Peechi Lvkach:AZ KERESZTYEN HADAKOZASNAC TÛKÕRE. 0086


AZ HADNAGYOKNAC, es feiedelmeknec, az bûnõs vitezec bûnteteseben valo szûkseges kemenysegekrõl.

MIVEL hogy seminemûrendbe ez életnec tõb gonoszsag, es faytalansag nem talaltatic, mint az hadi allapatban: Bizonyara nagy gondgyoknac [p 0087] kel lenni az gonduiselõknec, hogy bizonyos meg [!] szolletassal, feddessel, es bûntetessel élyenec az vétkezõ vitezec elllen, azonis igyekezzenec, hogy mindé vétkekbul meg vonyac, es zablalyac ûket, vgyis tarchac magokat kõztõc, hogy inkab félyenec tûlõc, hogy sem az ellensegtul. Mert midõn az Romabelieknekis, az vitezlõ fegyelem, mely regtul fogua meg tartatic vala, lassan lassan le szallana kõztõc, Iugurtais Numidanac kegyetlen feiedelme, igen chufolya es seminec tartya vala az tanachot: vgy añerais ment vala ez gonoszsag, hogy az kõssegnec magoc birodalma ( mely abban az idõben nagy fõ vala ) chac nem el nyomattatnec: minden tisztet, es rendet vgyan arulanac Romaban: az kiknec penig ereiec, es ertekec volt azzal kerestec dichõsegeket, nem io tetellel: az osztogatas nagyob ioszagos erkõlch volt, minden io erkõlcheknel, az penznec kiuansaga elõszõr neuekedec, az vtan az birodalomra valo vagyodas, az fõ emberec, az hizelkedõknec fûlet adanac, az igazsag, tõrueny, minden melto dolog, lab ala nyomatec, az hizelkedes nagy bõchûletbe lén. Mely gonos erkõlchõt nem chac az kõsseg, de ûnõn magoc az tanach vrac kõuetenec, es chelekedenec: Ezec, Spurius Alpinust, ki igen feslet tunya, rest ember vala, Numiaba kûldec, hogy azokat meg holdoltassa, ki, nem hogy az vitezeket fenyetekbe tartotta volna, tanetuan iora ûket, hanem inkab az restsegben, es minden feslet dologban, mesterec lénû nekiec. Azert mindenec veszedelembe valanac ( chac hogy az mint szokas ) az nagy szûksegben, az tanachbeliec fõl [p 0088] serkentenec, es Q.Metellust, vy feiedelemme, es tisztartoia valasztac, hogy ez nagy szegyent roloc el venne, miuel hogy Iugurta, az Romai seregeket igaiaba fogta, és rabba tette vala: es azert az el hagyot vitezeknec rend tartasat viszontac helere hoza. De az T.Manliusnac igaz voltarul, ha ertekezûnc, fõlõtte chudalatos dolgot hallunc: ez meltobnac itele, hogy maga fia nekûl leñe, ki igen erõs ferfiu vala, hogy sem mint Romat az vitezlõ felelem nekûl talaltatni. Bizonyara az û fianac ifiusaga, dichõseges diadalma, az fõ fõ embereknec, de az egesz seregnec kõnyõrgõ kérese, melto, es elegedendõ volt, hogy fianac vétket meg bochatana, de mind ezec semit nem chelekedhetenec, hanen az vitezlõ ifiat, nagy kegyetlenûl el ragattata az hoherokcal, es feyszeuel feiet vetete, az otbeli szokas szerent: chac azert penig, hogy az sereg kiuul vijt volna meg, az ellenseggel, ki neuen neuezuen, ingerli vala ûtet, de hogy az ellenseget meg õltevala, mindnyaian õruendeznec vala az ifiunac, mind addig még meg értec az gyõzedelmes nemes ifiunac szõnyû [!] veszedelmet, mely rea kõuetkeznec attyanac itiletibul, azontul mindnyaian fõlõtte meg rettenenec.

