ÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA MOSES ELSÕ KÕNYVE. [XXXVIII.] Rész. 0035

( Peres annit tészen, mint szakaztas, mert az Peres meg szakaztotta vala az annya méhében az õ helyét, és vgy iõtt vala ki az másic elõtt.

30 Es annac vtánna ki iõué az õ Attyafia az kinec kezére veres fanalat kõttõttec vala, és neuezé azt Zerahnac.

[XXXIX] Rész. (8 Az Isten meg áldgya vala az Potiphart az Iósephért. Az Potiphar felesége bûnre szorgalmaztattya az Iósephet, nem enged az Ioseph. Vádollya hamissan az aszszoni állat az Iósephet, az tõmltzbe vetic õtet, de ottis az Inest [!] véle vagyon. )8 1 TOuábba az Ióseph vitetett vala AEgyptumba, és meg võtte vala õtet az Izmaelitaktól kic õtet oda vitéc vala, egy Aegyptumbéli ember Potiphar, Pharaónac fõ szolgáia, az vitézlõ népeknec feiedelme.

2 Es vala az WR Iósephel, és ió szerenczés vala, és lakic vala az õ AEgyptumbeli wranac házában.

3 Látá pedig az õ wra hogy az WR vólna õ véle, és hogy valamit czelekednéc, az WR szerenczésse tenné õ általa.

4 Talála azért Ióseph keduet az õ wra elõtt, és szolgál vala nékie, és az õ házán fõue téué, és mindeneket valamié vala, az õ birodalmába ada.

5 Es mi ólta fõ ( Az Isten iól tészen az Potiphárral az Iósephért. ) gonduiselõué téué õtet az õ házán, és minden marháián, az WR meg áldá az AEgyptumbéli embernec házát az Iósephért, és az Wrnac áldása vala minden ioszágán, mind házában mind az mezõn.

6 Mindeneket azért valamié vala az Iósephre biza, és nem vala ssemmire gondgya miképpen az Iósephnec, hanem czac az ételre. Az Ióseph pedig szép formáiú és tekintetõ vala.

7 Ezeknec vtánna pedig, ( Gyakorta veszedelmes embernec az szép ábrazat. ) az õ wranac felesége, veté szemeit az Iósephre, és monda: Hály velem.

8 Ki nem akaruán engedni, monda az õ wra feleségenec: Imé az én wramnac semmi gondgya ninczen azokra mellyec az õ házában vadnac, hanem mindeneket az mellyec õuei vóltac, az én kezembe bizott.

9 Ninczen senki én ( Tiztaságnac és maga meg tartoztatásnac tûkõre az Ióseph. ) nálamnál nagyob az õ házában, és semmit én tûlem meg nem tîltot, hanem czac tégedet, miuel hogy te õ felésége vagy, Mimódon miuelném azért ez nagy gonosságot, vétkezuén az Isten ellen?

10 Mikor pedig mindennapon szólana az aszszoni állat az Iósephnec, es nem engedne nékie hogy véle hálna, és véle egygyesûlne.

11 Tõrténéc egy napon hogy az házba menne Ióseph valami dolga tenni, és senki nem vólna az házban az ház népe kõzzûl.

12 Meg ragadá (azért) az ( Tiztatalan aszszoni állatnac példáia ) aszszoni állat az Iósephnec ruháiát, ezt monduán: Hálly én vélem, és õ ott hagyuán ruháiát az aszszoni állat kezében, el futa és ki méne.

13 Es mikor látta vólna az aszszoni állat hogy az õ ruháiát kezében hadta vólna, és ki futot vólna.

14 Szólîtá az ház népet, ( Patuarnac példáia. ) és monda azoknac illyen módon[ Lássátoc, Sidó férfiat hozott az mi házunkba az én wram, hogy meg szégyenitene minket. Mert én reám iõue hogy én velem hálna, és kiáltéc nagy szóual.

15 Es mikoron az hallotta vólna hogy kiáltottam vólna fel szóual, az õ ruháiát el hagyá az én kezembe, és el futuán ki méne.

16 Meg tartá azért az õ ruháiát magánal mîglen az õ wra haza iõnne.

17 Kinec illyen szóckal szóla, monduán: El iõue én hozzám az Sidó szólga, az kit nékûnc hoztál hogy engemet meg szégyenîtene.

18 Es mikor kiáltottam vólna fel szóual, az õ ruháiát it hagyá, és ki futa.

19 Mikor pedig hallotta vólna az õ wra, az õ feleségénec beszédit à mellyeket mondott vala, ezt monduán: Illyen dolgokat czelekedéc én raytam az szólga, fel geriede az õ haragia.

20 Võué azért az Iósephet az õ wra, és veté õtet az tõmlõtzbe az mellyben az Király foglyai valánac, és ott lõn az tõmlõtzben.

21 Az WR vala pedig ( Az Isten nyomoruságbanis nem hadgya el az õ benne bizókat. ) az Iósephel, és kegyelmessen czelekedéc õ véle, és az tõmlõtz tartó elõttis keduessé téué õtet.

22 Es az tõmlõtz tartó mind azokat az foglyokat kic az tõmlõtzben valánac, bizá az Iósephre, es valamit ott czelekszenec vala, mind õ czelekszi vala.

23 Es semmi gondgya nem vala az tõmlõtz tartónac azokra azmellyec birodalmában valánac, miuel hogy az WR vólna az Iósephel, és valamit czelekszic vala, az WR szerenczésse tészi vala.

[XL.] Rész. (8 Meg Magyarázza Ióseph az tõmlõtzben az Pohárnaknac és az Sûtõnec álmokat.

1 TÕrténéc ezeknec vtánna hogy az AEgyptumbéli királynac Pohárnakia, és az Sûtõie vétkeznénec az õ wroc ellen az AEgyptumbéli király ellen.

2 Meg haragodéc azért az Pgharaó mind az két fõ szolgáiára, tudni illic az fõ Pohárnakra és fõ Sûtõre.

3 Es vetteté azokat az vitézlõ népeknec feiedelmeknec tõmlõtzébe, tudni illic az tõmlõtzbe az mellyben Ióseph fogua vala.

4 az [!] vitézlõ népec feiedelme, fõué téué azokon Iósephet, és szolgál vala nékiec, és lõnec fogságba egy esztendeîg.

5 Es mind ketten ( Alomban az Isten gyakorta meg ielenti az embernec mi kõúetkezzec õ reáia. ) látánac álmot vgyan azon egy éijel, az királynac mind Pohárnakia mind Sûtõie, kic az tõmlõtzben fogua valánac, melly álom meg ielentené mi kõuetkeznéc mind az kettõre.

6 Méne azért õ hozzáioc reggel az Ióseph, és meg tekinté õket, és imé bánkodnac vala.

7 Es meg kerdé az Pharaó fõ szólgait, kic õ véle egygyût az õ Wranac házánál áz tõmlõtzbe fogua valánac, ezt monduán: Miért vadtoc most illyen szomorúac?

Kic felelénec néki: Almot láttunc és ninczen ki meg magyarázná azt, Es monda nékiec Ióseph: Auagy nem Isteneié az álomnac magyarazása? Mondgyátoc meg néken az álmot.

9 Meg beszéllé azért az fõ ( Az Pharaó Pohárnakiánac álma. ) Pohárnac az õ álmát az Iósephnec, és monda nékie: Almomba látoc vala elõttem egy szõlõ Tõt.

10 Es az szõlõ tõn valánac három veszszõ szálac, és az meg zõldelléc, Meg virágozéc, és meg érlelé az szõlõ feieket.

11 Az Pharaó Pohára pedig vala az én kezemben, és én az szõlõt szakaztom vala, és az Pharaó Pohárába faczarom vala, és az Pohárt adom vala az Pharaónac.

12 Es monda néki Ióseph: ( Ióseph meg magyarázza az Pohánac álmat. ) Ez annac az magyarázattya, az három veszszõ szál, három nap.

13 Harmad nap múlua az Pharaó fel magaztallya az te feiedet, és helyedre állat tégedet, és adod Pharaó kezébe az pohárt, az elõbbi szokás szerint, mikor õ Pohárnakia valál.

14 De meg emlékezzél én rólam mikor neked iól lészen dolgod, és czelekedgyél kérlec irgalmasságot én velem hogy én rólam meg emlékezzél az Pharaónac, és engemet ez tõmlõtzbõl meg szabadîcz.

15 Mert lopua hoztanac el engemet az Sidóc fõldérõl, ittis semmi gonosságot nem czelekedtem, hogy az tõmlõtzbe vetettec.

16 Látá pedig az Sûtõ ( Az Pharaó Sûtõienec álma. ) mesteris hogy iól magyarázta vólna meg az álmot, és monda az Iósephnec: Enis álmomban látoc vala az én feiemen három feiér kosár10t.

17 Az felsõ kosárban pedig valánac az Pharaónac minden féle szûlt étkei, és az madarac eszic vala azt az én feiemen való kosárból.

18 Ez feleluén ( Ióseph meg magyarázza az sûtõnec az álmot. ) Ióseph monda: Ez annac az magyarázattya, az három kosár, három nap.

19 Harmad nap múluán az Pharaó meg emlekezic à te feiedrõl, és tégedet fel akaztat akaztó fára, és az te testedet te rólad le eszic az madarac.

20 Harmad napon azért, ( Regi szokas hogy az ember az õ szûletése napiat meg tisztellye. ) melly napon szûletet vala az Pharaó, lakodalmat szerze az õ szólgáinac, és meg emlékezéc az fõ Pohárnakról és fõ Sûtõrõl az tõb szólgái kõzõtt.

21 Es az Pohárnac mestert helyére állatá az bor tõltésre, és az pohárt Pharaó kezébe adgya vala.

22 De az Sûtõ mestert fel akaztatá, az mi képpen néki magyarázta vala az Ioseph.

23 Es nem emlekezéc ( Hala adatlanságnac példáia. ) meg az Pohárnac mester áz Iósephrõl, hanem el feledkezéc õ róla.

[XLI.] Rész. (8 Az Pharaó király álmot lát kõuõtkõzendõ bõwségrõl és szûkségrõl, mellyet az Ióseph meg magyaraz az Pharaónac. Meg szabadúl azért Ióseph az tõmlõtzbõl, és mind az egész AEgyptus országán feiedelemmé lészen, meg takaria Ióseph az hét esztendõnec bõwségét, és az szûkségnec ideién safarkodic, lésznec két fiai Manatse és Ephraim, )8 1 KEet esztendõ múluán az Pharaó láta álmot, mint ha állana egy folyó viz ( Pharaónac két álma áz kõuetkezendõ bõségrõl és szûkségrõl. ) mellett.

