KÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA. MOZES HARMADIK KÕNYVE. 0109


XXIII. Rész. ( Az isten innepeket rendel az õ népénec. Az szombatot, az húsuetõt, pûnkõstõt, kûrteléseknec, tiztulásoknac, és az leueles ágakból czinált haylékoknac innépét. ) 1 SZóla az WR esmét az Mosesnec, és monda:

2 Szóly az Izrael fiainac, és mond meg nékiec: Az innepec à mellyeket az WRnac kel szentelnetec, mellyeken egybe kel gyûlnõtec hogy azokat meg szentelyetec, ezec legyenec.

3 ( Szombatnac innepe. ) Hat napon múnkalodgfyatoc, hetedic napon nyugodalomnac és õszue gyûlésnec szent ßzombattya légyen, semmi dolgot ackor ne tegyetec, az WRnac szombattya légyen az, minden ti lakó helyetekben.

4 Ezec pedig az WRnac innepi, az szent gyûlekezetre való napoc, mellyeket bizonyos idõben kel meg szentelnetec.

5 ( HUsuet innepe. ) Minden elsõ hólnapban, annac az hónac tizen négyedic napian, az két estue kõzõtt, az WRnac Paschaia, (az húsueti Báránynac meg ételénec innepe) vagyon.

6 Azon hólnapnac tizen õtõdic napián, az WRnac kouásztalan kenyerénec innepé vagyon, hét egész nap kouásznélkûl való kenyereket egyetec.

7 Elsõ napon szent gyûléstec légyen néktec, semmi rabota dolgot az napon ne tegyetec.

8 Aldozzatoc pedig az hét napon az WRnac tûzzel eméztendõ áldozatokat. Az hetedic naponnis szent gyûlekezet légyen, semmi rabota dolgot à naponnis ne tegyetec.

9 Szóla esmét az WR Mosesnec, és monda:

10 Szóly az Izrael fiainac, és mond meg nékiec: Mikor bé menendetec az fõldre mellyet én adoc ti néktec, és meg arattyátoc annac veteményét, az ti aratástoknac sengeiénec elsõ kéuéiét vigyétec az papnac.

11 Es az gabona kéuét vigye fel és mútogasßa az WR elõtt, hogy kedues léyen ti érõttetec, à ßzombatnac másodic napián vigye fel azt az pap.

12 Az melly napon pedig fel viszitec az gabona kéuét, hogy az WRnac elõtte mutogassátoc: Azon napon áldozzatoc az WRnac egészlen meg égetendõ áldozatúl, eztendõs bárányt.

13 Es Minhánac vigyet5ec olaijal meg egyelítettet egy Epha lisztnec két tizedét, tûzzel meg eméztendõ áldozatra az WRnac kedues illatra, és egy Hin bornac negyed részét.

14 Wy kenyeret pedig, és pergelt Búza feieket vagy sengét ne egyetec, mind à napîgis mîg nem annac sengeiébõl áldoztoc az ti Istenteknec, õrõcké való rend tartás szerint az ti vtánnatoc valóc kõzõtt, minden lakó helyetekben.

15 ANNAC vtánna számlállyatoc ez innepnec vtolsó napiától, melly napon az gabona kéuét Isten elõtt való mutogatásra fel viszitec, hét egész hetet.

[p 0110] 16 ( Punkõstnec innepe ) Az hetedic hétnec vtolsó napiaîg számlállyatoc õtuen napokat, ackor az WRnac wy Minháual áldozzatoc.

17 Az ti házaitokból hozzatoc kenyeret az Isten elõtt való mutogatásra, mellyec egy Epha semlye liztnec két tizedébõl sûltec legyenec kouászszal, hogy az WRnac aiándokánac elsõ sengéie légyen az.

18 Azzal pedig az kenyérrel áldozzatoc hét ép Bárányokat eztendõsõket, és egy gyermekdéd tinót, két kost. Mellyec az WRnac egészlen meg égetet áldozati legyenec, eledeli és itali áldozattal egybe, hogy meg égettessenec ió illatú áldozatúl az WRnac.

19 Aldozzatoc egy ketske bakotis az bûnért, és két bárányokat eztendõsõket hálá adó áldozatúl.

20 Mellyeket à Pap mind az wy gabonából sûlt kenyérrel egybe, és à két báránnyal egybe az WR elõtt meg mutogasson, ezec az WRnac szent áldozati az papé légyenec.

21 Es az Nap szent gyûlekezetre való inneptec légyen néktec, semmi rabota dolgot ne tegyetec az napon, õrõc rendelés szerint minden lakó helyetekben, az ti vtánnatoc valóc kõzõtt.

22 Mikor pedig meg arattyátoc à ti fõldeteknec veteményét, az ti fõldeteknec, széleit ne arassátoc le mindenestûl fogua, és az te gabonádnac el húllot feieit fel ne szedgyed, az szegénynec és az iõueuénynec hadgyad azokat. En vagyoc à ti WRatoc Istenetec.

23 Szóla esmét az WR MOsesnec, és monda.

24 Szóly az Izael [!] fiainac, ezt monduán: Az hetedic hónac elsõ napia légyen inneptec néktec, ( Trombitác zengesénec innepe. Iollehet pedig soc vélekedes vagyõ affelõl, miért illettéc az sidoc ez innepet, és miért akarta Isten hogy az napon kûrtõllyenec: MInd az által kétségnelkûl az oka ez vólt, mert azon az hólnapon soc innepec vóltac, más az, hogy minden adásnac, véuésnec, szolgálatnac, szabadságnac, fõldnec nyugalmánac eztendeiénec kezdete vólt az à hó, hogy azért mind ezekhõz hozza tartoznánac, az hónac elsõ napián akarta Isten hogy kûrtellyenec. ) trombitác zengesénec emlekezetire, szent gyûlekezet.

