Pécsi Lukács:Az keresztyen szvzeknec tisteseges
koszoroia melyben minden ü ioszagos erkölchöc az közönseges
viragoc altal ki ielentetnec es kepestetnec. 0096
De melto hogy ide helheztessem amaz iambor szep Theodora
szûzet, ki bizonyara az irgalmassagban, es attiafiui
szeretetben, vgyan erõszakot szenuede, egy iambor
vitezlõ emberrel egyetembe: mert midõn az poganyoktul ez
szép szûz, az Christus hitinec vallassaert az
bordelban vettetet volna: Egy iambor kerestyen vitez
esmeretlen hozza mene, elõszer intuen, hogy ruhaiokat meg
valtoztatnac, es igy Theodora, az ferfiu ruhaban ki szabadulna
az paraznac kõzzûl, es szûzeseget meg tartana: mely
dolgot midõn el vegesztec volna, ime az ifiut, ki Theodora
ruhaiaban az bordelban marat vala, vitetetic vala az halalra, ezt
latuan Theodora, kinec segetsegeuel meg tartotta vala
szûzeseget, nem szenuede, hogy û lenne oka halalanac,
hanem fõl kialta, ezt monduan, é1n vagyoc az halalra rendelt
ember, nem û: amaz viszontac fõl kialta, hogy az biro û
rea atta volna az sentenciat, nem Theodorara. Eleg ideig
vetekedenec, ki ki mind maga halalaual masikat igyekezuen meg
szabadetani. De miuel, hogy [p 0097] az Christust valuan,
mind ketten õrõmest meg halnac vala, sõt az halalt
életnec tartanac, az Isten vgy vegezué, mind kettõnec
feiet veuec, es az dichõseges martyromoc kõzibe
szamlaltattanac, hogy az kegyetlennec fegyuere azokat egy
mástul elne szakasztatna, kiket Christus szeretete
egyesse tet vala. Sur: Tom: 2. Ambro: lib: 2 de virgin:
ROSA.
TIzenharmadic io erkõlchõc az
szûzeknec, Verecundia, az szemermesség, es
tõkelletesség: midõn ember magat félti gonosz hirtul,
es neûtul, es é mellet, minden ki nyilt vetektul magat
oltalmazza, es viszontac az Istennec félelmetûl tartuan,
es gonosz lelki esmeretet vtaluan, az tisztesseges
emberekért, kic egyebekrûl, valamint tartiac, vagy iol, auagy
gonoszul magokat, igazan itiletet tehetnec: mind n magoc
indulatyokat, es kedueket, zablan tartyac, vgy hogy mind
beszedekbe, magoc [p 0098] viselessebe, es telyes
tetemekben, vgy neuelyec magokat, hogy az termeszetel, igaz
okossaggal tudgyac magokat minden emberekhez az helynec, es
idõnec mi voltahoz szerzeni, es tartani, valamint szinten
tûlõc kiuannyac. Ez io erkõlch hassonletathatic az
rosahoz, mely minden embernel esmeretbe vagyon. Mert
elõszer, mikeppen az rosac tõuiskes veszõkõn
neuekednec, mind az altal, semi iszonyusagot magokban nem
mutatnac, hanem szépsegekcel, es kedues illatokcal, az
tõuiskes bokrot ekesitic, es keduesse teszic: szinten
igy vagyon dolga ez io erkõlchnec, az termeszet
folyassaban, mely tamad az meg bantot vetkes sziûbûl,
es termeszetbul, mely az lelki esmeretnec bûne miat meg
torlic, es akadast teszen, mind az altal, az lelki esmeretnec
vetke, es szenye û magaual azt nem hozza, hanem inkab az meg
rettent embert, kiben vagyon az szemermetesseg, ekesiti,
es az emberec kõzõt kellemetesse teszi, dichiretet
nyeruen maganac, Eccle: 32. Az menydõrges egyût iar az
vellamassal, az az, à vellamas elõtte iar à
menydõrgesnec: Azonkeppen az szemermesség, io akaratot
szerez mindeneknel, mert minden ember szereti az szemermes
ifiusagot. Masodszer, mikeppen az tõb kedues fûuec
kõzzûl egy û, vgy hogy meltan elõ vehettiûc, es midõn
koszoruban kõtiûc, minden vén emberec fõlõt, az
szûzekhez inkab illic, es az ékes orczat, es feiert
kiualtkeppen szépetic: Nem kûlõmben, az
szemermesseg, az kedues, [p 0099] es valasztot io
erkõlchõknec egyic, fõlõtte nagy ekesség, es
dichõség az ifiu emberekben, miuel hogy az
szemermesség, az aszony emberben legnagyob
szépség: es bár az szûzec magokat kiuûl,
tisztan, es ékessen tarchac, mind az altal, az
szemermesseget vgyan nem kel meg vetni: holot bizonyara
semi é1kesseg inkab nem szé1peti az szûzeket, mint
az emberseges, es tista szemermesseg: bàr alazatos
ruhaban legyen effele, de minden cziffrakcal tindeklõ
tarsasagot hatra hagy. Kiuantatic azert fõkeppen, hogy az
ifiu embereknel talaltassec, noha nem meg vetõ, az vén
emberekbenis, az mint szollasz: Ambrus, lib: de offic:
cap: 19. Az szemermesseg vgy mond, minden
szemelyhez, idõhõz, es helyhez illic, de szûkseg
fõkeppen, az neuedeken ifiu emberekben talaltatni: mert
mikeppen az io mester ember, akcor vegeszheti mesterseget
iobban, es szebben, midõn az szerszam, melybûl valamit
formal, auagy chinal, kedue szerint vagyon, es io, azonkeppen
az szemermesseg, es meg pirulas, leg szebben, es ékesben
ût ki az ifiu, gyenge, szép feier testen, es orczan.
