Pécsi Lukács:SZENT AGOSTON DOCTORNAC, ELMELKEDÕ: MAGAN BESZELÕ: es naponkent valo imadsági. 0093

EZEKET, es soc egyeb féle iokat chelekettel velem, en vram Istenem, lelkemnec élete, melyekrôl gyõnyõrûseges volna szûntelen szolanom, es gondolkoduan mindenkor halat adnom, es dicheretet mondanom io voltodért, tellyes sziuembõl, elmembõl, es erõmbõl, kilsõ, es belsõ tagaimnac minden reszeibõl: En vram Istenem, boldogsagos edesseget ereznec, es esmernec, valakic benned gyõnyõrkõdnec. De hatalmas szemeid, semi tõkelletesseget bennem nem [p 0103] lattanac, szemeid az napnac fenyét fõlyûl hagyuan, az embereknec minden vtait tekentelic, az veghetetlen melisegeket, es minden heleken, nezi szûntelen az iokat, es gonoszokat. Miuel hogy mindenec fõlõt vagy, egyetemben be tõltes, mindenût eppen ielen leuen. mindeneknec gondgyokat viseled az mit teremptettel, mert semit azoc kõzzûl nem gyûlõltel, valamit alkottal, igy az en lepesemetis, es vtaimat eszedbe veszed, es eiel nappal oltalmomra vigyas, minden nyomdokimat szorgalmatossan meg iegyezuen: õrõkce valo õr allo, mint ha az égekrõl, es fõldrul el feletkeznel, es teremptet allatidra, de egyeb dolgaidrais, mint ha semi gondod nem volna, chac ream figgesztetted szemeidet, mert valtozhatatlan latasodnac vilagossaga, semit nem neuekedic, midõn egyet lacz, meg sem fogyatkozic, ha mikor sokat, es kûlõmbõzõket szemlelsz: mert valamit egyet tõkeletessen, es eppen lacz, azonkeppen egyyenkent mindeneket, noha magoc kõzõt kûlõmbõzõket, tõkelletessen egyarant, eppen valokat, eppen lattya szemeidnec fenyessege. De mindeneket, vgy lacz mint egyet, es egyet mint mindeneket, egeszen minden osztal, es valtozas, auagy fogyatkozas nekûl. Azert egészen vagy az idõnec tellyesuoltaba idõnekûl, engemet egeszen szûntelen latuan mintha egyebet nem kellene nézned: Es igy, oltalmam mellet allasz, mintha mindenekrõl el feletkeztel volna, es mintha chac ream akarnal figielmezni, mert szûntelen magadat mutogatod, keszen magadat ayanlod, midõn engemetis keszen talalsz, valahol tõrtenic lennem, el nem tauozol, miuel hogy mindenût vagy, vgy aniera hogy akadecnekûl meg talalhatlac valahoua megyec: ki altal lehetec, ne veszec nalad nekûl, ki nekûl nem lehetec: Vallom vgyan hogy valamit chelekeszem, iobban latod nalamnal, ki chelekeszem, mert valamit szûntelen munkalkodom, egyetemben ielen vagy, vgy mint õrõkce valo nezõie, minden gondolatoknac, indulatoknac gyõniõrkõdeseknec, es minden chelekedetimnec. Elõtted Vran mindenkor kiuansagom, elõtted minden gondolatom, Vram te latod [p 0104] az leleknec iõuetelet, lételet, es menetelet, mert chac egyedul iteled minden lelkeket, es ha az gyõker keserû, auag édes, melybõl szep leuelec fakadnac kiuõl, es teriednec, belõl chac magad iteled. Iobbadon magad tudod az gyõkereknec belsõ veleieket, es tõkelletesben vegere megy: nem chac az igyekezetet, de meg gyõkere veleiet, es bélit, igassagos vilagoddal meg talalod, azokat meg szamlalod, nezed, es fõl ieczegeted, hogy meg fizes kinec kinec, nem chac igyekezeti, es chelekedeti szerent, de még az belsõ gyõkernec el reitet beleiértis, melybõl az chelekedõnec igyekezeti szarmaznac. Az mire igyekezem midõn chelekeszem, valamit gondoloc, valamiben gyõniõrkõdõm iol latod, fûleid hallyac, szemeid lattiac, es eszekben veszic, meg ieczed, rea figyelmesz, es kõniûdbe be irod, vagy io, vagy gonosz az, hogy az vtan az ioért erdemet adgy, az gonoszert bûntetest, midôn az kõnyuec meg nittatnac, es azokbol iteltetnec, valami meg vagyon kõnyueidbe irua. Es ne talantan amaz mondasod leszen ott, melyet nekûnc mondal: az û vegeket iol eszemben veszem: es az mit felõled mondanac Vram: mindeneknec véget chac û szemleli: mert Vram minden chelekedeteknec szandekos véget tekented inkab, hogy sem az munkanac chelekedetit. Es midõn ezt szorgalmatosson eszemben vesem en Vram, erõs, es rettenetes Istenem, nagy felelemel, es pirulassal meg haboroszom pironkoduan, miuel hogy nagy szûkseg vettetet mellenc, hogy iol, es igazan elyûnc, kic mindeneket az minden lato, es itelõ biro elõt chelekezûnc.

HOGY EMBER MAGA altal, Isten malasztia nekûl semit nem chelekedhetic.

AZ testben lakozo leleknec mindenhato erõs Istene, kinec semei az Adam fiainac minden vtain talaltatnac, szûletesec napiatul fogua holtig, hogy meg fizes egyenként chelekedetec szerent, vagy ioc azoc, auagy gonoszoc, mutasd meg minden akadekimat, hogy valhassam niomorult allapatomat, mert [p 0105] magam feleituen azt montam, hogy semmi nekûl nem szûkõlkõdõm, kazdag leuen, nem tuduan hogy niomorult szegeny vagyoc, vac, mezetelen, szegeny, es kõnyõrûletes. Azt hittem hogy valami vagyoc, holot semmi nem voltam, mondec, bõlche leszec, es ime esztelennec talaltattam. Gondoltam okosnakis magamat lenni, es ime meg chalattam, mast latom hogy mind chac az te aiandekod, mely nekûl semmit nem chelekedhetûnc, holot Vram ha az varast nem oltalmazandod, chac heaban munkaloszic az vigyazo. Igy tanettal meg engemet, hogy meg esmernem magamat, el hattal, meg probaltal, nem magadért hogy meg esmernel engemet, hanem magamért hogy meg esmernem magamat, mert az mint ielentém Vram, azt hittem hogy valami lehessen belõlem, gondoltam hogy magam altal elég legyec mindenre, eszembe nemveuen, hogy fõlseged vezerlenne engemet, mind addig, mig valamenire meg vonad tõlem magadat, es magamban el esem, akor latam, es nyluan meg esmerem, hogy engemet vezerlettel, es hogy el estem, magamtul tõrtent, hogy fõl kõltem irgalmassagodbol: Meg nylatkoztatad szemeimet, es fõl serkentel, vilagosetuan engemet, ottan meg tapasztalam, hogy kesertes ala vettetet embernec minden élete ez fõldõn, es hogy elõtted nem dichekedhetic ez testben, egy elõ emberis, meg sem igazul minden, eluen: mert vagy soc, vagy keues, mind fõlseged aiandekia, minden mi kazdagságunc, chac bûn: mibõl dichekedhetic azert minden test? nem de az bûnrol? Ez nem dichõseg, hanem nyomorusag. De nem dichekedhetike az iobul? nem de masebol? Tied vram az io, tied az dichõseg, mert valaki maganac dichõseget keres az tiedbûl, es nem teneked, lopo, es lator az, hasonlo az õrdõghõz, ki dichõségedet igyekezet el orozni, mert valaki aiandekidbol akar dichertetni, es dichõsegedet nem keresi, hanem chac magaet, effele noha aiandekidert dichertessec az emberektul, de tûled vgyan szidalmaztatic, miuel hogy aiandekidbol nem dichõsegedet, hanem tulaidonát keresi: valaki penig az emberektul dichertetic, tûled [p 0106] szidalmaztatuan, itelet napian elõtted, az emberektul meg nem oltalmaztatic, meg sem szabadul, tûled el karhoztattatot Azert en vram, ki még anyam meheben formaltal engemet, ne engedgy effele szidalomban esnem, hogy orczamra hannyac, mint ha igyekeztem volna dichõsegedet el orozni, mert szûkseg, hogy tied legyen az dichõseg, mienc az orcza pirulas, es nyomorusag, de minden gonos, ha raitunc nem akarsz kõnijõrûlni: Vgy vagyon vram kõnyõrûls mindeneken, es semit azokbol kiket teremptettel nem gyûlõls, es ioszagodbul reszeltecz, aiandekiddal kazdagetuan vram bennûnc: mert szereted az szegenyeket, es meg kazdagettod minden iauaiddal. Imhol vran nijomorultac te fiaid vagyunc, kisded seregechke, nyisd fõl kapuidat, es énni fognac az szûkõlkõdõc, be telyeseduen dichernec mind azoc, kic keresnec tegedet. Tudom vram, vallomis tanetasod vtan, hogy chac azoc, kic szegenyeknec esmeric, es valyac, elõtted magokat, kazdagulnac meg, mert valakic magokat kazdagoknac velic, holot szegenyec, minden kazdagsagidtul ki rekesztetnec. Azert vallast teszec vram, en Istenem szegensegemrõl, es legyen fõlsegede telyes dichõseged, mert minden io valami io altalam lett, chupan chac te aiandekod. Vram vallast teszec, valamint oktattal engemet, semi egyeb nem vagyoc, hanem merõ heûsag, halalnac arnyeka, es neminemû sõtetseges meliseg, heaba valo ûres fõld, mely aldomasod nekûl semit nem terempthet, gyûmõlchõt sem hozhat egyebet pironkodasnal, bûnnel, es halalnal. Ha valaha valami ioszagom volt, mind tûled vettem, valamiuel biroc tied, es tûled vagyon, de midõn el estem, mindenkor az sarban fekûnnem, ha fõl nem emeltel volna, mindenkor vakon talaltatnam, ha meg nem vilagosetottal volna engemet. Hogy el estem, soha fõl nem kõltem, ha kezeidet nem nyitottad volna, midõn fõl tamasztottal, szûntelen el estem volna, hanem tartottal volna, gyakran el estem volna, hanem vezerlettel volna. Ekkeppen vram malasztod, es irgalmassagod, szûntelen elõluet engemet, meg szabadetuan minden gonosztul, [p 0107] meg valtuan az el multakbol, es erõssetuen az kõuetkezendõktõl, el vagdaluan elõttem az bûnnec kõtelit, el véuen minden bûnre ingerlõ okokat, es alkolmatossagokat, mert ha ezeket velem nem cheleketted volna, ez vilag bûneben keuerettem volna. Tudom vram, hogy oly vetec ninchen, melyet az ember chelekedet, hogy más ember azonokat nem chelekedhetne, ha az teremptõ Isten el tauozic, kitul az ember teremptetet: mert te igazgattal vram engemet, es ennekem hogy az hazassag tõresben, es egyeb fele bûnõkben ne keuerednem, malasztot, es irgalmassagot engettel.

AZ ÕRDÕGROL, ES SZAMtalan kisertetirõl.

IME az kisertõ nem vala, es hogy ne lenne cheleketted: idõ, es alkalmatos hel nem talaltatec, es hogy ne talaltatnec, chac egyedûl miueled. Ielen lén az kisertõ, alkolmatos idõ, es hel adatec, de hogy neki ne engednec, meg tartoztattal. El iûue az sõtetseges kesertõ valamint vagyon, es hogy ûtet meg vtalnám engemet meg erõssetettel. El iõue az fõlfegyuerkedet kesertõ nagy erõuel, de hogy raitam gyõzedelmet ne vehetne, meg zablazad ûtet, engem erõssetuen. El iõue az kisertõ, vilagossagnac Angyalaua valtozuan, es hogy meg ne chalna, meg fedded ûtet, es hogy esmernem, meg vilagossettal engemet: mert û amaz mondhatatlan nagy Sarkany, veres, borzat, az idõs kigyo, ki õrdõgnec, es Sathannac hiuattatot, hét feie leuen, es tiz szarua, kit teremptettel, hogy az mondhatatlan tengert ingerlie, es iaczottassa, melyben szamtalan allatoc rõpõsnec, õregec, es kichiñec, azaz, kûlõmb fele nemû õrdõgõc, kic eiel, nappal egyebet nem chelekesznec, hanem hogy kõrnyûl iaruan: keresic az kit meg emeszthessenec, ha ki nem szabadettod ûket, mert û amaz regi Sarkany, ki az paradichomnac gyõnyiõrûsegeben terme, es kezdetec, ki mérges farkaual, az egnec harmadic reszet chillagiual vonsza, es azokat az fõldre bochattya, ki mergeuel az fõldnec vizeit meg fõrtõzteti, es veszelti, [p 0108] hogy az iuo emberec meg hallianac: ki az araniat vgy terieszti mint az sárt, azon bizakoduan, hogy Iordan vize, karomlo szaiat altal follia, es ki azza let, hogy senkitõl ne fellyen. Es ki oltalmaz meg maradozasatul? ki teriet szaiatul, hanem chac te en vram, ki ez nagy Sarkannac feiét meg rontottad? Segely vram bennûnc, teriezd ki reanc szarnyaidat, hogy szine elõl az Sarkannac, szarniaid ala futhassunc, es paisoddal otalmaz meg gonosz szaruaitul, mert minden igyekezete szûntelen chac ez, hogy az tûled teremptetet lelkeket el nyelye. Es azert kialtunc hozzad mi Istenûnc, szabadech meg minket, ez mindennapi ellensegûnktõl, ki, vagy aluszunc, auagy vigyazunc, eszunc, de akarmit chelekedgyûnc, minden módon, eyel es nappal raitunc minden mestersegeuel, es chalardsagiual, neha nyluan, neha titkon, mérges nylait ellenûnc igazgattya, hogy lelkûnket el veszesse, es meg õllye. Mégis vram oly gonosz az mi esztelensegûnc, hogy noha szûntelen lassuc az Satannac fõl tàtot szaiat, melliel kesz el nyelni bennûnc, mégis aluszunc, es tuniasaginkban puhaskodunc, mint ha bizuast iarhatnanc, es szabadon elõtte, ki egyebet semit nem kiuan, hanem hogy veszessen bennûnc: Mint ellenseg, hogy õllyõn, szûntelen vigiaz, alomnekûl: mi penig magunc otalmara, almunkbol nem akarunc fõl serkenni. De ime labainc elõt meni szamtalan féle tõrt hant, es vetet? minden eletûnket kûlõmb fele czaptatokkal, es lépekkel, hogy lelkûnkben veszessen, be tõltuen. Azert ki leszen szabad? akadekot szerzet az kazdagsagban, tõrt vetet az szegenisegben, lepet hant etelûnkben, italunkban gyõniõrûsegünbe, almunkban es vigiazasunkban, beszedinkben: nehez hágchot emelt minden chelekedûnkben, es eletûnkben tartoztato gonos ezkõzõket hintet. De en vram szabadech meg minket, az vadaszoknac haloytul, es minden keszeréttõ beszedtõl, hogy dicheretet adhassunc neked monduan, Aldot az vr, kit ragadomanyul nem ada ellensegûnc éles fogay kõzze: lelkûnc mint az veréb az madaras haloiabul ki szabadula, el szaggattatec az hallo, es meg szabadulanc.