2 Es imé az folyó vizbõl iõnec vala ki hét szép és kõuér ûnõc, mellyec észnec vala az moczáros helyen.

3 Esmét azoc vtán más hét ûnõc iõnec vala ki az folyó vizbõl, rútac és õsztõuérec, mellyec állanac az ûnõc mellett, mellyec az folyó vîz partyán állanac vala.

4 Es el nyeléc az rút és õztõuér ûnõc az hét szep kõuér ûnõket, és fel serkene az Pharaó.

[p 0038] 5 Mikor el alutt vólna, masodszoris almot láta, és imé hét gabona feiec neuekednec vala egy száron, tellyesec és szépec.

6 Es imé neuekednec vala azoc vtán hét vékony gabona feiec, mellyeket az Nap keleti szél el száraztott vala.

7 Es el nyeléc az hét veekony gabona feiec, az hét kõuér és tellyes gabona feieket, és fel serkene à Pharaó, é imé az álom elmeiében vala.

8 Regelre keluén pedig meg háborodéc magában, és el kûlduén, egybe hiuatá AEgyptumnac minden iõuendõ mondóit, és minden bõlczeit, és meg beszéllé nékiec az õ álmát, de nem vala senki ki meg magyarázná azokat Pharaónac.

9 Szóla annac okaért az Pohárnac mester az Pharaónac illyen módon: Az én bûnõmrõl emlekezem én ez mai napon.

10 Az Pharaó meg haragutt vala az õ szolgáira, és engemet és az Sûtõ mestert vettetet vala az vitézec Hadnagyánac tõmlõtzébe.

11 Látánc pedig álmot mind egy éijel, én és az: mindenikûnc az szerint az mint kõuetkezet.

12 Es vala velûnc ott egy iffiu az vitézec Hadnagyánac szolgáia, kinec mikor meg beszéllettûc vólna, meg magyaráza mi nékûnc az mi álmainkat, mindenikûnknec az õ álma szerint.

13 Es az miképpen meg magyarázá mi nékûnc, szinte azonképpen tõrténéc dolgunc, engemet helyemre állata, amazt pedig fel akaztatá.

14 ( Megszabadul Ióseph az tõmlõtzbõl. ) El kûldé azért Pháraó és hiuatá az Iósephet, és nagy hamarsággal ki hozác õtet az tõmlõtzbõl, és meg borotualkozuán el változtatá ruháit, és méne Pharaóhoz.

15 Es monda Pharaó az Iósephnec: Almot láttam és ninczen ki meg magyarázná azt: En pedig hallottam te felõled hogy az álmot meg érted, és meg tudod magyarázni.

16 Es felele Ióseph az Pharaónac: ( Alazotosságnac példáia. ) Ninczen erõmben (az álom magyarázás) hanem az Isten ielent az Pharaónac meg maradására való dolgokat.

17 monda ( Pharaó beszélli Iósepnec az álmokat. ) azért Pharaó az Iósephnec: almomban látám hogy állaoc egy folyó víz mellet.

18 Es imé az folyó vízbõl ki iõnec vala hét kõuér szep ûnõc, mellyec észnec vala az moczáros helyen.

19 Imé esmét azoc vtán más hét ûnõc iõnec vala ki õszteuérec és felõtte igen rútac, kikhõz hasonló rútakat én nem láttam egész AEgyptumnac fõldén.

20 Es el nyeléc az õszteuér rút tehenec, az elõbbi hét kõuér teheneket.

21 Es ióllehet az kõuér tehenec amazoknac gyomrokban vólnánac, mind az által ingyen nem tettzic vala meg hogy gyomrokban vólnánac, mert vgyan rútac valánac azoc mint szinte az elõtt. es fel serkenéc.

22 Az vtán esmét láttam álmomban, és imé hét gabona feiec neuekednec vala egy száron, tellyesec és szépec.

23 Imé esmét azoc vtán neuekednec vala hét kiczin gabona feiec, vékonyoc, mellyeket az Nap kelleti szél meg száraztot vala.

24 Es el nyeléc az vékony gabona feiec, az hét gabona feieket. Meg beszéllém az iõuendõ mondóknac, és nem lõn senki õ kõzzûlõc ki meg magyarázhatná.

25 Es monda Ióseph Paraónac: Az Pharaó álma mind egy, az mit isten akar czelekedni, azt ielentete meg az Pharaónac.

26 ( Magyarázza Ióseph az álmokat Pharaónac. ) Az hét szép ûnõc, hét esztendõ, hasonlatos képpen az hét szép gabona fõ hét esztendõ, az álom mind egy.

27 Az hét õszteuér és rút ûnõc pedig mellyec azoc vtán iõttec ki, azokis hét esztendõc, és az vékony hét gabona feiec mellyeket meg száraztot vólt az Nap keleti szél, hasonlatos képpen lészen az éhségnec hét esztendeie.

28 es az mit mondéc Pharaónac, hogy az mint Isten akar czelekedni, meg ielentette az Pharaónac.

29 Imé hét esztendõc iõnec, mellyekben egész AEgyptusban nagy bõwség lészen.

30 Azoknac vtánna kõuetkeznec hét esztendõc mellyekben lészen éhség, annîra hogy el feledkeznec az nagy bõwségrõl melly vólt AEgyptumnac fõldén, és meg emészti az éhség az fõldet.

Es nem tettzic meg az elõbbi bõwség az éhségnec miatta melly az vtán lészen, mert nagy lészen.

32 Hogy pedig kétszer látta Pharaó az álmot, azt ielenti hogy Istennél el végezett dolog ez, és siet az Isten azt véghõz vinni.

33 ( Az Ióseph tanaczót ád az Pharaóhnac. ) Mostan annac okaért rendellyen az Pharaó bõlts és eszes férfiat, kit az AEgyptumnac fõldén gond viselõué tégyen.

34 Rendellyen az Pharaó tiszttartotak [!] az országo, és az AEgyptusnac lakositól vegye az gabonánac õtõdét az hét bõw esztendõkben. ( Ióseph tanáczából az gabonanac õtõdét veszic az bõségnec ideién. )

35 Es az kõuetkezendõ bõw esztendõknec minden termését takariác meg, és az gabonát takariác az Pharaó birodalma alá, és az élést tartsác az Pharaónac minden városiban.

36 Es légyen az az éles ez tartománynac táplálására az hét esztendei éhségnec ideién, mellyec kõuetkeznec az AEgyptum fõldén, hogy el ne veszszen ez fõld annac az éhségnec miatta.

37 Es tettzéc ez beszéd az Pharaónac és az õ szólgainac.

38 Monda azért az Pharaó az õ szólgainac: Auagy találhatnánké èhõz hasonló férfiat, kiben az Istennec Lelke vólna?

39 Es Monda Pharaó az Iósephnec: Miuel hogy mind ezeket az [p 0039] Isten te néked ielentette meg, ninczen te hozzád hasonló eszes bõlcz.

40 ( Az Isten meg szabadittya az foglyot és az szegént az pad alól az wrac kõzzé ûlteti, Psal: 146. & 113. ) Te légy az én házamon fõ gonduiselõ, és minden én népem az te beszéded szerint iárion, czac az egy királi széckel haladlac meg tégedet.

41 Monda annac vtánna Pharaó az Iósephnec: Imé mind az egész AEgyptumnac fõldén feiedelemmé tõttelec.

42 Es ki véuén Paraó az õ gyûrõiét az õ vijából adá azt Iósephnec vijába, és fel õltõzteté õtet Bibor ruhákba, és arany lántzot veté az õ nyakába.

43 Es ûlteté õtet az õ másodic szekerébe. Ezt kiáltyác vala pedig õ elõtte: Abrech? az az, iffiu (vagy) gyenge Atya. ( Nemellyec azt mongyac hogy az Abrech amit teszen, mint hayts térdet. Vagy királynac Attya. 99 Es feiedelemmé téué õtet mind az egész AEgyptumnac fõldén.

44 Es monda Pharaó az Iósephnec: En vagyoc az Pharao, mind az által az te akaratod nélkûl senki sem kezét sem lábát fel nem emeli ( Az az, semmit senki nem czelekszic ) egész AEgyptumnac fõldén.

45 Es neuezé Pharaó Iósephet ( Az az, Titkoknac magyarazóiánac. ) Saphenat Paneahnac, és adá néki feleségûl Asenathot, az Potiphárnac On neuõ városnac feiedelménec leányát: es ki méne Ióseph AEgyptusnac fõldére.

46 (Ióseph pedig harmintz esztendõs vala, mikor állana az AEgyptumbéli Pharaó királynac elõtte.) Ki méne azért Ióseph Pharaó elõl, es által méne egész Egyptumnac fõldén.

47 Es teremte az fõld az hét bõw esztendõben gabonát nagy bõwséggel.

48 ( Szorgalmatosságnac, serenségnec és ió gondvisélésnec példáia az Iósedh. [!] ) Es meg gyûyté az hét esztendõnec minden elését melly vala AEgyptusnac fõldén, és helyhezteté az élést az várasokba, minden mezõnec termését takará az városba, az melly kõrûl az mezõ vala.

49 Es takará Ióseph felõtte soc gabonát mint az tengernec fõuénye, annîra hogy meg nem számláltathatnéc, miuel hogy száma nem vala.

50 Az Iósephnec pedig lõnec két fiai minec elõtte el iõne az éhségnec esztendeie, mellyeket szûle néki, Asenath az On neuõ városnac feiedelménec az Potiphárnac leánya.

51 Es neuezé Ióseph az õ elsõ szûlettét Manassehnac, ( Manasse, az az, ki el feleytéset hoz. ) mert (vgy mond) el feleytette én velem Isten minden nyomorúságomat, és az én Atyamnac háza népét.

52 Az másodikat pedig neuezë1 Epraimnac. ( Ephraim, az az, szaporodás. ) Miuel hogy vgy mond, meg szaporîtot Isten engemet az én nyomorúságomnac fõldében.

53 El telénec annac okaért à bõségnec hét esztendei, melly bõwség vala AEgyptumnac fõldén.

54 Es el kezdénec kõzelgetni az éhségnec hét esztendei, mint meg mondotta vala Ióseph, es vala éhség minden tartomanyokban. De egész Egyptum országában elég kenyér vala.

55 Végezetre meg éhezéc egész AEgyptum fõldeis, és kiált vala az nép Pharaóra az kenyérért. Monda pedig Pharaó az Aegyptumbélieknec: Mennyetec Iósephõz, és az mit mond, azt miuellyétec.

