VALKAI ANDRÁS: Genealogia historica. REGVMHVNGARIAE,
Az Az. Az Magyar Királyoknac eredetekrõl, és
nemzetségekrõl valo szép Historia. 0049
De mikoron onnat õ meg iõt v8ala,
Országos
gyûlést hirdettenec vala,
Orszagul gyûltec vala az
Rakosra,
Valasztác Ianost Gubernatorságra.
Ezer
négy száz negyuen õt esztendõben,
Irnac vala
Wrunknac ideiben,
Gubernator hogy lõn nagy
készûlésben,
Nagy haddal méne Hauaselfõldében.
Paranczola Ianos õ Hadnagyinac,
Kimilésec ne legyen
Olahoknac,
Fogsaga tõrténéc Drakul Vaydánac,
Fiaual
feie vétetéc Drakulnac.
Vitézec nagy nyereségnec
õrûlnec,
Gazdagsággal országokba térénec,
Fridric Czaszárhoz õ kõuetet kûlde,
Az Coronát
gyermec Lászlo kérete.
Rea nem engede erre az
Czaszár,
Rõuid nap birodalmára szalla kár,
Gubernator indula meg nagy haddal,
Orszagit széllel
iária õ rablással.
Ismet Gubernátor vyita hadát,
Hogy boszszut allyon arra vete magát,
Rigo mezeire
szolita hadát,
Amurát meg vere az Iankul hadát.
Soc
fõ Wrac viadalban veszénec,
Bebec Imre, Bebec
Lászlo veszénec,
Marchal Imre, Szõczi Tamás
veszénec,
Frank Ban, és Székely Ianos el esénec.
Sõt Losontzi Benedec is ot vesze,
Also Linduai
Banfi Istuán vesze,
Onnat Gubernátor meg is el iõue,
Ackada õ Ratz Gyõrgy Deszpot kezébe.
Innet ki
változéc nagyobic fián,
De haddal készûle mingyárt
az vtán,
Ratz országot égete mind addiglan,
Mig az õ
fia nem lõn szabadsagban.
Meg indita az vtán esmet
hadát,
Hogy meg állya az Czeheknec boszszuyát,
Ság ala szalita az õ táborát,
Meg viue elõb indita
õ hadát.
Ottan kõzel Galgotzot el rontatà,
Rosnyo
Banyai Castélt el hanyatà,
Onnat Derenczen ala haddal
szalà,
Vizel az Czeheket abbol ki mosà.
Az vtán
méne mingyarást Solyomra,
Húl az Izkra Ianos lakássa
vala,
Az alatt erõs Castélt czináltata,
Kiuel
békességre az Izkrát hayta,
Czak hamar esmet az
Tõrõkec ellen,
Mert fel készûle õ az Fritz Bek
ellen,
Crûsontz varánac épûtõie ellen,
Meg vere
Fritz Beket mura mentében. [p 0050]
Panaszolkodnac
Magyari nagy wrac,
Soc ideie hogy Király nélkûl vadnac,
Nagy erõuel feienként tamadánac,
Vyhely alà nagy hadockal
szallánac.
Ez várba Fridric Czaszár szorult
vala,
Honnat addig el nem boczattác vala,
Mig Királyockat
Béczbe hosztác vala,
Coronáual eggyût meg attác
vala.
Ra gondola Gubernator dolgára,
Királynac az
Gubernalást meg adà,
Kit nyoltz esztendeig soc vér
hullással,
Néki tartot vala faratsagáual.
Fogada io
neuel Kiraly eszt tõlle,
Mas tisztet adà néki ez
hellyébe, Besztertzei Ispanságot õrõgbe,
Hunyadi
Ianosnac ada keduébe.
AZ XXXV. MAGYARI KIRALY LASZLO,
az Albért Királynac à fia.
Ez Német Lászlonac is
hallyuc dolgát,
Meg mondom rõuiden wralkodassat,
Birodalmát és az õ Királysagát,
Ideiben az ország
állapattyát.
Ennye esztendõben az Christus vtán,
Ezer négy száz õtuen harom foroguán,
Lászlo
Király iõue be ez országban,
Székébe üle
Budánac varában.
Czaszár esztendõuel annac
vtánna,
Hogy ez iffiu Lászlo kezében vala,
Nagy
hadáual Feyr vár ala szálla,
Négy száz ezeren nagy
Machomet vala.
Temérdeki nagy ereiét Czaszárnac,
Hogy
meg viuéc iffiu Lászlo Királynac,
Ki szõkéc õ
varábol az Budánac,
Pusztán hagya Buda várát
Czaszárnac.
Io Hunyadi Ianos eszt hogy meg érte,
Keresztyénec romlássat keserûle,
Dolgát
hamarsággal erre végeze,
Hamarsággal io szolgait
készite.
Sietségére azért Feyr várnac,
Siet noha
nem igen sokan vadnac,
Kic Ianos Vaydaual el indulánac.
Capistranus Keresztesi iutánac.
Sietséggel az mi
népet tehete,
Gyorsasåggal útra vellec erede,
Vizi
ereyét Czaszárnac meg vere,
Az vtán õ Feyr várba be
méne.
Io Hunyadi Ianos hogy be érkezéc,
Vy állapatban az
Feyr vár retzéc,
Tizen õtõd nap vár meg ostromlatéc,
Erõs viadal két fél kõszt tõrténéc.
[p 0051] Meg hagtác egy nehany versbe az várat,
Magyaroc meg
ki vagtác Poganokat,
Végre osztán meg lõuéc
Czaszárokat,
El nyeréc Poganoktól az Algyukat.
Onnat
Tõrõkec éyel indulánac,
Hadi szerszamokat mind ot
hagyánac,
Kin az Magyaroc igen vigadánac,
És Istennec
nagy halákat adánac.
