VAJDA KAMARÁSI LÖRINC:SZEP TANVLSAG AZ IÔVENDÔ
RETTENETES ITILET NAPIAROL 0001
LAtom hogy sokan nagy Cronikakat irnak, Hatalmas Uraknak
eletekrõl szolnak, Erõs Vitezeknek halalokrol irnak,
sok veszedelmekrõl Hadakrol tanitnak.
Azoknak irasok
kedvesek Uraknak, latom gyõnyõrûseg az iras tudoknal,
Nemesnel kõssegnel es sok tanitoknal, az el mult
ûdõkrõl hogy szep dolgokat hal.
Vegyek jol
eszekben az Magyar nemzetek, két dologrol irok mostan en
tûnektek, Iõvendõ dolgokrol hogy tû meg ternetek,
hasznatokra leszen ha neki engettek.
Rettenetes elsõ
itilet napjarol, az Ur hatalmasson, el jõ Orszagabol,
Mindeneket fel kõlt az fõldnek porabol, jokat gonoszokat
itil igassagbol.
Ennekem igy tetzik illik errõl irnom,
masodszor teneked elõdbe szamlalom, Hivek kik
legyenek te neked meg irom, mert nagy bodogsagok jõvendõ
jol tudom.
Nem oknelkûl irom ezeket tûnektek, az Ur
parancsollya nekûnk Hiveinek, Hogy mi meg hirdessûk az
û nepeinek, az ititlet napjan hogy el ne veszeszenek.
Csendesseggel azert halgasßatok rea, itilet napiarol
szollok vigyaz rea, Az kik meg nem ternek az Ur Isten
mondgya, õrõk karhozattal azokat meg ronttya.
Igen
rettenetes az itilet napja, az szent iras nekûnk mikeppen
meg mongya, Az kegyetlen nepek nagy nyomorusagra, akkor fel
tamadnak õrõk karhozatra.
Ugy vagyon meg irva az Isten
Kõnyveben, hogy oly rettenetes nap jõ el hirtelen, Melyhez
hasonlatos nem volt it ez fõldõn, mindenek rezketnek akkor
felelemben.
Szõrnyû bûnteteset az nagy Ur Istennek,
akkoron meg lattiak az kegyetlen nepek, Az fõldnek porabol
mikoron fel kelnek, az hitetlenekkel õrõk kinra mennek.
Ved eszedben kerlek te ember magadat, Istennek szolgai
mely szepen tanítnak, Rettenetes voltat itiletnek irjak,
Istennek haragjat az bûnert kialtyak.
[p 0002] Az Ur
Isten nepet szepen arra intik, hogy az gonoszsagtol
minden el tevozzek, Ha ki azt akarja hogy el ne karhozzek,
Isten igejetõl at meg uyitassek.
Igen nagy felelem az
bûnben heverni, az itilet napjat mert nem tudgya senki, Azkor
gonoszokat az Ur meg iteli, es õrõkke valo karhozatra
veti.
Dicsird az Ur Istent tery meg eletedben, Kerlek
szent igejet immar ved eszedben, Mert rõvid eleted meg
hidgyed kegyetlen, ez fõldi õrõmõd mind semmie
leszen.
Azt bizonnyal hidgyed az Ur rendelese, az
kegyetleneket hogy û meg bûntesse, es minden
bûnõsnek az ki meg nem terne veszedelem annak
bûntetese.
Kegy dert meg utal az Isten, az sok
gonoszsagert nem eltedben, meg atkoz es el vezt
kerlek ved eszedben, ha hozza meg nem tersz az te
eletedben.
Az Ur Iesus Christus igaz itilettel, lenek meg
ver nagy veszedelemmel, Mind õrõkke rettenetes tûzzel
az itilet napjan meg ver mind .
Mind szent
Attyaktol Isten nepeitõl akkor e zol szent
nemzetsegitõl, Az Szent Prophetaktol Isten Hiveitõl, mert
az Christus Iesus el valazt ezek .
Az szent
embereknek es az igazaknak nagy bodogsagokat latvan
csudalkoznak, Hogy Isten kedveben azok jutottanak, az kiket
oknelkûl meg nyomorgattanak.
Rettegnek bankodnak es igen
ohaitnak, minden Hivek kõzzûl hogy ki valaztatnak, Illyen
itilettel magok felõl szolnak, keserves sirassal
ekkeppen kialtnak.
Az mi eletûnkben lattyuk
tevelgettõûnk, az nagy Isten utan nem jart az mi
szûvûnk, Es az egy igassag nem fenlet minekûnk,
veszedelmes karos utakat kõvettûnk.
Semmit nem
hasznaltunk az nagy kazdagsaggal, minden kevelyseggel es
az hamissaggal, Mind haszontalan volt az csalard
Vilaggal, mint az arnyek el mult minden jovaival.