56 Es nagy éhség vala mind az egész fõldõn. ( Ió feiedelemnec példáia az Ioséph, ki az bõwségben az gabonát meg takartá, és az szûkségben az kõsseget taplallya. ) Meg nyita azért Ióseph mind az gabonás házákat mellyekben az gabona vala, és arullya vala az AEgyptumbélieknec, mert meg neuekedet vala az éhség AEgyptum fõldében.

57 es az fõldnec minden lakosi mennec vala Aegyptumba hogy gabonát vennénec Iósephtól, mert mind az egész fõldõn nagy éhség vala.

[XLII.] Rész. (8 Iácob el kûldi az õ fiait gabonáiért AEgyptumba El mennec azoc, meg esmeri õket Ióseph, de magát nem ielenti, vádollya azokat hogy kémec vólnánac, és nem akar nékiec kûlõmben hinni, hanem ha az Beniamint oda vinnéc, és addig az eggyiket zalagba ott hadgyác, Simeont, Mindeniknec pénzét az õ sakiokba téteti. Haza mennec, meg beszéllic ez dolgot Iácobnac, meg talállyác az pénzt, meg rémûlnec, és nem akaria Iácob vélec az Beniamint el boczátani. )8 1 LAtuán pedig Iácob hogy AEgyptumban gabona vólna, monda az õ fiainac: Mit néztec egy másra?

2 Imé hallom hogy Egyptumban gabona vagyon. Mennyetec oda és vegyetec mi nékûnc onnét, gabonat, hogy éllyûnc és ne hallyunc meg.

3 El ménénec annac okaért az Iósephnec tîz báttyai hogy vennénec gabonát AEgyptumban.

4 De az Beniamint, Iósephnec õczét nem boczatá el Iácob az õ báttyaiual, Mert ezt monda: Netalám meg hal az úton.

5 El ménénec azért az Izrael fiai, hogy vennénec gabonát azockal egybe az kic oda mennec vala, mert az Chanaan fõldén éhség vala.

6 az Ióseph vala pedig annac az tartománynac wra, és õ adgya vala az gabonát az tartománynac minden népénec. El iutánac azért Iósephnec báttyai, és artzal õ elõtte fõldre le búrúlánac.

7 Es látá Ióseph az õ báttyait, és meg esmére õket, de idegennec mutatuán magát õ nékiec, kemény beszédeckel szóla nékiec. es monda: Honnét iõttetec? Felelénec: Chanaan fõldérõl iõttûnc gabona venni.

8 Meg esmeré pedig Ióseph az õ báttyait, de amazoc nem esmeréc meg õttet.

9 Azért meg emlékezéc Ióseph az õ álmairól mellyeket azoc felõl álmodot vala. Es monda nekiec: kémec vadtoc ti, kic azért iõttetec hogy ez tartománynac erõtlen részét meg lássátoc. ( Ióseph vadollya az õ báttyait. )

10 Kic felelénec nékie: Nem vagyunc Wram kémec, hanem az te szólgaid iõttenec gabona venni.

11 Mi mindnyáián egy ember gyermeki vagyunc, Igaz emberec vagyunc, nem kémec az te szólgaid.

12 Kiknec esmét monda: Nem [p 0040] vgy vagyon, hanem azért iõtettec hogy az fõldnec erõtlenségét meg lássátoc.

13 Amazoc mondánac: Mi te szólgaid tizenketten mind atyafiac vagyunc, egy embernec fiai, Chanaannac fõldében, és imé az kissebikûnc az Attyáual vagyon, egygyikûnc pedig ninczen vgyan.

14 Az Ióseph pedig monda nékiec: ez az , az mit mondéc néktec, hogy kémec vadtoc.

15 Ez légyen az bizonyság. Vgy 1llyen Pharaó hogy ki nem mentec addîg, ( Hogy' az Ióseph eskeszic az Pharaó életére, abból meg tettzic hogy valameniére meg hanyatlot vólt az õ atyától tanúlt tudomanban ) mîg ide nem hozzatoc az ti kissebbic atyátoc fiát.

16 Kûlgyetec el ti kõzzûletec egygyet, hogy hozza ide az ti atyátoc fiát, ti addîg legyetec fogua, és láttásséc meg az ti beszédeteknec igassága, hogy ha pedig nem: úgy éllyen az Pharaó hogy kémec vadtoc.

17 Annac okaért fogságba veté õket harmad napîg.

18 Monda pedig õ nékiec az Ióseph harmad napon: Ezt miuellyetec, hogy éllyetec. Az Istent énis félem. ( Az Isteni félelem meg tartoztattya az embert az gonosságtul. )

19 Ha igazac vadtoc, egygyitec atyátoc fia maradgyon az fogságban, ti pedig mennyetec el, vigyetec gabonát az ti házatoc népénec éhségénec el táuoztátására.

20 Az ti kissebbic atyátoc fiát pedig hozzátoc én hozzám, és igaz lészen az ti beszédetec, és nem haltoc meg, àckepen czelékedénec azért.

21 Es Mondanac vala egy másnac: Bizony vétkeztûnc az mi atyánkfia ellen, ( Gonosz lelki esmeretnec példáia. ) mert látóc az õ lelkénec keserûségét mikor mi nékûnc kõnyõrgene, és nem halgatóc meg õtet, azért kõuetkezet mi reánc ez nyaualya.

22 Felele pedig Ruben nékiec, monduan: Auagy nem mondom valaé néktec, hogy ne vétkezzetec az gyermec ellen; es nem fogadátoc? Imé az õ vérét most keresic raytunc.

23 De azoc nem tudgyac vala hogy értené Ióseph, mert Tolmácz által szólnak vala.

24 Es el fordúluán õ tûlõc sira: Az vtán esmét hozzáioc fordúluán szóla õ nékiec, és meg tartoztatá õ kõzzûlõc Simeont, és meg kõtõztete azt õ elõttec.

25 Meg paranczolá pedig Ióseph hogy meg tõltenéc azoknac edényeket gabonáual, és meg adnác azoknac pénzeket mindennec az õ sákiában, és adnánac nékiec élést az útra, Igy czelekedéc azért õ vélec.

26 Es fel vetuén gabonáiokat az õ szamárokra, el ménénec onnét.

27 Es meg óldá egygyic az õ sákiát hogy az õ szamáránac adna abrakot az szálláson, és meg látá az õ pénzét, melly vala az õ sákiánac száiában.

28 Es monda az õ attyafiainac: Meg adtác nékem az én pénzemet, és imé az én sákomba vagyon. Meg remûlénec annac okaért, és el ámélkoduán mondánac egymásnac: Miczoda ez az mit Isten czelekedet mi velûnc?

29 Az vtán mikor iutottác vólna az õ atyokhoz Iácobhoz Chanaannac fõldére, meg bészéllénec mindeneket nékie az minémõ dolgoc õ raytoc estenec vólna, ezt monduán.

30 Annac az tartománynac wra, nagy kemény beszédeckel szóla mi nékûnc, és minket fogságba vetet vala, mint ha annac az fõldnec kémei vólnánc.

31 Es mondánc néki: Igaz emberec vagyunc, soha nem vóltunc mi kémec.

32 Tizeketten [!] vagyunc atyafiac, egy Atyánac fiai, az egygyikûnc vgyan ninczen, az kissebikûnc pedig az mi Atyánckal vagyon Chanaan fõldében.

33 Es monda mi nékûnc az az férfiu à fõldnec wra. ezen esmerem meg hogy igazac vadtoc, egygyitec attyátokfiát hadgyátoc itt, és az ti házátoc népénec éhségénec el táuoztatására vigyetec gabonát és mennyetec el.

Es hozzátoc én hozzám az ti kossebbic attyátokfiát, hogy meg tudhassam hogy nem vadtoc kémec, hanem igaz emberec, az vtán az ti attyátokfiát meg adom néktec, és ez országban kereskedhettec.

35 Es mikor az õ sákiokat meg ûressitenéc, imé mindenkinec czomó pénze az õ sákiában vala. Látuán pedig õk és az õ Attyoc az õ pénzeknec czomóiát, meg félemlénec.

36 Es monda nékiec az õ Attyoc Iácob: Engemet meg foztottatoc (az én magzatimtól) az Ióseph ninczen, az Simeonis ninczen, az Beniamintis el viszitec, mind ezec meg emésztenec engemet.

37 Monda azért Ruben az õ Attyánac illyen szóckal: Az én két fiaimat meg õllyed, ha azt meg nem hozom te néked, add kezembe azt énnékem, és én meg hozom õtet te néked.

23 [!] Es monda: Nem megyen oda az én fiam ti veletec, mert az õ báttya meg hólt, és õ maga maradot, ha tõrténnec néki halála az úton az mellyen el mentec, az én vénségemet nagy keserûséggel botsatnátoc az koporsóba.

XLIII. Rész. ( El mennec esmét az Iácob fiai AEgyptumba, visznec aiándokot Iosephnec, és õ elõtte az fõldre le búrúlnac. Az Simeont ki hozzác õ hozzáioc. Meg vendegli az Ióseph áz õ attyafiait. ) 1 AZ éhség pedig el hatalmazot vala abban az tartomán1ban.

2 Mikor azért meg õttéc vólna az gabonát, mellyet hoztanac vala AEgyptusból, Monda õ nékiec az õ Attyoc: Mennyetec el esmét s443zerezzetec mi nékûnc egy keués élést.

3 Es monda nékie az Iudas Illyen szóckal: Nagy erõs éskõuéssel meg mondá mi nékûnc az az férfiu, Nem láttyátoc (vgy [p 0041] mond) az én ortzámat, hanem ha az ti atyátokfia veletec lészen.

4 Ha azért el boczátod az mi atyánkfiát mi velûnc, el mégyûnc és vészûnc néked élést.

5 Hogy ha el nem boczátod, nem mégyûnc, mert az az férfiu meg mondá minékûnc, nem láttyátoc az én ortzámat, hanem ha az ti atyátokfia veletec lészen.

6 Es monda az Izrael: Miért czelekedtétec illyen gonoszúl én velem, hogy meg mondottátoc annac az férfiunac, hogy néktec még atyátokfia vólna?

7 Felelénec azoc: Nagy szorgalmatossággal tudakozot az az férfiu mi felõlûnc, és az mi nemzetségûnc felõl, ezt monduán, Eelé még az ti Atyátoc; Vgyoné tõb atyátokfia? Es ez beszédec szerint feleltûnc néki, Mimódon tudhattuc vólna meg, hogy azt mondgya mi nékûnc, hozzátoc ide az atyátokfiát?

8 Es monda Iudas Izraelnec, az õ Attyanac: Boczásd el azt az gyermeket én velem, az vtán fel kelûnc és el mégyunc, hogy éllyûnc és ne hallyunc meg mind mi, mind te, és à mi gyermekinc.