25 Semmi rabota dolgot az napon ne tegyetec, hanem áldozzatoc az WRnac tûzzel meg égetendõ áldozatokat.

26 Szóla esmét az WR Mosesnec, és monda.

27 Ez hetedic hónac tizedic napián, ( Tiztulasoknac innepe. ) tiztúlásoknac innepe légyen, szent gyûlekezettec légyen néktec az napon, és magatokat sanyargassátoc, és tûzzel meg égetendõ áldozatokat áldozzatoc az WRnac.

28 Semmi rabota dolgot ez napon ne tegyetec, mert tiztulásoknac napia az, hogy meg tiztîtassatoc ti az ti WRAtoknac Istenteknec elõtte.

29 Mert minden lélec valamelly napon nem sanyargattya magát, ki gyomláltatic az õ népe kõzzûl.

30 Es valamelly ember az napon valami dolgot teiend, el vesztem azt az õ népe kõzzûl.

31 Semmi dolgot ne tegyetec, õrõcké való rendelés szerint az ti vtánnatoc valóc kõzõtt minden lakó helyeitekben.

32 Nyugalomnac innepe légyen az ti néktec, mellyen magatokat sanyargassátoc, mikor annac az hónac kilentzedic napián estue lészen: Az kilentzed napnac estueiétõl fogua mind az másic napnac estueié1ig szentellyétec az ti innep teket.

33 Szóla esmét az WR Mosesnec, és monda.

34 Szóly az Izrael fiainac ezt ( Satoros innep. ) monduán. Vgyan ezen heted hónac tizen õtõdic napián, leueles ágakból czinált haylokoknac innepe légyen heted napîg, az WRnac titességére.

35 Elsõ napon szent gyûlekezet légyen, semmi rabota dolgot az napon ne tegyetec.

36 Hét napon áldozzatoc az WRnac tûzzel meg égetendõ áldozatokat, annac felõtte nyóltzad naponnis szent gyûlekezettec légyen, és áldozzatoc az WRnac tûzzel égetendõ áldozatokat, szent innep ez, semmi rabota dolgot ne tegyetec azon.

37 Ezec az WRnac innepi mellyeket meg kel szentelnetec, hogy szent gyûlekezettec légyen, hogy az WRnac tûzzel égetendõ áldozatokat áldozzatoc, egészlen meg egétendõ áldozatot, : Minhát, bûnért való, és itali áldozatot, mindeniket az õ napián.

38 Az WRnac szombattyától meg válua, és minden aiándéktoktúl, fogadás ßzerint, és szabad akarat szerint való áldozatotoktól meg válua, mellyeket az WRnac adtoc.

39 De ez hetedic hónac tizen õtõdic napián, mikor az fõldnec gyûmõlczét bé takariátoc, az WRnac innepét illyétec hét napokon, az elsõ nap nyugalomnac napia légyen. Azonképpen az nyóltzadic nap nyugalomnac napia légyen.

40 Es vegyetec magatoknac elsõ napon szép fáknac ágait, palma fáknac ágait, víz mellet neuekedet fûz fáckal egybe, és õruendezzetec, az ti WRAtoknac Istenteknec elõtte hét napîg.

41 Es szentellyétec azt az WRnac innepét hét napîg minden eztendõben, õrõcké való rend tartás szerint az ti vtánnatoc valókúál, minden heted hólnapban meg szentellyétec azt.

42 Azokban az leueles ágakból czinált haylokokban lakiatoc hét napon. Az Izrael népe kõzt való iõueuényelis, lakianac ez haylokokban.

43 ( Mi végre szerzette vólt Istén az sátoros innepet. ) Hogy az ti vtánnatoc valóc meg tudgyác, hogy haylékokban laktac az Izrael fiai, mikor AEgyptumból ki hoztam õket. En vagyoc az ti WRAtoc Istentec.

44 Szóla azért az Moses az Izrael fiainac az WRnac innepi felõl.

XXIIII. Rész. ( Paracyollya az Isten hogy az lámpásoknac vilagositására az Isten házában, az Izrael fiai olayt adgyanac. Es hogy à szent kenyereket minden szombaton meg vijtsac az papoc. Az vtán paranczollya Isten hogy meg õllyéc azt az ki az Istennec neuérõl káromlással szólot vala, kit meg õlnec az Izrael fiai, és meg hadgya hogy az vtánnis mindenkor [p 0111] meg õllyéc az káromlót, Meg paranczollya aztis hogy az gyilkost meg õllyéc, és aztis meg bûntesséc à ki vagy felebaráttyát, vagy barmát sérti meg. ) 1 SZóla esmét az WR MOsesnec, és monda:

2 Paranczold meg az Izrael fiainac hogy hozzanac te néked szépen meg tõrõtt tizta fa olayt világnac, hogy szûntelen az világositó lámpá4ßoc éghienec.

3 Az bizonyság tételnec suporlattyán kiuõl, az gyûlekezetnec sátorában rendellye el azokat az Aaron, hogy minden nap estuétõl fogua reggelîg eghienec azoc az WR elõtt, õrõc rendelés szerint az ti vtánnatoc valóknál.

