KÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA. MOZES HARMADIK
KÕNYVE. 0109
XXIII. Rész. ( Az isten innepeket rendel az õ
népénec. Az szombatot, az húsuetõt, pûnkõstõt,
kûrteléseknec, tiztulásoknac, és az leueles ágakból
czinált haylékoknac innépét. ) 1 SZóla az WR esmét
az Mosesnec, és monda:
2 Szóly az Izrael fiainac, és
mond meg nékiec: Az innepec à mellyeket az WRnac kel
szentelnetec, mellyeken egybe kel gyûlnõtec hogy azokat
meg szentelyetec, ezec legyenec.
3 ( Szombatnac innepe.
) Hat napon múnkalodgfyatoc, hetedic napon nyugodalomnac és
õszue gyûlésnec szent ßzombattya légyen,
semmi dolgot ackor ne tegyetec, az WRnac szombattya
légyen az, minden ti lakó helyetekben.
4 Ezec pedig az WRnac
innepi, az szent gyûlekezetre való napoc, mellyeket
bizonyos idõben kel meg szentelnetec.
5 ( HUsuet
innepe. ) Minden elsõ hólnapban, annac az hónac tizen
négyedic napian, az két estue kõzõtt, az WRnac
Paschaia, (az húsueti Báránynac meg ételénec innepe)
vagyon.
6 Azon hólnapnac tizen õtõdic napián, az WRnac
kouásztalan kenyerénec innepé vagyon, hét egész nap
kouásznélkûl való kenyereket egyetec.
7 Elsõ napon
szent gyûléstec légyen néktec, semmi rabota dolgot
az napon ne tegyetec.
8 Aldozzatoc pedig az hét napon az
WRnac tûzzel eméztendõ áldozatokat. Az hetedic naponnis
szent gyûlekezet légyen, semmi rabota dolgot à naponnis
ne tegyetec.
9 Szóla esmét az WR Mosesnec, és monda:
10 Szóly az Izrael fiainac, és mond meg nékiec: Mikor bé
menendetec az fõldre mellyet én adoc ti néktec, és meg
arattyátoc annac veteményét, az ti aratástoknac
sengeiénec elsõ kéuéiét vigyétec az papnac.
11 Es az
gabona kéuét vigye fel és mútogasßa az WR elõtt, hogy
kedues léyen ti érõttetec, à ßzombatnac másodic
napián vigye fel azt az pap.
12 Az melly napon pedig fel
viszitec az gabona kéuét, hogy az WRnac elõtte
mutogassátoc: Azon napon áldozzatoc az WRnac egészlen
meg égetendõ áldozatúl, eztendõs bárányt.
13 Es
Minhánac vigyet5ec olaijal meg egyelítettet egy Epha
lisztnec két tizedét, tûzzel meg eméztendõ áldozatra
az WRnac kedues illatra, és egy Hin bornac negyed részét.
14 Wy kenyeret pedig, és pergelt Búza feieket vagy sengét
ne egyetec, mind à napîgis mîg nem annac sengeiébõl
áldoztoc az ti Istenteknec, õrõcké való rend tartás
szerint az ti vtánnatoc valóc kõzõtt, minden lakó
helyetekben.
15 ANNAC vtánna számlállyatoc ez innepnec
vtolsó napiától, melly napon az gabona kéuét Isten
elõtt való mutogatásra fel viszitec, hét egész
hetet.
[p 0110] 16 ( Punkõstnec innepe ) Az hetedic
hétnec vtolsó napiaîg számlállyatoc õtuen napokat,
ackor az WRnac wy Minháual áldozzatoc.
17 Az ti
házaitokból hozzatoc kenyeret az Isten elõtt való
mutogatásra, mellyec egy Epha semlye liztnec két
tizedébõl sûltec legyenec kouászszal, hogy az
WRnac aiándokánac elsõ sengéie légyen az.
18 Azzal
pedig az kenyérrel áldozzatoc hét ép Bárányokat
eztendõsõket, és egy gyermekdéd tinót, két kost.
Mellyec az WRnac egészlen meg égetet áldozati legyenec,
eledeli és itali áldozattal egybe, hogy meg égettessenec
ió illatú áldozatúl az WRnac.
19 Aldozzatoc egy ketske
bakotis az bûnért, és két bárányokat eztendõsõket
hálá adó áldozatúl.
20 Mellyeket à Pap mind az wy
gabonából sûlt kenyérrel egybe, és à két báránnyal
egybe az WR elõtt meg mutogasson, ezec az WRnac szent
áldozati az papé légyenec.
21 Es az Nap szent
gyûlekezetre való inneptec légyen néktec, semmi rabota
dolgot ne tegyetec az napon, õrõc rendelés szerint
minden lakó helyetekben, az ti vtánnatoc valóc kõzõtt.
22 Mikor pedig meg arattyátoc à ti fõldeteknec veteményét,
az ti fõldeteknec, széleit ne arassátoc le
mindenestûl fogua, és az te gabonádnac el húllot feieit
fel ne szedgyed, az szegénynec és az iõueuénynec
hadgyad azokat. En vagyoc à ti WRatoc Istenetec.
23 Szóla
esmét az WR MOsesnec, és monda.
24 Szóly az Izael [!]
fiainac, ezt monduán: Az hetedic hónac elsõ napia légyen
inneptec néktec, ( Trombitác zengesénec innepe. Iollehet
pedig soc vélekedes vagyõ affelõl, miért illettéc az
sidoc ez innepet, és miért akarta Isten hogy az napon
kûrtõllyenec: MInd az által kétségnelkûl az oka ez
vólt, mert azon az hólnapon soc innepec vóltac, más az,
hogy minden adásnac, véuésnec, szolgálatnac,
szabadságnac, fõldnec nyugalmánac eztendeiénec
kezdete vólt az à hó, hogy azért mind ezekhõz hozza
tartoznánac, az hónac elsõ napián akarta Isten hogy
kûrtellyenec. ) trombitác zengesénec emlekezetire,
szent gyûlekezet.