9 En kezes lészec érõtte, az én kezemtõl várd elõ. Ha meg nem hozom õtet te hozzád, és õtette elõdbe nem állatom, mind éltîg bûbõs legyec te elõtted.

10 Bizony ha nem késtûnc vólna, ez ideîg kétszeris meg iõhettûnc vólna.

11 Es monda nékiec Izrael az õ Attyoc: Ha úgy kell lenni, ám bátor légyen úgy, vegyetec az fõldnec valogatot gyûmõlczében az ti edényetekben, és vigyetec aiándokot annac az férfiunac, egy keués Balsamomot, egy keués Mézet, Aromákat, Mirrhát, Diót, Mondolát.

12 Más pénztis vigyetec veletec, az melly pénzt meg hoztatoc à ti sákotoknac száiában aztis vigyetec meg, talám valami vétekbõl esett, (hogy azt meg hoztátoc.)

13 Az ti atyátokfiátis vegyetec fele, és fel keluén mennyetec el esmét àhoz az emberhõz.

14 ( Iácob az Istennec kõnyõrõg, mikor az õ fiait el boczáttya, hogy az Isten haytsa meg az AEgyptumbeli wrnac sziuét õ hozzáioc. ) Az Mindenható Isten pedig engedgye hogy keduet talállyatoc annál az embernél, és boczássa viszsza ti veletec az másic atyátokfiat, eztis ez Beniamint. En pedig ha meg foztatom (az én gyermekimtõl) legyec meg foztatot. ( Az az, Legyen vgy mint az Isten akarta. )

15 Annac okaért minec vtánna azoc az férfiac võttéc vólna az aiándokokat, és két annî pénzt az õ kezekbe, és az Beniamint, fel keluén el meénénec AEgyptumba, és állánac Ióseph eleibe.

16 Minec vtánna pedig látta vólna Ióseph õ vélec az Beniamint, monda az õ házánac gond viselõiénec, vîdd bé amaz embereket az házba, és õless ételre való állatokat, és keszícz lakodalmot, mert én velem ebéllenec ez emberec ma délbe.

17 Es àcképpen czelekedéc az, à mint Ióseph paranczolta vala, bé viué az embereket a Ióseph házába.

18 Es meg félemlénec azoc az férfiac minec vtánna bé vittéc vólna õket az Ióseph házába, és mondánac: az pénzért hozattattunc ide bé, melly elõszer az mi sákainkba tétetet vólt, hogy ez ockal patuart talállyon hozzánc, reánc támadgyon, és minket rabocká tegyen, és az mi szamárinkat.

19 Es menénec az Iósephnec házánac gondgya viselõiéhõz, és szolánac õ néki az háznac aytaia elõtt.

20 Es mondánac: Kérûnc szeretõ wram, halgasd meg az mi beszédûnket, Ennec elõtteis eliõttûnc vala gabona venni.

21 Mikor pedig az szállásra iutottunc vólna, es az mi sákainkat meg óldoztuc vólna, imé mindenikûnknec pénze az õ sákiánac száiában vala éppen, és meg hoztuc azt esmét mi velûnc.

22 Annac felõtte más pénztis hoztunc velûnc hogy gabonát vegyûnc, nem tudgyuc kiczoda tõtte az mi pénzûnket az mi sákainkba.

23 Es felele: Nem lészen semmi nyaualyátoc, ne féllyetec, az ti Istentec és az ti Atyátoknac Istene adta néktec az pénzt az ti sáktokba, az ti pénzetec az én kezemhõz iõtt, és ki hozá õ hozzáioc Simeont.

24 Bé viué azert az az férfiu azokat az embereket az Ióseph házába, és ada nékiec vizet és meg mosác az õ lábokat, abrakotis ada az õ szamároknac.

25 Es el keszîtéc az õ aiándokokat addîg mîg Ióseph bé iõne délbe, mert meg értettéc vala hogy õ véle ennénec ebéden.

26 Haza iõue azért Ióseph, és bé viuéc az õ házába az õ aiándokokat, és meg haylánac õ elõtte szinte az fõldîg.

27 Es meg kérduén õket az õ egésségec felõl, monda: Egességben vagyoné az ti vén attyátoc az ki felõl énnékem szóltatoc, és élé még?

28 kic felelénec: Egességben vagyon az te szolgád az mi Atyánc, és még él. Es meg haióluán õ elõtte tiztelic vala õtet.

29 es fel emeluén az õ szemeit látá az Beniamint az õ attyafiát, az õ Annyánac fiát, és monda: Ezé az ti kissebic atyátokfia az ki felõl nékem szóltatoc vala? Es eztis monda: az Isten légyen kegyelmes te néked szeretõ fiam.

30 ( Atyafiui indúlatnac példáia.) Ackor sieté Ióseph, (mert meg indúlt vala az õ sziue az õ õczéhõz) és keres vala helyet holot sirná, bé méne azért az õ ágyas házába, és ott sira.

31 Az vtán meg mosuán az õ ortzáiát, esmét ki méne és meg tartoztatá magát, s-monda: Hozzátoc el az étket.

32 Es el hozác néki kûlõn, azoknakis kûlõn, és az AEgyptumbélieknekis kic véle szoktac vala enni, kûlõn, Mert nem észnec az AEgyptumbéliec éggyûtt az Sidóckal, mert az vtálatos az AEgyptumbéliec elõtt.

33 Le ûlénec añac okaért õ elõtte, az elsõ szûlõtt, az õ elsõ szûletése [p 0042] szerint, és az kisseb az õ ideie szerint, és õ magokban ezen álméldoknac [!] vala.

34 Es õ maga elõl (Ióseph) az õ étkébõl ád vala azoknac részt. De az Beniaminnac, az tõbbi részénél, õtszerte tõbbet ád vala, és iól lakuán õ véle, meg részegednec.

XLIIII. Rész. ( El boczátuán Ióseph az õ báttyáit, az Beniamin sákiába téteti az õ iuó pohárát. Viszsza hozattya õket az vtról. Vadollya õket, meg akaria tartoztatni az Beniamint, Iudas pedig arra kõtelezi magát hogy az Beniamin helyébe õ szolgáia lészen. ) 1 AZ vtán parantsola Ióseph az õ házánac gondgya viselõiénec, monduan: Tõlcz meg ez embereknec sákiokat gabonáual az menit el vihetnec, és mindeniknec pénzét tegyed az õ sákia száiába.

2 Amaz én ezûst poháromat pedig tegyed az kissebbic sákiába mind az õ gabonáiánac árráual egybe. es czelekedéc az, az Iósephnec paranczolattya szerint. 3
3 Es reggel mihelt meg virrada, el boczattatánac azoc az férfiac, az õ szamárockal egybe.

4 Mikor pedig ki mentec vólna az Városbol, és még nem meszsze vólnánac, monda Ióseph az õ házánac gondgya viselõiénec: Kely fel, menny vtánnoc amaz férfiaknac, mikor pedig el érended õket, ezt mondgyad nékiec: miért hogy az ió helyébe gonoszszal fizettetec?

5 Auagy nem azé az pohár mellybõl az én wram iszic? ( Nemellyec igy fordityac: Ez olly pohar, melly által az en wram iõuendõt szokot mondani. De azt meg hamisittya Tremellius. ) Ebbõl meg esmerheti minémõ emrec [!] legyetec, gonoszú1l czelekedtetec, az mit czelekedtetec.

6 Mikor azért el érte vólna õket, àcképpen szóla õ nékiec.

7 Kic felelénec néki: Miért szól az én wram illyen dolgokat? Táuól légyen az te szlógaidtól, [!] hogy illyen dolgot czelekednénec.

8 Imé az pénzt az mellyet találtunc az mi sákunkban, meg hoztuc te néked Chanaan fõldébõl, Mimódon loptunc vólna azért az te wrad házából ezûstõt vagy aranyat?

9 Valakinél meg találtatic az te sz1olgaid kõzzûl, meg hallyon, annac felõtte mijs szólgai lészûnc az te wradnac.

10 Es monda: Az miképpen mondottátoc bátor úgy légyen, valakinél meg találtatic, légyen nékem szólgám, ti pedig legyetec ártatlanoc.

11 Sietuén annac okaért le rakác az õ sákiokat az fõldre, és mindnyáián éggyenként meg óldác az õ s423ákiokat.

12 Es meg keresé az nagyobiktól gogua, mind az kissebikîg, és meg találác az pohárt az Beniamin sákiában.

13 Azoc pedig ruháiokat meg hasogatuán, meg terheléc mindnyáián szamárokat, és meg térénec az városba.

14 Iuta azért Iudah, és az õ attyafiai, Ióseph házához, (ki még az helyrõl el nem ment vala) és õ elõtte artzúl az fõldre le búrúlánac. ( az Iósephnec álma szerint az õ bátyai le búr1ulnac õ elõtte. )

15 Es mõda nékiec Ióseph: Mi dolog ez az mit czelekedtetec? Auagy nem tudgyátoké hogy ez illyen ember mint én vagyoc, bizonyos képpen meg tudhattya az mit meg kel tudni?

16 Es monda Iudah: Mit mondhatunc az én wramnac? Mit szóllyunc és miuel igazîczûc magunkat? Az Isten módot talált az te szólgaidnac bûnõknec bûntetésében: Imé mi az én wram szólgai vagyunc, mind mi, mind az, az kinec kezében à pohár találtatot az pohár à légyen én szolgám, Ti pedig békeséggel mennyetec el az ti Atyátokhoz.

18 Es az Iudah õ hozzá iárúla, és monda: Szeretõ wram, légyen szabad énnékem te szólgádnac, hogy szóllyac az én vramnac: Ne geriedgyen fel az te haragod à te szólgád ellen, Mert te hasonlatos vagy Pharaóhoz (méltosággal.)

19 az én wram kérdette vala az õ szólgait, illyen módon: Vagyoné néktec Atyátoc, vagy atyátokfia?

20 Ackor mi azt felelõc az én Wramnac: Vagyon nékûnc egy vén Atyánc, és egy gyermec, ki az õ vénségében lett, kinec báttya meg hólt, és czac az egy maradot az õ Annyánac, kit az õ Attya felõtte igen szeret.

21 Es azt mondád à te szólgáidnac: Hozzátoc én hozzám azt, hogy lássam az én szemeimmel.

22 Mi pedig azt mondóc az én wramnac: Nem táuozhatic el az gyermec az õ Attyától, mert ha el táuozic az õ Attyától, meg hal (az Attya.)

