BEBRECENI EMBER PÁL: SZOMORV HALOTTI PARENTATIO. [C1]

MAGYARAZAT.

Csuda dolog, hogy sok Keresztény Forditok s' Irás magyarázók itt csak testi szabadulástul gondolkoznak; (mint a' mi Magyar forditónk-is) mint ha Jákob Prophetai léleckel által latván, melly sok igyes bajos állapoti, ellenségtûl való el-nyomattatási lesznek a' Dán nemzetének, ingemiscalt vólna, sohajtozott vólna lelkében, kérvén Istent, hogy ackor mikor azok à dolgok leendök, jõjjõn-el a' Dán nemzetének szabaditására.

nagyob és méllyebb dolgokrul való gondolkozásra viszen minket a' szóknak ereje, mellyekben egy-is nincsen font nélkûl, a' régi Sido Paraphrasták-is ezeket a' szókat a' Messiásra határozták.

KEREES. 1. Mi értetik itt az Isten Idvesitésén? FEL. Sok értelemben vétetik è szo: Leg-gyengébb ereje ezen szonak midõn kûlsõ és testi szabadulást jegyez, szorossabban 2. Iegyzi ez à szo az õrõk életet, melly ez életbéli pállya futás után adatik az hivõknek; mivel penig ez az õrõk élet nem adatik senkinek, hanemha fel tétetik az váltságnak munkája, azért 3. à váltság nagy munkájának-is consumatioja idvesitésnek mondatik; mivel penig ez az idvesités Idvesitõt kiván, ezért õnnõn maga-is az mi Iesusunk, ki ez váltság munkáját véghez vitte. 4. Isten Idvezitésének mondatik, Luc. 2. 30. és 5. mivel hogy ez Idvezitõ mikor az váltság munkáját el végezte, sok drága lelki jokat szerzett és érdemlett minékûnk, azért azok à jok is váltságnak és idvezitésnek neveztetnec, Sid. 2. 3. Mivel penig ezek az Isten idevezitésének értélmi egymashoz kõttettek, s-egy másbul folynak, mikor Iakob kõzõnségesen az Isten idvezitéset ohajtya, mind ezeket az drága lelki jokat várja; várta az õrõk életet, mellyet ez az õ vérével érdemlett az Idvezitõ, az à Schilo, kirûl oda fellyebb à 10. v. De mi áll ellent, hogy ezeket à szokat egyenes értelemben igy ne vegyûk: Várom az te Iesusodat Iehova, abban az Iesusban mint Idvezitõben vagyon hitem, õtet szeretem, õtet ohajtom, õ véle edgyesûlni kivánok, el hiszem hogy õ bizonnyal el jõ, vallást tészek affelõl, hogy az igaz élet reménsége õ benne rejtetett el; Most leg kõzelebb halálom oráján, éltem utolso spiczczen, õtet várom, õtet ohájtom, hogy jõjjõn el, és az én lelkemet vegye magához, s-idvezitse. Oh idvességes, halál féni ellen valo vigasztalással tellyes szok! oh nagy lelki bizodalom! Az ki illyen hitben hal meg, az ki illyen reménséggel vagyon életének utolso spiczczén, az ki illyen vallást tészen, Az tanubizonyságot tészen im ilyen kõvetkõzendõ dolgok felõl. ) Hogy õ néki reménsége van ez élet után más jobb élet felõl.

(] Hogy õ tudgya zt, mitsoda kivántatik arra az életre.

(3) Kiben rejtetett el az az élet, s-kinél vagyon az.

) Hogy néki jo lelki isméreti vagyon.