Harmadser, mikeppen az rosa uiz, az fekelt, es sõmõrt
el kergeti, az embernec bõret gyengiti, az szemnec
neduességet szallittia, midõn vé1le mossogattiac, es
az rosa egyeb hiuessitõ fûuekcel egyetemben az
tisztatalansagot szallittia, es ha meg tõric, minden
heûséges sebet, szakadast, ha rea rakiac, es tûzes
kegyetlen kileseket meg ront, es ellene al : Nem kûlõmben ez
io [p 0100] erkõlch az termeszet szerint valo vadsagnac,
es parastsagnac fekelyet, variat, valamenire meg simittia, es
gyenge ti, vgy hogy affele emberec valamenire chendesbec
lesznec, es lagyabbac, minden io dologra, megis oltalmazza az
ifiu embereket, minden fertelmessegnec varaitul, es fekellitul:
meg vonsza ûket az niluan valo szemtelen paraznasagtul,
fertelmes beszedektul, es magoc vesztesektul, es meg olt
minden tisztesseg nekûl valo tûzet, tisztatalan, es
rend nekú1l valo szeretetet, es torkossagot: Errul szol
sz: Bernard, Super cant: Ser:86. Az
szemermesseg, es mertekletesseg, két attiafi hugoc,
egyû iaruan: soha niluab, es iob iele sem lehet az
egyigyûsegnec, fõb bizonysaga az artatlansagnac, tisztab
lampassa, es vilagossaga, az sziûbeli tisztasagnac,
mint az szemermesseg, mert semi oly tisztatalan, auagy
rend nekûl valo dolgot sziueben ember nem viselhet, be
sem fogadhat, hogy mindgyarast más felõl meg ne ielenche,
es ki ne arulia. Ez helyen sem szûkseg fõlõtte nagy
intest, es keszeritest indetanunc, miuel hogy ez io
erkõlch vgyan termeszet szerentis nagyob reszre, meg
talaltatic az aszony emberekbe, es chac hamar ki ielenti magat
az feier emberekbe, es orczaiokba az pirossag, mely az
szemermessegnec leg kõzelb valo kõuete, fõkeppen az
kinec io termeszete vagyon, es remensegtul vitettetnec, hogy
idõuel, io emberec valnac belõlõc, nem chac midõn emberec
kõzõt talaltatnac, hanem még midõn egyedûl [p 0101]
vannakis, mert az igaz, es emberseges akarat meg pirul, es
szemermeskedic, tulaidon lelki esmerete, az Isten, es sz:
angyali elõt, midõn valami vtalatos es meltatlan dolgot akar
chelekedni, auagy neha termeszet szerint kel chelekedni,
bâr vgyan semi élõ ember azt ne lassa. Az pogany
szûzekis nem ok nekûl ez io erkõlchbe igen gyakorlottac
magokat: Vallerius Maximus lib: 2. cap: I. azt iria, hogy
régi Romai belieknel ilyen szemermesseg volt, hogy az
vén szûlec, tulaidon fiokcal, es leanyokcal nem
fõrõttec, midõn imar az embersegre fordultanac, sem penig
attiafiac, sogoroc: nem egyebért, hanem az vér szerint
valo attiafiusagért, melyet ûk oly nagyra bõchûllettec,
mint ha az û pogany Istenec hatta, es parancholta volna, nagy
bûnnec, es szemeremnec tartottac, azoc elõt le vetekezni,
es magokat mezetelen testel ki nyilatkosztatni. Polixena
Priamus kiraly leanya, ki Troiat biria vala Euripidesnel,
azonkeppen Virgiliu: 3. Aeneido: ez io erkõlchért nagy io
neuet, es dichiretet visel: mert midõn Achilles Troiat
vittatna, nagy tauul Polixenat û neki meg mutattac vala,
Achilles nagy szeretettel hozza fõl gerieduen, Priamusnac
az û attianac izene, hogy ha leanyat hazas tarsul neki adna,
az varast meg szabaditana, vele õszue, mely dolgot az
Troiabeliec nagy okossan, es rauaszul neki fõl fogadac,
es meg igerec: Minec vtanna azert Achillest az varasban be
bochattac volna, Pâris ( amaz senkitul nem féluen ) nyillal
altal [p 0102] lõue ûtet: midõn azert latna Achilles, hogy
halalnac fia volna, kére az û vitezit, kic feiedelmec valanac
az nepen, es hadon, hogy minec vtanna fegyuerrel az varast meg
vennec, Polixenat az û koporsoiara vinnec, es ott meg
aldoznac: mely dolgot Pyrrhus megis chelekedec az vtan, O
faelix vna ante alias Priameia virgo, Hostilem ad tumulum
Troiae sub menibus altis, iussa morit: etc. Es
midõn ez szép szûz, Achillesnec koporsoiahoz
vittetet volna, es feiet akarnac venni, azt gondolia vala, hogy
ha holt teste az fõldre le esnéc, valami resze, es
teteme mezetelen maradna, azert hogy le akarna terdepleni, két
kezeuel ruhaiat magahoz kerite, es szorita, vgy meg haluan. Egy
olykor, midõn Aristoteles leanyatul kérdetec volna, michoda
szint tartana û leg szebnec az leanzokban ? okossan azt
felele, valamelyet az szemermesség szerzene es inditana.
Hassonlokeppen oluassuc Gen: 24. Rebeccarul,
hogy ûis szemermes volt, mert midõn Mesopotaniabul Canaan
fõldebe menne, Eliezertûl meg érte, hogy Isaac az û
iegyes matkaia, tauul eleibe iûnne, megpiruluan, ruhaiat magara
veue, be takaroczûan.