23 Es ezt mondad à te szólgáidnac: Ha az ti kissebic atyátokfia el nem iõ ti veletec, ne lassátoc az én ortzámat.

24 Mikor annac okaért az te szólgádhoz à mi Atyánkhoz mentûnc volna, és az én wramnac beszédit meg beszéllettûc vólna.

25 Monda ackor az mi Attyanc: Mennyetec el viszontag, és vegyetec nékûnc egy keués gabonát.

26 Mi azt felelõc: Nem mehetûnc. Hogy ha pedig az mi kissebic atyánkfia mi velûnc lészen, el megyûnc, mert amaz embernec ortzáiát nem láthatnóc, ha az mi kissebic atyánkfia mi velûnc nem lenne.

22 Es monda az te szolgád, az én Atyám, mi nékûnc: Ti tudgyátoc hogy az én feleségem nékem czac két fiat szûlt.

28 az elsõ minec vtánna én tõlem el méne, az ki felõl azt mondom vala, hogy bizony az vadac szaggattac el, azt nem láttam attól fogua.

29 Hogy ha eztis el viszitec én elõlem, és valami módon meg haland: Az én vénségemet nagy keserûséggel iutattyátoc áz koporsóba.

30 Ha annac okaért menendec à te szolgádhoz az én Atyámhoz, és az gyermec nem leiend mi velûnc (miuel hogy felõtte igen szereti.)

[p 0043] 31 Minec vtánna meg láttya hogy az gyermec ninczen mi velûnc, meg hal, és az te szólgaid, az te szolgádnac az mi Attyánknac vénségét, nagy keserûséggel iutattyác az koporsóra.

32 Hanem, miuel hogy az te szolgád az gyermekért az õ Attyánál kezes lett, illyen képpen: Ha õtet meg nem hozom te hozzád, az én Atyám elõtt bûnõs legyec tellyes életemben.

33 Maradgyon it azért az gyermec helyébe az te szólgád, hogy légyen szolgáia az én wramnac, és az gyermec mennyen el az õ báttyaiual.

34 Mert mimódon mennéc az én Atyámhoz, ha az gyermec én velem nem lenne? Hanem ha az én Atyámnac nyomorúságát akarnám látni, az melly reá kõuetkeznéc.

XLV. Rész. ( Az Ióseph meg esmerteti magát az õ attyafiaiual, és gabonáual õket meg terheluén és meg aiandekozuán mind azokat, el kûldi õket hogy az Attyát minden házá népéuel egybe bé vinnéc AEgyptumba, hogy az szûkségnec ideién meg ne halnánac éhuel, aiandokot kûld az Attyánakis. ) 1 NEm tartoztathatá Ióseph touáb õ magát. Mikor azért sokan állanánac õ elõtte, kiálta hogy minden ember ki menne, és nem marada senki õ véle otben, mikor magát meg esmerteté az õ attyafiaiual.

2 Annac vtánna fel szóual sira, annîra hogy meg hallanác az AEgyptumbéliec, és meg hallaná Pharaó háza népeis.

3 Es monda Ióseph az õ attyafiainac: En vagyoc az Ióseph, ( Meg ielenti magát Ióseph az õ attyafiainac. ) élé még az én Attyám? Es nem felelheténec az õ attafiai õ nékie, mert el rõttentec vala õ elõtte.

4 Monda azért Ióseph az õ attyafiainac: Iõijetec ide kõzelb én hozzám kérlec, kic kõzelb ménénec. Es monda: En vagyoc az ti atyátokfia Ióseph, kit el adtatoc vala ti pénzen AEgyptusba.

5 Mostan annac okaért ne bankodgyatoc, és azon ne szomorkodgyatoc hogy engemet ide adtatoc, mert az ti meg maradástokért kûldet el Isten engemet ti elõttetec.

6 Mert immár az éhségnec ez fõldén két esztendeie múlt el, de még õt esztendõ vagyon, mellyben sem szántás, sem aratás nem lészen.

7 Isten kûldett el engemet ( Istennec gond viselesebõl lett hogy Ioseph az õ attyafiaitól el adattatot, hogy azok az nagy szûkségben el tápláltatnánac az Iósephtõl. ) ti elõttetec, hogy én általam meg maradhatnátoc az fõlden, és meg tartanám az ti életeteket, czudálatos szabadîtással.

8 Annac okaért nem ti kûldettetec engemet ide, hanem az Isten, ki engemet Pharaónac Attyáuá tett, és minden háza népénec wráuá, és egész Egytumnac országán, wrrá.

9 Sietuén mennyetec el az én Atyámhoz, és eszt mondgyatoc néki: Ezt mondgya az te fiad Ióseph, Az Isten engemet egész AEgyptumnac wráuá tett, iõy én hozzám, ne késsél.

10 es az Gosen fõldén ( az Gosen fõlde az Egyptum országban, szép siros mezõ fõld vólt, mel6nél iob nem vólt ott baromtartásra. ) lakozol, és en hozzám kõzel lészsz, mind te, mind fiaid, és az te fiaidnac fiai, az te iuhaid, barmaid, és valami ioszágod vagyon.

11 Es táplállac ott tégedet, (mert az drágaságnac õt esztendeie vagyon még hátra) hogy meg ne haly éhuel te, az te házad népe, és valamîd vagyon.

12 Es imé az ti szemeitec láttyác, ( Az az, Nem hallott, henem latott dolgot mondhattoc, és hallyatoc hogy veletec Sidóiul szóloc az ti nelueteken. ) és az én atyámfiánac az Beniaminnac szemei, hogy az én száiám szól ti néktec.

13 Beszéllyétec meg azért az én Atyámnac minden én diczõségemet melly vagyon AEgyptumban, és valamit láttatoc. Siessétec azért és hozzátoc ide az én Atyámat.

14 Es az õ õczénec à Beniaminnac nyakára eséc és sira, ( Atyafiui szeretetnec szép példáia. ) az Beniaminis sira az Ióseph nyakán. 3
15 Es meg czókola mind az õ attyafiait és sira õ raytoc, az vtán (bátorsággal) szólánac beszéllénec az õ attyafiai õ véle.

16 Es el méne ez dolognac hîre az Pharaó házába, hogy el iõttec vólna Iósephnec attyafiai, és tetczéc ez dolog mind Pharaónac, mind az õ szólgainac.

17 es monda Pharaó Iósephnec: ( Ió tetemennec és hálá adásnac példáia, iol tett Ióseph Pharaóual, õis azért iõl tészen Ióseph nemzetsegéuel. ) Mond meg az te atyádfiainac, Ezképpen czelekedgyetec: Az ti barmaitokat terhellyétec meg, mennyetec el háza Chanaan fõldébe.

18 Es vegyétec fel az ti Atyátokat és minden czelekedeteket és iõijetec én hozzám, és néktec adom AEgyptum fõldnec választot részét, és ez fõldnec siriat észitec.

19 imé meg paranczoltam néked, (hogy meg hadgyad nékic: ) ezt miuellyétec, vigyetec veletec AEgyptumból szekereket az ti gyermeketeknec és feleségteknec, és vegyétec fel az ti atyátokat, s-iõijetec el.

20 Es ne gondolyatoc az ti házi ezkõz marhátockal, mert az AEgyptum fõldénec leg iob része tiétec lészen,

21 Acképpen czelekedénec azért az Izrael fiai, és ada nékiec szekereket Ióseph az Pharaó paranczolattya szerint, éléstis ada nékiec az útra.

22 Mindeniket meg aiándokoza ( Meg aiandekozza Ióseph az õ attyafiait. ) egy egy õltõzõ ruháual. Az Beniaminnac pedig ada három száz ezûst pénzt, és õt õltõzõ ruhát.

23 az õ Attyánakis ezeket kûldé: Tíz szamárt, kic visz49nec vala gabonát, kenyeret, és egyéb élést az õ Attyánac az útra.

24 Es el boczátá az õ attyafiait és el ménénec, kiknec meg paranczólta vala, hogy az úton egybe ne vesznénec.

25 Ki iõuénec azért AEgyptumból, és ménénec Chanaan fõldére az õ Attyokhoz Iácobhoz.

26 Kinec mikor ezt mondottác vólna, Ióseph még el, és õ wralkodic egész AEgyptum fõldén, az õ sziue el lankada, és nem hiszi vala az õ beszédeket.

27 De mikor meg beszéllettéc [p 0044] vólna Iósephnec minden beszédit az mellyeket szólot vala, és az szekereketis látta vólna, mellyeket Ióseph kûldet vala õ érõtte, az õ Attyoknac Iácobnac lelke meg élede.

28 Es monda az Izrael: Elég nékem hogy az én fiam él, el mégyec és meg látom õtet minec elõtte meg halnéc.

XLVI. Rész. ( El indúl Iácob AEgyptumba, meg ielenic az Isten nékie, és bátorîttya õtet, hogy ne féllyen bé méni, igeretetis tészen nékie. Bé megyen azért AEgyptumba és szembe lészen az õ fiaual Iósephel. Meg iria Moses az Iácobnac minden haza népénec számatis, az kic tudni illic véle eggyût be mentec vala. ) 1 El indúla azért Izrael minden hozzá tartozóual, és méne Beersebába, és áldozéc az õ Attyánac Isháknac Istenénec.

2 Es szóla Isten az Izraelnec étzakai látásba, és monda: Iácob, Iácob. Ki felele: Im hól vagyoc. 3 Es monda: En vagyoc az Isten, Az te Atyádnac Istene, Ne fély AEgyptumba bé menni, mert nagy néppé tészlec ott tégedet.

4 En el mégyec veled AEgyptumba, és onnét esmét kétségnélkûl ki hozlac, és Ióseph fogia bé te néked az te szemeidet.

5 Fel kele azért Iácob Beersebából, és el viuéc az Izrael fiai Iácobot az õ Attyokat, és az õ gyermekeket és feleségeket az szekerekben, mellyeket Pharaó kûldet vala õ érõtte.

6 Es el viuéc az õ iuhokat, es minden marháiokat mellyet Chanaan fõldében gyûytõttec vala, és iutánac AEgyptumba, Iácob és minden õ magua.

7 Az õ fiait és vnokait õ véle egybe, az õ leánit és fiainac leánit, és minden õ maguát véle egybe el viué AEgyptumba.

8 ( Izraelnec háza népénec száma, az kic tudni illic bémentec vala AEgyptumba. ) Ezec pedig az Izrael fiainac neuec, kic bé mentec AEgyptumba: Iácobnac tudni illic és az õ fiainac. Iácobnac elsõ szûlõtte Ruben.

