VALKAI ANDRÁS: Genealogia historica. REGVMHVNGARIAE, Az Az. Az Magyar Királyoknac eredetekrõl, és nemzetségekrõl valo szép Historia. 0049


De mikoron onnat õ meg iõt v8ala,
Országos gyûlést hirdettenec vala,
Orszagul gyûltec vala az Rakosra,
Valasztác Ianost Gubernatorságra.

Ezer négy száz negyuen õt esztendõben,
Irnac vala Wrunknac ideiben,
Gubernator hogy lõn nagy készûlésben,
Nagy haddal méne Hauaselfõldében.

Paranczola Ianos õ Hadnagyinac,
Kimilésec ne legyen Olahoknac,
Fogsaga tõrténéc Drakul Vaydánac,
Fiaual feie vétetéc Drakulnac.

Vitézec nagy nyereségnec õrûlnec,
Gazdagsággal országokba térénec,
Fridric Czaszárhoz õ kõuetet kûlde,
Az Coronát gyermec Lászlo kérete.

Rea nem engede erre az Czaszár,
Rõuid nap birodalmára szalla kár,
Gubernator indula meg nagy haddal,
Orszagit széllel iária õ rablással.

Ismet Gubernátor vyita hadát,
Hogy boszszut allyon arra vete magát,
Rigo mezeire szolita hadát,
Amurát meg vere az Iankul hadát.

Soc fõ Wrac viadalban veszénec,
Bebec Imre, Bebec Lászlo veszénec,
Marchal Imre, Szõczi Tamás veszénec,
Frank Ban, és Székely Ianos el esénec.

Sõt Losontzi Benedec is ot vesze,
Also Linduai Banfi Istuán vesze,
Onnat Gubernátor meg is el iõue,
Ackada õ Ratz Gyõrgy Deszpot kezébe.

Innet ki változéc nagyobic fián,
De haddal készûle mingyárt az vtán,
Ratz országot égete mind addiglan,
Mig az õ fia nem lõn szabadsagban.

Meg indita az vtán esmet hadát,
Hogy meg állya az Czeheknec boszszuyát,
Ság ala szalita az õ táborát,
Meg viue elõb indita õ hadát.

Ottan kõzel Galgotzot el rontatà,
Rosnyo Banyai Castélt el hanyatà,
Onnat Derenczen ala haddal szalà,
Vizel az Czeheket abbol ki mosà.

Az vtán méne mingyarást Solyomra,
Húl az Izkra Ianos lakássa vala,
Az alatt erõs Castélt czináltata,
Kiuel békességre az Izkrát hayta,

Czak hamar esmet az Tõrõkec ellen,
Mert fel készûle õ az Fritz Bek ellen,
Crûsontz varánac épûtõie ellen,
Meg vere Fritz Beket mura mentében. [p 0050]

Panaszolkodnac Magyari nagy wrac,
Soc ideie hogy Király nélkûl vadnac,
Nagy erõuel feienként tamadánac,
Vyhely alà nagy hadockal szallánac.

Ez várba Fridric Czaszár szorult vala,
Honnat addig el nem boczattác vala,
Mig Királyockat Béczbe hosztác vala,
Coronáual eggyût meg attác vala.

Ra gondola Gubernator dolgára,
Királynac az Gubernalást meg adà,
Kit nyoltz esztendeig soc vér hullással,
Néki tartot vala faratsagáual.
Fogada io neuel Kiraly eszt tõlle,
Mas tisztet adà néki ez hellyébe, Besztertzei Ispanságot õrõgbe,
Hunyadi Ianosnac ada keduébe.

AZ XXXV. MAGYARI KIRALY LASZLO, az Albért Királynac à fia.

Ez Német Lászlonac is hallyuc dolgát,
Meg mondom rõuiden wralkodassat,
Birodalmát és az õ Királysagát,
Ideiben az ország állapattyát.

Ennye esztendõben az Christus vtán,
Ezer négy száz õtuen harom foroguán,
Lászlo Király iõue be ez országban,
Székébe üle Budánac varában.

Czaszár esztendõuel annac vtánna,
Hogy ez iffiu Lászlo kezében vala,
Nagy hadáual Feyr vár ala szálla,
Négy száz ezeren nagy Machomet vala.

Temérdeki nagy ereiét Czaszárnac,
Hogy meg viuéc iffiu Lászlo Királynac,
Ki szõkéc õ varábol az Budánac,
Pusztán hagya Buda várát Czaszárnac.

Io Hunyadi Ianos eszt hogy meg érte,
Keresztyénec romlássat keserûle,
Dolgát hamarsággal erre végeze,
Hamarsággal io szolgait készite.

Sietségére azért Feyr várnac,
Siet noha nem igen sokan vadnac,
Kic Ianos Vaydaual el indulánac.
Capistranus Keresztesi iutánac.

Sietséggel az mi népet tehete,
Gyorsasåggal útra vellec erede,
Vizi ereyét Czaszárnac meg vere,
Az vtán õ Feyr várba be méne.

Io Hunyadi Ianos hogy be érkezéc,
Vy állapatban az Feyr vár retzéc,
Tizen õtõd nap vár meg ostromlatéc,
Erõs viadal két fél kõszt tõrténéc.

[p 0051] Meg hagtác egy nehany versbe az várat,
Magyaroc meg ki vagtác Poganokat,
Végre osztán meg lõuéc Czaszárokat,
El nyeréc Poganoktól az Algyukat.

Onnat Tõrõkec éyel indulánac,
Hadi szerszamokat mind ot hagyánac,
Kin az Magyaroc igen vigadánac,
És Istennec nagy halákat adánac.