Bizonyara meltatlan valo tõrtenet lén ez, vagy haragbol, vagy az ingerlesbõl tamat legyen, auagy az el kerûlhetetlen termeszetnec rendelesenec ereiebõl ( az mint szol Liuius ) mely az ifiat az diadalomra, az sereg kõzûl ki viue, holot mind az gyõzõnec, es meg gyõzetnec, vtolso végec, es feiec vesztese kõuetkezec. Vad parancholat, es siralmas pelda lén ez, de hogy ez vtan az [p 0089] mi nepûnc kõzõt effele dolog ne tõrtenyec, fõlõtte hasznos ezt tudni. De mertekletesb lén M. Marcellus effele bûntetesbe, mert midõn az õuei Canusiumnal nem igen iol vittac volna, vgy meg pirongata nehez beszeddel ûket, hogy az hadnagy feddeset nehezbnec vennec, az kár vallasnal. Azoknac touabba az kic zasloiokat el hattac vala, arpat ada enniec. Az szazadosoknac szablyaiokat el veue, es tiszteket masnac ada: mely mertekletesseggel elõszõr azt nyere, hogy harmad nap vtan nyolcz ezer ellenseget vagnanac le vitezi. Am az P.Scipio penig, mint bûntette legyen vitezit, ha eszûnkbe veszûc, elmeienec okos voltat, meg esmerhetyûc. Ez midõn az vy Carthagoba laknec, tõrtenec hogy Sucronal az û vitezi fõl zendûlnenec, vgy mint nyolcz ezeren valanac kõztõc, kic chac heuolkodanac, es veszteg heuerenec: Scipio halala felõl azomban sokfele hirec iûnec vala, es hogy nagy titkon halalat beszelgetni kezdec: az sereg azt haluan, el hiuec mindgyarast, es mint valami delczeg louac, az zablat hatra vetuen, egyetembe kiuansagoc szerent chelekedenec mindeneket: az szazadost nem halgattya az alatta valo nép, sem az tizedest az õuei, vgy hogy, az ki mit akar azt chelekeszi, annerais meñe kõztõc ez dûhõsseg, hogy az tiszt viselõket ki ûzuen kõzzûlõc, az ala valo népre iutna az gonduiseles, C.Albi st Caleriust, es C.Actiust valastac az feiedelemségre. Azomban Scipio, ki le akaria vala az népnec ze eseket [!] chendeseteni, paranchola az népnec, hogy Carthagoba iûnenec, kiket az varas kõzepire [p 0090] õszue gyûte: midõn azert az vitezec mind i [!] felõl az helre iûttec volna, igen [!] g orczaza, es pirongata ûket: es miuel hogy anni nepet nem itille ionac le vagasra, bochanatot ada nekic, az zendûlesnec okait, es keszdõit meg õletuen, hogy vgyan azon helen szûnnec meg az bûntetes, valahol az gonos tamada: azokat azert fa oszlopokhoz kõtõzuen, veszõkcel meg szaggattac, azvtan feyszekcel feiec vetetec, hogy vérekcel bûnhednenec, az kic egyebeknec bekesegeket sugassal; ingerlessel, chelchapassal szakadozast tamastuan, fõl indetanac. Mely kemeny bûntetes, valami engedelemmel, miuel hogy meg lagyettatéc, annit hasznala, hogy chac íntesereis az vtan, mindenben keszen talalna vitezit.

Sempronius Gracchus touabba midõn Hañonnac neoet, Beneuentumnal meg verte volna, veue eszebe, hogy az û vitezi kõzzûl nemelyec, az ûtkõzõtbe visza leptenec volna, nem akaruan ezt bûntetes nekûl hadni, õszue hiuan ûket, erõssen meg eskûttete, hogy soha az vtan, az hadnac ideien kûlõmben sem ennenec, sem innanac, hanem fõn alua, dicheretes valasztast szerezuen az io erkõlch, es tunyasag kõzõt. Ioab Dauid kiral nepenec hadnagyais, tekentetet visele az soc vétkezet nepre, mert midõn Seba, Bochrusnac fia trombitat fuiatna, es az nep kõzzûl sokakat Ioab melõl el hitetne, nagy hamarsaggal kõuete ûket Abela varasaig, melyet midôn kemenyben ostromlana, es meg akarnac adni, mertekletesseggel éle, az szallast el hagyuan, miuel hogy Sebanac, ki oka vala ez veszekedesnec, feiet [p 0091] veue, es bekeuel visza hoza az û nepet, gyõzedelemel. Ha penig valaki effele tõruenyeket, es bûnteteseket az vitezeknec, neheznec, kegyetleñec, es fõlõtte fene chelekedetnec mondgya lenni, bizonyara teueleg az, mert igy Dauid kegyetlen let volna, miuel hogy amaz Amalachites ifiat meg õlete, feietvétetuen, 2 Reg: I. noha az û ellensegeis Saul, igen kegyelmesnec monta, mert egynehanszer meg õlhette volna ûtet, I. Reg: 24. Touabba azertis kegyetlen volt, hogy Amontul az Amonitaknac kiralyatul, miuel hogy az kõueteket meg bantotta vala, minden nemzeteknec tõruenye ellen, Coronaiat el veue? Moyses elmeienel mi lehetet szeledeb, es chendesb, ki az û ideiebeli embereknel egyigyûb vala? mind az altal, az kõzvitezlõ nepet az fertelmessegért az Madianitaknac seregeuel le vagata, feiedelmeket, hogy ez vétket el halgattac vala, fõl akasztata, mely dolgaual, es kemeny itiletiuel magat meg gyalazzae? semikeppen nem, mert szûkseg az tunya veszteg heuerõ elmeket, gyorsa, es eleuenne teñi, az vitezlõ fegyelem altal, bizonyos bûntetessekcel fõl indetuan.