[p 0109] HOGY AZ ISTEN, VIlagossaga az igazaknac.

AZERT vram Istenem, es vilagossagom, nilatkoztasd meg szemeimet hogy lassac, es vilagodban iaruan, ne akadgiac meg ellensegemnec, kõteleben. Mert vallyon ki kerûlheti el szamtalan hant les heleit, es ellenzõ haloit, ha nem latangia? es ki lathattya, valakit vilagoddal meg nem ekeszettes? mert û az sõtetsegeknec Attya, haloit úgy reitegeti sõtetsegeben, hogy senki el ne kerûlhesse, valaki azokban az sõtetsegekben talaltatic, mert azoknac az sõtetsegeknec valakic fiai, vilagossagodat nem lattyac, melyben az ki iar, soha nem fél, mert valaki nappal iar, meg nem ûtkõzic, de az ki eiel iar, meg serszic, miuel hogy vilagossag, û benne nem talaltatic. Vram te vagy az vilagossag, es az vilagossag fiainac, vilagossagos fenyessege. Te vagy az nap, ki el nyugouast nem tucz, melyben fiaid minden serelem nekûl iarnac, es ki nekûl valakic iarnac, sõtetségben vannac,, miuel hogy teged ez fõld kereksegenec vilagiat, magoknal nem talallyac. Im naponkent lattyuc, mennel touab tauozic valaki tõled igaz vilagossag, annal inkab minden bûnõkben be keuereszic, es mennel melyebben az sõtetsegben vagyon, annal keuesbe lattia az vton el hant tõrõket, et kõteleket, azert keuesbet õsmer, gyakortabbis el ragattatic, es esic azokban, de az mi rettenetesb, esseset nem tudgya, valaki penig maga eseset nem erti, annal keuesebbe gondolkodic az fõl kelesrûl. Te penig envram Istenem elmemnec vilagossaga, most imar vilagosech meg szemeimet, hogy lassalac es ismerielec, hogy hanijat homloc ellensegim elõt el ne essem, mert azon munkalkodic az mi ellensegûnc, hogy vgyan ki gyomlallion bennûnket, kit, kerûnc tegedet, tegy semmiue szinûnc elõt, es oluadgyon el, mint az vias kõzelgetuen az tûzhõz: mert vram û az elsõ, es vtolso lator, ki tanachot tartot hogy dichõsegedet el touailana: holot fõl fualkoduan, es emelkeduen, meg hasada, es orczaiara alla ese es le veted ûtet, az szentseges helirõl, es [p 0110] az tûzes kõueknec kõzepibõl, mellyeknec kõzepin iar vala: Es mast en elettem Vram Istenem, miulta le eset, nem szûnic fiaidat haborgatni, Es boszusagodra fõlseges kiraly igiekezic teremptet allatodat el veszteni, mellyet mondhatatlan io voltod abrazatodra teremptet, kit keuelisege miat el vesztet: De mi erõssegûnc ronch meg ûtet, minec elõtte minket iuhaidat meg emeszem, es vilagosech meg, hogy lathassuc az kõteleket, mellyeket keszettet, es ki szabadulhassunc hozzad ò Izraelnac õruendetessege. Es mind ezeket en vram iobban tudod, ki iol esmered versengeset, es kemenséges haythatatlan nyakat: Ezt sem vgy beszellem, mint ha ûtet mutogatnam, holot mindeneket lach, es semmi gondolat nalad titkon ninchen, hanem fõlseged labai elõt ellensegem ellen panaszt teszec, õrõkce valo biro, hogy ûtet tartoztasd, es minket fiaidat iduõzech, kiknec erõssegec vagy egyedûl, mert vram fõlõtte alnoc, chauargo, es igyenetlen az mi ellensegûnc, es chauargo vtai, kõnyen meg nem esmertetnec, sem abrazattyanac szine, hanem ha meg vilagosettas, mert mast imit, mast amot vagyon, neha barannac, neha farkasnac, neha sõtetsegnec, neha vilagnac ielenti magat, es minden redbeli szinekbe, helekbe, es idõbe, az dolgoknac valtozasi szerent, kûlõmbõzõ kiserteteket rendel. Mert hogy az szomoruakat meg challya, ûis bankodic, hogy az õruendezõket meg iaczottassa, vignac ielenti magat, hogy az lelkeket meg chalhassa, vilagossagnac Angialaua valtozic, hogy az erõsseket meg nyomia barannac lattatic, hogy az szeledeket, meg emesse, farkasnac ielenic: Ezeket penig chelekeszi, az kûlõmb féle kiserteteknec szine alat, nemelieket eyeli felelemel retteget, nemellyeket nappal valo rõpõllõ nylakcal, nemelyeket az sõtetsegben valo dolgokcal, nemellieket az déli õrdõggel? mind ezeknec meg esmeretire, ki talaltatic alkolmatos? chalard rauassagit, ki esmerheti? ruhaianac szinet, ki nilatkoztattia meg? es fogainac gõmbõlyûseget, ki tudhattya? ime mérges nylait tegezeben el reitette, es alnoc kõtelit vilagossagnac szineuel be fedezte, melyet nagy [p 0111] nehezen esmerhetni meg, hanem ha tõled vram mi remensegûnc, meg vilagosettatunc, hogy mindeneket lathassunc. Mert nem chac az testnec chelekedetiben, melyec nagy kõnyen meg tapasztaltatnac: nem chac az vetkekben, de még az lelki chelekedetekbenis, fõlõtte esmeretlen meliseges akadekokat reiteget, es az iosagos chelekedeteknec szine alat, minden vetkeket, fõl õltõztet, es az vilagossagnac Angyalaua valtozic. Ezekcel es soc szamtalan akadekokcal igyekezic ellenûnc, az Belialnac fia, az Satan: ò hatalmas Istenûnc, ki mast oroszlany, neha Sarkany niluan, es alatomban, kin, es ben, eyel, es napal inchelkedic, hogy lelkûnket el ragadhassa. De vram ki meg valtas, es otalmas minden benned remenlõket, szabadich meg tûle, hogy û maga felõl faidalmat szenuedgyen, fõlseged penig élõ Istenûnc, aldattassal, es dichõûltessel mi bennûnc.

AZ ISTENNEC IO tetemenyirõl.

EN penig szolgalo leanyodnac gyermeke, ki magamat kezeid ala aianlom, nyomorult dicheretimel, vallast teszec te neked, telyes sziuembõl en szabadettom, es elmemben hozom minden velem tet iauaidat, melyeket chelekettel velem iffiusagomtul fogua, minden eletemben. Tudom vram, hogy az halaadatlansag fõlo02tte vtalatos elõtted, mely minden lelki gonosznac gyûkere, es valami szarazto szel, minden iot el egetuen, irgalmassagodnac kut feiet be rekesztuen, melyel az meg holt chelekedetec, tõbszõr meg nem halnac, es az elõ chelekedetec meg halnac, hogy tõbszõr meg ne talaltassanac. Azert vram halat adoc neked, hogy hala adatlannac ne talaltassam en szabadettom, mert meg valtottal engemet. Hanszer nyelt volt el imar amaz Sarkany engemet? de vram, torkabol ki vontal. Hanszer vetkeztem ellened, es û keszen allot, hogy be nyelyen engemet, de en vram Istenem meg oltalmaztal, midõn ellened alnokul chelekettem, parancholatidat meg szeguen: keszen volt û [p 0112] hogy el ragadna pokolra, de meg tiltottad ûtet. Ellened vétettem, mégis otalmaztal, tûled nem feltem, megis megõriztel. Tûled el tauozom vala, szamszandekcal, az ellensegnec vetem vala magam, de ûtet rettegeted vala, hogy el ne vinne engemet. Ilyen iokcal latogacz vala vram, es en nyomorult nem esmerem vala: Ekkeppen sokszor az õrdõgnec torkabul meg szabadetottal, az oroszlannac, és pokolnac szaiabul ki vettel, noha nem tudtam, szamtalanszer visza hosztal, mert ala szalottam az pokolnac kapuiaig, es hogy be ne mennec meg tartoztattal: kõzelgetec vala az halalnac kutiaig, es azt chelekeded, hogy meg ne foghatnanac. De ez testi halalbolis gyakorta ki vettel, én szabadèttom, midõn nehez betegsegec tartananac, midõn soc veszedelemben volnec, tengeren, fõldõn, tûztul, es fegyuertul, es minden kartul otalmaztal, szûntelen mellettem leuen, irgalmassagossan meg szabadetuan. Iol tuttad vram, hogy ha az halal akcor meg nyomot volna engemet, az pokol fogadot volna magahoz, es õro02kce el karhoztam volna, de nagy irgalmassagod, es malasztod elõl vet, meg szabadetuan mind testi, es lelki halaltul, en vram Istenem. Ezeket, es soc egyeb io teremenidet mutattad hozzam, vac voltam, es meg nem esmertem, miglen meg vilagosetanal: mast azert lelkemnec vilagossága, en vram Istenem, eletem, mely altal elec, szemeimnec vilaga, ki altal élec. Ime meg vilagosetottal, es esmerlec tegedet, mert altalad èlec, es halat adoc neked, noha alavalot, es kisdedet, semiben nem egyenlõt, velem tet iauaiddal, valaminemû talaltatic gyarlosagomnal, azzal aldlac, es dicherlec, mert chac te vagy egyedûl az en Istenem, irgalmassagos teremptõm, ki lelkûnket szereted, es semit azoc kõzzûl nem gyûlõls, valamit teremptettel. Imhol vram elsõ en vagyoc az bûnõsõc kõzõt, kiket meg valtottal, hogy irgalmassagos kegyessegedrõl egyebeknec peldat adgyac. Elõl szamlalom fõlseges io voltodat, mert az pokolnac fenekerõl ki szabadetottal engemet, egyczer, maszer, harmadszer, de szaszer, es ezerszer, es en szûntelen az pokolra futottam, te penig [p 0113] visza vontal: es ezerszer igazan el karhoztathatal volna, ha akaratod let volna. Nem akartad, mert az lelkeket szeretted, es az poenitencia tartasért hallaatlanna tartod, es esmeretlenne mutatod az embereknec vetket: En vram Istenem, irgalmassagid fõlõtte sokasoc minden vtaidban. Mast imar latom vram ezeket, es vilagossagod altal esmerem, el fogy lelkem mondhatatlan irgalmassagodon, mert ki szabadetottad lelkemet az vtolso pokolbol, es eletre hoztal. Tied legyen azert hogy élec, es magamat mindenestûl neked aldozom. Eges lelkem, minden sziuem, es testem, minden eleuenségem neked élyen, en edes életem, en Istenem, mert te szabadetottal meg engemet, hogy mindenestul birnal: egeszen fôl epetettel, hogy visza nyerhetnel. Szeretlec azert vram en erõm tegedet, szeretlec meg mondhatatlan vigasagom: élyen imar az en életem, nem magamnac, hanem neked, mely nyomorusagimban el vesztet vala, tamasz fõl irgalmassagodba, ki irgalmas vagy, es irgalmassagos, es szamtalan irgalmassagid ezerenkent azokhoz, kic neuedet szeretic. Vram Istenem, én szentelesem, azert hattad parancholatidban, hogy szeresselec, telyes elmembõl, telyes erõmbõl, erõssegembûl, es sziuemnec minden belsõ reszeibõl: Orankint es minden szem pillantasban, melliekben irgalmassagodnac iauaiual gyõniõrkõdõm, es élec. Mert szûntelen el vesznéc, de mindenkor vezerles engem: szûntelen meg halnec, de meg eleuenettes engemet, es minden szem pillantasban magadat hozzam kõtelezed, midõn szûntelen nagy io voltodat velem kõzlõd,: Valamint azert, semi kisded idõ ninchen minden eletemben, melyben io voltoddal ne ellyec: azonkeppen szûkseg, hogy semi idõ ne talaltassec, melyben szemem elõt io voltodnac emlekezete ne forogion, es hogy ne szeresselec minden erõssegembõl. De chac ezt sem chelekedhetem, hanem ha meg aiandekos engemet, kitõl vagyon minden ionac aiandeka, minden fô ionac kõzlese, az vilagossagnac Attyatul szarmazuan: kinel valtozas ninchen, auagy kûlõmbsegnec homaliossaga, mert nem az futoie [p 0114] auagy akaroie, hanem chac kõnyõrûlese, de, hogy szeressûnc tegedet. Tied vram az aiandec, kie minden io, paranchold hogy szeressûnc, ad meg az mit paranchols, es paranchold az mit akars.

AZ SZERETETNEC buzgosagárul.

