttek tõle. s' az urat pedigh szamki vetesbe kûldõttek, hogy az feleseghenek azt megh engette.

Negyedszer arrais szabadsagot attak volt nekiek, hogy mikor nehez betegsegbe volnanak szabad volna bort innyok. Holot oly szokasok volt annak elõtte Romaba az aszony allatoknak, hogy ha szinten halalos agyba fekûttekis, meghis vizet attak nekik, nem bort. Mert mikor megh Romaba az aszony nepek fenyetek alat tartatnak vala, nagiob szegyen volt az aszony allatnak, ha bort itt, hogy sem mint ha paraznasagban eset.

Eotõdszõr azt engettek volt megh nekiek, hogy mikor terhesek, senki õ nekik az õ kiuansagokban kedueket ne szegne. Mert [p 0076] az mi eleinknek, nem tudom mi okbol nagiob tekintetek volt az neheszkes aszony allatokra, hogy sem mint azokra az kik gyermek agyban fekûnnenek.

Ezeket az õt priuilegiomokat, bizony ighen meltan atta akkor à Romai tanacs az aszony embereknek, es annak okaert õrõmestis tisztelte fõl õket az tanacs ezekkel. Mert mi lehet az emberi okossaghoz illendõb dologh annal, mint hogy az legh iamborb es tõkelletesb erkõlcsû aszony allatoknak nagy tisztesseget tegyûnk? Touabba miert hozta legyen à tanacs azt az tõruent, az mellyel megh parancsolta volt, hogy senki az nehezkes aszony allatok kereset, es kiuansagat megh ne vetne, maidan megh magyarazom te neked, Faustina.

Sem az reghi Gõrõgõk, sem pedigh az reghi Olaszok ighen nagy ok nekûl, tõruennyel semmit nem parancsoltak az alattak valo nepeknek. Mert az sok tõruenyek es parancsolatok roszulis tartatnak megh, es sok gonosz dolgokrais okot adnak. Annak okaert mindnyaian megh vallyak azt, hogy ighen iol cselekettek az reghiek azt, hogy sok tõruent nem õrõmest hoztak. Mert iob embernek ez vilagon az emberi okossagot kõuetni, es magat ahot szabni, hogy sem mint az sok tõruenyek parancsolatitul fûggeni.

Minek utanna Roma epetesetûl foghua, harom szaz hatuan harom esztendõ mult volna el, az Volscusok ellen, Roma varosa Fuluius Torquatust kûldõtte vala haddal. Abban az idõben az Mauritaniai vitezek, egy embert hoztak vala Romaban, az mellyet õk akkor foghtak volt, mikor az AEgyptum pusztaiban vadasznanak. Ennek pedigh az embernek, termeszet szerint, az homloka kõzepet csak egy szeme volt. Ez pedigh akkor tõrtent vala, mikor immar Fuluius Torquatus felesege, az mellyet az õ Ura mikor az hadba ment volt, terehben hagyot volt, az szûlesnek idejehez kõzelgetne. Ennek az aszonnak Marcina volt neue. Akkor pedigh nem keueseb iambor, es tõkelletes aszony volt Romaba, mint mostan gonoszok es feslet erkõlcsûek vannak. Ezek kõzt mind azon altal legh iamborb es dicseretesb erkõlcsû volt Macrina, az Torquatus polgar mester feleseghe, ugy annyra hogy egesz Roma varosa, nem keuesebbe dicserte, ennek iosagos cselekedetit, es dicseretes eletet, mint az õ uranak Torquatusnak vitez voltat, es hadakban valo gyõzedelmet.

Azt oluassuk arrul az idõrõl iratot historiakba, hogy mikor Torquatus, legh elõszõr Asiaba haddal ment volna, tizen egy esztendeigh nem volt hazanal, az melly idõ alat, nem latta soha senki, hogy az Torquatus feleseghe az ablakon ki nezet volna. Melly dologh annyual dicseretesb dologh volt ebben az aszony allatban, hogy abban az idõben, miuel hogy sem az ferfiak illy mereszek, sem pedigh az aszony allatok illyen szemtelenek nem voltanak mint most, szabad volt az aszony allatoknak, ablakrul az ferfiakkal beszelgetniek, csak hogy az aito be zárua lett legyen. Az pedigh Torquatus felesege, ezzel megh nem elegedet, hanem annyra be rekezkedet volt, hogy egez tizen egy 43ztendeigh, senki õtet nem latta, hogy az varasba iart volna, sem pedigh hogy az õ haza kapuiat megh nitotta volna. Sõt pedig nyolcz esztendõs ferfi gyermeknel nagyobbat csak hazaba sem bocsatot. Es az alat az egesz idõ alat, sem ferfi sem aszony allat, soha azt nem latta, hogy az orczaiarul az fõdelet le võtte volna.

De ez az aszony egyeb jeles dolgokatis cselekedet, egy okbol azert, hogy maganak halala utannis io hiret neuet hadna, s' masikbol azert, hogy az õ io eleteuel az egesz Romabeli aszony allatoknak io peldat adna. Harõ fiacskai valanak, az mellyek kõzûl az leg nagyobbik õtt esztendõs volt, mikor az Ura à hadba ment volt, ezek kõzûl mihelt valamellik, nyolczad esztendõt ert, ottan mindgyart ki rekesztette vala hazabol, es az iob apiahoz kûldõtte, hogy az õ fiai latogatasa szine alat, egyeb iffiak, az õ Ura hon nem leteben, az õ hazaba be ne mennenek.

Menny sokan vannak mégh mostis, Faustina, az kik ezt az io erkõlcsõ aszony allatot kiuannyak es sirattyak? de ismet melly keuesen vannak, az kik ennek eletet kõuetnek! Kicsoda nyerhetne azt megh mastan akar melly aszony allattulis Romaba, hogy egesz tizen egy esztendeigh annyra megh tartoztatna magat, hogy mégh csak ablakara se menne. Hlot oly szemtelenekke lettenek mastan az aszony allatok, hogy nem csak ki neznek az ablakokon, hanem mégh ugyan vankosokatis tesznek kõbnyõkõk ala, hogy touab beszelhessenek az uczakon iaro emberekkel. Ki nyerhetne azt megh valamelly aszony embertûl Romaban, hogy egesz tizen egy esztendeigh haza kapuiat megh ne [p 0077] nitnaia? holot minden nap lattyuk hogy ha az ferfi csak egy nap kapuiat be szegezteijs, ottan azon napon, az egesz haz az aszony ember kialtasaual teli leszen, ki nyerhetne azt megh valamelly aszony embertûl Romaba, hogy egesz tizen egy esztendeigh hon ûlne, es az varosba soha ki ne menne? holot semmi basiliskus, es merghes kigyo anny merget az szaian ki nem õnt, az mennyt ki õnt mostan az aszony allat, ha minden heten egyszer az egesz varost el nem iarhattya; ki nyerheti mostan nalunk azt megh valamelly aszony allattul, hogy egesz tizen egy esztendeigh az õ orczaiat senkinek megh ne mutassa? holot minden nap lattyuk hogy az napnak legh nagiob reszet, az ruhaiok tisztitasaban, es az orczaiok kendesebe tõltik el; ki nyerhetne azt megh valami Romai aszonytul, hogy egesz tizen egy esztendeigh, senkit se rokoni kõzûl, se barati kõzûl, csak kõszõntesnek okaert se bocsasson hazahoz? holot mostan mindgyarast ellenseghûl veszik, azt az Romai aszony allatok, az kik õket ritkabban latogattyak.

De hogy arra à dologhra terjek, az mellytûl el tertem volt, mikor azt az egy szemû embert, à Torquatus haza kapujanal vinnek el, szerencsere eggyk az szolgalo leanyok kõzûl megh jelente à Torquatus felesegenek, hogy azon vinnek altal egy szemû embert, mellynek latasat oly megh mondhatatlan ighen kezde keuanni, hogj az õ kiuansagha miat ottan megh halna. Ketsegh nekûl tõbszõris vittek volt azon altal azt az egy szemû embert Faustina, de mind azon altal sem az ablakrul, sem pedigh az kapujabol, azt az Torquatus feleseghe nezni nem akarta. Touabba fõlõtte nagy siralmara lõn az egesz varosnak, ennek az dragalatos aszonnak halala, mert sok esztendõtûl fogua nem latta vala massat ennek Roma varosa. Es annak okaert az egesz Romai nep keresere, az Romai tanacs engedelmebõl, ezt az ket verset irtak volt annak az aszonnak koporsojara.

Hic Macrina jacet, Torquati nobilis vxor,
Qua voluit fame, morte parare decus.

Magyarul igy fordithattyuk. It fekszik à Macrina, az nemes Torquatus feleseghe, az ki az õ hiret neuet, halallal akarta megh ekesiteni.

Annak okaert az en iteletem szerent, Faustina, azt az tõruent nem azert hoztak volt az Romai tanacsbeli emberek, hogy ennek az jambor aszony allat halalanak eleit vehetnek, mert ez immar megh holt vala, hanem azert hogy ti nektekis peldaul adnák ennek eletet, es annak fõlõtte ennek az aszony allatnak halalanak õrõkke valo emlekezeti maradna az Romaiaknal. Melto dologh azert hogy az melly tõruent az Romai tanacs urak, az iambor es tõkelletes aszony allat keduejert hoztak, az à tõrueny egyebeknek hasznos ne legyen, hanem csak az iambor es tõkelletes erkõlcsõ aszony allatoknak. Annak okaert az melly terhes aszony allatok azt kiuannyak, hogy azt õ hozzaiok az tõruent megh tarcsak szabadon ugyan ezen tõrueny erejeuel megh kerdhettyûk azokat, ha õk tisztesseghes erkõlcsûeke auagy nem. Tudgyad pedigh, Faustina, hogy az Romai tõruennek hetedik tablaian, illyen tõrueny volt irua. Valakik feslet es megh veszet erkõlcsûek, azoknak szabadsaghit senki megh ne tarcsa.

HVSZON HARMADIK RESZE.

Illik az à Fejedelmek, es fõ emberek felesegehez hogy az õ magzattyokat az õ magok tejeuel neuellyek, es taplallyak, melly dolgot mind io okokkal s' mind pedigh peldakkal megh mutat.

