Peechi Lvkach:AZ KERESZTYEN HADAKOZASNAC TÛKÕRE.
0086
AZ HADNAGYOKNAC, es feiedelmeknec, az bûnõs vitezec
bûnteteseben valo szûkseges kemenysegekrõl.
MIVEL hogy seminemûrendbe ez életnec tõb gonoszsag, es
faytalansag nem talaltatic, mint az hadi allapatban: Bizonyara
nagy gondgyoknac [p 0087] kel lenni az gonduiselõknec, hogy
bizonyos meg [!] szolletassal, feddessel, es
bûntetessel élyenec az vétkezõ vitezec elllen, azonis
igyekezzenec, hogy mindé vétkekbul meg vonyac, es zablalyac
ûket, vgyis tarchac magokat kõztõc, hogy inkab félyenec
tûlõc, hogy sem az ellensegtul. Mert midõn az
Romabelieknekis, az vitezlõ fegyelem, mely regtul fogua meg
tartatic vala, lassan lassan le szallana kõztõc,
Iugurtais Numidanac kegyetlen feiedelme, igen chufolya es
seminec tartya vala az tanachot: vgy añerais ment vala ez
gonoszsag, hogy az kõssegnec magoc birodalma ( mely abban
az idõben nagy fõ vala ) chac nem el nyomattatnec: minden
tisztet, es rendet vgyan arulanac Romaban: az kiknec penig
ereiec, es ertekec volt azzal kerestec dichõsegeket, nem io
tetellel: az osztogatas nagyob ioszagos erkõlch volt,
minden io erkõlcheknel, az penznec kiuansaga elõszõr
neuekedec, az vtan az birodalomra valo vagyodas, az fõ emberec,
az hizelkedõknec fûlet adanac, az igazsag, tõrueny,
minden melto dolog, lab ala nyomatec, az hizelkedes nagy
bõchûletbe lén. Mely gonos erkõlchõt nem chac az
kõsseg, de ûnõn magoc az tanach vrac kõuetenec, es
chelekedenec: Ezec, Spurius Alpinust, ki igen feslet tunya,
rest ember vala, Numiaba kûldec, hogy azokat meg
holdoltassa, ki, nem hogy az vitezeket fenyetekbe tartotta
volna, tanetuan iora ûket, hanem inkab az restsegben, es
minden feslet dologban, mesterec lénû nekiec. Azert mindenec
veszedelembe valanac ( chac hogy az mint szokas ) az nagy
szûksegben, az tanachbeliec fõl [p 0088] serkentenec,
es Q.Metellust, vy feiedelemme, es tisztartoia valasztac,
hogy ez nagy szegyent roloc el venne, miuel hogy Iugurta, az
Romai seregeket igaiaba fogta, és rabba tette vala: es azert
az el hagyot vitezeknec rend tartasat viszontac helere hoza.
De az T.Manliusnac igaz voltarul, ha ertekezûnc, fõlõtte
chudalatos dolgot hallunc: ez meltobnac itele, hogy maga fia
nekûl leñe, ki igen erõs ferfiu vala, hogy sem mint Romat
az vitezlõ felelem nekûl talaltatni. Bizonyara az û fianac
ifiusaga, dichõseges diadalma, az fõ fõ embereknec, de
az egesz seregnec kõnyõrgõ kérese, melto, es
elegedendõ volt, hogy fianac vétket meg bochatana, de mind
ezec semit nem chelekedhetenec, hanen az vitezlõ ifiat, nagy
kegyetlenûl el ragattata az hoherokcal, es feyszeuel feiet
vetete, az otbeli szokas szerent: chac azert penig, hogy az
sereg kiuul vijt volna meg, az ellenseggel, ki neuen
neuezuen, ingerli vala ûtet, de hogy az ellenseget meg
õltevala, mindnyaian õruendeznec vala az ifiunac, mind addig
még meg értec az gyõzedelmes nemes ifiunac szõnyû [!]
veszedelmet, mely rea kõuetkeznec attyanac itiletibul,
azontul mindnyaian fõlõtte meg rettenenec.