SZEretlec vram Istenem, es szûntelen iobban kiuanlac szeretni, mert bizonyara minden méznel edesb vagy, minden teijnel hizodalmasb, minden vilagnal fenyesseb. Azert minden aranynal, ezûstnel, draga kõueknel, keduesb vagy nalam: Valamit chelekeszem vala ez vilagban, nem teczenec vala nekem, nagy edessegedert, es házadnac ekessegeért, melyet kedueltem. O szûntelen égõ tûz, mely soha el nem aluszol, ò idõ valogatas nekûl valo szeretet, mely soha meg nem chillapodol, geriesz fõl engemet: Geries fol mindenestûl, hogy mindenestûl szeresselec tegedet: mert keuesbet szeret az, valaki melletted mástis szeret, melyet nem eretted keduel. Szeretlec vram tegedet, mert elõb kedueltel engemet, de hol talalyac arra valo szollast, hogy ki ielenthessem szeretetednec ielet, fõkeppen melyekcel hozzam voltal, szamtalan io tetemenyidert, melyekcel keszdettûl fogua fol neueltel. Mert az teremptesnec aiandeka vtan, midõn keszdetbe kepedre, es abrazatodra teremptettel, bõchûluen, es fõl emeluen az tõb allatoc kõzõt, kiket alkottal, szent szinednec vilagossagaual meg nemesetuen, melyel meg ieczetted sziuemnec fõlsõ kûszõbet: melyel az erzekenseg ala vetet, es erzekenseg nekûl valo oktalan allatoktul meg valasztottal, es valami keuese az Angyaloknal alab rendeltel. Keues volt Istenseged elõt ez, hanem mindennap bizonyos, es mondhatatlan nagy aiandekcal, szûntelen taplaltal, es mint kisded gyenge fiadat, vilagossagnac emleieuel vastagetottal, es tartottal. Es hogy telyes mi voltom szerent szolgalnec te neked, valamint teremptettel, szolgalatomra attad mind azokat.

HOGY ISTEN MINDENT az embernec szolgalatyara rendelt.

[p 0115] MINdeneket az embernec labai ala vetettel, hogy az ember egyedûl alad vettetnec, es hogy az ember chupan tied lenne, minden teremptet allatidon vralkodot az ember. Ez kilsõ dolgokat az testert teremptetted, az testet penig az lelekert, az lelket magadert, hogy chac neked szolgalna, tegedet egyedûl szeretne, hogy tegedet biruan õrõme lennel, ez alatta valokat penig szolgalattyara, mert valamic ez é0geknec kereksegebe vannac, az emberi leleknel mind alab valoc, mely azert teremptetet, hogy az fõlseges iot otfõn birnaia, melynec el veteleuel boldog lenne, melyhez ha ragazkodic, minden ez alat valoknac valtozo alhatatlansagat fõlyûl hagyuan, amaz mondhatatlan fõlsegnec, melynec abrazattyat magan kõueteskeppen viseli, az õrõkce valo halhatatlansagnac abrazattyat, nagy tisztasagoson meg lattya. Akcor, azokcal az iokcal gyõnyõrkõdni fog, az vrnac hazaban, melyeknec egymáshoz valo hasonlettasaban, ezec, mellyeket latunc, seminec tartatnac: Azoc ám az szepsegec, melyeket semmi szem nem latot, semmi fûl nem hallot, embernec siueben ingyen sem õtlõt, melyeket keszetet az Isten maga szeretõinec. Es ezeket vagy adando vram az lelkeknec: vgyan ezekcel vidamettod szolgaidnac lelkeket naponkent, ki az lelkeket szereted: mit almelkodom ezen vram Istenem, holot kepedet tiszteled, es abrazatodat, melynec hasonlatossagara teremptettenec. De az mi testûnknekis, noha meg rothadasba, es nemtelensegbe vagyon, de meg engetted, hogy az egeknec fenyesseget lathassa, meg farradhatatlan szolgaid, az nap, es hold altal, melyec parancholatod szerent eiel, es nappal szolgalnac: szerelmes fiaid, hogy szelet erezzenec, az leuegõ égnec tiszta voltat engetted: hogy hallananac, az zengeseknec valtozo kûlõmbsegit engetted: hogy az szagoknac gyõnyõrûsegit erezzec, az szaglast attad: hogy kostolhatnanac, gyõnyõrûseges izeket teremptettel: illetesre minden testi temerdekseget engettel: segetsegûl szûksegekben barmot attal, az égeknec madarit, es tengernec halait, kûlõmb [p 0116] fele gyûmõlchõtt elesegekre rendeltel: Oruossagot az fõldbõl mindenfele rothadas, es betegseg teremptettel: mindennemû nyomorusagnac ellenkezõ vidamsagot keszetettel, mert irgalmas vagy, es kegyelmes, es edenyûnket esmerted, mi fazekasunc leuen, holot mint az saár, ollianoc vagyunc kezedben.

HOGY AZ IDO SZErent valo iokbul esmertetic meg az menyei tanachnac nagy volta.

NYLatkozzéc meg hozzam nagy irgalmassagod, es vilagossagoddal ekesech meg kõniõrgõc, hogy aniual inkab ki nylatkozzec: mert az aprolekbol es lathato dolgokbul, esmeriûc meg az lathatatlan dolgokat, szentseges Istenûnc es teremptõnc. Mert ha enni iot, acz en Istenem ez halando testûnkért, az menibõl, es leuegõ égbõl, fõldbõl es tengerbõl az az vilagossagbol es sõtetsegbõl, harmathbõl, es zapor essõbõl, szelekbõl es essõkbõl, égi madarakbol es halakbol, oktalan allatokbol, es fakbol, es az meg szamlalhatatlan fûueknec, es fõldi gyûlmõlchõknec, es egyeb fele teremptet allatidnac szolgalattiokbul, kic egy mas vtan ideieknec rendi szerent szolgalnac, hogy meg unt keduetlensegûnket kõniebeched, minemû mondhatatlan ioc lehetnec azoc, mellieket keszetettel az teged szeretõknec, azokban az menyei hazakban, holot szinrõl szinre kezdûnc latni. Ha enni iot chelekettel ez tõmlõczben, mit kezdesz mielni az palotaban? nagioc es szamtalanoc vram, ò egeknec kirallya, io tetemenyid: Mert holot ezec igen ioc, es gõnyõrûsegesec, mellieket mind ioknac es gonoszoknac kõzõnseggel osztogacz, minemûec lésznec azoc az ioc, melieket chac az ioknac giûytõttel. Ha eñi szamtalan aiandekid vañac, melieket mast, mind baratidnac es ellensegidnec egy arant osztogacz, mennire édessec gyõniõrûsegessec, melyeket tulaidon chac baratidnac kezdesz aiandekozni. Ha enni õrõmel latogacz ez siralomnac napian, meniuel kezdes gazdagettani az menijegzõ napon? Ha ez tõmlõcz enni gyõniõrûséget foglal magaban, az [p 0117] igaz hazunc, miuel nem leszen telyes? seminemû szem kiuûletted nen latta, melyeket szeretõidnec keszetettel, mert mondhatatlan szamtalan fõlseged rendi szerent talaltatnac. neuezhetetlen édessegid melieket szeretõidnec el reitettel: mert nagy vagy vram en Istenem, meg foghatatlan, es fõlsegednec vege nem talaltatic, bõlchesegednec szama ninchen, sem kegiessegednec merteke, es azert sem vege, sem szâma, es merteke fizetesednec: hanem valamint nagysagos vagy, azonkeppen aiandekid nagyoc, mert tennen magad vagy az fizetes, es aiandec, minden igazan kereskedõ szolgaidnac.

AZ ISTENNEC EDESsege, minden vilagi ielen valo keserûseget el vesen.

EZEC vam en Istenem, mondhatatlan nagy io voltod, szenteknec szentelõie, melyekcel ehezõ fiaidnac szûksegeket be tõltõd, mert te vagy az ketsegben esetteknec remensegec, az el hagyattaknac vigasaga, te vagy az remensegnec Coronaia, mely dichõseggel fõl ekesetettet, es az gyõzõdelmeseknec keszettetet. Te vagy az koplaloknac õrõke valo telliessege, mely az ehezõknec adatic. Te vagy az õrõkce valo vigaztalas ki chac azoknac adod magadat, valakic ez vilagnac õrõmet, veghetetlen vigasagodert meg vtalyac, mert az kic itt kinzattatnac, tõled meg vigaztaltatnac, es valakic kenszenuedesedben reszeszûlnec, õrõmedbenis reszesec lesznec, Mert senki nem vigaztaltathatic mind az ket vilagban, senki sem õruendezhet itt, es az mås vilagon, hanem szûkseg hogy egyieket el veszesse, ha az masikat meg akaria nyerni. Ezeket midõn ez életbe gondolom vram en vigaztalom, nem akar lelkem meg vigaztaltatni, hogy az õrõkce valo õrõmre meltonac talaltassec, mert melto hogy el vesessen tegedet, valaki kiuõletted másban akar õruendezni. Kerlec magad altal veghetetlen igassag tegedet, ne szenuegy valami heuságos õrõmben vigadnom, hanem kerlec keseredgyenec meg mindenec, hogy chac egiedûl talaltassal edessen lelkemnec, ki bõchûlhetetlen edesseg [p 0118] vagy, mely altal minden keserûsegec meg edesednec, Edesseged szent Istuannac az patakbol szedet kõueket melyel ágyon vertec, meg edesette: Edesseged szent Lõrincznec rostelliat meg édesette: Edessegedert, nagy vigan mennec vala az Apostoloc az û ellenec gyûlt tanach elõl, miuel hogy meltoknac talaltattanac szent neuedert szidalmat szenuedni. Nagy õrõmel, es bizodalomal megien vala szent Andras az keresztfara, mert édessegedhez siet vala: Ezen edesseged az Apostoloknac feiedelmit anniera meg edesette, hogy egye az keresztfat valasztana, az masic nyakat eles fegiuer ala, nem rettene vetni. Ennec meg veteleé0rt szent Bertalan tulaidon bõret ada: Ezt hogy meg kostolhatna szent Ianos, az merges pohart irtozas nekûl meg iua. Ezent mihelen szent Peter meg kostola, elfeleduen ez fõldieket, mint ha meg reszegedet volna, fõl kialta: Vram io mi nekûnc it lennûnc, chinaliunc harom hailekokat, it maradgyunc, elmekedgyûnc, mert semmi nekûl nem szûkõlkõdûnc. Eleg vram hogy latunc tegedet. Eleg enny edessegben meg tellyesednûnc: Ime chac valami, kisded reszét kostola meg Peter, edessegednec, es minden egyeb edessegeket meg vna: mit gondolsz hogy beszellet volna, ha veghetetlen Isteni edessegedet kostolta volna, mellyet az teged felõknec el reitettel? Ez mondhatatlan edesseget, amaz szûzis meg kostolta vala, kirõl oluassuc, hogy nagy õrõmel es dichekedessel mene az tõmlõczbe, mint valami lakodalomra. Vgy gondolom hogy ezen edessegedet kostolta volt meg amazis, ki igy szollot: Vram mely mondhatatlan szamtalan nagy volta vagyon édessegednec, melyet el reitettel azoknac kic teged felnec? Intuen minketis, kostollyatoc, es lassatoc, mert fõlõtte édesseges az vr: Ez vram az boldogsag, melyet varunc hogy meg adcz mi nekûnc, melyert szüntelen vitezkedûnc, melyert eges nap magunkat õldõkõllyûc, hogy igaz èletedben, neked elhessûnc.

HOGY ISTENBEN SûKseg lenni minden remensegûnknec es sziuûnc kiuansaganac.

[p 0119] TE penig vram, Izraelnec varakodasa es kiuansaga, kihez fohazkodic az mi sziuûnc napokent, fie , es ne kesel, kely fõl sies, es iûy el, ki hozuán minket az nehez tõmlõczbõl, hogy szent neuedet valhassuc, es vilagossagodban dichekedgyûnc. Nijsd fõl fûleidet, az Aruac kõnyû hullo kialtasira, kic hozzad kialtnac. Mi Attianc, mi kenierûnket ad meg nekûnc ma, melynec erõssegeuél iarhassunc eiel, es nappal, mig nem el iussunc Oreb hegyehez, mely neked szenteltetet. Es en leg kisseb minden cheledid kõzõt, Atya Isten, es en erõssegem midõn ielenec meg sz: szined elõt, hogy mast à ki idõszerent vallast teszec rolad, õrõkce valhassalac. Boldog leszec, ha dichõsegednec latasara be bochattatom, ki adgya azt nekem, hogy tûled oda bochattassam? Tudom vram, tudom, es meltatlannac vallom magamat, hogy hailekodban be menyec: de cheleked mondhatatlan tisztessegedert, es ne vess benned bizo szolgadat pironsagra. De ki megyen be szentseges hailekodban, hogy hatalmassagidat meg esmerie, hanem ha magad fõl nyitandod? Es ki nyittya fõl, ha be teszed, es zarolandod? mert ha el rontod, senki fõl nem epetti. Es ha valamely embert be rekesztes, ninchen ki meg nilatkoztasson: Ha az vizeket meg tartoztatod, mindenec el szarradnac, es ha ki bochatod ûket, ez vilagot fõl fordettyac. Ha minden teremptet allatidat semiue teszed, ki szol ellened? bizonyara chac õrõkce valo irgalmassagodnac io volta, melyel mindeneket teremptettel, valamit akartal. Ez vilagnac alkotoia, te teremptettel minket, azert vezerly, es igazgas minket, ne vtaly meg, mert alkomanyid vagyunc. Es vram mi Istenûnc, saár, es fergec leuen, õrõkce valosagodban be nem mehetûnc, hanem ha be viszes beñûnc, ki semmibõl mindeneket teremptettel.

HOGY IDVõSSEGVNC Istentûl vagyon.