BORSOLO SZEKFû.
TIzennegyedic
io erkõlchõc az szûzeknec, az ragyuassag, auagy
dissesseg, az testnec, es ruhanac tisztanvalo
tartassa, midõn az leanzoc, mossassal,
tisztesseges ruhazattal, es hozzaioc [p 0103] illendõ
dissesseggel, es tisztasaggal, magokat ekessitic, de
vgy, hogy egy felõl az keuelyseget, más felõl az
rusnyasagot el tauosztassac. Ez io erkõlchõt
hassonletiûc az Indiai szekfûhõz: mert elõszer,
mikeppen ez szekfû szép, es arany szinõ leueleket, es
mint valami saarga barson olyan viragot visel, mellyen
semi rutsagot el nem titkolhacz: Nem kûlõmben az leanzokhoz
igen illic, midõn az ûñõn termeszet szerint valo
szép szineket, mosassal, es mertekletes ruhazattal,
tisztesseges dissesseggel, es tisztasaggal meg
tartyac, minden ronczosag [!] tauul léuen, fõkeppen azoc, kic
nagy nemzetbûl valoc. Masodszer: mikeppen ez virag
szebben, es gyõnyõrûsegesben mutattya magat, midõn
szamlalhatatlan leueleit, telyessen ki nyilua mutogattia,
azonkeppen minden emberseges, es tisztesseges tisztan
valo maga viseles, inkab illeti az embert, midõn még ifiu,
vastag, kõuer, es telyes, hogy sem mint gõrbe, aszu, es
sõmõrõdõt embert: mert à io szakach, [p 0104] es
rakas huss: à io futo, es igaz vt: vendegseg, es vigassag:
szép ékes ruhazat, feier, vidam ifiu: igen illenec õsze.
Harmadszer, noha ez rosa kedues fû tekintetre, es vastag
ereie vagyon, mind az altal ez fû, es virag, inkab be tõlti
embernec szemet, nagy voltaual, es kedues szineiuel: nem
kûlõmben, noha az szemermes szûz leanzo, draga ioszag
legyen az okossoknal, minden cziffra nekûlis, mind az
altal, az szépseget az tisztan valo iaras, arany lancz,
barson, es sellem ruha, feier tiszta õltõzet, vgyan meg
tõkelli, es be tõlti ez vilag fiainac szemeket, az az, az
fõl ekessitet szûzec elõmenetelt talalnac, ez vilag
fiai elõt, az mint niluan vagyon, gen: 6, Az Isten fiai
vgy mond tekintenec az ember leanyira, miuel hogy szepec
valanac. Negyedszer, mikeppen ez viragot égessen, az
koszoruban nem kõtic, mert nagy volta inkab rutitana az
koszorut, hogy sem mint ekessitene, hanem viraganac
leueleit egy mástul el szaggatuan, egyet, vagy harmat
õszue kõtnec bennec: szinten igy noha soc szépseget
talalyon ember az Ragiuassaghoz, es dissesseghez
illendõket, es noha tisztan kelyessec embernec magat
tartani, mind az altal, nem illendõ minden ekessitõ dolgot,
mihelen lattiuc nag1 penzen meg veñi, es n1akonkra raknunc, mert
neha vgy tõrtenic, hogy inkab rutit az soc cziffra, hogy
sem mint ekessichen, es inkab akadekot szerez az
tisztesseges szemelyec elõt, hanem szûkseg, hogy
ember maga rendihez, es erszeniehez szabia magat, es à
[p 0105] minemû ekesitõ marhaia vagyon, eg1 más vtan
vegye magara. õtõdszer, mikeppen ez fõ, bár oly szép
leg1enis, Hogy szeb û nalanal ne talaltatnec, mégis az û
szára, leuele, es viraga oly bûdõs, hogy semikeppen el
ne titkolhassa: nem kûlõmben azt akaria az Isten, hogy az
szép leanzoc mindenkor visza, es hatra nezzenec,
honnanszarmazuan lettec ûk, es kichodac, nem egyeb, hanem
fõldi ûuegec, es minden rothadasra meg tõltõt edennyec,
azert oltalmazzac magokat az keuelysegtul. De hogy valaki azt ne
velye, hogy én az pompabul, soc féle cziffrabul, es nagyra
valo maga tartasbul, valami io erkõlchõt igyekezzec
szerzeni, im ez regulakat vegye eszebe az, es tanulya meg
niluan. Elõ szer ragyuassag, es minden dissessen
valo ekesség, koszoruc, mosodas, tisztan valo maga
tartas, nem hogy bûn volna, de vg1an valasztot io erkõlch,
es szokas, melyrûl az Istennec sz: igeieben gyakor [!]
emlekezet vagyon, es vgyan parancholis minekûnc, I Thim: 2.