25 Semmi rabota dolgot az napon ne
tegyetec, hanem áldozzatoc az WRnac tûzzel meg égetendõ
áldozatokat.
26 Szóla esmét az WR Mosesnec, és
monda.
27 Ez hetedic hónac tizedic napián, (
Tiztulasoknac innepe. ) tiztúlásoknac innepe légyen,
szent gyûlekezettec légyen néktec az napon, és magatokat
sanyargassátoc, és tûzzel meg égetendõ áldozatokat
áldozzatoc az WRnac.
28 Semmi rabota dolgot ez napon ne
tegyetec, mert tiztulásoknac napia az, hogy meg
tiztîtassatoc ti az ti WRAtoknac Istenteknec elõtte.
29 Mert minden lélec valamelly napon nem sanyargattya magát,
ki gyomláltatic az õ népe kõzzûl.
30 Es valamelly
ember az napon valami dolgot teiend, el vesztem azt az õ
népe kõzzûl.
31 Semmi dolgot ne tegyetec, õrõcké
való rendelés szerint az ti vtánnatoc valóc kõzõtt
minden lakó helyeitekben.
32 Nyugalomnac innepe légyen az ti
néktec, mellyen magatokat sanyargassátoc, mikor annac az
hónac kilentzedic napián estue lészen: Az kilentzed
napnac estueiétõl fogua mind az másic napnac
estueié1ig szentellyétec az ti innep teket.
33 Szóla
esmét az WR Mosesnec, és monda.
34 Szóly az Izrael
fiainac ezt ( Satoros innep. ) monduán. Vgyan ezen heted
hónac tizen õtõdic napián, leueles ágakból czinált
haylokoknac innepe légyen heted napîg, az WRnac
titességére.
35 Elsõ napon szent gyûlekezet
légyen, semmi rabota dolgot az napon ne tegyetec.
36 Hét
napon áldozzatoc az WRnac tûzzel meg égetendõ áldozatokat,
annac felõtte nyóltzad naponnis szent gyûlekezettec
légyen, és áldozzatoc az WRnac tûzzel égetendõ
áldozatokat, szent innep ez, semmi rabota dolgot ne
tegyetec azon.
37 Ezec az WRnac innepi mellyeket meg kel
szentelnetec, hogy szent gyûlekezettec légyen, hogy az
WRnac tûzzel égetendõ áldozatokat áldozzatoc,
egészlen meg egétendõ áldozatot, : Minhát, bûnért
való, és itali áldozatot, mindeniket az õ napián.
38 Az
WRnac szombattyától meg válua, és minden
aiándéktoktúl, fogadás ßzerint, és szabad akarat
szerint való áldozatotoktól meg válua, mellyeket az WRnac
adtoc.
39 De ez hetedic hónac tizen õtõdic napián, mikor
az fõldnec gyûmõlczét bé takariátoc, az WRnac innepét
illyétec hét napokon, az elsõ nap nyugalomnac napia légyen.
Azonképpen az nyóltzadic nap nyugalomnac napia légyen.
40
Es vegyetec magatoknac elsõ napon szép fáknac ágait,
palma fáknac ágait, víz mellet neuekedet fûz fáckal egybe,
és õruendezzetec, az ti WRAtoknac Istenteknec elõtte hét
napîg.
41 Es szentellyétec azt az WRnac innepét hét
napîg minden eztendõben, õrõcké való rend tartás
szerint az ti vtánnatoc valókúál, minden heted hólnapban
meg szentellyétec azt.
42 Azokban az leueles ágakból
czinált haylokokban lakiatoc hét napon. Az Izrael népe kõzt
való iõueuényelis, lakianac ez haylokokban.
43 ( Mi
végre szerzette vólt Istén az sátoros innepet. )
Hogy az ti vtánnatoc valóc meg tudgyác, hogy haylékokban
laktac az Izrael fiai, mikor AEgyptumból ki hoztam õket. En
vagyoc az ti WRAtoc Istentec.
44 Szóla azért az Moses az
Izrael fiainac az WRnac innepi felõl.
XXIIII. Rész. (
Paracyollya az Isten hogy az lámpásoknac
vilagositására az Isten házában, az Izrael fiai olayt
adgyanac. Es hogy à szent kenyereket minden szombaton
meg vijtsac az papoc. Az vtán paranczollya Isten hogy meg
õllyéc azt az ki az Istennec neuérõl káromlással
szólot vala, kit meg õlnec az Izrael fiai, és meg hadgya
hogy az vtánnis mindenkor [p 0111] meg õllyéc az káromlót,
Meg paranczollya aztis hogy az gyilkost meg õllyéc, és
aztis meg bûntesséc à ki vagy felebaráttyát, vagy
barmát sérti meg. ) 1 SZóla esmét az WR
MOsesnec, és monda:
2 Paranczold meg az Izrael fiainac
hogy hozzanac te néked szépen meg tõrõtt tizta fa olayt
világnac, hogy szûntelen az világositó lámpá4ßoc
éghienec.
3 Az bizonyság tételnec suporlattyán
kiuõl, az gyûlekezetnec sátorában rendellye el azokat az
Aaron, hogy minden nap estuétõl fogua reggelîg eghienec
azoc az WR elõtt, õrõc rendelés szerint az ti
vtánnatoc valóknál.
4 Az arany gyertya tartóra rendellye
az világositó szõuednekeket az WR eleibe mindenkor.