EN penig kezeidnec alkomanya, felelmed alat, vallast teszec, mert kéziuemben nem remenlec, es fegyuerem [p 0120] meg nem szabadet engem, hanem szent iob kezed, es karod, es orczadnac vilagossaga. Egyebkent ketsegben esnem, mert remensegem chac te vagy, ki teremptettel engemet. mert el nem hagyod az benned bizokat. Te vagy vram, az tûrõ, es edesseges Isten, mindeneket irgalmassagod altal rendeluen. Mert ha vetkezûnc, meg szûnûnc tiedde lenni, hanem vetkezûnc tied vagyunc, mert nalad be vagyunc szamlaltatua: kõzõnsegel mindnyaian fà leuelec vagyunc, es minden élõ ember, chac heûsag, szel, es eletûnc chac szel ez fõldõn. Ne haragudgyal vram, ha el esûnc, nyomorult aruaid, mert tudod vram Istenûnc allapatunkat, es edenyûnknec tõredekenseget. De inkab meg foghatatlan erõsseges Isten, az fa leuel ellen, melyet az szel fõl ragad, es hordoz, mutatode hatalmadat? az meg szarrat, es fonyat szalmat kergetede? Nem de inkab Israelnec õrõkce valo kiralya, egy el vetet ebet, el karhoztacze? de inkab egy bolhat karhozattra vecze? hallotttuc irgalmassagodat, hogy oka nem vagy az halalnac, nemis õruendes az holtaknac veszedelmin: kõnyõrgûnc azert vram ne szenued teremptet allatodon vralkodni azt, az mit nem teremptettel. Mert ha faidallod az veszedelmet, mi tarthat meg vram, ki mindenhato vagy, hogy szûntelen gyõnyõrkõdgyel szabadulasunkban. Ha akarod meg szabadethacz engemet, én penig ha akarnam, sem chelekedhetnem, szamtalan nyomorusagim vannac mellettem. Az akaras mellettem vagyon, de az el vegezesre magamban erõt nem talaloc: Az mi io, azt nem akarhatom, hanem ha teis akarod: es az mit akarokis, tûlem nem lehet, hanem ha hatalmassagod erõsset: de az mire erõm volnais neha nem akarom, hanem ha akaratod leszen, mikeppen menyekben, azonkeppen ez fõldõn. Es az mit akaroc, es lehetis, nem értem, es nem tudom, hanem ha bõlcheseged vilagoset meg engemet. Es bár neha tudgyam akaruan, es tûlem meg lehessen, de bõlchesegem nem tõkelletes, hanem ûressen mulic el, hanem ha igaz bõlchesegedtul segetettem: Akaratodban vannac penig mindenec helyheztetue, es senki nem talaltatic akaratod [p 0121] ellen az ki rugodozhatnec, mindeneknec vra leuen, minden testen feiedelemseget tartuan az égen, fõldõn, tengeren, es minden melisegen. Legyen azert akaratod mi bennûnc, kiken szent neued hiuattatot, hogy el ne veszen, élyen nemes teremptet allatod, melyet alkottal tisztesegedért. Es ki vagyon az aszonyalattul szûletet ember, ki élyen, es halalt ne lasson, es lelket ki ragadgya az pokolnac markabol, ha te egyedûl meg nem szabadettod, éltetõ élet, mindeneknec élete, ki altal mindenec élnec

HOGY AZ EMBERNEC akarattya erõtlen, minden ionac el vegezesere, Isteni malaszt nekûl.

IM chac ez elõt vallast teuéc, eletemnec dichõsege vram Istenem, iduõssegemnec ereie teneked. Tulaidon erõmben neha remenlettem, mely erõ nem volt. Es midõn igy akartam futni, ahol szinten inkab hittem hogy alloc, fõlõtteb estem, es hatrab marattam, hogy sem elõl, es az mit hittem, hogy meg nyerhetec, annal meszeb mult tûlem: Es igy sokkeppen keserted az en erõmet: Mast esmerem hogy meg vilagosetottal engemet, mert valamit inkab gondoltam, hogy magam altal, veghez vihetec, azt leg keuesben vegeztem: mert mondottam neha magamban, ezt chelekeszem, amazt vegezem, sem ezt, sem amazt nem miueltem, az akarat meg volt, de eskõzõc nem talaltattanac, modom volt neha, az akarat meg szûnt, miuel hogy magam ereieben bisztam. Mast penig aldlac vram Istenem, égnec es fõldnec attya, miuel hogy nem maga ereiebûl vastagul meg minden ferfiu, hogy dichekedhessec elõtted: minden magaban valo bizakodas bolondsag: mert nem az embertûl vagyon, hogy akarhasson valamit, es hogy azt megis chelekedhesse, auagy hogy chelekedhesse az mit akar, auagy tudni az mit akar, es chelekedhetic, hanem tûled vezerlettetnec minden vtai azoknac, kic nem magoktul, hanem tûled vallyac hogy igazgattatnac: kõnyõrgûnc azert mondhatatlan irgalmassagodért, legyen akaratod az szabadettasra, az mit teremptettel, mert ha akarod [p 0122] meg valthacz, es szent akaratodban vagyon iduõssegûnknec minden ereie.

AZ ISTENNEC REGI io tetemenyirõl.

EMLEkezzel meg vram regi irgalmassagidrol, melyel kezdettûl fogua aldomasodnac edessegeuel elõl vettel, mert minec elõtte en szolgalo leanyodnac fia szûletnec vram, en remensegem voltal, anyamnac emleietûl fogua, elõl veuen engemet, vtaimat igazgatuan melyéken iarnec, hogy dichõsegednec hazahoz iutnec: minec elõtte annyamnac mehebe formalnal, esmertel engemet, minec elõtte szûlettetnem, valami neked teczet, mind azt rendelted felõlem, el titkolt vegezesidben: Melyec, es michodassac legyenec titkos kõnyueidben felõlem meg irua, azt en nem tudom, azert fõlõtte rettegec: Te penig iol tudod mind azokat, melyeket ezer esztendeig, az idõnec egymás vtan valo kõuetkezesekbõl varoc, õrõkce valo szent szined elõt, imár regen meg lettenec, es az mic kõuetkezni fognac, immar voltanac. En penig ez sõtetseges eielben alloc, mind ezeket nem tuduan, felelem es retteges szallot ream, holot latom hogy minden felõl szamtalan veszedelem be lép engem, es hogy soc elensegektõl vadasztatom, es mondhatatlan soc nyomorusagokcal ez vilagban kõrnyûl vététtem, es mind ezekben ez szamtalan nyomorusagokban, ha segetseged velem nem volna, ketsegben esnem. De nagy remensegem vagyon felõled fõlseges feiedelem, en Istenem. Es szamtalan irgalmassagodnac esmereti, mely nalad vagyon, fõl emeli elmemet, es elõttem meg let irgalmassagidnac ielei, melyec szûletesemet elõl vertec, es mast kiualtkeppen raitam ki nilatkoztanac, es az iõuendõ, tõkelletesb, es iob kegiesseged aiandekinac el vetelere, melyeket baratidnac tartas, az en remensegemet neuelic es intic, hogy benned õruendezzen vram en Istenem, szent, es elõ õrõmel, melyel szûntelen vidamettod iffiusagomot.

[p 0123] AZ EMBEREC OTALmara rendelt Angyalokrul.

VALasztotkeppen kedueltel engemet en szerelmem, minec elõtte szeretnel engemet, tulaidon abrazatodra alkotal engemet, minden teremptet allatoc fõliben helheztetuen: Mely meltosagot penig akcor tartoc meg, hogy esmerlec tegedet, kiert teremptettel engemet. Ennec fõlõtte az lelkes angyalokat erettem teremptetted, kiknec parancholtad hogy oltalmazzanac minden vtaimban, hogy tõrtenetbõl labaimat meg ne ûssem az kõbe, mert ezec vigiaznac Hierusalem varasanac kõ falain, es az kõrnyûl fekûuõ hegiekre figielmeznec, az eieli vigiazast meg õrizuen nyaiadon, hogy valamikor mint az oroszlani, lelkûnket el ne ragadgya, midõn nem talaltatnec ki meg szabadettana, amaz regi kigio ellensegûnc az õrdõg, ki mint az reuo oroszlany szûntelen kõrnyûl iar, keresuen az kit el nyelyen. Ezec az menyei Hierusalem varasanac polgar tarsai, mely az mi fõlsõ anianc szolgalatyara bochattatanac, azokért, kic az iduõssegnec õrõkõsi lesznec, hogy meg szabadechac ûket ellensegektûl, es otalmazzac minden vtokban, erõsechec, es inchec, fiaidnac imadsagit fõlseges dichõsegednec szine eleiben fõl vigec. Mert szeretic szomszed tarsokat, kikbõl az meg romlot égi karoknac epûletit variac. Azert szorgalmatos gonduiselessel, es vigiazassal kõrnyûlûnc ielen vannac, orankent, es minden helen, segetsegûl leuen, es minden szûkseginkben gondot viseluen, nagy szorgalmatossaggal kõsztûnc, es kõzõtted fõlseges vrunc futosuan, fohazkodasinkat, es szõpõgesinket hozzad fõl viuen, hogy kõnyeb engedelmet nierhessenec kegyessegednel mi nekûnc, es tûled kiuant malasztodnac aldasat hozzanc visza hozzac, velûnc iarnac minden vtainkban, ki s-be iarnac velûnc, figielmetessen szemeluen, mely aitatossan, es tisztessegessen, ez hituan nemzetseg kõzõt nyaiaskodgyunc, menni igyekezettel, es kiuansaggal keressûc szent orszagodat, es annac igassagat, minemû felelemmel, rettegessel szolgalliunc, es [p 0124] õruendezûnc sziuûnknec vidamsagabol Munkalkodokat segetnec, nyugodokat oltalmaznac, hadakozokat bisztatnac, gyõzedelmeseket Coronaznac, az õruendezõkcel vigadnac, de azokcal, kic az te akarod felõled õruendeznec, az szenuedõkcel szenuednec, de azokcal, kic, eretted tûrnec. Nagy gondgyoc vagyon reanc û nekic, szerelmeknec ereie, fõlõtte nagy mi hozzanc: Es mind ezec meg mondhatatlan dichõsegednec szeretetiert, melyel szerettel minket. Mert szeretic ûkis az kit keduels, õrzic az kit oltalmas, el hadgyac valakit meg vecz, es az alnoksagnac chelekedõit nem szeretic, miuel hogy minden gonosteuõt gyûlõltel, elis veszted mind azokat, kic hazugsagot beszelenec: valameniszer iot chelekeszûnc az Angyaloc õruendeznec, viszontac az õrdõgõc szomorkodnac: valahanszer az iotul el tauozunc, az õrdõgõt õruendeztettiûc, es Angyalidat õrõmõktûl meg fosztiuc. Mert õrõmõc vagyon egy megterõ penitentia tarto bûnõsõn, de az õrdõgnec egy igaznac penitentiaianac el hagiasan. Enged azert szent Attiam, hogy õruendezzenec felõlûnc, hogy szûntelen dicherhessenec teged mi bennûnc, es velec egy akolban vitettessûnc, hogy egyetemben aldhassuc szent neuedet, embereknec es Angyaloknac teremptõiet. En magam ezeket elõ szamlaluan, aldlac tegedet dicheruen, mert io tere d fõlõtte nagyoc, melyeckel fõl dichõsetettel bennûnc, Angyalidat szolgalatunkra aduan. Mindeneket az Embernec attal vala, valami talaltatot ez kereksegben, es mind azokat keuesnec alettad, hanem azokatis hozza adad, melyec az ég fõlõt talaltatanac. Dicherienec vram ezert, minden Angyalid, aldgyanac ezert, minden alkomanyid, de meg az szentekis dicheretet mondgyanac. ò mi dichõsegûnc, ennire dichõetuen fõl minket, es szamtalan iauaiddal meg gazdagetuan. Chudalatos vram szent neued ez egesz fõldõn: mert michoda az ember hogy fõl magasztalod ûtet, auagy sziued mit esedezic raita? azt montad regiseges igassag, minden gyõnyõrûsegem, az ember fiai kõzõt vagyon: Nem de az Ember rothadase? az embernec fia fereg? Nemde mindennec [p 0125] heusagoke, minden elõ ember? es effelere meltoztatol szemeidet fõl nitni, de veled ûtet iteletbe vinni.

AZ ISTENI VALASTASnac, es esmeretinec, mellyel õrõktul fogua mindent tud, méliuoltarol.

TANECH meg engem veghetetlen méliseg, teremptõ bõlcheseg, ki bizonyoson meg mérted az hegyeket, es halmokat, tõkelletessen allo, egyenes, es igaz mertekben: az fõldnec nagy voltat harom vyioddal fõl fûggesztuen. Szeggezd fõl ez testnec nehez lételet, melyet viselec, lathatatlan harom vyioddal, hogy lassam, es esmeriem, mely chudalatos legy, ez egesz fõldõn. Venséges, es regi vilagossag, ki fenyeskettel minden vilagossag elõt, õrõkce valo ágsagos szent hegyeiden, kinél nyilatkozua, es mezetelenûl voltanac mindenec, minec elõtte lennenec. Vilagossag, mely minden mochkot, es rutsagot vtal, mert hogy tisztasagos, es szepseges vagy, azert, minemû gyõnyõrûseged lehet az ember fiai kõzõt? michoda egyessege vagyon az vilagossagnac az sõtetseggel? hol talaltatnac az emberben keduelt gyõnyõrûsegid? hol keszetettel en bennem fõlseges voltodnac melto haliekot, melyben be menuen, gyõnyõrûsegednec keduét talalyad? tiszta vachoralo hel illet teged, tsztetto erõ, ki chac az tiszta sziuektûl lattatol, az bûnnel telyesedet, hogy nyerheti meg? Az emberben penig hol talaltatic affele tiszta templom, hogy be fogadgyon, ki az tisztasagot vezerled? ki chelekedheti, hogy az tisztatalan magbol fogantatot, tiszta legyen? Nem de chac te, ki egyedûl tiszta vagy, mert az tisztatalantul, ki tisztulhat meg? lam még az ó tõruenyszerentis, melyet attal az mi attyainknac az tûzben, ki egeti vala az hegyet, es az kõdben, mely fõdõzi vala, az sõtetseges vizet: valamit az tisztatalan illet vala, tisztatalan volt. Mi penig mindnyaian, mint az aszonyalatnac termeszet szerent valo folyassal meg fertezet ruhaia, oly vndokoc vagyunc, az meg possat, es tisztatalan gyûluesznec kouaszabol, es szaràbol szarmazuan, mely fertelmessegûnknec [p 0126] szeplõiet, elõtted ki mindeneket lacz, el nem reithetyûc, mert feiûnc homlokan hordozzuc. Azert tisztac nem lehetûnc, hanem ha meg tisztettas bennûnc, ki chac egyedûl vagy tiszta. Kõzzûlûnc penig, kic az embernec fiai vagyunc, azokat tisztettod meg, kikben kedued tõlt, hogy bennec lakozal, kiket méliseges el reitet, es meg foghatatlan, hozza nem mehetõ, bõlchesegednec iteletibõl, mely mindenkor igaz, noha titkon vagyon, minden erdemec nekûl, ez vilag elõt valasztottal, ez vilagbol hittal, ez vilagban meg igazetottad, es è vilag vtan fõl magasztalod. Ezt penig nem mindennel chelekeded: mely dolgodon chudalkozuan, vgyan meg lankadnac ez vilagnac bõlchei: Enis vram ezeket gondoluan, meg rettenec, es irtozom bõlchesegednec, es tudomanyodnac meliseges kazdagsagarol, melyet en el nem erhetec: es bizonyara igassagodnac iteleti meg foghatatlan, mert azon egy sárbol, nemely edént tisztessegre, nemelyet szidalomra, es õrõkce valo gyalazatra chinals. Azokat azert, kiket szent templomodda, sokac kõzzûl magadnac valasztottal, meg tisztettod, tiszta vizet õntuen reaioc, kiknec neueket, es szamokat tudod, ki chac egyedûl szamlalod az chillagoknac szamtalan sokasagokat. neueken hiuan ûket: kic élõ kõnyuedbe beis irattanac, es kic semmikeppen el nem veszhetnec: kiknec minden dolog iokra vagyon, még az vetkekis. Mert midõn el esnec, meg nem tõrettetnec, miuel hogy kezedet veted alaioc, otalmazuan minden tetemeket, es chac egy meg nem romol kõzûlõc. Mind az altal, az bûnõsnec halala fõlõtte gonos, azoknac az bûnõsõknec, kiket még az égeknec, es fõldnec teremptese elõt, szamtalan veghetetlen, el reytet iteletednec melisegeben, melyec mindenkor igazac, iol esmertel halalra valoknac lenni: kiknec neuec szamlalasa, es gonosz erdemec, nalad vagyon, ki az tenger fõuenyenec, szamtalansagat meg oluastad, es az melisegnec feneketlenseget meg mérted, kiket az û tisztatalansagokban el hattad, vgy hogy azoknac még az kõnyõrgõ imadsagis bûnne valtozec: vgy hogy, ha szinten az ègekhez ernenec, es feiekcel [p 0127] az chillagokat ûtnec, feszkeket oda helyheztetnekis, vtolszor mint valami ganai el vesznec.

