SZALASZEGY GYÕRGY: HETETSZAKA MINDENNAPRA MEGH
IRATTATOT IMADSAGOK [0248]
EGY NIHAN BIZONYOS SZEMELÕKNEK IMADSAgok elõszõr
á lõlki Pasztoroknak kõnyõrgesõk.
OERÕKKE
VAlo hatalmas nagy VR Isten, az mi Vrnk IESVS
Christusnak dûchiõsegõs Szent attya, ki engõmet
niualyas terõmtetõt embõry allatot, az Apostoly
meltosagra, es az szentsegõs igednek hirdetesere
valasztottal, á lõlkõknek pasztoraua, es az
embõrõknek halaszoiaua tõttel, Tegõdet fõ
pasztorunkat es fõ papunkat, kerlek nagy alazatossan,
hogy engõmet te meltatlan szolgadat keszeich, az te
Testamentomodnak ki szolgaltatasara, hogy tenekõd
valasztot edenõd es zõngõ szozatod lehessek à
pusztaban, mellyel á te szentsegõs neuedet
viselhessem es hordoszhassam megh á poganok es
kirallyoknakis elõttõk, mint Christusnak szolgayhoz
illik, es az Istennek titkainak hü safarahoz, hogy ne
lehessek heaba valo es haszontalan szerszama
ûduõssegnek ki hirdetesenek. Ezokaert ò en Vram
Istenem legy velõm, hogy nagy hasznossan es
szerenchiessen taneithassam à te nepedet, kit
vezerõlhessek az ûduõssegnek vtara, mindõn vetõk
es [p [024] 9] fogytkozasnelkûl, kiuel az enõnmagamnak
hasznat ne kereshessem, hanem chiak tulaydon á te
tisztõssegõdet, fõsuengre se adhassam magamat
de nagy õrõmmel õriszhessem es legeltethessem az
te szegen iuhaydat, es az en tisztõmben nagy hüuen el
iarhassak, szolgalhassak nagy szorgalmatossaggal
az anyiaszentegyhaznak. Annakutanna, engedgyed Vram Isten,
hogy az giarlo es egyûgyõ iuhokra, nagy szorgalmatos gondom
lehessõn, an mely õ kõzzülõk beteg volna asztot
megh giogyethassam, á te neuedbe á mellyk santa volna,
aszt meg vigasztalhassam, es á ki kõzzûlõk
meszire el futot volna, asztot meg hoszhassam, á
mellyk el veszõt volna kõzzûlõk hogy aszt en megh
kereshessem es megh hzohassam [!] azokra pedigh á kik
megh eppen volnanak, gondot viselhessek nagy
szorgalmatossaggal, az en hiuatalomban, ne
rõstelkõdhessem egy szalnerais, es az en Vramnak
szõleyeben alnakul ne munkalkodhassam, õ
magassagbely nagy VR Isten, te tõttel õr alloua
engõmet, az te nepõdnek élõttõ, hogy az egyûgyûket
nagy szepõn õszuõ giuthessem hamis tudomañak
miatta el ne teuõlõdgyenek az igassagnak az õ vtarol,
es megh ne botrankosztassanak, az te iuhaydnak niaiay ne
legyenek ragadomanul, se az õrdõgnek, se pedig ennek é
vilagnak. Adgyad Vram Isten hogy á ragadozo farkasokat, á
te iuhaydtul el ûszhessem, nagy batorsagossan,
[p [025] 0] kik á te iuyhaydat [!] el szelesztik es
egimastul szaggattyak, az hamis Christus testenek rago
Prophetakat gyõszhessemmeg, kiknek az õ
eretneksegõknek ellene alhassak. Adgy Vr Isten ennekõm
nagy szep ekõs nieluet es okossagot, kinek ellene sohol
senki ne alhasson el es szolhassom: Ha vala mellyk az
iuhok kõzzül vetõkbe essendik, az ollyan embõrt adgyad
hogy megh viethassan, alazatos szüuel, es á kik
kõzzûlõk alhatatos huttel volnanak, azokat oly nagy szep
taneitassal oktathassan, â kik pedig á bûnben
vakmerõkeppen el arattanak, azokat mindõnõknek hallasara,
mindõn szemel valogatasnelkül megh fedhessem, hogy á
tõbbi es meg rõttennyenek, es az gonossagnak vtarol el
terhessenek. Attya Istennek egyetlen egy fia mi kõzbe
iaronk, ki engõmet arra valasztottal hogy kialto szozat
lennek, adgyad ennekõm a te szent lõlkõdet, az en
nieluemnek ekõs mestõret, hogy az en szozatomat, mint egy
trombitanakszauat fõl emelhessem, es á te nepeydnek
büneyt ki hirdethessem, ne legyek ollyan, mint egy nema eb,
ki nem vgathat, es á te nepeydnek bûnõket el ne
halolhassam, hogy kiert osztan az õ karhozattiokban
reszes lennek, es te az õ verõket markombol keresned ki,
de inkab segely meg engõmet VR Isten, hogy az en
lõlkõmet meg szabadeythassam, az niluan valo
bûnõknek megh feddesenek altala, es az gonoszokat
[p [025] 1] igazgathassam az te vtaydra, hogy
Istentelenõk te hozzad meg terhessenek. Touabba õ Vram
Isten, adgy erõt ennekõm, hogy az te igedet meltan
hordoszhassam, es á niayadnak lehessek io peldaadoya,
mikor õket iora vezerlõm, akkor ne reszeltessem az
magam vetkeyuel, mellyektõl õket feddõm, es az en
fõrtelmes eletõmmel, á te szentsegõs neuednek
karomlasara ne adhassak semminemõ okot, kiuel senkit
meg ne botrankosztassak. Az te iuhayd mellet valo
vigyazasomban, ha valami niomorusagom tõrtenendik, es ream
valahonnan üldõzes es kergetes szallana, auagy erkõznek
adgyad VRam Isten hogy annak el viseleseben, mind
vegig meg maradhassak, es é vilagnak mindõn szidalmat el
tûrhessem: Es azokatis mellyet â Satan tamaszt, á te
szent gyülekõzetõdnek ellene, el hordoszhassam
asztot. Engedgyed Vram Isten, hogy mindnyaian azok, kik á te
szentsegõs igedet az en szambol halgattyak, nagy erõs
hüttel meg is tarthassak, es engõmet kõuethessenek,
mint hogy enis az Christust kõuetõm, es azokra
vigiaszhassak á kik, vgy iarnak te elõtted, á mint
illyk az kereszttyenõkhõz, hogy az igaz hütben es
szenuedesben mind vegig megh maradhassunk, az mi vrünk
Iesus Christusnak altala. AMEN.
[p [025] 2] AZ
ISTEN IGEienek keresztyen halgatoynak kõniõrgesõk.
TENEKÕD mi Vrunk Iesus Christusnak,
düchiõsegõs szent attyanak halakat ad7k tellyes
szûuõnkbõl, hogy te mi kõzzinkbe rõnddel, Isteni
malasztoddal meg ekõseytetõtt bõlch eszõs es igaz
taneytokat bochiattal, kik az te igassagodnak meg vietoy es
epetõi lehessenek, kiket mindõnnapon nagy bõseggel
kûldõttel mi hozzank meg ekkorayg, kûldeszis ez vtan
hiszszõk mindõn hûtünkkel, mellyek az embõri
nembõl seregõt kiuel az Christusnak tagyai naprol napra
meg tõbbûlhessenek: Kõnyõrgünk annakokaert
tenekõd nagy alazatossan, tarch meg mi kõzõttûnk az te
szentsegõs igedet, kiuel te magadnak õrõkke valo
anyaszentegyhazat giûich, tanechiad asztot az te
igassagodnak lõlkeuel es vezerõllyed, hogy az te
ûuõssegõs tudomanyodat fogadhassak es te io keduel
vehessek, es magokat az niaiodnak seregebe olthassak
be, hogy õk lehessenek à te testõdnek elõ tagyai, es
az teseregõdnek mennyei polgari, kikkel egyetõmben
tegõdet megh ismerhessûnk it é fõldõn, es chiak
tenekõd szolgalhassunk, mast es mind õrõkken
õrõkke. Adgy minekûnk ûduõssegõs lõlki
pasztorokat, es á kiket immar attal, azokat tarch meg, à te
beszedõdnek szentsegõs io voltaban, kik minekünk
[p [025] 3] az te Iduõzeytesõdrõl valo vegezesõdet
megh ielenthessek, es eszünkbeis iutathassak az mi
megh valtsagunkat, mint lõt es ki altal lõt, mellyet
adhassanak elõnkben, az te mi hozzank valo
kegyelmessõgednek: altala, oktathassanak minket, az mi
eletünknek meg igazulasaban mint kelliessek iarnunk, es
annak meg violasabannis, hogy magunkat meg
tarttosztathassok, az testi gonosz kiuansagoktul,
mellyek mindenkoron, á lelõk ellen tusakodnak. Adgyad az te
szent lõlkõdet á te szent igednek hirdetõinek es
praedicalloynak, hogy aszt mi velûnk igazan
kõzõlhessek, mellyet tetûled ertõttenek, es abban
õnekiõk nagy szep modgyok lehessõn semmyre egyebre
õk minket ne taneythassanak, hanem chiak arra, â mint te
õnekiõk mondottal es hattal, es aszt â mit á te fiad, az
te titkos kebeledbõl hozot mi hozzank, az te gyülekõzetid
kõzibe hintõt, hogy az hûtnek igaz vtarol el ne
teuõlõdhessenek, es á te igednek hirdeteseben, igazan
el iarhassanak, hogy â te tudomanyodnak vilagossaga
megh ne homalyossodgyon, ne szollyanak minekûnk
veszõdelmes dolgokrol, sõt chiak azokrol, melliek az te
szentsegõs szadbol, szarmaztanak ki. Adgyad Vr
Isten, Euangelyomodat el ne valtosztathassak, ennek é
vilagnak az õ gyõnyõrûsegere, kiuel à te hüueydõn
akarnak vralkodni, á te gyûlekõzetõd kõzõt, ne
kiuanhassanak magoknak semminemõ rõndõn [p [025] 4]
valo vrasagot, hanem chiak egiedul á te neuednek dichieretit
kereshessek, es á mellet á mi ûduõssegûnket. Adgy
õnekik hatalmas es nagy erõs nieluet, hogy az hamistudomant
nagy niluan meg feddessek, es mindõn bal[...]ozokatis,
felelõmnelkül. Nisdfõl õnekiõk â te beszedõdnek
üduõssegõs aytoiat, hogy az Christusnak titkos
beszederõl szolhassanak, kit minekûnk kies
ielenthessenek, á mint illyk õnekiõk aszt ki
beszellenyõk, mely á te szentidnel foganatos
lehessõn. Adgyad õnekiõk á te szent malasztodat,
hogy az õ vndoksagos es rutalmas eletõkkel, á te szent
igednek tudomanyat, meg ne vtaltassak, az õ taneytasok
legyõn eletõknek artatlansagara: Mindõnõknek
felõttõ kõnyõrgûnk tenekõd az mi tulaydon lõlki
pasztorunkert kinek szayabol hallyok az Euangelyomot, tarch
meg õket á te szentsegõs tudomanyodban, es
tisztõssegõs eletben, szeressed õtet
hoszszu elettel, hogy az õ tisztyben sokayg
szolgalhasson kiben hirdethesse minekûnk az
Euangelyomnak õruendetõs izenetit, mindõn ektelensegnek
meg feddõ es dorgalo szonzattyaual, [!]
hizõlkõdesnelkûl. Teis Istenek egyetlen egy fia, ki az
te niayaydnak vra vagy, munkalkodgyal az õ titkos
szolgalattya altala mellyet õneki aianlottal, szoly
belõle az mi szüuõnkben, az te õrõkke valo attyadnak
beszedeuel, es asztot â mi szûuõnkbe
põchietõldbel, az te lõlkõddel, [p [025] 5] hogy
hihessünk mindnyaian á te igassagodnak: Engedgyed
VR Isten hogy aszt, eszûnkbe vehessõk nagy
igassaggal, es az Capernaitakbe fele hûs rago farkasoknak
az õ ordeitasoktol el valaszthassok, es az
bõrõsõknekis bõmbõlesõktõl, adgyad hogy
tegõdet meg ismerhessûnk â mikeppen teis ismerõd
az te szent attyadat, helhõsztes mi belenk igassagot,
es adgy belenk oly eletõt ki tenekõd kedues lehessõn,
hogy mi bennünk, á te szentsegõs magod
lakoszhasson es neuelkõdhessõn, mely tegõdet
õrõkke dichierhessõn. Iõuel szent lelõk VR
Isten, nisdfõl minekûnk az szûuõnket, es
fûleynket, hogy nagy kiuasaggal es fùgyelmetõsseggel
halgatuan, eszúnkbe vehessõk az üduõssegnek
tudomanyat, es az Euangelyomban valo szentsegõs
vigasztalasodnak, meg nilatkosztatasat: Vallyok es
bizoneyttyok aszt, hogy â te igassagodnak keresesebe
igõn rõstõk vagiunk, kinek miatta szüuõnk el es
vgyan megis hidegûlt, szinte mint egy iegh. Veddel az mi
elmenknek mindõn tunyasagat es szunnyadozasat, hogy
halgatuan â te igedet, az mi iora valo igyekõzetûnk
semmyue ne lehessõn, adgyad inkab hogy
szomehoszhassok nagy buzgo szeretettel â te
szentsegõs praedicatiodnak nagy szep edõssegõs es
gyõnyõrûsegõs illattyat: Engedgyed Vram Isten, hogy
ezõn é vilagon nagy bõchiúletben tarthassam, azoknak
tisztõket, kik á te bekõsegõdet [p [025] 6] hirdetik,
es az Istennek titkaynak hirdetõynek hiû es io safarit,
es azokat kik hiû safarid tenekõd, ketczerrel valo nagyub
bõchiûlettel illethessem es tisztelhessem; es
õneki vgy hihessûnk, az az, Istennek fianak, mint hogy
ki az egbõl szallot le, es kichin vetkõkert massakkal
az õ szolgalattyat meg ne vtaltathassok. Adgyad Vram
Isten hogy â te igedet soha seutalhassok meg, ki
mellet szotan mas hamis tudomant kezdenenk keresni, de
inkablan á te meg ielentõt igedet erõskeppen hozzank
kapchiolhassok. Adgyad touabba, ismet kerûnk tegõdet, an
te szent malasztodnak mindõnõknel valo nagy bõsegõs
voltat, hogy lehessenek kõuetõy â te hozzank valo io
chielekõdetidnek, õlteszhessenek ki az regy embõrbol,
vi embõrt veuen fõl magokra, ki az Isten szerint
terõmtetõt, igassagban es szentsegben. Amen.
FEIEDELMÕKnek es tisztbelieknek Imadsagok.