Ezer négy száz õtuen hat
esztendoben,
Hunyadi Ianos meg hala Zõmlinben,
Nagy
sirással õtet viuéc Erdélyben,
Feyr várat teste
lõn temetésben.
Tõkélletes iámbor erkõlczû vala,
Feiedelem természet benne vala,
Bator szûuû
Isten félõ ez vala,
Két fia õ néki maradot vala.
Dolgaibol mint eszt meg esmerhettyûc,
Õ felõlle mi
és mondani mériûc,
Hanibalunc Scipionc volt ez nékûnc,
Soha egy nem volt ennél iob minékûnc.
Õ halála
vtán nem sokad nappal,
Capistranus Ianos Barát is meg
hal,
Teste Szerem Vylakon volt szarasztuán,
Az
Barátoc Kalmarsagára tartuán.
Vtánna Ianos Vayda
halalánac,
Esztendõuel Béczbõl el indulánac,
Lászlo Királyal mind az kik valánac,
Ellenség nem
vala batroc valánac.
Mikoron iuttanac volna Budába,
Menni
akarnac onnat Feyr várba,
Az mely Czaszárt látni nem
mértec vala,
Hellye látni nagy bizuast mennec vala.
Paranczol mindeneknec Király vtán,
Az Vlricus az C ltai [!]
Ispán,
Irigykedic szûue szerént ez Ispán,
Vaydafi Lászlonac io tisztét latuán.
Rólla
Királynac tanáczot adánac,
Gyûlést hirdettessen õ
országánac,
Futakon hellyet hagya Király annac,
Nagy
soc wrac az gyûlésre iutánac.
Oly igen Hunyadi
Lászlo fel vala,
Ispán irigységét iol érti vala,
Soc fegyueresiuel azért indula,
Szép sereggel
gyûlésre be ment vala.
Soc ideig az gyûlés ot nem
tartà,
Gyûlést végezuén az Király indula,
Nandor
Feyr várba Király be szålla,
Vlricust ot meg õle
Vayda fia.
Az dolgon Király igen meg iede,
Hamar onnat õ
Tõmõs várba méne,
Holot Wrac kegyelmet nyernec tõlle,
Vayda fiainac meg kegyelmeze.
[p 0052] Lõn ily
erõssége kõsztec az frignec,
Mert meg eskûuéc
az Király ezeknec,
Hogy Atyafiai ezec lennénec,
Hogy nem
boszszu alásra ügyekeznec.
Vigan indulánac õk
fel Budára,
Hunyadi Lászlo el késérte vala,
Mert az
Király hûténec hiszén vala,
Az hût mellet
batorsága nagy vala.
Tetteti Király hogy Lászlot
szeretne,
V20gyekezic azért mint el veszthetne,
Mint
Attyafiaért meg õlethetne,
Magában Kiraly errõl eszt
végeze.
Egyszer s6 mind hogy mind à két Vayda fiát,
Király vduarba hihassa azokat,
Egyikért hogy ne féllye
az masikat,
El veszthesse ecképpen wr fiakat.
Paranczola õ Vaydafi Laszlonac,
Hogy izennyen õczénec
az Mattyásnac,
Fel iõyen vduarába az Királynac,
Mert
Feyr várba kel menni Lászlonac.
Rólla hamar õczénec
izent vala,
Mert Király hûtében õ bizic vala,
Hunyadi
Mattyás hogy el iutot vala,
Király õket meg fogatatta vala.
Ily dolgot az Király õ hiti ellen,
Czelekedéc ez Vayda
fiac ellen,
Az õ hûtes Attyafiai ellen,
Boszszu
alást indita ezec ellen.
Negyed napra az Hunyadi
Lászlonac,
Feyét vétete az nemes wrfinac,
Ki iol
szolgál vala õ hazaiánac,
Kin egész ország
népe bankodánac.
Czac hamar tõb wrakat meg fogatà,
Varadi Ianos pûspõket fogatà,
Io Rozgoni Sebestyént
meg fogatà,
Kanisa Lászlot is meg fogatattà.
Io
Bodo Gaspárt, és az Modrár Gyõrgyet,
Két Horuát
Pált, és Frodnohár németet,
Kiknec vala Vaydáfiakhoz
szûuek,
Meg fogatánac az Királytol ezec.
Paranczolattya be teléc Királynac,
Mikor hire lõn
Szilágyi Mihálnac,
Haddal tamada ellene Királynac,
Halaláért boszszut állyon Lászlonac,
Ily hamar
nagy haddal Mihály gyûlt vala,
Erdély országot el
foglalta vala,
Egéz az all fõld mellé állot vala,
Boszszu alásra indultattac vala.
Soc foglyoc kic az
Budai Tõmletzben,
Mattyástol kiket kûlõn nagy
erõssen,
Király fogua tartat tõllec feltében,
El
szalladánac sokan ezen kõzben.
[p 0053] Pál marada
kinec õ neue Modrar,
Szabadulassåra szerencze nem
iár,
Az szerencze õ hozzáia mert volt tár,
Ot marad
czac áz Istentõl õ vár.
Rémûle meg Király hogy
eszt meg hallà,
Fokhazait hamar õ meg láttatà,
Mattyást, Modrár Pált fokságban talála,
Vtát Király
Bécz felé igazita.
Ez két foglyot Király velle el viue,
Béczben erõs fokságban helyhesztete,
Czeh
országba be menésset végeze,
Czeh Pragában Király
népét be viue.
Czac hamar Pragában meg betegedéc,
Mert
az hamis hûtért nem segitetéc,
Esztendeie
fekéssénec el teléc,
Meg hala Pragában el temettetéc.