Ez elõt, chac nem regenis, oly félelem volt az Nemetec kõzõt, hogy chuda volt: ám iriac Albanus hadnagy felõl, ki az Louanium varas elõt, egy Ispaniol ifiat valami cher fara fõl akasztata, es egy kisded malaczot az nyakara, mellyet egy parast aszontul erõuel el vet volt: azertis kõttette vala nyakara az malaczot, hogy pelda leñe egyebeknec, mert valahol talaltatic az félelem, ot vagyon az eleuen vastagsagis. Azt nem kiuanom, vgyan arra sem intec egy hadnagyotis, [p 0092] hogy Manliusoc legyenec, es hogy semit ne nezzenec az ifiusagra, es emberi gyarlosagra, meg bûntetuen akarmi kisded fogyatkozastis, nagy nyilatkozo bûntetessel, hanem hogy igaz mertekkel meg lassac az vitezeknec bûnõkõt, es vetkeket, azonis igyekezzenec, hogy kõzep szerent valo bûntetessel fedgyec, es bûntessec ûket.

Iosue, Moysest ki kõuete az tisztben, es szeledsegnec lelkebe, Iosu:7. midõn meg tapastalta volna Achanot Charminac fiat, hogy Istennec parancholatyat hatra hagyuan, az meg tiltot peldabol, valami ruhat, es ézûstõt egyeb marhaual el lopot volna, kõuekcel agyon verete, es minden marhaiat tûzzel meg égete.