ALDOT
vagy seregõknek Vra es Istene, mert te hatalmas es erõs
Isten vagy, tied á dûchiõseg es â birodalom,
tisztõsseg es á hatalom, mert mindõnõkkel te
birsz, mind fõldõn es mennyõn, tied vram az orszag, te
birtokodban vannak á feyedelmek es kiralyok, tied á
kaszdagsag es dichieret, es mindõnõk chiak tenekõd
engednek, te keszedben [p [025] 7] vagyon â szelõs
fõldnek kereksege. Õ mi attyainknak Vra es hatalmas
Istene irgalmassagnak kutfeye es eredeti, ki mindõnõket
á te igeddel terõmtõttel es az te bõlchiesegõddel az
embõrtis terõmtõtted, ki az te tõb terõmtõt
allatidnak paranchiolna, es azoknak elõttõk iaroia lenne, az
feldnek kerekseget es szelõsseget birna, es asztot
mindõn igassagra vezerõlneye, tenekõd halakat adunk, es
chiak egyedül á te neuedet dichieryõk, hogy á te nepedet
birnya hattad es paranchioltad, mellyet en ream bisztal, es az
en kiraly szekõmet megh erõseytõtted, az te iteletõd
szerint, Vram chielekõdgyel enuelem az te nagy
kegyelmessegõd szerint hogy á te szûnõd elõt
igazan iarhassak, es igaz szûuel: Es azzal á birodalommal
mellyet kezembe bisztal, adgyad Vram Isten, hogy gonosz
vegre ne elhessek, de nagy szeretettel es Istentõl
adatot kegyessegel, birhassam azokat â kiket, az en
birodalmom ala vetõttel es ream bisztal, kik mindõn
felelõmnelkûl, tisztõssegõs es kegiõs eletben
eluen mindõn nepek, nagy bekõssegben elhessenek:
Annak vtanna, adgy ennekõm te szolgadnak okos es bõlch
szûuet, hogy á te neuedet dichieruen igazat tehessek az
te nepednek mindõnben, es â iot á gonosztul el tudgyam
valasztani, es aszt á mi igaz nagy erõs hûttel es io
akarattal bel szolgaltathassam, ne legyek hailandozo imede
s-amoda, se iob [p [025] 8] seibal [!] keszfele. Adgy
ennekõm VRam Isten oly tanachiot es segeitsegõt,
hogy en chiak abba iarhassak el, ki tenekõd kedues dolog
volna, es ki az anyaszentegyhaznakis üduõssegere
vagyon, az en alattam valoknakis hasznalatossagokra, az
kõssegnek pedigh elõmenetyre. Adgy okossagot
ennekõm, es ne vesel az te szolgayd kõzzúl engõmet,
mert enis te szolgad vagyok, es an te szolgalodnak alazatos
gyermõkõ, erõtlen es meg nem igen regy embõr vagyok, az
te tõruenõdben es iteletõdben nem vagyok tudos es bõlch.
Te valasztottal ungõmet [!] á te neped elõttõ, biroua
tõttel:Adgyad ennekõm az te bõlchesegõdet á
mennyegbõl, á te szentsegõs orszagodbol, es az te
mennyei vigasagodnak szekibõl, ki enuelem legyõn es velem
õszuõ munkalkodgyek az en hiuatalomban, hogy megh
erthessem miben legyõn az à mi tenalad leg keduesb
dolog, es kit iolis megh gondolhassok, miuel hogy ennekõm
ezõkre valo erõm enenmagamtul nem lehet, hanem chiak
tetüled mindenhato Istentûl, ki az embõrõknek
kiralisagokat birod, es valakiknek akarod asztot adnya,
midyarast kezõkbe adod. Adgyad VRam Isten, hogy
magamat nagyra ne tarthassam, de nagy bekõseggel
vehessem fõl á te tõruenõdnek tanulsagat: Engedgyed
VRam Isten, hogy gondot viselhessek azokra nagy
szorgalmatossaggal, hogy senkinek se [p [025] 9]
enmagam ne tegyek boszszusagot, es masnak se hadgyak
egyebektûl szenuedni, hogy az igassag helen
maradhasson es hamissagra ne fordullyon az embõrõk
kõzõt. Tegy ertelmesse engõmet, hogy gonosz
remenseg miat meg chialatuan, hamissagot ne kezdgyek
forgatny, de sõt inkab mindenneknek iol vegre menuen, igaz
tõruent szolgaltathassak. Adgy ennekõm io tanach
adokat, alattam valo fõ es bõlch nepeket, kik á te
szentsegõs neuedet felhessek, igassag szeretõk
legyenek, kik az fõsuensegõt vtalhassak hogy à
tõruenõknek terhet, egyarant hordozhassak en velem es
szenuedhessek, lehessenek szorgalmatossak velem
egyetõmben, az nepeknek iora vezerleseben es oktatasaban.
Tõlch bel minket á te lõlkõddel, hogy igazan
itelhessenek meg kinek mind az õ igyõket kikhoz
igassagok volna, kit en mind szep modgyaual bel
szolgaltathassak, senki en alattam az õ igassagaban
megh ne niomoreytassek, de sõt inkab az attyafiak
kõzõttis igaz tõruen szolgaltassek, an szarandok
vtoniaroknak, kik Istenõs dologban, es nem baluanozasban
tõrekõdnek, meltosztassek az igassag ki
szolgaltatni, nem tekentuen es nezuen senkinekis szemelet
á tõruenben, mind nagy es kichin dolgokat elõnkbe
vehessõnk, es megh halgathassunk, senkitõl semmit
se tarthassunk, hanem chiak az egy igassagban
szolgalhassok es tarthassok magunkat, mert tied az
itelet, [p [026] 0] ki az biraknak gyûlekõzetõkben ûlsz,
es mindõn egyebfele nepeknek Istenõknek felõttõ valo
biro vagy: Mi e vilagon nem embõrõknek tõruenyõket
forgattyok, hanem az Istenek az õ tõruenyet, mert
valamikeppen itelûnk mi, szinte akeppen itelteünk mies:
Annakokaert az Vrnak felelme legõn mi velûnk, hogy
mindõnõket eszõssen es nagy szorgalmatossaggal
chielekõthessem, az en ertelmõm szeint ne legyek valami
gyermõk, es á reszõksegõt ne kõuethessem es à
topzodast, de sõt inkab akkor mikor á szûkseg
kiuannya mertekletõsõn elhessek az te aiandekiddal,
mert az en chielekõdetõmet te iol latod, es gondolatimatis
iol tudod, mert en á te orszagogban [!] chiak egy szolgad
vasyok, [!] es egy kõuetõd, ennekõm rõuid eletõt
attal, az ki ma kiraly rõndõn vagyon, holnap az halalnak fia
lehet: Miert hogy mindnyaian halandok vagyunk, es szinte vgy
mint akar mellykis az kiralyok kõzzül es az feyedelmek
kõzzül, el eshetünk es azoknak elõttõk rõttenetõs
itelet leszõn, az kik az Istennek akarattya szerint, nem
iartanak, mert oth chiak keuesõkõn fognak kõnyõrûlni.
A kik kediglen, hatalmason chielekõdnek, ismet azok
hatalmaskeppen szenuednek: Az Isten senkinek
szemeletõl nem fel, ki inkab mindõnõknek VRA, es
senkinek nagysagos voltatul sem fel, mert õ
terõmtõttõ, mind az hatalmast es asztis á ki nem
hatalmas [p [026] 1] es erõtlen, szegennel es boldoggal
egyetõmben mindenre egy arant visel gondot, aduan az
feyedelmõknek õrõkkevalo iutalmat, ki mind eleuenõknek es
holtaknak biroya eluen es vralkoduan, az õ szent fiaual
egyetõmben az szent lelõknek eggyessegeben, mind
õrõkkõn õrõkke. AMEN.
AZ ALSORÕNDÕN
valoknak, az õ kiralyokert es feyedelmõkert valo
kõnyõrgesõk.
O MAGASSAGbely fõlsegõs
mindenhato nagy VR Isten, kiralyoknak kirallya es vraknak
Vra, mennek es fõldnek hatalmas Istene, te altalad epülnek
megh az orszagok, es azoknak romlasokis chiak te akaratodbol
vañak, tegõdet dichierûnk es fõl magasztalûnk Isten
felõ feyedelmet attal, ki minket nagy szep okossaggal es
tanachal bir, kerünk tegõdet hogy tarch meg õtet, es e
fõldõn adgy boldog birodalmat õneki otalmazd meg õtet,
ellensegõknek kezõkbõl, biryad az õ elmeyet, es
akarattyat, hogy tenekõd mindenhato Vr Istennek, nagy
felelõmben szolgalhasson, es tebenned
õruendõszhessõn nagy rõttegessel,
fogadhassa el vehesse az igaz hütõt, minketis az
Euangelyomnak igaz tudomanyaual biztatuan es annak igazanvalo
vallasaban meg otalmaszhasson, es el tereithessõn
mindõn teuõlgesõktül [p [026] 2] es hamis Isteni
tisztõletõktûl, adgy az mi feyedelmünknek mindõn
chielekõdetiben bõlchiesegõt es ertelmõt, ki tenekõd
kedued szerint lehessõn, minekûnk
ûduõssegûnkre, es az kõzõnsegõs nepnekis
elõmenetyre, es mindennemõ gonossagoknak el hagyasara
es mitõlûnk valo el tauosztatasara. Az õrõk
mindenhato VR Isten, halgassa meg az mi
feyedelmünknek kõnyõgeset, az õ haborusaganak ideyen,
es kõnyõrûllyõn rayta, magasztallya fõlõtet, az mi
ûduõszeytõ Iesusunknak az õ szent neue,
bochiassa le reaya az magas menorszagbol á szent lelõk
VR Istennek segeitseget, es tamogassa õtet az
õ szentsegõs malaszttiaual: Emlekõzzel meg VR
Isten az mi feyedelmünkrõl, mindõnfele io dolgokban,
erõseichmeg, es batoreichmeg õtet szûueben, mindõn õ
tanachiaban taplallyad, es vezerõllyed õtet, hogy az te megh
szabadeytasodban õruendõzhessünk, es az mi
Istenûnknek neveuel dichiekõdhessünk. Tõlchbe Vram
mindõn õ kiuansagat, es halgasd megh az õ
kõnyõrgeset, hogy megh ismerhessõk aszt, hogy á
te hatalmassagoddal tartod õtet it é1 fõldõn, es
vezerõlõd, mindõn õ vtayban es dolgayban megh halgatod
õtet az magasmenyorszagban, es â te iob kezeddel meg
segeitõd õtet mindõn dolgayban: Mert amazok az õ
gyorsasagos kochyokban biznak, ezõk pedig louoknak
erõsegõkben giorsasagos es hamarsaggal valo
szagodasokban: Mi pedig chiak az mi Istenûnknek szent
neueben bizunk: Azok mikor te õ reayok meg haragszol,
mindyarast se hüllonak, es elesnek, mi pediglen
vesztõg aluan helûnkõn meg maradunk. VR tarch megh
à mi feyedelmünket es kiralyunkat, halgasmeg azon á napon
mellyõn mi tegõdet segeitsegre hiuonk, hogy à te
erõddel az feyedelõm magat meg tamaszthassa, es á te
otalmad alat õruendõzhessõn: Adgy erõt õneki az õ
kõnyõrgesere, es az aiakinak imadsagat, ne vtallyad meg,
mert õtet elõ vetted nagy szep aldasoddal az õ feyere
tiszta arani coronat tõttel: Az õ eleteyert esedõzõt
te elõtted, es aszt megh hoszszabeytod õnekie; õ az
te meg tartasodban vgyan nagyon dichiekõthetik, nagy
szepõn õtet fõl ekeseytõtted nagy fenõssegõs
kazdagsaggal, megh latogattad õrõkke valo aldomasoddal,
es az te vig orczaddal megh vidametottad õtet: Az mi
feyedelmûnk vgyan chiak az Istenben byzik, es az
magassagbelynek, az õ kegyelmessegeben semmit sem
ketõlkõdik. Õ Hatalmas Isten keresd megh á te erõs
kezeyddel mindõn ellensegynket, talallya megh á te iob kezed
azokat à kik tegõdet vtalnak, Az egõ kemenczebe vetõt
õket az õ nagy haragyaban, es az õ tûkenek rõttenetõs
nagy sebõs langya, mikor õ meg indûl, meg õly õket.
Azoknak meg az õ maradekiokatis es magzattyokat el vesztõd
é1 fõldrõl: [p [026] 4] Mert fõl emelted az õ kezõket
te ellenõd, õk alnaksagot szõrzõttek es gondoltak te
ellenõd olliat pedig hogy kinek vegere nem mehettenek, azokaert
el futnak te elõtted, es à te erõddel arczul verõd õket:
Magasztallyadfõl te magadat az te nagy hatalmodban, kiert
aszt, mindõnût hirdettyõk es enõkõllyõk. Õ
kegyelmes Isten otalmazd megh á mi feiedelmûnket, mindõn
ellensgtül, es reaia tõrõktül, kik titkon es niluan az
õ meltosaga ellen, tusakodnak es tõrekõdnek. Adgyad Vr
Isten az te iteletõdet az mi feyedelmünknek, es â te
igasagodatis az õ vtanna valo megh maradekynak, hogy õ az
te nepednek igaz tõruent tehessõn, â egen
niomorultakkal egyetõmben: Meghá hegyekis adgyanak
bekõsegõt á te nepeydnek, es á halmokis igassagot. Az
VR Isten az õ szegeninek iteletõt teszõn, es az
szegen fiakat õ meg õrizi, á karomlokat kedig el ronttya,
hogy á szegen niomorultakat ne niomorgassak, kik chiak á
te kegyelmessegõdben es otalmodban biznak, hogy az te
bekõsegõd oly bõsegõs lehessõn mint ama sok
halmo, mindenhelõkõn it é fõldõn. Adgyad Vram Isten es
engedgyed à te bekõsegõdet az mi feyedelmûnknek,
emeldfõl õtet à te nepeyd kõzõt, kit feyedelõmme
tõttel, niuichad õneki az te kezeydet, kiuel segeichied
megh õtet, az ellenseg ne arthasson õneki egy
szalatis, es á veszõdelõmnek fia ne alhasson õ
ellene: El rontod az õ szineknek elõttõ [p [026] 5]
azokat az kik õtet haborgattyak, es azokat meg büntetõd kik
õtet vtallyak es gyûlõlik s-elis vesztõd õket
esszellel mindniaiokat el üzõd: Kõnyõrgûnk
hasomlatoskeppen az mi kegyelmes aszszonyunkert,
kiralyunk es feyedelmünk õ fõlsege iambor hazas
tarsaert, es mindõn õ vtaña valo õrõkõs
nemzetsegeyert, hogy õket sokayg meg tartsad ngy io
egessegben, adgyad õnekiõk az te iauaydat, es adgy io
szerentset õnekiõk, az feyedelõmsegeknek be
szolgatatasaban, hogy nagy boldogul birhassak es
vezerõlhessek az õ orszagokban valo nepeyt, io
egessegben es bekõsegõs megh maradasban elhessenek,
az õ hútõkben nagy szepõn viragozzanak, es
tündõklyenek kaszdagsagokban, hatalmassagokban, es
mindõn egyebfele dolgokban, es az arnek niaualiassagos es
gyarlo elet vtan, vidbe õket az menyeknek orszagaba, á hol
õrõkke valo dûchiõseg vagyon, veghetetlen õrõm es
bekõseg mind õrõkke es õrõkke. AMEN.
