Pécsi Lukács:Az keresztyen szvzeknec tisteseges koszoroia melyben minden ü ioszagos erkölchöc az közönseges viragoc altal ki ielentetnec es kepestetnec. 0096


De melto hogy ide helheztessem amaz iambor szep Theodora szûzet, ki bizonyara az irgalmassagban, es attiafiui szeretetben, vgyan erõszakot szenuede, egy iambor vitezlõ emberrel egyetembe: mert midõn az poganyoktul ez szép szûz, az Christus hitinec vallassaert az bordelban vettetet volna: Egy iambor kerestyen vitez esmeretlen hozza mene, elõszer intuen, hogy ruhaiokat meg valtoztatnac, es igy Theodora, az ferfiu ruhaban ki szabadulna az paraznac kõzzûl, es szûzeseget meg tartana: mely dolgot midõn el vegesztec volna, ime az ifiut, ki Theodora ruhaiaban az bordelban marat vala, vitetetic vala az halalra, ezt latuan Theodora, kinec segetsegeuel meg tartotta vala szûzeseget, nem szenuede, hogy û lenne oka halalanac, hanem fõl kialta, ezt monduan, é1n vagyoc az halalra rendelt ember, nem û: amaz viszontac fõl kialta, hogy az biro û rea atta volna az sentenciat, nem Theodorara. Eleg ideig vetekedenec, ki ki mind maga halalaual masikat igyekezuen meg szabadetani. De miuel, hogy [p 0097] az Christust valuan, mind ketten õrõmest meg halnac vala, sõt az halalt életnec tartanac, az Isten vgy vegezué, mind kettõnec feiet veuec, es az dichõseges martyromoc kõzibe szamlaltattanac, hogy az kegyetlennec fegyuere azokat egy mástul elne szakasztatna, kiket Christus szeretete egyesse tet vala. Sur: Tom: 2. Ambro: lib: 2 de virgin:

ROSA.

TIzenharmadic io erkõlchõc az szûzeknec, Verecundia, az szemermesség, es tõkelletesség: midõn ember magat félti gonosz hirtul, es neûtul, es é mellet, minden ki nyilt vetektul magat oltalmazza, es viszontac az Istennec félelmetûl tartuan, es gonosz lelki esmeretet vtaluan, az tisztesseges emberekért, kic egyebekrûl, valamint tartiac, vagy iol, auagy gonoszul magokat, igazan itiletet tehetnec: mind n magoc indulatyokat, es kedueket, zablan tartyac, vgy hogy mind beszedekbe, magoc [p 0098] viselessebe, es telyes tetemekben, vgy neuelyec magokat, hogy az termeszetel, igaz okossaggal tudgyac magokat minden emberekhez az helynec, es idõnec mi voltahoz szerzeni, es tartani, valamint szinten tûlõc kiuannyac. Ez io erkõlch hassonletathatic az rosahoz, mely minden embernel esmeretbe vagyon. Mert elõszer, mikeppen az rosac tõuiskes veszõkõn neuekednec, mind az altal, semi iszonyusagot magokban nem mutatnac, hanem szépsegekcel, es kedues illatokcal, az tõuiskes bokrot ekesitic, es keduesse teszic: szinten igy vagyon dolga ez io erkõlchnec, az termeszet folyassaban, mely tamad az meg bantot vetkes sziûbûl, es termeszetbul, mely az lelki esmeretnec bûne miat meg torlic, es akadast teszen, mind az altal, az lelki esmeretnec vetke, es szenye û magaual azt nem hozza, hanem inkab az meg rettent embert, kiben vagyon az szemermetesseg, ekesiti, es az emberec kõzõt kellemetesse teszi, dichiretet nyeruen maganac, Eccle: 32. Az menydõrges egyût iar az vellamassal, az az, à vellamas elõtte iar à menydõrgesnec: Azonkeppen az szemermesség, io akaratot szerez mindeneknel, mert minden ember szereti az szemermes ifiusagot. Masodszer, mikeppen az tõb kedues fûuec kõzzûl egy û, vgy hogy meltan elõ vehettiûc, es midõn koszoruban kõtiûc, minden vén emberec fõlõt, az szûzekhez inkab illic, es az ékes orczat, es feiert kiualtkeppen szépetic: Nem kûlõmben, az szemermesseg, az kedues, [p 0099] es valasztot io erkõlchõknec egyic, fõlõtte nagy ekesség, es dichõség az ifiu emberekben, miuel hogy az szemermesség, az aszony emberben legnagyob szépség: es bár az szûzec magokat kiuûl, tisztan, es ékessen tarchac, mind az altal, az szemermesseget vgyan nem kel meg vetni: holot bizonyara semi é1kesseg inkab nem szé1peti az szûzeket, mint az emberseges, es tista szemermesseg: bàr alazatos ruhaban legyen effele, de minden cziffrakcal tindeklõ tarsasagot hatra hagy. Kiuantatic azert fõkeppen, hogy az ifiu embereknel talaltassec, noha nem meg vetõ, az vén emberekbenis, az mint szollasz: Ambrus, lib: de offic: cap: 19. Az szemermesseg vgy mond, minden szemelyhez, idõhõz, es helyhez illic, de szûkseg fõkeppen, az neuedeken ifiu emberekben talaltatni: mert mikeppen az io mester ember, akcor vegeszheti mesterseget iobban, es szebben, midõn az szerszam, melybûl valamit formal, auagy chinal, kedue szerint vagyon, es io, azonkeppen az szemermesseg, es meg pirulas, leg szebben, es ékesben