9 Rubennec fiai: Hanoch, Phalu, Hesron Charmi.

10 Simeonnac pedig fiai: Iemuel, Iamin, Ohad, Iachin, Sohar, és Saul az Chananeabéli feleségétûl.

11 Leuinec fiai: Gerson, Cehath, Merari.

12 Iehudánac pedig fiai: Er, Onan, Sela, Peres, Zerah, de meg hólt vala Er és Onan az Chanaan fõldén. Peresnec pedig fiai: Hesron és Hamul.

13 Isacharnac pedig fiai: Thola, Puuah, Iob, Simeon.

14 Zebulonnac fiai: Sered, Elon, Iahleel.

15 Ezec az Leánac fiai, kiket szûlt vala Iácobnac Mesopotamiában, és Dinat az õ leányát, Minden fiainac és leáninac számoc, harmintz három lélec.

16 Az Gádnac pedig fiai: Siphion, Haggi, Suni, Esbon, Eri, Arodi és Areli.

17 Asernec fiai: Imnah, Isuah, Isui, Béria, és Sera az õ húgóc. Berianac fiai: Heber, Malchiel.

18 Ezec az Zilpanac fiai, kit Laban adot vala Leanac az õ leányánac, és ez tizenhat lelkeket szûlte Iácobnac.

19 Rachelnec az Iácob feleségénec fiai: Ióseph és Beniamin.

20 Es szûletteténec Iósephnec az AEgyptum fõldében Manasses és Ephraim. Kiket szûlt néki Asenath az Potiphárnac On városnac feiedelménec leánya.

21 Beniaminnac fiai: Bela, Becher, Asbel, Gera, Naaman, Eli, Ros, Muppim, Huppim, Arde.

22 Ezec az Rachelnec fiai, kic szûlettec az Iácobnac, mindenestûl tizen négy lelkec.

23 Dan fiai: Husim.

24 Nephtalinac fiai: Iahseel, Guni, Ieser, Sillem.

25 Ezec az Bilhánac fiai, mellyet adot vala Laban Rachelnec az õ leányánac, és ezeket szûlte Iácobnac, mindenestõl hét lelkec.

26 Mindenestõl az kic Iácobbal AEgyptumba mentenec, kic az õ agyékából származtanac, az Iácob fiainac feleségektõl meg válua, vóltac hatuan hat lelkec.

27 Iósephnec fiai pedig kic AEgyptusban szûlettec, két lelkec, az Iácob házánac azért ( Az betûben vagyon, Lelkei. ) lakosi mellyec AEgyptusba mentec vala, hetuenen valánac.

28 El boczátá pedig Iudáht õ elõtte Iósephhõz, hogy minec elõtte oda érkeznéc, Gosen fõldén néki helyet szereznénec. Iutánac azért Gosen fõldébe.

29 Es el keszîtuén Ióseph az õ szekerét, eleibe méne Izraelnec, az õ Attyánac Gosenbe, ( Ióseph szembe lészen az õ Attyáual, Iácobbal. ) és minec vtánna meg látta volna Iácob Iósephet , eséc Iácob Iósephnec nyakára, és sira az õ nyakán soc ideîg.

30 Es monda Izrael Iósephnec: Immár õrõmest meg haloc, miuel hogy láttalac téged, hogy még élsz.

31 Ióseph pedig monda az õ attyafiainac, és az õ Attánac háza népénec: El megyec és tudtára adom Pháraónac, és ezt mondom nékie, Az én Atyámfiai és az én Atyámnac háza népe, kic Chanaan fõldében valánac, iõttenec ele én hozzám.

32 Azoc pedig az emberec Iúh pásztoroc, mert barom tartó emberec, az õ iuhokatis, barmokat, és valamijec vólt, el hoztác.

33 Mikor pedig Pharaó hiuatand titeket, és kérdendi. Miczoda múnkas emberec vadtoc.

34 Azt felellyetec: Barom tartó emberec vóltac az te szólgaid gyermekkségektõl fogua mind ez ideîg, mind mi, mind az mi Atyáinc: Hogy lakhassatoc az Gosennec fõldén, Mert minden barom pásztor vtálatos az AEgyptumbelieknél,

XLVII. Rész. ( Ióseph meg ielenti az Pharaónac az õ Attyánac és attyafiainac ielen való vóltokat, bé viszen egy néhányat az õ battyaibannis az kiraly eleibe, az vtán az Attyátis bé viszi, az Gosen fõldén le telepíti õket és táplállya az nagy éhsegnec ideién. Minec vtáña el fogyot vólna az népnec pénze, barmokat, õ magokat, mind fõldeckel egybe meg veszi Ióseph az gabonán, annac vtánna magot ád az népnec hogy vesséc bé az fõldet, és illyen tõruént szerez, hogy õtõdét, adgyac az kiralynac az fõld termesébõl. Meg betégesz0ic Iácob, és meg esketteti Iósephet, hogy temetni ki viszi az õ testét Chanaan fõldére. )

1 [p 0045] EL méne azért Ióseph, és tudtára adá Pharaónac, és monda: Aza én Atyám és atyámfiai, és az õ iuhoc, barmoc, mindenec valamijec vólt, iõttec ide Chanaan fõldérõl: Es ám Gosen fõldén vadnac.

2 Az õ attyafiainakis felét, tudni illic, õt férfiakat melléie võn, kiket állatá Pharaó eleibe.

3 Es monda Pharaó az Ióseph attyafiainac: Miczoda múnkás emberec vadtoc ti? Kic felelénec Pharaónac: Iúh pásztoroc az te szólgaid, mind mi, mind az mi Atyáinc.

4 Es mondánac Pharaónac: Hogy ezen ez fõlden lakozzunc azért iõttûnc, mert az te szólgaidnac barmoknac ninczen élésec, és nagy éhség vagyon az Chanaannac fõldén, kérûnc az okaért hadd lakianac az te szólgaid az Gosen fõldén.

5 Es szóla Pharaó Iósephnec, monduán: Az te Atyád és az te atyádfiai iõttenec te hozzád.

6 AEgyptumnac fõlde elõtted vagyon, ez országnac leg iob részében adgy helyet az te Atyádnac, és à te atyádfiainac, lsakozzanac az Gosen fõldén, ha pedig látándod hogy vadnac õ kõzõttõc sereny férfiac, tégyed azokat gond viselõcké az én barmaimon.

7 ( Ióseph bé viszi Iácobot az Pharaó király eleibe. ) Bé viué Ióseph Iácobotis az õ Attyát, és állatá õtet Pharaó eleibe, és kõszõnté Iácob Pharaót.

8 Ackor monda Iácobnac: Hány az te életednec esztendeie?

Monda pedig Iácob Pharaónac: Az én Búdosásomnac esztendeienec napiai száz és harmintz esztendõc, keuésec és nyomorúságosoc vóltac az én életemnec esztendeinec napiai, és nem értéc az én Atyáimnac él3teknec esztendeinec napiait, az mellyekben õk búdostac.

10 Es minec vtánna meg áldotta vólna Iácob Pharaót, ki méne õ elõle.

11 Rendele azért Ióseph lakásra való helyet az õ Attyánac és az õ attyafiainac, és ada nékiec õrõkséget AEgyptumnac fõldében, annac az tartománynac leg iob részében az Ramesses fõldén ( Ramesse város vólt az Gosen fõldén, annac az városnac fõldén adott Iöseph õrõkséget az õ attyafiainac. ) mint az Pharaó meg paranczolta vala.

12 Es táplállya vala Ióseph az õ Attyát, és attyafiait, és az õ Attyánac minden háza népét kenyérrel, mint az kis gyermekeket (szoktac táplálni. )

12 Es kenyér nem vala az egész fõldõn, és olly nagy éhség vala hogy el fogyátkoznéc AEgyptum fõlde, és Chanaan fõlde az éhségnec miatta.

14 Bé takará pedig Ióseph valami pénz találtatic vala AEgyptumnac és Chanaannac fõldén az gabonáért az mellyet azoc vésznec vala, és bé viué Ióseph az kénczet Pharaó Tárházába.

15 Es mikor el fogyot vólna az pénz Egyptumnac és CHanaannac fõldérõl, az egész AEgyptum Iosephõz méne, monduán: Adgy mi nékûnc kenyeret, mire hadsz meg halnunc szemed láttára, ha immár pénzûnc el fogyott?

16 Es monda Ióseph: Adgyátoc nékem à ti barmaitokat és adoc néktec kenyeret az ti barmaitokért, ha pénzetec el fogyott. ( Minec vtánna az pénz el fogyott vólna, Ióseph az AEgyptumbélieknec gabonát ád az baromert. )

17 Viuéc azért az õ barmokat Iósephhõz, és ada nékic Ióseph eleséget az louakért, iuhokért, õkrõkért és szamárokért, és táplálá õket kenyérrel az esztendõben az õ barmokért.

18 Mikor pedig az esztendõ el múlt vólna, ménénec õ hozzáia más esztendõben, és mondánac néki. Nem titkollyúc el az mi wrunktól hogy bizony el fogyott pénzûnc, és minden barmunknac nyáia az mi wrunknál vagyon, nem maradot semmi egyéb mit az mi wrunknac adnánc az mi testûnknél és fõldûnknél.

19 Miért halunc meg szemed láttára? Mind magunkat mind fõldûnket árossá tészszûc, ( Az AEgyptumbéliec õ magokatis. és az õ fõldõket árossá tészic az gabonaiért, és meg vészi Ióseph mind az egesz AEgyptum fõldét. ) végy meg minket és az mi fõldûnket kenyeren, és lészûnc mind mi mind mi fõldûnc Pharaó szólgai, és adgy magot hogy éllyûnc s-ne hallyunc meg, és az fõld ne puztúllyon el.

20 Meg võué azért Ióseph mind egész AEgyptum fõldét, mert az AEgyptumbéliec mind el adác az õ mezeieket, miuel hogy az éhség nagy erõt võtt vala raytoc, és az fõld lõn Pharaóié.

21 Az népet pedig el kõltõzteté bizonyos városokba, ( Egyptumnac egygyic határától fogua az másic határáîg.

22 ( Pharaó az nagy szûkségnec ideién táplállya az papokat. ) Czac az papoc fõldét nem võué meg, mert Pharaó élést rendelt vala az papoknac, és azzal táplállyac vala magokat az mit Pharaó ád vala, annac okaé1rt nem adác el az õ õrõkségeket.

23 Es monda Ioseph az népnec: Imé meg võttelec titeket ez mai napon, és a zti fõldeteket az Pharaónac, Ihon magot adoc, vessétc be az fõldet.

24 Es az gabonából adgyatoc az Pharaónac õtõd részt, az négy rész légyen a tiétec, az fõldnec veteményére, és éléstekre, mind magatoknac mind házatokbélieknec, és hogy gyermekitec ehessenec.