HAZASSAGBAN elõknek Imadsagok.
MINDENhato VR
Isten, ki az hazassagnak mindõn eredeti es kezdeti vagy,
kinek hire neue nagy, az iambor es Istenfelõ hazasok
kõzõt, é1 szelõs é fõldõn es az egnek kereksege
alat, kiuel à te fiadnak az Christus Iesusnak, hozzankvalo
szerelmet ielentõd, ki mi hozzank oly igen [p [026] 6] nagy
es meg mondhatatlan, mint á Võlegeñek az õ
hazastarsahoz valo szerelme meg mondhatatlan nagy ki õ
magat erõttûnk aldoszta, hogy minket megh szentelnõ, az
viznek fõrdõyenek megh mosasa altal, es megis
tiszteytana õ maganak dûchiõûlt anyaszentegyhazul, mely
anyaszentegyhaznak ne lenne semmi chiunyasaga es
vndoksaga, hanem inkab hogy szent es megh fedhetetlen lenne:
Mert mikeppen á ferfiu az hazassagban
elvalaszthatatlankeppen kõtetelesztetik az õ
hazastarsahoz, vgy hogy mind iot s-mind gonoszt eggyût
tûryenek es szenuedgyenek el. Szinte akeppen õszuõ
kõtelesztetõt esüuessel, az Christus az õ
anyaszentegyhazaual, mindõnnek kediglen felõttõ, inkablan
akkor, mikor annak az õ anyaszentegyhazanak, az õ
erdõmlõ szerint valo vetket õ magara fõl võttõ, es
az õ testeben erõttõ szenuedõt: Es miuel hogy õ
egyetlen egy, es termeszet szerintvalo õrõksegõd
legyõn, minketis immar az õrõkke valo nagy õromnek
õrõkesiue tõt, az mi bûneynket el fõldõzuen, vgy,
hogy immar azoknak semmi karhozattyok ninchien, az kik az
Christus Iesusban vadnak, kik nem test szerint, hanem
lelõk szerint iarnak. Aszt akarod te, hogy az mi hazas
tarsunkat vgy szeressõk, mint á mi tulaydon
testûnket, mert senki az õ testet nem vtallya, ha
szüntõ ghõrbe, chiunya, iszonyu niaualyassagos es
gyarlo volnais, sõt inkab azon [p [026] 7] vagyon kiki mind
hogy affele magaban valo fogyatkozasokat el titkollion de mind
az altal azertlan noha ollyaton gyarlo legyõn az õ teste,
aszt azert õ vgyan, elteti es taplallya mint à Christus
az õ anyaszentegyhazat az õ gyarlosaganak miuoltaert megh
nem vtallya, noha á bûnnek miatta meg chiunyohodot auagy el
rutolt legyõnnis, kit vgyan meg ez vtañis, nem akar magatul el
vetni, hanem inkab az õ niaualyaiat kesz meg gyogyeitani,
sok dolgait el türy, meg engedy es el veszi õ rola az õ
bûneit es mindennemõ vetkeit, kikkel õtet megh bantotta
volna: Tegõdet õrõkke valo attyamat segetsegûl hiuok,
hogy engõmet õrõkke valokeppen, kõtelesztes á te
fiadhoz á hüt altal, eskûttes meg vele engõmet az
igassagban, es az Isteni iteletõdnek szerelmeben,
kegyõssegben, es en hozzamvalo
kõnyõrületõssegben, hogy tegõdet Vramat es
Istenõmet igazan meg ismerhesselek, ki nem akarod â
bûnõsnek az õ büneben valo el veszeset, hanem hogy
megh teryõn te hozzad, es ûduõzõllyõn. Tegõdet attya
Istennek egyetlen egy szûlõttetõ kerlek,
szõrkõsztes engõmet es olch az te testõdbe hogy
az te hozzad enõnmagamat aduan, mereythessek te belõled
elõ kutnak feyebõl valo vizet, es az menniei
bõlchiesegnek nemõs es egessegõs vionnan valo italat.
Otalmaz megh engõmet, es az te szentegyhazodat, az
õrdõgnek dühõssege ellen, é vilagnak es az
[p [026] 8] mi testûnknek keserteti ellen: Szeressed
Vram Isten, taplallyad, es eltessed mind azokat, kik
tieydde lõttenek, tiszteich es mosogas meg engõmet az en
büneimbol es vndoksagos voltombol, az te erdõmõddel,
ekõseichmeg engõmet az te szent aiandekiddal mosogas
meg engõmet szep tiszta vizzel, es tiszteich meg á te
verõddel, kenymeg engõmet á te kegyelmesegednek szent
olayaual, õltõsztesfõl engõmet â te
artatlansagodnak, kûlõmb kûlõmbfele szep ruhayaba,
ruhazfõl engõmet â te igasagodnak barsonaba es
kamokaiaba, hogy á te hozzankvalo io voltodnak, draga kõueuel
megh ekõseytessem, tisztõsseggel es
ekõsseggel illettessed az en feyemet, hogy ennekõm
mindõn ekõssegõm es szepsegõm onnan belõl
lehessõn, es tenekõd en magamat igõn kellyettesem, az
te en hozzamvalo remensegõmb7 es tenekõd kedigh
kegyelmessegõdben, mert te ennekõm szerelmes
Istenõm vagy, ki engõmetis mindõnnel fõlõtteb
szerettel, mondom, hogy en Istenõm vagy kiert chiak
tegõdet tisztõllek, fellek, bõchûllek es fõl
magasztallak, te vagy az en otalmom, kinek arnekaban
niukszom, az te en hozzamvalo io keduedert. Tereichel engõmet
VR Isten, mindõn buiasagtol, hogy ne biszhassam
az en ekõssegõmben, tetüled el ne valhassak,
kõuetuen az en gonosz szerelmõmet, ki ennekõm sok
fele haszontalansagokkal igeri magat. Szent lelõk VR
Isten, ki â [p [026] 9] hazasoknak az õ szerelmõket
meg erõseytõd, es az mi szüuõnkben meg õrizõd,
kerlek tegõdet indeich fõl az igaz szeretõt, mindõn
igaz es Isten felõ hazasok kõzõt: Adgy ennekõm oly
okossagot hogy nagy szepõn lakhassam eggyût az en
hazastarsommal, el szenueduen az õ gyarlosagat, vgy mint
ki õ vele szeûletetõt volna, annakokaert ennekõmis,
mindõnfele è vilagszerint valo gyarlo dolgokat el kely
szenuednõm, es egyebfele mindõn nehez dolgokatis, kik meg
akarnanak engõmet emeszteny, mikor latandom mindõnfelõl,
valo esetymet, akkor chiak á te en hozzamvalo
szeretetõddel es io voltoddal vigasztalom magamat. Adgyad
Vram Isten á te szent malasztodat, hogy en, ki az en hazas
tarsomnak feie vagyok, io itelettel es igaz ertelõmmel,
õtet az en magzatimmal es hazamnepeuel egietõmben,
oktathassam, es õket á te neuednek ismeretyben, nagy
felelõmmel fõl neuelhessem, hogy keduõkre eluen ne
legyenek tunniak es rõstõk az te Isteni dolgodnak
chielekõdetyben, de nagy szep mertekletõs tanulsagok
leuen tarthassak magokat nagy szep es io erkõlchben, es
en hozzamvalo nagy engedelmessegben es gyorsasagban: Adgy
õnekik Vram Isten malasztot, hogy nagy alazatossaggal
es mindõn tisztõeggel Isteni kegyõsseggel is,
ennekõm engedelmesõk lehessenek: Legõn az en hazas
tarsom ennekõm hasznos es nyaryas segedelmõm mindõn
dolgaimban, mindõn hûtõtlensegh [p [027] 0] es
alnaksagnelkûl, hogy Isten vtan az en szüuem benne
biszhasson, lehessõn mindõn iomra, az en
eletõmnek legyõn vigasztaloia igaz munkaiaual
elhessõn, es ennekõm hazamnepenekis eledelt
szõzrohessõn, VR Isten kinek elmeye
tisztasagos, es mindõn maculanelkûl valo, engedgyed hogy
tenekõd tiszta es bõchiûletõs taggal, s-elmeuel
szolgalhassak tenekõd á te tûled rõndõlt es
szõrzetõt hazanssagban, ne tekenthessek gonosz
kiuansagnak okokaert, masembõr hazas tersara, es az en
tisztasagos niugouo helõmnek lepet megh ne vtalhassam,
kiuel az te paranchiolatodat meg ne szekhessem,
sotroheich meg az õrdõgõt, ki ennek az te szent
szõrzesõdnek, rõttenetõs es szõrniû kietlen
ellensege, ki kõzinkbe giûlõsegõt es
feddõzesõket ne hinthessõn: Vegy el kõzzûlünk
mindõn egyenetlensegnek gonosz kiuansagra valo
indulatokat, hogy az mi elmenknek egymashoz valo
egyenetlensegeben ne elhessûnk, hanem ez vilagon, ebben az
ûdõszerint valo eletben tenekõd mindenkeppen
kedueskõdhessünk à szerint, szinte á mint te
kiuanod es akarod, az mas vilagõ pediglen, mindõn hazasoknak
chielediuel egyetõmben, teueled eggiüt elhessûnk, es
mind õrõkken õrõkke vigadhassunk, kinek soha vege
hosza nem leszõn. Amen.
[p [027] 1] MAGZATOK
Imadsagok.
ÖRÕKKE valo elõ, es igaz Isten, az
mi vrünk IESVS Christusnak dûchiõsegõs szent
attya mennek es fõldnek bõlchiõsegõs terõmtõiõ,
ki minekünk magzatoknak aszt paranchioltad, hogy a mi
szûleynket nagy tisztõsseggel es bõchiûlettel
illessõk mellyet nem chiak az te attyai hozzankvalo
kegyõssegnek rõndi de meg az mgazatoknakis az
Istentõl hayatot nagy szepõn valo neueles, kikkel az mi
szülo02ynk mi hozzank voltanak, nagy io modgyaual elõnkben
ad, kit mi tõlûnk vgyan megis kiuan hogy meg legõn, es
effele magzatoknak szûlõiõkhõz valo alazatos
kegyõssegõkben, felõttõ igõn gyõnyõrkedel VR
Isten, chiak te fiadert, az mi Vrunk Iesus Christusert,
àkeppen pedig hogy ehõz á te paranchiolatodhoz, mellyel
hagyod hogy á szûlõkhõz, bõchûlettel es
tisz4tõsseggel legyenek á magzatok, temagadhoz
szõrkõsztetted, az õ sokaig valo életõknek
remenseget, kiuel õket fõl sõrkõgetni akarod, hogy
azzal inkab engedhessenek attyoknak, mindõn iosagos
dolgokban s-az õ anyoknakis hasomlatoskeppen, mellyel mind,
ielentõd az te hozzad valo alazatos engedelmessegûnket:
Mindõnõknek elõttõ tenekõd kedues á fiaknak es
leanioknak az õ attyokhoz s-annyokhoz valo
engedelmessegõk, az õ engedetlensegõk pedig, egy
[p [027] 2] szalnyra sinchien tenekõd kedued szerint,
sõt inkab ellenõd vagyon kit az te büntetesõdnek mi
raytunk, nagy sanyarusagos voltabol ismerûnk mellyet te,
á te tõruenõdben megys iratattal, aszofogadatlan es
engedetlen fiak ellen. Tegõdet kerlek annakokaert nagy
alazatossan, az te egyetlen egy fiadert, kiben tenekõd
mindõn gyõnyõrûsegõd vagyon. Vilagoseich, taneich,
bir es segelymeg engõmet, hogy tegõdet mennyei szerelmes
fõlsegõs szent attyamat, kitõl vagyon az valoban valo
attyasag, mind mennyõn es fõldõn, igazan megh
ismerhesselek, es á te igaz ismeretõddel,
felelmõddel, es az te tüled võt hütõmnek vallasaual,
es haladassal engedelmes es kesz lehessek es tenekõd
en edõs mennyei szent attyamnak, igazanvalo szentsegben
szolgalhassak, kitõl az eletnek lõlket võttem,
lõlkõmet es testõmet es ezõknek kûuõlõ mindent
valamit ennekõm adot, annakokaert szûkseg hogy en
tennekõd, kitõl vagyok, inkab engedgyek hogy sem mint az
embõrõknek, es vgyan illyk is hogy en mindõnõstül
fogua abban legyek foglalatos, mellyek chiak tieid, õ en
mennyei szentsegõs terõmtõ es eltetõ kegyelmes
attiank adgyad, hogy á te paranchiolatidban nagy hûuen el
iarhassak: Annakutanna VRam Isten kerlek tegõdet
engedgyed ennekõm á te szent malasztodat, hogy az en
testi es fõldi szûlõymet igõn tisztõlhessem,
chielekõdetõmmel, [p [027] 3] szommal es mindõn
engedelmessegõmmel, szomorusaggal es buual ne
illethessem õket, es valami szorgalmatossagra ne
indeythassam fõl õket, egesz eletõmnek rõndiben:
Mikoron immar az õ vensegõknek miatta, elmeiõkben õk
megh fogyatkoznanak, s-mind okossagokban es az õ
ereyõkben akkor ne chiufolhassam meg, ha szinte engõmet
az VR Isten nagyra emelneis fõl, sõt inkab
mindenkeppen el szenuedhessem, es Istentül io neuen
vehessem az õ reayok bochiatot vensegõt, es az õ
ereyõkben es testõkben valo fogyatkozasokat, hogy mind
ezõkert te tûled az te aldomasodat vehessem: Mert
mindõn á ki az õ szûlõit, tiszteli valamikor meg
õis gyõnõrkõdni es õruendõzni fog az õ magzatin, es
az ollyatan embõr, az õ imadsaganak ideyen meg halgattatik.