Bizonyara
meltatlan valo tõrtenet lén ez, vagy haragbol, vagy az
ingerlesbõl tamat legyen, auagy az el kerûlhetetlen
termeszetnec rendelesenec ereiebõl ( az mint szol Liuius
) mely az ifiat az diadalomra, az sereg kõzûl ki viue,
holot mind az gyõzõnec, es meg gyõzetnec, vtolso végec,
es feiec vesztese kõuetkezec. Vad parancholat, es
siralmas pelda lén ez, de hogy ez vtan az [p 0089] mi
nepûnc kõzõt effele dolog ne tõrtenyec, fõlõtte
hasznos ezt tudni. De mertekletesb lén M. Marcellus effele
bûntetesbe, mert midõn az õuei Canusiumnal nem igen iol
vittac volna, vgy meg pirongata nehez beszeddel ûket, hogy az
hadnagy feddeset nehezbnec vennec, az kár vallasnal. Azoknac
touabba az kic zasloiokat el hattac vala, arpat ada enniec. Az
szazadosoknac szablyaiokat el veue, es tiszteket masnac
ada: mely mertekletesseggel elõszõr azt nyere, hogy
harmad nap vtan nyolcz ezer ellenseget vagnanac le vitezi. Am
az P.Scipio penig, mint bûntette legyen vitezit, ha
eszûnkbe veszûc, elmeienec okos voltat, meg
esmerhetyûc. Ez midõn az vy Carthagoba laknec, tõrtenec
hogy Sucronal az û vitezi fõl zendûlnenec, vgy mint nyolcz
ezeren valanac kõztõc, kic chac heuolkodanac, es veszteg
heuerenec: Scipio halala felõl azomban sokfele hirec iûnec
vala, es hogy nagy titkon halalat beszelgetni kezdec: az
sereg azt haluan, el hiuec mindgyarast, es mint valami
delczeg louac, az zablat hatra vetuen, egyetembe kiuansagoc
szerent chelekedenec mindeneket: az szazadost nem halgattya
az alatta valo nép, sem az tizedest az õuei, vgy hogy, az
ki mit akar azt chelekeszi, annerais meñe kõztõc ez
dûhõsseg, hogy az tiszt viselõket ki ûzuen
kõzzûlõc, az ala valo népre iutna az gonduiseles,
C.Albi st Caleriust, es C.Actiust valastac az
feiedelemségre. Azomban Scipio, ki le akaria vala az népnec
ze eseket [!] chendeseteni, paranchola az népnec, hogy
Carthagoba iûnenec, kiket az varas kõzepire [p 0090]
õszue gyûte: midõn azert az vitezec mind i [!] felõl
az helre iûttec volna, igen [!] g orczaza, es pirongata ûket:
es miuel hogy anni nepet nem itille ionac le vagasra,
bochanatot ada nekic, az zendûlesnec okait, es keszdõit
meg õletuen, hogy vgyan azon helen szûnnec meg az
bûntetes, valahol az gonos tamada: azokat azert fa
oszlopokhoz kõtõzuen, veszõkcel meg szaggattac,
azvtan feyszekcel feiec vetetec, hogy vérekcel bûnhednenec,
az kic egyebeknec bekesegeket sugassal; ingerlessel,
chelchapassal szakadozast tamastuan, fõl indetanac.
Mely kemeny bûntetes, valami engedelemmel, miuel hogy meg
lagyettatéc, annit hasznala, hogy chac íntesereis az vtan,
mindenben keszen talalna vitezit.
Sempronius Gracchus touabba
midõn Hañonnac neoet, Beneuentumnal meg verte volna, veue
eszebe, hogy az û vitezi kõzzûl nemelyec, az
ûtkõzõtbe visza leptenec volna, nem akaruan ezt
bûntetes nekûl hadni, õszue hiuan ûket, erõssen
meg eskûttete, hogy soha az vtan, az hadnac ideien
kûlõmben sem ennenec, sem innanac, hanem fõn alua,
dicheretes valasztast szerezuen az io erkõlch, es
tunyasag kõzõt. Ioab Dauid kiral nepenec hadnagyais,
tekentetet visele az soc vétkezet nepre, mert midõn Seba,
Bochrusnac fia trombitat fuiatna, es az nep kõzzûl
sokakat Ioab melõl el hitetne, nagy hamarsaggal kõuete
ûket Abela varasaig, melyet midôn kemenyben ostromlana,
es meg akarnac adni, mertekletesseggel éle, az szallast
el hagyuan, miuel hogy Sebanac, ki oka vala ez veszekedesnec,
feiet [p 0091] veue, es bekeuel visza hoza az û nepet,
gyõzedelemel. Ha penig valaki effele tõruenyeket, es
bûnteteseket az vitezeknec, neheznec, kegyetleñec, es
fõlõtte fene chelekedetnec mondgya lenni, bizonyara teueleg
az, mert igy Dauid kegyetlen let volna, miuel hogy amaz
Amalachites ifiat meg õlete, feietvétetuen, 2 Reg: I. noha az
û ellensegeis Saul, igen kegyelmesnec monta, mert
egynehanszer meg õlhette volna ûtet, I. Reg: 24. Touabba
azertis kegyetlen volt, hogy Amontul az Amonitaknac kiralyatul,
miuel hogy az kõueteket meg bantotta vala, minden nemzeteknec
tõruenye ellen, Coronaiat el veue? Moyses elmeienel mi
lehetet szeledeb, es chendesb, ki az û ideiebeli embereknel
egyigyûb vala? mind az altal, az kõzvitezlõ nepet az
fertelmessegért az Madianitaknac seregeuel le vagata,
feiedelmeket, hogy ez vétket el halgattac vala, fõl
akasztata, mely dolgaual, es kemeny itiletiuel magat meg
gyalazzae? semikeppen nem, mert szûkseg az tunya
veszteg heuerõ elmeket, gyorsa, es eleuenne teñi, az
vitezlõ fegyelem altal, bizonyos bûntetessekcel fõl
indetuan.