25 Kic felelénec: Te tartottad meg mi nékûnc az mi életûnket, az mi wrunc miuellye mi velûnc ez ió téteményt, hogy legyûnc Pharaónac szólgai.

26 ( Iôseph õrõc tõruénnyé kõlti, hogy az AEgyptumbéliec õtõd részt adgyanac az gabonából. ) Es az iÓseph, tõruénnyé kõlté mind ez mai napîglan AEgyprumnac fõldérõl hogy Pharaónac õtõd részt adnánac, czac az Papoc fõlde nem vólt az Pharaóie.

27 Lakozéc azért Izrael az Gosen fõldén, és ott meg õrõkõdénec, és meg neuekedénec s-meg szaporodánac felõtte igen.

28 Az Iácob pedig élt az AEgyptum fõldében tizenhét esztendeîg, és vólt az õ életénec esztendeiénec napia, Száz negyuen hét esztendõ.

29 Es el kõzelgeténec az Izrael halalánac napiai, és hiuatá az õ fiát Iósephet, s-monda nékie: [p 0046] Ha én te elõtted kedues vagyoc, kérlec tegyed az te kezedet az én tomporom alá, és tselekedgyed én velem ez ió téteményt és hiwséget, Ne temess el kérlec, engemet AEgyptumban.

30 Hanem minec vtánna el aluszom az én Atyaimmal, vígy ki engemet AEgyptumból, és temess el engemet az õ koporsóiokba. Monda azért nékie: En az te beszédet [!] szerint czelekeszem.

31 Es monda : Eskedgyél meg énnékem , ( Iácob meg ésketteti az Iósephet, hogy az õ hólt testét ki viszi AEgyptumból Chanaan fõldére, az õ Attyainac testekhõz ) és meg eskûuéc nékie: Es az Izrael hálákat ada Istennec le búrúluán az õ ágyánac feiére.

XLVIII. Rész. ( Ióseph meg látogattya az õ beteg Attyát. Az Iácob, fiaiua fogadgya az Iósephnec fiait, az Ephraimot és az Manasset, és meg áldgya õket. ) 1 ES ezeknec vtánna, meg mondác Iósephnec, Imé az te Atyád beteg, és el viué õ véle az õ két fiát Manassét és Ephraimot.

2 Es tudtára adác Iácobnac, monduán: Imé az te fiad Ióseph te hozzád iõ, és magát meg erõsîtuén, fel ûle az ágyon.

3 Es monda Iacob Iósephnec: Az Erõs Mindenható Isten meg ielenéc nékem Luzban, Chanaan fõldében, és meg álda engemet.

4 Es monda énnékem: imé én meg neuellec tégedet, meg sokasitalac tégedet, és soc népû sereggé tészlec, ez fõldetis az te Magodnac adom te vtánnad õrõcké való õrõkségõl.

5 Annac okaért az te két fiaid kic néked szûlettec AEgyptum fõldében, minec elõtte te hozzád iõnec AEgyptumba, én fiaim, ( Iácob Ephraimot és Manasset Iósephnec fiait, õ fiaiua fogadgya. ) Ephraim és Manasse, mint szinte Ruben és Simeon, én fiaim legyenec.

6 Az te fiaid pedig kic az vtan szûlettetnec, tiéid lésznec, és az õ báttyainac neuec alatt foglaltassanac bé az õrõkségekben. ( Az, az Ephraim és Manasse nemzetségé1nec neue alá számláltassanac.

7 Mikor Mesopotamiaból iõnéc, meg hala Rachel Chanaan fõldén az úton, mikor még egy mélfõldnîre vólnéc Ephratatól, és el temetém õtet ott az Ephrata úta mellet, mely Ephrata immár most Betlehemnec neueztetic. ( Ezt azért mondgya Iácob hogy ezzelis fel inditaná Iósephet az Chanaan fõldéhõz való sz4-eretetre és annac kéuánságára. )

8 Es látá Izrael az Ióseph fiait, és monda: Ki fiai ezec?

9 Felele az õ Attyánac: Az én fiaim az kiket Isten nékem it adott. Es monda: Allasd elõmbe kérlec õket, hogy áldgyam meg õket.

10 Az Izraelnec pedig szemei homályosoc valánac az vénségnec miatta, és iól nem láthat vala. Es eleibe állatá nékie õket, és meg czókolgatá s-meg õlõlgeté õket.

11 Es monda Izrael Iósephnec: Nem reménlettem hogy soha téged lássalac, és imé az Isten meg adta látnom Magodatis.

12 ( Ióseph el veszi az gyermekeket Iácob elõl hogy azokat másképpen helheztesse az õ Attya eleibe, hogy pedig Iácob meg ne haragodgyéc ezen, meg haiol Ióseph õ elõtte. ) El võué azért Ióseph azokat az õ Attya elõl, és az fõdre artzal le búrúla.

13 Võué pedig Ióseph mind az kettõt, és állatá Ephraimot magánac iob keze felõl, Israelnec pedig bál keze felõl, Manassét pedig õ magánac bál keze felõl, és azokat kõzel viué õ hozzáia.

14 ( Iácob az természetnec rendi ellen, vgy mint Isten Prophetáia, à kissebikre, tudni illic, AEphraimra, teszi az õ iob kezét. ) Ki nyúytuán pedig Izrael az õ Iob kezét, téué Ephraimnac feiére, ki kissebb vala, az õ bál kezét pedig Manassenac feiére, és bõlczen czelekedéc az õ kezeiuel, ióllehet Manasses elsõ szûlõt vólna.

15 ( Meg áldgya Iácob az Ióseph fiait. ) Es meg álda Iósephet s-monda: Az Isten kinec elõtte iártanac az én Atyáim, Abraham és Ishác, az Isten az ki táplált engemet az én szûletésemnec ideiétõl fogua, mind ez napîglan.

16 ( Miuel hogy az Istenuel egybe kõti ez Angyalt, és annac szabaditást tulaydonît, és azt segitségõl hija, azokból meg tetzic hogy nem teremtet Angyalról szól, hanem az Istennec fiaról, ki régen az Atyáknac emberi formában szokot vala meg ielenni. Touábba mikor azt mondgya Iácob: Az én neuemrõl neueztessénec ezec, Az Ióseph fiait õ fiaiuá fogadgya hogy Iácob fiainac neueztessénec, és két nemzetséget tegyenec az igéretnec fõldénnis két részt vegyenec. ) Amaz Angyal az ki meg szabadîtot engem minden gonosztól, áldgya meg ez gyermekeket, és az én neuemrõl, és Abrahamnac Isháknac neuérõl neueztessenec, és sokasodgyanac meg felõtte igen ez fõlden.

17 Látuán pedig Ióseph hogy az õ iob kezét Ephraim feiére tenné, nem tettzéc nékie, és meg fogá az õ Attyánac kezét, hogy Ephraim feiérõl Manasse feiére tenné.

18 Es monda Ióseph az õ Attyánac: Nem úgy, szeretõ Attyám, mert ez elsõ szuÿ0lõttem, à te iob kezedet annac feiére tegyed.

19 Nem akará pedig az õ Attya, és monda: Tudom ió fiam, iol tudom, ez is nagy néppé lészen, és igen meg neuekedic, de az õ ocze nálanál inkáb meg neuekedic, és az õ Maguából sóc népec származnac.

20 Es meg áldá õket az napon, ezt monduán: Az Izrael te benned áld meg egyebeket illyen módon, az Isten tégyen ollyanná tégedet minémõué tõtte Ephraimot és Manassét. Es Ephraimot az Manassenél fellyeb valóuá tõué. ( Az Istennec elõtte ninczen személ6nec, állapatnac, méltóságnac tekinteti. )

21 Eztis monda Izrael Iósephnec: Imé én meg haloc, és az Isten ti veletec lészen, és haza viszen titeket az ti Atyátoknac fõldére.

22 En pedig adoc te néked egy darab részt az te Atyádfiainac részeknec felõtte, mellyet az Emorréustól võttem fegyueremmel es kézíuemmel.

XLIX. Rész. ( Iácob az õ halála óráián, Isten lelke által iõuendõt mond az õ teizenkét fiainac nemzetségeknec iõuendõ állapattyokról, és meg mutattya mellyic nemzetségbõl iõ el az Messias. az vtán paranczol temetése felõl és meg hal. ) 1 SZólîtá azért Iácob az õ fiait, és monda: Gyûllyetec ide, és meg ielentem ti néktec az mi kõuetkezendõ reátoc vtólsó idõben.

2 Gyûllyetec egybe, és hallyátoc Iácobnac fiai, hallyátoc mondoc Izraelt az ti Attyátokat.

3 ( RVBEN ez meg foztatic az elsõ szûletésnec méltoságától, miuel hogy az õ Attya feleségét meg szeplõsitette vala, Gen:35: ) Ruben én elsõ szûlõttem, te én erõsségem, és az én erõmnec elsõ sengéie, ki méltosággal és hatalommal elsõ vóltál vólna.

4 De miuel hogy haylandó vóltál mint az víz, nem lészesz elsõ, mert az te Atyádnac ágyára hágtál, és az én ágyámatmwg férteztetted.

[p 0047] 5 Simeon és Leui atyafiac, álnokságnac fegyuere vólt az õ szerzõdésec (az Sichimitáckal.)

6 Az õ titkos tanáczokban részes ne légy ô én lelkem, és az õ gyûlekezeteckel ne egygyesûllyõn az én diczõségem, mert az õ búsúltokban meg õltec az férfiat, és az õ indúlattyoc szerint el rontác az várost.

7 Atkozot az õ haragioc, mert vakmerõ vólt, és az õ búsúlásoc, mert kegyetlen vólt, annac okaért el osztom õket az Iácob maradeki kõzt, és el szeleztem az Izrael maradeki kõzt.

8 Te Iudah, tégedet tisztelnec az te atyádfiai, ( IVDAH, Ennec adgya Iácob az feiedelemséget. ) az te kezed lészen az te ellenségidnec nyakokon, az te Atyádnac fiai meg haiólnac te elõtted.

9 Mint az gyermekdéd Oroszlán az Iudah, az gyakorta való diadalomnac általa fel neuekedel szerelmes fiam. Mikor le haiól és le fekszic mint az hím és à nõstén Oroszlán, kiczoda méri fel kõlteni?

10 ( Az Iudahnac birodalama meg marad az Mesiasig, ki az Iudah nemzetibõl való Dauidnac testi birodalmat, lelki birodalomra változtattya. ) Nem vétetic el Iudáhtól az Birodalom, és az Tõruény téuõ az õ maradékiától, mîg nem el iõ az Messias, és soc népec gyûlnec õ hozzáia.