ût ki az ifiu, gyenge, szép feier testen, es orczan. Harmadser, mikeppen az rosa uiz, az fekelt, es sõmõrt el kergeti, az embernec bõret gyengiti, az szemnec neduességet szallittia, midõn vé1le mossogattiac, es az rosa egyeb hiuessitõ fûuekcel egyetemben az tisztatalansagot szallittia, es ha meg tõric, minden heûséges sebet, szakadast, ha rea rakiac, es tûzes kegyetlen kileseket meg ront, es ellene al : Nem kûlõmben ez io [p 0100] erkõlch az termeszet szerint valo vadsagnac, es parastsagnac fekelyet, variat, valamenire meg simittia, es gyenge ti, vgy hogy affele emberec valamenire chendesbec lesznec, es lagyabbac, minden io dologra, megis oltalmazza az ifiu embereket, minden fertelmessegnec varaitul, es fekellitul: meg vonsza ûket az niluan valo szemtelen paraznasagtul, fertelmes beszedektul, es magoc vesztesektul, es meg olt minden tisztesseg nekûl valo tûzet, tisztatalan, es rend nekú1l valo szeretetet, es torkossagot: Errul szol sz: Bernard, Super cant: Ser:86. Az szemermesseg, es mertekletesseg, két attiafi hugoc, egyû iaruan: soha niluab, es iob iele sem lehet az egyigyûsegnec, fõb bizonysaga az artatlansagnac, tisztab lampassa, es vilagossaga, az sziûbeli tisztasagnac, mint az szemermesseg, mert semi oly tisztatalan, auagy rend nekûl valo dolgot sziueben ember nem viselhet, be sem fogadhat, hogy mindgyarast más felõl meg ne ielenche, es ki ne arulia. Ez helyen sem szûkseg fõlõtte nagy intest, es keszeritest indetanunc, miuel hogy ez io erkõlch vgyan termeszet szerentis nagyob reszre, meg talaltatic az aszony emberekbe, es chac hamar ki ielenti magat az feier emberekbe, es orczaiokba az pirossag, mely az szemermessegnec leg kõzelb valo kõuete, fõkeppen az kinec io termeszete vagyon, es remensegtul vitettetnec, hogy idõuel, io emberec valnac belõlõc, nem chac midõn emberec kõzõt talaltatnac, hanem még midõn egyedûl [p 0101] vannakis, mert az igaz, es emberseges akarat meg pirul, es szemermeskedic, tulaidon lelki esmerete, az Isten, es sz: angyali elõt, midõn valami vtalatos es meltatlan dolgot akar chelekedni, auagy neha termeszet szerint kel chelekedni, bâr vgyan semi élõ ember azt ne lassa. Az pogany szûzekis nem ok nekûl ez io erkõlchbe igen gyakorlottac magokat: Vallerius Maximus lib: 2. cap: I. azt iria, hogy régi Romai belieknel ilyen szemermesseg volt, hogy az vén szûlec, tulaidon fiokcal, es leanyokcal nem fõrõttec, midõn imar az embersegre fordultanac, sem penig attiafiac, sogoroc: nem egyebért, hanem az vér szerint valo attiafiusagért, melyet ûk oly nagyra bõchûllettec, mint ha az û pogany Istenec hatta, es parancholta volna, nagy bûnnec, es szemeremnec tartottac, azoc elõt le vetekezni, es magokat mezetelen testel ki nyilatkosztatni. Polixena Priamus kiraly leanya, ki Troiat biria vala Euripidesnel, azonkeppen Virgiliu: 3. Aeneido: ez io erkõlchért nagy io neuet, es dichiretet visel: mert midõn Achilles Troiat vittatna, nagy tauul Polixenat û neki meg mutattac vala, Achilles nagy szeretettel hozza fõl gerieduen, Priamusnac az û attianac izene, hogy ha leanyat hazas tarsul neki adna, az varast meg szabaditana, vele õszue, mely dolgot az Troiabeliec nagy okossan, es rauaszul neki fõl fogadac, es meg igerec: Minec vtanna azert Achillest az varasban be bochattac volna, Pâris ( amaz senkitul nem féluen ) nyillal altal [p 0102] lõue ûtet: midõn azert latna Achilles, hogy halalnac fia volna, kére az û vitezit, kic feiedelmec valanac az nepen, es hadon, hogy minec vtanna fegyuerrel az varast meg vennec, Polixenat az û koporsoiara vinnec, es ott meg aldoznac: mely dolgot Pyrrhus megis chelekedec az vtan, O faelix vna ante alias Priameia virgo, Hostilem ad tumulum Troiae sub menibus altis, iussa morit: etc. Es midõn ez szép szûz, Achillesnec koporsoiahoz vittetet volna, es feiet akarnac venni, azt gondolia vala, hogy ha holt teste az fõldre le esnéc, valami resze, es teteme mezetelen maradna, azert hogy le akarna terdepleni, két kezeuel ruhaiat magahoz kerite, es szorita, vgy meg haluan. Egy olykor, midõn Aristoteles leanyatul kérdetec volna, michoda szint tartana û leg szebnec az leanzokban ? okossan azt felele, valamelyet az szemermesség szerzene es inditana. Hassonlokeppen oluassuc Gen: 24. Rebeccarul, hogy ûis szemermes volt, mert midõn Mesopotaniabul Canaan fõldebe menne, Eliezertûl meg érte, hogy Isaac az û iegyes matkaia, tauul eleibe iûnne, megpiruluan, ruhaiat magara veue, be takaroczûan.