[p 0078] M Indnyaian az fõ emberek, es az nemes termeszetû ferfiak azon igyekõznek hogy az melly dolgot kiuannak veghezis vigyek, es megh nyerhessek, es minek utanna megh nyertek, tellyes erejekkel azonis vannak, hogy mindenektõl meg õrizzek. Mert tudgyak hogy vitezseggel es batorsaggal kerestetik az dicsõsegh es az io hir, neu, de ismet mind az io hir neu, s' mind pedigh az elet eszesseggel es szorgalmatossaggal tartatik, es õriztetik megh. Annak okaert, minek utanna aszony ember, az õ magzattyat az õ mehebe kilencz holnapigh viselte, es az szûlesben valo veszedelmektûl, Isten segetsegebõl megh menekedet, nem iol cselekeszi az en iteletem szerint, ha abban az dologban restûl foghia magat viselni, az hol legh szorgalmatosbnak kellene lenni. Az gyermeknek fõl neueleserõl szollok, mert ighen nagy bolondsagh azt megh vetni, az mit nagy kiuansaggal es munkaual talaltunk. Sok dolgokat kiuannak az aszony allatok, de legh inkab negy auagy õt fele dolgon szoktanak kapni. Legh elõszõr azt kiuannyak hogy egyeb aszony allatokat szep termettel, es ekes abrazattal megh haladgyanak. Mert inkab akarnak szeghenyek es szepek lenni, hogy sem mint gazdagok es rutak. Annak utanna, fõlõtte ighen kiuannak ferhezis mennj, mert valamigh ferhez az aszony allat nem mehet, mind szûntelen tellyes szûbõl fohaszkodik. Harmadik kiuansagok ez, hogy magzatot fogadgyanak mehekbe, es megh terhesedgyenek, es ezt meltanis kiuannyak. Mert az aszony allat, valamigh az õ magzattyat az kit meheben visell, ez vilagra nem szûli, mind addigh az õ ferjet barattya hellyet tartya inkab, hogy sem mint Ura hellyet. Negyeszer boldogh es kõnyû szûlest kiuannak, melly dolgot ighen iol cselekesznek, mert ighen nagy nyaualya latni, hogy az melly termõfa tauaszal szepen viragzik, annak az dér eiel az viraghiat megh vegye.

Annak okaert, minek utanna szep termetûeken szûlettek az aszony allatok, ferhez mentek, es megh terhesettek es magzatotis szûltenek, nem illik hogy oly haladatlanok legyenek, hogy az melly gyermeket szûltenek azt hazokbol ki vessek, es az mezõre kûldgyek hogy ott az paraztok kõzõt neuelkedgyenek. Az en iteletem szerint, mikor valamelly fõ, nemes, es siambor aszony allat gyermeket szûl, szûksegh hogy mindgyart szemeit es kezeit az egben fõl emeluen tellyes sziubõl halat adgyon annak, à kinek ajandekabol kõnnyen, es boldogul szûlte az õ magzattyat az vilaghra. Mert az melly aszony az szûlesnek veszedelmetõl megh menekedet, annak azt kell gondolni, hogy azon az napon lett ez vilaghra, az melly nap õ gyermeket szûlt. Es azis szûksegh, hogy az õ gyermekit, mikor szûletik megh keresztellye, mert oly gyenge az gyermek mikor szûletik, hogy olykor hal megh mikor senki sem lattya, sem pedigh eszeben nem veszi. Annak fõlõtte az melly aszony allat az szûles veszedelmetûl megh menekedet, szûksegh hogy mindgyart az teremtõ Isten gonduiselese ala ajanlya, tellyes sziubõl az õ teremtet allattyat, es azon alazatosson kõnyõrõghiõn, hogy az melly Isten ennek az magzatnak attya legyen, es azt io egessegben boldogul tarcsa megh. Annak fõlõtte minek utanna mindenfele szûlesebeli nyaualyaitul meg menekedet, az õ magzattyat tulaidon tejeuel taplallya. Mert fõlõtte keptelen dologh az hogy azt az magzatot, az mellyet az tulaidon mehebe fogadot, es viselt, mas ember tejeuel neueltesse fel.

Hogy nyluabban megh mondgyam az mit mondani akarok, fõlõtte ighen illyk minden rendbeli aszony allatokhoz, hogy az õ szûlesek utan, az õ magzattyokat tulaidon tejekkel, neuellyek, es taplallyak. Mert az termeszet az aszony allatokat nem csak az veghre nemzette hogy szûllyenek, hanem tejetis adot az veghre nekiek hogy az õ magzattyokat neuellyek, es taplallyak. Akar vad legyen, s' akar szelid de soha ez ideigh, csak egy oktalan alltrul sem oluastunk, sem pedig nem hallottunk, hogy az õ kõlkeit az mellyet az termeszet nekiek adot, egyebekre biznak, fõl neuelesnek okaert. De az csudalatosb dologh, hogy sokan aaz oktalan allatok kõlkei kõzûl mihelt az annyok hasabul ki esnek, még minek elõtte szemeket az annyok, nezesere, es megh ismeretire fõl nitnak, annak elõtte taplallasnak okaert az õ annyokat kezdik szopni. Es latunk oly oktalan allatokatis hogy ha szinten tiz kõlket fiaznakis, az mint az farkasok es az disznokis szoktak, mind azon altal, mindnyajokat az õ annyok, egyebek segets4eghe nekûl csak az õ magok tejeuel taplallyak. Annak okaert nem rut dologhe az aszony allatnak, à ki csak egy magzatot [p 0079] szokot szûlni, ha annak taplalasara es neuelesere kedue nem fogh lenni. Valakik ezt az kõnyuet oluassak, bizonyossan megh tudhattyak, es en velem eggyût ugyan szemek latasaualis veghere mehetnek, hogy az nõsten maiom, mihelt az õ kõlket ez vilagra zûli, soha addigh õlebûl es kebelebûl le nem teszi, valamigh az csecsrul el nem valasztya. Sõt niha az him maiommal annyra harczol az nosten majom, effelõl, mellyeknek kellyen inkab az õ kõlkõket õleben hordozni, hogy istappal kellyessek õket egy mastul el valasztanya.

De el hagyuan azokat az oktalan allatokat az mellyek az mezõkõn elnek, es kõlkeznek, azokrul az madarakrul szollyunk az mellyek az feszkekben elnek, es monyakat toinak, az mellyekbõl annak utanna, az õ magzattyokat ki kõltik, es tejek nincsen az kiuel azokat taplalhassak. Nem de nem nagy csoda dologhe mikor latyuk, hogy egy kis madaracska, õt auagy hat fiacskaiat, szarnya alat melegiti es taplallya? Mellyek mikor ez vilaghra szûletnek, akkor az õ annyoknak sem teje nincsen, sem pedig csak egy szem maguais, az mellyet õ nekiek adhatna, añak fõlõtte õ magoknakis sem tollok nincsen az mellyel magokat be fõdõzhetnek, sem szarnyok nincsen az mellyel rõpûlhetnenek, es mind azonaltal mind enni szeghenseghben, es erõtlensegebeis, senkire az madaracska nem bizza az õ fiacskait, hanem mind maganak etelt keres, es mind pedigh az õ gyenghe fiacskainak.

Nem de nem csudalatos termeszetek vagyone az hattyu madaraknak, fõkeppen mikor az viz kõzõt az õ fiokat neuelik, holot mind addigh az ideigh, az migh szarniokra kelhetnek, az annyok napestigh, az õ fiacskajokkal az feszekben marad, eijel pedigh az him hattyu, ugyan azon apro hattyukat szarnyara veszi, es hogj inkab erõsõdgyenek az vizen szellyel uszkal velek. Annak okaert, miuel hogy õk az õ apro magzattyokat vallokon viselik, ighen hihendõ dologh hogy ha ferfiak volnanak, õlõkben viselnek, es viszontagh ha az annyok aszony allat vona, tejeuel neuelne fõl.

Az oroszlanyok, az meduek, farkasok, az saskõsellõk, az gryph madarak, es egyeb effele vad allatok, az mint Aristot. lib. 6. de historia animalium iria, soha egyeb idõben, oly kegyetlenûl magokat egy mashoz nem viselik, mint akkor mikor az õ kõllykõket es gyenge fiacskait neuelik. Az melly dologh oly igaz, hogy maid ugyan kezûnkel tapasztalhattyuk megh. Mert sokan az vadak kõzûl ha szinten el szaladhatnanakis az vadaszok tõretõl, mind azon altal csak hogy kõlykõket megh tarthassak, el nem akarnak futni, es inkab akarnak konczrul konczra vagatni, hogy sem mint az õ kõlykõk mellõl oly veszedelmes idõben el menni. Platois az tõruenyrûl irt harmadik kõnyuben azt irja, hogy semmi idõben nem ollyan draga es szerelmes embernek az õ magzattya, mint mikor az annyok tejet szopiak, es az attyok õleben hordoztatnak, es bizonyara igazatis mond benne, mert minden dologban elsõ szeretet, igaz szeretet.

Ezt az oktalan allatokrul azert hozam elõ, hogy ezekhez, ugy mint valami itelõ szek eleibe igazgatnam, az nehezkes es gyermekes aszony allatokat. Mert itt szabadon megh lathattyak, melly attyai es anyai szeretettel neuelik es taplallyak, ezek az õ apro kõlykõket es magzattyokat, mikor az õ magok tejekkel neuelik, minden vigyazassal, es szorgalmatossaggal õrzik, es tehetsegek szerint az feszekben szarniok alat meleghitik, es oltalmazzak. Es ismet aztis eszekben vehetik, hogy az szûlõ aszony allat az õ gyermekekhez kegyetlenek, miuel hogy minek utanna õket ez vilaghra szûltek, hazokbol ki vetik, es egyeb idegen es ismeretlen emberekre bizzak hogy fõl neuellyek. Csudalatos szeretetet mutatnak szauokkal az aszony allatok az õ gyermekekhez, de voltakeppen cselekedetekkel megh mutattyak hogj gyûlõlik, ugy annyra hogj aligh tudom, ha penszt szeresseneke inkab vagy az õ magzattyokat, mert hogy az penszt hazokban vihessek es ott maraszthassak, es viszontagh hogy az õnnõn tagokbol szûletet gyermekit es magzatit hazokbol ki vethessek, maid ugyan halaligh erõlkõdnek raita.

