BALÁSFI TAMÁS: MAGYAR ORSZAGNAK MOSTANI ÁLLAPATTYÁRÓR, EGY HAZÁJA-SZERETo IGAZ MAGYAR EMBERNEK TANACHLASA. 0014


Bochkainak halála-után, még-is tõb ollyan embert keres vala a Tõrõk. Es nem sok ûdõ-múlva azután, megkínálá Illyésházi Istuánt: de ez, eszes ember léuén, és tuduán amannak latorságát, kõnyû válaszszal bochátá.

Látván azért a' Tõrõk, hogy nem fog a' Vénen rauasz tanácha: az Ifiakhoz foga; és Homannai Bálintot ûltet1 fel. Es Nagy András által néki lázzasztuán a' Hajdúságot, azt akará, hogy Kirallya választassék Homonnai. Sõt az Inánchi Gyûlekõzetre, bizonyos kõvetit bochátuán a' Tõrõk, Fejedelmi Titulusokkal illettette õtet; és minden úton s6 módon azon mesterkedék, miképpen fogasson fegyuért a' mi Nemzetûnkel, és a' Romai Chászártól minket elszakaszszon.

De ott sem vihetvén elõ dolgat; chak hamar az után, Bátori Gábort, az Erdélyi Fejedelmet, kezdé sarkallani; és mind a' Magyar, s6 mind a' Lengyel Királyságra ingerelni. Ez sem akaruán azért kévánságának engedni; okot võn a' Tõrõk, hogy õtet az Erdélyi Fejedelemségbõl, nem sok ûdõ-múlua ki kergetné Betlen Gábot által.

Itt a' mi Nemzetségûnk, hoszszú viszszálkodási és háború-iután, egy keuessé meg chendesedék; és nagy bõu kõltséggel, a' mi Kegyelmes Fejedelmínk, a' Tõrõkkel-is Frigyet vetének: Mellyben, olly szép [p 0015] nyugodalomban, élnek vala, hogy emberi nyom hasonlot Magyár-Országban nem ért vólt. Fejedelmink-is olly kegyelmességgel valának hozzánk, hogy majd semmit nem tudúnk vala kévánni, a' mit õ Fõlsegektõl meg nem nyernénk. Semmi adozást, se Nemetek, se Urak, nem adúnk vala, se Királyúnknak, sem a' Végekre, meg a' kõz jóra-is; egyedûl chak a' mi kegyelmes Uraink Koronás Kírályink óltalmokra, támaszkodván: hanem ki ki mind ugy élt kõzzûlûnk, s6 sáfárkodott jauaiual, valamint szerette; és oda fordétotta, a houá akarta. Ehez, à mint mondam, olly éppen meg vala minden szabádságúnk, mint a' Régi Szent Királyok idejében. Koronánk-is ben léuén Hazánkban, méltán Arany ûdõnek mondhattuk azokat a' keués esztendõket.

De tekéntsed mint meg irigylé ezt az õrdõg s6 a' Pogány! és mennél tõb jauát látá Hazánknak, annál, nagyob ellenséges dolgot kezde ellene. Holott fel bontuán a' fellyûl meg írt szép Békeségét, szegény sok haboktul hányattatott Hazánknak, valami nyughatatlan s6 éretlen Haza fiai, ki mondhatatlan háborúkban hozák ismét Hazájokat. Melly alkolmátosságot látuán a Tõrõk; régen efféle dologra készitet, és Erdélyen, Lippán, a Lengyeleken, és sok egyéb helyeken, jól meg próbalt emberét kapá Betlen Gábor, mint kouách fogóját. Ki õ-is, nagy kész vóltát [p 0016] ajánluán, véle jól tõtt Urának meg akaruán nevelését hálálni; nem gondola, sem a' Chászárnak adott erõs Hit-leueléuel, sem a' keresztyén vér-ontással, s6 Nemzetûnk veszedelméuel, sém egyéb Országoknak rút gyalázatos pusztúlásáual: hanem nagy fel-fúualkodua, és azokon ugyan õruendezuén, szolgál vala minden úton s6 módon Urának a' Tõrõknek. Es nem chak magát, vagy Erdélyt, és Magyar-Országot, de a' kõrûlõttûnk leuõ tõb Tartományokat-is, a' mint maga Leuele, és igéreti tartya, a' Tõrõk Sámolyiuá akarja vala tenni. Melly szolgálattyáual, Skender Passának írt Leuelében, imigyen dichekedik:

SKENDER PASSAHOZ írt Leuele Betlen Gábornak.

TEKENTETES és Nagyságos Passa. Isten minden jót adgyon Nagyságodnak. Minémû igaz Atyafiusággal, hála adó jó akarattal igyekeztem légyen én Nagyságodnak szolgálni eleitõl-fogvást, a' Fõlséges Isten lehet nékem abból bizonyságom: De nem tudom, miért Nagyságod én ellenem sok ûdõtûl foguást, mind a' Fényes Portán, mind egyébût, veszedelmemre sok vermet ásot. Mellybe, hogy belé ne essem, a' Nagy hatalmú Isten, ez óráig meg óltalmazot. En Nagyságodnak soha nem vétettem: sõt valamiben tudtam, keduét kerestem, és chak nem Adó fizetõ szolgaja voltam; mert minden esztendõben sok ajándékot, ezûst marhát, pénzt, sot, kellet Nagyságodnák fizetnem. Mellyekrõl Testisem vagyon, és, mikor ideje lészen, elõ-állatom. [p 0017] Abból meg láttya az Fényes Porta, mint satzoltatta Nagyságod Erdélyt. Szembennis Kõvetemnek szépen szólt Nagysagod, sok eskûvésekkel igérte mindenkor jo akarattyat: de azomban mindenkor az én veszedelmemre igyekezet. Ez ideig mindent el-szenvedtem, tûrtem. De mostan, Erdély Országomból ki jõvén, a' minémû hitetõ Levelet Nagyságod az Szászoknak iratot, ez éstve hozák kezemhez. Méllyet mikoron meg olvastam vólna, igen sokat chudálkoztam rajta, hogy Nagyságod még-is nem akar meg szûnni az Erdélyben valo Praktikálástól; holot semmi igazgatása ninczen Nagyságodnak Erdélyben. Né-is gondollya azt, hogy Erdélyre nékem gondom nem vólna. Kérem azért Nagyságodat, efféle Praktikának hagyon békét; Erdélybe ne irogasson: Mert bizony nem viszi véghez azt a' dolgot azokkal, a' kikkel el kezdette. Sem én a' Nagyságod dolgait nem igazgatom, minthogy nem én tisztem: azonképpen Nagyságod az én dolgaimat ne igazgassa, hólot semmi igazgatást reád abból nem bizot senki. Bizonnyal el-higgye Nagyságod, hogy En-is tartom olly Szolgajának magamat, az En kegyelmes Vramnak Chászáromnak, mint Nagyságod. Szolgáltam-is, és most-is naponként szolgálok õ Hatalmasságának Igazsággal. Mellyet im most-is meg bizonyétottam: Mert az egesz Magyar Nemzetét, szintén úgy hoztam õ Hatalmassága lábaihoz, mint szintén Erdélyt. Ezék immár õ Hatalmasságának, En-velem eggyût igen igaz Hivei lésznek. Mostan Posomban lakom a' Magyar Székbe: a' korona kezemben vagyon, Istennek hála; Tized nap- után a' Magyarok Királyt választanak magoknak. Ferdinándnak minden Hadai egybe-gyûltek vala; tõ vólt Hatvan-ezernél: az Béchi Hidak elõt vittunk meg véllek: és az Nagy Isten az Hatalmas Chászárnak, egésségben szerenchés gyõzedelmet adot ellenek: meg vertûk az Ellenséget: az dunán által kergettûk, és Béch mellé szoritottuk. Mostan minden Hadainkat helyheztettûk mi-is reájok ismét; és, ha Isten adgya, Béch-is rõvidnap én kezemben lészen. Az egész Cheh-Országot, Morva-Országot, Slésia-Országot, az Hatalmas Chászár jo akaróivá chináltam: Azonképpen Hadok, mind mellettem vadnak: és minden Országból [p 0018] ¢ Kõveteket bochátanak az Fényes Portára: Igy szolgálok én õ Hatalmasságának. De Nagyságod még-is alattomban akarja az én Országom népét tõllem el hitetni, Pártot ûttetni véllek: Kiért bizony soha nem szolgálok. Isten légyen Nagyságoddal: Irtam Posomban, 4. Novembris, ANNO 1619.