KERD. 2 Mi az oka, hogy az Dán nevû Fia felõl valo prophetia után vesi Jákob ez foházkodást! FEL. Ehez ki edgyet, [p [B2]] s-ki8 mást szoll. 1. Némellyek azt mondgyák, által látta Iakob prophetai lélekkel, mitsoda nehéz bajoskodásockal kell kûszkõdni az Dán nemzetének, az igiret fõldén néki sors szerint jutando õrõkségnek el nyerésében, Lásd errûl 10s. 19. 47. Birák. 1. 34. Altal látta azt-is, hogy az Istentûl valo el szakadásnak és bálvány imádásra valo vetemedésnek elsõ kezdeti az Dán nemzetébûl lenne, azért erre az õ maradékira kõvetkezendõ (fatumoknák) eleteknek emlekezetire meg nyõgellette magát, fohászkodott az õ meg tartó s- Idvezitõ Istenéhez. Az kik ez uton járnak à magyarázatban, csak az testi szabadulástul gondolkoznak. 2. Mások azt mondgyák: hogy Iákob v. 16. 17 prophetál az Dán nemzetébûl származando Sámsonrul, és az uton eszében jutott néki az, à kinek Sámson nagy mértékben (typusa) ábrázoloja leendõ vala, tudniillik, az Iesus, azért az õ oratiojának rendiben ahot az Iesushoz fohászkodik.

Sok nehéz vélekedések vadnak è kõrûl az Dán nemzetsége kõrûl: Disputállyák azt az Tudosok: Miért nincs emlekezet Dánrul, Chron. 4. 5. 6. holott az Izrael egész nemzetségének minden el-szaporodása bõven le iratik, Ismét, Apoc. 7. holott az Izrael 12 nemzetségibûl el pecsételtetett ezerek száma rajszoltatik le?

FEL. 1. Az Chronicácban azért nincs emlekezet Dánirul, mert mikor az à számlálás lõtt, ackor az Dán nemzetsége igen meg kevesedett volt, csak egyvelesleg lakott egyéb (tribusockal) nemzetségeckel, sõt az Tyriusok és Phoeniciusok kõzzé-is igen el egyvelegyedett volt, mivel azoknak határához igen kõzel volt az õ határa. Az Titkokat láto Szent Ianos kõnyvében hogy Dánrul emlekezet nincsen, abban titok van; nem, mintha abbul az nemzetségbûl származando lenne valaha az Anti-Christus, mint akarják némellyek; hanem mivel à Dán nemzetébûl ment ki Izraelben bálvány imádás, Birák. 17. és ezaránt magát à Dán nemzete typusává s-példazojává tette amaz lelki Babylonnak, melybûl származott ki ez világra az bálványozás, az õntetett és faragott képeckel valo lelki paráználkodás; mert à 144 ezereken, kik à 12 nemzetségekbûl el pecsételtetteknek mondatnak, e3rtetik à hivõ sokaság, melly à Sion hegyén áll à Baránnyal, (lel. 14. melly Szûz, és ez világ bolondságival magat meg nem ferteztette, (v. 4.) ennek à hivõ sereg számának ellenében tétetik à fenevadnak száma, mely 666, Ielen. 13. 18. mely számokrul hogy most bõvebben szollyak, nincs idõ reá, holott talám kelletinél távolyab-is mentûnk à fel tõtt kérdéstûl, mely ez vala: Miért vettetik az Jákob fohászkodása az Dán nemzte felõl valo prophetia alá? FELEL. 3. Ez az Iákob fohaszkodasa az õ oratiojának s-Testamentum tétélenek éppen az kõzepin vagyon, azért itt beszédének kõzepin az õreg Patriarcha, mint egy pausat lélegzetet vészen, és egy kevesé rendben vett szavainak folyamattyát félben szakasztván, ugy lõvellõdõtt ki az õ lelkébûl ez à fohaszkodás, pldának okaért mikor valamelly õreg ember valami Istenes dolgot, valamelly szent historiát beszéll, néha el tickadván félben hadgya beszédét, pihen, és ackor Istenhez szokott fohászkodni; Iaj Istenem! he hadfgy el, légy velem, &c. én Istenem! igy esett itt à Iákob dolga: õt prophetia elõzi meg (mivel Simeontul és Levitul valo [p [B3]] beszédét az 5. 6. 7-dik versekben edgyûvé foglalta volt) viszont õt kõveti à Dánrul valo prophetiát, à Dán nemzete s-errûl valo beszéde éppen kõzépben esik, kihez s-kirûl valo szavainak alkalmatosságával, è halálához kõzelitõvén jámbot lelket vészen mint egy pausaban, és az õ idvességének Istenéhez fohászkodik.