Touabba sok ieles okok vannak, az mellyekkel el hitessûk az aszony allatokkal azt, hogy ighen illendõ es melto dologh az, hogy az melly magzatot, az õnnõn tagokbul, es mehekbûl szûltenek, ugyan azont az õnnõn tulaidon tejekkelis neuellyek. Elsõ ez, hogy szorgalmatoson megh kell gondolni az annyanak, hogy az õ magzattya ighen kicsin, segetsegh nekûl valo, gienghe, mezitelen, es tellyesseggel tudatlan mikor szûletik. Es miuel hogy, enny sok [p 0080] nyaualyak veszik az kisdet gyermekecsket kõrnyûl, mihelt az õ annyok mehebûl ez vilaghra szûletnek, fõlõtte keptelen es Istentelen dologh illyen szûkseghes idõben õket egyeb gondgyara bizni. Azon kerek minden rendbeli aszony allatokat akar fõ ember feleseghi, s' akar pedigh az kõzõnseghes rendbeli emberek feleseghi legyenek, hogj en tõlem gonosz neuen ne vegyek az mit mondok: Valamelly anya az õ magzattyat illyen erõtlen koraba el hadgya, es masra bizza, az nem igaz anya, hanem mostoha anya, es az õ magzattyanak kegyetlen ellenseghe. Ha kegyetlen dologh az mezitelent megh nem ruhazni, mi lehet mezitelenb az az mostan szûletet gyermeknel? Ha kegyetlen dologh az szomorusagban elõ embert megh nem vigaztalnunk, mi lehet az kisded gyeremekecskenel siralmasb, az ki siralommal szûletik? Ha az szûkõlkõdõ szeghenyek aruasagat nem seghiteni nagy embertelensegh, mi lehet nyomorultab az csecs szopo gyermeknel, az ki mégh az õ annyatul sem tud segetseget kerni? Ha kegyetlen dologh valami szegheny embernek kart tennûnk mi lehet nyomorultab az kisded gyermekecskenel, az ki sem nem panaszolkodhatik, sem pedigh nem szolhat? Ha ki az õ tulaidon magzattyat hazabul ki veti hogy egyebek neuellyek fel, remenlhetie az azt hogy egyebek azt nagy gondal neuelik? Mikor immar embernek gyermeke annyra fel neuelkedik, hogj szolhat, munkalkodhatik, es maganak eledelt kereshet, nem ighen nagy hala adassal tartozik akkor az õ annyanak, ha szinten oldala mellõl soha el nem bocsattyais, es ha szinten nagy keduere tartatikis.l Mert akkor az annya inkab szûkõlkõdik, az õ fia segetsege es engedelme nekûl, hogy sem mint az fi az õ annya gonduiselese nekûl.

Ha kõrminkbõl, uijainkbol, kõnyõkinkbõl, auagy labainkbol szûletnenekis az mi gyermekink, nem oly csoda volna, ha ideghen Daikak tejere, es gonduiselesere biznank. De micsoda kegyetlensegh lehet az, hogy az anija az õnnõn tulaidon mehebõl szûletet magzattyat, egyeb ember kezebe meri bznj? Vagyone valaki oly ember az fõ emberek feleseghe kõzûl, az ki akar melly ighen meg hitt barattyarais, rea merje annak az ladanak kucsat bizni, az mellyben fûggõit, gyõngyeit, es penzit tartya? Azt tartom bizony hogy senki nem talaltatik. O kegyetlen anyak! keues hea hoyg Istentelen mostoha anyaknak ne neuezzelek titeket. Az atkozot aranyot, az melly à fõldõn terem az ti sziuetekben reititek el, es az ti artatlan tagotokat hazatokbol ki vetitek.

Hogy ha ennekem azt felelitek hogy ti gyenghek vattok es erõtlenek, es hogy az ti magzatotoknak ti jo dajkakat kerestek, az kik szoptatni foghiak az ti gyermeketeket, igen keuese foghjak azokat szeretni, miuel hogy lattyak az õ annyoknak, az kiktûl szûlettenek, ezekhez valo gyûlõsegeket, es kemeny sziuõket. Holot csak az az anya neueli szeretettel az õ gyermeket, az ki azt faidalommal szûli. Annak feletre, [!] azertis ighen meltan kell az anyaknak az õ magzattyokat az õnnõn tejekkel neuelniek, hogy erkõlcsel õ hozzaiok hasonlatosok legyenek, mert ha egyeb keppen cselekesznek nem fiakat, hanem ellensegõket neuelnek magoknak. Mert lehetetlen dologh, hogy az à fi boldogh es szerencses allapatba sokaigh elhessen ez vilagon, az ki az õ annyat nem tiszteli es nem bõcsûli. Annak okaert kiuel hogy à veghre taplallyak az atyak, es az anyak az õ magzattyokat, hogy nekiek azok vensegeknek idein szolgallyanak, hogy az õ kiuansagokba megh ne csalatkozzanak, ighen sokat áll azon, micsoda tejel taplaltassanak, es neueltettessenek fel kicsin korokba. Mert nem lehetseges dologh az, hogy az à magzat az õ anya erkõlcset be igya, az ki az idegen daika tejen neuelkedet fõl. Hogy ha az juh tejet szopia az gõdõlye, sokkal gyengheb, es szelideb gyapia vagion, hogy sem mint ha az kecske tejet szopta volna. Ismet ha az barany kecske tejen neuelkedet fel, mind vadab termeszetû leszen, s' mind pedigh kemenyb gyapja hogy sem mintha juh tejet szopot volna. Honnent megh teczik ez melly ighen igaz pelda beszed, az mit kõzõnsegessen szoktak mondani, hogy nem azt kell nezni, hol szûletet valaki, hanem azt kell inkab hol legeltetet es taplaltatot. Fõlõtte ighen io dologh mikor embernek termeszeti szerint io es iambor erkõlcse vagyon, de sokkal hasznosb dologh bõlcsyõs gyermeksege koratul foghua iol neuelkedni. Mert tõbbet hasznal mi nekûnk az mi erkõlcsûnk az mellyel elûnk, hogy sem mint az termeszet az mellyel szûlettûnk.

[p 0081] Harmadszor azertis az õ magok tejeuel taplallyak es neuellyek az anyak az õ gyermekeket, hogj nem csak imillyen, amollyan, hanem ugyan valoba valo anyak lehessenek, mert egy reszbõl azert leszen az aszony allat anyaua, hogy az õ magzattyat szûli, s' mas rezbõl azert leszen ismet hogy taplallya, es annak okaert az leszen igaz anya, az ki az õ magzattyat szûlijs s' tulaidon tejeuel taplallyais. Az Atya Isten utan, az ki minket teremtet, s' az Fiu Isten utan az ki minket megh szentel, senkinek tõbbel nem tartozunk, mint az mi anyanknak az ki minket è vilagra szûlt, de sokkal tõbbel tartoznank, ha tulaidon tejeuel neuelne fel. Mert valamennyszer az iambor fi az õ annyara tekinr, [!] mind annyszer tõbre bõcsûlli az õ annyanak hozzaia valo szeretetit, az mellyel taplalta es neuelte, hogy sem mint faidalmit az mellyekkel ez vilagra szûlte.

HVSZON NEGYEDIK RESZE.

Ittis arra inti az aszony allatokat, az ki ezt az kõnyuet irta, hogy az õ magzattyoknak õ magok legyenek daikaiok. Es megh feddi affele aszony allatokat az kik tisztesseghes dolognak tartyak az ebek kõlykeit kebelekben tartani, s' azt pedigh nem magokhoz illendõ dologhnak tartyak, hogy magzattyokat õ magok hazokban neuellyek fel.

R oma varosanak elitese utan õt szaz kettõdik esztendõben vegezek el à Romaiak, az Carthagobeliekkel valo veszedelmes hadat, melly varost megh gyõzuen tellyesseggel le rontanak. Akkor pedigh az Carthagobeliek fõ Hadnaggya Annibal volt, az Romaiake Scipio. Ez utan az had utan ottan az Romaiak az Macedoniabeli Philep kirally ellen kezdének ismet hadakozni. Es eztis mikor veghez vittek volna, ez utan az Syriai Antiochus kirally ellen inditanak hadat. Mert az Romaiak egesz hatszaz harmincz esztendeigh, mind szûntelen hadakoztak Asiaba, Africaba es Europaba. Ebbe annak okaert à hadba à Romaiak Lucius Cornelius Scipiot, azt az fõ polgar mestert az ki amaz hires neues Scipioual, az melly Carthago varosat az fõldre tõrette vala, edes egy vala. Es minek utanna soka egy mas kõzt hadakoztak volna, vegezetre Antiochus kirally az nagyobbik Asiaban valo Sipylum varosanal az Romaiaktul megh gyõzetek, es az õ orszaga el pusztitatek, mert mikor az alma fanak gyõkerit el metelik, rõuid idõn megh asznak es el vesznek az almak.

Minek utanna megh gyõzetet volna Antiochus kirally es az õ birodalma el pusztittatot volna, Cornelius Scipio Romaba visza iõuen, az egesz Asiatul vett gyõzedelemmel mene be Romaba, es miuel hogy az õ battya Africat megh gyõzte volna, azt Scipio Africanusnak neueztek vala az Romaiak, s' ezt pedigh az ki Asian gyõzedelmet vett vala Asiaticus Scipionak hittak. Mert oly tisztessegh kiuanok voltak az Romai fõ hadnagyok, hogy mikor valamelly tartomant haddal megh gyõztek, semmi egyeb jutalmat, az õ szerencses gyõzedelmekert az Romai neptûl nem kiuantak, hanem csak azt, hogy vezetek neuet arrol az tartomanrol, az mellyet megh gyõztek volt adnanak nekiek. Es bizonyara nem ok nekûl cselekettek, mert az nemes termeszetû hatalmas embereknek, sokkal nagyobra kell bõcsûllyenek, az õ io hirek neuének õrõkke valo io dicsiretit, hogy sem mint az gazdagsagot es kincset. Touabba az mint Sextus Chaeronensis irja, az egesz Romai birodalom, ez utan az gyõzedelem utan, soka maratt az Cornelius Scipio hatalmaba, miuel hogy auagy fõ polgar mester volt, auagy Censor, auagy pedigh Dictator. Mert ez az ember fõlõtte ighen eszes emberis volt, es annak fõlõtte bator sziuõ ferfijs volt. Melly ket dolgot az ferfiakba nagyra kell bõcsûllenûnk, holot Aristoteles ketelkedik benne, ha nagyobra kelleneje bõcsûllenûnk az birodalomba az eszes embert, hogy sem mint az hadban az fõ erõs vitez hadnagyot.

[p 0082] Mikor annak okaert Cornelius Scipio Dictator volna, (melly tiszt õ nalok oly meltosagos volt, mint mi nalunk az Csaszarsagh) tizen à fõ kapitanyok kõzûl à kik õ vele Asiaba hadat viseltek vala, egy neminemû nap, à Vesta Isten aszonnak szenteltetet szûzek Calastromaba menenek be. Mellyek iollehet nagy dolgokba szolgaltak vala az Romaiaknak, es annak felette ighen fõ nemzetbûl valok voltakis, de mint az altal semmit aual nem gondoluan à Dictator, ezert az õ vakmerõseghekert, megh parancsola hogy mind az tiznek fejet vennek. Mert az Romaiak kemenben megh bûntettek azokat, az kik az szûz leanyokat fertelmes eletre ingerlettek, hogy sem mint azokat az kik az hazas aszony allatokkal vetkeztek. Kerik vala Cornelius Scipiot, mind à Romaiak, s' mind pedigh az battya Africanus Scipio, hogy ezt az kemeny sententiat valamennyre megh lagytana, es ezeket az Hadnagyokat illy kemeny bûntetessel ne bûntetne, de senki semmit õ tõle ebben az dologban nem nyerhete. Vegezetre egy aszony allat keresere az ki õ vele egy csõcsõt szpot volt, ennek az tiz hadnagyoknak bûnteteset megh engede. Mellyet mikor az õ battya ighen gonosz neuen vett volna, miuel hogy tõbbet engedet volna az õ dajkaja leanya keresenek, hogy sem mint az õ edes battyanak, à kiuel egy vala, igy felele neki: Tudgyad edes battyam, hogy inkab anyam ennekem az à ki ha szinten ez vilaghra nem szûltis, de mind az altal õnnõn tejeuel tartot fel, hogy sem mint az à ki ez vilaghra szûlt, de az szûles utan el vetet; es egyebek gonduiselesere bizot. Annak okaert, miuel hogy en azt anyamnak tartom, melto dologh az, hogy en azt az aszont szerelmes nenemnek tarcsam.