5 Végy semlye liztetis, és sûss abból tizenkét
kenyereket, az Ephanac két tized lizte légyen mindenic
kenyér.
6 Es azokat két renduel helheztessed, hatot egy
rendbe, tizta asztalra az WR eleibe.
7 Es mindenic rendre
tégy tizta temiént, hogy az mindenic kenyér helyébe, légyen
tûzzel meg emeztendõ ió illat az WR elõtt.
8 Minden
szombaton meg wijcza azokat az pap az WR elõtt
szûntelen, az Izrael fiaitól võtt kenyerekbõl
õrõcké való rend tartás szerint.
9 Az vtán légyen
az Aaroné és az õ fiaié, kic meg egyéc azokat az szent
helyen, miuel hogy szentséges állat az, az WRnac tûzzel
meg emeztetet ádozati kõzõtt, õrõc rendélés
szerint.
10 Ki méne pedig egy Izraelbõl való
aszszoni állatnac az fia, ki AEgyptumbéli férfiutól
való vala, ki az Izraelitác kõzõtt vala. Es mikor
versengenénec az táborban ez Izraelbõl való
aszszoni állatnac fia, és egy Izraelita.
11 Az
Izraelbõl való aszszoni állatnac fia az Istennec
Neuét szidalmazuán káromlást tõn, ( Erti az
Istennec harmadic paranczolattya ellè való bûnt, holott meg
tiltya hogy senki az õ neuét hijába ne vegye. Nem abban
vétkezet azért ez ember hogy az Istennec állattya
szerint való neuét az Iehouánac neuét ki mondotta,
hanem hogy hijába való dologbà emlîtuén az Isten neuét,
káromlást tett. ) añac okaért viuéc azt az Moseshõz.
Annac pedig Annyánac neue vala Selomith Dibrinec leánya, Dan
nemzetségébõl.
12 Es õrizet alá vetéc azt, hogy meg
mondaná nékic Moses affelõl az Istennec akarattyát.
13 Szóla azért az WR Mosesnec, monduán.
14 Vidd ki ez
káromlót az táboron kiuõl, és az kic hallottác az
káromlást, kezeket tegyéc feiére, az vtán az egész
sokaság verie agyon az kõueckel.
15 Az Izrael fiainac
pedig szóly, ezt monduán: Valaki az Isten ellen
káromlást szól, az õ bûnénec bûntetését
hordozza.
16 Es valaki szidalmazza az WRnac neuét, meg
õlettesséc, az egész sokaság meg kõuezze azt,
akar iõueuény akar lakos, ha az Istennec neuét
szidalmazza, meg õlettesséc.
17 Ha valaki meg
õlend valakit, meg õlettesséc az õ
gyilkosságáért.
18 Az ki pedig valakinec barmát õli
meg, meg fizessé, barmot baromért.
19 Az ki az õ
felebaráttyánac testét meg sétruén [!] meg bélyegezi,
az mint õ czeledett, [!] õ véleis úgy czelekedgyenec.
20
Sérelmet sérelemért, szemet szemért, fogat fogért,
az mint õ más embert meg sértet, úgy fizessenec
nékijs.
21 Az ki barmot õlend meg, mást adgyon helyébe,
de az ki embert õlend, meg õlettesséc.
22 Egyenlõ
tõruénye légyen az iõueuénynec és az lakósnac. Mert
én ti WRAtoc Istenetec vagyoc.
23 ( Isten ellen való
káromlasnac bûntetesénec példáia. ) Szóla azért
Moses az Izrael fiainac, és ki viuéc az táboron kiuõl az
káromlót, és kõueckel veréc agyon. Es illyen módon az
Izrael fiai úgy czelekedénec az mint az WR paranczolta vala az
MOsesnec.
XXV. Rész. ( Paranczollya az Isten hogy
minden hetedic eztendõben nyugodni hadgyác az fõldet, ne
szantsánac se vessenec, szõlõieketis ne
miuellyéc, és az mit a fõld ackor teremt õnkeien, bé ne
takariác, hanem mind õ magoknac mind egyebeknec szabad
eleségec légyen. Viszontag hogy minden õtuenedic
eztendõ szabadságnac eztendeie légyen. Es
tõruényeket rendel ioszágoknac, fõldeknec, mezõknec,
házaknac és embereknec el adasáról, meg vételérõl és
váltságáról. ) 1 SZóla esmét az WR Mosesnec
az Sinai hegyén, ezt monduán:
2 ( Az fõldnec
nyugodalmáról való tõruény, minden hetedic eztendõben. )
Szóly az Izrael fiainac, és mond meg nékiec: MIkor bé
menendetec az fõldre mellyet én adoc néktec, à fõld
nyugodgyéc, az WRtól rendeltetet szombat szerint.
3
Hat eztendõben vessed bé az te fõldedet, és hat
eztendõben messed meg szõlõdet, és vegyed bé
gyûmõlczét.
4 Az Hetedic eztendõben az fõldnec
nyugalmánac szombattya légyen, tudni illic az WRtól
rendelt szombat, ackor az te fõldedet ne vesd bé, és
szõlõdet ne messed meg.
5 Az mi az te meg aratot
fõldeden terem, meg ne arassad, és az mi az te el hagyatot
szõlõdõn terem, aztis ne szûried meg. Mert az
fõldnec nyugalmánac eztendeie vagyon ackor.
6 Az mit az
fõld az õ nyugalmánac eztendeién teremt az légyen néktec
eledeltekre, te magadnac, szolgádnac, szolgáló
leányodnac, béresednec, és sellérednec az melly te nálad
lakic.
7 Az te barmodnakis, és minden fõldi vadaknac
légyen eledelére annac az eztendõnec termése.
