KÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA. MOSES ELSÕ KÕNYVE. [XXIII.] Rész 0018

( Az Ishác nagy keserteteket sz4+enuedet és haborgatast az vizért, melly az barmockalis kõz. 99 és azon neueckel neuezé azokat, az melly neueket azoknac adot vala az õ attya.

19 Es mikor az Ishác szólgai abban à võlgyben ásnánac, találkozánac ott élõ víznec forrására.

20 Haborgánac pedig az Gerárnac páztori az Isháknac páztoriual, ezt monduán: Miénc az víz. Annac okaért neuezé azt az kútat, Eseknec, miuel hogy õ véle azért haborgottac vala.

21 Az vtán mikor más kútat ástac vólná, azértis haborgánac, neuezé azért az kútat Sithnanac. ( SITHNA, Az az, gyûlõség, haborgás. )

22 Es el ménuen oñét, mikor más kútat ásot vólna, nem haborgánac azért, anac okaért neuezé azt Rehobothnac, mert azt mondgya vala: Imár tágas határokat adot az WR mi nékûnc, hogy gyarapodhassunc ez tartómanyban.

23 Fel méne pedig onnét Beersebába.

24 Es meg ielenéc néki az WR ettzaka, és monda: En vagyoc az Abrahamnac az Attyádnac Istene. Ne fély, mert te veled vagyoc, és meg áldalac tégedet, és meg sokasitom az te magodat az Abrahamért az én szolgámért.

[p 0023] 25 Epîte azért ott Oltárt, es segitségûl hiuá az WRnac neuét, és fel voná ott az õ sátorát, az vtán ásánac ott az Ishác szólgai kútat.

26 Az ( Abimelech király szõuetséget szerez Ishakal, kit az elõtt ki kûldõt vala birodalmábol. ) Abimelech pedig el méne õ hozzáia Gerárba, és az Ahuzath ki néki baráttya vala, és az Pichol az õ seregénec Hadnagya.

27 Es monda nékiec Ishác: Miért iõttetec én hozzám, ha engemet gyûlõtec ti, és ki kûldõttétec engemet hogy ne lakiam kõztetec.

28 Kic felelénec: Bizonnyal láttúc hogy az WR vólna te veled, és ezt mondóc, legyen eskûués mos543tan mi kõztûnc, mi kõztûnc mondom és te kõzted. Azért készec vagyunc te veled frîgyet szerezni.

29 Hogy minket semmi gonoszszal nem illetsz, miképpen hogy mi ingyen sem illetûnc tégedet, és miképpen czac iót czelekedtûnc veled, és el botsáttunc téged békeséggel. te azért Istennec áldot embere engedgy eñec.

30 Minec vtánna azért lakodalmot szezet vólna nékiec, és õttec ittac vólna.

31 Fel keluén ió reggel egy másnac meg eskü9uénec, és el boczáta õket Ishác, kic el menénec õ tõle békeséggel.

32 Vgyan azon napon el iõuénec az Ishác szólgai, és hîrt mondánac néki az kút felõl az mellyet ástac vala, és mondánac: Találtunc vizet.

33 Es neuezé azt Sibahnac: Azokaér annac az Városnac neuet Beersebah mind ez mai napîglan.

34 Es mikor Esau negyuen esztendõs vólna, võué magánac feleségûl az Iehudithot, az Beeri Hitthéus leányát.

35 Es kesergetic vala Isháknac és Rebecanac sziuõket.

[XXVII.] Rész. (8 Iria Moses ez Caputban mimódon Iácob az Annáynac [!] mesterségéuel el võtte Isháktul az áldást az Esau õltõzetiben, melly dologért halállal fenyegete Iácobot az Esau, de az Annya tanatsaból az Iácob szalad Mesopotamiaba. )8 1 ES lõn hogy mikor meg vénhõdt vólna az Ishác, és meg homályosodtac vólna az õ szemei, annyira hogy nem látna, szólîtá az õ nagyobbic fiát az Esauot, és monda nékie: Eedes fiam, Ki felele õ néki: Im hól vagyoc.

2 Es monda Imé meg vénhõdtem, és nem tudom az én halálomnac napiát.

3 Kérlec annac okaért vegyed az te fegyueridet, tegzedet és kéz ínedet, és ki menuén az mezõre vadaszsz énnékem vadat.

4 Es czinály énnékem az én keduem szerint való étket, és hozd elõ énnékem hogy egyem, és áldgyon meg tégedet az én lelkem, minec elõtte meg hálnéc.

5 Az Rebeca pedig hallya vala mikor az Ishác az õ fiánac az Esaunac szólna. El méne azért az Esau az mezõre, hogy fogná vadat mellyet hozna az õ Attyánnac.

6 Az Rebeca pedig szolîtá az Iácobot az õ fiát, monduán: Imé hallám hogy az te Atyád szóla az te Bátyádnac, monduán.

7 Hozz énnékem vadat, és czinály énnékem keduem szerint való étket, mellyet meg egyem, az vtán álgyalac meg tégedet az ( Az Wr elõtt: Az az, hogy az Istentõl kériec néked minden iót. Vagy, az én áldásom erõs legyen az33 Wr elõtt. ) WR elõtt minec alõtte meg hallyac.

8 Mastan azért édes fiam engedy az én szómnac, abban az mit én paranczoloc néked.

9 El menuén az iuhoc kõzzé, hozz onnét énnékem ké1t ió keczke gõdõlyét, hogy abból czinállyac etélt [!] az te Atyádnac, az mint õ szereti.

10 Hogy el viuvén azt az te Atyádnac, egyéc, hogy meg áldgyon tégedet, minec elõtte meg halna.

11 Es monda az Iácob az Rebecánac az õ Annyánac: Imé az én Bátyám az Esau szõrõs ember, én pedig sima vagyok.

12 Netalám az én Atyám meg tapogat engemet, és félec rayta hogy azt ne itéllye én felõlem, hogy meg akarom õtet czalni, és illyen módon átkot és nem áldást hozzac magamra.

13 Kinec mondta az õ Annya: En raytam légyen az te átkod fiam, czac engedgy az én szómnac, és el menuén hozd el az gõdõlyéket.

14 El menuén azért, el hozá, és viué az õ Annyánac, és készîte az õ Annya étket, az mint szereti vala az õ Attya.

15 Annac vtánna az Rebeca az õ nagyobbic fiánac az Esaunac, drága ruhait véuén, mellyec õ nála az õ házában valánac, fel õltõztetuén Iácobat az õ kissebic fiát.

16 Es keczke gõdõlyeknec bõréuel bé búrîtuán az õ kezeit, és az õ nyakánac simaságát.

17 Adá az étket az mellyet készîtett vala, kenyérrel egybe, Iácobnac az õ fiánac kezébe.

18 Es az õ Attyához menuén, monda: Edes Atyám, Es az monda: Im hól vagyoc. Kiczoda vagy te szerelmes fiam?

19 Monda Iácob az õ Attyánac: En vagyoc az Esau az te elsõ szûlõtted, àcképpen czelekedtem az mint paranczolád, kely fel és egyél az én vadaszásomban, hogy meg áldgyon engemet az te lelked.

20 Es monda Ishác az õ fiánac: Hogy találkozhattál reá illy hamar édes fiam? KI felele: Bizonyára az WR az te Istened hozta én elõmbe.

21 Ackor monda az Ishác az Iácobnac: Ier ide hogy tapogassalac meg tégedet édes fiam, hogy ha te vagy az én fiam Asau vagy nem.

22 Oda méne azért Iácob az Isákhoz az õ Attyához, ki meg tapogatuán õtet, monda: Az szód Iácob szaua, de az kezec, Esau kezei.

23 Mert nem esmerheté õtet, miuel hogy az õ kezei ollyanoc valánac mint Esaunac az õ Báttyánac kezei, szõrõsec, annac okáért meg áldá õtet.

24 Es monda: Te vagyé az én fiam Esau? Felele az Iácob[ En vagyok.

25 Es az Ishác monda: Hozd elõ édes fiam, hadd egyem az te fogtad vadban, hogy az én lelkem áldgyon meg tégedet, és oda viué és éuéc, bortis vûn nékie és iuéc.

26 Es monda az Ishác az õ Attya[ Ier ide fiam, és czókoly meg engemet.

27 Oda méne azért ( Miképpen az Iácob az Esau õltõzetiben reszi [!] el az33 áldást Isháktul. Azonképpen mi az Iesus Christusnac hit által való fel õltõzésében veszszûc el Istentõl az áldást. ) és meg czókolá õtet, és mikor meg érzette vólna az õ ruhainac szagiát, meg áldá õtet, és monda: Imé az én fiamnac illattya ollyan, mint az mezõnec illattya, mellyet meg áldott az WR.

28 Adgyon azért az Isten te néked az Eegnec harmattyában, és az fõldnec kõuérségében, és à gabonánac és bornac bõwségében.

29 Szolgállyanac te néked népec, és haiollyánac meg te elõtted nemzettségec, légy az te Attyádfiainac wroc, és az te Anyádnac fiai meg haiollyánac tyte elõtted, az ki tégedet meg átkoz legyen átkozot, és az ki megáld, légyen áldot.

30 Es mikor el végezte vólna Ishác az Iácobnac áldását, és Iácob czac ment vólna ki az õ SAttyánac Isháknac elõle, Esau meg iõue az õ vadaszásásából.

31 Meg keszîtuén azért õis az étket, az õ Attyánac eleibe viué és monda az õ Attyánac: Kely fel édes Attyám, és egyél az te fiad fogta vadban, hogy áldgyon engemet az te lelked.

32 Es monda nékie az õ Attya Ishác: Kiczoda vagy te? Es monda[ En vagyoc az te elsõ szûlõtted az Esau.

33 Ackor az Ishác felõtte igen álmélkodéc, és monda[ Kiczoda tehát, és hól vagyon, az ki az õ tõle fogott vadban hozá ennékem, és mindenben õttem minec elõtte te meg iõnnél, és à kit én meg áldottam? Bizonyára az lészen áldott.

34 Es mikor hallotta vólna Esau az õ Attyánac beszédét, fel szóual és nagy keseruesen sira, és monda az õ Attyánac, áldgy meg engemetis édes Attyám.

35 Ishác pedig monda: Az te õczéd iõué el álnoksággal és õ viué el az te áldásodat.

36 Monda azért Esau[ Igazán neueztéc Iácobnac az õ neuét, mert immár másodsor czalt meg engemet, az én elsõ szûletésemnec méltoságátis el võué, mostan pedig áldásomatis el võtte. Es monda: Nem tartottalé nékemis valami áldást.

36 Felele Ishác és monda az Esaunac[ Imé wraddá tõttem õtet te néked, és minden attyafiait adtam néki szolgáiúl, gabonáual és borral meg gazdagîtám õtet, mit miuellyec azért immár te veled édes fiam?

38 Monda Esau az õ Attyánac: Auagy czac egy áldásod vagyoné te néked édes Atyám? Aldgy meg engemetis édes Atyám, és fel emeluén szauát, sir vala.

39 Feleluén azért ( Meg áldgya Ishác az Esauotis kûlsõ iockal. ) Ishác az õ Attya, monda nékie: Imé kõuér fõldõn lészen à te lakásod, és az Eegnec harmattyából onnét fellyûl lészen az te áldásod.