Akarom hog1 az aszonyallatoc tisztességes ruhat
visellyenec, szemermetességgel, es iozansaggal
ekessituen magokat. Touabba Rom: 13
tisztessegessen iariunc mint nappal, az testnec
gondgyat viseliuc, de minden kiuansagat ne chelekedg1ue,
Pro: 31. Salamonis midõn dicheri az tõkelletes
aszonyallatot, egyic dichiretit az tisztan valo
ragyuassagért aianlya, feier selyembõl, es barsombol
vagyon vgy mond, az û ruhaia. De egyeb ekessegekrûl
Gen: 24. niluan vag1on, [p 0106] hogy nagy
embersegessen gondoltac nemely ekessitõ draga marhakat,
holot Abrahamnac szolgaia, nag1 szép draga arany nasfaual,
mely ketseg nekûl az Canaan fõlden lakozo szûzeknel,
kedues, auag1 nagy ekesseg lehetet, es két arany pereczel
kezeit meg aiandekoza Rebeccanac. De Hiere: 2. Az Isten igy
szolla, el nem feleyti vg1 mond az szûz az û
ekesseget, es az hazassagra ieczetet leanzo, az û
fatyolat. Ezechielnel penig 16. cap: midõn az Isten
szemekre hanya, az sidoknac velec tet io chelekedetit,
peldaul egy szépen fõl ekessitet szûzet hoz elõl
monduan, vizzel meg mosogattalac tegedet, es véredbul meg
tisztitottalac, Balsamommal meg kentelec, szinekcel valtozo
ruhakcal õltõsztettelec, szép draga czippellõssel
labaidat fõl ekessituen, gyenge fattyollal, es selyemel
kõrn1ûl vettelec, es soc szépsegekcel meg
ekesittettelec: aran1 pereczel kezeidet meg kaszdagittottam,
nyakadban draga arany lanczot attam, nás faual, draga
fûggõkcel szepetettelec, chõrchent, es gaytent attam
fûleidre, kõssõnchõt melledre, czekcel fõl
ekessituen, meg koronasztalac tegedet: rõuid szoual,
aranyal, es ezûstel, barsonyal, es selemmel, minden valtozo
ekessegekcel, fõl kaszdagetottalac tegedet: mely
prophetanac az ekessegrul valo irasat, neha lelec szerint
kelyen értenûnc, mind az altal, ez dolgoc felõl, Isten
ingyen sem emlekeznec, ha ellene volna, az az, ha banna Isten
az ruhakban valo tisztesseges õltõzetet, es emberseges
magatartast, [p 0107] prophetaia altal effele peldaual nem
élne, de û aiandekanac esmeri, Masodszer, chac hogy effele
ekessegben rendet tarchanac, es valasztast, az embereknec
allapattioc, es miuoltoc szerint, hogy valami zurzauar neleg1en
az embereknec bizonyos hiuatalyoc kõzõt, mâsnac meg
vetesse, irigység, titkon valo dagali, nyughatatlan fõl
fualkodas, mely vtanna szokot lenni, mint megis tapasztaltuc
gyakorta, letel szerintis. Az feiedelem gyermeki, es leanyi,
melto hogy ez fõldõn minden ekességben, es tiszta
dissességben talaltassanak, minden rendbeli emberec
elõt, hogy leg dragab, es kaszdagb szepseget viselyenec.
Azoc vtan kõuetkeznec Herczegeknec, Zazlos vraknac, vitezlõ,
es tudos fõ fõ embereknec, nemesseknec gyermeki, es
leanyi, hogy ki ki mind az û rendi szerent, igaz
mertekletességgel viseliec magokat, mind ruhaiokban, es
ekessegekben, az az, ki ki mind az û allapattia, meltosaga,
es fõlsõ rendi szerint: mert hogy igazat szolyunc, az mi
embernec rendihez, es allapattiahoz nem illic, vgyan nem illic
âm, noha azt szoktac mondani, meg athatom az arrat, de nem
tudom à hol kell, ha az kemencze mege nem vonnac, miuel hogy
rendedhez nem illic, sem meltosagodhoz: lám aztis szoktac
mondani igazanis, az vr, ha gyekenyel lepezikis, vgyan vr azert
nem io az bagolynac, noha nagy tollas szemes feie vagyon, az
Solmoc kõzibe olygetteni magat: Hassonlo keppen
szûkzeg, hogy az polgari kõssegi [p 0108] rendben, es
allapatban valo leanzoc, az û allapattioc szerint tisztan
tarchac magokat, ekessenis iarianac, mind ruhaiokban, mind
penig egyeb õltõzetekbenis, es az mi û hozzaioc nem illic,
arra ne szaggassanac, es vagyodgyanac. De engedne az
Isten, hogy vg1an bizonyos rend szabas volna az
feiedelmektûl ebben ez dologban, es tekintet nekûl valo meg
szollitas, talam az szûlec, leanyokat maskeppen neuelnec,
iob lelki esmerettel, es hazi kaszdaaszonysaggal, az
cziffrara minden marhaiokat nem vesztegetnec, hanem leg nag1ob
gondgyoc volna az io erkõlchbe valo fõl neuelesre, de
hadgyarion ez etc. Niluan vag1on az irasban, az ekessegeknec
valasztassa, es kûlõmbsege az embereknec rendi
szerint, 2 Reg: 13. Thamar Dauid kiraly leanya felõl
azt iriac, hogy hoszu ruhaban vala fõl õltõzue, az mint
szokassoc vala ( vgy mond ) az kiraly leanyinac akcor
iarni: melybõl ki teczic, hogy kûlõmb ekessegben, es
ruhazatban iartanac az kiraly leanyi, az alab valo rendbelieknel,
miuel hogy hoszu, es telyes beû [!] õltõzettel é1lnec
vala. Harmadszer szûkseg ezis, hogy az ruhazatot, es egyeb
ekesseget, az idõhõz szabiac az szûzec, mert minden
dolognac ideie vagyon, Prouer: 3. plantalni, vetni meuetni,
szomorkodni, es tanczolni valo kûlõmbõzõ idõ vagyon.