TANVSAG.

Csak egyedûl az az igaz vigasztalás, melly à szegény lelket nem csak ez életben, s-ez életnek háborui kõzõtt; hanem ez világi nyomorult élet utolsó spiczczen, és à halálnak óráján-is az Isten idvezitésének alhatatos reménségével biztattya s- vigasztallya. A' Leczkeben, vesd õszve: Solt. 119. 174. Philip. 1: 20. 21. Peldab. 14: 32. 1. Corinth 15: 19.

Mert az halál minden dolgoknál irtóztatóbb, és minden változásoknál nagyobb változás: à szegény léleknec minden ez világon lett lelki harczai felett, (melly világ baj- viadalnac theatruma) leg keservesebb s-leg sulyosab harcza vagyon életénec utolsó spiczczen, azért ha az Isten idvezitésénec álhatatos reménsége ackor nem vigasztal bennûnket, minden teremtet állatoknál nyomorultabbak lészûnc; ackor jõnec elõ à lelki esméretnec minden bûneidet szemed eleiben rako, Istenedtûl irtoztato, s' kétségben esésre kiszeritõ, minden égi menydõrgésnél, s' villámlásnál retteneteseb kemény szozati s vádlási: Az halalnak iszonyu félelmi, s' à keserves nyavalyáknak fájdalmi trupponkent majd reád todulnak, testedtûl, szerelmesidtûl, joszágodtul, gazdagságodtul, &c. majdan leendõ el válásodnak nehézsége elmédet majd meg bodittya, az mi leg keservesebb: megg eskûdt ellenséged à Sátán leg utolso s-leg keményebb probát, s-csatat lelked ellen ackor áll; mert jol tudgya, ha ez csatát el-veszti, ha ez harczon téged meg nem gyõz, soha tõbbé itt à harcz mezején reád nem akad.

Ez keserves baj-viadalnak idején, egykor osztán fejed le-csûggedni, orczád meg-hervadni, orrod el-kékûlni, ál-kapczáid le-szákodozni, szemeid gyõkerei ropogni, nyelved tántorogni, lélegzeted el-fogyni, torkod s-mellyed hõrõgni, verítéked meg-hidegedni, szád s-nyelved szomorú halált jelentõ tajtékot túrni, &c. egy szóval: egész tested sátora el-bomlani kezd, szived, lelked majd el-fogyatkozni; várván, e' szomoru rettenetes indulasnac micsoda vége lészen, tudgya szegény lelked majd kell egy felé az õrõcké valoságra menni: ôh siralmas állapot! ôh è kerek ég alatt lévõ minden teremtett állatoknál nyomorultabb ember, mit czinálsz ackor, ha tsak az a' vas macska, tud: illik, az Isten idvezitésénec álhatatos reménsége szegény lelked hánykodó hajoját meg nem tartya? bizony kétségben kell esned. &c.

OKTATO HASZON.