Vram Isten bochiasd meg az en szantalan sok bûneymet,
mellyekkel az en szerelmes szûlõimet meg bantottam, az en
vetkeimet, es iffiusagomtul fogua valo tudatlansagomat, ne
tulaydoneichiad ennekõm vesz4õdelmül, de emlekõzzel meg
Vram á te io voltodert en rolam, es engegyed hogy á te fiadnak
szûlõyhõz valo engedelmessege, es giermoksegeben
valo alazatossaga, legyõn ennekõm nagy peldamra azokhoz
valo szofogadasomra á kik engõmet é vilagra
szültenek, es az en gyermõksegõmbõl fõl
tartottanak, lehessek mindenkort ezõn, kiert õnekiõk
lehessek segetseggel, [p [027] 4] kik az õ nagy
vensegõknek miatta vnos vntalan chiak betegõskõdnek: A ki
az õ attyat el hadgya, annak ninchien sohol
tisztõssegge, es az, Vrtolis atkozot, á ki
bonszszonttia az õ annyat. Adgy ennekõm oly elmet es
okosagot, hogy taneytoymnak es mindõn elõttem iaroymnak,
lehessek bõchiûlettel, kegyõsseggel es nagy
tisztõlettel, es nekik az õ paranchiolatyokban
engedhessek, es az õ intesõket meg fogadhassam,
hogy effele fiui engedelmesseggel es kegyõsseggel,
vgyan meg ekõsytessem igõn szepõn, kiuel magamat
vgyan mint ha el fõl õueczenem, az gonossagot el hagiuan
iot chielekõthessem, õ Iesus Christus ki à giõnge
giermõki eletnek, nagy szep tanulsagot szaptal adgyad az
en gyermõki termeszetõmbeis, à te segetsegõdnek
szentsegõs malaszttyat, hogy az irast, es á
szabadsagos tisztõletõs es bõchiületõs irasbeli
mestõrsegõket az õ bõlchiesegõk szerint, az te
neuednek dichieretyre megh tanulhassam, mellyekkel az en
elmem magat meg segeituen, bõsegõskeppen valo
ismeretõsseggel iarulhasson te hozzad, mellyeket
tudni es erteni, vgyan nagy bõlchiesegh es boldog dolog. Mert
te vagy meg adoya es feye mindõn bõlchiõsegõknek, es
ertelmõknek, mellynelkûl mindõn igiekõzetünk chiak heaba
valo. Tetüled kerûnk annakokaert bõlchiesegõt, ki
aszt megh adod nagy szeledseggel es [p [027] 5] egyûgyû
lelõkkel, minden panasz es zugolodasnelkül, A te
malasztoddal vilagoseich meg az en elmemet, hogy az
tisztõssegõs tudomant es szûksegõs nielueket,
megh tanuluan elmembe fogadhassam es vehessem, es
elhessek azzal, eletõmnek meg ennelis nagyub
hasznalatossagara, hogy á te szentsegõs
gyermõksegõdnek modgiara es hasomlatossagara
naponkint eletõmben giarapodhassak, bõlchieseggelis az
VR Istennel es az embõrõknelis, hogy azzal á
bõchiûletõs tanulsaggal es io erkõlchiõkkel, nagy
boldogul eluen, magamnak szõrõszhessek tanulsagot,
mellyel az te düchiõsegõdnek fõl magasztalasara
elhessek, felebaratomnak elõmenetyre ennekõmis az en
lõlkõmnek ûduõssegere, õ szentlelõk Vr Isten
tiszteich megh az enszûuemet hogy az hûtnek lakohele
lehessõn, ne iarhassak gonosz kiuansagok vtan,
olichel en bennem, mindõn bolondsagnak es vndoksagnak
gonosz chielekõdetit es szeretetit, hogy az buiasagnak
kiuansagara ne ragattassam es vonyattassam. Az te
szent kezeid alkuttanak, epeytõttenek es attanak engõmet,
azert adgy ertelmet, hogy á te paranchiolatidat tanulhassam,
mert en megh chiak egyebektûl el vettetõt iffiuchka vagyok,
hogy á te igassagos dolgaydrol el ne
feletkõszhessem, mert à te igassagod õrõkke
valo igassag, á te tõruenõdis merõ igaz: Azert
tenekõd legyõn dichieret es tisztõsseg mind
õrõkken õrõkke. Amen.
[p [027] 6] A POGAN
TÕRÕkõk ellen valo Imadsag.
O MINDENhato es
õrõktulfogua valo fõlsegõs Vr Isten, az mi
ûduõzeytõ Vrunk Iesus Christusnak, aldot szent attya,
mennek es fõldnek terõmtõiõ, ki az te fiaddal es á
szent lelõk Istennel egyetõmben, eltetz es taplalsz
bennûnket. Vetkõtszûnk Vram az mi attiaynkkal
egyetõmben, hamissan chielekõttünk, es ennekokaert
vallyok, hogy á te igaz iteletõdet meltan szenuedgyõk, es
azokatis kikkel lattyok hogy mindnyaiunkat bûntecz á te nagy
haragodban, mert an poganok es kegyõtlen tõrõkõk, az mi
tartomaninknak hatarat altal haguan, kegyõtlenkeppen valo sok
rablasokat tesznek, es tanuloheleknek az õ Scholayt
ronttyak, á szent gyülekõzetõt, es á tudatlan szegen
kõssegõt, kegyõtlenûl le vagyak es õlyk, szünte
ollyankeppen minth mikor à iuhokat az meszarszekre viszik,
sok nepeket el szakasztuan edõs nemzettyõktül,
kõtõzuõ es fogua viszik, pogan orszagokra nagy
meszszire, szomorusagra. Te VR Isten el
vetõttel tetûled, es minket megh szegyõnetõttel az mi
nagy büneynkert, es az mi vitezlõ nepeynketis, kellõt
fûtnûnk minekûnk az mi ellensegünk elõt kik minekûnk
hazunkat es ioszagunkat rabollyak. Az mi nepeinket
szûntõ mint egy barmot vgy hayttiak el, adatatod az mi
nepeynket mint [p [027] 7] egy barmot peaznekûl: Bel iõttek
á pogan nepek à te õrõksegõdbe, á te szent
Templomodat meg fõrtõsztettek, sok varakat es az mi
hazainkat mind el puszteitottak es rontottak: A te szentidnek
holt testõket vetõttek eghi madaraknak, es kegyõtlen
vadaknak, ki ontottak az õ verõket mindenfelõl, mint á
sok vizet, nem vala senkies, ki az õ holt testõket el
temette volna, vagyunk immaran chiak egy szidalom az mi
szomszedinknak, es azoknak meg chiufolas, á kik
kõrnyûlünk lakoznak. õ õrõk mindenhato Vr Isten mi
szegen niomorultak, enni sok chiate pate zanabonaban es
haborusagnak ideyen, mert az pogan nepek orszagokat
puszteitnak, chiak te hozzad folyamlünk. Segeich meg minket
ó mi üduõssegûnknek Istene, á te szent neuednek
dichiõsegeyert, es minekûnk bünõsõknek legy
kegyelmes. Vram Isten, ne bûntes minket á mi bünûnk
szerint se ne fizes minekûnk az mi alnaksagunk szerint.
Ne emlekõzzel megh az mi regy büneynkrõl, de te
kegyelmessegõddel, vegy elõ minket nagy hamarsaggal,
mert igõn el fogyatkoztünk es megh niomorottunk: Emlekõzzel
meg Vram Isten, az te mi hozzank valo nagy
kõnyõrületõssegõdrõl, es á te
kegyelmessegõdrõlis, ki mi hozzank õrõkke fogua valo
volt, mert te az te nepednek megh bochiattad mindenkoron az õ
alnaksagat, el vetted mi rolunk az te nagy haragodat, es mi
hozzank megh tertel à te rõttenetõs nagy haragodban.
[p [027] 8] Tereichmegh minket ûduõzeytõ edõs
Istenünk, es à te haragodat fordeichel mi rolunk, hogy á te
fiadert legyõn te elõtted kellyemetõs es foganatos, az mi
te hozzad valo megh teresûnk: Nem mind õrõkke haragszol
mi reank auagy á te haragodat, hiszõm nem niutod nagy
hoszszan, eggik nemzetsegrõl az masik nemzetsegre?
Iusson elõdbe á szegen foglyoknak kõnyergesõk, á
te iob karodnak hatalmassagaert, valaszad azokat magadnak
á kik halalra valok. A te haragodat õnchied á poganokra,
mellyek tegõdet nem ismertenek, es azokrais az orszagokra,
kik á te neuedet segeytsegre nem hiak, hogy mindõn
nepeknek hirõkkel legyõn, á te hûueidnek verõk
hullasok, mely ki õntetõt. Tekench eslasd megh Vr
Isten, ellensegõk mikeppen kegyõtlenkõdnek mi
ellenûnk, ne hagy miattok el vesznûnk, hogy ne
mondhassak aszt, hol vagyon vgy mond az õ Istenõk?
Vedel á Tõrõk ellensegõt az mi niakunkrol, es mindõn
ellensegûnknek dûhõssegõket vedel mi rolunk, kik
mind azon igyekõznek, hogy á szentegyhazodat el ronchiak, az
Istenõs tudomantis el veszessek, az igaz Isteni
tisztõletõket, es kereszttyeny szep
kõnyõrgesõket szinte semmiue tenni, hogy azok
helõt, hamis Isteni tisztõletõket szerõzzenek, es
egyebfele mindõnnemõ nagy karomlasokat: Otalmazd meg
mindõnõk ellen á keresztyeni szent gûlekõzetõt,
[p [027] 9] kõssegõt, Scholakat es az mi lakohaylakunkat,
hol à te szent neued õrõkke tisztõltetik. Neengedgyed
VR Isten, hogy á te szent igednek tanulsaga es annak
az õ tudomannya, mert chiak az altal, hiok á te neuedet
segeitsegûl, es ismeriõkis, kõzõttûnk meg
szûnhessek, meg se haboreytassek, an te
bõchiûletõs tõruenõdis hogy el ne vetessek
kõzzûlûnk, az mi lakohelûnk an gonosz pogan nepeknek
louaynak, kik à te neuedet vtallyak, ne legyen istalloya.
Adgyad VR Isten hogy á mi fõlsegõs Chiaszarunk
meg erõseytesse az õ iob kezet, es fõl
fegyuerkodhessek, mindõn Herczegyuel, vezeryuel,
Capitanyual es fõnepeyuel egyetõmben, kik az Istennek
tõruenyert, es alattok valokert hadakoznak es viaskodnak,
taneichiad az õ kezõket az hadakozasra, es ghõriezdfõl
õ bennõk az sûuõknek nagy batorsagat, hogy õ
Isteni indulattyanak ereieuel fõl serkenuen, erõssen
viaskodhassanak á tõrõkkel, kik á te fiadnak es
gyûlekõzetõdnek halalos ellensegi, igazgassad azoknak
kezõket, kik à hûtert es az õ hazaiokert viaskodnak, adgy
õnekik ûduõssegekre valo io szerenchiet: A
feyedelmõknek giõzõdelmõk es diadalmok, nem á
sokasagtul vagion az nagy erõs ferfiuis sem vehet
gyõzõdelmet, az õnõn ereyeuel, sem az õ nepenek
sokasaganak szamlalhatatlansagaual, hanem
gyõzõdelõm chiak á mennyegbõl adatik, mikor te meg
haragszol Vram Isten, akkor [p [028] 0] azok mind el
bagyadnak el es alosznak, kik immar az õ louokra fõl
ûltenek, es reank indulni akarnak. A feyedelmõknek
elmõiõket es eszõket te veszõd el, hogy megh mench
minket az mi niomorusagunkbol, mert heaba bizunk az
embõrõkben, te benned vetõttõk VR Isten az mi
remensegûnket, ki minekûnk erõt acz, ki altal á mi
ellensegûnket, labod alat te, vgyan megh tapodod, hogy imide
s-amoda el szelledgyenek es fussanak te elõtted, mint
ime por es hamu, az Vr Iesus Christus altal. Amen.
MIRIG
HALALkort valo Imadsag.
ÖRÕK mindenhato kegyelmes es
irgalmas igaz Isten, ki az te fogadasodat es
eskûuesõdet, soha sem maslod megh kiualtkeppen pedig,
azoknak tellieseytõd megh á te igiretõdet â kik
tegõdet szeretnek, es az te paranchiolatidat igiekõznek
mindõñapon bel tellieseiteni az õ giarlosagok
szerint: Vetkõsztünk Vr Isten te ellenõd, es
hamissan chielekõttûnk, gonoszul eltünk es tetüled
eltauosztunk nagy meszire, haylottunk az te paranchiolatidtol
es itiletidtõl, mert á te szolgaydatá Prophetakat nem
halgatok, kik á te neuedbe szollottanak à kiralioknak,
feyedelmõknek es az mi regy attiaynknak es è fõldõn
[p [028] 1] valo mindõn nepeknek: Tied Vram az igassag, az
mi orczanknak kedig, semmi nem egyeb hanem chiak szidalom,
mint mais es mastis á te nagy chiapasod mi raytunk, es nagy
helõn rõttenetõs nagy vala, mert te ellenõd sokkeppen
es giakorlatossaggal vetkõsztûnk. Te vagy minekûnk
kegyelmes es irgalmas Istenünk, mi keniglen, szanniok es
bannyok, hogy tetûled el tauosztunk, es tegõdet nem
akartunk halgatni, hogy az te paranchiolatidban iarhatnank, mert
az te szentsegõs praedicatyodnak igeyet, keduetlen
halgattok, es vgyan miegis vtaltok, es à testûnknek gonosz
kiuansagi vtan indultunk, azert esõt reank az atok, es az,
á mit mi legh inkab nem szeretûnk, mely felõl, meg à te
tõruenedbennis fenõgettel minket, hogy mirigyel
dõghleletõs eghel, fazlalassal hideglelessel, es nagy
esegghel vesztenel el ez fõldrõl: Ez mind ezõknek á te
bûntetesidnek es ostorydnak fõlõttõ, fenõghettel meg
gyogiulhatatlan feneuarakkal es mergõs keleuenõkkel,
tetetûlfogua, mind talpiglan: Ha az paranchiolatidat meg nem
õrizzõk es meg nem tartandgyok, es nem kezdenenk felni az te
düchiõsegõs es rõttenetõs szent neuedtül aszt
mondottad hogy meg sokaseitod á mi maradekinknakis mi
vtannunk: Ime Vram, mind ezõk â gonossagok, mellyekrõl
szoltak, mi reank szallottanak, es meg sem akarunk rola
megh emlekõzni, [p [028] 2] hogy ki ki mind kõzzüllûnk az
õ gonosz vtarol meg terne. Annakokaert im mi ellenûnk fõl
sõrkentel es tamattal az mi gonossagunkert, hogy azokat
mind feiunkre hoznad minekûnk. Igaz vagy te VR Isten, az
te iteletõdis igaz, A mi Vrunk Iesus Christusnak á te
szerelmes szent fiadnak dûchiõsegõs szent attya,
kit az mi bûneynkert aldozatul attal, az te neued meg marad mind
õrõkken õrõkke, mi tenekõd mindõn te igassagodnak
ellene vetkõsztûnk, es hamissan chielekõttünk,
fordeichel es tereichel mi rolunk à te nagy haragodat, mert te
nalad é fõldõn igen keuesen marattunk meg. Te igerted
Vram, ha dõg halal iõnõ mi reank, vagy az egh mi
fõlõttûnk dõgleletõsse valtoznek, auagi pedigh
valami mas chiapas es betegseg, szallana mi reank tehat
akkort mindõn imadsagunkat es kõniõrgesünket kesz
vagy meg halgatni, kiualtkeppen pedig azokat, kik az õ nagy
chiapasoknak es ostorozasoknak okait meg tudgyak gondolni,
es az õ kezõket fõl emelni, es teryeszteni oda fõl, á
te kegyelmõdnek szeki eleybe az Iesus Christus altal,
hogy meg kegyelmez nekiõk: Ad megh VR Isten, kinek
kinek mind aszt, á mit te tûled ker, az te fiad altal, mert
chiak te magad tudod szüuõket, embõrõknek mindõn
fiainak: Halgasd meg az mi kõnyõrgesünket, es
imadsagunkat, es szabadeich meg minket az te nagy haragodnak
iszszonyu nagy bûntetesetül: Paranchioli [p [028] 3]
á te Angyalodnak, ki mi reank hozza tetûled eszt à nagy
chiapast, hogy á büntetesnek ostorat es fegyueret foghia
el mi rolunk, kiuel veryõn es bûntessõn bennûnket mind
egiglen mig el fogynank, hogy á bûntetessel touab ne
mehessõn: Enged megh VRam Isten, az mi
lõlkünknek halalat, nere keszbe ennek á rõttenetõs
mirigi halalnak az õ dohossagaba: Vedel VR Isten mi
rolunk az egnek dõgleletõsseget, es ennekis á fõldnek
kõdõs es betegõs voltat es allapattyat, hogy az egis ne
õnchiõ mi reank az õ dohos es bûdõs sûrüsegõs
kõdet es annak mergõsseget, ki miat ne hallyunk,
leomoluan mind egy kendõr, illyen nagy rõttenetõs halallal,
õ mindenhato VR Isten, kõnyõrgünk mi tenekõd,
vedel mi rolunk az te sulyos kezeydet, elegõdgyenek meg
immar, az õ ueresegõkkel, hogy meg tudhassa az egesz
fõld, hogy te vagy az mi Istenûnk, kinek az õ neuet
segeitsegre hittûk. Tekench reank Vram Isten, az te
szent Templomodbol, haich mi hozzank á te szent fûleydet,
es halgas megh minket, nisdfõl á te kegyõs es szent
szõmeydet, es tekench meg az mi niomorusaginkat, es az te
nepeidnek veszõdelmeket, mert az holtak nem dichiernek
tegõdet, kik á koporsoban feküsznek sem kiknek az
õ testõkbõl á lelõk immaran ki ment, tisztõlnek
tegõdet, hanem az á szomoru es együgyû lelõk, ki te
hozzad meg tert, es az á ki szûuõ szerint ehõzi
[p [028] 4] es szomehozza VRam á te dichieretõdet es
igassagodat, es tegõdet dichier s-fõl magasztal: Nem
á mi igassagunk sem à mi attiainknak igassagok
szerint, kõniõrgûnk tenekõd es esedõzûnk te
elõtted, es az te kegyelmessegõdet keriõk, õ mi Vrunk
es mi edõs Istenûnk, hanen chiak á te fiadnak Christus
Iesusnak neuebe, melyben vagyon az te io kedued, tegõdet
kerünk á te kegielmessegõdert es kõniõrgûnk
tenekõd nagy alazatossaggal, hogy segeich megh minket,
s-az mi imadsagunkban halgas meg mert nagy
szûksegûnkben kialtunk te hozzad. Tery hozzank VR
Isten, es halgasmeg minket, az mi kõniõrgesûnkben, kik
chiak te szolgaid vagyunk, Vedel rolunk eszt â nagy
mergõs betegsegõt, ha pedig ezzel á bûntetessel chiak
ûdõszerint, es test szerint akarsz meg latogatni, de
mind az altal megis à te kegyelmessegõdtul, ne fosz
meg minket, de legy irgalmas es kegyelmes, hogy ebbely te attyai
dorgalasodban, ketsegbe ne eshessûnk, tuduan aszt
hogy, minket, kiket az te iteletõddel meg akarsz latogatni,
es ostorozni, é uilagon meg pediglen es â vegre, hogy el ne
veszszûnk AMEN.