Gyakorta szorgalmatossan vigyaztam arra az dologhra az mellyet, mikor mind szent irast, s' mind egyeb kûlsõ dolgokrul irt kõnyuet oluasnek, eszembe vettem, hogy sok Istentelen fejedelmek, oly kegyetlenekke, es verontokka lettenek, hogy megh az annyokatis az kik szûltek vala megh õlnek. Az kik mind az altal az õ Daikaiokhoz, az kik õket tejekkel neueltek vala fõll, csak engedetlenseghet sem mutattak. Mert effele gonosz emberek mindenkor egyebek veret szomjuhozzak, de mind az altal az tejet az mellyel fel neueltettenek, megh bõcsûllik.

Negyedszer azertis õ magoknak kellene az aszony allatoknak az õ magzattyokat fel neuelniek, hogy azok nagy korokban annyual kõtelesbek lennenek, az õ annyoknak valo szolgalatra es engedelemre. Mert az melly atyak es anyak soka elnek, valaha arra az idõre kell jutniok, az mellybe az õ gyermekinek kelletik gondot viselni reajok. Ne mondgyak azt ven korokba, hogy valamigh hazok nepenek õk lesznek urok, mind addigh az õ magzattyok nekik engedelmesek lesznek, mert ugy tõrtenhetik az dologh, hogy megh csalatkoznak az szamuetesben. Mert az iffiusagh miat ez eletbeli nyomorusagokat nem szoktak erzeni az emberek, es nemis ertik, melly iol legyen annak dolga az kinek hazanal vagion az mit egyek. Az betegh gyomor minden etket kûnnyen megh utal es megh un. Azis lehetseghes hogy mikor embernek gyermekj hazanal nem neueltetnek fõl, sem az szolgait megh nem ismerik, sem az õ szûlejeket nem foghiak szeretni, sem pedigh azokhoz az kikkel eggyek, io akarattal es szeretettel nem foghnak lenni, es gyakorta az apiokhoz haladatlanok, az annyokhoz engedetlenek szoktak lenni. Es igy mikor fenyetek nekûl el vadulnak, oly iszonyu gyalazatos vetkekre aggyak magokat, az mellyekert õkis gyalazatos halallal õletnek megh, s' az attyokis el vesztik mind ioszagokat s' mind tisztessegheket.

Annak okaert ha az atyak es anyak azt akariak hogy nekiek engedelmes es io erkõlcsõ gyermeki neuelkedgyenek, semmi arra hasznosb dolog nem lehet, mint ha hon neueltetnek, es az tulaidon annyok tejeuel taplaltatnak. Mert mikor az annya az fiaual valami nagy dolgot ker, nem illik hogy az õ mehet mutassa neki az mellyben viselte, hanem kebelet az mellyel szoptatta. Mert ki lehet oly vas sziuõ, az ki az õ annyanak valamiben keduet szeghie, ha ez õtet az õ tejere, az mellyel taplalta emlekõzeti? Azt iriak az Historicusok hogy az Gõrõgõk kõzt, legh kegyetlemb, es Istentelenb fejedelem Antipater volt, s' az Romaiak kõzt pedigh Nero Csaszar, az mellyeket, nem annak à sokasaghnak veretõtt boldogtalanokka, az mellyet õk kegyetlenõl meg elõttenek, hanem egy veteknek iszonyusagha, es halhatatlan rutsaga tõtt gyalazatossakka. Mert nem azt hijak torkosnak es tobzodonak, az ki [p 0083] minden oraban valami kicsint eszik, hanem azt, à ki egy asztalhoz ûlteben, tõbbet eszik hogy sem mint egyebek egesz nap estigh egyenek.

Touabba mind Antipater à Gõrõgh orszagban s' mind Nero Romaban az õ annyokat megh õletek. Azt iriak az historicusok hogy mikor Nero megh akarna az annyat õletni, kõueteket kûldõt az annya à fiahoz, az kik megh kerdenek õtet, miert akarna megh õletni az annyat? Kinek Nero igy felele: Mondgyatok megh neki, hogy en immar elegge neztem azt à kebelet az mellyet gyermek koromban szoptam, azert õletem megh ugymond hogy lathassam aztis à hellyet az hol fogontattam, es az honnent ez vilaghra szûlettem. Melly dologh oly iszonyu, hogy mindnyaian iobnak vellyek affelõl semmit nem szollani. De hogy az mit mondok be fejezzem, az mikeppen ezek az boldogtalan anyak, az õ gyarlo eleteket meltatlan vesztettek el, azonkeppen ezeknek fiok, meltan õrõkke valo gyalazatban hozzak magokat. Soha iszonyob es undokb bûn nem lehet, mint mikor az fiak az annyokat megh õlik, az kik õket nagy faidalommal szûltek, es nagy szeretettel neueltek fõl.

Iunius Rusticus az gyermekek fõl neueleserõl irt õtõdik kõnyueben irja, hogy annak az ket Gracchusnak, az kik az Romaiak kõzõt legh nemesben voltak, egy fattyu õczõk volt, az melly szinten oly vitezûl viselte magat az Asiabeli hadakban, mint az battyok az Africabeli hadakban. Ez valamikor Romaba haza iõuen, az õ attyafiait latogatna, es mind az annyat s' mind pedigh az Daikaiat, az ki õtet fel neuelte vala, othon talalta volna, az annyanak ezûst õuet, s' az daikainak arany õuet ada ajandekon. Melly dolgot mikor az annya gonosz neuen vett volna, es panaszolkodnek raita hogy az fia az annyanak ezûstõt s' az daikainak aranyat adot volna, igy felele neki az fia. Ne csodallyad Anya, ezt az en cselekedetemet, mert te kilencz holnapig viseltel engemet mehedben, ez pedigh az en daikam harom esztendeigh taplalt engemet az õnnõn tejeuel: Es mikor te engemet polas gyermek koromban szemed elõl el vetettel, ez akkor vett engemet hozza, es az õnnõn kebelebe neuelt fõl.

Eotõdszõr azertis õ magoknak kellene az aszony allatoknak az õ magzattyokat fel neuelniek, hogy azoknak megh õrzesebe batorsagosbak lehetnenek, es hogy à bõcsõben mas ember gyermekeuel ne csereltetnenek. Aristoteles azt iria hogy mikor à kakuk monyat toijk, egy falka ideigh affelé sem megyen, es semmi gondot nem visel azokra, hanem osztan egyebfele madar el iõn, es az kakuk monyat el rontuan, az õ magha monyat toija az kakuk feszkebe. Es igy mikor immar sok idõ mulua az õ feszkeben visza iõ, mas madar monyat ûli megh, az mellyeket minek utanna ki kõltõt, latuan hogy nem igaz fiai azokat megh õli. Es innent oly nagy harcz tamad az kakuk kõzt, es az madar kõzt, az ki monyat az kakuk ki kõltõtte volt, hogy az harcz miat gyakorta mind az kettõnek megh kell halni. Melly nyaualya, eggyken sem tõrtennék, hogy ha az kakukis az õ monyat szorgalmatosban õrizne, s' az mas madáris az õ monyat az kakuk feszkebe nem toina.

Mikor Philep kirally az Nagy Sandor apia Macedoniaban uralkodik vala, akkor az Epirotabelieket Artabanus kirally biria vala. Ennek ven koraban egy fia szûletet vala, az mellyre à kiraly birodalomnak az attya halala utan szarmazni kell vala. De miuel hogy az daikara biztak vala, az daikanak egyebek sok penszt aduan, el lopak az kirally fiat az bõlcsõbõl, es mast teuenek oda helyette. Tudgya vala ezt az daika, de semmit sem szol vala, miuel hogy õ neki immar az lopok bõsegessen megh fizettek vala. Mert valamelly ember penszt kiuano, es az gazdagsagot fõlõtteb szereti, semmi oly vetek nincsen, az mellyet az à penz kedueert megh nem cselekeszik. Az utan sok idõ mulua hala megh Artabanus kirally, es azt à fiat hagya à kiralyi szekben, az mellyet az lopok tettek vala az õ fia hellyebe az bõlcsõben, miuel hogy az sajat fia immar el veszet volna. Nem sok idõ muluan az daika, az ki illy alnokul az kiraly fiat el cserelte vala, az dolgot megh nylatkoztata, es azt ighere, hogy õ megh mutattya ki legyen az Artabanus kiraly igaz fia, mert à kire à kiralyi birodalom szallot vala, csak egy nemes ember gyermeke vala. De ha immar az dologh igy tõrtent volt, sokkal iob lett volna az orszagbeli nepnek, ha az gonosz aszony allat, ezt az titkot soha senkinek megh nem nyilatkoztatta volna. Mert [p 0084] gyakorta tõrtenik, hogy mikor az benna louat kesõn kezdgyûk gyogytani, ugyan haszontalanna tegyûk. De nem csoda ha az nemtelen, es kõz rendbeli aszony allatok, illyen alhatatlanok, es csacsogok, holot megh az nemes aszony allatok kõztis sokan talaltatnak, (nem szollok az jamborokrol, mert tudom hogy affelekis sokak vannak) az kik soha addigh nem esznek, valamigh azt az dolgot, az mellyet nekik mas ember nagy biztatba, megh ielentet, ki nem nylatkoztattak, es ki fõcsõgik, ha szinten az ighen nagy es titok dologhis.