Betlen Gábor, Nagyságodnak Attyafia.

Annyíra viue a' dolgot, hogy Cheh- Országnak, és egyeb Tartományoknak kõvetit-is, sok Ajándékokkal a' Portára beszéllette vala; azokat-is tellyességesen el akaruán szakasztani a' Keresztény Monarkáktól. E' mellet meg vettetuén a' mi Nemzetûnkel-is a' õ igaz választásból lõt Vrokat s6 koronás királyokat; ki hatalmas-is, és az régi Szent Királyok Vérébõl való-is: a' Szent, és Királyi Vérbõl valo Fejedelmek ellen, Magát, ki rút és fertemes életû, erõtlen, vér-szopó Tyrannus, hamis, Istentelen, és az ki Tõrõk tején s6 kenyerén neuekedet, ki ugyan Rabja-is, minden jo rendtartásúnk és szabad választásúnk- ellen, neuezteté Királynak.

Melly Királyságra való választásáról (kinek az Tõrõk Chászár parancholattyából kelle meg lenni) mint tudakozzék magától Betlentõl az Budai Vezér Passa szép látogató Leuele- által; és mint szorgalmaztattya, az õ igereti-szerint való Szomszéd Országoknak a' Fényes Portára kûldendõ kõuetségeket-is, [p 0019] Váczrol-való igéretinek be- tõltéséuel eggyût; méltó hogy értsûk, szórúl- szóra így vagyon:

A' BVDAI VEZER PASSA Leuele Betlen Gáborhoz:

AZ Szent Jézus Hitin-való Uraknak Dûchõsége, és fényessége; Minden hoZZám-illendõ dologban, igaz barátságos szolgálatomat ajánlom Fõlségednek, mint Vitéz szomszéd, Királyságra menendõ Ur Barátomnak. Mi légyen az oka, Vitéz és Szomszéd Ur Fejedelmi Barátom, hogy én-nékem ennyi ûdõtûl-fogva semmi ûzenetet, és levelet nem kûldõttél, eleget gondolkodni nem tudok: holot, az mi egymás kõzõtt való Atyafiúi Barátságúnknak szõvetsége, nem azt kévánta mi tõllûnk, hogy egymáshoz ilyen idegenséggel legûnk. En azért Fõlségedhez mint Vizéz Fejedelmi Ur Barátomhoz, nem tûrhetém, hogy levelet ne kûldgyek. Vagyon-é Fejed egéssegben? és mit chelekedel? az Ország Gyûlése mit akar te-veled? értenek-é eggyet az Urak; vagy mit akarnak veled? AZ Hatalmas Chászárnak Parancsolattya szerint, választanak-é Királyoknak tégedet, vagy nem? Mind egy s6 más dolgot értésemre adván, az miben az én Atyafiúságos Barátságom kévántatik, abban meg nem fogyatkozol. Chák hogy az kévántatik, az minémû igaz Hivsegedet, és Szeretetedet az Hatalmas Chászárhoz mutattad, ez utánnis azon Hivségben meg maradgy. AZ Portára menõ Magyar-Országi, Cheh, Morvai, Slésiai, Lusátiai, Austriai Kõvetek felõl, az mint az Hatalmas Chászár Fenyes Portáját informáltam, abban meg nem fogyatkozzam. Mert ha azokban fogyatkozás lészen; mind nékem, és Fõlsegednek nem lészen javára. AZ Német Királlyal-való Békeségednek Traktálását, az Hatalmas Chászár hire- nélkûl ne chelekedgyed. Mert ha az Chászár hiré-nélkûl chelekeszel, és Békeséget szerzesz véle, és az Hatalmas Chászárt ki-rekeszted belõlle; nagy haragját vonszod az Fényes Portának magadra. Hogy pedig az Hatalmas [p 0020] Chászár kegyelmességéhez inkáb ragaszkodván, vóltaképpen bizhassál, nékem az tetczenék, most Fõlségéd adná kezébe Váczot az Esztergami Béknek. Ckak egy meg hit szolgaját kûldené beléje, az ki velem eggyet értene; találna az modot kezéhez való vételében, emberbéli kárnélkûl. Oly móddal-is chelekednék pediglen, hogy Fõlségedet senki nem kárhoztatná érette. Igy az Hatalmas Chászár ezt megértvén, reménséged kivûl való jo akarattyát várhatná Fõlséged érette. Hiszem job most Fõlségednek okossággal chelekedni, hogy sem mint ezutánnis nyilván, az minek meg kell lenni, fogadása s6 igéretiszerint. Láttya s6 tudgya az Nagy Isten, és eskûszõm-is az Mahomet Szent Proféta hitire, ha lehetne, ma Fõlségedet egy nehany Ország Urává chinálnám. EZt pedig az én Irásomat, ne arra magyaráZZa, hogy elõmenetelemét, vagy az Hatalmas Chászár elõt való Hivségemet, dichéretemet keresnem, és Fõlségedet azért késérgetném: hanem az Fõlseged javáért, és elõ-menetéért chelekeszem. Engem azért igen igen Jo Akarò szomszéd Ur Baráttyának tartván, minden ûdõben biZvást paranchollyon: Valami az Hatalmas Chászárnak javára, és Fõlségednék elõ-menetelire lészen, jo szûvel mindenben meg mutatom Atyafiuságos Barátságomat. EZZel légy jo egéssegben sokkáig, és magadra vigyaz. Datum Buda, 18 Julij, ANNO 1620.