Azert nem illendõ, hogy valasztas nekûl, minden idõben
magokat cziffrazzac, es simichac, hog1 nagy gõgõssen
foralhassanac, hanem innep nap, nag1 ekessen, es
tisztan szûkseg [p 0109] az Templomban menniec, es magokat
ekessen tartanioc, mint az sido nepis chelekedet, Exod:
19. ruhaiokat meg kel vala mosnioc, es szentelniec,
midõn Isten eleiben akarnac vala iarulni, az Sinai hegynel,
es az parancholatokat hallani. De egyeb kõz nap nem szûkseg
az cziffra, miuel hogy minden élõ embernec dolga vagyon, es az
tellyes simetashoz, es ekesseghez nem erkeszhetic.
Touabba, midõn tisztesseges menyegzõkben, attiafisagos
emberseges vendegsegben kelletic û nekic menniec, szûkseg
akcor, hogy tisztessegessen, es ekessen menyenec,
ki ki mind az û rendi szerint, fõl õltõszuen: nem
kûlõmben kel chelekedniec, midõn az idõ valami
szomorusagot hoz magaual, es azt kiuanya, hogy
szomorkodgyanac, vagy az û szûleieknec betegsegen, auagy
ez vilagbul valo ki mulasokon, vagy rokonoknac, vagy
attyokfiainac, kõzõnseges orszagunknac nyomorusagi
kiuanyac, hogy nag1 balgatagoknac ne lattassunc lenni, az
soc cziffrakban, hanem az Isten parancholattia szerint,
siriunc az sirokcal, io es igaz attyafiui irgalmassagot
mutogatuan hozzaioc, mely bizonyos iele az gyûmõlchõs, es
bekeseges io erkõlchnec. Negyedszer szûkseg, hogy az
leanzoc hazaioknac tisztesseges szokassahoz tarchac
magokat, es mind ruhaiokban, es ekessegekben, ahoz rendelyec
allapattyokat, es beket hadgyanac az idegen orszagoknac,
vyionnan talalt õltõzeteknec, melyeket ûk viselnec, maid
meg sem esmerhettyûk egymást [p 0110] az soc valtozo
vy ruhazatokban, fõkeppen az leanzo rendet, michoda nemzet
legyen, az mi orszagunc ruhaianac chac nem magua szakat,
még formaianakis: de vgyan hituan szabonac tartiuc az ki
affelet miuel, holot az poganyokat lattiuc, hogy még ûkis
effele ruhazatban meg tarchac az û eleiknec szokassat, es
egyessegeket: es bár idegen fõldre menyenekis, neha
szûksegekért, de nem szegyenlic viselniec.
õtõdszer, azis kiuantatic, hogy mertekletesség
talaltassec az õltõzetekben, fõlõtte ne beuelkedgyec
az ekesseg, hogy az szokatlan valo testnec fõl
ekesiteseben, az sziûnec tisztasaga, es szepsege, mely
az Istennec tõkelletes félelmebe vagyon, es az kerestyeni
alazatossagban, meg ne bantassec. Mert bár ki ki mind az
û rendi szerint ekessecheis magat, az mint illic, mind az
altal moddal kel lenni, hogy az keuelyseget bennûnc ne
tapasztallac, es az alazatossagot ki ne kergessec.
Holot még az sz: irasis, midõn emlekezic az keuely
leanyoknac õltõzetekrûl, es ekessegekrûl, niluan
szol az gyapiu, lenbûl szõuõt ruhakrulis. ú1 maga az
fõlseges Istenis, az mi elsõ anyanknac Euanac, barany
bõrbûl chinala ruhat, tuduan, hogy û neki
tisztesseges, io, es elegendõ ruhazat lenne az, Gen:
3. Es bàr nemely szûznec az û rendi szerint szeb,
dragab, frisseb ruhazatot, es ekesseget kellessekis
viselni, hogy sem egyebeknec, mind az altal, sziuét arra
ne bochassa, ahoz se ragaszkodg1ec, hanem ez szép
ekesseg alul szûkseg, hogy emberseg ,[p 0111]
szemermesseg, alazatossag, Istennec félelme,
nyaiassag az alab valo szemelyekcel, fenyeskedgyec, es
talaltassec, mint ám Ester, es Iudit felõl oluassuc.
Nem ok nekûl az Romabeliekis, amaz Oppia neuõ tõruent azert
rendeltec vala, Valer: Max: lib: 9 cap1: 1. hogy valogatas
lenne az ekessegbe, es ruhazatba, holot el volt vegezue, hog1
senki oly kaszdag nem lehetne, à ki az û ruhaian egy lat
aranynal tõbbet merne viselni. Az Spartabeliec penig, minden
fõlõtteb valo cziffrat, kendõdest, es magoc
simitassat, chac az niluan valo szemtelen szemelyeknec
engettec vala meg, hogy azoc, valamint akarnac, vgy iarhatnanac,
magokat pûposituan: Igyekezuen effele rend szabassal,
az û iambor, es tisztesseges hazas tarsokat, és
gyermekeket, mértekletessegre szoktatni, es neuelni. Ha
azert az leánzó szûzec, ez regulákat meg tartyac az
ekesseg, es tiszta ragyuassag felõl magokban gyakorta
gondolkodnac, es à mellet magokat dissessen tartyác,
mosdassal, fõrõdessel, haioc be fonasaban,es
fõl ekessitesseben, hogy az rusznyasag bennec ne
talaltassec, senki nekic gonoszt nem mond. azert.
RVTA.