Ezer négy száz õtuen hat esztendoben,
Hunyadi Ianos meg hala Zõmlinben,
Nagy sirással õtet viuéc Erdélyben,
Feyr várat teste lõn temetésben.

Tõkélletes iámbor erkõlczû vala,
Feiedelem természet benne vala,
Bator szûuû Isten félõ ez vala,
Két fia õ néki maradot vala.

Dolgaibol mint eszt meg esmerhettyûc,
Õ felõlle mi és mondani mériûc,
Hanibalunc Scipionc volt ez nékûnc,
Soha egy nem volt ennél iob minékûnc.

Õ halála vtán nem sokad nappal,
Capistranus Ianos Barát is meg hal,
Teste Szerem Vylakon volt szarasztuán,
Az Barátoc Kalmarsagára tartuán.

Vtánna Ianos Vayda halalánac,
Esztendõuel Béczbõl el indulánac,
Lászlo Királyal mind az kik valánac,
Ellenség nem vala batroc valánac.

Mikoron iuttanac volna Budába,
Menni akarnac onnat Feyr várba,
Az mely Czaszárt látni nem mértec vala,
Hellye látni nagy bizuast mennec vala.

Paranczol mindeneknec Király vtán,
Az Vlricus az C ltai [!] Ispán,
Irigykedic szûue szerént ez Ispán,
Vaydafi Lászlonac io tisztét latuán.

Rólla Királynac tanáczot adánac,
Gyûlést hirdettessen õ országánac,
Futakon hellyet hagya Király annac,
Nagy soc wrac az gyûlésre iutánac.

Oly igen Hunyadi Lászlo fel vala,
Ispán irigységét iol érti vala,
Soc fegyueresiuel azért indula,
Szép sereggel gyûlésre be ment vala.

Soc ideig az gyûlés ot nem tartà,
Gyûlést végezuén az Király indula,
Nandor Feyr várba Király be szålla,
Vlricust ot meg õle Vayda fia.

Az dolgon Király igen meg iede,
Hamar onnat õ Tõmõs várba méne,
Holot Wrac kegyelmet nyernec tõlle,
Vayda fiainac meg kegyelmeze.

[p 0052] Lõn ily erõssége kõsztec az frignec,
Mert meg eskûuéc az Király ezeknec,
Hogy Atyafiai ezec lennénec,
Hogy nem boszszu alásra ügyekeznec.

Vigan indulánac õk fel Budára,
Hunyadi Lászlo el késérte vala,
Mert az Király hûténec hiszén vala,
Az hût mellet batorsága nagy vala.

Tetteti Király hogy Lászlot szeretne,
V20gyekezic azért mint el veszthetne,
Mint Attyafiaért meg õlethetne,
Magában Kiraly errõl eszt végeze.

Egyszer s6 mind hogy mind à két Vayda fiát,
Király vduarba hihassa azokat,
Egyikért hogy ne féllye az masikat,
El veszthesse ecképpen wr fiakat.

Paranczola õ Vaydafi Laszlonac,
Hogy izennyen õczénec az Mattyásnac,
Fel iõyen vduarába az Királynac,
Mert Feyr várba kel menni Lászlonac.

Rólla hamar õczénec izent vala,
Mert Király hûtében õ bizic vala,
Hunyadi Mattyás hogy el iutot vala,
Király õket meg fogatatta vala.

Ily dolgot az Király õ hiti ellen,
Czelekedéc ez Vayda fiac ellen,
Az õ hûtes Attyafiai ellen,
Boszszu alást indita ezec ellen.

Negyed napra az Hunyadi Lászlonac,
Feyét vétete az nemes wrfinac,
Ki iol szolgál vala õ hazaiánac,
Kin egész ország népe bankodánac.

Czac hamar tõb wrakat meg fogatà,
Varadi Ianos pûspõket fogatà,
Io Rozgoni Sebestyént meg fogatà,
Kanisa Lászlot is meg fogatattà.

Io Bodo Gaspárt, és az Modrár Gyõrgyet,
Két Horuát Pált, és Frodnohár németet,
Kiknec vala Vaydáfiakhoz szûuek,
Meg fogatánac az Királytol ezec.

Paranczolattya be teléc Királynac,
Mikor hire lõn Szilágyi Mihálnac,
Haddal tamada ellene Királynac,
Halaláért boszszut állyon Lászlonac,

Ily hamar nagy haddal Mihály gyûlt vala,
Erdély országot el foglalta vala,
Egéz az all fõld mellé állot vala,
Boszszu alásra indultattac vala.

Soc foglyoc kic az Budai Tõmletzben,
Mattyástol kiket kûlõn nagy erõssen,
Király fogua tartat tõllec feltében,
El szalladánac sokan ezen kõzben.

[p 0053] Pál marada kinec õ neue Modrar,
Szabadulassåra szerencze nem iár,
Az szerencze õ hozzáia mert volt tár,
Ot marad czac áz Istentõl õ vár.

Rémûle meg Király hogy eszt meg hallà,
Fokhazait hamar õ meg láttatà,
Mattyást, Modrár Pált fokságban talála,
Vtát Király Bécz felé igazita.

Ez két foglyot Király velle el viue,
Béczben erõs fokságban helyhesztete,
Czeh országba be menésset végeze,
Czeh Pragában Király népét be viue.

Czac hamar Pragában meg betegedéc,
Mert az hamis hûtért nem segitetéc,
Esztendeie fekéssénec el teléc,
Meg hala Pragában el temettetéc.