4 Az arany gyertya tartóra rendellye az világositó szõuednekeket az WR eleibe mindenkor.

5 Végy semlye liztetis, és sûss abból tizenkét kenyereket, az Ephanac két tized lizte légyen mindenic kenyér.

6 Es azokat két renduel helheztessed, hatot egy rendbe, tizta asztalra az WR eleibe.

7 Es mindenic rendre tégy tizta temiént, hogy az mindenic kenyér helyébe, légyen tûzzel meg emeztendõ ió illat az WR elõtt.

8 Minden szombaton meg wijcza azokat az pap az WR elõtt szûntelen, az Izrael fiaitól võtt kenyerekbõl õrõcké való rend tartás szerint.

9 Az vtán légyen az Aaroné és az õ fiaié, kic meg egyéc azokat az szent helyen, miuel hogy szentséges állat az, az WRnac tûzzel meg emeztetet ádozati kõzõtt, õrõc rendélés szerint.

10 Ki méne pedig egy Izraelbõl való aszszoni állatnac az fia, ki AEgyptumbéli férfiutól való vala, ki az Izraelitác kõzõtt vala. Es mikor versengenénec az táborban ez Izraelbõl való aszszoni állatnac fia, és egy Izraelita.

11 Az Izraelbõl való aszszoni állatnac fia az Istennec Neuét szidalmazuán káromlást tõn, ( Erti az Istennec harmadic paranczolattya ellè való bûnt, holott meg tiltya hogy senki az õ neuét hijába ne vegye. Nem abban vétkezet azért ez ember hogy az Istennec állattya szerint való neuét az Iehouánac neuét ki mondotta, hanem hogy hijába való dologbà emlîtuén az Isten neuét, káromlást tett. ) añac okaért viuéc azt az Moseshõz. Annac pedig Annyánac neue vala Selomith Dibrinec leánya, Dan nemzetségébõl.

12 Es õrizet alá vetéc azt, hogy meg mondaná nékic Moses affelõl az Istennec akarattyát.

13 Szóla azért az WR Mosesnec, monduán.

14 Vidd ki ez káromlót az táboron kiuõl, és az kic hallottác az káromlást, kezeket tegyéc feiére, az vtán az egész sokaság verie agyon az kõueckel.

15 Az Izrael fiainac pedig szóly, ezt monduán: Valaki az Isten ellen káromlást szól, az õ bûnénec bûntetését hordozza.

16 Es valaki szidalmazza az WRnac neuét, meg õlettesséc, az egész sokaság meg kõuezze azt, akar iõueuény akar lakos, ha az Istennec neuét szidalmazza, meg õlettesséc.

17 Ha valaki meg õlend valakit, meg õlettesséc az õ gyilkosságáért.

18 Az ki pedig valakinec barmát õli meg, meg fizessé, barmot baromért.

19 Az ki az õ felebaráttyánac testét meg sétruén [!] meg bélyegezi, az mint õ czeledett, [!] õ véleis úgy czelekedgyenec.

20 Sérelmet sérelemért, szemet szemért, fogat fogért, az mint õ más embert meg sértet, úgy fizessenec nékijs.

21 Az ki barmot õlend meg, mást adgyon helyébe, de az ki embert õlend, meg õlettesséc.

22 Egyenlõ tõruénye légyen az iõueuénynec és az lakósnac. Mert én ti WRAtoc Istenetec vagyoc.

23 ( Isten ellen való káromlasnac bûntetesénec példáia. ) Szóla azért Moses az Izrael fiainac, és ki viuéc az táboron kiuõl az káromlót, és kõueckel veréc agyon. Es illyen módon az Izrael fiai úgy czelekedénec az mint az WR paranczolta vala az MOsesnec.

XXV. Rész. ( Paranczollya az Isten hogy minden hetedic eztendõben nyugodni hadgyác az fõldet, ne szantsánac se vessenec, szõlõieketis ne miuellyéc, és az mit a fõld ackor teremt õnkeien, bé ne takariác, hanem mind õ magoknac mind egyebeknec szabad eleségec légyen. Viszontag hogy minden õtuenedic eztendõ szabadságnac eztendeie légyen. Es tõruényeket rendel ioszágoknac, fõldeknec, mezõknec, házaknac és embereknec el adasáról, meg vételérõl és váltságáról. ) 1 SZóla esmét az WR Mosesnec az Sinai hegyén, ezt monduán:

2 ( Az fõldnec nyugodalmáról való tõruény, minden hetedic eztendõben. ) Szóly az Izrael fiainac, és mond meg nékiec: MIkor bé menendetec az fõldre mellyet én adoc néktec, à fõld nyugodgyéc, az WRtól rendeltetet szombat szerint.

3 Hat eztendõben vessed bé az te fõldedet, és hat eztendõben messed meg szõlõdet, és vegyed bé gyûmõlczét.

4 Az Hetedic eztendõben az fõldnec nyugalmánac szombattya légyen, tudni illic az WRtól rendelt szombat, ackor az te fõldedet ne vesd bé, és szõlõdet ne messed meg.

5 Az mi az te meg aratot fõldeden terem, meg ne arassad, és az mi az te el hagyatot szõlõdõn terem, aztis ne szûried meg. Mert az fõldnec nyugalmánac eztendeie vagyon ackor.

6 Az mit az fõld az õ nyugalmánac eztendeién teremt az légyen néktec eledeltekre, te magadnac, szolgádnac, szolgáló leányodnac, béresednec, és sellérednec az melly te nálad lakic.