Mondám azért, hogy Fertelmes életû. Ehez semmi bizonyság nem kell; miuel õ azt olly nyilván, és szemtelenûl kõveti, hogy chak az nem láttya s6 tapasztallya, a' ki személyét nem esméri, vagy hírét nem hallotta. Mellyrõl sok nyiluán való példákat-is hozhatnánk-elõ: de miuelhogy az õ fertelmességének meg mutatása, sokakat másokat- is meg gyalázna, nem hozok magán való p1ldát be; hanem, ki ki mind tekentsen chelekedetibe; itéllye, [p 0021] a' mint láttya: vagy haggyuk arra ennek bizonyitását, a' ki tagadója találkozik vádolásának.

Hogy pedig Vér szopó s6 Tirannus legyen, annak bizonyítására-is hoszszu Historiákat számlálhatnánk-elõ: De légyen elég példájúl, mindgyárt elsõ Erdélybõl való ki- jõuetelekor, az Posony Várasnál valo harcz. Azután, a' Béchi Hidaknál. Meg hamar, Béch-alá való sarkallásában, menyi velle-léuõ keresztyént hagya-el! Kõueté ezt, a' Homonnánál való harcz. Azután Lákompaknál. Ugyan másodszor-is ott. Kõpchénnél-is, nem keuesen húllànak el. Es ezenkivûl, eggyûtt-is másutt-is, ki tudná mind elõ-számlálni, menyi Nemzetûnkbéli Vitez embert vesztett-el? Tudgyuk, Hamburg alatt-is mint jara: és Prágánál-is, mennyit vágata-le a' Magyarokban. Tõbbíre, mint a' barmot, úgy nem kiméllé Nemzetûnket.

El hagyom eló-számlálnom, ugyan az õ arúltatása-miat, menyi Magyar veszet ez-elõt Brassónál Erdélyben. Hogy Rádul Vajdáual meg viuék szegény Bátori Gábor, arról sem emlekezem. Menyi Magyart vágata, õlete, s6 õrõk rabságra vitete Erdélyi Fejedelemségre való menetelében; és azután, midõn Lippát az Tõrõknek Magyarral véué meg az Magyartól! Mit chelekûuék az Aradban valókkal! Majd Nyólcz-százig valót veszte-el azokbannis nem [p 0022] számlálom-elõ azt-is, hogy melléje adván magát az Tõrõknek, Moldouára mentében, a' Lengyelek menyi kárban esének miatta; és minémû nagy Keresztyén vér-ontások-is kõuetkõzének chak hamar azután. Ezekbõl, hogy egesz ifiúságától- fogua, mint a' Viz-kórságos ember a' vizet, ugy õ a' keresztyén vért itta, és tõbbire ugyan fõrõdõt légyen benne, nyiluán ki tetzik. Nem kell erre sok bizonyítás; mert elég bizonyságok a' testekbõl rakot halmok. És miuelhogy chak ez egynehány esztendõ-alat tõrténtenek mind-ezek, bizonyságok lehetnek, azokon a' Harczokon forgot Vitézlõ Magyarink: sõt a' maga Leuelei-is, mellyeket a' Pogánynak irogatot, és ide-alá meg írattatnak.

A' mi az õ Alhatatlanságit s6 hitetlen chalárdságit illeti, nincs olly bõu-szauú ember, a' ki azokat vagy ki tudná mondani, vagy le tudná jegyzeni. Mert, hogy egyéb sok szántalan álhatatlanságit, tõkélletlenségit s6 hitetlenségit el-hadgyuk; nem titok, hogy jo tõtt Urát Fejedelmét, Bátori Gábort, hiti-ellen, két vagy három ízben árúlta-el. Es el végre, szokot iskolájában, a' Tõrõk kõzibe szõkuén, számtalan chalárdságot forgatot Ura-ellen: de kiuáltképpen hamis Leueleket formáluán, két dolgot hitetett el a' Tõrõkkel: Eggyiket; hogy az õ Ura, Bátori Fejedelem, a Tõrõknek nem vólna jo akarója; és [p 0023] hogy a' Német Chástzárral praktikálna a' Tõrõk ellen. Másikat; hogy, nagy sok pechetû Leueleket formálván, azokat mutogatta a' Vezereknek, hogy õtet az Erdélyjek kévánnák Fejedelmeknek; és hogy kérnék-is, hogy kõzikbe menvén, meg szabadétaná õket a' Bátori Fejedelem igajától. Ezt pedig, az, à ki à Pòrtán véle vólt, és ezen dologbannis múnkálkodtatta, hiti szerint meg vallotta. Melly alkolmatossághoz keresésnélkûl jutván à Tõrõk, nagy erõt ada melléje, Tõrõkõt s6 Tatárt; és minden Keresztyén erõ nélkûl, s6 hítvatlan, be-menvén Erdély tartományában; Urát, a' kinek egynehány ízben megeskût erõs hittel, ki kergeté Országából, és gyalázatos halállal meg is õleté.

Azután, Mátyás Chászárral õ Fõlségével Confederálván, és nagy erõs Hit Leveleket adván, sok dolgokra igeré magát. Mellyeket mint állott légyen meg, nyilván meg tettzik. Mert, noha arra kõtõtte vala magát, hogy semmit Erdélytõl el nem idegenítene: mindazáltal, nem chak hogy el nem idegeníte; de Lippát, à mint elébbis mondám, és à kõrûl-valo egynehány szép Erõsséget, erõvel megvévén, a' Tõrõknek adá. Kirõl minémû Levelet írt légyen Lippa alol, Haszon Passának Kostanczinápolyi Fõ Vezérnek, ím szorul-szora le-írom

[p 0024] BETLEN GABORNAK A Fõ Vezérhez Naszuf Haszon Passához írt Levele:

TEKENTETES és Nagyságos Vezer Passa, nékem mindenben jo akaró bõchûlletes Uram, Isten Nagyságodat éltesse, szerenchéltesse, és egy napiát à fõldõn sok ezerré tévén, à Hatalmas Gyõzhetetlen Chászár szolgálattyában, bóldog elõ-menetelèkkel látogassa.

