VAJDA KAMARÁSI LÖRINC:SZEP TANVLSAG AZ IÔVENDÔ RETTENETES ITILET NAPIAROL 0001


LAtom hogy sokan nagy Cronikakat irnak, Hatalmas Uraknak eletekrõl szolnak, Erõs Vitezeknek halalokrol irnak, sok veszedelmekrõl Hadakrol tanitnak.

Azoknak irasok kedvesek Uraknak, latom gyõnyõrûseg az iras tudoknal, Nemesnel kõssegnel es sok tanitoknal, az el mult ûdõkrõl hogy szep dolgokat hal.

Vegyek jol eszekben az Magyar nemzetek, két dologrol irok mostan en tûnektek, Iõvendõ dolgokrol hogy tû meg ternetek, hasznatokra leszen ha neki engettek.

Rettenetes elsõ itilet napjarol, az Ur hatalmasson, el jõ Orszagabol, Mindeneket fel kõlt az fõldnek porabol, jokat gonoszokat itil igassagbol.

Ennekem igy tetzik illik errõl irnom, masodszor teneked elõdbe szamlalom, Hivek kik legyenek te neked meg irom, mert nagy bodogsagok jõvendõ jol tudom.

Nem oknelkûl irom ezeket tûnektek, az Ur parancsollya nekûnk Hiveinek, Hogy mi meg hirdessûk az û nepeinek, az ititlet napjan hogy el ne veszeszenek.

Csendesseggel azert halgasßatok rea, itilet napiarol szollok vigyaz rea, Az kik meg nem ternek az Ur Isten mondgya, õrõk karhozattal azokat meg ronttya.

Igen rettenetes az itilet napja, az szent iras nekûnk mikeppen meg mongya, Az kegyetlen nepek nagy nyomorusagra, akkor fel tamadnak õrõk karhozatra.

Ugy vagyon meg irva az Isten Kõnyveben, hogy oly rettenetes nap jõ el hirtelen, Melyhez hasonlatos nem volt it ez fõldõn, mindenek rezketnek akkor felelemben.

Szõrnyû bûnteteset az nagy Ur Istennek, akkoron meg lattiak az kegyetlen nepek, Az fõldnek porabol mikoron fel kelnek, az hitetlenekkel õrõk kinra mennek.

Ved eszedben kerlek te ember magadat, Istennek szolgai mely szepen tanítnak, Rettenetes voltat itiletnek irjak, Istennek haragjat az bûnert kialtyak.

[p 0002] Az Ur Isten nepet szepen arra intik, hogy az gonoszsagtol minden el tevozzek, Ha ki azt akarja hogy el ne karhozzek, Isten igejetõl at meg uyitassek.

Igen nagy felelem az bûnben heverni, az itilet napjat mert nem tudgya senki, Azkor gonoszokat az Ur meg iteli, es õrõkke valo karhozatra veti.

Dicsird az Ur Istent tery meg eletedben, Kerlek szent igejet immar ved eszedben, Mert rõvid eleted meg hidgyed kegyetlen, ez fõldi õrõmõd mind semmie leszen.

Azt bizonnyal hidgyed az Ur rendelese, az kegyetleneket hogy û meg bûntesse, es minden bûnõsnek az ki meg nem terne veszedelem annak bûntetese.

Kegy dert meg utal az Isten, az sok gonoszsagert nem eltedben, meg atkoz es el vezt kerlek ved eszedben, ha hozza meg nem tersz az te eletedben.

Az Ur Iesus Christus igaz itilettel, lenek meg ver nagy veszedelemmel, Mind õrõkke rettenetes tûzzel az itilet napjan meg ver mind .

Mind szent Attyaktol Isten nepeitõl akkor e zol szent nemzetsegitõl, Az Szent Prophetaktol Isten Hiveitõl, mert az Christus Iesus el valazt ezek .

Az szent embereknek es az igazaknak nagy bodogsagokat latvan csudalkoznak, Hogy Isten kedveben azok jutottanak, az kiket oknelkûl meg nyomorgattanak.

Rettegnek bankodnak es igen ohaitnak, minden Hivek kõzzûl hogy ki valaztatnak, Illyen itilettel magok felõl szolnak, keserves sirassal ekkeppen kialtnak.

Az mi eletûnkben lattyuk tevelgettõûnk, az nagy Isten utan nem jart az mi szûvûnk, Es az egy igassag nem fenlet minekûnk, veszedelmes karos utakat kõvettûnk.

Semmit nem hasznaltunk az nagy kazdagsaggal, minden kevelyseggel es az hamissaggal, Mind haszontalan volt az csalard Vilaggal, mint az arnyek el mult minden jovaival.