7 Az te barmodnakis, és minden fõldi vadaknac légyen eledelére annac az eztendõnec termése.

8 ( Az szabadságnac eztendeiérõl, melly minden õtuen eztendõben lészen vala. ) ANNAC ) felõtte számlály az eztendõknec illyen hét szombattyát, az az, hétszer hét eztendõt, úgy hogy az hét szombatoknac ideie negyuen kilentz eztendõ légyen.

9 Ackor mindenût kûrtõltess, hogy annac szaua mindenût hallasséc, az hétedic hólnapnac tízedic napián, az az, az tiztulásnac napián kûrtõltess mindenût à ti egész fõldetekben.

10 Hogy meg szentellyétec az õtuenedic eztendõt, és hirdessetec szabadságot az fõldnec minden [p 0112] lakosinac, kûrtnec zengesénec eztendeie légyen az néktec, ackor minden embernec szabad légyen az õ ioszágához iutni, és az õ nemzetsége kõzzé haza menni (az rabnac.)

11 Kûrtnec zengesénec eztendeie az õtuenedic eztendõ, ne vessetec, és fel ne arassátoc az mit az fõldõn keién teremt az eztendõben, és az te el hagyot szõlõdnec termését meg ne szedgyed.

12 Mert kûrtnec zengesénec eztendeie, szent légyen azért ti néktec, az mezõrõl egyétec annac az õ gyûmõltsét.

13 Az kûrtõlésnec eztendeién, minden ember az õ ioszága mellé terien.

14 Mikor annac okaért valami el adó marhát el adandasz az te felebarátodnac vagy veiendesz à te felebarátodtól, egy mást meg ne czallyátoc.

15 Az kûrtõlésnec eztendeie vtán való eztendõknec száma szerint végy valami ioszágot az te felebarátodtól. Az fõldnec hasznainac eztendeinec számoc szerint, adgya azis néked az ioszágot.

16 Ha soc eztendõ vagyon az szabadságnac eztendeîg, tõbbet adgy azért az mit veszesz, és ha keues eztendõ vagyon hátra, keuesebbet adgy Mert az eztendõknec hasznát adgya el te néked.

17 Egy mást azért meg ne czallyátoc, hanem fély az te Istenedtõl, mert én ti WRAtoc Istentec vagyoc.

18 ( Szép igereteckel indittya az Isten az Izraelitakat az õ rendelesinec és tõrueninec meg tartására. ) Hogy ha az én rendelesimet czelekeditec, és az én itéletimet meg tartuán azokat czelekeditec, bátorságoson laktoc azon az fõldõn,

19 Es az fõld az õ gyûmõltsét meg termi, hogy eleget ehessetec, és az fõlden bátorságoson laktoc.

20 Hogy ha azt mondanád: MIt egyûnc az hetedic eztendõben ha nem vetûnc, és semmi hasznát à fõldnec bé nem veszûc?

21 En az én áldasomat reátoc boczátom az hatodic eztendõben, hogy három eztendõre valót teremtsen az fõld. ( Az Istennec kegyelmes példáia. )

22 Mert nyóltzadic eztendõben vettec, és mind az kilentzedic esztendeîg ô gabonát észtec, mind addîg mondom hogy ô gabonát észtec, mîg az fõld wy gabonát teremt.

23 Az fõldet pedig senki õrõkbe el ne adgya, mert enîm az az fõld, mert ti én nálam iõueuényec és sellérec vattoc.

24 Annac okaért az ti birodalmatoknac minden fõldében meg engedgyétec hogy meg válthassa az fõldet az ki azt el adta vólt.

25 Mikor az te felebarátod meg szegényedic, és kénszerîtetic el adni az õ ioszágánac valami részét, és az õ kõzõl való attyfia elõ áluán az ioszágnac melleié akar állani, és azt meg akaria váltani, hatalma légyen arra hogy meg válthassa.

26 Hogy ha valakinec ninczen attyafia az ki meg váltaná az ioszágot, hanem õ maga szerét tõtte az õ ioszágánac váltságánac.

27 Számlállya meg az ioszágnac el adasától fogua az eztendõ számot, és az mi hátra vagyon benne, adgya meg annac az kinec zálagba vetette vólt az ioszágot, és vgy bîria az õ õrõkségét.

28 Hogy ha pedig szerét nem teheti hogy egészlen meg fizetne annac, az ioszág annac az ki arra pénzt adot kezében légyen az kûrtõlés4nec eztendeiéîg. Az kûrtõlésnec esztendeién meg botsássa azt, és az ki el adta vólt az õ õrõkségét az bîria.

29 ( Keritet városban el adot háznac tõruénye: ) Hogy ha valaki el adandgya lakó házát kerîtet városban, ackor válthassác meg mikor annac el adásánac eztendeie el telic, az egy eztendõ el múluán meg válthassa az à ki el adta vólt.

30 Hogy ha azonkõzbe meg nem váltyác, mîg egész eztendeie el telic, az ház melly à kerîtet városban vagyon, légyen õrõke annac à ki azt meg võtte vólt mindenestõl fogua, abból ki ne mennyen az kûrtõknec napiánnis.

31 ( Faluban el adatot háznac tõruénye. ) Az faluban való ház pedig az melly falunac kerîtése nintsen, az mezõn való fõld gyalánt légyen. Az ki azt el adgya, hatalma légyen meg váltani, vagy az hogy az kûrtõléseknec napián ki mennyen abból.

32 Az mi pedig néz az Leuitác városira, az ( Az Leuitác városinac és ioszágoknac el adásáról és váltásáról való tõruenye. ) õ birodalmokban való városoknac házait, mindenkor valamikor akariác meg válthattyác.