MÕNDÕRGES ES kõessõkort
valo Imadsag.
HATALMAssagnak es bõlchiesegnek Vra,
es hatalmas feiedelmõknek, kiralioknak [p [028] 5] mindõnhato
Fõlsegõs Istene, mely nagy à te birodalmod tenekõds
mind é szelõs é fõldnek hataraiglan es
szegeleteiglen, az te chiodalatos Isteni erõd meg â
mõndõrgesbõlis meg teczik, zapor essõbõl,
villamasokbol, es mindõn egiebfele egõnvalo ielekbõl.
Vram Isten á szekõdet az fõlyhõkben
helhõsztettéd, es lakozol amaz fekete sùrõ es
sõtetsegõs fõlyhõkben, nagy titkos helõn, â te
szekõdet bel fogtak mind kõrõstõn kõrnyûl,
rõttenetõs nagy kekõrõ fekete vizek, es
sûrõsegõs fõllyeghõk. Az te ielõn voltodnak
miatta, imede s-amoda futnak nagy erõssen az fõlyhõk,
es egyemben az kõessõ es à tüzes ûszõgõk. az
VR immar othfõn az egõn mõndõrgest tamasztot, az
magassagbely Isten, az õ szozattyat adgya. Nilayt
szellel el ereszti, az nagy dõrges mind egy mast ery nagy
rõttenetõs sebõs tûzessegenek atta: Ki lehetne
vallyons illyen nagy Isten, mint â mi Istenûnk? Te vagy
az Isten, ki nagy chiodakat tamaszthacz, á nepek kõzõt
el hirhõdõt, á te nagy hatalmod, es à te karodnak
erõssegeuel á nepeket megh otalmazod: Megh latnak
tegõdet VR Isten à vizek, te read tekentenek, es
azonnal megh rõttenenek, az nahy melsegõkis meg
haborodanak, az fõlhõk sok szantalan vizekkel bel
telenek, es nagy zõndõlesõk lõn, es à te nilayd
futosnak vala es mennek valo nagy giorsasaggal szellel,
az villamasnak zõngese otfõn az kereksegben vagyon, kik
nagy tüzesõn [p [028] 6] fenlõnek, az egnek es fõldnek
kereksegeben, á fõld megh indula es rõszketni kezde, az
hegyeknek nagy erõs fondamentomi meg indultanak, es
helõkrõl meg mozdultanak, mert hogy te reaiok megh
haraguttal. Az egek tegõdet à te nagy chioda tetelõdert
tiszõlnek VR Isten, es az te szentid chiak
tegõdet hirdetnek az te szent giûlekõzetôdben. Kichioda
volna az, ki á fõlyhõkben, az VRhoz
hasomleytathatnek, mert senki nem lehet õ hozza foghato? A
te szentidnek giùlekõzetiben rõttenetõs vagy te VR
Isten, azoknak mindõnõknek nagy hatalmas Istene vagi
te, à kik te kõrnyüled lakoznak. Seregõknek Vra Istene,
valions kichioda volna hatalmasb tenaladnal valahol? õ nagy
VR Isten â te igassagod chiak te kõrniüled vagyon
egyedülkeppen. Te oluaszthatod el napnak nagy hesegeuel, à
tengõr vizinek chiõpõgeset, es aszt neduessegre
valtosztathatod, mellyet az lagy es futoso eghnek el
oluasztatasanak modgyara nagy ritkasaggal, az eghnek az
õ tartomannyara fõl vonzod, hogy az megh
sürühõdgyõn, viz essõnek modgyara megh oluadgyon
es le hullyon. Te magad chiak egyedûl Vram Isten, az tengõr
vizenek chiõppedekit, az eghnek az õ magassagara fõl
vonyhatod es á te paranchiolatoddal fõl szitatot es
fûggeszthetõd, es azokat á te akaratod szerint szinte
oda tereythetõd, az houa akarod. Az Isten mind mennyõn
fõldõn, valamiket [p [028] 7] akar, mind aszt
chielekõdheti, á tengõrben es mindõn melysegõkben,
hozuan es fõl emeluen à fõlihõket, az fõldnek
vegheleirõl, es azokkal az eget el fõdy, sá fõldnek
osztan, oly igõn nagy szep essõt szõrõz,
kiuel á hegyekben az fûuet, oly nagy kõllyõn es
ekõssen meg neueli, az nepeynek hasznalatossagara:
Ime az mi Istenûnk, mely igõn nagy hatalmas VR, kit
az embõrnek elmeie megh nem tapasztalhat, sem meg nem
foghat az õ bõlchiesegeuel az õ esztendõienek es
ideienek allapattiat senki megh nem bõlchiûlheti, auagy meg
sem araszolhattya aszt, megh szamlaluan, fõl
vonszod á tengõrnek az õ chiopõgesit, mellyek immar
mikor fõl emeltetnek, essõt hintnek ala à fõldnek
neduessegere, mert nagy szep lassusaggal giakorta,
hul ala az eghbõl, nagy bõseggel az embõrõkre: A
szeleketis az õ titkos helõkrõl te hozod elõ, à houa
õket nagy bõseggel raktad es el helhõsztetted
õszuõ, hogy á te akaratod szerint lehessenek á fele
helyõn, mind aczigis, [!] mikor osztan õket à te
akaratoddal ki hozod oñan: A fõlyhõk is kõrõstõn
kõrnyül es szellel, az egõn imede s-amoda futosnak,
es mind oda takarosznak az vtan â houa te akarod, az te
hatalmassagodnak rõttenetõs nagy ereyebõl, es azok mind
aszt chielekõszik, à mit te õnekik paranchiolsz, á
fõldnek az õ szû3nen. õ VR Isten à nagy zapor
essõnek es menydõrgesnek miatta, az en szüuem
igõn meg rõttent, es akkor [p [028] 8] mindenkor vgyan fõl
vgrandoz, mikor á te szozatodnak fõl indulasat es erõs
zõngeset hallom, mely á te szadbol iü ki, es az egesz
eghõn elhat, mellyel megh â fõldetis meg indeytod helerol,
az õ ûtolso hataraiglan. õ magassagbeli nagy Vr
Isten, ki az egben nagy mõndõrgesõket tamasztasz,
mert á te hatalmad nagy, mind mennyõn es fõldõn, te
elõtted esedõzûnk, hogy eszt az nagy szel veszt, es
az eghnek rõttenetõs nagy haborusagat, tauosztasdel,
nagy kegyelmesõn mi tõlûnk, hogy minekünk semmi kart
ne tehessenek: Otalmaz meg Vr Isten az villamastul
chiattagastul, meny haylokunkatis el ne veszthessek,
auagy mennyei tûzzel el ne egessek: õ kegyelmessegnek
Vra es Istene, kõnyõrgünk mi tenekõd, ne eresz kõ
essõt â fõldnek szûnere, mellyel mezzõnkõn es
hegyûnkõn valo ioszagunkat es barmunkat el ne
veszessed, fuuet es termõfakat Vram Isten, ne haggyad
â kõnek el verni, Vetemenyûnketis VR Isten otalmazd
meg az kõessõnek rõttenetõssegetûl, ne
ereszszed mi reank VR Isten, az te hertelen valo nagy
haragodat, es az tiszta essõ ki volna, asztot á mi
bûneinkert, ne valtosztassad kõ essõue, se
tûzze, ki az mi foldunket el eghetneye, sõt á te
kegyelmessegõdert, á nagy villamasokat es rõttenetõs
mõnydõrgesõket, nagy szep chiõndesz es lassu
essõre adgyad es valtosztassad, az fõldnek megh
nedueseytesere, [p [028] 9] hogy az õ gyûmõlchiet nagy
bõseggel terõmthesse, Otalmaz meg minket Vram Isten,
nagy zapor essõtül, mellyek á vetemenyõknek artalmokra
lehetnenek, kibõl osztan rogyais lehetne, es az vizekis
tamadnanak, kik az gabnat el szoktak veszteni es folyny, de
inkablan, adgy mertekletõs essõt, melytõl à fõld
megh sirosodgyek. Otalmaz megh à szelektulis es hertelen
valo vesztül, hogy ne legyenek semmiben minekûnk
artalmunkra es karunkra, á mi Vrunk Iesus Christusnak
altala. AMEN.
VTON ES ORSZAgokon iaroknak igen sep
imadsagok.
MINDENhato õrõkke valo egy elõ Isten,
mi Vrunk Iesus Christusnak dûchiõsegõs szent attya,
halakat adok tenekõd tellyes szûuembõl, hogy â mi
hozzank valo megh mondhatatlan nagy kegyelmessegõdbõl, az
te fiadat è vilagra kûldõtted, hogy embõrre lenne, es mi
erõttûnk ezõn è vilagõ mindõn niaualyakat es
niomorusagokat el szenuede, ki nagy alazatossagnak
allapattyaban, chiak gyalog iaruan, egy tartomanbol mas
tartomanban, az te orszagodnak Euangeliomnak hirdetesenek
kedueyert, az õ fõl võt testeben [p [029] 0] külõmb
külõmbfele keserûsegõket szenueduen, mert mikoron
Samarytan altal ment volna, nagy faradsagot lata es valla az
vton, es á Iacobnak kuttyara üluen, megh niugouek, es ezzel
mind mi hozzank õnõn magat hasomlatossa teue mert õ,
ki minekûnk fõ papunk, nem olly hogy ki nem akarna raytunk es
az mi gyarlosagunkon kõnyõrülni, ki mindõnkeppen az egy
bûntõl megh valua, meg kesertetõt: Ennekokaert â te
fiadnak neueben, im vtra indulok, ki aszt kiuanod hogy valamit
beszedûnkel, auagy chielekõdetûnkkel miuelûnk,
mindõnõket az mi Vrunk Iesus Christusnak, neuenek
dichiretyre tegyûnk, halakat aduan tenekõd, mi
Istenûnknek es attyanknak, chiak egyedûl õ altala. Kerlek
tegõdet, vgyan azonte fiadnak Christus Iesusnak, mindõn
è vilagon valo lõt szarandoksaganak altala ki iot teuen
sokakkal, szellel iaruan es mindõnõket gyogyeytuan
azokat, kik az õrdõgnek insegõkben voltak volna, hogy
paranchioly á te szent Angialydnak, õrizzenek megh minket,
ez mastani mindõn mi vtaynkban, hogy á te
veszõdelõmnek kõuebe meg ne vtkõszhessem az en
labaimmal, es azok kõuessenek engõmet, oda menuen, es
viszha iõuen, az az el vegezõt helre vezerõllyenek à
houa igyekõzõm: Mikeppen az iffiu Tobiast, vezerlõttõ
à Raphael Angyal, ki mikor Rages Medorumnak varasaba
Gabellushoz ment volna. Erõseich megh [p [029] 1] VR
Isten az en terdeymet, ne lankhadgianak megh es ne
teuõlõdgyenek el, az igaz vtrol, es az en igaz vtamban valo
io igiekõzetõmben, mellyre en mastan indultam, õuech meg
engõmet â te hatalmoddal, es â te Isteni nagy erõddel,
hogy az derekam megh erõsõdgyek, es mindõniora
viselhessõm, eghesz eletõmben valo iarasomat es
kelesõmet algya meg á nagy VR Isten hogy az igaz
vtrol el ne tevõlõdhessem, es az en tudatlansagomnak
iarasaual ne iuthassak semmi veszõdelõmre, az
ellensegtül es toluaioktul kõrnyül ne vetetessem, es
valami sanyarusagnak keserûsegere ne vitettesem.
Touabba õ en edõs szerelmes szent attyam, kerlek
tegõdet, legy vezerõm ennekõm ebben az en vtamban, otalmaz
meg engõmet, latroknak es toluaioknak kezõkbõl, õriz meg
engõmet az kegyetlen vadaknak, fogoktul es kõrmõktûl.