AZ XXXVI. MAGYARI KIRÁLY, AZ Hunyadi Mattyás, az
Hunyadi Ianosnac à fia.
Az io Mattyás Királyrol immár
hallyunc,
Gyõzedelmes szép hadairol szollyunc,
Czac rõuideden mind ezekrõl szollyunc,
Mert czac
summa szerént irni fogattunc.
Tamaszta Szilágyi
Mihály nagy hadat,
Vyobban hogy halla Király halalát,
Magyar országba ki indita hadát,
Mellé võtte vala õ
ez Wrakat.
Vigan Székely Tamás mellé tamadà,
Rozgoni
Sebestyén is mellé alà,
Sz. Miklosi Pongratz, Kanisa
Lászlo,
Erdély all fõld Mattyásnac io akaro.
Ra
gondoluán Wrac gyûlést hirdetnec,
Pesten hellyet az
gyûlésnec végeznec,
Szilágyi Mihály wrackal
érkeznec,
Az tõb wrac ez hadtol meg rettennec.
De
Szilágyi Mihály õket biztatà,
Leuele által õket
batorità,
Kiuel gyûlésre wrakat indità,
De fõképpen
harom wrat hiuatà.
Eggyic Gara Lászlo Nadrispán vala,
Vylaki Miklos masic fõ wr vala,
Ki az elõt Erdély
Vayda vala,
Harmadic Linduai Banfi Pál vala. [!]
Vala Buda
vára ezec kezénél,
Kic valánac Mattyáshoz nem io
szûuél,
Mert Vaydafi Lászlo ezec eszéuel,
Meg õletet vala õ beszédeckel.
Semmiképpen az
Mattyás wrasagát,
Nem vehetic vala fel Királysagát,
Mert félic vala iffiu kemény voltát,
Vaydafi Lászloért
boszszu allassát.
[p 0054] Ottan hamar az io
Szilágyi Mihál,
Meg eskûuéc hogy Mattyás
boszszut nem ál,
Wrac sokan tanáczkoznac
egymással,
Végezéc aszt hogy Mattyás legyen
Király.
Mind az ország Mattyás Királysagánac,
Õrûlénec rayta igen vigadnac,
Tudgyác iámbor
szolgallattyát Attyánac,
Azért ez Mattyáshoz is igen
biznac.
Neueléc fel az Gubernatorsagra,
Io Szilágyi
Mihályt ez wraságra,
Czac hamar gondola Attyafiára,
El
valasztot iffiu Mattyás Királyra.
Immár Buda vára
Gubernatornac,
Kezében lõn io Szilágyi Mihálynac,
De
Mattyás kezében az Gyõrgy Királynac,
Podebrád Gyõrgynec
Czehec Királlyánac.
Vigan halla ez valaztást Czeh
Király,
Nem monda meg Mattyásnac addig Király,
Miglen
Leanyát néki adà Király,
Meg monda az vtán hogy õ is
Király.
Magyaroc ki kelletre nagy hadockal,
Indulánac õc
el az fõ wrackal,
Gyõrgy Király is mind az iffiu
Mattyással,
Morua mellé szálla az Czeh Wrackal.
Czeh gyõrgi király Mattyást ot az wraknac
Meg adà kin
Wrac mind vigadánac,
Soc aranyat Czeh Királynac adánac,
Mattyás Királlyal Budába szallánac.
Régi iámbor
erkõlcze ki Attyánac,
Vgyan ezen vala iffiu Mattyásnac,
Wrac latuán ez Kiralynac vigadnac,
Hada tamada czac hamar
Királynac.
Ez hada lõn elsõ Tõrõkec ellen,
Szeremséget kic rablác azoc ellen,
Kic semmic lõnec
az Király ellen,
Mert meg vereténec tõlle erõssen.
Azonban Romai Fridric Czaszár,
Nagy hadat tamaszt hogy
õ legyen Király,
De az hadáual Fridric czac szégyent
val,
Mert meg vere õ nagy hadát az Király.
Tamaszta
hadat esmet Czehec ellen,
Kic Liptoságban és az
szépességben,
Albért Királynéhõz valo
hûségben,
Szallottác vala be erõsségekben.
Oly
nagy égetésseket rablássokat,
Rettenetes vndok
koborlássokat,
Tésznec vala de Király mind azokat,
Két hadáual meg vere õ azokat.
Rayoc esmet haddal méne
Ratzokra,
Mely hadáual lõn nékic romlassokra,
Térite
õket elõbbi hûségre,
Kit forditottac vala õc
Tõrõkre.
[p 0055] Esmet indula õ tõrõkec ellen,
Iaitzát meg viue Tõrõc Czaszar ellen,
Bosznyát el
foglala Machomet ellen,
Bosznyákokat meg hayta
Czaszár ellen.
Tõnec indulatot ezen Magyaroc,
Hogy
Coronazatlan volna Királlyoc,
Régi szokás szerént
mint vala módgyoc,
Azképpen meg Coronazác Királlyoc.
Czac hamar ezer négy sz0áz hatuan négiben,
Coronazás
hogy lõn el végezésben,
Királynac meg hozác bizony
hirekben,
Iaytza alat Machomet nagy erõben.
Oly hamar
Király nagy hadat indita,
Kiuel Machomet Czaszárt meg
busita,
Hada rettentésséuel futamtata,
Minden hadi
szerszámit hátra hagya.
Nem nyughatic mert Suehla az
üdõben,
Czeh országban hadat gyûte fõldében,
Égetést tõn Mattyás az Király ellen,
Szent Vidot
biria feie mentségében.
Sietséggel szép hadat meg
indità,
Kiuel szent Vidba Suehlát be szorità,
Meg
viue és Suehlat fel akasztatà,
Társaiual edgyût meg
lakoltatà.