Ez helen ved eszedbe, mit erdemlyenec azoc, kic tulaydon hazaiokban, minec elõtte az ellensegre kivitetnec, zold fizetesekcel, mely eleg nagy, es kaszdag meg nem elegeduen, az szorgalmatos szanto embereket õszue rontyac, iezgetic, meg fosztyac, es chac nem belitis ki vonszac, es miuel hogy semi Istenesseg nem talaltatic azoc kõzõt, á kic tabort kõuetnec, mint valami Harpiac es cherebo bugarac, mindent meg emesztnec, szellel rõpõsuen, mindeneket rutetnac, az vetesec el égettetnec, az iegyben valo szûzec el vitettetnec, az szûzec meg szeplõsetetnec, mind barom, es oktalan allatoc el haytatnac. Ha valamely kaszda ellene chac meg moczanis, mindgyarast, vagy arczul veric, vagy hazabol ki ûzetic: ha penig az Istentelen toluaioc ellen fõl tamad, fegyuerrel kergettetic, ha elõlõc el nem szalad. De effelec michodasoc lesznec az [p 0093] ellenseg ellen, kic az õueiuel ezt chelekeszic? Azt mondgyame kegyetlen Capitannac, auagy feiedelemnec, az ki effeleknec eleit veszi, es Istentelen chelekedetit meg feddi, es vegtere nehez bûntetessel meltan illeti, Peldanc vagyon amaz Tamerlan neuõ Tatar feiedelemrõl, es haduiselõrõl, ki fõlõtte kemenyen igyekezec az vitezlõ fegyelmet, es rend tartast õrzeni: midõn az kisdedAsian nepet altal vinne, tõrtenetbûl eleibe futamec egy aszonyallat, haiat feien szellel hanyuan, nagy sirassal kõnyuezuen, melyet veri vala, ki midõn az kiraly labahoz esec ( nagy soc panaszal mint szokasoc az aszonyoknac ) az raita tet hatalmat, es boszusagot meg beszelle, hogy egy vitez, valami keues teiet, es saytyat erõuel el vette volna: hiuatac az vitezt: el õ iûue: kérdec ha igaz: amaz tagadgya: az aszony viszontac eskûszic, hog igaz az mit mondot: Rõuid szoual: paranchola az feiedelem, hogy az viteznec hasat fõl meczenec, kinec gyomraba mind az teiet, es saytot meg talalac: ki az aszonnac penzt aduan, el bochata: mi lehet ez peldanal nagyob, es neuezetesb? Irt vgyan Aurelianus feiedelen az û tistartoiahoz szép leuelet: az, vitezlõ parancholatokcal, es tõruenekcel rakua: Senyki ( vgymond ) másnac tikfiat el ne vegye, masnac iuhat ingyen se illesse: vetesere ne lepiec: szõlõiét ne szedgye, hogy az ellensegnec praedaiabul taplaltassec az tabor, nem penig az alatta valo népnec kõnûhullatasaual: tista fegyuere legyen, es az û zoldgya õuezõien legyen, ne az konyhan. Mely erõs feiedelemnec, szentseges vegezese, bár neha az gonduiselõknec [p 0094] szemec eleibe iûiõn, es az vitezlõ nepnec eszebe iutassac: az kic ellene iarnac meg bûntessec, bizonyara hiuebbec lesznec hadnagyokhoz az vitezec, bekesegben lesznec az parasztoc, es tistab vtis talaltatic tûlõc az gyõzedelemre. Meg szûñec talam azomban melto panaszolkodasoc, kic naponkent lattyac magoc karat, v.temenyeket le nyomdozzac, kuthiaiokat meg égetec, felesegeket el viszic; keues beszeddel, mint valami ellenseges langtul munkaiokat latyac semiue lenni, es azert ohaituan sirnac, es añal inkab, hogy azoktul szenuedic kic az hadbanis semirekellõc, es bár az Istentelen ellenseg raitoc vgyan diadalmat vet volnais, ez nyomorusagokat tûlõc nem varnac. Touabba az leg nehezb el tûresre, minden boszu tetelekreis, halgatnioc kel û nekiec, vgy hogy, meg se merienec moczanni, auagy faidalmokat sirassal ielenteni, mindgyarast fegyuerrel fenegetic, ha kõnyûhullatasokat, es szõpõgeseket el nem reytic, es fogiac, vtolso oraioc feieken vagyon: Ezt hazankért hadakozni, auagy inkab ellene fegyuert fogni? Ezt hazanknac segetsegul teñi. auagy pustasagyara talaltatni? Bizonyara amaz Festus vgyan iol keszdet szollani az hadnac neuezeti felõl, ki az hadat az vadaktul mondgya hogy talaltatot, miuel hogy azokhoz illendõ inkab, hogy sem az emberekhez az vér ontas, es egy más ellen valo boszusag ûzes: de bizonyara nen latunc oly vad allatokat, kic egy másnac boszusagat vgy ûze, mint ember az ember ellen. Nem de iob volnae, hogy az mi haragunc halando, es baratsagos egy mashoz valo akaratunc, halhatatlan volna, [p 0095] az bõlchnec mondasa szerent? de visza vagyon az dolog, mert midõn az téli idõtul be rekesztetet hadnac nepe, bizonyos helre vitettetnec, az û hadnagyitul, es elõ iaroktul, mindeneket paraznasaggal, ragadomanyal. boszu tetelel be tõltnec, es ferteztetnec az vitezec, vgyhogy egy mâk szemni kerestyeni, nen hogy hadi fegyelem, ne talaltassec û kõsztõc: Imhol egy szep leanzo kõnyûues orczaual vagyon, kit az Istentelen vitez meg szeplõsetet, szûzeseget siratya: massû az tista hazas aszonyallat magaban tistasagat, melyet az elõt magaban viselt szõpõgi, miuel hogy erõszakot szenuedet az parazna hadi embertul: nem mesze az kaszda panaszolkodic, es kõnyuez, hazi marhaianac pustasagarol, hogy nem azoktul, kic niluan valo ellensegec, hanem magoc nepetul szenuedi minden kárat, es azoktul, kic hamissan mondgyac, hogy oltalomért, es baratsagosson iûttec legyen hozzaioc, midõn nagyob artast chelekesznec az ellensegnel: es hogy keueset szolyac, anni ragadomany tõrtennic, hogy szûleieknec nyakokrul szûz leanzoc el vonattatnac, anni szabad embereknec testec fertelmesztetnec, anni niluan valo pustetas, toluaylas lattatic, hogy az Egyhazakis bekeuel ne marattanac legyen, hanem meg pustetattanac soc vénec egyedûl marattac, vén aszonoc, el hagyattattanac, kaszdagoc veghetetlen szegenysegre iutõttac, vgy hogy igazan mondhatna amaz beszedet az Loncrensiseknec kõuete, melyet monda Q. Plemnius, es vitezi felõl, az Romai tanach elõt. Az mi varasunc naponkent meg vetetic, eyel nappal gyermekeknec, [p 0096] leanzoknac, aszonyallatoknac, kiket el ragadnac, szõrnyû kialtassoc hallattatnac, vgy hogy senki ne talaltassec az mi varasunkba, ki boszut ne szenuedet legyen, es hogy valami fertelmesseg, latorsag, es fõsuenysegnec telhetetlensege ( az kic el szenuedhettec ) hogy ne tõrtent volna. Nem ok nekûl Liuius lib: 2. ab vrbe condita, az hadat nagy veszhez hassonletya: Pindarus nagy szél fuas forgasanac neuezi, mely mihelen az tengere megyen, mindeneket fõl indet, keszeret, szaggat, le nyom, az szellel hany. Valamit az had az fõldõn, azt chelekeszi, az szél az tengeren. Az meg éret vetesec le tiportatnac, emberi, auagy lo labakcal, auagy minec elõtte meg ériec, le kaszalyac: az barmoc el kergettetnec, az õrzõ pastorokat tauul ûzuen fegyuerrel: Az parasztoknac marhaioc el ragattatnac: hogy ha az prédanac, es szegenyeken vont toluay marhanac el vitelire, nem elegendõc û magoc, az nyomorult parastoknac szekerit keszeretic el vitelere, magoc marhaiat, magoc sekeren hordozni az taborban, es az telhetetlen torkos viteznec torkaba tõlteni, mint az pokolbeli haragus Cerberusnac szaiaba, az kegyetlen be irt nepnec vinni, valamit szegeny ember tizenhat, vagy husz estendõ alat véres veretekeuel kereset.