33 De az ki meg váltya, az Leuitác kõzzûl való légyen, vagy az hogy az ki meg vó0tte az házat ki mennyen az házból és az õ birodalmoknac városából az kûrtõknec napián, mert à Leuitác városinac házai, õ birodalmoc az Izrael fiai kõzõtt.

34 De az õ városokon kiuõl való mezõt el ne adhassác az Leuitác, mert õrõcke való tulaydon õrõks4ége az.

35 Hogy ha az te felebarátod ti kõztetec meg szegényedic, és meg fogyátkozic, tégy iól õ véle, akar iõueuény légyen, akar sellér, hogy élhessen ti kõztetec.

36 ( Az mi felebaratinkat nem kel vsuráual terhelnûnc, hanem annélkûl kel vélec iól tennõnc. ) Ne végy õ tõle vsurát vagy felõtte valót, hanem fély az te Istenedtõl, hogy élhessen te veled egygyût az te atyádfia.

37 Ne adgyad annac vsurára az te pénzedet, és nyereséggel ne adgyad néki az te gabonádat.

38 En vagyoc az ti WRAtoc Istentec, ki az AEgyptumnac fõldébõl ki hoztalac titeket, hogy néktec adnám az CHanaannac fõldét, és néktec Istentec lennéc.

39 ( Mint kel az mi felebaratinkat tartanunc kic az szegénseg miatt magokat nekûnc el adgyác. ) Hogy ha pedig az te felebarátod meg szegényeduén, magát neked el adgya, ne szolgáltássad úgy mint rabot.

40 Mint egy béres, vagy mint egy sellér úgy légyen te nálad, az kûrtõléseknec eztendeiéîg szolgállyon te néked.

41 Ackor mennyen el tûled mind fiáiual egybe hogy mennyen az õ nemzetségéhõz, és [p 0113] haza mennyen az õ attyáinac õrõksége mellé.

42 Mert én szólgaim kiket ki hoztam AEgyptumból, el ne adattassanac azért úgy mint raboc.

43 Ne wralkodgyál rayta kegyetlenûl, hanem fély az te Istenedtõl.

44 Szólgaid és szolgáló leánid légyenec az ti kõrnyûletec való pogány népec kõzzûl, azoc kõzzûl szerezzetec szolgát és szolgáló leánt.

45 Az iõueuényeknec fiai kõzzõlis kic kõztetec laknac, szerezhettec szolgákat és szólgálokat és azoknac czeledgyekbõl kic nállatoc laknac, az kiket tudni illic az ti fõldetekben szûltec, és légyenec néktec birodalmotokban.

46 Es õrõkség szerint bîriatoc azokat, mind az ti vtánnatoc való fiatockal egybe, hogy azokis õrõkõsûl biriác azokat, mind õrõcké éllyetec azoknac szolgálattyockal. De az ti atyatokfiain az Izraelitákon, senki kegyetlenûl ne wralkodgyéc.

47 ( Nem kel engednûnc hogy az idegen mi elõttûnc az mi atyankfiait nyomorgassa. ) Hogy ha pedig az ti kõztetec lakozó iõueuény meg gazdagodic, és az õ nála lakó Atyádfia meg szegéenyûl, és magát el adgya az te kõzted lakó iõueuénynec vagy az iõueuény nembõl valónac.

48 Minec vtánna el adta magát, szabad légyen meg váltani, egy az õ attyafiai kõzzûl váltsa meg.

49 Vagy Attyánac báttya, vagy Attya báttyánac fia váltsa meg azt, vagy az õ nemzetségébõl kõzel való attyafia váltsa meg, vagy ha ereie leiend arra, õ maga váltsa meg magát.

50 Es vesßen számot azzal az ki õtet meg võtte, az eztendõtûl fogua, mellyen magát el adta annac à kûrtõléseknec eztendeiéîg, és az õ el adásánac pénzeis az eztendõnec száma szerint számláltasséc, az menît béresnec adot vólna annî ideîg, annît tudgyon annac annî ideîg való szolgattyába. [!]

51 Ha soc eztendõ vagyon az kûrtõléseknec eztendeiéîg, à szerint adgyon viszsza az õ wranac az õ el adáßánac pénzében.

52 Hogy ha pedig keues eztendõ hija vagyon az kûrtõlésnec eztendeiénec, számot vetuén õ véle, az eztendõknec száma szerint fizesse az õ váltságát.

53 Mint az eztendeîg való béres, úgy légyen annál, ne wralkodgyéc kegyetlenûl õ rayta az õ gazdaia, az te szemeid elõtt.

54 Hogy ha pedig egygyic eztendõben sem valtatic meg, mind az által az kûrtõléseknec eztendeién szabadon el meñyen mind fiaiual egybe.

55 Mert az Izrael fiai én szólgaim, kiket ki hoztam az AEgyptumnac fõldébõl. En vagyoc az ti WRAtoc Istentec.

XXVI. Rész. ( Meg tiltya az báluány imádást, és parantsollya az szombatnac meg tartását, és az szent helynec meg bõczûllését. Az õ paranczolatinac meg tartóinac soc szép igereteket tészen és keménséges fenygetéseckel fenyegeti azoknac meg rontóit. Az meg térõknec reménséget tészen az meg boczátásról. ) 1 NE czinállyatok magatoknac báluányokat, és faragot képet, vagy valami oszlopot ne emellyetec magatoknac, sem pedig faragot kõuet ne helyheztessetec à ti fõldetekben, hogy meg haijollyatoc az elõtt. En vagyoc az ti WRAtoc Istentec.