Vgyan azon idõben amaz szep termetû Olympias aszonnak, az ki Philep kiralinak feleseghe, s' nagy Sandornak annya vala, egy õcse vala à mellynek Sandor vala neue, ez pedigh ighen gyors es vitez ember vala, csak hogy az más ember ioszaghan ighen alnokûl kapdosot. Annak okaert mikor hallotta volna hogy az Epirotabeliek, az kiraly fia fõlõt egymas kõzt partot ûtõttek volna, es hadat inditottak volna, es mikor aztis eszeben vette volna, hogy immar ezeknek ket kirallyok az harczon megh õlettek volna, erõszakkal ra mene arra az orszaghra. Ne csodalkozzek azon senki hogy azt az orszagot oly kiraly foglalta volt el, az mellyet õk soha haddal magokra nem inditottak volt, mert regenten mikor lattak az kiralyok, hogy valamelly orszagh auagy fejedelem magat tõlõk haddal megh nem oltalmazhatna, ottan azt tartottak, hogy az tartomany tõrueny szerint õ reajok nez, es õket illeti. Ez az Alexander, az ki mikor à Tarentom varosa, az Romaiaktul el partolt vala, Olasz orszagba haddal ment vala, es az harczon Kapua varosahoz kõzel vesze el, mellyet annak utanna csak el sem temettenek. Mert melto dologh az hogy az melly hamis es Istentelen fejedelem eleteben ok nekûl sokakat megh õletet, az vegezetre rut es gyalazatos halallal hallyon megh, es megh csak el se temettessek.

Ezt az historiat azert hozom elõ, hogj az fõ embereknek felesegi eszekbe vennek azt, hogy ha Artabanus kiraly feleseghe õnnõn magha neuelte volna az õ saiat gyermeket, azt sem az bõlcsõbõl el nem lopak volna, sem pedigh az partos uraknak ket kiralyok az harczon el nem estek volna. Annak fõlõtte az az orszagh sem veszet volna el, s' Alexanderis az más ember orszagat hatalommal es erõszakkal el nem foglalta volna, sem pedigh Olasz orszaghra haddal nem ment volna, az hol oly gyalazatosan hala megh, hogy megh csak el sem temettetnek. Mert gyakorta egy kis szikra miat, az mellyet ki nem oltunk, egez erdõk, es egez hazak megh eghnek, es tellyesseggel porra lesznek.

Az bõlcs Plato az Gõrõgõknel, es az Lycurgus az Lacedaemonbelieknel oly tõruent hoztak volt, hogy az kõz nep feleseghi mindnyaian õnnõn magok saiat tejeken neuelnek fõl az õ magzattiokat s' az fejedelmek felesegghijs õ magok szoptatnak mennel alab azt à magzatot, az mellyet elõszõr szûltenek. Plutarchus az fejedelmek birodalmarul irt kõnyûben azt irja, hogy az Lacedaemoniai Othomistes neuõ hatodik kiraly, ket fiat hagyot volt holta utan, az mellyek kõzûl az ûlt az attya kiraly szekiben, az mellyk kisseb volt idõuel, miuel hogy ezt az Annya saiat tejeuel neuelte volt fel, s' az nagyobbikat pedigh Daikaira bizta volt. Honnent az Asiabeli orszagokban sok helyen oly szokas es tõrueny volt, hogy az melly gyermek az õ annya tejeuel nem neueltete volna fõl, az az attya ioszagaba õrõkõs nem lehetne.

Soha csak eggyetlen egy anyais olyan anya nem leszen, az melynek oly fia legyen mint az boldogsagos szûz Marianak, az ki az Christust szûlte ez vilagra. Es nemis volt s' nemis leszen soha ez vilagon oly fi az kinek ollyan annya lenne, az minemû ennek az szentseghes szûznek volt. De mind az altal, az õ szent fia sem akarta egyeb aszony allatok tejet szopni, hogy egyebet annyanak ne kellenek hinya: Es az boldogsagos szûz Maria sem akarta sem bizta egyebekre az õ fianak fel neueleset, hogy egyeb aszony allat az Christust fianak ne mondhatna.

Nem csodalom azt hogy az fejedelmek es az fõ emberek feleseghi az õ magzattyokat daikakkal neueltetik fõl, de az engemet ighen megh botrankoztat mikor latom hogy az aszony, az melly magzatot fogadot es szûlt, rut es keptelen dologhnak tartya azt az õnnõn tejeuel fel neuelni. En bizonyara azt velem, hogy az fõ es nemes aszony allatok nagy erdemnek tartyak, mikor magzat fogantatik az õ mehekben, de ismet nagy bûnnek tartyak ha az [p 0085] õ magzattyokat az õ magok õlõkben veszik, es az õ magok karjan hordozzak. Annyra el bolondultak immar az fõ emberek feleseghi, hogy az eb kõlykõket õlõkben hordozni tisztesseghes es nemes dologhnak itelik, s' az õ magzattyokat pedigh csecsel taplalni, rut, es keptelen dologhnak tarcsak. En bizony soha elegge nem gondolhatom kegyetlen anyak, honnent lettetek legyen illyen kemeny sziuûe, hogy az kalitkaban az madarakat, az ablakon az maimokat, az kebeletekben lathattyatok es tarthattyatok az eb kõlykõket, s' az ti fiaitokat pediglen hazatoknal nem szenuedhetitek, hanem egy hituan maiorba, mint egy szamki vetesbe taszittyatok. Sem az tisztessegh, sem az szemerem, sem az lelketek ismereti nem szenuedi; Annak fõlõtte sem Isteni, sem emberi tõrueny nem engedi, hogy az melly aszony allatokataz Isten anyakka tett, azok magokat ebek daikaiaua tegyek.

Iunius Rusticus az reghiek mondasirol irt harmadik kõnyuebe azt irja hogy Marcus Porcius Cato, az kinek elete az egesz Romaiaknak tûkõre volt es peldaia, egy neminemû nap az tanacsban illyen szokot szollot. O tanacsbeli urak melly boldogtalan az mi varosunk, mi kõuetkezzek ennek utanna nem tudom, miuel hogy enni keptelen dolgokat latok az mi varosunkba, az ferfiak ugymond az õ kezekbe publikan madarakat hordoznak, s' az aszony allatok pedigh õlõkben es kebelekben ebeket neuelnek. Mikor pedigh az tanacsbeli emberek kerdenek õtet, hogy megh mondana mikeppen kellene magokat viselniek, hogy az õ elejekhez hasonlok lehetnenek, ily tanusagot ada nekiek Marcus Porcius: Az Romai aszony allatokhoz az illik ugymond, hogy othon hazoknal az szõuõkkel szõyeken, s' az templomban imatkozzanak. Az Romai ferfiak tiszti pedigh azt kiuannya, hogy othon hazoknal kõnyueket oluassanak, s' kûn pedigh az hadba, az õ hazajoknak meg maradasaert erõssen harczollyanak. Bizonyara melto szo illyen Ur ferfihoz.

Annius Minutius Romaban ighen neme ses fõ ember volt, az ki valaha Pompeius Magnus hadaban az louaghi sereghnek fõ kapitannyais volt. Azt az Pharsaliai harcz utan Iulius Csaszar nagy barattyanak tartotta, es ighen szerette, miuel hogy ven emberis volt már, es fõlõtte io tanacsokat ad vala neki. Es annak okaert, csak egy esztendõ sem mult el az mellybe Romaba, auagy fõ polgar, auagy tanacs Ur, auagy az erkõlcsre nezõ dolgokba fõ biro nem lett volna. Mert oly ighen kegyelmes termeszetû ember volt Iulius Csaszar azokhoz, az kiknek egyszer meg kegyelmezet, hogy ha szinten annak elõtte Pompeiussal eggyût hadakoztanakis ellene, es ha szinten halalos ellenseghi voltakis, de mind azon altal, minek utanna megh bekellet volna velek, õket az utan fõlõtte nagy szeretettel latta, es nagy emberseggel tartotta. Ez azert az Annius Minutius, mikor az erkõlcsre nezõ dolgokban fõ biro volna, egy barattyanak gyermek agyba fekûuõ felesege latogatni ment vala, es miual hogy ennek az aszonnak fõlõtte sok teje volt, egy eb kõlykeuel szoptattya vala akkor az õ kebeleben valo tejet. Melly dolgot mikor Annius Mutius megh latot volna, annak utanna az tanacsban illyen keppen kezdet szollani: En ma tanacsbeli urak, egy ighen nagy csodat, es szokatlan dolgot lattam è varosban az melly az egesz varosnak romlasat iedzi es jelenti. Szememmel lattam egy Romai aszont, az ki az õ gyermeketûl az tejet megh vonuan, az eb kõlyket szoptattya vala. Es bizonyara azt az dolgot, nem ok nekûl szamlalta Annius Mutius à csoda, es az termeszet ellen tõrtent dolgok kõze. Mert miuel hogy semmi gyõnõrûsegesb szeretet nem lehet, mint az anyak kõzõt es az õ gyermekek kõzõt szokot lenni, meltan mondhattyuk azt, hogy az melly anya az õ gyermeket el vetuen, oktalan allatot szoptatot, az esz nekûl szûkõlkõdõt s' bolondsaggal pedigh ighen bõuõlkõdõt. Mert az bolond ember azt szereti az kit gyûlõlni kellene, es viszontagh azt gyûlõli az mit szeretni kellene. Hogy ha az anyakat, az õ anyai allapattyok az õ magzattyok szoptatasara nem inthetik, akar csak azok az nyaualyak intenek, az mellyek efféle dologbol szoktak kõuetkõzni. Mert mind szinten hogy egessegesbek azok az aszony allatok az kik nem szûlnek, hogy sem mint azok az kik szûlnek, azonkeppen mindenkor iob erõben, es egessegben szoktak azok lenni az kik szoptatnak, hogy sem mint azok az kik nek szoptatnak. Mert az aszony allatoknak az õ magzattyokon valo szoptatasa, ugy vagion hogj egy kis munkat szerez, de mind az altal az egesseghre ighen hasznos dologh. Rut dologh ennekem mondanom, de bizony ruttyab az fõ emberek felesegenek azt cselekedni, hogy az vallok lapoczkajara, [p 0086] ires ruhat az veghre kõssenek, hogy az kebelekben valo tejet ki szaraszak, es el apaszak. Es gyakorta az Istennek igaz iteletibõl az tõrtenik raitok, hogy oruossagh, az mellyel az õ tejeket el akarjak apasztani, õket ez vilaghbol ki apasztya, es ez eletbõl ki szaraztya.