BORSOLO SZEKFû.

TIzennegyedic io erkõlchõc az szûzeknec, az ragyuassag, auagy dissesseg, az testnec, es ruhanac tisztanvalo tartassa, midõn az leanzoc, mossassal, tisztesseges ruhazattal, es hozzaioc [p 0103] illendõ dissesseggel, es tisztasaggal, magokat ekessitic, de vgy, hogy egy felõl az keuelyseget, más felõl az rusnyasagot el tauosztassac. Ez io erkõlchõt hassonletiûc az Indiai szekfûhõz: mert elõszer, mikeppen ez szekfû szép, es arany szinõ leueleket, es mint valami saarga barson olyan viragot visel, mellyen semi rutsagot el nem titkolhacz: Nem kûlõmben az leanzokhoz igen illic, midõn az ûñõn termeszet szerint valo szép szineket, mosassal, es mertekletes ruhazattal, tisztesseges dissesseggel, es tisztasaggal meg tartyac, minden ronczosag [!] tauul léuen, fõkeppen azoc, kic nagy nemzetbûl valoc. Masodszer: mikeppen ez virag szebben, es gyõnyõrûsegesben mutattya magat, midõn szamlalhatatlan leueleit, telyessen ki nyilua mutogattia, azonkeppen minden emberseges, es tisztesseges tisztan valo maga viseles, inkab illeti az embert, midõn még ifiu, vastag, kõuer, es telyes, hogy sem mint gõrbe, aszu, es sõmõrõdõt embert: mert à io szakach, [p 0104] es rakas huss: à io futo, es igaz vt: vendegseg, es vigassag: szép ékes ruhazat, feier, vidam ifiu: igen illenec õsze. Harmadszer, noha ez rosa kedues fû tekintetre, es vastag ereie vagyon, mind az altal ez fû, es virag, inkab be tõlti embernec szemet, nagy voltaual, es kedues szineiuel: nem kûlõmben, noha az szemermes szûz leanzo, draga ioszag legyen az okossoknal, minden cziffra nekûlis, mind az altal, az szépseget az tisztan valo iaras, arany lancz, barson, es sellem ruha, feier tiszta õltõzet, vgyan meg tõkelli, es be tõlti ez vilag fiainac szemeket, az az, az fõl ekessitet szûzec elõmenetelt talalnac, ez vilag fiai elõt, az mint niluan vagyon, gen: 6, Az Isten fiai vgy mond tekintenec az ember leanyira, miuel hogy szepec valanac. Negyedszer, mikeppen ez viragot égessen, az koszoruban nem kõtic, mert nagy volta inkab rutitana az koszorut, hogy sem mint ekessitene, hanem viraganac leueleit egy mástul el szaggatuan, egyet, vagy harmat õszue kõtnec bennec: szinten igy noha soc szépseget talalyon ember az Ragiuassaghoz, es dissesseghez illendõket, es noha tisztan kelyessec embernec magat tartani, mind az altal, nem illendõ minden ekessitõ dolgot, mihelen lattiuc nag1 penzen meg veñi, es n1akonkra raknunc, mert neha vgy tõrtenic, hogy inkab rutit az soc cziffra, hogy sem mint ekessichen, es inkab akadekot szerez az tisztesseges szemelyec elõt, hanem szûkseg, hogy ember maga rendihez, es erszeniehez szabia magat, es à [p 0105] minemû ekesitõ marhaia vagyon, eg1 más vtan vegye magara. õtõdszer, mikeppen ez fõ, bár oly szép leg1enis, Hogy szeb û nalanal ne talaltatnec, mégis az û szára, leuele, es viraga oly bûdõs, hogy semikeppen el ne titkolhassa: nem kûlõmben azt akaria az Isten, hogy az szép leanzoc mindenkor visza, es hatra nezzenec, honnanszarmazuan lettec ûk, es kichodac, nem egyeb, hanem fõldi ûuegec, es minden rothadasra meg tõltõt edennyec, azert oltalmazzac magokat az keuelysegtul. De hogy valaki azt ne velye, hogy én az pompabul, soc féle cziffrabul, es nagyra valo maga tartasbul, valami io erkõlchõt igyekezzec szerzeni, im ez regulakat vegye eszebe az, es tanulya meg niluan. Elõ szer ragyuassag, es minden dissessen valo ekesség, koszoruc, mosodas, tisztan valo maga tartas, nem hogy bûn volna, de vg1an valasztot io erkõlch, es szokas, melyrûl az Istennec sz: igeieben gyakor [!] emlekezet vagyon, es vgyan parancholis minekûnc, I Thim: 2. Akarom hog1 az aszonyallatoc tisztességes ruhat visellyenec, szemermetességgel, es iozansaggal ekessituen magokat. Touabba Rom: 13 tisztessegessen iariunc mint nappal, az testnec gondgyat viseliuc, de minden kiuansagat ne chelekedg1ue, Pro: 31. Salamonis midõn dicheri az tõkelletes aszonyallatot, egyic dichiretit az tisztan valo ragyuassagért aianlya, feier selyembõl, es barsombol vagyon vgy mond, az û ruhaia. De egyeb ekessegekrûl Gen: 24. niluan vag1on, [p 0106] hogy nagy embersegessen gondoltac nemely