2 Az én szombatimat meg tartsátoc, és az én szent házamat bõczûllyetec. En vagyoc az WR.

3 ( Igeretec az Isten parantsolatinac meg tartoinac. ) Ha az én rendelesimben iárándotoc, és az én parantsolatimat meg tartyátoc és azokat czelekedenditec.

4 Esõt adoc néktec álkolmas idõben, az fõld az õ gyûmõltsét meg adgya, és minden gyûmõlts termõ fa meg termi az õ gyûmõlczét.

5 Es az ti czépléstec az szûretet éri, és az szûret az vetést éri, elégséges kenyeret észtec, és nagy bátorsággal laktoc az ti fõldetekben.

6 Mert békeséget adoc azon az fõldõn, annîra hogy mikor el alusztoc, ne légyen ki fel rõttentsen, és el vészem az kegyetlen vadakat arról az fõldrõl, és az fegyuer által nem mégyen az ti fõldeteken.

7 Sõt inkáb az ti ellenségteket kergetitec, és fegyuer miatt ti elõttetec el húllanac.

8 Es ti kõzzûletec õten, százat el ûznec, és százan el ûznec tiz ezeret, és az ti ellenségtec ti elõttetec fegyuer miatt el húllanac.

9 Es ti hozzátoc fordúluán, meg szaporîtalac és meg sokasitalac titeket, és veletec szõuetséget szerzec.

10 Es soc idõtûl fogua el tett gabonát észtec, és az régi gabonát, az wy helyén ki hánnyátoc.

11 Es az én haylekomat kõzõttetec helyheztetem, és az én Lelkem meg nem vtál titeket.

12 Ti kõzõttetec iároc szûntelen. Lészen néktec Istentec, ti pedig lésztec nékem én népeim.

13 En vagyoc az ti WRAtoc Istentec, ki az AEgytum fõldébõl ki hoztalac, hogy azoknac rabiai ne vólnátoc, és az ti nyakatoknac kõtelét meg óldottam, hogy egyenesen iárhatnátoc.

14 ( Fenyegetésec az Isten paranczolatinac meg rontói ellen. ) Hogy ha engemet nem halgattoc, és ez parantsolatokat nem czelekedenditec.

15 Es ha az én rendelesimet meg vtállyátoc, és ha az én itéletimet meg vtállya az ti lelketec, és az én parantsolatimat nem czelekedenditec, hanem az én szõuetségemet fel bontyátoc.

16 Enis ezt czelekedem veletec: Hogy titeket az félelem el foglalyon, meg méztõ dõgõs betegséggel, és hideg leléssel egybe, mellyec az te szemeidet meg emészszéc, és lelkedet gyõtõriéc. Es az ti gabonátokat hijába vessétec az fõldbe, mert meg észic azt az ti ellenségitec.

17 Es az én meg haragodott ortzámat [p 0114] fordîtom ellenetec, hogy az ti ellenségeitec elõtt el húllyatoc és wrwlkodgyanac raytatoc az kic titeket gyûlõlnec, és fussatoc mikor senki nem ûzis.

18 Hogy ha mind ezec vtán mégis nem halgattoc engemet, hétszerrel keményben ostorozlac titeket az ti bûneitekért.

19 Mert meg rontom az ti erõsségteknec keuélységét, és az Eeget az ti feietec felõtt meg keménîtem és ollyañá tészem minémû az vas, és az fõldet ollyanná tészem minémû az értz.

20 Es minden erõs múnkátoc hijába való lészen, mert az ti fõldetec nem termi meg az õ gyûmõlczét és az fõldnec faijs nem adgyác meg az õ hasznokat.

21 Hogy ha mégis vakmérõ képpen ellenem iártoc és nem engedtec nékem, à ti bûntetõ ostorotokat hétszerrel meg sokasitom az ti bûneitekért.

22 Es botsátoc reátoc kegyetlen mezei vadakat, hogy az ti barmaitokból titeket ki puztîczanac, és titeket el fogyassanac, anniéra hogy puztác legyenec az ti útaitoc.

23 Hogy ha ezeckel sem gondoltoc hogy hozzám térietec, hanem vakmerõ képpen ellenem iártoc.

24 Enis bizony vakmerõ képpen ellenetec iároc, és hétszerrel inkáb ostorozlac à ti bûneitekért.

25 Es hozoc ti ellenetec fegyuert, melly boszszút állyon raytatoc az én szõuetségemnec meg rontásáért, úgy hogy à ti várositokba gyûllyetec, ackor botsátoc dõg halált kõzzétec, és adattatoc az ellenség kezébe.

26 Minec vtáña à kenyérnec táplálásra való ereiét el veszem, ( Az Sidoban igy vagyon: Mikor az kenyérnec páltzáiát meg tõrõm etc. ) tíz aszszoni állatoc sûtnec néltec kenyeret egy kementzében, és mértec szerint igazan bé adgyac az ti kenyereteket, észtec de nem elegedtec meg.

27 Hogy ha mégis nem engedtec nékem, hanem vakmerõ képpen ellenem iártoc.

28 Enis ellenetec iároc meg búsúlt haragomban vakmerõ képpen, és énis hétszerrel inkáb ostorozlac titeket az ti bûneitekért.

