Kulcsár György:AZ ÕRDÕGNEC A PENITENCIA TARTO BÛNÕSSEL VALÓ VETEKEDÉSÉRÕL: ES AZ KÉTSÉGBE ESSÉS ELLEN AZ REMÉNSÉGRÕL VALÓ TANUSSÁG. 00017


Kisértõ. : Hogy mé1red azt mondany, s-hogy mé1rz engem patuarkodónac es irás vesztegetõnec neuezny? Nem de, nem azon igéckel szàmlalåmé elõue az irás bizonysagit, a mint az Bibliaba vágyon, vgy annyra, hogy mé1g chac egy pontut sem hadtam el benne sem kûlõmben nem mondottam? Azért m: é1g ecképpen el nem szal áz.

Bûnõs. : Méltán neuezlec en tegedet patuarkodónac es irás vesztegetõnec: Mert az en Istenemnec bészédében [p 0018] es annac tanéitásában à mellyec egygiõué1 valóc volnánac, annac egy részét elõ hozod, à tõbbit kedig el hagyod. Chac azt hozod elõ, acki néked tetzic es vgy mint melletted vall az emberec veszedelmére: De à mi ellened vagyon, azt el hagiod, mint ha vgyan nem kellyene. Hiszem patuárkodás ez. Sokat szollaz en nékem az Tõruén felõl, hogy bé nem tellyeséitõttem, de az Euangeliomrol chac meg sem emlekõzõl, mint ha semmi kõzõm nem volna hozzá. Az Isten kedig nem chac az Tõruént adta az embereknec: hanen az Euangeliomotis. Azért ha igazan, es nem patuarkodoul akarod az Isten beszédét bizonságul elõue hozni, ollyan módon, es ollyan rendel hozd elõue, mint az irás mutattya. [p 0019] Mert az elõszõr à Tõruént veti elõue, à melybõl bûnõs voltunkat es méltó kárhozatunkat meg ismeriõc: De azzal nem elé1geszic, hanem az Euangeliomotis elõncbe adgya, melly meg tanéit arra, mint szabadulhassunc meg bûneinctõl, es mint menekedhessûnc ki az kárhozatbul, es hogy az Christusban való hût által tartassunc meg. Az Euangeliomban azért vigaztalást es segedelmet találunc, es azt-is meg tanolliuc onnét, hogy à Tõruény minket el nem kárhoztathat.

Kisértõ. : Semmi az à mit te mondasz. Nemde, nem az te Istenednec szauáé ez: ezt chelekedgied, es élz á6ltala? Ha azért az életre akarz bé1 menny, szûkségképpen meg kelly tartanod az Isten parantsolatit. Mert az bizony dolog, hogy nem azért adta ki Isten az õ parantsolatit, [p 0020] hogy meg vtàltassanac, es vakmerõképpen meg szegessenec: de hogy meg tartassanac. Vetekedic à te Pál Apostolod-is, es sokat szol à hû felõl, Rom: 3. de azzal rekezti bé szauát, hogy à Tõruény az Euangéliombéli hût åltal semmiué nem lészen, es el nem vétethetic, de sõt inkáb erõssèitetic. Te magad is tudod azt, hogy à te Istened az Euangéliomban mindõnõt az Tõruénre tanéit, es annac tellyeséitéssét kiuánnya. Azt mondgia az Apostal-is, Rom: 2 hogy az kic az hamisságnac engednec, azokra meg hábrodás, harag, sanyarusság, es kõsserõség iõ. Hiszem hallod immár az Euangeliombol ( hogy ha ollyan igen nagy bõtsûletben vagion nalad az Euangeliom, ) hogy az Isten az õ parantsolatinac meg tartássát es tellyeséitését kiuánnya mindenectûl valakic haragiába nem akarnac esny. Mert azt mondgia a Pál Apostal, 2. Thess: I. hogy az Isten bozzut all azokon kic nem engednec az Euangeliomnac, ackic õrõcké való kin-szenuedésnec veszedelmé0uel bûntettetnec meg. AZ Euangeliom ké0dig soc helyen bizonittya azt, hogy egy bûnõs sem mégien bè menyorszagba. Azért chac az hogy kétségbe dssél: Mert hyába való à te álmadozó reménséged.