AZOKROL KIC ELõSZõR igazac, az vtan hitetlenekce lesznec, es az hitetlenekrõl, kic meg igazulnac.

NAGY iteletid vram ezec, igaz, es erõs biro, ki az igazat iteled, es azt esmeretlenne, es nagy melisege teszed: ezeket hogy gondolom, minden tetemim reszketnec, es irtoznac, miuelhogy egy ember sem. lakic bizuan felelem nekûl ez fõldõn, hogy kegyessen, es tisztan szolgalyunc neked, minden eletûnkben, felelemben, es õruendezzûnc rettegesben, hogy szolgalatunc felelem nekûl ne legyen, sem õrõmûnc retteges nekûl: ne dichekedgyec az erõs, mint az erõtlen: es semmi test elõtted fõl ne fualkodgyec, hanem rettegien, felyen szent szinedtul, mért hogy nem tudgya az ember, haragrae, auagy szeretetre legyen melto, hanem mind touabra tartatnac bizontalanul. Miuel hogy lattunc vram sokakat, hallottuncis az mi eleinktul, mely dologrul retteges nekûl nem emlekezhetem, hogy elõben, chac nem az eget értec, es feszkeket az chillagoc kõze helheztettec, de keues varua, az mehségbe le estenec, es lelkec az gonoszban vgyan meg tompult: Chillagokat lattunc, hogy az ëgbõl le estenec, az farkaual verõ Sarkannac sebessegetûl, es azokat kic az porban fekûttec szined elõt, segettõ kezeid altal vram, choda keppen meg esmertûc fõl menni. Lattuc az eleueneket meg halni, es az halottakat fõl tamadni, es azokat kic az Isten fiai kõzõt iarnac vala, az tûzes kõueknec kõzepin. mint valami saárt semmiue oluadni, Lattuc az vilagosságot sõtetsegge valtozni, es az sõtetségbõl vilagot szarmazni, miuel hogy az niluan valo bûnõsõc, es paraznac, elõl veszic az õrõkõsõket, menyeknec orszagaban, az orszagnac penig fiai, az kilsõ sõtetsegre vettetnec. Es mind ezec mért tõrtennec? hanem hogy amaz hegyre hagtac fõl, melyben elsõ lépet vala az Angyal, es õrdõg [p 0128] allapatban szalla ala? Valakiket azert kezdettõl fogua ismeruen az iduõssegre valokat valasztottal, azokat hittad, meg szentelted, es tisztetottad, hogy melto haileki legyenec fõlsegednec, kikcel, es kikben vannac minden szentseges, es tisztasagos gyõnyõrûsegid, kikben gyõnyõrkõdõl, es iffiusagokat õruendezteted, vélec lakozol minden emlekezetekben, hogy ûc szent templomid legyenec, mely az mi embersegûnknec nagy meltosaga, es bõchûletes aianlasa.

HOGY AZ HIV LELEC Istennec hailoka.

MERT az mely lelket teremptettel nem magadbul, hanem igéd altal, nem az eltetõ allatoknac mi voltabul, hanem semmibõl, vgyan azon okos, ertelmes, lelkes, mindenkor élõ, szüntelen mozgo, melyet abrazatodnac vilagaual meg ieczettel, es mosogatasodnac ereieuel meg szentelted: es igy alkolmatos lett fõlsegednec esmeretire, vgy hogy senkitul, hanem chac tûled vegyen telyesseget. Midõn penig nala talaltatol, telyes minden kiuansaga, es kiuûle semmi nem talaltatic, az mit kiuanhatna: Midõn penig kiuûlõtte valamit kiuan, nyiluan vagyon, hogy tegedet belõl nem visel, kit midõn maganal tart, semmi nem talaltatic az mit keduelhetne: MInden ioknac kutfeie leuen azert, fõlseged mit kiuanyon, semmi nem talaltatic, hanem telyes es minden ioua. Mert ha az minden iot nem kiuanya, nyiluan vagyon, hogy olyat kiuan egyebet, mely nem minden io, es igy az fõl õ iot sem keduelli, tahat az Istent sem kiuanya, hanem inkab valami teremptet allatot. Midõn azert terremptet allatot kiuan, szûntelen éhseget szendued: mert noha az taramptet allatoc kõzzûl az mit kiuan, meg nyerie, de ûressen marad, mert semmi nem talaltatic az mi ûtet be tõlche, hanem chac te, kinec abrazattyara teremptetet. Be tõltõd penig azokat, akic semmit egyebet nem kiuannac nalad kiuûl, kiket meltokkais teszes hozzad. szenteke, aldottaka, tisztaka, es Isten baratiua, kic mindeneket vgy tartnac, mint valami ganait, hogy [p 0129] tegedet egyedûl meg nyerhessenec. Mert ez az boldogsag, melyet az embereknec attal, es az tisztelet, melyel minden teremptet allatoc fõlõt bõchûllõtted, es tisztelted, hogy chudalatos legyen szent neued az egesz fõldõn. Imhol vram fõlseges, leg oib, mindenhato Istenem, meg talaltam az helt, holot lakozol, mert az lelekben, melyet kepedre, es abrazatodra teremptettel, de azt, mely chac teged keres, es kiuan, mert az ki nem keres, es kiuan, annal nem talaltatol.

HOGY SEM AZ BELSõ sem az kûlsõ erzekenseggel az Isten meg nem talaltatic.