Ha szegenyec azomban, io vig orczat enni kár vallasban nem mutatnac, azt mondgyac, hogy nem hiû az feiedelemnec, aruloia hazaianac, az ellenseggel tartya, tõb marhatis reytet el hazanal, kiuel el élhet gyermekeuel, es felesegeuel, mely dolgot ha tagad, hogy nem [p 0097] reytet, feie veszteben iar dolga. Es azert torkaban forog foytogato kezec, fegyuert forgatnac elõttõc, es vgy keszeretic, hogy az el reytet penzt, es mar hat elõ hozzac. Iai szegeny nyomorult parastsagnac, nyomorult allapatya, bizonyara siralomra melto: Isten bizonsagom, hogy el vntam vala chac magamis nézni, es hallani, soc kõnyuezõ sirasokat 1 5 9 4be. Michoda kûlõmbseg vagyon imar az ellenseg, es bekeseg veszedelmebe? hanem hogy bizuasban chelekedhetnec ezec toluayioluan az bekeseges fõldõn, miuel hogy senki ninchén ki ellenec alyon semi sereg, auagy fegyuer, az ki raytoc tet boszukat meg torolhatna? mert az ellenseg alat valoknal nem mernec ilyen vakmerõn chelekedni, es toluaylani, hogy az õrzõ vitezlõ nepnec kezebe ne akadgyanac: Hogy penig még az ellensegnec mezeiet ne kellessec meg bantani, es pustetani, az Isten tõruenye tiltya, Deutr: 20. Midõn valami varast meg szallas, es soc ideig kel ot maradnod, erõssegekket kõrnyûle chinaluan, hogy meg vegyed, az gyûmõlch fákat le ne vagd, melyekcel elhetni, feyszekcel se pusztechd szellel az fákat, mert fâ az, es nem ember, es ellened az ellenseget nem szaporethatya. Ha penig nen élesre valoc, hanem vad fàc, más szûksegidre vagd le, es chinaly erõsseget belõlõc, mind addig még meg veszed az varast, mely ellened tussakodic. De bizonyara az kic ellent chelekesznec, es mindeneket égetessel, fegyuerrel, ragadomanyal, es õldõklessel szoktac ferteztetni, az hadnagynac meltosagaual ( hogy az allatta valo nepnec gonosz indulati fõlõtteb ne neuekedgyenec ) [p 0098] sûkseg hogy kemenyben meg bûntettessenec, mert ezt kõzõnseggel latyuc, hogy effele viszalatlan [!] vitezec, alab valo ellensegnekis naloknal hatat attac, es praedaua lettec. Pelda lehet amaz Schimitaknac chelekedetec, kic midõn az hosta ban [!] lakozoknac szanto mezeiet pustetottac volna, es az szõlõket tõuõkbul ki asuan, az gyûmõlchét meg tipodnac ( mint tõrtent dolga Posoni szõlõmnec 1594, az Moruai vitezec, mint valami kõkeny fát le vaguan, gyûmõlchet meg ettec az faiat az taborban meg egettec, mely volt az Posoni akasztofánal: hogy nem akattac vr Isten arra az fâra, chac fél oraig ) vgy hogy szomszed tarsoknac semit ne hadnanac: de Abimelech kegyetlentul igéle [!] vagatanac, miuel hogy akaratyat nem chelekedec, hanen tamadast kesztec vala û ellene chelekedni. Obednec fia Gaal, ki ezis naloc kegyetlen feiedelemseget akar vala tamastani, ha valami bûntetessel illette volna alatta valo népenec, es vitezinec gonos vagyodasit, nem ketlem, hogy gyõzedelmet nen vehetet volna Abimeseken, hogy meg viuanac, de miuel hogy az restseg, es fertelmes buiasag az el veszet vitezlõ népenec sziuet, tistan el fogta vala, nem talaltatec semi eszkõz, mely altal dichõseget, es tistesseget nyerhettec volna.