Menyi esztendõtõl fogva, Hatalmas Gyõzhetetlen Chászárúnk, és Erdély-Ország kõzõt, idegenséges veszekedés forgot, Lippának el-vétele és foglalása miat, nem tagadhattyuk, sok és igaz nyilván valo okok miat, annak meg adására, sem az Ország, sem az eddig-való Fejedelmek, nem mehettenek. Mert, miólta à régi Magyaroknak elei Szitiából ki-jõt, és fegyverekkel ezeknek a' Fõldeknek lakosit el fogyatván, az Országot magáévá tõtte; soha semmi ûdõben à Magyar Nemzetség felõl azt nem hallottuk, sem nem olvastuk, nem hogy Várakat, és Várasokat, és Tartományokat, de meg chak egy talpa-allya fõldet-is, fegyver vonás, vér-ontás, és halálnélkûl, ajándékon senkinek adot volna. Miólta az Ottomány Nemzetség-is vélek hadakozik, vállamely Várban chak Magyar Vitézlõ nép találtatot; akármelly erõs viadal ellen-is meg nem adták magokat, inkáb egy lábig Lakóhelyekért meg- õlettettek. Mind ezekrõl, Nándor-Feirvar, Temesvár, Gyula, és Sziget, elég bizonyságok. Mostan à mi chelekedetûnk, és a Hatalmas Chászárhoz mutatot Igaz Hivségûnk, ennél sokkal kûlõmben vagyon. Mert Lippa Várának meg-adásával, hogy õ Hatalmasságához Igaz Hivségûnket meg mutassûk és bizonyitsuk, sok Németes emberek Praktikájából, és a benne valóknak Pártolkodások miat; s6 Hadainknak-is sok felé veszekedések-miat, sok jámbor vitézinknek halálokkal, vér-ontásokkal nem gondolván, à Várasát ostrommal, à Várát is erõs viadallal võttûk kezûnkhõz, hogy õ Hatalmasságának kedveskedhesssûnk. Holot à Német részérõl, noha õ Hatalmasságának, Békeségnek szine alat, sok Ajándékokat visznek: mindazonáltal másfelõl Homonnai Gyõrgyõt Erdély Országára, [p 0025] Sorbán Vajdát Havas-alfõldére haddal készetik és indíttyák. Ide-is pedig Lippa Várának, setetséget, és hadat bocháttak volt ellenûnk: Kiket mi ideen koran ide való sietségûnkel meg-elõzvén, a' Várasa immár keZûnkben vólt, mikor segétségekre érkeztenek; de azért egyszersmind à Várat-is vittatván, és à mezõ- béli ellenségûnk ellen-is harczolván, az Ur Isten úgy akarta, mind à kettõ-kõzõt annyi elõ-menetelûnk lõt, hogy à Vár kezûnkben akadot: Kit az õ idejeben meg erõssitvén, az õ Hatalmassága kégyelmes Parancholattya szerent, Lippa Várát, hozzá tartozó õt Várakkal, Kastélyokkal, az õ Hatalmassága kedves bõchûlletes Hivenek, Temesvári Beglér Békjének, à Tekéntetes és Nagyságos Mehmet Passának, magúnk kezéhez bochatottuk. Illyen emlekezetre-mélto Hivségûnknek meg-mutatásáért, kihez hasomlot à Magyár Nemzetség- kõzõt, sõt talám még más Nemzetseg kõzzûl-is, soha senki aZ Ottomany Nemzetséghez eddig meg nem mutatot, minémû kegyelmes Oltalmat, és minden Jókat várhassunk, à mi Kegyelmes Méltóságos Chászárunktól; utánna való vezéritõl, minémû szeretetet, és barátságos jo akaratot; az egész Muszurmány Nemzetségtõl pedig, minden háládatosságot azt chak az Nagy Istennek, és à széles világon minden Nemzetségeknek emlekezetben maradando itéletekre támasztyuk. Fejûnkel, életûnkkel, sok jo vitézink vérek húllásával illyen nagy szolgálatot véghéz-vittûnk, és õ Hatalmasságának igy is kedvét keresni igyekeztûk. Melly dolognak minden állapattyáról, és õ Hatalmasságának elõttûnk álló kévánsaginkról, Nagyságodat otben-való Fõ Kõvetûnk mindenképpen túdósittya és értésére adgya. Szeretettel kérvén Nagyságodat, igaz, és méltó kévánságinkra, mutassa szeretettel való jo akarattyát: Kit én-is Országommal egyetemben, minden ûdõben vehessek háladatossággal. Tartsa meg az Ur Isten Nagyságodat sokkáig jo egességben. Datum ex Castris nostris ad Arcem Lippensem positis; die 14. Mensis Junij, Anno 1616.

Nagyságodnak

ió akarattal szolgál

Betlen Gábor.

[p 0026] Ezen-kivûl-is, à mint számban võtték, Harmincz-hat Pontban szegte-meg ez- elõt Chászárnak adot Hitit; mellyeket elõ-számlálni, únalmas. A ki nem hinne, vegye-elõ az õ Hit-leveleit; és akkori chelekedetivel õszve-vetvén, maga-is meg- számlálhattya.

Továbbá, meg-szegé Országának Erdélynek-adot Hitit-is. Mert noha kõteles vala, kit-kit mind az õ Igazságában meg-tartani; s6 arra-is hittel kõté magat, hogy soha ellenkezést, à Magyar-Országi Királyok ellen nem kezdene: mind-azonáltal, mint állá azt-is meg láttyuk. Sõt az alatta-valókra-is bûzt kõltvén akármellyikre-is, ottan meg-fogatta, és tõrvénytelen minden Iószágit el-foglalta; à mint példa, Szilvási Bóldisár, Kornis Sigmond (és mostanában Péchi Simon, és Pete Gyõrgi) és sok egyebek; kiket magokat-is hoszszu rabsággal sanyargattatván, és chak nem mezítelen hagyván, úgy bochátotta-el.