Ez elõt, chac nem regenis, oly félelem volt az
Nemetec kõzõt, hogy chuda volt: ám iriac Albanus hadnagy
felõl, ki az Louanium varas elõt, egy Ispaniol ifiat valami
cher fara fõl akasztata, es egy kisded malaczot az nyakara,
mellyet egy parast aszontul erõuel el vet volt: azertis
kõttette vala nyakara az malaczot, hogy pelda leñe egyebeknec,
mert valahol talaltatic az félelem, ot vagyon az eleuen
vastagsagis. Azt nem kiuanom, vgyan arra sem intec egy
hadnagyotis, [p 0092] hogy Manliusoc legyenec, es hogy semit
ne nezzenec az ifiusagra, es emberi gyarlosagra, meg
bûntetuen akarmi kisded fogyatkozastis, nagy nyilatkozo
bûntetessel, hanem hogy igaz mertekkel meg lassac az
vitezeknec bûnõkõt, es vetkeket, azonis igyekezzenec, hogy
kõzep szerent valo bûntetessel fedgyec, es
bûntessec ûket.
Iosue, Moysest ki kõuete az
tisztben, es szeledsegnec lelkebe, Iosu:7. midõn meg
tapastalta volna Achanot Charminac fiat, hogy Istennec
parancholatyat hatra hagyuan, az meg tiltot peldabol, valami
ruhat, es ézûstõt egyeb marhaual el lopot volna,
kõuekcel agyon verete, es minden marhaiat tûzzel meg égete.
Ez helen ved eszedbe, mit erdemlyenec azoc, kic tulaydon
hazaiokban, minec elõtte az ellensegre kivitetnec, zold
fizetesekcel, mely eleg nagy, es kaszdag meg nem elegeduen,
az szorgalmatos szanto embereket õszue rontyac, iezgetic,
meg fosztyac, es chac nem belitis ki vonszac, es miuel hogy
semi Istenesseg nem talaltatic azoc kõzõt, á kic
tabort kõuetnec, mint valami Harpiac es cherebo bugarac,
mindent meg emesztnec, szellel rõpõsuen, mindeneket
rutetnac, az vetesec el égettetnec, az iegyben valo szûzec
el vitettetnec, az szûzec meg szeplõsetetnec, mind
barom, es oktalan allatoc el haytatnac. Ha valamely kaszda
ellene chac meg moczanis, mindgyarast, vagy arczul veric, vagy
hazabol ki ûzetic: ha penig az Istentelen toluaioc ellen
fõl tamad, fegyuerrel kergettetic, ha elõlõc el nem
szalad. De effelec michodasoc lesznec az [p 0093]
ellenseg ellen, kic az õueiuel ezt chelekeszic? Azt
mondgyame kegyetlen Capitannac, auagy feiedelemnec, az ki
effeleknec eleit veszi, es Istentelen chelekedetit meg feddi,
es vegtere nehez bûntetessel meltan illeti, Peldanc vagyon
amaz Tamerlan neuõ Tatar feiedelemrõl, es haduiselõrõl,
ki fõlõtte kemenyen igyekezec az vitezlõ fegyelmet, es rend
tartast õrzeni: midõn az kisdedAsian nepet altal vinne,
tõrtenetbûl eleibe futamec egy aszonyallat, haiat feien
szellel hanyuan, nagy sirassal kõnyuezuen, melyet veri