8 ( Az
szabadságnac eztendeiérõl, melly minden õtuen
eztendõben lészen vala. ) ANNAC ) felõtte
számlály az eztendõknec illyen hét szombattyát, az
az, hétszer hét eztendõt, úgy hogy az hét
szombatoknac ideie negyuen kilentz eztendõ légyen.
9
Ackor mindenût kûrtõltess, hogy annac szaua
mindenût hallasséc, az hétedic hólnapnac tízedic
napián, az az, az tiztulásnac napián kûrtõltess
mindenût à ti egész fõldetekben.
10 Hogy meg
szentellyétec az õtuenedic eztendõt, és hirdessetec
szabadságot az fõldnec minden [p 0112] lakosinac,
kûrtnec zengesénec eztendeie légyen az néktec, ackor
minden embernec szabad légyen az õ ioszágához iutni,
és az õ nemzetsége kõzzé haza menni (az rabnac.)
11
Kûrtnec zengesénec eztendeie az õtuenedic eztendõ, ne
vessetec, és fel ne arassátoc az mit az fõldõn
keién teremt az eztendõben, és az te el hagyot
szõlõdnec termését meg ne szedgyed.
12 Mert
kûrtnec zengesénec eztendeie, szent légyen azért ti
néktec, az mezõrõl egyétec annac az õ gyûmõltsét.
13 Az kûrtõlésnec eztendeién, minden ember az õ
ioszága mellé terien.
14 Mikor annac okaért valami el
adó marhát el adandasz az te felebarátodnac vagy
veiendesz à te felebarátodtól, egy mást meg ne
czallyátoc.
15 Az kûrtõlésnec eztendeie vtán való
eztendõknec száma szerint végy valami ioszágot
az te felebarátodtól. Az fõldnec hasznainac eztendeinec
számoc szerint, adgya azis néked az ioszágot.
16 Ha soc eztendõ vagyon az szabadságnac eztendeîg,
tõbbet adgy azért az mit veszesz, és ha keues
eztendõ vagyon hátra, keuesebbet adgy Mert az eztendõknec
hasznát adgya el te néked.
17 Egy mást azért meg ne
czallyátoc, hanem fély az te Istenedtõl, mert én ti WRAtoc
Istentec vagyoc.
18 ( Szép igereteckel indittya az Isten
az Izraelitakat az õ rendelesinec és tõrueninec meg
tartására. ) Hogy ha az én rendelesimet czelekeditec, és
az én itéletimet meg tartuán azokat czelekeditec,
bátorságoson laktoc azon az fõldõn,
19 Es az fõld
az õ gyûmõltsét meg termi, hogy eleget ehessetec,
és az fõlden bátorságoson laktoc.
20 Hogy ha azt
mondanád: MIt egyûnc az hetedic eztendõben ha nem vetûnc,
és semmi hasznát à fõldnec bé nem veszûc?
21 En az én áldasomat reátoc boczátom az hatodic
eztendõben, hogy három eztendõre valót teremtsen az
fõld. ( Az Istennec kegyelmes példáia. )
22 Mert
nyóltzadic eztendõben vettec, és mind az kilentzedic
esztendeîg ô gabonát észtec, mind addîg mondom
hogy ô gabonát észtec, mîg az fõld wy gabonát
teremt.
23 Az fõldet pedig senki õrõkbe el ne adgya,
mert enîm az az fõld, mert ti én nálam iõueuényec és
sellérec vattoc.
24 Annac okaért az ti birodalmatoknac
minden fõldében meg engedgyétec hogy meg válthassa az
fõldet az ki azt el adta vólt.
25 Mikor az te felebarátod
meg szegényedic, és kénszerîtetic el adni az õ
ioszágánac valami részét, és az õ kõzõl való
attyfia elõ áluán az ioszágnac melleié akar állani,
és azt meg akaria váltani, hatalma légyen arra hogy meg
válthassa.
26 Hogy ha valakinec ninczen attyafia az ki
meg váltaná az ioszágot, hanem õ maga szerét
tõtte az õ ioszágánac váltságánac.
27
Számlállya meg az ioszágnac el adasától fogua az
eztendõ számot, és az mi hátra vagyon benne, adgya meg
annac az kinec zálagba vetette vólt az ioszágot, és vgy
bîria az õ õrõkségét.
28 Hogy ha pedig szerét
nem teheti hogy egészlen meg fizetne annac, az ioszág
annac az ki arra pénzt adot kezében légyen az
kûrtõlés4nec eztendeiéîg. Az kûrtõlésnec
esztendeién meg botsássa azt, és az ki el adta vólt
az õ õrõkségét az bîria.
29 ( Keritet városban
el adot háznac tõruénye: ) Hogy ha valaki el adandgya lakó
házát kerîtet városban, ackor válthassác meg mikor
annac el adásánac eztendeie el telic, az egy eztendõ el
múluán meg válthassa az à ki el adta vólt.
30 Hogy ha
azonkõzbe meg nem váltyác, mîg egész eztendeie el
telic, az ház melly à kerîtet városban vagyon, légyen
õrõke annac à ki azt meg võtte vólt mindenestõl
fogua, abból ki ne mennyen az kûrtõknec napiánnis.
31 (
Faluban el adatot háznac tõruénye. ) Az faluban való ház
pedig az melly falunac kerîtése nintsen, az mezõn való
fõld gyalánt légyen. Az ki azt el adgya, hatalma légyen meg
váltani, vagy az hogy az kûrtõléseknec napián ki mennyen
abból.
32 Az mi pedig néz az Leuitác városira, az ( Az
Leuitác városinac és ioszágoknac el adásáról és
váltásáról való tõruenye. ) õ birodalmokban való
városoknac házait, mindenkor valamikor akariác meg
válthattyác.