[p 0003]
Igen nagy sokassag akkor meg ternenek, es az igassagnak
akkor engednenek, Az sok gonoszsagert hogy el ne
vesznenek, Christus Urunk mondgya hogy igy
kõnyõrõgnek.
Siralmason kerûnk kõnyõrûly mi
raytunk, nam az te nevedbe Uram tanitottunk, Csuda tetelekkel
mindent jora hittunk, noha sok bûnõkkel Uram meg
bantottunk.
En nagy haragomban akkor û nekie, igaz itilettel
hamar meg felelek, Tavozzatok tõllem tû Istentelenek,
minden gonoszsagot kik cselekettetek.
Rettenetes tûzre
es keserûsegre, tû most mennyetek nagy
veszedelemre, Mert egybe gyûlt hetetlen tûzre, az
gonosz eletert ez nagy buntet
Ved eszedbe kerlek
Ember te magad ek hogy vesd hatra gonosz utaidat, Nam
hallod az Urnak nagy kemeny haragjat az itiletnek rettenetes
voltat.
Vay ha ra al az fõldõn eltedben, sokkal
job te neked elned legben, Az õrõk eletet igy venned
szent en, mert hamis kazdagsag karhozatra
viszen.
Sokszor te tagaid meg botrankoztatnak, mert az
gonoszsagra u teged vonznak, Christus Urunk mondgya
ne enged oknak, mert azok tegedet karhozatra haitnak.
Dicsird az Ur Istent vagd el tagaidat, szemeidet told ki ha
meg botrankoztat, Az csalard Õrdõgnek az û akarattjat,
szaggasd ki szûvedbõl minden kivansagat.
Ekkeppen Istennek job kedveben lenned, es nagy
szegensegben az eletet venned, Hogy nem hamissaggal
nagy kazdagon lenned, az fel tamadasban õrõk tûzre menned.
Igen rettenetes az Isten haragja, az Embert az fõldrõl
mert hamar ki irtya, Vad fat gyûkerebõl hirtelen ki vagja, es
meg olthatatlan tûzre õket hannya.
Erre az Szent Ianos
Sidokat tanittya, hogy az Iesus Christus [p 0004] az
Híveknek Ura, Nagy szep tiszta Buzat be gyûyt
hailekaba, veghetetlen tûzre polyvat konkolt hannya.
Tiszta szep igikkel ha ra halgatnatok, Christus Urunk
mongya ha meg tanolnatok, Hogy mind vadfak, polyvak Isten
elõt azok, az sok gonoszsagot az kik gyakorlatok.
Igen szûkseg Ember magad meg esmerned, ily nagy
bûntetestõl immar meg rettenned, Szantalan sok bûned
bizonnyal jol erted, mellyekbõl Istenhez meg kellene terned.
Ezeket most irtam nektek szent irasbol, az nagy Ur
Istennek kemeny haragjarol, Es az itiletnek nagy
szõrnyû voltarol, elsõ rezt vegesztem nagy
szomorusagbol.
SECUNDA PARS, DE FIDELIBUS & justis
gloriaque eorum aeterna.
SOk ezer Magyarok rea
halgassatok, en az igazakrol immar nektek irok, Nagy
bodogsagokrol szent irasbol szollok, ha rea halgattok
meg vigasztalodtok.
Ved eszedben kerlek az sz.
David írja, bodognak igaznak mind azokat mondgya, Kiknek az Ur
Isten vetket meg bocsattya, mert ezek ez fõldõn meg ternek
hozzaja.
Csendesseggel errõl illik gondolkodnunk, mint
bocsatatik meg szantalan sok bûnûnk, Isten szine
elõt hogy igazak legyûnk, nagy dûcsõsegeben hogy mi
rezt vehessûnk.
Halgas rea kerlek Istennek szavara,
û mely szepen hiu Paenitenciara, Az sok
gonoszsagbol szent igassagara, ha meg terz hozzaja
meg tart bodogsagra.
Rendel szep beszeddel igy
szol az Ur Isten, senkit nem akarok az bûnben el
veszzen, De inkab akarom hogy en hozzam terjen, szent
igassagomban mind õrõkke ellyen.
Irgalmassagombol
bûneit el tõrlõm, Valamely oraban szegeny bûnõst
ertem, Hogy en hozzam meg ter az õ eleteben, soha
bûneirõl meg nem emlekezem.
[p 0005] Szent Isten
vagyok en mindent jora intek, azert hagyom nékték hogy
szentek legyetek, Minden gonoszsagot azert
gyûlõlyetek, Paenitenciara hozzam meg terjetek.
Tery meg
azert Ember te sok bûneidbõl, mosd meg kezeidet az
artatlan vertõl, Kerlek szûnnyetek meg az sok
gyûlõsegtõl, halgasd szent igemet engedelmes
szûbõl.
Igy nagy kegyelmessen en hozzam fogadlak,
az te sok bûnõdbõl szepen meg tisztitlak, Mint az
fejer gyapjat nagy szepen meg moslak, es mint az fejer ho
szepen meg tisztitlak.