Ezenkõzben az Erdélyec ellen,
Kic
támattanac vala Király ellen,
Be méne nagy hadáual
Erdélységbe,
Kik semmic lõnec ez Király ellen.
Rettenetes haddal be Moldouába,
Mine az Istuán Vayda
ioszagába,
Éyel az Vayda Király taborára,
Rea üte
de meg veretet vala.
Végre néki az ország engettetéc,
Mert Királynác erõssen meg eskûuéc,
Mattyás
Király meg aiándékoztatéc,
Az ado is néki ot meg adatéc.
Az vtán hét hada lõn egymas vtán,
Czehec ellen
gyõzedelemmel iáruán,
Moruát Király orszagához
foglaluan,
Slesiát Lusaciát hozza haytuán.
Tére
Király onnat meg szep hadáual,
Mert ithon az wrac
arultatással,
Lengyel Király fiát Casmir
szauockal,
Be hosztác vala õc nagy
gyorsasággal.
Oly hirtelen és oly nagy
gyorsasággal,
Kezibe adác Nitrát tõb wrackal,
Mattyás Király indula õ hadáual,
Ki méne Casmir várbol
gyorsasággal.
Rontata meg Nitrát nagy hamarsággal,
Meg viue aszt edgyût az tõb várockal,
Lengyel
orszagba be kûlde szép haddal,
Égeténec térénec
kazdagsággal.
[p 0056] Az vtán meg halla Lengyel
Királynac,
Ellene hada volna vén Casmirnac,
Király is
paranczola Hadnagyinac,
Hamar szép hada gyûle az
Mattyásnac.
Vigan meg indula Király hadáual,
Mert
Braszlot Lengyel Király nagy hadáual,
Lengyel, Litua,
Orosz, Tatár hadáual,
Meg szallota vala igen nagy
haddal.
De ebben soc üdõ el nem telhetéc,
Élésse
Lengyel hadnac el fogyatéc,
Szapoliai Istuán el
boczatatéc,
Kitõl Lengyel ország el égetettéc.
Igen meg gyõtretéc Casmir országa,
Élés mia
fogyatkozéc tábora,
Békességet kezdénec ot iárnia,
Mind két Király az békességnec ala.
Paranczola Mattyás
õ hadnagyinac,
Hogy meg térne Szapoliai Istuánnac,
Meg tére ottan hada az Királynac,
Igy lõn vége két
Király nagy hadånac.
Rea méne Sabatzra õ hadáual,
Az
vár alat meg szálla taboráual,
Meg viue Sabatzot is õ
hadáual,
Tõrõkec kezbe lõnec mind az várral.
Ez
vtán Német Imperátor ellen,
Nagy hadat indita az Fridric
ellen.
Stiriát meg viue Király ez ellen,
Ausztriát
Carinthiát Czaszár ellen.
Czuda io szerenczeie
néki vala,
Minden felé houa érkezic vala,
Mind város
vár kezében lészen vala,
Gyõzedelemmel Isten láttya
vala.
Ezec vtán Ausztriában meg viue,
Béczet Vyhelyt
Király Kezéhõz viue,
Egész Imperium ellen eszt
téue,
Fridric ellen Mattyás magánac viue.
Soc hadai ez
Királynac voltanac,
Kic gyõzedelemmel mind el multanac,
Az
üdõckel eggyût el forgottanac,
Mert follyo vizeckel az
üdõc folnac.
Nagy soc dolgait ennec szamlalhattyuc,
Dolgaibol hasznos voltát láthattyuc,
Ha minden dolgát
most elõ számlallyuc,
De mind azoknac mostan békét
hadgyuc.
Oly igen iámbor vala életében,
Hadaiban és
czelekedetiben,
Tõkélletes vala igiretében,
Minden
dolgában és õ erkõlczében.
Soc iót szerzet vala
õ hazaiánac,
Io ótalma lõn az õ orszaginac,
De
fõképpen Magyar birodalomnac,
Hire neue nagy vala ez
Királynac.
[p 0057] Tõrténéc halála az nagy Királynac,
Ezer négy száz kilentzuenben iránac,
Harmintz
eggyedikben birodalmánac,
Béczben lõn halála Mattyás
Királynac,
Rettenetes lõn dolgoc Magyaroknac,
Hogy
halála lõn ily nagy Királyoknac,
Meg hala szerenczeyec
Magyaroknac,
Feyr várat lõn temetése annac.
Az
Magyaroc Királyokat siratác,
Mert halalát nékie sokan
szanác,
Király halalat nagy sokan ohaytác,
Kinec
halálán kõnyueket hullatác.
Sietuén azért gyûlést
hirdeténec,
Az Rákosra hamar egybe gyûlénec,
Holot
õc nem mind egyenesec lõnec,
Mert õc egymasnál
kûlõmbet érténec.
Rólla egy néhány wrac aszt
végezéc
Casmir fia Albért el valasztatéc,
Ez
országba wrac által hozatéc,
De azért õ meg nem
Coronásztatéc.
Ezen meg haraguéc az Albert Hertzeg,
Az fõldet mind el égete Hertzeg,
Végre Cassát meg
szálla Albért Hertzeg,
Meg nem vehete haza méne Hertzeg.
Gyorsan néhánnyan Mattyás fattyu fiát,
Ianos Hertzeget
Királlya valasztác,
Kic meg eskûttec vala az
Mattyásnac,
De nem méne véghõz dolgoc azoknac.
AZ
XXXVII. MAGYARI KIRALY. AZ Lengyel Lászlo, ki az elõt
Czeh Király is vala.
Egy néhánnyan Casmir masodic fiát,
Az iffiu Lászlo Hertzeget valasztác,
Ez
országba szépen Lászlot be hozác,
Feyr várat
wrac meg Coronazác.