[p 0003] Igen nagy sokassag akkor meg ternenek, es az igassagnak akkor engednenek, Az sok gonoszsagert hogy el ne vesznenek, Christus Urunk mondgya hogy igy kõnyõrõgnek.

Siralmason kerûnk kõnyõrûly mi raytunk, nam az te nevedbe Uram tanitottunk, Csuda tetelekkel mindent jora hittunk, noha sok bûnõkkel Uram meg bantottunk.

En nagy haragomban akkor û nekie, igaz itilettel hamar meg felelek, Tavozzatok tõllem tû Istentelenek, minden gonoszsagot kik cselekettetek.

Rettenetes tûzre es keserûsegre, tû most mennyetek nagy veszedelemre, Mert egybe gyûlt hetetlen tûzre, az gonosz eletert ez nagy buntet

Ved eszedbe kerlek Ember te magad ek hogy vesd hatra gonosz utaidat, Nam hallod az Urnak nagy kemeny haragjat az itiletnek rettenetes voltat.

Vay ha ra al az fõldõn eltedben, sokkal job te neked elned legben, Az õrõk eletet igy venned szent en, mert hamis kazdagsag karhozatra viszen.

Sokszor te tagaid meg botrankoztatnak, mert az gonoszsagra u teged vonznak, Christus Urunk mondgya ne enged oknak, mert azok tegedet karhozatra haitnak.

Dicsird az Ur Istent vagd el tagaidat, szemeidet told ki ha meg botrankoztat, Az csalard Õrdõgnek az û akarattjat, szaggasd ki szûvedbõl minden kivansagat.

Ekkeppen Istennek job kedveben lenned, es nagy szegensegben az eletet venned, Hogy nem hamissaggal nagy kazdagon lenned, az fel tamadasban õrõk tûzre menned.

Igen rettenetes az Isten haragja, az Embert az fõldrõl mert hamar ki irtya, Vad fat gyûkerebõl hirtelen ki vagja, es meg olthatatlan tûzre õket hannya.

Erre az Szent Ianos Sidokat tanittya, hogy az Iesus Christus [p 0004] az Híveknek Ura, Nagy szep tiszta Buzat be gyûyt hailekaba, veghetetlen tûzre polyvat konkolt hannya.

Tiszta szep igikkel ha ra halgatnatok, Christus Urunk mongya ha meg tanolnatok, Hogy mind vadfak, polyvak Isten elõt azok, az sok gonoszsagot az kik gyakorlatok.

Igen szûkseg Ember magad meg esmerned, ily nagy bûntetestõl immar meg rettenned, Szantalan sok bûned bizonnyal jol erted, mellyekbõl Istenhez meg kellene terned.

Ezeket most irtam nektek szent irasbol, az nagy Ur Istennek kemeny haragjarol, Es az itiletnek nagy szõrnyû voltarol, elsõ rezt vegesztem nagy szomorusagbol.

SECUNDA PARS, DE FIDELIBUS & justis gloriaque eorum aeterna.

SOk ezer Magyarok rea halgassatok, en az igazakrol immar nektek irok, Nagy bodogsagokrol szent irasbol szollok, ha rea halgattok meg vigasztalodtok.

Ved eszedben kerlek az sz. David írja, bodognak igaznak mind azokat mondgya, Kiknek az Ur Isten vetket meg bocsattya, mert ezek ez fõldõn meg ternek hozzaja.

Csendesseggel errõl illik gondolkodnunk, mint bocsatatik meg szantalan sok bûnûnk, Isten szine elõt hogy igazak legyûnk, nagy dûcsõsegeben hogy mi rezt vehessûnk.

Halgas rea kerlek Istennek szavara, û mely szepen hiu Paenitenciara, Az sok gonoszsagbol szent igassagara, ha meg terz hozzaja meg tart bodogsagra.

Rendel szep beszeddel igy szol az Ur Isten, senkit nem akarok az bûnben el veszzen, De inkab akarom hogy en hozzam terjen, szent igassagomban mind õrõkke ellyen.

Irgalmassagombol bûneit el tõrlõm, Valamely oraban szegeny bûnõst ertem, Hogy en hozzam meg ter az õ eleteben, soha bûneirõl meg nem emlekezem.

[p 0005] Szent Isten vagyok en mindent jora intek, azert hagyom nékték hogy szentek legyetek, Minden gonoszsagot azert gyûlõlyetek, Paenitenciara hozzam meg terjetek.

Tery meg azert Ember te sok bûneidbõl, mosd meg kezeidet az artatlan vertõl, Kerlek szûnnyetek meg az sok gyûlõsegtõl, halgasd szent igemet engedelmes szûbõl.

Igy nagy kegyelmessen en hozzam fogadlak, az te sok bûnõdbõl szepen meg tisztitlak, Mint az fejer gyapjat nagy szepen meg moslak, es mint az fejer ho szepen meg tisztitlak.