ekessitõ draga marhakat, holot Abrahamnac szolgaia, nag1 szép draga arany nasfaual, mely ketseg nekûl az Canaan fõlden lakozo szûzeknel, kedues, auag1 nagy ekesseg lehetet, es két arany pereczel kezeit meg aiandekoza Rebeccanac. De Hiere: 2. Az Isten igy szolla, el nem feleyti vg1 mond az szûz az û ekesseget, es az hazassagra ieczetet leanzo, az û fatyolat. Ezechielnel penig 16. cap: midõn az Isten szemekre hanya, az sidoknac velec tet io chelekedetit, peldaul egy szépen fõl ekessitet szûzet hoz elõl monduan, vizzel meg mosogattalac tegedet, es véredbul meg tisztitottalac, Balsamommal meg kentelec, szinekcel valtozo ruhakcal õltõsztettelec, szép draga czippellõssel labaidat fõl ekessituen, gyenge fattyollal, es selyemel kõrn1ûl vettelec, es soc szépsegekcel meg ekesittettelec: aran1 pereczel kezeidet meg kaszdagittottam, nyakadban draga arany lanczot attam, nás faual, draga fûggõkcel szepetettelec, chõrchent, es gaytent attam fûleidre, kõssõnchõt melledre, czekcel fõl ekessituen, meg koronasztalac tegedet: rõuid szoual, aranyal, es ezûstel, barsonyal, es selemmel, minden valtozo ekessegekcel, fõl kaszdagetottalac tegedet: mely prophetanac az ekessegrul valo irasat, neha lelec szerint kelyen értenûnc, mind az altal, ez dolgoc felõl, Isten ingyen sem emlekeznec, ha ellene volna, az az, ha banna Isten az ruhakban valo tisztesseges õltõzetet, es emberseges magatartast, [p 0107] prophetaia altal effele peldaual nem élne, de û aiandekanac esmeri, Masodszer, chac hogy effele ekessegben rendet tarchanac, es valasztast, az embereknec allapattioc, es miuoltoc szerint, hogy valami zurzauar neleg1en az embereknec bizonyos hiuatalyoc kõzõt, mâsnac meg vetesse, irigység, titkon valo dagali, nyughatatlan fõl fualkodas, mely vtanna szokot lenni, mint megis tapasztaltuc gyakorta, letel szerintis. Az feiedelem gyermeki, es leanyi, melto hogy ez fõldõn minden ekességben, es tiszta dissességben talaltassanak, minden rendbeli emberec elõt, hogy leg dragab, es kaszdagb szepseget viselyenec. Azoc vtan kõuetkeznec Herczegeknec, Zazlos vraknac, vitezlõ, es tudos fõ fõ embereknec, nemesseknec gyermeki, es leanyi, hogy ki ki mind az û rendi szerent, igaz mertekletességgel viseliec magokat, mind ruhaiokban, es ekessegekben, az az, ki ki mind az û allapattia, meltosaga, es fõlsõ rendi szerint: mert hogy igazat szolyunc, az mi embernec rendihez, es allapattiahoz nem illic, vgyan nem illic âm, noha azt szoktac mondani, meg athatom az arrat, de nem tudom à hol kell, ha az kemencze mege nem vonnac, miuel hogy rendedhez nem illic, sem meltosagodhoz: lám aztis szoktac mondani igazanis, az vr, ha gyekenyel lepezikis, vgyan vr azert nem io az bagolynac, noha nagy tollas szemes feie vagyon, az Solmoc kõzibe olygetteni magat: Hassonlo keppen szûkzeg, hogy az polgari kõssegi [p 0108] rendben, es allapatban valo leanzoc, az û allapattioc szerint tisztan tarchac magokat, ekessenis iarianac, mind ruhaiokban, mind penig egyeb õltõzetekbenis, es az mi û hozzaioc nem illic, arra ne szaggassanac, es vagyodgyanac. De engedne az Isten, hogy vg1an bizonyos rend szabas volna az feiedelmektûl ebben ez dologban, es tekintet nekûl valo meg szollitas, talam az szûlec, leanyokat maskeppen neuelnec, iob lelki esmerettel, es hazi kaszdaaszonysaggal, az cziffrara minden marhaiokat nem vesztegetnec, hanem leg nag1ob gondgyoc volna az io erkõlchbe valo fõl neuelesre, de hadgyarion ez etc. Niluan vag1on az irasban, az ekessegeknec valasztassa, es kûlõmbsege az embereknec rendi szerint, 2 Reg: 13. Thamar Dauid kiraly leanya felõl azt iriac, hogy hoszu ruhaban vala fõl õltõzue, az mint szokassoc vala ( vgy mond ) az kiraly leanyinac akcor iarni: melybõl ki teczic, hogy kûlõmb ekessegben, es ruhazatban iartanac az kiraly leanyi, az alab valo rendbelieknel, miuel hogy hoszu, es telyes beû [!] õltõzettel é1lnec vala. Harmadszer szûkseg ezis, hogy az ruhazatot, es egyeb ekesseget, az idõhõz szabiac az szûzec, mert minden dolognac ideie vagyon, Prouer: 3. plantalni, vetni meuetni, szomorkodni, es tanczolni valo kûlõmbõzõ idõ vagyon. Azert nem illendõ, hogy