Genelogiaiát ennec meg irom,
Rõuideden à mint meg irni tudom,
Magyari Király nemzetnec
eszt vallom,
Ércz meg czac à mint néked írua adom.
Vala Iagulánac az Adiugától,
Két fia az Layos Király
hugától,
Lászlo Casmir marattac vála attól,
És az
Lászlo szûletéc az Casmirtól.
Birodalma
huszon két esztendeig,
Lõn Királynac raytunc ennye
ideig,
Szerenczétleneknec lellyûc hadait,
Maga
diczirhettyûc egyéb dolgait.
Ennec minden dolga volt nagy
békeség,
Wralkodot ideében tiszteség,
Nem
wralkodot az tõruéntelenség,
Tõruént szolgáltatot
ez iámbor felség.
[p 0058] Rõuidûle ennec is meg
élete,
Mert Budában ki muléc az õ lelke,
Feyr varat el
temetetéc teste,
Fia Layos marada gyermekségbe.
AZ
XXXVIII. MAGYARI KIRALY, AZ II. Layos, Laszlo Királynac
à fia.
Nem halasztác wrac igen sokára,
Fiát
Layost valasztác Királyságra,
Viuéc Attya hellyén
az wrasagba,
Meg Coronazác õtet Királyságba.
Az
Christusnac ennye esztendeiében,
Ezer õt száz
tizen két esztendõben,
Layos Király ackor üle
szekében,
Kin lõnec az Magyaroc nagy õrõmben.
Ez
vtán ezer õt száz tizen négyben,
Tamás az
Esztergomi Ersekségben,
Leo Papánac
engedésségében,
Keresztes hadat tamaszta Tõrõc
ellen.
Tamadánac czac hamar fel parasztoc,
Kiknec ezec
valánac fõ Hadnagyoc,
Székely Gyõrgyel tamada eggyic
hadoc,
Székely Getzõuel vala masic hadoc.
Czac hamar
Lõrintz pappal harmad hadoc,
Balog deác vala negyed
Hadnagyoc,
Tõrõkrõl wrockra forditác hadoc,
V20gyekeznec hogy szakasztanac maguoc.
Oly igen
kegyetlenkednec mindenen,
De fõképpen à szegény
nemességen,
Semmit nem adnac õk az feiedelmen,
Sokan
vadnac keményec mindeneken,
Nem tûrhetéc wrac el õ
dolgokat,
Mert latác gyermekségben Királyokat,
Hamar
irek õ Erdély Vaydaiát,
Az nagy wr Szapoliai Ianos
Vaydát.
Sõt erõs hittel eskûnec Vaydanac,
Mind
országul hogy vészic Királyoknac,
Ha magtalan halala
az Layosnac,
Tõrténnéc az õ gyermec Királyoknac.
Ez
parásztoc ellen ha fel tamadna,
Wrac és nemesség velle
állana,
Õ hûtõket hogy halla Ianos Vayda,
Szép
hadáual mingyarást meg indula.
Ra gondola dolgara Ianos
Vayda,
Keresztessektõl semmit nem fél vala,
Mert
soc io vitézlõ népet tart vala,
Paraszt hadockal
mind meg viua Vayda.
Vala eggyic viadal Temes várnál,
Lõn nyeretesb Vayda az parasztoknál,
Meg vere õket
mind õ Hadnagyockal,
Székely Gyõrgyet meg étete
hayduckal.
[p 0059] Az masodic viadal lõn Varadnál,
Ki
Keresztesseket keueset szolgál,
Mert ot is kár
vallás nagy reayoc szál,
Meg veretnec nem soknac futás
használ.
Ra indula nagy Bothú Lõrintz papra,
Colosuárnál ra méne õ hadára,
Azoknac is nem kûlõmb
lõn iarássa,
Mert viuásnál futás inkáb
használa.
Ez nagy bothú Lõrintz pap meg fogatéc,
Colosuárat nyásson õ meg sûtettéc,
Paraszt
hadaknac ily vége tõrténéc,
Mert Szapoliai Ianos iol
forgodéc.
Gyorsan iffiu Layos indita hadát,
Szapoliai
Ianosra biza hadát,
Ki Sarno ala szalita táborát,
Ot
meg veréc Tõrõkec Király hadát.
El veszénec az
hadban io vitézec,
Szép hadi szerszámoc soc io
legényec,
Paxi Mihály és az vitéz Czehunger,
Az
Tõrõc had nagy nyerességet ot nyer.
Meg marada
viadalban az Vayda,
Mert volt az kegyes Isten ackarattya,
az vtán ezer õt száz huszon egyben,
Nagy haddal
Solimán Czaszár készûluén.
Nagy haddal az
Tõrõc Czaszár indula,
Harmad fél száz ezer
néppel tamada,
Nándor Feyr várat aual meg szalla,
Kit
szallássa vtán meg is võt vala.
Nagy haddal ezer
õt száz huszon hatba,
Tõrõc Czaszár esmet
szálla taborba,
Magyar wrac lõnec hoszszu
tanáczba,
Kiért végre lõnec nyomoruságba.
Nagy
wrackal Király tanáczot tarta,
Tõrõc Czaszar ellen
hadat tamaszta,
Szapoliai Ianosnac paranczola,
Erdélyi haddal hogy õ is tamadna.
Oly igen nagy hadat
Vayda tamaszta,
Erdélynec senki oly hadat nem látta,
Kiraly melle szép hadáual indula,
Az wrackal Király hogy
eszt meg halla.
Sokan Királynac tanáczot adánac,
Az
nagy wrac hogy elegen volnánac,
Czaszár hadáual
szembe meg vinánac,
Neuet ne adnánac aual Vaydánac.