Vegy kõrniûl engõmet az te otalmoddal, hogy vizbe auagy
veszõdelmes melysegbe, ne essem valahol, õriz megh
engõmet te szolgadat, hogy tüz miat ne legyõn
veszõdelmõm: Szabadeich megh engõmet mindõn testi
gonosztul. Legy ennekõm nagy hiû vti tarsom, mint Iacob
Patriarchanakis voltal hûsegõs vti tarsa, mikor
Mesopotanyaba es AEgyptumban ment volna, legy szinte ollyan
vezerõm minemõ vezerõk voltal az Israel nepenek, mikor
â võrõs tengõrõn õket altal vitted volna szaraz
labbal haionelkûl [p [029] 2] es vtaknelkûl valo
rõttenetõs pusztakon hordosztad volna, elõttõk iaruan
nappal kõdõs oszlopnak modgyara, es eyel tüzes
kõoszlopnak formaiara, mellyel õ tõlõk sohoua nem
tauozol vala, vtat mutatuan õnekiõk, es õket vezerõluen:
Szûnte akkeppen meltosztassal en velemis lenni, engõmet
birnya, es en elõttem mennye ezõn az en mastani vtamon,
hogy á te Angyalydnak õrizesõkkel, kõrnyül vetetuen,
meg menekõdhessem mindõnemõ artalmassagtul es
gnossagtul: [!] Adgyad Vram Isten ennekõm á te szent
malasztodat, hogy akar minemõ helreis menuen, talalhassak
kegyõs es Istenõs nepeket, kik engõmet vtoniarot vegyenek
bel hazokba, es en hozzam mutathassak az õ
szeretetõknek es kegyelmessegõknek io chielekõdetit,
hogy io szallasom leuen, kõzõttõk ne valhassak
semmi veszodelmes es artalmas niomorusagot: Legy en velem
nappal es eiel, hogy valami szerentsetlensegõm ne
lehessõn: Otalmaz meg Vr Isten az hidegnekis az õ
saniarusagatul, es nagy hesegtulis, azoktulis szabadeich
meg engõmet Vram Isten, kik en vtañam olalkodnak es
leselkõdnek. Az VR legyõn en velem es otalmazzon meg
engõmet az en vtamban, mellyõn im mastan iarok, adgyon
ennekõm eledelõmre valõ kenyeret, es ream valo ruhatis, es
vigyõn haza engõmet, az en nepeim kõzzibe, io
egesseggel es szerenchieuel, mikeppen az bõlchiek, mentek
volt [p [029] 3] Iudaeaban kiket á chillag vezerlõt, es á te
Isteni szozatoddal mikor meg intettenek volna, azonnal mas
vtra teruen, az õ tartomanyokba haza menenek, á keppen el
iaruan eszt az vtamat, es dolgaymat igazan es io moddal el
vegezuen, vigy haza engõmet Vram Isten, hogy tegõdet az te
gyûlekõzetõdben õrõkke dichierhesselek. Ne halgas
Vram Isten, sõrkenniel fõl az en imadsagomra mert en
chiak egy iõuemen vagyok, es mint egy vton, szellel iaro
szarandok, egesz eletõmnek ideien, mint szinte az en
attyiaimis, mindniaian azok voltanak, es ingyen sem tudom en,
mi volna leg nagyub hasznom ebben az en szarandoksagomban,
az mi eletünknek napiai szinte ollyatanok, mint ezõn é
vilagon imez arnek, ki nagy hamarsaggal el mulyk,
mindõnkesõdelõmnelkûl, mi chiak ollyanok vagyunk mint
á szallasra estue be tert vtoniaro vendeg, es hazanknak
kûuõlõ lakozunk, mint egy szamkiuetesben, az en
szarandoksagomnak az õ ideye igõn rõuid, es nagy sok
niaualiakkal rakua. Adgyad ennekõm Vram Isten á te szent
malasztodat, hog en ebbe é vilagba ne vethessem semmi
remensegõmet, hanem az en elmemet emelhessem chiak
odafõl, az eg fele, es é9 vilagy dolognal, iobbat
kereshessek, az az, á mennyei lakodalmat: Eletünknek
rõndiben mikor ollyatanok vagyunk, mint egy te tüled valo
szamkiuetõttek: De megys mind az altal, szinte akkor
legyõn minekünk leg iob keduûnk, mikor igy vagyon dolgunk es
ne essünk egy szalnerais ketsegben á sok
niaualyaknak felelmõknek miatta, hanem inkab lehessõn
abban nagy bizodalmunk, hogy mind ezõktûl meg eczer
menekõduen, nagy chiendesseggel valo ki mulassal el
niugodhassunk, es az te lakodalmodba vitettetünk bel, á
hol az te ielenuotoddal elhessünk nagy
gyõnyõrüsegûnkre az meniorszagnak dûchiõsegeben,
holot te Vr Isten elsz es vralkodol á te fiaddal, es á
szent lelõk Istennel egyetõmben, mind õrõkken
õrõke. Amen.
AZ CHRISTVSNAK vachiorayat minek elõtte
hozza veendi á hû kereszien embõr igyen Imadkozzek.
O
VEGHEtetlen, szentsegõs õrõkke valo Isten, Iesus
Christus, en szegen niualyas ez bûnõs embõri allat
vallast teszõk arrol, hogy en niaualiassagosb vagyok,
mindõn te mi hozzank valo kegyelmessegõdnel, es nem
vagyok melto erre az te io tetelõdre, hogy te bel szaluan az
en haylokomban, mindõnõstûlfogua te magadat velem
kõzõlted. Ez chiak hogy fõlis tathatnam az en szamat, es
az te dragalatos szent testõddel es verõddel elnek, miert
hogy sok szantalan [p [029] 5] rutsagos bûnõkkel
magamat meg vndoketottam volt: Iai ennekõm VRam mert az
en aiakimat meg fõrtõsztettem volt, mert szaiokba megh
fõrtõsztetetõd, es á bünre mindõnfele haylando nepek
kõzõt lakozom en: Ennekokaert az en szûuemnek mindõn
belsõ reszei en bennem meg mozdultanak, es
rõttenetõskeppen fõl indultanak, es az en chiontaimis vgyan
meg rõndültenek es mozdultanak helõkrõl, mert meltatlan
vendegnek itelõm magamat ehõz az en Vramnak asztalahoz valo
iarulasomban, kinek elõttõ meg az Angyalokis rõttegnek:
De ismet mint az altal viszontagsaggal megis, chiak az egy
dolog vigasztal engõmet, hogy te Istennek fia é1 vilagra
iõttel, nem az igazakat hinia, hanem chiak az bõnõsõket
az Poenytentiara, mert az egessegbelyeknek es az igazaknak
nem szûkseg az oruos hanem chiak az korbetegõknek: Ennek
fõlõttõ tudom aszt en szûuem szerint, kit iolis
hiszõk, hogy te tehecz engõmet meltoua, ki chiak egyedül,
chielekõdhetõd te asztot, hogy az tisztatalan es
fõrtelmes magtul születetõt embor, tisztaua
valtoszhatik, tunnya illyk mikoron á te szokasod
szerint valo kegyelmessegõdert, minekûnk az bûneynket
megh bochiatod, reank õntuen à te szentlõlkõdet. Vgyan
ezõn te hatalmassagodnak es kegielmessegednek mi
voltaert kõniõrgõk tenekõd, enged megh ennekõm
szegen niomorult búnõs embõrnek, [p [029] 6] hogy ez
mennyei te szentsegõdhõz, meltan iarulhassak, ne
vethessek á te testõd es verõd ellen, meltatlan hozzam
vlo vetelõmmel, es az elet helet ne vehessek magamhoz,
õrõkke valo rõttenetõs nagy es veszõdelmes halalt es
iteletõt. Adgyad VRam Isten annakokaert, hogy
mindniaian valakik az VRnak asztalahoz iarulunk, iol meg
hanyhassok es vethessõk magunkat, bûneinket meg
ismeruen, magunkat meg alazuan, ketsegbe ne eshessünk,
az kigyonak meg marasaett, mellyel meg sebõseytettünk
volt, az mi elsõ attyaynkan el esesõknek mi voltaert,
de sõt inkab tudakoszhassunk, az mi igaz vtunk felõl,
es te hozzad vgy mint vrunkhoz Istenûnkhõz megh
terhessûnk, hogy az Iudassal magunkban büneinket el ne
titkolhassok es Vrnak kenieret vgy hogy az tenõk
osztan, õneki boszszusagara, es az te sokaig valo
varasodat ne tuladoneichiok es ne vegyõk semmire, kiuel az
iteletnek napian, á te haragodat feiûnkre gyõtenenk, de
sõt inkab az mi büneinkrõl tehessünk igazan es niluan
valo vallast, kiket mind te kegyõs es igaz Isten minekûnk
bochiasmeg, á te nagy irgalmassagodert. Adgy minekûnk io
hûtõt, kit mi vgyan azon io es erõs hûttel hihessûnk,
aduan es hozzank veuen, eszt á te szentsegõdnek edõs
es gyõnõrûsegõs etelet, es italat, bizonyara valo
testõdet es bizoniara valo verõdet adod minekûnk, é
szent vachioraban, kit [p [029] 7] iol lehet hogy á mi
bûnõs es giarlo szemeink, az õ esendõsegõknek
miatta, nem lathatnak á szerint à mint kellene es
kiuantatnek, de azert mind az altal á te beszedõdnek, mely
sohais senkit meg nem chialt, erõskeppen hinnünk kel,
viuen az mi okossagunkat az te fogsagodban, ki tenekõd
engedelmes legyõn, hogy eszt á te testõdet es verõdet,
igaz es io iteletünkkel, el valaszthassok mindõn
egyeb testi es szokas szerintvalo mindõnnapi eledeltûl:
Erre minekünk adgy erõs es alhatatos io remensegõt, hogy
á te szentsegõd melle szerzõttel, ki altal az mi
büneynknek meg bochianattyat hiszszõk, soha ne
ketõlkõdhessûnk: mert chiak chiupa es puszta
szaual, es regy szokasbol, asztot enni es innya nem
hasznal, ha á szûbõl valo hüt, ki magahoz
kapchiollya, az õ mellete valo iget, es az igeretõket is, á
hoz nem iarul, mely â Christusnak testenek es verenek
velûnk valo kõzõltetesere, mert annak feye es summaia,
igõn szûksegõs, Es á ki ezõknek (ti erõttetõk
adatik vgymond, es ki õntetik bünõtõknek meg
bochianattyara) hiszõn es abba veti remenseget az meg nieri
es talallya asztot, mellyet az igek igernek es adnak,
tunnyaillik az õrõk eletõt es ûduõssegõt: Mert á
hol á bûnõknek bochianattia vagyõ, ot hasomlokeppen
eggiût vagyon az elet es az ûduõsseg: A ki kedig ez
igekben ketõlkõdik, az meltatlan es keszûletlen az
Christusnak vachioraiara, mert ki ketõlkõdik [p [029] 8]
lelõk szerint az, á te testõdet nem eheti, sem ihattya
á te verõdet, iollehet hogy testszerint es lathatokeppen,
à mint afele hütetlennek teczik, foytogattya es ragya fogaual,
az mindõnnapi szokot eledelnek modgiara, az te testõdnek
szentsegõs etelet, es korttiogattya torkaban, az te
verõdnek szentsegõs italat, kiuel chiak vgyan az
iteletõt veszi magahoz, nem hogy az Vrnak, ez az õ
ûduõssegõs falattya, merõg volna, de hogy á iot
gonoszûl veszi hozza, à gonosz. Megis kerünk tegõdet,
adgyad minekünk á te szent malasztodat, hogy mi mindniaian
á kik euel az vy Testamentomnak szentsegeuel elûnk,
õltõzzûnk ki az elõbbeli iarasunk kelesunk szerint
valo regy embõrbõl mely á tevõlgesnek gonosz
kiansaganak miatta el romol, hanem inkab, viollunk meg az mi
elmenk szerint lõlkünkben, fõl õltõzuen vi embõrbe
ki Isten szerint terõmtetõt, az igassagnak es
szentsegnek altala: Iollehet hogy mi niaualias bûnõs
embõrõk, nem elhetûnk mindõn vetkõknek
gonossagoknelkûl, de azert bûnre valo okot, ne adgyunk
semmi dolgainkban, de inkablan bizzunk à te nagy
kegyelmessegõdben, ki á te benned bizoknak bûneyt megh
szoktad bochiatania: Ier yarullyunk az Christusnak
vachioraiahoz, mindõn rõttegesnelkül, kiualtkeppen az te
verõd altal, miuel hogy szabadsagunk vagyon á
szenthelõn, az te asztalodhoz iarulnunk, vgyan azon vtal,
mellyet te minekûnk mutattal, az te meg
testõsûlesõdnek [p [029] 9] altala: Es miert hogy te
minekünk papunk vagy, es á te hazadnakis gondviselõiõ
vagy, azert ier megis iarullyunk igaz, bizonios es erõs
hûttel, az mi gonosz lõlki ismeretünkbõl, megh
fõrõduen az mi testûnkben, à te irgalmassagodnak
tisztasagos vizeuel, meg õriszhessõk é mellett
az mi remensegûnknek agazan valo igyekõzetinek vallasat,
mely vallas ne lehessõn tevõlgõ es alnaksagos vallas
õ magaban: (Mert hû az, á ki errõl minekûnk igeretõt
tet.) Es mi magunkban asztis iol meg gondollyok, mi legyõn az
mi egy mashoz valo szerettetûnk ki mellet nem chiak egy
szokasbol gyûlekõszhessünk nagy sokan á
Christusnak vachioraiahoz s-a vegre, hogy chiak
embõrõktül valo fõltûnkben miuelnenk asztot, hanem
inkab, adgyad VR Isten, hogy egymast nagy
szeretettel inthessõk, es kiualtkeppen á vegre
chielekõduen asztot, miert hogy ertiõk az iõuendõ
iteletõt immar el kõzeleytenie, kit minekûnk adgy erhetnünk
az mi lõlkûnknek ûduõssegere, Amen.
MAS IMADSAG,
az Vr vachioraianak hozzank valo vetelenek elõttõ.