AZ XXXVI. MAGYARI KIRÁLY, AZ Hunyadi Mattyás, az Hunyadi Ianosnac à fia.

Az io Mattyás Királyrol immár hallyunc,
Gyõzedelmes szép hadairol szollyunc,
Czac rõuideden mind ezekrõl szollyunc,
Mert czac summa szerént irni fogattunc.

Tamaszta Szilágyi Mihály nagy hadat,
Vyobban hogy halla Király halalát,
Magyar országba ki indita hadát,
Mellé võtte vala õ ez Wrakat.

Vigan Székely Tamás mellé tamadà,
Rozgoni Sebestyén is mellé alà,
Sz. Miklosi Pongratz, Kanisa Lászlo,
Erdély all fõld Mattyásnac io akaro.

Ra gondoluán Wrac gyûlést hirdetnec,
Pesten hellyet az gyûlésnec végeznec,
Szilágyi Mihály wrackal érkeznec,
Az tõb wrac ez hadtol meg rettennec.

De Szilágyi Mihály õket biztatà,
Leuele által õket batorità,
Kiuel gyûlésre wrakat indità,
De fõképpen harom wrat hiuatà.

Eggyic Gara Lászlo Nadrispán vala,
Vylaki Miklos masic fõ wr vala,
Ki az elõt Erdély Vayda vala,
Harmadic Linduai Banfi Pál vala. [!]

Vala Buda vára ezec kezénél,
Kic valánac Mattyáshoz nem io szûuél,
Mert Vaydafi Lászlo ezec eszéuel,
Meg õletet vala õ beszédeckel.

Semmiképpen az Mattyás wrasagát,
Nem vehetic vala fel Királysagát,
Mert félic vala iffiu kemény voltát,
Vaydafi Lászloért boszszu allassát.

[p 0054] Ottan hamar az io Szilágyi Mihál,
Meg eskûuéc hogy Mattyás boszszut nem ál,
Wrac sokan tanáczkoznac egymással,
Végezéc aszt hogy Mattyás legyen Király.

Mind az ország Mattyás Királysagánac,
Õrûlénec rayta igen vigadnac,
Tudgyác iámbor szolgallattyát Attyánac,
Azért ez Mattyáshoz is igen biznac.

Neueléc fel az Gubernatorsagra,
Io Szilágyi Mihályt ez wraságra,
Czac hamar gondola Attyafiára,
El valasztot iffiu Mattyás Királyra.

Immár Buda vára Gubernatornac,
Kezében lõn io Szilágyi Mihálynac,
De Mattyás kezében az Gyõrgy Királynac,
Podebrád Gyõrgynec Czehec Királlyánac.

Vigan halla ez valaztást Czeh Király,
Nem monda meg Mattyásnac addig Király,
Miglen Leanyát néki adà Király,
Meg monda az vtán hogy õ is Király.

Magyaroc ki kelletre nagy hadockal,
Indulánac õc el az fõ wrackal,
Gyõrgy Király is mind az iffiu Mattyással,
Morua mellé szálla az Czeh Wrackal.

Czeh gyõrgi király Mattyást ot az wraknac
Meg adà kin Wrac mind vigadánac,
Soc aranyat Czeh Királynac adánac,
Mattyás Királlyal Budába szallánac.

Régi iámbor erkõlcze ki Attyánac,
Vgyan ezen vala iffiu Mattyásnac,
Wrac latuán ez Kiralynac vigadnac,
Hada tamada czac hamar Királynac.

Ez hada lõn elsõ Tõrõkec ellen,
Szeremséget kic rablác azoc ellen,
Kic semmic lõnec az Király ellen,
Mert meg vereténec tõlle erõssen.

Azonban Romai Fridric Czaszár,
Nagy hadat tamaszt hogy õ legyen Király,
De az hadáual Fridric czac szégyent val,
Mert meg vere õ nagy hadát az Király.

Tamaszta hadat esmet Czehec ellen,
Kic Liptoságban és az szépességben,
Albért Királynéhõz valo hûségben,
Szallottác vala be erõsségekben.

Oly nagy égetésseket rablássokat,
Rettenetes vndok koborlássokat,
Tésznec vala de Király mind azokat,
Két hadáual meg vere õ azokat.

Rayoc esmet haddal méne Ratzokra,
Mely hadáual lõn nékic romlassokra,
Térite õket elõbbi hûségre,
Kit forditottac vala õc Tõrõkre.

[p 0055] Esmet indula õ tõrõkec ellen,
Iaitzát meg viue Tõrõc Czaszar ellen,
Bosznyát el foglala Machomet ellen,
Bosznyákokat meg hayta Czaszár ellen.

Tõnec indulatot ezen Magyaroc,
Hogy Coronazatlan volna Királlyoc,
Régi szokás szerént mint vala módgyoc,
Azképpen meg Coronazác Királlyoc.

Czac hamar ezer négy sz0áz hatuan négiben,
Coronazás hogy lõn el végezésben,
Királynac meg hozác bizony hirekben,
Iaytza alat Machomet nagy erõben.

Oly hamar Király nagy hadat indita,
Kiuel Machomet Czaszárt meg busita,
Hada rettentésséuel futamtata,
Minden hadi szerszámit hátra hagya.

Nem nyughatic mert Suehla az üdõben,
Czeh országban hadat gyûte fõldében,
Égetést tõn Mattyás az Király ellen,
Szent Vidot biria feie mentségében.

Sietséggel szép hadat meg indità,
Kiuel szent Vidba Suehlát be szorità,
Meg viue és Suehlat fel akasztatà,
Társaiual edgyût meg lakoltatà.