De az poetac mit halgatnac ez irasomban? Ha Virgiliust latom, mely szépen ir az vitezec felõl, ûket igazan mind két taborbelieket meg iruan, kedues dolog oluasni: meg mutatya nagy szépen, minemû fegyelem, es rend tartas volt az Troiabelieknel: mely engedelmes volt az vitezlõ nép: az hadnagyoc [p 0099] mely vigyazoc, es okossac: igy szol lib: 9. Aeneid:
. . . . .
Az az minden felé neznec az Troiabeliec, es fegyuerbe nagy magossan allanac, felelmesec gyakorta az varas kapuit meg tekentic, az hidakat, es kereteseket: kopiat, dardat viselnec: nyughatatlanoc Mnestheus, es Serestus, viadalomhoz kisztetõ io vitezec, kiket Aeneas, ha midõn valami nehez ellenzõ dolog kiuanta, az ifiac eleibe vetet, es azoc voltac oktato vezerec. Az kõ falon minden viteznec valami hel adatot vala, ot vigyazot, es midõn valtoznioc kellet, helekre allottac, az mit kellet oltazmanioc. [!]

Az hadnagyoknac, de û maganak is Ascaniusnac, Aeneas fianac, serenséget es gyorsasagat vgyan ot meg iria:
. . . . . )
Mikor ( vgy mond ) eiel volna, az hadnagyoc, es fõ ifiac tanachot tartnac vala, az orszagnac nagy, es fõ dolgairol, mit kellessec chelekedniec? Azomban mit miueltenec az Olaszoc, kiket akcor más neuel hiûtanac Rutili, taborokban rend tartas nekûl el teriesztue [p 0100] fekûsznec vala az pasiton, nemely reszeg, nemely iatekcal farad, nemely aluszic vala, es innen nagy ok adatec Nifusnac, ki fõ legeny vala az Troiabelieknel, kinec szerelmes tarsa Eurialus lén: annac igy keszde szollani:
. . . . .
Latode mint vagyon dolgoc az Olaszoknac, mint biznac magokban, keues vilagoc taborokban, borral, alomal teriesztue fekûsznec, minden helec chendesegbenvagyon: meg ûtec azert á tabort.