29 Mert az ti fiaitoknac, és leánitoknac húsát észitec meg.

30 Es az ti palotaitokat el rontom, és az mezõn eppîtetet szép faragot kepeiteket, és az ti hólt testeiteket az ti báluánîtockal egybe egygyûué hányatom, és az én lelkem meg vtál titeket.

31 Es az ti várositokat el puztîtom, az ti szent helyeiteketis el rontom, és nem lészen kedues nékem az ti ió illatú áldozattoc.

32 El puztîtom az fõldet, annîra hogy álmélkodgyanac rayta az ti ellenségeitec, az mellyec azon fognac lakozni.

33 Titeket pedig az pogány népec kõzzé el szelesztelec, és azt miuelem hogy vtánnatoc mennyenec ki vont fegyuerrel, hogy à ti fõldetec puzta légyen, és az ti várositokis puztác légyenec.

34 Ackor az fõld meg szenteli az õ szombatit, mind addîg mîg puztán áll, mikor az ti ellenségteknec fõldében leiendetec, ackor mondom hogy az ti fõldetec nyugoduán meg szenteli az õ szombatit.

35 Mind az õ puztáságánac ideiéîg nyúgoszic, mert nem nyúgot az ti szombattokon, mikor azon az fõldõn laknátoc.

36 Az kic pedig ti kõzzûletec meg maradnac, azoknac sziuekben félelmet szerzec, az õ ellenségeknec lakó fõldében, annîra hogy az fánac leuelénec zõrdûlése elõtt fusson mint az szablya elõtt, és el húllyanac ha senki nem kergetijs õket.

27 Egy másra húllanac mint ha fegyuer vólna vtánnoc, ha senki vtánnoc ninczenis. Es az ti ellenségtec elõtt meg nem maradhattoc.

38 Hanem el vésztec az pogány népec kõzõtt, és az ti ellenségteknec fõlde meg emézt titeket.

39 Es az kic meg maradnac kõzzûletec, az ti ellenségteknec fõldében el vesznec az õ hamisságokért, és az õ Attyoknac hamisságokért mind vélec egybe el vesznec.

40 ( Igeretet tészen az meg étrõ Izraelîtaknac. ) Hogy ha pedig meg vallyác az õ hamisságokat, és az õ Attyoknac hamisságát mind az õ bûnõckel egybe mellyel én ellenem vétkeztenec, és hogy õk vakmerõképpen iártac én ellenem.

41 Es hogy énis mikor vakmerõképpen ellenec iárnéc, vettetem õket az õ ellenségeknec fõldébe. Ha ezt ez kõrnyûl meteletlen sziuet el vetic, és az õ bûnõknec bûntetését meg fizetic.

42 Enis meg emlekezem az Iacobbal és annac felõtte Abrahammal tett szõuetségemrõl. Az fõldrõlis meg emlekezem.

43 Az fõld azonkõzbe puztán hagyattatic õ tõlõc, és az õ szombatit meg szenteli à melly fõld el puztúlt vólt õ érõ0ttec, õkis az õ bûnõknec bûntetését meg fizetic, mert soc képpen az én itéletimet meg vtáltac, és az én rendelesimet az õ lelkec meg vtálta.

44 Ióllehet mikor az õ ellenségeknec fõldében vóltakis, nem vetettem és nem vtáltam meg õket, hogy meg eméztenem mindenestõl õket, meg vetuén az én szõuetségemet vélec. Mert én õ Wroc Istenec vagyoc.

45 Azért meg emlekezem õ érõttec az régi Attyáckal való szõuetségemrõl, kiket AEgyptumból ki hoztam az pogányoknac szemec láttára, hogy lennéc nékic Istenec.

46 Ezec az rendelésec, az itéletec, és az tõruényec az mellyeket szerzet az WR õ maga kõzõtt, és az Izrael fiai kõzõtt az Sinai hegyen az Moses által.

XXVII. Rész. ( Tõruényec, az embereknec, oktalan állatoknac, házaknac, szántó fõldeknec meg bõczûlléserõl, mellyeket az ember Istennec iger, és azoknac meg váltásaról, barmoknac elsõ fayzasoknac, és tizedeknec vátásaról. ) [p 0115] 1 SZóla az WR Mosesnec, és monda:

2 Szóly az Izrael fiainac és mond meg nékiec: Az ember mikor fogadást tészen, az te bõczûllésed szerint legyenec az szemelyec az mellyec fogadással kõteleztéc magokokat, [!] az WRé.

3 Az férfiat húsz esztendõstûl fogua, hatuan esztendõsig, bõczûllyed õtuen ezûst Siclusra, az mint az szent siclus vagyon.

4 Hogy ha aszszoni állat leiend, harmintz siclusra bõczûllyed.

5 Õt esztendõstûl fogua pedig húsz esztendõsig az férfiat húsz siclusra bõczûllyed. Az aszszoni állatot pedig, tíz siclusra.

6 Õt hólnapi férfiui magot, õt estendõs koraig bõtsûllyed õt Siclusra, hogyha pedig aszszoni állati mag leiend, három ezûst siclusra.

7 Hogy ha pedig hatuan esztendõs leiend, vagy fellyeb való, ha férfiu, bõczûllyed tízen õt siclusra, ha aszszoni állat tízre.

8 Hogy ha szegény leiend, hogy annac szerit nem tehetné az mire bõczûllyed, állassad azt à pap eleibe, à meninec széret teheti az, à ki magát fogadással meg kõtelezte, annîra bõczûllye azt az pap.

9 Hogy ha pedig afféle barmot fogadot adni az minémû állatokból szoktac áldozni az WRnac, valamit affélét ád az WRnac, szent légyen.