40 Fegyuereddel élsz, és à te Õczednec szolgáia lészsz, mind az által lészen olly idõ hogy teis wralkodol, és az õ igáiát nyakadról le veted.

41 Gyûlõli vala ezért nagy gyûlõlséggel az Esau Iacobot az áldásért, mellyel meg áldotta õtet az õ Atya, és monda szivében: El jõnec az én Atyámnac halálán való keserues napoc, és ackor meg õlõm az én õczémet az Iácobot.

42 Mikor pedig meg mondottác vólna Rebecanac, az õ nagyobbic fiánac Esaunac beszédit, el kûlduén hozzá hiuatá az õ kisebbic fiát az Iácobot, és monda õ nékie: Imé az Esau à te Bátyád ezzel vigaztallya magát, hogy meg õl tégedet.

43 Azért szerelmes fiam, engedgy az én beszédemnec, és felkelvén szaladgy az Labanhoz az én Bátyámhoz Haranba.

44 Es meradgy ott egy keués ideîg õ nála, mîg az te Bátyádnac haragia el múlic.

45 Es mîg el véuén te rólad az õ haragiát, el feledkezic arról à mit õ véle czelekedtél, az után el kûlduén haza hozatlac tégedet, ( Ezt azért mongya Rebeca, mert ha meg õlte vólna Esau Iácobot, à gyilkoságért az Esauot ki kelletet vólna az õ háza népe kõzûl rekeszteni. ) miért fosztatnám meg mind kettõtektõl egy napon.

46 Az Isháknac pedig monda az Rebeca: El úntam életemetaz Hitthéusoknac leáni miatt. Ha az Iácob feleséget veszen az Hitthéusoc kõzzûl, minémõc ezekis ( az Esau feleségi ) mit használ nekem az én életem?

[XXVII.] Rész. (8 Ishác el kûldi Iácobot Mesoporamiába és meg paranczollya néki ne vegyen maganac feleséget az pogányoknac leáni kõzzûl. El indul azért az Iácob, és Betlehemben látast lát, az Isten igéreteket tészen az Iácobnac. Viszontag Iàcob fogadást tészen az Istennec. )8

1 ELõ hiuatuán azért Ishác az Iácobot hogy õtet meg áldaná, paranczola néki ezt monduán: Ne végy feleséget az Cananeusoknac leáni kõzzûl.

2 Hanem kely fel, és menny el Masopotamiába, Bathuelnec az te Annyádnac Attyánac házához, és onnét végy magadnac feleséget, Labannac az te Annyádnac Báttyánac leáni kõzzûl.

3 Az Erõs Mindenható Isten pedig áldgyon meg tégedet, szaporîtson és sokasitson meg tégedet, hogy nagy soc néppé légy.

4 Es adgya néked az Abrahamnac áldását, te néked mondom és te Magodnac te veled egybe, hogy õrõkség szerint bîriad a fõldet mellyen iõueuény vóltál, mellyet az Isten adott az Abrahamnac.

5 El boczátá añac okaért Ishác az Iácobot hogy menne Mesopotamiába, Labanhoz az Syriabéli Bathuelnec fiához, Rebecánac, [p 0025] Iácobnac és esaunac Annyoknac Báttyához.

6 Látuán annac okáért Esau hogy Ishác meg áldotta vólna Iácobot, és el boczátta vólna õtet Masopotamiába, hogy onnét venné feleséget, és hogy mikor õtet áldaná, meg tîltotta vólna hogy feleséget ne venne az Cananéusoknac leáni kõzzûl.

7 Es hogy Iácob az õ Attyánac és Añyánac beszédénec engeduén el ment vólna Mesopotamiába.

8 Es látván Esau hogy az Cananéusoknac leáni gonoszoknac láttatnánac Isháknac az õ Attyánac elõtte.

9 El meunén [!] Esau az Ismáel nemzettségi kõzzé, , az Ismáelnec az Abraham fiánac leányát à Mahalathot az Nebaiothnac húgát, az elõbbi feleségénec felõtte, magánac feleségûl el võvé.

10 Ki méne azért Iácob Beerfebábol, hogy menne Haraban.

11 Es iuta egy helyre, holott meg hála, miuel az Nap le men tvala, [!] és annac à helynec kõuei kõzûl, egygyet vévén feie alá téué, és vgyan azon helyen hála.

12 Es álmot láta, ( Nemellyec Iácobnac álmat Iesus Christusról magyarazzac. Nemellyec az Istennec gond viselésérõl, melly be foglallya à Mennyet és a fõldet. ) Imé egy Laytoria áll vala az fõldõn, mellynec magassága az Eeget éri vala, és imé az Istennec Angyali fel mennec vala és alá iõnnec vala azon.

13 Es imé az WR, Abrahamnac az te Atyádnac Istene, és az Isháknac Istene, ezt ez fõldet à mellyen nyugoszol, te néked adom és az te Magodnac.

14 Es az te Magad olyan lészen mint az fõldnec pora, annîra hogy ki teriadsz Nap nyugatra, (2 ... ] Nap keletre, Eeszakra és Délre, Es te benned ( Az Messiasról való igéret. ) és az te Magodban áldatnac meg fõldnec minden nemzetségi.

15 Annac okaért imé én te veled vagyoc, hogy meg õrizzelec tégedet valahouá menendesz, és meg hozzalac tégedet ez fõldre, mert el nem hagylak tégedet, mîg nem bé tellyesitem az mit te néked szólottam.

16 Es mikor fel ebredet volna Iácob az õ álmából, monda: Bizony itt vagyon ez helyben az WR, de én nem tudtam. (2 ... ]

17 Meg remûlé annac okaért és monda: Melly rõttenetes ez hely, è hely nem egyéb mint Isteñec háza, és az Mennyeknec kapúia.

18 Es fel kelvén à Iácob reggel, võué azt à kõuet mellyet feie alá tett vala, és fel emelé azt oszlopnac, és olayt tõlté fellyûl reáia.

19 Es nevezé azt az helyet Bethelnec, mert elõszer annac az városnac Luz vala neue.

20 Annac felõtte az ( Iácobnac fogadása ) Iácob fogadást tõn, ezt monuán: Ha az Isten én velem leiend, és ha meg õriz engemet ez úton az mellyen én most mégyec, és ha ételemre való kenyeret adand, és õltõzetemre való ruhát.

21 Es ha meg térendec békeséggel az en atyámnac házához, és ha az WR én Istenem leiend.

22 Tehát ez kõ, mellyet oszlop gyanánt fel emeltem, Isten háza lészen, és valamit adándasz énnékem, annac tizedét néked adom.

[XXIX.] Rész. (8 Az Iácob bé megyen Mesopotamiába Harannac városába az Labanhoz, az õ Annyánac Battyához, az Labannac leányát az Rachelt meg szereti, mellyert fogadgya hogy hét esztendeig szolgalana, néki igéri azt az Laban, de más felõl meg czallya az nagyobbic leányáual. Kénszeritetic azért az Rachelertis hét esztendeig szolgalni. Az Leánac lésznec négy gyermeki. )8

1 ANac vtánna fel keluén az Iácob, el méne, à Nap kelet felé való tartomán1ba.

2 Et el tekintuén láta egy kútat egy mezõben, és imé az kút mellet három fereg iuhoc fekesznec vala. Mert abbol szoktác vala azokat meg itatni, és az kútnac száián nagy kõ vala.

3 Szokásoc vala pedîg ez, hogy mind az iuhokat egygyõue haytuán fel vennéc az kõuet az páztoroc az kútnac száiáról, és az iuhokat meg itatuán, esmét az kú1tnac száiára helyére tennéc az kõuet.

4 Es monda Iácob õ nékiéc: Honnét valóc vadtoc attyámfiai? Es mondánac: Haranból valóc vagyunc.

5 Es monda nékiec: ( Labant Nachor fiánac mondgya az embereknec szokasoc szerint, kic az vnokakat fioknac hiac. Mert Nachor fia volt Bathuel, ennéc fia volt Laban. ) Esmeritecé az Labant Nachornac fiát? Kic felelnec: Esmeriûc.

6 Az vtán monda nékiec: Egésségben vagyoné: kic mondánac? [!] Egességben vagyon, és az Rachel az õ leánya im hól iõ à iuhockal.

7 Es monda ( az Iácob ) Imé még nagy idõ vagyon, ninczen ideie hogy mind az iuhoc egybe gyûllyenec, ezeket az iuhokat itassátoc meg, és el menuén legeltessétec azokat.

8 Kic felelnec: Nem lehet addîg, mîg nem mind ide gyûytetnec az iuhoc, és mîg nem el veszic à páztoroc ez kõuet à kútnac száiáról, az vtán úgy itathatunc.

9 Es mikor még vélec beszéllene ( az Iácob, ) el érkezéc az Ráchel az õ Attyánac iuhaiual, mellyeket õ legeltet vala.

10 Mikor pedig az Iácob látta vólna az Rachelt, Labannac az õ Annyánac Báttyánac leányát, és az Labannac az õ Annya Báttyánac iuhait, az kúthoz iáruluán Iácob, el fordîtá az kútnac száiáról az kõuet, és meg itatá Labannac az õ Añya Báttyánac iuhait.

11 Es meg tsókoluán ( Attya fiu szeretetnec példáia. ) Iácob az Rachelt, nagy fel szóual sira.

12 Es meg ielenté Iácob Rachelnec, hogy õ attyafia vólna az õ Attyánac, és hogy Rebecanac fia vólna. Annac okaért el futa Rachel és meg mondá ezeket az õ Attyánac, [!]

13 Mikor azért az hîrt hallotta vólna Laban az Iácob felõl, az õ hugánac fia felõl, nagy sietséggel eleibe menuén meg õlõlé és meg czókolá õtet, és bé viué az õ házába, és meg beszélle Labannac mindeneket, [!]

14 Kinec monda Laban: Bizony én czontom és testem vagy, és lõn õ nála egy hólnapîg.

15 Az vtán monda ( Igasságnac példáia, hogy nem akaria ingyen venni az Iácob szolgalattyát az Laban. ) Laban az Iácobnac: Auagy illiké hogy én [p 0026] nékem ingyen szolgály, noha én attyámfia vagy? Mond meg énnékem, mit kéuánsz az te szolgálatodnac iutalmába?

16 Valánac pedig az Labannac két leányi. Az nagyobbiknac neue Lea, az kissebbiknec Rachel.

17 Az Leánac pedig lágy szemei valánac, De az Rachel szép formáiú és ábrazatú vala.

18 ( Iácob az õ hazasúlásában czac az szep formára néz, nem tekinti meg Leában az alázatos szeléd erkõlczõt, de nem szokat nyer benne, mert az Rachel meddõ leszen. Azért az hazasulandó embernec ió az formatis nézni, de fõképpen az io erkõlczõt nézze meg az leányzôban. ) Annac okaért az Iácob szereti vala az Rachelt, és monda(az Labañac:)Szolgállac tégedet hét esztendeig Rachelért az te kissebic leányodért.

19 Kinec monda az Laban: Iob hogy néked adgyam azt hogy nem mint más férfiunac, maradgy én nalám. [!]

20 Szolgála azért Iácob az Rachelért hét esztendõt, mellyec õ néki keuéseknec láttatnac vala, miuel hogy azt felõtte igen szereti vala.