Igen szûkseg Ember neked meg ertened, en tõrlõm el neked minden bûneided, Ha en hozzam meg tersz nalam ûdvesseged, es nagy kegyelmessen meg bocsatom vetked.

Nam az szent irasban minket ekkeppen int, tery meg bûnõs Ember az Isten igy tanít, Mert az te vetkeid tegedet be merit, az veszedelemre nagy melysegre be vet.

Sies azert Ember az Istenhez, tellyes eletedben û szent igejehez hidgyed igy kõzel lesz az õrõk elethez, hogy ha ragazkodol Isten beszedehez.

Pelda legy mindennek te az szent eletben, Paenitenciara te meg tert hûtõdben, Mind eyel es nappal az Ur tõrvenyeben, gyakorlyad elmedet û szent igejeben.

Ez jambor elettel birjad õrõksegûl, Istennek Orszagat meg fegyhetetlenûl, Meg nem csalatkozol hidgyed ketsegnelkûl, ha az igaz hitben ekkeppen elz szentûl.

Az nagy Ur Istennek szõmei azokon, az kik õtet felik az egy igaz hûtben, Isten el taplallya õket kegyelmessen, es õket meg aldgya tellyes eletekben.

Dicsiretben leszen az Hiveknek dolgok, Isten kegyelmebõl kik meg igazultok, Az fel tamadasban bodogsagra juttok, az õrõk eletre mert mind fel tamattok.

Gondolkodgyal azert mar az ûdvessegrõl, es az ûdvessegben nagy dicsõsegedrõl, Mind õrõkke valo te nagy [p 0006] õrõmõdrõl, mert Isten hivei szepen irnak errõl.

Lasd meg az szenteknek errõl tanitasat, szûntelen hirdetik az itilet napjat, Es minden hiveknek meg szabadulasat, ekkeppen irjak meg hivek bodogsagat.

Oh ha ra gondolnal az szep fenyes napra, az éghen tûndõklõ Holdra Csillagokra, Mind azoknal szebben hivek bodogsaga, mikor fel tamadnak az szent iras mondgya.

Rõvideden tanit errõl Christus Urunk, kit bizonnyal hiszûnk hogy mi igassagunk, Halhatatlansagra mondgya fel tamadunk, az Sz. Angyalokhoz mi hasonlok leszûnk.

Igen szepen tanit hogy igazak legyûnk, az õrõk eletre hogy mi be mehessûnk, Es mint az nap fenye akkoron tûndõklûnk, õrõk dicsõsegben vele eggyût leszûnk.

Akkoron meg latod reghi szent Atyakat, szent nemzetsegekkel az Patriarchakat, Isten nepeivel az Szent Prophetakat, az hû Tanitokkal az Apostolokat.

Minden szent sereggel az Szent Angyalokat, akkoron meg latot edes magzatídat, Iambor Isten felõ szent rakonsagidat, mert mind fel tamaztya az Isten azokat.

Dicsiryûk az Istent az Szent Prophetakkal, minden szent Attyakkal es jo tanitokkal, Edes Gyermekinkkel az Szent Prophetakkal, mind õrõkke elûnk az Urnal azokkal.

El tõrli az Isten akkor szõmeinkrõl, minden kõny hullatast faydalmat testûnkrõl, El tavozik akkor banat mi szûvûnkrõl, sok hamis gondolat tevelyges elmenkbõl.

Igen nagy dûcsõseg adatik minekûnk, hogy ha meg utallyuk szantalan sok bûnûnk, Az nagy Ur Istenhez hogy ha mi meg terûnk, az õrõk eletben bizony rezt vehetûnk.

Fogadasa vagyon errõl az Istennek, hogy irgalmas leszen minden bûnõsõknek, Nekûnk-is kegyelmes gyarlo embereknek, kik hozza meg ternek szegeny embereknek

Ezert illik nekûnk az Istenhez ternûnk, minden banatinkban [p 0007] az Istent dicsirnûnk, Es szent Igejevel mindemkoron ellyûnk, hogy az karhozattol mi meg menekedgyûnk.

Csudallatos szepen az hatalmas Isten, ezert hiu hozza az mi eletûnkben, Es azert var minket nagy sok ideiglen, hogy meg vigasztallyon szent igiretiben.

Irgalmas az Isten bizony meg hidgyetek, es minden bûnõsek az kik hozza ternek, Kegyelmessegebõl mind õrõkke elnek, õrõk dicsõseget az Istentõl nyernek.

Teged mind õrõkke dicsirlek Ur Isten, kerlek Szent lelkeddel vezerly eletemben, az te szent Igidnek igaz ertelmeben, hogy tegedet dicsiryûnk mind õrõkke Amen.

FINIS