33 De az ki meg váltya, az Leuitác kõzzûl
való légyen, vagy az hogy az ki meg vó0tte az házat ki
mennyen az házból és az õ birodalmoknac városából az
kûrtõknec napián, mert à Leuitác városinac házai, õ
birodalmoc az Izrael fiai kõzõtt.
34 De az õ
városokon kiuõl való mezõt el ne adhassác az
Leuitác, mert õrõcke való tulaydon õrõks4ége az.
35
Hogy ha az te felebarátod ti kõztetec meg szegényedic,
és meg fogyátkozic, tégy iól õ véle, akar iõueuény
légyen, akar sellér, hogy élhessen ti kõztetec.
36
( Az mi felebaratinkat nem kel vsuráual terhelnûnc, hanem
annélkûl kel vélec iól tennõnc. ) Ne végy õ tõle
vsurát vagy felõtte valót, hanem fély az te
Istenedtõl, hogy élhessen te veled egygyût az te
atyádfia.
37 Ne adgyad annac vsurára az te pénzedet, és
nyereséggel ne adgyad néki az te gabonádat.
38 En vagyoc
az ti WRAtoc Istentec, ki az AEgyptumnac fõldébõl ki
hoztalac titeket, hogy néktec adnám az CHanaannac fõldét,
és néktec Istentec lennéc.
39 ( Mint kel az mi
felebaratinkat tartanunc kic az szegénseg miatt magokat
nekûnc el adgyác. ) Hogy ha pedig az te felebarátod meg
szegényeduén, magát neked el adgya, ne
szolgáltássad úgy mint rabot.
40 Mint egy béres,
vagy mint egy sellér úgy légyen te nálad, az
kûrtõléseknec eztendeiéîg szolgállyon te néked.
41 Ackor mennyen el tûled mind fiáiual egybe hogy mennyen
az õ nemzetségéhõz, és [p 0113] haza mennyen az õ
attyáinac õrõksége mellé.
42 Mert én szólgaim
kiket ki hoztam AEgyptumból, el ne adattassanac azért úgy
mint raboc.
43 Ne wralkodgyál rayta kegyetlenûl, hanem
fély az te Istenedtõl.
44 Szólgaid és szolgáló
leánid légyenec az ti kõrnyûletec való pogány népec
kõzzûl, azoc kõzzûl szerezzetec szolgát és
szolgáló leánt.
45 Az iõueuényeknec fiai
kõzzõlis kic kõztetec laknac, szerezhettec
szolgákat és szólgálokat és azoknac czeledgyekbõl
kic nállatoc laknac, az kiket tudni illic az ti fõldetekben
szûltec, és légyenec néktec birodalmotokban.
46 Es
õrõkség szerint bîriatoc azokat, mind az ti
vtánnatoc való fiatockal egybe, hogy azokis õrõkõsûl
biriác azokat, mind õrõcké éllyetec azoknac
szolgálattyockal. De az ti atyatokfiain az Izraelitákon,
senki kegyetlenûl ne wralkodgyéc.
47 ( Nem kel
engednûnc hogy az idegen mi elõttûnc az mi atyankfiait
nyomorgassa. ) Hogy ha pedig az ti kõztetec lakozó
iõueuény meg gazdagodic, és az õ nála lakó Atyádfia meg
szegéenyûl, és magát el adgya az te kõzted lakó
iõueuénynec vagy az iõueuény nembõl valónac.
48 Minec
vtánna el adta magát, szabad légyen meg váltani, egy az
õ attyafiai kõzzûl váltsa meg.
49 Vagy Attyánac
báttya, vagy Attya báttyánac fia váltsa meg azt, vagy az
õ nemzetségébõl kõzel való attyafia váltsa meg,
vagy ha ereie leiend arra, õ maga váltsa meg magát.
50
Es vesßen számot azzal az ki õtet meg võtte, az
eztendõtûl fogua, mellyen magát el adta annac à
kûrtõléseknec eztendeiéîg, és az õ el adásánac
pénzeis az eztendõnec száma szerint
számláltasséc, az menît béresnec adot vólna
annî ideîg, annît tudgyon annac annî ideîg való
szolgattyába. [!]
51 Ha soc eztendõ vagyon az
kûrtõléseknec eztendeiéîg, à szerint adgyon
viszsza az õ wranac az õ el adáßánac pénzében.
52 Hogy ha pedig keues eztendõ hija vagyon az
kûrtõlésnec eztendeiénec, számot vetuén õ véle,
az eztendõknec száma szerint fizesse az õ
váltságát.
53 Mint az eztendeîg való béres, úgy
légyen annál, ne wralkodgyéc kegyetlenûl õ rayta az õ
gazdaia, az te szemeid elõtt.
54 Hogy ha pedig egygyic
eztendõben sem valtatic meg, mind az által az
kûrtõléseknec eztendeién szabadon el meñyen mind
fiaiual egybe.
55 Mert az Izrael fiai én szólgaim, kiket
ki hoztam az AEgyptumnac fõldébõl. En vagyoc az ti WRAtoc
Istentec.
XXVI. Rész. ( Meg tiltya az báluány
imádást, és parantsollya az szombatnac meg
tartását, és az szent helynec meg bõczûllését.
Az õ paranczolatinac meg tartóinac soc szép igereteket
tészen és keménséges fenygetéseckel fenyegeti
azoknac meg rontóit. Az meg térõknec reménséget
tészen az meg boczátásról. ) 1 NE czinállyatok
magatoknac báluányokat, és faragot képet, vagy valami
oszlopot ne emellyetec magatoknac, sem pedig faragot
kõuet ne helyheztessetec à ti fõldetekben, hogy meg
haijollyatoc az elõtt. En vagyoc az ti WRAtoc Istentec.