21 Es monda Iácob az Labannac: Add meg énnékem az én feleségemet, mert el iõtt az idõ, hogy bé mennyec õ hozzáia.

22 Es bé gyûyté Laban annac az helynec minden népét, és sserzé lakodalmot.

23 ( Az gonoz emberec ha egyszer vétkeznec, az vtánnis õrõmest azt miuelic, abbannis vétkezec Laban hogy Rachelt el adgya az Iácob szôlgaláttyán mint béren. De ez immaar [!] nagyob hogy az kit adá Iácobnac, azt el lopia tõle. ) Estue pedig, võue(Laban) az õ leányát Leát, és minec vtánna bé vitte vólna azt, az Iácobis bé méne àhoz.

24 Es adá Laban õ neki az õ szolgáló leányát Szilpát, hogy az õ leányánac Leánac szolgáló leánya lenne.

25 es reggelre kelue meg esmerteték az Lea. Monda azért Iácob az Labannac: Mit czelekedtél én velem? Auagy nem az Rachelért szolgáltalaké én tégedet. miért czaltal meg azért engemet?

26 Kinec felele Laban: ( Embernec leániual való kereskedesénec vtalatos példáia, mert az Racheltis Iácobnak adgya Laban a szolgalatért, melly dologban az Iácobnakis nagy bûne vagyon, Mert ha az Leat nem szerette, el kellet vólna inkáb hagyni, hogy nem mint az másikatis el võtte vólna isten tõrvénye ellen, Leuit.18. ) Nem szokott úgy lenni it minálunc hogy az kisè0sebiket adgyác el az nagyobbic elõtt.

27 ( Az az, minallunc miuel hogy nem szokás az kissebet el adni az nagyobbic elõtt, és miuel hogy immaar az Leával el háltál, várd el hogy az lakodalamnac ideie az hét nap el tellyéc az vtán azonnal neked adom az Rachelt, illy ockal: hogi [!] minec vtáña azt néked adom, solgály erõtté hét esztendeig. ) Tõlts bé ennec mennyegzei lakodalmánac hetét, az vtán néked adgyuc eztis az te szolgalatodért, mellyel szolgálsz még hét esztendeîg.

28 Acképpen czelekedéc azért az Iácob, bé tõlté az Leánac(mennyegzei lakodalmánac)hetét. Az vtán neki ada az rachelt az õ leányát feleségûl.

29 Es ada Laban az õ leányánac Rachelnec az õ szolgáló leányát az Bilhát, hogy néki szolgáló leánya lenne.

30 Es bé menuén Iácob az Rachelhõzis, inkáb szereté az Rachelt hogy nem az Leát, és szolgála azértis esmét hét esztendõt.

31 Es minec vtánna látta vólna az WR, hogy az Leah vtálatos vólna, meg nyita az õ mehét, de az rachel meddõ vala.

32 Fogada azért Leah az õ méhében és szûle fiat, kit nevezé Rubennec. Mert azt mondgya vala: Meg látta Isten az én nyomorúságomat. Azért immár kedues lészec az én fériem élõtt.

33 Az vtán esmét terehben eséc és szûle fiat, annac okaért monda: Miuel hogy az Isten meg hallotta hogy én kedues nem vagyok, azért adta ennékem eztis. Azért neuezé azt Simeonnac.

34 annac vtánna esmét az õ méhében fogaduán szûle fiat, és monda: Immár ez vtán az én fériem ragazkodic én hozzám, mert szûltem néki három fiakat. azért nevezé azt Leuinec.

33 [!] Esmét az vtán terehbe eséc, és fit szûluén, monda: Immár az WRnac hálákat adoc. Azértneuezé azt Iehudánac, és meg szûnéc az szûléstõl.

[XXX.] Rész. (8 Az Rachel mikor látná hogy õ meddõ vólna, adgya az Iácobnac feleségûl az õ szolgálo leányát, mellyrûl lészen két fia, Az Lea ezt meg látuán õis az õ Wranac adgya az õ szolgálo leányát, és leszen attól négy fia, de az Racheltõl Mandragorakon bérli meg az õ Wrával való hálást. Az Racheltõlis lészen fia az Iácobnac. Es mikor az vtán el akarna menni Iácob Labantul, meg bérli Laban az Iácob szolgalatyát iuhokon. )8

1 ES mikor látná Rachel hogy õ nem szûlne (magzatokat) az Iácobnak, irigykedni kezdé az õ nényére, és monda az Iácobnac: Adgy én nékem magzatokat, mert ha nem adandasz, meg haloc.

2 Fel geriede azért az Iácob haragia az Ráchel ellen, és monda: Auagy Isten vagyoké én, ki meg tartoztatta az te méhednec gyûmoltsét?

3 Es monda az (Rachel:) Im hól az én szolgáló leányom az Bilháh, menny bé õ hozzáia, hogy szûllyen (kit en fel tarczac) az én térdeimen, és enis õ tole magzatokat fogadgyac.

4 Ada azért nékie az o szolgáló leányat az Bilhát feleségûl, es bé méne àhoz az Iácob.

5 Es fogada az õ méhében az Bilha, es szûle az Iácobnac fiat.

6 Es monda az Rachel: Meg itelte az én igyemet az Isten, és meg halgatta az én konyorgésemnec beszédét, és adott énnekem fiat. Azért neueze azt Dannac.

7 Esmét fogada az õ méheben, és szûle Bilhah az Rachel szolgáló leanya másodic fiat az Iácobnac.

8 Es monda Rachel: Nagy tusakodással tusakodtam az én Nénemmel, de meg gyõztem õtet. Es neuezé azt Nepthalinac.

9 Látá pedig az Leah hogy õ meg szûnt vólna az szûléstõl, és võué az õ szolgáló leányát az Szlpát, es adá azt Iácobnac feleségûl.

10 Es szûle az Szilpah az Leánac szolgáló leánya fiat az Iácobnac.

11 Es monda az Leah: Iól vagyon. Es neuezé azt Gadnac. (2 ... ]

12 Szúle [!] az Szilpah az Leánac szolgáló leánya más fiatis az Iácobnac.

13 Es monda Leah: Iól vagyon dolgom. Mert az aszszoni állatoc engemet bódognac mondanac. Es nevezé azt Afernec. (2 ... ]

14 El méne pedig Ruben gabona aratáskor, es talála az mezõn Dudaimokat, ( Az Sido szo Dudaim mitsoda legyen, az Sidokis nem tudgyác. Némellyec ember formáiu gyokernec mongyác, némell1ec Mandragoránac, kinec szép sárga szinõ és io illatu gyûmõltsei legyenec, nemellyec valami io illatu fûnec, mint az viola, Lásd meg az Leuinus Lemniust mit ir à Mandragorárol, Capite 2. ) és viué azokat az õ annyánac Leanac. Es monda Rachel az Leanac: Adgy én nékem az te fiadtól hozott Dudaimban.

15 Kinec felele az Lèa: Auagy [p 0027] kiczin dolognac tettziké te néked, hogy el võtted én tûlem az én fériemet, hanem annac felotte az én fiamtól hozott Dudaimokatis el akarod venni? Es monda a Rachel: Hállyon te veled tehát ez éijel az te fiadtól hozott Dudaimokért.

16 Mikor azért az Iácob estue az mezorol ione haza, eleibe mene az Leah, és monda: En velem hály, mert meg bérlettelec tégedet az en fiamtól hozott Dudaimokon, es azzal hála 8 az Iácob ) az ettzaka.

17 Es meg halgata Isten az Leat, ki fogada az õ méhében, és szûle az Iácobnac õtõdic fiat.

18 Es monda az Lea: Meg adta az Issten az en iutalmomat, minec vtánna adtam az én szolgáló leányomat az én fériemnec: Azért neuezé azt Isacharnac. (2 ... ]

19 Es esmét terehbe eséc az Lea, es szûle hatodic fiat az Iácobnac.

20 Es monda az Lea: Meg aiándékozott az Isten engemet ió aiándockal. Immár én velem lakozic az én Wram, mert szûltem nékie hat fiakat. Es neuezé azt Zebulonnac.

21 Annac vtánna szûle leán1zót, és nenezé [!] azt ( DINA ) Dinánac.

22 Meg emlekezEc pedig az Isten Rachelrõl, és meg halgatá õtet az Isten, és szûlõué téué õtet.

23 Teréhbe eséc azert, és szûlé fiat, s-monda: El võtte az Isten az én gyalázatomat.

24 es neuezé azt Iosephnec, monduan: Adgyon az WR én nékem más fiatis.

25 Es lõn hogy minec vtánna szûlte vólna Rachel Iosephet, monda Iácob az Labannac: Boczáss el engemet hogy mennyec el az én helyembe, es az en foldembe.

26 Add meg nekem az én feleségimet es az én magzatimat, kikért szolgáltam te nálad, hogy mennyec el, mert te tudod az en szolgalatomat az mellyel szolgáltalac tégedet.

27 Es monda néki Laban: ha engemet keduelsz (hagy békét annac ) én meg késertettem hogy meg áldot engemet az WR te érõtted.

28 Es esmét monda: mond meg az te szolgálatodnac iutalmát en nékem, és meg adom te néked.

29 Monda pedig az Iácob õ néki: Te tudod mimódon szolgáltalac tégedet, és menî vólt az te barmod az én páztorságom alatt (mikor elõszer hozzád iõttem.)

30 Mert keues barmod vala az én ide való iõvetelem elõtt. Immár pedig igen meg sokasodott, mert meg áldot az WR tégedet, az en ide iõuetelemért, (hogy ha pedig czac tégedet szolgállac ) mikor lészen az, hogy énis az en házam nepérõl es marhámnac szaporîtásáról gondot viselec?

31 Es monda Laban: ( az Iácobnac Labannal valo kotesé igy vagyon. Azt keuánnya Iácob hogy az Labannac iuhai, keczkei mind kosockal, keczke bakockal egybe két seregbe szakaztassanac, az szeplõsec, tarkác és feketec egy seregbe, az feierec mas seregbe, az feierec à mell1 tarkakat ellenec, azokat adgya az Laban néki szolgalattyába. Az Laban enged annac , azt allituán hogy az feierec czac feiereket ellénec. El szakaztya azért az iuhokat két felé, az tarkákat adgya az Laban fiai kezekbe, az feiereket õ maga õrizi, de táuol az tarka iuhoktul. az Iácób Mesterseggel él: Mert elõszer tarka veszszõket rak az itató valúkba. Masodzor, az feieresket artzul fordittya vala az tarka bárányokra, az mellyeket az feierec el,lénec [!] vala, de az o tarka iuhait nem fordîttya vala az fereieckre. Harmadszor az tarka veszszõket czac az ideién való faizaskor teszi vala az válukba. az késõn való faizaskor nem, etc. ) Mit adgyac te neked? Felele Iácob: Ne adgy nékem semmit, ha ezt miueled esmét legeltetem és õrizem az te iuhaidat.

32 minden iuhaidat meg iárom ma, és el szakaztom az szeplõs es tarka iuhokat, es mind az feketeket az iuhoc kõzott. Azonkeppen à szeplõs es tarka keczkéket, es az (ollyan légyen az én iutalmam. )

33 Es bizon1dágot tészen én rólam az én igasságom ez vtan te elõtted, mikor el iõuendesz hogy meg lássad az én iutalmomat. Valamelly szeplõs, vagy tarka, vagy fekete nem leiend az én iuhaim és keczkeim kõzõtt, bátor lopónac mondgy engemet.