EL teuelettem mint az iuh, mely el veszet, keresuen kiuûl tegedet, ki belõl talaltatol. Sokatis munkalkodam, magam kiuûl keresuen tegedet, es ime te en bennem lakozol, de vgy, ha kiuanlac tegedet: kõrûl iaram az vilag varasánac, minden vczait, es õsuenyit, keresuen tegedet, es meg nem talalalac, miuel hogy nem iol kerestelec kiuõl, ki ben voltal. Kilsõ minden erzekensegimet gyorsasaggal kõuetsegûl bochattam, hogy keresnenec tegedet, es meg nem talalanac mert nem iol kerestelec. Iol latom én vilagossagom, en Istenem, hogy meg vilagosetottal engem, mert gonoszul kerestelec, érzekensegimel tegedet, holot bennem vagy, es be meneteledet ûc eszekben nem vettec. Szemeim azt mondgyac, ha valami szin ala nem vettetet, altalunc be nem ment, fûleim viszontac, mi altalunc be nem ment, ha zõndulest nem chelekedet. Az orrom azt feleli, ha nem illatozot, altalam be nem ment. Izem nyiluan mondgya, hogy ha izt nem mutatot, altalam be nem ment, De az illetes, es kezeim eztis hozza teszic, hogy ha valami test alá nem vettetet, es nehesseg û benne nem talaltatic, chac heaba kerdezkedem ûtûle. Azert ninchenec en vram Istenem ezec te benned, az testnec szûksege, vilagnac feniessege, szineknec ekessege, kûlõmbfele enekleseknec gyõnyiõrûsege, sem az illatozo fûeknec, draga keneteknec szaglasi, es semmi illetesre, auagy apolgatasra [p 0130] kedues allatoc: ninchenec te benned méznec edessege, auagy az Mannanac, kostolasra valtozo ize, es semmi egyeb dolog illetesre gyõnyõrûsegessec: Mind ezeket, es effeleket, nem keresec, melyec erzekenseg ala vettettenec, midõn az en Istenemet keresem. Tauul legyen tûlem hogy ezeket hidgyem Istenemnec lenni, melyeket még az oktalan allatokis érzekenlegekcel meg fognac, De midõn ûtet még is keresem, mégis oly vilagossagot keresec, mely fõlliûl hagy minden vilagossagokat, melyet semi szem meg nem foghat, oly zõndûlest, es szozatot keresec, mely minden szozat fõlõt vagyon, es è testi fûlec meg nem kaphattiac: oly illatot keresec, mely minden illatoc fõlõt leuen, testi szaglast nem érezhet, oly edesseget keresec, mely minden edesseget fõlliûl hagiuan, testi izem meg nem kostolhat: oly apolgatast keresec, mely minden apolgatas fõlõt vagyon, mégis semmi illetes benne nem talaltatic. Ez vilagossag fenieskedic vgyan, még hel kiuûlis: ez szozat zéneg: lelegzet nekûlis: ez illatozas, illatoz, szel hordozas kiuûlis: ez iz, izt ád ahol semi torkossag nem talaltatikis: ez apolgatas illettetic, ahol egymastul el valas nem talaltatikis: ez az en Istenem, es màst nalanal nem bõchûllõc, hozza hasonlot sem tartoc. Ezt keresem, midõn Istenemet keresem: Ezt szeretem, midõn Istenemet szeretem. Fõlõtte kessen szeretlec tegedet, illyen regi, es vy szepséget igen kesen szerettelec: belõl voltal, en kiuûl, es ott kerestelec teged, es ez szépsegre, melyet teremptettel, en rutságos, haniat homloc megyec vala: velem voltal, es en veled nem voltam, es azoc vontac el tûled, melyec nem volnanac, ha benned nem talaltatnanac. Kõrniûl iartam mindeneket, keresuen tegedet, es mindenekért magamat el hagiuan, kérdem az fõldet, ha û volna az en istenem, azt felele hogy nem, es minden allatoc valami benne talaltatnac, azont vallac: Tudzkozam habiaiual fõl dagat tengertûl, ez fõldnec meliseges heleitûl, esmeretlen barlangoknac sõtetsegitûl, minden vadaknac nyugodalmas heleitûl, ha ûc volnanac az en Istenem: Istenid nem vagiunc azt kialtac, fõlõttûnc keresd ûtet. [p 0131] Ertekezem az leuegõ es eletõ égrõl: minden szep zengõ, eneklõ kûlõmb fele madarakcal fõl ekesetetet ég, te vagye az en Istenem? mi te Istenid nem vagiunc niluan hirdetec: kerdem az menyet, napot, holdot, es chillagokat, azt felelec hogy ûc nem en Istenem: fõl kialtuan mondec mind azokhoz, melyec testemet kõrniûl vettec, mondgyatoc valamit az en Istenem felõl, kit esmertec? nagy kemeny szoual fõl iuõltenec, û teremptet, es alkotot minket. Ezec vtan meg kerdem az fõldnec nagy temerdekseget, ielench meg, te vagye az en Istenem vagy nem? erõs szozattal felele, en nem vagyoc, hanem altala teremptettem, kit bennem keres, û alkotot engem, fõlõttem keresd ûtet, ki vezerl, es teremptet engemet. Azert az teremptet allatoknac kerdesec, es esmeretségec igen meliseges, feleletec, es bizonsag tetelec az Isten felõl nagy, miuel hogy egyenlõ keppen kialtiac, az Isten teremptet minket: Mert az mit szent Pal szol az Istennec lathatatlan dolgai, ez kilsõ teremptet allatoktul, meg ismerteteknec lattanac lenni, Ismeg magamhoz térec, es magamban, magamtul tudakozam. Te ki vagy? felelec magamnac: okos es halando ember vagyoc en. Es kezdec értekezni minden felõl mi lehetne az, es mondec, vram Istenem honnan vagyon effele allat? nem de chac tûled, te alkottal engemet, es en magamat nem teremptetem, ki vagy te, az ki altal élec es élnec mindenec, ki vagy te? Egyedûl te vagy vram Istenem, igaz es mindenhato õrõkce valo, meg foghatatlan, veghetetlen ki mindenkor els, es benned semi meg nem hal. mert halhatatlan vagy, es õrõkce valoságban lakozuan, chudalatos az Angyaloknac szemec elõt, meg mondhatatlan, ki ielenthetetlen, sõt neuezhetetlen, elõ es igaz Isten, felelmetes, es erõs ki kezdetnekûl leuen, veget nem esmers, mindeneknec kezdeti es vege, ki voltal minden idõknec kezdeti, es õrõkkeualosagoknac eredetec elõt. Te vagy az en Istenem, mindeneknec vra az mit teremptettel, es nalad vannac minden allando dolgoknac okai, es minden valtozasoknac valtozhatatlan eredeti nalad talaltatnac, es minden okos, es oktalan, de az idõ szerent [p 0132] valo allatoknac, okossagoc, es belleges mi voltoc. Ielench meg kõnyõrgõ szolgadnac en Istenem, ielench meg irgalmas vram szegenyednec, ielench meg kerlec veghetetlen kegiessegedert, honnan vagyon effele allat, hanem chac tûled. Nem de inkab valaki maganac lehete teremptõie? Inkab masonnan szarmazike letele, es elete? Nem de, te vagie az fõlsõ letel, melitõl mindenec lesznec. Mert valami vagyon, tûled vagyon, miuel hogy nalad nekûl semmi ninchen. Nem de te vagie az eletnec kut feie, melibõl minden elet folydogal? Mert valami él, holot nalad nekûl semi nem él: Te alkottal azert mindeneket: De, kerdezzeme ki teremptet engemet? Te teremptettel vram engem, nalad nekûl semi nem let. Te vagy az en alkotom, én teremptet allatod vagyoc. Halat adoc vram Istenem, ki altal élec, es élnec mindenec, mert teremptettel engemet. Halat adoc neked en alkotom, mert kezeid formaltac, es teremptettec engemet. Halat adoc neked vilagossagom, mert meg vilagosetottal, es meg talaltam benned magamat. De à holot meg talaltam magamat, vgyan ott, meg esmertem magamat: ahol meg talaltalac tegedet, vgian ott meg esmertelec: ahol meg esmertelec, vgyan ot meg vilagosetottal engemet. Halat adoc neked en vilagossagom, mert meg vilagosetottal engemet. Mi dolog hogy azt mondam, meg esmertelec tegedet? nem de, te vagie az meg foghatatlan, es veghetetlen Isten, kiralioknac kiralia, vraknac vra, ki chac egiedûl vagy, halhatatlan, oly vilagosagban lakozo, melyhez senki nem iarulhat, melyet senki nem latot, nemis lathat? Nem de, nem te vagie az el reitet, es vizgalhatatlan fõlségnec Istene, magadnac egyes esmerõie, es chudalatos nezõie? ki esmerte azert az mit soha nem latot? mert azt montad igassagos beszededben: nem lathat engem egy eleuen emberis, hogy elhessen. Ezert monta kõuetedis azon igassagodban. Az Istent senki nem latta? ki esmerte azert az mit soha nem latot Mert aztis monttad igaz Isten, senki az fiut nem ismerte, chac az Attia az Attia sem ismerte chac az fiu. Aldot Szent haromsag chupan chac egyedûl [p 0133] esmered tõkelletessen magadat, mely dolog minden erzekenseget fõlyul hagy: mi dolog azert, hogy en az heuasaghoz hasonlo ember azt mondam, hogy esmertelec tegedet? mert ki esmert, hanem chàc magad magadat Egiedûl chac temagad neuesztettel az szent irasban mindenhato Istennec, fõl magasztaltatnac, magassagosnac, minden dicheretre meltonac, minden leteleknec fõlsõ letelenec. Mert minden ertelmes, ertõ, auagy erzekenseges letel fõlõt, es minden neuû fõlõt, valami neuel neueztetic, nem chac az mi ez fõldõn, de az kõuetkezendõkbenis legfõlsõ letelûl, es fõlsõ ertelmûl esmertettel, mert az fõlsõ letelel es el totkolt Istensegeddel, minden okossag, ertelém, letel, es io fõlõt, ki ielenthetetlenûl, es hozzad iarulhatatlanul, magadban lakozol, holot el tûrhetetlen vilagossag, meg foghatatlan, veghetetlen, ki ielenthetetlen vilagossag vagyon, meliet semi vilagossag el nem erhet, miuel hogy elmeuel, meg foghatatlannac, lathatatlannac, okosság, es ertelem fõlõt valonac, es kihez semmi keppen nem iarulhatnac, minden fõlõt valtozhatatlannac, es minden fõlõt reszeltetlennec valyac lenni: melyet soha egy Angyal, egy ember sem latot, de nemis lathat. Ez vram az te éged, el reitõ ég, fõlsõ titoc, fõlsõ értelem, fõlsõ okossag, fõlsõ letelnec vilagossaga, melyrõl azt mondgyac: az égei, az vre: Az égnec égi, kinec minden ég chac fõld, mert chudalatoskeppen fõl magasztaltatot minden égen, melyhez keppest, az vtolso tûznekûl fenyeskedõ Empireum eg, chac fõld: ez az égnec égi az vre, mert senkinel esmeretben ninchen, chac az vrnal. Melyben senki fõl nem ment, hanem chac az, ki menybõl ala szallot, mert senki nem esmeri az Attyat, hanem chac az Fiu, es sz: Lelec. Az Fiutis senki nem, hanem chac az Attya, es az û Lelkec. Tulaidon chac magadtul esmertettel aldot szent haromsag, chudalatos szent haromsag, ki ielenthetetlen, meg foghatatlan, lathatatlan, értelemtul meg esmerhetetlen, fõlsõ letel, veghetetlen leteleddel, minden erzekenseget fõlyûl hagyuan, minden okosságot, ertelmet, esmeretseget, minden égi lelkeknec leteleket: [p 0134] melyet mondani, erteni, gondolni, auagy esmerni lehetetlen, még az Angyaloc szemeknekis, Honnan esmertelec hat tegedet en vram Istenem, magassagos ez egesz fõldnec fõlõtte, minden égeken, kit még az Cherubin, es Seraphin Angyalokis tõkelletessen nem esmernec, hanem elmelkedeseknec szarnyaiual be fõdõztetet, az magas, es fõl emelt szekben ûllõnec orczaia, kialtuan, es monduan, szent szent szent, az seregeknec vra Istene, tellyes az egesz fõld dichõsegeddel. Meg rettene az prophetais, es monda. Iay nekem, hogy hallgattam, mert be fõrtõztetet aiakim vannac ennekem. Az en sziuemis meg rettenuen monda. Iay nekem, hogy nem halgattam, miuel hogy befõrtõztetet aiaku ferfiu vagyoc en. Vgy vagyon, azt montam, hogy esmertelec tegedet: de bizonyara vram, iay az kic felõled halgatnac, mert nalad nekûl az chachogoc meg nemulnac. En sem halgatoc vram Istenem, mert teremptettel, es meg vilagosetottal engemet, vgy talaltam meg magamat, és vgy esmertelec meg tegedet, mert meg vilagosetottal engemet. De mint esmertelec tegedet? magadat magadban esmertelec. Nem vgy esmertelec mint vagy magadnac, hanem esmertelec valamint ennekem vagy, es talaltatol, es nem nalad nekûl, hanem te benned, holot te vagy az vilagossag, mely meg vilagosetottal engemet, mert az mint magadnac vagy, chac magadtul esmertettel, de az mint hozzam vagy, malasztod altal, tûlemis vgy esmertettel. De mi vagy ennekem, ielench meg irgalmas vram nyomorult szolgadnac, ielench meg mondhatatlan irgalmassagodert, mi vagy ennekem? Mondgyad lelkemnec, en vagyoc az te iduõsseged: ne reichd el orczadat elõttem, hogy halalom ne tõrtennyec. Enged hogy szolyac irgalmassagod elõt, por, es hamu, szenued hogy szolyac, mert fõlõtte nagy en raitam kegyes irgalmassagod. Szolloc az en Istenemhez, noha por, es hamu vagyoc. Mond meg irgalmassagos kegyesseg, mondhatatlan Irgalmassagidert, mi vagy ennekem? Es ime az magassagbul nagy temerdec szoual meg zõrdeted, belsõ sziuemnec fûleit, es el szakasztad sûketsegemet, [p 0135] es meg hallá szozatodat, es vaksagomat meg vilagosettad, latam fenyessegedet, es meg esmerem, hogy te vagy az en Istenem. Azert montam, hogy esmertelec tegedet. Mert esmertelec vram, miuel hog en Istenem vagy: tegedet egyedûl esmertelec igaz Istennec, es kit el bochattal az Iesus Christust. Volt az idõ mikor nem esmertelec. Iay annac az idõnec mikor nem esmertelec. Iay annac az vaksagnac, midõn nem lattalac. Iay annac az sûketsegnec, midõn nem hallottalac: vac, es sûket, minden szepsegiden, melyeket teremptettel. meg fõrtõztetet, rohanoc vala. Velem voltal, veled nem voltam, es azoc vontac el tûled, melyec nem volnanac, ha benned nem talaltatnanac. Meg vilagosetottal ez fõldnec vilagossaga, es lattalac, szerettelekis, mert senki nem lât, ha nem szeret tegedet. Késenszerettelec, ilyen regi, es vy szepseget, fõlõtte késen szerettelec. Iai annac az idõnec, mikor nem szerettelec.

AZ IGAZ HITNEC vallasa.

HALAT adoc neked en vilagossagom, ki meg vilagosetottal engemet, es esmertelec tegedet. Mikeppen esmertelec tegedet? Egy igaz, élõ teremptõ Istenemnec, mennec, fõldnec, minden lathato, es lathatando allatoknac teremptõ Istenenec esmertelec, igaz Istennec mindenhatonac, halhatatlannac, lathatatlannac, meg foghatatlannac, hatarnekûl õrõkce valot, kihez senki nem iarulhat, kit senki be nem marokolhat, ki nem vizgalhat, valtoztathatatlant, semmi mertekcel be nem kõrniekeztetet, veghetetlent, minden lathato, es lathatatlan allatoknac keszdetit, ki altal mindenec lettec, ki altal minden èltetõ allatoc meg maradnac. Kinec fõlsege, mint hogy keszdetet nem esmert, igy õrõkce meg sem szûnnic. Meg esmertelec tegedet egy igaz Istent, õrõkce valo, Attya, Fiu, szent Lelket, harom személt, de egy lételt, es el oszthatatlan chupan chac egy termeszetet, es az Attyat senkitul, az Fiut chac Attyatul, az szent Lelket egyarant mind az kettõtul, minden keszdet nekûl, mindenkor [p 0136] vég nekûl, szent haromsag, es egy bizony Istent, hatalmas Istent, mindeneknec egy keszdetét, minden latando, es lathatatlan allatoknac teremptõiet, Lelki es idõ szerent valokat, ki mindenhato erõddel, az idõnec keszdetin, mind kettõt semmibõl teremptetted, lelki, es testi, az az, Angyali, es ez vilagi termeszetet, es az vtan az emberseget, vgy mint kõzõnsegest, testbõl, es lelekbõl epetettet. Meg esmertelec teged, es azert nyiluan vallac tegedet, nem nemzetet Attyat, teged Fiut, kit az Attya nemzet, teged vigasztalo szent Lelket, sem nemzettetet, sem nem nemzettettetet, el valhatatlan szent haromsagot: haromsagot az eggyessegben, es egyesseget az haromsagban, sziûbõl hiuen az igassagra, es nyeluemel vallast teuen, az iduõssegre. Meg esmertelec igaz istent, es az mi vrunc Iesus Christust, Istennec egyetlen egy fiat: teremptõmet, meg valtomat, mind ez egesz emberi nemzetnec szabadettoiat, kit valloc, hogy az Attyatul nemzettetet, minden idõ elõt, Istent istenbõl, vilagot vilagossagbol, igaz istent, az igaz istenbõl, nem teremptettet, hanem nemzettettet, egy letelõ õrõkce valo az Attyanal, es szent Lelekcel, ki altal mindenec lettenec keszdettul fogua, erõssen, alhatatossan hiuen, es igazan valuan, ûtet istennec egyetlen egyet Iesus Christust, az mi iduõssegûnkert, az telyes szent haromsagtul egyenlõkeppen meg testesûltnec lenni, es hogy az szeplõtelen szûz Mariatul, az szent Leleknec chelekedetibul fogantatuan, igaz emberre lett, okos lelekbõl, es emberi testbõl vagyon, tapasztaltatic, es ál: ki mért hogy istensege szerent, az istennec egyetlen egy fia leuen, nem szenuedhecz, es meg nem halhacz, mondhatatlan nagy szerelmedert, melyel keduelettel minket: vgyan azon istennec Fia, az emberseg szerent, halando, es szenuedõue lettel, ki az emberi nemzetnec iduõssegeért, istennec egyetlen egy magzattya, az kerestfan szenduedni, és meg halni meltoztattal. Az poklokra, holot ûnec vala nagy sõtetsegben az mi attyainc, vilagossagnac alkotoia, le szalottal, es harmadnapon dichõseges gyõzedelemel pokolbul ki iûuen, fõl tamattal, fõl veuen [p 0137] szentseges testedet, mely az mi vetkeinkért meg haluan, az koporsoban fekût vala, meg eleuenetuen, az irasoc szerent harmad napon, hogy az Attya Istennec iobiara helyheztetned. Mert magaddal fõl veuen az ragadomant, melyet be rekesztet vala az régi ellenseg, az emberi nemzetnec ellensege, Istennec igaz magzattya, az mi testi letelûnkcel, az az, lelekcel, es emberi testel, melyet az dichõséges szûznec mehébõl vettel fõl, az égekben fõl mentél, altal hagyuan az Angyaloknac minden rendeket, holot ûlsz, az Attya Istennec iobian, holot az életenc kútfeie vagyon, es szenuedhetetlen vilagossag, az Istennec bekesége, mely minden erzekenséget fõlyûl hagy. Ott tegedet igaz Istent, es embert, Iesus Christust vallunc, es imadunc: aztis hiszûc, hogy az Attya Isten, szent Attyad legyen: vgyan onnan ez vilagnac vége felé, az itiletre varunc, hogy meg itély elueneket, es holtakat, es meg fizes mindeneknec, ioknac, es gonoszoknac, az û chelekedetec szerent. melyeket ez fõldõn miueltenec, vagy iutalmat, auagy bûntetest, valamint melto leszen ki ki mind nyugodalomra, vagy keserûsegre Mert fõl tamadnac akcor szozatodnac ereietõl minden emberec, valahanian ez testben, lelket vettenec, melyet viseltenec, hogy erdemekért vagy dichõséget, vagy õrõc poklot vegyenec. Te vagy az mi eletûnc, es fõl tamadasunc, kit varunc az mi meg valto Iesus Christusunkat, ki fõl epetti az mi testûnknec alazatos voltat, mely, meg dichõûlt testehez hasonlettatot. Esmertelec tegedet igaz Istent, egy szent lelket, az Attiatul, es fiutul szarmazot, egy termeszetû, es õrõkce valot, az Attiaual es fiuual, vigaztalo, es szoszolankat, ki vgyan azon vrunc Iesus Christusunkra, galamb kepeben le szallottal, az Apostolokon tûzes nyeluekben meg ielenttel: ki minden szenteket, es Istennec valasztit, kezdettõl fogua malasztodnac aiandekaual tanetottad, es az prophetaknac szaiokat, hogy chudalatos dolgait az Isten orszaganac ielengetnec, fõl nitottad: ki az Istennec minden szentitûl, az Attiaual, es fiuual egyetemben imadtatol, es dichõettetel: kic kõzõt énis szolgalo leaniodnac fia, sziuembõl [p 0138] dichõetem szent neuedet, mert meg vilagosettal engemet. Te vagy az igaz vilagossag, igaz mondo vilag, Istennec tûze es Lelkeknec mestere: ki szent ki neteddel es ihleseddel tanettasz minket minden igassagra. Igassagnac lelke, kinekûl lehetetlen hogy Istennel kedues legyen valaki, mert te magad Isten vagy az Istenbõl, vilagosság, az vilagossagbul, meg mondhatatlanul szarmazuan az vilagossagnac Attiatul, es szent fiatol az Iesus Christustol, kikel egy termeszetõ, egyenlõ, es õrõkce valo vagy, az szent haromsagnac leteleben, minden leteleknec fõlõtte egyetembe dichõûltettel, egyetembe orszaglas. Meg esmertelec tegedet, egy igaz élõ Istent, Attia, fiu, es szent lelket, szemelyeben harmat, de termeszetbe egyet: kit valloc, imadoc, es dichõettec, telyes sziuembõl, egyedûl igaz Istent, szentet, halhatatlant, lathatatlant, valtozhatatlant, kihez senki nem iarulhat, vegere sem mehet, egy vilagossagot, egy napot, egy kenierret, egy életet, egy iot, egy kezdetet, egy véget, az égnec, es fõldnec, egy teremptõiet, ki altal mindenec élnec, ki altal mindenec vannac, ki altal mindenec birattatnac, vezerlettetnec, es eleuenednec, mind az egben, fõldõn, fõld alat az mic vañac: ki kiuûl ninchen Isten, az egen es fõldõn: Igy esmertelec Vram tegedet, es esmerõm, igy esmertelec, hitem altal, melyel áiandekoztal, meg esmertelec en vilagossagom, szemeimnec vilaga, vram en Istenem ez fõld vtolso reszenec remensége, ifiusagomnac vigaztalo õrõme, es vensegemnec taplalo nagy ioua. Mert benned õruendeznec vram, minden tetemim monduan: kichoda vram hozzad hasonlo: Nem uagy az, kit az emberi kez chinalt, hanem temagad teremptetted az embernec kezeit. Az poganioknac faragot kepe, arany es ezüst, emberec kezeinec alkomanyi de te ilyen nem vagy, embereknec alkotoia: Az poganioknac minden Isteni õrdõgõc, de az egeket az vr teremptette Az vr û az Isten: Az Istenec, kic ez fõldet, ez eget nem teremptettec, veszenec el az égbõl, es fõldrõl, hanem az Istent, ki teremptette az fõldet es egeket, dicheriec, az fõld, es chilagokcal fõl õltõztetet szep égec.