2
Az én szombatimat meg tartsátoc, és az én szent
házamat bõczûllyetec. En vagyoc az WR.
3 ( Igeretec az
Isten parantsolatinac meg tartoinac. ) Ha az én
rendelesimben iárándotoc, és az én parantsolatimat meg
tartyátoc és azokat czelekedenditec.
4 Esõt adoc néktec
álkolmas idõben, az fõld az õ gyûmõltsét meg adgya,
és minden gyûmõlts termõ fa meg termi az õ
gyûmõlczét.
5 Es az ti czépléstec az szûretet
éri, és az szûret az vetést éri, elégséges
kenyeret észtec, és nagy bátorsággal laktoc az ti
fõldetekben.
6 Mert békeséget adoc azon az fõldõn,
annîra hogy mikor el alusztoc, ne légyen ki fel
rõttentsen, és el vészem az kegyetlen vadakat arról az
fõldrõl, és az fegyuer által nem mégyen az ti
fõldeteken.
7 Sõt inkáb az ti ellenségteket
kergetitec, és fegyuer miatt ti elõttetec el húllanac.
8
Es ti kõzzûletec õten, százat el ûznec, és
százan el ûznec tiz ezeret, és az ti ellenségtec ti
elõttetec fegyuer miatt el húllanac.
9 Es ti hozzátoc
fordúluán, meg szaporîtalac és meg sokasitalac
titeket, és veletec szõuetséget szerzec.
10 Es
soc idõtûl fogua el tett gabonát észtec, és az régi
gabonát, az wy helyén ki hánnyátoc.
11 Es az én
haylekomat kõzõttetec helyheztetem, és az én Lelkem meg nem
vtál titeket.
12 Ti kõzõttetec iároc szûntelen.
Lészen néktec Istentec, ti pedig lésztec nékem én
népeim.
13 En vagyoc az ti WRAtoc Istentec, ki az AEgytum
fõldébõl ki hoztalac, hogy azoknac rabiai ne vólnátoc, és
az ti nyakatoknac kõtelét meg óldottam, hogy egyenesen
iárhatnátoc.
14 ( Fenyegetésec az Isten
paranczolatinac meg rontói ellen. ) Hogy ha engemet nem
halgattoc, és ez parantsolatokat nem czelekedenditec.
15 Es
ha az én rendelesimet meg vtállyátoc, és ha az én
itéletimet meg vtállya az ti lelketec, és az én
parantsolatimat nem czelekedenditec, hanem az én
szõuetségemet fel bontyátoc.
16 Enis ezt czelekedem
veletec: Hogy titeket az félelem el foglalyon, meg méztõ
dõgõs betegséggel, és hideg leléssel egybe, mellyec
az te szemeidet meg emészszéc, és lelkedet
gyõtõriéc. Es az ti gabonátokat hijába vessétec az
fõldbe, mert meg észic azt az ti ellenségitec.
17 Es
az én meg haragodott ortzámat [p 0114] fordîtom ellenetec,
hogy az ti ellenségeitec elõtt el húllyatoc és
wrwlkodgyanac raytatoc az kic titeket gyûlõlnec, és
fussatoc mikor senki nem ûzis.
18 Hogy ha mind ezec
vtán mégis nem halgattoc engemet, hétszerrel keményben
ostorozlac titeket az ti bûneitekért.
19 Mert meg rontom
az ti erõsségteknec keuélységét, és az Eeget az ti
feietec felõtt meg keménîtem és ollyañá tészem
minémû az vas, és az fõldet ollyanná tészem
minémû az értz.
20 Es minden erõs múnkátoc hijába
való lészen, mert az ti fõldetec nem termi meg az õ
gyûmõlczét és az fõldnec faijs nem adgyác meg az õ
hasznokat.
21 Hogy ha mégis vakmérõ képpen ellenem
iártoc és nem engedtec nékem, à ti bûntetõ ostorotokat
hétszerrel meg sokasitom az ti bûneitekért.
22 Es
botsátoc reátoc kegyetlen mezei vadakat, hogy az ti
barmaitokból titeket ki puztîczanac, és titeket el
fogyassanac, anniéra hogy puztác legyenec az ti útaitoc.
23 Hogy ha ezeckel sem gondoltoc hogy hozzám térietec,
hanem vakmerõ képpen ellenem iártoc.
24 Enis bizony
vakmerõ képpen ellenetec iároc, és hétszerrel inkáb
ostorozlac à ti bûneitekért.
25 Es hozoc ti ellenetec
fegyuert, melly boszszút állyon raytatoc az én
szõuetségemnec meg rontásáért, úgy hogy à ti
várositokba gyûllyetec, ackor botsátoc dõg halált
kõzzétec, és adattatoc az ellenség kezébe.
26 Minec
vtáña à kenyérnec táplálásra való ereiét el
veszem, ( Az Sidoban igy vagyon: Mikor az kenyérnec
páltzáiát meg tõrõm etc. ) tíz aszszoni állatoc
sûtnec néltec kenyeret egy kementzében, és mértec
szerint igazan bé adgyac az ti kenyereteket, észtec de
nem elegedtec meg.
27 Hogy ha mégis nem engedtec nékem,
hanem vakmerõ képpen ellenem iártoc.
28 Enis ellenetec
iároc meg búsúlt haragomban vakmerõ képpen, és énis
hétszerrel inkáb ostorozlac titeket az ti
bûneitekért.
29 Mert az ti fiaitoknac, és leánitoknac
húsát észitec meg.