34 Es monda Laban: Bátor úgy légyen. Vayha az te beszéded szerint lenne.

35 El válaztá azért azon napon az szeplõs és tarka kosokat, és mind az szeplõs es tarka keczkéket, tudni illic, az kikben valami feiérség vala, és minden feketét az iuhoc kõzzul, és adá azokat az õ fiainac kezekhõz.

36 Es (az Laban) három nap iáró fõldni kõzt veté õ maga kõzõtt és Iácob kõzõtt, és az Iácob legelteti vala az Labannac tob iuhait.

37 Es az Iácob võn zõld Nyár, Mogyoró, és Gesztenye veszszõket, es meg tarkálá azokat feiéresen, hogy az veszszõnec meg tettzenéc az feiére.

38 Es helyhezteté az meg tarkált veszszõket az iuhoc eleibe az itató válúkba, az mellyekbõl az iuhoc szoktanac vala innia, hogy az iuhoc azokra nézue fogadnánac.

39 Es az iuhoc fogadnac vala az veszszõc felõtt, tsepegetet labúakat, szeplõsõket, es tarkakat.

40 Annac vtánna kûlõn seregbe szakaztá ezeket az bárányokat az Iácob, és az Laban iuhainac seregét artzal fordîttya vala az tarka és fekete bárányokra, és azokat nem fordîttya vala artzal az Laban iuhaira.

41 Es mikor az Iacob az iuhoknac iauait ideiekorán egybe boczáttya vala az kosockal, ackor az tarka veszszõket azoknac az iuhoknac eleikbe helhezteti vala az itató helyén való válúkba, hogy az veszszõc felõtt fogadnánac.

42 De mikor késõn boczáttya vala egybe azokat, nem helhezteti vala az válúkba az veszszõket, és illyen módon az ideién való ellésec Iácobé valánac, az késõ ellésec pedig Labané.

43 Annac okaért igen meg neuekedéc az Iácob, es valánac nékie soc iuhai, szolgáló leáni, szólgai, teuei, és szamári.

[XXXI.] Rész. (8 Az Iácob Mesapotamiabol Laban hirenelkûl el indúl, feleségeiuel, gyermekiuel és minden marháiáual. Rachel el lopia az Attya Báluánit, az Laban vtanna mégyen Iácobnac, feddõdic az Iácobbal, de végezetre meg békelnec egy mással. )8 1 MIkor azért hallotta vólna Iácob à Laban fiainac beszédeket. Kic ezt mondgyac vala [p 0028] Valamié vólt az mi Attyánknac mind el võtte az Iácob, és az mi Atyánc ioszágábol szerzette mind ez gazdagságot. ( Elõ számlállya Moses elõszer az okokat à mellyec készerítettek Iacobot hogy ki menne Mesopotamiaból. )

2 Es látta vólna az Laban ortzáiát, hogy nem ollyan indúlattal vólna hozzáia mint annac elõtte.

3 Es miuelhogy illyen módon szólot vólna néki az WR: Téry meg az te Atyáidnac fõldére, és az te rokonságid kõzzé, és lészec te veled.

4 El kûlduén annac okaért Iácob, ki hiuatá hozzáia Rachelt és Leat az mezõre az õ iuhaihoz.

5 Es monda ( Ezeket azért mondgya Iácob az õ feleségeinec, hogy azokat fél indicza az el menetelre, es hogy meg esmeriéc az õ iámbor szolgálatyát mellyel szolgálta az Labánt, es hogy az Isten áldásából vagyon az mi marháioc vólna. ) nékiec: Látom az ti Atyátoknac ortzáiát hogy ninczen ollyan indulattal hozzám, mint ennec elõtte. Es az én Atyámnac Istene meg ielent énnékem.

6 Ti pedig tudgyátoc, hogy az ti Atyátoknac az én tellyes erõm szerint szólgáltam.

7 Es hogy az ti Atyátoc álnokul czelekedet én velem, és az én szolgálatomnac iutalmát tízszeris változtatta el. Mind az által az Isten nem engedte hogy nékem kárt tehessen.

8 Mikor azt mondotta: Az szeplõs bárányoc legyenec az te szólgálatodnac iutalma, mind az iuhoc szeplõsõket ellénec vala. Ha azt mondotta: Az tarkac legyenec az te iutalmod. Az iuhoc mind tarkakat ellénec vala.

9 Annac okaért Isten vötte el az ti Atyátoknac iuhait, es õ adta énnékem.

10 Mert mikor az iuhoknac egybe boczatásoknac ideie el iõ vala, az én szemeimet fel emeluén látom vala álmomban hogy az iuhokat hágiác vala, tarka lábú, szeplõs és tsepegetet szinyû kosoc.

11 Ackor monda nékem az Istennec Angyala álomban: Iácob. És Feleléc Im hól vagyoc.

12 Es az monda Emeld fel à te szemeidet és lássad, hogy à melly kosoc az iuhokat hágiác, azoc tarka lábúac, szeplõsõc és czepegetet szinûec. Mert láttam valamit veled czelekedett az Laban.

13 En vagyoc az Bethelnec Istene, az holott olayt tõltél az kõ oszlopra, és az holott fogadást tõttél vala. Mostan azért kely fel, menny ki è fõldrõl, és téry meg az te rokonságidnac tartományyába.

14 Es Felele Rachel és Lea, és mondánac néki: ( Az Rachel és Lea engednec az Iácobnac és, készec el menni az Iácobbal. ) Vallyon vagyoné minékûnc valami részûnc és õrõkségûnc az mi Atyánknac házában?

15 Auagy nem úgy tartotté minket mint idegeneket? Mert minket el adot te néked, és meg eméztette az mi ( Az mi pénzõnket: tudni illic az te szolgálatodnac iutalmát, mellyen minket el adot. ) pénzõnket.

16 Mert mind ez è gazdagság mellyet Isten võtt el à mi Atyánktól, miénc es az mi fiainké. Mostan azért az mit te néked az Isten mondot, azt czelekedgyed.

Fel keluén azért Iácob, és az õ fiait és feleségeit fel véuén, Teuéc hátára helyhezteté azokat.

18 Es el viué minden nyáiáit, és minden ioszágát marháiát, valamellyet kereset vala, és minden iuhait mellyeket szerzet vala Mesopotamiaban, hogy meg térne az õ Attyához Ishákhoz az Canaannac fõldébe.

19 Az Laban pedig el ment vala az iuhoc nîrni, azonkõzbe el lopá ( Az embereknec elmeiekbe erõssen be ragadot az baluany imadas noha az Isten az Tarét minden háza népéuel ki hîtta vala az baluany imadásnac helyerõl, mind az által az õ maradeki kõzõt soc ideig meg maradnac az baluanyoc. Azért az emberec vgy tanitsác az õ hazoc népét hogy az baluany imadásnac semmi szikráia ne maradgyon meg azokban. ) az Rachel az õ Attyánac báluánit.

20 Az Iácobis orozua méne el az Syriabéli Labannac hîrenélkûl, miuel hogy az õ el menetelit nem ielentette vólna meg.

21 Es illyen módon el szalada õ minden ioszágáual, és fel keluén által méne az (Euphrates) folyó vizen, és Gilad hegye felé tartá.

22 Es mikor harmad napra meg mondottac vólna Labañac hogy az Iácob el futot vólna.

23 Melléie véuén az õ rokonît, hét napi iáró fõldîg ûzé õtet, és el ére õtet az Gilad hegyén.

24 Es minec vtánna az Isten az Syriabéli Labannac meg ( Az Istennec gond viselésénec peldáia, ki meg ielenic Labannac és meg fenegeti hogy az Iácobual emberségesen czelekedgyec. ) ielent vólna éttzakai álomban, ezt mondotta vala nékie: Meg lásd hogy az Iácóbnac ne szóly se iót segonozt. ( Tudni illic ez végre hogy õtet viszsza hinád. )

25 Mikor azért el érte vólna Laban az Iácobot, és mikor Iácob az õ Sátorát azon az hegyen fel vonta vólna, az Labanis vgyan azon Gilad hegyén az õ rokonságiual egybe fel voná sátorait.

26 Es monda Laban az Iácobnac: Mít tselekedtél, hogy orozua iõttél el én hiremnélkûl, és el hoztad az én leánimat, mint ha fegyuereddel nyerted vólna azokat.

27 Miért futottal el titkon, és miért iõttél el tõlem orozua? és nem mondottad meg nékem, hogy boczáttalac vólna tégedet õrõmmel, énec szóual, Dob és hegedû szóual?

28 Es nem engedted nékem hogy az én fiaimat és leánimat meg tsókolgattam vólna, mostan bizony igen bolondúl czelekedtél hogy ezt miuelted.

29 Vólna erõm hozzáia hogy titeket meg bûntetnélec, de az ti Attyátoknac Istene tegnap ettzaka meg szólîta engemet, ezt mõduán: Meg lásd hogy ne szólly az Iácob ellen vagy iót vagy gonozt.

30 Hogy ha pedig immár vgyan el akartál iõnni, miuel hogy nagy kéuánsággal kéuánkoztál az te Atyádnac házához, Miért loptad el az én Istenimet?

31 Feleluén pedig az Iácob, monda az Labannac: (Azért iõtem titkon, (mert féltem, gondolom vala hogy talám el veszed az te leánidat én tõlem erõuel.

32 Az kinél pedig meg találandod az te Istenidet, ( Vakmerõségnec példáia, Azért hirtelen az ember felesége melletis ne eskedgyec. ) Ne éllyen az. Az mi rokonságinc elõtt lásd meg ha valami marhád vagyon én nálam, és ha v gyon [!] vidd el, Mert nem tudgya vala Iácob, hogy Rachel lopta vólna el az Báluányokat.

33 Bé menuén azért Laban az Iacobnac sátorába, és az Leanac sátorába, és az két szolgáló leán1nac sátorokba, nem találá meg [p 0029] az õ Istenit, és ki menuén az Leanac Sátorából, méne az Rachel Sátorába. 34 Az Rachel pedig võtte vala az Báluányokat, és reytette vala el egy teuénec nyergében, és azon fellyûl ûlé, és meg hányá Laban mind az egész Sátort, és nem találta vala meg azokat.

35 Mert azt mondotta vala Rachel az õ Attyánac: Ne haragodgyéc az én wran, hogy fel nem kelhetec te élõtted: Mert az aszszoni állatoknac szokásoc szerint vagyon most dolgom, és mikor mindeneket el hánt vólna, nem találá az Báluányokat.

36 ( Mint szinten élószer, azonképpen itis másodzor vétkezic az Iácob, hogy olly dolog felõl verseng, mellyet nem túd bizonyos képpen, ) Ackor fel geriede az Iácobnac haragia, anníra hogy feddõduén az Labannal azt mondana néki: Mitsoda vétkem vagyon, és miczoda bûnõm, hogy én vtánnam iõttél?

37 Miuel hogy minden ház ezkõz marhámat fel hántad, az mit találtál az te házi marháid kõzzûl valót, hozd elõ az én rokonim és az te rokonid eleibe, hogy mi kõzõttûnc tegyenec itéletet.