Posombannis végezvén fõ Kommissáriusok-által véle Chászár Urúnk õ Fõlsége, nagy erõs kõtest tõn ott-is, és ugyan Hit- levelét adá, hogy mindenek azon állapatban maradgyanak, à mellyben akkor vóltanak, à Beszterczei Gyûlésig; Es hogy az ûdõ-alat, nemelly Magyar-Országiaknak, Chászártól el-idegenedet szívõket engesztelni fogja; és hogyi az egész [p 0027] Ország viszont az õ Fõlsége kegyelme-alá hajollyon, véghez fogja vinni, igéré magát: Sõt, hogy az egész Cheh-Országot, Morvát, Slesiát, Austriát, az õ Fõlsége engedelmességére hozza; es hogy ellene állana Fridriknek-is, à Cheh-Országi Téli Királynak, ha onnan el nem távoznék, nagy erõs kõtést tõn arról-is: De mint állotta legyen meg mind ezeket-is nyilván vagyon. Holot kétszer szállotta-meg az ûdõ- alat Múnkáchot: Nem ereszte Nitrába-is semmi élést: Komáromba s6 Gyõrbe-is, tiltá hogy semmi élést ne vigyenek; és mínden egyéb nyilvánságos ellenkedést mivele, à mit mivelhete, egyûtt-is másutt-is. Sõt, nem hogy azon ûdõ alat, igéreti-szerint, abban múnkálkodott vólna, hogy az el idegenûlt szivûeket Chászár õ Fõlségéhez à Magyarok kõzõt chendesítette vólna: de inkább széllyel mindenûvé az Országba, gyûlõlséges Leveleket hínte à Chászár-ellen. Tanáchit kénszeritette, hogy à maga Tanáchaságára eskûdgyenek; és à kiben mi kis indúlatot látot à Chászárhoz, nem hogy az elidegenûlteket vonta vólna õ Fõlsége-mellé, de inkáb à mellette-valókat-is ûldõzte, s6 el vonta minden úton õ Fõlségétõl. Bátorította, és biztatta Fridriket-is: sõt segétséget- is kûldvén néki, gyulasztá inkáb à meg-nevezet Országokat õ Fõlsége Chászár-ellen, hogy sem mint enyhítette vólna.

[p 0028] Ennek-fõlõtte, a' Tõrõkõket sem hagyá nyugodni, hanem hogy Chászár õ Fõlsége-ellen fel-vehetné õket, illyen hamis Levelet formála, és ki-metzetvén az õ Fõlsége pechetit, reá nyomá; és Chászár kezeirását kõvetven, alája írá a' Chászár nevét, kõvetvén mindenben a' Cancelláriát: Hanem chak azt nem vévé-eszében, hogy soha semmi Levél Udvartól a' Chászár neve-alat Magyarúl ki nem megyen. Melly Levele, szórúl-szóra igy vagyon.

MAGNIFICIS GENEROSIS, Egregijs Regni nostri Hungariae, Capitaneis, Vicecapitaneis Comitibus, Baronibus, Centurionibus, Decurionibus Praesidiorum Vijvar, Nograd, Palank, Gyarmath, Szechen, &c. Fidelibus nostris, &c.

(...) Elobeni jó hiveim mi okbul eszelkõttetek hogy Orszaghom, es tisztem, ellenem fõliul valo esztendõben tamattatok volt; elõttunk vagion, és meg ertettuk ez mi hiue inktûl, Palatinusunktul, hogy amaz Tõrõkõs Betlen Fejedelem ki juvetele kenszeritet arra benneteket. De kegielmunket, é1s jo akaratunkat ebben akariuk meg mutatni hogy annak hivseghe mellõl el alvan, az Orszagot, és az Veg hazakat, az mi hivsegunkhez [p 0029] advan nekunk tarczatok, ha keduûnk-es kegielmunkel akartok elni, Mért jol tudgiatok hogy az idegen Tõrõk Pogani Fejedelmektul nem fûgtûnk es titeket s6 Orszagtokat, el nem attalak, mint az lator Betlen; Sõt mi azon vagiunk hogy ha tõle el allotok, tinektek minden kegielmunket adgiûk, horul hora valo fizetesteket meg adgiuk, es Orszagtokat meg szabádetom, Mért az mi haddal boczattuk, az mi hivunket, és haduiselõnket, hogy mingiart vatzot az Tõrõkre meg szaletom, és azt még veszem, mingiart Eztergam ala szálettiuk hadainkat, hogy lassak meg az mi hatalmunkat, mind az Tõrõkõk mind az õ fiok Betlen, vos valere cupimus, Actum Viennae Austriae, 20 Maij, Anno 1621.

Ferdinandus

Laurentius Ferenczffi.

Herenchényi István nevével-is, meg hasonlo álnok és chalárd Levelet formála, hogy a' Filekieket ellene fel-indítván, szakadást chinálna kõzõttõk.

Nem nagy Chalárdság lõn-é ez- is, hogy Hamburgban, majd Három egész hólnapig vontatta a' Traktát? és mind az Francziai Király kõvetit el-hitette, mind a' Magyar-Országbélieket, hogy õ ugyan szive- szerint kévánnya a' Békeséget; és szánakodván a' keresztyén vér-ontáson, általánfogva meg akarna Chászár Urúnk õ Fõlségével békélleni. De hogy ott- is minden dolga merõ Chalárdság lõt légyen, chak ebból- is ki-tetzet, hogy mikor a Traktában ollyat kért vólna, a' mit ingyen sem vélne hogy õ Fõlsége néki engedne, mindazáltal õ Fõlsége [p 0030] mint Kegyes Monárka, szánván à Keresztyén vérnek ki-ontását, és Országinak illy nagy pusztúlását s6 romlását, meg- ígért s6 adot vólna néki; és nem tudna már, az õ Fõlsége nagy kegyelmessége-elõt hová lenni s6 chavarodni; és véletlenûl-is találván azok az õ Fõlsége nagy kegyelmességi: két, a' vagy majd harmadfél hólnapot kére, hogy ám bár meg-ereszti az Országot; de elõb nem lehetne, hanem Szent Jakab havának elsõ napján; és hogy à Tõrõk engedelme-nélkûl azt nem-is chelekedhetné: arra kérvén a meg-nevezet ûdõt, hogy azomban à Tõrõktõl javallást venne, az õ Fõlsége Chászár Urúnkal-való Békeségnek véghez vitelére.

Melly õ kévánságát értvén à Kõzben-járó Urak, úgymint à Francziai Király Kõveti, és tudván, hogy à Tõrõknek à tájban szokot ki jõni ereje: à Chászár õ Fõlsége Kommissáriusival-egyût gyanakodni kezdenek hozzája, és ugyan meg-tapasztalák, hogy chalárdság vólna e' dologbannis: mivelhogy kiváltképpen a' Végeket nem akarta kezébõl ki-bochátani, a' tõlle nevezet napig. Mellyekben, tudni való, hogy néki semmi hasna nem lõt vólna egyéb, hanem ha kereskedni akart vólna véllek, mint Vátzal. Mert ha a' Bánya-várasokat, és Bányákat kévanta vólna bizonyos ideig; az õ fõsvénségének tulajdoníttathatot vólna: de hogy a' Végek dolgában már példánk-is [p 0031] vólt, méltán tarthattak; mind a' kõzben-járó Urak, s6 mind az õ Fõlsége Kommissáriusi, a' Betlen chalárdságitól. Melly az után valóságossan ki-is nyilatkozot, midõn a' Tatár Kámnak nyilván azt írta, hogy azzal a' Traktával nem egyebet, hanem az ûdõ-nyerést szerezné; hogy azon kõzben, mind a Tõrõk segétsége, s6 mind a' Tatár melléye érkezhessék. Melly Levele szórul-szóra így vagyon:

AZ FEOLSEGHES GALGA Szultannak, Destinek, Kapiczaknak, és Novaynak fõ Szultannyanak, az Fõlseghes Deuleth Girai Szultannak nekõnk kedues baratunknak, és Atyankfianak adassek.