[p 0139] AZ EMBERNEC NYOmorusagarul valo vallas.

KIchoda hasonlo hozzad vram az poganioc istene kõzûl, kichoda hasonlo hozzad az szentsegbe? Nagysagos, rettenetes, dicheretes, chudakat chelekeduen? Igen kèsen esmertelec meg igaz vilagossag, igen kesen esmertelec. Nemis choda, mert az en hiusagomnac sõtetseges fõlyhõie fogta vala el szememnec fenyet, vgy aniera, hogy az igassagnac napiat, es vilagiat nem lathatnam. Be tekentettem vala az sõtetsegbe, sõt az sõtetsegnec fiaua leuen, tulaidon sõtetsegimet keduellem vala, mert az vilagossagot nem esmerem vala. Vac valec, es az vaksagot szeretem vala, es az sõtetségekbe, sõtetseget kõuettem. Ki altal szabadultam meg onnan, holot vac ember valec az sõtetsegben, es halalnac arniekaban ûluen? Kichoda fogia kezemet, hogy onnan ki hozna? Kichoda az en meg vilagosetom? en nem kerestem ûtet, û kereset engemet nem hiutam ûtet, û penig hiuot engemet, ki lehet az? te vagy en vram Istenem, irgalmassagos irgalmazo, az irgalmassagnac Attia, es minden tellies õlõmnec Istene. Te vagy szentseges vram en Istenem, kit tellies sziuembõl valloc, szent neuednec halat aduan. Nem kerestelec, de kerestel engemet, segetsegûl nem hittalac de hiutal engemet, midõn neued altal szoletottal, es hiutal engemet. Nagy vastag szoual. onnan fõlliûl zõrgetuen, belsõ sziuemnec fûleit: Legien vilagossag: es vilagossag len, es el tauozec az mondhatatlan nagy fõlyhõ, meg oluada az sõtetseges fõlihõ, mely be fette vala szemeimet, es meg latam vilagossagodat, meg esmerem szozatodat: es mondec: bizoniara vram te vagy az en Istenem, ki az sõtetsegbõl, ki hozal, es az halalnac arniekabul, es az chudalatos vilagossagra hiutal, es ime latoc: Hala teneked en vilagossagom. Es meg téruen, nezem az sõtetsegeket, meliekbe valec, latuan az sõtetseges melisegetis meliben fekûttem vala, meg rettenec, el almelkoduan mondec: Iay, iay az en sõtetsegimnec, meliekbe fekûttem. Iay, iay annac az vaksagnac, melybe az égnec vilagossagat nem lathattam: [p 0140] Iay az en el mult tudatlansagomnac, midõn nem esmertelec vram tegedet. Halat adoc neked vilagosettom, es meg valtom, mert meg vilagosetottal, es esmertelec tegedet. Nagy kesen esmertelec teged beuseges igassag: Nagy kesen esmertelec õrõkce valo bizonyossag. vilagossagban voltal, en sõtetsegben, azert nem esmertelec, miuelhogy naladnekûl, meg nem vilagosulhattam, niluan kiuõlõtted semmi vilagossag ninchen.

AZ ISTENI FõLSEGnec szémleleserõl.

SZENteknec szent Istene, meg mondhatatlan fõlseges Isten, minden IsteneknecIstene, vraknac vra, chudalatos, ki ielenthetetlen, meg mondhatatlan, kitul rettegnec menyekben, az Angyaloknac hatalmassagi, kit imadnac az vralkodo Angyaloc, az Isten hordozo Angyali erõc, es minden hatalom retteg szent szined elõt: kinec hatalmassagat, es bõlcheseget semmi szám meg nem foghat: ki ez vilagot semin fundaltad, es helheztetted, az tengert mint valami tõmlõben, az leuegõ égen õszue kõtõszted. Mindenhato, szentseges, erõsseges, minden testben lakozo lelkeknec Istene. kinec szine elõt, az ég, es fõld meg futamic, kinec intesere minden éltetõ allatoc magokat meg haittyac, imadgyanac, dicherienec teged minden teremptet allatid. Enis szolgalo leanyodnac fia, hitem altal meg haitom sziuemnec kemeny nyakat, fõlseges labaid ala vetuen, halat aduan, miuel hogy irgalmassagod altal meltoztattal, meg vilagosetani engemet. Igaz vilagossag, szent vilag, gyõnyõrûseges vilag, dicheretes, chudalatos vilagossag, mely meg vilagosettya minden ez fõldre iûuõ embert, még az Angyaloknac szemeketis. Imhol latoc, azert halat adoc. Imhol latam az ègnec fenyesseget, altal iaria szikrazo fenyessege elmemet, szent szinednec vilagossaga, fõlyûl vilagosetuan, es minden tetemimet meg vidamettya. Vaiha meg tõkellettetnec bennem. Neuellyed vilagossagnac szaporettoia: neuellyed, az mi vilagosodni keszdet en bennem, teriedgyen el, teriedgyen el tûled: [p 0141] michoda ez az mit erzec? michoda tûz ez, mely sziuemet melegeti? michoda tûz ez, mely szemeimet fenyessetti? ò draga tûz, mely mindenkor égs, es soha meg nem aluszol, geriesz fõl engemet. O aldot vilag, mely soha meg nem homalyosodol, vilagosech engem. Bár vgyan égnec belõled? szentseges tûz, mely gyõnyõrûsegessen geriedesz? mely titjon vilagoskodol? mely kiuansagosson egecz. Iay azoknac kic tûled nem egettetnec. Iay azoknac, kic nem vilagosetatnac. O igassagos vilag, mind ez fõldet vilagosetuan, kinec fenyessege az fõldet be tõlti. Iay az vac szemeknec, kic teged nem latnac, oly napot, ki ez fõldet, es éget vilagosettod. Iay az chipas szemnec, mely tegedet nem lathat. Iay az elfordult szemeknec, kic az igassagot nem akariac latni. Iay az szemeknec, kic nem akarnac el fordulni, hogy az heûsagokat ne lassac. Mert az sõtetseghez szokot szemeim nem nezhetic az fõlseges igazsagnac fennyet, nem is tudgyac az vilagossagot bõchûlleni, kiknec lakasoc az sõtetsegben vagyon. Sõtetséget latnac, azt szeretic, azt dicheric, egy sõtetsegbõl masba lepuen, nem tudgyac hol el esnec. Nyomorultac, kic nem tudgyac mit vesztenec, de nyomorultabbac az kic értic mit vesztenec, mégis nyitot szemel eleuenen szalnac pokolra. ó boldogsagos vilagossag, mely chac az tisztasagos szemektul lattatol. Boldogoc az tiszta sziuûec, mert ûc lattyac az Istent: tisztech meg engem tisztetto erõ, gyogyich meg szemeimet, hogy egesseges szemekcel lathassalac, kit chac egesseges szem lathat. Vid el kerlec, az regi halyagnac mohat, vilagettasodnac fenyeuel, illethetetlen vellamozo tûndõkles: hogy minden meg tompetto akadec nekûl, melij szemem fenyet visza vethetne, vilagossagodban lathassam fennyessegedet. Halat adoc vram neked en vilagossagom: ime latoc: teriedgyen ki kõnyõrgoc en Istenem szemem fenye te benned. Nyisd meg szemeimet, hogy lathassam chudalatos dolgaidat parancholatidbol: ki chudalatos vagy az szentekben. Halat adoc en vilagossagom: imhol lattoc, de tikõr altal, chac messebe. De mikor latlac szinrol szinre? mikor iû el [p 0142] az õrõmnec, es vigaságnac napia, melyben iariac az vrnac chudalatos hailekaban, mind az vrnac házaig, hogy lathassam, à ki lát engemet, szinrõl szinre, es kiûansagom telyes legyen.

AZ LELEKNEC KIVANsaga, es szomiusaga Istenhez.