38 ( Iámbor szolgánac peldáia az Iácob. ) Immár húsz esztendeie hogy te nálad vagyoc, az te iuhaid és az te keczkeid meg nem vettetenec, és az te íuhaidnac kosainac húsában én nem ettem.

39 Az mellyet az vadac meg szaggattac, azt haza nem vittem, hanem én fizettem meg, mert az én kõzembõl kéuántad azt meg, azonképpen az mit vagy nappal vagy éijel el loptanac.

40 Néha nappal à nagy héwség emésztet meg, ettzaka a hideg, és az álõ az én szemei7tõl táuól vólt.

41 Es húszadic esztendeie hogy à te házadnál vagyoc, szolgáltam te néked tizennégy esztendeîg az te két leányodért, és hat esztendeîg az iuhokért: Az én szolgálatomnac pedig iutalmát, tîzszeris változtattad el.

42 Es ha az én Atyámnac Istene, az Abrahamnac Istene, és az Isháknac ( Isháck félelme, [!] az az, Az melly Istent Ishác tiztel, annac félelme. ) félelme velem nem vólt vólna, bizon1 mostañis ûressen botsátanal el engemet, de az Isten az én nyomorúságomat és az én kezeimnec múnkáiát tekintette meg, mikor meg feddet tégedet ez éijel.

43 Fel keluén pedig Laban, monda az Iácobnac: Ez leányoc én leánîm, és è fiac én fiaim, és ez sereg iuhokis enîm, añac felõtte valamit látsz mind enîm, Mit véthetnéc pedig az én leánîmnac, auagy az õ magzattyoknac à kiket szûtenec?

44 Nó azért vessûnc Szõuétséget ketten, melly légyen bizon1ságúl én kõzõttem és te kõzõtted.

45 Es võn Iácob egy kõuet, és fel emelé azt iegyõl.

46 Es mõda Iácob az õ attyafiainakis: Szedgyétec kõueket, és gyûyténeckõueket, és tsinálánac nagy rakást, és éuénec azon à rakáson.

47 Es neuezé Laban azt ill1 néuel: ( Iegar Sahadutha, Syriai nyeluen annit tészen, mint bizonságnac rakasa. Az Galhedis azt tészi Sido nyeluen 99 Iegar Sahadutha. Az Iácob pedig neuezé illy néwel: Galhed.

48 Mert miuel hogy ezt mondotta vala Laban: Ez rakas légyen bizon1ság ma én kõzõtten és te kõzzõtted, azért neuezé azt Iácobis Galhednec.

49 Annac felõtte, ( Mitzpa annit tészen mint õr állo hely, mellel ielenti Laban hogy sz Isten vigyáz à boszu állásra mint egy õr álló helybõl. ) Mitzpanakis neuezé, miuel hogy azt mondotta vala (Laban:) Az Isten légyen itélõ Bîro én kõzõttem és te kõzõtted minec vtánna egy mástul el válunc.

50 Ha az én leánimat nyomorgatandod, és ha az én leánim kiuõl tõb feleségeket veiendesz, senki ninczen mi kõztûnc, hanem meg lásd, mert az Isten bizon1ság én kõzõttem és te kõzõtted.

51 Ezeknec felõtte monda Laban Iácobnac: Imé ez rakás kõ, és ez oszlop mellyeket raktam én kõzõttem és te kõzõtted.

52 Bizon1ság ez rakás, és bizon1ság ez oszlop, hogy én nem mégyec ez rakás kõ mellõl te hozzád, teis nem iõsz én hozzám ez rakás mellõl, gonosz szándéckal,

53 Az Abrahamnac Istene, és az Nachornac Isteni tegyenec itéletet mi kõzõttûnc, és azoknac Attyoknac Isteni. Es meg éskûuéc Iácod [!] az ( Az Iácob nem eskeszic ollyan formára mint à Laban, hanem az Isháknac igaz Istenére. ) Istenre kit az õ Attya az Ishác tisztel vala.

54 Ackor az Iácob barmokat õlete meg ott az hegyen, és az õ rokonságit lakodalomba hiuá, kic mikor ettec vólna vgyan ott az hegyen hálánac.

55 Annac vtánna fel kele Laban reggel, és meg czókolgatuán az õ fiait és leánît meg áldá õket, és el menuén haza méne az õ helyére.

[XXXII.] Rész. (8 El indúl Iácob az gilead hegyérõl, kõueteket kûld az Esauhoz, kitõl igen meg remûl mikor meg mondottác vólna hogy eleibe iõne, aiándokot rendel az Báttyánac, és tusakodic õ véle az Isten emberi ábrazatban, kit az Iácob meg gyõz. )8 1 AZ Iácob pedig el indú1la az õ útán, es az Istennec Angyali eleibe ménénec õ néki.

2 Es monda az Iácob mikor azokat látta vólna: Isten serege ez, annac okaért neuezé aztà helyet Mahanaimnac. ( MAHANAIm, az az, Kettõs tábor mert az õ serege és az Angyaloké vgy mint két tábor vala, holott az Angyaloknac õrizetekrõl szép bizonság vagyon. )

3 Az vtán kûlde Iácob kõueteket az Esauhoz az õ attyafiához, az Edomitáknac tartományokba, Seirnec fõldébe.

4 Es paranczola az kõueteknec ezt monduán: Igy szollyatoc az én WRamnac az Esaunac. Ezt mondgya az te szolgád az Iácob: Az Labannál vóltam mint iõueuény, és ott laktam mind ez ideîglen.

5 Vadnac énnékem õkreim és szamárim, iuhaim, szólgaim, és szolgáló leánim, melly dolognac hîrré adására kûldõttem te hozzád én Wramhoz, hogy te elõtted keduet találnéc.

6 Es meg térénec Iácobhoz az kõuetec, monduán: El mentûnc vala az te Atyadfiához az Esauhoz, ki te néked elõdbe iõ, és õ véle vadnac négy száz férfiac.

7 Meg félemléc pedig ( Az hiuekben noha álhatatos és igaz hit vagyon, mind az által à testnec giarlosága miatt vagyon bennec félelem. ) az Iácob és felõtte igen meg háborodéc, áñac okaért à népet az melly õ véle vala, az iuhokat, barmokat és à teueket két seregbe szakazta.

8 Mert ezt mondgya vala: Ha az Esau el iõuend az egygyic seregre [p 0030] és azt le vágandgya, az másic sereg meg szabadúl.

9 Annac felõtte monda az ( Iácobnac szép kõnyõrgése, mell1ben meg vallya az õ méltatlánságát, az Istennec nagy kegyelmességét, és kéri az Istent hogy meg szabaditsa az Esautul. ) Iácob: O én Atyámnac Abrahamnac Istene, és az én Atyámnac Isháknac Istene, Wram ki énnékem azt mondád: Eregy haza az te fõldedbe, à te rokonságid kõzzé, és iól tészec te veled.

10 Kisseb vagyoc minden te ió tétemenîdnél, és igasságodnál; mellyet czelekedtél az te szolgáddal. Mert egy páltzáual mentem vala által ez iordan vizén, mostan pedig két seregem vagyon.

11 Szabadîcz meg engemet az é Bátyámnac kezébõl, az Esaunac kezébõl, mert félec hogy el ne ( Az az, Félec hogy minden házam nepéuel egybe, levág. ) iõijõn és el veszessen engemet, és az Annyát az õ fiaiual egybe.

12 Te pedig azt mondottad: Iól tészec te veled, és az te Magodat ollyanná tészem mint az tengernec fõuénye, melly meg nem számláltathatic az õ sokságá miatt.

13 Es ott hála az éttzaka: ( Ne késerczé ember az Istent, vagyon az Iácobanc, igerete az Istentõl, de azért aiándockal igyekezic meg engeztelni az Esauot. ) Es válaztá abból az mi kezénél vala aiándokot az Esaunac, az õ Báttyánac.

14 Két száz keczkéket, és húsz Bakokat, két száz iuhokat és húsz kosokat,

15 Harmintz szoptatós teuéket fiaiual egybe, negyuen ûnõket; tíz tulkokat, húsz szamárokat tíz vehméuel egyetembe.

16 Es adá az õ szólgainac kezekbe minden nyáiát kûlõn kûlõn, és monda az õ szólgainac: Mennyetec el én elõttem, és mindenic sereg kõzõtt, kõzt hadgyatoc.

17 Es paranczolá az elsõnec, monduán: Ha az én Bátyám az Esau elõl találand tégedet, és meg kérdend tégedet, ezt monduán: Ki szólgáia vagy? Houá mégy? Es kiczodáé ez elõtted való marha.

18 Ackor azt mondgyad: Az Iácobnac az te szolgádnac aiándoka, mellyet kûldõtt az én Wramnac Esaunac, és imé õ magais mi vtánnunc vagyon.

19 Vgyan azont paranczolá az másiknac, az harmadiknakis, és mindeneknec az kic az sereg nyáiac vtán mennec vala, ezt monduán: Illyen módon szóllyatoc az Esaunac mikor reá találandotoc.

20 Annac felõtte eztis mondgyátoc: Imé az Iácobis az te szolgád mi vtánnunc vagyon. Mert illyen módon gondolkodic vala (az Iácob,) meg engeztelem õtet ez aiándockal melly elõttem mégyen, és az vtán lészec szembe véle, talám kedues lészen személyem elõtte.

21 Ecképpen el boczátá az aiándokot elõl, õ maga pedig hála az éijel az seregnél.

22 Fel keluén pedig éttzaka, võué az õ két feleségeit, az õ két szolgáló leányát, tizenegy magzatiual egybe, és által méne az Iabboknac réuén.

23 Es minec vtánna azokat véuén által kõltõztette vólna az vizen, az vtán által kõltõzteté mindenét valamie vala.

24 Marada annac ( A kereztieni lelki viadalnac igen szép példáia vagyon az Iácob tusakodásában, miuel hogy Isten boczátya mi reánc az kesertetet, azért az haboruságokban ne minemõ képpen az Isteñel tusakodunc. De nekûnc ez vigáztalas, [!] hogy ha hit által erõssen meg ragadiuc az Istent, es el nem boczáttyuc, meg gyõzzûc õtet. ) okaért az Iácob czac egyedûl, és tusakódic vala õ véle égy férfiú, mind addîg mîg nem meg haynallanéc.

25 Ki mikor latná hogy à Iácobon semmi erõt nem vehet, illeté az õ tsipeiénec forgó tsontyát, és az Iácob czipeiénec forgó czontya helyébõl ki iszamodéc, mikor az (férfiú) tusakodnéc õ véle.

26 Es monda Boczáss el engemet, mert az haynal fel iõtt. Es monda (Iácob:) Nem boczátlac el tégedet mîg nem meg áldasz engemet.

27 Annac okaért monda nékie: Kiczoda à te neued? Felele: Iácob (nékem neuem.)

28 Es monda az (Angyal:) Nem Iácob lészen ez vtán à te neued, ha nem ( Izraelnec neueztetic az Iácob melly annit tészen mint Isten gyõzõ. ) Israel. Mert ha az Isten ellen diadalmas vóltál, az emberec ellenis diadalmas lészesz.

29 Es meg kérdé Iácob, és monda: Mond meg kérlec az te neuedet. Felele az: Miért kérded az én Neuemet? Es meg áldá õtet vgyan ott.