30 Es az ti palotaitokat el
rontom, és az mezõn eppîtetet szép faragot kepeiteket,
és az ti hólt testeiteket az ti báluánîtockal egybe
egygyûué hányatom, és az én lelkem meg vtál titeket.
31
Es az ti várositokat el puztîtom, az ti szent
helyeiteketis el rontom, és nem lészen kedues nékem az ti
ió illatú áldozattoc.
32 El puztîtom az fõldet,
annîra hogy álmélkodgyanac rayta az ti ellenségeitec, az
mellyec azon fognac lakozni.
33 Titeket pedig az pogány
népec kõzzé el szelesztelec, és azt miuelem hogy
vtánnatoc mennyenec ki vont fegyuerrel, hogy à ti fõldetec
puzta légyen, és az ti várositokis puztác légyenec.
34
Ackor az fõld meg szenteli az õ szombatit, mind
addîg mîg puztán áll, mikor az ti ellenségteknec
fõldében leiendetec, ackor mondom hogy az ti fõldetec
nyugoduán meg szenteli az õ szombatit.
35 Mind az
õ puztáságánac ideiéîg nyúgoszic, mert nem nyúgot
az ti szombattokon, mikor azon az fõldõn laknátoc.
36
Az kic pedig ti kõzzûletec meg maradnac, azoknac
sziuekben félelmet szerzec, az õ ellenségeknec
lakó fõldében, annîra hogy az fánac leuelénec
zõrdûlése elõtt fusson mint az szablya elõtt,
és el húllyanac ha senki nem kergetijs õket.
27 Egy
másra húllanac mint ha fegyuer vólna vtánnoc, ha senki
vtánnoc ninczenis. Es az ti ellenségtec elõtt meg nem
maradhattoc.
38 Hanem el vésztec az pogány népec
kõzõtt, és az ti ellenségteknec fõlde meg emézt
titeket.
39 Es az kic meg maradnac kõzzûletec, az ti
ellenségteknec fõldében el vesznec az õ
hamisságokért, és az õ Attyoknac hamisságokért
mind vélec egybe el vesznec.
40 ( Igeretet tészen
az meg étrõ Izraelîtaknac. ) Hogy ha pedig meg vallyác
az õ hamisságokat, és az õ Attyoknac hamisságát
mind az õ bûnõckel egybe mellyel én ellenem vétkeztenec,
és hogy õk vakmerõképpen iártac én ellenem.
41 Es hogy
énis mikor vakmerõképpen ellenec iárnéc, vettetem õket az
õ ellenségeknec fõldébe. Ha ezt ez kõrnyûl meteletlen
sziuet el vetic, és az õ bûnõknec bûntetését meg
fizetic.
42 Enis meg emlekezem az Iacobbal és annac felõtte
Abrahammal tett szõuetségemrõl. Az fõldrõlis meg
emlekezem.
43 Az fõld azonkõzbe puztán hagyattatic õ
tõlõc, és az õ szombatit meg szenteli à melly
fõld el puztúlt vólt õ érõ0ttec, õkis az õ
bûnõknec bûntetését meg fizetic, mert soc képpen az
én itéletimet meg vtáltac, és az én rendelesimet az õ
lelkec meg vtálta.
44 Ióllehet mikor az õ ellenségeknec
fõldében vóltakis, nem vetettem és nem vtáltam meg õket,
hogy meg eméztenem mindenestõl õket, meg vetuén az én
szõuetségemet vélec. Mert én õ Wroc Istenec
vagyoc.
45 Azért meg emlekezem õ érõttec az régi
Attyáckal való szõuetségemrõl, kiket AEgyptumból ki
hoztam az pogányoknac szemec láttára, hogy lennéc nékic
Istenec.
46 Ezec az rendelésec, az itéletec, és az
tõruényec az mellyeket szerzet az WR õ maga kõzõtt,
és az Izrael fiai kõzõtt az Sinai hegyen az Moses által.
XXVII. Rész. ( Tõruényec, az embereknec, oktalan
állatoknac, házaknac, szántó fõldeknec meg
bõczûlléserõl, mellyeket az ember Istennec iger, és
azoknac meg váltásaról, barmoknac elsõ fayzasoknac, és
tizedeknec vátásaról. ) [p 0115] 1 SZóla az WR
Mosesnec, és monda:
2 Szóly az Izrael fiainac és mond
meg nékiec: Az ember mikor fogadást tészen, az te
bõczûllésed szerint legyenec az szemelyec az
mellyec fogadással kõteleztéc magokokat, [!] az WRé.
3 Az férfiat húsz esztendõstûl fogua, hatuan
esztendõsig, bõczûllyed õtuen ezûst Siclusra,
az mint az szent siclus vagyon.
4 Hogy ha
aszszoni állat leiend, harmintz siclusra
bõczûllyed.
5 Õt esztendõstûl fogua pedig
húsz esztendõsig az férfiat húsz siclusra
bõczûllyed. Az aszszoni állatot pedig, tíz
siclusra.
6 Õt hólnapi férfiui magot, õt
estendõs koraig bõtsûllyed õt Siclusra, hogyha
pedig aszszoni állati mag leiend, három ezûst
siclusra.
7 Hogy ha pedig hatuan esztendõs leiend,
vagy fellyeb való, ha férfiu, bõczûllyed tízen õt
siclusra, ha aszszoni állat tízre.
8 Hogy ha
szegény leiend, hogy annac szerit nem tehetné az mire
bõczûllyed, állassad azt à pap eleibe, à meninec
széret teheti az, à ki magát fogadással meg
kõtelezte, annîra bõczûllye azt az pap.
9 Hogy ha
pedig afféle barmot fogadot adni az minémû állatokból
szoktac áldozni az WRnac, valamit affélét ád az WRnac,
szent légyen.