Kõuetkezic tizenõtõdic io erkõlch: az
mértekletesség, és iózanság, midõn ember ételeben, es
italaban az û kiuansagat, es mohsagat, vgy meg mertekli, es
zablalia, hogy egy felõl az Istenhez valo kõnyõrgest,
es minden [p 0112] napi munkaiat hiuatalia szerint, az
gyomornac fõlõtteb valo tõltõzesseuel meg ne báncha,
mâs felõl penig, egesseget, es nyugodalmat, szûntelen
valo koplalas altal, meg ne foycha, mint ki teczic azokbul az
dolgokbul, melyec az rutahoz valo hassonletasban immaid
elõ hozattatnac. Mert elõszer, mikeppen az ruttat ki
kelettel, midõn az nap egyenlõ az eyiellel kel plantalni, es
vetni, hogy beuebben, es iobban teremien: nem kûlõmben
kiuantatic, hogy az ifiusag, gyermeksegekben, midõn még ez
vilagnac alnoksagat nem esmeric, az kedue tõltõzõ
erkõlchõn nem szoktac, es tudgyac, ez io erkõlchre
szoktassanac, es az fõlõtteb valo puffadozo gyomor
rakodastul tauosztassanac. Masodszer, mikeppen az r
[p 0113] kõzõnseggel tiszta, es szaraz helyen neuekedic
inkab, hogy sem mint nedues es kõuer helyen: Nem kûlõmben
ez io erkõlch inkab mutattya magat, az szegeny, es nyomorusag
ala vetet embereken, kiknec fõlõtteb valo kõltsegec
ninchen, hog1 kiuansagokat be tõlthessec, mint hogy az
okossoknakis, ez io erkõlch nagy okot ád, hogy az kerest
viselesnec, betegsegnec erõs mosogatolugiat
esmerhessec. Viszontac az torkossag, es è vilagi
kaszdag dõlfõsseg, pompa, az naponkint valo dobzodast
kõueti. Harmadszer, mikeppen az rutta az méreggel meg
sertet embert segiti, életet vidamittia, midõn elõszer
azt meg észic, kigyonac, gyiknac, varas bekanac mérget
kergeti, ( azert szoktac magokat az bûuõlõkis, midõn az
kigyokat chalogattiac, es fogyac rutaual erõsseteni ) de
ûnõn magokat az kigyokat, es bekakat ûzi: ( Nemis gonosz
kõzel ûltetni az salliahoz, miuel hog1 az bekac ott
õrõmest laknac ) es ki kergeti az korsagot, es minden
fekelyec ellen szolgal: Nem kûlõmben az iozansag meg
hoszabittia embernec életet, soc betegseget meg
emesztuen, az alnoc régi kigyot az õrdõgõtis nag1 tauul
kergeti, az mint Christus vrunc monda, Math: 17. ez
õrdõgnec neme ki nem ûzettetic ( vgy mond ) hanem imadsag,
es bõitõles altal. Meg oltalmazza touabba embernec hiret,
neuet, es minden szidalmat el tauosztat emebertul: az
kõuetkezendõ saargasagtul, mely az soc italbul leszen,
meg ment es vtolszor az szegenyseget mesze kergeti:
[p 0114] Es valaki az rutat eszi, az az, mertekletessen,
es iozanon tartya magát, affele ember é1les okossagot talal
maganac, tudomant, értelmet, es vegezetre holta vtan io
emlekezetet hagyhat munkaiaual. Effele dolgoc intic azert az
embereket, de kiualtkeppen az ifiusagot, es leanzokat, nem chac
termeszet szerint az iozansagra, mert az termeszet igen
keuessel meg éri, hanem az Isten, es embernec irasais
oktatnac az mertekletessegre, 1 Pet: 5. Iozanon
vigyazzatoc, mert az ti ellensegtec az õrdõg kõrnyûletec
iar, mint az siuo oroszlan, keresuen az kit el
nyelhessen. Thim: 3. Az aszonyallatoc
embersegessen, iozanon, es engedelmessen tarchac
magokat minden dologban. Touabba Eccle: 37. Fõlõtteb
magadat kûlõmb féle ételekcel ne tõlched, mert valaki
mertekletes, annal tõbbet él. Ketseg nekûl az vizõzõn
elõt, nem ok nekûl voltac az emberec soc esztendõsõc,
es véñc, mert azoknac gyermeki magokat meg vontac, es
mertekletessen éltenec, mely dolgot akar kijs eszeben
vehet, azoknac hoszu életekbûl, abbulis, mert hogy az û
ételec, es italoc fõkeppen fûbõl, gyûmõlchbûl, es
vizbûl volt, az hus ételnec ingyen hire sem volt, hanem az
vizõzõn vtan engettettet az embereknec, Gen: 9. mint
hogy boroc sem volt, nem hog1 azt ittac volna. De Hieremias 35
cap: dicheri az Rechabitaknac leanyit, es felesegit, azt monduan,
hogy egesz életekben bort nem ittanac, miuel hogy az û
attioc, es õsõc û tûlõc azt kiuantac, [p 0115] vtolso
ki mulasokban ez vilagbul, noha neha vgyan szûkseg
keszeritete volna ûket, hogy innanac, es elõtõc volna.
Gellius lib: 10. cap: 23. aztis iria, hogy az û elõtte
valo vénec, kic az Romaiaknac elesegekiûl, es ruhazattiokrul
irtanac, emlekezetet tesznec, hogy az Romabeli, es az Olasz
orszagnac leanyi, egesz éltekben bor italtul magokat meg
tartosztattac: oly szokasis volt kõsztõc, hogy
midõn valamely esmerõ barattioc hozzaioc, vagy imezec
azokhoz mentenec, apolgatuan egmást, arczul meg chokoltac, vgy
hog1 ha valamely leanzo, auagy aszony ember bort iuot volna,
annac szagat, es illattyat kõnnyen eszebe vehetnec: Az mint
Valler: Max: lib: 2. cap:1. niluan szol errõl. De
nemelyec, az Syria, es Persânac aszony emberi felõlis azt
beszellic, hogy ez maij napig bor italtul magokat meg
tartosztattyac. Es bár az bor ital Istentul tiltua ne legyen
az kerestyen aszonyembereknel, bûñec se mondhassac,
mind az altal, az mertekletes, es iozansag û bennec fõlõtte
dichiretes, melyet szûkseg az szép szûzleanzoknac, ez
intes mellet kõuetniec.