VAlamint kiuankozic az szomiuhozo szaruas, az ki folio kutfeieknec vizehez, vgy kiuankozic lelkem te hozzad en Istenem. Szomiuhozic lelkem te hozzad en Istenem, élõ kut fõhõz, mikor iutoc, es ielenec meg szined elõt, õ eletnec kutfeie, élõ vizeknec eleuen ére? mikor megyec gyõnyõrûseges vizeidhez, ez puszta fõldrõl, vt vesztõ, es vizes helyrõl, hogy lathassam minden erõdet, es dichõsegedet, es elegedgyem meg irgalmassagidnac vizeiuel? szomiuhozom vram, életnec kutfeie vagy, tõlch be engemet: szomiuhozom vram, teged szomiuhozlac el élõ Istenem? ò mikor iutoc, es ielenec meg szined elõt? velede hogy azt à napot meg latom, az gyõnyõrûsegnec, es õrõmnec napiat? azt à napot, melyet szerzet az vr, hogy õruendezzûnc, es vigadgyunc raita? ò fenyesseges, es szepseges nap, estuet nem esmeruen, nap nyugatot nem erezuen, melyben halyam az dicheretnec szozattyat, õrõmnec, es vallas tetelnec zengesit: melyben halyam, meny be az te vradnac õrõmebe, meny be az õrõkce valo vigasagba. az te vrad Istenednec hazaba, holot nagy fõlseges, chudalatos, es ki ielenthetetlen dolgoc vannac, melyeknec szama ninchen, menybe az õrõmben, holot banat ninchen, mert õrõkce valo õrõmet foglal magaban: holot minden io, es semmi gonos nem leszen: holot valamit akars meg leszen, es valamit nem kiuans, az, hirrel sem talaltatic: Ott leszen az éltetõ élet, kedues, es kellemetes, szerelmes, es mindenkor emlekezetes. Holot ingerlõ ellenseg nem leszen, sem valami heûsagos chiklandozas, hanem fõ, es bizonyos batorsag, batorsagos chendesseg, chendes vigasag, vigassagos boldogsag, az aldot szent haromsag, es az haromsagnac egy volta, az egyessegnec Istensege, es az Istensegnec boldog latasa: az à te vrad Istenednec õrõme. [p 0143] O minden õrõmnec fõseges õrõme, oly õrõm, mely minden õrõmet meggyõz, mely kiuûl õrõm ninchen: midõn iutoc hozzad, midõn lepem beled, hogy lassam az en Istenemet, ki benned lakozic: oda megyec, es meg latom ez nagy latast. Michoda tartoztat engemet? Iay, ime, szarandoksagom igen meg hoszabodot. iay nekem, mig keszdic felõlem mondani, hol vagyon az te istened? mig keszdic mondani varakodgyal, de touab varakodgyal? De most michoda az en varakodasom? nem de az en vram Isteneme? Iduõzettõnket variuc, az mi vrunc Iesus Christust, ki fõl epetti az mi testûnknec alazatossagat, mely dichõseges testehez abraztatot. Az vrat variuc, még az menyegzõbõl visza terien, hogy menyegzõieben minket be vigyen. Iûy el vram, es ne kessel. Iûy el vram Iesus Christus: iûy el, es bekesegben latogas meg minket. Iûy el, es szabadech meg az tõmlõczbõl, hogy tiszta sziuel õruendezzûnc elõtted. Iûy el iduõzettõnc: iûy el minden nemzettektûl kiuantatot, mutasd meg orczadat, es meg szabadulunc. Iûy el en vilagossagom, iduõssegem, ved ki lelkemet ez tõmlõczbõl, hogy aldgyam szent neuedet. Nyomorult feiem, menni ideig hanyattatom halandosagomnac habiaitul, holot kialtuan vram hozzad, meg nem halgacz: Halgas meg vram, hozzad kialtot, ez nagy tengerbõl, vigy ki az õrõkce valo boldogsagnac parttyara. Boldogoc azoc, az kic ez tengernec veszedelmebõl ki szabadultac, es hozzad, õrõc Isten bekeseges parthoz iutni, meltokka talaltatnac. O bizonyara boldogoc, kic az tengerbõl az parthoz, az szamkiuetesbõl hazaiokhoz, tõmlõczbõl az szepseges palotaba iutottanac, kiuant nyugodalomban immar boldogoc, kic az bainoki õrõkce valo dichõseget, melyet itt soc nyomorusaggal kerestenec, boldogsagos õrõmben meg nyertec, es õrõkce vigadnac. O bizonyara boldogoc, ô szamtalanszor aldottac, kic immar minden nyomorusagbol ki õltõzuen, batorsagosac az heruadatlan Corona felõl, az tisztessegnec orszagaban erdemlettec iutni. õrõkce valo orszag, minden idõknec orszaga, holot veghetetlen vilag vagyon [p 0144] es Istennec bekesege, mely fõlliûl hagy, minden erzekenseget, melyben az szenteknec lelkec nyugosznac, es feieken õrõkce valo õrõmet ereznec, õrõmet es vigasagot nyernec, minden faidalom, es siras el tauozic tûlõc. ò mely dichõseges orszag, meliben veled orszagolnac soc szentid, fõl õltõztettec, szentseges fenyessegeddel, mint valami ruhaual, draga kõbõl chinalt Coronat feieken tartuan. O õrõkce valo boldogsagnac orszaga, holot vran temagad minden szenteknec remensege dichõsegnec coronaia, szinrõl szinre az szentektõl lattatol, vigasztaluan ûket minden felõl bekesegeddel, mely fõlliûl hagy minden erzekenseget, ot vagyon az veghetetlen õrõm, banat nékûl valo õrõm, faydalomnekûl valo sabadsag, es faratsag nekûl valo vt, vilagosag sõtetsegnekûl, élet halal nekûl, minden io, gonosznekûl, Holot az iffiusag soha meg nen õszõl, es agic, az élet, veget nem tud, az szepseg meg nem sargul, az szerelem meg nem lagiul, az egesseg soha nem szarrad, az õrõm meg nem apad, holot faydalmat nem érzenec, sirast nem hallanac, semi szomorult dolog nem lattatic. Hanem szûntelen vigasag vagyon, gonosztol semit nem félnec: hanem minden iot birnac, mely az erõs Istennec szinrõl szinre valo latasa. Boldogoc azert, .az kic ez vilagnac haboruibul, es veszedelmibõl, enni õrõmre meltoztattanac, iutni. Boldogtalanoc vagiunc mi nyomorultac, kic ez nagy tengernec habiaiban, es szeles õruenyiben haiokazunc, nem tuduan, ha az iduõssegnec partiara el iuthatunke. Boldogtalanoc mondam, mert életûnc szamkiuetesbe: vtunc veszedelemben: vegûnc ketsegben: nem tuduan ki mulasunkat: mert mindenec bizontalanul touabra tartatnac, Még az tengernec habiaiban forgodunc, fohazkoduan hozzad az tenger partyahoz. ò mi hazanc, bekeseges hazanc, tauul latunc ez tengerbõl kõszõntûnc, ez võlgybõl hozad fohazkodunc, se kõnyûhullatassal erõlkõdûnc, igiekezûnc hamikeppen hozzad iuthassunc. Az ebberi nemzetnec remensege Christus Iesus Isten Istenbõl mi erõssegûnc, es oltalmunc kinec vilagossaga tauul, az homalios fõlyhõkben, ez tengernec habiay kõzõt, [p 0145] mint az tengernec chillagi fenyeuel szemeinket vilagosettia, hogy hozzad igaz parthoz igazulliunc: Igazgasd vram az mi haionkat, fõlseges karaiddal, szent keresztednec kormanyaual, ne veszûnc el ez habokban, ne merechen el az viznec haborusaga, ne nielien el az melsegre, hanem keresztednec horogiaual, vony hozzad ez tengerbõl, egietlen egy õrõmûnc kit nagy tauul, mint az hainali chillagot es igassagnac vilagos napiat, kõniuezõ szemeinkel, az menyei hazanknac partian latunc, minket varni: Ime hozzad kialtunc, tûled meg valtattac, de meg mastis te szanki vetet fiaid vagyunc, kiket dragalatos vereddel meg valtottal: Halgas meg vran minket, iduõssegûnknec Istene, ez vilagkereksegenec remensege, es az tengeré nagy mesze. Az haborusagos tengerben iarunc, te az parton allasz, veszedelmûnket nezed, szabadech meg vram szent neuedert. Enged vram az darabos, es veszedelmes kõ sziklac kõzõt, oly igyenessen eueznûnc, hogy azokat, veszedelem nekûl el kerûluen, ép haioual es marhakcal batorsagossan az parthoz iuthassunc.

AZ MENYEI HAZANKnac dichõsegérõl.

MIdõn azert bõlchesegednec kutfeie hozzad iutandunc, el fogiathatatlan vilagossag, es olthatatlan vilagossaghoz, hogy imar nem valami tikõrben, es meseben, hanem szinrõl szinre lathasunc, akor minden ioban meg elegszic kiuansagunc, mert semmi nem leszen kiuûled az mit kiuanhatna, hanem chac te egyedûl, minden ioknac kut feie, ki az boldogoknac érdemec, es bérec leszes, es tisztessegeknec Coronaia, õrõkce valo vilagaság feieken, belõl chendesetuen ûket, es kiuûl bekesegedben tartuan, mely fõliûl hagy minden erzekenseget, ot meg latunc, szeretûnc, es dicherni fogunc: Meg lattiuc vram vilagossagodban, vilagossagodat, mert nalad vagyon az életnec kut feie, es vilagossagodban meg lattiuc az vilagot: De michoda vilagot? veghetetlent, testnekûl valot, rothatatlant, meg foghatatlant, el fogiathatatlant, melihez senki nem mehet mely nem teremptetet, igaz vilagot, Istent, es vilagot, mely minden [p 0146] Angialoknac szemeket meg vilagosettia mely az szenteknec iffiusagokat vidamettia, mely minden vilagoknac vilaga, es életnec kut feie, ki te vagy vram en Istenem, mert te vagy az vilagossag, kinec fenieuel vilagossagot kezdûnc latni, az az, magadat magad altal, orczadnac fenyessegebe szinrõl szinre: De michoda ez, szinrõl szinre latni, hanem mint szent Pal mondgya, esmerni, az mint esmertel engemet: igassagodat, es dichõsegedet esmerni, az az, abrazatodat, es szinedet esmerni, az Attianac hatalmassagat, fiunac bõlcheseget, az szent leleknec kegyelmesseget, az telies szent haromsagnac, egy, es el valhatatlan termeszetit esmerni. Mert az elõ Istennec orczaiat latni, az à fõlseges io, az Angialoknac es mind az szenteknec õrõmõc, az õrõc életnec bére, lelkeknec dichõsége, tiszteletnec Co, boldogsagnac diadalma, beusèges niugodalom, bekesegnec szepsege, belsõ es kilsõ õrõm, Istennec paradichoma, es menyei Hierusalem, boldog élet, boldogsagnac tellies volta, õrõkce valoságnac õrõme, Istennec bekesege, mely minden erzekenseget fõlliûl hagi. Ez az tellies boldogsag, es az embernec minden dichõsege, latni az Istent szinrõl szinre, azt latni, ki ez fõldet, es egeket teremptette, azt latni, ki ûtet alkotta, ki meg valtotta, es dichõetette ûtet, mert latni fogia esmeruen, keduelleni szeretuen, dicherni biruan: û leszen nepenec õrõke, az szenteknec, az szent nepnec, melite meg valtot, û leszen boldogsagos ioszagoc, iutalmoc, es Varasoknac bere: holot ezt mondgya, nagy béred leszen neked fõlo02tte: Mert az nagiot nagy illet. Bizoniara vram Istenem nagy vagy, minden Isteneknec fõlõtte, es béredis nagy, veghetetlen, mért hogy nagy vagy, azert lehete kichin az te bèred, de inkab hogy nagy vagy, azonkeppen beredis, mert bered nem kûlo02mb naladnal: hanem temagad nagy vagy, es temagad fõlõtte nagy bér: te magad vagy az Coronazo, Coronais, temagad az fogado, fogadasis, temagad az aiandekozo aiandekis, temagad az iutalmazo, az õrõkce valo boldogsagnac iutalmais chac temagad. Te vagy azert az Coronazo, es Corona en Istenem, es remensegemnec [p 0147] ekesseges Coronaia, mely dichõseggel ekesetetet fõl, õruendeztetõ vilag, meg vyetto vilag, ekesettõ vilag, nagy remensegem, az szentec sziuenec kiuansaga, es kiuansagoc. Azert minden latasod bér, iutalom, es kegyes õrõm, kit varunc, mert ez az õrõc élet, ez az te bõlcheseged. Ez az õrõc élet, hogy esmeriunc tegedet, egy igaz Istent, es az Iesus Christust, kit bochattal. Midõn azert teged egiedûl latni kezdûnc, igaz Istent, elõ Istent, mindenhatot, egyigyût, lathatatlant, kõrniûluetethetlent, meg foghatatlant, es egyetlen egy nemzet fiadat, veled egy allatut, veled õrõkce valot, az mi vrunc Iesus Christust, kit szabadsagunkért bochattal, ez vilagra, az szent leleknec ereieben, szemelieben harmat, es allattiaban egyet. Az egy szent Istent, kinec kiuûlõtte mâs Isten nem talaltatic, ninchenis: akcor meg talalliuc, el veszûc az mit mast keresûnc, az õrõk életet veghetetlen dichõseget, melyet szeretõidnec keszetettel, melyet az teged felõknec el reitettel, melyet meg adando vagy, az kic keresnec tegedet, kic szûntelen szent szinedet keresic, Te penig vram Istenem, ki még Aniamnac meheben formaltal engemet, kit szent kezeidben aianloc, ne engedgy ez vtan egy dologbul, soc fele szakadoznom, hanem ez kilsõ dolgoktul vony magamhoz engemet. magamtul hozzad, hogy sziuem szûntelen mondgya, okos abrazatom kereset tegedet, orczadat keresem vram, abrazatodat keresem minden erõknec Istene, melyben egyedûl vagyon az boldogoknac õrõkce valo dichõsege: Melyet latni õrõc élet, es az szenteknec veghetetlen dichõsege. õruendezzen azert az en sziuem, hogy szent neuedet fellie, õryendezzen azoknac sziuec, kic az vrat keresic, de leg inkab vigadgion azoknac sziuec, kic meg talaltac: Mert ha az keresesben õrõm vagyon, minemû vigasag lehet az meg talalasban: Buzgon keresem azert szûntelen, es mulatasnekûl szent szinedet, talam valamikor az aito, es az igassagnac kapuia meg nittatic, hogy be menniec az en vramnac õrõmeben. Ez az vrnac aitai, az igazac be mennec altala.

AZ SZENT HAROMSAGhoz valo kõnyõrges.

O harom egyenlõ õrõkce valo szemellyec, egy igaz Isten, Attya, Fiu, szent Lelec, ki egyedûl lakozol az õrõkkeualosàgban, es tapasztalhatatlan vilagosagban: ki ez fõldet hatalmassagodban helyheztetted, es fundaltad, es okossagoddal ez vilagnac gõmbõlyûseget vezerled, szent, szent, szent seregeknec vra Istene, rettenetes, erõs, igaz, es irgalmas, chudalatos, dicheretes, szerelmetes. Egy Isten, harom szemely, egy létel, hatalom, bõlcheseg, io valosag, egyes, es el valhatatlan szent haromsag. Nyisd fõl nekem kialtonac az igazsagnac kapuiat, es be menuen, vallast teszec neked en vram: Imhol vram fõlseges cheledes ember, aitodon kolompozoc, en nyomorult koldus, paranchold, had nyissac fõl, ki azt mondottad, zõrgessetec, es fõl nyittatic. Zõrgenec irgalmassagos vram, belsõ reszeimec, ordetto kiuansagi, es szemem kõnyueinec kialtasi. Elõtted vagyon minden kiuansagom, es szõpõgesim, ninchenec elõtted el reitetuen. TEis vram ne fordech el orczadat tõbszer en tûlem, es haragodban ne mullyal el szolgad mellõl: Irgalmassagnac Attya, hald meg aruadnac szõpõgõ sirasat, es segettõ szent kezedet nyisd ki hozza, hogy az vizekuec melisegebûl, es az nyomorusagnac tauabul, az ganainac sarabul, vonyon visza, ne veszec el irgalmas szemeid elõt, minden belsõ kegyes reszeid azt nezuen: hanem szabadulyac hozzad en vram Istenem, hogy lathassam orszagodnac kazdagsagit, es nezhessem orczadat szûntelen, dicheretet monduan szent neuednec, vram ki chudat chelekeszel, ki emlekezeteddel, sziuemet õruendezteted, ki iffiusagomat meg vilagosettod, ne vtald meg vensegemet, hanem vidamech meg tetemimet, es chontaimat, es vyiech meg õs haiamat, mint az sás keselõnec tollait, Amen.

[p 0149] BVZGO LEKKI ÕRVENDETESSEG.



1 Dicherietec az urat el reitezuen
Barlangban regi Sarkanyoc fekûuen:
Cet halac, usuan az szeles tengeren,
Nyugoduan az mélt uizeknec feneken.

Tûzec, hauac, hatalmas kõ essõc,
Fõldi párac, szelec, temerdec fõlhõc,
Az Vrnac parancholattyara fûggõc,
Mindeneket forgo szellel indetoc.

Termo halmoc, kietlen uadon erdõc,
Erõs hegyec, kikben talaltattatatoc,
Szeled faknac sokasagos gyûmõlchõc,
Vad faknac szepsegi, szûksegre ualoc.

Szeled, minden uad oktalan allatoc,
Fõldõn maszo, chuszo szamtalan barmoc,
Tiszta égeken rõpõsõ madarac,
Az Istent dicherietec, mert Vratoc.