10 Mást az helyébe né állasson,
és azt el ne czeréllye, iót à hituán helyébe, vegy hituánt
az ió helyébe aduán, hogy ha pedig el czeréli egygyiket à
másikon, mind az elõbbi, mind pedig az mellyen azt el
czerélte, szent légyen.
11 Hogy ha pedig valami
tiztátalan oktalan állatot fogadot adni, mellynec nemébõl
nem áldozhatnac az WRnac, tehát vigye azt az paphoz.
12 Es
bõczûllye meg azt à pap, akar ió akar hituán légyen, az
mire bõczûlli azt az pap, abban maradgyon.
13 Hogy ha
pedig azt meg akarná váltani, azt te bõczûd felõtt annac
õtõd réßzét adgya.
14 Ha pedig valaki az õ házát
az WRnac szenteli, bõczûllye meg azt az pap, vagy ió
vagy hituán leiend, és az mire bõtsûlli, abban maradgyon.
15 Hogy ha meg akaria váltani az házat az, à ki azt az
Isteñec szentelte vólt, az bõtsû mellé adgya annac
õtõd részét, és légyen õué.
16 Hogy ha pedig
valaki az õ õrõkségébõl mezõn való fõldet
szentelend az WRnac, bõczûltesséc meg az mag
szerint az melly abba mégyen, ha egy Homer árpa mégyen
beléie, õtuen ezûst siclusra bõtsûltesséc.
17 Hogy ha az kûrtõlésnec esztendeiétõl fogua
szentelte Istennec az õ szantó fõldét, à mint
azt bõczûllõd abban maradgyon.
18 Hogy ha az
kûrtõlésnec esztendeie vtán szentelendi
Istennec az õ fõldét, à pap számlállya meg annac az
pénzét az esztendõknec száma szerint, az mellyec
hátra vadnac az kûrtõlésnec esztendeiéîg, és az
szerint szállítson le annac az bõczûiébõl.
19 Hogy ha pedig meg akaria váltani az õ fõldét az, az ki
azt Istennec szentelte vólt, az bõtsû mellé adgya
annac õtõd részét, és légyen õué.
20 Ha meg nem
váltya azt az fõldet, vagy azt másnac el adgya, az vtán
azt meg nem válthattya.
21 Hanem az fõld mikor az
kûrtõlésnec esztendeién meg szabadúl, az WRnac
szenteltesséc, úgy mint az Istennec szenteltetet,
és légyen az papoc õrõksége.
22 Ha pedig pénzen
võt fõldet szentelt az WRnac melly õ néki
õrõksége nem vólt.
23 Számlállya meg az pap az
fõldnec az õ bõtsûie szerint való árrában az
kûrtõlésnec esztendeiéîg menyi vagyon hátra, és
adgya meg azt azon napon à te bõczûd szerint, hogy
légyen az, az WRnac szenteltetet.
24 Az
kûrtõlésnec esztendeién az fõld meg térien àhoz,
az kitõl azt võtte vólt, àhoz tudni illic az kinec
õrõksége vólt az.
25 Minden te bõczûllésed
pedig az szent helynec siclusa szerint légyen. Egy
siclus pedig húsz pénzt tészen.
26 De az baromnac
elsõ fayzását melly annélkûlis az WRé, senki néki ne
szentellye, akar õkõr leiend, akar iuh, az WRé az.
27
Ha pedig az tiztátalan állatokból való lészen, váltsa
meg azt az te bõtsûllésed szerint, és azon felõl
az bõtsûnec õtõd részét adgya melléie, ha pedig
meg nem váltyác, adasséc el az te bõczûd szerint.
28 ( Az ollyan fogadasokról ßzol, mellyeket valaki
hadba menesénec ideien eskûuessel igert Istennec, hogy
õ néki szenteli, ha az ellenséget kezébe adgya,
minémû az Iephte fogadasa, Iud: 11. ) Minden, valami
valakitõl az WRnac szenteltetet fogadással és
eskûuéssel, abból à mijé vagyon, akar ember légyen az,
akar barom, akar mezõn való õrõkség, el ne
adasséc, meg se váltasséc, mert minden èfféle
fogadással kõteleztetet állat, szentséges és az
WRé.
29 Semmi oktalan barom melly az embertõl az ERnac
szenteltetic, meg ne váltasséc, hanem minden ok
vetetlen meg õlettesséc.
30 Añac felõtte az
fõldnec minden dézmáia, az fõldnec veteményébõl, az
fáknac gyûmõlczébõl az WRE, és az WRnac
szenteltessenec.
31 Hogy ha pedig valaki meg akaria
váltani az õ dezmáiánac valami részét, annac az
árránac õtõd részét tegye hozzáia.
32 Es minden
barmoknac iuhoknac tizede, mellyec az veszszõ alól
szoktac el ( Veszszõ alól mondatnac el menni az
barmoc, mert az akolból eggyenként, boczáttyác vala ki, és
azokat az ember eggyénként veszszõuel ouassa
vala, az tizediket veszszõuel meg suytuán azt mongya
vala, ez az tizedic. ) menni, minden tized mõdom az WRnac
szenteltesséc.
33 Ne tudakozzéc rayta ióié vagy
hituán, és el ne változtassa azt, hogy ha valami módon el
változtatná azt, mind az, mind pedig az mellyet az helyébe
azdot vólt, az Istennec szenteltetet légyen, meg se
váltasséc.
34 Ezec az parantsolatoc, mellyeket
paranczolt az WR Mosesnec az Sinai hegyén, hogy azokat az
Izrael fiainac meg mondaná.
Moses Harmadic Kõnyuénec
vége.