I. Soha az à lélek elégséges hálákat nem adhat Istennek, mellyet kõvetkezendõ meg-bóldogulásának esméretire s- érzésére juttat Isten még ez életben, hogy az vilagi élet utolsó spicczen-is azzal vigasztaltassék. II. Nemcsak vélekedõ, hanem erõs, álhatatos hiedelemmel bizonyosnak kell hát lenni à Keresztyén embernec mind ez életben, s-mind kiváltképpen halála oráján idvessége felõl másként czélodat nem tudod miért futcz è vilagon à pályban. [p [B4]] I. Cor. 9: 26. 27. ha idvességed felõl bizontalan vagy, mi haszna van ezen à világon minden õrõmednec? lásd-meg Esai. 59 20. 21. 2. Tim. 1: 12. Colos. 1: 5. &c. Hivõ ember! lelked idvességének bizonyossága felõl, hogy bé mégy az kárpiton belõl, hova à mi elõljáronk, à Melchisedeknec rendi szerint õrõckévalo Fõ Pappá lett Iesus-is bé ment, három erõs argumentumockal biztat tégedet Szent Pál: Sid. 6: 16-20. .) hogy az Isten meg-eskûtt az te lelkednec, melly Isten eskûvését soha semmi teremtett állat fel nem bontya, se halál, se fegyver, sem õrdõg, sem pokol. Altal látta Isten azt a perpatvart, versengést, villongást, ketelkedést, mellyet az õrdõg, ez világ, s-à magad testte szokott lelked ellen támasztani, hogy ennek nyakát szakaszsza, s-ezt el igazitsa, meg eskûtt az Isten, hogy semmi kételkedesed ne lehessen. (2.) hogy az Isten igéretiben változhatatlan, ezért lelked idvességénec bizonyossága az Isten tanácsánac változtatlansagán fundáltatik, à Gõrõg szó ereje annyit teszen: à mit Isten ide tett, amoda nem tészi, és ellemben, azért, mivel hogy Isten tégedet ide az az: à választottak kõzzé tett változhatatlan-õrõk tanácsában, hidd-el, hogy amoda, à kárhozandók serege kõzzé nem tészen. (3.) hogy hazudni nem tudó az Isten, valamit meg-mondott az te idvességed felõl, ugy lészen, &c.

III Oh nyomorult s-bóldogtalan emberek hát azok, kik nem rendelik ugy életeket ez világon, hogy halálok óráján azzal à vigasztalással biztathatnác szegény lelkeket: el hiszem, senki nincsen kõzzûletek à ki valaha nem gondolkoznék az õrõckévaloságrul, senki nincsen, ki nem kevánna idvezûlni, de ritka ember rendeli ugy életét hogy méltová tegye magát az õrõk életre; sok ugy ez világ galibás dolgai kõzzé egyveledik, hogy ne láthassa az Istent, ne esmérhesse s' kereshesse az õ leg fõbb javát, csak alig-is emlekezzék meg halála-után valo állapottyárul: ôh ember! miért nem gondolkozol arrul, miként lesz állapotod életed utolsó spiczen? miért nem tészesz szert jó idejen arra à vigasztalásnak álhatatos fundamentomára, melly szegény lelked hánykodó haoját leg-nagyobb háboruidban meg-tarthatná? Emberek! bizony senkinek nincs à hatalmában hogy tudhatná: micsoda gondolati fognak néki lenni in puncto mortis, az halál oráján, és micsoda szókat fog ackor szollani; vadnac ollyan nyavallyák, mellyek az elménec eszét vesztik s' azt meg- bódittyác, vadnak ollyak, mellyek à nyelv kõtelét meg- fogják, és szólni nem engedik, gyakorta meg esik az-, hogy az ember azon az utolsó órán, azokat szollya, mellyekhet szoktatta magát egésséges korában, vagy jók, vagy gonoszok azok, az fõsvénynec, kevélynek, a' nagy testi s' világi szorgalmatosságban el-merûlt embernek, elméje, ackor-is csak az õ hejáben-valoságinak objectumai kõrõl jár, azok vonnyák el szivét, s' nem gondolkozhatik az õ õrõcké valo javárul, ôh boldogtalan az illyen ember! Utinam saperent, intelligentista: animum adverterent ad finem suum! óh vajha essesek volnának az emberek, értenék ezeket: gondolkoznának az Õ utolsó végekrûl! 5. Mos. 32: 29. Három rendbéli embereknek à halál oráján meg kell bolondulni .) az hamissan gazdagodóknac, láss errûl, Ierem. 17: 11. A fogoly madár sokat tojik, de nem kõlti ki, a ki gazdagságot gyûjt, és nem igazán, az õ napjainak kÕzepiben hadgya azt, [p [C1]] és az õ utolsó oráján bolond léssen. Math. 19: 24. 1. Tim. 6: 9. 10. (2.) a' meg-ismért igasság meg-tagadoinak, láss errûl, Math. 12: 31. 32. Sid. 6: 4. 6. és 10 26. 27. 1. Cor. 16: 22. 2 Petr. 2 20. 21. (3) a' Tyrannusoknac poenitentia tartatlan gyilkosoknak, s' ártatlan vért szomjuhozóknak példak: Chain Saul, Iudás. &c.