valasztas nekûl, minden idõben magokat cziffrazzac, es simichac, hog1 nagy gõgõssen foralhassanac, hanem innep nap, nag1 ekessen, es tisztan szûkseg [p 0109] az Templomban menniec, es magokat ekessen tartanioc, mint az sido nepis chelekedet, Exod: 19. ruhaiokat meg kel vala mosnioc, es szentelniec, midõn Isten eleiben akarnac vala iarulni, az Sinai hegynel, es az parancholatokat hallani. De egyeb kõz nap nem szûkseg az cziffra, miuel hogy minden élõ embernec dolga vagyon, es az tellyes simetashoz, es ekesseghez nem erkeszhetic. Touabba, midõn tisztesseges menyegzõkben, attiafisagos emberseges vendegsegben kelletic û nekic menniec, szûkseg akcor, hogy tisztessegessen, es ekessen menyenec, ki ki mind az û rendi szerint, fõl õltõszuen: nem kûlõmben kel chelekedniec, midõn az idõ valami szomorusagot hoz magaual, es azt kiuanya, hogy szomorkodgyanac, vagy az û szûleieknec betegsegen, auagy ez vilagbul valo ki mulasokon, vagy rokonoknac, vagy attyokfiainac, kõzõnseges orszagunknac nyomorusagi kiuanyac, hogy nag1 balgatagoknac ne lattassunc lenni, az soc cziffrakban, hanem az Isten parancholattia szerint, siriunc az sirokcal, io es igaz attyafiui irgalmassagot mutogatuan hozzaioc, mely bizonyos iele az gyûmõlchõs, es bekeseges io erkõlchnec. Negyedszer szûkseg, hogy az leanzoc hazaioknac tisztesseges szokassahoz tarchac magokat, es mind ruhaiokban, es ekessegekben, ahoz rendelyec allapattyokat, es beket hadgyanac az idegen orszagoknac, vyionnan talalt õltõzeteknec, melyeket ûk viselnec, maid meg sem esmerhettyûk egymást [p 0110] az soc valtozo vy ruhazatokban, fõkeppen az leanzo rendet, michoda nemzet legyen, az mi orszagunc ruhaianac chac nem magua szakat, még formaianakis: de vgyan hituan szabonac tartiuc az ki affelet miuel, holot az poganyokat lattiuc, hogy még ûkis effele ruhazatban meg tarchac az û eleiknec szokassat, es egyessegeket: es bár idegen fõldre menyenekis, neha szûksegekért, de nem szegyenlic viselniec. õtõdszer, azis kiuantatic, hogy mertekletesség talaltassec az õltõzetekben, fõlõtte ne beuelkedgyec az ekesseg, hogy az szokatlan valo testnec fõl ekesiteseben, az sziûnec tisztasaga, es szepsege, mely az Istennec tõkelletes félelmebe vagyon, es az kerestyeni alazatossagban, meg ne bantassec. Mert bár ki ki mind az û rendi szerint ekessecheis magat, az mint illic, mind az altal moddal kel lenni, hogy az keuelyseget bennûnc ne tapasztallac, es az alazatossagot ki ne kergessec. Holot még az sz: irasis, midõn emlekezic az keuely leanyoknac õltõzetekrûl, es ekessegekrûl, niluan szol az gyapiu, lenbûl szõuõt ruhakrulis. ú1 maga az fõlseges Istenis, az mi elsõ anyanknac Euanac, barany bõrbûl chinala ruhat, tuduan, hogy û neki tisztesseges, io, es elegendõ ruhazat lenne az, Gen: 3. Es bàr nemely szûznec az û rendi szerint szeb, dragab, frisseb ruhazatot, es ekesseget kellessekis viselni, hogy sem egyebeknec, mind az altal, sziuét arra ne bochassa, ahoz se ragaszkodg1ec, hanem ez szép ekesseg alul szûkseg, hogy emberseg ,[p 0111] szemermesseg, alazatossag, Istennec félelme, nyaiassag az alab valo szemelyekcel, fenyeskedgyec, es talaltassec, mint ám Ester, es Iudit felõl oluassuc. Nem ok nekûl az Romabeliekis, amaz Oppia neuõ tõruent azert rendeltec vala, Valer: Max: lib: 9 cap1: 1. hogy valogatas lenne az ekessegbe, es ruhazatba, holot el volt vegezue, hog1 senki oly kaszdag nem lehetne, à ki az û ruhaian egy lat aranynal tõbbet merne viselni. Az Spartabeliec penig, minden fõlõtteb valo cziffrat, kendõdest, es magoc simitassat, chac az niluan valo szemtelen szemelyeknec engettec vala meg, hogy azoc, valamint akarnac, vgy iarhatnanac, magokat pûposituan: Igyekezuen effele rend szabassal, az û iambor, es tisztesseges hazas tarsokat, és gyermekeket, mértekletessegre szoktatni, es neuelni. Ha azert az leánzó szûzec, ez regulákat meg tartyac az ekesseg, es tiszta ragyuassag felõl magokban gyakorta gondolkodnac, es à mellet magokat dissessen tartyác, mosdassal, fõrõdessel, haioc be fonasaban,es fõl ekessitesseben, hogy az rusznyasag bennec ne talaltassec, senki nekic gonoszt nem mond. azert.

RVTA.