Tanaczokat az Király meg fogadà,
Szapoliai Ianost õ meg
nem vara,
De keués Néppel Czaszárral meg viua,
Meg
veretéc Czaszár mia õ hada.
Rettenetes lõn ez
egész országnac,
Mert futássa nem hasznal az
Királynac,
Sár vizébe lõn halála Layosnac,
Gonosz
tanácz miát mind el hullánac.
[p 0060] Veszénec
viadalban soc fõ népec,
Baczi Ersec, az Barát, Tomori
Pál,
Szépessi Gyõrgy, és az Palotzi Antal,
Drágfi
Ianos, és az io Szétsi Tamás.
Meg nem
szamlalhatnác soc io vitézzel,
Mennye fõ renden valo
nép eséc el,
Prini Ferentz vesze Laszlo Erseckel,
Soc vitézec hullánac el ezeckel.
Kõuetkezic à
Szapoliai Ianosrol, kit à Magyaroc meg Coronásztác.
Az io Szapoliai Ianos Királyról,
Lészen
szllássunc már Királysagáról,
Õ birodalmában
tõrtént dolgáról,
Magyar wraknac õ Czauargasokról.
Deakoc mikor ennyit szamlalnánac,
Ezer õt száz
Huszon hatban irnánac,
Vtánna Layos Király halálánac,
SzapoliaiIanost valasztác Királynac.
Tuduán régi
hûtõket emlekeznec,
Egy ackaratbol Feyr várra gyûlnec,
Mind egyenlõ képpen errõl végeznec,
Coronát Ianosnac
feiébe tésznec.
Vigadánac wrac Ianos Királynac,
Tudgyác vala minden voltát Királynac,
Ellenkezic egy nehány
wr Kiralynac,
Igyekeznec más Királyt be hozzanac.
Illyen
volt régtûl fogua tû dolgotoc,
Magyar wrac hogy czac
árulkodgyatoc,
Iámbor wraktol boczanatot vároc,
Az kic
illyetenec azokrol szóloc.
Nehány wrackal Ferdinandus
Király,
Be hozata magát ez Német Király,
Ezer õt
száz huszon hét hogy kõzel ál,
Coronásztatéc meg Ferdinand Király.
Ottan hamar Budaba
õ be méne,
Io Buda várában székébe üle,
Ianos
Király Tokainal hadat gyûte,
Arultatás miat hada el
vesze.
Mely szép neuûnc Magyaroc nékûnc vagyõ,
Arultatás miat szép hitûnc vagyon,
Tériûnc meg
hogy Isten más neuel lásson,
Iob hirt neuet ez
mostaninál adgyon.
Ily dologért wrac gonosságaért,
Vesztõc országunkat pártolkodásért,
Isten
most is ostoroz minket azért,
Mi két fele valo
szakadásunkért.
Nem soc üdõre esmet haddal
gyûle,
Erdély Lengyel erõuel készûle,
Ziuára
szalla az harmad mentébe,
Meg czalatéc ot is Király
ügyébe,
[p 0061] Ianos Királyt az wrac el árultac,
Bennec sokan szupponra kéuånkoztac,
Hituán
eleségre ot is találtac,
Az mellet nincz tisztessége
Magyarnac.
Ianos Király Lengyel országba méne,
Tõrõc Czaszár kõueteket be kûlde,
Biztattya Ianos
Királyt hogy ne felne,
Mert egyszer még székébe be
ültetne.
Szép erõuel Ianos Király készûle,
Lengyel országbol szép néppel ki iõue,
Tõrõc
Czaszár is nagy haddal készûle,
Harmad fél
száz ezer embert készite.
Gyorsan Ferdinandus
lõn rettenésbe,
Buda váråt pusztán hagya feltébe,
Tõrõc Czaszår rayta kõnyõrûltébe,
Ianos
Királyt be ültete székébe.
Lássåtokza Magyaroc
dolgotokat,
Az pogánnál aláb valoságtokat,
El hagyátoc
Coronás Kiralytokat,
Más felé fogatoc tû louatokat.
Ó
Magyaroc ha eszt meg gondolnátoc,
Minémû hir, neû
romlás tû raytatoc,
Igaz wratoc fiát wralnátoc,
Haszontalan wrat hátra hadnátoc.
Rettenetes dolog vólt
ez kõsztetec,
Mikor Német Király volt ti kõsztetec
Ha errõl tû gyokran emlekeznétec,
Miattoc latnátoc
veszedelmetec.
Ily hituán lõn Peter elsõ kezdésbe,
Ki szent Istuán vtån üle à székbe,
Másic
Otho iõue tû kõzitekbe,
Szégyenére ki meg tére
fõldébé.
Az harmadic szåmlalåsba Sigmond lõn,
Ki felesége vtán Királytoc lõn,
Hasznotoc ti
néktec igen nagy kárt tõn,
Mert országotoc meg
keuesedue lõn.
Még az vtán negyed Német Albért lõn,
Lásd meg ez országnac ez is czac kárt tõn,
Semmi
nemzete ennec Magyar nem lõn,
Felesége vtán noha Király
lõn.
Sõt vtánna fia iffiu Lászlo lõn,
Attyárol
Annyárol tiszta Német lõn,
Ideébe minémû
romlástoc lõn,
Lássátoc czac ez minémû hasznot
tõn.
Itt pusztán hagyassát tû az Budánac,
Két Német Királytoc hatta pogánnac,
Ezer negy száz
õtuen õtben hogy írnac,
Német Lászlo hagya nagy
Machometnec.
Ezer õt százban és huszn kilentzben,
Ferdinand fel lépéc Budárol Béczben,
De ot sem mére
maradni féltében,
Budát el hagya országgal egyemben.