11. INTES.

.) Oh ember, hogy halálod oráján jó gondolkozásockal lehessen szived tellyes, még ez életben ollyanokra szoktasd magadat. (2.) Még ez életben igyekezzed meg- érzeni az Isten idvezitésénec sengéjét, hogy halálod orájan azzal biztathasd magadat. (3.) Mig az utban vagy ember, mig az Isteni hoszszu tûrés utannad várakozik, vedd eszedben magad, ne keményitsd-meg szivedet, térj Istenedhez, és ugy élly, hogy halalod oráján az Isten idevezitésének reménségével dicsekedhessel, hitesd el magaddal: hogy soha az a' reménség meg nem szégyenit, gyakorta fohászkodgyál igy Szent Dáviddal. Solt. 51: 14. Add meg énnékem ôh én Istenem, az te idvezitésednek ôromét! RÕVID ALKALMASZTATAS. - Fordicsátok immár egy kevessé kegyes Halgatok szemeiteketz velem edgyûtt è fekete gyászszal bé vont szomoru koporsora, s' vallyon ki zárattatott e' sõtét boltban? Egy Vri test, mellynek elevenitõ Gazdáját, a' jó lelket, az Isten idvezitését ohajtó s' váró hit és reménség, e' két sebes szárnyak, az Isten Paradicsomában ragadtak. Oh Izraëlnek ekessége Vr Isten! az te hegyeiden az halál mérges nyilaitul meg- sebesedvén, miképpenn hulla el ez hatalmas, bõlcs, okos, tanátsos, Istenfélõ, kegyes Vri ember! oh buban merûlt, oh nyomorult szegény Magyar Haza, ebben levõ árva Reformata Ecclesia, kinn edgyik keserves kár vallásnak s' nyomoruságnak õrvénye à masikat hijja, mig majd el borulsz s' el fogdcz tellyességgel, melly igen el kezdé à bõlcs itiletû Isten holnod alol rangatni s' ki dõjtõgetni jo támaszidat, oszlopidat, s' igaz Fiaidat!

Ki volt, s' mitsoda ember volt ez elõttûnk gyászos koporsoban fekûvõ Néhai Tekintetes Nemzetes WARADI MIHALY Vram, nem szûkség sok szoval eleitekben terjeszteni, ugy mint kik mindnyájan õtet jol esmértétek, ki felõl az livor, s' az irigy szemû s' lelkû Momus-is balul nem szolhat, ha candide s' igazán akar szollani. Enchomiuminak (igaz dicsiretinek) Compendiuma (summája( [!] tûlem csak ez: Istent-félõ, tiszta leli-esméretû, Istenéhez, Királyához, Hazájához, Vallásához, hûséges: irgalmaskodo, Istene dicsõségéhez buzgo, syncerus, candidus, emberséges, mindeneket becsûlni tudo, jobbágyit nem sanyargato, azokon nem kegyetlenkeõ, tanátsos, okos, szép experientiáju, mind utolso pihenéseig, igaz hitben álhatatos, halála oràján-is az Isten idvezitésének álhatatos reménségétûl neki bátorittatott jo lelkû Ember vala.