GABRIEL Istennek kegielmessegebul Magyar Orszagnak valasztot Kyralya, Erdelynek fejedelme es Szekelyek Ispánia. Felseges fejedelem, nekunk bõczuletes es kedves jo akaro baratunk, s Atyankfia, az nagy hatalmu Isten Fõlsegednek minden dolgait tegye jo szerenchesse, ellenseginket eles fegiver ala adgya, es napyait sokasechya; Fõlsegednek bõczûletes Udvari Zolgai, mi hozzank ez jelen valo honak az mi szamlalasunk szerent huszon õtõdik napian bekeseggel érkezvén, méltosagos levelét nékunk meg attak és Atyafivy szeretetbõl kõszõntesetis, s6 baratsaghoz illendõ jo akarattal valo maga ajanlasat nyelvel meg mondottak, azmellet az egy marok keziat nekunk be mutattak, mely te feljeged levelet, nagy szeretettel olvastuk, nyelvé altal atyafisagos kõszõnteset baratsagos jo akarattal valo maga aijanlasat kedves fûllel hallottûk, aijandekat kedvessen véttuk. Es hogy fõlseged mi rolunk [p 0032] jo akarojaról, el nem felétkezet, hanem illyen mesze fõldõn valo hadakózasunkbanis szolgay, es leveley altal meg latogatot, sõt segétsegûnkre valo hadanak kûldesevel magat igeri, ezért az jo akaratert aZ mindeneken Uralkodo Istent algyuk, Felsegednek Atyafiúsagos jo akarathoz illendõ jelekkel akarunk minden idõben-kedves kedni. Levelének rendiben túdoset felseged arrulis hogy hatalmas Chászár parancziolattiabúl, az el mult esztendõben aZ Lengielekre (kik eò hatalmassagha Orszagának el foglalasara jõttek volt) menuen erõs hadaival, az nagy Isten felseged altal azokat meg gyalazta, verte, sok Vrakat kiket levagtak, kiket eleuenen el fogtak; eztis az hirt õrõmmel ertettûk; es noha az harcz napia vthan tizen harom nappal, szinten az Dunantul, Nemet-Orszagbanis (ahol akor mijs, az Nemet ellenseggel harczoltunk) meg hallottuk volt azt az gyõzedelmes harcznak õrvendetes hiret, de hogy magais tudoset felseged azon dologrul minket, annal kedvesb minekûnk.) Hatalmas Chaszarnak, es minniajunknak ellenseghi ez utannais mindenût adgia Isten vgi jarianak, port niallianak, felsegednek Orczaia feijer legien, es giõzedelmes szerenczejet Isten nevellie. Nekûnkis az Lengielek nem baratink, kiknek mi soha nem vetettûnk, sõt Molduaban ez elõt valo negiedik esztendõben, õ erettek megunkis hadainkal be faradvan, hatalmas Chaszarral õket meg bekeltettûk vala, de fogadasokat meg nem tartvan, õ hatalmassaga Országara jõvenek, es amit kerestenek meg talaltak: AZ mi Orszagunkrais az el mult esztendõben: (mikoron mi az Nemet Chaszarnak lako heliere Bech ala mentûnk vala, ahol magha szemellyeben jelen volt) ki jõttek volt es sok karokat tõttenek melij õ czelekedetekert, mi sem akarunk annak az némzetnek barati lenni. Ertuik bizoniossan, hogy mastan hatalmas Chászár ellen erõs hadat kesztenek, Nemet Chászáris segetseget akar nekiek kûldeni, ha velûnk meg bekelhetnék: de az Lengiel nemzettõl nem szûksegh semmit felni, õk czak nyelvel othon vitezek, mikoron az sõrtul meg reszegûlnek de mihelt ellenseget latnak, eszszeket el feleitik mingiart, az kevelisegert Isten õket meltan bûnteti. Mijs akarvan vegere menni, menni hadat keszithetnek, bizoniossan vegere mentûnk, [p 0033] hogy husz ezer kopyast, tisz ezer Kozakot es husz ezer gyalogot akarnanak keszeteni, az lovas hadnak szeret tehetik, de az gyalognak nem lehet kûlõmben szeret tenni, hanem ha az Nemet Chaszar velûnk meg bekelhetnék, es kûldhet gyalogot nekik, mert az õ magok Orszagaban vallo gialogh semmire nem jo. Magunk allapattya felõl irhattiuk felsegednek, noha sok erõs ellenseggel volt es vagyon dolgunk, huszon két holnaptul fogva, mert nem czak az Nemet Chaszar hadaij, hanem az Spaniol Kiralyes Rim Papanakis hadokkal kellet harczolnunk de meg eddig Istennek hala, ellenek gyõZõdelmessék voltunk; szamat sem tudnank meg irni, menniszer volt harczunk velek, mivel õk sanczban assak magokat, s onnet szoktanak harczolni; igassagot irunk hogy az huszonket holnaptul fogva harmincz ezeret fogiattunk el az ellensegbûl. Praganal az Chieh Kiraly hadan esek valami szerenczetlenseg, es onnet az ellenseg mi reank jõt, tizenniolcz hettûl fogva, eyel nappal, velek szemben szalvan erõs harczokat attunk egy masnak. Mostan az bekesseg felõl tractalunk egymassal, mijs jo szoot attunk nekiek, cziak azert, hogy hatalmas Chászár segetsege, kit mellenk rendeltenek el erkezhessek, es job alkalmatossaggal mehessunk az ellensegnek gazdag Orszagara. Felette igen kevannank, hogy felsegedis kûldene mi mellenk jo valogatot Tisz eZer Viteszt, egy becZûletes Ur embert rendeluen SZerdarnak eleikben, kiknek szolgalattiokal, ellensegink ellen lehetnenk ellensegesbek az giózódelemnek el vetelere, az nagy Isten akarattiabul. Ha penig felseged maga szemellie szerent jõne mellenk aszt inkab akarnuk, es ki jõvetelevel felseged hatalmas Chászárnakis igen sokat szolgalhatna, maganak tõb haszna lehetne hogy sem az Lengieleken vet gióZedelembûl. Mi felsegednek magunkis mellette lennenk es olly gazdag Orszagokban hordoZnok kikhez hasonlot soha az Tatar NemZet nem latot, Kenczel, rabbal, mindniaijan meg rakodhatnanak az Vitezek, czak ju husz ezer embert, kõllene felsegednek maga melle valogatni, minekûnkis lehet husz ezer kopiasunk, es husz ezer gyalogunk, hatalmas Chászárnak leszen tizen õt ezer Oszmandi hada, az Cheh Kiralynakis leszen harmincz ezer embere: es igy egy ellensegis [p 0034] minket meg nem merne varni, hanem minden Orszagokat ûressen hadnak nekûnk az nagy gazdagsaggal EZen dologrul magunk fõ emberetûl felsegednek bõsegessen izentûnk, kinek szavat hogy felseged el hidgye es az mi kivansaginkat meg ne vesse ebbûl szeretettel keriûk. AZon mi fõ emberûnktûl felsegednek mostan hertelen az minemû marhakat kûldhettûnk, azt szeretettel czelekettûk, felseget vegie jo néven, mijs hadban, mezõn jaro emberek vagyunk mostan, ha Isten adgya ezutan magunkis felsegeddel meg akarunk esmerkedni es kûlõmbennis kedueskedni: Minket felseged tarchon jo akaro Ahres kardossanak. Isten felsegedet tarcha meg jo eghessegben. Iratot Nagyszombati Kiraly Varasunkban az mi szamlalasunk szerent, Szent Georgij havanak elsõ napian 1621. Esztendõben.