30 Annac okaért neuezé azt az helyet Iácob, Penielnec, ( PENIEL, Az az, Istennec szine vagi ortzaia) mert látám vgy mond az ISTENT szinrõl szinre, és nem haléc meg.

31 Es azonkõzbe à Nap fel iõue, mîg által méne az Penielen, és õ az õ czipeiére sántál vala.

32 Annac okaért nem észic az Israel fiai mind ez mai napîglan az czipõnec forgó czontya mellet való inát, miuel hogy illette vala az Angyal az Iácobnac tsipõ tsontyát, és az forgó czontnac inát.

[XXXIII.] Rész. (8 Iácob szembe lészen az Esauual, ki Esau kegyelmes szemmel lát, meg aiándekozza Iácob Esauot, az vtán mégyen Suchothba, és onnét Sechembe. )8 1 IACOB pedig fel emeluénaz õ szemeit, látá, és imé Esau iõ vala, és négy száz férfiac õ véle, és meg osztá az õ gyermekeit Lea mellé, Rachel mellé, és az õ két szolgáló leánya mellé.

2 Es az õ szolgáló leánit azoknac fiaiual egybe elsõ helyen helyhezteté, az vtán Leat és az õ gyermekit, vtólsó helyen Rachelt és Iósephet.

3 Õ maga pedig (Iácob) elõttec mégyen vala, és hétszer hayla meg az fõldîg, mîg az Báttyához iutna.

4 Az Esau pedig ( A kegyetleneknec sziuec az Isten kezében vadnac, és mikor akaria meg lagyoittya azokat. ) eleibe futamodéc õ nékie, és meg õlõlé õtet, és az õ nyakára ragaszkodéc és meg czókolá õtet, és àcképpen siránac.

5 Az vtán Esau fel emeluén az õ szemeit, látá az aszszoni állatokat és à gyermekeket, és monda: Kiczodác ezec? Tiéidé? Ki felele: En gyermekim kiket az Isten adott az te szolgádnac.

6 El kõzelgeténec annac okaért az szolgáló leányoc és azoknac gyermeki, és meg haytác õ magokat (Esau elõtt.)

' El érkezéc az Leais az õ fiaiual, és meg haytác magokat, añac vtánna el iõue Ióseph és Rachel, és azokis meg haytác õ magolkat.

8 Es monda (Esau) tiédé mind az egész sereg à mellyet elõl találéc? Es felele[ Hogy az én wramnac [p 0031] elõtte keduet talállyac (azért kûldõttem azokat. )

9 Es monda Esau: Ennékem elég marhám vagyon ió õczem, légyen tied az te marhád.

10 Monda pedig az Iácob: Ne (vesd meg) kérlec, ha találtam keduet mostan te elõtted, hanem vedd el az én aiándokomat az én kezembõl, ( azért mongya Isten ortzaiánac az Esau ortzáiát, miért hogy hîrtelen az farkasból báráñya lõtt vala, az Isten kegyelmességénec ábrazattya és tûkõre vólt az. ) mert az te ortzádat nem kûlõmben látom, mint ha az Istennec ortzáiát látnám, miuel hogy kegyelmesen fogadál engemet.

11 Vedd el kérlec az én aiándokomat mellyet hoztam te néked, miuel hogy az Is543ten kegyelmesen czelekdet [!] én velem, és minden féle ioszágual bõuelkedem. Kénszerîté azért õtet, és el võué (az aiándokot.)

12 Az vtán monda Esau: Indúllyunc el mennyü9nc el, és én te elõtted mégyec.

13 Felele néki (Iácob:) Az én Wram iól tudgya hogy ez gyremekec gyengéc, és hogy éñékem szoptatós ( Félelmes embernec példáia, mert láttya Iácob hogy Esau néki meg kegyelmezet, mégis nem meri magát reá bizni. ) iuhaim és ûnõim vadnac, mellyeket ha czac egy Nap felõtteb haytanac, mind meg halnac az barmoc.

14 Meñyen el kérlec, az én Wram az õ szolgáia elõtt, enis lassán el mégyec, az mint az én elõttem való sereg mehet, és mint az én gyermekim mehetnec, mîg nem az én wramhoz iútoc Seirbe.

15 Ackor mond aEsau: Kérlec engedd meg, hogy hadgyac te veled egy néhanyat ez nép kõzzûl, melly én velem vagyon. Ki monda: Miért hagynál? Elégénnékem hogy keduet találtam az én Wram elõtt.

16 Meg tére azért vgyan azon napon Esau az õ útán Seir felé.

17 Azx Iácob pedig méne Suchotba ho:lott eppîte magánac házat, és az õ barmainac haylolokokat, [!] annac okaért neuezé azt az helyet Suchotnac.

18 Annac vtánna méne Iácob minden bántásnélkûl Sechembe, melly vala az Canaan fõldében, mikor iõne Mesopotamiából, és tábort iára az Város ellenébe.

19 Es meg võué azt, az mezõnec részét az holott Sátorát fel vonta vala, az Hamornac fiaitól, melly Hamor Sechem Attya vala, száz gárason. ( Vagy száz iuhokon, az az, száz garason, mellyeken iuh három kepéc valánac. )

29 Es eppîte ott Oltárt, ( Az Oltárt neuezi Isten neuéuel miuel hogy azon áldozéc Istennec. ) és neuezé azt illy néwel: Izraelnec Erõss Istene.

[XXXIIII.] Rész. (8 Az dinát meg szeplõsiti az Hamor fia az Sechem, kéri azt magánac feleségûl az Sechem, Iácobtul és az õ fiaitul, kit néki igérnec Illy ockal: ha az kõrnyûl metelkedest fel veszic, mellyre azoc rea kõtelezic magokát és kõrnyûl metelkednec. De az Iácob fiai azokat meg czallyác, mert fel fegyuerkezuén mind az egesz varosnac férfiait le vagác, az aszszoni állatokat, leánzokat, gyermekeket el rabollyác, ioszagokban sákmant vetnec. )8 1 KI méne pedig Dina az Leanac leánya, mellyet szûlt vala az Iácobnac, hogy látná annac az tartománnac leánit.

2 Es mikor látta vólna azt Sechem, az Hiuées Hamornac, annac az tartománynac feiedelménec fia, el ragadá azt, és azzal háluán, meg szeplõsité õtet.

3 Es ragazkodéc az õ lelke az Dinához az Iácob leányához, és meg szereté az leányzót, és szól vala az leányzónac édes beszédeckel.

4 Szóla pedig az Sechem az Hamornac az õ Attyánac, illyen módon: Vegyed én nékem feleségûl ezt ez leán1zót.

5 Az Iácob pedig meg hallá hogy meg szeplõsitette vólna (Sechem) az õ leányát, (az õ fiai pedi az mezõn valánac az barommal) és veztegségben lõn az Iácob mîg azoc meg ïo0nénec.

6 Ki méne azért Hamor az Sechemnec Attya Iácobhoz hogy sz4+ólna õ véle.

7 De mikor az Iácobnac fiai meg iõttenec vólna az mezõrõl, meg haluán ez dolgot felõtte igen bánkodánac azoc az férfiac, és igen meg haragodánac hogy illyen nagy gonosságot czelekedet vólna (Sechem) az Izrael ellen, hogy az Iácob leányát meg szeplõsitette vólna, melly dolognac nem kellet vólna lenni.

8 Szóla azért az ( Emberségnec és kegyes termeszetnec példáia vágyon az Hamorban. Mert bánnya az õ fiánac czelekedetit, és ker boczánatot: Kéri fiánac az leánt, és kész velec ió móddal sogorságot vétni. Meltó vólt vólna pedig hogy szauát be võttec vólna, és az leánt az Sechemnec adtac vólna, miuel hogy kéuánnya azt magánac feleségûl. ) Hamor õ vélec illyen módon: Az én fiamnac az Sechemnec lelkeragazkodot az ti leányotoknac lelkéhõz, kérlec annac okaért titeket, adgyátoc azt néki feleségûl.

9 Es szerezzetec mi velûnc sógorságot. Az ti leánitokat adgyatoc mi nékûnc, és az mi leáninkat vegyétec magotoknac.

10 Es maradgyatoc mi kõzzõttûnc, ez fõld légyen az ti birodalmotokban, lakiátoc és múnkalodgyatoc azon és biriátoc azt.

11 Az Sechemis monda az (Dina) Attyánac es az õ Báttyáinac: Hadd talállyac keduet elõttetec, és valamit mondandotoc meg adom.

12 Akar melly nagy iegy rúhát és aiándokot kéuánnyátoc én tûlem, meg adom valamint mondgyátoc, czac adgyátoc én nékem az leán1zót.

13 Felelénec pedig az Iácobnac fiai az Sechemnec és az Hamornac az Sechem Attyánac, és szólánac álnókúl, miuel hogy meg szeplõsitette vólna az Dinát az õ húgokat.

14 Es mondánac nékiec: Nem miuelhettyûc ez dolgot hogy az mi húgonkat adgyuc kõrnyûl metelkedetlen embernec, mert mi nékûnc gyalázat vólna.

15 Mind az által engedûnc néktec illy ockal: Ha mi hozzánc hasonlatosoc lésztec, és kõrnyûl meteltetic ti kõztetec minden férfiu.

16 Igy az mi leáninkat néktec adgyuc, és az ti leánitokat magunknac vészûc, és veletec egy néppé lészûnc.

17 Hogy ha nem engedendetec minékûnc hogy kõrnyûl metelkednétec, fel vészûc az mi leányunkat és el megyûnc.

18 Es tettzec azoknac beszédec Hamornac, és az Sechemnec az Hamor fiánac.

19 Es nem halaztá ( Balgatagságnac példáia ez az Hamorban és Sechemben, hogy az leányért olly hitet vesznec bè mellyrõl semmit nem tudnac, noha az Izrael házaban való hit és tudomány igaz volt. ) az iffiu ezt véghõz vinni, miuel hogy felõtte igen szereti vala az Iácob leányát. Vala pedig az Sechem az [p 0032] õ Attyánac háza népe kõzõtt mindeneknél bõczûletesb.

20 El méne añac okaért Hamor és Sechem az õ fia, az õ városoknac kapuiába, és szolánac az õ városoknac férfiaiual, illyen módõ:

21 Ez férfiac ez ideîg békeséggel lakoztac mi velûnc, akarnac lakozni az mi fõldûnken és azon múnkalodni, ez fõld miuel hogy elég széles, ám lakianac rayta, az õ leányokat vegyûc magunknac feleségûl, és az mi leáninkat adgyuc nékiec.

22 De illy ockal akarnac mi velûnc ez férfiac egygyût lakni, hogy egy néppé legyûnc, hogy ha minden férfiu kõrnyûl metelkedic mi kõzõttûnc, miképpen hogy õkis kõrnyûl meteltettec.

23 Minden iuhoc és minden ioszágoc és minden õ barmoc nemdé nem mieinc lészneké? Czac hogy engedgyûnc nékiec hogy lakhassánac mi kõztûnc.

24 Engedénec annac okáért Hamornac és Sechemnec az õ fiánac, mindenec valakic az városnac kapuián ki mennec vala, és kõrnyûl metelé magát minden férfiu, valamelly añac az városnac kapúián ki megyen vala.