vala, ki midõn az kiraly labahoz esec ( nagy soc panaszal
mint szokasoc az aszonyoknac ) az raita tet hatalmat, es
boszusagot meg beszelle, hogy egy vitez, valami keues
teiet, es saytyat erõuel el vette volna: hiuatac az vitezt:
el õ iûue: kérdec ha igaz: amaz tagadgya: az aszony
viszontac eskûszic, hog igaz az mit mondot: Rõuid
szoual: paranchola az feiedelem, hogy az viteznec hasat fõl
meczenec, kinec gyomraba mind az teiet, es saytot meg talalac:
ki az aszonnac penzt aduan, el bochata: mi lehet ez peldanal
nagyob, es neuezetesb? Irt vgyan Aurelianus feiedelen az û
tistartoiahoz szép leuelet: az, vitezlõ parancholatokcal,
es tõruenekcel rakua: Senyki ( vgymond ) másnac tikfiat el
ne vegye, masnac iuhat ingyen se illesse: vetesere ne
lepiec: szõlõiét ne szedgye, hogy az ellensegnec
praedaiabul taplaltassec az tabor, nem penig az alatta valo
népnec kõnûhullatasaual: tista fegyuere legyen, es az
û zoldgya õuezõien legyen, ne az konyhan. Mely erõs
feiedelemnec, szentseges vegezese, bár neha az
gonduiselõknec [p 0094] szemec eleibe iûiõn, es az
vitezlõ nepnec eszebe iutassac: az kic ellene iarnac meg
bûntessec, bizonyara hiuebbec lesznec hadnagyokhoz az
vitezec, bekesegben lesznec az parasztoc, es tistab vtis
talaltatic tûlõc az gyõzedelemre. Meg szûñec talam
azomban melto panaszolkodasoc, kic naponkent lattyac magoc
karat, v.temenyeket le nyomdozzac, kuthiaiokat meg égetec,
felesegeket el viszic; keues beszeddel, mint valami
ellenseges langtul munkaiokat latyac semiue lenni, es azert
ohaituan sirnac, es añal inkab, hogy azoktul szenuedic kic
az hadbanis semirekellõc, es bár az Istentelen ellenseg
raitoc vgyan diadalmat vet volnais, ez nyomorusagokat tûlõc
nem varnac. Touabba az leg nehezb el tûresre, minden
boszu tetelekreis, halgatnioc kel û nekiec, vgy hogy, meg
se merienec moczanni, auagy faidalmokat sirassal
ielenteni, mindgyarast fegyuerrel fenegetic, ha
kõnyûhullatasokat, es szõpõgeseket el nem reytic,
es fogiac, vtolso oraioc feieken vagyon: Ezt hazankért
hadakozni, auagy inkab ellene fegyuert fogni? Ezt hazanknac
segetsegul teñi. auagy pustasagyara talaltatni?
Bizonyara amaz Festus vgyan iol keszdet szollani az hadnac
neuezeti felõl, ki az hadat az vadaktul mondgya hogy
talaltatot, miuel hogy azokhoz illendõ inkab, hogy sem az
emberekhez az vér ontas, es egy más ellen valo boszusag
ûzes: de bizonyara nen latunc oly vad allatokat, kic egy
másnac boszusagat vgy ûze, mint ember az ember ellen.