Ezis az Capitanoc, es feiedelem tisztihez illic, hogy az ifiusagot serkegessec, es gyakorlyac minden dolgoknac vegezeseben, az strazat [!] gyakorta megkerûlyec, ielen szûkseg lenni, midõn élest hordnac, azoknac panazokat meg halgatuan: az tizedeseket, viceket, [!] es egyeb tisztuiselõket, gyakorta inteni, hogy tistekbe hiuen el iarianac, es gondot viselyenec, az vitezeknec fizeteseket meg adgyac, vétkeket meg bûntessec. Minemû bûntetessec legyen penig az vitezeknec ( Modestinus meg iria ) imezec, hogy penzekbe, es fizetesekbe le vonyanac: az minemû aiandekot nekic egyebkor attac, azt meg ne adgyac: heleknec valtoztatasa, tistekbõl le veteset: fizeteseknec le tetele, es meg chufolt el bochatasa: midõn valaki kõzzûlõc az le tet hittul fõl szabadettatic, auagy az vitezlõ tistessegbõl le taszittatic: es midõn valami vétekért, nem mindnyaian, hanem tizedic szemel le vagatic. Szûkseg azokatis az vitezeket meg bûntetni, kic az hadbol ki marattanac, az kic sokaig kin iarnac, es vgy térnec az [p 0101] taborban: az ki másnac fegyueret el teueleti, es veszti: az ki az éledelt rauassaggal az tabortul masua igazetya, hogy az õuet iobban el adhassa: auagy azoknac, az ki erõuel marhaiokat el veszi: az ki az vegezõket meg haboretya: az ki, az ûtkõzetben elõszer meg futamic: ezec vagy halallal illettessenec, auagy valami nehez bûntetessel, mert az hadnagyoknac fõlõtteb valo engedelmessegec, minden gonos tetelre okot adnac, es ablakot nyitnac.

Touabba gyakorta meg kel emlekeztetni az vitezeket M. Catonac peldaiaual, hogy ellensegec ellen kegyetlenec, fenec, es vadoc legyenec, de vitezlõ tarsokhoz, es baratyokhoz embersegesec, es kegyessec: az boszu allasra hogy gyorsac legyenec, de az ingerlesre, es boszu indetasra restec. Diodorus lib 12. aztis iria egy fõ emberrõl, kinec Charunda vala neue, ilyen tõruent mondot vala az Thuriombelieknec, valaki az neki hagyot hel kiuûl hadakozandic, az zaslot el hadgya: vala, ki hazaiaért fegyuert nem akar fogni, aszony ember ruhaban õltõztessec, es az piaczon magos helen fõl alattassec, hogy az kõsseg, mint puha embert, es semire kellõt meuessec: [!] Mely tõruent hogy ki monda, chuda mely igen szegyenlic vala, valakic affele panaszba estec vala, es magokban elmeieket vgy meg feddettec, hogy az vtan vakmerõc lénnenec. Amaz Modestinus tõruen tudo, az vitezlõ nép kõzõt valo bûntetes kõzze, oda teszi az palczazast: azzal igy szoktac élni: valami palczat az hadnagy, kezeben veuen, az vétkes embert, nagy gyengen meg érte az palczaual, [p 0102] mely dolog hogy meg tõrtent, mindnyaian az kic az taborban voltanac, palczakcal, kõuekcel agyon vertec ûtet. De most nem szoktac vele élni, vagy fõl akasztyac, auagy feiet veszic, auagy kõrnyûl veuen az vitezec, dardaual altal haygalyac.

AZ KERESZTYEN HADnagyoknac meg engettetike, hogy olalkodgyanac az ellenseg ellen.