Felseged jo Attiafia

Gabriel.

Chiak nem régennis, mit chelekedék Bosnyák Tamással-is, elég példája Hamisságának: holot, erõs Hit-levelet kûldvén néki, hogy már a' jo Békeséget akarná általa végezni, meg fogá hiti ellen, mind õtet, mind ugyan akkor Pálfi Istuánt, és egyéb fõ Embereket; és fel ueré Hadokat-is.

De mit chudallyuk ezeket, holot nem hogy ezekkel, de Istennel sem gondol? Mert, a' mint maga szályából hallotta a' meg-hólt Palatinus Forgách Sigmond, és sokan mások-is, Betlen nyiluán mondotta volna; hogy nem Feyedelmeknek-valo, úgy mond, a' Meny-Ország: magát itéluén nem oda valonak. Es ismét, hogy lehetetlen, hogy õ ûduõzûllyõn. A' [p 0035] kit Turzó Imre-is meg vallot: Es chiudáluán, s6 beszéluén egy meg-hit emberének, azt mondta; hogy ugyan meg rettent efféle szauaitól.

Hogy pedig mind ezekben akadéknélkûl futamattya lehessen, jeles jo Szolga-társokat választa, azon Tõrõknek szolgálattyára maga mellé: de nem a' meg- értét, és Tanáchossát az Országbélieknek, hanem az Ifiát, és Eretlenét, hogy álnok chalárdságit eszekbe ne vehetnék. Es mindeneknek eleiben Plenipotentiáriusnak választá Turzó Imrét, ki Huszonkét esztendõs-korú Ifiú vala: Rákoczi Gyõrgyõt, Generálisnak; ki az-is ugyan azon õdõbéli vala: Ezek mellé rendelé Illyésházi Gáspárt, fõ Kapitánnyának: Nádasdi Pált-is fel- ûlteté; azon egy ûdõben léuén azok-is mind ketten. Es czek neue-alat, vesztegeté inkáb, hogy sem mint igazgatá Országúnkat, holot mind négyénél sem vólt egy jo megért ember ideye.

Es midõn ezeket mind hordozná Betlen a' hol akarná; és ó általok, s6 véllek-eggyût, az Ertelmesében a' Magyar-Országi Fõ rendeknek, Nemellyikét meg-fogattatta vólna; mint szegény Doczi Andrást, kinek ugyan tõmlõczébennis-lõn szomorú halála; Erdélyben: nemellyikét ki-kergette volna; mint a' nagy jo emlekezetû Nagy Ur embert Homonnai Gyõrgyõt, kinek Országa-kiuûl nagy szánakodásra-mélto [p 0036] halála tõrténék. Sokakat ismét kõzzûlõk fegyuerrel kergetuén, proscribála, számkiuete, és Ioszágokat minden tõruény s6 igazság nélkûl el-foglalá: meg az Artatlanoknak-is, kik meg az Isten-ellen-is alig vétettek, juta tõruéntelenségében.

Akkorbéli Palatinusát-is Országúnknak, egynehányszámú Urakkal, Posomban szorítuán, a' mit nem akartak vólna, arra kételeníté, kezében-való fegyueréuel: és így a' maga-mellé választot Ifiakkal, úgy kezdé Magyar-Országbannis derekasan el, a' Tõrõknek való szolgálattyát. Es elõszõr-is az eggyik fõb Státust, ugy mint a' Papi rendet, nem chiak Országúnk szabadsága-ellen, tellyességessen ki-rekeszté az Ország kõzzûl: de kiket, minden Iószágoktol meg- fosztván, kegyetlenségéuel el-kergete; kiket proscribáltata: kik pedig kõzzûlõk, peldájok léuén à Kassai szõrnyû kínnal meg-õletet Mártyrok, ki imide, ki amoda bujdosának. Es igy mindeneknek-elõtte az Istennek kenyeréhez nyúluán, úgymint az Egyházi Iószágokhoz, azzal hizlallya vala magát. El-foglalá e' mellet, Homonnai Gyõrgynek, Dóczi Andrásnak, Eszterházi Miklósnak, és sokaknak tõbbeknek-is, minden Iószágokot; s6 ezzel-is õregbíti vala Tõrõktõl-võt hatalmát. Es így kezében véuén Fegyverét Gyûlést hirdettete a' Palatinussal; a' houá maga-is hiuán az Országbélieket, és egy nehány ezer [p 0037] emberrel ûluén kõzõttõk, valamit akara, mind azt chelekedé.

De hogy az õ Urának a' Tõrõknek, még-is hasznosban szolgálhasson, s6 õ-is inkáb elõ-mehessen dolgában, Három dolgot võn kiuáltképpen eleiben. Elsõt: hogy minden rendbélieket, magához erõs hittel kõtelezzen. Másikát: hogy mindeneket, és kiuáltkeppen az Uri s6 Nemes rendet, Szabadságoktól meg-foszszon. Harmadikat: hogy Országúnknak erejét s6 hatalmát, a' mi keués vagyon-is, el-erõtlenítse. Hogy igy ezeket végben-vivén (melly mind Tõrõk praktikából all vala) annál inkáb oda haithassa az Országbélieket, a' houá akarja; és a' maga Nemzetét, Maga, s6 Tõrõk Rabjáuá tehesse.