[p 0062] Szembe nem mére vini az Czaszáral,
Mint
egyéb Királyoc vittac pogánnal,
De gondola inkáb
használ futással,
Orszagunkat hagya õ
pusztasággal.
Sõt az vtán hogy Czaszár eszt
mûuele,
Ianos Királyt hogy székébe ültete,
Nagy
hadáual õ Bécz ala fel méne,
De hideg téltûl wra nem
lehete.
Ezec vtán esmet ennye üdõben,
Ezer õt
száz és harmintz esztendõben,
Ferdinandus bizuán
Német erõben,
Budát meg szálla viua nagy
erõssen.
Gyorsac várbeliec igen vigyáznac,
Czac az
egy menybeli Istenben biznac,
Viuássockal Németec nem
használnac,
Szégyenekre onnat el pironganac.
Ianos
Király nem soka wralkodéc,
Ezer õt száz negyuen
mikor érkezéc,
Fia Isabella Aszszonnac
szûletéc,
Attya neuén Ianosnac kereszteléc.
Lõn Ianos Király ezen nagy õrõmben,
Mikor halla
Százsebesbe Erdélyben,
Vgyan ottan eséc nagy
betegségben,
És ki muléc Király azon fekésben.
Ily
betegségében õ fiát hagya,
Petruit Peternec ótalmul
hagya,
Frater Gyõrgyet melleie társul valla,
Kit
szegénységbõl Kiråly fel võt vala.
Õ hiuei az
Királyt el ki viuéc,
Testét Székes Feyr várban
temetéc,
Õ halalát nagy erõssen kesergéc,
Szánnyác mert õ ides Attyoc el eséc.
Nem vala ez
erkõlczében meg vetõ,
Életében mert vala Isten
félõ,
Iámbor igaz mondo io had viselõ,
El arulac
kikhõz vála io téuõ.
Igazac az wrac ha lésznec
vala,
Ha Királynac hiuen szolgálnac vala,
Orszagokban meg maradhatnac vala,
Magyaroc vyonnan
épûlnec vala.
Az masodic Ianos Királyról, à
Szapoliai Ianos fiárol.
Szóllyunc immár mi kegyelmes
wrunkról,
Ez mostani iffiu Ianos Királyról,
Halát
adgyuc Istennec io voltáról,
Igaz ágazássat hozzuc
Toxunról.
Tamada hada nagy Ferdinandusnac,
Hogy halálát
halla Ianos Királynac,
Buda vára ala haddal szallánac,
Iffiu Ianos Annyáual ben szorulnac.
[p 0063] Ez dolgon
Soliman Czaszár haraguéc,
Egy fõ Bassa haddal el
boczatatéc,
Õ maga is az Czaszár el érkezéc,
Ki
miat Német had meg rettentetéc.
Nagy soc Német az
üdõben el vesze,
Mert nem lõ Tõrõc miat kimilete,
Erõsb lõn az Tõrõc Czaszarnac népe,
Nagyob is
vala Németnec ereie.
Királyne Aszszonnac
Czaszár izene,
Hogy õ hozza Király fiát ki kûldgye,
Isabella Aszszony sokat keserge,
Véli
pogannál maradna gyermeke.
El fogasa lõn az Tõrõc
Balindnac,
Kiraly fia meg kuldetec Annyánac,
De el
foglaltatéc vára Budánac,
Mert Német lõn oka mind ez
dolognac.
Gyorsan Aszszonyunc el iõue Lippara,
Onnat Erdélybe Gyula Feyr várra,
Hiuéuel az io Petruit
Peterrel,
És kéncz tarto Baráttal Frater Gyõrgyel.
Ily
oka lõn az mi veszedelminknec,
Ferdinandus Németec
gyõtrelminknec,
Kereszttyént Budán nem
szenuedheténec,
Bûz oda menni Pogánt el szenuednec.
Ezen meg is Ferdinandus õrûle,
Magyar országnac
hogy meg is egy része,
Vég warackal ackada kezébe,
Kiket lassan eyte mind Tõrõc kézbe.
Lõn harmad
esztendõben az Sulimán,
Készûlésbe hogy Magyaroc
orszagán,
Birodalmát végyen õ soc vég varán,
Németec hasznotlan voltokat latuán.
Mikor ezer õt
száz negyuen háromban,
Irnac vala ackor az Feyr várban,
Be ferkezéc Czaszár és Esztergomban,
Lõn az
Német it is hasznotlanságban.
Ez volt dolgoc mindenkor
Németeknec,
Erõssen igirtec és eskûttenec,
Mint az
Disznóc õc õszue gõrdûltenec,
De
segitségre iõni nem mértenec.
Soc várakat mikor az
Pogán meg võt,
Az Német had erõssen gyûlekezet,
Nagy soc fegyueressel igen tûndõklet,
Semmit nem
használt mert hamar meg dõglõt.
Vay Magyaroc mely
bolondoc tû vattoc,
Magyar feiedelmet kit nem wraltoc,
Nyiluán valo veszesteket lattyátoc,
De hiszem hogy
Némete valt gyomrotoc.
Ra kérlec dolgotokra gondollyátoc,
Nézzétec meg mint vitoc hadakosztoc,
Tisztességben
azért keuesben vattoc,
Mert egy Rabot Német nem ád raytatoc.
[p 0064] Az meg váltásnac ennye ideiben,
Ezer õt
százban és az õtuen egyben,
Frater Gyõrgy Barat méne
ki nyirségben,
Grof Nicoláual lõnec végezésben.
Más
felé nyoma Barát õ kengyelét,
Mert batorban hátra hagya
hûségét,
Aiánla Ferdinándnac õ hûségét,
Wra
Aszszonya ellen tõn végezést.
