Kulcsár György:AZ ÕRDÕGNEC A PENITENCIA TARTO
BÛNÕSSEL VALÓ VETEKEDÉSÉRÕL: ES AZ KÉTSÉGBE
ESSÉS ELLEN AZ REMÉNSÉGRÕL VALÓ TANUSSÁG. 00017
Kisértõ. : Hogy mé1red azt mondany, s-hogy
mé1rz engem patuarkodónac es irás vesztegetõnec
neuezny? Nem de, nem azon igéckel szàmlalåmé elõue az
irás bizonysagit, a mint az Bibliaba vágyon, vgy annyra,
hogy mé1g chac egy pontut sem hadtam el benne sem
kûlõmben nem mondottam? Azért m: é1g ecképpen el nem
szal áz.
Bûnõs. : Méltán neuezlec en
tegedet patuarkodónac es irás vesztegetõnec: Mert az en
Istenemnec bészédében [p 0018] es annac
tanéitásában à mellyec egygiõué1 valóc volnánac, annac
egy részét elõ hozod, à tõbbit kedig el hagyod. Chac
azt hozod elõ, acki néked tetzic es vgy mint melletted vall az
emberec veszedelmére: De à mi ellened vagyon, azt el
hagiod, mint ha vgyan nem kellyene. Hiszem patuárkodás
ez. Sokat szollaz en nékem az Tõruén felõl, hogy bé
nem tellyeséitõttem, de az Euangeliomrol chac meg sem
emlekõzõl, mint ha semmi kõzõm nem volna hozzá. Az
Isten kedig nem chac az Tõruént adta az embereknec: hanen az
Euangeliomotis. Azért ha igazan, es nem patuarkodoul akarod az
Isten beszédét bizonságul elõue hozni, ollyan
módon, es ollyan rendel hozd elõue, mint az irás mutattya.
[p 0019] Mert az elõszõr à Tõruént veti elõue, à
melybõl bûnõs voltunkat es méltó kárhozatunkat meg
ismeriõc: De azzal nem elé1geszic, hanem az
Euangeliomotis elõncbe adgya, melly meg tanéit arra, mint
szabadulhassunc meg bûneinctõl, es mint
menekedhessûnc ki az kárhozatbul, es hogy az Christusban
való hût által tartassunc meg. Az Euangeliomban azért
vigaztalást es segedelmet találunc, es azt-is meg tanolliuc
onnét, hogy à Tõruény minket el nem kárhoztathat.
Kisértõ. : Semmi az à mit te mondasz. Nemde, nem
az te Istenednec szauáé ez: ezt chelekedgied, es élz
á6ltala? Ha azért az életre akarz bé1 menny,
szûkségképpen meg kelly tartanod az Isten
parantsolatit. Mert az bizony dolog, hogy nem azért adta ki
Isten az õ parantsolatit, [p 0020] hogy meg
vtàltassanac, es vakmerõképpen meg szegessenec:
de hogy meg tartassanac. Vetekedic à te Pál Apostolod-is,
es sokat szol à hû felõl, Rom: 3. de azzal rekezti
bé szauát, hogy à Tõruény az Euangéliombéli hût
åltal semmiué nem lészen, es el nem vétethetic, de
sõt inkáb erõssèitetic. Te magad is tudod azt, hogy à
te Istened az Euangéliomban mindõnõt az Tõruénre
tanéit, es annac tellyeséitéssét kiuánnya. Azt mondgia
az Apostal-is, Rom: 2 hogy az kic az hamisságnac engednec,
azokra meg hábrodás, harag, sanyarusság, es
kõsserõség iõ. Hiszem hallod immár az
Euangeliombol ( hogy ha ollyan igen nagy bõtsûletben vagion
nalad az Euangeliom, ) hogy az Isten az õ parantsolatinac
meg tartássát es tellyeséitését kiuánnya
mindenectûl valakic haragiába nem akarnac esny. Mert azt
mondgia a Pál Apostal, 2. Thess: I. hogy az Isten bozzut
all azokon kic nem engednec az Euangeliomnac, ackic õrõcké
való kin-szenuedésnec veszedelmé0uel bûntettetnec
meg. AZ Euangeliom ké0dig soc helyen bizonittya azt, hogy egy
bûnõs sem mégien bè menyorszagba. Azért chac az
hogy kétségbe dssél: Mert hyába való à te álmadozó
reménséged.