O
MI EGietlen egy kõzbe iaro Christusunk az te szent
attiadnal es ennelis é vilagnal, ki az te buzgosagos es megh
mondhatatlan hozzank valo nagy [p [030] 0] szerelmõdbõl, az
mi embõri niaualyas es gyarlo testünkbe õltõsztel,
hogy minekûnk aldozatunk es meg valtsagûnk lennel. Ennek
pedigh az mi hozzank valo io tetõdnek bizonsagara, á te
szent halalodnak elõttõ, az te Testamentomodnak frigyet
es szõuetseget, aianlottad minekûnk es hattad, kiuel az mi
búneynket meg akartad bochiatni es azokat el feleyteni mind
õrõkken õrõkke, hogy à te szent testõdnek es
verõdnek szentsegeuel, eteleuel es italaual tuñya illyk,
elnenk, az te halalodnak emlekõzetyre, á szerint á mint te
paranchioltad, egyetõk es igyatok vgymond az en testõmet es
verõmet, mellyel az en halalomrol el ne feletkõzzetõk,
ennek pedigh nagyub bizonsaganak okaert, azert aianlottad es
hattad, ezt á te szentsegõs lakodalmodat, es
vendegsegõdet minekûnk, hõgy szûuõnkbe
helhõsztetnõk az õ nagy hasznalatossagat, eszt
kedig á te vachioradat szûntõ az te halalodnak elõttõ,
es mikor kint akartal mi erõttûnk szenuedni, à te
taneytuanydat el hagyuan, akartad szõrõni, kit minekûnk
keli nagy erõs hûttel, mindõn te hüueiddel egyetõmben:
Lam chiak egy gyarlo es é vilagy embõrnekis Testamentomat
helen szoktak hadnya es meg hinnye, kit az halando embõr az
maga õnõn halalaual erõseit meg, melyhõz semmit sem
szoktanak tenny auagy ragasztanya, vagy pediglen el vennye
valamit attul. õ Istennek szent fia, te hozzad kialtunk, ki
az mi embõri giarlosagünkal az egy büntõl meg valua,
akartad [p [030] 1] magadat kõzõltetni, ki az mi
testõnkbõl valo vagy kire tegõdet emlekõsztetuen
kõnyõrgûnk tenekõd, adgyad á te szent malasztodat,
hogy nagy ahetatos kiuansaggal, es Isteni kegyõs
felelõmmel iarulhassunk az te asztalodhoz, hol az
õrõk eletnek eledelt nagy bõsegõskeppen
kereshessõk es bûzgosagos lelõkkel megis
talalhassok te nalad á te szentsegõdben, es az te
Isteni elmed es bõlchiesegõd szerint szõrzettetõt
vachioradba. Ved es gyomlaldki belõlünk ennek á te
szentsegõs lakodalmodnak, vndoksagos es vakmerõ
vtalatossagat, es tevõlgõ sok nepeknek, azte
vachioradrol valo hamis ertelmet, szaggaski szûuõnkbõl
á fele feddõzesõket, mellyekkel ellenõd tusakodnak, e
felõl á te szent vachiorad felõl. Veddel azoknakis az õ
nagy tevõlgesõket, á kik á te szõrzesõdet
rõttenetõskeppen vtalliak, mert sokan mint egy nema
allatok, auagy ime rõhõgõ sarba heuerõ baromfiak, az
draga giõngyõt albok alat, az õ gonosz ertelmõkkel
sarozzak es megh tapodgyak. Sõrkenchfõl az mi goromba es
rõstsegõs elmenket, hogy á te szentsegõs es
dragalatos testõdnek es verõdnek vetelere nagy Isteni
felelõmmel es rõttegessel, igaz hüttel es lõlki
õrõmmel iarolhassunk, ne iarolyunk ahoz pedig chiak egy
szokasbol, auagy kepmutalasbol, kiuel nem szûkseg az mi
gonossagunkat palastolnunk es fõdõznûnk, kiuel
szinte akeppen, mint à kiknek hasok Istenõk, á te
szentsegõdet es vachioradat, mint ha vgyan megh [p [030] 2]
chiufolnok: Indeichfõl mi bennûnk az te mennyei eledelõdnek
üduõssegõs kiuanatossagat, hogy te belõled elõ
kutnak feyebõl mereithessõk, az mi lõlkünknek az õ
taplalasara valo tisztasagos italat, mert te ebben â te
szentsegõdben, ki mindõnût, valahol è szelõs
vilagõ igazan szolgaltatik es osztatik, bizonioskeppen
ielõn vagy, aduan minekûnk az te bizonyos testõdet, es
bizoni verõdet, kit mint, fogy legyõn, embõri elme
semmimodon megh nem foghat, az te ielõnuoltodnak, meminemõ
[!] lathatatlan chioda es meg tapasztathatlan mi volta
szerint, niluanualo tanubizonsagot teszesz az te mi
hozzank valo io voltodrol, mellyel mindõn te io tetemenydet
nekûnk adod, intuen minket feyenkint, az te igeretõdnek el
hiuesere, etetuen es itatuan az te testõddel es verõddel,
mely te kõzõltetesõddel, mindõnõknek kik hisznek
nagy szeled lelõkkel, az te engedelmes es alazatos
kenszenuedesõdnek erdõmeben, es minket belsõkeppen,
vionnan valo mennyei õrõmmel vgyan megh elesztesz,
eleuenetesz, vigasztalsz, taneitasz, es birnia akarsz,
hogy te tüledmi feyûnktûl fûghessûnk, es erõtis
chiak egyedükeppen mind ezõkben te tûled vehessûnk es
tenalad talalhassunk, mikeppen à szõlõ
veszszõk az õ tõkeyõktül, vesznek
neduessegõt, az õ giûmõlchiõknek
terõmtõsõkre. Nisd fõl annakokaert az mi
szüuõnknek fenõssegõs szõmeit, hogy aszt á
remensegõt meg tudhassok mi legyõn, melyre mi
hiuatattunk: Az mi [p [030] 3] õrõksegünknek mely nagy
kaszdagsagat, hatalmassagat es io voltat, ki minekûnk
megh adattatik, á szentidnek tarsasagok kõzõt,
talallyok mi ebben à te szentsegõdnek vachioraiaban, hol
mindõnõknek feyenkint az te hûueidnek, meltosztatod,
egyetõmben az te testõddel es verõddel, az mennyei ioknak
kinchiet, hûttel megh niernyõk: Mert te mondottad á te aldot
es szentsegõs szaddal: En vagyok vgymond az elõ kenyer,
ki á mennyegbõl szallottam ala, ha valaki eiendi eszt á
kenyeret, az õrõkke el, es à kenyer mellet en testõm az,
mellyet en è vilagnak az eletyert adok. õ edõssegõs es
gyõnyõrüsegõs kenyer, az en szûuemnek
belsõkeppen valo lõlki szaiat, gyogyeich megh, hogy á te
hozzam valo szerelmõdnek gyõnyõrûsegõs
edõssegõs, erõszhessem, gyogyeich megh
engõmet mindõn betegsegõmbõl, niaualyambol, hogy
senkiben se lehessõn gyõnyõrûsegõm te
kûuõled, o nagy io ûzü feyersegõs kenyer, kiben
ennekem vagyon mindõn kiuansagom, es mindeñemõ
edõssegõm, es annak nagy szepsegõs illattya, ki
minket megh niugocha mindenkoron, had ellyõn tebenned az en
szüuem, es az en lõlkõmnek mindõn belsõ reszei
tellyenek bel, ennek az eledelnek io ûzinek edõssegeuel.
õ te elõ kenyer, ki mennyorszagbol iõttel ala, es ennek
é vilagnak eledelt acz, lõybe az en szûuembe, es
tiszteich megh engõmet, az en testõmnek es lõlkõmnek
rutsagabol, szalibe az en lõlkõmbe, belõl es kiuõl
gyogyeich meg engõmet, Legy [p [030] 4] õrizõiõ es
õrõkke valo ûduõssege az en testõmnek es
lõlkõmnek, hogy bel mehessek nagy szep egyenõs vton,
á te orszagodba, â hol semmi el nem titkoltathatik, mint
az mastani ûdõben, sok fele mennyei dolgok elõlünk el
rõytettenek, ha nem szünrõl szûnre latunk tegõdet,
mikor az orszagot az attya Istennek aianlod, es az Isten
leszõn mindõnõkben mindõnnemõ keppen, az õ
Istensegenek tulaydonsaga es modgya szerint. Vgy
leszõn.
AZ CHRISTVS vachioraianak hozzank vetele vtan
valo Imad.
O FÕLSGÕS es õrõkke valo fõ papunk
Iesus, ûluen az hatalmassagnak szekinek iobyarol,
szentõknek gonduiselõiõ, te vagy mindõn iõuendõ
ioknak szent es õrõkke valo fõ papia, ki nagyub es
hiresb, s-alhatatosb, nem kezzel epeytetõt Satorodnak altala,
az az, nem effele kezzel chinalt Satornak altala, sem aldozatra
valo bakoknak auagy tulkoknak verõknek altala, hanem á te
tulaydon es szentsegõs verõd altal, ment el bel eczer az
szentsegnek szent helere, kit õrõkke valo megh
valtsagodat talaltal, mikor az õrõkke valo lelõk altal,
tenõn magadat aldozatra attad mindõn vetõknelkûl, á te
attyadnak vegezese es akarattya szerint, kiuel az mi
lõlkûnknek ismeretit meg tiszteytottad, az halalos
chielekõdetõktül, az elõ Istennek szolgalattyara.
Halakat adunk mi [p [030] 5] tenekõd, hogy mi á bûneinkert
á te hozzank valo io voltodbol, es szeretetõdbõl
sanyarusagos es szidalmas halalt szenuettel, mikor á
keresztfan erõttûnk aldosztal: Aldunk es fõl
magasztalunk tegõdet, hogy á õrõkke valo valtsagunknak
emlekõzetyre, á te testõdnek es verõdnek
szentseget szõrzõtted, kit az mi elmenkbõl soha
se vethessûnk ki, hanem inkab hogy ez te titkos
sentsegõs Zalagod, az te õrõkke hozzank valo nagy
szeretetõdnek niluanvalo bekõsegõdnek, es vtolso
velünk valo frigiõdnek erõssege, mellyet mivelûnk
vetõttel, az mi ingyenvalo büneynknek megh bochianattyara.
Dichierûnk ezokaert tegõdet nagy tisztõlettel es
felelõmmel, az lõlkûnknek alazatos voltos voltaual, hogy
minket niaualyassagos embõrõket, ennek á te
szentsegõs vachioradnak es mindõn mennyei iauaydnak
kõzõltetesere hittal, melyben minekünk aianlod
mindnyaiunknak es adod, mindõn te erdõmõdõt es
kazdagsagodat, mellyet á te alazatos voltoddal es halaloddal
szõrzõttel minekûnk, hogy á te õrõkke valo
orszagodnak, te veled egyetõmben valo erõkõsi
lehessünk. õ szentsegõs lakodalom, melybe mi
elõnkbe az te mennyei eledelõd tetettetik es rakattatik,
mellyel az mi lõlkûnket taplalod: Hol te VR Istennek
barannia magadat eledelûl adod, es å te verõdet italul,
chiodalatos magad mertekletõssegeuel, az mi belsõkeppen
valo embõrûnknek niugodalmara: Mikor te mi [p [030] 6]
tõlúnk hozzank vetetõl, mind az altal azert, azzal el nem
fogyatkoszhatol, sem meg nem keuesûlhecz, de õrõkke
egeszlen meg maracz: Iollehet hogy, kûlsõ lathato
bizonsagy à te testõdnek, es verõdnek, hozzank
vetettetik, te pedig azert vgyan azon vagy, es meg maracz,
mindenfele romolasnelkûl. Te aszt à ki tegõd veszõn
es eszõn, te magadba bel oltod. Te ki lõlki es testi
eledelûnk vagy, hizlalod á mi elmenket, es nem az mi
hasunkat, hogy az te velünk valo kõzõltetesõddel, az
te Isteni termeszetõd vele reszesi lehessûnk,
mert nem vgy valtosztatod magadat mi belenk mint az mi egyeb
testi eledelûnk, szokta magunkba magat valtosztatnia.
Kerûnk tegõdet õrõkke valo attya Istennek szent fia az
te szentsegõs szent verõdnek altala, mellyet mi
erõttünk ki ontottal, adgyad minekünk, hogy valamennyen
ennek az te lathato szentsegõdnek reszesi lõttûnk,
kostolhassok meg az mi lõlkûnkbennis, az te lathatatlan
malasztodat, mely ebben az te titkos es szentsegõs
szõrzesõdben el rõitettetõt, legiõn à te
vachiorad, nagy szep oruossaga az mi lõlkûnknek,
üdeich es sõrkents mi bennûnk, ennek á te szent
vachioradnak, es az te halalodnakis nemõs emlekõzetit, kit
mindõnkoron nagy frissen erõskeppen meg tarthassunk,
es õriszhessûnk az mi szûuõnkben, es asztot
mindenût hirdethessõk, es mint egyetlen egy elegõdendõ
valtsagat az mi ûduõssegúnknek, mind aczig, mig te
meginten, mi hozzank [p [030] 7] megh terendesz ne
ketõlkõthessûnk sohais, az mi büneinknek meg
bochianattiaban, kirõl az te szentsegõs frigyõdben, az
te szent testõddel es verõddel minekûnk bizonsagot
teszesz, hogy á te vtolso szent vachioradnak ideyen,
osztogatuan, kenierrel nem á te testodet, es az borral
verõdet, minket bizonyossa tennel az mi
üduõssegûnkrõl, es azokatis mindnyaian á kik à
keresztsegnek altala, be oltattattak à te kõuetkõzendõ
meniorszagban valo tarsasagodba, hogy valahanszor á
Satan minket üldõzni kezd, az õ mergõs es sebõs
keserteseuel, folyamhassunk ehõz az mi cilonkhoz, mint
egy erõs kõuarunkhoz, hozzank kapchioluan az te igeretõdet,
ennek è te frigyõdnek bizonsagara, hogy az õrdõggel, é
vilaggal, testünkkel es bûnnûnkkel valo viaskodasunknak
ideien tetûled el ne szakadhassunk, hanem inkab
valaszthatuan, es meg niugotuan magunkat, az te ily
titkossagos szõrzesõddel, onnan felûl vionnanvalo
Isteni erõbe bel õlteszhessúnk: Lõlkûnkben se
hadgyok magunkat megh sõrtenünk, az mi külõmb
külõmfele niomorusagunkert, mellyel minket az alhatatlan es
hûtõtlen vilag haborgat, de inkab à te halalodnak
emlekõzetiuel, melybe megh kõrõsztõlkõttünk,
szabadulhassunk meg mindõn niaualyainktul, hogy minket
semminemõ niaualya, sem eseg, sem veszõdõlõm,
sem fegyuer, sem á halal, sem pedig az elet, el ne
valaszthasson az mi feiûnktõl, kihóz mint elõ tagok,
szõrkõsztetuen mi [p [030] 8] magunkat, es
szentseggel iarulhassunk te hozzad, es elhessûnk
nagy remenseggel vele ezõn è vilagon mindenkoron, az mig
elünk: Touabba hihessõk nagy erõs hûttel, kik á te
testõddel es verõddel eltetettûnk, lõlkünkben mi
magunkat megh niugottaknak lenni, kik immar á te verõddel megh
mosogatattunk, ne iarhassunk az mi testûnknek
kiuansaga vtan, es az gonossagnak kouaszaual ne
elhessúnk, sõt inkab hogy annak ellene mondhassunk,
tisztasagban es igassagban elhessûnk, mikeppen
azokhoz illyk, kik az tisztasagos husueti barannal elnek,
kiknek az õ eletõk tenalad el titkoltattatot mikor pediglen
te meg ielenõl, es magadat ki nilatkosztatod, mi es akkor meg
ielenûnk es meg nilatkosztatunk az te dûchiõsegõdben:
Mert ez á te aldot eledelõd, niluanualo bizonsagot
teszõn az mi testûnkrõl, mellyet mikor mi illetünk az
mi testûnkkel, kõzõlteti akkort õ magat mivelûnk, az
õ szentsegõs testeuel, es nagy szep mennyei
harmattyaual az te verõdnek, mely testûnk az õrõkke
valo halhatatlansagra es dûchiõsegre vionnan megint nagy
szepõn meg eled es eleuenõszik. Adgyad minekünk
mindõnõknek fõlõttõ az te szent malasztodat, hogy
mindõn te szenteid euen az õrõk eletnek kenyeret, megh
elegõdhessenek à te Istensegõdnek eleuenõnnen valo
latasaual, mind õrõkken õrõkke. Amen.