Aztis kerdem en az anyaktul, hogy ha akkor nem gyõnõrkõdnek az õ magzattyokba, mikor mégh kicsinek, mikor fognak gyõnõrkõdni? Melly edes dologh az csecs szopo gyermekre nezni, az ki mikor neuetni akar, szemet be hunnya, mikor sirni akar aiakait egyben szorittya, mikor szolni akar, az viocskaiaual mutogat, mikor labra kezd kelni, mind labaual, s' mind kezeuel kapazkodik, es mindeneknek felette mikor szollani kezd, nemelly szokban akadoz, s' nemellyekbe pedigh ighen gyõnõrûsegessen selypegh. Mit nezhet az atya, es az anya õrõmesben, mint mikor az kisded gyermekek, eggyk kezecskejekkel, az annyok kebelet fõl nittyak, s' az masikkal az hajat vonszak, labokkal rugdosnak, szemekkel pillongatnak. Melly gyõnõrûseghes nezni mikor megh haraguznak, es az attyanak sem engedik, hogy hozzaiok nyullyanak, s' az annyokatis kicsin õklõcskejekkel tûlõk el ûzik, mikor az arany csergetõcsket haragjokban el vetik, es ismet mindgyarast egy kõrtuellyel, vagj egy almacskaual megh enyhednek, es megh kerletnek. Mi lehet gyõnõrûsegesb, mint hallani, mikeppen az õ szûlejek kerdesere felelnek, nezni mikeppen az ebecskeuel iaczanak, mikeppen kergetik az macskakat, mikeppen szitallyak az fõuent, mikeppen agyagbol az uczakon hazat epitenek, mikeppen sirnak elõttõk repûlõ madaracskak utan, melly dolgok szinten olyanok szoktak lenni az atyak, es anyak elõt, mint az ekessen eneklõ fûlemile, auagy az etelre valo lepes mez, es az gyenghe etkecskék.

Azt fogiak tudom az anyak mondani, hogy azert nem szoptattyak õk az õ magzattyokat, hogy õ nekiek polas korokba, az õ gyermekek csak munkat es nyaualyat szereznek. De minek utanna egy kicsinnyegh fel neuelkednek, es valami keues okossagok kezd lenni, akkor szoktak az õ szûlejeknek gyõnõrûsegekre lenni. De en arra az felelem, hogy õ magok sem tagadhattyak azt megh, hogy mikor az gyermekek fel neuelkednek, valami effele vetkekben ne szokianak esni: Tudnia illik, vagi keuelyekke, vagi irigyekke, vagi fõsueniekke, vagi restekke, vagi torkosokka, vagj haborgokka, vagj koczka iatekosokka, auagy ugyan bolondokkais lesznek. Annak fõlõtte az õ szûlejeknek engedetlenek, es effele vetkekben ugy el merûlnek, hogy auagy ighen nehezzen, auagy soha sem gazolnak ki belõle. Kõnnyen el hiszem hogy sokan talaltatnak ma oly anyak, az kik az õ gyermekitõl mikor immar fel neuelkettenek, engedelmet, es fiui tiszteletet remenlettek, de oly ighen megh csalattak benne, hogy annak utanna, effele gyõnõrûsegh nekûl, õrõmest el lettek volna, csak hogy, nagyob nyaualya az õ fiok gonossagha miat az õ fejeket ne erte volna. Mert az melly idõben az õ gyermekek iambor erkõlcsebe megh kellene nyugodniok, es mikor azoknak io maga viselesen õrûlniek kellene, akkor gyakorta azoknak gonossagit, es vetkeit, az mellyet iffiusagokban cselekesznek, kell siratniok.

Annak okaert, intemis, s' keremis az feiedelmek es fõ emberek feleseghit, hogy az õ gyermekeket õ magok neuellyek es akkor gyõnõrkõdgyenek bennek mikor kicsinek es gyenghek, es azt gondollyak hogy mennel inkab õregbednek az utan, annal gyakrabban kezdik hallani, hogy az õ fiokat auagy megh foghtak, auagy halalos sebben eitettek, auagy el ragattak. Annak fõlõtte, oly hireketis hallanak, hogy az iatekon ruhaiat el vesztette, vagy nagy gyalazattal valamelly tisztatalan szemellyhez atta magat, auagy hogy lop, auagy hogy ellenseghi lest vetettek utanna, auagy hogy az gonosz es feslet erkõlcsõ emberekkel tarsalkodik. Vegezetre oly ighen gonoszok, es az io dolgoktul oly idegenek szoktak lenni, hogy gyakorta inkab kellyessek az atyaknak anyaknak, az õ fiok io halalan õrûlniõk, hogy sem mint ez vilagon gonosz eleteken.

Termeszet szerint az gaz szeretetnek kõteleuel, oly ighen egybe kõteleztetet az anya az õ magzattyaual, hogy nem csak nem kellene, azt az õ hazan kiuõl fõl neueltetniek, [p 0087] hanem mégh csak egy nap sem kellene az õ gyermekek nekûl lenniek. Mert mikor az õ magzattyokat lattyak azokat lattyak az kik az õ mehekbõl szûlettek ez vilaghra, es kiket õk nagy faidalommal szûltenek, az kik az õ ioszagoknak õrõkõsi lesznek, es az kikben az õ elejeknek emlekezeti soka fogh elni, es vegezetre az kik idõ foltaban, az õ magzattyokhoz ugyan azon atyai, es anyai szeretetet foghnak mutatni. Annak okaert hogy az egesz dolgot rõuideden megh mondgyam amaz nagy Plutarchussal, az kitõl ennek az kõnyu reszenek nagiob reszet kõlcsõn vettem, azt mondom hogy az anya tiszti az, hogy az õ gyermeket õleben, es kebeleben neuellye fell, s' mikor fõl neuelte sziueben hordozza segetseghenek okaert. Mert ighen árt az gyermeknek mikor az annya tejenel nem taplaltatik, s' keues hasznara vagion pedigh mikor az daika tejeuel neuelkedet fel.

HVSZON EOTEODIK RESZE.

Az fejedelmek, es fõ emberek feleseghinek, ighen megh kell latniok micsoda daikat valasztanak az õ gyermekeknek. Es ismet het fele dolgot hoz elõ; az mellyek az io daikaban megh kiuantatnak, mellyeket mind io okokkal, s' mind pedigh szep historiakkal megh erõsit.

A Z kik az emberek eletekre hasznos tõruenyeket hoztanak, ezek fõkeppen: Prometheus az AEgyptombelieknek hozot tõruent: Salaminius az Gõrõgõknek, Moyses az Sidoknak, Lycurgus az Lacedaemonbelieknek, Numa Pompilius adot volt tõruent az Romaiaknak. Mert minek elõtte ezek az fejedelmek nem voltanak, annak elõtte, nem tõruennyel hanem dicseretes szokasokkal eltenek az nepek. Touabba ezeknek az ferfiaknak nem volt szandekok hogy az õ elejeknek adgyanak tõruent, az kik immar ez vilagbol ki multak volt, hanem azoknak megh zabolazasokra, az kik õ allattok vagy az utannok kõuetkõzende idõben gonoszul foghnanak elni. Mert mennel inkab neuelkedik idõuel ez vilagh, annal inkab megh rakodik vetkekkel.

Azt en azert mondam, hogy ha az fejedelmek es fõ emberek feleseghi az õ gyermekeket õ magok akarnak neuelni, es taplalni, nem szûksegh volna, hogy en nekik ebbe az dologba tanacsot adnek. De mikeppen hogy az mi idõnkbeli aszony allatok keuelyek, es gyõnõrûsegh szeretõk, azonkeppen azokis, az kik az mostani, idõ utan fognak szûlni, az mint gondolom kerkedekenyek lesznek, nem tartoztathatom megh magamat hogy õket ne incsem, es valami bizonyos tõruennyel arra megh ne tanicsam, mint kellen az anyanak az daikahoz magat viselni, es ismet mint kellen az daikanak az fõ emberek gyermekit neuelnie. Mert ighen melto es igaz dologh az, hogy az melly anya az õ magzattyahoz, nem irgalmas, mikor azt tõle el veti es mas emberre bizza, akar csiak az daika valaztasban mutassa kõnyõrûletesnek es eszesnek magat. Ha ki valami nagy kencset talalt volna, es azt nem merne maganal tartani, hanem valami tõkelletlen es hazugh emberre bizna hogy azt meg õrizze, azt tartom hogy azt az embert, mindnyaian bolondnak tartanak. Mert az melly dolgot ighen szeretûnk, azt szorgalmatosban õrizzûk. Bizonyara minden anyanak nagyobra kell az õ mehenek kencset bõcsûlleni, hogy sem mint akar minemû Indiai gazdagsagotis. Es valamelly anya igy nem cselekeszik, hanem az õ gyermeket arra az daikara bizza, az mellyet legh kõnnyebben talalt, es nem ollyat keres neki, az mellyet legh iobnak itel, azt en tellyesseggel bolondnak nem mondom, mert ez ighen kemeny szo, de ha egy kicsinniegh lagyabban es tisztessegesben szollok, szabadon esztelennek hihatom.

Az tõb jelek kõzt, az mellyek ez vilagh vege fele kezdenek lenni, nem utolso az, mikor lattyuk hogy az anyak az õ magzattyokat [p 0088] polas korokban oly kicsinnyegh szeretik, es ismet azt, hogy illy ighen gyûlõlik az fiak az annyokat azoknak vensegekben. De az fiak az õ szûlejekhez valo gonossagokkal, az õ szûlejek hozza valo szeretetit tromfal ûtik, hogy à mikeppen hogy az anya, az õ kicsin magzattyat hazanal nem akarta neuelni, azonkeppen az fi, mikor már fõl neuelkõdõt, az õ ven attyat viszontagh, csak hazaba sem viszi be.

De hogy az dologhoz kezdgyûnk, minek utanna az aszony allat tellyesseggel el szanta es tõkellette magaban, hogy azt az õ fejenek szentseghes kutfejet, az mellyel az emberi nemzetnek kicsinsegeben, neuelkedni, es taplaltatni kellene, tellyesseggel el apasza, es ki szarazza, ighen szorgalmatosan oly daikat keressen, az mellynek nem csak egeszeghes teje legyen, hanem annak fõlõtte, iambor tõkelletes erkõlcsõ, es tisztesseghes eletûis legyen, mert ha ezt nem cselekeszi, nem fogh annijt hasznalni az õ fejer tejeuel az gyermeknek, az mennijt art iambortalan es feslet erkõlcseuel az annyanak. Felette ighen kiuannam, hogy az fõ emberek felesegi szemessek, es vigiazok volnanak, az daika elmejenek, es erkõlcsenek megh ismereseben, annak elõtte, minek elõtte magzattyokat azokra bizzak. Mert az iambortalan, es gonosz erkõlcsõ daikak, mint szinten valami kigyok szaiokkal az gyermek annyat szoktak mardosni, es az farkok fulakjat az gyermekbe szoktak bocsatani. Az en iteletem szerint iob volna az anyanak ha az õ szûlesenek ideien, az gyermek megh halna, hogy sem mint ha gonosz daikat vinne be hazaba. Mert az fia halalabol vett banatot, az idõ megh enyheti, es megh gyogyttya, de az hazbeli gyalazattya embernek egesz eleteben megh marad.