ROSMARING.
TIzenhatodic io
erkõlch, az leanyzoknac tisztasagoc, midõn ember minden
õlgyûlestûl, õszue keuerestûl, es minden
tisztatalan valo keduûtûl, mind testeben, es lelkeben
tisztan tartia magat, az hazassagban valo tarsasagtul meg
valua: mely iom erkõlchõt igen meltan hasonlethatunc az
Rosmaringhoz, [p 0116] mert elõszer, mikeppen az
rosmaring erõs, es gyõnyõrûseges illatot ád magatul,
es az leanzoknac koszoruiokat igen ekessiti, es azert
bõchûletben tartyac: nem kûlõmben az tista ember,
tisztesseges, bõchûletes io hir neuet nyer maganac, es
az ifiu rendet fõlõtte ekeisiti, az mint szolla
Eccles: 26. ninchen semmi szerelmetesb ez fõldõn az
tiszteletes aszonyallatnal, es semmi ninchen dragalatosb az
tiszta aszonallatnal: Az szép aszonyallat, az ki az û
tisztasagat meg õrzi, szinten olyan, mint az égõ lampas
az sz: gyertya tartoban: Nem heiaba Basillides poganis
midõn vgy mond oly emberi kep talaltatnec, melynec feie nem
volna, bizonyara añac minden tetemi eleg keduetlenec volnanac az
egesz testben: [p 0117] nem kûlõmben, midõn az
emberben seminemû dichirete az tisztasagnac nen talaltatic,
minden elõt keduetlen, nemis kellemetes, bár igen friss, es
ékes legyenis. Masodszer, az rosmaring, bár aszu, es
szaraz legyenis, mégis meg tarttya az û szinet, illattiat,
es ereiet: Nem kûlõmben, az tisztasag, bár az pogan1
szûzekben talaltassekis, kic az sz: Leleknec
neduesseget, es ereiet nem vettec, es hitec ninchen, mind az
altal, vgyan ekessiti ûket, es dichiretre meltoka teszi, az
û modgyoc szerint, mint az pogany historiaknac dichireti,
es peldai niluan meg ielentic. Harmadszer, mikeppen az
rosmaring õrõmesben neuekedic az melegen, es esztendõ
altal ketszer viragszic, tauaszal, es õszel, nem
kûlõmben, valamely emberbe igaz tisztasag vagyon,
fõkeppen à vigassagban, es mulatasban mu meg magat,
midõn minden kedueszerint vagyon, es bekességben él.
Mert ha valamely ember tiszta, kõnyen azt meg
tapasztalhatni, miuel hogy az tisztatalan sziû
semikeppen fertelmessegét el nem reytheti, akcor penig,
midõn mindenec kiuansagunc szerint vañac,
gyakorlatossaggal io keduûec, es kenyessec szoktunc
lenni: az igaz tisztassagis embernec élteben ketszer
terieszti, es mutatya magat, nem chac az ifiusag, tauaszanac
szûzesegebe, es ki keletiben, hanem az hazassagbanis,
mert az igaz tiszta mertekletes ember, nem chac akcor tiszta,
midõn egyedûl vagyon, hanem az hazassagbanis, az û
testet chac iambor hazas tarsanac tarttya, [p 0118] es
senkinec nem egyebnec. Neg1edszer, mikeppen valasztot
keduel, es kiuant akarattal kostoliuc az ételt, es italt,
melyekbe talaltatic à rosmaring, szinten vgy õruendeznec
az tisztesseges ifiac, leg inkab oly helyeken, holot nem
chac észnec, es isznac, az az, à hol kaszdagsag, es
pompa vagyon, hanem á hol az íambor, es tisztasagos
aszon1allatokcal tisztessegessen õszue
talalkoznac, es lakoznac, auagy nyaiaskodnac. õtõdszer,
mikeppen az rosmaring bûdõs lehellet ellen szolgal,
hurutot, torhazast kerget, es minden hideg nedues folyast
embernec feie ueleiebul tisztit: Nem kûlõmben az
tisztassag, az embertelen indulatokat, es tisztatalan
szerettetet, fertelmes Istentelen beszedeket, es enekeket,
szûntelen emberbûl ki tisztittia, es az emberben valo vig
keduûnec, es okossagnac zordon habiat, de fõkeppen az
gonosz gondolatoknac, es chelekedeteknec hideg, nedues
foliassat szarasztya, es semiue teszi. Ez egyic fõ
erkõlch, mely igen szûkseges az szûzecnec
tisztesseges koszoruiokhoz, melyért meltois minden
g1enge szûzeknec faradnioc, hog1 azt meg talalyac, es
ekkeppen az vagyodo, es cziklando ellenseget meg haytuan,
diadalmat nyerni, es tartani, mind addig, meg bizonyos allapatra
iutnac, es hazassagra: mert mi nalunc imar az io erkõlchbe,
nem chac azt kel neznûnc, az mit tekintelnec vala az pogany
szûzec, hanem hogy Isten akaratia legyen az
tisztassag, az mint meg vag1on irua az hatodic
parancholatban, ne paraznalkodgyal, [p 0119] az az, szûkseg
az Isten félnûnc, es szeretnûnc, hog1 mi tisztan, es
szemermessen élhessûnc. Sz: Palis, 1 Thes: 4.