[p [030] 9]
MAS HALADAS az Christus vachorayanak vetele vtan.
O VR
ISTENNEK barannia Iesus, Christus halakat adok tenekõd,
hogy te magadat elõ es io illatu aldozatra attal á mi
bûneinkert, az te szent attiadnak á magas keresztfan,
mellyel minket õdõttõ meg kelleltel, ennek nagyub
biznsagara, es az mi hûtünknekis megh õrõseytesere,
szõrzõtted minekûnk, á te vtolso vachioradnak
szentsegenek lakodalmat, hogy valamenniszõr azzal elnenk,
az te emlekõzetõdet tisztõlnenk, az az, elõ
szamlallyok, nagy buzgosagos haladassal, á te
szenuedesõdnek erdõmet, hasznat es gyùmõlchiet:
Kerlek tegõdet az te keserûsegõs halalodert,
sõrkench fõl az mi elmenket, hogy gyakorlatossaggal
eluen ezzel az Istenõs te tûled szerzetõt vachioraual,
az hû keresztienõknek szokasok szerint
emlekõszhessünk meg, minemõ keserü halalt
szenuettel le. gy [!] mi erõttünk, es az á te mi
hozzankvalo szeretetõd, mellyet ebben meg mutattal, mely
igõn nagy legyõn, ki tegõdet arra indeitot es vezerlõt,
hogy illyen kegyõtlenkeppen valo halalt szenuettel legyõn
mi erõttûnk, kiert tenekõd tellyes szûuel es lelõkkel
õrõkke valo halakat adunk, es tegõdet viszontag tellyes
erõnkbõl szerethessünk, meg fedhetetlenkeppen eluen á
te tõruenõdben: A hol pedig á testi gyarlosagnak miatta
ellenõd vetkõznenk, hogy [p [031] 0] mindyarast megh
terhessûnk te hozzad, es errõl à te vionnan es õrõkke
valo frigyõdrõl, es bûnûnknek bochianattyarol, kikrol
minekûnk fogadast tõttel, megh emlekõszhessünk,
kiuel magunkat vigasztalhassok, es taplalhassok, elõ
es fogyatkoszhatatlan remensegûnkkel. õ mi edõs Iesus
Christusunk, adgiad å te malasztodat hogy é
szentsegõs es titkossagos chielekõdetõdnek altala,
mellyel, el valaszthatatlankeppen, te beled vgyan bel
oltattunk, az mi elmenknek erõssegere valo indulatot es
eredetõt chiak te tüled vehessünk, hiuen à te
igeretõdben, kihõz tartoszhassunk
mindõnõstûlfogua mindõn teuõlgesnelkül, hogy kiuel
az mi lõlki ismeretûnknek felelmeben es rõttegeseben,
talalhassunk tenalad nagy erõs bizodalmat. Ne hadgy el
tauoszhtanunk es szakadnunk, az te testõdnek erõs
kõtelesztetesetõl, mely tenekõd aniaszentegyhazodnak
mondattatik, melynek te vagy feye, el vegezuen mindõnt
mindõnhelõn, De sõt inkab adgyad hogy az te
orszagodban, es szentsegõs beszedõdben, mind vegig
meg maradhassunk, teuõlgesnelkûl lehessûnk az mi
hûtûnknek fondamentomaban, es az mi lõlkûnknek
ismeretiben, es iarulhassunk meltan ehõz à te szent
vachioradhoz, ellene monduan az õrdõgnek, es mindõn
idegõn isteni baluanozasnak, es mindeñemõ egyebfele,
testi vetkõknek, es rõuidedõn azoknak az gonosz
kiuansagoknak, [p [031] 1] mellyek á lelõk ellen
tusakodnak: Mert nem kõzõltethetûnk eczer s-mind Vram
az te asztalodnak szentsegeuel, es az õrdõgnekis
asztalanal valo eledellel. Emlekõszhessünk meg
touabba, hogy azert á te szentsegõdert, egy mashoz valo
szeretetnek tisztire kõteletõsõk vagyunk, mert á
mikeppen à büzanak sok magua auagy szõmõ, egy kenyerre
lõszõn mikor meg sütik, mely nagy szepõn azok az
egyegesz kenyerhõz szõrkõsztetettek: Es sok
szõlõ fõbõl, es külõmb külõmbfele szõlõ
szembõl, mikor meg pressõlik bor leszõn: Szûnte
akeppen egy kenyer es egy test vagyunk nagy sokan, es egy
ver, kik abbul á kenyerbõl eszúnk es á poharbol
iszûnk: Annakokaert ki é vilagtûl szûletetõt fiaknak
vtaloia vagy, olch es szõrkõsztes õszuõ minket, à
szeretetnek az õ kõteleszteteseuel, it az
kõzõnsegõs asztalnal, hogy te veled mi feiûnkkel, meg
egyesülhessünk, vgy annira hogy å mikeppen, te mi
erõttûnk meg holtal, szünte akeppen mies viszontag,
magunkat ne kemelhessõk, á szenuedestõl es halaltol,
á te neuednek dichieretire, hogy soha te tûled el ne
valhassunk, sem eletûnknek, sem halalunknak ideyen: Es
hogy osztan egymast szerethessõk, nagy buzgo
lelõkkel, vgymint á te testõdnek igaz es elõ tagyai, es
mikor á szûksegh kiuannaia, felebaratunkert hogy
halaltis szenuedhessûnk Ne had VRam Isten, mi
bennúnk á [p [031] 2] mi lõlkünknek illyenkeppen valo
eggyesûleset meg fesõlni, mert á ki az
eggyessegnek titokiat veiendi tetüled, es az bekõsegnek
kõtelet, meg nem õrizi, az õ magahoz nem veszi igazan,
efele Isteni titoknak szerzeset, hanem õ maga ellen valo
bizonsagat ez illyeten dolganak be nem tellyesseitesenek:
Adgyad annakokaert minekûnk à te malasztodat, hogy mindõn
gülõsegõt el hagyuan, boszszonkodasra valo haragnak
okayual egyetõmben, meg bochiathassunk mindõnõknek
szüuõnk szerint, mikeppen teis minekûnk megh
bochiattal, tûryuk eggykûnk az masikûnknak, hogy mi
kõzõttunk ne legyenek, viszhauonyasok, feddõzesõk,
az szent iras ellenvalo eretneksegõk, auagy az ellenvalo
veszõdelmes es artalmas vetekõdesõk. Tarch meg
kõzõttünk eszt á keresztieni io szokast, á te
szentsegõdnek igazanvalo ertelmet, hogy ez, az
ûduõssegnek ily ioszagos chielekõdeti, es Isten
szerint valo bel szolgaltatasa, lehessõn minekünk
kõzõnsegõskeppen valo emlekõzetûnkre es az te
mindnyaiunkhoz valo igeretõdnek, põchietõlesere, mellyel
á te aniaszentegyhazod egyebfele pogan nepektúl el
valasztassek, á hol lehessõn bizonsagais az
kõzõnsegõs gyûlekõzetnek, kik kõzõt az Euangelium
igazan hirdetessek, hogy å te szentsegõddel igazan
es nagy iol elhessünk mellyek mind õszuõseggel, az
mi keresztieni tarsalkodasunknak, vallasunknak, es
halaadasunknak, [p [031] 3] lehessenek io ielei. Vegy el
kõzûlûnk Vr Isten, afele tevõlgest, mellyel az te
szent vachioraddal gonosz vegre kezdenenk elni. Tarch meg
eppen à te szentsegõdnek kõzõttûnk valo Istenõs
io szokasunkat, mind addig migglen es mikor immar, el
iõsz mi hozzank az iteletre, nagy fenõsseggel, vilagos
fõlihõben, hogy rolad el ne feletkõszhessûnk, es
akkor osztan, mikor minket hallatainkbol fõl tamasztasz,
adgy helt minekünk á te asztalodnal, á hol á te attiadnak
orszagaban, amaz vi italt adod minekûnk, letelepõduen
mindõn te szentiddel, valasztottiddal egyetõmben,
mind õrõkken õrõkke, à hol vralkodhassunk es
vigadhassunk. AMEN.
AZ BETEG NEPEKNEK Imadsagok.
ÕRÕK mindenhato kegyelmes Isten, az mi Vrunk Iesus
Christusnak duchiõsegõs szent attia, engõmet az en
halandosagomrol intesz á betegsegnek altala, nagy
szepõn hisz á poenytentiara. Nem akarod te VR
Isten á bûnõs embõrnek az õ bûnebenvalo el
veszeset, de hogy inkab meg teryõn es üduõzûllyõn
s-õrõkke ellyõn: Te hozzad kialtok tellyes
szüuembõl, VRam az te nagy busolasodban ne fegy
meg engõmet, se ne dorgal megh engõm az te haragodban.
Kõnyõrûli en raitam nagy Vr Isten, mert az en chiontaim
vgyan meg rothattanak immar, az en lõlkõmis [p [031] 4]
igõn meg haborodot, de te Vram meczig haragszol en ream,
niuich hozzam á te irgalmassagodat, es á halalbol vedki az
en elõtõmet, mench meg engõmet á karhozttul [!] á te
hozzamualo nagy kegyelmessegõdert: Gyogyeich meg engõmet
Vram Isten, es meg gyogyulok, tarch meg az en eletõmet es
megh szabadulok, mert te vagy az en megh dûchiõetõ
Istenõm, te sbõseytesz megh engõmet, es ismet te
gyogyeitasz megh te versz meg engõmet, es ismet te
kõnyõrûlsz en raytam, õlsz meg, es ismet
eleueneitesz meg engõmet: Ha az en betegsegõm nem halalra
valo, segeich megh engõmet az en betegsegõmnek mindõn
faydalmat, fordeichiad nagy õrõmre: Ved hozzad VR
Isten az en kõnyõrgesõmet, es voni ki engõmet az
karhozatnak melysegõs vermebõl, mert az en koporsom te
rolad nem teszõn vallast, sem á halal nem mondhat
tenekõd dichieretõt hanem az elõ embõrõk dichiernek
tegõdet mint mast enis tegõdet, nagy dichierettel es
haladassal illettlek: Vram ûduõzeich engõmet, hogy mind
eltig chiak tegõdet magasztalhassalak, az Christus
Iesus altal, Amen.
A SZEGEN BEtegõknek masodik
Imadsagok.
IESVS CHRISTVS elõ Istennek szent fia,
ki õrõkke valo valtsagunk es kõzbe iaronk [p [031] 5]
vagy, ki az mi halandosagunknak, testet fõl veuen ezõn é
fõldõn kõrõstõn kõrnyül iartal. Predicaluan az te
orszagodnak szent Euangelyomat, az mi búneinknek ingien valo
bochianattyarol, gyogyeituan az nepeket az õ
betegsegõkbõl, mert te viselted az mi nagy
betegsegùnket es te hordosztad magadon az mi faydalmunkat,
mert mennyuel tõb volt â mi bûnünk anniual ismet
bõueb volt á te mi hozzank valo malasztod, tenekõd
kõnyõrgõk es te elõtted alazatossan esedõzõm
gyogyeich engõm mind testõmben es lõlkõmben, mert
vetkõsztem te ellenõd, es az en lõlkõmet az
Euangelyomnak igeyeuel erõseich meg es vigasztalimeg az
igaz hûtben es remensegben: Gyogyeich meg az en gyarlo
testõmet, az te Isteni en hozzam valo szerelmõdert, ha
akarsz Vram, meg gyogyieithacz engõmet, chiak egy szoual
mondgyad, es az en testõm mindiarast meg vighazik:
Engõmet sem fû sem gyõker, sem kenies fenyes, meg nem
gyogyeythat, de à te beszedõdnek igeieuel, mindõnõket
meg gyogyeithacz: Tenekõd VRAM, mind eletõn s-mind
halalon hatalmad vagion, es az embõrt á halalnak aitaiaig
viszõd, es ismet onnat viszha hozod. Hol penig ennekõm
immar halalom iob legyõn, hogy sem mint eletõm,
chielekõdgyel Vram en velem szinte vgy à mint te akarod,
paranchioly hogy az en lõlkõm, nagy bekõseggel
vitettessek el en belõlem, mellyet im á te [p [031] 6]
szent kezedbe aianlok, mert te meg valtottal engõmet, õ
igassagnak Isten elsz es vralkodol az attyaual es á
szent lelõkkel egyetõmben mind õrõkken õrõkke.
AMEN.
A BETEGÕGNEK harmadik Imadsagok.
ÕRÕKKE valo
irgalmas es kegyelmes igaz Vr Isten, ki az bûnõs embõrt
nagy sokaig varod, es chiak te bochiatod meg az mi szantalan
sok bûneinket, kiket el fõdõsz es az mi
alnaksaginkrol nem emlekõzõl meg: Te hozzad kialtok legy
irgalmas legy kegyelmes ennekõm bûnõsnek, es feleichiedel
az mi bûneinknek soksagos voltat, gyogyechmegh ennekõm
mindõn betegsegõmet, szabadeich meg á
veszõdelõmtül az en eletõmet, kõrnyekõzzel meg
engõmet á te kegyelmessegõddel, mert te vagy az en
ûduõssegõmnek Istene es mindõn segeitsegõm,
tebenned bizik az en szûuem: Ne vtaly meg engõmet á te
kezednek az õ nemes munkayat, es ne hagy el vesznõm, mert
te terõmtõttel es meg valtottal engõmet. õ Christus
Istennek barannya, ki ez vilagnak bünet el mostad, es az te
artatlan kinszenuedesõddel, az mi meg valchiagunkat meg
fizetted, es à te dragalatos szent verõddel, meg
tiszteitottal minket az mi bûneinkbõl, hogy hihessõk
az te altalad valo mi bûneinknek megh bochianattiat, õregbeich
meg Vr Isten à mi hütünket, hogy [p [031] 7] meg
menekõduen á bünõknek rõttegesetõl, es felelmetõl,
az minekünk igert ûduõssegõt meg talalhassok:
Kõnyõrüly az en lõlkõmõn, az õ testebol valo ki
menetinek ideyen, es adgy helt neki à te orszagodban, hogy à
te veled õrõkke valo õrõmben elhessõn, õ
vigasstalo szent lelõk Vr Isten, legy velem az en
halalomnak ideyen, [..] adgy ennekõm vig õrõmõt, hogy az
en szüuem megh ne haborodgyek, se megh ne felemlek, AMEN.