Kõuetkezic tizenõtõdic io erkõlch: az mértekletesség, és iózanság, midõn ember ételeben, es italaban az û kiuansagat, es mohsagat, vgy meg mertekli, es zablalia, hogy egy felõl az Istenhez valo kõnyõrgest, es minden [p 0112] napi munkaiat hiuatalia szerint, az gyomornac fõlõtteb valo tõltõzesseuel meg ne báncha, mâs felõl penig, egesseget, es nyugodalmat, szûntelen valo koplalas altal, meg ne foycha, mint ki teczic azokbul az dolgokbul, melyec az rutahoz valo hassonletasban immaid elõ hozattatnac. Mert elõszer, mikeppen az ruttat ki kelettel, midõn az nap egyenlõ az eyiellel kel plantalni, es vetni, hogy beuebben, es iobban teremien: nem kûlõmben kiuantatic, hogy az ifiusag, gyermeksegekben, midõn még ez vilagnac alnoksagat nem esmeric, az kedue tõltõzõ erkõlchõn nem szoktac, es tudgyac, ez io erkõlchre szoktassanac, es az fõlõtteb valo puffadozo gyomor rakodastul tauosztassanac. Masodszer, mikeppen az r [p 0113] kõzõnseggel tiszta, es szaraz helyen neuekedic inkab, hogy sem mint nedues es kõuer helyen: Nem kûlõmben ez io erkõlch inkab mutattya magat, az szegeny, es nyomorusag ala vetet embereken, kiknec fõlõtteb valo kõltsegec ninchen, hog1 kiuansagokat be tõlthessec, mint hogy az okossoknakis, ez io erkõlch nagy okot ád, hogy az kerest viselesnec, betegsegnec erõs mosogatolugiat esmerhessec. Viszontac az torkossag, es è vilagi kaszdag dõlfõsseg, pompa, az naponkint valo dobzodast kõueti. Harmadszer, mikeppen az rutta az méreggel meg sertet embert segiti, életet vidamittia, midõn elõszer azt meg észic, kigyonac, gyiknac, varas bekanac mérget kergeti, ( azert szoktac magokat az bûuõlõkis, midõn az kigyokat chalogattiac, es fogyac rutaual erõsseteni ) de ûnõn magokat az kigyokat, es bekakat ûzi: ( Nemis gonosz kõzel ûltetni az salliahoz, miuel hog1 az bekac ott õrõmest laknac ) es ki kergeti az korsagot, es minden fekelyec ellen szolgal: Nem kûlõmben az iozansag meg hoszabittia embernec életet, soc betegseget meg emesztuen, az alnoc régi kigyot az õrdõgõtis nag1 tauul kergeti, az mint Christus vrunc monda, Math: 17. ez õrdõgnec neme ki nem ûzettetic ( vgy mond ) hanem imadsag, es bõitõles altal. Meg oltalmazza touabba embernec hiret, neuet, es minden szidalmat el tauosztat emebertul: az kõuetkezendõ saargasagtul, mely az soc italbul leszen, meg ment es vtolszor az szegenyseget mesze kergeti: [p 0114] Es valaki az rutat eszi, az az, mertekletessen, es iozanon tartya magát, affele ember é1les okossagot talal maganac, tudomant, értelmet, es vegezetre holta vtan io emlekezetet hagyhat munkaiaual. Effele dolgoc intic azert az embereket, de kiualtkeppen az ifiusagot, es leanzokat, nem chac termeszet szerint az iozansagra, mert az termeszet igen keuessel meg éri, hanem az Isten, es embernec irasais oktatnac az mertekletessegre, 1 Pet: 5. Iozanon vigyazzatoc, mert az ti ellensegtec az õrdõg kõrnyûletec iar, mint az siuo oroszlan, keresuen az kit el nyelhessen. Thim: 3. Az aszonyallatoc embersegessen, iozanon, es engedelmessen tarchac magokat minden dologban. Touabba Eccle: 37. Fõlõtteb magadat kûlõmb féle ételekcel ne tõlched, mert valaki mertekletes, annal tõbbet él. Ketseg nekûl az vizõzõn elõt, nem ok nekûl voltac az emberec soc esztendõsõc, es véñc, mert azoknac gyermeki magokat meg vontac, es mertekletessen éltenec, mely dolgot akar kijs eszeben vehet, azoknac hoszu életekbûl, abbulis, mert hogy az û ételec, es italoc fõkeppen fûbõl, gyûmõlchbûl, es vizbûl volt, az hus ételnec ingyen hire sem volt, hanem az vizõzõn vtan engettettet az embereknec, Gen: 9. mint hogy boroc sem volt, nem hog1 azt ittac volna. De Hieremias 35 cap: dicheri az Rechabitaknac leanyit, es felesegit, azt monduan, hogy egesz életekben bort nem ittanac, miuel hogy az û attioc, es õsõc û tûlõc azt kiuantac, [p 0115] vtolso ki mulasokban ez vilagbul, noha neha vgyan szûkseg keszeritete volna ûket, hogy innanac, es elõtõc volna. Gellius lib: 10. cap: 23. aztis iria, hogy az û elõtte valo vénec, kic az Romaiaknac elesegekiûl, es ruhazattiokrul irtanac, emlekezetet tesznec, hogy az Romabeli, es az Olasz orszagnac leanyi, egesz éltekben bor italtul magokat meg tartosztattac: oly szokasis volt kõsztõc, hogy midõn valamely esmerõ barattioc hozzaioc, vagy imezec azokhoz mentenec, apolgatuan egmást, arczul meg chokoltac, vgy hog1 ha valamely leanzo, auagy aszony ember bort iuot volna, annac szagat, es illattyat kõnnyen eszebe vehetnec: Az mint Valler: Max: lib: 2. cap:1. niluan szol errõl. De nemelyec, az Syria, es Persânac aszony emberi felõlis azt beszellic, hogy ez maij napig bor italtul magokat meg tartosztattyac. Es bár az bor ital Istentul tiltua ne legyen az kerestyen aszonyembereknel, bûñec se mondhassac, mind az altal, az mertekletes, es iozansag û bennec fõlõtte dichiretes, melyet szûkseg az szép szûzleanzoknac, ez intes mellet kõuetniec.