Ezenkõzben az Erdélyec ellen,
Kic támattanac vala Király ellen,
Be méne nagy hadáual Erdélységbe,
Kik semmic lõnec ez Király ellen.

Rettenetes haddal be Moldouába,
Mine az Istuán Vayda ioszagába,
Éyel az Vayda Király taborára,
Rea üte de meg veretet vala.

Végre néki az ország engettetéc,
Mert Királynác erõssen meg eskûuéc,
Mattyás Király meg aiándékoztatéc,
Az ado is néki ot meg adatéc.

Az vtán hét hada lõn egymas vtán,
Czehec ellen gyõzedelemmel iáruán,
Moruát Király orszagához foglaluan,
Slesiát Lusaciát hozza haytuán.

Tére Király onnat meg szep hadáual,
Mert ithon az wrac arultatással,
Lengyel Király fiát Casmir szauockal,
Be hosztác vala õc nagy gyorsasággal.

Oly hirtelen és oly nagy gyorsasággal,
Kezibe adác Nitrát tõb wrackal,
Mattyás Király indula õ hadáual,
Ki méne Casmir várbol gyorsasággal.

Rontata meg Nitrát nagy hamarsággal,
Meg viue aszt edgyût az tõb várockal,
Lengyel orszagba be kûlde szép haddal,
Égeténec térénec kazdagsággal.

[p 0056] Az vtán meg halla Lengyel Királynac,
Ellene hada volna vén Casmirnac,
Király is paranczola Hadnagyinac,
Hamar szép hada gyûle az Mattyásnac.

Vigan meg indula Király hadáual,
Mert Braszlot Lengyel Király nagy hadáual,
Lengyel, Litua, Orosz, Tatár hadáual,
Meg szallota vala igen nagy haddal.

De ebben soc üdõ el nem telhetéc,
Élésse Lengyel hadnac el fogyatéc,
Szapoliai Istuán el boczatatéc,
Kitõl Lengyel ország el égetettéc.

Igen meg gyõtretéc Casmir országa,
Élés mia fogyatkozéc tábora,
Békességet kezdénec ot iárnia,
Mind két Király az békességnec ala.

Paranczola Mattyás õ hadnagyinac,
Hogy meg térne Szapoliai Istuánnac,
Meg tére ottan hada az Királynac,
Igy lõn vége két Király nagy hadånac.

Rea méne Sabatzra õ hadáual,
Az vár alat meg szálla taboráual,
Meg viue Sabatzot is õ hadáual,
Tõrõkec kezbe lõnec mind az várral.

Ez vtán Német Imperátor ellen,
Nagy hadat indita az Fridric ellen.
Stiriát meg viue Király ez ellen,
Ausztriát Carinthiát Czaszár ellen.

Czuda io szerenczeie néki vala,
Minden felé houa érkezic vala,
Mind város vár kezében lészen vala,
Gyõzedelemmel Isten láttya vala.

Ezec vtán Ausztriában meg viue,
Béczet Vyhelyt Király Kezéhõz viue,
Egész Imperium ellen eszt téue,
Fridric ellen Mattyás magánac viue.

Soc hadai ez Királynac voltanac,
Kic gyõzedelemmel mind el multanac,
Az üdõckel eggyût el forgottanac,
Mert follyo vizeckel az üdõc folnac.

Nagy soc dolgait ennec szamlalhattyuc,
Dolgaibol hasznos voltát láthattyuc,
Ha minden dolgát most elõ számlallyuc,
De mind azoknac mostan békét hadgyuc.

Oly igen iámbor vala életében,
Hadaiban és czelekedetiben,
Tõkélletes vala igiretében,
Minden dolgában és õ erkõlczében.

Soc iót szerzet vala õ hazaiánac,
Io ótalma lõn az õ orszaginac,
De fõképpen Magyar birodalomnac,
Hire neue nagy vala ez Királynac.

[p 0057] Tõrténéc halála az nagy Királynac,
Ezer négy száz kilentzuenben iránac,
Harmintz eggyedikben birodalmánac,
Béczben lõn halála Mattyás Királynac,

Rettenetes lõn dolgoc Magyaroknac,
Hogy halála lõn ily nagy Királyoknac,
Meg hala szerenczeyec Magyaroknac,
Feyr várat lõn temetése annac.

Az Magyaroc Királyokat siratác,
Mert halalát nékie sokan szanác,
Király halalat nagy sokan ohaytác,
Kinec halálán kõnyueket hullatác.

Sietuén azért gyûlést hirdeténec,
Az Rákosra hamar egybe gyûlénec,
Holot õc nem mind egyenesec lõnec,
Mert õc egymasnál kûlõmbet érténec.

Rólla egy néhány wrac aszt végezéc
Casmir fia Albért el valasztatéc,
Ez országba wrac által hozatéc,
De azért õ meg nem Coronásztatéc.

Ezen meg haraguéc az Albert Hertzeg,
Az fõldet mind el égete Hertzeg,
Végre Cassát meg szálla Albért Hertzeg,
Meg nem vehete haza méne Hertzeg.

Gyorsan néhánnyan Mattyás fattyu fiát,
Ianos Hertzeget Királlya valasztác,
Kic meg eskûttec vala az Mattyásnac,
De nem méne véghõz dolgoc azoknac.

AZ XXXVII. MAGYARI KIRALY. AZ Lengyel Lászlo, ki az elõt Czeh Király is vala.

Egy néhánnyan Casmir masodic fiát,
Az iffiu Lászlo Hertzeget valasztác,
Ez országba szépen Lászlot be hozác,
Feyr várat wrac meg Coronazác.