25 Harmad napon azért ( Az parazuaságnac [!] bûntetesénec peldáia, iollehet az Iácob fiai nagy alnoksággal és hamissággal czelekedtec. ) mikor az sebnec faydalmában vólnánac, az Iácobnac két fiai Simeon és Leui az Dinánac Báttyai võnec fegyuereket, és nagy bátorsággal bé menénec az varosba, és minden férfiat még õlénec.

26 Annac felõtte az Hamortis és az õ fiat az Sechemet fegyuerrel meg õléc, és el viuéc az Dinát az Sechemnec házából, és ki ménénec.

27 Az Iácobnac pedig tõb fiai, es543énec az meg õltekre, és el dúlác az várost, miuel hogy meg szeplõsitettéc vala az õ húgokat.

28 Es iuhokat, barmokat, szamárokat, és valami ioszágoc vala az városban és az mezõn mind el viuéc.

29 Minden gazdagságokatis, ( Kegyetlenségnec és keuelségnec példeia [!] ) minden õ gyermekeket es feleségeket fogua el viuéc és el prédálác, és valami az õ házokban vala.

30 Annac okaért monda Iácob Simeonac és Leuinec: Meg habirîtottátoc engemet, és vtálatossá tõttetec ez fõldnec lakosi elõtt az Cananéusoc és Perizéusoc elõtt, és miuel hogy én keues magammal vagyoc, ha én ellenem fel gyûlnec, le vágnac és el tõrõlnec engemet mind házam népéuel egybe.

31 Kic mondánac: Auagy mint tisztátalan személlyel úgy kelletté az mi húgonckal gonoszúl élni?

[XXXV.] Rész. (8 Az Iácob Isten paranczolattyából Bethelbe indul, de az elõtt az õ házá népét meg tiztittya az báluányolktol, az vtán el mégyen Bethelbe és ott áldozic Istennec. Meg hal az Debora, meg ielenic Isten Iácobnac és meg áldgya õtet, meg hal Rebecais. Az Ruben meg s40eplõsiti az Bilhat, meg hal Isác. )8 1 MOnda pedig az Isten Iácobnac: Kely fel, eregy fel Bethelbe, és telepedgyel le ott, és czinály óltárt amaz Erõs Isteñec, à ki meg ielenéc te néked, mikor az te bátyád elõtt futnál.

2 Ackor monda ( Iambor és Isten félõ gazdánac példáia az Iácob, hogy az õ háza népét nem czac kûlsõ ió erkõlectzre taníttya, hanem Isteni tizteletreis és az báluány imádásnac el táuoztatására. ) Iácob az õ háza népénec és mind azoknac kic véle valánac: Hánnyátoc el az idegen Isteneket kic kõztetec vadnac, és tisztîtsátoc meg magatokat, és változtassatoc el õltõzeteteket.

3 Az vtán kellyûnc fel és úgy mennyûnc fel Bethelbe hogy czinállyac ott óltárt añac az Erõs Isteñec, ki meg halgatot engemet az én nyomorúságomban, és velem vólt az úton à mellyen iártan.

4 Adác annac okaért ( Engedelmes ház népnec példáia. De az Iácob nem iól czelekedéc hogy mindenéstõl el nem rontotta az baluányokat mint az Moses és Ezechias czelekedtec. ) Iácobnac mind az idegen Isteneket kic náloc valánac, és az õ fûlõkõn való fuggõketis, és el reyte azokat Iácob az czer fa alatt, melly vala Sechemnél.

5 Es el indúlánac: Es az Istennec félelme vala az városokon mellyec valánac õ kõrnyûlõc, és nem ûzéc az Iácob fiait.

6 Iuta azért Iácob Luz neuõ városba melly vagyon Canaan tartományába (melly immár Bethelnec neueztetic,) és mind az sokság melly õ véle vala.

Es eppîte ott ótárt, és neuezé à helyet ( EL BETHEL, az az, Bethelnec Istene. ) El Bethelnec, miuel hogy ott ielent vala meg néki az Isten mikor az õ Báttya elõtt futna.

8 Es meg hala Debora az Rebecanac daykáia, és el temettetéc Bethel mellet egy Czer fa alatt, és neuezé az helyet, ( ALLON BACVTH< az az, Sirásnac czer fáia. ) Allon Bacuthnac.

9 Meg ielenéc pedig esmét az Isten az Iácobnac mikor Mesopotamiából haza térne, és meg áldá õtet.

10 Es monda nékie az Isten: Az te neued Iácob. Nem neueztetic tõbbé az te neued Iácobnac, hanem Izrael lészen az te neued. Neuezé azért õtet Izraelnec.

11 Annac felõtte monda nékie az Isten: En vagyoc à Mindenható Erõs Isten, neuekedgyél és sokasodgyál, nép és népeknec soksága származic te tûled, és királyoc származnac az te ágyékodból.

12 Es az fõldet az mellyet adtam Abrahamnac és Isháknac, te néked adom, az az, à te Magodnac adom te vtánnad ez fõldet.

13 Es el méne õ tûle az Isten, à helybõl à holott õ véle szólot vala.

14 Emele pedig ott az helyén Iácob, az holott Isten szólot vala véle, kõ oszlopot iegyûl: Es áldozéc azon hîg áldozattal, ( Hig áldozatnac neuezzûc az bort vagy olayt, mellyel meg hintettéc az áldozatot. Erti pedig az hig áldozatnac neue àlatt az egész áldozatot. ) és õnté arra olayt.

15 Es neuezé Iácob azt à helyet, az melly helyen szólot vala Isten õ véle, Bethelnec.

16 Es el menénéc Bethelbõl, és valánac Ephrathatól még úgy mint egy mély fõldre, és szûle az Ráchel, és az szûlésben nagy faydalmat szenuede.

17 Es mikor az szûlésben faydalmat szenuedne, monda nékie az bába: Ne fély, mert mostis fiad lészen.

18 Mikor pedig az õ lelke ki menne (mert meg hala) neuezé azt ( BENONI, Az az, faydalomnac fia.) Benoninac, de az Attya neuezé ( BENIAMIN, az az, iob kéznec fia. ) Beniaminnac.

19Meg hala annac okaért Ráchel, és el temettetéc az úton az mellyen mennec ( Bethel Ephrata, mind egy. ) Ephrataba, melly mostan Bethlehemnec neueztetic.

[p 0033] 20 Es állata Iácob oszlopot az õ temetõ helyénél, az mondatic mind ez mái napîglan Ráchel temetõ helyénec oszlopánac.

21 Az vtán el méne Izrael, és sátorát voná az Heder tornyán túl.

22 ( Rubennec nagy esete, ki az õ Attyánac feleségéuel vétkezic. ) Lõn pedig ez, hogy mikor Izrael lakoznéc abban az tartomán1ban, az Ruben el menuén hálna az Bilháual az õ Attyánac ágyás feleségéuel, mellyet meg hallá Izrael. Valánac pedig az Iácob fiai tizenketten.

23 Az Leánac fiai: Iácobnac elsõ szûlõtte Ruben, az vtán Simeon, Leui, Iudah, Isachar, Zabulon.

24 Ráchelnec fiai: Ióseph és Beniamin.

25 Az Ráchel szolgaló leányánac Bilhánac fiai: Dan és Nepthali.

26 Az Leanac szolgáló leányánac Szilpánac fiai: Gad, Aser. Ezec az Iácob fiai, kic szûlettec néki Mesopotamiában.

27 Végezetre iuta Iácob Ishákhoz az õ Attyához Mamreba, Arba neuõ városba, melly most Hebronnac neueztetic, holott az Abraham és Ishác iõueuényec vóltanac.

28 Valánac pedig az Isháknac életénec napiai száz nyóltzuan esztendõc.

29 Es meg hala Ishác lelkét kl botczátuán, és takarîtatéc az õ eleihõz, mikor vén vólna és hoszszú élettel meg elegitetet vólna, és el temetéc õtet az õ fiai, Esau és Iácob.

[XXXVI.] Rész. (8 Iria Moses ez Caputban az Esaunac nemzetségét. )8 1 EZec pedig az Esaunac nemzetségi, ki Edomnac hiuattatic.

2 Az Esau võtt vala magánac feleségeket, az Canaannac leáni kõzzûl: Adaht az Hitthéus Elonnac leányát, és az Aholibamat Ananac leányát, ki az Sihon Hitthéus leányá vólt.

3 Es az Bosmatot az Ismael leányát, Nebaiothnac húgát.

4 Szûlé pedig az Adah az Esaunac az Eliphazt, Es az Bosmat szûlé az Reuelt.

5 Az Aholibamah pedig szûlé az Ieust, Ialamot, és az Coraht. Ezec az Esau fiai kic szûlettec néki az Canaan fõldén.

6 Es fel võtte ( Esau az Iácobnac engedi az Canaan fõldet, õ más fõldre megyen. ) Esau az õ feleségeit, az õ fiait, és az õ leánit, és minden házábéli lelkeket, minden iuhait barmait, és minden ioszágát marháiát, mellyet kereset vala Canaan fõldében, és el ment vala más fõldre az õ Attyafiánac Iácobnac, haza iõuetelinec elõtte.

7 Mert soc marháioc vala, hogy egygyût nem lakhatnánac, és az az fõld az holott mint iõueuényec úgy laknac vala, el nem szenuedheti vala õket, az õ barmoknac sokságáért.

8 Es lakozéc Esau az Seir hegyén. Ez Esau pedig az Edom.

9 Ezec azért az Esaunac, az Edomitáknac Attyánac nemzetségi az Seir hegyén.

10 Ezec az Esau fiainac neuec: Eliphaz Adahnac Esau feleségénéc fia. Reuel Bosmathnac Esau feleségénec fia.

11 Eliphaznac fiai vóltac: Theman, Omar, Sepho, Gatham, és Cenaz.

12 Az Eliphaznac pedig az Esau fianac ágyasa vala az Thimna, ki az Eliphaznac szûlé az Amaleket. Ezec az Adahnac Esau feleségénec fiai.

13 Ezec pedig az Reuel fiai: Nahath, Zerah, Sammah, Mizzah: Ezec vóltanac Bosmathnac az Esau feleségénec fiai.



14 Az Aholibámánac pedig Esau feleségenec Anah leányánac, ki Sibon leánya vólt, fai ezec, kiket szûlé az Esaunac: Ieus Ialam és Corah.

15 Ezec pedig az Esau fiai kõzzûl való feiedelmec: Az Eliphaznac Esau elsõ szûletténec fiai ezec; Theman Hertzeg, Omar Hertzeg, Sepho Hertzeg, Cenah Hertzeg.

16 Corah Hertzeg, Gathan Hertzeg, Amalec Hertzeg: Ezec vóltac Eliphaztúl való feidelmec az Edomnac tartományában, és ezec az Adah fiai.

17 Az Reuelnec pedig az Esau fiai ezec: Nahat Hertzeg, Zerah Hertzeg, Sammah Hertzeg, Mizzah Hertzeg. Ezec vóltac Reueltúl való feiedelmec az Edomnac tartományában, Ezec az Bosmathnac az Esau feleségenec fiai.

18 Ezec pedig az Aholibámánac az Esau feleségénec fiai: Ieus Hertzeg, Ialam Hertzeg, Corah Hertzeg. ezec az Aholibámátúl Esau feleségétõl az Anah leányától való feiedelmec.