Nem de iob volnae, hogy az mi haragunc halando, es baratsagos
egy mashoz valo akaratunc, halhatatlan volna, [p 0095] az
bõlchnec mondasa szerent? de visza vagyon az dolog, mert
midõn az téli idõtul be rekesztetet hadnac nepe, bizonyos
helre vitettetnec, az û hadnagyitul, es elõ iaroktul,
mindeneket paraznasaggal, ragadomanyal. boszu tetelel be
tõltnec, es ferteztetnec az vitezec, vgyhogy egy mâk szemni
kerestyeni, nen hogy hadi fegyelem, ne talaltassec û
kõsztõc: Imhol egy szep leanzo kõnyûues orczaual
vagyon, kit az Istentelen vitez meg szeplõsetet,
szûzeseget siratya: massû az tista hazas
aszonyallat magaban tistasagat, melyet az elõt magaban
viselt szõpõgi, miuel hogy erõszakot szenuedet az
parazna hadi embertul: nem mesze az kaszda panaszolkodic,
es kõnyuez, hazi marhaianac pustasagarol, hogy nem azoktul,
kic niluan valo ellensegec, hanem magoc nepetul szenuedi
minden kárat, es azoktul, kic hamissan mondgyac, hogy
oltalomért, es baratsagosson iûttec legyen hozzaioc,
midõn nagyob artast chelekesznec az ellensegnel: es hogy
keueset szolyac, anni ragadomany tõrtennic, hogy
szûleieknec nyakokrul szûz leanzoc el vonattatnac, anni
szabad embereknec testec fertelmesztetnec, anni niluan valo
pustetas, toluaylas lattatic, hogy az Egyhazakis bekeuel ne
marattanac legyen, hanem meg pustetattanac soc vénec
egyedûl marattac, vén aszonoc, el hagyattattanac,
kaszdagoc veghetetlen szegenysegre iutõttac, vgy hogy
igazan mondhatna amaz beszedet az Loncrensiseknec kõuete,
melyet monda Q. Plemnius, es vitezi felõl, az Romai tanach
elõt. Az mi varasunc naponkent meg vetetic, eyel nappal
gyermekeknec, [p 0096] leanzoknac, aszonyallatoknac, kiket el
ragadnac, szõrnyû kialtassoc hallattatnac, vgy hogy
senki ne talaltassec az mi varasunkba, ki boszut ne
szenuedet legyen, es hogy valami fertelmesseg, latorsag,
es fõsuenysegnec telhetetlensege ( az kic el
szenuedhettec ) hogy ne tõrtent volna. Nem ok nekûl Liuius
lib: 2. ab vrbe condita, az hadat nagy veszhez
hassonletya: Pindarus nagy szél fuas forgasanac neuezi,
mely mihelen az tengere megyen, mindeneket fõl indet,
keszeret, szaggat, le nyom, az szellel hany. Valamit az had
az fõldõn, azt chelekeszi, az szél az tengeren. Az meg
éret vetesec le tiportatnac, emberi, auagy lo labakcal, auagy
minec elõtte meg ériec, le kaszalyac: az barmoc el
kergettetnec, az õrzõ pastorokat tauul ûzuen fegyuerrel:
Az parasztoknac marhaioc el ragattatnac: hogy ha az prédanac,
es szegenyeken vont toluay marhanac el vitelire, nem
elegendõc û magoc, az nyomorult parastoknac szekerit
keszeretic el vitelere, magoc marhaiat, magoc sekeren
hordozni az taborban, es az telhetetlen torkos viteznec torkaba
tõlteni, mint az pokolbeli haragus Cerberusnac szaiaba, az
kegyetlen be irt nepnec vinni, valamit szegeny ember tizenhat,
vagy husz estendõ alat véres veretekeuel kereset.
Ha
szegenyec azomban, io vig orczat enni kár vallasban nem
mutatnac, azt mondgyac, hogy nem hiû az feiedelemnec, aruloia
hazaianac, az ellenseggel tartya, tõb marhatis reytet el
hazanal, kiuel el élhet gyermekeuel, es felesegeuel, mely
dolgot ha tagad, hogy nem [p 0097] reytet, feie veszteben iar
dolga. Es azert torkaban forog foytogato kezec, fegyuert
forgatnac elõttõc, es vgy keszeretic, hogy az el reytet
penzt, es mar hat elõ hozzac. Iai szegeny nyomorult
parastsagnac, nyomorult allapatya, bizonyara siralomra
melto: Isten bizonsagom, hogy el vntam vala chac magamis
nézni, es hallani, soc kõnyuezõ sirasokat 1 5 9 4be.