Genelogiaiát ennec meg irom,
Rõuideden à mint meg irni tudom,
Magyari Király nemzetnec eszt vallom,
Ércz meg czac à mint néked írua adom.

Vala Iagulánac az Adiugától,
Két fia az Layos Király hugától,
Lászlo Casmir marattac vála attól,
És az Lászlo szûletéc az Casmirtól.

Birodalma huszon két esztendeig,
Lõn Királynac raytunc ennye ideig,
Szerenczétleneknec lellyûc hadait,
Maga diczirhettyûc egyéb dolgait.

Ennec minden dolga volt nagy békeség,
Wralkodot ideében tiszteség,
Nem wralkodot az tõruéntelenség,
Tõruént szolgáltatot ez iámbor felség.

[p 0058] Rõuidûle ennec is meg élete,
Mert Budában ki muléc az õ lelke,
Feyr varat el temetetéc teste,
Fia Layos marada gyermekségbe.

AZ XXXVIII. MAGYARI KIRALY, AZ II. Layos, Laszlo Királynac à fia.

Nem halasztác wrac igen sokára,
Fiát Layost valasztác Királyságra,
Viuéc Attya hellyén az wrasagba,
Meg Coronazác õtet Királyságba.

Az Christusnac ennye esztendeiében,
Ezer õt száz tizen két esztendõben,
Layos Király ackor üle szekében,
Kin lõnec az Magyaroc nagy õrõmben.

Ez vtán ezer õt száz tizen négyben,
Tamás az Esztergomi Ersekségben,
Leo Papánac engedésségében,
Keresztes hadat tamaszta Tõrõc ellen.

Tamadánac czac hamar fel parasztoc,
Kiknec ezec valánac fõ Hadnagyoc,
Székely Gyõrgyel tamada eggyic hadoc,
Székely Getzõuel vala masic hadoc.

Czac hamar Lõrintz pappal harmad hadoc,
Balog deác vala negyed Hadnagyoc,
Tõrõkrõl wrockra forditác hadoc,
V20gyekeznec hogy szakasztanac maguoc.

Oly igen kegyetlenkednec mindenen,
De fõképpen à szegény nemességen,
Semmit nem adnac õk az feiedelmen,
Sokan vadnac keményec mindeneken,

Nem tûrhetéc wrac el õ dolgokat,
Mert latác gyermekségben Királyokat,
Hamar irek õ Erdély Vaydaiát,
Az nagy wr Szapoliai Ianos Vaydát.

Sõt erõs hittel eskûnec Vaydanac,
Mind országul hogy vészic Királyoknac,
Ha magtalan halala az Layosnac,
Tõrténnéc az õ gyermec Királyoknac.

Ez parásztoc ellen ha fel tamadna,
Wrac és nemesség velle állana,
Õ hûtõket hogy halla Ianos Vayda,
Szép hadáual mingyarást meg indula.

Ra gondola dolgara Ianos Vayda,
Keresztessektõl semmit nem fél vala,
Mert soc io vitézlõ népet tart vala,
Paraszt hadockal mind meg viua Vayda.

Vala eggyic viadal Temes várnál,
Lõn nyeretesb Vayda az parasztoknál,
Meg vere õket mind õ Hadnagyockal,
Székely Gyõrgyet meg étete hayduckal.

[p 0059] Az masodic viadal lõn Varadnál,
Ki Keresztesseket keueset szolgál,
Mert ot is kár vallás nagy reayoc szál,
Meg veretnec nem soknac futás használ.

Ra indula nagy Bothú Lõrintz papra,
Colosuárnál ra méne õ hadára,
Azoknac is nem kûlõmb lõn iarássa,
Mert viuásnál futás inkáb használa.

Ez nagy bothú Lõrintz pap meg fogatéc,
Colosuárat nyásson õ meg sûtettéc,
Paraszt hadaknac ily vége tõrténéc,
Mert Szapoliai Ianos iol forgodéc.

Gyorsan iffiu Layos indita hadát,
Szapoliai Ianosra biza hadát,
Ki Sarno ala szalita táborát,
Ot meg veréc Tõrõkec Király hadát.

El veszénec az hadban io vitézec,
Szép hadi szerszámoc soc io legényec,
Paxi Mihály és az vitéz Czehunger,
Az Tõrõc had nagy nyerességet ot nyer.

Meg marada viadalban az Vayda,
Mert volt az kegyes Isten ackarattya,
az vtán ezer õt száz huszon egyben,
Nagy haddal Solimán Czaszár készûluén.

Nagy haddal az Tõrõc Czaszár indula,
Harmad fél száz ezer néppel tamada,
Nándor Feyr várat aual meg szalla,
Kit szallássa vtán meg is võt vala.

Nagy haddal ezer õt száz huszon hatba,
Tõrõc Czaszár esmet szálla taborba,
Magyar wrac lõnec hoszszu tanáczba,
Kiért végre lõnec nyomoruságba.

Nagy wrackal Király tanáczot tarta,
Tõrõc Czaszar ellen hadat tamaszta,
Szapoliai Ianosnac paranczola,
Erdélyi haddal hogy õ is tamadna.

Oly igen nagy hadat Vayda tamaszta,
Erdélynec senki oly hadat nem látta,
Kiraly melle szép hadáual indula,
Az wrackal Király hogy eszt meg halla.

Sokan Királynac tanáczot adánac,
Az nagy wrac hogy elegen volnánac,
Czaszár hadáual szembe meg vinánac,
Neuet ne adnánac aual Vaydánac.