így szolla: az vrnac akarattia ( vgy mond ) az ti
szentsegtec, hogy magatokat oltalmazzatoc paraznasagtul, es ki
ki mind tudgya az û edenyét, szentûl, es tisztan
tartani. Ide valoc az szenteknec peldaijs, melyec az tiszta
szûzeknec, vilagossagul lehetnec: Es mindenec elõt az
szeplõtelen szûz Maria, kit az sz: Euangelista
egynehanszer szûznec neuezet, ki ûnõn magais az
Isten, es Gabriel Archang1al elõt bizon1sagot teszen,
Luc: 1. hogy ferfiat nem akarna esmerni, es azert
gondolkodic vala, mikeppen lehetne, hogy fogadna, noha iegyes
matkaia volna Ioseph, ki midõn eszebe veue, hog1 terhes
volna, es titkon el akaria vala hadni, az ang1al almaban meg
mente ûtet, meg mutatuan az aldot gyûmõlchõt, az Iesus
Christust, honnan vette volna, es ki volna û, igy meg aduan
allapattianac, es szûzesegenec tisztesseget, Math:
1. Rebecca aszon1 felõlis irua vagyon, Gen: 24.
szûz leany vala vgy mond, es ferfiat nem esmert vala, es
azert ûis koszoruiat tisztessegessen meg viselte
vala, szûzeseget meg oltalmazuan, mind addig, még az
Isten egy szép ferfiu matkaual, es tarsal meg alda
ûtet. Azonkeppen Loth két leanyanac dichiretet ád az iras,
miuel hogy emberkorig ferfiat nem esmertec vala, Gen: 19.
De azis niluan vag1on Iudic: 21. hogy Iabes varasban
neg1szaz leanzoc talaltattanac emberni emberec, kic szûzec
valanac. [p 0120] Saara Raguelnec leanya, bizonysagul hiuia az
Istent kõn1õrgesseben. Tudod vram, hogy soha ferfiat
nem igyekesztem, es lelkemet tisztan tartottam, minden
gonosz nyaiassag ellen, az gonosz, es tisztatalanoknac
tarsasagokhoz magamat nem attam, de egy ferfiat tûled
kértem, kinec engednec, nem valami kenyessegbûl, de
félelmedbûl, Tob: 3.
Thamar penig Dauid kiraly
leanyaAbsolonnac huga, midõn tisztatalansagra hiuattatnec
Amontul, felele, ne cheleked ezt én szerelmes batyam, ne
miueld ezt, mert Israhelbe ezt nem chelekeszic, ne
keueredgyel ez gonoszsagba, houa menyec én gyalazatommal?
hanem szoly az kiralynac, tudom tûled engem meg nem tart,
1 Reg: 3. De az keresztyeni historíakba soc peldat
talalunc az szûzekrûl. Eusebius azt iria lib: 6. cap:
4. hog1 Seuerus Romai chaszarnac birodalma alat Alexandriaba
volt egy tisztassagos szûz Pontamiena neuõ, ki az û
szûzesegeért az pogan1oc ellen sokat tussakodot, es
noha az tisztarto Aquila neuû, elegge verette volna ûtet,
gondoluan, hogy engedne az û tisztatalan szolgainac, mind
az altal nag1 erõszakcal tisztasagat meg tarta, Istenhez
valo bizodalomal, annira boszontotuan az poganyoktul, hogy
surkos tûzzel égetnec talpatul fogua feie teteig, de
tisztassagaban meg nem sérthetnec. Agnes szûz penig
kiraly leanya, tizen harom esztendõs, az kegyetlenektul chupa
mezetelen az piarcz kõzepin, magos helyre allatatot, az vtan az
tisztatalan bordely hazba az kerestyeneknec [p 0121]
chufolasokra, be vittetet, nem egyebért, hanem hogy fertelmes
akaratiara az kegyetleñec nem akart haiolni. De az fõlseges
Isten, nag1 hatalmasson minden essestûl meg mentette
ûtet, angyala altal, vgy hogy, mind az tisztassagban,
mind penig az keresztyen hitben alhatatossan meg maradna,
mint sz: Ambrus doctoris niluan iria, es beszelli, Ser: 90.
Azonkeppen Agatha szûz, Quincianus pogany ellen tisztan meg
marat, Sur: Tom: 1. Eugenia szûz Alexandriai polgar
mester leanya, Commodus chaszar ellen, egy barat chuklyaban
szemermes tisztassagat, es szûzesseget meg
õrze. Az pogany historiac penig, rakuac effele peldakcal.
Tucia pogany Vestalis, auagy appacza felõl azt iriac, hogy
midõn egyszer hamissan szemere azt vetettec volna, hog1
tisztasagaban, es szûzessegeben nem iambor: hogy magat
igazetana, es szûzesseget, ragaba egy szitat, es
szamtalan nep elõt ilyen panaszt té1n, es kõnnyõrge az
û õrdõg Isten aszon1a elõt, kinec az Romai poganyoc
akcor szolgalnac vala. O Vesta, hogy ha én szolgalatodba,
miulta hozzad tartozo vagyoc, tiszta, es kedues kezekcel
éltem, cheleked ezt, es miueld meg, hogy ez szitaual az
Tiberis folyo vizbe merithessec, es templomodba
hozhassam: Midõn ezeket beszellene, merite az vizet
szitaual Romaban, es az termeszet engede keressenec, hogy
az szitat telyessen az templomba vinne. Plinius lib: 28.
cap: 2. Valler: Max: lib: 8. ca:1. Fõlõtte igen aianlyuc
ez ioszagot, mely [p 0122] nekûl chac semmi az leanzoknac
allapattyoc.