Michoda kûlõmbseg vagyon imar az ellenseg, es bekeseg
veszedelmebe? hanem hogy bizuasban chelekedhetnec ezec
toluayioluan az bekeseges fõldõn, miuel hogy senki
ninchén ki ellenec alyon semi sereg, auagy fegyuer, az ki
raytoc tet boszukat meg torolhatna? mert az ellenseg alat
valoknal nem mernec ilyen vakmerõn chelekedni, es toluaylani,
hogy az õrzõ vitezlõ nepnec kezebe ne akadgyanac: Hogy
penig még az ellensegnec mezeiet ne kellessec meg bantani,
es pustetani, az Isten tõruenye tiltya, Deutr: 20. Midõn
valami varast meg szallas, es soc ideig kel ot maradnod,
erõssegekket kõrnyûle chinaluan, hogy meg vegyed, az
gyûmõlch fákat le ne vagd, melyekcel elhetni, feyszekcel
se pusztechd szellel az fákat, mert fâ az, es nem ember,
es ellened az ellenseget nem szaporethatya. Ha penig nen
élesre valoc, hanem vad fàc, más szûksegidre vagd le,
es chinaly erõsseget belõlõc, mind addig még meg
veszed az varast, mely ellened tussakodic. De bizonyara
az kic ellent chelekesznec, es mindeneket égetessel,
fegyuerrel, ragadomanyal, es õldõklessel szoktac
ferteztetni, az hadnagynac meltosagaual ( hogy az allatta valo
nepnec gonosz indulati fõlõtteb ne neuekedgyenec )
[p 0098] sûkseg hogy kemenyben meg bûntettessenec,
mert ezt kõzõnseggel latyuc, hogy effele viszalatlan [!]
vitezec, alab valo ellensegnekis naloknal hatat attac, es
praedaua lettec. Pelda lehet amaz Schimitaknac chelekedetec, kic
midõn az hosta ban [!] lakozoknac szanto mezeiet
pustetottac volna, es az szõlõket tõuõkbul ki
asuan, az gyûmõlchét meg tipodnac ( mint tõrtent dolga
Posoni szõlõmnec 1594, az Moruai vitezec, mint valami
kõkeny fát le vaguan, gyûmõlchet meg ettec az faiat az
taborban meg egettec, mely volt az Posoni akasztofánal: hogy
nem akattac vr Isten arra az fâra, chac fél oraig ) vgy
hogy szomszed tarsoknac semit ne hadnanac: de Abimelech
kegyetlentul igéle [!] vagatanac, miuel hogy akaratyat nem
chelekedec, hanen tamadast kesztec vala û ellene
chelekedni. Obednec fia Gaal, ki ezis naloc kegyetlen
feiedelemseget akar vala tamastani, ha valami
bûntetessel illette volna alatta valo népenec, es
vitezinec gonos vagyodasit, nem ketlem, hogy gyõzedelmet nen
vehetet volna Abimeseken, hogy meg viuanac, de miuel hogy az
restseg, es fertelmes buiasag az el veszet vitezlõ
népenec sziuet, tistan el fogta vala, nem talaltatec semi
eszkõz, mely altal dichõseget, es tistesseget
nyerhettec volna.
De az poetac mit halgatnac ez irasomban? Ha
Virgiliust latom, mely szépen ir az vitezec felõl, ûket
igazan mind két taborbelieket meg iruan, kedues dolog oluasni:
meg mutatya nagy szépen, minemû fegyelem, es rend tartas
volt az Troiabelieknel: mely engedelmes volt az vitezlõ nép:
az hadnagyoc [p 0099] mely vigyazoc, es okossac: igy szol
lib: 9. Aeneid:
. . . . .
Az az minden felé neznec
az Troiabeliec, es fegyuerbe nagy magossan allanac,
felelmesec gyakorta az varas kapuit meg tekentic, az hidakat,
es kereteseket: kopiat, dardat viselnec: nyughatatlanoc
Mnestheus, es Serestus, viadalomhoz kisztetõ io vitezec,
kiket Aeneas, ha midõn valami nehez ellenzõ dolog kiuanta, az
ifiac eleibe vetet, es azoc voltac oktato vezerec. Az kõ falon
minden viteznec valami hel adatot vala, ot vigyazot, es midõn
valtoznioc kellet, helekre allottac, az mit kellet oltazmanioc.
[!]
Az hadnagyoknac, de û maganak is Ascaniusnac, Aeneas
fianac, serenséget es gyorsasagat vgyan ot meg iria:
. . . . . )
Mikor ( vgy mond ) eiel volna, az hadnagyoc,
es fõ ifiac tanachot tartnac vala, az orszagnac nagy, es fõ
dolgairol, mit kellessec chelekedniec? Azomban mit miueltenec
az Olaszoc, kiket akcor más neuel hiûtanac Rutili,
taborokban rend tartas nekûl el teriesztue [p 0100]
fekûsznec vala az pasiton, nemely reszeg, nemely iatekcal
farad, nemely aluszic vala, es innen nagy ok adatec Nifusnac,
ki fõ legeny vala az Troiabelieknel, kinec szerelmes tarsa
Eurialus lén: annac igy keszde szollani:
. . . . .