A' mi annakokáért az Elsõt illeti, azt idein végbevívé. Mert minek-elõtte sokan chiak tudnák-is igyekezetit, már Országúnkat tõbire el-fogta vala mélleye, [!] és mind Urakat, Vár- megyéket, Fõ Nemes rendeket, kúlchos Várasokat; mind Kapitányokat, Végbéli vitézlõ népeket, és egyéb állapatbéli kûlsõ Vitézlõ rendeket, erõs hittel maga kõtelességére kénszerítuén, Uraltattya vala magát. Es igy, mind, magokkal az Országbéliekkel; mind à Végekkel, kûlchos Várasokkal, Bányákkal bíruán, maga õrzõit veté à Koronához-is: uyg disponáluán, rendeluén; s6 [p 0038] parancholuán mindeneknek, minden tartóztatas s6 kõtelesség nélkûl, à mint szereti vala. Nem-is kõzõnséges kõtelesség vala ez; hanem tõbbire, mint à Tanáchok-szoktak eskûdni à Fejedelmeknek, ollyan Hitnek formájáual eskûdtete mindeneket meg. Sõt, hogy ha chiak leg-kissebet, lát, hall, és túd-is egyik à másik-ellen valamit, ottan bé-mondani tartozik. Ha nem chelekeszi: azt-is szintén úgy bûnteti, mint à ki arról szollot. Es immáran ingyen chiak annyíra jutottak, hogy egyik à másikkal nem-is mér jo szerrel már beszélleni. Ha pedig valakiket magán beszélleni látnak egymással; ottan szidalmazzák, és gyanakodnak hozzájok, s6 mindgyárt árúloknak kiáltyák. Akármit paranchollyon akárkinek-is, à vagy Istene, à vagy Hazája, à vagy Nemzete, s6 ha maga-ellen vagyon-is; azt kéuánnya, hogy a' néki valo kõtelességbõl, mint azokat megchielekedgie; à mint ez rakua mindennapi példákkal.

Tudgyuk azt-is, hogy az Engedelmesség-mellet, kelle Váczot-is Betlen akarattyábol, meg-adni a' Tõrõknek, a' benne-valo Kapitány-altal; mely mind Istene-ellen, s6 mind Országunk-ellen vala. Ezen engedelmességbõl kelleték a' Vitezlõ népnek a' Keresztyén vérben fõrtozni, és magokat-is mészár- székre adni. Ezen kõtelességbõl kéuánnya azt-is, hogy a' kit hágy meg-õletni, meg-õletessék mindgyárt: [p 0039] a' kit meg-hágy fogni, meg légyen fogua: s6 a' kinek Ioszágát el-venni paranchollya, el légyen véve, minden tõruény s6 igazság nélkûl; egyedûl chiak a' néki-adot hitben s6 kõtelességben helyeztetuén mind ezeknek erejét. Kit õ, jollehet oknélkûl talám szintén nem chelekeszik: mert afféle Fejedelemségeknek, a' kik minden magok kõtelezése-nélkûl birnak valami Országokat, vagy Birodalmakat; ninczen egyéb szabot határok, hanem chiak a' magok tetzése: Es így õ-is, minden kõtelesség nélkûl léuén, él Privilegiumjáual. S6 nem-is oknelkûl kerûlte azt a' kõtelességet, el-higgyed; hanem, hogy mint magáébõl s6 õrõkébõl, ugy rendelhessen s6 parancholhasson Országúnkbõl; és az Országbéli Rendekkel-is azt miuelhesse, a' mit akar; és hogy a' Tõrõk szolgálattyában, minden akadék nélkûl inkáb el-járhasson. Mert, ha erre nem nézet vólna, és maga telhetetlensége nem viselné; chiak à Természetnek tõrvénnye-is fel-indétaná valami jo Rend tartásra, (kiváltkeppen fel-vévén a' Királyi nevet) ha nem egyebért, chiak azért-is, hogy õ a' Tõrõk Rabja, méltán meg kellet volna kõtelezni magát: hogy igy, ha a' mi Nemzetûnknek s6 Országúnknak valami vesedélmére kénszerítette volna, vagy kénszerítené a' Tõrõk, lõt volna a' Magyar Nemzetnek-adot Kõtelessége, valami kis mentségére. Noha, a' hol a' Kõtelességet fel-võtte-is, [p 0040] azokkal-is e' szerínt chelekedet. Mellybõl világoson meg- tetzik az õ nagy gonossága, és Nemzetûnk s6 Országúnk veszedelmére-nézõ igyekezeti.

Végbe-vivé a' Másik Szandékát-is, ugymint hogy Szabadságoktol mindeneket meg-foszszon: tudvánhogy ha azt nem chelekeszi, kevés futamatot vehet a' Tõrõknek-valo szolgálattya, ki Rabot, nem Szabados embert kéván maga-alat lenni; és hogy maga-is Társ, vagy Szolga lészen inkáb, s6 nem Szabad Ur, abban a' mit õ kereset. Meg-fosztá azert egész Országúnkat minden Privilégiomitûl; úgy annyíra, hogy chiak egy részét, vagy Országúnk, vagy Szabadságunk, vagy Nemességûnknek sem mutathatni, a' mellyet kichintõl-fogua nagyig, mind fel nem forgatot volna. Holot, minek-elõtte még Fejedelemnek neveznék-is; már õ Kassán, valahányad magáual õszue-gyûluén, Magyar- Ország Fejedelmének híuattatá magát. Az után Beszteczén, ugyan azon Szabad választása-ellen, a' hol egyik Fõ Rendi Országúnknak jelen nem vólt; se Tót, se Horvát-Ország Kõueti; sõt az egész dunán-túl- valo Vár-megyék, ellenkezõ tanúsaggal bocháttak Kõueteket oda, Instructiojokban mindgyárt Elsõ Articulusok é léuén: A' mi meg neuezet Kõuetink, Chászár és Király Urúnk õ Fõlségének, ugymint rendszerínt Koronáztatot [p 0041] Királyúnknak, bõchûlletit s6 méltóságát, tartozzanak mindenképpen õrizni és meg-oltalmazni. Ezeken-kivûl-is tõbire majd az egész Országúnkbéli fõ Rendek, és Urak, egynehány Nyughatatlan emberektõl meg-válua, mind ellent-tartottak benne. Noha halállal fenyegetné az akkorbéli Országúnk Palatinussát-is: mindazáltal ellene-mondot.

Kiket Betlen mind hátra-vetvén, sem a' jó rendet, sem Országúnknak Szabadságát nen tekéntvén; ugyan Királynak nevezteté magát: s6 igy rontá-meg ebbenis Szabadságat Országúnknak. Es jóllehet, ugy vagyon, erõs Conditiókat võnfel: de tekéntsûk-meg, s6 nem találúnk chiak egyet-is bennek, a' mellyet sokképpen meg nem szeget s6 hátra nem vetet volna.

Meg-szegé e' mellet, ama' Négy rendbéli fõ szabadságát és Privilégiomját a' Nemességnek; és felforgatá minden egyeb rendes Statutomit s6 Végezésit à Nemes Országnak: es így meg-rontá, minden Eleink bõv vérekkel nyert szép Szabadságit Nemzetûnknek.