Tanaczokat az Király meg fogadà,
Szapoliai Ianost õ meg nem vara,
De keués Néppel Czaszárral meg viua,
Meg veretéc Czaszár mia õ hada.

Rettenetes lõn ez egész országnac,
Mert futássa nem hasznal az Királynac,
Sár vizébe lõn halála Layosnac,
Gonosz tanácz miát mind el hullánac.

[p 0060] Veszénec viadalban soc fõ népec,
Baczi Ersec, az Barát, Tomori Pál,
Szépessi Gyõrgy, és az Palotzi Antal,
Drágfi Ianos, és az io Szétsi Tamás.

Meg nem szamlalhatnác soc io vitézzel,
Mennye fõ renden valo nép eséc el,
Prini Ferentz vesze Laszlo Erseckel,
Soc vitézec hullánac el ezeckel.

Kõuetkezic à Szapoliai Ianosrol, kit à Magyaroc meg Coronásztác.

Az io Szapoliai Ianos Királyról,
Lészen szllássunc már Királysagáról,
Õ birodalmában tõrtént dolgáról,
Magyar wraknac õ Czauargasokról.

Deakoc mikor ennyit szamlalnánac,
Ezer õt száz Huszon hatban irnánac,
Vtánna Layos Király halálánac,
SzapoliaiIanost valasztác Királynac.

Tuduán régi hûtõket emlekeznec,
Egy ackaratbol Feyr várra gyûlnec,
Mind egyenlõ képpen errõl végeznec,
Coronát Ianosnac feiébe tésznec.

Vigadánac wrac Ianos Királynac,
Tudgyác vala minden voltát Királynac,
Ellenkezic egy nehány wr Kiralynac,
Igyekeznec más Királyt be hozzanac.

Illyen volt régtûl fogua tû dolgotoc,
Magyar wrac hogy czac árulkodgyatoc,
Iámbor wraktol boczanatot vároc,
Az kic illyetenec azokrol szóloc.

Nehány wrackal Ferdinandus Király,
Be hozata magát ez Német Király,
Ezer õt száz huszon hét hogy kõzel ál,
Coronásztatéc meg Ferdinand Király.

Ottan hamar Budaba õ be méne,
Io Buda várában székébe üle,
Ianos Király Tokainal hadat gyûte,
Arultatás miat hada el vesze.

Mely szép neuûnc Magyaroc nékûnc vagyõ,
Arultatás miat szép hitûnc vagyon,
Tériûnc meg hogy Isten más neuel lásson,
Iob hirt neuet ez mostaninál adgyon.

Ily dologért wrac gonosságaért,
Vesztõc országunkat pártolkodásért,
Isten most is ostoroz minket azért,
Mi két fele valo szakadásunkért.

Nem soc üdõre esmet haddal gyûle,
Erdély Lengyel erõuel készûle,
Ziuára szalla az harmad mentébe,
Meg czalatéc ot is Király ügyébe,

[p 0061] Ianos Királyt az wrac el árultac,
Bennec sokan szupponra kéuånkoztac,
Hituán eleségre ot is találtac,
Az mellet nincz tisztessége Magyarnac.

Ianos Király Lengyel országba méne,
Tõrõc Czaszár kõueteket be kûlde,
Biztattya Ianos Királyt hogy ne felne,
Mert egyszer még székébe be ültetne.

Szép erõuel Ianos Király készûle,
Lengyel országbol szép néppel ki iõue,
Tõrõc Czaszár is nagy haddal készûle,
Harmad fél száz ezer embert készite.

Gyorsan Ferdinandus lõn rettenésbe,
Buda váråt pusztán hagya feltébe,
Tõrõc Czaszår rayta kõnyõrûltébe,
Ianos Királyt be ültete székébe.

Lássåtokza Magyaroc dolgotokat,
Az pogánnál aláb valoságtokat,
El hagyátoc Coronás Kiralytokat,
Más felé fogatoc tû louatokat.

Ó Magyaroc ha eszt meg gondolnátoc,
Minémû hir, neû romlás tû raytatoc,
Igaz wratoc fiát wralnátoc,
Haszontalan wrat hátra hadnátoc.

Rettenetes dolog vólt ez kõsztetec,
Mikor Német Király volt ti kõsztetec
Ha errõl tû gyokran emlekeznétec,
Miattoc latnátoc veszedelmetec.

Ily hituán lõn Peter elsõ kezdésbe,
Ki szent Istuán vtån üle à székbe,
Másic Otho iõue tû kõzitekbe,
Szégyenére ki meg tére fõldébé.

Az harmadic szåmlalåsba Sigmond lõn,
Ki felesége vtán Királytoc lõn,
Hasznotoc ti néktec igen nagy kárt tõn,
Mert országotoc meg keuesedue lõn.

Még az vtán negyed Német Albért lõn,
Lásd meg ez országnac ez is czac kárt tõn,
Semmi nemzete ennec Magyar nem lõn,
Felesége vtán noha Király lõn.

Sõt vtánna fia iffiu Lászlo lõn,
Attyárol Annyárol tiszta Német lõn,
Ideébe minémû romlástoc lõn,
Lássátoc czac ez minémû hasznot tõn.

Itt pusztán hagyassát tû az Budánac,
Két Német Királytoc hatta pogánnac,
Ezer negy száz õtuen õtben hogy írnac,
Német Lászlo hagya nagy Machometnec.

Ezer õt százban és huszn kilentzben,
Ferdinand fel lépéc Budárol Béczben,
De ot sem mére maradni féltében,
Budát el hagya országgal egyemben.