Igen szûkseg Ember
neked meg ertened, en tõrlõm el neked minden bûneided, Ha
en hozzam meg tersz nalam ûdvesseged, es nagy
kegyelmessen meg bocsatom vetked.
Nam az szent irasban
minket ekkeppen int, tery meg bûnõs Ember az Isten igy
tanít, Mert az te vetkeid tegedet be merit, az veszedelemre
nagy melysegre be vet.
Sies azert Ember az Istenhez,
tellyes eletedben û szent igejehez hidgyed igy kõzel
lesz az õrõk elethez, hogy ha ragazkodol Isten
beszedehez.
Pelda legy mindennek te az szent eletben,
Paenitenciara te meg tert hûtõdben, Mind eyel es nappal az Ur
tõrvenyeben, gyakorlyad elmedet û szent igejeben.
Ez
jambor elettel birjad õrõksegûl, Istennek Orszagat
meg fegyhetetlenûl, Meg nem csalatkozol hidgyed
ketsegnelkûl, ha az igaz hitben ekkeppen elz szentûl.
Az nagy Ur Istennek szõmei azokon, az kik õtet felik
az egy igaz hûtben, Isten el taplallya õket
kegyelmessen, es õket meg aldgya tellyes eletekben.
Dicsiretben leszen az Hiveknek dolgok, Isten kegyelmebõl
kik meg igazultok, Az fel tamadasban bodogsagra juttok, az
õrõk eletre mert mind fel tamattok.
Gondolkodgyal azert
mar az ûdvessegrõl, es az ûdvessegben nagy
dicsõsegedrõl, Mind õrõkke valo te nagy [p 0006]
õrõmõdrõl, mert Isten hivei szepen irnak errõl.
Lasd meg az szenteknek errõl tanitasat,
szûntelen hirdetik az itilet napjat, Es minden hiveknek meg
szabadulasat, ekkeppen irjak meg hivek bodogsagat.
Oh
ha ra gondolnal az szep fenyes napra, az éghen
tûndõklõ Holdra Csillagokra, Mind azoknal szebben hivek
bodogsaga, mikor fel tamadnak az szent iras mondgya.
Rõvideden tanit errõl Christus Urunk, kit bizonnyal
hiszûnk hogy mi igassagunk, Halhatatlansagra mondgya
fel tamadunk, az Sz. Angyalokhoz mi hasonlok leszûnk.
Igen szepen tanit hogy igazak legyûnk, az õrõk eletre
hogy mi be mehessûnk, Es mint az nap fenye akkoron
tûndõklûnk, õrõk dicsõsegben vele eggyût
leszûnk.
Akkoron meg latod reghi szent Atyakat,
szent nemzetsegekkel az Patriarchakat, Isten nepeivel az
Szent Prophetakat, az hû Tanitokkal az Apostolokat.
Minden
szent sereggel az Szent Angyalokat, akkoron meg latot edes
magzatídat, Iambor Isten felõ szent rakonsagidat, mert
mind fel tamaztya az Isten azokat.
Dicsiryûk az Istent
az Szent Prophetakkal, minden szent Attyakkal es jo
tanitokkal, Edes Gyermekinkkel az Szent Prophetakkal, mind
õrõkke elûnk az Urnal azokkal.
El tõrli az Isten
akkor szõmeinkrõl, minden kõny hullatast faydalmat
testûnkrõl, El tavozik akkor banat mi szûvûnkrõl,
sok hamis gondolat tevelyges elmenkbõl.
Igen nagy
dûcsõseg adatik minekûnk, hogy ha meg utallyuk
szantalan sok bûnûnk, Az nagy Ur Istenhez hogy ha mi
meg terûnk, az õrõk eletben bizony rezt vehetûnk.
Fogadasa vagyon errõl az Istennek, hogy irgalmas leszen
minden bûnõsõknek, Nekûnk-is kegyelmes gyarlo
embereknek, kik hozza meg ternek szegeny embereknek
Ezert
illik nekûnk az Istenhez ternûnk, minden banatinkban
[p 0007] az Istent dicsirnûnk, Es szent Igejevel
mindemkoron ellyûnk, hogy az karhozattol mi meg menekedgyûnk.
Csudallatos szepen az hatalmas Isten, ezert hiu hozza az
mi eletûnkben, Es azert var minket nagy sok ideiglen, hogy
meg vigasztallyon szent igiretiben.
Irgalmas az
Isten bizony meg hidgyetek, es minden bûnõsek az kik
hozza ternek, Kegyelmessegebõl mind õrõkke elnek,
õrõk dicsõseget az Istentõl nyernek.
Teged mind
õrõkke dicsirlek Ur Isten, kerlek Szent lelkeddel vezerly
eletemben, az te szent Igidnek igaz ertelmeben, hogy tegedet
dicsiryûnk mind õrõkke Amen.
FINIS