11 Kõti az õ szamárát az szõlõtõhõz, ( Ezzel azt ielenti hogy az Iudah nemzetsége bõuõlkõdni fog szõlõckel és ió borockal. ) és az õ szamnáránac vehmét az nemes szõlõ tõhõz, az õ ruháiat mossa az borban, és az õ õltõzetit az szõlõnec leuében.

12 Az õ szemei pirossac lésznec az bornac miatta, és az õ fogai feiérec az teinec miatta.

13 Az Zebulon az tenger partyán lakozic, és lészen à haióknac ki kõtõ helye az õ lakása, és az õ határa lészen mind Sidon városig.

14 Issachar ollyan mit az erõs szamár, ki az hátára vetet kettõs tereh alatt fekszic.

15 Mert látuán hogy ió dolog az nyugalom, és hogy az õ fõlde kijes, meg haytya hátát az tereh hordozásra, és adó fizetõ lészen.

16 Az Dan itélõie lészen az népnec, mint akar melly az Izrael nemzetségi kõzõtt.

17 Lészen az Dan ollyan mint az mérges kígyó az úton, és az Aspis az õsuényen, melly meg maria az lónac farkát, hogy az rayta ûlõ ember hátra esséc.

18 Az te szabad11tásodra várom az Wrnac segitségét. ( Az az Anni soc nyomorúságod és haborúságod lészen néked Dan nemzetsége, hogy czac az Istennec segitsége és óltalma tart meg téged. )

19 Az ellenség s2ereggel haborgattya az Gad nemzetségét, de végezetre õ diadalmas lészen.

20 Az Asernec kenyere kõuér lészen, és õ ád gyõnyõrûséges gyûmõlczõket az királyoknac.

21 Naphtali ollyan lészen mint az ki botsáttatot szaruas, ( Vagy el szalaztatot szaruas, az az, serény lészen mint az szaruas mellyet az vadászoc el szalaztanac. ) és ékes beszédõ lészen.

22 Az Ióseph ollyan mint az termõ ág, sõt mint két ágac mellynec mindenic az kõ falnac magasságát fel haladgya.

23 Ióllehet keserûséggel illettéc és lõuõldõztéc õtet, ióllehet gyûlõltéc õtet az lõuõldõzõc.

24 Mind az által az õ kézíuénec ereie által meg maradot és meg erõsõdtec az õ kezeinec kariai, az Iácob Erõs Istenénec kezé által, annac okaért lett az Izraelnec pásztora ( Az Izraelnec paztora vólt az Ióseph és kõue, miuel hogy AEgyptumbvan õket táplálta, segéllette, és oltalmazta. ) és kõue.

25 Az te Atyádnac Erõs Istene által (mondom hogy vadnac ezec) az ki téged segell, és az Mindenhatótól, ki meg áldot tégedet Mennyei áldasockal ottfenn, és itt alatt való fõldi áldasockal, emlõknec és méhnec áldásiual:

26 Az te Atyádnac áldási, (mellyec erõsbec ( Ezt azért mongya mert õ az Isten igeretit világosban értette ) az én Atyaimnac áldásoknál) mind õrõcké legyenec Iósephnec feién, és az õ attyáfiai kõzzûl válaztatotnac teteién.

27 Az Beniamin ollyan lészen mint az ragadozó farkas, reggel ragadományt eszic, és estue sakmánt oszt.

28 Mind ezec az Izraelnec tizenkét nemzetségi, és ez az mit szólot nékiec az õ Attyoc mikor õket meg áldaná, az mint mindeniknec az õ áldása vólna.

29 Annac vtánna paranczola nékiec, és monda: Mikor én az én népem kõzzé számláltatom, ( Az az, Mikor én meg halandoc. ) temessetec engemet az én Atyaimmal amaz kõbõl vágott koporsóban, melly az Hittéus Ephronnac fõldén vagyon.

30 Abban az koporsóban, melly vagyon az Macpelánac mezeién, melly az Chanaannac fõldén Mamre ellenébe vagyon, mellyet meg võtt Abraham mind az mezõuel egybe az Hittéus Ephrontól, hogy az lenne néki temetésre való õrõksége.

31 Holott temettéc Abrahamot és Sárat az õ feleségét, Ishákot és Rebecat az õ feleségét, az Leatis ott temettem.

32 Annac az mezõnec és az temetõ helynec õrõkségében melly (temetõ hely) ott vagyon, melly vétetet az Heth fiaitol.

33 Es mikor el végezte vólna Iácob az õ fiainac való parantsolását, lábait az ágyra fel téuén, ki múlec ez világból, és illyen módon az õ népei kõzzé takaritatéc.

L. Rész. ( Ióseph az õ Attyánac hólt testét az õ paranczolattya szerent ki viszi AEgyptumból, és el temeti az Abraham temetõ helyén, mellyet temetésre võtt vala pénzen magánac és az õ maradékinac. Meg kõuetik az Iósephet az õ báttyai, kikhõz meg engezteltetuén, igeri azoknac magát minden ióual. Ióseph meg esketteti az õ attyafiait hogy az õ hólt testét ki viszic AEgypumból, az vtán meg hal. ) 1 ACkor Ióseph esuén az õ Attyánac ortzáiára sira õ rayta, és czokolgatá õtet.

2 Es mikor meg paranczolta vólna szólgainac az Oruosoknac, hogy drága keneteckel meg kennéc az õ Attyát, drága keneteckel meg kenéc az Izraelt.

3 Es mikor el mÚltac vólna az negyuen napoc, (mert annî napioknac kell azoknac bé telni az kic drága keneteckel meg kenettetnec) Siratác õtet az AEgypumbéliec hetuen napîg.

4 Mikor pedig el múltac vólna az õ siratásánac napiai, Szóla Ióseph az Pharaónac vduara népéuel, monduan: Ha én kedues vagyoc ti elõttetec, szóllyatoc kérlec Pharaónac, ezt monduán.

5 Az én Attyám meg eskettetet engemet, illyen módon: Imé én rõuid napon meg haloc, az [p 0048] én koporsómban mellyet én szerzettem magamnac Chanaan fõldében, ott temess engemet: annac okaért kérlec hadd mennyec el, és temessem el az én Atyámat, az vtán meg térec.

6 Kinec monda Pharaó: Eregy el és temesd el az te Atyádat, miképpen meg eskûttetet.

7 El méne azért Ióseph az õ Attyánac temetésére, és õ véle egygyût el ménénec mind à Pharaó szólgai, az õ háza népénec és AEgyptum fõldénec minden vénei.

8 Az Iósephnekis egész háza népe, és az õ báttyai, és az õ Attyánac háza népe, czac az õ gyermekeket, iuhokat, barmokat hagyác az Gosen fõldén.

9 Ménénec annac felõtte õ véle szekerekis és louagoc, és vala az, felõtte igen nagy sereg.

10 Es mikor iutottac vólna Atad neuõ mezõre, melly Iordán vize mellet vagyon, felõtte igen nagy ës keserues sirással siránac, és Iósephis siratá az õ Attyát heted napîg.

11 Annac okaért látuán az tartománynac lakosi, à Chanaannac népe azt az sirást az Atad neuõ mezõn, azt mondgyac vala: NAgy sirásoc ez az AEgyptumbélieknec, annac okaért neueztetéc az à hely Abel Misraimnac ( Abel Misraim az az, AEgyptumnac siralma. ) melly az Iordán vize mellet vagyon.

12 Acképpen czelekedénec azért Iácobbal az õ fiai, az miképpen szinte meg paranczolta vala nékiec.

13 Mert el viuéc õtet az õ fiai Chanaannac tartományába, és el temetéc õtet az Macpela mezõnec temetõ helyében, mellyet võtt vala Abraham mind az mezõuel egybe temetõ helynec õrõkségénec az Hittéus Ephrontól Mamrenac ellenébe.

14 Annac vtánna meg tére Ióseph AEgyptumba, mind õ mind az õ attyafiai, és mind azoc kic õ véle el mentec vala az õ Attyánac temetésére, minec vtánna el temette vólna az õ Attyát.

15 Látuán pedig Iósephnec báttyai, hogy meg hólt vólna az õ Attyoc, Ezt mondgyac vala: Talám gyûlõlni fog bennûnket Ióseph, és meg bûntet minket amaz gonoszért az mellyet véle czelekedtûnc.

16 Azért kûldénec Iósephõz, hogy ezt meg mondánac nékie: Az te Atyád meg paranczolta mi nékûnc az õ hólta elõtt, ezt monduán. ( Iosephet meg kõuetic az õ báttyai, )

17 Igy szóllyatoc Iósephnec: Kérûnc tégedet boczásd meg az te atyádfiainac gonosságokat és bûnõket, mert gonószúl czelekedtec te ellened. Mostan azért kérûnc engedgy meg az te Atyádnac Istenénec szólgainac bûnõknec. Ióseph pedig sir vala, mikoron õ néki szólnánac.

18 Iárúlánac pedig õ hozzáia az õ Attyafiaijs, és õ elõtte le búrúlánac, és mondánac: Imé mi te szolgaid vagyunc.

19 Kiknec monda Ióseph: Ne féllyetec. Auagy Isten gyalánt vagyoké én?

20 Ti gondóltatoc én ellenem gonoszt, de Isten gondólta azt ióra fordîtani, hogy czelekednéc úgy az mint most vagyon, hogy soc népet tartana meg ez életben.

21 Mostan annac okaért ne féllyetec, én táplálótoc lészec, mind néktec, mind az ti gyermekiteknec, Ecképpen meg vigaztalá õket, és szóla nékic az õ keduec szerint

22 Lakéc pedig Ióseph AEgyptumban, mind õ, mind az õ Attyánac háza népe. Eele pedig Ióseph száz és tíz esztendõt.

23 Es látta Ióseph Ephraimtól harmad iznek is fiat, Machirnakis Manasse fiánac lettec gyermeki, kic fel neueltettec Ióseph kebelében.

24 Ackor monda Ióseph az õ attyafiainac: En rõuid napon meg haloc, az Isten pedig bizonnyal meg látogat titeket, és ki viszen titeket ez fõldrõl, az fõldre mellyért meg eskûtt Abrahamnac, Isáknac és Iácobnac.

25 Meg esketteté azért Ióseph az Izrael fiait, ( Ióseph hit által kenszeriti az õ attyafiait hogy az õ tetemit ki viszic AEgyptumból, az vtán meg hal. ) monduán: Mikor az Isten titeket meg látogat, el vigyétec innét veletec az én tetemimet.

26 Meg hala azért Ióseph száz tíz esztendõs korában, kit drága keneteckel meg meg kenénec és koporsóba helhezteténec AEgyptumban.

Moses elsõ kõnyuénec vége.