SZOKTAC kérdeni, hogy midõn niluan valo keppen az ellenseggel szembe nem mehetni, szabad, legyene az ellenseget alnoksaggal, olalkodassal, de veletlen meg ûtni, es kõrnyûl venni. Az én teczesem az volna vgyan, hogy tistessegesb, szembe menni vele, es szemlatasra meg vinnia, mert oroszlanyhoz illic az: de azt sem feddem, valaki rauas okossaggal ellenseget kõrnyûl veheti, es halloiaba vonyhatya, mely dolog Rokat ielent: es hogy szabad legyen az igazan fõl et hadban, niluan, es alattomban az ellenseggel meg vinni, az Egyhazi tõruenyis tanerya, In Decret: 23. causa: quaest: 2. c. Dominus. Es vgyannera nem vétec igy hadakozni, hogy az Isten ûnõn maga paranchola Iosuenac, hogy az Haizakat remensegec ellen meg ûtnec, Iosue 8. Ki mondhatya azert gonosnac azt az mit Isten paranchol? ves lest vgy mond az varasnac: sokat sem gondolkodec Iosue az Isten parancholatyan, hanem õt ezer valastot io legenyeket bochata vigyazasra az lesbe: az ellenseg penig magat az elõbbeni kisded nyereseggel el hiuén, nagy vakmerõn az kapukot meg nituan kirohananac, [p 0103] kiket Iosue nagy szõrnyû vagassal meg vere, es nyoma. Hassonlo rauassaggal élenec az Israel nepeis, Iud: 20. hogy az Gabaonitac ellen vinnanac, mert midõn Gabaon varasat seminemû erõuel meg adasra nem vihetnec, hanem chac keues neptulis, nagy sokasag veszne miattoc, chalard leselkedessel élenec, es az keczer valo gyõzedelmes ellenseget le verec, soc ezer embert egy hadban, es ûtkõzetben le vaguan, hat száz eleuen rabot foganac. Iakob patriarcha fiainac nemes talalmanoc lén azis, midõn leany hugokat, Dynat az Sichimitac kiralyanac fia, meg szeplõsetette volna, Gen: 34. ez gonossagot meg akaruan bûntetni, Iakobnac fiai, kép mutatassal baratsagot ielentnec vala az kiralhoz, azt monduan neki, hogy ha kõrnyûl metelkednenec az varasbeliec, ûkis keszec volnanac velec maradni, es lakni, miuel hogy az kõrnyûl meteles û naloc szent rend tartas volna: Emor gondolkoduan, es tanachot tartuan, kõrnûl metelkezec, es az egesz varasnac ferfiu emberi û vele: Azomban Simeon, es Leui fegyuert foguan, az egesz varast kiralyokcal egyetembe kic erõtlenec valanac az vy seb miat, es nem hadakozhatnac vala, le vagac, es az alnoksaggal meg gyõzec, kik kel ha mezõn kellet volna szembe meniec, semikeppen meg nem gyõzhettec volna az sokasagért, miuel hogy ezec keuesen valanac. De ha valaki nem restelli az historiakat meg tekenteni, niluan meg tapastalya, hogy soc fõ gyõzedelmec tõrtentenec gyakorta az rauas, es okos leselkedesbõl. Bizonyara fõlõtte teuelegnec azert, valakic azt velic, [p 0104] hogy inkab testi erõuel, hogy sem mint elmeuel vegezhetnec soc fõ dolgokat, mely dolgot egy poaeta rõuid szoual igy ielenget.

Bellandum est astu, leuior laus in duce dextra.

Szûkseg okossaggal hadakozni, mert kisseb digheret az Capitamban az û keze. De hozzunc valami egynehany peldat elõ, az okos talalmanyokban. Lidusoknac kiralya Haliates, midõn az Mylesiabelieket igen ostromlotta volna, Trasibulus ot valo gonduiselõ, rauassagot gondola, mert hogy az kiralnac kõuete hozzaioc az varasban igyekezic vala, hogy az Minerua templomat mellyet el rontot vala, fõl epetene: Trasibulus nagy hertelen az minemû keues buza vala az varasban, õszue hordata az piaczra, es nagy olchon hagya arulni, aztis paranchola az lakosoknac, hogy vigan lakoznanac: mely dolgot midon latot volna az kõuet, mindeneket az kiralnac meg beszelle, ki azt gondolya vala, hogy az varast rõuid nap meg vehetne, azt aletuan, hogy élese el fogyot volna, de az kõuettûl midõn ezeket hallotta volna, nagy kõnyen vegeze az varasbeliekcel. Hassonlo lén Bias Prinaeusnak is chelekedete, az mint iria Laertius lib: I.