Ezer õt
száz õtuen két esztendõben,
Ferdinand nagy hadat
kûlde Erdélyben,
Barát lõn czel czapásban
beszélésben,
Orszagábol wrát ki beszélésben.
Slesiában Hertzegséget opoliát,
És Ferdinandusnac
eggyic leanyát,
Nékie adgyác Barát ily módokat,
Czac
kezébe vehesse országokat.
Budosasra
Aszszonyáual õ wrát,
Boczata és Ferdinandnac
orszagát,
Foglala de nem sokára az Barát,
Meg
õletéc Isten ála boszszuiát.
Mikor ennye
esztendõben már volnánc,
Ezer õt száz és
õtuen hatban irnánc,
Petruittal egy tanáczon mi iaránc,
Országunc iauára esmet gondolánc.
Be iõuésse
vyobban Aszszonyunknac,
Vélle egyetemben az mi
wrunknac,
Halát adgyuc errõl menybeli wrnac,
Dicziretet
mongyuc õrõcke annac.
Immár it ez mi kegyelmes wrunknac,
Genelogiaiát mi Királyunknac,
Nemét hozom agarol az
Toxunnac,
Ki vala Attya Geysánac Mihálnac.
Geysa fia
szent Istuán Király vala,
Mihálnac fia kopasz
Lászlo vala,
Ez Laszlonac harom fia marada,
Lende,
Bela, Leuente neuec vala.
Ez elsõ Belanak is három fia,
Geysa, Lászlo, és Lampert Hertzeg vala,
Lampert fia az
Almus Hertzeg vala,
Almus fia vac Bela Kiraly vala.
Vak
Belánac harom fia marada,
Geysa, Istuán, és Lászlo
neuec vala,
Geysa fia Istuán és Bela vala,
Bela fia az
masod András vala.
Ez András fia lõn negyedic Bela,
Bela fia õtõdic Istuán vala,
Ez Istuán Király leanya
Maria,
Siciliai santa Caroly társa.
Sánta Carolnac
lõn attol egy fia,
Carolus Marcellus õ neue vala,
Marcellus fia Carobertus vala,
Kit Magyaroc Carolnac hinac
vala.
[p 0065] Ez lõn az Magyari nagy Caroly Király,
Vtánna fia Layos lõn az Király,
Ki Magyar országnac
nagy sokat szolgál,
Kinec neue most is dicziretben
ál.
Ez Layosnac marada két leanya,
Maria ki lõ
Sigmond Czaszár társa,
Adyuga Lituai Iagula társa,
Ki lõn Adiuga vtán Királyságba.
Mert Layos halála vtán
Adiugát,
Lengyelec meg Coronazác leanyát,
Lituai
Hertzegnec adác Adiugát,
Lászlonac hiuác az vtán
Iagulát.
De elõszer meg Kereszteltéc vala,
Aszszonyokat néki úgy attác vala,
Királyocka az
vtán võttéc vala,
Lászlonac hiuác Coronasztác
vala.
Lõn Adiugánac Lászlotól két fia,
Casmir
és Lászlo az õ neuec vala,
Lászlo Magyari
Királlya lõt vala,
Ki Varuán viadalban meg hólt vala.
Casmir lõt vala Lengyelec Királya,
Kinec fia Lászlo
és Sigmond vala,
Masod Lengyel Laszlo Magyari Király,
Ennec fia lõn iffiu Layos Király.
Lengyel Királlya lõt
valá az Sigmond,
Kinec fia mostani Lengyel Sigmond,
Ez
Sigmondal egy vala Isabella,
Kegyelmes Aszszonyunc
wrunknac Annya.
Hozám az Német Adámrol Noera,
Noerol
hozám Attilla Királyra,
Attillárol hozám en az Toxunra,
Mint ez elõt tõllem meg lõn ez írua.
Kõnyõrõgyûnc az kegyelmes Istennec,
Minden iot adgyon
az mi feiedelmûnknec,
Magyaroc io szûbõl
szolgállyunc ennec,
Mert kegyelme kõzõttûnc ez
Istennec.
Lattyátoc az mit Istentõl mi varnánc,
Hogy
ha igazac iámborok mi volnánc,
Láttyuc hogy ez által meg
maradhatnánc,
Elebbeli io üdõket lathatnánc.
Lattyuc
hiueiuel mely nagy io téuõ,
Igaz kegyelmes és õ Isten
félõ,
Mindeneknec õ igaz tõruén téuõ,
Adgyad
Isten légyen hoszszu életû.
Õrõgbicz meg wr
Isten birodalmát,
Nagy Wr Isten szélesicz meg
orszagát,
Esmerhessûc szent felséged io
voltåt,
Kegyelmes Királyunkon nagy irgalmát.
Magyaroc
szolgállyunc ennec hiûséggel,
Mert Isten látot ez
kegyelmességgel,
Ne legyûnc tiuelgõc az mi
hûtûnkben,
Halálunkig maradgyunc az hûségben.
[p 066 ] Éltesse Isten Királyt õ felségét,
Adgyon
minden dolgaiban szerenczét,
Nyutsa hozza az wr Isten
iob kezét,
Magyaroc errõl mondgyuc Ament Ament.
Summa
szerént az Magyar Királyoknac,
Genelogiaioc dolgoc
azoknac,
Dereg dolgoc soc volna Királyoknac,
Summa
szerént eszt írtam oluasóknac.
Ezer õt
százban és az hatuan hétbe,
Bor kostolo Márton
pûspec hétébe,
Vers szerzõnec ninczen hellye
vétekbe,
Kalota szegben végezéc Erdélybe.
FINIS. Nyomtatot Colos4árat Heltaj Gaspárne
Mûhellyébe, 1576 Esztendõbe.