Latode mint vagyon dolgoc az Olaszoknac, mint biznac
magokban, keues vilagoc taborokban, borral, alomal teriesztue
fekûsznec, minden helec chendesegbenvagyon: meg ûtec
azert á tabort.
Ezis az Capitanoc, es feiedelem tisztihez
illic, hogy az ifiusagot serkegessec, es gyakorlyac minden
dolgoknac vegezeseben, az strazat [!] gyakorta megkerûlyec,
ielen szûkseg lenni, midõn élest hordnac, azoknac
panazokat meg halgatuan: az tizedeseket, viceket, [!] es egyeb
tisztuiselõket, gyakorta inteni, hogy tistekbe hiuen el
iarianac, es gondot viselyenec, az vitezeknec fizeteseket meg
adgyac, vétkeket meg bûntessec. Minemû bûntetessec
legyen penig az vitezeknec ( Modestinus meg iria ) imezec, hogy
penzekbe, es fizetesekbe le vonyanac: az minemû aiandekot
nekic egyebkor attac, azt meg ne adgyac: heleknec valtoztatasa,
tistekbõl le veteset: fizeteseknec le tetele, es meg
chufolt el bochatasa: midõn valaki kõzzûlõc az le tet
hittul fõl szabadettatic, auagy az vitezlõ
tistessegbõl le taszittatic: es midõn valami
vétekért, nem mindnyaian, hanem tizedic szemel le vagatic.
Szûkseg azokatis az vitezeket meg bûntetni, kic az hadbol
ki marattanac, az kic sokaig kin iarnac, es vgy térnec az
[p 0101] taborban: az ki másnac fegyueret el teueleti, es
veszti: az ki az éledelt rauassaggal az tabortul masua
igazetya, hogy az õuet iobban el adhassa: auagy azoknac, az
ki erõuel marhaiokat el veszi: az ki az vegezõket meg
haboretya: az ki, az ûtkõzetben elõszer meg futamic: ezec
vagy halallal illettessenec, auagy valami nehez
bûntetessel, mert az hadnagyoknac fõlõtteb valo
engedelmessegec, minden gonos tetelre okot adnac, es ablakot
nyitnac.
Touabba gyakorta meg kel emlekeztetni az vitezeket M.
Catonac peldaiaual, hogy ellensegec ellen kegyetlenec, fenec,
es vadoc legyenec, de vitezlõ tarsokhoz, es baratyokhoz
embersegesec, es kegyessec: az boszu allasra hogy
gyorsac legyenec, de az ingerlesre, es boszu indetasra
restec. Diodorus lib 12. aztis iria egy fõ emberrõl, kinec
Charunda vala neue, ilyen tõruent mondot vala az
Thuriombelieknec, valaki az neki hagyot hel kiuûl hadakozandic,
az zaslot el hadgya: vala, ki hazaiaért fegyuert nem akar fogni,
aszony ember ruhaban õltõztessec, es az piaczon magos
helen fõl alattassec, hogy az kõsseg, mint puha
embert, es semire kellõt meuessec: [!] Mely tõruent
hogy ki monda, chuda mely igen szegyenlic vala, valakic affele
panaszba estec vala, es magokban elmeieket vgy meg feddettec,
hogy az vtan vakmerõc lénnenec. Amaz Modestinus tõruen
tudo, az vitezlõ nép kõzõt valo bûntetes kõzze, oda
teszi az palczazast: azzal igy szoktac élni: valami
palczat az hadnagy, kezeben veuen, az vétkes embert, nagy
gyengen meg érte az palczaual, [p 0102] mely dolog hogy meg
tõrtent, mindnyaian az kic az taborban voltanac, palczakcal,
kõuekcel agyon vertec ûtet. De most nem szoktac vele
élni, vagy fõl akasztyac, auagy feiet veszic, auagy
kõrnyûl veuen az vitezec, dardaual altal haygalyac.
AZ
KERESZTYEN HADnagyoknac meg engettetike, hogy olalkodgyanac az
ellenseg ellen.
SZOKTAC kérdeni, hogy midõn niluan
valo keppen az ellenseggel szembe nem mehetni, szabad,
legyene az ellenseget alnoksaggal, olalkodassal, de
veletlen meg ûtni, es kõrnyûl venni. Az én teczesem az
volna vgyan, hogy tistessegesb, szembe menni vele, es
szemlatasra meg vinnia, mert oroszlanyhoz illic az: de azt
sem feddem, valaki rauas okossaggal ellenseget
kõrnyûl veheti, es halloiaba vonyhatya, mely dolog Rokat
ielent: es hogy szabad legyen az igazan fõl et hadban,
niluan, es alattomban az ellenseggel meg vinni, az Egyhazi
tõruenyis tanerya, In Decret: 23. causa: quaest: 2. c.