10 Mást az helyébe né állasson, és azt el ne czeréllye, iót à hituán helyébe, vegy hituánt az ió helyébe aduán, hogy ha pedig el czeréli egygyiket à másikon, mind az elõbbi, mind pedig az mellyen azt el czerélte, szent légyen.

11 Hogy ha pedig valami tiztátalan oktalan állatot fogadot adni, mellynec nemébõl nem áldozhatnac az WRnac, tehát vigye azt az paphoz.

12 Es bõczûllye meg azt à pap, akar ió akar hituán légyen, az mire bõczûlli azt az pap, abban maradgyon.

13 Hogy ha pedig azt meg akarná váltani, azt te bõczûd felõtt annac õtõd réßzét adgya.

14 Ha pedig valaki az õ házát az WRnac szenteli, bõczûllye meg azt az pap, vagy ió vagy hituán leiend, és az mire bõtsûlli, abban maradgyon.

15 Hogy ha meg akaria váltani az házat az, à ki azt az Isteñec szentelte vólt, az bõtsû mellé adgya annac õtõd részét, és légyen õué.

16 Hogy ha pedig valaki az õ õrõkségébõl mezõn való fõldet szentelend az WRnac, bõczûltesséc meg az mag szerint az melly abba mégyen, ha egy Homer árpa mégyen beléie, õtuen ezûst siclusra bõtsûltesséc.

17 Hogy ha az kûrtõlésnec esztendeiétõl fogua szentelte Istennec az õ szantó fõldét, à mint azt bõczûllõd abban maradgyon.

18 Hogy ha az kûrtõlésnec esztendeie vtán szentelendi Istennec az õ fõldét, à pap számlállya meg annac az pénzét az esztendõknec száma szerint, az mellyec hátra vadnac az kûrtõlésnec esztendeiéîg, és az szerint szállítson le annac az bõczûiébõl.

19 Hogy ha pedig meg akaria váltani az õ fõldét az, az ki azt Istennec szentelte vólt, az bõtsû mellé adgya annac õtõd részét, és légyen õué.

20 Ha meg nem váltya azt az fõldet, vagy azt másnac el adgya, az vtán azt meg nem válthattya.

21 Hanem az fõld mikor az kûrtõlésnec esztendeién meg szabadúl, az WRnac szenteltesséc, úgy mint az Istennec szenteltetet, és légyen az papoc õrõksége.

22 Ha pedig pénzen võt fõldet szentelt az WRnac melly õ néki õrõksége nem vólt.

23 Számlállya meg az pap az fõldnec az õ bõtsûie szerint való árrában az kûrtõlésnec esztendeiéîg menyi vagyon hátra, és adgya meg azt azon napon à te bõczûd szerint, hogy légyen az, az WRnac szenteltetet.

24 Az kûrtõlésnec esztendeién az fõld meg térien àhoz, az kitõl azt võtte vólt, àhoz tudni illic az kinec õrõksége vólt az.

25 Minden te bõczûllésed pedig az szent helynec siclusa szerint légyen. Egy siclus pedig húsz pénzt tészen.

26 De az baromnac elsõ fayzását melly annélkûlis az WRé, senki néki ne szentellye, akar õkõr leiend, akar iuh, az WRé az.

27 Ha pedig az tiztátalan állatokból való lészen, váltsa meg azt az te bõtsûllésed szerint, és azon felõl az bõtsûnec õtõd részét adgya melléie, ha pedig meg nem váltyác, adasséc el az te bõczûd szerint.

28 ( Az ollyan fogadasokról ßzol, mellyeket valaki hadba menesénec ideien eskûuessel igert Istennec, hogy õ néki szenteli, ha az ellenséget kezébe adgya, minémû az Iephte fogadasa, Iud: 11. ) Minden, valami valakitõl az WRnac szenteltetet fogadással és eskûuéssel, abból à mijé vagyon, akar ember légyen az, akar barom, akar mezõn való õrõkség, el ne adasséc, meg se váltasséc, mert minden èfféle fogadással kõteleztetet állat, szentséges és az WRé.

29 Semmi oktalan barom melly az embertõl az ERnac szenteltetic, meg ne váltasséc, hanem minden ok vetetlen meg õlettesséc.

30 Añac felõtte az fõldnec minden dézmáia, az fõldnec veteményébõl, az fáknac gyûmõlczébõl az WRE, és az WRnac szenteltessenec.

31 Hogy ha pedig valaki meg akaria váltani az õ dezmáiánac valami részét, annac az árránac õtõd részét tegye hozzáia.

32 Es minden barmoknac iuhoknac tizede, mellyec az veszszõ alól szoktac el ( Veszszõ alól mondatnac el menni az barmoc, mert az akolból eggyenként, boczáttyác vala ki, és azokat az ember eggyénként veszszõuel ouassa vala, az tizediket veszszõuel meg suytuán azt mongya vala, ez az tizedic. ) menni, minden tized mõdom az WRnac szenteltesséc.

33 Ne tudakozzéc rayta ióié vagy hituán, és el ne változtassa azt, hogy ha valami módon el változtatná azt, mind az, mind pedig az mellyet az helyébe azdot vólt, az Istennec szenteltetet légyen, meg se váltasséc.

34 Ezec az parantsolatoc, mellyeket paranczolt az WR Mosesnec az Sinai hegyén, hogy azokat az Izrael fiainac meg mondaná.

Moses Harmadic Kõnyuénec vége.