[p 0062] Szembe nem mére vini az Czaszáral,
Mint egyéb Királyoc vittac pogánnal,
De gondola inkáb használ futással,
Orszagunkat hagya õ pusztasággal.

Sõt az vtán hogy Czaszár eszt mûuele,
Ianos Királyt hogy székébe ültete,
Nagy hadáual õ Bécz ala fel méne,
De hideg téltûl wra nem lehete.

Ezec vtán esmet ennye üdõben,
Ezer õt száz és harmintz esztendõben,
Ferdinandus bizuán Német erõben,
Budát meg szálla viua nagy erõssen.

Gyorsac várbeliec igen vigyáznac,
Czac az egy menybeli Istenben biznac,
Viuássockal Németec nem használnac,
Szégyenekre onnat el pironganac.

Ianos Király nem soka wralkodéc,
Ezer õt száz negyuen mikor érkezéc,
Fia Isabella Aszszonnac szûletéc,
Attya neuén Ianosnac kereszteléc.

Lõn Ianos Király ezen nagy õrõmben,
Mikor halla Százsebesbe Erdélyben,
Vgyan ottan eséc nagy betegségben,
És ki muléc Király azon fekésben.

Ily betegségében õ fiát hagya,
Petruit Peternec ótalmul hagya,
Frater Gyõrgyet melleie társul valla,
Kit szegénységbõl Kiråly fel võt vala.

Õ hiuei az Királyt el ki viuéc,
Testét Székes Feyr várban temetéc,
Õ halalát nagy erõssen kesergéc,
Szánnyác mert õ ides Attyoc el eséc.

Nem vala ez erkõlczében meg vetõ,
Életében mert vala Isten félõ,
Iámbor igaz mondo io had viselõ,
El arulac kikhõz vála io téuõ.

Igazac az wrac ha lésznec vala,
Ha Királynac hiuen szolgálnac vala,
Orszagokban meg maradhatnac vala,
Magyaroc vyonnan épûlnec vala.

Az masodic Ianos Királyról, à Szapoliai Ianos fiárol.

Szóllyunc immár mi kegyelmes wrunkról,
Ez mostani iffiu Ianos Királyról,
Halát adgyuc Istennec io voltáról,
Igaz ágazássat hozzuc Toxunról.

Tamada hada nagy Ferdinandusnac,
Hogy halálát halla Ianos Királynac,
Buda vára ala haddal szallánac,
Iffiu Ianos Annyáual ben szorulnac.

[p 0063] Ez dolgon Soliman Czaszár haraguéc,
Egy fõ Bassa haddal el boczatatéc,
Õ maga is az Czaszár el érkezéc,
Ki miat Német had meg rettentetéc.

Nagy soc Német az üdõben el vesze,
Mert nem lõ Tõrõc miat kimilete,
Erõsb lõn az Tõrõc Czaszarnac népe,
Nagyob is vala Németnec ereie.

Királyne Aszszonnac Czaszár izene,
Hogy õ hozza Király fiát ki kûldgye,
Isabella Aszszony sokat keserge,
Véli pogannál maradna gyermeke.

El fogasa lõn az Tõrõc Balindnac,
Kiraly fia meg kuldetec Annyánac,
De el foglaltatéc vára Budánac,
Mert Német lõn oka mind ez dolognac.

Gyorsan Aszszonyunc el iõue Lippara,
Onnat Erdélybe Gyula Feyr várra,
Hiuéuel az io Petruit Peterrel,
És kéncz tarto Baráttal Frater Gyõrgyel.

Ily oka lõn az mi veszedelminknec,
Ferdinandus Németec gyõtrelminknec,
Kereszttyént Budán nem szenuedheténec,
Bûz oda menni Pogánt el szenuednec.

Ezen meg is Ferdinandus õrûle,
Magyar országnac hogy meg is egy része,
Vég warackal ackada kezébe,
Kiket lassan eyte mind Tõrõc kézbe.

Lõn harmad esztendõben az Sulimán,
Készûlésbe hogy Magyaroc orszagán,
Birodalmát végyen õ soc vég varán,
Németec hasznotlan voltokat latuán.

Mikor ezer õt száz negyuen háromban,
Irnac vala ackor az Feyr várban,
Be ferkezéc Czaszár és Esztergomban,
Lõn az Német it is hasznotlanságban.

Ez volt dolgoc mindenkor Németeknec,
Erõssen igirtec és eskûttenec,
Mint az Disznóc õc õszue gõrdûltenec,
De segitségre iõni nem mértenec.

Soc várakat mikor az Pogán meg võt,
Az Német had erõssen gyûlekezet,
Nagy soc fegyueressel igen tûndõklet,
Semmit nem használt mert hamar meg dõglõt.

Vay Magyaroc mely bolondoc tû vattoc,
Magyar feiedelmet kit nem wraltoc,
Nyiluán valo veszesteket lattyátoc,
De hiszem hogy Némete valt gyomrotoc.

Ra kérlec dolgotokra gondollyátoc,
Nézzétec meg mint vitoc hadakosztoc,
Tisztességben azért keuesben vattoc,
Mert egy Rabot Német nem ád raytatoc.

[p 0064] Az meg váltásnac ennye ideiben,
Ezer õt százban és az õtuen egyben,
Frater Gyõrgy Barat méne ki nyirségben,
Grof Nicoláual lõnec végezésben.

Más felé nyoma Barát õ kengyelét,
Mert batorban hátra hagya hûségét,
Aiánla Ferdinándnac õ hûségét,
Wra Aszszonya ellen tõn végezést.