Azt iria Sextus Cheronaeus, hogy Marcus Aurelius Csaszar egy fiat, oly Daikara bizta volt valaha, az melly szep volt szemellyeben, hogy sem minbt erkõlcseben. Melly dolgot mikor az Csaszar eszeben vett volna, ottan nem csak hazabol, hanem megh Roma varosabulis kû ûzettette, es erõssen megh eskût raita, hogy ha az fiat nem szoptatta volna darabonkint vagdaltatta volna. Mert az gyalazatbeli aszony allat meltan mindenkor megh õlettethetik.

Mikor annak okaert az fõ emberek feleseghi daikat valasztanak, nem kell azt nezniek, ha szepeke vagy rutak, mert ha edes es fejer teje vagion, ha szinten fekete orczaia vagion, sem art. Azt mondgya Sextus Chaeronensis abba az kõnyûbe, az mellyet az csecs szopo gyermekek neuelesekrõl irt, hogy mind szinten hogy az fekete fõld sirosb, es tõb gyûmõlcsõt hoz, hogy sem mint az fejer, azonkeppen az fekete szinû aszony allatoknak egessegesb tejek vagyon hogy sem mint az fejereknek.

Paulus Diaconus az õ nagiobbik historiaiaban azt iria, hogy Odoacrus Csaszar, az õ elõtte valo Zeno Csaszar, leanyat vette volt felesegûl, az mellyet Arielnanak hittak, mellynek mikor fia lett volna, Pannoniabul, (mellyet most Magyar orszagnak hiuunk) egy ighen szep termetû daika aszont hozatot volt az fianak. Es miuel hogy az ighen szep termetû aszony allat volt, oly ighen megh szerette volt az Csaszar, hogy az utan annak az aszonna à Csaszartol harom fia szûletett volna, de azonkõzben az felesegenek tõb gyermeke nem volt az Csaszartol, hanem csak az, az kinek ez az aszony daikaia lett vala. Annak okaert azt tartom hogy az Csaszar feleseghe Arialne, nem csak azt banta megh hogy oly szep daikat kerestetet volt az õ fianak, de annak fõlõtte inkab akarta volna aztis, hogj õ neki az à fia ne szûletet volna, az kinek ezt daikaul fogatta vala, miuel hogy ennek az daikaia keduesb volt az utan az Csaszarnak, hogy sem mint az õnnõn feleseghe. Ezt nem azert mondom, hogy az rut aszony allatok kõzûl, senki gonosz erkõlcsõ nem talaltatnek, auagy hogj az szep termetû aszony allatok kõzûl sokan iamborok ne talaltatnanak, de csak az veghre hozam elõ hogy mikor az fõ emberek feleseghi daikakat valasztanak, ighen megh nezzek az õ ferjek erkõlcsetis. Mert vannak az ferfiak kõzûlis oly buia termeszetûek, es szemtelenek, hogy mi helyen valami kicsin tiszta vizecsket latnak, ottan azt oly ighen kezdik szomiuhozni, hogy szomiusagok miat ugyan el epednek es el szarradnak. Annak okaert megh lassak iol azt az fõ ember feleseghi, hogy minek elõtte valamelly daikat valasztanak, annak elõtte, [p 0089] iol megh visgallyak minemõ iambor erkõlcsõ legyen. Mert keueset art az ha rute vagy szep, de ighen sokat art az, ha gonosz es fõslõt erkõlcsõ leszen.

Masodszor azis meg kiuantatik az daikakban, hogy nem csak jambor es tõkelletes erkõlcsûek, hanem annak felette io egessegesekis legyenek. Mert ez à regula soha megh nem csal, hogy tellyes eletûnkben olly egessegessek leszûnk az minemõ tejet kicsin korunkba szopunk. SZinte ollyan mikor az csecs szopo gyermeket mas daikara bizzuk, mint mikor eggy kis fiatal facskat egy helyrûl másra ûltetûnk. Es annak okaert szûksegh, hogy ha iob fõldbe nem ûltethettyûk, akar csak alab valoba ne ûltessek annal az mellyben az elõt termet volt. Mert ighen kegyetlen dologh volna az, ha az tejes aszony allat az õ magzattyat, valami szaraz, es tei nekûl valo daikara bizna. Gyakorta az fõ ember feleseghi, beteghes, gyenghe, es szaraz daikat valasztanak az õ magzattyoknak. Melly dologba inkab vetkeznek az daikak, hogy sem mint azok az kik daikat valasztonak, mert oly keuelyek niha, hogy csak fõ emberek daikainak hiuattathassanak, kicsin fizetestis kiuannak, es annak felette egyebek altalis kõnyõrõghnek, hogy afféle helyre szerezhessek magokat.

Mikor valamelly fõ es nemes aszony allatnak szûlese napia elõ iõ, ugyan harczolnak egy mas kõzt az aszony allatok, ki lehessen daikaia az szûletet gyermeknek, az kik iollehet hogy soha az õ magok gyermeket nem szoptattak, de mind az altal nem szegyenlik az fõ emberek gyermeki szoptatasara, es daikasagra magokat kesziteni. De mind szinten hogy afféle tisztet kiuannai es kerni bolondsagh, azonkeppen afféle kiuansaghnak es keresnek engedni esztelensegh. Mert ighen nagy nyauallya ollyan daikat az gyermeknek valasztani, az melly ha szinten nem meltois arra az tisztre, de mind az altal sõrenb es õkosb szokot lenni, afféle tisztnek keresesebe hogy sem mint egyebek.

Ne gondollyak azt az fõ es nemes aszony allatok, hogy ha az elsõ daika nem io leszen, masodikat iobbat fogadnak, az mellyen ismet, ha tisztiben el nem iar, kû aggyanak. Mert sokkal veszedelmesb az csõcs szopo gyermekeknek, ha gyakorta megh valtoztattyak nekiek az daika tejet, hogy sem mint az veneknek az etkek kûlõmbseghe. Minden nap lattyuk, hogy az fõ ember kisded gyermeki kõzûl, tõbben megh halnak megh hogy sem mint az paraszt kõssegh gyermeki kõzûl. Melly dologh nem abbul vagion hogy effele emberek gyengebben neuelik az õ gyermekeket, hogy sem mint az fõ emberek, sem pedigh nem abbol vagion, hogy az vargak, es szabok feleseghi, iob etkeket ennenek, hogj sem mint az fõ Urak feleseghi, hanem inkab abbol hogj az kõz rendbeli ember gyermeke, inkab mindenkor ket esztendeighis, csak egy fele tejet szop, de az fõ ember gyermekinek ket esztendõben niha harõ daikaijs szokot lenni. Ha inkab valasztananak az fõ emberek azt daikanak, à ki arra az tisztre melto, hogj sem mint azt à ki effele tisztre barati altal, es kõzbe iarok altal tollya magat, bizonyara az õ felesegeket sok fele nyaualyaktul mentenek megh, es gyermekeketis iobban neuelnek fel.

Az reghi dicseretes feiedelmek kõzt szamlaltatik Titus az Vespasianus Csaszar fia, az ki Domitianus Csaszarra egy volt. Affelõl az Csaszar felõl azt iria Lampridius hogj eletenek nagyob reszebe mind inkab beteges volt. Melly dologhnak az volt oka, hogj az õ annya beteges daikaual neueltette volt fõl. Es igy ennek az ieles fejedelemnek es Csaszarnak, egy kis megh veszet tei mieat, egesz eleteben betegeskedni es kinlodni kellet.

Harmadszor. Tudniok kell aztis az fõ emberek feleseghinek, minemû egessegbeli allapattia vagion az õ gyermekinek, hogy ahoz kepest io daikat tudgyanak valasztani. Ugymint ha tõb sarga sár, auagy tõb nyal, auagy tõb ver, auagy tõb fekete sár lattatik az gyermekben lenni, az daika tejeis hasonlo legyen hozza. Hogy ha az agh es ighen ven ember gyogytasaban, megh szoktak nezni az oruoson, minemû termeszetûek legyenek azok, miert az kis gyermek taplalasara, nem keresûnk oly tejet, az ki az õ termeszetit segitheti, es megh erõsitheti. Hogy ha azt mondod, hogj meltan kell az ven emberekkel ugy banni, miuel hogj io tanacsokkal azok az kõsseghet segithetik, neis azt mondom, hogj meltan kell embernek az gyermek neueleseben szorgalmatosnak lenni, mert az gyermek altal gyarapodik ez vilagon az emberi nemzetsegh. Mert nem mondgyuk, hogy ideie már, hogy ez à gyermek [p 0090] yz õ kenyeret az ven embereknek engedgye, es megh hallyon, hanem inkab azt mondgyuk hogy ideie, hogy ez az ven ember meg hallyon, es az õ kenyeret az gyermeknek engedgye.

Aristoteles titkos dolgokrol irt kõnyûbe, es Iunius Rusticus az Persiai dolgokrol irt tizedik kõnyueben, azt iria hogy amaz boldogtalan Darius kiralynak, az mellyet nagy Sandor haddal megh gyõzõt, egy szep termetû leanya volt, es ennek az leannak daikaja, valamigh az gyermeket szoptatta, semmit egyebet nem ett hanem csak merget, es azonkeppen csak merget itt. Annak fõlõtte azt is irjak, hogy minek utanna harmadik esztendõsnel az leany nagiob kezdet lenni, semmit egyebet kigyoknal, es afféle merges allatoknal nem ett. Gyakorta hallottam aztis hogy az reghi Csaszaroknak es Kiralyoknak szokasok volt, hogy azt a fiokat, mellyet utannok az kiralyi szekben akartak emeltetni, mereggel neueltettek fõl az veghre, hogy mereggel az gonosz emberektõl megh ne õlettethetnenek, effele dologban azok csalattak megh, az kik magoknak sokat tulaidonitanak, es mind az altal à dologhoz keueset ertenek. Es annak okaert nem mondom azt hogy oluastam, hanem csak hallottam. Mert sokan az emberek kõzûl mikor historiakat hoznak elõ, inkab mindenkor afféle dolgokat beszellenek az kiket egyebektõl hallottanak, s' nem afféleket az mellyeket õ magok oluastanak volna.

Az mind az altal nyluan vagyon, hogy az reghi kiralyok es fõ Urak, szinten ugy hordoztak nyakokon valami edenbe az merget, mint mostan szoktak az keresztyenek nyakokban hordozni, az szentek tetemenek valami darabocskaiat. Melly szokassal azok az pogan fejedelmek eltenek, az kik sem az meny orszagbeli iutalmat nem vattak, sem pedigh az pokolbeh kinoktol nem feltek. Ezt pedigh azert cselekettek, hogy ha valamelly harczon az ellensegh kezeben esnenek, inkab mereggel õ magok megh õlnek magokat, hogy sem mint fogsagba vitetnenek, es az ellenseghtõl valami gyalazattal illettetnenek.