ROSMARING.

TIzenhatodic io erkõlch, az leanyzoknac tisztasagoc, midõn ember minden õlgyûlestûl, õszue keuerestûl, es minden tisztatalan valo keduûtûl, mind testeben, es lelkeben tisztan tartia magat, az hazassagban valo tarsasagtul meg valua: mely iom erkõlchõt igen meltan hasonlethatunc az Rosmaringhoz, [p 0116] mert elõszer, mikeppen az rosmaring erõs, es gyõnyõrûseges illatot ád magatul, es az leanzoknac koszoruiokat igen ekessiti, es azert bõchûletben tartyac: nem kûlõmben az tista ember, tisztesseges, bõchûletes io hir neuet nyer maganac, es az ifiu rendet fõlõtte ekeisiti, az mint szolla Eccles: 26. ninchen semmi szerelmetesb ez fõldõn az tiszteletes aszonyallatnal, es semmi ninchen dragalatosb az tiszta aszonallatnal: Az szép aszonyallat, az ki az û tisztasagat meg õrzi, szinten olyan, mint az égõ lampas az sz: gyertya tartoban: Nem heiaba Basillides poganis midõn vgy mond oly emberi kep talaltatnec, melynec feie nem volna, bizonyara añac minden tetemi eleg keduetlenec volnanac az egesz testben: [p 0117] nem kûlõmben, midõn az emberben seminemû dichirete az tisztasagnac nen talaltatic, minden elõt keduetlen, nemis kellemetes, bár igen friss, es ékes legyenis. Masodszer, az rosmaring, bár aszu, es szaraz legyenis, mégis meg tarttya az û szinet, illattiat, es ereiet: Nem kûlõmben, az tisztasag, bár az pogan1 szûzekben talaltassekis, kic az sz: Leleknec neduesseget, es ereiet nem vettec, es hitec ninchen, mind az altal, vgyan ekessiti ûket, es dichiretre meltoka teszi, az û modgyoc szerint, mint az pogany historiaknac dichireti, es peldai niluan meg ielentic. Harmadszer, mikeppen az rosmaring õrõmesben neuekedic az melegen, es esztendõ altal ketszer viragszic, tauaszal, es õszel, nem kûlõmben, valamely emberbe igaz tisztasag vagyon, fõkeppen à vigassagban, es mulatasban mu meg magat, midõn minden kedueszerint vagyon, es bekességben él. Mert ha valamely ember tiszta, kõnyen azt meg tapasztalhatni, miuel hogy az tisztatalan sziû semikeppen fertelmessegét el nem reytheti, akcor penig, midõn mindenec kiuansagunc szerint vañac, gyakorlatossaggal io keduûec, es kenyessec szoktunc lenni: az igaz tisztassagis embernec élteben ketszer terieszti, es mutatya magat, nem chac az ifiusag, tauaszanac szûzesegebe, es ki keletiben, hanem az hazassagbanis, mert az igaz tiszta mertekletes ember, nem chac akcor tiszta, midõn egyedûl vagyon, hanem az hazassagbanis, az û testet chac iambor hazas tarsanac tarttya, [p 0118] es senkinec nem egyebnec. Neg1edszer, mikeppen valasztot keduel, es kiuant akarattal kostoliuc az ételt, es italt, melyekbe talaltatic à rosmaring, szinten vgy õruendeznec az tisztesseges ifiac, leg inkab oly helyeken, holot nem chac észnec, es isznac, az az, à hol kaszdagsag, es pompa vagyon, hanem á hol az íambor, es tisztasagos aszon1allatokcal tisztessegessen õszue talalkoznac, es lakoznac, auagy nyaiaskodnac. õtõdszer, mikeppen az rosmaring bûdõs lehellet ellen szolgal, hurutot, torhazast kerget, es minden hideg nedues folyast embernec feie ueleiebul tisztit: Nem kûlõmben az tisztassag, az embertelen indulatokat, es tisztatalan szerettetet, fertelmes Istentelen beszedeket, es enekeket, szûntelen emberbûl ki tisztittia, es az emberben valo vig keduûnec, es okossagnac zordon habiat, de fõkeppen az gonosz gondolatoknac, es chelekedeteknec hideg, nedues foliassat szarasztya, es semiue teszi. Ez egyic fõ erkõlch, mely igen szûkseges az szûzecnec tisztesseges koszoruiokhoz, melyért meltois minden g1enge szûzeknec faradnioc, hog1 azt meg talalyac, es ekkeppen az vagyodo, es cziklando ellenseget meg haytuan, diadalmat nyerni, es tartani, mind addig, meg bizonyos allapatra iutnac, es hazassagra: mert mi nalunc imar az io erkõlchbe, nem chac azt kel neznûnc, az mit tekintelnec vala az pogany szûzec, hanem hogy Isten akaratia legyen az tisztassag, az mint meg vag1on irua az hatodic parancholatban, ne paraznalkodgyal, [p 0119] az az, szûkseg az Isten félnûnc, es szeretnûnc, hog1 mi tisztan, es szemermessen élhessûnc. Sz: Palis, 1 Thes: 4. így szolla: az vrnac akarattia ( vgy mond ) az ti szentsegtec, hogy magatokat oltalmazzatoc paraznasagtul, es