Dominus. Es vgyannera nem vétec igy hadakozni, hogy az
Isten ûnõn maga paranchola Iosuenac, hogy az Haizakat
remensegec ellen meg ûtnec, Iosue 8. Ki mondhatya azert
gonosnac azt az mit Isten paranchol? ves lest vgy mond az
varasnac: sokat sem gondolkodec Iosue az Isten
parancholatyan, hanem õt ezer valastot io legenyeket bochata
vigyazasra az lesbe: az ellenseg penig magat az elõbbeni
kisded nyereseggel el hiuén, nagy vakmerõn az kapukot meg
nituan kirohananac, [p 0103] kiket Iosue nagy szõrnyû
vagassal meg vere, es nyoma. Hassonlo rauassaggal
élenec az Israel nepeis, Iud: 20. hogy az Gabaonitac ellen
vinnanac, mert midõn Gabaon varasat seminemû erõuel meg
adasra nem vihetnec, hanem chac keues neptulis, nagy
sokasag veszne miattoc, chalard leselkedessel
élenec, es az keczer valo gyõzedelmes ellenseget le verec,
soc ezer embert egy hadban, es ûtkõzetben le vaguan, hat
száz eleuen rabot foganac. Iakob patriarcha fiainac nemes
talalmanoc lén azis, midõn leany hugokat, Dynat az Sichimitac
kiralyanac fia, meg szeplõsetette volna, Gen: 34. ez
gonossagot meg akaruan bûntetni, Iakobnac fiai, kép
mutatassal baratsagot ielentnec vala az kiralhoz, azt
monduan neki, hogy ha kõrnyûl metelkednenec az varasbeliec,
ûkis keszec volnanac velec maradni, es lakni, miuel hogy az
kõrnyûl meteles û naloc szent rend tartas volna: Emor
gondolkoduan, es tanachot tartuan, kõrnûl metelkezec, es az
egesz varasnac ferfiu emberi û vele: Azomban Simeon, es
Leui fegyuert foguan, az egesz varast kiralyokcal egyetembe
kic erõtlenec valanac az vy seb miat, es nem hadakozhatnac
vala, le vagac, es az alnoksaggal meg gyõzec, kik kel ha
mezõn kellet volna szembe meniec, semikeppen meg nem
gyõzhettec volna az sokasagért, miuel hogy ezec keuesen
valanac. De ha valaki nem restelli az historiakat meg
tekenteni, niluan meg tapastalya, hogy soc fõ gyõzedelmec
tõrtentenec gyakorta az rauas, es okos leselkedesbõl.
Bizonyara fõlõtte teuelegnec azert, valakic azt velic,
[p 0104] hogy inkab testi erõuel, hogy sem mint elmeuel
vegezhetnec soc fõ dolgokat, mely dolgot egy poaeta rõuid
szoual igy ielenget.
Bellandum est astu, leuior laus in
duce dextra.
Szûkseg okossaggal hadakozni, mert
kisseb digheret az Capitamban az û keze. De hozzunc valami
egynehany peldat elõ, az okos talalmanyokban. Lidusoknac
kiralya Haliates, midõn az Mylesiabelieket igen ostromlotta
volna, Trasibulus ot valo gonduiselõ, rauassagot gondola,
mert hogy az kiralnac kõuete hozzaioc az varasban igyekezic
vala, hogy az Minerua templomat mellyet el rontot vala, fõl
epetene: Trasibulus nagy hertelen az minemû keues buza vala az
varasban, õszue hordata az piaczra, es nagy olchon hagya
arulni, aztis paranchola az lakosoknac, hogy vigan lakoznanac:
mely dolgot midon latot volna az kõuet, mindeneket az kiralnac
meg beszelle, ki azt gondolya vala, hogy az varast rõuid
nap meg vehetne, azt aletuan, hogy élese el fogyot volna, de
az kõuettûl midõn ezeket hallotta volna, nagy kõnyen
vegeze az varasbeliekcel. Hassonlo lén Bias Prinaeusnak
is chelekedete, az mint iria Laertius lib: I.