Hogy ha azok az fejedelmek mereggel taplaltattak volna, bizonyara magokkal merget nem hordoztak volna, az mellyel magokat megh õlnek. Annak okaert hogy az mit itelek meg mondgyam, szokasok volt az Persiai kiralyoknak, hogy õ gyermekeket oly tejel neueltetnek fel, az melly az õ termeszeteknek sokat hasznalna, miuel hogy abban az Darius leanyaban inkab, bõuõlkõdõt, az fekete neduessegh, hogy sem mint vagy az sarga neduessegh, vagy az vér, azt iteltek hogy mereggel kellene fõl neuelni. Mert valamelly emberekben termeszetek szerint sok fekete neduessegh vagion, azoknak az iztelen dolgok eleteket megh hoszabittyak, s' az kedues dolgok pedigh megh rõuidetik.

Az Velenczei Ignatius abban az kõnyûben, az mellyet amaz hires neues Constancinapolibeli Palaeologus Csaszarok eleterõl irt, azt beszelli, hogy azok kõzûl eggyk, nagy betegsegben kezdet volt esni negyuen esztendõs koraban, az kinek Adrax Palaeologus volt neue, hogy csak egy esztendõbenis kilencz holnapigh fekût volna betegh agyaban, holot mikor ez betegeskedet, az orszaghnak fõlõtte roszul viseltek az urak gondgyat. Mert mikor az fejedelem egyfele negyed napi hideghlelessel betegeskedik, akkor az alatta valo nepet ket fele negyed napi hidegh leli

Ennek a Palaeologusnak, egy Huldouina neuõ feleseghe volt, az melly az egesz Asiabeli doctorokat, mind Ura gyogytasara hiuatta volt. Ezek mikor mindenfele oruossagot az Csaszar gyogyitasaban megh probaltak volna, es meghis semmikeppen megh nem gyogyithattak volna, latuan azt egy vén varaslo baba aszony igy szolla nekie: Ha azt akarod felseghes aszonyom, hogy az te urad à Csaszar megh gyogyullion, azon legy hogy mennel alab minden hetbe ketszer fõlõtte ighen megh haragudgyek. Mert õ benne fõlõtte ighen sok neduessegh vagion, es annak okaert az õli megh õtet, az ki õ neki mindenben keduet keresi. Engede ennek az vén baba tanacsanak az Csaszar felesege Huldouina, es azt nyerte vele hogy az õ Ura az Csaszar oly iol megh gyogyulna, hogy az ki annak elõtte minden esztendõben kilencz holnapigh szokot vala betegeskedni, az utan husz esztendeigh csak harom holnapigh sem volt betegh. Azt atta vala tanacsul neki ez az ven aszony, hogj egy hetben csak ketszer haragitana megh az õ urat, de õ ezt az gondot magara veuen, oly szorgalmatosan el iara benne, hogy minden nap negyszer inditana az Csaszart haraghra.

[p 0091] Negyedszer aztis szorgalmatoson megh lassa az eszes anya hogj az etelbe, es az italba fõlõtte mertekletes legyen az õ fia daikaia, ugy annyra hogj az sok etekbõl keueset, es az keues etekbõl nem sokat egyek. Mellyet hogy iobban megh ércsen valaki, azt kell megh gondolni, hogy az feier tey, semmi nem egyeb az ember tagaban megh fõtt vernel. Mikor pedigh valakinek megh veszett vere vagyon, gyakortab mindenkor az, à fõlõtteb valo etel ital miat vagion. Es annak okaert ighen egesseges es felette szûkseghes hogy az daika mindenkor inkab csak egyfele etket egyek, de az az etek io legyen. Mert ez minden rendbeli emberek kõzõt igen igaz es kõzõnseghes regula, hogy az mertekletessen valo etel ital senkinek nem art, de az fõlõtteb valo etelbe, italba, keues haszon vagyon.

Mindnyaian tudgyak az termeszet dolgaban forgot bõlcsek, hogy az farkas, az egyeb fele vadak, es oktalan allatok kõzõt, az etelbe legh telhetetlenb es az barom pasztoroknakis iszonyuab. De mind az altal Aristoteles azt irja, hogy mikor az nõsten farkas, eszeben veszi hogy immar megh nehezkedet, tõbszõr soha magahoz az him farkast nem bocsattya. Mert ha azt nem cselekedne, miuel hogy egyszer het auagy nyolcz kõlketis szokot fiazni, annyra el sokasodnanak az farkasok, hogy sokkal tõbben lennenek hogy sem mint az juhok, az kik mindenkor inkab csak egy egy barant szoktak ellenyi. De mas tulaidonsagais vagyon az nõsten farkasnak, az melly vad ha szinten termeszete szerint fõlõtte telhetetlenis, de mind az altal mikor apro kõlykeket szoptat, ighen mertekletessen eszik, es ezt azert cselekeszi, hogy io teie legyen, az mellyel az apro kõlykecskeit neuellye, es az mi csodalatosb, tõbszõr napiaban nem eszik egyszernel, es abbol az praedabol el, az mellyel eggyût az him farkassal kapot. Nem de nem szokatlan dologhe azt latni, nem csoda, es nem rut dologhe hallani, hogy az farkas az ki nyolcz kõlyket szoptat, egy fele etellel napiaba megh elegszik, s' az aszony ember pedigh az ki egy kis gyermeket szoptat nyolcz tal etket kiuan? De az à nyaualya abbol vagion, hogy az farkas azert eszik, hogy az õ kõlkeit iol neuelhesse, az daika pedigh azert eszik hogy keduere elhessen, es az etelbe gyõnõrkõdgyek.

Bizonyara szorgalmatoson ra kell arra vigyazniok az fõ ember felesegheknek hogy tudgyak, mikor, mikor mit, es mennyit esznek az õ gyermekek daikai. Mert az daika teje, mikor à daika sokat, es kûlõmb kûlõmb fele etkeket eszik, megh vesz es megh temerdekedik, es miuel hogy az kis csõcs szopo gyermek gyenghe, mikor afféle sûrõ tejet szop, ighen kõnnyen betegsegben esik, ha pedigh afféle tejet szop, az melly már az daika kebeleben megh veszet, gyakorta tõrtenik hogy egesseghes mikor az agyba es bõlcsõben le fektetik, da halua talallyak mikor onnent fõl veszik. Azt irja Isidorus hogj az Thraciabeli nepek, oly vad termeszetû emberek voltak, hogy ember hussal elnenek, es hogy annyual vadabbaknak, es iszonyubbaknak lattatnanak, azt iria, hogj az eleuen embereknek uy vereket, az holt emberek agyok kaponyajabol szoktak volt innya. Es iollehet hogy az ferfiak oly kegyetlenek voltak, hogy ember hust ettek, es az eret megh vaghuan ember vert ittanak rea, de mind az altal, az gyermek szoptato aszony allatzok, oly mertekletessek voltak az etelben, hogj kecske teiben fõtt csalannyal egyebet nen ettenek. Mely aszony allatoknak mertekletessegenek hiret mikor Solõ Salaminius, az melly ighen bõlcs ember volt, megh hallotta volna, azok kõzûl egy nihanyat Athenas varosaban vitete. Mert az reghiek szinten oly gondal es szorgalmatossaggal kerestek hazokhoz az io erkõlcsõ aszony allatokat, az minemû el valaztottak fõ es vitez hadnagyot, az haduiselesre.

Ebbõl azert az peldabol megh tanulhattyuk az fõ emberek feleseghi, melly nagy hasznokra vagyon, mikor mertekletes daikaiok vagyon, holott lattyak azt hogy, az Thraciabeli aszony allatok, az kik csak tejet es csalyant ettenek, ighen erõs es vastagh ferfiakat neueltek fõl, az mi nalunk valo aszony allatok pedigh, az kik sok kûlõmb kûlõmb fele io etkekkel szoktak megh tõltõzni, inkab mindenkor gyenghe, es beteghes embereket neuelnek.

[p 0092] HVSZON HATODIK RESZE.

Egyeb harom dologhok kõuetkeznek, az mellyek az io daikaban kiuantatnak, tudnia illik hogy bornemiszak legyenek, hogy szemermessek, es io erkõlcsõek legyenek.

E Otõdszõr azon legyenek az nemes es fõ aszony allatok, hogj az õ fiok daikai, nem csak az etelbe legyenek mertekletesek, hanem annak fõlõtte az bor italbais, mert az bort à reghiek mereghnek hittak nem bornak, hogy ha az etektûl tiltyuk az embereket, az mellyek az õ kemensegek miat, embernek gyomrat terhelik, es megh nehezitik, sokkal meltob dologh hogy az bortul tilcsuk, az melly miuel hogy, oly vekony allat, mihelt valaki megh isza, ottan az egesz testben valo ereket, el jaria es el hattya. Az csecs szopo gyermek csak tejel taplaltatik, az tei pedigh az verbõl leszen. Es miuel hogy az tei, annekûlis melegitõ allat, ha sok borral elegyedik megh, szinten ugy iarsz vele, mint az ki az ighen nagy tûzhõz, egy rez fazekacskaban egy kicsin tejet teszen, holot mind az fazek el égh, s' mind az tej megh perselõdik, semmire kellõ leszen.

Tudom hogy gyakorta, az gyenghe termeszetû daika, vastagh es erõs termeszetû gyermeket szoptat, es annak okaert egy kicsinnyeb sûrõb, es temerdekb teiet kiuan hogy sem mint afféle daika teie szokot lenni. MIkor annak okaert effele dologh tõrtenik, ha szinten egyeb fele dolgot talalhatnakis, az melly az daika tejet sûrõue tehetne, de mind az altal azzal nem kell gondolni, hanem megh kell engedni hogy akkor az daika valami keues bort ihassek, de azt oly ighen megh kell vizzel elegyiteni, hogy aligh ismertessek megh az bor szagh az vizben. Nem ok nekûl mondom ezt. Mert gyakorta az daikak az õ beteghes termeszetek, es vekony tejek szine alat annyra megh tõltik magokat etkekkel, es io borral, hogy mikor azt gondollyak, hogy õk tõrjeket vesznek magokhoz, akkor oly merget vesznek be, az melly miat az csecs szopo gyermeknek megh kell halni.

Ha az mastani idõben elnenek amaz ieles, es tõkelletes Romai aszony allatok, auagy ha en az õ ideiekben eltem volna, iollehet azt nagiobra kell bõcsûllenem, hogj kõrõsztyen ember vagiok, de mind az altal annyual kõnnyebben lett volna dolgom, hogy azoknak az aszonyoknak etelekben es italokban valo mertekletessegek engemet, ettõl az irasban vett munkatûl szabadon meg mentettek volna. Mert azoknak nem csak bort szabad nem volt innyok, hanem mégh csak bor szagot sem szabad volt õ bennek erzeni. Vgy annyra, hogj nagiob gyalazatnak tartottak az Romai aszony allatok az aszony emberekbe az bor italt, hogy sem az paraznasagot, vagy uroktol valo el valasokat.