ki ki mind tudgya az û edenyét, szentûl, es tisztan tartani. Ide valoc az szenteknec peldaijs, melyec az tiszta szûzeknec, vilagossagul lehetnec: Es mindenec elõt az szeplõtelen szûz Maria, kit az sz: Euangelista egynehanszer szûznec neuezet, ki ûnõn magais az Isten, es Gabriel Archang1al elõt bizon1sagot teszen, Luc: 1. hogy ferfiat nem akarna esmerni, es azert gondolkodic vala, mikeppen lehetne, hogy fogadna, noha iegyes matkaia volna Ioseph, ki midõn eszebe veue, hog1 terhes volna, es titkon el akaria vala hadni, az ang1al almaban meg mente ûtet, meg mutatuan az aldot gyûmõlchõt, az Iesus Christust, honnan vette volna, es ki volna û, igy meg aduan allapattianac, es szûzesegenec tisztesseget, Math: 1. Rebecca aszon1 felõlis irua vagyon, Gen: 24. szûz leany vala vgy mond, es ferfiat nem esmert vala, es azert ûis koszoruiat tisztessegessen meg viselte vala, szûzeseget meg oltalmazuan, mind addig, még az Isten egy szép ferfiu matkaual, es tarsal meg alda ûtet. Azonkeppen Loth két leanyanac dichiretet ád az iras, miuel hogy emberkorig ferfiat nem esmertec vala, Gen: 19. De azis niluan vag1on Iudic: 21. hogy Iabes varasban neg1szaz leanzoc talaltattanac emberni emberec, kic szûzec valanac. [p 0120] Saara Raguelnec leanya, bizonysagul hiuia az Istent kõn1õrgesseben. Tudod vram, hogy soha ferfiat nem igyekesztem, es lelkemet tisztan tartottam, minden gonosz nyaiassag ellen, az gonosz, es tisztatalanoknac tarsasagokhoz magamat nem attam, de egy ferfiat tûled kértem, kinec engednec, nem valami kenyessegbûl, de félelmedbûl, Tob: 3.

Thamar penig Dauid kiraly leanyaAbsolonnac huga, midõn tisztatalansagra hiuattatnec Amontul, felele, ne cheleked ezt én szerelmes batyam, ne miueld ezt, mert Israhelbe ezt nem chelekeszic, ne keueredgyel ez gonoszsagba, houa menyec én gyalazatommal? hanem szoly az kiralynac, tudom tûled engem meg nem tart, 1 Reg: 3. De az keresztyeni historíakba soc peldat talalunc az szûzekrûl. Eusebius azt iria lib: 6. cap: 4. hog1 Seuerus Romai chaszarnac birodalma alat Alexandriaba volt egy tisztassagos szûz Pontamiena neuõ, ki az û szûzesegeért az pogan1oc ellen sokat tussakodot, es noha az tisztarto Aquila neuû, elegge verette volna ûtet, gondoluan, hogy engedne az û tisztatalan szolgainac, mind az altal nag1 erõszakcal tisztasagat meg tarta, Istenhez valo bizodalomal, annira boszontotuan az poganyoktul, hogy surkos tûzzel égetnec talpatul fogua feie teteig, de tisztassagaban meg nem sérthetnec. Agnes szûz penig kiraly leanya, tizen harom esztendõs, az kegyetlenektul chupa mezetelen az piarcz kõzepin, magos helyre allatatot, az vtan az tisztatalan bordely hazba az kerestyeneknec [p 0121] chufolasokra, be vittetet, nem egyebért, hanem hogy fertelmes akaratiara az kegyetleñec nem akart haiolni. De az fõlseges Isten, nag1 hatalmasson minden essestûl meg mentette ûtet, angyala altal, vgy hogy, mind az tisztassagban, mind penig az keresztyen hitben alhatatossan meg maradna, mint sz: Ambrus doctoris niluan iria, es beszelli, Ser: 90. Azonkeppen Agatha szûz, Quincianus pogany ellen tisztan meg marat, Sur: Tom: 1. Eugenia szûz Alexandriai polgar mester leanya, Commodus chaszar ellen, egy barat chuklyaban szemermes tisztassagat, es szûzesseget meg õrze. Az pogany historiac penig, rakuac effele peldakcal. Tucia pogany Vestalis, auagy appacza felõl azt iriac, hogy midõn egyszer hamissan szemere azt vetettec volna, hog1 tisztasagaban, es szûzessegeben nem iambor: hogy magat igazetana, es szûzesseget, ragaba egy szitat, es szamtalan nep elõt ilyen panaszt té1n, es kõnnyõrge az û õrdõg Isten aszon1a elõt, kinec az Romai poganyoc akcor szolgalnac vala. O Vesta, hogy ha én szolgalatodba, miulta hozzad tartozo vagyoc, tiszta, es kedues kezekcel éltem, cheleked ezt, es miueld meg, hogy ez szitaual az Tiberis folyo vizbe merithessec, es templomodba hozhassam: Midõn ezeket beszellene, merite az vizet szitaual Romaban, es az termeszet engede keressenec, hogy az szitat telyessen az templomba vinne. Plinius lib: 28. cap: 2. Valler: Max: lib: 8. ca:1. Fõlõtte igen aianlyuc ez ioszagot, mely [p 0122] nekûl chac semmi az leanzoknac allapattyoc.