19 Ezec az Esau fiai, és ezec az õ tõle való feiedelmec, ez Esau az Edom.

20 Az Horéus Seirnec pedig fiai, kic ott à fõldõn lakoznac vala ezec: Lotan, Sobal, Sibon, Anah.

21 Dison, Eser, Disan. Ezec az Horéusoknac feiedelmi, Seirnec fiai az Edomnac tartományában.

22 Az Lotannac pedig fiai vóltac: Hori, Heman, és az Lotañac hú1ga, Timnah.

23 Az Sobalnac pedig fiai ezec: Aluan, Manahath, Ebal, Sepho, Onam.

24 Siboñac pedig fiai ezec: Aiah és Anah, ez az Anah ki az õszuérec fayzásánac módgyát talála az puztában, mikor az õ Attyánac Sibonnac szamárit õrizné.

25 Ananac pedig fiai ezec: Dison és Aholibamah Ananac leánya.

26 Disonnac fiai ezec: Hemdan, Esban, Ithran, Cheran.

27 Esernec fiai ezec: Bilhan, Zaauan, Acan.

28 Disañac fiai ezec: Vs és Aran.

29 Az Horéusoc kõzzûl való feiedelmec pedig ezec: Lotan Hertzeg, Sobal Hertzeg, Sibon Hertzeg, Anah Hertzeg.

30 Dison Hertzeg, Eser Hertzeg, Disan Hertzeg. Ezec az Horéusoc kõzzûl való feiedelmec az õ feiedelemségec szerint, az Seirnec tartományában.

[p 0034] 31 Ezec pedig az Királyoc kic wralkodtanac az Edomnac tartományában, minec elõtte az Izrael fiai kõzõtt Király wralkodnéc.

32 Elõszer Király vólt Edomban Bela Beornac fia, kinec városánac neue Dinhaba vólt.

33 Minec vtánna meg hólt Bela, wralkodot õ helyébe Ióbab Zeránac fia, ki Bozraból való vólt.

34 Minec vtánna meg hólt Ióbab, wralkodot õ helyébe Husam, ki Teman fõldébõl való vólt.

35 Husam hólta vtán wralkodot õ helyébe Hadad, az Bedad fia, ki az Midianitákat az Moábitac mezeién meg veré, kinec az õ városánac neue vala, Hauith.

36 Hadad hólta vtán, wralkodot õ helyébe Samla Masrechából való

37 Samla hólta vtán wralkodot õ helyébe Saul, ki vólt az (Euphrates) folyó víz mellet való Rehoboth városból.

38 saul hólta vtán wralkodot õ helyébe Baal Hanan Achbor fia.

39 Baal Hanannac Achbor fiánac hólta vtán, wralkodot õ helyébe Hadar, és az õ városánac neue Pahhu, az õ feleségénec pedig neue Mehetabeel, ki Mezahab leányánac Matrednec leánya vala.

40 Ezec pedig az Esau nemzetségébõl való Hertzegeknec neuec, az õ czelédgyec, helyec és neuec szerint: Thimnah Hertzeg, Aluah Hertzeg, Ieteth Hertzeg.

41Aholibama Hertzeg, Ela Hertzeg, Pinon Hertzeg. Kenaz Hertzeg, Teman Hertzeg, Mibtzar Heartzeg.



43 Nagdiel Hertzeg, Iran Hertzeg. ezec az Edomnac feiedelmi az õ lakasoc szerint, az õ õrõksëgeknec fõldében. Az Esau az Edomitáknac Attyoc.

[XXXVII.] Rész. (8 Az Ióseph vádollya az õ Báttyáit az õ Attyánac. Lat álmokat. Irigykednec reiáia az õ Báttyai, meg foztyac az mezõn õtet ruháiától, az Kútba vetic, az vtán el adgyac pénzen, Sirattya õtet az Iácob. )8 1 LAkozéc pedig az Iácob az õ Attyánac búdosásánac fõldén, az Canaan fõldén.

2 Es ezec ez dolgoc lettec az Iácob háza népe kõzõtt. Az Ióseph mikor tizenhét esztendõs vala, az õ Báttyáiual egybe õriz vala iuhokat, és vala az gyermec az Bilhanac és az Szilpanac az õ Attyánac feleséginec fiaiual, ( Az mi attyunk fiainakis nem kelaz õ gonosságokat el halgatnunc. és azoknac az õ gonosz életec felõl való hireket az õ Attyánac meg mondgya vala.

3 Az Izrael pedig minden fiainál inkáb szereti vala az Iósephet, miuel hogy vénségénec fia vólna, és szép tarka ruhát czináltatot vala nékie.

4 Mikor pedig eszekbe ( Attyafiaknac egymásra való irigykedeséknec [!] példáia. ) võttec vólna az õ Báttyai, hogy az õ Attya azt minden Báttyáinac felõtte szeretné, gyûlõlic vala õtet, annyira hogy szép szóual néki nem szólhatnánac.

5 Láta pedig az Ióseph álmot, mellyet mikor meg beszéllet vólna az õ Báttyainac, annál inkáb byûlõlic vala õtet.

6 Mert azt monda vala nékiec: Hallyátoc meg kérlec az én álmomat mellyet én láttam.

7 Imé kõtûnc vala ( Az Isten régen nagy dolgokat ielentette meg álom által. ) egy mezõben kéuéket, és imé az én kéuém fel kele és fel álla, az ti kéuéitec pedig kõrnyûl állánac vala, és az én keuém elõtt meg haiólnac vala.

10 Meg beszéllé az õ Attyánakis és az õ Báttyainac, és meg dorgálá õtet az õ Attya, és monda néki: Miczoda álom ez azmellyet láttál? Auagy el megyûnké, én és az te Anyád és Attyádfiai hogy meg haytsúc magunkat te elõtted az fõldîg?

11 Irigykednec vala azért reáia az õ Báttyai, az õ Attya pedig ez dolgot elméiében tartya vala.

12 Mikor pedig el mentec vólna az õ Báttyai az õ Attyoknac iuhainac õrizésére Sechembe.

13 Monda Izrael az Iósepnec: az te Báttyaid auagy nem Sechemben õriziké az iuhokat: Iõszte azért hogy kûldgyelec el tégedet õ hozzáioc. Ki monda: Imé ielen vagyoc.

14 Es monda néki: Menny el lásd meg ha békeségben vadnac az te Báttyaid, és az iuhoc, és mond meg nékem. El kûldé azért õtet Hebronnac võlgyébõl, és méne Sechembe.

15 Találá pedig õtet, mikor az mezõben búdosnéc, és meg kérdé egy ember, ezt monduán: Mit keressz?

16 ki monda: Az én Báttyaimat keresem, kérlec mond meg nékem holott õrizic az barmot?

17 Es monda az ember: El mentenec innét, hallám pedig hogy azt mondác: Mennyûnc Dothanba. El méne azért Ioseph az õ Báttyai vtán, és megtalálá õket Dothanban.

18 Kic mikor láttác ( Ióseph halálara tanaczkoznac az õ Báttyai. ) vólna õtet táuól, minec elõtte kõzelb ment vólna hozzáioc. El végezéc hogy õtet meg õlnéc.

19 Mert ezt mondottac vala egy másnac: Im hól iõ amaz álom látó.

20 Ier õllyûc meg ( Az ember ha el fedezi ember elõt az õ bûneit, az Isten elõtt el nem fedezheti. ) annac okaért õtet, és vessûc egy ô kútba, és azt mondgyuc hogy az gonosz fene vad õtte meg õtet, és meg láttyû mit használt az õ álma.

21 Mellyet mikor za [!] ( Ruben io akarattal vagyon az Iósephhõz. ) Ruben hallot vólna: Igyekezéc azon hogy õtet meg mentené azoknac kezekbõl. Es monda: Ne õllyûc meg õtet.

22 Es ezt mondgya vala Ruben: Ne ontsátoc ki az õ vérét, hanem [p 0035] vessétec õtet az ô kútba melly itt az púztában vagyon, de meg ne õllyétec. Ezt pedig azért mondgya vala hogy õtet azoknac kezekbõl meg szabad61taná, és õtet meg adná az Attyánac.

23 Es mikor iutot vólna Ióseph az õ Báttyáihoz, meg foztác õtet az õ ruháiától az szép tarka ruhától melly rayta vala.

24 Es meg ragaduán õtet ( Atyafiáknac atyafiac ellen való kegyetlenségeknec példáia. ) vetéc egy ô kutba, az az kút pedig ûres vala, és nem vala vîz benne.

25 Le ûlénec pedig hogy ennénec, és mikor fel emeltéc vólna az õ szemeket, látác és imé egy sereg Ismaelitac iõnec vala Giladból, azoknac teuei visznec vala Aromakat, Resinat, Myrrhat, kic mennec vala hogy azokat vinnéc AEgyptusba.

26 Es monda az Iehuda ( Akar melly keményec legyenec az emberec, de végre az õ lelkec esmeretitõl vádoltatuán meg gondollyac az bûnnec nagy vóltát. ) az õ Attyafiainac: Mihasznunc lészen benne ha meg õlendgyûc az mi Attyánkfiát és el titkolandgyûc az õ vérét?

27 Ier adgyuc õtet ez Ismaelitaknac, és ne õllyûc meg, mert mi Attyánkfia, mi testûnc. Kinec engedénec az õ Attyafiai.

28 Es mikor az kereskedõ ( Iosephet pénzen adgyác el az Atyáfiac, melly dolog, példaia az Christusnac pénzen való el adatasánac. [!] ) Midianitác azon el mennénec, ki vonác Iosephet az ô kútból, és adác õtet azoknac az Ismaelitáknac húsz ezûst pénzen, kic el viuéc Iósephet AEgyptumba.

29 Mikor pedig az Ruben az ô kúthoz ment vólna, és nem vólna Ióseph az kútban, meg szaggatá az õ maga ruháit.

30 Es meg téruén az õ Attyafiaihoz, monda: Ninczen az gyermec, és én houá legyec?

31 Võuéc añac okaért az Ióseph ruháiát, és meg õlénec egy keczke fiat, és annac véréuel meg festéc az ruhát.

32 Es el kûldéc azt az tarka ruhát, és viuéc az õ Attyokhoz, és mondánac: Ezt ez ruhát mi találtuc, esmerd meg ha az te fiadnac ruháia vagy nem.

33 Ki meg esmeré azt, és monda: Az én fiamnac ruháia, az gonosz fene vad õtte meg õtet, kétségnélkûl el szaggattatot az Ióseph.

34 Es meg szaggattá ( Attyài indulatnac példáia. ) Iácob az õ maga ruháit, és gyász ruhába õltõzuén siratá az õ fiat soc ideîg.

35 Fel kelénec pedig az õ fiai mindnyaian, és mind az õ leáni ( Képmutatásnac példáia. ) hogy vigaztalnác õtet, és nem akara meg vigaztáltatni, mert ezt mondgya vala: Siruán mégyec az én fiamhoz az kopórsóba, és siratá õtet az õ Attya.

36 Az Midianitac pedig el adác õtet AEgyptumban Pharaónac fõ szolgáiánac az Potipharnac, az vitézlõ népéknec feiedelménec.