Ezer õt száz õtuen két esztendõben,
Ferdinand nagy hadat kûlde Erdélyben,
Barát lõn czel czapásban beszélésben,
Orszagábol wrát ki beszélésben.

Slesiában Hertzegséget opoliát,
És Ferdinandusnac eggyic leanyát,
Nékie adgyác Barát ily módokat,
Czac kezébe vehesse országokat.

Budosasra Aszszonyáual õ wrát,
Boczata és Ferdinandnac orszagát,
Foglala de nem sokára az Barát,
Meg õletéc Isten ála boszszuiát.

Mikor ennye esztendõben már volnánc,
Ezer õt száz és õtuen hatban irnánc,
Petruittal egy tanáczon mi iaránc,
Országunc iauára esmet gondolánc.

Be iõuésse vyobban Aszszonyunknac,
Vélle egyetemben az mi wrunknac,
Halát adgyuc errõl menybeli wrnac,
Dicziretet mongyuc õrõcke annac.

Immár it ez mi kegyelmes wrunknac,
Genelogiaiát mi Királyunknac,
Nemét hozom agarol az Toxunnac,
Ki vala Attya Geysánac Mihálnac.

Geysa fia szent Istuán Király vala,
Mihálnac fia kopasz Lászlo vala,
Ez Laszlonac harom fia marada,
Lende, Bela, Leuente neuec vala.

Ez elsõ Belanak is három fia,
Geysa, Lászlo, és Lampert Hertzeg vala,
Lampert fia az Almus Hertzeg vala,
Almus fia vac Bela Kiraly vala.

Vak Belánac harom fia marada,
Geysa, Istuán, és Lászlo neuec vala,
Geysa fia Istuán és Bela vala,
Bela fia az masod András vala.

Ez András fia lõn negyedic Bela,
Bela fia õtõdic Istuán vala,
Ez Istuán Király leanya Maria,
Siciliai santa Caroly társa.

Sánta Carolnac lõn attol egy fia,
Carolus Marcellus õ neue vala,
Marcellus fia Carobertus vala,
Kit Magyaroc Carolnac hinac vala.

[p 0065] Ez lõn az Magyari nagy Caroly Király,
Vtánna fia Layos lõn az Király,
Ki Magyar országnac nagy sokat szolgál,
Kinec neue most is dicziretben ál.

Ez Layosnac marada két leanya,
Maria ki lõ Sigmond Czaszár társa,
Adyuga Lituai Iagula társa,
Ki lõn Adiuga vtán Királyságba.

Mert Layos halála vtán Adiugát,
Lengyelec meg Coronazác leanyát,
Lituai Hertzegnec adác Adiugát,
Lászlonac hiuác az vtán Iagulát.

De elõszer meg Kereszteltéc vala,
Aszszonyokat néki úgy attác vala,
Királyocka az vtán võttéc vala,
Lászlonac hiuác Coronasztác vala.

Lõn Adiugánac Lászlotól két fia,
Casmir és Lászlo az õ neuec vala,
Lászlo Magyari Királlya lõt vala,
Ki Varuán viadalban meg hólt vala.

Casmir lõt vala Lengyelec Királya,
Kinec fia Lászlo és Sigmond vala,
Masod Lengyel Laszlo Magyari Király,
Ennec fia lõn iffiu Layos Király.

Lengyel Királlya lõt valá az Sigmond,
Kinec fia mostani Lengyel Sigmond,
Ez Sigmondal egy vala Isabella,
Kegyelmes Aszszonyunc wrunknac Annya.

Hozám az Német Adámrol Noera,
Noerol hozám Attilla Királyra,
Attillárol hozám en az Toxunra,
Mint ez elõt tõllem meg lõn ez írua.

Kõnyõrõgyûnc az kegyelmes Istennec,
Minden iot adgyon az mi feiedelmûnknec,
Magyaroc io szûbõl szolgállyunc ennec,
Mert kegyelme kõzõttûnc ez Istennec.

Lattyátoc az mit Istentõl mi varnánc,
Hogy ha igazac iámborok mi volnánc,
Láttyuc hogy ez által meg maradhatnánc,
Elebbeli io üdõket lathatnánc.

Lattyuc hiueiuel mely nagy io téuõ,
Igaz kegyelmes és õ Isten félõ,
Mindeneknec õ igaz tõruén téuõ,
Adgyad Isten légyen hoszszu életû.

Õrõgbicz meg wr Isten birodalmát,
Nagy Wr Isten szélesicz meg orszagát,
Esmerhessûc szent felséged io voltåt,
Kegyelmes Királyunkon nagy irgalmát.

Magyaroc szolgállyunc ennec hiûséggel,
Mert Isten látot ez kegyelmességgel,
Ne legyûnc tiuelgõc az mi hûtûnkben,
Halálunkig maradgyunc az hûségben.

[p 066 ] Éltesse Isten Királyt õ felségét,
Adgyon minden dolgaiban szerenczét,
Nyutsa hozza az wr Isten iob kezét,
Magyaroc errõl mondgyuc Ament Ament.

Summa szerént az Magyar Királyoknac,
Genelogiaioc dolgoc azoknac,
Dereg dolgoc soc volna Királyoknac,
Summa szerént eszt írtam oluasóknac.

Ezer õt százban és az hatuan hétbe,
Bor kostolo Márton pûspec hétébe,
Vers szerzõnec ninczen hellye vétekbe,
Kalota szegben végezéc Erdélybe.

FINIS. Nyomtatot Colos4árat Heltaj Gaspárne Mûhellyébe, 1576 Esztendõbe.